Scholia in Aristophanem Pars 4: Jo. Tzetzae Commentarii in Aristophanem, Fasc. 1: Prolegomena et commentarium in Plutum

224 47 13MB

Latin, Greek Pages 365 [495] Year 1960

Report DMCA / Copyright

DOWNLOAD FILE

Polecaj historie

Scholia in Aristophanem Pars 4: Jo. Tzetzae Commentarii in Aristophanem, Fasc. 1: Prolegomena et commentarium in Plutum

Citation preview

JO. TZETZAE COMMENTARII

IN ARISTOPHANEM

SCRIPTA

ACADEMICA

SCHOLIA

GRONINGANA

IN ARISTOPHANEM SUMPTUS

SUPPEDITANTE

INSTITUTO BATAVO SCIENTIAE PURAE (Z.W.O.)

EDIDIT EDENDAVE CURAVIT W.J.

J.

W. KOSTER

B. WOLTERS!

GRONINGEN

SCRIPTA

ACADEMICA

GRONINGANA

PARS IV

JO. TZETZAE COMMENTARII

IN ARISTOPHANEM EDIDERUNT

LYDIA

MASSA

POSITANO

D. HOLWERDA W.]. W. KOSTER

FASC.I CONTINENS PROLEGOMENA ET COMMENTARIUM

IN PLUTUM

QUEM EDIDIT LYDIA MASSA

J

B.WOLTERS;

POSITANO

GRONINGEN : 1960

BOEKDRUKKERIJJ.B.WOLTERS’U.M.

PROOEMIUM Quod editionis scholiorum in Aristophanem,

quam sumptus suppedi-

tante INSTITUTO BATAVO SCIENTIAE PURAE

(Z.W.O.) conficien-

dam suscepi, Tzetzae commentarius prima pars in lucem emissa est, hoc alicuius explicationis indigere multi opinabuntur, cum veteribus scholiis editis imprimis opus esse iure censeant. Variae tamen causae impulerunt, ut a Tzetza laborem incoharem. Primo commentarius in Áristophanem inter Tzetzae opera maiora solum adhuc ineditum est, si pauca frustula σποράδην in diversis libris publici iuris facta excipis; et Tzetzae exegesin, quamvis multis vitiis laboret, tamen non omnino spernendam esse ex eis apparebit, quae in prolegomenis et in annotationibus exposuimus. Tunc, quod ad ipsa scholia in Áristophanem attinet, ea recte in classes separatas segregari nequeunt, si Tzetzae praesto non sunt, cum haec medium locum inter vetera et recentiora serioris aevi (Thomae Magistri, Triclinii, aliorum) obtineant. Hoc denique alicuius momenti est, quod Tzetzes assidue scholiis veteribus usus est, ut ad ea melius cognoscenda tzetziana neglegenda non sint, cum praesertim et saepe scholia vetera ipsis verbis in suum commentarium receperit et interdum scholia vetera pleniora et meliora, quam in codicibus nostris extant, adhibuerit.

In labore arduo Tzetzae commentarii uberrimi, diversis codicibus varie traditi, omnium generum difficultatibus scatentis editionem principem conficiendi mihi contigit, ut commilitones incepto illi pares nanciscerer. Cum editionem commentarii in Plufum iam praeparans cognoscerem Lydiam Massa Positano idem opus aggressam esse, ei proposui et ab ea impetravi, ut suos labores cum nostris coniungens in hac scholiorum in Aristophanem editione illum commentarium in lucem emitteret. Commentarium ad Nubes edendum suscepit D. Holwerda, inde ab initio adiutor meus in scholiorum in Aristophanem editione praeparanda. Commentarium ad Ranas ipse tractavi. Non dubito, quin hac studiorum communione opus susceptum non solum citius, sed etiam melius ad finem perductum sit, quam si uni ex nobis soli totus labor incubuisset. Propterea illud incommodum — si incommodum

est —, quod in tali re necessario oritur, scil. alium interdum

alio iudicio uti et alia ratione procedere, equidem commodo multo maiori posthabui et lectores posthabituros esse spero. Hanc tamen inter multas alias normam cuncti adhibuimus, ne lectionum inutilium coacervatione apparatus criticus nimis oneraretur. Igitur, quam-

Vi

quam codicum lectiones vitiosas, si eas alicuius momenti esse posse ad traditionem melius cognoscendam suspicabamur, non exclusimus, errores vulgares nulliusque pretii tacite omisimus, ita tamen, ut in rebus dubiis plura daremus quam omitteremus. Omisimus etiam errores haud infrequentes, quos ei viri docti, qui ante nos nonnulla ex his scholiis ediderunt, in verbis codicum reddendis commiserunt, nisi eorum lectiones et coniecturas aliquam ob causam memoratu dignas esse rebamur. In scholiis veteribus conferendis hoc maxime obfuit, quod eorum codices

praeter RV, quorum imagines lucis ope iteratae publici iuris factae sunt et editiones Rutherfordii (Ravennatis) et Schuringae (Veneti ad Ranas) praesto sunt, nondum

accurate cognoscuntur.

In codicibus recentioribus

adhuc lectionibus a Dindorfio editioni eius scholiorum insertis et a Dübnero in eam editionem, quae nunc vulgo consulitur, non sine omissionibus et etiam erroribus molestis receptis utendum est. Ergo eos parce adhibuimus; in qua re mihi uti licuit collationibus codicum OM a viro docto M. A. Schepers, una cum viro docto J. van I Jzeren olim editionem scholiorum in Aristophanem praeparanti, in Italia factis, et Holwerdae apographo scholiorum in Nubes, quod ex imaginibus lucis ope iteratis codicis E (Estensis « U 5.10) confecit. Cum opus ingens, in quod haec editio crevit, simul typis reddi nequiret, in tres fasciculos divisum illud prodire iussimus; ex quibus alter commen-

tarium in Nubes, tertius commentarium

in Ranas quaeque Tzetzes ad

Equiles et ad Aves annotavit, et Indices continebit. Restat,

ut gratias agam

eis, qui Bibliothecae Vaticanae,

Bibliothecae

Nationis Francogallorum, Bibliothecae Ambrosianae praesunt, quod comiter permiserunt, ut imagines codicum in eis bibliothecis asservatorum his voluminibus adiungerentur.

Groningae, m. nov. MCMLVII.

W. J. W. KosrER.

[ml

Ar

FA

SIGNA,

SIGLA,

COMPENDIA

: litterae vel voces a scriba deletae. : litterae vel voces ab editoribus deletae.

: litterae vel voces a scriba additae (non in Pluto). : litterae vel voces ab editoribus additae. : litterae vel voces, quae legi non possunt vel perierunt, ab editoribus additae.

: pars loci citati brevitatis causa omissa. : littera incerta

(non in Pluto),

: fere 1—2 litterae, quae legi non possunt vel perierunt. : fere 3—5 litterae, quae legi non possunt vel perierunt. : plures litterae, quae legi non possunt vel perierunt. (lac.)

: lacuna,

quae

a scriba

indicatur.

N.B.

Si ea lacuna ad

unius vocis partem ab editoribus probabiliter suppletam pertinet, prior uncinus spatio vacuo non relicto parti, quae adest, adiungitur; e.g. oga(lac.), ubi Zpaxmpla scribimus. : pars textus deest, cuius absentia a scriba non indicatur. tt (superscr. x) : littera vel litterae superscriptae sunt. N.B. Si ea littera vel (suprascr. x) vel eae litterae partem finalem vocis designant, prior uncinus

spatio

vacuo

non

relicto

parti,

quae

in linea

scripta est, adiungitur; e.g. &pfó(saperscr. A) — ἀρβύλ. Ἰααααΐ

: pars textus corrupta et non correcta.

((})

: in Pluto solo: verba, quae Lut in pp. 1—190 et U in pp. 220—233 exhibet, at Amb omittit, neque necessaria neque perperam addita. : scholium

(quaevis annotatio;

extra textum

comoediae,

si distinguitur a glossa). : glossa (i.e. quaevis annotatio inter textus lineas posita). : ponitur post vocem vel voces textus comoediae et ante gl. ad eam vocem vel eas voces pertinentem; si gl. ad totum

v. pertinet,

versus

numerus

anteponitur.

: Sch. in margine interiore positum. : sch. inter scholiorum corpus et textum comoediae positum.

: sch. extra corpus scholiorum in extremo margine positum.

VIII

p.i.m. mrg. in fast. in calce

COrp. c.pr.c.

Im.

: „pergit in margine". tunc solum adduntur, si aliquam ob causam necessarium est indicare sch. quoddam eis locis (scil. in margine exteriore, in fastigio, in calce, in corpore scholiorum) positum esse. Alioquin eae positiones non indicantur. ; „cum priore coniungitur", scil. sch., quod a nobis separatim. editur, in cod. quodam sch. praecedens uno tenore excipit. : lemma.

(ἱερὸς [.)ὺ

aut (100/.)

(ἱερὸς n.) aut

(100n.)

(ἱερὸς(΄[.)) aut (100(/.)) (tepös(n.)) aut (100(n.))

] sch. quoddam per signum aut per numerum (n.) coniungitur | cum voce aut cum versu texJ tus comoediae.

ut supra, sed signum aut nuὁ merus non repetuntur in textu comoediae.

Signa scholiorum positionem indicantia non

in Pluto.

: agitur de loco quadamtenus simili. : agitur de loco consimili vel fere consimili. Ad lemma in cod. quodam a nostro textu discrepans designandum in app. crit. haec notanda sunt: a. lm. solum spatiose impressum recipitur, si textus comoediae et lm. in quodam cod. discrepant; e.g. si

εἴα lm. nostrum ex cod. A, sed εἴα text. com. et Im. in

cod. B est, sic: εἴα: A, eta B||" b. lm. solum recipitur, si lm. congruit; e.g. si cod. B, sed ela

vulgari modo redditum addito „lm. solum discrepat, sed textus comoediae εἶα Im. nostrum ex cod. A, εἴα lm. in text.com. in cod. B est, sic: εἴα: A,

εἴα Im. B||" c. textus comoediae solus vulgari modo redditus addito ,, text". recipitur, si text. com. solus discrepat, sed Im. congruit; e.g. si εἴα lm. nostrum ex cod. A, ela lm. in cod. B, sed εἴα text. com. in cod. B A, εἴα text. B||"

est, sic: „el«:

Eadem valent in omissione; e.g. si el δὲ βούλει Im. nostrum ex cod. À est, sed in cod. B ultima vox in lm. (non in text. com.) omittitur, in app. notatur: ,, βούλει: A, om. in Im. B||". Haec notandi ratio non in Plo.

CODICES Ambrosianus Vaticanus Gr. Vaticanus Gr. Laurentianus Estensis α U

Gr. C 222 inf. (5: XIII). Barberinianus 126 (s! XIV). Chisianus R. IV. 20 (s! XV). Conv. Soppr. 66 (s! XIV). 5. 10 (s! XIV).

Parisinus Gr. 2820 (s! XIV). Parisinus Suppl. Gr. 655 (s! XIV). Matritensis Gr. 4683 (s! XIV vel fort. XIII ex.). Parisinus Suppl. Gr. 463 (s! XIV). Parisinus Gr. 2821 (s! XIV) (Regius ap. Db). Vaticanus Gr. Reginae Suecorum 147 (s! XIV). Vaticanus Gr. Urbinas 141 (s! XIV). Vindobonensis philos. et philol. Gr. 167 (si XV—XVI). In ceteris codd. Ar. sigla Zacheri et Coulonii adhibentur.

IITULI

LIBRORUM

Editiones fragmentorum notissimae, velut comicorum

(ed. II), in hoc conspectu

Adn. Ael.

Dion.

Kockii et tragicorum Nauckii

omittuntur.

«Adnotatio ap. Db (ubi vide). Aelii Dionysii atticistae fragmenta ed. H. Erbse, Untersuchungen zu den attizistischen Lexika (Abh. d. deutschen Akad. d. Wiss. zu Berlin, Phil.-hist. Klasse 1949, n. 2), Berlin

1950.

Ammonius, De adfinium vocabulorum differentia, ed. Valckenaer, Lugduni Batavorum 1739 (in Pluto Lipsiae 1822). Anastas. Anastasius, De etymologia, ed. Th. Gaisford (post Etymologicum Magnum, p. 827 sq.). An. Bachm. Anecdota Graeca descr. L. Bachmannus. I. II. Lipsiae 1828. An. Bekk. I. Bekkeri Anecdota Graeca, Berolini 1814—21. An. Boiss. Anecdota Graeca descr. I. Fr. Boissonnade, Parisiis 1829—33. An. Vill. Anecdota Graeca, ed. J. B. C. d'Ansse de Villoison, I. Venetiis 1781. Anon. barb. Anonymi de barbarismo et soloecismo libellus, ed. Valckenaer (post Ammonium). Ap. Dysc. Pron. Adv. Apollonius Dyscolus. De pronominibus, De adverbiis, in: Apollonii Scripta minora, ed. R. Schneider, Ammon.

Gr. Gr. Pars

Ap.

S.

Apollonii Bekkeri,

Arcad.

Bergler Blayd. vel Bl. Bloemers

Böhlig

II, Vol.

Sophistae Berolini

I.

Lexicon

Homericum,

ex

rec.

I.

1833.

Arcadii de accentibus, ed. Barkerus, Lipsiae 1820. Aristophanis Comoediae undecim, Lugduni Batavorum 1760. F. H. M. Blaydes, Aristophanis comoediae, Halis Saxonum. Plutus (1886), Nubes (1890), Ranae (1889). J. H. F. Bloemers, Observationes criticae in scholia ad Aristophanis Ranas, Traiecti ad Rhenum 1904. G. Bóhlig, Untersuchungen zum rhetorischen Sprachge-

ΧΙ

brauch der Byzantiner mit besonderer Berücksichtigung der

Schriften

des

Michael

Psellos,

Berlin

(Akademie-

Verlag) 1956. BZ. Byzantinische Zeitschrift. Cantarella R. Cantarella, Aristofane, Le commedie, Milano [1949 et post]. Chantraine, Formation P. Chantraine, La formation des noms en grec ancien, Paris 1935. Choerob. Dict. Georgii Choerobosci Dictata in Theodosii canones et Epimerismi in Psalmos, ed. Th. Gaisford, Oxonii 1842. Choerob. Can. Theodosii Canones et Choerobosci Scholia in canones nominales, rec. A. Hilgard, Gr. Gr. IV, vol. I; Choerobo-

sci Scholia in canones verbales etc., ib. vol. II. Coul.

Aristophane,

Cramer

(1930, novissime 1954), Nuées? (1948), Grenouilles? (1954). Anecdota Graeca e. codd. manuscriptis Bibliothecarum

A.O,

Oxoniensium, Cramer

A.P.

Cyrill.

texte établi

par V. Coulon,

descr. J. A. Cramer,

Paris;

Oxonii

Plutus

1835—37.

Anecdota Graeca e codd. manuscriptis Bibliothecae Regiae Parisiensis, ed. J. À. Cramer,

Oxonii

1839—41.

A. B. Drachmann, Die Überlieferung des Cyrillglossars (Det

kgl.

Danske

Videnskabernes

Selskab,

Historisk-

filologiske Meddelelser XXI 5), Kebenhavn 1936. Db Dübner, praesertim Scholia Graeca in Aristophanem, Parisiis 1842 (1855, 1877). Dd G. Dindorf, praesertim Aristophanis Comoediae, T. IV (Scholia graeca ex codicibus aucta et emendata), Oxonii 1838. Demetrius Ixion De Demetrio Ixione grammatico, scr. T. Staesche,Halis Saxonum 1883. Didymus Didymi Chalcenteri Grammatici Alexandrini Fragmenta, colleg. M. Schmidt, Lipsiae 1854. Dimitr. A. AHMHTPAKOT, META AESIKON THZ EAAHNIKHZ ΓΛΏΣΣΗΣ, AOHNAI 1949 et post. Dion. Per. Dionysii Periegesis, in: Geographi Graeci Minores, ed. C. Müllerus,

Ducang. Edmonds Epim. Ps.

Vol.

II, Parisiis

1861.

C. du Fresne, dom. Du Cange, Glossarium ad scriptores mediae et infimae graecitatis, Lugduni 1688. J. M. Edmonds, The fragments of Attic Comedy, Vol. I, Leiden 1957. v. Choerob. Dict. (T. III).

XII

Eranius Philo, De differentia significationis, ed. Valcke-

Eran.

Erbse, Erot.

naer (post Ammonium). Untersuchungen v. Ael. Dion. Erotiani Vocum hippocraticarum Nachmanson,

Et. Gud.

de St.

Et. Gud. Sturz

Gotoburgi

collectio,

rec.

E.

1918.

Etymologicum Gudianum, Lipsiae 1909, 1920. Etymologicum Gudianum,

ed. A. de Stefani ed. F. G. Sturzius,

(A-Teuat), Lipsiae

1818. Et. Gen.

Mill.

Et. Gen. Reitz.

Etymologicum Genuinum ap. E. Miller (v. Miller). Etymologicum Genuinum ap. R. Reitzenstein (v. Reitz.

GGE). Et. M.

Etymologicum Magnum, ed. Th. Gaisford, Oxonii 1848.

Eud.

Eudociae

Augustae

Violarium,

rec.

I.

Flach,

Lipsiae

1880. Eustathii Commentarii ad Homerum, Lipsiae 1825—29. Eust. Dion. Per. Eustathii Commentarii ad Dionysium Periegetam, in GGM II (v. Dion. Per.). Fritzsch. Aristophanis Ranae, emend. etc. F. V. Fritzschius,

Eust.

Turici 1845. Galen. Alleg. Hes.

Galeni Allegoriae ad Hesiodi Theogoniam, ed. Th. Gaisford, Poetae Minores Graeci, II (ed. nova), Lipsiae

1823. Giske

H. Giske, De Ioannis Tzetzae scriptis ac vita, Rostochii 1881.

Grammatici Graeci, Lipsiae 1867 et post. Gramm. Meerm. Grammaticus Meermannianus, post Greg. Cor. (ubi vide). The Frogs of Aristophanes, by W. C. Green, Cambridge Green Gr.

Gr.

1898. Greg. Cor. Harpocr. Hart Hemst. Hendess

Hellad.

Gregorii Corinthii... de dialectis linguae graecae, ed. G. H. Schaefer, Lipsiae MDCCCXI. Harpocration et Moeris, rec. I. Bekker, Berolini 1833. G. Hart, De Tzetzarum nomine vitis scriptis, in Jahrbücher für class. Philol., Supplb. XII (1880). Aristophanis comoedia Plutus. Adiecta sunt scholia vetusta, rec. T. Hemsterhuis (ed. nova), Lipsiae 1811. Oracula Graeca quae apud scriptores graecos romanosque extant, coll. R. Hendess, Halis Saxonum 1877.

Helladius Berolini

in 1824.

Photius,

Bibliotheca,

rec.

I.

Bekker,

XIII

Herdn. Herdn. Exc. Hermann

Herodianus (ed. Lentz, Gr. Gr. IIT). Excerpta ex libris Herodiani Technici, ed. A. Hilgard, Heidelberg 1887. Aristophanis Nubes cum scholiis, denuo recensitas cum adnotationibus suis et plerisque Io. Aug. Ernestii edidit Godofredus

Herw.

Hesch

Hermannus,

Lipsiae

MDCCCXXX.

Sophoclis Oedipus Rex, ed. H. van Herwerden, Traiecti ad Rhenum 1866. Hesychii Alexandrini Lexicon, ed. K. Latte (A — A); ed.

M. Schmidt (E — Q). Irigoin

JOBG Kock

J. Irigoin, Histoire du texte de Pindare, Paris 1952. Jahrbuch der Oesterreichischen Byzantinischen Gesellschaft. Ausgewählte Komödien des Aristophanes, Berlin. Ranae?

(1876). Koster, Autour d'un manuscrit W. J. W. Koster, Autour d'un manuscrit d'Áristophane écrit par Démétrius Triclinius,

Groningen 1957. Koster, De Tzetza W. J. W. Koster, De Jo. Tzetza Aristophanis censore, in Dioniso, N.S., XV (1952), p. 143 sqq. Koster, Manuscrits W. J. W. Koster, A propos de quelques manuscrits d'Aristophane de la Bibliothéque Nationale. III. Tzetzés, in Revue des Etudes Grecques LXVI (1953), p. 16 sqq. Koster, Parepigrapha ἮΝ. J. W. Koster, Ad Aristophanis Thesmophoriazusarum fragmenta; ... de parepigrapha ..., in Acme VIII (1955), p. 96 sqq. Koster-Holwerda,

De Eustathio I, II

W. J. W. Koster et D. Holwerda,

De Eustathio, Tzetza ... Aristophanis commentatoribus, in Mnemosyne s. IV, vol. VII* (1954), p. 136 sqq.; s. IV, vol. VIII? (1955), p. 196 sqq. Kuhn

F. Kuhn,

Symbolae

ad doctrinam ΠΕΡῚ

AIXPONON

historiam pertinentes (Breslauer Philologische Abhandlungen VI 3), Vratislaviae 1892. Kuster Leeuw.

Aristophanis Comoediae undecim, coll. et rec. etc. L. Kusterus, Ámstelodami 1710. Aristophanis Nubes (1898), Ranae (1896), ed. J. van Leeuwen, Lugduni Batavorum.

Lex. Seg.

Lexici Segueriani ZYNAT'OTH AEZEQON ed. C. Boysen, Marburgi 1891.

Lex. Vind.

Lexicon

Vindobonense,

ed. A. Nauck,

XPHZIMQN,

Petropoli

1867.

XIV L.-Sc.-]J.

Liddell-Scott- Jones, A Greek-English 1925 et post.

Matg. Merry Miller

Anecdota Graeca, ed. P. Matranga,

Lexicon,

Oxford

I. II, Romae

1850.

Mitch.

Aristophanes, The Frogs, by W. W. Merry, Oxford 1905. E. Miller, Mélanges de littérature grecque, Paris 1868. The Frogs of Aristophanes, by T. Mitchell, London 1839.

Moer.

Moeridis

Atticistae

Lexicon

Lugduni Batavorum Mosch. sch. Hes.

Mosch. Syll.

Moschopuli

Περὶ

Nauck Orion

Orion Werf.

Pgr Par. Gr.

ed. J. Piersonus,

1759.

scholia ad Hesiodum,

ed. Th.

(Poetae etc., v. Galen. Alleg. Hes.). Moschopuli Vocum atticarum sylloge, Vascosanum,

Mosch.

atticum,

Lutetiae.

ap.

Gaisford Michaelem

M. D. XXXII.

oxed. Τοῦ σοφωτάτου καὶ Aoyımrarou Μανουήλου τοῦ Μοσχοπούλου Περὶ σχεδῶν, Lutetiae, ex officina Roberti Stephani typographi Regii. M. D. XLV. v. Lex. Vind. Orionis

Thebani

Etymologicon,

ed.

F.

G.

Sturzius,

Lipsiae 1820. Excerpta ex Orione Thebano ad fidem apographi F. X. Werferi ed. F. G. Sturzius (post Et. Gud., p. 611 sqq.). J. P. Migne, Patrologiae cursus completus, series graeca. Corpus Paroemiographorum Graecorum, ed. Leutsch et Schneidewin,

I. II, Gottingae

1839.

1851.

Paus. Att.

Pausaniae Atticistae fragmenta, ed. H. Erbse (post Ael. Dion). Pedias. sch. Hes. Joannis Pediasimi ad Hesiodi Scutum scholia, ed. Th. Gaisford (Poetae etc., v. Galen. Alleg. Hes.). H. Pernot, Lexique grec moderne frangais, Paris s.a. Pernot Joannis Philoponi Collectio vocum quae pro diversa Phil. Diff. significatione accentum diversum accipiunt, ed. P. Phot.

Egenolff, Vratislaviae 1880. Photii Patriarchae Lexicon, ed. S. A. Naber, I. II, Lei-

dae Phot, Reitz. Phryn. Phryn. Praep. Pollux

1864. 1865.

.R. Reitzenstein, Der Anfang des Lexikons des Photios,

Leipzig-Berlin 1907. Phrynichi Eclogae nominum et verborum atticorum, ed. C. A. Lobeck, Lipsiae 1820. Phrynichi Praeparatio sophistica, ed. J. von Borries, Lipsiae 1911. Pollucis Onomasticon, ed. E. Bethe, Lipsiae 1900 et post.

XV

Procli scholia ad Hesiodum, ed. Th. Gaisford (Poetae etc., v. Galen. Alleg. Hes.). Protosp. sch. Hes. ]oannis Protospatharii scholia ad Hesiodum, ed.

Procl. sch. Hes.

Th. Gaisford (Poetae etc., v. Galen. Alleg. Hes.). Ps. Drac.

(Ps.)

Draconis

Ps. Herdn.

ed. G. Hermann, Lipsiae 1812. (Ps. Herodiani Partitiones, ed. Jo.

Londini

Stratonicensis

liber

de

metris poeticis,

Fr.

Boissonnade,

1819.

Psaltes

St. B. Psaltes, Grammatik der byzantinischen Chroniken (Kretschmer-Wackernagel, Forschungen z. griech. u. lat. Gramm., 2), Goettingen 1913.

Ptol.

Ptolemaeus ΠΕΡῚ AIADOPAX AEZEOQN, ed. G. Heyl-

Raderm. Reitz. GGE Renauld

Rog. Rt

Rt

Hist.

butt, in Hermes 22, 1887. Aristophanes' Frósche, von L. Radermacher, 2. Aufl. besorgt von W. Kraus, Wien 1954. R. Reitzenstein, Geschichte der griechischen Etymologika, Leipzig 1897. E. Renauld, Lexique choisi de Psellos, Paris 1920. The Frogs of Aristophanes, by B. B. Rogers, sec. ed., London 1919. Scholia Aristophanica, being such comments adscript to the text of Aristophanes as have been preserved in the Codex Ravennas, by W.G. Rutherford, I. II, London 1896. A chapter in the history of annotation, being Scholia Aristophanica,

vol.

III, London

1905.

Sch. vet. Aesch.

Aeschyli tragoediae superstites, rec. G. Dindorf. T. III (Scholia graeca), Oxonii 1851. Scholia vetera in Aeschylum, in Aeschyli Fabulae, ed.

Sch. Ap. Rhod.

Wecklein-Vitelli, Berolini 1885. Scholia in Apollonium Rhodium vetera, rec. C. Wendel,

Sch. Aesch. Dd

Sch. Eur. Sch. Eur. Dd

Berolini 1935. Scholia in Euripidem, coll. E.Schwartz,Berolinil887,1891.

Scholia graeca in Euripidis tragoedias, ed. G. Dindor-

fius, Oxonii 1863. Sch. vet. Hes. Op. Scholia. vetera in Hesiodi Opera et Dies, rec. A. Pertusi, Milano 1955. Sch. vet. Hes. Scholia vetera in Hesiodi Theogoniam, ed. Th. Gaisford (Poetae etc., v. Galen. Alleg. Hes.). Sch. Hom. vel ad A etc. Scholia graeca in Homeri Iliadem, ed. G. Dindorfius, Oxonii 1875 et post.

Sch. Hom. vel ad « etc.

Scholia

graeca

in Homeri

Odysseam,

ed.

G.

Sch. Luc.

Dindorfius, Oxonii 1855. Scholia in Lucianum, ed. H.

Sch. Lyc.

Scholia

Sch. Opp.

Berolini 1908. Scholia in Theocritum; Scholia et paraphrases in Nican-

drum Sch. Patm. Pind. Sch. Pind.

et Oppianum,

Rabe,

Lipsiae

Alexandram,

ed. Fr. Dübner;

rec.

1906.

E.

Scheer,

U. Cats

Busse-

maker, Parisiis 1878. Scholia Patmiaca in Pindarum, ed. Ch. Semitelos, Athenis 1875. Scholia vetera in Pindari Carmina, rec. A. B. Drachmann,

Lipsiae Sch. Plat.

in Lycophronis

1903 et post.

Scholia Platonica, ed. G. C. Greene, Haverfordiae

1938.

Scholia in Sophoclis tragoedias vetera, ed. P.N. PapaSch. Soph. georgius, Lipsiae 1888. Sch. Soph. O. C. de Marco Scholia in Sophoclis Oedipum Coloneum, ed.

V. de Marco, Romae Sch. Theocr.

1952.

Scholia in Theocritum vetera, rec. C. Wendel,

Lipsiae

1914. Sch. Theocr. Db Schmidt

Schur.

Spl

v. Sch. Opp.

Adnotamentum Tzetzae ad Arist. Plut. 137 ineditum. Ex codice Paris. Supplementi 508 descr. F. Duebner, adnotationes adiecit M. Schmidt, in Philologus X XV (1867), p. 687 sqq. Scholia vetera ad Aristophanis Ranas codicis Ven. Marc. 474, ed. J. Schuringa, Groningen-Batavia 1945. Sophoclis, Greek Lexicon of the Roman and Byzantine

period, New York 1893. Su.

Tabachovitz Theodosius Can. Thes. Thiersch

Thom. M.

Suidae Lexicon, ed. À. Adler, Lipsiae 1928 et post. D. Tabachovitz, Etudes sur le grec de la basse époque, Uppsala-Leipzig 1943.

Theodosii Canones et Choerobosci Scholia in canones nominales, rec. A. Hilgard, Gr. Gr. IV, vol. I. Stephanus-Hase-de Sinner-Fix, Thesaurus Graecae Linguae, Parisiis 1831 et post. Aristophanis Ranae, ed. B. Thiersch, Lipsiae 1830. Thomae Magistri sive Theoduli Monachi Ecloga vocum atticarum, ex rec. F. Ritschelii, Halis Saxonum

Thomas Mag. vel Thomas Thomas (v. etiam Zur).

Magister

in

editione

1832.

Aristophanis

XVII

Tim.

Timaei Sophistae Lexicon vocum platonicarum, ed. D.

Tricl.

Ruhnkenius, ed. in Germania altera, Lipsiae Demetrius Triclinius.

Turyn, Aeschylus

1833.

A. Turyn, The manuscript tradition of the tragedies

of Aeschylus, New York City 1943. Turyn, Recension A. Turyn, The Sophocles recension of Manuel Moschopulus, in Transactions and Proceedings of the American Philological Association LX XX (1949), p. 94 sqq. Turyn, Studies A. Turyn, Studies in the manuscript tradition of Sophocles, Illinois Studies in Language and Litterature XXVI, 1-2,

Urbana

1952.

Tz All. Il. vel A, v.letc. Tzetzae Allegoriae in Iliadem, ed. Matg. Tz All. Od. vela, v.letc. Tzetzae Allegoriae in Homeri Odysseam, ed. H. Hunger, in B.Z. 48 (1955), p. 4 sqq.; 49 (1956), p. 249

Sqq. Tz De diff. poét.; de com.; de trag. Tzetzes, De differentia poetarum; de comoedia, ed. R. Cantarella, Aristofane I, p. 47 sqq.; de tragoedia, ed. G. Kaibel, Comicorum Graecorum Fragmenta I l, p. 43 sqq. Tz Epist. Tzetzae Epistulae, ed. Th. Pressel, Tubingae 1851. Tz Exeg. Il. Tzetzae Exegesis in Iliadem, ed. G. Hermann (post Ps. Drac.). Tz Hist. Tz Iamb.

Tz Proleg. Tz sch. Hes.

Tzetzae

Historiarum

Vels. Velsen

Viscidi

Wendel

Chiliades,

recogn.

Th.

Kieslingius, Lipsiae 1826. Tzetzae Iambi, ed. Th. Kieslingius (post Historias). Tzetzae Prolegomena in Aristophanem, ed. R.Cantarella, Aristofane I, p. 53 sqq. Tzetzae scholia in Hesiodum, ed. Th. Gaisford, Poetae Minores Graeci,

Tz sch. Hist. Tz sch. Lyc.

variarum

III, Oxonii

1820.

Tzetzae scholia in Historias, ed. Pressel (post Epistulas). Tzetzae scholia in Lycophronem, ed. E. Scheer (v. Sch. Lyc.). Aristophanis Ranae (Lipsiae 1881), rec. A. von Velsen. A. von Velsen, Mittheilungen aus einer Tzetzes-handschrift vom Plutus des Aristophanes, in Philologus XXXV (1876), p. 696 sqq. F. Viscidi, I prestiti latini nel Greco antico e bizantino (Univ. di Padova, Pubbl. d. Fac. di Lett. e Fil., XXII),

Padova 1944. C. Wendel, Tzetzes, in RE VII A (1948), col. 1959 sqq.

Koster cs., Aristophanem, I.

2

XVIII

Willems

A. Willems, Aristophane, traduction avec notes et commentaires

critiques,

Paris-Bruxelles,

1919.

White, Tzetzes' notes J. W. White, Tzetzes' notes on the Áves of Aristophanes in Codex Urbinas 141, in Harvard Studies in Classical Philology XII (1901), p. 69 sqq. White, Scholia The scholia on the Aves of Aristophanes, collected by J. W. White, Boston-London 1914. White, Verse Zach.

Zon.

Zur. Analecta Zur. Cereani

J. W. White, The Verse of Greek Comedy, London

1912.

K. Zacher, Die handschriften und classen der Aristophanesscholien, XVI. Supplb. der Jahrbücher für classische Philologie, Leipzig 1888. Joannis Zonarae Lexicon, ed. J. A. H. Tittmann,

I. II.

Lipsiae 1808. C. ©. Zuretti, Analecta Aristophanea, Torino 1892. C. O. Zuretti, Scolii tzetziani alle Nubi di Aristofane, vv. 30—100, in Miscellanea Cereani, Milano 1910, p. 559 sqq.

Zur. Scolii vel Zur. C.O. Zuretti, Scolii al Pluto ed alle Rane d'Aristofane : dal codice Veneto 472 e dal codice Cremonese 12229, L, 6, 28, Torino 1890. Zur. Salinas Frustula tzetziana, in Miscellanea ... dedicata al Prof.

Antonino Salinas, Palermo

1907, p. 216—222.

PROLEGOMENA

I

I. Commentarii apud hodiernos historia. Commentarius Ioannis Tzetzae ad Aristophanem diu neglectus Kustero quidem iam innotuit, qui in comparanda splendidissima editione Aristophanis a. MDCCX in lucem emissa collatione a Zacagnio confecta (v. Praefationis p. primam) codicis Vaticani Urbinatis 141 (U;s! . XIV) usus est (Vaticanus-Urbinas apud Kusterum) et non solum commentarium Tzetzae in eo inesse animadvertit, sed etiam ex eo sch. Nub. 10 ad Ran. 1507 Kuster (— 1459 nunc) edidit; qui codex, quamquam unus ex principibus fontibus eius commentarii est, post Kusterum lectionum textus comoediae tantum gratia consultus est, donec Zacher in opere iure laudatissimo, quod de scholiorum aristophaneorum traditione et compositione scripsit (Die handschriften und classen der Aristophanesscholien, Leipzig 1888), brevi codicis descriptione praemissa ex eo et ex altero codice principe commentarii Tzetzae ad comoedias Aristophanis, nempe Ambrosiano C 222 inf. (Amb; s! . XIII), scholia ad Nub. 1—28 (p. 585—591) et ad Ran. 1—93 (p. 591—601) et 218 (p. 545, n. 1) edidit; praeterea inter eius schedas, quae Leovardiae (Leeuwarden) in Bibliotheca Bumae asservantur,

inveni,

quae

textum

ms.

scholiorum

ad Ranas

inter 93 et 218

continent. Post Zacherum alii nonnulla scholia ex U separatim publici iuris fecerunt, quos mox commemorabo. Interea Amb, codex inter paucos celebratus et complurium commentariorum Tzetzae: praeter aristophaneum ad Hesiodi Ofera et Dies et ad eiusdem Scutum (hic tamen fortasse falso Tzetzae nomen in titulo fert), ad Lycophronis Alexandram, ad Oppiani Halieutica, receptaculum commune, virorum doctorum studia ad se converterat.

Ab Angelo Maio primo ,, Johannis Tzetzae commentarius ingens in codice maximo bombycino, minutis literis, ad Aristophanis comoedias"' viris doctis commendatus est (Spicilegium Romanum V, Romae (MDCCCXLI) p. 247), sed quae addidit: „Id videlicet philologi apprime appetent”, partim tantum evenerunt, nam prope saeculo dimidio post haec adhuc de eis commentariis statui debebant: ,' suum adhuc expectant editorem’’ (G. Studemund, Anecdota Varia Graeca Musica Metrica Grammatica, Bero-

lini(MDCCCLX X XVI) p. 250); quae verba usque ad hunc diem valebant. Alia autem sors erat Prolegomenorum de comoedia commentario in Aristophanem praemissorum, quae, cum nonnullas res ad historiam lit-

ΧΧ

terarum graecarum melius cognoscendam (licet non semper fide dignas) continerent, saepius editorem nacta sunt. Eae res partim iam innotuerant ex excerpto latino eorum Prolegomenorum (Ex Caecio, i.e. Tzetza) a viro docto italo quodam confecto, quod ab Osanno inter scholia ad Plautum codicis Collegii Romani 4. C . 39 (s! . XV) repertum et nomine Scholion Plautinum praeditum (Proleg. Xa Db) a Meinekio primo publici iuris factum (Quaestionum scenicarum specimina 111, Berolini 1826—30, p. 3) et postea a Ritschelio plenius editum et sagaciter tractatum erat (Die Alexandrinischen | Bibliotheken unter den ersten Ptolemáern und die Sammlung der Homerischen Gedichte durch Pisistratus nach Anleitung eines Plautinischen Scholions, Breslau (1838) p. 1—7; iterum in Ritschelii Opuscula philologica I, Lipsiae (MDCCCLXVI) p. 4-8; denuo ib. p. 124—126); ultima eius capitis verba: „sehr möglich, dass selbst das griechische Original... aufgefunden wird", mox confirmata sunt. Nuperrime de Scholio Plautino fuse egit E. A. Parsons in c. VII libri, cui titulus The Alexandrian Library, London (1952), duabus imaginibus lucis ope iteratis adiectis et versione anglica E. H. Wilkinsii commentario instructa (p. 108—117) addita; codicem hodie inter vaticanos esse (Vat. Lat. 11.469)

tradit.

Postquam H. Keil Prolegomena ex Amb publici iuris fecit (Rhein. Mus. VI (1848) p. 108—134 et 243—257; iterum in Ritschelii Opuscula I p. 199—211), Nauck codice non inspecto, sed de coniectura complures locos

aut sanans aut iniuria mutans ea post Lexicon Vindobonense (Lexicon Vindobonense, rec. etc. A. Nauck, Petropoli (MDCCCL XVII) p. 233—249) denuo edidit. Sequebantur ex Amb Prolegomenorum nova transcriptio ab E. Millero facta priorem hic illic corrigens (Journ. d. Sav. (1870) p. 169— 173) et collatio diligentissima et ne minutissimas quidem res omittens a Studemundio publici iuris facta (Anecd. Var. p. 251—254), quae ne a tam perito quidem viro confecta in codice inter paucos difficili lectu sine omissionibus vel erroribus remansit. Studemund nonnullas lectiones (quas a Duebnero, qui eas Ritschelio impertiverat (Opuscula I p. XI sq.), mutuatus est) ex tertio codice principe commentarii in Aristophanem, scil. Par. Suppl. 655, adiecit, de quo codice a Studemundo ipso non inspecto mox plura dicentur. Tunc Prolegomena Tzetzae recepta sunt in Kaibelii Comicorum Graecorum Fragmenta I1, Berolini (MDCCCXCIX) p. 24—33, et in Cantarellae editionem Aristophanis, vol. I (Prolegomena), Milano [1949] p. 53—61. Post tot curas huic opusculo impertitas restabant adhuc pauca corrigenda (cf. quae scripsi Mnemosyne S. IV, vol. VIII (1955) p. 21 sq.); in hac demum scholiorum in Aristophanem editione ei volumini reservantur, quod cuncta Prolegomena de comoedia continebit.

ΧΧῚ

Obiter mentionem iam feci tertii codicis principis commentarii nostri, nempe Parisini Suppl. Gr. 655 (olim 508; Lut; s! . XIV), qui particulas Prolegomenorum et commentarium in Plut. continet. Eius codicis notitiam Duebnero debemus, qui primus eius mentionem fecit in Ritschelii Opusc. I p. XI sq. et ex cuius apographo M. Schmidt scholium perlongum illud, ex hoc codice solo cognitum, ad Plut. 137 edidit (Philologus XXV (1867) p. 687—621). Quartum ex codicibus principibus ego agnovi; est Laurentianus Conv. Soppr. 66 (Cs; s! . XIV), Urbinatis cognatus correctior, sed multo pauperior; nam Urbinate etiam Aves cum scholiis tradente Cs triadem byzantinam tantum continet, et in ea pauciora scholia habet, praesertim quod ad Plutum et ad Nubes attinet. Is codex, olim a Schepersio et a me ipso altero alterius laboris ignaro et neutro scholiorum auctorem Tzetzam

esse

suspicanti

descriptus,

publici

iuris

nondum

factus

est.

Accedunt alii minoris momenti, quos et ipsos scholia Tzetzae continere notum nondum erat: Vaticanus Chisianus R. IV. 20 (Chis; s! . XV) commentarium ad Ran. 1—218 tradens; Vaticanus Reginae Suecorum 147 (Rs; s! . XIV) nonnulla scholia ad Piut. et ad Ran., Vaticanus Barberinianus 126 (Barb; s! . XIV) partes commentarii in Plut. et in Nub. tradens; primum ego detexi, alterum et tertium Holwerda; de unoquoque, sicut de codicibus principibus, suo loco plura exponentur. Áccessit etiam

Vindobonensis

167

(Vind;

s! . XV—XVI),

quem

nonnulla

scholia tzetziana ad P/ut. continere docuit Κα. von Holzinger, Die Aristophaneshandschriften der Wiener Hofbibliothek II, Wien (1912) p. 81. Praeterea in nonnullis codicibus excerpta scholiorum tzetzianorum circumferuntur, sicut in Chis, ubi scholia integra non habet, et in Pari-

sino 2821 (Regius apud Db, Reg apud nos; s! . XIV); ex eo codice Db in Adnotatione multa excerpta edidit, ex quibus quaedam res a Tzetza traditae auctore ipso tamen ante Zacherum (p. 585) ignoto primum in notitiam virorum doctorum venerunt. Talia excerpta in Bodl. Bar. 43 (s!. XV) extare Zacher eodem loco monuit; excerpta tzetziana ad Ran. extant in Laur. XXXI 13 et in Est. « U 9. 22 (olim III, C, 14) teste

Zurettio, Analecta p. 9 et 16. Eiusmodi excerpta, quippe quae plurimis locis textum mutatum ostendant, in textu commentarii Tzetzae constituendo paucis bonis lectionibus Chisiani exceptis non adhibuimus. Sequitur conspectus eorum scholiorum, quae edita iam sunt additis eis, quorum supra mentionem feci !). !) Nomina editorum et tituli librorum in conspectu compendiorum plene leguntur. Interdum scholia numeris appositis designata partim tantum edita sunt; hoc praesertim ad Herwerdenium pertinet. Keil ex Ahein. Mus. VI citatur.

XXI

AD

PLUTUM

1—39 (U): Zur. Analecta p. 154—157. 1—40 (Amb Lut): Zur. Analecta p. 148—154. 1—34 (ult. 33) (Lut): Velsen PAilol. 35 (1876) p. 696—703 (om. tripodis historia, sch. 9). 14 (Amb): Herw. p. 214 (Aeschyli v. tantum). 88, 90 (U Amb Lut): Zur. Salinas p. 217 sq.; cf. Koster, Manuscrits p. 19. 90 (Amb): Herw. p. 212 et 214; (Amb Lut) Heraclit. fr. (125a) tantum: Diels-Kranz, Fragm. d. Vors.®

137

(Lut): Db-M. Schmidt, PAilol. 25 (1867) p. 687—691.

162 253a

(Lut): Koster, Manuscrits p. 25. (Amb): Herw. p. 214; (Amb Lut): Zur. Salinas p. 219 n. 2; Wendel col. 1975 sq. (U Amb Lut): Zur. Salinas p. 219 sq. (U): Zur. Salinas p. 220. (U Amb Lut): Zur. Salinas p. 216. (Lut): Koster, De Tzetza p. 148. (Amb): Herw. p. 213 et p. 215. (U): Zur. Analecta p. 144. (Amb): Zur. Analecta p. 145; (Amb Lut): Koster-Holwerda, De Eustathio I p. 155. (Amb): Herw. p. 213. (Amb): Herw. p. 213 sq.; cf. Koster, Manuscrits p. 28. (Lut): Koster, Manuscrits p. 26. (Lut): Koster, Manuscrits p. 26 et n. 2. (Lut): Koster, De Tzetza p. 145. (Lut): Zur. Sai:nas p. 217. (U Amb): Koster-Holwerda, De Eustathio I p. 150 sq.

322 325 404 407 435, 436 487 505 535 537 (538) 637 649 733 833b 1127

Ex U Rs: 190, 203, 207, 209, 219, 227, 230, 246, 249, 266, 505: KosterHolwerda, De Eustathio II p. 201 sq. Tunc de sch. Piut. 11 et 16 (Amb) breviter rettulit Herw. p. 214, de sch. Plut. 943 (Amb) Zur. Analecta

p. 145, de sch. P/ut. 27 (U Amb Lut), 116 (Lut), 279 (U Lut), 581 (Lut) Koster, Manuscrits p. 19, 26 n. 1,22, 26 sq., de sch. P/ut. 253c et d (Lut) et 322 (Lut) Koster, De Tzetza p. 145 et p. 152 n. 8.

XXIII

AD

NUBES

1—28 (U Amb): Zach. p. 585—591. 10 (U): Kuster, Notae in ed. Ar. p. 75b. 30—100 (U Amb): Zur. Cereani p. 560—567. 52 (U Amb): Koster-Holwerda, De Eustathio I p. 149. 71 (Amb): Herw. p. 215. 9] (Amb): Herw. p. 213. 112 (v. 1041a) (U): Koster, De Tzetza p. 150.

187—190

(U Amb): Zur. Riv. di Fil. 36 (1908) p. 389—390.

246 518 549

(U): Koster, De Tzetza p. 151. (Amb): Zur. Saiinas p. 221. (Amb): Zur. Analecta p. 112n. 1; cf. Zur. Salinas p. 219 n. 1; Koster, De Tzetza p. 152 n. 9. 581, 589 (587) (Amb): Zur. Salinas p. 220 sq. 690 (Amb): Herw. p. 213. 773 (U): Koster, De Tzetza p. 151. 788 (Amb): Herw. p. 215 (re vera sch. 188). 875 (U): Koster, De Tzeiza p. 151. 919 (Amb): Herw. p. 214. 1068 (Amb): Herw. p. 214. 1070 (U): Koster, De Tzetza p. 149. 1134 (Amb): Keil p. 617; Nauck p. 249 (hic falso 1178). 1227—1254 (U Amb): Zur. Analecta p. 158—160. 1238 (Amb): Herw. p. 215. Praeterea de sch. Nub. 109 (Amb) breviter rettulit Herw. p. 215, de sch. Nub. 137 (U) Koster, De Tzetza p. 151.

AD 1—93 35 190 218 293 298 422 440—452 460

RANAS

(U Amb): Zach. p. 591—601. (Amb): Keil p. 617; Nauck p. 249. (U): Koster, De Tzetza p. 145. (U Amb): Zach. p. 545 n. 1. (U Amb): Koster-Holwerda, De Eustathio I p. 148. (U): Koster, De Tzetza p. 147 sq. (U): Koster, De Tzetza p. 147. (U): Zur. Analecta p. 161 (quasi unum sch. 1479!). (U): Koster, De Tzetza p. 146.

588 653 734 775 840 985 990 1225 1320 1328 1339, 1340 1346 1479—1533

(U): Koster, De Tzetza p. 148. (U): Koster, De Tzetza p. 146. (U): Koster, De Tzetza p. 149. (U): Koster, De Tzetza p. 144. (Amb): Herw. p. 215 sq. (Amb): Herw. p. 215 (falso 972). (U): Stornajolo, Codices Urbinates Graeci. Bibliothecae Vaticanae p. 271. (Amb): Keil p. 616 (hic 1266 Kust.); Nauck p. 250 sq. (Amb): Keil p. 617 (hic 1355 Kust.); Nauck p. 251]. (Amb): Keil p. 618 (hic 1363 Kust.); Nauck p. 251 sq. 1341 (Amb): Herw. p. 216. (Amb): Keil p. 617 sq. (hic 1423 Kust.); Nauck p. 252. (Amb): Zur. Analecta p. 160 sq.

Praeterea de sch. Ran. 86, 142, 538/39 (541 Herw.) (Amb) breviter rettulit Herw. p. 214—215, de sch. Ran. 62 et 1440 (sine num. Zur.) Zur. Analecta p. 118, de sch. Ran. 358 Koster, De Tzetza p. 149.

AD

AVES

186, 189, 299, 1764 (U): Zur. Analecta p. 161 sq. Cuncta (U): J. W. White, Zzetzes' Notes on the Aves in Codex Urbinas 141, Harvard Studies in Classical Philology XII (1901) p. 72—95. Praeter

ipsa scholia

et Prolegomena

haec

ex commentario

Tzetzae

edita iam sunt: Vita Ar. (Amb): Zach. p. 580 n. 2. Vita Ar. (U): Zach. p. 583 n. 1. Arg. Plut. (Amb Lut): Zur. Analecta p. 111. Ind. Pers. Plut. (Amb): Zur. Analecta p. 111. Ind. Pers. Plut. (Lut): Zur. Analecta p. 135. versus (2 hexametri et 1 pentameter) Tzetzae post Ind. Pers. Plut. (Amb): Zach. p. 581. Arg. Nub. (Amb): Zach. p. 581 n. 1; Cantarella, Aristofane IV [19561 p. 546—549. Arg. Ran. (Amb): Arg. IV Db + Vels. Ran. p. 9 (App. Crit.) = Zach. p. 582 n. 1.

XXV

Arg. Eq.

(Amb): Zur. Analecia p. 112; Cantarella, op. cit. p. 542—545.

Arg. Av. cum

2 sch. (Amb): Zur. Analecta p. 113—116; Cantarella, op. cit. p. 30—39

(sine sch.); Koster-Holwerda,

ihio I p. 152 (sch. In

nostra

editione

errores

De Eusta-

1 tantum).

a prioribus

editoribus

commissos

tacite

correximus ; eorum lectionum et coniecturarum tum solum mentionem fecimus, si alicuius momenti visum est eas afferre.

II. Commentarii recensiones et aetas. Ut Tzetzae commentarius ad Lycophronem iam melius cognitus, de cuius compositione consulendi i.a. Scheer Prolegomenis eique oblocutus Wendel,

col.

1978,

eius commentarius

ad

Aristophanem

ad unam

sibi

constantem recensionem referri non potest, sed diversarum vestigia nunc conspicua, nunc exigua ostendit. Eas recensiones separare conantibus reputandum est Tzetzam exegesin suam primo loco auditorio destinavisse, id quod iam ex eo apparet, quod saepissime ea, quae docet, quasi auditor adsit, secunda persona utens concipit; lepida acroaseos cuiusdam, quam de Aristophane habuit, historiola legitur in sch. Ran. 897a. Itaque iam eam ob causam exegeseos textum publici iuris factum, quippe cui variae schedulae scholis destinatae subiacuerint, alias aliter scriptum in manus hominum venisse clarum est. Variationes tamen huius generis non necessario eo tendunt, ut ponamus Tzetzam data opera eum commentarium penitus retractatum in lucem emisisse. Alia causa, cur mutationes non ad novam et a priore distincte diversam recensionem referendae sint, peculiaris naturae est et ex ratione, qua

Tzetzae scripta in lucem emittebantur, profluit. Solebat enim ea, quae composuit, primum schedis committere, quas deinde aut librariis describendas tradebat aut ipse describebat. Si Tzetzae fides habenda est, illi librarii meri χοπρογράφοι erant, ut voce tzetziana utar (cf. sch. Hist. V 201, v. 3), et ipse fatetur se pauAoyp&pov esse (in versibus post Ind. Pers. Plut: in Amb; v. Proleg. II p. XCII); unde factum est, ut eius verba tam male redderentur, ut saepe cogeretur lectores de ea re admonere. Ipse autem

suas schedas elaborans, id quod voce &vaxadalpeıv designat (in fine sch. Ran. 843a), complura mutabat et alio tempore alias res in quaterniones codices evulgandos constituturos transferebat (cf. sch. Ran. 843b et 846a quaeque ad ea annotavi). Insuper Tz, homo non solum aliorum asperrimus censor, sed etiam suorum ipse laborum proventum identidem augendi et emendandi

studiosus, et aliis operibus et commentario in Aristophanem

XXVI

scholia

addidit,

ut ea,

quae

scripserat,

sive

accuratius

exponeret

sive

aliter scripta sibi postea placere moneret. Tertia causa aeque gravis, cur recensiones non solum Tzetzae, sed etiam aliorum commentariorum auctorum moleste distineantur, si autographa aut exemplaria cum maxima fide descripta praesto non sunt, posita est in scholiorum traditione ipsa, quae quam fluxa sit, omnes sciunt, qui plus semel codices scholiorum gratia excusserunt. Paucos invenies, qui corpus quoddam exegeticum ita tradant, ut praeter solitos errores scribarum in unoquoque

idem sit; et omittendo

addendove

et in aliam formam

redi-

gendo (plerumque excerpendo) peccabant, qui sibi non plane indocti esse videbantur. Amb quoque, codicum commentarii nostri longe praestantissimus, eis vitiis laborat; non solum

multa in eo omissa sunt (id quod

Zacher p. 591 iam animadvertit), sed (quamquam hoc raro fit) etiam ipsa verba Tzetzae contractione mutata praebet, cuius rei exemplum luculentum extat in sch. Ran. 308a. De codicibus autem tzetzianis uberius tractare huius loci non est, cum praesertim in recensionibus distinguendis unaquaeque triadis byzantinae comoedia seorsim consideranda sit. De Pluto Lydia Massa Positano in Prolegomenis II disseret; quae ad Nubes pertinent, Holwerda in Prolegomenis III exponet. Ego, utpote commentarii in Razas editor, ex hac praesertim comoedia locos eligere cogor, quibus quae generatim de Tzetzae commentario dicenda sunt, illustrem. Attamen ea, quae in universum

disputavi,

iam

sufficiunt,

indole non statim concludi

ut ostendatur

posse eos imaginem

ex codicum

sinceram

diversa

diversarum

recensionum praebere. Illud semper memoria tenens tamen in commentario ad Ranas haec statui posse opinatus sum. Duae recensiones in altera parte (inde a sch. 814, ubi vide) multum discrepantes dignoscuntur, ita, ut Rec. I in U Cs tradita plurima scholia vetera aut ad verbum recepta aut paulum mutata contineat, sed in Rec. II (Amb) tzetziana frequentiora sint; quamquam in ea parte haec quoque recensio plura scholia vetera complectitur quam in priore. Quin etiam se

huius recensionis partis formam priscam ex meris scholiis veteribus constantem composuisse Tz nos docet in sch. 846a, cuius consilii a se initi ampliter rationem dat in sch. 843a, et mutati breviter in sch. mrg. addito 843b (v. quae ad haec scholia ad exegesin Tzetzae cognoscendam utilissima annotavi). Ante sch. 814 iam in sch. 791 ea discessio observatur, ubi Tz in Rec. II expressis verbis declarat ea, quae scribit, sua propria

esse. In priore parte utraque recensio plerumque eo tantum differt, quod in singulis verbis quaedam aliter in U Cs, aliter in Amb leguntur. In hac re

XXVII

cautionem adhibendam esse in recensionibus separandis ex eis, quae supra in universum disserui, patet, cum praesertim non solum hyparchetypum U Cs iam a genuina forma Recensionis I discrepare constet (id quod mox ostendam), sed etiam scriba Urbinatis, ex quo cod. solo in ea recensione saepe pendemus, multos errores commiserit. In hac re ancipiti eam viam inii, ut meo Marte constituerim, quaenam lectiones ad discrepantiam recensionum pertinerent et quaenam pro meris scribae vel scribarum erroribus aut coniecturis habendae essent, licet mihi probe conscius essem in singulis lectionibus perpendendis alios aliter iudicaturos esse. Haec ante omnia pertinent ad articulum additum aut omissum (e.g. in sch. Ran. 246a) et ad verba transposita (e.g. in sch. Ran. 621a, ubi probari potest transpositionem fortuitum errorem esse). Certius recensionum discrepantiae indicium est vocis artis κατάχρησις usus in Rec. I, pro quo vocis παράχρησις in Rec. II (v. sch. Ran. 501a). Etiam in locutionibus varii generis talia discrimina deprehenduntur; e.g. in civis atheniensis origine indicanda in Rec. I legimus τὸν δῆμον, in Rec. II τῶν δήμων (sch. Ran. 86a et 538/39). Idem interdum valet in rerum orthographicarum similiumque differentia. In desinentia -$ev scribenda in Rec. I v finale semper additur, in Rec. II haec littera tractatur, quasi sit mobilis, velut in &xei$e(v) sch.

Ran. 78a (ubi plura exempla; v. etiam p. C) ; ubi Rec. II sola talem vocem habet, ea littera constanter, quasi sit mobilis, omittitur, ut legamus e.g. χύτραϑε sch. Ran. 985; quin etiam hoc in Im. (sed non in text.) fit in voce ἔνϑε sch. Ran. 826a. Eiusmodi discrepantia occurrit in τοιοῦτο(ν) (sch. Ran. 686a), τὸ αὐτό, ταὐτόν (sch. Nub. 299; 398a), εὐϑύ(ς) (sch. Ran. 692a). In orthographicis minoris momenti iudicium incertius evadit, quamquam etiam in his illud discrimen hic illic re vera extitisse opinor, velut in accentu (e.g. rüpyov Rec. I, πύργον Rec. II sch. Ran. 129; và Rec. I, νὼ Rec. II sch. Ran. 565a) et in vocalibus separatis aut diphthongo (νῶϊν Rec. I, νῷν Rec. II sch. Ran. 431 et 637). Est tamen, ubi iam in priore parte Ranarum discrimen in uno eodemque sch. non solum verborum delectu, scribendi ratione, ordine contineatur. In sch. Ran. 513/14 Tz de elisione vocalis v, diverse disserit; in v. 514 una cum sch. vet. in Rec. I ἥδ᾽ ἔνδον (i.e. ἦδε ἔνδον) scribens elisionem illam damnat, in Rec. II diu ante Seidlerum, cuius coniectura ἤδη 'v8ov in text. Coulonii recepta est, lectionem plenam ἤδη ἔνδον esse opinatus ἥδ᾽ ἔνδον scribit eamque elisionem admittit; quam discrepantiam etiam aliis locis observari ad hoc sch. exposui. In totis scholiis separatis Rec. I et Rec. II iam ante sch. Ran. 814 nonnunquam clare distinguuntur, sive Tz (sicut in altera parte) in Rec. I

XXVIII

sch. vet. afferre satis habuit et in Rec. II suas ipse opiniones exponit (sch. Ran. 618/19) vel etiam sch. vet. iuxta suum in Rec. I receptum in Rec. II omisit (sch. Ran. 714c), aut e contrario in sch. suo sch. vet. excerpsit in Rec. I, sed ipsis verbis recepit in Rec. II (sch. Ran. 745a), sive in sch. toto a Tz ipso scripto Rec. II distat a Rec. I, velut in sch. Ran. 646a. Exempli denique

gratia

commemoro

sch. Ran.

226a + 228a

et sch.

Ran.

330a,

quae diversi generis discrepantias optime illustrant. Venio nunc ad alteram partem commentarii ad Razas, quae a sch. 814 incipit ; in qua, ut iam dixi, Rec. I magna ex parte ex scholiis veteribus

eisdem verbis aut paulum mutatis in commentarium tzetzianum receptis constat. Nihilo tamen minus in Rec. I quoque extant, quae ex scholiis veteribus hausta non sint. Inter illa pauca sunt, quae eisdem (fere) verbis in Rec. II iterantur (praesertim sch. Ran. 8394 et 990 (b)); plura autem et in Rec. I et in Rec. II nova, sed dissimilia vel etiam inter se pugnantia, velut sch. Ran. 819c, 931a, 932a, 952c. Fit etiam, ut Rec. II sch. vet. tradat, quod in Rec. I sive mutatum erat sive receptum non erat (e.g. sch. Ran. 877a, 897cd,

1281—86,

1308,

1437a).

In eis scholiis, quae Rec.

I a

veteribus discrepantia habet, hic illic auctor clare agnoscitur, velut in sch. Ran. 1080, ubi Tz et in Rec. I et fusius in Rec. II primus (cf. quae annotavi ad hoc sch.) Augen

commemorat,

ut versus Aristophanis de mulieribus

scriptus, quas Euripides in templo parientes fecit, exemplo illustretur. Etiam certius indicium est in sch. Ran. 990a, quod una cum sch. 990(b) ra-

tionis commentandi, qua Tz usus est, cognoscendae causa ampliore expositione dignum est. In eis enim scholiis Tz agit de stultis famosis eorumque nomina tradit praeeunte scholiasta vetere. Prius, quod in Rec. I tantum extat, compositum est ex sch. vet. et ex appendice, in qua Tz suam ipse opinionem profert et in cuius fine ponit poétam stultorum quorundam nominatim mentionem

fecisse, ut tecte cunctos

Athenienses

ludibrio haberet,

dum

Aristophanem cognomine a Tz saepissime adhibito ὁ ἀλιτήριος designat. Adiunxit autem carmen rhythmicum catalogum stultorum continens (sch. 990(b)) addito auctoris nomine (τοῦ Τζέτζου) in Recensionis I codice U, quod

in Rec. II iteravit omissis cum nomine suo tum toto sch. 990a.

Etiam in priore parte commentarii Rec. I complura scholia vetera rescripta aut scholia plane nova eademque sibi propria habet, quae tamen in hac parte tantum non omnia extra corpus scholiorum posita sunt, sive scholia marginalia, sive glossae sunt. Exemplo sint sch. Ran. 2 (sch. vet. auctum), 4b (dissentit a sch. 3a, quod utriusque recensionis est), 23 (vox

ex Medii Aevi sermone substituitur voci proprie graecae in sch. vet.), 47a (nova etymologia vocis κόϑορνος legitur, quae deest in sch. utriusque

ΧΧΙΧ

recensionis 46a), 126a (Platonem ludibrio haberi in v. 126 hic tantum legimus) ; ex quibus locis paenultimus et ultimus Tzetzam genuinum sapiunt. At multum abest, quin cuncta, quae in codd. Recensionis I leguntur, a Tzetza scripta sint. In cod. longe uberrimo U commentarius ita traditur,

ut multis locis scholia, quae in corpore ceteris inserta leguntur, sive tota vel magna ex parte iterata mrg. sive concise excerpta inter glossas bis scripta sint. Ouod ad has attinet, fieri potest, ut Tz ipse utile duxerit in textu breviter ante oculos lectorum ponere, quae fusius in commentario extra textum posito tractaverat; quamquam in Rec. II non solum glossae omnino rarae sunt, sed etiam saepius aliquid novi addunt, et in Rec. I glossae particulas scholii corporis iterantes interdum eosdem errores repetunt, ut pateat eas ex corpore iam corrupto descriptas esse, velut in sch. Ran.

199a, 200a,

202b.

In scholiis maioris ambitus illa ratiocinatio omnino invalida est. Immo redactorem, ut dicunt, quendam deprehendimus, qui in exemplari a se exarato quaedam ex corpore exegetico Tzetzae excerpta in mrg. adscripsit vel inter lineas superscripsit numerum annotationum a Tzetza ipso extra corpus in Rec. I additarum valde augens; quem hominem, licet etiam complura de suo addiderit, nomine commodiore excerptoris designabo. Si quis autem non gravatur locos iteratos generatim Tzetzae adscribere, conferat excerptum syntaxi corrupta mrg. Ran. 300 scholii corp. 298a (utriusque recensionis) et excerptum mrg. Ran. 364 scholii corp. 362 (utriusque recensionis), ex quo loco iterato luce clarius apparet Tzetzam eum non scripsisse, cum eius auctor lectione falsa in U tradita usus ea, quae Tz in sch. 362 haud absurde exposuerat, a se non intellecta ad absurdum reduxerit. Eiusdem stultitiae exempla complura extant, velut in sch. Ran. 430a et b (in Rec. I falsa lectio in Im. scholii utriusque recensionis 430a peperit variam lectionem ad text. com.), in sch. Ran. 622, quae gl. orta est ex perverse intellecta interpretatione scholii corp. (utriusque recensionis) 621/22, in sch. Ran. 742a, in quo scholio mrg. coniunguntur gl. 742c (U) et pars scholii corp. (utriusque recensionis) 741, licet gl. ad eam non pertineat, in sch. Ran. 743 (eiusdem scholii corp. particulae absurde coniunguntur). Eidem excerptori etiam eae annotationes assignandae sunt, in quibus aut sermo a Tzetza alienus usurpatur (e.g. ipsi] iv’ εἴπῃ sch. Ran. 20b, va σιωπήσω sch. Ran. 1134) aut recentior interpretatio affertur (velut in sch. Ran. 776b, cuius interpretatio consentit cum Thomae Magistri, sed pugnat cum Tzetzae) aut tam vulgaria vel stulta dicuntur (e.g. in sch. Ran.

23, 892b,

1247b),

ut Tzetzae,

viro acuti

multifariaque

XXX

doctrina muniti ingenii, attribui nequeant (in qua tamen re diiudicanda opiniones necessario fluctuabunt). Praeterea fieri potest, ut nonnullae ex talibus annotationibus non excerptori illi, sed scribae post eum etiam suae doctrinae specimina adicere gestienti adscribi debeant, id quod in U saltem, quem non statim ex hyparchetypo descriptum esse mox ostendam, incredibile non est; quamquam hoc etiam eis locis, ubi U solus eiusmodi annotationes habet, pro certo haberi non potest (v. not. ad sch. Ran. 463). Eum excerptorem non solius in U traditae recensionis formae auctorem esse statim apparet, cum Cs conferimus. Permultae enim ex eis annotationibus, quae excerptoris sunt, utrique codici communes sunt, velut sch. Ran. 364, 622, 742a supra allata. Quod non cunctae in utroque occurrunt, hoc ex eo pendet, quod in Cs in universum pauciora quam in U descripta sunt ex eis, quae in communi prototvpo extabant. Scribam autem Urbinatis non statim ex eo exemplari, sed minimum uno alio intercedente apographo eam recensionis formam cognovisse efficio ex quibusdam erroribus, quos U sibi proprios habet et quorum luculentum exemplum praebet sch. Ran. 767a. Erroribus Urbinati propriis omissis huius codicis et codicis Cs propinquitas tanta est, ut necessario exemplar ab utroque non valde remotum fons communis fuerit. In eo exemplari vel in apographo proximo describendo parcus scriba codicis Cs potissimum non ex pleno corpore (cuius commentarii formam ipse non adhibuit), sed ex scholiis marginalibus et ex glossis hausit, id quod ex eo apparet, quod eis locis, ubi quaedam in U non solum in corp., sed etiam (plerumque plus minusve decurtata) in mrg. vel in gl. leguntur, annotatio in Cs cum sch. mrg. vel cum gl. congruit (v. e.g. sch. Ran. 87a, 271a, 323 sq., 330a, 359c, 367b, 406a). Cum — id quod raro fit — idem sch. in corp. U brevius iteratur, Cs formam breviorem habet (e.g. sch. Ran. 357a, 798a). Ea scholia mrg., quae Recensioni I propria sunt, Cs quoque saepe habet, velut sch. Ran. 217, 312, 378a; ad hoc genus i.a. pertinent scholia brevia metrica, qualia sunt sch. Ra». 384b et 398. Nihilo tamen minus complura scholia in Cs (mrg., ut semper) congruunt cum sch. corp. in U non iteratis, sive decurtata sunt, ut sch. Ran. 358a, 359a, 839a, sive plena, ut sch. Ran. 721, 828b, 833a.

Plura singillatim scire cupientes delego ad ea, quae in descriptione codicum exposui; hoc unum h.l. addo eas annotationes Recensioni I proprias, quae hac tantum re a communi corpore discrepant, quod diversa tradunt, non eam solam ob causam statim excerptori attribuendas csse, cum necessarium non sit Tzetzam opera data omnia sustulisse, quae dif-

ferrent a sua opinione deinde concepta ; neque enim cum eius commentandi ratione consentaneum est cuncta, quae ad recensionem quandam per-

ΧΧΧΙ

tinuerint, uno tempore eius σχεδαρίοις mandata esse, neque cum eius indole inter se distantia non tolerare, quippe qui saepe in exegesi sua duas vel etiam plures interpretationes differentes in eodem sch. admiserit. Illud praesertim valet, ubi sch. vetera iuxta tzetziana, quae ab eis discrepant, traduntur,

velut

in sch. Ran.

405ab—406a.

Haec

commentarium

disponendi ratio magis specie quam re differt ab ea, quam Tz praesertim in Rec. II adhibuit, ubi saepius in singulis scholiis verbis sch. veteris citatis supplementum ea refutandi vel corrigendi vel omnino opinionem suam proferendi causa adiungit, velut in sch. Ran. 1273, 1437, 1445. Sed etiam in Rec. I talia inveniuntur, e.g. in sch. Ran. 798a. Non magis omissio quam diversitas a priori, ut aiunt, indicium separandae recensionis est. Et in U Cs et in Amb multi loci extant, qui in alterutra recensione pleniores sunt, sed non saepe probabile fit Tzetzam ipsum in quadam recensione tales locos decurtavisse aut auxisse. Plerumque excerptor aut quivis scriba in culpa sunt, id quod duabus viis demonstrari potest. Primo in U Cs plus semel textu comoediae non interrupto continuae series scholiorum desunt, quas Amb solus servavit, e.g. inter sch. Ran. 298a—308a, 369—394b, 406a—418a; eas lacunas in Rec. II demum a Tzetza suppletas esse credi non potest; immo aut excerptor aut quivis scriba somnians ea omisit. In Amb aliam ob causam idem accidit, cum in

exemplari priore folium textum una cum commentario continens perierit (v. ad sch. Ran. 1172). Tunc in Amb in ea parte, quae ab altero scriba iterata est (de qua re scripsi ad sch. Ran. 843a), luculente apparet priorem scribam, non Tzetzam in Rec. II, quaedam omisisse, cum alter scriba ea una cum Rec. I scripserit, e.g. in sch. Ran. 798a, 801a, 807a. Fit etiam, ut

excerptum in Amb iuxta locum integrum in U tradatur, quod propter errores et omissiones manifestos ab ipso auctore confectum esse nequeat (v. e.g. sch. Ran. 308a). Accedit, quod ex tertio cod., qui in parte initiali Ranarum inter principes habendus est, nempe Chisiano, apparet neque U neque Amb cuncta habere, quae Tz scripsit. In ea enim parte, in qua Chis commentarium (fere) continuum servavit, in compluribus scholiis nonnulla habet, quae alteruter ex ceteris codd. principibus omittit, velut in sch. Ran. 62a, 100a, 190 (Amb finem om., quem U Chis habent), et in sch. Ran. 78a (U partem post initium om., quam non omittunt Amb Chis) et 204 (U finem om., quem Amb Chis habent). Contra fit etiam, ut Chis sch. decurtatum praebeat, e.g. iam statim sch. Ran. la (initium tantum in Chis, totum non solum in U Amb, sed etiam in Rs), 19 (in U solo plenum, sed in Chis fine truncatum, dum Amb finem

XXXII

tantum habet), 25a (plenum in Amb et in U, nisi quod in hoc cod. nonnulla exciderunt, sed fine truncatum in Chis). Praeterea scholia in U plane omissa in Chis extant, sive ea partim habet, ut sch. Ran. 37a, sive tota, ut sch. Ran. 67. Contra Chis saepius scholia non habet, quae in ceteris codd. leguntur; ita ab initio Ranarum sch. 3a, 5a,

11a (haec tria non solum in U Amb,

sed etiam in Rs), etc.

Haec diligenter perpensa ostendunt ei, qui commentarium in Chis servatum textui Aristophanis adiecit (qui commentarius, ut in eius codicis descriptione exponam, ex variis poétae editionibus excerptus est), cum complura omiserit, tamen recensionem commentarii Tzetzae pleniorem praesto fuisse, quam eis, quibus commentarios in U Cs et in Amb servatos debemus. Eam commentarii Tzetzae formam neque cum recensione in U Cs neque cum recensione in Amb tradita plane congruere etiam ex variis lectionibus apparet, cum hae iuxta Chis nunc in U (U Cs), nunc in Amb extent, ita quidem distributae, ut Chis saepius a prioribus quam ab altero stet. Positionis mediae Chisiani exemplo sit sch. Ran. 151a, ubi in U Cs nomen Morsimi constanter Μόρσιπος est (sic etiam Chis), sed in Amb recte Μόρσιμος; at sententiam finalem Τζέτζης δέ φησιν κτλ., quam U Cs omittunt, Chis habet, ut Amb. Exempla luculenta affinitatis cum Amb

intercedentis extant e.g. in sch. Ran. 25a:

φορτίον U, ἄχϑος Amb

Chis

(eadem discrepantia in sch. Ran. 21a inter U et Amb deficiente Chis); 104: nomen rarum simiae cuiusdam ἀρκοβιζιανός in U, sed ἀρκοϊζιανός

in Amb Chis; 127a: ὕλας et ὁδοιποριστικὸς (falso -στ- cod.) U, συναγκείας et ὁδοιπορικὸς Amb Chis; 135a: στέαρ ἐγκεφάλου U, στέαρ᾽ ἐγκέφαλον Amb Chis; τιϑέντες U, συνϑέντες Amb Chis; vox quaedam corrupta omittitur in U et in Cs, qui h.l. accedit, sed varie corruptam habent Amb Chis, et similiter plura minoris momenti; contra in eodem sch. Chis cum U

3» ὁ Κεραμεικὸς (inv. ord. Amb), ϑρίον (ϑρία Amb), σκευαζόμενον (κατασκευαζόμενον Amb); praeterea lectio alicuius momenti scholii Ran. 565a, ubi accusat. φλιάν ita constanter scribitur in U, sed in Amb φλοιάν est, et quidem priore loco inserto a scriba o, altero hac littera statim scripta, et Chis in excerpto ex hoc sch. priore loco pAlav habet (errore hoc accent.), altero φλοιάν. Contra multae lectiones (ex quibus ad sch. 135a iam nonnullos notavi) affinitatem cum U Cs intercedentem ostendunt, e.g. sch. Ran. 86a: genit. nominis proprii Φαύλλου recte Amb, sed φαῦλος U, φαύλου Chis; Χολαργεὺς recte Amb,

XoAapyéc U Chis; τῶν δήμων

pr. c. U Chis, sch. separatum εὕρῃς

U

Chis,

εὕροις Amb;

Amb;

105:

Amb, τὸν δῆμον

U Chis; 96a: c.

καὶ πόριμον U Chis, πόριμον Amb;

βουϑοίναν

U,

βουϑοίαν

errore

Chis,

sed

XXXIII

discrepans lectio ßopöv in Amb; 117a: τούτων U Chis, τῶν τοιούτων Amb; 190: falso ᾿Αχαιῶν U Chis pro ᾿Αϑηναίων, id quod recte scribit Amb, etc. Huius classis lectiones plures inveniuntur quam prioris, quae affinitatem Chisiani et Ámbrosiani prodit, ut haec minoris momenti iudicanda sit !). Discrepantia illa ex fortuitis erroribus et omissionibus explicari nequit, id quod praesertim elucet, si lectiones non solum enumeramus, sed etiam

perpendemus. Et in priore et in altera classe sunt, quae aut ex genuina varia lectione aut ex lectione vitiata ex communi fonte repetenda explicari debeant, e.g. in classe priore ὕλας iuxta συναγκείας (127a), vocis corruptae omissio vel additio (135a), peculiaris vocis qgA(o)& scriptura (565a), et in altera classe nomen Phaylli corruptum et recte traditum (86a), locutio τὸν δῆμον iuxta τῶν δήμων (ibid.), Boudotvav iuxta Bopöv (105), ᾿Αχαιῶν pro ᾿Αϑηναίων (190). In universum quidem quaedam ex variis lectionibus a Tzetza ipso in una eademque recensione appositae esse possunt, id quod nonnunquam ex codicum traditione demonstrari potest, velut in lectione λέγει iuxta γράφει in sch. Ran. 789a et inversa ratione in Arg. Av. III 21. Sed multae extant, quae, sicut exempla supra allata, testibus codicibus alterutri recensioni propriae sunt. Etiam si concedimus plures varias lectiones ad unam recensionem pertinere, quam nunc ex codicibus appareat, tamen numerus variarum lectionum secundum recensiones divisarum in codd. nostris maior est, quar ut ponere liceat cunctas propter scribarum errores et omissiones tantum ita divisas esse. Varias lectiones, quas supra commemoravi, et codices, ad quos pertinent, conferentibus apparet difficilius esse Chisiano suum locum tribuere. Si ponimus

Rec.

I et II, quales in U Cs et in Amb

servatae sint, sinceras

recensiones a Tzetza ipso compositas exhibere, Chisiano locus non est, cum non simul utriusque propago esse possit. Ergo necesse est partem earum

lectionum,

quae

Chisiano

cum

alterutra

recensione

communes

sunt, non a Tzetza manare, sed a quodam grammatico, qui interdum mutavit (nonnunquam perperam), quae Tz scripsit. Hic nobis in mentem venit illius excerptoris, cui hyparchetypum U Cs attribuimus; hunc eundem esse atque grammaticum illum verisimillimum est. Hoc si conceditur, tali modo ea discrepantia explicari potest, ut eas lectiones, quas Chis cum U Cs contra Amb habet, Recensioni I Tzetzae assignemus, lectiones Chisiano et Ambrosiano proprias utrique recensioni Tzetzae, sed lectiones, quae U Cs loco harum lectionum habent, excerptori illi. Diagrammate, quod !) Deratione, quae inter excerpta ex scholiis Tzetzae in Chis tradita et recensiones Tzetzae intercedit, nonnulla scripsi p. LXXII, Koster c.s., Aristophanem, 1.

3

XXXIV

adiungo, res clarior fiet; in quo omisi apographa, quae inter codices nostros et autographa Tzetzae et excerptoris inseri aut debent aut possunt. Rec.

I

axa

Rec.

II

axPp

Exc.

^

xg

ba bxax U Cs

Amb

axa Chis

Haec exemplo sint: A) Lectio συναγκείας Chis Amb (a) in Rec. I et II Tzetzae erat; ea linea recta ad Chis et ad Amb pervenit; altera lectio ὕλας U (b) ab excerptore pro συναγκείας scripta ab eo ad U pervenit. B) Lectio βουϑοίναν U et (errore condonato) Chis (a) in Rec. I Tzetzae, Bopóv Amb (B) in Rec. II Tzetzae erat; «) linea recta ad Chis et per excerptorem ad U, f) linea recta ad Amb pervenit. In eis autem lectionibus secundum recensiones divisis, quas pro meris erroribus habendas esse censemus, scriba apographi cuiusdam inter autographum Tzetzae et autographum excerptoris inserendi in culpa esse potest; quamquam discrimen inter vere variantem lectionem et vitiosam non semper certo statui potest, velut in illo gA(o)Jıav Amb Chis. Fieri potest, ut Tz qualemcunque ob causam formam φλοιά iuxta φλιά scribi posse (utpote ἀντίστοιχον) opinatus sit. Tunc historia eius lectionis haec erit: Tz in sch. suo altero loco (scil. in paraphrasi) in utraque recensione scripsit qAotàv; in Rec. I haec forma integra pervenit ad Chis, sed ab excerptore forma iusta φλιὰν ei substituta est, unde in U; in Rec. II φλοιὰν

altero

loco

pervenit

ad Amb,

sed scriba, homo

haud

indiligens,

formas aequandas esse censens et formam peculiarem altero loco traditam tzetzianam esse ratus, priore loco ex φλιάν fecit φλοιάν. Ex veris lectionibus vitiosis affero κυάϑου pro κύσϑου Ran. 430, quae in U lectio lemmatis sch. corp. 430a est (in Cs id sch. glossa est) et in UCs varia lectio lectioni rectae textus χύσϑου adiuncta (sch. 430b). Ista lectio aliunde nota non est; suspicor excerptorem, postquam eam in lm. invenerit, eam pro genuina varia lectione habitam textui exemplaris sui adscripsisse.

XXXV

Ex eo rerum statu sequitur, ut non cunctae lectiones, quas utrique re-

censioni proprias esse ex codd. nostris effecimus, iam inde ab initio in eis recensionibus fuerint; quin etiam, si Chisianus totum commentarium

tradidisset, spatio dato fortuitis erroribus et ignorantiae nostrae in maiore parte traditionis nihilo minus plurimas lectiones ab excerptore originem ducentes a genuinis Tzetzae separare licuisset. Etiam aliud quid concludere possumus, nempe Chisianum, quod ad eius fidem attinet, si errores eius codicis scribae vel etiam priorum detrahimus, U Cs superare et non multum ab Amb distare, id quod nonnullis bonis lectionibus, quas Chis solus habet, confirmatur, e.g. in fine sch. Ran. 166 οὐκ ἀργῶς φλυαρεῖ, ubi deficiente Amb in U lac. post οὐ est, et bis in sch. Ran. 190 (καϑ᾽ ἡμᾶς, ubi deficiente U x«9* ὑμᾶς falso Amb; ἀνίας, sed ἀνοίας falso U Amb). Postquam recensiones diversae in scholiis tractatae sunt, pauca de tractatiunculis textum et scholia praecedentibus dicenda sunt, cum praesertim ei, qui non ad ipsas comoedias pertinent, in his voluminibus non edantur. Primo loco Tzetzae Prolegomena de comoedia consideranda, quae tota in Amb et partim in Lut servata esse jam dixi; at in nullo ex eis codicibus, quos Recensioni I dedimus, leguntur. In Chis, quippe qui cod. parvam tantum partem commentarii (fere) integri habeat, illud mirandum non est, nec magis in Cs, cuius scribam carptim tzetziana in hyparchetypo U Cs tradita recepisse viderimus; praeterea omnino nullos tractatiunculos textui Aristophanis praemisit, aut, si id fecit, in codice servati non iam sunt, qui f. I" statim a textu Pluti incipiat. Sed in U Prolegomena Tzetzae, si ea iam Recensionis I initium fecerunt, exspectamus; et re vera in Rec. I praemittebantur, id quod apparet ex sch. Ran. 674a et 686a, ubi Tz de parabasi agens bis fere eisdem verbis nos ad suum προοίμιον delegat, in quo de ea fusius tractaverit. Prius ex his scholiis in Ámb tantum extat, sed alterum etiam in U, ex qua re apparet Prolegomena Tzetzae etiam Recensioni I tribuenda esse; ea ab excerptore resecta esse suspicari licet. Haec confirmantur commentario in Nubes: sch. 563a in utraque Rec., sch. 510 in Rec. II tantum nos ad προοίμιον delegant. Retinuit autem excerptor teste Urbinate tria Prolegomena de comoedia iam antiquitus tradita, scil. hoc ordine V, VII, VI Db, ita distributa, ut inter V et VII

et inter VII

et VI

Vila poétae

intercederet.

Quod ad Vias attinet, Tzetzam sibi propriam et in Rec. I (U) et in Rec. II (Amb) praemisit, quas a Zach. iam editas esse in c. I meorum Prolegomenorum animadverti !); idem Zach. hanc Vitam Urbinatis, post ἢ (l. 3)

In Vita Urbinatis 1. ult. legitur πονήματα, non ποιήματα (Zach.); praeterea γὰρ et

καὶ ante

ἀπὸ

(l. 6)

desunt.

XXXVI

Proleg. VDb positam, non multum distare a Vita apud Su. tradita (I 358, 12; XIVDb) vidit; quae Vita indice pleno Aristophanis comoediarum addito (cui Su. indicem XI comoediarum suis et nostris temporibus servatarum substituit) ex Aristophanis codd. M et Vat. 918 (Cantarella, Aristofane 1 p. 142—144, ubi M siglo A designatur) et Rs (Holwerda, De Eustathio II p. 197) innotuit. Tz ex ea Vita suam hausisse patet; indicem autem omisit numerum omnium comoediarum Aristophani attributarum (XLIV) adicere satis habens, cui de suo numeros genuinarum (XL) et spuriarum (IV) in Vitae illius formis supra commemoratis absentes adiunxit; hunc ex Vita XII, 45Db cognoscere potuit, quae in U post Vitam novam intercedentibus Proleg. VIIDb additur, ita tamen, ut verba

x«réAeuje ... ἀντιλεγόμενα δ΄ (44 sq. Db) omissa sint. Hoc a Tzetza ipso factum esse, quod eos numeros iam in suam Vitam receperit, clarum est, praesertim conferentibus omissionem in Arg. Ran. III (IDb) mox tractandam (v. p. XXXVII), cuius causa aperta est. Quod ad ceteros codd. Recensionis I attinet, Chis Vitam tzetzianam non habet, sed habet Vitam XIIDb, in qua verba de comoediarum Aristophanis numeris adsunt (cum recto numero ud’, quem etiam V habet;

errore μγ΄ Db, sed recte „8’ Dd). Hic, ut alibi, perspicimus Chis proprie codicem tzetzianum non esse, sed compositae indolis. In Cs autem nullos tractatiunculos isagogae vice fungentes adesse iam animadverti. Vitam Ambrosiani a ceteris valde discrepare iam dixit Zach. Eam Vitam Tz maxima ex parte ex Vila XIDb verbis hic illic mutatis excerpsit (non ex Vita XII in Rec. I recepta, id quod iam statim ex verbis Πανδιονίδος φυλῆς (l. 2sq. Zach.) apparet, quae in hac Vita desunt, sed leguntur in Vita XI, 3 Db). Quattuor autem locis exemplum de suo auxit aut retractavit: 1) 1. 5 sq. Zach. adiecit notitiam singularem Aristophanem comoedias suas Philonidi et Callistrato in scaenam deferendas dedisse, quod ante quadragesimum annum lege λέγειν vetitus esset (similia Tz uberius exponit in sch. Nub. 518a); 2) 1. 9—12 supplementum legitur notitiae Vitae XI, 12—14, in qua Aristonymus et Amipsias Aristophanem ludibrio habuisse dicuntur eum τετράδι λέγοντες γεγονέναι, κατὰ τὴν παροιμίαν, ἄλλοις πονοῦντα; quod proverbium ex Herculis dıe natali ductum (cf. Zenob. VI 7, Par. Gr. I p. 163; Su. IV 530, 3, et loci ab editt. allati) Tzetzae occasionem dat sua ipsius fata commemorandi, quippe qui et ipse eo die natus sit et, sicut Hercules, ipse quoque non solum aliis, sed etiam ingratis laboraverit (de qua re etiam alibi queritur, velut in fine sch. Ran. 843a); 3) 1. 13 laudationem Cleonis (τοῦ στρατηγυκωτάτου καὶ ῥήτορος) substituit mentioni parum laudatrici de eo in Vita XI factae (20: ἅτε δὴ τυρχννιχοῦ ὄντως): quem virum contra vulgatam opinionem

XXXVII

Tz extollere solet, ut mox exponam; 4) 1. 14 sq. adiunxit interpretationem verborum αὐτὸς δι᾽ ἑαυτοῦ ἐπεδείκνυτο (cf. Vila XI, 21 sq.; scil. poéta ipse actor scaenicus factus Cleonem egit) ἢ). Huius Vitae, sicut Prolegomenorum

Tzetzae,

excerpta

tantum

habet

Lut,

nempe

I.

1—3

Zach.

(des. post prima verba sententiae υἱοὶ τούτου) et 1. 5 ἔγραψε... ud’, inserto δὲ πολλὰ ante δράματα et ὡς ante μδ΄, ut numerus incertior evaserit. In utroque cod. subiungitur epigramma notissimum Platoni attributum et laudem Aristophanis praedicans, quod etiam Vitae XIIDb finem facit. Neuter cod. aliam Vitam tradit ; hoc epigramma post Vitam agmen tractatiunculorum isagogae vice fungentium claudit. In utriusque recensionis Argumentis Ranarum tractandis brevior ero, cum in annotatione editionis meae commentarii in Ranas fuse de singulis rebus egerim. Etiam hanc dramatis editionis partem Tz sibi propriam habet, scil. Arg. 1 apud nos (fere = Arg. IV Db), quod non solum in utriusque recensionis codd. U et Amb, sed etiam in M et in Ald (hic fine trunca-

tum) extat, ex qua auctore adhuc ignoto in editiones posteriores transiit sub

titulo

a

Musuro,

ut

opinor,

ficto

Σχοπὸς

τοῦ

παρόντος

δράματος;

priorem eius sectionem etiam codd. excerpta ex commentario Tzetzae continentes Chis (hic iuxta partem commentarii plenam iam saepe commemoratam) et Reg habent, et habebat cod. Taurinensis inde a Dd in scholiis in Aristophanem excutiendis adhibitus, donec igne consumptus est. Plura Argumenta Rec. II non habet; at in Rec. I duo alia insunt, scil.

nostra Arg. II et III (II et I Db); haec in U post nostrum Arg. I posita in Cs eodem ordine sola leguntur. Eodem ordine ea habet etiam Chis, in quo tamen sequitur sectio nostri Arg. I, cuius mentionem iam feci. Ex ratione, qua titulus 47g. II nostri non solum in Cs (et in Chis), sed etiam in U scriptus est (v. p. LV) ), apparet ab hoc Argumento, sicut Ravennatem inter nostros veteres, eum codicem incepisse, quem Tz Recensioni I subiecit; ex quo Arg. II et III nostra mutuatus suum ipse praemisit Arg. I (apud nos). Eum tamen illa Argumenta non tantum descripsisse, sed etiam retractavisse cum ex compluribus verbis aliter redditis (e.g. in Arg. III nomen Proserpinae ex Περσέφαττα factum est Περσεφόνη) apparet tum ex verbis οὐ δεδήλωται... Θηβαῖον ὄντα (36—38Db) omissis, quippe quae non congruerent cum opinione, quam Tz habuit de loco, ubi comoedia agi fingitur. In verbis enim omissis verisimile esse legimus hunc locum ἢ In Vita Ambrosiani haec apud Zach. non recte edita sunt: ]. 7: ϑέχτρον Amb, non δρᾶμα: 1. 9: ἐκεῖνος Amb, non ἐκεῖ; l. 14: Amb re vera habet ϑυμελικὸς; ut in

praecedenti voce,

Zach. compendium

non

perspexit.

XXXVII

Thebas esse; at Tz aequo iure Tiryntha designari posse iudicavit (v. Arg. I; congruit IV Db, 1. 8). Quod ad Chis attinet, hic codex in eis Árgumentis aperte tzetzianus non est; hoc praesertim ex Arg. III apparet, quod ex versione quadam compluribus locis a codicum veterum discedenti tradit, cuius vestigia etiam in aliis codd. recc. reperiuntur. Ex Argumenti I praesentia apparet cod. M quadamtenus cognatum esse cum Aristophane tzetziano. Haec affinitas, licet intima non sit, tamen haud paucis lectionibus peculiaribus textus comoediae confirmatur, ex quibus complures in annotationibus meis tractantur: v. 51 (σφῶε), 741 (ἐξελέγEavr’), 808, 1023, 1365 (personarum distributio), 1046 (ἐπικάϑοιτο), 1390 (ἦν), etc.; praesertim forma tzetziana nominis Achillis uno X scripta notanda est, quae etiam in M adhibetur (v. ad sch. Ran. 911b). In textu

Aristophanis

recensendo

huius

affinitatis codicis

M,

inter

recentiores

magni aestimati, ratio habenda erit.

Affinitatis Tzetzae et Veneti, cuius testimonium firmissimum in ἐμέ. 162 detexi (Manuscrits p. 25), aliud, nempe in Plut. 572, addidi in libro meo nuper in lucem emisso Autour d'un manuscrit p. 177; eius affinitatis in Ranis quoque vestigia inveniuntur, licet pauciora ; cf. e.g. personarum distributio in v. 1365 et lectio ἦν in v. 1390, quas supra commemoravi, et praeterea sch. 135a (in fine annotationis). Haec nos ad textum in mss. tzetzianis ipsis tractandum invitant, de

quo tamen brevius agam, quoniam quaestiones ad textum comoediarum pertinentes in editione scholiorum secundarium tantum locum obtinere par est. In universum observatur concordia textus et scholiorum in Rec. II, sed eorum discordia frequens in Rec. I. In Amb perpauca exempla eius discordiae inveni, e.g. in personarum distributione v. 1023 et 1365 iam supra allatis. Alia discrepantia extat in v. 750, ubi textum cum sch. consentientem habent U Cs, sed dissentientem Amb. At in U Cs exempla illius discordiae tam frequentia sunt, ut vix enumerari possint; e.g. lectorem delego ad ea, quae notavi ad sch. Ran. 19 (text. U Cs Chis contra Im. U Chis, sch. U Chis et text., Im., sch. Amb !)), 188 (text. U Cs contra text. Chis., Im. U Chis, sch. U Chis. et text., Im., sch. Amb), 354b (text. U Cs contra sch. U et text., sch. Amb; lectio, de

qua agitur, scil. oldev aut ἴδεν, non extat in lm.), 357a, 505a, 545a (text. U Cs contra Im. U et text., Im. Amb), 576a et 579 (text. U Cs et Im. 1) Scilicet Cs in textu solo commemoratur, si lm. et sch. in eo non extant. Cum autem praesertim in priore parte Ranarum Cs pauca scholia et etiam pauciora lemmata habeat, exempla, in quibus Cs etiam in Im. et in sch. conferri potest, rara sunt.

XXXIX

U contra sch. U et text., Im., sch. Amb), 644a (ut in 354b; agitur de lectione ὑποκινήσαντ᾽ aut παρακινήσαντ᾽), etc. Ex altera comoediae parte, ubi Rec. I et Rec. II valde distant, ut ex ea exempla afferre minus attineat, commemoro formam tzetzianam nominis

Achillis uno X scriptam, cuius mentio facta iam est; eam duobus X scribunt U Cs (v. ad sch. 911b et 1400). Si Rec. 1 solam spectas, etiam in altera parte

text. U Cs interdum dissentit a sch., velut in sch. 1136 (Euripides persona loquentis est in text. U Cs, sed Dionysus teste sch. U Cs) et 1259 (text. U Cs contra Im. U). Ex eius discordiae exemplis allatis, quibus plura addi possunt, apparet illam tantam esse, ut plerumque non solum sch., sed etiam lm. in Rec. I cum lectione tzetziana congruens distet a lectione textus U Cs;rarius, ut in sch. Ran. 576a et 579, Im. Rec. L ab eius textu stat. Quod ad Chis attinet, cuius exempla necessario perpauca sunt, cum in initio Ranarum tantum scholia ipsa Tzetzae tradat, huius codicis text. nunc cum U Cs facit (ad sch. Ran. 19), nunc cum Amb (ad sch. 188; aliud exemplum extat ad sch. 51a: Xanthias loquitur in text. U Cs, Hercules in sch. U et in text., sch. Amb Chis; praeterea in lectione σφῶ aut σφῶε, quae tamen ad utriusque recensionis differentiam spectat). Haec discrepantia fortuita esse et a traditionis historia communi abhorrere videtur, cum traditio Chisiani, quippe quae variis recensionibus nitatur, omnino multa vestigia alienae originis ostendat. Hoc iam ex Arg. III luculente apparet et multis exemplis ex textu et ex scholiis sumptis confirmari potest (e.g. ad sch. Ran. 46a: λεοντὴν more tzetziano Im., sch. U et text., Im., sch. Amb, λεοντῆν text. U Cs, sed λεοντῆν ubicunque Chis; ad sch. Ran. 129: εἶναι pro εἶναι Chis in text. (bis) et in sch., sed in codd. proprie tzetzianis εἶναι in sch. U tantum; ad sch. Ran.

1424: ἤγαγεν text. et Im. Chis, ἤγαγε text. et Im. U Amb). Contra in U Cs discrepantia, quae inter text. et Im. vel sch. est, sic explicanda est, ut in hyparchetypo a grammatico quodam (nempe ab excerptore illo) textus tzetzianus funditus rescriptus sit alio codice vel aliis codicibus adhibitis. Plura autem de text. U Cs in horum codicum descriptione (praesertim de ratione, quae inter utrumque intercedit) dicentur.

Hisce rebus singillatim tractatis ad commentarii universi ambitum et aetatem nos convertamus. Ex codd., qui praesto sunt, solus U praeter triadem byzantinam aliam comoediam a Tzetza annotatam, scil. Aves, continet; quas annotationes ex tenuibus excerptis ex scholiis vet. ad-

modum paucis et plerumque levissimis a Tzetza ipso additis constare iam statuit Zach. (p. 603) et fuse demonstravit White in editione commen-

XL

tarii in Aves in c. I laudata; addo inter additamenta etiam excerptoris esse. Eas annotationes ad Rec. I pertinere iam codex, in quo traduntur, ostendit;

praeterea

argumentum

luculentum

extat

in sch.

Av.

214a,

cuius explicatio vocis ξουϑός congruit cum Ranarum Rec. I, sed pugnat cum Rec. II. Tzetzam plures comoedias commentariis instruxisse, id quod Wendel verisimile ducit (col. 1973), neque ex Arg. Avium Tzetzae in Amb servato, quo Wendel nititur, neque ex alia re demonstrari potest. Equidem potius a Zurettio sto opinanti Tzetzam commentarios ad alias comoedias non scripsisse (Analecta p. 120). Plura de commentarii nostri aetate dicenda sunt. Quod ad Prolegomena attinet, ea multo post Exeg. Il. (brevi tempore ante a. 1143 compositam, Giske p. 49; circa a. 1140, Wendel col. 1966) scripta esse apparet ex verbis, quae Tz in Prolegomenorum utraque parte adhibuit, ut aetatis excusatione uteretur propter errorem in illo opere commissum, cum Heliodorum secutus esset tradentem Homeri poésin in unum corpus redactam esse temporibus Pisistrati a LXXII viris doctis, inter quos Zenodotus et Aristarchus essent (ἄρτι ποτὲ τὴν ἔφηβον ἡλικίαν πατῶν, P. 57, 116 Cantarella; ἡμᾶς ἔτι νεάζοντας xal πρώτους ὑπηνήτας τελοῦντας,

p. 60, 45 Cantarella; respicit autem Exeg. Il. p. 45, 27). Ad Efistularum tempora nos ducere videtur Epistula ad Epiphanium (a') earum corpus initium faciens, quam voces peculiares et nomina propria ex Ramis petita continere iam animadvertit Pressel (p. 1, n. 1); cum autem his et proximis annis Tz in Historiarum variis editionibus componendis occupatus fuerit (quorum priorem completam post cunctas Epistulas editas inter annos 1160—1166 in lucem emissam esse probavit Wendel, col. 1996), commentarium ad Aristophanem brevi ante Epistulas perfectum esse putant Giske (p. 63) et Wendel (col. 1976); in qua tamen re diiudicanda cautione opus esse apparebit. In priore enim recensione commentarii in Plutum bis ἱστορίαι versibus politicis scriptae citantur, quae conferri possunt cum his historiis in opere sic vocato: ad Plut. 287 on Hist. VI 72, 675—699; ad Plut. 407 v» Hist. VI 97, 989—993 et Hist. IX 265, 298—303. Secundo loco discrepantia

in priore historia (VI 97) minima est, sed altera (IX 265) duobus versibus maior est quam in sch. Ad Plut. 287 autem historia in opere ita vocato non solum propter maiorem numerum versuum, sed etiam ordine plane mutato longius distat. Non dubito, quin ad Piut. historiae ex antiquiore recensione nondum edita a Tzetza insertae sint, cum praesertim appareat in Hist. VI 72 versus quosdam, qui nondum leguntur in sch., certam ob causam

additos esse, nempe

ut recentiora exempla iuxta antiqua afferren-

XLI

tur: Λογκιβάρβων v. 689,

ut manum

(Langobardorum) auctoris

terra v. 683, imperatores byzantini

retractantis

agnoscamus.

In codd. alterius recensionis (Amb Lut) ad Put. 407 nullum sch. alterius

recensionis scholio respondens legitur, sed ad Plut. 287 post historiam Midae cuncta in aurum mutantis sermone pedestri narratam haec legimus: ἀλλὰ ταυτὶ πλατέως ταῖς ἐμαῖς ἐκτεϑεῖται ᾿Ιστορίαις. Ergo recensio posterior commentarii ad Plutum post editionem Historiarum (completam, ut opinor, annis inter 1160—1166) scripta est, ut Tz lectores ad eam delegare satis habere potuerit. Praeter scholia supra allata nonnulla in commentarii in Plutum diversis codd. extant, quae excerpta pedestri sermone scripta ex quadam Historia continent (sch. P/u£. 17b ὦ Hist. IV 887—981; 290 ὦ Hist. V 152—168 et X 839—849; 1146 wv» Hist. V 983—991). Recensionem commentarii ad Plutum priorem et posteriorem temporis spatio maiore intercedente scriptas esse apparet ex sch. Plut. 279(b), in quo agitur de quaestione, quid sint κόβαλοι: scil. δαίμονες σκληροὶ περὶ τὸν Διόνυσον in Rec. I (U), sed κόβαλοι sunt σάτυροι, ie. magnae simiae nomine vulgari ἀρκοϊζιανοί dictae, secundum Rec. II (Amb Lut), ubi Tz haec addit, ut explicet, cur nunc longe aliter sentiat: xai γὰρ ἐγήρασα κτλ. (Tz circa a. 1112 natus est secundum Wendelium, col. 1961). Obiter addo ex eodem sch. apparere Tz illa de eo simiae genere scripsisse post sch. Lyc. (v. Manuscrits p. 22). Quod ad Ranas attinet, iam demonstravi (p. XXVI) duas recensiones dignosci, quae in priore comoediae parte non multum distent, sed in altera plane discedant. Utramque autem post posteriorem commentarium in Plutum scriptam esse apparet ex sch. Ran. 104 ad eandem vocem κόβαλος pertinenti, cuius ad P/tt. mentionem feci. Ad Ran. enim in cunctis codd. (U Amb Chis) eadem interpretatio legitur, quae in sch. Plut. 279 datur in recensione posteriore (ἀπὸ τῶν σατυροπιϑήκων ἤτοι ἀρκοϊζιανῶν), et quidem sine ulla opinionis mutatae mentione. Eiusmodi indicium extat in sch. Ran. proximo (105) in eisdem codd. tradito, in quo Tz a sch. vet. discedens ἀτεχνῶς per παντελῶς interpretatur, quae interpretatio etiam legitur in sch. Put. 109 recensionis posterioris (Amb Lut), sed non extat inter plurimas interpretationes huius vocis in recensione priore (U) ad h.l. prolatas. Ergo, cum recensionem posteriorem commentarii in Plutum post Historias iam editas scriptam esse demonstraverim, utraque recensio commentarii in Razas etiam serius opus Tzetzae est. Obiter moneo opinionem Giskei et Wendelii supra allatam de commentarii in Aristophanem aetate (scil. brevi ante EPistulas editas) praeproperam fuisse; voces et nomina propria aristophanea in Epistula prima

XLII

non eodem habemus,

tempore, componebat,

quo Tz recensiones Ranarum,

quas quidem

nunc

inserta sunt, sed prius inter alios flosculos addita

sunt ex memoria fecunda (licet non semper fideli) Tzetzae, puta nuper acroasi coram auditoribus de Aristophane habita. Commentarium in Aristophanem post cetera vel minime pleraque opera maiora a Tzetza scriptum esse apparet etiam ex eo, quod complura ex illis operibus in hoc commentario respiciuntur, nonnunquam etiam ipso titulo addito vel ipsis verbis citatis. Mentionem iam feci Historiarum ad Plut. citatarum (p. XL). Praeterea ad Ran. a Tzetza citatur commentarius in Lycophronem in sch. Ran. 507a, dum αὐτολεξεί locum ex eo affert, et bis opus non iam servatum, cui titulus Λογισμοί

(sch. Ran.

100a

et 1328). Plures autem loci inveniuntur, ubi Tzetzam ea, quae in quodam opere dixerat, respicere apparet; quos locos ad singula scholia annotavimus. De suis operibus Tz generatim disserit sch. Ran. 843a, 897a, 1328. Quaestione de temporibus, quibus commentarius noster scriptus sit, ad finem perducta hoc unum adiungo eum vetustissimum commentarium in Aristophanem post scholia vetera esse, quod sciamus. Eustathius enim commentarium Tzetzae respicit (v. De Eustathio I p. 147—152 et ad sch. Nub. 1225a) et omnino Tzetza iunior est; scholia autem byzantina in M tradita, quae Zach. partim edidit et commentario instruxit (p. 567—580),

commentario

Tzetzae

vetustiora

esse

Zach.

frustra

de-

monstrabat, dum hoc uno argumento nititur ad Nb. 2 χρῆμα reddi per πρᾶγμα in sch. M, sed Tzetzam animadvertere: οὐ πρᾶγμα οὐδὲ τὸ νόμισμα. Haec a Tzetza sch. illud refutanti scripta esse Zach. opinatus est; sed propter τὸ νόμισμα additum verisimile non est Tzetzam illud sch. respexisse, sed id solum egit, ut ex diversis sensibus vocis χρῆμα reliquis reiectis eum seligeret, qui sibi huic loco aptus videretur. Simili modo Tz nullum alium interpretem refutans, aliquotiens de voce πρᾶγμα agens monuit eius sensum illo loco non esse τὸ δυσχερές (sch. Piut. 347; sch. Ran. 1251; cf. etiam sch. Plut. 649). Item in sch. Nub. 129a de voce

ἀκριβῶν disserens reicit interpretationem δυσχερῶν xal δυσκόλων, quamquam neque sch. vet. neque sch. byz. M extat, in quo ea interpretatio traditur (cf. etiam sch. Nub. 937a de voce ἀπηνές). III. Exegeseos Tzetzae indoles. Cum de Tzetzae ingenio, doctrina, studiis, cogitandi et scribendi ratione post expositionem breviorem Krumbacheri (Byz. Lit.? p. 527 sq.) optime scripserit Wendel (col. 1965 et 2007 sq.), hic praesertim de eis, quae ad commentarium in Aristophanem (imprimis in Ranas) pertinent,

XL

agam, dum partim repeto, quae scripsi Manuscrits p. 2—2, De Tzetza (passim), De Eustathio I p. 147—152. Quamvis Tz, arrogans laudator sui et aliorum contemptor, doctrinae ostentator verbosus,

iuxta vera nimis saepe

aucta,

falsa, ficta narrans,

iure ob ea vitia vituperetur, tamen non desunt, quae in eo laudari possint. Plura legit et affert, quam ceteri eorum temporum grammatici et rhetores Eustathio excepto; quod ad scholia in Aristophanem attinet, codices pleniores

et correctiores

multis locis apparet.

ei praesto

fuisse, quam

nostri codices

Hoc denique alicuius momenti

veteres,

est: iudicio libero

utens acquiescere non solebat in eis, quae vulgo tradebantur, sed suam

ipse opininionem proferre nunquam verebatur; in qua re saepe inique agebat, saepe praepropere vel nimis acute ratiocinatus quaesita vel etiam falsa pro veris venditabat, sed interdum ea, quae apud eum nova leguntur, alicuius pretii sunt, et haud raro iure impugnat, in quibus offendit; in Aristophane compluribus locis bene refutavit annotationes scholiastarum veterum, qui οἱ παλαιοί ab eo vocari solent !). Id acumen criticum, quo Tz multum

distat a ceteris aetatis suae viris

doctis, a plerisque, qui de eo scripserunt, nimis neglectum bene perspexit G. Zuntz in Tzetzae censura sch. veterum ad Nub. 2, 3, 5, 6 (Die Aristophanesscholien der Papyri, Byzantion XIII (1938), p. 679, 679 n. 9, 682, 682 n. 3). His locis plurima addi possunt; ex Ramis e.g. affero sch. 420a, 801a, 889 (ubi τοὺς παλαιούς maxime 330 annis post Euripidem vixisse opinatur), 1071, 1314 (breviloquens praeter consuetudinem sola voce ψευδῶς sch. veteri citato inserta illud refellit), 1491. Fit tamen,

ut iniuria scholiastas veteres, qui nominibus contumeliosis

saepe ex sermone vulgari petitis ab eo designantur (velut βουβάλια sch. Ran. 298a, νεκρός sch. Ran. 340a, βλισκούνιος sch. Ran. 420a) et verbis acerrimis increpantur (cf. e.g. ea, quae dicuntur de eorum inscientia rerum in sch. Ran. 706a, de eorum somnolentia in sch. Ran. 843a et 1440), impugnet, velut in Ranis i.a. sch. 618/19, 1440 iam allato, 1505.

Quod autem dixi Tzetzam interdum codicibus melioribus usum esse, hoc testantur in Ranis i.a. sch. 86a (recta lectio Φαύλλου), 153a (v. etiam annotationem), 357a (praesertim in Aristarchi nomine recte tradito), 513, 849 Rec. I, 1247a (ex sch. vet. uberioribus); hic illic, velut in ultimo ἢ Raro Tzetzae ol παλαιοί non scholiastae, sed scribae codicum veterum sunt (sch. Ran. 265a et 822a) vel in universum homines (vel scriptores) antiqui. Seriore aevo παλαιός Tzetzam designare potest (v. p. LXXII sq. et quae annotavi ad sch. Ran. la et 459a). — Plenius scholiastae veteres a Tzetza varie designantur: ol παλαιοὶ σχολιογράφοι ναὶ... ἐξηγηταί, vel etiam: ol πρὸ ἡμῶν, ol πρὸ ἡμῶν Einynral, οἱ πρὸ ἡμῶν γράψαντες.

XLIV

sch. allato et insch. Ran. 745a, Suidae consensu confirmatur sch. vet. plenius extitisse. Cum autem Tz etiam aliunde multa hauserit, quibus res in sch. vet. traditas auxit, interdum diiudicari nequit, utrum additamen-

tum quoddam ex sch. vet. pleniore sumptum sit necne, velut in sch. Ran. 659a (Ananii locus plenius citatur) et 688a (plura de argumento Aeschyli Antaei leguntur). Certo in Euripidis locis afferendis, quos in ultima parte Ranarum

multo uberiores tradit quam

sch. vetera,

plerosque,

si non

cunctos, de suo addidit, id quod hic illic ex verbis, quibus utitur, apparet, velut

ταῦτα

δέ, δοκῶ,

πρὸς

τὰ ἐξ 'Opéorou

(sch.

Ran.

1354), vel etiam

clarius eo, quod suam opinionem de quibusdam locis euripideis scholiastarum veterum opponit (e.g. in sch. Ran. 1225). Etiam aliam ob causam scholia Tzetzae ad scholiorum veterum textum recensendum alicuius pretii sunt: saepe scholia vetera sive tota sive partim ipsis verbis citat, id quod nunc ab eo non indicatur, nunc expressis verbis declaratur,

velut

in sch. Ran.

618/19,

nunc

coronidibus

(»)

in solo

Amb (m?) appositis designatur. De his signis plura dicenda sunt, cum a Tzetza ipso originem ducant, id quod apparet ex sch. Ran. 902, ubi Tz de eis signis scholii veteris citati causa adhibitis agit, postquam ad sch. praecedens (901) primum in Ranis eam ob causam appicta sunt. Ántea neque in Ranis neque in Pluto neque in Nubibus illud fit, sed coronides ibi (sicut etiam post sch. Ran. 90] et 902 saepe accidit) adduntur iuxta locos ex aliis auctoribus citatos (praesertim ad versus, ut iam ad sch. Plut. 3b ad Hes. Of. 41, sed etiam ad oracula, velut ad sch. P/ut. 8b, 9, 925, vel ad locos S. Scripturae,

velut ad sch. Plut. 279 (ad verba νεώτερος ἤμην κτλ. designanda, quae Tz e Psalm. 36 [37] 25 hausit) et ad sch. Ran. 1328) aut iuxta ipsius Tzetzae versus, quos inter scholia inserere vel eis adiungere solet (ad sch. Plut. 9, Ran. 966b,

e.a.); fortasse ad paraphrasin Tzetzae versus Aristo-

phanis (ad sch. Plut. 172; hic tamen librarii errore verbo ὁ ποιητής decepti appositae, ut Massa Positano opinatur). Quamquam fit (licet raro), ut sch. vet. coronidibus notatum non plane congruat cum ipso sch. vetere, velut in sch. decurtato Ran. 1425 (sed in sch. Ran. 1452 et 1453 Tzetzae sch. — sch. vet. ideo non congruere cum nostro sch. vet. videtur, quod Tz sch. vetere integriore usus est), tamen usui fore putavimus his locis coronidas addi. Eas in scholiorum textu per signa, quibus nos utimur, reddendas curavimus, et in App. Crit. earum praesentiam annotavimus, si in codicis mrg. adsunt. Ea signa praeterea addidimus in scholii cuiusdam textu, ubi in cod. appicta non sunt, si Tz expressis verbis declarat se αὐτολεξεί verba τῶν παλαιῶν afferre. Ceteris locis coronidas Tzetzae in nostro textu negleximus.

XLV

Acumen illud sensusque rerum vividus Tzetzae nuda narratione non contenti praesertim elucet in iudiciis, quae de personis rebusque a se tractatis proferre solet. Quod ad eum sensum attinet, hoc unum exemplum sufficit: damnatio iniqua ducum atheniensium, qui ad Arginusas victoriam reportaverant, eius mentem tantopere percussit, ut non solum inde ab Arg. I Ran. eius identidem mentionem faceret (sch. Ran. 190, 538/39, 688a, 696, 706a), sed eius instigatorum exitu miserabili se quadamtenus consolari declararet (sch. 190). Praesertim autem in Aristophane et in litterarum genere, quod exercuit, diiudicando Tz censorem morosum se praebet. Comoediam enim sprevit propter eius scurriles iocos et immodicam licentiam; gravitatem et sublimitatem in ea requirens plus semel profitetur se invitum Aristophani interpretando operam dare (v. praesertim sch. Plut. 733; praeterea e.g. sch. Ran. 985 et 1238). Inter Aristophanis comoedias Ranae ei minime placent, imprimis exordium comoediae iocique inepti Xanthiae (v. sch. Sa, 19, 25a, 460; etiam in Arg. Avium, v. 12—15, eam censuram repe-

tit). Illam partem Ranarum tam parvi facit, ut ponat eam aut Aristophanis non esse (sch. 5a) aut poétam, cum eam scriberet, ebrium fuisse (sch. 25a). Haec autem Ranarum damnatio non initio concluditur, sed ex scholiis sqq. (e.g. sch. 358a; praesertim in ultima parte dramatis) apparet Tzetzae totam comoediam valde displicere eumque suspicari eam totam aut ab Aristophane ebrio vel aliam ob causam mentis non compote scriptam aut spuriam esse (sch. 1144a, 1266, et praesertim 1440). Una tamen Ranarum pars est, quam Tz admiratur, nempe is locus parabaseos, quo Aristophanes cives ad concordiam adhortatur (v. 687 sqq.); eum locum identidem laudat (v. praesertim sch. 359a, 688a, 734 quaeque ibi annotavi). In eo iudicio obsecutus est opinioni veterum (cf. Arg. III — I Db, 1. b 2). Aliae comoediae (scil. ex undecim iam eo tempore solis superstitibus) Tzetzae maioris pretii videntur; eius crisin aestheticam, ut dicunt, de qua Zuretti iam egit (.4nalecta p. 125 sqq.), plenissime cognoscitur ex Arg. Av., ubi v. 4—15 non solum Aves, sed etiam Lysistratam, Acharnen-

ses, Pacem et alias comoedias h.l. nomine non designatas summis laudibus effert !), sed Equites propter Cleonem ludibrio habitum (de qua re mox plura) et Ranas praesertim propter initium iam saepe in annotationibus ad eam comoediam notatum (quamquam hic eam comoediam universam pulchram dicit, sicut etiam in fine Arg. Ran. I eam verbis extulit) vitupe1) Zuretti (zinalecta p. 120) apte contulit locum Historiarum. (XII 658—661) ubi ex comoediis Aristophanis illae tres (Pax, Lysistrata, Acharnenses) nominatim aíferuntur.

XLVI

rat. Inter comoedias eo loco Arg. Av. nomine non designatas cum obtinent Nubes (Arg. Av. v. 17 sqq.), quas non solum in in Arg. Nub. III (Rec. II), sed etiam in commentario saepe Ranas in sch. 1a, 305, 460, 1266; ex quibus sch. 460, in quo Tz

primum lohoc Arg. et laudat (ad argumenta

affert, ut iudicium suum probet, maximi momenti est). Vix minore laude

Plutus dignus iudicatur, quem iuxta Nubes opponit Ranis in sch. Ran. la et 1266. Quid de poéta ipso Tz censuerit, iam ex multis scholiis singularum comoediarum causa allatis apparet. In universum eum bonum poétam esse iudicat, quem et propter eius consilia reipublicae utilia (velut in parabasi Ranarum iam commemorata) et propter eius vim dicendi magni facit ; quod ad hanc attinet, eum compluribus locis nomine ῥήτωρ dignum ducit, velut in versibus in Rec. I post finem Pluti additis (p. 233) et H:st. XII 652, qui locus Historiarum totus (651—666) considerandus est iuxta eos locos commentarii in Áristophanem, quibus Tz de poétae virtutibus disserit, velut ad Ranas in fine Arg. I (μεθόδῳ δεινότητος ἀνύει πάνυ γενναῖα x1À.; ap. Vels. p. 9, App. Crit. 1l. 2) et sch. 164b (etiam ἢ. l. Ar. ῥήτωρ dicitur) et 1440. At in singulis rebus Tz multa habet, quae Aristophani vitio vertat, dum poétam nomine minus honorifico ὁ ἀλιτήριος designare solet, non solum in exordio Ranarum ceterisque huius comoediae locis a Tzetza spretis, quibus poéta ei φλυαρεῖν videtur (sch. Ran. 358a e.a.), vel propter errores ab eo commissos, velut chronologicum in Dionyso una cum Hercule confabulanti (Arg. Ran. I = IV Db. l. b 12; sch. Ran. 298a) et scaenicum in loco, ubi res agitur, designando (sch. Ran. 781a), sed etiam ob causas, quae a poética alienae sunt. Illud maxime comico obicit, quod risum captandi causa aut odio privato commotus homines insontes vel etiam bene meritos ludibrio habeat, imprimis Cleonem, cuius viri a paucis laudati defensionem

nusquam

non

suscipit,

velut

sch.

Plut.

322,

Nub.

549a,

Ran. 569/70 (ubi Hyperbolus simul defenditur), Arg. Eq. (τοῦ πυρπνόου τε ῥήτορος xai ἀπαραμίλλου στρατιώτου καὶ στρατηγοῦ). Inter minoris famae viros politicos Tz tuetur Archinum et Agyrrhium, comicorum adversarios (sch. Ran. 367a, 406a, 585), et Archedemum lippum (sch. Ran.

585), inter privatos anonymos medicos ab Aristophane propter odium in unum ex eis notatos (sch. Plut. 407), inter minus celebres Hegelochum actorem (sch. Ran. 303a), inter celeberrimos Euripidem (sch. Ran. 100a et 892) et Socratem (sch. Nb. 137a et 242); quamquam alibi de utroque aliter sentit (de Euripide sch. Ran. 775a et 949, de Socrate Arg. I Rec. II Nub.). Obiter animadverto Tzetzam non solum comoediae poétis (et Aristophani

et aliis, ut Platoni sch. Ran.

303a)

adversari,

sed etiam

XLVII

suae ipsius artis antistitibus obloqui non vereri. Iam dixi eum centies scholiastas veteres impugnare; quid, quod ipsi Aristarcho ab eis citato obloqui ausus est (sch. Ras. 308a, 357a)? Quod sui temporis schedographos contemnit

(sch.

Ran.

513/14

et

116023), hoc

non

est, quod

miremur.

Huic criseos tzetzianae expositioni brevissimae finem faciens adiungo Tzetzam censuram comoediae agentem non temere iudicare, sed ex certa doctrina de vi comica deque ridiculo in comoedia adhibendo profectum, quam exponit in sch. Ran. 460. Tria genera distinguit : 1) sublime et grave, 2) scurrile et turpe, 3) medium. Genus alterum rursus dividens inter scurrile, quod tamen turpe non est, et turpe distinguit in sch. Ran. 635. Hoc tantopere eius bilem movet, ut ex turpibus dictis Aristophanis concludat eius mores tales fuisse (sch. Ran. 422). Transeo nunc ad quasdam res, quae exegesi tzetzianae propriae sunt. Paraphrasin in ea amplum locum obtinere res nota est; in qua laudabili cum diligentia singula verba et totius loci sensum (ὁ νοῦς) quam accuratissime explicare studet, dum, si res ita fert, ab ipsis verbis discedens liberiore circumlocutione utitur; interdum sui temporis sermonis vulgaris verba adhibet, ut antiquiora auditoribus et lectoribus clara fiant. Fit tamen, ut sensum quendam in Aristophanis verbis deprehendisse sibi visus in paraphrasi, qua haec secundum illum sensum interpretatur, textum ipsum non accurate reddat (velut omissa coniunctione in sch. Ran. 19). In singulis verbis interpretandis labori non parcit, velut in sch. Ran. 957, 1009,

1011a, 1037a; in hoc praesertim observari potest Tzetzam magnam

copiam synonymorum coacervare, ut sensum quam proxime assequatur. In eis autem scholiorum partibus vel scholiis, in quibus exponit, quae animum suum commovent et saepe ad suas res spectant, sermone concitatiore utitur, dum omnis generis voces, multiformes et diversae originis, a poéticis vel audacter compositis ad vulgares descendentes, adhibet, id quod praesertim fit in eis verbosis conviciis et querelis, quas contra grammaticos inimicos et indoctos vel auditores ingratos effundere solet. Huius generis loci, cuius exemplum sit sch. Ran. 843a iam saepe allatum, praeterea locis ex poétis vel etiam ex S. Scriptura petitis (interdum totis versibus, cum poétarum veterum tum Tzetzae ipsius) ornantur et sale tzetziano, quod nonnunquam putidum sapit, conduntur, velut in sch. supra allato lusus verborum in ϑεία φύσις et ϑεῖος avunculus (ecce alia huius generis specimina: συγγραφὰς τὰς ἀργιννούσας iuxta ἐν ᾿Αργιννούσαις, sch. Nub.

6a;

μίνας σαλῆς

iuxta

Σαλαμινία,

sch.

Ran. 204).

Est, ubi

Aristo-

phanis verba ad se ipsum pertinentia faciat (optimum exemplum praebet sch. Nwb. 1178); locos, quos citat, interdum in suum usum detorquere non veretur,

velut Hes. Of. 374 in sch. Nub.

51a. (Rec.

II).

XLVIII

Ad illam verbositatis commentarii Tzetzae causam alia plane diversae indolis accedit, nempe chartae vacuae horror; plus semel Tz declarat se nonnulla additurum esse, cum spatium adhuc supersit (sch. Plut. 436 e.a.), etiam ubi textus comoediae scholiis non egeat (sch. Plut. 833b). Inter eas exegeseos tzetzianae proprietates, quae magistrum discipulis textum explicantem produnt, notanda est interrogatio didactica!) in media expositione, velut in sch. Ran. 228a (ὁ Πὰν roiog;) et 714a (ποῖον 168c;) aut voce πῶς adhibita (sch. Nub. 274a) *) et 1. pers. sing. verbi coniugationem indicandi causa addita, velut στρέφομαι, στρέφγ, sch. Nub.

36a, τύπτομαι, τύπτει sch. Ran.

635; quin etiam Tz arti didacticae

tantum tribuit, ut eius gratia κανόνας illos λογικούς (sch. Plut. 649) sive orthographicos et grammaticos, qui ei tantopere cordi sunt, negligere paratus sit (sch. Ran. 293, ubi de spiritu aspero nomini Ἔμπουσα imponendo agitur), aut adversariorum cavillationem non timeat, qui sibi exegeseos suae abundantiam in rebus vulgaribus obiciant (sch. Ran.507a). Abundantiae

illius

etiam

alia

causa

extat,

scil.

voluntas

eius

viri

nomine non designati, qui a Tzetza petivit, ut editionem Aristophanis pararet ; v. sch. Plut. 137, v. 29—32. Ex eo scholio prolixo, quod editionis prooemii vice fungitur, multa discimus de Tzetzae edendi et commentandi

ratione. Codices veteres (puta s! X vel antiquiores) adhibere non potuit, sed duobus veoypapoıs in versibus definiendis discrepantibus contentus esse debebat (v. 2—11; sed in sch. Ran. 259a se plures codd. consuluisse dicit); qua de causa et a metrorum tractatione et a textu accurate constituendo abstinere coactus est (v. 21—28). Re vera autem neutrum editoris officium Tz plane neglexit. In eius commentario non solum brevia

scholia metrica loci cuiusdam metra summatim

indicantia non desunt,

velut sch. Ran. 372b, 382a, 384b in U et 384a in Amb,

sed etiam in ea

parte Pluti, quae versus iambicos a trimetro vulgari discrepantes habet (v. 253—321) teste Ambrosiano multis locis pedes versuum (et quidem quadrisvllabos) indicavit. Tzetzae autem rei metricae peritiam, quam ipse superlatis verbis extulit (sch. Plut. 137, v. 23 sq.; sch. Plut. 505), re vera infirmam esse ?) et eae pedum indicationes et aliae observationes Ὁ Huiusmodi interrogationes jam antiquiores scholiastae adhibere solent; cf. Rt Hist. p. 31. 2) Interdum tali interrogationi adscribitur ἀπορία et λύσις, velut sch. Nub. 331. *) In rebus, quae ad syllabarum quantitatem pertinent, Tz magis callebat; e.g. plus semel annotavit diphthongum ot in media voce corripi posse (cf. sch. Plut. 14, 44, 116; idem de diphthongo ut observatur Sch. Lyc. 158, 75, 15). Nihilo tamen minus Tz interdum quantitate syllabarum neglecta scansionem vitiavit, ut Pitt. 572, de quo versu

mox

agam, et Nb.

χορεῖον sive tribrachyn

efficere vult.

92, ubi -κίδιον (in voce οἰκίδιον) in sch. ad h.v.

IL

ad rem metricam pertinentes docent, velut sch. Piut. 637, ex quo apparet eum textum traditum huius versus (dimetri dochmiaci) scandere non potuisse eamque ob causam de coniectura in trimetrum iambicum mutavisse. Haec una ex raris coniecturis est, quas Tz in textum comoediae recepit ;

eius bona lectio ἤδ(η) in sch. Ran. 513/14 commemorata coniectura dici vix potest, cum in spiritu mutato tantum versetur. Plerumque obsequitur instituto in sch. Plut. 137, v. 26 sq. his verbis enuntiato: τὸ πᾶν γὰρ ἄλλο πλὴν γραφῆς τοῦ κειμένου Τζέτζῃ μελήσει κτλ. Etiam eis locis, ubi aliam lectionem praetulit, textum non mutavit, velut

in sch. Plut. 162, ubi pro αὐτῶν mavult ἡμῶν; sed neque in text. com. neque in Im. ἡμῶν legitur, sed αὐτῶν. Eadem ratione Tz, licet in sch. Ran. 422 Κλεισϑένη praetulerit, tamen in text. com. et in Im. non mutavit Κλεισϑένους (v. quae de codicum lectionibus annotavi). Alia exempla affero sch. Ran. 479a (Tz verba χάλει 9eóv Xanthiae tribuit contra personarum distributionem in textu), sch. Ran. 822a, in quo Tz statuit βρυχώμενος scribendum esse, cum tamen formam vitiosam βρυχόμενος ex exemplari

vetere, quo usus est, in text. suum

transtulerit, sch. Ran.

935, in quo Tz κἀλεκτρυόνα aut κὠλεκτρυόνα scribendum esse censet, non xóAextpuóva; quae lectio. nihilo tamen minus in text. com. Ambrosiani extat superscripto variae lectionis vice c. Idem textum traditum intactum relinquendi studium produnt complures aliae lectiones duplices praesertim in Amb servatae, in quibus lectioni traditae additur altera secundum Tzetzam sive praeferenda sive aequo iure admittenda, velut Piut. 572: κοσμήσῃς iuxta κομήσῃς admittitur huic lectioni littera c separatim addita in Amb Lut (ex scholio apparet Tzetzam metrum non curantem κοσμήσῃς praeferre) et Plut. 589: λείροις iuxta λήροις admittitur diphthongo ἀντιστοίχῳ superscripta super 1j in Amb (in Lut duplex lectio corrupta est; in scholio utraque lectio neutra praelata explicatur). Duplices lectiones ab ipso auctore originem ducentes etiam in scholiis non desunt, velut λέγει iuxta γράφει in sch. Ran. 798a; plerumque in accentu varie posito vertuntur, e.g. χύτρῖνοι sch. Ran. 218b, σκινδαλάμῶν sch. Ran. 818 et 819.

Non solum in duplicibus lectionibus scribendis, sed etiam in verbis textus traditi tractandis Tz in scholiis eadem ratione utitur, qua in textu comoediae. Caute scholiorum veterum textum, quem citat, non mutans

addit, quod sibi melius videatur, velut in sch. Ram. 911b, ubi verbis scholii

vet.

Φρυξὶν

Koster c.s., Aristophanem. 1.

ἢ "Ἕκτορος 4

λουτροῖς addit: ἐμοὶ δὲ δοκεῖ “᾿λύτροις᾽",

L

quae correctio iusta est.Eodem modo Tz etiam errores apertos tractat, quos in codice scholiorum veterum, quo usus est, invenit. In sch. Ran. 384a legit δίμετρα καταληκτικὰ ἰαμβυκά, cum ex exemplo in sch. vet. allato iam statim appareat agi de dimetris acatalectis. Nihilo tamen minus et ipse scripsit χαταληχτικὰ, sed in fine scholii addidit ἀκατάληκτα sibi magis placere. Simili ratione corrigitur sch. heliodoreum Nub. 457a. Eadem cauta agendi ratio etiam in textus comoediae interpretatione elucet ; compluribus locis, qui diverso modo sive re vera sive Tzetza iudice

explicari possunt, Tz una explicatione non contentus alteram vel alias adiungit, velut in sch. Ran. 357a verba βαχχεῖα γλώττης et ταυροφάγον interpretatus. Dolendum sane est, quod Tz, ut est quaesiti studiosus, plus semel sen-

sum reconditum subodoratus sensui proprio alium figurate (ἐν σχήματι) expressum addit, quem a poéta eius verbis subiectum esse verisimile non est, velut in sch. Ran. 25a (τὸ βάρος non solum sarcinae est, quam Xanthias fert, sed etiam eius testiculorum) et sch. Ran. 126a (po&ta frigoris,

quod cicutae venenum efficit, mentionem faciens Platonis Phaedonem ludibrio habet). Est tamen, ubi iure sensum τῷ σχήματι δηλούμενον adesse statuat, velut sch. Ran. 48a in verbo ἐπιβατεύειν et sch. Ran. 117a in vocibus πνιγηρὰ ὁδός. His rebus de exegeseos Tzetzae indole expositis, quibus multo plura addi possunt ex annotationibus singulis scholiis adiectis, paucas observatiunculas adiungam de eius dicendi et scribendi ratione; quae proprietates saepe non solius Tzetzae sunt, sed ad communem eorum temporum consuetudinem referri possunt. Solet uti dativo loci sine praepositione, e.g. in fine sch. Ran. 228a: ὁ καλάμοις (= ἐν καλάμοις) παίζων, in fine sch. Ran. 507a: διάγειν τῷ ϑόλῳ (= ἐν τῷ ϑόλῳ), sch. Nub. 4394: μηδὲν ὀρθὸν ἔχων βίῳ; contra ἐν saepe addit, ubi sensus instrumentalis est, e.g. ἐν τολμηρῷ ποδὲ (ϑρασεῖ ποδὶ text. com.) sch. Ran. 330c, ἐν λίϑοις (scil. ἐβάλλετο) sch. Ran. 7784. Verbum xpareiv cum accusat. coniungit sensu manibus tenendi, e.g. sch. Ran. 1361: ἀνέχουσα] κρατοῦσα (scil. λαμπάδας). In verborum temporibus et modis adhibendis maxime apparet Tzetzam non iam normis antiquis et severis teneri, id quod et in paraphrasi versuum poétae et in Tzetzae ipsius rerum expositione patefit. Indicat. fut. saepe (sed non semper) redditur coniunctivo aoristi, velut sch. Ran. 5a (καϑαιρήσει text. com., καταβάλῃ καὶ ῥίψει paraphr.); sch. Ram. 578a (ἐκπηνιεῖται text. com., ἐξελκύσει, ἐκβάλῃ paraphr.); sch. Ran. 569/70 (laws... τις... οὐχ ἁμάρτῃ); sch. Ran. 188 (duvvndng pro δυνήσει). Sed etiam diversi generis exempla occurrunt, ex quibus apparet Tzetzam

L1

non effugisse aequalium suorum in ea re sive licentiam sive inscientiam !), e.g. in sch. Ran. 199a, ubi duo futura in interrogatione neganti sensum imperativi exprimentia in text. com. (προβαλεῖ et κἀκτενεῖς) liberius deinceps redduntur per coniunctiv. aor. (κατάσχῃς) et per indicativ. praes. (κατέχεις, ὑφαπλοῖς, et ἐλαύνεις) ; in sch. Ran. 21a (indicativ. aut coniunctiv. praes. in paraphr., optativ. praes. in text. com.: ἵνα μὴ ταλαιπωροῖτο xai κοπιᾷ); in sch. Ran. 2414 (optativ. aor. pro indicativo fut.: φϑεγξαίμεϑα, xal οὐ σιωπήσαιμεν in paraphr., φϑεγξόμεσϑ᾽ in text. com. ; sed etiam optat. praes. ea vice fungitur, ut in ἔχοιμεν sch. Ran. 700a); in sch. Ran. 37a (indicativ. in hypotaxi post un: ἐφοβήϑη σε, μὴ... κατάoxerog el); in sch. Ran. 190 (indicativ. fut. in potentiali: τίς γὰρ àv... ἰσχύσει;). Modorum temporumque confusio vel maxime elucet in sch. Ran. 1223, ubi fut. exact. (ἐκκεκόψεται) deinceps redditur per coniunctiv. aor. (ἐκκρουσϑῇ, ἀποκοπῇ), per fut. simplex (ἐπισχηϑήσεται; sic), per optativ. aor. (raußein). Contra Tz bene notavit usum Atticorum interdum imperfect. pro praesenti ponentium (sch. Ran. 767a, 805, 810). In periodis amplissimis, quas Tz aedificare solet, compositio verborum et nexus membrorum interdum nimis laxa sunt, e.g. sch. Ran. 843a in periodo a nominat. pro vocat. incipienti σὺ δὲ ὁ γενναιότατος xTÀ.; in eiusdem sch. fine participium durius absolute positum legitur (πόσων... ὠφελημένων), in sch. Nwb. 609 in fine sententiae laxe annectitur (Κλέωνος... γράψαντος) ; cuius structurae exempla etiam alibi inveniuntur (e.g. sch. Ran. 970a et 1328). Etiam in verborum orthographia complura notanda sunt, praesertim in prosodia. Iam animadvertimus (p. XXXVIII) Tzetzam de consulto ' Ayıλεύς scribere, et in v vel c mobili in utraque recensione diverse egisse (p. XXVII); hic addo eum de scriptura ταὐτό(ν) et τοιοῦτο(ν) disserere in sch. Plut. 253c. In genitivo nominis Herculis inter -&og et -éouc haesit, si codicibus fides habenda est; illam formam praetulisse videtur, ut eam scripserim, nisi codicum consensus suaderet, ut alteram adhiberem.

Nominativi

1) Ceterum. haec modorum temporumque confusio non sine certis canonibus docebatur; v. Ps. Herdn. 275 (coniunctiv. aor, II med. pro ind. fut., velut ἀπόσχωμαι), 279 (coniunctiv. aor. II act. pro ind. fut., velut εὕρω), 279 (coniunctiv. aor. I act. verborum, quorum thema in liquidam, pro ind. fut., velut ἀλγύνω; item 280, ubi exemplo sunt χτείνῃς e.a.); inversa ratione 277 (ind. fut. pro coniunctiv. in verbis sine aor. I, velut ἕξεις et γνώσομαι), 277 (in verbis, quorum thema in liquidam, velut σπερεῖς), 278 (item in futuris atticis, velut γνωριεῖς), 278 (item in fut. exact., velut τετύψομαι), 278 (item in fut. passiv., velut τυφϑήσομαι), 278 (item in formis monosyllabis, velut reis). Apparet maxime agi de eis formis, quae littera σ tempus indicanti carent.

Lil

plur. vocum in -εύς desinentiam -εἴς esse in nominibus propriis, sed -ἧς in ceteris Tzetzae opinio erat (v. sch. Ran. 1093 quaeque ibi annotavi). Non

solum

in his quaestionibus,

sed etiam

in aliis Tz non

temere egit,

sed certa doctrina (licet saepe perversa) nisus, sicut in 2. pers. sing. verbi φημί, quam et φής et φῇς scribi posse docet (sch. Ran. 1137). De littera Ἢ ante vocalem omittenda in elisione (vel crasi; in codd. ea differentia multis locis discerni nequit) in utraque recensione aliter iudicavit (v.p. XXVII). Quod ad accentum gravem vocalis in elisione (crasi) omissae attinet, eum post ultimam consonantem ante apostrophum (vel coronidem) addendum esse censet, id quod multis locis apparet (v. praesertim sch. Ran. 843a et 1381; in hoc sch. Tz de prosodia in crasi accurate egit). Obiter moneo Tzetzam in crasi articuli et substantivi spiritum asperum de consulto omittere, siquidem ἄνδρες interpretatur per oi ἄνδρες (sch. Ran. 1411); idem indicat οὗτος in Im. sch. Ran. 652 post ἄνθρωπος insertum. Illud tamen non eam ob causam fecit, quod articuli spiritu addito opus non esse putaret, nam in fine sch. Nub. 467a Atticos in eiusmodi vocum coniunctionibus articulum omisisse perhibet. Contra quaedam peculiaritates orthographicae magis fortuitae esse videntur, velut mira scriptura (fort. scribae) τηϑ- in reduplicatione pro 1£9-, cuius exempla contuli in App. Crit. ad sch. Ran. 1225, scriptura &re (1.6. &te) pro ἅτε, nonnullae discrepantiac orthographicae in utraque recensione, quarum exempla attuli p. XXVII. Praeterea secundum consuetudinem neglegentiorem suae aetatis in compluribus vocibus acutum pro circumflexo posuit, velut in eis, in quibus desinentia -ex vel -en contrahitur (Asovt?, κωλή, ἀδελφιδγ, etc.) et in eis, in quibus vocalis διχρόνου quantitas non jam discernebatur (e.g. ῥίψαι, ϑρίον, ϑλίψις, πρίε, πίπτον). Haec

et

talia

consentientibus

codicibus

Tzetzae

reliquimus;

at non

reddidimus in textu nostro eius accentus ponendi rationem, ubi nostro more enclisin adhibemus, sed Tz, ut eius aequales, aut enclisin neglexit aut ea aliter usus est, velut in δέ (hoc frequenter, velut σύ δ᾽ sch. Ran. 160a, ἑπτά de sch. Ran. 215a) et in γάρ (hoc raro, e.g. πρὸς σέ yxp sch. Ran. 100a), ct in acuto ultimae syllabae paroxytoni imposito (e.g. in U: 32:24 τι sch. Ran. 686a, in Amb.:

ἵνα got sch. Ran.

108a). Quod

ad

enclisin adhibitam aut neglectam attinet, codices multis locis non consentiunt ; ubi discrepant, plerumque U nostro more enclisi utitur, ubi Amb cam non adhibet (φημί τε U, φημὲ τὲ Amb Chis sch. Ran. 105; ψυχρά ἐστιν U, ψυχρὰ ἐστὶν Anıb sch. Ran. 123; σκληρόν τι U, σκληρὸν τί (hoc accent.) Amb sch. Ran. 236a, etc.). Sed interdum ratio invertitur (c.g. καϑαρτιχὰ εἰσὶ U, χαϑαρτικά εἰσι Amb sch. Ran. 710a; elprvindg ἐστὶ U, εἰρηνικός ἐστι Amb sch. Ran. 714a). Obiter notavi accentum duplicem paucis locis qui-

ΚΠῚ

busdam voculis impositum (cf. Autour d'un manuscrit p. 248 sqq.): ἂν in fine sch. Plut. 277 in U (1. 26), xav sch. Plut. 555 in U, ναὶ sch. Ran. 5a ea.

in U, μὲν sch. Ran. 510b in U, μῇ Im. Ran. 508/9 in Amb; quae exempla potius scribis quam Tzetzae tribuenda videntur. IV. Codices. 1)

a)

U.

25,2 x 17 Bibliothecae

Urbinatem

cM,

141,

,,bombycinum"

descripserunt

Vaticanae,

Romae

C.

Stornajolo, MDCCCXCV,

s! XIV,

Codices p.

f.

191,

mensurae

Urbinates

267—272,

et

Graeci brevius

Zacher p. 583 sq.; E. Piccolomini, Nuove osservazioni sugli Uccelli di Aristofane, Studi Italiani di Filologia Classica I (1893), p. 443—447; J. W. White, Tzetzes’ notes p. 69—71, et Scholia p. XCVII—XCIX ; A. Turyn, Studies p. 169 sq.; ex quibus descriptionibus nonnulla affero, dum observationes meas adiungo, quae nituntur in imaginibus lucis ope iteratis; codicem ipsum vidit Holwerda, qui signa pellucida in eo deesse confirmavit.

In initio codicis duo folia pergamena tegumenti vice funguntur; in alterov in fast. duae parvae tesserae gentiliciae pictae sunt Friderici Montefeltrensis (Federigo da Montefeltre), Urbini ducis (1444— 1482), virorum, quales Renatarum

Litterarum tempus tulit, speciminis illustris-

simi, Bibliothecae Urbinatis conditoris. In ea p. media inest titulus solito codicum Urbinatium ornamento initiali, nempe corona floribus

pulcherrime pictis extrinsecus additis, circumdata: ZO®OKAEOTE | TPATQAIAE IIÉNTE. 'APIZTO-DAÁNOYEZ KOMQAÍAE;TÉXXAPEX.| SOPHOCLIS TRAGEDIAE QUIN|QUE ARISTOPHANIS CO'MEDIAE QUATUOR. Miniatori indocto debentur desinentiae AE in titulo graeco et nomen Aristophanis in eodem titulo in media linea separatum (ex exemplari, in quo prior pars nominis in fine lineae erat, ut puto; ex eodem exemplari spiritum antiquo more pictum sumpsit). Stornajolo hunc codicem tribus manibus s! XIV scriptum esse dicit, sed ex eis unius tantum ratio habenda est, quae totius codicis textum et scholia scripsit; reliquae (si duae sunt; ego unam tantum distinxi, manu principe recentiorem, sed adhuc s! XIV) breves et paucas annotationes (praesertim mrg.) adiecerunt. Pars sophoclea (Aiax; Electra; Oedipus Rex; Antigone; Philoctetes 1—1297) occupat f. 11—71v; f. 72 vacuum est. Tragoediarum text. primum in duas columnas dividitur (interdum,

ubi cola lyrica breviora habet, in

tres, e.g. f. 245) scholiis mrg. additis; tunc (inde ab initio Antigonae, f. 34°) text. unam columnam solam occupat, alteram autem scholia. In

LIV

Philocteta non solum finis post v. 1297 deest (f. 71" pars inferior paginae vacua relicta est, sicut f. 72), sed etiam inter v. 654 et 748 lac. est (f. 63" pars inferior paginae, f. 63v totum, f. 64" pars superior paginae vacua relicta sunt). De partis sophocleae textu iudicium Turynii (l.c.) severum est; compositae enim indolis et sibi non constantem eum dicit, et, quod gravissimum est, ex compluribus lectionibus apparere eum recensionibus byzantinis (Moschopuli, Thomae, Triclinii) contaminatum esse. Haec confirmantur lectionibus triclinianis, quas in parte aristophanea detexi (Piut. 499 et 566), dum de aristophane tricliniano agens obiter U confero; v. Autour d'un manuscrit p. 171 sq. et 175 sq., ubi iniuria dubius haesi putans fieri posse, ut U editiones Triclinii aetate antecederet. Ergo U certo post alterum decennium s! XIV scriptus est (vel etiam post a. 1332, si hunc annum iure terminum «post quem» Sophoclis Triclinii esse statuit Aubreton,

Démétrius

Triclinius

et les recensions

médiévales

de Sophocle,

Paris, 1949, p. 23). Codicem inde ab origine unum fuisse probant custodes m! scripti, incipientes f. Ir (α et desinentes (quoad conspiciuntur) f. 1827 (κδ΄); f. 190r, ubi ultimum custodem expectes, charta, quantum ex imagine iudicari licet, eo loco refecta esse videtur. In parte sophoclea custodes in initio et in fine uniuscuiusque quaternionis positi sunt (f. Ir α΄, f. 8v a’; f. 9r g', f. 16v β΄, etc.). Inter f. 72 vacuum (custos ζ΄ f. 72") et initium partis aristophaneae (f. 78") ordo foliorum turbatus est, id quod ex opusculis in parte intercedenti scriptis et mox commemorandis apparet, et nonnulla etiam excidisse videntur;

proximus

custos extat f. 75v (u).

Pars aristophanea f. 78" in novo quaternione incipit; in ea pagina custos, quem expectes (ια΄), non conspicitur, quamquam charta intacta esse videtur. Ceteri custodes usque ad ultimum κδ΄ f. 182*, cuius mentionem iam feci, adsunt exceptis f. 166r «κβ΄» et f. 1741 , ubi charta eo loco refecta est, id quod iam ex imagine diiudicari potest. In parte aristophanea custodes in primo uniuscuiusque quaternionis folio tantum positi sunt (f. 86r ιβ΄; f. 94r ιγ΄, etc). Quae f. 73r1—77"* intercedunt, ex variis opusculis constant (Stornajolo p. 268 sq.) ; ex quibus affero epistulam Io. Chrysostomi ad Innocentium, episcopum Romae (Pgr LII col. 529), et carmen iambicum Pselli ad monachum Sabbaitam (quod f. 76r incipere et f. 73" continuari vidit Piccolomini, op. cit. p. 445!)) et distichum Sabbaitae ad Psellum f. 76r carmen ἢ F. 73" m? rubr. in fast. titulum Ῥελλοῦ πρὸς τὸν Σαββαΐτην iteravit, unde apparet illam codicis turbationem iam brevi post eius compositionem factam esse.

LV

Pselli praecedens (cf. de carmine Pselli Chr. Zervos, Un philosophe néoplatonicien du Xle siócle, Michel Psellos, Paris (1920), p. 131 sq., de epigrammate Sabbaitae op. cit. p. 71 in calce, ubi tamen monachi huius lepidi epigrammatis auctoris nomen non additur). Ecce, quae ad Aristophanem pertinent. F. 78r leguntur sub titulo ’Aptoropavoug ὑπόϑεσις Proleg. VDb, titulo praemisso Γένος ᾿Αριστοφάνους ea Vita, de qua egi p. XXXV, sine titulo Proleg. VIIDb, f. 78 sine titulo Vita XIIDb, f. 78v sine titulo Proleg. VIDb, Arg. Plut. (IIIDb), Ind. Pers. Plut., initium corporis scholiorum Tzetzae praemisso titulo τοῦ σοφωτάτου Τζέτζου ἐξήγησις εἰς τὸν ᾿Αριστοφάνην, f. 797—101* text. Plut. cum corpore scholiorum, scholiis marginalibus, glossis; post finem comoediae (subscribitur τέλος ᾿Αριστοφάνους Πλούτου) leguntur sex trimetri de huius comoediae argumento (in nostra ed. p. 233). In mrg. superiore f. 78* adscripta est notitia stultissima de Pluti curationis sensu recondito (in Prolegomenis II p. LXXX sq.). F. 102r in novo quaternione (ιδ΄) incipiunt, quae ad Nubes pertinent; ea pagina continet sub titulo rubr. ᾿Ὑπόϑεσις ᾿Αριστοφάνους Νεφελῶν Arg. Nub. I (100) ἢ, Proleg. VIIDb (nempe ea notitia de choro, quae etiam in V et in Ald iterata ante Nub. legitur, postquam inter Proleg. de Com. recepta iam est), Arg. Nub. II, Arg. Nub. III (IVDb) praemisso ἄλλως et adiuncta sententia finali Arg. VIIDb, lin. 19—20 (τὸ δὲ δρᾶμα... τεχνικώτατον), Arg. Nub. IV (IIIDb) praemisso ἄλλως, f. 102rv Arg. Nub. V (= VIIDb excepta parte supra commemorata), Arg. Nub. VI (novum). F. 102r in fast. additum est Arg. Nub. novum metricum (VII). F. 102v post rubr. Ind. Pers. Nub. incipit text. Nub. cum corpore scholiorum, scholis marginalibus, glossis, sub titulo rubr. ᾿Αριστοφάνους Νεφέλαι; haec desinunt f. 144" (subscribitur τέλος ᾿Αριστοφάνους Νεφελῶν). Eodem f. 144° incipiunt, quae ad Razas pertinent, nempe f. 144v—145* Arg. Ran. 1 (cf. Arg. IVDb), cui titulus in fine init. rubr. subiungitur Ὑπόϑεσις δράματος Βατράχων ᾿Αριστοφάνους, tunc f. 1457 sub titulo rubr. Ὑπόϑεσις Βατράχων Arg. Ran. II (IIDb), f. 145rv titulo praemisso init. rubr. Βατράχων ὑπόϑεσις Arg. Ran. III (IDb), f. 145v post Ind. Pers. Ran. text. Ran. cum corpore scholiorum, scholiis marginalibus, glossis, sub titulo init. rubr. ᾿Αριστοφάνους Βάτραχοι, δέλτος τρίτος, cuius prior pars sub priore titulo rubr. iteratur ὃ. Haec desinunt f. 1747 (subscribitur rubr. ᾿Αριστοφάνους Βατράχων τέλος). 1) Editoris nominis compendio non addito numeri huius editionis designantur. 3) Proprie prior titulus loco subscriptionis /ndicis Pers. additus est. Vocem δέλτος (scriptum, opus; cf. L.-Sc.-]. s.v. II) fasciculum foliorum {,, Heft") designare (scil. archetypi) falso contendit Zach. p. 584.

LVI

Eodem f. 174" incipiunt, quae ad Aves pertinent, nempe f. 174* Arg. Av. I (IDb usque ad ult. πεποιημένων, 209a 8) sub titulo rubr. Ὑπόϑεσις ᾿Ορνίϑων ᾿Αριστοφάνους γραμματικοῦ (qui titulus Argumento metrico (IVDb) imponi solet), f. 174v—175r praemisso ἄλλως Arg. Av. II (IIDb usque ad ult. περὶ τῆς ἀρχῆς, 209b 22, annotatione de Euelpidis et Pisthetaeri nominibus ex sch. I (210a 32—34 Db) sumpta πεποίηται... τὰς ἐλπίδας addita), f. 175r Ind. Pers. Av. (πιῆ); eodem f. 175r in fast. Arg. I iteratur m?. Sub Ind. Pers. Av., in cuius fine m? addidit titulum ’Apıoroφάνους "Ορνιϑες, sequitur text. Av. cum glossis eodem f. 175v, et deinde cum scholiorum corpore sparso, scholiis marginalibus, glossis; haec desinunt f. 190r sine subscriptione. Subiunguntur f. 190r annotationes variae, praesertim grammaticae et lexicologicae indolis, quae f. 190v vacuo relicto continuantur f. 1917. F. 191" denique legitur hoc titulo praemisso, sed auctoris (Tzetzae?) nomine non addito ‘Yrödesıs τῆς ὅλης ᾿Ιλιάδος (Cramer, A. P. III p. 99—

101; Matranga, An. Gr., p. 361—363).

Personarum compendia, quae

alibi rubr. adduntur, in Av. omittuntur exceptis v. 1 paucisque locis post (ubi nigro atr.). Quod ad scripturam attinet, scriba laudari potest propter litterarum formam symmetricam, ut dicunt, et ductus perspicuos clareque separatos; cum eam ob causam tum propter solita compendia tachygraphica desinentiarum bene distincta (in ipsis vocibus compendia non frequentia) eius manus facillime legitur. Scripsit' litteras fere erectas et, si litteras ductu supra vel infra ceteras eminentes excipis, fere aequas altitudine et

latitudine;

in

universum

dicas

scribae

minusculae

priscae

rationem

scribendi ex longinquo exemplo fuisse. Litteram ı subscriptam raro addidit, velut in περιϑρέξῃ sch. Ran. 193 et in ἔχῃ text. Ran. 469. Litterae 8 formam nostram et in text. com. et in commentario plerumque adhibet, sed interdum utitur forma altera minusculae serioris aevi (circulum dimidiatum in fastigio et in calce habenti), velut in εἰσβολὴν in ultima parte sch. Ran. 5a, vel etiam vetustiore forma cursiva u, velut in ὕβρις in initio sch. Ran. 21a. Textus com. plerumque duabus columnis scribitur (cola lyrica interdum tribus, velut in exitu Ranarum v. 1488—1523, versus longiores interdum una, ut tetrametri anapaestici catalectici Plut. 522—597). Commentarius ita disponitur, ut maior pars scholiorum (,,corpus"'), litteris a textus litteris non differentibus scripta, dividatur in congeries, ex quibus unaquaeque seriem scholiorum praesertim interpunctione gravissima :— (sed parvo tantum spatio intermisso) diremptorum continet. Unaquaeque congeries partem paginae, quae alibi textui exarando inservit,

LVII

occupat, ita, ut deinceps in singulis paginis partes, secundum horizontem, ut dicunt, dispositae, textu occupatae et congeriem scholiorum continentes

se excipiant.

corpore

scholiorum

Fit, ut, si scholia

occupentur;

contra

uberrima

sunt,

in Avibus

tenuissimae sunt et disperse tantum inveniuntur,

totae

eae corporis

paginae

partes

et iam in altera parte

Ranarum, ubi corpus minuitur, inde a f. 168" (primum sch. est int. 855b) paginae congeriebus illis carentes occurrunt. Scholia marginalia litteris pusillis iuxta text. com. (raro etiam iuxta corpus scholiorum) scripta sunt; interdum (licet rarius) signis cum eis vocibus textus, ad quas pertinent, coniunguntur. Quod ad glossas attinet, quae eisdem litteris pusillis, quibus scholia marginalia, scriptae sunt, in gl. Ran. 224c apparet eam post sch. mrg. 217 scriptam esse, cum eius glossae verba διὰ φροντίδος super textus verbum μέλει in angustias redacta sint spatio vicino iam occupato illo scholio mrg. Cum autem scribendi et disponendi ratio in universum valde aequalis sit et indicia desint, quibus effici possit glossas nunc hoc, nunc illo temporis momento additas esse, ex hoc uno exemplo, quod notavi, concludi licet omnino glossas postremo (semper eadem manu) superscriptas esse. Notatu dignae sunt duae annotationes ad divisionem partium scriptarum pertinentes: f. 85v» mrg. ad Piuti text. fere v. 307: ἔχει ὧδε τὸ τέλος 1), quibus verbis subiungitur spatio intermisso ἀρχὴ ante v. 309, dum τέλος legitur int. ad v. 308, et f. 86v mrg. iuxta finem sch. corporis Plut. 244b, quod extra ordinem sch. Plut. 303 excipit, et initium

sch. Plut. 312: τέλος τῆς πρώτης ἑρμηνείας" ἀρχὴ τῆς δευτέρας (haec annotatio, de qua fusius disserit Lydia Massa Positano in Prolegomenis II, p. LXXXVIII, conspicitur in priore imagine paginarum Urbinatis fasciculo II addita). Eas annotationes, ex quibus prior spectat ad textum, altera ad corpus eodem loco divisa, licet hic locus in codice nostro propter textus et corporis inaequalem distributionem in diversis paginis occurrat, sic explicare velim, ut per eas prima pars comoediae commentario instructae a sequenti distineatur, sicut olim in quodam prototypo (fortasse Tzetzae schedis) extabat fasciculum separatum occupans. Similis annotatio (ἀρχῆς τὸ τέλος) extat ad Av. 475. Quae in c. II codicum lectiones comparans de Recensionis I in U traditae indole disputavi, quam compositam esse probavi, confirmantur ratione, qua Árgumenta Ranarum titulis praedita sunt (v. p. XXXVII). !) Primam praefert

ἔστιν,

vocem

per compendium

Holwerda

ἕως,

τὸ

scriptam

τέλος separans

sic lego; ab

Lydia

ἕως ὧδε.

Massa

Positano

LVIII

In U Arg. I, quod totum a Tzetza confectum est, titulus initiali rubr. tantum ab ipsius Argumenti scriptura distans post eius finem in eadem lin. statim adiungitur; sed Arg. II, quod, sicut Arg. III, in Rec. I ex commentario vetere iam in RV tradito receptum est (et quidem a Tzetza ipso; v. p. XXXVII), titulo conspicuo, superscripto et rubricato, quasi sit initium eius partis, quae Ranas continet, clare designatur (v. etiam App. I et II ad Argumenta). Iam dixi scribam Urbinatis calligraphum peritum esse; eadem laus ei

tribui nequit in arte describendi, cum centies peccaverit cum propter socordiam et inscientiam verborum sensus et formae, tum propter duo vitia multis scribis propria: homoeoteleuto saepe deceptus totos locos

complura verba continentes omisit et desinentias verborum compendiis in exemplari descripto non perspectis corrupit. Praeterea iam in c. II (p. XX XI) animadverti eum (nisi forte prior scriba iam in culpa sit) totas

series scholiorum omisisse. Hic addo exemplum luculentum eius imperitiae: in ultima parte sch. Ran. 479a vocem καλῶς ante elspopeitaı non dispiciens (et erat fortasse iam male scripta in exemplari, quod ante oculos habebat) haec scripsit: τὸ xal τό: πῶς (scil. πῶς discernere sibi visus de prioribus litteris desperavit). Etiam eam ob causam vituperandus est, quod saepissime in distinendis singulis corporis scholiis peccavit, cum scholia separata iusta interpunctione seiungenda non curavit; quod in U singillatim solito compendio ,,c. pr. c." annotare supersedimus. Si quis errores et omissiones Urbinatis accuratius cognoscere cupit, inspiciat

apparatum

criticum

commentarii

in Aves, in quo

praeeunte

Whitio

plenius eorum rationem reddere coactus sum. b) Cs. Codicis ,bombycinam"

Laurentiani prope

Conv.

accedenti,

Soppr.

s! XIV,

66, in charta f. 81, mensurae

crassiore

ad

24, 3 x 15,7

cM, descriptionem brevem praebent E. Rostagno et N. Festa, Indice dei codici greci laurenziani non compresi nel catalogo del Bandini, Studi Italiani di Filologia Classica I (1893), p. 146 sq.; cui nonnulla addo ex annotationibus, quas olim (a. 1921) hunc codicem Florentiae excutiens et nuper imaginibus minutis lucis ope confectis inspectis feci. Textus Aristophanis in duas columnas dispositus est ; utraque 32 versus continet. Sed, sicut in U, cuius affinitas etiam in hac re apparet, versus longiores interdum in una columna scripti sunt, velut f. 24v Nub. 1068— 1084 (et v. insequentes 1085— 1087), et cola lyrica in tribus, velut f. 39r Ran. 1486—1524. Sicut in U, personarum compendia rubr. ante versus (nisi intra versum cadunt) appicta sunt. In folio altero" tegumenti vice fungenti, quod pergamenum est, nonnulla latine circiter se XVI anno-

LIX

tata sunt („hic liber est Abbatiae fiorentinae. &

11. a 263. 4. c.’) et alia

posteriora (puta s? XVIII): ,,codex saeculi XIV". Testibus numeris paginarum antiquioribus, quibus novi substituti sunt, olim f. 41—81 ante f. 1—40 collocata erant; in f. 41—81 tragoediae Sophoclis et Euripidis (non omnes integrae) leguntur, quae (sicut in U Sophoclis tragoediae) olim comoedias Aristophanis praecedebant. De Sophoclis tragoediis breviter rettulit Turyn, Siudies p. 27, et Recenston p. 154, commemorans

El. 755—fin.

et Oed. R. 1—311,

sed omittens reli-

quam partem huius dramatis (v. 312—fin.), quae intermissis Euripidis Hecuba et Oresia (1—1681) in fine prioris (nunc alterius) partis codicis adiuncta est (f. 41r inc. Soph. El. inde a v. 755; f. 46" post Arg. et oraculum Oed. R. inde a v. 1; f. 5Or Hec. inde a v. 1; f. 60* Or. indeav. 1; f. 73r

Oed. R. inde a v. 312) !). F. 49 vacuum est, nisi quod f. 49v brevis descriptio trimetri iambici extat. Pars aristophanea, de qua nonnulla non sine erroribus scripsit Zuretti, Analecta p. 14 ?), f. Ir nullo tractatiunculo isagogae vice fungenti praemisso sine titulo statim a textu Pluti (v. 1 sqq.) incipit, qui raris glossis et etiam rarioribus scholiis mrg. illustratur. Put. desinit f. 12* sine subscriptione. F. 12" pars ad Nubes pertinens incipit ab Arg. Nub. I (IDb) titulo rubr. superscripto “Yrödeoız ᾿Αριστοφάνους Νεφελῶν. Sequitur uno tenore notitia de choro Proleg. VIIDb; tum sine titulis Arg. Nub. IV (IIIDb), Arg. Nub. V (VIIDb) omissa sententia ultima τὸ δὲ δρᾶμα... τεχνικώτατον. Vides Cs, ut in annotationibus exegeticis, etiam in tractatiunculis isagogae vice fungentibus habere, quae in U quoque extant, sed non cuncta, quae U tradit. F. 13r post rubr. Ind. Pers. Nub. incipit text. Nub. (v. 1 sqq.), quem paulo plures annotationes exegeticae comitantur quam ἐμ, licet adhuc

frequentes

non

sint.

Desinunt

Nub.

f. 27*

sine

subscriptione;

fieri potest, ut vestigia tituli rubr. ' Aptoropavoug Νεφέλαι post Ind. Pers. extent.

F. 28r pars ad Ranas pertinens incipit praemissis Arg. Ran. II (II Db) sub titulo rubr. 'Yxó9seci; Βατράχων, Ind. Pers. Ran., Arg. Ran. III (IDb) sub titulo init. rubr. Βατράχων ὑπόϑεσις; quae congruunt cum eis, quae in U post Arg. I Ranis praemittuntur, nisi quod Ind. Pers. in hoc cod. post Árg. III positus est. Eodem f. 28r incipit text. Ran. inde a v. 1, multo pluribus scholiis mrg. et glossis instructus (scholia praesertim in 1) Proxima affinitas inter U et Cs intercedens, quod ad Ar. attinet, secundum Turyni de utroque cod. iudicia non extare videtur in parte sophoclea. ἢ La. Zur. hunc cod. duas tantum comoedias continere scripsit, dum omittit, et scholia „antichi’” esse contendit.

Plut.

LX

altera comoediae parte uberiora sunt). Desinunt Ranae f. 39 sine subscriptione. F. 40* post duas paginas vacuas occupatur eodem opusculo auctoris nomine

non

addito 'Yzó9eat

τῆς ὅλης ᾿Ιλιάδος, quod in U parti

aristophaneae subsequitur !). Haec omnia eiusdem manus sunt, quae distat ab Urbinatis iam eo, quod dextrorsum inclinatur et eius aspectu symmetrico caret ; etiam singularum litterarum ductus crassiores et minus eleganter exarati sunt. Ceterum etiam Cs, licet eius scriba pluribus ligaturis utatur, facile legitur. In littera ß scribenda haec manus antiquiorem se praebet, cum in text. com. fere semper ilud u cursivum adhibeat; pauca excipienda, e.g. βομβοῦσαι Plut. 538, cuius prius ß cursivum, alterum nostro more scriptum est. Contra in scholüs formae recentiores, praesertim illa in duos circulos dimidiatos desinens, frequentes sunt; e.g. βεβλαμμένων in fine sch. Ran. 721 ita scribitur, ut prius ß in duos circulos dimidiatos desinat, alterum nostro more scribatur. In ı subscripto raro adhibito Cs consentit cum U. Discrepantia eiusdem manus scripturae in textu et in scholiis, quae omnino haud rara est, in Cs etiam deprehenditur in ligaturae εξ forma (in text. fere semper angulosa, in sch. plerumque rotunda). Quamquam in diverso genere scribendi comparatio Urbinatis et huius codicis difficilis est, tamen dixerim Cs alterum aetate paulum antecedere. Dolendum autem est multa scholia mrg. in Cs pessumdata esse, cum eius folia in marginem exteriorem versus exesa sint, maxime in angulo inferiore, qui fere totus periit. Ut reliquiae marginis a pluribus iniuriis defenderentur, homo quidam chartam novam eis glutine affıxit, circiter so XVII, ut ex eis, quae illius manus adscripsit, efficio (i.a. f. 417 hacc: „tragedia sophoclis orestes''!). Ea manus etiam complures litteras graecas evanidas iterum scripsit. Charta nova remota plura legi poterunt quam nunc conspiciuntur, sed ad textum scholiorum melius constituendum eo exiguo incremento opus vix erit. Fieri potest, ut tota scholia penitus interierint ne vestigiis quidem relictis, sed corum numerum (si ulla interierunt) minimum esse censeo. Causa, cur in Cs commentarius multo exilior sit quam in U (pauperior etiam in Ranis), alia est. Iam de variis recensionibus agens (p. XXX) animadverti scribae codicis Cs parsimoniam in annotationibus ex hyparchetypo U Cs originem ducentibus describendis, qua factum est, ut persaepe Recensionis I commentarius ex U solo cognoscatur. Ea scribae parsimonia ex hac re iam statim apparet, quod corpus scholiorum, quale in U extat, 1) Iniuria Rostagno et Festa poema"

continentem

excidisse.

(p. 147) coniciunt partem codicis „ipsum

Homeri

LXI

in Cs deest; etiam ea scholia mrg., quae Cs habet, plerumque (non semper) ex scholiis mrg., non ex corpore descripta esse l.c. demonstravi. Inter ea scholia mrg., quae in U extant, scriba codicis Cs nulla certa deligendi ratione usus quaedam ad libitum excerpsit; e.g. sch. metricum breve ad Ran. 1500 habet, ad Ran. 1528, quod priori textus metro mutato succedit, non habet, sed utrumque inest in U; ex sch. Ran. 1101a et 11022, quibus

glossis personae a poéta per ὁ μὲν et ὁ δὲ designatae indicantur, prius in Cs omittitur, sed U utrumque habet. Iam saepius monui utrumque codicem proxime affinem esse; eius affınitatis exempla singillatim attuli ad Arg. II et III et Ind. Pers. Ran., et postea etiam saepe notavi. H.l. quaedam addam, quae in ratione scribendi consimili nituntur. Fit, ut in utroque cod. eadem ratione ordo scholiorum turbetur (v. ad sch. Ran. 1297). Si sch. quoddam in mrg. int. positum est, illud et in U et in Cs fieri solet (e.g. sch. Ran. 947, 991,

1242a;

sed non semper positio eadem est, velut in sch. Ran. 1003). Etiam in magis peculiari annotationis cuiusdam disponendae ratione interdum congruunt, velut in sch. Ran. 952a, quod in utroque mrg. incipiens in glossam desinit. Adhuc firmiora affinitatis testimonia praebet litterarum singularum congruentia,

velut

in sch.

Ran.

964b

(duplex

lectio

correcta in gl.), 1040 (vox eodem modo decurtata),

vitiosa

in text.;

altera

1082 (vox bis scripta;

alia vox consimili compendio brevissimo reddita), 1247b (falsa littera superposita vox non plene scripta; Cs insuper falso accentu peccat). Quominus tamen putemus utrumque scribam idem exemplar descripsisse, impedit copia lectionum peculiarium, quas Cs et praesertim U sibi proprias habent, cuius iam p. XXX lectorem ad sch. 767a delegans mentionem feci. Ea copia maior est, quam ut ex ea tantum discrepantia explicetur, quae ex uno exemplari a duobus scribis descripto nasci possit. Cum

autem, id quod

mox

ostendam, Cs in universum

textum meliorem

praebeat, hunc propius ad communem hyparchetypum accedere probabile est. Pauca exempla codicis Cs praestantiae sufficiant: meliores lectiones habet in sch. Ran. 293, in quo aliquoties Cs una cum Amb erroribus Urbinatis caret, 359c: ταραχὴν corruptum in U, ἀνερρίπισαν magis corruptum in U, 501a: Γελάδου (i.e. ᾿Λγελάδου) mire corruptum in γελᾶ δὲ in U ex scriptura decurtata vyeAz(superscr. δ), quam habet Cs, 688a (in ultima parte): ἀνείλαντο corruptum

in U, 970a: bis in vocis Χῖος formis solus errat

1071a: φησὶν corruptum

U,

in U, 1296: τὸ bis falso in dativum mutatum in

U, 1297: σχοινίον corruptum in U, etc. Aliis locis Cs, licet in eo multa de consulto omissa sint, tamen habet, quae in U errore exciderunt, velut in

sch. Ran. 345 senem. verborum

propter homocoteleuton in U omissam,

LXII

354a maiorem partem huius brevis sch. metrici, 694a, ex quo duo verba.

tantum in U remanserunt, 951 (gl. omittitur in U), 1144b, quod in U valde decurtatum

legitur, etc.

Contra errores codicis Cs, ubi U lectionem rectam habet, rarissime inveniuntur, velut in sch. Ran. 850a δὲ Cs pro γὰρ U, 1093 ἀγορέων Cs pro ἀγοραίων U. Accidit etiam, ut Cs sch. quoddam non omiserit quidem, sed in brevius contraxerit,

e.g. sch. Ran.

293 et 688a.

Hoc denique alicuius momenti est: text. com. in Cs, quae, sicut annotationes, plerumque cum Urbinatis congruit, paucis locis correctus est, et quidem ex alio cod., id quod apparet ex Ran. 468, ubi in utroque cod. falsa et vitiosa lectio κἀπήξας (quasi a verbo andyw) extat, quae glossa καὶ ἀπεκόμισας confirmatur; in Cs solo scriba eam lectionem, quae Tzetzae erat (κἀπῆξας Amb), accentu mutato et ı subscr. addito correxit in κἀπῆξας (neque tamen glossam delevit aut mutavit, id quod fecisset, si coniciendo genuinam lectionem invenisset). E contrario textum suum corrigendo textui Urbinatis aequavit in personarum distributione Ran. 479a. Etiam in scholiis codicis Cs correctiones inveniuntur, ubi, sicut in text., lectio quaedam corrigitur sive ita, ut lectio correcta congruat cum lectione non correcta in U, ut in sch. Ran. 1227c (ἀγόρασαι recte U statim et Cs post correctionem ex ἀγόρασον), sive inversa ratione, ut in sch. Ran. 1500 (καταληκτικὰ U statim, ἀκατάληκτα recte Cs post correctionem ex χαταληκτικὰ). Si quid ex his paucis correctionibus concludi licet, prioris generis eo tendunt, ut exemplar, quod scriba codicis Cs descripsit, interdum ab exemplari a scriba Urbinatis descripto discrepavisse ponamus (quae opinio in tanta lectionum statim in utroque scriptarum discrepantia temeraria non est), utriusque autem demonstrant scribam codicis Cs, sicut in text. com. corrigendo factum esse suspicatus sum, aliud exem-

plar vel alia exemplaria contulisse. 2) Amb. De hoc codice omnium tzetzianorum facile principe iam inde ab initio horum Prolegomenorum fusius disserui, ut h.l. de quibusdam rebus supra non tractatis agere satis habeam. Descriptio accurata Ambrosiani C 222 inf., „bombycini', s! XIII, f. 363 (362 numeris indicantur folio 36 bis numerato), mensurae 35 x 25,6 cM, olim Georgii Merulae et

tunc Collegii Chalcorum mediolanensis, legitur apud Martinium et Bassium, Calalogus codicum | graecorum | Bibliothecae Ambrosianae, T. II, Mediolani MCMVI, sub n9 886, p. 984—990. Praeterea non solum Keil,

Zacher, Studemund, quorum in initio mentionem iam feci (v. praesertim Studemund,

An.

Var.

p. 237—247),

sed etiam complures

alii viri docti

de hoc codice celeberrimo disseruerunt, nuperrime Turyn, Aeschylus p.

LXII

37— 39, et J. Irigoin, Histoire du texte de Pindare, Paris (1952), p. 239—241. Huius codicis partis aristophaneae imagines lucis ope iteratas consului; Holwerda ipsum codicem vidit, qui eius folia signis pellucidis carere exceptis eis, quae postea inserta sunt (v. p. LXV), confirmavit. De Ambrosiani aetate non omnes consentiunt; quamquam plerique eum s! XIII esse opinati sunt, et quidem exeuntis (ita e.g. vir palaeographiae peritissimus Studemund, op. cit. p. 237), Turyn eum s» XIV ineunti assignare mavult (op. cit. p. 38 cum n. 47). Equidem ab Irigoinio sto argumentum positum in similitudine manus (vel potius unius ex duabus manibus, nostrae m!) Ambrosiani et manus Laurentiani 32, 16 a9 1280 scripti iure prementi et Amb eodem fere tempore scriptum esse iudicanti (op. cit. p. 241). Secundum Studemundium (l.c.) nonnulli ex tractatiunculis variae indolis (praesertim metricae), qui in foliis inter opera diversorum poétarum, quae hic codex ditissimus continet, interpositis exarati sunt, etiam s? XIV

additi sunt. Vereor tamen, ne Studemund

nostram

m?, quam

certe

in tractatiunculis metricis p. 245 sq. et 242 sq. ab eo editis et duabus manibus s! XIV attributis agnovi, etiam alibi pro manu huius saeculi habuerit. Ipsa enim illa poétarum opera aliaque (nescio, an omnia) opuscula varii generis inter illa sparsa duabus manibus ita scripta sunt, ut uterque scriba partitis laboribus simul in opere esset, sive una manus unum poétam descripsit, ut m! Pindarum (Irigoin p. 240), sive utraque unius poétae partem describendam suscepit, ut in Aristophane; ergo fieri non potest, quin m! et m? aequaevae sint. Praeter illos tractatiunculos et fragmentum poématis iambici Tzetzae χρονικὴ βίβλος inscripti, quae edidit Studemund, op. cit. p. 102, 211— 247, 264 sq. (partim post editionem principem Keilii, Analecta grammatica, Halis 1848, p. 3—13), aliaque opuscula byzantini aevi, inter quae Tzetzae carmen ex tempore prolatum (f. 218r; Martini et Bassi p. 987) !), in Amb haec insunt: 1) Aeschyli Septem (usque ad ult. v. 470 recentiore manu suppleti) et Persae, f. 1'—39v; 2) aristophanea, f. 43r—108r; 3) Lycophronis Alexandra cum Tzetzae commentario, f. 109r—176r; 4) Hesiodi Scutum cum Tzetzae (?) scholiis brevibus, f. 1767—180r; 5) Pindari Οἱ. I—XII cum scholiis, f. 181r—206r; 6) Hesiodi Opera et Dies cum commentario Tzetzae, f. 219r—253r; 7) Oppiani Halieutica cum commentario Tzetzae,

f. 256'—299v;

8) Dionysii

Periegesis cum

! Inc. πειρᾷ ye τὸν γέροντα παιδίου opera a Wendelio in RE enumerata.

τρόπον.

commentario,

Hoc

carmen

non

f. 300—334r ; inveni

inter eius

LXIV

9) Theocriti

/dyllia et Epigrammata

Alae et Securis cum

cum

scholis et carmina

figurata

scholiis, f. 339—362».

Quae ad Aristophanem pertinent, ita distributa sunt: a) «) Prolegomenorum pars | (Prooemium prius, p. 53—58 Cantarella): f. 43rv titulo hexametro rubr. superscripto: Βίβλος ᾿Αριστοφάνους Τζέτζην φορέουσ᾽ ὑποφήτην, et B) Prolegomenorum pars 2 (Prooemium alterum, p. 58—61 Cantarella): f. 43Y—44*, praemissis rubr. 'Ertpa ἀρχή et iterato m? titulo priori parti iam superscripto βίβλος κτλ.; b) a) Vita a Tzetza ex Vita XIDb ab eo aucta composita, de qua scripsi p. XXXVI: f. 44v, titulo rubr. superscripto Γένος ᾿Αριστοφάνους; B) eodem ἵν. epigramma de Aristophane a Platone, ut fertur, scriptum (in Anthologiae Palatinae didotianae t. III (ed. Cougny), III 33; additur in fine Proleg. XIIDb). c) a) Arg. Plut. a Tzetza compositum: f. 44*, superscripto rubr. titulo "Aptoropavelou Πλούτου ὑπόϑεσις; 8) eodem f." Ind. Pers. Plut.; y) eodem f.v 3 versus Tzetzae, editi in Prolegomenis II, p. XCII;

δ) textus Plut: cum

scholiorum corpore, cui σημειώσεις m? mrg. adscriptae sunt, neque titulo praemisso neque subscriptione in fine addita: f. 45r—60r; f. 607 vacuum relictum est. Textum glossae infrequentes comitantur. Haec exceptis σημειώσεσιν

et parte

glossarum

cuncta

m!

scripta

sunt;

sequuntur:

d) a) Arg. Nub. I a Tzetza compositum: f. 617, superscripto rubr. titulo ᾿Αριστοφάνους Νεφέλαι τὸ δρᾶμα. ὑπόϑεσις Νεφελῶν; DB) eodem f. Arg. Nub. Il a Tzetza compositum, praemisso rubr. titulo Ὑπόϑεσις Νεφελῶν; *) eodem f.* Tzetzae de Nubium fabula iudicium (III); δ) eodem ἔτ Ind. Pers. Nub.; e) eodem f.T inc. corpus scholiorum

in Nubes, f. 61v inc. sine

titulo text. Nub. cum scholiorum corpore et sparsis glossis; haec desinunt f. 78v (subscribitur rubr. Τέλος σὺν ϑεῷ τοῦ τῶν Νεφελῶν δράματος "Apıστοφάνους). Ut in Pluto, m? mrg. σημειώσεις adiecit. Etiam ea aristophanea, quae ad Nubes spectant, exceptis σημειώσεσιν et parte glossarum m! scripta sunt. Sequuntur f. 78v—80* eadem manu scripta tractatiunculus de soloecismo, quem edidit G. Schepps, De soloecismo, Argentorati (1875), p. 60 sq., et Anonymi Ambrosiani De re metrica, quos post alterius partis editiones Keilii et Nauckii edidit Studemund, op. cit. p. 213—237. F. 81T vacuum relictum est. F. 81v scripsit m? opuscula de re metrica praecedentia continuans; hos tractatiunculos iniuria, ut iam

dixi, duabus

manibus

s! XIV

natos edidit Studemund, op. cit. p. 245 sq. et p. 242 sq.; finem tractatiunculus de elisione (inc. Γίνωσχε ὅτι τῶν ζ΄ φωνηξντων).

assig-

facit

LXV

e) Denuo m!: a) Arg. Ran. I (cf. IV Db), a Tzetza compositum: f. 82r, titulo superscripto 'Yxó9eau δράματος Βατράχων ' Apıoropdvous; 8) eodem Í.* Ind. Pers. Ran.; y) eodem f.* incipit text. Ranarum cum corpore scholiorum, cui σημειώσεις mrg. m? adscriptae sunt, cum sparsis glossis, cum raris scholiis ad corpus adiectis, titulo non praemisso. Haec, sicut priora,

exceptis σημειώσεσιν et plerisque glossis, m! scripsit usque ad ult. f. 91v; inde a f. 92* cuncta m*,. De manuum separatione iam obiter egi p. XXXI et mox plura exponam. Quae ad Ranas pertinent, desinunt f. 105v; sub fine textus (f. 105r) subscribitur Τέλος δράματος Βατράχων ᾿Αριστοφάνους. F. 105v fini commentarii ad Ran. subiungitur eadem m? praeceptum atramenti conficiendi (inc. El ϑέλεις ποιῆσαι μελάνιον ἄχρι τζυκαλίου μικροῦ ἑνός). f) m?: Arg. Eq. a Tzetza compositum, titulo superscripto ᾿Ὑπόϑεσις δράματος Ἱππέων ’Apıoropavous, cui subiunguntur Ind. Pers. Eq. et v. 1—5 textus Equitum (non plura): f. 106r. g) m?: Arg. Av. III, a Tzetza versibus politicis compositum, titulo superscripto et ipso versu politico: "Opvides

δρᾶμα

κωμικὸν

᾿Αριστοφάνους

τοῦτο,

f. 106v duobus scholiis mrg. additis et (f. 107 vacuo relicto) f. 108r. In calce f. 108r subiunguntur textus Avium v. | et 2 (non plura) superscripto titulo ᾿Αριστοφάνους ἤΟρνιϑες. F. 108v eadem m? varias annotationes lexicologicae et orthographicae indolis scripsit de vocibus ad rempublicam pertinentibus (inc. Βασιλεία ἐστὶν ἀρχὴ ἀνυπεύϑυνος) et de aliis, quas excipiunt annotationes ad artem po&ticam

spectantes, ex quibus eam, quae maximi

volumine edemus inter Prolegomena de Comoedia. Praeter folia vacua in parte aristophanea iam

momenti

est, in alio

commemorata

60V,

81r, 107 etiam f. 51 et 100 vacua sunt, ex quibus ea, quae tota vacua sunt

(51, 100, 107), ex charta recentiore signo pellucido ornata!) constant (v. p. LXVI). Etiam in ceteris codicis partibus talia folia vacua inveniuntur (Martini-Bassi p. 990). Eis, quae Ámb continet, enumeratis de quibusdam rebus peculiaribus agam. Quod ad utriuscuiusque manus in codice distributionem attinet, m! custodes in primi et ultimi uniuscuiusque fasciculi foliorum calce scripsit (ita Irigoin, op. cit. p. 240), m? (saltem in parte aristophanea) omnes coronidas (v. p. XLIV) et σημειώσεις iam commemoratas, scilicet breves illas annotationes post textum comoediae et corpus scholiorum 1) Ex huius signi imagine, quam delineavit Holwerda, apparet illud ad seriem «Monts» a Briquetio dictam pertinere; proxime accedit 11716 (a. 1382—85; 1396). Koster c.5., Aristophanem, 1.

5

LXVI

scripta adscriptas mrg. et plerumque a compendio vocis σημείωσαι incipientes, quibus res et verba memoratu digna designantur, de quibus Tz in commentario egit. De eis annotationibus, quae partim a Tetza ipso originem ducere possunt (sed de ea re nihil pro certo affirmaverim) et de scholiis brevibus a Tzetza iuxta corp. additis scripsi ad sch. Ran. 8430 et 969; utriusque generis annotationum specimina conspiciuntur in pagina m? scripta, cuius imago fasciculo III addetur, prioris in altera imagine iuxta corp. m! scriptum. Praeterea m? multas ex glossis addidit, etiam ante eam partem, quam solam scripsit (scil. inde a f. 92r, ubi text. com. m? scriptus incipit a Ran. 797); in Rants prima et altera gl. solae (in v. 8 et 27) m! scriptae sunt. Textus et commentarius inter m! et m? ita divisi sunt, ut eo loco, quo altera alteram excipit, m? textum quidem statim continuavit, sed partem commentarii iteravit; v. quae annotavi ad sch. Ran. 843a. In hac editione manus Ambrosiani tum solum indicantur, cum alterutra scripsit in parte, quae ei propria non est ; ergo in Ranis ,,m?'" solum additur usque ad id sch., quod primum utraque manu scriptum est (sch. 798a), „m!’ et ,,m?'" in scholiis utraque manu scriptis (ult. sch. 8434) ; in reliqua

parte, quippe quam m? totam sola scripserit, manus non indicatur. Custodes in parte aristophanea (de ceteris non habeo, quod dicam) paene cuncti servati codicis compositionem clare indicant, quem non solum ex quaternionibus (x': f. 747—83v; κα΄; f. 84r—91v; κβ΄ (inc. m?): f. 92r— 99v; «χγ΄: f. 1007—107*»; sequitur x8’ a f. 108r incipiens), sed etiam ex senione (tr, : f. 521—63Y) et ex quinionibus (ζ΄: f. 427—50v; 19°: f. 647—73Y) constare apparet. In quinione ιζ΄ foliorum numerus custodibus designatus iusto uno minor est; iustus quinionis foliorum numerus inpletur folio 51 ex recentiore charta constanti inserto. Cum autem in parte aristophanea a f. 43r incipienti nihil desideretur, suspicari licet inter f. 42 et 43 folium excidisse, pro quo ad iustum numerum implendum illud f. novum in fine additum sit. De quaternione xy’ ex trinione folio novo in initio et in fine aucto constanti, ex quibus foliis prius eo loco insertum est, quo pars textus et commentarii Ranarum periit, egi ad sch. Ran. 1172. Dispositionem corporis scholiorum, quod utraque manus litteris magnitudine a textus litteris non differentibus scripsit, utraque diverso modo effecit. M! solito more textum saepsit scholiis adscriptis in fast., mrg. ext., calce (in hanc autem interdum non extenduntur), quae tamen in hoc commentario uberrimo spatiis parvis tantum et interpunctione :— separata nulla linea vacua intercedente continuantur. At m?, postquam codem

modo, quo m!, incepit, post f. 93*, quod totum commentario oppletum est, pergit eo modo, quo in U textus et commentarius dispositi sunt, scil.

LXVII

in singulis paginis partes commentarii textus spatium occupantes et partes textus supra vel infra positas alternat. Etiam in textu ipso disponendo discrepant; eum singulis columnis scripsit m!, duabus m? usque ad f. 94v, in qua pagina summa v. 921—928 (usque ad ult. τάφρους) adhuc ea ratione disponuntur; deinde m? textum per tres columnas divisit, quas tamen mox ita turbavit spatia inter versus iuxta positos varians, ut f. 103v excepto certae columnae non iam distinguantur.

In scholiis in singulis congeriebus separandis scribae Ambrosiani multo diligentiores fuerunt quam Urbinatis; paucis locis scholia breviora interpunctione vel spatio separata non sunt, velut sch. Ran. 275a et b; 285, 290, 292; 653, 655a. Ut singula scholia cum iusto textus loco coniungerentur, m! numeros rubr. adhibuit (inc. «'—p'; denuo α΄, ß’ etc.); sed in ea re mox defecit, ut non solum numerum in textu numero scholii respondentem saepe omitteret (in Ran. numerus in primo scholio tantum repetitur), sed etiam post seriem scholiorum inde ab initio numeris praeditam reliquis numeros non iam apponeret. Si m! et m? iuxta consideramus, quod ad utriusque bonitatem attinet,

utramque summis laudibus dignam esse apparet ; erant vere docti scribae, intellegentes, quid scriberent, tantaeque in describendo diligentiae, ut Studemundio et Zachero fortasse exceptis nullus ex hodiernis viris doctis,

qui ex hoc codice ἃ Studemundio ipso , difficillimo lectu" dicto (op. cit. p. 247) quaedam non sine lapsu descripserunt, eos superaverit. Errores et omissiones (nempe exceptis eis locis, qui de consulto omissi sunt) in Amb rarissime occurrunt ; m? autem etiam accuratius descripsit quam m!, id quod in eis scholiis perspicitur, quae utraque scripsit, velut in sch. Ran.

819 et 822a,

ubi m! interdum

sola peccavit,

praesertim

in parvis

voculis omittendis addendisve; paulo graviorem errorem m! commisit in sch. Ran. 824b (yàp falso m!, δὲ recte m?). Etiam in eis partibus, quas utraque manus sola scripsit, m! saepius et gravius peccat quam m?; v. e.g. sch. Ran. 48a (ναυμαχίας pro ναυμαχίᾳ m!), 362 (ἀνοήτοις pro ἀμυήτοις mi), 781a (seriem verborum homoearcho deceptus om. m!); sch. Ran. 963b (Τυδέως pro Τυδέα m?), 1051 (νίκη τοῦ pro νικητοῦ m?). Errores ex itacismo natos utraque paucos commisit, velut m! in sch. Ran. 13 (Δύκην pro Λύχκιν), m? in sch. Ran. 966a. (βηκανοδορατογένειοι pro Buxavo-). Ex scholiis utraque manu scriptis etiam apparet m!, ut antea, complura de consulto omississe, sed m? tales locos plene descripsisse. Ne tamen Zacheri iudicio nimium tribuamus p. 591 animadvertentis scribam Ambrosiani (scil. m!, quam solam Zacher respexit) multa in U tradita omisisse, ubi Tz suas ipse opiniones proferat („persönliches geschwátz" parum ur-

LXVIII

bane Zacher), addo eam manum etiam inversa ratione eius generis locos servavisse, quos U omisit (velut finem scholiorum Ran. 649a et 664a ; hoc

totum om. U), eamque etiam alias ob causas quaedam omisisse, sive in brevius contrahendi causa, velut in sch. Ran. 164b et 308a, sive mero errore, velut in sch. Ran. 21a et 781a iam supra allato. Lemmata utraque manus Ambrosiani interdum breviora reddidit,

id

quod ex comparatione lemmatum Urbinatis apparet. In lemmatis contractis verba hic illic mutata sunt; hoc quibusdam saltem locis iam a Tzetza ipso factum

esse probatur consensu

U Amb,

velut in sch. Ran. 569/70.

Quod ad scripturam attinet, in scribis nostris illud , docti male scribunt" obtinet. Describentibus utriusque manus scriptura laqueos ponit cum propter ductus male separatos et propriam sibique constantem formam non conservantes tum propter compendia magnam partem verborum

in eorum fine paucis ductibus comprehendentia (velut in illo ϑυμελικὸς in Vita tzetzianap. XXXVII n. 1 allato, pro quo Zach. 9uys£' legit). Praeterea m!, licet magis de litterarum suarum erecte exaratarum pulchritudine curet quam m? (quamquam in hac re a scriba Urbinatis longe superatur), tamen earum ductibus inter se implicatis legentibus molestias parat, et m, magis cursive, ut dicunt, et dextrorsum inclinatis litteris scribens ductus ita coalescentes et in simpliciorem formam redactos reddidit !), ut etiam difficilior lectu sit quam altera. De singulis litteris haec addo. Littera ß plerumque formam nostram habet, sed m? etiam cursiva utitur ?). Tertia forma litterae f (scil. in circulos dimidiatos exeunti) primo aspectu distinguuntur ei loci, qui in imis paginis hic illic postea denuo exarati sunt, cum priores litterae evanescerent. Iota subscriptum nonnunquam additur, sed plerumque deest. Litterae « forma peculiaris notanda est, qua interdum (praesertim ante υ) m? utitur, scil. ductu initiali longiore infra lineam incipiens ( », velut in αὐτοῦ f. 83r, ]. 2), ut litterae 9 partim infra lineam positae similis evaserit. Praeterea signa vulgaria quantitatem indicantia — et — saepius vocalibus superponuntur (complura in priore imagine Ambrosiani fasciculo III huius editionis addita conspiciuntur); etiam syllaba anceps (κοινῇ) interdum notatur, velut in ἴσον Plut. 225, cuius primae litterae utrumque signum (- et -) superponitur. Signo ὑφ᾽ ἕν solito more lineola curvata sub vocibus compositis picta m* frequenter utitur (in altera imagine fasciculo III addita 1. 5 et 22). 1) Velut litterae 7 (in imagine huic editioni addita in voce Φιλοκτήτην in fine lineae corporis, quae incipit iuxta tertiam lin. scholii marginalis). *) Velut in voce Βελλεροφόντην ante vocem Φιλοκτήτην in n. 1 allatam.

LXIX

Quod

ad

atramenti

colorem

attinet,

observandum

est

glossas

m?

scriptas fuscas esse (saepe pallide, interdum ad rubrum vergentes). Praeterea generatim rubr. additi sunt tituli, prima verba, numeri scholiorum, litterae initiales; insuper sch. metr. (int) ad Nwb. 717 sqq. (f. 70v). Inde a f. 83r nihil iam rubricatum. Hoc denique addo nonnullas singularum vocum transscriptiones vel interpretationes latinas mrg. adiectas esse (dixerim so XV) inde a sch. Ran. 1087 (f. 987); de maiore annotatatione huius viri non plane indocti egi ad sch. Ran. 1431 ἢ. 3) Codices minores. a) Chis. Codicis Vat. Chis. R. IV. 20, chartacei, s! XV, f. 186 (inter quos 112 bis), mensurae 21,9 x 15,7 cM, descriptio

extat apud P. Franchi De’ Cavalieri, Bibliothecae Apostolicae Vaticanae .. . Codices Graeci Chisiani εἰ Borgiani, Romae (MCMXXVIT,, p. 28 sq.; ipse de hoc codice, quo primus usus sum, egi De Eustathio I, p. 138—143, et Autour d'un manuscrit, p. 37—40. In catalogo Cavalierii se XV—XVI assignatur, sed pars aristophanea saltem, quam solam in imaginibus lucis ope iteratis examinavi, licet nondum totam (Holwerda ipsum codicem vidit), et opus Nicolai Rhabdae eadem manu scriptum prioris partis s! XV

sunt, id quod

mox

demonstrabo.

Aristophanea, quae maximam partem codicis occupant, praecedit Dionysii Periegesis et excipit Nicolai Rhabdae Smyrnaei, cognomine Artabasdi, Παράδοσις σύντομος xal σαφεστάτη τῆς ψηφοφορικῆς ἐπιστήμης (ed. P. Tannery, Notices et extraits des manuscrits de la Bibliotheque Nationale 32 (1886), p. 142—166). Pars aristophanea legitur f. 387— 183v; initium faciunt f. 387—40r hi tractatiunculi isagogae vice fungentes: Vita XIIDb (sub titulo rubr. Γένος ' Apıoropäavouc), Proleg. de Com. XVIDb (solum epigramma sepulcrale Diodori A.P. VII 38; sub titulo rubr. ᾿Επίγραμμα ἕτερον εἰς τὸν ᾿Αριστοφάνην; scil prius est illud Platoni attributum, quod in fine Vitae legitur), VDb (sine titulo), VIDb (sub titulo rubr. "AXAog περὶ χωμῳδίας), VIIDb (sine titulo), IVDb (sine titulo). Post eos tractatiunculos sequitur f. 40r Arg. Plut. VIDb, sub titulo rubr. ’Apıoropavoug ὑπόϑεσις Πλούτου et, ut solitum, quasi sit sermo pedestris scriptum, quod excipit rubr. Ind. Pers. Plut. et rubr. notitia de prima persona loquenti: Προλογίζει δὲ ὁ Καρίων δυσφημῶν ἐπὶ τῷ deonöry. F. 40v in superiore parte eam notitiam iteratam et varias annotationes habet, de quibus mox agam; sub eis m? (etiam de manibus mox disseram) scripsit sch. P/ut. metricum initiale (Triclinii) ἣ εἴσϑεσις κτλ., 324a 11 sqq. Db. F. 41* deὉ De Lut Massa

Positano aget in Proll. II; vide infra p. LXXX

sqq.

LXX

mum incipit sine titulo text. P/ut. cum scholiis et glossis; haec desinunt f. 82* subscripto rubr. Τέλος δράματος ᾿Αριστοφάνους Πλούτου. F. 83r pars ad Nubes pertinens incipit ab Arg. Nub. XDb sine titulo (usque ad |. 10 sq.; des. τῶν πρὸς μητρὸς προγόνων); sequuntur f. 83rv Arg. Nub. VDb et VIDb sine titulo et nulla separatione distenta; f. 83" Arg. Nub. III (IVDb) sub titulo rubr. “Ἑτέρα ὑπόϑεσις Νεφελῶν (quasi sit sermo pedestris, ut supra), quod spatio parvo in eadem lin. vacuo relicto excipit Arg. Nub. IV (IIIDb) f. 83’—84r sine titulo; f. 8*&v Arg. Nub. V (VIIDb) sine titulo et omissa ultima sententia τὸ δὲ δρᾶμα... τεχνικώτατον; f. 84* denique Arg. Nub. VIIIDb, quod est Thomae Magistri, cuius nomen non additur, titulo rubr. praemisso 'E-zépa ὑπόϑεσις. F. 85r incipit text. Nub. cum scholiis et glossis superposito in fast. Indice Pers. Nub. (rubr.) et huic rursus m? sch. Nub. metrico initiali (Triclinii) ἡ εἴσϑεσις κτλ., 79b 3sqq. Db, et super ipsum text. titulo rubr. ' Apıosropaνους Νεφέλαι et notitia de prima persona loquenti (rubr.) Προλογίζει ὁ Στρεψιάδης. Nub. desinunt f. 132Y subscripto rubr. Τέλος τοῦ δευτέρου δράματος ᾿Αριστοφάνους; in ima pagina imagines rudes trium boum, ex quibus duo plaustrum trahunt, delineatae sunt. F. 133r pars ad Ranas pertinens incipit praemissis in ea pagina Arg. Ran. 11 (IIDb) sub titulo rubr. 'Y'xó9eot; ' Apıorogavoug Βατράχων, rursus quasi sit sermo pedestris; additur in fine pars Arg. Ran. IDb (cf. III apud nos) οὐ δεδήλωται... Θηβαῖον ὄντα (1. 36—38 Db), quae omittitur in eo Argumento (v. App. II in hac ed.). Sequuntur f. 133rv Arg. Ran. III (cf. IDb) sine titulo, f. 133" Tzetzae Arg. Ran. usque ad l. 45 Db (I apud nos; cf. IVDb) et Ind. Pers. Ran.; in ima pagina imago similis imagini sub fine Nubium: plaustrum, in quo auriga stat, a duobus bobus tractum. Text. Ran.

cum

scholiis et glossis incipit sine titulo f. 134r;

haec

desinunt

f.

183* subscripto Τέλος ᾿Αριστοφάνους Barpaywv, sub qua subscriptione duo trimetri iambici serioris structurae a scriba optatum finem labori imponenti additi sunt !). Sequuntur in ima pagina titulus (m?) et initium operis Nicolai Rhabdae (hoc m!), cuius mentionem iam feci. Chisianum priore parte s! XV scriptum esse apparet ex annotationibus f. 40" a scriba, qui Aristophanis textum et pleraque scholia scripsit (m!), et a duobus aliis exaratis. Inter eas duo trimetri iambici serioris structurae sunt ab illo scriba exarati, cui nomen Tnöng esse ex eis apparet (deest



Ἱδρῶτι μόλις

πολλῷ

συσχεϑέντες

τὸ παμπόϑητον

xxi μήγϑῳ

εὕρομεν

τέλος.

Hi versiculi ter sive toti sive partim repetuntur.

LXXI

in Vogel-Gardthausen, Die griechischen Schreiber etc., Lipsiae 1909) 1). In eis versibus precatur, ut S. Trinitas tueatur se ipsum et Παλαιολόγω τὼ Θωμᾶ, nempe Thomam et Constantinum Palaeologum, qui annis 1428— 1432 paene totam Peloponnesum in dicionem Palaeologorum redegerunt (cf. Ostrogorsky, Gesch. Byz. St.? (1952), p. 445—454). Thomas Palaeologus ab illo scriba iterum commemoratur f. 103v, ex qua annotatione cognoscimus Thomam ex hoc codice Aristophanem legere didicisse 3). Praeterea alia manus (ipsius Thomae, ut opinor) f. 80r eius nomen

adscripsit:

ὁ Παλαιολόγος

ὁ Θωμᾶς,

et brevius

f. 128v: ὁ Παλαι-

ολόγος. Etiam antiquiorem aetatem designat signum pellucidum ab Holwerda notatum, fere congruens cum Briquetii 3230, quod semel tantum (40 1367) a Briquetio commemoratur. Si ponimus Chisianum a Thoma puero lectitatum et non multo ante scriptum esse, spatio dato post unici signi annum

a! 1400—1410

conveniunt.

Alter scriba (m?) in partis aristophaneae scholiis nonnulla scholia metrica (Triclinii) sive partim sive tota supplevit, signa colometrica (paragraphum, coronida, etc.) iuxta textum appinxit, hic illic nonnulla correxit, dum atramento luteo ad rubrum vergenti utitur; qui color non ultra f. 107v invenitur. Eadem quoque manu f. 40Y haec annotatio addita est: + Τὰ περὶ τῶν μέτρων ταῦτα Δημητρίου τοῦ Τρικλινίου ἐστί, καὶ τἄλλα (hoc accent.), ὅσα ἔχουσι κεφάλαια διὰ τοῦ μέλανος. De ea annotatione deque similibus, quibus scholia Triclinii ad Sophoclem et ad Pindarum eadem nota (scil. initiali nigro) agnosci posse indicatur, scripsi Autour d'un manuscrit p. 39 sq. Praeter m!, m?, manum Thomae Palaeologi quarta paulo recentior distinguitur, quae litteris inaequalibus et titubantibus f. 40" quaedam 1)

Trörv ve καὶ 1Πχλχιυλόγω τὼ Θωμᾶ φύλαττε τοὺς τρεῖς, ὦ Τριὰς τρισολβίαχ.

Errores correxi. — potest, talis est: Τὸν

Tales

δακτύλοις

preces saepe addebantur;

γράψαντα,

τὸν ἀναγινώσκοντα φύλαττε

vulgaris, quae

variari

τὸν χεχτυημένον,

μετ᾽ εὐλαβείας,

τοὺς τρεῖς,

ἡ Τριᾶς

Cf. Cavalieri-Lietzmann, Specimina 1565). Similes versus apud

forma

τρισολβία.

codicum

Gardthausen,

graecorum

Vaticanorum?, Tab. 50 (a!

Gr. Pal.® II, p. 432

(a! 1072), et in auto-

grapho Triclinii Par. Suppl. 463 manu recentiore (Autour d'un manuscrit p. 3, n. 5). 3) Παλαιολόγῳ τῷ Θωμᾷ, Npiork, Border, ἵνα μάϑῃ ὑγιῶς, et tunc: ἵνα μάϑῃ τὸν "Ἀριστοφάνη. Errores correxi.

LXXII

partim denuo scripsit, quae m! f. 40r et deinde Thomas f. 40v iam scripserant, scil. Ind. Pers. Plut. et notitiam de prima persona loquenti (IIpoλογίζει x1A.). Hic homo suum nomen f. 1097 exaravit: "I&xofoc ὁ Φιλανῖγός

(sic) ; f. 637, quod errore (λήϑη ἐγένετο καὶ οὐκ ἐγράφη m!) vacuum relictum est, haec m* etiam nonnulla scripsit. M! variis coloribus usus est, non solum nigro, sed etiam rubro ad viola-

ceum vergenti (nunc pallido) usque ad ult. f. 161v et rubro fusco, vini colori simili (reliqua cuncta inde a f. 162r). Rubro pallido, quo iuxta nigrum utebatur, exaravit praeter ea, quae iam annotavi, personarum compendia, glossas, litteras initiales plurimorum scholiorum (nonnunquam etiam eorum lemmata), complura denique scholia tota. Cum in hoc libro de Tzetza agatur, praesertim, quae ad eum pertinent, singillatim tractabo. Iam dixi ipsius commentarii Tzetzae ad Ranas primam partem (sch. 1a—218b) servatam esse, quae legitur f. 1347— 141r. Excerpta ex Tzetzae commentario incipiunt in sch. Chis. Plut. 528; post partem commentarii (fere) integram servatam excerpta f. 141" denuo incipiunt in sch. Chis. Ran. 228 (cf, sch. Tz 228a). Eiusmodi excerpta etiam in Reg extant, cui codici etiam in aliorum generum scholiis et in textu comoediae nostrum affinem esse alibi iam exposui (ultimo loco Autour d'un manuscrit p. 45, 53, 59 cum n. 2, 67, 155, 163). Excerpta illa

sive paene totum sch. Tzetzae amplectuntur, sive magis decurtata sunt, et sive scholia separata efficiunt sive eis scholiis, quae paraphrasin textus continent, inserta sunt; in eas paraphrases aut excerpta tzetziana alicuius amplitudinis aut sparsae particulae tzetzianae recepta sunt. Notatu dignum est excerpta Chisiani, licet, sicut series scholiorum Tzetzae (fere) integra, in priore commentarii parte plerumque cum codd. Rec. I congruant !), in altera parte, ubi utraque recensio plane discedit, ad Rec. II pertinere, id quod clare apparet iam inde a Chisiani paraphrasibus cantici Ran. 814—829. Praeter excerpta Chis extra seriem Ran. 1—218b raro integra scholia Tzetzae partim aut tota tradit, e.g. ad Nwb. 311 et 322. Auctoris in Chis varie mentio fit; designatur sive quasi sit scholiasta 1) Ex sparsis excerptorum lectionibus ad commentarium in Ranas annotatis lectio corrupta xai Λίβυος (U Cs et Chis) pro τοῦ Λίβυος (Amb) in sch. 686a illius affinitatis luculentum testimonium est. Praeterea, ut plura exempla afferam, ex

excerpto sch. 549 inedito hae lectiones Chisiani eodem

spectant:

ἑτέραν πανδο-

xeotpiav falso U, écépa(superscr. v) πανδοκεύτρια(ΞΌ ΓΒΟΓ. vy) Chis, sed recte ἑτέρα πανδοκεύτρια Amb // δῆθεν post τὸν Διόνυσον om. U et Chis, sed habet Amb // αὐτὰς zl; τὰ recte

U

et Chis, sed

αὐταῖς

Chis, sed habet Amb. At excerpti congruentem annotavi in App.

εἰς τὰ falso Amb

sch.

644a

// προῖκα

lectionem

om.

U et

μετατραπέντα cum

post

ὥνια

Amb

LXXIII

vetus (inscriptio παλαιόν ad sch. Tzetzae Ran. la; simili ratione in excerptis plus semel citatur: ol παλαιοί φασι sch. Chis. Ran. 249, νοεῖ ὁ παλαιός sch. Chis. Ran. 989) sive eius nomine adscripto (inscriptio Τζέτζου ad trimetros iambicos in sch. Tzetzae Ran. 1154; praeterea eiusmodi inscriptionis vestigia rZov extant ad sch. Chis. Ran. 330, excerptum ex

sch. Tz 330a). Inter alias editiones Aristophanis imprimis triclinianam alteram in editionem variorum (quodammodo Aldinae imaginem referentem), quam Chis continet, receptam esse et in libro meo Autour d'un manuscrit fuse demonstravi et in his Prolegomenis de m? Chisiani agens iam obiter animadverti;

hic addo

m!

plurima

scholia

(non solum

metrica,

sed etiam

alterius indolis) ex commentario thomano-tricliniano originem ducentia scripsisse. Praeterea Chis scholia eustathiana et moschopulea continet (cf. quae scripsi De Eustathio I, p. 138—143 et p. 152) aliaque recentiora, ex quibus fortasse complura eustathianis et moschopuleis iam certe definitis addi poterunt, et ea scholia paraphrastica incerti auctoris, de quibus supra mentionem feci et plura disserui Autour d'un manuscrit p. 58 sqq. Scholia denique vetera sparsim iuxta recentiora recepta sunt. Editionis Triclinii indicia non solum scholia praebent, sed etiam multae lectiones textus comoediae et signa tricliniana colometrica iuxta text. et prosodiaca in text. appicta. De lectionibus passim egi Autour d'un manuscrit (praesertim p. 143 sqq.), de signis colometricis ibid. p. 38, de signis prosodiacis, inter quae etiam syllabae communis (ancipitis) est, ibid. p. 44, n. 1. Restat, ut de scriba primario (m!), qui cuncta tzetziana scripsit, quaedam exponam. In universum statuendum est eum hominem indoctum esse, male intellegentem, quae transscripsit, et qui non solum frequentes errores orthographicos eisque similes commisit, sed etiam graviores, qui interdum vocum monstra pepererunt. Áttamen, quantum potuit, id egit, ut cum fide redderet, quae legere sibi videbatur, et, cum bonis codicibus usus sit, factum est, ut hic illic solus genuinam vel saltem probabilem

lectionem servaverit, non solum in tzetzianis (et in serie continua ipsius commentarii, ex qua exempla attuli p. XXXV, et in excerptis, velut εἶπεν in sch. Tzetzae Ran. 436a), sed etiam in triclinianis (Autour d'un manuscrit p. 57 et 76). Scriba noster exaravit litteras admodum deformes aspectu, sed quae sine difficultate leguntur, cum praesertim rarius compendiis usus sit. In spiritu et accentu ponendis vacillat, ut saepe ' et ', ' et " distingui vix possint. In ipsis litteris notandum est f cursivum solitarium in voce βάρος (sch. Tz 25a), fortasse exemplaris antiquioris a scriba adhibiti vestigium. Iota saepe subscripsit, sed non constanter (e.g. τύχη Plut. 3,

LXXIV

δόξῃ Plut. 4, ἐὰ Plut. 6, τῷ δὲ Λοξίᾳ Plut. 8). Acutum pro gravi in vocula σύ adhibuit (e.g. σύ μὲν et σύ τοῦτο in sch. Plut. 296) ; enclisin admisit ante voculam δέ (e.g. ὅς δ᾽ sch. Tz Ran. 78a). Accentus duplicis exempla rara

notavi: av (sch. Plut. 405 (gl.) et sch. Tz Ran. 78a) et ἐὰν (sch. Plut. 347), δὲ (sch. Ran. 362 et 1346), um (sch. Plut. 372). Scholia saepe signis vel numeris cum voce textus, ad quem pertinent, coniunguntur. Scholiorum copia satis magna hic illic in mrg. ext. duabus columnis scribitur, e.g. f. 45v. Est etiam, ubi singula scholia in crucis latinae formam disposita sint. Scholiorum corpora maxima, scil. thomanotriclinianum et paraphrasticum, separatim descripta esse nonnullis locis ex eorum positione apparet, velut f. 62v, ubi in fast. extat series scholiorum thomano-triclinianorum P/ut. 586, 589, 593, in mrg. ipsa ext. series paraphrasticorum P/ut. 587, 590, 592, 593, 594, in calce autem sch. vet. 594 (prior pars et ex parte ἄλλως excerptum). Textus spatii altitudo variat pro commentarii amplitudine, ut numerus versuum certus non sit (fere 15—20 in singulis paginis). Custodes denique dispexi f. 170v (κα et 178v (κβ΄); ergo quaternio κβ΄ congruit cum f. 1717— 178* secundum foliorum numeros codicis, qui tamen 172 et 179 esse debebant, cum numerus 112 duobus foliis impositus sit. Ratio fere constat, nam quaternio κβ΄ inde a f. Ir computatus occupare debebat f. 1697— 176v. Plura affirmare non possum; certe codex unus et non ex pluribus consutus est.

b)

W, J. W. KosTER.

Barb:

Codex

Vaticanus

Barberinianus

21,5 x 15 cm constat e 76 foliis, in novem

126 chartaceus

mensurae

fasciculos coniunctis, quorum

uiteriores duo quiniones sunt, ceteri quaterniones. Cuiusque fasciculi cum pagina prima (excepto f. 97) tum pagina ultima (excepto f. 56”) custodem exhibent in calce m! exaratum. Ex eo quod fasc. primus custode ιβ΄ notatus est, efficitur priores undecim fasciculos interiisse. Foliorum ergo numeri, quippe ab 1 incipientes, post iacturam additi sunt. Quod ad aetatem attinet, errat Zuretti, Analecía, p. 30 (quem auctorem

secutus esse videtur White, Class. Phil. I, p. 17) eum saeculo XV tribuens. Nam ipse codicem inspiciens inter signa pellucida, quae exhibet, aliud detexi Briquetii numero 3921 (a9 1332), aliud numero 701 (inter annos 1320 et 1346) vel 704 (a9 1336) simile, ni fallor. Etiam scriptura haud dubie saeculo XIV adiudicanda est, immo m! saltem priori quam posteriori huius saeculi parti tribuere malim. Quisquiliis nonnullis exceptis tres manus distinguere primo mihi visus eram. Fieri tamen potest, ut omnia eadem manu exarata sint, quae scrip-

LXXV

tura varia usa est. Commodi tamen causa scripturae genera diversa designo siglis m!, m?, m?®.

Folium Ir olim vacuum m? scholiis complevit thomano-triclinianis ad Plutum, quae continuantur folii 1" parte inferiore. Huius paginae (1v) partem superiorem occupant Arg. P/ut. III (Db), Arg. Plut. ined., brevis nota de comoediae etymologia et origine, brevis nota de Aristophanis origine (omnia m! exarata). Sequitur ff. 27—23v Pluti textus cum scholiis. Folii 24r pars superior exhibet Argg. Nub. II, III et partem priorem Argumenti IV (m! omnia), quibus postea additum est (manu informi complures errores iotacismo debitos committenti — m* —) Arg. I omisso fine. Pars ultima huius paginae et tota pagina insequens (f. 245) continent scholia thomano-tricliniana (m?) ad Nubes. Sequitur ff. 2571—50v Nubium textus cum scholiis. In fine folii 50v incipit Ranarum Arg. III (I Db) omisso fine (inde a τὸ δὲ δρᾶμα), quod continuatur f. 517, cuius in fine invenitur Index Personarum. Rasarum textus cum scholiis occupant ff. 51v—73v. Cetera folia e charta recentioris aevi facta vacua sunt. M!,

quae

comoediarum

textum

exaravit,

ad

Plutum

in foliis

17—7v

nonnulla scholia e commentario tzetziano priore excerpta adscripsit littcris textu vix minoribus. Revertitur ea manus

in Nubibas, ubi ff. 277— 36v

margines (non vero fastigia et calces) complevit scholiorum corpore continuo, quod sumptum esse videtur e codice, in quo corpus tzetzianum iam mutilum et aliis scholiis intermixtum erat. Nam post scholia tzetziana ad vss. 108—119 uno tenore sequuntur scholia alii generis (pleraque vetera sunt) ad vss. 121—346; tum denuo uno tenore scholia tzetziana ad vss. 377—465, post quae iterum nonnulla aliena. Scriba I non id egit, ut suo textui adscriberentur scholia, nam ultimi scholii tzetziani (465a) finis iuxta vs. 646 exhibetur. Post f. 36v in scholiis non amplius occurrit mt, M? ad Nubes nonnulla scholia tzetziana supplevit ff. 25"—26Y et quidem ad vss. 1—82. Illa non magis quam m! integrum transtulit corpus tzetzianum, nam etiam in hac parte eius corporis multa scholia desiderantur et aliena intromissa sunt. Eadem

manus diversis, ut videtur, temporibus

ad omnes comoedias alia scholia (nec non et glossas), imprimis vetera, large saepius adscripsit. M? (quae plerumque a m? vix dinoscitur) praeter paginas olim vacuas in fronte Piuti et Nubtum etiam alios locos primo vacuos relictos postea litteris minutis complevit. Eius scholia indolis sunt thomano-triclinianae. Inde a medio f. 71v scholia desunt et textus plerumque binis columnis exaratus est. Textus scriptura in fine paulatim manui? (vel etiam m?) simillima fit, neque tamen caesuram indicare possum, quam ob causam magis magisque commoveor, ut scripturae tantum diversa genera tria distinguam.

LXXVI

Litterarum ductus certus est ; m! et m? saepius nimis crasse et compacte scripserunt. Tzetziana facillima sunt lectu, quoad quidem m! exarata sunt, ob maiorem litterarum mensuram. In reliqua tamen codicis parte excutienda multum temporis consumitur propter scholiorum dispositionem turbatam. Tzetzianis exceptis scholia nondum accurate investigavi. Littera rubra initialis neglegenter addita est in scholiis m! scriptis, saepius omissa. In scholiis m? exaratis hic illic trans litteram initialem atram vulgarem scripta est littera rubra maior. F. 1 praecedit etiam folium, cuius in paginae posticae parte superiore leguntur ( a diversis manibus, ut videtur, scripta) haec: a) κώφος (sic). b) non est crede mihi sapientis dicere 'vivam'. sera nimis iura (? leg. hora ?) est crastina, vive hodie. c) Γεόργεος ὁ κερλάνος τάλας τῷ πλούτείν τε ὑπέκοος (alia manus e x effecit x) φιλοτιμίας καὶ μεστὸς πάντα καὶ διὰ τὸν πλούτειν δρῶν ἀλλὰ δικαιὸς πολλὰ (sic). d) ὅπερ ἔγνον ep (sic). In parte inferiore inverse scripta sunt haec: a) Sandalisus (?) (3 ^) 3^ comoedia (-oe- dub.). Aristo ... (sequuntur nonnulli ductus, quos explicare non possum). b) epitaphion Hipponactis οὐ βότρυν, ἀλλ᾽ ἄχερδον ἐν τάφῳ φέρει στύφοντα πικραίνοντα πικρία λόγων. ἀλλά τις Ἱππώνακτος

ἐλθὼν

ἐς τάφον

τὸν ἄνδρα κνώσσειν εὐμενῶς εὔχου κάτω. (= Tzetzes, De diff. poet. 161—164, p. XXIV Db, p. 39 C.G.F. (Kaibel); ex Alcaeo, A. P. VII 536). Etiam folii 73" partem ultimam manus inculta scriptura complere conata est, quam explicare hic illic non potui. Exempli gratia duas tantum sententias hic exscribam: a) [υπ]ολογιζου ὦ ψυχὴ τὰ minder τῶν πτεσματων (Sic). b) ἀρχὴ Tou κοσμου γὙεγονεν ὁ κτιστης τῶν ἀπαντῶν aou (sic). (Cf. Krumbacher,

Byz. Lit.2, p. 257).

c) Rs: Codicem Vaticanum Reginae Suecorum 147 chartaceum mensurae 22,2 x

14 cm descripsit H. Stevenson

Sen., Bibliothecae Apostolicae

Vaticanae Codices Manuscripti recensiti iubente Leone XIII Pont. Max. — Codices Reginae Suecorum et Pii PP. II Graeci, Romae 1888.

LXXVII

De parte aristophanea, quam ipse accuratius investigavi, haec praeterea memoranda sunt ἢ): Occupat Aristophanis trias quae vocatur byzantina ff. 1—100, quae olim in decem quaterniones (ff. 1—80) et duas quiniones (ff. 81—100) coniuncta fuerunt. Codex tamen multis locis laceratus et refectus est,

praesertim in sutura priorum sedecim foliorum. Ceteri fasciculi in sutura saltem integri sunt. Discernuntur adhuc hi custodes: ζ΄ in fast. dex. folii

49r et in fast. sin. folii 56v, n’ in fast. dex. folii 57r. Vetus folium 5 periit eique substitutum est folium paulo recentius Pluti vss. 123—162 sine scholiis exhibens. Stevenson codicem nostrum saeculo XIV ineunti adiudicat iure suo. Nam praeter alia, quae discernere non satis potui, duo signa pellucida clarius detegere mihi visus sum, quorum alterum Briquetii numeris 6258—6261 (inter annos 1312 et 1360), alterum numero 5973 (a9 1306 occurrenti; formae tamen leviter immutatae usque ad annum 1346 inveniuntur) simile ?). Initio desiderantur nonnulla folia, nam f. 11 incipit hisce verbis: elvat ποῦ ᾿Αρχίππου (Db XXVIIIa 87), quae ultima sunt verba Vitae XI. Sequitur: ἀποθανόντι δὲ αὐτῷ ἐπὶ τῷ τάφῳ παρὰ Πλάτωνος χτλ. (Db XXIXa 46), i.e. Vitae XII pars extrema. Deinde (f. 1^: v) codex noster dat haec Argumenta Pluti: II (Db; cum inscriptione ὑπόϑεσις Χρεμύλου (sic)), III (Db; cum inscriptionibus ἑτέρως τὸ προοίμιον τῆς ὑποθέσεως et (postea addita) ἄλλως), VI (Db; praefixo ἄλλως), IV (Db). In margine nonnullis horum Árgumentorum adscriptum est 'editum', unde colligitur virum doctum quendam ea cum editis (editionis Aldinae?) contulisse. Sequitur (etiam f. 15) nota de Aristophanis histrionibus haec: ὑποκριταὶ ' Apıoroφάνους Καλλίστρατος καὶ Φιλωνίδης, δι’ ὧν ἐδίδασκε τὰ δράματα ἑαυτοῦ, διὰ μὲν Φιλωνίδου τὰ δημοτικά, διὰ δὲ Καλλιστράτου τὰ ἰδιωτικά. Porto incidimus in membra disiecta nonnulla Prolegomenorum IXa (cf. Db XXa) et Personarum Indicem. Eum excipit litteris minutioribus, eadem tamen manu scripta adnotatio de metro haec: τὸ (Rs τῷ) παρὰ τῷ κωμικῷ taußıxdv μέτρον Ev τῇ πρώτῃ καὶ τρίτῃ xal πέμπτῃ βάσει δέχεται πόδας [ε΄], δάκτυλον (-- — —), σπονδεῖον (-- -), χορεῖον (- — -), ἀνάπαιστον (— -- —) καὶ

1) Maxima ex parte haec iam publici iuris feci in De Eustathio II, pp. 196 sqq., ubi vide. 3) Tertium signum, cuius imaginem utut depinxeram, interpretari tamen non potueram, J. Irigoin a me rogatus e Briquetii numeris 8305,06 (inter annos 1317— 1320) unum esse e mea imagine coniecit, Ei viro docto in hac arte peritissimo gratias agere hic velim quam maximas,

LXXVIII

τὸν ὁμώνυμον ἴαμβον (- —)' Ev δὲ τῇ [τρίτῃ xai] δευτέρα καὶ τετάρτῃ τοὺς ἀπὸ βραχέων ἀρχομένους, οἷον χορεῖον (— — —), ἀνάπαιστον (-- ----}Ξ, ἴαμβον (-- --. ἐν δὲ τῇ ἕκτῃ ἣ ἴαμβον (— —) 7| πυρρίχιον (-- -}. Deinde

codex

noster

exhibet

Vitam

XIV

!), cuius

in fine

distinxit

scriba post ἱστορήκασι; tum sic pergit: δράματα δι᾿ αὐτῷ ?) ud’: sequuntur fabularum quadraginta quattuor tituli. Eius fabularum indicis scriptura ex parte evanuit. Áeque tamen completus fuisse videtur atque is quem e M descripsit F. Novati, Index fabularum. Aristophanis ex codice Ambrosiano L 49 sup. (Hermes XIV, 1879, pp. 461 sqq.; ad quam disputatiunculam

adnotationem

addidit

De

Wilamowitz-Moellendorff,

ib.,

464 sq.), et plenior quam is, quem e codice Vat. gr. 918 hausit Zuretti, Analecta, pp. 104 sq. Nostri codicis tabulam quam ope radiorum ultraviolaceorum, ut dicunt, explicavi, totam exscripsi in De Eustathio II, p. 197. Nunc etiam invenitur apud Cantarellam, Aristofane-Le commedic,

vol. IV, pag. 541. Plutus fabula folia 27—32* et folii 33" partem supremam occupat. Eam excipiunt (f. 33'—med. 34r) Nubium Arg. 1°), Prol. VII, Argumenti III prima pars (usque ad lin. 30 Db), Argg. IV, iterum III, VII (omissa ultima sententia), Ind. Pers., Argg. II, V et VI (cum praecedenti coniunctum). In calce folii 347 etiam legitur nostrae editionis Arg. VII. Inde a med. f. 34? sequitur Nubium textus cum scholiis, qui finitur f. 68v. Tunc (ff. 6971—100v) Ranarum Argg. I (omisso οὐ δεδήλωται... ὄντα, Db 273a 36—38) et II, denuo 6318279, κτλ. (= Argumenti I pars ultima), Ind. Pers. et fabulae textus. Praeter multas glossas priorum duarum comoediarum textum comitantur scholia nonnumquam satis ubera. Hic illic exarata sunt binis columnis angustis. Inde a Ranarum prima pagina rariora fiunt scholia. Textum et scholiorum maximam partem nitide scripsit una eademque manus. Pars scholiorum iam adscripta est, antequam personarum loquentium sigla praefixa sunt versibus; id quod clare perspicitur e.g. f. 16v. Inde a f. 57 saepe (idque maxime in scholiis glossisque metricis) atriore atramento usus est scriba. Litterae rubrae initiales diligenter appictae sunt, praesertim in Árgumentis et initio comoediarum. In textu personarum loquentium sigla inde a f. 53” non iam minio, scd atramento appicta sunt;

in ff. 71r—73Y

vero

diversis

coloribus.

ἢ Nonnullas varias lectiones praebet Rs memoria dignas: lin. 5 (Db) τοῦ ante ὀχτχμέτρου, lin. 6 xxl παϊῶχς ἔσχεν. 2) Sic. codex noster: leg. δ᾽ αὐτοῦ. Etiam cod, Vat. gr. 918 habet αὐτῷ.

3) Hic et insequentes

numeri

Duebneri sunt, nisi aliter indicabo,

LXXIX

Multo neglegentius sunt scripta nonnulla scholia, quae postea sunt addita, id quod ex eo apparet, quod spatio a prioribus vacuo relicto

contenta esse debuerunt, id quod tamen non semper potuerunt.

Etsi

scribam, qui ea exaravit, eundem atque priorem non esse pro certo affirmare non ausim, tamen propter scripturae differentiam eum m? designare malim. Haec manus etiam in glossis invenitur. Additamenta recentioris aevi perpauca vix digna sunt, quae memorentur.

E multis vitiis orthographicis colligere possumus codicem, unde noster exscriptus est, difficilem fuisse lectu scribamque I vix quicquam intellexisse ex iis, quae tradidit. Litterarum ὃ et c similitudo e.g. eurn decepit: el δία δι invenitur pro εἰσίασι. Praesertim tamen p littera in prototypo minus clare exarata fuisse videtur: legimus xo ix@v pro yopuxGv, μέ oc pro μέρος etc.

Quamquam omnia scholia huius codicis nondum accurate investigavi, iam nunc statuere possum eum praeter vetera etiam recentiora exhibere. Neque tamen Thomae Magistri neque Demetrii Triclini ullum adhuc detexi vestigium. Inter scholia vetera maximi sunt momenti scholia metrica heliodorea in Nubes, quae magna ex parte iam prius in E inveneram (cf. inffa p. CXXVIII) Etiam ad Plutum duo scholia heliodorea praebet Rs. E scholiis recentioribus nonnulla inscriptione praedita sunt, et quidem τί (etiam «te vel τζεῖ), i.e. Tzetzae, et u£, i.e. Μαξίμου, sc. Planudis. Scholia

tzetziana ad Plutum tantum occurrunt et e priore ad hanc comoediam commentario hausta sunt. Undecim sunt numero, sc. sch. P/ut. (rec. I) 190, 203, 207, 209, 219, 227, 230, 246, 249a, 266, 505. Praeterea, etsi nomen

eius non exprimitur, e Tzetzae commentario ad

Ranas mutuata sunt scholia, quae exhibet f. 69r. Sunt autem scholia ad Ran. vss. 1—11. Quod ad ceteras partes (non aristophaneas) huius codicis attinet, legentem delego ad Stevensonii descriptionem supra laudatam !). D. HoLwERDA. !j

De

Vind

L.

Massa

Positano

aget

in

Proll.

II;

vide

infra

p.

XCVII

sq.

PROLEGOMENA

II

Vir doctus Zacherus, optime de Aristophaniis scholiis meritus, primus singulari diligentia atque acri ingenio ea altius perscrutatus est, quorum farraginem cum expedire conatus esset, codices U, Amb et Lut Tzetzae commentarios continere et in nonnullis aliis codicibus Tzetziana tantum frustula extare animadvertit. Quin etiam Zacherus ipse, quamquam Ambrosianum non contulerat, Tzetzam duos in Plutum commentarios composuisse contendit!) Quod quidem eum recte affirmasse, minime infitiandum

est;

et, si oculos

in quodvis

codicis Amb

folium conicies,

eum cum Lut affinitate coniunctum esse, statim videbis. Hos tres codices Tzetzae commentarium exhibere clare patet ex eorum inscriptionibus, in quibus nomen Tzetzae occurrit: Τοῦ σοφωτάτου τζέτζου

ἐξήγησις εἰς τὸν ἀριστοφάνην in U legimus, in Amb autem: Βίβλος ἀριστοφάνους. τζέτζην φορέουσ᾽ ὑποφήτην, itemque in Lut: Βίβλος ἀριστοφάνους τζέτζην φέρουσ᾽ ὑποφήτην. Quibus inscriptionibus codicem U per se stare, Ambet Lut autem alteram eandemque recensionem continere confirmatur. Inter codicum Amb et Lut inscriptiones una tantum discrepantia extat, quae aperte codicis Lut librario debetur, qui poeticum verbum φορέουσ᾽ in vulgare φέρουσ᾽ mutavit neque animadvertit formam qopéouc' necessariam esse ad hexametrum efficiendum. Praeterea, hanc inscriptionem in hexametri genus redactam a Tzetza ipso esse, omnino veri non dissimile videtur. Prior autem recensio codice U praesertim continetur. Qui codex a Kostero (supra, p. LIII sqq.) accuratissime descriptus est, itaque de eius tantum parte quae ad Piutun pertinet disseram. Primum

monendum

est

in

corpore

codicis

U

scholiorum,

etiam

si

scholia marginalia neglegas, ordinem gravissime turbatum esse. In medio

f. 78", nempe

1.20, incipit

ὑπόϑεσις

πλούτου,

mox,

1.26, τὰ

τοῦ δράματος πρόσωπα, denique, 1.29, ἀριστοφάνους πλοῦτος: — Τοῦ copoτάτου τζέτζου ἐξήγησις εἰς τὸν ἀριστοφάνην et sequitur sch. la. Huius paginae in fastigio, nempe in parte ad Vitam XII Db pertinente, mira quaedam notitia legitur: τοῦτο κατασκευάζει ὁ ποιητὴς καὶ ἀποδεικνύει ὅτι

!) Cf. p. 602: ‚die vergleichung des Parisinus mit dem ueberraschende resultat, dass uns hier zwei verschiedene zu ein und demselben stuecke erhalten sind."

Urbinas ergiebt uns das commentare

des Tzetzes

LXXXI

στρατηγὸς ἦν ἐν ᾿Αϑήναις ὃς διίϑυναι (leg. διίϑυνε) τὸν λαόν’ κατὰ δὲ τὸν χαιρὸν τῆς στρατηγίας αὐτοῦ ἐπλούτησεν ὁ λαός. ϑέλων τοῦτο εἰπεῖν ἄλλως ἀποδεικνύει ὅτι ἀνέβλεψεν ὁ Πλοῦτος. E quorum verborum insulsa sententia et ex eo quod extraneus videtur locus in quo scripta est, notitiam e commentario Tzetziano haustam non esse, sed scribae aut excerptori deberi, conicere licet. Qua re in textum

Tzetzianum eam non recepi. Unaquaeque pagina 32 lineis constat. Scholiis marginalibus praetermissis, quae plerumque iuxta Pluti versum ad quem spectant scripta sunt, ordo est hic: f. 797,

f. 79, f. 80",

1.1—10 scholia (1b. Ic. 2a. 2b. 5) 1.11—30............. textus vv. 1—38 (bin. col.). 1.31 —32 scholia (17a. 10). in calce: scholium 3c. 1.1—32 scholia (15b. 15a. 30b. 3b. 8a. 8b. 9. 11b. 9. 11a). 1.1—30 scholia (11a. 17b. 21. 23a. 23b. 23c. 25. 27. 29. 30a. 37. 33. 3la. 34a). 1.31—32.............

f. 80", f. 81r,

textus

.

1.1—21 ............. textus | vv. 39—85 (bin. col). 1.22—32 scholia (39. 45b. 48. 57a. 57b. 63). 1.1—12 scholia (64, 66a. 66b. 69a. 69b. 83a. 70. 92).

f. 81v,

1.13—32............. textus 8C 1.117 ............. textus] vv. 1.18—32 scholia (74. 79a. 84b. 88. 87).

f. 82z,

1.1—32

159

. (bin.

col.

f. 83,

scholia (103. 109. 111. 115. 121. 122. 123. 125. 127a. 137. 147a. 147b. 152. 155. 156. 159. 148. 138. 150. 160. 161). 1.1—3 scholia (165. 164). 1.4—14 ............. textus vv. 160—181 (bin. col.). 1.15—32 scholia (166. 168. 170a. 171. 172. 173. 174a). in calce: scholia 163. 170b. 1.1—31 scholia (174a. 176. 177. 178. 179. 180a. 185).

f. 83v,

1.32. 1.1—9

f. 82V,

............. .............

textus textus | vv.

182—201

. (bin.

col).

1.10—18 scholia (190. 199. 202, 203. 204. 192a). 1.19—32............. textus vv. 202—228 (bin. col.). in calce: sch.

f. 84r,

215.

1.1—9 scholia (206. 192b. 210. 209). 1.10—18.........Ls.. textus vv. 229—244 (bin. col.). 1.19—32 scholia (219. 221. 223. 227. 230. 233. 237. 242).

Koster c.s., Aristophanem, I.

6

LXXXII

f. 847,

1.1—4 1.5—21 1.22—32 in calce: 1.1—23

scholia (242. 244a). ............. textus vv. 245—276 (bin. col.). scholia (246. 247. 249. 251. 253. 255b. 255a). sch. 249b. scholia (255a. 257. 259. 261. 266. 268. 269a. 271a. 271b. 272a. 272b. 276). 1.24—232 ..........s. textus Iw. 277—331 (bin. col.).

1.1—19

.............

1.20—32 scholium 277. 1.1—32 scholia (277. 294). 1.1—32 scholia (294. 331c. m. 313. (in fast.: sch. 327). 1.1—15 scholia (325. 332). 1.16—30 ............. 1.31—32 scholia (359. 1.1—17 scholia (369b. 1.18—32.............

1.1—6

—..............

1.7—13

scholia

f. 90v,

290.

287.

293.

295. 298. 300. 301a. b. 303. 314. 321a. 321b. 322. 325).

244b.

312.

342.

351.

328.

279a.

330b.

338a.

287.

338b

c.m.

.

textus

tots]

vv. 360—396

(bin. col.).

407)

1.1—8

textus

.............

279b.

textus vv. 332—359 (bin. col.). 369a). 379. 383. 385. 388. 395).

txt]

vv. 397

3 (bin. col).

(f. 88r in calce: sch. 431b; f. 88v in fast.: sch. 447b) scholia (415b. 423. 425. 426. 427. 431a. 436. 438. 443. 4472).

Iw. 449. 488 (bin. col.).

f. 89r,

f. 90r,

278.

I.14—32.............

1.9—31

f. 89v,

(404.

textus

(in fast.: 1.20—32 1.1—4 1.521 1.22—31 132. in calce: 1.1—26

sch. 451b). scholia (451a. 466. 470. 476a. 476b. 480. 483). scholia (483. 485. 487) ............. textus vv. 489—520 (partim; bin. col.). scholia (493. 505. 509. 517a. 516). .........2... textus vv. 520 partim—521 (bin. col.). sch. 517b. ............. textus vv. 522—547 (sing. col.).

1.27—32 (scholia (509. 507. 517a.). 1.1—27 scholia (521b. 521a. 521b. 535. 537. 543. 545b. 544. 545a. 539. 548. 550. 561).

LXXXIII

f. 91r,

. 91V, . 921, . 92°, . 93r,

. 93v,

ΕἼ52, ΠῚ ΠῸῚ tetas] Y: 3497597. (sing. col) et 1.1—15 ............. textus 598—599 (bin. col). 1.16—32 scholia (548. 555. 559. 560. 567. 575. 576. 578. 581). 1.1—18 scholia (581. 586. 594. 601. 602. 606)

LIA

ΠῚ teas]"V. 00-682 (bin. co)

1.13—32 scholia (627b. 627a. 628. 635. 637a. 639. 656. 660a. 660b) 1.1—2 scholia (660b. 661). 1.3—25 ............. textus vv. 653—698 (bin. col.) 1.26—32 scholia 1.1—16 scholia

(663. 665. 673a. 675a. 675b. 677. 678. 681a). (681a. 682. 685. 686. 689b. 689a. 690a. 690b.

694. 699).

1.437—25 ......... LL. 1.26—32 scholia

textus vv. 699—715

(700.

701.

703.

(bin. col.).

706).

. gar,

1.1—12 scholia (712.716.717.718a. 720a. 720b. 725.737.743.753).

. 94v,

11-26

. 95r,

LIES tees]Y: 716-8054 (bin. col)

1.27—32 scholia (765. 768). 1.1—13 scholia (773. 778. 782. 797). 114—322... NEP

. 95v,

| Up



1.2—21

textus] vv.

.....———.

scholia

802.

805a.

805b.

815. 816. 818. 819. 822).

. ger,

textus

1.1—32

ems]

. 96v,

1.17

............. .............

col.).

806.

807a.

vv. 843—942

807b.

(bin. col.).

(854.

853.

859a.

scholia

(907.

912.

925.

859b.

862.

873.

875.

878.

. 971,

1.1—10

. 97°,

E130 100001 textis] Y: 9691046 (bin. col).

. 98r,

1.1—29

883.

895).

1.31—32 scholia (943. 946).

scholia (959a. 963. 972. 955. 957a. 989. 1014.

. 98", . 99r,

807c.

textus

scholia

891. 904).

(bin.

textus

(800.

1.22—32.............

1.8—32

805b—842

1021a.

1021b.

1037.

1.30—32.......... νον

textus

1.132

.............

ions

1.1—2 l. 3—32

.............

textus

vv.

1041.

1002.

1011.

1013.

1042).

1047—1119

(bin. col.).

scholia (1048. 1050. 1054. 1057. 1061. 1082. 1093. 1066. 1096. 1097. 1098).

LXXXIV

f. 99v, f.

1.1—32

1007, 1.1—2

f. 100v,

f. 1017,

scholia

(1098.

scholium

1110).

1110.

1.315

.............

textus vv.

1.16—32

scholia

1120a.

1.1—8 . 1.9—27 1.28—32 1.1—27

scholia (1129. 1134. 1139. 1140). ...........s. textus vv. 1146—1183 (bin. col.). scholium 1146. scholia (1146. 1150. 1153. 1155. 1156. 1142. 1159b. 1159a. 1163. 1166. 1171).

(1119.

1127. 1129).

(10r LIS LE

1120—1145

1120b.

1121.

(bin. col.).

1123a.

1124.

1126.

tes] Y 18671209 (in. co)

(in fast. ann. sch. 1163: p. 232 n. 1). 1.9—28 scholia (1184. 1186. 1187. 1191. 1197). 1.29—32 τέλος ἀριστοφάνους πλούτου et sex Tzetzae

trimetri.

Indicia quidem gravissima extant e quibus colligitur librarium in una-

quaque sectione tot P/ut: versus descripsisse quot in fontis una vel duabus vel pluribus deinceps paginis inveniret, et cuiusque sectionis finem fini paginae cuiusdam in fonte respondisse. Cum autem cuidam sectioni finem imponeret, scriba personarum vices et sententiam ipsam neglexit: sectiones enim vv. 653—698,

BO5b—842,

843—942,

1146—1183

versibus con-

cluduntur (698, 842, 942, 1183), qui nullum comma habent. Quin etiam hi quattuor versus arctissime cum versibus insequentibus 699, 843, 943, 1184, qui comma habent et post quos altera persona loquitur, cohaerent. Quotenos quidem versus quaeque fontis pagina continuerit, cognoscere nequimus;

de hac re non multa

dicere licet. E.g. sectionis vv. 805b—842

(quae binis columnis exarata est) versus extremus 842 primam lineam sinistrae columnae folii 95v occupat et vacua relicta est in columna dextra ipsa prima linea, in qua aptissime scribi versus 843 poterat, qui, ut nunc dixi, comma habet et Carionis verbis finem imponit. Cum autem ad omnes lineas dimidias a scriba U vacuas in describendo Plut: textu relictas animum vertamus, haec quoque colligimus: omnes Plut: textus sectiones binis columnis exaratae, si versuum numerum imparem continent, vel paucos post versus ab initio sectionis vel in media vel in extrema sectione lineam dimidiam vacuam semper praebent; vice versa scctiones versuum numero pari constitutae nec non sectiones, re vera perpaucae, singulis columnis sine intermissione exaratae nullam lineam vacuam exhibent. Praeterea ut, si sectio quaedam dimidiam lineam vacuam in initio aut in medio habet, hac linea versuum numero impari

LXXXV

finis imponitur; ita, si sectio complures dimidias lineas vacuas continet, singulis his lineis versuum numerus impar semper concluditur. Cum Pluti totum textum in codice U omnesque versuum sectiones in quas distributus fuerit perpendamus, dimidias lineas vacuas eo loco extare ubi exemplaris pagina numerum versuum imparem continuerit, elucet. Itemque, cum linea vacua in media sectione relicta sit, fontis paginam hoc ipso loco finem habuisse patet. Nulla exceptio deprehenditur; quin etiam quae a norma aberrationes primo obtutu esse videntur, ex eo quod unus versus in duos abscissus est vel contra duo (vel tres) versus in unum perperam conflati sunt, explicantur. Haec enim animadvertamus: a) sect. vv. 39—85: sunt 47 versus, at nulla linea vacua relicta est, quod

tres versus (61—63) duabus lineis exarati sunt (personarum quidem vices in fonte indicatae scribam codicis U in errorem induxerunt); b) sect. vv. 202—228: sunt 27 versus ideoque vacua relicta est ultima linea in columna dextra (hanc sectionem tres paginas fontis complexam esse, quarum prima et secunda versuum numerum parem continuerint, tertia vero numerum

imparem,

verisimile videtur);

C) sect. vv. 229—244: sunt 16 versus; at post v. 233 vac. lin. in col. dext.: prior igitur pagina fontis quinque versus continebat. Altera undecim versus exhibebat (numerum imparem!) : ideoque post v. 244 linea vacua in col. dext. relicta est; d) sect. vv. 245—276:

sunt 32 versus; at post v. 251

vac. lin. in col.

dext.: prior igitur fontis pagina septem versus habebat. Altera sectionis pars 25 versus praebet, qui duabus saltem fontis paginis continebantur, quarum prior (vel priores) versuum numerum parem, ulterior numerum imparem exhibebat ; ideoque post v. 276 linea vacua in col. dext. relicta est ; e) sect. vv. 277—331: sunt 55 versus, qui fontis compluribus paginis continebantur, quarum ultima tantum versuum numerum imparem habebat; ideoque post v. 331 linea vacua in col. dext. relicta est; f) sect. vv. 332—359: sunt 28 versus; at post v. 340 lin. vac. in col. dext.: prima igitur fontis pagina novem versus exhibebat. Altera sectionis pars ex 19 versibus constans fortasse duabus fontis paginis continebatur. Tertia quidem fontis pagina versuum numerum imparem habebat, quod post v. 359 linea vacua in col. dext. relicta est. Ergo fontis secunda pagina decem versus, tertia autem novem habebat; g) sect. vv. 360—396: sunt 37 versus; qui fortasse fontis quattuor paginis continebantur, quarum tres primae versuum numerum parem

LXXXVI

habebant, quarta vero numerum in col. dext. relicta est; h) sect. vv. 600—652:

imparem, quod post v. 396 linea vacua

sunt 53 versus; nulla quidem linea dimidiata

vacua relicta est, sed versus 617 et 618 unam

tantum

lineam dimidiatam

complent ; i) sect. vv. 699—715:

sunt

17 versus.

Nulla quidem

linea dimidiata

vacua relicta est; sed versus 704 duas lineas dimidiatas, non unam

tan-

tum, occupat, ita: αὐτὸς δ᾽ ἐκεῖνος, | οὐ μὰ δί᾽ οὐδ᾽ ἐφρόντισε. Vox igitur ἐκεῖνος paginae fontis finem imponebat: itaque haec sectio in duas partes dividenda: prior versus δὲ habet, altera 114. Nec mirum: fontis enim nonnullae paginae medio versu terminabantur, cum nonnunquam hoc quoque modo personarum vices distinguerentur: cf. etiam in U v. 520; k) sect. vv. 716—805a:

sunt 90 versus; at post v. 734 lin. vac. in col.

dext. relicta est. Sectionis quidem prior pars (vv. 716—734: 19 versus) duas fortasse fontis paginas complectitur, quarum altera versuum numerum imparem habebat (e.g. 10 4- 9); alteram autem partem, vv. 735—805a (71 vv.), non paucae fontis paginae continebant, quarum ultima versuum numerum imparem exhibebat, quod post v. 805a linea vacua in col. dext. relicta est; ]) sect. vv. 805b—9842: sunt 38 versus, at post v. 819 linea vacua in col. dext. relicta est. Prior quidem pars, vv. 805b—819 (15 versus), fontis fortasse duas paginas complectitur, quarum altera versuum numerum imparem habebat ; alteram autem partem, vv. 820—842 (23 versus sunt), duae vel potius tres fontis paginae continebant, quarum ultima versuum numerum imparem exhibebat, quod post v. 842 linea vacua in col. dext. relicta est;

m) sect. vv. 1047—1119: sunt 73 versus, quos fontis non paucae paginae continebant, quarum ultima tantum versuum numerum imparem praebebat, quod post v. 1119 linea vacua in col. dext. relicta est. Fontis quidem singulas paginas paucos tantum Pluti versus habuisse, conicere licet: conferas velim codicis Lut folium 2*, quod quinque tantum comoediae versus et non multa scholia satis laxe ac rare scripta continet. Scholiorum ordo in singulis corporibus turbatus est, multo magis in primis foliis quam in sequentibus. Haec res, meo quidem iudicio, aliter non explicatur,

nisi librarium e duobus

saltem codicibus scholia descri-

psisse coniciamus. Quod autem ad scholiolum 244b attinet, quod unum e scholiis ad sectionem vv. 277—331 pertinentibus extra ordinem positum est et posteriore

LXXXVII

tempore additum mihi videtur (v. infra), v.d. Holwerda per litteras ad meam memoriam revocavit, folia duplicia antiquitus scribae saepius ad inscribendum reddita esse, antequam in fasciculum consuerentur. Itaque, si tria folia duplicia ita constituta et consuta finguntur !):

facile annotatio ad v. 244 spectans deferri in illius paginae fastigium potuit, quae versus 309—318 (?) cum scholiis continebat, et a scriba neglegentiore uno tenore post scholia ad vv. 301—308 (?) descripta est. Haec res fieri ita potuit; huiusmodi tamen explicationes ceteris annotationibus, quae non paucae sunt, extra ordinem positis minime conveniunt. Quod enim e.g. ad textus primam sectionem et scholiorum corpus ad eam pertinens spectat, utcumque folia duplicia constituta fuerunt, scholiorum perturbationem explicare non possumus, cum eorum ordo sit hic: Ib. Ic.

2a. 2b. 5. 17a. 10. 15b. 15a. 300. 3b. 8a. 8b. 9. 11b. 9. 11a. 17b. 21. 23a. 23b. 23c. 25. 27. 29. 30a. 37. 33. 31a. 34a. Qua re, quod scholiorum corpus ad primam textus sectionem pertinens gravissime perturbatum est, id non aliter explicari potest, nisi scholia e duobus saltem codicibus deprompta esse concedas. In scholiorum autem insequentibus corporibus res aliter se habet et levior ac levior fine appropinquante perturbatio fit: librarius, meo quidem iudicio, cum ad primae sectionis perturbationem animum vertisset, remedium quoddam attulit, quod tamen non semper ad difficultatem infringendam valuit. 1) Notam interrogantis ad numeros versuum apposui, quos accurate indicare non possumus, cum id tantum sciamus, has paginas parem versuum numerum continuisse,

LXXXVIII

Neque autem perturbationem ortam esse quod librarius in describendo e lineis longioribus fastigii vel calcis ad lineas breviores marginis (et vice versa) transisset, cogitari potest: nam, si hoc accidisset, perturbationem ac permixtionem in scholiorum ipsorum textu, non in eorum tantum dispositione, semel saltem inveniremus. Cum quidem nostro librario duos codices praesto fuisse conicias, id optime explicatur quod nonnulla scholia bis scripta inveniuntur et quod cuiusdam scholii iterati nonnunquam

alter textus est plenus, alter muti-

lus, nonnunquam autem in alterutro textu variae lectiones praebentur. E.g. sch. 293: a) f. 85r in mrg. ποιᾷ φωνῇ χρώμενοι, b) f. 86r in corp. ro φωνῇ χρώμενοι" βληχᾶσϑαι γὰρ ἐπὶ τῶν προβάτων. Nec satis. In f. 85Y (nempe post a et ante δ) librarius noster iuxta versuum 307—308 textum, in mrg. ext., annotavit: ἔστιν (compendium obscurum; potes etiam ἔχει scribere !)) ὧδε τὸ τέλος et in mrg. int.: τέλος. In linea sequenti, iuxta versus 309 textum, in mrg. ext., addidit: ἀρχή. Congruenter, in scholiorum corpore iuxta lineam in qua scholium 303 finem habet, in mrg. scripsit: τέλος τῆς πρώτης ἑρμηνείας" ἀρχὴ τῆς δευτέρας. Clare autem perspicitur post scholium 303 satis longum spatium vacuum relictum esse, ante quam scholium 312 sequeretur. Quod spatium vacuum non omnino veri dissimile est aliquanto post librario ita ingens atque inelegans visum esse, ut ad id minuendum

scholiolum 244b, de quo nuper dixi, adderet,

quod scilicet extra ordinem non esse nequiret: hoc enim scholiolum ita summatim et compresse scriptum est, ut suam additiciam naturam manifesto denuntiet. Praeterea, id quod ad meam opinionem confirmandam plurimum valet, signum + scholio 312 praemissum est: hoc signum ad scholiorum corporis initium post textus sectionem indicandum semper adhibitum est, at in medio

corpore, nostro scholio 312 tantum

excepto,

nusquam invenitur. Qua re colligere licet scholium 312 novi corporis scholiorum ad textus sectionem pertinentis (ideoque ex alio codice hausti) initium fuisse. Ánnotationem autem supra laudatam τέλος τῆς πρώτῆς ἑρμηνείας" ἀρχὴ τῆς δευτέρας ipsum Tzetzam (vel unum ex eius discipulis) sapere v. d. Holwerda putat, coniciens praeceptorem illum scholas de Aristophanis Pluto hic intermisisse et post brevius longiusve temporis intervallum prosecutum esse. Quae coniectura etiam probabilis videtur; at ex eis quae nunc dixi probabilius inferre licet usque ad v. 308 librario duos saltem codices praesto fuisse. Alter autem codex ad Plati textum describendum sine intermissione usque ad fabulae finem ab eo adhibitus ἢ Re vera compendium sane ἕως significare diceres, lenem haberet. Cf. supra, Koster, Proleg. I, p. LVII.

nisi

littera

e spiritum

LXXXIX

est; altero,

quo

hucusque

ad scholia conferenda,

seligenda

et augenda

librarius usus erat, hoc loco est destitutus. At in eius locum alium codicem subdidit ; nam non unum tantum codicem a v. 309 in scholiis describendis

librarium adhibuisse ex eo quoque quod nonnulla scholia etiam in hac parte bis scripta sunt, confirmatur. In scholiorum autem corporis sectione quod in folio 89 est, inter alia leguntur scholia 509 et 517a, quae quidem, post Pluti vv. 520—547 textus sectionem, in scholiorum sequenti corpore iterantur non sine variis lectionibus etsi levioribus. Itemque in scholiorum corpore quod in folio 90 est, scholium 548 invenitur; deinde, post longam Pluti vv. 548—599 textus sectionem, idem scholium 548 iterum non sine

discrepantiis legitur. In margine f. 92v iuxta Pluti textum addita est pars quaedam scholii 635, quod integrum, non sine variis lectionibus, in scholiorum corpore insequenti scriptum est. Quae quattuor scholia veri omnino dissimile est ex uno eodemque codice descripta esse, cum post novam Pluti textus sectionem iterum scripta sint: librarius igitur alterutrius codicis aliquot paginas iam verterat. Scholia quoque extra corpus posita posteriore tempore scripta sunt, cum librarius spatium scholiis in corpore dicatum iam complesset. Denique, ut librario duos saltem codices praesto fuisse comprobemus, aliud habemus argumentum gravissimum. In calce f. 791 scholium legitur ad v. 3, in quo locutionis λέξας τύχῃ duae interpretationes afferuntur. In pagina autem seq., f. 79", in scholiorum corpore aliud scholium ad ipsum v. 3 exhibetur, in quo eadem duplex explanatio occurit, etsi aliis verbis concepta. Qua re conicere licet non solum scholium in calce f. 79" positum posteriore tempore, cum librarius iam corporis spatium complesset, exaratum esse, sed etiam ex altero codice, qui quidem alterius familiae esset, haustum esse: duo enim scholia, quae eandem sententiam aliis verbis expressam praebent, sine dubio ex uno eodemque fonte manare non possunt. Scholium in corpore positum fortasse duplicem explanationem nunc habet integram qualem Tzetzes scripsit, at excerptor grammaticam partem et commentationes, quas postea aliis verbis conceptas in altera editione Tzetzes iteravit (sch. v. 2 Amb Lut), delevit; in scholio autem in calce posito duplex explanatio excerptoris iniuriam accepit, at integrae manserunt ceterae partes. Profecto scribae codicis U duos vel plures codices praesto fuisse, nemini mirum videbitur, cum in scholio Lut 137 (vv. 5 sqq.) Tzetzes ipse tres saltem codices in Áristophane explanando se adhibuisse affirmet. Codicis U prototypus, quo librarius ad ἐμέ textum describendum usus est, eadem fere ratione exaratus, meo quidem iudicio, fuit, qua codex Lut: in unaquaque pagina textus paucos versus (non minus tamen quam

XC

quinque, ut supra vidimus, sed plerumque plures) singulis columnis exaratos et scholiis cinctos exhibuit. Qua re nonnullae perturbationes praesertim in scholiorum perbrevium dispositione explicari possunt, nisi forte haec scholiola e glossis hausta sint. Quod autem ad scholiorum textum attinet, codicem U, qui usque ad sch. v. 1096 Tzetziani commentarii priorem editionem praebet, a scholio v. 1097 alteram editionem fieri perspicimus. Quod non aliter explicari potest, nisi codicum a librario adhibitorum unam saltem mutationem vel suppositionem factam esse concedas. Quam tamen mutationem, cum in codice U ante sch. v. 1097 neque spatium vacuum relictum neque praesertim signum + praemissum sit, opinari licet non in codice U sed in quodam eius fonte accidisse. Scripsit sane Zacherus: ,, Andere handschriften, welche den commentar des Tzetzes rein enthielten, sind mir nicht bekannt geworden; wol aber findet sich viel aus Tzetzes entlehnt in den scholien des cod. Paris. Reg. 2821, und in der hauptsache tzetzianisch, aber mit thomanotriklinianischen

gemischt, sind die scholien des Bodl. Barocc. 43. Die Tzetzesscholien erscheinen in dieser handschrift in zum teil erheblich anderer fassung als in dem Ambrosianus und Urbinas, zum teil sehr gekuerzt, sodass man zweifelhaft sein kann, ob man in ihnen eine andere recension des Tzetzes oder

eine freie bearbeitung durch einen anderen vor sich hat." Nobis autem de hac re agentibus non pauci codices investigandi sunt. Inter quos discrimen praecipuum statuendum: nam in nonnullis partes plus minusve ingentes vel etiam fragmenta immutata e Tzetzae commentario sumpta occurrunt. Aliter tamen res se habet in compluribus aliis codicibus, e.g. in Barocc. 43, quem partim Zacherus, partim Holwerda contulerunt. Quorum enim codicum scholiastae Tzetziano commentario nonnunquam usi sunt, at eum in novam redegerunt formam. Quam ob rem codices qualis est Barocc. non inter codices vere Tzetzianos numerandi sunt. Itemque, ut unum exemplum proferam, codex Athous Iviron 149 Plutum in initio mutilum et Nubes fine carentes continet: in quo codice scholii mrg. ad Plutum 330 pars altera ex scholio Tzetzae U reficta est; at haec versio in peius mutata et Tzetzae verba aliis passim reddens indigna est, qua in hac editione utar. Difficillimum quidem est codices deligere, praeter U, qui ad Tzetzae priorem commentarium edendum adhibendi sint. Tzetzes enim in priore commentario multa e scholiis veteribus (aut saltem Tzetza anterioribus) vix mutata vel omnino immutata recepit. Ergo, si in hoc vel hoc codice in scholium incidimus, quod hucusque e codicibus Tzetzianis tantum notum erat, pro certo affirmare, immo plerumque verisimile ducere non possumus, illud scholium e codice Tzetziano fluxisse, nedum Tzetzianum esse. Contra

ΧΟΙ

codicibus quibus Tzetziana contineri e variis indiciis pro certo habere possumus, non uti nequimus. Quod ad Plutum attinet, auxilium ingens Barberinianus nobis praebere videtur, cuius arctissima est cum U necessitudo. E.g. scholium 87 m! Barb ex eodem fonte quo Tzetzes descripsit, ut lectionibus πλοῦτος, ἐφίεται (constructio vulgaris est pro ἐφίηται, quam emendavi, cum indicativum modum fonti cuidam communi codicum U et Barb Tzetza posteriori deberi putassem, etsi Tzetzes ipse non semper formis vulgaribus se abstinuit) et omissione verborum δι᾽ αὐτὴν ... ἀρετῆς per homoeoteleuton orta demonstratur; m? Barb postea secundum scholia vetera (Db) textum, ut saepe alibi, correxit. Alia addere possum: in sch. 23c et 57b U et m? Barb eadem exhibent; Duebneri vero scholia nonnullas lectiones discrepantes habent. Itemque sch. 1c m! Barb omittit, m? addit; et, cum in reliquis codicibus lectio παρείληφε inveniatur, Barb tantum et U παρείληπται praebent. Idem fere accidit in sch. 147, ubi U κοινή habet et m! Barb κοινόν, quod in κοινή m? mutavit. In sch. 48 m! Barb lectionem corruptam κῶλ᾽ exhibet quam U ipse habet, et m? Barb xaí x' correxit. Scholia autem 37,45b et 70, quae nullus alius codex ad hoc saltem tempus nobis cognitus praebet, in U tantum et Barb leguntur. Monere denique volo perdifficile diiudicatu esse, utrum scholia quaedam in Barb priore an altera manu scripta sint. Praeterea, litterarum manu priore exaratarum forma rursus manu altera stilo pressa videtur (interdum emendationibus illatis, interdum sine ulla mutatione). Prioris commentarii (U) omnibus scholiis accurate examinatis, codices adhibendos putavi hosce: Barb: sch. Ic. 17b. 23c. 34a. 37. 45b. 48. 57b. 69a. 69b. 70. 79a. 87. 88. 92. 103. 109. 121. 122. 137. 147a. 148. 150. 152. 155. 156. 159. 160. 161. 168. 171. 173. 178. 185. 192a. 192b. 209. 210. 219. 242. 247. 249a. 255a. 255b. 257. 259. 268. 272b (partim). 312. 338a. 342. 362. 379a. 423. 453.

483. 544. 627b.

682. 685.

686.

699.

706.

743. 878.

963.

989.

Matr: sch. 2b. 15a. 23c. 34a (partim). 88. 121. 125. 137. 152. 171. 209. 210 (partim) ἢ). Rs: sch. 190. 203. 207. 209. 219. 227 (partim). 230. 246. 249a. 266. 505 ?). Cs: sch. 1011 (partim). Cum ad alterius commentarii codices transeamus, in primis de Amb, omnium principe, disserendum est. Eum accuratissime descripserunt multi viri docti, denique in his Prolegomenis (supra, p. LXII sqq.) v. cl. Kosterus. ἢ

De

2)

Huius

hoc cod.

Matr cf. praesertim

codicis collatione

usa

sum

Koster

in ,,Mnemosyne''

a vv. dd. Kostero

1956,

et Holwerda

p. 225 sqq. confecta,

qui

haec scholia Tzetziana publici iuris fecerunt, De Eustathio LI, p. 200 sqq. Cf. etiam supra,

p. LXXIX.

xc

F. 44*, 1.22 ἀριστοφανείου πλούτου ὑπόϑεσις r.c. legitur usque ad 1.36, ubi τὰ τοῦ δράματος πρόσωπα sequuntur (1.37—39). In calce (in mrg. adscriptae sunt coronides) tres versus (1—2: hexametri; 3: pentameter) exhibentur: Βίβλος ἐγώ, σχεδίη πρωτόγραφος" αὐτὰρ ὁ τζέτζης, φαυλογράφος περ ἐών, πρωτόγραφος ἔσχεν ἐμεῖο" σύμβολα δ᾽ εἰσοράας, πᾶς ἀρίγνωτα τάδε. In unaquaque pagina Pluti textum scholia uberrima una tantum manu (m!) scripta amplectuntur: f. f.

45r 45Y

f. 46r f. 46"

textus

vv.

1—16;

textus

vv.

17—47 ;

vv.

48—81; 82—121;

textus textus

47:

textus

. 122—165;

47*

textus

48r

textus

48v

textus

. 166—188; . 189—231; 232—260; . 261—290; 291—331;

49r 49v sor 50.

textus textus

. 332—375; . 376—421;

textus textus

scholia (1. 56) la—14; scholia (1.57) 15b—45 (p. 20, 19); c.m. sch. 15a; scholia (1.60) 45 (p. 20,19)—87 (p. 29, 17); scholia (1.62) 87 (p. 29, 17)—122 (p. 38,13); scholia (1.59) 122 (p. 38, 13)—165 (sequuntur verba nonnulla ad sch. 159 spectantia quae in apparatu dedi); scholia (1.59) 166a—179; scholia (1.58) 180a—229 (p. 67, 8); scholia (1.56) 229 (p. 67, 9)—257; scholia 266—290 (p. 83, 19); scholia (1.62) 290 (p. 83, 20)—332 (p. 92, 21); scholia (1.56) 332 (p. 92, 21)—374; scholia (1.59) 377—423;

Sjvar.;

927

textus

Vv.

422—465;

52" 53r

textus

νν.

466—510;

scholia (1.65) 426—474 (sch. 451 suo loco omissum, in extremo folio post sch. 474 scriptum; sch. autem 470 in fast. folii sequentis additum); scholia (1.58) 476—507 (p. 123, 7);

textus

νν.

511—547;

scholia

(1.64)

507

(p.

123,

7)—542,

544a,

545a, 545b, 546a, 546b, 543 (usque ad p. 131, 22). Ordo turbatus, quod quae in fonte glossae erant 53v

54r

textus

VV.

548—584;

546b) in scholiorum corpus irrepserunt ; scholia (1.60) 543 (p.131, 22)—544b, 548— 586

textus

VV.

585—630;

(542, 544a, 545a, 545b, 546a,

(p.

scholia

140,

11);

(1.60) 586 (p. 140,

11)—627;

XCcIII

f. 547

textus

νν.

631—678;

scholia (1.59) 632—677 (scholia 673a et 673b, cum in fonte glossae fuerint, extra ordinem in extremo folio post sch. 677 praebentur nullo numero insignita. Linea 32, qua ineunte sch. 659 finitur, fere

textus

νν.

textus

νν.

textus

νν.

textus

vv.

textus textus

33

55r S5" 56r 56" 571 575

tota vac.); scholia (1.63) 681—725 (p. 166, 20); 726—781; scholia (1.56) 725 (p. 166, 20)—781; 782—828; scholia (1.57) 782—823; 829—876; scholia (1.61) 832—874; 877—926; scholia (1.60) 880—925 (p. 196, 13); 927—978; scholia (1.62) 925 (p. 196, 14)—970 (p. 203, 6); 979—1026; scholia (1.60+5 in calce additae ternis col. exaratae) 970 (p. 203, 7)—1024b+ in 679—725;

f. 58r

textus

vv.

f. 58"

textus

Vv.

1027—1077;

f. 59t f. 597 f. 60r

textus

vv. vv. vv.

1078—1123; 1124—1170; 1171—1209;

calce

textus textus

1033;

scholia (1.59) 1036—1076 (scholia 1061 et 1066 extra ordinem post sch. 1067 posita, cum in fonte glossae fuerint); scholia (1.57) 1078—1123b; scholia (1.62) 1124—1153 (p. 231, 6); scholia (1.38) 1153 (p. 231, 6) —1197 (p. 233, 17) ἢ).

Librarius vere doctus ac diligens fuit, itaque perraro occurrunt errores et omissiones: e.g. p. 18,24 βοῖφος, 58,18 ἔστειλε, 156,25 ἐκ τοῦ, 160,9 δεῖγμα (pro δῆγμα, itacismus sine dubio est, at vitiosam sententiam efficit), 166, 4 sq. om. (homoeot.), 166, 7 φηττίω etc. Altera manus in mrg. (raro int.) nonnulla notavit quae graviora viderentur (σημειώσεις) ; interdum autem coronides ?) iuxta scriptorum locos laudatos (non excepto Tzetza ipso) inveniuntur hos: f. 44v: f. 45r:

{. 45v: f. 46v:

ad tres versus supra laudatos; ad Hes. Of. 42 (sch. 3b) ; ad Oracula, Hdt. 7,142 et Aristot. Rhet. 3,5 (sch. 8b); ad Tzetzae duos trimetros (sch. 9); ad Oracula, Diog. L.1, 28.32 sq. bis (sch. 9); ad Callim. fr. 191, 76 sq. (sch. 9); ad Antim. fr. 48 (sch. 33); ad Eur. Or. 329 sq. (sch. 39b); ad Hippon. fr. 29 (sch. 87); ad Heracl. fr. 125a (sch. 90a); ad

!) Singula scholia in Amb plerumque numeris insignita sunt; Proleg. I, p. LXVII. *) Cf. Koster, supra, Proleg. I, p. XLIV. LXV.

v. Koster,

supra,

XCIV

:

Soph. O.T. 70 (sch. 90b); ad Epimen. fr. 10 (sch. 90b); ad Aesch. Eum. 424 (sch. 116); ad Soph. O.C. 1418 (sch. 116); ad Hom. © 205—7 (sch. 119); librarius, verbis ὁ roımrns, mea quidem sententia, deceptus, ad Tzetzianam paraphrasin coron. apposuit (sch. 172); ad Eur. Phoen. 597 (sch. 202); ad Hom. T 310 et ad I 206 (sch. 227); ad locum Tzetzianum: Τζέτζης δέ φησι πρὸς ταυτί" νεώτερος χτλ. vel potius ad verba νεώτερος χτλ. quae Tzetzes e Psalm. 36 [37], 25 hausit; ad Hom. A 514 (sch. 407); ad Hippon. fr. 66 (sch. 435); ad Hippon. fr. 47 (sch. 435); ad Tryphiod. 349 (sch. 435); ad Hom. II 224 (sch. 528) (c.t.); ad Hippon. fr. 55 (sch. 535); ad Orph. (versus a Tzetza laudatus in Kernii editione desideratur) (sch. 537); ad Hom. $ 229 (sch. 666); ad Hom. T 388 (sch. 696);

:

ad Oraculum,

: : :

: : :

σι

ES

«€

;

: ad : ad : ad : ad

Hdt.

4,

155

(sch.

925);

Aesch. fr. 155 (sch. 943); Men. fr. 123 (sch. 990); Eur. Med. 68 sq. (sch. 1036); Theocr. XIII 36 (sch. 1127); ad Hom. Y 726 (sch. 1128); ad

Euen.

Anth.

: ad Hom.

Pal.

IX

Z 202 (sch.

75

(sch.

1129);

1184).

Lut. Codex Parisinus Suppl. 655, de quo iam egerunt Velsenus in ,Philol." XXXV (1876), 696 sq., Zacherus p. 584 sq., Zurettius Analecta

p. 134 sqq., et nuperrime Kosterus, Manuscrits p. 16—30, descriptus est ab Omontio, Inventaire Sommaire de la Bibl. Nat. Bombyc., s. XIV, ff. 104 (ff. 35, 53, 64, 65, 71, 77, 95, 96 vacua), mensurae 25 x 15 cm., miscell., non codex unus sed variorum codicum

coagmentatio, anno 1882 in unum compactus. In ultima ex additiciis paginis numeris non designatis in fronte codicis legitur index prioris partis (f. 1—34) a M. Myna, qui suum nomen subscripsit, confectus: ad

ἐστιν ἐν παρούσῃ

τῇ καλῇ βίβλῳ" σελ.

περὶ ταῖς

(sic) ἐν ἀλεξανδρεία

περὶ τραγῳδίας, κωμῳδίας, βίος ἀριστοφάνους ἀριστοφάνους πλοῦτος περὶ ὁμήρου τινὰ

βιβλιοϑύήκαις

(sic)

καὶ σατυρικῶν

1 ὄπισϑεν ὄπισϑεν τῆς.

2 31

XCV

et in fine 6px τὸν ἄλλον πίνακα σελίδας μετὰ πέντε xal τριάκοντα κατωτέρω περὶ τῶν ἄλλων (hic alter index Mynae legitur f. 386. Quae a Myna "regi Ὁμήρου τινὰ et ab Omontio «Fragmentum de Homero» et «Excerpta meteorologica» vocantur, re vera excerpta ex Tzetzae Exegesi in Iliadem eiusque scholiis sunt (Koster, op. cit. p. 20). Folia 1—30 post prolegomena Aristophanis Plutum continent ; et in f. Ir titulus legitur: βίβλος ἀριστοφάνους τζέτζην φέρουσ᾽ ὑποφήτην. Sed non omnia quidem Tzetziana sunt. Patet enim codicis Lut scribas ante oculos habuisse codicis veteris Tzetziani priores tres tantum fasciculos, e quorum primo foliorum intimorum ulterius (fol. 5) et e quorum tertio folium ultimum (24) exciderat: foliis amissis substituta erant folia quae scholia vetera continebant eius recensionis quam Zacherus littera $ indicavit. Cuius codicis paginas singulas diligenter atque accurate descripserunt codicis Lut scribae, quorum alter praeterea codicem indagavit, unde suppleret partem ulteriorem deficientem (ff. 25sqq.). Hic codex quoque vetera sane continebat scholia, recensionis tamen diversae atque ille unde iam prius folia 5 et 24 descripta erant !). Qua re scholia quae codicis Lut folia $, 24 et 25 sqq. continent, non in hoc volumen Tzetzianum recipienda putavi, quippe quae non e Tzetziano stilo fluxissent, sed aliunde hausta commentario eius temere intermixta essent. Manus autem, quae in codicis Lut parte Aristophanea inveniuntur, sunt hae: manus a ff. 6—23; manus ὁ ff. 1—5 et 24—30. Mirum est quod eidem scribae, qui ff. 5 et 24—30 exaravit, etiam ff. 1—4, quae Tzetziana sunt, debentur: fortasse ff. 1—4 in fonte tam deturpata et lacera facta erant ut ea quoque librarius b rursus describere necessarium duceret. Uterque scriba non sane indoctus sed parum attentus nec non magis ornatae scripturae quam textus studiosus fuit. Scriba b autem magis neglegens quam a videtur; in primis enim paginis ordo scholiorum nonnunquam turbatus, quem vero scriba a servavit. De Tzetziano autem commentario in Lut supersunt Argumentum et scholia 1—53 (usque ad p. 22, 10) et 90a (a p. 30, 21)—880, ita distributa: f. I'—1v, 1.11 prolegomena, inscriptione praemissa: βίβλος ἀριστοφάνους τζέτζην φέρουσ᾽ ὑποφήτην; f. Iv, 1.12 Argumentum P/uti. In mrg. ὑπόϑεσις πλούτου ἀριστοφάνους; f. Zr, 1.4 Arg. des.; sequitur tripodis historia (sch. 9); 1.19—21 Index Personarum;

f. 27:

ἀριστοφάνους πλοῦτος: textus vv. 1—5; scholia (1.27) 1a—2 (usque ad p. 5, 25), 8a, 3a partim (p. 6, 3—5), 3b, 3a partim (p. 6, 1—3);

!j Notandum

etiam

lemmata

post fol. 24 plerumque

omissa

esse,

XCVI

textus vv. 6—13; scholia (1.29) 6 (p. 7, 7—14), 8b, 9 partim (v. supra), 10,11;

9

textus vv. 14—27; scholia (1.31) 14—31a (p. 16, 4); textus vv. 28—38; scholia (1.30 + glossa in calce) 3la (p. 16,5) —35 (34 ante 33 positum); textus vv. 39—55; scholia (1.37) 39a—51. In lineis 35—37 posteriore tempore eadem manu prior pars scholii 53 scripta est, in qua post χάριν (p. 22, 9) verba sequuntur haec: τοῦ ἀμύνασϑαι τὸν ἐχϑρὸν, οὐ γὰρ (hic desinit folium); textus vv. 56—75; scholia vetera (1.31); textus vv. 76-89; scholia vetera (1.36)]; textus vv. 90—111; scholia (1.47) 90a (a p. 30, 21)—114; textus vv. 112—133; scholia (1.46) 116—133 (p. 40, 19); textus vv. 134—156; scholia (1.48; 1.40—48 quinis col. exar.) 133 (p. 40, 19)—137, v. 94 (p. 45, 24); textus vv. 157—180; scholia (1.42; 1.1—6 quaternis col. exar.) 137, v. 95 (p. 45, 25)—163 (p. 51, 1); nullus textus; scholia (1.36) 163 (p. 51,1)—174 (p. 55, 24); nullus textus; scholia (1.37) 174 (p. 56, 1)—180a (p. 60, 7); textus vv. 181—206; scholia (1.20) 180a (p. 60, 7)—202; textus vv. 207—233; scholia (1.45) 208—229 (p. 66, 20); : textus vv. 234—259; scholia (1.47) 229 (p. 66, 20)—253a (p. 70,

23);



: textus : textus : textus : textus : textus : nullus : nullus : textus : textus

vv. 260—286; vv. 287—313; vv. 314—339; vv. 340—365; vv. 366—392; textus; scholia textus; scholia vv. 393—421 ; vv. 422—449;

scholia scholia scholia scholia scholia (1.40) (1.35) scholia scholia

(1.47) (1.51) (1.45) (1.48) (1.45) 328 (p. 363 (p. (1.46) (1.49)

253a (p. 70, 23—266 (p. 75, 2); 266 (p. 75, 2)—277 (p. 79, 22); 277 (p. 79, 22) —290 (p. 83, 18); 290 (p. 83, 18)—314 (p. 89, 1); 314 (p. 89, 2)—328 (p. 91, 25); 91, 26)—363 (p. 97, 6); 97, 6)—391b; 394—417; 422—436 (p. 111, 3) et int.

Oo: ^4

: textus vv. 450—477 ; scholia (1.49) 436 (p. 111, 4)—474 (p. 116, 7); : textus vv. 478—503; scholia (1.48) 474 (p. 116, 7)—494; --

de ΒΕ REM

427 et 447;

: textus vv. 504—530; scholia (1.50) 500a—507 (p. 123, 15); : textus vv. 531—534; scholia (1.36) 507 (p. 123, 15)—529; ; textus vv. 685—709; scholia (1.45) 682 (p. 157, 17) —705 (p. 163,

_ M«

13); : textus vv. 710—732;

scholia (1.43, 705 (p. 163, 13)- 725 (p.167,7):

XCVII

f. 18r:

textus vv. 733—757 ; scholia (1.47) 725 (p. 167, 7)—733

(p. 170,

'9

m m -



σὸν

15); . 18v: textus vv. 758—781; scholia (1.44) 733 (p. 170, 16) —781; : textus vv. 782—805b; scholia (1.46) 782—805

(p. 179, 2);

. 19v: textus vv. 806—832; scholia (1.43) 805 (p. 179, 2) —832; . 20r: textus vv. 535—556; scholia (1.51 + 2 in calce [adn. p. 134, In.]) 535—555;

f. 20%: f. 21":

textus vv. 557—582; scholia (1.45) 559—584; textus vv. 583—607 ; scholia (1.47) 586—606;

V



m

m

f. 21v: textus vv. 608—632; scholia (1.46) 611—632 (int. 609, 623, 625b, 626) ; . 227: textus vv. 633—658; scholia (1.44) 635—657b; . : textus vv. 659—684; scholia (1.41) 659—682 (p. 157, 17); . 23*:

textus vv. 833—853; scholia (1.46) 833 a—850

. 237: textus vv. 854—882; scholia (1.40) 850 (p. 862b; in fast. m. post. &xoXAov &xotponate).

(p. 186,

186,

13);

13)—880

(int.

Textus continuatur in ff. sqq., de quibus supra egi. Lemmata rubro colore scripta; paucae sunt glossae. Omnia fere folia

madore plus minusve sunt confecta; folia autem 6” et 7? spissa macula gravissime in superiore dextera parte deturpata sunt, ut hodie scholiorum textus a p. 30d. 23 usque ad p. 32d.11 legi nullo modo possit et in scholio metrico ad v. 137 versuum 2, 4, 5, 8, 11, 12, 14—24,

26, 27, 29, 30, 32,

33 paucae tantum litterae vix conspiciantur; itemque f. 10r difficile lectu. Librarii haud indocti sed neglegentis vitio non desunt errores (e.g. p. !, 21 βουλομένων. 2, 3 συμφέρειν. 5,7 sq. τὲ μεταγράφειν τὸ. 10, 14 φιλήτου. 31, 14 ἐπιμελλομένους. 36, 22 φόβος. 62, 28 βούλονται. 64, 25 φάους. 65, 14 κατασχόπους. 76, 24 τιμωρίαν. 82, 6 κατανοστιμεύων. 142, 8 ἐν δένδροις. 151, 19 με. 160, 7 τοῦτο. 168, 4 ταλᾶς. 188, 9 πιπράσκων τὰ, etc.) et omissiones

per homoeoteleuton ortae. Vind. Codex Vindobonensis philos. et philol. 167 (olim 20), quem Φραγκίσκος ὁ Βιτάλιος (Franciscus Vitalis) c.a. 1500 exaravit, ff. 178, chart., mensurae 22, 6 x 16, 2 cm. In eo insunt haec: ff. 1Y—2V γένος ἀριστοφάνους (XV 1—24 Db), ὑπόϑεσις τοῦ δράματος (I, Thomae Magistri), τὰ τοῦ δράματος πρόσωπα, 3r—52Y Plutus cum multis glossis (m.!) r.c. et paucis scholiis mrg. n.c.; 53r—120v Nubes cum Argum., glossis et scholiis; 1217 sqq. sequuntur alia varia de quibus cf. von Holzinger, qui codicem accuratissime descripsit (Die Aristophaneshandschriften der Wiener Hofbibliothek, in „Sitzungsberichte der Kais. Akademie Koster c.s., Aristophanem, I.

7

der Wissenschaften

XCVIII

in Wien",

Philos.-histor.

Klasse, Band

169, Abh. 4, 1912, p. 77 sqq.), et

scholia in Plutum marginalia partim Thomano-tricliniana esse, partim Tzetziana animadvertit, at non semper in his indicandis et distinguendis recte diiudicavit. Scholia Tzetziana haec sunt: 840, 842 (partim), 883, 895, 925, 1002 (partim), omnia e Tzetzae altero commentario hausta.

Recte autem Holzingerius e verbis προσεχέτω δ᾽ εἰδήμονι Τζέτζῃ πρὸς τὸ μὴ ψευδὲς γράφειν τι in sch. Vind 1002 Vindobonensis scribae (vel eius fonti) praesto fuisse commentarium Tzetzianum affirmavit. Quod etiam ex eo quod in eodem scholio Amb et Vind in lectione corrupta αὐτὸν pro αὐτῶν (p. 206, 3) consentiunt, comprobari potest. Hoc quidem scholium in Lut deest; at in scholiis 840 et 842, quae Lut quoque exhibet, discernere non possumus utrum Vind arctiore affinitate cum Amb

an cum

Lut coniunctus sit, praesertim cum in his scholiis Amb

et

Lut nullum grave discrimen inter se habeant. Monere autem volo Vindobonensis librarium aliquanto neglegentiorem Ambrosiani et Parisini scribis fuisse. Uno tantum loco Vind ad textum restituendum usui est: p. 196, 6 in Oraculi versu Amb Barre τὴν praebet, Vind recte Bart’ ἐπὶ (Lut deest). Vind vero una cum codicibus Amb et Lut lectionem μυοῦν (p. 185, 8) exhibet, quam, omnium trium codicum consensum respiciens deque abnormi verborum in -έω contractione, quam non raro byzantina aetate

deprehendimus, cogitans, retinuissem, nisi in eodem scholio mox (p. 185, 19) Amb μυεῖν et, quod maioris momenti est, Lut μυεῖν quoque ex μυοῦν correctum praebuissent. Vind contra hoc loco iterum μυοῦν habet. Nullus alius codex Vindobonensis Tzetziana continet, quod sciam; cf. Holzinger p. 19 sq. et 30 (de Vind philos. et philol. gr. 193), p. 31 sq. n. 1, p. 114 sq. (de Vind theol. gr. 95). Restat ut tres quoque codices commemorem

Tzetziana

frustula,

etsi

miserrima,

exhibentes:

Ps,

qui

scholium 535 praebet, tr (Taur. B V 34; Zur. p. 409 et 542 n.), qui scholium 395 habet, et Chis, in quo scholium 528 partim legitur. Tzetzes

duos,

ut

diximus,

in Plautum

commentarios

inter se omnino

dissimiles composuit, quorum prior praesertim in cod. U asservatur, alter autem in Amb Lut !). Quod ad prioris commentarii indolem pertinet, clare patet Tzetzam, quippe qui nunc primum in Aristophanem explanandum incumberet, inveniendi nova cupidum non fuisse, perpaucis locis exceptis, in quos fortasse aliquid sui inseruit. E.g. Plut? in versu 30 vocem ἱερόσυλοι cum ῥήτορες scholiastes U coniungit: quae quidem explanatio Tzetzae tri!

Lut vere Tzetzae commentarium

continere ex eo quoque demonstratur quod

in calce folii 20r cum scholium vetus ad v. 550 addidisset librarius, subinde nuit: τὸ παρὸ} σχώλιον &xzüc ἐστι τῆς τοῦ Τχζέτζου ἐξηγήσεως.

admo-

IC

buenda videtur. Hanc autem explanationem in cuiusdam censoris vituperationem cecidisse, veri non dissimile est; qua re in altera editione (Amb Lut) Tzetzes respondit sententiam unum sonare, sive voces ἱερόσυλοι ῥήτορες et συκοφάνται disiunctae intellegantur, sive vocabulum ἱερόσυλοι ut adiectivum cum ῥήτορες coniunctum habeatur. Ut ad U redeam, Tzetzes plerumque vetera vel quae saltem in suis fontibus scholia inveniebat, nonnullis mutationibus interdum allatis, descripsit: persaepe e scholiorum familia,

quam

littera 9 Zacherus

distinxit,

passim

e familia V, hausit;

praeterea nonnulla, fere semper grammatica et etymologica, addidit, quorum hodie fontem designare nequimus; quin etiam quaedam inaudita videntur (e.g. φϑονέω--φϑονόω sch. 92; cetera in Animadversionibus Criticis reperies). In scholiis autem Tzetzianis, quae e veteribus hausta sunt, variae lectiones interdum occurrunt, quae non Tzetzae ingenio tribuendae,

sed sincerae et potiores videntur, itaque in veterum scholiorum textum recipiendae sunt (e.g. sch. 537, p. 130, 17 οἱ δὲ ὡς. sch. 561, p. 135, 19 ζῳύφιον. sch. 686, p. 158, 24 νεάζων). Quod ad hanc rem attinet, probare possumus quae Zacherus observavit (p. 603): ,,die scholien des Urbinas zum Plutus zu der guten und directen quellen für die herstellung der alten scholien gerechnet werden müssen." Indoles codicis U scholiorum tantopere a codd.

Ámb

Lut distat, ut de uno

eodemque

commentario,

librariorum quorundam opera in duas recensiones distincto, cogitare nequeamus. Quin etiam Tzetzam post priorem, longo temporis spatio intermisso aliaque ratione adhibita, alteram commentarii in Plutum editionem in lucem protulisse, existimandum sine dubio est (cf. sch. Amb Lut 279 p. 81, 5 Τζέτζης δέ φησι πρὸς ταυτί" νεώτερος ἤμην καὶ γὰρ ἐγήρασα). Ne sane mireris quod grammaticus quidam byzantinae aetatis duas inter se dissimiles commentarii in unum idemque opus editiones scripsit: constat enim Demetrium Triclinium commentarii in Aeschylum duas diversas editiones in lucem dedisse. Cum autem in priore editione Tzetzes plerumque scholia vetera describere satis habuisset, in P/uti vero textu iterum explanando suus esse voluit. Ouod etiam comprobatur ex eo quod tria tantum scholia (10, 11 b et 560b) priori cum altera editione communia sunt. Tzetzae ipsius nomen quod numquam in prioris editionis scholiis occurrit, in altero commentario frequens invenitur: gaudet enim ille sui mentionem facere, praesertim cum acriter aliis grammaticis obloquatur, quos semper conviciis et probris omnibus maledictisque, ut eius mos

fuit,

vexavit.

Sine dubio

alter commentarius

priore

fusior et

uberior fuit, etiamsi concedas priorem multo magis quam alterum excerptorum forficibus laborasse. Nam in Amb Lut Tzetzes prolixus fuit et in controversiis et in explanationibus; neque desunt loci in quibus, mutatis

ς

verbis, eandem sententiam atque scholia vetera copiosius expressit; nonnumquam vero eorum scholiorum explanationem reiecit etiamsi eam in priore editione ipse secutus esset (e.g. sch. 27 U et Amb Lut; 279 U et Amb Lut). Quin etiam tot tantaeque contumeliae inveniuntur ut conicere liceat grammaticos quosdam in priorem Tzetzae editionem acres censuras egisse et Tzetzam in altero commentario suum pugnacem et quasi bellatorium stilum in eos advertisse. Quaedam indicia fortasse ad hanc rem confirmandam deprehendi possunt. E.g. in priore editione adverbia in -9ev (vel in -ew) littera v semper ornata etiam ante consonantem reperimus. In altero vero commentario Tzetzes normae litteram v ante consonantem omittendam esse, semper paruit ; locos omnes infra in Animadversionibus Criticis (ad p.11 4.17) accurate enumerabo, Tzetzae locis de hac quaestione agentibus additis, inter quos maximi momenti est sch. Lyc. 482 (p. 174, 24 Scheer) πρῶτον τοῦτο σχόπει ὅτι xal τὰ ἐπιρρήματα τὸ v ἐφελχυστικὸν ἔχουσι φωνήεντος ἐπιφερομένου, συμφώνου δὲ οὐκέτι, ὥσπερ κἀγὼ γράφω καὶ τούτου ἕνεκεν πολλοῖς τῶν ἀμαϑῶν διασύρομαι τὸ αὐτῶν ἀρρώστημα προσαπτόντων ἐμοί. In altera autem editione, numquam in priore, ad Aristophanis textum passim emendandum Tzetzes se vertit: quae res aliud documentum libere iudicandi facultatis videtur, viri aetate provecti propriae. Si autem Amb cum Lut comparamus, conspicue eos inter se saepe differre statim perspicimus. Primum, codicis Amb textus non raro brevior est quam Lut. In Amb enim omissi sunt hi loci, quos Lut exhibet: sch. 111 (partim, p. 34, 27—30); omnes 117 trimetri in sch. 137; sch. 158 partim (p. 49, 10sq. et 13sq.); 224; 225; 253 partim (p. 71, 5—12); 253 d (p. 73,

9—18); 332 partim (p. 93, 12); 361 partim (p. 96, 20sq.); 377 partim (p. 99, 6—19); 436 partim (p. 110, 21—111, 7); 445a partim (p. 111, 22— 112, 10); 500a partim (p. 120, 26—29); 505 partim (p. 122, 10—14); 508 partim (p. 123, 22—24. 25— 26. 27); 543 partim (p. 132, 9sq.); 563 partim (p. 136, 2); 649 partim (p. 151, 26— 152, 7); 654 partim (p. 152, 12—14); 659 partim (p. 152, 27sq.) ; 677 partim (p. 156, 14— 16); 682 partim (p. 158, 5—7 et 14—18); 716 partim (p. 166, 4—5); 733 fere totum (p. 168, 20—170, 19); 833b partim (p. 183, 16—20); 875. Qui loci fere omnes indolem Tzetzae peculiarem sapiunt; in eis de se ipso ille loquitur et in alios grammaticos qui aliter sentiunt acriter invehit. Non desunt vero loci, etsi pauciores et breviores, quos in Lut omissos Amb praebet; infra de eis fusius agam. Primo obtutu, Amb et Lut collatis et locis praesertim in Amb omissis perspectis, facile inducimur ut non ex una eademque commentarii in Plutum editione codices Amb ct Lut fluxisse sed e duabus, nempe se-

CI

cunda et tertia, a Tzetza exiguo temporis intervallo in lucem prolatis censeamus, nec non Tzetzae opiniones in secunda editione (Amb) expressas ab aliis grammaticis non semper probatas, quin etiam saepe repudiatas esse,

tum

autem

virum

illum

iracundum

aequo

animo

eorum

iudicia

censurasque non tulisse et in tertia editione (Lut) assidue acriterque inimicis oblocutum esse. Sed argumentum extat gravissimum quo codices Amb et Lut duos continere diversos commentarios Tzetzianos conicere vetamur. Nam Amb et Lut errores communes maioris momenti exhibent hos: p. 15, 21 τὸν (pro τὸ) ; 102, 14 ἀδελφὴ (pro ἀδελφῆς); 113, 26 φώρα (pro φωρᾷ); 121, 20 et 27 ἀποφαντικὸν (pro ἀποφατικὸν) ; 128, 12 ἀρωτικὰ (pro ἀρωματικὰ) ; 134, 22 Κῆρες om.; 167 d. 6 εἴτ᾽; 183, 11 προσγράφεις (pro προσγράψεις) ; 185, 8 μνοῦν (et. Vind! pro μυεῖν). Adde p. 230, 10 ὀκτακοσίαν ἀσπίδα Amb et U (hic = Lut). Clarissime igitur patet archetypum extitisse Tzetzae libro autographo paulo posteriorem; e quo codices Amb et Lut, quibusdam codicibus interpositis, manasse fateare necesse est. Nec satis: praeter errores supra dictos, alii etiam utrique codici communes occurrunt, qui vel parvi momenti sunt, vel huiusmodi videntur ut separatim oriri potuerint: p. 58, 10 ἐπὶ μάνδρας (pro ἐπιμάνδρας); 110, 20 ναζαρβεὺς; 165, 10 ποστὰ (pro ποτὰ) !). Denique animadvertas velim locos in quibus textum lacunosum diiudicavi: e.g. p. 2, 24 ὡς; 64,

18 εἰς etc.

addidi.

Quibus erroribus nisi, codices Amb et Lut ex uno eodemque archetypo fluxisse concedere debemus. Cum tamen et in Amb et in Lut magis magisque progrediente commentario non paucae versuum series scholiis vacent, id quod verbosae et morosae Tzetzae indoli repugnat, in primis excerptorem quendam archetypo nostro anteriorem extitisse, qui hic illic Tzetzae commentarium et praecideret et in angustum cogeret, statuendum est. Inquiramus nunc cur non semper codicis Lut textus idem sit atque cod. Amb, sc. nonnulli loci extent in Lut qui in Amb

desint et vice versa

alii loci, etsi pauci, in Amb occurrant, in Lut non legantur. Rarissime autem scholium, quod Lut praebet, totum Amb omittit: fere semper eas scholiorum partes (nonnunquam perpauca verba) neglegit, quae sine sententiae et syntaxeos damno relinqui poterant. Quorum locorum nonnulli ad locos praecedentes eosdemque in Amb omissos spectant; e.g. sch. 158 τὸ "Loc" καὶ τὸ '"xaAGcG" παρὰ τοῖς ἄλλοις ἅπασι ποιηταῖς μαχρὰ δέχονται κατὰ τὸν κανόνα, ὃν προφϑάσας ἐδίδαξα: verba quidem κατὰ κτλ. solus Lut !) ποστὰ vero aut hapax aut Tzetzianam formam fictam ducere possumus.

per analogiam sequentis πιστὰ

c

habet, cum ad scholium metricum 137 (v. 90sqq.) legentes deleget in Amb omissum. Eadem quoque ratio in scholiis 111, 361 et 659 in Amb decurtatis deprehenditur. Quae res vere sagacis excerptoris indicium est, cum librario cuidam tribui non possit. Praeterea, cum in Lut sch. 677b ita praebeatur: ἰσχάδας δὲ xal τρωγάλια πρώην ἀκηκοὼς ἔγνως" xal νῦν δὲ περὶ τούτων ἐροῦμεν, ἵνα τὸν ὑπολειπόμενον ἀγραφῇ χάρτην τῆς τῇδε σελίδος ἀναπληρώσαιμεν. ἔϑος ἦν πάλαι κτλ., Amb verba ἵνα... ἀναπληρώσαιμεν omittit. Itemque sch. 833b verbis his, quae in Amb desunt, finitur: οὐκ ἄν δὲ οὐ ταῦτα νῦν παρενέγραφον, el μὴ ἑώρων ἄγραφον κινδυνεύοντα τὸν χάρτην ἀπολειφϑῆναι διὰ τὸ μὴ δεῖσϑαι τὸ τῇδε χωρίον σχολίων. In Lut vero hoc scholium extremam paginam non occupat: codex igitur, quem Lut fidelissime descripsit, alius fuit atque codex e quo Amb manat, nisi forte putandum sit ipsum codicis Amb librarium excerptorem fuisse. Alii loci qui in Ámb

desunt parvi momenti videntur: sch. 158, p. 49, 13—14;

sch.

224 (gl. potius quam sch.) ; sch. 225 (quod re vera idem est atque sch. 158) ; sch. 332, p. 93, 12 (τἄλλα πάνυ σαφῆ); sch. 361, p. 96, 21sq.; sch. 654, p. 152, 12—14 οὐδὲν ἐνταῦϑά ἐστι βαϑύ τε xal δύσνουν' σαφηνιστέον δὲ βραχέα τινά (ut patet, hi loci supervacanei Tzetzae indolem verbosam sapiunt); sch. 875 (quod re vera scholium vetus imitatur). Ex his locis iterum confimatur duas unius textus formas codices Amb et Lut praebere, alteram prolixius fluentem, alteram aliquanto adstrictius redactam. Quod facile perspicies scholiis 654 et 659 codicum Amb et Lut collatis. In scholio autem 716 verba παραχρηστικῶς δὲ καὶ αὐτὴ ἡ μαστίχη (p. 166, 454.) Amb omittit fortasse mero scribae errore per homoeoteleuton orto. Ceteri quidem loci qui in Amb desunt a scholio 137 usque ad scholium 733 controversias in alios grammaticos continent. Hic Tzetzes ira permotus interdum verba recentiora et vulgaria (e.g. ϑατερισταί, μιχαηλάτοι, βλασφημακάτοι, etc.) adhibere, interdum vero versus suos vel antiquorum poetarum vel locos Sacrae Scripturae inserere non dubitat: e.g. scholio 543 finem imponit, duobus 4:acis Sophoclei versibus additis: ἀλλ᾽ οὐ δυνατὸν τοὺς ἀνοήτους τούτων γνώμας προδιδάσκειν. Etiam in lemmatis afferendis Lut multo magis prolixus est uam Amb. Alius igitur excerptor extitit, qui locos probris conviciisque scatentes delevit, e cuius recensione Amb manat; nisi forte, ut nuper dixi, hunc amputandi laborem librarius ipse codicis Amb suscepit. Pauci tamen huiusmodi loci excerptorem effugerunt, ita ut non solum in Lut sed etiam in Amb scholia 279, 410, 543 legantur. Nec satis. Ne loci quidem desunt, quos in Lut

omissos

Amb

solus praebet

De

scholiis 365, 415, 542, 544a, 545a,

Cii

5450, 546a, 546b, 564a, 564b, 567, 590, 624, 625a, 638, 675, 691, 703a, 704, 707, 709a, 709b

pauca

nobis dicenda:

glossae enim initio fuerunt, quae

postea in corpus scholiorum codicis Ámb irrepserunt; quod comprobatur ex

eo

quod

omnia

fere

(exceptis

542,

544a,

545a,

545b,

546a,

546b)

Lut ut glossas exhibet. Fortasse glossae quoque fuerunt verba ox5tpov et ἤγουν βρούλλων quae, omissa in Lut, in scholiis 343 Amb praebet. Nonnulla vero verba in sch. 2 (p. 5, 25—27), 127 9—11), 423 (p. 106, 28—107, 4), 500a (p. 120, 16—20), 627 (p. 146,

ὡς... et 541 (p. 40, 7—12)

in Lut omissa sunt, mera librarii, qui in homoeoteleuti errorem incidit,

neglegentia. Praeterea hi loci: p. 7, 14—19; p. 8, 2—4 et 17—18; p. 16, 3—4; sch. 443; 870; p. 187, 22—24 nec non scholia 15a et 470 (quae Amb

extra corpus habet) in Lut desunt, qua de causa non bene perspicitur. Tertius igitur excerptor extitit, qui vel codicis Lut librarius ipse fuit vel eius fontis; certo nullus fere commentariorum

librarius, ut constat,

quadam excerpendi et permiscendi cupiditate vacavit. Sine dubio excerptores consentanea ratione usi non sunt: nam ut codicis Amb (vel eius fontis) excerptor locos rixosos fere omnes delevit at non omnes, ita codicis Lut (vel eius fontis) excerptor, qui multa vana servavit, pauca tantum consulto praeteriit. His quidem excerptoribus debentur nonnullae variae lectiones, quae huiusmodi sunt, ut saepe quae fuerit Tzetzae genuina lectio discernere nequeamus: e.g.p. 9, 2 ϑεσμολογεῖ Amb, ϑεσπιλογεῖ Lut; p. 32, 27 ἐάσατε Amb, ἐάσετε Lut et mox p. 33, 2 ἠκούσατε τὰ an’ ἐμοῦ. Amb, οὐκ ἠκούσατε τὰ ἀπ᾽ ἐμοῦ; Lut; p. 35, 1 ἀντὶ τοῦ Amb, ὁ δὲ νοῦς Lut; p. 51, 8 τὰς λώπας Amb, τὰ Ao Lut; p. 78, 14 λέγεται Amb, καλεῖται Lut; p. 78, 15 φησίν Amb, καλεῖ Lut; 125, 7 καλτίους Amb, κάλτζας Lut, etc.

Ad aliam nunc quaestionem transeamus. Subito a scholio 1097 codicis U commentarii indoles omnino mutatur. Ab hoc enim scholio (cf. supra, p. XC) codex U ea propinqua cognatione codicem Amb contingit, qua codex Lut usque ad v. 880 (ubi commentarius Tzetzianus in Lut interruptus est) et Amb coniuncti erant, paucis tantum scholiis exceptis, ex quibus unum, 1110, scholium est vetus familiae 9

ideoque

cum

prioris

commentarii

codicis

U

partis

congruit, cetera tenuia et nova sunt. Scholii autem

indole

adstricte

1098 copiosi et effusi

duo tantum loci cum Amb consentiunt; maxima vero eius pars, quae in Amb deest et controversiam acrem cum aliis grammaticis praebet, scholiorum

codicis

Lut

indolem

omnino

redolet;

codex

U

denique

solus

sex trimetros in fine addit, qui sine dubio e Tzetzae stilo fluxerunt. Huic scholiorum corporis conversioni in U nulla P/uti textus mutatio

CIV

respondet, qui usque ad finem ex uno eodemque fonte descriptus est. Pluti textus sectio a v. 1047 usque ad v. 1119 progreditur; sequitur mox scholiorum corpus a v. 1048 usque ad v. 1110: scholiorum igitur indolis mutatio nulli initio novae textus sectionis respondet, sed in mediam sectionem cadit. Ex his rebus et ex indiciis quae supra (p. LXXXVI sqq.) collegi, librarium U duos saltem vel tres codices priorem Tzetzae commentarium exhibentes praesto habuisse, e quibus unum tantum ad Piu5 textum describendum adhibuisse, inferre licet. Cum res ita se habeant, hodie stemma effingi potest hoc:

τς

' 1

' Ἰ i

L] 1} [I

MM.



Ma

DO! ‚A

Tz (ed eit.)

exc.

4 M4

A A



"

l LI L|

\ [L| 1 LI

!

i

(vv. 1—1096)

Ὁ (vv. 1097— 1197)

In altero commentario in Plutum Tzetzes eruditionis iactatione minime abstinuit. Scheerius autem scriptorum a Tzetza adhibitorum indicem redegit. Qui index nescio an absolutus sit; ceteroquin nonnulla extant a Tzetza scripta quae adhuc in nostris bibliothecis delitescunt. Utroque Tzetziano commentario in Piutum denique in lucem prolato index ille auctus non est, sed scholiis nostris quaedam veterum auctorum fragmentorum collectiones locupletantur !): e.g. Hipponactis quattuor versus et Euripidis unus versus aliunde nobis non cogniti in sch. Amb 87 et !)

Cf. de hac re et. Wendel,

,, R.E."

R. II, VII

2007 sqq.

CV

U 600 leguntur, itemque Orphei versus in sch. Amb Lut 537 invenitur, Zenothemidis quoque fragmentum quoddam e scholio Amb Lut 586 erui potest, in Simonidis autem versu iam noto novam lectionem praebet Amb (sch. 119) quae potior videtur. Quae porro de Diotimo Thessalo in sch. Amb Lut 521b narrantur, ignoramus unde hausta sint. Silentio praeterire licet innumerabiles illas etymologias et grammaticas notulas quas Tzetzes in scholia Aristophanea e variis fontibus grammaticis ac lexicographicis, non semper aliunde nobis cognitis, petitas inseruit. Tzetzes nimis saepe e memoria scriptorum locos laudavit — scripsit enim (All. Il. XV 87) ἐμοὶ βιβλιοϑήκη γὰρ T; κεφαλὴ τυγχάνει ---, praesertim cum de Homero deque aliis optimis poetis, in quibus totus vivebat, nec non de Sacra Scriptura ageretur. Qua re multa cautione uti in omnibus poetarum locis a Tzetza allatis edendis praestat, cum nonnunquam memoria deceptus in varios errores inciderit !). Itaque Homeri locos corruptos invenimus ?) nec non verba, quae, licet Homerica sint, in hemistichium quod Homeri non est disposita sunt. Idem fere de nonnullis locis e Sacra Scriptura depromptis dici potest. In scholio autem Amb 57 Tzetzes ex Herodoto (4,127) hauriens οἰμώζειν scripsit, cum vero Herodotus κλαίειν praeberet 3). Luculentum testimonium scholium Amb Lut 90a affert, in quo locus Ps. Heracliti, Epist. 8,3, μὴ ἐπιλίποι ὑμᾶς τύχη, ἵνα ὀνειδίζησϑε πονηρευόμενοι a Tzetza ita affertur: μὴ ἐπιλίποι ὑμῖν πλοῦτος, ἵν᾽ ἐξελέγχοισϑε πονηρευόμενοι. Dielsii autem sententia, Ps. Heracliti textus vulgatus

at Tzetzae tur: paulo ἢ

nempe ante

Fassung”

est,

varias lectiones pravae memoriae pro ambigua

voce

τύχη

vocem

occurrit, praesertim

cum

de

Cf. Wendel,

Flüchtigkeit

„schlechtere

1.1.2008:

„Dieser

des Vielschreibers,

Mangel

excepto

tantum

ὑμᾶς;

deberi verisimilius videπλοῦτος ille subiecit,

quae

divitiis et locus Heracliteus an Genauigkeit

teils auf der Einbildung,

beruht

et

teils auf der

dass er über ein untrüg-

liches Gedáchtnis verfügte, das ihm ein Nachschlagen in den Büchern sparen kónnte," Quin etiam inter viros doctos Tzetzam ad inopiam

selbst erredactum

omnes libros, uno tantum (i.e. Plutarcho) excepto, abalienavisse constat. 3 In sch. U 3c Homerum O 511 e memoria Tzetzes laudavit, at, cum totus versus, si vocem βέλτερος accipiat masculinam, sensu careat, βέλτερος mendam librario,

non Tzetzae, pro βέλτερον tribuendam esse, probabilius mihi videtur. Potuit vero Tzetzes ?| omittere, ut alii quoque grammatici (v. Anim. Cr.), qui tamen verborum ordinem servant homericum. 3)

Aliter

vero res se habet

in sch.

U

87.

[bi enim

Tzetzes

scholio

veteri

(VE),

quod praepropere incauteque describit, nimiam fidem habens vitiosa reliquit verba ex Hesiodo (Op. 42) allata: ἔκρυψαν δὲ. At in altero commentario (Amb Lut), cum e scholiis

veteribus

non

hauriret

sed

suus

(xpürparres γὰρ ἔχουσι) semper exhibuit.

esset,

lectionem

Hesiodeam

genuinam

cvi

scholium Tzetzianum agerent, itemque pro verbo ὀνειδίζησϑε verbum ἐξελέγχοισϑε scripsit, quod in mente retinebat, cum paucis ante verbis apud Ps. Heraclitum ἐλέγχωνται legisset. Deinde in sch. Amb Lut 90b Tzetzes Exod. 3, | e memoria protulit, et scribens ’Io$dp τὸν Μωσέως γαμBpöv pro τοῦ... γαμβροῦ, eiusdem scholii ceteris exemplis quae in accusativo casu sunt et lemmate ad errorem allectus est. Itemque locus Pindaricus in sch. Amb Lut 586 non paucis erroribus scatet. Cum vero scriptores minore laude ornatos Tzetzes commemoraret, plerumque diligentiorem se praebuit: cf. praesertim frag. Hipponactis in sch. Amb 87. De Epimenidis autem loco in sch. Amb Lut 90b allato aliter diiudicandum est: locis similibus Plutarchi (V. Sol. 12) et Diogenis Laertii (I 114) collatis, verba τυφλὸν τοῦ μέλλοντος ἄνθρωπος Epimenidis propria fuisse existimare, quae vero sequuntur οἱ γὰρ κτλ. Tzetzae, non Epimenidi tribuere non dubitamus. In scholio Amb 1055b Tzetzes scribit: ᾿'ποῖ, φησί, τάλαν; παιδιὰν αἰσχρὰν ἡ γραῦς λέγειν νομίσασα τὸ μειράκιον, prot ᾿᾿ποῦ; δέον ἐστὶ τὸν Τζέτζην φλυαρίας τοιαύτας ἐπεξηγεῖσϑαι. ὅπου εἰ καὶ μὴ φλυαρίαι ἧσαν, ὅμως τὸ χομματικὸν ἐκκόπτει τὴν ἁρμονίαν τοῦ λόγου τῶν ἐξηγήσεων. Clare igitur orationis membra numeris vincire Tzetzam voluisse patet; et iure se iactavit numeri cupidum, quod re vera in operibus soluta oratione scriptis verba numeris adstringere studuit. Ut uno tantum exemplo utar, in Epistula V orationem aptam et numerosam quam metiri posset intervallis certis adhibuit !). Atque, quod maius est, in scholiis quoque non solum in Hesiodum sed etiam in Lycophronem numeri occurrunt. Si autem commentarium in Plutum investigamus, in Argumento U, quod re vera est III Db, clausulas neglectas, Argumentum vero Amb Lut, quod Tzetzianum videtur, numeris obnoxium esse statim videmus: in quo Argumento res ita se habet: Cl 2: octo; cl O: tres;

T 2: duac

6: una; 2: viginti;

et viginti;

4: septem;

4: tres.

1) Τὴν μὲν ἡμίονον ἀπελάβομεν xai ὑμῖν τῆς ἀγάπης εὐχχριστήσχμεν, πλὴν ἀλλ᾽ οὐχὶ xal ἔποχοι ταύτης γενέσθαι κατεξιώϑημεν. βχσκχίνει γὰρ ἡμῖν τὸ δαιμόνιον ἄχρι καὶ τῶν λεπτῶν, ἀλλ᾽ ὑμῖν μὲν τῆς φιλίας εἵνεκα yxpic. ἐγὼ δὲ ἕτερον μὲν αἰτιῶμαι οὐδένα T) κατὰ ᾿Ιώσηπον τὴν ἄδικον εἱμαρμένην, ἥτις πολλοὺς μὲν μηδὲ χειρόμακτρον ἔχοντας τροφὴν δὲ μαγδαλιὰν ποιουμένους καθάπερ οἱ x)veg ἐν ἀνθρώπων τετίμηκεν ἀριϑμῷ, ἡμᾶς δὲ ἐξ ἀγαθοῦ κατηγμένους τοῦ γένους καὶ οἷοι τυγχάνομεν ὄντας ἄχρι xal τῶν τοιούτων βασκαίνουσαν.

inveniuntur.

1n

hac

epistula

clausulae

omnes,

et Cl et cl et T,

nullo

loco excepto,

CVII

Extant quoque tres clausulae dactylicae triplices. Tres autem loci in clausulis peccant: unus in fine periodi (p. 2, 5 sq. εἰς ᾿Ασκληπιοῦ τὸν Πλοῦτον: nomen proprium!) duo in fine coli (p. 1, 19 ἀποκομίσοι εἰς ᾿Ασκληπιοῦ: nomen proprium!; et p. 2,6 οὗ xai βλέψαντος). Si clausulas T neglegimus, ratio est haec: 39 ad 3. In commentario priore pleraque scholia vetera vel Tzetza anteriora numeris vacant; pauca tamen numerosa sunt, e.g. 45la, 535 etc. Qua re fit ut in numeris ipsis, mea quidem sententia, novum subsidium ad scholia vetera a byzantinis discernenda inveniri possit. Ea vero scholia U, quae aliunde nobis non sunt cognita (omnia Tzetziana?), saepe numerorum legibus parent, e.g. 555, 576, etc., non omnia tamen: e.g. scholium 415b numerosum videtur, at verbis ψυχρὸς εἰς ἔργον finitur,

itemque

476b,

etc.

Fortasse in scholio 8a Tzetzes scholium vetus mutavit ad numerum efficiendum: τῆς πρώτης διανοίας Db, τῆς πρώτης ἐννοίας U. Aliter res se habet in altero commentario. Pauca quidem scholia numeris carent ; pleraque vero numerosa sunt: exemplum luculentissimum sch. Amb Lut 178 videtur. Ubi in clausulis peccant, textum ab excerptore decurtatum aut a librario pertractatum esse existimare possumus. Cuius perturbationis fortasse indicia quaedam passim supersunt: e.g. sch. 535a totum numeris obtemperat, at in Amb duo loci mendosi sunt: p. 129, 14. ἔμψυχός ἐστιν ὁ λόγος et 19 οὕτως καὶ ῥητορικῶς εἰπεῖν, in Lut vero vitiis immunes: ἔμψυχος ὁ λόγος ἐστίν et καὶ ῥητορικῶς οὕτως εἰπεῖν. Itemque p. 8, 17 καὶ μυρία ἕτερα Amb, κἄλλα μυρία Lut; p. 140, 18 ἐλαῖαι μὴ διαπορία Amb, ἐλαῖαι μὴ διαπόρει Lut, etc. Exemplum gravissimum

habeat,

p.

155,

4

praebetur:

cum

enim

ξένος

Amb

contra

numerum

ξένιος vero in Lut legitur. Verisimile quidem videtur hoc loco

Tzetzam voce ξένιος ad numerum efficiendum usum esse eique eandem notionem atque ξένος dedisse, at codicis Amb librarium in ξένος emen-

davisse. Aliud proferam exemplum: p. 225, 10 codex U (qui in alterius commentarii parte extrema codicis Lut deficientis vice fungitur) dert} δέ τε χειρὶ παχὺν πόδα πιέζειν habet. Codicis Amb librarius (vel eius fontis), qui Hesiodi ΟΡ. 497 meminit, verborum Hesiodeum ordinem restituit et numerum contemnens λεπτῇ δέ τε παχὺν πόδα χειρὶ πιέζοιεν scripsit, cum πιέζειν in πιέζοιεν mutaret quo ad Hesiodi textum propius accederet. Interdum tamen non solum codicis Lut librarius sed etiam codicis Amb excerptor ipse quoddam studium in numeris servandis ostendit: e.g. p. 96, 21 sq. Lut ἀττικῶς δὲ τοιοῦτο γράφεται δίχα τοῦ vo habet, Amb vero, cum verba τοιοῦτο γράφεται omisisset, vocem χωρὶς pro δίχα ad numerum efficiendum scripsit. In universum dici potest codicis Lut scribam, quippe

CVIII

qui servili quadam fidelitate fontem describeret, magis ad numeros attentum se praebuisse quam codicis Amb. Numerorum quidem rationem, prout res postulabat, in codicum Amb aut Lut lectionibus eligendis secuta sum. Cuius rei exempla nonnulla supra dedi; nunc unum addo: p. 107 d. 7 codicis Amb lectioni ἄδαδος lectionem ἄδας codicis Lut, etsi hapax, propter numerum praeferendam censui. De clausulis apud Psellum nuper scripsit G. Bóhlig (p. 245): "Viele der falschen Schlüsse liessen sich durch einfache Umstellung der beiden letzten Wórter vor dem Satzschluss oder Kolon beseitigen . . . oder sonst auf einfache

Weise

zurechtrichten,

wie

durch

Elision

von

δέ, re usw.

oder Streichung eines syllabischen Augments im Plusquamperfekt u.ä.; aber ein so weitgehender Eingriff in den Text darf nicht vorgenommen werden." Et quamquam textus noster Tzetzianus, utpote scholiorum collectio, longe aliter atque Pselli traditus est, cum complures excerptorum librariorumque permutationes passus sit, ideoque Tzetzae lectiones restituere posse genuinas sperare non nobis liceat, propter hoc ipsum medelas vel leviores ad numerum efficiendum inferre nolui, quamvis hoc munus minime difficile esset: e.g. scholii Amb Lut 98 pars extrema numerosa fit, si p. 32 d. 24 πλείονες pro πλείους et 25 sq. ἀττικῶς πλεονάζει pro πλεονάζει ἀττικῶς scribimus. Quod ad scholiorum textum attinet, noli mirari, quaeso, quod priorem commentarium (U) alia ratione tractavi atque alterum (Amb Lut). Cum autem codex U a librario admodum indocto ac neglegenti exaratus sit, ab emendationibus, ubi textus mendis laboret medelisque egeat, editorem minime abstinere, primo obtutu necessarium esse videtur. Ita vere in eis locis agendum censui, quos Tzetzes suo Marte aut e fonte nobis non cognito hauriens scripsisse videretur. At cum scholium Tzetzianum e scholio quodam vetere aut Tzetza saltem anteriore descriptum vel haustum esset, aliam rationem adhibendam putavi. Nonnullas enim lectiones varias vel corruptas in traditione iam extitisse animadverti, quae saepius cum ©, nonnunquam cum R vel V congruunt (consensus cum

Ald

nullum

habet

pondus,

cum

Aldina

Tzetza

posterior

sit; ad

aliquas tantum lectiones confirmandas Aldina adhiberi potest). Quas lectiones Tzetzes sine dubio cognovit et, etiamsi corruptas vel sensu carentes, fideliter e fonte descripsit: itaque eas retinendas censui, etiam cum emendandi cupiditas ingens esset et vel meo ingenio vel saepius ceteris fontibus collatis facile lectionem primigeniam restituere possem. Si vero scholia vetera ederem, aliter agendum mihi esset et lectio potior praeferenda; in Tzetza autem edendo lectionem eligere debemus,

ΟΙΧ

quam etiamsi deteriorem Tzetzes cognovit et descripsit, ne Tzetzam ipsum, non codicum mendum corrigamus!). Ut de quibusdam tantum exemplis agam, in sch. 261 (p. 74,26) in primis scriptum sine dubio fuit: γήρᾳ πεπηρῶσϑαι, quod verbum iam in V corruptelam passum est et rennρῶσϑαι factum. Tzetzes autem e V hauriens syntaxin restituere voluit et y4ox in γήρατος mutavit. At fere semper in priore commentario Tzetzes fontis textum intactum reliquit: e.g. sch. 544, p. 132, 16 σπειρόμεναι ἄνεισιν cum Barb et ©. In scholio U 1110 multi codices (non Tzetziani) λόγων habent, U vero ϑνομένων. Lectio λόγων longe potior est; lectio 9vou£vov falsa, e praecedenti voce ϑυομένων orta. At cum ϑυομένων etiam

R ©, Su. et Ald exhibeant, nemo

dubitare

potest quin ϑυομένων,

UCUCUCUC T UCUCU U D UcCUCU TCU U

UO'sUweUMCUS

non λόγων, Tzetzes scripserit: emendationi λόγων indulgeas cave. lectiones corruptas vel saltem non potiores retinui locis hisce: 1, 9, 29, 32, 48,

10 17 13 15 11

Ita

ἀναϑρέψει U cum V, ἀναϑρέψειε sch. Db; et 19 βῶλον U cum V, βόλον sch. Db; ἔκρυψαν δὲ U cum VE, κρύψαντες γὰρ ἔχουσι text. Hes.; φασὶ U cum V, φησὶ sch. Db; ἄσημον U Barb Matr cum V, Ald, &oeuvov sch. Db; ἄσχημον

optime Kusterus; 58, 19 χάρων U, καρῶν RV, 'Yxxipov sch. Db;

63, 10 ἔνερϑεν U Barb cum ©, vég9ev Apollonius; 63, 14 xai οὗ μέμνηται U Barb cum ©, οὗ μέμνηται xxi sch. Db; 74, 26 πεπληρῶσϑαι U cum V, πεπηρῶσϑαι sch. Db; 76,

554. ebduvouvreg U cum © Ald, εὐθηνοῦντες sch. Db;

83,

7 «τὰ» μέρη U cum Reg Ald, τὰ ὄρη sch. Db;

91, 21 Ee’ U cum

Reg, ξ΄ sch. Db;

100, 25 ὅταν U cum © Ald, ὁ γὰρ sch. Db; 101, 13 δὴ τοῦ προλαβεῖν U cum R, δήπου προσλαβεῖν gramm. Bekk. ; 106, 28 νερτέρων U Barb cum © Ald, ἐνέρων Eur. ; 110,

113, 116, 117, 118,

9 πεποιηκότος U cum © V, πεπωχότος sch. Db;

20sq. περισπῶσιν U Barb cum cett. codd., excepto R προπερισπῶσιν; 26 ἔνϑα U cum © (cf. infra, p. 132, 18), ἔνϑεν sch. Db; 11 ἐπέβαλον U cum V, ἐπέβαλλον sch. Db; 22 τετρασύλλαβον U cum RV, τετράμετρον sch. Db;

133, 18 λέγει

U cum

R ©, λέγοι Kusterus;

ἢ nam

Ita in altero quoque commentario edendo (Amb Lut) tunc egi, cum Tzetziafuisse lectionem deteriorem persuasum nuhi esset: e.g. p. 58d 12 Kapov

(pro

'Yxx4gov).

214d

23

εὐζωροὸν

et

μεθύων

(pro

εὐζώρωιο

et

μεϑύφυσα),

ctc.

CX

p. 138, 13 ὀφθαλμῶν

ἰόντων

U cum

O, ὀφθαλμιώντων

V

Su.,

ὀφθαλμῶν

sch. Db;





OUT

. 146, 21 xöpov U cum © Su., κύρον Barb, Σκῦρον sch. Db; . 156,

2 ἱερείων U cum 6, ἱερῶν sch. Db;

. 177, 24 ὀβολῶν U cum RV 9, ὀβολὸν Ald, βόλον Hemst.; . 185,

1 τοῖς ubaxat; U cum © Ald, τοὺς μύστας sch. Db;

. 185, 1 τύχοιμεν U cum 6, τύχοιεν sch. Db; . 189, 20 «àv ὀνομάσαντα U cum cett. codd. Ald, τὴν ὀνομασίαν Dobraeus, τὸ ὄνομα Kusterus; ' . 196,

5 κλάδος U cum cett. codd., καυλὸς Pearsonus

(v. et. Amb Vind,

p. 196 d. 22); "oO

. 2183,

4 πέπονθα U cum ©, néxov9e sch. Db;

. 218, 22 σημαίνειν U Barb cum 6, σημαῖνον sch. Db; . 224, Hic

autem

fuerunt, rum

13 ϑυομένων U cum R © Su. Ald, λόγων sch. Db.

U

index,

conlati

cum

erunt,

loci nonnulli,

omnes

libri, qui

locupletior

quos

fieri

scholiorum

poterit;

emendavimus,

intacti

quin

codicis

U

etiam

relinquendi

fontes

scholioerunt,

si

fons quidam adhuc ignotus eandem lectionem corruptam atque U praebeat. Peculiaritates orthographicas quae in omnibus fere codicibus Graecis inveniuntur commemorare in apparatu neglexi: e.g. διατοῦτο; accentum duplicem quibusdam voculis impositum (v. et. Koster, Autour

d'un manuscrit, p. 248 sqq.) av,, uev etc.; enclisin neglectam in ri et τὲ; iota subscriptum fere semper omissum (in sch. 833a b tantum diligens fui, cum de hac ipsa re scholium ageret); verba ἐστί, φησί, ϑίφϑογγος per compendium scripta; v ephelcysticon, ut dicunt, interdum additum, interdum omissum,

etc. Nec minus vitia, quae e pronuntiatione neograeca

orta esse patet, respicienda duxi, nisi paucis locis, in quibus de vera scribendi ratione dubitari poterat aut cognitio scripturae mendosae cuidam usui legentibus erat. Errores autem, quibus U, i. e. codex neglegentissime scriptus, ignorantis et somniculosi librarii culpa scatet, itacismos, accentus vitiosos, consonas duplices pro simplicibus (ct vice versa) etc., tacite correxi: e.g. Il, 10 ἑαυαυτοῦ;

2 πισϑέντα;

6, 27

εὐρύπα;

7, 22

τῆ;

14,

37, 27 οἱ (pro ἢ); 47, 6 xoptoxnc

γραματικοὺς; 51, 18 ἐπεὶ; 52, 14 προκτοῦ;

16 ἔπεξαι;

23,

(comp. ng pro

1 χρῇ;

23,

ou); 47, 7

52, 16 πένοισιν; 54, 20 στατηγὸς;

55, 13 ceilovet. vel tale quid; 55, 14 ἔχλεπται; 55, 21 βελενοπώλην; εὐριλόχου; 59, 13 γελῶναις; 65, 7 χκιρνανᾶται; 65, 20 πάγκαλλος; 67, 8 αγγέλει; 69, 16 axapr, et ἐναχαρεῖ; 71, 18 ἀσφοδέλλω; 73, 26 κόνην; φιλῶν; 78, 20 ἐλάμβαν (pro ἐλάμβανον); 79, 2 a9 72:5; 79,8 (29a;

59, 6 tpoa78, 19 79, 13

CXI1

πυρῶ;

80, 29 μόδωνος;

82, 4 ἅψετο;

82, 7 στούλλιος

(pro τούλλιος) ; 82, 24

χῶραν; 83, 9 δράμα; 83, 11 εννιττόμενος (primae duae litterae incertae et sine

spiritu:

scriba

quid

in fonte

scriptum

esset

non

intellexit);

84, 6

εἴα et ϑαμῖν᾽; 86, 2 ὀδυσέως; 87, 5 φιλονίδης; 92, 30 διαβάλει; 104, 20 τύρανον ἐπιδαύνου; 106, 27 εὐριππίδης; 107, 3 τραργωδοῖς; 107, 24. 25. 108, 4 λεκυϑόπωλιν, λέκυϑος, λεκύϑω; 108, 6 δειλοῖ (pro δηλοῦ ; 109, 4 εἰς σάγονται; 117, 24 ἱκανὼν; 149, 5 φιλέον; 152, 16 ἀφοσιωμένους; 154, 6 ὄλλυρα; 154, 9 ἐριμμένοι; 162, 3 ἀπέπαρδο; 162, 19 ἀλεξίνωρα; 194, 23 ἁλιήων,

et id genus alia innumera. Huiusmodi autem errores in Amb non multi occurrunt: e.g. p. 24, 3 ἀριστοφάνις; 38, 18 λεύσων (sic in Lut quoque); 73, 5 πεδιά;

117, 5 σιδηροὶ;

146,

16 ϑυσείων;

148, 20 ἀπαγγέλεσκε;

227, 2

πεφυσσημένων; 227, 4 φυσσήματι; 227, 23 κεχραμμένον; etc. In Lut: p. 52,9 ἁπαλλύνει; 52, 16 ἀπερρεραφανιδοῦντο; 55, 13 βελενοπώλης; 55, 24 βελενεπώλης 1); 68, 31 παραβε «βλημένος»; 86, 21 ἱτταλικὴν; 89, 2 ἕπεσθαι; 107, 25 λέκυϑος; |11, 1 σελλίδα; 112, 2 σελλίδος; 112, 7 ἐξ ἄρκειαν; 133, 18 ϑρασηβούλω; 133, 23 καϑέλοντα; 151, 8 auverrarov; 154, 18 δυσκευταὶ, etc.

Hanc autem normam sumpsi, ut huiusmodi lectiones, quae aperto vitio laborarent, in apparatu omiserim; eas tamen indicavi, cum lectionis variae speciem quandam haberent: e.g. p. 26 s. 28 παράλειψιν et παράληψιν, P. 26 d. 23 κατάλειψιν et κατάληψιν, p. 94 d. 26 πλουτήσειεν, p. 124 s. 27 πλουτήσγ. p. 231, 6 εἴργοι et eloym, etc. In voculis δέ, μέν, γάρ enclisis perraro in nostris codicibus (cf. e.g. Amb P. 151, 19 μὴ μεν, Lut sch. metr. 137, v. 3 ἐπεί δ᾽, v. 79 μακρόν de, v. 86 τοῖς δε, etc.) invenitur. Indicationes de scholii cuiusque collocatione ('/. etc.) in apparatu non dedi, cum in his Prolegomenis de re in codicibus U Amb Lut describendis fusius egissem. In scholiis edendis anserum pedes adhibendos censui: dicet fortasse quispiam eis me abusam esse. At ita textus perspicuus clarusque fit; quod ni fecissem, locos haberes ut sch. Soph. O.C. 237 ἔστι γὰρ ὁ ἀλλὰ ἀντὶ τοῦ Bé, ὁ δὲ δὲ ἀντὶ τοῦ δή. Cum autem codicis Lut textus plenior sit, ea verba in duplices cancellos inserui quae, omissa in Amb, Lut (usque ad sch. 880 et U a sch. 1097) exhibet. Lemma dedi quod in alterutro codice (Amb vel Lut) plenius praeberetur. Saepe discrepantiae inter Amb et Lut eius generis sunt ut alterutram lectionem praeferre non possimus. Cum archetypi lectio restitui non posset, nonnullis locis lectiones praetuli quae numeri legibus !) Lineolam suprapositam, utrobique codex Amb, priore

qua in codicibus nomen proprium tantum loco Lut omittit.

indicari

solet,

CXII

parerent ; reliquis autem locis lectio in textum recepta et lectio in apparatu tantum commemorata plerumque pari fide dignae videntur. Quod ad Amb Lut pertinet, codicis Lut librarius minus diligens ac sedulus quam codicis Amb fuisse videtur, ut stulti errores in Lut plures quam in Amb occurrant; saepe tamen librarius Amb, utpote qui doctus esset, studio ac ratione textum puriorem reddendi motus, ut ei non legitimas licet leves medelas inferret allectus est: e.g. p. 108 d. 7 ἀγγεῖα codicis Amb lectio coniecturalis videtur, lectionis ἀγγείδια (Lut), vocis serioris et ad sermonem cotidianum pertinentis, emendandae causa !). In apparatu altero locos παραλλήλους vel similes, non omnes quidem sed perpaucos et selectos, memoravi. Monere autem volo omnia testimonia in priore columna (s.) laudata subaudienda in altera (d.) esse, cum de eadem re uterque Tzetzae commentarius eadem vel fere dicat. Praeterea, ne apparatus nimis multis testimoniis annotationibusque scateret, omnia non palaeographica in Animadversiones Criticas relegavi. Hugo quidem Rabe, cum scholia in Lucianum ederet, ita in Praefatione (p. VIII) scripsit: ,,In animo mihi erat colligere, quaecunque ab aliis scriptoribus tradita sunt similia iis, quae dialogis Luciani ascripta sunt. sed cum multi libri ad id perficiendum necessarii aut comparari non possent aut per brevius tantum temporis spatium mihi permitterentur, desistendum erat." Aliter vero sensi: nullum quidem virum doctum e grammaticorum antiquorum et byzantinorum infinita congerie omnia se collegisse sperare posse fateor; certo scio multa me fugisse, et veniam peto; at paucum quam nihil dare malui et dicere possum quod olim Menander, fr. 485: ὅταν

ἕτερός

σοι μηδὲν

ἐντελὲς διδῷ,

δέξαι τὸ uóptov: τοῦ λαβεῖν γὰρ μηδὲ Ev τὸ λαβεῖν ἔλαττον κρεῖττον ἔσται σοι πολύ. Dabam Neapoli mense Iulio a.MCMLVIII.

Lyoıa Massa PosiTANO.

ἢ) Tzetzae scholiorum in Plutum nonnullos locos e solo Amb primus edidit Herwerdenus (1866), recte fere semper at non semper; scholium metricum v. 137 anno 1867 descripsit Duebnerus ediditque Schmidtius perpaucis annotationibus adiectis; scholia vv. 1—34 e solo Lut anno 1876 Velsenus foras dedit; scholia U vv. 1—39 et 487 nec non argumentum Amb Lut scholiaque vv. 1—40 et 505 Zurettius in Analectis (1892), postea scholia U Amb Lut v. 404 et scholiorum U Amb Lut 88, 322, Amb Lut 253, Lut 833 nonnullos locos in Salinas (1907) in lucem protulit. Magnopere doleo hunc virum doctum, de Aristophane et Tzetza optime meritum, tam neglegenter codices descripsisse scholiorumque textum tot tantisque vitiis scatentem foras dedisse, ut eius labor paene inutilis videatur. Nuperrime locos nonnullos Kosterus, nostri operis dux et auctor, pervulgavit. In Animadversionibus Criticis horum virorum doctorum non obiter mentionem faciam,

Zurettiana

tamen

menda

silentio

plerumque

praetermittam.

PROLEGOMENA

III

Cum Tzetzae codex autographus (vel codices autographi) perierint eum ut Triclinium ἢ Aristophanem commentario instruentem deprehendere non iam possumus. Restat ut codices, qui commentarios eius servaverunt, etiam quod ad formam, compositionem, divisiones, vitia attinet, accuratissime perscrutantes ad Tzetzae autographum quam

proxime accedere conemur. Quod ad Nubes attinet: in scholiis tzetzianis edendis quinque adhibiti sunt codices, sc. Amb, U, Barb, Chis, Cs, de quibus v. supra p. LIII sqq.

Quorum duos praestantiores si confers, statim differentia conspicitur in scholiorum dispositione. In Amb enim corpus tzetzianum solito scholiorum more paginarum fastigia, margines, calces occupat, U vero alternis vicibus nunc textus, nunc scholiorum partes exhibet totam explentes paginae latitudinem, quoad quidem scripturae destinata fuit. E nonnullis tamen rebus colligi potest etiam codicis U prototypum eodem modo constitutum fuisse atque Amb. Primum enim glossa ad corporis locum quendam spectans in U supra vs. 180 primam vocem legitur; id quod facillime explicatur, si codicem prototypum illo loco ita dispositum fuisse nobis effingimus Ἑλλήνων σελήνης ἔκλειψιν, ἐκ τῆς παλαίστρας ϑοιμάτιον ὑφείλετο, μᾶλλον δὲ ὑποσκίασιν ἔκλειψιν ὅλην

μέλλουσαν γεγονέναι τοῖς

Στρ. τί δῆτ᾽ ἐκεῖνον τὸν Θαλῆν ϑαυμάζομεν ;

Alibi contra glossa ad textus vocem pertinens in U in margine corporis adscripta exhibetur (gl. 380a). Praeterea plus semel textus versus in medium corpus irrepserunt, qui error in transcribendis codicibus tum praesertim committitur,

ubi textui

circumdato in corpore a lineis longioribus in fastigio ad lineas breviores iuxta textum scriptas transitur vel ab iis rursum ad lineas longiores in calce paginae.

Quod

ad codices minoris momenti

attinet: Cs ad Nubes

e corpore

tzetziano nonnisi frustula praebet (cf. infra p. CX XVI) brevissima plerumque; iustum corpus tzetzianum ne ex parte quidem in eo occurrit. Nec magis in Chis, qui pauca tantum scholia tzetziana sive tota sive ex parte sparsim exhibet. !

Cf,

Koster,

Autour

Kostet c.s., Aristophanem, 1.

d'un

manuscrit. 8

CXIV

Aliquanto largior in tzetzianis tradendis est Barb,

corpus

utut

continuum

exhibet

(vide

praesertim

qui hic illic saltem

sch.

377a



404a;

etiam 24a— 28a, S3a—65, 108—119). Cum et ille tamen non modo plura omittat quam det, sed etiam ubi scholii fragmentum tantum tradit, saepius ratione et consilio partem in se completam eligat (e.g. sch. 82a), ex eius omissionibus vulgo vix quidquam colligere licet de statu codicis, unde Barb corpus tzetzianum descripsit. Unus tamen locus certe excipiendus est. In media enim sententia desinit sch. 434a (post νῦν δὲ), tum sine ulla lacunae indicatione aut distinctione statim sequitur scholii 457b secundae sententiae pars ulterior (inde a τῷ Zrp.). Accedit, ut fere eodem loco

(sch. 434a init.) textus versus in medium

scholium irrepserit, id quod

(ut iam dixi) facillime accidit in calce vel in fastigio textus columnae. Suspicari ergo licet verba νῦν δὲ codicis prototypi paginae cuiusdam ultima fuisse, et folium insequens vel folia insequentia ex eo excidisse !). Similem in modum explicatur lacuna quam U exhibet inter sch. 518a ὑπέστρεφον et sch. 5414 τῇ βακτηρίᾳ. Huc quoque alienum quid intromissum est, et quidem scholium, qualia extra corpus praebere solet U. Accedit, ut lacuna in Barb, quam modo designavimus, bis tanta sit, quanta lacuna in U. Cum praeterea corporis pars, quae inter eas duas lacunas est, ter tanta sit, quanta lacuna in U, vix dubitari potest, quin in communi codicum U et Barb archetypo (quem uf vocaverim) scholiorum tzetzianorum corpus inde a παραχρηστικῶς (sch. 434a) usque ad ἔτυπτε (sch. 541a) sex expleverit folia, quorum ultimum iam tum, cum U (vel eius prototypus) ex eo descriptus est, interierat, eo temporis vero, cum Barb (vel eius prototypus) scholia tzetziana inde hausit, etiam priora duo. Nunc ad Amb animum advertamus. Scholiorum loci, de quibus modo egimus, in eo inveniuntur ff. 66v, 67r. Corporis tzetziani pars inde ab initio f. 66v (sch. 398a εἰσαγομένας) usque ad lacunae-Barb initium (sch. 434a παραχρηστικῶς) eam, quae abinde in Barb deest, fere aequat, i.e. tanta est, ut duo folia-uß explere possit. Haec res suspicionem movet etiam codicis Amb scribam I codicem vf, aut saltem codicem eodem modo atque uß compositum, descripsisse; et quidem ita, ut in sui codicis paginas, quippe quae maioris mensurae essent, nonnullarum codicis uf paginarum corpus transferret. Quae suppositio etiam firmatur hisce rebus. !) Nisi forte ponere mavis scribam somniculosum simul vertisse plus quam unum folium. Posthac de foliorum iactura loquens hanc alteram opinionem non diserte memorabo.

CXV

Sch. 452a voce παραϑέντων in Amb incipit f. 67r. Si accurate computaveris, iam paulo ante huius folii exspectabis initium, nam in media lacuna-Barb situm est scholii 452a initium. Et videmur hoc quidem loco recte computasse !, nam scriba partem priorem novae paginae (usque ad verba ἀπὸ δὲ τοῦ) litteris exaravit tam immanibus, ut suspicemur eum animadvertisse se incautum iam in fine paginae praecedentis scripsisse quae in huius paginae initio locum obtinere debuerunt, et errorem suum corrigere voluisse litteras abnormes adhibendo. Quae cum ita se habeant, fortasse ne hoc quidem casui tribuendum est,

quod una pagina-uß post lacunae-Barb finem denuo deficit hic codex (nam post sch. 4652 e corpore tzetziano nihil amplius praebet). Operae pretium est etiam eo loco, ubi lacuna-U occurrit, Amb inspicere. Jam dixi ibi in U irrepsisse scholium, qualia extra corpus habere solet U; nostro loco id in calce codicis prototypi positum fuisse puto. Si post lacunae finem tantam corporis partem dimetiris, quantam unum folium-uß continuisse

statuimus,

in

ipsum

finem

folii

68"

codicis

Amb

incidis

(sch. 549a paulo ante finem: λέγουσι). Accedit, ut in U fere eodem loco iterum sch.-extra-corp. in medium corpus se intruserit. Facile tibi fingis codicem archetypum hoc loco haec exhibuisse

... ὥφειλε γὰρ οὕτω τὸ xo γράφειν Σιμέρμων ὁ ὑποκριτὴς ἕνεκα τοῦ γελᾶν τοὺς ἐγγὺς ἑστῶτας μέγα ἔτυπτε τῇ βακτηρία. Quae litteris crassioribus imprimenda curavi, ultima est corporis tzetziani linea in pagina quadam; litteris vulgaribus impressum est sch.extra-corp., sicut in calce scriptum fuit mea opinione. Haec a scriba somniculoso, tamquam si cohaererent, omnia deinceps descripta sunt. Quid quod corporis partem, quam modo dimensi sumus, in duas partes plane aequas dividenti denuo sub oculos venit (sch. 544a fin.) sch.-extracorp., quod et ipsum in corpus irrepsit? Et id quidem scholium de eadem re agens atque illud, in quod modo incidimus. Fortasse scriba in iustae paginae calce, cum iam a priore scholio occuparetur, non sat spatii invenit ad alterum exscribendum, quam ob rem in paginae insequentis calcem transgressus est. Quamquam longum est per totum corpus hanc computationem persequi, nonnullas tamen alias res proferre velim, quae nostram coniecturam etiam verisimiliorem reddant. !) Quamquam in universum a computationibus nimis severis vel ratio dehortatur, nam confidere non licet alterius paginae corpus alterius semper aequasse ambitu.

ΟΧΥῚ

Iam primum corpus tzetzianum in U eo ipso loco desinit, quo in Amb f. 76* finitur (vide ann. ad sch. 1256a fin.). Praeterea folii 74" Amb prima verba haec sunt: αἱ ἐαϑεῖσαι ἱστορίαι εἰσὶν αὗται (in medio sch. 1067a). Haec verba U omittit, eorum tamen loco

praebet: ἀλλὰ xai ἱστορίας xai λέξεις τὰς ἐαϑείσας ῥητέον μοι. Sine dubio hic in Tzetzae codice autographo prior pars scholii 1067a satis longa totum paginae spatium sibi postulaverat, quam ob causam partem posteriorem ad paginam insequentem transferre coactus est Tzetzes. Nam etiam in sch. ad Ran. 843, ubi simile quid occurrit, expressis verbis hoc memorat (v. sch. Ran. 843b quaeque ibi annotantur). Quid ergo his investigationibus profecimus? Hoc quod Tzetzae codicis autographi dispositionem tantum non accurate novimus. Ilam enim religiose transtulisse videtur codicis vf scriba, licet ex eis fortasse homi-

nibus unus fuerit, quos κοπρογράφους vocat Tzetzes!). Quae cognitio quam sit utilis, nunc demonstrabo. Iam primum revertamur ad folii 66v Amb initium (vid. p. CXIV). Unde si per unum folium-vf (i.e. per unum folium tzetzianum) progredimur, venimus ad locum paulo post scholii 417a initium. Etiam accuratius huius folii finem designare posse mihi videor, nam post verba xai ϑλίβῃ λίαν U in media sententia non distinguit tantum, sed etiam corpus intermittit et prius textus versus 412—426 exhibet, tum demum corpus continuat. Vix dubitari potest, quin hoc ipso loco illius folii finis fuerit. Nunc autem eam corporis partem (inter locos modo designatos nempe) dimidies velim. Tum videbis illius folii paginam priorem scholii 398a partem ulteriorem adhuc continere potuisse usque ad finem alterius historiae (κατήσϑιον). Notandum autem est paulo post hanc caesuram haec verba legi : οὐκ ἔχει τι περινενοημένον xxi ἀσαφὲς τουτὶ τὸ χωρίον τοῦ λόγου, post caesuram vero prius indicatam (sch. 4174): δυσχέρειά τις οὐκ ἔστιν ἐνταυϑοῖ νοημάτων. Praeterea scias etiam eo loco, ubi in U scholii 753a sententia prima occurrit (οὐδὲν ἐν τῇδε τῇ σελίδι ὑψήγορον καὶ δύσνουν ἐστίν, ἀλλὰ πάντα oa), in Amb novam incipere paginam (f. 717). Computanti porro facile probatur in codice tzetziano novas coepisse paginas locis sequentibus: init. sch. 471a (primum scholium, postquam Barb corpus tzetzianum praebere desiit); in medio sch. 735 post Σώκρατες 32); init. sch. 935a (pagina tze1) Cf. supra p. XXV. *) Nam sch. 751a ultimum scholium est folii 70V. Si autem a versu 752 nova coepit pagina, tum etiam a versu 736, ad cuius versus explicationem procedit Tzetzes Ll, novam paginam coepisse verisimile est. Nam e multis indicationibus colligere possumus paginas codicis autographi plerumque octonos versus continuisse.

CXVH

tziana vss. 932—939 fortasse continebat); init. codicis fortasse continebat vss. 956—963, nam 964a) ; init. sch. 973a (N.B.: 973—964 — 9, sed exstat, non etiam in codd. mss.!)!). Omnibus pauca adnotanda esse. Plura exempla colligere supersedeo. Ex iis satis apparet mea quidem sententia Tzetzam

sch. 960a (pagina Tzetzae f. 73v Amb incipit a sch. vs. 970 apud Su. tantum hisce locis Tzetzes dicit enim, quae modo dedi, ibi praesertim expressis

verbis declarare locum quendam commentario non indigere, ubi folium vertit et novae paginae textum prospicit; quem uno aspectu complecti

parvus paginarum ambitus ei permisit. Qui autem cum Tzetzae codicis divisione horum taliumque dictorum frequentiam cohaerere cognoverit, paulo clementius fortasse de ea iudicabit, praesertim si insuper reputaverit illa ad Tzetzae discipulos non, sicut ad nos, per chartam, sed viva voce pervenisse ?). Praeterea autem — idque etiam maioris momenti est — paginarum tzetzianarum dispositionis cognitio haud spernendum subsidium hic illic praebet ad recensionem priorem ab altera dinoscendam. Multis enim locis textus corporis, quem praebent UBarbChisCs, differt ab eo, qui codice Amb traditur. Sunt quidem inter eas differentias, quae scribae errori et indiligentiae tribui possint. At contra sine dubio ipsius Tzetzae manui correctrici adiudicandum est e.g. quod ubicumque in Ü καταχρηστικῶς legitur, Amb παραχρηστικῶς exhibet; cf. sch. Nub. 434a ?) et praesertim sch.

Ran.

501a

et 897a.

Haud

aliter res se habet

in locis, quales

sunt

sch. Nub. 129a fin., 191a fin., 842a fin. Ecce nonnulla utriusque recensionis in Nubibus levioris discrepantiae exempla: a. verba, quorum forma plane diversa est, adhibentur: ληροῆσιν — μαχρηγοροῦσιν (sch. 93); τοῦτο πασίγνωστον — xxi λίϑοις ἐστὶν zNETIYVOGTOV I} Nota ex hoc et duobus praecedentibus exemplis satis frequentem esse in hac parte corporis talem annotandi abstinentiae excusationem, e qua praeterea clare perspicitur nos non ubique e mera corporis amplitudine, quippe quae valde variet, codicis vB paginarum ambitum efficere posse. Etiam animadvertere velim versum omissum (qualem hic memoravi) vel improvise additum



e.g.

inter

vss.

22 et 23

in Amb

tamquam

versus

intercalata

est

vOX συνῆχ᾽ — efficere potuisse, ut in codice autographo versuum paginarum initium facientium intervallum hic illic plus vel minus quam octo fuerit. 2) 8

Cf. e.g. sch. Nub. 129a part. alt. (rec. I): ἀκροαταί. Ex iis, quae hoc loco iam in rec. I legimus (et quidem in fine paginae, vid. supra

p. CXIV;

cf, etiam infra p. CXX)

et ex annotatione in fine scholii 636 de scholio

supra

(örıodev) quaerendo

(cf. infra p. CXIX)

colligere

velim

Tzetzam

iam

quam

vB ex eius autographo descriptus sit, nonnulla correxisse et addidisse.

ante-

CXVIH

(sch. 299) ; συνηϑείᾳ — διαλέκτῳ (sch. 429a); χωρίου — λόγου (sch. 1131a); b. verborum forma quadamtenus similis est: Luöpıov — ζωύλλιον (sch. 140a); ἀστρονόμων — ἀστρηγόρων (sch. 332a); εὐπορίαν — εὐερμίαν (sch. 773b) ; ἐλαιοχρισίαις — ἐλαιοχυσίαις (sch.1012a) ; ψαίρων --- ψαύων (sch.1225a) ; c. differentia in desinentia est: δασυνταὶ — δασυντικοὶ et ψιλωταὶ — ψιλωτικοὶ (sch. 5a) ; τοὺς καμπτῆρας — τὰς καμπτηρίας (sch. 28a) ; δώματος — δωματίου (sch. 398a) ; ἤνυον — ἤνυττον (sch. 581a) ; αὔξησιν — αὔξην (sch. 1014a). Eiusmodi discrepantias non cunctas necessario ad utriusque recensionis differentiam referendas esse pauca exempla ostendunt, in quibus differentia in eiusdem codicis (scil. U) commentarii loco bis scripto occurrit (στωμυλλόμενον sch. 581a in corp. UAmb, στωμυλευόμενον gl. 581b in U; σκαλεύματα sch. 627a in corp. UAmb, σκαλίσματα sch. mrg. 630a. in U). Eodem tendit differentia in eadem voce altero loco sine differentia adhibita (χωρικὸς — χωριτικὸς sch. 138a, sed χωριτικός sch. 627a UAmb). Paulo difficilior exsistit quaestio in locis, ubi plus habet Amb quam U, et quidem tale quid, quod haud dubie e Tzetzae stilo fluxerit, e.g. scholii 1131a partem ulteriorem (notes velim verba τζετζικώτερον διδακτέον μοι). Cum enim in U scribae indiligentia multa omissa sint — e.g. locis, ubi per homoeoteleuton deceptus maius minusve corporis fragmentum transsiluit scriba, scatet hic codex — saepius dubitari potest, num hoc vel hoc a codicis U (vel eius prototypi) scriba omissum an a Tzetza demum additum sit, postquam ex eius autographo descriptus est vf. Talibus locis, ut dixi, usui nonnumquam sunt quae de Tzetzae codicis divisione cognovimus. Nonnulla eligam exempla. Quaeritur, qui factum sit, ut Ámb (cuius scribae docti perraro errant) sch. 1136a post sch. 1146a exhibeat, cum tamen in U suo ordine legantur haec duo scholia. Quam quaestionem ita solvere posse mihi videor. Diversarum indicationum, quas praebent codices, rationem habenti conicere licet versus, ad quos pertinent scholia, quae continentur in folio 75* Amb, in autographo tzetziano sex occupasse paginas, et quidem hunc fere !) in modum: pag. A

pag. B

pag. €

pag. D

pag. E

pag. F

1126

1134

1142

1150

1158

1166

i

Y



i

i



1133

114]

1149

1157

1165

1173

1) Consentit cum hac coniectura, quod etiam vs. 1054, qui 72 (= 9 x 8) vss. ante vs. 1126 situs est, aut primus aut ultimus paginae cuiusdam versus olim fuisse vide-

tur; irrepsit enim in U hic versus in corpus post sch. 1058a. Scholium vero ad ultimum

paginae F versum

(sch. 1173) non iam in f. 757, sed initio f. 75Y invenitur.

ΟΧΙΧ

Si autem corpus tzetzianum ad hunc locum per has paginas distribuimus, apparet sch. 1129a — ab hoc enim incipit f. 75r — una cum priore parte scholii 1131a, quam communem habent U et Amb, quattuor partes paginae A occupasse, in pagina B nonnisi unum scholium occurrisse, idque breve (1136a), in parte inferiore paginae C tria tantum scholia brevissima (1146a, 1147a, 1149). Ponamus Tzetzam in rec. I priorem tantum scholii 113la partem dedisse. Sequitur, ut inde ab illius partis fine usque ad paginae C finem duarum fere paginarum spatium vacuum fuerit. Suspicor Tzetzam, ut quem „horror vacui" saepius perduxerit, ut postea nonnulla

adderet !), in rec. II demum scholii 1131a partem posteriorem priori subiunxisse. Quam spatiis vacuis in paginis A et B consumptis vel ad finem fere spatii vacui paginae C progressam esse facile computatur. Codicis Amb vel eius prototypi scriba e rec. II totum deinceps sch. 1131a descripsit, tum incautus ad sch.

1146a, quod eadem

pagina,

qua

scholii

1131a finis, occurrit, transiit. Quo demum facto ei in mentem venit se in scholio 1131a describendo iam antea (in pagina B nempe) sch. 1136a ab illo scholio longissimo 3) inclusum praetermisisse. Quam ob rem scholii 1131a partem ulteriorem dextrae columnae addiximus. At contra sch. 639a, quod et ipsum in solo Amb occurrit, iam antequam U (vel potius eius prototypus) e codice Tzetzae autographo descriptus

est, a Tzetza additum

esse, loco tamen

alieno, ex eo colligo,

quod in fine scholii praecedentis (636) in U adscribitur: ζήτει ὄπισϑεν ἕτερον σχόλιον. Clarissime etiam conspicitur, ni fallor, quibus locis corporis pars, quae ad vss. 468—515

pertinet, in rec. II a Tzetza aucta sit. Ponamus versus

eos sic distributos fuisse: pag. M

pag. N

pag. O

pag. P

pag. Q

pag. R

468

476

484

492

500

508

i

Y

475

483

Y

491

i

499

i

507

Y

515

In pag. M vs. 471 solus annotatione indiguit, eaque brevissima, quam ob causam Tzetzes dicit: οὐδὲν δύσνουν ἐνταῦϑα. Pagina N sch. 476a et sch. 477a excepta sententia finali continere tantum potuit; in rec. II additus est huius scholii finis (τριακονταδύο xrA.). Restabant adhuc ex hac pagina sch. 482a et 483a; haec una cum scholio 486a et scholii ἢ Cf. supra p. XLVIII.

*)

Licet ipse Tzetzes in fine perhibeat: οὕτως ἡ Anden ἐξηγηϑῆναι καὶ σαφὴς ἦν

xal σύντομος.

CXX

489a initio — verbis enim ὁ Στρεψιάδης in Amb incipit f. 67Y — expleverunt paginam O. Cetera pars scholii 489a cum scholiis 492, 494a, 497a et scholii 499a initio accurate unam paginam (P) explere potuerunt; denuo Tzetzes in rec. II nonnulla addidit in calce paginae ἢ) (ἢ... ἱμάτια). Cum etiam corporis pars, quae inter huius additamenti finem et sch. 5C6a ἱστορία sita est, unius fere paginae sibi postulet spatium, suspicor Tzetzam verbis ἀλλὰ καὶ τὴν Τροφωνίου λεκτέον vov ἱστορίαν σοι paginam Ὁ finisse. Tum fortasse ad Trophonii historiam exscribendam paginam textum non continentem (Q^) intercalavit (id quod etiam in sch. Ran. 843a eum fecisse puto, ubi vel per plures paginas textus intermissus fuit, nam eo loco in Amb una pagina (f. 93") textu caret), cuius in calce in rec. II adscripsit brevem notam (τούτῳ... κατελείφϑυη). In pagina R denique duo tantum scholia modicae amplitudinis continenti in rec. II demum additus est scholii 510 finis. Ergo, ut ad paginam Q revertar, etsi scholia 502a et 505a desunt in U, tamen recensionis prioris eas esse puto. Nam si in ea pagina in vss. 500— 505 nihil adnotandum fuisset, haud dubie sch. 506a longissimum nullo spatio intermisso post sch. 499a scripsisset Tzetzes. Quod vero si ponimus, vix credibile est eum postmodo in pagina scholiis alioquin referta duo etiam addidisse scholia eaque vix ullius momenti. Accedit, ut expressam mentionem historiae adhuc narrandae tamquam paginae finis indicium accipere haudquaquam absurdum sit, cf. supra p. CXVI. Libenter tamen confiteor nos non quovis loco pro certo diiudicare posse, quid in rec. II addiderit Tzetzes, quid e rec. I omiserit U. Iam de indole additamentorum emendationumque, quas rec. II exhibet, nonnulla animadvertere velim. Scimus Tzetzam ad Plutum duos scripsisse commentarios tantum non plane diversos, quos si confers, apparet eum in priore se scholiis veteribus applicasse, in posteriore vero ab iis se disiunxisse (cf. Prol. II, p. XCVIII sq.). Unde suspicio oriri potest Tzetzam in commentario ad Nubes emendando supplendoque scholia vetera non amplius respexisse. Quam tamen opinionem falsam esse apparebit. Modo iam incidimus in sch. 477a additamentum, cuius prior saltem pars gl. heliodorea

esse videtur;

in sch. 499a

med.,

ubi

scholiastarum

veterum interpretatio quaedam additur; in sch. 506a fin., quod additamentum et ipsum e scholiis veteribus haustum est. Eiusdem generis atque hoc est id quod Tz supplet in fine sch. 985a, nec non et correctio, !j Cf. supra p. CXVII

annot, 3.

CXXI

quae invenitur sch. 689a parte priore (Κρατῖνος pro ἄλλοι). Haec et talia demonstrant Tzetzam in recensendo commentarium suum non proprio soli ingenio se credidisse, sed veterum quoque codices adhibuisse. Attamen etiam ex alio fonte addidit nonnulla, e.g. sch. 868a, quod fere ad verba cum Et. M. 604, 31 consentit; nec non et propria, e.g. scholii 1131a partem ulteriorem iam memoratam (ubi tamen etiam vetera laudat) et scholii 510 finem (cf. supra p. XXXV). Praeterea hic illic sui commentarii textum in brevius redegit, qua contractione

nunc

clariorem

reddidit,

e.g.

sch. 387a

fin., alibi vero minus

accuratum, e.g. sch. 129a fin. Abbreviandi studium etiam saepius in lemmatum ambitu deprehenditur, e.g. sch. 83, 109a, 979a !). Denique notandum est plus semel poetae fragmentum laudatum in Amb plura vitia exhibere quam in U, e.g. sch. 773a fin. (vide etiam sch. 96a), id quod codicis Ámb scribae docto accuratoque imputari vix potest. Fortasse nimia sui confidentia Tzetzam pellexit, ut in schedis suis castigandis (cf. supra p. XXV) tales locos allatos non e schedis suis transferret, sed denuo e memoria sua (senectute iam nonnihil enervata?) laudaret. Semel vero consulto locum hesiodeum pervertere videtur, sc. sch. 51a. Difficilius etiam quam corporis dinoscuntur textus glossarumque recensiones. Nonnulla tamen indicia detexisse mihi videor ad hanc rem ex parte saltem enucleandam. Glossarum enim ad Nub. codicis Amb alioquin haud ita multarum — centum fere sunt numero — quinta tantum pars manu prima scripta est, i.e. eadem manu, quae Nubium textum exaravit. Quas una cum textu ex eodem fonte atque ille translatas esse haud temerarium mihi videtur ponere. Immo glossae certe 563b, 575b, 607b eae sunt, quae aeque atque personarum indicia comoediae textus tamquam pars esse soleant. Nunc autem ad duos locos corporis animum advertere velim. Prior occurrit in medio sch. 581a, ubi Tzetzes, ut saepius, dicit: οὗτος μέν ἐστιν ὁ νοῦς. λεχτέον δ᾽ ἡμῖν xal λέξεις καὶ ἱστορίας τινάς. Et sequuntur quidem

historiae duae, sc. de Cleonis victoria Sphacteriae reportata (scholii 5818 pars ult.) et de Athena Atheniensium mala consilia in melius vertenti (sch. 587a). Ubi tamen λέξεις nuntiatae inveniuntur? In corpore quidem non occurrunt, at Amb

solus duas glossas exhibet, ad vss. 583 et 585 sc.,

et quidem prima manu

exaratas. Ni fallor Tz λέξεις, quas olim (fortasse

ἢ) Ratione vero et consilio sch. 323a fin. versus laudati partem ulteriorem omittit. Nota praeterea nonnumquam Im. in Amb maioris ambitus esse quam in U, e.g. sch. 356a.

Idem

cf. sch. 1105a

valet

part.

in commentarii elocutione, e.g. sch. 549a

ult.); sch. 299 med.

(cf. supra p. CXVII

part. ult. (quocum

sub a); sch. 716 fin.

CXXII

ob longum historiarum ambitum) addere neglexerat, commentarium suum

recensens supra textus verba interpretanda addidit. Pro certo quidem affirmare non ausim eas in rec. II demum suppletas esse. Fieri potest, ut iam in rec. I occurrerint. Est tamen, cur illud quam hoc paulo verisimilius ducam. Primum enim res modo memoratae similis occurrit in sch. 439a, ubi inter multas λέξεις, etsi non

nuntiata

expressis verbis, deside-

ratur tamen vocis εὑρησιεπής (vs. 447) explicatio. Ea autem inter glossas recepta est (gl. 447a), at non solum in Amb, sed etiam in UCs. Si ergo gll. 583 et 585 recensionis prioris fuerunt, cur non illae quoque in UCs inveniuntur? Attamen hoc argumentum haud ita multum valere sat scio; nam fieri potest, ut glossae recensionis prioris, licet haud

numerosae fortasse

fuerint, !) non omnes in UCs translatae sint ?). Praeterea vero scimus plures λέξεις in rec. II demum additas esse; id quod e.g. obtinet in gll. 38b, 4l b, 42, 43, quae in corpus alieno loco receptae sunt; fortasse eas in fine paginae (cf. supra p. CXX) adscripsit Tz. Quidquid id est, illae tres glossae (447a, 583, 585) prima manu scriptae, i.e. una cum textu traditae, haud dubie Tzetzae sunt. Quarta eaque haudquaquam minoris momenti, quamvis sit pusilla, accedit gl. 491. Hic enim Tz non solum supra textus lectionem δέ scripsit αι, sed etiam annotationem,

quam

in rec. I de hac re dederat

(sch. 489a

fin.), in rec. II delevit. Fortasse hoc quoque eius abbreviandi studio iam supra memorato

imputandum

est.

Quodsi tales glossae, quae a textu separari non possint, ex ipsius Tzetzae stilo fluxerunt, quippe cum corpore artissime cohaerentes, tum textus quoque, quae in Amb traditur, genuine tzetzianus sit necesse est ?). Id quod nonnullis aliis indiciis probatur: l. iam in rec. I Tz vs. 23 ita interpretatur: εἶτα 379ev συνεικώς φησι" συνῆκα, ἐδανεισάμην ταύτας, ὅτε κτλ. (sch. 22a), unde excerptam esse puto gl. 23b in UCs occurrentem. In Amb vero ex hac glossa, tamquam si proanaphonema esset, versus separatus effectus est spiritui aspero vocis insequentis adaptatus (συνῆχ᾽). 2. simile quid occurrit in vs. 870. In lemmate scholii 870a rec. I habet: ἀλλὰ σὺ αὐτὸς. Amb

textum praebet

huic lemmati

respondentem,

nam

ibi verba ἀλλὰ σὺ tamquam versus scripta sunt inter vss. 869 et 870. !) sarum

Id quod ex eo efficio, quod etiam eae commentarii tzetziani partes, quae glosindolem

prae

3) De textus-UCs *) Nisi forte ex glossarum massa in diversis e fontibus

se ferant,

λέξεις sc., in corpore

locum

obtinere

solent.

origine vide infra p. CX XIV ann. 1. aliis indiciis appareret (cf. quae infra, p. CXXVII ann. 5, de U obvia dicemus) eas in codicem, unde Amb descriptus est, translatas esse; quod non.

CXXITI

3. sch. 996a Tz iam in rec. I huius versus partem priorem ita interpretatur: μηδ᾽ εἰς οἰκίαν ὀρχηστρίδος εἰσάγειν σαυτόν (unde in U fluxit gl. 996c εἰσιέναι] σεαυτόν), Amb vero εἰσάγειν in textu exhibet; cui rei consentaneum est, quod Tz sch. 543a init. post lemma οὐδ᾽ εἰσῆξε δᾷδας ἔχουσα in rec. II addidit: τὸ ᾿᾿ἔχουσα᾽᾽ περιττῶς, hic quoque verbum εἰσάττειν cum verbo εἰσάγειν permutans. 4. in scholii 556a utraque recensione fragmenta versuum 590—592 laudans Tz loco διδάξομεν scribit διδάξομαι. Quam formam Amb in textu exhibet. 5. in sch. 299 lemmatis ἵνα μυστοδόκος δόμος (ita rec. I) interpretationem priorem (vaóg..., ἐν fj τὰ μυστήρια ἐγένετο) alia sequitur: N δῆμος xal ὄχλος μυστοδόκος κτλ. In Amb duplex interpretatio servatur, sed cum text. tum Im. habent δῆμος. 6. sch. 92 Tz lectionem ϑυρίδιον defendit, at in rec. I lectionem ϑύριον in lemmate retinet. Amb et in lemmate et in textu praebet ϑυρίδιον. 7. sch. 335a in U nominis Τυφὼ accentus vitiosus in lemmate tantum occurrit, in Amb etiam in textu; praeterea ἑκατονταχεφάλα (sic constanter U in Im. et interpr., ἑκατογκεφάλα tamen in text.) in rec. II mutatum est in ἑκατογχκέφαλα, quod Ámb etiam in textu habet. Relinquuntur sane etiam in Amb complures loci, ubi textus et lemma inter se dissentiunt,

e.g. sch. 398a,

410a,

556a

fin., 689a,

998b,

1047a,

1058a (bis), 1147a. Omnibus hisce locis Im. UAmb obloquitur textui UAmb !). Quas dissimilitudines magna saltem ex parte Tzetzae neglegentiae (vel potius nimiae suae memoriae confidentiae) in versibus laudandis imputaverim ?). Haec exempla consideres: a. Sch. 410a: verbi compositi praepositionem omittit. Similem errorem in rec. I commisit in Im. sch. 311a, quem postquam correxit in rec. II, mox novum adiecit, sch. 387a. b. sch. 1047a: verborum ordinem mutat; similem errorem sch. 1002a correxit in rec. II, reliquit vero —

nisi forte tum demum

commisit ?) —

sch. 1338a. Attamen dissensus inter textum et lemma in Amb multo minus frequentes sunt quam in U. Cuius rei causa haec esse videtur, quod textus

!)

Fortasse etiam

sch. 71a, ubi codicis Amb

3) Quamquam errorem, scriba I committere potuit; peccavit, e.g. κεραύνων pro *) Nam post sch. 1256a

scriba

I demum

correxisse videtur.

qualis est στρεύγομαι (sch. 1310), etiam codicis Amb is enim quoque quamvis doctus tamen nonnumquam xevraupwv scripsit (sch. 1067a part. ult.). U e corpore tzetziano nihil amplius praebet.

CXXIV

codicis U, si omnino ille quoque e codice tzetziano fluxit !), antequam in U translatus est, funditus correctus est ?). Exempla porro 5—7, quae supra protuli, demonstrant Tzetzam in textu quoque recensendo in rec. II paulo confidentius egisse ?) quam in rec.I, ubi legem, quam sch. Plut. 137 vs. 27 sq. sibi praescripserat, severius observasse videtur. Nota etiam hos locos, ubi Amb (text. et Im.) dissentit ab U (text. et Im.): sch. 37a, 299, 371a, 439a, 675a, 988, 1052b (priora duo verba), 1252. Prioribus quattuor locis eum ad textum corrigendum codicem veterem adhibuisse verisimile est (cf. Blaydesii et Coulonis app. crit.) ἢ). Id quod consentit cum iis, quae e corporis correctionibus additamentisque collegimus, et confirmatur — si quidem ponere licet omnes glossas manu prima scriptas recensionis posterioris esse, nisi in U (Cs) quoque occurrunt — glossa 42 et scholii c.t. 450 parte ulteriore. Restat, ut de ceteris scholiis glossisque nonnulla dicamus. Quod ad Amb attinet, m? (i.e. ea manus, quae Ranarum textus scholiorumque partem ulteriorem exaravit, cf. supra p. LXV) ad Nubes glossas haud ita multas (cf. supra p. CX XI) adscripsit. Notandum est inter cas praeter tzetzianas etiam complures veteres latere haud spernendas. Gl. 453 e.g. pars prior e Su. tantum nota erat 5); Adam Adler eam recte, etsi dubitanter, scholio veteri ad hunc versum attribuisse nunc apparet; pars altera cum R consentit. Glossae 717—722 heliodoreae sunt. Aliquanto fusius de glossis et scholiis-extra-corpus in U obviis disserendum est. Numerosa enim sunt et diversae originis. Iam primum apparet ea magna ex parte etiam in Cs occurrere. Et quaeritur, utrum U vel eius prototypus nonnulla addiderit ei massae, quae etiam in Cs delata est, an contra scriba codicis Cs (vel eius prototypi) excerpserit e pleniore massa, quae integra in U fluxit. Accuratius nonnullas glossas investigemus. Gl. 9b e quattuor partibus constat, quarum prima tantum in Cs occurrit. Apparet autem hanc partem tzetzianae, ceteras alterius esse indolis. In gl. 761 tres interpretationes ciusdem vocis coniunctae sunt, quarum una non-tzetziana; eam Cs omit!j In hac quaestione, quod ad Nubes attinet, dubius adhuc haereo. ?) Eo fortasse temporis, cum glossarum aliunde oriundarum torrens quidam in cum effusus est. *) Cautior est vs. 442, ubi alteram corporis interpretationem tamquam v.]. supra textus verbum interpretandum scribit (cf. quae supra, p. CX XII, dixi de vs. 491). * Hoc etiam valet in vs. 402, ubi m! Amb supra lectionem παϑών (quae etium in U occurrit) u, i.e. ux8ov, scripsit; si quidem in rec. Il demum

3)

Etiam

gl. 433 paulo propius a Su. quam

a Ib stat.

hanc v.l. addidit Tz.

CXXV

tit. Gl. 580 Cs usque ad ἢ tantum habet, i.e. eam ipsam partem, quae e Tzetzae stilo fluxit. Idem valet in gl. 799a, ubi accuratius intuenti in U quoque caesura apparet, nam inde ab ἣ pergit in marginem haec glossa !). Scholii 1130a partem priorem, quam solam habet Cs, glossam separatam esse demonstrat gl. 1130c. Haec et talia ?) verisimile reddunt codicis U prototypum eandem fere atque Cs habuisse glossarum massam ?) eamque postea ex alio fonte vel ex aliis fontibus auctam esse ἢ). Si contrariam rationem inter eos codices intercedere colligere tibi videris e glossa

745,

ubi e verbis

ζυγοστάτησον

ταῖς τοῦ νοὸς

πλάστιγξιν,

quae

omnia in corpore tzetziano occurrunt, Cs primum tantum praebet, monere velim ζυγοστάτησον glossam veterem esse etiam in E occurrentem. Et in universum cavendum est, ubi in glossam incidimus ad verba cum corpore tzetziano consentientem, ne praepropere iudicemus eam e corpore excerptam

esse.

Plus

semel

mihi

occurrit,

ut id, quod

commentarii

tzetziani

frustulum primo putaveram, postmodo in E invenirem. Reputandum ergo est rationem, quae glossis cum Tzetzae commentarii partibus similibus intercedit, inversam esse posse: Tzetzes etiam glossis veteribus usus esse videtur, ut ex iis commentarios suos, imprimis paraphrasin, conflaret. Veniamus nunc ad scholia-extra-corpus. Qua in parte commentarii quam arte cum U cohaereat Cs, apparet praesertim e duabus rebus. Primum enim inter scholia maioris ambitus locum primarium obtinent ea, quae inde a vs. 947 usque ad vs. 1022 adscripta sunt. In hac parte comoediae etiam paginarum dispositio nonnihil abhorret ab ea, quam vulgo praebet U. Nam eius paginae latitudinis, quae scripturae destinata est, duas partes textus occupat, iuxta quem tertia pars, quae restat, illorum scholiorum columnae reservata est 5 (v. imaginem alteram in fine fasc. II). Si autem codicis Cs folia, ubi haec pars comoediae invenitur, in-

spicis, in dispositionem consimilem incidis; nisi quod in hoc codice neque, !) 2) *) *)

Cf. etiam gl. 48c, quae primo aspectu vix dividi posse videtur. Cf. e.g. gll. 616d, 726. Glossae-Cs in U non occurrentes perpaucae sunt (quinque, ni fallor). Id quod etiam eo firmatur, quod U nonnulla bis exhibet, e.g. gl. 913d — glossae 913a pars prior; gl. 1130c = scholii 1130a pars prior. Ne tamen putaveris Cs unius tantum generis (tzetzianas sc. )continere glossas. Immo iam antequam in codicis U prototypo aucta est, diversae indolis erat illa massa. Veteres sunt e.g. gl. 875f pars pr., 268d pars pr. Ubi, ut in his glossis et in gl. 48c, duae partes arte coniunctae sunt (οὐδὲ; ἐξ οὗ), praestat eas ita relinquere, ut in U occurrunt; ubi tamen diversae interpretationes coacervatae tantum sunt (i.e. sine copula occurrunt), eas dividere licet mea quidem sententia; id quod, ubi necesse mihi videbatur, etiam feci. *5) Quam ob rem ea in app. crit. siglo ,,col." indicavi,

CXXVI

ut in U, textus identidem intermittitur, ut corporis pars exhibeatur, neque praeter textum scholiorumque columnam etiam margo reservatur, ubi alia annotari possint, sed talia scholia ipsum marginem occupant ἢ). In parte memorata — immo iam paulo antea; primum enim est sch. 886 — praeterea plura scholia in mrg., fast., calc. occurrunt, quae una cum scholiis-col. separatum quoddam scholiorum corpus constituere videntur. Id quod ex eo colligo, quod etiam in codice Estensi « U 5.10 (E) postea ?) addita sunt, maxima saltem ex parte. Etiam in Rs magna pars eorum invenitur. Nonnullis tzetzianis exceptis (sc. sch. 965f, 1013c, scholium de stultis famosis post sch. 1022b), quae E* omittit, vetera esse videntur. Primo vero aspectu scholii 920a partem ulteriorem e corpore tzetziano excerptam esse putes; at cf. quae supra de talibus glossis dixi. Ad maximum nonnulla eorum a Tzetza leviter retractata esse possunt mea quidem sententia (cf. etiam infra p. CX XVII ann. 1). Praeterea ea corporis tzetziani fragmenta, quae tamquam scholia separata in Cs occurrunt, uno tantum excepto (sch. 1237a) 3) in U iterantur in mrg., fast., calc. Ubi in talibus fragmentis bis in U occurrentibus lectiocorp. U dissentit a lectione-mrg. (fast., calc.) U, Cs cum mrg. (fast., calc.) U consentit (cf. e.g. sch. 621a). Praeter fragmenta (sive scholia sive glossae) e corpore, ut videtur, excerpta etiam scholia (vel glossae) occurrunt, ubi commentarii tzetziani pars in brevius redacta, e.g. gl. 81b, sch. 875d 4), aut alia forma (non vero brevior, immo nonnumquam plenior) exhibetur; quorum optimum exemplum habes sch. 278; cf. etiam gll. 536, 566d. Porro incidimus in scholia, quae, etsi in corpore non occurrunt, indolem tamen tzetzianam plus minusve prae se ferunt. Nota e.g. sch. 335b (ὁ ἀλιτήριος), 1074 (τῶν κρατούντων τὴν κώπην ἀργὴν, cf. supra p. L), 153b (cf. sch. 8184). Fortasse etiam Tzetzae est historia, quam sch. 186 praebet, quamquam brevior est quam historiae tzetzianae esse solent; nec non et sch. 297a et 396b, ubi sensum nimis reconditum subodorari sibi videtur scholiasta (cf. supra p. L). Quid de his iudicandum? Supra e Chis demonstratum est, quod ad Ranas attinet, nos ne sic quidem, si Amb ex U ἢ) Quam ob rem haec scholia-Cs in app. crit. siglo ,,mrg."' indicavi. *) Id quod, etsi m! exarata sunt, apparet tamen e locis, quos occupant, ex atramento atriore, ex littera rubra initiali non appicta. Ubi illa affero, siglo ,, E*'' ea designo. Notandum est E* ea omisisse, quae in E iam in corpus scholiorum (licet alia forma nonnunquam)

recepta essent.

*) Monendum vero est fortasse nonnulla scholia tzetziana (et alia?) interiisse in Cs, cuius margines temporum iniquitate graviter lacerati sunt (cf. supra p. LX). *) Fortasse etiam sch. 518b; nisi forte hoc sch. vet. est, quo Tz usus est in sch. 518a init.

CXXVII

supplemus, corpus tzetzianum in integrum restituere posse. Id etiam in Nubibus fortasse valet !). Praeter tzetziana et vetera inter scholia-extra-corpus

et glossas, quae

exhibent UCs, etiam alia sunt et quidem pleraque incertae originis — Eustathio vero attribuere ausim sch. 616b — et ex parte inferioris pretii. E.g. e rebus, quas vetera aut tzetziana memorant, male perceptis stultissime conflata

sunt sch. 332b, 559a,

sunt 1195a, 1205a. Fortasse commentarii

1273b;

Rec. 1I

up

t vet. al.

Pus

N al.)

glossas, quales

tzetziani ad Nubes historia haec fere fuit:

Rec.1 vet. ἢ

ut taceam

exc.

Pd q (mutil.)

|

gl

0 pra: Amb

Barb

bicol *)

1) Fieri etiam potest, ut Tz iam prius — iuvenili fortasse aetate — commentarium breviorem ad Nubes confecerit eiusdem fere indolis atque comm. in Aves (cf. etiam comm. I in Plutum), cuius pars praecipua sunt sch. vetera leviter aut omnino non retractata (cf. supra pag. XCVIII), illiusque reliquias in UCs translatas esse, At haec mera coniectura. 2) et 3) Fieri potest, ut iam in ipsius Tzetzae codicem vetera et alia scholia non tzetziana recepta fuerint. *)

In huius codicis, in quo textus binis columnis exaratus erat, scholiis transfe-

rendis errores sunt commissi, quales in app. init. memoravi. *) U vestigia non exhibet, e quibus verisimile esse. Ergo iam in eius prototypum (p) diversis ginis scholia et glossae, quorum iustum ordinem cf. e.g. glossae 206a—206d.

crit. ad sch. 439a med. et sch. 746 fiat eum non uno tenore descriptum temporibus illata sunt diversae orinon satis perspexit codicis U scriba,

CXXVIII

Denique pauca animadvertere velim de recensionibus scholiorum veterum a Tzetza adhibitis. Tzetzes enim etiam ubi scholium vetus non ipsis verbis laudat — id quod nonnumquam facit, sive fontem tacens, e.g. sch. 776a, sive expressis verbis

eum

memorans,

e.g.

sch.

891a



sed

retractat,

tamen

saepius

dictionis genuinae vestigia multa relinquit. Ita fit, ut observare possimus, quanam recensione usus sit. Apparet autem diversas eum nosse. Cuius rei exemplum dilucidum invenies sch. 966a !). Ubi praebet quae e Db nota non sunt, saepius fides eius comprobatur Suidae lexico, e.g. sch. 396a, 398a (hist. prior. part. med.). Praesertim tamen animum advertere velim in vestigia permulta eius recensionis, quam $ littera indicavit Zacher (p. 662). Cuius classis codex primarius (©) ad Nubium partem maiorem (inter vss. 50 et 1170 fere) nullum praebet scholium. Attamen a Zurettio (cf. Analecta, p. 35 sqq.) repertus — verumtamen abinde a viris doctis neglectus ?) — est codex maioris etiam momenti quam © (etiam Aves et Acharnenses cum scholiis continet), qui ad Nubes scholia uberrima exhibet. Est autem cod. Estensis α U 5.10 (olim III D 8). Cum Su. etiam hic codex non raro consentit ὃ). Talem codicem Tzetzam nosse quavis fere pagina apparebit. E.g. scholia heliodorea ad nostram fabulam hucusque magna ex parte ignota, quae E exhibet, etiam in Tzetzae commentario ex parte laudantur (e.g. sch. 477a fin., 563a fin.) vel etiam egregie emendantur (sch. 457a) aut saltem indicantur (e.g. sch. 1102a). Ad Tzetzae vetera laudantis fontes investigandos perutilis mihi fuit hic codex. Sed fusius de his rebus disputare non huius loci est. In veterum scholiorum editione ad eas reverti nobis propositum est. D. HoLWwERDA. !| De rec.-R vestigiis vide e.g. sch. 1051a. 2) White eum adhibuit in scholiis ad Aves edendis. In fragmentis vero heliodoreis edendis (Verse, p. 396 sqq.) in Acharnensibus tantum eo usus est. *) Cf. praeterea quae scripsi in disputatiuncula De novo Chamaeleontis studiorum testimonio, Mnem. S. IV, Vol. V, 1952, p. 228 sqq.

IN

PLUTUM

᾿

ARGUMENTUM ὙΠΟΘΕΣΙΣ

MAOTTOT.

"APIETO®ANEIOT IIAOYTOY ὝΠΟΘΕΣΙΣ.

Χρεμύλος τις ὧν πρεσβύτης πένης καὶ

ἔχων

υἱόν,

κατανοήσας

ὡς

οἱ

φαῦλοι τῶν ἀνθρώπων τὸ τηνικαῦτα εὖ πράττουσιν, οἱ δὲ χρηστοὶ ἀτυχοῦσιν, ἀφικνεῖται ἐς ϑεοῦ, χρησόμενος πότερον τὸν παῖδα σωφρόνως ἀναϑρέψει καὶ ὅμοιον ἑαυτοῦ τοῖς τρόποις διδάξειεν -- ἦν γὰρ αὐτὸς χρηστός -- ἣ φαῦλον, ὡς τῶν φαύλων τότε εὖ πραττόντων. ἐλθὼν οὖν εἰς τὸ μαντεῖον, περὲ μὲν ὧν ἤρετο οὐδὲν ἤχουσε, προστάττει δὲ αὐτὸν ἐν τῷ ἐξιέναι,

ὃν ἂν καϑέξει

Χρεμύλος τις ἀνὴρ δίκαιος, à ἦν xal υἱός, ἐπεὶ δικαίως ζῶν αὐτὸς μὲν ἐνδεῶς εἶχεν ὡς καὶ οἱ λοιποὶ

15

πρῶτον, κα-

δ᾽

τασχεῖν. ὀπτάνεται γοῦν αὐτῷ Πλοῦτὸς τυφλός, καὶ ἀχκολουϑεῖ τούτῳ, καὶ τὰ λοιπά.

Arc.: U | 5) ἔχων: sch. Db, ἔχω

οὗτος

αὐτῷ"



Πλοῦτος



ἠχολούϑει

ἐρωτήσας δὲ καὶ γνοὺς ὡς ὁ

Πλοῦτός 20

U || 10) ἀναϑρέψει: U cum V perperam (cf. Proleg.), ἀναϑρέψεις sch. Db ||

τῶν χρηστῶν, εὐτύχουν δὲ σκαιοὶ καὶ κακότροποι ἄνθρωποι, μετὰ Καρίωνος δούλου ἀφικνεῖται χρησόμενος πῶς τὸν υἱὸν ἐκπαιδεύσοι, ἄρα κοσμίως ὥσπερ ἐκεῖνος 7] κακοτρόπως, ὡς εὐτυχοίη. ἐχρήσϑη δὲ αὐτῷ οὐδὲν περὶ τοῦ υἱοῦ, ἀκολουϑεῖν δὲ ᾧ ἐντύχῃ πρώτως ἐξιὼν τοῦ ναοῦ. τυφλῷ δὲ γέροντι ἐντυχών -- ἣἧν

ἐστιν,

πείϑει

αὐτὸν

ὡς

ἀποκομίσοι εἰς ᾿Ασκληπιοῦ, συνεργοῦντος αὐτῷ καὶ χοροῦ γεωργῶν, ὧν εἷς καὶ Βλεψίδημος. βουλευομένων δὲ τούτων τὰ περὶ τῆς τοῦ Πλούτου ἰάσεως, ἔπεισιν ἡ Πενία καὶ εἴργει τοῦτο ποιεῖν, ἀποδεικνῦσα ARG.:

Amb

Lut

|| 2) ἀριστοφανείου

Πλούτου ὑπόϑεσις: Amb,

ὑπόϑεσις

πλού-

του ἀριστοφάνους mrg. Lut || 7) εὐτύχουν: Amb, εὐτυχοῦντες Lut || 10) ἐκπαι-

δεύσοι: Amb, ἐκπαιδεύσειεν Lut || ἄρα: Amb, ἄρα Lut || 12) ἐχρήσϑη: Amb Lut, ἀπεκαλύφθη mrg. Amb || dt: Amb, δ᾽ Lut || 17) δ: Amb, om. Lut || 19) ἀποxouíco:: Amb, ἀποχομίσει Lut || 21) βουλευομένων:

ARc.:

Db 323b

10 sqq. ||

Koster c.s., Aristophanem, I.

9

Amb,

βουλομένων

Lut ||

IN

PLUTUM

ῥητορικῶς δαιμονίως πλοῦτον τὴν πενίαν ὑπάρχειν καὶ δότειραν παντὸς ἀγαϑοῦ, καὶ συμφέρον εἶναι ταύτην ὑπάρχειν τῷ βίῳ. οἱ δὲ μὴ φροντίσαντες ταύτης ἄγουσιν εἰς ᾿Ασκληπιοῦ τὸν Πλοῦτον. ob καὶ βλέψαντος, πάντες μὲν χρηστοὶ καὶ δίκαιοι χαίρουσι, σὺν οἷς καὶ νέος τις πένης, 10

15

μᾶλλον δὲ ἐνδεῆς, χρηστὸς μὲν τὸν τρόπον, διὰ δὲ τὴν ἔνδειαν ὑπουργῶν ὑπουργίαν νυχτερινὴν τριπεμπέλῳ γραΐ. οὗτος καὶ σύμπαντες οἱ χρηστοὶ χαίρουσι καὶ τῷ Πλούτῳ ἀναϑήματα φέρουσιν, οἱ πονηροὶ δὲ καὶ cuxoφάνται, μεϑ᾽ ὧν καὶ N γραῦς, ἀλγύνονται καὶ κατηγοροῦσι. καὶ τέλος εἰς τὸν τῆς ᾿Αϑηνᾶς ὀπισϑόδο-

20

μὸν εἰκόνισμα τοῦ Πλούτου ἀφιεροῦσι μετὰ φανῶν καὶ λαμπάδων καὶ λαμπροτάτης πομπῆς, τῆς γραὸς ἐπὶ τῆς ἑαυτῆς κορυφῆς τὴν καϑιερωτικὴν χύτραν φερούσης, ὡς ὑποσχομένου Χρεμύλου καὶ τῶν λοιπῶν, «ὡς,»

25

30

εἰ δράσειε

ταῦτα,

ὁ νεανίας

αὐτῇ πάλιν δρομήσοι ἑσπέριος. οὗτος μὲν ὁ νοῦς ὁ τοῦ δράματος. προλογέζει δὲ ὁ δοῦλος Καρίων μετ᾽ ἐξέλευσιν τὴν ἐκ τοῦ μαντείου τὸν δεσπότην ὁρῶν ἀκολουθοῦντα τυφλῷ καὶ ὁδηYa κεχρημένον ἐκείνῳ καὶ δυσφορῶν διὰ τοῦτο χαὶ ταλανίζων

τὸ δοῦλον

γενέσϑαι. 3) συμφέρον: Amb, συμφέρειν Lut || 7) xxi: Lut, om. Amb || 24) ὡς: addidi || νεανίας: Amb, νεανίσκος Lut || 25) δρομήσοι: Amb, δρομήσει Lut ||

26) alt. ὁ: Amb,

om.

γενέσθαι sequitur

in Lut apollinci tri-

podis

historia,

Amb

exhibet ||

quam

Lut !| 32) post in

sch.

ad

v. 9

IN

PLUTUM

3

INDEX PERSONARUM TA ΤΟΥ͂

ΔΡΆΜΑΤΟΣ

ΠΡΟΣΩΠΑ.

Καρίων οἰκέτης. Χρεμύλος δεσπότης. Πλοῦτος. Χορὸς ἀγροίκων. Βλεψίδημος. Πενία. Γυνὴ Χρεμύλου. ᾿Ανὴρ δίκαιος. Ἕτερος ἀνήρ. Συκοφάντης. Γραῦς sn φίλη τοῦ μειραχίου. Νεανίας. Ἑρμῆς ϑεός. ᾿ἱερεὺς Διός.

SCHOLIA ’APIESTOPANOTZ TOY

ΠΛΟΥ͂ΤΟΣ

ZOQ$QTATOY TZETZOY 'EEHTHZIZ ΕΙΣ TON "APIZTOOANHN.

la. ὁ ϑεράπων δυσφορεῖ, τοῦ δεσπότου ἑπομένου τυφλῷ ἀνδρί" οὕτω δὲ «τοῦ» “ac” πέπλεκται ἢ διάνοια᾽ τὸ γὰρ ac” ἐνταῦϑα δηλωτικόν ἐστιν ἐπιτάσεως᾽ δύο γὰρ δηλοῖ τὸ ac”, τὸ κατ᾽ ἐπίτασιν καὶ τὸ ϑαυμαστικόν. ἅπαν δὲ οὐ διὰ τὴν τύχην, ἀλλὰ διὰ τὸ ἐπαχϑὲς τῶν δεσποτῶν. 10. ἀργαλέον: χαλεπόν, δύσκολον, δυσάρεστον᾽ εἴρηται δὲ παρὰ τὸ ΙνΌ. PERs.:

U Amb

Lut

|| 3)

10

la. ὡς ἀργαλέον ((πρᾶγμ᾽ ἐστὶν)): ὁ ϑεράπων δυσφορεῖ, τοῦ δεσπότου ἑπομένου τυφλῷ ἀνδρί. τὸ "óc" πολλὰ σημαίνει" νῦν δὲ ἀντὶ τοῦ ''Alxv" κεῖται, ἀλλαχοῦ παραβολὴν καὶ ὁμοίωσιν δηλοῖ: καὶ ἕτερα τριάκοντα ἔχει σημαινόμενα.

15

Ib. ἀργαλέον: ((τὸ)) ἐργῶδες καὶ χαλεπόν' ἔργον γὰρ παρὰ τοῖς

20

Καρίων οἰκέτης: U Amb, θεράπων καρίων Lut ||

3—5) Χορὸς... Διός: U Amb, βλεψίδημος. γυνὴ χρεμύλου. γραῦς καὶ ἱερεὺς διός Lut || Tırurus.

TrrULUs. 7—9) U || la: {{12) τοῦ: addidi cl. sch. Db || 1b: U || 20) δυσάpeorov: scripsi (cf. Hesch. δυσάρεστος"

δυσχερής), 8u * * * U ||

1a. 10--11) 8... ἀνδρί: Db 324a 27. Rt 1, 1 || 12 qq.) cf. Db 324a 23 sqq. |l 1b. 19 sqq.) cf. Db 324a 28 sqq. Tz sch.

Hes. Op. 92.227 (p. 88, 8. 142, 14.). Su.

I 339, 29 sqq. || 19—p. 4, 2) χαλεπόν... ἀργαλέον: Rt 1, 1||19) Et. M. 135, 17. Lex.

πενία.

ἄδικος.

δίκαιος.

χορὸς ἀγροίκων.

6) U Lut

la: AmbLut || 10sq.) πρᾶγμ᾽ ἐστὶν: Lut, om. Amb || 1b: Amb Lut || 19) τὸ: Lut, om. Amb ||

4

IN

PLUTUM

ἄλγος “᾿ἀλγαλέον᾽᾽ καὶ κατὰ τροπὴν τοῦ À εἰς p '"'ápyoAÉov"- ἢ ἔργον παρὰ τοῖς παλαιοῖς τὸ δυσχερές, Ex τούτου παράγωγον τὸ “ἰἀργαλέον᾽᾽, ὡς

ἀπὸ

τοῦ

᾿᾿ἔπω᾽᾽

πάλαι τὸ δυσχερὲς ἐκαλεῖτο. ἣ “ἀργαλέον᾽᾽ τὸ λυπηρόν" ἀπὸ τοῦ

ἄλγος

“᾿ἀλγαλέον᾽᾽

τροπῇ

τοῦ



εἰς Top.

᾿᾿ἀπύω᾽".

δ

“Ζεὺς δ᾽ ἐπεὶ οὖν Τρῶάς τε καὶ "Ἕκτορα

lc. πρᾶγμα: ἀλλαχοῦ μὲν καὶ αὐτὸ ὥσπερ τὸ ἔργον τὴν δυσχέρειαν σημαίνει, νῦν δὲ τὸ ἐν τῇ συνηϑείᾳ λεγόμενον ὑπάρχον πρᾶγμα καὶ τὴν ἐργασίαν αὐτοῦ. 14. ὦ Ζεῦ καὶ ϑεοί: τὸ σχῆμα τοῦτο χαὶ ὁ ποιητικὸς τρόπος καλεῖται ὑπεροχὴ καὶ ἐξοχὴ καὶ εἴ τι

[νηυσὶ πέλασσε᾽᾽.

τοιοῦτον. σὺν γὰρ τοῖς λοιποῖς ϑεοῖς

10 Ἰς. ὦ Ζεῦ: τὸν Δία παρέλαβε κατ᾽ ἐξοχὴν τῶν ἄλλων ϑεῶν ὡς τὸ

X&xtt γὰρ τὸν Ἕκτορα ὀνομάζων κατ᾽ ἐξοχὴν παρείληπται.

15

καὶ

τὸν

τούτων

φησὶν

ὑπερέχοντα

Δία, ὡς "Oyunpoc: * δ “ἢ 20

Πατρόκλῳ καὶ οἷς ἑτάροισι", πάντων Δαναῶν xal ᾿Αγαμέμνονος᾽᾽, Ἰρῷάς τε καὶ "Exropa",

καὶ τὰ ϑεῖα δὲ Λόγια᾽

“εἴπατε τοῖς

μαϑηταῖς καὶ τῷ Iléroo": ἀλλ᾽ ἐνταῦϑα ὁ Πέτρος καὶ ὡς ὑπέροχος τῶν μαϑητῶν παρελήφϑη τῇ ῥήσει, χαὶ ἵνα μὴ ἀνιῷτο ὡς ἀπαρνησά4) παράγωγον: sch. Db, παράγων U, rapayaysvSu.||1c:U, in fast. m* Barb||

11) Im.: U, om. Barb || 16) παρείληπται: U Barb, παρείληφε

sch. Db

||

1)

πάλαι:

Amb,

παλαιοῖς

Lut

||

2) λυπηρόν: Amb, λυπρόν Lut || 3 sq.) τοῦ

ἃ εἰς τὸ p: Lut, τοῦ p εἰς τὸ X Amb || 1c: Amb Lut || 1d: Amb Lut || 11) (σημείωσαι σχῆμα ἔξοχον mrg. m* Amb)

||

Seg. p. XXII a 16. Sch. Hom A 471.Zon.

ld. 17 et 18) utrumque Homeri locum frustra perquisivi; cf. tamen Σ

4, 4) εἴρηται... ἀργαλέον: Et. M. 1.1. 538,

102 et A 90 || 19) Hom. N 1. 129. O 42 || 20) Ev. Marc. 16, ? ||

286. Eust. 826, 39. 1684, 62|| p.3, 19—p. 42 (Herdn. Gr. Gr. III 2, 375,

30 sq.).

Cramer À. O. I 26, 24 (cf. 59, 16). Et. Gud. 184, 15 de St. Zon. 1.l. Mosch. sch. Hes. Op. 480, p. 248, 28. Eust.

1322, 35 || 3) δυσχερές: Eust. 519, 33. Hesch.

|| 1c:

Db

324

a

Rt1,1]|| 13 Hom. N 1 ἢ

41

sqq.

Cf.

IN

PLUTUM

10

2a. χαλεποῦ ὄντος τοῦ ὑπηρετεῖν, χαλεπώτερον γίνεται, ἐὰν καὶ ἀνοήτῳ δεσπότῃ τις ὑπηρετῇ. 2b. δοῦλον γενέσϑαι: τὸ ὅλον οὐ πρὸς τὴν τύχην ἐστίν" οὐ γὰρ ὅτι δοῦλός ἐστι λυπεῖται, ἀλλὰ πρὸς τὴν διαφορὰν τῶν κεκτημένων ἔϑηχε τὸ “παραφρονοῦντος.

15

20

5

μενος el οὐκ ἐμνήσϑη αὐτοῦ. οὐδὲν δὲ ἐπιλείψιμον 7) δυσχερὲς ἢ ἀσαφὲς τὸ παρὸν ἔχει δρᾶμα, εἰ μή που αὐτὸ βούλει πάνυ σαφηνίζειν ἐμὲ καί τινα μὲν ψευδῇ τῶν σχολιογράφων ἐκξέειν 7| ἄκαιρα, τινὰ δὲ καὶ τῆς ἐμῆς Πολυμνίας τιϑέναι σοι καὶ νοῦν καὶ μέτρα γράφειν καὶ σύνταξιν καὶ πλέον τὴν τῶν βιβλογράφων καϑαίperv φαυλίαν.

2. δοῦλον γενέσϑαι: δυσφορῶν ὁ δοῦλος Καρίων τῷ βλέπειν τὸν ἑαυτοῦ δεσπότην Χρεμύλον τυφλῷ ἀκολουϑοῦντα, ὃς ὑπῆρχεν ὁ Πλοῦτος, ᾿ἱχαλεπόν, φησίν, ἐστὶ τὸ δοῦλον γενέσϑαι, ἐς πλέον δὲ τὸ γενέσϑαι δοῦλον δεσπότου ἀφραίνοντος. εἰπὼν γὰρ τὰ συμφέροντα, ἣν μὴ καὶ τῷ δεσπότῃ αὐτοῦ δόξωσιν ἀρεστά, μαστιγοῦται. ἣ τύχη γὰρ οὐκ ἐᾷ τοὺς δούλους δεσπόζειν

25

2a: U || 2b: U Matr|| 15) pr. o5: Matr, om. U || 17) τὸ: U Matr, καὶ sch. Db ||

τῶν

οἰχείων σωμάτων καὶ ἑαυτῶν, τῷ δὲ δεσπότῃ δέδωκε τὴν ἐξουσίαν τῶν δούλων σωμάτων᾽. 2) ἐπιλείψιμον: Lut,

(ex ἐπιλήψιμον})

Amb || δυσχερὲς ἣ ἀσαφὲς: Amb, ἀσαφὲς ἢ δυσχερὲς Lut || 3) που: Amb, ro Lut || 7 sq.) xal μέτρα γράφειν καὶ: Amb, τὲ

μεταγράφειν τὸ Lut || 2: Amb Lut || 14) Im.: Amb, om. Lut || 16) ἑαυτοῦ: Amb, αὐτοῦ Lut || 17) ὑπῆρχεν: Amb,

ἣν Lut [| 18) ἐστὶ: Amb, om. Lut | 19)

ἐς: Amb,

καὶ Lut

|| 25—27)

σωμάτων: Amb, om. Lut ||

2a: Db 324b 4 sqq. || 2b: Db 324b 14 sqq. ||

καὶ...

6

IN

PLUTUM

Ja. ϑεράπων: παραχρηστικῶς νῦν ὁ δοῦλος" κυρίως γὰρ ϑεράπων

3a. «δοῦλος» ἀπὸ τοῦ μετὰ δέους

λάειν ἤγουν βλέπειν' δεσπότης ὁ τοῦ δέους ποιητής.

ὁ κόλαξ καὶ πᾶς ϑεραπεύων᾽ δοῦλος

δὲ λέγεται ὅτι μετὰ δέους λάει καὶ βλέπει, δεσπότης ὡς δέους ποιητικός. 3b. λέξας

τύχῃ:

ἀντὶ τοῦ

᾿'λέ-

En” ἀττικῶς" ἣ τὸ “᾿τύχῃ᾽ ἔχει ἔμφασιν, ἀντὶ τοῦ "'ruyaloc πως λέγουσιν οἱ δοῦλοι λόγους xaAoUg οὐ γὰρ ἀπὸ μαϑήσεως διδάσκονται τὸ λέγειν καλῶς. 3c. ἢ ἐὰν γὰρ τύχῃ λέξας τὰ βέλτιστα" ἀντὶ τοῦ “ἱλέξγ᾽᾽, ἢ ἐὰν γὰρλέξας τὰ βέλτιστα v0 xv ἤγουν “'τυχαίως᾽᾿. “βέλτιστος παρὰ τὸ βέλλω, ὅϑεν καὶ βαλὴ καὶ βέλος γίνεται" ῥηματικὸν ὄνομα τὸ ""Bertóc", καὶ τὸ συγκριτικὸν ᾿᾿'βέλτερος᾽᾽" “ἀπολέσϑαι

ἕνα

χρόνον

βέλτερον ἠὲ [βιῶναι᾽".

10

15

3b. λέξας τύχῃ: ἀντὶ τοῦ "An ἀττικῶς" οἱ γὰρ ᾿Αττικοὶ ταῖς μετοχαῖς ἀντὶ ῥημάτων χρῶνται, ὡς τὸ “κρύψαντες γὰρ ἔχουσι᾽᾽ ἀντὶ τοῦ ᾿'κεκρύφασιν᾽᾽, xai μέρη λόγου κατὰ περίσσειαν τιϑέασιν, ὡς ((£v)) τούτοις xal ((ἐν)} τῷ “παίζεις Exwv”, “ob μὰ τοὺς ϑεούς᾽᾽ καὶ ἑτέροις μυρίοις.

20

ὁ δεύτερος τύπος ᾿᾿'βελτίων βέλτιστος᾽᾽. αὐτὸ μὲν τὸ εἶναί τινα δοῦλον λίαν ἐστὶ πικρὸν καὶ ἐπώδυνον" εἰ δὲ καὶ παραφρονοῦντος δεσπότου ἐστί

τις

δοῦλος,

τοῦτο

τῶν

*"**

25

5. μετέχειν: πρὸς τὸ ποιητικόν᾽ “ἥμισυ

γάρ

«τ

ἀρετῆς

«ἀποαίνυταῦν

[εὐρύοπα Ζεὺς

3a: mrg. U ||1) δοῦλος: addidi |] 3b: U || 3c: in calce βέλτερος U plius charta 5: U || 27)

addidi |

U || 19) βέλτερον: Hom., || 25) post τῶν nihil amrescissa hodie legi potest || τ᾽ et ἀποαίνυται: ex Hom.

3b. 6 sq.) λέξῃ: Db 324b 24. Rt 2, 3 || 3c. 19) Hom. O 511 βέλτερον ἣ ἀπολέσϑαι Eva χρόνον ἠὲ βιῶναι Tzetzes e memoria, ut solitus est, perverse lauda-

vit || 5: Db 324 b 31 sqq. Cf. Rt 2, 5 || 27 sq.) Hom. p 322 ||

3a: Amb Lut || 1—3) ϑεράπων... ϑεραπεύων: post Ll 15 μυρίοις habet

Lut || 3) ϑεραπεύων: Amb, ϑεράπων Lut || 4) δὲ: Amb, om. Lut || 3b: Amb

Lut || 13) ἐν utrob.: Lut, om. Amb ||

3b. 10) Hes. Op. 42 || 14) παίζεις ἔχων: Theocr. XIV 8. Ps. Luc. Icarom. 24 || οὐ μὰ τοὺς ϑεούς: cf. ex. g. Dem. 25, 85

etc. ||

IN

ἀνέρος

EDT

ἄν

μιν

κατὰ

τί γὰρ ἑαυτῷ ποιεῖν λων

xaxdv μεῖζον τοῦ τὰ ἐναντία διαπράττεσϑαί τινα, ἐν τῷ μὴ ἃ βούλεταί τις καὶ τῆς τῶν ἀφροσύνης ἀνέχεσϑαι;

PLUTUM

δούλιον ἦμαρ [ἔλῃσι᾽".

$

10

15

Ba. καὶ ταῦτα μὲν τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον. ἔστι δὲ τὸ σχῆμα ἀποϑετικὸν τῆς πρώτης ἐννοίας.

25

8a: Db ||

U || 22) ἐννοίας: U, διανοίας sch.

6. (τοῦ σώματος γὰρ οὐκ £&)) τὸν κύριον: σώματος κύριον νῦν τὸν δοῦλόν qnot αὐτὸς γὰρ ἕκαστος ἔχει τὸ οἰκεῖον σῶμα καὶ ἔστι δεσπότης ἑαυτοῦ, οἱ δοῦλοι δὲ τῶν ἑαυτῶν σωμάτων κῦρος καὶ ἐξουσίαν οὐκ ἔχουσιν ἀλλ᾽ οἱ ἐωνημένοι ἤγουν οἱ δεσπόται οἱ αὐτοὺς (7) πριάμενοι καὶ ὠνησάμενοι. ““ἦγορακότες᾽᾽ δὲ οὐκ ἔστι" τὸ ἀγοράζειν γὰρ οὐ σημαίνει τὸ ὠνεῖσϑαι ἀλλὰ τὸ διατρίβειν Er’ ἀγορᾶς" ἰδιωτικῶς λέγεται καὶ ἀγοράζειν τὸ ὠνεῖσθαι. 8a. καὶ ταῦτα μὲν δὴ ταῦτα: ἀπόϑεσις τὸ σχῆμα. ὁ δὲ νοῦς οὕτως ᾿᾿ἐγὼ δὲ τῷ ᾿Απόλλωνι μέμφομαι ὅτι μετὰ τῶν ἄλλων καὶ ἰατρικῆς ἔφορος ὦν, ἀντὶ τοῦ τὸν ἐμὸν δεσπότην ἰάσασϑαι, μᾶλλον ἐξεστηκότα ((καὶ}) φρενῶν καὶ μελαγχολῶντα ἀπέπεμψεν. 3; γὰρ οὐκ ἔστι μελαγχολία τυφλῷ ἀκολουϑεῖν βλέ6: Amb; 1. 7—14 (τοῦ... δεσπόται) tantum Lut||7sq.) τοῦ.... ἐᾷ: Lut, om. Amb || 8) σώματος κύριον: Amb, om.

Lut || 12) τῶν ἑαυτῶν σωμάτων: Amb, τὰ ἑαυτῶν σώματα Lut || 14) δεσπόται: des. Lut || 82: Amb; 1. 20—p. 8, 1 (xo... ὁδηγεῖσϑαι) tantum Lut || 21 sqq.) (ὁ

νοῦς | σημείωσαι m? Amb)

σχῆμα

|| 20—21)

ἀπόϑεσιν

mrg.

8%... νοῦς: Amb,

om. Lut || 26) pr. xai: Lut, om. Amb || 8a: Db 325 a 11 sq. ||

IN

PLUTUM

rovra xxi ὑπ᾽ αὐτοῦ ὁδηγεῖσϑαι;᾽" ἀλλὰ τί τοῖς πάνυ σαφέσι μαχρηγοροίημεν καὶ τὸν νοῦν αὐτῶν ἀναπτύσσειν

8b. τῷ δὲ Λοξία: τοῦτο παραγραφὴ λέγεται" ἤτοι τῷ ᾿Απόλλωνι τῷ λοξὴν ἰὰν πέμποντι, λοξῶς γὰρ μαντεύεται ὁ ϑεός' ἣ τῷ λοξὴν πορείαν ποιουμένῳ, ὁ αὐτὸς γάρ ἐστι τῷ ἡλίῳ. ἄλλως. τῷ δὲ Λοξίᾳ: τῷ ᾿Απόλλωνι

8b. ((τῷ δὲ Λοξίᾳ") Λοξίας πραγματικῶς ὁ ᾿Απόλλων ὡς λοξὴν ἰὰν καὶ φωνὴν πέμπων fiot λοξῶς μαντευόμενος, ""Kpotco;

δὲ χινεῖται ὁ ἥλιος

Ἅλυν

διαβὰς

μεγάλην ἀρχὴν [καταλύσει

καὶ 3

τῷ λοξῶς ἰάνοντι τουτέ-

λοξῶς

WG‘

10

στι Pwvoüvri, λοξῶς γὰρ μαντεύεται ὁ 9eóg ἣ τῷ λοξὴν ἴαν τουτέστι πορείαν ποιουμένῳ, ἀπὸ τοῦ ἴημι τὸ ἔρχομαι’

ἐθέλοντες;

“τεῖχος Τριτογενεῖ ξύλινον διδοῖ εὐρύοπα [Ζεύς

καὶ 1$

διὰ τοῦ ζῳδιακοῦ κύχλου᾽ ὁ γὰρ ᾿Απόλλων εἰς τὸν ἥλιον ἀλληγορεῖται.

"d

dein

Σαλαμίς,

ἀπολεῖς δὲ σὺ τέκνα [γυναυκῶν᾽

χἄλλα μυρία, ὧν ἀποτρέχω διὰ μυρίας αἰτίας. ἀλληγορικῶς δὲ ᾿Απόλλων ὁ 20

ἥλιος

ἐξ ἑῴας xai

ὧν

Λοξίας

εἰς δύσιν

ὀρϑίως

ἀλλὰ

καλεῖται,

ὅτι

οὐκ εὐθυδρομεῖ λοξῶς

levat

καὶ

πορεύεται.

8b: U |

1) ὁδηγεῖσϑαι: des. Lut, qui scholium hoc post sch. v. 2 (supra, p. 5, 25 σωμά-

των) exhibet || 8b: Amb Lut || 5) 1m.: Lut, Lut Scr. xal

om. Amb || Λοξίας: Amb, (ex λόξιας) || 10) καταλύσει: Lut, xavaX(supraoe) Amb || 17) κἄλλα μυρία: Lut, μυρία ἕτερα Amb || 17—18) àv...

αἰτίας: Amb, om. Lut || 18) ἀλληγορικῶς δὲ ᾿Απόλλων;: Amb, ἀπόλλων δὲ ἀλληγορι-

κῶς Lut || 20) εὐθυδρομεῖ: Amb, εὐϑυδρομῶν Lut || 21) ἵεται: Amb, (ex ἵεται) Lut || 8b. 6sqq.)

cf. Db 325a

14 sqq.

2 sq., 8. Su. III 282, 7 sqq. ||

Rt

8b. 9) Aristot. Rhet. III 5, 1407 a 38 (Hendess p. 61 n. 96). Cf. Hdt. 1 53. 9]. Psell. ed. Bidez, Catal. Mss. Alchim. Gr. VI 200, 27 sq. || 12) Hdt. VII 141 (Hendess p. 67 n. 112, 6). Cf. Psell. 1.1.

Tricl. in Aesch. Pers. p. 28, 21 Massa Positano. Tz sch. Lyc.1418.1432 (p.386, 28 sq. 391, 6 sqq.). Exeg. Il. XIII 20. Db 69a 29 || 15) Hdt. VII 142 (Hendess P. 68n. 112, 11). Cf. Tz L1. Db 69 a 33 ||

IN

PLUTUM

9a. ὃςϑεσπιῳ δεῖ: ἐτραγικεύσατο τῇ τέχνῃ. ὁ γὰρ Πύϑιος ἐπὶ τρίποδος χαϑήωενος χρησμῳδεῖ, καλεῖται δὲ τὸ μέρος, ἐν ᾧ κάϑηται, ὄλμος. 9b. τρίποδι χρᾶται ὁ ᾿Απόλλων μαντευόμενος᾽

9. ((6:)) ϑεσπιῳ δεῖ: ((ἀντὶ τοῦ}) χρησμολογεῖ, ((τὰ τῶν

9a: U || 9b: U || 8) καὶ τὰ πρὸ ἐόντα:

τριῶν

τρίπους

ὡς εἰδότι

xpóvov,))

**zá τ' ἐόντα τά τ' ἐσσόμενα πρό τ’ ἐόντα᾽".

10

διὰ τοὺς τρεῖς καιρούς, τὸν ἐνεστῶτα,

τὸν παρεληλυϑότα καὶ τὸν μέλλοντα. τινὲς δέ φασι κτήσασϑαι τὸν τρίποδα οὕτως. ἁλιεῖς μισϑῷ βῶλον ἔρριπτον ἵνα τὸ ἀναφερόμενον T] τοῦ ἀγοράσαντὸς τὸν βῶλον. ἠγόρασαν οὖν τινες"

ϑεσμολογεῖ.

ἀνάκειται τῷ ᾿Απόλλωνι

διὰ τὰς τρεῖς ταύτας

τάξεις φησί, διὰ τὰ ἐόντα, τὰ ἐσόμενα καὶ τὰ μέλλοντα «καὶ τὰ πρὸ ἐόντα». τριῶν οὐσῶν τῶν τεχνῶν τοῦ ϑεοῦ, δύο ἐμνήσϑη, ἰατρικῆς καὶ μαντικῆς, μουσικῆς δὲ οὔ, ὡς μὴ χρείαν ἐχούans πρὸς τὸ παρόν. ἄλλως. τρίποδι χρᾶται ὁ ᾿Απόλλων μαντευόμενος

9

16

χρυσοῦς δὲ τρίπους ἀφ᾽ ἱστορίας τῆσδε: ἁλιεῖς Μιλήσιοι βόλον ἐκ ϑαλάσσης ἐξεῦλχκον ἰχϑύων, Κῷοι δὲ διερχόμενοι τὸ ἀναχϑησόμενον ὠνοῦνται εἰς τύχην. ἀνήχϑη ((δὲ)) χρυσοῦς τρίπους ἀλλ᾽ οὐκ ἰχϑύες. οὗ φανέντος καὶ φιλονεικούντων Κῴων καὶ Μιλησίων περὶ αὐτοῦ, βαρὺν ἣ Μίλητος συρρήγνυσι πόλεμὸν — ἁρμοδιαίτατον γὰρ ἦν τοῦτο --xai ἡ Küc’ παίζειν χρεὼν γὰρ καὶ γελᾶν γενειάδας σχεδεκδοτούντων xal στυγούντων τὰς [βίβλους.

U || 14) καιρούς: sch. Db, κακούς U ||

9: Amb Lut || 1) ὃς: Lut, om. Amb || ἀντὶ τοῦ: Lut, om. Amb || 2) ϑεσμολογεῖ: Amb, ϑεσπιλογεῖ Lut || 4) τὰ τῶν

17 et 19) βῶλον: U cum V, βόλον sch. Db (cf. Proleg.) || 18) ἢ: U cum V, ein

τριῶν χρόνων: Lut, om. Amb || 6 sqq.) (σημείωσαι ἱστορίαν τοῦ τοῦ ἀπόλλωνος

sch. Db ||

τρίποδος c.t. ἱστορία mrg. m! Amb)

addidi || 10) &ewno®n: scripsi, ἐμνήσϑην

||

6) ἀφ᾽ ἱστορίας: Amb, ἀφ᾽ ἱστορίας τῆς ἔμπροσθεν ἐν τῷ βίβλῳ τῷδε λεχϑείσης Lut, qui historiam narrat in extremo Argumento (v. supra, p. 2d. 32n.) praeeuntibus verbis χρυσοῦς τρίπους ἀνάχειται τῷ ἀπόλλωνι ἀφ᾽ ἱστορίας τοιᾶσδε (et

mrg. ἱστορία) || 10) δὲ: Lut, om. Amb || 16)

(νόημα ἐποίησε τὸ, ἡ κῶς mrg. m?

Amb) || Κῶς: Amb, κώς Lut || 17—19) trimetros distinxi || 17) χρεὼν: Lut, χρεῶν Amb || 9a. b. 1 sqq.) cf. Db 325a 23 sqq. Rt

3, 9. Su.

II 711,

2 sq.

|| 6 sq.) cf.

Tz sch. Hes. Op. 1 (p. 23, 17) τοὺς τρεῖς χρόνους, ἐνεστῶτα παρεληλυϑότα xal μέλ-

Aovra. Fulgent. Myth. I 16 || 16 sqq.) cf. Db 325a 48 sqq. ||

9. 2) χρησμολογεῖ:cf. Su. I1 710, 31 ||

5) A 70 || 10 sqq.) cf. Diog. L. I 28. 32 sq. (Diels

Vors.

Thales A

1). 82 ||

10

IN

elta ἀνηνέχϑη τρίπους χρυσοῦς" ἐφιλονείκουν οὖν περὶ αὐτοῦ καὶ ἔλεγον ὡς "r&v τὸ ἀνιὸν ἠγοράσαμεν τῇ αὐτοῦ Toyy." ὥστε οὖν φιλονεικούντων ἔδοξαν ἐρωτῆσαι τὸν ᾿Απόλλωνα, ὁ δὲ διήτησε δοϑῆναι αὐτὸν τῷ σοφῷ. προσήγαγον οὖν αὐτὸν τοῖς ἑπτὰ σοφοῖς" ἕκαστος δὲ τούτων παρῃτεῖτο λέγων σοφὸς μὴ εἶναι. ἔδοξαν οὖν αὐτὸν ἀναϑεῖναι τῷ ᾿Απόλλωνι ὡς σοφωτάτῳ πάντων" ὅὄϑεν λόγος ἐσχηκέναι αὐτὸν τὸν τρίποδα. ἡ δὲ λέξις τὸ ϑεσπιῳδεῖν ἐτυμολογεῖται οἱονεὶ ϑεοεπάδειν. χρυσοῦς δέ ἐστιν ὁ τρίπους ὅτι μία ἣ ὕλη καὶ οἱ ἀδόμενοι χρησμοὶ τίμιοι.

PLUTUM

τρυχόμενοι δὲ τῷ πολέμῳ Kool τε καὶ Μιλήσιοι ἄμφω τινὰς στείλαντες τοῦτον ἀκούουσι τὸν χρησμόν" “ut πρότερον λήξειν νεῖκος Μερόπων καὶ [Ἰώνων, πρὶν τρίποδα χρύσειον, ὃν Ἥφαιστος βάλε

[πόντῳ, ἐκ πόλιος πέμψητε

xxi ἐς δόμον

ἀνδρὸς

[ὕκηται, 10

ὃς δεῦτε τὰ τ᾿ ὄντα τά τ᾽ ἐσσόμενα πρό

[τ᾿ ἐόντα".

πάλιν δ᾽ ἐρωτήσασι Μιλησίοις τίνι ὁ τρίπους δοϑείη, ἐχρήσϑη ταδί" "Éxyove

Μιλήτου,

τρίποδος πέρι Φοῖβον [ἐρωτᾷς,

τίς σοφίῃ

πάντων

πρῶτος, τούτου τρίποδ᾽

15

[αὐδῶ

πρώτως 20

14) ϑεοεπάδειν: corr. Zacherus, $ese-

παδεῖν U ||

οὖν

((ὁ

τρίπους))

ἐδόϑη

Θαλῇ ἐκείνου δὲ σοφώτερον ἕτερον εἶναι λέγοντος ἑαυτοῦ, κἀκείνου δὲ ἕτερον, διὰ τῶν ἑπτὰ σοφῶν ὁ τρίπους περιστρεφόμενος πάλιν εἰς τὸν Θαλῆν δευτέρως ἀνέχαμψεν᾽ ὁ δὲ τοῦτον ἀνέϑετο τῷ Διδυμαίῳ ᾿Απόλ3) τοῦτον: Amb,

τούτων Lut

|| τὸν

χρησμόν: Amb, τῶν χρησμῶν Lut || 4) Mzpórcov: (suprascr. κώων) Amb, (su-

prascr. γράφεται xcov) Lut || 10) ὄντα: Amb, ἐόντα Lut || 12) 8°: Amb, om. Lut || 13) 8e9ciz: Amb, 869% Lut || 14) Μηιλὴ-

του: Amb, φυλήτου Lut || 16) τίς: (suprascr. ὃς) Amb, ὃς τίς Lut || 18) πρώτως: Amb, πρῶτος Lut || ὁ τρίπους: Lut, om.

Amb |! 19) δὲ: Amb, om. Lut || ἕτερον: Amb, om. Lut || 24) Διδυμαίῳ: Amb, διδομένῳ Lut, Διδυμεῖ corr. Diels || 13 sq.) cf. Su. II 711,

1 ||

4 sqq.) cf. Hendess p. 59 n. 89 || 14 sq.) cf. Hendess p. 19. 58 n. 88 || 18 sqq.) cf. sch. Callim. fr. 191, 1 sqq. (Dieg. Vl 6sqq.), p. 163 Pfeiffer ||

IN

PLUTUM

11

λωνι, ἐπιγράψας τούσδε τοὺς χωλιάμβους" Θαλῆς

με τῷ μεδεῦντι Νείλεω δήμου

δίδωσι, τοῦτο δὶς λαβὼν ἀριστεῖον᾽".

οὕτω χρυσοῦς τρίπους ἦν τῷ ᾿Απόλλωνι.

10. μέμψιν δικαίαν: νέμεσις xal μέμψις διαφέρει" νέμεσις ((yxp)) 1j δικαία αἰτίασις, μέμψις δέ ποτε καὶ ἡ ἄδικος. διὰ τοῦτο προσέϑετο τὸ ""Bixatav". 114. ἰατρὸς: τῶν δυοῖν ἀρετῶν μέμνηται τοῦ ϑεοῦ κατὰ τὸ παρόν, ϑεσπιῳδίας τε χαὶ τῆς ἰατρικῆς. εὐκαίρως δὲ τὴν μνήμην τούτων ἐποιήσατο᾽ ἰατρικῆς μέν, ὅτι ἀνίατον ἔπεμψε τὸν δεσπότην καὶ τὴν μὴ προσοῦσαν αὐτῷ μελαγχολίαν περιἥψε, ϑεσπιῳδίας δὲ διὰ τὸ προσεχὲς τῆς ἐκεῖθεν ἐξόδου. τριῶν δὲ οὐσῶν τεχνῶν ὧν μετεῖχεν ὁ ϑεός, μέμνηται νῦν τῆς μαντείας καὶ ἰατρικῆς, παρῆκε δὲ τὴν μουσικὴν ὡς ἐπὶ τοῦ παρόντος μὴ χρείαν αὐτῆς ἔχων. ἣ διὰ τοῦ εἰπεῖν ᾿᾿σοφός᾽᾽ τὴν μουσικὴν αἰνίττεται᾿ πρὸς τὸ χάριεν οὖν διαβάλλει τὸν ϑεόν, ὅτι τῶν ἄλλων ἰατρὸς ὧν

10

15

20

11. ἰατρὸς καὶ μάντις, ὅτι τέσσαρες τέχναι ἀνάκεινται τῷ ᾿Απόλλωνι, τοξυκὴ μουσικὴ ἰατρικὴ μαντική᾽ τῇ μουσικῇ δὲ f) τε ποιητικὴ καὶ πᾶσαι λογικαὶ καὶ ϑυμελικαὶ περιέχονται τέχναι. πρὸς δὲ τὸ νῦν χρήσιμον τῇ κωμῳδίᾳ καὶ τὸ γελοῖον ἰατρυκὴν καὶ μαντικὴν παρέλαβεν, ἵνα διαβάλῃ 8796 τὸν ᾿Απόλλωνα ἐναντίως ἐπὶ Χρεμύλῳ χρησάμενον τῇ μαντικῇ τε καὶ ((τῇ)) ἰατρικῇ, διὰ μὲν τοῦ μαντεύματος ποιῆσας Χρεμύλον μὴ μόνον οὐκ ἐγνωκέναι τὸ μέλλον ἀλλὰ μηδὲ ἐνεστώς τε καὶ φαινόμενον, οἷον τὸν

τυφλὸν



συλλαλεῖ,

διὰ

δὲ

τῆς

3) Νείλεω: Callim., νειλέω Amb, νειλέω (ἡ suprascr. ad εἰ) Lut || 4) ἀριστεῖον: Amb Lut (qui tamen transp. ἀριστεῖον λαβών), vulg., ἀριστῇον corr. Pfeiffer ||

10: U Amb Lut || 7) Im.: Amb Lut, om. U || γὰρ: Lut, om. U Amb || 8) προσέϑετο: Amb Lut, προσέϑηκε U || δικαίαν: U Amb, δικαία Lut || 11a: U || 13) ἰατρικῆς: sch. Db, ἰατριχὴν U l| 21) post ἔχων sp. vac. U, at

11: Amb Lut || 9) (σημείωσαι mrg. m* Amb) || ὅτι: Amb, om. Lut || 17)

fort. nulla est lacuna, ut esch. Db 325

διαβάλῃ: Lut, διαβάλλη Amb || δῆϑε: scripsi, δῆϑεν Amb Lut || 19) re: Amb,

b 20 patet || 23) χαρίεν scribere nolui (v. Anim. Cr.) || διαβάλλει: scripsi cl. sch. Db, μεταβάλλει U || 114. 9 sqq.) Db 325b 11 ||

10 sqq. Rt 5,

ante μαντικῇ Lut || alt. τῇ; Lut, om. Amb || 22) τὸ: Amb, τί Lut || 3—4)

Callim.

fr.

191,

Diog. L. I 29 (Diels 1.1.) ||

76 sq.

Pf.;

12

IN

PLUTUM

οὐκ ἰάτρευσεν αὐτόν, ἐξέπεμψε δὲ κρὸς τούτῳ καὶ τῆς προσούσης αὐτῷ συνέσεώς τε καὶ σοφίας ἐστέρησεν, ἐκταράξας τῇ μαντείᾳ. τοῦτο οὖν ἔοικε λέγειν, ὅτι διὰ τῶν ἑαυτοῦ μᾶλλον ἀρετῶν ἔβλαψε τὸν δεσπότην ἥπερ ὠφέλησε, καὶ διὰ μὲν τῆς

ἰατρικῆς, ὅτι ὀφείλων καὶ νοσοῦντα αὐτὸν ἰατρεῦσαι, ὡς ὧν ἰατρός, μᾶλλον οὗτος ἐρρωμένον πεφυχότα xai ὑγιᾶ μελαγχολῶντα xal ἄφρονα ἀντὶ φρονοῦντος ἀπέπεμψεν. 9 γὰρ οὐχ ἔστιν ἀφροσύνης ἐσχάτης ὑπὸ μὴ βλέποντος ὁδηγεῖσϑαι τὸν βλέποντα;

μαντείας ἐτάραξε, διὰ δὲ τῆς ἰατρι-

διὸ

κῆς μελαγχολᾶν ἐποίησε, διὰ δὲ τῆς σοφίας, ὅ ἐστι τῆς φρονήσεως, τοῦ φρονεῖν αὐτὸν ἀφείλατο. ψεύδεται ὁ δοῦλος" οὐ γὰρ ἀλήϑειαν λέγει, ἐπεὶ ἐκεῖνος κατὰ πρόσταξιν ϑεοῦ τοῦτο πεποίηκεν.

φασιν᾽", ἤτοι "ol μὲν ἄλλοι σοφὸν αὐτὸν λέγουσιν, ἐγὼ δὲ ἀπ’ ἔργων ὧν βλέπω χρίνω τοῦτον καὶ ἄτεγνον μάντιν καὶ ἄτεχνον latpÓv".

llb.

διστακτικὸν

εἶπεν

ὥς

10

καὶ

διστακτικῶς

εἶπεν

“ὥς

JS

15

φασιν)" "ol μὲν γὰρ ἄλλοι σοφὸν αὐτὸν λέγουσιν, ἐγὼ δὲ an’ ἔργων ὧν βλέπω κχρίνω τοῦτον ἄτεχνον μάντιν καὶ ἄτεχνον latpóv". 20

14, ((ἢ)) προσῆκ᾽ αὐτῷ ποεῖν: xai ''mowiv" εἰ ἔστιν, ἄπταιστόν ἐστιν ὡς κεχηνὸς γὰρ βραχύνεται, ὡς τὸ “Ἴστρος τοιαύτας παρϑένους λοχεύεται᾽".

15a. οἱ γὰρ βλέποντες: τὸ εὔηϑες καὶ μανικὸν κατηγορεῖ τοῦ δεσπότου ἐκ τοῦ παράπαν ἐναντίου᾽ ἡγεῖσϑαι γὰρ προσήκει, οὐχ ἔπεσϑαι τυφλῷ.

25

15a. συνταχτέον- ''ol γὰρ βλέποντες ἡμεῖς τί πάσχομεν; ἡ γούμεϑα καὶ ἡγεμονευόμεϑα τοῖς Tuφλοῖς, δηλονότι ὁδηγούμεϑα ὑπὸ τῶν τυφλῶν οὐ μόνον δὲ οὗτος

2) τούτῳ: sch. Db, τοῦτο U || 11b:

11) post övras. trium fere litterarum

U || 15a: U Matr || 26) εὔηϑες: U, εὐθὲς Matr || 27) παράπαν: U, παντὸς πᾶν

Lut || 14: Amb Lut || 20) 3: Lut, om. Amb || ποεῖν: Amb, (ex ποιεῖν) Lut; in

Matr (v. Anim. Cr.) || ἐναντίου: sch. Db,

textu ποιεῖν suprascr. πὸ et signo men-

ἐναντίον U Matr ||

surae brevis Amb, c.m. Amb ** τακτέον

ποιεῖν Lut || 15a:

|| 25) ouvraxttov: scripsi, tantum legitur hodie in

Amb || 11 sq.) cf. Db 325b 36 sq. || 15a: cf. Db 325b 41 sqq. ||

14. 24) Aesch. fr. 155 N® ||

IN

13

PLUTUM

ἀκολουϑεῖ ἀλλὰ καὶ ἐμὲ προσβιάζεται". ἢ ἄλλως, καϑολικῷ λόγῳ᾽ "oil γὰρ βλέποντες ἡγούμεϑα ἣ ἡγεμόνες γινόμεϑα τοῖς τυφλοῖς, οὗτος δὲ νῦν ἀκολουϑεῖ τῷ τυφλῷ κἀμὲ προσβιάζεται", 15b. τοῖς τυφλοῖς ἡγούμεϑα: ὁδηγοὶ καὶ ἡγεμόνες γινόμεϑα τῶν τυφλῶν. ἀντίπτωσις δὲ ὁ ποιητικὸς

15b. «ἡγούμεϑα» καὶ ἡγεμονεύopev’ ἡγοῦμαι τὸ προπορεύομαι, δοτικῇ᾽ τὸ δὲ ἡγομονεύω, γενικῇ. 10

οὗτος τρόπος,

ὡς τὸ

“Αἴαντι δὲ μάλιστα δαΐφρονι ϑυμὸν ὄρινεν᾽"

ἀντὶ τοῦ “᾿Αἴαντος᾽". ἔστι δὲ ἀττικῶς. 16. κἀμὲ προσβιάζεται: τὸ σχῆμα τοῦτο καὶ ὁ ποιητικὸς τρόπος 15

καλεῖται

ἀπὸ

κοινοῦ:

ἀχολούϑως

γάρ φησι "x&p£à npooßıalerar” τὸ

δὲ

axoroudeiv”

λείπει,

ἀπὸ

κοινοῦ δὲ λαμβάνεται συννοούμενον. 17a. "xal ταῦτ᾽ ἀποκρινομέvou καὶ λαλοῦντος τοῦ τυφλοῦ οὐδὲ γρῦ᾽. ἔστι γὰρ ὅτε λαμβάνεται τοῖς ποιηταῖς N ἀπόκρισις ἀντὶ ἁπλῆς ὁμιλίας. 17b. γρύ: βραχύ. ἔστι δὲ ὄνυχος ῥύπος. τινὲς δὲ παρὰ τὸν γρυλλισμὸν 15b: U || 7) ἡγούμεϑα: addidi || 17a: U [| 17b: U Barb || 25) τὸν: Barb, τὸ

U [I

25

17. γρῦ: βραχύ τι, ἀπὸ τοῦ ἐν τοῖς ὄνυξι ῥύπου, ὃς γὙρῦ λέγεται" 7) 15b: Amb Lut || 9) (σημείωσαι ἀντίπτῶσιν in fast. m? Amb) || 11) ὄρινεν: Lut, ὥρινεν Amb || 12) ἀττικῶς: Lut, ἀττικῆ Amb || 16: Amb Lut || 14) (σημείωσαι τὸ

ἀπὸ κοινοῦ in fast. m* Amb) || 15—16) ἀχολούϑως .... προσβιάζεται: Amb, om. Lut || 17) τὸ δὲ ἀκολουθεῖν λείπει: Amb, λείπει γὰρ τὸ ἀκολουϑεῖν Lut || 18) συννοούμενον:

Amb,

om.

Lut

|| 17: Amb

Lut ||

ap.

15b: cf. Db 325b 48 sq. Moschop. Koster- Holwerda, De Eustathio I

154 || 17b: cf. Tz Hist.

IV

887 sq.

Db

65b 37 sq. 326 a 4 sqq. Rt 6, 17. Su. I 543, 27 sqq. ||

15b. 11) P 123 | 16. 17) ἀκολουϑεῖν: cf. Db 325b 54. Rt 6, 16 || 17: cf. Tz Hist, IV 887—91 ||

14

IN

PLUTUM

τουτέστι τὴν φωνὴν τῶν xolpwv' ἣ εἶδος νομίσματος" γρὺ τὸ μικρόν, ὅϑεν καὶ γρύτη, τὰ μικρὰ σγεύη. ἔστι δὲ τὸ σχῆμα παρ᾽ ὑπόνοιαν. 21. οὐγάρ με τυπτήσεις: ἔϑος εἰς ϑεοὺς ἀπιόντα στεφανοῦσϑαι καὶ ἀνεύϑυνον εἶναι. πρὸς τὸ ἔϑος οὖν

ἀνακομιζόμενοι ἐκ τοῦ μαντείου ἐστεφανηφόρουν. ἄλλως. 7, στεφανὴη-

10

φορία τοῖς εἰς ϑεὸν ἀπιοῦσι δούλοις τε καὶ ἐλευϑέροις ἰσοτίμως ἐδίδοτο,

οὐδὲν πλεονεκτήματος ἐλευϑέροις δωρουμένη, δούλοις ὀνειδίζουσα τὸ ὑποδεές.

ἔπαιξε

δὲ

τεχμήριον οὐδὲ μὴν τῆς τύχης

ἅμα

ἀπὸ τῆς τῶν χοίρων φωνῆς ἢ ἀπὸ τῶν γρυτῶν᾽ γρῦται δὲ λέγεται τὰ μικρὰ ὀστρακᾶ σκευάρια, οἷαι τῶν ἀκανϑυλλίδων αἱ ποτιστρίδες καὶ τὰ τῶν χρυσοχόων χωνάρα. 21. στέφανον ἔχοντά γε: ἐστεφανηφόρουν οἱ εἰς ϑεωρίαν ϑεῶν ἀπιόντες καὶ μαντεύματα, ἀστοὶ ξένοι ἐλεύϑεροι δοῦλοι, καὶ οὐκ ἐξῆν τινα στεφανηφόρον τοιόνδε τύψαι τῷ τότε ἢ ἄλλως ϑλίψαι: μεγάλη γὰρ τοῦτο ἐδόκει παράβασις ϑείων.

15

χαριέντως

καὶ δυσωπητικῶς.

20

23a. ἵνα μᾶλλον: ἤτοι τῆς τοῦ στεφάνου περιϑέσεως στερισκόμενος. 23b. ἵνα μᾶλλον ἀλγῇς: δεχό-

22. μὰ Δί᾽ ((ἀλλ᾽ ἀφελὼν)): οὐ μὰ Δία’ τὸ "ux" γὰρ μόριον ἀπωμοτικόν, τὸ δὲ "vi κατωμοτικόν. ὁ δὲ νοῦς" οὐ μὰ τὸν Δία οὔ σε τύψω φοροῦντα τὸν στέφανον, ἤν μελυπῇς 10, ἀλλ᾽ ἀφελὼν αὐτόν, ὅπως πλέον ἀλγῇς

τῆς στε-

τῆς

φάνου τιμῆς ἐστερημένος καὶ ἀφῃρημένος xai ὀδυνωδεστέρας τὰς πληἸὰς δεχόμενος κατὰ γυμνῆς χεφαλῆς.

χαριέντως καὶ σχο-

23. λῆρος" ((οὐ γὰρ)): ἐσχημα-

3) μικρὰ: U Barb, σμικρὰ Matr, λεπτὰ sch. Db || 21: U | 9) ἀνακομιζόμενοι:

Lut || λέγεται: Amb, λέγονται Lut || 4)

μενος

διὰ

τὰς τῶν

τὸ

γυμνῆς

πληγῶν

καταγωγὰς

καϑικνεῖσϑαι

κεφαλῆς.

23c. λῆρος:

sch. Db, ἀναγκαζόμενοι U || 12) ἰσοτίuec: sch. Db, ἰσοτίμω U || 14) δωρουμένη: sch. Db, διδομένου U 23b:

21:

|| 23a: U ||

U || 23c: U, m? Barb,

Db

326a

32 sqq.

Matr

||

|i 8 sqq.) cf.

Rt 6, 21 || 23a: cf. Db 326a 48 sq. Rt

7, 23 | 23b: Db 326a 50 sq. Rt, 7, 23 |! 23c: Db 326b 6 sqq. Kt 7, 25 |,

25

2) γρῦται: Scripsi, γρύται Amb, γρύτη ἀκανϑυλλίδων:

Amb;

(suprascr.

ἀστρα-

γαλίνων) Lut || 21: Amb Lut || 11) τῷ τότε: Amb, τωτότε Lut | 22: Amb Lutj|18) ἀλλ᾽ ἀφελὼν: Lut, om. Amb || 20) vn: Amb, vat Lut || 25) ἐστερημένος xai: Amb, om. Lut || 23: Amb Lut || 28) οὐ γὰρ: Lut, om. Amb || 22. 23 sq.) cf. Db 326a 49 sq. || 23. 28 sq.) ἐσγημχτισμένως:

Db 326b 4

||

IN

πὸν

ἤνυσε

καὶ

ὑβρίζειν

οὐκ

ἔδοξε

τισμένως εἰπὼν καὶ ὑβρίζων τὸν δεσπότην κωμικῶς καὶ γελοίως καὶ λέγων αὐτὸν “᾿ὦ λῇρος᾽ καὶ ' à λῆρε καὶ φλύαρε᾽᾽, οὐ δοκεῖ ταῦτα λέγειν ἐκείνῳ ὁ Καρίων, ἀλλ᾽ ἑαυτῷ. 25. πάνυ σφόδρα: ἐκ παραλλήλου ταὐτὸν τοῦτο τὸ σχῆμα καλεῖται.

καίπερ λυπούμενος" ἐπεὶ τὸν δεσπό-

τὴν ἔμελλεν ὑβρίζειν, εὐστόχως οὐκ εἶπε ᾿ἱληρεῖς᾽, ἀλλ᾽ ἀορίστως “λῆρος. 25. πάνυ σφόδρα: ὅτι σύνηϑες παρ᾽ ἀλλήλοις τὰ ἰσοδυναμοῦντα τίϑεσθαι" γέγονε δὲ ἐξ ἀμφοτέρων οὕτως καὶ τὸ ᾿'τυχὸν ἴσως". 27. κλεπτίστατον: τὸ σχῆμα rap’ ὑπόνοιαν. ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν “εὐνούστατον, παίζων κωμικῶς ἅμα καὶ χαριεντιζόμενος διὰ τὸ τῆς κωμῳδίας μειδιαστικόν, ἅμα δὲ καὶ τὸν οἰκέτην ποιεῖ ἀποδοχῆς τυγχάνοντα xai χλεύης παρὰ τοῦ δεσπότου" ἦν γὰρ ἐλπὶς τῷ πρώτῳ συμφώνως λεχϑήσεσϑαι καὶ τὸ δεύτερον. 7) ἀντὶ τοῦ ᾿ἱχερδαλέον καὶ auveröv” — καὶ

“Ὅμηρος ᾿᾿κλέπτε wow”, παραλογίκι

25: U || 27: U || 11) εἰπεῖν; sch. Db, U

||

14)

μειδιαστυκόν;:

sch.

Db,

μαδιαστικόν U || 17) συμφώνως: sch. Db, συμφώνω U || 29: U || 23) φησίν: scripsi, φασὶν U || 30a: U || 30b: U ||

25. 6 sq.) Db 326b 10 sq. | 27: Db 326b 22 sqq. || 19— 20) κερδαλέον... «νόῳ: cf. Rt 7, 27 || 19) κερδαλέον xxi συνετόν et 21 μυστηριακώτατον: cf. Koster Ma-

nuscrits 19]!20) Hom. A 132], 29. 2354.) ὃ τι ara:

cf. Db 326b 45. Rt 8, 29 ||

10

27. xal κλεπτίστατον: τὸ σχῇμα παρ᾽ ὑπόνοιαν. ἀκούσας γὰρ ὁ οἰκέτης εἰπόντος τοῦ δεσπότου αὐτὸν

15

((τὸν}) πιστότατον, ὑπενόει καὶ τὴν δευτέραν ῥῆσιν ἀγαϑὴν εἶναι καὶ ἐπαίνου ἀξίαν, olov ἦν τὸ ᾿᾿πιστότατον᾽᾽". ὁ δὲ καὶ ᾿'κλεπτίστατον᾽᾽ εἶπε, παρ᾽ ὃ ὑπενόει ὁ δοῦλος᾽ οὕτω δὲ εἶπεν ὡς ϑέλων τοὺς ϑεατὰς κινῆσαι πρὸς

20

Cou —, ἢ ᾿'μυστηριακώτατον᾽" τα γὰρ μυστήρια χρυφίως γίνεται. 29. olda τοι: οἶδα, φησίν, 6 τι αἰνίττεται τοῦ δράματος ὁ σχοπός. 304. ἱερόσυλοι ῥήτορες: ἧ ὡς χλέπτοντες τὸ ἱερόν, ἤγουν τὴν ἀλήϑειαν. 30b. ῥήτορες: οἱ συνήγοροι xai οἱ τὴν ἰδίαν ἀπεμφαίνοντες γνώμην.

em

15

PLUTUM

γέλωτα τοῦτο YXp σπουδὴ ταῖς χωμῳδίαις ἐστίν. ἐατέον δὲ νῦν νοεῖν τὸ ᾿᾿κλεπτίστατον᾽᾽ ee QUVE16v" ἢ ᾿'μυστηριακόν᾽"".

30. ἱερόσυλοι συκοφάνται: χἂν τρία

ἐρεῖς,

κἂν

ῥήτορες καὶ διῃρημένως τὰ ἱεροσύλους

τοὺς

ῥήτορας καὶ δημαγωγοὺς εἴπῃς, τῇ ἐννοία οὐδεμία γίνεται βλάβη. 5) ἐκείνῳ: Amb, om. Lut || 25: Amb

Lut

|| 27: Amb

Lut

|| 13) τὸν: Lut,

om. Amb || 21) τὸ: scripsi, τὸν Amb

Lut | 30: Amb Lut |

3sq.) ὦ λήρεκαὶ φλύαρε: M. Psell. scrip-

ta min. edd. Kurtz-Drexl, p. 223, v. 891} 27. 20—22) ἐατέον... μυστηριακόν: Koster Manuscrits 19 ||

cf.

16

IN

314. συκοφάνται: λιμοῦ yevoμένου ἐν τῇ ᾿Αττικῇ λάϑρα τὰς συκᾶς ἀφιερωμένας τοῖς ϑεοῖς ἐκαρποῦντο, μετὰ δὲ ταῦτα εὐθηνίας γενομένης κατηγόρουν τούτων καὶ ἐκεῖϑεν συκοφάνται λέγονται.

PLUTUM

318. πόϑε λέγεται συκοφάντης; πόϑε δὲ συκοφάντης λέγεται, μάνSave: ὁ σχολιογράφος γὰρ οὐ καλῶς τοῦτό φησιν. ὁ Σόλων νομογραφῶν δ

10

310. ''rovnpócg" ὁ ""móvngocg" 6 ἄϑλιος.

κακοῦργος,

ἐν

᾿Αϑήναις

περὶ

πολλῶν

ϑεσμοὺς

ἔϑετο, καὶ τοῦτο δὲ σὺν ἄλλοις ἐνομοϑέτησε σῦχα ἐξ ᾿Αϑηνῶν μὴ ἐκφέρεσϑαι καὶ πιπράσκεσθαι διὰ τὸ σπάνια καὶ ὡραῖα παρ᾽ αὐτοῖς γίνεσϑαι σῦκα. ὃς δ᾽ οὖν τινας ἤλεγχε σῦχα πιπράσκοντας, συκοφάντης ἐλέγετο. ὕστερον δὲ παραχρηστικῶς ἐξ αὐτοῦ πᾶς ψευδῶς λέγων κατά τινων συκοφάντης καλεῖται. 310. ((καὶ rovnpot:)) ᾿᾿πονηρός᾽ ὁ δόλιος καὶ πανοῦργος, 'móvrpoc" δὲ ὁ πονῶν καὶ νοσῶν καὶ πᾶς X£xoπιαχὼς καὶ ἄρρωστος. ἀττικῶς δὲ καὶ

20

25

τὸν δόλιον καὶ πανοῦργον ᾿᾿πόνηρον᾽ φαμέν. 31ς. πείϑομαι: οὐκ ἐναντιοῦμαί σοι, φησί, πρὸς τοῦτο, ἀλλὰ πείϑομαι καὶ ἡττῶμαι εἰδὼς ((ἀκριβῶς)}) ὅτι τῷ βίῳ πλείους τοιοῦτοι πλουτοῦσιν.

32. 31a: U || 31b: int. U || 16) πόνηρος: scripsi, πονηρὸς U ||

ἐπερησόμενος ((οὖν χό-

31a: Amb Lut || 1) (σημείωσαι loroρίαν [διότι λέγεται συκοφάντης c.t. m! Amb) || 1) πόϑε: scripsi, πόϑεν Amb, om. Lut ||Ag&yerzı συκοφάντης: Amb, om. Lut || 2) πόϑε: scripsi, xo9' Amb, nödev Lut || συκοφάντης λέγεται: Amb, συκοφάνται λέγονται Lut || 3—4) 6... φησιν: Amb,

om. Lut || 3) σχολιογράφος (ex σχολαιοὙράφος) Amb || 31b: Amb Lut || 15) Im.: Lut, om. Amb || 18) pr. xai: Amb, om. Lut || 31c: Amb Lut || 23) ἀκριβῶς: Lut,

om.

Amb

|| 32: Amb

Lut

|| 26)

οὖν ὠχόμην: Lut, om. Amb || 31a:

Db 326b 50 sqq.

4 sqq. Cf. Rt 8, 31 |}

Su.

310.

IV 455, 1,

197,

15 sqq.) cf. Herdn. Gr. Gr. 1II 19

||

17)

ὁ πονῶν:

cf. Db 86a

17 sq. | 32. 26 sqq.) cf. Db 327a 9 sqq. ||

IN

33. ταλαιπώρου: ἢ τοῦ τετληκότος.

τοῦ τλητικοῦ

10

᾿'ταλαίπωρος᾽" δὲ

παρὰ τὸ τλῆναι τὸν πῶρον ὅ ἐστι τὸ πάϑος᾽ φησὶ καὶ ᾿Αντίμαχος" “'πῶρόν τ᾽ ἐν ἀλόχοισιν καὶ οἷς τεκέεσσιν [ἔϑεντο."

λέγονται δὲ ταλαίπωροι οἱ ἐκ τῶν τληπαϑειῶν ἐννεοὶ γενόμενοι καὶ οἷον πωρούμενοι κατὰ τὸν τῆς Νιόβης λόγον" τὰ γὰρ περὶ αὐτῆς μυϑολογούμενα ἀπίϑανά τε καὶ ἀδύνατα.

17

PLUTUM

unv)): ἐρωτήσων οὖν ἐπορεύϑην πρὸς τὸν ϑεὸν ἤγουν τὸν ᾿Απόλλωνα, τὸν ἐμὸν μὲν βίον ἤδη καὶ ἄρτι νομίζων ἐκτετοξεῦσϑαι καὶ ὑπὸ τῶν τόξων τῆς εἱμαρμένης ἀναιρεϑῆναι ἤτοι εἰς τὸ μηδὲν ἐλϑεῖν᾽ ἢ τὸν ἐμὸν βίον καὶ τὸν τῆς ἐμῆς ζωῆς χρόνον νομίζων ἤδη πληροῦσϑαι καὶ ἐγγίζειν τῇ τελευτῇ. 33. ταλαίπωρον δὲ τὸν ἦλεημένον καὶ ἄϑλιον οἱ πάντες φασίν, ἀπὸ τοῦ δύνασϑαι τλῆναι καὶ πῶρον 6 ἐστι πάϑος, ὡς καὶ ᾿Αντίμαχος"

15

“'πῶρόν 7’ εἰν ἀλόχοισι καὶ οἷς τεκέεσσιν [ἔϑεντο᾽".

20

ἐγὼ δὲ τὸν((ἐν)) ταῖς τληπαϑείαις ἐνεὸν καὶ πῶρον τρόπον τινὰ γεγονότα ὡς d) Νιόβη μυϑεύεται᾽ οὐδὲ γὰρ οὐδ᾽ ἐκείνη λίϑος ἐγένετο" πῶς γάρ ἐστι δυνατόν; ἀλλ᾽ ἀπηνεώϑη καὶ ὥσπερ ἀπελιϑώϑη τῷ τῶν συμφορῶν ὑπερβάλλοντι.

34a. νῶσϑαι,

ἐχτετοξεῦσϑαι: ἐκ μεταφορᾶς τῶν

ἐν

τῇ

τοξεία ἀναλισκόντων «τὰ βέλη» ἢ ὑπὸ τῶν τόξων τῆς εἱμαρμένης ἀπολωλέναι. ἄλλως. ἀντὶ τοῦ ἐξοίχεσϑαι

33: U || 34a: U Barb; l. 22—24 tantum Matr || 22) ἐκκενῶσϑαι: U Barb Matr, ἐκκεκενῶσϑαι sch. Db, Su. || 23) ἐκ: U Matr, ἀπὸ Barb || 24) ἀναλισκόντων: Matr,

ἁλισκόντων

U

Barb;

hoc

verbo

des. Matr || τὰ βέλη: e sch. Db et Su. recepi || 24—26) 3... ἀπολωλέναι: U Barb, om. sch. Db || 26) τοῦ: U, om. Barb [|ἐξοίχεσϑαι:

sch.

34. ἐκτετοξεῦσϑαι δὲ τὸ ᾿'πληρωϑῆναι᾽᾽, ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν τοξο-

ÉXXE-

TOV' 25

ὧν

τοξευόντων

τινάς,

χενωθῶσιν ἐκ φαρετρῶν τὰ τοξεύματα, τουτέστι τὰ βέλη. 3) μὲν: Amb, om. Lut || 8) ἤδη πληςροῦσϑαι: Lut, πληροῦσϑαι ἤδη Amb ||

33: Amb Lut || 10) δὲ: Amb, om. Lut || 16) ἐν: Lut, om. Amb || 17) (σημείωσαι περὶ τῆς νιόβης mrg.

m*

33. 10—15)

Db, ἐξοίσεσϑαι

Db 327a 24 sqq. Cf. Su.

πωρητὺν ἀλόχοισι καὶ οἷς τεκέεσσιν Exxatoc

ϑέντο|| 34a: cf. Db 327a 32sq4.1|22 —24) Su. 11 232, 26 sq. Rt 8, 34 || Koster

c.s., Aristophanem,

I.

10

Amb)

|| 34:

c. sch. 32 c. Amb Lut || 22) δὲ: Amb, γὰρ Lut || 23) ἀπὸ: Amb, ἐκ Lut || τῶν: Amb, om. Lut ||

U Barb || IV 499, 6 sqq. || 14) Antim. fr. 48 Wyss

πάντα

1) ἐρωτήσων: Rt 8, 32 ||

18

IN

PLUTUM

πρὸς ἀπόληξιν τῆς ἐν αὐτῷ διατριβῆς ἐκπίπτοντα.

ἄλλως. ἀπολωλέναι ἀπὸ

τῶν τοξευομένων Y τὰ βέλη ὅλα ἀφιέντων τοξοτῶν. 34b. ἐκ μεταφορᾶς τῶν τὰς ἰδίας σαρίσσας ἐχτοξευσάντων ἐκκενῶσϑαι καὶ ἀπαντληϑῆναι.

10

35. τὸν δ᾽ υἱόν: ἢ ᾿᾿διὰ τὸν υἱόν᾽" ἐλλείψει τῆς “διά, ἢ ἀντιπτώσει “τὸν υἱόν ἀντὶ τοῦ "'mepi τοῦ υἱοῦ, καὶ ἡ ἔλλειψις δὲ καὶ ἣ ἀντίπτωσις ἀττικῆς εἰσὶ διαλέχτου. τὸ δὲ ἀκόλουϑον τῆς διανοίας οὕτως"

15

37. ἀπὸ μεταφορᾶς τοῦ σώματος" ὥσπερ γὰρ ἐν τῷ σώματι, ὅταν ὑγιαίνωσι τὰ στοιχεῖα καὶ μένωσιν εἰς

τὴν

οἰκείαν

τάξιν,

σῴζεται

τὸ

σῶμα, οὕτω καὶ T ἀλήϑεια ὅταν ἔχῃ τοὺς λόγους ὀρϑούς, λέγομεν ᾿᾿ὑγιαίver”, ὅταν δὲ μὴ οὕτως, λέγομεν "vocet". 39. ἐκ τῶν στεμμάτων: ὅτι στεφάνῳ δάφνης ἔστεπτο ὁ τρίπους, ἐφ᾽ οὗ καϑῆτο ἡ Πυϑία χρησμῳδοῦσα. καλεῖται δὲ τὸ μέρος, ἐν ᾧ χκάϑηται,

ὄλμος.

1) ἀπόληξιν:

sch.



᾿Απόλλων Db,

ἐρα-

ἀπόπληξιν

U

20

25

ἀπῆλθον χρηστηριασϑησόμενος οὐ περὶ ἐμοῦ, περὶ δὲ τοῦ ὃν μόνον ἔχω υἱόν, εἰ δεῖ τοῦτον μεταβαλόντα τοὺς σεμνοὺς τρόπους, οἴσπερ ἀνήχϑη, γενέσϑαι ἀλιτήριον, ἵνα συντόμως ἐρῶ, ὅτι λυσιτελέστατον τὸ εἶναί τινα τοιοῦτον τῷ fo". τὸ δὲ πανοῦργον εἰπεῖν παρὰ τοῖς παλαιοῖς πασῶν τῶν ὕβρεων ἦν βαρύτατόν τε καὶ ἀφόρητον. 398. τί 559" ὁ Φοῖβος: Φοῖβος ὁ ᾿Απόλλων μαμμωνυμικῶς" 7| γὰρ ᾿Απόλλωνος μήτηρ Λητὼ Κοίου καὶ Φοίβης ϑυγάτηρ᾽ ἀλληγορικῶς δὲ ὁ ἥλιος φάος ὧν βίου. 35:

Amb

Lut

|| 39a:

Amb

Lut

||

Barb || 34b: mrg. U || 37: U Barb ||

24) pr. Φοῖβος (Im.) : Lut, βοῖφος Amb ||

16 et 17) ἀπὸ et ὥσπερ charta abscissa

24 sq.)

in Barb legi nequeunt || 39: U ||

Lut ||

37. Fortasse

Eustathii

(cf. 727, 40)

est || 17—.20) ὥσπερ... οὕτω: cf. Koster-

Holwerda, De Eustathio Y 137 || 39. 24 sq.) cf. Db 327b

10 sq. Rt 9, 39 ||

27 s.) supra, p. 9 s. 3 sq. ||

Φοῖβος ὁ ᾿Απόλλων:

Amb,

om.

35. 10 sq.) περὶ τοῦ υἱοῦ: Db 327a 44 || 39a. 24 sqq.) cf. sch. Hom. A 43 (III 11, 11 Dind.). Et. M. 796, 55 sqq. Et. Gud. 555, 21 sqq. Sturz. Cramer A.O. I 428, 24. Heraclit. Qu. Hom. 7 (p. 10, 15 ed. Bonn .). Eust. 38, 1 j| 26) cf. Hes. Th. 404 sqq. ||

IN

σϑεὶς τῆς Δάφνης τῆς ϑυγατρὸς τοῦ Λάδωνος τοῦ ποταμοῦ

19

PLUTUM

39». ἔλακεν: ἔχρησεν, ἐμαντεύσατο. τοῦτο δὲ τὸ κωμῴδημα εἰς Εὐριπίδην ὁρᾷ εἰπόντα ((£v)) ᾿Ορέστῃ

καὶ τῆς Γῆς

καὶ μὴ δυνηϑεὶς περιγενέσϑαι αὐτῆς ἅτε καταχωσϑείσης τῇ γῇ κἀκεῖϑεν δάφνης ἀναδοϑείσης, δάφνινον στέqavov ποιησάμενος, τῷ αὐτῷ τρίποδι ἀπῃώρησεν. ᾿

“ἂν ὁ Φοῖβος ἔλαχεν ἔλακεν.᾽"᾽

10

τὸ γὰρ λακεῖν ἐπὶ λάρων φωνῆς λέγεται. 390c. ἐκ τῶν στεμμάτων: ὅτι καὶ ὁ μαντικὸς τρίπους καὶ ἣ ἱέρεια δάφναις ἦσαν κατάστεπτοι. 40. πεύσει: ἀκούσεις, μάϑῃς. τὰ

15

δεύτερα δὲ πρόσωπα τῶν παϑύυτικῶν διὰ διφϑόγγου γράφουσιν οἵ ᾿Αττικοὶ ἄνευ μέντοι τῶν μετὰ ὑποταχτικοῦ κειμένων, ἐκεῖνα δὲ Ira γράφουσιν. σημειωτέον δ᾽ ἐκ τοιούτων πολλῶν ὅτι πεῦσις xai ἡ ἀκρόασις καὶ ἣ μάϑησις λέγεται καὶ

$ ἐρώτησις, εἴτε διὰ μαχρηγορίας 10

ἔχει τὴν ἀπόκρισιν, ἣν καὶ ἐρώτησίν φασιν οἱ κομφοί, εἴτε βραχεῖαν, ὡς τὸ "val" ἢ ᾿οὔ᾽, ὃ πεῦσιν ὀνομάζουσιν. 39b: Amb Lut || 3) ἐν: Lut, om. Amb|| 4) ἂν: Eur., & Amb, ἐὰν Lut || 39c:

Amb Lut || 40: Amb Lut || 12) δὲ: Amb. om. Lut || 13) διὰ: Amb, om. Lut || διφϑόγγου: Amb, 8198’ (comp.) Lut || ol: Amb, om. Lut || 15) utrum ὑποταχτικοῦ an ὑποταχτικῶν scriberet codicis Amb librarius incertus fuisse videtur, ὑποτακτικῶν Lut || δὲ: Amb, γὰρ Lut || 17 sq.) (σημείωσαι πεῦσιν xal

ἐρώτησιν mrg. m? Amb)

|| 22) revow:

Lut, πάντες primum scripsit, quod postea in aliud verbum, quod dignoscere nequimus, corrigere conatus est Amb || 39b. 3) cf. Db 327a 51 || 4) Eur. Or.

329 sq. || 40. 11 54.) cf. Db 327b 27 sq. || 11) ἀκούσεις, μάϑγς: cf. Su.

IV

118,

10.

Sch. Ψ 262. An. Bachm. I 342, 2. 356, 21. Phot. v. πεύσομαι || 17 sq.) ἡ ἀκρόασις

xal ἡ μάϑησις: cf. Su. I 91, 25 ||

20

IN

PLUTUM

ὁ νοῦς

δέ"

"'eUné

μοι,

ἐκέλευσε

σαφῶς ὁ ᾿Απόλλων τῷ χρησμῳδύήματι ᾧτινι τύχω ἐξελθὼν τοῦ ναοῦ, τούτου μὴ ἀπολιμπάνεσθϑαι, πείϑειν δέ μοι ἑπόμενον εἰς τὴν ἐμὴν ἱκέσϑαι οἰκίαν’. 44. τουτῳί: τὸ 1€ βραχύ ἐστι διὰ τὸ χεχηνός, ὡς τὸ “Ἴστρος

45a.

τὸ

"'Euvieic”

ἐπὶ ἐνεστῶτος

10

Síp9oyyov: ἐπὶ δὲ παρατατικοῦ Ty ξυνίημι καὶ ὁ παρατατικὸς ξυνίην ξυνίης.

45b. ἐπίνοιαν τοῦ ϑεοῦ: ἔννοια γάρ ἐστιν ἡ γνῶσις" ἐπίνοια δὲ ἡ ἔχουσα ἐν ἑαυτῇ χκρύψιν τινά.

15

45. εἶτ᾽ οὐ ξυνίης ((τὴν ἐπίνοιαν)): ᾿᾿οὐ νοεῖς τὸν σκοπὸν τῆς χρησμῳδίας λέγοντά σοι παιδεύειν τὸν υἱὸν κατὰ τὸν ἐπιχώριον τρόπον, ὦ μάταιε, ἄφρον καὶ ἀπαίδευτε; ταῦτα δὲ γελοῖα καὶ κωμικά" καὶ πῶς γὰρ οὐ γελοῖον λέγειν τοιαῦτα δεσπότῃ τὸν δοῦλον; σκώπτει

20

τοιαύτας παρϑένους λοχεύεται"".

δὲ τοὺς

᾿Αϑηναίους

ὡς

δῆϑε

κακοῖς κεχρημένους τοῖς ἄρχουσι καὶ δημαγωγοῖς καὶ οὐ σεμνοῦ βίου.

46. ἀπὸ τῶν πυλῶν τῶν ὀνομαζομένων Σκαιῶν. 45a: in fast. U || 45b: U Barb || 14) Im.: U, om. Barb || 46: int. U ||

1 sqq.) (6 νοῦς mrg. m? Amb) || 1) εἶπέ: Amb, εἰπέ Lut || 2) χρησμῳδήματι: Amb,

χρησμοδοτήματι Lut || 3) ᾧτινι τύχω: Amb, ὦ ἐντύχω Lut || 4) πείϑειν: Amb, πείϑῃ Lut || 44: Amb Lut || 7) τουτῳί: ad o suprascr. signum mensurae brevis

Amb ||45: Amb Lut || 10) £uv( zc: Amb, ξυνίεις Lut || τὴν ἐπένοιαν: Lut, om. Amb || 13) τὸν υἱὸν: post παιδεύειν Amb,

post τρόπον (l. 14) Lut || 16 sq.) λέγειν τοιαῦτα:

δῆθε: κακοῖς:

Amb,

τοιαῦτα λέγειν Lut || 18)

scripsi, δῆϑεν Amb,

κακῶς

Amb Lut

Lut

||

19)

|| 20) 8nua-

γωγοῖς: Lut, δημαγωγοὺς Amb || 45a. 10) ξυνίεις: cf. Su. ILE 502, 16 || 46. Ad vocem σκαιότατε hoc sch. net || Cf. Et. M. 716, 18 sqq. Sch. P 149 (Cramer A.P. III 195, 5 Eust. 394, 36. Ap. S. 142, 9, etc.

pertiHom. sqq). ||

4 sq.) cf. Db 327b 44 sq. || 44. 9) Aesch. fr. 155 N? (supra p. 12d. 24) | 45. 11) οὐ νοεῖς; Db 327b 49. Rt 10, 45 ||

IN

48. δηλονοτιὴ καὶ τυφλῷ: ἧτοι πρὸς τὸν Πλοῦτον αἰνιττόμενος ἢ παρὰ τὸ πηρὸν τῷ νῷ — ''voüg γὰρ '"'ópX καὶ νοῦς ἀκούει -χαϑάπερ ὁ τυφλὸς τὴν πορείαν εὐθϑεῖἂν οὐ ποιεῖται. καὶ τὸ ὁμηρικόν᾽ ““χαί

x'

ἀλαός

τοι

ξεῖνε

διαχρίνειε

τὸ

(one. “τυφλῷ δὲ οὐχὶ ὀφθαλμὸν ἀλλὰ τὴν καρδίαν, τουτέστιν ἀνοήτῳ. παροιμία" ᾿᾿τυφλῷ δῆλα τὰ μαρτύpux". τὸ δὲ ἑξῆς ὅτι σφόδρα ἐστὶ τοῦτο συμφέρον τὸ μηδὲν ὑγιὲς ἀσκεῖν.

10

16

51. ἀπὸ 48:

U;

μεταφορᾶς 1.

1—12

τῶν

ζυγῶν.

μαρτύρια

ml,

12—14 m? Barb || 1) Im.: U, om. Barb || 5) εὐθεῖαν: suprascr. m? Barb, εὖ U, m!

Barb || 6) τὸ: U;

(πρὸς suprascr. m!)

Barb | 7) καί x: m* Barb, xà' U, m!

Barb || roı: Hom., τι U Barb || διακρίνειε: Barb, διακρίνει U || 11) παροιμία: U, παροιμία δέ ἐστι Barb || τὰ: U, om. Barb || 12) δὲ: U, om. Barb || ὅτε: U, om. Barb || σφόδρα: Barb, sch. Db, σφοδρόν U || 51: mrg. U || 48: Db 328a 5.544. || I sq.) Rt 10, 48 || 3sq.) Epicharm. fr. 224 Oliv. (— 249 Kaibel). Tz Hist. 5, 52. 7, 873. 12,

438 sq. || 7) Hom. 8 195 || 11 sq.) rapoıula: cf. Men. fr. 98a. 367. Plat. Resp. III 465d. VIII 550 d. Polyb. XVII 4, 4. Dio. Cass. LXI 5. Plut. Qu. Conv. 663c. Sch. Plat. Soph. 24] d. Demetr. De Eloc. 112. 239. Quintil. XII 7, 9 || 51:

cf. Db 328a 28. Rt 10, 51 ||

21

PLUTUM

20

48. τῷ τοῦτο ((xplverc)): ᾿᾿ποίῳ χρώμενος τεχμηρίῳ λέγεις μοι ταῦτα δηλοῦν τὸν χρησμόν; καί φησιν ὁ Καρίων᾽ ᾿᾿φανερὸν τοῦτο καὶ τυφλῷ καὶ ἀνοήτῳ ἀνθρώπῳ τὰς φρένας ἢ τυφλῷ τοὺς ὀφθαλμοὺς νοῆσαι ὅτι συμφέρει τῷ νῦν μηδὲν ἀγαϑὸν μετέρχεσϑαι᾽. ἣ “ὅτι καὶ ἐκ τῆς κληδόνος καὶ τοῦ φανέντος σημείου σοι τοῦ τυφλοῦ τούτου καὶ μὴ βλέποντός τινος ἣ ἀγαϑοῦ καὶ ἐπιτερποῦς ἄλλου χρήματός τινος ἢ πράγματος. ὁ τυφλὸς γὰρ οὔτε βλέπειν οὔτε βαδίζειν ὀρθῶς δύναται. ἡ δὲ σύνταξις" ᾿᾿δῆλον δοκεῖ καὶ νομίζεταιεἰς τὸ γνῶναι καὶ γνωσθῆναι καὶ τῷ τυφλῷ καὶ ἀνοήτῳ ὅτι σφόδρα συμφέρει νῦν τὸ μηδὲν ἀγαϑὸν μετέρχεσϑαι᾽"". 51. οὐχ ἔσϑ᾽ ὅπως ὁ χρησμὸς: οὐκ ἔστιν ὅπως καὶ ὡς ὁ χρησμὸς 48: Amb 7) τῷ Amb,

Amb || 2) νῦν: om.

Lut || ταῦτα: Amb, Lut ||

1) κρίνεις: Lut, om. Amb, τοιαῦτα Lut || τονῦν Lut || 8) καὶ: 9 sq.) σημείου σοι τοῦ

τυφλοῦ τούτου: Amb, aot σημείου τυφλοῦ

τούτου τινος

Lut A

|| 12 sq.) ἄλλου

πράγματος:

Amb,

χρήματός

τινὸς

ἄλλου

πράγματος Lut || 15) (σύνταξις mrg. m? Amb) || 8oxei: Lut, δόξει Amb || 51: Amb Lut || 20) ὁ χρησμὸς: Amb, om. Lut ||

48. 1) ποίῳ: cf. Su. IV 579, 13 | 19) μετέρχεσϑαι: Db 328a 27 ||

22

IN

PLUTUM

ῥέπει καὶ ἔχει τὴν διάνοιαν ἀποκλίνουσαν

10

15

20

57a. ἢ τἀπὶ τούτοις: τὰ ἐπὶ τῇ ἀπειλῇ.



λέγεις

σύ,

ἀλλ᾽

εἰς

ἕτερον. 53. τὸ "yápww" ἐπὶ ἐμψύχου καὶ φίλου λαμβάνεται" χάριν σοῦ, λέyes, ἤλθον᾽᾽ ἀντὶ τοῦ ᾿'χάριτας καὶ ἡδονήν σοι ποιῶν᾽᾽" ἐχϑρῷ δὲ εἰπὼν “χάριν cou ἦλθον ἢ ἐπὶ ἀψύχου τούτῳ χρησάμενος 'yxptv τοῦ κτίσαι ((τὸν)) - οἴκον᾽᾽, χάριν τοῦ πολεμῆσαι᾽", παραχρηστικῶς λέγεις ἀντὶ τοῦ ᾿'ἕνεκα᾽᾽᾿ οὔτε γὰρ οἶκος οὔτε πόλεμος οὔτ᾽ ἄλλο τι ἄψυχον αἰσϑάνεται χάριτος. τὸ δὲ '"'Évexa" ἐπὶ πάντων χυρίως λέγεται, ἐπὶ ἐμψύχων, φίλων καὶ ἐχϑρῶν, καὶ ἐπὶ πάντων δὲ τῶν ἀψύχων. 56. ἄγε δὴ σὺ: ἀπειλητικῶς ὁ Καρίων τῷ Πλούτῳ παρακελεύεται λέγειν τίς T, ᾿᾿ἐλϑέ, λέγων, εἰπὲ πρότερον περὶ σαυτοῦ τίς ὑπάρχεις, xai τἀπὶ τούτοις

25

57a: U |I

εἰς

dpW , τουτέστιν

“ἢ μαστίξω σε ἣ καὶ ἄλλως συντρί Qo"* παρέπεται γάρ, εἰ ἐρωτᾶταί τις ἀσϑενέστερος παρ᾽ ἰσχυροτέρου καὶ μὴ ἀποκρίνοιτο, τύπτεσϑαι 7) xat ἑτέρως κακοῦσϑαι. 2) λέγεις

53: Amb;

σύ: Amb,

σὺ λέγεις

1. 4—10 tantum

Lut

||

Lut || 7)

εἰπὼν: Amb, εἰπεῖν Lut || 9) τούτῳ: Lut,

τοῦτο Amb || 10) τὸν: Lut, om. Amb || 10—17) τοῦ... ἀψύχων Amb, τοῦ &p5νασϑαι τὸν ἐχϑρὸν, οὐ γὰρ nec plura Lut

(des. folium) || 56: Amb || 57a: Db 328a 39 ||

53. 4 sqq.) Cramer A.O. I 22 sq. 471, 12 Ptol. 391, 29

cf. An. Boiss. III 267. 131, 8 sqq. Et. Gud. 423, sqq. de St. Ammon. 53. sqq. Eust. 841, 43 sqq.

1040, 43 sqq.

||

IN

23

PLUTUM

570. λέγειν οὖν χρή" ᾿᾿λόγῳ πεισϑέντα βέλτιόν σοι ἐξειπεῖν ἢ βιασϑέντα᾽᾽" ἢ "oo μὴ λέγοντός σου βίαιόν τι διαπράξομαι"".

58. ἵπτει γὰρ τὴν ὕβριν πρὸς τὸν δεσπότην.

15

57. oi μὲν ἐξηγηταὶ xal τὸ "Aéyetv χρή" τοῦ Kaplovóc φασιν, ἐγὼ δὲ Χρεμύλου τοῦτό φημι συνωϑοῦντος τὸν Πλοῦτον πεισϑῆναι καὶ εἰπεῖν τῷ Καρίωνι᾽ εἶτα τοῦ Πλούτου εἰπόντος τὴν ἀπὸ Σκυϑῶν ῥῆσιν τὸ (58) ᾿᾿οἰμώζειν᾽᾽ —- τοῦτο γὰρ καὶ Σκῦϑαι τῷ Δαρείῳ μεμηνύκασι — πάλιν γελῶν ὁ Καρίων πρὸς τὴν “olumle” ἀπόχκρισίν φησι τῷ Χρεμύλῳ᾽ ''Érvoc ὅστις ἄρα ἐστὶν ἐκ τῆς αὐτοῦ ἀποκρίσεως" τοῦτο γὰρ ἔφασχες ἀνωτέρω γνῶναι αὐτὸν εἰ (59) ἐρωτηϑεὶς anoxpıdein”. καὶ ὁ Χρεμύλος" '"'col ταῦτα, φησίν, οὐκ ἐμοὶ λέγει᾽᾽. ἐκ τούτου δὲ δῆλον ὅτι Χρεμύλου ἐστὲ τὸ ᾿'λέγειν χρή" εἰ γάρ, μόνου τοῦ Καρίωνος ipe τήσαντος,

20



Πλοῦτος

εἶπεν, οὐκ εἶχεν ἂν εἰπεῖν

“olumle”

ὁ Καρίων

ὅτι νοεῖς τίς ἐστιν; καὶ Χρεμύλος

25

30

57b: U; in calce m? Barb || 58: mrg.

U || 57b: Db 328a 40 sqq. || 3 sq.) Rt 10, 57 ||

πάλιν ὅτι “cool τοῦτο λέγει. 60. σκαιῶς γὰρ αὐτοῦ: ᾿᾿άπαιδεύτως γὰρ καὶ χαλεπῶς καὶ ἀγρίως ar’ αὐτοῦ πυνϑάνῃ, καὶ πύστιν καὶ μάϑησιν καὶ ἀπόκρισιν ἐξαιτεῖς᾽". τὸ δὲ ᾿'πυνϑάνει᾽᾽ καὶ πᾶν δεύτερον πρόσωπον παϑητιχὸν ἐν τοῖς στίχοις ᾿Αριστοφάνους δίφϑογγον γράφεται" εἰ δὲ μετὰ ὑποταχτικοῦ μορίου εὑρεϑῇ, Y. καὶ ἰστέον καὶ καλῶς σημειωτέον ὅτι τὰς ἀπὸ τῶν εἰς εὺς 57: Amb || 17) χρή: scripsi, ἐχρῆν Amb || 60: Amb |j 23) (σημείωσαι mrg. m? Amb) || 57. 7 sq.) οἰμώζειν: immo κλαίειν Hdt. 4,127 (τοῦτό ἐστιν dj ἀπὸ Σκυϑέων bru). Cf. Demetr. De Eloc. 216 et 297. Athen. 12, 524 e. An. Bekk. I 305, 1 sqq. ||

24

IN

PLUTUM

εὐθειῶν εἰς εἰς εὐθείας τῶν πληϑυντικῶν καὶ αἰτιατικὰς τῶν πληϑυντικῶν οἱ ᾿Αττικοὶ καὶ ὁ ᾿Αριστοφάνης ἀττικῶς γράφων τὰς μὲν τῶν ἐπιϑέτῶν ἢ γράφουσιν --- ἱππεὺς οἱ ἱππῆς τοὺς ἱππῆς, τοὺς βασιλῆς καὶ τὰ ὅμοια --- ἀλλὰ καὶ τὰς ἀπὸ τῶν εἰς ἧς

10

εὐθειῶν --- ὁ εὐγενὴς οἱ εὐγενῆς τοὺς εὐγενῆς καὶ πάντα τὰ ὅμοια —' τὰ δὲ κύρια μόνα διφϑόγγῳ, κἄν τε ἀπὸ τῶν εἰς εὺς εὐθειῶν κἄν τε ἀπὸ τῶν εἰς ἃς εἴη, ὡς ᾿Αχιλλεῖς Εὐρυσϑεῖς

15

61. τὸ εἶδος ἀντὶ γένους" τὸ Ópxoc εἶδος, τὸ δὲ εὐσέβεια γένος. 63. ὄρνιν ἐκάλουν οἱ παλαιοὶ πᾶν τὸ ἐπὶ σημείῳ τινὶ καὶ τεχμηρίῳ παραβαλλόμενον᾽ ἐκ μεταφορᾶς τῆς οἰωνοσκοπητικῆς.

25

Δημοσϑένεις ᾿Αριστοφάνεις" οὕτω ταῦτα γίνωσκε γράφεσϑαι καὶ τὰς χλῇδας ἀττικῶς S0 Ara καὶ ἕτερα μυρία ἄλλως.

63. δέχου τὸν ἄνδρα καὶ τὸν ὄρνιν: τοῦ Πλούτου καὶ τῷ ΧρεμύAw xAaletv εἰπόντος, γελῶν ὁ Καρίων φησί" ''Béyou τὴν χληδόνα καὶ τὸ μάντευμα τοῦ ϑεοῦ καὶ τὸ σύμBoXov". καὶ ἄνδρα μὲν τὸν Πλοῦτον χαλεῖ διὰ τὸ ἀνθρωπόμορφον palveσϑαι, ὄρνιν δὲ ὡς δοϑέντα αὐτῷ τῷ Χρεμύλῳ ἐκ τοῦ χρησμοῦ αὐτόν. μάντευμα δὲ καὶ σύμβολον καὶ χληδὼν

30

61: mrg. U || 63: U || 21) παραβαλλόμενον:

nonne

in

παραλαμβανόμενον

καὶ

οἰωνὸς

καὶ

ὄρνις

καὶ

σημεῖον καὶ ἕτερα καλεῖται τὸ αὐτό. xai ὁ πταρμὸς δὲ καὶ τὸ συνάντημα καὶ προσφώνημα ἀγαϑὸν T, φαῦλον καὶ ἔγκυρμα ὁμοίως ἢ ἀγαϑὸν ἣ φαῦλον καὶ ἕτερα μυρία ὄρνις καὶ 6) ἱππῆς: scripsi, Amb ||

ἱππεῖς Amb || 63:

(sch. Db) corrigendum? || 63. 19—21) ὄρνιν... παραβαλλόμενον: Db 328b 14 sq. ||

63. 23) σύμβολον et 28— 31) μάντευpa... πταρμὸς: cf. Ar. Av. 719. Su. 111

561, 16. 17 sq. ||

IN

25

PLUTUM

μαντεύματα καλοῦνται.

ἄνδρα καὶ ὄρνιν φησὶν ὡς κτηνώδη τοῦτον δῆῇϑεν ἀποκαλῶν. 64. Δημήτερα καὶ Δήμητρα συγκοπῇ Αἰολέων.

64. μὰ τὴν Δήμητραν: ἐπικαλεῖται τὴν Δήμητραν ὡς πένης καὶ ὡς χρείαν ἔχων τῶν ἀναγκαίων καὶ τῶν ἀπὸ τῆς γῆς καρπῶν καὶ ἵνα ἐπιδαψιλεύηται αὐτῷ τὰ ἀναγκαῖα δι’ ὧν ἂν ζώῃ. 10

65. "clu φράσεις γάρ, ἀπολῶ σε κακῶς

66a. ὦ τάν: ὅτι οὐ πρὸς ἕνα μόνον τὸ “a váv" ἀλλὰ καὶ πρὸς δύο. καὶ Κρατῖνός φησιν"

15

“ἄρά γε ὦ τὰν ἐῚθελήσετε;᾽

“τάν

χαὶ

φίλε,

ἀπὸ

τοῦ

ἔτης,



qoc, τοῦ ἔτου᾽ dj κλητικὴ "a Era” καὶ κατὰ συγκοπὴν καὶ πλεονασμῷ τοῦ v ''a«áv". 66b. πώμαλα: οὐδαμῶς" ἔστι δὲ ἀττυκόν: ἐπίρρημα ἀρνήσεως.

64: U || 66a: U || 66b: U || 69a: U Barb || 69b: U Barb ||

τὸν xaxóv".

καλεῖται δὲ

τὸ σχῆμα κατὰ συστροφήν. 66a. ὦ τάν: ὦ τάνες καὶ ὦ φίλοι" τὸ ἑνικὸν ἀντὶ πληϑυντικοῦ ἢ ὦ T&v" καὶ ὦ ἑταῖρε πρὸς τὸν ἕνα εἰρήκει, εἶτα τὸ ᾿᾿ἀπαλλάχϑητον᾽" πρὸς τοὺς δύο.

20

66b. πώμαλα: οὐδαμῶς, ἀττικῶς.

ἔστι δὲ τοῦτο τοῦ Χρεμύλου, τοῦ Καρίωνος δὲ τὸ "xat μὴν ὃ λέγω᾽". οὐ γὰρ ἐγώ φημι τοῦτο προσώπου 25

69a. ὡς ἐπὶ ἀψύχου τὸ ᾿᾿ἀναϑείς᾽ διὰ τὸ τυφλὸν αὐτὸν εἶναι. 69b. οὕτως τὴν αἰτιατωκὴν ἀντὶ γενικῆς καὶ ἀντὶ δοτυκῆς τὴν αἰτιατυκὴν πολλάκις οἱ ᾿Αττικοὶ λέγουσιν.

καὶ ἄλλως.

ἑνός. 69. ὁ δὲ νοῦς

''&vaslpac καὶ ϑεὶς

καὶ στήσας αὐτὸν ἐπὶ κρημνὸν καὶ εἰς κρημνόν, ἀπελεύσομαι".

64: Amb

|| 4) (σημείωσαι διάλεκτον

mrg. m* Amb) [] 65: Amb || 66a: Amb ||

66b: Amb

|| 21) πῶμαλα

Amb

|| 69:

Amb || 26) (ὁ νοῦς mrg. m* Amb) || 66a.

13—16)

ὅτι... ἐθελήσετε:

Db

328b 21 sq. Rt 11, 66 || 16) Cratin. fr. 360 K.,

Edmonds.

Cf. Su.

III 629,

11

sq. | 66b: Db 328b 30 sq. Rt 11, 66 | 69a: Db 328b 43 sq. Cf. Su. I 168, 30.

Rt 11, 69 || 69b. Hoc sch. ad verba ἐπὶ κρημνόν spectat. Cf. Db 328b 37 sqq. ||

66a. 13 sqq.) cf. Db 328b 24 sqq. || 66b. 22 sqq.) cf. Db 328b 32 sq. ||

26

IN

70. τραχηλιάζειν τὸ ἀλαζονεύεodar, τραχηλίζειν τὸ μετὰ φόβου παρίστασϑαί τινι᾿ τὸ δὲ ᾿᾿γυμνοὶ καὶ τετραχηλισμένοι᾽᾽, ol μετὰ φόβου χαὶ κάτω τὰς χεφαλὰς ἔχοντες, οἱ γυμνοὶ καὶ ἀπερικάλυπτοι, ὑπὸ τῶν ἁμαρτιῶν ἐλεγχόμενοι, ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν προβάτων τῶν ἐχδερομένων καὶ δεικνύντων τὴν ἔνδον ϑέσιν.

PLUTUM

5

10

71. ἀλλ᾽ alpe ταχέως: ὁ “᾿ἀλλά" περισσῶς

15

ἀττικῶς᾽

αἶρε

γάρ, φησί, ταχέως᾽᾽. καὶ ὁ Πλοῦτός φησι ᾿ἱμηδαμῶς ἀρεῖς". Χρεμύλος δέ φησι" “'λοιπὸν Épetc; πάλιν δ᾽ ὁ Πλοῦτος. ἀλλ᾽ ἣν μάϑητε ὅστις εἰμὶ ἤγουν Πλοῦτος, οἶδ᾽ ὅτι κατάσχητε ἄν με καὶ οὐκ ἀφήσετον!"᾽. καὶ ὁ Χρεμύλος᾽ "ux τοὺς

20

χεῖται

ϑεοὺς

χοινοῦ

τὸ

ϑέλεις᾽᾽"

ἡμεῖς

ye"

᾿᾿ἀφήσομεν᾽᾽ χαὶ

πάλιν



-ὁ

ἀπὸ

"el σὺ Πλοῦτος᾽

μέϑεσϑε᾽ — ἢ "uz9éa9e" ἀττιχῶς -- ᾿ἱχαὶ κατάλειψιν ἐμοῦ ποιήcac9e". 74. “μεῖς γ᾽ àv βούλῃ, ἀπολύοuev" τοῦτο δέ φασιν ἀπολύσαντες αὐτόν. ἄλλως. ᾿᾿ἐὰν καί σοι δοκῇ τὸ ἀπολυϑῆναι, κατὰ παράλειψιν ἀττικήν, ᾿᾿ἀφήσομεν᾽᾽. ,

,

,

“eo...

,

te»

L4

25

Ὁ}

,

30

70: U Barb || 4 εἴ 5) utrob. ot: U, ἢ Barb || 74: U || 26) φασιν: scripsi. φησιν U || 28) παράλειψιν: Scripsi, παράληψιν τ} 70.

3

sq.)

Hebr.

4,

13

πάντα

δὲ

γυμνὰ xal τετραχηλισμένα || 74. 25— 28) ἡμεῖς... ἀπολυϑῆναι: Db 328b 49 sqq. || 28) ἀπολυϑῆναι; Rt 12, 74 ||

75. fjv, μεϑίεμεν: τοῦ Πλούτου εἰπόντος ᾿᾿ἐάσατέ WE”, φησὶν ὁ 71: Amb || 14) λοιπὸν: namque in textu οὐκοῦν Amb || 23) κατάλειψιν; scripsi, κατάληψιν (ex κατάλειψιν}) Amb ||

75: Amb || 71. 22—23)

328b 53 ||

μεϑέσϑε ἀττικῶς:

cf. Db

IN

27

PLUTUM

Χρεμύλος “ἣν ἐάσωμεν, εἴπῃς; κατ᾽ ἔλλειψιν ἀττικῶς" ἢ κρατοῦντες αὐτὸν ταῖς χερσὶν ἀφῆκαν, καί φησιν vi xai ἰδοὺ μεϑίεμεν᾽᾽" καὶ ὁ Πλοῦτος

10

15

τῆς ᾿Ιάδος ἐστίν.

79a. ἀνδρῶν ἁπάντων: πρὸς τὸ φαινόμενον γὰρ ἀνθρωπόμορφον Πλοῦτόν φησι ταῦτα, ἀλλ᾽ οὐ πρὸς περιουσίαν καὶ χρήματα.

ὡς

δὲ

25

mrg. U 79a:

Barb cum 16) ἐννοεῖν: || αὐτὸν: U, Db || 79b:

τὸν

Πλοῦτον

τοῦτον

ἑώρα

εἰκονίζοντα ἄνθρωπον ῥυπαρόν, ἄλου-

TOV, τοῖς πᾶσιν ἀϑλιώτατον, ἀϑλιοϑέατον,

Barb || 14) κἀκείνους πάϑει: V, κἀκεῖνον πάϑους U || Barb cum sch. Db, νοεῖν U τὸν Πλοῦτον Barb cum sch.

᾿᾿ὡς

79b. εἴτ᾽ ἐσίγας Πλοῦτος ὦν: τὸ “elta” περισσῶς ἀττικῶς κεῖται.

20

79a: U; in calce m? Barb || 12) Im.: U, om. Barb || 13) ϑεοὺς: U, τοὺς ϑεοὺς

φησίν.

ἔοικε γὰρ δεῖ λέγειν ἃ ἐσκόπουν ἀποκρύπτειν". «εἰ» ϑέλεις δέ, "hv" καὶ ὑπῆρχον γράψον μετὰ τοῦ v, καὶ ἔστι τῶν τεσσάρων διαλέκτων" εἰ βούλει δέ, γράψον "3 καὶ ὑπῆρχον, ὅπερ

79a. ἀνδρῶν: πεφυλαγμένως ποιεἴται τὴν πρὸς ϑεοὺς ὑπέρϑεσιν, ἵνα μὴ ϑεῶν ὑπερτιϑεὶς κἀχείνους πάϑει προσζεύξῃ. ἣ ὅτι ἐν σχήματι ἀνδρὸς ἐφάνη ὁ Πλοῦτος. δεῖ δὲ ἐννοεῖν αὐτὸν ῥυπῶντα καὶ ταπεινὸν τὸ σχῆμα. 79b. διὰ τὸ φανῆναι ἐν σχήματι ἀνδρὸς τὸν Πλοῦτον τοῦτό φησιν.

“ἀκούετε

οἷοι ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον

7) εἰ: addidi

|| 79a: Amb

|| 79b:

Amb || 81: Amb || 28) πισύγγοις: (suprascr. σκυτεῦσι, fort. gl.) Amb ||

|| Db 329a

25 sqq.

(cf. 547 a) ||

16—17) det... σχῆμα: Rt 12, 80 ||

οἱ

τοκογλύφοι εἰσί, καταπλαγῆς φησι γεγονώς" "ao Πλοῦτος; 81. “᾿ὦ τῆς Φοίβης ἔκγονε "Απολλον Y 'à ἥλιε φωσφόρον σέλας τοῦ Blou”. οὐδὲν δὲ δυσχερὲς ἐνταῦYa τῷ κειμένῳ ἐστὶν εἰ μὴ ἄρα καὶ πισύγγοις αὐτὰ ἐϑέλεις δηλοποιεῖν με.

75. 7 sqq.) cf. Db 329a 11 sqq. ||

28

IN

PLUTUM 82.

τὸ "xL pEc”

περισπῶν

ἣ βαρύνων

[ὡς ϑέλεις,

λαβὰς

πτοηϑῇς

μηδαμῶς

ue-

[μοσκόπων᾽

φῶ φῇς περισπᾷς καί γε προσ[γράφεις ὅμα, —

πᾶν δεύτερον δίφϑογγον εἰς ὦ

ἰδημάτων —, φημὶ δὲ καὶ φὴς καὶ βαρύνεις μοι ἰτότε.

10

83a. τὸ ᾿αὐτότατος᾽᾽ οὐ λέγεταί ROTE‘ τὰ γὰρ ἀόριστα τῶν πραγμάτων ἀνεπίτατα. εἰ οὖν ἀντωνυμία ἐπὶ οὐσίας λαμβάνεται, κατὰ τοῦτο ἐπίκασιν οὐ δέχεται ὡς τὰ ἄλλα μέρη. πέπαικται δὲ τοῦτο κωμικῶς. 83b. παίζων λέγει" αἱ ἀντωνυμίαι οὔϑ᾽ ὑπερϑέσεις δέχονται οὔτ᾽ ἐπιτάσεις. 84a. ἀπὸ τοῦ ἃ στερητικοῦ καὶ τοῦ χέω᾽ ὁ μὴ λουόμενος: τὸ δὲ ᾧ

83. αὐτότατος: λοίου

τῆς

κωμῳδίας

ἕνεκα τοῦ γεπαικτέως

ἐρ-

ρήϑη" τὰ γὰρ ἀόριστα xai al ἀντωνυμίαι οὐκ ἐπεκτείνονται. 15

20

πλεονάζει.

84b. ἐκ Πατροκλέους: εἷς ἣν τῶν λακωνικὸν βίον ζηλούντων, ἀϑηναῖος, πλούσιος μὲν σφόδρα, ὡς καχόβιος δέ τις καὶ φιλοχρήματος xal σκνιφὸς κωμῳδεῖται, ὅστις ἕνεκα τῆς φειδωλίας οὐδένα εἴα προσίεσθαι 83a: U || 83b: mrg. U || 84a: mrg. U ||

84b: U ||

84. ὁ Πατροκλῆς πλούσιος σφόδρα

ἦν ἀϑηναῖος, 25

ῥυπαρός,

φιλοχρή-

μᾶτος, τῶν γλισχροβίων, καὶ μηδέποτε μηδένα ἐῶν εἰσέρχεσϑαι εἰς τὴν οἰκίαν αὐτοῦ φόβῳ τῶν ἑαυτοῦ χρημάτων. 82: Amb (sic) mrg.

|| 1 sq.) (σημείωσαι τὸ φῆς m*

Amb)

|| 1—10)

versus

iambici || 1) φῇς: sic, duobus accentibus munitum Amb || 3) πτοηϑῦς: (ex πτοηa

dei)

Amb

Amb

|| 7) δίφϑογγον δεύτερον εἰς

|| 83: Amb

|| 84:

Amb

|| 23)

(σημείωσαι ἱστορίαν τοῦ πλουσίου πατροκλέους mrg. m? Amb) || 83a: Db 329a 38 sqq. Cf. Rt 12, 83. Su. I 423, 19 sqq. || 83b. 18) ὑπερϑέσεις:

cf. Db 547a 19 sqq. || 84a. Hoc sch. ad verbum αὐχμῶν spectat || 84b: Db 329a

50 sqq. Rt 13, 84 || 25 sqq.) cf. Su. IV 68, 15 sqq. ||

IN

διὰ φυλακὴν τῶν γλίσχρου βίου.

χρημάτων

PLUTUM

καὶ

86.

τουτὶ

τύφλωσιν,

10

87. ὁΖεύς με: παρῴδηται ἐκ τοῦ Ἡσιόδου" “ἔκρυψαν

δὲ ϑεοὶ βίον ἀνθρώποισι"

καὶ γὰρ ἀνόσιος ὁ «διὰ» τῆς ἀρετῆς πλοῦτος τοῖς δικαίοις εἰ χαυνωϑεῖεν

15

£x περιουσίας. ἐνταῦϑα ἀπορία ἐστί" πῶς οὖν νοούμενος εἰς τὸ πρῶτον



Ζεὺς αἴτιον καὶ μᾶλλον βουλόμενος τοὺς ἀγαϑοὺς εὖ πράττειν, ἐτύφλωσε τὸν Πλοῦτον; λέγομεν οὖν ὅτι, εἰ πᾶσι

δὲ τὸ

πῶς

κακόν,

ἔπαϑες

εἰπέ

τὴν μοι’

"xá&ceune" δὲ εἶπεν ἀττικῶς᾽ οἱ γὰρ ᾿Αττικοὶ πῇ μὲν Melden πῇ δὲ πλεονασμοῖς ypüvrat' ὡς τῇδε τὸ "xá&ttunt" ϑεὶς ἀντὶ τοῦ “᾿εἰπέ᾽᾽" τὸ “'κάτειπε᾽᾽ γὰρ κυρίως “ἱλοιδόρησον᾽ σημαίνει καὶ “Ἱκατηγόρησον᾽". 87. ὁ Ζεύςμε ταῦτα: 1a 07a. ἀντὶ τοῦ ᾿'τοῦτο᾽᾽ ἀττικῶς ol γὰρ ᾿Αττυκοὶ καὶ πληϑυντικοῖς ἀντὶ ἕνιxols χρῶνται καὶ ἑνικοῖς ἀντὶ τῶν πληϑυντικῶν᾽ τὸ δὲ ᾿᾿ἀνθρώποις φϑονῶν᾽᾽ ἐπὶ τοῦ xa9' ἱστορίαν Διὸς ἕνεκα τοῦ γελοιασμοῦ τῆς χωμῳδίας, ὅτι φϑονερός ἐστιν ὁ Ζεὺς

τοῖς ἀνθρώποις"

ἀλληγοριχῶς

τοῖς ἀγαϑοῖς παρείπετο τὸ πλουτεῖν,

δὲ ἐπὶ τῆς εἱμαρμένης καὶ τύχης, ὅτι φϑονερά ἐστιν ἡ τύχη τοῖς ἀνθρώποις

πάντες

τὴν

καὶ οὐχ ἐᾷ τοὺς ἀξίους πλουτεῖν, ἀλλ᾽

ἀρετήν" οὗτος δὲ βουλόμενος οὐ διά τι χρήσιμον καὶ ἐπωφελὲς μετιέναι ταύτην ἀλλὰ δι’ αὐτὸ τὸ καλόν, ἔσϑ᾽ ὅτε καὶ ἀποτυχίαν χρημάτων

ἐτύφλωσεν ὥσπερ τὸν Πλοῦτον᾽ πλουτίζει γὰρ ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον πονηρούς, ἀλιτηρίους καὶ συκοφάν-

ἂν δι’ αὐτὸ

μετήεσαν

87: U Barb || 13) ϑεοὶ: U, οἱ ϑεοὶ

40

25

τας,

τοὺς

ἀξίους

πλουτισμοῦ

86: Amb || 87: Amb|| 16 sq.) ἱστορίαν

Barb || ἀνθρώποισι: U, ἀνϑρώποις Barb ||

Διὸς:

14) καὶ γὰρ: U, A ὅτι Barb;

limae lectu, Amb ||

ἣ ὅτι...

δὲ

litterae

valde

evanidae,

ἀρετῆς in ras. Barb || διὰ: e sch. Db recepi, om. U Barb || 15) πλοῦτος: U, m! Barb, τοῦ πλούτου φόρτος Sch. Db,

a φόρτος τοῦ πλούτου m! Barb || 16) (ἀποeia mrg. m? U) || 20) (λύσις mrg. m* U) || 21) τὸ: inser. m? Barb, τῶ U || 87.11—16) ὁ... περιουσίας: Db 329b

30 sqq. || 13) Hes. Op. 42 (immo κρύψαντες γὰρ ἔχουσι Hes.: cf. supra, p. 6 d. 10) || 17—p. 30, 4) πῶς... χρημάτων:

Db 329b 15 sqq. Rt 14, 88 |

86. 4) τύφλωσιν: Db 329b 5 ||

difficil-

30

IN

τῷ τῆς μὴ τῆς

PLUTUM

παρατρέχει. τυφλὸν δὲ τὸν Πλοῦτόν φησιν ἐξ ᾿Ιππώνακτος τοῦτο σφετερισάμενος᾽ φησὶ γὰρ οὕτως ᾿ἱππώναξ᾽

βίῳ δίδωσιν, ἵν᾽ ἕκαστος ἐφίηται ἀρετῆς δι’ αὐτὴν τὴν ἀρετὴν καὶ διὰ τὸ ἐλπίζειν ὅτι πάντως διὰ ἀρετῆς εὐπορήσῃ χρηιιάτων.

“ἐμοὶ δὲ Πλοῦτος--- ἔστι γὰρ λίαν τυφλός--ἐς τῴκί᾽ ἐλθὼν οὐδάμ᾽ elmev' ᾿Ιππώναξ, δίδωμί τοι μνᾶς ἀργυρίου τριήκοντα xal πόλλ᾽ Er’ ἄλλα δείλαιος γὰρ τὰς

[ppevas””. 88. ἐγὼ μὲν ὧν τοῦτό φησιν, ἵνα τὸ ῥήσεως ἐπὶ τὴν ἡλικίαν ἐπὶ τὸ ἐξημμένον, καὶ μὴν ἔχειν ἣ ἁμαρτία, ὧν ἠπείλησεν.

μειράκιον: προπετὲς τῆς ἀνενέγκῃ καὶ δόξγ συγγνώὅτι μειράκιον

88.

ἐγὼ

γὰρ

προσωποποιεῖ

15

μειράκιον:

Πλοῦτον

τοῖς ἀγαϑοῖς,

Ent τοῦ κλήρου

Διὸς καὶ τῆς εἱμαρμένης εἰρήκειμεν εἰ δὲ τὴν συνεκτυκὴν δύναμιν τοῦ παντὸς Δία νοήσεις, τυφλοῖ τὸν Πλοῦτον οὐχὶ φϑονῶν τοῖς χρηστοῖς, ἵνα μὴ τούτου μετάσχοιεν, ἀλλ᾽ ὡς τοῖς κακίστοις ἀλληνάλλως

25

1) ἐφίηται: sch. Db, ἐφίεται U Barb || 2—4) δι᾽... ἀρετῆς: inser. suprascr. m! Barb, om. U (homoeot.) || 88: U; in

fast. m? Barb; Matr || 9) Im.: U, om. Barb Matr || 10) ἕνα: U Matr, διὰ Barb || 12) τὸ: U Matr, om. Barb || ἐξημμένον: U Barb, ἐξηλμένον (suprascr.

τῆς νεότη,-

τος) Matr ||

ποιητι-

κῶς ταῦτα λέγοντα, ὀφείλων εἰπεῖν ῥητορικῶς᾽" εἰ ἦν αἴσϑησις τῷ Πλούτῳ, οὐκ ἄν τοὺς χρηστοὺς ἐχκλιμπάνων προσερρύετο πονηροῖς. 90a. πῶς δὲ τυφλοῖ τὸν Πλοῦτον ὁ Ζεὺς

20

τὸν

ὧν

ὁρῶντες

τοῦτον μεταπηδῶντα καὶ πόσα τὰ δεινὰ ἐργαζόμενον, μόνοι τούτου ἐχτρέποιντο, φροντίζοιεν δὲ ἀρετῆς. xal ἄλλως. τυφλὸν τὸν Πλοῦτον

S) τ᾽ óxt' Amb | 88: Amb | 9) (σημείωσαι προσωποποιίαν mrg. m? Amb) || 90a: Amb Lut (15—21

Lut desunt)

πῶς... «τούτου in

|| 15) (καὶ διότι ὁ πλοῦτος

τυφλός mrg. ταῦ Amb) || 21) μετάσχοιεν: Amb, μετέχοιεν Lut || 24—p. 32d. 11: in Lut atramenti macula ingens fere totam dexteram cuiusque lineae partem ita deturpavit ut scriptura hodie

legi nullo modo possit ||

88: cf. Db 329b 1Osqq. Rt 135q., 88 [|

87. 4—8) Hippon. fr. 29 Diehl || 90a. 26 sqq.) cf. Ps. Heracl. Epist. 8, 3 οὐκ ἀφαιρούμενος πλοῦτον χολάζει ϑεός, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον δίδωσι πονηροῖς, ἵν᾽ ἔχοντες δι’ ὧν ἁμαρτάνουσιν ἐλέγχωνται xxi περιουσιάζοντες σχηνοβατῶσιν αὑτῶν τὴν

μοχϑηρίαν.

||

IN

PLUTUM

31

ποιεῖ περιφερόμενον πρὸς ἀνοσίους τε καὶ καχούργους, τῶν δὲ χρηστῶν ἀποτρέχοντα, ὅτι κακοῦργοι καὶ νηλεεῖς ἄνθρωποι πάντα τρόπον χκινοῦσιν ὅπως πλούτου μετάσχοιεν διαβάλλοντες, συκοφαντοῦντες, στρεβλοῦντες, ἐτάζοντες καὶ ἁπλῶς πᾶν εἶδος δρῶντες κακότητος ὅλοις &10

15

φϑαλμοῖς πρὸς τὸ πλουτεῖν ἀποβλέπουσι. τοῖς ἀρετὴν δὲ μετιοῦσι τὸ ϑεῖον τυφλὸν τὸν Πλοῦτον ποιεῖ, τουτέστιν ἡ ἐνάρετος αὐτοὺς μᾶλλον ἀποτυφλοῖ καὶ ϑεία φρόντισις ἐνορᾶν πλούτῳ ἐπιμελουμένους δικαίου καὶ ἀρετῆς, τούτου δὲ καταφρονητὰς γινομένους,

20

ὡς

οὐκ

ἀρετῆς,

καχίας

δὲ παραιτίου: ὅϑε καὶ Ἡράκλειτος ὁ ᾿Ἐφέσιος, ἀρώμενος ᾿Εφεσίοις οὐκ ἐπευχόμενος, “un ἐπιλίποι ὑμᾶς πλοῦτος, ἔφη, ᾿Εφέσιοι, iv’ ἐξελέγχοισϑε πονηρευόμενοι". 90b. τυφλόν: τυφλοποιὸν τῶν χρηστῶν, ἀττικῶς" τὸ παϑητικὸν ἀντὶ ἐνεργητικοῦ, ὡς τὸ “᾿Κρέοντ᾽

25

ἐμαυτοῦ

γαμβρόν"

ἀντὶ τοῦ ᾿᾿γαμβροποιόν᾽᾽, καὶ 7 Παλαιά- ““Ιοϑὸρ τὸν Μωσέως γαμ13) φρόντισις:

Amb,

φροντὶς

Lut

||

14) ἐπιμελουμένους: Amb, ἐπιμελλομένους

Lut

||

17)

(σημείωσαι

68e:

Lut,

ἠραχλείτου

68«v λόγον

Amb mrg.

|| m?

Amb) || 19) ὑμᾶς: Ps. Heracl., ὑμῖν Amb Lut || 90b: Amb Lut || 26 sq.) καὶ... γαμβρόν:

hic

Lut,

infra

(p. 32, 14) habet Amb

post δικαίοις

||

17 sqq.) Ps. Heracl. Epist. 8, 3 — Heracl. fr. 125 a Diels μὴ ἐπιλίποι ὑμᾶς τύχη, ἵνα ὀνειδίζησϑε πονηρευόμενοι || 90b. 25) Soph. O.T. 70 || 27) ἡ Παλαιά:

Exod. 3, 1 ||

32

IN

PLUTUM

Bpóv"". οὕτω καὶ ἐνταῦϑα ᾿'τυφλόν᾽ τὸν τυφλοποιόν᾽ οὐ γὰρ ὁ Πλοῦτος οὐχ ὁρᾷ τοὺς δικαίους, ἐκεῖνοι δὲ αὐτὸν οὐχ ὁρῶσιν, οὐδὲ τούτου φροντίζουσιν,

10

92. φϑονέω φϑονῶ τὸ ζηλῶ καὶ φϑονόω φϑονῶ τὸ ἄφϑονον ποιῶ" ἔστι δὲ τυχόν τις ἐπίφϑονος δι᾽ ἀρετήν. 98. ἄχρι τούτου φασὶ διὰ τοὺς ᾿Αϑηναίους" σκώπτει γὰρ αὐτοὺς ὡς πονηρούς.

15

ἀρετῆς

δέ.

καὶ

ἄλλως.

'τυφλόν᾽᾽" ἀπροόρατον, ἀπροσχόπητον, ὡς καὶ ὁ Φαίστιος περὶ τῆς Μουνυχίας εἶπεν ᾿Επιμενίδης" “tu φλὸν τοῦ μέλλοντος ἄνϑρωπος᾽ εἰ γὰρ ἤδεσαν ᾿Αϑηναῖοι ὅσα τὴν πόλιν αὐτῶν τουτοὶ τὸ χωρίον λυμήνηται, κατέφαγον [[yxp]] ἂν αὐτὸ τοῖς ὀδοῦσι.᾽" κἀνταῦϑα οὖν τυφλὸν καὶ ἀπροσκόπητον τοῖς δικαίοις. 98. πολλοῦ γὰρ ((αὐτοὺς οὐχ ἑώρακα χρόνου)): διὰ πολλοῦ γὰρ αὐτοὺς οὐκ εἶδον χρόνου". xai ὁ Χρεμύλος: "'((xawóv καὶ} ϑαυμαστὸν οὐδέν, εἰ σὺ τυφλὸς ὦν,

20

ὦ Πλοῦτε, διὰ μαχροῦ χρόνου ἀγαϑοὺς ἀνθρώπους οὐχ ἑώρακας, ἐπεὶ χἀγὼ ὁρῶν οὐ δύναμαι τοιούτους ldeiv”. ταῦτα δὲ λέγων δείχκνυσιν ὅτι οἱ πονηροὶ πλείους ἐν τῷ βίῳ. ὁ δὲ "xat" σύνδεσμος πλεονάζει ἀττικῶς.

100. ἄφετόν ((με νῦν)): ᾿᾿ἐάσατε

92: U Barb | 98: int. U |} 15) φασὶ: U cum V, φησὶ sch. Db ||

9) γὰρ: Amb, δὲ Lut || 12) γὰρ: Amb, om. Lut, delevi || 98: Amb Lut || 15sq.)

αὐτοὺς οὐχ ἑώρακα χρόνου: Lut, om. Amb || 18) καινὸν καὶ: Lut, om. Amb || 22 sq.) οὐ δύναμαι τοιούτους: Amb, τοιού-

τοὺς οὐ δύναμαι Lut || 100: Amb Lut || 27) we νῦν: Lut, om. Amb || ἐάσατε: Amb, ἐάσετε Lut || 98:

cf. Db

329b

47 sq.

||

15)

φασὶ:

sc. Plutus et Chremylus. || 16) σκώmTEt. . . πονηρούς: cf. Rt 15, 98 ||

7 sqq.) Plut. V. Sol. B 10 Diels). Tz Hist. V Epist. p. 7, 25 sqq. Cf. (= Epimen. A 1 Diels) || Db 329b 53 |}

12 (= Epimen. 629. 634—396. Diog. L. I 114 100. 27) ἐάσατε:

IN

33

PLUTUM

10

λοιπόν, φησίν, ἐμὲ ἀπόλυτον᾽ ἔγνωτε γὰρ ἤδη καὶ ἠχούσατε τὰ ἀπ᾽ ἐμοῦ᾽᾿. καὶ ὁ Χρεμύλος" "ob μὰ τὸν Δία, οὐκ ἀφήσομέν σε, ἀλλὰ πολλῷ μᾶλλον ἐξόμεσϑά σου καὶ ἁψόμεϑα καὶ κρατοίημεν᾽᾽. ἰστέον δὲ ὅτι τὸ "ua" ἀπωμοτικὸν μόριόν ἐστι δηλοῦν τὸ ''o) μὰ τόν᾽᾽" τὸ δὲ m” κατωμοτικὸν ἀντὶ τοῦ "vat". εἰ δὲ ''val" πρῶτόν ἐστι, elta τὸ “μά,

15

103. ἀντιβολῶ λέγεται τὸ Evavτίως βάλλειν ἑαυτόν τις, ἥγουν ἔμπροσθεν τοῦ δεομένου" τινὲς δὲ λέγουσι τὸ ἐναντίον τοῦ βασιλέως πίπτειν. ἔστι δὲ τὸ πρῶτον κρεῖττον.

20

25

103: U Barb ||

ὡς τὸ "val μὰ τόδε", κατω-

μοτικὸν γίνεται τότε τὸ ud”. ᾿ἐξόμεσϑα ou” μετὰ τοῦ σ᾽ ἔστι δὲ ἀρχαϊσμὸς καὶ ἰωνικόν. καὶ ὁ Πλοῦτος ᾿᾿οὐ προὔλεγον ὅτι πράγματα καὶ ϑορύβους μοι μέλλετε παρασχεῖν; 103. καὶ σύ γ᾽ ((ἀντιβολῶ)): πλεονάζει ((ὡς καὶ πρὶν εἶπον)) ὁ ''xal" σύνδεσμος" ὁ δὲ νοῦς “ἀντιβολῶ παρακαλῶ, δέομαι᾽". “πιϑοῦ᾽ ἀττικῶς ᾿᾿πείσϑητι᾽᾽- οἱ ᾿Αττικοὶ γὰρ τὰ βαρύτονα ῥήματα περισπῶσι, τὸ τύπτω ᾿ἱτυπτῶ᾽ λέγοντες, ᾿᾿μολῶ, ϑελῶ, πιϑῶ᾽".

2) καὶ: Amb,

καὶ οὐκ Lut, qui post

ἐμοῦ (1. 3) notam interrogantis habet || 5) ἐξόμεσϑα: Lut, ἐξόμεϑα Amb || 6) ἁψόμεϑα: Amb, ἁψόμεσϑα Lut || 8 sqq.) (σημείωσαι

τὸ

μὰ

xal

τὸ



mrg.

m!

Amb)

|| 103: Amb Lut || 18) γ᾽ ἀντι-

βολῶ

Lut, ye Amb

|| 19) ὡς καὶ πρὶν

εἶπον: Lut (supra p. 32d. 25), om. Amb || 20) (6 νοῦς mrg. m* Amb) || 24) (τῶν ἀττικῶν τύπτω τυπτῶ mrg. m? Amb) | 25) μόλῶ

ϑέλῶ

(sic) Amb

|| «86:

Amb,

τιϑῶ Lut ||

11) ναὶ μὰ τόδε: e. g. Hom. A 234 || Kostercs.,

Irısiophanem, T.

1

IN

PLUTUM

104. ((καὶ un μ᾽ ἀπολίποις:)) καὶ μή u' ἀπολείψῃς ἔτι καὶ ἀπὸ τοῦ νῦν͵ κἂν πρώην ἠμέλεις ἐμοῦζητῶν γὰρ καὶ πολυπραγμονῶν xal ἀνερευνῶν οὐκ ἄν εὕρῃς ἄνθρωπον ἐμοῦ βελτίονα κατὰ τοὺς τρό-

πους.

10

109. ἀτεχνῶς: ἀληϑῶς" "rexm” γὰρ ὁ δόλος παρὰ τοῖς ᾿Αττικοῖς" τὸ δὲ ἄνευ δόλου ἀληϑές. ἔστιν ᾿᾿ἀτεχνῶς᾽᾽ olov καὶ ἀτενῶς μετὰ περισσοῦ τοῦ X. ἄλλως. ἁπλῶς, ἄνευ τέχνης᾽ ἐκ μεταφορᾶς τῶν ἀϑλητῶν τῶν μὴ τέχνῃ νικώντων ἀλλὰ δυνάμει. εἰ δέ τις παρὰ τὴν τέχνην λέγει τι ἣ ποιεῖ, οὐκέτι περισπωμένως ἀλλὰ βαρυτόνως᾽ ᾿Ιἀτέχνως ποιεῖς, ἀτέχνως λέγεις᾽᾿. ὁ γὰρ τόνος διαστέλλει

106. μὰ Δία καὶ "ob μὰ τὸν Ala": ἄλλος γὰρ οὐκ ἔστιν ὁ κρείττων ἢ ἐγώ. 109. ἀτεχνῶς ((ὑπερβάλλουc0):

15

᾿᾿ἀτέχνως᾽᾽

βαρυτόνως

᾿ἱἄνευ

τέχνης, ἀμαϑῶς" “ἀτεχνῶς δὲ περισπωμένως ᾿ἰἀληϑῶς, παντελῶς xal καϑάπαξ καὶ ἑνὶ λόγῳ᾽᾽.

20

τὸ σημαινόμενον, τήν τε τῆς τέχνης στέρησιν καὶ τὸ ἀδιάφορον τῆς χρήσεως.

καὶ

ὁ νοῦς

''xàv

φύσει

τίς

ἐστι χρηστός, ἐπὶ τὸ χεῖρον μεϑίσταται ὑπὸ τῶν χρημάτων᾽᾽. 111. δύο μέρη τοῦ λόγου τὸ ara

μενον,

“ob,

ἅπαντες", ὑφ᾽ ἕν δὲ ταττόὡς καὶ τὸ ᾿ἱἁπαξαπλῶς᾽".

φησὶ

δέ,

πάντες,

ἀλλ᾽

ὁμοῦ

109: U Barb || 12) ᾿Αττικοῖς: U, (ex ποιηταῖς) Barb || 111: U || 30) φησὶ: scripsi, φασὶ U ||

30

111. οἰμώξει ((uaxpa: τὰ δεύTepX πρόσωπα τῶν παϑητικῶν διφϑόγγῳ γράφουσιν ᾿Αττικοὶ ἄνευ τῶν μετὰ ὑποταχτικῶν κειμένων.)) 104: Amb Lut Amb)

(et in textu

|| !) Im.: Lut, om. ἀπολίποις

Lut,

&ro-

λίπης Amb)|[106:c. pr. c. Amb Lut||109:

Amb Lut | 11) ὑπερβάλλου (sic): Lut,

om. Amb || 111: Amb Lut |! 27—30) μακρά... κειμένων: Lut, om. Amb || 109:

Db 330a 14 sqq. Rt 15, 109. Sch.

Luc. 171, 17 sqq.

|| 111. 27 sqq.) Db

330a 38 sqq. |! 30—p. 35, 2) οὐ... λχμβάνεται: Rt 16, 111 [|

109. 14 sq.) cf. Db 330a

13sq. ||

IN

PLUTUM

πάντες. τὸ γὰρ ᾿ἁπαξάπαντες᾽" ἐπιτάσεως χάριν λαμβάνεται.

10 115. ὀφϑαλμίας: ἤγουν πηρώσεως. ὀφθαλμία γάρ ἐστι κυρίως ἣ ἐκ πάϑους γινομένη πήρωσις. 15

35

ὁ δὲ νοῦς᾿ ᾿'χλαύσῃ μακρὰ καὶ μεγάλα, μὴ πειϑόμενός μοι δηλονότι, ληρῶν δὲ τοιαῦτα.᾽᾽ 113. σὺ δὲ πρόσεχε, προσκόλλα xal συνάρμοττε τὸν σὸν νοῦν τοῖς λεγομένοις, ἵνα πύϑῃ καὶ νοήσειας ὅσα σοι ἀγαϑὰ γένοιτο, εἰ μενεῖς παρ᾽ ἡμῖν. 114. “οἶμαι γάρ, οἶμαι, σὺν δὲ ϑεῷ τουτὶ λέγω, ἀπαλλάξω σε τῆς dpdarplac”. ἡ ὀφθαλμία δὲ χυρίως νόσημά ἐστιν ὀφθαλμῶν: νῦν δὲ τὴν τύφλωσιν λέγει. 116. βλέψαι ποιήσας: κἂν “ποιήσας

xàv

᾿'ποήσας

τις

γράψῃ, οὐ λυμαίνεται τῷ στίχῳ καὶ “'ποιήσας᾽ γὰρ τὸ ποι βραχὺ γίνεται

20

διὰ τὸ κεχηνός,

ὡς

τὸ

““Ἴστρος τοιαύτας

{{παρϑένους)} "

καὶ ἐν Εὐμενίσιν ᾿Αϑηνᾷ qnov “Ὦ καὶ τοιαύτας τῷδ᾽ ἐπιρροιζεῖν φυγάς"

καὶ ((6)) Σοφοκλῆς

115:U |

1) ὁ δὲ νοῦς:

Lut,

((ἐν)) Οἰδίποδι ἀντὶ τοῦ Amb

||

113: Amb Lut || 6) καὶ: Amb, ὡς Lut |! 114: Amb Lut || 10) δὲ: Amb, om. Lut || 11) (σημείωσαι τὴν ὀφϑαλμίαν

mrg.

rm?

Amb) || ἡ: Amb, om. Lut || δὲ: Amb, γὰρ Lut || 116: Amb Lut || 14) ποιήσας (Im.): Amb, πούσας Lut (in textu ποιύox; Amb Lut) || 15 sq.) κἂν ποήσας τις YoXyr: Amb,

τις γράψῃ

(ex γράψοι) x&v

ποήσας Lut || 19) τοιαύτας: ad ot signum

mensurae brevis suprascr. Amb || παρϑένους: Lut, om. Amb || 20) φησι: Amb, φασὶ Lut || 21) ἢ Amb Lut || ἐπιρροιζεῖν: Lut cum Aesch. codd. FG Tricl., érigροζεῖν Amb, ἐπιρροιζεῖς corr. Scaliger ||

22) ὁ: Lut, om. Amb||àv: Lut, om. Amb || 1—2)

τὸ...

λαμβάνεται:

cf.

Su.

I

114.

11 sq.) cf. Db 330a 47 sqq. ||

263, 4 || 115: cf. Db 330a 43 sqq. ||

116.

11) πηρώσεως:

p. 12d. 24) || 21) Aesch. Eum. 424 ||

597, 3 |

cf. Rt

16,

115. Su. IIl

19) Aesch.

fr. 155 N*

(v. supra,

IN

PLUTUM

τῷ ἐν Κολωνῷ φέρει" "dXX

οὐχ

οἷόν

Πολυνείκην λέγοντα te’ πῶς

γὰρ

αὖϑις αὖ [raw”.

118. ἄνϑρωπος ((οὗτος)})): ἀκούσας τοῦ Πλούτου Χρεμύλος εἰπόντος μὴ ϑέλειν βλέψαι, φησίν" *'6 ἄνϑρωπὸς οὗτος ἄϑλιός ἐστιν, τοιούτου

καλοῦ μὴ ϑέλων τυχεῖν", N “οὗτος 10

15

20

ἄνθρωπός

ἐστιν

K9Atoc".

119. ((ὁ Ζεὺς μὲν οὖν el866:)) “ὁ Ζεὺς εἰδώς, φησί, τὰ τούτων, τουτέστι τῶν ἀνθρώπων, μῶρα καὶ μωρὰ ἀττικῶς, εἰ πύϑοιτο καὶ μάϑοι ἐμὲ ἀναβλέψαντα, συντρίψῃ ἄν με ἐσχάτως᾽". τὰ ᾿ἱἹτούτων᾽ δὲ εἶπε καὶ οὐχ ''óuGv" μεϑόδῳ δεινότητος, ἵνα καὶ τὸν Χρεμύλον ὑβρίζων σὺν τοῖς λοιποῖς μὴ δόξῃ ὑβρίζειν. ὁ δὲ στίχος οὗτος περαιούμενος εἰς τὸ Eu’ el” ἐπίληπτός ἐστιν, ὡς τὸ "X

μέγ᾽

᾿Αϑηναίοις

γένετο

φόως ἡνίκ᾽ [[Αριστο-

1.54.) λέγοντα φέρει: Lut, φέροντα λέγει

Amb || 3) οἷον: ad οἱ signum mensurae brevissuprascr. Amb || 118: Amb Lut || 5) οὗτος: Lut, om. Amb

|| 7) ὁ: Amb,

om. Lut || 9) 3: Lut, καὶ Amb Amb

Lut || 11) 1m.:

21) ἐπεὶ in textu

|| 119:

Lut, om. Amb

||

(ex Zu’ el) Lut || el

ἐπίληπτος: Amb, εἰπίληπτος Lut || 22) γένετο φόος (sic) Amb, γένετο φόβος Lut,

φόως γένεϑ᾽ &pxaro:

phiam

recte Hephaest. || 23 sq.)

(comma

et sp. vac. ad syna-

indicandam) γείτων Amb ||

3) Soph.

O.C.

1418

|| 119.

13) τῶν

ἀνθρώπων: Db 330a 52. Rt 16, 119 || 22 sııq.) Simon. fr. 76 ap. Hephaest. 4, 6 p. 14 sq. C. ||

IN

37

PLUTUM

γείτων Ἵππαρχον

πέφνε καὶ ᾿Αρμόδιος,᾽᾽

καὶ ἕτερα μυρία ἠπατημένοις 'Ομήρῳ, ὥσπερ νομίζω, εἰπόντι" “εἴπερ γάρ x' ἐθέλοιμεν

ὅσοι

Δαναοῖσιν

[ἀρωγοί, Τρῶας

ἀπώσασϑαι καὶ ἐρυκέμεν εὐρύοπα

Ζῆ-

ν᾿ αὐτοῦ κ᾽ ἔνϑ᾽ ἀκάχοιτο ΠΝ

οἷος

[ἐν Ἴδη."

10

15

20

ἀλλὰ πάντα τὰ τοῦ ϑεσπεσίου ἐκείνου ἀνδρὸς δαιμόνια ὑπερφυᾶ καὶ aulunτα, ἄνευ μέντοι τινῶν νοϑευϑέντων᾽ οὐ μόνον γὰρ οὐκ ἐπιλήψιμα τὰ ἐκείνου ἀλλὰ καὶ νοῦ πλήρεα λεπτοτάτου καὶ ῥητόρων δεινότητος καὶ ἀρετῆς" μιμῆσει γὰρ γυναικὸς ϑυμουμένης εἰσάγει τὴν Ἥραν οὑτωσὶ λέγουσαν ὥσπερ τοῦ πνεύματος ἐκκχοπέντος ϑυμῷ καὶ μὴ ἀπαρτίσαντος.

120. νῦν δ᾽ οὐ τοῦτο δρᾷ: ((νῦν δὲ)) οὐ τοῦτο ποιεῖ, τουτέστιν οὐ συντρίβει ce, ἐῶν τῇδε κἀκεῖ σε προσκρούειν περιπλανώμενον διὰ τὸ

μὴ βλέπειν; 121. περινοστεῖν: κυρίως μὲν νόστος ἡ ἀπὸ ἀλλοδαπῆς οἴκαδε ἄφιξις, καταχρηστικῶς δὲ καὶ ἡ ἀπὸ τόπου εἰς τόπον μετάβασις καὶ πορεία. 121: U Barb Matr || 25) Im.: U, om. Barb Matr || 26) woros: U Barb, om. Matr || 27) xai: U Barb, om. Matr ||

1) ἔπαρχον Amb, legi nequit Lut || πέφνε: Amb, [.. .] ve Lut || 4sq.) (σημείωσαι ὁμηρικά mrg. m? Amb) || 5) post dpwvol comma et sp. vac. ad versus finem

indicandum

Amb,

legi nequit Lut

||

754.) ζῆ" (comma eet sp. vac.) v Amb, legi

nequit Lut ||10) ϑεσπεσίου: Amb, ϑεσπίου Lut || 13) ἐπιλήψιμα: Lut, ἐπιλείψιμα (ex

inOf$pwua?) Amb || 120: Amb Lut || 20 sq.) νῦν δὲ: Lut, om. Amb || 121: Db 330b 9 sq.

sqq. Rt 16, 121 ||

Su.

IV

102,

25

4 sqq.: Hom.

6 205—7

|| 18) τοῦ

πνεύματος ἐκκοπέντος: cf. Sch. Ar. Ran.

303 προστάντος αὐτῷ τοῦ πνεύματος ||

38

IN

122. ὀρρωδῶ: ἀπὸ τοῦ ὄρρου 6 ἐστι μεσοπύγιον τῆς περιστερᾶς" ἔστι γὰρ τρομερὸν τὸ μέρος᾽ καὶ κυρίως μὲν ἐπὶ τοῦ τῶν ἀλόγων δέους λέγεται πεποίηται δὲ παρὰ τὸ τὴν οὐρὰν δονεῖν ὅ ἐστι σείειν, δηλοῦν δὲ τὸ δέος: 7, παρὰ τὸ ἐγκρύπτειν τούτῳ τῷ μέρει τὰ αἰδοῖα κατὰ τὴν τοῦ δέους διάϑεσιν" ἢ ὅτι τῶν φοβουμένων εἴωϑεν ὁ ὄρρος πρῶτον ἱδροῦν.

PLUTUM

5

15

122: U Barb || 3) ὄρρου: U, ὥρρου (hic et infra 1. 13 %ppos) Barb|| 7) δέους:

Barb, sch. Db, γένους U || τὸ: U, om. Barb || 8) σείειν: U, (ex aeoew) Barb || 9) δὲ: deletum

in Barb

||

122. καί φησιν ὁ Πλοῦτος" ᾿᾿οὐκ οἶδα" ἐγὼ δ᾽ ἐκεῖνον ὀρρωδῶ καὶ πεφόβημαι navu”. τὸ δὲ φοβεῖσϑαι “ὀρρωδεῖν᾽ λέγεται ἀπὸ τοῦ ὄρρου xal μεσοπυγίου τῆς περιστερᾶς᾽ τρομερὸν γάρ φασι τοῦτο τὸ μέρος" ἣ ἀπὸ τῶν ἀλόγων, ἵππων λέγω xoi τοιούτων, ἃ ἐν τῷ δέει σείει τὴν οὐρὰν ἣ ἐγκρύπτει αὐτὴν ὑπὸ τὰ αἰδοῖα᾽ ὃ ὅτι τῶν φοβουμένων φασὶ πρῶτον τὸν ὄρρον ἱδροῦν. ἡμεῖς δέ φαμεν ((ᾧὧς)) αἰολικῶς διὰ δύο pp γράφεται καὶ ψιλοῦται, δι᾿ ἑνός τε τοῦ p καὶ δασείας κατὰ τὴν ᾿Αττικὴν καὶ κοινὴν ὀφεῖλον γράφεσϑαι. δέει γὰρ ὁ φόβος καὶ ἡ ὁρωδία τὴν ὅρασιν: ὅϑε καὶ δοῦλος ὁ μετὰ

20

δέους λεύσσων -- κἂν νῦν ἀναιδῶς βλέπωσι —, καὶ δεσπότης ὁ δέους ποιητικός" οὕτως ὁρωδία ὁ φόβος

25

ἀπὸ τοῦ δέειν τὴν ὅρασιν λέγεται, ὡς ὡρακιᾶν τὸ φοβεῖσϑαι καὶ ὠχριᾶν διὰ μεγάλου τοῦ ὦ ἀπὸ τοῦ ὥρας καὶ τῆς μορφῆς εἶναι αἰκία καὶ τιμωρία ἤγουν ὠχρίασις.

122: Amb Lut || 2 et 4) ὀρρωδῶ et ὀρρωδεῖν: Amb, ὁρρωδῶ et ὁρρωδεῖν Lut |j 4 Sq.) (σημείωσαι τὸ ὁρρωδῶ mrg. m? Amb) || 6) φασι: Lut, φησι Amb || 12) ὡς: Lut, om. Amb || 14) ge: Amb, po

Lut || τὴν: Amb, Lut,

ó9ev

Amb

om. Lut || 17) 69e: ||

22)

ὠχριᾶν:

Amb,

ὠχρᾶν l.ut || 25) ὠχρίχσις: Lut, ὠχρία-

vor Amb ||

122: Db 330b 16 sqq. Rt 16 sq., 122. Su. I11 562, 23 sqq. 563, 1. Cf. et. Db

38a 22 sqq. 281 b 19 |

122.4 sqq.) cf. Tz Hist. X11624—36 || 22—25) ógxxx( ... ὠχρίχσις: cf. Db 192b 29 sqq. 290a 25 sqq. ||

IN

123. ἄληϑες: ἐπίρρημα ϑαυμαστικόν: καὶ προπαροξύνεται ἀτ-

123. ((ἄληϑες ὦ δειλότατε!:)) "dAn8éc" ὄνομα, ᾿᾿ἄληϑες᾽᾽ δὲ ἐπίρρημα ἀντὶ τοῦ ᾿᾿ἀληϑῶς νῦν δὲ τὸ “᾿ἄληϑες᾽᾽ εἰρωνικῶς εἴρηται" ᾿᾿άληϑῶς γὰρ καὶ πρεπόντως, φησί, δειλιᾶς: μὴ πάϑῃς τὴν ἀφόρητον συμφορὰν ταύτην χαὶ ἀναβλέψῃς᾽. δειλότατον δὲ δαιμόνων τὸν Πλοῦτον φησίν, οὐ πρὸς αὐτὸν τὸν ἀνθρωποει-

τικῶς.

10

15

20

125.

καὶ

τοὺς

κεραυνούς:

39

PLUTUM

87, ἀποτείνων τὸν λόγον, ἀλλὰ πρὸς

τὸ καϑόλου καὶ τὴν πλουσιότητα᾽ ὅτι οἱ πλούσιοι δειλοὶ πρός τε ϑάνατον καὶ τὰ ἕτερα διὰ τὸν πλοῦτον καὶ τὴν τρυφὴν xai ὅτι τὰ χρήματα συγχρύπτουσι δεδιότες μὴ ἀπολέσωσιν. 124. τὴν τυραννίδα τὸ κράτος νῦν φησι xal τὴν βασιλείαν, ὅτι δημοκρατούμενοι ᾿Αϑηναῖοι τυράννους ἐκάλουν τοὺς ὁπωσδήποτε μοναρχοῦντας. car τὰ λοιπά.

τὰ

μέγιστα ἀμυντήρια τοῦ Διός" ἐκ δὲ τούτων τὴν δύναμιν αὐτοῦ λέγει. 127. ἃ: ἐπίρρημα τιμητικόν.

127. 25

((un

λέγ᾽,



πόνηρε!)

“'πονηρός᾽᾽ ὁ πανοῦργος καὶ δόλιος"

""xóvnpog" δὲ ὁ νοσῶν καὶ ὁ κοπιῶν xai ((6)) πονῶν

καὶ ὁ Χρεμύλος

δὲ

τῆς κάτω τύχης καὶ ἀσϑενοῦς γεωρ-

123: U || 125: U Matr

om. Matr || 127:

|| 21) Im.: U,

U ||

123: Amb Lut || 1) Im.: Lut, om. Amb || 4) ἄληϑες: scripsi, ἀληϑὲς Amb, ἀληϑῶς

Amb

Lut

Lut)

(at indes

recte

|| 13) «à: Amb,

in textu

om.

Lut ||

124: Amb Lut || 16) τὴν: Amb, om. Lut || 127: Amb Lut || 24) Im.: Lut, om. Amb || 27) pr. à: Lut, om. Amb ||

123. 1 sq.) cf. Db 330b 31. 125:

Db

330b

32

127: Db 330b 36 ||

sq.

Rt

17,

5484

||

125

||

123. 3) ἀληϑῶς: cf. Db 330 b 31 || 127. 28 sq.) ἀσθενοῦς γεωργὸς καὶ πονῶν: cf.

Db 3300 39 54. ||

IN

PLUTUM

10

γὸς καὶ πονῶν ἦν ἄνθρωπος. ἢ ᾿᾿πόvnpe” καὶ πονηρὲ ἀττικῶς᾽ πῶς γὰρ οὐ πονηροῦ καὶ βαϑύνου τὸ ὑπισχνεῖσϑαι ποιῆσαι βλέψαι τυφλόν; καὶ ὁ Χρεμύλος: “ἔχε καὶ ἔσο, φησίν, ἥσυχος" 7) "Éye καὶ χράτει σαυτὸν ἐν ἡσυχίᾳ καὶ μὴ ϑορυβοῦ" (128) ἐγὼ γὰρ ἀποδείξω σε πολλῷ μεῖζον τοῦ Διὸς δυνάμενον. τοῦ Πλούτου δὲ εἰπόντος ᾿'σὺ ἐμὲ δείξεις τοῦ Διὸς μεῖζον δυνάμενον:

φησὶν ὁ Χρεμύλος᾽ ᾿ἱἵνὴ τὸν οὐρανόν᾽᾽, ὡς ἤδη ὄντα τὸν Δία οὐδὲν λογιζόμενος, καὶ τὰς ἀποδείξεις ἐπάγει, 15

20

25

αὐτὸς μὲν ἐρωτῶν, τὸν δὲ Καρίωνα τύπῳ μάρτυρος ἔχων ἀποκρινόμενον καὶ ἅπερ αὐτὸς λέγει πιστούμενον. 133. (($60u00( δ᾽ αὐτῷ") ϑύουσι δὲ τῷ Διὶ διὰ τοῦτον, ἢ ἐν τῷ ἔχειν τοῦτον ἥγουν πλοῦτον, 7) διὰ τοῦτον τουτέστιν ἵνα πλουτήσωσιν. 134. ἄντικρυς: φανερῶς" ᾿'άντιxpo" δὲ ἐξ ἐναντίας. 135. οὐχοῦν ((δδ᾽ ἐστὶν)): καὶ λοιπὸν ὅδε xai οὗτος ὁ Πλοῦτός ἐστιν αἴτιος τοῦ τοὺς ἀνθρώπους

ϑύειν τῷ Διί' καὶ βουληϑεὶς ἂν τοῦτο παύσῃ ῥαδίως. 1: sq.) πόνηρε et. in textu Amb Lut || 3) βαϑύνου: Amb, βαϑύννου Lut || I0O—11) 100... δυνάμενον: Amb,

om.

Lut

(ho-

moeot.) || 133: Amb Lut || 18) Im.: Lut,

om

Amb || 134: Amb

135:

Amb Lut || 24) ὅδ᾽ ἐστὶν:

(cf. gl. Lut) || Lut,

om. Amb || 27) τοῦτο: Amb, τοῦ Lut |] 28) ῥᾳδίως: Amb, legi nequit Lut ||

2) ἀττικῶς: cf. Db 330b 39 | 16) μάρTupog:

cf.

Db

330b 50. Rt

330b 17,

43 || 134: cf. Db

134. Su.

I 237,

5. 8

|]

IN

4l

PLUTUM

137. οὐ((δ᾽ ἂν elc)) ϑύσειεν: ob ϑυμιῶν ἣ βοῦν ἐπισφάξειεν ἢ ψαιστὸν καὶ λάγανον, ὅ ἐστιν ἄρτον ἐλαίῳ βεβρεγμένον, καϑαγίσειεν οὐκ ἄλλο δὲ οὐδὲ ἐν σοῦ μὴ βουλομένου ἤτοι Πλούτου καὶ χρημάτων μὴ παρόντων.

137. ὅτι οὐδ᾽ ἂν εἷς: ὅτι καὶ ἐπὶ

τοῦ ϑυμιάσαι τὸ ϑύειν" ἐπὶ μὲν τοῦ βοὸς ᾿'σφάξειεν᾽᾽, ἐπὶ δὲ τοῦ ψαιστοῦ ε᾿ϑυμιάσειεν᾽᾽. κυρίως δὲ ψαιστὸν ἄλευρον ἐλαίῳ δεδευμένον, καταχρηστυιῶς δὲ καὶ τὸ πόπανον.

(([ξξβουλόμην

μὲν

ἐξανορϑοῦν

εἰς

[πλάτος, γράφειν τε πάντα προσφυῶς Τζέτζου

10

ἐπεὶ δ᾽' ὃς

ἡμᾶς

ἦν

[τρόποις᾽

συνωθήσας

[Ὑράφειν, πρῶτον

παλαιὰν

οὐχ

ἐφεῦρέ

μοι

[βίβλον

15

(5) 4 x&v δύ’ ἢ τρεῖς ἔκ γε τῶν νεογρά-

ίφων, ὡς ἄλλον ἐξ ἄλλης ἀνορϑοίην στίχον᾽ βίβλους ἐφευρὼν τῶν νεογράφων δύο, ὧν ἡ μὲν ἦν ἐνοῦσα τοὺς δύο στίχους, ἄλλη δέ, τετράμετρος εἴπερ ἦν

20

[orixos, (10) τομαῖς διήρει τοῦτον εἰς δύο στίχους, εἰς

τρεῖς

τινάς,

ἄλλους

25

ὥρϑουν

μὲν ὥρϑουν

«δὲ»

καὶ

[περαιτέρω, τὸ σκάφος τὸ [τοῦ λόγου

ἕως βραχὺ τὸ κῦμα τῆς ἀτεχνίας" 137: U; m® Barb; Matr || 1) Im.: Barb, om.

U Matr || 2) μὲν: U Matr,

137: Amb (1—6, οὐ... παρόντων, tan-

tum); Lut || ]) οὐ ϑύσειεν: Amb, οὐδ᾽

(γὰρ suprascr.) Barb || 4) ϑυμιάσειεν: U Barb Matr (cum V, Ald. et Su.), ϑύσειεν

ἂν εἴς Lut || 2) (ψαιστόν mrg. m* Amb) |

sch. Db || 5) δεδευμένον: U Matr, δεδεμέvoy Barb ||

ἕν: Amb, οὐδ᾽ ἄλλο οὐδὲν Lut |} 6) παρόνtov: des. Amb || 10) τε: corr. Schmidt

3) xal:

Amb, ἢ Lut || 454.) οὐκ ἄλλο δὲ οὐδὲ

(vel γράφων ra), τὰ Lut || 16) δύ᾽ 3: corr.

Schmidt, δύο Lut || 18) ἀνορϑοίην: corr. Schmidt cl. v. 26, μὲν ὀρϑοίην Lut || 24) εἰς: scripsi, ὡς Lut, ἢ ᾿ς Schmidt || ἄλλους: scripsi, ἄλλης (suprascr. &A*) Lut (sic, teste Duebnero; hodie nihil legitur), ἄλλῃ vel ἄλλον corr. Schmidt ||

δὲ: add. Schmidt || 137: Db 331a 5 sqq. || 1—4) ὅτι... ϑυμιάσειεν: Su. IV 734, 9. Cf. Ammon,

124. 253 || 2—6) Rt 18, 137. 138 ||

42

IN

PLUTUM

ἐπεὶ [δὲ] πυκνὴ συμμιγὴς τρικυμία (15) ἐρροχϑίαζε καὶ κατέκαμπτε ζέον, τὰ πηδὰ δ᾽ οὐκ ἦν δεξιῶς ἐμοὶ [στρέφειν, στείλας

τὰ

πρὸς

κῦμα

λαίφη

καὶ

παρεὶς

τοὺς

[αὐχένας, βαρβαρόγραφα

χωρῶ

[πνέον, ὅπερ βέβηλοι δυσμαϑεῖς βιβλογράφοι 19

(20) γραφεῖς

οὕτω

ἁπασῶν

τὰ μέτρα

εἰσφοροῦσι

τῶν

[βίβλων. τὸ νῦν ἐάσω συγ-

[γράφειν λέξας 15

τινὰ

βράχιστα

τῇ φύρσει ἰβίβλων᾽ oUx ἀγνοεῖ γὰρ καὶ μετρικοὺς Τζέ-

ἰτζης λόγους, ὁ σφαῖς 20

διδάξας

συγγραφαῖς

ἅπαν

[μέτρον. (25) &v9' av περιττὰς οὐκ ἔχει δὲ βιβλί-

ίδας, ἄλλην

ἀπ᾿

ἄλλης

ὡς

ἀνορϑοίη

ἱμέτροις, 25

τὸ πᾶν γὰρ ἄλλο πλὴν γραφῆς τοῦ [κειμένου

Τζέτζῃ

μελήσει καὶ γραφῆς

ἄτερ

[BiBXov:

τὸ παντελὲς δὲ τοῦ σαφοῦς

μηδεὶς

[λάρος 30

35

(30) μωμοσχοπείτω

συρματίζων ἀφρό[νως᾿ οὕτω γὰρ ἠξίωσεν ᾧ ταῦτα γράφω χρήζων νοεῖσϑαι καὶ τυχοῦσι ῥαδίως, οἷς εἶπον οὕτω νῦν σαφέστατα γράφω. οὕτως ἐᾶν μέλλω τε μετριχοὺς

[λόγους 1) δὲ con.

Schmidt:

ne

Duebnerus

quidem quicquam legere potuit || 18) συγγραφαῖς: corr. Schmidt, συγγραφεῖς Lut (teste Duebnero; hodie nihil legitur) || 28) τὸ: Schmidt, ὁ Lut (teste

Duebnero; hodie nihil legitur) || 137. 1) cf. Plat. Euthyd. 293a τρυτυμία

τοῦ λόγου || 5) στείλας Aesch. Suppl. 723 ||

τὰ Aatpn:

cf.

IN

PLUTUM

43

(35) καὶ πάντα τί γάρ

τἄλλα

τεχνικῶς λεπτῶς [γρζφειν. τις ἂν γὙράψειε πᾶν τέχνης

[λόγῳ εἰς ϑατεριστὰς καί γε μισοδιχρόνους καὶ ῥητόρων στυγοῦντας ἐντέχνους [λόγους ἄλλων τε τεχνῶν αἵπερ εἰσὶν ἐν

ἰλόγοις, (40) εἰς

παγχαπήλων

οἷς

iv

ὁρμαϑὸν πεφυρ[μένον,

δοκοῦσι

πάντως

χουτρου-

[διτζίως, τὰ τεχνικά τε καὶ τὰ βάρβαρα λέγω,

μᾶλλον δὲ χείρω τεχνικὰ τῶν βαρ-

15

[βάρων, οἷς καὶ φρυαγμὸς ἱππικῶν φρυαγ[μάτων (45) χρεῖττον δοκεῖ τι μουσικῆῇῆς τῆς

[[Ορφέως;

20

ὅπου δὲ [[καὶ]] νῦν κάϑαρμα φαρ[μακοῦ ϑέα, τί ψωριῶν εἴδωλον ἀλλ᾽ ᾿Εριννύων, σκιᾶς ἀμυδρᾶς ἀχλυώδης οὐσία, ψώρᾳ

25

καμήλου

πᾶν

κατωστραχω-

[μένον, (50) χἰλουροειδὲς ὀμματέγγραυλον τέρας φωνήν

τινος

κλαίοντος

εὐνούχου

[φέρον, εἴτ᾽ οὖν ᾿Ερεμβῶν εἴτε νυχτερηγόνων,

30

ἡμᾶς τε σύρει τὴν 8᾽ ὁμηρείαν φύσιν ἀλλοπροσάλλως

(55) τὸ

"Apes

διχρόνοις

"Apec

χρῇσϑαι

λέγει,

πανταχοῦ

Priv

[μέγα,

35

3) γράψειε: corr. Schmidt, γράφοιε Lut || 5) 9" ἀτεριστὰς Lut et infra sic (9° ἀτ-) ubique|| 21) xat: secl. Schmidt || 23) ἀλλ᾽: scripsi, ἀλλ᾽ Lut ||

17)

ἱππικῶν

φρυαγμάτων:

Soph.

δ΄,

717} 24) cf. Tz All. Od. proleg. 51 εἴτ᾽ οὖν σκιαῖς πλὴν ἀμυδραῖς xai μερικαῖς δὲ

πλέων || 34) "Apes "Apes:

Hom.

E 31 ||

IN

PLUTUM

Βρεντησίου

Μένδητος ὦ πατρὸς [τέκνον. σοφοῖς ἔγραψα τοπρὶν

ταῦτα

[ἀνδράσι, δ

χοιροκράνοις

δὲ

βαρβάροις

οὐχὶ

[γράφω, τοῖς οἷς ἕνεστιν οὔτις ἐν λόγοις λόγος,

(60) οὔτ᾽ οὖν ἀριϑμὸς ἐν γοναῖς βροτησίαις. τῶν παγκαπήλων πᾶς χορὸς δέ μοι 10

[λέγε,

οἷσπερ εἰ

16

στυγητόν

δίχρονοι

εἶσιν οἱ τεχνῶν [λόγοι, γράφοιντο συμπεφυρ-

[μένως καὶ ῥητόρων λόγοι δὲ τῆς τέχνης ἄνευ, (65) ἄλλαι «τε» τέχναι τῶν τελουσῶν ἐν

[λόγῳ πεφυρμένως 20

λέγοιντο

μηδὲ

πρὸς

[τέχνην,

τί μὴ καϑ' ὑμᾶς πάντα φύρομεν μάτην Ὑζέτζην

λαϑραίοις

σκερβολοῦντας

[ἔν λόγοις, ἀνθ᾽ 25

ὧν

ἅπαντα

τεχνικῶς

φησι

[γράφειν;

(70) τέ ταῖς ἑλίκτραις καρτεροῦμεν τῶν [βίβλων ἄλλαις μὲν ἄλλους ἐκμαϑεῖν τεχνῶν

[λόγους, ταῖς

30

35

μετρικαῖς

μέτρα

δὲ

καὶ

τὰς

[διχρόνους; ὡς νῦν τὸ ''"xeAóv" "'ápyupiBlou" [μέτα πῶς τὸν μακρὸν φέρουσιν ἐν γραφῇ [χρόνον; (75) κανὼν γάρ ἐστι τεχνικώτατα λέγων᾽ τὰ εἰς Aoc ὀξὺν τὸν τόνον χεκτημένα, δισυλλαβούντων οὐ τρισυλλάβων

ἰλέγω, πρὸ

40

τοῦ

τέλους

ἔχοντά τι τῶν [διχρόνων, οὐχὶ βραχύ, μακρὸν δὲ τουτοῖ φέρει" (80) ''xaAóc" τε ''BaXóg" "duc" ὡς

[xoc

λέγω

16) re: add. Schmidt || 21) σκερβολοῦντας: corr. Schmidt, σκερβολοῦντες

Lut || 42) δαλός corr. Schmidt cl. Ps. Drac. p. 35, 22 Herm. ||

IN

PLUTUM

45 σὺν μυρίοις ἄλλοις μὲν ἃ παρατρέχω" ὅσα 8' ἀπ᾽ αὐτῶν τὸν βαρὺν ἔχει [τόνον, τρισυλλαβεῖ τε καὶ περαιτέρω τρέχει, βαρυχρονοῦσι --- τί μακρὰ γράφειν [ϑέλω; --

(85) ᾿'χάλος᾽

10

15

θάλος"

τε καὶ

“φίλος

[δ: καὶ ''xciXoc" καὶ ''áxaXóc" ᾿᾿αἰγιαλός᾽", ἅμα τοῖς [δὲ μυρία. οὕτω τὸ ᾿᾿καλόν᾽᾽ τῶν μακρῶν εἶναι [νόει, — κἄν νῦν πάνυ βράχιστόν ἐστιν [ἐν βίῳ --. οἱ κωμικοὶ δὲ καὶ τραγῳδῶν τὰ γένη (90) τὸ “'καλόν᾽᾽ αὐτὸ καὶ τὸ ᾿᾿Ἰσον᾽᾽, σοὶ

[λέγω, μακρὸν

βραχὺ πλὴν [ἐντέχνως. λόγον δὲ νῦν ἄκουσον “᾿ἀργυριδίου᾽". τὸ ριδιόν τι τῶν μακρῶν ἐστι [φύσει" ἀλλ᾽ ἔστι μαχρός, οὗ βραχὺ φράσω

20

δέχονται

καὶ

[μέρος, 25

(95) μὴ

συμπεράνω

πάντα

τὸν

χάρτην

[γράφων. τὸ ἰδιόν τε καὶ τὸ γίνωσκε 30

μαχρὰς

ράδιον τὰς

γράφων,

τρίτας

τὰς

[ἐκ τέλους, — x&v ἴδιόν τι τεχνικῶς ἄλλο γράφῃς καὶ μὴ βαναύσως, μισοδιχρόνων [τρόπῳ —. (100) τὰς ἐκ τέλους μὲν συλλαβὰς τούτων [τρίτας,

ἄνπερ

35

περιττεύωσι

συλλαβὴν

μέαν

ἐκ πρωτοτύπου, μακρὰς ἁπάσας νόει,

ἐξ ἀργυρίου μὲν “ἀργυρίδιον᾽ λέγων, ἐκ βότρυος δὲ τὸ ""Borpustov” πάλιν, 7) κάλος: ex χάλως (o ad ὦ suprascr.) Lut

|| 9) ἀκᾶλὸς

(ἄμυλ΄,

i.e. ἄμυλος,

su-

prascr.) Lut || 11) κἄᾶλόν Lut || 16) xàAóv Lut; ad Pluti v. 144 spectat || laov: signum mensurae brevis supra ı Lut || 20) ἀργυριδίου: ad Pluti v. 147 spectat || 27) ἴδιον et ῥᾷδιον Lut || 30) ἄλλο: μᾶλλον cort.

Schmidt ||36) virgulam post πρωτοτύπου ego, post μίαν (35) posuit Schmidt ||

IN

PLUTUM

(105) ὡς

"uóBtóv"

τε καὶ

τὸ

᾿σύδιον᾽"

[γράφεις" £x τοῦ μυὸς γὰρ καὶ συός φαμεν τάδε. εἰ δ᾽ αὖ περιττεύουσι

τὰς

ἐκ

τέλους

συλλαβὰς

βράχυνε

δύο,

τῷ

τότε

[τρίτας, ἐκ τῆς γραφῆς γνώμης τε καὶ ψυχῆς 10

15

[λέγων (110) τό τε ᾿'γραφίδιον᾽᾽ καὶ ᾿'γνωμίδιον᾽" [καὶ "'ψυχίδιον᾽". πέφυκε μακρὸς οὗτος κανὼν [εἰσάγαν᾽ ἐγὼ δ᾽ ἑκοντὶ τουτονὶ παρατρέχω, τέλει τε χάρτου καὶ νοῶν ὅτι γράφω ἀγνωμονοῦσι val ϑεέχϑροις βαρβά-

ροις (115) λάϑρα xa89' ἡμῶν BEER. &v9' ὧν ἅπασι τεχνικῶς

μυρία, φαμεν

[γράφειν 20

xal

μὴ

art!

αὐτοὺς

βαρβαροῦν

[λόγων rexvas.)) 138. ψαιστόν: λεπτύνω,

καὶ τοῦ

ἀπὸ τοῦ ψῶ, τὸ αἴϑω.

146. οὐδὲν γὰρ ἀνθρώποις ἄνευ ἀργυρίου πράττεται. 147a. ἰστέον ὅτι ἡ ᾿᾿ἔγωγε᾽᾽ ἀντωνυμία διαφέρει τῆς ᾿᾿ἐγώ᾽᾽ τῷ τὴν μὲν ᾿᾿ἔγωγε᾽ ἐπὶ ἀρχῆς μόνον τίϑεσϑαι, καὶ ἔστιν ἀττικόν,

τὴν δὲ

“ἐγώ ἐπὶ ἀρχῆς καὶ μεταξύ, καὶ ἔστι κοινή. 1470. οὔτε γάρ τοι πολυτίμητοι οὔτε ἀξιόπιστοί εἰσιν οἱ δοῦλοι. ἐξηυτέλισε δὲ ἑαυτὸν πρὸς τὸ ἐπιτυχεῖν τοῦ σχοποῦ. 138:

U || 146: mrg. U

|| 147a:

U

Barb || 27—30) «à... "ἐγώ": Barb, om. U (homoeot.) || 29) ἀττικόν: Barb cum Par, ἀττικ sch. Db || 31) κοινή: U, Barb (m? ἡ rescripsit, ut videtur, non

correxit), sch. Db, κοινόν Par || 147b: U || 32) τοι: scripsi, τὸ U || 146: Db 331a 48 || 147a:

25

Db 331a

53 sqq.; cf. 548a (Par) || 147b. 32—34) Db 331a 51 sqq. Rt 18, 147 ||

30

147. ((ξγωγέ τοι διὰ ucx póv:)) ἢ ᾿᾿ἔγωγε᾽᾽ ἀντωνυμία τῆς ἀττικῆς ἐστι διαλέκτου, ἡ δὲ "ivo" τῆς κοινῆς ἄμφω δὲ καὶ καταρχαῖς καὶ μεταξὺ τίϑενται,

35

147: Amb Lut || 26) Im.: Lut, om. Amb || 27 sq.) (ἔγωγε: [ἐγώ mrg. m? Amb) || 29) καταρχαῖς: Amb, κατ᾽ ἀρχὰς Lut ||

IN

147ς. τὸ ἐκφράζειν τινά τι καὶ ἔρχεσϑαι καὶ εἰς αὐτὰ τὰ λεπτότατά ἐστι τὸ σχῆμα τῆς ἀφελείας, οἷον λέγειν ἀργυρίδιον καὶ λοιπά. κυρίως δὲ ὑποκοριστικά εἰσι τὰ ἀπὸ χορίσκου πρὸς γραῦν ῥήματα. 148. τὸ πλουτεῖν κατὰ γραμματικοὺς ῥῆμα, κατὰ δὲ φιλοσόφους μετὰ τοῦ ἄρϑρου ὄνομα, τὸ πλουτεῖν καὶ ὁ πλοῦτος, τὸ λέγειν καὶ ὁ λόγος, καὶ ἕτερα.

10

15

20

147c: in fast. U || 148: U Barb || 11) καὶ ἕτερα: U, om. Barb ||

47

PLUTUM

149. ((xai τάς γ᾽} ἑταίρας κορινϑίας: κωμῳδεῖ τοὺς Κορινϑίους ὡς πορνοτρόφους. πόρναι δὲ ἦσαν περιώνυμοι τῇ Κορίνϑῳ Λαΐς, Κυρήνη, Λέαινα, Πυρίνη, Σικυώνη καὶ Σινώπη δὲ σὺν αὐταῖς. 150a. ((αὐτάς τις πένης")) "névnc" χυρίως ὁ διὰ χειρῶν ἐργαζόμενος

καὶ

ζῶν,

᾿'πτωχός᾽᾽

δὲ



ἐκ

149: Amb Lut|| 12) καὶ τάς y': Lut, om. Amb || 13) κορινϑίας: Amb, om. Lut || 13 sq.) (σημείωσαι πόρνας γυναῖκας εὐτελεῖς mrg. m? Amb) || τοὺς Κορινϑίους: Amb, τοὺς (ex τὰς) κορίνϑους Lut || 150a:

Amb

Lut

||

18)

1m.:

Lut,

om.

Amb || 18 sqq.) (πτωχός: | πένης: | ἐνδεής: | προσαίτης c. t. m? Amb)

||

149. 15 sq.) meretricum nomina ap. Db 331b 12sqq. Rt 18, 149. Su. II 433,

25 sq. || 150a. 18) πένης κτλ.: cf. Et. M. 660,

14. Orion

132,

20.

Ammon.

108.

Eran. 163. Orion Werf. 616, 5. Et. Gud. 459, 7. 10 sqq. 14 sqq. Sturz. An. Boiss. III 265 sq. Eust. 1833, 54 sqq. Ptol. 404,

17. Epim.

20) πτωχός

Ps. 112, 29. Zon.

1532 ||

κτλ.: Tz sch. Hes. Of.

26

(p. 48, 16). Et. M. 695, 5. Orion 136. 1. Ammon. 108. Orion Werf. 616. 4 sq. Su. IV 251, 12. Eust. 1.1. Ptol. 11. Et. Gud. LI. Cf, Orion 182, 22. Epim. Ps. 1.l.||

48

IN

PLUTUM

πλουσίων

πρὸς

τὸ

ἐρεϑίζειν

ἐρωτικῶς

αὐτούς"

ἄτοπον δὲ τὴν γυναῖκα τὸ ἔμπροσϑεν μόριον ἐπισείειν- σφόδρα δὲ ἄσημον τὸ βαδίζουσαν ἐγκρούειν τῷ πρωχτῷ.

τοῦ -ἔχειν,

“ἐνδεῖ δὲ ἅπας μὴ ἔχων, ᾿ἱπροσαίτῆς δὲ ὁ ἀρτοζήτης. 150b. πειρῶν ((τύχῃ)): βιάζων,

150. ᾿'πειρᾶν᾽᾽ κυρίως τὸ προσβάλλειν γυναικὶ περὶ τῆς ἀφροδίτης καὶ λόγους περὶ συνουσίας προσφέρειν᾽ καὶ ᾿'πειραϑῆναι᾽ τὸ ἀκοῦσαι λόγους τοιούτους. 152.

ἐκπεπτωχκὼς

10

15

διακείμενος

πρὸς

αὐτάς.

152. ((tdv πρωχτὸν εὐϑὺς)): “πρωκτός τὸ ἄρρεν αἰδοῖον᾽ νῦν δὲ παραχρηστικῶς τὸ ϑῆλυ μόριόν φησι, τὰς πόρνας λέγων τρέπειν καὶ στρέφειν αὐτὸ πρὸς τοὺς πλουσίους, Tot προχείρως παρέχειν αὐτὸ τοῖς πλουσίοις.

155. ὅτι ἀρσενικῶς xal ϑηλυκῶς ὁ πόρνος᾽ ζητείσϑω δέ, εἰ καὶ οὐδετέρως. “3

156. ((ἐπεὶ αἰτοῦσιν.) 20

"alvo

ἐπὶ τῶν ἀναποδότων καὶ χαριζομένων λέγεται, ᾿'αἰτοῦμαι᾽᾽ δὲ ἐπὶ τῶν πρὸς χρῆσιν διδομένων καὶ πάλιν ἀντιστρεφομένων τοῖς δεδωκόσιν, ὡς τὸ "ol πῦρ αἰτῶ οὐδὲ λοπάδ᾽ αἰτοῦμαι.

150b: Amb Lut || 4) τύχῃ: Lut, om.

150: U Barb || 4 et 7) (πειρᾶν | πειραϑῆναι mrg. m? U) || 152: U; in fast. mt Barb; Matr || 11) ἄσημον: U Barb Matr

mrg. m* Amb)

(cum V et Ald.), ἄσεμνον sch. Db, &oyn-

156: Amb Lut ||18) Im.: Lut, om. Amb ||

Amb | 152: Amb Lut | 9) (πρωκτός || Im.: Lut, om. Amb ||

μὸν corr, Kusterus || 12) βαδίζουσαν Cyκρούειν: Barb Matr sch. Db

(immo &x-

κρούειν Matr), £yxpobetv βαδίζουσαν U || 155: U; m? (gl.) Barb || 16) ὅτι: U, xai

ὅτι Barb || 150. 4sq.) Su. IV 121, 3. 54. 6 sq. =

Db 52a 47 sq. Cf. Rt 18 sq., 150 || 152: Db 331b 28 sqq. Cf. Rt 19, 152 || 155:

Db 331b 42. Rt 19, 155 !|

2)

προσαίτης:

cf. Cramer

A.O.

I 35,

28 || 150b: cf. Su. IV 122, 1 || 156: cf. Tz Hist. XII 301 sqq. || 23) Menandri versum (fr. 123 et 410 Koerte) “οὐ rip γὰρ αἰτῶν οὐδὲ λοπάδ᾽ αἰτούμενος" aut

consulto

mutavit

Tzetzes

aut

e

memoria laudavit et hoc loco et in Hist. X11 305: οὐ πῶρ αἰτῶ γὰρ λέγομεν

οὐδὲ λοπαδ᾽ αἰτοῦμαι. ||

IN

PLUTUM

156. δαί: σύνδεσμος ἐρωτηματιxóg: διὰ δὲ τὴν ἔχτασιν δίφϑογγον γράφεται.

49

156. τί δαί: σύνδεσμος ἐρωτηματικός᾽ ἀττικῶς δὲ ἐκχτείνεται καὶ διφϑογγογραφεῖται. 157. ἵππον ἀγαϑόν: ἣ κάλλιστον καὶ ἠσκημένον ἀρεταῖς ἵππων ἄλλαις 7| ἄγαν ϑέοντα, ταχύν. 158. ((«lreiv ἴσως:)) τὸ “ἴσως καὶ τὸ "als παρὰ τοῖς ἄλλοις 10

159. ἤτοι περικαλύπτουσι τὴν ἀσέλγειαν. μοχϑηρίαν δέ, «τὴν» τοῦ ἀργυρίου ἐπιϑυμίαν ἢ τὴν αἴτησιν. εἴρηται δὲ τὸ — "Ümeptπέττειν᾽᾽ N ἀπὸ τοῦ περιπετάσματος ἢ ἀπὸ τῶν ζύμῃ τὰ ἄλφιτα περιλαμβανόντων καὶ τούτοις συγκαλυπτόν-

15

ἅπασι ποιηταῖς μακρὰ δέχονται ((κατὰ τὸν κανόνα, ὃν προφϑάσας ἐδίδαξα))" οἱ τραγῳδοὶ δὲ καὶ οἱ κωμῳδοὶ βραχέα τε καὶ μακρὰ δέχονται ταῦτα ((πλὴν οὐ βαρβάρως ἀλλὰ καὶ οὗτοι)) κανόσι τεχνικωτάτοις. 159. ὀνόματι περιπέττουσι ((τ ν)}): ἐν τῷ ζητεῖν χαρισϑῆναι αὐτοῖς ἵππον ἣ κύνας, ὀνόματι τῶν

20

ἵππων καὶ τῶν κυνῶν τὴν μοχϑηρίἂν συγκρύπτουσι καὶ δοκοῦσιν αἰτεῖν οὐκ ἀργύριον, ἀλλὰ καὶ ἵπποι καὶ κύνες ἀργυρίου ὠνοῦνται. τὸ δὲ

156: U; int. m? Barb || !) Im.: δαι (sic) U, om. Barb || 159: U Barb (15—18

156: Amb Lut || 1) (σημείωσαι τὸ δὲ mrg. m* Amb) || 8at: Lut, δέ Amb (at

fror...almmeı om. Barb) || 16) τὴν: e sch. Db et Matr recepi || 17) ἐπιϑυμίαν: sch. Db Matr, ἐπιϑυμῶν U || 21) τούτοις:

δαί in textu) || 157: Amb Lut || 158: Amb Lut || 7) Im.: Lut, om. Amb ||

suprascr. m? Barb, τούτων U, (ex τούτοις)

(v. supra p. 45, v. 90 sqq.) || 13 sq.) πλὴν. οὗτοι: Lut, om. Amb || 159: Amb Lut || 16) τὴν: Lut, om. Amb ||

in sch. m* Barb || συγκαλυπτόντων: U, m! Barb, περικαλυπτόντων suprascr. m?

Barb ||

lO sq.) κατὰ... ἐδίδαξα: Lut, om.

Amb

18) ad τὴν μοχϑηρίαν spectant quae in calce Amb exhibet ita evanide scripta ut vix legi possint: τὴν τοῦ ἀργυρίου ἐπιϑυμίαν ἣ τὴν τῆς αἰτήσεως τοῦ ἀργυ-

plou (Db 332a 11 sq.) | 21) ἀργυρίου: Lut, ἀργυρίοι Amb || 156: cf. Db 331b 49 sq. Rt 19, 156. Su. IV 547, 4 sq. Ammon. 40. Et. Gud.

328, 16 sq. de St. || 159: cf. Db 332a 11 sqq. Rt 20, 159. Su. IV 105, 7 sqq.

15 sqq. || 16—18) uoy$mpíav... . . . αἴτησιν: cf. Su. III 416, 32 || Koster

c.s., Aristophanem,

I.

12

50

IN

PLUTUM

των αὐτήν" εἰώϑασι γὰρ τὰ καταλιμπανόμενα ἀφ᾽ ἑκάστου ἄρτου μιγνύντες ποιεῖν ἄρτον. φησὶν οὖν καταχρῆσϑαι τῷ ὀνόματι τοῦ ἵππου εἰς τὴν μοχϑηρίαν.

“'περιπέττουσι᾽ καὶ συγκρύπτουσιν οὔτε ἀπὸ τῶν γυναικείων προσϑέτων χομῶν, ἅπερ φενάκαι καλοῦνται, ὁ Τζέτζης

10

160. οἷον μηχαναί, πλοίων κατασκευαί, τὰ διὰ λόγων σοφίσματα.

15

20

ἀκούειν ἀνέχεται λέγεσϑαι,

οὔτε ἀπὸ τῶν παραπετασμάτων καὶ βήλων, ἀπὸ δέ τινων ἄρτων πεττομένων καὶ ζυμωμένων καὶ ἔκτοσθε μὲν ἄρτων ὁρωμένων τῷ ὄντι, ἔσω δὲ διάφορα συγκρυπτόντων ἡδύσμαza τε καὶ βρώματα. 160. τέχναι δὲ ((πᾶσαι)): “πᾶσαι δὲ πανουργίαι καὶ αἱ κοινῶς καλούμεναι τέχναιχαὶ σοφίσματα καὶ μηχαναὶ διὰ σέ, Πλοῦτε, ἡμῖν τοῖς ἀνθρώποις εὐρέϑησαν᾽ ἕνεκα γὰρ τοῦ ἔχειν χρυσίον τε χαὶ ἀργύριον ἅπαντα πράττομεν ἄνθρωποι᾽᾽. τὸ ᾿᾿τέχνη᾽᾽ δὲ δύο σημαίνει, τὴν μεταχείρισίν τινος ἐργασίας καὶ τὸ πανούργευμα.

161. τὴν σύνταξιν τελευταῖον πρὸς τὸ οὐδέτερον ἀπέδωκε, λέγω δὴ τὸ “᾿εὑρημένα᾽᾽ πρὸς τὸ ᾿'ἱσοφίσματα᾽᾽. 162. ὁ μὲν γὰρ αὐτῶν: ᾿Αριστο25

φάνης

οὕτως

εἰπὼν

δοκεῖ

ἐξωϑεῖν

ἑαυτὸν τοῦ ἄνθρωπον εἶναι" ὅϑεν ὁ Τζέτζης

"6 μὲν γὰρ

ἡμῶν,

φησί,

σκυτοτομεῖ"". 1) αὐτήν: scripsi, αὐτῇ U Barb || τὰ:

3) αἵπερ scripserim,

at ne Tzetzam

suprascr. Barb, om. U || 2) μιγνύντες:

ipsum corrigerem timui || 5) παραπετα-

(ex ueywövra?) Barb, μιγνύντα U || 160: U Barb || 12) πάντα post σοφίσματα add.

σμάτων:

suprascr. m* Barb || 161: U Barb ||

Amb ||18) (σημείωσαι πόσα σημαίνει τέχνη

Amb,

περιπετασμάτων

Lut

|!

160: Amb Lut || 11) πᾶσαι: Lut, om. mrg. m? Amb) || 162: Amb Lut ||

160: cf. Db 332a 25 sq. et 30 sq. Rt 20, 160 || 161: Db 332a 39 sq. ||

159. 3) φενάχαι: cf. Su. Zon. 1803. Et. Gud. 550, M. 269, 32. 790, 15 sqq. || IX 108: παραπετάσμχτι καλύψας

!

II 69, 10 sq. 42 Sturz. Et: 5) cf. Tz Hist. τὸ

πρόσωπον

IN

163. “᾿τεκταίνω᾽᾽ σημαίνει δύο, τὸ κατασκευάζω καὶ τὸ περὶ τὴν τεκτονικὴν χκατάγεσθϑαι. 164. ἡ μὲν ἀχρίβεια τοῦ χρυσοῦ εἰς τὸ χωνεῦσαι, τοῦ ἀργυρίου δὲ εἰς τὸ κόψαι. 165. ἕνεκα ἀστεῖα 166. τοῦ x

ἰστέον δὲ ὅτι μειδιασμοῦ παραπλέχει τὰ γελοῖα καὶ ταῦτα. ὅτι οἱ παλαιοὶ ᾿Αττικοὶ διὰ λέγουσι τὸ ᾿'γναφεύειν᾽᾽" ἔστι

δὲ χνάφος

ἀκανϑῶδές

163. τεχταίνεται: οἰκοδομεῖ. ἢ διὰ ξύλων κιβώτια καὶ ϑρόνους καὶ τὰ τοιαῦτα ἐργάζεται. 164. χρυσίον παρὰ σοῦ ((λαBov)): καλῶς elnev εἰ μὴ γὰρ εὔπορός ἐστι καὶ πλουτῶν ὁπωσδήποτε, πόϑεν ἄν σχοίη χρυσίον; 165. λωποδυτεῖ: 10

τι, à ξύουσι

τὰ ἱμάτια" οἱ δὲ νεώτεροι διὰ τοῦ Ὑ παρὰ τὴν γνάψιν. ᾿'κναφεύς᾽᾽ δὲ παρὰ τὸ χνῶ, ὃ σημαίνει τὸ ξύω. καὶ

15

"inl 8° αἴγειον κνῇ τυρὸν χνήστι yoaXxely."

163: in calce U |} 164: U || 165: U || 166: U || 15) pr. παρὰ: sch. Db, διὰ U ||

τὰς λώπας καὶ

τὰ ἱμάτια τῶν νύχτωρ πορευομένων ἀφαιρεῖται ἀποδύων αὐτούς, 166a. ((κναφεύει:)) ᾿ἱ'κναφεύει καὶ ᾿᾿γναφεύει᾽᾽ φασὶν ἀμφότερα τὸ δευσοποιεῖν καὶ βάπτειν σημαίνειν" xai τὸ μὲν διὰ τοῦ X φασὶν ἀττικῶς, κοινὸν δὲ τὸ διὰ τοῦ Y. Τζέτζης δέ

φησι τὸ διὰ τοῦ Ὑ τὸ βάπτειν σημαίνειν, τὸ δὲ διὰ τοῦ X ξέειν xal πλύνειν, ἀποσπιλοῦν καὶ καλλύνειν τὰ ἐρρυπωμένα καὶ παλαιά.

"Oyunpoc: “᾿γναφεύς᾽ δὲ παρὰ τὴν τοῦ φάρους γνάψιν, ἥτις ἐστὲ παρὰ τὸ γάνος, τὸ λαμπρόν.

51

PLUTUM

20

163: ΑἸ [ὰ{{{164: AmbLut |} 454.) λαβών: Lut, om. Amb || 165: Amb Lut || 8) τὰς λώπας: Amb, τὰ λώπη Lut ||

166a: Amb

Lut || 11) Im.: Lut, om.

Amb ||14) x: Amb, κάππα Lut || ἀττικῶς: Amb, ἀττικόν Lut || 15 et 16) y (utrob.): Amb, γάμμα Lut !! 17) x: Amb, κάππα

Lut

163. 2) κατασχκευάζω: cf. Su. IV 517, 7. 8. An. Bachm. I 383, 12. Et. M. 750, 22. Et. Gud. 215, 5 Sturz. Zon. 1723. Phot. Hesch. Sch. Hom. E 62. An.

Boiss.

IV

405, 766. || 165: Db 332a

50. Rt 20 sq., 165 || 166: Db 332b 6 sqq. Cf. Rt 21, 166. Su. 1531, 10. 13. ΠῚ 139, 6 sqq. || 18) Hom. A 639 sq. ||

|

52

IN

PLUTUM

166b. ((x ᾧ

δ᾽ια:)) ᾿᾿κῶς᾽ τὸ πρό-

βατον καρικῶς, καὶ N νῆσος, ὡς πολυπρόβατος τότε, Κῶς ἐπεκλήϑη. ἐκ τοῦ ''xGq' οὖν τοῦ σημαίνοντος

10

168. ἔϑος ἦν τὸν ἁλόντα μοιχὸν παρατίλλεσϑαι, ἵνα δοὺς ἀργύριον ποινῆς λυϑῇ. ᾿παρατίλλεται᾽ οὖν διασείεται τὰς τρίχας τοῦ πρωχτοῦ᾽ αὕτη γὰρ ὥριστο δίκη τοῖς μοιχοῖς πένησιν, ἀποραφανίδωσις καὶ τιλμός. οἱ γὰρ πλούσιοι χρήματα παρέχοντες ἀπελύοντο. ᾿παρατίλλεται᾽ οὖν φησι διὰ τὸ ἀπορεῖν καὶ μὴ δύνασθαι χρήμασι λυτροῦσϑαι τὴν φυγήν. δημοσίᾳ δὲ ταῦτα ἔπασχον.

16

30

τὸ πρόβατον “'κωίδιον᾽᾽ τὸ δέρμα τοῦ προβάτου καὶ ᾿᾿κῴδιον᾽ λέγεται τὸ τ ἔχον προσγεγραμμένον. 167. ((βυρσοδεψεῖ:)) δεψεῖ καὶ μαλάττει καὶ ἀπαλύνει καὶ κατεργάζεται τὰς βύρσας ἤτοι πετζία ποιεῖ. 168. ὁ δ᾽ ἁλούς γε μοιχὸς: ol πλούσιοι πρὶν ἐν ᾿Αϑήναις, ἄνπερ μοιχεύοντες ἡλίσκοντο, χρήματα παρέχοντες ἀπελύοντο: οἱ πένητες δὲ καὶ οἱ ἄποροι μὴ ἔχοντες χρήματα παρασχεῖν δημοσίως ἀπερραφανιδοῦντο καὶ παρετίλλοντο καὶ ἔκτοτε ἐκαλοῦντο εὐρύπρωχτοι. τίς δὲ ὁ παρατιλμὸς καὶ ἡ ἀποραφανίδωσις, &xout'

μοιχείᾳ,



ἄπορος

τεϑεὶς



ἡλωχὼς

ἐν μέσῃ

τῇ

τῇ

ἀγορᾷ

suprascr. m? Barb || 12) παρατίλλεσϑαι: U, -taı suprascr. ad -σϑαι m! Barb ||

166b: Amb Lut || 1) Im.: Lut, om. Amb || 1 et 3) κῶς: Amb, xcq Lut || 7) t: Amb, ἰῶτα Lut || 1677 Amb Lut |l

14) post npwxrod:add. xOXerac suprascr.

8) Im.: Lut, om. Amb || 168: Amb Lut ||

m* Barb || 16) τιλμός: U, m! Barb, παρατιλμός m* Barb || 19) φησι: U, φασι Barb || )

11 sqq. (σημεέωσαι περὶ τῶν μοιχῶν τῶν τε πλουσίων καὶ τῶν πενήτων mrg. m?

168: Db 332b 32. 35 sqq. 549a. Cf. 21, 168. Su. IV 44, 4 sqq. Luc.

166b. 1) cf. Tz sch. Lyc. 644, p. 214,20 (de nomine oppidi "Apvr): Κράτων δὲ παρὰ τὸ ἄρνας πολλοὺς ἔχειν. xal τὴν Κῶν ὁ αὐτὸς οὕτω φησὶ χληϑῆναι παρὰ τῶν οἰχούντων αὐτὴν Καρῶν' κὼν γὰρ τὸ πρόβατον οἱ Κἂρές φασιν (FHG IV 374 n.

168: U Barb || 11) μοιχὸν: U, μοιχείας

Rt

Peregr. 9 ||

Amb) ||

et Et. M. 145, 58). Eust. 318, 40 (de insula Κῶς e κόος dicta, ὡς πολυπρόβατος): κόον Y&p φασι κατὰ γλῶσσαν τὸ πρόβατον

λέγεσϑαι || 5 sq.) κωίδιον κτλ.: cf. Su. III 169,

16. Et. M. 550, 6. 11. 19. Et. Gud.

356, 59 sqq. Sturz (Herdn. Gr. Gr. 111 2, 540, 26 sqq.). An. Bachm. 1 286, 7. Zon.

1276. Sch. Hom. I 657. Phot. Hesch. ||

IN

170a. μέγας δὲ: τὸν τῶν Περσῶν βασιλέα λέγει, ἤγουν τὸν Ξέρξην᾽ μέγαν γὰρ ἔλεγον αὐτὸν διὰ τὸ πλείονι δυνάμει χρῆσϑαι περσικῇ. “kon” δὲ εἶπε, τουτέστι τῇ περιουσίᾳ τῆς ἀρχῆς, ἀπὸ τῶν μέγα φρονούντων τῇ κόμη, 170b. ἀπὸ Περσέως τινὸς γήμαντὸς

τὴν

᾿Ανδρομέδαν

τῶν

τριηραρχῶν

19

καὶ ἐξ αὐτῆς

γεννήσαντος τέχνα ἐκλήϑησαν Πέρσαι ἣ ἀπὸ Πέρσου Αἰγύπτου" Κηφῆνες γὰρ ἐκαλοῦντο πρώην. 171. ἵνα πόρον εὕρῃ χρημάτων. ἐκκλησιάζομεν γὰρ 7, τῶν ἰδίων τι σῶσαι βουλόμενοι ἣ τῶν ἀλλοτρίων σφετερίσασϑαι. διαβάλλει δὲ τὸ ἐπὶ φιλονεικίᾳ τῶν ᾿Αϑηναίων τριώβολον. 172. τριήρεις: οἱ γὰρ εὔποροι πλείονας

ἔτρεφον καὶ διὰ τοῦτο ἐπλήρουν τὰς

καὶ σποδιᾷ ἐμπύρῳ ϑερμῇ τὸ παιδοσπόρον καταπασσόμενος, τούτου τὰς τρίχας ἐτίλλετο, εἴτα ῥαφανίδος οὐραῖον τῇ ὀπῇ τοῦ μορίου ἐνέβαλλον, καὶ οὕτως ηὐρύνετο. 170. μέγας δὲ βασιλεὺς: τότε τοὺς τῶν Περσῶν βασιλεῖς μεγάλους ἐκάλουν διὰ τὸ πολλῶν ἄρχειν βαρβάρων ἐθνῶν xai Ἑλλήνων. ''ó Περσῶν δέ, φησί, βασιλεὺς οὐ διὰ τοῦτον, ἤγουν οὐ διὰ τὸ πλουτεῖν, κομᾷ καὶ ἐπηρμένος ἐστίν; εἴρηται δὲ τὸ χομᾶν ἀπὸ τῶν ἐπηρμένων ταῖς κόμαις

αὐτῶν.

15

171. 20

ναύτας

ναῦς, οἱ δὲ πένητες οὐδαμῶς.

53

PLUTUM

25

ἐκκλησία:

τὰς

ἐκχλησίας

καὶ συνελεύσεις ποιούμεϑα καὶ τὰ δικαστήρια, ἵνα ἢ ἀλλοτρίους πλούτοὺς κερδήσωμεν ἢ τὰς οἰκείας περιουσίας φυλάξωμεν. 172. τί δέ; τὰς τριήρεις: οἱ πλουτοῦντες ᾿Αϑήνησιν ἐτριηράρχουν καὶ ναυτικὸν ἔτρεφον, οἱ δὲ πένητες οὔ. ἐμοὶ δὲ τοῦτο λαϑραία παραίνεσις

πᾶσι

τοῖς

᾿Αϑηναίοις

170a: U || 170b: in calce U || 171: U; in fast. m? Barb; Matr || 22) φιλονεικίᾳ:

Lut || 171: Amb Lut || 172: Amb Lut ||

U Barb Ald.,

24) ᾿Αϑήνησιν: Amb, (ex ἀϑήναις) Lut ||

φιλονικία

Matr,

φιλοδικίχ

R Su. || τριώβολον: Barb Matr, τριόβολον U I| 172: U | 170a: cf. Db 332b 46 sqq. Rt 22, 170 || 8—9) διὰ... περσικῇ: Su. III 345, 6 || 10 sq.) περιουσίχ: Su. III 148,

15||170b: fort. Herodoti VII 61 meminit Tzetzes || 171: Db 333a 3 sqq. Su. II 221,

15 sqq.

Rt 22, 171 || 172: Db

333a 12 sqq. Rt 22, 172 |'

170:

Amb

Lut

|| 11) οὐ: Amb, om.

54

IN

173. τὸ δ᾽ ἐν Koptv$o: ὡς τῶν ᾿Αϑηναίων δι’ ἑαυτῶν μὴ βουλομέvov πολεμεῖν πρὸς Kopıvdious διὰ τὸν χίνδυνον, μισϑωσαμένων δὲ

PLUTUM

10

δοκεῖ" φάσχει γὰρ μονονοὺ πρὸς τούτους ὁ ποιητῆς᾽ “el μὴ πλοῦτος ὑμῖν ἐνὴν περιττός, ὦ ᾿Αϑηναῖοι, οὐκ ἂν εἰς τριήρεις καὶ διατροφὰς ξενυκῶν στρατευμάτων ἐπ᾽ ἀνηνύτοις πολέμοις μᾶλλον δὲ μάχαις τοσούτους μάτην ἐχεῖτε τοὺς ϑησαυρούς᾽". 173. τὸ δ᾽ ἐν Κορίνϑῳ ξενικὸν: ᾿Αϑηναῖοι ἑτέραις τε μάχαις καὶ ἐν τῷ πρὸς Κορινϑίους πολέμῳ, ἵνα μὴ αὐτοὶ

κινδυνεύωσι,

ξενικὰ

τούτοις

ξένους εἰς πόλεμον καὶ τρεφόντων αὐτούς" τοῦτο δὲ ἐν τοῖς πολλοῖς τῶν

ἀντεξῆγον στρατεύματα καὶ αὐτοὶ ταῦτα ἔτρεφον. 7| μᾶλλον ὅτι ἀεὶ οἱ

πολέμων διεπράττοντο. ἄλλως. φασί

Κορίνϑιοι δυνάμεις ἔτρεφον ξενικάς,

τινες

ὅτι

Κορινθίοις

ἀδικουμένοις

15

ὑπὸ Λακεδαιμονίων συμμάχους πέμψαι ᾿Αϑηναίους, οὗς ἔτρεφον Κορίν-

ϑιοι. ἦν δὲ ὁ καταστήσας τοὺς ξένους ἐν Κορίνϑῳ Κόνων ὁ ᾿Αϑυναίων στρατηγὸς καϑελὼν Λακεδαιμονίους, ὅπως φυλάττῃ τὴν ἔφο173: U Barb || 8) Im.: U, om. Barb || 9) δι᾽: U, m!

Barb,

ἐπὶ m?

Barb

|| 11)

μισϑωσαμένων: scripsi, μυσϑωσαμένους U Barb, μισϑουμένους suprascr. m* Barb, μιαϑουμένων sch. Db || 12) τὸν post εἰς suprascr. m* Barb || τρεφόντων: U, m!

Barb,

τρέφοντας suprascr.

13 sq.) suprascr.

ἐν

Toig m?

πολλοῖς

Barb,

τοῖς

20

ὡς αὐτοῖς συμμαχοῖεν ὑφορώμενοι ᾿Αϑηναίους" μετὰ γὰρ τὸν πελοποννησιακὸν πόλεμον οἱ σύμμαχοι τῶν Λακεδαιμονίων κατὰ Λακεδαιμονίων ἐκίνησαν πόλεμον, καὶ ᾿Αϑηναῖοι συνεπιϑέμενοι ἔσχον τὴν Κόριν9ov ὁρμητήριον, εἰς ἣν ἔπεμψαν 173: Amb Lut

|| 8) ξενικὸν: Amb,

om. Lut || 18 sq. (alt.) et p. 55, 4) Aaxeδαιμονίων: Amb, λακεδαιμόνων Lut ||

m? Barb || τῶν

πολέμων:

παλαιοῖς

τῶν

πολεμίων U, m! Barb || 14) διεπράττοντο:

U, mrg. m? Barb, διεπράττετο m! Barb || 16) Λακεδαιμονίων: scripsi, λακεδαιμόνων

U Barb

|| 19) ὁ: U, om.

Barb || 21)

φυλάττγ: Barb, (ex guAXvTo(?) U, φυλατ-

Tot sch. Db [| 21 sq.) ἔφοδον: sch. Db

(et Amb Lut), ἔξοδον U Barb |

173. 8 sqq.) Db 333a 25 sqq. Cf. Su. III 493, 13. 20 sqq. Ad rem cf. Dem.

4, 24 || 14—17) Rt 22, 170} 18—p. 55, 1) Db 333a 22 sqq. || 18—p. 55, 4) Db 549b (Ald.) || 19) Κόνων: cf. Su. III 493, 14 ||

173.

16 sqq.) μετὰ

37 sqq. ||

κτλ.: cf. Db 333a

IN

55

PLUTUM

$ov αὐτῶν. ἄλλοι δέ φασιν ὅτι τοὺς Κορινθίους ὑφορωμένους τοῖς ᾿Αϑηναΐοις ξενικὸν τρέφειν συμμαχίας χάριν.

᾿Ιφικράτη τὸν στρατηγὸν μετὰ στρατεύματος ξενικοῦ, ὅπερ ἔτρεφον ᾿Αϑηναῖοι. τινὲς δέ φασι Κορινϑίοις ὑπὸ Λακεδαιμονίων ἀδικουμένοις ᾿Αϑηναίους μετὰ Κόνωνος στρατης γοῦ πέμψαι δυνάμεις συμμαχικὰς ξενικάς,

ἃς Κόνων

καϑελὼν

Λαχε-

δαιμονίους κατέστησεν ἐν Κορίνϑῳ, ὅπως αὐτῶν φυλάττῃ τὴν Epodov' 10

174a.

ὅτι



Πάμφιλος

οὗτος

δημαγωγὸς ἦν οἱονεὶ πολιτευόμενος" ἔχλεπτε δὲ τὰ τοῦ δήμου, ὡς ὁ Πλάτων φησί:

15

"'xal νὴ Δία Πάμφιλόν γε φαίης κλέπτειν τὰ κοινά, ἀλλὰ δὴ καὶ συκοφάντης".

οὗτος

οὖν

ἁλοὺς

ἐπὶ

χλοπῇ

τῶν

δημοσίων χρημάτων ἀϑρόως ἐξέπεσε δημευϑεὶς ταύτην δίκην πεπονθώς. τὸν δὲ Βελονοπώλην παράσιτόν τινές φασι τοῦ Παμφίλου" ἀνάγκη οὖν καὶ αὐτὸν συνδυστυχεῖν αὐτῷ καὶ ὡς δανεισταὶ ἐν ᾿Αϑήνησι διαβάλλονται. 2) τοῖς ᾿Αϑηναίοις: U Barb, ᾿Αϑηναίους

Ald. fort. rectius || 174a: U || 14 sq.) ὁ Πλάτων: retinuerunt Meinekius et Bergkius, xal πάλιν corr. Dobraeus et Bl. || 16) Δία: U, Al’ εἰ sch. Db || 17) ἀλλὰ δὴ καὶ: U, ἅμα τε sch. Db || συκοφαντεῖν

corr. Hemst. || 174a. 12 sq.) Db 333b 23 || 13) οἱονεὶ πολιτευόμενος: Db 549b (Ald.) || 14 sqq.)

Db 333b 5 sqq. Cf Su. IV

16, 19. 41,

12. 756,

fr.

30

||

15)

Aristoph. fr. 40),

Πλάτων:

14

(=

1401. 604 K, I 492 sq.

Edmonds || 21—23) τὸν... συνδυστυχεῖν: Rt 23, 175 || 23) αὐτῷ: Db 550 a (Ald.) || 23—p.

56, 2) ὡς... κλαύσονται: cf. Rt

23, 174 ||

τὰς

ξενικὰς

ταύτας

δυνάμεις

Κορίνϑιοι ἔτρεφον. 174. ὁ Πάμφιλος δὲ ((οὐχὶ)): ὁ Πάμφιλος καὶ ὁ Βελονοπώλης δὲ σὺν αὐτῷ πλούσιοι ᾿Αϑήναζε ἧσαν xai δανεισταί. τὸ ᾿᾿οὐχὶ διὰ τοῦTov" δὲ ᾿ἱκλαύσεται; παρ᾽ ὑπόvorav εἶπεν ἀντὶ τοῦ “᾿οὐ χαίρουσι διὰ τὸ πλουτεῖν", ἢ καὶ ὀρθῶς τοῦτο οὕτως

20

δὲ

εἶπεν

οὐ

παρ᾽

ὑπόνοιαν,

((ἀντὶ τοῦ)) "ob κλαύσονται διὰ τὸ πλουτεῖν;

παϑόντες

ὅσα

ἐρῶ.



Πάμφιλος ((δὲ)}) οὗτος δημαγωγὸς ἣν ἅμα καὶ συκοφάντης, καὶ ἔκλεπτε τὰ τοῦ δήμου, ὁ δὲ Βελονοπώλης ἣν 174: Amb

Lut || 12) οὐχὶ:

Lut, om.

Amb || 13) δὲ: post Βελονοπώλης Amb, post Πάμφιλος Lut || 15) καὶ: Amb, om. Lut || 19) οὕτως εἶπεν: Amb, εἶπεν οὕτως

Lut || 20) ἀντὶ τοῦ: Lut, om. Amb 22) δὲ: Lut, om. Amb ||

||

56

IN

PLUTUM

ἀντὶ [δὲ καὶ] τοῦ εἰπεῖν ᾿᾿πλουτοῦσι᾽᾽ φησὶν ᾿᾿οὐχὶ κλαύσονται; 174b. δημαγωγὸς ἦν, ἔκλεπτε δὲ τὰ τοῦ δήμου"

παράσιτος Παμφίλου μάτων καὶ περιουσίας

ὡς ἔοικε δὲ ἔζη, ὡς

ἔστι μαϑεῖν ἀπὸ κλαύσεται.

τοῦ

μέλλοντος

176. πέρδεται: στρηνιᾷ πλουτῶν. ἐπὶ μαλακίᾳ οὖν διαβάλλεται, ὡς καὶ πορδὰς ἀφιέναι. καὶ εἰς θρασύτητα δὲ αὐτὸν κωμῳδοῦσιν.

γεῖν

10

1) δὲ καὶ: conieci, post ἀντὶ tres fere

litterae evanuerunt U || 174b: mrg. U || 6)

κλαύσεται:

scriptum

corTexi,

ut librarium

κλαῦσαι

incertum

U,

ita

quid

scriberet fuisse pateat || 176: U || 177: U || 178: U Barb || 24) ὁ: U, om. Barb ||

τρυφαῖς,

λάλος" 15

ὅτε ὁ Ξέρξης in’

καὶ

δυστυχοῦντος,

ὡς

καὶ

ἀνακείμενος

τῇ

τραπέζῃ ἐναποπέρδεσϑαι. 177. ((Φιλέψιος δὲ) ὁ δὲ Φιλέψιος ἦν ἐνδεὴς ὁμοῦ τε καὶ

177. Φιλέψιος: οὗτος, πένης ὦν,

ἀλλήλους. ἄλλως.

ἐκπεσόντος

εἰκὸς συνδυστυχεῖν ἦν καὶ κλάειν καὶ τὸν τούτου παράσιτον. 176. ᾿Αγύρριος δὲ: ὁ ᾿Αγύρριος ὑπερπλουτῶν ἦν xal ἔκλυτος ταῖς

λέγων ἱστορίας ἐτρέφετο. ὡς τερατώδης διαβάλλεται. 178. 5 ξυμμαχία: ἐπὶ ᾿Αμάσιδος Αἰγυπτίων βασιλέως ἐν σιτοδείᾳ ὄντες οἱ Αϑηναῖοι ἔπεμψαν πρὸς αὐτὸν αἰτοῦντες σῖτον" καὶ ἔπεμψεν αὐτοῖς ἱκανόν. ἐκ τούτου ᾿Αϑηναῖοι ἔπεμψαν τοῖς Αἰγυπτίοις συμμαχίαν εἰς τὸν τῶν Περσῶν πόλεμον, καὶ εἶχον φιλίαν καὶ ξυμμαχίαν πρὸς

τούτου. ἁλόντος οὖν ToU κλοπῆς δημοσίων χρηδημευϑείσης τῆς τούτου καὶ ἀϑρόως τοῦ δημαγω-

καὶ

διὰ

πενίαν

μύϑους

καὶ

ἱστορίας λέγων μόλις διέζη. 178.ξυμμαχία 8 ((οὐχὶ)): ἅπερ ol πρώην γράφουσιν ἐνῚθάδε σχολιοYpapoı, ἐκεῖϑεν ὁ ϑέλων ἀναλεγέσϑω xal τὸν "Αμασιν πρότερον τοῦ Ψαμμητίχου δοκείτω καὶ τὸν Ῥαμμήτιχον τύραννον Αἰγυπτίων ὑπερἡχοντικότα σκαιότητι Βούσιριν. Τζέτζης δὲ τὸν Ἡρόδοτόν φησιν ἱστορεῖν μετὰ Σέθϑωνα τὸν βασιλέα 4sq.) δημαγωγεῖν: Lut, (ex δημαγωγοῦ) Amb || 176: Amb Lut || 8) (σημείωσαι περὶ ToU ἀγυρρίου᾽ ὃς πλούσιος ὧν xal ἀνακείμενος

ταῖς

τραπέζαις

ἀναπέπερδεν

[sic] mrg. m* Amb) || δὲ: Amb, om. Lut || 177: AmbLut||12) Im.: Lut, om. Amb || 13) ἦν: Amb, ἦν xai Lut || 13 sqq.) (σης μείωσαι περὶ τοῦ φιλεψίου τοῦ πένητος mrg. m* Amb) |] 178: Amb Lut || 16) δ᾽ οὐχὶ:

Lut, δὲ Amb || 20) Ῥαμμητίχου: Amb, (ex ψαμμιτίχου) Lut||

21) τύραννον Αἰγυπτίων:

Amb, αἰγυπτίων τύραννον Lut || 23) (σημείωσαι ἱστορίαν mrg. m? Lut) || 176: Db 333b 38 sqq. Cf. Su. 1 39, 26. IV 89, 11. Rt 23, 176 || 177: Db 333b 46 sq. Rt 23, 177 || 178. 16 sqq.) Db 333b 54 sqq. Rt 24, 178 || 24 sqq.)

23, 177 || 178. 20—21) cf. Db 334a 11 sq. || 21 sq.) ὑπερηκοντικότα: cf. Ar.

Db 334a 16 sq. ||

147 ||

127.

14)

λάλος:

cf.

Db

333b 47.

Rt

PI. 666 || 23—24) cf. Hdt. II 141 et

IN

57

PLUTUM

Αἰγυπτίους ἐστρατεύετο, ol ᾿Αϑηναῖοι συμμαχίαν αὐτοῖς ἀπέστειλαν.

Αἰγύπτου δώδεκά τινας τὴν βασιλείαν λαβεῖν, ὧν εἷς ὁ Ψαμμήτιχος. χρησμοῦ δὲ δοϑέντος ὡς ὅστις ἂν ἐκ τῶν δώδεκα οἶνον ἐνσπείσῃ πρῶτος φιάλῃ χαλχῇ, βασιλεύσει πάσης Alγύπτου, ἐπεὶ πρὸς τὸ ᾿Ηφαιστεῖον ol δώδεκα ϑύσοντες παρεγένοντο, ὁ ἀρχιερεὺς δὲ διαμαρτῆσας τοῦ ἀριϑμοῦ ἕνδεκα χρυσᾶς φιάλας ἐξήνεγκε 10

16

xal ἔδωχε τοῖς ἕνδεκα βασιλεῦσιν ὡς

σπείσωσι, περιελείφϑη δὲ ὁ Ῥαμμήτιχος, ἀφελόμενος δ᾽ ἐκ τῆς ἑαυτοῦ κεφαλῆς ἣν ἐφόρει κυνῆν, ὥσπερ φοροῦντες ἦσαν κἀχεῖνοι, οἶνον βαλὼν ἐν αὐτῇ, τὴν σπονδὴν ἐποιἥσατο. οἱ δὲ λοιποὶ κατιδόντες καὶ τὸν χρησμὸν συνιέντες, ψιλώσαντες τῆς δυνάμεως, εἰς ἕλη ἐλαύνουσιν. Exel9e

20

25

30

δὲ

στείλας

καὶ

ἀκούσας

ἐκ

χρηστηρίου ὡς ἀπὸ ϑαλάσσης χεὶρ καὶ συμμαχία τούτῳ φανείη ἀνδρῶν σιδηρῶν, ἐν τῷ παντελεῖ τῆς ἀπελπιστίας ἐγένετο. χρόνῳ τινὶ δὲ ὕστερον ἤΐωνες καὶ Κᾶρες λῃστεύοντες τριήρεσι κατῆραν εἰς Αἴγυπτον xai ἀποθορόντες ἔνοπλοι τῶν ὁλκάδων τὰς ἀγροικίας ἐλήϊζον, οὖς ἀπειροπόλεμός τις ἀγρότης ἰδὼν περιτρέχων ἐβόα σιδηροῦς ἄνδρας ληΐζεσϑαι τοὺς Αἰγυπτίων ἀγρούς. ὅπερ ἀκηκοὼς ὁ Ῥαμμήτιχος φίλους ἐκείνους πεποιηκὼς καὶ συμμάχους,

χαϑαιρεῖ τοὺς ἔνδεκα xai μοναρχεῖ τῆς Αἰγύπτου, τοὺς Κᾶρας δὲ καὶ 2. 1184. et 31) Ῥαμμήτιχος: Amb,vad

ἡ suprascr. Lut || 8) δὲ: Amb, om. Lut || 10) ἕνδεκα: τὰ Lut, i$ Amb || 12) 8°: Amb,

om. Lut || 16) δὲ: Amb, om. Lut || 18 sq.) ἐκεῖθε: scripsi, ἐκεῖϑεν Amb Lut || 30) Αἰγυπτίων: Amb, αἰγύπτων Lut ||

3 sqq.) cf. Hdt. II 151—154 ||

58

IN

PLUTUM

τοὺς Ἴωνας οὐ μετρίως τετίμηκε, δέδωκέ τε χώρας αὐτοῖς χατοικεῖν καὶ μυρίον τὸν ὄλβον, καὶ φιλέλλην τοσοῦτον

179. ἐρὰ δὲ Λαῖς: ἰστέον δὲ ὅτι Φιλωνίδην οὐ τὸν ποιητήν φησι τὸν ἐν τοῖς ἀριστοφανείοις γεγραμμένον δράμασιν, ὡς οἱ περὶ Καλλίστρατον πλανηϑέντες τῇ ὁμωνυμίᾳ εἶπον, ἀλλὰ παιδιᾶς Evexe τὸν αἴσχιστον xai ἀπαίδευτον. κωμῳδεῖται δὲ [ὡς πλούσιος] καὶ εὔπορος ἐν Κορίνϑῳ καὶ ὡς μέγας τῷ σώματι καὶ ἠλίϑιος. τούτου δὲ προσεποιεῖτο ἐρᾶν διὰ πλοῦτον Λαΐς, ἢ Διογένης ὁ φιλόσοqoc ἐπιγράφει τῆς ἑλληνικῆς ἀκρασίας τὸ τρόπαιον" ἥτις ἐκ Καρῶν τῆς Σικελίας ἦν. ταύτην δὲ Φιλοξένῳ τῷ διϑυραμβοποιῷ δέδωκε Διονύσιος ὁ ἐν Σικελίᾳ τύραννος. εἰς Kópw9ov οὖν ἦἧῖ᾿λϑεν ἅμα τῷ Φιλοξένῳ καὶ ἐπίσημος ἐχεῖ ἐγένετο καὶ ἐφιλήϑη 179: U |; 9) num ἐγγεγραμμένον scribendum?

(cf. sch. Db) || 13sq.) ὡς xxo5-

σιος: conieci, post δὲ litterae nonnullae evanidae vel erasae, quarum reliquiae optime voci πλούσιος conveniunt U |! 19) Kxgàv: scripsi, cll. RV (v. et Amb Lut), κάρων U (cf. Proleg.) |i

10

ἐγένετο

ὡς

καὶ

παῖδας

αἰγυπτίους αὐτοῖς παραδοῦναι διδάξαι φωνὴν τὴν ἑλλάδα. 179. ἐρᾷ δὲ Λαῖς: κἀνταῦϑα κενῶς μαχρηγοροῦσιν οἱ παλαιοὶ σχολιογράφοι, δέον τουτὶ βραχέως eineiv ὡς ἡ Aat; ᾿Επιμάνδρας ἣ

Πημάνδρας

ὑπῆρχε

ϑυγάτηρ

ἐκ

σικελικῆς πολίχνης Καρῶν καλουμένης, ἤχϑη δὲ εἰς τὴν KópwS9ov 7, ὠνηϑεῖσα παρά τινος κορινϑίου ὅτε 15

20

Νικίας



ἀϑηναῖος

τὴν

Καρῶν

πολίχνην ἐπόρϑησεν, ἑπταετὴς δὲ ἐωνημένη, παρὰ τοῦ ταύτην Ewvnμένου δῶρον ἀπαίσιον ἐστάλη τῇ αὐτοῦ γυναικί. ἢ γοῦν οὕτω" τῇ Κορίνϑῳ ἡ Λαῖς ἐπεφοίτησεν, 7) Ex Διονυσίου τῆς Σικελίας τυράννου κεχαρισμένη Φιλοξένῳ τῷ κυϑυηρίῳ καὶ

συναπελθϑοῦσα

εἰς

Κόρινθον,

ἐκεῖ πᾶσιν ÉQUAZ9r, καὶ πόρνη περι179: Amb Lut |! 7 sqq.) (στορία mrg.

m? Amb) || 10) Ἐπιμανᾶρας: scripsi cl. Ald., ἐπὶ uxvàgxz Amb Lut || 14) $6559: scripsi, xogiv (suprascr. 9) χορινϑίας Lut i| 17 sq.) ἐωνη μένου: ἑωνουμένωυ l.ut || 18) ἐστάλη: Lut,

Amb

|| 21)

Διονυσίου:

Amb,

κορινAmb, Amb, ἔστειλε

διονύσου

Lut || 22) κυϑεηρίῳ: Amb, κυϑερίω Lut || 23) συνχπελθοῦσα:

scripsi, συναπελὺ (su-

prascr. o5) Amb, συναπελθοῦσιν Lut 24) ἐκεῖ: correxi, 7, Amb Lut (cf. infra p. 59,

179: Db 334a 42 sqq. || 16 sqq.) Db 334b 9 sqq. 7sqqu. |] 17 -- 19) Διωγένης...

τρόπαιον: cf. Diog. L. V1 601 19sq.) cf.

Rt 24, 179 |

7 »x«ei)

|

179. 11) Πημάνδρας: cf. It 24, 179 || 14—19) àvzütiax ... γυναικί: cf. Db 334a 33 sqq. Plut. Εἰς Nic. 15. Paus. II 2, 5. Athen.

XIII

588c

(=

Polem.

44) || 20— 24) cf. Db 334b 12—15 |]

fr.

IN

ὑπὸ πάντων xai περιβόητος ἣν ἑταιρίς. ὡς δὲ ἕτεροι λέγουσιν ὅτι ἅμα ᾿Αλεξάνδρῳ ἐπεδήμησεν εἰς Πέρσας £x τῆς Κορίνϑου" ἐπισημοτέφῦ δὲ γέγονε τῆς μητρὸς ἐν Κορίνϑῳ᾽ ὕστερον δὲ ἀπεδήμησεν εἰς Θεσσαλίαν, καὶ ἐκεῖ τινος Εὐρυλόχου, ὡς δέ τινες ᾿Αριστονίκου, ἠράσϑη, παρ᾽ ᾧ καὶ ἐβίωσε τὸν λοιπὸν χρόνον. αὐτῆς δὲ πολλοὲ τῶν Θετταλῶν ἠράσϑησαν καὶ τῷ ἔρωτι τὰ πρόϑυρα αὐτῆς οἴνῳ Éppatvov. ζηλοτυπήσασαι δὲ αἱ ϑετταλαὶ γυναῖκες ἐφόνευσαν αὐτὴν

ξυλίναις

χελώναις

(ex ἢ ἐδήμησεν)

U ||

17) διὸ: sch. Db, διὰ U || 180a:

U |!

27) ὄψει: U cum

R et Su., ἐν ὄψει sch.

Db !|

10

ἱερῷ ᾿Αφροδίτης, πανηγύρεως οὔσης, ἐν ἢ ἄνδρες οὐ παρεγίνοντο.

15

20

25

1804. ὁ Τιμοϑέου δὲ πύργος: 6 Τιμόϑεος στρατηγὸς ᾿Αϑηναίων, πλούσιος ὦν, πύργον μέγιστον χατεσκεύασεν ἐκ τῶν χρημάτων, ἄπερ αὐτῷ ἐκ πολέμων καὶ συνεχῶν τροπαίων ἐγίνοντο. ὧν ἕνεκά τινες τὸν ἄνδρα φϑονοῦντες αὐτὸν μὲν κοιμώ4) βοώδους: ϑετταλαῖς:

Lut,

Amb,

βράδους

Amb

ϑετταλικαῖς

|| 8)

Lut

||

180a: Amb Lut || 22) Τιμοϑέου: Lut, τιμόϑεος Amb || 23) ᾿Αϑηναίων: Amb, ἀϑηναῖος Lut || 27) τὸν: Amb, om. Lut ||

12 sqq.) Su. IV 797, 16 sqq. Cf. Plut. A mat. 21, 768a.

βόητος γέγονε. Φιλωνίδου δέ τινος χορινϑίου πλουσίου διὰ τὸν πλοῦτον αὐτοῦ προσεποιεῖτο ἐρᾶν, οὐ τοῦ ποιητοῦ Φιλωνίδου 7j τοῦ βοώδους καὶ ἀπαιδεύτου Φιλωνίδου τοῦ Μελιτέως. ἀποδημήσασα δὲ καὶ εἰς Θετταλίαν κἀκεῖ πολλοῖς φιληϑεῖσα, φϑόνῳ ταῖς ϑετταλαῖς γυναιξὶν ἄναιρεῖται ξυλίνοις ῥοπάλοις ἐν αὐτῷ τῷ

τύπτουσαι

ἐν τῷ ἱερῷ ᾿Αφροδίτης, πανηγύρεως οὔσης, ἐν T, ἄνδρες οὐ παρεγίνοντο. διὸ τούτου ἕνεκε λοιμὸς κατέλαβε τοὺς Θετταλούς, ἕως ὕστερον ἱερὸν ἐποίησαν ἀνοσίας ᾿Αφροδίτης, ἐπειδὴ αἱ γυναῖχες ἐν τῷ ἱερῷ ἀνόσιον τετολμήκασι φόνον. 1804. ὁ Τιμοϑέου δὲ πύργος: ὅστις πλούσιος ἅμα καὶ ὄλβιος ὧν ἀνὴρ καὶ στρατηγὸς ᾿Αϑυηναίων, τεῖχυς οἰκοδομήσας μέγα καὶ ϑαυμαστόν, εἰς τοσοῦτον ἤρϑη τῆς τύχης, ὡς τὴν δαίμονα ὄψει φαίνεσϑαι τούτῳ. καὶ ἐν ᾿Αϑήναις δὲ ἐν 3) ἐπεδήμησεν:

29

PLUTUM

Athen.

13, 589b. Phot.

Bibl. p. 533 Bekk. || 180a: Db 334b 39 sqq. Su. IV 557, 16 sqq. Cf. Rt 25,

180 || 28 sqq.) Cf. Plut.

V. Syil. VI 5,

454 c. Reg. et Imp. Apophth. 187c. De Herod. Malign. 856b. Aelian. V. H. X1II1 43. Schol. Dem. I11 28, p. 36, 10 I

1—3)

cf. Rt 24,

179 ||

60

IN

PLUTUM

εἰκόσιν ἐποίουν αὐτὸν κοιμώμενον οἱ ζωγράφοι καὶ τὰς Τύχας εἰς δίκτυα τὰς πόλεις φερούσας αὐτῷ, καὶ πορϑοῦντα αὐτάς, αἰνιττόμενοι τὴν εὐδαιμονίαν αὐτοῦ. ἀλαζονευόμενος δὲ ἐπὶ τῇ εὐτυχίᾳ αὑτοῦ, ἔφη μᾶλλον

μενον ἐζωγράφουν, τὴν δὲ Τύχην αὐτῷ τὰς πόλεις προσφέρουσαν ἡλωχυίας δικτύοις ὥσπερ ἰχϑύας᾽ 6 ποτε

ϑεασάμενος αὐτὸς ἐπέγραψέ τε καὶ εἶπεν᾽ "el καϑεύδων τοιαῦτα ἵἴστημι τρόπαια, τί με οἴεσϑε ποιήσειν ἐγρηγορότα; χρόνῳ δὲ ὕστερον ἐς ἀπορίαν ἐσχάτην ὁ τοιοῦτος ἀνὴρ συνηλάϑη.

αὑτοῦ εἶναι ἢ τῆς Τύχης τὰ πραττόμενα. διὸ καὶ ἠτύχησεν ὕστερον, γεμεσησάσης αὐτῷ τῆς Τύχης. 180b. λείπει ᾿᾿οὐχὶ διὰ τοῦτον £yéveto;" τὸ σχῆμα παρ᾽ ὑπόνοιαν. 180c. τὸ δὲ “ἐμπέσοι γέ σοι rap’ ὑπόνοιαν, δέον εἰπεῖν ὑψηλὸς πάνυ καὶ ϑαυμαστός᾽.

10

15

180b. ἐμπέσοι γέ σοι: τὸ σχῆμα παρ᾽ ὑπόνοιαν" ἀντὶ γὰρ τοῦ εἰπεῖν "si9e καί σοι τόσων ὑπῆρχε χρημάτων σωρός, οὕτως εἶπεν.

185. ἐπικαϑέζηται: ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν ζυγῶν᾽ χαϑέζεσϑαι γὰρ τὸ βαροῦν λέγεται. 189. ὡς “Ὅμηρος᾽ ""mkvtov

μολπῆς

μὲν

κόρος

τε γλυχερῆς

ἐστὶ

καὶ

ὕπνου

καὶ

20

[φιλότητος καὶ ἀμύμονος ὀρχη[ϑμοῖο᾽". -

PT

1%. ἄρτων: τὰ πρὸς τὴν γαστέρα φησὶν ὁ δοῦλος, παραπλέκει δὲ ὁ 6 et 7) αὑτοῦ: scripsi, αὐτοῦ U || 180b: mrg. U || 180c: U || 185: U Barb || 189: mrg. U || 190: U Rs || 25) παραπλέκει: U, παρεμπλέκει Rs |!

25

100. ἔρωτος. ἄρτων: ἕνεκα τοῦ γέλωτος τῆς κωμῳδίας, τοῦ δεσπό2)

προσφέρουσαν:

Amb,

προφέρουσαν

Lut || 5sq.) τοιαῦτα ἴστημι τρόπαια: Amb Lut, τηλικαύτας πόλεις λαμβάνω Plut. || 7—8) ἐς... ἀνὴρ: Amb, ὁ τοιοῦτος ἀνὴρ

ἐσχάτῃ, ἀπορίᾳ Lut || 180b: Amb Lut || 12) (σημείωσαι τὸ σχῆμα τὸ παρ᾽ ὑπόνοιαν λεγόμενον παρὰ τοῦ ποιητοῦ mrg. mft Amb) || 14) ὑπῆρχε χρημάτων: Amb,

χρημάτων ὑπῆρχε Lut || 190: Amb Lut ||

180b: cf. Db 334b 51. Rt 25, 180 | 180c: Db 335a 3 sq. || 185: Db 335a

20 sq. Cf. Rt 25, 185. Su. 1I 358, 13 || 189: Db 335a 30 sq. || Hom. N 636 sq. Cf.

Rt

25,

189

|| 190:

34 sqq. Kt 26, 190 ||

cf.

Db

335a

180a. 5—7)

el... . ἐγρηγορότα: Plut.

Reg. et Imp. Apophth.

187c ||

IN

PLUTUM

61

του περὶ σπουδαίων πραγμάτων διαλαμβάνοντος, ὁ δοῦλος τὰ περὶ βρωμάτων φησίν.

ποιητὴς πρὸς τὸ ϑυμῆρες τῆς κωμῳδίας τοῖς σπουδαίοις καί τινα παικτά.

1924. ἰστέον ὅτι εὑρίσκεται xal φακὸς τὸ ἀγγεῖον ἐν τῇ Παλαιᾷ, ὥσπερ φησίν" ᾿'ἀπῇρε τὸν φακὸν καὶ ἦλθεν ὑδρεύσασϑαι᾽". 192b. φακῆς: ϑηλυκὸν ἡ ἑψημένη, ἀρσενικὸν δὲ ὁ ἀνέψητος. 199. πλὴν ἕν μόνον: τυφλὸς γὰρ ὧν οὐ δύναμαι ἀπελϑεῖν, εἰ καί μοι τοσαύτη δύναμίς ἐστι. δέον ᾿οὖν ἀναβλέψαι με. 202. ὅτι τὸ "v Δία᾽᾽ κατωμοτιx6v, ἀντὶ τοῦ ᾿᾿ἔσῃ κύριος τῆς δυνάuec". 203. δειλότατόν: λέγεται περὶ

10

15

τῆς τῆς δυνάμεως, ἧς σοι φαμέν᾽ ἀλλὰ καλῶς φασι πάντες ὅτι δειλὸς

τῶν πλουσίων, ὅτι δειλοί εἰσι διὰ τὸ

ἀγωνιᾶν περὶ τῶν χρημάτων. alvirτεται δὲ εἰς Εὐριπίδην" ἐχεῖνος γάρ φησι"

199. ((πλὴν)) ὃν μόνον δέδοικα: ((&v μόνον δέδοικα") πῶς, φησί, γενήσομαι κύριος τῆς ἧς λέγετέ μοι προσεῖναι δυνάμεως; 202.νὴ A’ (ἀλλὰ καὶ λέγουσι)): μὰ τὸν Δία, γενήσῃ δηλονότι δεσπό-

20

“'δειλὸν δ᾽ ὁ πλοῦτος καὶ φιλόψυχον xaxóv'.

25

ὁ πλοῦτός ἐστιν ἀγωνιῶντες γὰρ οἱ πλούσιοι περὶ τῶν χρημάτων, πολλῇ φυλακῇ ταῦτα συγκρύπτουσι᾽ καὶ πρὸς μάχας δὲ καὶ πολέμους φιλοζωoovteG διὰ τὸν πλοῦτον καὶ τὴν τρυφὴν πολλῷ τῶν ἐνδεῶν δειλότεροι καϑεστήχασι. xai Εὐριπίδης" “'δειλὸν δ᾽ ὁ πλοῦτος xal φιλόψυχον κακόν᾽".

ἐκ δὲ τοῦ ἐναντίου 192a: U Barb

|| 192b: U

Barb

ἔφη

τις Συβα-

||

2) διαλαμβάνοντος: Lut, (ex διαλαμβά-

8) ἐψημένη: καὶ περισπᾶται ὡς auch adscr.

vovra) Amb || 199: Amb Lut || 10) πλὴν: Lut, om. Amb || 11) ἕν μόνον δέδοικα: Lut, om. Amb || 202: Amb Lut || 14) Av: Lut, δία Amb || ἀλλὰ καὶ λέ (sic): Lut, om. Amb || 16) φαμέν:

m! Barb [| 199: U || 202: U || 203: U Rs || 17) Im.: Rs, δειλότατος U || 22) δειλὸν: U, δεινὸν Rs ||

Lut, εἴπομεν Amb || 26) τοῦ ἐναντίου: Amb, τοὐναντίον Lut || 1928. 6) In Sacra Scriptura hunc locum non repperi || 192b: Db 335a 48.

Rt 26, 192. Cf. Su. IV 692, 10 sq. |

199: Db 335b 26 sq. || 202: Db 335b 42 sq. || 203: Db 335b 47 sqq. Cf. Rt 26, 202 || 22) Eur. Poen.

597 li

199.

11 sq.) cf. Db

335b

33 sq.

||

202. 25) Eur. Phoen. 597 || 26 sqq.) cf. Athen. IV 138 d. XII 518 Progymn. 1 215 Walz |

e.

Theo

62

ΙΝ

204. τοιχωρύχος: περὶ πολλοῦ ποιοῦνται λειαν οἱ πλούσιοι χωμικῶν φησι" “τί

ποτ᾽’

ἐστὶ

xal

PLUTUM

ρίτης πρὸς τὸ τῶν Λακώνων σκληἀπιδών" ρόβιον “οὐ μέγα τὸ ϑανατᾶν πολέμοις τοὺς Λάκωνας

lovéov ὅτι τὴν ἀσφάτις

ἐπιϑυμοῦντας ῥᾷον ἀπαλλαγῆναι τῆς σκληροβίου διαγωγῆς. δειλὸν καὶ τὸν πλοῦτον αὐτὸν καὶ τοὺς ϑησαυροὺς λέγουσιν, ἀνθ᾽ ὧν εἱρκταῖς TE φρουροῦνται καὶ κατὰ γῆς κατορύτ-

τῶν

χλωρόν,

ἀντιβολῶ, τὸ [χρυσίον; δέδοικ᾽, ἐπιβουλευόμενον ὑπὸ πάντων del’.

οἱ γὰρ εὔποροι τῷ φόβῳ τοῦ μὴ ληφϑῆναι τὰ χρήματα δειλότεροί elar' τὸ ἐπ᾽ ἐχείνων οὖν μετήνεγκεν ἐπὶ τὸν Πλοῦτον. 206. ἁπαξάπαντα: "τέλεον" ἀττικὸν δέ

ΒΕ ἀντι

TOU

ἐστιν

ὡς

τὸ ᾿᾿πώμαλα᾽". 207. πρόνοιαν: διότι ἐπρονοησάμὴν αὐτοῦ, ἐκάλεσάν με δειλόν. ἢ τὸ πρόβουλον τῶν ἐχόντων με.

τονται" 10

ὅϑε

καί

τις

σοφός

᾿'διὰ τί

ὠχρόν ἐστι τὸ χρυσίον; " ἐρωτηϑείς, “ὅτι πολλοὺς ἔχει τοὺς ἐπιβουλεύονTas” ἀπεκρίνατο.

15

208. μὴ νῦν μελέτω σοιμηδέν: 20

ἀντιπτωτικῶς

κατὰ

τοὺς ᾿Αττικοὺς

ἀντὶ τοῦ "undevöc”. 209. ἀνὴρ πρόϑυμος: ἤτοι ἐὰν προϑυμηϑῇς καλῶς μετελθεῖν τὰ πράγματα, ὡς τοῖς μὲν δικαίοις συνεῖναι, τοῖς δὲ πονηροῖς μηδαμῶς.

204: U || 8) ἐπιβουλευόμενον: sch. Db, ἐπιβουλευόμενος U |] 206: U || 207: U Rs || 209: U, m? Barb, Matr, Rs |i 22) Im.:

U Rs, om.

Barb Matr

|| ἔτοι:

U Rs, om. Barb Matr ||

2092.

25

ἀνὴρ

πρόϑυμος:

οὕτως

εἶπεν, ὅτι ἀνδϑρωπόμορφον τὸν Πλοῦτον ἑώρα. 209b. ᾿ἱπράγματα᾽᾽ δὲ ἀττικῶς μὲν τὰ ἀνιῶντα καὶ δυσχερῆ λέγονται, νῦν δὲ τὰς ἐργασίας φησὶ καὶ τὴν ὑπόϑεσιν περὶ ἧς βουλεύονται, του9 sqq.)

(σημείωσαι

mrg.

m? Amb)

||

9) ὅϑε: scripsi, ὅϑεν Amb Lut || 208: Amb Lut || 19) μὴ νῦν: et. in textu Amb Lut μηδέν: Amb, om. Lut || 20) τοὺς: Amb, om. Lut || 209a: Amb Lut ||

209b: c. pr. c. Amb Lut || 28) βϑουλεύονται: Amb, βούλονται Lut || 204: Db 336a 25qq. ||4—12) καί...

Πλοῦτον: Rt 26 sq., 203 || 6 54.) fr. com. adesp. 390 K (111 p. 482) || 206. 13 sq.) ἀντὶ τοῦ τέλεον: Db 336a 13 || 207. 16— 17) 86st... δειλόν: Db 336a 15 || 209: Db

336a 21 sqq. Rt 27, 208 ||

9 sqq.) Diogen. cyn. fr. 31 Mullach ||

IN

210. τοσοῦτον

ὀξύτερον

Λυγκέως:

ὀξυωπέστατος

Tv,

τέστι τὸ εἰς ᾿Ασκληπιοῦ τοῦτον ἀπαγαγεῖν καὶ ἰάσασϑαι. 210.ὀξύτερον Λυγκέως: λὺγξ

ὅτι

ὡς καὶ

λυγγός᾽ ὄνομα πάϑους,͵ ὃ πάνυ παχέως xai ἀμαϑῶς κλόξος καλεῖται, καὶ

δι’ ἐλάτης ἰδεῖν Κάστορα τὸν Πολυδεύκην δολοφονήσαντα τὸν ἀδελφόν, ὥς φησι Πίνδαρος καὶ ᾿Απολλώνιος περὶ τούτου ἐν τοῖς ᾿Αργοναυτικοῖς" "0 gl ἐτεόν γε πέλει χλέος, ἀνέρα κεῖνον ῥνυιδίως καὶ Evepdev ὑπὸ χϑονὸς αὐγᾶζε[σϑαι᾽".

10

Αἰγύπτου, καὶ ἄλλος ᾿Αφαρέως παῖς, 15

ὀξυδερκέστατος, ὥστε καὶ τὰ ὑπὸ γῆν

ὁρᾶν. οὕτω μὲν μυϑολογοῦσι“ πρὸς δὲ τὸ πιϑανὸν τοῦ λόγου ἐπινενόηται, ὅτι πρῶτος οὗτος εὖρε μέταλλα χρυσοῦ καὶ σιδήρου καὶ τῶν ἄλλων᾽ καὶ διὰ τοῦτο ἐρρήϑη τὰ ὑπὸ γῆν ὁρᾶν, ἐπειδὴ καὶ τὰ εἰρημένα τύχῃ τινὶ ἐπενόησε καὶ ἐξεῦρεν.

"AbyE λυγγός᾽ ὄνομα ϑηρίου διὰ δύο γράφεται γάμμα᾽ ᾿᾿Λυγκέως᾽ δὲ γράφεται διὰ Y καὶ x. διάφοροι δὲ γεγόνασιν οἱ Λυγχεῖς, ὁ τοῦ Αἰγύrrou παῖς καὶ ὁ τοῦ ᾿Αφαρέως τοῦ λάχωνος, ὧν καὶ οὗτος ὀξυδερκέστατὸς καὶ σὺν ἑτέροις Λυγκεῦσιν ὁ τὰ

γεγόνασι δὲ Λυγκεῖς διάφοροι" παῖς ὁ λάκων, λέγεται Λυγκεύς, καὶ οὗ μέμνηται Θεόκριτος, ὃς ἐλέγετο πάνυ

63

PLUTUM

ὑπὸ γῆν κεκρυμμένα βλέπειν λεγόμενος μυϑικῶς, ἀλληγορικῶς δὲ ὁ πρώτως ἐπινοήσας χρυσόν, ἄργυρον, alönpov, μόλιβδον καὶ πᾶν μέταλλον ἐκ γῆς ἀνορύττειν.

20

25

213. Πυϑιχὴν ((σείσας)) δάφνην: "[I59ov" ὄνομα κύριον: ᾿᾿Πυϑών᾽᾽

(γῆν) m!, reliqua m?

1) εἰς: Amb, om. Lut | 210: Amb Lut||

Barb; tantum 1.17— 23, οὕτω... ἐξεῦρεν,

6) λὺγξ λυγγός: (rsuprascr. ad » utrob.)

210: U; 1. 3—16

Matr || 3 sy.) ὀξύτερον Λυγκέως ὅτι del. et post τοσοῦτον add. δὲ m? Barb || 7) post ᾿᾿Απολλώνιος: φησὶ add. Barb || 10)

ἔνερϑεν:

U

Barb

cum

©,

νέρϑεν

Apoll. || 13)' Agapécc: U, ἀφαρέος Barb|| 14) λέγεται: U, λέγεται δὲ Barb || καὶ: U Barb cum 6, post μέμνηται (1. 15) sch.

Db (cf. Proleg.) || 22) xai: U, om. Barb Matr ||23) ἐπενόησε: U Barb cum Ὁ V, ἐνόησε Matr || 210. 3—20)

ὅτι... ἄλλων: cf. Db 336a

29 sqq. 553a (09) || 3—11)

Su. III 292.

2 sqq. | 3—6) Rt 27, 210 | 7) Pind

Nem. 10,115]| 9) Apoll. Arg. 1154 sq. , 15) Theocr. XXII 139 sq. || 21—23)

cf. Db 553a (Θ V) |!

Lut, λὶγξ λιγγὸς (o suprascr. ad v utrob.)

Amb || 6—8) διὰ... x: Amb, λυγγέως δὲ γράφεται διὰ δύο Yy xal xx Lut || 8) (lotopix λυγκέως mrg. m* Amb) || 213: Amb Lut || 24) (σημείωσαι περὶ τοῦ πουϑῶνος mrg. m? Amb)

om. Amb

||

|| σείσας:

Lut,

IN

PLUTUM

δὲ φωκικῆς πόλεως ὄνομα, ἔνϑα Tv τὸ μαντεῖον ᾿Απόλλωνος,

10

15

20

25

Πυϑὼν

δὲ

End ἢ ἀπὸ τοῦ πύϑω, τὸ afro ἐκεῖ γὰρ ᾿Απόλλωνι τοξευϑεῖσα ἣ Δελφύνη δράκαινα βιαζομένη καὶ δειματοῦσα Λητὼ ἔκειτο πυϑομένη᾽ 3j ὅτι ἐκεῖσε πολλοὶ ἀφικνούμενοι ἐπυνθάνοντο τῶν χρησμῶν περὶ γὰρ τὸν Παρνασὸν τὸ ὄρος τὸ τῆς Φωκίδος χάσμα τι πρότερον ἦν, ἐξ οὗ ἀνεφέρετο πνεῦμα ϑεῖον δαιμόνιον" αἷξ δὲ καὶ πρόβατον τῶν ἐκεῖσε τὴν νομὴν ποιουμένων, ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ ποιμὴν ὕστερον ἐπικύψας τῷ χάσματι μανικόν τι μαντικὸν ἐφϑέγyovro μέλος καὶ ἔνϑεον, μᾶλλον δὲ ὁ ποιμὴν δι᾿ ἐπῶν ἑξατόνων᾽ ὑστέρῳ δὲ χρόνῳ ναὸν «εἰς» τὸν τόπον δειμάμενοι καὶ τὸ χάσμα διαφανέσι μαρμάροις καλύψαντες, ὡς ᾿Ισϑμίον καὶ στόμα φρέατος παρεικότες ἀνεπικάλυπτον, αὐτὸ ἐπικρύπτοντα ἔστησαν τρίποδα μαντικόν, παρ᾽ ᾧ παριδρυμέναι παρϑένοι προφήτιδες δαφνίνοις ἐστεμμέναι τοῖς στέμμασιν ἐκ τοῦ ἐκεῖ πνεύματος τοῦ ἐκ τοῦ χάους

ἀναφερομένου διὰ τοῦ τρίποδος ἐϑεσπιῴδουν τοῖς πυϑομένοις τὰ μέλλον7) ἐκεῖσε: Lut, ἐκεῖ Amb || 9) Παρνα-

σὸν: Amb, παρνασσὸν Lut || alt. τὸ: Amb, om. Lut || 13) δὲ: Amb, om. Lut |] 15 sq.) ἐφθέγγοντο: Amb, ἐφϑέγγετο Lut || 18) εἰς: addidi || 26) χάους: Amb,

φάους Lut || 213. 1 sqq.) cf. Su. II 20, 22 sqq. IV 269, 2 sq. 5 sq. Sch. Hom. I 405. Phot.

Hesch. etc. || 5) Δελφύνη: cf. Apoll. Arg. II 707 sq. Su. 11 20, 23 || 7 sq.) cf. Soph. O.T. 603 sq. Apollod. ap. Strab. IX 5, 419. Plut. De E ap. Delph. 2. Diod. XVI

26 | 10 sq.) χάσμα κτλ.: cf. Apollod. 1.1. ||

IN

65

PLUTUM

ra. ἀξιῶ γοῦν ὑμᾶς μὴ κατ᾽ ἀμαϑεῖς τινας χαὶ βαρβάρους λέγειν περί τινος, ὡς Πύϑωνος πνεῦμα ἔχει ἀλλὰ

Πυϑῶνος, ὡς ὁ Τζέτζης ἤδη ἐδίδαξεν. 215. τὸ ὦ τὸ μέγα καὶ τὸ ἃ συναλειφόμενά ἐστιν ἀττικόν᾽ τὸ δὲ ὁ τὸ μικρὸν καὶ τὸ ἃ κιρνᾶται. 219. ἄλφιτα: ἀπὸ μέρους τὸ πᾶν" ἀπὸ γὰρ τῶν ἀλφίτων τὴν περιουσίαν δηλοῖ.

220.

ἐπιπόνους

ἀτυχεῖς

μενα

τὰ γὰρ

220a. παπαῖ ((πονήρου ς)): νῦν σχετλιαστικόν, ἐκπληκτικὸν δὲ ἀλλαχοῦ καὶ ϑαυμαστικὸν ἐπίρρημα. 220b. πονήρους δὲ ἀσϑενεῖς,

ἀϑλίους

γεωργοὺς τοὺς εὐτελεῖς ἔχοντας βίους. 221. οὐκ: οὐχ ἔσονται, φησί, πόνηροι καὶ ἐπίπονοι καὶ ἀσϑενεῖς. 222. πρὸς τὸν ϑεράποντα ὁ λόγος. 223. "'ξυγγέωργος᾽᾽ βαρυτόνως" σύνϑετον γὰρ ὡς πάγκαλος, πάνσοqoc'

10

εἰς ὀξότονα

15

χατακόπους:

πρὸς

φησίν. ''oóx ἀσϑενεῖς αὖϑις πλουτήσουσιν᾽᾽.

20

συντιϑέ-



Χρεμύλος

ἔσονται,

εἰ

223. ((τοὺς}) ξυγγεώργους: ὡς τὸ ᾿᾿συστρατήγους᾽᾽ βαρυτόνως δεῖ γράφειν.

βαρύνεται. ((224. ταλαιπωρουμένους: κο25

215: in calce U || 5sq.) συνχλειφόμενα:

πιῶντας, πονοῦντας.)) ((225. τὸ ᾿ἴσον᾽᾽ οἱ κωμικοὶ καὶ 220a: Amb Lut || 11) πονήρους Lut

Scripsi, συναλοιφόμενα U || 219: U Barb

(immo πονή nec plura), om. Amb {(πονή-

Rs

ρους et. in textu Amb Lut) || 220b: c.

|| 220: mrg. U

|| 15) εἰ τελεῖς: con.

Holwerda, εὖ re U || 221: U || 17) πόνηροι: U, atin textu πονηροὺς || 222: mrg. U |: 223: U ||

pr. c. Amb Lut || 15) κατακόπους: Amb, κατασκόπους

Lut

|| 223: Amb

Lut ||

19) τοὺς: Lut, om. Amb || 224: Lut || 225: Lut || 25) ἴσον: duobus acc. (acut. et circumfl.) ornatum; signa mensurae

longae et brevis ad ı suprascr. Lut || 215. Hoc s. h. ad & yaséspectat || 219:

Db 336b ἐπιπόνους

15. Ht 28, 219 || ἀτυγεῖς

χὐλίηυς:

cf.

220. Db

14) 336b

19sq. || 221: cf. Db 336b 25 sq. 31. Rt

28, 221 || 222: cf. Db 336h 34. Rt 28, 222 || 223:

Db 336b 42 sq.

Cf. Su. III 498, Koster

Kt 28, 223.

1 sq. |,

c.s., Aristophanem.

T.

13

220a. 11 sq.) νῦν σχετλιαστικόν: cf. Db 336b 18. Su. IV 25, 21. Hesch. Herdn. Gr. Gr. III 2, 428, 13 || 220b. vzgoug δὲ ἀσθενεῖς; cf. Db 336b

14) πο19. 23.

Su. IV 171, 25 || 16 54.) cf. Db 336b 25 sq. || 224. 23 sq.) κοπιῶντας: cf. Db 336b 48 || 225: cf. supra, sch. v. 158 ||

66

IN

PLUTUM

ol τραγικοὶ βραχὺ καὶ μακρὸν δέχονται ὡς τὸ ᾿ἱκαλόν᾽᾽)). 227. τὸ κρεάδιον 7) μοῖραν ἐκ τῶν τῆς ϑυσίας χρεάτων, ἣν ἔφερον δοῦναι τοῖς κατ᾽ οἶκον, ὡς καὶ Πρία-

227. τοῦτο δὴ τὸ κρεάδιον: ὃ ἔρχεται ἀπὸ ϑυσίας ἔχων ἐκ τῶν Δελφῶν. οἱ γὰρ ἐκ ϑυσίας ἰόντες ἔφερον

ἐξ αὐτῆς

μος

τοῖς οἰκείοις κατὰ

νόμον τινά. ἄλλως. ὅπερ ἧκον ἄγοντες λοιπασϑὲν ἀπὸ τῆς ϑυσίας. ἔνιοι δὲ τὸ λεβήτιον. 10

((παρ’

᾿Ομήρῳ)

αὐτὰρ

5 γε

χρεῖον

μέγαν

230. “σὺ δ᾽ ὦ κράτιστε᾽᾽ ἐγχωμιάζων τοῦτόν φησιν, f$, ὅτι, ὡς προεδίδαξε, καὶ ϑεῶν δι᾽ αὐτὸν ὁ Ζεὺς βασιλεύει.

227: U; Rs (3—7 τοῦτο... τινά tan-

tum) || 3) δὴ: U Rs, uterque cod. || 4) ἔχων: Δελφῶν: U, δελφικῶν Rs οἰκείαν Rs || 7) τινά: des. sch.

Db,

τοῦτό

βέλτιον

corr.

U

at in textu δὲ U, ἔχω Rs || 5) || 6) οἰκείοις: U, Rs |] 9) λεβήτιον:

|| 230:

U Rs |] 24)

Koster-Holwerda;

non

opus || 227: Db 337a 3sqq. Rt 29, 227 || (3 λοιπασϑὲν: cf. Db 553b || 230: Db

387a 18 sqq. Rt 29, 230 ||

25

ἔμβαλεν

ἐν

[πυρὸς αὐγῇ".

15

20

τῇ γάμμα

ῥαψῳδίᾳ ποιεῖ — φησὲ γάρ᾽ “'ἱἄᾶρνας ϑέτο ἰσόϑεος φώς" —, ἤτοι τὴν ἐξ ἀρνῶν μερίδα κρεῶν" οὕτω κἀνταῦϑα τὸ κρεάδιον νοητέον N τὸ τῆς ϑυσίας λεβητάριον. xpeiov γὰρ καὶ κρέον τὸ κρεωδόχον ἀγγεῖον, ὥς φησι καὶ Ὅμηρος"

229. ἐμοὲ μελήσει: εἰρηκότος ((rod)) Καρίωνος “ἐγὼ μὲν βαδίζω, τὸ δὲ κρεάδιον φροντισάτω τις τῶν ἔνδον εἰσενεγκεῖν, φησὶν ὁ Χρεμύλος ἐμοὶ περὶ τούτου φροντιστέον" σὺ δὲ ἀλλὰ σπεύδων τρέχε᾽᾽, εἶτά φησι καὶ τῷ Πλούτῳ &, δοκῶ, νοοῦσιν ὡς εὔληπτα πάνυ καὶ πέτραι (230) ἀναίσϑητοι" ᾿'σὺ δέ, Πλοῦτεκράτιστε πάντων ϑεῶν, δεῦρο καὶ ἐνταῦϑα εἴσιϑι μετ᾽ ἐμοῦ" (232) αὕτη γάρ μού ἐστιν ἡ οἰκία, ἣν σὲ δέον ἐστὶ σήμερον μεστὴν ποιῆσαι χρημάτων καὶ 2) καλόν: signa

mensurae

longae et

brevis ad «a suprascr. Lut || 227: Amb Lut || 6) παρ᾽ 'Ouzpo: Lut, om. Amb || 11) xpeiov: (c ad v suprascr.) Lut, χρεῖος

(ov ad oc suprascr.) Amb

|| 12) κρέον:

Lut, κρέον (oz ad ov suprascr.) Amb

||

13) καὶ: Amb, om. Lut, deleverim || 229: Amb Lut |! 17) τοῦ: Lut, om. Amb; deleverim || 227. 8) Hom. T' 310 || 12) xgewd6ynv

ἀγγεῖον: cf. Su. 11I 185, 10. 21 etc. ||

14) Hom. I 206 ||

IN

67

PLUTUM

δικαίως

καὶ

ἀδίκως".

οὕτω

δὲ

οἷον πάσῃ τέχνγ᾽᾽" οὐ γὰρ ὑπόκειται

εἶπεν ἢ χάριν N ἀττικῶς᾽ οἱ καὶ ἀδίκως᾽᾽ τρόπῳ᾽᾽ xai

αὐτῷ

στον δὲ πάντων ϑεῶν καλῶς εἶπε τὸν

233. τὸ ἀδίκως

ἁπλῶς ἔρριπται

᾿'ἄδικος οὗτος"

ται δέ, ἀλλὰ γέλλει.

οὐκ ἀπειλεῖ-

μειλικτικῶς

προσαγ-

10

16

τοῦ κωμικοῦ γέλωτος ᾿Αττυκοὶ γὰρ ᾿' δικαίως φασὶν ἀντὲ τοῦ ᾿'παντὶ πάσῃ τέχνγ᾽᾽. κράτι-

Πλοῦτον. καὶ ῥώμη γὰρ καὶ ἀνδρεία καὶ σοφία καὶ κάλλος καὶ φρόνησις καὶ ἕτερα τοιαῦτα μυρία ϑεοὶ λέγονται" πάντα δὲ τοῦ πλουτεῖν ὑπήχοα καϑεστήχασιν. 234. ((&AX ἄχϑομαι:) σημειωτέον ὅτι τῷ ᾿'μά᾽ ἀπωμοτικῷ ὄντι μορίῳ, νῦν, ὡς 7, κοινὴ λέγει συνήϑεια, κατωμοτικῶς τούτῳ ἐχρήσατο, καί φησιν ᾿Ιἀλλὰ βαρύνομαι πάνυ καὶ φορτικὸν ἤγημαι ἀεὶ εἰσερχόμενος ἀπ᾽ ἄλλης εἰς ἄλλην οἰκίαν᾽".

237. φειδωλός τις ὧν ὁ φεύγων τοῦ δοῦναι" τινὲς παρὰ τὸ φείδομαι

20

237. ((ἣν μὲν γὰρ elc)) φειδωAóv: φειδωδός τις Av’ φασὶ καὶ

τις ὧν καὶ

“φειδωλός τροπῇ τοῦ ὃ εἰς X. ἐγὼ

τροπῇ τοῦ ὃ εἰς A φειδωλός. 238a. αἱ περισσαὶ προϑέσεις δηλοῦσι «τὴν ὑπερβολὴν τῆς φιλαργυρίας». 238b. Spa ὑπερβολήν.

δέ φημι ὁ φειδόμενος λίαν καὶ σκνιφός. 241. ἔξαρνός ((ἐστι)): ἀπαρνούμενος, λέγων μηδ᾽ ἰδεῖν μέ ποτε, τουτέστι λέγων μηδὲ βραχὺ ἔχειν τι πλούτου χρῆμα.

καὶ τὸ δοῦναι, φειδωδός

233: U || 5) πάσῃ: sch. Db, πᾶσα ὕ || 237: U || 21) τὸ: scripsi, τοῦ U || 238a: int. U || 24) «iv .. . φιλαργυρίας:

addidi cl. sch. Db 239 || 238b: mrg. U |!

25

6 sq.)

(σημείωσαι

περὶ

τοῦ

πλούτου

mrg. m? Amb) || 234: Amb Lut || 12) Im.:Lut, om. Amb || 13) μά: et. in textu (non vn) Amb Lut || ἀπωμοτικῷ: Amb, ἀπωμοτικῶς

Lut

||

15)

κατωμοτικῶς;

Lut, κατωμοτικῶ Amb || 237 : Amb Lut || 19) ἣν μὲν γὰρ elc: Lut, om. Amb || 20)

φειδωδός: Lut, («ad o suprascr.) Amb ||

241: AmbLut||24) ἐστι: Lut, om. Amb|| 233: Db 337 a 29 sqq. Cf. Rt 29, 233 | 237: Db 337a 45 sqq. Su. IV 716, 26 sqq. Cf. Rt 30, 237 ||

229. 2) γέλωτος-: οἱ. Db 337a 27]|4—5) παντὶ... τέχνγ,: cf. Db 337a 25 sq. Rt 30,

233. Su. 1I 96, 12 sqq. | 234. 16—18)

Bapovoua . . . olxiav: cf. Db 337a 34 sq. ||

237. 22 sq.) cf. Su. IV 716, 26. Et. M. 791, 15 ||

68

IN

PLUTUM

242. παραπλῆγα: παράφρονα, ἀπὸ μεταφορᾶς τῆς μουσικῆς τῆς παρὰ τὸ δέον πληττομένης καὶ χρουομένης᾽ Éotxe γὰρ καὶ ὁ ἄνϑρωπὸς τριχόρδῳ λύρᾳ κατὰ τὸ λογικόν, ϑυμικὸν καὶ ἐπιϑυμητικόν. ὅταν οὖν κυριεύσῃ τὸ λογικὸν τοῦ ϑυμικοῦ xal ἐπιϑυμητικοῦ, τότε εὐρύϑμως ἄδει N τοιαύτη χορδή, ἤγουν λέγει λόγους συνετοὺς καὶ ἐμμελεῖς. ὅταν δὲ κυριεύσωσι τό τε ϑυμικὸν καὶ ἐπιϑυμητικὸν τοῦ λογικοῦ, τότε λέγομεν ᾿ἱπαραπλήττει᾽᾽, ἐξ οὗ καὶ ὁ παραπλήξ. ἵνα δὲ τὴν ὑπερβολὴν

τῆς φιλαργυρίας σημάνῃ προκεχριμένης καὶ τῶν χρηστῶν φίλων, "mapanATYa" Trot τὸν ἄφρονα xai μωρόν, ἀπὸ τῶν κρουμάτων τῶν διαπεπτωκότων τοῦ ἐναρμονίου λυρισμοῦ. ἀληϑῶς γὰρ ἡ ἀσωτία παραπεπληγμένη ἐστὶ διάνοια.

242a. ((ἣν δ᾽ ὡς raparnıny’:)) παραπλήξ᾽ ὁ πάρεσιν καὶ ἡμιπληξίαν νοσήσας, φϑοροποιοῦ τινος χυμοῦ πλεονάσαντος.

χυρίως

ἀπὸ

242: U Barb

μεταφορᾶς

τῶν

στρα-

|! 8) εὐρόϑμως: Barb,

εὐρύϑμος (sic) U || 11 sq.) τό τε 9ugtxóv καὶ Emiduurnrmöov: U, τὸ ἐπιθυμητικὸν xai ϑυμικὸν Barb || 17) ἔτοι: U, {τοι}

Barb || 243: mrg. U || 242. 14— 16) Db ἄφρονα... διάνοια: Su. IV 39, 28544. || ἀληθῶς... διάνοιχ!

337a 53 sq. || 17—21) Db 337b 7 sqq. Cf. 18) μωρόν et 20 -- 21) Kt 30, 242 ||

παραπλῆγες

καλοῦνται.

νῦν

δὲ παραχρηστικῶς τὸν ἀνόητον καὶ ἀπαίδευτον “᾿παραπλῇγα᾽᾽ φησίν.

16

20

25

243.

καὶ οἱ καύσοις πυρε-

τοῖς παρακόπτοντες, μᾶλλον δὲ οἱ ὁπωσδήποτε τὰς φρένας ἀποβαλόντες ἢ καινοτέροις ϑεάμασιν 7) κεραυνοῖς ἢ κρότοις ῥαγδαίων βροντῶν, ot καὶ ἐμβρόντητοι λέγονται, οἱ τοιοῦτοι

30

242b. ᾿᾿εἰσελϑ ν᾽ δὲ "rog e" ἀντὶ τοῦ ᾿᾿εἰσέλϑω᾽᾽" οἱ γὰρ ᾿Αττικοὶ ταῖς μετοχαῖς ἀντὶ ῥημάτων χρῶνται, καὶ κατὰ παρολχὴν δὲ καὶ περίσσειάν τινα προστιϑέασιν ᾿᾿ἔχω᾽ 7) oye" xai ἕτερα, ὡς τὸ “παίζεις ἔχων᾽, μᾶλλον δὲ τὸ “᾿χρύψαντες γὰρ ἔχουov' καὶ ᾿Ιεἰσελϑὼν τύχω᾽᾿. 243. πόρναισι καὶ κύβοισι 242a: Amb Lut || 1) Im.: Lut, om. Amb || 2) παραπλήξ: Amb, om. Lut || 8)

ῥαγδαίων:

Amb,

ῥαγδαίοις

242b: c. pr. c. Amb Lut || 242b. 27) παίζεις

8. Cf.

supra,

ἔχων: Theocr.

p. 6 d.

κρύψαντες γὰρ ἔχουσι:

supra,

p. 6 d.

Lut

||

Lut || 243: Amb

10 ||

14 || 28

XIV

sq.)

Hes. Op. 42. Cf.

IN

69

PLUTUM

τιωτῶν τῶν παραβαλλομένων ἔμπροσϑεν ἐν τῷ no. fuo. 244a. ἐν ἀκαρεῖ χρόνῳ: τῷ ἐλαχίστῳ. σημαίνει δὲ τὸ βραχύτατὸν τοῦ χρόνου ὅπερ οὐχ οἷόν τε διακόψαι. πεποίηται δὲ ἀπὸ τῶν μικρῶν τριχῶν τῶν διὰ βραχύτητα μὴ δυναμένων καρῆναι. ἀκαρὲς γὰρ τὸ ἄτμητον. ἔστι δὲ ἐπιρρηματικὸν ὄνομα. ὅπερ δὲ πάσχουσιν ἐχεῖνοι οἱ παραπλῆγες ἄνθρωποι δι᾿ ἀσωτίκν γυμνούμενοι, τοῦτο εἰς ἑαυτὸν μετῆγάγεν. 244b. Καρὶ τ΄ ἀκαρῇ n' ἐν ἀκαρεῖ δὲ δίφϑογγον.

παραβεβλημένος καὶ ῥιφείς, πόρναισι καὶ κύβοισι καὶ πεσσοῖς, ἐν ἀκαρεῖ καὶ βραχεῖ χρόνῳ, ϑύραζε καὶ

ἐχτὸς

ἐκπίπτω

γυμνός"

του-

τέστιν ἐὰν ἄφρων πλουτήσῃ, ταχέως ἐνδεὴς καὶ γυμνὸς γίνεται, τὰ ypf ματα καὶ τὴν χάριν τοῦ πλούτου πόρναις ἀναλίσκων xal κύβοις. ἀκα10

pei δὲ χρόνῳ, τῷ βραχυτάτῳ, ἣ ἀκαρεῖ καὶ πρὸ ὥρας, ἢ ἀπὸ τοῦ τῷ συντόμῳ μηδὲ τρίχα δύνασϑαι κεῖραι.

245. μετρίου ((Y&p)): συμμέτρου τοῦ μήτε φειδωλοῦ μήτε ἀσώτου" τὸ “ro nco:e" ((δὲ}) περίσπα καὶ μὴ ὄξυνε. 20

δύω

γὰρ

λέξεις

25

τό

τε

“πῶ xai τὸ ᾿'ποτέ᾽, ἀλλ᾽ οὐ μία πρὸ δύο συλλαβῶν ἔχουσα τὸν τόνον χαὶ ἀπαιτοῦσα

246. τὸ ᾿'πῶς ϑαυμαστικόν ἐστι’ ϑαυμάζει γὰρ αὑτὸν ὡς ἀεί ποτε σύμμετρον ὄντα. ᾿ἱμετρίου᾽᾽ δὲ

εἰσὶ

ὀξεῖαν.

246. ((ἐγὼ δὲ τούτου τοῦ τρόπου:)) ᾿᾿ἐγὼ δὲ τούτου τοῦ τρόπου τοῦ συμμέτρου πως ὑπάρχω

244a: U || 11) ἀσωτίαν: sch. Db, ἀσω-

1)

napaße

sic,

nec

plura

Lut

κύβοις

Amb

||

||

τίας U | 244b: U | 246: U Rs | 23) τὸ

2)

πῶς:

Amb Lut |! 16) γὰρ: Lut, om. Amb||

U, om.

Rs

24) ἐστι:

U, om.

ϑαυμάζω

Rs

(πῶς et. in textu

Rs

|| αὐτὸν:

U)

|| ϑαυμάζει: scripsi,

αὐτὸν

||

U, U

Rs ||

κύβοισι:

Lut,

18) πῶ ποτε: et. in textu Amb

245:

Lut

mrg. m* Amb)

|| 246: Amb Lut || 23

sq.)

om.

Im.:

Lut,

Amb

|| 25)

πως:

scripsi, πῶς Amb Lut (et. in textu)

244a: Db 244. Su. I Herdn., Gr. pei ἐν ῥιπῇ. i, δίφϑογγος.

337b 20 76, 13 Gr. III ἀκαρῇ, Su. I

sqq. Cf. Rt 30sq., sq«. || 244b: cf. 2, 506, 26 ἐν &xaἀκαρί, ἐν ἀκαρεῖ. ἢ, 76, 11. 16 || 246:

Db 337b 33 sqq. Rt 31, 246 ||

||

δὲ: Lut, om. Amb || (σημείωσαι πῶ ποτε

243.

4) ἐκτὸς:

cf. Db

337b

||

15 || 9)

βραχυτάτῳ: cf. Db 337 b 21 || 11 sq.) cf. Db 337b 22 sq. ||

70

IN

PLUTUM

del”. τὸ '"moc" οὐ ϑαυμαστικόν, ἀλλὰ ''moc" καὶ διὰ τρόπον τινά, ἤτοι" δι’ οἰκονομίαν σύμμετρός εἶμι ἀεί. χαίρω γὰρ φειδόμενος, οὗ δέον ἐστὶ φείδεσθαι, καὶ πάλιν

λέγει ᾿᾿ἀνδρός᾽,, τοῦ διαμετροῦντος ἑαυτοῦ τὸ ζῆν. 247. χαίρω: ἀρετῆς γάρ ἐστι τὸ τῷ δέοντι καιρῷ ἁρμοζόντως καὶ φείδεσθαι καὶ δαπανᾶν. 249a. ἰδεῖν σε: οὐχ ἵνα ὁ Πλοῦτος [Oy τὴν γυναῖκα καὶ τὸν υἱόν, ἀλλ᾽ ἵνα ἐκεῖνοι τὸν Πλοῦτον ἴδωσιν᾽ οὕτω γὰρ πρέπει. ἀττικὸν δὲ τὸ πλεονάζειν

ἀναλῶν, οὗ πρεπῶδες τὸ ἀναλίσκειν᾽". 249. ((ἀλλ᾽ εἰσίωμεν:)) ᾿ἰἀλλ᾽

10

τοῖς ἄρϑροις.

249b. ὅταν κεῖνται δύο αἰτιατικαὶ καὶ ἕν ῥῆμα ἀπαρέμφατον, ἔστιν ἀμφιβολία, τὸ "a£" xai "rv γυvaixa" καὶ τὸ “ἰδεῖν. 251. πείϑομαι: οἶδα γὰρ ὅτι καὶ τέχνων προτιμᾶς τὸν Πλοῦτον. χαριέντως δὲ τοῦτό φησιν.

μαι, 15

((ἤτοι))

πεισϑείς

σου

τοῖς

λόγοις εἰσέρχομαι", ἢ χάριν τοῦ γελοιώδους φησί" ᾿πείϑομαί σου τοῖς λόγοις᾽᾽ τουτέστι ᾿᾿'πιστεύω σοι, ὅτι πρώτως ἐμὲ φιλεῖς, δευτέρως δέ σου

20

25

1) λέγει: U, λέγω Rs || 2) ἑαυτοῦ τὸ: U,

εἰσέλθωμεν εἰς τὴν οἰκίαν, ἵνα σὲ καὶ ἢ γυνὴ καὶ ὁ υἱός uou ϑεάσηται᾽" ὅντινα υἱόν μου φιλῶ μετὰ σέ, ἦτοι πρῶτον φιλῶ τὸ πλουτεῖν, δευτέρως δὲ μετὰ τὸ πλουτεῖν τὸν vióv". καὶ ὁ Πλοῦτός onov. "neldo-

τὸν ulóv". πρὸς ὃ πάλιν καὶ ὁ Χρε(252) μύλος φησί: "c0 γὰρ ἄν τις, ἤτοι διατί γάρ τις οὐ λέγοι ἂν πρὸς σὲ τἀληϑῆ; τὸ δὲ "rie" νῦν ἀντὶ τοῦ "nic ἣ ἀντὶ τοῦ "Evo". 253a. ((ὦ πολλὰ δὴ τῷ δεσπό71:)) χοροῦ μέρος *; 6 Καρίων ϑεράπων. οὗ μέχρι χωρίου ἧσαν ἰαμβικοὶ στίχοι τρίμετροι᾽ ἐντεῦϑε δὲ τε-

ἑαυτὸν τοῦ Rs || 247: U, m* Barb || 3)

1) πως: m* Lut, πῶς Amb, m! Lut || 2) πως: scripsi, πῶς Amb Lut || xat:

1π|.: U, om.

Barb

Amb,

ἀρμοζομένως

Barb cum O Ald || 249a:

Amb || 249: Amb Lut || 7) Im.: Lut,

U, m? Barb,

Rs || 7) Im.: U, om.

om. Amb

Rs || ὁ Πλοῦτος:

|| 4) ἁρμοζόντως:

U,

Barb

om.

Lut

|| 6) &vaXàv:

Lut, ἀναλῶ

|| 8) σὲ: hic Lut, post ϑεάσηται

U Rs, ἐκεῖνος Barb ||

(l. 9) Amb || 14) Zzo:: Lut, om. Amb ||

10) οὕτω: U Barb, οὕτως Rs || 11) πλεονάζειν: U Barb, πλεονάζεις Rs || 249b: in calce U || 251: U ||

253a: Amb (24—p. 71, 5tantum); Lut||

247: Db 337b 36 sq. Rt 31, 247 || 249a: Db 337b 44 sqq. |! 9—11) iva . . . ἄρϑροις: Rt 31, 249 || 251: Db 337b 52

sq. Rt 31, 251 |i

18) σου:

Amb,

om.

Lut,

deleverim

||

24) Im.: Lut (de sic, non dconörr), om.

Amb

|| 27)

Amb,

ἐνταῦϑα

249.

ἐντεῦϑε: Lut

scripsi,

ἐντεῦϑεν

||

10) ὄντινα.... σέ: cf, Db 337b 53

sq. |; 21) διατί: cf. Db 338 a 4 ||

IN

71

PLUTUM

rpäuerpor, κωμῳδίας, Διονύσιος,

Κράτης,

οὗς ol διδάξαντες περὶ ὁ ἐξ ᾿Αλικαρνασσοῦ τε Εὐκλείδης

ἀναπαιστικούς

τε

καὶ



φασιν, ἐγὼ

δὲ ἀντισπαστικούς τε καὶ παιωνικούς. ((ἀλλ᾽ εἰς ϑατεριστὰς ἀχαρίστους

ἀδιαφοροδιχρόνους χουτρουβιτζίως ἕν πάντα ταῖς λογικαῖς τέχναις δοκοῦν10

τὰς τὰ τεχνικά τε καὶ τὰ βάρβαρα, μᾶλλον πολλῷ τε τὰ βάρβαρα προτιϑεμένους

253. ταὐτὸν ϑύμον: ἀντὶ τοῦ "AV αὐτῆς πενίας μετασχόντες". ϑύμος δέ ἐστιν εἶδος βοτάνης εὐτελοῦς. τινὲς δέ φασιν ὅτι παρῴδηται ἐκ τῶν Ἡσιόδου" “οὐδ᾽ ὅσον ἐν μαλάχῃ

15

τε καὶ ἀσφοδέλῳ

[μέγ᾽ ὄνειαρ᾽". 3j ἀντὶ τοῦ “ὦ δίκαιοι — πρὸς τὸν χορὸν τῶν γερόντων ὁ ϑεράπων φησί-“τὰ εὐτελῇ ϑέλοντες ἐσϑίειν διὰ τὸ μὴ ἐϑέλειν ἀδικεῖν. ἅμα δὲ καὶ τὸ τραχὺ τῆς γῆς διαβάλλει. οὐδετέρως δὲ τὸ ϑύμον λέγει καὶ βραχυκαταλήῆς χτως xxi βαρυτόνως. ἐκτεινόμενον γὰρ καὶ ὀξυνόμενον δηλοῖ τὴν ψυχήν.

20

25

U

|| 14) ϑύμον:

τεχνικῶν,

τίς ἄν τίς

μάτην ψογοίη λεπτολογῶν τὸ xa9' ἕχαστον:)) 253b. ταὐτὸν ϑύμον: ὁ Καρίων ἐς τοὺς ἀγροὺς πεφϑακὼς μετακαλεῖται τοὺς γεωργοὺς καί φησιν “ὦ γεωργοὲ δίκαιοι πένητες ἄνθρωποι, τὸ ἕν καὶ αὐτὸ εὐτελὲς λάχανον πολλάκις τῷ ἐμῷ συμφαγόντες δεσπότῇ, πορεύεσϑε, σπεύδετε, ((καὶ)) ἐγκονεῖτε καὶ κονιορτὸν ἀνεγείρετε τῷ εὐτόνῳ τῷ τοῦ βαδίσματος" οὐ γὰρ καιρός ἐστι νῦν βραδυτῆτος, ἀλλ᾽ ἐπ᾽’ αὐτῆς τῆς ἀχμῆς, τοῦ μέσου ἣ τῆς ὀξύτητος, ἐν ἢ δεῖ παρόντας ὑμᾶς Bondetv”. οὗτος μὲν ὁ νοῦς ἐστι πάνυ εὐτελῶς ἀνεπτυγ-

80

253:

τῶν

μένος, ὡς πρὸς τὸ σοὶ ϑελητόν. 253c. ᾿ἱταὐύτόν᾽᾽ μετὰ τοῦ v ὡς καὶ τὸ ᾿'τοιοῦτον᾽᾽" πᾶν γὰρ οὐδέτερον

hic et infra

5) παιωνικούς: des. Amb||10sq.) προτι-

ubique θῦμον (acc. circumfl. munitum)

ϑεμένους: scripsi, προστιϑεμένους Lut ||

UI

253b: Amb Lut

|| 14) ταὐτὸν ϑύμον:

Amb, ὦ πολλὰ δὴ τῶ δεσπότη Lut | 20) καὶ: Lut, om. Amb || 23) ἐστι: Amb, om. Lut || 27) (onuelooaı‘ ὁ νοῦς mrg. ταῦ

Amb) || 253c: Amb Lut || 29) (ταὐτόν mrg. m! Amb) || 30) οὐδέτερον: οὐδετέρω Lut || 253: Db 338b 4 sqq. Cf. Su. II 735,

22 sqq. Rt 32, 253 || 19) Hes. Op. 41 ||

Amb,

72

IN

PLUTUM

10

15

ἀρσενικῷ

παρεσχηματισμένον.

τικῶς

“᾿ταὐτό᾽

δὲ

καὶ

ἀτ-

᾿ἱτοιοῦτο᾽᾽

φαμὲν δίχα τοῦ ν. 2534. ((ταὐτὸν ϑύμον φαγόνres:)) ϑύμβρον καὶ ϑύμβρα εἶδος ἡδύσματος. ϑύμος δὲ φύτρον ϑαμνῶδες, οὗ κόρυμβοι μὲν τὸ καλούμενον ἐπίϑυμον, τὰ δὲ κάτω φρυγάνων δίκην συλλέγεται ἀττικοῖς πένησι χρησιμεύοντα ἕψειν τροφὴν εὐτελῆ. εἰ δὲ καὶ ἐσῚθίεσϑαι πέφυκεν, ὡς οὗτός φησιν, οὐ συνίημι. “᾿ϑύμον᾽ δὲ καὶ ᾿᾿ϑύμος᾽ βαρύνεται καὶ συστέλλεται" τὸ δὲ ᾿᾿ϑυμός᾽" ὀξύνεται καὶ μακρὸν ἔχει τὸ Su: τὰ γὰρ εἰς uoc ἀρσενικὰ δισύλλαβα ὀξύτονα μαχρῷ ϑέλει παραλήγεσϑαι, ᾿'ζω-

μός, βωμός, ὠμός, χυμός, 9uuóc" 20

καὶ τὰ ὅμοια" τῶν δὲ βαρυτόνων τινὰ συστέλλεται, “'νόμος, γόμος, δόμος, ϑύμος᾽᾽, τινὰ δὲ ἐκτείνεται" καὶ τὸ

ψυχή" 25

((86))

καὶ

τὸ

"quy»"

ὁμοίως τῷ ᾿Ιϑυμός᾽᾽ καὶ ᾿᾿ϑύμος᾽" τὰ εἰς χη γὰρ ϑηλυχὰ δισύλλαβα ὀξυτονούμενα μὲν ἐχτείνει τὴν παρα3) v: Amb, w Lut || 253d: Amb (4— p- 73, 8 tantum); Lut || 4) (κανὼν περὶ

τοῦ ϑυμός mrg. m* Amb) || Im.: Lut (immo φὰ nec plura), om. Amb || 5) ϑύμβρον: (ex ϑύμον9) Amb, ϑύμβρος (v ad ς suprascr.) Lut || 6) ϑύμος: ϑύμὸς (sic, duobus accentibus munitum)

Amb, 85-

μον (c ad v suprascr.) Lut || φύτρον: Lut, qutdptov Amb ||12et 13) ϑύμον et ϑύμος:

signum mensurae brevis supra v Lut || 14) ϑυμός: signum mensurae longae su-

prau Lut, signa mensurae breviset longae Amb ||18) χῦμός et ϑῦμός Lut || 21) ϑύμος: signum

mensurae brevis supra v

Lut || 22) ψυχή Lut || δὲ: Lut, om. Amb|| ψύχη Lut || 23) ϑύμός Lut || ϑόμος Lut ||

25) ἀξυτονούμενα: Amb, ὀξυνόμενα Lut ||

IN

73

PLUTUM

233 Anyovoav, οἷον ''Bpuy?, ψυχή", βαρυνόμενα δὲ συστέλλει αὐτὴν οἷον Yon” καὶ εἴ τι ὅμοιον. ἡ δὲ ψύχη ζῳύλλιόν ἐστι πετόμενον, ϑήρᾶμα παιδίων καὶ παιδιά" ψύχαι δέ εἰσιν αἱ μὲν ἐρυϑροποικιλόπτεροι, αἱ δὲ λευκόπτεροι βαμβυκίνῳ χάρτῃ ὅμοιαι τὰ πτερά.

((οὕτω 10

τεχνικῶς

255a. ἐγκονεῖτε: ἀντὶ τοῦ ev ἐργεῖτε, ταχύνατε᾽᾽, ἐπεὶ οἱ τρέχοντες κόνεως πληροῦνται. ἢ ἀπὸ τῶν ἀϑλητῶν᾽ ἐν κόνει γὰρ ἐκείνων τὸ ἔργον. 255b. οὐχὶ μέλλειν: οὐ τοῦ μέλλειν καὶ ἀναβάλλεσϑαι καιρός ἐστιν,

ἀλλὰ τοῦ

σπεύδειν

πάντα

τὰ

πάλαι γεγραμμένα καὶ πρὸς κανόνων ἀκρίβειαν, κἄν τοῖς ϑατερισταῖς μιχαηλάτοις τε καὶ βλασφημακχάτοις κανόνες λογικῶν τεχνῶν ἀχριβέστατοι, καὶ ὁ Τζέτζης

15

εἰσι

ἐστύγηται᾽

öde

πρὸς ἀχαρίστους καὶ ἀδαήμονας λέγειν κανόνας ἐπιστημῶν καὶ τεχνῶν λογικῶν παρεάσει᾽ ἔστωσαν δὲ καὶ ἡγείσϑωσαν τούτοις πάντα ταὐτόν)).

20

25

καὶ κόνιν

πέμπειν. τὸ μέλλειν, ὅταν ἐπὶ ἀναβολῆς καὶ βραδυτῆτος, διὰ δύο AA γράφεται" ὅταν δὲ ἐπὶ φροντίδος, δι᾽ ἑνός.

30

255a: U, m? Barb || 19) Im.: U, om. Barb |! 255b: U Barb || 24) Im.: U, om.

supra v Lut || 4) ψύχη: signa mensurae

Barb || 24 sq.) οὐ τοῦ μέλλειν suprascr.

longae et brevis supra v Lut || 8) ὅμοιαι:

ul

Lut, ὅμοια Amb || πτερά: des. Amb 14) £8e: scripsi, ϑεν Lut ||

255a: Db 338b 17 sq. Su. II 195, 19

sq. || 19 sq.) ἀντὶ τοῦ ἐνεργεῖτε, ταχύνατε: Rt 32, 255 |} &vepyeize: cf. Et. M. 311, 11.

1) βρυχή, ψυχή: signa mensuraelongae

Hesch.

Sch.

Hom.

N

648 || 255b.

24— 27) οὐ... πέμπειν: Db 338b 22 sq. ||

27 sqq.) cf. Su. III 352, 27. 357, 13 |

||

74

IN

PLUTUM

257. ὅτι τὸ ᾿ἱπάλαι᾽᾽ οὐ μόνον βραδυτῆτος ἐπίρρημα ἀλλὰ καὶ τα-

257.

((obxobv

ὁρᾷς

“οὐκοῦν, xal λοιπόν, ὁρᾷς

χυτῆτος.

10

15

ἡμᾶς:)) ἡμᾶς,

φασίν, ὁρμωμένους προϑύμως πάλαι". οἱ δὲ τὸ “πάλαι φασὶ “'συντόμως᾽᾽ σημαίνειν. “ὁρᾷς οὖν ἡμᾶς" φασὶ ᾿᾿πάλαι ὁρμωμένους, ἀφ᾽ οὗ ἄγγελος ἡμῖν παραγέγονας" (259) σὺ δ᾽ ἀξιοῖς γέροντας ἄνδρας σοι βαδίζειν ἐπίσης" καὶ ὁ Καρίων μὴ προειπών τι πρὸς αὐτούς, διαγελῶν δῆϑεν ὡς γέροντας καὶ κωφούς, (262) ᾿ἱπάλαι᾽᾽ φησὶν “᾿εἶπον ὑμῖν ὡς ὁ ἐμὸς δεσπότης ὑμᾶς ζῆσαί φησι γλυκεῖαν ζωὴν ἀπαλλαγέντας ψυχροῦ βίου καὶ ἐπιπόνου, ὑμεῖς δὲ τοῖς ὠσὶ κωφοὶ

ὄντες οὐχ ἀκού-

>.

ETE .

259. τὸ δὲ λοιπὸν ἐν ὑπερβάτῳ συνταχτέον, ἵν᾽ fj τοιοῦτον᾽ ""xal ταῦτα πρὶν πρὸ τοῦ φράσαι μοι ὅτου καὶ τίνος y &ptv". 261. οὐκοῦν πάλαι: σύνδεσμος ἀποδεικτικός. παίζει δὲ τοὺς γέροντας καὶ μηδὲν εἰπὼν ὑποκρίνεται εἰρηκέναι, διὰ τὸ αὐτῶν τὰ ὦτα γήρατος πεπληρῶσϑαι. ἐπεγγελᾷ δὲ τῷ ἀμυδρῷ τῶν αἰσϑήσεων διὰ τὸ

20

25

γῆρας. 257: U Barb || I) ὅτι τὸ: U, τὸ δὲ (δὲ suprascr.; ὅτι manus rec. del.) Barb |} 259: U Barb || 20) πρὸ τοῦ deletum videturin Barb || μοι: U, (ex u'?) Barb || 261: U || 26) γήρατος πεπληρῶσϑαι: U, γήρᾳ πεπληρῶσϑαι V, γήρᾳ πεπηρῶσϑαι sch. Db (cf. Proleg.) ||

257: Db 338b 29 sq. || 259: cf. Db

338b 35 sq. Rt 32, 259 | 261: Db 338b 38 sqq. || 26—27) σεων: Rt 32, 261

ἐπαγγελᾷ.... alodr|l

257: Amb Lut || 1) Im.: Lut, om. Amb || 3) προθύμως: Lut, προϑύμους Amb (at προϑύμως in textu) ||

IN

PLUTUM

266. ῥυσσόν: ῥυτίδας ἔχοντα. νωδόν' ὀδόντας μὴ ἔχοντα διὰ τὸ Ypag: οὐ γὰρ δὴ ἄφωνον. μαδῶντα δέ, φαλαχρόν, ἀπὸ τοῦ δέεσϑαι μαλλοῦ. ἣ καϑόλου τρίχας μὴ ἔχοντα. ψωλὸν δέ, ἀσχήμονα κατὰ παρέκτασιν τοῦ μορίου.

10

15

268.



σύνταξις,

χρυσὸν: ἀντὶ τοῦ



ἀττικῶς

7

πλοῦτον

ἐκ

τῶν ἐπῶν ἀγγείλας᾽᾽ ἢ ἀντὶ τοῦ τιμιώτατον εἰπὼν AÓYov". 269a. ἀπὸ κοινοῦ τὸ ᾿'δηλῶ"", διὰ τὸ γήρᾳ ἔπεσϑαι τὰ τοιαῦτα. hard

τι

H

^

3

[4

3}

»,

*

^

,

,

^

-—-

33

266: U Rs | 1) ῥυσσόν: U Rs (ῥυσσόν et.in textu U; antea omissum,

postea

insertum ῥυσόν Rs) || 3) δὴ: U, μὴ Rs || 4) δέ: U, ἤγουν Rs || 4—5) ἀπὸ... μαλλοῦ: solus U praebet, om. Rs, sch. Db, Su. || 5) ἔχοντα: U, ἔχοντα. κυφόν᾽ xopróv Rs ||

6) δέ: U, om. Rs | 268: U Barb |! 18)

20

75

266. ῥυπῶντα, ((xvoóv)): ῥυπαρόν, ἄλουτον. xupóv' xupröv. &ϑλιον᾽ ἐνηθληκότα μὴ καρτερήσαντα πολλὰ δυσχερῆ. ῥυσσόν᾽ ἐρρυτιδωμένον, γεροντόδερμον᾽ ῥυσσοῦται γὰρ τῶν γερόντων τὸ δέρμα καὶ ὡς ταφρείας ποιεῖ καὶ σκληρύνεται καὶ οὐχ ἔστι λεῖον καὶ ἁπαλὸν καϑάπερ τὸ νεοτήσιον. μαδῶντα᾽ κόμας μὴ ἔχοντα, ἄτριχα. νωδὸν δέ, ὀδόντας (267) μὴ ἔχοντα. ψωλόν᾽ A περίμηκες τὸ σπερμογόνον μόριον ἔχοντα N τοὺς διδύμους κατεσπασμένους. 208. ὦ χρυσὸν ἀγγείλας ((Er & v)): συνεικότες οἱ γέροντες ὡς πολύπειροι ἐξ ὧν εἶπεν αὐτοῖς ὁ Καρίων, ὅτι πεπλούτηκε Χρεμύλος ὁ τούτου δεσπότης, φασίν᾽ ᾿᾿ὦ χρυσὸν καὶ τίμιον λόγον 7) πλοῦτον ἀγγείλας ἐξ ὧν λέγεις, πῶς λέγεις

εἰπέ μοι δηλοῖς γὰρ ἡμῖν τὸν σὸν δεσπότην ἐφευρηκέναι χρημάτων σωρόν. ᾿'σωρός᾽᾽ ἀρσενικῶς τὸ 266: Amb Lut || 1) κυφόν: Lut, om. Amb || 3) ἐνηθληκότα: Amb, καὶ ἠϑληxóca Lut || μὴ: Amb, καὶ Lut || 4) ῥυσσόν: Amb Lut (in textu ῥυσσόν Amb, ῥυσόν

Lut; cf. s.) || 268: Amb Lut|| 15) ἐπῶν: Lut, om. Amb || 18 sq.) χρυσὸν: signum mensurae longae supra y Amb ||

Im.: U, om. Barb || ἀττικῶς: U, m! Barb, ἀττικὴ m* Barb || 20) ἢ: Barb, om. U

|| 21) λόγον: U, m! Barb, λόγοις

Barb m? || 269a: mrg. U || 23) γήρᾳ: sch.

Db, γῆρας U |

266. 1) ῥυτίδας ἔχοντα: Db 339a 8. Rt

33, 266. Cf. Su. IV 308, 111| 254.) ὁδόντας κτλ.: Db 339a 9 sq. Cf. Rt 33, 266. Su. III 483, 25 || 3sq.) μαδῶντα x13.: Db

339a 11 sq. Rt 33, 266. Su. III 307,21 | 6 sq.) Db 339a 23. Rt 33, 267 || 268: Db

339a 35 sqq. Cf. Rt 33, 268 || 269a: Db

39a 50 sq. ||

266. 2) κυρτόν: Db 339a 7 || 954.) κόμας μὴ ἔχοντα: cf. Db 339a 15|| 268. 15—16) Guveuxócec . . . πολύπειροι: cf Db 339a 40 ||

76

IN

PLUTUM

260b. σωρὸς δέ ἐστι κυρίως τὸ ἐκ μικρῶν σπερμάτων συναγόμενον πλῆϑος, παρὰ τὸ σῶ, ὅ ἐστι σῴζω, συνάγω. καλῶς οὖν ἀπὸ τῶν καρπῶν φαίνονται εἰρηκότες" οἱ γὰρ εὐϑὺυγεωργοὶ ταύτῃ κέχρηνται τῇ παρα-

πλῆϑος, διὰ τοῦ ὦ μεγάλου, ἐκ τοῦ σώω σῶ τὸ σωρεύω τὰ ῥέοντα καὶ ὀλισϑαίνοντα καὶ σμικρά, κέγχρον χριϑὴν σῖτον ὄρυζαν κάνναβιν ὄσπρια. 3| ᾿'σορός᾽᾽ δὲ ὁ τάφος ϑηλυκῶς καὶ μικρόν. οἱ γὰρ ἐν τάφοις τεϑέντες εἰς ῥοὴν x«i φϑορὰν σεύονται καὶ ὁρ-

βολῇ.

μῶσιν.

νοῦντες

xxl

πλούσιοί

εἰσιν.



ὡς

10

16

20

270. πρεσβυτικῶν ((μὲν οὗν)) κακῶν: ταυτὶ μὲν ἐκ πείρας εἶπον οἱ γέροντες στοχαζόμενοι ὡς πλοῦτον Χρεμύλος ἐφεύρηκεν. ὁ δὲ Καρίων τὸν φανέντα αὐτοῖς ἀνθρωπόμορφον Πλοῦτον τυφλόν τε εἰδὼς ἀχριβῶς καὶ γεροντικὰ μυρία χεχτημένον τὰ δυσχερῆ, φησὶ πρὸς αὐτούς" ᾿᾽δηλῶ μὲν οὖν αὐτὸν γεροντικῶν κακῶν ἔχοντα σωρόν, οὐ μὴν χρημάτων᾽᾽. 2714. μῶν ἀξιοῖς: πάλιν δὲ οἱ γέροντες πρὸς αὐτόν" "un οὖν ἄξιον νομίζεις φενακίσας

271a. ἀπὸ τοῦ φαίνεσϑαι τὸ κάρα. κρόταφος: ἀπὸ τοῦ χηρύσσειν τὸν τάφον. 271b. φενάκη" τὸ προκόμιον, οἷον τοῦ φαινομένου κρανίου τὸ ἄκος ἤτοι σκέπη. φενάκη κυρίως ἡ προσϑετὴ 269b: U || 5 sq.) εὐθυνοῦντες: U cum © Ald, εὐϑηνοῦντες sch. Db (cf. Proleg.)]|

271a: U || 25) κηρύσσειν: scripsi (cf. Anim. Cr.), χυρίσσειν U || 271b: U || 27) κρανίου: sch. Db, κράνου U ||

25

καὶ ἀπατήσας

ἡμᾶς ἀπαλλαγῆναι ἀζήμιος ἤτοι ἄνευ πληγῶν καὶ τιμωρίας, καὶ τότε βακτηρίαν ἐμοῦ κατέχοντος, ἐν 7, καὶ armpllonar;” 271b. φενάκη δὲ ἣ ἀπάτη, ἀπὸ τῆς ἐπιθέτου καὶ ξένης κόμης" ἢ αἱ γυναῖκες περιτιϑέμεναι ἀπατῶσιν, 2) σώω: Amb, σάω Lut || 3) σμικρά: Lut, μικρά Amb || 270: Amb Lut || 9) μὲν οὖν: Lut, om. Amb || 14) τε: Amb,

om. Lut || 271a: Amb Lut || 24) βαχτηρίαν: Amb, τιμωρίαν Lut || 25) καὶ: Amb,

om. Lut || 271b: c. pr.c. Amb 269b: Db 339a 41 sqq. Rt 33 sq., 269.

Su. IV 407, 29 sqq. [| 271a: hoc sch. ad verbum gevaxioag spectat || 271b: Db 339a 53 sq. b 3 sqq. Rt 34, 271. Su. IV 712. 4 sqq. || 28) προσϑετὴ: cf. Su. II 69, 9 sq. ||

Lut ||

IN

καὶ

ἐπιτηδευτὴ

χόμη,

ἀπὸ

77

PLUTUM

τῶν

αὑταῖς δι᾽ αὐτῆς ἐπίϑετον ϑηρώμεναι καλλονήν.

κατερρυηκυιῶν τριχῶν τῶν γυναικῶν καὶ οὕτως ἀπατουσῶν διὰ τὸ ἐπεί-

σακτον τῆς κόμης. 271c. ἀπὸ τοῦ αἰκίζειν τὰς φρένας"

3 γὰρ ἀπάτη αἰχίζει τὰς φρένας. 272a. ἀζήμιος: ἀβλαβής. κυρίως δὲ ζημία $ τῆς ζωῆς μείωσις.

272b.

βακτηρίαν

ἔχοντα:

ὅτι

πάντες οἱ γέροντες ἐν ταῖς ᾿Αϑύήναις

δύο βαχτηρίας ἐβάσταζον, ἣ διὰ τὸ ἐπερείδεσϑαι αὐταῖς ἣ διὰ τὸ ἀμύνεσϑαι ταύταις μὴ δυναμένους χερσίν. ἐτυμολογεῖται δὲ βακτηρία παρὰ τὸ τὴν βάσιν τηρεῖν. βαχτηρία δὲ καὶ ὁ χάραξ, ἀπὸ τοῦ τηρεῖν τὸν Βάκχον ἤτοι τὴν ἄμπελον. ῥᾶβδος δὲ καὶ βαxmpia διαφέρει" ῥᾶβδος μέν ἐστιν ἢ ποιμαντική, βακτηρία δὲ ἡ τοῦ γήρως ἀνάπαυσις. γίνεται δὲ ῥᾷβδος παρὰ τὸ ῥάπτω, τὸ ῥαπίζω, ῥάπδος" καὶ ἐπεὶ ψιλὰ ψιλῶν ἡγεῖται καὶ δασέα δασέων xal μέσα μέσων, τρέπεται τὸ π εἰς B, καὶ γίνεται ῥᾶβδος. ἐτυμολογεῖται δὲ «xal» παρὰ τὸ ῥᾷον βαίνειν ἐν τῇ ὁδῷ.

10

272a. ζημία’ ζωῆς μείωσις ἣ διὰ τιμωριῶν 7) ἀφαιρέσεως χρημάτων. 272b. βακτηρία δὲ ἢ τις βαδίζων ἐπερείδεται" ῥᾷβδος δὲ ἡ ῥαπίζουσα᾽ ῥάπις ῥάπιδος καὶ ἀπὸ τῆς ῥᾷβδος.

16

20

25

273.

πάντως

τὸ πάντως 271c:

int.

U

|| 272a:

U

|| 272b:

1) αὐταῖς:

γὰρ

περισσῶς

ἄνϑρωπον: κεῖται καὶ

Amb, αὐταῖς Lut



|| 272a:

(immo

Amb Lut || 272b: c.pr.c. Amb Lut ||

12--13 ἀμύνεσθαι... χερσίν Barb m?) |! 9) Im.: V (atintextu ἔχοντος), om. Barbjl

9 sq.) (Ξ γκτηρία | $3880; mrg. m? Amb) || 10 et 11) utrob. ῥᾷβδος: Amb (cf. U et

13) ταύταις: U, ταύτγ, Barb || χερσίν: des. Barb || 17) ῥάβδος (sic) hic et infra ubique U; cf. d. (Amb) || 25) καὶ: addidi || παρὰ: ἀπὰρὰ U, nempe primum ἀπὸ voluit librarius, mox παρὰ scribendum animadvertit, at «et priorem accentum

etym., s. 26), ῥάβδος Lut || 11) ῥάπις

U; 9—13

χερσίν tantum

Barb

ῥάπιδος: Amb Lut, ῥαπίς Su. (IV 285, 3) et cett. fontes (v. Anim. Cr.) || 273:

Amb Lut ||

delere oblitus est || 272a: Db 339b 8 sq. || 272b. 9—13) τε...

. χεροῖν: Db 339b

12 sqq. i!

272a. 7) ζωῆς μείωσις: Db 339b 9. Su. 160, 12|:

78

IN

PLUTUM

νοῦς οὐχ ἔχει δυσχέρειαν “εἰς τὰ πάντα ψευδολογεῖν με νομίζετε καὶ μηδὲν ὑγιὲς λέγειν καὶ ἀληϑές"". (275) καὶ ὁ Χορός: "ac σεμνὸς ἀντὶ τοῦ καὶ λίαν σεμνὸς καὶ ἀλαζο-

νικός ἐστιν ὁ Καρίων καὶ ἐπηρμένος, ὁ ἐπιτριβόμενος ἀεὶ ταῖς πληγαῖς ὡς δοῦλος μαστιγίας, A ὁ ἄξιος ἐπιτρι-

276. ἰοὺ ἰού: σχετλιαστικόν, ὡς ϑλιβομένων τῶν πεπεδημένων" ὅτι

10

βῆναι᾽᾽. σεμνὸς λέγεται ἀλλαχοῦ καὶ ὁ σεβασμοῦ ἄξιος, ὡς τὸ “βίου σεμνοῦ ἄνθρωπος᾽᾽. αἱ κνῆμαι, τὰ

αἱ χοινικίδες πέδαι τινές εἰσι" χοῖνιξ,

πρὸς τοὺς πόδας μέσα τῶν σκελῶν.

δὲ πᾶν περιφερὲς καὶ εἶδος μέτρου περσικοῦ: χρῶνται δὲ τούτῳ οἱ Πέρσαι ἀντὶ μεδίμνου. διὸ καὶ τὸ μέτρον χοῖνιξ καλεῖται. 277. παρὰ τοῖς ᾿Αϑηναίοις δέκα ἦσαν φυλαί. ἔϑος οὖν ἀπὸ πασῶν τῶν φυλῶν δικαστὰς καϑίζειν" εἶτα ἀπὸ μιᾶς ἑκάστης ἐλάμβανον ἄνδρας πέντε τοὺς ἐπισημοτέρους xai ἐξ αὐτῶν τὸν ἕνα τὸν κλήρῳ λαχόντα

"χοῖνιξ πᾶν περιφερές, καὶ ὁ μέδιμνος δὲ χοῖνιξ καλεῖται. νῦν δὲ χοίνικᾶς τὰς ποδοπέδας φησίν.

ἐποίουν

δικάζειν.

ἀντὶ

τοῦ

U

|| 13—15)

277. ἐν τῇ σορῷ νυνὶ: παίζων ὁ Καρίων καὶ πρὸς τοὺς γέροντας ἀστεϊζόμενος, δέον εἰπεῖν ὅτι ᾿᾿ὅσον 20

εἰπεῖν

οὖν “ἐν τῷ δικαστηρίῳ τὸ γράμμα καὶ τὸ ψήφισμα, ὅ ἐστιν ὁ κλῆρος, ἐπέλαχε δικάζειν σε καὶ δικαστὴν καϑέζεσϑαι᾽᾽, ὡς πρὸς ἕτερον τὰ 276:

15

xai ... μεδίμνου:

solus U, om. sch. Db et Su. || 277: U I|

27) τὰ: sch. Db (9), τὴν U |

25

οὐχ ἤδη γενήσεσϑε δικασταὶ καὶ τοῖς δέκα τῶν ᾿Αϑηναίων δικαστηρίοις λαγχάνοντες κλήροις γραμμάτων δικάσετε, ὁτὲ μὲν περὶ τὴν ᾿Ἡλιαίαν, ὁτὲ δὲ περὶ τὸν “Αρειον πάγον ἢ τὸ ἐν Φρεαττοῖ δικαστήριον fj περὶ ἕτερον τῶν δικαστηρίων, τῶν κηρύκων ὑμῖν ἐκεῖ διδόντων τὰ σύμβολα, 4) (σεμνός mrg.

m!

Amb)

|| 5) ἀντὶ

τοῦ: Amb, om. Lut || 6) ἐστιν ὁ Kaplov xal ἐπηρμένος: Amb, xal ἐπηρμένος ἐστὶν

ὁ xaplov Lut || 11) αἱ: Amb, om. Lut || 13 sq.) (σημείωσαι. χοῖνιξ mrg. m? Amb)||

14) καλεῖται: Lut, λέγεται Amb || 15) ποδοπέδας: Lut, πεδοπόδας Amb || φησίν: Amb, καλεῖ Lut || 277: Amb Lut || 276. 10 sq.) οἵ. Db 339b 31 sq. || 12 sqq.) Db 339b 34 sq. Rt 34, 276. Cf. Su. IV 834, 12 sqq. || 277: Db 339 b 44 sqq. (praesertim ©) || 23 sqq.) cf. Rt 35 sq., 277 ||

273. 8) 358b 18. 619 || 13) XI1I 304

ἄξιος ἐπιτριβῆναι: Db 339b 23. Su. 11 390, 20. Cf. infra, sch. χοῖνιξ πᾶν περιφερές: Tz Hist. ||

IN

τὸ δικαστικὸν πινακίδιον καὶ τὴν βακτηρίαν᾽᾽, οὕτω παίζων ((wc)) πρὸς ((τοὺς)) γέροντας λέγει" “τὸ γράμμα τοῦ σοῦ κλήρου δικάζειν ἔλαχεν ἐν τῷ τάφῳ, καὶ ὁ Χάρων ἀντὶ κήρυκος τὸ σύμβολόν σοι τὸ δικαστικὸν δίδωσι" σὺ δὲ βραδύνεις

παρ᾽ ὑπόνοιαν παίζει. ἄλλως. Ev ταῖς

᾿Αϑήναις πολλὰ ἦν δικαστήρια, καὶ ἔν τισι μὲν ἐδίκαζον περὲ φονικῶν πραγμάτων, ἔν τισι δὲ περὶ δημοτικῶν" καὶ ἕκαστον τούτων εἶχεν Ev τι τῶν στοιχείων ἰδικὸν ὄνομα, οἷον ἦν τι τῶν δικαστηρίων λεγόμενον ἄλφα, ὁμοίως ἄλλο βῇτα, ἄλλο γάμ-

xxi

μα καὶ ἑξῆς τὸ 8, τὸ ε καὶ τἄλλα.

δέκα γὰρ ἦν τὰ δικαστήρια ἐν ᾿Αϑήναις τὰ πάντα, καὶ πρὸ ϑυρῶν δὲ ἑκάστου δικαστηρίου ἐγέγραπτο πυρρῷ βάμματι τὸ στοιχεῖον, ᾧτινι τὸ δικαστήριον ὠνομάζετο. ὅσοι δὲ

10

δικασταὶ ἦσαν ἐν ᾿Αϑήναις, ἕκαστος

16

αὐτῶν xx9' ἕκαστον δικαστήριον δέλτον εἶχεν, τουτέστι πινακίδιον, ἐν ᾧ ἦν γεγραμμένον τὸ ὄνομα αὐτοῦ καὶ τοῦ δικαστηρίου, καὶ ῥᾶβδον ἅμα τῷ πινακιδίῳ᾽ ἦν δὲ καὶ αὐτῇ τῇ ῥάβδῳ τὸ ὄνομα τοῦ δικαστηρίου ἐγγεγραμμένον. ὅτε οὖν συνέβαινε καιρὸς τοῦ δικάζειν, ἀπήρχοντο πάντες οἱ δικασταὶ εἰς τὴν ἀγορὰν κἀκεῖ χλήρους ἔβαλλον᾽ καὶ ὅστις ἄν ἐχληροῦτο κλῆρον τὸν ἔχοντα τὸ à, ἀπήρχετο εἰς τὸ ἄλφα δικαστήριον, καὶ ὁμοίως εἰς τὸ βῆτα καὶ τὰ ἐφ19 et p. 80, 5) ῥᾶβδον: cf. supra, p.

77 s. 17 n. ||

79

PLUTUM

οὐ

βαδίζεις;

ἀλλὰ

καὶ

xx9' ἱστορίαν λεκτέον nor’ δέκα μὲν ἦσαν τὸ πρὶν ἐν ταῖς ᾿Αϑήναις φυλαὶ

καὶ

ἰσάριϑμα

ταύταις

((τὰ))

δικαστήρια καὶ δέκα δὲ δικασταί, εἷς ἀφ᾽ ἑκάστης φυλῆς, καὶ ἕκαστον τῶν δέκα δικαστηρίων περὶ τὰ πρόϑυρα

20

25

γεγραμμένον

πυρρῷ

χρώματι τοῦ

οἰκείου ὀνόματος εἴχε τὸ πρῶτον στοιχεῖον, οἷον ἄλφα ὁ ἤΑρειος πάγος, ἦτα ἡ Ἡλιαία, τὸ ἐν Φρεαττοῖ qi καὶ τὰ λοιπὰ δὲ ὁμοίως. οἱ δέκα γοῦν δικασταὶ ἀνὰ ἕκαστον τῶν δέκα δικαστηρίων καὶ ῥᾶβδον εἶχον ἔχουσαν τὸ πρῶτον στοιχεῖον ἐγγεγραμμένον τοῦ τε ὀνόματος τοῦ δικαστηςρίου καὶ τοῦ δικαστοῦ. ἵνα δὲ μὴ εἰδότες ἐν ποίῳ μέλλουσι τῶν δικαστηρίων δικάζειν δικάζοντες τὰς κρίσεις λυμαίνοιντο, ὅτε καιρὸς ἦν τοῦ δικάζειν, συνήρχοντο πάντες καὶ 2) ὡς: Lut, om. Amb || 3) τοὺς: Lut, om. Amb || 9) (ἱστορία mrg. m* Amb) || 9 sq.) μὲν ἦσαν τὸ πρὶν: Lut, τὸ πρὶν ἦσαν

Amb || 11) τὰ Lut, om. Amb || 12) εἷς: bis iter. Lut || 15) γεγραμμένον: et post πρόϑυρα et post γρώματι exhibet

Lut,

post χρώματι tantum Amb || 21) ῥᾷβδον: Amb, ῥάβδον Lut; cf. supra, p. 77 d. 10 et 11 || 23) re: Amb, τ᾽ Lut || 17) πινακίδιον: Su. II 19, 21. IV 132,

14. An. Bachm. I 190, 27 |

80

IN

εξῆς. ἀπήρχετο δὲ καὶ πρῶτον μὲν ἐδείκνυ τῷ κήρυκι τοῦ δικαστηρίου τὸν κλῆρον τοῦ στοιχείου: ὁ δὲ κῆρυξ λοιπὸν ἐδίδου αὐτῷ τὸ πιναχίδιον αὐτοῦ καὶ τὴν ῥᾶβδον,͵ εἴτ᾽ οὕτως ἐδίκαζεν.

εἰ δέ τις δικαστὴς

PLUTUM

5

τὴν

eloyeı

μὴ κληρωϑεὶς εἰς τὸ δικαστήριον, διαφόρως ἐζημιοῦτο. 278. ὁ δὲ Χάρων τὸ ξύμβολον: τοῖς λαχοῦσι δικάσαι εἰσελθοῦσιν ἐν τῷ δικαστηρίῳ ἑκάστῳ σύμβολον δίδοται δημόσιον παρὰ τῆς ἐπὶ τούτου εἰληχυίας ἀρχῆς, ἵνα ἐξιόντες καὶ τοῦτο προφέροντες λαμβάνοιεν τὸν δικαστικὸν μισϑόν. εἰπὼν οὖν "copóv" ἐπήγαγε ""Xapwv”. ἔδει δὲ εἰπεῖν "6 ἄρχων τὸ σύμβολον

ἐκληροῦντο ἐν μέσῃ τῇ ἀγορᾷ καὶ κατὰ τὸν ἐκβάντα κλῆρον τοῦ γράμμᾶτος τοῦ δικαστηρίου καὶ ἑαυτοῦ ἕχαστος ἀπερχόμενος ἐλάμβανε παρὰ τοῦ κήρυκος τοῦ ἐκεῖ ἑαυτοῦ τε

βακτηρίαν

καὶ

τὸ

πινακίδιον

ἤγουν δελτάριον καὶ οὕτως ἐδίκαζεν.

10

15

δίδωσιν᾽᾽ — οὗτός ἐστιν ὁ δικαστικὸς

μισϑός ωδῶς

—, ἤμειψε εἰπὼν

τῶν αὐτῶν ϑανεῖν. 279a.

δὲ τοῦτο γελοι-

"X&pov',

ὡς

ὄντων

μελλόντων

ὡς μόϑων

xal

γερόν-

ἐλευϑέροις

279. ((ὡς μόϑωον εἴ καὶ φύσει:)) μόϑων᾽ εἶδος αἰσχρᾶς ὀρχήσεως καὶ

sl: εἶδός ἐστιν

αἰσχρᾶς καὶ δουλοπρεποῦς ὀρχήσεως" οἱ δὲ Λάκωνες τοὺς περιτρεφομένους τοῖς

20

μόϑωνας

25

δουλοπρεποῦς᾽



ἄτιμος,

φλύαρος,

ἀπὸ τῶν δούλων᾽ τοὺς γὰρ συντρεφο-

καλοῦσι.

μόϑων δέ ἐστιν ὁ φλύαρος καὶ φορτι-

μένους

xóg

παισὶν οἱ Λάκωνες μόϑωνας ἐκάλουν. 7, ὅτι ᾿Αϑηναῖοι μόϑωνας χειρωσάμενοι, φασίν, εἰς ἄτιμον

καὶ

ἄτιμος

καὶ

αἰσχρός,

ἀπὸ

Μόϑωνός τινος αἰσχροποιοῦντος καὶ ἀεὶ ἐν τοῖς πότοις ὀρχουμένου. 1) ἀπήρχετο δὲ: del. Dd.; non opus |!

278: U || 9) ξύμβολον: (as suprascr.) U || 11] ἑκάστῳ: sch. Db, ἕκαστον U || 12) τῆς: (viz suprascr.) U || 279a: 30) πότοις: sch. Db, τόποις U ||

278: cf. Db

340 a 40 sqq.

Db 340b 39 sqq. x2295a

τοῖς

5) &xei: Lut, ἐκεῖσε Amb

ἐλευϑέροις

|| 279: Amb

Lut |! 23) Im.: T.ut, om. Amb || 27) oixoyeveis: Lut, οἰκογεννεῖς Amb ||

U ||

|| 279a:

45 || 25—26) οἱ...

Kt 36, 279 ||

30

οἰκογενεῖς

279. 29—p. 81, 1) ' Atzvaxiot.. . περιέ-

a-raxv: cl. Db 340b 49 sq. ἢ

IN

81

PLUTUM

279b. κόβαλοι δαίμονές εἰσι σκληςοοἱ περὶ τὸν Διόνυσον.

δουλυκὴν τύχην περιέστησαν xal ἄλλα δέ τινα χρουνοχυτρόληρά φασι τοιάδε, ὥσπερ καὶ χοβάλους δαίμονάς τινας σκληροὺς εἶναι λέγουσι περὶ τὸν Διόνυσον. Τζέτζης δέ φησι

10

πρὸς ταυτί" “ἱνεώτερος ἤμην καὶ γὰρ ἐγήρασα, καὶ ἱστοριῶν βίβλους διῆλYov ὁπόσας λέγειν ἐῶ οὐκ ἤχουσα δὲ περὶ τὸν Διόνυσόν τινας δαίμονας καλουμένους κοβάλους, ἀλλὰ κοβάλους ζῷα μιμηλότατα οἶδα χκαλούμενα, ἃ γένους πιϑήκων εἰσίν, οὐ τὰς

1$

287. ὅτι ὁ Μίδας βασιλεὺς ὧν Φρυγίας πλουσιώτατος ὦτα ὄνου

ἐλέγετο ἔχειν͵ ἀπὸ τοῦ ζῴου ὅπερ μᾶλλον τῶν ἄλλων ζῴων ἀκούει πλὴν μυός, ἣ ὅτι πολλοὺς ὠτακουστὰς εἶχέ τε xal πευϑῆνας ὅ ἐστιν ἐπισκόπους ἀγγέλους. οἱ δέ φασιν ὡς ψέξας

ποτὲ

τὸν

Διόνυσον

ὁ Μίδας

μετεβλήϑη εἰς ὄνον, 7) ὡς τὰς ὄνους τοῦ Διονύσου παριὼν ἠδίκησε -- διὸ ὀργισϑεὶς αὐτῷ ὁ ϑεὸς ὦτα ὄνου αὐτῷ περιῆψεν -- 7) ὅτι φύσει μεγα279b:

U

|| 287:

U

30

|| 22—23)

ze...

25

μιμοὺς λέγω, ἀλλ᾽ αὐτοὺς τοὺς σατύρους ((τοὺς)) καὶ dpxoilıavouc‘ μιμηλότατον γὰρ τοῦτο τὸ ζῷόν ἐστιν᾽. 287. Μίδας μὲν οὖν, ((ἦν à 6vov)): τοῦ Χοροῦ τῶν γερόντων εἰπόντος" "Ébeottv ἡμῖν πᾶσι πλουτῆσαι;", φησὶν ὁ Kaplov: ᾿᾿ἰσόπλουτοι Mila τῷ Φρυγῶν γενήσεσϑε βασιλεῖ. μόνον δέον ὑμᾶς κατ᾽ ἐκεῖνον σχεῖν ὄνου cría". ἀλλὰ καὶ τὴν ἱστορίαν καὶ τὴν ἀλληγορίαν ῥητέον μοι. οὗτος ὁ Μίδας εὔξασϑαι λέγεται τοῖς ϑεοῖς, οὗπερ ἂν ἅψαιτο μεταμείβεσθαι πρὸς χρυσόν, ἐκχχρυσουμένων δὲ τούτῳ xal τῶν 3) τοιάδε: Amb,

τοιαῦτα

Lut

||

14)

τοὺς: Lut, om. Amb || 287: Amb Lut ||

ἀγγέλους: om. sch. Db ||

17 sq.) ἣν oT’ ὄνου: Lut, om. Amb

||

22) δέον: Amb, δὲ Lut || 24 sq.) (ἱστορία

τοῦ μίδου mrg. m? Amb), (ἱστορία | ἀλληγορία c.m.

m* Lut)

|| 28) τούτῳ:

Lut,

τούτων Amb || 279b: Db 340b 49 sq. Harp. s.v. (cf. Lobeck, Aglaoph. I1 1312sq. 1320sqq.;

Thes.; Lidd.- Sc. -J. 1I p. 2083) || 287. 17 sqq.) cf. Tz 341a 25 sqq. ||

Hist.

Koster c.s., Aristophanem,

I 103 sqq.

Db

6—7) νεώτερος... ἐγήρασα: Psalm. 36 (37), 25 || 287. 27—p. 82, 1) ἐκχρυσουμένων... βρωμάτων: cf. Tz Hist. 1 107. Conon. ap. Phot. Bibl. 186, p. 130b 36.

Ovid. Met. XI 119 sqq. || I.

14

82

IN

PLUTUM

λώτης ἦν. λέγεται δὲ τούτῳ τὸν Πακτωλὸν χρυσὸν ῥεῦσαι καὶ πάλιν εὔξασϑαι ὡς πάντα γενέσϑαι χρυσὸν ὧν ἂν ἅψαιτο. ἱστορία. [[6]] Μίδας πρὶν πόνου δίχα 57, λαβὼν τὴν [βασιλείαν, ὡς ὁ Σαούλ,

ὡς ὁ Δαβίδ,

ὡς Τούλλιος



[Σέρβος, 10 Μίδας

γὰρ

οὗτος

ἁμαξεὺς

ὧν

τῶν ἀρο[τρευόντων,

10

ἀλλὰ

βόας λαβὼν καὶ ἄροτρον, ἐξῆλϑεν ἀροτρεύ[σων᾿ οἱ Φρύγες 8’ ἀναρπάξαντες ποιοῦσι βασιλέα" 15 ἄνακτος γὰρ χηρεύοντες συνέϑεντο our

[ϑύήκας τὸν πρώτως διερχόμενον ποιῆσαι βασιλέα. οὕτω τὸ xpXroc δὲ λαβὼν Μίδειαν πόλιν [κτίζει, 40 ἣν δι’ ἰῶτα γράφειν σε χρεὼν σὺν τῇ

[διφϑόγγῳ, Μήδειαν

τὴν

Αἰἴητου

δὲ

Fra

σὺν

τῇ

βρωμάτων, λιμῷ χρυσῇ τεϑνηκέναι. λέγεται δὲ οὗτος καὶ ὄνου ἔχειν ὠτία, ἀλλ᾽ ἤδη ταῦτα καὶ ἀλληγορητέον μοι’ ἐρασιχρήματος ἄχρως ἦν ὁ ἀνὴρ καὶ πάντα πιπράσκων ὡς καὶ τὰ εἰς βρῶσιν αὐτῷ κομιζόμενα ἐστένου τὴν γαστέρα κατανομιστεύὧν xai ἐξαργυριζόμενος καὶ πάντα ἀποχρυσῶν᾽ ὄϑε καὶ λιμῷ ἐχμετρῆσαι τὸν βίον ἐνεμυϑεύσαντο᾽

15

ταυτὶ

πλατέως

ταῖς

ἐμαῖς

ἐκτέϑειται ᾿Ἰστορίαις. ἔχειν δὲ ὦτα λέγεται ὄνου, f, τῷ μακρὰ ἔχειν ὠτία ἢ τῷ ὀξυήκχοος εἶναι — ὀξυηκοώτατον γὰρ ὁ ὄνος —, ἣ τῷ πολλοὺς ὠτακουστὰς ἔχειν, 7, ὅτι κώμην Φρυγῶν τα ὄνου καλουμένην λῃστὰς ἔχουσαν ἔσχε καὶ ἀνεῖλεν ἄρδην αὐτούς.

(διφϑόγγῳ, Μηδίαν Μήδων χώραν δὲ Ara σὺν τῇ ἰῶτα" 25 αἱ πόλεις διφϑογγίζονται, αἱ χῶραι δι᾽ [ἰῶτα᾽ “Μηδία χώρα᾽᾽ λέγεις γάρ, "Mí(8ewx δὲ [5 πόλις, ὡς ᾿Ιταλία λέγεται τῶν Καλαυρῶν f; χώρα, 80 ᾿Αττάλεια τυγχάνει δὲ πόλις τῆς Παμ[φυλίας.

6) ὁ: seclusi || 12) ἀροτρεύσων: Hist., ἀροτρεύων U || 22) Ara: Hist., 7 U || 24) Fra et ἰῶτα: Hist., nett || 27) λέγεις: Hist., λέγει U || Midera: Hist., μήδεια U ||

2) ἔχειν ὠτία: Amb, ὠτία ἔχειν Lut || 7) κατανομιστεύων: Amb, κατανοστιμεύων

I.ut || 9) &9c: scripsi, ὅϑεν Amb Lut || 13) λέγεται ὄνου: Amb, ὄνου λέγεται Lut || 14) ὀξυήκοος: Amb,

6sqq.) Tz Hist. V1687—-88. 690—94.

679. 697. 675—76. 680—82. 684. Ct. VII 224 sqq. || 27) MiBeia: cf. Eust. 270, 44 sqq. ||

(ex ὀξυήκοον) Lut ||

1) λιμῷ χρυσῇ τεθνηκέναι: cf. Tz Hist. I 108 || 2—4) λέγεται... μοι: cf. Tz

Hist. 1113 sq. || 4—7) ἐρασιχρήματος.... γαστέρα: cf. Tz Hist. 1115 sq. || 122—19) ἔχειν... αὐτούς: cf. Tz Hist. I 124 sqq.

Db 341a 28. Rt 36 sq., 287. Su. HT 393, 20 sq. Sch. Luc. 25, 23. Sch. Lye. 1401

(p. 385. 21 sq.) 1|

IN

290. Φιλόξενον τὸν διϑυραμβοποιὃν ἣ τραγῳδοδιδάσκαλον διασύρει, ὅστις ἐν Σικελία ἦν παρὰ Δωριεῦσι" λέγεται δὲ ὅτι ποτὲ Γαλατείᾳ τινὶ παλλαχίδι Διονυσίου προσέβαλε, καὶ

290. καὶ μὲν ἐγὼ ((βουλήσοuat): ὑμεῖς μὲν᾽᾿ 6 Καρίων “'βούλεσϑε φησὶ ὑἱχορεύειν: ἐγὼ δὲ μιμούμενος τὸν παρὰ Φιλοξένῳτῷ υϑηρίῳ ϑρεττανελὸ καὶ κιϑαριστὴν Κύκλωπα καὶ οὕτω τύπτων

μαϑὼν Διονύσιος ἐξώρισεν αὐτὸν εἰς

λατομίαν. μέρη τῶν δρᾶμα τὴν εἰσήγαγε

φεύγων δ᾽ ἐκεῖϑεν εἰς Κυϑήρων ἦλϑε καὶ Γαλάτειαν ἐποίησεν, τὸν Κύκλωπα ἐρῶντα

Γαλατείας.

τοῦτο

εἰς Διονύσιον

δὲ

ἀπείκασεν

«τὰ» ἐκεῖ ἐν ᾧ τῆς

ὑμᾶς τοῖς ἐμοῖς ποσὶ παρὰ τὰς πυγὰς

10

αἰνιττόμενος

αὐτὸν

τῷ

Κύκλωπι, ἐπεὶ καὶ αὐτὸς «ὁ» Διονύσιος οὐκ ὠξυδόρκει. ἐπεὶ οὖν ἔφη

ὁ Χορὸς ᾿ῆδομαι᾽ καὶ 6 τι ἑξῆς, xxi ὁ οἰκέτης φησὶ "x«i ἐγὼ βουλήσομαι χορεύειν᾽᾽, καὶ ἅμα ἀναφωνεῖ τὸ μέλος ἐκεῖνο, ὅπερ φασὶν εἰρηκέναι τὸν Κύχλωπα κιϑαρίζοντα τὴν Γαλάτειαν᾽ εἰσάγει γὰρ ὁ Φιλόξενος ἐν τῷ συγγράμματι αὐτὸν xpouovta τὴν χιϑάραν xoi ἀναφωνοῦντα τὸ '"'9oertaveAQ" ἡ 290: U

|| 2) τραγῳδοδιδάσκαλον: sch.

Db, τραγωδον, διδάσκαλον U || 4) τινὶ: del. Db Bl.; non opus || 5) Διονυσίου: sch. Db, διονύσου U || 7) τὰ μέρη: Reg. Ald.; τὰ om. U.; τὰ ὄρη sch. Db (cf. Proleg.) || 8) Κυθήρων:

83

PLUTUM

15

ἤτοι ῥοθοπυγίζων ἄγειν ϑελήσω πρὸς τὸν δεσπότην uou". τὰ δὲ πρὸς τὸν Φιλόξενον τοιαδί" μὴ γὰρ πεισϑείης τοῖς παλαιοῖς σχολιογράφοις. οὗτος διϑυραμβικὸς τελῶν ποιητὴς τῷ γένει Κυϑύριος, ἐν Σικελίᾳ διάγων, μεγάλως παρὰ τοῦ τυράννου Διονυσίου ἐστέργετο πολυμαϑείας τε καὶ δεξιότητος φύσεως. σύγγραμμα δὲ οἰκεῖόν ποτε δόντος αὐτῷ τοῦ Διονυσίου καὶ εἰρηκότος ' Du 6Eeve, δίελϑέ

20

μου καὶ xai χίου σειας ἐν μέχρι καὶ σεν, ἐφ᾽ 290:

ἐπανόρϑου τὸ σύγγραμμα δὲ el πλημμελές τι εὑρήαὐτῷ᾽᾽, ἀρχῆς ἀπ᾽ αὐτῆς τέρματος τὸ πᾶν κατεχίωᾧ δυσχεράνας ὁ τύραννος

Amb

Lut

|| 1) βουλήσομαι:

Lut, om. Amb || 2) ὁ: Amb, 7, Lut || 10) μὴ: Amb, μὴ δὲ Lut || 14 sq. et 17 sq.) αἰτοῦ, Διονυσίου: Amb, διονύσου Lut || 22) μέχρι: Amb, * * Lut ||

sch. Db, κιϑάρων U || 12)

Διονύσιον: sch. Db, διόνυσον U || 13) ὁ: e sch. Db recepi || 22) αὐτὸν: scripsi, αὐτοῦ

U || 23) ϑρεττανελῶ: U, ϑρεττανελώ Db 341 b 3. 4 et Su. (in textu autem τανελό U) ||

ϑρετ-

290. 1 sqq.) Db 341b 14 sqq.; cf. Rt 37, 290 || 4 sqq.) cf. Athen. I 6 Ε sq. || 14 sqq.) ef. Su. ΠῚ 727, 21 sqq. ||

290. 6—7)

τύπτων... πυγὰς:

cf.

Db

341b 7 sq. || 12sqgq.) cf. Tz Hist. V 152 sqq. X 839 sqq. || 16 sqq.) cf. Su. I 258, 1 sqq. 15 sqq. II 540, 24 sqq. IV 730, 1 sqq. (Paus. Att. 176 n. 19). Diod. Sic. XV 6, 2 sq. Plut. De Alex. M. Fort. IL, 1, 334c. Luc. Adv. Ind. 15. Par. Gr. ed. Gaisf. 116 n, 933. Aelian. V. H. ΝῊ 44 ||

84

TN

PLUTUM

γὰρ xıdapa χρουομένη τοιοῦτον μέAog ἀπετέλει" τινὲς δὲ ἀγροικυκὴν φωνὴν εἶναι λέγουσιν. μιμούμενος οὖν

καὶ



κωμικὸς

χορὸς

εἰς τὰς λατομίας τοῦτον ἀπέσταλχε,

x&v εὐθέως ἐκεῖϑεν αὐτὸν μετεπέμψατο σφόδρα γὰρ ἐφίλει τὸν ἄνδρα. οὗτος δὲ δρᾶμα ἐξέϑετο κατ᾽ αὐτοῦ ἐσχηματισμένον διὰ τὸ σκαρδαμύττειν καὶ ἀμβλυωπεῖν Διονύσιον, παράγων αὐτὸν ὥσπερ ἐχεῖνον τὸν Κύκλωπα τὸν Πολύφημον ἐρῶντα

οὗτος

ἐχεῖνον, τοῦτό φησι. τὸ δ᾽ “ἀλλ᾽ εἴα τέκεα ϑαμίν᾽ ἐπαναβοῶντες"

ἐκ τοῦ

Κύκλωπος

Φιλοξένου

ἐστίν.

((τῆς)) Γαλατείας τῆς Νηρηΐδος καὶ 10

16

293. ποιᾷ φωνῇ χρώμενοι" βληχᾶσϑαι γὰρ ἐπὶ τῶν προβάτων. 20

294. χινάβρα 4 δυσωδία τῶν μασχαλῶν ἣ τῶν αἰγῶν: κυρίως δὲ χυνάβρα ἣ τῶν κυνῶν βρῶσις, κυνόβορά τις οὖσα. 293: int. U;

U

|| 18-19)

βληχᾶ-

25

κιϑαρίζοντα καὶ μίμημα κρούματος τῆς κιϑάρας, τὸ ϑρεττανελό, λέγοντα" ὃ ϑρεττανελὸ ((6)) ᾿Αριστοφάνης νῦν φαίνεται κωμῳδῶν. 292. ἀλλ’ εἴα τέκνα: γελοίως τοὺς γέροντας τέκνα καλεῖ, καί φησιν “ἀλλ᾽ ἄγε, ὦ παιδάρια, ἐπεὶ αὐτὸς μιμεῖσϑαι βούλομαι τὸν ποιμένα (293) κιϑαριστὴν Κύκλωπα, ὑμεῖς βληχώμενοι καὶ βοῶντες ὥσπερ τὰ προβάτια καὶ μέλη καὶ βοὴν αἰγῶν ἀρρένων ἤτοι χιμάρων καὶ τράγων (294) κιναβρώντων καὶ ὀζόντων (295) τραγεῖαν ὀσμήν, ἐμοὶ ἔπεσϑε ἀπεψωλημένοι καὶ δεικνύοντες τὴν αἰδῶ, καὶ ἀκρατιεῖσϑε καὶ λείχετε 2) ἐκεῖθεν

αὐτὸν:

Amb,

αὐτὸν ἐκεῖϑε

dar... προβάτων: U, om. int. U || 294: U || 24 sq.) κυνόβορά: U, κυνοβόρα Hist.

Lut || 7) ἐκεῖνον: Amb, ἐκεῖνος Lut || 8) ἐρῶντα: Amb, ἐρωτῶντα Lut || 9) pr.

Su.,

τῆς: Lut, om. Amb

|| 12) ὁ: Lut, om.

Amb || 292: Amb

Lut || 14) in textu

χυνοβορά

Sc.-]. |

sch.

Db,

Thes.,

Lidd.-

εἴα τέκνα Amb, εἴα τέκεα Lut || 20) αἰγῶν: Amb,

5—8) τὸ... ἐστίν: Db 341b 12 sq. |] 293: Db 341b 39. 46. Cf. Su. I 476, 14 sq. Sch. Hom. y 266. Et. M. 200, 16.

An. Bachm. I 180, 14. Hesch. || 294: Tz Hist. XIII 279—82. Db 341 b 42. 44 sq. Cf. Rt

sq. |

38,

294.

Su.

III

118,

4

om.

Lut

||

292. 19) βοῶντες: cf. Db 341b 4€ |i

IN ἐξ» 295. τὸ ἀχκρατιεῖσϑε᾿ ἀντὶ τοῦ ᾿ἱφάγοιτε" ἀκρατισμὸς γὰρ λέγεται τὸ πρωϊνὸν φαγεῖν. ἢ “᾿άκρατῇ πράσσετε᾽᾽, ἐπειδὴ μετὰ συνουσίαν οἷ τράγοι λείχουσι τὰ αἰδοῖα ἑαυτῶν.

85

PLUTUM

τὰ

αἰδοῖα

ἐξ

ἀκρασίας

καὶ

ἄκρας

λαγνείας, ὥσπερ οἱ τράγοι μετὰ τὴν συνουσίαν. 5

296. ἡμεῖς δέ γ᾽ αὖ: καὶ ὁ Χορὸς πρὸς αὐτὸν πάλιν τὸν Καρίωνα λέγει"

ἡμεῖς δέ ((ye)) οἱ βληχώμενοι,

ec

10

ὥσπερ σὺ λέγεις, σὲ τοῦτον τὸν Κύκλωπα τὸν χιϑαριστὴν ἡγούμενον ἡμῶν ζητήσομεν Éxtuφλῶσαι μέγαν λαβόντες Auμένον καὶ πεπυρακτωμένον σφης κίσκον

15

295: U | 298: U |

30

25

ξύλον εἰς ὀξὺ

ἀπεξε-

σμένον. πῶς δέ σε τυφλώσομεν; εὑρόντες εἰκῇ που καταχοιμηϑέντα (298)

298. πήραν ἔχοντα: ὅτι παρὰ τῷ Φιλοξένῳ τῷ διϑυραμβοποιῷ πήραν ἔχων εἰσῆλθεν ὁ ὑποκρινόμενος ΚύAw) καὶ λάχανα ἐπιφερόμενος, ὡς δὲ καὶ τῆς τυφλώσεως αὐτοῦ οὔσης ἐν τῷ ποιήματι. ᾿ἱκραιπαλῶντα᾽᾽ δὲ ἀντὶ τοῦ "'Éx μέϑης ἀτακτοῦντα᾽".

ἤτοι

καὶ

κραιπαλῶντα

καὶ

σε-

σεισμένον τὴν κεφαλήν, πεινῶντα καὶ φαγόντα λάχανα ἄγρια δροσερά, ἔχοντα αὐτὰ ἐν τῇ πήρα᾽᾿. οὕτω δέ φασιν ὅτι καὶ οἱ μετ᾽ ᾽Οδυσσέως τὸν Κύκλωπα μετὰ τροφὴν ἀφυπνώσαντα ὀξύναντες ξύλον καὶ πυρακτώσαντες, μᾶλλον δὲ τοῦτο τῇ τοῦ πυρὸς ϑέρμῃ στερροποιήσαντες, ἀπετύφλωσαν. 1 sqq.) (σημείωσαι ὅτι ἐξ ἀκρασίας καὶ πολλῆς λαγνείας οἱ τράγοι λείχουσι τὰ ἑαυτῶν αἰδοῖα mrg. m* Amb) ||1sq.) ἄκρας λαγνείας: Amb, λαγνείας ἄκρας Lut || 296: Amb Lut ||8) γε: Lut, om. Amb|| 15) τυφλώσομεν: Amb, (αι ad o suprascr.)

Lut || 18) κεφαλήν: Amb, comp. incertum (σκευήν aut potius librarius neglegenter σκείφαλ)ἦν proxegaAr,»scripsit

et c delere oblitus est) Lut || 295. 1 sq.) Db 342a 1 || 2—3) ἀκρατιaus... φαγεῖν: cf. Db 558a. Su. I 89,

3. II 34, 12. An. Bachm. I 190, 13 || 3 sqq.) ἀκρατῇ x13.: Db 341b 53 sq. Cf.

Rt 38, 295. Su. 1 88, 30 sq. 279, 29 | 298: ci. Db 342a 12sqq. Rt38, 298 | 25— 26)

Db 342a 24. Su. III 184, 2. Cf. Hesch. ||

296. 14) ξύλον... ἀπεξεσμένον: cf. Su.

IV 486, 11 ξύλον ὠξυμμένον || 17 sq.) σεσεισμένον τὴν κεφαλήν: cf. Su. III 184, 2 sq. Et. M. 536, 18. An. Bekk. I 273,

31 || 21 sqq.) οὕτω xrA.: cf. Hom. ı 382

sqq. |!

86

IN

PLUTUM

300. εἰκῇ δὲ: ἃ Enadev ὁ KoAw) παρὰ τοῦ ᾿Οδυσσέως, ταῦτα ὁ Χορὸς ἀναφέρει εἰς τὸν οἰκέτην. 3014. ἡμμένον ἤτοι ὠξυμμένον ὥστε ἐκτυφλῶσαί «σε; ὡς τὸν Κύχλωπα καταδαρϑέντα ἤτοι xotμηϑέντα, ὃν σὺ μιμῇ. 301}. σφηκίσκον: ἐπιτετήδευται ἡ λέξις παρὰ τὸν σφῆκα. τὰ γὰρ μακρὰ τῶν ξύλων καὶ ὀξὺ ξυνημμένα σφηκίσκους καλοῦσιν, ἐπεὶ καὶ οἱ σφῆχες τὴν χοιλίαν ἐπισυνεσταλμένην ἔχουσιν, ἰσχνοὶ ὄντες ὄπισϑεν. καὶ τοὺς λαγαροὺς δὲ τοῖς σώμασιν ἀνθρώπους καὶ μὴ προχοιλίους σφης-

10

15

χώδεις φασί, τοὺς στενοὺς τὰ μέσα.

20

302. ἐγὼ δὲ τὴν Kipxnv: καὶ πάλιν ὁ Καρίων τοῖς γέρουσιν᾽ ἐγὼ δὲ μιμήσομαι κατὰ πάντας τρόποὺς τὴν Κίρκην, οὐκ ἐκείνην φημὶ τὴν ᾿Ιταλικὴν τὴν ἀποχοιρώσασαν

ἀλλὰ 303,



τοὺς

ἑταίρους:

δέον

εἰπεῖν ᾿“Οδυσσέως᾽᾽ πρὸς τὴν loroρίαν “᾿Φιλωνίδου᾽᾽ εἶπεν. χωμῳδεῖ δὲ αὐτὸν ὡς πλούσιον καὶ παρασίτους ἔχοντα καὶ διὰ τὸν Λαΐδος ἔρωτα ἐν

τὴν

Λαΐδα, 25

τοὺς

᾽Οδυσσέως

ἐν

9 τοὺς

ἑταίρους,

Κορίνθῳ

πόρνην

ἑταίρους

((τοὉ))

Φιλωνίδου δηλονότι χαὶ αὐτὸν σκῶρ καὶ κόπρον ὥσπερ χοίρους ἔπειϑεν ἐσθίειν. ὑμεῖς δ᾽ ἔπεσϑε τῇ μητρί, χοῖροι, γρυλλίζοντες

300: U || 301a: U || 5) σε: e Barb et

302: Amb

Lut || 19—20)

κατὰ ...

sch. Db recepi || 301b: U || 11) ἐπεὶ:

Κίρκην:

sch. Db, ἐπὶ U || 16) τοὺς... μέσα: solus

τρόπους Lut || 24) τοῦ: Lut, om. Amb ||

Amb,

τὴν κίρκην κατὰ

πάντας

U exhibet || στενοὺς: scripsi, πτενοὺς U ||

303: U || 24) ἢ: in textu U, ἢ in sch. U || 26) Φιλωνίδου:

in textu

U,

φινονίδου in

300: cf. Db 342a. 33 sq.

|| 301a: cf.

sch. U || Db 342a 36. 45 sq. || 4) ὠξυμμένον: cf.

302. 21 sq.) ἀποχοιρώσασαν x:3.: cf. Hom. x 237 sqq. || 28) γρυλλίζοντες: cf.

Rt 38, 301. Su. IV 486, 11 || 301b: Db 342a 37 sqq. Cf. Su. IV 486, 9 sqq. Et.

392 n. 46 L. |:

M. 738, 39. 40. Eust.

897,

58. Phot.

|i

303: Db 342b 13 sqq. || 26 sqq.) cf. Su. I 267, 2 sqq. ||

Su.

I 544,

3.

Hesch.

p. 391

n. 43.

45.

IN

Κορίνϑῳ διάγοντα. διασύρεται δὲ καὶ ὡς συώδης σὺν τοῖς ἑταίροις αὐτοῦ,

οὗς καὶ χκάπρους εἶπε, τὴν δὲ Λαΐδα Κίρκην, ἐπεὶ τοὺς ἐραστὰς ἐφαρμάχευεν. ἀμαϑὴς δὲ ἦν ὁ Φιλωνίδης καὶ μέγας σφόδρα. Νικοχάρης οὖν ἐν τῷ περὶ αὐτοῦ" “τί 857; ἀπαιδευτότερος εἴ Φιλωνίδου τοῦ

Μελιτέως;"

308. παροιμία, ἥτις εἴωϑεν τῶν ἀπαιδεύτων λέγεσϑαι.

87

PLUTUM

ἐπὶ

10

καὶ ὡς χοῖροι βοῶντες ὑπὸ φιληδίας ἤτοι ἀναισϑησίας᾽᾽. τὴν Λαΐδα δὲ ὡς Κίρκην παρέλαβε καὶ παρήγαγε νῦν, ὡς Φιλωνίδην κωμῳδῇσαι ϑελύήσας. 305. σκῶρ: ἡ κόπρος" τινὲς λέγουσιν᾽ ᾿᾿ἑτερόκλιτόν Éctt σκῶρ γὰρ 7) εὐϑεῖα, χλίνεται δὲ σκατός᾽" ἡμεῖς δὲ σκῶρ σκωρὸς χλίνομεν. 308. τὸ δὲ ᾿ἔπεσϑε μητρί, χοῖροι" παροιμία, ἐπὶ τῶν ἀπαιδεύτῶν λεγομένη, ἦτοι ὅμοιοι ὁμοίοις παῖδες γονεῦσι καὶ μαϑηταὶ διδασχάλοις.

15

312. τῶν ὄρχεων; δέον εἰπεῖν ὅτι ᾿'ξίφος ἐπιφέρομέν σοι καϑὰ καὶ ᾽Οδυσσεὺς τῇ Kin” -- ὃ δὲ συμβέβηκε τῷ ᾿Οδυσσεῖ κατὰ τὴν τοῦ ἐρινεοῦ ἐποχὴν ἐν τῷ στομίῳ μ᾿



,

,

,

M

1

6) Νικοχάρης: sch. Db, νικόχορος U || 308: mrg. U || 11) λέγεσθαι: ex γράφεσϑαι corr. (λέγε - ad γράφε - suprascr.)

U || 312: U, m? Barb ||

20

309. οὐχοῦν σε τὴν Kipxnv ((ἰτὴν τὰ φάρμακα)): λοιπὸν ἡμεῖς σε τὸν Καρίωνα τὸν εἰς τύπον Κίρκης ἀποχοιροῦντα τοὺς φίλους κρεμάσομεν ἐκ τῶν ὄρχεων μιμούμενοι τὸν Λαερτίου ἤτοι χατὰ μίμησιν καὶ τρόπον ὃν 'O8ucσεὺς ἐν τῇ ἐρινεῷ ἀπεχκρεμάσϑη τῇ ἐν Χαρύβδει. 3) 4-

παρέλαβε καὶ: Amb, om. Lut || δ)κωμωδῇῆσαι ϑελήσας: Amb, κωμηδῇ

συνθελήσας Lut || 305: Amb, c.pr.c. Lut || 6) (σημείωσαι σκῶρ mrg. m? Amb) || 8) κλίνεται δὲ: Lut, xai κλίνεται Amb || 308: Amb, c.pr.c. Lut || 11) (σημείωσαι" παροιαία ἐπὶ τῶν ἀπαιδεύτων λεγομένη

mrg.

m?

Amb)

|| 309:

Amb

Lut

||

16) τὴν τὰ φάρμακα: Lut, om. Amb || 17—-18) εἰς τόπον Κίρκης: Amb, elc χίρκης τύπον Lut || 19) χρεμάσομεν: Amb, κρεμάσωμεν Lut || 1 sqq.) cf. Rt 39, 303 || Bsq.) Nicoch.

fr. Par.

3 K I 771, Edmonds Gr.

I 410,

1. Il

166,

1 928 || 308: 12. Cf.

Db

343a 18 || 312: Db 343a 32 syq. Rt 40,

312 || 23) ἐρινεωῦ: cf. Hom. μ 432 ||

305. 6) κόπρος: cf. Su. IV 388, 5. 8. Db 2794 27. Zon. 1656 |} 7) ἑτερόκλιτον et 8) κλίνεται δὲ σκατός: cl. Su.

5.9||

IV 388,

88

IN

PLUTUM

τῷ Χαρύβδεως —, ἐπὶ τὴν Κίρκην μετήγαγεν. Y, ὡς ἐκεῖνος Μελάνϑιον ἐκρέμασεν. 313. μίνϑον οἱ μὲν τὸν ἡδύοσμον, οἱ δὲ τὴν ἴυγγα, ὡς κεῖται ἐν τῇ κωμικχῇ λέξει, λέγουσιν. 7| καὶ ἄλλω ς᾽ μίνϑος ἡ κόπρος τῶν αἰγῶν. ἐπειδὰν δὲ οἱ τράγοι ψυγμῷ περιπέσωσιν, εἰώϑασιν οἱ αἰπόλοι λαμβάνειν τὴν κόπρον αὐτῶν καὶ χρίειν αὐτῶν τοὺς μυκτῆρας, καὶ οὕτω τῇ δυσωδίᾳ πταρμὸν κινεῖν, τούτῳ δὲ τῷ τρόπῳ λύειν τὸ πάϑος. «ὁ γὰρ πταρμὸς ϑεραπεύει τὸ πάϑος.». ἐκ τούτου οὖν φησιν ὅτι ᾿᾿ἀηδίσομέν σε, ἐπεὶ καὶ αἴγες

ἐκ

τῆς

κόπρου

1) τῷ:

U,

τῆς

Barb

6... πάθος:

15

ἀηδίζονται᾽.

ἄλλως. “ἱ'μινϑώσομεν᾽᾽ ἀντὶ τοῦ “'κοπρώσομεν᾽"" μίνϑος γὰρ ἄνϑος ἐν τῇ κόπρῳ φυόμενον, ᾧ χαίρουσιν οἱ τράγοι. 7) τὴν ἀνθρωπίνην κόπρον, ἦ χρῶνται παρατρίβοντες οἱ ποιμένες τῷ δυσριγεῖ τῶν τράγων πταρμῷ. 314. ὅτι ὁ ᾿Αρίστυλλος αἰσχρός" xxi ἐν ᾿Εχκλησιαζούσαις μέμνηται

13—14)

10

|| 313:

U

||

e sch. Db recepi,

20

313. μινϑώσομέν 9° ὥσπερ τράγου τὴν ῥῖνα: νῦν κόπρῳ ἀνθρωπείᾳ τὴν ῥῖνά cou ἐπιχρίσομεν, ὥσπερ ποιμένες τε καὶ αἰπόλοι τὰς ῥῖνας τῶν τράγων τε καὶ προβάτων τῶν κχρύει κατεψυγμένων ἐπιχρίοντες 9 ἀνϑρωπίνῃ ἢ καὶ αἰγείᾳ κόπρῳ ἰῶνται τοῦ πάϑους, πταρμὸν τοῖς ζῴοις τῇ δυσωδίᾳ χινοῦντες. μίνϑον δέ φασί τινες τὸ ἡδύοσμον. κυρίως δὲ μίνϑη ἡ λεγομένη καλαμίνϑη ἐστί" καὶ ἄμφω δὲ μένϑαι καλοῦνται, τὸ μὲν ἡδύοσμον κηπεύσιμος μίνϑη, ἡ καλαμίνϑη δὲ μίνϑη ἀγρία. μίνϑος λέγεται καὶ ἣ κόπρος à τῶν αἰγῶν" νῦν δὲ “'μινϑῶσαι τὸ ἀνϑρωπείᾳ περιχρίσαι κόπρῳ φησίν. 314. σὺ 8’ ((ὦ)) ᾿Αρέστυλλος: σὺ δέ, ὦ Καρίων, ὑποχάσκων τῷ 313: Amb Lut || 10) xai: Amb, om Lut || |1) αἰγείᾳ κόπρῳ: Amb, αἰγοκόπρῳ

om. U (homoeot.) |] 22) δυσριγεῖ: U cum

Lut || 13) δέ φασί τινες: Amb, δὲ τινὲς

Ald., δυσενεργήτῳ

φασὶ Lut |! 14 sq.) λεγομένη: Amb, xaλουμένη Lut |] 19) ἢ: Amb, om. Lut ||

sch.

Db,

δυσεργήτῳ

Su. || 314: U ||

314: Amb Lut || 23) óc: Lut,om. Amb|| ᾿Αρίστυλλος: 2) ἐκεῖνος κτλ.: cf. Hom. y 175 sq. 192

sq. || 313: Db 343a 41 sqq. || 4) ἡδύοσμον: cf. Dioscor. 3, 41. Su. 11554, 24. 111398,

2. 3. Db 305a 17 | 7—22) μίνϑος... πταρμῷ:

Su.

III 398,

5 sqq.

|| 7—16)

μῖίνϑος ... ἀηδίζονται: Rt 40, 313 || 7) κόπρος τῶν αἰγῶν: Db 305a 18 || 20) ἀνθρωπίνην κόπρον: Hesch. v. μίνϑα || 314: Db 343b 7 sq. 10 sqq. Cf. Rt 41,

314 | 24) Eccl. 647 |

Amb,

ἀρίστυλος Lut

||

313. 15) καλαμίνϑη: cf. Su. III 398, 3. An. Bachm. I 302, 3. Et. M. 588, 5.

Phot. Hesch. ||

IN

αὐτοῦ αἰσχροποιὸν οὖν φασιν αὐτὸν ποιητὴν, ὃς διὰ τὴν αἰσχρουργίαν αὐτοῦ ἀεὶ ἐκεχήνει. τοῦτο οὖν φησιν᾽ “ὥσπερ ᾿Αρίστυλλος κεχηνὼς ἐρεῖς

ἔπεσϑε

καὶ τὰ

στόματι, ὥσπερ

τὸς τοῦ μασσῶ,

ὁ αἰσχρὸς ποιητὴς

᾿Αρίστυλλος,

ἐρεῖς

᾿᾿ἔπεσϑε

μητρὶ χοῖροι.

dic”.

10

321a. μασσώμενος:

89

PLUTUM

315. μητρὶ χοῖροι: ἀντὶ τοῦ “Euorwye τῷ Καρίωνι᾽᾽. 316. εἴα: ἄγε δὴ τῶν σκωμμάτων πεπαυμένοι ὑμεῖς μὲν ἄλλο τι ποιεῖτε, ἐγὼ δὲ λαβὼν λάϑρα τοῦ δεσπότου ἄρτον καὶ χρέας καὶ ἐσϑίων, ϑελήσω οὕτω τι ἐργάζεσϑαι.

ἀπὸ ϑέμα-

συζυγίας δευτέρας,

15

ὡς

τὸ ᾿ἱγελώμενος᾽. 321b. τῷ κόπῳ: ἤτοι τῷ ἔργῳ καὶ τῇ περὶ τὸν πλοῦτον ἐπιμελείᾳ. 322. χαίρειν μὲν: ὁ Χρεμύλος,

σιος ὑπὸ Κλέωνος μὲν πρῶτον λέγει

322. χαίρειν μὲν ὑμᾶς ἐστιν: Κλέων, ἑλὼν Κορυφάσιον, Πύλον καὶ Σφακτηρίαν, πρῶτος ἁπάντων ἔγραψε τοῖς ᾿Αϑηναίοις" ᾿᾿Κλέων τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ xaipew". κἀκ

τετάχϑαι, γράφοντος δὲ αὐτοῦ πρὸς

τούτου

ὡς

ξενισϑεὶς

τῇ

τύχῃ,

καινοτέραν

20

προσηγορίαν ἐπινοεῖ τὸ γὰρ "'yalρειν᾽᾿ παλαιόν ἐστι. τοῦτο δὲ Διονύ-

᾿Αϑυηναίους ἑλόντος τοὺς ἐν Σφαχτη-

25

ρίᾳ᾽ ὁ Κλέων ᾿᾿Αϑηναίοις τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ χαίρειν᾽᾽. αὐτὸ δέ φησι κεῖσϑαι περιττὸν καὶ περὶ τὴν σύνταξιν ἀσύστατον. 30

4) ἀρίστυλος U (cf. Su.) |] 321a: U | 14) μασώμενος in textu U || 15) μασσῶ: V, Ald., μάσσω U, μασῶ sch. Db |! 321b:

U || 322: U || 25 sq.) Σφακτηρίᾳ: scripsi, σφα (lac.) U || 1—3) alayporoiv .. . ἐχεχήνει: Su. I 359, 9. 12 sq. || 321a: Db 343b 34 sq. Rt 41, 321 || 321b: Db 343b 33 || 322: Db 343b 41 sq. 47 sqq. || 19—22) Rt 41, 322 || 23) Κλέωνος: cf. Diog. L. III 61.

Su. IV 794, 11. Thom.

M. p. 398, € ἢ

ἔϑος ἐκράτησε

λαῖς γράφειν ὁ χαίρειν". ὁ γοῦν ᾿Αριστοφάνης καὶ δίαν τοῦ Κλέωνος Χρεμύλον νῦν ἐκ οἰζυρᾶς τύχης εἰς 315: Amb

Lut

ταῖς ἐπιστο-

δεῖνα τῷ δεῖνι ἀλιτήριος οὗτος τοῦτο elg κωμῳδιασύρων, καὶ τὸν ταλαιπώρου καὶ εὐτυχῆ βίον μετα-

|| 6) ἀντὶ τοῦ: Amb,

Aroı Lut || 316: Amb Lut || 8) εἴα: sic et. in textu Amb Lut || 322: Amb Lut || 19) (χοροῦ | πάλιν ἴαμβοι c.t. m? Amb) || 24) (ἱστορία διότι dv ταῖς ἐπιστολαῖς vozφεται τὸ χαίρειν mrg. m* Amb) ||

90

IN

PLUTUM

10

15

325. συντεταγμένως: σπουδαίως καὶ γοργῶς, μετὰ συγκροτήματός τινος καὶ τάξεως. τὸ δὲ ᾿᾿οὐ κατε-

βλακευμένως᾽ ἀντὶ τοῦ "oo βραδέως καὶ τρυφερῶς. βλὰξ γάρ ἐστιν ὁ μαλϑακευόμενος καὶ τρυφηAs ἐν ὑποκρίσει τὸ σῶμα' καὶ μαλϑακία f, μεϑ᾽ ὑπεροψίας ὁμιλία.

325: U

|| 16) συντεταμένως

in textu

20

πεσόντα ποιεῖ καὶ τὸ λέγειν "'yaipew'" μετατρέποντα καὶ λέγοντα ἀντὶ τοῦ χαίρειν ᾿ἀσπάζεσϑαι᾽". φησὶ γὰρ πρὸς τοὺς συνδημότας καὶ γεωργοὺς πρὸς αὐτὸν μεταπέμπτους ἀφικομένους ᾿᾿ὦ ἄνδρες δημόται, τὸ μὲν προσαγορεύειν χαίρειν ὑμᾶς ἐστιν ἤδη παλαιὸν καὶ σαπρόν᾽ καινοτομῶ δὲ κἀγώ τι τοῖς ῥήμασι νῦν εἰς εὐτυχῇ βίον μεταπεσών: καὶ ὥσπερ ποτὲ Κλέων πολέμῳ εὐτυχηκὼς ἔγραψε ὑχαίpg", οὕτω κἀγώ, τὸ "'yaioew" (324) παρεὶς ὡς ἤδη παλαιωϑέν, ἀντὶ τοῦ χαίρειν ᾿᾿ἀσπάζομαι᾽" λέγω, (325) ὅτι προϑύμως παρεγεγόνειτε καὶ συντεταγμένως καὶ συγκεχροτημένως, ὡσπερεὶ πρὸς παράταξιν ηὐτρεπισμένοι πολέμου, ἀλλ᾽ οὐ κατεβλακευμένως

καὶ τρυφερῶς

σχολαίῳ χωροῦντες καὶ βραδυτάτῳ βαδίσματι᾽᾽. οἱ γὰρ βλάκες καὶ ὑπερόπται καὶ τρυφηλοὶ κἀκ τοῦ σχολαίῳ βαίνειν βαδίσματι σεμνότητα καὶ ὄγκον καὶ τύφον ἑαυτοῖς ταμιεύουσιν. 326. ὅπως δέ μοι καὶ τἄλλα: λείπει τὸ ὑ'φροντιστέον᾽᾽, iv ἢ “φροντιστέον δὲ ὅπως καὶ κατὰ 9--

10)

τι... νῦν:

Amb,

νῦν

τι

τοῖς

ῥήμασιν Lut || 18) πρὸς: Amb, om. Lut ||

1}

20) κατεβλακεωμένως: Scripsi, xxT&)Aaκευμένως Lut (litterae eu ligatae, sc. in

fonte littera ß ita scripta ut u librario visa

textu

sit),

καταβεβλακευμένως

χκατευλχχευμένως

Amb,

Amb;

in

καταβε-

$2xx£ou£va (ex κατεβλακευμένως) Lut || 326: Amb Lut || 28) xxi: Amb, om. Lut || 325. 16 sq.) Db 344a 19. Su. IV 477,

6 sq. || 18sqq.) Db 344a 20 sqq. Su. TII 66, 17 sqq. || 19 sq.) βραδέως et 20 —22 Bx35 ...oGpua: Rt 42, 325 ||

IN

PLUTUM

327. παίζων ποτὲ μὲν λέγει ἄνδρα,

ποτὲ δὲ ϑεόν.

328. δόξεις, φησίν, ὁρᾶν ἐμὲ ὡς αὐτὸν τὸν "Apsa, ἤγουν τὸν ϑεὸν ὁρῶν, ἀντὶ τοῦ ᾿'κατορϑωτικὸν καὶ πρακτικόν᾽᾽. ἄκρως γὰρ καὶ ἀπειλητικῶς, φησί, βλέψω πρὸς τοὺς

10

βιαζομένους.

15

330a. «ὥστια» τὰς ϑύρας φασὶ παρὰ τὸ ἐξωϑεῖν τὸν ἐπερχόμενον. 330b. ἐδίκαζεν

ὅτι ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ οὐδεὶς εἰ μὴ ἐπέβαινε τῶν ξε’

ἐνιαυτῶν

ὅσοι δ᾽ εἰς τέλος ἡλικίας

ἦσαν,

εἰσήρχοντο

χλησίαν,

οὖν

τοὺς

οὐκ

μὲν

ἐδίκαζον

ἐκκλησιαστὰς

εἰς τὴν δέ.

20

Ex-

τούτους

ἐποίησαν

9

τἄλλα μοι ἔπεσϑε᾽ ἢ ᾿᾿ἔσεσϑε σὺν ἐμοὶ παραστάται καὶ βοηϑοὶ καὶ σωτῆρες τοῦ Πλούτου ϑεοῦ᾽". καὶ τοῦτο ἕνεκα τοῦ γέλωτος τῆς κωμῳδίας εἰρήκει, ϑεοῦ ἀνθρώπους σωτῆpas γενέσϑαι. τὸ δὲ ᾿ὅπως Émeσϑε $5 ᾿᾿ἔσεσϑε᾽ ἀντὶ τοῦ ᾿᾿πῶς᾽ ἀττικῶς, ὡς καὶ μυρία ἕτερα προϊὼν τοιαῦτα εὑρήσειας. 328. ((ϑάρρει' βλέπειν γὰρ:)) “ϑάρρει᾽ φησὶν ὁ Χορός" "el δέει με ὑπερμαχεῖν τοῦ ϑεοῦ, πάντως ἄντικρυς καὶ φανερῶς δόξεις ἐμὲ ὁρᾶν αὐτὸν τὸν "Αρην. δεινὸν γὰρ καὶ παγχάλεπον, εἰ ἕνεκα τοῦ λαβεῖν τινας ἀφ᾽ ἡμῶν μισϑὸν τὸν τριώ(330) βολον ὠὡστιζόμεϑα xa$9* ἑκάστὴν ἐν τῇ δικαστικῇ ἐκχλησία καὶ πλήϑει καὶ τῷ ἀϑροίσματι, αὐτὸν δὲ τὸν Πλοῦτον παραχωρήσαιμι λαβεῖν ἄλλῳ τινί". ἀλλὰ xal περὶ τοῦ δικαστικοῦ τριωβόλου “λεκτέον μοι’ ἐν δικαστηρίοις τοῖς ἐν ᾿Αϑήνηςσιν

25

οὐκ

ἑξήκοντα

ἐξῆν

δικάζειν

ἐπέβη

τινά,

ἐνιαυτῶν,

εἰ μὴ

ἀφῆλιξ

327: in fast. U | 328: U | 330a:

1) τἄλλα: Amb, τὰ ἄλλα Lut || in textu

mrg. U || 17) ὥστια: e sch. Db recepi

ἔπεσϑε Amb, ἔσεσϑε Lut || 5) εἰρήκει: Lut, εἴρηται Amb || 8) ἀττικῶς: Amb,

(Ῥωμαῖοι ὠστίας R) || 330b: U || 21) ἐπέβαινε: sch. Db, ὑπέβαινε U || Zei: U cum Reg, ξ΄’ sch. Db (cf. Proleg.) ||

ἀττικὸν Lut || 328: Amb Lut || 10) Im.: Lut,

om.

Amb

πλούτου Lut || τριώβολον Lut τριοβόλου Lut mrg. m? Amb)

||

12)

πάντως:

Amb,

16 sq.) τριώβολον: Amb, || 22) τριωβόλου: Amb, || (ἱστορία τοῦ τριωβόλου || 25) ἐπέβη: Amb, ἐπέβην

Lut || 327: cf. Db 344a 33 sq. || 328: Db 344a 37 sqq. Cf. Su. I 475, 27 sq. || 10—13) cf. Rt 42, 328 || 330a: Db

344a 51. Su. III 627, 22. Rt 43, 330 | 330b: Db 344a 52 sqq. Rt 42 sq., 329. Su. IV 592, 3 sqq. ||

326. 3) τοῦ ΠΠλούτου: cf. Db 344a 32 || 328. 13) φανερῶς: cf. Db 344a 42 || 15)

παγχάλεπον: cf. Db 344a 49 χαλεπόν || 20) παραχωρήσαιμι: cf. Db 344 b 11 ||

92

IN

φανερόν τι λαμβάνειν ἀπὸ τῶν τῆς πόλεως προσόδων οἱ δημαγωγοὶ πείσαντες τὴν πόλιν ὕστερον δὲ ὁ Κλέων ἐποίησεν αὐτὸ τὸ τριώβολον. ἀφῆλιξ δὲ εἰς τὴν ἐκκλησίαν οὐκ εἰσήρχετο.

PLUTUM

δὲ οὐδεὶς εἰς τὴν ἐκκλησίαν εἰσήρχετο, ὥσπερ οὐδὲ γυνή ὅσοι δὲ τελείαν ἦγον τὴν ἡλικίαν εἰσήρχοντο μὲν εἰς τὴν ἐκκλησίαν, οὐκ ἐδίκαζον δ

10

331. παρίημι" ὁ μέλλων ᾿ἱπαρῆς GG, ὁ δεύτερος ἀόριστος ᾿᾿'πάρην᾽ καὶ εὐχτικὸς ᾿᾿παρείην᾽᾽" ἢ μετοχὴ "'6 παρείς, τοῦ παρέντος᾽". 332. ἰστέον ὅτι τὰ ὀνόματα τοῦ δράματος τούτου εἰσὶ πλάσματα τοῦ ποιητοῦ. Χρεμύλος γὰρ ἀπὸ τοῦ χρέος καὶ τοῦ αἱμύλος ὁ ἀπατεών, ὁ ἀπατῶν τοὺς χρεοφειλέτας᾽ καὶ τὸ Καρίων ἐξελληνιζόμενον δηλοῖ δοῦλον — Κᾶρες γὰρ οἱ δοῦλοι, ὡς ἡ παροιμία "tv Καρὸς αἴσῃ — ἤτοι

15

20

δέ. τούτους

οὖν τοὺς ἐκκλησιαστὰς

χαὶ μᾶλλον τοὺς γέροντας ἀπὸ τῶν προσόδων τῆς πόλεως οἱ δημαγωγοὶ πείσαντες τὸν δῆμον ἐποίησαν μισϑὸν λαμβάνειν τινά" Κλέων δὲ εἰς ὡρισμένον τριώβολον αὐτὸν περιέστησεν.

332. καὶ μὴν ὁρῶ καὶ Βλεψίδῆμον ((rourovi)):6 Χορὸς ((xai)) ἕτερόν τινα δίκαιον ὁρῶν ϑέοντα πρὸς αὐτούς, ᾧ κλῆσις Βλεψίδημος ἀπὸ τοῦ βλέπειν καὶ σκοπεῖν τὰ συμφέροντα τῷ δήμῳ τουτέστι φιλοδημότατον, “ὁ ρ ὥ, φησίν, ἐρχόμενον (333) καὶ Βλεψίδημον' δῆλος δ᾽

τὸ

ἐστὶν Ex τοῦ τάχους καὶ τῆς βαδίσεως

Βλεψίδημος ἤτοι πτωχός, ὁ βλέπων ἀεί ποτε ἐν τῷ δήμῳ.

25

338a. ἐπὶ τοῖς κουρείοισιν: διαβάλλει τοὺς ᾿Αϑηναίους ὡς διη-

30

ὅτι τοῦ πράγματος ἤσϑετο᾽᾽. εἶτά φησιν αὐτὸς ὁ Βλεψίδημος" “πλούσιος ἀϑρόως γέγονεν ὁ Χρε(337) μύλος; οὐπείϑομαι. καίτοι λόγος πολὺς ἠκούετο παρὰ τῶν ἀργῶς καϑημένων ἐν τοῖς κουρείοις καὶ λεσχαζόντων καὶ ϑορυ-

ἐν

δούλου

331: c.m.

τάξει:

ὁμοίως

καὶ

U || 11) παρίημι: scripsi,

παρείημι U || 13) εὐκτυκὸς: scripsi, ἀττι-

xóg U || 332: U || 338a: U, m* Barb ||

10) τριώβολον: Amb,

τριόβολον Lut |]

332: Amb Lut || 16) τουτονὶ: Lut, om. Amb || xai: Lut, om. Amb ||

29) Im.: U, om. Barb || 332: Db 323b 26 sqq. (Arg. V) || 22) ἐν Καρὸς αἴσῃ: Hom. 1 378 cum sch. Sch. Plat. Lach. 187b. Par. Gr. 1I 405, 4 et n. Hesch. etc. || 338a: Db 344b 24 sqq. || 30—p. 93, 1) 8ix$3923e. . ἀρνῶς: cf. Kt 43, 338 ||

332.

19 sq.)

cf.

τὸν δῆμον Berov

Db

||

344

b

13 ὁ πρὸς

IN

μερεύοντας ἐπὶ τῶν κουρείων ἀργῶς καὶ οὐκ ἐν τοῖς ἰατρείοις ποιουμέ-

βούντων καὶ λόγους ἀναλούντων μακρούς, ὅτι πεπλούτηκε᾽᾽. ταῦτα δὲ λέγων διαβάλλει τοὺς πολλοὺς τῶν ᾿Αϑηναίων ὡς ἀργούς, ἐρευνοβίους καὶ ϑορυβώδεις, ἀλλὰ καὶ φϑονερούς, (342) ἐξ ὧν παρακατιών φησιν" ᾿᾿οὔxouv ἐπιχώριον πρᾶγμα ἐρ-

vous τὰς συντυχίας.

338b. 342.

κουρεῖα

τὰ ἁρματοποίεια.

σκώπτει

πάλιν τοὺς ᾿Αϑη-

ναίους ὡς ἐπιφϑόνους᾽ “οὐκ ἀκολου-

ϑεῖ, φησί, τῇ ᾿Αϑηναίων διαγωγῇ᾽᾽. xai ἀλλαχοῦ" “ἐπὶ

τοῦ

προσώπου

93

PLUTUM

γάζεται,

ὅτι πλουτῶν

τοὺς φίλους

μεταπέμπεται καὶ καλεῖ τοῦ πλούτου συμμετασχεῖν. οὐ γὰρ ἐπιχωριάζει τοῦτο δηλονότι τοῖς ᾿Αϑηναίοις"". ((τἄλλα πάνυ caQT.))

γάρ ἐστιν ἀττικὸν

[βλέπος᾽".

343. μὰ τοὺς ϑεούς: ἀπωμοτικὸν ἀντὶ τοῦ "ob μὰ τοὺς ϑεούς᾽᾽" τὸ δὲ 1$

“m τοὺς ϑεούς᾽᾽ κατωμοτικόν ἐστι μόριον’ καὶ τὸ “ur” δὲ κατωμοτικὸν γίνεται μόριον, ἐὰν τὸ "val" πρὸ τοῦ τεϑῇ, ὡς τὸ “ναὶ μὰ τόδε σκῆπτρον᾽".

20

344. ἄμεινον ἣ χϑὲς ((πράττομεν)): ἠϑικώτατον τοῦτο καὶ χάριεν ἕνεκα τοῦ γελοίου παραληq9év- πῶς γὰρ οὐχ ἂν ἄμεινον εἴη ἐξ ὑπερενδεοῦς εἰς ὑπέρπλουτον βίον

25

2) οὐκ del. Hemst. || 338b: c.m. U || 342: U, m?

σχόπει U

Barb

|| 6) σκώπτει:

Barb,

||

μεταπεσεῖν; ὥσπερ ἄν τις ἐρεῖ" τοῦ ἀρρωστεῖν xal πάσχειν μυρία δεινὰ κρεῖττον ((ἐστὶ)) τὸ ἐστιάμασι καὶ δοχαῖς ἢ ϑυμηδίαις γάμων καλεῖσϑαι.

il)

τοῦτο

δηλονότι;

Amb,

δηλονότι

τοῦτο Lut || 12) τἄλλα πάνυ σαφῆ: Lut,

om. Amb || 343: Amb Lut || 13) μά: et. in textu Amb Lut || 17) (σημείωσαι τὸ ναὶ xal ux mrg. m? Amb) || 18—19) ὡς... σκῆπτρον: Amb, om. Lut || 344:

Amb Lut || 20) πράττομεν: Lut, om. Amb || 27) ἐστὶ: Lut, om. Amb ||

342: Db 344b 35 sqq. || 7—11) οὐκ...

βλέπος: Kt 43, 342 | 10) Nub. 1176 ||

5) φϑονερούς:

cf.

19) Hom. A 234 |j

Db

344b 41

|| 343.

94

IN

PLUTUM

10

15

345. ὥστε μετέχειν ἔξεστιν: ὥστε ἔξεστι καὶ ὑπάρχει καί σε μετέχειν τῆς ἀμείνονος ἡμῶν EUπραγίας ἤτοι τοῦ πλούτου el γὰρ τῶν φίλων. 347. ἔσομαι μὲν οὖν αὐτίκα: γενήσομαι συντόμως, ἐὰν ὁ ϑεὸς ἤγουν ἣ Τύχη ἣ ὁ Πλοῦτος ϑελήσῃ" (348) ἔστι γὰρ κίνδυνος ἐν τῇ ὑποϑέσει ἢ ἐπιχειροῦμεν, ἣν νῦν χαλεῖ πρᾶγμα, οὐ μὴν τὸ δυσχερὲς (350) ἀττικῶς. ἣν μὲν κατορϑώσωμεν δηλονότι δεδορκότα ποιῆσαι τὸν Πλοῦτον, εὐπραγεῖν ἀεί" εἰ δὲ σφαλείημεν τοῦ σκοποῦ, ἐς παντελῇ συντριβὴν περιπεσεῖν καὶ ἀπώλειαν.

351. παράπαν:

πάντα τρόπον͵

παντελῶς,

κατὰ

ἐξ ὁλοκλήρου. 20

25

352. τουτὶ πονηρὸν φαίνεται ((τὸ φορτίον)): ὁ φορτικὸς οὗτος λόγος καὶ οὐχ εὐθὴς πονηρόν τι καὶ δόλιον πρᾶγμα νομίζεται καὶ οὐκ ἀρεστὸν ἐμοὶ φαίνεται. τὸ γὰρ ποτὲ μὲν anopalveodal τινα καὶ λέγειν ὡς ὑπερπλουτεῖ καὶ ἄλλους πλουτί(355) σειεν, ὁτὲ δὲ δεδιέναι, ἀνδρός

ἐστι δολίου καὶ σκολιοῦ καὶ οὐδὲν ὑγιὲς εἰργασμένου xal ἀληϑές. 30

351: U ||

τὸ

δὲ

᾿ἱπρὸς

ἀνδρός

ἀντὶ

τοῦ

345: Amb Lut || 347: Amb Lut || 14) Πλοῦτον: Amb, {τυφλὸν} πλοῦτον Lut || 352: Amb

Lut il 21) τὸ φορτίον:

om.

|| 22 sq.) καὶ δόλιον πρᾶγμα:

Amb

Lut,

Amb, πρᾶγμα καὶ δόλιον Lut || 26 sq.) πλουτίσειεν: Amb, πλουτήσειεν Lut || Cf.

351: Db 345a 12 sq. Su. Rt 44, 351 ||

IV 572, 3.

345. 354.) εὐπραγίας: cf. Db 344b 46 || 347. 7) γενήσομαι: Db 344b 49 || 352. 24) ἀρεστὸν ἐμοὶ φαίνεται: cf. Db 345a 18 ||

29) ἀληϑές: cf. Db 345a 24 || 30—p. 95, 2175... πρός: cf. Db 345a 22sq. 25sqq.||

IN

PLUTUM

95

ἀνδρός" ἀττικῶς δὲ παρέλχει καὶ περισσῶς κεῖται ἡ πρός". τε»

356. πῶς οὐδὲν ὑγιές: ᾿᾿πῶ ς᾽, φησὶν ὁ Χρεμύλος, ᾿᾿οὐδὲν ὑγιὲς

10

15

20

25

λέγεις με elpyaodaı;” καὶ ὁ Βλεψίδημος" "vij Δία καλῶς τοῦτό φημι" ἐὰν ἥκεις καὶ παραγέγονας ἐκεῖϑε καὶ (357) ποϑὲ κεκλοφὼς ἀργύριον ἢ χρυσίον παρὰ τοῦ ϑεοῦ Πλούτου, ἢ ἐκεῖϑεν ἐκ τοῦ ὀπισϑοδόμου τῆς ᾿Αϑηνᾶς, οὗ αἱ τῶν χρημάτων ἀπέκειντο γάζαι καὶ ((ot)) ϑησαυροί, ἀπεσύλησας παρὰ τοῦ ϑεοῦ Πλούτου τοῦ ἐχεῖ ἀποχειμένου, εἶτά σοι μεταμέλει καὶ μετάμελος γίνεται περὶ τούτου. ἀργύριον δὲ καὶ χρυσίον καὶ χαλκίον τὸ νόμισμα τὸ ἐκ τοιούτων ὑλῶν" ἄργυρος δὲ καὶ χρυσὸς καὶ χαλκὸς αἱ ὕλαι αὐταί" ἀργυροῦς δὲ καὶ χρυσοῦς καὶ χαλκοῦς τὰ ἐξ αὐτῶν εἰργασμένα εἴδη, ἀνδριὰς ἣ λέβης ἢ ἕτερόν τι. xai ὁ Χρεμύλος πάλιν πρὸς τάδε. "o "AnoAAov ἀποτρόπαιε xal διώκτὰ τῶν δυσχερῶν, μακρὰν ἀπ᾽ ἐμοῦ δηλονότι ποίησον τὰ φαῦλα καὶ ἀπευκταῖα καὶ μέχρι δοκήσεως᾽. εἶτα πρὸς τὸν Βλεψίδημον ἀποστροφῇ

356: Amb Lut || 4) ὁ Χρεμύλος: Amb, om. Lut || 7) ἐκεῖθε: Lut, &xeidev Amb || 8) rof: Lut, ποϑὲν Amb

|| 12) ot: Lut,

om. Amb recte || 13) ἀπεσύλησας: Amb, ἀπεσύλησαν Lut || 16 sqq.) (σημείωσαι. διαφέρει

ἀργύριον,

ἄργυρος

καὶ

ἀργυροῦς

mrg. m? Amb) || 19) αὐταί: Lut, αὗται Amb || 25 sq.) ἀπ᾿ ἐμοῦ δηλονότι; Amb,

δηλονότι ἀπ᾿ ἐμοῦ Lut ||

2) περισσῶς:

cf. Kt 44, 355 Il

96

IN

PLUTUM

χεχρημένος φησίν: “ob μὰ τὸν Δία, ἐγὼ τοιοῦτον οὐδὲν εἰργασά-

μην". 359.

"Απολλον

ὁ ἀποτρέπων

τὰ

ἀποτρόπαιε: δεινά,

359.

πῶς

᾿Απόλλων

ἀλεξίκακος

γὰρ ἦν ὡς χρησμοδοτῶν. ἄλλως" ὡς ἐν ἀρνήσει εἴληφε τὴν τοῦ ϑεοῦ ἐπίκλησιν.

δὲ

καὶ

ἀποτρόπαιος

Ἡρακλῆς

ὅ τε

λέγονται;

ὅτι ὁ μὲν ἰατρὸς ὧν καὶ μάντις νόσους

ἰᾶτο καὶ χρησμοῖς δέον 10

15

20

362. οὐδείς, ὃς ἔχειν δοκεῖ πλεο-

νέχτημα, ἀρετῆς ὑγιῶς ἔχει. 25

ἐστίν,

ὡς

ἐδήλου

τί δρᾶν

ἀποδρασκάζειν

τῶν

δυσχερῶν: Ἡρακλῆς δὲ κακίαν ἐξέχοπτεν, ἀναιρῶν ϑυηρία λυμαντικά, κακούργους τε καὶ τυράννους καὶ πᾶσαν ἁπλῶς τοῦ βίου τὴν περιπέτειαν. ἢ ὅτι ὁ ᾿Απόλλων, ἥλιος ὦν, αὐγάζων ἀκτίσι φωτὸς γλυκεραῖς, τὸ σκότος ἐκτρέπει τὸ ἀμειδές, ἀπελαύ-

νει δὲ καὶ πᾶν νυχτερήσιον φάντασμα. 361. ((có μηδὲν εἰς ἔμ᾽ ὑπονόει:}) τοιοῦτον μετὰ τοῦ v δέον ἐστὶ γράφεσϑαι ((τῷ κανόνι ᾧπερ ὄπισϑεν εἴρηκα))}" ἀττικῶς δὲ ((ἰὑτοιοὔτο᾽᾽ γράφεται)) δίχα τοῦ v. 362. ἀτεχνῶς: περισπωμένως" ὀρθῶς ἀληϑῶς ὑγιῶς καὶ ἄνευ τοῦ ἐπιτεχνᾶσϑαι καὶ πανουργεῖν. "'&réχνως"" δὲ βαρυτόνως᾽ παρεφϑαρμένως καὶ ἀμαϑῶς καὶ ἄνευ τεχνικοῦ ἣ λόγου ἣ ἔργου.

359: U || 7) &pvjcec: sch. Db, ἀργενήσει U || 362: mrg. U, m* Barb || 23) ὃς ἔχειν

Amb Lut || 361: Amb Lut || 18 sqq.)

δοκεῖ: sch. Db Rt, ὃ ἔγχει δοκεῖ U, ὃ δοκεῖ

(σημείωσαι

ἔχειν Barb ||

359: Amb m? Amb)

Lut || 8) ὡς: scripsi, καὶ τοιοῦτον

καὶ

τοιοῦτο

mrg.

|| 18) Im.: Lut, om. Amb ||

20—21) τῷ... εἴρηκα: Lut, om. Amb || 21—22) τοιοῦτο γράφεται: Lut, om. Amb || 22) δίχα: Lut, χωρὶς Amb || v: Amb,

50.

359. 5) ὁ... ἀλεξίκαχος: οἱ. Db 132a Su. I 105, 12 sq. || 6—8) ὡς...

ἐπίκλησιν: Db 345a 36 || 362: Db 345a

43 sq. Rt 44, 363 |

vo Lut

|| 362:

Amb

Lut

||

356. 2) ἐγὼ ... εἰργασάμην: cf. Db 345a 38 || 359. 5) Ἡρακλῆς: cf. Db 132a

51. 184a 9 sq. etc. ||

IN

97

PLUTUM

363. τοῦ κέρδους ἅπαντες ἥττονες: ἤγουν κερδαίνειν βουλόμενοι οὐδέν τί φασιν ἣ δρῶσιν ὀρϑόν. καί φησιν ὁ Χρεμύλος" “οὔτοι μὰ

τὴν Δήμητρ᾽ ἣ μὰ τὴν Δήμητραν

10

15

20

369a. κρώζεις: παροιμία τῶν ϑρυλλούντων, ἀπὸ τῶν

ἐπὶ xo-

ρωνῶν..

369b. σὺ μὲν γὰρ ἄνω καὶ κάτω περὶ τὸ κεκλοφέναι με διαλέγῃ μοι.

25

ὑγιαίνειν μοι δοκεῖς". ἀλλ᾽ ἂν “Anunrpav” γράψῃς, μακρὸς ὁ στίχος ἐστί. τὴν Δήμητραν δὲ ὡς γεωργὸς ὄμνυσι. τὸ δὲ "o γιαίνειν᾽᾽ νῦν “un μελαγχολᾶν᾽". 365. ὡς πολὺ μεϑέστηκεν: ἀντὶ τοῦ ᾿'ἱμετηλλάγη τῷ τρόπῳ᾽". 367. ἀλλ᾽ οὐδὲ τὸ βλέμμα: ἀλλ᾽ οὐδὲ αὐτῷ τῷ Χρεμύλῳ κατὰ χώραν καὶ τάξιν ἔχει τὸ βλέμμα, καὶ οὐδὲ αὐτὸ τὸ βλέμμα ἔχει ὁ Χρεμύλος τεταγμένον, ἀλλ᾽ ἔστιν ἐπίδηλον καὶ ἐμφαντικὸν ὥς τι δολιευσαμένῳ αὐτῷ. ἣ ἀλλ᾽ ἔστι δεικτικὸν πανουργήσαντος ἀνϑρώTOU τι. 369. ((ὡς ἐμοῦ τι χκεκλοφό106:)) κλέπτης ἐστὶ κυρίως ὁ λάϑρα τι ὑφαιρούμενος" ἅρπαξ 6 φανερῶς" ἀποστερητὴς ὁ τὴν παρακαταϑήκην μὴ διδοὺς τῷ παραϑεμένῳ. 374. ὦ Ἡράκλεις: ὦ Ἥρακλες ἀποδιώκτα τῶν κακῶν. καὶ σημειοῦ ἐνταῦϑα ὅτι, ὡς τὸ t “Hy

369a: U || 369b: U

363: Amb

||

Lut

ρακλες᾽

|| 5) Δήμητρ:

3 ;

Lut,

δημήπερ᾽ Amb || 7) γράψῃς: Amb, γράφης Lut|[365: Amb (cf. gl. L.ut) [| 367: Amb Lut || 16) καὶ: Amb, ἃ Lut [| 17) rerayμένον: Amb, τετυγμένον Lut 369: Amb Lut || 22 sqq.) ἰσημείωσχι, κλέπτης ἅρπαξ

καὶ ἀποστερη τῆς mrg. m? Amb) || 22) Im.: Lut, om. Amb || 374: Amb Lut |! 29) 47v Amb, 369a: Par. Gr. Il 646, 25. Db 345b 15 sq. Rt 45, 369. Su. I11 195, 10. 586, 17 || 369b: Db 345 b 17 | Koster cs., /dristophanem,

|.

15

om.

Lut

|!

363. 8—9) τὴν... ὄμνυσι: cf. Db 328b 17 sq. | 367. 15) ταξιν: cf. Db 345b 9 |!

98

IN

PLUTUM

10

καὶ τὸ “Ἡράκλεις καὶ ἐπὶ κλητικῇῶς λέγεται. πολλαὲ γάρ εἰσιν εὐθεῖαι τοῦ “Ἡρακλῆς καὶ κλητικαὶ δὲ ἀνάλογοι ταύταις. ψευδοκομψοπρεπεῖς δέ εἰσιν οἴπερ φασίν" ᾿'τὸ μὲν “ρακλες κλητική ἐστιν ὀνόματος πτῶσις, τὸ δὲ Ἡράκλεις ἐπίρρημα ϑαυμαστικόν, ἀντὶ τοῦ φεῦ 7j βαβαί, καὶ ἀποτρεπτικόν,͵ ἀντὶ τοῦ ἐρρέτω, ἀπέστω, μὴ yevorro”. οὕτω φασὶ μὴ σκοπήσαντες xai χκαταχριβώσαντες ὅτι τὰ ὀνόματα ταῦτα,

16

379a. τὸ στόμ᾽ ἐπιβύσας: τείνεται πρὸς τοὺς ῥήτορας, ἐπεὶ εἰώϑασι τοῖς ἕρμαιον κεκληρωμένοις ἐπιφορτίζεσϑαι, ὡς κοινωφέλιμοι. 3790. διασύρει τοὺς ῥήτορας.

τὸ

Ἥλιε

καὶ

Ἥρακλες, ὡς ὀνόματά τε ἅμα xal ὡς ἀποτρεπτικὰ λέγονται. 377. ὦ τᾶν ((ἐγώ σοι: ὦ τᾶν καὶ)) ὦ ἑταῖρε, ἐγὼ τὸ πᾶν διαπράξομαι καὶ οἰκονομήσας ἐργάσομαι, βραχεῖ μέρει νομίσματος τὰ στόματα τῶν ῥητόρων καὶ δικηγόρων ἐμφράξας, πρὶν ἣ τὸν δῆμον πάντα τῆς πόλεως

25

ΓΑπολλονυ

ταῦτα

πυϑέσϑαι

τε

xal

μαϑεῖν. τὸ δὲ ᾿᾿πυϑέσϑαι᾽ μὴ προπαροξύνῃς ἀλλὰ παρόξυνε, καὶ τοῦ πὺ ἄνωῚθε τὸ τῆς βραχείας σημεῖον παρέγγραψον. ᾿᾿ἰπύϑεσϑαι᾽" γὰρ ἀπὸ βαρυτόνου τοῦ ᾿ἱπύϑω᾽ ἐστὶ καὶ uaxpóv ἔχει τὸ TU, καὶ πταῖσμα τῷ στίχῳ ποιεῖ. τὸ δὲ

379a: U, m? Barb || 17) Im.: U, om.

377: Lut; 1. 15—p. 99,

6

ὦ... μακρόν

Barb || 20) κοινωφέλιμοι: U Barb cum ©, Ald., κοινωφελῇ μοῖραν τοῦ εὑρημένου

tantum Amb || 15) ἐγώ cov ὦ τᾶν καὶ:

sch. Db || 379b: int. U l|

21

Lut, om. Amb || 16) τὸ: Amb, om. Lut|| et

22)

πυϑέσϑαι:

utrob.

signum

mensurae brevis super rv Lut || 24) zu: signum

mensurae

brevis

superscr.

Amb || ἄνωϑε: Lut, ἄνωθεν Amb 379a: Db 345b 48 sq. ||

||

374. 5 sqq.) cf. Su. II 583, 19 sq. Ἡράκλεις" ἐπίφϑεγμα ϑαυμαστικόν. τὸ δὲ Ἥρακλες κλητικὴ πτῶσις ὥσπερ τὸ ὦ Δάμχτερ

τοῦ ἡ Δήμητερ

διχφέρει.

IN

PLUTUM

10

16

20

25

382.

διασύρει

τοὺς

᾿Αϑηναίους.

30

382: mrg. U ||

99

“᾿πυϑέσϑαι᾽᾽, ἀπὸ τοῦ "uS" περισπωμένου ἀττικοῦ ῥήματος γεγοvos — ϑελῶ γὰρ καὶ βουλῶ καὶ τυπτῶ καὶ βοσκῶ καὶ πυϑῶ φασὶν ᾿Αττικοΐ —, βραχὺ τὸ πὺ ἔχει καὶ οὐ μακρόν ((, κἂν τοῖς σοφωτάτοις μου ἀδιαφοροδιχρόνοις ταυτὶ οὐχ ἀρέσκωσιν, οἴπερ τὰ κομψὰ ταῦτά φασιν, ὡς αἱ αὐταὶ δίχρονοι ὁτὲ μὲν μακραὶ ὁτὲ δὲ βραχεῖαι λογίζονται. ἀβάσκανον δὲ τοῦτο αὐτοῖς γένοιτο τοιαύτην τῷ βίῳ προσπορίζουσι λυσιτέλειαν τὸ ἄνευ μεϑόδων κανόνων τε λογικῶν καὶ παρατηρημάτων ματαίων, olov ὁ Τζέτζης φησίν, ἃ χρόνου δεῖται μαχροῦ, ῥᾳδίως ἀκαριαἰως οὕτω καὶ εὐμαρῶς πᾶσαν τέχνην τῶν λόγων μανϑάνειν τε καὶ μετέρχεσϑαι)). 380. καὶ μὴν φίλως γ᾽ ἄν μοι δοκεῖς: καὶ μὴν δοκεῖς ἐμοί, νὴ τοὺς ϑεούς, φίλως καὶ προσφιλῶς σοι ἀναλώσας μνᾶς τρεϊςλογίσασϑαι καὶ ἐκ συλλογισμῶν εἰπεῖν ὅτι δώδεκα μνᾶς ἠνάλωσας. ἡ μνᾶ δὲ δραχμαὶ ἑκατόν. 382. ὁρῶ τιν᾽ ((ἐπὶ τοῦ Br ματος καϑεδούμενον)): φησὶν ὁ Βλεψίδημος" ᾿᾿ὁρῶ τινα μετὰ τῶν παιδίων καὶ τῆς γυναικὸς ἐπὶ 1) πυϑέσϑαι: signum mensurae brevis

super rv Lut || 5) xv: signum mensurae brevis superscr. Lut || 6) μακρόν: des. Amb||380:

AmbLut||21) δοκεῖς:

Amb,

om. Lut || 25) (σημείωσαι᾽ ἡ μνᾶ τῆς μνᾶς mrg. m? Amb) || 382: Amb Lut || 27 sq.) τιν᾽ ἐπὶ τοῦ βήματος καϑεδούμενον: Lut, τινα (nec plura) Amb || 380. 22) προσφιλῶς: cf. Db 346a 3 il

100

IN

PLUTUM

τοῦ δικαστικοῦ βήματος xa94μενον ἱκετηρίαν κατέχοντα καὶ οὐ διαφέροντα κατ᾽ οὐδὲν τῆς εἰκόνος τῶν Ἡρακλειδῶν τῶν δεομένων τῶν ᾿Αϑηναίων βοηϑῆσαι αὐτοῖς ὑπ᾽

383. ἱκετηρία ἐστὶ κλάδος ἐλαίας

ἐρίῳ περιπεπλεγμένος᾽ οἱ γὰρ ixeτεύοντες αὐτὸν κατεῖχον τὸν κλάδον. 385.

Πάμφιλος

ζωγράφος

ἦν, ὃς

τοὺς ᾿Ηρακλείδας ἔγραψεν ἱκετεύοντας τὸν τῶν ᾿Αϑηναίων δῆμον. μετὰ γὰρ ϑάνατον Ἡρακλέος Εὐρυσϑεὺς διώχει

τοὺς

Ἡρακλείδας

διὰ

Εὐρυσϑέως

ὡς

ἔοικε, καὶ νεώτερός

ἐστιν ' Ápi-

στοφάνους. ἄλλως. οὗτος ὁ τραγῳδοποιὸς ἔγραψε τοὺς ᾿ἩΗρακλείδας ἱκετηρίαν ἔχοντας ὅταν Εὐρυσϑεὺς

εἰκόνα

ζωγράφος Πάμφιλος ἐζωγράφησεν᾽ 10

μύλος"

οὐκ,

ρούς, τοὺς

ὦ ἄϑλιε,

τοὺς πονης-

δὲ χρηστοὺς

ἀπαρτὶ

καὶ ἱκανῶς καὶ τελέως πλουτῆσαι

15

ἱκετεύοντες, Εὐρυσϑέα δεδιότες, ἥτις

Παμφίλου οὐκ ἔστιν, ὥς φασιν, ἀλλ᾽ ᾿Απολλοδώρου. ὁ δὲ Πάμφιλος,

ἣν

ὥστε καλέσωμεν κἀκεῖνον τῶν παρ᾽ ἡμῖν καλῶν μετασχεῖν᾽᾽. καὶ ὁ Χρε-

τὸ

πρὸς τὸν πατέρα ἐμφύλιον μῖσος. ταύτην τὴν ἱστορίαν ἀνέγραψε Πάμφιλος τραγικός — κατὰ δέ τινας ζωγράφος ἦν -- ὃς τὴν τῶν 'Ηραχκλειδῶν τύχην χαρακτηριστικῶς ὑφηγήσατο. Καλλίστρατος δὲ καὶ Εὐφρόνιος τραγῳδιῶν ποιητήν φασι χαὶ διδάξαι Ἡ ρρακλείδας. γραφὴ μέντοι ἐστὶν οἱ Ἡ) ρακλεῖδαι καὶ ᾿Αλχμήνη καὶ Ἡ ρακλέος ϑυγάτηρ ᾿Αϑηναίους

διωχομένοις"

20

ποιήσω. 383a. παιδίων: ἐπὶ τῶν τέκνων λέγομεν μόνων, ᾿᾿παίδων᾽᾽ δὲ ἐπ᾽ αὐτῶν τῶν παίδων ὁμοίως καὶ δούλων. 383b. ἱκετηρία" δέησις ἐν f, ὁ δεόμενος ἣ ϑαλὸν δένδρου 7| λαμπάδα ἡμμένην κατέχει 7) ἱερὸν εἰκόνισμα ἢ ἕτερόν τι τοιοῦτον ἢ χάρτην ἐγγεγραμμένην τὴν δέησιν ἔχοντα. ἱκετεία δὲ 7, ἐκ λόγου ψιλοῦ δέησις. 384. ἄντικρυς: φανερῶς. ""avrıxpo"

ἐξ ἐναντίας.

μετὰ ϑάνατον Ἡρακλέος τοὺς Ἡρακλείδας ἐδίωξε, καὶ οὗτοι μετὰ

τῆς

᾿Αλκμήνης

παρεκάλεσαν

383: U || 2) περιπεπλεγμένος: pot.), πεπλεγμένος sch. Db || 385: 7) hic et infra ubique ἡρακλέος U ©) || 10) scribendumne ἔγραψε

τοὺς U

(I. U || (cum (sch.

Db)? ἀνέγραψε fort. dittogr. || 25) ὅταν: Ucum8, Ald, óyápsch. Db (cf. Proleg.)]| 383: Db 346a Su. II 627, 12. 346a 22 sqq. || cf. Db 72a 3 || ἔγραψεν: Kt 46,

9 sq. || 1) κλάδος ἐλχίας: Harp. Phot. || 385: Db 18) Ἡρακλέος θυγάτηρ: 23—p. 101, 4) οὗτος... 385 ||

7) (σημείωσαι τὸν πάμφιλον ζωγράφον mrg. m? Amb) || 8) κἀκεῖνον: Amb, (ex κἀκείνων) Lut || 383a: Amb Lut || 16)

τῶν: Lut, om. Amb || 383b: c.pr.c. Amb Lut || 384: Amb Lut ||

383a. 383b.

14— 23) cf. Su. II 627.

5 sqq. An. Bekk. 267, 15. 190, 384: cf. supra, p. 40 d. 22 sq. ||

10 ||

IN

᾿Αϑηναίους βοηϑῆσαι αὐτοῖς. T, ὅτι τὰ συμβάντα αὐτοῖς ζωγράφος τις Πάμφιλος ἀϑηναῖος εἰς τὴν στοὰν τῶν ᾿Αϑηναίων ἔγραψεν. 388. ἀπαρτὶ: ἀπηρτισμένως. ἐπίρρημα δέ ἐστιν ὡς ᾿ἰἀμογητί᾽", παρὰ τὸ ἀπηρτισμένον καὶ πλῆρες. χέχρηται δὲ αὐτῷ καὶ Ἡρόδοτος λέγων. "and τούτου εἰσὶ στάδια xai Φερεἑβδομήκοντα ἀπαρτί χράτης᾽

101

PLUTUM

388.

5

ἀπαρτὶ:

πεπληρωμένως,

παντελῶς. ᾿ἀπάρτι᾽᾽ δὲ “νῦν, ὡς xai τὸ ᾿᾿ἀρτίως᾽᾽, ᾿᾿ὑγιῶς, κυρίως"

τὸ δὲ ἄρτι

"OV",

10

“'φρᾶσον μοι. ἀπαρτὶ δὴ, τοῦ προλαβεῖν᾽".

συνωνυμεῖ δὲ ἡ λέξις" ἔσϑ᾽ ὅτε καὶ χρονικὸν ἐπίρρημα δηλοῖ.

15

300. ἀπολεῖς:

20

391. ᾿᾿μόχϑηρος᾽᾽ ἐπὶ τοῦ σώματος,

τὸ

δὲ

᾿᾿'μοχϑηρός᾽᾽

ἐπὶ

τῆς

ψυχῆς.

25

νῦν ᾿ὀχλεῖς,

κω-

λύεις, συγχέεις ((xai)) ϑορυβεῖς᾽". 391a. ((οὐ δῆτ᾽ ἐπειδὴ: οὐ δῆτα, ὦ μόχϑηρε, συγχέω ἐμαυτόν ἃ δέ φημι, πάνυ ὀρθῶς φημι χαὶ καλῶς" ἔχω γὰρ τὸν Πλοῦτον αὐτόν. 391b. ((ὦ μόχϑηρε)) μόχϑηρε καὶ πόνηρε, πολυπονώτατε καὶ ταλαίπωρε’ πονηρὲ δὲ x«t \ μοχϑηρέ, πανοῦργε καὶ δόλιε. ᾿Αττικοὶ δὲ καὶ τὸν πανοῦργον μόχϑηρον καὶ πόνηpov λέγουσιν.

388: U || 13) 87, τοῦ: U (cum R; cf.

388: Amb

Lut || 5 sqq.) (σημείωσαι

Su.), δήπου sch. Db (cf. Proleg.) || 391:

ἀπαρτὶ xal ἀπάρτι, ὥσπερ ἄρτι xal ἀρτίως

int. U || 23) in textu μύχϑηρε U [|

mrg. m* Amb) || 390: Amb Lut || 17) xxi: Lut, om. Amb || 391a: Amb Lut || 18)

Im.:

Lut, om.

Amb

|| 391b:

Lut || 23) Im.: Lut, om. Amb textu μόχϑηρε Amb Lut) || 2) τὰ συμβάντα: cf. Su. II 120,

19 ||

388: Db 346b 7 sqq. Cf. Rt 46 sq., 388.

Su. I 264, 23 sqq. || 8 sq.) Hdt. 11 158 (cf. V 53). || 10) é£8ouzxovza: immo στάδιοι χίλιοι Hut. || 12) Pherecr. fr.

93 K (I p. 170), Edmonds I 240 ||

Amb

(et. in

388. 6) ἀπάρτι: cf. An. Bekk. 79, 30 |] 8) ἄρτι νῦν: cf.

22 sq. ||

Db

126b 19. Su.

1 368,

102

IN

PLUTUM

394. ((οὐκ)) ἐς κόρακας: εἰς ἀφανισμόν, εἰς χάος, εἰς ἐρημίας ὥσπερ οἱ κόρακες" ἣ εἰς φϑορὰν καὶ βρῶσιν κοράκων᾽ T; εἰς δυσεύρετόν τι, ὡς εἶπεν ἡ χρησμῳδία τοῖς Μεγαρεῦσι περὶ ἀποικίας μαντευομένοις ἐκεῖ κτίσαι, οὗ λευκοὺς ἴδωσι

10

395. Ἑστία ϑεὰ ϑυγάτηρ Κρόνου xai Ῥέας, ἥτις καὶ πρώτη τὴν οἰκίαν ἐφεῦρεν᾽ ἐπωνύμως δὲ ταύτῃ χαὶ ἡ οἰκία ἑστία ἐκλήϑη.

401. ἀντὶ τοῦ ᾿᾿αὐτόν᾽᾽ 7| ἀντὶ τοῦ "Bet ἡμᾶς ποιῆσαι αὐτὸν βλέψαι πάσῃ σπουδῇ ὥσπερ πρότερον ÉfAene."

κόρακας, obs μεϑυσϑέντων καὶ oxippw τοὺς ἱεροὺς ἀφεικότων.

395. πρὸς τῆς Ἑστίας: 1$

20

25

395: U Su., δι΄

| 401: mrg. U

U || 21) δεῖ: sch.

||

᾿Ἑστία

ϑεὰ Κρόνου καὶ ‘Plus ἀδελφῆς, f) λέγεται πρώτη καὶ ἑστίας ἤτοι οἰκίας κατασκευὴν εὑρηκέναι χαὶ ἑστίαν πυρός. 396. Ποσειδῶ τὸν ϑαλάσσιον λέγεις: χάρις τοῦτο τὸ σχῆμα. 401. βλέψαι ποιῆσαι νώ: δεῖ γὰρ πρῶτον νὼ καὶ ἡμᾶς ποιῆσαι βλέποντα τὸν Πλοῦτον. 402. ἑνί γέ τῳ τρόπῳ: ἀντὶ τοῦ "mavit" προϑυμία᾽". ^-

Db

καὶ εἶδον ἐν Θετταλίᾳ, τῶν παίδων τῶν ἱερέων ἤτοι γύψῳ χρισάντων κόρακας καὶ πέτεσϑαι

er

421

ἢἣ

᾿ὁμοϑύμῳ

μιᾷ

᾽ν»

394: Amb Lut || 1) (σημείωσαι τὸ ἐς κόρακας mrg. m? Amb) || o9x: Lut, om.

Amb || 395: Amb

Lut tr || 13) πρὸς:

Amb, πρὸ Lut (at πρὸς intextu) ; Im. om.

tr || 14) ἀδελφῆς: scripsi, ἀδελφὴ Amb Lut tr || ἣ om. tr|| 16) οἰκίας κατασκευὴν: Amb

Lut,

κατασκευὴν

οἰκίας tr

|| 396:

Amb Lut || 401: Amb Lut || 402: Amb Lut || 23 τῳ: scripsi, ro Amb, om. Lut (at τω in textu) || (de tr v. p. XCVIII) || 395. 13—14) cf. Db 346b 33 sq. || 401. 20—21) pr. ἀντὶ, βλέψαι: Db 3474 2 sq. Cf. Rt 47, 401. Su. III 483, 15 ||

394: cí. Db 87b 13sqq. 186b 34. Su. II 425, 9 sqq. 25. An. Bachm. I 210, 28. 237, 13. Zon. 878. Zenob. III 87. Phot. 19, 24. Eust. 894, 46. 1405, 35. 1747, 1. Rt sch. Pax v. 500. Paus. Att. p. 218 n. 5 (omnes

fontes de Boeotis,

Megarensibus mentionem

non de

faciunt) ||

IN

404. οὐκ ἐτὸς: ἤγουν οὐχ ἀλόγως ἢ ματαίως ἀλλὰ δικαίως" ἐπιρρηματικὸν γάρ ἐστιν ἀντὶ τοῦ ᾿᾿ἐτεῶς"", ἀπ᾽ αὐτοῦ συνῃρημένον.

PLUTUM

103

404. ((obx ἐτὸς ἄρ᾽ ὡς Eu’ NAYE:)) οὐκ ἐτὸς ἂρ καὶ μάmv. οὐκ ἐτὸς ἄρα ὡς ἐμέ, καὶ πρὸς

ἐμὲ

ἦλϑεν,

ἀττικῶς,

ὁ Πλοῦτος

οὐχ

ἐπεί, ὡς φής, τυφλός ἐστι

καὶ οὐ διαγινώσκει

τοὺς ἀγαϑούς᾽".

ἡ 'πρός᾽ πρόϑεσις ἐπὶ ἐμψύχων λέγεται, ἣ δὲ εἰς ἐπὶ ἀψύχων" καὶ ἣ Γραφὴ δὲ τούτῳ καλλίστως χρωμένη φησίν" ἦλθεν ὁ Θωμᾶς πρὸς τὸν Λουκᾶν᾽᾽ καὶ “εἰς τὴν πόλιν δραμοῦσα ἣ σώφρων ἔλεγεν᾽᾽. ᾿Αττιxol δὲ καὶ τὴν "sig καὶ ἐπὶ ἐμψύχων λαμβάνουσι, καὶ ἀντὶ "' εἰς ὡς αὐτὴν λέγουσιν" “ὡς

᾿Αγαμέμνονα

δῖον

ἄγον

χεχαρηότα

[νύῃ"", 404: U; mrg. U || 1) Im.: U, om. mrg. U || οὐκ ἀλόγως: U, sch. Db, οὐ καλῶς

404: Amb Lut || I sq.) Im.: Lut, om. Amb || 3) οὐκ ἑτὸς ἄρα: Amb, om. Lut ||

mrg. U ||

7) (σημείωσαι τὴν πρὸς καὶ τὴν εἰς mrg.

m? Amb) 404: cf. Db 347a 10 sqq. 250a 39 sq. Rt 47, 404. Su. III 585, 22 sq. ||

||

404. 2) μάτην: cf. Db 347a 12|] 7544.) Tz Exeg. 1l. p. 124. 4599.28 Χρύσην" 3| εἰς Χρύσαν τὴν πόλιν, ὡς xal ἡ πρόϑεσις δυλοῖ᾽ ἡ γὰρ "elg" ἐπὶ ἀψύχου λαμβάνεται, ἢ δὲ ᾿' πρός ἐπὶ ἐμφύχου, ὡς τὸ ἦλθεν 6 Θωμᾷς πρὸς τὸν Aouxxv" xal "elc τὴν πόλιν GpxuoSax": ἔγουν κατὰ τοῦτον τὸν λόγον ''tl; τὴν Χρύσαν᾽᾽ εἴἶπεν᾽ ἣ ἀττικῶς “εἰς τὸν Ἀρύσην" ἀντὶ τοῦ ᾿'πρὸς τὸν Χρύσην, ὡς ἔχει τὸ "el; ᾿Αγαμέμνονα δῖον &yov" xal ᾿Δριστοφάνης᾽ ᾿᾿᾿φχόμην οὖν

ὡς

τὸν

ϑεόν᾽᾽

ἀντὶ

τοῦ

*

᾿'πρὸς τὸν

9eóv". || 9 sqq.) neque Veteris neque Novi Testamenti est uterque locus hic allatus || 13 sqq.) cf. Procl. sch. Hes. Op. 84 (p. 83, 28) εἰς τοὺς ἀπρονοήτους ἀνθρώπους ἡ "els" ἀντὶ τοῦ ""npóq". ἔστι

δὲ τὸ σχῆμα ἀττικόν, ὅμοιον τῷ "elc ᾿Αγαμέμνονα δῖον ἄγον᾽᾽. Ap. S. 64, 24 "'eic" ἀντὶ

μὲν

τῆς

''npóg

mgo9éotog

“εἰς

᾿Αγαμέμνονα δῖον ἅγον᾽᾽. Cramer A.O.

179, 8 sqq. || 16) Hom. H 312 ||

I

104

IN

PLUTUM

καὶ νῦν ᾿᾿ὡς ἐμέ᾽ 7j "Eug" ἀττικῶς. καὶ γὰρ τὰ ὀξύτονα 7| βαρύνουσιν ἢ προπερισπῶσιν ἣ προπαροξύνουσι, τὸ 'copóg"

407. τίς δητ᾽ ἰατρός ἐστι: διασύρει τοὺς ἰατροὺς καὶ διαβάλλει ὡς

ἀμαϑεῖς

καὶ

τοὺς

διδόντας

10

ὡς

μικρολόγους. ἱστορία. ᾿᾿Ασκληπιὸς ᾿Απόλλωνος

υἱὸς καὶ Κορωνί-

15

[δος. πρὶν

καλούμενος,

᾿Ασκληπιὸς

[ἐκλήϑη ὡς Ασκλην ἰασάμενος τύραννον ᾿Επιδαύρου

20

κατέσχε

μέγιστος

ἔκπαλαι τὰς [[Αϑήνας,

ὡς περιτρέχειν πανταχοῦ τοὺς δραστηριω[τέρους καὶ ἅλια καὶ ἄλευρα ἁρπάζειν ἐκ τηρούντων" 407:

U

||

15

sq.)

Κορωνίδος:

Hist.,

χορωνί (x suprascr.) U || 20) ᾿Επιδαύρου: Hist., ἐπιδχύνου U ||

τὸ

ovx, οἱ τριάκοντα τριήρεων ἦσαν ναύαρχοι. Φαλάριδι δὲ τῷ τυράννῳ πόσον μισϑὸν εἴληφε Πολύκλειτος ὁ Μεσσήνιος; Ἡρόδοτος δὲ διδασχέτω

N ὡς μὴ σκέλλεσϑαι ἐῶν καὶ ϑνήσκειν τοὺς [ἀνθρώπους. λιμὸς

λέγοντες,

τοὺς ἰατροὺς Ποδαλείριον καὶ Μαχά-

ἰατρικὴν ἐκ Χείρωνος οὗτος ἐχδιδαγμένος, Ἤπιος

''Zógoc"

“'μωρός᾽ ᾿᾿'μῶρος᾽᾽, τὸ "ande “ἄληϑες᾽", καὶ προπαροξύτονα δὲ τὰ μακρὰν ἔχοντα τὴν παραλήγουσαν προπερισπῶσιν, ὥσπερ λέγουσι τὸ ""apónatov" ᾿'τροπαζον᾽". 407. τίς δῆτ᾽ ἰατρός: κωμῳδεῖ χαὶ τὴν ἰατρικὴν ὡς μηδὲν οὖσαν, καὶ τὸν μισϑὸν τὸν αὐτῇ λαμβανόμενον σμικρόν φησιν εἶναι καὶ εὐτελῆ᾽ οἶμαι δέ, διεχϑρεύσας τινὶ ἰατρῷ τοῦτό φησιν οὐδεὶς γὰρ τῶν ἐν λόγοις ἱΟμήρου ἀμύητος, ὃς ἀγνοεῖ

25

τοῖς ϑέλουσι Δημοκήδην τὸν ἐκ Κρότωνος ἰατρόν, οἵων καὶ ὅσων παρὰ Δαρείου τετύχηκε δωρεῶν ἰασάμενος ἀστραγαλισϑέντα τοῦτον χυνηγεσίῳ τὸν πόδα. ἐῶ μυρίους ἑτέρους ὁμοίως παρεισφορεῖν ἰα3)

προπερισπῶσιν:

Amb,

περισπῶσιν

Lut || 407: Amb Lut || 18) ot: Amb, ol Lut || tpınpewv: Amb, τριήρων Lut || 22) Δημοκύδην Amb Lut || 27) ὁμοίως: Amb, om. Lut ||

407.

10—13)

Db 347a

24 sq. Cf.

Kt

47, 408 || 15 sqq.) Tz Hist. VI 989 sqq. Ci. X

710 sqq.

Holwerda

M nem.

Sch.

Rs edd.

Koster-

1955, 200 || 17) cf. Ps.

Apollod. Bibl. TIL 10, 3, 7 sq. |l 23 sqq.) Tz Hist. IX 298 sq. 302 sq. Cf. XII 861

sqq. |

4) cf. Phil. Diff. 16, 27 sq. Σόφος, κύριον᾽ σοφὸς δὲ ἐπίϑετον || 5) μωρός: cf. supra,p. 36 d. 13 || 9) τρόπαιον: οἵ. infra, p. 113 s. 20 || 407. 17 sq.) cf. Hom. B 732 sq. i| 19 sq.) cf. Phalar. Epist. 70 (p. 427, 21 sqq. Hercher). Cf. et Epist. 1. 21. 71 (pp. 409. 413. 427 Hercher) || 21 sqq.) Hdt. III 129 sq. !| 22 sqq.) cf.

Tz Hist. 111 550 sqq. ||

IN

ἐκ

τούτων

ἀλιτήριος

καλεῖται

105

PLUTUM

tpoóg" αἰδεσϑῆναι τοῦτον ἐχρῆν αἰδεσϑῆναι τὴν σάλπιγγα τὴν χρυσὴν τῆς Καλλιόπης ((xai)) βοῶσαν διάTOpov*

πᾶς κα[xoöpyos.

**Unrpóc γὰρ ἀνὴρ πολλῶν ἀντάξιος EX ov"

10

15

410. μὰ Δί᾽ ἀλλ᾽ ὅπερ: οὐκ ἔστιν ἰατρός, οὐ μὰ τὸν Δία, ὡς εἰσαγαγεῖν τοῦτον ἡμᾶς εἰς ἰατρείαν τοῦ Πλούτου, ἀλλὰ κράτιστόν ἐστιν ὅπερ ἐσκόπουν πάλαι, καταχλινεῖν ἐς ᾿Ασκληπιοῦ τοῦτον. “'καταχλινεῖν᾽᾽ βράχυνε, τὸ ᾿ἱκατακλίνειν᾽ μηκύνων, xàv οὐκ ἀρέσχῃ βαρβάροις τοῖς ἐν λόγοις τοῖς θατερισταῖς μισοδιχρονωτάτοις.

412.

((πολὺ

μὲν

οὖν νὴ τοὺς

ϑεούς:)) πολὺ κράτιστόν ἐστι, νὴ τοὺς ϑεούς, τὸ εἰς ᾿Ασκληπιοῦ 20

4158. παράδοξον, εὐχίνητον. Πενία γὰρ παραβάλλουσα μάχεται πρὸς αὐτούς.

25

καταχλῖναι: μὴ διάτριβε δὲ καὶ βράδυνε, ἀλλ᾽ ἄνυε καὶ σπεῦδε καὶ τελείου πράττων ἕν γέ τι ἤτοι πᾶν ὃ τῶν συμφόρων. 415. ϑερμὸν ἔργον: τολμηρόν, παράβολον, ῥιψοχίνδυνον, νεωτεριστικόν, ἐπίβουλον.

415b. ἱστέον ὅτι πολλή ἐστι διαφορὰ τοῦ διαλελυμένου καὶ τοῦ 415a: mrg. U || 23) εὐκίνητον: sch. Db

(cf. et. Db 563b), ἀκίνητον U | 415b:

3) καὶ: Lut, om. Amb rectius || 410: Amb Lut || 10 sq.) κατακλινεῖν: signum

ul

mensurae brevis

supra ı Lut;

κατακλι-

νεῖν et. in textu Amb Lut || 11) εἰς in textu Amb Lut ||12) κατακλινεῖν: signum mensurae brevis supra ı Amb || κατακλίνειν: signum mensurae longae supra

v Amb || 14 sq.) trimetros distinxit Holwerda || 412: Amb Lut || 16) Im.: Lut, om. Amb|| 415: Amb (cf. gl. Lut) || 415a:

cf. Db

347a

52

sq.

Ht

48,

415 || 23) παράδοξον: Su. II 707, 31 ||

5) Hom.

A 514 || 412.

17) κράτιστόν

ἐστε: cf. Db 347a 36 | 20) βράδυνε: cf. Db 347a 37 | σπεῦδε: cf. Db 347a 38 | 415. 23) τολμηρόν: cf. Db 347a 52. b 2 sq. |}

106

IN

PLUTUM

συνϑέτου᾽ "u£yac" μὲν ᾿᾿ϑυμός᾽ τὸ πολὺ τοῦ χόλου, "ueyx9uuoc" δὲ ὁ μεγαλόφρων καὶ μεγαλόψυχος. καὶ “'χειροδίκης᾽᾽ μὲν συνϑέτως ὁ βίαιος καὶ

οὐκ

ἐν

τοῖς

νόμοις

ἀλλὰ

ταῖς

χερσὶν αὑτοῦ κείμενον ἔχων τὸ δίκαιον" δίκην δὲ “ἔχων ἐν χερciv" ὁ δίκαιος καὶ ἀεὶ πρὸ χειρῶν καὶ οἷον φέρων τὸ δίκαιον. οὕτω καὶ ""9epuóv ἔργον᾽᾽ διαλελυμένως μὲν τὸ ἀναιδὲς καὶ ϑρασύ᾽ ᾿᾿ϑερμουργὸς᾽᾽ δὲ “᾿ἀνήρ᾽᾿ ἐν συνθέσει κατὰ λόγον ἐπαινετὸν ὁ ϑαρραλέος καὶ μὴ ψυχρὸς εἰς ἔργον.

10

15

417. Ἡράκλεις: φεῦ. ἢ ὦ Ἥρακλες᾽᾽" πάλιν ((δὲ}) ταὐτό ἐστι" βοηϑὸς ἡμῖν γενοῦ ἢ τὴν πιαρὰν ταύτην σύντριψον. 422. ὠχρὰ μὲν: ὠχροὶ ὡς ἐπὶ τὸ

20

πλεῖστον οἱ ἐνδεεῖς εἰσι xal οἱ πένητες διὰ πολλὰς τὰς αἰτίας" ὃ

κεν

χρῶμα πενήτων νῦν τῇ Πενίᾳ προσἅπτει ὁ κωμικός. 423.ἴσως

Ἔ ριννύς: ἐπισκώπτει

τὴν διὰ τῶν ᾿Εριννύων Αἰσχύλου ὑπόϑεσιν' παρεισάγονται γὰρ δεινο-

423.

ἴσως

᾿Ἐριννύς

ἐστιν:

οἱ

εἰώϑασιν οἱ τραγῳδοὶ

τραγῳδοὶ τῇ σκηνῇ τὰ ἑαυτῶν διδασκοντες δράματα μετὰ δάδων εἰσῆγον πυρφορούσας τὰς ᾿Ερινῦς πρὸς κατάπληξιν. ἐπεὶ δὲ καὶ οὗτοι ὅ τε Χρεμύλος καὶ ὁ Βλεψίδημος παίζον-

6) αὐτοῦ: scripsi, αὐτοῦ U || ἔχων: scripsi, ἔχω U || 423: U, m* Barb || 24) Im.: U, om. Barb || et. in textu

Amb, ὦ ἡράκλεις Lut [ὦ om. in textu) || 16) δὲ: Lut, om. Amb || 422: Amb Lut ||

παϑοῦσαι,

ὡς καὶ [ὐριπίδης"

“᾿γοργῶπες νερτέρων ἱέρειαι, δειναὶ dei.’

ἢ ἄλλως.

ἐριννύς U || ἐπισκώπτει:

Barb, ἐπισκόπει

25

417: Amb

Lut || 15) Im. Ἡράκλεις:

19) (σημείωσαι περὶ τῆς ὠχρότητος mrg.

|| 28)

m? Amb) || 423: Amb Lut || 24) Ἔριν-

νερτέρων: U Barb (cum ©), ἐνέρων Eur. (cf. Proleg.) || ἱέρειαι: U Barb sch. Db, ἱερίαι Eur. || 29) ἢ: U, ἢ xai Barb cum

νύς: Lut, ἐριννῦς Amb || 27) ᾿Ερινῦς: Amb, ἐρινὺς Lut j| 29—p. 107. 4) καὶ...

U

|| 25)

O, om.

ἐριννύων

sch. Db

(ex ἐρινύων)

U

423: cf. Db 347b 19 sqq. || 28) Eur. Or. 261

||

Χρεμύλος: Amb, om. Lut (homoeot.) ||

||

422. 19) ὠχροὶ: cf. Db 347b 16. Rt 48, 422 ||

IN

107

PLUTUM

᾿Ἐριννύας εἰσφέρειν μετὰ λαμπάδων" καὶ γὰρ τὰ ἀποτρόπαια τῶν φασμάτῶν τραγῳδοῖς μᾶλλον ἁρμόττει.

τες τὴν Πενίαν δοκοῦσι μίαν τῶν Ἐρινύων, τοῦ Βλεψιδήμου εἰπόντος “ἀλλὰ γὰρ δᾷδας οὐκ Eye, φησὶν ὁ Χρεμύλος ᾿᾿οὐκοῦν καὶ λοιπὸνχλαύσεται᾽᾽, τουτέστιν "nel

425. χλαύσεται: οἰμώξεται ὡς μὴ οὖσα κατὰ φύσιν φοβερά, ἀλλὰ μάτην ἀπατῶσα ἡμᾶς. 10

426. πανδοκεύτριαν: ἀντὶ τοῦ “χάπηλιν᾽᾿. ἢ διὰ τὸ πάντας δέχεσϑαι. εἴρηται δὲ κάπηλις ἀπὸ τοῦ χκακύνειν τὸν πηλὸν ἤτοι τὸν οἶνον, ὅϑεν καὶ ἄμπελος.

16

20

427. λεκιϑόπωλιν: ἀπὸ τοῦ χρυσίζοντος wod, ᾧόπωλιν. λέκιϑος

2

sq.

φασμάτων:

U,

φαντασμάτων

Barb sch. Db Su. || 425: U || 426: U || 12) πανδοκεύτριαν: text. U, πανδοκεύτρία sch. U |, 427: U ||

1—3) μετὰ... ἁρμόττει: cf. Su. IV 582, 10 sq. Rt 48, 423. 425 || 425: Db

347b 40 sq. Rt 48, 425 | 426: cf. Db 347b 42sqq. Su. IV 19, 20sqq. | 12—14)

ἀντὶ... δέχεσθαι: Rt 48, 426 || 15) cf. Vind ἀπὸ τοῦ καχύνειν ἤτοι ὑβρίζειν τὸν πηλὸν ἤτοι τὸν οἶνον || 155q.)cf. Su. III 28,

13 sq. || 427: Db 347b 48 sqq. ||

25

οὐ παντελής, ἀτελὴς δ᾽ ἐστὶν ᾿Ερινὺς ἄδας τε xal ἀπύρφορος, ταύτην οὐ πτοηϑήσομαι οὐδὲ δειματώσει με, ἀλλὰ τοὐναντίον καὶ κλαύσεται, ἐμοῦ αὐτῇ ἐπεμβαίνοντος καὶ ταῖς πληγαῖς δηλονότι συγκόπτοντος᾽᾽. 426. πανδοκεύτριαν: ᾿Ιώνων μὲν καὶ Αἰολέων ἐστὶ τὸ τὰ δασέα ψιλῶς ἐκφωνεῖν, ᾿Αττικοὶ δὲ Tobvavτίον ποιοῦσι᾽ τὰ ψιλὰ γὰρ δασέως ἐκφέρουσιν. ἀλλ᾽ ὅμως καὶ οὗτοι πανδοκέα διὰ ψιλοῦ ἐκφωνοῦσι τοῦ x, οὐ((χὶ)) διὰ δασέος τοῦ y" πανδοκέα γὰρ καὶ πανδοκεύτριαν λέγουσι. πανδοχεύτρια δὲ παραχρηστικῶς μὲν λέγεται καὶ ἡ κάπηλις" νῦν δὲ τὴν ἐν τῇ συνηϑεία καλουμένην Eevoδόχον φησίν. 427. λεκιϑόπωλιν: τὸ τοῦ ᾧοῦ χρυσίζον κυρίως λέκιϑος λέγεται. νῦν

6) "Ερινύς: Lut, ἐρινῦς Amb || 7) ἄδας: Lut, ἄδαδος Amb || 426: Amb Lut |! 12) πανδοκεύτριαν: Lut, πανδοκεύτρια Amb || 17) διὰ ψιλοῦ ἐκφωνοῦσι: Lut, ἐκφωνοῦσι διὰ ψιλοῦ Amb || 18) οὐ: Amb, οὐχὶ Lut || 427: Amb, int. Lut ||

427.

24) τὸ τοῦ ᾧοῦ

14,7. 5 ||

χρυσίζον: Geop.

108

IN

PLUTUM

δὲ κυρίως τὸ ξανϑὸν τοῦ φοῦ διὰ τὸ τῷ λέπει τοῦ ᾧοῦ χκεύϑεσθϑαι. ἔστι δὲ εἶδος ὀσπρίου, ὃ καλεῖται πίσος διὰ τὸ ἐοικέναι τὴν χροιὰν λεκίϑῳ 00. ἀπὸ μέρους οὖν τὴν ὀσπριόπωλιν δηλοῖ. ,

-

3

T

A

,

,

10

15

4314. βάραϑρον: χάσμα φρεατῶδες καὶ σκοτεινὸν ἐν τῇ ᾿Αττικῇ, ἐν ᾧ τοὺς καχούργους ἔβαλλον. ἐν δὲ τῷ χάσματι τούτῳ ὑπῆρχον ὀγκῖνοι, ol μὲν ἄνω, οἱ δὲ κάτω. ἐνταῦϑα τὸν Φρύγα τὸν τῆς Μητρὸς ἐνέβαλον ὡς μεμηνότα. ἐπειδὴ προέλεγεν ὅτι ἔρχεται ἣ Μήτηρ εἰς τὴν ἐπιζήτησιν τῆς Κόρης. ἡ δὲ ϑεὸς ὀργισϑεῖσα Xxapníav ἔπεμψε τῇ χώρα᾽ καὶ γνόντες τὴν αἰτίαν «διὰ» τοῦ χρησμοῦ, τὸ μὲν χάσμα κατέχω43la:

U

|| 18)

ἔβαλλον:

(ex ἔβαλον)

U | 20) äyivor: U, ὀγκίνοι sch. Db,

ὄγκινοι Rt Su. || 25) dxapriav: sch. Db Su., ἀκάρπω U || 26) διὰ: e sch. Db recepi ||

20

25

δὲ λεκιϑόπωλιν τὴν κατερεικτά φησιν ftot ἀληλεσμένα πιπράσκουσαν ὄὅσπρια. λεκίϑῳ γὰρ coU ὅμοιον καὶ τὸ χρῶμα τῶν ἀληλεσμένων χυάμων. λεκιϑόπωλις οὖν νῦν ἡ ὀσπριοπρᾶτις. εἰ δ᾽ ἣν ληκυϑόπωλις, ἐδήλου ἂν τὴν πιπράσκουσαν ἐλαιοδόχα ἀγγείδια. 428. ἐνέκραγες ((ἡ μῖν)): ἡμῖν ἐνεβόησας. σημειωτέον δ᾽ ἐντεῦϑε καὶ ἐξ ἑτέρων δὲ βίβλων μυρίων ὡς τὸ xpauyaleıy ἢ μακρηγορεῖν ἄκαιρα χαπήλων καὶ ἀγοραίων ἀνδρῶν, μᾶλλον δὲ καπηλίδων ἐστίν" ἀρχικῶν δὲ καὶ κοσμίων ἀνθρώπων βραχυλόγημα καὶ ἤρεμαία φωνή. 431. ((τὸ}} βάραϑρόν ((σοι: τὸ βάραϑρον)) ἐν ταῖς ᾿Αϑήναις ὑπῆρχεν ὄρυγμά τι βαϑύτατον, φρέατος δίκην, ξιφῶν εἴδη παντοῖα φέρον ἐμπεπηγμένα τοῖς τοΐχοις αὐτοῦ. ἐκεῖσε δὲ οἱ κακοῦργοι ῥιπτούμενοι τοῖς ξίφεσι κατετέμνοντο᾽ ὃ φρέαρ ὑστέpoc ἔχωσαν ᾿Αϑηναῖοι. πρόσπολον γάρ τινα Φρύγα τῆς Ρέας ἐκεῖσε βαλόντες ἀνεῖλον ὥσπερ μαινόμενον" &v9' ὧν αὐτοῖς προφοιβάζων, ἔλεγεν ὡς ἔρχεται Δημήτηρ εἰς τὰς ᾿Αϑήνας 7) Amb mrg. Amb

ἀγγείδια: Lut, ἀγγεῖα Amb || 428: Lut || 8) (σημείωσαι τὸ ἐνέκραγες m? Amb) || pr. ἡμῖν: Lut, om. || 9) ἐνεβόησας: Amb, ἀνεβόησας

Lut

|| ἐντεῦϑε:

scripsi,

ἐντεῦϑεν

Amb

Lut || 10) βίβλων: Amb, βιβλίων Lut || 431: Amb Lut || 16) Im. τὸ; Lut, om. Amb || 16 sq.) aov τὸ βάραϑρον: Lut, om. Amb

|| 21) ῥιπτούμενοι:

Amb,

ῥι-

πτόμενοι Lut || 27) eis: Amb, ἐς Lut || 3 sqq.) cf. Su. 111 243, 22 sqq. Ct. Rt

48 sq., 427 || 431a: Db 348a 18 sqq. Su. I 453, 9 sqq. — Kern, Orph. fragm. p.

116. Cf. Su. III 391, Rt 49, 431

||

1 sqq. ]| 16—20)

IN

109

PLUTUM

σαν, τὴν δὲ ϑεὸν ὕλεον ταῖς ϑυσίαις

ζητοῦσα

ἐποίησαν. 4310. βάραϑρον: ὄρυγμα εἰσάγονται οἱ κατάδικοι.

ἀκαρπίας

ἔνϑα

τὴν

Κόρην.

αὐτοῖς

λιμοῦ

δ᾽

ἐξ

κατασκήψαντος,

ϑυσίαις μὲν ἱλεοῦνται τὴν Δήμητραν χρησμοῖς τὸ πᾶν ἐγνωκότες, ἀνέχωσαν δὲ κἀκεῖνο τὸ βάραϑρον. 435. κάπηλις: ἣ κακύνουσα τὸν πηλὸν ἤτοι τὸν οἶνον, ὡς καὶ ἄμπελος 7; ἔμπηλος οὖσα καὶ Évotvoc. 10

ὅτι δὲ ὁ οἶνος χάλις τε καὶ ἕρπις λέγεται καὶ πηλός, ᾿Ἱἱππώναξ μέν

grat: “ὀλίγα φρονοῦσιν ol χάλιν πεπωχότες᾽᾽,

καὶ ἀλλαχοῦ" *'6xou τὸν ἕρπιν ὁ σκότος καπηλεύει᾽". 15

Τρυφιόδωρος γράφει" “γαῖαν

δ᾽

ἐν

τῇ

χατεκνίσσωσαν

᾿Αλώσει

χυτὴν

εὐώδει

RS”. "xam 431b: in calce U ||

δὲ προπαροξυτόνως

νῦν

2) κατασκήψαντος: Lut, ἐπισκήψαντος (suprascr. κατα) Amb || 435: Amb Lut; Ps

(in

extremo

mrg.

charta

abscissa

nonnullae cuiusque lineae litterae perie-

runt)[,6) x&rqAicet.intextuAmbLut||9) ἔρπις: (suprascr. ») Amb, (ex ἕρπης) Lut,

ἕρστις Ps || 10) μέν: Amb, om. Lut Ps || 12) φρονέουσιν (hipponacteam formam)

rest. Schneidewin || 14) ἔρπιν: (suprascr. Ὁ) Amb Lut, ἔρστιν Ps || 17) xarexvioσωσαν: Amb Lut Ps perperam, ävexvio-

σωσε Tryph., καταχνισσῶσαν Tz Hist. || 19) προπαροξυτόνως νῦν: προπαροξυτόνως Lut ||

Amb

Ps, νῦν

435. 6—8) 4... Zvowos: cf. Db 348a 34 sqq. Rt 49, 435. Su. III 15, 15. 28, 13 sq. Vind ὡς καὶ ἄμπελος ἡ ἄμπηλος

(sic) οὖσα || 9 sqq.) Tz sch. Hes. Op. 336 (p. 185, 5 sqq.). Sch. Lyc. 579. 1165 (p. 199, 18 sqq. 338, 28 sqq.) || 12 et 14)

Hippon. fr. 66et IV 18 (= fr. 47) Diehl|| 15—18)

cf. Tz Hist, VI

864 sq. || 17)

Tryph. 349 || 19 sqq.) cf. Db 348a 33 sq. 36 sq. 381b 20 sq. ||

110

IN

436. 7, ταῖς κοτύλαις: ἀντὶ τοῦ

“Ἱπαρακλέπτουσά με ταῖς κοτύλαις ἢ ᾿'μικροπρεποῦσά με βλάπτει. οἷον ταῖς μεταφοραῖς τῶν μέτρων ἀπατοῦσά us", ὡς τοῦ Βλεψιδήμου πεποιηκότος καὶ δεδωκότος ἀργύριον. κοτύλη δέ ἐστιν εἶδος μέτρου, Ó λέγομεν ἡμεῖς ἡμίξεστον.

436: U

|| 8) ἀπατοῦσα: U (v. Anim.

Cr.), ἀπατῶσα sch. Db || 9) πεποιηκότος: U

cum

O

V,

πεπωκότος

sch.

Db

(cf.

Proleg.) || 11) ἡμεῖς: (ex ὑμεῖς) U ||

PLUTUM

γράψον" "xanmile” γὰρ ὀξυτόνως N μικρὰ τῆς καπήλιδος παῖς, xal ὑποκοριστικῶς δέ, εἰ γράφεις ἁπλῶς. 436. κοτύλαις: ἡ κυτύλη πλεῖστα 5 σημαίνει" τὸ κοίλως συσφίγξαι τὴν χεῖρα, τὸ κοῖλον ὀστέον τοῦ ἰσχίου, εἶδος ποτηρίου, νῦν δὲ οὐ κυρίως ἀλλὰ παραχρηστικῶς τὰ παρ᾽ ἰδιὦταις καλούμενα μίνας τε καὶ μικράς, 10 ὥσπερ παραχρηστικῶς καὶ πᾶν ἀγγεῖον χεραμεοῦν κεράμιον λέγεται, xai μυρία δὲ ἕτερα, ὥσπερ νῦν καὶ ἡ κοτύλη, περὶ ὧν φησιν ἣ ((vüv)) τοῦ Τζέτζου γραφὴ καὶ ἐξήγησις" οὐκ 15 εἰσὶ ταῦτα κυρίως λεγόμενα, παραχρηστικῶς δέ, N τε κοτύλη καὶ τὸ τρυβλίον καὶ κεράμιον καὶ οὖρνα καὶ ((ἔτερα μυρία)) περὲ ὧν ἡ βασιλὶς Κλεοπάτρα διδάσκει, ᾿Αφρικανός τε 20 καὶ Διοσκουρίδης ὁ ᾿Αναζαρβεὺς καὶ μυρίοι δὲ σὺν αὐτοῖς ἄλλοι. {({πολλὰ δὲ xai περὶ τούτων καὶ περὶ τῶν λοιπῶν ἐξηγήσει γράφειν ἠδυνάμην, 1)

γράψον:

Lut,

γραπτέον Amb,

γρά-

φεται Ps || γὰρ: Amb, δὲ Lut, *Ps || 2) 3: Amb Lut, om. Ps || xarnaıdog: Amb, καπηλίδος

Lut

Ps || 3) γράφεις:

Amb,

γράφοις Lut, **Ps || 436: Lut; 1. 4—21 tantum Amb || 4) (σημείωσαι πόσα σημαίvet κοτύλη mrg. m* Amb) || 13) vov: Lut, om. Amb |[15) ταῦτα κυρίως: Lut, xuplas

ταῦτα Amb || 18) ἕτερα μυρία: Lut, om. Amb || 20) ᾿Αναζαρβεὺς: corr. Herw., ναζαρβεὺς Amb Lut || 21) ἄλλοι: om. Lut, des. Amb || 436: cf. Db 348a 40 sqq. 365a 36 sq. 44 sq. || 10) εἶδος μέτρου: cf. Su. III

65, 29 || 11) ἡμίξεστων: cf. Su. III 165,

27 |

436. 4 sqq.) cf. Tz

Hist.

X111

306

sqq. || 5) cf. Db 348a 50 || 6) cf. Db 348a 52. Su. III 165, 28 sq. || 18 sqq.) cf. Thes. v. κοτύλνη et τρύβλιον. Berthelot- Ruelle, Coll. d. anc. Alchim.Gr. 37.

4. 75, 19. Introd. p. 132 ||

IN

111

PLUTUM

ἀλλὰ τὴν σελίδα ταύτην τοῦ χάρτου τερματωϑεῖσαν ὁρῶ, καὶ Óxvnpüc δὲ ὑμῖν γράφω καὶ τὰ βραχέα ταυτί" τὰ πολλὰ γὰρ ἐκεῖνα βαστάζειν οὐ δύνασϑε, ὅτι μοῦ φησιν ἡ Γραφή᾽ “ἱμεμισήκατε καὶ ἐμὲ καὶ τὸν πατέρα

pov"). 438. ἄναξ. ἰδίως τὸν ᾿Απόλλωνα

ἢ ὡς ἀλεξίκακον καὶ χρησμοὺς παρέχοντα πρὸς ἀποτροπὴν τῶν δεινῶν, ἢ ὡς πατρῷον ϑεόν. 443. ἐξωλέστερον: ἀπολέσϑαι ὀφεῖλον ἣ ἐξολοθρευτικώτερον 7) ἐξολέσαι δυνάμενον.

10

15

20

443. ζῷον ἐξωλέστερον: yeλοίως ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν ᾿᾿πρᾶγμα ἀπόλλειν δυνάμενον ἢ ἄξιον ἀπολέσϑαι᾽". 445a. καὶ μὴν λέγω: οὐδὲν ἐνθαδὶ γλαφυρὸν οὐδὲ περινενοημένον οὐδ᾽ ὑπομύχιον καὶ ἐμβάϑιον, ἐπιπόλαιον δὲ τὸ πᾶν καὶ ἀνεπηλύ(«otov καὶ σαφὲς καὶ οὐ δεῖται τοῦ ἐπεξηγησομένου

καὶ

ἀναπτύξοντος.

((καὶ δέον ἦν στέργειν ἡμᾶς τὸν οὕτως ἀρίστως γράφοντα νόμον᾽ τὸν δ᾽ ἀγενὴ χρὴ σιγᾶν ὅπου χρὴ καὶ 25

λέγειν ἵν᾽ ἀσφαλές,

καὶ

“λώσσης

Tot ϑησαυρὸς

φειδωλῆς,

πλείστη

ἐν ἀνθρώποισιν

[ἄριστος δὲ χάρις κατὰ μέτρον

[ἰούσης᾽᾽, 30

438: U || B) τὸν ᾿Απόλλωνα: sc. λέγει || 443:

U

|| 14) ἐξολέσαι:

sch.

Db,

ἐξολέ-

καὶ γλῶσσα δὲ στάϑμην ἔχοι. ἐπεὶ δέ σοί τε βουλητὸν καὶ τὰ ca? πάνυ 443: Amb xal...

|| 445a: Lut;

ἀναπτύξοντος

1. 16—21 Amb

||

18) ἐμβάϑιον: Amb, ἐν βάϑιον Lut || 20) alt. καὶ: Amb, om. Lut || 21) &va-

e8a« U ||

πτύξοντος: des. Amb

438: Db 348b 3 sqq. Rt 49, 438 | 443: Db 348b

tantum

19 sq. Cf. Su. IH 320, 11 ||

13) ἐξολοθρευτικώτερον: Rt 50, 443 ||

||

4 sq.) cf. Ev. Joann. 16, 12]|| 6) Ev. Joann. 15, 24 || 445a. 24 sq.) cf. Eur. fr. 413 ΝΞ || 26—29) Hes. Op. 719 sq. || 30) γλῶσσα

videtur ||

... ἔχοι: versus

pars esse

112

IN

PLUTUM

καὶ ὑπτιάζοντα γράφειν ἡμᾶς, καὶ al ὧασι δὲ τῆς παρούσης σελίδος εἴτ᾽ οὖν εἰπεῖν ἄντυγές τε καὶ περιφέρειαι x£val πάντῃ παρεαϑῆναι καὶ ἄγραφοι κινδυνεύουσαι γράφειν οὐ μεῖον σοῦ συνωθοῦσιν, εἰ καί τινα καὶ περὶ τούτων φϑεγξαίμεϑα ὅσα εἰς ἐξάρχειαν ἱκανὰ τῆς τοῦ χάρτου ἀναπληρώσεως, καὶ δὴ ἐμοὶ μὲν λεχτέον, 10

15

20

447a. ἔρημος κυρίως ἣ μονωἹθεῖσα τῶν ἐνοικούντων γῆ, παρὰ τὸ ἔραν μόνην εἶναι. 447b. φεύγω φεύξω κοινῶς, φευξῶ δωρικόν, φευξοῦμαι δὲ ἀττικόν.

4474: U || 23) εἶναι: U, ἔχειν sch. Db,

Rt et cett. fontes || 447b: in fast. U ||

ἀκροατέον

δὲ σοί.})

445b. καὶ μὴν λέγω, πολὺ δεινότατον ἔργον καὶ δυσχέρειαν ἐργασόμεϑα πάντων τῶν ἔργων καὶ δυσχερῶν, εἰ τὸν Πλοῦτον ἔρημον καὶ μεμονωμένον ἀπολιπόν(447) τες ποι φευξούμεϑα καὶ οὐ διαπολεμήσομεν ὑπὲρ αὐτοῦ, τηνδὶ δεδιότες τουτέστι τὴν Πενίαν. 445c. παρὰ πολὺ: ἢ "xag" νῦν ἀττικῶς παρέλκει καὶ περιττεύει. 447. ((ἰἔρημον ἀπολιπόντες:)) ἔρημος λέγεται ἔρα καὶ γῆ μεμονω-

μένη μὴ ζῷα μὴ δένδρα μηδ᾽ ἄλλο 25

μηδὲν χρήσιμον ἔχουσα. καὶ ἄνϑρωπὸς δὲ ἣ ἕτερον ζῷον ἐν ἔρα καί τινι γῇ διάγον μεμονωμένον, ἔρημον λέγεται. 440. ((ποίοισιν ὅπλοις:)) ποίοισιν ὅπλοις, φησὶν 6 Βλεψίδημος, 8) ἱκανὰ: (ex corr.?) Lut || 445b: Lut || 17) τηνδὶ: Lut, τὴν δὶ Amb || Amb Lut || 447: Amb; int. Lut Im.: Lut, om. Amb || 26) διάγον:

Amb 445c: || 21) Amb,

διάγων corr, Amb, Lut |! μεμονωμένον: Amb Lut, μεμωνομένος corr. Amb!| 449: Amb Lut !| 28) 1m.: Lut, om. Amb|| 28 —29) ποίοισιν. .. Βλεφίδημος: Amb,

φησὶν ὁ ypewirns ποίοισιν ὅπλοις Lut || 447a: Su.

Db

11 407,

348b

31 sq.

16 H 447b.

ἀττικόν: cf. Herdn.,

12 sqq. (Choerob.)

Rt 50, 447.

Cf.

24 sq.) geozo

. ..

Gr. Gr. IIl 2, 812,

|!

IN

113

PLUTUM

N δυνάμει ϑαρροῦντες διαπολεμής σομεν πρὸς τὴν Mevlav; ποῖον γὰρ (451) ὅπλον 9% ποίαν ἀσπίδα οὐχ ἐνέχυρον

τίϑησιν;

ὡς τῆς πενίας

ἀναγκαζούσης ἐνίοτε καὶ τὰ σωτήρια ὅπλα τιϑέναι ἐνέχυρα, ποτὲ δὲ καὶ πιπράσχειν. 45la. οὐκ ἐνέχυρον: δῆλον ἐκ τούτου ὡς οὐ μόνον ἐνέχυρα ἀλλὰ καὶ ἐνέχυρον. φαίνεται δὲ καὶ ἀπηγορευμένον εἶναι μὴ μεϑεῖναι τὰ ὅπλα ἐνέχυρα. λέγει οὖν "abcr, τῇ ἑχυτῆς βίᾳ ἀναγχάζει καὶ τοὺς νόμους παραβαίνειν τοὺς ϑεσπίσαντας ὅπλα ἐνέχυρα μὴ τιϑέναι᾽". 451b. ἐνέχυρον ἀπὸ τοῦ “᾿ἐχυρόν᾽", τὸ στερεόν.

453. οἱ παλαιοὶ ᾿Αττικοὶ περισπῶσιν, οἱ δὲ νεώτεροι προπαροξύνουσιν.

10

451. φαίνεται ἀπηγορευμένον εἶναι τὸ ϑεῖναι τὰ ὅπλα ἐνέχυρα. λέγει οὖν ὅτι αὔτη τῇ ἑαυτῆς βίᾳ ἀναγκάζει καὶ τοὺς νόμους παραβαίνειν τοὺς ϑεσπίσαντας ὅπλα ἐνέχυρα μὴ ϑεῖναι.

15

20

25

432. ((94ppsv μόνος γὰρ οὖT0G:)) ᾿᾿ϑάρρει, φησὶν ὁ Χρεμύλος, ὁ ϑεὸς γὰρ μόνος, ἤγουν ὁ Πλοῦτος, τροπαῖον, ἦτοι τρόπαιον ἀττικῶς, στήσει κατ᾽ αὐτῆς. πρὸς ταῦτα ((d8)) ἢ Πενία" ᾿Ὑρύζειν δὲ καὶ μικρόν τι τολμᾶτε φϑέγγεσϑαι, ὦ καϑάρματα, ἑαλωκότες En’ αὐτῇ τῇ opi, τῇ κλοπῇ. νῦν δὲ αἰτία" “ἐργαζόμενοι δεῖν α᾽". 454a. γρύζειν δὲ τὸ βραχύ τι 7)

451a: U || 451b: in fast. U || 453: int. U, m* Barb || 20 sq.) περισπῶσιν: U

18) Im.: Lut, om. Amb || 21 sq.) ἀττικῶς:

Barb cum cett. codd. perperam, excepto R qui προπερισπῶσιν recte exh. (cf.

26)

Proleg.) || 21 sq.) προπαροξύνουσιν: Barb, παροξύνουσιν U ||

454a: Amb Lut || 28) (σημείωσαι τὸ γρύCew mrg. m? Amb) || τὸ: suprascr. Amb ||

451a: Db 348b 50 sqq. Cf. Su. IL 281, 15 sqq. || 453: hoc scholium ad vocem τρόπαῖϊον (sic, duobus accentibus muni-

452. 25—26) éaXox6tec . . . κλοπῇ: οἱ. Su. 11 334, 8sq. An. Bachm. I 226, 28. Et. M. 354, 23. Db 349a 32 sq. Sch.

tam, in textu U) spectat || 20—22) Db

Plat. Leg. 942a. Hesch. ||

349a

6 sq.

Rt

16 sq. Ct. Db Thesm. 697 ||

50,

268b

453.

Su.

IV

54 sq. Sch.

Koster c.s,, Aristophanem, 1.

16

596,

Rt

451: in calce Amb || 452: Amb Lut || Amb, om. Lut || 23) δὲ: Lut, om. Amb || φωρᾷ:

scripsi,

φώρα

Amb

Lut

||

114

IN

PLUTUM

10

φλύαρον φϑέγγεσϑαι, ἀπὸ τοῦ γρυλλισμοῦ δὲ εἴρηται καὶ τῆς τῶν χοίρων φωνῆς. 454b. οἱ φαρμακοὶ δὲ καὶ πρὸς ϑεραπείαν ϑυόμενοι πόλεων ἐκαλοῦνTo χκαϑάρματα. οὕτω δὲ ἡ τοιαύτη ϑυσία ἐγίνετο" ἐνσκηψάσης τινὶ πόλει δεινῆς συμφορᾶς, κρατήσαντες 7j τὸν δυσειδέστατον πάντων 7) ᾧ μηδεὶς συγγενής, τῇ χειρί τε δόντες ἰσχάδας, μάζαν καὶ τυρόν, ἐς τὸ αἰδοῖόν τε ἑπτάκις

ῥαπίσαντες

σκίλλαις τε καὶ

ἀγρίαις συκαῖς, καὶ μέσῃ τῇ ἀγορᾷ πυρὰν ὑπανάψαντες ξύλοις ἀγρίοις τε 15

20

καὶ ἀκάρποις, καὶ τοῦτον ὁλοκαυτώσαντες, τὴν τέφραν εἰς ἀποτρόπαιον πάσῃ τῇ πόλει περιερράντιζον. 458. οὐδὲν γάρ, ὦ: λείπει τὸ ὑμεῖς ἀττικῶς" ᾿᾿οὐδὲν γὰρ ὦ ὑμεῖς νομίζετε πρὸς τῶν ϑεῶν (459) ἀδικεῖν με, πειρώμενοι ποιῆσαι βλέψαι τὸν Πλοῦτον." 462. ((6 τι σὲ) "6 τι καὶ τί ἀγαϑὸν εὕροιμεν; σὲ ((mpürov)) 454b: Amb

Lut il 7) τινὶ πόλει: Amb,

πόλει τινὶ Lut || 10) συγγενής: Amb, συγ-

γενεῖς I.ut || δόντες: Amb, διδόντες Lut || 11) μάζαν:

Amb,

μάζας

Lut

(etiam

Tz

Hist. codd. inter μάζαν et μάζας fluctu-

ant) || 17) naor,: Amb, {τῇ 0348 πάσῃ Lut || 458: Amb Lut || 18) (σημείωσαι ἔλλειψιν ἀττυοκὴν mrg. m? Amb) || ó: Amb, om. Lut || 4652: Amb Lut || 23) Im.: Lut, om. Amb || 24) πρῶτον; Lut, om. Amb || 454a. 2 sq.) τῆς τῶν χοίρων φωνῇς: cf.

Db 326a 5. Su. I 543, 29 || 454b: cf. Tz Hist. V 726 sqq. VIII 912 sqq. XII 339 squ. Cf. et. Hippon.

fr. 6—11

et

locos ibi a Diehlio laudatos || 4—6) cf. Db 71a 43 sqq. 296 b 36 sqq.

Su.

TV

700, 4. 19. I1I 4, 30!| 462. 24) ἀγαθὸν: cf. Db 349a 46 ||

IN

115

PLUTUM

ἐχβαλόντες καὶ ἐκβαλεῖν Ex τῆς Ἑλλάδος. μετοχὴ ἀντὶ ῥήματος ἀττικῶς,

ὡς

τὸ

᾿ἱκρύψαντες᾽᾽

ἀντὶ

τοῦ "'xexpogaocw'. 466. ἀντὶ τοῦ “el μέλλοντες ἐκβαλεῖν σε καὶ ἐπιλαϑοίμεϑα, μέγα κακὸν πράττομεν τότε.

5

10

15

467. ((καὶ μὴν περὶ τούτων σφῶιν ἐϑέλω δοῦναι δίκην!) φησὶν $ Πενία" "xat μὴν τὸ πρῶTOv ὑμῖν περὶ τούτου αὐτοῦ διαλεχϑήσομαι, τοῦ ὅτι, εἰ ἐμὲ ἐξ Ἑλλάδος ἐλαστρήσετε, οὐδὲν ἂν μεῖζον κακὸν τοῖς ἀνθρώποις ἐργάσε(469)

ode"

κἂν

μὲν

ἀντιλέγουσα

πρὸς ὑμᾶς ἐμὲ ἀποδείξω ὑμῖν οὖσαν ἁπάντων ((τῶν)) ἀγαϑῦν αἴτιον xai δι’ ἐμὲ ζῶντας ὑμᾶς". ἐλλειπτικῶς ἀττικῶς νοητέον τὸ ἐάσατε 20

470. εἰ δὲ μή: ἤτοι παύσασϑε τοῦ ἐγχειρήματος. τὸ σχῆμα κατὰ παράλειψιν, ὅμοιον δὲ τῷ ὁμηρικῷ" "dXX

εἰ μὲν

δώσουσι

γέρας

μεγάϑυμοι [᾿ Αχαιοί᾽".

ἐπιχειρεῖν βλέποντα ποιῆσαι τὸν Πλοῦτον. εἰ δὲ μή, δρᾶτον ὃ βούλεσϑε᾽᾽. ᾿ 470. * * * ὡς καὶ αὐτὴ ὅμοιον δὲ

τὸ σχῆμα τῷ 25

“ἀλλ᾽

εἰ μὲν

δώσουσι

γέρας

οὐ γὰρ ἀπέδωχε σύνταξιν ἐνταῦϑα.

466: U | 470: U |

μεγάϑυμοι [ Axatoi"".

467: Amb Lut || 8 sq.) Im.: Lut (at in textu τούτου et λόγον pro δίκην), om.

Amb

|| 17) τῶν: Lut, om. Amb || 19)

{ἑτέρα ἔλλειψις mrg. m? Amb) || 470: in fast. Amb; charta abscissa sententiae initium hodie legi nequit || 23) nonne [εἰ δὲ μή: ἐλλειπτωοκς)]ῶς καὶ αὐτίό

supplendum? || 466: Db 349a 51 sq. Rt 51, 466 || 470:

3) κρύψαντες: Hes. Op. 42 || 467. 11)

cf. Db 349b 36. 20. 26|| 22—25) τὸ...

ὑμῖν: cf. Db 349b 4. 5 | 12) διαλεχϑή-

' Ayavol: cf. Zonaeus De Fig. VIII 684, 4. 10. 14 sq. Walz |! 23—-25) ὅμοιον...

πτικῶς ἀττικῶς:

᾿Αχαιοί: Rt 51, 470 || 24) Hom. A 135 i|

ἐάσατε: cf. Db. 349b 28 || 21 sq.) el κτλ.:

couaxi: οἱ. Db 349b 6 || 18 sq.) ἐλλειcf. Db 349b

13 || 19)

cf. Db 349b 281| 470:cf. Db 349b 32sq. ||

116

IN

PLUTUM

10

15

474.((&rnavd’ ἁμαρτάνοντα ς:)) "&ravd’ ἁμαρτάνοντά σε ((δείLew))" δεῖ γράφειν, μὴ ᾿'ἁμαρτάνοντας δείξειν᾽᾽" ἄνω γὰρ εἶπε "xal có διδάσκου᾽᾽ xal πάλιν μετὰ τὸ “ἁμαρτάνοντά ce" φησὶν "el τοὺς δικαίους φῇς ποιήσειν" οὕτως "“᾿ἁμαρτάνοντά a£" τῇδε δεῖ γράφειν, οὐχ ᾿'ἁμαρτάνοντας᾽᾽, διὰ τὰ ἑκατέρωϑεν ἑνικά, τὸ ᾿᾿σὺ διδάσκου᾽ καὶ τὸ "ps ποιήσειν'᾽, εἰ δ᾽ οὐκ ἐπήγαγε τὸ ᾿ἱφὴς ποιήσειν᾽᾽, εἶπε δὲ μόνον οὕτω "xal σὺ διδάσχκου᾽, εἶτα ᾿᾿άπανθ᾽ ἁμαρτάνοντας ἀποδείξειν᾽᾽ καλῶς ἄν εἶχε καὶ ἀττικῶς

5$ γραφὴ σχήματι τῷ καλουμένῳ 476a. τύμπανα: τιμωρικά εἰσιν ὄργανα ἀπὸ ξύλων κατεσκευασμένα, ἐφ᾽ οἷς ἐτυμπάνιζον: ἐχρῶντο γὰρ ταύτῃ τῇ τιμωρίᾳ. λέγονται δὲ καὶ βάκλα, ἐφ᾽ οἷς τύπτονται ἐν τοῖς δικαστηρίοις οἱ τιμωρούμενοι. 476b. κύφωνες: κύφων δεσμός ἐστι

ξύλινος,

ὃν

οἱ

μὲν

κλοιὸν

ὀνομάζουσιν, οἱ δὲ xcov ἔνϑα xai ὁ πονηρὸς ἄνθρωπος κύφων. 476a:

U || 476b:

ὧν U || 26) x&v:

U Il 25) ὃν: sch. Db,

U (cum

Hesch.),

καλιόν sch. Db Su. || ἔνϑα: U (cum Θ), ἔνϑεν sch. Db Su. (cf. Proleg.) ||

μεταβάσει ῥηϑθεῖσα. 476. ὦ τύμπανα: ἕνεκα τοῦ γελοίου καὶ ἡδονῆς τῶν ἀκροωμένων καὶ χάριτος ὁ ποιητὴς καλεῖ πρὸς βοήϑειαν ὥσπερ ἔμψυχα τὰ τύμπανα καὶ τοὺς κύφωνας, ἄπερ εἰσὶ τιμωρητικὰ ὄργανα. ὡς ἐπὶ τὸ πολὺ γὰρ οἱ πένητες τιμωροῦνται, ol μὲν καὶ ἄνευ αἰτίας, οἱ δὲ Bv ἀπορίαν τι χακουργοῦντες᾽ τύμπανα δὲ τισὶ μὲν δοκοῦσιν οἱ «αταυροὶ καὶ τὰ ἰκρία, 474: Amb Lut || 1) 1m.: Lut, om. Amb (in textu ἁμαρτάνοντα σ᾽ ἀποδείξειν Amb Lut) || 2sq.) δείξειν: Lut, om.

Amb | 3) μὴ: Amb, μὴ δὲ Lut | 7. 11.

12) φῇς duobus accentibus munitum Lut || 7 et 12) ποιήσειν: Lut, ποήσειν Amb || 16) (σημείωσαι σχῆμα τὸ παρὰ ποιηταῖς μετάβασιν c.t. m? Amb) || 476: Amb Lut || 27) ixpia: signa mensurae

longae et brevis supra pr. ı Lut || 476a et 476b: cf. Db 349b 46 sqq. Su.

IV

606,

19 sq. Ill 222,

24. 223,

4 sqq. || 22) βάκλα et 24 sqq.) cf. Rt 51 sq., 476 |!

IN

fot τὰ ὄρϑια ξύλα τὰ δίκροα, Ev οἷς τοὺς κακούργους μετεωρίζουσιν, ἄλλοις δὲ πᾶν τυπτήριον ὄργανον, χύφωνες δὲ ol κλοιοὶ καὶ πάντες δεσμοὶ σιδηροῖ τε καὶ ἀλλοῖοι τιϑέμενοι περί τινος τράχηλον καὶ xexu-

τάσσεται δὲ κἀπὶ πάντων τῶν δυσχερῶν καὶ ὀλεϑρίων, καὶ κυφωνισμὸς ἐπὶ τῶν τιμωριῶν. ᾿Αρχίλοχος δὲ ἀντὶ τοῦ

᾿'κακός᾽᾽

καὶ

᾿ἰΙὀλέϑριος᾽".

εἴρηται δὲ κύφων παρὰ τὸ τοὺς δεσμίους ἀναγκάζεσθαι κύφειν. κύφωνες ξύλα εἰσὶν ἐπιτιϑέμενα τοὺς τένοντας τῶν καταδίκων,

φέναι τοῦτον καταναγκάζοντες.

εἰς ἵνα

μὴ εὕρωσιν ἀνακύψαι" καὶ γὰρ τὸν χρινόμενον ποιοῦσι XUQELV. 480. τί δῆτα: ἐπέβαλον γὰρ ζημίαν ἐνίοτε τοῖς ἁλοῦσιν ἣ χρῆματα καταϑέσϑαι fj, τι τοιοῦτον. "f Stay” δὲ τῇ τιμωρίᾳ. εἴϑιστο γὰρ τὸ τῆς ἥττης ἤδη καὶ πρόστιμον λέγεσθαι παρὰ τῶν χρινομένων.

10

15

20

483. ἱκανοὺς: ἀντὶ τοῦ ᾿᾿ἀρκοῦνrag”. ὁ γὰρ ἱκάνων, ὅ ἐστι παραγινόμενος, ἤρκεσε πρὸς τὴν ἔξοδον. 480:

sch.

Db

Su.

(cf. Proleg.)

||

483: U, m? Barb || 23) Im.: U, om. Barb || 24 sq.) παραγινόμενος: Barb, sch. Db, Su., παραγενόμενος U (cum Suidae codd. G et I) || 25) ἔξοδον: U Barb (cum 9), ὁδόν sch. Db, Su. ||

3)

Archil

11—14)

fr.

178

Bgk

ἐπέβαλον... τιμωρίᾳ:

||

480. ((τ| δῆτά σοι τίμημ᾽ ἐπιγράψω τῇ δίκῃ!) τίμημα" τιμωρίαν. ᾿᾿ἐὰν ἁλῷς καὶ ἡττηϑῆῇς", φησὶ τῇ Πενίᾳ, “τί τίμημα καὶ τιμωρίαν καὶ πρόστιμον ἐπιγράψω τῇ δίκῃ καὶ καταδίκῃ; ἔϑος γὰρ ἦν τοῖς δικαζομένοις συμφωνεῖν πρὸς τοὺς ἀντιδίκους μετὰ τὴν ἧτταν καὶ πρόστιμον, olov: ἐάν σε ἥττήσω, πάντα μοι καταβαλεῖς περὶ ὧν δικαζόμεϑα καὶ τυχὸν καὶ ἕτερα τόσα νομίσματα᾽.

25

U || 11) ἐπέβαλον: U (cum V),

ἐπέβαλλον

117

PLUTUM

480.

Db 350a

23 sqq. Su. IV 555, 4 sqq. || 11—13) ἐπέβαλον... τοιοῦτον: Rt 52, 480 || 12)

ζημίαν: cf. Zon. 1733 || 14—16) «t&:στο... κρινομένων:cf. Db 350a41 sqq. || 483: Db 350a 45 sq. Su. 11 627, 17sq. |] 23) dpxoüvrag: Rt 52, 483 ||

480: Amb Lut || 11 sq.) Im.: Lut, om. Amb [ 14) φησὶ τῇ Πενίᾳ: Amb, φησὶν

ἡ πενία Lut

(at in textu

mylo versus recte tribuitur) ||

Chre-

118

IN

PLUTUM

485. ὅτι εἴϑιστο ἐπὶ τῇ τιμωρίᾳ καὶ προστίμῳ ὑποπίπτειν τοὺς ἁλόντας, “οὐκ ἄν, φησίν, ἀναβάλοισϑε ἀποθανόντες

ἀντὶ

τοῦ

“ταχέως

ἀπελθόντες τελευτήσατε. νικήσετε, οὐκέτι δίκαιόν

εἰ γὰρ ἐστιν᾽". 10

16

484. ταὐύτῃ vc ((νῶιν: ταύτῃ ye)) τῇ Πενίᾳ οἱ εἴκοσιν ἐξαρκέσουσι ϑάνατοι, ἡμῖν δὲ δύο μόνοι ἀρκοῦσιν. 485. οὐκ àv φϑάνοιτε τοῦτο πράττοντες καὶ πάσχοντες ἤτοι συντόμως λοιπὸν ϑάνητε᾽ τί ἔτι γὰρ δίκαιον ἂν ἔχοι τις ἀντειπεῖν, ἡττημένος δηλονότι; καὶ τὸ “οὐκ ἂν φϑάνοιτε ἀποϑνήσκειν᾽᾽ γέλωτα ποιοῦν ἐστι καὶ ἀστεῖον" ὡς εἴ τις γὰρ εἴποι τινὶ "ox. ἂν φϑάνοις ἐς τὴν σὴν οἰκίαν ἱκέσϑαι καὶ τόδε γενήσεται, οὕτω καὶ νῦν γελοιάζων εἶπεν ᾿᾿ἂν ἣττηϑέντες μέλλητε ἀποθϑνήσχειν, οὐχ ἂν φϑάνοιτε τοῦτο παϑόντες᾽᾽", τὸ ἀποϑανεῖν δηλονότι -- οὕτω γὰρ δηλοῖ ὅτι ᾿'οὐκ ἂν ἀποϑάνοιτε᾽ — εἰ δὲ μὴ γέλωτος ἕνεκα γράφειν ἠβούλετο, ᾿᾿ταχέως ἂν ἀποϑάνοιτε᾽᾽ εἶπεν.

487. ἀλλ᾽ ἤδη: ὅτι τὸ μέτρον τούτων τῶν στίχων ἀναπαιστικὸν τετρασύλλαβον καταληχτικόν. δέχεται δὲ ἀνάπαιστον, «σπονδεῖον» καὶ δάχτυλον.

20

25

U

485: U || 487: U || 22) τετρασύλλαβον: (cum RV), τετράμετρον sch. Db (cf.

Proleg.) || 23) σπονδεῖον: e sch. Db recepi ||

487. ((44X' ἤδη χρῆν τι λέγεινὴ) ἀλλ᾽ ἤδη χρὴ λέγειν σοφόν τι ᾧ νικήσετε τὴν Πενίαν ἀντιλέγοντες, μαλακὸν δὲ xai χαῦνον μὴ δώσετε μηδέν. 489. φανερὸν μὲν ἔγωγε οἶμαι εἶναι τοῦτο εἰς τὸ γνῶναι xai γνωσϑῆναι πᾶσιν ὁμοίως, ὅτι τοὺς 484: Amb, int. Lut || 1) voıv: Lut (et. in textu), om. Amb || ταύτῃ γε: Lut, om. Amb || 2) οἱ: Amb, el Lut || 3) δὲ: Amb, om. Lut || 485: Amb Lut || 17) ὅτι: Amb, om. Lut || 18 sq.) 78o5Aero: Amb, ἐβούλετο Lut || 487: Amb Lut || 20) Im.: Lut (χρὴν sic et. in textu), om. Amb (intextu χρῇ, suprascr. Eyezyv)||

23) δὲ: Lut, δέ re Amb || 489: Amb, c. pr. c. Lut || 25) ἔγωγε: Amb, ἔγωγ᾽ Lut || 485. 6—9)

sqq.

|| 6—7)

οὐκ... ἐστιν:

Db

350b 3

οὐκ... ἀποθανόντες:

Rt

52, 485 | 487: Db 350b 17 sqq. Rt 52, 487 ||

484. 2) τῇ Πενίᾳ: cf. Db 350a 53 | 487. 24) χαῦνον: cf. Db 350b 37 ||

IN

119

PLUTUM

χρηστοὺς εὖ πράττειν δίκαιον, τοὺς δὲ πονηροὺς

492. τοῦτο οὖν

10

403. ᾿βούλευμα᾽᾽ μὲν τὸ ἴδιον, βούλημα" δὲ τοῦ δημοσίου N βουλή. 15

20

25

493:

D» |

U

|| 14) βουλή:

U, γνώμη

sch.

ποθοῦντες

τἀναντία.

οὖν ἡμεῖς: τοῦτο ἡμεῖς

τὸ

τοὺς

χρηστοὺς ((u£v)) εὐπραγεῖν, τοὺς δὲ πονηροὺς τἀναντία, μόλις ἐφεύρομεν ὥστε γενέσϑαι λυσιτελὲς βούλημα καὶ ἀναβλέψαι τὸν Πλοῦτον καὶ δι᾿’ αὐτοῦ δεδορκότος καὶ μηκέτι τυφλώττοντος ταῦτα πάντα γενέσϑαι᾽ οὗ τίς ἂν ἄμεινον ἐξεύροι τῷ βίῳ ποτέ; 493. “'᾿βούλημα᾽᾽ δὲ καὶ ᾿᾿'βούλευux" διαφέρειν φασὶν οἱ παλαιοὶ τοῦ ἀνδρὸς σχολιογράφοι, ᾿'βούλευμα᾽" μὲν τὴν ἑνὸς ἑκάστου καὶ ἰδικὴν βουλὴν λέγοντες, ᾿'βούλημα᾽᾽ δὲ τὴν κοινὴν καὶ δημόσιον. ἡμεῖς δὲ ταῦτα ἀλλήλων οὐδὲν διαφέρειν φαμέν, ἀλλ᾽ ἐκ μὲν τοῦ βουλεύω τὸ ᾿“'βούλευpa" γενέσϑαι, ἐκ τοῦ βουλῶ δὲ περισπωμένου ῥήματος ἀττικῶς “βούλημα᾽᾽, ὡς ἀπὸ τοῦ τυπτῶ τύπτημα᾽ εἰ γὰρ ἦν ἀπὸ βαρυτόνου τοῦ βούλω, βοῦλμα ἂν ἦν, ὡς ἀπὸ τοῦ τύπτω TUppA. 494. ((περινοστῇ")) περινοστεῖν ἐστι τὸ ἀπὸ τόπου τόπον πεπλανη492: Amb, c.pr.c. Lut || 3) Im.: Amb,

om. Lut || 5) μὲν: Lut, om. Amb || 7) βούλημα: et. in textu Amb

Lut || 10)

γενέσϑαι: Amb, γενέσϑω Lut || 493: Amb

Lut || 125qq.) (σημείωσαι περὶ τῶν παλαιὧν σχολιογράφων᾽ περὶ βουλῆς (Sic) καὶ βουλεύματος ὅτι διαφέρει mrg. m? Amb) ||

19) ἐκ μὲν τοῦ: Amb, ἐν μὲν τῷ Lut || 21) περισπωμένου: Amb, περισπωμένως Lut || 24) βούλω: Lut, βούλομαι Amb || 494: Amb Lut || 26) (σημείωσαι τὸ περινοστεῖν mrg. m? Amb) || Im.: Lut, om. Amb ||

493: Db 350b 50 sq. Cf. Rt 53, 493. Su. I 484, 15 ||

493.

13 sq.) ol παλαιοὶ σχολιογράφοι:

cf. Db 350b 50 sqq. ||

120

IN

PLUTUM

μένως περιπορεύεσϑαι xai προσχρούειν, ὥσπερ οἵ τε τυφλοὶ καὶ οἱ βαδίζοντες ἐν Baden καὶ ἀσελήνῳ νυχτί. 500a.

10

15

20

25

30

((ὡς

μὲν

γὰρ

νῦν

ἡμῖν

ὁ βίος τοῖς ἀνθρώποις") ὡς μὲν γὰρ νῦν τοῖς ἀνθρώποις ἡμῖν ὁ βίος ἤτοι τὰ ἐν τῷ κόσμῳ ἣ τὰ ἐν τῇ νῦν ἡμετέρᾳ ζωῇ διάκειται πράγματα καὶ διατίϑεται καὶ εἰσί, τίς ἂν οὐχὶ μανίαν, κακοδαιμονίαν δὲ πλέον καὶ δυστυχίαν νομίσοι; πολλοὶ γὰρ φαῦλοι πλουτοῦσι, πολλοὶ δὲ πάνυ χρηστοὶ δυσπραγοῦσι καὶ πεινῶσι μετὰ σοῦ τε σύνεισι τῆς Πενίας $10 πένονται. τοῦτο δὲ ὁμοῦ τε σεμνόν ἐστι καὶ δεινὸν καὶ γλυκύτατον. τὸ γὰρ ἀντὶ ῥήματος μὲν ὀνόματι ypfr σασϑαι,

ὡς

ἀντὶ

τοῦ

᾿᾿πένεσϑαι᾽"

“Ἵμετὰ σοῦ σύνεισι᾽᾽, σεμνοῦ λόyou. τὸ δὲ “᾿σύνεισι᾽᾽ καὶ συμβιοῦσιν ὥσπερ ζώσῃ τινὶ ἔμψυχος λόγος ἐστὶ καὶ γλυκύς. ἄμφω δὲ ταῦτα οἰκονομηϑέντα εἰς δέον τεϑῆναι, μεϑόδου δεινότητος. ((ἀλλὰ τί πρὸς ἀχαρίστους περὶ ἁπάντων λεπτολογοίημεν, δέον ἡμᾶς γράφειν ὡς πρὸς παρέργως Kxobovras;)) 500b. βίος ς᾽ σημαίνει. τὸν παρόντα κόσμον, τὸν χρόνον τῆς ἑκάστου ζωῆς, τὴν ζωὴν αὐτὴν ἤτοι 500a: Lut;

1. 6—26 tantum Amb

5 sq.) Im.: Lut, om. Amb σύνεισι... σοῦ:

||

|| 16—21)

Amb, om. Lut (homoe-

ot.) || 18) alt. xat: m* Amb, om. m! Amb !| 26) δεινότητος: des. Amb || 500b: Amb Lut || 30) (σημείωσαι περὶ τοῦ βίου mrg. m* Amb) 500b. 32) τὴν Gu? 471, 30. Artemid.

|| αὐτὴν: cf. Su. I

4, 32 ||

IN

12]

PLUTUM

10

τὰ πρὸς τὸ ζῆν χρήσιμα, τὴν περιουσίαν ἑκάστου, τὴν τέχνην xol τὸ ἐπιτήδευμα, ὡς τὸ ᾿'σεμνοῦ ἣ ἀσέuvou βίου ἄνθρωπος". 501. ((τίς ἅν οὐχ ἡγεῖται μανίαν") παραχοπήῇ, μανία καὶ ἔκστασις διαφέρουσι' παρακοπὴ ὡς ἐπὶ πυρεττόντων βραχεῖα παραφορὰ τοῦ λογιστιχοῦ" μανία δὲ ἐκτροπὴ τούτου τελεία, λόγους tixalouc καὶ πεφυρμένους ἐπάγουσα᾽ ἔκστασις δὲ τὸ καὶ λίϑοις ἐκ τῆς μανίας βάλλειν

τινὰς ἢ ξίφεσι πλήττειν ἑτέρους 7) χαὶ αὑτὸν καὶ σάρκας πολλάκις 15

505.

οὐκοῦν

xaxóuetpoc

εἶναί

ὁ στίχος,

φημι:

εἶσι διαφέροντα. 505. οὐκοῦν elval φημι: πρῶτα μὲν ἰστέον ὅτι οἱ παλαιοὶ τοῦ ποιητοῦ σχολιογράφοι τὸ ᾿᾿οὐκοῦν᾽᾽ ἀποφατικόν φασιν elva ὃ οὐδὲ βαναύσῳ ἀνδρὶ λέγειν ἄν παρεχώρησα. ἡμῶν δὲ ἀκροατέον τοῖς ϑέλουσι᾽" τὸ ''oüxoüv" περισπωμένως συμπερασματικὸν καὶ συλλογιστικὸν καὶ

ὅτι

ἐνίοις δὲ καὶ

ἄμετρος. ἡ δὲ σύνταξις τοιαύτη᾽ “οὐκοῦν, ἣν βλέψῃ ποτὲ ὁ Πλοῦτος, φημὶ εἶναι ὁδόν, ἥντινα ἰών τις παύσει ταῦτα᾽᾿. τέλειον δὲ εἴη, εἰ καὶ τὸν "'xal" προσϑείη τις σύνδεσμον, εἰπὼν "nal τοῖς ἀνθρώποις ἀγάϑ' ἂν roplaeıev”.

ἰδίας ἐσθίειν. καὶ ἄλλα ἄττα πολλά

25

ἀποδειχτικόν

ἐστι,

τὸ δὲ “᾿οὔχκουν᾽᾽

βαρυτόνως ἀρνητικὸν καὶ ἀποφατικόν, οὐκ ἀποφαντικόν᾽ τὸ δ᾽ ἀπο505: U Rs || 17) Im.: U, om. Rs || φημι: U, qui in textu φημ᾽ ? habet cum Rs || 18) ἐνίοις: U, ἐν ἐνίοις Rs || 20) ἣν: Rs, ἦν U || 23) προσϑείη: U, εἰς προσϑείη

Rs |

501: AmbLut [{55η4.)](σημείωσαι᾽ διαφέρει παραχοπή, μανία xal ἔκστασις mrg. m* Amb) || 5sq.) Im.: Lut, om. Amb || 8) βραχεῖα παραφορὰ: Lut, Bpayeta παρα-

φορᾶ Amb || 14) αὐτὸν: Lut, ἑαυτὸν Amb || 505: Amb Lut || 20 et 27 sq.) utrob. ἀποφατικόν: scripsi (cl. ΗΕ), ἀποφαντικὸν

Amb Lut || 24 sq.) καὶ ἀποδεικτικόν: Amb, om. Lut || 27) 8': Amb, δὲ Lut ||

505. 17sqq.) cf. Db 351b 2sqq. 566b|| 20) ἣν βλέψῃ ποτὲ: Rt 53, 505 |

501. 6—15) cf. Tz Hist. VIII 871 sqq.

878 sqq. || 505. 24) συλλογιστικὸν; cf.

Su. ΠῚ 586, 14 ||

122

IN

PLUTUM

10

20

φατικὸν τοῦ βιβλογράφου ἴσως ἄν. ἦν. δευτέρως φασὶ καὶ τὸν στίχον τοῦτον xaxópetpov 7) καὶ ἄμετρον" ἡμεῖς δέ φαμεν τετράμετρον χάλλιστον ἀναπαιστικὸν εἶναι" καὶ πᾶν μέτρον ὡς καὶ λοιπὸν ἅπαν μέχρι σχεδὸν καὶ νυγμῆς καὶ γραμμάτων κεραίας ἠκριβολογημένως ἂν ἔγραφον, εἰ χάρις τις καὶ τοῦ καλοῦ διάκρισις ἦν ((, μὴ ἀδιαφοροδιχρονισταὶ δὲ καὶ ϑατερισταὶ ὑπῆρχον οἱ ἀκροώμενοι καὶ βόρβορον δυσώδη καὶ ἀποπνίγουσαν Fpetionfvor, μὴ ἄρτον δὲ τρώγειν ἀγγέλων)). ἀλλὰ καὶ τὴν συνέπειαν τοῦ λόγου λεκτέον gov “οὐκοῦν καὶ λοιπόν φημι εἶναι ὁδὸν ἥντινα βαδίσας ὁ Πλοῦτος, ἣν βλέψῃ ποτέ, παύσει ταῦτα τὰ ἀτοπήματα καὶ τοῖς ἀνθρώποις ἂν ἀγαϑὰ μείζω πορίσειεν᾽᾽. ἀσυνδέτως

507. ἀλλ᾽ ὦ ὑμεῖς olrıves ἐγένεσϑε

μόνοι

ἀπὸ

ἀναπειϑεῖς

507: U ||

πάντων ἤγουν

ἀνθρώπων

ἀπειϑεῖς

εἰς

τὸ

25

δὲ

οὕτως

ἀττικῶς

εἶπε

παραλείψας τὸν καί σύνδεσμον. 507. ((ἀλλ᾽ ὦ πάντων ῥᾷστ᾽ ἀνθρώπων ἀναπεισϑέντ᾽ οὐχ ὑγιαίνειν δύω πρεσβύτα!:) ἀλλ᾽ 6) ἅπαν: Amb, ἅπαν xal Lut || 10—14)

uA... ἀγγέλων:

Lut, om.

Amb

|| 13)

ἡἠρετισμένοι: scripsi, ἠρετισμένοι Lut || 16) (οὐκοῦν mrg. m! Amb) || 18) παύσει: Lut, παύσειν Amb || 21) (σημείωσαι περὶ τοῦ ἀσυνδέτου mrg. m* Amb) ||

507: Amb Lut || 23— 25) Im.: Lut, om.

Amb || 9 sq.) cf. Epist. ad Hebr. 5, 14 &κρισις καλοῦ τε xal xaxoo || 14) cf. Psalm. 77, 25 ἄρτον τρώγειν ἀγγέλων. Tz Hist. X 83 ἢ μετὰ πόνων, ὡς εἰπεῖν, ἄρτον φαγεῖν ἀγγέλων. XII 233 ἀγγέλων γὰρ οὐ ϑέλουσιν ἄρτον φαγεῖν οἱ χυῖροι ||

IN

123

PLUTUM

οὐχ ὑγιαίνειν, συνϑιασῶται δὲ εἰς τὸ ληρεῖν, ἐὰν γένηται τοῦτο ὅπερ λέγεται, φαίνεταί μοι ὅτι οὐκ ἀρέσει ὑμῖν.

10

15

ὦ δύο πρεσβύτα ἐκ πάντων ἀνθρώπων ῥαδίως ἀναπεισϑέντες οὐχ ὑγιαίνειν ἤτοι παραφρονεῖν καὶ μωραίνειν — πόϑε δὲ ἀναπεισϑέντες μωραίνειν; ἐκ τῆς βουλῆς δηλονότι Y; βουλεύεσϑε βλέποντα ποιῆσαι τὸν Πλοῦτον — εἰ γὰρ ἀναβλέψει καὶ διανεμηϑῇ πᾶσιν ἐπίσης, οὐδεὶς ἂν οὐδεμίαν ἐθελήσῃ τέχνην μετέρχεσϑαι᾽ ἠφανισμένων δὲ τῶν τεχνῶν, τί ἂν συμβαίη τῷ βίῳ ἐλεεινότερόν τε xal χαλεπώτερον; ἀλλ᾽ ὁ μὲν νοῦς τοῦ τοιούτου χωρίου τοιοῦτος" λεκτέον δέ μοι βραχέα τινὰ xai τὴν τοῦ λόγου συνέπειαν. 508. δύο πρεσβύτα: τὸ o ἢ μικρὸν κατὰ τὴν ((τῶν}) ᾿Ιώνων καὶ τὰς λοιπὰς OtxAÉxTOUG ὡς κἀνταῦϑα

20

25

— βραχὺ γὰρ νῦν τὸ μέτρον εἶναι αὐτὸ ἀπαιτεῖ --, ἤ ποτε καὶ διὰ μεγάλου τοῦ ὦ γράφεται ἀττιχῶς" μή τις δὲ ((τῶν ἡμετέρων ἀκροατῶν, ὡς τὰ νέα σοφὰ τοῦ βίου καϑάρμα1x,)) ὡς Suixóv γράφεσθαι μέγα τολμῆσοι εἰπεῖν. ((ἐᾶτε τὰ ϑατεριστῶν τοῖς ϑατερισταῖς.,)) ἐπιστης μονικοῖς δὲ κανόσιν ((οἱ ἡμέτεροι)) χρώμενοι λέγετε᾽ πᾶσα λέξις ἐν μιᾷ 1) δύο: Amb,

δύο (suprascr.

o) Lut

(in textu δύο ex δύω corr, Lut) || 4) πόϑε: scripsi, πόϑεν Amb Lut || 6) βουλεύεσϑε: Amb, βούλεσϑε Lut || 13) τοιούτου: Amb,

τῇδε Lut || 508: Amb

Lut || 16) (ση-

μείωσαι Bo[ixév] mrg. m? Amb) || 17) τῶν: Lut, om. Amb || 19) εἶναι: Amb,

om. Lut || 20) xai: Amb, om. Lut || 21) μεγάλου τοῦ €: Amb, τοῦ ὦ μεγάλου Lut || 22—23) t&v . . . καθάρματα: Lut, om. Amb || 25—26) &ire.. . βϑατερισταῖς: Lut, om. Amb || 27) δὲ: Lut, γὰρ Amb ἢ}

οἱ ἡμέτεροι: Lut, om. Amb

|;

124

IN

PLUTUM

φωνῇ τὰ τρία γένη σημαίνουσα ἄκλιτός ἐστιν, ὡς xal τὸ δύο, τρία, πέντε καὶ ἕτεροι ἀριϑμοί" μιᾷ γὰρ φωνῇ τὰ τρία γένη δηλοῦμεν ''S0o" εἰπόντες" δύο γὰρ καὶ ἄνδρας φαμὲν καὶ δύο γυναῖκας καὶ δύο παιδάρια. ποῦ γοῦν ἀκλίτου τοῦ ''Buo" τελοῦντος, εὐρέϑη δυϊκὸν ἐν αὐτῷ, ὡς διὰ 19

15

τοῦτό ποτε καὶ διὰ μεγάλου τοῦ ὦ γράφεσϑαι, ἀττικῇ δὲ τῇ ἐκτάσει τότε λέγειν τοῦτο γράφεσϑαι μέγα: ἡ δὲ τοῦ λόγου τοιαύτη συνέntux* "ἀλλ᾽ ὦ δύο πρεσβύτα συγχορευταὶ καὶ συμπαίστορες φλυαρίας

καὶ

φρενῶν

παραχοπῆς,

ἀνα-

πεπεισμένοι ῥᾳδίως οὐχ ὑγιαίνειν Aroı μωραίνειν, εἰτοῦτο 6 ποϑεῖτε ὑμεῖς γένοιτο καὶ βλέψοι ὁ Πλοῦτος, οὐ λυσιτελήσει ὑμῖν᾽". 509. el τοῦτο γένοιϑ᾽ ὃ: ὅρα τὴν δεξιότητα τοῦ κωμικοῦ᾽ προσποιεῖται ὡς οὐκ οἶδεν ἡ Πενία τὴν γνώμην τοῦ Χρεμύλου καὶ τὴν τοῦ Πλούτου, ὅτι πρὸς μόνους τοὺς δικαίους ἥξει. καὶ διὰ τοῦτο οὕτως

20

25

εἴρηκεν ὅτι, ἐὰν ἀναβλέψῃ ὁ Πλοῦτος xai

πλουτίσῃ

πάντας,

ποῖος

ἀνθρώπων ἔσται ὁ τὴν τέχνην μεταχειρισόμενος:;

τῶν

οἱανοῦν 30

511. ((οὔτε τέχνην ἂν τῶν ἀνϑρώπων:)) τέχνην καλεῖ νῦν τὸ πᾶν τῶν βαναύσων τεχνῶν σύστημα, σοφίαν δὲ τὰς λογικὰς τέχνας καὶ ἐπι-

509: U (bis, f. 89v et 90r) || 20) et...

6) δύο γυναῖκας καὶ δύο παιδάρια: Lut,

ὅρα: U 89Y, om. U 90r || 22) οἶδεν: sch.

δύο παιδάρια καὶ δύο γυναῖχας Amb ||

Db, εἶδεν αἰτοῦ. U || 23) pr. τοῦ: U 90r, om. U 89% || τὴν: U 90r, om. U 89" ||

9) μεγάλου τοῦ ὦ: Amb, τοῦ € μεγάλου

27) πλουτέσι: scripsi, πλουτήσῃ utrob. U ||

μείωσαι περὶ βαναύσου τέχνης καὶ λογικῆς

Lut || 511: Amb

Lut || 30 sqq.) (or

τέχνης mrg. m* Amb) || 30) Im.: Lut, om. Amb ||

IN

125

PLUTUM

στήμας. ἄμφω δὲ τούτων ἠφανισμένων, ἐϑελήσοι ἂν τίς ἐργάζεσϑαί τι, χαλκεύειν, ναυπηγεῖν, ῥάπτειν, τροχοποιεῖν Aroı ἁμαξουργεῖν, ἣ πλινϑουργεῖν, καὶ πλίνϑους ἐργάζεσϑαι, οἰκοδομῆς ἕνεκα 7) πέδιλα καὶ

10

15

516. ἣν ἐξῇ ζῆν: πρὸς τὸ ἀνώrepov' τίς ἐϑελήσει τέχνην μετελϑεῖν, ἣν ἐξῇ ζῆν καὶ τὸ ἑξῆς. 517a. ἀντὶ τοῦ κατὰ λῆρον ληρεῖς. ἀττικὴ δὲ ἢ φράσις καὶ τὸ σχῆμα ἀττικόν, ὡς τὸ ᾿'μανίαν μαινη. ἀττικὸν δέ ἐστι τὸ εἰπόντα τὸ πρᾶγμα ἐπαγαγεῖν τὸ ἀπὸ τοῦ πράγματος ῥῆμα, ὡς τὸ ὕβριν ὑβρίζεις καὶ ᾿᾿φυγὴν φεύγεις" καὶ ὅσα τοιαῦτα καὶ τὰ λοιπά. κε

MJ

-

516: U | 517a: U (bis, f. 89ν et 907) | 20) δὲ: U 907, om. U 89V || 21) ἀττυκόν: U

89", om. U 90r || 23) τοῦ: U 907, om. U 89" || 26) καὶ τὰ λοιπά: U 89Y, om U 90r || 516.

16—17)

πρὸς... μετελϑεῖν:

Db

351b 52 sq. Rt 54, 516 | 517a: Db 352a 7. 8 sqq. Su. III 265, 18 sqq. [| 19—20) ἀντὶ... φι:άσις: Rt 54, 517 || 21 sq.) cf. Ar. Thesm. 793 μανίας μαίνεσϑε. Anacreont. 59, 2 μανίην μανείς. I.uc. Adv. Ind. 22 μανίαν μαίνεσθαι || 24) 5fipw ὑβρίζεις: Eur. Herc. 708 || 25) cf. Eur. Hel. 1041 φυγὴν φευξούμεϑα, Plat. Symp. 195b φεύγων qoyr. Leg. 706c φεύγουσι φυγάς. Luc. zdddv. Ind. 16 φυγῇ,

φευκτέων etc. |.

20

καλτίους

κατασκευάζειν

ἀπὸ

σκυτῶν xxi δερμάτων N σκυτοδεψεῖν καὶ βυρσεύειν — δεψῶ γὰρ τὸ μαλάττω καὶ ἁπαλύνω —; 515. ἢ γῆς ἀρότροις: ἢ ἀροτριᾶν yiv καὶ στάχυν ϑερίσασϑαι. ἡ δὲ συνέπεια᾽ ‘N ϑελήσει, γῆς δάπεδον ῥήξας ἀρότροις, Δηοῦς καρπὸν ἤτοι στάχυν ϑερίσαι᾽".

517. λῆρον ληρεῖς: ἀδολεσχία μὲν ἀλλαχοῦ ὁ τοιοῦτός ἐστι διπλασιασμός" νῦν δὲ προσφυῶς ἀττικῶς ἕνεχα γέλωτος τῆς κωμῳδίας παρείληπται.

25

2) ἂν τίς: Amb, ἄν τις Lut || 7) καλτίους: Amb, κάλτζας Lut || 515: Amb

Lut || 517: Amb Lut ||

126

IN

517b. ἡ στάσις ἡ μετὰ τοῦ Χρεμύλου καὶ τῆς Πενίας ἐστὶ πραγματική. 5214. ἔμπορος: ὁ πραγματευτής, κυρίως δὲ ἄνθρωπος ὁ πλέων ϑάλασσαν, παρὰ τὸ '"mópog . πόρος δὲ ἐπὶ ὑγρῶν λέγεται κυρίως, καὶ εὔπορος ὁ ἔχων ἀεὶ τὸν ἐπιρρέοντα πλοῦτον, Ex μεταφορᾶς τοῦ ὑδατικοῦ πόρου. 521b. “᾿ἀνδραποδιστῆς᾽᾿ εἴρηται ἀπὸ τοῦ ἄνδρα ἀποδίδοσθαι ὅ ἐστι πωλεῖν" ᾿᾿ἀνδράποδα᾽᾽ δὲ ἀπὸ τοῦ ὑποκεῖσϑαι τὸν οἰκέτην τῷ δεσπότῃ, χαϑάπερ ὑπόκειται ὁ ποὺς τῷ ἀνδρί. διαβάλλονται δὲ οἱ Θετταλοὶ ὡς ἀνδραποδισταί, καὶ Εὐριπίδης"

PLUTUM

521a. ((ἔμ πορος ἥκων) ρος κυρίως

περῶν

xai μεταβιβάζων τινὰ χρειώδη καὶ ἐμπολῶν. νῦν δὲ τὸν πράτην ἁπλῶς καὶ καταχρηστικῶς ἔμπορον λέγει.

10

16

“'πολλοὶ παρῆσαν, ἀλλ᾽ ἄπιστοι Θετταλοί᾽".

δῆλον δὲ ἀπὸ ᾿Ιάσονος, ὃς ἠνδραπόδισε τὴν Μήδειαν ἀνδράποδον δὲ εἴρηται ὁ ποὺς ἐν ἀνδράσιν ἀπὸ ὑποκειμένου μέρους τῷ ὅλῳ᾽ ὑπόχειται οὖν ὁ οἰκέτης τῷ δεσπότῃ, χαϑάπερ ὁ ποὺς τῷ ὅλῳ σώματι.

ὁ διὰ ϑαλάσσης

Euno-

20

521b. παρὰ πλείστων ἀνδραποδιστῶν: ἀπὸ τῶν πολλῶν ἥκων ἀνδραποδιστῶν ἤτοι ἐκ Θετταλίας, οὗ πολλοί εἰσιν οἱ ἀνδραποδισταί. διαβάλλονται δὲ οἱ Θετταλοὶ ὡς ἀνδραποδισταὶ καὶ πανοῦργοι ἀπό τε 'l&covog ἀφηρπακότος mv Mfr δειαν καὶ Διοτίμου τοῦ Θετταλοῦ ὑποσχεϑέντος, εἰ νικήσει πολέμῳ, ϑῦσαι ϑυσίαν ϑεοῖς, μετὰ τὴν νίκην δὲ ψευσαμένου, κἀκ τῶν λοιπῶν Θετταλῶν ὅσα Φωκεῦσι καὶ ᾿Αϑηναίοις καὶ πρὸ τῶν χρόνων τοῦ Ξέρξου καὶ τούτου τοῖς χρόνοις καὶ

μετὰ τοῦτον ἐσκαιωρήκεσαν. ᾿᾿ἀνδρα25

517b: in calce U || 521a: U || 521b:

U | 19) ἀπὸ: sch. Db, Su., ὑπὸ U |

ποδιστῆς᾽

δὲ

ὡς

ἀποδιδοὺς

καὶ

πιπράσκων

ἀνδράποδα λέγεται, καὶ

521a: Amb Lut || 3) Im.: Lut, om. Amb

|| 521b: Amb

Lut || 9) παρὰ πλεί-

στων: et. in textu Amb Lut||12) oi: Amb, om. Lut || 16) Θετταλοῦ (ex ϑετταλικοῦ)

Lut ]| 18) ϑῦσαι: Amb, ϑύσχι Lut || 521a: Db 352a

19 sqq. Su. II 263, 5

sqq. IV 177, 7 sq. || 3-516... πόρος: cf. Rt 55, 521 || 521b. 9—22) cf. Rt 55, 521 || 9—11) ἀνδραποδιστῆς.. .. πωλεῖν: Db 352a 34 sq. Su.1194, 21 sq. || 14— 22)

Db 352a 23 sqq. Su. I 194, 18 sqq. 23 sqq. i| 14— 18) àx833ovzo . . . Δ δειαν: cf.

Eust.

692,

διχόχλλονται. 712, 10 (= Eur.

27.

.

1416,

25 || 14—

ἀνδραπωδισταί:

|| 16) Eur. fr. 426) ii

TGF

fr.

15)

Su.

II

422

N?

IN

127

PLUTUM

“ἀνδράποδον δὲ ὅτι &vho xai ἄνθρωπός τίς ἐστι πιπρασκόμενος. 525. ὧστ᾽ αὐτὸς ἀροῦν: ᾿᾿ὥστε ἀναγκαζόμενος αὐτὸς καὶ σὺ δι᾽ ἑαυτοῦ σκάπτειν καὶ τἄλλα ποιεῖν,

10

ὀδυνηρότερον πολὺ διατρίψεις καὶ διάξεις καὶ διαζήσεις βίον τοῦ νῦν οὗ φὴς ὀδυνηροῦ βίου cot". καὶ ὁ Χρεμύλος τοῦτο ἀκούσας φησὶ τῇ Πενία᾽ “ἐς σὲ καὶ ἐς τὴν σὴν κεφαλὴν τραπείη ὁ ὀδυνηρότερος βίος οὗ ὦ. τὸ σχῆμα δὲ τοῦτο ἀπόπεμψις καὶ ἀποπόμπησις καλεῖται. 527. οὐ γὰρ ἔσονται οἱ ταῦτα ἐργαζόμενοι. 528.

20

528. ὡς "Ὅμηρος" ὑπ᾽ αἰϑούσης τάπητας ἔϑηκας᾽.

528: int. U |

((ἔτι

οὐχ

ἕξεις

οὔτ᾽

ἐν

χλίνῃ καταδαρϑεῖν: οὐ γὰρ ἔsovrar')) οὔτε τάπησιν: οὐχ ἕξεις ἐν κλίνῃ καταδαρϑεῖν καὶ χοιμηϑῆναι οὔτε τάπησι. τάπητες οὐχὶ τὰ μαλλωτά, ὥς φασί τινες, ἀλλὰ πάντα τὰ ὑποστρώματα, ὡς “Ὅμηρος δείκνυσι λέγων" „za

c

ἀνεμοσχεπέων

25

οὔλων τε [ταπήτων᾿᾿.

2) τίς ἐστι: Lut, ἐστὶ τίς Amb || 525: Amb Lut || 8) φὴς (sic, duobus acc. or-

natum) Lut || 527: Amb; Lut (post κοι-

μηϑῆναι 1. 20) | 528: Amb Lut; 1. 20—p. 128, 6 τάπητες... ὑφαπλοῦνται

tantum

Chis |! 16—18) Im. ἔτι... ἔσονται: Lut,

om. Amb || 18) οὔτε τάπησιν: Amb, om. Lut || 20 sqq.) (σημείωσαι δάπιδας καὶ τάπητας mrg. m? Amb) || 21) ὥς φασί τινες: Amb, om. Lut || 22) (x&vxx) Lut || 24) τ᾽ Lut Chis, om.

528. 24 sq.) voces singulae homericae sunt, at locus Homeri non est; cf. tamen £2 644 sq. (= 8 297 sq. n 336 sq.) ||

Amb

||

525. 4) σὺ: cf. Db 352b 6 || 6sq.) διατρίveta καὶ διάξεις: cf. Db 352b 8. Su. IV 596,

3|! 13) ἀποπόμπησις: Db 352b 10 || 528. 20) κοιμηϑῆναι: cf. Db 352 b 16. Kt

56, 5281| 21) μαλλωτά: cf. Db 352b 21 li 24)

Hom.

Il 224

|!

128

.IN

PLUTUM

10

καὶ τάπητες μὲν πάντα τὰ ὑφαντὰ περιστρώματα' δάπιδες δὲ τὰ dx δερμάτων γινόμενα, οἷα ἐν Κύπρῳ ποιοῦσιν ἃ καὶ ϑύραις ναῶν προσαρτῶνται κἀν τῷ ϑέρει ταῖς κλίναις ὑφαπλοῦνται. 529. ((οὔτε)) μύροισι μυρίσαι σταχτοῖς: τῶν μύρων τὰ μέν εἰσι στακτὰ ἤτοι ὑγρά, ὡς τὸ ῥόδων καλούμενον στάγμα καὶ ἕτερα᾽ τὰ δὲ χριστά, οἷς al ἁβρότεραι τῶν γυναικῶν περιχρίονται᾽ τὰ δὲ ἀρωματικά, ὑποκαιόμενα πυρὸς ἄνϑραξι καὶ εὐωδιάζοντα.

15

535. ἐκ βαλανείου: διὰ τὸ τοὺς πένητας ἀποροῦντας ἐνδυμάτων διὰ τὸ ψύχος ἐν βαλανείῳ χκαϑεύδειν, ἐκ τῆς ϑέρμης φλυχταίνας ποιεῖν. ᾿Απολλόδωρος τὰ ἐκ τοῦ πυρὸς ἐρευϑύή;535: U || 27 sq.) ἐρευϑήματα: U (cum ©), ἐρυϑήματα sch. Db ||

νοῦς

᾿᾿οὔϑ᾽

ὅταν

ἕξεις

εὐωδιάσαι

ταύτην

μύροις ὑγροῖς δηλονότι οὐδὲ ἑτέροις, οὔτε κοσμῆσαι ταύτην ἀναλώμασι (530) καὶ ἐξόδοις βαπτῶν ἱματίων ποικιλομόρφων᾽᾽"" ἃ πλουμαρικὰ xai ποικιλτικὰ καὶ βλαττία καλεῖται, καὶ οἱ ταῦτα δὲ ἐργαζόμενοι ποικιλταί. 535a. σὺ γὰρ ἂν ((πορίσα!)}}: τῆς

25

δὲ

νύμφην νυμφαγωγῆτε προόδοις ταῖς νυμφικαῖς,

20



Πενίας

εἰπούσης

ὅτι

παντὸς

ἀγαϑοῦ γίνεται δι αὐτῆς εὐπορία τοὺς χειροτέχνας ἀναγκαζούσης πάντα ἐργάζεσϑαι, φησὶν ὁ Χρεμύλος" 2) περιστρώματα: Amb Lut, ὑποστρώ-

para Chis || 3) δερμάτων: Amb Lut, δερματίνων Chis || 3—6) οἷα... ὑφαπλοῦνται: Amb Lut, olx ἐγκλίνειν ὑφαπλοῦνται Chis

(nec plura) || 529: Amb Lut || 7) οὔτε: Lut, om. Amb||8 sqq.) (σημείωσαι [περὶ] klöpwv] mrg. m? Amb) || 12) ἀρωματικά:

scripsi, ἀρωτά Amb Lut || 14) (ὁ νοῦς mrg. m? Amb) || 17) ὑγροῖς: Amb, ὑγροῖσι Lut ||

535a: Amb Lut || 23) πορίσαι: om. Amb || 535: Db 353a 2 sqq. Cf. Rt 57, 535 |] 23— 26) διὰ... ποιεῖν: Su. IV 753, 27 sq.|]

Lut,

2 sqq.) cf. Su. II 6, 17 || 529. 9) ὑγρά:

cf. Db 532b 34. Su. IV 424, 26 | 9 sq.) cf. Db 352b 36 $£e3eerxygaow ὀνχλώμασι: cf. Db 352b 43 ||

|| 18)

IN

129

PLUTUM

ματα ἣ ἐκ ψύχους ἣ τοὺς τύλους καὶ τὰ ἐπικαύματα τὰ ἐκ τοῦ πυρός φησιν, ὡς τῶν πενήτων διὰ τὸ αὐτουργεῖν τοῦτο πασχόντων.

10

“ab δυνηϑείης ἀγαϑόν τι πορίσαι πλὴν φῴδων καὶ φλυκταινῶν καὶ φλοίδων καὶ ἐκκαυμάτων ἐκ βαλανείου καὶ παιδαρίων πεινώντων καὶ κλαυϑμυριζομένων διὰ τροφὴν καὶ γραϊδίέων κολοσυρτὸν ἦτοι ϑόρυβον καὶ φϑειρῶν ἀριϑμὸν καὶ κωνώπων καὶ ψυλλῶν; al ψύλλαι περὶ τὴν κεφαλὴν καὶ τὰ ὠτία εἰσδῦσαι βόμβον ἐμποιοῦσαι ἀνιῶσι καὶ ϑλίβουσιν ἐπεγείρουσαι καὶ λέγουσαι πεινήσεις εἰ καϑεύδεις δηλονότι, ἀλλ᾽ ἐπανίστασο᾽᾽. γλυχὺς δὲ καὶ ἔμψυχος ὁ λόγος ἐστίν"

15

ὀφείλων γὰρ οὕτω ῥητορικῶς εἰπεῖν πιϑανῶς

καὶ

κεχολασμένως

“᾿ἐπε-

γείρουσαι᾽" καὶ μονονοὺ ᾿ἱφράζουσαι" 20

πεινήσεις᾽᾽,

ἀφεὶς

πιϑανῶς

xai ῥητορικῶς οὕτως εἰπεῖν, ποιἡτικωτέρως ἐμψύχως εἰρήκει τὸν λόγον ἡδύτερον ἐργαζόμενος. ταῦτα δὲ εἶπε Χρεμύλος ἀπὸ τῶν συμβαινόντων τοῖς ἐνδεέσι τε καὶ πτωχοῖς.

25

535b. φῴδων: τῶν ἐκ πυρὸς ἐχχαυμάτων᾽ φὼς Puls φωΐδων καὶ 1) ἀγαϑόν τι: Lut, ἀγαϑὸν τί Amb; cf.

Bl. ad h. vs. || 5) κλαυϑμυριζομένων: Amb, κλαϑμυριζομένων Lut || 11) ἀνιῶσι: Amb, ἀνιοῦσι (εχ ἀνιῶσι) Lut || 12) καϑεύ-

δεις: Amb, καϑευδήσεις Lut || 14) ὁ λόγος ἐστίν: Lut, ἐστιν ὁ λόγος Amb || 15) ῥητορικῶς εἰπεῖν: Amb,

εἰπεῖν ῥητορικῶς

Lut || 17) μονονοὺ: Amb, μονονουχὶ Lut | 19) καὶ ῥητορικῶς οὕτως: Lut, οὕτως x«l

ῥητορικῶς Amb [| 20) ἐμψύχως suprascr. Amb || 535b: Amb Lut || 24) (σημείωσαι e [et8ac] mrg. m? Amb)]|25) Parc: scripsi, φῶς Amb Lut || φωῖς: Amb, om. Lut || 535a. 2) φλυχταινῶν: cf. Db 353a 1. Su. IV 753, 26 || 12) εἰ καϑεύδεις: cf. Db 353a 40 || Koster c.s., Aristopkanem, 1.

17

130

IN

PLUTUM

φῴδων, μένοντος τοῦ ἰῶτα προσγεγραμμένου. λέγονται φωῖδες καὶ φῷδες καὶ τὰ ἐκ ψύχους ἐκκαύματα, ὡς καὶ ᾿ἹἹππώναξ φησί" “'πρὸς

536. κολοσυρτὸς κυρίως ὁ ἦχος ὁ ἐκ ξύλων γεγονὼς συρομένων ἀπὸ τοῦ ὄρους, ἀπὸ τοῦ κᾶλον, τὸ ξύλον, καὶ τοῦ σύρω.

10

15 537. χὠώνωπάς φησι τὰς ἐμπίδας᾽ οἱ δὲ ὡς τὰς ψύλλας οὔσας ἀφώνους

εἶπε βομβεῖν: κωνώπων γὰρ μᾶλλον τοῦτο ἴδιον. ἐντεῦϑεν πλανηϑέντες τινὲς ϑηλυκῶς εἰρῆσϑαι ᾧήϑησαν τοὺς κώνωπας, ληροῦσι δέ" ἀρσεκικῶς γὰρ λέγονται. οἱ Δωριεῖς δὲ

20

τὴν

μαρίλλαν

τὰς

φωΐδας ϑερ[μαένων".

μαρίλη δ᾽ ἐστὶ τὰ λεπτὰ τῶν ἀνθράκων. βαλανεῖον παρὰ τὸ Exβάλλειν φησὶ τὰς ἀνίας. 536. ((κολοσυρτόν:)) κολοσυρτὸς ὁ ϑόρυβος xa9' ἡμᾶς ἀπὸ τῶν χόλων καὶ κολοβῶν ἤτοι τμηϑέντων ἐν τοῖς ὄρεσι ξύλων καὶ συρομένων ἐν ὕλῃ βαϑείᾳ καὶ ποιούντων ὀρυγμαδὸν καὶ συγκλάσεις. 537. ὁ φϑεὶρ καὶ ὁ κώνωψ καὶ ὁ χόρις ἀρσενικά. ἣ ψύλλα δὲ τῶν Ψυλλῶν τὸ μὲν ζῳύφιον ϑηλυκῶς λέγεται" ῬΨύλλοι δὲ ((καὶ}) ᾿βϑύλλων ἀρσενικῶς ἔϑνος λιβυκόν. καὶ ἡ φϑεὶρ δὲ καὶ ἡ κώνωψ καὶ ἡ κόρις, εἰ βουληςϑείη τις, καὶ ϑηλυκῶς ἀττικῶς εἴπῃ,

536: mrg. U || 537: U || 16) κώνωπας:

2) φωΐδες: Amb, φωίδες Lut || 5) μαρί-

scripsi, κύνωπας U || 17) ol δὲ ὡς: U,

Any Hippon. ap. Erot. || φωῖΐῖδας: Amb, φωίδας Lut || 7) δ᾽: Amb, δὲ Lut || 8)

ἰδίως sch. Db (lectio corrupta) λέγονται: sch. Db, λέγουσιν U

|| 22)

(σημείωσαι

βαλανεῖον mrg. m?

Amb)

||

9) φησὶ: Amb, om. Lut (cf. Anim. Cr.) || 536: Amb Lut || 10) Im.: Lut, om. Amb || 12) κόλων: Su., xoXàv Amb Lut || 13)

τοῖς

Amb,

om.

Lut

|| 537:

Amb

Lut || 16) (σημείωσαι περὶ φϑείρας᾽ κώvoa" κόριας᾽ ψύλλας in calce m? Amb) || 19) xat: Lut, om. Amb || 536. 10—11) χολοσυρτὸς.... συρομένων:

535b. 5) Hippon. fr. 55 Diehl (Erot.92,

cf. Db 353a 21 sq. | 12) κἄλοντὸ ξύλον:

12) || 7) cf. Db 13a 10 sqq. || 536. 10 sq.)

cf. Su. 11115, 18. 16, 5. 17. 17, 7. 21, 22||

χολοσυρτὸς ὁ ϑόρυβος: Su. III 146, 7. An.

537. 16) κώνωπας.... ἐμπίδας: Db 353a 35. Cf. 88b 28 || 17—p. 131, 5) et... ψύλλας: cf. Db 353a. 26 sqq. || 17—19) τὰς... ἴδιον: Rt 57, 538 ||

Bachm. I 280, 13. Ps. Herdn. 70 || 12) κόλων: Su. III

146, 9 || 537. 20) ἔϑνος

λιβυκόν: cf. Hdt.

van ... ϑηλυκῶς:

IV

Su. III 175, 26 ||

173 Il 21—22)

cf. Db 353a

κώ-

28 sqq.

IN

ἀρσενικῶς λέγουσι τὸν ψύλλον, ᾿Αττικοὶ ϑηλυκῶς. ᾿᾿ἠχοῦσαι᾽᾽, civ, οἱ κώνωπες, “᾿᾿ἠχοῦσαι περιίπτανται᾿ οὐκ ἔστι δέ, πρὸς

τὰς

οἱ δὲ φηγὰρ ἀλλὰ

ψύλλας.

κἂν xai ὁ μέγας ᾿Ορφεὺς ἐν ταῖς Δωδεκαετηρίσιν ἀρσενικῶς κόριας

λέγῃ" δ

539.

ἐπεγείρουσαι

ζουσαι"

πεινήσεις,

καὶ ἀλλ᾽

“'καὶ κόριες μιαροὶ καὶ ἔσχατοι ἀμφαφάα[σϑαι᾿".

φράἐπανί-

στω: ὡς ἄν τις εἴπῃ" “'τοῦτο βοῶσιν ὅτι ἀνάστα, ποίει δοῦλε μὴ πεινήσῃς".

10

15

543. ὅτι ὁ μὲν ἄρτος πάλαι μέμακται, 4; δὲ μάζα νῦν.

20

25

3) οἱ: U, at sch. Db

131

PLUTUM

(v. Anim. Cr.) ||

539: U || 543: U ||

541. $ τοὺς εὕὔδοντας: ἥτις στιβὰς οὐχὶ ἣ κόρις -- ὁ κόρις᾽" γὰρ ἔφην — ἥτις στιβὰς ἡ ἐκ σχοίνων ἤγουν βρούλλων ἐγείρει τοὺς εὔδοντας τῷ πλήρης κόρεων εἶναι. 542. φορμὸν: χοφινίσιον, on οἰδα. 543. ((σιτεῖσϑαι δὲ})) ἀντὶ μὲν ἄρτων: ἄρτος ὁ ἄρτιος καὶ οἱονεὶ τέλειος καὶ μέγας xxi ὁλόκληρος ψωμός" μάζα δὲ οὐ τὸ παρὰ ᾿Αλεξανδρέων ἐφευρεϑὲν εἰς διαμονὴν πυρὶ πεφρυγμένον ἀρτίδιον, ὡς τέως οἱ σοφοὶ γράφουσι βούβαλοι μηδὲ τὴν 2) κόριας: Amb, κόρι Lut || 4) κόριες: Amb, κόριις (ex κόρεις) Lut || ἀμφαφά-

ασϑαι: Lut, ἀμφαφάμαϑαι

Amb

|| 541:

Amb Lut || 13) ἔφην: Lut, ἔφη Amb || 14) Fyouv βρούλλων: Amb, om. Lut ||

542: Amb || 543: Amb Lut || 19) σιτεῖσϑαι δὲ; Lut, om, Amb || 23) ἐφευρεϑὲν: Amb, εὑρεϑὲν Lut

|| 24) πεφρυγ-

μένον: Amb, πεφυρμένον Lut || 1—2) ἀρσενικῶς... ϑηλυκῶς: 88a 51 |] 543: Db 353b 4 !|

cf. Db

4) versus desideratur in Kern Orph. Fragm.|| 541.14) βρούλλων: cf. Db 361b 6 sq. || 543. 21) τέλειος: cf. Su. I 369,

15. Hesch. p. 254 n. 99 L. || δλόκληρος: cf. Hesch. p. 254 n. 14 1.. || 22) ψωμός: cf. Su. I 369, 29 ||

132

IN

PLUTUM

ualav βοῶσαν αἰδούμενοι μὴ &lav καὶ ξηρὰν εἶναί τινα Y) μάζαν καὶ τρυφεράν. ἔστι γὰρ ἡ μάζα λεπτόν τι ἀρτίδιον 7) ἐλαίῳ τηγάνῳ ἑψόμενον 3| καὶ καμίνῳ ἐλαίῳ κεχρισμένον $$ ἄνευ ἐλαίου ποτὲ δὲ καὶ ἡδύσματα ἔνδον ἔχον μυρία, ὃ καὶ κυρίως μάζα χαλεῖται. 10

544. ᾿Αττικοὶ ῥαφανίδα φασὶν ἣν ἡμεῖς ῥάφανον, πάλιν δὲ ῥάφανον ἣν ἡμεῖς κράμβην. εἴρηται δὲ ῥαφανὶς παρὰ τὸ ῥαδίως φαίνεσθαι" λόγος γὰρ ὡς σπειράμεναι ϑᾶττον ἄνεισιν. 545a. ϑράνος ἐστὶν ὑποπόδιον, ἔνϑα καὶ ϑρανίτης, ὡς λυχνίτης, ὑποχοριστικῶς. 545b. μάκτρα᾽ ϑυεία ἐπιμήκης, ἐν f, μάττουσι τὰ ἄλευρα.

544: U

U, m? Barb || 16) σπειρόμεναι:

Barb

cum

©

et Su.,

ἐπειρόμεναι

R,

ER οὐ δυνατὸν τοὺς ἀνοήτους τούτων γνώμας προδιδάσκειν᾽".))}

544a. ἰσχνῶν: λεπτῶν. 544b. ῥαφανὶς ἡ ῥέπανος" ῥάφανος

δὲ ἡ κράμβη. 15

5458. ϑράνους:

ὑποποδίου, 9oó-

νου. 20

545b. μάκτρας: ζυμωτικῆς σχάqne. 546a. πιϑάκνης: πίϑου. 546b. ἐρρωγυῖαν: κατερρηγμέwmv. 4) τι ἀρτίδιον: Lut, ἀρτίδιόν τι Amb || 9—10) ἀλλ᾽... προδιδάσκειν: Lut, om.

σπειρομένη sch. Db || ἄνεισιν: U Barb Θ perperam, ἀνίασι Su. (cf. Proleg.)|| 545a:

Amb || 554a: Amb || 544b: Amb Lut ||

U || 18) ἔνϑα: U, ἔνϑεν sch. Db rectius,

Lut || 545a: Amb |! 17) 9p&vouc: et. in

at cf. supra, p. 116 s. 26 || 545b: U || 20) ϑυεία: sch. Db Su., ϑύρα U ||

546b: Amb ||

544: Db 353b 6 sqq. Su. IV 285, 23 sqq. Cf. Rt 58, 544. Poll. I 247. VI 54.

Db 353b 12 || 545a: cf. Db 353b 49 |

12) ῥάφανος:

Amb,

(c ad

& suprascr.)

textu Amb || 545b: Amb || 546a: Amb |!

9— 10) Soph. Ai. 162 sq. || 544a: cf.

Phot. Hesch. || 545a. 17— 18) 9pavos...

545b. 20 sq.) σκάφης: cf. Db 353b 30 sq.

Ypavims: Db 353b 14 sqq. Su. 11 726, 5. Cf. Rt 58, 545 || 18 sq.) ὡς λυχνίτης

354a 1 !| 546a: cf. Db 354a 5. Su. IV 129, 4. |!

ὑποχοριστικῶς:

cf. Db 569a

Db 353b 32 sq. Su. Π

58. 545 |

312,

(©) || 545b:

18. Cf. Rt

IN

548. τὸν τῶν πτωχῶν

548. ἀνεκρούσω, ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν χιϑαρῶν ἤ τινος ἄλλου τοιούτου ὀργάνου. διενήνοχε δὲ πτωχεία πενίας, ὅτι N μὲν πενία μεμετρημένη ἐστὶν ἔνδεια, πόνῳ τὰ χρειώδη ϑηρῶσα᾽ εἴρηται δὲ παρὰ τὸ πένεσϑαι ὃ σημαίνει τὸ ἐνεργεῖν" ὁ δὲ πτωχὸς παρὰ τὸ πτώσσειν ἅπαντας. τοῦ μὲν γὰρ πτωχοῦ ὁ βίος ἐστὶν ἵνα μὴ ἔχῃ τι, τοῦ

δὲ πένητος

ἄλλος

ἐστὶν ἵνα

γὰρ

ἔνι

10

550. τὰ «μὴ» ὅμοιά φησιν αὐτοὺς ὁμοιοῦν, ὡς εἴ τις λέγει Διονύσιον τὸν ἐν Σικελία ἐξώλη καὶ ἐμμανῇ τύραννον ἐοικέναι Θρασυβούλῳ τῷ Λύκου ἀνδρὶ φιλοπόλιδι καὶ παντὸς χρείττονι λόγου διὰ τὰς ἐπιφανεῖς αὐτοῦ κατὰ πόλεμον νίκας. οἱ Aaxeδαιμόνιος γὰρ κρατήσαντες τῶν

φέρει γὰρ προσαίτης, ἐνδεής, ἄπορος, πτωχός, πένης καὶ ἕτερα" προσαίτης γὰρ ὁ διατροφὴν αἰτῶν, ἐνδεὴς ὅ τινος στερισκόμενος, ἄπορος ὁ μὴ ἐκ τρόπου τινὸς πόρον ἔχων τῶν ζωαρκῶν, πτωχὸς δὲ ὁ πρώην μὲν ἔχων, εἶτα τοῦ ἔχειν ἐκπεπτωκώς, κἄν τινες

ἀπὸ τοῦ πτώσσειν τοῦτό φασι, πένης δὲ ὁ χειροεργάτης καὶ τέχνης

ὁ βίος τοῦ πτωχοῦ,

ὅτι μοχϑεῖ καὶ κοπιᾷ, καὶ οὐδὲ κἂν αὐτοῦ ἐν τῷ ϑανάτῳ ἔχῃ ἵνα ταφῇ.

δ᾽ ὑπε-

κρούσω: οἷς εἶπας οὐ πενίαν ὑπεχκρούσω καὶ ἔπληξας καὶ ἐμωμοσχόπησας, ἀλλὰ πτωχείαν᾽᾽. δια-

ἔχῃ τὴν ἐφήμερον Gov: ὥστε ἄλλο ἐστὶ πτωχεία καὶ ἄλλο πενία. παράἕενος

133

PLUTUM

τινὸς ἔμπειρος λέγεται, ἀπὸ τοῦ τὰ 18

20

ζωαρκῇ ἔχειν ἐκ τοῦ πονεῖν xai πένεσϑαι καὶ ἐργάζεσϑαι. 550. ὑμεῖς ((Y οἵπερ καὶ Θρασυβούλῳ)): ὑμεῖς γε, φησί, τὴν πενίαν χαὶ πτωχείαν ἀδελφὰς νομίζετε εἶναι ἤτοι ἕν ὑπάρχειν, οἵτινες καὶ τοὺς τυραννοκτόνους, ὡς

Θρασύβουλον τὸν ἐν ᾿Αϑήναις τοὺς τριάκοντα τυράννους καϑελόντα, καὶ τοὺς

τυράννους,

ὡς

τὸν

Σικελίας

548: U (bis, f. 90v usque ad ἅπαντας,

548: Amb Lut || 5) (σημείωσαι" προσαί-

1. 8, tantum et f. 91 v) || 2 sq.) τοιούτου ὀργάνου: U 90 v, ὀργάνου τοιούτουU 91 v||

ns’ ἐνδεής Xropoc πτωχός" πένης et alio

3)

διατροφὴν: Lut, διὰ τροφὴν Amb

πτωχεία

πενίας:

U

90

v,

πτωχείας

πενία U 91 v || 13) γὰρ: scripsi, λέγεται U (comp.; cf. Anim. Cr.) || 550: U || 17) μὴ: e sch. Db recepi || 18) λέγει: U

(cum 9

et R), λέγοι corr.

Kusterus

(cf. Proleg.) || 20) Θρασυβούλῳ: Db, ϑρασιβούλου U ||

sch.

548. 1—8) ἀνεκρούσω.... ἅπαντας: Db 354a 11 sqq. Su. IV 648, 12 sq. 257,

2 sqq. Cf. Rt 59, 548. Et. M. 695, 5 || 8) πτώσσειν: cf. Su. IV 257, 12 || 550. 17 sqq.) Db 354a 25 sqq. 44 sqq. Cf. Rt 59, 550. Su. IV 84, 6 sqq. |!

atramento διαφορά mrg. m? Amb) || 7) || 550:

Amb Lut || 17 sq.) γ᾽ οἴπερ xat Θρασν-

βούλῳ: Lut, om. Amb || 19) πενίαν xal πτωχείαν: Amb, πτωχείαν καὶ πενίαν Lut ||

134

IN

PLUTUM

᾿Αϑηναίων A’ τυράννους ἀπὸ τῆς πόλεως αὐτῶν ἐν ᾿Αϑήναις διάγειν «ἔταξαν»" 6 οὖν Θρασύβουλος ἐραστὴς ὧν τῆς δημοκρατίας κατέλαβε Φυλὴν τῆς ᾿Αττικῆς μετά τινων ἄλλων, ned’ ὧν κατέλυσε τοὺς λ΄.

J,

τύραννον

555. ἐπικαλεῖται δὲ τὴν Δήμητραν κατὰ τῆς Πενίας, ὡς οὖσαν παρεχτι-

κὴν πάντων τῶν ἀγαϑῶν. 15

20

3) ἔταξαν: e sch. Db recepi || 6) ὧν:

t

,

ὁμοίους

εἶναί

φατε.

10

sch. Db, ἧς U cum Ald || 555: U ||

'

Διονύσιον,

555. ὡς μακαρίτην ((ὦ Δάματερ)): λίαν αὐτοῦ τοῦ πένητος μακαρίτην καὶ νεχρόβιον εἶναι λέγεις τὸν βίον καὶ τὴν ζωήν, εἰ πονῶν καὶ φειδόμενος οὐδὲ ((τὰ}) πρὸς ἐνταφιασμὸν καταλείψει. ᾿ἱμάκαρ᾽᾽ καὶ “μακάριος ὁ ζῶν καὶ εὐδαίμων. “μακαρίτης δὲ ὁ τεϑνηκώς. τὸ δὲ “ὦ Δάματερ᾽᾽ ὡς γεωργικὸς ὧν x«9' ἡμᾶς ὄμνυσιν, ἀλλ᾽ οὐ κατά τινας καταμωκώμενος Δωριέων ὡς ((xai)) οὕτω δῆϑεν ὀμνύντων. τὸ δὲ “ἱμάκαρ᾽᾽ καὶ ᾿'ἱμακάριος᾽᾽ ἐτυμολογεῖν μὲν οὐ δύναμαι, οὐδέ γε τοῖς ταῦτα κακῶς ἐτυμολογοῦσι βούλομαι πείϑεσϑαι: εἰ γὰρ ἀπὸ τοῦ “un ” μήκηρες ἠτυμολογοῦντο καὶ μάκαρες, μα2) in calce add. Lut: οἱ λακεδαιμόνιοι κρατήσαντες τὴν (sic) τῶν ἀϑηναίων ἔταξαν A' τυράννους ἀπὸ τῆς πόλεως ἐν ἀϑήναις διατρίβειν᾽ ὁ οὖν ϑρασύβουλος, ἐραστὴς ὧν τῆς δημοκρατίας, κατέλαβε φυλλὴν (sic) τῆς

ἀττικῆς

(sic) κατέλυσε

μετά

τινων

ἄλλων,

τοὺς τριάκοντα.

μεϑ᾽

ἧς

διονύσιος

δὲ τύραννος ὠμὸς ἐν σικελία: o» (mrg.) τὸ

παρὸν σχόλιον ἐκτός ἐστι τῆς τοῦ τζέτζου

ἐξηγήσεως []555: AmbLut||5) ὦ Δάματερ: Lut, om. Amb || 9) τὰ: Lut, om. Amb || 15) καὶ: Lut, om. Amb || 16) ἰσημείωσαι μακάριος καὶ μακαρίτης mrg.

m? Amb) || 20) Κῆρες: addidi ; μὴ μήκηρες Amb, μημήκηρες Lut || 21) ἠτυμολογοῦνro: Lut (immo spir. asp.), ἐτυμολογοῦντο

Amb || $55. 7) vexpófitov: cf. Db 354b 22. Rt 59, 555. Su. III 310, 23 || 10—12) μᾶκαρ ... τεθνηκώς: cf. Db 354b 29 sq. Sch. Aesch. Pers. 633 || 13) γεωργικὸς:

cf. Db 354 b 27 ||

,

IN

559. ἑλληνικὸν τὸ ποδαγρᾶν. ὑπὸ γὰρ ἀργίας μεγάλης γίνονται ποδάγραι.

PLUTUM

5

10

560b.

εἴρηται

δὲ τὸ ἀσελγῶς

135

κρὸν dv τὸ μὰ καὶ οὐ βραχὺ τεχνικωτάτοις ἀνδράσιν ἐδέχετο. 559. ((καὶ γαστρώδεις καὶ παχύκνημοι) παρ᾽ αὐτῷ μὲν γὰρ: παρὰ τῷ Πλούτῳ γὰρ ἤτοι τοῖς πλουσίοις πάϑη τοιαῦτα συμβαίνουσι, καὶ ὑπερσαρκώσεις καὶ πλημμελεῖς πιμελαί, διά τε τὸ ἀδδηφαγεῖν καὶ ἐπ᾿ ἀκατεργάστοις ἐνίοτε. 560a. τὸ δὲ "'daeiyüc”

ἀσώτως,

αἰσχρῶς. ἀπὸ τῶν ἐν Σέλγῃ πόλει τῆς Πισιδίας

κατά τινὰς μὲν σεμνῶς βιοῦν οἰομένων᾽ “ἀσελγῶς “un σεμνῶς", ὁμοίως τάχα τοῖς Σελγαίοις, ἀλλ᾽ αἰσχρῶς. κατὰ δὲ τοὺς ἐπισκεπτικώτερον τὸ ἔϑνος

15 εἰδότας Κίλιξι καὶ ᾿Αρμενίοις ὅμορον ὃν καὶ ὁμότροπον, "᾿ἀσελγῶς᾽" ᾿᾿αἰσχρῶς᾽" ἐπιτατικώτερον, ὡς οἱ τῆς Σέλγης οἰκήτορες. 561. ἰσχνοὶ καὶ σφηκώδεις: 7$ λεπτοὶ κατὰ τὸ μέσον ἢ πικροί, ἐπεὶ καὶ τὸ ζῳύφιον πικρόν ἐστι σφόδρα. δριμύτεροι οὖν ὡς σφῆκες ἅμα καὶ ἰσχνότεροι γίνονται ol λιμώττοντες.

559: t: ||

20

561. ((παρ᾽ ἐμοὶ δ᾽ ἰσχνοὶ:)) παρ᾽ ἐμοὶ δ᾽ ἰσχνοὶ καὶ κατάλεπτοι xai κατάξηροι, σφηκώδεις τε xal ὑπόλεπτοι᾽ ὁ σφὴξ γὰρ κατὰ τὰ μέσα πάνυ διάλεπτος καὶ πρὸς φυγὴν ὠϑεῖ καὶ ἀνθρώπους ἀντιταττόμενος᾽" τοιοὔτοι δὲ καὶ οἱ πένητες τῇ μορφῇ. 559: AmbLut||3sq.) καϊγαστρώδεις xal παχύκνημοι: Lut, om. Amb || 4) αὐτῷ: et. intextu Lut, τῷ autem Amb ||

7) pr. καὶ: Amb, om. Lut | ὑπερσαρκώσεις: Amb, σαρκώσεις Lut || 8 sq.) ἀδδηφαγεῖν: Amb, ἀδηφαγεῖν Lut || 560a: Amb Lut || 10) (σημείωσαι τὸ ἀσελγῶς mrg. mtAmb)|| δὲ: Amb, δ᾽ Lut ||

560b: U Amb Lut || 12) δὲ τὸ: Amb Lut, om. U || τῶν: Amb Lut, om. U || ἐν Σέλγῃ πόλει: Amb Lut, τῆς σέλγης πόλεως U || 13) μὴ: Amb Lut, δὲ οὐ U || 14) ἐπισκεπτικώτερον: Amb, ἐπισκεπτικωτέρους Lut, ἐπτοκώτερον U || 15) Κίλιξι xat ' Appevlors: Amb Lut

(' Agu. Lut), κύλιξ καὶ ἀρμενίας U || 16) ἐπιτατικώτερον: Amb Lut, ἐπιτατικωτέρως U ||

561: U || 19) ζῳύφιον: U, ζῷον sch. Db

||

561: Amb Lut || 17) Im.: Lut, om. Amb

||

18) καὶ κατάλεπτοι:

Amb,

om.

Lut || 23) δὲ: Amb, γὰρ Lut || τῇ μορφῇ: Amb, τὴν μορφὴν Lut ||

559: Db 354b 42. 51. Cf. Rt 59, 559 | 560b: cf. testimonia quae in „Rendiconti Istituto Lombardo tere. Classe di Lettere", vol. XCI (1957), p. 514, congessi ||

561: cf. Db 355a 3 sqq. ||

di Scienze e Let-

561. 22 sq.) τοιοῦτοι: cf. Db 355a 11 ||

136

IN

PLUTUM

563. ((περανῶ opüiv:)) "nepavo βραχύ, ᾿ἱπεράνω" μακρὸν ((dδιαφοροδίχρονοι))" ἐνταῦϑα δὲ βραχὺ ὁ στίχος αὐτὸ ἀπαιτεῖ. 5648. χοσμιότης: σεμνότης, κατάστασις.

10

567. τοὺς ῥήτορας: τοὺς δημαγωγούς, τοὺς νομομαϑεῖς" ῥήτορας γὰρ δημαγωγοὺς ᾿Αϑύήνησι καϑίστων. περισύρει δὲ τούτους ὡς πλεονέκτας καί φησιν ὅτι ἴδε τοὺς ῥήτορας, ὡς, ὁπόταν μέν εἰσι

15

564b. τοῦ Πλούτου δ᾽ ἐστὶν ὑβρίζειν: ἀλαζονεύεσϑαι, ὑπερηφανεύεσϑαι. 565. πάνυ γοῦν κλέπτειν: ἐπεὶ συμβαίνει κἀκεῖνα τοῖς πένησι καὶ τὸ κλέπτειν δὲ καὶ τοιχωρυχεῖν πενήτων ἐστίν, ἕνεκα τοῦ γελοίου Χρεμύλος καὶ ταῦτα ἐπάγει ἀστεϊζόμενος. 567. τοὺς ῥήτορας: τοὺς δημαγωγούς, τοὺς νομοϑέτας" ῥήτορας γὰρ δημαγωγοὺς ἐν ταῖς ᾿Αϑήναις καϑίστων.

20

πτωχοί, εἰσὶν εὐσεβεῖς καὶ δίκαιοι,

ὅταν

δὲ

ἀδίκως

πλουτήσωσι ἐκ

τῶν

καὶ

κοινῶν,

ταῦτα γίνονται

ἄδικοι. 25

571. oa:))

((σφόδρα βάσκανος"

βάσκανος πιχρά,

οὗ-

φϑονερά.

χατὰ μὲν ἄλλους φάσκανος καὶ βάσκανος ἡ καίνουσα δῆϑε φϑονερῷ 567: U || 16—17)

τοὺς νομομαϑεῖς"

ῥήτορας γὰρ δημαγωγοὺς:

supraser. U ||

563: Amb

Lut

|| 1) Im.:

Lut,

om.

Amb || xepavà: supra α signum mensurae brevis Lut || 1 sq.) περανῶ: supra a signum mensurae brevis Amb || 2) περάνω

Lut

|| 2 sq.) ἀδιαφοροδίχρονοι:

Lut, om. Amb

|| 564a:

Amb

(cf. gl.

Lut) || 564b: Amb (cf. gl. Lut) | 565:

Amb Lut || 567: Amb (cf. gl. Lut) || 571: Amb Lut || 25) Im.: Lut, om. Amb || 28) δῆϑε: scripsi, 859ev Lut, δὴ Amb || 564a. 5) σεμνότης: cf. Db 355 a 31 ||

IN

137

PLUTUM

Bieuporı' κατὰ δ᾽ ἡμᾶς πρόσφϑεγμα ἔχουσα, ἣ καὶ βάσχειν καίνουσα. 572. μηδὲν ταύτῃ ans: μηδὲν ταὐύτῃ ἐπικοσμήσῃς, καλλύνῃς,

T, ἐπιβλαβὲς ἐν τῷ βάζειν γε κοσμήκαὶ οὕτως κατασκευά-

σῆς τοὺς λόγους δηλονότι, ὅτι ζητεῖς δεῖξαι πενίαν τοῦ πλούτου καλλίω.

575. πτερυγίζεις: ἀντὶ “μάταια καὶ κοῦφα διαλέγγ᾽᾽, τῶν νεοσσῶν ἃ πτερυγίζουσι μὲν πτέρυγας ἵπτασϑαι, οὐ δύνανται

τοῦ ἀπὸ τὰς δέ"

10

“᾿οὕτως καὶ σὺ ϑέλεις μὲν εἰπεῖν καὶ πειράζεις, οὐδὲν δὲ ἀνύεις᾽. ἄλλως.

ε'φλυαρεῖς διὰ λόγων᾽᾽" τὸ γὰρ πτερὸν ἠχῶδες καὶ ϑορυβητικόν. $76. ὅτι βελτίστους: διότι αὐτοὺς ὠφελῶ καὶ τοῦτο ἔστιν ἰδεῖν καὶ

εἰς

τοὺς

παῖδας

ἁπλῶς

15

576. ((6x1)) βελτίους ((αὐτοὺ ς)}) ποῶ: δαιμονία τοῦ ἀλιτηρίου κατα-

πῶς

φεύγουσιν ἀπὸ τῶν ἰδίων γονέων ἀγαπώντων αὐτούς.

578. οὕτως ἐστὶ δύσκολον πρᾶγμα, ἵνα vonoy τις τὸ δίκαιον. 575: U || 576: U |! 17) βελτίστους in Im., βελτίους vero in textu U || 21) αὐτούς: SCripsi, αὐτὰ U [[ 578: U ||

575. φλυαρεῖς: μάτην λέγεις" ἀπὸ τῶν φλυόντων καὶ ἀναβραζόντων ἐν λέβησιν ὑδάτων. ᾿ἱπτερυγίζεις᾽ δὲ ἀδυνάτοις κατασκευαῖς ἐπιχειρεῖς" ἀπὸ τῶν ἔτι ἀτελῇ πτερὰ ἐχόντων ὀρνιϑαρίων καὶ κινούντων αὐτὰ ὡς δῆϑε πρὸς πτῆσιν.

σκευὴ 20

κατασκευάζοντος

᾿ἱπῶς

φεύ-

γόμεν τὴν Πενίαν;᾽ λεγούσης αὐτῆς" “διὰ τὸ βελτίους ποιεῖν ἡμᾶς, κἀκ τῶν παίδων δὲ τοῦτο ἂν γνοίη τις" τοὺς γὰρ πατέρας φεύγουσι τὰ ἄριστα φρονοῦντας αὐτοῖς".

25

2) 5: Amb, ἢ Lut | 572: Amb Lut | 4) γε κοσμήσῃς: om.

textu

Lut; κοσμήσης

Amb

Lut

(ex κομήσης)

Amb,

(ex κομήσης)

et. in

|| 6) κατασκευάσῃς:

Amb, κατασκευάζης Lut || B) τοῦ: Amb,

om. Lut || 575: Amb Lut || 9) (σημείωσαι τὸ φλυαρεῖς mrg. m* Amb) || 15) δῆϑε: scripsi, δῆϑεν Amb Lut || 576: Amb Lut || 17) ὅτε: Lut, om. Amb

|| αὐτοὺς:

Lut, om. Amb||18) πο inlm., ποιῶ vero in textu Amb Lut [|(σημείωσαι κατασκευὴν πάνυ δαιμονίαν mrg. m? Amb) 575:

cf.

Db

355b

17 sqq.

Su.

IV

252, 24 sqq. || 10) κοῦφα: Rt 61, 5751}

578: cf. Db 355b 37 |

575. 9) Cf. Su. IV 746, 14 ||

||

138

IN

581. ἀλλ᾽ ὦ Κρονικαῖς λήμαις: ἀρχαίαις μωρίαις ἐσκοτισμένοι τὸ φρονεῖν. παροιμία δ᾽ ἐστὶν ἀπὸ τῶν ἀμβλυωπούντων. λήμη ἐστὶ τὸ πεπηγὸς δάκρυον, ὅπερ ἐπικαϑεζόμενον βλάπτει τοὺς ὀφθαλμούς. τὸ γὰρ τῶν γερόντων δάκρυον παχὺ ὃν [λήμας] μεγάλ[ας] ἀποτελεῖ καὶ ποιεῖ. σημαίνει οὖν: “ἱτετυφλωμένοι τὰς φρένας, ὥσπερ οἱ τὰς Annas ἔχοντες τῶν ὀφθαλμῶν ἰόντων ἐμποδίζονται

PLUTUM

580. ταύτην: ἤγουν σὲ ἣ τὴν ἐκ σοῦ πεμπομένην πενίαν. 581. Κρονικαῖς γνώμαις: do χαΐοις μωροῖς διανοήμασι τὸ τοῦ νοὸς σιφλιῶντες ὄμμα καὶ μὴ ὀρθῶς βλέποντες ἤτοι νοοῦντες.

10

τὰς Ope. 15

582. ὁ Ζεὺς δήπου πένεται: παραχρηστικῶς ᾿ἰἐνδεῆς ἐστι καὶ πτωχός᾽᾿. καὶ γελοίως τοῦτο κατασκευάζει ἐκ τοῦ τοὺς ᾿Ολυμπιονίκας

20

584. διὰ τεσσάρων ἐτῶν συνήρχοντο᾽ χατὰ δὲ τὸ πέμπτον ἐτελεῖτο

ϑαλῷ ἐλαίας στεφανοῦσϑαι᾽ οὐ γὰρ δωρίτης καὶ χρηματίτης ἣν ὁ ἀγών. "Bv

Erouc”

δὲ

“᾿ἱπέμπτου᾽᾽

εἶπεν,

ὁ ἀγών.

ἐπε τεσσάρων παραδραμόντων ἐνιαυτῶν ὁ ὀλυμπιακὸς ἐτελεῖτο ἀγών, εἷς μὲν διὰ ud’ μηνῶν, ἕτερος

581: U || 9) γερόντων: sch. Db, φερόντῶν U || 10) λήμας μεγάλας: sch. Db, (lac.) μεγάλ (lac.) U || 13) ὀφϑαλμῶν ἰόντων: U

580: Amb; int. Lut || 1) ἤγουν: Amb, om. Lut ||581: AmbLut || 3)Κρονικαῖς: Lut, ἀρχαίοις" κρονικαῖς Amb [[γνώμαις:

cum Θ, ὀφθαλμιώντων V Su., ὀφθαλμῶν sch. Db (cf. Anim. Cr.) || 584: mrg. U ||

et. in textu Amb Lut || 5) σιφλιῶντες: Amb, φλιῶντες Lut || 582: Amb Lut || 23) (σημείωσαι τὸν ὀλυμπιονίκην ἀγῶνα

mrg. m* Amb) ||

581: Db 355b 45 sqq. Cf. Rt 61, S81. Su. III 192, 27 sqq. 263, 27 sqq. || 5) παροιμία: Par. Gr. 1 263, 9. Hesch. || 6—7) Xu, . . . δάκρυον: Db 98a 16 sq. ||

582. νῶσϑαι

19) Cf. Hdt. ἐλαίης ϑαλλῷ.

στεφανῶσαι

ϑαλλῷ.

Tz

VII 19 ἐστεφαPlat. Leg. 946b

Hist.

I 580

24 sq.) Cf. sch. Pind. Οἱ. III (I p. 116, 8 Dr.) γίνεται δὲ ὁ ἀγὼν μὲν διὰ μϑ' μηνῶν, ποτὲ δὲ διὰ ν΄. Tz Lyc. 41 (p. 32, 29) ἐτελεῖτο δὲ ὁ κατὰ πενταετηρίδα 9... κατὰ μῆνας τήκοντα. Tz Hist. 1 581 ἐξετελεῖτο

ἀγὼν πεντηκονταμηναῖος ||

||

35 e ποτὲ sch. ἀγὼν πενδ᾽ ὁ

IN

139

PLUTUM

δὲ διὰ μηνῶν ν΄, καὶ ἀεὶ οὕτως ἀμοιβαίως ἐγίνοντο αἱ ᾿Ολυμπιάδε: τεσσαρακονταεννεάμηνοι καὶ πεντηκχοντάμηνοι᾽ τοῦτο ἐξ ἀνθρώπου γράφειν ἠκριβωμένως εἰδότος ἀλλὰ μὴ ἐκ γαστρὸς φϑεγγομένου σημείωσαι. 585. μετὰ τὴν μάχην ἐστεφάνωσε διὰ χλάδων, δηλῶν ὅτι καὶ οἱ μαχόμενοι ἀλόγως ἐστέφοντο. 586. ὅτι οὐ κοτίνῳ ἐστεφανοῦντο, ἀλλὰ τῷ τῆς καλλιστεφάνου ἐλαίας κλάδῳ. οὐκ ἀκριβῶς οὖν φησι καλλιστεφὴς γὰρ N ἐλαία λέγεται. “ταύτης δὲ τὰ φύλλα ἔμπαλιν ταῖς λοιπαῖς

ἐλαίαις

πέφυκεν᾽᾽,

ὥσπερ

᾿Αριστοτέλης φησίν ᾿᾿ἔξω γὰρ ἀλλ᾽ οὐκ ἐντὸς ἔχει τὰ λευκά. ἔστι δὲ ἐν τῷ Πανϑείῳ, καλεῖται δὲ καλλιστέφανος. ἀφίησί τε τοὺς πτόρϑους, ὥσπερ ἡ μύρτος, εἰς τοὺς στεφάνους συμμέτρους. ἀπὸ ταύτης λαβὼν χαρπὸν ἩΗρακλῆς ἐφύτευσεν ᾿Ολυμπίασιν, ἀφ᾽ ἧς οἱ στέφανοι τοῖς ἀϑληταῖς δίδονται. ὥς φασι δέ τινες᾿ ἔστιν αὕτη παρὰ τὸν ᾿Ιλισσὸν ποταμὸν σταδίους «ξ΄» τοῦ ἱεροῦ ἀπέχουσα" περιῳχοδόμηται δέ, καὶ 585: mrg. U || 586: U || 10) ἐστεφανοῦντο; scripsi (cf. d. 15), ἐστεφάνοντο U,

ἐστέφοντο sch. Db, Su. || 12 sq.) καλλιστεφὴς: U, καλλιστέφανος sch. Db, Su. ||

21) συμμέτρους: sch. Db, Su., συμμόρους

U || 26) ξ΄: e sch. Db, Arist. recepi, om. U, ὀκτὼ sch. Theocr. IV 7

||

10

15

20

25

586. κοτίνῳ στεφάνῳ: χοτινίνῳ καὶ ἀγριελαίου στεφάνῳ. παραχρηςστικῶς δὲ Y; μᾶλλον͵ ἀτρεκεστέρως με φάναι, ἐψευσμένως εἶπε ᾿ἱκοτίνῳ᾽". καλλιελαίου γὰρ ἐλαίας στεφάνῳ ἐστεφανοῦντο οἱ ᾿Ολυμπίᾳ νικῶντες, ἀλλ᾽ οὐ κοτίνῳ ἦτοι ἀγριελαίου ἐλαίας. οὐκ ἦν δ᾽ ἀναγκαῖον καὶ περὶ τῆς καλλιελαίου εἰπεῖν. ἐπεὶ δὲ πεφυρμένως οἱ παλαιοὶ περὶ ταύτης φασὶ σχολιογράφοι, πῇ μὲν λέγοντες ὡς ἐν ᾿Αϑήναις παρὰ τὸν ᾿Ιλισσὸν ποταμὸν πεφυτευμένη ἐστὶ περιῳκοδομημένη καὶ ζημία μεγάλη ἐστὶ τῷ ϑίγοντι ταύτης, ἐκ ταύτης οἱ ᾿Ηλεῖοι τοὺς ἐν ᾿Ολυμπίᾳ στεφάνους τοῖς ἀϑληταῖς ἔφερον, καὶ ὅτι “Hpaκλῆς φέρων ἐκ τοῦ καρποῦ ταύτης 4 54.) γράφειν ἠχριβωμένως: Amb, ἠκριβωμένως γράφειν Lut || 586: Amb

Lut || 13) φᾶναι Amb Lut || 14) (σημείωσαι περὶ τῆς χαλλιελαίου mrg. m? Amb) || 17) δ᾽: Amb, δὲ Lut || 18) δὲ: Amb, om. Lut || 23) &ort:Lut, {ἐστὶ} Amb || 24) pr. ταύτης: Amb, ταύτη Lut || 25) "Hieior:

586:

Db 356a

13 sqq. Su. III 165, 6

sqq. Cf Rt 61 sq., 586 || 14 sqq.) Aristot. Mirab. Ausc. 834 a 12 || 15) πέφυκεν: cf. sch. Pind. O/. ΠῚ 60. VIII

17 (I p.

122, 21 sq. 240, 17 Dr.) || 18 sq.) καλλιστέφανος: cf. Paus. V 15, 3. Sch. Pind.

Ol. VIII 1d (I p. 237, 24 Dr.) ||

(ex ἡλεῖοι)

Lut, ἡλεῖοι Amb

||

586. 12 sq.) ἀτρεκεστέρως με φάναι: cf. Tz sch. Lyc. 41 (p. 32, 30) τὸ aagé-

στεροὸν φέναι ||

140

IN

PLUTUM

ζημία μεγάλη τῷ ϑίγοντι αὐτῆς ἐστιν. ἀπὸ ταύτης ἔφερον λαβόντες οἱ ᾿Ηλεῖοι τῶν ἀϑλητῶν ἐν ᾿Ολυμπίαᾳ τοὺς

στεφάνους".

10

15

ἐν ᾿Ολυμπία ἐφύτευσε, δέον καὶ τοῦτο δηλῶσαι τοῖς χρήζουσιν᾽ ἐν ᾿Ολυμπία τὸ πρὶν οὐκ Tv ἐλαίας ϑαλός" ἡλιοϑερὴς δὲ καὶ ἄδενδρος ὑπῆρχεν ὁ τόπος, ὥς φησι Πίνδαρος" Ἡρακλῆς δὲ ἐπὶ Σκυϑίαν σταλεὶς τὴν Ταὐγέτης ἀποκομίσαι χρυσόχερων ἔλαφον τὴν ἀνατεϑειμένην τῇ ᾿Ορϑωσία ἤτοι ᾿Αρτέμιδι, ἐκεῖϑε τὰς καλλιελαίους εὑρὼν ἐς ᾿Ολυμπίαν ἀποκομίσας ἐφύτευσε. φησὶ γὰρ οὑτωσί πως᾿ “Ἴστρου τάν ποτε σκιερᾶν ix παγᾶν ἕνεικεν ᾿Αμφιτρυωνίδας μνᾶμ᾽ ἔμμεναι ᾿Ολυμπίᾳ᾽".

ὅτι δ᾽ ἐν ὑπερβορέοις Σικύϑαις ἐλαῖαι, μὴ διαπόρει᾽ ἐγὼ γὰρ πρὶν τοῦτο διαπορῶν, μόλις ἐπέγνων ἐκ Ζηνοϑέμιδός τε καὶ λοιπῶν τῶν 20

S802. παρ᾽ρ ὑπόνοιαν λέξιν καὶ κατὰ γραφήν.

xal

κατὰ

5894: int. U (cf. gl.) ||

περιοδευσάντων

τοὺς τόπους.

580. λήροις ἀναδῶν: ἀναδέων xal ἀναδῶν καὶ δεσμῶν καὶ στεφα6) δὲ: Amb, 8’ Lut || 9) &xeide: Lut,

&xeidev Amb || 13) τάν: Amb, τ᾽ ἄν Lut || 17) διαπόρει: Lut, διαπορία Amb || 589: Amb Lut || 21) λήροις: (in textu χήροις) Lut, et in Im. et in textu εἰ suprascr.

ad ἡ Amb || 589a: hoc sch. ad vocem λήροις spec-

tat ||

4 sq.) Cf. sch.

Pind. Οὐ. 1II 35 k (I p.

116, 21): ἄδενδρος ἦν ὁ τόπος || 5) Pind. Ol. III 23 sqq. || 6—9) Cf. sch. Pind. OI. III 45 e (I p. 119, 3 sqq.) || 7 sq.) χρυσόκερων ἔλαφον: Pind. Ol. 111 52||9) ᾿Ορϑωσία: cf. Tz sch. Lyc. 936. 1331 (p. 303,

1. 375,1). Sch. Pind. Οἱ, III 54

a (I p. 121, 16sqq.) || 10—11 et 16) Cf. sch. Pind. Οἱ. III 55 b (I p. 122, 9 sq.).

Pedias.

De

Herc.

Lab.

3

(p. 252,

11

Wagner) || 13—15) Pind. Οἱ. ΠῚ 14 sq. || 589. 21) λήροις: cf. Koster, Autour d'un manuscrit, p. 182, n. 1. || ἀναδέων: Rt

62, 589 || 22 sq.) στεφανῶν: cf. Db 356

b 36. 38 ||

IN

141

PLUTUM

νῶν

τοὺς

νικῶντας

ἐν λήροις

xai

φύλλοις καὶ φλυαρίαις. 7| λείροις καὶ λειρίοις, τοῖς παρά τισι μὲν κρίνοις καλουμένοις, τοῖς δὲ φροντισταῖς ἀτρεκείας τοῖς ἐκ τῆς γῆς πᾶσιν ἄνϑεσιν, ὡς ἀκριβέστερον πάντων τὰ ὑποψελλίζοντα διδάσκει παιδάρια, x&v ἐκφωνοῦντα ταυτὶ τὸ ῥῶ πρὸς λάμβδα μετάγωσιν. 5800. ὅπερ παρ᾽ ἑαυτῷ.

ἀγαπᾷ

τις

χατέχει

10

590. περιάψαι: προσάψαι, περιϑεῖναι. 15

20

25

589b: int. U ||

591. ἀνελεύϑερός ((Éc9' οὐτωσὶ)): ἀγεννής, φειδωλός, ἀκριβής, γλίσχρος. τὸ δὲ ᾿᾿ἀκριβής᾽᾿ ἐπὶ αἴνου πλέον λαμβάνεται, ᾿Ιἀκριβὴς τοξότης, ἀκριβὴς ῥήτωρ᾽᾽ καὶ τἄλλα, τουτέστιν ὁ ἠκριβωμένος περὶ τὴν

τέχνην καὶ ἀμεμφής. 593. τὸ γὰρ ἀντιλέγειν ((τολμᾶν ὑμᾶς)): ᾿᾿τοιαῦτα -- φησὶν ἡ Πενία --- ληρεῖτε ἀστεῖα καὶ γελοιώ$n τὸ γὰρ τολμᾶν ἀντιλέγειν ὑμᾶς ὅτι πάντα τὰ ἀγαϑὰ ὑμῖν ἐστι διὰ τὴν Πενέαν᾽᾽. λείπει τὸ “οὐκ Earıv”, ἤτοι ᾿'οὐ γὰρ δύνασϑε πρὸς τοῦτο ἀντιλέγειν᾽". 590: Amb (cf. gl. Lut) || 591: Amb Lut || 14 sq.) 258’ οὑτωσὶ: Lut, om. Amb||593: Amb Lut || 21) ἀντιλέγειν: Amb, λέγειν Lut (et. in textu) || 21 sq.)

τολμᾶν

ὑμᾶς:

Lut,

om.

Amb|| 22)

τοιχῦτα: Amb, τὸ γὰρ ἀντιλέγειν τοιαῦτα Lut || 589b:

hoc

sch.

ξαυτῷ spectat ||

ad

verba

ἐξ

παρ᾽

6)

&v9eaw:

cf.

Db

356

b 21

|| 590.

12 sq.) περιϑεῖναι: cf. Db 357a 6 || 591: hoc

sch.

non

verum etiam

solum

ad

ἀνελεύϑερος

ad φιλοκερδὴς spectat j|

15) φειδωλός: cf. Db 357a 7

||

142

IN

PLUTUM

594. τὴν "Exarmv ἐν ταῖς τριόδοις ἐτίμων οἱ παλαιοὶ διὰ τὸ τὴν αὐτὴν Σελήνην καὶ Ἑκάτην καὶ ᾿Αρτέμιδα καλεῖσϑαι. κατὰ δὲ νουμηνίαν οἱ πλούσιοι ἔπεμπον δεῖπνον ἑσπέρας ὥσπερ ϑυσίαν τῇ Ἑκάτῃ ἐν ταῖς τριόδοις: ol δὲ πένητες ἤρχοντο πεινῶντες καὶ ἤσϑιον αὐτὰ καὶ ἔλεγον ὅτι ἡ ‘Exam ἔφαγεν αὐτά. λέγεται oov: ᾿παρὰ τῆς Ἑκάτης μάϑωμεν τῆς ἐπισταμένης τί πενία ἣ πλοῦτος" αὔτη γὰρ ἐπίσταται τίνες παρέχουσιν αὐτῇ δεῖπνα". ἔϑος ἦν ἄρτους καὶ ἄλλα τινὰ κατὰ μῆνα

594. (παρὰ τῆς Ἑκάτης ἔξεστιν: 'Exam,)) Ἄρτεμις καὶ Σελής-

m ἡ αὐτή ((ἐστι)}" τὴν δὲ τῆς Ἑ κάτης ἱστορίαν ἐν τῷ κειμένῳ λέγει ὁ κωμικός, ὅτι κατὰ σελήνην οἱ μὲν πλούσιοι δεῖπνα τῇ Ex&ty ἐν ταῖς τριόδοις ἐτίϑουν, οἱ δὲ προσαῖται

καὶ ἐνδεεῖς ταῦτα πεινῶντες ἀφήὴρπαζον καὶ κατήσϑιον. 10

τιϑέναι τῇ "Exam τοὺς πλουσίους, λαμβάνειν δὲ ἐξ αὐτῶν τοὺς πένητας᾽

ἀπὸ γὰρ τῶν ἱερῶν οἱ πτωχοὶ [ζῶσιν]. 600. ὑπερβολικά, ὡς καὶ ὁ Εὐριπίδης" "Ta καλὰ καὶ τὰ μὴ καλὰ καλῶς ἔχουσιν᾽᾽.

20

600. οὐ γὰρ πείσεις ἡμᾶς ὡς πενία καὶ τὸ πεινῆν κρεῖττον τοῦ πλουτεῖν καὶ τρυφᾶν. λέγεται δὲ ἡ παροιμία τὸ “ob πείσεις οὐδ᾽ ἣν relang” ἐπὶ τῶν ἠχριβωμένως τι εἰδότων.

594: Amb

Lut || 1} Im.: Lut, om.

594: U || 2) οἱ παλαιοὶ: U, τὸ παλαιὸν sch. Db || 6) ϑυσίαν: sch. Db, ϑυσίας U ||

Amb

10) παρὰ: Ar., sch. Db, περὶ U || 18)

Ἑκάτη: Lut, om. Amb

|| 2) (ἄρτεμις mrg.

m* Amb)

||

|| 3) ἐστι: Lut,

ζῶσιν: e sch. Db recepi, lacunam exh.

om. Amb || 5) ὅτι: Amb, ἤτοι Lut || 8)

U || 600: int. U || 21) τὰ... ἔχουσιν:

ἐνδεεῖς: Amb, ἐν δένδροις Lut || 600: Amb Lut |}22) (παροιμία mrg. m*Amb)||

Euripidis versum, aliunde, ut videtur, ignotum, ita restituendum censeo: ra

καλὰ καλῶς ἔχοντα xal τὰ μὴ καλά || 594. 13—16)

1 sqq.)

Db

357a

ἔϑος.. . . πένητας:

33 sqq. Rt

65,

||

596.

Su. 11214, 7sqq. || 17—18) ἀπὸ, ζῶσιν: Rt 63, 597 || 600. 19) ὑπερβολικά: cf. Db 357 b 36. Su. HI 576, 1 || 21) Cf. Eur. Or. 492: εἰ τὰ καλὰ πᾶσι φανερὰ xai τὰ μὴ καλὰ ||

600. 22) παροιμία: Par. Gr. II 765, 8!

IN

1.9

PLUTUM

601. ταῦτα ἐκ Τηλέφου Εὐριπίδου τραγικεύεται. [ἄλλως. ἐκ Φοινισσῶν Εὐριπίδου με]τείληπται δὲ ὁ στίχος" οὐ γὰρ ἀκολούϑως καλεῖ ἐν ᾿Αϑήναις οὖσα. 602. Παύσωνα: τὸν σύντροφον xai διαιτητῆν. Παύσων δὲ ἐπὶ πενία κωμῳδεῖται, ζωγράφος ὦν.

601. ὦ πόλις "Αργους: ἐκ Τηλέφου Εὐριπίδου τοῦτο" σχετλιάζουσαν δὲ τὴν Πενίαν φέρει τραγυκῶς τοῦτο λέγουσαν. 602. (Παύσωνα κάλει:)) Παύoov ζωγράφος ἦν πένης, ὃν διὰ τὸ πένητα εἶναι σύντροφον Πενίας καλεῖ.

604. Epp’ ἐς κόρακας: φϑείρου 10

βᾶσά ποι πρὸς τόπους ἐρήμους" ἣ ἐς χόρακας

606. xógov: ὁ ξύλινος δεσμός, ἐν ᾧ δεσμοῦνται οἱ ἐν τῇ φρουρᾷ. τινὲς δὲ κύριον ὄνομά φασι πτωχοῦ τινος.

15

20

ἀπελθοῦσα

τούτοις

κατα-

βρώϑητι. 606. ἐς τὸν κύφωνα ἀλλ᾽ οὐ μέλλειν: κύφων δὲ δεσμὸς βαρύνων τοὺς τραχήλους τῶν δεσμουμένων. 609. μεταπέμψεσϑον: “'στείλαντές τινά με καλέσετε πρὸς ὑμᾶς ἐλϑεῖν᾽᾽. τοῦτο γάρ ἐστι κυρίως τὸ “ἱμεταπέμψεσϑον᾽". 611. κρεῖττον γάρ μοι: τοῦτο ἠθυκώτατον ἀστεῖον" ἀντὶ τοῦ ' ε: συγχρίτως ἐμοὶ τὸ πλουτεῖν κρεῖττόν £oTw". 612. σὲ δ᾽ ἐᾶν κλάειν μαχρὰ καὶ μεγάλα. ᾿τὴν κεφαλήν δὲ περιττῶς ἀττικῶς κεῖται" οὐχὶ ᾿'κχλά-

25

601: U || 2-3) ἄλλως... μετείληπται: supplevi cl. sch.

Db,

lacunam

viginti

fere litterarum absque compendiis exh. U || 602: U || 606: U ||

601: Amb Lut || 602: Amb Lut || 6) Im.: Lut, om. Amb ||604: Amb Lut || 606: Amb Lut || 14) (xópov mrg. m! Amb) ||609: Amb, int. Lut]||17) με καλέσετε: Amb, μετακαλέσετε Lut || 611: Amb

Lut || 612: Amb Lut || 24) δ᾽: Lut, δὲ Amb || 26) κεῖται: Amb, om. Lut ||

601. 1 sqq.) Db 357b 40 sqq. 63a 53 sq. Eur. fr. 713 TGF (= Eur. fr. 723 N*). Med. 169 || 1—2) ταῦτα ... τραγικεύεται: Rt 63, 601 || 602: Db 357 b 47 sq. Rt 63 sq., 602. Cf. Su. III 503, 21. IV 71, 25. 480, 23. Db 270b 23 l|

606: Db 358a 17 sq. supra, sch. v. 476 ||

Rt 64, 606. Cf

606. Cf. supra, sch. v. 476 ||

144

IN

PLUTUM

εἰν ἐς τὴν κεφαλήν οὔτε ἔξωϑε νοητέον ᾿᾿τύπτουσαν μακρὰ τὴν χεφαλήν᾽᾽- ἀλλ᾽ οὕτω περιττῶς ((ὡς)) ἔϑος πολλὰ τιϑέναι τοῖς ᾿Αττικοῖς, ὡς τὸ “'παίζεις ἔχων᾽᾽ — τὸ ᾿᾿ἔχων᾽᾽

10

15

20

περιττῶς κεῖται —, οὐράνιόν γ᾽ ὅσον᾽᾽ — τὸ ''ócov" περιττῶς —, xxi ἕτερα μυρία, ὡς καὶ τὸ ᾿'κλάειν μακρὰ τὴν κεφαλήν. καὶ ὁ Βλεψίδημος, συμμαρτυρῶν τῷ Χρε(613) μύλῳ, ἠϑθικωτάτως φησί" "vi τὸν Δία, ἔγωγε βούλομαι πλουτῶν χαίρειν, τρυφῶν μετὰ τῶν παίδων (615) καὶ τῆς γυναικός, καὶ λουσάμενος λιπαρὸς καὶ κατάχριστος (617) ἐλαίῳ x o pàv καὶ ὑποστρέφων ἐκ βαλανείου, xa9' Ἡρόδοτον ἀποματαΐσαι καὶ κάτωθε πνεύματα (618) πέμψαι καὶ καταπαρδεῖν τῶν χειροτεχνῶν καὶ τῆς Πενίας.

619. ἡπίτριπτος: ἣ πολλοὺς ἐπιτρίβουσα καὶ δαπανῶσα Πενία" ἢ ἡ ἀξία ἐπιτριβῆναι καὶ ἀπολέσϑαι. ταῦτα δέ φησιν ὡς τῆς Πενίας ὑποχωρησάσης. 620. ((ὡς τάχιστα)) τὸν ϑεὸν: 1) ἔξωϑε: scripsi, ἔξωϑεν Amb Lut || 3) ὡς: Lut, om. Amb || 4 sq.) (σημείωσαι ὅτι τῶν ἀττικῶν πολλὰ περιττώματα κεῖνται ὡς τὸ παίζεις ἔχων τὸ ἔχων περιττῶς κεῖται mrg. m! Amb) || 8) alt. xai: Amb,

om. Lut || 18) κάτωθε: Amb

|| 619:

Amb

Lut

Lut,

xaroßev

|| 620:

Amb

Lut || 27) ὡς τάχιστα: Lut, om. Amb || 612. 1 sq.) ἔξωϑε νοητέον τύπτουσαν:

cf. Db 358 a 43 sqq. || 5) παίζεις ἔχων: Theocr. XIV 8; cf. supra, p. 6 d. 14 || 6 sq.) οὐράνιον γ᾽ ὅσον: Ar. Ran. 781.

1135 || 17) Hdt.

II 162, 3 || 619. 24)

ἀξία ἐπιτριῆῇῆναι:

Db 358 b 18. Rt 65,

619. Su. 11 578, 4. Cf. supra, p. 78 d. 8 !|

IN

145

PLUTUM

τὸν Πλοῦτον. ἐγκατακλινεῖν δὲ ϑεὸν εἶπεν ἐς ᾿Ασχληπιοῦ τοῦ τῆς κωμωῳδίας ἕνεκα γέλωτος᾽ πῶς γὰρ οὐ γελοῖον ἀκοῦσαι ϑεὸν ϑεραπείας δεόuevov xal ἰατρείῳ ἀνακλινόμενον; ὁ ᾿Ασκληπιὸς δὲ ϑεῶν ἰατρός.

10

624.

χρή᾽



παρατατικὸς

ἀντὶ

ἐνεστῶτος. 15

625. ἀξιοῦται, ἀντὶ τοῦ “ἄξιόν ἐστι κατὰ ᾿Αττικούς. 626a. τὸ εὐτρεπὲς ἐπὶ οἴκου, τὸ

δὲ εὐπρεπὲς ἐπὶ ἀνθρώπου. 626b. τοῦτο λαμβάνεται εἰς τὰς χτήσεις πάσας. 626c. οὗτοι,

ὡς

ἔοικεν,

623. τι τῶν προὔργου ποιεῖν: μὴ τις πάλιν £AS v διαχωλύσῃ ἡμᾶς ποιεῖν τι τῶν προὔργου, ftot τι τῶν πρὸ τοῦ σπουδαζομένου ἡμῖν ἔργου. ἤτοι τοῦ ἀναβλέψαι τὸν Πλοῦτον. 624. ἐκφέρειν ἐχρῆν: ἔχκφερε, ἔξατε. 625a. ἄγειν: ἄγε. 625b. ὡς νομίζεται: ὡς νόμιμον, νῦν ὡς ἔϑος ἐστίν.

626. καὶ τἄλλ᾽ ὅσα: καὶ τὰ ὅσα ἐστὶν ηὐτρεπισμένα πρὸς ϑυσίαν. 20

εὐθὺς

ἀπῆγον ἐκεῖ, ἔφη δὲ ὁ Καρίων. 627. ((ὦ πλεῖστα 624: mrg. U || 625: mrg. U || 626a:

6)

(ἰσημείωσαι

Θησείοις:))

ἀσκληπιόν

mrg.

m!

U || 626b: mrg. U || 20) τοῦτο: scripsi,

Amb) || 623: Amb, int. Lut || 7) 1m. Tt... ποιεῖν: Amb, μὴ πάλιν τις αὖ Lut ||

τὸ U |] 626c: int. U ||

8)

mrg. U || 18) εὐτρεπὲς: scripsi, εὐπρεπὲς

διακωλύσῃ:

Amb,

(ex διακωλύσει)

Lut || 9) ποιεῖν τι; Lut, τι ποιεῖν Amb || 10) τι: Amb, om. Lut || 624: Amb

gl. Lut) || 625a: Amb

(cf.

(cf. gl. Lut) ||

625b: Amb, int. Lut || 626: Amb, int.

Lut || 18) xai τὰ ὅσα: Amb, om. Lut ||

624. Sch. hoc ad vb. ἐχρῆν spectat || 625. Sch. hoc ad vb. νομίζεται spectat || 626a. Sch. hoc ad vb. ηὐτρεπισμένα spec-

tat || 626c. 22) οὗτοι: i.e. Chremylus et Blepsidemus|| 23) ἔφη: ad v. 627 spec-

tat || Koster

c.s., Aristophunem,

I.

18

627:

Amb

Amb

||

Lut || 24) Im.:

Lut, om.

620. 1) τὸν Πλοῦτον: cf. Db 358 b 22 || 624.

14) ἔξαγε: cf. Db 358 b 43 ll 625b:

cf. Db 358 b 53 sq. || 626: cf. Db 359 a 4 || 19) πρὸς ϑυσίαν; cf. Rt 65, 626 |I

146

IN

PLUTUM

Χοροῦ μέρος ἣ Kaplav. ἀναβλέψαντὸς ἐς ᾿Ασχληπιοῦ τοῦ Πλούτου, τὶς

627a. μεμυστιλημένοι: εὐωχημένοι, ζωμὸν ἀρυσάμενοι κοίλοις ἄρτοις καὶ μυστρία μιμουμένοις. ὅϑεν καὶ τὸ ὄνομα τοῖς μυστρίοις͵ οἱονεὶ μυστίλιόν τι ὄν. ὁ δὲ νοῦς"

10

“ὦ πολλὰ ταλαιπωρήσαντες καὶ εἰς

οὐδὲν ἑστιαϑέντες, νῦν δὲ εὐτυχήσαν-

16

τες.

627b. μετὰ τὸ χαρίσασϑαι τὴν δημοκρατίαν τοῖς ᾿Αϑηναίοις τὸν Θησέα, Λύκος τις συκοφαντήσας ἐποίησεν ἐξοστρακισϑῆναι τὸν ἥρωα᾽ ὁ δὲ παραγενόμενος εἰς Κῦρον διῆγε παρὰ Λυχομήδει τῷ δυνάστῃ τῆς

τοῦ χοροῦ, μᾶλλον δὲ ὁ Καρίων ἄγγελος τῷ Χορῷ γίνεται ταύτης τῆς ἀγαϑῆς συμφορᾶς, καί φησιν" "à γέροντες ἄνδρες, πλεῖστα xai πολλάκις ἐν τοῖς Θησείοις καὶ τῇ ἑορτῇ τῇ τῷ Θησεῖ τελουμένῃ μεμυστιλημένοι καὶ ῥοφοῦντες ζωμὸν Er’ ὀλιγίστοις ἀλφίτοις καὶ ἄρτοις, ἤτοι πένητες, κοίλῳ βραχεῖ ἄρτῳ πρὶν ἐν τοῖς Θησείοις ἀρυόμενοι καὶ ἐσθίοντες ζωμόν, ὡς (629) καὶ λίαν εὐτυχεῖτε, λίαν μακαρίως πράττετε, ἄλλοι τε πάντες ἀγαϑοί᾽᾿. ἡ δὲ τῶν Θησείων ἱστορία τοιάδε᾽ Θησεὺς ὁ Αἰγέως παρὰ τοῦ πατρὸς τὴν βασιλείαν ᾿Αϑηναίων διαδεξάμενος ἑχοντί, ὥσπερ

νήσου, ὃς ζηλοτυπήσας ἀναιρεῖ αὐτὸν

καὶ Διοκλητιανὸς ὕστερον, τοῦ βασιλεύειν ἀπέστη καὶ τὴν βασιλείαν τῶν ᾿Αϑηναίων δημοκρατίαν ἐποίησε. Λύκῳ δέ τινι κατηγορηϑεὶς $ ὅτι

δόλῳ. ᾿Αϑηναῖοι δὲ λιμώξαντες καὶ

τοὺς

20

Παλλαντίδας

ἀνεῖλε

συγγενεῖς

627a: U || 11) μυστρία: Su., μύστρια

1534.) Χοροῦ μέρος ὃ Καρίων: Amb, om.

sch. Db, μυστήρια U || 12) μυστρίοις: sch. Db, μυστηρίοις U cum Su. codd. GF || 13) μυστίλιον: Su., μιστάλιον U, μύστλιον

Lut (at cf. gl.) || 7—12) Θησείοις... τοῖς: Amb, om. Lut (homoeot.) || 9)

sch. Db || 627b: U, m? Barb || 17) χα-

«) Amb || 17) (ἱστορία mrg. m? Lut) || τοιάδε: Amb, τοιχύτη Lut || 19) ᾿Αϑη-

ρίσασϑαι: Barb, χρήσασϑαι U || 21) Κῦpov: U (cum Θ et Su. codd. plerisque), κύρον Barb, Σκῦρον sch. Dbet Su. cod. A

ῥοφοῦντες: ex ῥοφῶντες (ou suprascr. ad

ναίων: Lut, ἀϑυηνῶν Amb || 20) xat: Amb, om. Lut ||

(cf. Proleg.) || 23) ζηλωτυπήσας U Barb || 627a: Db 359a 40 sqq. 46 sq. Su. ITI

Aristid. II 241. Eust. 782, 53. Su. 1375, 1 1| 21—24) Cf. Plut. Thes. 35 Su. I

627. 9 sq.) £eooov-t; ζωμόν: cf. Db 359a 51. b 7 sq. || 11) ἄρτοις: cf. Db 359 b 17. Su. III 360, 31 || 14) pr. Xav: cf. Db 359b 18 || 24) IIxdAavridag: cf. Plut. Thes. 13. Apollod. Epit. 1 11. Paus. 122, 2. 28, 10. Poll. VIII 119. Arg, Eur. Hipp. Sch. Eur. Hipp. 35.

374,

Hygin.

360, 25 sqq. 29 sq. Rt 66, 627 | 627b:

Db 359a 25 sqq. Su. 11 717, 14 sqq. Rt 65 sq., 627 || 19—20) Cf. Theophr. fr. 131

Wi.

Sch.

33 sq. etc.

Thes. 36 etc. ||

Aeschin.

III

13. Sch.

|| 24 sqq.) Cf.

Plut.

Fab. 244 |l

IN

147

PLUTUM

χελευσϑέντες ἐχδικῆσαι τῷ Θησεῖ, τὸν μὲν Λυκομήδην ἀνεῖλον, τὰ δὲ ὀστᾶ μεταστειλάμενοι καὶ τὸ Θησεῖον οἰκοδομήσαντες ἰσοϑέους οὕτω τιμὰς διανέμουσι. διανομαὶ δὲ καὶ εὐωχίαι τοῖς Θησείοις γίνονται" ταῖς δὲ dyδόαις τὰ Θησεῖα ἤγετο᾽ ἑορτὴ δὲ αὐτῷ ἐπετελεῖτο, ἐπειδὴ αὐτὸς συνή;yaye τὴν ᾿Αττικὴν πρότερον σποράδὴν καὶ κατὰ κώμας οἰκουμένην.

ὄντας καὶ αὐτῷ

δ

10

15

πρὸς τῆς βασιλείας

ἐπιβουλεύσαντας, ἣ ὅτι τὴν ᾿Ελένην ἁρπάσας τοὺς Διοσκόρους στρατεῦσαι va πορϑῆσαι τὰς ᾿Αϑήνας ἐκίνησεν, ἢ καὶ διὰ τὰ ἀμφότερα κατηγορηϑεὶς Λύκῳ τῷ ᾿Αϑηναίῳ ἐκείνῳ καὶ ὀστρακισϑεὶς ἐν Σκύρῳ νήσῳ Δολόπων ἀναιρεῖται 7) δόλῳ τοῦ Λυχομήδους, ὃς ἦν δυναστεύων Σκύρου, ἢ μόνος ὀλισϑήσας καὶ πεσὼν ἐκ κρημνοῦ. ὕστερον δὲ λιμοῦ καὶ λοιμοῦ κατασχόντος ᾿Αϑήνας, χρησμῷ τὰ ὀστᾶ τούτου μόλις εὑρόντες ἐπὶ Κίμωνος τοῦ στρατηγοῦ ᾿Αϑήναζε μετατίϑενται" καὶ ναὸν τούτῳ δειμάμενοι, ἐτησίως τὰ Θησεῖα ἑώρταζον ἐν ἰσοϑέοις τιμαῖς ἐν

ὀγδόαις μηνὸς ἤτοι τῆς σελήνης καὶ εὐωχίας 20

2—3)

τὸν... Θησεῖον:

Barb,

om.

8—10)

συνήγαγε...

Isocr. Enc. Hel. 214 e

οἰκουμένην: ||

cf.

δημοτελεῖς,

ἐν αἷς

οἱ μὲν τῆς ἄνω μοίρας ἐτρύφων, οἱ δὲ πένητες μόλις καὶ ζωμοῦ κοίλῳ ἄρτῳ ἠρύοντο.

U

(homoeot.) || 7) Θησεῖχ: Barb, ϑήσεια U || 8) αὐτῷ: Barb, αὐτοῦ U || αὐτὸς: Barb, αὐτὸ U ||

ἐποίουν

3) Διοσκόρους: Amb, διοσκούρους Lut ||

9) τοῦ: Amb, τοὺς Lut ||

254.) ᾿Ελένην ἁρπάσας: cf. Alcman. fr. 127 Garzya. Hellan. FHG I 55. Paus. II 32, 7. Plut. Thes. 31. Luc. Char. 16. Athen. XIII 557a. Sch. Ven. Hom. T

242. Strab. IX 1, 16. Apollod. Epit. I 23. Sch. Lyc. 513 (p. 186, 15) || 3—4) ατρατεῦσαι.... ᾿Αϑήνας: Aleman. 1.1. Hdt. IX

73.

Plut.

Thes.

1.1. Paus.

I 41,

5.

Apollod. 1.1. || B) Δολόπων: cf. Db 575 b (Reg: εἰς Σκῦρον νῆσον Δολόπων). Plut.

Thes.

36

|| 8—11)

3... κρημνοῦ:

cf.

Plut. Thes. 35. Su. I 374, 34. Paus. Att.

p. 165, 30 Erbse et locos ibi allatos || 11 sqq.) Cf. Plut. Thes. 36 etc. || 19) δημοτελεῖς: cf. Db 359 a 35 ||

148

IN

PLUTUM

628. En’ ὀλίγοις ἀλφίτοις: f διὰ τὸ πλῆϑος τῶν ὄψεων ὀλίγον ἄρτον ἀνήλισκον, ἢ τοῖς κοίλοις ἄρτοις τοὺς ζωμοὺς ἀρυόμενοι ταχέὡς κορέννυνται δι᾽ ἔνδειαν ἄρτων, καὶ πάντες ἀϑάραν ἤσθιον ἐν τῇ ἑορτῇ τοῦ ἥρωος. πεποίηται δὲ ἣ λέξις παρὰ τὴν μάσησιν ἣ παρὰ τὸ εἰς μικρὰ τέλλεσϑαι τοὺς ἄρτους καὶ οὕτως

ἐσϑίειν.

1

15

632. φαίνει γὰρ ἥκειν ἄγγελος: φάσις καὶ ἀγγελία διαφέρει παρὰ τοῖς ἀστρολόγοις᾽ φάσιν μὲν γὰρ οὗτοί φασι τὸ περὶ τῶν ζώντων μήνυμα, ἀγγελίαν δὲ τὸ περὶ τεϑνηκότων. “Ὅμηρος δ᾽ ἐπ᾽ ἀμφοτέρων τοῦτο λαμβάνει" “ἢ οἱ ἀπαγγέλλεσκε Διὸς μεγάλοιο νόνμα᾽",

xai Tv. 20

25

628: U || I) ὀλίγοις: at ὀλιγίστοις in

mrg. U || πῶς:

25) παραμίξας: mrg. Sq.), καταμίξας U |.

U || 24) Im.:

mrg. U, om.

U ||

U (cf. p. 149 d. 6

628. 1—8) ἃ... μάσησιν: Db 359b 15. 10 sq. a 43.b 14. Su. III 360, 31 sqq. |} 3—6)

τοῖς... ἤσθιον: cf.

Rt

67,

628

χέων

φάτο

δ᾽ ἀγγελίην [ἀλεγεινήν᾽".

λάμπρυνται):

ἀντὶ

τοῦ

᾿ἱπάνυ

ὁρατικώτατος γέγονε xat ἐφαιδρύν-

textu U || 635: U; 1. 24—25 (ὅρα... U, om.

ϑερμὰ

χαὶ νῦν δὲ ὁ κωμικός" ""palver γὰρ ἥκειν ἄγγελος χρηστοῦ τινος. 635, ἐξωμμάτωται ((καὶ λε-

635. ἐξωμμάτωται: ὅρα πῶς τοῖς σπουδαίοις γελοιώδη παραμίξας λανϑάνει. ἦ γὰρ ἐξ πρόϑεσις

παραμίξας) tantum mrg.

“δάκρυα

||

7—8) πεποίηται... μάσησιν: Rt 67,627|| 635: cf. Db 359 b 33 sqq. Su. II 320, 25 sq. |!

632: Amb Lut || 1254.) διαφέρει παρὰ τοῖς ἀστρολόγοις: Amb, παρὰ τοῖς darpoλόγοις διαφέρει Lut || 14) τῶν; Amb, om. Lut || 635: Amb Lut || 24 54.) καὶ λελάμπρυνται: Lut, om. Amb ||

632. 12 544.) Tz AU. Il. XVIII 18 Sqq.: exei; xxi ἀγγελία μὲν κατὰ τοὺς ἀστρολόώγους | διαφορὰν ἐσχήκασι καὶ πάνυ δὲ μεγίστην" | φάσις γὰρ μήνυμά ἐστι ζώντῶν ἀποδιημούντων, | 5 δ᾽ ἀγγελία μήνυμα νεκρῶν, οὐ περὶ ζώντων. Cf. Su. IV 702, 29: φὰσις δὲ xxi μήνυσις, ἀγγελία || 18)

Hom. P 409 || 20) Hom. X 17 ||

IN

ἐπίτασιν δηλοῦσα τὸ φαινόμενον «σημαίνει» ἀντὶ τοῦ ᾿ἰἠἐπιτεταμένως ópàv", ὡς τὸ

$4". ol ᾿Αττικοὶ δὲ τὰ πληϑυντικὰ ἑνικῶς

"£x θυμοῦ φιλέων᾽᾽.

«ἦ» μᾶλλον λέγει.

παίζων

ἐπὶ στερήσεως

$

10

637. ἀπαγγέλλεις μοι, φησί, χαρᾶς ἄξιον ὥστε καὶ βοᾶν τῇ χαρᾷ νικώμενον.

20

639. εὔπαιδα: ἐπαμφοτερίζει d) χρῆσις ἐπί τε τοῦ καλοῦ παιδὸς καὶ τοῦ

καλοὺς

παῖδας

ἔχοντος.

καὶ

2) σημαίνει: addidi || 5) 5$: e sch. Db recepi || 637: U || 15) ἀπαγγέλλεις: sch.

Db, ἀπαγγέλλει U,

ἀναγγέλλεις

149

PLUTUM

Su. ||

639: U | 25) τοῦ: sch. Db, τοὺς U |

ἐκφωνοῦσιν,

ὡς

τὸ

“παίζει

τὰ παιδία᾽᾽, καὶ τὰ ἑνικὰ πληϑυντικῶς, ὡς νῦν τὸ "xal λελάμπρυνται ὁ Πλοῦτος. τῷ δὲ σπουδαίῳ καὶ γελοῖον ἐσχηματισμένον παρέμιξεν, ἵνα τὸ μὲν φαινόμενον νοοῖτο, “:ὠμματώϑη καὶ ἐλαμπρύνϑη τὰς κόρας, τὸ δ᾽ ἐν σχήματι καὶ γεAotov, ᾿᾿ἐξωμμάτωται καὶ ἐστέρηται ὀφθαλμῶν καὶ τὰς κόρας ἐλαμπρύνϑη, τοῦ ᾿Ασχκληπιοῦ παιῶνος xal παυστικοῦ νόσων rot ἰατροῦ εὐμενοῦς τυχών’. 637. λέγεις ἐμοὶ χαράν, ((λέγεις ἐμοὶ βοάν)): ἰαμβικὸς τρίμετρος ἀχατάληκτος. εἰ δ᾽ Earl’ “'λέγεις μοι χαράν, ((λέγεις μοι βοάν))", ἕτερός τις αὐτὸν μετρησάτω. 638. £v τε βούλησϑ᾽ ἦν τε μή: ἀντὶ τοῦ ᾿'παντὶ τρόπῳ᾽᾿ ἀττικῶς. 639. τὸν εὔπαιδα ((καὶ μέγα βροτοῖσι φέγγος): “ὑμνήσω βοαῖς γεραίρων τὸν εὔπαιδα καὶ 6) (σημείωσαι γελοῖον ἐσχηματισμένον

mrg. m! Amb) || 637: Amb Lut || 15 sq.) utrob. ἐμοὶ et. in textu Amb Lut || λέγεις

ἐμοὶ

βοάν:

Lut,

om.

Amb

||

18 sq.) λέγεις μοι βοάν: Lut, om. Amb |! 638: Amb (cf. gl. Lut) ||639: Amb Lut || 23 sq.) xal μέγα βροτοῖσι φέγγος:

Lut, om. Amb || 24) ὑμνήσω: Amb, τὸν εὔπαιδα ὑμνήσω Lut || 2—4)

ἀντὶ

.. φιλέων:

Rt 67, 635

||

4) Hom. I 343 | 637: Db 360a 16sq. Rt 68, 637. Su. III 242, 25 | 639: Db 360a 34 sqq. 28 sqq. 37 sqq. 44 ||

635. 3—4)

alt. τὰ...

λελάμπρυνται:

cf. Db 359 b 48 sq. || B) ὠμματώϑη: cf. Db 359 b 51 || 10 sq.) ἐστέρηται ὀφθαλμῶν: cf. Db 359b 44 || 13) παυστικοῦ: cf. sch. Eur. Alc. 91 || 14) ἰατροῦ: cf. Db 360a 8. 12 || 638: Db 360 a 26 sq. Rt

68, 638. Su. IV 794, 15 ||

150

IN

“'μέγα ἀνυμνήσω, σκληπιὸν μέγα ἀνϑρώποις᾽᾿.

PLUTUM

φησί, τὸν ᾿Αφῶς ὄντα τοῖς

πολλοὶ

δὲ παῖδες

τοῦ

᾿Ασκληπιοῦ" Ποδαλείριος, Μαχάων, ᾿Ιασώ, Πανάκεια, “Ὑγεία. ἀναπέπλασται δὲ τὰ ὀνόματα παρὰ τὸ ἰᾶσϑαι καὶ πάντας ἀνακεῖσϑαι. ᾿᾿εὔπαιδα᾽" 710v» τοὺς καλοὺς παῖδας ἔχοντα 1) τὸν καλὸν παῖδα. ὁ δὲ νοῦς πέπαικται

εἰς τραγῳδίαν: καὶ γὰρ ὁ χαρακτὴρ τραγικός, ὡς ἐν ᾿Ορέστῃ᾽ “ἀναβοάσομαι

10

πατρὶ Ταντάλῳ᾽".

βροτοῖς μέγα φέγγος καὶ σωτηρίαν ᾿Ασπληπιόν'"᾽. ᾿Ασκληπιὸς λέγεται παρὰ τὸ μὴ ἐᾶν σκέλλεσϑαι καὶ νεχροῦσϑαι τοὺς ἀνθρώπους" εὔπαιδα δὲ τοῦτόν φησιν N ὡς χαλοὺς παῖδας ἔχοντα T; τὸν καλὸν παῖδα ᾿Απόλλωνος ᾿Ασκληπιόν. ᾧ ᾿Ασχληπιῷ παῖδες χαλαὶ ᾿Ιασώ, Πανάκεια καὶ 'Ywveto: ᾿Ιασὼ μὲν παρὰ τὸ ἰᾶσϑαι, Πανάκεια δὲ παρὰ τὸ πάντα ἀχεῖσϑαι, "Yweta δὲ παρὰ τὸ ὑγείαν παρέχειν. τὸ δὲ ᾿'εὔπαις᾽ καὶ τὰ ὅμοια τριχῶς εὔπαις, αὐτὸς

15

ὁ καλὸς παῖς, ((xai)) ὁ καλοῦ πατρὸς παῖς καὶ ὁ καλοὺς παῖδας TEXWV.

20

644. ταχέως ((ταχέω ς)): ὁ Kaρίων δουλικῷ τῷ τρόπῳ τῆς ἀγαϑῆς ἀγγελίας μισϑὸν παρὰ τῆς δεσποίνης σπουδαστικώτερον οἶνον πιεῖν ἐξαιτεῖ. ἅμα δὲ ὁ ποιητὴς ἐν ταὐτῷ τούς τε δούλους καὶ τὰς γυναῖκας

25

εἰς τὸ

φίλοινον κωμῳδεῖ. 648. πέραινε τοίνυν: τελείου, πλήρου τὸν λόγον. ''repaivew" δὲ καὶ τὸ συνουσιάζειν δηλοῖ" ᾿᾿πειρήν᾽ γὰρ πολλὰ μὲν ἄλλα σημαίνει, ἀλλὰ χαὶ τὸ αἰδοῖον. 2) (σημείωσαι ἀσχληπιόν mrg. m! Amb) ||9 et 10) utrob. Πανάκεια: Amb,

8) 15v: e gl. U recepi ||

παντάκεια Lut |} 14) καὶ: Lut, om. Amb |] (διαφορά mrg. m? Amb) || 644: Amb Lut j| 16) alt. ταχέως: Lut, om. Amb || 17) τῷ: Amb, om. Lut || 20) δὲ: Amb, γὰρ Lut || 648: Amb Lut || 23) τελείου: Amb, τελόου Lut [| 25) (σημείωσαι πειρὴν mrg. m? Amb) || 26) γὰρ: Amb, μὲν γὰρ

Lut || 3—5) Rt 68, 639. Cf. Aristid. I p. 79 Dd. Hesch. v. 'Ixoo. Su. II 578, 1 sq.

Et. M. 434, 17 etc. Infra, sch. v. 701 || 5—7)

Rt

74,

701

|| 8)

καλοὺς

παῖδας

ἔχοντα: cf. Rt 68, 639|| 12) Eur. Or. 984|l

639. 3 sq.) Cf. supra, p. 104 s. 7!|9q.) ᾿Ιασὼ

μὲν παρὰ

τὸ ἰζσϑαι: Rt 74,

701.

Db 363 a 33 || 11 sq.) παρὰ τὸ ὑγείαν παρέχειν: Db 360a 32 sq. || 648. 23 sq.) τελείων, πλέρου: cf. Db 360b 22 ||

IN

151

PLUTUM

649. “ra πράγματα — νῦν τὰ πραχϑέντα φησί — καὶ τὴν ὑπόϑεσιν (650) ἐκ ποδῶν καὶ an’ ἀρχῆς ἐς χεφαλὴν καὶ μέχρι τέλους πάντα ἐρῶ coc", φησὶν 6 Καρίων. ἐπεὶ δὲ παρὰ τοῖς ᾿Αττικοῖς πράγματα καλοῦνται τὰ δυσχερῆ, τὸ δὲ “ἐς χεφαλήν᾽᾽᾿ λέγειν ἔταττον ὡς εἶδος 10

651. αὐτὴ δὲ ὡς αἰσχρὸν φεύγει τὸν λόγον f) τι πρᾶγμα ἀκούσασα ἐφοβήϑη ἀποτρέπουσα τὸν λόγον.

20

25

651:

mrg.

U ||

ἀρᾶς, ἕνεκα τοῦ γελοίου ὁ κωμικὸς τὸν Καρίωνα πλάσας οὕτως εἰπόντα

ἐπιφέρει τὴν τοῦ Καρίωνος δέσποιναν, τὴν γυναῖκα Χρεμύλου, λέ(651) γουσαν: “un δῆτά μοι ἐς τὴν χεφαλὴν τὰ πράγματα ἤτοι τὰ δυσχερῆ᾽᾽. καὶ ὁ Καρίων πάλιν φησί. "un τἀγαϑὰ πράγματα ἃ γέγονε νῦν ἐς κεφαλὴν καὶ ἐς τέλος ἐρῶ σοι; καὶ ἡ γυνή" "ra ἀγαϑὰ πράγματα ναὶ λέξον. μὴ μὲν οὖν ἁπλῶς τὰ πράγματα᾽᾽ ἤτοι τὰ δυσχερῆ. καὶ ὁ Καρίων ἄρχεται (653) λέγειν. “as γὰρ τάἀχιστ᾽ ἀφικόμεϑα᾽᾽. ὁ "Y&p" περισσός" “ἀφικόμεϑα᾽᾽ γράψον ἄνευ τοῦ a* εἰ δ᾽ ᾿᾿ἀφικόμεσϑα᾽᾽ γράψεις, ἐπταισμένος ὁ στίχος ἐστίν. ((οἱ παλαιοὶ δὲ οὐχ ὡς ἔτυχε καὶ ἀδιαφόρως ὥσπερ νῦν οἱ ϑατερισταὶ τά τε 649: Lut; 1—26 tantum Amb || 3) ἐκ ποδῶν: scripsi, ἐκποδὼν Amb Lut ||

19) μὴ μὲν: Amb (immo μή uev), μή ue

Lut || 24) ἀφικόμεθα et. in textu Amb

Lut || 26) ἐστίν: des. Amb

|| 28)



ἁτερισταὶ Lut hic et ubique || 649. 3—4) ἀπ' ἀρχῆς... μέχρι τέλους: cf. Db 360b 26. 32. 34 sq. || 6—7) παρὰ... δυσχερῆ: ck. Db 360b 40 sq. Su. IV 187, 14 sq. || 8 sq.) Cf. Su. II 424,

22|| 18—21) x... δυσχερῆ: cf. Db 360 b 37 ||

152

IN

PLUTUM

μέτρα καὶ λόγους συνέταττον, ἀλλὰ πρὸς λογικῶν κανόνων ἄκραν ἀκρίβειαν. "ra πρὶν δὲ πελώρια νῦν ἀϊστοῦται᾽᾽, ἐπιτράχηλος δὲ καὶ ῥοθοπυγιζομένη ὠϑεῖται ἣ τεχνικὴ τῶν λόγων ἀκρίβεια" τῶν

19

γὰρ

βαναύσων

πανταχοῦ

χράτος

[μέγα᾽᾽.}) 654. ((&yovres ἄνδρα:)) ἄνδρα νῦν τὸν ((Πλοῦτον)) λιτὸν καὶ ἄϑλιόν φησιν, ὅτι ἀνδρόμορφος ἣν καὶ τυφλός. ((οὐδὲν ἐνταῦϑά ἐστι βαϑύ τε καὶ S0cvouv: σαφηνιστέον δὲ βραχέα τινά.}}

656. εἴϑιστο γὰρ τοῖς ἀρχαίοις ἐκεῖ καϑαίρειν τοὺς ἀφωσιωμένους"

15

καὶ “Ὅμηρος" “εἰς ἅλα λύματ᾽

657, “᾿᾿ἐλούομεν᾽᾽ μὲν συγκοπὴν ᾿᾿ἐλοῦμεν᾽".

ἔβαλλον'".

καὶ

κατὰ 30

25

657a. ἔπειτ᾽ ἐλοῦμεν: ἐλούομεν κατὰ συγχοπήν. 657b. νὴ Δί᾽ εὐδαίμων: εἰρωνιχῶς νῦν ἀντὶ τοῦ ᾿'δυσδαίμων᾽᾽ καὶ ἄϑλιος ἀνὴρ γέρων ψυχροφυὴς ψυχρᾷ ϑαλάττῃ λουόμενος. 659. ((ἔπειτα πρὸς τὸ τέμενος")

ναός,

βωμός,

τέμενος,

ἄδυτον διαφέρουσιν ((, ὡς πολλαχοῦ

656: U || 18) ἔβαλονU || 657: int. U ||

654: Lut; 1. 9—11 tantum Amb || 9) Im.: Lut, om. Amb || 10) Ἡλοῦτον:

Lut, om. Amb || λιτὸν: Amb, om. Lut || 11) τυφλός: des. Amb||657a: Amb Lut || 657b: Amb Lut || 21 sq.) (σημείωσαι εἰρωνείαν mrg. m? Amb) || 659: Amb

Lut || 25) Im.: Lut, om. Amb || 27—p. 153, 1c... ἐδιδάξαμεν: Lut, om. Amb || 656: Db 36la 5 sqq. Rt 69, 656 || 18) Hom.

A 314 || 657: Db 361a

Rt 69, 657 |

12.

3 sq.) Aesch.

Prom.

152 τὰ πρὶν δὲ

πελώρια νῦν ἀϊστοῖ || 654. 11) τυφλός: cf. Db 360 b 49. Rt 69, 654 || 657b. 21 sq.)

Cf. Db 361a 13 || 23) ψυχροφυὴς: cf. Db

361a 15 ||

IN

153

PLUTUM

πολλάκις ὑμῖν ἐδιδάξαμεν)). τέμενος νῦν ὁ ναός" βωμὸς δὲ τὸ ϑυσιαστήριον. 660a. βωμῷ: ἀντὶ τοῦ ᾿'ὁσιωϑείσης τῆς 9uclaz" καὶ τῶν ἀπαργμάτων ἐπὶ τῶν βωμῶν τεϑέντων, ἅπτονται τοῦ βωμοῦ ἣ τοῦ κανοῦ xai ἐπιφϑέγγονται ὅσια, καὶ τότε ἔξεστι τοῖς ἀπὸ τῆς ϑυσίας ἀδεῶς χρῆσϑαι. 10

15

δόθα. πόπανα: ἄρτοι τινὲς ἐλαίῳ δεδευμένοι οἱ καὶ λάγανα καλούμενοι xai ψαιστά, καί τινα δὲ μελίπηκτα. ὁ δὲ νοῦς τοῦ τῇδε χωρίου τοῦ (661) λόγου: ᾿᾿ἐπεὶ δὲ τῇ φλογὶ τοῦ Ἡφαίστου καὶ τῷ πυρὶ xa$ c σιώϑη καὶ ἥγνισται τὰ προϑύμαra”, N καταρχὴ τῆς ϑυσίας, τὰ πρώτως

20

25

ϑυόμενα,

τὰ πόπανα

καὶ ὁ

(662) πέλανος. ἀσυνδέτως δὲ εἶπεν “ἱἹκατεκλίνομεν τὸν Πλοῦτον, (663) ὥσπερ εἰκὸς ἦν, καὶ ἡμῶν ἔχκαστος στιβάδα καὶ στρωμνίδιον παρεκαττύετο᾽᾽, καὶ ἐκ τῶν TUχόντων ῥακίων 7, χόρτων ἐπεσώρευεν. ᾿᾿ἐκαττύετο᾽᾽ δὲ εἶπεν ἀπὸ τῶν ῥιπτομένων παλαιῶν δερματιδίων

τῶν

πεδίλων,

ἃ σκυτέες

κατ-

τύματα καλοῦσιν. 660a:U ||

2) νῦν ὁ ναός: Amb, δὲ νῦν τὸν ναόν φησι

Lut || 660a: Amb Lut || 13) (6 νοῦς mrg. m?

Amb)

||

19)

(σημείωσαι

ἀσύνδετον

mrg. m! Amb) || 20) κατεκλίνομεν: Lut, (ex κατεκλίναμεν,

osuprascr. ad x) Amb;

κατεκλίνομεν et. in textu Amb Lut || 660a: Db 361a 20 sqq. || 5 sq.) ἀπα-

ργμάτων: cf. Ar. Pax 1056 ||

660a.

12) ψαιστά:

cf. Db 331a 7 sq.

Su. IV 841, 12 || μελίπηκτα: cf. Su. ILI 365, 13 |} 22) στρωμνίδιον: cf. Db 361 b 1 sqq. Su. 1V 433, 29. An. Bachm. I

370, 27. Phot. | 24) χόρτων: cf. Db 361

b 2!| 27 sq.) καττύμχτα: cf. Db 11b 29 sq. Su. ΠῚ 80, 29 sq. ||

154

IN

PLUTUM

660b. προϑύματα: σημαίνει τὰ προκατάργματα Y) τὰ πρὸ τῆς ϑυσίας γινόμενα ϑυμιάματα 7| πλακούντια. 661. χαϑωσιώϑη: ἀντὶ τοῦ “᾿ἀφιερώϑη᾽᾽, ἤτοι ᾿᾿ὄλυρα 7) κριϑὴ N λιβανωτὸς ὁσίως ἀνετέϑη"". 663. καττύματα λέγονται οἱ μικροὶ ἱμάντες οἱ ἐπὶ τῆς κόπρου ἐρριμμένοι. λέγει οὖν: "'éx πολλῶν καὶ μικρῶν τὴν στιβάδα ηὐτρεπίζομεν᾽". 665. εἰς πολλὰ κεκωμῴδηται, εἰς συχοφάντην, ῥήτορα καὶ τὰ δημόσια κλέπτοντα

καὶ ξένον καὶ τὰς

660b. προϑύματα: 7? καταρχὴ τῆς ϑυσίας ἢ ϑυμίαμα ἣ τὰ κανᾶ τῶν χριϑῶν 7) Leim καὶ ὄλυραι. τί τὰ πόπανα προειρήκειμεν. 661.

μᾶλλον χύτρα.

πέλανος:

δὲ

εἶδος

ὀσπρίου

ὀσπρίου,

ἀληλεσμένου

10

ὄψεις

βεβλημένον.

15

666. χήσεν᾽

ὑπερηκχόντισεν: ὑπερενίἐκ μεταφορᾶς τῶν ἀχοντι-

στῶν᾽ ὡς γὰρ δισκευταὶ καὶ τοξόται, 20

25

660b: U || 661: U || 7) λιβανωτὸς: scripsi, λιβανωτὸν U || 663: U || 665: U ||

οὕτω καὶ ἀκοντισταὶ ἀκοντισταῖς ἀντερίζοντες, οἱ μὲν ἥττηνται, οἱ δὲ ὑπερδισχεύουσιν N ὑπερτοξεύουσιν t , , ἢ^ ὑπερακοντίζουσιν. ἀκόντιον δέ ἐστιν οὐ τὸ μαχρὸν δόρυ ἀλλὰ τὸ καλούμενον ῥιπτάριον, περὶ οὗ καὶ ᾽Οδυσσεὺς ἐν ᾿Οδυσσείᾳ φησί' 3

,

L4

x

"

t

660b: Amb Lut ||3) ὀλύραι Amb Lut | 661: Amb Lut || 666: Amb Lut || 16) in textu ὑπερηκόντισεν Amb, ὑπερηχόντικεν

Lut || 16 sq.) ὑπερενίκησεν: Lut, ὑπερνενίκηκεν Amb

|| 18 sqq.)

(μεταφορικόν:

καὶ τί τὸ ἀκόντιον mrg. m? Amb) ||

660b: Db 361a 25 sqq. || 661: cf. Db 361a 45. 34. 35. 32 || 663: Db 361a 51 sqq. Rt 70, 663. Su. IV 49, 10sq. ||

660b. 3) χριϑῶν: cf. Db 361 a 35. Su. IV 208, 23 || ὄλυραι: cf. Db 361 a 34. Rt 70, 660. Su. IV 208, 22. De accentu cf.

665.

spectat || 12 sqq.) Cf. Db 361b 10 sqq.

Herdn., Gr. Gr. III 1, 262, 4 || 661. 5) εἶδος ὀσπρίου: cf. Db 361 a 46 || 666. 17

Rt

Sq.) ἐκ μεταφορᾶς τῶν ἀκοντιστῶν: cf. Db

Sch. 70, 665.

συχοφάντην:

hoc Su.

ad 1V

nomen 450,

cf. Db 578b

NeowWelöng 11

sq. || 13)

(V). Su. LI. ||

361 b 17 sq. ||

IN

155

PLUTUM

“δουρὶ δ᾽

ἀκοντίζω,

ὅσον

οὐκ

ἄλλος

[óto zo".

10

673a. λέγεται.

ἀϑάρη μόνη ἀττικὸν δὲ

᾿᾿ἀϑάρης",

N σεμίδαλις διὰ τοῦ ἢ

ὁ δὲ Νεοκλείδης ῥήτωρ ἦν τὰ δημόσια κλέπτων, χαὶ ὡς ξένιος χωμῳδεῖται καὶ τὰς ὄψεις οὐχ ὑγιής. 670. ((ὁ πρόπολος:)) ὁ πρόσποAog ἢ ὁ πρόπολος᾽ ὁ συμπολῶν καὶ σὺν τῷ ᾿Ασχληπιῷ πολῶν xxl ἀναστρεφόμενος T, προπολῶν καὶ προπορευόμενος αὐτοῦ" λέγει δὲ τὸν ἱερέα. 6734. ϑάρης: σεμιδάλεως ἐφϑῆς.

Αἰολεῖς ᾿᾿ἀϑήρας᾽᾽, ἣ

δὲ κοινὴ διὰ τοῦ ἃ ᾿᾿᾿ἀϑάρας᾽". 673b. ἀττικὸν τὸ λαμβάνειν ἔξωϑεν τὸ ᾿᾿πεπλησμένος᾽᾽ “τὴν χύτραν ἀϑάρης, ὡς λέγομεν ᾿᾿ἀλάβαστρον μύρου᾽᾽ xai ᾿᾿ἀσκὸς οἴνου᾽᾽ ἀντὶ τοῦ ἀλάβαστρον μεστὸν μύρου᾽.

15

20

25

673a: U || 673b: int. U || 17) πεπλησμένος: scripsi, πεπλασμένος U ||

673b. ἐξέπληττεν: ἐϑορύβει, ἡνία. 674. γραιδίου: σὺν τοῖς ἄλλοις νοσοῦσιν ἦν ἐκεῖ καὶ γραΐδιον. συνίζησις δὲ γίνεται.

1) τις post ἄλλος ex Hom. addendum|| 4) ξένιος: Lut, ξένος Amb (cf. Proleg.) ||

670:

Amb

Lut

|| 7) 1m.:

Lut,

om.

Amb (in textu πρόσπολος Amb) || 673a: in calce Amb (cf. gl. Lut) || 673b: in

calce Amb || 674: Amb (cf. gl. Lut) || 23)

γραιδίου

et.

in textu

Amb

24 sq.) (συνίζησις mrg. m? Amb)

673a: Db 3610 28 sqq. Cf. Kt 71, 673. Su. I 67, 14 sq. || 673b. 18 sq.) ἀλάδχστρον μύρου: Ev. Matth. 26, 7; cf.

Et. Gud. 78, 22 de St. ||

1) Hom. 9 229 || 670.

Db 361 b 23 ||

Lut

||

||

11) ἱερέα: cf.

156

IN

PLUTUM

675a. δαιμονίως: ἤγουν ὡς εἷς τῶν ἱερείων δηλαδὴ ὄφεων. 675b. ἐφερπύσαι: βαδίσαι. ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν ἑρπετῶν. ἐκ τούτου δὲ τὴν ἥσυχον κλοπὴν τὴν ἐπὶ τὴν χύτραν δηλοῖ. 677. ᾿Αττικοὶ μὲν μονοσυλλάβως φϑοῖς" ὁ δὲ Καλλίμαχος ᾿'φϑόϊας᾽᾽, ἤτοι πλακοῦντας οὖν.

675. ἐφ᾽ ἣν σεμίδαλιν ἐπεϑύμουν ὁρμῆσαι δαιμονίως καὶ εὐφυῶς.

677a. ((τοὺς)) φϑοῖς ((ἀφαρπάζοντα)): φϑόϊας φϑοῖς τοὺς πλαχοῦντας, οἵπερ εἰσὶν ἐξ ἄρτων ποι10

15

χίλα κατασκευάσματα. 677b. ((καὶ τὰς ἰσχάδας:)) ἰσχάδας ((82)) καὶ τρωγάλια πρώην ἀκηκοὼς ἔγνως" καὶ νῦν δὲ περὶ τούτων ἐροῦμεν ((,ἵνα τὸν ὑπολειπό-

μενον

ἀγραφῇ

χάρτην

τῆς

σελίδος ἀναπληρώσαιμεν)). πάλαι κρατοῦν

20

᾿Αττικοῖς

τῇδε

ἔϑος ἦν τοῖς νεω-

νήτοις τε δούλοις καὶ παισὶν ἄρτι ὀδοντοφυοῦσι καὶ τοῖς ἤδη συλλαβὰς γραμμάτων ἀναγινώσκουσυν --- ὃ καὶ παρ᾽ ἡμῖν πολλοῖς γίνεται — κἀν ταῖς ἐπιστασίαις τῶν παίδων ἰσχάδας

678. εἰσὶ γὰρ τράπεζαι ἐν ἱεροῖς, ἐν αἷς ἐπιτιϑέασι τὰ

τοῖς ἐπι-

φερόμενα.

25

τρωγάλιά τε καὶ κάρυα καὶ λοιπὰς ὀπωρῶν καταχεῖν, τοὺς δὲ παρευρημένους ἐκεῖ ταῦτα ἁρπάζειν" κἀν ταῖς

ἱεραῖς

προϑύμασιν

675a: U || 2) ἱερείων: U cum Θ, ἱερῶν

sch. Db (cf. Proleg.) || 6758: U || 677:

U | 678: U |]

δὲ

τραπέζαις

“Ἕλληνες

ἐν

ἐπὶ

τοῖς

κανῶν

675: Amb (cf. gl. Lut) || 677a: Amb Lut || 7) τοὺς: Lut, om. Amb || 7 sq.)

ἀφαρπάζοντα:

Lut,

om.

Amb

|| 8)

ἰ(φϑοῖς mrg. m* Amb) ||677b: Amb Lut |

11) Im.: Lut, om. Amb || 12) δὲ: Lut, om. Amb || 14—16) ἵνα... ἀναπληρώσαιμεν: Lut, om. Amb || 16sqq.) (ἱστορία mrg. m? Amb) || 16) (ἔϑος mrg. m! Amb) || 25) ἐκεῖ: Lut, ἐκ τοῦ Amb |I 675a: Db

361b 46 || 675b: Db 361b

47 sq. Rt 71, 675. Su. I 428, 24 sq. | 677: Db 361b 51 sq. Cf. Su. I 188, 26 sq. IV 742, 15 sq. || 8) Callim. fr. 610 Pfeiffer || 678: cf. Db 362a 4 sq. Rt 71,678 ||

IN

157

PLUTUM

ταῦτα ἐτίϑεσαν, ὡς ἐπὶ νεκροῖς νῦν ἡμεῖς, ἐνίοτε δὲ καὶ ἁγίοις ἀνδράσιν.

681a. nyılev: ἀντὶ τοῦ ᾿᾿ἔβαλεν εἰς δέρματα σακκίων᾽᾽, ἅπερ καὶ ϑύλακον λέγομεν. τινὲς δὲ ἀντὶ τοῦ

681. ((τα 5 3᾽)} ἥγγιζεν: ἀστείως βούλεται λέγειν ὅτι ἡγίαζεν ὁ ἱερεὺς τὰ πόπανα. εἶπε δὲ “ἥγγιζε᾽ καὶ

"areridero”.

ὡς

παίζει

δὲ

τοῦτο

ὡς

ἐπὶ ἱερέων. ἀρσενικὸν δὲ ὁ σάκτης ὡς al χρήσεις διδάσκουσιν. 681b. εἰδῶν συγκείμενον ἔχ τε ἀστραγάλων καὶ καναβουρίων.

682. [πολλὴν

ἐνέβαλλεν

"elc

ca-

κταν᾽ καὶ σάκκον τινά ὅϑε καὶ τὸν σάκκον διὰ δύο γράφομεν x&mxma, ὡς τοῦ 10

ὁ]σίαν: ὅσια μὲν

τὰ πρὸς ἀνθρώπους ὧν ἔξεστι ϑίγειν.

εἰς ἄγγος

15

“δόξας, φησίν, ὅσιον εἶναι τὸ λαμβάνειν τι ἀπὸ τῶν ἐν τῷ ἱερῷ, ἐπεὶ xai ὁ ἱερεὺς ἐλάμβανεν᾽. 20

τ τραπέντος

εἰς X' ὡς

καὶ

τοῦ μυρσίνη μυρρίνη, ἄρσην ἄρρην, τὰ σ ἐτράπησαν εἰς p, καὶ διὰ δύο pp τὰ τοιαῦτα γράφομεν καὶ ἕτερα τοιαῦτα ὁμοίως. 682. ((κἀγὼ νομίσας:)}) ἰδών, φησί, τὸν ἱερέα τὰ πόπανα εἰς τὴν σάκταν ἁγιάσαντα, ἤδη νομίσας καὶ ἡμῖν ὅσιον εἶναι μεταλαβεῖν τούτων, οὐδὲ ἀνόσιον, ἐπὶ τὴν χύτραν τῆς σεμιδάλεως ἀνίσταμαι. ἰστέον δὲ ὡς διαφέρει εὐσεβὲς καὶ δίκαιον καὶ ὅσιον κατὰ κυριολογίαν: τὸ εὐσεβὲς γὰρ πρὸς ϑεὸν λέγεται, τὸ δὲ δίκαιον πρὸς ζῶντας

Db, xai U || διδάσκουσιν: supplevi cl. sch.

1) ταῦτα: Amb, τοιαῦτα Lut || 681: 3) ταῦϑ᾽: Lut, om. Amb || ἤγγιζεν: et. in textu Amb Lut || 6) ἐνέβαλλεν:

Db,

Amb,

681a: U || 4) σακκίων: scripsi (an σάκχκων τινῶν), σακκίνων U || 8) ὡς: sch. διδ ***

U || 681b:

mrg.

U || 682:

U, m? Barb || 14) Im.: *** giav U, om. Barb || 17) τῶν ἐν τῷ ἱερῷ: Barb, τῶ “55 U

||

ἐνέβαλεν

Lut !| 7) σάκκον: Amb,

σάκον Lut || 69e: Lut, $9ev Amb || 9) x: Amb, ταῦ Lut || x: Amb, κάππα Lut || 10) τοῦ: Amb, τὸ Lut || (yoppivr, mrg. m?

Amb)

|| 11) 5: Amb,

Amb,

ῥῶ Lut

σίγμα Lut || p:

|| 13) τοιχῦτα:

Lut, τοι

(nec plura, ut videtur) Amb Lut;

l. 14—p.

158,

5 et

158,

|| 682: 7—13

tantum Amb || 14) Im.: Lut, om. Amb || 18} οὐδὲ: Amb, οὐδὲν Lut || 21) pr. καὶ: Amb, om. Lut ||

681a: Db 362a 12 sqq. || 5) ϑύλακον: Rt 71, 681 || 681b. Sch. hoc ad vocem σάκταν dubitanter retuli || 682: cf. Db 362a 31 sq. 29 sq. || 16—18) Rt 71 sq.,

682 |

681. 4) ἡγίχζεν: cf Db 362a 17 || 6—7) εἰς... τινά: cf. Db 362a 22 sq. | 682. 17) ὅσιον: cf. Db 362a 29 ||

158

IN

PLUTUM

ἀνθρώπους,

10

πρὸς

τοὺς

τεϑνηκότας

δὲ ὅσιον" ὅϑε καὶ ὁσίας φαμὲν τὰς ταφὰς καὶ τοὺς ἐνταφιασμούς, νῦν δὲ ὁσίαν παραχρηστικῶς ἀλλ᾽ οὐ καταχρηστιχῶς ((, ὡς οἱ ἄλλοι φασὶ τὸ ἤδη ἡγιασμένον καὶ δίκαιον, ὥστε μετασχεϑῆναι καὶ ἰδιώταις)). αὔτη διαφορά ἐστιν εὐσεβοῦς, δικαίου καὶ ὁσίου, κἄνπερ ὁ Πλάτων, ἔτι δὲ xal ὁ πολὺς ᾿Αριστοτέλης διαφορὰν ὁσίου μόνου φασὶ καὶ δικαίου, τὸ ὅσιον ἐπὶ ϑεῶν λέγοντες, τὸ δὲ δίκαιοὸν ἐπ᾽ ἀνθρώπων. ((Ey& δ᾽ ἀνατλῶν εἶμι καρτεροὺς πόνους

15

τοῖς σοῖς βεβήλοις

***

μηδὲν χαράττειν κἂν Ὑραφὴν ἐξισχύων" ὦ δαῖμον ἡμᾶς εἰσάγων

***

οἵους παρεισφρεῖς φορτικοῖς ἐπιστάταις.})

685. διαβάλλει τὸν ϑεὸν ὡς κλέrnv. ᾿᾿ἐφοβήϑην οὖν μὴ καὶ αὐτὸς £19 àv κλέψαι τὴν χύτραν φϑάσειέ pe”. 686. ὅτι στεφανηφόρος ὁ ᾿Ασκληπιὸς καὶ ἀεὶ νεάζων: ὑγείας γάρ ἐστιν ἔφορος.

685:

U, m*

Barb

|| 20)

ἐφοβήϑην:

Barb, ἐφοβήϑη U | 21) ἐλϑὼν κλέψαι τὴν χύτραν φϑάσειξ: Barb, ἐλ" * * ἀσειέ [1 ||

686: U, m? Barb || 23) ὅτι στεφανηφόρος: U, στεφανηφόρος γὰρ Barb || 24) καὶ: U, om. Barb || νεάζων: U Barb, στενάζων sch. Db (1. corrupta) || 25) ἐστιν: U,

om, Barb ||

20

25

685. νὴ τοὺς ϑεοὺς ((ἔγωγε)): ναὶ μὰ τοὺς ϑεούς, φησίν, ἐδεδοίχειν ἐγὼ μὴ στεφανηφορῶν ὁ ᾿Ασχληπιὸς προλάβῃ με ἐπὶ τὴν χύτραν ἐλ96v καὶ καταφάγῃ τὴν σεμίδαλιν᾽ ἐκ τοῦ ἱερέως αὐτοῦ γὰρ καὶ αὐτὸν ἐπεγνώχειν περισπερχέστατον εἶναι καὶ κλεπτίστατον. 2) öde: Lut, ὅϑεν Amb || 5—7) ὡς... ἰδιώταις: Lut, om. Amb || 13) ἀνθρώπων: des. Amb || 14—18) trimetros iambicos distinxi || 15 et 17) cum mador atramentum corruperit, nonnullae litterae in extremis lineis hodie legi in Lut

nequeunt || 15) post βεβήλοις septem velocto litterae evanuerunt || 16) μηδὲν: scripsi, μὴ δὲ Lut || 17) post εἰσάγων quattuor vel quinque litterae evanuerunt || 685: Amb Lut || 19) ἔγωγε:

Lut, om. Amb ||

685: Db 362a 49 sq. Rt 72, 685 | 686: Db 362a 49. b 2 sq. ||

685. 20) vai: cf. Db 362a 43 || 20 sqq.)

cf. Db 362a 41 sqq. |!

IN

159

PLUTUM

688. τὸ ᾿᾿σϑετο᾽ συντάσσεται,

αἰτιατικῆς.

μετὰ γενικῆς

ἀττικῶς

δὲ νῦν

καὶ

νοεῖται

Lut

||

μετὰ

ἀντὶ

τοῦ

“ἔγνω

6892. τρία μὲν εἴδη τῆς συναλοιφῆς ἁπλᾶ καὶ 8’ σύνϑετα᾽ ἁπλᾶ μὲν ἔχϑλιψις, κρᾶσις καὶ [ouvalpleoıs σύνϑετα

δὲ

ἔχϑλιψις

xal

κρᾶσις,

ἔχϑλιψις καὶ συναίρεσις, κρᾶσις καὶ συναίρεσις, κα[ὶ ἔχ͵ϑλιψις κρᾶσις καὶ συναίρεσις. ἁπλᾶ μὲν ἔκϑλιψις ὡς

τὸ

᾿᾿οὐχὶ

οὕτως

οὐχ᾽

10

οὕτως",

κρᾶσις δὲ ὡς τὸ “᾿ἐποιήσαο᾽ ἐποιῆGc" καὶ συναίρεσις ὡς τὸ '"'mátg παῖς" σύνϑετα δὲ οἷον ἔχϑλιψις καὶ

1$

κρᾶσις ὡς τὸ ᾿᾿κἀγώ" καὶ ἐγώ", ἔχϑλιψις δὲ xat συναίρεσις ὡς τὸ ἔμ᾽ our’ ὀδύνη᾽᾽, κρᾶσις δὲ καὶ συναίρεσις ὡς τὸ ᾿᾿ὡπόλος᾽᾽ ἀντὶ τοῦ "6 αἰπόAog, ἔχϑλιψις δὲ xal χρᾶσις καὶ

20

συναίρεσις ὡς τὸ ᾿'κᾶτα᾽ xal elta” καὶ ᾿᾿ᾧπόλοι᾽ ἀντὶ τοῦ "ol αἰπόλοι". 689a: U || 6) 8' σύνϑετα: scripsi, e σύνϑετα U || 7) συναίρεσις: scripsi, * * cot; U || 10) καὶ ἔκϑλιψις; scripsi, κα * * ϑλιψις U || 12) oöy’: elisae vocalis nota non delenda || 13) ἐποιήσαο: sch. Lyc., ἐποιήσατο U || 17 sq.) ἔμ᾽ our’ ὀδύνη: U

688:

Amb

1) (σημείωσαι

ἤσϑετο mrg. m? Amb) ||

sch. Lyc., ἐμοὐποδύνει sch. Dion. Thr.,

Choer. || 19 et 22) ὡπόλος et ὠπόλοι: Theocr. I 87. 80, ὠπόλος et ὠπόλοι U || 22) ἀντὶ τοῦ: supraser. U || 689a: Tz sch. Lyc. Cf. sch.

Dion.

Thr.,

I (p. 8, 1 sqq). Gr.

Gr.

III

146,

30 sqq. 309, 17 sqq. Choer., Gr. Gr. IV 2, 323, 31 sqq. Jos. Rac., Rhet. Gr. ΠῚ 568, 8 sqq. Walz. Moschop. Opusc. Gramm. p. 30 Titze. An. Bachm. II 367,

10 sqq. || 19) Cf. sch. Theocr. p. 61, 9 sqq. Et. M. 822, 53. |i

688: cf. Db 362b 8 sq. ||

τὸ

160

IN

PLUTUM

689b. [ἀκόλουθον τῷ ἐφερπύσαι τὸ συρί]ξαι. ἕκαστον γὰρ τῶν ζῴων ἰδίαν φωνὴν ἔχει, ὡς αἷξ τὸ μηκάζειν, κορώνη τὸ κρώζειν κ[αὶ τἄλ]λα

689. ((τὴν xeip')) ὑφήῇρει: ὑφήπλου, ἐξέτεινεν ὡς ἀπείρξουσα μὴ φαγεῖν τὴν ἀϑάραν᾽ εἶτα συρίξας

[ὁ]μ[οίως.]

ἐλαβόμην καὶ ἡψάμην ἐχείνης ὡς παρείας

ἐγὼ ὀδὰξ τοῖς ὀδοῦσι καὶ δακτικῶς

690a. ὀδὰξ ἐλαβοίμην: ἀντὶ τοῦ “τοῖς ὀδοῦσιν αὐτὴν Edaxov.'” 690b. εἶδος δὲ ὄφεως

λύσις

10

ζειν: sch. Db, μυκάζειν U τἄλλα ὁμοίως: sch. Db, x

tl 4 sq.) xxi λα "u **

U | 6902: U || 6) ἐλαβόμην in textu U |

εἶπε

ναι" διὰ τοῦτο εἶπεν "ac παρείας

oic". ὁ γὰρ παρείας ὄφις ἢ οὐ δάκνει ἡ καὶ δακὼν οὐ φαρμάσσει. παρείας δὲ λέγεται ὡς ἐξωγκωμένας ἔχων τὰς παρειάς. 1$

20

689b: U || 1—2) ἀκόλουθον... συρίξαι: e sch. Db recepi, * * * ξαι U || 3) μηκά-

ἀντιπίπτοντος"

γὰρ ἄν τις ᾿ἐπέγνω ἄν ὄφεως μὴ εἶναι τὸ δῆγμα ἐκ τοῦ μὴ φαρμαχϑῆ-

ὁ παρείας᾽

παρὰ τὸ ἐπῆρϑαι τὰς παρειάς. φασὶ δὲ αὐτὸν μὴ δάκνειν ἣ καὶ δάκνοντα μὴ λυπεῖν. μέμνηται δὲ αὐτοῦ καὶ Δημοσϑένης ᾿'τοὺς ὄφεις τοὺς παρείας᾽᾿ λέγων. τὸ δὲ τοιοῦτον εἶδος εὑρίσκεται ἐν τοῖς ἱεροῖς τοῦ Διονύσου οἵτινες καὶ ἐν τῇ ᾿Αλεξανδρεία.

ἐστὶ τοῦ

τῆς χειρὸς ὧν ὄφις.

691. ἀνέσπασεν: ἔσυρε, συνέστειλεν, ἔκρυψεν. 693. δριμύτερον γαλῆς: δύο γένη τελοῦσι γαλῶν, τό τε ἄγριον -ὅπερ διττόν ἐστιν ὅ τε καλούμενος αἴλουρος καὶ σμικρὸν ζῷον ἕτερον πυρρὰν ἔχον τὴν χρόαν -- καὶ τὸ ἥμερον. ἥμερον δέ ἐστιν N παρ᾽ “Ὁμήρῳ μὲν κτὶς καλουμένη, κοινῶς 689: Amb Lut || 1) τὴν χεῖρ᾽: Lut, om. Amb || 1 sq.) ὑφήπλου, ἐξέτεινεν: Amb, ἐξέτεινεν ὑφήπλου Lut || 7) (avμείωσαι λύσιν τοῦ ἀντιπίπτοντος mrg. m?

690b: U || 13) τὸ: sch. Db, τοῦτο U ||

Amb) || «o9: Amb, τοῦτο Lut || 9) δῆγμα: Lut, δεῖγμα Amb || 11) 3: Amb, om.

15) οἵτινες: sc. παρεῖχι; nisi forte scribendum τινὲς δὲ ὡς [{᾿Αλεξανδρείχ: sch. Db, ἀλεξάνδρα U ||

Amb Lut || 19) (ἰσημείωσαι γαλῆν mrg. m* Amb) || 24) (κτίς mrg. m? Amb) ||

689b: Db 362b 15 sqq. Rt 72, 689 || 690a: Db 362b 23 sq. || 690b: cf. Db 362b 25 sqq. Rt 73, 690 || 12) Dem. 18, 260 || 15) ἐν τῇ Αλεξανδρείχ: cf. Harp.

147, 4. Latte, Hesch. I p. XLV n. I ||

Lut | 691: Amb (cf. gl. Lut) | 693:

689. 2) ἐξέτεινεν: Db 362 b 12 || 4 sq.) Cf. Db 362 b 23 sq. 32 sq. || 4) δαχτικῶς:

cf.

sch.

Nicand.

Ter.

131

6835 Yyoow δακτικῶς. Db 156 a 38 || 11-—12) $ $$... φαρμάσσει: cf. Db 362

b 26 sq. | 13 sq.) Cf. Db 362 b 25 sq.

Su.

IV 53,

1 sq.

|! 691.

16 sq.) συνέ-

στειλεν: cf. Db 362 b 38 || 693. 24) Ad Hom. K 335. 458 spectat Tzetzes ||

IN

PLUTUM

161

δὲ κατίς. ἔστι δὲ τούτου jj ἄφοδος δυσοσμότατος,

ὅϑε

καὶ

ἀποπατοῦν

καὶ ἐκχρῖνον τὸ ζῷον κόνιν ἐπιβάλλει καὶ περικαλύπτει τὰ ἐκχρινόμενα. χαὶ τοῦτο

url”

10

694. ἔφλων: ἤσϑιον. φλᾶν δὲ τὸ μετὰ ψόφου ἐσϑίειν᾽ καὶ γὰρ φλᾶν τὸ ϑλᾶν, ὡς τὸ "'φηρσὶν ὀρεσκῴοισιν᾽".

δέ σοι ἰστέον

τὴν

παρ᾽

ὡς καὶ τὸ

᾿Ομήρῳ

λέξιν

αὐτῆς οἱ τοῦ ϑείου ἐκείνου ἀνδρὸς λεξιγράφοι μὴ συνιέντες, ὅτι συγκοπὴ τοῦ “'κατίς᾽᾽ ἐστι, ζῷον τοῦτό φασιν εἶναι ὀρνιϑοφάγον καὶ πανοῦργον κακῶς ἤτοι αἴλουρον. 694. ἔφλων: ἔϑλων τοῖς ὀδοῦσιν ἤτοι ἔφαγον, ἀττικῶς, ὡς “᾿φηρσί᾽" τοῖς Impal’ τρέπουσι γὰρ τὸ 8 εἰς o.



20

696. ὁ δὲ ϑεὸς ((ὑμῖν οὐ προσῇειν)): ὁ δὲ ᾿Ασκληπιὸς ὑμῖν “οὐ προσῇειν᾽ ἀντὶ τοῦ “᾿οὐ προσήει᾽᾽, ὡς ((xal)) παρ᾽ Ὁμήρῳ “ἥσκειν --- καὶ ἤσκει --- εἴρια καλά᾽". ἰωνικῇῆς δὲ διαλέκτου ἐστίν.

699. διὰ τὴν ἀϑρόαν τοῦ πνεύματος ἐκπήδησιν. ὅϑεν καὶ πάρδος" ὁρμητικὸν γὰρ τὸ ζῷον. 694: U || 15) ὀρεσκόωσιν U || 699: U,

1—2)

ἄφοδος

δυσοσμότατος:

Amb,

ἔφοδος δυσοδμότατος Lut || 2) ö9e: Lut,

ın? Barb |!

ὅὄϑεν Amb || 694: Amb Lut || 696: Amb Lut

|| 16 54.) ὑμῖν οὐ προσήειν:

Lut,

om. Amb || 17) ὑμῖν: Amb, ἡμῖν Lut || 19) καὶ: Lut, om. Amb || 20) jaxew: Amb, f(lac.)xew Lut || cfpux: scripsi, eipix Amb, ἱρεῖα Lut || 694: Db 362b 46 sqq. Rt 73, 694 || 15) Hom. A 268 || 699: Db 363a 10 sq.

1—4) ἔστι... ἐκκρινόμενα: cf. Aelian. Nat. An. V1 27 (p. 103, 33 sqq. Her-

Rt

cher) || 694. 13) gnpot: Hom. A 268 ||

73,

699

|| 23)

πάρδος:

cf. Aelian.

Nat. An. 131 ||

696: cf. Db 363 a 1 sqq. Dem. Tricl. sch. Aesch. Pers. p. 56, 5 sqq. editionis meae. Vind: τὸ προσήειν ἀντὶ τοῦ προσήει ὡς παρ᾽ ᾿Ομήρῳ τὸ ἤσκειν npla (sic) καλὰ

ἀντὶ τοῦ ἤσκει. ἔστι ἀττικὸν καὶ ἰωνικόν || 20) Hom. T 388 || Roster c.s., Aristophanem,

1.

19

162

IN

PLUTUM

700. ἐβδελύττετο: ἀντὶ τοῦ “'᾿ἐμίσει᾽᾽. χαριέντως δ᾽ εἶπε πρὸς τὸ "᾿ἀπέπαρδον᾽᾽" παρὰ τὸ βδέειν γὰρ τὸ βδελύττεσθϑαι.

700. ἢ πού σε: &p& xou xai δὴ σε διὰ τοῦτο ἐβδελύττετο xal ἐμίσει. ἀστείως δὲ καὶ χαριέντως ((xal)) τὸ βδελύττεσθϑαι τὸ μισεῖν παρετυμολογεῖ παρὰ τὸ ἐκ τῶν βδεόντων λύττεσϑαι ἀττικῶς καὶ λύεσϑαι καὶ ὑποχωρεῖν τοὺς παρευ-

ρημένους. 701. ὅτι τινές φασιν εἶναι καὶ ϑυγατέρα τοῦ ᾿Αμφιάρεω αὐτήν. εἰ δὲ καὶ τὴν ᾿Ιασὼ ᾿Ασκληπιοῦ ϑυγατέρα, ὥσπερ ᾿Αμφιάρεω, ἄξιον ἀπορεῖν: ἐπεὶ καὶ Ἕρμιππος ἐν τῷ πρώτῳ ἰάμβῳ τῶν Τριμέτρων ᾿Ασκληπιοῦ καὶ Λαμπετίας τῆς Ἡλίου λέγει Μαχάωνα καὶ Ποδαλείριον καὶ ᾿Ιασσὼ καὶ Πανάκειαν καὶ Αἴγλην νεωτάτην. ἄλλοι δὲ προστιϑέασιν ᾿Ιανίσκον καὶ ᾿Αλεξήνορα.

10

15

20

703. ἄλλο λίβανος καὶ ἄλλο λιβανωτός᾽ λίβανος μὲν γὰρ αὐτὸ τὸ δένδρον, λιβανωτὸς δὲ ὁ καρπὸς τοῦ λιβάνου.

701. ᾿Ιασὼ δὲ καὶ Πανάκεια καὶ “Ὑγεία εἶπον ὅτι ᾿Ασκχληπιοῦ ϑυγατέρες.

703a. τὴν piv ἐπιλαβοῦσα: χατασχοῦσα, κρατήσασα. 703b. οὐ γὰρλιβανωτὸν βδέω: λίβανος εἶδος δένδρου, λιβανωτὸς δὲ

ὁ τούτου καρπός, τὸ ὀσφράδιον. 25

700: U | 701: U | 10) ἀμφιάρέω (sic)

700: Amb Lut || I) utrob. ποῦ Amb

U || 12) ἀμφιαράω U || ἀπορεῖν: scripsi,

Lut || 4) καὶ: Lut, om. Amb || 701: Amb || 703a: Amb (cf. gl. Lut) || 703b:

ἀπορεῖ

U || 15) λαμπεντίας

U || 18)

προστιϑέασιν: scripsi, (lac.) οστιϑέασιν U || 703: U || 22) λίβανος: scripsi, λίβανον U || 23) γὰρ: del. Db et Bl. sine iusta causa ||

Amb, c. pr. c. Lut || 22) in textu οὐ λιβανωτὸν γὰρ Amb Lut || B8£o: Amb, om. Lut || 23) (λίβανος λιβανωτός mrg.

700: cf. Db 363a 17 sqq. Rt 74, 700 || 701. Sch. hoc ad nomen 'Ixao spectat ||

703a. 21) κρατήσασα: Db 363 a 42 ||

10) ᾿Αμφιάρεω: cf. Ar. fr. 21. Hesch. v.

᾿Ιχσώ

|| 11 sq.) Cf. Db

579b

sq. ||

11—19) Db 363a 26 sqq. Cf. supra, sch.

v. 639 | 11) Cf. Rt 74, 701 | 13 sq.) Hermipp.

fr. 73 Bgk;

cf. Diehl An^.

Lyr. 11164 n. || 19)' Αλεξήνορα: cf. Paus.

1I 11, 7. 23, 4 | 703: Db 363a 39 sqq.

Rt 74, 703. Cf. Su.

ITI 267, 28 !!

m? Amb) ||

IN

706. σκατοφάγον: ἀναίσϑητον. εἴρηται δὲ ἀπὸ τῶν παρὰ Βοιωτοῖς βοῶν, οἱ διὰ τὴν πολλὴν ἀναισϑησίαν σκατὰ ἤσϑιον. ἑτερόκλιτος δέ ἐστιν ἡ "oxatóc" γενικὴ ἀπὸ εὐθείας τῆς tt

σχώρ4,

163

PLUTUM

9 .

15

20

25

704. οὐ μὰ Δί᾽ οὐδ᾽ ἐφρόντισε: νῦν οὐκ ἤσϑετο οὐδ᾽ ἐνόησεν. 705. (λέγεις ἄγροικον &pa:)) “λέγεις ἄρα σὺ τὸν ϑεὸν εἶναι ἄγροικον καὶ ἀνόητον; φησὶν ἡ Χρεμύλου γυνή. Καρίων δὲ πρὸς αὐτήν᾽ “ob μὰ τὸν Δία, οὐκ ἔγωγε λέγω αὐτὸν ἄγροικον καὶ ἀνόητον, ἀλλὰ σκατοφάγον᾽᾽. σκατοφάγον δὲ αὐτὸν εἶπεν ὡς ἰατρὸν καὶ περὶ ἕλκη χαὶ κόπρους καταγόμενον χἀντεῦϑε τρεφόμενον τῷ ϑεραπεύειν αὐτά. ᾿'ἄγροικος᾽᾿ προπαροξυτόνως ὁ ἀνόητος, ᾿Ιἀγροῖκος᾽ δὲ προπερισπωμένως ὁ ἐν ἀγροῖς οἰκῶν" ᾿Αττικοὶ δὲ καὶ τὸν ἀνόητον ἀγροῖκόν φασιν" οὔτοι γὰρ τὰ προπαροξύτονα τὰ μακρὰν ἔχοντα τὴν παραλήνουσαν προπερισπῶσιν᾽ ἄγροικος ἀγροῖκος, τρόπαιον τροπαῖον. 707. ἐνεκαλυψάμην: 7, ἠδέσϑην ἢ συνεκρύβην ἐν τῇ στρωμνῇ, τισὶ περικαλύμμασιν. 709a. περιήειν: περιήϊε, περιἤρχετο. : 709b. κοσμίως: τάξει, ῥυϑμῷ, εὐκόσμως.

τὴν

704: Amb (cf. gl. Lut) || 705: Amb Lut || 3) Im.: Lut, om. Amb || 4) ἄρα σὺ

(om. πολλὴν) U, πολλὴν (om. τὴν) Barb ||

τὸν ϑεὸν εἶναι: Amb, ἄρα σύ γ᾽ εἶναι τὸν

13) *, σκατός: Barb, ὁ σκοπὸς U | 14) σκώρ: sic oxyt, U Barb sch. Db ||

ϑεὸν Lut [{11} κόπρους: Amb, κόπρα Lut ||

706.: U, m? Barb || 9) Im.: U, om. Barb

|| 11) τὴν πολλὴν:

sch.

Db,

11 sq.) κἀντεῦϑε: Lut, κἀντεῦθεν Amb || 13 sq.) (ἄγροικος ἀγροῖκος mrg. m?

Amb) || 707: Amb (cf. gl. Lut) || 709a: Amb

(cf. gl. Lut) || 24) repinie et. gl.

Lut || 709b: Amb (cf. gl. Lut) || 706: Db 363a 50 sqq. |!

704. 2) οὐκ ἤσϑετο:

Db 363 a 46 ||

705. 9—13) Cf. Db 363 b 3 sqq. | 707.

22) συνεκρύβην: cf. Db 363 b 14 || 709a. 24 sq.) περιήρχετω: cf. Db 363 b 18 !| 709b:

cf. Tz

All.

τάξει καὶ ῥυθμῷ

||

Od.

1114

κόσμῳ

καὶ

164

IN

PLUTUM

710. ἔπειτα παῖς ((αὐτῷ λίϑιvov ϑυείδιον)): εἶτα, φησί, παῖς αὐτῷ παρέϑηχε ϑυείδιον λίϑιvov ἤτοι ἴγδην λιϑίνην καὶ δοίδυx&", οὐ κοχλιάριον νῦν ἀλλ᾽ ὕπερον, ἀλετρίβανον, λάκτιν, σάκτην, ναγέα, τριβέα, κόπανον καὶ κιβώτιον λίϑινον καὶ ἀρκλίδιον. ἐπεὶ δὲ μὴ σκοπῶν, 712. εἰπὼν γὰρ ὅτι τὸ κιβώτιον λίϑινον ἦν, ὥσπερ ἑαυτοῦ τὴν λήϑην ἐπανορϑούμενος, φησί. "ua Al’ οὐκ Av λίϑινον τὸ xiB Ttov."

712: U |j

συναρπαγεὶς

δέ,

εἶπε

᾿'λίϑινον᾽,

10

ἐπανορϑούμενος τὸ ὀλίσϑημα, ἐνόρκως roiv “οὐχί, μὰ τὸν Ala, τό γε κιβώτιον λίϑινον ἦν, ἀλλ᾽ ἡ ϑυεία καὶ ἴγδη δηλονότι, 713. ((sV δὲ πῶς ἑώρας:)) "ou

18

δὲ πῶς

20

ϑανάτῳ ἄξιε ἀπολέσϑαι, ὃς λέγεις ἐγκεκρυμμένος κεῖσϑαι;᾿᾿ καὶ ὁ Kaρίων᾽ ᾿ἰδιὰ τοῦ τριβωνίου ἑώρων᾽᾽ φησίν' “ὀπὰς γὰρ οὐχ ὀλίγας ἔχει, οὐ μὰ τὸν Ala". νῦν δὲ τριβώνιον λέγει τὸ παλαιὸν καὶ κατατετριμμένον ἱμάτιον, κυρίως δὲ τριβώνιον μελεμβαφές, ἐπίσημον φιλοσόφων ἱμάτιον.

ἑώρας,

φησίν, ὦ οἰκτίστῳ

710: Amb Lut || 1 sq.) αὐτῷ λίϑῖνον Βυείδιον:

(signis mensurae

brevis et.

in textu additis) Lut, om. Amb || 5) κοχλιάριον: (immo κοχλιάριον) Àmb, xo-

χριάριον Lut || 6) λάκτιν: scripsi, λάκτην

Amb Lut || 713: Amb Lut || 14) 1m: Lut, om. Amb || 18 sq.) ἑώρων φησίν: Amb, φησὶν ἑώρων Lut || 19) γὰρ: Amb, δὲ Lut || 22) κατατετριμμένον: Amb, τετριμμένον Lut || 23) μελεμβαφές: in μελαμβαφές corrigere nolui |]

712: Db 363b 29 sqq. ||

710. 4) ἴγδην: cf. Db 363b 20 sq. | 5) κολχλιάριον: cf. Db 363b 25 || 10) £xaνορϑούμενος: cf. Db 363b 30 || 12 sq.) ἢ

ϑυεία: cf. Db 363b 32 | 713. 20— 24)

νῦν... ἱμάτιον: cf. Db 363b 37 sqq. ||

21 sq.) Cf. Rt 75, 714 ||

IN

716. Νεοκλείδης" οὗτος ὡς ἄρπαξ τῶν δημοσίων κωμῳδεῖται.

717. τῶν φαρμάκων τὰ μέν εἰσι χκαταπλαστά, τὰ δὲ χριστά, τὰ δὲ A

b

4,

165

PLUTUM

*

x

ποτά. τινὲς δὲ προπαροξύνουσι '"'xa-

τάπλαστα᾽᾿ λέγοντες. 10

716. (πρῶτον δὲ πάντων τῷ Νεοχλείδῃηῃ:) πρῶτον δὲ πάντῶν τῷ Νεοχλείδῃ ἐνεχείρησε τρίβειν φάρμακον κατάπλαστον. ᾿Αττικοὶ δὲ οὐκ ἀναβιβάζουσιν, ἀλλὰ ᾿ἱ'καταπλαστόν᾽᾽ φασίν. τρία δὲ εἴδη φαρμάκων ἦτοι βοηϑημάτων εἰσί. πλαστά, ὡς τὰ δι’ ἐμπλάστρων᾿ χριστά, ὡς τὰ χριόμενα, ῥόδινον ἔλαιον, ἀνήϑινον᾽ ποτὰ καὶ πιστὰ τὰ αὐτά, ὡς ἀγαρικοῦ πόσις,

1$

718a. ὅτι 4$ Τῆνος μία τῶν Κυκλάδων νήσων οὖσα δριμύτερα σκόροδα φέρει. καὶ Καλλίστρατος δὲ σκοροδοφόρον εἶναι τὴν γῆν λέγει. 718b. διότι τὰ τῆς Τήνου δριμεῖά *

ELOLW.

720a. σχῖνος᾽ παρὰ τὸ σχίζεσϑαι

716: U || 717: U || 6) χριστά: scripsi, χριστὴ U || 7) προπαροξύνουσι: sch. Db, παροξύνουσι U

U || 720a: U

|| 718a:

U

|| 718b: int.

||

20

ὀξυφοινίκου, ϑηριακῆς" εἰσὶ δὲ καὶ τρωχτά, ὡς ἑλίγματα, ὁ καλούμενος ξηρός, τὸ διὰ πρασίου τοῦ Φίλωνος καὶ ἄλλ᾽ ἄττα μυρία. τῷ δὲ Νεοκλεί85, ὁ ᾿Ασχληπιὸς κατάπλαστον φάρμᾶκον ἀπήρξατο τρίβειν ἐμβαλὼν τρεῖς κεφαλὰς σκορόδων δριμυτάτων ἐκ Τήνου νήσου μιᾶς τῶν Κυκλάδων πάνυ δριμύτατα σχό(718) ροδα ἐχούσης. ἔπειτα ἔφλα καὶ ἔϑλα ταῦτα ἐν τῇ ἴγδῃ --- τοῦτο γὰρ ἡ ϑύεια — μιγνύων τούτοις καὶ (720) ὀπὸν κυρηναϊκὸν καὶ σχῖνον.

716: Amb Lut || 1 sq.) Im.: Lut, om. Amb || 3) ἐνεχείρησε: Lut (et. in textu), ἐνεχείρισε (ex ἐνεχείρησε) Amb, qui in

textu ἐνεχείρισε praebet || 7) (σημείωσαι φάρμακα mrg. m? Amb) || 10) ποτὰ: scripsi, ποστὰ Amb Lut || 15) ἄλλχττα Amb, ἀλλ᾽ ἅττα Lut Amb, ἤρξατο Lut || Amb, κόροδα Lut |!

716: cf. Db 363 b 47 sq. Rt 75, 716 ||

717: cf. Db 363b 50 sqq. Rt 75, 717 |] 718a: cf. Db 364 a 14 sqq. || 19 sq.) Cf. Db 364 a 19 sq. Kt 75, 718 720a: cf. Db 364 a 30. 32 sq. ||

||

716. 5 sq.) Cf. ἀπέρξατο: cf. Db Cf. Db 364 a 14 supra, p. 161 s. cf. Et.

165 i|

M.

462,

|| 17) ἀπήρξατο: 20 sq.) σκόροδα:

Db 363 364 a sqq. || 13 sq.

b 51 sq. || 17) 10 || 19—20) 22) E2a: cf. || 23) Wein:

5. Lobeck

ad

Phryn.

IN

loo

PLUTUM

xxi δακρύειν" ἡ αὐτὴ γὰρ τῇ naotiy. Irxrıxa γὰρ ταῦτα καὶ ὀξώδη.

κακῶς δέ τινες τὴν σχῖνον νομίζουσιν

εἶναι τὴν σκίλλαν᾽ ἡ σκίλλα γάρ τι χρομμυοειδές, ἡ δὲ σχῖνος δένδρον

ἐξ οὗ γίνεται ἡ μαστίχη ((, παραχρη720b. σφηττίῳ: δριμυτάτῳ᾽ δριμὺ γὰρ ὄξος παρὰ Σφηττίοις ἐγίνετο. ἢ ὅτι πικροὶ οἱ Σφήττιοι καὶ συκοφάνται.

10

15

725. ἐπομνύμενον: ἀντὶ τοῦ “ἐφεδρεύοντα ταῖς ἐκκλησίαις xai συχοφαντοῦντα ὑπὲρ τοῦ κερδαίνειν."

στικῶς δὲ καὶ αὐτὴ ἡ μαστίχη))" δηκτικὰ δὲ ταῦτα πάντα καὶ δριμέα" εἶτα ὄξει σφηττέῳ καὶ δριμυτάτῳ, ἀπὸ δήμου πικροτάτου τῶν ᾿Αϑηναίων, οὗ ἣ κλῆσις Σφηττώ, διέμενος καὶ ὑγράνας ἐκεῖνα τὰ εἴδη (721) καὶ καλῶς τρίψας καὶ λειώσας D Ta κατέπλασε βλέφαρα τοῦ Νεοκλείδου ἐκστρέψας αὐτά, ἵνα (722) μᾶλλον ὀδυνῷτο ὡς χατὰ τοῦ

σαρκώδους

εὐπαϑοῦς

φαρμάκων δραστηριωτέραν μυτέραν ἐνδεικνυμένων τὴν 725. tv ἐπομνύμενον σε ((τὰς ἐκκλησίας)): 20

παύσω

εἰς

τὰς

τῶν

καὶ ὄριδύναμιν. παύσω ἵνα σε

ἐκκλησίας

καὶ

συνελεύσεις καὶ τὰ δικαστήρια ἐπομνύειν. ἐπωμοσία δὲ γενικῶς μὲν καὶ χαϑολικῶς 25

720b: U |] 725: U ||

καὶ

τὸ

ὀμνύειν,

κυρίως

δὲ

ἐπωμοσία τὸ ψευδῶς διά τινα τρόπον κακουργίας ὀμνύειν. τινὲς γὰρ ὑπὸ τοῦ δήμου τῶν ᾿Αϑηναίων εἰς δημοσἰας λατρείας ἀποστελλόμενοι, auxoφάνται τινὲς ὄντες καὶ πονηροὶ κἀκ 3) κρομμυοειδές; Lut, κρομυοειδές (ex xpoup-) Amb || 4—5) παραχρηστικῶς.... μαστίχη: Lut, om. Amb (nonne homoeot.?) || 7) σφηττίῳ: Lut, φηττίω Amb || 14) ὀδυνῷτο: (ex ὠδυνῷτο) Amb, ὠδυνῶτο

Lut || 17) ἐνδεικνυμένων: Amb, ἐνδεικνυμένην Lut || 725: Amb Lut || 19) τὰς ἐχκλησίας; Lut, om. Amb || 1) μαστίχῃ:

cf. Rt

76, 720 || 720b:

cf. Db 364 a 45. 38 sq. Rt 76, 720 |

725: Db 364 b 17 sq. |

1—2) κακῶς... σκίλλαν: cf. Db 364a

29 sq. 35 || 4) μαστίχη: cf. Db 364a 33 [i 7—9) ὄξει... .᾿Αϑηνχίων: cf. Db 364a 38 sq. || 725. 25—p. 167, 6) τινὲς...

ἀνύειν: cf. Db 364 b 3 sqq. ||

IN

PLUTUM

167

τοῦ συκοφαντεῖν ἐν ' A9 vau μυρία συλλέγοντες καὶ μὴ βουλόμενοι πρὸς τὰς

10

τοιαύτας

ἀπαίρειν

λατρείας,

ἐπώμνυον μὴ ἐμπείρως ἔχειν τοιούτῶν πραγμάτων μηδὲ δύνασϑαι τοιαὖὔτα ἀνύειν. εἴτ᾽ οὖν τισί ποτε καὶ συνδικαζόμενοι καὶ τὴν δίκην ῥέπουσαν ἤδη ὁρῶντες πρὸς καταδίκην αὑτῶν, ἐπώμνυον ἔχειν ἀρρώστως καὶ μὴ σϑένειν δικάζεσϑαι, καὶ οὕτω τὰς δίκας ἐξέκρουον καὶ ὑπερ-

ϑέσεις ἐποίουν xal μετὰ καιρόν τινα πάλιν ἀρχῆϑε τοῦ δικαστηρίου xa-

τήρχοντο. 15

20

729. ἡμιτύβιον: -ἡμιφάριον, ((ἡμισουδάριον,})) ἡμιφάκελον, ἁπλῶς ἐπίμηκες στενὸν ὕφασμα, ᾧ ἀπέψησε καὶ ἐκάϑηρε τὰ βλέφαρα τοῦ Πλούτου. 731. φοινικίδι: τὴν φοινικίδα ἐρυϑρὸν καὶ κοκκοβαφὲς καὶ χρῶμα καὶ ὕφασμα νομίζουσιν οἱ πολλοί. φοινικοῦν δὲ χρῶμά ἐστιν, ὡς ὁ

παντοδαὴς ϑεῖος ((γέρων)) “Ὅμηρος 25

λέγει, τὸ βαϑύχρουν πυρρὸν ftot κιτρόχρουν τὸ ἔγγιστα ἐρυϑροῦ. 6) εἴτ᾽ : scripsi, εἴτ᾽ Amb Lut || 6 sq.) ποτε xal συνδικαζόμενοι: Lut, καὶ συνδι-

καζόμενοι ποτὲ Amb || 9) αὐτῶν: scripsi,

αὐτῶν Amb Lut || 13) ἀρχῆϑε: scripsi,

ἀρχῆϑεν Amb Lut | 729: Amb Lut | 16) ἡμισουδάριον: Lut, om. Amb || ἡμιφάκελον:

Amb,

ἡμικέφαλον

Lut

|| 731:

Amb Lut || 21) alt. xai: Amb, om. Lut || 24) γέρων: Lut, om. Amb || 729. 15) ἡμιφάριον:

cf. Db 364 b 44.

An. Bachm. I 251, 6 || 16) ἡμισουδάριον: cf. Db 364 b 42. Rt 76, 729 || 731. 24) Cf. Hom.

K

133, etc. || 25) πυρρὸν: cf.

Db 365 a 10 ||

168

IN

PLUTUM

732. ((ἐπόππυσεν:)) ποππύζειν ἐστὶ τὸ ποιᾶς τοιᾶσδε φωνῆς ἀπηχής ματι $j ζῷόν τι συγκαλεῖν, ὥσπερ

τὰς ἡμέρους καλοῦμεν γαλᾶς, ἣ βρέ-

10

737. ὡς εἰ ἔλεγε ᾿'πρὶν εἰπεῖν σε λάγον Eva”, εἶπε "npiv ἐκπιεῖν



οἴνου δέκα χοτύλας᾽. σκώπτει δὲ τὰς γυναῖκας ὡς μεϑυούσας.

κοτύλη δέ ἐστιν εἶδος μέτρου ὃ νῦν καλεῖται ἡμίξεστον. 20

25

φος ἣ καὶ ἵππον ποτὲ ἡμεροῦν. οὕτω καὶ ὁ ᾿Ασκληπιός, φησίν, ἐπόππυσεν ἤτοι τοιᾶσδε φωνῆς ἐφϑέγξατο ἀπηχήματι᾽ καὶ δύο δράκοντες ὑπερμεγέϑεις ἐξέδραμον τοῦ νεὼ (735) καὶ ὑπελθϑόντες τὴν φοινικίδα ἐκείνην τὴν περὶ τὴν χεφαλὴν οὖσαν (736) τοῦ Πλούτου, τὰ βλέφαρα τούτου, ὡς ἐμοὶ δοχεῖ, περιέλειχον (737) οὑτωσί, ἡσυχῇ καὶ πρίν σε κοτύλας xal τινα εἴδη μέτρων οἰνηρῶν δέκα πιεῖν, ἀναβλέψας ὁ Πλοῦτος ἀνέστη. 733. δράχων εἶδος ὄφεώς ἐστι" μὴ γὰρ νομίσῃς τινὰς γραῶν φλυαplac. ((εἰ δ᾽ ἐπεξηγούμενος ἦν γραφὰς ὁμηρείας ἀνδρὸς ἐν ἄπασι λόγοις ἑνός, ῥήτορος φιλοσόφου γεωμετροῦντος νομογραφοῦντος ἀστρολογοῦντος ἰατρεύοντος αἰγυπτιάζοντος χαλδαΐζοντος συμβολογραφοῦντος, ἁπαξαπλῶς

ἐν ἅπασιν εἴδεσι λόγων

ὑπερτεροῦντος ἁπάντων ὄσσους ἑώρᾶκεν ἥλιος, τῷ δὲ βριϑεῖ καὶ στερρῷ τοῦ νοὸς αὐτοδαιμονίου τινὸς

737: U |

732: Amb Lut || 1) Im.: Lut, om. Amb || (ποππύζειν mrg. m! Amb) || 4) γαλᾶς: scripsi, γαλάς Amb, ταλᾶς Lut || 14) οὐτωσί: Amb, om. Lut || 733: Lut; 1. 18—20 tantum Amb || 18) (δράκων mrg. m* Amb) || 19 sq.) φλυαρίας: des. Amb ||

737: cf. Db 365a 36 sqq. Rt 77, 737 ||

732. 9) ὑπερμεγέϑεις: cf. Hdt. IV 191

ὄφεις ὑπερμεγέϑεις || 14) οὑτωσί, ἡσυχῇ: cf. Men, Heros 20 || 733. 27 sq.) Ct. Solo fr. 15, 2. Tz Hist. IX 334 πάντων

ὧν φάος eldev. Cf. infra, p. 203 d. 4 |!

IN

PLUTUM

10

15

20

169

τελοῦντος xai αὐτονοῦ, μετὰ καὶ ἁπλοῦ καὶ ἀτύφου τοῦ ἤϑους καὶ παντοίαις κεκοσμημένου ταῖς χάρισι, καὶ πάντα μέχρι καὶ τραχυτάτης νυγμῆς λογικοῖς τε κανόσι καὶ ἐμπειρίᾳ λεπτῇ πραγμάτων ἀπαχριβοῦντος, μὴ μέντοι γε, οἷοί τινές εἰσί τε καὶ δοκοῦσι φιλόσοφοι, ληροῦντες δὲ οἷα ληροῦσι καὶ ἑαυτοὺς ἀνατρέποντες τῷ πρὸς τῷ τοῦ λογισμοῦ σεσεισμένῳ καὶ ἀστηρίκτῳ μηδὲ εἰδέναι ἐνιαχοῦ Ó τι καὶ φϑέγγονται καὶ ὡς πολλαχοῦ ἑαυτοὺς ἀνατρέπουσιν, εἰ τοιούτου ἀνδρὸς συγγραφὰς ἐπεξηγούμενος ἦν, αἷς τὸ γραφόμενον ἅπαν καὶ μέχρι στιγμῆς τῆς ἐσχάτης καὶ λογικῶν τεχνῶν καὶ πραγματικῆς ἐμπειρίας ἁπάσης κανών ἐστιν ἀπαράϑραυστος, οὗ πύλαι “Αἰδου οὐ κατισχύουσι, πλὴν μέντοι τῶν & τισιν ἐνοῚθεύϑη, εἰ τοιούτοις

ἐπεξηγούμενος ἦν, μὴ μέντοι ληρήμασι κωμῳδίας, εἶχες ἂν ἐκμανϑάνειν σαφέστατα καὶ περὶ δρακόντων 25

30

35

καὶ τῶν ἄλλων ἁπάντων

εἰς πλάτος

πολὺ καὶ χρειῶδες ἀλλ᾽ οὐκ ἀχρήςσιμον περί τε χρωμάτων καὶ αὐτῆς «τῆς» φοινικίδος καὶ διὰ τί ᾿᾿ἡσυχῇ καὶ οὐκ ᾿᾿ἡσύχως᾽᾽ φαμέν, καὶ περὶ μέτρων δὲ καὶ σταϑμῶν ἠχριβωμένως τί κοτύλη ἐστὶ καὶ τί μῖνα, κεράμιόν τε καὶ χοῦς καὶ ξέστης καὶ obpva καὶ κόγκιον, καὶ ἁπλῶς τεχνικῶς ἂν λογικῶς καὶ πραγματικῶς πρὸς ἀκρίβειαν τὸ πᾶν ἐξεμάνθανες. 28) τῆς: addidi |]

19 sq.) Cf. Ev. Matth. 16, 18 πύλαι "Außon οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς ||

170

IN

PLUTUM

10

15

νῦν δὲ μάταιον ἂν Aoyılolunv ppovouσιν ἀνδράσιν, εἰ παρ᾽ ὑποψύχροις τοιούτοις πάνυ σπουδαίων πραγμάτῶν καὶ λόγων τοὺς διειδεστάτους μεταμαρεύοιμι ῥύακας καὶ βασιλικῆς γάζης μαργάρους τῶν τιμαλφῶν καὶ λίϑους διαφανεῖς δυσόσμοις βορβόροις ἐναπορρίπτοιμι καὶ τότε καὶ τοιούτοις πανυπερμιαρωτάτοις ἐκ τοῦ προχείρου χάρταις ἐγγράφων, οἷς ἐννεάκις τε καὶ δεκάκις τὸν ὑπογραφέα μοι κάλαμον ὡς οὐ συγγραφεὺς ὁμοῦ καὶ γραφεύς, ἀλλ᾽ ὡς ἀροτρεὺς ἄροτρον ἕλκων ὥσπερ εἰς χέρσον τινὰ γῆν ξηρὰν καὶ δυσπαίπαλον, μόλις ἀπεντυπῶ μου τοὺς τύπους τῶν φαυλογράφων γραμμάτων γινομένους οὕτω φαυλεπιφαυλοτέρους ὁρᾶν.})

20

740. ὁ ϑεὸς δ᾽ εὐθέως: ὁ δ᾽ ᾿Ασκληπιὸς ἠφάνισε καὶ ἀπέκρυψεν ἑαυτὸν εἰς τὸν νεὼν

ol ὄφεις

τε

δράκοντες. 743. ἠσπάζοντο: ἐφιλοφρονοῦνto.

κυρίως

δὲ ἀσπάζεσθαί

περιπλέκεσθαί σπᾶσϑαι

τινα

εἰς ἑαυτὸν

διὰ

ἐστι τὸ

τὸ

25

ἄγαν

τὸν ἕτερον

καὶ

περιβάλλειν τὰς χεῖρας ἐν τῷ φιλοφρονεῖσϑαι. 30

743:

U, m? Barb

|| 24)

Im.:

U, om.

Barb || 25) δὲ: U, om. Barb || ἀσπάCeottat: U, 4azxoxothac Barb, sch. Db || 28) περιβάλλειν: sch. Db, παραβάλλειν

745. πάνυ σφόδρα: τὸ σχῆμα ἐκ παραλλήλου ταὐτόν. τὰ δὲ τοιαῦτα πάντα ἀττιχκά. 740: Amb Lut || 20) alt. δ᾽: Amb, δὲ Lut || 745: Amb Lut || (ἀττικόν᾽ σχῆμα £x παραλλήλου mrg. m? Amb) ||

U Barb || 743: Db 365 b 3 sqq. Rt 78, 743 |' 28 sq.) φιλωφρονεῖσθαι: cf. Su. 1 387, 2 ||

18) φαυλεπιφαυλοτέρους: modoc,

fr.

5,

4

Diehl

cf. Ps.

|| 745:

365 b 9 sq. Rt 78, 745 ||

cf.

De Db

IN

171

PLUTUM

750a. ἀλλ᾽ Av: ἀλλ᾽ ἔστι περὶ αὐτόν, κύκλῳ αὐτοῦ. καὶ ὁ παρεληλυϑὼς ὡς ἐνεστὼς ἀττικῶς λέγεται.

750b. ὑπερφυὴς ὅσος: περιττῶς ἀττικῶς. δεξιὰς

753. ἐδεξιοῦντο: ἣ δεξιαῖς χερ-

συμβαλόντες ἑτέραν τῇ ἑτέρᾳ ἧσπάζοντο. καὶ “Ὅμηρος

σὶν 7, τῆς δεξιᾶς τούτου ἐπελαμβά-

753.

ἐδεξιοῦντο:

τὰς

“δεξιῇ ἠσπάζοντο ἔπεσσί τε μειλιχίοισιν.᾿" 10

15

νοντο, 7 δεξιοῖς καὶ φιλόφροσι λόγοις τοῦτον ἐτίμων. 754. οὐσίαν: περιουσίαν, πλοῦτον. 758. ἐκτυπεῖτο δὲ ἡ ἐμβὰς ((τῶν γερόντων)), ὁ σαμβαλίσχκος, ὁ καλτίος, τὸ πέδιλον. 759. προβήμασι καὶ βηματισμοῖς καὶ βαδίσει καὶ περιπάτοις εὐρύϑμοις,

εὐκόσμοις,

εὐτάχτοις,

οὐκ ἀπρεπέσιν. 760. 20

25

753: U

7) ἑτέραν: scripsi, ἑτέρα U ||

ἀλλ᾽

sU

ἁπαξάπαντες:

ἀλλ᾽ εἴα ἄγε καὶ φέρε περιττῶς, ἁπλῶς ἅπαντες ἑνὶ λόγῳ εἰπεῖν ἦτοι περιληπτικῷ 7, καὶ συντόμῳ, Ópχεῖσϑε καὶ σκιρτᾶτε καὶ ἄλλεode τῷ τῆς χαρᾶς ὑπερβάλλοντι᾽ οὐδεὶς γὰρ ἔτι ἑκάστῳ ὑμῶν εἰς τὴν ἰδίαν οἰκίαν εἰσερχομένῳ ἐρεῖ, (763) ὥσπερ πρότερον, ὅτι ἄλφιτα οὐκ ἔστιν ἐν τῷ ϑυλάκῳ Aroı τῷ δερματίνῳ σάκκῳ. ἰστέον δὲ ὡς 750a: Amb Lut || 750b: Amb Lut || (ἀττυκόν mrg. m? Amb) || 753: Amb Lut || 754: Amb Lut || 758: Amb Lut || 13) τῶν γερόντων: Lut, om. Amb || exuβαλίσκος: Amb, σανδαλίσκος Lut || 14) καλτίος: (paroxyt. Amb Lut || 759:

Amb, c, pr. c. Lut || 760: Amb Lut || 19) el’: Amb, e Lut || 26) olxiav: (ex οἰκείαν) Amb, (e suprascr. ad t) Lut || 753.9) Hom. K 542. Db 365 Ὁ 25sqq.

Rt 78, 753 ||

754.

10)

Cf.

Db

365 b 31. 32 ll 759.

17) εὐτάκτοις: cf. Db 365 b 47 ||

172

IN

PLUTUM

ἄλια καὶ ἄλευρα κυρίως τὰ ÉX τοῦ σίτου λέγεται, ἄλφιτα δὲ τὰ dx χριϑῶν, χὰἂὰν οἱ ὑποδρηστεύοντες ἰατρείοις καὶ τὰ καλούμενα κυρήβια ἤτοι πίτυρα ἄλφιτα ὀνομάζωσιν. ἄλφιτα δέ, οὐκ ἄλευρα ὁ κωμικὸς εἶπε διασύρων τῆς ᾿Αττικῆς τὸ λυπρόγεων καὶ πρὸς σιτουργίαν ἀνεπιτήδειον, καὶ ὅτι διὰ τοῦτο ᾿Αϑη10

765. ἐπειδὴ ὁ ϑεράπων «εἶπεν» ὡς οὐκέτι ἔσται ἐν σπάνει ἄρτων ἀλλ᾽ εὐπορία, διὰ τοῦτο αὐτὸν ἄρτοις ἀναδῆσαι βούλεται καὶ στεφανῶσαι. “κριβανωτῶν ὁρμαϑQ" ἀντὶ τοῦ “ἄρτων ötaun, δέον εἰπεῖν ᾿᾿στεφάvw”. κρίβανος δὲ παρὰ τὸ κρῖ καὶ τὸ βαῦνος. παίζει δὲ ὡς ἀδδηφάγον αὐτόν.

15

40

25

νᾶϊοι κριϑοφαγοῦσιν.

764. νὴ τὴν Ἑκάτην: "ud τὴν Ἑκάτην, φησὶ τῷ Καρίωνι ἡ τοῦ Χρεμύλου γυνή, ᾿᾿ἱκάγώ σε ἀναδῆσαι xai στεφανῶσαι βούλομαι (765) ἐν ὁρμαϑῷ καὶ δέσμη καὶ στεφάνῳ ἐκ χριβανωτῶν ἄρτων καὶ ὁλοκλήρων, ol ἐν χριβάνῳ καὶ καμίνῳ τῶν ἄρτων ὀὁπτῶνται" τούτοις σε βούλομαι στεφανῶσαι εὖαγγέλια xai μηνύματα τοιαῦτα χαρμονῆς ἀπαγγείλαντα᾽"". Ἑκάτη δὲ ((xai)) Αρτεμις καὶ Σελήνη ἡ αὐτῇ ἐστι" πλάττουσι δὲ καὶ δαίμονά τινα φοβερὰν τὴν Ἑκάτην ἐν ταῖς τριόSot;

φαντάζουσαν.

ἐνταῦϑα

δ᾽

ὡς

ἔφην ἀρκεῖ βράχιστα λέγειν. κρίβανος δὲ ἡ κάμινος λέγεται fj τοὺς ἄρτους ὀπτῶμεν, 30

765: U || 15) εἶπεν: e sch. Db recepi i|

21) κρί U || 22) ϑαῦνος: scripsi, Bxvoc U || 22 sq.) ὡς ἀδδηφάγον αὐτόν: ἀδηφάγον αὐτοῦ sch. Db ||

U,

διὰ τὸ

765: Db 366 a 5 sqq. Rt 79, 765 || 21— 23) Cf. Su. ΠῚ 188, 4 ||

οἱονεὶ βαῦνος καὶ κάμινος

τῶν ἐκ χκριϑῶν καὶ τῶν γινομένων οὖσα.

ἐκ σίτου

1—2) (XAeoga* ἄλφιτα mrg. m? Amb

||

764: Amb Lut ||15) ὁρμαϑῷ: Lut, ópua95 Amb || 20) τοιαῦτα: Amb, τοιαύτης Lut || 22) pr. xai: Lut, om. Amb || 26) (κρίβανος mrg. m? Amb) || 1—3) ἄλευρα... χριϑῶν;: Tz. sch. Lyc. 674 (p. 223, 29) ἄλευρα κυρίως τὰ Ex σίτου,

ἄλφιτα δὲ τὰ ἐκ χριϑῶν ἄλευρα. Zon.

133

ἄλφιτα

τὰ

An.

Bekk.

202,

ἄλευρα ||

ἀπὸ

19

τῆς

χριϑῆς

ἄλφιτα

τῆς

ἄλευρα.

χριϑῆς

τὰ

IN

768. καταχύσματα: ὅτι τῶν νεωνήτων δούλων τὸ παλαιὸν τῶν πρώτως εἰσιόντων εἰς οἰκίαν ἢ ἁπλῶς τῶν ἐφ᾽ ὧν οἰωνίσασϑαΐ τι ἀγαϑὸν βουλομένων τραγήματα χατέχεον, ὡς καὶ Θεόπομπός φησι" κατάχεε

173

PLUTUM

768. τίνα τὰ καταχύσματα προλαβὼν ἔφην.

“'φέρε σὺ τὰ καταχύσματα ταχέως τοῦ νυμφίου xal τῆς

ἰχόρης᾽᾿. ἐπεὶ οὖν καὶ ὁ Πλοῦτος

ἐν πρώτοις

εἰσδέχεται, τοῦτό φησι. σύγκειται δὲ τὰ καταχύσματα ἀπὸ φοινίκων, χολλύβων, τρωγάλων, ἰσχάδων καὶ καρύων, ἅπερ ἥρπαζον οἱ σύνδουλοι. κυρίως γὰρ ἐπὶ νεωνήτοις δούλοις ταῦτα κατέχεον φέροντες αὐτοὺς καὶ χαϑίζοντες περὶ τὴν ἑστίαν: τοὺς γοῦν ὀφθαλμοὺς τοῦ Πλούτου διὰ τὸ νεωστὶ βλέψαι ὑπὸ Χρεμύλου καὶ «ὡς» ἐπὶ νεωνήτου δούλου εἰληφώς, χκαταχύσματα εἶπεν.

10

16

νεωνήτοις

δὲ

δούλοις

τοῖς

νεωστὶ

βλέψασιν ὀφθαλμοῖς τοῦ Πλούτου ἤτοι τῷ Πλούτῳ αὐτῷ ταῦτα βούλεται καταχέαι. 20

25

768: U || 4) ὧν οἰωνίσασϑαι: sch. Db Su., ὦ οἰωνήσασϑαι U || 5) τραγήματα: sch. Db ® Su., τρυγήματα U || 8) κατάχεε ταχέως: U, τάχεως κατάχει Kock || 11) εἰσδέχεται: U, εἰσέρχεται sch. Db || 12) ἀπὸ: sch. Db Su., ὑπὸ U || 13) κολλύβων:

769. («ὥσπερ νεωνήτοισιν:)) ὡς

770. (ya δ᾽ ἀπαντῆσαί γ᾽ ἐκείνοις) ἀπαντῆσαι κυρίως τὸ λόγοις ἀντιπεσεῖν καὶ ἐναντιωθῆναι χαὶ ἔργοις, ὑπαντῆσαι δὲ τὸ συναντῆσαι. νῦν δὲ παραχρηστικῶς εἶπεν. 768: Amb || 1) καταχύσματα: scripsi, καταχύματα Amb || 769: Amb, c. pr. c.

Lut || 15) Im.: Lut, om. Amb || 16) δὲ: Amb, om.

sq.) Im.:

Lut

|| 770: Amb

Lut, om.

Amb

Lut

|| 22

|| 23 sqq.)

(ἀπαντῆσαι καὶ ὑπαντῆσαι mrg. m? Amb)||

sch. Db Su., μολίβων U (num κολύϑρων

cf. Athen. III 76 ΕἸ || 20) ὡς: esch. Db recepi || 21) elxev: sch. Db, εἶπον U || 768: Db 366 a 23 sqq. Su. III 64, 26 sqq. Cf. Rt 79, 768. Maxim. Pian. Rhet. Gr. N 529, 10 sqq. Walz. Hesch.

Harp. 736

|| 7 sq.) Theopomp.

K = I 854 Edmonds)

fr.

14 (I

|| 17 sqq.)

τοὺς x73.: cf. Db 584 b (9) ||

769.

15—17)

Cf.

Db

366a

44 sq.

770. 23 sqq.) Cf. Db 366 a 47 sqq. |]

||

174

IN

PLUTUM

772a.

ὑψηλῆς,

σεμνῆς

ἐπηρμένης,

((Παλλάδος)):

μεγάλης

καὶ

ϑαυμαστῆς. 772b. Παλλάδος: τῆς ἀνελούσης Πάλλαντα ἢ κινούσης τὰ ὅπλα, πολεμικῆς.

773. ὅτι Κέκροψ αἰγύπτιος ὧν τὸ γένος ᾧκισε τὰς ᾿Αϑύήνας, ὅϑεν καὶ οἱ ᾿Αϑηναῖοι Κεχροπίέδαι. τινὲς δέ φασι τοῦτον καὶ διφυῆ γεγενῆσϑαι" τὰ μὲν γὰρ ἄνω ἀνδρὸς εἶχε, τὰ δὲ χάτω ϑηρίου" 7j ὅτι νόμους πολλοὺς ἐφεῦρε τοῖς ἀνθρώποις καὶ ἀπὸ ἀγριότητος εἰς ἡμερότητα ἤγαγεν" 3| ὅτι τῶν ἀνδρῶν ὡς ἔτυχε σμιγομένων ταῖς γυναιξὶ καὶ ἐκ τούτου μὴ γινωσκομένου τοῦ παιδὸς παρὰ τοῦ πατρὸς ἣ τοῦ πατρὸς παρὰ τοῦ παιδός,

αὐτὸς

νόμους

ϑέμενος

καὶ δύο

φύσεις

τῆς

τε

πατρὸς

καὶ

μητρός, τούτου χάριν διφυὴς ἐκλήϑη. 778. ὡς οὐδ᾽ ἐκεῖν᾽ ἄρα οὐδ᾽ ὀρϑῶς ταῦτα ἐποίουν τούς τε ἀγαθοὺς φεύγων καὶ τοὺς φαύλους μεταδιώχων. 773: U || 8) ᾧκισε: sch. Db codd. (cf. Db utrob. παρὰ: sch. Db, 24) alt. οὐδ᾽: scripsi, διώκων:

sch. Db

Su., 584 περὶ οὐκ

ὥκησς U cum b) || 17 et 18) U || 778: U | U || 27) μετα-

Rt, μέγα διώκων

᾿Αϑήνας. 10

τε Κέκροπος:

ὃς Κέκροψ

ἐκ Σάεως

τῆς

Αἰγύπτου ἐλϑών -- Luis δὲ 9 ᾿Αϑηνᾶ αἰγυπτίως καλεῖται -- κτίζει τὰς ᾿Αϑύήνας εἰς ὄνομα νόμους ἐξεῦρε σεμνοὺς

1$

τὰς

Σάεως καὶ καὶ μυρία

χρηστὰ τοῖς ᾿Αττικοῖς προσεπόρισεν. ὅτι δὲ δράκων καὶ ἄνθρωπος ὁ Κέκροψ καὶ πάντα τἄλλα τίς χρεία γράφειν ἐνθάδε κενῶς;

ὡς

φανερῶς συγγενέσϑαι αὐταῖς μιᾷ στοιχεῖν καὶ εὑρὼν τὰς τοῦ

773. χώραν

U ||

20

25

772a: Amb Lut || 1) Παλλάδος: Lut,

om. Amb || 772b: c. pr. c. Amb Lut || 773: Amb, c. pr. c. Lut || Bet 11) αἰτοῦ. Σάεως: Lut, σαεώς Amb || 9) Σάϊς: Lut, σαὶς Amb ||

773: Db 366 b 11 sqq. Rt 80 sq. 773. Su. III 90, 8 sqq. Cf. Tz Hist. V 637 sqq. || 9) Κεκροπίδαι: cf. Hdt. VIII

772b. Cf. Tz sch. Hes. Op. 76 (p. 81, 3 sqq.). Sch. Lyc. 355 (p. 137, 23sqq.).

44. Su. Ill 90, 6, etc. || 15—23)

Tz Hist. V 656 sqq. ὡς δὲ ἀπὸ τῆς Σάεως πόλεως Αἰγυπτίας | (Σάϊς δ᾽ ἐστὶν ἡ ᾿Αϑηνᾶ

Cf.

Athen. XIII 555d — Clearch. FHG II 319. lustin. I16 |j 778: cf. Db 336 b 34 sq. Rt 81, 778 ||

Matg. II 364, 4 sqq. || 773. 7 sqq.) Cf.

τῇ Αἰγυπτίων γλώσσῃ) |. . . ὁ Κέκροψ παραγέγονεν ᾿Αϑήναις τῆς Ελλάδος [ταύτας

᾿Αϑήνας κεκληκὼς ἐκ Σάεως Αἰγύπτου || 10—11) κτίζει... Σζεως: cf. Diod. I 28, 4 τοὺς ᾿Αϑηναίους δέ φασιν ἀποίκους εἶναι

Σαϊτῶν τῶν ἐξ Αἰγύπτου ||

IN

175

PLUTUM

781. ἐνεδίδουν: “ἐνδιδόναι xvplus ἐστὶ τὸ περί τι πρᾶγμά τινὰ ἀναπεπτωκότα χαὶ ῥάϑυμον χαὶ ὑπόνωθρον καὶ ἔγχαυνον γίνεσϑαι. νῦν δὲ “ἐνεδίδουν᾽" ἀντὶ τοῦ “ἐδίδουν κεῖται, τῆς Ev” προϑέσεως

ὁ 782. βάλλ᾽ ἐς χόρακας: Χρεμύλος ἀγανακτεῖ πολλῶν αὐτὸν

παρελκούσης

ἀττικῶς.

πρὸ τοῦ οὐδὲ ἑώρων αὐτὸν πένητα ὄντα, νυνὶ δὲ πλουτήσαντα κολα-

782. βάλλ᾽ ἐς κόρακας: βάλλε καὶ ἀπόρριπτε ἐς κόρακας καὶ ἐρημίας καὶ βάραϑρα τοὺς παραχρῆμα ((ἐμ))φαινομένους φίλους ὅταν τις εὐτυχῇ, ἥτοι τοὺς ψευδοφί-

χεύουσιν.

λους καὶ κόλακας

xal τοὺς καιροὺς

ϑεραπεύοντας.

βάλλε

ἀσπαζομένωνκαὶ περιεχόντων, οἵτινες

15

λέσϑωσαν

φίλοι,

ἐς



κόρακας

ὅτι χαλεπόν

καὶ

βαλ-

οἱ τοιοίδε

εἰσιν᾽

λείπει

((τὸ}) ᾿᾿πρᾶγμα᾽". 20

25

784. νύττουσι γὰρ. ((νύττουσι γὰρ καὶ)) τιτρώσκουσι((καὶ)} φλῶσι καὶ ϑλῶσι καὶ συντρίβουσι τάντιχνήμια, εὐνοίας δῆϑε τρόπῳ τοῖς εὐτυχοῦσι πλησιάζοντες. ἀντικνήμια δέ εἰσι τὰ ὄπισϑε τοῦ σκέλους μετὰ τὸ γόνυ ὅπου τὸ παχὺ καὶ σαρκῶδές ἐστιν. 781: Amb Lut || 1) ἐνεδίδουν et. in

7282: U |l 9) αὐτὸν: sch. Db, αὐτῶν U |!

11) τοῦ οὐδὲ: sch. Db, τοῦδε U ||

textu Amb

Lut || 2) ἐστὶ: Lut, λέγεται

Amb || 6 sq.) (ἀττικὸν mrg. m? Amb) || 782:

Amb

Lut

||

10 sq.)

παραχρῆμα:

Amb, παρὰ χρῆμα Lut || 11) ἐμφαινομέvous: Lut, φαινομένους Amb || 17) τὸ: Lut, om. Amb || 784: AmbLut || 18sq.) νύττουσι γὰρ xai: Lut, om. Amb

|| 19)

alt. xoi: Lut, om. Amb || 21) δῆϑε: scripsi, 859cv Amb Lut || 23) ὄπισϑε: scripsi, bibe Lut, ὄπισϑεν Amb ||

782: Db 366b 45 sqq. Rt 82, 782 ||

782. 17) πρᾶγμα: cf. Db 367 a 3 || 784. 19) τιτρώσκουσι: Db 367 a 8. 10 || 20) ϑλῶσι: cf. Su, IV 743, 24, Et. M. 795, 36. Hesch. Phot. Cf. supra, p. 161

s. 13 sq. cf.

165 d. 21 sq. || euvzeifioua::

Db 367 a 8. 9. Ht 82, 784

|i

176

IN

PLUTUM

10

15

20

25

787. ((£v)) ἀγορᾷ: πολλά εἶσι τὰ τῆς ἀγορᾶς σημαινόμενα" νῦν δὲ ἀγοράν φησιν ἔνϑα πωλεῖται τὰ ὦνια. 788. ὦ φίλτατ᾽ ἀνδρῶν ((καὶ σὺ καὶ σὺ χαίρετε)): ἧ γυνὴ Χρεμύλου πρώτῳ τῷ Πλούτῳ φησὶν ὅτι "à φίλτατε ἀνδρῶν" — ἀνϑρωπόμορφος γὰρ ὡρᾶτο —, εἶτά φησι" "xal σύ, ὦ ἄνερ Χρεμύλε, καὶ σύ, Βλεψίδημε, χαίρετε᾽᾽. πρώτῳ δὲ τῷ Πλούτῳ προσφωνοῦσαν αὐτὴν παρεισάγει, εἶτα συζύγῳ τῷ σφῷ καὶ τῷ Βλεψιδήμῳ, δεικνὺς τὸ περὶ τὴν φιλοπλουτίαν ἀνθρώπων διακαέστατον καὶ ὅτι τὸν πλοῦτον ἁπάντων ὑπερτιϑέαμεν ἄνθρωποι καὶ γνησίων καὶ συγγενῶν ἄνευ ἠριϑμης μένων τινῶν καὶ πάνυ βραχίστων᾽" πολλοὶ δὲ καὶ τοὺς γνησίους χρηςμάτων ἕνεκα διεχρήσαντο, οἱ μὲν λάϑρα καὶ δόλοις, οἱ δὲ ἀπαρακαλύTTWG καὶ φανερῶς. 789, τὰ καταχύσματα οἶδας τίνα τε

ἦσαν

καὶ

ὅπως

ἐγίνετο.

καί

(790) φησιν ὁ Πλοῦτος" "ob δέξομαι 787: Amb

Lut || ἢ) ἐν: Lut, om.

Amb || (ἀγορά mrg. m* Amb) || 788: AmbLut ||5sq.)xatao καὶ σὺ χαίρετε: Lut, om. Amb || B) ὅτι: Amb, om. Lut || 9) γὰρ: Amb, om. Lut || 13) αὐτὴν: Lut,

(ex αὐτῶ) Amb!| 20) δὲ: Amb, γὰρ Lut || 789: Amb Lut || 787. 1) πολλά x1X.: cf. Db 3 a 27 || 3 sq.) da πωλεῖται 29. Su. I 31, 20 sq. || cf. Db 367a 22. 24 || re... Βλεψίδημε: cf. Kt 82, 788 |!

τὰ eva: cf. Db 3a 788. 7) τῷ ΠΑλούτῳ: 10 sq.) ἄνερ Nptu»Db 367 a 22. 24.

IN

177

PLUTUM

τὰ καταχύσματα᾽ τίνι δὲ τρόπῳ οὐ βούλομαι ταῦτα καταχεϑῆναί μου; ὅτι τὰ καταχύσματα ἑτέροις ἁρπάζονται καὶ ἐσϑίονται ἐχφορούμενα τῆς οἰκίας τοῦ xaraykovros‘ ἐμοῦ δὲ τοῦ Πλούτου νῦν εἰσιόντος εἰς τὴν οἰκίαν πρώτως καὶ ἀναβλέψαντος, οὐχ ἔστι πρεπῶδές 10

τι ἐχφο-

ρεῖν, ἀλλὰ μᾶλλον εἰσφέρειν᾽. (794) εἰπούσης δὲ τῆς γυναικός" "xad οὐ δέξῃ τὰ καταχύσματα;᾽

ὑποχαλῶν καὶ ἐνδιδοὺς αὐτῇ λέγει" “δέξομαι ἔνδον τῆς ἑστίας καὶ τῆς 15

οἰκίας καὶ οὗ τὸ πῦρ ὑπανάπτεται, (796) ὡς νόμος ἐστίν: ἔπειτα καὶ τὸν φόρτον ἐκφύγοιμεν ἄν, ἤτοι τὸ φορτικὸν τῶν λοιπῶν κωμικῶν, οἵτινες ἐκτὸς πρὸς

20

797. πρεπῶδές ἐστιν: ἔμφασις τοῦ ᾿Αριστοφάνους προσώπου᾽ ὁ δὲ λόγος

πρὸς

τοὺς

ἀντιτέχνους

πρὸς

διασυρμόν, οἱ διὰ τῶν αὐτῶν ὀβολῶν ἐπειρῶντο τὸν δῆμον πρὸς ἑαυτοὺς ἐπανάγειν. καὶ ἐν τοῖς Σφηξὶν ἐσεμνύνετο ὡς οὐκ εἰσὶ παρ᾽ αὐτῷ κάρυα ἐκ φορμίδος᾽ φαίνεται μέντοι τὸ τοιοῦτον οὐ διὰ τῶν χορηγῶν γίνεσϑαι ἀλλὰ δι᾿ αὐτῶν τῶν διδασκάλων. 797: U || 24) τὸν... βόλον corr. Hemst. || 26) ἐπανάγειν: U (]. pot.), ἐπάγειν sch. Db || 27) rap’ αὐτῷ: sch. Db, παρὰ τῷ U || 28) φορμίδος: sch. Db,

25

ἐπίδειξίν τε καὶ

γέλωτα ϑεατῶν τὰ καταχύσματα χέουσιν. 797. οὐ γὰρ: ἐμοὶ τῷ διδασκάAw. φαίνεται μὲν ᾿Αριστοφάνης ὡς ἀπὸ τοῦ Πλούτου λέγων ταυτί" λέγει δὲ ταῦτα περὶ ἑαυτοῦ οὐ πρέπει γὰρ ἐμοὶ τῷ ᾿Αριστοφάνει κωμῳδιοδιδασχάλῳ τελοῦντι χύσει καταχυσμάτων τοὺς ϑεατὰς xataναγχάζειν γελᾶν τρόπῳ τῶν λοιπῶν κωμῳδῶν.

30

11) δέξῃ: Amb, δέξει Lut || 797: c. pr. c. Amb; Lut ||

φορμάδος U || 797: Db 367 a 47 sqq. Cf. 367 b 5

sqq.

Rt 82 sq., 797 |i 26) Ar.

Vesp.

58 [| 30) γίνεσθαι: cf. Db 585a || Koster c.s., Aristophanem, I.

20

7) ἀναβλέψαντος:

cf. Db

367

a 33

||

14) οἰκίας: cf. Db 367 a 42 || 797. 22 54.) φαίνεται χτλ.: cf. Db 367 b 3 sq. || 25) ἐμοὶ τῷ ᾿Αριστοφάνει: Db 367 b 254. ||

178

IN

PLUTUM

800. Δεξίνικος: οὗτος πένης Tv, xai κωμῳδεῖται ὡς τὰ ὄψα ἁρπάζων καὶ λίχνος. τινὲς στρατηγόν φασιν. 802. ὡς 595 τὸ εὐτυχεῖν, καὶ μάλιστα δίχα ἀναλωμάτων γινόμενον.

805a. ἐπεισπέπαικεν: εἰσεπή,δησε. χυρίως δὲ ἐπὶ στρατείας πολεμίων.

παίζων

τοῦτό

φησιν,

800. ὁ Δεξίνικος ὡς πένης κωμῳδεῖται.

10

ὡς

τῶν πλειόνων ᾿Αϑηναίων ἐξ ἀδικίας πλουτούντων. 15

805b. ἠδικηκόσιν: διαβάλλει τοὺς ᾿Αϑηναίους ὡς τὰ πράγματα ἅπερ εἶχον ἐξ ἁρπαγμάτων καὶ ἀδίκως

συνέλεγον. 20

806. σιπύη: ἐκ τῆς τῶν ἀναγκαίὧν εὐπορίας. σιπύη δὲ ἡ ἀρτοϑύκη. 807a. ᾿᾿ἀμφορεύς᾽ λέγεται ἀπὸ τῆς ἀμφί προϑέσεως καὶ τοῦ 800:

U

|| 2) τὰ: sch. Db, τὸ U ||

802: U || 805a: U || 11) στρατείας: sch. Db, στρα (x suprascr. ad a) U || 13) τῶν:

25

802. ((ὡς ἡδὺ πράττειν, ὧν$pes:)) Καρίων ἢ μέρος Χοροῦ λέγει: "$85 πρᾶγμα, ὦ ἄνδρες, ἐστὶν εὐτυχεῖν καὶ πλουτεῖν, καὶ (803) τότε μηδὲν μηδ᾽ ἄχρι καταχυσμάτων ἐξενεγκόντα τινά" ἡμῖν (805) γὰρ ἐπεισπέπαιχεν, εἰσέτυΨεν, ἔκρουσεν, ἐρράγη εἰς τὴν οἰχίαν σωρὸς ἀγαϑῶῦῦν οὐχ ὥσπερ τοῖς πολλοῖς ἐξ ἀδικίας. ἢ χάριν τοῦ γελοίου φησὶν εἰρωνικῶς ἠϑικῶς (804) σωρὸς ἡμῖν &yva9 Qv ἐπεγένετο οὐδὲν ἠδικηκόσιν'᾽᾽, οἷον εἰπεῖν ri πταίσασιν ἡμῖν τοῦτο γέγονεν; ὡς ἐπὶ συμφορῶν τις λέγει. 805. οὕτω τὸ πλουτεῖν: ἡδὺ πρᾶγμά ἐστι τὸ πλουτεῖν οὕτω ἤτοιμηδὲν ἐξενεγκόντα οἴκοϑεν᾽" ἢ τὸ πλουτεῖν δύ ἐστιν οὕτω οἷς ἐρεῖν μέλλω. T, μὲν σιπύη καὶ ἀρτοϑήκη μεστή ἐστι λευχῶν ἀλεύρων ἤτοι ἄρτων᾽ οἱ δ᾽ ἀμφορέες (807) καὶ ἀμφορῆς — ἀττικῶς Fra’ 800: Amb Lut || 1) Δεξίνικος: Amb, δὲ Eiwxog Lut || (6 δεξίνυκος mrg. m!

Amb) || 802: Amb Lut || 4.54.) Im.: Lut,

sch. Db, τὸ U | 805b: U | 806: U ἢ}

om. Amb || 805: Amb Lut || 21) οὕτω:

807a: U ||

Amb, οὕτως Lut || 24) (σιπύη mrg. mt Amb) || 27) (&ugoptes’ ἀποκοπῇ, mrg. m?

Amb) |

800: Db 367b 23 sq. || 1) πένης ἂν: Rt 83, 800 || 802: Db 367b 41 sq. Rt 83, 802/|805a: I?b 367b 48 sqq. It 84, 805|| 10—12) εἰσεπήδησε.. .. πολεμίων: Su. TT 344, 5 sq. || 806: Db 368a

11. 8. Rt 84,

807 || 25) àgzot rx: Su. IV 365, 8 |]

805. 22) du...

. οἴκοθεν: cf. Db 368a

4 sq. || 27) ἀττικῶς: cf. Db 368 a 19 |,

IN

ἀμφορῖῆς δὲ οἱ μεγαρικοὶ λάγυνοι --

φορῶ᾽᾽, τὸ κομίζω, ᾿᾿ἀμφιφορεύς xai χατὰ συγκοπὴν ᾿ἀμφορεύς᾽᾽. 807b. ὅτι τὸ παλαιὸν ἐξήραινον διὰ τοῦ ἡλίου τὰς σταφυλὰς καὶ et

-

$9

*

,

te»

?

39

οἴνου

807c. ἀνθοσμίου: ἥτοι ἐρυϑροῦ, i ὡς “Ὅμηρος: ᾿ἱμέλανος οἴνοιο᾽᾽. εὐόσμου, ἀνθοσμίου δὲ ἡδέος, ὥσπερ τῶν ἀνθέων τὰ εὐωδέστατα, ἢ ὡς ὡς ἀπὸ τῆς ς ἀνθϑοσμίας μίας T,ἣ ὡς ὡς ἀπὸ εἴδους ἀμπέλου. 809. γενικῇ συντάσσεται. Lad



᾿

1

,

f

10

15

815. invöc: ἢ τὸ μαγειρεῖον 7, T,

καπνοδόχη

ἢ ὁ φανός" εἴρηται Yap ἕν τε

τοῖς

ἱπνοῖσι

εὐώδους,

ἀπὸ

χοι-

(812)

ie”.

20

ὀξὶς

δὲ

καὶ

ὄξους

δεκτυκὸν

πρότερον ὃν πᾶν ἀγγεῖον ἡμέτερον καὶ λοπάδιον -- εἶδος δὲ ἀγγείου τὸ λοπάδιον εἰς ὀξὺ λῆγον --καὶ χύτρα χαλκᾶ γέγονε" τοὺς πίνακας δὲ οἷς ἰχϑύας πρὶν παρετιϑέαμεν ἀργυροῦς ἔστι βλέπειν. 815. ((ὁ δ᾽ ixvóc Suiv) ὁ δ᾽ ἱπνὸς νῦν καὶ τὸ τοῦ κριβάνου πτύον, ned’

που" etu

μέλανος

νοῦ, εἰσὶ μεστοί. ἅπαντα δὲ ἡμῖν (809) τὰ axevapıa πλήρη χρημά(810) των’ τὸ δὲ φρέαρ ἐλαΐου μεστόν' al δὲ λήκυϑοι καὶ τὰ ἐλαιο(811) δόχα ἀγγεῖα μύρου εὐωδεστάτου γέμουσι, τὸ δ᾽ ὕπερ ῷον καὶ ἀνώγεων ἰσχάδων καὶ ὀπωρῶν"

ἔκτοτε ἐπάτουν αὐτὰς, καὶ ἀπετελεῖτὸ οἶνος μέλας.



179

PLUTUM

οὗ

τοὺς

ἐχφοροῦσι

ζέοντας

τοῦ

ἐλεφάντινος.

ἄνθρακας

χριβάνου, ἀλλαχοῦ

γέγονεν

δὲ ὁ ἱπνὸς

σημαίνει καὶ μαγειρεῖον καὶ φανὸν xai τὴν xXuivov' κἀνταῦϑα νῦν καὶ ἐπὶ τοῦ φανοῦ δύναται νονηϑῆναι" “ἀντὶ ξυλίνου πτύου — γάρ φγσιν — *, ξυλίνου φανοῦ ἐλεφαντίνοις νῦν χρώμεϑα᾽". 1) κομίζω: scripsi, γεμίζω U || 807b:

815: Amb

U | 807c: U | 809: int. U | 815: U |) 807a. 1) Cf. gl. U 768 χομίσω]φέρω.

Sch. hoc ad vocem πλήρη spectat || 815: cf. Db 368a 42 sqq.

Kt 85, 815. Su.

661, 15 j| 20) Ar. Pax AI |

1I

|| 21)

1) μεγαρικοὶ: cf. Db 368a 19. Hemst.

1203 οἴσω]κομίσω. Cramer A. P. IV 254, 35 κομίζω τὸ φέρω || 8076: cf. Db 368a 14 sqq. || 8) Hom. « 265. ı 196. 356 etc. || 9. 11 sq.) εὐόσμου.... ἢ"PN ὡς ἀπὸ τῆς ἀνθυσμίας Y; ὡς ἀπὸ εἴδους ἀμπέλου: cf. Su. 1 224, 25 sqq. Rt 84, 808 || 809.

Lut || 17) Im.: Lut, om.

Amb || 18) tizvóz mrg. m? Amb) 5: Amb, om. Lut ||

p. 274 sq. || 6sq.) ἐλαιοδόχα ἀγγεῖα: cf. Db 368 a 27.

Rt 85, 810. Su.

9) ἀνώγεων:

cf. Su.

III 262, 14 |

IV 659,

1778. Hesch. |; 10—13) BEig...

20.

Zon.

λῆγον:

cf. Db 368 a 32 sq. Rt 85, 812. Su. III -

544, 31 sq. || 815. 23) κάμινον: cf. Su. Il 661,

19. An.

Bekk.

50. Ib 220b 6 |;

266, 32. Ps. Herdn,

180

IN

816.

ἀρτιάζομεν:

ἐν τῇ

συνηϑείᾳ

ἄζυγα.

ἄρτια

παίζομεν

λεγόμενον

τὰ ζυγά,

816. στατῆρσι δὲ καὶ νομίσμασι χρυσοῖς οἱ ϑεράποντες ἀρτιάζομεν καὶ παίζομεν παιδιὰν τοιανδί" ἐπικρύπτοντες τὰ νομίσματα τῷ τῆς χειρὸς σφίγματι τὸν συμπαίστορα ἐρωτῶμεν ᾿'ἄρτιά εἰσιν ἢ περιττά, ἃ τῇ χειρί μου καλύπτω;᾽" κἂν μὲν εἰπὼν τύχι,, ἀφαιρεῖται αὐτά εἰ δ᾽ ἀποτύχῃ, καταβάλλει τοσάδε.

τὸ

ζυγὰ

περισσὰ

PLUTUM

7 τὰ

μονά, οἷον ὁ δύο ἀριϑμὸς ἄρτιος, ὁ δὲ ἑπτὰ περισσός. ἄλλως. ἄρτια περισσὰ παίζομεν᾽ παιδιὰ δέ τις ἦν, xa ἣν ἐγένετο πεῦσίς τε κατασχόντος xai

ἀπόκρισις

τιάζειν

δὲ

προσπαίζοντος.

λέγουσι

τὸ

ἀρ-

ἁρπαγῇ

παίζειν, ἴσως δὲ τὸ σφαιρίζειν.

10

15

817. ἀποψώμεσϑα δὲ: μετὰ δὲ τὴν διαχώρησιν τῶν κάτω τῆς γαστρὸς περιττωμάτων οὐ λίϑοις ὡς πρότερον ἐκμασσόμεϑα καὶ σπογγιζόμεϑα ἀλλὰ σχκχοροδίοις ὑπὸ τρυφῆς καὶ ἀλαζονείας" ἣ τρυφῶντες νῦν καὶ τρυφηλὸν

818. ἀλλὰ σκορόδοις: οὐχ ἁπλῶς τοῦτο,

ἀλλ᾽ ἵνα

δείξῃ

ὅτι

τοσαύτῃ

20

μεταβολῇ κεχρήμεϑα, ὡς ἃ πρότερον ἠσθίομεν ἀγαπητῶς, τούτοις ἀποματτόμεϑα. εἴρηται δὲ σκόροδον ἴσως, σκαιόν τι ῥόδον dv, παρὰ τὸ σχαιὸν

ὄζειν.

τινὲς

ἔτι

φασὶν

ὅτι

περιπεσόντες λιμῷ οἱ ᾿Αϑηναῖοι σκορόδοις ἐχρῶντο, μήποτε δὲ τοῖς

βίον,

οὐ λίϑοις ἀλλὰ σκοροδίοις καϑαιρόμεϑα τὰ ἐκκριτικὰ μόρια. "axopoδίοις᾽ δὲ εἶπεν ἢ τοῦ γελοίου χάριν διὰ τὸ

25

ζῶντες

καυστικὸν

καὶ

δακνῶδες,

7)

ὅτι οἷς πρώην διὰ πενίαν ἐχρώμεϑα ὡς συβαριτικῆς τραπέζης τροφῇ, τούτοις νῦν ἀπομακτηρίοις χεχρῆμεϑα ὀργάνων χοπραγωγῶν, καὶ ἁπλῶς ὅσα εἰρήκειν, πλουτοῦντες -- φησί -- δῆϑε καὶ ὠνούμενοι τὰ

|| 19) σκορόδοις:

816: Amb Lut|| 1) (στατῆρες mrg. m?

atintextu σκοροδίοις U |! 25) ἔτι: correxi, ἐστὶ U ||

Amb) || 5) συμπαίστορα: Amb, συμπαίστωρα Lut || 817: Amb Lut || 14) xai:

816: U

|| 818: U

Amb, om. Lut || 27) önde: Lut, 579ev Amb || καὶ: Lis iter. Amb || 816: cf. Db 368a 50 sqq. Rt 85, 816 || 1) παίζομεν: cf. Hesch. p. 254, O0 L. An. Bekk. 448, 19 || 3—4) ἄρτια... nova: cf. Su. IV 107, 24 sq. An. Bachm.

I 340, 8.

Phot. || 5 sq.) ἄρτια... naudız: cf. sch.

Plat. Lys. 206e i| 9) ἁρπαγῇ: cf. Hemst. p. 281 n. 54. Db 586b || 818: cf. Db 368b 21 sqq. 17 sqq. Rt 86, 818. Su. IV 385,

26 sqq. || 27 sq.) τοῖς τῶν σκυρύδων καὺ-

Anis: Rt 86, 818 |'

816. 1) νομίσμασι: cf. b 3 ||

Db 368 a 49.

IN

τῶν σκορόδων καυλοῖς. ἔστι δὲ ὁ καυλὸς ἀσφοδέλῳ ὅμοιος, ἐπιτήδειος πρὸς τὸ τὴν πυγὴν ἀποσπογγίζειν.

819.

βουϑυτεῖ:

μὲν

καταχρηστικῶς

εἴρηται ἣ βουϑυσία δηλοῦσα τὸν ὄγκον τοῦ μεγέϑους καὶ τὸ ἐντελὲς τῆς ϑυσίας. ἣν ἑκατόμβην καλοῦσιν. ἐντελὴς δὲ ϑυσία ἢ ἐκ συὸς τράγου χριοῦ, ἣν ᾿Αϑηναῖοι καλοῦσι τριττύν.

181

PLUTUM

10

1$

τῶν

σκευῶν

μεταποιοῦμεν

εἰς

χαλκᾷ καὶ ἀργύρεα, ἃ δὲ πληροῦμεν οἴνων καὶ μύρων, ὡς καὶ τὸ φρέαρ, εἰ ϑέλοιμεν, ἐλαίου πλῆρες ποιήσαι(819) μεν. καὶ νῦν ὁ δεσπότης ἔνδον βουϑυτεῖ τελείαν ϑυσίαν, (820) χοῖρον καὶ τράγον καὶ κριόν" ἐγὼ δὲ τὸν καπνὸν οὐχ οἷος ἂν ὑποφέρειν ἐξῆλθον ἕνεκα τοῦ γελοίου τῆς κωμῳδίας τῇ πάντων τῶν τότε μετατροπῇ καὶ τοῦτο μεταλλαγῆναί φησι, τὸ τὸν δεσπότην οἷον γενέσϑαι τὴν τοῦ καπνοῦ στέγειν δριμύτητα, τὸν δοῦλον δὲ μᾶλλον ἀκρατῇ ((τοῦ)) καπνοῦ γεγονότα ἐξωθϑεῖσϑαί τε καὶ ἐλαύνεσϑαι ὑπ᾽

αὐτοῦ. 822. ἔδακνε γὰρ τὰ βίλέφαρα: μεταβολὴ) παντός, εἰ ὁ μὲν δεσπότης ὑποφέρει τὸν χαπνόν, ὁ δοῦλος δ᾽ οὔ.

20

25

819:1}}

B) ἐντελὲς: sch. DbSu., εὐτελὲς

U || 10) ἐντελὴς: sch. Db Su., εὐτελὴς U !| 822:U || 18) τὰ: scripsi, μετὰ U || 18sq.) βλέφαρα

μεταβολὴ:

e sch.

Db

recepi,

823. ἕπου μετ᾽ ἐμοῦ παιδάριον: δίκαιός τις ἀνὴρ τῶν πρὶν ἐνδεῶν μετὰ παιδαρίου φέροντος τριβώνιον ῥάκος αὐτοῦ παλαιὸν καὶ διερρυηκυίας ((ὁμοίως)) ἐμβάδας ἤτοι πέδιλα καὶ σανδάλια οἷς ἐχρῆτο πενόμενος, ἔρχεται νῦν ἀναϑήσων 9) ἂν: Amb, ὧν Lut || 15) τοῦ: Lut, om. Amb || 823: Amb Lut || 25) διερρυγχκυίας: scripsi, διερρηχυίας Amb, διερρυηκότα Lut || ὁμοίως: Lut, om. Amb ||

lacunam decem fere litterarum absque compendiis praebet U |! 19) παντός: U cum O Ald, πάντων sch. Db |] 20) καπνόν:

sch. Db, καρπόν U ||

819: Db

368b 30. Rt 86, 819. Su. I

483, 7 sqq. || 10) ἐντελὴς x23: cf. Su.

IV 595, 6 | 822: Dh 368b 45 sq. Rt 86,

821 |

817. 7) χοῖρον: cf. Db 368 b 42 ||

182

IN

PLUTUM

ταῦτα τῷ Πλούτῳ ὡς ἕνεκα τοῦ γελοίου ἀναπλάττει ταῦτα ὁ ἀλιτῆptos. 832.

19

4

πού

σε

((raxfwg)):

ὄντως δή σε ταχέως ἀπέλειψε τὰ χρήματα, εἰ τοῖς δεομένοις ἐπύρχεις καὶ ταχὺ τῶν ἐνδεῶν ἐγεγόνεις. καί φησιν ὁ δίκαιος" ᾿ἱ'κομιδῇ μὲν οὖν με καὶ λίαν ταχέως ταῦτα ἀπέλειψνεν ἤτοι ῥαδίως ἐξεκενώϑησάν uo". 833a. ((κομιδῇ μὲν οὖν)) τὸ 3" δὲ ἀντὶ τοῦ ᾿᾿ὄντως᾽᾽, καὶ ᾿'κομιδῇ

15

20

23

τὸ ''Ün" καὶ περίσπα καὶ πρόσγραpe’ τὰ εἰς ἡ γὰρ καϑαρὰ ἐπιρρήματα ἐπὶ τέλους ἔχοντα τὸν τόνον περισπᾶται καὶ προσγεγραμμένον ἔχει τὸ ἰῶτα: "RU ὄντως, “ἱκομιδῇ" λίαν, “ἡσυχῇ ἡσύχως, καὶ τὰ ὅμοια. x«i ἁπλῶς τὰ εἰς ἢ καϑαρὸν λήγοντα ἐπιρρήματα προσγεγραμμένον ἔχει τὸ ἰῶτα᾽ "nam , Mn, Tab” ἀντὶ τοῦ ᾿᾿οὕτω᾽᾿ καὶ τὰ ὅμοια πλὴν τοῦ "ux, "vi, δή, φασί τινες καὶ δηλαδή. ἡμεῖς δέ φαμεν τὸ μὲν un, "vw" καὶ τὸ "Y μὴ ἐπιρρήματα εἶναι, ἀλλὰ τὸ μὲν “un” ἀρνήσεως μόριον, τὸ δὲ "vi" κατωμόσεως, τὸ AN δὲ σύνδεσμον" 832: Amb

Lut || 4) ποῦ

Lut

(et. in

textu), ποῦ Amb (et. in textu) ταχέως: Lut, om. Amb || 833a: Amb Lut || 12) Im.: I.ut, om. Amb || κομιδῇ: scripsi, κομιδῆ Lut || 5: scripsi, Amb Lut || 13) κομιδῆ: Lut, κομιδῆ Amb || ἰκομιῆγι mrg. m? Amb) || 15) z: Amb, ἔτα Lut || 18) 5: Lut, ?; Amb |! 22) ἰῶτα: Lut, i

Amb || 28) «ic vr, mrg. m? Amb) || 832. 5) ὄντως: cf. Db 369 a 24 || 9

ray: cf. Pb 369 a 26 ||

IN

PLUTUM

183

τὸ δὲ δηλαδή ἐπίρρημα μέν, ἀλλ᾽, ὡς ἐκ τοῦ ER” καὶ τοῦ "B5" γεγονός, κἀν τῇ συνϑέσει τὸν ἁπλοῦν τε

10

τόνον

φυλάττει

καί,

ὡς

τοῦ

συνδέσμου φυλάττον γνώρισμα, οὐδὲ προσγράφεται. 8330. ἦσϑ᾽ ἄϑλιος: ἧς καὶ ὑπῆρχες ἐλεεινός" ἀϑέλιός τις ὧν ὁ λυπηρὰ καὶ ἀϑελῇ καρτερῶν καὶ ὑπομένων" οὐ γὰρ ἐκ τοῦ '"à9AQ" τοῦτο φαίην. ''jo9a" δὲ προσγράΨψεις, ὅτι δεύτερον πρόσωπόν ἐστι, καὶ ὀφείλει δίφϑογγον γράφεσϑαι" “ὦ, τὸ δεύτερον “'elc” καὶ ἰωνικῶς

15

End’ ὁμοῦ

20

"ἧς" καὶ ὑπῆρχες ἀττικῶς xal δωρικῶς.

((οὐκ

ἂν δὲ οὐ

ταῦτα νῦν παρενέγραφον, εἰ μὴ ἑώρων ἄγραφον κινδυνεύοντα τὸν χάρτην ἀπολειφϑῆναι διὰ τὸ μὴ δεῖσϑαι τὸ τῇδε χωρίον σχολίων.)) 837. ἐξετρέποντο: ἐν ταῖς ὁδοῖς

25

συναντῶντές με, μὴ δοκοῦντες ὁρᾶν με, ἄλλην ἐβάδιζον. 839. αὐχμὸς γὰρ ὧν: γεωργοῦ βίον τελῶν ὁ παρὼν δίκαιος γεωργικῶς ἐπάγει καὶ τὰς λέξεις" δέον γὰρ

εἰπεῖν ra πάντα μου καταβέβρωχκα χρήματα καὶ σκευάρια᾽᾿, εἶπε γεωργικῶς" αὐχμὸς γὰρ εἰ γένοιτο καὶ 833b: Lut; 1. 7—16 tantum Amb || 7) σϑ': Amb (et. in textu), 409’ Lut

(et. in textu) || 3c: Lut, ἧς Amb || 11 sq.) προσγράψεις:

scripsi,

προσγράφεις

Amb

Lut || 14) καὶ ἰωνικῶς: Lut, ἰωνυκῶς xal Amb || 16) δωρικῶς: des. Amb || 837: Amb Lut || 839: Amb Lut || 24 sq.) γεωργοῦ βίον: Lut, γεωργικοῦ βίου Amb ||

26) καὶ: Amb, om. Lut || γὰρ: Amb, δὲ Lut || 833b. 7 sq.) ἧς καὶ ὑπῆρχες: cf. Su. II 591, 27. 593, 1 ||

184

IN

PLUTUM

ἀνομβρία, ἀφορίαν ἐπάγων καρπῶν, ὀλλύει τοὺς γεωργούς. 840. ἀνθ᾽ ὧν ((ἐγὼ πρὸς τὸν ϑεὸν)): ἀντὶ οὖν ὧν λέγεις σὺ ὅτι οὐκέτι χρημάτων καὶ σκευαρίων ἔσομαι ἐνδεής, ἔρχομαι προσευξόμενος τῷ Πλούτῳ. 842. “rd δὲ τριβώνιον καὶ τὸ παλαιὸν ῥάκος Tour καὶ ἱμάτιον τίνα νοῦν ἔχει ἤτοι τί διανοούμενος τοῦτο

845a. τὰ παρ᾽ ὑπόνοιαν παίζει. 845b. παίζει παρὰ τὸν ᾿Ελευσίνιον νόμον: ἔϑος γὰρ ἦν, ἐν οἷς τις ἱματίοις μυηϑείη, εἰς ϑεοῦ τινος. ταῦτα ἀνατιϑέναι͵ ὥσπερ δηλοῖ καὶ Μελάνθιος ᾿'ἱπάτριόν ἐστι᾿᾿ λέγων “ταῖς ϑεαῖς ἀνιεροῦν καὶ τὰς στολὰς

845a: suprascr. U || 845b: U ||

20

χομίζεις

ἐνταῦϑα

ὑπὸ

τοῦ

παιδαρίου βασταζόμενον᾽ τοῦτο γὰρ σημαίνει τὸ “τί δύναται". καί φησιν" ᾿᾿ἀνάϑημα τοῦτο φέρω τῷ ϑεῷ᾽". καὶ ὁ Χρεμύλος πρὸς τὸ ῥυπῶδες τοῦ τριβωνίου καὶ διερρικνωμένον ὁρῶν καὶ κατάσχιστόν φησι μειδιῶν" “u οὖν ἐμυήϑης ἐν αὐτῷ τὰ μεγάλα μυστήρια; λεκτέον περὲ τῶν μυστηρίων δέ’ δύο μυστηρίων ἑορταὶ τῇ Δήμητρι xai Κόρῃ τοῖς ᾿Αϑηναίοις ἐτελοῦντο ἐν ᾿Ελευσῖνι, τὰ μικρά τε καλούμενα καὶ τὰ μεγάλα. καὶ τὰ 1) ἐπάγων: Lut,

(ex ἐπάγει) Amb

||

840: Amb Lut Vind ||3 sq.) ἐγὼ πρὸς

τὸν $edv: Lut, om. Amb Vind || 4) οὖν Qv: Amb, ὧν οὖν Lut, τοῦ ὧν (om. οὖν) Vind || 6) ἔρχομαι προσευξόμενος: Amb

Lut, προσευξόμενος ἔρχομαι Vind || 842: Amb,

c. pr. c. Lut,

1. 17—p.

185, 22

tantum Vind || 8) δὲ: Amb, om. Lut || 9) ῥάκος τουτὶ: Lut, τουτὶ ῥάκος Amb

||

10) νοῦν: Amb, οὖν Lut || 17) μὴ: inc. Vind || 19) (περὶ μυστηρίων mrg. m? Amb) || τῶν: Lut Vind, om. Amb || 20) δέ: post μυστηρίων Amb Lut, post Aex-

τέον (1. 19) Vind || 21) καὶ: Amb, om. Lut Vind || Κόρῃ: Amb Lut, om. Vind ||

845b: Db 369b 24 sqq. Rt 88 sq., 845 || 22) Melanth. FHG IV 444, fr. 3 ||

839. 1) ἀνομβρία: cf. Su. I 425, 3 || 842. 9) παλαιὸν... ἱμάτιον: Db 369 b 16. 18. Rt 88, 842 ||

IN

185

PLUTUM

τοῖς μύσταις ἐν αἷς τύχοιμεν μυηϑέντες. μυστήρια δύο τελεῖται τοῦ ἐνιαυτοῦ τά τε Δημήτρια λεγόμενα xxi Κόρεια, τὰ μικρὰ καὶ τὰ μεγάλα. καὶ ἔστι τὰ μικρὰ ὥσπερ προχάϑαρσις xal προάγνευσις τῶν μεγάλων.

μικρὰ μέν, ὡς οἱ τούτου σχολιογράφοι φασίν, ἦσαν ὥσπερ προκάϑαρσις καὶ προάγνευσις τῶν μεγάλων ἡμῖν δ᾽ ὃς ἐθέλει μαϑεῖν τὴν τούτων ἐνάργειαν νῦν ἀκουέτω. Εὔμολπος ὁ Ποσειδῶνος

ὁ ϑεὶς

᾿Αϑηναίοις

τὰ

μεγάλα μυστήρια νόμον τέϑεικε μὴ μυεῖν καὶ τοὺς ξένους" οἱ δὲ μυηϑέν10

15

20

846. “ῥυγήσω᾽

“᾿ῥιγώσω᾽᾽

ttt

Fr

3}

ἐπὶ ,

σώματος,

᾿

,

δὲ ἐπὶ ψυχῆς.

1) τοῖς μύσταις: U (cum

© Ald), τοὺς

μύστας sch. Db (cf. Proleg.) || τύχοιμεν: U (cum 0), röyowvsch. Db (cf. Proleg. 4—5) pr. καὶ... μεγάλα: scripsi cl. sch. Db, xai τὰ μικρὰ xxl τὰ μεγάλα καὶ κόώρεια U || 846: int. U ||

τες τὰ μεγάλα ταυτὶ ὥσπερ καὶ ol ἐς Τροφωνίου καταβαίνοντες ἣ μέχρι τελευτῆς ἑαυτῶν ἣ μέχρι τοῦ διαρραγῆναι τελέως οὐκ ἀπεδύοντο τὰ ἱμάτια οἷς ἐμυήϑησαν. ταῦτα περὶ τῶν μεγάλων μυστηρίων καὶ τοῦ παλαιοῦ ῥάκους. μικρὰ δὲ μυστήρια 8v Ἡρακλέους ἐγένετο" ἐλϑὼν γὰρ Ἡρακλῆς ἐν ᾿Ελευσῖνι ἐδεῖτο μυηϑῆναι τοῦ νόμου δ᾽ εἴργοντος ξένους μυεῖν, τοιοῦτον δὲ xotvóv εὐεργέτην ἀνοσίου δοκοῦντος ἀπελαϑῆναι ἀμύης τον, ἕνεκα τούτου τὰ μικρὰ καλούμενα μυστήρια συνεστήσαντο. 846. ((ἀλλ᾽ ἐνερρίγωσ᾽ ἔτη) “ῥιγόω ῥιγῶ ῥιγώσω ἐρρίγωσα᾽᾽ 4) ἐθέλει: Amb

Lut,

ϑέλει Vind

ἐνάργειαν: Amb Lut, ἐνέργειαν [ἱστορία mrg. m? Amb) || 8) μυεῖν: μυοῦν Amb Lut Vind (cf. infra, 12) τελέως: Amb, τελείως Lut

14) μεγάλων: Ἡρακλέους

bis iter. Amb ἐγένετο: Amb

σέως ἐγένοντο Vind

|| 5)

Vind || scripsi, 1. 19) || Vind ||

|| 16) δι᾽

Lut, ἐκ 9zo-

|| 17) ἐν ᾿Ελευσῖνι:

Amb Vind, ἐλευσινίων (om. ἐν) Lut || 19) μυεῖν: Amb, (ex uvoov) Lut, μυοῦν Vind || 846: Amb Lut || 23) 1m.: Lut, om. Amb || 24) (ῥιγῶ mrg. m? Amb) ||

846: cf. Db 369b 51 sq. |

1) σχολιογράφοι: cf. 10) ἐς Τροφωνίου: cf. 105 a 15 sqq. Paus. 15 sqq.) Cf. Db 369b

Db Ar. IX 29

369b 29 sqq. || Nub. 508. Db 3 sqq. etc. || sqq. ||

186

IN

PLUTUM

10

853. πολυφόρῳ: f μεταφορὰ ἀπὸ τῶν πολυκάρπων χωρίων ἣ πολυανθϑῶν δένδρων. ᾿ἱπολυφόρῳ᾽᾽" τῷ πολλά μοι χακὰ ὑφ᾽ ἕνα καιρὸν ἄγοντι καὶ ποικίλα. εἴρηται δὲ ἀπὸ τοῦ πολὺ ὕδωρ ἐπιδεχομένου οἴνου. ἤγουν ἀκράτῳ καὶ ἰσχυρῷ ὄντι πρὸς τὸ κακόν. 8592. ἐκ παραλλήλου δὲ τὸ αὐτό.

16

20

859b. αἱ δίκαι: ἀντὶ τοῦ "elc τὸ

δίκαιον᾽᾽, παροιμία. σκώπτει δὲ πάλιν ὡς βίαιον οὖσαν τὴν ἐν δικαστηςρίῳ δίκη.

26

ἐπί TE τοῦ ψύχους φαμὲν καὶ τοῦ νοσήματος᾽ ᾿'ῥιγῶ ῥιγήσω ἐρρίγησα᾽᾽ ἐπὶ δειλίας ψυχῆς. 840. χαρίεντα: εἰρωνικῶς '"'aστεῖα χαὶ ϑαυμάσια᾽᾽, ὀρθῶς δὲ ἀντὶ τοῦ ᾿'ῥυπῶντα, ὀδωδότα, διε;ρωγότα, παλαιότατα᾽". 850, οἴμοι καχοδαίμων: ὁ συκοφάντης ὁρῶν ἐκείνους πεπλουτηχότας σχετλιάζει καὶ fox: "otuot ὁ κακοδαίμων καὶ πολλάκις καὶ (853) οὐχ ἅπαξ κακοδαίμων: οὕτω γὰρ συγκέκραμαι δαίμονι πολυφόρῳ πρὸς δυστυχίαν". καὶ οὗτος δὲ γεωργικῶς λέγει τὸ ᾿'πολυφόpe" ἀπὸ τῶν χρησαμένων γεωργῶν εὐφορίαις καρπῶν, σίτου καὶ ἄλλων καὶ πολυφορώτατον εἰς τριάκοντα x«i ἑκατὸν συγκομιζομένων γεὼώρyıov. 859. ἤνπερ μὴ λίπωσιν ((al δίκαι): διὰ τὸν ϑεόν, φησί, τοῦτον, ἤγουν τὸν Πλοῦτον, τὸν ἐσόμενον πάλιν τυφλόν, ἦν μὴ τὰ δικαστήρια ἐκλείψγ, ἐν ταῖς ᾿Αϑήναις, πέπονθα σχέτλια καὶ ἐλεεινὰ ἀπολέσας πᾶντα μου τὰ ἐκ τῆς οἰκίας. ὁρῶν γὰρ τοὺς περὶ Npsuo849: Amb Lut || 4) (εἰρωνεία mrg. m?

853: U j| 18) ἄγοντι: U cum © Ald. φέροντι sch. Db Su. || ποικίλα: U cum R

Amb)

© Ald, ποικίλῳ sch. Db Su. || 859a: U || 859b: U || 24 sq.) πάλιν: sch. Db, πᾶσιν

Lut, ἐφορίχις Amb || 19) συγκομιζομένων: Amb, συγκομίζων Lut || 859: Amb, p. i.

(sine acc.)

m. Lut Amb ||

U "

853: cf. Db 370a 20 sq. 15 sqq. Rt 89, 853. Su. III 594, 3 sq. IV 168, 5 sıq. || 859a: cf. Db 370a 40 sq. || 859b. 24. 26) σκώπτει... δίκην: Db 370a 39

sq. |

|| 850: Amb

Lut || 17) εὐφορίαις:

|| 22 sq.) αἱ δίκαι:

Lut, om.

850. 18—20) Cf. Ev. Matth. 13, 23 ὃς Bt, καρποφορεῖ καὶ ποιεῖ ὁ μὲν ἑκατόν, ὁ δὲ ἑξήκοντα, ὁ δὲ τριάκοντα ||

IN

187

PLUTUM

Àou πεπλουτηκότας, συκοφαντῶν λέγει πλουτῆσαι αὐτοὺς ἀποσυλήσαντας τὰ αὐτοῦ πράγματα. ἣν μὴ λίπωσι᾽᾽ δὲ ra δικαστήρια᾽᾽ εἶπε διασύρων ᾿Αϑηναίους ὡς φιλοδίκους,

862. πονηροῦ κόμματος: ἀντὶ γὰρ τοῦ εἰπεῖν ᾿'φαύλου συστήματος, ᾿πονηροῦ κόμματος elπεν, ἐπειδὴ χαὶ περὶ πλούτου ὁ λόγος. εἴρηται δὲ ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν νομισμάτων ἐξ ὀλίγου τινὸς χρυσίου ἀποκεκομμένου κόμματος" ἢ λείμματος τῶν ἀδίκων. ἄλλως. κόμμα" εἶδος φαύλου νομίσματος. 7) τὸ παραχαραττόμενον ἄργυρον ''xópua" φησίν.

10

ϑορυβώδεις καὶ φιλοπράγμονας. 8624. ᾿ἱπονηρὸν κόμμα᾽᾽ καλεῖται τὸ φαῦλον καὶ παραχαραγὲν νόμισμα. νῦν δὲ μεταφορικῶς εἶπεν ἀντὶ τοῦ ᾿'δοκεῖ μοι ὑπάρχειν τῆς τῶν συκοφαντῶν xxi κακοτρόπων μερίdoc”. 862b. ᾿ἱπονηρός᾽᾽ ὁ χακὸς καὶ δόλιος" ᾿'πόνηρος᾽᾽ δὲ ὁ χατάκοπός

15

τε nal ὁ νοσώδης.

870. ὑγιὲς: ὀρθῶς ἐξ ὑγιοῦς καὶ 20

μὴ δολίου τρόπου ὑμῖν κτηϑέν' καὶ οὐκ ἔστιν ὡς οὐχ ὑφείλεσϑέ μου τὰ

χρήματα.

872. ((ὦς)) σοβαρός: ἀλαζονικὸς

25

862: U |,

ἐπηρμένος καὶ γαῦρος ἦλϑε xa9' ἡμᾶς" Y, ἀλαζονικῶς καὶ ἐπηρμένως ((καὶ γαύρως})}) χωρῶν καϑ᾽ ἡμᾶς. (873) συκοφάντης δὲ νῦν παραχρηστικῶς πᾶς καλεῖται διαβολεύς" γυρίως δέ, μάνθανε. ὁ ἀϑηναῖος 862a: Amb || 9) (μεταφορικόν mrg. m?

Amb) [| 862b: Amb. int. Lut || (xéóvngoc: πονηρός mrg. m? Amb) || 870: Amb || 872 Amb Lut || 22) ὦ ς: Lut, om. Amb || 22—24) ἁλαϊζωνικὸς ... ὃ: Amb, om. Lut || 24) xai: Amb, om. Lut || 25) xa: γχύρως; Lut, om. Amb || χωρῶν: Lut,

(ex?)

Amb)

862: cf. Db 370a 48 sqq. Rt 90, 862. Su. III 148, 20 sq. IV 171, 23,

Amb

|| 26) (συκοφάντης

mrg.

|| 28) (ἱστορία mrg. m? Amb)

m?

||

862b. 13 sq.) Cf. supra, p. 16 s. d. 15 sq. 65 d. 14 || 872. 23) ἐπηρμένος: cf. Pb 370b 30. Rt 90, 872 || ?»9e: cf. Db 370 b 31. Kt LI. j|

188

IN

PLUTUM

Σόλων



νομοϑέτης

πολλοὺς

ἐν

᾿Αϑήναις ἐξέϑετο νόμους, ὧν elc ἣν xai ὃς ἐϑεσμοϑέτει σῦκα ἐξ ᾿Αϑηνῶν

μὴ ἐξάγειν μηδὲ πιπράσκειν ἑτέρωσε διὰ τὸ ὡραῖον καὶ σπάνιον τοῦ καρποῦ" ὃς οὖν ἥλω σῦκα πιπράσχων ἐχτὸς ᾿Αττικῆς, ἐκ τοῦ νόμου χειμένην τιμωρίαν ὑφίστατο καὶ ὁ τοῦτον φαίνων πιπράσχοντα σῦκα συκοφάν10

τῆς ἐλέγετο" νῦν δέ, ὡς εἶπον, παρα-

χρηστικῶς πάντα διαβολέα συκοφάντὴν καλοῦσιν.

873. βουλιμιᾷ: πάνυ λιμώττει" ὥσπερ xai βούπεινα καὶ βούὐγλωσσον.

τινὲς εἶδος νόσου

φασίν,

ἐν fj

πολλὰ ἐσϑίοντες οὐ πληροῦνται.

20

873. βουλιμιᾶν δὲ τὸ μεγάλως λιμώττειν καὶ βούλιμος δὲ πάϑος ἐστὶν ἐκ τοῦ λιμοῦ τοῖς ὁδεύουσιν ἐν χειμῶνι γινόμενον καὶ μᾶλλον στρατεύμασι, καὶ οἱ κατασχεϑέντες βουλίμῳ πίπτουσιν ὥσπερ νεκροί, καὶ πολλοὶ διαφϑείρονται καὶ σχεδὸν ὅλα στρατεύματα, εἰ μὴ στρατηγὸς ἐμπειρίαν πραγμάτων ἀσκῶν, ϑαυματοποιὸς

25

φανείς,

αὐτοὺς

ἀναστή-

σειξ᾽ ϑέρμῃ γὰρ μετρίᾳ καὶ βραχείας βρώσεως παροχῇ εὐθέως ὡς ἐκ νεκάδων ἀνίστανται᾽ εἰ δ᾽ ἀλόγιστος οἷοι

πολλοὶ

καὶ

ἀνούστατός

ἐστι

στρατηγός, οἱ βουλιμιάσαντες οὐκέτι δοκοῦσι ψευδόνεκροι, ἀληϑῶς δὲ τὸν “Αἰδὴν ἀλλάσσονται. 873: U |! 14 sq.) βούγλωσσον: U cum G, βούγλωσσος sch. Db, βούγλωσσοι Su. ||

15) φασίν: sch. Db, φησὶν U || 16) πολλὰ: sch. Db Su., πολλοὶ U ||

8)

τοῦτον:

Amb,

τούτων

Lut

||

9)

πιπράσκοντα: Amb, πιπράσκων τὰ Lut || 10sq.) (παράχρησις mrg. m? Amb) || 873: c. pr. c. Amb Lut || 13) (BovAquux mrg.

m? Amb) Amb

|| βουλιμιᾶν: Lut,

|| 15) τοῦ: Amb,

ὥσπερ: Amb, Amb,

ἐμπορίαν

om.

βουλιμιᾶ Lut

|| 18)

ὡς Lut || 21) ἐμπειρίαν: Lut

|| 22)

ἀναστήσειε:

Amb, ἀνχστήσειεν Lut || 25) ἀλόγιστος: Amb,

873: cf. Db 370b 44. 46 sqq. Rt 91, 873. Su. I 485, 31 sqq. ||

ἄλγιστος Lut

||

873. 14 sq.) Cf. Su. I 486, 8 sq. Arrian.

Parth. p. 17 Roos || 28 sq.) τὸν "Adv ἀλλάσσονται: οἵ. Eur. Hec. 483 ||

IN

189

PLUTUM

874. ((có μὲν) εἰς ἀγορὰν: πρὸς τὸν Καρίωνα ὁ συκοφάντης φηciv: "elc ἀγορὰν xai τὸ πρατήριον τῶν ὠνίων ἐπὶ τροχοῦ τιμωρούμενος καὶ στρεβλούμενος ἐρεῖς ἃ πανούργως xal μιαρῶς fpmacag . ((875. σημείωσαι δὲ ὅτι τροχός τις ἦν ἐν ᾧ δεσμούμενοι οἱ οἰκέται

875. τροχός tu; ἦν ἐν ᾧXY δεσμούψενοι οἱ ϑεράποντες ἐκολάζοντο.

ἐχολάζοντο. τοῦτο δὲ λέγει ὁ ἄδικος 10

878. εἰ τοὺς συκοφάντας: οὕτω καλοῦνται οἱ ἐπηρεάζοντες ἀπὸ τῆς τοιαύτης αἰτίας. τὸ παλαιὸν ἀπειρημένον ἦν σῦκα ἐξάγειν ἐκ τῆς ᾿Αττικῆς, τοῦ φυτοῦ κατὰ ἀρχὴν ϑαυμαCou£vou. τοὺς οὐ μικρῶς οὖν διερευνῶντας τὸ τοιοῦτον οὕτως ὀνομασϑῆναι λόγος ἀπὸ τῆς ὀπώρας" παρασχεῖν δὲ καὶ τοῖς ὁπωσοῦν μάτην ἐγκαλοῦσιν τὸν ὀνομάσαντα, ἅμα καὶ τοῦ φαίνειν τὸ ἐγκαλεῖν ἢ εἰς δίκην εἰσάγειν δηλοῦντος. ὅτι δὲ ἀπὸ τούτων γέγονεν, ἐκ τῶνδε" συκοφάντας γὰρ τοὺς φιλεγκλύή;ς875: U || 878: U Barb|| 11) Im.: U,

om. Barb|| 12) τῆς: U, om. Barb|! 15) κατὰ ἀρχὴν: U, καταρχὰς Barb || 16) οὐ μικρῶς:

U, σμικρῶς

(om. οὐ) Barb

Ald,

ἀχριβῶς Reg, πικρῶς corr. Hemst. Db || 17) οὕτως: Barb, οὗτος U || 17 sq.) óvoua-

σϑῆναι: sch.

Db, νομισϑῆναι

U, cvoua-

σϑθῆναι Barb || 19) δὲ: U, οὖν Barb || 20) τὸν ὀνομάσαντα: v. infra, Anim. Cr. || 23) τούτων: U, τούτου Barb || 24) συκοφάντας: U, συκαστὰς Barb || 875: cf. Db 371a 1 sq. Rt 91, 875. Su. II 391, 5 sq. IV 598, 20 || 878: cf. Db

370b

32 sqq.

|| 12) ἐπηρεάζοντες: cf.

Artemid. p. 66, 5 H. συκάζειν γὰρ xai τὸ

ἐπηρεάζειν ἔλεγον oi παλαιοί || 24 sq9.) Cf. Et. M, 733, (Surton.) |j

54 sqq.

Miller p. 420

πρὸς τὸν ϑεράποντα.))

15

20

874: Amb Lut || 1) σὺ μὲν: Lut, om.

Amb || 875: Lut ||

190

IN

μονας

καὶ ouxoßloug

PLUTUM

καὶ συκωροὺς

καὶ συχολόγους xal φιλοσύκους καὶ συκώδεις καὶ συκόπαιδας᾽ ἴσως ἀπὸ

τοῦ πάντας ἐφέλκεσϑαι.

883, ὁ Εὔδαμος οὗτος φαρμακοπώλης ἦν, δακτυλίους πιπράσκων ὀνομαζομένους φαρμακίτας, δύναμιν ἀποτρεπτικὴν τῶν ὀφεωδῶν δηγμάτων καὶ ἄλλων τινῶν ἔχοντας ἢ ἀλεξητηρίους δηλητηρίων. εἴρηται δὲ τὸ προτιμᾶν ἐπὶ τοῦ λόγον ἔχειν 1)

συκοβίους:

Barb,

συκουρίους

U

||

συκωροὺς: Barb, συκουροὺς U | 883: U || 22)

δηλητηρίων:

sch.

Db

©,

δηληίτρ᾽

suprascr.) U ||

880. δίκαιον οὖν ἄρα τούτων

οἴμοι τάλας: καὶ πρὸς ὁ συκοφάντης φησί" καὶ σὺ τῆς πανουγίας μετέχων καταγελᾶς

τὸν “un τῆς μου;

(881)

ἐπεὶ

ϑοί-

πόϑεν

ἔσχες

μάτιον καὶ τὸ ἱμάτιον τοδί; ἐχϑὲς δὲ εἶδόν δε ῥάκος φοροῦντα παλαιόν᾽᾿. τὸ δὲ “ἐχϑές᾽᾽ παρὰ τὸ ἐκϑεῦσαι καὶ ἐκδραμεῖν τροπῇ τοῦ x εἰς χ᾽ καὶ ἔστιν ἀναλογώτερον τοῦ IH τὸ δὲ ἧ'χϑές᾽᾽ ἰωνικόν ἐστιν ἀφαιρέσει τῆς ε. 883. οὐδὲν προτιμῶ σου: ᾿'οὐ φροντίζω σου, φησί, φορῶ γὰρ τὸν δαχτύλιον τοῦτον ἐωνυμένος παρὰ τοῦ τελεστοῦ φιλοσόφου καὶ φαρμακοπώλου Εὐδάμου, τετελεσμένον εἰς ἀντιπάϑειαν πάσης μαγείας καὶ φαρμάκου παντός᾽. ὁ γὰρ Εὔδα880: Amb Lut || 7) ὅρα: Amb, ἄρα Lut || 9) ἔσχες: Lut, ἔσχε Amb || 10) in textu χϑὲς, in mrg. γράφεται ἐχϑές Lut || 13) (ἐχϑές mrg. m* Amb) || 14) x:

Amb,

κάππα Lut || x: Amb, xc Lut ||

16) ε: Amb,

ex Lut

19) ἐωνημένος: Amb,

| 883: Amb Vind ||

ἐωνημένα

Vind

||

21) Εὐδάμου: Amb, εὐδήμου Vind || 21 SQ.) τετελεσμένον: Amb, τετελελεσμένον Vind || 23) [ἱστορία τοῦ εὐδάμου mrg.

m* Amb) || ὁ γὰρ: Amb, om. Vind || 23 sq.) Εὔδαμος: Amb, εὔδημος Vind || 883: cf. Db 371a 21 squ. 31 sqq. Rt 92, 883. 884. 885. Su. 1 122, 25 sqq. ITI 585, 10 sqq. ||

880. 11) φοροῦντα:

cf. Db 371a

18 i|

12) παρὰ τὸ ἐκϑεῦσαι: cf. Su. IV 808, 18 j|

16) ἀφαιρέσει τῆς &: cf. Su. IV 808,

17.

Et. M. 405, 22. Hesch. || 883. 17 sq.) οὐ φροντίζω σου: cf. Db 371 a 20. Rt 92, 883 || 21 sq.) τετελεσμένον: cf. Db 371a 25. Rt 92, 884 |, 22) ἀντιπαϑειαν: cf. Db

371 a 43 ||

IN

191

PLUTUM

«καὶ» ἐπιστρέφεσθαι. λέγει οὖν ὁ δίκαιος" ''oó φροντίζω σου, ἔχων φυσικὸν δαχτύλιον, τὸν λεγόμενον φαρμακίτην᾽᾽᾿ πρὸς ὃν ὁ ϑεράπων φησίν. "Eyes, ἀλλ᾽ οὐκ ἰσχύει οὗτος ὁ δακτύλιος πρὸς τὸ δῆγμα τοῦ συκοφάντου, ὡς τοσούτων ὄντων καὶ χειρόνων καὶ ϑηρίων πρὸς ἃ ὁ δακτύλιος πεποίηται".

μος οὗτος, φιλόσοφος ὧν τελεστήῆς TE xxi μάγος, ἐπαοιδαῖς καὶ τέχναις

5

10

τισὶ δακτυλίους ἀντιφαρμάχους εἰργάζετο καὶ ἐπίπρασκεν. 885. ἀλλ᾽ οὐκ ἔνεστιν: ὁ Καρίων qnotv: Ama τῷ δαχτυλίῳ τῷ τοῦ Εὐδάμου, ὃν φέρεις σου τῷ δακτύλῳ, οὐκ ἔνεστι καὶ δύναμις ἐλατήριος συχοφάντου δήγματος ἤτοι συχοφαντίας, ἀλλ᾽ ἀντιφάρμακον μόνον γοητειῶν ἐστι καὶ δήγματος ὄφεων᾽᾽. 886. ὕβρις δὲ νῦν ἡ ὑπερηφανία καὶ ἀλαζονεία.

20

891. τῷ συχοφάντῃ ἔπεταί τις, ὥστε μαρτυρεῖ, ἵνα αὐτοὺς εἰς δίκην καλέσῃ.

30

1) καὶ: e sch. Db recepi || 891: U ||

889. μὰ τὸν Δία οὔκουν γε τῷ σῷ: οἱ δίκαιοί φασι πρὸς τὸν συχοφάντην᾽ "ob μὰ τὸν Δία οὐχ ἐπὶ τῷ σῷ ἀγαϑῷ ἐσμεν ἐνταῦϑα, τοῦτο σαφῶς ἴσϑι᾽᾽. καὶ πάλιν ὁ συκοφάνins’ "and τῶν ἐμῶν πραγμάτων δηλονότι, φησί, δειπνήσετον ἤτοι τρυφήσετον ἢ Tpupärov”. τὸ δὲ κωμικώτερον᾽ ἀπὸ τῶν ἐκείνου τρυφήσουσιν ἐκχριμάτων xal ÜNOXWPT;μάτων δηλονότι. 891. ᾿'σὺ μετὰ τοῦ μάρτυρος, φησί, διαρραγείης, μηδενός γε ἐμπλησμένος καὶ κορεννύμενος ἀττικῶς, ἤτοι μὴ ἔχων φαγεῖν, συνάμα τῷ μάρτυρι καὶ κλήτορι ὃν ἐπηγάγου ἡμᾶς συχοφαντικῶς βουλόμενος δῇ2) ἐπαοιδαῖς: scripsi, ἐπ᾽ ἀοιδαῖς Amb ||

885: 886: Amb mrg. 891: Db 371b

14 sq. Rt 93, 891 ||

Amb || 7) ὃν: scripsi, & Amb || c. pr. c. Amb || 889: Amb || 891: || 27) (&urinoutvos' ἐμπεπλησμένος m? Amb) ||

1) φιλόσοφος: cf. Db 371 a 26 || 889.

17) ἀγαθῷ: cf. Db 371 b 8. 9. 11. Rt93,

889 || 19) πραγμάτων: cf. Db 371 b 12] 891. 27) κορεννύμενως: cf. Db 9 b 26. Su.

11 261, 1 | 29) κλέτωρι: cf. Db 371 b 14 |

192

IN

PLUTUM

10

15

895.500: ἐπίρρημα ϑαυμαστικόν" ὡς οἱ ὀσφραινόμενοι, τοῦτό φησιν. τινὲς δὲ 6

δίκαιος ὀσφραίνεται". 20

25

895: U |

Yev ἕλκειν εἰς δικαστήριον, ᾿ἐμπλησμένος᾽ δὲ καὶ μὴ ᾿᾿ἐμπεπλησμένος᾽᾽ ἐνταῦϑα γράψεις" οὕτω γὰρ γράφουσιν ᾿Αττικοὶ καὶ οὐ διπλασιοῦσιν. 894a. τεμαχῶν xal χρεῶν: τέμαχος πᾶν κόμμα καλεῖται" ἰδικῶς δὲ τέμαχος λέγουσιν, ὥσπερ καὶ νῦν, ἅπαν τὸ κόμμα τῶν μεγίστων ἰχϑύων καὶ τεμαχίτην ἰχϑῦν τὸν μέγαν καὶ εἰς τεμάχη δυνάμενον τοιαῦτα διαιρεῖσϑαι. 894b. ὠπτημένων: σταϑευτῶν ἐπ’ ἀνθράκων ἑψηϑέντων, ἐφϑῶν δὲ τῶν χύτραις καὶ ζωμοῖς τισιν ἕψησιν λαβόντων. 895. ᾿᾿᾿ὀσφραίνομαί τινος ᾽Αττιxoi δὲ αἰτιατικῇ συντάσσουσιν᾽ “ὀσφραίνει ti’. τὸ δὲ ὃ 0 ὄσφρημά ἐστι τῆς κνίσσης τῶν ὀπτωμένων, ὀσμῆς τε τῶν ἡδυσμάτων τοῦ ζωμοῦ, τῶν ἐφϑυημένων. 896. τοῦ ψύχους ἴσως: ἐπεὶ καὶ ζῷα, βόες καὶ ἕτερα τῶν ἀλόγων εἴδη, ὀσφραινόμενα ψῦχός τε ἐπερχόμενον καὶ αἴϑριον προγινώσχουσι χατάστημα. 894a:

Amb

|| 7) (τέμαχος

mrg. m!

Amb) || 894b: Amb || 895: Amb Vind || 17) (σημείωσαι ὀσφραίνομαι ποίαν σύνταξιν συντάσσεται παρὰ ἀττικοῖς c. t. m? Amb) ||

18) αἰτιατικῇ : Amb, αἰτιατικῶς Vind || 19) (6 6 mrg. m? Amb) || 6: Amb (et. in textu), 55 Vind || 896: Amb

895: cf. Db 371b 30 sqq. Rt 93, 895. 396. Su. IV 631, 1 |

894a. 9) ἰχϑύων: cf. Db

||

99 a 28. 371

b 25 sq. Su. IV 521, 28 || 10) τεμαχίτην: cf. Db 43 a 3. Eubul. fr. 9 (II 167 K) || 895. 17—19) cf. Su. 111 571, 9. Apoll. Dvsc., Gr. Gr. I1 416, 4sqq. An. Bachm. 11 314, 7 sqq. 23 sqq. 315, 25 sqq. An. Boiss. IE 347, 128 sqq. Cod. Laur. 59, 16 f. 250 v || 896: cf. Db 371 b 33 sq. ||

IN

10

904. ὡς τῶν ἐμπόρων «μὴ» ἐξιόντων ἐπὶ τὰς στρατείας, ὥσπερ Εὐφρόνιός φησι, διὰ τὸ εὔχρηστον τὰ πρὸς τροφὴν ἐπιτήδεια συγκομίζοντας. τοῦτο οὖν λέγει" ᾿᾿ὡς ὅταν σταίη τις καιρὸς πολέμου, ἔμπορον ἐμαυτὸν ἀποκαλῶ᾽".

193

PLUTUM

15

898. ταῦτ᾽ οὖν ἀνασχετὰ: στερχτέα ταῦτα καὶ ὑπομονῆς ἄξια, ὦ Ζεῦ καὶ ϑεοί, τούτους ὑβρίζειν εἰς ἐμέ, ἤγουν σκώπτειν ἢ ἀλαζονεύεσϑαι; οἴμοι ὅτι ἄχϑομαι. 903. γεωργὸς εἶ: μελαγχολᾶν με δοκεῖς" ἐν ἐρημίᾳ γὰρ οἱ μελαγχολῶντες φεύγουσι ᾿᾿ξύμφυλον ὄψιν ἀλλοτρίην νομίζοντες᾽᾽, ὥς φησιν Ἱπποκράτης" καὶ οἱ γεωργοὶ δὲ περὶ ἀγροὺς καὶ ἐρημίας διάγουσιν. 904. ἀλλ᾽ ἔμπορος: οἱ ἔμποροι ἀτελεῖς ἐκστρατείας ὑπῆρχον ὡς τὰ χρειώδη ταῖς πόλεσιν ἐπιφέροντες. συκοφάνται δὲ καὶ πονηροί τινες ἄνθρωποι πρὸς ἐκστρατείαν ἑλχόμενοι προεφασίζοντο ἔμποροι εἶναι, ὡς ἄνετοι ἀφεϑεῖεν αὐτῆς.

905. τί δέ: καὶ ψιλὸν ὃν τὸ δὲ ὡς 20

μέρος λόγου μηκύνεται καὶ ἀττικῶς ἐκτείνεται, ὥς τινές φϑογγογραφεῖται.

007. τῶν δημοσίων φροντιστὴς πραγμάτων, οἷον χορηγίας, Tpınραρχίας καὶ τῶν τοιούτων. ἰδίων" ἢ τῶν xa9' ἕκαστον ἢ τῶν ἰδιωTUCOV.

25

φασι,

καὶ

δι-

907. τῶν τῆς πόλεως ἥτοι τῶν χοινῶν πραγμάτων καὶ τῶν ἰδίων καὶ ἰδιωτικῶν καὶ μερικῶν πραγμάτων ἐπιμελητὴς εἰμι καὶ φρονToms. καὶ κοινὰ μὲν πράγματα,

(RV ©)

898: Amb || 903: Amb || 904: Amb ||

recepi || 14) Εὐφρόνιος: sch. Db (Θ), εὐφρόνη U || εὔχρηστον: sch. Db (0), &-

905: Amb || 19) (δὲ mrg. m? Amb) || 3e:

904: U || 12) μὴ: e sch. Db

at in textu δαί Amb || 907: Amb ||

xpnorov U || 17) καιρὸς: sch. Db, καιρὸν

U || 907: U || 23) φροντιστὴς: sch. Db (R © cett.), φημὶ U ||

93,

904: cf. Db 372b 11 sq. 590b sq. Rt 904. Su. II 263, 13 sq. || 16—18)

τοῦτο... ἀποχαλῶ: Cf. Db 372a 13 sq. || 907: cf. Db 372a 24 sqq. Kt 94. 907. 908. Su. 1147, 27 sq. || 26) Cf. Su. II 609,

14 ἴδιον" ἰδιωτικόν. An. Bachm. I 260, 2 ||

903. 8—9) Tz Hist. VII 878—981. 883—86. Epist. 19 (p. 23, 4) || 10) Hippocr. Epist. 12 Hercher (p. 294, 7) àxavYewresuvral τε ξύμφυλον ὄψιν ἀλλοτριωτάτὴν νομίζοντες || 907. 25) μερικῶν: cf. Su. Il 609, 18 || 26 sq.) φροντιστής: cf. Db 372 a 25. 31. Su.

Koster c.s., Aristophanem,

I.

21

{1 47, 27 ||

194

IN

PLUTUM

10

15

δημαγωγίαι, στρατηγίαι, τριηραρχίαι, χορηγίαις καὶ ἕτερ᾽ ἄττα μυρία τοιαῦτα ἴδια δὲ καὶ ἰδιωτικὰ καὶ μερικά, olov εἴ τις ποιήσειε φόνον ἣ νυχτιποροίη Ttg ἢ λωποδυτεῖ ἣ μεϑύων ὕβρεις κατά τινος καταχεῖ καὶ ἐπεσβολήματα καὶ εἴ τι τοιοῦτον μερικὸν ἕτερον. 910a. εἴ σοι προσῆκον μηδὲν: πῶς οὖν, τοιχωρύχε, σὺ χρὴηςστὸς el, εἴ σοι μηδὲν σεμνὸν ὄνομα προσήκει, ὥστε ἣ ἔμπορον καλεῖσϑαί σε ἣ γεωργὸν Y, τέχνης ἑτέρας σεμνῆς κλῆσιν. 910b. ᾿Ιἀπεχϑάνομαι᾽᾽ δὲ καὶ “ἀπεχϑάνει" τὸ παϑητικὸν ἐνεργητικῶς ἀντὶ τοῦ ᾿ἐχϑρὸς γίνῃ ἀνθρώποις

012.



εὐτελέστατε

καὶ

λάλε.

χέπφος δέ ἐστιν ἄφρον ὄρνεον τὸ λεγόμενον παρὰ τοῖς πολλοῖς λάρος, ὅπερ φιλεῖ ἀφρὸν ϑαλάττιον ἐσϑίειν. οἱ γοῦν παῖδες ἁλιέων, τὸ πρῶτον πόρρωϑεν τὸν ἀφρόν, εἶτα ἐγγύτατα δεικνύοντες, εἶτα ἐν τῇ χειρί, οὕτως εὐχερῶς ἀγρεύουσιν. εἴρηται δὲ ἡ λέξις

ἐπὶ

Nov

ἀνδρῶν.

τῶν

ἀλογίστων

καὶ

912, κέπφε: μωρέ, ἐλαφρέ. κέπφος γὰρ ὄρνεον ϑαλάσσιον ἀφρο20 νέστατον, ἀφρὸν ϑαλάσσιον ἐσϑίον ' xxi αὐτῷ ἁλισκόμενον. οἱ ἁλιέων γὰρ παῖδες χειρὶ λαβόντες ἐξ ἀφροῦ ϑαλασσίου ῥιπτοῦσι μακρὰν ἐν τοῖς ὕδασιν, εἶτα ἐγγύτερον, καὶ καϑί25 πτανται οἱ κέπφοι τοῦτον ἐσϑίοντες,

ἀνο-

30

912: U || 21) λάρος: scripsi, γλάρος U || 25) εἶτα ἐν τῇ: : scripsi, αὐτὸν μὴ U || 27) ἐπὶ: παρὰ (suprascr. ἐπὶ) U || 912: cf. Db 372 a 49 sqq. b 3 sqq. Rt 94 sq., 912. Su. 111 96, 8 sqq. [|

δικαίοις καὶ σώφροσιν᾽᾽.

εἶτα χειρὶ τοῦτον κατέχοντες καὶ ἐπὶ τὴν αὐτῶν χεῖρα καταπτάντας ἐκείνους κρατοῦσιν. 913, εὐεργετεῖν οὖν ἐστι τὸ πολυπραγμονεῖν: τὸ βοηϑεῖν μὲν οὖν τοῖς νόμοις τοῖς κειμένοις δηλονότι ἐστὶ τὸ εὐεργετεῖν, οὐ τὸ πολυπραγμονεῖν. 910a: Amb || 910b: Amb || 15) (ἀπεχϑάνομαι mrg. m? Amb) || 912: Amb | 19) (κέπφως mrg. m? Amb) || 913: Amb ||

IN

195

PLUTUM

916.

οὔκουν

ἐξεπίτηδες:

χοῦν καὶ δὴ ἣ πόλις δικαστὰς

10

15

20

925. Βάττος Κυρήνην ἔκτισε κατὰ τὸν δοϑέντα αὐτῷ παρὰ τοῦ ᾿Απόλλωνὸς χρησμόν: καὶ οἱ πολῖται οἱ Κυρηναῖοι ἀνταπόδοσιν τῆς εὐεργεσί-

925:U |

25

οὐ-

καϑίστησι

ἐξεπίτηδες

καὶ τέχνης

καὶ δοκιμῆς. συλλογιστικῶς δὲ ὁ συκοφάντης ἀποξείχνυσιν ὅτι λοιπὸν (919) εἰς αὐτὸν ἥκει τὰ τῆς πόλεως πράγματα, καὶ εὐεργέτης οὕτως αὐτὸς ὑπάρχει τῆς πόλεως, ὡς γελωτοποιῶν ᾿Αριστοφάνης δεικνύει. 922. ἀλλὰ προβατίου: χτηνώδους καὶ ἀνοήτου ζωὴν λέγεις, εἰ μὴ φανεῖται διατριβὴ καὶ περισπέρχειά τις καὶ σπουδὴ ἐν τῷ βίῳ καὶ τῷ παρόντι κόσμῳ. 924. οὐδ᾽ ἂν μεταμάϑοις: οὐκ ἂν ἐάσῃς τὸ συκοφαντεῖν καὶ ἀπομάϑοις αὐτόν ᾿᾿οὔκουν, φησί, οὐδὲ ἐὰν τὸν Πλοῦτον αὐτὸν δοίης μοι καὶ τὸ παρὰ Κυρηναίων προσαχϑὲν δῶρον Βάττῳ τῷ αὐτῶν βασιλεῖ φυτὸν τὸ πολυτιμότατον, ᾧπερ ἡ κλῆσις ἦν σίλφιον. 925. οὗτος ὁ Βάττος ϑηραῖος ἦν, $ δὲ Θήρα καὶ Θηρασία νῆσοι ἔγγιστα Κρήτης εἰσίν, οὗτος ὁ ϑηραῖος Βάττος ᾿Αριστοτέλης κα916: Amb || 922: Amb || 924: Amb || 22) (σίλφιον mrg. m? Amb) || 925: Amb Vind || 26) Κρήτης: Amb, κριττῶν Vind ||

26 sq.) [ἰστωρία βάττου mrg. m? Amb) |} 925: Db 373 a 25 sqq. Su. IV 359, 15 sqq. || 24) Κυρήνην ἔχτισε: cf. Rt 96, 925. Su. 1 462, 27 il

916.

1 sq.) οὐκοῦν: Su. 1373, 5 || 922.

12) ἀνοήτου! cf. Db 372 b 54. 373a 3. Rt

95,

922.

Su.

sqq.) Tz Hist. VI

879 sqq. VII

IV

359, 15 |

4 || 925.

24

181 sqq. IX 895 sqq. ||

24) Srpains: cf. Hdt. ᾿Αριστοτέλης:

199,

48. 343 sqq. ; cf. ILI

IV 153 || 27)

cf. Db 373 à 25. Su.

IV

196

IN

PLUTUM

ας βουλόμενοι χαρίσασϑαι τῷ βασιAet, ἐποίησαν δαχτύλιον, iv ᾧ N πόλις αὐτῶν προσφέρει τῷ βασιλεῖ τὸ σίλφιον. xai τὸ φύλλον δὲ αὐτοῦ

λούμενος ἦν, διὰ δὲ τὸ τῆς φωνῆς ὑποχεχομμένον βατταρίζον τε xai παρατεϑραυσμένον Βάττος ἐκαλεῖτο᾽ τούτῳ μαντευομένῳ περὶ φωνῆς ἐχρήσϑη ταδί:

καὶ ὁ καρπὸς καὶ ὁ κλάδος καὶ ὁ ὀπὸς καὶ ἁπλῶς πᾶν αὐτοῦ πολλῆς

"Bart,

ἦλθες" ἄναξ δέ σε [Φοῖβος ᾿Απόλλων ἐς Λιβύην πέμπει μνηλοτρόφον οἰκιστῆρα᾽".

τιμῆς ἄξιόν ἐστιν.

10

15

20

ἐπὶ

φωνὴν

χατὰ τοῦτον οὖν τὸν χρησμὸν ἐς Λιβύην πεπλευκὼς κτίζει Κυρήνην. οἱ Λίβυες δὲ Κυρηναῖοι αὐτὸν ἀμειβόμενοι, τὸ πολυτιμότατον αὐτῷ δωρεὰν προσφέρουσι σίλφιον᾽ καὶ ὃς πάλιν ὁ Βάττος, τῆς εὐχαριστίας αὐτοὺς ἀμειβόμενος, τῷ ἑνὶ μέρει τοῦ αὐτοῦ νομίσματος ἐγχαράττει Κυρήwmv ὥσπερ μητέρα μετὰ τῶν Κυρηναίων καὶ παίδων αὐτῆς τῷ βασιλεῖ τὸ σίλφιον φέρουσαν, ϑατέρῳ δὲ τοῦ νομίσματος μέρει ἑαυτὸν ἐνετύπωσε. τοῦ δὲ ῥηθέντος σιλφίου ἥ τε ῥίζα καὶ ὁ καυλὸς καὶ τὸ φύλλον καὶ ὁ ὁπὸς xxl ἁπλῶς εἰπεῖν ἅπαν πολυτι-

25

5) κλάδος:

U

sch.

Db,

καυλὼς

μότατόν ἐστι. καὶ εἰς Δελφοὺς δὲ ᾿Απόλλωνι Λίβυες καυλὸν σιλφίου ἀνέϑεσαν. 927. ἔπειϑ᾽ ὑπόλυσαι: λῦσαι καὶ ἀπόδυϑι καὶ ἔκβαλε τὰ πέδιλα. 1) τὸ:

corr.

Pearsonus et prob. Db (v. etiam d. 22; cf. Proleg.) ||

Amb,

ϑρχυσμένων:

om.

| Amb,

Vind

|| 3)

παρατε-

περιτεθϑραυσμένον

Vind || 4) τούτῳ; Amb, τούτῳ τῷ Vind || 6) Bar ἐπὶ: Vind, βάττε τὴν Amb || 927: Amb |! 78.

6—8) Hdt. IV 155. Hendess p. 54 n. Cf. Callim. Hvmn. II 65. Diod.

VIE 29 | 14 sqq.) Cf. Rt 96, 925.

Strab. NVII 837. Par. Gr. 1 386, 13 sqq. 11 326, 3 κηῳ. [1 22) καυλὼς: cf. Tz. Hist, ΜΝ ΠΤ 191 ὁ χα λὺς ὁ τοῦ σιλφίου 1] 23 sq.) πυγυτιμότχτων: cl. Db 228 ἃ ὁ.

Kt 96, 925 ||

IN

PLUTUM

10

197

929. οὐκοῦν ἐχεῖνός εἰμ᾽ ἐγώ: ὁ Καρίων ἕνεκα τοῦ γελοίου παράγεται τῷ χκωμικῷ λέγων ἅπερ πρώην ὁ συκοφάντης ἐφϑέγγετο, καὶ ἅμα λέγων ἀποδύει αὐτόν. καὶ ὅς φησιν" “οἴμοι τάλας ἀποδύομαι ned’ ἡμέραν" ἀντὶ τοῦ ἐν ἡμέρᾳ καὶ σταϑηρᾷ μεσημβρία᾽᾽ ἀττικῶς" κυρίως γὰρ 'us9" ἡμέραν τὸ "Ev νυχτί᾽" σημαίνει. 931. σὺ γὰρ ἀξιοῖς: οὕτω συντακτέον σὺ γὰρ ἀξιοῖς καὶ ἄξιον

15

20

25

30

νομίζεις τἀλλότρια ἐσθίειν πράττῶν, ἤτοι πανουργότατος καὶ δραστήριος εἰς πράγματα καὶ δυσχερείας γινόμενος. 932. μαρτύρομαι: ἐκμάρτυρα καὶ κατάδηλα ταῦτα ποιῶ, τοῦτον δηλονότι ϑεατὴν ἔχων τῶν εἰς ἐμὲ γινομένων. 933. ἀλλ᾽ οἴχεται φεύγων: ὡς τοῦ μάρτυρος πεφευγότος ταῦτα φησι" ᾿“ἱπεριείλημμαι, κατεσχέϑην xai χεχράτημαι μόνο ς᾽. 935. δὸς σύ μοι τὸ τριβώνιον: τὸ παλαιὸν ῥάχος ἐκ τοῦ δικαίου ζητεῖ iv’ ἐπενδύσγῃ τούτῳ τὸν συκοφάντην ὁ Καρίων. ὁ δὲ δίκαιος πρῶτα μὲν ἀντιτείνει. μὴ διδοὺς αὐτό. 929: Ambi| 1)elu’:et.intextu Amb|| 931: Amb [| 11 sq.) Amb) || 932: Amb

(σύνταξις mrg. m? || 17) (μαρτύρομαι

mrg.

Amb]|| 935: Amb ||

m? Amb) ||933:

27) τούτῳ: (ex τοῦτο) Amb

929.

||

7 sq.) ἐν ἡμέρᾳ et ἀττικῶς:

cf.

Db 373 a 53. b 4. Rt 96, 930 | 933. 24) κεχράτημαι: cf. Db 373 b 19 ||

198

IN

PLUTUM

10

943. εἰώϑασι τοῖς δένδροις κῶλα xai κρανία προσπατταλεύειν" οἱ δὲ γεωργοὶ πρὸς ἀποτροπὴν βασκανίας καὶ πρὸς τὸ μὴ ξηρανθῆναι αὐτά. 16

20

946. σύκινον: ἀσϑενέστατον" τὸ γὰρ

ξύλον

τῆς

GuxZc

ἀσϑενές.



GUXIVOV τὸν συκοφάντην χεκαλυμμένως λέγει, ἀπὸ τῆς συκῆς σχηματίσας τὸ ὄνομα.

943: U | 946: U |!

25

937. ἱερὸν: καὶ ἀφιερωϑὲν καὶ κυρωϑέν: πάλαι ἀφιερωϑῆναι xai ἀνατεθῆναι τῷ Πλούτῳ λέγων, πεισϑεὶς δὲ τῷ Καρίωνι δίδωσι τὸ τριβώνιον, καὶ ὁ συκοφάντης παρὰ τοῦ Καρίωνος τοῦτο ἐνδύεται. γε(941) λῶσι δὲ καὶ περὶ τῶν παλαιῶν ἐμβαδίων, λέγοντες ὡς ἐχρῆν καὶ ταῦτα πασσάλῳ τινὶ προσηλῶσαι πρὸς τῷ τοῦ GUXOQXVTOU μετώπῳ, (943) ὥσπερ εἰς κότινον δένδρον ἤτοι τὴν ἀγριέλαιον ἢ ἄλλο τῶν δένδρων προσηλοῦσιν οἱ ἀνατιϑέντες τοῖς ϑεοῖς τὰ ἀνατεϑειμένα, " Apet δὲ μᾶλλον καὶ κυνηγεσίας ἐφόροις ϑεοῖς, ᾿Αρτέμιδί τε χαὶ ἑτέροις, ὡς καὶ οἱ ᾿Αρκάδες Πανί. 943. τουτῳί: τὸ τῷ βραχὺ διὰ τὸ χεχηνός, ὡς nap Λίἰσχύλῳ τὸ “Ἴστρος

τοιχύτας

παρϑένους

λοχεύεται᾽".

μυρία δὲ μᾶλλον παρὰ τῷ κωμικῷ τούτῳ τοιαῦτα εὕρῃς ζητῶν. 946. σύκινον: συσσυχοφάντην. σημείωσαι δὲ ὅτι τοῦ "layupóc" τὸ cy» μακρὸν ὃν βραχὺ οὗτος ἐδέξατο, πλὴν οὐχ ἀδιαφόρως ἀλλ᾽ ἀχριβείᾳ τεχνικωτάτων λόγων. πάντα γὰρ τὰ ἐκ τοῦ υὼ γινόμενα καὶ μακρὸν καὶ 937:

Amb

|| B)

(ἐμβάδια

mrg.

m?

Amb) ||943: Amb || 20) τοιαύτας: signum

mensurae brevis super rou. Amb || 946: Amb || 24) ἰσημείωσαι layupóc: τὸ Gy» μακρόν καὶ βραχύ mrg. m? Amb) || ἰσχυρός: signum mensurae longae super

υ Amb || 28etp. 199, 2. 8. 11) £e Amb|| 943: cf. Db 373 b 39 sqq. Su. IV 231,

15 sqq. || 946: Db 373 b 53 sq. 374 a ! sq. Rt 97, 946 |}

937. 12) ἀγριέλαιον: cf. Db 373 b 45 || 15) ᾿Δρτέμιδι: cf. Db 373 b 45 || 943. 20) Aesch. fr. 155 ΝΣ; v. supra, p. l2d.

. 23, 20 d. 9, 35 d. 19 ||

IN

PLUTUM

10

199

βραχὺ τὸ U ἔχουσι καὶ μᾶλλον τὰ Ex μαχροῦ τοῦ uc, οἷον ''loxupóc" Ex τοῦ ᾿᾿ἰσχύω᾽᾽, "sup" ἐκ τοῦ "Oe, um” ἐκ τοῦ "Soo" καὶ τὰ ὅμοια. “'φύσις᾽᾽ δὲ καὶ ᾿'χύσις᾽᾽ καὶ “ῥύσις βραχέα ὄντα οὐ δέχονται xai μακρά, ἀλλὰ μόνον βραχέα᾽ εἰ δέ τις καὶ μακρὰ ταῦτα διὰ τὸ vc δέξαιτο, οὐκ αἰτιατέος τοσοῦτον᾽ τὸ δὲ "ἰσχυρός" μαχρὸν ὃν xol τὰ ὅμοια ὡς ἐκ τοῦ ὕω μακροῦ γεγονότα βραχύνεται κατὰ κοινὴν συλλαβήν, ὡς

τὸ

“Ἴστρος 16

20

25

τοιαύτας"

καὶ τὸ “τουτῳί καὶ ὅσα τοιάδε. μακρὰ γάρ εἶσι, διὰ δὲ τὴν χασμωδίαν χοιναὶ συλλαβαὶ γεγονότα συστέλλονται" xai φύσει μὲν ἔχουσι τὸ μαχρόν͵ τῇ ϑέσει δὲ τῇ ἐκ τῆς χασμωδίας βραχύνονται" τὸ δὲ μόνως βραχὺ ὃν βραχὺ πάλιν μένει’ ἣ χασμωδία γὰρ βραχύνειν μᾶλλον τὰ μαχρὰ εἴωϑεν, οὐ μέντοι τὰ βραχέα unχύνειν. 948. περιφανῶς: λαμπρῶς, ὑπερηφάνως

δὲ ἀλαζονικῶς᾽

ὅμως

νῦν

τὸ ᾿ἱπεριφανῶς᾽ τὸ ὑπερφαινομένως καὶ ἐπηρμένως καὶ ἀλαζονικῶς δηλοῖ καὶ τυραννικῶς.

1 1) γεγονότα: scripsi, γεγονότος Amb || 14) τοιαύτας:

Signum

mensurae

brevis

super οἱ Amb || 15 sq.) τουτῳί et τοιάδε: signa

mensurae

brevis

super

« et οἱ

Amb || 948: Amb ||

14) Aesch. fr. 155 Nt (v. supra, p. 198

d. 20) || 15) τουτῳί: exemplum e v. 943 petitum ||:

200

IN

PLUTUM

949. τὸ χρῆσϑαι τοῖς ἐνεστῶσιν ἀντὶ παρῳχημένου καὶ τοῖς ἐνεστῶσιν ἀντὶ παρατατικοῦ, τῶν ᾿Αττικῶν.

949. ''πιϑῶν᾽᾽ ἀττικῶς, ᾿᾿πείϑων᾽" κοινῶς. "* *'mBov" βράχυνε μηδὲ μακρύνειν θέλε. “'βουλήν᾽" νόει μοι τοὺς κατ᾽ ἼἌρεος πάγον" (950) ᾿᾿ἐκκλησίαν᾽᾽ δὲ βῆμα πᾶν δικασπό[λων καὶ πᾶν ὃ συρρέει δὲ πλῆϑος εἰς δίκας.᾽"

10

15

951. ᾿Ιἐπειδὴ᾽᾽, φησὶν ὁ δίκαιος, "à συκοφάντα, τὴν ἐμὴν πανοπλίαν ἐνεδύϑης, ἤτοι τὸ ἐμὸν παλαιὸν ῥάκος, τρέχων εἰς τὸ (953) βαλανεῖον καὶ ἑστὼς κορυφαῖος καὶ πρῶτος ἐν τῇ τοῦ βαλανείου καμίνῳ ϑέρου καὶ ϑερμαίνου"

(954) κἀγὼ γάρ, ὅτε πένης ἤμην,

957a. ἀπὸ μεταφορᾶς τῶν νομισμάτων τῶν φαύλως διακεχομμένων.

πρῶτος ἐκεῖσε ἑστὼς ἐϑερμαινόμην" τὸ πρὶν γὰρ ἄϑυρον καὶ ἠνεῳγμένον ἦν πᾶν ἐργαστήριον πῦρ ἔχον καὶ οἱ πένητες καιρῷ χειμῶνος ἐκεῖσε εἰσφρηκότες ἐϑερ(955) μαίνοντο. ''&AX' ὁ βαλανεὺς ἐκ τῶν ὀρχιπέδων καὶ τῶν ῥιζῶν xai ϑεμελίων τῶν ὄρχεων ἐξέλκων, £xróc αὐτὸν ἐχβαλεῖ, μή τι ἐκεῖθε δηλονότι ὑφέληται:- ἰδὼν (957) γὰρ αὐτὸν γνοίη ὅτι τῶν κακούργων Eariv”. εἶπε δὲ τοῦτο τροπικῶς ὡς ἐπὶ νομισμάτων᾽ ἰδὼν

949: U | 955: U | 24) πολλοὶ: sch.

949: Amb || 1) (πιϑῶν: reifaovmrg. mt

20

955, λέγουσιν ὅτι οἱ πολλοὶ ἐλαττοῦσι τὸν ἀέρα τῶν λουτρῶν, αὑτοὺς αὐτὸν ἕλκοντες.

εἰς

Db, nadaınt U || 957a: U ||

25

Amb) || 1 et 3) πιϑῶν: sic et in textu et

in sch. Amb || 3—7)

versus iambicos

distinxi || 3) Bpxyuve et uaxpóvew: super

v signa mensurae longae Amb || 4) βουλὴν νόει; scripsi, βουλὴνόει Amb |! 951: Amb || 25) &xeide: scripsi, &xeidev Amb || 28) (τροπυκόν mrg. m? Amb) || 949: ad hunc versum hoc sch. dubi-

tanter retuli || 955: Db 374 a 45 sq. Rt 98, 955 || 957a: cf. Db 374 a 52 sq. Rt

98, 957 |

951.

14) ϑερμαίνου: cf.

Db 374 a 41 |]

23) ὄρχεων: cf. Db 374 a 50 | 27--28)

εἶπε... νυμισμάτων: cf. Db 374a 51 sq. ||

IN

957b. ματα.

κόμματα

τὰ

γὰρ αὐτὸν γνωρίσει ὡς τοῦ κόμμᾶατος καὶ τοῦ νομίσματος τοῦ πονηροῦ xxi τοῦ παραχκεχαραγμένου ἐστί᾽᾽. ταῦτα εἰπὼν ὁ Καρίων ἕνεκα τοῦ συκοφάντου, ἀποστρέψας τὸν λόγον καὶ πρὸς τὸν δίκαιόν φησι" (958) "vo δὲ καὶ ἡμεῖς εἰσίωμεν πρὸς τὸν ϑεὸν ἵνα elen. 959. ἀρ᾽ ὦ φίλοι γέροντες:

παραχαράγ-

959a. γραῦς ἐστι τις, «ἥτις» ἐμισϑώσατο πρώην νεανίσχον δίκαιον ἐπὶ τῷ γαμεῖν οὗτος δὲ πλουτήσας, ὡς

δίκαιος,

ε

εἴασεν

aot ,

διὸ

[A

καὶ

a

10

*

καταβοᾷ τοῦ Πλούτου. 959b. σύνηϑες ἦν τοῖς κωμικοῖς εἰσάγειν μέσον τῶν δραμάτων αὐτῶν xai γελοιώδη τινά. 963. προσπαίζουσι τῇ πρεσβύτιδι ol γέροντες. xai ᾿'μειρακίσκη μὲν διὰ τὸ τεϑρυμμένον Gpxiaua ὡρικῶ ς᾽ δὲ νεωτερικῶς Y, εὐπρεπῶς 7; κατὰ καιρόν. *

et

*



m

35



tt

P



a

201

PLUTUM

15

περισσὸς χεῖται ἀττικῶς —



,

μετὰ τῶν συκοφαντῶν καὶ γραῦς τις

πλουσία πρόσεισι κατηγοροῦσά τινος μειρακίου, ὃ πενιχρὸν μὲν ὃν καὶ ἄπορον ταὐτῃ συνῆν, πλουτῆσαν δὲ αὐτῆς ἀπεσχίρτησεν᾽ ἦν γὰρ τῶν δικαίων. ὁ Χορός φησι πρὸς τὴν (962) γραῦν' ἀλλ᾽ ἴσϑι, ὦ μειραxioxq" — ὁ Aa” σύνδεσμος ᾿ἴσϑι,

φησὶν ὁ Χορός, ὦ neipaxloxn καὶ 20

v£&vt, — εἰρωνικῶς δὲ καὶ χλευάζον-

τες

τὴν

"dc

25

γραῦν

ὑπάρχεις

οὕτω ---

καλοῦσιν

--

ἐλλειπτικῶς

--

[[roóc]] Er’ αὐτὰς τὰς ϑύρας ἀφιγμένη᾽ τοῦ Πλούτου δηλονότι. πυνϑάνομαι γὰρ ᾿ἱπυνϑάνει᾽᾽ καὶ ἐρωτᾶς ᾿᾿ὡρικῶς᾽ καὶ νεωτερικῶς χαὶ ὥσπερ τις νεᾶνις ὥραν χαὶ

καιρὸν ἀχμῆς ἔχουσα. 957b: int. U || 4) napayapayuarz! scripsi, π᾿ "χαράγματα U || 959a: U || 9) £z: sch. Db, om. U |i 959b: mrg. U || 963: U Barb || 17) προσπαίζουσι: U sch. Db, προσπαίζονται Barb | zpeoft: U sch. Db, πρεσβύτητι Barb |} 19) ὡράϊσμα: U, τοῦ ὡραισμοῦ Barb sch.

959: Amb || 17) (332 ἀττικὸν περισσῶς mrg. m? Amb) textum mrg. m?

m? Amb) || 22) (ἔλλειψις mrg. || 23) πρὸς: glossema quod in irrepsit delevi || 26) (ὡρικῶς Amb) ||

Db (immo ὡρασμοῦ Barb) | 20) δὲ: U,

ἀντὶ τοῦ Barb || 959a: cf. Db 374 b 9 sqq. Rt 99, 959 1| 963: cf. Db 374 b 21 suq. Rt 99, 963. Su. III 622, 38 sqq. ||

1) γνωρίσει: cf. Db 374a 501, 7) ἡμεῖς: cf.

Db

374

b 2) || 959. 26) ἐρωτῦς: cf.

Db 374 b 25 ||

202

IN

PLUTUM

10

15

969. ἀβίωτον εἶναί μοι: er"ap 2 οὗ γὰρ χρόνου ὁ Πλοῦτος ἤρξατο βλέπειν, πεποίηκεν εἶναί μοι τὸν βίον &BLo cov" ἤτοι μισητόν, μὴ δοκοῦντα εἶναι βιωτὸν καὶ ἄξιον [{τοῦ]] ὡς εἶναι καὶ ζῆν τινα ἐν αὐτῷ. 970. “τί δ᾽ ἐστίν; — φησὶν ὁ Χρεμύλος --- ἄρα, ὥσπερ οἱ νῦν ἐνοχλοῦντες ἡμῖν συκοφάνται, καὶ σὺ συκοφάντρια ὑπάργεις γυνή; “μὰ Ala" δὲ καὶ "oo μὰ τὸν Ala" εἰπούσης ἐκείνης, τουτέστιν ᾿᾿οὔκ εἰμι συκοφάντρια᾽᾽, φησὶν ὁ Χρεp9Àog; ᾿᾿ἀλλὰ συκοφάντρια μέν, ὡς

972. τοῦτο ἀφ᾽ ἑτέρου ἔστιν Epunνεῦσαι’ ᾿Αϑηναῖοι γὰρ ἀπὸ τῶν

20

φυλῶν ἐποίουν τοὺς δικαστὰς καὶ τὰ

γράμματα, οἷον ἣ πρώτη τὸ ἄλφα ἔσχε σημεῖον καὶ ἡ δευτέρα τὸ D, αἱ δὲ ἄλλαι ὁμοίως. “ἐν τῷ γράμματι οὖν εἶπεν ὡς ἐπὶ τῶν ῥητόρων᾽ οἱ γὰρ λαχόντες μόνον ῥητορεύουσι᾽ λέγει οὖν ὅτι ''6 κλῆρός σου οὐκ ἀνήλϑεν᾽᾽.

λέγεις,

τοῦτο

τοῖς

972: Db 375a 5 sqq. Cf. Rt 99 sq.,

972. Su. I 123, 2 sqq. ||

ἐκ

φύσεως,

ὡς

ἀπὸ

τοῦ

λοιποῖς;

περὶ

δὲ

τοῦ

γράμματος xal τῶν ἐν ᾿Αϑήναις δικαστηρίων πλατέως ἐρρήϑη μοι πρότερον᾽ τοῦτο δὲ νῦν σοι ἱστέον ὅτι οὐ μόνον οὐκ ἐδίκαζον ἐν ταῖς ᾿Αϑήναις

972: U | 21) καὶ τὰ: U, κατὰ sch. Db (V) |I

᾿ἰοὐχ

χλήρου οἱ ἐν ᾿Αϑήναις δικάζοντες ἐλάγχανον ἐν ποίῳ ἔμελλον γράμματι καὶ δικαστηρίῳ δικάσαι, τῷ ἃ, τῷ β ἢ

30

τουτέστιν

ὑπάρχεις. δέον δὲ εἰπεῖν “ἀλλ᾽ ἀρχυκή τις γυνὴ καὶ ὑψηλή᾽᾽, εἶπεν" (972) ᾿Ιἀλλὰ λαχοῦσα ἔπινες ἐν τῷ γράμματι; τουτέστιν “X ἄρα πίνουσα καὶ μεϑύουσα el, λαχοῦσα

25

o0"

γυναῖκες

ὡς

οὐδὲ

πολλα-

969: Amb || 6) τοῦ: seclusi || 970: Amb || 29 sqq.) (σημείωσαι μερὶ γυναικῶν mrg. m? Amb) || 969. 2) ὁ Πλοῦτος: cf. Db 374 b 40 ||

970.

11) ὑπάρχεις: cf. Db 374 Ὁ 50 ||

13 5q.} οὖκ elut συκοφάντρια: cf. Db 374 b

511[25sq.) τῷ ἃ κτλ. οἵ, Db 375a 7 sq. || 29) πρότερον: cf. supra, sch. 277 |!

IN

PLUTUM

10

15

20

203

χοῦ, ἀλλ᾽ οὐδὲ συνόλως ἐξεχωρεῖτο γυναιξὶν ἐς δικαστήριον εἰσιέναι ἣ ϑέατρον. μόναι δὲ γυναικῶν ἀπασῶν, ὁπόσας ἑώρακεν ἥλιος, ᾿Αριστοπάτειρα μὲν τὸν ὀλυμπικὸν ἀγῶνα εἰσέδυ ταῖς ἀρεταῖς τῶν πρὸς γένος αὐτῆς, ἡττημένου τοῦ ᾿Ελλανοδίκου xai παραχεχωρηκότος ταὐτῃ τὴν εἴσοδον, καὶ Κλεοπάτρα f) βασιλὶς παρὰ τὸ δικαστήριον ἐδικάσατο Γαίου ᾿ΙἸουλίου τοῦ Καίσαρος μετὰ πολέμου τοῦ βασιλέως καὶ ἑαυτῆς ἀδελφοῦ, προδηλώσασα Καίσαρι ὡς αὐτοπροσώπως δι᾽ ἑαυτοὺς ἐθέλοι παρὰ τὸ βῆμα τὸ τούτου δικάσασϑαι, ἅτε τῶν δικηγόρων αὐτῆς προδιδόντων τὴν δίκην. ἐν Αἰγύπτῳ δὲ πρὶν γυναῖκες ἐδίκαζον" εἰ δὲ καὶ νῦν, οὐ συνίημι. 973. κατακέκνισμαι: λελύπημαι, ϑλίβομαι, κόπτομαι ἡ δειλάxpa καὶ τρισαϑλία ἤτοι ἡ ἄκρως δειλαία. ᾿'κατακέκνισμαι δὲ τὸ “'κόπτομαι xxi ϑλίβομαι᾽᾽, κοινῶς μὲν ἢ ἐκ τοῦ "'xvà κνήσω᾽᾽, ἐκ τοῦ “'κνίζω᾽

δὲ

παραγώγως

ἰῶτα. 98]. ἐκνομίως: 7) ᾿Ελλανοδίκου:

ἀττικῶς

μεγάλως, ὑπερ-

scripsi,

ἑλλανονίκου

Amb || 973: Amb || 21) (δειλάκρα mrg. m? Amb) || 23) (xaxaxéxvwopac mrg. m? Amb) || 981: Amb || 4) ὁπόσας ἑώρακεν ἅλιος: v. supra, p.

168 d. 27 sq. || 4 sqq.) Tz Hist. 1 605 sqq. IV 486. X11 359 sqq. Epist. p. 76, 17 sqq. Argum. Pind. Ol. VII (p. 197, 7 sqq. 198, 11 sqq. Dr.) ||9—17)Tz Hist. VIII 993—IX 12 || 973. 20) λελύπημαι: cf. Db 375 a 30 || 981. 28) μεγάλως, ὑπερφυῶς: cf. Db 375 a 52. 53 et b 1. 2 || μεγάλως: cf. Su. 1I 224, 12. Et. M. 323, 14. 347, 35. Hesch. ||

204

IN

PLUTUM

10

15

20

25

989. μισητίας: πορνείας οἱονεὶ μισγητίας παρὰ τὸ μίσγεσϑαι. καὶ ἐν τούτοις μισητίαν φησὶ τὸ εἰς τὴν συνουσίαν εὐεπίφορον. “οὐχ ἕνεκα, φησί, τοῦ ὑπηρετεῖν με τῇ ἀσελγεία᾽". 989: U Barb|| 27) Im.: U, om. Barb |

φυῶς μὲ ἠσχύνετο᾽ νῦν ἀντὶ τοῦ “ηδεῖτο᾽". 982a. δραχμὴ ἐστιν EE ὀβολῶν ποσότης" εἰσὶ δὲ ταῦτα μέτρα xai εἴδη σταϑμῶν, ἃ τοιούτοις περιττὸν ἐμοὶ γράφειν ἐστί" νῦν δὲ ἁπλῶς καὶ παραχρηστικῶς οὗτος εἴδη νομισμάτων ταῦτά φησιν. 982b. εἴκοσιν: εἰ qovzsv ἔμπροσϑεν ἐπιφέρεται, μετὰ τοῦ ν γράφουσιν ᾿Αττικοί. 984a. ἀγοράσαι καὶ ϑερίσαι χυρίως τὸ ἐν ἀγορᾷ καὶ πωλητηρίῳ διατρίβειν. ϑερίζειν δὲ τὸ ἔν τινι τόπῳ τὸν χαιρὸν τοῦ ϑέρους διαβιβάζειν: ἰδιωτυκῶς δὲ ὡς νῦν ἐρρήϑη τὸ ἀγοράσαι διὰ τὸ γυναῖκα εἶναι ἴσως τὴν λέγουσαν καὶ διὰ τὴν τοῦ ἤϑους ἀφέλειαν. ϑερίσαι δὲ πάλιν ἰδιωτωκῶς τὸ τοὺς στάχυας κόπτειν.

984b. χιτώνιον καὶ ὁ κάτω ὑπενδύτης ὃν πρώτως ἐνδυόμεϑα ψαύοντα τῆς σαρχὸς ἡμῶν. ἀλλὰ καὶ τὰ λοιπὰ ἱμάτια χιτῶνες καλοῦνται. 986. μεδίμνων: μέτρον σίτου ἐστὶν ὁ μέδιμνος. 089,

μισητίας:

φείας᾽ ἐκ τοῦ καὶ μισητία.

μίξεως,

᾿'μίσγω᾽᾽

συνα-

μισγητία

30

982a:

Amb

|| 982b:

|| 3) (8pxyuf, Amb

mrg.

m?

28) μισγητίας: Barb, σμισγητίας U || 29)

Amb)

|| 9) (εἴκοσιν mrg.

τὸ: sch. Db, τὸν U Barb || zzv: sch. Db, αὐτὴν U, τὰς Barb || 30) συνουσίαν: U, συνουσίας Barb | 31) τοῦ: Barb, τὸ U ||

21) (χιτώνιον c.t. m* Amb) || 986: Amb || 25) ἱμέδιμνος c.t. m? Amb) || 989: Amb ||

m? Amb) || 984a: Amb || 984b: Amb ||

με: U Barb (cum ©), uo» sch. Db Su. ||

989: Db 375 b 19 sqq. Rt 100, 989 || 29—31) Cf. Su. III 400, 24 sq. |;

982b. 11) ' λττικοί: cf. Db 375b Ssq. |] 984a. 12— 13) V. supra, p. 7d. 16 sqq. |I 986: cf. Su. 111 346, 7. Harp. |, 989: Db 375 b 23 sq. ‚|

IN

205

PLUTUM

990. αἰτεῖν με: αἰτῶ ἐπὶ τῶν ἀναποδότων λέγεται" αἰτεῖσϑαι δὲ ἐπὶ τῶν ἀνταποδιδομένων, ὡς τὸ “οὐ πῦρ αἰτῶ οὐδὲ λοπάδ᾽ αἰτοῦμαι".

991. ἵνα μεμνῷτό μου: ἵνα μνείαν ἐμοῦ ἔχοι. 902. ἐκνομιώτατα: ὑπὲρ φύσιν, διακαῶς, 10

15

20

μεγάλως.

905. τὸν πλακοῦντα: πλακοῦντές εἰσι σκευάσματά τινα μελίπηκτα" τραγήματα δὲ ἐξ ἄρτων ποικίλα κατασκευάσματα" ἄμητες δὲ γαλαχτοπηγῆ κατασκευάσματα, τὰ μὲν συναφεψηϑέντα μέλιτι, τὰ δ᾽ οὔ. 997. ὑπειπούσης 9 ὅτι: μηνυσάσης, δηλωσάσυης ὅτι παραγενοίμην (999) πρὸς αὐτὸν ἑσπέρας, ἄμητα ἀπέσταλκέ μοι τόνδε ἐπὶ τῷ μηκέτι ἐμὲ τοῦ λοιποῦ αὐτομολῆσαι πρὸς αὐτόν.

1002. φασὶν ὅτι ἐν τοῖς παλαιοῖς χρύνοις ἦσαν ἰσχυρότατοι ot Μιλήσιοι καὶ ὅπου προσετίϑεντο πάντας ἐνί-

1002. πάλαι nor’ ἦσαν: λέγεται αὕτη ἣ παροιμία ἐπὶ τῶν πρὶν μὲν εὐπραγούντων, ὑστέρως δὲ δυσχλης-

1002: U | 23) πάντας: πάντως sch. Db ||

990: Amb || 4) (αἰτῶ αἰτοῦμαι c.t. mt Amb) || 991: Amb || 5) μεμνῷτο: et. in textu Amb || 992: Amb || 995:

U

(cum

V),

Amb || 9 544.) (πλακοῦντες: τραγήματα:

ἄμητες mrg. m? Amb) 1002:

Amb;

I. 21—p.

|| 997: Amb

||

207, 25 tantum

Vind || 22) (παροιμία mrg. m? Amb) || 23) δυσφρχγούντων ante δυσκληρούντων

add. Vind | 1002: Db 376 a 5 sqq. Rt 101, 1002 ||

990.

1 sqq.) Cf. supra,

p. 48 d.

18

sqq. || 4) Men. fr. 123. 410 Koerte || 995. 12 sq.) γαλακτοπηγῆ: cf. Db 375 b

49 sq. Su. I 140, 27 || 997. 15 sq.) μηνυσάσης: cf. Db 375 b 46 || 1002. 22) raροιμία: cf. Db 376a38 sq. Rt 102, 1002. Su.

201,

IV

8, 2. Par.

14 sq. 450,

Gr.

I 152,

1 sqq.

1 sqq. 598, 8 sqq. ||

II

206

IN

PLUTUM

χων. Πολυκράτης οὖν ὁ Σάμιος, συγκροτῶν πρός τινα πόλεμον, ἦϑέλησε λαβεῖν αὐτοὺς εἰς συμμαχίαν καὶ εἰς τὸ μαντεῖον ἀπῆλϑεν ἐρωτήσὼν περὶ τούτου᾽ ὁ δὲ ϑεὸς ἔχρησεν᾽ “'πάλαι ποτ᾽ ἦσαν

ρούντων, καὶ ἐπὶ τῶν πρότερον μὲν

χρωμένων τισὶν ὁπωσδήποτε, ὕστε-

δ

ἄλκιμοι Μιλήσιοι".

10

15

pov δὲ μὴ φροντιζόντων αὐτῶν, ὡς νῦν ὁ νέος μεμήνυκε τῇ Ypat- ᾿᾿πάλαι ποτέ μοι καὶ ἄκοντι χρησίμη ὑπῆρχες διὰ τὴν ἔνδειαν, νῦν δ᾽ οὐχέτι σου φροντίδα ποιοῦμαι.᾽ ὃς δὲ τὰ Μιλησίων ἐϑέλει σαφῶς μαϑεῖν, ἐάτω τῶν σχολιογράφων τὸν Πολυχράτη, ἐάτω Κᾶρας καὶ ᾿Αμπραχιώτας τοὺς νῦν καλουμένους Νικοπολίτας γείτονας λέγειν͵ — Κᾶρας δὲ καὶ Μιλησίοὺς γείτονας λέγειν ἁρμόδιον, — ἐάτω δὲ Δήμωνα, ὅν φασιν οὗτοι λέγειν ταυτί, καὶ τἄλλα ὅσα τῷ τῇδε χωρίῳ τοῦ λόγου ἐγγράφουσι᾽ προσἐχέτω δ᾽ εἰδήμονι Τζέτζῃ πρὸς τὸ μὴ ψευδὲς γράφειν τι. πᾶς ἱστοριῶν ἔμπειρος

20

25

οἶδεν

ὡς

πᾶν

ἔϑνος,

πρό-

τερον μάχην συνάπτον ἑτέρῳ, δι᾽ ἑαυτοῦ τὸν πόλεμον ἀνερρήγνυ, ἐτέρῳ ἔϑνει πρὸς συμμαχίαν μὴ χρώμενον. πρῶτοι δὲ Κᾶρες καὶ Μιλήσιοι μισϑοῦ συμμαχεῖν ἤρξαντο, καὶ εἴ mou πόλεμος ἀνερρήγνυτο, τοὺς ἄνὃρας συμμάχους μισϑῷ μετεπέμ1) μὲν: (ex δὲ) Amb, δὲ Vind || 3) αὐτῶν: scripsi, αὐτὸν Amb Vind || 5) xai: Amb, om. Vind || óxzegyec: Amb, ὑπῆρχε Vind || 7 sq.) (σημείωσαι mrg. m? Amb) |l 8) ἐθέλει: scripsi, ἐθέ (A suprascr.) Amb,

8er’ Vind; possis et. &9£Xot scribere || σαφῶς μαϑεῖν: Amb, μχαϑεῖν σαφῶς Vind || 12 sqq.) (ἱστορία περὶ μιλησίων mrg. m? Amb) || 17) εἰδήμονι: Amb, αἰδύήμονι

Vind | 18) μὴ: Amb, μὴ καὶ Vind | 26) συμμάχους: Amb, συμμάχας Vind || 10) Κᾶρας

καὶ ᾿Αμπρακιώτας:

376 a 14 sq. || 14) Aruwva: a 13 sqq. ||

cf.

Db

cf. Db 376

IN

PLUTUM

207

TOVTO, καὶ πρώτους ἁπάντων αὐτοὺς

ταῖς συρραγαῖς τῶν πολέμων τοῖς πολεμοῦσιν ἀντέταττον, καὶ εἴ τι δυσχερὲς ἐκ τοῦ πολέμου συγκύρσειε, ποώτοις αὐτοῖς ἐγινώσχετο᾽ ὅϑε φασὶ καὶ τὸ “zo

δέ μιν ἐν Καρὸς

αἴσγ᾽".

τοιοῦτοι μὲν ἧσαν πρὶν οἱ Κᾶρες καὶ οἱ Μιλήσιοι’ ἐπὶ Δαρείου δὲ τοῦ 10

15

20

Ὑστάσπεως, ὡς ἵστορεϊ καὶ Ἡρόδο-

τος, παρ᾽ ᾿ἱἹστιαίου καὶ ᾿Αρισταγόρου τῶν Μιλησίων ἀναπεισϑέντες οὐ μόνον ἐχστῆναι Περσῶν ἀλλὰ καὶ πολέμοις ἀντᾶραι, ἄρδην ὑπὸ τῶν Περσῶν κατεκόπησαν, καὶ nateoxdon ἡ Μίλητος, καὶ ol περιλειφϑέντες αὐτῶν γυναιξὶν ὁμοῦ καὶ παισὶν ἀχϑέντες εἰς τὴν Πεοσίδα αἰχμάλωτοι, περὶ τὴν ᾿Ερυϑρὰν ϑάλασσαν μετῳκίσϑησαν παρά τινα πόλιν Περσῶν "Außnv τῇ κλήσει, χρησμοῦ πρὸ τῆς Μιλήτου ἁλώσεως δοϑέντος τοῖς Μιλησίοις" "xat τότε δὴ Μίλητε κακῶν ἐπιμήχανε σε

25

καὶ τὰ λοιπὰ

τοῦ

χρησμοῦ.

[ἔργων"" οὕτω

4) συγκύρσειε: Amb, συγκέρσειε Vind || 5) πρώτοις: Amb, πρῶτοι Vind || ὅϑε: scripsi, ὅϑεν Amb Vind || 14) πολέμοις: (ex πόλεμον) Amb, om. Vind || τῶν: Amb,

om. Vind || 17) ὁμοῦ: Amb, οὐ μόνον Vind || 20) παρά: Amb, περὶ Vind || 22) Μιλήτου ἁλώσεως: Vind, ἁλώσεως μιλήτου

Amb || 23) τοῖς Μιλησίοις: Amb, τῶν μιλησίων Vind || 24) ἐπιμηχανή σε (sic)

Amb (Vind?) perperam, ἐπιμήχανε Hdt.,

Tz Hist. || 25) ἔργων: des. Vind || 7) Hom. I 378 || 9 sqq.) Cf. Hdt. V 30. 35. 36. 120. VI 18 || 14 sqq.) Cf. Tz Hist. VII 990 sqq. !| 16—21)

Cf. Hdt.

V120/121—26)Cf. Hdt. VI 19. Tz Hist.

VIII 25q9. |! 24) Hendess p. 63 n. 104 ||

208

IN

PLUTUM

πάλαι μὲν ἧσαν ἄλκιμοι Κᾶρες καὶ οἱ Μιλήσιοι, οὕτως ὑστέρως ἀφανισμῷ παντελεῖ περιέπεσον, ὡς Μιληςσίων

10

15

1011. ὁ Σύμμαχός φησι" ""Nıraprog

πολὺς

μενος

ἐν

Βάτος᾽.

ἐπὶ

τοῖς

μαλακία

ἑξῆς

ὀνειδιζό-

δράμασι,

καὶ

καὶ τὰς μικρὰς δὲ ϑυηλείας

20

βατύλους ἔλεγον, καὶ Θεοπόμπου δρᾶμά ἐστι Βατύλη. ἔνιοι δὲ “ἱνιτάριον καὶ βάτος εἴδη φυτῶν᾽᾽" ϑέλει δὲ εἰπεῖν "wc ἄνϑη με elyev". Δίδυμος δὲ ᾿᾿ὑποχορισμὸς εἰς γυναῖκας" νιτ-

25

1011: U; 1. 17—24 tantum

mrg.

U,

τινὰς

καὶ

Καρῶν

καὶ

πάντας

ἁπλῶς τὴν παροιμίαν ταύτην προσφϑέγγεσϑαι, ὁπόσοι τῆς τοιαύτης τῶν πραγμάτων μεταβολῆς ἢ ἵστορες 7, καὶ ἀκροαταὶ κατεφάνησαν. 1004. φακῇ: εὐτελεῖ πράγματι" νῦν δὲ «pat. 1006. νὴ τὼ ϑεὼ: μὰ τοὺς ϑεοὺς ᾿Απόλλωνα καὶ ᾿Αϑηνᾶν. 1008. Er’ ἐκφορᾷ: ἢ ἐπ᾽ Expopdv' ἐπὶ ἐκφορᾷ καὶ ἐκβολῇ. ἢ ἤρχετο εἰς ἐκφοράν, νῦν εἰς τὸ λαβεῖν τι ἀπὸ

σοῦ καὶ ἐξενεγκεῖν. 1011. νιττάριον καὶ βάτιον: οὐκ οἶδα τί τούτοις ἐρῶ. εἰ γὰρ κατὰ Δίδυμον τὸ "virtaptov” νεωτάριον καὶ κοράσιον ἐδήλου, δι᾿ Fra ἂν καὶ ἑνὸς τ ἐγράφετο, ὡς ἐγὼ βούλομαι τοῦτο γράφεσθαι, οὐ μηδὲ δι’ ἰῶτα καὶ δύο Tr. ἐπεὶ δὲ πλὴν τοῦ δι᾿ Ara καὶ ἑνὸς ταῦ οὐκ ἔχω τί λέγειν, τὰ τῶν σχολιογράφων ἐρῶ, ἀλλ᾽ οὐ μόνον 1004: Amb

Cs || 17) à: mrg. U, Cs, om. U || 17 sq.)

Amb

|| 1006: Amb

|| 1008:

|| 13) t&xpsp% mrg. m* Amb)

|| in

Νιτάριος; mrg. U, Cs, νητάριος U || 18)

textu éxgopxv, suprascr. a, Amb || 1011:

πολὺς: U, om. mrg. U, Cs || 18—20) ποAug... Baros: U, καὶ βάτος ἐπὶ ara ὠνειδίζοντο mrg. U, Cs (immo ὀνειδίζοντο

Amb || 17) ἰνηττάριον xal βάτιον mrg. m?

mrg. U) |! 20) δὲ: U, om. mrg. U, Cs||21)

TXptov: (ἡ et unum τ suprascr.) Amb ||

Amb) || 17) virraptov: ( suprascr. ad ı) Amb;

νιττάριον et. in textu || 19) νιτ-

βατύλους: U, mrg. U, Cs, sch. Db, βατύλας

corr. Dd. cl. Su. || 21—22) καὶ... l'a co»: U, om. mrg. U,Cs|| 225q.) wz4piov: mrg. U, Cs, νητάριον U |123) βάτος U, Cs, Sxrınv

mrg. U || 24) ue: U, μ᾽ mrg. U, om. Cs ||

εἶχεν: des. mrg. U, Cs i| 25 sq. ; νιττάριον! scripsi (v. Amb), νητάρον U 1 1011: Db 376 b 11 sqq. Kt 102, 1011. Su.

I 735

III

472,

25 sqq.

K, I 850

i| 21)

Edmonds

Theopomp.

[i

1004. 10) ygzt: cf. Db 376 a 48 sq. Rt 102, 1004 || 1006. 11) τοὺς Denis: cf. Db

376 b 3 || 1008.

15—16)

ἐξενεγκεῖν: cf. Db 376 b 5

Xaisdiv.. |



. Kal

IN

τάριον, VEOTTLOV οἱονεὶ κοράσιον", 1013. μυστηρίοις δὲ: ἐπεί ἐστι καὶ μικρὰ μυστήρια γινόμενα OU Ἡρακλέα. ἫἩἭ ρακλῇς γὰρ ἐπιστὰς ἠξίου μυεῖσϑαι. ἔϑος δὲ ἦν τοῖς ᾿Αϑηναίοις ξένους μὴ pueiv μὴ βουλόμενοι οὖν λῦσαι τὰ ἔϑη μηδὲ ἀπῶσαι τὸν εὐεργέτην Ἡρακλέα, ἐπενόησαν μυστήρια εὐμετάδοτα. 1014. αἱ γὰρ τῶν ᾿Αϑηνῶν γυναῖκες ἐπὶ τῶν ἀμαξῶν ὀχούμεναι ἐς τὰ μεγάλα ᾿Ελευσίνια ἀπήρχοντο. ὡς ἐπὶ ἀμαξῶν οὖν ὀχουμένων αὐτῶν,

209

PLUTUM

10

ἐπὰν εἰς τὰ ᾿Ελευσίνια βαδίζωσιν ἐς

1$

τὰ μεγάλα μυστήρια, καὶ λοιδορουσῶν ἀλλήλας ἐν τῇ ὁδῷ, τοῦτο £lxev: ἔϑος γὰρ ἦν αὐταῖς τοῦτο. 1021a. ἐπεὶ ἐν Θάσῳ ᾧχει ΣτάφυAog ὁ ἐρώμενος Διονύσου, διαφέρει 6

20

αἰδοῦμαι ἀλλὰ xal αἰσχύνομαι Ypaφειν αὐτά᾽ οὐ μόχϑηρος κακότροπος. 1013. μυστηρίοις δὲ τοῖς μεγάλοις: περὶ τῶν μυστηρίων εἶπον πρὶν τῶν μεγάλων καὶ τῶν μικρῶν" τοῦτο δὲ νῦν ῥητέον μοι. ἐπ᾿ ἀμαξῶν al τῶν ᾿Αϑηναίων γυναῖκες χωροῦσαι εἰς τὰ μυστήρια ἀλλήλαις ἐλοιδοροῦντο, καὶ ἐκαλοῦντο αἱ ὕβρεις αὖται ἐξ ἀμάξης. ὕβριζον δὲ ἀλλήλας, ὅτι πρὸς ᾿Ελευσῖνα πρώτως ἐλϑοῦσαν τὴν Δήμητρα διζημένην τὴν Κόρην καὶ περίλυπον ἰοῦσαν ᾿Ιάμβη ἡ Κελεοῦ καὶ Μετανείρης ϑεράπαινα ὕβρεσι ταύτην βαλοῦσα μειδιάσαι πεποίηκς καὶ μετασχεῖν καὶ τροφῆς ἥτις ἦν κυχεών, ἧἦτοι ἄλευρον ἀραιὸν καὶ ὑδατῶδες ἀφεψηϑέν.

ϑάσιος οἶνος.

1021». “'ἐκίρνας.

“᾿ἰἐνέχεις᾽᾽

δὲ

ἀντὶ

τοῦ

25

1021. εἰ Θάσιον Eveyeıc: εἰ, ἐκίρνας αὐτῷ ϑάσιον οἶνον. 1024a. γραὸς καπρώσης: ὀργώσης ἐρωτικῶς. 1024}. ἐφόδια" νῦν τὰ χρήματα, τὴν περιουσίαν᾽ κυρίως δὲ ἐφόδια τὰ πρὸς ὁδὸν χρήσιμα, τὰ εἰς δαπάνην ἐν τῇ ὁδῷ ἐπιτήδεια.

1013: U | 1014: U | 17) ἀλλήλας: sch. Db (9) Su., ἀλλήλων U | 1021a: U |

1013: Amb || 17) (κυκεών mrg. m? Amb) || 1021: Amb || 22) (χρόας mrg.

19) ἐπεὶ:

m? Amb) || 1024a: Amb || 24) (γραῦς καπρῶσα mrg. m* Amb) || 1024b: Amb || 27) (ἐφόδια mrg. m? Amb) |

U

(cum.KR © Ald.), ἐκεῖ sch.

Db || 1021b: U || 22) ἐνέχεις δὲ; U (cum ©), τὸ δὲ ἐνέχεις sch. Db || 1013: Db 376 b 35 sqq. Kt 102, 1013. Tz sch. Lyc. 1328 (p. 373, 29 su). Hippocr. Epist. X XV (p. 311, 26 sqq.

Hercher) || 1014: Db 376 b 46 sqq. Rt 102, 1013. Su. IV 495, 26 sqq. || 1021a et b: Db 377a 14 sqq. Rt 103, 1021. Su. I1 685, koster c,

18 sq.; cf. et. 280, drisophanem,

I.

18 sq. ji 22

1013. 5) πρὶν: v. supra, p. 184 d. 20

sqq. || 10 sqq.) Cf. Db 62a 40 sqq. Su. IV 168, 32 — Harp. et Phot. || 1024b. 28 sq.) εἰς ὄχπαννν ἐν τῇ ὁδῷ: cf. Db 377

a 31 ||

210

IN

PLUTUM

1031. οὐ μάτην ἀλλὰ χρεωστικῶς" ἡ γὰρ “ans” ὡς ἐπὶ χρέους λαμβάνεται. 1033.

᾿᾿έξρωτα

νεκροὺς

ἐξανιστῶντα

[βλέπω" xxi

ϑαῦμα

τοῦτο,

πῶς

πᾶλιν

[ἄλλον βίον δίδωσι

νεχροῖς

τί γὰρ

10

τὴν

καὶ τρόπους ἄλ[λους νέους.

διοίσει

τὴν

ἀτάσϑαλον [λάπαν

βυρσοδερμάτινον

τὴν ῥυσ[σουμένην

νεκρὰν προσειπεῖν ὡς πολιὰν Éx[τόπως;

15

ταύτην ὁ πυερότατος ἄδικος ἔρως

πείθει τὸ γῆρας προσαμείβειν τὸ [νέον.

ip τὸ λοιπὸν μείραχος νέου πάνυ καὶ τήκεται, φεῦ, ἡ ταλαίπωρος [ἄγαν,

20

γέλων MAL

καταχέωοντος τὸ

πικρὴν

ἥκει Ἀιρεμύλον

αὐτῆς [νέου.

τοῦ

τοῦ πάϑωυς [ἰωμένη

τὸν νέον

αἰτου-

[uevn.”

80

1036. διὰ δακτυλίου: εἰπούσης τῆς γραὸς ὅτι “ὑπὸ τοῦ ἄλγους Eranıv” xai τοῦ Χρεμύλου φάντος αὐτῇ

᾿ἱκατασέσηπας,

ὡς

ἐμοὶ

δοκεῖς, ἀλλ᾽ οὐ κατετάχης᾽᾽, φησὶ πάλιν $ γραῦς" ᾿ἰδιὰ ὀπῆς δακτυλίου ἐμὲ ἂν ἑλκύσῃς καὶ ἕλκων 1031: mry. U ||

1033: in calce (alt. m.) Amb[| 17 sq.) προσχμείβειν τὸ νέον: Suprasctr. μεταῦ χλλειν

εἰς νέον

Amb;

potius Tzetzae 1036: Amb

estne

ipsius

glossema

an

emendatio?

||

||

1036. 31 sq.) warantonnzas ...xatt23273: cf. Db 377 b 11 ||

IN

211

PLUTUM

διαβιβάσειας᾽᾽" xai ὁ Χρεμύλος δὲ πάλιν. “᾿ἑξλχυσϑείης ἂν καὶ διαβιβασϑείης διὰ δακτυλίου, εἰ ἡ ὀπὴ καὶ

1037. κύκλος,

τηλία: ἢ

σανὶς

τοῦ

κοσχίνου

πλατεῖα,

ἐφ᾽

ὁ ἧς

ἄλφιτα ποιοῦσιν. ἐν δὲ τῷ ὑπομνῆςματι οὕτως᾽ τοῦτο τί ἐστιν οὐκ οἶδα" ὅτι δὲ συμβάλλεται ἐν Μαρικᾷ Εὐπόλιδος, οἶδα: κἀκεῖ γὰρ τὴν ὝὙπερβόλου μητέρα τηλίᾳ εἰκάζει, τῇ πλατείᾳ σανίδι. πρὸς δὲ τηλίαν ξύλον

φαμὲν

πλατύ,

$

10

15

Dd. Db: non opus || 9) Magix: sch. Db, uxe (xsuprascr.) U ||12) πρὸς: dubitanter scripsi; compendium quod verbi γράφε

δαχτυλίου

ἐστὶ

τηλία᾽᾿. καὶ οἱ μὲν τηλίαν ἐνόμισαν πλατεῖαν σανίδα τὴν καὶ τράφηκα καλουμένην, 7, τοὺς ἄρτους ἀνόπτους λοι δὲ σανίδα πλατεῖαν T, τιϑέντες οἱ &proxómor τοὺς ἄρτους ξηραίνουσιν, οἱ δὲ τῆς καπνοδόκης τὸ πῶμα, ἕτεροι τὸν κύκλον τοῦ κοσχίνου᾽ καὶ τοῦτο δὲ τῶν σφόδρα ἂν ἦν ϑαυμασίων, εἰ καὶ διὰ κύχλου κοσχίνου διελϑεῖν ἠδυνήϑη γραῦς σαπρὰ καὶ ἀκίνητος, οὐ παχεῖα, καϑὼς νοοῦσιν οἱ σχολιο-

20

25

1037: U ]| 6) ἢ: sch. Db, ἡ U || ἐφ᾽: sch. Db, ἀφ᾽ U l| 7) ἀλφιτοπωλοῦσιν Corr.

τοῦ

τιϑέντες ὀπτῆσαι ἀποκομίζουσιν, ἄλ-

εἰς ὃ τιϑέασιν

οἱ ἀρτοκόποι τοὺς ἄρτους ἐπὶ τῷ ξηραίνεσϑαι" ἄλλοι δὲ τηλίαν τὸ τῆς χαπνοδόχης πῶμα, 6 ἐστι περιφερές. φησὶν οὖν ὅτι "Bux δαχτυλίου ἐλχυσϑείην ἂν ὀπῆς" "val, φησίν, ἐὰν ἢ ὁ δακτύλιος τηλία᾽᾿. τοῦτο δὲ ὡς παχείας αὐτῆς οὔσης καὶ μὴ δυναμένης διὰ δακτυλίου ἑλκχυσϑῆναι, ἀλλὰ τηλίας.

ὁ κύκλος

γράφοι" εἰς ὃν κύκλον χοσκίνου xal γεγυμνασμένοι ϑυμέλης ἄνδρες χυβιστητῆρες, ὡς δρῶντές τι ϑαυμάσιον, μόλις διέρχονται. ἀλλὰ τηλίαν νῦν φασι τόπον πάνυ εὐρύτατον ἐν τῇ ἀγορᾷ καὶ ὑπόκυκλον, περιπεφραγμένον δρυφάκτοις, ἐν ᾧ οἵ τε ἀλφιταμοιβοὶ ἐπίπρασκον ἄλφιτα καὶ οἱ ὀρτυγοκόποι ὀρτυγομαχίας τε καὶ περδικομαχίας καὶ ἀλεκτορομαχίας συνίστων χαὶ οἱ πεττεύοντες τὰ τῆς 5) ἰσημείωσαι τηλίαν mrg. m* Amb) || 25 sq.) (περὶ ὀρτυγομαχίας xal περδικοuxyixz καὶ ἀλεκτορωμαχίας mrg. m? Amb) ||

simile esse videtur U || 16) πῶμα: sch. Db, στόμα U || 17 sq.) ἑλκυσϑείην Avanti: scripsi, xoa vat: ὁ παῖς U |; 22) τηAxe: sch.

Db, τηλία

U

|

1037: cf. Db 377 b 15 sqq. Su.

IV

540, 4 sqq. 14 sqq. j| 10) Eupol.fr. 194 (IL 311 K, 1 384 Edmonds). Cf. Ar. ub. 551 sq. Db 108 b 1. $ sq. Quint. Inst.

Or.

1

10,

Hyperbolus) i|

18

(Maricas

qui

est

1) διχβιβάσε'ας: cf. Db 377 b 13 || 16) raysix: cf. Db 377 b 24. Su. IV 540, 11 || 20 sqq.) Cf. Db 377 b 35 sqq. Rt

104, 1037. Su. 1V 540, 15 sq. ||

212

IN

PLUTUM

τηλίας μετήρχοντο, ὡς καὶ Εὐριπίδης περὶ Κορινϑέων φησί" 'πεσσοὺς προσελθών,

ϑάσσουσι,

σεμνὸν

ἔνϑα δὴ παλαίτατοι

ἀμφὶ Πειρήνης

ὕδωρ.᾽"

τοιοῦτος ἦν καὶ ἐν ᾿Αϑήναις

τόπος

κύκλου τοσούτου ἀφωρισμένος οἷς ἔφην xal τοῖς πεττεύουσι. περὶ τούτου τοῦ κύκλου καὶ 6 Χρεμύλος φησὶ τῇ Yoat: “διὰ κύκλου, ὡς φής, 10

δακτυλίου διέλθῃς, εἴ ἐστιν ὁ κύκλος τοῦ δακτυλίου ὅσος ἐστὶν ὁ κύκλος

ἧς ἔφημεν ἀγορᾶς". 1040. κῶμος" 1041. ὁ παῖς πρόσεισι στεφάνους χομίζων τῷ Πλούτῳ διὰ τὸ πεπλουτηκέναι. 1042. ὡς διὰ χρόνου αὐτὴν ἀσπαζόμενός φησι, μεϑύων δὲ οὐ λέγει “χαῖρε ἀλλ᾽ ᾿᾿ἀσπάζομαι᾽. 1 δὲ διὰ τὸ ἄτοπον TTS προρρήσεως ὡς ἐν ἔρωτι" “τί φησιν;

15

20

25

1048. οἱ γὰρ μεϑύοντες οὐχ ὁρῶσι. παίζει οὖν ὅτι ὀξέως

ἐθεάσατο

τὸ συμπόσιον.

1042. ᾿᾿ἀρχαία φίλη xai πολιὰ γεγένησαι καὶ τὰ λοιπὰ οὐδὲν ἔχει mEpivevoruévov: διὰ τοῦ εἰπεῖν αὐτὴν ἀρχαίαν φίλην xai πολιὰν γενέσθαι ὁ νεανίας φαίνεται ὡς γεγηρακυῖαν ὑβρίζων αὐτῆν. διὸ καὶ ἢ γραῦς ἀγανακτεῖ" καί φησιν ὁ (1045) Χρεμύλος᾽ ἴσως διὰ πολλοῦ χρόνου σε οὐχ ἑώρακε" καὶ διὰ τοῦτο ᾿ἀρχαία φίλη pnal” καὶ N γραῦς πρὸς αὐτόν: ᾿ἱ'ποίου λέγεις μακροῦ χρόνου; γϑὲς ἣν παρ᾽ ἐμοί".

30

τὰς

1041: U || 1042: U, m* Barb || 17) χρόνου: Barb, χρυσίον U || 19) δὲ: Barb, om. U || 20) προρρήσεως: (ex προρήσεως) U Barb, προσρήσεως sch. Db |! 20 sq.)

1040:

Amb

|| 13)

Amb) || 1042: Amb ||

(κῶμος

ὡς ἐν ἔρωτι: Barb (cum ©, Ald), ἐνέρωτι

U | 1048: U |]

1041: Db 377b 41 sq. j| 1042: Db 378

a 9 sqq. || 1048: Db 378 a 33 sqq. Kt

105, 1047. 1048 |!

| sqq.) Eur. Med. 68 sq. ||

mrg.

m!

IN

πολιὰς

αὐτῆς

ὁ νέος,

213

PLUTUM

ἀμαυροῦσϑαι

ὀφείλων τὴν ὄψιν ἐκ τῆς μέϑης. μεϑύων δὲ ἔφη, ἐπεὶ καὶ ἐπὶ κῶμον ἀπῇει, ὥς φησι. ᾿ἱτοὐναντίον, εἶπε, τοῖς ἄλλοις πέπονϑ a", ἐπειδὴ νήφων οὐκ ἔγνω.

10

1050. ὦ πόντιε Πόσειδον. ϑεοὶ δὲ rpeoßurıxol' οἱ τοῖς πρεσβύταις ἐφιστάμενοι, ἐπεὶ καὶ ὁ Ποσειδῶν καὶ τῶν πρεσβυτέρων ἐστὶ ϑεῶν καὶ οὐχ ὅμοιός ἐστι Διονύσῳ ἣ ᾿Απόλλωνι. τὸ δὲ “Ποντοπόσειδον᾽᾽ ἀπὸ τοῦ πόντου, ᾿᾿ὦ μέγιστε ΠόσειSov". καὶ Σώφρων γάρ φησι ᾿ἱπόντος ἀγαϑῶν᾽᾽, πλῦϑος καὶ μέγεϑος ϑέλων σημᾶναι. ἄλλως. ἐπεὶ γραῦς ἐστιν, ὡς τοῦ ὅρκου τούτου πρεσβυτικοῦ

ὄντος,

7, οὐ

πάντως

1049. ἀκόλαστοι λέγονται ol λάYvot xal ἀσελγεῖς" νῦν δὲ ἀκόλαστον καὶ ἀπαίδευτόν φησι κολάσεως καὶ τιμωρίας δεόμενον τὸν νέον. 1050.

Ποντοπόσειδον,

πόντιε

Ποσειδῶν, καὶ ϑεοὶ πρεσβυτικοί: ἐπικαλεῖται Ποσειδῶ καὶ τοὺς λοιποὺς παλαιοὺς ϑεούς, ὅτι περὶ γραὸς 15

20

xal πρὸς γραῦν ὁ λόγος αὐτῷ. καί φησιν ἰδὼν αὐτήν' ᾿ὅσας ἔχει τῶν ῥυτίδων ἐν τῷ προσώπῳ. ῥυτὶς δέ ἐστι τὸ διὰ γῆρας διπλωϑὲν καὶ χαραδρωθϑὲν καὶ σχληρυνϑὲν δέρμα ὑπόκενον σαρκῶν γεγονός.

ἀλλ᾽ ἐν

παιδιὰ μετ᾽ ἐκπλήξεως φαίνεται καὶ μεγάλης τινὸς ἐμφάσεως χρῆσϑαι τούτῳ. 1053. σπινϑὴρ: ϑρυαλλίς, πτότης τῶν ἀνϑράκων. 5) πέπονθα:

U

(cum

©), πέπονθε sch.

1049: Amb

|| 7) (ἀκόλαστος

λε-

mrg. m*

Db (cf. Proleg.) || 1050: U, m? Barb ||

Amb) || 1050: Amb || 17) ἰῥυτίς mrg. m?

11

Amb) || 1053: Amb Vind |! 26) (σπινθὴρ mrg. m* Amb) ||

sq)



πόντιε

Πόσειδον,

ϑεοὶ

δὲ

πρεσβυτικοί: Barb (cum ©), om. U |! 13) ἐφιστάμενοι: sch. Db, ἐπιστάμενοι

Barb, om. U || 14) ϑεῶν: Barb, Bess U || καὶ: U, om. Barb || 15) ἐστι: U, om. Barb || 20) σημᾶναι: Barb, σημανὰ U ||

1050: Db 378 a 49 sqq. Kt

105 sq.,

1050!| 18) Sophr. fr. 159 Kaibel (= 164 Olivieri). Cf. Su.

IV

173, 1

|]

1049. 8) ἀσελγεῖς: cf. Db 378 a 46 || 9) ἀπαίδευτον: cf. Db 378 à 47} κολάσεως:

cf. Db 378a 48. Su. 185, 1 | 1053. 26) 8guxxXc:cf. Su. 11 731,7. Ps. Herdn.61 |

214

IN

1054. εἰρεσιώνη

PLUTUM

1054. ὡς παλαιὰν εἰρεσιώνην. ὡς παλαιὰν φρυγανίδα καὶ ὡς εἰπεῖν xa ὡς παλαιὸν βαΐον. λιμοῦ γάρ ποτε κατασχόντος πολλὰ τῆς γῆς μέρη, χρησμὸς ᾿Αϑηναίοις ἐδόϑη ὑπὲρ ἁπάντων εὔξασϑαι καὶ ἀποτρόπαια τοῦ λιμοῦ εἰρεσιώνας πρὸ τῶν προϑύρων τιϑέναι. τίς δὲ ἡ εἰρεσιώνη, ῥητέον. ϑαλλὸς ἦν ἐλαίας ἐρίῳ

κλάδος Av ἐλαίας

ἐρίοις πεπλεγμένος. ἐξήρτηται δὲ αὐτοῦ τὰ ὡραῖα πάντα. ἵστασαν δὲ αὐτὸν πρὸ τῶν ϑυρῶν κατὰ παλαιὸν ᾽

a

3

-

ρηστήριον. λοιμοῦ



*

οἱ μὲν γάρ

πᾶσαν

τὴν

*

φασιν

ὡς

γῆν͵ χατασχόντο

ὁ ϑεὸς εἶπε προηροσίαν περὶ ἁπάντων ϑυσίαν

ϑῦσαι

' A8vvatouc" i

οὗ ἕνεκα

χαριστήρια πανταχόϑεν ἐκπέμπουσιν

᾿Αϑήναζε τῶν καρπῶν τὰς ἀπαρχάς.

10

15

20

πεπλεγμένος,

πλακοῦντας

ἔχων

καὶ

πᾶν ὡραῖον ἐχχρεμὲς ἐξ αὐτοῦ xai κολλύραν ἄρτου καὶ κοτύλην οἴνου καὶ μέλιτος καὶ ἄλλην ἐλαίου καὶ κύλικα οἴνου καὶ ὅσα ὡραῖα τρωκτά τε xai πλακούντια. παῖς δὲ ἀμφιϑαλῆς, fot ἐκ πρωτογάμων ἀμφοτέρων πεφυκὼς καὶ ἔτι ζώντων ἀμφοτέρων αὐτῷ τῶν γονέων, τὴν εἰρεσιώνην κατέχων, προπομπῆς λαμπρᾶς γενομένης, ἐβόα" “'εἰρεσιώνη σῦκα φέρει καὶ πίονας ἄρτους καὶ μέλι ἐν κοτύλγ, καὶ ἔλχιον ἀποψήσασϑαι xal χύλικ' εὐζωρών, ὡς Xv μεϑύων χαϑεῦ[δοις."

1054: U || 3) αὐτοῦ: sch. Db. αὐτῷ U || 5) φασιν: sch. Db, φησιν U || 7) προηρο-

1054: Amb Vind j| 1) [εἰρεσιώνη mrg. m? Amb) || ὡς: in textu ὥσπερ Amb ||

alav: sch. Db

3)

(V), πρὸς εἰρεσίαν

U (cum

xai

ὡς:

Amb,

om.

Vind

|| 3

sqq.)

Ald.), προηρόσιχ Su. ἢ) 8) ' Atrzuxioss: sch.

ἰἰστορία mrg. m? Amb) || 23) κύλικα Amb

Db,

Vind || eöfwpov: Amb Vind et omnes fontes, practer Et. M. (εὐζώροιο recte) |

ἀϑγναίωις

U

l|

u£fóuov: Amb

Vind

(cum

©), μεθύουσα

cett.

fontes,

edd.

recte

|| καϑεύδοις:

Amb

Vind, xaxfizjàrz sch.

Neuer, cett. fontes, edd.

1054: Db 378 b 40 sqq. Cf. Rt 106, 1054. Su. I1 533, 4 sqq. Db 59 b 54 sqq.

Su.

Db Su., xa-

||

1054: cf. Db 59 b 54 sqq. 378b 25 sqq. II 532, 13 sqq. Et. M. 303, 20.

Cratet, Hist. fr. 1 (FHG IV 369). Paus. Att. 175, n. 17, et locos ab Erbsio ibi laudatos !! 21---24) Carm. pop. 2 (Diehl,

Ath. Lyr. Y p. 193; Wilamowitz, Vitae

Hom. Hes. p. 56 sq.) !

IN

215

PLUTUM

εἶτα τὰς εἰρεσιώνας ταύτας πρὸ TOV

προϑύρων εἰς ἀμυντήριον ἵστασαν" xal τῷ ἐπερχομένῳ πάλιν ἐνιαυτῷ τὰς πρώην ἀφῃρηκότες ἀνετίϑουν τὰς νεωτέρας.

1055a. βούλει πρός με παῖσαι xal παῖξαι;

1055}. ποῖ, φησί, τάλαν; παιδιὰν αἰσχρὰν ἣ γραῦς λέγειν νομίσασα τὸ μειράκιον, φησί" ᾿'ποῦ;" δέον ἐστὶ τὸν Τζέτζην φλυαρίας τοιαύτας ἐπεξηγεῖσϑαι. ὅπου εἰ καὶ μὴ φλυαρίαι ἧσαν, ὅμως τὸ κομματικὸν ἐκκόπτει τὴν ἁρμονίαν τοῦ λόγου τῶν ἐξνηγήσεων. 1056. αὐτοῦ, λαβοῦσα κάρνα: “αὐτοῦ καὶ ἐνταῦϑα παῖξαι μετ᾽ ἐμοῦ, λαβοῦσα κάρυα. ἡ δέ φησι" “παιδιὰν τίνα; ὁ δὲ λέγει παρ᾽ τε

10

1$

1057. δέον εἰπεῖν ᾿᾿χάρυα᾽᾽, εἶπεν *t)»

,

35

ὀδόντας",

t

i]

-

ὡς πρὸς γραῦν.

ἄλλως.

ἀντὶ τοῦ πόσα ἔχεις κάρυα. παιδιὰ γάρ ἐστι τοιαύτη δραξαμενός τις κάρυα καὶ ἐχτείνας τὴν χεῖρα ἐρωτᾷ" ᾿'πόσα ἔχω; καὶ ἐὰν ἐπιτύXn. λαμβάνει ὅσα ἔχει ἐν τῇ χειρί" κἂν δὲ ἁμάρτῃ τὴν ἀπόκρισιν, ἀποτινvost ὅσα ἂν εὑρεϑείη ἔχων. 3

x

ec

,

J

Ld

^

ε

᾿ἱπόσους

,

ἔχεις

33

20

ὑπόνοιαν:

25

τας." παιδιαὶ γὰρ ἦσαν διάφοροι, σὺν αἷς καὶ ὁ ἀρτιασμός, ᾧ ἠρώτα zug ᾿'ἄρτια κάρυσ᾽ Y, νομίσματα 7) ἄλλο τι εἶδος ᾿᾿ἐπικρύπτω uou τῇ χειρὶ ἢ περιττά; ἦν δὲ καὶ νῦν, φημί, ἑτέρα παιδιά, ὁμοία τῷ ἀρτιασμῷ, οὐκ ἠρώτα δέ «τις» ἐν αὐτῇ “ἄρτια κρύπτω Y, περιττὰ τῇ 7,93 'etpt, ἀλλὰ ᾿᾿πόσον χρύπτω:; '"' TtO-

-

,

,

ὀδόν-

t

r

»

,5

-

1057: U | 20) ἔχεις: sch. Db, ἔχει UT ||

4) ἀνετίϑουν: Amb, ἀντέδοσαν Vind ||

22) κάρυα: U (immo κάριχ), καρύων sch.

1055a: Amb Vind || 6) πρός με παῖσαι: Amb, παῖσαι πρός με Vind || 1055b:

Db Su. || 23) πόσα: sch. Db Su., πόσους U || 25) κἂν: U, ἐὰν sch. Db Su. || 26)

Amb || 1056: Amb || 22 sq.) {repl ἀρτια-

εὑρεϑείη: sch. Db Su., eupedeinv U ||

σμοῦ mrg. m? Amb) || ἠρώτα τις: scripsi, tewraris Amb

1057: Db 379 a 18 sq. 22 sq. Rt 107, 1057. Su. IV 75, 1 sqq. [I

|} 27) τις: addidi ||

1055a. 7) παῖξαι: cf. Db 379a 11. 12[| 1056.

17) ἐνταῦθα:

cf. Db 379 a

παῖξαι: cf. Db 379 a 11.

16 ||

12 |! 19 sq.)

παρ᾽ ὑπόνοιαν: cf. Db 379 a 19 ||

216

IN

PLUTUM

Góv". καὶ εἰ μὲν εὗρεν ὁ ἐρωτώμενος τὸ ποσόν, ἀφήρει αὐτά" εἰ δ᾽ οὔ, ἀντεδίδου τόσον ποσόν. νῦν δὲ ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν ὁ μεῖραξ ᾿᾿πόσα κάρυα τῇ χειρὶ ἐπυκρύπτεις᾽᾽, παρ᾽ ὑπόνοιαν tine:

10

15

᾿'πόσους

ὀδόντας

Éytic " καὶ

(1058) 6 Χρεμύλος φησὶ πρὸς αὐτόν" "ara περὲ τούτου ἐρῶ. φέρει γὰρ ἴσως τρεῖς ἣ 8’ ὀδόντας. ὁ δὲ μεῖραξ ὡς ἡμαρτηκότι τοῦ ἀριϑμοῦ τῶν ὀδόντων ὡς ἐπὶ καρύων ᾿᾿ἀπό8og' φησίν "Eva γὰρ μόνον φορεῖ καὶ ἔχει ὀδόντα You olov", τὸν καὶ μύλην καὶ κραντῆρα καὶ γνώμονα καὶ σωφρονιστῆρα καλού-

μενον. 1061. “᾿πλυνός᾽᾽ ὀξυτόνως τὸ ἀγ-

1061. βριστον.

γεῖον αὐτό, παροξυτόνως δὲ τὸ πλυνό-

πλυνόν

με ποιῶν:

ἐφύ-

μενον. 20

1062. ἐκπλύνειέ σε: ἐπὶ συνουσίας τοῦτο εἶπεν.

25

1061: U |

1063. καπηλιχῶς: δεδολιευμένως, χρωμένη φύκει καὶ ψιμυϑίῳ καὶ συγκαλύπτουσα τὰς τοῦ γήρως ῥυτίdas’ ὡς οἱ κάπηλοι τρυγὶ καλλίστου οἴνου καὶ μίξει δὲ βραχίστου οἴνου τοιούτου δρῶσι τὸν φαῦλον οἶνον δοκεῖν ἄριστον. 5) (παρ᾽

ὑπόνοιαν

mrg.

m* Amb)

|!

1061: Amb || 1062: Amb || 1063: Amb || 25) (καπηλικῶς mrg. m* Amb)

1061: Db 379 a 36. Rt 108, 1061. Su. IV 152, 10 |

||

11 sq.) ἀπόδος: cf. Db 379 a 29. 30. |! 1061. Sch. hoc extra ordinem

in Amb,

nam sequitur post sch. ad v. 1067. Ordo turbatus est: 1062. 1063. 1067. 1061. 1066. 1069. Qui ordo facile explicari potest, si scholia ad v. 1061 et 1066 primum glossemata fuisse, in textum

mox irrepsisse conicias || 17 sq.) Cf. Db 379 a 37 || 1062: cf. Db 379 a 45 sq. ||

IN

217

PLUTUM

1066. σημειωτέον ὡς δ᾽ Apıotopavno τὸ ᾿᾿ὑγιαίνειν᾽᾽ ἀεί ποτε ἐπὶ τῆς

1066. οὐχ ὑγιαίνειν: οὐ φρονεῖν.

διανοίας λαμβάνεται.

1067. πειρᾷ: σου εἰ πεισϑείης 1069. οὐ μὰ ὦ βδελυρὲ σύ, τῶν

1070. ταύτης.

εἰ

ἡψάμην

τῶν

μαστῶν 10

15

βιάζει. ἢ πειρᾶταί αὐτῷ. τὴν ᾿Αφροδίτην, οὐκ ἐφάπτεταί μου

μαστῶν.

1070. μὰ τὴν Ἑκάτην: οὐ μὰ τὴν Ἑκάτην τὴν καὶ Σελήνην καὶ "Ἄρτεμιν: μαινοίμην γὰρ ἂν καὶ παραφρονοίην εἰ ἐφαπτοίμην αὐτῆς. 1073. ᾿'κατηγορεῖ γέ cov." “τί κατηγορεῖ; : σημείωσαι ἀτTux; διαλέχτου τὸ ταὐτὸ καὶ ἕν ἐν ταὐτῷ καὶ ἑνὶ τόπῳ ὡς γενικὴν ἅμα καὶ αἰτιατυκὴν δεχόμενον, ὡς τοῦτο τὸ “κατηγορεῖ γέσου.

20

τίκατηγορεῖ."

καὶ τὸ “'χαταφρονεῖ μου καὶ Θήβας ὅδε"

1076. οἱ χαλεπαίνοντες τὸ συνου-

25

σιάζειν ἔλεγον.

30

1066: U | 1070: int. U | 1076: mrg.

καὶ πᾶν τοιουτότροπον. 1074. εἶναί σ᾽ ὑβριστὴν φησι: ἀλαζόνα καταφρονητὴν ἑαυτῆς. 1076. “ἐγὼ περὶ ταύτης οὐ μαχοῦμαί σοι, τοῦ μείρακος εἰπόντος, ὁ Χρεμύλος φησί: “διὰ τὸ τί οὐ μαχέσῃ ἐμοί; ὁ δέ por‘ “διὰ τὸ τί καὶ τὴν συνουσίαν λέγεις ἐμοὶ μὴ μαχέσεσϑαι;᾽" 1066:

Amb

|| 1070:

|| 1067:

Amb

Amb

|| 1073:

|| 1069:

U || 25) χαλεπαίνοντες: scripsi, xaXer ***

Amb

ul

15) (mtpl ἀττικῆς διαλέκτου mrg. m? Amb) || 1074: Amb || 1076: Amb ||

Amb

||

1066. Sch. hoc post sch. ad v. 1093

1069. 7 sq.) Cf. Db 379 b 15 sq. ||

scriptum ad v. 1066 retuli || 1070. Sch. hoc ad verbum μαινοίμην spectat || Cf. Db 379 b 18. Rt 108, 1070 || 1076. Sch. hoc ad verba τὸ τί; spectat || Cf.

379 b 20 || 1073. 21) Eur. Bacch. 503 || 1074. 24) ἀλαζόνα: cf. Db 379 b 27 ||

Db 379 b 31. 37. Kt 108, 1076.

1078 ||

1070.

12) el ἐφαπτοίμην

αὐτῆς: cf. Db

1076. 2€) οὐ uxyéoar, ἐμοί: cf. Db 379 b

34}

218

IN

PLUTUM

1078. τοῦτο ἐπέτρεπον ποεῖν: τὸ

1082. διεσπεκλωμένῃ: γεγηρα-

χυίᾳ, ἐξηραμμένῃ, γαμηϑείσῃ, ἐν τῇ συνουσίᾳ κατατετριμμένῃ, ἢ ἀχρήστῳ πρὸς συνουσίαν διὰ τὸ γῆρας. σπεκλοῦν γὰρ τὸ συνουσιάζειν, παρὰ τὸ πλέκεσϑαι. σπέκλωμα γὰρ ὁ ἦχος τῆς συνουσίας. ἢ διαλελυμένγῃ, κυρίως ἐπὶ σχοινίων τῶν πλαχέντων, εἶτα διαλυϑέντων ἐν χρόνῳ. 7, ὑπεπλυνισμένη᾽ ἐξηραμμένη. διεσπεχλωμένη οὖν πρὸς συνουσίαν, ἄχρηστος γενομένη, ἐκπεπαλαιωμένη καὶ ὑπὸ πολλῶν ἐν συνουσίᾳ τετριμμένη. τὸ H

-

LEAL!

-

,

LA

δὲ σπεκλοῦν ἐπὶ τοῦ συνουσιάζειν τάτ-

συνουσιάζειν.

1081. ὁ δ᾽ ἐπιτρέψων ἐστὶ τίς: ὁ παραχωρήσων σε ἐᾶσαι αὐτὴν τίς ἐστι; ἤτοι ἐγὼ οὐ συγχωρῶ σοι αὐτὴν ἐᾶσαι. 1082. διεσπεκλωμένῃ: τινὲς φλυαρίας τινάς φασι, λέγοντες σπεχκλοῦν 10

15

τὸ

συνουσιάζειν"

ἔστι

δὲ τὸ

““ἐσπεκλωμένῃ᾽ δηλοῦν ὑπὸ μυρίtv ἐτῶν καὶ τρισχιλίων γεγηρακυίᾳ, σαπείσῃ, διαλυϑείσῃ ἀπὸ τῶν σεσηπότων καὶ διεσπλεκωμένων καὶ διαλυϑέντων τῆς πλοκῆς σχοίνων. μεταϑετικῶς δὲ τὸ “᾿᾿᾿ἐσπλεκωμένγ᾽" εἶπεν ᾿᾿ἐσπεκλωμένῃ᾽᾽, ὡς τὸ ᾿“τέtparov” καὶ ᾿ἱχραδίη᾽" εἶπε δὲ “᾿ξσπεκλωμένῃ ὡς ἀπὸ τοῦ σπεκλόω σπεκλῶ.

20

τουσιν οὐχ ὡς προηγουμένως τοῦτο σημαίνειν, ἀλλ᾽ ὅμοιον πολλοῖς συμβολικοῖς ὀνοματοποιοῦντες, καὶ μάλι-

στα ἐφ᾽ ὧν τὸ εὐθυρρημονεῖν ἵστατο. 1082: U, m? Barb || 7) Im.: U (immo διχσπεκλοημλένη, at διεσπ. in textu), om. Barb || 11) σπεκλοῦν: Barb, σπεκλῶ U i| 15 sq.) ὑπεπλυνισμένη: U ὑπεσπληνισμένγ,

Barb © sch. Db || 16 sq.) διεσπεκλω-

1078: Amb || 1081: Amb || 1082: Amb || 7) (διεσπεκλωμένη mrg. m!

Amb) || 15) (μετάϑεσις mrg. m? Amb) || ἐσπλεκωμένγ: Amb ||

—SCripsi,

ἐσπλεκωμένων

u£vr: sch. Db (0), διεσπλεκωμένῃ, Barb,

om. U || 18) γενομένη: Barb ©, γινομένη U || ἐκπεπαλαιωμένη: U, καὶ πεπαλαιωμένη, Barb || ὑπὸ: sch. Db, (ex ἐπὶ) Barb,

πὶ U | 20) δὲ: Barb, om. U sch. Db || τοῦ: Barb, τὸ U || 21) προηγουμένως: Barb, προηγούμενα U |! 22) σημαίνειν: U Barb cum 9, σημαῖνον sch. Db || 24) ἐφ᾽

ὦν: U, om. Barb (m) || 1082: cf. Db 379 b 49 sqq. |! 11 sq.)

Cf. Db 250 b 13. Kt 109, 1082 | 20 sqq.) Cf. Su. II 87, 26 sqq. |]

1081: cf. Db 379 b 44 sq. ||

IN

219

PLUTUM

10

1085. τρύγα: τὴν ὑπόστασιν τοῦ οἴνου. 1087. τρύγοιπος: ὑλιστὴρ τῶν οἴνων, σαχελλιστήριον. ᾿᾿οὐκοῦν καὶ λοιπόν, φησίν, εἰ τῇ γραῖ τρύξ ἐστι σαπρά, ὁ σαχκελλιστὴς ταῦτα ϑεραπεύσει᾽᾽. 1088. ᾿᾿εἴσιτε εἴσω, φησὶν ὁ νεανίας, τῷ ϑεῷ γὰρ ἤτοι τῷ ἀναϑεῖναι Πλούτῳ βούλομαι τούσδε τοὺς στεφάνους".

15

1093. ἐπίττουν᾽ ἠσέλγουν, κατεφίλουν. πιττοῦν χυρίως τὸ τὰς πλατείας ναῦς πίττῃ χρίειν. ἔνϑεν οὖν μετήνεγχε τὴν λέξιν. ἢ ἀντὶ τοῦ ἐκίνουν, συν λϑον᾽᾽. et»

20

$

25

(1090) σης δὲ καὶ τῆς γραὸς ὅτι "x&yo βούλομαι εἰσελϑεῖν xal αὐτῷ φράσαι tU, καὶ τοῦ μείρακος πάλιν εἰπόντος: ἐγὼ δὲ οὐκ εἴσειμι᾽᾽, ᾿᾿ϑάρρει᾽, τούτῳ φησὶν (1092) ὁ Χρεμύλος, “οὐ γάρ σε βιασέται ἣ γραῦς ᾧ τρόπῳ μᾶλλον ἄνδρες γυναῖκας βιάζονται. 1093. ἱκανὸν γὰρ καὶ πολὺν χρόνον αὐτὴν ὑπεπίττουν xai ὑπεπίσσουν ὥσπερ παλαιὰν καὶ σαπρὰν ναῦν. εἶπε δὲ ἐκ τοῦ πιττόω πιττῶ. τὸ δὲ ᾿ὑπεπίττουν᾽᾽ νῦν τροπικωτέρως ἀντὶ τοῦ “ἐφίλουν, συνῆν, ἐμιγνύμην αὐτῇ". 1094. βάδιζ᾽ - ἐγὼ δέ σου: τοῦ νεανίου εἰσελθεῖν ὡρμημένου, Ld

1093: U |

λεγού-

,

^

t

14

xata-

1085: Amb || 1) (rpöy« mrg. m! Amb) || 1087: Amb || 3) (τρύγοιπος mrg.

m* Amb) || 1088: Amb || 1093: Amb || 21)

(ὑπεπίττουν

mrg.

m?

Amb)

|| 25)

(τροπικόν mrg. m? Amb) || 1094: Amb || 1093:

Db

380 a

51

sqq.

1093. Su. II 389, 15 sqq. ||

Rt

110,

1085: cf. Db 380 a 26. Rt 109, 1085. Su. IV 466, 11. 600, 14. 18 || 1087. 3 sq.) Cf. Db 380a 31. 33sq. Rt 109, 1087. Tz Hist. XIII 419 sqq. || 1088. 10) Πλούτῳ: cf. Db 380 a 39 || 18—19) Cf. Db 380 a 46 sq. Rt. 110, 1092 || 25. 26) ἐφίλουν et ἐμιγνύμην; cf. Db 380 b 6 ||

220

IN

PLUTUM

σχοῦσα τοῦτον ἣ γραῦς γενναίως ἀντέχεται καὶ οὐκ £X εἰσελϑεῖν᾽ πρὸς ἣν τοῦ νεανίου γενναίαν xacàσχεσιν τῆς γραός φησιν ὁ Χρεμύλος᾽" s

20

“ὡς

εὐτόνως,



Ζεῦ

ταῖς

βασιλεῦ, τὸ γραΐδιον τῷ μειραχίῳ προσείχετο xal χεχόλλητο, ὥσπερ λεπὰς ταῖς nétpaig . λεπὰς

πέτραις, ὃ ταύταις προσπήγνυται, δυσαποσπάστως ἔχον, ἐπειδάν τις

δὲ εἶδός ἐστι ὀστρειῶδες, ἕν μόνον ὄστρακον ἔχον τὸ πρὸς τὰ ἐκτὸς

1096.

15

(1095)

κογχύλιον

ἐφιζάνον

10

αὐτὸ βουληϑείη λαβεῖν. εὐεπίφορος δέ ἐστιν εἰς τὸ ᾿'λεπὰς πέτρα", καὶ elnev' ᾿᾿ὥσπερ λεπὰς τῷ μειρα-

νεῦον. &vri δὲ τοῦ ἐντὸς ὀστράκου *? ϑαλασσία ἐκείνη πέτρα ἐστὶν ἐξαρκοῦσα ἐν ἧπερ φύεται ἡ ῥὴη-

κίῳ᾽.

ϑεῖσα

λεπὰς δὲ εἶδος ὀστρέου.

λεπάς.

1097. τίς ἔσϑ᾽ ὁ κόπτων τὴν ϑύραν: Ἑρμῆς ὁ τῶν ϑεῶν κῆρυξ, πλουτησάντῶν ἁπάντων καὶ μηδενὸς ἔτι ϑύοντος τοῖς ϑεοῖς, καταλιπὼν τὴν μετὰ τούτων διατριβὴν κάτεισι πρὸς τὴν Χρεμύλου οἰκίαν ὡς τούτοις συνεσόμενος ἐς ἀεί. ψοφησάσης δὲ τῆς ϑύρας πρὸ τοῦ τὸν ᾿Ερμῆν κόψαι αὐτήν, ἔξεισιν ὁ Καρίων δοκῶν παρά τινος κεκόφϑαι αὐτῆν᾽ γνοὺς δὲ ὡς μόνη χλαυσιᾷ xai ψοφεῖ, ἔμελλεν αὖϑις ((elc)) τὴν οἰκίαν ἐσιέναι" συγκαλεῖ δὲ αὐτὸν ὁ “Ἑρμῆς καὶ πρῶτα μὲν γελοῖά τινα φϑέγγεται, εἶτα δεῖται τούτοις ὑποδεχϑῆναι καὶ πολλὰς εὑρεσιλογίας

εἰπὼν

ὀνομάτων

ἑρμαϊκῶν,

τέλος ὡς διακονικὸς

εἴσεισι.

καὶ πρὸς

τὸ

φρέαρ τὰς κοιλίας πλύνειν χελεύεται. 1098. τὸ ϑύριον φϑεγγόμενον ἄλλως κλαυσιᾷ: ἐπειδὴ μηδὲν τῇδε τοῖς σχολιογράφοις ἐρρέϑη καὶ ὡς ἀλλαχοῦ, πολλαχοῦ δέ, οὐ γὰρ

25

1096: U || 9) προσπήγνυται: sch. Db, προπήγνυται U | 11) αὐτὸ; U, αὐτοῦ sch. Db, quod in αὐτὸ corrigere voluerit Bl. ||

1097: U Amb | 15) τὴν θύραν: U, om. Amb !| 17) ἐς: U, εἰς Amb | 18) ψοφησάσης: Amb, ψυφήσας U |. 19) xxi ψοφεῖ: Amb, xxv ψοφῇ U || 20) εἰς U, om. Amb !| ἐσιέναι: Amb, εἰσιέναι U |! αὐτὸν: Amb, αὐτῷ U || 21 sq.) εὑρεσιλογίας: (-cat- ex corr.) Amb, εὑρεσιολογίας U || 22) διχκονικὸς: Amb, διακυνικὼς U ||

1098: 1. 24—p. 221, 6 U || 1096: cf. 100 138 b 14 sq. 380 b 15 sqq. 606a. Rt 110, 1096. Su. III 250, 23 sqq.

||

1094. 6) γραίδιον: cf. Db 380 b 10 ||

IN

PLUTUM

ἀσαφὲς καὶ νενοημένον οὐδέν ἐστιν ἐν τῷ παρόντι χωρίῳ, φέρε, ἵνα μὴ ὁ χάρτης πάμπαν κενός ἐστι, βραχέα τινὰ λέξαιμεν, περιττῶς μὲν οἶδα, πλὴν δὲ ἡ λέξις ἅμα καὶ ὑψηλὴ καὶ

221

1098.τὸ ϑύριον φθεγγόμενον: τὸ ᾿᾿φϑεγγόμενον᾽᾽ xoi ᾿ἵ'κλαυσιᾷ᾽ τροπική ἐστι λέξις vai ἅμα ὑψηλὴ καὶ γλυχεῖα᾽

γλυκεῖα᾽

ἐπὶ γὰρ τῶν ἐχόντων αἴσϑησιν καὶ μᾶλλον ἀνθρώπων λέγεται. οὗτος δ᾽ ἐπὶ ξύλου ἀψύχου ((καὶ})} τῆς ϑύρας τὸ κινεῖσϑαι μὲν ᾿᾿φϑέγγεσϑαι᾽᾽ εἶπε, τὸ ψοφεῖν δὲ καὶ τρύζειν ((xat)) ᾿'κλαυσιᾶν᾽᾽, διαφέρει δὲ τὸ κόπτειν ψοφεῖν τε καὶ 10 χλαυσιᾶν' χόπτειν γὰρ χυρίως λέγεται, ὅταν τις εἰς οἰκίαν εἰσιέναι μέλλων τὴν ϑύραν ἔξωϑε πλήττῃ ἂν δ᾽ ἐξερχόμενος αὐτὴν ὑπανοίγῃ, ὁ τῆς ὑπανοίξεως κτύπος ψόφος καλεῖται ὅταν δὲ ὑπ᾽ ἀνέμου ((ἢ})} ϑύρα κινουμένη μόνη κινῆται καὶ τρύζῃ, κλαυϑμυρισμὸς ὁ τοιοῦτος τρυσμὸς λέγεται. ᾿᾿ϑύριον᾽᾽ δὲ καὶ οὐ ᾿ϑυρίον᾽᾽ φαμέν, x&v διὰ τοὺς ἀδιαφοροδιχρόνους xal τοῖς ῥητορεύουσιν ἀδιάφορα, ἄνευ μέντοι βραχέων τινῶν, οἷά εἰσι τὰ προγυμνασμάτων κεφάλαια᾽ ὅμως δὲ χουστωδιώταις τῶν ὁμοτρόπων καὶ φιληταῖς λάροις καὶ λόγοις ἀτέχνοις πανταχοῦ βοωμένοις -- οὐ γάρ τις ἀνὴρ γλυχκύϑυμος, οὐδ᾽ ἀγανόφρων, 5) ὑψηλὴ:

scripsi,

ὑψὴ

U

||

15

20

1098: 1. 3—6

m* Amb) |

Amb

i 5) (Tponıxöv mrg.

1098: 1. 7-—14: U Amb || 7) λέγεται: Amb, λέγει U || δ᾽: Amb, ἐστιν U || 8) xat: U, om. Amb || uiv: Amb, om. U || 9) (κόπτειν, ψοφεῖν, τρύζειν, κλαυσιᾶν mrg. m? Amb) || pr. δὲ: Amb, om. U l| alt. καὶ: U, om. Amb || re: Amb. om. U || 10) λέγεται: Amb, λέγει U [| τις: Amb, om. U || 11) £e: scripsi, ἔξωϑεν U Amb || δ᾽: Amb, δὲ U || 12) ϑύρα (om. ἡ) κινουμένη μόνη κινῆται: Amb, κινουμένου μόνη ἡ ϑύρα κινεῖται U || 13) alt. xai: Amb, om. U || 14) ϑυρίον: Amb, ϑυρίαν U || post φαμέν pergit Amb ὅτι (infra, p. 223 d. 17) || 1098: 1. 15—p. 223, 17 U solus [| 15) τοὺς ἀδιχφοροδιγρόνους: scripsi, τοῖς ἀδιαφορηδιχρόνοις U || 17) ϑραχέων: scrip-

si, Bex ** U | 1098.

9 sqq.) διχφέρει x73: cf. Db 380 b 44 sqq. 87 b 7 sq. Su. III 126, 12. 155.

20 sqq. || 13) Bogwv.. . . οὐ ϑυρίον: cf. Db 380 b 38 sq. || 21 sq.) Hom. ϑώμος τὺ

ἀνὴρ BS ἐν 058

Y 467 οὐ γάρ τι yXox5ἀγανόφρων Yrvv?E

|d

222

IN

PLUTUM

οὐδέ τις λόγων χριτὴς ἐμβριϑής — οὐκ ἀρέσκει τοιοῦτον ἀχριβείας ἐχόμενον λόγου" ἀλλ᾽ αἱρετὰ πάντα ὁμοίως" τοῖς τε γεννάδαις αὐτῶν τε καὶ

χουστωδιώταις

καὶ

βαναύσοις

αἰνεταῖς εἰς ἀδιαφορίαν καὶ συγγραμμάτων xai διχρόνων ἐστὶ τί; τέχνας συγγραφικὰς ἐκμανϑάνομεν, τί ἐστι γραμματικῆς λόγοις προσέχομεν, ἱδρῶσι πόνοις μερίμναις νύκτας ἀγρύπνους ἰαίνοντες, ἤματα αἷματόεντα διαπρήσσοντες, μὴ xaO 'Hσίοδον ἰλαδὸν ἀτμητὶ xai ῥαδίως μεταλαμβάνομεν κακότητος, ἀτεχνίας καὶ βαναυσότητος᾽ ἀλλὰ ῥητορεῦουὐσι μὲν καὶ ἡμῖν σκοπεῖται πᾶν τεχνικὸν ῥητόρων λόγου δεινότητα μετρογραφοῦσί τε χρόνων ἀκρίβειαν συναμφοτέροις xai τοῖς συγγράμμασι τοῖς τε καταλογάδην καὶ τοῖς ἦρμένοις μέτρων ῥυθμοῖς" μὴ σόλοικον

εἴτε

βάρβαρον

τῆς

ἁρμογῆς

3) ἀλλ᾽ αἰρετὰ: scripsi, ἀλ᾽ Epwrä U τοῖς

τε

γεννάδαις:

Scripsi,

τούς

|| τε

γεννάδας U || 5 sq.) κουστωδιώταις καὶ βαναύσοις αἰνεταῖς: scripsi, κουστωδιώτας καὶ βαναύσους αἰνέτας U || 11) ἰχίνοντες:

scripsi, ἰάνοντες U || 11 sq.) αἰμχτώεντα: scripsi, ἡματόεντα U || 11 sq.) Hom.

1 326 ἤματα δ᾽ aiua-ó-

£v-x Óngrooov

|| 12 sq.) Cf. Hes. Op.

287 τὴν μὲν τοι χχαχότητα καὶ ἰλχδὸν ἔστιν ἑλέσθαι ἐν δίως || 24— 26) Cf. Dem. VII 45 εἴπερ ὑμεῖς τὸν ἐγκέφαλον ἐν τοῖς xpoτάφοις xx

10

15

20

τοῦ

λόγου τὴν φορὰν πλέξαιμεν. οἴδατε δέ, εἰ μὴ τὸν ἐγκέφαλον καταπεπονημένον, ὥς φησι Δημοσϑένης. καὶ ταῖς πτέρναις φορεῖτε, ὅτι σολοιχι4)

5

μὴ ἐν ταῖς πτέρναις χχαταπεπα-

πηένον φορεῖπε 126 --. 223, 31 V. infra, p. 225 d. 12 sqq. Cf. Su. 1 453, 25 sq. IV 398, 1 sq. |

25

IN

PLUTUM

σμός ἐστι τὸ περὶ τὴν σύνταξιν τὴν λογικὴν ἁμαρτάνειν, βαρβαρισμὸς δὲ τὸ περὶ χρόνους, τόνους καὶ πνεύματα: πῶς οὖν ἐϑέλοιτε καλεῖσϑαι μὴ βάρβαροι περὶ ταῦτα πάντα ἐξαμαρτάνοντες, λάϑρα δὲ καὶ παραβύστῳ σὺν ὁμοτρόποις ἡμῖν ἡμᾶς διασύροντες, τοῖς ἀμαϑέσι λόγων καὶ λάροις ἡμῖν φιληταῖς ἁπανταχοῦ ἐξαιρούμενοι; ἀλλ᾽ ἰστέον ἡμῖν, ὦ γεννάδα, ὡς ἣ διαφορὰ τῶν διχρόνων ἡ τεχνική — τὰ λοιπὰ γὰρ λέγειν ἐῶ οὐ μέτροις καὶ συγγράμμασι λυσιτελῇ -- καὶ τοῖς καταλογάδην

223

5

10

συγγράμμασι πολλαχοῦ καὶ πολλάκις

15

xai παρορϑοῖ καὶ οὐκ ἐᾷ τοῦ λόγου τὴν προφορὰν ἐκφέρεσϑαι βάρβαρον.

20

ὅτι

κανών ἐστιν ὁ λέγων ((δτι)) τὰ εἰς vov ὑποκοριστικὰ ἀπὸ βραχέος ἀρχόμενα προπαροξύνεται, ἀπὸ δὲ μακροῦ παροξύνεται" ᾿ψωμίον, σταυρίον, Tjolov, σακκίον᾽᾽ καὶ τὰ ὅμοια, "Épuov" δὲ καὶ ᾿'σάκιον᾽" — ἡ ἀσπίς — ᾿'πόδιον, ὅριον, ὄρειον᾽ καὶ τὰ ὅμοια. οὕτω καὶ ''Duptov" καὶ ᾿᾿πύλιον᾽᾽ φαμὲν χαὶ ᾿᾿ϑύμιον᾽᾽ τὸ ἐπίϑυμον καὶ “ἰψύλχιον᾽᾽ τὸ ζῳύλλιον, ὃ ϑηρῶντα παίζει τὰ παιδάρια, καὶ πᾶν ὅμοιον, ᾿ϑυUíov" δὲ τὸν ϑυμὸν καὶ "vuylov" τὴν ψυχὴν xal πάντα τὰ ὅμοια. ᾿ἱτρύβλιον δὲ καὶ '"rouBAtov" καὶ 'Lxptov" καὶ ees'"'Uptov" φαμὲν καὶ εἴ τι τοιοῦτον. A

,

wv

-

ΕΣ

*

%

ver

ji

ee

,

»»

x

,

.*

^

1

cet

*

[4g



4

et

,»9



ἔγνωτε ὅτι δίχρονα καὶ μακρά

Li

>,

a

^

b]

εἰσι

*

,

25

x

LE}

te

J,



,

jl

jJ

x

3

,

ee

,

x



-

ταῦτα δὲ καὶ μαχρὰ καὶ βραχέα εἰσὶ

13) συγγράμμασι: scripsi (cl. infra, p. 224, l. 1 sq.), μέτρ (comp.) U (vocemne iam scriptam neglegenter librarius iteravit? Nisi forte amplior latet corruptela) || 14) καταλογάδην: scripsi, κατὰ λόγάδων (sic) U ||

1098:1. 18—24 U Amb || 18) (xav v εἰς τὸ ϑύριον mrg. m? Amb) || ὅτι: U, om. Amb || εἰς: U, om. Amb

|| tov U Amb

|| 18 sq.) προπαροξύνεται, ἀπὸ δὲ μακροῦ: Amb, om. U ||

19) zpiov: scripsi, εἰρίον U Amb || 20) σάκιον: Amb, σάκκιον U || ὄρειον: Amb, om. U 21) ϑύριον: Amb, ϑόριον U |} 21 sq.) ϑύμιον, ἐπίϑωμον et ψύχιον: signa mensurae brevis super v exh. Amb || 21) ἐπίϑυμον: Amb, ἐπιθύμιον U || 22) ὃ: Amb, ὁ U || παιδάρια: Amb,

παιδία U || πᾶν ὅμοιον: Amb, τὰ ὅμοια U || 22 sq.) fuutov: Amb, ϑόμιον U || 23) ψυχίον: Amb, ψύχιαν U || 24) pr. «oi: Amb, τὸ U !| tert. xai: Amb, τὸ U ||

1098:1.25—p 224,

2U |

-

1098. 18 sqq.) Cf. Herdn. Gr. Gr. Π] 1, 357 i| 20) 7, ἀσπίς: cf. Su. IV 313. 11 ||

1098: 1. 25 —p. 224, 2 Amb |

224

IN

PLUTUM

xai ἀμφοτερίζοντα, ὡς τὸ ᾿'τρύβλίον, ἴκρίον᾽᾽ καὶ τὰ τοιαῦτα.

καὶ βραχέα, λυσιτελῆ, καὶ μέτροις καὶ τοῖς συγγράμμασι. «τὸ» λοιπὸν ἐῶ.

1102.

10

1110. διχῶς νοεῖται" ἡ γλῶσσα τῶν ϑυομένων τῷ Ἑρμῇ δίδοται, ἐπειδὴ τῶν ϑυομένων δεσπότης ἐστίν: ἢ τῶν καταρωμένων ἀπ᾽ αὐτοῦ 1) ἀρχή. Καλλίστρατος δὲ τῶν ϑυομένων φησὶ τὰς γλώσσας τοῖς χήρυξιν ἀπονέμεσϑαι, διὸ καὶ τὸν ποιητὴν ποιεῖν τῷ Ἑρμῇ τεμνομένας αὐτάς. καὶ τοῦτο δὲ πρὸς τὸν “Ἑρμῆν λέγει ἥκοντα παρὰ Διός. κολακεύων δὲ αὐτόν φησιν ὅτι τῶν ἱερείων ἡ γλῶττα τῷ Ἑρμῇ δίδοται ἐν ταῖς δημοτελέσι ϑυσίαις.

15

20

ἀνέῳξάς

μ᾽’

ἔφϑασας:

τὸ σχῆμα ἀντιστροφὴ περὶ τὰς λέξεις, ἤτοι “ἔμελλον μὲν κόπτειν τὰς ϑύρας, σὺ δὲ φϑάσας καὶ προκαταλαβὼν ἀνέῳξα ς᾽. 1108. τρύβλιον καὶ τρυβλίον" οὗτος ἴγδην ἣ ἀγγεῖόν τί φησιν, ἔστι δὲ κυρίως ποσὸν μέτρον ὑγροῦ. 1109. βάραϑρον: ἦν ὄρυγμα γῇ τῆς ᾿Ατϑίδος πρὸς τὰς χαχούργων, ὡς εἴρηκα, τιμωρίας. 1110. 5 γλῶττα τῷ κήρυκι: αἱ γλῶτται τῶν ϑυομένων ἐϑύοντο τῷ Ἑρμῇ. λέγει οὖν ἐνταῦϑα οὕτως" “ἢ γλῶττα τῷ κήρυκι τῶν τοιούτων τέμνεται ἤτοι ᾿᾿οὐ ματαίως ϑύομεν αὐτῷ τὰς γλώσσας τοιαῦτα κηρύσcovtt", ἢ ᾿'χοπείη ἡ γλῶσσα τοῦ ὃς ἡμῖν τοιαῦτα κηρύσσει".

25

1119. σωφρονεῖς: ἤτοι καλῶς λέγεις περὶ τῶν ἄλλων μὴ φροντίζειν ϑεῶν. 1) λυσιτελῇ: scripsi, λυσιτελεῖ U

|| 2)

τὸ: addidi | 1110: U | 16) ϑυομένων: U

(cum R @ Ald. Su.), λόγων sch. Db (cf.

Proleg.) || 21) ποιεῖν: sch. Db, ποιεῖ U ||

| et 2) rpußRiov, Ixplov: sic, duobus

accentibus ornata, Amb || 1102: Amb || 3) μ᾽ ἔφϑασας: et. in textu Amb || 4) (σχῆμα ἀντιστροφὴ mrg. m? Amb || 1108:

Amb||8) (τρυβλίον mrg. m? Amb) | 1109:

Amb || 11) (βάραϑρον mrg. m? Amb) || 13) εἴρηκα:

1110:

Db

381

scripsi,

ἐρεῖν Amb

|| 1110:

Amb Vind || 18) οὐ: Amb, om. Vind ||

1119: U Amb || a 37 sqq. Cf. Rt 111,

1108. 9) ἴγδην ἢ ἀγγεῖον: cf. Db 381a

31 | 1109. 13) ὡς εἴρηκα: supra, sch. v. 431, p. 108 s. d. 16 sqq. || 1110. 20—21)

1110. Su. II 550, 27 sq. ||

yurein,.. . κηρύσσει: cf. Db 381 b 1 sq. || 1119. 27) καλῶς λέγεις: cf. Db 381

b 15 .

Kt 111,

1119||

IN

11202. ᾿ἱ'καπήλισι᾿ un ᾿'καπηλίσι᾽".

γράψον

PLUTUM

225

δέ,

1120}. ᾿᾿κάπηλις᾽᾿ ἡ τελεία οἰνοπῶλις γυνή, καὶ ἁπλῷ τῷ τρόπῳ λέγεται" "xam δὲ ἡ παῖς καπήλιδος ἣ καὶ ὑποχοριστικῶς καὶ Y| τελείας ἡλικίας 5 κάπηλις. 1121. οἰνοῦτταν: πλακοῦς ἐστιν ἐκ γλεύκους καὶ ἀλφίτων συντεϑειμένος xal τινων ἡδυσμάτων. 11234. ἀναβάδην: ἄνω τοὺς πόδας ἔχων τῇ κλίνῃ ἐν τῷ καϑεύδειν, τὴν χεφαλὴν δὲ κατωτέρω, ὥσπερ xai οἱ ἡμεροδρόμοι δρῶσι καὶ Öpouoxnpuxes 10 Evexa τοῦ μὴ κατασπάσαι τὴν ὕλην περὶ τοὺς πόδας, λεπτῇ δέ τε χειρὶ παχὺν πόδα

πιέζειν.

1123}. βαρβαρισμός ἐστι τὸ περὶ χρόνους, τόνους καὶ πνεύματα ἁμαρ-

15

τάνειν, σολοικισμὸς δὲ τὸ περὶ τὴν σύνταξιν τὴν λογικήν.

1124. οὐκοῦν δικαίως ταῦτα πάσχεις, ὃς καὶ ζημιοῦσϑαι πολλάκις ἐποίεις

τοὺς ((τὰ)) τοιαῦτά σοι παρέχοντας. 1126. τετράδι: τοῦ xa9' ἑκάστην τετράδα τοῦ μηνὸς πεπεμμένου νῦν στελλομένου πλακοῦντός μοι. ἑκάστη γὰρ μηνὸς νουμηνία καὶ fj ἑβδόμη 112θα: U || 1) γράψον: scripsi, γράφων

U | 1120b: U Amb || 3) (κάπηλις" καπηλίς mrg. m? Amb) || λέγεται: Amb, λέγουσα U || 4) καπήλιδος: Amb, καπηλίδος U || καὶ ἡ: Amb, ἣ (om. xai) U || 1121: U Amb || 6) (οἰνοῦττα mrg. m? Amb) || Im.: οἰνούτταν U, οἰνοῦττα Amb || πλακοῦς: Amb, πλακαῖ U || γλεύκους: Amb, γλαύκους U || συντεϑειμένος: U, συντεϑειμένας Amb || 11232: U Amb

||

8) (ἀναβάδην mrg. m? Amb) || 9) ol: Amb, om. U || δρομοκήρυκες: Amb, δραστοκήρυκες U || ἰσημείωσαι περὶ τῶν δρομοκηρύκων c.t. m? Amb) || 10 54.) χειρὶ παχὺν πόδα: U, παχὺν

πόδα χειρὶ Amb || 11) πιέζειν: scripsi, πιέζει U, πιέζοιεν Amb || 1123b: Amb λοικισμός mrg.

1124:

U Amb

|! 16) πολλάκις:

Amb,

πολλὰ U

|| (tt βαρβαρισμός᾽τί σοm? Amb)

|| 17) τὰ: U, om.

Amb || 18) pr. τοῦ: Amb, om. U | 19) μοι: Amb, om. U

ll

Amb

|| 1126: U

|! (σημείωσαι νουμηνίαν mrg.

m? Amb) |! 1120b: cf. Db 348 a 33 sq. 36. 381 Ὁ 20 54. || 1121. 6) πλακοῦς: cf. Db 381 Ὁ 24. Rt 111, 1121. Su. IV 624, 31 || 1123a. 8) ἄνω... καϑεύδειν: cf. Db 381 Ὁ 31 sq. Rt 111, 1123. Su. I 160, 21 || 10 sq.) Hes. Op. 497 λεπτῇ δὲ παχὺν πόδα χειρὶ πιέζῃς ||

1123b: v. supra, p. 222 s. 26 sqq«. || 1124. 16) πάσχεις: cf. Db 381 b 45 || 16 sq.) ὃς xzX.: cf. Db 381 Db 381 b 50 sqq. Rt 112, 1126. Su. IV 86, 6 sqq. 116, 25 sqq. || Koster c.5., Arıstophanem, I.

23

b 41

|| 1126: cf.

226

IN

PLUTUM

ἱέρωτο τῷ ᾿Απόλλωνι, ἢ δὲ τετάρτη “Epun, ἡ ((dE)) ἔκτη ᾿Αρτέμιδι, ἡ ((52)) ὀγδόη Θησεῖ καὶ αἱ λοιπαὶ τοῦ μηνὸς ἄλλοις ϑεοῖς τε καὶ ἥρωσιν. 1127. ποϑεῖς τὸν οὐ παρόντα: παροιμία" τοῦτό ἐστι λεγόμενον ἐπὶ τῶν ἤδη παρῳχηκότων 7, καὶ παντελῶς ἠφανισμένων. εἴρηται δὲ ἀφ᾽ ἱστορίας τοιs αὐτῆς᾽ ((6)) Ἡ ρακλὴς συμπλέων τοῖς ᾿Αργοναύταις ἐπὶ τὸ χρύσειον χῶας, ὡς ἀφίκοντο περὶ Κίον περί τινα κρήνην, στέλλει τὸν Ὕλαν ὑδρεύσασϑαι. Νηρηΐδες δὲ τὸν νεανίαν λαβοῦσαι τοῖς ὕδασιν ἀπεϑέωσαν- «Ἡρακλῆς δέ, μηκέτι τοῦ μείρακος ὑποστρέφοντος, πᾶσαν ὕλην, ἁπάσας τὰς χρήνας, τὴν ὀρεινὴν περιτρέχων, τὸν οὐ παρόντα ζητῶν χατεφαίνετο᾽ ὡς χαὶ Θεόχριτος ὁ Σιχε10 λός ((, οὐ λέγω τὸν Xtov,)) περὶ τούτου φησί" “'χῷῴχεϑ᾽ Ὕλας

ὁ ξανϑὸς ὕδωρ

15

ἐπιδόρπιον οἴσων᾽".

1128. οἴμοι δὲ κωλῆς: κωλὴν δὲ τὸν βραχίονα νόει ἤγουν τὴν ὠμοπλάτην. τὰ γὰρ ἐμπρόσϑια μέρη τῶν ἱερείων ἤτοι οἱ βραχίονες καὶ ὠμοπλάται ἀφιεροῦντο Ἑρμῇ. καὶ κωλὴ μὲν ἡ ὠμοπλάτη ἐστί, κώληψ δὲ

τὸ

ὄπισϑε

τοῦ

γόνατος,

τὸ

ἀντζίον, ὡς “Ὅμηρος ἐν τῇ πάλῃ δι40

δάσκει

τῇ

᾿Οδυσσέως

καὶ

Αἴαντος

εἰπών᾽ *

wg ᾿

1) alt. δὲ: U, om. Amb || tert. δὲ: U, om. Amb

IJ

ἐπίσω

PAS

κώληπχ 5

-

TOgov

-

*

»

.

|| 1127: U Amb || 3) (σημείωσαι

παροιμίαν mrg. m* Amb) || λεγόμενον: Amb, λεγομένη U || 5) ὁ: U, om. Amb || 6) ἀφίκοντο: Amb, ἀφίκοντι U || περὶ Κίον: Amb, παρὰ κίονι U || 8) ὑποστρέφοντος: U, ὑποστρέψαντος (gov suprascr. ad av) Amb || 8—9) πᾶσαν... κατεφαίνετο; Amb, antea

om. postea suprascr. ead. m. U || 8) ἁπάσας τὰς κρήνας, τὴν: Amb, om. U || 10) οὐ λέγω τὸν Χῖον: U’, om. Amb

|| 11) ὕδωρ: Amb, ὕδας U || οἴσων:

Amb, οἴγων U i|

1128: Amb || 12) (xwArv mrg. m? Amb) || 17 sq.) (κώληψ mrg. m? Amb) || 18) ἔπισϑε: scripsi, ἐ πισϑε.» Amb j| 19) ἀντζίον: scripsi, ἁ ζίον Amb

||

1127: cf. Par. Gr. II 436. Db 382 a 10 sqq. FTG adesp. fr. 63 N* (p. 851) || 11) Theocr. XIII 36 || 1128: cf. Db 382 a 25 sqq. Rt 112, 1128. Su. {11 171, 21 sqq. || 16—22) x3... τυχών; cf. Db 608a (Regi || 18) Cf. Su. ΠῚ 171, 26 || 222 Hom. V' 726 |}

IN

PLUTUM

227

1129. (ἀσκωλίαζε:) ἀσκώλια xa9' ἱστορίαν Tj» τις ἑορτῇ Διονύσου, Ev 7,περ, ἀσκῶν πεφυσημένων χειμένων ἐν μέσῳ τῷ ϑεάτρῳ, τινὲς ἥλλοντο ἐπ᾽ αὐτοὺς ἣ ἑνὶ τῷ ποδὶ 7, καὶ ((ἐν)} δυσὶ καὶ ἐκίνουν γέλωτα τοῖς ϑεωμένοις καταπίπτοντες τῷ φυσήματι τῶν ἀσκῶν. εἰς τιμὴν δέ, ὡς ἔφην, τοῦ Διονύσου ταῦτα ἐδρῶντο. ὁ γὰρ ἀσκὸς δέρμα τοῦ τράγου ἐστίν ὁ δὲ τράγος, τὸ ζῷον, πολέμιός ἐστι ταῖς ἀμπέλοις αὐτὰς κατεσθίων, καὶ ἐπίγραμμα ((vt)) φέρεται τῆς ἀμπέλου πρὸς τὸν τράγον οὑτωσὶ AÉYov: cv

pe φάγῃς ἐπὶ ῥίζαν, ὅμως ἔτι καρποφορήσω, ὅσον ἐπιλεῖψαί σοι, τράγε, ϑυομένῳ.᾽᾿

“'ἀσκωλιάζειν᾽᾽ μὲν xa9' ἱστορίαν τοῦτο σημαίνει τὸ ἄλλεσϑαι τοῖς ἀσκοῖς à τρόπῳ εἰρήκειμεν νῦν δὲ ἐσχηματισμένως καὶ δριμέως φησὶ πρὸς τὸν Ἑρμῆν" εἰπόντος γὰρ ᾿οἴμοι τῆς κωλῆς καὶ τῆς ὠμοπλάτης᾽᾽, «φησίν»-" ᾿“᾿ἀσκωλίαζε καὶ ἐστερημένος τῆς κωλῆς καὶ πεινῶν ἐνταῦϑα πρὸς τὴν αἰϑρίαν xai τὸν ἥλιον δίαγε.᾿᾿ 15 1130. σπλάγχνων τε ϑερμῶν: τῷ Ἑρμῇ τῶν ἱερείων 7 ὠμοπλάτη ἱέρωτο΄ ἔϑυον δὲ αὐτῷ καὶ σπλάγχνα fot ἐντόσϑια ϑερμά, ὀπτά τε καὶ περίεφϑα᾽

20

xai

τοῖς

ἄλλοις

ϑεοῖς

ἄχρατον σπένδοντες τὴν σπονδήν, 3; ὕδωρ μόνον, ὡς ᾿Ερινύσιν, 7, μόνον οἶνον, ὡς πᾶσι τοῖς ἄλλοις ϑεοῖς, τῷ

Ἑρμῇ 1129:

U

Amb

|| 1) Im.:

U,

om.

Amb

κεκραμένον ἔσπενδον οἶνον 7,

|| (ἀσκώλια

mrg.

m? Amb)

|| ἀσκώλια:

Amb, om. U [| 2) κειμένων: Amb, om. U [| 3) ἐν: U, om. Amb || τοῖς ϑεωμένοις: Amb, om. U || 4) ὡς ἔφην, τοῦ Διονύσου: Amb, τοῦ διονύσου ὡς ἔφην U || 5) τοῦ: Amb, om. U || τὸ: Amb, om. U || 6) πόλεμιός ἐστι: Amb, πολέμιον (om. ἐστι) U || ταῖς ἀμπέλοις

αὐτὰς κατεσϑίων: Amb, τὰς ἀμπέλους κατεσϑίον U || τι: U, om. Amb || 7) τῆς ἀμπέλου: Amb, antea om. postea suprascr. ead. m. U || λέγον: Amb, λέγων U || 9) ὅσον: U Amb, ὅσσον Anth. Pal. recte || ἐπιλεῖψαί: U sch. Db, ἐπιλείψοι Amb, ἐπισπεῖσαι Rt Ald Su. Anth. Pal. || 10) ἀσκωλιάζειν: Amb, ἀσκωλιάζει U || (ἀσκωλιάζειν mrg. m* Amb) | 11) ἰἐσχηματισμένον mrg. m? Amb) || 12) εἰπόντος: scripsi, εἰπόντα U Amb || erotv:

addidi || 13) ἐνταῦϑα: Amb, om. U [ πρὸς: U, παρὰ Amb || 1130: Amb || 17) i&pwro: (ex ἱέρωντα)

Amb || 1129: cf. Db 382a 34sqq. Rt 112sq., 1129. Su. I 385, 7 sqq. et praesertim Db 608

b (Reg) || B—9) Euen. Anth. Pal. 1X 75 ||

1130. 15 sqq.) Db 608 b sq. (Reg) || 19 sqq.) Cf. Db 382 b 25 sq. || 22 sq.) τῷ 'Egu κεκραμένον Eorzevönv: cl. Su. III

89, 23 sq. 209, 25 sq. IV 621, 16 ||

228

IN

PLUTUM

5

ψυχρῷ εἴτ᾽ οὖν εὐζέοντι ὕδατι. μεμνημένου γοῦν τοῦ Ἑρμοῦ τούτων καὶ τῇ στερήσει ὀδυνωμένου, πρὸς ἕν Exaotov τῶν παρ᾽ 'Ἑρμοῦ λεγομένων ὀδυνηρῶν φέρει γελοῖά τινὰ rpoopun τὸν Καρίωνα λέγοντα, ὡς τὸ ὀδύνη cou τὰ σπλάγχνα κατέχει, Ἑρμῆ, ὅτι νῦν ἐστερήϑης ἐκείνης τῆς προσαγομένης σοι τῶν

10

σπλάγχνων

18

"xóAuxociaovta o xexpauévnc" “τὴν Ex τῆς κάτω κύλικος ἐξερχομένην -- ὁ Καρίων φησίν -- ὦ Ἑρμῆ πιὼν οὐκ ἂν φϑάνοις ὑποχωρῶν;

1133. παρ᾽ ὑπόνοιαν οἱονεὶ "ttov ταύτην εἰς τὸν “Αἰδὴν ἀπότρεχε".

ϑυσίας᾽᾽.

πρὸς

δὲ

τὸ

1134. τὸν σαυτοῦ φίλον: πολλαὶ τέχναι ἀνάχεινται τῷ Ἑρμῇ μία δὲ τούτων καὶ J| κλεπτῶν᾽ ἐπεὶ δὲ κλέπται καὶ οἱ οἰκέται, τούτου ἕνεκεν ὁ “Ἑρμῆς ἑαυτὸν φίλον τῷ Καρίωνι ὀνομάζει. 1136. ἄρτον τιν᾽ εὖ πεπεμένον: 20

45

1133: mrg. U; Cs || 13) πιὼν: U, om. Cs

||

14) “Αἰδὴν:

U,

non

legitur

ἐπταισμένον

ὁ Τζέτζης καὶ ἄμετρον

τοῦτον τὸν στίχον φησί᾽ διὰ δύο γὰρ UU οὐχ ἀνέχεται γράφειν, λέγων μὴ νῦν ἁρμόδιον εἶναι νοεῖσϑαι ἐκ τοῦ πέμπω πέμψω, ἐκ δὲ τοῦ πέττω πέσω πεπεμένον τὸν ἐζυμωμένον᾽ καὶ ἔστι λοιπὸν ἄμετρος. 2) τούτων: (ex τούτου) Amb ||

Cs ||

ἀπότρεχε: U, οὐκ ἀπότρεχε Cs || 1134: U Amb || 16) τὸν: Amb, om. U || (zéyvat τοῦ "Ἑρμοῦ mrg. m? Amb) || 17) ἕνεκεν: U, évexx. Amb |! 18) ἐχυτὸν: Amb, om. U |} τῷ Kaplovı: Amb, τὸν καρίωνα U || 1136:

Amb

||

19) πεπεμένον:

textu πεπεμμένον Amb

at in

||

1134: Db 382 b 40 sqq. || 1136. 21-25) Tz Hist. NI11 325-328|| 25) ἐζυμωμένον: cf. Db 382 b 48 |,

IN

PLUTUM

229

1138. ἀλλ’ οὐκ Expopa εἶσι καὶ ἔξω διδόμενα τὰ κρέα" 7) ἀλλ᾽ οὐκ ἐκφορὰ καὶ ἐκβολὴ γίνεται τούτων τοῖς ἔξω"

8

ἐκέλευσε

μηδὲν τούτων ἐξενεγκεῖν.

γὰρ

ἔξω

ὁ Πλοῦτος

ἐχβαλεῖν

καὶ

1139. "xai μήν, ὅτε τι σκευάριον καὶ ἀγγεῖον τοῦ δεσπότου ἧς κλέψας, ἐγὼ ἐποίουν λανϑάνειν, ὡς κλεπτικῆῇς δηλονότι Épopoc". καὶ 6 Καρίων πρὸς ταῦτα “ἰδιὰ τὸ συμμετασχεῖν καὶ αὐτὸς μέρους τοῦ κλέμματος".

1140. "᾿ἀφελεῖν᾽᾽ λέγεται τὸ πονηρῶς ἐπαίρειν, κρύψαι.

᾿᾿ὑφελεῖν᾽

δὲ

10

τὸ 1142. ἧκεν γὰρ ἄν σοι ναστὸς καὶ ἄρτος εὐζύμωτος,

15

TjxEv' τὸ κεν

μακρόν. τὸ δὲ ᾿ἱπεπεμμένος᾽᾽ καὶ διὰ δύο p γεγραμμένον καὶ δι᾽ ἑνὸς πλημμελῇ, καὶ ἐπταισμένον τὸν στίχον ποιεῖ. τέως πρὸς τὸν Καρίωνος

20

λόγον τὸν ὅτι ᾿᾿ἐστέλλετό σοι ἄρτος εὐζύμωτος᾽᾽, φησὶν ὁ ᾿Ερμῆς" ᾿'πάλιν δὲ

αὐτὸς

αὐτὸν

ἤσθϑιες᾽᾽,

xal



(1144) Καρίων δὲ πρὸς αὐτόν᾽ “'enλόγως αὐτὸν ἐγὼ ἤσϑιον, ὅτι καὶ εἰ 1138: duobus

Amb

||

accentibus

1) ἔκφορά

in textu

munitum

Amb

|!

(ἐκφορά mrg. m* Amb) || 1139: U Amb

1140: U ||

{| 9) μέρους: Amb,

μέρος U ||

1142:

1. 13—23

Amb

(ναστός mrg. m? Amb) in textu Amb ||

solus

[| 13)

|| 15) πεπεμένος

1138. 2) ἔξω διδόμενα:

cf. Db 383a

10 i| 4 sq.) ἐκέλευσε x13.: cf. Db 383 a 10 sq. [| 1139. 7) ἀγγεῖον: cf. Db 383 a 13 j| 9) τοῦ κλέμματος: cf. Db 383 a 18. 20 || 1142.

14)

ἄρτος

εὐζύμωτος:

383a 24, Rt 114, 1142 ||

cf.

Db

230

IN

πανουργήσας

ἤτοι χλέψας

χαὶ οὐ μετεῖχες

PLUTUM

τι χατεσχέϑην

καὶ σὺ τὰς ἴσας

ποτέ,

πληγὰς

ἐγὼ

ἐμοί

μόνος

ἐμαστιζόμην,

ἤτοι ᾿᾿τῶν ἴσων ((ἐμοὶ))

πληγῶν ἀττικῶς. 1146. ur, μνησικακήύσγς: ᾿Αϑυηναῖοι καὶ Λάκωνες πολλὰς κατ᾽ ἀλλήλων τὰς μάγας ἐρρήγνυντο᾽ τέλος περιγεγονότες οἱ Λάκωνες ἐπέστησαν τοῖς ᾿Αϑυηναίοις τυράννους τριάκοντα, ᾿Αϑυηναίους καὶ αὐτοὺς ὄντας, ol τοὺς ὁμοφύAuug παντοίως ἐκάχουν συντρίβοντες. τέλος Θρασύβουλός τις ἀϑηναῖος φιλόπατρίς τε καὶ μισοτύραννος Φυλὴν τινα τόπον ((ποτὲ)})) καταλαβὼν ᾿Αττικῆς 10

15

ες ὧν

20

μετὰ χαί τινων μισοτυράννων ἑτέρων, συνηργηκότος οὐ μετρίως αὐτοῖς καὶ Κεφάλου τοῦ πατρὸς Λυσίου τοῦ ῥήτορος ὀκτακοσίας ἀσπίδας χαρισαμένου πρὸς συμμαχίαν, περὲ τὸν Πειραιᾶ συμβαλόντες, κατὰ κράτος ἥττησαν τοὺς A' καὶ τοὺς σὺν αὐτοῖς. ἐπεὶ δὲ ὅτε ἧρχον οἱ τύραννοι, οὗς μὲν ἐκάκουν τῶν πολιτῶν, οἷς δὲ φιλίως ἐχρῶντο, μετὰ τὴν τούτων χατάλυσιν, Εὐκλείδου δημαγωγήσαντος, Ψήφισμα ἔϑεντο μὴ ἀλλήλοις μνησικακεῖν καὶ τὰ πρὸ Εὐκλείδου ἄκυρα εἶναι. τὰ μὲν τῆς ἱστορίας τοιάδε. τὰ δὲ παροιμιώδη ((τάδε)) τοιόνδε τὸν νοῦν ἔχουσιν "el ((δὲ}) καὶ ὑμεῖς, ὦ Kaplov, πλουτήσαντες νῦν ἐδοξάσϑητε, ὡς οἱ μετὰ ((t00)) Θρασυβούλου τότε κρατήσαντες τὴν Φυλὴν καὶ τοὺς ἐν τῷ Πειραιεῖ τυράννους ἡττήσαντες, μὴ μνησικακήσῃ,ς ἐπὶ τοῖς πρώην ἐμοί, ὡς οὐδ᾽ ἐχεῖνοι τοῖς ὁμοφύλοις". 1150. ταὐτομολεῖν: τὸ αὐτομολεῖν xat ἐνταῦϑα διατρίβειν ἀστεῖον καὶ ἡδύ σοι νῦν φαίνεται. 1153. παρὰ τὴν ϑύραν στροφαῖον: πολλά εἰσιν ἀντώνυμα τῷ 'Epuf. νῦν δὲ τὰ πρόσφορα πρὸς τὴν παροῦσαν ὑπόϑεσιν τιϑεὶς παίζει ἀγωνιστικῶς λύων αὐτά᾽ τέλος εὑρόντος τοῦ ἙἝἭ μοῦ κλῆσιν ἑρμαϊκὴν πρόσφορον τοῖς πλουτοῦσι καὶ εἰσαχϑέντος ὡς διχκονικοῦ καὶ ὑπηρετοῦντος πλύνειν κοιλίας, φησὶν 1142:1. 1—3 U Amb || 2) alt. ἐμοὶ: suprascr. U, om. Amb || 1146: U Amb || 4) Im.: Amb, om. U

|| (iazopla περὶ τῆς μνησικακίας mrg. m? Amb) || 8) τόπον: Amb, ** (ras.)

U l| ποτὲ U, om. Amb || ' Λττικῆς: Amb, ἀττικῶν U || 10) ὀκτακοσίας ἀσπίδας: scripsi (cf. Tz Hist.), ὑκτακωσίαν ἀσπίδα U Amb || 14) &devro: Amb, εἶναι: Amb,

om.

U || 15) (ὁ νοῦς mrg.

m? Amb)

|| τάδε:

οἱ U || τ: U om. Amb || νῦν: Amb, om. U [| 17) τοῦ

(ex?) {|| 14—15) «x...

U’, om.

Amb

|| 16) et: Amb,

U’, om. Amb

|} 18) Πειραιεῖ:

Amb, zexxix U || 19) οὐδ᾽: Amb, οὐδὲ U | 1150: U Amb || 20) τὸ αὐτομολεῖν: Amb, om. U [i 21) e«t vov: Amb, νῦν σοι U [| 1153: U Amb || 22) ἰστρυφαῖος mrg. m? Amb) | ἀντώνημα!

Amb,

Amb,

ἐπώνυμα

U |] 23) δὲ: Amb,

ἐστὶ U || τιϑεὶς: Amb, om. U || 25) πλύνειν:

πλύνει V i|

1) κλέψας: Db 383 a 42. Kt 114, 1145 || 3) ἀττικῶς: cf. Db 383 a 351] 1146. 5 sqq.) Cf. Db 383 b 17 sqq. || 7 --12) τέλος... αὐτοῖς: cf. Tz Hist. V 986—91. Db 610 b (Kegi || 8) φιλόπατρ'ς: cf. Nep. Corn. Taras. {1 drzv: cf. Nen, Hell. HH 4, 2. Aristot. "AB. πολι 37, D. Diod. NIV 32 || τινὰ τόπον: cf. Db 383 b 7 | 13 —14) Εὐκλείδου... μνησιχαχεῖν: cf. Db 383 b 29 1| 14 —151 ψήφισμα. . . εἶναι: cf, Aristot, "Ad. X. 39, 6 || 15) zxgnuur: cf. Db 383 b 9 || 16 sqq.) εἰ xx: cf. Db 383 b 30 sqq. |] 1150. 20) £vzx58 x διατρίσειν: cf. Db 383 b 47 sq. i|

IN

PLUTUM

231

ὁ Kaptwv‘ ᾿᾿οὐ μάτην ἄρα οὐδ᾽ οἱ ἐν ᾿Αϑήναις δικάζοντες πολλοῖς δικαστηςρίοις ἐγγράφεσϑαι σπεύδουσι᾽᾽. καὶ αἱ πολλαὶ δὲ κλήσεις at τοῦ Ἑρμοῦ τούτῶν ἕνεκα τῷ ἀλιτηρίῳ προελήφϑησαν, ἵνα τό τε τῶν ᾿Αϑηναίων κωμῳδήσῃ φιλόδικον καὶ τὸ τῶν δικαστῶν μοχϑηρότατον. στροφαῖος λέγεται καὶ ἡ τῶν πυλῶν στρόφιγξ καὶ πᾶς πανοῦργος καὶ πράγματα μετατρέπων. καὶ τὸν “Ἑρμῆν δὲ περὶ τὰς τῶν πυλῶν ἵἴδρυον στρόφιγγας, f, ἵνα τοὺς κλέπτοντας εἴργοι πρὸς τὰς οἰκίας εἰσδύεσϑαι, ἢ ὅτι ταῖς οἰκίαις καὶ πόλεσι φρονήσεως χρεία καὶ πανουργίας, ((xai)) ἐν τοῖς ἀγροῖς δὲ καὶ τοῖς ἔξω πολέμοις, διὸ τοῖς μὲν ἀγροῖς ἤΑρεος ἵστασαν εἴδωλον, τῆς ᾿Αϑηνᾶς δὲ ταῖς πύλαις τῶν πόλεων, “Ἑρμοῦ δέ, 10

15

20

ὡς ἔφημεν, εἴδωλον ὄπισϑε τῆς πύλης τῶν οἰκιῶν. 1155. ᾿᾿ἐμπολαῖον᾽ ((dE)) πρατήριον, ἀγοραῖον. 1156. ἔγνως παλιγκάπηλον οἷς πρώην ἔφην. 1159a. ἀλλ᾽ ἡγεμόνιον: ὅτι ((6)) Ἑρμῆς καὶ ὁ λόγος καὶ λογικῶν τεχνῶν ἡγεμονεύει καὶ πρακτικῶν, ὑποτιϑεὶς ἑκάστῃ καὶ ἐφευρέσεις καὶ πανουργίας καὶ ἀφορμάς. ἡγεμόνιος δὲ λέγεται καὶ ὁ ὁδηγὸς τῶν τυφλῶν διὰ τοῦτό φησιν "&AX ὁ Πλοῦτος βλέπει". 1159b. μεθόδους καὶ τέχνας ὁ λόγος ἐργάζεται. 1162. οἱ παλαιοὶ οὕτως, [οἱ δ]ὲ νεώτεροι μετὰ τοῦ ν. 1) οὐδ᾽: Amb, οὐδὲ U || ἐν: Amb, om. U || 2) σπεύδουσι: post ἐγγράφεσθαι U, post πολλοῖς (1) Amb || 3) τῷ ἀλιτηρίῳ προελήφϑησαν: Amb, τὸ ἀλιτήριον προσελήφϑησαν U || 4) στροφαῖος λέγεται: Amb, orpopatov λέγει U || 5) μετατρέπων: Amb, μεταστρέφων U || 6) εἴργοι: Amb, εἴργη U || 7) εἰσδύεσϑαι: Amb, εἰσδύνεσϑαι U || 8) xai: U, om. Amb ||

ἐν: Amb, om. U || πολέμοις: Amb, ut videtur, πολέμων U || 9) ἴστασαν: Amb, ἔστησαν U || pr. δὲ: Amb, om. U || 10) ἔπισϑε: scripsi, ämode, U Amb || τῆς πύλης: Amb, ταῖς πύλαις U || 1155: U Amb || 11) δὲ: U, om Amb || 1156: U Amb || 1159a: U Amb Amb

|| 13) (σημείωσαι [ὁ '"Eguzz) διὰ {τ|} ἡγεμονεύει mrg. m? Amb) |! pr. ὁ: U, om. || 13 sq.) τεχνῶν Ayeunveser: Amb, ἡγεμονεύει τεχνῶν U || 15) λέγεται: Amb,

λέγει U || ὁ: Amb, om. U || 1159b: 1! || 1162: mrg. U || 19) οἱ δὲ: scripsi, ** ἐ U || 1153.

1) οὐ μάτην κτλ.: haec verba ad v. 1166 spectant. Cf. Db 384 b 39. Su. III

585, 19. Sch. Plat. Resp. 568 a] I sq.) Cf. Db 384 b 42sq. || 4—5) $.. . μετατρέπων: cf. Db 384 a 3.9.17 sq. Rt 114, 1153. Su. IV 444, 27 || 5—7) τὸν... εἰσδύεσθαι: cf.

Db 384 a 11. Rt 114, 1153. Su. IV 444, 26. 445, 1 | 6) i8poov: cf. Eust. 1353, 9 |

1155. 11) ἀγοραῖον: cf. Db 384 a 30 || 1159a: Db 384 b 4 sqq. Rt 115, 1159 || 16) 6 Πλοῦτος: cf. Db 384 b 8. 9. Rt 115, 1159 || 1162.

Sch.

hoc

ad

vocem

τοῦτο,

et

in textu et in sch. eodem signo «’+ or-

natam, spectat ||

232

IN

PLUTUM

1163. μουσικοὶ ἀγῶνες οἱ δι’ ὀργάνων ϑυμέλης γινόμενοι xxl οἱ λογικοί" γυμνικοὶ δὲ οἱ δι’ ἀλκῆς σώματος, ὥσπερ δρόμος, παλαίστρα, πυγμή, παγκράτιον, δίσκος, ἅλμα, ἀκόντισμα καὶ ἕτερα εἴδη μυρία. 1166. οὐκ ἐτὸς ἅπαντες ol δικάζοντες: οὐ ματαίως ἄρα ((τε)) οἱ ἐν ταῖς

᾿Αϑήναις,

φησί,

δικάζοντες

σπεύδουσι

πολλοῖς

ἐγγεγράφϑαι

γράμμασιν ἤτοι δικαστηρίοις. περὶ δὲ τῶν γραμμάτων καὶ τῶν δικαστηρίων τῶν ἐν ᾿Αϑήναις καὶ περὶ τῶν δικαστῶν δὲ ὡσαύτως ἀνωτέρω φϑάσας πλατυτέ-

10

poc ἐδίδαξα, ὅτι τῷ ᾿Αρείου πάγου δικαστηρίῳ πρὸ τῶν προϑύρων ἄλφα στοιχεῖον ἐγέγραπτο, τῇ Ἡλιαίᾳ δὲ ἡ, τῷ ἐν Φρεαττοῖ o, καὶ ἐπὶ τῶν λοιπῶν δὲ ((δικαστηρίων)) ὡσαύτως. 1171. τίς ἂν φράσειε: ὁ τοῦ ἐν ἄστει τιμωμένου σωτῆρος Διὸς ἱερεύς, μηδενὸς ἔτι ϑύοντος Διί τε καὶ τοῖς ἄλλοις ϑεοῖς, ἔρχεται παρὰ τὴν ((τοῦ)}) Χρεμύλου οἰκίαν βουλόμενος τοῦ λοιποῦ συνεῖναι αὐτοῖς. 1184.

15

ἀποπατησόμενοι:

ἐκχρινοῦντες,

πλεῖν

xal πλείους

ἢ ((xai)) μύριοι. πόϑε δὲ ἀπόπατος ἣ ἔκκρισις εἴρηται, μάνθανε. πάτος μὲν λέγεται καὶ 7| χατατετριμμένη ὁδὸς ἀπὸ τοῦ πατεῖσϑαι, περὶ ἧς xai ((6)) “Ὅμηρος λέγει" “ὃν ϑυμὸν κατέδων

20

ἀφοδεύσοντες

πάτον ἀνθρώπων

ἀλεείνων᾽᾽.

πάτος λέγεται καὶ ἡ τροφή, ὅϑε καὶ πάσασϑαι τὸ φαγεῖν᾽ καὶ ἐξ αὐτοῦ ἀπόπατος ἡ ἔχκχρισις καὶ τὸ ἀποσκυβάλισμα τοῦ πάτου καὶ τῆς τροφῆς. 1185. οὐκοῦν κἀκ τούτων τὰ νομιζόμενα, φησί, λαμβάνεις καὶ ἐκ τοῦ ἀποπάτου τῶν εἰσιόντων ἔχεις λοιπὸν τὴν ἀπονενεμημένην καὶ εἰωϑυῖαν μοῖραν τοῖς ἱερεῦσιν ἀπολιμπάνεσϑαι. 1163: U Amb || 1) pr. οἱ: Amb, om. U || (ϑυμέλη εἶδος ὀρχήσεως [sic! in fast. U) || καὶ ol: Amb, om. U || 3) δίσκος: Amb, om. U || ἅλμα: Amb, ἁλμός U || 1166: U

Amb || 4) οἱ δικάζοντες: Amb, om. U || re: U, om. Amb || 6) δὲ: post περὶ Amb, post γραμμάτων $: U, φι Amb, σωτῆρος: Amb, 15) xai: U, om.

U || 7) δὲ: Amb, om. U | B) τῷ: Amb, τοῦ U || 9) τῷ: Amb, τῶν U |} à' sch. Db || 10) δικαστηρίων: U, om. Amb || 1171: U Amb |} 11) om. U || 12) παρὰ: Amb, περὶ U || τοῦ: U, om. Amb || 1184: U Amb |! Amb || πόϑε: scripsi, xó9«v U Amb || (ἀπόπατος mrg. m? Amb) ||

εἴρηται: Amb, om. U || πάτος: Amb, πάτον U || 16) λέγεται: Amb, X£you«a U || ἢ κατατετριμμένη ὁδὸς: Amb, τὴν κατατετριμμένην ὁδὸν U |] alt. καὶ: Amb, om. U || à: U, om.

Amb

Il 19) πάτος: Amb,

om.

U

|| öße: scripsi, ὅϑεν U Amb

|| πάσασθαι:

U, (ex

πάσσασϑαι) Amb || 20) τὸ: Amb, om. U || ἀποσκυβάλισμα: Amb, ἀποσκυβάλισις U || τοῦ: Amb, τῆς U || 1185: U Amb || 21) τούτων: Amb, τούτου U || 22) ἀπονενεμημένην:

Amb, ἀπονεμημένην U || 1166: cf. Db 384 b 42 sqq. || 4) οὐ ματαίως ἄρα: cf. Db 384 b 31. Rt 116, 1166. Su.

II 399, 26. III 585, τιμωμένου:

19 }| 7) ἀνωτέρω: cf. supra, sch. v. 277 || 1171.

cf. Db 385 a 32

|| 1184.

15 sqq.) πάτος xx:

11) ἐν ἄστει

cf. Db 385 b 11 sqq.

16) ὁδὸς: cf. Rt sch. 4cà. 81. Su. IV 67, 22 | 18) Hom. Z 202 ||

||

IN

PLUTUM

233

1187. χαίρειν ἐάσας: ἀντίφρασις καὶ εὐφημία τὸ σχῆμα" ἤτοι ἀδημονεῖν καὶ λυπεῖσϑαι, ὅϑε λέγεται καὶ Χάρων, ὁ μὴ χαρᾶς ἀλλὰ ϑλίψεως αἴτιος. 1101.

ἱδρυσόμεσϑα

((τὸν

ϑεόν))-

ἱδρύσασϑαι

xal

ἀφιερῶσαι

τὸν

ϑεὸν

ἤτοι τὸν Πλοῦτον βούλονται ἀπαγαγόντες αὐτὸν ἐν τῇ ἀκροπόλει τῶν ᾿Αϑηνῶν 5 εἰς τὸν ὀπισϑόδομον ᾿Αϑηνᾶς, ἔνϑα τὸ ταμιεῖον ὑπῆρχε. τοῦτο δὲ δῆϑε ποιοῦσι καὶ ἐκεῖ βούλονται τὸν Πλοῦτον ἱδρύσαι, ὅτι ἐκεῖσε ἀπέκειτο ἀργυρίου ἐπισήμου ἤτοι κεχαραγμένου ἑξακισχίλια τάλαντα πάρεξ μόνον τριακοσίων. 1197. τὰς χύτρας ((alg τὸν ϑεὸν)): οἱ ἀφιεροῦντες ναοὺς ἢ ((xai)) ϑυσίας

χύτρας ἀϑάρας καὶ σεμιδάλεως ἢ πελάνων καὶ ὀσπρίων ἀληλεσμένων καὶ 10 λοιπὰ δὲ ἡδύσματα προπομπεύοντα ἔϑος εἶχον εἰσάγειν φερόμενα γυναικῶν κεφαλαῖς εὐπαρύφων. καὶ νῦν δὲ τὴν γραῦν τὴν ἐρωμένην τοῦ μείρακος φέρειν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς πείσαντες τὰς ἱερὰς ταύτας χύτρας, τὸν ἀφρὸν τὸν τοῖς ἑψομένοις γίνεσϑαι εἰωθότα, ὃν ἀφρὸν καὶ γραῦν ὀνομάζουσιν, ὁρῶντες ἄνω τῆς χύτρας ἐπιπολάζοντα, γελῶντές φασιν "al χύτραι αὗται, ἃς ἡ γραῦς ἐπὶ 15 κεφαλῆς φέρει, τἀναντία δρῶσι χύτραις ταῖς ἄλλαις" ἐν ἐκείναις μὲν γὰρ ἡ γραῦς ἤτοι τὸ ἄφρισμα ἔπεστιν ἄνω, τούτων δὲ τῶν χυτρῶν ἡ γραῦς αὕτη γυνὴ τυγχάνει πολλῷ κατωτέρα᾽, Τέλος ᾿Αριστοφάνους Πλούτου. Βλέψας

ὁ Πλοῦτος

ὥς φησι ῥήτωρ τῶν

ἁρπαγῶν

ἐκ ϑεοῦ

παρουσίας,

οὗτος ᾿Αριστοφάνης, ἔξω

20

γε πλεονεξίας,

δοκεῖ δ᾽ ἔμοιγε τυφλὸν αὐτὸν ὡς πάλαι εἶναι, μὰ τὴν πρόνοιαν, ὡς βλέπω τάδε" ἐπείπερ ἁρπάζουσι καὶ τανῦν πλέον. 1187: U Amb

|| 1) (σχῆμα ἀντίφρασις καὶ εὐφημία c.t.m* Amb)

|| 2) (χάρων mrg. m?

Amb) || ὅϑε: scripsi, ὅϑεν U Amb || αἴτιος: post ϑλίψεως U, post χαρᾶς Amb || 1191: U Amb || 3) ἱδρυσόμεσθα: Amb, ἱδρυσόμεϑα U || pr. τὸν ϑεόν: U, om. Amb || 4) ᾿Αϑηνῶν; Amb, ἀϑηναίων U [| 5) ταμιεῖον: Amb, ταμεῖον U || δὲ: Amb, om. U || 878e: scripsi, δῆϑεν U Amb || 6) ἱδρύσαι: Amb, ἱδρύσασϑαι U || 1197: U Amb || B) αἷς

τὸν ϑεὸν: U, om. Amb

|| καὶ: U, om. Amb

γυναικῶν

κεφαλαῖς

κεφαλαῖς:

Amb,

γυναικῶν

|| 10) εἶχον: Amb, U

||

ἱερῶν τούτων χυτρῶν Amb || (ἀφρός mrg. m? Amb)

U, ὧν Amb |

εἶχεν U || 10 sq.)

12) τὰς ἱερὰς ταύτας χύτρας:

U, τῶν

|| alt. τὸν Amb, om. U || 14) ἃς:

18—24) U | 1187. 1) εὐφημία: cf. Db 385 b 35 || 1191. 5 sqq.) εἰς x:X.: cf. Db 386 a 13 sqq.

Rt 117, 1193. Su. III 547, 27 sq. || 6—7) ἐκεῖσε... . τριακοσίων: cf. Thuc. II 13, 3 || 1197:

cf.

Db

386

a 49 sqq.

Rt

118,

1197 || 13) γραῦν: cf. Db 386 b 38. Su.

18 |! 14 sqq.) Cf. Db 386 b 48 sqq. Rt 119, 1206.

1539,

GLOSSAE ὡς ἀργαλέων] λίαν ἐργῶδες, δύσκολον, χαλεπόν U. ἀττικὸν τὸ σχῆμα Lut . δοῦλον] τινὰ U παραφρονοῦντος) παρὰ τὸ εἰχὸς φρονοῦντος U 7v... τύχῃ] εἰπὼν γὰρ τὰ συμφέροντα, ἣν μὴ καὶ τῷ δεσπότγ, αὐτὰ δόξωσιν

ἀρεστά,

μαστιγεῖται

U

τύχῃ] ἀντὶ Amb T αὐτὰ) ὅμοια U . τῷ κεκτημένῳ] ἤγουν τῷ κυρίῳ U. τῷ δεσπότγ, Amb τῶν κακῶν] ἢ τῶν κακῶν τοῦ δεσπότου T, τῶν τιμωριῶν μαστίγων U. πληγῶν, τιμωριῶν Amb κύριον] σῶμα U . χρατεῖν]

ἐξουσιάζειν

ἤγουν τῶν

U

. ὁ δαίμων] 7, τύχη U Amb . τὸν écvruévoy] τὸν ὠνησάμενον U. τὸν ἀγοράσαντα΄ τὸ παϑητικὸν ἀντὶ ἐνεργητικοῦ m? Amb . καὶ... μὲν) σχῆμα ἀποϑετικόν U . ταῦτα] ἀντὶ τοῦ ᾿᾿οὕτως᾽ U . τῷ δὲ Λοξίᾳ) τῷ ᾿Απόλλων! U ὃς] μετάκλισις U ϑεσπιῳδεῖ) χρησμοματεύεται U 10a. μέμψιν) ἀττικὴ περίφρασις U 10b. μέμφομα!] αἰτιῶμαι: ἐξουδενῶ- χαταγινώσχω U 118. ἰατρὸς} = -- suprascr. ad ia- Amb 11b. ὧν... μάντις] τῆς βαρύτητος τὸ σχῆμα U llc. μάντις] κοινὴ συλλαβή Amb 11d. ὥς... σοφός) ἐγὼ δὲ οὐ πείϑομαι U 12a. μελαγχολῶντ᾽] παραπαίοντα, παραλογιζόμενωον U. πχραφρονοῦντα Amb 12b. ἀπέπεμψέ) εἰς τοὐπίσω U 13. xazómw] ὄπισϑεν U "-

,

*

-

tt

^

»

τ

1. λίαν: sch. Amb Lut 1a 1) ἐργῶδες: sch. Amb Lut 1b || δύσκολον, χαλεπόν: sch. U

Ib | 2a: cf. Db 324 be | 2b: Db 324b 11 sq. | 3b: cf. sch. U 3b | 4a: Db 324b 30 | 5. πληγῶν, τιμωριῶν: Db 324b 46 || 6: cf. sch. Amb Lut 6 || 7a: Db 324b 51 || 7b: Db 324b 52 || 7c. àvroxuevov: Db 324b 52 || τὸν 3vogxoxvza: Db 325a 4 || 8a: sch. U Ba |. Bc: cf. sch. U 8b |. 11e. Ad ἱχτρύς vero pertinere videtur (Holwerda] j|

235

14.

ποιεῖν] super ποι- signum mensurae brevis et πὸ (ie. πύεῖν) 15a .] γνωμικόν U 15b . βλέποντες) ἡμεῖς U 16a. &xoAouSet] τῷ τυφλῷ U 16b. προσβιάζεται] συναχολουϑεῖν U. (προσ)βιάζει Amb 17a. παράπαν] παντελῶς U 17b. οὐδὲ γρῦ] φώνημα μικρόν U 18a. 18b. 18c.

οὐκ ἔσϑ᾽

ὅπως]

ὅπως) ὅτι σιγήσομαι] ὅ τι] διατί πράγματα]

ἀττικός

U

Amb σιγήσω Amb U Amb ὀχλήσεις U. ϑορύβους, ὀχλήσεις Amb

. τυπτήσεις)

. . . . .

τρόπος

ἐκ τοῦ

᾿᾿τυπτῶ᾽᾽

ἀττικῶς

Amb

ἔχοντά] φοροῦντα U μὰ] προσληπτέον τὸ 00”, ἵν᾿ ἢ ἀπωμοτικὸν λυπῇς τί] τύψω σε U ἀλγῇς] λυπηϑῆε U Ajpog... παύσομαι] ἐκάλυψε τὴν ὕβριν U ποτ᾿] περισσὸν τὸ "noté" Amb

. εὔνους]

πιστός

τὸ "ux"

»

U

U

. πυνϑάνομαι] ἐρωτῶ U . οὔ σε χρύψω] πάντα σοι εἴπω U . ge] ἀντὶ τοῦ "cot" Amb οἰκετῶν) τῶν ἐν τῷ οἴκῳ Amb χλεπτίστατον)] εὐνούστατον, φρονιμώτατον. παρ᾽ ὑπόνοιαν παρ᾽ ὑπόνοιαν Amb . χαχῶς ἔπραττον] ἐδυστύχουν U. ἐδυστύχησαν Amb . ἦν] “Fun” ἀττικῶς U . οἶδά τοι] γινώσκω ὅτι U. γινώσκω ἀχριβῶς Amb ῥήτορες] δημαγωγοί Amb 31a. πονηροί] δόλιοι U 31b. πείϑομαι) ὅτι ἀληϑῶς λέγεις U 32a. ἐπερνησόμενος)] ἐρωτήσων U ec

Amb

»

U. τὸ σχῆμα

Los

22a. ἀπομοτικὸν U || 14: cf. sch. Amb Lut 14 || 15b et 16a: sch. Amb 15a || 18a: cf. Db 326a 26 sq. || || 20. ὀχλήσεις: Db 326 a 28. 30 || 21a: cf. Db 326a 44 sq. || 21b. 22a b: cf. sch. Amb Lut 22 || 25b: Db 326 b 15 || 27:sch. U Amb Lut 27. Db 326b 21 || 29b: Db 326b 45 || 30: cf. sch. Amb Lut 30 || 31a: cf. sch. Amb Lut 31b || 32a: sch. Amb Lut 32. Db 327a 11. 14 |! 18b : Db 326 a 24 sq.

. ὡς]

eis U. πρὸς

Amb

. τὸν ϑεόν] τὸν ᾿Απόλλωνα Amb τὸν ἐμὸν) ᾿᾿ἐμοῦ ἀττικῶς U ἐκτετοξεῦσϑαι] ὑπὸ τῶν τόξων τῆς εἱμαρμένης ἀναιρεϑῆναι m? Amb . τὸν δ᾽ υἱόν] περὶ δὲ τοῦ υἱοῦ.

ἀντίπτωσις,

ἀττικῶς

U

. μόνος] μόνος ἐστίν U. μονογενῆς Amb . πευσόμενος] μαϑησόμενος U. χρησόμενος,

μαντευσόμενος

. τοὺς τρόπους]

U

. . . . . . . . . . . . . . . . . .

τοὺς δικαίους

καὶ πατρῴους

Amb

ὑγιὲς] δίκαιον φρονεῖν U. ὀρθόν, ἀγαϑόν Amb. ἀληϑές, ὀρϑόν in calce Lut τοῦτ᾽ αὐτὸ] τὸ ἀδικεῖν U ξυμφέρειν] ἀττικῶς Amb ὁ ϑεὸς) ὁ ᾿Απόλλων Amb ὅτῳ] ᾧτινι Amb ἐξιών) Ex τοῦ ἱεροῦ δηλονότι U. ἐκ τοῦ ἱεροῦ Amb μεϑίεσϑαί() ἀπολιμπάνεσθαι Amb ἔτι] παρέλχον U πείϑειν] ἐκεῖνον U τῷ] τίνι Amb τουτῳἝ] super -w- signum mensurae brevis Amb τὴν ἐπίνοιαν] τὸ αἴνιγμα, τὴν μαντείαν U. τὴν διάνοιαν Amb τοῦ ϑεοῦ] τοῦ χρησμῳδήματος Amb σχαιότατέ] ἀμαϑέστατε U. μάταιε, ἀπαίδευτε Amb ἀσχεῖν] παιδεύειν, ῥυθμίζειν Amb τὸν ἐπιχώριον] τὸν πανοῦργον U TQ .. . κρίνεις} τίνι τρόπῳ τοῦτο λέγεις U ὁτιὴ] δὴ Amb γνῶναι] κατὰ γνῶσιν νοηϑῆναι U. γνωσθῆναι Amb δοκεῖ] νομίζεται Amb ὡς) ὅτι U ὑγιὲς} ἀληϑές U. ἀγαϑόν Amb ἐν τῷ νῦν χρόνῳ] ἤγουν ἐν τῇ νῦν γενεῇ Amb

32b: Db 327a 10. 20 sq. !| 326: sch. Amb Lut 32 || 33: Db 327a 22 |} 34: sch. Amb Lut 32 || 35a: sch. Amb Lut 35. Db 327a 44 || 36b. τοὺς δικαίους: Db 327a 47 || 37. δίκαιον φρονεῖν: cf. Db 327a 48 sq. || 41a: sch. Amb Lut 40 || 41b: Db 327 b 38 ||

42a: sch. Amb Lut 40 || 43: Db 327b 44 || 44a: Db 327b 48 || 44b: sch. Amb Lut 44 || 45a. τὸ αἴνιγμα: Db 327b 50 || 46. ἀπαίδευτε: Db 327b 52 || 49a. γνωσθῆναι: sch. Amb

Amb

Lut 48 || 49b: sch. Amb

Lut 48 ||

Lut 48 || 49c:

Db

328a

26 || 50a.

ἀγαϑόν:

sch.

237 ῥέπει] ἀποβλέπει U τοῦ χάριν) τίνος ἕνεκα Amb 54a. μετὰ νῷν] ἐν ἡμῖν Amb 51. 52.

54b. 55a. 55b. 55c.

ἐνθαδί] ἐς Δελφούς

Amb

πυϑοίμεϑ᾽] γνοίημεν Amb τὸν χρησμὸν] τὴν δοθεῖσαν ἡμῖν χρησμῳδίαν Amb νοεῖ] νοῦν δίδωσιν U. δηλοῖ Amb. σημαίνει Lut σὺ πότερον] 7j πεῦσις ἀπειλητικὴ U τἀπὶ τούτοις δρῶ] τὰ ἐπὶ τῇ ἀπειλῇ δράσω U μανϑάνεις) πρὸς τὸν δεσπότην λέγει ὅτι ἀκούεις U ὃς φησιν εἶναι] τί σοι λέγει U. δηλονότι τυφλός" ἐναντίον γὰρ πρὸς τὰς ἑαυτοῦ ϑελήσεις ἐφαίνετο mrg. Lut σκαιῶς] ἀπαιδεύτως Amb εὐόρκου] εὐσεβοῦς U Lut. δικαίου Amb τρόποις] ἤϑεσιν U χλάειν)] “κλαίειν ἀττικόν U τὸν ὄρνιν τοῦ ϑεοῦ) μαντείαν, σύμβολον U . χαιρήσεις] ἐκ τοῦ ᾿᾿χαιρῶ᾽᾽ Amb . ἔτι] διὰ τὸ μὴ φράσαι Lut πώμαλα] ἀρνητικὸν ἐπίρρημα U ἀναϑεὶς) ἀναβιβάσας 1] ἐχτραχηλισϑῇ}] κατὰ κάρα ἀπολεσθῇ U. τραυσϑῇ; τὸν τράχηλον Ámb. συντριβῇ Lut ἀλλ᾽] ὁ ᾿᾿ἀλλά᾽ περισσῶς ἀττικῶς Amb κακόν τι] εἰς U ἡμεῖς γ᾽] ἀπολύομεν U. προσληπτέον τὸ ᾿ἀφήσομεν᾽᾽ c.t. Lut 7t μεϑίεμεν] ᾿᾿ἰδού᾽᾿ ἀττικόν. λείπει ᾿'ἐρεῖς;᾿᾿ U. ἰδοὺ μεϑίεμεν c.t. Lut

ἐμὲ] (ἐμ)οὶ U παρεσκευασμένος) ηὐτρεπισμένος Lut ὦ Φοῖβ᾽] ἐκπληκτικόν U εἶ 05] ὁ ϑρυλλούμενος U αὐχμῶν] ῥυπῶν σε U. κατάξηρος, ἄλουτος Amb 63. σύμβολον: scripsi, σύμβουλον 51: Db 328a 28 || 54b:

U || 75. textus:

ἡνὶ U, Zu Lut ||

Db 328a 32 || 55c. σημαίνει: Db 328a 37 || 56: Db 328a 40 ||

57. τὰ ἐπὶ τῇ ἀπειλῇ: sch. U 57a || 60: sch. Amb 60. Db 328b 1 || 61a: Db 328b 2. 3 ||

62: Db 328b 5 | 63: Db 328b 7. Cf. sch. Amb 63 | 64b: Db 328b 19 | 66: sch. U

66b. Db 328b 30 sq. || 70. τὸν τράχηλον: Db 328b 35 || 71: sch. Amb 71 || 74: sch. U 74. Db 328b 46. 48. 49. 51 sch. U 84a ||

|| 75. ἰδού: sch. Amb

75. Db 329a 3 || 84. ἅλοωυτος: cf.

85. ἐγένετο] εἰς γέννησιν παρήχϑη 7; ἐγένετο πλούσιος U. ἐγεννήϑη 86a. τὸ κακὸν] τὸ τυφλὸν εἶναί σε U. τὴν τύφλωσιν Lut ἀττικῶς

86b.

κάτειπέ]

88.

ἠπείλησ᾽] xai ἐκαυχησάμην U. ἐκόμπασα, ἐκαυχησάμην Amb. &xauyrσάμην Lut

89a.

ὡς]

εἰς U.

πρὸς

ὡς τὸ

᾿᾿ἕξειπε

Lut

U

Amb

89b. χοσμίους) συνετούς U 94a. ὁμολογῶ σοι] ὁμοφωνῶ σοι U. συμφωνῶ 94b. φέρε, τί οὖν] μετάβασις U 97.

ὡς] πρὸς

σοι Amb

Amb

98. 99a. 99b. 1004. 100b. 101. 102. 104. 105. 106a.

πολλοῦ] διὰ U Amb Lut καὶ] περισσῶς Amb ϑαῦμά γ᾽] ἐστίν U νῦν] γοῦν Amb ἴστον] ἐμάϑετε U μὰ AUC] "00" ἐλλειπτικῶς U πράγματα] κόπους Amb ἀπολίπῃς} super -λί- signum mensurae ζητῶν] ἀνερευνῶν U uà] o9 U

106b. 109.

ἄλλος] δίκαιος, ἀττικόν U ἀτεχνῶς) ἀδόλως, φανερῶς,

1114.

μὰ] οὔ Amb

1110.

ἁπαξάπαντες)]

παντελῶς

brevis

ἀπερικαλύπτως

πάντες

scripsi,

86a. τὴν τύφλωσιν:

γένησιν U || 123.

sch. Amb

86. Db

U

Amb

115. ὀφϑαλμίας] νῦν τῆς τυφλώσεως Amb 118. φύσει] ἀληϑεία U 119. μῶρ᾽] ἔπη U 120. ἐπιτρίψειε)] ἀφανίσειεν U 123. ἄληϑες] εἰρωςνικῶς»-: ἐπίρρημα ϑαυμαστικόν 124a. οἴει) ὑπολάβγς U 124b. τυραννίδα] τὴν δύναμιν αὐτοῦ U 125. τριωβόλου] τοῦ Amb 85. γέννησιν:

Amb

U

εἰρωνικῶς: suppl.

329b 5 || 86b.

Koster, εἰρω U ||

ἀττικῶς: sch. Amb

86 |}

94a. συμφωνῶ σοι: Db 329b 40 sq. | 94b: Db 329b 43 | 97: Db 329b 45 | 98: sch. Amb Lut 98 || 99a: sch. Amb Lut 98 || 101: cf. sch. Amb Lut 100 || 105: sch. Amb

Lut 104 | 106a: sch. Amb Lut 106 | 109. ἀδόλως: Db 330a 20 | 115: sch. Amb

l.ut

114.

ἐπίρρημα

Db 330a 49 || 119:

Db 330b 4 || 123. εἰρωνικῶς: sch. Amb

Lut

123 |i

ϑαυμχστικόν: sch. U 123. Db 330b 30 sq. || 124b: sch. U 125. Db 330b 33 ||

239

126. 127a. 127b. 127c.

129. 130a. 130b. 131a.

131b. 131c. 132a.

xàv] τὸ "x&v" δηλοῖ τὸ ᾿᾿ξάν᾽᾽" νῦν δὲ ὡς ἐπὶ τῆς συνηϑείας, ὃ σπανίως

εἴρηται Amb ἃ] ἐπιτιμητικὸν ῥῆμα U. ἐπίρρημα ἐπιτιμητικόν Amb πόνηρε] ἄϑλιε U ἔχ᾽ ἥσυχος] 'Éco" ἀττικόν, ὥσπερ xai τὸ Eye ἀτρέμας ἀντὶ τοῦ "Éco" U δυνάμενον] ^" suprascr. ad δυνά- Amb αὐτίκα Yxp] ^^ ^ suprascr. ad -τίκα γὰρ Amıb διὰ τίν᾽] "77 suprascr. ad διὰ τίν᾽ Amb ἰστέον ὅτι μάρτυρος τάξιν ἀναπληροῖ ὁ δοῦλος U. μάρτυρος τάξιν ἀναπληροῖ ὁ Καρίων int. Amb διὰ] signum mensurae brevis suprascr. ad -à Amb τἀργύριον] "" suprascr. ad -yöpı- Amb αὐτῷ] τῷ Διί Amb

132b. 681] οὗτος ὁ Πλοῦτος Amb 133a. διὰ τίν᾽] 777 suprascr. ad διὰ τίν᾽ Amb 133b. οὐ à] ^^ suprascr. ad διὰ Amb 133c. διὰ τουτονί] διὰ τὸ ἔχειν πλοῦτον ἢ εὐχόμενοι πλουτῆσαι p.i.m. Amb 134a. εὔχονταί γε] νῦν φανεροῖ τὸ ἀσαφῶς πρὶν λεχϑέν, τὸ διὰ τουτονί p.i.m. Amb

134b. ἄντικρυς] φανερῶς U. φανερῶς 135. 136a. 136b.

“ἀντικρύ

δὲ ἐξ ἐναντίας

Lut

ὅδ᾽ ὁ Πλοῦτος U ταῦτ᾽] τὰ ϑύματα U ὅτι τί δύ] διατί,

διὰ ποῖον

τρόπον

U.

διατί, πῶς

Amb

138. Ψψαιστόν] πόπανον ἐξ ἀλεύρου δεδευμένον U 139a. μὴ βουλομένου cou] συνελϑεῖν τῷ Διί 7, μὴ ὄντος σοῦ U 139b. οὐκ ἐσϑ᾽ ὅπως] τὶς ἕνεκα τοῦ ϑύειν᾽ ἀττικὸς ὁ τρόπος U 141. λυπῇ τι] αὔτη ἡ δύναμίς σε U 147. μικρὸν] βραχύ Amb

148. 149.]

ἴσως)

7 suprascr.

ad ἴ- Amb

νῦν τὰς πόρνας Kaplov: xai γὰρ αἱ παλλαχκαΐί Amb 150a. πειρῶν τύχῃ] πειρᾷ U 150b. πειρῶν) συννεύων, προσβάλλων U 150b. συννεύων: scripsi, συνεύων U, συνουσιάζων cl. R corr.

Koster

126: cf. Db 330b 34 sq. | 127a: Db 330b 36. Cf. sch. U 127 | 127b: Db 330b 38 | 127c: cf. sch. Amb 132b:

Lut

cf. Db

330b

Lut 127 || 131a: 44 || 134b:

Db 330b 43 || 132a: sch. Amb

sch. Amb

134. Cf.

Db

330b

50

Lut

135 || 136b. διατί, πῶς: Db 331a 3. 4 || 138: sch. U 137. Cf. Db 331a

149. τὰς πόρνας: Db 331b 13. 17 || 150b. προσβχλλων: sch.

U

133 ||

|| 135: sch. Amb

150. Db

10 ||

331b 20. 21}

ΠΣ

240 151a. 151}. 152. 153. 154a. 154b. 155a. 155b. 156. 157. 159. 160a. 160b. 163. 165. 167. 168. 170.

οὐδὲ... νοῦν] οὐ μόνον ὅτι προσδιαλέγονται, ἀλλ᾽ οὐδὲ ὁρῶσι σχεδόν U προσέχειν] ἐπιστρέφειν Amb πρωκτὸν] νηδὺν εὐφήμως U παῖδας... δρᾶν] ἀκώλυτον ἦν πάλαι τὸ παιδοφιλεῖν Amb οὐ τῶν ἐραστῶν] οὐ χάριν τῆς ἐπιϑυμίας U χάριν) ἕνεκα Amb τούς γε χρηστούς) χρησιμωτάτους U τοὺς xópvouc] πορνεύοντας τοῦ ἀγαθοῦ U. ὁ πόρνος, ἢ πόρνη καὶ τὸ πόρνον Amb οἱ χρηστοί) οἱ ἄπορνοι παῖδες Amb ayadov] ταχύν, ἀπὸ τοῦ "&vav 9écw" U περιπέττουσι] λόγῳ ἑτέρῳ διὰ τὸ αἰτεῖν ἵππον U. συγκρύπτουσιν Amb τέχναι] πανουργίαι καὶ αἱ κοινῶς καλούμεναι τέχναι Amb σοφίσματα] μηχαναί Amb τεχταίνεται] κατάγεται περὶ τεχτονικὴν U λωποδυτεῖ] τὰ ἱμάτια συλᾷ U βυρσοδεψεῖ] βάφει τόμους, βύρσας μαλάσσει U παρατίλλεται] τὰς τρίχας τῆς ἥβης ἤγουν τῆς ὀσφύος U μέγας δὲ βασιλεὺς] τὸν Ξέρξην λέγει U

171.

ἐκκλησία]

175a. 1750. 176. 177. 178.

ὁ Βελονοπώλης] παράσιτος ἦν τοῦ Παμφίλου U δὲ οὐχί] εἰ δ᾽ οὐ συναλείψεις τὸ £, ἀλλ᾽ εἴπῃς "-Ang δὲ 00°, συνίζησίς ἐστιν Amb πέρδεται)] στρηνιᾷ U Φιλέψιος) πένης ὧν λέγων ἱστορίας ἐτρέφετο U οὐχὶ διὰ] γρί(άφε) "ob διὰ int. Amb

182.

μονώτατος]

καὶ ὁ τόπος καὶ ὁ λαός

ὡς τὸ

᾿αὐτότατος᾽᾽

p.i.m.

πέπαικται

U

U

Amb

183. ἴσϑ᾽ ὅτι] παρέλκον U 184a. κρατοῦσι] νικῶσι Amb 184b. ἑκάστοτε] xa9' ἑχάστην ἀεί Amb 163. τεκτονικὴν: corr. Koster, τεχονικὴν U || 182. ὡς: Amb, om. U || 151a: cf. Db 331b 22 sq. || 155b. ὁ... πόρνον: cf. sch. U 155. Db 331b 42 sq. || 157: cf. sch. Amb Lut 157. Db 331b 52. 332a 1 sq. || ἄγαν ϑέειν: Et. M. 485, 55. Orion

83, 2. 84, 3. Orion

Werf.

614, 38. Sch. Theocr.

I 52b,

159. λόγῳ ... ἵππον: Db 331b 53 || συγκρύπτουσιν: sch. Amb Amb Lut 160 || 160b: sch. Amb Lut 160 || 163: sch. U 167. βύρσας μαλάσσει: sch. Amb Lut 167 || 170: sch.

p. 50, 7 =

Lut

Et. Gen.

||

159 || 160a: sch.

163 || 165: Db 332a 49. 52 || U’ 170a. Db 332b 46. 51 ||

175a: sch. U 174a. Db 333b 13. 32 || 176: sch. U 176. Db 333b 40 || 177: sch. U 177. Db 333b 46 sq. || 182: Db 335a 10 || αὐτότατως: v. 83 || 184a: Db 335a 18 || 184b. ἀεί: Db 335a

19 ||

241

185. 186. 187. 189.]

ἐπικαϑίζηται)] ἕνεστι Amb ποεῖν] ἀττικόν, ὡς τὸ ""xA&gw" U. ποῖ(εῖν) Amb πολλῷ πλείονα] δυνατὸς εἶ ποιῆσαι U πρὸς τὸ Óuvpuxóv: “ἱπάντων μὲν κόρος ἐστί, καὶ ὕπνου καὶ φιλότητος" Amb 190. τραγημάτων] βρωμάτων. ἐπὶ τῶν τραγημάτων “nv εὐωχίαν σεμνύνεις᾽ ἐστὶ παροιμία 1] φιλοτιμίας] φιλοδοξίας Amb 192. 194. τριακαίδεκα) Yplape) ᾿᾿τρισ(καίδεκα)᾽ U 196. ἀνύσηται] λάβῃ U. κτήσηται Lut 197a. ἢ φησὶν οὐχ] εἰ μὴ λάβῃ U 197b. (αὐτ)ῷ βίον] χορεῖος ὁ πούς Amb 200a.

ὅπως]

πῶς

U

200b. τὴν δύναμιν] (τ)ῆς (δυνάμ)εως U 201. ταύτης] τὸ ᾿᾿πῶς᾽ ἀπὸ κοινοῦ U. τοῦ ὁρᾶν m? Amb 202.] στίχος ἐπίληπτος Amb 206a. ἁπαξάπαντα)] ἀττικῶς Amb 206b. καταχεχλῃσμένα) ἀττικῶς Amb 207. τὴν πρόνοιαν] τὴν οἰκονομίαν Amb 213. σείσας δάφνην) οὕτω γὰρ μαντεύεται U 215a. ὁρᾶτε] σχέψασϑε U 215b. μηδὲν] περὶ μηδενὸς ἀττυκῶς Amb 215c. ὧγαϑέ] ἀντὶ τοῦ '"'ucpé" κατ᾽ εἰρωνείαν U 218a. X ἅτεροι] ἔκϑλιψις καὶ κρᾶσις U 218b. νῷν] ἡμῖν Amb 219. ἄλφιτα] ἄλευρα U 220. πονήρους] ἐπιπόνους, ἀϑλίους Lut 222. ἄλλ᾽ t] ἄπιϑι U 224. ταλαιπωρουμένους διὰ τὸ δύσεργον τῆς ᾿Αττιςκῆς»" ἔστι γὰρ πετρώδης U. πονοῦντας,

κοπιῶντας

Amb

225a. ἴσον] super ἵ- signa mensurae et brevis et longae Amb 196

textus: ἀνύση Lut ||

189: sch. 196. λάβῃ: A φησὶν οὐχ 206a: sch.

Lut 189. Cf, Db 335a 29 sqq. || Hom. N 636 || 190: cf. Db 335a 39 sqq. |] Db 335b 17 || 197a: cf. Db 335b 18 || 197b: in textu haec habet Amb: elvat βιωτὸν αὐτῷ βίον || 200a: Db 335b 32 || 200b: cf. Db 335b 36 sq. || U 206 || 213: Db 336b 6 sq. || 215a: Db 336b 10 || 218b: Db 336b 13 ||

220: sch. U 220. Db 336b 19. 20 || 222: Db Db 336b 46 sq. || rowävras, κοπιῶντας: sch. sch. Lut 225 || Koster

c.«., Aristophanem,

1.

24

336b 41 || 224. διὰ... πετρώδης: cf. Lut 224. Cf. Db 336b 48 || 225a: cf.

242 225b. ἕχαστος) κατὰ τὴν τοῦ δικαίου νέμεσιν U 226. μετάσχῃ] κοινωνήσῃ U 229a. μελήσει] ἀττικόν U 229b. ἀλλ᾽ ἀνύσας τρέχε] τὸ ἐπιτεταγμένον. πρωϑύστερον 229c.

ἀνύσας)

230.

χκραστε] κράτιστε Amb

233.

καὶ δικαίως

234. 235a. 235b. 236a. 236b. 240. 242a. 242b. 243a.

ἀλλ᾽ ἄχϑομαι)] φορτικὸν ἡγοῦμαι U οἰκίαν] super -xí- signum mensurae brevis Amb ἀλλοτρίαν] ἀνάρμοστον ἐμοί U ἀπέλαυσ᾽] εὖρον U Amb αὐτοῦ] τοπικόν U. τοῦ εἰσελθεῖν m? Amb μικρὸν ἀργυρίδιον] παρὰ τοῖς σοφοῖς ἀδολεσχία U παραπλῆγ᾽] παράφρονα U. ἀνόντον, ἀπαίδευτον Amb παραπλῆγ᾽] super utrumque « signa mensurae brevis Amb κύβοισι παραβεβλημένος] super xó-, -σι et rapa- signa mensurae brevis Amb παραβεβλημένος) ἐκδεδυμένος U. ἐκδεδομένος m? Amb ἀχαρεῖ] βραχυτάτῳ Amb μετρίου] διαμετροῦντος ἑαυτοῦ τὸ ζῆν U. συμμέτρου Amb οὐκ ἐπέτυχες] γρί(άφε) ᾿᾿οὐκ ἀπήλαυσα U πῶς] ϑαυμαστικόν U, m? Amb εἶμ᾽] γίνομαι" ὡς τὸ ᾿ἐγένετο᾽᾽ ὅλης τῆς γραμματιχῇς p.i.m. U τε ἀναλῶν ἡνίχ᾽] super re, utrumque « et ἐ signa mensurae brevis Amb τούτου] ἀπὸ κοινοῦ ᾿᾿χαίρω᾽᾽ U. τοῦ ἀναλίσκειν χρεία Amb εἰσίωμεν] super { signum mensurae brevis Amb ἰδεῖν] ἀμφιβόλως U τὸν υἱὸν τὸν μόνον] ἀττικισμοὶ τῶν ἄρϑρων U μόνον] μονογενῆ Amb

243b. 244. 245a. 245b. 246a. 246b. 248a. 248b. 249a. 2490. 250a. 250b.

σπεύσας

U

U

χἀδίκως)

Cs Amb ἀντὶ τοῦ

"navi

τρόπῳ

U

230. Est correctio eius, qui inferiores versus denuo atramento superduxit (Holwerda) || 243b. ἐκδεδόμενος Amb || 246a. πῶς: sic in textu U Amb ||

226: l»b 337a 2 || 229c:

Db 337a

17 !| 233: sch. Amb

Lut 229.

Db 337a 25 sq.

28. 32. 33 j| 234: Db 337a 34. Cf. sch. Amb Lut 234 | 236b: Db 337a 38 sq. |] 242. παράφρονα: sch. U 242 || dvor zov, ἀπαίδευτον: sch. Amb Lut 242a || 243b. éx8eócμένος: Db 337b 14 || 244: sch. Amb Lut 243. Cf. Db 337b 21 || 245a. διχμετροῦνπος.

U

ες ζῆν: sch, U 246, Db 337b 34 sq. .: συμμέτρων! sch. Amb Fut 245 || 246a: sch.

246.

Db

337b 33 !| 250a: cf. sch.

U 249.

Db

337b

46 κα.

|| 250b:

Db 337b

49

||

243 251. μάλιστα μετὰ] super -στὰ et με- signa mensurae brevis Amb 252a. τί] διατί 1] 252b. τις οὐχὶ] πᾶς Lut 2534.]ϑεράπων πρὸς τὸν χορόν U 253b.]ixufitxol τετράμετροι καταληχτικοί U Cs 2535. ὦ πολλὰ 875] πολλάκις U. ἐπίτριτος τρίτος et super -λὰ signum mensurae brevis Amb 2534. τῷ δεσπότῃ] ὅμοιος Amb 2536. ταὐτὸν ϑύμον:] ὅμοιος Amb 2531. φαγόντες: ὅμοιος. λείπει δὲ ἡ τελευταία συλλαβὴ καὶ Soxet παλιμβαχχεῖoc εἶναι Amb

254a. 254b. 254c. 255a. 255b. 255c. 2554. 2556. 256a. 256b. 256c. 2564. 2566. 2567. 257a.

φίλοι] super i signum mensurae brevis Amb πονεῖν] ἐργάζεσϑαι U ἐρασταί] ἐπίτριτος ©’ ἀτελὴς xai δοκεῖ Baxzeios Amb Ir’ évxovet:] διίαμβος Amb -τε σπεύδεϑ᾽ ὡς] ἐπίτριτος γ΄ Amb ὁ καιρὸς o5:] διίαμβος Amb οὐχὶ μέλλειν] ἀναδύεσϑαι U -χὶ μέλλειν] ἐπίτριτος a^ Amb ἀλλ᾽ ἔστ᾽ En’ αὐ-:]- - - - suprascr. Amb En’ αὐτῆς τῇς] ὁ χαιρός U -τῆς τῆς XxuZe:] δισπόνδειος Amb 7, δεῖ παρόν.] -- -- - - suprascr. Amb παρόντας ἀμύνειν] συνεργεῖν ἡμῖν U -τὰς ἀμύνειν] ἰωνικὸς ἐλάσσων. Super -τὰας auu- signa - - - Amb :ὁρμημένους: ἡμᾶς x2Xac] super -μέ- et super πά- signum mensurae brevis Amb 257b. προϑύμως) συντόμως U. -- - — suprascr. Amb

258a.

ὡς εἰχός &:] ἐπίτριτος

258b. 258c. 2584. 258e.

-στι 4épovrag:] παιὼν τρίτος. Super -povrac signa - — Amb ἀσϑενεῖς γέροντας] περιπατεῖν U ἀσϑενεῖς ἄν:] ἐπίτριτος β΄ Amb -Spas 797] ἐπίτριτος α΄ δοχεῖ δὲ βαχγχεῖος Ámb

259a.

ἀξιοῖς)

ἄξιον

253b. καταληκτικοί:

χρίνεις.

γ΄.

Super

Super

pr.

ὁ signum

ı signum

Cs, om. U || 253c sqq.

mensurae

mensurae

brevis

brevis

In his versibus constanter

Amb

Amb pedes per

haec signa: aut‘ dividit Amb || 253f. παλινβακχεῖος Amb || 254c. ἀτελὴς: ex incertis litteris restituit

Holwerda

;| 258.

In textu

ἔστι γέροντας

ἀσθενεῖς ἄνδρας exh.

Amb

||

252a: sch. Amb I.ut 249. Db 338a 4 || 252b: sch. Amb Lut 249 || 253b: Db 338a 8 || 253c. πολλάκις: Db 338a 55 1259a: Db 338b 33 ||

244 259b. ἴσος με 9etv:] διίαμβος Amb 259c. ϑεῖν] τρέχειν U 2594. πρὶν ταῦτα καὶ:} -- -- — — suprascr. Amb 259e. φράσαι) super « signum mensurae brevis Amb 260. χάριν] - - suprascr. Amb 261a. οὐκοῦν... σύ] xai μὲν αὐτὸς οὐ φαίνεται εἰπών U 261b. πάλαι] super « signum mensurae brevis Amb 261c. ἀκούεις] super & signum mensurae brevis Amb 263a. Ψυχροῦ) super ψυ- signum mensurae longae Amb 263b. βίου] super βί- signum mensurae brevis Amb 263c. ἀπαλλαγέντας] super pr., tert. et quart. « signa mensurae brevis Amb 264a. τί] signum mensurae brevis suprascr. Amb 264b. πόϑεν)] super -9ev signum mensurae longae Amb 264c. 19] signum mensurae brevis suprascr. Amb 264d. πρᾶγμα] * ὑπόϑεσις U. Super -u« signum mensurae brevis Amb 266a. xugóv] super xv- signum mensurae longae Amb 266b. μαδῶντα] φαλακρόν U Lut 267a. οὐρανὸν] super -pa- signum mensurae brevis Anıb 267b. ψωλόν] f, ἀσχήμονα 7 γυμνόν U. ἀσχήμονα Lut 268a. ὦ... ἀγγείλας] ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν ᾿᾿σωρὸν énov" U Cs 268b. χρυσὸν] super -σὸν signum mensurae brevis Amb 268c. ἐπῶν] διὰ τῶν σῶν U. Super ἐ signum mensurae brevis Amb. διὰ Lut 269a. γὰρ] signum mensurae brevis suprascr. Amb 269b. σωρὸν) super -óv signum mensurae brevis Amb 269c ἥκειν] ἐλϑεῖν U 2694. ἔχοντα] φέροντα U 270 πρεσβυτικῶν)] super ı signum mensurae brevis Amb 271a. μῶν] ἄρα U 271b. ἀξιοῖς] super pr. τ signum mensurae brevis Amb 271c. qevaxicac] παιὼν δ΄. Suprascr. - - -- -- Amb 271d. ἀπαλλαγῆναι] super pr. et tert. a signa mensurae brevis Amb 272a. ἀζήμιος] super t signum mensurae brevis Amb 272b. βακτηρίαν] super ı signum mensurae brevis Amb 273a.] πρὸς τὸ ""pevaxtaac" φησὶ xai οὗτος ἀπατηλὸν καὶ ψευδὴ U 273b. φύσει!) super $ signum mensurae brevis Amb 273c. τὰ πάντα] οὐχ ἀμοίβραγυς, διίαμβος δὲ καταληχτικός Amb

259c: U 266.

Db 338b 34 || 266b: sch. Db 339 à 23 || 269c.

d:

U 266. Db 339a

1}} 339a

49 |; 271a:

8. 11 sq. || 267b. &eyzusvx: sch. Db

339b

6 ||

245

κοὐδὲν] super & signum mensurae brevis Amb νομίζεϑ᾽ ὑ.-] παιὼν β΄ Amb -ιὲς] συνίζησις Amb ὡς σεμνὸς] λίαν γαῦρος U σεμνὸς] super ὁ signum mensurae brevis Amb οὑπίτριπτος] ἐπιτρίψεως καὶ βλάβης ἄξιος" ἐπιτρίψαι γὰρ τὸ διαφϑεῖραι U. Super alt. o signum mensurae brevis Amb. ὁ ἄξιος συντριβῆς Lut 276a. ἰοὺ ἰοὺ] διίαμβος Amb 276b. χοίνικας] κλάπας U. super -νικας signa - - Amb 276c. :ποϑοῦσαι) ἀτελὴς ἐπίτριτος α΄ Amb 277a. ηράμμα) super alt. α signum mensurae brevis Amb 277b. δικάζειν] super pr. τ signum mensurae brevis Amb 278a. σὺ δ᾽ οὐ] παρέλκον U 278b. βαδίζεις] super « signum mensurae brevis Amb

274a. 274b. 274c. 275a. 275b. 275c.

Leis"

278c. 278d. 278e. 278f. 279a. 279b.

ὁ δὲ Xa.]

παιὼν

a’ Amb

ὁ δὲ Χάρων] παρ᾽ ὑπόνοιαν ἀντὶ τοῦ ὁ κῆρυξ U -pwv τὸ ξύμβο.) ἐπίτριτος δ΄ Amb -λον δίδωσι.] διτρόχαιος Amb ' διαρραγείης} super 8v- εἴ -pa- signa mensurae brevis Amb μόϑων) φλύαρος, φορτικός, ἄτιμος, αἰσχρός, ταραχοποιός U. φορτικός Lut φύσει) super ὑ signum mensurae brevis Amb

λάλος,

279c. 279d. κόβαλος) λάλος U Amb 280. φενακίζεις] ἡμᾶς U

280bis. δεῦρο] ἐνταῦϑα Amb 28la. ol πολλὰ μοχϑήσαντες) καινοπρεπές" "Oc καὶ φάσαν 7, πληϑύς" 281b. σχολῆς] ἀργίας Amb 282a. ϑύμων] ὅτι ϑυμοφόρος ἣ ᾿Αττική int. U 282b. ῥίζας διεκπερῶντες] διερχόμενοι, συλλέγοντες, ὡς φρύγανα Amb 282c.

διεκπερῶντες)

ἀνασπῶντες

U

U

284. ὦνδρες) ἀττικὴ συναλοιφὴ U $c] ὁ Πλοῦτος Amb 285. "--μῖν elvar;] ἐπίτριτος 8° ἀτελής Amb 286. 287a. Midas] φύσει μεγαλώτης ἦν U 281a.

φάσαν: scripsi, φὴώσαν vel φὶώσαν U

||

275c: Db 339b 19 sq. || 276b: Db 339b 37 || 2784. ἀντὶ τοῦ ὁ κῆρυξ: Db 340b 31 || 279b.

φλύαρος ... αἰσχρός: sch.

U

279a.

Db

340b

41

sq.

|| 2794:

Db 340b 47 ||

280bis: Db 340b 52 || 281a: Hom. I3 278 ὡς φάσαν ἢ πληϑύς || 282a: Db 341a 12 || 282c: Db 341a 16 || 287a: sch. U 287 ||

246

287b.

λάβητε) ποιήσ(ητε) U 290a. ϑρεττανελὸ) ἤχημα ὀρχηστικόν U Cs. τὸ μέλος τῆς κιϑάρας U. παιὼν «' Amb 290b. τὸν Κύκλωπα] ἐπίτριτος 8, Amb 291a. μιμούμενος] super ı signum mensurae longae Amb 291b. τὴν] διὰ U 291c. ποδοῖν ὡδὶ] super ro- et -δὲ signa mensurae brevis Amb 291d. παρασαλεύων] ὀρχούμενος U. (παρ)ενί(σαλεύων) Amb. Super zapacasigna -- - - Amb 292a. ὑμᾶς] super ὑ signum mensurae longae Amb 292b. ἄγειν) 6önyeiv U. Super & signum mensurae brevis Amb 292c. εἴα] super « signa = Amb 292d. τέχεα] ὦ παιδία" χλευάζει δὲ ὡς γέροντας U 292e. -xvx day’ ἀνα΄-] παιὼν α΄. Super -χνὰ signa = Amb 292f. ϑαμίν᾽] μικρά U 292g. ἀναβοῶντες) μέλη ἤγουν Amb 293a. ϑληχώμενοί] βοῶντες, λέγοντες U 293b. τε] signum mensurae longae suprascr. Amb 293sqq.] δίμετροι ὑπερκατάληκτοι εἰς συλλαβήν p.i.m. Amb 294, κιναβρώντων) δυσωδιῶν U. Super xc signum mensurae longae Amb 295. τραγοι] super & signum mensurae brevis Amb 296 ϑρεττανελὸ] super « signum mensurae brevis Amb 297a. βληχώμενοι) λέγοντες U 297b. τουτονὶ] super i signum mensurae longae Amb 297c. καλλαβόντες] εἰ δὲ ᾿᾿χαταλαβόντες᾽᾽ ἐστίν Amb 298a. ἔχοντα] super -τὰ signum mensurae longae Amb 298b. λάγανα] signa — — — suprascr. Amb 298c. &yprx] super -ix signa — — Amb 298d. χραιπαλῶντα] ἐκ μέϑης ἀτακτοῦντα U. Super -za- et -τα signa - — Àmb 299a.]»xi οὗτοι δίμετροι c.m. U 299b. ἡγούμενον) προπορευόμενον U 29%. τοῖσι] super -σι signum mensurae longae Amb 300a. εἰχῇ δὲ] ὡς ἔτυχεν U. ἀμερίμνως Lut 300b. δὲ} signum mensurae longae suprascr. Amb 291}.

textus:

τὴν (pro

roiv)

U

||

297c.

δὲ: punctis

ad

lineam

rectam

positis

mirum in modum munitum Amb || 291d. παρενσαλεύων: Db 341b 34 |! 292b. ὁδηγεῖν: Db 341b 36 || 2924: cf. Db 341b 37 sq. l| 293a. βυῶντες, λέγοντες: 300a. ὡς ἔτυχεν: Db 342a 29 |,

Db

341b

46

|| 2984: sch.

U 298.

Db 342a 24 ||

247 300c. καταδαρϑέντα)] κοιμηϑέντα U Lut. Super xaradap- signa " " " Amb 300ἀ.]δίμετρος ὑπερκατάληκτος Amb

3014. λαβόντες) super λα- signum mensurae brevis Amb 301b. ἡμμένον)] ὠξυμμένον U 301c. σφηκίσκον] ξύλον Amb 301d. ἐκτυφλῶσαι) ζητήσομέν σε U 3024. Κίρκην] ἤγουν τὴν Λαΐδα Amb 302b. «τὰ φάρμακ᾽ &-] παιὼν β΄ Amb 302c. «νακυκῶσαν) παιὼν γ΄ Amb 303. τοῦ Φιλωνίδου] παρ᾽ ἱστορίαν τοῦ ᾿Οδυσσέως U 304.] δίμετρος p.i.m. Amb 305a. μεμαγμένον] μεμαλαγμένον U. ἐζυμωμένον, τεταραγμένον Amb 305b. ἔματτεν)] ἐτάρασσε U 306a. μιμήσομαι] super μιε- signum mensurae longae Amb 306b. πάντας) χατὰ U 306c.] ötuerpos Amb 307. φιληδίας] φιληδονίας. ἀνοίας Amb. φιληδονίας Lut 308.] ἔστιν ὧδε τὸ τέλος c.m. U. τέλος int. U 309. ἀρχή c.m. U 310a. μαγγανεύουσαν] μεταβάλλουσαν U 310b. ἑτάρους ἣν] ᾿ἑτάρους᾿᾿ διὰ τὸ μέτρον U 312. μιμούμενοι] τὸν υἱόν U 313. μινϑώσομέν 9'] ἀλείψομεν Lut 315. μητρὶ) ἀντὶ τοῦ “'ἐμοί᾽ U 316a. εἴα νῦν τῶν:] δισπόνδειος Amb 316b. σκωμμάτων ἀ.--] διτρόχαιος Amb 316c. -παλλαγέντες"] διτρόχαιος Amb 317.] καὶ οὗτοι δίμετροι c.m. U 319. τοῦ] ἀπὸ U 321. οὕτω τῷ χόπῳ ξυνεῖναι) τῇ περὶ τὸν Πλοῦτον ἐπιμελείᾳ U Cs 322a.]super vs. χοροῦ. Infra vs. πάλιν ἴαμβοι c.t. Amb 322b. χαίρειν... ἐστιν] χαινῶν ὄντων τῶν πραγμάτων καινὰ φϑέγγομαι ἀφεὶς τὸ χαίρειν U 303. τοῦ ᾽Οδυσσέως: (cf. Proleg.) ||

minio

add.

U

|| 308.

ἔστιν:

dubitanter

scripsi,

comp.

U

300c. κοιμηϑέντα: sch. U 301a || 301b: sch. U 301a. Db 342a 36 || 301c: Db 342a 36 || 302a: sch. Amb Lut 302. Db 342b 11 || 303: cf. sch. U 303. Db 342b 12 || 305a. μεμαλαγμένο». ἐζυμωμένον: Db 343a 6 (ubi tamen ἐζημωμένον perperam lectum in cod. P esse suspicor aut certe, si sincera lectio est, itacismus corrigendus erat) || 307: Db 343a 17 || 321: sch. U 321b ||

248

323. 324. 325a. 325b. 326a. 3268. 327a. 327b. 327c.

προσαγορεύειν καὶ σαπρόν] Ex παραλλήλου τὸ ἀρχαῖον καὶ σαπρόν U ὁτιὴ] ἀττικόν, ὡς καὶ τὸ “'δηλονοτιή ὕ κοὐ κατεβλακευμένως] οὐ ῥαθύμως, τρυφελῶς U κατευλαχευμένως] ἐπηρμένως Amb ὅπως δέ μοι] λείπει ὁρᾶτε, σκοπεῖτε." U. ὁρᾶτε Cs συμπαραστάται) συνεργοί U. βοηϑοί Lut σωτῆρες] διὰ τὴν πήρωσιν U ὄντες]

(ὄντ)ως

U

Cs

τοῦ ϑεοῦ] τοῦ Πλούτου U 328. δόξεις u’ "Apnv] ὡς ἄλλον "Apex U 330. ὠστιζόμεσϑ᾽] διωκόμεϑα, ἐκβεβλήμεϑα διὰ τῶν ϑυρῶν U. διωκόμεϑα, ἐχβεβλήμεϑα Cs. ὠϑούμεϑα Lut 331. παρείην τῷ λαβεῖν] παραχωρησαιμέ τινι ὥστε U Cs Lut 338. τοῖσι κυρείοισι] τόπος ἐν ᾧ ἐκάϑηντο οἱ ἀργολόγοι U 34la. χρηστόν τι πράττων] εὐτυχήσας U 341b. μεταπέμπεται) μεταχκαλεῖται U Amb 342. ἐπιχώριον] οἰκεῖον τῇ διαγωγῇ τῶν ᾿Αϑηναίων U 345. τῶν φίλων] τοῦ ἀγαϑοῦ δηλονότι U 347. ϑεὸς] ἢ ὁ Πλοῦτος ἢ ἄλλος τις τῶν ϑεῶν U 349. οἷος] μέγας Amb Lut 350. εὖ πράττειν] ἴσϑι Lut 351a. ἐπιτετρίφϑαι) συντριβῆναι Lut 351b. τοπαράπαν) ἐξ ὁλοκλήρον᾽ παντελῶς Lut 352.] τὸ λέγον SÉ: εἰ μὲν κατορϑώσομεν Y, ἀποτύχωμεν U 355. πρὸς] περισσόν. ἀντὶ τῆς "and" U. περισσὸν ἢ "mpóg ἀττικῶς Amb 356a. πῶς... ὑγιές) ἀγαθὸν τοῦτο κακοῦ ἀνθρώπου δηλονότι U 356b. εἴ] ἐπειδὴ U Cs 357. ἐκεῖϑεν] ἀπὸ τοῦ ναοῦ U. ἄλλοθεν, ποϑέν Amb 358. μεταμέλει] μεταφροντίζει φοβουμένῳ τῷ ἁλῶναι U 359. ἐγὼ μὲν οὔ] κέκλοφα U 326a.

ὅρατε (sic) Cs || 331.

τῷ:

(sic) in textu

U

Lut || ὥστε:

om.

Lut

|| 359.

κέκλωφα U, corr. Koster || 323:

Db 344a 9 sq. || 325a. ῥαθύμως: Db 344a 25. 26. 27. 28 || 326a:

Db 344a 29 ||

326b. βοηϑοί: Db 344a 30 | 327c: Db 344a 32. 33 | 330. ὠϑούμεϑα: Db 344a 50 | 331. παραχγωρήσαιμί τινι: Db 344b

11 || 342. τῇ διαγωγῇ τῶν ᾿Αϑηναίων: sch. U 342.

Db 344b 37 || 345. Ad μετέχειν referre hanc gl. vult Koster, recte || 347: cf. Db

344b 50 | 349: Db 345a 4 | 351b: sch. U 351. Db 345a 12. 13 | 355. περισσὸν... ἀττικῶς: sch. Amb

Lut 352. Db 345a

22 sq.

|| 357:

358: Db 345a 34 sq. || μεταφροντίζει: „constructio μεταφρωοντίζεις (cf. sch. Db) corrigendum ||

cf. sch. ut

μέλει

Amb oov*.

Lut

356

(Koster)

|| aut

249

. φλυαρῶν) ἔξω τῇς ἀληϑείας λέγει U . οἶδα] ὅτι ἔκλεψεν U τοιοῦτο] (rowür)ov Amb οὐδενός) ἐν οὐδενί U ὑγιαίνειν] τὰς φρένας U. σωφρονεῖν Amb

. μεϑέστηχ᾽] ἐνηλλάγη U . μεϑέστηχ᾽ ὧν πρότερον] . τρόπων] ἀπὸ U

μετηλλάγη

τῶν πρὶν τρόπων

Lut

μελαγχολᾷς) μαίνγ U κατὰ χώραν] κατὰ τὸ πρέπον κατὰ τάξιν U . ἐπίδηλόν)] ὅμοιον U . πεπανουργηκότι] βλέμματι U . σὺ μὲν] γρ(άφε) "£v uiv" int. Amb . κρώζεις] ματαίως . ὡς ἐμοῦ] ἐξ U

λαλεῖς

Amb

μεταλαβεῖν] συγκοινωνῆσαι Lut . τὸ δ᾽ ἐστὶν] ὅπερ εὕρηκα Lut . τοιοῦτον] τοσοῦτον Lut AM

ἑτέρως)

ἄλλως

πως

U

κακοδαιμονᾷς) παραφρονεῖς U ἀπεστέρηκάς γ᾽ οὐδένα] γενικὴ ἀττικὸν ἐνταῦϑα U ἔγωγε. ὦ] συνίζησις Amb τράποιτο] ἀπέλϑῃ U κατηγορεῖς] ὑβρίζεις U ἀπὸ σμικροῦ πάνυ] ὀλίγου πράγματος καὶ ἀναλώματος U. ἐν συντόμῳ Lut ἐπιβύσας κέρμασιν] ἐπιφράξας τοῖς χέρδεσιν U. ἐμφράξας χέρδεσι, νομίσματι Amb φίλως] ἀπὸ κοινοῦ “᾿διαπράξας U λογίσασϑαι] λογαριάσαι U ὁρῶ] ἐπόψομαι ἀορίστως U χκαϑεδούμενον] κρινόμενον U Amb Lut ἱκετηρίαν] κλάδον 1]

361:

sch. Amb Lut 361 | 365b: cf. sch. Amb 365 !| 366: Db 345b 5 | 367: Db

345b 7. 8 sq. Sch. Amb Lut 367 | 368a: Db 345b 11 | 368b: Db 345b 11 | 377. ὀλίγου: Db 345b 43 || ἀναλώματος: Db 345b 44 || 379. κέρδεσιν: Db 345b 50 || ἐμφράξας: sch. Amb Lut 377 || 381: Db 346a 6 || 383: Db 346a 11 ||

250 384. χοὐ διοίσοντ᾽] διαφέροντα U 386. οὔχ] εἰμὶ δηλονότι κλέπτης U 388. ἀπαρτὶ] ἀπηρτισμένως U. ἐπίρρημα χρονικόν in calce U, ὁλοτελῶς Lut 300. σεαυτὸν] ἀπολεῖς U 394a. ἐς κόρακας) ἀττικόν' ἤγουν ἀπέλθῃς U 394b. νὴ τοὺς ϑεούς] λείπει τὸ ᾿᾿οὐδαμῶς᾽ Amb 398. διαπέμπεις] μεταδίδως U. στέλλεις Amb 399. ἐν τούτῳ] τῷ μεταδοῦναι U. ἐν τῷ διαπέμψαι καὶ δοῦναι Amb 401a. βλέψαι ποιΐσαι) τὸν Πλοῦτον Amb Lut 401b. ποιῆσαι] o suprascr. ad o. Amb 401c. vo] ἡμᾶς U Lut 402. ἑνί γέ τῳ τρόπῳ] ὁπωσδήποτε U Cs 4θ44.]ἐπεὶ τυφλός, διὰ τοῦτο οὐκ ἦλϑεν εἰς ἐμέ U 404b. οὐκ ἐτός] ματαίως U. μάτην Amb Lut 409. σκοπῶμεν] ἄς προσέξωμεν U 411. εἰς ᾿Ασκληπιοῦ] οἶκον U 413. διάτριβ᾽ ἀλλ᾽ ἄνυε] χρόνιζε ἀλλὰ σπούδαζε U. βράδυνε Lut 415a. ϑερμὸν ἔργον] τολμηρόν: κακόν U Cs. πανοῦργον ἢ παράδοξον xal τολμηρόν Lut 415b. παράνομον] παράβολον, ῥιψοκίνδυνον, νεωτερικόν, ἐπίβουλον Lut 422. ὠχρὰ] τοιοῦτοι γὰρ οἱ πένητες U 423.] ἐντεῦϑεν κωμῳδεῖ τὸν Σοφοκλὴν τὸν λέγοντα τὰς ᾿Ερινὺς ders U 424. μανικόν] ἐμπαϑές Lut 425a. οὐκ ἔχει γὰρ δᾶδας) μετὰ δάδων γὰρ εἰσάγει ταύτας U 425b. χλαύσεται) ἡ Πενία U 429a. ἄληϑες) ἀττικῶς Lut 429b. dedpaxarov] ἐπράξατε U 4314. οὐκοῦν] συλλογιστικόν Lut 401c. vo in textu U Lut || 404b. μάτην: litterae evanidae, difficillimae lectu Lut || 409. ác U: potes etiam X; scribere, v. Psaltes 137 || 413. χρόνιε U, corr. Koster || 415a. περιδοξον (s. acc.) Lut, corr. Koster || 415b. νεωτεξικόν: στικόν scribere, comp. Lut || 388.

potes

etiam

vewrest-

ἀπηρτισμένως: sch. U 388. Db 346b 7. 16 | ἐπίρρημα xponxóv: Db 346b

13 ||

390: Db 346b 22 || 394a. àxéx9rc: Db 346b 31 || 394b. οὐδαμῶς: ad οὐκ ἐς κόρακας spectat || 401a: sch. Amb Lut 401 || 401c: sch. Amb Lut 401. Db 347a 2. 3 || 404a:

cf.

sch.

Amb

Lut

404

|| 404b.

μάτην:

sch.

Amb

Lut

404.

Db

347a

12

||

411: Db 347a 35 || 413. χρόνιζε: Db 347a 38 || βράδυνε: sch. Amb Lut 412. Db 347a 38 || 415a. τολμηρόν: sch. Amb 415. Db 347a 52. b 2. 3 || παράδοξον: sch. U 415. Db 347a 52 || 415b: sch. Amb 415 (ubi νεωτεριστικόν) || 422: Db 347b 17 sq. Cf. sch. Amb Lut 422 || 423: Soph. O.C. 40 || 425a: cf. sch. Amb Lut 423. Db 347b 3754. ||

251 . . . .

βάραϑρον] ὄρυγμα U N 090] ἐγώ εἰμι U ποιήσω] o suprascr. ad οἱ Amb δύκην] τιμωρίαν Amb διαλυμαίνεται] γρί(άφε) “διαλαμβάνεται᾽. παραχλέπτει, ἀπατᾷ U. βλάπτει, ζημιοῖ Amb μὲν οὖν) elut U ϑηρίον] (Irpt)av U Cs. ἀνθρωπάριον᾽ ζῷον Amb . ἥκιστα πάντων] εἰμὶ δειλότατος U. οὐδαμῶς Amb . πάντων] ἀπὸ Lut Πενία] ἣ πτωχεία xai ἔνδεια παραχρηστικῶς Amb ἐξωλέστερον)] ἐξολοθϑρευτικώτερον U παρὰ πολύ] κατὰ πολύ. πάνυ σφόδρα U μηδὲ διαμαχούμεϑα] ἀντὶ τοῦ "un ἐθελήσομεν προσμαχέσασϑαι τοῦ 9co0" U καϑάρματα)] γρ(άφε) ᾿᾿τὰ καϑάρματα᾽᾽ mrg. U. utapol: εὐτελέστατοι" οἱ δεόμενοι καϑάρσεως p.i.m. U χάκιστ᾽ ἀπολουμένη] ἀξία τοῦ ἀπολωλέναι Amb τοῦτό σε] κατὰ U ἀνθρώπους]

. . . .

εἰς U

τοῦτο δρᾶν μέλλοντες) τὸ ἐχδιώξαι σε U ἐπιλαϑοίμεϑα) σοῦ τῆς Πενίας δηλονότι Amb τούτου] τοῦ ἐχβαλεῖν ἐμέ Amb δοῦναι λόγον] διαλεχϑῆναι Amb ἀποφήνω] δείξω U

. dulv... ὑμᾶς] λείπει τὸ ε

^

L4

-—

,

᾿᾿ἐάσατε ἢ παύσασϑε τοῦ ἐγχειρήματος

tt»

Hr

a

,

-

95



εὖ ἔστω U Cs τουτὶ] τὸ εἶναί σε αἰτίαν ἀγαθῶν U ἐγώ] ὑμᾶς U δύναιτ᾽ ἂν μὴ] ἤγουν δυνατόν m? Lut . τίμημ᾽] τιμώρημα U. ζημίαν Amb 480b. τῇ δίκῃ] καταδίκῃ ἢ δικαιοσύνῃ U. νῦν τῇ καταδίκῃ

431b: sch. ζημιοῖ; cf. sch.

U 431b. Amb U

436.

Db

Lut 431 348a

3"

U

r

Amb

|| 433c: Db 348 b 31 || 436. ἀπατὰ et βλάπτει,

42. 41. 46 || 440a.

οὐδαμῶς:

Db

348b

16 || 443: Db

348b 19 sq. Sch. U 443 || 445. κατὰ πολύ: Db 348 b 25. 27 || σφόδρα: Db 348b 25 ||

448: cf. Db 348b 42. 43 | 460: Db 349a 43 | 467a: Db 349b 4 | 467b: Db 349b 6 | 468: cf. Db 349b

12 || 470a: sch. U 470. Db 349b 32. 35. 36 || 472: Db 349b 38 ||

480a. ζημίαν: Db 350a 24. Sch. U 480 || 480b. καταδίκγ: sch. Amb

Lut 480 ||

252 4824.]τὴν αὐτὴν ζημίαν καὶ τιμωρίαν δοῦναι αὐτώ U 482b. τὸ γὰρ αὐτό] ὑμῖν Amb 484a. ταύτῃ] τῇ Πενία U Amb. οὕτως Lut 484b. ἀποχρήσουσιν] ἀρκέσουσιν U Amb 484c. μόνω] οἱ suprascr. ad ὦ et οἷς ad ar U. μόνοις Cs 485. πράττοντες] λέγει τὸ ἀποθνήσκειν πάσχοντες ϑάνατον πρόστιμον πάσχοντες Amb 486. ἀντειπεῖν) εἰ ὑπερνικήσετε δηλονότι U 4874. πάλιν ἐντεῦϑεν στίχοι τετράμετροι" χοροῦ Amb 487b. χρῆν] πρέπει U. ἐχρῆν Amb 488a. ἀντιλέγοντες] ἐν ταῖς διαλέξεσιν U 488b. μαλακὸν] ἐκχλελυμένον U. ἀσϑενὲς Amb 489. τοῦτ᾽ εἶναι] παρέλχον ἴ) 402. ἐπιϑυμοῦντες] ἰδεῖν τὸ δίκαιον U 494. περινοστῇ] περιέρχεται U 405. ἀπολείψει) ἀπολειφϑῇ U. ποτέ Lut 500.

ὠς]

πῶς

U.

U

502. πλουτοῦσι] χρήματα ἔχουσιν U Cs 504. σύνεισιν] συγκατοικοῦσιν Lut 5054.]τὸ σχῆμά ἐστι περίβολον, περιοδικόν Lut 505b. ταὐύτ᾽ ἦν] τὰ γακά U 506a. ὁδὸν! πρόφασιν Lut 506b. τοῖς ἀνθρώποις] λείπει τὸ "zat" Lut

507a. ἀλλ᾽ &] ὑμεῖς U Cs 507b. 507c. 508. 510. 511. 512. 515a.

ἀναπεισϑέντ᾽] διδαχϑέντες Lut οὐχ ὑγιαίνειν] εἰς τὸ U. δοκεῖται τοῦ ληρεῖν καὶ παραπαίειν] ἕνεκα᾽ διανείμειέ 7’ ἴσον ἑαυτὸν] ἐξ ἴσου τῶν ἀνθρώπων] ἤγουν οὐδεὶς τῶν ἀμφοῖν... ἀφανισθϑέντοιν] τούτων σοφίας Lut ῥήξας) σπείρας Lut

ἐμοί U πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ Νρεμύλου U πλουτίσας πάντας U ἀνθρώπων U τῶν δύο, ἤτοι τῆς τέχνης καὶ τῆς

482b. ὑμῖν: litterae incertae, fort. m?; punctis autem subter litteras positis, librarius glossam delere in animo habuisse videtur || 487a. Litteris eisdem ac textus exar. Amb || 487b. textus: χρὴ Amb || 505b. textus: sic U || 482a. τὴν αὐτὴν ζημίαν:

Db 350a 38 sq. || τιμωρία»: Db 350a 41 || 484a. τῇ Πενία:

Db 350a 52 sq. Sch. Amb Lut 484 || 484b: Db 350 b 1 || 484c. μόνοι: sch. Amb Lut 484 || «i: i.e. μόνοις |] 485. πάσχοντες: sch. Amb Lut 485 || 487a: cf. Db 350b 17. Sch. U 487 |. 502: bb 351a 46 j| 506b: cf. sch. U Amb Lut 505 || 507a: sch.

U 507 | 512: cf. Db 351b 38 ||

253 515b. 518a. 518b. 518c. 522. 523. 524.]

ῥήξας δάπεδον... ϑερίσασϑαι)] ἀπὸ κοινοῦ τὸ ᾿Ἠἐϑελήσει οἱ ϑεράποντες] οἱ δοῦλοι Lut μοχϑήσουσι) ἐργάσονται Amb. ὑπηρετήσουσι Lut ἕξεις] κτήσῃ U Cs ἀνδραποδιστὴς) ὁ πωλῶν αἰχμαλώτους U xarà... λέγεις] ἤγουν κἀκείνου πλουτήσαντος Lut ἀνῃροῦντο γὰρ οἱ ἀνδραποδίζοντες, εἰ ἡλώκεισαν Amb

526a.

τρίψεις)

διάξεις

U

Amb

526b. τοῦ νῦν] βίου U 5260. ἐς κεφαλήν σου] ἵνα ἔλϑῃ ὁ ὀδυνηρὸς βίος U 527a. οὐχ ἕξεις] καὶ κτήσῃ U 527b. xaradapteiv] ρα corr. ex -ap- Lut. κοιμηϑῆναι Lut 527c. ἐν κλίνῃ xaradapdeiv] ἐν δέρμασι γὰρ ἐκοιμῶντο πρίν Amb 528a. οὔτε ἐν] (oot) ἐν suprascr. ad οὔτε U Amb 528b. οὔτ᾽ ἐν τάπησιν] ἐπευχίοις U. ἐφαπλώμασιν Lut 529. στακτοῖς] ὑγροῖς Amb. ῥοδοστάγμασιν Lut 530a.

δαπάναις]

530b. 5314. 531b. 534a. 534b. 534c. 535a. 5350. 536. 537a. 537b. 539. 542a.

κοσμῆσαι] κοσμηϑῆναι τὰς γυναῖκας οὐ δηλονότι U. τὴν νύμφην πλέον] κέρδος U Cs πλουτεῖν] τοῦ πλούτου U χρείαν] ἔνδειαν U Cs ζητεῖν) ἐρευνᾶν U βίον ἔξει} δεῖπνον ποιήσεται U. ζωὴν Amb ἀγαϑὸν] (ἀγαϑ)ῶ(ν) Amb φῴδων] φλυκταινῶν᾽ ἐρευϑημάτων᾽ τζιβυλίδων U κολοσυρτὸν] ϑόρυβον U Cs àpi9uóv] πλῦῆϑος U Cs οὐδὲ λέγω] παρατρέχω U Cs πεινήσεις] μὴ U φορμὸν] ψιαϑίον U. ψίαϑον Amb

ἀναλώμασιν᾽

ἐξόδοις

Amb

Lut

518}. textus: μοχϑοῦσι Lut || 518a:

Db 352a

14 || 518b.

ἐργάσονται: Db. 352a

14 sq. || 518c: Db 352a

15 ||

526a: sch. Amb Lut 525. Db 352b 8 | 526b: sch. Amb Lut 525 | 528b. ἐπευχίοις

Scribere nolui: v. et. infra, gl. 542b; in scholiis enim non solum ἐπεύχια et πεύχια (Db 353a 1) sed etiam πεύκια (Db 352b 20. 23. 28) legimus. De x—x v. Psaltes 65 sq. || 529. ὑγροῖς: sch. Amb Lut 529. Db 352b 34 || ῥοδοστάγμασιν: Db 352b 36. Cf. sch.

Amb Lut 529 || 530a: sch. Amb Lut 529. Cf. Db 352b 43 || 534c. ζωὴν: Db 352b 54 || 535b.

φλυκταινῶν: sch. Amb

Lut

535.

Db 353a 1

|| ἐρευθημάτων: ci. sch. U 535 ||

536: sch. Amb Lut 536 || 537a: Db 353a 25 || 539: sch. U 539 || 542a: Db 353a 53.

b 1 ἰψιάϑιον)

||

254 542b. τάπητος] ἐπευκίου U 543. σιτεῖσϑαι) ἐσϑίειν U 544. πτόρϑους] γωλία U 545a. ϑράνους) ὑποποδίας᾽ σκάμνου U. ὑποποδίου Cs 545b. μάκτρας] σκάφης ἣ σανίδος U. σκάφης Cs 546a. ἄρά γε] ἐπιλογικόν U. ὄντως κατ᾽ εἰρωνείαν Lut 546b. πολλῶν] κατὰ U 547.] γελᾷ τὴν Πενίαν λέγων οὕτως" "uà τὴν ἀλήϑειαν,

πολλῶν

ἀγαθῶν

σε ἀποδεικνύω αἰτίαν᾽᾽ U 548. 549. 551. 554. 555a. 555b. 556. 557. 559a. 559b. 550c. 560. 563. 564a. 564b. 565. 567a. 567b. 567c.

569. 570.

ὑπεκρούσω] ὑπέφηνας" ὑπῃνίξω U. ἀπὸ τῆς μουσικῆς int. U. ὑπγνίξω Cs πενίαν... ἀδελφὴν] ἤτοι μίαν καὶ τὴν αὐτήν Amb μέλλει] παϑεῖν Amb περιγίνεσϑαι] περισσεύειν U τὸν βίον] τὴν ζωὴν Amb αὐτοῦ] τοῦ πένητος U ταφῆναι] τυχεῖν ταφῆς U σπουδάζειν ἀμελήσας] ὑπὲρ τῶν ἠκριβωμένων ἐννοιῶν U καὶ τὴν] κατὰ U

γνώμην] ψυχήν U Cs τὴν ἰδέαν] κατὰ σῶμα U. σῶμα Cs πίονες... ἀσελγῶς] οὐ φυσικῶς, ἀλλ᾽ ἐξ ἀσελγείας U περανῶ λόγον) xai τέλος ἐπιϑήσω U κοσμιότης] σεμνότης" κατάστασις Lut ὑβρίζειν] ἀλαζονεύεσϑαι, ὑπερηφανεύεσϑαι p.i.m. Lut χλέπτειν)] κατ᾽ εἰρωνείαν U σκέψαι] πρόσεξον U τοὺς ῥήτορας] διασύρει τοὺς ῥήτορας U. τοὺς δημαγωγούς, τοὺς νομομαϑεῖς᾽ ῥήτορας γὰρ νομομαϑεῖς ταῖς ᾿Αϑήναις καϑίστων p.i.m. Lut ὡς] ὅτι παραχρῆμ᾽} εὐθέως U ἐπιβουλεύουσί τε τῷ] ἀττικῶς δοτικήῇ, ὡς καὶ τὸ ᾿᾿πολεμῶ᾽ U

5464. ἄρα in textu Lut ἢ}

542b: cf. supra, ad 528b || 543: Db 353b 5 || 544: cf. neogr. γουλί (Koster)

||

545a. cxXu»u et ὑποποδίου: sch. Amb 545a. Db 569a (Reg). 353b 49. 50 545b. σκάφης: sch. Amb 545b. Db 353b 31 || 546. κατ᾽ εἰρωνείαν: cf. Db 354a 7

!| ||

547. ἀποδεικνύω: Db 354a 8 | 554: Db 354b 16 | 555a: sch. Amb Lut 555 || 564a: sch. Amb 564a. Cf. Db 355a 31 | 564b: sch. Amb 564b | 565: Db 355a 33. 34 || 567b. τοὺς... χαϑίστων: cf. sch. Amb

567 || 567c:

Db 355a 43 ||

255 571a. οὐ ψεύδει) Ἢ suprascr. ad εἰ et ἀττικῶς δὲ δίφϑογγον U 571b. βάσκανος] βδελυρά U 572a. οὐδὲν κλαύσει] ἀλλὰ κλαύσει, δῆλον U 572b. μηδὲν ταὐτῃ] οὕτως U 572c. χομήσῃς] ἐπαρϑῇς, κενοδοξήσῃς U. ἐπαρϑῆς Cs 573. τοῦτ᾽] eis‘ κατὰ U. ταῦ(τ᾽) Amb 575a. ἀλλὰ) περισσόν Amb 575b. πτερυγίζεις] κοῦφα διαλέγῃ U 577. φρονοῦντας] νουϑετοῦντας U 578. χαλεπὸν] δύσκολον U 581. Kopovixais] ἀρχαίαις U 582—583.] ἑλλανοδίκαι int. U 585a. ἀνεκήρυττεν] ἐξύμνει U. ἐξύμνει᾽ ἐφανέρου Amb 585b. ἀσχητῶν] ἀϑλητῶν U. τῶν ἀϑλητῶν, ἀγωνιστῶν Amb 586. ἐχρῆν] στεφανοῦν U 589a. λήροις] (λ)εί(ροις) Amb 589b. Anpoıs.. . νικῶντας} παρ᾽ ὑπόνοιαν κατὰ γραφήν, ᾿᾿φλυαρίαις᾽ ὀφείλων εἰπεῖν U 589c. ἀναδῶν) στεφανῶν U 5904. πολὺ τῆς πενίας] βίαιον τὸ σχῆμα U Cs 590b. περιάψαι] προσάψαι, περιϑεῖναι Lut 591. ἀνελεύϑερος] φειδωλός U 592. κχοτίνῳ] παρ᾽ ὑπόνοιαν U 503, ἀντιλέγειν] ἀναπόδοτα U 594. διὰ τὴν πενίαν;] "our ἔστιν οὐ δεινόν᾽ λείπει U. "ou δεινόν᾽᾽ λείπει Cs 505. πεινῆν] ἐστί U 598—599.] zptuerpos Amb 598. μὴ γρύζῃς} μηδὲ μικρόν τι λαλῇς U

573. κατὰ

ita scriptum

ut non ad τοῦτ᾽ sed ad ἀναπείσειν (v.l. καταπείσειν) referri

quoque possit U || 598. λαλῇς: scripsi, λαλεῖς U ||

572b: sch. Amb Lut 572 || 572c. ἐπαρϑῆς: Db 355a 13 || 575b: Db 355b 17. Sch.

U 575 || 578: sch. U 578. Db 355b 37 || 581: sch. U 581. Db 355b 45 || 589a: sch. Amb Lut 589. Db 356b 37 || 589b: cf. sch. U 589a || φλυαρίαις: sch. Amb Lut 589. Db 356b 38 || 589c: sch. Amb Lut 589. Db 356b 38 || 590b: sch. Amb 590. Cf. Db 356 b42. 357a 6 || 591: sch. Amb Lut 591. Db 357a 7 || 594: ad vv. 593-4 τὸ... πενίαν spectat: duas interpretationes proponi posse grammaticus censet, cum aut οὐκ ἔστι., puncto post πενίαν posito, aut ob δεινόν, interrogantis nota post πενίαν collocata (ut U praebet), subaudiatur | οὐκ ἔστιν: sch. Amb Lut 593 ||

256

600—602.]

δίμετροι int. Amb

600. πείσῃς] ἡμᾶς" ἀκούσομέν σου U 603.] μονόμετρος int. Amb 606. μέλλειν] βραδύνειν Amb 607. ἀνύτειν] ἐπείγεσθαι εἰς ὄλεϑρον U. σπεύδειν Amb 608. 3 μὴν] ὄντως U 609. μεταπέμψεσϑον) μετακαλέσεσϑε U. μετακαλέσασϑε Amb 612a. ἀνακλάειν] συντρίβειν U 612b. μακρὰ] πολλὰ U Cs 612c. τὴν κεφαλήν) ᾿᾿τύπτουσαν᾽᾽ λείπει U Cs. λείπει ᾿᾿τύπτουσαν᾽᾽ 616. λιπαρὸς] ἀλειμμένος ἔλαιον ὡς ὑγρὸν καὶ θερμόν U 618. καταπαρδεῖν] καταφοονεῖν U 6194. ἡμῖν] ἀφ᾽ ἡμῶν U 619b. ἡπίτριπτος) 7| ἀξία συντριβῆς U 621. εἰς ᾿Ασκληπιοῦ] οἶκον U 622. διατρίβωμέν)] βραδύνωμεν U Amb

Amb

6234. τῶν] ἀπὸ U 623b.

προὔργου]

τοῦ U

624a. παῖ] ὦ δοῦλε U. δοῦλε Amb 624}. 625a.

ἐχφέρειν ἐχρῆν] ἔχφερε, ἔξαγε ἄγειν] ἄγε Lut

Lut

625b.

ὡς νομίζεται]

626a. 626b. 627a.] 627b. 629a.

τἄλλ᾽) τὰ περὶ ϑυσίαν τοῦ ᾿Ασκληπιοῦ Amb ηὐτρεπισμένα] φέρειν ἐχρὴν U Χοροῦ ἣ Καρίωνος Amb. Χοροῦ μέρος ἣ Καρίων Lut μεμυστυλλημένοι] ζωμὸν ἀρυσάμενοι xxl εὐωχημένοι U pr. ὡς] λίαν U

ὡς ἀρεστὸν ἔδοξεν ἡμῖν

U. πρέπει ὡς δίκαιον

Amb

629b. alt. ὡς] λίαν U 629c. 630.

πεπράγατε)] ἐπράξατε U ἄλλοι... τρόπου] καὶ ἄλλοι, ὅσοι εἰσὶν ἀγαϑοὶ

τὸν τρόπον

U

607. textus: ἀνύειν Amb | 612a. textus: ἀνακλάειν U, non notavit Coulon || 616. ἀλειμμένος sic, sine reduplic. U || 622. βραδύνομεν U || 626a. περὶ: comp. Amb, πρὸς sch. Db || 600.

ἡμᾶς:

sch.

Amb

Lut

600.

Db

357b

37.

381

606:

Db

358a

25.

27 || 607.

σπεύδειν: Db 358a 31. 32 j| 608: Db 358a 34 || 609. uezxxxxécao9e: Db 358a 37 || 612c: sch. Amb Lut 612. Db 358a 43. 49 || 618: Db 358b 10 || 619b: cf. sch. Amb

Lut 619. Db 358b 18 | 624a: Db 358b 43 | 624b: sch. Amb 624 | 625a: sch. Amb

625a | 625b. πρέπει ὡς δίκαιον: cf. Db 358b 5386. | 626a: Db 359a 4 | 627a: sch. Amb 627 || 627b: sch. U 627a. Db 539a 40sq. |! 629a: Db 359b 18 || 629a et b: sch. Amb Lut 627 |,

257

631. 632. 635. 636. 637.

βέλτιστε] βέλτιστε πάντων τῶν δούλων Amb ἥκειν] ἐλϑεῖν U ἐξωμμάτωται) λίαν ἔβλεψε U ᾿Ασκχκληπιοῦ] ϑεραπευτικοῦ U Cs λέγεις μοι χαράν] ὥστε βοᾶν ὑπὸ τῆς χαρᾶς U 6381.]ἀντισπάστους B' δέχεται οὗτος ὁ στίχος U 638b. βούλησϑ᾽ fv τε uf] ἀντὶ τοῦ “παντὶ porno” ἀττικῶς Lut εὔπαιδα] ἣ τὸν ἔχοντα καλοὺς παῖδας ἢ τὸν καλὸν παῖδα U 639. . μέγα] τὸν ὄντα U . φέγγος) σωτηρίαν Lut τουτονί] τὸν θεράποντα U Cs ταχέως φέρ᾽ οἶνον] διασύρει ταύτην ὡς μεϑύστριαν U εἴσει τάχα] γνώσῃ Amb ποτέ] παρέλχκον U HN... πράγματα] μὴ τὰς ὀχλήσεις, ἀλλὰ τὰ ἀγαϑά U ὡς γὰρ] ἐπειδὴ U 653. 653sqq.] διήγησις int. U εἴ τιν᾽ ἄλλον] ὡς οὐδέ τινα U 655. εὐδαίμων] εἰρωνικῶς δυσδαίμων Amb 657. ἦμεν] ἐπορεύϑημεν U Cs 659. προϑύματα] κριϑάς U. τὰ κατ᾽ ἀρχὰς ϑύματα Amb 660. πέλανος]

εἶδος ϑύματος

U

Cs

κατεκλίνομεν)] ἡ ᾿'κατά᾽ ἀντὶ τῆς "'avd” ἀττικῶς U παρεχαττύετο] συνῆγε καὶ ἥομοζε U ὑπερηκόντισεν] ὑπερέβαλεν U 670.

ὁ πρόσπολος]

673a.

ἀϑάρης]} σεμιδάλεως U ἀϑάρης.. .. ἐξέπληττε] &yopévou ἀλεύρου πεπλησμένη Lut γραϊδίου) ἦν γὰρ ἐχεῖ σὺν τοῖς ἄλλοις τοῖς νοσοῦσι καὶ γραΐδιον Lut ἐφ᾽ ἣν] σεμίδαλιν Lut δαιμονίως} κρυφίως U. εὐφυῶς Lut

673b. 674. 675a. 675b.

ὁ ἱερεύς

U

647. γνώσῃ, bis scriptum Amb || 637: cf. sch. U 637. Db 360a 16 sq. || 638a: immo ad v. 637 pertinet || 638b: sch. Amb 638. Db 360a 27 || 639: sch. U 639. Db 360a 33 sq. || 640a: Db 360a 44 || 640b:

sch. Amb Lut 639. Db 360a 45 | 643: Db 360b 7. 8 [| 644: cf. Db 360b 10 sq. |

647: Db 360b 19. 20. 21 || 652. τὰς ὀχλήσεις: Db 360b 44 sq. || τὰ ἀγαθά: sch. Amb Lut 649 || 653: Db 360b 46 || 653 sqq.: Db 360 b 46 || 660. xps: Db 361a 35 ||

662: Db 36la 48 | 666: Db 361b 16. 17 | 670: Db 361b 23. Sch. Amb Lut 670 | 673a: Db 361b 41. Sch. Amb 673a. Cf. sch. U 673a |i 674: sch. sch. Amb 675 |! 675b. εὐφυῶς: sch. Amb 675 || koster cs, Moristefhanem,

1.

25

Amb

674 || 675a:

258

675c.

ἐφερπύσαι] ὁρμῆσαι U Lut ἱερέα] συνίζησις Amb ἰσχάδας] τὸ ἐκ πολλῶν U καταλελειμμένον) καὶ ἀπολειφϑέν U ἤγιζεν] ἁγιάζειν γελοίως U Cs σάκταν] σαχούλιον U. σάκχον Amb πολλὴν] εἶναι U ὁσίαν] εὐλάβειαν U. εὐσέβειαν mrg. U μὴ φϑάσειέ] $ npo λαμβάνεται κατὰ τοὺς ᾿Αττικούς U αὐτοῦ] 'Exet" τοπικόν U με] μένειν U ὑφῇρε] ἐξέτεινε U Cs ἀνέσπασε] ἔσυρε᾽ συνέστειλεν. ἔχρυψε Lut ἔφλων] ἤσϑιον U Amb ἐπεφύσητο)] ἐξωγκοῦτο U 3] ὄντως U. ἄρα Amb ὑπηρυϑρίασε] ξσχύνϑη U ἐπιλαβοῦσ᾽] κρατήσασα Lut οὐ... βδέω] διότι οὐκ ἦν μυριστικόν U ἐφρόντισεν] νῦν οὐκ Fodero οὐδ᾽ ἐνόησε Lut ἄγροικον) ἀνόητον Lut σκατοφάγον] ἀναίσϑητον U συνεχαλυψάμην) ἢ ἠδέσϑην ἢ συνεχρύφην ἐν τῇ στρωμνῇ τισὶ περικαλύμμασιν Lut περιῇειν] mept^ie, περιήρχετο Lut χοσμίως] πάνυ τάξει ῥυϑμῷ᾽" εὐκόσμως Lut παῖς] καὶ ἢ δούλη U ϑυείδιον) ἰγδίον Amb τό γε κιβώτιον] ἀλλὰ τὸ ἰγδίον U

676. 677. 680. 681a.

681b. 682a.

682b.

685. 687a.

687b.

689. 691. 694. 699, 700. 702. 703a.

703b. 704. 705. 706. 707. 709a.

709b. 710a. 710b. 712. 681b.

σακούλιον ex σχκούριον corr. U j| 689, ἐξέτει sic U |1 699. textus: ἐπεφύσσητο

U [| ἐξ ὀγκοῦτο U |I 680: cf. Db 362a 9 || 681}. axxxov: sch. Amb Lut 681. Db 362a 26. 27 || 682a: sch. U Amb

Lut 682. Db 362a 29 || 685: de προφϑάσειε cogitat grammaticus; λαμβάνεται,

Sc. ἔξωϑεν. || 689: Db 362b 12 || 691: sch. Amb 691 || 694: sch. U 694. Db 362b 46 || 699: Db 363a

13. 14 ἐξώγκωτο || 700. ὄντως: Db 363a 19 || ἄρα: sch. Amb Lut 700 ||

703a: sch. Amb 703a. Db 363 a 42 || 704: sch. Amb 704 || οὐκ ἔσϑετο: Db 363a 46 |] 705: sch. Amb I.ut 705 || 706: Db 363a 50. b 1. Sch. U 706 || 707: sch. Amb 707 |; 709a: sch. Amb 709a | 709b: sch. Amb. 709b || 710b: Db 363b 21 !| 712: cf. sch. Amb

Lut

710 ||

259 718a. 718b. 710. 720a. 720b. 725a. 725b. 729. 731. 732. 733. 734. 735. 741a. 741b. 74lc. 750. 754. 757. 758. 759. 760. 763. 765. 768. 773. 782a.

τρεῖς Τηνίων] καὶ ἀπὸ τῆς Τήνου U ἔφλα] συνέϑλα Amb ὀπὸν] γάλα ὑσσώπου U διέμενος) βρέχων U Amb. ὑγράνας Lut σφηττίῳ] δριμυτάτῳ U Lut. δηκτυκῷ Amb ἐπομνύμενον] ψευδόμενον: ἐπιορκοῦντα U. ψευδόμενον Cs τὰς] εἰς U ἡμιτύμβιον)] τὸ φακιόλιον U. σουδάριον, φακιόλιον Amb φοινικίδι] κυρίως τὸ μαγνάδιον U ἐπόππυσεν] ἐσύριγξεν U. ἐσύρισεν Amb ἐξγξάτην)] ἐξέδραμον Amb ὑπερφυεῖς) μεγάλοι U — τούτω] οὗτοι U ἠφάνισεν] γρί(άφε) ἠφάντωσεν U αὐτὸν] ἑαυτόν Amb εἰς τὸν νεών] ἔβησαν U Cs ἣν] ἔστι Amb συχνὴν) πολλὴν U οἱ δ᾽] οἱ πτωχοί U ἐκτυπεῖτο δὲ] διασύρει τὸν Εὐριπίδην U εὐρύϑμοις) εὐτάκτοις U ἄλλ᾽] ἄγε δὴ Amb ϑυλάκῳ] ἀρτοϑήχγ U. νῦν τῇ ἀρτοϑήχγ, Amb εὐαγγελίας) ἕνεκεν U Cs κομίσω] φέρω U Kexponos] ἤγουν τὰς ᾿Αϑήνας U βάλ’ ἐς κόρακας] ἄπελϑε U

782b.

ὡς]

λίαν

U

782—783. ὡς... εὖ] γνωμικόν U 783. παραχρῆμ᾽) παρευϑέως U 729. textus: ἡμιτύβιον Amb ἀϑήναν U ||

|| 758. εὐριππίδην U || 773. τὰς ᾿Αϑήνας: scripsi,

τὴν

718b: cf. sch. Amb Lut 716 || 720a. βρέχων: Db 364a 41. 45 || ὑγράνας: sch. Amb Lut 716 || 720b. δριμυτάτῳ: sch. U 720b. Db 364a 38 || 725a. ἐπιορκοῦντα: Db 364b

25 | 725b: sch. Amb Lut 725 | 729: Db 364b 42. 44. 47. 49. 50 | 731. μαγνάδι: voile" (Pernot) 365a 30 || 741b: Amb Lut 750 || 763: Db 366a 1.

|| 732. ἐσύρισεν: Db 365 a 12. 13 || 733: sch. Db 365a 50. Sch. Amb Lut 740 || 741c: 754: Db 365b 32. 33 j| 759: sch. Amb 2 |] 773: sch. Amb Lut 773 |! 782a: Db

Amb Lut 732 || 735: Db Db 365a 52 || 750: sch. Lut 759. Db 365b 47 || 367a 2 ||

260 φιλῶσι] yplipe) φλῶσι U 784. 789. νόμος γάρ ἐστι] διὰ μέσου U Cs 790. ταυτὶ] ταῦτα U 796. τὸν φόρτον] τὸν μεμψίμοιρον U 801. ἁρπασόμενος) μέλλων ἁρπάσαι U 802. ἡδὺ πράττειν] πρᾶγμα εὐτυχεῖν τινα U. πρᾶγμά τινα Cs 803. ἐξενεγχόντ᾽] ἀναλώσαντι U Cs 8054.]γνώμη mrg. Amb 805b. ἐπεισπέπαικεν] ὑπεισῆλϑε U 806. σιπύη] ἀρτοϑήκη Amb 807. ἀνϑοσμίου] μεμυρισμένου- ἐρυϑροῦ U 808. ἡμῖν] ἡμῶν 1] 812.

ὀξὶς) 7, τὸ ὀξίδιον

U

815. 817. 821.] 824. 827a. 827b. 832a. 832b. 834. 837. 839. 8534. 853b. 854. 855. 856. 857. 860. 862a.

ὁ δ᾽ ἱπνὸς! μαγειρεῖον U ἀποψώμεϑα] ἀποσπουγγιζόμεϑα Amb καίτοι πρώην ἐπιϑυμίαν elyov καπνοῦ" παίζει διὰ τοῦτο ᾿Αριστοφάνης Ü οὑτοσί] ἐπέκτασις U τοῦ] καὶ τίνος U δέει] τὰ δεύτερα πρόσωπα τῶν παϑητικῶν δίφϑογγα ἀττικῶς U Ih που] ὄντως U ταχέως ἐπιλέλοιπε] ἐπειδὴ ἀνήλωσας εἰς τοὺς δεομένους U χομιδὴ] λίαν᾽ ἀπὸ ὀνόματος τὸ ἐπίρρημα U ἐξετρέποντο) ἐξέφευγον [] ὧν] γινόμενος U πολυφόρῳ] πολλὰ δεινὰ ἐπάγοντι ἐμοί U συγκέκραμαι] συνεμίχϑην U ἀποτρόπαιε] διωχτήριε τῶν γκγακῶν U ὅ τι] ὅπερ U σχέτλια] ἄδικα U ἀπολωλεκὼς] ἀποβεβλυκώς U σχεδὸν] τάχα U τοῦ πονηροῦ] λείψανον U

807. μεμυρισμένου: scripsi (cf. et. infra, gl. Lut

1021b), μυρισμένου

U || 817.

&xo-

ψουγγιζόμεθα Amb || 834. textus: κομιδὴ sic U || 802: cf. sch, U Amb f.ut 802. Db 367b 41 sqq. |: 805a: Db 368a 6. Cf. Roster, 4 propos d'un manuscrit 188 || 806: Db 368a 8. 12. Sch. U 806. Amb Lut 805 | 807. ἐρυθροῦ sch. U 807 c. Db 368a 14 || 815: sch. U 815. Db 368a 42. 46 ||

832a: sch. Amb Lut 832. Db 369a 24 || 834. λίαν: Db 369a 30. 854: cf. Db 370a

31 | 862a: Db 370b 1 |

261

862b. 863. 866. 868a. 868b. 869.] 870a. 870b. 870c. 871. 872a. 872b. 873. 875. 876. 880a. 880b. 881. 882a. 882b. 883. 884. 885a. 885b. 887. 889a. 889b. 800. 801a.

κόμματος) ἀπὸ U ποιῶν] τὰ ἄδικα U. πάσχων Amb ὁ δὲ) ἤγουν ὁ Πλοῦτος U τίνα] εἰς U τοῦτο] τὰ κακά U ἐν ἤϑει οὕτως ἀπολύτως κατὰ ἀπόφασιν τελείως U ὑγιὲς] ἀληϑές U ὑμῶν] ἀφ᾽ U οὐδενός] ἐν οὐδενὶ πρόσωπον p.i.m. U τὰ χρήματα] τὰ πράγματα [] σοβαρός) ἐπηρμένος U ὦ Δάματερ] παίζει τοὺς Δωριεῖς ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν “ὦ Δήμητερ U βουλιμιᾷ] πάνυ λιμώττει U Amb. πεινᾷ U Cs. Supra -λι- signum mensurae longae Amb στρεβλούμενον) δεσμούμενον U οἴμωζ᾽ ἄρα o5] ϑρήνει᾽ οὐ φροντίζω σοὺ U τάλας] ἐγώ μετέχων καταγελᾷς] τῆς περιουσίας μου U εἴληφας) ἐπρίω U χϑὲς)] γράφεται “᾿ἐχϑές᾽᾽ mrg. Lut τριβώνιον] τριβακόν᾽ παλαιόν U οὐδὲν προτιμῶ aou] λόγον ποιῶ σου φροντίζω cou U. φροντίζω Cs. οὐδὲν φροντίζω σου Amb. ἤγουν οὐ φροντίζω cou Lut δραχμῆς] ποσότητος U οὐκ ἔνεστι συχοφάντου] δύναμις ὑπάρχουσα ἐπὶ τοῦ U δήγματος) λείπει τὸ ᾿᾿ἐλατήριον᾽᾽ Amb. λείπει τὸ "oxouxxov" Lut ὅτι δὲ] περὶ δὲ U γε σῷ] ἀγαθῷ U ὅτι] ἀργόν U Cs τῶν ἐμῶν] χρημάτων U Cs ὑπ᾽ ἀληϑεία)] κατὰ ἀλήϑειαν U Cs

863. textus: ποῶν Amb || 872b. Δήμητερ: scripsi, δάματερ U |] 863.

πίσχων:

Db

370b

10 || 870a:

Db

370b 22. 24

|| 872a:

sch.

Amb

Lut

872.

Db 370b 30 || 872b. ἀντὶ in ἀπὸ corrigere maluerit Koster intactum relinquens codicis δάματερ, quod

in Δήμητερ mutavi

cum librarium

neglegenter formam

doricam

ab

Aristophane adhibitam pro attica scripsisse putassem: cf. Db 370b 27. Rt 91, 872 |i 873:

sch.

U

873.

Db

370b

44

|| 881:

Db

371a

16

|| 882b. τριβακόν:

Db 371a

19 |]

883. φροντίζω σου; sch. U Amb Vind 883. Db 371a 20. 30 || 885a. δύναμις: sch. Amb 885. Db 371a 52 sq. || 885b. ἐλατήριον: cf. sch. Amb 885 || λείπει τὸ oxpuxxov: Db 371a $2 || 889a: sch. Amb 889. Db 371b 8. 9. 11 ||

262

891b. σὺ μετὰ] λέγεις τοῦτο U Cs 895. vu uu] ὡς ὀσφραινόμενος τοῦτό

φησι U. ὡς ϑαυμαστικόν int. Lut

. .

. . . . . .

. . . . . .

. .

ὀσφραινόμενος

τοῦτο

ποιεῖ Lut. ἐπίρρημα χακχόδαιμον)] ἄϑλις U ἀμπέχεται)] περιβέβληται U σχήπτομαι] προφασίζομαι U τύχω] καιροῦ U τί Sai] ἄρα U πόϑεν)] ποῦ U τῶν ἰδίων] δημοσίων U βούλομαι) βουλὰς δίδω: εἶναι τοιοῦτος U εἰ] ἐπειδὴ U Lut προσῆκον] ἄξιον Lut εἶτ᾽] καὶ διὰ τοῦτο Lut ἀπεχϑάνει] μισητὸς εἴ τῇ πόλει U ὦ χκέπφε] ὦ μωρέ U πολυπραγμονεῖν] συκοφαντεῖν U Cs μὴ ᾿πιτρέπειν] παραχωρεῖν" ἐνδιδόναι U. παραχωρεῖν Cs ἐξαμαρτάνῃ] λείπει "ob καλόν; Lut οὔκουν) εἰρωνεία ἐστίν U ἐξεπίτηδες] ἀναγκαίως U Cs. ἐξ ἀνάγκης mrg. U. μάτην Lut ἄρχειν] Gore U κατηγορεῖ δέ τις) ἔστι τις δικαστὴς τῆς πόλεως U προστάτην] βοηϑόν U διατριβή] ἐπιτεύδημα U. δοκιμή Lut σίλφιον] πολυτίμητος βοτάνη Amb κατάϑου] πρὸς τὸν συκοφάντην ταῦτα Lut ὁ βουλόμενος) ἀφ᾽ ὑμῶν U οὐχοῦν... ἐγώ] ὁ ϑεράπων σκώπτων λέγει" ἐν ὅσῳ δὲ λέγει ἀπέδυσεν Lut

. ue ] xa(9) U . μεϑ᾽ ἡμέραν] "£v ἡμέρα᾽᾽ ἀττικῶς" ἐκβάλλουσιν αὐτὸν τὰ ἱμάτια U. ἐν ἡμέρα" ἀττικὸν τὸ σχῆμα Lut

895. ὡς... φησι: Db 3710 31 sq. || 896: Db 371b 34 || 897: Db 371b 39 || 904a: Db 372a 16. 19. 20 !| 908a. δημοσίων: sine dubio ad v. 907 τῶν τῆς πόλεως referendum librarius ad τῶν ἰδίων perperam suprascripsit; Db 372a 24. 31. Sch. U 907 || 915a: Db 372b 26 || 916b. ἐξ ἀνάγκης: Db 372b 30 i| μάτην: Db 372b 30. 31 || 923. ἐπιτήδευμα:

Db 373a 5 i| 925: Db 373a 23 sq. || 929b: cf. sch. Amb 929. Db 373a 49 sqq. || 930a: Db 373b 3 || 930b. ἐν ἡμέρα ἀττικῶς: sch. Amb. 929. Db 373b 4 ||

263

. .

. .

. .

. . . .

πράττων ἐσϑίειν] κλέπτων ἀπαιτῶν U. κλέπτων Cs μαρτύρομαι] ἐκμάρτυρα ποιῶ U regu mua] καταλέλειμμαι μόνος U βοᾷς] κλαίεις U κάλλιον] ἁρμοδιώτερον U τί] eis U προσπατταλεύσω] (προσ)ποιήσω ὁμοίως (προσ)στήσω U καὶ σύκινον) ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν συκοφάντην U Cs. συκοφάντην Lut τοῦτον... ϑεὸν] τὸν Πλοῦτον. ἐν εἰρωνεία τοῦτο᾽ δειλὸς γὰρ ὁ Πλοῦτος U Lut δοῦναι δίκην] λόγους μιμεῖται συκοφάντου U βουλὴν πιϑὼν] τὸν δῆμον χκαταπείσας U. καταπείσας Cs. τιμῶν Lut πανοπλίαν] τὴν πτωχείαν U ἔχων] φορῶν U χορυφαῖος] πρῶτος τῶν ἄλλων U ϑέρου] ϑερμαίνου U Lut ταύτην ποτέ] τοῦ ϑερμαίνεσϑαι U ἔλξει) ἐκβαλεῖ U τῶν ὀρχιπέδων] ἀπὸ τῶν ὀρχιδίων U τοῦ] ἀπὸ U χόμματος] τμήματος" συστήματος U παράπαν] παντελῶς U Lut ἡμαρτήκαμεν)] ἠστοχήσαμεν U ὡρικῶς} τρυφηλῶς νεωτερυκῶς εἶπε διότι ἦν τεϑρυμμένη U ἀλλ᾽ 6 τι] διὸ U λαχοῦσ᾽ ἔπινες] Expıves, ἐδίκαζες U. ἔχκρινες Cs. παρ᾽ ὑπόνοιαν" ἐδίχκαζες Lut

973a. 973b. 946b.

κατακέκνισμαι] λελύπημαι, κατακόπτομαι U. λυποῦμαι Amb δειλάκρα] ἣ ἄκρως δειλαία U Cs. f, ἄχρως ἀϑλία Lut τοῦτο:

ὀρχίων (comp.)

U, δὲ ὁ λόγος

Lut || 949.

textus:

πιθῶν Lut || 956. ὀρχιδίων: scripsi,

U ||

931. ἀπαιτῶν: Db 373b 11. 12 || 932: sch. Amb 932 || 946a: sch. U 946. Db 374a 2 ||

946b. τὸν... τοῦτο: Db 374a 3. 7 || 947: Db 374a 25 sq. || 949. 17 || 952: Db 374a 33 || 953a. πρῶτος: sch. Amb 951. Db 374a Amb 951. Db 374a 41 || 955: sch. Amb 951 || 956: cf. Db 374a 16 || 961b: Db 374b 17 || 963. νεωτερικῶς: sch. U Barb 963. 23. 25. 26. 27 || 966: Db 374b 35 || 972: Db 374b 51 sq. 375a 973a: sch. Amb 973. Db 375a 30 || 973b. ἡ ἄκρως δειλαία: sch. ἀϑλία: Db 375a 30 ||

καταπείσας: Db 374a 39. 44 || 953b: sch. 50 || 961a: Db 374b Amb 959. Db 374b 15. 20. 22. 26. 27 || Amb 973 || ἡ ἄκρως

264 974a. ἀνύσας) σπεύσασα 974b.

τίνα] κνίζειν

U

U. κνίζῃ

Cs

977. εἰ... «δεηϑείην] ἐπὶ αἰσχρότητα δεῖ ταῦτα νοεῖν U 9704. πάντα] εἰς U 979b. 7’ a59'] αὐτά U Cs 980. ὅ τι] καὶ τί U 981. ἐκνομίως μ᾽ ἠσχύνετο) λίαν. ἔξω τοῦ νόμου. ὑπερβολικῶς Cs. σφόδρα Lut 986. μεδίμνων τεττάρων] πάντα ταῦτα παρεῖχον U 989. ἕνεκεν μισητίας! πορνείας καὶ ἀσελγείας U 991. μεμνῷτο)] ἢ suprascr. ad ó Amb 992.

ἐχνομιώτατα]

ὑπερβαλλόντως

U.

ἐξόχως

U. λίαν

Lut

994. μεϑέστηκεν) μεταβέβληται" μετηλλάγη U. μεταβέθληται Cs 0974. ἐπόντα] ὑπερέχοντα U 997}. ὑπειπούσης] ἠρέμα εἰπούσης Lut 998. τί... μοι] διακοπὴ ἐξ ὑπερβολῆς U 999, ἄμητα προσέπεμψεν] εἶδος πλακοῦντος γαλαχτώδους U. εἶδος πλαχοῦντος

Cs. γαλακτῶδες

πλαχούντιον

Lut

1000a. 1000b. 1001a.] 1001b. 1004. 1006.

ἐφ᾽ ᾧτ᾽] σὺν à Lut ἐλϑεῖν) ἀπί(ελϑεῖν) U Cs παροιμία ἐπὶ τῶν ἐχόντων φιλίαν, ὕστερον δὲ ἀποπεμψάντων ταύτην U ἀποπέμπων] ἀποδιώκων Lut φαχῇ] γραΐ U. τῇ ypat Lut τὼ ϑεώ] óv suprascr. ad ὦ εἴ óv suprascr. ad ὦ U. τὸν ϑεὸν Cs. ᾿Αϑηνᾶν xai ᾿Απόλλωνα Lut 1008a. ἐπ᾿ ἐκφοράν)] πρὸς τὸ ἐχφέρειν καὶ λαϑεῖν U 1008b. ἐχφοράν) & suprascr. ad x» Amb 1008c. μὰ] οὔ U Cs 1011. vırapıov] veörriov, κοράσιον U. νεόττιον xxi χοράσιον Cs 1016. ζηλότυπος] φϑονερός Lut 1017. ἐσθίων] τὰ σὰ ἀγαϑά U

974a: Db 375a 37 || 981. ἔξω τοῦ νόμου: cf. Db 375b

2. 31i 986:

Db

375b

14 sq. ||

989. πορνείας: Db 375b 19. 24. Sch. V 989 | 991: Db 375b 29 | 994: Db 375b

35. 37 || 997b: cf. Db 375b 46 sq. || 999. elàoc . . . γχλακτώδους: Db 375b 49 sq. || πλακούντιον: Db. 375b 51 || 1001a: ad v. 1002 spectat || 1001b: Db 376a 3 || 1004: sch. Amb 1004. Cf. Db 376a 48 sqq. || 1006. * Ab väv καὶ ᾿Απόλλωνα: sch. Amb 1008a:

Db 376b 5 || 1008b: cf. sch. Amb

376b 17 sq. || 1017. τὰ σὰ: Db 377a 3 |]

1008.

Db 376b 7 || 1011: sch.

U

1006 ||

1011.

Db

265 1020a. ὄζειν] μυρίζειν Lut 1020b. χρόας] τὸ σῶμα Lut 1021a. ei] ἐπειδὴ U 1021b. Θάσιον) οἶνον μεμυρισμένον 1021c. ἐνέχεις] ἐκίρνας U 1024a.

Lut

καπρώσης] σεσημμένης U

1024b. τἀφόδια)] τὰ ἀναλώματα τὴν οὐσίαν" κόπρια U 1025. ταῦτ᾽] δι U 1028. νὴ Δία] λείπει “τὸν μισϑόν᾽᾽ 7, ᾿᾿τὴν συνουσίαν᾽᾽ 1029. πάλιν ἀντευποιεῖν] ἀντίχαριν ποιεῖν U a

f

t

Y

$

8

Lut

ζ

1030a. 7; μηδ᾽ ὁτιοῦν δίκαιον ἀγαθὸν ἔστ᾽ ἔχειν Lut 1030b. ἔστ᾽ ἔχειν] μὴ πλοῦτον ἔχειν U ἔφη] ὁ νέος U 1032. ὀρϑῶς] καλῶς U 1033. κατασέσηπας) ἐσάπης U. γελοίου χάριν Lut 1035. 1036a. διὰ δακτυλίου] ὅτι λεπτή εἰμι U 1036b. ἂν διελκύσαις) διαβιβάσαις U 1037a. ei] ναί U 1037b. ὧν mia] κοσχίνου γύρῳ U κῶμον) μέϑην U 1040 1042a. ἀσπάζομαι] ὡς διὰ χρόνου αὐτὴν ἰδών Lut 1042b. ἀρχαία] ὧ U 1043. νὴ τὸν οὐρανόν] ἐπὶ τῷ φανερῷ ἐπομνύουσι τὸν οὐρανόν U 1044. ὕβρεως) ἕνεκεν U 1046 ταλάνταϑ᾽] τιμιώτατε Lut 1049a. ἀκόλαστος) ἄχρηστος U 1049b. τοὺς] κατὰ U τῶν ῥυτίδων] γρ(άφε) ᾿᾿τὰς ῥυτίδας U 1051.

1037b. κοσκίνου γύρῳ: sctipsi cl. Cramer A.P. IV 200, 23, κοσκυνωγήρω σκινογύρῳ corr. Koster || 1044. textus: ὕβρεος falso Coulon (Koster) ||

1020b: cf. Db 377a 8. !1. 12 || 1021c: sch. 1124b: Db 377a 24 sq. 27. 29. 30. 34 !| 1035. 377b 13 sq. || 1036b: sch. Amb 1036. Db 377b 1037b. Cramer Ll. τηλίας᾽ ὁ τοῦ κοσκίνου Perperam formam τηλία ut dat. interpretatus 1040: Db 377b 44. 45. 46. 48 || 1042a: Db

U, xu-

U 1021b. Amb 1021. Db 377a 16. 17 || γελοίου χάριν: Db 377b 11 || 1036a: Db 13 I| 1037a: sch. U 1037. Db 377b 38 |] γύρος᾽ γράφεται καὶ ϑηλυκῶς ἡ vq. esse librarius videtur. Cf. Db 377b 39 || 378a 13 sq. cf. 9. Sch. U 1042 ||

266 1052.

1054.

ἃ ἅ.... πρόσφερε) ἔφερε γὰρ τὴν δᾶδα ἐν τῷ προσώπῳ ὁ νέος ἁπτομένην U. ἐκπληχτικὸν 7, χελευστικόν, ὡς τοῦ νέου προσφέροντος τὴν δᾶδα αὐτῇ Lut καύσεται] καύσει Lut

1055.

παῖσαι]

ἀντὶ τοῦ παῖξαι

Amb.

παῖξαι

Lut

1059. 1061. 1062a. 1062b. 1063.

ἀπότισον] ἀπόδος U πλυνόν] τὸ ἀγγεῖον τὸ σαπρόν U ὄναιο)] ὠφεληϑῆῇς Lut ἐκπλύνειέ σε] ἐπὶ συνουσίᾳ εἶπε U. αἰσχρῶς ἐπὶ συνουσίᾳ Lut καπηλικῶς] τεϑρυμμένως U. πανουργικῶς" ἐπικαλύπτει γὰρ τὸ εἶδος ψιμήάϑῳ ὡς οἱ κάπηλοι τὸν οἶνον τῷ σαπρῷ p.i. m. Lut 1065. τὰ ῥάχη] τὰς ῥυτίδας U Lut 1066a. ὑγιαίνειν] φρονεῖν U 1066b. δοκεῖς] φαίνεσαι U 1067. πειρᾷ] δοκιμάζει U 1069. ἐμοῦ.... σύ] ἐφάπτει τοὺς μαστοὺς U 1070. οὐ δῆτα] οὐδαμῶς U 1072. ὑπερφιλῶ] λίαν U 1076. τὸ τί] τὸ συνουσιάζειν Lut 1078. ἐπέτρεπον] παρεχώρουν U. τὸ συνουσιάζειν Lut 1080. οὐκέτ᾽ ἀξιοῖς} ᾿᾿τὸν vouv” καὶ τὴν ἔννοιαν U 1081. ὁ.... τίς] συνεργήσων λαβεῖν με τῷ μειρακίσχῳ U 1082. διεσπεκλωμένῃ} γεγηρακυία καὶ συνουσιωμένγ, U 1087. τρύγοιπος) σάκχινος ὑλιστήρ U. ὑλιστήρ. σακελιστήριον Lut 1092. οὐ γὰρ βιώσεται] ἡμᾶς ἡ γραῦς. ἵνα ἔλθη, ἔσω U 1093. ἐπίττουν] ἐκίνουν U 1095. εὐτόνως] ἰσχυρῶς U 1096. προσείχετο] ἥπτετο Lut 1052. Lut ||

δάδα et in gl. et in textu

Lut || 1065. τὰς: om. U || 1078 textus: ἐπίτρεπον

1052. ἐκπληκτικὸν. ,, αὐτῇ: cf. Db 378b 19 sqq.

Amb Vind 1055a. Db 379a ἀγγεῖον: sch. U

|| 1054:

11. 12 || 1059: sch. Amb

Db 379a

7 !| 1055: sch.

1056. Db 379a 29. 30 || 1061.

1061. Db 379a 36 || 1062b: cf. Db 379a 44 sqq. |! 1063. πανουργικῶς:

Db 379a 48 | 1065: Db 379b 7. 8. 10 | 10662: sch. Amb 1066 | 1066b. De desin.

-εσαι (II ps. pass.) v. Psaltes 209 || 1069: cf. sch. Amb

1069 || 1070: Db 379b 20 !|

1072: Db 379b 24. 25 | 1076: sch. U 1076 | 1078. παρεχώρουν: cf. Db 379b 38 |

τὸ συνουσιΐζειν: sch. Amb 1078. Db 379b 37 || 1080. Ad praec. τὸν νοῦν pertinet | 1081. λαβεῖν με: Db 380a 7. 9 || 1082. yeynpaxuiz: sch. U 1082 |! 1087: Db 380a 31.

33. 34. Sch. Amb

1087 !| 1093: Db 380b

Bl). Sch.

!| 1095:

U

1093

Db 380b

1 (ubi ἐβίνουν frustra corr. Kusterus, Db,

10. 28 ||

267 1097a.] 1097b. 1100. 1102. 1108a. 1108b. 1109. 1110a. 1110b. 1112. 1115.

xopoo Amb κόπτων] κρούων U Καρίων] ὦ U μὰ] οὔ U Cs συγκυκῆσας) ταράξας Lut τρύβλιον] ἀγγεῖον" ὀξύβαφον Lut ἁπαξάπαντας] συντόμως λέγω Amb τούτων] τούτῳ U Cs τούτων γίνεται] δοσφημία" τέμνεται U int. U. yp(&pe) “τέμνεται Amb πραγμάτων] δυσχερειῶν Amb ψαιστὸν] ἄρτον ἐλαίῳ βεβρεγμένον Amb. χοῦντος

Cs. τέμνεται

ἤγουν

ϑύεται

ἔστι δὲ πέμμα ἢ εἶδος πλα-

Lut

1117. ἐπεμελεῖσϑ᾽ ἡμῶν] ὅτε οὐκ ἔβλεπεν ὁ Πλοῦτος U 1118. μέλει] φροντίς ἐστιν Amb 1119a. κἀπιτέτριμμαι) ἠφάνισμαι U 1119b. σωφρονεῖς] καλῶς λέγεις U 1121a. ἕωθεν] ἀπὸ τῆς πρωΐας U 1121}. οἰνοῦτταν] οἰνόπιτταν U 1124a. δικαίως) ᾿πεινᾷς᾽ λείπει U. λείπει τὸ ᾿'πεινᾷς᾽ Lut 1124. ζημίαν) τοῖς τοιαῦτα ἀγαϑά σοι παρέχουσιν Lut 1125. πεπεμμένου] ἐζυμωμένου U 1127.] γνωμικόν mrg. Lut 1129a. ἀσκωλίαζ᾽] πήῆδα τῷ ἀσκῷ" f, ἐστερημένος τῆς κωλῆς xat πεινῶν U. πήδα τῷ ἀσκῷ (5 1129b. πρὸς τὴν αἰϑρίαν] πρὸς τὸν ἥλιον δίαγε U 1131. ἐπιστρέφειν] (ἐπιστρέγψας U 1132a. ἴσον) οἶνον U 1132b. ἴσῳ κεκραμένης] ὕδατι μεμιγμένης U 11334.] παρ᾽ ὑπόνοιαν' οἱονεὶ πιὼν ταύτην εἰς τὸν Αἰδὴν ἀπότρεχε U 1133». φϑάνοις) οὐκ ἂν πέρας σχοίης τῶν κακῶν Lut 1134. φίλον] κατὰ τὸ κλέπτειν φίλος ὁ 'Epuf τοῖς δούλοις Lut 1100.

textus:

ὁ om.

U ||

1097b: Db 380b 42 || 1100: cf. R V (qui in textu à pro ὁ exhibent) || 1102: Db 381a 15 || 1108a: cf. Db 381a 29 sq. || 1108b: sch. Amb 1108. Db 381a 31. 32 || 1115. ἔστι... πλακοῦντος: Db 381b 5 || 1118: Db 381b 12 || 1119a: Db 381b 16 |] 1119b: sch. U Amb 1119. Db 381b 15 || 1121a: Db 381b 25 || 1124b: cf. sch. U Amb 1124. Db 381b 41

|| 1129a.

πόδα:

haec glossa eadem atque sch. U

Db

382b

2 || 1129b: sch.

U Amb

1133 est || 1133b: Db 382b 31 ||

1129

|| 1133a:

268 1136. 1137.

πεπεμμένον] ἐζυμωμένον U κρέας νεανικὸν] δυνάμενον χορτάσαι νεώτερον U. μέγα᾽ δυνάμενον νεανίαν κορέσαι Amb λανϑάνειν)] ἐχφεύγειν U 7xsv] ἦλθεν U ναστὸς] ἄρτος σκληρός U πανουργήσας] κλέψας U εἰ... κατέλαβες] ἐὰν ἐπλούτησας U Cs τὰ γὰρ] ναί U ταὐτομολεῖν] τὸ ἐνταῦϑα ἐλϑεῖν Lut ἀστεῖον] ϑαυμαστόν U στροφαῖον] ϑυρωρὸν καὶ δόλιον ἄνθρωπον U. πυλωρόν Amb στροφῶν] πανουργημάτων U ἐμπολαῖον)] ἀγοραῖον U παλιγκάπηλον] κλέπτην U ἡγεμόνιον] ὁδηγόν U δεησόμεσϑ᾽] παρέμπτωσις U συμφορώτατον] ἁρμοδιώτατον U Cs. ἁρμόδιον Lut βιώτιον] ζωήν Lut γεγράφϑαι] ὠνομάσϑαι Lut γράμμασιν) δικαστηρίοις U διαχονικῶς! καὶ τοιοῦτος ἙἝἭρμῆς Lut κακῶς] λείπει τὸ "Eye" Lut ἐκαλλιερεῖτό] ἔϑυε U. ἔϑυσε Cs ἀποπατησόμενοι] μέλλοντες χέσαι U πλεῖν] πλείους U Cs. πλέον Lut χαίρειν ἐάσας] λυπεῖσθαι κατ᾿ εὐφημισμόν U Cs καλῶς! λέγεις U Cs

1140. 1142a. 1142b. 1145. 1146. 1149. 1150a. 1150}. 1153. 1154. 1155. 1156. 1159. 1160. 1162. 1165. 11674. 1167». 1170. 1172. 1181. 1184a. 1184b. 1187. 1188.

1136. ἐζυμωμένον: corr. Koster, ἐζωμωμένου U |; 1162. textus: συμφορώτερον Lut || 1136: sch. Amb 1136. Db Su. III 444, 2 || δυνάμενον. 1142b. ἄρτος: cf. sch. Amb

382b 48 !| 1137. δυνάμενον... νεώτερον: Db 382b 51. xog£axi: cf. Db 382b 52 sq. || 1142a: Db 383a 22 li

1142.

Db 383a

23. 24 || 1145: Db 383a 43 [| 1146: cf. Db

383a 44 !| 1149: 1b 383b 41 || 1150a: Db 383b 47 sq. || 1153. δόλιον: cf. Db 384a 5 || πουλωρόν: Db 384a 13. 15 || 1154: cf. Db 384a 27 || 1155: sch. U Amb 1155. Db 384a 30 || 1159: cf. Db 384b 7. 10. 1t. Sch. U Amb 1159 | 1162: 1165: Db 384b 29 |' 1167a: Db 384b 51. 385a 4 || 1167}: sch.

Db 384b 18. 19 || U Amb 1166. Db

385a 2. 4 | 1170: Db 385a 9 | 1172: Db 385a 28 | 1181. ἔϑωσε: Db 385a 51 | 1184a:

1187:

cf.

cf.

Dh

Db

385b

385b

6. 7 !! 1184b.

35. Sch.

U

πλείνως: sch. U Amb

Amb

1187

||

1184

|| πλέων:

Db

385b

19 ||

269

1189. 1105. 1199a. 1199b. 1202. 1203. 1206. 1207. 1208. 1209. 1199a.

1189: Db 386b U Amb Db 387a

ὁ σωτὴρ] ὁ Πλοῦτος Lut ἔχων προηγῇ] κρατῶν ταύτας Lut ἔχουσά γ᾽] φοροῦσα U Cs ποικίλα] ἱμάτια δηλονότι U. ἱμάτια Cs. λείπει τὸ ἱμάτια ἐγγυὰ] ὑπισχνῇ Amb ἔμ᾽ oco] κομίσω U ἡ γραῦς) τὸ ἄφρισμα U. ὁ ἀφρός Amb ἐπιπολῆς} ἐπάνω U Cs. ὀλίγον Amb ἀναχωρεῖν] εἰς τοὔπισϑεν Lut κατόπιν] ὄπισϑεν Amb textus:

Lut

sic; non annotavit Coulon (Koster) [}

Db 385b 40 | 11. 18 , 1202: 1197 | ὁ ἀφρός: 2 | 1209: Db

1195. κρατῶν: Db 386a 37 | 1199a: Db 386b 17 || 1199b: cf. Db 386b 30 | 1203: Db 386b 32 |! 1206. ἄφρισμα: sch. sch. U Amb 1197. Db 386b 38. 42. 44. 46 | 1207. ἐπάνω: 387b 5.

ANIMADVERSIONES 1 s., 2—19)

Ed.

Zuretti,

Analecta

p.

CRITICAE? 130.

] d., 2—p. 3, 5) Ed. Zuretti, Analecta p. 111. 135. 2 d., 11) Vox τριπέμπελος alibi semel tantum occurrisse videtur: ap. Plutarchum, De Comm. Not. 1071 c oi τριπέμπελοι. Cf. Tz Drama, Matg. II 622, 16 ἣ πέμπελος γραῦς. Sch. Lyc. 826, p. 264, 3 (= Et. Gud. 458, 59 Sturz) πέμπελος ἣ γραῦς, παρὰ τὸ εἶναι πλησίον τοῦ ϑανάτου Y, παρὰ τὸ πέμπεσϑαι εἰς “Αἰδὴν (fere congruunt 225, 14 et Et. M. 660, 6). Cramer A.O. I 305, 23 πέμπελος: σημαίνει δὲ τὸν πολλῶν ἐνιαυτῶν ὄντα.

3 s., 10—p.

19 s., 7) Ed. Zuretti, Analecta p. 154 sqq.

3 s., 12 sqq. et d., 13 sqq.) Re vera voci wg lexicographi triginta duas (cf. praesertim sch. v. la) notiones tribuunt, inter quas ἐπίρρημα Yauμαστικόν, λίαν et quinque quoque παραβολῆς genera: Et. M. 824, 12 sqq. Et. Gud. 582, 1 sqq. Sturz; cf. Thom. M. p. 409, 11 sqq. Su. III 624, 16. 17. Epim. Ps. 41, 29. Eust. 79, 36. 1169, 15. 3 s., 16) ἅπαν in ἀπαυδᾷ (cf. sch. Db) corrigere nolui: cf. p. 5 s., 14 τὸ ὅλον. 3 d.,

10—17

d., 21)

Ed. Velsen e solo cod. Lut.

4 s., 5) Tertiam quoque etymologiam proferunt Et. M. 135, 17 οἶμαι παρὰ τὸν ”Aonv τὸν πόλεμον ἀραλέος καὶ πλεονασμῷ ToU Y ἀργαλέος et Zon. 286; quartam autem Et. Gud. p. 184, 23 de St. ἐκ τοῦ ἔργον καὶ τοῦ ἄλιον, ὃ σημαίνει τὸ μάταιον || Verbum Erw Nicander solus exhibet, Alex. 429 (,, fortasse a Nicandro fictum ut praesens verbi εἶπον tempus" L.—Sc.—].); etymologicorum autem scriptores hoc verbum τὸ λέγω significare docent: Et. M. 302, 24. 44. 368, 12. 21. 434, 21. 627, 7 etc. Zon.

853.

1628.

Sch.

Hom.

B 484.

Matg.

II 478

,22. Cramer

A. O.

143, 11 (= Et. Gud. 514, 1 de St.) II 369, 27 etc. || 11 sq.) Cf. et. sch. Hom. N 1 et Rhet. Gr. VIII 604, 18 Walz. 5 d., 2) ἐπιλείψιμος in lexicis desideratur; at ἐπιλήψιμον (cf. infra, p. 37 d. 13) corrigere nolui. Occurrit enim apud multos scriptores (e. g. Thuc. 2, 50) vox ἐπίλειψις. In Tzetzae ipsius Epist. p. 60, 4, ubi

Presselius ἐπιλείψοιμον

scripsit, ἐπιλείψιμον correxerim

|| 5) De

verbo

ἐχξέω cf. App. Anth. Pal. VII 56, 71. Tz sch. Lyc. 874, p. 283, 14. Hoc verbum etiam ap. Psellum contractione caret, v. Böhlig 86. Cf.

infra, 51 d. 17. || 7) ITo32uwx ,multifaria 1

mea

doctrina";

ut doctrinae

Plutarcho

(Qu.

Musa Conv.

hic perhibetur, IX

746

i.e.

d e) autem

In Sch. in Hes, laudandis utriusque Gaisfordianae editionis numeros dedi.

I

271 auctore, ἡ δὲ Πολύμνια τοῦ φιλομαϑοῦς ἐστι καὶ μνημονικοῦ τῆς ψυχῆς" διὸ καὶ Σικυώνιοι τῶν τριῶν Μουσῶν μίαν Πολυμάϑειαν καλοῦσιν. Non raro neque solum in nostris scholiis de suis laudibus praedicat Tzetzes: Hist. 8, 525 νόει τὸ ὀξύτατον τῆς Τζέτζου διανοίας. 9, 441 &xous δὲ xat μάνϑανε πάντα σαφῶς ἐκ ἸΤζέτζου, σύ τε καὶ πᾶς βουλόμενος. EPpist. p. 47, 27

βιβλίον ἐξηγηϑὲν ἤϑελον παρὰ σοῦ Τζέτζη, etc. Interdum. per ironiam se vituperat: Hist. 11, 733 sq. ὁ δὲ φιλοψευδέστατος Τζέτζης ἀνθρώπων πάντων, ὁ τὴν ἀλήϑειαν μισῶν ἐπίσης τῷ ϑανάτῳ. 12, 95 sq. ὁ apa, ὁ adamn, ὁ ἄπορος ἐν λόγοις, ὁ ἐξελέγχειν μηδαμῶς δυνάμενος ἀνθρώπους. Sch. Hes. ΟΡ. 596(Ρ.289, 7 = 349, 10) ἡμεῖς οἱ μηδὲν εἰδότες etc. || 9) βιβλογράφος, non βιβλιογράφος, scripsit Tzetzes: cf. sch. Ar. Nub. 457a. sch. Hist. 13, 614, p. 142 Pr. (= Cramer A. O. III 375, 9). Cf. Lobeck Ad Phryn. p. 655: “᾿θιβλιαγράφος, inquit Phrynicus p. 85, λέγουσιν Ev πέντε συλλαβαῖς καὶ διὰ τοῦ ἃ, οὐχὶ τετρασυλλάβως διὰ τοῦ o, satis ille perspicue improbans tetrasyllabum βιβλογράφος. Sed idem rursus in Bekkeri Anecdota p. 29 sic docet: βιβλιοπώλης καὶ βιβλοπώλης καὶ βιβλογράφος xA." Cf. et.

Thom. M. p. 53, 9 βιβλιογράφος οὐ βιβλιαγράφος || καϑαίρειν: cf. Tz sch. Hist. 5, 201, p. 113 Pr.

(=

Cramer

A.O.

III 365, 16) Τζέτζης

καϑαίρει

τεχνικῶν λόγων πτύοις | 10) φαυλία: semper sc. ἐλαία, oleastrum indicat (cf. Et. M. 789, 25); nunc autem ut nomen substantivum abstractum imperitiam" significat. 6 s., 1) δοῦλος: etymologicorum scriptores, cum vocis δοῦλος etymologiam inquirerent, de substantivo 855 vel de vb. δέω — ἐλλείπω vel δεσμεύω cogitarunt: Et. M. 284, 49 παρὰ τὴν δύην, ὃ σημαίνει τὴν κάκωσιν, δύηλός τις ὧν... ἢ παρὰ τὸ δεύω τὸ δεσμῶ, δέλος καὶ δοῦλος" τοὺς γὰρ αἰχμαλώτους ἐδέσμουν. 7, παρὰ τὸ δόλος, δοῦλος. “Ἡρακλῆς δὲ ἐν τῷ περὶ τοῦ χρὴ καὶ δεῖ σχηματίζει παρὰ τὸ δέω τὸ ἐλλείπω, δέλος καὶ δοῦλος, ὁ ἐλλείπων τῇ

ἀρετῇ.

291, 8. Et. Gud. 377, 19 de St. Su. II 132, 29. 144, 21 = An.

Bachm. I 202, 8. Zon. 560. Nemo, ut videtur, etymologiae a Tzetza pro-

latae mentionem (cf.

560,

21).

fecit || λάειν ἤγουν βλέπειν: Et. M. 563, 47. 575, 52

Et. Gud.

369,

20 Sturz.

A.P. III 253, 32. IV 263, 2. Epim.

Cramer

A.O.

I 260, 27. 262, 5;

Ps. 80, 31. Reitz. GGE 338 et 340,

14. Hesch., etc. || 2) δεσπότης: Et. M. 258, 6 παρὰ τὸ δεσπόζω.... ἣ παρὰ τὸ δέω, δεσμώτης xai δεσπότης, ὁ δεσμὸν περιβάλλων καὶ δουλαγωγῶν. ἢ δεσποίτης τις ὦν, ὁ δέος ἐμποιῶν τοῖς οἰκέταις, κατὰ ἀποβολὴν τοῦ t. 828, 11. Orıon 47, 19. Et. Gud. 347, 4 de St. Et. Gen. Reitz. GGE 148.

Cramer A.O. II 357, 21. Zon. 477. Anast. 828, 12 || 7) # in ἢ corrigere nolui: cf. et. infra, p. 15 s. 25; 193 s. 26 || 15 sqq.) “'βέλλω, i.q. βάλλω, propter etymologicas rationes fingunt grammatici" (Thes.); vocis enim βέλος etymologiam inquirentes, inter βάλλω et βέλλω fluctuant: Eust.

272 1406, 52 τὸ βάλλειν ποτὲ μὲν φυλάσσει τὸ ἄλφα Ev ταῖς Ar αὐτοῦ κινήσεσι, ποτὲ

δὲ

ἀντ᾽

αὐτοῦ ἔχει τὸ ο, ἴσως

μὲν τοῦ ἄλφα τραπέντος εἰς αὐτό, ἴσως

δὲ xal προὐποκειμένου ἀρρήτου ῥήματος τοῦ βέλλω, dp’ οὗ τὸ βέλος || βολὴ χαὶ βέλος: Orion 36,

10. 38, 3.

Cramer A.O. I 92, 25; A.P.

103,

16.

115, 24. Et. M.

194, 29. 374, 43.

III 319, 2. Et. Gud. 267,7. 280, 22. 281,

1

de St. Miller 63 || 16 sq.) Cf. praesertim Et. M. 195, 7 βέλτερος οὐ παρὰ τὸ βάλλω γέγονεν, ἐπεὶ βάλος ὥφειλεν εἶναι, ὡς παρὰ τὸ ϑάλλω ϑάλος᾽ ἀλλὰ παρὰ τὸ βέλλω ὅϑεν καὶ βολὴ καὶ βέλος, γίνεται ῥηματικὸν ὄνομα βελτὸς καὶ συγκριτικὸν βέλτερος. οὕτως ᾿Ωρίων. 20 ἐκ τοῦ βάλλω ἣ βέλλω γίνεται ῥηματικὸν ὄνομα βελτός᾽ ἐκ δὲ τούτου γίνεται συγκριτικὸς τύπος εἰς «av βελτίων καὶ ὑπερϑετικὸς βέλτιστος. ᾿Ωρίων. Hesch. p. 323 n. Ol L. βελτός" ὁ βλητός (Herdn. Gr. Gr. III 2, 482, 22). Zon. 382 βέλτερος... παρὰ τὸ βέλλω ὅϑεν καὶ βουλὴ xai βέλος, γίνεται ῥῆμα βελός (l. βελτός), καὶ συγχριτικὸν βέλτερος. ᾿᾿βέλτερον ἀπολέσθαι ἕνα χρόνον ἠὲ βιῶναι." Miller 63 βέλτερος᾽ οἷον ᾿'βέλτερον ἀπολέσϑαι ἕνα χρόνον ἠὲ βιῶναι. Et. Gud. 2, 21 de St. Orion Werf. 613, 11 = Epim. Ps. 16,2. 6. d., 2 54.) ϑεράπων παρὰ τὸ ϑεραπεύειν τὸν κρείττονα Et. M. 446, 41. Et. Gud. 259, 19 Sturz. Orion 71, 1; ϑεράποντες ol ὑποτεταγμένοι φίλοι.

ὑφ᾽ ὧν ϑεραπεύονται ol προσήκοντες Eust. 1741, 17 || 7 sqq.) Cf. Tz sch. Hes. Of. 42 (p. 57, 23 = 66, 22) ἀντὶ τοῦ “'χεκρύφασιν᾽᾽ ᾿Αττικοὶ τὰς μετοχὰς ἀντὶ ῥημάτων λέγουσι᾽ τινὲς παρὰ περισσῶς

τιϑέασιν,

ὡς

νῦν

τὸ

᾿ἱχρύψαντες᾽᾽

ἀντὶ τοῦ

ἀττικῶς" ol γὰρ παρολκὴν ἤγουν

“᾿χεχρύφασι᾽᾽"

τὸ δὲ

“ἔχουσι κατὰ παρολκὴν χεῖται. Procl. sch. Hes. Of. 42 (p. 57, 19 = 66, 17) τὸ δὲ σχῆμα ἀττικόν᾽ ἀντὶ γὰρ τοῦ "xexpopaocw' εἴπε ᾿'κρύψαντες Éyoucw'". Moschop. sch. 1.1. (p. 61, 10 — 71, 3) || 12 et p. 68 d., 25) περίσσειαν, non

περισσείαν, utrobique et Amb et Lut praebent || 14) Cf. sch. Luc. 108, 3 παίζεις ἔχων: τὸ "Eywv” φράσεως ἕνεκα χεῖται μηδὲν σημαῖνον. 135, 25 περιττὸν τὸ ᾿᾿ἀνύσασα᾽", ἀττικὸν μέντοι᾽ αὐτοὶ γὰρ καὶ ᾿᾿παίζεις ἔχων᾽᾿ φασὶ xxi

“᾿Ἱέκὼν

εἶναι

καὶ

ἄλλα

τούτοις

παραπλήσια,

Eust.

205,

34

ἄλλαι

δὲ

παρὰ πολλοῖς λέξεις κείμεναι ὁμοίως παρέλχουσιν, ὡς... τὸ ᾿᾿ἔχειν᾽᾽ ἐν τῷ “παίζεις

ἔχων᾽᾽,

Rhet.

Gr.

IX

561,

14 Walz.

7 d., 15 sq.) ἠγορακότες xrA.: scholiastae cuidam, qui τὸν ἐωνημένον pro τὸν ἀγοράσαντα usurpatum esse censuerat (Db 325a 4), Tzetzes oblocutus

est || 16 sqq.) Cf. Sch. Ar. Ach. 625. 720. 750. Lys. 556 (Db 18a 48. 20b 24. 21a 49. 255a 38). Su. I 31, 22. Hesch. p. 27 n. 07 L. Lex. Vind. 14, 8. Ptol. 408, 11. An. Bekk. 20, 6. 78, 8. Ael. Dion. p. 98 n. 23. Eust. 192, 19. Phryn. 32, 17. Phot. Reitz. 21, 15. 21. An. Bachm. I 14, 1. Moer. 70.

Et. M.

12, 56. Ammon.

1, 442,

16. 535,

16. 2,

143. Lex. 14,

13. Sch.

Seg. p. VIIIb 14. Herdn. Gr. Gr. III U Amb

Ar.

Nub.

614a.

8 5. οἱ d., 6 sqq.) De vocis Λοξίας etymologia cf. Cleanth. SVF I 123.

273

Cornut. De nat. deor. 32. Orion 93, 9. Et. M. 569, 46. Et. Gud. 573, 54 Sturz. Eust. 794, 54. Sch. Luc. 68, 11. Tz AU. Od. VIII 136. Sch. AU. Il. VIII 133, Matg. II 615, 20, et praesertim Tz sch. Lyc. 1466 (p. 397, 13) Λοξίας ὁ ᾿Απόλλων ἣ παρὰ τὸ λοξὴν lav xal φωνὴν πέμπειν — λοξοχρήσμων γάρ — ἢ παρὰ τὸ λοξῶς ἰέναι καὶ πορεύεσθαι" ὁ αὐτὸς γάρ ἐστι τῷ ἡλίῳ, λοξῶς δὲ ὁ ἥλιος πορεύεται τὸν ζῳδιακὸν κύκλον. Inter scripturam i& (quae vox ὀξύτονος apud veteres scriptores invenitur) et ἴα fluctuant grammatici: Orion

19, 33. Cramer

A.O.

I 15,

14. 42,

5 sq.

Et.

M.

88, 52.

105,

17.

169, 33. 463, 30. 464, 31. 604, 25. Et. Gud. 121, 7. 142, 12 de St. 268, 47. 408,

17 Sturz. Apoll. Dysc. De adv.

144, 11. Eust. 387, 43. 794, 54.

1443,

19. Zon. 1079. Neque quisquam omnium neque Tzetzes ipse in sch. ad Lyc. supra allato vocis ἴα significantis πορεία atque verbi ἰάνω significantis φωνέω mentionem faciunt. Verisimile autem videtur ea a Tzetza ficta esse, qui alterum ex ἴημι = πορεύομαι (v. infra), alterum ex ἰά — φωνή deduceret. Verbum ἴω (Ew) exstitisse grammatici credebant, e quo et ἰέναι et ınpı orta essent, et rursus ımpe ipsum in duo verba scissum esset, Inpe (= πορεύομαι) et ἕημι (= πέμπω et ἐφίεμαι) : Et. Gud. 272, 24 de St. ἰέναι" ἐκ τοῦ ἴημι τὸ πορεύομαι" τρία γάρ εἰσιν" Inpı τὸ πέμπω ὅπερ δασύνεται, ἴημι τὸ πορεύομαι, ὅπερ καὶ ψιλοῦται. Tz Exeg. Il. 83, 1. sch. Hes. Of. 209 (p. 134, 15 = 159, 17). Cramer A.O. II 223, 23. 226, 8. Et. M. 467, 1. 5. 33. Miller 165. 321. Orion 178, 8. 12. Àn. Bachm. I 250, 25. 26. Su. II 618, 32 (= Phot.). Lex. de spiritu 204. Et. Gud. 272, 21. 273, 52. 274, 24. 278, 38. 283, 32. Zon. 1097. Sch. vet. Hes. Th. 374 (p.418,27 = 507, 27). Galen. Alleg.

Hes. 459 (p. 476, 6 — 584, 17). Pedias. sch. Hes. Sc. 23 (p. 502, 10 — 613, 9 sqq.). 314 (p. 527, 30 — 645, 2). Eust. 1254, 13. Matg. II 410, 1, etc. 8 d., 17) Hocloco verbum ἀποτρέχω novam, ut videtur, induit notionem: «silentio praetereo (cum genet.), = παρατρέχω (infra, 45 d. 1. 46 d. 13) || 20) εὐθυδρομεῖ: cf. Tz Hist. VIII 188. 9 s., 1) Verbum τραγικεύομαι in scholiis in Pl. tantum legitur (Db 357b

41) || 4) ὄλμος : lapis ex marmore (Hesch.); εἰς ὃν κόπτουσιν ὄσπρια καὶ τὰς xpi9àc (Zon. 1442. Et. M. 344, 38. Et. Gud. 425, 50 Sturz. Eust. 835, 47); aut τρίπους τοῦ ᾿Απόλλωνος (Db 140b 52 sqq. Su. III 519, 13. Et.

M. 344, 38), unde proverbium ἐν ὄλμῳ εὐνάσω (Par. Gr. I 72). Inter ὄλμος

et ὄλμος fluctuant grammatici

|| 8) Fortasse

in verborum

καὶ τὰ πρὸ

ἐόντα (cf. Hom. A 70) locum verba xai τὰ μέλλοντα (καὶ = τουτέστι). successerunt quae, antea ut glossema ad τὰ ἐσόμενα suprascripta, deinde in textum irrepserunt | 17 et 19) βῶλον in βόλον corrigere nolui: βῶλον etiam V exhibet; infima autem aetate fluctuatio o—« non rara (cf. βολίς = βῶλος;

Βόλος = Dó2os,

ctc.).

9 d., 2) ϑεσπιλογέω, quod Lut exhibet, in lexicis desideratur || 7) τοιᾶσδε kKoster

cs,

dristefikanem,

I.

26

274

(Lut) pro τῆσδε fort. scribendum | 7 sqq.) Cf. Db 325a 30 sqq. 414b sq. 543a. Phoen. Coloph. fr. 5 (Athen. XI 495 D). Diodor. IX 3. 13, 2. Plut. V. Sol. 4, 3 sqq. Porphyr. ap. Cyrill. Alex. C. Jul. 1 (Migne PG 76, 544 D. 545 A). Valer. Max. IV 1, ext. 7. Auson. Ludus sept. sap. 165 sqq. Su. IV 496, 8 sqq. 592, 18 sq. De tripode septem sapientibus oblato testimonia vetera congessit subtiliterque examinavit J. Mikolajezak, De septem sap. fabulis quaestiones selectae (Vratislawiae 1902. Bresl. philol. Abhandl. IX 1), p. 46 sqq. || 14) συρρήγνυμι πόλεμον (vel μάχην) ap. Thuc., I 66, invenitur. Scriptoribus quoque inferioris aetatis, praesertim Tzetzae,

haec locutio adamata: H:st. III 570. 747. VII 556. IX 42. Exeg. Il. XVI

186. 197. 295 etc. || 15) ἁρμοδιαίτατος : haec superlativi forma inaudita videtur. Legitime tamen gl. 938 ἁρμοδιώτερον, 1162 ἁρμοδιώτατον || 18) Substantivum

σχέδος,

liber, aetate

Byzantina

in usu fuit (Renauld

113); in

Lex. de spiritu p. 197 ἐν δὲ τοῖς Θεοδωρίτου (sic) ἀλλὰ xal Ev πολλοῖς τῶν σχεδεκτοτῶν τὸ ἔρνος δασυνόμενον εὗρον, lectio corrupta σχεδεκτοτῶν in σχεδεκδοτῶν sine dubio corrigenda (L.-Sc.-].; Dimitr.). Verbum autem oxedexdortw aliunde cognitum non videtur. 10 s., 14) «παρὰ τὸ ϑεὸς καὶ ἐπὶ καὶ ἄδειν» post ἐτυμολογεῖται add. Zacherus: non opus. Zacheri ipsius lectionem ϑεοεπάδειν, utpote codicis U lectionis ϑεοεπαδεῖν simillimam, accepi, cum tamen $eoeradeiv in ϑεοεπῳδεῖν mutare cogitassem; in corrupta enim Lexici Suidae et Aldinae ϑεοπεδωδεῖν lectione, potius quam ἐπάδειν, ut censuit Zacherus, éro97-— ἐπῳδεῖν latere mihi verisimile videtur. In lectione autem ϑεοεπῳδεῖν, si eam probas, verisimile quoque accentum περισπώμενον verbo ficto, ad verbi

ϑεσπιῳδεῖν

accentum

servandum,

a scholiastis

appositum

esse.

11 s., 7) Nullum unum grammaticum repperi, qui discrimen quoddam inter voces νέμεσις et μέμψις statueret; quin etiam semper vox νέμεσις vocabulo ipso μέμψις explicatur: Et. M. 600, 29. Et. Gud. 405, 47 Sturz. Apion ap. Et. Gud. 608, 47. Zon. 1391. An. Bachm. I 307, 14. An. Boiss.

IV 394, 543. Su. III 447, 26. 28 || 16 sq.) τὸ προσεχὲς τῆς ἐκεῖϑεν ἐξόδου: horum verborum

Hemsterhuisianam interpretationem probaverunt

«paullo durior locutio, hoc sensu

capienda:

artıs vaticinandi

Db:

mentionem

fecit propterea quod iam modo templo Pythico exierant» et Rt: «divination, because they have just left the shrine»; qua interpretatione planiorem clarioremque, quam nunc profero, hanc: «quod attinet ad res quae post

Chremylum Carionemque e templo egressos evenient» esse, credo || 23) Sine dubio Tzetzae fons χάριεν proparoxyt. exhibuit; ideo, quamquam Eustathium (1088, 6 τὸ δὲ '"'yapisv" δῆλον ὡς ἐπὶ ὀνόματος παροξύνεται, χαϑὰ δηλοῖ καὶ τὸ ᾿᾿γαρίεν πρόσωπον καὶ παρὰ ᾿Αϑηναίῳ τὸ ''7 νάρχη χαρίεν βρῶμα γίνεται ... τὸ δὲ προπαρυξυνόμενον ἀττικόν ἐστιν, ἐπιρρη-

275 ματικῶς προενεχϑὲν xal ἀντὶ τοῦ ᾿'χαριέντως᾽᾽ νοηϑὲν παρὰ τοῖς ὕστερον. ὁ δὲ λέγων “'χάριεν μέτωπον᾽᾽ προπαροξυτόνως αἰσχύνει τὸ χαρίεν τῆς ἀναλογίας τῷ βαρβαρισμῷ. Cf. et. 1128, 64. 1276, 36) contuleram, χαρίεν corrigere nolui. Aeneas Gaz. quoque, cum e Menandro (fr. 484 Koerte) hauriret, χάριεν ἄνϑρωπος tamen scripsit (Theophr. p. 24, 1 ed. Colonna). 11 d., 10) τέσσαρες τέχναι: cf. Cramer A.P. III 146, 1. 186, 32 (= Matg.

II 449, 28), etc. || 17) δῆϑεν τὸν Amb Lut. Cur autem δῆϑε correxerim, fuse exponam. Codicis Amb scriba huiusmodi adverbiis exitum -ev cum ante vocalem tum ante consonantem ubique dedit, uno tantum loco excepto (p. 50, 7 ἔκτοσθε μὲν); codicis vero Lut librarius ante consonantem interdum -e scripsit, interdum -ev. Quod ut clare illustretur, omnium locorum ad hanc rem pertinentium conspectum opportunum hic subicere videtur!: p. 11, 17 879ev τὸν Amb Lut — 16, 1 πόϑεν λέγεται Amb [om. Lut] — 2 πόϑεν δὲ Amb (xo9"), Lut — 20, 18 879ev κακοῖς Amb Lut — 31, 17 et 38, 17 ὅϑεν καὶ Amb, ὅϑε Lut — 50, 7 ἔκτοσθε μὲν Amb Lut — 57, 18 sq. &xeidev δὲ Amb Lut — 62, 9 ὅϑεν καὶ Amb Lut —

73, 14 ödev πρὸς Lut (om. Amb] — 82, 9 69ev καὶ Amb Lut — 84, 2 ἐκεῖϑεν αὐτὸν μετεπέμψατο Amb, αὐτὸν ἐκεῖϑε μετ. Lut — 95, 7 ἐκεῖϑεν καὶ Amb, ἐκεῖϑε Lut — 95, 8 ποϑὲν κεκλοφὼς Amb, ποϑὲ Lut — 98, 24 ἄνωϑεν τὸ Amb, ἄνωθε Lut — 108, 9 ἐντεῦϑεν καὶ Amb Lut — 123, 4 πόϑεν δὲ

Amb Lut —

136, 28 δῆϑεν φϑονερῷ Lut (δὴ Amb)



137, 15 δῆϑεν πρὸς

Amb Lut — 140, 9 ἐκεῖϑεν τὰς Amb, ἐκεῖϑε Lut — 144, 1 ἔξωϑεν vonreov Amb Lut — 144, 18 κάτωϑεν πνεύματα Amb, κάτωϑε Lut — 157, 7 ὅϑεν xai Amb, 69e Lut — 158, 2 ὅϑεν xai Amb, 69e Lut — 161, 2 69ev xai Amb,

öde Lut — 163, 11 sq. κἀντεῦϑεν τρεφόμενον Amb, κἀντεῦϑε Lut — 167, 13 ἀρχῆϑεν τοῦ Amb Lut — 175, 21 δῆϑεν τρόπῳ Amb Lut — 175, 23 ὄπισϑεν τοῦ

Amb,

ὄπισϑε

Lut



180,

27

879ev

καὶ Amb,

δῆϑε

Lut — 200, 25

ἐχεῖϑεν δηλονότι Amb [om. Lut]. — 207, 5 ὅϑεν φασὶ Amb [om. Lut]. Praeterea, duobus aliis locis nescio an lectionum discrepantia inter Amb et Lut huic rei debeatur: 70, 27 ἐντεῦϑεν δὲ Amb, ἐνταῦϑα δὲ Lut et 157, 18 οὐδὲ ἀνόσιον Amb, οὐδὲν av. Lut. In scholiis ad vv. 1097—1197, in

quibus, deficiente Lut, Amb cum U consentit, forma in -ev ubique deprehenditur: 221, 11 ἔξωϑεν πλήττῃ U Amb — 226, 18 ὄπισϑεν τοῦ Amb [om. U] — 231, 10 örıodev τῆς U Amb — 232, 15 πόϑεν δὲ U Amb — 232, 19 ὅϑεν καὶ U Amb. — 233, 2 ὅϑεν λέγεται U Amb — 233, 5 δῆϑεν ποιοῦσι U Amb. At p. 228, 17 ἕνεκεν ὁ praebet U, ἕνεκα ὁ Amb. Hinc igitur perspicitur formam in -e ante consonantem tam raro in !)

Locos,

in quibus

pectu omisi, cum

adverbia

ante vocalem

in eis norma observaretur.

formam

in -ev exhibent,

in hoc con-

276

codicibus, etiam in Lut, occurrere, ut primo obtutu formae in -ev priores partes deferendas censeamus. At aliter res, mea quidem sententia, se habet.

Presselius vere in Tzetzae epistulis edendis hanc rationem tacite secutus est: formam in -evin textum recepit, cum eam uterque codex exhiberet ; formam

autem

in -e potiorem

habuit, cum

alteruter

saltem

codex

eam

praeberet. En epistularum locorum conspectus: p. 2, 3 ὄπισϑεν τοῦ AB, Pr(esselius) —

11, 31.

12, 17. 14, 23. 16, 19 ἔνϑεν τοι AB, Pr. — 17, 14

πατροϑειόϑε στοργὴν A, Pr., πατροϑειόϑεν

B —

18, 3 ἄλλοϑέ ποϑεν

A, Pr.,

ἄλλοθέν ποϑεν B — 20, 20 ἄνωϑεν δὲ AB, Pr. — 21, 3 οὐρανόϑε καταρραγῇ A, Pr., οὐρανόϑεν Β —

27,

18 69€ τεϑαρρηκότος

A, Pr., ὅϑεν Β —

31, 4

ὁπόϑε βούλει A, Pr., ὁπόϑεν B — 31, 5 ἐντεῦϑεν τὰ AB, Pr. — 31, 23 ϑεόϑε φρουρεῖσϑαι A, Pr., ϑεόϑεν περιφρουρεῖσϑαι B — 34, 8 ϑύραϑε παρεικὼς AB, Pr. —

34, 11 ἔνϑεν τοι AB, Pr. —

45, 2 ἄνωϑεν δεξιᾷ AB, Pr. — 45,

22 ἁπανταχόϑεν πρὸς AB, Pr. — 46, 24 ἁπανταχόϑεν τῆς AB, Pr. — 62, 1 ὅϑεν xai AB, Pr. — 62, 25 ὅϑεν δήποτε AB, Pr. — 64, 1 ὅϑεν xai AB, Pr. — 66, 15 ἐνθέντοι AB, Pr. (sic) — 66, 24 ἄνωϑεν δεξιὰ AB, Pr. — 67, 23

ἄνωθεν παναλκὴς

AB,

Pr. —

72, 7 σταγειρόϑεν γενήσῃ AB, Pr. — 72, 21

ἐντεῦϑέν μοι AB, Pr. — 80, 23 ἐκεῖϑεν πάντα AB, Pr. — 95, 11 ἔνϑεν τοι AB, Pr. — 95, 25 ῥιζόϑεν καταρραγέντι AB, Pr. — 96, 20 ἐχεῖϑε παστάδας

AB, Pr. Codicem igitur A cum nostro Lut comparare licet, nam uterque nonnunquam formas in -e praebet, saepius in -ev. Codicem autem B in aequo ponere nostro Ámb possumus: formas enim in -ev B fere ubique exhibet, duobus tantum locis (p. 34, 8 et 96, 20) exceptis. Praeterea alio loco, p. 20, 19, dissensio inter A et B hac ipsa re orta esse videtur: χκάτωϑι μὲν A, κάτωϑεν μὲν B. Operae non est pretium omnia Tzetzae opera inquirere. Quod ad AA. Od. attinet, Hungerus annotavit («B.Z.» 1956, 306 n. 30): «ἔμπροσϑε: Tzetzes scheint die Formen ohne v zu bevorzugen. Jedenfalls bieten sie die Hss. überwiegend. An dieser Stelle hat nur Va ἔμπροσϑεν;: dieselbe Hs. liest aber Prooim. V. 4 Evde. Sonst stehen VB konform mit den Nylosen Formen gegen die jüngste Hs. P: öde 2, 89; 5, 131; 6, 177; 8, 38. 58; 11, 128; ὁϑεδήποτε 1, 32; 879e 11, 31; κάτωθε 8, 151; πόρρωϑςε 6, 172

u. 6. éxei9e.

Hypoth.

17 haben

VBP

gemeinsam.

nicht vor vokalisch anlautenden Wörtern,

Dies

gilt

natürlich

z.B. ὅϑεν αὐτὸν 4, 55. — Auch

Boissonade, der Herausgeber der Ilias-Allegorien, fand die N y-losen Formen in den besten Hss. und gab ihnen in seiner Ausgabe den Vorzug; vgl. Tzetz.

All.

IL, Paris 1851, S. 23 Anm.

zu V. 389; S. 108 Anm. zu V. 67».

Allegoriarum autem II. codices AB formas in -9zv ubique exhibent, codex vero C formas in -9e, quas Boissonadius praetulit (v. et. eius n. p. 67): prol. 389. 696. 752. 1 8. 9. 121. III 145. V 67. VII 119. VIII 80. 155.

277 XII 55. 77. XIV 51. XV 180. 202. 241. 242. XVI 247. 426. 443. Cf. et. XVI 244 ἕνεκα σαφηνείας C, ἕνεκεν AB. Ad hanc tamen quaestiunculam dirimendam codicum auctoritas minimum adiumentum affert. Meliora quidem habemus, i.e. ipsius Tzetzae testimonia certissima. Scripsit Kuhn, p. 133: «Byzantini utramque formam agnoverunt teste Ioanne Tzetza in Exegesi in Iliadem p. 118, 4 ed. Herm. (— p. 819, 32 ed. Bachm.): el... φωνῆεν ἔχουσιν ἐπιφερόμενον ταῦτα, N καὶ Σ καὶ K ἔχουσιν: ἔξωϑεν, εἴκοσιν... εἰ δὲ σύμφωνον, ἔξωϑε γράφονται καὶ εἴκοσι κτλ. Viri tamen docti ceteros Tzetzae locos neglexerunt, e quibus clare patet Tzetzam de hac re cum aliis grammaticis controversiam habuisse: sch. Lyc. 32 (p. 27, 13) πρόσϑε᾽ σημείωσαι ἐκ τούτου ὅτι xal τὰ εἰς δὲ ἐπιρρήματα φωνήεντος ἐπιφερομένου τὸ v ἐφέλχουσι, συμφώνου δὲ οὐχέτι. 121 (p. 61, 5) “ἱνέρϑε ϑαλάσσης᾽᾽ χωρὶς τοῦ v δεῖ γράφειν κατὰ τὸν κανόνα, ὃν προεδίδαξα. 482 (p. 174, 24) πρῶτον τοῦτο σκόπει ὅτι καὶ τὰ ἐπιρρήματα τὸ ν ἐφελκυστικὸν ἔχουσι φωνήεντος ἐπιφερομένου, συμφώνου δὲ οὐκέτι, ὥσπερ κἀγὼ γράφω καὶ τούτου ἕνεκεν πολλοῖς τῶν ἀμαϑῶν διασύρομαι τὸ αὐτῶν ἀρρώστημα προσαπτόντων ἐμοί 1). Quibus gravissimis testimoniis commota, in omnibus nostrorum scholiorum locis supra allatis -3e ante consonantem semper, etiam contra codicum Amb

Lut consensum,

scribere

non

dubitavi.

Animadvertendum denique est discrimen inter οὕτως et οὕτω 3) semper a Tzetza in altera editione accuratissime observatum esse. 12 s., 2) μάτην post τούτῳ in Db 325 b 23 add. Velsen: non oppor-

tunum videtur || 11) ἀφείλατο: hanc formam reiciunt grammatici (Phryn. 183

“᾿ἀφείλατο᾽᾽

ὅσοι

διὰ τοῦ

λέγειν ᾿᾿ἀφείλετο᾽᾽. An. Bachm.

λὰ λέγουσιν

ἀσχημονοῦσι,

δέον

διὰ τοῦ

XE

I 169, 32 “᾿ἀφειλόμην᾽ διὰ τοῦ o, τὰ δὲ

βάρβαρα διὰ τοῦ x. Cramer A.O. III 258, 16. An. Bekk. 93, 14. Su. I 429, 23); qua vero infimae aetatis scriptores saepius usi sunt (cf. Psaltes

210) || 27) παράπαν: lectio corrupta pro κατὰ

τὸν περίπατον.

Quae cor-

ruptela, e compendiosa codicis R scriptura orta, iam in fonte a Tzetza adhibito exstitisse videtur. 12 d., 24) ed. Herw. 214 || 25 sqq.) Duas interpretationes hic profert Tzetzes: priore explanatione, verbo ἡγούμεϑα sensum passivum ille tribuit ideoque τοῖς τυφλοῖς ut dativum agentis intellegit; altera autem, qua omnes scholiastae usi sunt, ἡγούμεϑα idem valet quod ἡγεμόνες γινόμεϑα. Ὁ Confer etiam, sis, sch. Pl. 982 Amb (p. 204 d. 9) εἴκοσιν: el φωνῆεν ἔμπροσϑεν ἐπιφέρεται, μετὰ τοῦ ν γράφουσιν ᾿Αττικοί. 2 De quo discrimine cf. et. Böhlig 33. Semel tantum, sch. 805 (p. 178 d. 21), οὕτω legitur in Amb,

οὕτως vero in Lut:

servare

contra

voluit,

sequeretur.

Lut

οὕτως

at Amb

scripsit

quod

lectionem

in

Aristophanis

tzetziana

paraphrasi

intactam

vocalis

278 Quod ad priorem interpretationem attinet, arctiore sensu subiectus ἡμεῖς δύο (i.e. Chremylus tantum et Cario) accipiendus; quod vero ad alteram, sensu latiore subiectus est οἱ βλέποντες, i.e. οἱ ἄνθρωποι οἱ βλέποντες. De verbi ἡγέομαι passiva notione cf. τὰ ἁγημένα Orac. ap. Dem. 43, 66; ἡγεόμενον Hdt. 3,14 (at ἀγόμενον Dd.), unde act. ἡγῶ ap. Herdn. Gr. Gr. III 1, 434, 1.435, 2. 2, 261, 4. 950, 34, etc.; περιαγεόμενος

Ps. Philol. fr. 21

Diels; ἡγήϑην Pap. Giessen 48, 20. V. infra, 73 d. 18. 13 s., 24 sqq.) Cf. Tz Iamb. 349. Dram. 48, Matg. II 623. Sch. Luc. 193, 14. An. Bekk. 228, 2. An. Bachm. I 439, 26. Cramer A.O. II 19, 20. Herdn. post Moer. 436. Gr. Gr. III 1, 492, 8. Zon. 455. Lex. Vind. 37, 14.

Hesch. p. 391, 38 L. || 24) γρύ: de accentu v. R, alios quosdam codd. et Arcad. 182, 8 περισπᾶται δὲ καὶ ὅσα ἔχει δίχρονον ἐκτεταμένον. X, νῦν, γρῦ.

κρῖ, ὁπότε ἐκτείνεται" ὁπότε δὲ συστέλλεται, ὀξύνεται || 25) Formam γρυλλισμός An.

(A reduplicato) reiecit Phryn. Praef. Soph. p. 58 De Borries. Cf.

Bekk.

33,

1. Thom.

M.

74, 4 γρυλίζειν ᾿Αττικοί,

δι᾿ ἑνὸς A. De vocis

notione cf. An. Bekk. 1. γρυλίζειν xai γρυλισμός᾽ ἐπὶ τῆς τῶν χοίρων φωνῇς, δι᾿ ἑνὸς A καὶ οὐ διὰ δυοῖν. γρύλλος δὲ διὰ τῶν δυοῖν ÀÀ ὀρχήματος εἶδός ἐστιν. Hesch. p. 391 n. 45 L. γρύλλη" ὑῶν φωνή. 392 n. 46 γρύλλος᾽ χοῖρος. Cf. et. Eust.

1657, 8. Herdn. Gr. Gr. III 2, 488, 36, etc.

14 s., 3) γρύτη: v. praesertim Phryn. 230 et Lobeckii n. ad h.l. Cf. et. sch. Luc. 193, 13... γρυτοπώλην᾽ ἔστι δὲ ὁ τὰ εὐτελῆ σκευάρια πωλῶν.

14 d., 3) Tz Hist.: σκευάρια μικρὰ τῶν ὀστρακίνων || 4) Vocem ἀκανϑυλλίς, immo

ἀκανϑυλίς adhibet Tz et. in All. Il. prooem.

365;

cf. sch.

ad h.l.,

Matg. II 602, 13 ἀκανϑυλίδας" τοὺς στραγγαλίνους (sic). Cf. Aristot. H.A. $93 a 13. 616 a 5, εἴς. Et. M. 45, 9 ἀκανϑὶς 7, ἀκανϑυλλίς᾽ στρουϑίον Ev ταῖς

ἀκάνϑαις xa97usvov.

Hesch. p. 82 n. 72 L. ἀκανϑυλλίς᾽ στρουϑοῦ γένος. V.

et. Thes. s.v. || 4 n.) De voce ἀστραγαλῖνος cf. Dionys. De Avibus 3, 2. Tz sch.

Hisi.

IV

890,

p.

112

Pr.

(= Cramer

A.O.

III 359,

15) ἀκανϑὶς



ἀστραγαλῖνος, παρὰ τὸ ἐν ἀκάνϑαις διάγειν" λέγεται δὲ xal ἄκανϑος || 4) Vocabulum ποτιστρίς semel tantum alibi occurrere videtur: Tz Hist. IV 890 al ποτιστρίδες πᾶσαί τε ὀρνέων ἀκανϑίδων || 11) τῷ τότε: locutio Tzetzac

adamata: Hist. II 171. V 122. VI 850. IX 211. 431. 456. 622. X 415. 542. 879. XI 89. XII 623. /amb. 221. Ail. Il. prol. 265. IV 18. 61. VII 66. VIII 36. XII 145. XIV 69. XVII 66. 75. XVIII 738. XX 205. XXI 143. 174. 342 (cf. et. quae Boiss. annotavit in edit., VI 4. XXIV 22. Idem valet quod τότε (in dem Hunger, «B.Z» 1955, 45); et ex ἐν τῷ τότε omisso χρόνῳ, est: ἐν τῷ τότε, Thuc. I 92. Plat. Tz ipsum «à τότε χρόνῳ quoque invenitur, All.

p. 375). AU. Od. IV 92. damaligen Zeit, damals, χρόνῳ orta, interdum, Crit. 110 D, etc. Apud Od. I 122.

15 s., 25) Et. M. 694, 45 συλῶ τῶν ἱερῶν.

1092

ἱερόσυλος.

Zon.

ἱερόσυλος᾽

χλοπεὺς

279 16 s. et d., 1 sqq.) De vocis συκοφάντης etymologia cf. praesertim Plut. V. Sol. 24; Mor. 523 B. Athen. III 74 EF. Miller p. 412. 420. Et. M. 733, 40 (= Et. Gud. 514, 22 Sturz).

54. An.

Bekk. 304, 30. Eust.

1495,

15. Cf. et. J. O. Lofberg, Sycophancy in Athens, Chicago 1917 || 15 sqq.) De

vocum

197,

πονηρός

et πόνηρος

discrimine

19. Cramer A.O. I 372, 29. Su. IV

cf.

Herdn.

Gr.

Gr.

III

|,

171, 7. Et. M. 682, 26. Sch.

Luc. 183, 1. Orion 133, 1. Phil. Diff. 15, 36 sq. Ammon. 112 sq. πόνηρον βαρυτονούμενον, ὡς σόλοικον, καὶ πονηρὸν ὀξυτονούμενον, ὡς κυδοιμόν, φασὶ διαφέρειν παρὰ τοῖς ᾿Αττικοῖς, ὁμοίως μόχϑηρον καὶ μοχϑηρόν. πονηρὸς γάρ ἐστιν ὀξυτόνως

ὁ κακοήϑης"

πόνηρος

δὲ ὁ ἐπίπονος.

ἀτόπως

φησὶ Τρύφων

καὶ γὰρ τὰ φαῦλα μόχϑηρα λέγομεν κατὰ δ᾽ ὀξύτητα, φησί, καὶ ἐπ᾽ ἀψύχων, μοχϑηρᾶς γέ τοι τέχνης δημιούργημά φαμεν εἶναι. εἰ δὴ ταὐτοῦ τύπου κεχοινώνηχεν, ἄμφω ὀφείλει καὶ τῶν αὐτῶν τόνων μετέχειν... εἰ δὴ πόνος xai μόχϑος τὰ πρωτότυπα, πονηρὸς καὶ μοχϑηρὸς ῥητέον ὀξυτόνως" εἰ δ᾽ οἱ ᾿Αττιχοὶ βαρυτονοῦσιν, οὐ ϑαυμαστόν ἐστι" χαίρουσι γὰρ τῇ βαρύτητι. Mirum autem Eustathium 1967, 32 54. formam quoque πονῆρος protulisse videtur. Cf. et. quae infra ad p. 101 s. 23 sq. annotabo. 17 s. et d., 10 sqq.) Su. IV 499, 6 ταλαίπωρος" ὁ ἄϑλιος παρὰ τὸ τλῆναι xai τὸν πῶρον,

ὅ ἐστι πάϑος. ὅτι δὲ πῶρος πάϑος τί ἐστιν, ᾿Αντίμαχός quac

πῶρόν τιν᾽ ἀλόχοισι καὶ οἷς τεκέεσσιν ἔϑεντο. καὶ πωρεῖν ᾿Ηλεῖοι τὸ πενϑεῖν φασι. καὶ ᾿Αντίμαχος αὖϑις᾽ πωρητὸν ἀλόχοισι καὶ οἷς τεχέεσσιν ἕχαστος. παρὰ τοῦτο οὖν ὁ ταλαίπωρος ἐτυμολογεῖται. Sch. Soph. O.C. 14 (p. 6, 15 De Marco) οὐκ ἐμπαροινεῖν βουλομένη τῷ πατρὶ ταλαίπωρον ἀποκαλεῖ, ἀλλὰ τοῦ πάϑους παριστᾶσα τὸ μέγεϑος. πωρεῖν δὲ οἱ ᾿Ηλεῖοι τὸ πενϑεῖν qao χαὶ ᾿Αντίμαχος᾽ πωρήτοιν [L, πωρεῖτον RM] ἀλόχοισι καὶ οἷς τεκέεσσιν ἔχαστος. παρὰ τοῦτο οὖν τὸ ταλαίπωρος ἐτυμολογεῖται. Εἰ. Gud. 520, 49 Sturz

ἐκ τοῦ τάλας

καὶ τοῦ

πῶρος,

ὁ λίϑος, γίνεται ταλάπωρος xxl ταλαί-

πῶωρος, ὁ χακοπαϑῶν περὶ τὴν ἐργασίαν τῶν πώρων. πωρος

δὲ

τάλας

καὶ αὐτὸς

κυριολεκτικῶς

Eust. 699, 22 ὁ ταλαί-

περὶ πώρους

ἤγουν

λίϑους

ἐν τῷ

λατομεῖν᾽ ἔτι δὲ καὶ ὁ ἀταλὸς οἷα μὴ δυνάμεως εἶναι τάλας εἰς ἔργον καὶ ὡς εἰπεῖν ταλαεργός. Aliam quoque etymologiam veteres grammatici protulerunt:

Et. M.

162,

41

εἴρηται δέ, ὡς

Διογενιανός,

παρὰ τὸ τάλας καὶ τὴν

ὥραν, ταλάωρος καὶ ταλάπωρος. κυρίως δὲ λέγεται ὁ περὶ τὸν πῶρον τλῶν, τουτέστι καρτερῶν᾽ ὅϑεν ταλάπωρως καὶ πλεονασμῷ τοῦ t ταλαίπωρος" ol γὰρ ἀρχαῖοι τοὺς νεφρικοὺς ταλαιπώρους ὠνόμαζον, τοὺς τλῶντας περὶ τὸν πῶρον ἢ παρὰ τὸ πῶρα, ὃ δηλοῖ τὸ πάϑος. Cf. et. Et. M. 699, 7. 744, 53. Zon. 1708.

Sch.

Eur. Or. 392.

Hesch.

s.v. πωρητύς.

Cramer

A.O.

II 268,

15.

Tertiam denique etymologiam commemorat Cramer A.O. II 419, 10 ἐκ τοῦ τάλας xxi τὸ πηρός, ὃ σημαίνει τὸν τυφλόν’ ταλαπηρός τις ὧν καὶ ταλαίπωρος τροπῇ τοῦ μαχροῦ εἰς μαχρὸν καὶ πλεονασμῷ τοῦ t || 14) Lec-

280 tionem sinceram πωρητύν in scholiorum in Euripidem libro Vaticano 909 exstare V. De Marco testatur; at versus lectionem illam retuli quam, etsi

ut pervarie alibi et hic corruptam, Tzetzes novit. De hoc versu cf. et.

Koster in «Mnemosyne»

1956, 230 sq. || 18) Cf. Tz Epist. p. 9,25 ὁ μὲν

σοφώτατος

Νιόβην

“Ὅμηρος

τὴν

λίϑινον οὖσαν ἐν Σιπύλῳ

φάσχκει δακχρύειν

|| 22 sq. εἰ 18 s., 6) ἐκκενῶσϑαι: ex omnium trium codicum consensu inferendum videtur in Tzetzae fonte perfectum tempus sine duplicatione exstitisse. Cuius tamen fontis utrum librarius, parum accurate scribens, syllabam xe in serie &xxexe- neglegenter omiserit an perfectum sine duplicatione (v. Psaltes, 206 sq.) consulto scribere voluerit, nescio. 17 d., 6) εἰ in Lut legerunt Velsen et Zuretti: perperam, nam eig recte

codex praebet || 25) Non raro coniunctivo aor. Tzetzes ceterique huius aetatis scriptores pro futuro usi sunt: cf. et. 27 d. 1, etc. Tz Efist. p. 72, 28 εὑρήσει xai εἴπῃ, etc. V. et. Proleg. p. L et Hunger, «B.Z 1956, 307 n. 76: «παράσχω als voluntativer Konjunktiv mit futurischer Bedeutung aufzufassens. Böhlig 100.

18 s., 6) Cf. Su. IV 328, 12 — Et. M. 708, 35. Et. Gud. 496, 49 Sturz. An. Bachm. I 362,8 σάρισσα᾽ εἶδος ἀκοντίου ἑλληνικοῦ. Zon. 1629. Formam

σάρισα Herdn.

Gr. Gr. III I, 267, 23 et 2, 579, 2 potiorem

19) Saepius occurrit

eis pro iv: sch. Ar.

758.

407.

933.

Böhlig 55

1076.

|| 21

Lys.

sq.) Cf.

Tz All. Od.

Eust.

Nub.

I 123.

410.

Hunger,

556.

habuit

||

Eq. 43. Ach.

«B.Z»

1956,

306.

727, 40 τὸ ὑγιαίνειν xal ἐπὶ φρονήσεως

τιϑέασιν ol ned” "Oumnpov ᾿Αττικοί, ὡς μυριαχοῦ φαίνεται, καὶ μάλιστα παρὰ

τῷ καλῷ ἀττικιστῇ κωμικῷ. 860, 3 ὑγιαίνειν ἤγουν φρονεῖν || 26) καϑῆτο: ut ap. Dem. XVIII 169. 217, etc.; καϑῆστο corrigere (v. Db, necessarium puto. Cf. Miller 403 τὸ χαϑῆτο χωρὶς τοῦ € ἀντὶ τοῦ 18 d., 15—16) τοῦ... υἱόν; υἱόν pro υἱοῦ propter attractionem aut potius vocula τοῦ demonstrativi vim habet: cf. Tz Hist. VI

Rt) non ἐκάϑητο. positum 194 τῶν

ἃ. IX 759 λέγοντος ἐμοῦ τῷ, ᾧ ἐγράφη τάδε || 18) ἵνα... ἐρῶ: cf. Böhlig 190 || 24 sq.) Sch. Hom. A 43 = Et. Gud. 555, 21 Sturz Φοῖβος: καϑαρός, ἀμίαντος fj μαντευτικός" φοῖβον δὲ τὸν xatapóv: ᾿Ησίοδος δὲ μαμμωνυμικῶς Φοῖβον αὐτὸν καλεῖ ἐκ Φοίβης. Cramer A.O. I 428, 24 ®.: οἱονεὶ φαόβιος, τουτέστιν ὁ λαμπρὸν βίον ἔχων ἤγουν τόξον. ὅϑεν καὶ φοιβάζω τὸ λαμπρύνω. ἢ ἀπὸ Φοίβης μαμμωνυμικοῦ (leg. -κῶς) ὡς Ἡσίοδος (= Et. M. 796, 57). Eust. 38, 1 Q.- ᾿Απόλλων 7, ὡς οἷον φαόβιος, ἐπεὶ καὶ ἀργυρότοξος, T, καὶ παρωνύμως ἀπὸ τῆς μάμμης Φοίβης, 7, καὶ παρὰ τὴν φόβην τὴν τρίχα ὡς ἀχειρεκόμης. 1197, 28 τινὲς ἀπὸ ϑυηλυκοῦ τῆς Τιτανίδος Φοίβης τὸν Φοῖβον εἰρῆσϑαί φασιν. Ap. S. 164, 10 Φ.: ὁ μὲν Αἰσχύλος ἀπὸ Φοίβης τῆς μητρὸς Λητοῦς" “Ὅμηρος δὲ οὐδέποτε ἀπὸ μητέρων κοσμεῖ τινας. μήϑ᾽ ὅτι δὲ μάμμης. Aliter Cramer A.P. III 112, 19' Ἀπόλλων

ἐκ τοῦ βαίνειν χαὶ φαίνειν.

Φοῖβος καλεῖται διὰ τὸ φωτιστικόν,

281 19 s., 1) Cf. W. p. 64 sq. 19 d.,

17 sq.)

Stechow,

Ammon.

Apollo und Daphne

58 ἐρώτησις

πεύσεως

καὶ

(Leipzig-Berlin ἀνακρίσεως

1932),

διαφέρει"

ἐρώτησις μὲν γάρ ἐστι σύντομος ἀπόκρισις πεῦσις δὲ μακρᾶς πράξεως ἀπαγγελία: ἀνάκρισις δὲ ὑποδεεστέρων ἐξήγησις. Eran. 157 ἐρώτησις πεύσεως καὶ ἀνακρίσεως διαφέρει" ἐρώτησις μὲν γάρ ἐστι ζήτησις ἀποκρίσεως σύντομος" πεῦσις δὲ μακρᾶς πράξεως ἀπαγγελία ἀνάχρισις δὲ δευτέρα ἐξέτασις. Zon. 1534 πεῦσις᾽ ἡ ἐρώτησις 7j 7j ἀπόκρισις. 20 s., 15) ἐπίνοια: cf. Tz Hist. VII 487 sq. 20 d., 2) Vox χρησμῴδημα (Amb) infima aetate saepius adhibita: Su. IV 825, 13 x.‘ μάντευμα. An. Bachm. I 417, 15 y. ϑεολόγημα, μάντευμα. Eust. 45, 39. Hesch. Mich. Glyc. 534, 12 Bekk. (Psaltes 284), etc.; minus usitatum χρησμοδότημα (Lut): cf. Et. Gud. 570, 50 Sturz χρησμῴδημα καὶ χρησμοδότημα τὸ μάντευμα. Su. IV 824, 26. Ps. Herdn. 151. 21 s., 3) πηρὸν τῷ và: e scholiastae verbis hanc locutionem in proverbii consuetudinem venisse, conicere licet. 21 d., 7) τῷ νῦν: codicis Lut τὸ νῦν lectioni lectio codicis Amb utpote difficilior anteponenda (cf. supra, p. 14 d. 11 τῷ τότε); τὸ νῦν Lut exhibet infra quoque, p. 42 d. 12. 23 s., 10) inter: aetate Byzantina forma activa in usu esse coepit. Veteres autem grammatici arcta adfinitate etymologice coniuncta verba into et ἰάπτω putant: ἰάπτω duas habet notiones, iacıo et noceo; ἵπτω (vel ἵπτω) illi tantum noceo significare docent (Et. M. 279, 55. 463, 50. 481, 1. Zon. 1119. Eust. 16, 40. Cramer A.O. II 222, 17. 223, 28. 224, 12. 29. III 286, 23. A.P. IV 17, 12. Reitz. GGE 151, etc.); at hoc loco veri-

simile ἵπτω alteram notionem, i.e. iacio ut ἰάπτω (cf. Cramer A.O. I 205, 9 iXx-o' παρὰ τὸ ἵπτω), induere videtur. Ceterum, ἵπτει in ἰάπτει corrigere licet; sententia vero τρέπει potius postulat. 23 d., 21. 22) ὅτι: cf. C. Préaux, “Ὅτι sutvi d' un discours direct d' aprés un verbe dicendi, «Chron. d' Egypte» VI (1931), 414 sq. || 27 sq.) Cf. Tz sch. Hes. Of. 412 (p. 221, 21 = 265, 31) τὰ δεύτερα πρόσωπα τῶν παϑητικῶν διφϑογγογράφεται || 30) εἰ cum coniunctivo aetate Byzantina non raro coniunctum est; cf. quae scripsi in Áeneae Gazaei Epist. editione mea, P. 49 sq. ; v. et. M. J. Higgins, The Renaissance of the First Century and the Origin of Standard Late Greek, «Traditio» III (1945), 79 sqq. ||

31 sqq.) Cf. Tz sch. Ar. Ran. 1093 cum

Kosteri ann.

24 s., 19) ὄρνιν: cf. Tz Hist. XIII 211 κἀκ τούτων σύμπαν μάντευμα xataχρηστικωτέρως χληδών, πταρμός, συνάντημα κυνῶν. T, ὠρυγή TE καὶ σύμπαν τοιουτότροπον. Thom. M. 256, 13 ὄρνιϑες ἁπλῶς μὲν πάντα τὰ πετόμενα" ἰδίως δὲ οἱ εἰς μαντείχν συντελοῦντες ὄρνιϑες. ἀφ᾽ οὗ xai πᾶν τὸ εἰς μαντείαν

282 auvreivov ὄρνιν ἔλεγον, οἷον πταρμὸν ἢ παλμὸν T, τι τοιοῦτον. καὶ τὴν ἁπλῶς

δὲ μαντείαν ὄρνιν ἐκάλουν. ᾿Αριστοφάνης ἐν Πλούτῳ “δέχου κτλ. || 22) Vox ἢ οἰωνοσκοπητικὴ (sc. τέχνη) occurrere videtur. 24 d., 16) ἄλλως:

"alia

alibi

ratione"

semel

tantum,

vel "alia

apud

causa"

(cum

Eust.

961, 43,

in nominibus

ut κλῇδας littera n non in extremo sed in medio vocabulo sit posita).

25 s., 4) De acc. Δήμητραν cf. Hunger,

«B.Z.» 1956, 308 || 13 sqq.) Cf.

Su. III 629, 4 = Sch. Plat. Apol. 25 C Δίδυμος δὲ τὸ πλῆρες εἶναί φησιν "à Erav”’, ἀγνοῶν ὡς ἄρα τοῦ ὑ᾿'ἔτης T, κλητυκή ἐστιν “Era” xai δωρικῶς "Écav". Et. M. 825, 11 "ao av” ἀντὶ τοῦ ᾿᾿ὦ προσφιλέστατε, ὦ ἑταῖρε". 30 ὦ τάν: ὦ οὗτος, ὦ σύ... ἐγένετο οὕτως" ἔτης, ἐτᾶν, ὦ ἐτᾶν, καὶ χράσει ὦ τᾶν. Zon. 1896 ὦ räv' ὦ φίλε, ὦ σὺ ἑταῖρε... παρὰ τὸ ἔτης, 6 συνήϑης, γίνεται ὦ ἐτάν xal κατὰ συναλοιφὴν ὦ τάν. Mocr. 423 ὦ «xv ἀττιχῶς, ὦ σὺ ἑλληνικῶς. An. Bachm. I 381, 23 || 26 sq.) ἀναϑείς. ἢ διὰ sch. Db. 25 d., 15) De vocis ταν accentu cf. quae Tz ipse in sch. Ar. Nub. 326 (Amb) scripsit: r&v (sic, duplici accentu munitum, Im., «àv in textu): εἰς τὸ "rav" x&v re ὀξεῖαν ϑείη τις x&v τε περισπωμένην, οὐχ ἁμαρτάνει" ὀξεῖαν μὲν διὰ τὸ "Ta εἰς αν καὶ ὀξύνεται καὶ μακρὸν ἔχει τὸ a", περισπωμέwmv, ὅτι πᾶν ὄνομα μονοσύλλαβον πλὴν τοῦ '"'cig" μακρόν ἐστι nal περισπᾶται πλὴν τῶν γινομένων ἀπὸ μελλόντων δισυλλάβων || 22 sqq.) Veteri scholiastae, Db 328 Ὁ 32 sq., Tzetzes obloquitur.

26 s., 1) τραχηλιάζειν: cf. Isid. Pelus. I 368 ἔναντί τινος τραχηλιάζειν (Thes.); in sch. Luc. 219, 14 quoque inveni: ἀλλ᾽ ὅσοι δὴ τῆς αὐτῆς σοι μανίας ἐντὸς τοῦ σώφρονος ἐκτραχηλιάζονται λογισμοῦ, ubi non bene ἐκτρα-

χηλίζονται scribere voluerit Rabe

|| 26) φασιν: scripsi, φησιν U. At de

φησίν = φασίν cf. Psaltes, 240 sq. 26 d., 14) λοιπόν: crebro pro οὖν, οὐκοῦν a Tzetza usurpatum: cf. praesertim p. 122 d. 16 et 219 d. 4 sq.; Tz Hist. III 532. 536. XII 35, etc. Zon.

1318.

Milligan,

Cavallin, «Eranos

The

Vocabulary

39 (1941),

of the

Greek

121 sqq.; Tabachovitz,

Testam.,

v. λοιπός;

30 sq.

27 d., 1) εἴπῃς: de coniunctivo aor. pro futuro v. supra, ad 17 d. 25 || 3) De forma ἀφῆκαν cf. Böhlig 88 n. 9 et 89 || 7) De impf. ἦν cf. Et. M. 431, 11. Herdn. Gr. Gr. III 2, 326, 29. 517, 25. 835, 10 950, 15, etc. Moer. 127. An. Bachm. I 251, 24. Reitz. GGE 394, 19. Pedias. sch. Hes.

Sc. 119 (p. 509, 34 — 622, 23), etc. || 10) 3: cf. Herdn. Gr. Gr. III 2, 326, 32. 835, 30, etc. || 20 sq.) De voce ἀϑλιοϑέατος v. Thes. s.v. 28 s., 11) Cf. Thom. M. 25, 11 αὐτός, τοῦτο παρ᾽ ᾿Αριστοφάνει ἐν Πλούτῳ, ὥσπερ ἀόριστα κτλ.: perobscurus locus videtur: indiget. Ratio vero dignoscenda est, qua

οὐκ αὐτότατος * πέπαικται γὰρ xai τὸ μονώτατος || 12) τὰ γὰρ qui quidem nulla emendatione grammatici veteres ad adiecti-

283 vorum pronominumque species denominandas vel potius distinguendas usi sint. Res ipsa poscit ut definitionum illarum genuinam notionem assequi conemur, neve ad emendationes confugiamus. Minime igitur probanda Kusteri medela ὁριστά 1), etiam cum lectio «à ἀόριστα, iam omnium fontium consensu nixa, in scholio quoque tzetziano codicis Amb, quod neque Kusterus neque ceteri nostrae aetatis viri docti noverunt, rursus legatur. Cum tamen ὁριστά probasset, Rutherfordius vertit: «things that may be defined not admitting of degrees of comparison. Now if the pronoun is used of a substance (as here, and not a quality), to that extent it does not admit of comparison like the other parts of speech» et annotavit: «The idea seems to be that as ὁ ἀνδρεῖος can have no comparative, though ἀνδρεῖος undefined may, so αὐτός, being definite and determinate, cannot be compared». Quae explanatio funditus in rem non penetrat, praesertim cum a coniectura öptora procedens, ad alteram per se ipsam faciliorem scholii partem tantum pertineat, deinde cum, exemplis incaute sumptis, minime perspicua videatur. Quae igitur a veteribus grammaticis

ἀόριστα

habentur?

In primis, nomina

rerum,

quae

vel communia

saepe nostra aetate denominantur (τὰ προσηγορικὰ ὀνόματα vel etiam, ut apud nostrum grammaticum legitur, τὰ ἀόριστα τῶν πραγμάτων, SC. ὀνόματα). Animadverte, quaeso, haec nomina per se ipsa perspecta considerataque esse (inros, ἄνθρωπος, x1A.), sine articulis scilicet vel pronominibus, a quibus si definita sint, iam ἀόριστα non manent sed ὡρισμένα fiunt (ὁ ἵππος, ἄνθρωπος ἐκεῖνος). Itemque ἀόριστα adiectiva quae qualitatem indicant, habentur (τὰ ἐπιϑετικὰ ὀνόματα). Cur? Apollonio Dyscolo

!) De voce öpısrk Hemst., p. 33 n. 58, scripsit: e... quae vox haud scio an apud grammaticos sit in usu pro τὰ ὡρισμέναν. Re vera, ὀὁριστά pro ὡρισμένα in grammaticis

libris nusquam repperi. Praeterea, cum

Hemst. ipse admonuisset: 4... pronominum

tertiae

ut

personae

qualitas

est

infinita,

grammatici

latini loquuntur»,

lectionem

ἀόριστα intactam reliquit et πραγμάτων in προσώπων mutavit. Haud dubie tertia persona aliquid infiniti in se habet; et, quod ad verba pertinet, veteres grammatici (non Latini tantum) animadverterunt: τὰ γὰρ τρίτα τούτων ἀόριστα (Apoll. Dysc. Gr. Gr, I 1, 10, 9; cf. 24, 1). Quod vero ad pronomina spectat, tertiae personae pronomina

pronominibus

primae

secundaeque

personae

quodam

modo

opposita

sunt (quae oppositio in grammaticis quoque graeci nostrae aetatis sermonis libris adhuc manet); at ea omnia, cum tamen cuiusvis οὐσίας locum obtineant, ὡρισμένα fiunt: qua re pronomen αὐτότατος, cum in hoc Aristophanis loco Plutum indicaret, definitum factum est. De pronominibus autem Dionysius Thrax scripsit: ἀντωνυμία ἐστὶ λέξις ἀντὶ ὀνώμχτος παρχλχμβανομένη, προσώπων ὡρισμένων παραστατιχή (cf. sch., Gr. Gr. 111 77, 17). In scholio denique nostro verbis τὰ ἀόριστα τῶν πραγμάτων pronomina non significari, scholium tzetzianum (Amb) confirmat, in quo legıtur: τὰ γὰρ ἀόριστα καὶ αἱ ἀντωνυμίαι οὐκ ἐπεχτείνονται.

284 auctore

(De pronom.

ed. Schneider Gr. Gr. I 1,26), dicamus:

τὸ δὲ προ-

σηγορικὸν διήκει κατὰ πλειόνων, ἄνθρωπος, ἵππος. ... ἀλλὰ μὲν τἀπιϑετικὰ 3| πηλικότητα ἣ ποσότητα 7| διάϑεσιν ψυχῆς δηλοῖ ἤ τι τοιοῦτον" ἀντωνυμίαι οὐδενὸς τούτων παραστατικαΐ, μόνον δὲ οὐσίας (1.6. nomina communia omnes quascumque eiusdem naturae res pervadunt . . . cum adiectiva qualitates aut quantitates aut animi affectus vel tale quid indicent; at harum rerum nullo modo pronomina vicem obtinent sed solam essentiam significant). Ex quo Apollonii loco facile inferri potest oppositionem quandam inter nomina communia et adiectiva exstare (τὸ 82... ἀλλὰ μὲν) ΕΥ̓ΡῸ τὸ mpoσηγορικὸν ὄνομα atque τὸ ἐπιϑετικὸν ὄνομα utrumque ἀόριστον habetur; at re ipsa alterum ἐπίτασιν numquam admittit, quam alterum accipere potest. Scholiastes noster summatim procedens nomina propria (ὀνόματα κύρια), cum huius rei notio per se omnibus clarissima esset, silentio praeteriit itemque

nomina communia

articulis (vel alio modo)

definita, cum

articulum et nomen partes orationis essent dissimiles ac pro se ipsis separatim vigentes, praetermisit; qua re restabat ut de nominibus rerum per se perspectis atque de pronominibus apertam mentionem faceret, utpote οὐσίας participibus ideoque ἐπίτασιν non accipientibus. Ceteras denique partes generatim ac brevissime verbis τὰ ἄλλα μέρη significavit || 20 sq.) Aliter Et. M. 174, 33 αὐχμός: ἡ ξηρότης" εἴρηται παρὰ τὸν αὔξω μέλλοντα, κατ᾽ ἀντίφρασιν αὐχμός, ὁ μὴ ποιῶν τι aóbeoDavr ἡ ὑγρότης γὰρ

τρέφει' ἢ παρὰ τὸ αὔω, τὸ ξηραίνω....

7, παρὰ τὸ ἄζω, τὸ ξηραίνω || 26)

κακόβιος: adiectiva nomine βίος structa Tzetzes adamavit inferiore

aetate

pro

σχνιπός

viguit.

Cf. Thom.

M. 336,

|| 27) σκνιφός: 13 σκνιφός"

ἐπὶ

γλίσχρου xai μικροπρεποῦς περὶ τὰ ἀναλώματα. ol δὲ ἀρχαῖοι σκνιπὸς λέγουσιν. Et. M. 718, 16. Et. Gud. 504, 2 Sturz. Orion 148, 32. Moer. 387. Zon 1651. Phryn. 398. 28 d., 1 sqq.) Cf. Tz sch. Ar. Ran. 1137 || 1) τὸ delere non necessarium, nam anapaestis quoque in trimetris Tzetzes utitur; v. infra, p. 42 d. 12

et 16; cf. Hart, 68 sqq. || 3) Verbum πτοοῦμαι cum acc. saepe Tzetzes adhibuit: Hs.

II 234. III 198. V 229. VII 315, etc. Jamb. 95. sch. Hes.

Op. 41 (p. 56, 19 — 65, 16). Cramer A. O. III 358, 26, etc. || De voce μωμοσχόπος cf. Tz Hist. IX 966 τοῦτο δὲ βουβαλόπαπάς τις σύρειν οὐχ ἀνῆχε, πρὸς ὃν τὸ ἐπιστόλιον ἐγράφη μωμοσχόπον. οὗτος ὁ βουβαλόπαπας μωμοσκοπῶν τοιάδε κτλ. XII 10 τὶς ἐκ τῶν μωμοσκόπων δὲ ἡμᾶς μὴ αἰτιάσϑω. Epist. p.9, 4 εἰ δέ τινες ἄρα εἶεν μωμοσκόποι, μεμψίμοιροι καὶ φιλαίτιοι, ἀπρομηϑέστεροί τε καὶ ἀσχεπτότεροι, καὶ ἡμᾶς αἰτιῷντο ἀκαίρως κτλ. sch. Hes. Of. 744 (p. 334,4 = 405, 12) μή τις μωμοσκόπος

καὶ λίαν χρωχτικὸς καὶ λάλος, ἐπιστὰς

τούτῳ, μώμους καταχέῃ σου. Theog. 504 τι μωμητὸν ποιεῖν τοῖς μωμοσκόποις. Ci. Zon. 1381 μωμοσκόπος" ὁ φιλόψογος || 5) Verbum φῶ exstitisse gramma-

285 tici veteres pro comperta re habuerunt: τὸ φῶ τὸ λέγω Zon. 1838. Cramer A.P. III 238, 11. IV 263, 31. A.O. 1426, 10. Et. Gud. 160, 17 de St. 483, 27. 554, 34. 45. 557, 14. 15. 560, 42 Sturz. Orion Werf. 617,8. Orion 25, 5. 38, 8. 135, 7. 157, 1. 160, 14. Epim. Ps. 99, 31. Et. M. 174, 31. 416, 26. 673, 49.780, 5.799, 21. Moschop. ap. Thom. M. p. CXXIX

20.

13. Eust. 746, 26.1123,

A φῶ deducta esse φωνή et φημί etiam docuerunt

17. Et. Gud. 223, 55. 551, 49 Sturz. Matg. II 429,

Reitz. GGE

17. 433,

12. Eust.

341, 1728,

18 φάω φῶ λέγεται xal τὸ λαλῶ τὸ πρωτότυπον τοῦ φημί. Verba quoque φάζω (βάζω) εἰ φράζω e φῶ orta voluerunt Orion 37,2 φῶ φάζω καὶ πλεονασμῷ τοῦ p φράζω. Cramer A.O. I 50, 1 βάζω τὸ λέγω ἀπὸ τοῦ βῶ ἢ ἀπὸ τοῦ φῶ. 423, 30 τὸ φῶ ἀφ᾽ οὗ φάζω καὶ φράζω, ἔνϑεν καὶ φαίνω xai φάσχω. Et. M. 184, 54 παρὰ τὸ φῶ φάζω xal ὁ μέλλων φάσω. Et. Gud. 257, 3 de St. φῶ φάζω καὶ βάζω. Qua re fut. φήσω et aor. ἔφησα nonnulli grammatici ad verbum φῶ, non ad φημί pertinere putarunt: Eust. 1770, 32 οὐκ ἔστι τὸ φήσω ἐκ τοῦ φημὶ εἶναι, ἀλλ᾽ £x τοῦ φῶ. An. Bachm. II

360, 28 φάω φῶ φήσω ἔφησα || 25) γλισχροβίων: ἅπαξ λεγ. V. supra, ad 28 s., 26. 29 s., 11 sqq.) Lineae 14—16 huius scholii (6... περιουσίας) scholio Db v. 90 finem imponunt ; mox in eo scholio verba ἐνταῦϑα ἀπορία ἐστί desunt ;

verba autem quae sequuntur, rag... χρημάτων, in scholio Db v. 88 (p. 339b 15—26) leguntur. Ad ll. 32—33 scholii Db v. 90 (i.e. ll. 14—16 nostri scholii) iure igitur annotavit Hemst., qui quidem veritatem prospexerat: «quae post Hesiodi versum sequuntur, male affecta sunt, atque a priore forte annotatione [ie. a ll. 17 sqq. nostri scholii!] divulsa per

errorem hic transierunt» || 17—p. 30 s. 4) ed. Zuretti, Salinas 217, e solo U, sine ulla diorthosi (17 τὸν; 22 μετίησαν etc. perperam legit). 29 d., 9) De verbo χατειπεῖν pro κατηγορεῖν usurpato cf. cod. 59, 16, f. 244"

(ined.) yevixn‘ κατεῖπον.

Su. III 79,

Laur.

19.

30 s., 1) ἐφίεται exhibent U Barb: nescio utrum Tzetzae an librariis indicativus modus debeatur. De ἵνα c. indic. cf. et. Böhlig 190 et infra, 221 s. 2.

30 d., 1—8) Primum ed. Herw. 212 || 3. 5) Nomini 'Ixzóva£ accentum acutum Tzetzes nec non omnes Byzantinae aetatis scriptores dederunt: Tz Hist. V 743. X 379. XIII 321. sch. Hist. I 144 (p. 98 Pressel = Cramer A.O. III 351, 8). Exeg. Il. 76,

10. 79, 21. 83, 26. sch. Lyc. praef., v. 219.

425. 436. 579. 690. 741. 855. 1165. 1170 (p. 2, 19. 102, 20. 156, 16. 160, 21. 199, 19. 227, 26. 238, 31. 277, 19. 21. 338, 28. 339, 15). sch. Hes. Op. 336 (p. 185, 3 = 221, 10). Cramer A.O. 1265, 9. 11 225, 33. 34. III 308 n. 310, 1. Matg. 1I 376 n. d. Anon. barb. p.178. 187. An. Vill. 248. Su. I 344, 26. 470, 21. IV 787, 13 (at III 429, 15 ᾿Ιππῶναξ Adler, nescio an ita codd.). Cramer

A.O.

III

284,

17 τὰ δὲ σύνθετα

βαρύνονται

xxi

τὸν τῶν

ἁπλῶν

χρόνων

286 φυλάττει" ᾿Αχαρνοφαίξ, ᾿Ἱἱππώναξ κτλ. In Photii. Bibliotheca, ubi A scripserat ἱππῶναξ, A? ἱππώναξ correxit (A. Severyns, Recherches sur la Chrestomathie de Proclos, Y p. 40), cum manus correctrix, mea quidem sententia, accentum qui ea aetate genuinus putaretur, reponere vellet || 4) λίην perperam in Amb (qui λίαν exhibet) legit Herw. || 9$—31 d. 21) ed. Zuretti, Salinas 217, qui perperam legit: 10 προσωποιεῖ — 16 ἀγαϑοῖς; — λήρου [pro χλήρου] — 17 τῆς om. — εἰρήκειμεν om. (lac.!) — 19 διανοήσεις (pro Δία νοήσεις) — 22 ἄλλῃ ἄλλως — 31, 9 τὸν Πλοῦτον (pro τὸ πλουτεῖν) — 10 τῆς ἀρετῆς (pro τοῖς ἀρετὴν) — 11 comma post ϑεῖον — δὲ post τυφλὸν -12 αὐτοῦ — 14 ἐπιμελουμένη Amb, μελλομένους Lut. Cf. et. Koster, Manus-

crits 19 et n. || 21) μετάσχοιεν: cf. Tz sch. Efist. p. 63 n. 4 Pressel = Cramer A.O. III 363, 5 ᾿'μετάσχοιεν᾽᾽ προπαροξυτόνως, μὴ μέντοι προπερισπωμένως ᾿ἱμετασχοῖεν᾽ ὡς ᾿᾿ἀναβοῖεν᾽᾿ Y, "xataotev " τούτων γὰρ T, μετοχὴ ἣν εἰς ς λήςγουσα» [sic scripsi: εἰς σλῇ Pressel, εἰς σλη Cramer], “ἀναβάς, "xaraBag * τοῦ ᾿ἱμετάσχοιε᾽᾽ δὲ fj μετοχὴ ᾿᾿ὁ ueraoyov" εἰς v [sic scripsi:

y Pressel et Cramer!] λήγει, ἀλλ᾽ οὐκ εἰς ς || 22) ἀλληνάλλως: Su. I 110, 13 ἀ." ὡς ἔτυχεν. Hoc adverbium inferiore aetate in usu esse coepit: Tz Epist.

p. 36,

28.

Exeg.

Il. 38,

25.

65,

14. 82,

13. 86, 25.

106,

19. sch.

Hes. Op. 236. 412. 771 (p. 145, 4. 226, 6. 348, 19 — 172, 13. 266, 18. 423, 8). Epiphan. I 473b. An. Boiss. IV 196, 1. An. Vill. II 182. Sch.

Eur. Hec. 485. Eust. 529, 2. Eustrat. In Aristot. Anal. Post. 149, 29. 31 d., 11 sqq.) τυφλὸν δὲ τὸν Πλοῦτον ποιεῖ ὡς οὐκ ἀρετῆς Dielsius, qui tacite δὲ add. et verba τουτέστιν... γινομένους, ll. 12—16, om. || 19—21) «Apophthegma in ganz moderner Sprache Wilamowitz, «Hermes 62

(1927), 276. Dielsius oraculum ap. Hdt. I 159 contulit || 22 sqq.) cf. Men. fr. 77 τυφλὸν ὁ Πλοῦτος

καὶ τυφλοὺς

| τοὺς ἐμβλέποντας εἰς ἑαυτὸν δεικνύει.

Sch. Eur. Or. 256 τὸν Πλοῦτον τυφλὸν λέγουσιν, ὅτι ἀκρίτως ποιεῖ πλουσίους. Sch. Theocr. X 19b (p. 230, 8) ὑπὸ Διὸς δ᾽ ἐπηρώϑη (sc. ὁ Πλοῦτος), ὥς φησιν ᾿Αριστοφάνης, ἵνα μὴ βλέπων ἐπὶ τοὺς δικαίους μόνους ἔρχηται. οἱ δὲ τυφλὸν αὐτὸν διὰ τὸ ἄχριτον. De voce τυφλοποιός cf. Eust. 1672, 31 τυφλὸν ὁ ἔρως ἤγουν τυφλοποιόν. 1769, 51 || 26) γαμβροποιός novum videtur. Tzetzes autem, Hist. X 433, verbum adhibet γαμβροποιέω, et ipsum novum. Cf. Sch. Eur. Hipp. 635 γαμβροῖς δὲ τοῖς nevdepoig λέγει, συγχέων τῆς ὀνομασίας τὸ ἀκριβές. An. Bekk. 228, 32 γαμβρόν τὸν νυμφίον Αἰολεῖς, ᾿Αϑηναῖοι δὲ τὸν ἄνδρα᾽ οἱ δὲ ϑυγατρὸς καὶ ἀδελφῆς ἄνδρα᾽ Σοφοκλῆς δὲ τὸν πενθερὸν ἀντὶ τοῦ γαμβροῦ τέϑεικεν || 27) Nominis Μωσῆς scriptura inter additum et omissum vu apud scriptores fluctuat (cf. Thes.); Tzetzes autem Μωσῆς fere semper scribit: Hist. IX inscr. hist. 255. X 118. 123. 166. 167; at IX 103 Μωυσῆς. Cf. et. Theod. Stud. Epigr. VI 1 cum Garzyae ann.; Blass-Debrunner, Gramm.

ntt. Gr?. $ 38, Anh. 53, 1.

287 32 d., 6) Anpoöparov,

ἀπροσκόπητον

ὡς καὶ Ηφαιστίων Herw. 214: per-

peram, nam ὁ Φαίστιος, non ᾿Ηφαιστίων Amb novum videtur; apud Hesch. (p. 231 n. προορᾶν legitur || 7) Φαίστιος: cf. Epimen. "AS. πολ. 1. Diog. L. I 109. Strab. X 479. 370, 4. Eud. 349. 382. (p. 260, 16. 290, 4), 33 s., 18 sqq.) De etymologia cf. Su. πεποίηται δὲ παρὰ τὸ ἄντομαι καὶ βάλλω. 102,

7 ὠνόμασται

ἱκετεύοντας.

Zon.

δὲ

ἀπὸ

τοῦ

χεῖρας

|| ἀπροσκόπητον:

47 L.) tamen &npooxontiv: un A 1. 3. 4. B 11 Diels. Aristot. Plut. De def. or. 409 E. Su. II etc. I 235, 4 ἀντιβολῶ" τὸ ἱκετεύω. Db 330a 2 sq. An. Bachm. I προβάλλειν

Toig

217 παρὰ τὸ βάλλω καὶ τὴν ἀντὶ πρόϑεσιν.

cf. Su. I 235, 1. An. Bachm.

Zon.

τὰς

praebet

217. Sch. Ar. Eq.

ἐναντίοις

τοὺς

De notione

I 102, 3. 5. 7. 436, 19. Et. Gud. 151, 22 de St.

142. Eust.

481,

15. 669, 24.

1211, 2. 1654, 60.

1911, 7. Hesch. p. 185 n. 92 L. || 20) τοῦ δεομένου: passive adhibitum! 33 d., 6) xparotnuev: animadverte optat. praes. pro fut. indic.! || B) οὐ μὰ τόν: Callim. fr. 351 Pf. Ael. Dion. p. 130 n. 12. Cf. Plat. Gorg. 466 E. Theoph. Sim. Hist. p. 86, 28 de Boor. Qu. Nat. p. 19, 17 (ed. meae), etc. || 24) τυπτῶ: cf. Zon. 1757 τυπτήσεις καὶ τυπτῶ᾽ παρὰ ᾿Αριστοφάνει. Eust.

450, 30. V. et. Böhlig 82 n. 5 || 25) μολῶ: infinito μολεῖν nixi praesens ind. μολέω--μολῶ grammatici finxerunt: Et. Gud. 397, 16 Sturz μολῶ“ τὸ παραγίνομαι Y; παρὰ τὸ μέλω, τὸ φροντίζω, γίνεται μολῶ: N παρὰ τὸ πονῶ πολῶ κτλ. Reitz. GGE 145. Et. M. 112, 46. 578, 34. Cramer A.O. II 392, 16. Zon. 1372. Pedias. Hes. Sc. 325 (p. 528, 14 — 645, 33). Sch. Hom. p 219,

etc. || πιϑῶ: Et. ὁ μέλλων πιϑήσω, 18 Sturz. Et. M. 34 s., 11 sqq.) &px9Gc, ἀμελῶς. γὰρ

Gud. v. ἀπίϑησα: ἔστι ϑέμα πιϑῶ γραφόμενον διὰ τοῦ t, ὁ ἀόριστος ἐπίϑησα, ὅϑεν καὶ τὸ πιϑήσας. 457, 11. 467, 476, 26. 661, 32. 667, 21, etc. Su. I 402, 16 ἀτέχνως βαρυτόνως ἀντὶ τοῦ ἄνευ τέχνης, ἐπὶ δὲ τοῦ περισπωμένου ἀτεχνῶς ἀντὶ τοῦ ἀληϑῶς. τέχνη

ὁ δόλος... ἀτεχνῶς

νουργίας. σαφῶς

περισπωμένως

T, βεβαίως 7, ἀσφαλῶς

ἀντὶ τοῦ ἀληϑῶς,

T; φανερῶς.

ἁπλῶς, χωρὶς πα-

οἱονεὶ ἀτενῶς, περισσοῦ

ὄντος toU X. ἣ ἀντὶ τοῦ τελείως καὶ ἀντὶ ἰσχυρῶς καὶ ἀντὶ τοῦ καϑάπαξ, καὶ ἀντὶ τοῦ παντελῶς... ἢ ἀτεχνῶς ἀντὶ τοῦ ὅλως καὶ συνόλως οἷον ἀδόλως"

τέχνας γὰρ ἔλεγον τοὺς δόλους. IV 535, 21. Fere eadem Db 102 a 39. b 40. 278a 16. Et. M. 162, 54 sqq. Et. Gud. 226, 2. 15. 16 de St. Orion 175, 25. An. Bachm.

I 28, 10. 159, 16. Moer. 46. Ammon.

28. Miller 399. Sch.

Plat. Euthvphr. 3a. Lex. Seg. XXVa 16. Zon. 338. Cramer A.P. IV 158, 30. Ptol. 397, 29. Eust. 1598, 19. Phil. Diff. 8, 42 sq. Harp. Hesch. p. 273n. 73 L. || 23) τὸ ἀδιάφορον τῆς χρήσεως: locus quodammodo obscurus: διάφορον corr. Hemst., quem

secuti sunt

Db, Bl. et Rt, qui, cum

scribat

«σημαίνει τὸ ἃ» τὴν τε τῆς τέχνης στέρησιν xxi τὸ διάφορον τῆς χρήσεως. vertit:

«(the alpha denotes)

on

the one hand

absence

of cunning,

and

on

288 the other, excess in the use of it» et annotat: ««rexvas means either “in a guileless way" or “in a very cunning way'». Αἴ eam emendationem in scholiorum ad Luc. editione tacite reiecit Rabe: recte puto. Potes autem τῆς χρήσεως grammatica notione accipere: «locutionem vi atque pondere peculiari carentem» ; huiusmodi sunt quidem adverbia παντελῶς, χαϑάπαξ, ἑνὶ λόγῳ, quae Tzetzes ipse in altera editione (Amb Lut) ad ἀληϑῶς, quod in scholiis veteribus invenerat, addidit. Quae interpretatio tamen probanda minime videtur; at, scholio tzetziano ad v. 362 (p. 96d. 23 sqq.) praesertim collato, intellegere malo: «artis defectum (ἀτέχνως) et usum (artis) neque dolo inservientem neque ad utilitatem quandam spectantem ideoque, ut ita dicamus, neglegentem vel sincerum (ἀτεχνῶς) : e qua notione ἀτεχνῶς, cum eius vis procedente tempore extenuaretur ac debilitaretur, ad vocum ἁπλῶς, ἀληϑῶς, παντελῶς κτλ. notionem

venit.

34 d., 2) Inferiore aetate ἔλειψα pro ἔλιπον in usu fuit: cf. Tz Hist. IV 33 ἐξέλειψε. sch. Hes. Of. 367 (p. 196, 20 = 235, 13) Erueiyr, etc. Thom. M. 136, 3 ἐκλιπών, οὐκ Exdellas' ἀδόκιμον γάρ. Phryn. 364 ἐκλείψας ἀδόκιμον, ἀλλὰ τὸ ἐκλιπών || 14) παντελῶς: cf. Tz sch. Ar. Ran. 105; Koster, Proleg. 1 p. XLI. 35 d., 14 sqq.) Cf. Koster, Manuscrits 26 n. 1. 36 d., 5—6)

ἀκούσας

τοῦ

Πλούτου

Χρεμύλος

εἰπόντος:

constructio

ad

χιασμόν, qua non raro usi sunt Byzantini quoque scriptores, etsi impolite || 10) ἄνθρωπος (sp. len.) et. in textu Amb Lut; ἄνθρωπος in textu edd.; «praestat forsan Xv9o«moc, ut constructio sit οὗτός ἐστιν ἄνθρωπος etc.» Bl.: quam quidem constructionem altera Tzetzae interpretatio postulat

(virgulam enim post οὗτος praebet Amb) || 13—14) Cf. Arcad. 69,13 = Herdn., Gr. Gr. III 1,192, 26 τὰ μέντοι ἐπιϑετικὰ ὀξύνεται, χλωρός, βλωρός, ὁ ὑπόλευχος, ζωρός, ὁ ϑερμός, μωρὸς καὶ μῶρος ἀττικῶς. Sch. Plat. Lach. 197a ᾿Αττικοὶ οὕτως τὸν μῶρον προπερισπωμένως. Su. III 412, 22. Eust.

1749, 39. Ps. Herdn. 88. Phot. || 17) μεθόδῳ δεινότητος: cf. Hunger «B.Z.» 1955, 46, n. 73 sq.; 1956, 306, n. 104 || 22 sqq.) De hoc Simonidis fragmento v. Hephaest. Ench. p. 29,3 sq. Gaisf.? et Studemund, Anecd. Varia Graeca 1 (Berolini 1886), p. 112. Saepe versus cuiusque vocabulum ultimum puncto duplici excipiebatur, itaque Hephaestionis in codice À, ut Studemundius (p. 111) monet, scriptum est apıaro: γείτων. 37 s., 25) Cf. Tz Exeg. Il. 106, 10 νόστος ἡ εἰς τὸν οἶκον ὑποστροφή. ἀπὸ τοῦ ἐν τοῖς βρώμασι νόστου ἤγουν ἡδονῆς. Et. Gud. 410, 42 Sturz ἢ εἰς τὸν οἶκον ἀνακομιδὴ ἀπὸ τῶν ἐδεσμάτων. Eadem fere Ap. S. 116, 35. Su. III 479, 25. Et. M. 607, 8. An. Bachm. I 310, 2. Sch. Hom. Matg. II 396, 6. 463, 18. Phot. 37 d., 1) κτεῖνε Hephaest.; lectio autem. zézve, quam Tz unus pracbet,

289

sine dubio, mea quidem sententia, longe potior || 2) Intellege: «alia plurima, quae apud poetas ab Homero, ut puto, in errorem inductos leguntur || 7—8) Cum Ζῆν accusativum Tzetzes ignoraret, vocem Ζῇ ν᾽ ita distinxit atque synaphiam animadvertit (neque ei in mentem venit, ut, si Ζῆν᾽] scripsisset, hanc formam per ἐπισυναλοιφὴν explicare potuisset): quam rem Homero vitio dare noluit, sed poetam illum divinum consulto synaphiam ad vocem exprimendam a Iunone propter iram anhela intercise missam adhibuisse putavit. Quae cum certo vera non sint, ingeniose

tamen a Tzetza excogitata esse fateri licet || 10) Unum e

scriptoribus

Graecis Homerum Tzetzes, omnium malevolus censor, omni laude cumulavit. V. infra,

161 d. 7 τοῦ Yelou

ἐκείνου

ἀνδρός.

167 d. 24 6 xavroSa

ϑεῖος “Ὅμηρος. Hist. XIII 626 ὁ “Ὅμηρος ὁ πάνσοφος, fj ϑάλασσα τῶν λόγων (= All. Il. XVI 116). 666 544. τὴν ϑάλασσαν τοῦ νέκταρος, τὸν Ἑλικῶνα

τὸν σοφόν, μᾶλλον αὐτὰς τὰς Μούσας,

αὐτὸν αὐτὸν ᾿Απόλλωνα τὸν

Μουσηγέτην πλέον, τὸν ὑπὲρ πάντας ἅπαντα, τὸν “Ὅμηρον τὸν μέγαν. Epist. p. 54, 13 6 ϑειότατος “Ὅμηρος. 59, 16 τὸν χρυσόγλωττον “Ὅμηρον. Al. Il. prooem.51 sq. ὁ “Ὅμηρος ὁ πάνσοφος, ἡ ϑάλασσα τῶν λόγων, πλὴν γέμουσα τοῦ νέχταρος, οὐχ ἁλμυρῶν ὑδάτων. XXIV 145 ὁ “Ὅμηρος ὁ πάνσοφος, jj βρύσις τῶν Χαρίτων. All. Od. I 24 “Ὅμηρος ὧν δεινότατος ἀνθρώπων νουϑεσίαις. VI 23 ὁ "Ὅμηρος δεινὸς ὧν λογογράφος. IX 31 sqq. ὁ “Ὅμηρος δ᾽ ὁ πάνσοφος, 3; ϑάλασσα τῶν λόγων, μεταρσιοῖ τὰ εὐτελῆ, τὰ δ᾽ ὑψηλὰ κατάγει, ἐν τοῖς ἀλληγορήμασι δεινὸς ὧν λογογράφος, καὶ μυϑικῷ τῷ νέκταρι πάντα καταγλυχάζει || ϑεσπεσίου: cf. Plat. Theaet. 151b σοφοὶ καὶ ϑεσπέσιοι

ἄνδρες, etc. || 13) ἐπιλήψιμα: Tz. Epist. p. 79, 22 τὸ ἐπιλήψιμον. Hist. XII 563. Sch. Hes. Of. 236 (p. 146, 6 == 173, 7). Cf. Spl s.v. 38 s., 3 sqq.) Et. Gud. 205, ὃ de St. ὀρρωδεῖν μὲν γάρ ἐστι τὸ εὐλαβεῖσϑαι. 13 (= Ammon. 27) τὸ μὲν γὰρ ὀρρωδεῖν διὰ τοῦ ὁ σημαίνει τὸ εὐλαβεῖσϑαι. ἐξηγοῦνται τὴν λέξιν οὕτως" ὄρρος λέγεται ὁ περὶ τοὺς γλουτοὺς τόπος, ὅν τινες ταῦρον λέγουσιν, ὅϑεν καὶ τῶν ὀρνέων ὁ τόπος οὗτος ὀρροπύγιον καλεῖται, οὐχ, ὥς τινες ἀγνοοῦντες,

ὀρθϑοπύγιον᾽ ἐτύμως εἴρηται ὅρος ὧν τῆς πυγῆς καὶ

οἷον ὁροπύγιον. οἱ δὲ εὐλαβούμενοι περί τινος ἀνασπᾶν εἰώϑασι τὸ αἰδοῖον, πολλάκις δὲ xal τὰ ἄλογα τῶν ζῴων ὑποστέλλειν εἴωθε τὴν οὐράν, ὅταν εὐλαβῆται. εὐλόγως οὖν ἀπὸ τοῦ παρακολουϑοῦντος τὸ ὀρρωδεῖν εἴρηται ἐπὶ τοῦ εὐλαβεῖσϑαι. Eadem fere, auctore Eranio Philone ἐν τῷ Περὶ διαφόρων σημαινομένων, Eust. 906, 61 sqq. 1871, 45 sqq. Praeterea Et. M. 633, 44 ὀρρωδῶ τὸ μὴ ἐρρῶσϑαι τὴν Ψυχὴν ἀπὸ φόβου. Φιλόξενος. ὀρρωδῶ παρὰ τὸ τὸν ὁρρὸν ἰδεῖν. óppóc δέ ἐστι τὸ ἱερὸν ὀστοῦν. συμβαίνει δέ πως τοῖς φοβουμένοις ἱδρῶτα γίνεσθαι χατὰ τοῦ ἱεροῦ ὀστέου. Orion 12], 21 ὁρρωδῶ᾽" τὸ φοβοῦμαι.... τινὲς δὲ παρὰ τὸ ἰδίειν τὸν óppóv, ὃ ἐστιν ἱδροῦν ἐν τῷ φόβῳ. An. Bachm. I 321, 5. 6. II 376, 31. Moer. 286. Eran. 150. Koster

cs,

.fristephanem

1

27

290 Et. Gud. 436, 22 Sturz. Zon. 1467. An. Bekk. 284, 30. An. Boiss. IV 396, 593. Sch. Ar. Eq. 126. Ran. 223. Hesch. || 8) Orion 184, 24 δονεῖν ἤγουν

σείειν.

Et. M. 282, 55. Zon. 567. Hesch.

38 d., 7) ἵππων: vocabulum τὰ ἄλογα, etsi omnia animalia (cf. Et. Gud. et Ammon. 1.1. τὰ ἄλογα τῶν ζῴων) comprehenderet, voce ἵπποι tamen explanatum esse, mirum non videtur: nam Tzetzae aetate τὸ ἄλογον saepius (at non semper: v. Tz. ipsum, infra p. 192 d. 24) equum significavit; re vera neo-gr.

ἄλογο

idem

382 n. 3. Ducang. v. ἄλογον

quod

ἵππος

valet;

cf. An.

Boiss.

IV

|| 9) cf. et. Tz sch. Hes. Of. 510 (p. 259,

8 = 312, 17) οἱ ϑῆρες τὰς οὐρὰς περὶ τὰ μέρη τῶν αἰδοίων ὑποκρύπτουσι || 15) δέει: aetate Byzantina creberrime verba in -έω contractione carent:

ex. g. Tz Hist. XI 477. 922. 932. XII 780. All. Od. V 188. VIII 187. Sch. Hes. Of. 511. 514. 546 (p. 259, 14. 35. 269, 22 — 312, 25. 313, 15. 325, 18). Sch. AU. Zi. VIII 119. 133 (Matg. II 614, 21. 615, 17). An. Bachm.

I 254, 12 ϑέειν καὶ ϑεῖν. An. Bekk. 94, 11

ἐδέετο

ἀντὶ τοῦ

ἐδεῖτο.

Phryn. 220 ῥέει, Teer, πλέει᾽ ᾿Ιακὰ ταῦτα διαιρούμενα. λέγε οὖν ῥεῖ, ζεῖ, πλεῖ, ἐδέετο, ἐπλέετο᾽ ᾿Ιωνικὰ ταῦτα᾽ ἣ δὲ ἀττικὴ συνήϑεια συναιρεῖ, ἐδεῖτο, ἐπλεῖτο, ἐρρεῖτο. προσδεῖσϑαι λέγε, ἀλλὰ μὴ προσδέεσϑαι διαιρῶν. Hesch.

δεῖται" δέεται, etc. Cf. et. Böhlig 86 et infra, ad 75 5. 4 || 16 εἰ 20) ὁρωδία (spir. asp.) consulto scripsit Tzetzes || 19) βλέπωσι: in βλέπῃ minime mutandum: cum enim Tzetzes de servis sui temporis, rem strictim atque iocose attingens, loqui vellet, ad pluralem numerum transire debuit || 22) ὡρακιᾶν: Su. III 614, 21 ὡρακιάσας Kparivos‘ ἀντὶ τοῦ λειποψυχήσας" sic οἰνοφλυγίαν δὲ ὁ Κρατῖνος διαβάλλεται. 7, ὠχριάσας΄ 7, ὑπὸ ἐκλύσεως σχκοτωϑείς, ᾧ ἕπεται τὸ ὠχριᾶν᾽ τοιοῦτοι δὲ οἱ λειποψυχοῦντες᾽ τρέπεται γὰρ αὐτῶν πρῶτον ἣ ypotX ... ὡρακιάσαι λέγουσι τὸ ὑπὸ φόβου ὠχριάσαι, ϑλιβομένης τῆς καρδίας" τοῦτο δὲ πολλοῖς γίνεται" παρὰ τὸ τὴν ὥραν αἰκίζεσϑαι, 6 ἐστι τὴν μορφήν. 7| ὡρακιῶ, ὠχριῶ, φροντίζω" ὥρα γὰρ *) φροντίς" ᾿Ησίοδος- ὥρη γάρ τ᾽ ὀλίγη πέλεται νεικέων. ἐκ δὲ φροντίδος ἐκλύεταί τις. Orion 169, 14. An. Bachm. I 422,7. Et. M. 823, 32. Reitz. GGE 396, 30. Eust. 1535, 47. Moer.

415. Sch. Ar. Pax 702. Ran. 481. L.-Sc.-J. s.v. || 23) ὥρας: cf. Su. III 613, 30. An. Bachm. I 421, 34. Et. M. 823, 7. Zon. 1890. Et. Gud. 580, 13 Sturz. Hesch. || 25) ὠχρίασις: cf. Su. III 631, 26. Et. Gud. 584, 34 Sturz, etc. 39 s,

1 et d., 2 sq.)

Cf.

Thom.

M.

34,

14

᾿᾿ἀληϑές᾽᾽

τὸ

ἐναντίον

τῷ

ψεύδει, ᾿᾿᾿ἄληϑες᾽᾽ δὲ παρὰ ποιηταῖς τὸ nat εἰρωνείαν ἀντὶ τοῦ ὄντως λαμβανόμενον, ὡς τὸ παρ᾽ ᾿Αριστοφάνει ἐν Πλούτῳ ἄληϑες κτλ. Eadem fere

Et. M. 62, 51. 358, 53. 366, 27. Su. I 108, 14. Ammon. 73, 23. Zon.

131.

Ptol. 397, 4. An.

Bachm.

12. Phot. Reitz.

I 66, 27. Sch. Ar. Ran. 840.

Phil. Diff. 8, 1 ἀληϑές, τὸ ἀψευδές: ἄληϑες, ἐπίρρημα, ἤγουν ἀληϑῶς [ἤγουν scripsi, 7ec Fgenolff perperam compendium interpretatus: cf. Dem.

291 Triclin. in Aesch. Pers. Sch. p. 62, 20 n. editionis meae]. Herdn. Gr. Gr. ITI 350, 8 ᾿᾿ἀληϑές᾽᾽ xai ᾿᾿ἄληϑες᾽ παρ᾽ ᾿Αττικοῖς τὸ ἐπίρρημα. 490, 12 ἔδει καὶ παρὰ τὸ ᾿ἀληϑές᾽᾽ ὄνομα τὸ ἐπίρρημα ὀξύνεσϑαι. ἀλλὰ καὶ παρ᾽ ᾿Αϑηναίοις διαστολῆς ἔτυχεν καὶ ἐπὶ μὲν τοῦ ὀνόματος ὀξύνεται, ἐπὶ δὲ τοῦ ἐπιρρήματος βαρύνεται. 39 d., 11) πλουσιότης in Ducang., Spl, L.-Sc.-]. lexicis desideratur nec non in nominum in -ότης desinentium indice a Psaltes, 266 sq., confecto.

In Thes. autem unum

tantum exemplum laudatur: Io. Chrys. In Christ:

Nat. p. 114, 29 Combef. || 25 sq.) Cf. supra, p. 16 s. d. 15 sqq. Cf. et. Philop., «Wien. St» III 295 δόλιος ὁ πανοῦργος || 27) pr. 6 in Amb omissum: re vera πονῶν sine articulo adhiberi potest, si ut praecedentis vocis κοπιῶν explanatio (xai = τουτέστι) habeatur. 40 d., 3) βαϑύνου: cf. Tz Hist. VIII 534 τὸ βαϑύνουν φρονημάτων || 5) ἔσο: hoc verbum primum a Plutarcho adhibitum esse videtur (mor. 241d), deinde aetate byzantina non raro usurpatum (cf. et. Psaltes 240); v. Heliodor. 5, 12 (p. 154, 20 Colonna). Tz Hist. IV 721. Sch. Lyc. p. 6, 14. Sch. Hes. Of. 216. 273. 318. 336. 350. 369. 720. 723. 746. 747 (p. 138, 12. 160, 18. 179, 4. 185, 1. 191, 3. 301, 25. 322, 22. 324, 4. 335, 3. 20 — 164, 4. 190, 20. 213, 28. 221, 6. 228, 25. 364, 30. 391, 9. 392, 31. 406, 20. 407, 9). Moschop. sch. Hes. Of. 639. 704. 720 (p. 302, 3. 316, 5. 322, 10 = 365, 13. 382, 20. 390, 24). Procl. sch. Hes. Of. 713 (p. 319, 34 — 387, 24). Sch. vet. Hes. Of. 715a (p. 219, 19 Pertusi). Sch. Soph. p. 379, 25. 410, 17. 457, 25 Papag. Sch. Patm. Pind. Pyth. II 133 (p. 51, 17). Et. M. 586, 25. Cramer A.O. I 269, 24. Su. II 426, 14. Et. Gud. 567, 8 Sturz. Zon. 884. G. De Vico, Trattatello grammaticale in un cod. Ambrosiano (Neapoli

1958), p. 8 n. 21, etc. Renauld 55 sq. Bóhlig 77 n. 2 || 16) τύπῳ: cf. Tz Hist. VIII 357 τύπῳ ϑεᾶς || 22) ἄντικρυς: Herdn. Gr. Gr. III 2, 831, 16. Et. M.

114, 27. Et. Gud.

151, 9 de St. Cramer

A.O.

I 37, 3. II 339, 23.

An. Bachm. I 103, 9. Ammon. 19. Eran. 152. Lex. Seg. XIVb 10. 11. Sch. Hom. T 359. Sch. Thuc. II 4, 5. Zon. 225. 226. Ael. Dion. p. 107n. 147. Ptol. 389, 21. Eust. 527, 5. 685, 50. 1915, 25. Ap. S. 32, 6. Su. I 237, 5. An.

Bekk.

198, 17. Phryn. 443.

Phil. Diff. 8, 11. 12. Lex. Vind. 26, 1

ἄντικρυς ἀντὶ τοῦ φανερῶς. ᾿Αριστοφάνης" καὶ vn AU κτλ. 22, 18. Sch. Plat. Charm.

1534.

Phot. Reitz.

148, 16. 19. Hesch.

41 s., 4) ψαιστόν: Herdn. Gr. Gr. III 2, 607, 24. Paus. Att. p. 221 n. 1. Et. Gud.

571, 53 Sturz

An. Bachm.

ἔστιν εἶδος πλακοῦντος, ὃ OU ἀλφίτων παρασκευάζεται.

I 419, 24 ψαιστά" ἄλφιτα οἴνῳ καὶ ἐλαίῳ δεδευμένα — Et. M.

818, 41 cod. Voss. (cf. Latte, Hesch. p. XIX). Cramer A.O. I 280, 5. Zon.

1868 εἶδος μελιττούσης 7, πόπανον 7, πλάτυσμα στέατος στρογγύλον, εἰς ϑυσίαν διδόμενον. An. Bekk. 317, 26. Sch. Ar. ed. Koster Sch. in Pl. et Nub.

292 p. 5. Galen. XIX 156, 3 Kühn ψαιστὴν μᾶζαν πεφυραμένην, ὅτι καὶ τὰ ψαιστὰ οὕτως δεύεται.

41 d., 1 — 46d., 21) Duebnerus;

qua

autem

Hoc

scholium

descriptione

τὴν Ev μέλιτι καὶ ἐλαίῳ

in v. 137 e cod. Lut descripsit nisus,

adiectis, M. Schmidt in «Philol» t. XXV

perpaucis

annotationibus

(1867), p. 687 sqq. edidit. Cf.

et. Koster, Manuscrits p. 23 sq. 41 d., δ)ἐξανορϑοῦν : hoc verbum semel tantum alibi occurrere videtur, Eur.

Aic.

exhibent

1138,

ubi

nonnulli

codd.

ἐξανώρϑωσας

pro

vulg.

ἀνώρϑωσας

|| εἰς πλάτος: Tz Hist. VI 718. VII 86. 381. 399. XI 274. 694.

837. 889. XII 320. 496. 547. 886. 968. XIII 96. Sch. Hes. frooem. p. 10, 8 — 11, 9. Cf. Tz All. Od. 1 31 πρὸς πλάτος || 10) Aliis quoque locis Tzetzes de se loquitur non sine laude: Hist. VIII 525 νόει τὸ ὀξύτατον τῆς Τζέτζου διανοίας. IX 441 ἄκουε δὲ καὶ μάνθανε πάντα σαφῶς Ex Τζέτζου, σύ τε xai

πᾶς βουλόμενος. Epist. 56 (p. 47, 27) βιβλίον ἐξηγηϑὲν παρὰ σοῦ Τζέτζη. Sch. Hist. V 201 (p. 113 Pressel = Cramer A.O. III 365, 16) Τζέτζης καϑαίρει τεχνικῶν λόγων πτύοις || 14) «cave ἐφεῦρον corrigas» Schmidt ||

24) τινάς: de syllaba vx; producta v. Kuhn 87 || 26) ὥρϑουν μὲν ὥρϑουν: omnes aetatis byzantinae scriptores verborum iterationibus persaepe usi sunt: cf. et. p. 71 d. 11. 105 d. 1 sq. Tz Hist. IV 603 ἀναισϑητότερος αὐτῶν αὐτῶν τῶν ἀναισϑήτων. V 850 αὐτὸν αὐτὸν δ᾽ ἀπείργοντα πέμπειν ϑεῷ τὸν ταῦρον. XIII 668 αὐτὸν αὐτὸν ᾿Απόλλωνα τὸν Μουσηγέτην πλέον. Efist. p. 2, 14 x«9' ἡμῶν ἡμῶν. Minus mirae videntur iterationes hae: Hist. I 281 ἑκὼν ἑκών. 942 εὐθὺς εὐϑύς. IX 295 Ypape δὲ γράφε συνεχῶς. X 259 σφόδρα σφόδρα. XI 974 ὧν ἡ Τραιανοῦ τυγχάνει πόλις πόλις. Epist. p. 32, 9 πέπονθα μὲν πέπονθα. p. 77, 7 ἤλγησα μὲν ἤλγησα. p. 92, 17 σπεῦδε οὖν σπεῦδε. p. 95, 1 σκοπτέον οὖν ὑμῖν σκοπτέον, etc. || 28) βραχὺ: de syllaba χυ producta v. Kuhn 88. 42 d., 1) τρικυμία: cf. Tz sch. Lyc. 1432 (p. 392, 2) || 3) τὰ πηδὰ... στρέφειν: ex Eur. Hel. 1591 στρέφειν οἴακα Tzetzes hausit, cum τὰ πηδά pro τὰ πηδάλια, cl. Arati Phaen. 155 εἰς ἄνεμον δὲ τὰ πηδὰ κυβερνητῆρες

ἔχοιεν, usurparet || 5) λαίφη: plur. ap. Soph. Trach. 561. Eur. Hec. 112, etc. || 6) αὐχένας: cf. Polyaen. III 11, 14 τὰ πηδάλια... τοὺς αὐχένας ἔχοντα nal τοὺς οἴακας ὑπὲρ τοῦ καταστρώματος || 7) βαρβαρόγραφα: cf. βαρβαρόὙλωσσος Tz sch. Lyc. 277 (p. 120, 19), βαρβαρόφωνος Tz sch. Lyc. 1471

(p. 398, 10) || 9) βέβηλοι: vox a Platone quidem usurpata, Symp. 218b βέβηλός τε καὶ ἄγροικος. Cf. Tz Jamb. 310. Hist. VI 10 τὰ γένη τῶν βεβήλων. De vocis notione v. Su. I 465, 16. Et. M. 194, 2. Sch. Soph. O.C. 10 (p. 6,

2 de Marco). An. Bachm. I 179, 20. II 375, 27. Zon. 381. Hesch. || 12 sqq. et 28 sqq.) Cf. Koster, Proleg. I p. XLVIII. IL || 12) «τὸ melius abesset» Schmidt; at cf. supra, ad p. 28 d. I || 14) Hoc tantum loco vox φύρσις

293 metaphorice usurpata videtur; ceteris autem locis (v. Spl) «mixturam» significat; v. et. Sch. Dion. Thr. p. 215 H. 9. ἀλεύρου καὶ ὕδατος. Verbum

φύρνειν (= complicare, συμπλέκειν) exstitisse Ducang. testatur || 16) «καὶ abesse malim» Schmidt:

at de anapaesto v. supra n. ad l. 12. Re vera,

xai sententia requiritur || 18) σφαῖς: cf. Tz Hist. VI 169. 569. VII 195. 293. 428. 554. VIII 173. 307. X 813. Sch. Hes. Of. 412 (p. 223, 2 — 268, 2). AU. Ii. XVII 79. Ail. Od. I 212. 247. Eust. 475, 15 || 20) «si labis immunia sunt intellige: οὐκ ἔχει δὲ ἀντὶ τούτων βιβλίδας. Sed haud scio an μέτρον δῆϑεν περιττῶς. Οὐκ ἔχει δὲ scribendum sit» Schmidt. Nihil vero mutandum: recte codex post περιττὰς non interpungit || 24 sqq.) «H. 6. nempe

Tzetzae curae erit textus emendatio, etiam librorum auxilio destitutos Schmidt || 28) τὸ παντελὲς δὲ τοῦ σαφοῦς: «h.e. mentem scriptoris Schmidt;

aut potius, mea quidem sententia, h.e. τὴν τελείαν ἐξήγησιν || 30) μωμοσχοπείτω: cf. Tz Hist. IX 967. Sch. Hes. Op. 753 (p. 338,23 = 410, 31); cf.

supra, n. ad 28 d. 3 [|συρμαΐζων malit Schmidtius, at συρματίζων, etiamsi hapax, genuinum videtur: «stultas verborum sordes emittens». Cf. et. συρματικὴ φωνή (Stephan. philos. /n Artem Rhet. p. 309, 24 Rabe), συρματὶς στρατιά (Hesch.), συρματῖτις κόπρος (Theophr., H.PI. II 7, 4. VII 5, 1) | 32) «Vide igitur ne post vs. 28 retrahendus Schmidtius; ordo autem, meo

quidem iudicio, minime mutandus || ταῦτα: saepe litteram « neutr. pl. II decl. Tzetzes produxit (v. supra βαρβαρόγραφα, μέτρα etc.; cf. Kuhn 88). 43 d., 5) Vocem ϑατερισταί a Tzetza fictam explicare Schmidtius frustra conatus est; recte vero intellexisse Kosterum puto (Manuscrits p. 24): «les fauteurs de perversités, de τὰ ἕτερα au sens péjoratif», praesertim cum p.123 d. 25 ἐᾶτε τὰ ϑατεριστῶν τοῖς ϑατερισταῖς conferam; aliam tamen interpretationem, et ipsam ad verum, ni fallor, proxime accedentem, proponere mihi liceat: «obstinati censores in omni re insulse dissentientes (italice: bastian contrari) || μισοδιχρόνους: cf. Tz Hist. XII 242 μισοῦντες.

.. τὰς Otypóvoug ...

xal τοὺς κανόνας πάντας.

255.

De cen-

suris a Tzetza de syllabis διχρόνοις actis cf. Hart 67, Kuhn 82 sqq. || 6) Cf. Tz Hist. XII 255 τὸν τεχνικὸν μισοῦντας, τὰ βάρβαρα δὲ στέργοντας || 10) παγκαπήλ ὁρμαϑ Lut: ergo παγκαπήλων ὁρμαϑὸν, non παγχαπήλους ὁρμαϑοὺς, ut legit Duebnerus scripsitque Schmidtius || 12) κουτρουβιτζίως: «vocabulum Ducangio ignotum. Videtur significare: vitiose, ut fors tulit. An a κουτρούβιον potionis genere?» Schmidtius. Vox iterum legitur p. 71 d. 7. Cf. Tz sch. Lyc. 786 (p. 248, 6) λέγεται δὲ βομβυλιὸς παρὰ τὸ βομβεῖν ὥσπερ xai τὸ πινόμενον κουτρούβιον || 14. 15) τεχνικά (bis) et βάρβαρα: de « producto v. Kuhn 88 || 17) φρυαγμὸς: Lex. Vind. 191, 1 χρεμετισμὸς καὶ φρυαγμὸς ποιητικῶς ἐπὶ ἵππων. Zon. 1823 φρυαγμός" Tf) τις ἀσημοτάτη πνεύματι ῥαγδαίῳ συμμιγής, διὰ τῆς τῶν ἵππων καὶ ἡμιόνων pos ἐχπί-

294 πτουσα.

δρῶσι δὲ τοῦτο μάλιστα ὅταν παραιτούμενοι ὦσι τὰς τῶν τιϑασσευ-

ὄντων ϑεραπείας

|| 21—30)

«versuum

ordo aperte turbatus.

Praeterea

vs. 46 corrigendum videtur σπουδῇ δὲ νῦν κάϑαρμα φαρμαχοῦ, ϑέᾳ (intuenti) σκιᾶς. Vs. 47 post 51 vel 52 collocabitur aptius Schmidtius.

Non

adsentior:

ordo

servandus,

nihi] mutandum;

coniunctio

tantum

καὶ cum Schmidtio secludenda || 22) ϑέα: imperativus. De vb. activo ϑεάω vide quae scripsi in «Giornale Italiano di Filologia» 1955, 349 sqq., praesertim 353. Adde nunc alia: Et. Gud. 200, 19 Sturz 9ex« ϑεῶ ῥῆμα, ὁ ἀόριστος ἐθέασα, $ μετοχὴ ὁ ϑεάσας. Arcad. 164, 8 τὸ δὲ ϑεῶ ὅϑεν τὸ ϑεῶμαι. Anon., Matg. II 544, 11 ῥῆμα ϑεάω ϑεῶ. Cramer A.P. IV 141, 17 ϑέα᾽ σκόπει, βλέπε. An. Bachm. II 84, 12 ἐθεάϑη, et Tzetziana: Hist.

X 108 ἐϑεάϑη. XII 776 ἐκ τοῦ ϑεῶ τὸ βλέπω. Al. Od. VII 20 ϑεαϑῆναι || 23) Ep (sic) ᾿Εριννύων Duebnerus, perperam: nam ἐριννύων (sine &p) Lut praebet. Intelligendum: «quod scabiosum spectrum nisi Furiarums. Paulo

secus Schmidtius:

«h.e.: quid dico? imo Furiarums

|| 27) αἰλουροειδὲς:

hapax. Cf. Horapoll. I 10 αἰλουρόμορφος || 30) ᾿Ερεμβῶν: Tz sch. Lyc. 827 (p. 264, 24) 'ExAzvuxóc φησι τοὺς ᾿Ερεμβοὺς περὶ τὰς τοῦ Νείλου ῥοὰς olxsiv (FHG I 66). γένος δὲ ᾿Αράβων εἰσὶν οἱ ᾿Ερεμβοὶ οἱ καὶ Τρωγλοδύται καὶ ᾿Ιχϑυοφάγοι καλούμενοι... Epsufoi δὲ λέγονται ὅτι ἐν τῇ ἔρα ἤγουν τῇ γῇ βαίνουσιν᾽ ὑπὸ γὰρ τὴν γῆν καὶ τρώγλας οἰκοῦσι. Cf. sch. Hom. ὃ 84. Eust. 1484, 36. 64—1485, 5 || 32) ἀλλοπροσάλλως: de adiectivo ἀλλοπρόσαλλος, quo non semel Tzetzes usus est (H:st. X 563. All. Il. XVIII 111, etc.), grammatici saepe egerunt: Su. I 121, 4. Et. M. 67, 57. 649, |. Et. Gud. 96, 9 de St. Phot. Reitz. 78, 25. Thom. M. 281, I. Eust. 612, 11. An.

Bachm.

I 69, 28.

An.

Bekk.

378,

29.

Hesch.

p. Ill, n. 54. 55.

p. 112, n. 77 L. || διχρόνοις, non διχρόνων, ut legit Duebnerus scripsitque Schmidtius, qui διχρόνῳ vel δίχρονον voluerit, Lut exhibet. 44 d., 1) Βρεντησίου : «Brundisini» ; simulque Tzetzes Βρεντησίου Μένδητος scribens, mea quidem sententia, de utroque nomine proprio lusit, cum apud Herodotum (II 46) legisset: καλέεται ὅ τε τράγος x«i ὁ Πὰν αἰγυπτιστὶ Μένδης, et, cum aliis grammaticis scriptoribus, a Strabone (VI 282) accepisset: τῇ δὲ Μεσσαπία γλώττῃ βρεντέσιον ἢ κεφαλὴ τοῦ ἐλάφου καλεῖται. Cf. enim Steph. Byz. 185, 13 (e Seleuco, fr. 43 Mueller) Βρεντήσιον, πόλις παρὰ τὸν ᾿Αδρίαν... ὡς ἐοικυῖα τοίνυν κεφαλῇ ἐλάφου οὕτως ὠνόμασται" βρέντιον γὰρ παρὰ Μεσσαπίοις ἣ τῆς ἐλάφου κεφαλή. Eadem fere Oros, Reitz. GGE 329, 23. Εἰ. Μ, 212, 23. Et. Gud. 286, 17 de St. (δύο λιμένας ἔχει κέρασιν ἐλάφηυ παραπλησίους) || 5) χοιροκράνοις: cf. Tz «B.Z» 1895, 316: vv

τις δὲ λαλήσειεν

ἢ μετρῶν

A

kan

γῶν



-

εἴτε -Y-

αὐτῶν ἀφρήνως χαὶ λέξιν

.

LI

iz

ψέγων,

."

p

295 ἐᾶτε γρύζειν ὡς ᾿Εφεσίους χοίρους" χοίροις γὰρ αὐτὸ οὐ γράφω κοπροτρόφοις, ἀλλ᾽ οἱ φρονοῦσι καὶ νοοῦσι τὸ πρέπον. ἔνϑεν σιωπῶ μὴ διδοὺς μηδὲν χρῆσιν" ποία γὰρ ὠφέλιμος εἰς χοίρους χρῆσις;

Hist. VIII 76 οἱ θούκρανοι. Sch. Luc. 80, 6 χοιρώδης ἄνθρωπος || 7) τοῖς οἷς: pronomen relativum cum articulo libenter Tzetzes coniunxit: Hist. I 986. II 295. 297. III 420. IV 851. V 248. 381. 497. VI 83. 287. 379. 478. 542. VII 5. 172. 173. 505. 914. VIII 357. 788. IX 129. 276. 774. X 22. 225. 280. 281. XI 125. 848. 976. XII 426. sch. Hes. Of. 1 (p. 27, 12 = 30, 15). All. Hl. VII 50. XVIII 390 (cum Boiss. ann.). 758. XIX 33. XXIV 325. AH. Od. IX 177. In All. Od. I 151, ubi codices τὸν ὃν ὁρίζοντα (quem horizonla) exhibent, perperam ὃν in οὖν Hungerus correxit (cf. et. Hist. XII 426 τοῖς οἷς τροπαίοις)

|| 9) recte χορὸς, non χερὸς ut Duebnerus legit, Lut

praebet || 13) συμπεφυρμένως: cf. Tz Cramer A.O. III 347, 22 || 16) τελουσῶν: saepissime τελέω Byzantina aetate pro verbo εἰμί usurpatum est: v. An. Bachm. I 458, 7 τελεῖ’ γίνεται. Moschop. sch. Hes. ΟΡ. 179 (p. 123,14 = 146, 5) τελῶ τὸ ποιῶ καὶ τὸ ὑπάρχω. Cf. Tz Hist. II 83. 692. III 278. 545. IV 280. 442. V 621. VI 130. 307. 409. 655. VII 946. VIII 95. 96. 347. 359. IX 67. 423. 792. 876. X 180. 268. 523. 668. 803. XI 725. XII 69. 127. 175. 213. 216. 616. 652. XIII 654. Iamb. 344. Ail. Od. Y 121. 176. 234. V 105. IX 45. Epist. p. 12, 16. 86, 22, etc. In nostris autem scholiis legimus etiam τελέω βίον dego vilam (183 d. 25) et τελεῖσϑαι celebrari (184 d. 22.

185 s. 2) || 20) φύρσομεν malit Schmidtius || 21) σκερβολοῦντας: Aristophanes, Eg. 821, verbum σκερβόλλω adhibet: cf. Db 64a 18 (= Su. IV 375, 3) σχέρβολλε᾽ λοιδόρει... δηλοῖ δὲ ἡ λέξις καὶ τὸ xeproneiv. Cf. Eust. 82, 35. 312,15 σκερβόλλω᾽ εἰς κέαρ βάλλειν. Hesch. Praeterea ap. Hesch.

verbum

quoque

χερβολέω

occurrit

|| 25)

ταῖς ἑλίκτραις

lexicis desideratur) τῶν βίβλων: ““evolvendo δὲ traiecit Schmidtius: non opus; v. Kuhn (Μούσης μέτρα φέρουσα τῆς ἀγυρτίδος). 24.

(quae vox

in

libros" || 29) μέτρα: post p. 88. Cf. et. Tz Iamb. 2 45. 79. 113. 158, etc. ||

35) τεχνικώτατα: de a producto v. Kuhn p. 88 || 37) Animadverte λέγω c. genet. In Eist. p. 82, 2 φησίν c. genet. || 41) βραχύ: de syllaba y» producta v. Kuhn p.88 (cf. supra, v.13) || 42) Haud scio an speciosior quam verior Schmidtii emendatio sit. Ubique et Amb et Lut ϑαλός pro ϑαλλός praebent; quae scriptura apud byzantinae aetatis scriptores non raro

deprehenditur:

e.g.

Philop.,

«Wien.

St»

III

296

ϑαλὸς

ὁ κλάδος

(ubi editor Petschenig annotat: lies ϑαλλὸς). Ergo Tzetzes ϑαλός vocabulis in Aoc desinentibus inserere potuit. Cf. et. infra, ad p. 45 d. 7.

296 45 d., 1) παρατρέχω: "silentio praetermitto": cf. Polyb. X 43, 1. Cass.

Dio 79, 12, etc. |} 2) βαρὺν: de syllaba póv producta v. Kuhn p. 86 || 7) ϑάλος: cf. Tz sch. Lyc. 84 (p. 46, 31)uaxpóv δὲ ἔχει (sc. φάλαινα) τὸ a προγραφόμενον xai 8v ἑνὸς A δεῖ γράφεσϑαι" τὰ γὰρ ὀνόματα τῶν ῥημάτων βραχύτερα ὡς τὸ ϑάλλω ϑάλος, ἀγγέλλω ἄγγελος. Εἰ. M. 195, ὃ παρὰ τὸ ϑάλλω

ϑάλος.

303,

20. At

Tz

supra, v. 80). De his autem cf. et. Herdn. Cramer A.O. ὀξύτονα, ὁπότε ἔχει πρὸ τέλους N διὰ συμφώνον μεγεϑυνόμενον" τοιαῦτά

ἐστι

χυλλός,

Exeg.

Il. p. 90, 5 ὡς

τὸ ϑάλλω

ϑαλός

(v.

versibus et de lectione ϑαλός--δαλός (v. 80) III 295, 19 τὰ εἰς Aoc λήγοντα δισύλλαβα Ölypovov, τοῦτο ἔχει 7, ἐχτεινόμενον δι᾽ ἑαυτοῦ καὶ τὰ μὲν διὰ συμφώνων μεγεϑυνόμενα τὰ

μαλλός, ϑαλλός᾽"

τὰ δὲ δι’ ἑαυτῶν

τὰ τοιαῦτα

ψιλός,

χυλός, δαλός, μαλός" οὕτως ὁ βαϑμὸς καὶ ἐν τῇ τραγῳδία καὶ ἐν τῇ κωμῳδίᾳ" ἐχρῆν οὖν καὶ τὸ καλός’ 1$, βοηϑεῖσϑαι συμφώνῳ 7, αὐτόϑεν ἐχτείνεσϑαι" ὑγιὴς οὖν ἡ ἔκτασις παρὰ τῷ ποιητῇ. De ϑαλλός cf. et. Ael. Dion. p. 122 n. 3 et locos ab Erbsio laudatos N 9) Versus in Lut difficilis lectu: ἀκαλὸς,

suprascr. ἀμιῆσο perperam Db legit. Malit autem Schmidtius: ἀκαλὸς ἅμα δὲ τοῖσδε μυρία || 21) ἐστι: de τ producto cf. Kuhn p. n. 3, addit: «ergo perperam proposuit M. Schmidt ἐστὶν» || 23) sc. λόγος (κανών Schmidtius; cf. p. 46 d. 11) || 30) t&v: de hac

αἰγιαλὸς 88, qui, μακρός: voce hic

Tzetzes lusit, cum suffixum simulque adiectivum eam consideraret

||

In Lut perperam γράφεις Db legit || 36) ἁπάσας: & productum, cf. Hart p. 68 sqq. n. 3 et Kuhn 1.1. || 38) Kuhn p. 85 n. 2: «Syllabae finales, quae vocales E O continent,

perraro productae

sunt; cf. sch. Ar.

Pl. 137, v.

104 ἐκ ἱβότρυος᾽ δὲ τὸ ᾿βοτρύδιον᾽ πάλιν, qui versus vocabulis quae ei inserta sunt grammaticis excusatum. De βοτρύδιον et μύδιον (v. sq.) cf. Et. M. 239, 52 διὰ τοῦ dtov γίνεται ἡ παραγωγή, olov μῦς μυὸς μύδιον, βότρυς βότρυος βοτρύδιον. Herdn. Gr. Gr. III 1, 357, 4 τὰ διὰ τοῦ διον ἀπὸ παραγωγῆς ἔχοντα τὸ ὃ προπαροξύνεται, μόδιον βοτρύδιον ἰχϑύδιον κτλ. 2, 488, 5. 860, 7. Theognost. Can. p. 121, 24 μῦς μυὸς μυίδιον καὶ ἐν συγκοπῇ τοῦ T μύδιον (ν. Thes.). Arcad. 120, 13.

46 s., 22) ψῶ τὸ λεπτύνω: Zon. 1880. Et. Gud. 547, 3. 42. 576, 9 Sturz. Eust. 207, 20, etc. || 26 544.) cf. Et. M. 314, 55. Cramer A.O. I 162, 5. Herdn. Gr. Gr. III 2, 24, 32. 46 d., 9) ἐγραφίδιον ὡς γνωμίδιον ἢ xat ψυχίδιον non opus. Imitatus est Ar. Eq. 100» Schmidtius. «Quod G. Hart p. 71 docuit anapacstum et tribrachyn pedes in clausulis versuum artificialium περὶ κωμῳδίας et περὶ τραγικῆς ποιήσεως evitatos esse, monco in sexta sede admissum essc... tribrachyn in sch. Ar. Pl. 137 v. 100» Kuhn p. 85 n. 1. Versum redundantem, qui omnes tres voces contineret, Tzetzes facere coactus est. Cf. et. Su. 1532, 21 γνωμίδιον: τὸ μικρὸν ἐνθύμημα. IV 853, 12. Et.

297 M. 147, 18. 240, 10. 486, 19. Et. Gud. 296, 50 Sturz γνώμη γνώμης γνωμίδιον, ψυχὴ ψυχῆς ψυχίδιον. Herdn. Gr. Gr. III 2, 488, 17 διὰ τοῦ ιδιον

γίνεται

ἡ παραγωγὴ

οἷον ψυχῆς ψυχίδιον, γνώμης γνωμίδιον. Zon. 303 ||

15) ϑέεχϑρος in lexicis desideratur. Cf. ϑεοεχϑρία Db 292 b 11. Et. M. 107, 23. 486, 4. Et. Gud. 296, 23 Sturz. Sch. Luc. p.199, 8; ϑεοεχϑρεία Tz sch. Hes.

Of. 323 (p. 180, 25 = 215, 28) || 29) Voce καταρχή (sing. vel plur.) alibi quoque ad orationis initium significandum Tzetzes utitur: Hist. XII 152 τῶν Δωδεκετηρίδων δὲ 3) καταρχὴ τοιάδε. All. Il. VII 126 πᾶς ἀστρολόγος ἐχβοᾷ καὶ καταρχαῖς 6 ΓΆμμων (sch. Matg. II 613, 8 ἐκ τῶν Αμμωνος καταρχῶν). Epist. p. 24,17 μετὰ τὴν δευτέραν αὐτοῦ καταρχὴν ἑτέρας τρεῖς βίβλους οἱ τούτου συμφοιτηταὶ ἑρμηνευόμενοι. Saepius vero κατ᾽ ἀρχάς (semper plur.!) adhibet (v. Lut): Hist. III 233. VI 868. Sch. Hes. Of. 613 (p. 294, 16 == 355, 26). 638 (p. 301, 9 = 364, 10). Sch. Lyc. 901 (p. 291, 12). Cf. et. Et. M. 133, 54. 334, 17. 19. 466, 52. Galen. All. Hes. 912 (p. 492,

1 —

600,

19), etc.

47 s., 4 sqq.) Recte annotat Tzetzes: «non est verum deminutivum vel blanda appellatio hoc ἀργυρίδιον, quod in v. 147 legitur; verae autem blandae appellationes sunt quas postea [e.g. v. 1011] vetulae adulescens dicet».

47 d., 13) Κορινϑίους: cf. Db 249b 48 ἡ Κόρινθος πληϑύει ταῖς πόρναις || 15 sq.) meretricum nomina non semper eadem in fontibus: Πυρίνη Amb Lut at Πυρρίνη Reg Su. Ald., Πυρήνη P, Μυρρίνη ΚΕ; Σικυώνη Amb Lut

Reg Ald. at Σκιώνη RP Su. || 15—17)

Aatg... αὐταῖς: suntne versus?

Non liquet; sed, si versus vere sunt, verisimile foliticos esse, ut dubitanter Kosterus coniecit, et fort. Tzetzae ipsi adiudicandos:

Λαΐς, Κυρήνη, Λέαινα, Πυρίνη, Σικυώνη καὶ Σινώπη δὲ σὺν αὐταῖς. Possunt etiam, ut dubitantissime conieci, versus esse e comoedia quadam deprompti, ita distinguendi: Λαΐς, Κυρήνη, «λέχινα, Πυρίνη. Σικυώνη καὶ Σινώπη δὲ σὺν αὐταῖς. ie. 1. diiambus + ditrochaeus = dim. choriamb. anacl.; 2. glycon.; 3. pherecr. De formula xai...95é, quae raro in versibus occurrit (v. Denniston p. 199 sqq.) cf. Hom. V 80. Aesch. Prom. 973. Eur. El. 1117. Io

1327.

Iph.

T.

1206.

Fr.

388,

3. 518,1,

etc.

De

glycon.

iocoso ac lepido genere dicendi cf. Ar. Eg. 973—84 319—22.

Av. 681—84.

posita cf. Eur.

Alc. 963.

Ran.

1251—56,

Ar. Ach.

pherecr.

— 985—96.

etc. De coniunct.

933, etc.

+

in

Vesp.

xai in fine coli

298 48 s., 4) πειρᾶν: Eust. 1508, 19 ἀττικῶς εὕρηται πειρᾶν ἐνεργητικῶς τὸ πειράζειν ἐρωτικῶς γυναῖκα, ὡς δηλοῖ xxl ὁ κωμικὸς Ev τῷ ᾿'πειρᾷ μὲν οὖν

κτλ. Su. II 343,

10. An. Bachm.

I 227, 8. Phot. || 6) προφέρειν Su. ||

9) αὐτούς: sc. τοὺς πλουσίους || 16) cf. Herdn. Gr. Gr. III 1, 173, 21 et 2, 126, 37 πόρνος. οὐ γὰρ ϑηλυκὸν αὐτοῦ τὸ πόρνη. 48 d., 3) ἀρτοζήτης: vox tzetziana: Hist. IX 116. 119. Sch. Lyc. 775

(p. 246, 3) || 9 sqq.) versum

153 Tzetzes respicit || 10) Tzetzes erravisse

videtur: cf. et. vocis πρωκτός etymologias quas Et. M. 692, 45. Orion 128,

21. Zon. 2 = 285, egerunt διαφέρει. αἰτοῦμαι “οὐ πῦρ 186, 25.

ἐν τῷ

1575 proferunt || 18 sqq.) Cf. Tz sch. Hes. Of. 451

(p. 238,

24) αἰτῶ καὶ αἰτοῦμαι διαφέρει. Persaepe grammatici de hac re Menandri versum landantes: Ammon. p. 7 αἰτῶ καὶ αἰτοῦμαι τὸ μὲν γὰρ αἰτῶ ἐπὶ τοῦ ἅπαξ τι λαβεῖν xal un ἀποδοῦναι" τὸ δ᾽ ἐπὶ τοῦ χρήσασϑαι εἰς ἀπόδοσιν. Μένανδρος ἐν τῷ "Y uvis διαστέλλει" γὰρ αἰτῶν οὐδὲ λοπάδ᾽ αἰτούμενος᾽᾿. Eadem fere Su. II 185, 25. Phot. Reitz. 56, 23. 57, 14. An. Bachm. I 48, 1 sq. --- Μένανδρος

Δυσκόλῳ:

Et. Gud.

59, 5 sqq. de St. (at in papyro

nuperrime

reperta quae fabulam Δύσκολος integram continet, hic versus non legitur) - Μένανδρος

sine fabulae titulo: Eran. p. 151. Harp. 149, 2. An. Bachm. I

48, 26. Versus sine poetae nomine: An. Bekk. 81, 17. Cf. et. Thom. M. 41, 2 αἰτοῦμαι λέγουσιν, ὅταν ζητῇ τις ὃ μέλλει ἀποδώσειν, olov ἐπὶ davelou' αἰτῶ δὲ ἄρτον, ὃν δηλονότι οὐκ ἀποδώσω. εὕρηται δὲ καὶ αἰτοῦμαι ἀττικῶς ἀντὶ τοῦ ἁπλῶς αἰτῶ (exempla sequuntur ex Aeschylo ac Libanio, non e Menandro, petita). Et. M. 40, 26. 439, 48. Et. Gud. 58, 23 de St. Sch. Thuc. VI 46, 3. Zon. 95. Ptol. 396, 10. 49 s., 1) cf. Ptol. 409, 10. Cramer A.O. II 359, 15. Hesch. p. 398 n. 52.

399 n. 02 L. et praes. Cramer A.P. III 284, 23 sqq. || 18 sq.) περιπέττειν: v. Thes. || 19) περιπετάσματος : omnes codices a Duebnero adhibiti παραπετάσματος exhibent, quod Hemst. in περιπετάσματος mutavit: quae emendatio nostris codicibus U Barb nunc confirmatur. De hac voce v. Thes. et L.-Sc.-J. Apud Jos. 41.12, 7, 6 non περιπετάσματα, ut vult Spl, legitur, at παραπετάσματα. Cf. infra, p. 50 d. 5, ubi Lut περιπετασμάτων praebet, at Amb παραπετασμάτων, et παραπετάσματι in Hist. IX 108 quoque occurrit. 49 d., 6) ἄγαν ϑέοντα: de vocis ἀγαϑός etymologia v. ad gl. 157. 50 d., 6) BrAwv: lat. velum; cf. Const. Porphyr. De cerem. 24, 17. 22. 25, 1. 3. 6. 14. Jo. Malal. Chron. p. 355, 5. 380, 5. 474, 21 Dind. Script. Originum Constantinopolitanarum ed. Preger I 107, 13. V. Ducang.,

Psaltes 13 n. 3, Renauld 23 || 6 sq.) πεττομένων: cf. Orion Werf. 644, 63 πέττειν καὶ τὸ φυρᾶν ἄλευρον ὕδατι, ὅπερ oi ᾿Αττικοὶ μάττειν λέγουσι. Su. IV 116, 24 = An. Bachm. I 341, 28 || 7) ζυμωμένων: de contract. a

299

norma aberrante v. Böhlig 86. Cf. et. Dem. Tr. Sch. Aesch. Pers. 93 (p. 35,9 sq. ed. meae) καταπολεμωμένους || 24—28) ed. Koster, Manuscrits 25; cf. Autour d'un manuscrit p. 162 et n. 2. 177; Proleg. I p. XXXVIII;

A.

Colonna, «Riv. di Filol. Class.» 1958, p. 409 || 27) Tzetzae lectionem ἡμῶν (cf. Kosterum, 47), quam codex quoque V exhibet («fort. recte» iam diiudicaverat Bl.), in Aristophanis textum V. Coulon recepit. 51 s., 11 sqq.) cf. Et. M. 521, 40 κναφεύς᾽ παρὰ τὸ κνάπτω, ὅ ἐστιν ἀπὸ τοῦ xvà τὸ Lów' ξύουσι γὰρ τὴν τῶν ἀχνάπτων ἱματίων xpoxida. οὕτω Φιλόξενος ἐν τῷ περὶ μονοσυλλάβων ῥημάτων. ἐὰν δὲ διὰ τοῦ Ὑ γναφεύς, παρὰ τὸ χνάπτω, ὑπερϑέσει τοῦ V καὶ τροπῇ τοῦ X εἰς Y. Orion 84, 6. Et.

Gud. 330, 10 Sturz. Eust. 854,1.

1746, 14. V. et. Herdn. Gr. Gr. III 1,

10, 12. 445, 23 τὸ δὲ κνύω γίνεται ἐκ τοῦ κνῶ “ini δ᾽ αἴγειον κνῇ τυρόν᾽" παρ᾽ 'Ὅμήρῳ. 446, 10 xvà χνάπτω. ... τὸ δὲ αὐτὸ καὶ γνάπτω, ὅϑεν ὁ χναφεὺς

καὶ γναφεὺς ὁ αὐτός. 2, 487,

19 γναφείῳ:

κναφεῖον

μὲν

γὰρ

16 γναφεὺς

γράφεται.

κναφεύς.

Thom.

M.

Sch. Luc. p. 28,

12, 14 κναφεύς,

οὐ

γναφεύς. Hesch. p. 383 n. 11. 14. 17 L. || 13) Zon. 442 ἔστι δὲ καὶ xv&ooc τι ἀκανθῶδες, ᾧ ξύουσι τὰ ἱμάτια ll 16) xvà τὸ ξύω: Et. M. 521, 35. 40. 522, 21. 528, 40. Zon. 1222. Herdn. Gr. Gr. III 1, 445, 27. 51 d., 8) λώπη τὸ ἱμάτιον Zon. 1325. An. Bachm. I 293, 24. Ap. S. 109, 17.

An. Boiss. IV 391, 485. Ael. Dion. p. 128 n. 21. Sch. Hom. v 224. Cf. Eust. 1739, 52 X. κυρίως λεπτὸν ὕφασμα κατὰ τὸν ToU κρυμύου Aomóv. Saepius vero neutr. λῶπος (τὰ Ao», Lut habet) occurrit: Eust. 1001, 40 (cf. Anacr. fr. 80b Gentili et ann.). 1739, 60. Su. III 288, 27. Sch. Soph. Tr. 925. Et.

M. 571, 1. Et. Gud. 376, 23 Sturz. Moschop. π. σχεδῶν p.48. Phot. Hesch. Tz Hist. XIII 298 λῶπος μοναχικόν τι λῶπος.

δὲ τὸ ἱμάτιον διὰ τοῦ ὦ μεγάλου. Epist. p. 92, 20

Cf. Eust.

1237, 34. 1863, 59 λώπιον || 13) δευσοποιεῖν

x«i βάπτειν: cf. Su. II 27, 14 δευσοποιός" uovov

καὶ δυσαπόπλυτον.

Thom.

M. 86,

βαφεύς. I. An.

σημαίνει δὲ καὶ τὸν Éu-

Bachm.

I 191, 30. Moer.

p. 122. Sch. Luc. p. 138, 23 || 17) ξέειν: v. supra, ad 5 d. 5. Böhlig 86 || 18) Verbum ἀποσπιλόω in lexicis desideratur. 52 d., 8) cf. Zon. 411 — Et. M. 217, 15 βυρσοδέψης" παρὰ τὸ δεψῆσαι, 6 ἐστιν ἁπαλῦναι. Sch. Plat. Symp. 221 E βυρσοδέψας: τοὺς τὰς βύρσας ἐργαζομένους xai μαλάττοντας. Su. I 501, 6 — An. Bachm. I 183,1 Bupooδέψης" σκυτοτόμος, ὁ τὰς βύρσας ϑεραπεύων || 10) πετζία: v. Ducang. s.v. ||

16) ἀποραφανιδόω in lexicis desideratur || 20) Animadverte ἡλωκώς c. dat. coniunctum. 53 s., 10) Cf. Thom. M. 208, 12 κομᾷ ἀντὶ τοῦ τρυφᾷ καὶ ἐπαίρεται. ᾿Αριστοφάνης ἐν Πλούτῳ᾽ "uéyac δὲ κτλ. Ptol. 397, 24 κομᾶν τὸ γαυριᾶν ἔλεγον οἱ ἀρχαῖοι. 93 d., 1 sq.) παιδοσπόρον subst. nescio an alibi inveniatur.

300 55 s., 24) ev ᾿Αϑήνησι non mutandum (v. et. infra, p. 91 d. 23): cf. Euripidis Vit. 1.37 N («v melius aberit» Nauck). Sch. Luc. p. 52, 22 (ἐν del. Reitz.), cf. p. 107, 15 (cod. A). V. et. Thes. v. ᾿Αϑήνῃσι c. 832. 56 s., 4 sq.)

i.e.: «adhuc vivebat,

ut colligi ex eo potest, quod

verbi

χλαίω tempore futuro (κλαύσεται) Áristophanes utitur»; χλαύσεται scripsi: an praestat «τοῦ» χλαῦσαι De impf. ἔζη cf. Böhlig 5. 56 d., 8) cf. An. Bachm. I 16, 7 ' Aqóppgtog; δημαγωγὸς ᾿Αϑηναίων οὐκ

ἀφανής || 11) ἐναποπέρδεσϑαι: in lexica inserendum || 20) Wapuntigov ex Ψαμμιτίχου corr. Lut: et re vera in hoc nomine scribendo Tzetzes inconstans fuit: Hist. IV 788 Ψαμμήτιχος («cod. A in contextu ψαμήτιχος, et a recentiori manu in margine ψαμμίτιχοςν Kiessl.). VII 446 Ψαμητίχου. XII 271 Ψαμμιτίχου (sic etiam Kuhn, 85 n. 3). Cf. sch. Hist, IV 778 (p. 111 Pressel = Cramer A.O. III 359, 7): Ψαμμήτιχος. Ψαμμέτιχος λέγουσιν Αἰγύπτου γόνος" Ψαμμήτιχος δι Ara λοιπὸν γραπτέον, καϑὼς ἔχει πᾶν τῶν παλαιῶν βιβλίων. ἑῶτα δ᾽ ol γράφουσιν Ἑλλήνων λόγοις, κακῶς γράφουσιν οἷς ἐπείσϑην εἰς μάτην. 24) Σέϑωνα: Tzetzes nomen aegyptium in accus. graece inclinavit. Apud Hdt. autem accus. est Σεϑών. 57 d., 22 sq.) ἀπελπιστία: vox rara. Cf. Tz Hist. XI 18 ἐν ἀπελπιστίαις. Cosmas Indicopleustes, Migne PG 88, 120 B. 225 D. Joh. Cananus p. 470, 17 ed. Bonn. (ubi ἀπελπισίας legitur, typothetae errore sine dubio ortum).

58 s., 7 sqq.) Cf. Capovilla, in «Studi ital. di Filol. Cl.» 1921, 267 sqq. || 8) τὸν ποιητήν: cf. Koerte, «R.E» XX

62; Schmid-Stählin, GGL

IV 154.

V. et. Db 107a 14 sqq. || 10) Καλλίστρατον: cf. Gudemann, «R.E.» X 1744 || 13 sqq.) de hoc Philonide cf. Raubitschek, «R.E» XX 61 || 17--19) Atoγένης ... τρόπαιον:

hoc scholium

fugit

Mullachium

FPhG

(de Diogene

cynico). Quae autem verba de Phryne, non de Laide, a Cratete (fr. 44 Mullach, II p. 339) dicta esse Plutarchus (De Alex. Fort. Il 3, 336 D)

et Athenaeus (XIII 591 B) testantur, a Diogene vero (fr. 208 Mullach, II p. 319) Laertius Diog. (VI 60) affirmat. Diogenem ipsum cynicum erga Laida amore captum Athenaeus (XIII 588 C) narrat. 58 d., 17) Animadverte ἐωνημένη pass. et mox &wvnuevon act. 59 d., 1 sqq.) Non duos sed tres Philonidas Tzetzes distinguit | 4) βοώδης ‘stolidus’ Ap. S. 52, 14. Et. M. 206, 46.

60 s., 20 sqq.) Priorem tantum Homeri versum Teztzes in scholio vetere invenit, alterum autem ipse addidit.

90]

61 s., 4 sqq.) Cf. Thom. M. 376, 5 λέγονται δὲ φακοὶ καὶ τὰ ἐπὶ τῶν τελμάτων χλοώδη, ἃ κοινῶς λέγονται βρύα. καὶ παρὰ τῇ ϑείᾳ Γραφῇ ἀγγεῖόν τι, ὡς ἐν τῷ τετάρτῳ Βασιλείῳ [immo I 26, 11]" ᾿ἱζήτησον οὖν τὸ δόρυ καὶ τὸν φαχὸν τοῦ ὕδατος᾽᾿. Su. IV 692, 13 φακὸς ὕδατος" εἶδος ὑδατόχου ἀγγείου ἐνοδίου, ὃ ἀγροικικῶς παρ᾽ ἡμῖν ἀσκοδαῦλα λέγεται. καὶ ἐπεφέρετο παρὰ τοῦ Σαούλ, ὅτε ἐδίωχε τὸν Δαβίδ. Ex memoria fortasse Tzetzes locum V.T. perverse laudavit; cf. et. 1 Regg. 26, 12 xal ἔλαβε Δαβὶδ τὸ δόρυ καὶ τὸν φακὸν τοῦ ὕδατος ἀπὸ προσκεφαλῆς αὐτοῦ καὶ ἀπῆλθον καϑ᾽ ἑαυτούς (v. et. explic.), nec non Gen. XXIV 45 εὐθὺς Ρεβέκκα ἐξεπορεύετο ἔχουσα τὴν ὑδρίαν ἐπὶ τῶν ὥμων καὶ κατέβη ἐπὶ τὴν πηγὴν καὶ ὑδρεύσατο || 6) de notione quam vox ὥσπερ hic induit cf. infra, p. 104 d. 8, Theod. Stud.

Epigr. XIV 9 (ed. Garzya), etc. || 8) cf. Thom. ϑηλυκῶς f) M. 786, 41 Zon. 1793. 62 s., 8)

M. 376, 3 sq. φακῇ

Eimuem’ φακοὶ δὲ ἀρσενικῶς ἐπὶ πληϑυντικοῦ qaxóc ὁ ὠμός, Pant δὲ ἡ ἑψηϑεῖσα. Et. Gud. Sch. Luc. p. 105, 21. Phil. Diff. 17,47. Herdn. ἐπιβουλευόμενος U: non de nomine χρυσίον

οἱ ἀνέψητοι. Et. 547, 43 Sturz. ap. Phryn. 455. sed de χρυσός

librarius neglegenter cogitavit || 16) ἐπρονοησάμην: animadverte augm.! Cf. et. Psaltes, 205 sq. 62 d., 5) σκληρόβιος: vox tzetziana, v. sch. Hes. frooem. p. 13,11 = 15,3. Cf. supra, ad 28 s. 26 || 9) τις σοφός: Diogenes cynicus. Cf. Laert. Diog. VI 51. Antonius Serm. de avar. p. 127. Eust. 812, 56. An. Boiss. III 469. Mirum

autem

quod

Antonium

unum

Mullachius,

FPhG

II

p.

302,

cognovit. V. et Gnomol. Vat. 172 ed. Sternbach, «Wien. Stud.» X (1888), p. 39, et locos a Sternbachio

ibi laudatos.

63 s., 3 sqq.) Cf. Tz Hist. 11 692 sqq. || 4) ὀξυωπέστατος: cf. Tz Hist. 1.1. Athen. III 75 E ὁ Λυγκεὺς... ὀξυωπέστερος ἂν ἐγεγόνει[| 16) ὀξυδερκέστατος: cf. Sch. Luc. p. 103, 19. 208, 14. 254, 22. 26. Sch. Lyc. 553. 555 (p. 195,

24. 196, 11), etc. || 16 et 21) γῆν in γῆς corrigere voluerit Bl.: perperam, nam ὑπὸ γῆν semper apud byzantinae aetatis scriptores legitur: Tz sch. Lyc. 553 (p. 195, 25. 26) τὰ ὑπὸ γῆν ἔβλεπε. Sch. Hes. Of. 121 (p. 101, 16 =: 119, 25). 382 (p. 206, 14 = 247, 6). 607 (p. 291, 30 = 353, 15 sq.). Sch. Luc. 103, 19 ὁ Λυγκεὺς... λέγεται ὀξυδερχέστατος slvat, ὥστε καὶ τὰ ὑπὸ γῆν βλέπειν. Procl. sch. Hes. Of. 526. 607 (p. 263, 22. 291, 30 = 317, 28 sq. 352, 18 sq.). Moschop. sch. Hes. OP. 526. 607 (p. 263, 27. 292. 30 =

317, 35. 353, 30). Sch. vet. Hes. ΤΆ. 685 (p. 433, 35 = 526, 27), etc. Sch.

Patm. Pind. Pyih. 5, 132 (p. 92, 28) et praes. Eud. p. 459, 11. 18. Palaeph. p. 17, 8 sqq. Festa, etc. Cf. et. Bóhlig 156 et n. 3. 63 d., 3 sqq.) Cf. Thom. M. p. CXX XIV λὺγξ κάλλιον 7, λυγμός, ἀπὸ τοῦ λύζω τὸ χοινῶς χλώξῳ χκατέγχομαι. 225, 14 sqq. λύζω τὸ τῷ κοινῶς λεγομένῳ χκλώξῳ χατέγομχι ... ἢ δὲ προξργῴμενον εἰς παθητικὸν παραχείμενων ἀπὸ

302 μὲν τοῦ πρώτου προσώπου τὸν λυγμὸν ποιεῖ, ἀπὸ δὲ τοῦ δευτέρου τὴν Abyya“ ἀπὸ γὰρ τοῦ λέλυξαι λύγξ, ὅπερ ἐστὶ κάλλιον τοῦ λυγμός. Θουκυδίδης ἐν τῇ πρώτῃ [immo II 49] ''AóyE τε τοῖς πλείοσιν ἐνέπεσε καινή". Cf. et. Ducang. Rectius quidem κλῶξος Tzetzes scripserit, at formam κλόξος ap. Moschop.

x. σχεδῶν

p. 16 et in Thomae cod. B invenimus

κύριον: cf. Et. M. 696, 28. Ammon.

|| 25) Πύϑων

ὄνομα

117. Ptol. 406, 11 || Πυϑών: cf. Herdn.

Gr. Gr. III 1, 28, 27. Et. M. 696, 24.

64 d., 2) μαντεῖον ᾿Απόλλωνος: Et. M. 696, 27. An. Bachm. I 355, 13. II 372, 12 || 2 sq.) Πυϑὼν δὲ ἐκλήϑη x:X.: Et. M. 696, 25. Eust. 274, 14.

Zon. 1596. An. Bachm. I 355, 8. II 351, 14 sqq. || 3) exc: Et. M. 696, 13. 697, 4. Et. Gud. 487, 3 Sturz. Orion 125, 16. Oros Reitz. GGE 344,21. Cramer À.O. I 350,11. Zon. 1599. Moschop. sch. Hes. Of. 619 (p. 296, 3 = 357, 28). Su. IV 269, 5. Sch. Hom. I 540. De Vico, o.l. p. 8 n. 24. Eust. 274, 14 || 5) Δελφύνη: cf. Zon. 1596 || 7) ὅτι ἐκεῖσε κτλ.: Et. M. 696, 26.

Eust. 274, 16. Zon. 1596. An. Bachm. II 351, 14 sqq. || 11) cf. Plut. Mor. 605

A

τὸ ἱερὸν

xai

δαιμόνιον

Ev μούσαις

πνεῦμα.

Plat.

Axioch.

370

C

Yelov... πνεῦμα || 18) εἰς addidi, cum verbum δειμάμενοι pro ποιησάμενοι (v. e. g. Hom. x 432 sq. ἥ xev ἅπαντας Y, σῦς ἠὲ λύκους ποιήσεται ἠὲ λέοντας. Plat. Crat. 428b ἴσως ἄν σε ποιησαίμην μαϑητήν, etc.) vel ϑέντες aut ϑέμενοι (v. exempla in Thes. v. τίϑημι c. 2169 sq.) a Tzetza adhibitum

censere non auderem

|| 20) Phot. ἴσϑμια᾽ περιστόμια τοῦ φρέατος. Sch.

Soph. Tr. 1259 στόμα φρέατος. Moer. 193 ἴσϑμιον ἀττικῶς, περιστόμιον ἢ φρεάτιον ἑλληνικῶς. Cf. Su. II 669, 10. Orion 75, 18. An. Bachm. I 263, 19.

Et. M. 477, 31. Et. Gud. 282, 44 Sturz. Zon. 1126. Accentum mutare nolui || 21 sq.) ἀνεπικάλυπτον: vox tzetziana: Exeg. Il. 150, 16. 66 d., 11)

λεβητάριον:

«lebes

seu.

vasculum

in quo

Graeci

reponunt

aquam calidam ad sacrificium» Ducang. || 11 sq.) Cf. Herdn. Gr. Gr. III 2, 538, 1 (Et. M. 536, 56. Et. Gud. 344, 11 Sturz) xpeiov: παρὰ τὸ κρέας xp£ov xai κατὰ πλεονασμὸν τοῦ i xpetov. λέγει δὲ ὁ Ηρωδιανὸς ὅτι τὸ κρεῖον ὅμοιόν ἐστι τῷ ϑεῖον, ἐν τῇ ᾿Ιλιακῇ προσῳϑίᾳ. ἰστέον δὲ ὅτι ἣ κοινὴ δόξα ἔχει, ὅτι τὸ χρεῖον χρεοδόχον ἀγγεῖον σημαίνει, ὁ δὲ Εὐφορίων τὸ κρέας λέγει εἶναι, ὁ δὲ ἩΗρωδιανὸς τὴν ἐκ τῶν ὠμῶν κρεῶν πεπληρωμένην τράπεζαν. ὁ δὲ Πτολέμαχος τὸν ἀπὸ τοῦ στέατος πλαχοῦντά φησιν αὐτὸ σημαίνειν. Zon. 1255. Ap. S. 103, 35. Paus. Att. p. 191 n. 43. Eust. 747,

15. 33. 1899, 4 ||

12) κρεωδόχον: haec forma minus usitata quam κρεοδόχος (Et. Gud. 1.1. Zon. 1255 xpeodöyov' τὸ δεχόμενον τὰ κρεῖα ἀγγεῖον. Hesch. v. κρήϊον. Sch. Hom. I 206) fuisse videtur. In Anth. Pal. VI 306, 8 κρειοδόκος legitur. 67 s., 19 sqq. et d., 20 sqq.) Cf. Et. M. 791, 15 φειδωλός" φειδόμενος, χνιπός᾽" παρὰ τὸ φείδω φειδωλός, ὁ φεύγων τὸ διδόναι. Herdn. Gr. Gr. III 2, 413, 31. 598, 10 (Et. Gud. 549, 56 Sturz. Orion 160, 6). An. Bachm. I

303 185, 25. 301, 29. Reitz.

GGE

308 sq. Cramer

A.O.

II 273, 24. A.P.

IV

193, 10. Zon. 1800. Eust. 178, 7. 1267, 59. 68 s., 1) Cf. Et. M. 652, 1 = An. Bachm. I 330, 11 παραπλήξ᾽ μαινόμενος, παράφρων, τὰς φρένας βεβλαμμένος. Zon. 1500. 68 d., 4) Tz Epist. p. 85, 22 πυρετοῖς καύσοις. Cf. Teod. Prodr. Tetrast. 42, 166 ἐν καύσῳ ϑέρει, ed. C. Giannelli, «Anal. Boll.» 75, 1957, p. 322, qui annotat: «καῦσος & qui aggettivo (ardente, detto di febbre), come in due passi di Galeno, a torto citati in forma dubitativa dall' ed. Didot. del Thes., s.v., e in un altro passo della stessa opera (il Comment. al de viclu acutorum di Ippocrate), cioé τὴν ἔννοιαν ἔχομεν τοῦ καύσου πυρετοῦ (ed. G. Helmreich in Corp. Med. Gr. V 9, 1, p. 282), dove il valore aggettivale di καῦσος non sembra poter essere contestato». 69 d., 3) Cf. Tz Epist. p.78, 25 ἐν ἀκαρεῖ (ἐνακαρεὶ codd., ut habet cod. U p. 69 s. 14). An. Bachm. I 53, 2 ἀκαρής᾽ βραχύς. 219, 19 Ev ἀκαρεῖ᾽ iv βραχεῖ, ἐν ὀλίγῳ. Cramer A.P. IV 9, 22 || 18) In textu, in fine versus, post ποτε in Amb Lut interrogantis nota exstat: perperam igitur Tzetzes πῶ interrogative accepit. 70 d., 24 — 71 d., 5) Ed. Zuretti, Sa/tnas p. 219 n. 2; ab ἐντεῦϑε (1. 27)

iam ediderat Herw. p. 214 || 25 sq.) cf. Koster, A propos d'un manuscrit p. 121 n. 3. 71 s., 16. 26 et 72d., 12 sqq.) Cf. Tz Hist. XI 371. 372 ϑύμος masc. Athen. II 77, p. 68b ὅτι εἴρηται ἀρσενικῶς ὁ ϑύμος καὶ ὁ ὀρίγανος. ' AvaEavδρίδης . . οὐδετέρως δ᾽ ᾿Επίχαρμος καὶ ᾿Αμειψίας. τὸν δὲ ϑύμον ἀρσενικῶς Νίκανδρος ἐν Μελισσουργικοῖς. Eust. 1148, 26 τοιούτου μεταπλασμοῦ σὺν ἄλλοις

πολλοῖς

καὶ ὁ ϑύμος

καὶ τὸ ϑύμον.

1390,

57.

An.

Boiss.

IV

380,

285. Ael. Dion. p. 123 n. 15. V. et. Arcad. 59, 28 τὰ εἰς ὕμος ἔχοντα τὸ 9 Exrerauevov δισύλλαβα ὀξύνεται, xpupóc ῥυμός ϑυμός χυμός, ϑύμος δὲ τὸ χύριον ἢ ἡ βοτάνη || 26) βραχυκαταλήκτως: i.e. syllabam $u brevem habens (oppositum est ἐκτεινόμενον, quod vox ϑυμός longam habet priorem syllabam). 71 d., 1 sqq.) De grammaticis hoc loco laudatis cf. Tz Cramer A.O. III 347, 23; Kaibel, in «Abhandl. d. K. Gesellsch. d. Wiss. zu Göttingen. Phil.-hist. Kl» N.F., Bd. 2, n. 4, p. 5 (1898); Consbruck, in «Commentationes in honorem G. Studemundi» (Argentorati 1899), p. 225; Zuretti, 1.1.; G. Wendel, in «R.E», 2e R., VII 1975 sq. || 6) ἀχαρίστους: cf. Tz

Hist. XIII 196 xai τοῦτο δὲ σαφέστατα λέξω τοῖς ἀχαρίστοις || 7) ἀδιαφορο-

διχρόνους: vox tzetziana, v. infra 99d. 7. 221 s. 15; cf. et. 122 d. 10 || 15) πεφϑακώς: cf. Thom. M. 115, 16 ἔφϑακα πάντες... τὸ δὲ πέφϑαχα βάρβαρον. V. Psaltes, 208. Raro Tzetzes perf. ἔφϑακα adhibuit (e.g. Al. Il. VI 91), fere semper πέφϑακα (c. g. Hist. VI 182. 438), ubique part.

304 repdaxws. Qua vero forma még9ax« semel tantum Psellus usus esse videtur: Renauld 82. Bóhlig 73 n. 4. De hoc verbo cum praep. εἰς coniuncto cf. Tz Prooem. Il. 390 εἰς Τροίαν πεφϑακώς (393 πρὸς τὴν Τροίαν πεφϑακότων). Exeg. Il. 119, 4 ὁ εἰς τελείαν ἡλικίαν πεφϑακώς, etc. || 28) ὡς πρὸς τὸ σοὶ ϑελητόν: cf. infra 111 d. 31 σοί τε βουλητόν. Sch. Luc. p. 11, 4 πρὸς τὸ σοὶ βουλητόν. Tz Efist. p. 83, 7 ᾧ δὲ βουλητόν c. infin. || 29—72 d. 3) cf. Koster, De Tzetza p. 145. 73 s., 27 sqq.) Cf. An. Bachm. II 83, 18 sqq. μέλει, ἐπὶ φροντίδος, δι᾽ ἑνὸς ἃ... μέλλει δὲ ἀντὶ τοῦ βραδύνει διὰ δύο A. Et. M. 576, 45 τὸ μέλω τὸ φροντίζω δι᾿ ἑνὸς A. Tz sch. Hes. Of. 162 (p. 188, 8 = 140, 3). Epim. Ps. 37, 23. 31. Et. M. 576, 53 τὸ δὲ μέλλω... . τὸ βραδύνω. Et. Gud. 386, 40 Sturz. 73 d., 4) ψύχη: re vera papilio est ψυχή oxyt.; at sine dubio ψύχη

paroxyt. Tzetzes et novit et scripsit || &o933uov: vox tzetziana: Hist. IX 957. 961. XII 722. Jamb. 329 || 6) ἐρυϑροποικιλόπτερος in lexicis desideratur. Cf. Epicharm. fr. 69 K. (33 Olivieri) ἐρυϑροποικίλους || 7) βαμβυχίνῳ: cf. Thom. M. 54, 3 BouBoxtov, οὐ βαμβύκιον. Sch. Tz Hist., ed. Pressel

p. 138 = Cramer A.O. III 373, 17 χάρτας βαμβικίνους || 11 sq.) μιχαηλάτοις: cf. ital. michelaccio || 12) βλασφημακάτοις: num «vas maledicentiae»? || 17—18) ed. Koster, De Tzetza p. 145 || 18) ἡγείσϑωσαν: pass. Cf. supra, ad 12 d. 25 sqq. 74 d., 5) συντόμως (in sch. Db 338b 28) in συντόνως corr. Kusterus quem secutus est Db (554 b): non opus || 15) cf. Su. IV 854, 17 ψυχροῦ βίου ἀπαλλαγέντας᾽ ἀντὶ τοῦ ταλαιπώρου. 75 s., 1) ῥυτίδας ἔχοντα: cf. Sch. Hom. I 499. Et. Μ. 706, 49. Phot.

Hesch. || 2) νωδόν: cf. Et. Gud. 413, 6 Sturz. An. Bachm. Zon. 1410. An.

Phot.

Hesch.

Boiss.

IV 394, 559. Eudem.

|| 4) δέεσϑαι:

non

semper

ap. Thom.

Tzetzes

I 310, 16.

M. p. CXLVI.

et ceteri

byzantini

scriptores in hoc verbo scribendo contractione usi sunt: at infra, 183 d. 20 δεῖσϑαι.

Hist. XI 769 δέεται, at 770 et XII 632

δεῖται, etc. Cf. Hesch.

p. 414 n. 46 L. δεῖται" δέεται. Böhlig 86. V. et. supra, ad 38 d. 15. 75 d., 2) xuoöv: cf. Su. III 223, 1. An. Bachm. I 286, 4. Sch. Hom. 8 16. Zon.

Diff.

1270. Ap.

S. 105, 28. Erot.

54, I. An. Boiss. IV 383, 339. Phil.

12, 62 || 3) ἐνηθληκότα: «qui multas difficultates passus est neque

tulit» || 5) γεροντόδερμος in lexicis desideratur || 10) ἄϑριξ: v. Thes. s.v. || 12) σπερμογόνον: vox tzetziana, v. sch. Lyc. 351 (p. 136, 22).

76 s., 1) σωρός: cf. Zon. 1703. Et. M. 742, 22. Et. Gud. 520, 18. 29

Sturz. An. Bachm. I 379, 19 || 3) cà, σῴζω: cf. Eust. 598, 35. Reitz. GGE

344, 27. Et. Gud. 520, 39 sq. Sturz. Zon. 1703 n. 57 || 24) κρόταφος: cf. Cramer

A.P.

III

233,

22 x. xax

τινος : ὁ χηρύσσων i

τάφων, Y

εἰ xxi ἕτεροι v

305 παρὰ τὸ κροτεῖν περὶ 7 = Eust. 492, 33 ὅτι οἱ παλαιοί. Epim. Ps. Sturz. Eust. 727, 26. GGE

178,

v.

186.

τὴν ἁφὴν ἐτυμολογοῦσιν αὐτὴν διὰ τὸ σφύζειν. 204, δὲ ἀπὸ τὸ κορύσσειν τάφον ἐτυμολογητέον, δηλοῦσιν 182, 10 sqq. Et. M. 541, 17 sqq. Et. Gud. 349, 25 Aliae etymologiae: Et. M. //. Jo. Maurop. Reitz.

Et.

Gud.

349,

28. Zon.

1251.

Cramer

A.P.

III

203,

31 sqq. 204, 6 sq. IV 47, 14 sqq. 18 sq. 57, 14 sq. Eust. 492, 33. 727, 26.

1532, 63 || 26 sqq.) φενάκη: cf. Cramer A.O. II 421, 19. Su. II 69, 10 sq. Zon. 1803. Et. Gud. 550, 41 Sturz. Et. M. 790, 18 sqq. (cf. 269, 32) || 28) προσϑετὴ in πρόσϑετος mutare voluerit Bl.: at cf. Luc. De sait. 27. Palaeph. p. 20, 1. 3 Festa; v. et. Su. II 69, 10 (περιϑετὴν κόμην). 76 d., 5) copóc: Et. M. 722, 12. 827, 21. Et. Gud. 507, 40 Sturz. Orion 142, 14. An. Bachm. I 368, 2. Su. IV 398, 12. Cramer A.O. II 263, 9.

Eust. 1289, 14. An. Boiss. IV 401, 712 || 6) μικρόν: i.e. διὰ τοῦ ὁ μικροῦ || 21)

ἀπατῆσας:

An. Bachm. 790,

Orion

I 404,

161,

14. Cramer

A.O.

II 421, 8. Zon.

1802.

19. Su. IV 712, 7. Et. Gud. 550, 41 Sturz.

15. An. Bekk. 313,

1803.

Et. M.

19. Moer. 384 φενακίζειν ἀττικῶς" ἐξαπατᾶν ἑλλη-

γικῶς || 23 sq.) xai τότε: «praesertim cum», primo obtutu in xai ταῦτα mutandum videtur; at xai τότε iterum legitur, p. 178 d. 7 sq., in paraphrasi versus 803 in quo locutio xai ταῦτα quoque occurrit. 77 s., 5) αἰκίζειν τὰς φρένας: Et. Gud. 550, 44 Sturz. Et. M. 790,

15 sq.

Cf. Eust. 1422, 5 (φενακίζει τοὺς ὁρῶντας) || 14 sqq.) βακτηρία et ῥᾶβδος: cf. Cramer A.O. II 351, 29 βαχτηρία᾽ λέγεται ἣ ἐπιστηρικτικὴ ἐν ἢ [correxi ; ἐνὶ Cramer] ἐπιστηριζόμενοι ἀναπαυόμεθα᾽ ῥάβδος δὲ λέγεται ἡ ποιμαντιυκή,. γίνεται δὲ βαχτηρία παρὰ τὸ τὴν βάσιν τηρεῖν. Εἰ. M. 185, 15. 701, 41. Et. Gud. 257,11. 26 de St. 489, 23 Sturz. Zon. 372. 1604. Epim. Ps. 135, 10. Eust.

1353, 39.

906, 2.

1353, 39.

1951, 23. De vocis accentu

1951, 23. Arcad

.48,5.

195, 26. In sch.

cf. Eust. 906, 2.

Lyc. 96 (p. 53, 12)

Tzetzes ῥᾶβδος scripsit || 25 sq.) παρὰ τὸ ῥᾷον βαίνειν ἐν τῇ ὁδῷ: Et. M. 701, 43. Zon. 1604. Et. Gud. 489, 23 Sturz. Eust. 906, 2. 1353, 39. 1951, 23. 77 d., 7) ζωῆς μείωσις: Et. M. 411, 25. Et. Gud. 231, 32 Sturz. Zon.

957 || 10. 11 et 79 d. 21) ῥᾷβδος scripsi codicem Amb secuta, cum Tzetzam ad etymologiam p. 77 s. 26 prolatam spectasse conicerem; at ῥάβδος Lut

praebet, ῥάβδος vero U || 11) ῥάπις: cf. Eust. 1522, 23. Et. M. 702, 33. An. Bachm. I 358, 5. Zon. 1605. Su. IV 285, 3. Phot. Hesch. 78 s., 12) χοινικίδες: Et. M. 676, 40 πλήμνας" τοὺς τροχούς, τὰς σὐοιγγας" ἃς ἔνιοι χοινικίδας καλοῦσιν. Eust. 1854, παρὰ τοῖς ὕστερον xai δεσμὸς ποδῶν

ἐχαλεῖτο χοῖνιξ, χαϑ᾽ ὁμοιότητα ἴσως τῆς κατὰ τὸ σχεῦος στρογγυλότητος. οἱ δὲ παλαιοὶ ἁπλῶς οὕτω φασί’ χοινῖχαι παχεῖαι πέδαι, ὧν εὐθεία f; χοινίκη, πα-

ρονομασϑεῖσα £x τῆς χοίνικος || 25) Ψήφισμα: «tessera electionis» (Dobraeus). 78 d., 5) ἀντὶ τοῦ cum Amb retinui, cum ai λίαν «satis superque» signiKoster c.s., Aristophanem, I.

28

306 ficare putarem;

at, si mavis, ἀντὶ τοῦ cum Lut delere potes et καὶ — id est

accipere. || 8) ὁ ἄξιος ἐπιτριβῆναι: cf. Et. M. 367, 1. Zon. 796. An. Bachm.

I 233, 5. Sch. Luc. p. 63, 12. V. et. infra,

144 d. 24, et gl. v. 275 ||

15) ποδοπέδας: Tz Hıst. 1 891 δύο ζεύγη σιδηρῶν ποδοπεδῶν. Cf. et. Thes. s.v. 80 s., 23—30) cf. Db 57a 42 sq. Su. III 406, 5 sq. 7 sqq. Herdn. Gr. Gr.

III 1, 28, 22 || 23—24) εἶδος... ὀρχήσεως: cf. Db 57a 43. 59a 15. Pollux

IV 101. Hesch. || 25—26) ot... καλοῦσι: cf. Phylarch. F Gr H 81 F 43. Hesch. v. μόϑανες et μόϑωνας. Harp. v. μόϑων. Db 57a 42. Plut. V. Cleom. 8, 1. Et. M. 590, 14. Aelian. V.H. XII 43. L. Cantarelli, in «Riv. Filol. Cl»

1890, p. 466 sq. Ehrenberg, in «R.E» XVI 382 sqq. || 27 sq.) uó9ov x1^.: cf. Plut. V. Pericl. 5. Ar. Eq. 641 || 29) Nomen proprium Μόϑων tantum ap. Paus. II 22,7 legimus. 81 s., 1) κόβαλοι: cf. et. Koster, in «Stud. ital. di Filol. Cl» XXVII—

XXVIII (1956), p. 177. Proleg. p. XLI || 17 sqq.) cf. Su. III 393, 19 sqq. Sch. Plat. Resp. 408 B || 18) πλουσιώτατος: cf. Plat. Resp. III 408. Leg. III 660 [ὦτα ὄνου: cf. Pers. Sat. I 121. Athen. XII 516 B. Ovid. Met. XI 174 sqq. Hygin. fab. 191. Ptolem. hist. ap. Phot. B:bl. 190, p. 148a 30 sq.

Sch. Luc. p. 25, 21 || 20) μᾶλλον... ἀκούει:οἴ. Aristot. De gen. an. V 2, 781b 13. Sch. Luc. p. 25, 23. Sch. Lyc. 1401 (p. 385, 25 sqq.) || 21) ὠτακουστὰς: cf. Sch. Lyc. 1401 (p. 385, 28). Conon. ap. Phot. Bibl. 186, p. 130b

40 sqq. || 22) πευϑῆνας: cf. Sch. Luc. 1530) || 24 sqq.) De Mida et Baccho Aen. X 142. Aliter: Philostr. V. AP. quae etiam in glossa ad h.v. occurrit,

p. cf. VI in

25, 20 Ovid. 27 || lexicis

(v. et. 6, 8 sqq. et Zon. Met. XI 99 sqq. Serv. ad 28) μεγαλώτης: haec vox, desideratur. Cf. Tz Hist.

I 125 μακρώτην. Sch. Luc. p. 25, 22 μακρὰ ὦτα ἔχει. Conon. L4. 81 d., 2) κρουνοχυτρόληρα ex Ar. Eq. 89 κρουνοχυτρολήραιος Tzetzes finxit. Et κρουνοχυτρολήραια corrigere nolui: alibi enim λῇρον adiect. neutr. Tzetzes adhibuit, Hist. IX 974 βάρβαρα λῆρα γράφων. sch. Hes. Of. 566 (p. 277, 23 = 335, 11) ταῦτά εἰσι τὰ λῆρα μυϑύδρια. Item ex Ar. Ran. 961 κομπολακέω et Ach. 589. 1182 κομπολακύϑης Tzetzes verbum κομπολακυϑέω

finxit, Hist. IX 414 et X 279 || 5 sqq.) cf. Koster, Manuscrits p. 22. Proleg. p. XLI || 10 sq.) cf. Aristot. His. an. 8, 597b 23 de oto ave: ἔστι δὲ κόβαλος xai μιμητής (cf. Plin. N.H. X 23) || 13) μιμοὺς: Tz sch. Lyc. 688 (p. 227, 13) κατῴκισε πιϑήκους ἤτοι μιμοὺς τοὺς καὶ σατύρους καὶ ἀρκοϊζια-

νούς. 1000 (p. 312, 28) πίϑηκος γὰρ ἀρκοϊζιανός. Αἰ. Il. XVIII 652 et Hunger, «JOBOG» III, 1954, 44). Cf. μιμοῦς μορφὴν ἔχοντι. Orion 134, 1. 32 n.

195.

Ducang.

Achmet

p. 90,

26.

καὶ fj μιμὼ καὶ ὁ λεγόμενος παρ᾽ ἰδιώταις AU. Od. prooem. 33 (de utroque loco v. Sch. Lyc. 997 (p. 311, 27) Θερσίτῃ τῷ Su. IV 130, 1. Sch. Greg. «B.Z» XXVI

227,

15. 228,

4 Drexl.

V.

Renauld,

75.

s.v. || 14) σατύρους: cf. Paus. I 23, 5 sq. Aelian. N.A. 16, 21.

307 Zon. 1627. Sch. Theophr. Char. V 9 τίτυρον᾽ Δωριεῖς τὸν σάτυρον ἔστι δὲ

ὁ μικρὰν ἔχων οὐρὰν πίϑηκος [{ἀρκοϊζιανούς: Tz sch. Ar. Ran. 104 (U Amb Chis); v. supra, ad ]. 13 μιμούς. Cf. Koster, Manuscrits p. 22 n. 4. Proleg. p. XLI || 20) ἰσόπλουτος in lexicis desideratur || 27 sq.) ἐκχρυσουμένων: vox tzetziana, Hist. I 107. 82 s., 1 sq.) De Pactolo aurifero cf. Tz Hist. I 3. Ovid. Met. XI 142 sqq. Hygin. fab. 191. Serv. ad Aen. X 142. Sch. Lyc. 272 (p. 117, 9 sqq.). Eust.

366, 21. 1212, 24 (ὁ ὑμνούμενος χρυσορρόας II.) || 2 sq.) cf. Sch. Luc. p. 98, 18 || 6 sqq.) Cf. Koster, Proleg. p. XL. Lectiones Hist. (ed. Kiessling) discrepantes hic subicio: 6 ῥᾶδε xai πόνου δίχα δὲ Hist. — 8 sq. Τούλλος ὁ Σέρβιος Hist. Cf. Iamb. 243 ὁ Τούλλιος Σέρβους. Tzetzes igitur in hoc nomine scribendo inconstans fuit; aut potius ubique lectio Τούλλιος ΣέρBouc restituenda. Ceterum, in Hist. Σέρβους vel Σέρβος, non Σέρβιος, ille, mea quidem sententia, scripsit, ut metricae legi pareret — 17 πρῶτον Hist. — 18 Μίδας γὰρ ὁ χρυσομανὴς Μίδειαν πόλιν κτίζει Hist. — 22 Μιδείας

τῆς Αἰήτου μὲν 3.0.7.8. Hist. — 24 Μηδίας χώρας Μήδων δὲ Ara σὺν τῷ ἰῶτα Hist. || 12) βόας saepius apud Tzetzam et scriptores inferioris aetatis: Tz

Hist. IV 391. 705. V 106. 108. VIII 849. sch. Hes. OP. 436. 451. 463. 576. 604 (p. 233, 8. 238, 1. 242, 8. 280, 4. 291, 19 = 279, 22. 285, 22. 291, 7. 338,

11. 352, 6). Epist. p. 76, 10. sch. Lyc. 187. 635. 740. 817. 815. 932 (p. 93, 34. 213, 3. 238, 27. 256, 28. 261, 22. 301, 24). All. Od. I 21. XII 74, etc.

Cf. Herdn. Gr. Gr. III 2, 320, 37. 336, 5. 706, 28. 834, 5 etc. Contra, Tz sch. Hes. Of. 446. 792 (p. 236, 13. 359, 20 = 283, 22. 436, 21) βοῦς, etc. Itemque Et. M. 409, 30 βόας, 32 βοῦς, etc. || 29) τῶν Καλαυρῶν: vel

Καλαβρῶν. Cf. Tz sch. Lyc. 852. 854 (p. 276, 8. 9. 11. 14. 16. 19. 24) Καλαυροί;

1050.

1056 (p. 322, 21. 323, 29) Καλαβροί.

82 d., 1) De vocis λιμός genere fem. cf. Et. Gud. 371,1 Sturz Δωριεῖς μὲν ἡ λιμός, ᾿Αϑηναῖοι δὲ ὁ λιμός. Phryn. 188 τὴν λιμὸν Δωριεῖς, σὺ δὲ ἀρσενιχῶς τὸν λιμὸν φάϑι. Callisth. ap. Athen. X 452 ΒΨὶ διὰ γραφῆς ἀπομεμιμημένος Λιμὸς ἔχων γυναικὸς μορφήν. Εἰ. M. 566, 10 = Zon. 1308. Sch. Ar. Ach. 743. Ael. Dion. p.128 n. 16. Procl. sch. Hes. Of. 300 (p. 171, 10 = 203, 26). Thom.

M. 222, 9. An.

Bachm.

I 181, 8. 447, 8. Tzetzes interdum ὁ λιμός

scripsit, e.g. sch. Hes. Of. 241. 297 (p. 150, 28. 170, 23 — 178, 24. 203,

9), interdum 3; λιμός (e.g. AU. Od. Y 16. 20) || 7) ἐστένου τὴν γαστέρα: cf. Liban. Decl. 31, 20 || 7 sq.) κατανομιστεύων: cf. Jos. Flav. B. J. 1 18, 4; cf. et. Thes. et Spl s.v. || 9 sq.) Cf. Tz Hist. III 800 πάντες αὐτοχειρίᾳ τὸν βίον ἐξεμέτρησαν αὐτῶν || 10) ἐνεμυϑεύσαντο: in lexicis desideratur. In His. II 625 et III 248 ἐμμυϑόω (et. hapax) legitur || 11—12) Cf. Koster, Proleg. p. XLI || 14) ὀξυήκοος: Tz Hist.

Cf. Zon.

1127 ὄνον γὰρ ὀξυήκοόν φησιν Aputoté£Arc.

1455 || 14 sq.) ὀξυηκοώτατος: Zon.

1456. Cf. Sext. Emp. Adv.

308 Math.

1X

65, ubi pro ὀξυηκούστατος

fort. ὀξυηκοώτατος

scribendum

est.

83 s., 3) Δωριεῦσι (sch. Db) in Διονυσίῳ corr. Hemst., quem Db et Bl. secuti sunt. Recte quidem: at Δωριεῦσι retinui, cum sine dubio Tzetzes hanc vocem in fonte invenisset neque mutasset. 83 d., 8) ῥοθοπυγίζων: v. infra, ad 152 d. 5 || 15 sq.) Animadverte

genet. caus. sine praepos. (v. Tz Exeg. Il. v. 112; Bóhlig 238) || 20) χίου: «dele». Cf. Tz Hist. V 164. 165. X 846. All. Od. III 103 ἐπεὶ δ᾽ ἐγράφη, κείσϑω cov βίβλον χιοῦν

οὐ ϑέλω

(cf.

Hunger,

«B.Z»

1956, 307,

n. ad ἢ.

l.: «Eine der selbstgefälligen Bemerkungen des Tzetzes über seine Arbeit:

βίβλον χιοῦν mil einem Chi versehen, durchstreichen, tilgen») || 22) κατεχίωσεν: in lexicis desideratur; in Hist. X 847 quoque legitur. 84 s., 22)

κινάβρα: cf. Et. M. 515,

1 =

Sch.

Luc.

261, 21 ἔστι κυρίως

$ τῶν τράγων δυσωδία. An. Boiss. IV 384, 356 ἣ ὀσμὴ προβάτων || 24) zuváfipa: in lexicis desideratur. 84 d., 24 sq.) τὴν αἰδῶ: οἵ. Su. 11 162, 28. Phot. Reitz. 48, 21. Eust. 215, 46. 1279, 40. Sch. Luc. 211, 4. An. Bachm.

I 43, 21. Hesch. p. 65 n. 99 L., etc.

85 d., 13sq.) opnxioxov:cf.sch. ad ἢ. vs. in cod. A, ed. Koster, «Mnemos.» s. IV, vol. X 1 (1957), p. 58: σφηκίσκος τὸ μικρὸν καὶ εἰς ὀξὺ συνηγμένον ξύλον κυρίως" καταχρηστικῶς δὲ xal σιδήριόν τι τοιοῦτον, τὸ κοινῶς δηλονότι λεγόμενον δερμορράφιον. Eust. 897, 58 οὐ μόνον σφηκίσκοι ἀριϑμητικὸν σχῆμα, ἀλλὰ καὶ ξύλα μικρὰ εἰς ὀξὺ συνηγμένα. Paus. Att. p. 210 n. 33. 86 5., 15 sq.) σφηκώδεις: Eust. 897, 59 σφηκώδεις οἱ λαγαροὶ τοῖς σώμασι καὶ συνεζωσμένοι. ἐπεὶ καὶ οἱ σφῆκες ἔχουσιν ἐντομὴν χατὰ τὸ μέσον... αἰόλοι δὲ τὰ μέσα οἱ σφῆκες. Paus. Att. p. 210 n. 34. 86 d., 21 sq.) ἀποχοιρώσασαν: in lexicis desideratur. Apud Eust. 1656, 32 ἀποχοίρωσις legitur, apud Tz AU. Od. X 11. 14 ἐχχοιρωϑῆναι. 87 s., 7) ἐν τῷ περὶ αὐτοῦ: «in eo comoediae, quae Galatea inscribitur. loco in quo de Philonide agitur. 87 d., 6 sqq.) Cf. Su. IV 388, 5 oxàp... χλίνεται σχατός. An. Bekk. 1208. Phryn. 293 cum Lobeckii ann.: «Admodum memorabile est Zonarae testimonium Lex. p. 1656 σκώρ᾽ τὸ xónpov (xonpiov): τῶν xa9' ἡμᾶς σοφιστῶν ὁ ἐνδοξότατος Ev τινι τῶν λόγων τῶν ἑαυτοῦ γέγραφε τὸ axacoc, ἀγνοήσας ὅτι ἢ ὀρϑὴ πτῶσίς ἐστι τὸ oo, αἱ δὲ πλάγιαι τοῦ σκατὸς xxi τῷ σχατί. ὄντως οὖν σκατοφάγου τὸ ἁμάρτημα. Quod nescio quid Tzetzianum sapit... Vulgari forma

τοῦ

σκάτους

usus

Sophro

Athen.

8, 362

C.

Tertiam

formam

τὸ

cxazóv et memorat (nisi lectio fallit) et damnat Photius p. 389, unde in Sch. Ar. Pl. 706 (τὰ) σκατάν, Nusquam alibi genet. σκωρός inveni || 22) τῇ ἐρινεῷ : animadverte genus femin. (cf. n.-gr. ἐρινιά). Cf. Su. II 409, 4. Athen. III 76 E.V. Tz sch. Lyc. 741 (p. 239, 1) ἐρινεὸν δὲ οἱ πολλοί φασιν τ ) , = Ἢ LÀ N, * εἶναι τὴν^ XYoixv συχῆν. οὐκ’ ἔστι δὲH οὕτως. ἀλλ᾽ T, ἐρινεὺςH εἶδός ἐστι συχῇς

309 =

ἀπὸ ᾿Ερινεοῦ πόλεως δωρικῆς. Herdn. Gr. Gr. III 2, 228, 7. 511, 4 (Orion 61, 24) Epıveös ompalver τὴν ἀγρίαν συκῆν. Mirum autem quod docet Phil. Diff. 10, 38 ἐρινεός, ὁ τῆς ἀγρίας συκῆς καρπός" ἐρινεὸς δὲ τὸ δένδρον. 88 5., 4) τὸν ἡδύοσμον εἰ d., 13sq.) τὸ ἡδύοσμον : utraque forma in usu fuit. Cf. An. Boiss. I 238 μίνϑη᾽ τὸ ἡδύοσμον. IV 392, 504 μίνϑος τε καὶ ἡ κόπρος. Strab. VIII 344 τὴν κηπαίαν μίνϑην.... ἦν τινες ἡδύοσμον καλοῦσι. Diosc. III 41

ἡδύοσμος,

οἱ δὲ μίνϑην.

Et.

M.

420,

42

ἡδύοσμος"

ὁ ἀρωματιστὴς

κάλαμος. 588, 5 — Et. Gud. 395, 1 Sturz μίνϑη, ἦν τινες ἡδύοσμον καλοῦσιν᾽ ἔτι δὲ καλάμινϑος ἄγριον ἡδύοσμον. Su. II 554, 24 (— Zon. 975) ἡδύοσμος᾽" εἶδος βοτάνης. III 398, 3 (= An. Bachm. I 302, 3. Phot.) μίνϑη καλαμίνϑη, ἡδύοσμος, βοτάνη εὐώδης. Pollux VI 68. Zon. 1362. Thom. M. 230, 4 μίνϑη, οὐχ ἡδύοσμον. Eust. 1524, 12 μίνϑος δὲ οὐ πάντως κόπρος N παρὰ τῇ κωμῳδία παρ᾽ ὑπόνοιαν, ἀλλ᾽ ἣ λεγομένη διαλελυμένως μὲν καλὰ μίνϑη, συνϑέτως δὲ καλαμίνϑη. Hesch. v. μίνϑα et φώϊζος: ἡ ἀνθρωπεία κόπρος. Cf. et. Thes.: «Plut. inter μίνϑην et ἡδύοσμον discrimen facit, Svmp. 8, 732 B, οὕτω γὰρ οὔτ᾽ ὄξος ὀξίνου φήσομεν διαφέρειν οὔτε πικρότητα στρυφνότητος οὔτε πυρῶν αἴραν οὔτε μίνϑον ὑδυόσμων, indicans μίνϑην esse degenerem ἡδύοσμον,

s. vitium ἡδυόσμουν || 5) Tuyya: admodum mirum est quod subst. ἴυγξ hic novam induit notionem; de ceteris autem notionibus cf. Tz sch. Lyc. 310 (p. 125, 31. 126, 9 sqq. 22). V. et. Sch. Ar. Lys. 1110. Et. M. 480, 1. Et. Gud. 285, Il Sturz. Su. II 677, 22 sqq. An. Bekk. 265, 21. Sch.

Aristid. Pan.

182, 11 || 6) «Κωμικὴ λέξις est liber comicorum vocabula

complexus et declarans Hemst. || 22) δυσριγεῖ: «corruptum fort. ex δυσεργεῖ. Caprae δύσριγοι, alsiosae, dicuntur ab Aristotele et in Geopon. 18, 9, 5» Dd. At nulla emendatione, mea quidem sententia, opus est; formam dvapıyyg exstitisse pro certo habeo, quae quidem a Spl indicatur, qui ad Joseph. tantum delegat,

Ant. VII

14, 3, ubi tamen

δύσριγος, non

δυσριγής, occurrit. Alibi apud Tzetzam adiect. δύσριγος invenimus: sch. Lyc. 76 (p. 45, 17) et sch. Hes. Op. 510 (p. 259, 10 = 312, 18 δυσριγόταται). Cf. et. Et. M. 399, 7. Herdn. Gr. Gr. III 2, 399, 15. Phryn. p. 418 (v. Lobeckii n. ad h.l.; Men. fr. 880). Procl. sch. Hes. Of. 510 (p. 259, 5 = 312, 12 sq): ᾿Δριστοτέλης (Hist. An. 8, 10) φησὶ μὴ μόνον τὰς αἶγας δυσρίγους εἶναι, ἀλλὰ xai τὰ πρόβατα. 88 d., 11) ἰῶνται: de verbo

ἰάω act. cf. Tz Hist. X 718.

Et. Gud.

148,

3. 14 de St. 267, 49 Sturz || τοῦ πάϑους: de ἰάω cum genet. coniuncto v. Tz Hist. VIII 956 ἰάϑη τῆς μανίας || 15 et 17) καλαμίνϑη: v. supra, ad 88 s. 4. Cf. et. Ar. Eccl. 648 et Sch.: χαλαμίνϑη" δυσώδης βοτάνη. Su. III 16,

6. Hesch. || 19 sq.) μινθῶσαι: cf. Ar. Ran. 1075. Thes. s.v. || 23) ἀρίστυλος (Lut) et. ap. Zur. Scolii, p. 539 || 24 sq.) τῷ στόματι: cf. Db 343 b 17. Zur. Scolii, p. 539.

910 89 5., 14) μάσσω᾽ μαλάσσω

Et. M. 572, 52. 573, 24. 591, 34. Et. Gud.

196, 55. 377, 3.12 etc. Sturz.

14. Tz sch. Vind.

An.

Bachm.

Hes. Of. 588 (p. 284,

124, 10. Thom. M. p.

I 442, 8. Cramer

24 = 343, 24). Cf. Zon.

CX XXVIII.

A.O.

II 389,

1337.

Lex.

239, 7. Fortasse inter μάσσω

et

μασσάω - μασσῶ, μασῶ (n.-gr.) Tzetzes confusionem fecit || 19—29) ed. Zuretti, Salinas p. 219 || 21 sq.) cf. Sch. Tz Epist. p. 67 n. 4 Pressel = Cramer A.O. III 363, 13 προσαγορεύω δοτικῇ, ἀττυτῶς δὲ αἰτιατικῇ, ὡς παρὰ ᾿Αριστοφάνει᾽" ᾿'χαίρειν... σαπρόν᾽᾽. Eust. 746, 28 τὸ δὲ ""yaiperov” ἀρχαιοτάτη φιλικὴ προσφώνησις ἐπιστολιμαία τε καὶ ἑτεροία, ὡς καὶ ὁ κωμικὸς καὶ ὁ κατ᾽ αὐτὸν ὑπομνηματισμὸς ἐν τῷ Πλούτῳ δηλοῖ || 22 54.) Quis fuerit hic Dionysius, conicere non possumus. 89 d., 19 sqq.) ed. Zuretti, Salinas p. 219 || 22 sqq.) Koster, De Tzetza p. 152 n. 8 || 23) cf. Thom. M. 398, 5 ""gaiperv” ἐν ἐπιστολῇ Πλάτων λέγεται γράψαι πρῶτος, καὶ Κλέων ᾿Αϑηναίοις μετὰ τὸ λαβεῖν τὴν Πύλον || 25) δεῖνι Amb Lut; perperam vero Zuretti: δεῖνα Amb, δεῖνο Lut || 26) ὁ ἀλιτήριος Aristophanes appellatur etiam in sch. Nub.

1070 (ed. Koster,

De

Tzetza,

p. 149); cf. sch. Ran. 298 (Koster p. 147) ἀλιτήριε κωμικέ; «saepissime etiam poeta a Tzetza indignabundo nominibus ὁ ἀλιτήριος et similibus appellatur (Koster, /4.). A suo scholiasta Lucianus quoque ἀλιτήριος vo-

catur, p. 11, 5. 163, 13. 226, 20 || 27) εἰς κωμῳδίαν : «ad irrisionem». 90 s., 16—23) ed. Zuretti, Salinas p. 219 || 20) cf. Orion 33, μαλακός (Herdn. Gr. Gr. III 2, 238, 15 n.). An. Bachm. I 180, εὐήϑη καὶ μωρόν, ἀπό τινὸς ἰχϑύος ὁμοίου σιλούρῳ, ὃς οὕτως ἐστὶν ὡς μηδὲ κύνα χρῆσϑαι αὐτῷ. 11 βλάξ μωρός, εὐήϑης. Et. M. 198, 390.

Ael. Dion.

p. 112 n. 16. Thom.

19 βλάξ’ 4 βλάκα᾽ ἄχρηστος, 57. Zon.

M. 54, 12. An. Bekk. 30, 18. Hesch.

90 d., 4) auvöruörac: in sch. Ar. Pax 909 (Db199a 26) tantum legitur; a Thom.

M. autem

refutatur,

96, 3 et 292,

13 (et n.) δημότης

᾿Αττικοὶ

ἄνευ τῆς σὺν || 8) ἐστιν om. Zuretti || 16) παραγεγόνατέ μοι falso Zuretti || 17 sq.) συγχεχροτημένως: v. Luc. De merc. cond. 35 || 20) καταβεβλαχευμένως

Zuretti sine ulla annotatione || 21) χωροῦντας perperam Zuretti || 22) οὐ pro οἱ Zuretti perperam. 91 d., 1) Ereode... £ozo9e: utramque lectionem. Tzetzes agnovit, at in dubio haesit utra potior esset || 11) δέει: in δέοι corrigere nolui || 17) ὠστιζόμεϑα: cf. Sch. Ar. Ach. 24 ὠστιοῦνται" διωθήσονται. 844. Et. Gud. 583,

10 Sturz. Eust. 885,

14. Zon.

1895. Cramer A.O. II 280, 23.

92 s., 1) φανερόν τι: «certum quid» (Db), «a certain sun» (Rt) || 12) πάρην: Et. M. 688, 38 ἴημι, τὸ πέμπω, ὁ δεύτερος ἀόριστος ἦν. Et. Gud. 141, 5

de St. 481, 38 Sturz. Epim. Ps. 143, 10. Anon. Matg. II 541, 13 || 19) χρεοφειλέτας: forma minus

usitata quam

χρεωφειλέτης. Cf. Cramer A.O.

II 278, 3. Et. Gud. 569, 34 Sturz. Eust 437, 9. Zon

1856.

311

93 s., 4) xoupei« τὰ ἁρματοποίεια non intellego. ἁρματοποίεια novum videtur; cf. ἁρματοποιέω (Pollux VII 115), ἁρματοποιία et ἁρματοποιός, v. et. Thes. s.v. Si ἁρματοποίεια corruptum diiudicas, in μπαρμπερειά corrigere

potes.

93 d., 4) ἐρευνόβιος in lexicis desideratur; v. supra, ad 62 d. 5 || 6) παραxarıav: hoc verbum inferiore aetate in usu λέγω, φημί et similibus coniunctum: cf. Rhet. χατιών φησι, Sch. Theocr. V 1 d (p. 156, 15) Hom. λ 90, etc. || 28) 8oyaic: δοχή "receptio,

fuit, fere semper cum verbis Gr. V 144, 19 sq. Walz παραλέγει γὰρ παρακατιών, Sch. convivium"': cf. Macho ap.

Athen. VIII 348 F; Ev. Luc. 5, 29, etc. 94 s., 19) ἐξ ὁλοκλήρου: adv., cf. Hesch.; v. Ducang. s.v.

94 d., 11) τὸ δυσχερές: cf. Tz sch. Ar. Ran. 1251. Koster, Proleg. p. XLII. 95 d., 7 sq.) καὶ ποϑὲ: xal = id est; ποϑὲ vocis &xeide est explicatio || 12) ϑησαυροί: cf. Su. I 502, 28 γάζα γὰρ ϑησαυρός. Et. M. 219, 38. An. Bachm. I 183, 9. 96 s., 6) χρησμοδοτῶν: cf. Pollux I 17. Su. IV 824, 26. Et. M. 814, 40. 96 d., 8) ἀποδρασκάζειν: vox tzetziana: Hist. I 502. Epist. p. 68 extr. || 16) νυχκτερήσιον φάντασμα: cf. Ar. fr. 312 νυκτέρων φαντασμάτων. Sch. Soph. Ai. 172 vuxteptvOv φασμάτων. 97 s., 23) ϑρυλλούντων : non solum ap. Tzetzam (e. g. Hist. VIII 371. 447. All. Od. X1115. Epist. p. 81, 18, etc.) sed etiam ap. omnes inferioris aetatis scriptores hoc verbum duobus X scriptum est (cf. et. L.-Sc.-J., v. 9p9Aoc). 97 d., 23 sq.) κλέπτης: cf. Et. M. 517, 39 κλέπτης ἀπὸ τοῦ καλύπτω, καλύπτης τις ὦν Aadox γὰρ ὑφαιρεῖται. Zon. 1216. Cramer A.P. IV 72,

34. Su. III 129, 21. Sch. Hom. A 132. Hesch. || 29 sqq.) cf. Et. M. 436, 16 Ἡράκλεις" ἐπίφϑεγμα 9uauuaotuxóv ... ἔστι δὲ κλητυκὴ συναλοιφῇ ἀπὸ τοῦ Ἡράκλεις τοῦ ἐντελοῦς, ὃ κατὰ συγκοπὴν γίνεται “ρακλες. Miller 151. Sch. Plat. Menon. 91c. Ael. Dion. p. 122 n. 14. Phot. 98 s., 20) κοινωφέλιμοι: novum videtur (exstat χοινωφελῆς; cf. Et. M. 462, 21 κοινωφελία). Etiam in Barb haec vox scholio finem imponit ; ὡς κοινωφέλιμοι τοῦ ©, Áld, nec plura; ὡς κοινωφελῇ μοῖραν τοῦ εὑρημένου sch.

Db.

Virisimile

autem

videtur,

mea

quidem

corruptum fuisse pro κοινωφελῇ μοῖραν. 98 d., 4) ψευδοκομψοπρεπεῖς: vox ex Ar. Nub.

sententia,

κοινωφέλιμοι

1030 κομψοπρεπὴς μοῦσα

a Tzetza ficta || 7 sq.) cf. et. Sch. Luc. 69, 24. 26 || 11) κατακριβώσαντες: hoc verbum semel tantum, ut videtur, alibi legitur, ap. Men. Prot. Hist. p. 378, 23 (ed. Bonn.): μάλα ἐμβριϑής τε καὶ κατηκριβωμένος || 22) μαϑεῖν: Zon. 1599 πυϑέσϑαι᾽ μαϑεῖν. Et. Gud. 486, 46. 53 Sturz. An. Bekk. 297, 27.

Cf. et. Et. Gud. 486, 52 Sturz: διαφέρει πύϑεσϑαι xal nußeodar πύϑεσϑαι μὲν σημαίνει τὸ σήπεσθϑαι, πυϑέσϑαι δὲ τὸ ἀκοῦσαι καὶ μαϑεῖν.

312 99 d., 4) Bocxo: cf. Herdn. Gr. Gr. III 1, 436, 16: ... βόσκω βοσκήσω" τοῦτο δὲ ὡς ἀπὸ περισπωμένου ἐγένετο βοσκῶ βοσκήσω. τὸ μέντοι δισκῶ καὶ ἀσκῶ καὶ διασκῶ ἔχουσι τὸ δίσκος καὶ ἀσκός, καὶ τὸ βοσκῶ τὸ βοσκὸς καὶ ἱπποβοσχῶ ἱπποβοσκός || 11) ἀβάσκανον: cf. Su. I 4, 24 ἀβάσκανος" ἀψευδής,

ἀνεπίφϑονος᾽ “ὁ δὲ μάρτυς ἀβάσκανος᾽᾽

(Joseph., B. Iud. I 192) || 16 sq.)

ἀχαριαίως: cf. An. Bekk. 203, 25 &xapuxtov: τὸ βραχύ. 100 s., 4) Πάμφιλος: cf. J. Overbeck, Antike Schriftquellen zur Gesch. d. bild. Künste bei den Griechen, p. 331 n. 1752; Lippold, «R.E» XVIII 3, 351, 40 sqq. || 7) Ἡρακλέος: cf. Herdn. Gr. Gr. III 2, 683, 2, etc. Koster, Proleg. p. LI || 13) χαρακτηριστικῶς: hoc adv. ap. Psell., Migne P.G. 122,

689 B et Eust. 1167, 59 legitur; v. Renauld, 126 || 14) Καλλίστρατος: cf. Gudemann, «R.E» X 1744, 49. 101 s., 5 sqq.) v. ad 101 d. 5 sqq. || 23 sq.) Accentus discrimen indicant Ammon. 94 μοχϑηρός, μόχϑηρος καὶ πονηρὸς διαφέρουσι. μοχϑηρὸς μὲν γὰρ ὀξυτόνως ὁ τὰ 791v, πονηρός... μόχϑηρος δὲ ὁ ἐπίπονος, ὡς καὶ πόνηρος, Arcad. 71, 16 τὸ πόνηρος καὶ μόχϑηρος ἀεὶ οἱ ᾿Αττικοὶ ἀντὶ τοῦ ὀξώνειν προπαροξύνουσιν, ὅταν τὸ ἐπίπονον καὶ ἐπιμόχϑηρον σημαίνῃ, Cramer A.P. IV 251, 27 μόχϑηρος καὶ πονηρὸς ὁ διὰ σώματος μοχϑῶν καὶ πονῶν" μοχϑηρὸς δὲ ὁ τὰ ἤϑη φαῦλος" καὶ πόνηρος ὁμοίως, Ptol. 402, 13 μόχϑηρος καὶ πόνηρος προπαροξυτόνως. μοχϑηρὸς ὀξυτόνως τὰ ἤϑη πονηρός" λέγουσι δὲ xai ἁπλῶς τὰ φαῦλα xxi μοχγϑηρὰ καὶ πονηρά. Cf. praesertim Eust. 341, 14 (Herdn. Gr. Gr. III 1, 197) πᾶν γὰρ εἰς ρος λῆγον παρώνυμον, παρεσχηματισμένον τοῖς γένεσιν, ὀξύτονόν ἐστι xa9' ᾿Ἡρωδιανόν. διό, φησίν (sc. Trypho), εἰ καὶ πόνηρος μὲν καὶ μόχϑηρος βαρυτόνως ἐπὶ τῶν ἐπιπόνων καὶ ὑπομενετικῶν, πονηρὸς δὲ xxi μοχϑιηρὸς ἐπὶ τῶν χατὰ ψυχὴν φαύλων, ἀλλὰ τοῦτο οὐχ εὖ. εἰ γὰρ πόνος καὶ μόχϑος τὰ πρωτότυπα. εὐλόγως πονηρὸς καὶ μοχϑηρὸς

τὰ

τούτοις

παραχείμενα,

κἂν

διαφόρων

Eynraı

σημασιῶν,

ἵν᾽



ἀνάλογα τῷ κάματος καματηρής κτλ. Utramque formam novit etiam Su. ΠῚ 417, 7 μοχϑηρός" καὶ μόχϑηρος προπαροξυτόνως. ἐπίπονος Y, πονηρός, alteram reiccit Thom. M. 240, 9 μόχϑηρος οὐ μόνων ὁ γεωργός, ἀλλὰ xal ὁ φαύλους ἔχων τρόπους. οὐ μοχϑηρός (cf. et. p. CXXXV). Una forma uoχϑηρός in An. Bachm. I 304, 5. Et. M. 592, 2. Et. Gud. 398, 43 Sturz. An. Bckk. 281, 24 et ap. Zon. 1368. Cf. praesertim Orion 102, 1 μοχϑυηρὸς κυρίως 6 περὶ μόχϑον ἀναστρεφύμενος xi πονηρός" ἀπὸ δὲ τοῦ σώματος ἐπὶ τὴν διάνοιαν μετενήνεχται, ὁ τῇ διχϑέσει χαχός. CÍ. et. quae supra, ad p. 16 5.4, 15 annotavi. 101 d., 5 sqq.) Cf. An. Bekk. 418, 15 = An. Bachm. I 114, 3 ἀπαρτί" παρ᾽ Ἡροδότῳ σημαίνει τὸ ἀττηρτισμένως xxi ἀκριβῶς" ᾿᾿ἀπὸ τούτου εἰσὶ στάδιοι χίλιοι ἀπαρτὶ εἰς τὸν ᾿Αραβιυκὼν vókzov ^ παρὰ δὲ τως χωμικοῖς τὸ ἐκ τοῦ ἐναντίου. Φεοςκράτης Κραταπύλοις τί δαί; τί σχυτὸν ἀποτίνειν τῷδ᾽

313 ἀξιοῖς; φράσον μοι. ἀπαρτὶ δήπου προσλαβεῖν παρὰ τοῦδ᾽ ἔγωγε uà ov". Κοριαννοῖ᾽ “᾿ἀπαρτὶ μὲν οὖν ἐμοὶ μὲν εἰκός ἐστ᾽ ἐρᾶν, σοὶ δ᾽ οὐκέϑ᾽ apa”. Πλάτων Κλεοφῶντι“ "N αὔτ᾽ ἀπαρτὶ τἀλλότρι᾽ οἰχήσει φέρων᾽᾽. τάχα δὲ ὁ Τηλεκλείδης ὁμοίως τῷ Ἡροδότῳ κέχρηται" "ab δὲ φρόνιμος αὐτὸς ὧν ἀπαρτὶ ταύτης τῆς τέχνης᾽᾽. μήποτ᾽ οὖν τὸ μὲν πλῆρες καὶ ἀπηρτισμένον ὅταν σημαίνῃ ὀξυτονεῖται, τὸ δὲ ἐναντίον βαρύνεται. Cf. Tz sch. Hist. II 811 (p. 104 Pressel = Cramer A.O. III 355, 8) τὸ μὲν γὰρ ἄρτι ἐπὶ τοῦ νῦν λαμβάνεται, τὸ δὲ ἀρτίως τὸ ὁλοκλήρως καὶ ὑγιῶς σημαίνει. An. Bachm. I 146, 19 ἄρτι" ἐπὶ τοῦ ἀπηρτισμένως καὶ πεπληρωμένως. λέγεται δὲ ἄρτι καὶ τὸ μέρος τοῦ παρεληλυϑότως, συνάπτον τῷ νῦν, ἐναντίως ἔχον τῷ αὐτίκα᾽ τοῦτο γὰρ κατὰ τὸ μέλλον

συνάπτει

(cf. 147, 15). Et. Gud. 208, 5 de St. = Ammon.

25. Eran. 154 ἄρτι καὶ ἀρτίως διαφέρει" ἄρτι μὲν γάρ ἐστι χρονικὸν ἐπίρρημα, τὸ δὲ ἀρτίως ἐπὶ τοῦ ἀπηρτισμένου τελείως ἔργου. Lex. Vind. 24, 21 ἀπαρτὶ ἀντὶ τοῦ ἀπὸ τοῦ νῦν. ᾿Αριστοφάνης" ᾿ἀπαρτὶ ποιήσω σε πλούσιον᾽. Hesch. p. 199 n. 15 L. ἀπαρτί' ἀπηρτισμένως᾽ ἀκριβῶς. An. Bekk. 79, 30 ἀπάρτι ἀντὶ τοῦ ἄρτι ἀπὸ νῦν, Πλάτων Σοφισταῖς. 210, 23 ἀπαρτί᾽ ἀπηρτισμένως. σημαίνει δὲ καὶ τὸ war’ ἐναντίον xai ἄντικρυς. Erot. 13, 19 ἀπαρτί᾽ ἀντὶ τοῦ ἀπηρτισμένως xal παντελείως καὶ ὁλοχλήρως. Zur. Scolii, p. 541 || 17) συγλχέεις: v. quae supra, ad 38 d. 15, scripsi. Cf. et. Eust. 1020, 15 συγχέειν. 1025, 27 συνέχες et συγχέειν. 28 συγχέειν. Moschop. sch. Hes. Of. 412 (p. 221,16 == 265, 24) χέει. Sch. vet. Hes. Th. 276 (p. 412, 8 — 499, 19) χέεσϑαι, etc. 102 s., 23) Lectione ἔβλεπε coniectura confirmatur Schaeferi, qui ἔβλεπε pro codicis P ἔπρεπε (Db 347a 5) scribendum censuit. 102 d., 10) Cf. Su. IV 388, 11 o»ípooc: ὁ γύψος. II 279, 26. Et. M. 475, 27. 718, 7. Zon. 1651. Ps. Herdn. 126. Sch. Paus. I 1, 4, ed. Spiro, in

«Hermes» 29 (1894), 146 || 13 sq.) Cf. Tz Theog. 196 sqq. (Matg. II 584): ὁ Κρόνος ἔπειτα, μιγεὶς τῇ ἀδελφῇ τῇ Pex, Eoziav τε καὶ Δήμητραν ἐγέννησε καὶ Ἥραν, “Αἰδὴν χαὶ Ποσειδάωνα, σὺν τούτοις καὶ τὸν Δία, ει.

,

*

,

,

,

*

"

Omnium trium codicum (Amb Lut tr) lectionem ἀδελφοῦ — miram vere inauditamque — Tzetzae ipsus lapsum fuisse nego: corruptela quidem latet, cui voce ἀδελφῆς. non ϑυγάτηρ, reposita mederi conata sum. Glossa fortasse fucrat, quae, antea in mrg. per compendium scripta (cf. Amb) ideoque genetivi terminatione carens, postea in textum irrepsit !: 25) 4uo92uc: cf. Su. III 532, 17. An. Bachm. I 317, 22. Zon. 1446. Hesch. 103 s., 1—4) ed. Zuretti, Salinas 216. 103 d., 2—p. 104 d. 9) ed. Zuretti, Salinas 216 || 7 sq.) Cf. ct. Et. Gud. 482, 46 Sturz ἡ ᾿'πρός᾽ ἐπὶ τῶν ἐμψύχων τάσσεται, 3, δὲ "sig ἐπὶ

314

τῶν ἀψύχων

|| 9) καλλίστως

Amb,

non

καλλίστω

ut legit Zuretti

|| 11

sq.) ''elg τὴν πόλιν δραμοῦσα᾽᾽ ὁ Σόφρων (sic) ἔλεγεν perperam Zuretti, qui novum Sophronis frustulum se detexisse putavit. At 9 σώφρων exhibent Amb Lut; Tzetzes autem utrumque exemplum e Sacra Scriptura hausit vel potius haurire credidit; nam τούτῳ, 1.9, sine dubio «isto discri-

mine» significat. Verum tamen in Sacra Scriptura neuter locus exstat; verba εἰς τὴν πόλιν κτλ. Ev. Ioann. IV 28 in mentem revocant || 15) «ὡς αὐτὴν» Zuretti. 104 s., 12) διδόντας etiam © exhibet;

δεομένους vero habent Rt et sch.

Db; at διδόντας fort. corruptum non est: sc. τὸν μισϑόν || 15 sqq.) Cf. et. Koster, Proleg. p. XL || 17) δεδιδαγμένος Hist. VI, ἐκδιδαχϑεὶς Hist. X || 18 sqq.) Eadem docent Tz sch. Lyc. 1054 (p. 323, 3 sqq.; priora verba τὸ πρὶν δὲ ὁ ᾿Ασχληπιὸς "Ἤπιος ἐκαλεῖτο versum oltticum faciunt). Et. M. 154, 42. 434, 15. Su. 1 383, 3. Et. Gud. 213, 7. 16 de St. (Gr. Gr. III praef. p. XXIX 36). Cramer A.P. III 200, 27. IV 180, 1 (Gr. Gr. III 1, 122). Zon. 311. Orion 9,15. 15, 8. 30, 12. Miller 151. Eust. 463, 35. 860,

10. 1447, 48. Eud. XI (p. 27, 7). Ps. Plut. V. dec. or. 845 B || 21) μὴ] οὐ Hist. || 23) λιμός ποτε κατέσχηχε μεγίστη καὶ ᾿Αϑήνας Hist. || ἔκπαλαι: cf. Phryn. 45. Thom. M. 135, 13 ἐκ παλαιοῦ, οὐκ ἔκπαλαι || 27) τὰ ἄλια καὶ ἄλευρα ἥρπαζον Hist.; «ἄλια mihi videtur corruptum ex ἄλφιτα. Lacisius vertit quae molebanlturs Kiesslingius. At Xx, quod. quidem in nostris scholiis iterum legitur (infra, p. 172 d. 1), sincerum, quamquam novum, sine dubio est: fortasse a Tzetza ipso fictum, quo magis perspicua vocis ἀλιτήριος etymologia (ex ἅλια [non ex ἀλοῦντας, v. infra, ad 105 s. 1] et τηρέω) fieret. 104 d., 2) βαρύνουσιν Amb, non βαρύνωσιν ut legit Zuretti || 3) περισπῶσιν Zuretti; at re vera προπερισπῶσιν Amb, περισπῶσιν Lut || 9) τρόπαιον: v.

infra, ad 113 s. 20 || 10 sqq.) cf. Koster, De Tzetza, p. 148 || 16) «fort. οὐκ ἀμυήτων» Koster; malim autem: «οὕτως» ἀμύητος || 25) ἀστραγαλισϑέντα: subst. ἀστράγαλος varias significationes habere potuit: v. Et. M. 159, 40. Eust.

1397, 3 etc,, praes. An.

ὀστοῦν.

verbum

luxare

Unde

(τὸν πόδα)

ἀστραγαλίζομαι

Bachm.

novam

I 445, 9 τὸ παρὰ τὸν πόδα

hic induit notionem:

sibi

|| 27) παρεισφορεῖν in lexicis desideratur.

105 s., 1) cf. Et. M. 65, 22 ἀλιτήριος" σημαίνει δὲ τὸν ἁμαρτωλόν.... λιμὸς κατέλαβέ ποτε τοὺς ᾿Αϑηναίους. ἥρπαζον οὖν τινες ἀλούμενα τὰ ἄλευρα. ἀπὸ οὖν ἐκείνων τοὺς πονηροὺς ἀλιτηρίους ἐκάλουν. ἄλλως. λιμὸς ἐγένετο ἐν ᾿Αϑύvatc καὶ οἱ πένητες τὰ τῶν ἀλούντων ἄλευρα διήρπαζον. ἐλέγοντο οὖν οἱ τοὺς ἀλοῦντας τηροῦντες καὶ ἁρπάζοντες ἀλιτήριοι (= An. Bachm. I 68, 5). Miller p. 411, 23 ἀλιτήριος" κατὰ Διονύσιον τὸν ᾿Αλικαρνασσέα, λιμοῦ γινομένου ᾿Αϑύήνησιν, οἱ πένητες τὰ προσφερόμενα ἄλευρα ἥρπαζον" ἐλέχϑησαν οὖν οἱ

315 τοὺς ἀλοῦντας ἐπιτηροῦντες καὶ ἁρπάζοντες ἀλιτήριοι, διέτεινε δὲ τὸ ὄνομα ὥστε ἐπὶ πάντων τῶν μετὰ βίας τι ποιούντων 7, ἁμαρτανόντων λέγεσϑαι (= Sch. Plat. Resp. 470 D). Ael. Dion. p. 102 n. 75 (v. et. p. 52) = Sch. Plat. Leg. 854 B (cf. Cohn, in «Jahrbb. f. class. Philol.» 13, 821 sq.). Plut. Mor. 297 A. 523 AB. Su. 1 114, 28. Phot. Reitz. p. 76, 5. Sch. Ar. Eq. 445 (Db 50a 12—38). Zon. 120. Cf. et. Herdn. Gr. Gr. III 2, 473, 14 à. ὁ ἁμαρτωλός, ἀπὸ τοῦ ἀλιτρὸς παρὰ τὸ ἀλιτεῖν. Et. Gud. 84, 6 de St. γίνεται δὲ παρὰ τὸ ἀλιτῶ, τὸ ἁμαρτάνω, ἐξ οὗ καὶ ἀλιτήριος, ὁ ἁμαρτωλός παρὰ τὸ τὰς λιτὰς μὴ τηρεῖν. Eust. 717, 23. 1529, 42 d. ὅτι παρὰ τὸν ἥλιτον

δεύτερον ἀόριστον γίνεται ἀλιτηρὸς καὶ ἀλιτήριος. Cramer A.O. II 169, 21 || 26 sqq.) Eust. 201, 1 σημείωσαι δὲ καὶ ὅτι, ὥσπερ καὶ ἐπὶ ἄλλων, οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ “᾿μέγας ϑυμός᾽᾽ καὶ ᾿᾿'μεγάϑυμος᾽ πολλή ἐστι διαφορὰ τοῦ τε διαλελυμένου καὶ τοῦ συνϑέτου. μέγας μὲν γὰρ ϑυμὸς τὸ πολὺ τοῦ χόλου, μεγάϑυμος δὲ ὁ μεγαλόφρων καὶ μεγαλόψυχος. οὕτω καὶ παρὰ Ἡσιόδῳ διαφέρει ὁ χειροδίκης καὶ ὁ ἐν χερσὶν ἔχων τὴν δίκην᾽ χειροδίκης μὲν γὰρ συνϑέτως ὁ βίαιος καὶ οὐκ ἐν τοῖς νόμοις ἀλλ᾽ ἐν χερσὶ ταῖς ἑαυτοῦ κείμενον ἔχων τὸ δίκαιον" δίκην δὲ ἔχων ἐν χερσὶν ὁ δίκαιος καὶ ἀεὶ πρὸ χειρῶν οἷον φέρων τὸ δίκαιον. οὕτω δὲ καὶ ϑερμὸν μὲν ἔργον διαλελυμένως τὸ ἀναιδὲς καὶ θρασύ, ϑερμουργὸς δὲ ἀνὴρ ἐν συνθέσει κατὰ λόγον ἐπαινετὸν ὁ ϑαρραλέος καὶ μὴ Ψυχρὸς εἰς ἔργον. 1459, 54 τὸ 'δίκην᾽ μὲν "Ev χερσὶν εἶναι [in ἔχειν correxerim]” ἀγαϑόν ἐστιν, ὁ δὲ ᾿χειροδίκης᾽ φαυλότητα ἔχει, ὡς Ἡσίοδος δηλοῖ. 1762, 12 οὕτω καὶ παρ᾽ ᾿Ησιόδῳ ὁ χειροδέίκης μὲν τὸ σύνϑετον οὐκ ἀγαϑόν" δηλοῖ γὰρ τὸν κατὰ ysipx βίαιον" ᾧ δὲ δίκη ἐν χερσίν, ἀγαϑὸς ἐκεῖνος. Et. M. 810, 42 = Zon. 1847. Procl. sch. Hes. Of. 180 (p. 124, 1 = 146, 26 sqq.).

105 d., 1 sq.) cf. supra, ad 41 d. 26 || 3) De Calliope cum

Homero

coniuncta cf. Tz AU. Ii. I 4 sq.: ὁ

ee

ὡς

“Ὅμηρος ὁ πάνσοφος τὴν γνῶσιν τὴν οἰχείαν, ,

Καλλιόπην,

^

ὡς ϑεᾶν,

-

ὡς

μοῦσαν

4

3

,

παρεισάγων.

XVIII 685 ὡς ἢ Ὁμήρου πολλαχοῦ δεικνύει Καλλιόπη. proocm. Od. 8 τὴν λιγυρὰν Ὁμήρου Καλλιόπην. 47 τὴν Ἰλιάδα μέν, σύμπασαν Καλλιόπην || 3 sq.) βοῶσαν διάτορον: cf. Luc. Gall. 1 διάτορόν τι καὶ γεγωνὸς ἀναβοήσας. Plut. Mor. 303 E || 24) ῥιψοκίνδυνον: cf. Tz sch. Hes. Of. 681 (p. 310, 13 = 375,

17), etc. Xen. Mem.

13,9

| νεωτεριστικόν: VOX Tara, quae alibi

semel tantum occurrere videtur, ap. Poll. IV 36. Cf. Tz Hist. V 228 νεωτερίζει. An. Bachm. I 308, 13 νεωτερίζειν: καινὰ πράττειν. Uf. et. gl.

107 s., 12 sq.) v. ad d. 12 sqq. || 13) κάπηλιν: v. ad 109 d. 6 || 24) cf. Su.

III 243, 20 λεκιϑοπώλης"

ἀρσενικὸν

διὰ τοῦ ἢ, ϑηλυκὸν

δὲ διὰ τοῦ τ᾽

γυνὴ πωλοῦσα X. Sch. Luc. 192, 13 λεχιϑόπωλις δὲ ἢ τὰ ἀληλεσμένα ὄσπρια ftot τὰ βεβρεγμένα πωλοῦσα᾽ οἱ ἰχτροὶ δὲ λέκιϑόν φασι καὶ τὸ τοῦ

316 φοῦ ὠχρόν. Cyrill. 130, 1 Aext9og: τὸ derıov τοῦ wou, τὸ χρυσιζον. Cramer A.O. 11 237, 15. Zon. 1293. 1295. Eust. 1572, 53. An. Bekk. 50, 4. 107 d., 7) ἄδας: hapax videtur; cf. Proleg. p. CVIII. Varia lectio ἄδαδος

semel tantum, ap. Theophr. Hist. Pl. V 1, 5, alibi occurrere videtur || ἀπύρφορος in lexicis desideratur || 12 sqq.) cf. Et. M. 650, 33 πανδοκεύς, πανδοχεύς" ὁ πάντας δεχόμενος. Eust. 1590, 34 κοινῶς μὲν πανδοχεὺς λέγεται, ἰωνικῶς δὲ πανδοκεύς, ὅϑεν καὶ ἀττικῶς πανδοκεύτρια. Phryn. 307 πανδοχγεῖον

οἱ διὰ τοῦ X λέγοντες ἁμαρτάνουσιν" καὶ

πανδοκεὺς

καὶ

πανδοχεύτρια.

διὰ γὰρ τοῦ X χρὴ λέγειν πανδοκεῖον

Thom.

M.

301,

9 πανδοκεύς...

οὐ διὰ

τοῦ X. Tz sch. Hes. 02. 156 (p.115, 1 = 136, 4) ψιλωταὶ γὰρ οἱ Ἴωνες... ἀττικῶς δὲ τό τε εἰς τοὐπίσω... δασυνταὶ γὰρ oi ᾿Αττικοί. 450 (p. 237, 29 = 285,

15)

τὸ

δὲ

"EXE"

᾿Αττικοὶ

δασύνουσιν,

ol

δὲ

λοιποὶ

πάντες

ψιλοῦσιν᾽ ol γὰρ ᾿Αττικοὶ δασυνταί εἰσιν. Ael. Dion. p. 104, 9 τῇ δασείᾳ προσῳδίᾳ χαίρουσιν οἱ ᾿Αττικοί. V. et. Böhlig 6 et infra ad 209 s. 12 || 22 sq.) ξενοδόχον: forma infima aetate usitata pro Eevoóóxog: cf. Su. III 494, 1. An. Bachm. I 311, 16. Et. Gud. 413, 53 Sturz. Moer. 271. Thom. M. 251, 12 ξενοδόκος, οὐ ξενοδόχος. Zon. 1416, etc. 108 s., 3) Herdn. Gr. Gr. III 1, 205, 31 πίσος τὸ ὄσπριον. Zon. 1551.

Cramer A.P. IV 154, 35. Eust. 802, 3 || 16) Ammon. 31 — Ptol. 409, 5 Bpuyua τι ᾿Αϑήνησιν, εἰς ὃ τοὺς κακούργους ἐνέβαλλον. An. Bekk. 219, 10 ᾿Αϑήνησι δὲ ἦν ὄρυγμά τι ἐν Κειριαδῶν δήμῳ τῆς Οἰνηΐδος φυλῆς, εἰς ὃ τοὺς ἐπὶ ϑανάτω καταγνωσϑέντας ἐνέβαλλον, ὥσπερ οἱ Λακεδαιμόνιοι εἰς τὸν Κεάδαν ἐνέβαλλον. Zon. 376 B.: ὄρυγμα, βάϑος, χάσμα γῆς. Cyrill. 71, 2 ορυγμα' χαος᾽ χασμα γης. 12. Lex. Vind. 34, 15. Et. M. 187, 53. An. Bachm. I 178, 23. II 377, 1. Harp. 70, 12. Thom. M. 60, 1 || 20) Cf. Et. Gud. 418, 49 Sturz ὀγκίνος᾽ ὁ ἐπικαμπὴς σίδηρος. Sch. Ar. Nub. 178. Pollux I 137. V. et. Eust. 1898, 63 ὄγκιον 7j ὀγχίον παροξυτόνως. 108 d., 5) ὀσπριοπρᾶτις: in lexica inserendum || 6) ληκυϑόπωλις: vox

ficta. At ληκυϑοπώλης ap. Poll. VII 182 legitur || 14) βραχυλόγημα: vox tzetziana: Hist. V 317. 325. XII 515. sch. Hes. Op. 1. 324 (p. 25, 15. 181, 3 = 28, 16. 216, 10); cf. sch.

Hes. ΟΡ. 324

(p. 181, 4 = 216,

11) Bpayu-

λογηϑέν || 18) ὄρυγμα: cf. et. Su. I 453, 18. Harp. || 26) προφοιβάζων: valicinor ; quam notionem hoc verbum tantum ap. Const. Manass. Chron. 1557 (Thes.) induisse videtur. 109 d., 1) λιμοῦ] λοιμοῦ Su. III 391, 3 | 6—18) ed. Herw. p. 213 || 6) κάπηλις: Zon. 1147 κάπηλος" ὁ μεταβολεὺς xxi οἰνοπώλης. παρὰ τὸ χέειν τὸν πηλὸν ἤγουν τὸν οἶνον, ἢ παρὰ τὸ χαχύνειν τὸν πηλόν. Cf. An. Bekk. 102, 16. Orion 189, 21. Et. M. 490, 4. Et. Gud. 123, 23 de St. 298, 1 Sturz. Cramer A.O. T 238, 25. II 455, 28. A.P. IV 24, 32. Matg. II 447, 1 ||

7) τὸν πηλὸν ἔτοι τὸν οἶνον. ὡς xal ἄμπελος:

variae sunt explanationes:

317

cf. Et. M. 86, 38 = Zon. 150 ἄμπελος" παρὰ τὸ ἀνάπηλός τις οὖσα, ἢ ἔχουσα ἐν ἑαυτῇ τὸν πηλόν, ἤγουν τὸν olvov: ἢ παρὰ τὸ πάλλειν καὶ σείειν ἡμᾷς πίνοντας αὐτόν. Reitz. GGE 30, 19. Orion Werf. 611, 9 ἄμπελος παρὰ τὸ ἄνω πελάζειν, ἀνάπελός τις οὖσα. Et. Gud. 117, 9. 23 sqq. de St. 298, 11 Sturz. Orion 30, 16 .86, 29. 126, 7. 138, 3. 178, 23. 189, 19. Cramer A.P.

IV 188, 10. Et. M. 670, 35. An. Boiss. III 332. — πηλὸν οἶνον: cf. et. Tz Hist. VI 363. 367. Et. Gud. 123, 22 de St. 298, 2. 354, 49 Sturz. Et. M. 86, 38. 490, 5. Cramer A.P. III 186, 18. Matg. II 447, 4. Su. III 28, 13 || 9) χάλις: Orion

162, 30 — Et. M. 805, 7 χάλις γὰρ

τὸ χαλᾶν καὶ ἀνιέναι ἀραρυίας τὰς φρένας. ὁ Διόνυσος,

ἐξ ἐκείνου

δὲ καὶ ὁ ἄκρατος

ὁ ἄκρατος

οἶνος, παρὰ

Eust. 1471, 2 χάλις γάρ, φασίν, οἶνος.

Ap.

S. 166, 25 sq. — Sch.

Hom. « 530 χάλις γὰρ ὁ οἶνος ὁ ἀναχαλῶν τὰς φρένας. Su. IV 781, 24. Et. M.

805,13. Miller 307. Hesch. || ἕρπις: cf. Eust. 1633, 5 ἔστι δὲ ἕρπις αἰγυπτιστὶ ὁ οἶνος, καϑὰ καὶ ὁ Λυκόφρων φησί || 10) ἹἹππώναξ: cf. Tz sch. Lyc. 579 (Ρ. 199, 18) ἕρπιν οἱ Αἰγύπτιοι τὸν οἶνον καλοῦσιν ὡς καὶ ᾿Ιππώναξ ᾿'ὅπου τὸν οἶνον ὁ σκοῖτος καπηλεύει᾽᾽. χάλις καὶ ἕρπις ὁ οἶνος, χάλις μὲν παρὰ τὸ χαλᾶν

πὴν ἵνα, Éprig δὲ παρὰ τὸ ἕρποντας ποιεῖν τοὺς πίνοντας ἀμέτρως, ὅϑεν καὶ Αἰγύπτιοι τὸν οἶνον ἕρπιν καλοῦσιν. ᾿ἱππωνάκτειοι δέ εἰσιν αἱ λέξεις" φησὶ γὰρ “ὀλίγα φρονοῦσιν οἱ χάλιν πεπωκότες᾽᾽, ἀλλαχοῦ δὲ πάλιν ὁ δ᾽ αὐτίχ᾽ ἐλθὼν σὺν τριοῖσι μάρτυσιν, ὄχου τὸν ἔρπιν ὁ σκότος χαπηλεύει, ἄνθρωπον εὑρὼν τὴν στέγην ὀφέλλοντα.᾽᾿ 1165 (p. 338, 28) ἹἹππώναξ φησίν" ᾿ό δ᾽ αὐτίκ᾽ ἐλϑὼν σὺν τριοῖσι μάρτυσιν, ὅκου τὸν ἕρπιν ὁ σκότος καπηλεύει᾽. sch. Hes. Op. 336 (p. 185, 2 = 221, 8) ὁ γὰρ οἶνος τὰς φρένας ἐξιστᾷ, ἐνίοτε xai

ϑυμὸν ἐπάγει, ὡς καὶ ᾿ἱππώναξ “᾿ὀλίγα φρονοῦσιν οἱ χάλιν πεπωκότες᾽ || 12) ὀλίγα recte Amb Lut Ps: ὁ λέγων perperam legit Herw. || 19 sqq.) quae habent

de

χάπηλις — χαπηλίς fere

omnes

Tzetzes

scriptores,

docet

καπηλίς

Su.

inaudita III

28,

videntur: 13,

at

vocis

κάπηλις notio

eadem manet. Cf. et. Herdn. Gr. Gr. I 91, 8. Arcad, 31, 12 τὰ εἰς At; ὑπερδισύλλαβα παραληγόμενα ἢ βαρύνεται, κάπηλις χύβηλις κτλ. 110 5., 6) μικροπρεποῦσα: in lexicis desideratur. Exstant tamen μιπροπρέπεια, μικροπρεπεύομαι οἱ μικροπρεπής || 7) ταῖς μεταφοραῖς: «intelligo mensurarum subdolas immutationes: illa caupona Blepsidemum minorem

pro maiore mensura subiciendo deceperat» Hemst. || 8) ἀπατοῦσα in &naaaa corrigere nolui: de contractione a norma Cf. et. infra, p. 129 d. 11

zvw«s5ot (ex ἀνιῶσι)

aberrante v. Böhlig 86. Lut.

110 d., 4) De variis vocis κοτύλη notionibus v. Athen. XI 478 D—479C. Et. M. 533, 3. Et. Gud. 341,15 Sturz = Zon. 1238. Acl. Dion. p. 126 n. 35. An. Bachm. I 282, 19. Reitz. GGE 163, 15. Cramer A.O. II 453, 16. A.P.

IV 43, 13. Ap. S. 103, 9. Sch. Hom. X 494, Y 34. Sch. Theocr. VI 30 (p. 200, 5. 9). Hesch. || 5) κοίλως : hoc adv. in lexica inserendum || 6) ἰσχίου:

318

cf. Su. II 675, 1 (= An. Bachm. I 264, 13. Zon. 1127) ἰσχίον" τὸ κοῖλον τοῦ yAovrod, ἐν & f) κοτύλη στρέφεται. Moer. 193. Et. M. 478, 56. Et. Gud.

284, 13 Sturz || 9) μίνας: in lexicis desideratur. Est quidem forma vulgaris pro ἡμίνα: cf. Athen. XI 479 A Διόδωρος δ᾽ ἐν ᾿Ιταλικαῖς Γλώσσαις xai Ἡράκλειτος, ὥς φησι Πάμφιλος, τὴν κοτύλην καλεῖσϑαι καὶ ἡμίναν. Ael. Dion. p. 126 n. 35. Metrol. Script. Rel. I 240, 21 Hultsch ἡμίνα τουτέστι ἣ κοτύλη, cf. 224,17 ὁ δὲ ξέστης ἡμίξεστα B' (ἔχει), ἃ δὴ καὶ ἡμίνας

προσαγορεύουσιν.

Et. Gud. 78, 23 de St. || μικράς: forma vulgaris, pro

parva mensura ; cf. e.g. Metrol. Script. Rel. I 231, 24 ὁ κύαϑος ἔχει μνᾶς

μικρὰς ἤτοι μύστρα μικρὰ δύο || 14—20) οὐκ... ᾿Αναζαρβεύς: ed. Herw. p. 215 || 15) ἔστι perperam legit Herw. || 17) τρύβλιον legit Herw.; de accentu v. L.-Sc.-]J. || τὸ ante χεράμιον legit Herw. 111 d., 1) χάρτου: cf. Tz All. Od. IX 179 πλὴν βραχυτάτων τῇ φειδοῖ τοῦ χάρτου παρειμένων. Ad quem locum Hungerus, «B.Z.r 1956, 309, annotavit: «Hinweis des Autors auf Knappenheit des Beschreibstoffs. Die Bezeichnung χάρτης für Pergament wäre ungewóhnlich; vgl. L. Santifaller, Beitráge

zur

Geschichte

der

Beschreibstoffe im Mittelalter, Wien

1953,

S. 79. Wenn es sich aber um Papier handelt, ist die Knappheit schon deshalb verstándlich, weil dieser Beschreibstoff in Byzanz gerade erst um die Mitte des 12. Jh. weitere Verbreitung fand (Santifaller a.a. O. 128 f.). Eine ähnliche Bemerkung Chil. 4, 923: xai χάρτας ἀναλίσκει μου καὶ πλείω ποιεῖ κόπον. Cf. et. Hist. V 822: xai τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ χρησμοῦ, ἅπερ ἐν στήϑει φέρων τῷ γράφειν οὐχὶ βούλομαι παραναλοῦν τοὺς χάρτας. Et epistula quinta his verbis finitur (p. 10, 8): ἐνδεία χάρτου ὡς βλέπεις σεσίγηκα, τῷ πρωτογράφῳ γὰρ χάρτῃ ταύτης τῆς ἐπιστολῆς οὐδὲ γράμματος ἑνὸς χώρημα ὑπελείφϑη || 6) μεμισήκασιν Scriptura habet, quod usui suo

in μεμισήκατε Tzetzes mutavit || 18) ἐμβάϑιον et 19) ἀνεπηλύγαστον in lexica inserenda || 24) ἀγενῇ in ἀγεννῇ corrigere non est necesse || 31) βουλητόν: cf. supra, ad 71 d. 28. 112 s., 21 sq.) Cramer A.O. II 368, 21 = 369, 14 ἔρημος" παρὰ τὸ ἔραν μόνην ἔχειν, 6 ἐστι mv γῆν (cf. 64, 21). Et. Gud. 521, 1. 4 de St. Epim. Ps. 138, 3. Zon. 865. Et. M. 373, 13 &* ἀπὸ τοῦ ἤρεμος κατ᾽ ἐναλλαγὴν τῶν στοιχείων ἢ παρὰ τὸ ἔραν μόνην ἔχειν. 112 d., 2) ὧα: proprie ἣ ἀνάκλασις τοῦ χιτῶνος (Cramer A.O. II 426, 6), τὸ ἀπολῆγον τοῦ χιτῶνος (An. Bachm. I 335, 7). Cf. Ael. Dion. p. 150. Paus.

Att.

p. 221

n.

1. An.

Bachm.

I 420,

17. Et.

M. 820, 6. Et. Gud.

575, 31 Sturz. Zon. 1879 || 3) &vroyes: proprie περιφέρεια τοῦ ἅρματος An. Bachm.

I 103, 21

104, 14. 105, 17. Ap. S. 31, I. Et. M.

114, 39. 359,

15.

319

Phot. Reitz. 150, 17. Quaero utrum ὧα et ävruyes de chartae folio alibi

adhibita sint || 7 sq.) ἐξάρκεια:: in lexicis desideratur. 113 s., 8 sq.) Et. Gud. 473, 12 de St. ἐνέχυρον" τὸ εἰς ἀσφάλειαν ἀντάλA«Ypa' ἀπὸ ToU ἔχω, τὸ κρατῶ, Éyupov καὶ ἐνέχυρον. ἢ παρὰ τὸ Eyupóv, ὅπερ δηλοῖ τὸ ἀσφαλές. Et. M. 340, 51 = Εἰ. Parv. Reitz. GGE 192. Eust. 1600, 6. «Eos ferit haec observatio, qui ab Atticis ἐνέχυρον singulari numero usurpari negabant» (Hemst.) Cf. Moer. 337 ἐνέχυρα πληϑυντικῶς ἀττικῶς, ἐνέχυρον ἑλληνικῶς. Thom. M. 107, 8 ἐνέχυρα ᾿Αττικοί,

ἐνέχυρον Ἕλληνες. Sing. ἐνέχυρον etiam ap. Herdn. Gr. Gr. III 1, 387, 2 || 20 sqq.) Tz sch. Epist. p. 89 n. 4 Pressel = Cramer A.O. III 364, 21 ἀττικῶς δὲ ἀντιστρόφως, ὡς τὸν παρ᾽ ἡμῖν γελοῖον καὶ ὁμοῖον γέλοιον καὶ ὅμοιον λέγοντες" τὸ δὲ παρ᾽ ἡμῖν τρόπαιον αὐτοὶ τροπαῖον. Herdn. Gr. Gr. III 1, 369, 9 (Arcad. 120, 22) τὰ διὰ τοῦ atov μονογενῆ ὑπὲρ τρεῖς συλλαβὰς προπαροξύνεται,

ἥραιον

τὸ

τέμενος,

ἔλαιον,

δίκαιον,

κίρχαιον,

τρόπαιον

καὶ

τροπαῖον ἀττικῶς. Et. M. 769, 16 τροπὴ τρόπαιον" οἱ δὲ παλαιοὶ ᾿Αττικοὶ προπερισπῶσιν, Eust. 341, 12. 531, 34 sqq. 1809, 46. An. Bekk. 678, 20 (sch. Dion. Thr.). Cf. Böhlig 28 n. 3. 113 d., 10—14) Hoc sch., quod in Amb tantum in calce folii extra ordinem

legitur, ex alio, non tzetziano, scholiorum corpore, mea quidem

sententia, a scriba haustum est. Cf. infra, p. 155 d. 12 et 19.

114 d., 4 sqq.) φαρμακοί: Ael. Dion. p. 147 n. 2 || 14) ὑπανάψαντες : hoc verbum aetate byzantina in usum venit; Nic. 8,20 et Psell.: v. Renauld 117.

cf. Eustrath.

/n Aristot. Eth.

116 s., 18) cf. Et. M. 771, 46 = Zon. 1756 τὐμπανόν ἐστι τὸ τοῦ δημίου ξύλον,



τοὺς

παραδιδομένους

διεχειρίζετο.

ὅϑεν

ξύλῳ πλήσσεται, ἐκδέρεται, κρέμαται. An. Bachm.

cf. Hemst.

καὶ τυμπανίζεται,

I 391, 25 || 20) ἐφ᾽ οἷς:

p. 134 n. || 22) βάκλα: v. Cyrill. 66, 20. Ducang.

59. Viscidi 40 || 25) κλοιόν: Tz Hist. XIII 315 ἅπας ὁ συγχλίνων τοῦτον κλοιὸς κατονομάζεται. Phil. Diff. 13, δὲ τὰ σιδηρᾶ, ἃ φοροῦσιν οἱ κατάδικοι. Et. Gud. 329, 5 δεσμός || 26) κάλιον: ap. Hesch. s.v. tantum: ξύλινον Tz sch.

Hes. Of. 425

(p. 231,

14 = 277,

6 ἐστι

Psaltes

περὶ τράχηλον δεσμὸς 2 — Zon. 1217 κλοιὸς Sturz ὁ περιαυχένιος δεσμωτήριον. Cf. et.

12) τὸ κάλον

δὲ τὸ ξύλον.

117 s., 14) τιμωρία: cf. Su. II 97, 9 = An. Bachm. I 199, 2 δίκης" δικαιοσύνης ἢ τιμωρίας. Zon. 519 δίκη καὶ ἣ κρίσις καὶ N δικαιοσύνη καὶ 7, τιμωρία. 117 d., 19) de ἥττάω act. cf. et. Psaltes 247. 118 s., 20—24) ed. Zuretti, Analecta 144. 119 s., 12 sq.) cf. Zon. 402 βούλευμα τὸ ἴδιον. βούλημα" τὸ δημόσιον. 119 d., 24) βούλω: Herdn. Gr. Gr. III 1, 447, 17 τὰ εἰς Ào παραληγόμενα τῇ οὐ διφϑόγγῳ σπάνιά εἰσι, βούλω, ὅϑεν βούλομαι, βαρύνεται. 2, 274, 29

320 (Arcad. 158, 6) βόλω καὶ βούλω, ὅϑεν βούλομαι, βαρύνεται. Et. Gud. 282, 23 de St. ἔστι βούλω, ὅϑεν τὸ βουλεύω παράγωγον. 283, 7 de St. (= Cramer A.O. I 91, 22) βούλω: βαρύνεται" ἐπειδὴ τὰ εἰς Aw λήγοντα καϑαρὰ δισύλλαβα παραληγόμενα τῇ ou διφϑόγγῳ τὰ μὲν δύο «εἰσὶ» βαρύτονα, τὰ δὲ δύο περισπώμενα. καὶ τὰ μὲν βαρύτονά εἰσι ταῦτα, βούλω xai οὔλω. Et. M. 193, 40 ἀπὸ τοῦ βούλω βαρυτόνου ὁ μέλλων βουλήσω. 208, 23 βούλω βαρύνεται, etc. 120 d., 30) Tz sch. Hes. Of. 31 (p. 50, 12 = 57, 27) = Exc. Bar. ed. Nauck, Lex. Vind. 325, 25 τὸ βίος ἕξ σημαίνει᾽ τὴν τέχνην, ὡς τὸ βίον ἐμπορικὸν ἢ φιλόσοφον ἔζη" τὸν τρόπον, ὡς τὸ ἱχρηστοῦ βίου ἐστί᾽" τὸν παρόντα

κόσμον

τὸν ἑνὸς ἑκάστου

χρόνον᾽

τῆς ζωῆς τὴν περιουσίαν,

ὡς τὸ

'πολὺς ἦν αὐτῷ βίος᾽" καὶ τὰς πρὸς τὸ ζῆν συντεινούσας τροφάς. 632 (p. 299, 25 = 362,10) ἐξαχῶς τοῦ βίου λεγομένου, τοῦ κόσμου, τῆς ζωΐς, τῶν τροφῶν, τῆς περιουσίας, τῆς τέχνης καὶ τοῦ τρόπου. Differunt autem Et. M. 198, 14 (πενταχῶς) et Su. 1 471, 29 (= Gr. Gr. 1 3, 162, 3) σημαίνει δ΄. 121 s., 18 sqq.) cf. Max.

Plan. sch. ed. Db 567a et Koster—Holwerda,

De Eustathio 1 155: ὦ Τζέτζη, οὐκ ἔστιν ὁ στίχος κακόμετρος᾽ σὺ γὰρ “'elval φημι γράφεις" διὰ τοῦτο καὶ ἄμετρον αὐτὸν ποιεῖς xxl οὐδὲ συνταχϑῆναι δυνάμενον" ᾿Αριστοφάνης δὲ καὶ ἐγὼ "elvat φημ 7 γράφομεν οὔτε τι κατὰ τὸ μέτρον καταβλαπτόμενον οὔτε χατὰ τὴν ἔννοιαν Y, τὴν σύνταξιν. 121 d., 6) cf. Su. IV 35, 29 παρακοπὴ φρενῶν" ἡ φρενιτίασις. Et. M. 651, 55 παράχοπος᾽ ὁ φρενοπλέξ. Eust. 8, 15 ἣ μανία... φρενῶν ἔχστασις. Ammon. 90 μανία μέν ἐστιν ἔχστασις λογισμοῦ. Cramer A.O. I 288, 24 μανίαν οὖν τὴν ἀραίωσιν χαὶ γαυνότητα τῶν φρενῶν. Zon. 657 ἔχστασις᾽ φρενῶν ἀποβολή. 1332 μανία᾽ χολή" μανία χαὶ 7| ἀραίωσις nal f, χαυνότης

τῶν φρενῶν || 17 sqq.) cf. Koster, Scholia 46 sqq. || 20 et 27 sq.) Scholio codicis R vetere collato {τὸ οὐκοῦν ἀποφατικόν ἐστι), utrobique, 1. 20 et 27 sq., ἀποφαντικόν in ἀποφατυκόν corrigendum censui: nam veteri scholiastae Tzetzes oblocutus est. Scripsissem vero οὔχουν in l. 19 et codicum ἀποφαντικόν retinuissem, nisi Tzetzes ipse locum ita intellexisset (p. 122 d. 16): οὐχοῦν xxi λοιπόν qrut x7X.; voce enim λοιπόν patet οὐχοῦν, non οὔκουν, Tzetzam in Aristophanis versu legisse. Rebus igitur sic stantibus, non potuit ille affirmare: τὸ δ᾽ ἀποφαντικὸν τοῦ βιβλυγρίφοῦ ἴσως ἂν ἦν || 21) βαναύσῳ: hac voce non raro Tzetzes ad grammaticos aemulos vituperandos usus est: e.g. Hist. IX 828. Jamıb. 205 πᾶς Bzvxooos xxi γοναὶ τῶν βαρβάρων. sch. Hes. Op. 334 (p.184, 8 = 220, 9) δῆλα τοῖς βαναύσοις. sch. Hist. V 209 (p. 114 Pressel = Cramer A.O. III 365, 27) Τζέτζης ὁ τοῦτο λέγων Gov gar reiten τοῖς ϑανχύσοις. CÍ. Cyrill. 70, 3 Bavausos' aradeurus || 23 sqq.) Et. Gud. 440, 3 Sturz οὕχουν χαὶ οὐχοῦν διαφέρει" Ld

WILD

x

UEM

*.

ἀπο

—-

ἌΝ τς

*

αὐτὶ

M

6)

^

LEN

^M

Q9031Q2*

^

TEDUOTAONLEVON

NS

NE

-

^

συλλογιστιχὴς

321 σύνδεσμος καὶ σημαίνει ἀπόφασιν. Fere eadem Ammon.

102. Cramer A.O.

II 395, 27. Zon. 1488. Ptol. 403, 7. Su. III 586, 14. Phot. v. οὔκουν (= An.

Bachm. I 322, 10. Cramer A.O. II 482, 22). An. Bekk. 57, 10. Sch. Eur. Phoen. 1589. 1653. Or. 1607. Phil. Diff. 14, 51. Cf. autem Sch. Guelf. Eur. Hec. 308 τὸ οὔκουν ποτὲ μὲν ἀντὶ τοῦ οὐδαμῶς νοεῖται, ποτὲ δὲ ἀντὶ τοῦ τοίνυν (neglecto accentus discrimine). 122 s., 25) ἀναπειϑεῖς: in lexicis desideratur.

122 d., 2—10) δευτέρως... Av: ed. Zuretti, Analecta 145 || 2—5) δευτέeac . . . εἶναι: ed. Koster—Holwerda, De Eustathio I 155 || 8) xepalas: cf. Apoll. Dysc. De Synt. 28, 27 τοῦ ἃ τὴν κεραίαν ἀπήλειψε || 10) ἀδιαφοροδιχρονισταί: vox tzetziana; cf. et. supra, ad 71 d. 6 || 12) βόρβορον: femin., ut Tz Hist. X 80 ἡ βόρβορος δὲ πόση. sch. Hist. V 202 (p. 113 Pressel = Cramer A.O. III 365, 13) τὰς δυσόδμους Bopßöpouc. VIII 41 (p. 126 Pressel = Cramer 371, 7) ἐκ βορβόρου τόσης. In Hist. XII 251 vero et All. Od. X 22 masc. 123 d., 8) διανεμηϑῇ : coniunct. aor. pro futuro (cum ἀναβλέψει coniunc-

tum), nisi forte ἀναβλέψει in ἀναβλέψῃ corrigendum censeas || 23) καϑάρματα: cf. Tz Hist. XII 229 «à δ᾽ ἀμαϑῆ καϑάρματα, τὰ ληροσχεδοπλόκα, | ἅπερ κατεβαρβάρωσαν τὴν τέχνην τῶν γραμμάτων, | ταῖς βίβλοις μὴ προσέχοντες, ἐν αἷς παντοῖος ὄλβος χτὰλ. 239 τὰ δ᾽ ἀμαϑῇ καϑάρματα ταῦτα, τὰ κοπροφάγα. 124 s., 20—29) ed. Koster, De Tzetza 147. 124 d., 7 sqq.) Cf. Tz sch. Hes. ΟΡ. 11 (p. 40, 5 = 45, 10) δύο" τὸ ὁ μικρὸν κατὰ Ἴωνας" ὡς δὲ μέρος λόγου, μακρὸν δέχεται κατὰ κοινὴν συλλαβήν" κατὰ Δωριεῖς δὲ καὶ ᾿Αττικούς, μέγα. Exeg. Il. p. 77,11 sq. Ael. Dion. p.115n.31. Herdn., Gr. Gr. III 2, 368, 15. 494, 26. V. Böhlig 12 || 14) συμπαίστορες: cf. Eust. 1594, 46 τὸ δὲ παίσατε

ἀντὶ τοῦ παίξατε,

ὡς ἀπὸ

τοῦ παίζω παίσω,

ὅϑεν καὶ ἡ συμπαίστρια καὶ ὁ συμπαίστωρ, ἀττικῶς. An. Bachm. I 373, 25. 125 d., 4) ἁμαξουργεῖν : in lexica inserendum. Apud Ar. Eq. 464 ἁμαξουργός (de quo v. Sch. = Su. I 134, 1) legitur; apud Theophr., Hist. Pi. III 10, 1, ἁμαξουργία || 7) καλτίους: Tz sch. All. Il. XI 12 (Matg. II 617, 9) xvnuldac καλτίους σιδηροὺς τοὺς φραγγικῶς καὶ καρτζικῶς λεγομένους κάλτζας. Infra, P. 171 d. 14, uterque codex (Amb Lut) nom. καλτίος paroxyt. exhibet; ceteri vero scriptores κάλτιος habent:

v. Rhinth.

fr. 5 Olivieri. Plut. V.

Aem. 5. Mor. 813 E, etc. Cf. et. Hesch. κάλτοι" ὑποδήματα κοῖλα, ἐν οἷς ἱππεύουσι. An. Bekk. 101, 13 x&Attov: τὸ ὑπόδημα. Zon. et Poll. v. καλτία. In nostro autem loco pro καλτίους lectionem κάλτζας praebet Lut, de qua

voce cf. Tz sch. 1. et Ducang. s.v. || 8) Verbum σκυτοδεψεῖν, quod in nostro Aristophanis loco Bentleius in σχυλοδεψεῖν mutavit, apud Poll. VII 81 tantum legitur. Cf. Ael. Dion. p. 141 n. 28 (v.p. 53) — An. Bachm. I 367, Koster c.5s., Aristohhanem, I.

29

322 15. Su. IV 392, 1 σκυτοδέψης" δερματομαλάκτης καὶ βυρσοδέψης. Sch. Plat. Gorg. 517 E. Su. I 500, 31 σκυτοδέψης ἀττικόν, βυρσοδέψης ἀσιανόν. Et. M.

217, 15. Hesch.

|| 9) βυρσεύειν: apud Hesch. tantum (oxuAodÉgtog; ὁ τὰς

βύρσας βυρσεύων)

legi videtur.

126 s., 4) ἔμπορος:

cf. Zon.

698

ἔ.:

ὁ Em’ ἀλλοτρίας

νεὼς

πλέων

μετὰ

τοῦ οἰκείου ναύλου ἢ πραγματείας. ἤγουν διὰ παντὸς τοῦ βίου τὴν πορείαν ποιούμενος. καὶ ὁ πραγματευτής. κυρίως δὲ ὁ ϑάλχσσαν πλέων. Et. M. 336, 20. An. Bachm. I 219, 1. Et. Gud. 465, 10 de St. £.- ὁ πραγματευτῆς. Cramer A.O. II 362, 12. Moschop. sch. Hes. Of. 632 (p. 299, 31 = 362, 18) ἔμπορος ὁ En’ ἀλλοτρίας νεὼς τὸν πλοῦν ποιούμενος xai ἐμπορεύεσθαι ἐπὶ τούτου" ἔμπορος καὶ ὁ ἀποδημῶν ἐπὶ τῷ πορίζεσϑαι πλοῦτον διὰ τοῦ πιπράσχειν xal ὠνεῖσϑαι, καὶ ἐμπορεύεσϑαι τὸ τοῦτο ποιεῖν" χαϑ᾽ ὃ σημαινόμενον λέγεται ἐνταῦϑα 7) ἐμπορία. Praesertim Eust. 1447, 42 ἔμπορον ὁ ποιητὴς τὸν ἀλλοτρίας νηὺς ἐπιβαίνοντα λέγει... τοῦτον δὲ οἱ μεϑ᾽ “Ὅμηρον ἐπιβάτην φασίν, ὡς ἐμπόρου παρ᾽ αὐτοῖς λεγομένου τοῦ μεταβολέως καὶ ὡς εἰπεῖν πραγματευτοῦ καὶ μάλιστα τοῦ διὰ ϑαλάσσης περῶντος παρὰ τὸν πόρον. Herdn. Gr. Gr. III 1, 227, 22 n. || 6) εὔπορος: cf. et. Ptol. 399,

3 - Thom.

M. 296, 3

εὔπορος ὁ πρὸς τὰς ἐπιβαλλούσας χρείας avevdeng || 9 sqq.) cf. Et. M. 102,7 ἀνδραποδιστῆς᾽ οὐ μόνον ὁ τοὺς ἐλευϑέρους ἀπάγων εἰς δουλείαν ἀλλὰ καὶ ὁ τοὺς δούλους ἀπὸ τῶν δεσποτῶν ἀποσπῶν εἰς ἑαυτόν. An. Bachm. I 86, 30. Zon. 169. Cramer A.P. III 228, 20 ἀνδράποδον ὁ δοῦλος, ὡς ἀνδρῶν ὄντας τοὺς δούλους πόδας ἤτοι τῶν δεσποτῶν, οἵπερ εἰς κεφαλὰς ἐκείνοις λογίζονται.

ὅτι δὲ οἱ τῶν οἷς ἡ Θετταλία ἀνδράποδα, εἴγε ὁ φυγὰς δοῦλος"

ἀνδραπόδων πορισταὶ εὐθϑήνει πάλαι ποτέ, τὰ πλείω κλέπτονται, παρὰ τὸ ἀποδόσϑαι ἢ

τοῖς ἐμπόροις ἀνδραποδισταὶ λέγονται, καὶ ὅτι οὐκ αἰχμάλωτα ἐξ ἀνάγκης τὰ δῆλόν ἐστιν. Et. M. 102, 26 ἀνδράποδον" παρὰ τὴν πέδην. τοῖς γὰρ αἰχμαλώτοις

xai αἰσχίστοις διὰ τὸ δραπετεύειν πέδας περιεβάλοντο. Et. Gud. 137, 1 de St.

ἀνδράποδον" ἀπὸ τοῦ ἀποδεδόσϑαι. 16 ἀνδοχποδον ἀνδραποδιστοῦ διαφέρει" ἀνδράποδον, ὁ φυγὰς δοῦλος [δοῦλος del. de St., non bene]: ἀνδραποδιστής, ὁ τοὺς φυγάδας λαμβάνων καὶ ἀπάγων. Zon. 190 ἀνδράποδον" ὁ δοῦλος. εἴρηται χαὶ ὁ ποὺς ὁ ἐν ἀνδράσιν ἀπὸ τοῦ ὑποχειμένου μέρους τῷ ὅλῳ᾽ ὑπόκειται γὰρ τῷ δεσπότῃ ὁ οἰκέτης, καϑάπερ ὁ ποὺς τῷ ἀνωτέρω xal ὅλῳ σώματι. Eust. 692, 24. 1416, 23. An.

16) Versus lectionem

Bekk.

dedi quam

219, 2. Sch. Ar. Eq.

1030 = Phot.

Tzetzes novit; ἄπιστα Θεσσαλῶν

||

corr.

Hemst., Db, Nauck. At fortasse ἄπιστοι Θεσσαλοί corrupta non sunt, nam

nominc proprio lex Porsoniana non violatur: cf. e. g. Aesch. Pers. 321 (v. F. Bill, Beiträge zur lex Porsoniana, Emsdetten 1932, p. 6); nisi ἄπιστα

Θεσσαλοῖς,

scholio

in

Eur.

Phoen.

1408

collato,

scribendum.

Lectionem. ἄπιστοι Θεσσαλοί dubiam diiudicant Allen et Italie (1 Concordance to Euripides, p. 288), qui tamen de vocativo agi censent.

323 126 d., 5) περῶν: cf. Eust. 1.1. supra, ad 126 s. 3 || 16) De hac Diotimi promissione nihil constat. Nomen Diotimi in Thessalia haud ignotum: IG IX 2, 234, 1. 110 (Pharsali). 530, 1. 7 (Larissae). De divite quodam homine Thessalo, cuius sacrificium parum Apollini Pythio placuit, v. Porphyr. De abst. II 15 (e Theophrasto), ubi tamen de Diotimo agi verisi-

mile non videtur || 20) De Thessalis in Phocenses infestis ante Xerxis aetatem cf. Hdt. VIII 27 sq. Plut. Mul. virt. 3, 244. Paus. X 1, 3 sqq.; bellorum Persicorum aetate cf. Hdt. VIII 27. IX 17; post Xerxis aetatem

cf. Paus. X 2, 107, 7. IV 78. Hdt. V 63 (de Theopomp. fr.

Aristocr.

1 etc. De Thessalis Atheniensium proditoribus cf. Thuc. I I G II? 43. Diod. XV 95, 1 sq. Polyaen. VI 2, 1 sq. Cf. et. Thessalis Pisistrati tyrannidi faventibus). Iustin. VII 6, 7. 48 Jacoby. De Thessalorum perfidia cf. Dem. Οἱ. I 22, in

122, etc.

|| 23)

ἐσκαιωρήκεσαν:

verbum

byzantinae

aetatis,

Procop. Aed. 1 prooem. Sch. Soph. O.T.673 (p. 191, 17 Pap.). Cf. σκαιωρία Tz Hist. VIII 903. Su. IV 374, 15 σκαιωρία᾽ ἢ κακὴ βουλή. Idem est atque σκευωρία: Zon. 1653 σκαιωρία᾽ σκευωρία, κατασχευή, ἐπιβουλὴ (v. Tittmanni ann.). An. Bachm. I 365, 25 σχευωρία᾽ κατασχευή, ἐπιβουλή, βλάβη" λέγεται δὲ καὶ σκαιωρία. Thom. M. 214, 9 συσκευάζω δὲ τὸ σχαιωρῶ, ἀφ᾽ οὗ καὶ συσκευὴ ἧ σκαιωρία. Moer. 357.

127 d., 13) ἀποπόμπησις: in lexica inserendum

|| 19) καταδαρϑεῖν: cf.

Et. M. 285, 54 x.* τὸ κοιμηϑῆναι. Et. Gud. 334, 26 de St. — Orion 46, 6. An. Bachm. I 272, 12. Sch. Hom. Ξ 163. Su. III 43, 19 χυρίως δὲ καταδαρϑεῖν ἐστι τὸ ἐν δέρμασι κατακοιμηϑῆναι. ᾿Αριστοφάνης Πλούτῳ ἔτι κτλ. Zon. 1176 = Cramer A.P. IV 146, 8 καταδαρϑεῖν᾽ ἀναπεσεῖν ἐπὶ κλίνης ἢ ὑπνῶσαι. ἱχχταδαρϑεῖν τάπησι᾽ || 20 sqq.) Su. IV 503, 10 τάπητες" ἐπιβόλαια 7, στρώματα — Ael. Dion. p. 113 n. 2. Et. M. 746, 5. Zon. 1709, Nullum discrimen inter τάπητες et Sarıdes ponunt grammatici: Hesch. p. 405 n. 48 L. δάπις" ann. n. 50 δάπιδες" ποικίλα ὑφάσματα. τάπητες. Thom. M. 354, 7 τάπητες οἱ ἐξ ἑνὸς μέρους μαλὸν ἔχοντες, ἀμφιτάπητες δὲ οἱ ἐξ ἀμφοτέρων᾽ λέγεται δὲ καὶ ϑηλυκῶς ἡ δάπις. Sch. Luc. 283, 24 δάπις δάπιδος. τὴν τάπητα λέγει. Et.

M.

248,

14 =

Et. Gud.

334, 23 de St. = Cramer

A.P.

IV

126,

15

δάπιδες, τάπητες" παρὰ τὸ ἐν δαπέδῳ στρώννυσθαι. Zon. 468 — Cramer A.P. IV 198, 20 δάπιδας τὰ ἐπεύχια. λέγει δὲ Ψιλὰς καὶ μὴ μαλλωτάς. ᾿Αριστοφάνης" οὐδ᾽ ἐν δάπισιν ἔσται xaradapdeiv. τάπησι δέ, Tra. Lex. Vind.

49,

14 δάπις γράφεται

Dion. p. 114 2, 489, 20. 128 s., 27 ἐρύϑημα; v.

καὶ διὰ τοῦ τ καὶ κλίνεται

διὰ τοῦ

Sog. ΑΕ].

n. 43. Eust. 1369, 43. Sch. Ar. Vesp. 674. Herdn. Gr. Gr. III 587, 20. sq.) ἐρευϑήματα: etiam in gl; forma minus usitata quam Lobeck ad Phryn. p. 727; Spl s.v.

128 d., 2) Cf. Zur. Scolii, p. 546 || 8 sqq.) «Sunt autem

varia μύρων

324 genera: ut στακτὰ et ψσακαστὰ μύρα ap. Ephipp. et Archestr. (Athen. 2, 48 C. 3, 101 C]; quibus opponuntur τὰ παχέα ap. Athen. 12 [immo 2, 46 A]

et ξανϑὰ μύρα ap. Anaxilam [Athen. 12, 548 CJ» Thes. || 12) dpwparıxd: sic correxi, ἀρωτά codd., quod vix sanum videtur (cf. lat. areo, aridus?)

Minus probabiliter ἀραιωτά conicias || 20) πλουμαρικά: vox byzantinae aetatis (v. Ducang. s.v.). Sch. Lyc. 864 (p. 280, 12) φορυχτοὺς δὲ ἀντὶ τοῦ πλουμαρικούς. Tz sch. Lyc. 864 (p. 280, 6) πορφυροβεβαμμένους κυρίως, νῦν δὲ τοὺς ἁπλῶς βεβαμμένους διὰ πολλῶν βαφῶν xal πεποικιλμένους καὶ

πλουμαρικοὺς λέγει || 21) ποικιλτικὰ: neutr. pl. subs., v. Dimitr. Cf. Poll. VII 34. Zon. 1564 ποικιλτική" ὑφὴ ποικίλη || Const. Porphyr. De adm. imf. 72, | etc. Cf. ap. Const. Porphyr. De cerem. 12, 20. 80, Viscidi, 39: «βλάττα, blatta, veste di porpora 23 con il derivato dimin.

βλαττία: Lyd. De mens. I 21. voces βλατίων et τριβλάτιον 11. 188, 21. V. Psaltes 131. già nell' Ed. di Diocl. C. 3,

βλαττίον di Porf. adm. 72; nel neogreco le voci

sono entrambe mantenute (G. Meyer 16: βλάττα, βλαττί), ma con uno spostamento semantico notevole: schwarzer Fleck bei Pestkranken.» 129 s., 2) Cf. Galen. /sag. 386, 53 ἐπίκαυμα δέ ἐστιν ὅταν ἐξεπιπολῆς ἣ ἐπιδερμὶς ἐπικαυϑεῖσα ἑλκωθῇ Y, καὶ βραχὺ βαϑυτέρα γένηται. 129 d., 2) φλυκταινῶν: cf. Su. IV 746, 22 φλύκταινα: τὰ τῶν χειρῶν ἐπαναστήματα, τὰ γινόμενα ἀπὸ τοῦ κωπηλατεῖν. Sch. Ar. Ran. 236. Eust. 1240, 64 τὸ ἀπὸ καύσεως ἐν σαρκὶ ἀνάστημα φλυχτὶς καὶ φλύκταινα λέγεται. An. Boiss. I 236 φλύκταινα᾽ τὸ ἐπώδυνον ἕλκος καὶ μὴ αὐτομάτως ῥηγνύ-

μενον || 3) φλοίδων: adhuc ignotum. Nihil autem, mea quidem sententia, agis hanc lectionem in φωΐδων corrigens, etiamsi scholio v. 535b, p. 129 d. 24 sq., nitaris. Malo vocem φλοίς cum φλοίζω cognatam intellegere, ie. 'pellis lacerationem' ex adustione procreatam; φωΐς vero est usíio vel fustula ex ustione orta. Noli autem φλοίδων in φλυχτίδων mutare || ἐκκαυμάτων: cf. Zon. 1836 φῷδες" φλύκταιναι... σημαίνει τὰ Ev τοῖς σκεύεσι γινόμενα ἐκκαύματα ἀπὸ τοῦ πυρός («ubi fort. leg. ἐγκαύματο» Thes., non

bene). Et. M. 803, 36 || 6) κολοσυρτὸν: Et. M. 525, 25 = Zon. 1229 σημαίνει δὲ καὶ ταραχὴν καὶ ϑόρυβον. Et. Gud. 334, 40 Sturz x." κονιορτὸς 7; ϑόρυβος || 13) ἐπανίστασο: cf. Su. I 222, 2 = An. Bachm. I 99, 15 — Phot. Reitz. 142, 14 ἀνίστω ἀντὶ τοῦ ἀνίστασο. Moer. 18 ἀνίστω ἀττικῶς, ἀνίστασο ἑλληνικῶς || 24) φῴδων: cf. Et. M. 803, 33 φῴς φῳδός" ἔχει τὸ t καὶ ὀξύνεται, ὡς das δαδός" εἴρηται παρὰ τὸ φῶς, ὅπερ ταὐτόν ἐστι τῷ πυρί" καὶ σημαίνει τὰ ἐν τοῖς σχέλεσι γινόμενα ἐκκαύματα ἀπὸ τοῦ πυρός. ἔχει δὲ τὸ VU ἐπειδὴ, λέγεται xxl φωΐδες, ὡς εὖρον ἐν ταῖς λέξεσι τῶν ῥητόρων σημαίνει δὲ τὸ αὐτό. λέγει δὲ ὁ Χοιροβοσκός, ὅτι δισυλλάβως καὶ μόνον λέγεται κατὰ τὸ παλαιόν, προσγρχφομένου τῷ ὦ τοῦ ἴ. ἐν δὲ τῇ γενιχκῇ ὥφειλε περισπᾶσϑαι, φῷδες φῳδῶν... ᾿Αριστοφάνης Π᾿λούτῳ ᾿πλὴν φῴδων &x βαλανείου᾽. Eadem

325

fere Zon.

1836. Herdn.

Gr. Gr. III 2, 602, 29. V. et. Su. IV 753, 26

(Sch. Ar. Pl. 535). 30 φῷδες" αἱ ἀπὸ τῆς φλογὸς φλύχταιναι. Eust. 962, 50 φῷδες al ἀπὸ φλογὸς φλύκταιναι, ὧν καὶ ὁ κωμικὸς μέμνηται. 1123, 22 παρὰ τῷ κωμικῷ φῷδες τὰ ἀποκαύματα. An. Boiss. III 227, 467 φωίδας τὰ φλογίσματα. An. Bekk. 70, 27 φῷδες᾽ τὰ ἐν τοῖς σκέλεσι γινόμενα ὑπεκκαύματα ὑπὸ τοῦ

πυρός,

ἐπειδάν

τις πλησίον

αὐτοῦ

καϑιζάνγ.

130 5., 10 sq.) cf. Sch. vet. Hes. TA. 880 (p. 440, 12 = 534, 25. 27) χολοσυρτὸς γὰρ ὁ τῶν φρυγάνων συρομένων ϑόρυβος. Zur. Scolii, p. 547 || 12) cf. Tz sch. Hes. Of. 425 (p. 231, 14 = 277, 12) τὸ κάλον δὲ τὸ ξύλον. Zur. Scolii, p. 547 n. Cf. et. Philop., «Wien. St.» III 296

x&Aog ὁ σχοῖνος, λέγεται δὲ καὶ τὸ ξύλον || 16) cf. Sch. Ar. Lys.

1031

ἐμπὶς ζῷον κώνωπι παραπλήσιον. Nub. 157 ἐμπίδας" obc ἡμεῖς κώνωπας λέγομεν. An. Bachm. I 218, 5 ἐμπίς: κώνωψ. Cramer A.O. I 31, 17. Et. M. 157,25

ἐμπίς:

εἶδος κώνωπος.

Zon. 701 = Su. II 260, 18 ἐμπίς" ζῳύφιον

παραπλήσιον κώνωπι, γινόμενον ἐν τοῖς ὕδασι, μεῖζον δὲ τῇ περιοχῇ καὶ χατὰ τὸ μέσον λευκῷ περιεζωσμένον. Sch. Luc. p. 10, 17 ἕτερον κώνωψ ἐμπίδος, καίτοι ᾿Αριστοφάνης ὁ κωμικὸς ταὐτόν φησι κώνωπας καὶ ἐμπίδας Νεφέλαις. 95, 18 ἐμπίδα: ζῳύφιον ἐοικὸς κώνωπι γινόμενον ἐν τοῖς ὕδασιν. οἱ

δὲ ἐμπίδα τὴν νυκτερίδα φασίν || 17) Cum unam lectionem ἰδίως (sch. Db) tantum

cognoscerent,

130 d., 2—6)

Db

et Bl. μᾶλλον

(l. 18) delere coacti .sunt.

λέγονται... ϑερμαίνων: ed. Herw. p. 213 || 2) λέγονται

φωῖδες καὶ φῷδες καὶ Amb:

at φῴδων λέγονται δὲ (οὕτω) xal scripsit Herw.,

nescio cur || 5) φωῖδας Amb, non φωίδας ut Herw. legit || 7) cf. Orion 99, 19 μαρίλη" τὸ λεπτὸν τῶν ἀνθράκων. Su. III 324, 6 = Hesch. τὸ λεπτότατον τῶν ἀνθράκων. Pollux X 111 ὁ χνοῦς τῶν ἀνθράκων. Zon. 1332 9 ϑερμὴ σποδός. Et. Gud. 379, 35 Sturz σημαίνει τὴν κόνιν τὴν γινομένην ἐκ τοῦ χατασβέννυσθαι τοὺς κάρβωνας. Herdn. Gr. Gr. III 1, 322, 20. 2, 456, 17. Erot. 61, 9 oi φρυγανώδεις καὶ μικροὶ ἄνθρακες οὕτως ὑπό τινων καλοῦνται. μᾶλλον δὲ N ϑερμοσποδιὰ μαρίλη λέγεται, ὡς καὶ ᾿Αριστοφάνης ἐν ᾿Αγχαρνεῦσί φησιν" ''350 sq." xai ᾿ἱππώναξ φησί ᾿'πολλὴν μαρίλην avdpaxwv”. Galen. XIX 120, 3 Kühn μαρίλη, ἣν οἱ πολλοὶ ϑερμοσποδιὰν ὀνομάζουσιν. Phot. || 8) Et. M. 186, 3 βαλανεῖων" τὸ λουτρόν. τινὲς δὲ λέγουσι παρὰ τὸ ἀποβάλλειν τὰς ἀνίας. καὶ “Ὅμηρος παρετυμυλογεῖ λέγων" ᾿λοῦε δ᾽ ἐκ τρίποδος μεγάλου, ὄφρα uot Ex κάματον ϑυμοφϑόρον εἴλετο γυίων᾽᾿. οὐ λέγουσι δὲ χαλῶς. εἰ γὰρ ἦν ἐκ τούτου, ὥφειλε γράφεσϑαι διὰ τοῦ τ΄ ἀλλ᾽ ἔστιν εἰπεῖν ὅτι ἀπὸ τῶν βαλάνων εἴρηται" οἱ γὰρ ἀρχαῖοι βαλάνους εἶχον ἔθος ὑποκαίειν᾽ παρὰ τὸ τὰς βαλάνους αὔειν τουτέστι τὰς δρῦς. οὕτω γὰρ καλοῦνται αἱ δρῦς καὶ ἄλλο τι φυτόν, ᾿} παφρόδιτος δὲ παρὰ τὸ αὔω τὸ σημαῖνον τὸ καίω. Eadem fere Zon. 375. Aliter vero Su. I 450, 10 || 9) φησὶ: sc. ὁ παλαιὸς γραμματικός} Fortasse unum reliquum verbum ex ampliore recensione est, quod Amb

326

numeri causa servavit, Lut vero omittere maluit desideratur in L.-Sc.-J.;

at cf. Et. M.

|| 14 sq.) ὀρυγμαδόν:

633, 32. Et. Gud.

436, 59 Sturz.

Zon. 1464. Eust. 698, 17. 1400, 32. Cf. et. Hesch. v. ὀρυγμάδες || 16 sqq.) cf. Et. Gud. 574, 62 Sturz φϑείρ ἀρσενικῶς. Moer. 392 φϑεῖρες ἀρσενικῶς ἀττικῶς, ϑηλυχῶς ἑλληνικῶς. Thom. M. 377, 2 ὁ φϑείρ ἀττικόν, ἡ φϑείρ δὲ κοινόν. Phryn. 307 τὴν φϑεῖρα λέγουσί τινες καὶ τὴν xópw' σὺ δὲ ἀρσενικῶς τὸν xöpıv λέγε καὶ τὸν φϑεῖρα, ὡς οἱ ἀρχαῖοι. Choerob. An. Bekk. 1391 ἁμαρτάνουσιν οἱ λέγοντες ἐν τῇ συνηθείᾳ τὰς κόριδας ϑηλυκῶς" ἀρσενικῶς γὰρ λέγεται καὶ διὰ καϑαροῦ τοῦ ὃς xAlverat, olov ὁ κόρις τοῦ κόρεως. ἰστέον δὲ ὅτι σπανίως

εὑρίσκεται

καὶ

διὰ τοῦ dog χλινόμενον.

Thom.

M. 202,

14

ὁ κόρις, οὐχ ἡ xöpıc. Herdn. Gr. Gr. III 2, 700, 37. Su. III 157, 21 κόρης (sic) κόρεως. ἀρσενικῶς διὰ τοῦ 7. ᾿Αριστοφάνης. κόώρις δὲ ϑηλυκῶς, κόριδος.

Theodos. Gr. Gr. IV 1, 199, 25 sqq. || 18) ζῳύφιον: vox et Tzetzae et ceteris byzantinis scriptoribus adamata:

Tz Hist. VII 50. IX 842. 844.

997. XI 832. sch. Hes. Op. 302. 473. 775 (p. 172, 12. 245, 5. 351, 3 — 205,

11. 294, 31. 426, 15). sch. Lyc. 84. 405. 786. 1463 (p. 46, 28. 33. 151, 9. 248, 3. 396, 5). Epist. p. 71,19; cf. et. Athen. V 210 C, etc. || 19) Ῥύλλοι: Tz Hist. IV 345 &x τῶν Λιβύων Λίβυς γάρ, οἴπερ καλοῦνται Ψύλλοι. Et. Gud. 574, 63 Sturz Vou ὄνομα ἔϑνους. Steph. Byz. 703, 14 Ψύλλοι καὶ Ψυλλικὸς κόλπος £v τῷ Λιβυκῷ κόλπῳ. Arcad. 53, 16. 23. Zon. 1875. Eust. 1390, 55. Su. IV 851, 6 et Phot. — Acl. Dion. p. 150 n. 5 ||

20 — p. 131 d. 5) ed. Herw. p. 213 sq. || 21) δὲ om. Herw.

|| 22) ϑηλυκὰ

et εἰπεῖν perperam legit Herw. 131 s., 2 sq.) φησίν: sc. Aristophanes κατὰ τινας πλανηϑέντας. Tzetzes scholium vctus nimis contraxit et obscurus evasit. Veri simile φησίν usur-

patum esse pro φασίν (v. Psaltes 240), sc. οἱ πλανηϑέντες, non videtur || 3) αἱ κώνωπες

habet scholium vetus, ol κώνωπες

vero Tzetzes scripsit, quo

manifestior, errore generis in verborum constructione (ἡχοῦσαι ot κώνωπες) facto nec non voce ἠχοῦσαι iterata, scholiastarum illorum error patefieret, Cf. et. Hesch. 43x... ἐστὶ δὲ xal ὄνομα ζῳυφίου μικροῦ. ἀρρενικῶς φησιν ᾿Επίχαρμος (fr. 199 K. = 216 Oliv.). Phryn. 332 ψύλλος βάρβαρον, * δὲ ψύλλα δόχιμον, ὅτι χαὶ ἀρχαῖον. Moer. 418 νύλλα ϑυλυχῶς ἀττικῶς, &potνικῶς “Ἕλληνες.

Et. Gud. 574, 62 Sturz ψύλλαι ϑηλυκῶς. Ael. Dion. p. 150

n. 5. Fem. subs. et. ap. Ar. (Nub. 145, ctc.) et Tz Hist. XI 805. 131 d., 4) ἀμφαφάμαϑαι Amb, non ἀμφαφάμεϑα ut legit Herw. De hoc versu cf. et. Koster, Manuscrits, 28 De Orpheo ἐν ταῖς Δωδεκαετηρίσιν a Tzetza laudato cf. Kern, Orph. Fragm. p. 268sqq. || 12) στιβὰς: v. infra, ad 153 d. 22 || 14) σχοίνων ἤγουν βρούλλων: Tz sch. Lyc. 664 (p. 221, 28) σχοῖνος δὲ εἶδος φυτοῦ ἤτοι τὰ BpouAx. Sch. Hom. ε 463 σχοίνῳ τῇ Aevoguévr, βρυύλῳ. Sch. Hom. v 103 σχοῖνως" τὸ θροῦλωον. Sch. Ar. Ich. 229 σχοῖνος

327 εἶδος φυτοῦ κατὰ τὸ ἄκρον ὀξέος καὶ πληκτικοῦ,

προσεοικότος βελόνγῃ. παρα-

τηρεῖν δὲ δεῖ ὅτι ἀρσενικῶς λέγουσι τὸν σχοῖνον. Εἰ. Μ. 740, 40. Zon. 1699.

Eust.

1453, 7 || 17) κοφινίσιον: corbula, corbis

(in lexica inserendum).

Vocis κόφινος demin. (= κοφίνιον). Cf. et. Tz sch. Hes. Of. 477 (p. 247, 12 = 297, 23) ἐν φορμῷ xai σάκκῳ ἢ κοφίνῳ. 480 (p. 248, 14 = 299, 2) ἐν σάκκῳ καὶ κοφίνῳ || 20 sqq.) Tz sch. Hes. Of. 588 (p. 284, 25 = 343, 25) ἄρτος δέ, ὁ μέγας xai ἄρτιος. Athen. XI 489 D τὸν δ᾽ ἄρτον δ᾽ ἐκάλεσαν ὅτι τῶν σχημάτων ὁ κύκλος ἀπήρτισται καὶ ἔστι τέλειος. Sch. Luc. 278, 10 ψωμὸς δὲ τὸ ἀπὸ τοῦ ἄρτου ἀποκλασϑέν᾽ ἄρτος γὰρ ἡ ὁλόκληρος μᾶζα. Su.

I 369,

29 ἄρτος

ὁ ψωμός.

Eust.

265, 31. 641,

18 ἄρτος

ὅτι παρὰ

τὸ

αἴρειν, ὅ ἐστι προσφέρειν, λέγεται, ὅϑεν καὶ προσάρματα αἱ τροφαί, ἢ διὰ τὸ τοῦ σχήματος ἄρτιον, 5 ἐστι τέλειον. 1816, 31 ἄρτων σχῆμα, ὅτι κυκλοτερεῖς γίνονται οἱ ἄρτοι εἰς ὁμοίωσιν τῆς τοῦ παντὸς σφαιροειδείας, T, xai ἄρτοι λέγονται οἱονεὶ ἄρτιοι διὰ τὸ τοῦ σχήματος ἄρτιον, ὅ ἐστι τέλειον. Et. M. 150, 37 (= Epim. Ps. 124, 4) παρὰ τὸ αἴρω, τὸ προσφέρω, ὁ xa9' ἑκάστην τῷ σώματι ἡμῶν προσφερόμενος. ᾿[ἱπποχράτης προσάρματα τὰ σιτία λέγει. ἢ ἀπὸ τοῦ αἴρειν καὶ κουφίζειν τὴν δύναμιν. Zon. 293. Cramer A.O. IT 348, 22 || 22) μάζα: Tz Hist. II 574 sq.: μὴ γὰρ τὸ παξαμάδιον μάζαν, ἀλλ᾽ ἄζαν λέγε, τὸ μάζα γὰρ μὴ ἄζα τις, ἀλλ᾽ ἁπαλὴ καὶ νέα. Tz sch. Hes. Of. 588 (p. 284, 21 = 343, 21) μάζα: τὸ ἁπαλόν, παρὰ τὸ μὴ ἄζα τις εἶναι" οὐ μὴν δὲ καϑώς φασι τὸ παξαμάτιον. ib. (p. 284, 23 == 343, 23) ὁ νεοφύρατος καὶ λεπτὸς καὶ τρυφερὸς ἄρτος" παρὰ τὸ μαζῶ, τὸ φύρω" 7, παρὰ τὸ μάσσω, τὸ μαλάσσω. ἄρτος δέ, ὁ μέγας καὶ ἄρτιος" κἂν οἱ τῶν γραμματικῶν γριφοπλόκοι μᾶζαν μᾶλλον καλῶσι τὸ ξυρὸν καὶ στερρὸν ἀρτίδιον. Tz sch. Hıst. V 732 (p. 116 Pressel = Cramer A.O. ΠῚ 366, 25) μάζα μὴ ax τις, ἀλλὰ τὸ νεοφύρατον ἀρτίδιον. An. Bachm. I 294, 6 uáZa: ἄρτος. φύραμα (v. Latte, Hesch. p. XX). Et. M. 573, 22 μάζα" ἡ τροφή... ἄρτος, ψωμός" ἀπὸ τοῦ μάσσω τὸ μαλάσσω.... T, παρὰ τὸ μῶ, τὸ ζητῶ, γίνεται μάζα, ἡ ζητουμένη τροφή, λέγεται δὲ μάζα φύραμα γινόμενον ποτὲ μὲν ἐξ ὕδατος, ποτὲ δὲ ἐξ ὀξυκράτου ἢ ὀξυμέλιτος ἢ ὑδρομέλιτος (fere eadem Erot. 60,5). Athen. XIV 663 B μάττειν, ἀφ᾽ οὗ xal ἡ μᾶζα αὐτὴ ὠνομάσϑη. Eust. 462, 37 τὸ μάττειν καὶ ἐπὶ τοῦ φυρᾶν ἄρτους τίϑεται, ὅϑεν καὶ ἡ μάζα. Su. III 307, 25 μᾶζα" κυρίως f; τροφή, ἡ ἀπὸ γάλαχτος καὶ σίτου, παρὰ τὸ μάζεσϑαι, Zon. 1330 πᾶσα ἀρτώδης βρῶσις ὑγρῷ τινι μεμιγμένη μάζα εἴρηται. Sch. Ar. Pax] χυρίως 7; τροφὴ Y, ἀπὸ γάλακτος καὶ σίτου. 565 μᾶζα ἐστιν ὁ στριφνὸς ἄρτος. Et. Gud. 378, 20 Sturz μάζα δὲ ὁ ἄρτος. Zur. Scolit, p. 547 μάζα μέν ἐστιν ὁ ζυμωϑεὶς ἄρτος. Fluctuat vocis accentus inter μᾶζα et μάζα; Herdn. vero, Gr. Gr. III 2, 937, 5 sqq., docet: τὰ εἰς $a λήγοντα ϑηλυχά, εἰ ἔχοι πρὸ

328 τέλους δίχρονον, συνεσταλμένον αὐτὸ ἔχει, ὡς τὸ ῥίζα... σημειῶδες ἄρα 7 μᾶζα ἐκτείνουσα τὸ πρὸ τέλους à. Cf. Moer. 258 μᾶζα προπερισπωμένως x«i μακρὸν ἀττικῶς᾽ βαρυτόνως καὶ βραχέως ἑλληνικῶς. Sch. Ar. Pax 1 τὸ

μᾶζαν περισπατέον, Theodos. Gr. Gr. IV 1, 304, 10 || 25) βούβαλοι: vox Tzetzae adamata ad convicia adversariis facienda: Hist. IV 862. V 826. X 185. XI 222. 228. 231. sch. Hist. III 60 (p. 105 Pressel = Cramer A.O. III 355, 17). sch. Efist. 1 (p. 3 n. 3 Pressel = Cramer A.O. III 359, 5). 9 (p. 12 n.1 Pressel = Cramer A.O. III 361, 2). Cf. et. Hist. IX 965 et 967 βουβαλόπαπας. 974 βούβαλε βουβαλόπαπα, βάρβαρα λῆρα γράφων. 132 s., 12 544.) cf. Athen. 1 34 DE ὅτι δὲ τὴν κράμβην ῥάφανον ἐκάλουν οἱ παλαιοὶ ᾿Απολλόδωρος δηλοῖ ὁ Καρύστιος [fr. 27 K]- “ἢ δ᾽ ὅτι καλοῦμεν ῥάφανον, ὑμεῖς δ᾽ οἱ ξένοι [κράμβην᾽... περὶ δὲ τῆς δυνάμεως ταύτης ἣν ἡ κράμβη ποιεῖ ἱστορεῖ καὶ Θεόφραστος [Hist. pl. IV 16, 6] φεύγειν φάσκων x«l ζῶσαν τὴν ἄμπελον τῆς ῥαφάνου τὴν ὀδμήν. II 56 Ὁ ῥαφανίδες᾽ αὖται κέκληνται διὰ τὸ ῥαδίως φαίνεσθαι. xal ἐκτεταμένως δὲ καὶ κατὰ συστολὴν λέγεται παρὰ ᾿Αττικοῖς. 57 A Καλλίας [fr. 21 K] δ᾽ ἐπὶ τῆς ῥαφανίδος εἴρηκε τὴν ῥάφανον. Aristot. Hist. an. 551 A 15 τῆς ῥαφάνου, ἣν καλοῦσί τινες χράμβην. An. Bachm. II 379, 31 (= Ammon. 118) ῥάφανον μὲν ᾿Αττικοὶ λέγουσι τὴν παρ᾽ ἡμῖν κράμβην᾽ ῥαφανίδα δὲ τὴν παρ᾽ ἡμῖν ῥάπανον. Et. Gud. 491, 43 Sturz (= Ammon. 118) ῥέφανον καὶ ῥάφανον διαφέρει᾽ παρὰ τοῖς Ἴωσι καὶ ᾿Αττικοῖς ῥέφανον μὲν γάρ ἐστιν ὃ καὶ ἡμεῖς φαμεν, ῥάφανον δὲ τὴν κράμβην (eadem fere et. Eran. 163. Ptol. 399, 9). Phryn. 141 ῥάφανον ἐπὶ τῆς ῥαφανίδος μὴ 976 σημαίνει γὰρ τὴν κράμβην. Eust. 1623, 41 δοκεῖ γάρ, φασίν, ἀπελαύνειν μέϑην ῥάφανος, αὐτὸν δ᾽ εἰπεῖν κράμβη κατὰ

τοὺς παλαιούς. Theophr. Hist. pl. I 6, 6. Sch. Ar. Nub. 981. 1083 || 17 sq.) Et. M. 454, 14 ϑράνος ὑποπόδιον καὶ ϑρανίδιον λέγεται" ϑραύεται γὰρ xxi κλᾶται. 54 τὸ ϑράνος ὅ ἐστι μικρὸν ὑποπόδιον (= Et. Gud. 264, 28 Sturz). Zon. 1054 ϑράνον᾽ τὸ ὑποπόδιον, ὅπου ἐχτείνεται τὰ δέρματα. Eust. 1040, 8 ϑρανίτης ὁ κωπηλάτης, παρὰ τὸ ϑράνος, ὃ δηλοῖ τὴν τῶν ἐρεσσόντων καϑέδραν (cf. 1818, 51). Orion 71, 9 = Et. Gud. 264, 29 Sturz θρῆνυς" ἢ τῶν ἐρετῶν σανίς, dp’ ἧς καὶ ϑρανίται λέγονται παρὰ τὸ Ev αὐταῖς ἵζειν. Et. M. 441, 25. Zon. 1051. Sch. Ar. Ach. 162 || 20) μάκτρα: Orion 102, 28 — Et. Gud. 378, 20 Sturz p.* παρὰ τὸ μάττειν ἐν αὐτῇ τὴν μάζαν. Et. M. 605, 45 μάσσω μάκτρον. (Herdn. Gr. Gr. III 2, 556, 4). Zon. 1330 μάκτρα᾽ ἐν 7, Éuxocov: κάρδοπον δὲ ἀττικῶς. Eust. 1887, 59 9 μάκτρα, ἤγουν ἣ τῆς ἀρτοποιίας σκάφη, ἐξ ἑτεροίου μάσσω γίνεται τοῦ δηλοῦντος τὸ ἄπτεσϑαι καὶ φυρᾶν οὕτω τὰ εἰς ἀρτοποιίαν. 132 d., 12) ῥέπανος: cf. Thom. M. 322, 16 ῥάφανον ἐπὶ τῆς ῥαφανίδος μὴ εἴπῃς ῥάφανον Yap παρ᾽ ᾿Αττικοῖς ἡ κράμβη ἀλλὰ ῥαφανίς καὶ ῥαφάνη λέγε... οἱ δὲ Ἴωνες ῥέπανον τὴν ῥαφανίδα λέγουσιν || 20) ζυμωτικῆς: cf.

329

Athen. II 55 B κατὰ δὲ Διοκλέα [fr. 118 Wellmann] (ol ἐρέβινϑοι) ζυμωτικοὶ τῆς σαρκός. Zur. Scolit, p. 547 || 22) πιϑάκνης: An. Bachm. I 343,3 = Zon. 1549 μικρὸς πίϑος. Moer. 392 φιϑάκνη, ἀττικῶς, πίϑος μέγας καὶ σύστομος"

πιϑάκνη Ἕλληνες. Et. M. 671, 46 τὸ μικρὸν πιϑάριον. An. Bekk. 290, 23. An. Boiss. IV 399, 658. Zur. Scolii, p. 547. Ps. Herdn. 108. Hesch.

133 s., 3 sqq.) διενήνοχε x7.: cf. infra, ad 133 d. 5 sqq. || 6 sq.) πένεσϑαι ὃ σημαίνει τὸ ἐνεργεῖν: Et. M. 433, 19. 660, 15. 667, 36. 682, 18. Et. Gud. 457, 13. 459,

1570

14,

15. 460, 41. 475, 37 Sturz.

v. πονηρεύω.

3l.

An.

Cf. Theodor.

Epim.

Boiss.

Ps. 112, 29. Eust.

III 266

Stud. Jamb.

Zon.

||

12 sq.)

III 7 à πῶς

1538 v. πένω

et πένοντο.

222, 39. Cramer A.P.

παράξενος:

IV

''extraordinarius'"'.

πάνυμνος ὁ ξένος τούτων βίος ||

13—15) Hae de πτωχοῦ vita animadversiones Tzetzam vere sapiunt || 13) λέγεται (4,5) U) in γὰρ correxi: fort. vocis γὰρ compendium in suo fonte scriba perperam

interpretatus est tamquam

λέγεται esset. Minus

probabile videtur «ὡς» λέγεται, cum παράξενος vox rara fuerit et nunquam

inveniatur ad πτωχοῦ vitam definiendam accommodata. Qua re ἔνι in ἕναι [cf. An. Bachm. 11 96, 4 τό γε μὲν ἕναι, ὃ καὶ εἶναι γίνεται. Cramer A.O. I 277, | ἀπαρέμφατον Évat, etc.] mutare non licet, praesertim cum forma £v, utpote rara, genuina videatur. Fortasse pauperum vita a Tzetza παράξενος

dicta est, qui,

cum

nihil quo sepelirentur relinquerent,

perc-

grinis hominibus comparari possent qui in urbe sepeliri nequirent. Aristophanem autem recte inter τοῦ πένητος et τοῦ πτωχοῦ vitam discrimen statuisse iusteque Peniam esse indignatam quod sibi τοῦ πτωχοῦ, non τοῦ πένητος vita tributa esset, verbis zapa$evog... ταφῇ Tzetzes confirmare voluit. Qua re παράξενος mutandum non est: de quo vocabulo Tzetzes lusit simulque aliud argumentum ad Aristophanium discrimen melius roborandum attulit. Ceterum, λέγεται glossema ad £v esse potuit, nisi forte Tzetzam ipsum posteriore tempore ἔνι in λέγεται

mutasse

conicere malis || £w: Tz Hist. XI 964. XII 306. Jamb.

145.

Cf. An. Boiss. IV 397, 625 πέλει τὸ ἔνι λέγεται || 14) μοχϑεῖ xai κοπιᾷ: Tz sch. Hes. ΟΡ. 112 (p. 97, 1 = 114,14). Cf. Tz sch. Hes. Of. 652 (p. 304, 21 = 368, 18) κόπῳ καὶ μόχϑῳ. Su. III 417, 15 μόχϑος: κόπος. 133 d., 5 sqq.) διχφέρει x75. : cf. Cramer A.O. I 35, 28 προσαίτης, σημαίνει

δὲ τὸν πένητα. Et. M. 689, 1 προΐχτης᾽ προσαίτης. - Et. Gud. 176, 3 de St. (2 Et. M. 131, 25) ἄπορος" χυρίως ὁ ἀδιόδευτος πόρος γὰρ ὁ περάσιμος τόπος, "AA ὅτε δὴ πόρον läov” (Hom. E 433). xai ὁ μὴ χρήματα ἔχων, ἐξ οὗ γίνεται ἀπορία. An. Bekk. 81,25 ἀπορίαν καὶ πενίαν ἀδιαφόρως ἔλεγον. — Tz sch. Hes. Of. 26 (p. 48,16 -- 55,18) πτωχός" ἐκ τοῦ πτώσσω, 16 82046, ἢ ὁ ἐκπεπτωχὼς τοῦ ἔχειν. Zon. 1591 πτωχός" ὁ ἀπὸ πλούτου κατελθὼν εἰς L4

ἔνδειαν.

$

απὸ

x

-

TON

NOTE

*

v

EJEN.

-



᾿

ἀπῇ

*

-

τῶῖυ

5

πτώσσειν

χα,

*

,

προσπιπῖξιν

*

τοὺς

M

ὄξω-

330 μένους. ἢ παρὰ τὸ πτήσσειν περὶ τὴν ὀχὴν καὶ τὴν τροφήν. An. Bachm. I 354, 29 πτωχός" ἐπαιτῆς. παρὰ τὸ πτώσσειν ὅ ἐστι ταπεινοῦσϑαι. Procl. sch. Hes. 0.392 (p. 213,10= 255,21)... πτωχεύειν, ὅ ἐστι πτώσσειν ἀλλοτρίους οἴκους" xai γὰρ ὁ πτωχὸς εἴρηται παρὰ τὸ πτώσσειν καὶ ὑποχατακλίνεσθϑαι τοῖς δοῦναι δυναμένοις. Et. M. 695, 5 πτωχεύειν᾽" ἀπὸ τοῦ πτώσσειν καὶ προσπίπτειν τοὺς δεομένους" Y, ἀπὸ τοῦ ἐκχπεπτωχέναι τοῦ ἔχειν. ὡσαύτως δὲ καὶ πτωχός. ὁ δὲ "Opus ἐτυμολογεῖ τὸ πτωχός ἀπὸ τοῦ πτήσσειν περὲ τὴν ὀχήὴν, τουτέστι τὴν τροφήν. ἢ πτωχός τις ὦν: πτωχὸς γάρ οὐχ ὑφίσταται ἀπειλήν. Orion 136, 1 πτωχός" ὁ ἐχπεπτωχκὼς τοῦ ἔχειν (== Su. IV 251, 12). 182, 22 πτωχός" διὰ τὸ πτῶμα ἐκ πλούτου ἔχειν. — Epim. Ps. 112, 29 πένης παρὰ τὸ πένω τὸ ἐνεργῶ. τί διαφέρει πτωχὸς καὶ πένης; διαφέρει" πτωχὸς μὲν λέγεται ὁ ἀπὸ πλούτου

πεσὼν

εἰς πενίαν

πένης

δέ, ὁ ἀεὶ ἐν πενία διάγων. An. Boiss. III

265 sq. πένης μέν ἐστιν ὁ διὰ τῆς πενίας τὰ πρὸς τὴν τροφὴν πορίζωνπένεσϑαι γὰρ τὸ ἐνεργεῖν... πτωχὸς δὲ ὁ δι᾿ ἔνδειαν τῶν πρὸς τὴν τροφὴν πτώσσων.

Orion

Werf. 616, 4 sq. πτωχός,

ὁ ἐκπεπτωκὼς

τοῦ ἔχειν" πένης,

ὁ ἀπὸ τοῦ πόνου καὶ τῆς ἐνεργείας τὸ ζῆν ἔχων. Ammon. 108 πένης xai πτωχὺς διαφέρει. πένης μὲν γὰρ ὁ ἀπὸ τοῦ ἐργάζεσθαι χαὶ πονεῖν ποριζόμενος τὸν βίον" πτωχὸς δὲ ὁ ἐπαίτης, ὁ τοῦ ἔχειν ἐκπεπτωκώς. 7, ἀπὸ τοῦ πτώσσειν-"

“πτωχὸν ἀνιηρόν, διαιτῶν ἀπολυμαντῆ ρα (Hom. p 220) καὶ ἐτυμολογῶν φησιν" (227) "Ma πτώσσων κατὰ δῆμον, | βούλεται αἰτίζων βόσκειν ἣν γαστέρ᾽ ἄναλτον᾽᾽. (Eadem fere Et. Gud. 459, 10. 14 Sturz. Ptol. 404, 17. Eran. 163. Eust. 1833, 54). — Orion 132, 20 πένης" ὁ ἀπὸ τοῦ πόνου καὶ τῆς πενίας τὸ

ζῆν ἔχων. Zon. 1528 ὁ ἐξ ἀρχῆς ἐν ἐνδείᾳ av. Eust. 222, 39 ἐχ τοῦ πένω τὸ σπουδαίως ἐνεργῶ, καϑὰ ὁ πένης. Et. M. 660, 14 m." σημαίνει τὸν ἐκ πόνου xal ἐνεργείας τὸ ζῆν ἔχοντα παρὰ τὸ πένω τὸ ἐνεργῶ καὶ πράττω. Et. Gud. 459, 4 Sturz ἀπὸ

τοῦ πονῶ

πόνος

χαὶ πένης. 459, 7 m." 6 διὰ τὸ πονεῖν χαὶ

ἐργάζεσθαι ποριζόμενος τὸν βίον: ἢ ὁ πονῶν καὶ ἐνεργῶν διὰ τὴν ζωήν, T, διὰ τὸν πόνον τὸν πράσσοντα τὴν γονὴν || 9) τῶν ζωχρκῶν: cf. An. Bachm. I 247, 10 = Phot. ζωαρκῆ᾽ τὰ πρὸς ζωὴν ἀρκοῦντα | 13) χειροεργάτης: in lexicis desideratur. Cf. yeipepyov. 134 d., 7) νεκρόβιον : in lexica inserendum. Cf. supra, ad 62 d. 5. Cf. vez92-

ζωος (Renauld, 78) || 11 et 16 sqq.) Tz sch. Hes. Of. 135 (p. 107, 1 — 126, 18) μάκαρες οἱ μὴ κηρὶ xxt ϑανατηφόρῳ uotpx ὑποπίπτοντες. Epim. Ps. 4, 28 ἀπὸ οὖν τοῦ xfjp τοῦ σημαίνοντος τὴν Qavar/26pov μοῖραν γίνεται κατὰ παραγωγὴν κύριος, ὁ τῇ φϑορᾷ ὑποπεπτωκώς" καὶ μετὰ τοῦ στερητικοῦ ἃ ἀχήριος, ὁ ἐστερημένος τῆς φθορᾶς" xal τροπῇ τοῦ v; εἰς ἃ χαὶ πλεονασμῷ τοῦ p μακάριος (cadem fere Orion 101, 17). Et. Gud. 377, 42 Sturz μάχαρς μάκαρος μακάριος, ὅπερ ἀπὸ τοῦ xf, ὃ σημαίνει τὴν ϑανατηφόρον μοῖραν, γέγονε... μακάριος ὁ μὴ κηρὶ τουτέστι φτὴϑορᾷ ὑποχείμενης. Eadem fere Orion 102, 24. 105,

20. Cramer

A.O.

I 275,

2. Et.

M. 573,

47.

Eust.

114, 31. 797, 49.

331 1447, 11 || 12) μακαρίτης:

cf. Et. M. 573, 47 = Zon.

ἀποθανόντες.

17 μακαρίτας᾽

Su.

III 310,

1327 uaxapiraı

τοὺς τεϑνεῶτας.

Eust.

1405,

οἱ 36

ol νεκροὶ μακαρίται λέγονται || 21) ἐτυμολογοῦντο habet Amb, augmento carens: v. infra, p. 176d.9 et 220 d.7. Cf. Tz Hist. IX 96 ἀνάλωσε. Iamb. 304 χήρυξαν. Sch. Exeg. Il. 139, 20 μεταονόμασεν. 135 d., 2) ἐδέχετο: pass.; cf. Tz Exeg. Il. 106, 13 eixe‘ τὸ χε δίχα τοῦ v γραπτέον" κοινὴ γὰρ συλλαβή ἐστι, καὶ νῦν μαχρὸν ἐδέχϑη. sch. Hes. Of. 260 (p. 156,2 — 185, 8) τοῦ μὲν ἱπαρακλίνωσι᾽ τὸ πὰ καὶ μακρὸν ἴσως δεχϑήσεται. Et. Gud. 349, 19 de St. δέχω" σημαίνει τὸ δέχομαι. Matg. II 433, 20 παρὰ τὸ δέχω || 8 sq.) ἀδδηφαγεῖν: duobus ὃ munita vox usitatior inferioribus

temporibus;

v. infra,

172 s. 22, et Spl s.v. || 18) κατάλεπτοι: adiect.

κατάλεπτος, quod in Spl et L.-Sc.-J. desideratur, exstitisse perperam negat Thes.: «Photius et Suidas [III 473, 10]: νιφετὸς 9 κατάλεπτος καταφερομένη χιών. Recte Porsonus κατὰ λεπτόν. Manifestiore etiam vitio εἰδέναι πάντα χαταλεπτόν scriptum ap. Tz Exeg. Il. 147, 3 pro xara λεπτόν» || 20) ὑπόλεπτοι: vox rara. In Hist. III 419 legitur ὑπολεπτύνω (hapax) || 21) διάλεπτος: vox rara, cf. Eust. 1157, 18. 136 s., 18) περισύρει: ""obtrectat" ; de hac verbi notione cf. Eust.

1816,

46... τὸ κατ᾽ αὐτὸν κωμῳδικόν, ταὐτὸν δ᾽ εἰπεῖν ψογερὸν καὶ περισύρον᾽ ἐπεί Tot τὴν κωμῳδίαν ψόγον καὶ περίσυρμα ὡρίζοντο οἱ παλαιοί. ᾧ δὴ περισύρματι καὶ τὸ διασύρειν συστοιχεῖ, ἔτι δὲ καὶ τὸ περισυρίττειν᾽ αἰσχύνη γοῦν ἦν, καϑὰ τὸ περισύρεσϑαι, οὕτω καὶ τὸ περισυρίττεσϑαι xai περικλώζεσϑαι || 20) Animadverte ὁπόταν c. indic. coniunctum. 136 d., 2) μακρὸν: «quod « longum habet» || 2 sq.) ἀδιαφοροδίχρονοι: sc.

γράφουσιν || 26) φϑονερά: Et. M. 190, 22. Et. Gud. 262, 26 de St. Ammon. 31. Zon.

379.

Cramer

A.P.

IV

122, 27. Cyrill. 74,

17. Thom.

M. 60, 12.

Hesch. p. 315 n. 91 L. || 27 sq.) κατὰ κτλ.: cf. Orion 33, 11. 159, 8 παρὰ τὸ τοῖς φάεσι χαίνειν, φάσχανός τις ὦν. Et. M.

190, 24 =

Miller 61 εἴρηται

δὲ φάσχαινός τις (v, ὁ τοῖς φάεσι χαίνων ἤγουν διχῳϑείρων διὰ τοῦ βλέμματος. χαὶ ἐκ τοῦ βάσχανος βχσχαίνω 7, φασχχαίνω ἀντὶ τοῦ αἰτιᾶται καὶ μέμφεται xod συκοφαντεῖ. Et. Gud. 262, 14 de St. παρὰ τὸ φάσχανος, ὁ τοῖς φάεσι καίνων, πουτέστιν ἀποχτείνων᾽ Y, ὁ τοῖς φάεσι σχίνων ἤγουν βλάπτων. Sch. Theocr. V 13 b. c (p. 159, 12. 14). Et. M. 793, 18. 137 s., 9) πτερυγίζεις: cf. Tz Exeg. H. 47, 5 φλυχροῦσι καὶ πτερυγίζουσι. Sch. Ar. Av. 795. Ey. 522 || 11) πτερυγίζουσι in πειράζουσι, quod ceteri fontes exhibent, corrigere licet, at fortasse

Tzetzes

ipse scholium

vetus

hic illic mutavit: itaque, Aristophanis verbum πτερυγίζω iteravit, comma autem post ἵπτασϑαι, non post πτέρυγας, posuit et δὲ post δύνανται, non

post ἵπτασϑαι, inseruit || 21) αὐτά U: de voce παιδία fortasse somniculosus librarius cogitavit.

332

137 d., 1—3)

κατὰ... καίνουσα:

haec

explanatio

2) βάζειν: cf. Cramer A.O. I 50, 1 ἔστι βάζω τὸ τοῦ φῶ τὸ βάζω... δύναται τὸ βάζω καὶ ἐκ τοῦ συγκοπῇ.... τοῦ βάζω ὁ μέλλων βάξω, ὅϑεν καὶ 30. 1654, 17 ἐκ τοῦ φῶ, ὅ ἐστι λέγω, γίνεται σικελικῶς βάζω.

inaudita videtur

||

λέγω ἀπὸ τοῦ Ba ἣ ἀπὸ βοῶ βοάζω καὶ βάζω ἐν βάξις ἢ ῥῆσις. Eust. 741, φάζω καὶ μακεδονικῶς ἢ

Et. M. 2, 33. 184, 48. 51. 187, 45 etc. Et. Gud. 257, 3 de

St. 557, 14 Sturz. Cyrill. 63, 8. Sch. Lyc. 471 (p. 171, 20). Ap. S. 50, 20. Hesch. p. 306 n. 40 L. Pap. Flor. ed. Manfredi, «Studi ital. di Filol. Cl.»

XXVII—XXVIII (1956), p. 51, 3 Bafeıs φὴς || 3) βάσχειν: Eust. 922, 60 βάσκω

τὸ λέγω.

Hesch. p. 315 n. 95 et 96, ubi non bene Latte λέγε et

λέγειν delevit || 4 sq.) κοσμήσῃς: cf. Koster, Autour d'un manuscrit p. 177 n. 2. Proleg. p. XXXVIII.

XLVIII

n. 3. IL. A. Colonna,

«Riv. di Filol.

Cl.» 1958, p. 410 || 9) φλυαρεῖς: cf. Eust. 1240, 62 τὸ ἐν οὐ δέοντι λόγους προϊέναι φλύειν λέγεται xal φλυαρεῖν xai φλύαρος ὁ olov ἀναζέων τοῖς λόγοις. Su. IV 746, 14 φλύαρος" φλήναφος χαὶ λῆρος καὶ μάταιος λόγος. 138 5., 13) Lectio genuina sine dubio ὀφϑαλμιώντων (V, Su.) fuit, quae in familiam © corrupta venit, ὀφθαλμῶν ἰόντων: itaque Tzetzes accuratissime descripsit neque corruptelam latere animadvertit. Alii autem grammatici (sch. Db) verbum ἰόντων, quod sensu careret, deleverunt. 138 d., 3) γνώμαις: cf. Koster, Manuscrits 26 sq.; Autour d'un manuscrit 179 || 5) Genet. voóc, quod primum in NT occurrit, Tzetzes non

raro adhibet: Hist. V 53. VII 872. All. Od. I 33. 222. V 30. 31. 175. 194. 195.

196. VIII

206.

sch.

Hes. Op.

1. 254. 763

(p. 26, 27. 27, 1. 30, 4. 21.

154, 13. 343, 24 — 29, 25. 30, 3. 9. 33, 9. 34, 9. 183, 9. 13. 417, 7). sch. Lyc. 676 (p. 223, 6), etc.; dat. vot Epist. p. 64, 23. Nonnunquam

tamen

genet. νοῦ: All. Od. V 103. sch. Hes. Of. 67. 76. 79 (p. 77, 7. 81, 5. 82, 17 = 90, 11. 95, 13. 96, 25), etc. {{σιφλιῶντες : (hapax) idem est quod σιφλοῦν, de quo v. Hesch. (cf. Hom. Ξ 142); cf. σιφλός 'deformis, debilis', σιφλόω

'deformem

reddo, debilito'. Codicis Lut

lectio φλιῶντες, quae

vel

ipsa nusquam alibi invenitur (cf. 9%&w?), deterior esse videtur || ὄμμα: cf. Plat. Resp. 553 D ὄμμα τῆς ψυχῆς || 19 et 140 d. 4) ϑαλῷ et ϑαλός cum codd. scripsi, non ϑαλλῷ et ϑαλλός; cf. quae supra, ad 44 d. 42,

annotavi || 20) cf. Sch. Pind. Ol. VIII 101 (p. 261, 18) a. φυλλοφόρων En’ ἀγώνων" ἥτοι χαϑὺὴ οἱ νικῶντες ἐφυλλοβηλοῦντο᾽ 2 φύλλα τοὺς στεφάνους εἶπε, διακρίνων αὐτοὺς πρὸς τοὺς δωρίτας καὶ χρηματίτας. ὃ. φυλλίναι οἱ τεφανῖται" δωρῖται οἱ ϑέματα διδόντες" ἀργυρῖται οἱ ἔχοντες χρυσᾶ ἄϑλα. Plut. Praec. bol. 820 D οὐκ ἀργυρίτην οὐδὲ δωρίτην ἀγῶνα πολιτείας ἀγωνιζομένοις, ἀλλὰ ἱερὴν ὡς ἀλεηεϑῶς xai στεφανίτην. Tz Hist. XIII 233 ἀγῶνες οἱ δωρῖται. 139 s., 10 sqq.) cf. Cramer A.O. II 481, 16 κότινος" ovoux βοτάνης f,

333 torepavouvro οἱ ᾿Ολυμπικοί, τὰ μῆλα δὲ ol Πύϑιοι. Theophr. Hist. Pl. IV 14, 12 κότινον ἐν ᾿Ολυμπίᾳ, ἀφ᾽ οὗ ὁ στέφανος. Et. M. 532, 46 = Et. Gud. 341, 29 Sturz ὁ ὀλυμπιακὸς στέφανος, ὅτι πάλαι ἐφυλλοβόλουν τοὺς νυκῶντας.

Zon. 1234. Artemid. IV 52. Georg. Progymn., Rhet. Gr. 1 573, 24 Walz. Sch. Luc. 262, 21. Hesch. — Moer. 174 κότινος ἀττικῶς, ἀγριέλαιος ἑλλη-

νικῶς. Thom. M. 198, 10 κότινος, οὐκ ἀγριέλαιος || 12 sq.) καλλιστεφής in lexicis desideratur || 24 sq.) Verba ὥς φασι δέ τινες solus U habet (om. sch. Db et Su.): at re vera quae sequuntur, ἔστιν κτλ., Aristotelis sunt.

139 d., 3 sq.) πεντηκοντάμηνοι: cf. Tz Hist. I 581 πεντηκονταμηναῖος || 10) κοτινίνῳ: hoc adiect. in lexicis desideratur || 18 sqq.) hunc locum excerptorem passum esse verisimile videtur (e.g. frustra locutionem quandam, quae locutioni πῇ μὲν respondeat, requiris). 140 s., 1) ϑίγοντι: verbum ϑίγω infima aetate saepe usitatum: cf. Et. M.

1, 14. 25, 28. Et. Gud. 200, 24. 394, 39. 591, 5 Sturz.

Miller 335. An.

Bachm. I 256, 24. An. Boiss. IV 380, 276. Matg. II 375, 12, etc.; v. et. Psaltes 245. 140 d., 4) ἡλιοϑερής alibi semel tantum occurrere videtur, Et. M. 58,1

ἀλαιϑερές" χλιερόν. ol δὲ ἡλιοϑερές || 13—15) Pindari versuum lectiones quas Amb Lut praebent intactas reliqui || 19) Zenothemis etiam in Hist., VII 651. 677, a Tzetza laudatur, qui eius Περίπλουν legit (650—951) et

duos versus attulit (683 sq.). || 22 sq.) στεφανῶν: cf. Thom.

M. 26, 10

ἀναδῶν A στεφανῶν. ᾿Αριστοφάνης ἐν Πλούτῳ᾽ ἱλήροις ἀναδῶν xTA., ὅϑεν καὶ ἀνάδημα ὁ στέφανος. 141 d., 2) λείροις: λεῖρον (= λείριον) fort. a Tzetza fictum ad Aristophanis lusum explicandum. V. Zur. Scolti, p. 549. Cf. tamen Sch. Luc. 198, 4 Aetpov [sic in sch.; λῆρον in textu] τὸν γυναικεῖον κόσμον λέγει παρὰ τὸ ἡδὺν εἶναι, παρόσον καὶ τὰ ἄνθη λείριά φαμεν. Tz Hist. XIII 235 μὴ λείρια καὶ ἄνθη δὲ καὶ βοτανῶν στεφάνους. De lectione λείροις cf. praes. Koster, Autour d'un manuscrit p. 181 sq., Proleg. p. IL ||

7) ὑποψελλίζοντα:

cf. Liban. Decl. 43, 21

25, 1 ἀνελεύϑερος᾽

ὁ φειδωλός.

|| 14) ἀνελεύϑερος: Lex. Vind.

᾿Αριστοφάνης᾽

"el πλούσιος x1A.' Cf. Su. I

202, 22 (= An. Bachm. I 89, 30. Zon. 171) & ὁ μικρολόγος.

142 s., 21) E memoria Euripidis versum Tzetzes laudavit ideoque verborum ordo turbatus est (cf. supra, p. 6 s. 19). De versu autem Or. 492, perverse laudato, hic agi minus probabile videtur.

145 s., 13) Cf. Tz sch. Ar. Ran. 767 a. 805. BIO || 18) Etiam ap. Aesch. Sept. 90 inter εὐπρεπής et εὐτρεπής fluctuant codices. 146 s., 12) Falsa codicis U lectio μυστηρίοις in Suidae quoque codicibus G

et F occurrit,

at Tzetzae

fonti tribuenda

scholia vetera μυστρίοις exhibeant sch. Lvc. 1326 (p. 372, 22 sqq.).

non

est, cum

©

et cetera

|| 17 sqq.) De Thesei historia cf. Tz

334

146 d., 9 sqq.) cf. Ael. Dion. p. 129 n. 27 μυστίλην: ψωμόν, κοῖλον ἄρτον, ὃν ἐποίουν, ἵνα ζωμὸν Ev αὐτῷ ῥοφῶσιν, καὶ μυστιλᾶσϑαι" τὸ οὕτως ἐσϑίειν et locos ab Erbsio laudatos. V. et. Et. Μ. 595, 50. Orion 98, 4. Cramer A.O. I 287, 26. Herdn. Gr. Gr. III 1, 322, 21. 2, 456, 16. Zon. 1378 et

Athen. III 126 AF. 148 s., 26) ἡ γὰρ ''£Z" : cf. Doxop. Hom. in Aphth., Rhet. Gr. II 456,1 Walz ἔστι γὰρ ὅτε καὶ fj "££" πρόϑεσις ὑπερβολὴν δηλοῖ, ὡς παρὰ ᾿Αριστοφάνει τῷ Πλούτῳ τὸ “᾿ἐξωμμάτωται καὶ λελάμπρυνται κόρας. Eust. 931, 56 ἡ, γὰρ ἐξ πρόϑεσις ἐπίτασιν δηλοῖ ὁποίαν καὶ τὸ μάλιστα. 1032, 30 $ ἐξ πρόϑεσις δηλοῖ ἐπίτασιν.

1144,

9. 1836, 54. Cf. εἰ. Wilamowitz,

Euripides

Herakles, Berlin? 1933, p. 250: «ueberaus haufig sind im drama die beispiele von verben, die ohne nennenswerte steigerung der bedeutung ein ἐξ erhalten, lediglich um klangvoller und vornehmer zu wirken». 149 s., 5) ἐπὶ στερήσεως: ut e.g. ap. Eur. fr. 545 N: ἡμεῖς δὲ Πολύβου παῖδ᾽ ἐρείσαντες πέδῳ .» \ , , ἐξομματοῦμεν xai διόλλυμεν κόρας. 149 d., 4 sq.) Hic vere Tzetzes incautus fuit! Qui λελάμπρυνται perperam pro plurali accepit, quod ut explicaret, norma nisus ex qua cum subiecto neutro plurali verbum singulare coniungeretur, normam contrariam finxit, cum subiecto singulari verbum plurale coniunctum esse || 12 sq.) παιῶνος: Eust.1275, 40 παίω τὸ ϑεραπεύω, ἐξ αὐτοῦ δὲ γίνεται Παιχων ὄνομα... καὶ δηλοῖ τὸν ϑεραπευτικόν... τοῦ δὲ ἃ συγκοπέντος γίνεται ὁ Tav,

ὡς τὸ ᾿᾿Ασχληπιοῦ

παιῶνος εὐμενοῦς τυχών, Orion 133, 32 παιών-

ὁ παύων τὰς νόσους. τροπῇ δὲ τοῦ Ὁ εἰς t παιών (cadem fere Et. M. 657, 13). An. Bachm. I 326,

1 = Su. IV 77, 9 παιῶνας" ἰατρούς. Aliter Su. IV 77,18

παιῶνος τοῦ ὕμνου" παίωνος δὲ τοῦ ἰατροῦ || 13) παυστικοῦ: vox admodum rara; cf. Et. M. 543, 51 παυστικὸς δίψης. V. et. Tz Hist. XII

867 Τζέτζης

δ᾽ ὡς τὸ παυστήριός φησιν ἀπὸ τοῦ παύω || 16—20) cf. Koster, Manuscrits 26. Proleg. p. IL. 150 s., 3 sqq.) Eud. XI b (p.28, 7 = An. Vill. 16) ᾿ΛΑσχληπιοῦ δὲ παῖδες λέγονται [Ποδαλείριος, Μαχάων, ᾿Ιασώ, Πανάκεια. ᾿“Ὑ γεία᾽ ἀναπέπλασται δὲ τὰ ὀνόματα παρὰ τὸ ἰζσϑαι xal πάντα ἀχεῖσϑαι xxi παρὰ τὸ ὑγείαν παρέχειν. Cf. Et. M. 434, 19. Sch. Lyc. 1054 (ρ. 323, 19). Tz Hist. VII 948 ὁ Ποδαλείριος υἱὸς ᾿Ασχληπιοῦ. Cramer A.O. II 270, 9 Ὑγίεια᾽ παρὰ τὸ ὑγιής = Et. M. 774, 32 et Zon.

1761.

150 d., 24) περαίνειν: cf. Artemid. I 80. Lacrt. Diog. II 127. Anth. Pal. XI 339. Fragm. com. adesp. 14. Su. IV 89, 31 m." τὸ συνουσιάζειν. Sch. Luc. 14, 2 σημαίνει γὰρ τὸ περαίνειν. ., τὸ αἰσχρῶς τινχ κατὰ τὰ ἀφροδίσιχ ἐνεργεῖσθαι, Hesch. σπεχλοῦν" πλησιάζειν, συνουσιάζειν, περαίνειν || 25) πειρὴν

335

semel tantum, in versu Numenii poetae (ἐν ᾿Αλιευτιχῷ) ab Athenaeo, VII 306 c, allato, invenitur et piscem quendam indicat: quonam igitur modo potuit Tzetzes dicere: πολλὰ σημαίνει) Primo quidem obtutu in animo mihi fuit corrigere πηρίν, quod verbum tamen vel ipsum multa valere non potest. Fortasse, cum πειρήν et πηρίν eundem vocis sonum haberent (Pirín), Tzetzes πειρήν scribens confusionem inter utrumque vocabulum fecit simulque de utroque cogitavit. Cf. et. Su. IV 127, 3 πηρίν, rmptvog‘ τὸ αἰδοῖον. Herdn. Gr. Gr. III 2, 568, 23 mregiv: σημαίνει δὲ τὸν Ópytv... Tolg γὰρ xxi πηρίν τὰ ἔξωθεν τῶν αἰδοίων, cf. et. 567, 8 (περίνα. περίναιον, reptvos). Zon. 1544. Cramer A.O. II 248, 30 σημαίνει δὲ τὸν ὄρχιν.... τὸ ἔξωϑεν

τῶν αἰδοίων.

Et. M. 671, 3. An. Boiss. III 226, 452.

Sch. Nicand. Ter. 586. Hesch. s.v. πηρίς. Renauld 91. 151 d., 2) φησὲ primo obtutu interpolatum videtur ideoque secludendum. Neque potest idem valere quod ὅτι recitativum, ut e.g. ap. Leont. Vit. Sym. 1724 D xai εἶπον αὐτῷ. φησίν: Εἰ un φϑάσῃς κτλ. (v. Tabachovitz 73, qui addit: «M. Wifstrand, ZIKOTA II p. 15, cite des exemples analogues tirés de Clém d. Alex. Stromata et signale avec raison que ψησίν, dans de tels contextes, a le méme sens que les guillemets»). Verisimilius autem videtur verba νῦν τὰ πραγϑέντα φησί per parenthesin esse dicta | 24--p. 152 d. 8) cf. Koster, Manuscrits, p. 26 ct n. 2. 152 s., 19 sq.) Acl. Dion. p. 128 n. 19 (= Phot.) λοῦσϑαι λέγουσιν, οὐχὶ λούεσθαι, xxi λούμενος, οὐχὶ λουόμενος. οὕτως ᾿Αριστοφάνης" ψυχρὰ 9aλάττη, λούμενος. ἡ Phryn. 188 ἐλουόμην ἐλούου ἐλούετο, λούυμαι λούεται, ἐλουόμεϑα ἐλούοντο. Ananda πάντα οὕτω λεγόμενα ἀδόχιμα. εἰ δὲ δόχιωαχ ϑούλει αὐτὰ ποιΐζσχι, τὸ ε καὶ τὸ 0 ἀφαΐίρει xxi λέγε᾽ λοῦσϑαι xxi λοῦμαι, ληοῦται, ἐλούμην, ἐλοῦτο, ἐλούμεϑα. ἐλοῦντο" οὕτω γὰρ οἱ ἀρχαῖοι λέγουσιν. Eust. 1560, 30 Aojuzwog: οὕτω γὰρ οἱ ᾿Αττιχοί, οὐ μὲν λουόμενος. Thom. M. 220, 13 λοῦμα! πᾶντες ᾿Λττιχοὶ χαὶ λούμενος χαὶ λοῦσῦχι, Mocr. 248 λοῦται ἀττιχῶς, λούεται ἑλληνιχῶς. 152 d., 4) ἐπιτράγηλος in lexicis desideratur.

Semel

tantum

occurrere

videtur ἐπιτραχήλιος (^u. II 390, 7; cf. et. Spl et Ducang. v. ἐπιτραχήλιων, subst.), aliquoties περιτραχήλιος (Et. M. 477, 31. Sch. Luc. 192, 18. 279, 5. Moschop.

sch. Hes. Op. 71, p. 79, 28 — 93, 23. Eust. 1847, 44) ! 5) £o9«-

πυγιζομένη: (v. supra, p. 83 d. 8) Ar. Eq. 796 ῥαϑαπυγίζων; at ap. Thom. M. 325, 17 quoque et Su. IV 299, 4 lectio (deterior) ῥοῚθοπυγίζων exstat. 153 d., 1 sq.) τέμενος ὁ voc: cf. Su. IV 522, 2. An. Bachm. I 384, 1. Et. M. 751, 41. Sch. Hom. © 48. Ap. S. 151, 4. Cramer A.O. II 485, 3. Phot. ||

10 sqq.) cf. Paus. Att. p. 204 n. 27 (Su. IV 173, 5. Phot.) πόπανα" πλαχωύντια TAXTÉX γαὶ λεπτὰ χαὶ περιφερῆ. Moer. 307 z. πέμμχτα πλχτέχ καὶ Vd λεπτὰ γχαὶ περιφερῆ. Et. M. 682, 49 m. πλαχούντια Inh ἄρτου" παρὰ τὸ de.

336 πέττω τὸ χωνεύω᾽ 7) παρὰ τὸ κόπτω κόπανον καὶ τροπῇ πόπανον. An. Bekk. 294, 27 πόπανόν ἐστι πλάτυμμά τι στρογγύλον, ἀπὸ στέατος, εἰς ϑυσίαν ἐπι-

τήδειον. Sch. Plat. Resf. 455 C. An. Bachm. I 346, 22. Sch. Luc. 42, 14. Cramer A.P. IV 155, 9. An. Boiss. IV 400, 678 || 12) ψαιστά: v. supra, ad 41 s. 4. 46 s. 22 || 19) n&Aavoc: cf. Paus. Att. p. 203 n. 14 πέλανοι" πέμματα ἐκ παιπάλης, τουτέστιν ἀλεύρου λεπτοτέρου, εἰς ϑυσίαν ἐπιτήδεια et locos ab

Erbsio laudatos. Et. M. 659, 15 πέλανοι᾽ πέμματά εἰσί τινα nord’ ᾿Αττικοὶ δὲ λέγουσι πέλανον πᾶν τὸ πεπηγός ... πέλανοι λέγονται τὰ πόπανα || 22) στιβάδα: cf. Tz sch. Hes. Of. 42 (p. 59, 27 = 69, 12) ἐπὶ στιβάδων καὶ ταπήτων μαλακῶν. Su. IV 433, 29 (= An. Bachm. I 370, 27) στιβάδες" τράπεζαι ἣ στρωμναί. Eust. 861, 1 στιβὰς κυρίως ἣ πεπιλημένη καὶ οἷον χαταπεπατημένη στρωμνή. An. Bachm. I 370, 28. Zon. 1673. Eust. 1395, 37. 1553, 39. Su. IV 434, 1 || 26) δερματίδιον: in lexica inserendum || 27) σκυτέες: sine contract.: cf. Eust. 565, 12 τροφέες, etc. 154 d., 3) cf. Herdn. Gr. Gr. III 2, 515, 1 Ceux. ἔστι δὲ εἶδος χριϑῆς ἤγουν αὐτὴ ἡ xpi94. Et. M. 410, 11 Ceuxt* at ὄλυραι. An. Bachm. I 316, 30 = An. Bckk. 284, 28 ὄλυρα᾽ Ceux. εἶδος σπέρματος.

Zon. 954 Ceux εἶδος σπέρ-

uaroc ἣ ὄλυρα ἣ αἱ κριϑαί. Et. Gud. 580, 11 de St. Su. II 503, 27. Hesch.

s.v. ὄλυρα || 16 sq.) ὑπερενίκησεν: cf. Tz prooem. Ail. Il. 295 || 18) δισκευταὶ: vox perrara; legitur ap. Mich. Ephes. in Eth. Nic. 487, 31 (s. XI—XIT).

Cf. Thom.

M. 81, 5 δισκοβόλος οὐ δεῖ λέγειν, ἀλλὰ δισκευτῆς || 20) ἀντε-

ρίζοντες: Tz Hist. I 354. 383. III 556. IV 425. VII 99 || 22) ἀκόντιον: Ammon. 9 ἀ." τὸ axovrılöuevov, ἔλαττον δόρατος" δόρυ δὲ τὸ μεῖζον, ᾧ ἐκ χειρὸς ἐχρῶντο. Hesch. p. 88 n. 85 L. &.* δοράτιον, μικρὰ λόγχη || 24) ῥιπτάpiov: vox byzantina: v. Leo Tact. 5, 3. Const. Porphyr. De adm. inm. 124, 15 (Psaltes 279); cf. Thes., Spl, Ducang. 155 s., 12 et d., 12) Anonymus grammaticus in An. Bachm. I 39, 4 sqq. vocem ἀϑάρη antea ionicam, postea atticam fuisse docet, ἀϑίρα autem doricam. Cf. Eust. 1675, 60 ἀϑήρη N &ynuévr σεμίδαλις, ἣ καὶ ἀϑάρα λέγεται. Phot. Reitz. 41, 16 ἀϑάρη καὶ ἀϑάρα xai ἀϑέρα καὶ ἀϑάρα τὸ αὐτό φασιν. ἔστι δὲ ἡ ἀϑάρη ἣ ἐκ πυρῶν ἡψνημένων καὶ διακεχυμένων ὥσπερ ἔτνος τροφή. διαφέρει δὲ τοῦ ἔτνους, ὅτι τὸ μὲν ἔτνος ἐκ κυάμων T, πισῶν ἢ ἁπλῶς χατερεικτῶν ὡντινωνοῦν σχευάζεται, f| δὲ ἀϑάρη, ὥσπερ εἴρηται, πυρῶν ἡ Ψψημένων καὶ διχχεχυμένων. ἔστι δὲ T) χρῆσις τῆς λέξεως πολλὴ παρὰ τοῖς ᾿Αττικισταῖς, κατὰ μὲν τὸ τέλος διὰ τοῦ ἡ προαγομένη, κατὰ δὲ τὴν μέσην διὰ τοῦ &* κατὰ δὲ πολλοὺς ἄλλους κατὰ μὲν τὸ τέλος διὰ τοῦ ἃ, κατὰ δὲ τὴν μέσην διὰ τοῦ ἡ. Zon. 60. Erot. 26, 9. 155 d., 7 sq.) πρόπολος et πρόσπολης; cf. Tust. 642, 33 ἡ ἀμφίπολος xai πρόσπολος λέγεται κατὰ τὸ ᾿'προσπόλων τινὸς ὑποστενυύσης᾽ παρὰ Σοφοχλεῖ, τὸ δ᾽ αὐτὸ καὶ ἀρσενικῶς ὡς δηλιῖ παρὰ τῷ αὐτῷ τὸ ᾿᾿ὦ φίλτατ᾽ ἀνδρῶν

337 προσπόλων καὶ ὅτι καὶ πρόπολος ὁ τοιοῦτος λέγεται κατὰ τὸν κωμικόν, οὐκ ἄδηλόν ἐστιν. V. et. Sch. Ar. Nub. 436. An. Bachm. I 350, 8 = Su.

IV 218, 18. Phot. || 10) προπολῶν: v. Thes.: ἐπροπολέω apud nullum nec lexicographum nec scriptorem reperi, sed tantum verbale πρόπολος, sicut περίπολος a περιπολέω derivatur, et ἀμφίπολος ab ἀμφιπολέω. Apoll. Lex. H.: yepgat&g . . . ol μὲν τὰς ἱερείας προπολούσας. Forma media Achill. Tat. 4, 15: ἅπαξ οὖν ποτε καϑεύδουσα ταύτην ἀφίησι προπολουμένην τὴν

φωνήν» || 12 et 21) Haec scholiola, quae in solo Amb extra ordinem in folii calce leguntur, ex alio, non tzetziano, scholiorum vel glossarum corpore a scriba hausta sunt. Cf. supra, ad 113 d. 10—14. 156 s., 7 sq.) cf. Thom.

M.

381,

14 φϑοῖς

παρ᾽

᾿Αττικοῖς

πλακούντιόν

τι πλατὺ καὶ περιφερές, ὃ παρ᾽ “Ἕλλησι λέγεται πόπανον. ᾿Αριστοφάνης ἐν Πλούτῳ “τοὺς φϑοῖς κτλ᾽. Herdn. Gr. Gr. III 1, 400, 25 τὰ εἰς οἷς περισπᾶται᾽ ἔστι δὲ δύο μόνα τὸ οἷς καὶ παρ᾽ ᾿Αττικοῖς τὸ φϑοῖς συναιρεϑέντα ἐκ

δισυλλάβων τὸ ὄϊς καὶ φϑόϊς. Et. M. 620, 34 τὸ Bic δισύλλαβον ἀναλογώτερόν ἐστι τοῦ μονοσυλλάβου. πολλὰ γάρ ἐστιν εἰς ἴς λήγοντα ἐπ᾽ εὐθείας εὑρεῖν, οὐδὲν δὲ εἰς ou, εἰ μὴ μόνον τὸ οἷς παρ᾽ ᾿Αττικοῖς καὶ τὸ φϑοῖς. 793, 5. Moer. 386 φϑοῖς ἀττικῶς μονοσυλλάβως᾽ ἔστι δὲ πέμμα πλατὺ ἔχον ὄμφαλον. πόπανον “Ἕλληνες. An. Bachm. I 405, 21. 439, 16. Su. IV 742, 1806. Arcad. 125, 25. Paus. Att. p. 218 n. 7. Phot. Hesch.

156 d., 8 sq.) πλακοῦντας: Bachm.

v. supra,

ad

153 d.

10 sqq.

13. Zon.

Cf. et. An.

I 336, 7. Sch. Luc. 31, 2. 231, 7. Eust. 649, 53. 1114,

1. Lyd. De

mens. IV 4 (p. 69, 10 W.) πλακοῦντας δὲ ἱΡωμαῖοι τὰ ἐκ μέλιτος πόπανα καλοῦσι διὰ τὸ ἐν Πλακεντίχᾳ τῇ πόλει τῆς ᾿Ιταλίας πρῶτον ἐξ ᾿Ἑλλήνων $ μᾶλλον ἐκ Σαμίων τὴν τοιαύτην ἐδωδὴν παρελϑεῖν || 17) Participium κρατοῦν adiectivi munere fungitur. 157 s., 4) σαχκίνων U: subst.; vox nova, quae mihi dubia videtur. caxxlov

correxi;

possis

etiam

adxxc«ov vel,

cum

p. 171

d. 29

conferas,

δερμάτινα σακκία scribere || 5) ϑύλακον: cf. Su. II 733, 23 ϑύλακος" ἡ dpro915r. IV 313,12. Rt 79, 763. Zon. 1057. Lex. Vind. 100,14 || 7) σάκτης: re vera nom. σάκτας tantum exstitit. Cf. Herdn. post Moer. 442 τοὺς ϑυλάκους

καὶ σάκτας ἔλεγον ἀπὸ τοῦ σάττεσϑαι. Paus. Att. p. 207 n. 2. Tz Epist. p. 49,

32 σάκτα (suprascr. σακκίῳ cod. B) || 8) αἱ χρήσεις: «veterum scriptorum loci» Hemst. || 10) καναβουρίων: n. gr. κανναβοῦρι «chénevis; hemp-seed». 157 d., 3 εἴ 5) ἥγγιζε (etiam in textu Amb Lut!) in Ayıfe corrigere nolui, nam de verbo ἄγγος Aristophanem lusisse Tzetzes credidit || 8 sq.) Cf. Tz sch. Hist. XII 337 (p. 137 Pressel = Cramer A.O. III 373, 14): μάϑε κανόνα τεχνικόν, Κοῦρβας, υἱὲ τοῦ τράγου" σάκκον τοῖς ἄνω μέρεσι δυσὶ τοῖς κάππα γράφε, τοῖς κατωτέρω μέρεσι διὰ ἑνὸς τοῦ κάππα. Koster c.5., Aristophanem, I.

30

338 Phryn. 257 σάκκος" 354 o&xoc

ἀττικῶς,

Δωριεῖς διὰ τῶν δύο xx, ᾿Αττικοὶ δὲ δι᾿ ἑνός. Moer.

σάκκος

διὰ δύο x ἑλληνικῶς.

Thom.

M. 344,

14. Ael.

Dion. p. 140 n. 4. Sch. Ar. Ach. 822 || 10) Tz sch. Lyc. 829 (p. 265, 15) μυρρίνην ἤτοι μυρσίνην. Et. σ, οἱ ᾿Αττικοὶ διὸ τῶν δύο Herdn. Gr. Gr. III 2, 552, Moer. 263. Thom. M. 232,

Gud. 255, 24 Sturz ἡνίκα εὑρεϑῇ τὸ p μετὰ τοῦ pp προσφέρουσιν, olov... τὴν μυρσίνην μυρρίνην. 23. Et. Μ. 683, 43 (cf. 515, 19). Orion 134, 13. 14 (cf. p. CXXXVI). Eust. 351, 43. Cf. Bóhlig

19 || Herdn. Gr. Gr. III 2, 378, 14 (Arcad. 9, 6) τὸ ἄρρην ἀττικῶς ἀπὸ τοῦ ἄρσην γέγονεν. Thom. M. 22, 11 οὐ λέγουσιν ol κυρίως ᾿Αττικοὶ ἄρσενα, ἀλλ᾽ ἄρρενα. Moer. 26 ἄρρενα ἀττικῶς, ἄρσενα ἑλληνικῶς. Cf. Ael. Dion.

p. 109 n. 176 || 20 sqq.) cf. Et. Gud. 364, 3 de St. δίκαιος εὐσεβοῦς διαφέρει" δίκαιος μὲν γάρ ἐστιν ὁ τὸ πρὸς ἀνθρώπους ἴσον φυλάττων, εὐσεβὴς δὲ ὁ τὸ ϑεῖον εὐσεβῶς σέβων καὶ ὀρθῶς. 437, 50 Sturz διαφέρει ὅσιον δικαίου" xal γὰρ δίκαιος μὲν λέγεται ὁ τὴν ἰσότητα τοῖς ὁμοειδέσι φυλάττων, ὅσιος δὲ

ὁ περὶ

τὰ

ϑεῖα

ἐσπουδακώς.

Cramer

A.

P. IV

261,

21

δίκαιον τὸ τὰ

προσήκοντα πρὸς ἀνθρώπους ποιεῖν" ὅσιον δέ, τὸ τὰ προσήκοντα ποιεῖν πρὸς ϑεόν. Zon. 1473 ὅσιος" παρὰ (l. περὶ) τὰ ϑεῖα δίκαιος, etc. 158 s., 24) νεάζων: cf. Tz sch. Hes. Of. 32. 541 (p. 52, 5. 268, 22 = 60, 4. 324, 13), etc. 158 d., 7 sq.) αὕτη διαφορά ἐστιν: constructio sine articulo ut ap. Plat.

Apol. 18 δικαστοῦ γὰρ αὕτη ἀρετή, etc. || 9) κἄνπερ: c. indic. coniunctum: Tz Hist. VI 818. sch. Hes. Of. 200 (p. 132, 14 = 157, 9), etc. || IC) ὁ πολὺς: cf. Tz sch. Hes. Of. 731 (p. 327, 4 = 396, 19) τὸν πολὺν Ἡρόχλον. Agath. Hist. p. 256, 18 Niebuhr Σαρώπῃ ἐκείνῳ τῷ πολλῷ. 264, 8 ᾿Ισδιγέρδης ὁ

πολύς. Sch. Oppian. Hal. p. 8 Rittersch “Όμηρος ὁ πολύς, etc. || 14) ἀνατλῶν: novum videtur || 18) παρεισφρεῖς: Tz All. Od. 1 57 ταύρους δὲ τούτου παρεισφρεῖ xai ἀρνειούς (Hunger, n. ad h.l., «B.Z.» 1956, 306: «παρεισφρεῖν: hier ungewöhnlich in transitiver Verwendung, etwa einschieben, vgl. Tz. Chron. 300 [«JOBG» 1955, 13 sqq.) eloppet, Chron. 233. 363 παρεισφρεῖν»). Cf. et. Tz Iamb. 213 τί δ᾽ αὖ παρεισφρεῖς τὰς βαναύσους μοι τέχνας. Intrans.: Arst. VIII 493 τῇ κέλλῃ τῇ ἐκείνου λαϑραίως παρεισφρήσαντες. Epist. p. 43,15 εἰ γὰρ ἐκεῖνος τῇ ἐμῇ κέλλῃ ἐμπαρεισφρήσειε. Renauld 87. 159 s., 5 sqq.) Adde alia testimonia: Hephaest. p. 106, 20 sqq. Consbr.

Koster, Tract. Gr. de re metrica ined. p. 40 n. 43 sqq. Cramer A.O. IV 200, 25 sqq.

Diom.

Gr. Lat. I 442, 15. 25. Mar. Vict. Gr. Lat. VI 66,

5 sqq. Mar. Plot. Gr. Lat. VI 453, 4 || 12) o9y': cf. Tz All. Od. 1 157 οὐχὶ φροντίζεις, οὐχ᾽ ὁρᾶς (οὐχ sine apostropho Hungerus, non bene), etc. || 17 sq.) ἔμ᾽ οὐπ᾽ ὀδύνη U et sch. Lyc., ἐμοὐποδόνει Choerob. et Sch. Dion. Thr.: num alibi occurrat quaero. Licetne de lectione corrupta τίς μ᾽ ὑποδύεται

Aesch.

Eum.

842,

ut dubitanter

Koster coniecit, cogitare?

339 160 s., 6 sq. et d., 4) Cf. Eust. 249, 36 τινὲς δὲ

τῶν

ὀδόντων᾽᾽.

1424, 49 ἔστι

"0845"

ἀντὶ τοῦ

"perk

δὲ ὀδὰξ τὸ δηκτικῶς καὶ μετὰ δαγμοῦ.

Et.

M. 615, 18 ὀδὰξ λαζοίατο γαῖαν: ἀντὶ τοῦ "roig ὀδοῦσι δάκοιεν τὴν YT." Ap. S. 118, 25 ὁδάξ' τοῖς ὀδοῦσι. Su. III 507, 12 (= An. Bachm. I 312,

15. Phot.) ὀδάξ' τοῖς ὀδοῦσιν ἐνδεδηχότως. Sch. Hom. B 418. Hesch. || 8 sq. et d. 11 sqq.) Cf. Herdn. Gr. Gr. III 2, 563, 29 παρείας τὸ σημαῖνον τὸν ὄφιν διὰ τῆς εἰ διφϑόγγου γράφεται olov παρείας παρείου xal ἔστιν ἡ χρῆσις παρὰ ᾿Αριστοφάνει ἐν Πλούτῳ ''684E... ὄφις. παρείας δέ ἐστιν εἶδος ὄφεως ἔχον τὰς παρειὰς ἐπηρμένας. Et. Gud. 453, 19 Sturz (An. Bekk. 286, 29. 1185). Ammon. 105 (Ptol. 404, 13) παρειαὶ καὶ παρεῖαι διαφέρουσι" παρειαὶ μὲν γὰρ ὀξυτόνως αἱ τοῦ ἀνθρώπου᾽ παρεῖαι δὲ προπερισπωμένως

ὄφεις

τινὲς

μετέωρα

τὰ

παρεῖα

ἔχοντες

᾿᾿ὡς

παρείας

ὧν

öpıc”. Et. M. 653, 36 παρείας παρὰ τὸ πεφυσιωμένας ἔχειν τὰς γνάϑους ἤγουν τὰς παρειάς. Harp. 238, 9 παρεῖαι ὀνομάζονταί τινες ὄφεις παρὰ τὸ παρειὰς μείζους ἔχειν, ὡς καὶ Κρατῖνος ἐν τῷ Τροφωνίῳ ὑποσημαίνει. Phot. 160 d., 7) λύσις

τοῦ ἀντιπίπτοντος:

non

raro Tzetzes

hanc

rhetoricam

formulam indicat: e.g. sch. Hes. Of. 124. 238. 312. 324 (p. 102, 13. 149, 27. 175, 21. 180, 30 = 120, 21. 177, 7. 209, 16. 216, 1) || 24) «tc only

in Hesch.

s.v.

χκτιδέαν

L.-Sc.-].;

at praeter

Hesch.

(κτιδέα:"

γένος

περικεφαλαίας, καὶ χτὶς δέ ἐστι ζῷον ὅμοιον γαλῇ, οὔ τὸ δέρμα εὔϑετον εἰς περικεφαλαίας) cf. Ap. S. 104, 26 κτιδέη" τινὲς πλανηϑέντες ἔδοξαν εἶναι ὡς ἵκτιδος δέρματος" ὁ δὲ ποιητὴς διδάσκει ὅτι ἐστὶ χτιδέη. χτὶς γάρ ἐστι τὸ ζῷον ὅμοιον γαλῇ μικρῷ, μεγέϑει διαφέρουσα τῆς γαλῆς" τὸ δὲ τούτου δέρμα εὔϑετόν φασιν εἶναι εἰς περικεφαλαίας. Apud Poll. VII 35 κτίς lectio vitiosa est pro xteic. Homericam quidem vocem χτιδέη (Κ 335. 458) e substantivo quodam κτίς, quod re vera nunquam exstitit, nonnulli grammatici (Ap. S., Hesch., Tz) ortam esse perperam putarunt. Tzetzes etiam addit: κοινῶς δὲ xaris; at num alibi κατίς occurrat, nescio. Ducangius enumerat: κάτα, κάττα, κατζί, κάτος, κάττος, κατοῦδιν.

161 5., 12 sqq. et d., 12 544.) Eust. 101, 49 αἰολυκὴ δὲ λέξις κατὰ τοὺς παλαιοὺς τὸ φῆρες ἀντὶ τοῦ ϑῆρες. ὡς τῶν Αἰολέων οὕτω λεγόντων. ἰστέον δὲ ὅτι ἡ τοῦ 9 μετάληψις εἰς τὸ Q καὶ ἀττικῆς ποτε διαλέκτου ἐστίν. ἐκεῖνοι γὰρ τὸ ϑλᾶν φλᾶν λέγουσι. 1039, 39 φλᾶσϑαι ἤγουν ϑλᾶσϑαι κατὰ διάλεκτον ἀττικήν, ὡς δηλοῦται καὶ παρὰ τῷ κωμικῷ. Ap. 5. 162, 18 οἱ δὲ Αἰολεῖς τὰ ϑυρία φηρία λέγουσιν... φηρσὶν ὀρεσκόοισι. Et. M. 795, 34 (= Et. Gud. 551, 58 Sturz. Cramer A.P. III 131, 13. A.O. I 429, 25. Matg. II 415, 27)

prpal‘ κατὰ μετάϑεσιν τοῦ 9 εἰς Q, ἀντὶ τοῦ ϑιηρσίν, ὡς τὸ ϑλᾶν φλᾶν. Herdn. Gr. Gr. III 1, 398, 4 970, φήρ, ὁ χκένταυρος᾽ "ornpaiv ὁρεσκῴοις᾽᾽, 2, 599, | φῇρα ϑῆρα. 3 φηρία ϑυρία. 601, 4 AL ME. qAxcac ϑλάσας. Orion 148, 18 τὸ φλχαῦχι.. . ὅ ἐστι ϑλᾶσθαι, Mocr. 392 φμᾶν ἀττικῶς,

340 ϑλᾶν ἢ προσαναϑλίβεσϑαι

ἑλληνικῶς. Thom.

M.

177,

14 ϑλᾶν...

ὃ παρὰ

τοῖς ποιηταῖς φλᾶν λέγεται. An. Bachm. I 438, 18. 458, 25 = Su. IV 743, 24.

161 d., 8) λεξιγράφοι: cf. e.g. Tz Al. Od. II 10. Exeg. Il. 72, 27. 101, 21, etc. Apud Procl., sch. Hes. Of. 631 (p. 299, 18 — 362, 2), occurrit ot

λεξογράφοι (sic) || 18 sqq.) Cf. et. Zur. Scolii, p. 553 || 20) De εἰρία (Amb) cf. Koster,

Autour

d'un

manuscrit

162 s., 11 sq.) ϑυγατέρα:

p. 222

«λεκτέον

n. 3.

aut simile verbum

intellige

Db |!

19) ᾿Ιανίσκον: cf. Roscher, Ausf. Lex. d. Myth. II 23 n. || 22 sqq.) Cf. Ammon. 88 λίβανος καὶ λιβανωτὸς διαφέρει. λίβανος μὲν γὰρ κοινῶς xai τὸ δένδρον καὶ τὸ ϑυμιώμενον᾽ λιβανωτὸς δὲ μόνον τὸ ϑυμιώμενον. Thom. M. 222, 2 (cf. p. CXXXIV) λίβανος καὶ τὸ δένδρον καὶ τὸ ϑυμιώμενον" λιβανωτὸς δὲ μόνον τὸ ϑυμιώμενον. Phryn. 187 λίβανον λέγε τὸ δένδρον, τὸ δὲ ϑυμιώμενον λιβανωτόν, εἰ καὶ διὰ τὴν ποιητικὴν λίβανον καὶ τοῦτο Σοφοκλῆς λέγει. Et. M. 564, 40 λιβανωτός" ὁ καρπὸς τοῦ λιβάνου: παρὰ τὸ λείβω" καταστάζεται γὰρ ἀπὸ τοῦ φυτοῦ. λίβανος, παρὰ τὸ λείβω τὸ σπένδω, τὸ εἰς σπονδὰς καὶ ϑυσίας ἐπιτήδειον. Epim. Ps. 137, 31 λίβανος: παρὰ τὸ λίαν βαίνειν ἣ παρὰ τὸ λείβω τὸ σπένδω. λίβανος καὶ λιβανωτὸς διαφέρει" λίβανος μὲν ἐστι τὸ ὄρος καὶ τὸ δένδρον, λιβανωτὸς δὲ τὸ ἀπὸ δένδρου δάκρυον 9uμιώμενον. Lex. Vind. 118,1 Λίβανος ὄρος καὶ λίβανος δένδρον λίβανον δὲ οὐδετέρως τὸ ἀπὸ τοῦ δένδρου εὐῶδες" καὶ λιβανωτὸν τὸ αὐτό. Zon. 1307 λίβανον: δένδρον 7, καὶ ὄρος... λίβανος δὲ καὶ ϑηλυκῶς εὕρηται παρ᾽ Εὐριπίδῃ"... καὶ

Πίνδαρος

κτλ.

Et.

Gud.

369,

30

Sturz.

Ptol.

391,

3. An.

Boiss. III 265. Zur. Scolii, p. 553. Hesch. — 22 λίβανον U: et subst. neutrum per se ipsum genuinum esse potest (cf. e.g. Lex. Vind. et Zon. 1.1.; Herdn. Gr. Gr. III 2, 428, 17. 520, 34, etc.), at lectio λίβανος l. 23 mihi persuasit ut etiam 1. 22 λίβανος restituerem. 162 d., 24)

ὀσφράδιον:

cf. Tz sch. Hes. Of. 336

(p. 184, 29 = 212, 2)

ϑῦος δὲ τὸ ϑυμίαμα καὶ ἄρωμα καὶ ὀσφράδιον. Eust. 46, 3. Const. Porphyr. De cerem.

111, 4. Achmet

159,1

Dr. V. Ducang.

163 d., 13 544.) «ἀγροῖκος dwelling 1n the country, ἄγρουκος boorish, acc. to Ammon. diff. 5, but this is very doubtfub L.-Sc.-].; v. et. Pap. Oxhyrh. VII p. 93 et Thes. s.v. Cf. Tz sch. Efist. p. 89 n. 4 Pressel Ξε Cramer A.O. III 364, 20) ἄγροικος ὁ ἀμαϑής, ἀγροῖκος δὲ ὁ iv ἀγρῷ οἰκῶν: ἀττικῶς δὲ ἀντιστρόφως ὡς τὸν παρ᾽ ἡμῖν γελοῖον καὶ ὁμοῖον [sic scripsi; ὅμοιον Presscl et Cramer) γέλοιον καὶ ὅμοιον [γέλ. xat ὅμ. Cramer, om. Pressel] λέγοντες. Thom. M. 40, 4 ἀγροῖκος ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ οἰκῶν παρὰ τοῖς “Ἕλλησιν

ἁπλῶς,

ἄγροικος

δὲ ὁ ἰδιώτης

καὶ ἀπαίδευτος. οἱ ᾿Αττικοὶ δὲ

xxi ἐπὶ τοῦ ἐν τῷ ἀγρῷ οἰκοῦντος καὶ ἐπὶ τοῦ ἰδιώτου καὶ ἀπαιδεύτου καὶ ἀναισϑήπτου προπαροξυτόνως “᾿ζγροικος᾽ λέγουσιν. ᾿Αριστοφάνης ev Πλούτῳ “λέγεις ἄγροικον 7A.” Eran. 148 (= Et. Gud. 17, 7 de St. Ptol. 389, 7)

34]

ἄγροικος βαρυτόνως καὶ ἀγροῖκος προπερισπωμένως διαφέρει" ἄγροιχος μὲν γὰρ ὁ γνώσεως ἄμοιρος ἢ ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ οἰκῶν" ἀγροῖχος δὲ προπερισπωμένως ὁ μὴ ἥμερος, ἴσος τῷ ἄγριος. Eadem fere Cramer A.P. IV 250, 3. Ammon. 5. Lex. Vind. 25, 3. Poll. IX 12. Phil. Diff. 7, 20 sq. Contra, Zon. 23 ἀγροῖκος" ὁ ἀμαϑήῆς. ἄγροικος" ὁ Ev τῷ ἀγρῷ αὐλιζόμενος. Eust. 1409, 52 ἄγροικος προπαροξυτόνως ὁ κατ᾽ ἀγρὸν διαιτώμενος, ἀγροῖκος δὲ προπερισπωμένως

ὁ ἀπαίδευτος.

Aliter Herdn. Gr. Gr. III 1, 151, 13 τὸ δὲ

ἄγροικος auvderov καὶ προπαροξύνεται καὶ προπερισπᾶται. Su. I 38, 9 &yporκος᾽ ἄφρων, δύσχολος, σκληρὸς καὶ ἀπαίδευτος, ἢ ὁ ἐν ἀγρῷ κατοικῶν =

Phot. Reitz. 24, 21 (et An. Bachm. I 15,7. 9, ubi tamen ἀγροῖκος legitur) || 21) ἐνεκαλυψάμην: cf. Koster, Autour d'un manuscrit 185. 212. 245 n. 2 || 24) περιήϊε: cf. Et. M. 475, 33 eluvc ... ὁ δεύτερος ἀόριστος Niov. 164 d., 3 sqq. et 13) Cf. Et. M. 462, 5 ϑυεία, ὃ σημαίνει τὴν ἴγδην. ᾿Αττικοὶ ἐχτείνουσι τὸ ἃ xal καταβιβάζουσι τὸν τόνον καὶ τὴν αὐτὴν γραφὴν φυλάττουσι. 464, 49 ἴγδη, ἡ ϑυεία, ἔνϑα μίσγομεν τὰ ἀρτύματα (Et. Gud. 271, 15 Sturz). Zon. 1061 9uelav: ἴγδην.... ἔστι δὲ ἀγγεῖον εἰς ὃ ἐμβάλλοντες ἀρτύματα τρίβομεν xal λειοῦμεν. (Sch. Ar. Pax 228. Su. II 733, 6). 1063 9ui8tov: ἡ ἴγδη. 1084 ἴγδη καὶ ἴγδις" dj τριβαία, καὶ ἔνϑα μίσγομεν τὰ ἀρτύματα. Su. II 733, 16 ϑυία" ἢ ἴγδις. 17 ϑυίδιον: ἡ τριβαία (Cramer A.P.

IV 142, 5). Phryn. 4 sqq.) dolduxa

164 ϑυείαν λέγε, μὴ ἴγδην. Et. Gud. 266, 15 Sturz ||

κτλ.: Su. II 144, 11 δοῖδυξ' ὁ ἀλετρίβανος.

Orion 48, 21.

Et. Gud. 373, 6 de St. Herdn. Gr. Gr. III 1, 44, 12. An. Bekk. 79, 14. Su. 1106, 12 ἀλετρίβανος΄ οἱ μὲν δασέως παρὰ τὸ τοῦ ἄλας τρίβειν, ol δὲ

ψιλῶς παρὰ τὸ ἀλεῖν. καὶ δοῖδυξ μὲν ἀττικόν, ἀλετρίβανος δὲ ἀσιανόν. Et. M. 289,

7 δοῖδυξ

ὁ καλούμενος

ἁλοτρίβανος.

Sch.

Ar.

Pax

259.

288. Hellad.

ap. Phot. Bibl. 532b 30. Poll. VI 90. Hesch. p. 469 n. 99 L. || 5) κοχλιάριον: cf. Zon. 560 3oi8uE* κοχλιάριον. Su. III 168, 23 xoyAtkptov: τὸ παρ᾽ ἡμῖν. Phryn. 321 ».* τοῦτο Alarpov ᾿Αριστοφάνης ὁ κωμῳδοποιὸς λέγει" καὶ σὺ δὲ

οὕτω λέγε (v. Lobeckii ann.). Cf. Thes., Ducang. s.v. || Tz sch. Hes. Op. 421 (p. 229, 4 = 274, 16) ὕπερον: λάκτην, ναγέα, τριβέα ἢ xónavov. An. Bekk. 239, | δοῖδυξ λέγεται ὁ τριβεύς. Et. M. 59, 57 ἀλετρίβανον" ὁ τριβεύς, παρὰ τὸ τρίβειν τοὺς ὅλας. Et. Gud. 337, 53 Sturz κόπανον᾽ ἐκ τοῦ κόπτω. 425, 52 ὕπερον δὲ λέγεται τὸ xónavov. Su. IV 657, 23 ὕπερον: ἡ τριβαία || 6) λάκτιν (at fort. scriptura λάκτην retineri potest): aliter Su. III 230, 23. Et. M. 555, 18. Herdn. Gr. Gr. III 2, 542, 10. Sch. Nicand. Aer. 109 || 8) ἀρκλίδιον in lexica inserendum. In Et. Gud. 197, 25 de St. lemma

tantum ἀρκλίον legitur, at textus desideratur || 9) συναρπαγείς: «oratione temere raptus || 21) τριβώνιον: cf. Sch. Plat. Conv. 219 B (Su. IV 588, 25. An. Bachm. I 389, 27) τριβώνιον ἱμάτιον παλαιὸν καὶ τετριμμένον. Zon. 1740 et 1749 τριβώνιον ἔνδυμα φιλοσόφου ἔχον σημεῖα. An. Boiss. III 265

342 ὁ τρίβων τοῦ ῥάχους διαφέρει" ὁ τρίβων γὰρ τὸ ἤδη ἀποβεβληκὸς τὰς χκροχύδας, παρὰ τὸ ἤδη τετρίφϑαι᾽ ῥάκος δὲ τὸ διερρωγὸς ἱμάτιον. Et. Gud. 535, 2. 11 Sturz.

Herdn.

Et. M. 766, 8. Eust.

134. Phot. Cf. Renauld

1770, 64. Sch. Ar. Ran.

116 || 23)

406.

Ps.

μελεμβαφές: cf. Bacch. ap.

Su. II 521, 26. Poll. VII 129. Lectionem μελεμβαφές corrigere nolui. Tzetzes enim Euripidis versum quendam (fr. 627) laudans lectionem μελεγγραφεῖς praebuit (Sch. Hzst. XII 341 = Cramer A.O. III 373, 20), quam in μελαγγραφεῖς correxit Bergk at retinuerunt Nauck (et. Trag. Dict. Index, p. 385) et nuperrime Allen-Italie (4 Concord. of Eur., s.v.). Cf.

et. Thes.:

„In

Montíauc.

Diar.

Ital.

p. 53

versus

aliquot

iambici

proferuntur cruci inscripti: v. 15 legitur τὴν ἐπωμίδα μελεμϑάφη ἔχουσα. Scripserat forsan Irene μελαμβαφῆ᾽. At hoc quoque loco scriptura μελεμβαφῇ verisimilior quam μελαμβαφῇ mihi videtur. Cum tamen non solum μελανονεφής verum etiam μελαινονεφής aetate byzantina occurrisse animadvertamus, nescio an scripturam μελεμβαφής e pronuntiatione neograeca pro μελαιμβαφής ortam esse conicere liceat. 165 s., 20) axopoSopópov: cf. Sch. Ar. Pax 245. Eust. ad Dion. Per. 525. 165 d., 5 sq.) ἀναβιβάζουσιν: sc. τὸν τόνον (cf. e.g. Apoll. Dysc. Pron. 49,

15, etc.) || 7 sqq.) cf. Sch. Hom. A 191 (Cramer A.P. III 200, 11. 282, 32) τρεῖς

ἰδέαι φαρμάκων

παρ᾽

'Oufpo'

ἐπίπαστα .. .., χριστὰ

olov ἐπιτήδεια

εἰς τὸ χρίεσϑαι, καὶ πιστὰ κατὰ τὸν Αἰσχύλον, τουτέστι πότιμα. Eadem

Eust. 464, 36 || BJ πλαστά: pro καταπλαστά. 11) πιστά: cf. Aesch. Prom. 478 sqq.: εἴ τις ἐς νόσον

οὐκ Tv ἀλέξημ᾽ οὐ χριστόν, 3

,

πέσοι,

οὐδέν, οὔτε βρώσιμον.

οὐδὲ πιστόν, ,

fere

Cf. Thes. v. καταπλαστός ||

*

,

ἀλλὰ ,

M

φαρμάκων ,

χρείαι χατεσκέλλοντο, πρίν γ᾽ ἐγώ σφισιν ἔδειξα κράσεις ἠπίων ἀκεσμάτων, αἷς τὰς

ἁπάσας

ἐξαμόνονται

νόσους.

Eust. 1050, 48 ὁ πιστὸς ἤγουν ποτός, τουτέστι πινόμενος κατὰ τὸ ᾿'χριστὰ xai πιστὰ φάρμακα᾽᾽, 1554, 45 πιστὸν τὸ πινόμενον, οὗ χρῆσις παρ᾽ Αἰσχύλῳ εἰπόντι φάρμακα τὰ μὲν χριστά, τὰ δὲ ποτά || 12) ὀξυφοινίκου : semel tantum alibi occurrit, ap. Rufum fr. 80 (v. et. Thes. s.v.) || 13) ἑλίγματα: cf. Ev. Io. 19, 39 μίγμα (v.l. ἔλιγμα) σμύρνης καὶ ἀλόης || 14) ξηρός: fuitne ξηροπυ-

pia? || 24) i.e. ὀπὸς σιλφίου (v. infra, p. 196 s. 6. d. 23): cf. Ar. Eccl. 404. Theophr.

Hist. Pl. VI 3, 2, etc.; Thes. s.v. V. et. Sch. Nicand. Alex. 308

(p. 67, 12 Abel-Vári) αὐτὴ ἡ ῥίζα λέγεται σίλφιον, ὁ δὲ ταύτης ὀπὸς γυρηναϊχὸς καλεῖται ὀπός || σχῖνον: cf. Et. M. 740, 47 (== An. Bachm. I 378, 25) c." τὴν σχίλλαν, Ev T, διαμασσῶνται οἱ καλλωπιζόμενοι ἕνεκα τοῦ λευκοῦν τοὺς

ὀδόντας,

Su.

IV. 379, 5. Zon.

1699.

343 166 s., 9) Athen. II 67 D Aristophanis versum affert additque: δίδυμος

δ᾽ ἐξηγούμενος τὸ ἰαμβεῖόν φησιν “laws διότι οἱ Σφήττιοι ὀξεῖς. Et. M. 738, 46 Σφήττιοι... χωμῳδοῦνται δὲ ὡς ὀξεῖς. Eust. 741, 25 οἱ Σφήττιοι (σκωπτόμενοι) ἐπὶ ἀγριότητι. Paus. Att. p. 210 n. 35. 166 d., 3) κρομμυοειδές: in lexica inserendum in quibus tamen κρομuoc» exstat.

167 d., 15) ἡμιτύβιον: cf. Su. II 571, 22. Poll. VII 71. An. Boiss. I 240. Hesch. || ἡμιφάριον: cf. Su. II 571, 25. An. Bachm. I 251, 6. Et. Gud. 244, 58 Sturz. Zon. 993. Hesch. || 16) ἡμισουδάριον: nescio num alibi occurrat ; in lexicis autem desideratur || 3i«p&xeXov: in lexica inserendum; cum φακιόλιον (Db 364b 44. 47. 49 sq., cf. et. Psaltes 101) quadam affini-

tate coniunctum? || 20) Cf. Sch. Luc. 283, 19 3j φοινικίς" ἱμάτιον ἐρυϑρόν. τοιοῦτο δὲ ἐφόρουν ol τὸ ᾿Ενυάλιον διαϑλοῦντες κτλ. Lex. Vind. 190, 1 φοινικίς, τὸ κόκκινον μαγνάδιον. ᾿Αριστοφάνει᾽ κατέπαττ᾽ αὐτοῦ τὴν κεφαλὴν φοινικίδι. Moer. 398 φοινικὶς ἔνδυμα λακωνικόν, ὁπότε εἰς πόλεμον ἴοιεν, διὰ

τὸ ὁμοχροεῖν τῷ αἵματι, ᾿Αριστοτέλης ἐν Πολιτείᾳ λέγει || 21) κοκκοβαφές: Tz Hist. VIII 971

Ϊ 23) φοινικοῦν: Su. IV 770,

20) q.: ἐρυϑρόν, πυρρόν.

14 (= An. Bachm.

I 407,

Et. M. 797, 30 q.: ἐρυϑρόν, πυρρόν, N τὸ μέλαν.

Zon. 1820 9." πυρρὸν ἣ μέλαν. Et. Gud. 555, 58 Sturz. Eust. 1326, 32 || 24) ravrodang: semel tantum alibi occurrere videtur, in epigr. ap. Diog.

L. IX 43 || γέρων “Ὅμηρος: Tz Hist. IV 868 || 25) βαϑύχρουν: cf. Dioscor. V 94 || 26) xırpöypouv: vox tzetziana, in lexica inserenda: Tz Hist. IX 630. 638. Epist. p. 53, 19. Cf. πρασόχρους Hist. VIII 967. 970. 971. ἀργυρόχροος Hist. XI 483. 485. 168 d., 1) Cf. Eust. 565, 10 ποππάζειν μὲν ἐπὶ μόνων ἀνθρώπων, ποππύζειν δὲ καὶ ἐπὶ ἀλόγων οὐ γὰρ μόνον τροφέες βρέφη, ἀλλὰ xal ἵππους xal βόας οἱ τημελοῦντες

ποππύζουσι.

18 κολακεύειν

τι ἐστὲ τὸ ποππύζειν καὶ πόππυ-

σμα κολακεία ἵππων ἀδαμάστων. Zon. 1570 ποππύζεσϑαι: κολακχεύεσθαι. εἴρηται δὲ ἐπὶ τῶν ἀνημέρων ἵππων καὶ ἀγυμνάστων. ἔστι δὲ ἣ λέξις πεποιημένη. Sch. Theocr. V 6—7c (p. 158, 18) ποππύσδειν᾽ συρίζειν, Su. IV 175,

19 — Et. M. 682, 48. An. Bachm. I 346, 23. Hesch. || 18—p. 169 d. 3) δράκων... χάρισι: ed. Koster, De Tzetza 145 || 21) ὁμηρείας: cf. Tz AU. IL. IV 51 δόξαν... τὴν ὁμηρείαν || 25) συμβολογραφοῦντος: v. Dimitr., s.v. || 27) ὅσσους: Homerum exprimere Tzetzes voluit || 29) αὐτοδαιμονίου: in lexicis desideratur. Apud Plotin. III 5, 6 αὐτοδαίμων legitur.

169 d., 11) ἀστηρίκτῳ: cf. Vett. Val. 242, 3 τὸ ἀστήρικτον λογισμοῦ

21—26)

||

el... χρειῶδες: ed. Koster, De Tzetza 145 || 33) κόγκιον: i.e.

xöyyıov (semper ita scriptum ap. Metrol. Script. ed. Hultsch); fluctuatio autem x-y aetate byzantina non rara (cf. Psaltes 66): e.g. yoyyıdpıov pro xoyxızpıov interdum occurrit.

344 170 d., 5) μεταμαρεύομαι: in lexica inserendum || 5 54.) βασιλικῆς γάζης:

Diod. Sic. XVII 35 || 6) μαργάρους: masc. pro neutro; cf. Tz lamb. ed. G. De Vico, in «Giorn. Ital. di Filol.» 1957, 222 || 7 sq.) δυσόσμοις βορβόροις:

365, 14):

cf. Tz sch. Hist. V 201

(p. 113 Pressel = Cramer A.O. III

νῦν μέχρι τοῦδε τὰς δυσόδμους Bopßöpous τοῦ χοιριῶντος τοῦδε καὶ κοπροφάγου, (οὕτω χρεὼν καλεῖν γὰρ 7) καλλιγράφων") Τζέτζης καϑαίρει τεχνικῶν λόγων πτύοις. V. et. C. Dahlen, Zu Iohannes

(Diss. Uppsala

Tzeizes’ Exegesis der Hesiodeischen Erga

1933), p. 35 || 9) ravurepplapog in lexicis desideratur

||

16) ἀπεντυπῶ in lexica inserendum || 18) φαυλεπιφαυλοτέρους : hanc vocem ex epigrammate falso Demodoco addicto atque a Lydo, De mag. III 57, a Const. Porphyr. De them. 2, 74 (Pertusi) nec non in Anth. Pal. XI 238 tradito Tzetzes hausit. Versus quarti lectio in Lydi codicibus est corrupta: φαυλ᾽ ἐπιφαυλοτέρας; at sine dubio comparativi forma fuit (φαυλεπιφαυλότεροι em. Fuss); Const. Perphyr. vero et Anth. Pal. superlativum praebent φαυλεπιφαυλότατοι. Tzetzes quidem Lydi lectionem novit. Epigramma autem in Ioannem Cappadocem praef. praet. Iustiniani I imp. scriptum esse (cf. Krumbacher, B.L.? 930 sqq.) verisimile videtur. 171 d., 13) σαμβαλίσκος: Amb, ut Hippon. fr. 24a, quod in Sch. Lyc. 855 (p. 277, 28) Tzetzes affert; σανδαλίσκος autem Lut, ut ap. Ar. Ran. 406.

Cf. sch. Luc.

165,

1 ubi σάμβαλον codd. BUQ,

σάνδαλον cod. C. Herdn.

Gr. Gr. III 2, 578, 23. || 15) προβήμασι: cf. Zon. 1582 || βηματισμοῖς: v. Thes. s.v.

172 s., 21 sqq.) v. ad 172 d. 26 sqq. 28 || 22) ἀδδηφάγον: cf. Tz sch. Hes. Of. 70 (p. 78, 12 = 92, 2); v. supra, ad 135 d. 8 sq. 172 d., 1 sqq.) &a: v. supra, ad 104 s. 27. Cf. Tz Hist. IX 302. XII 865. — V. et. Sch. Plat. Resp. 372 B — Et. M. 73,16 — Phot. Reitz. 84, 5 ἄλφιτα χυρίως μὲν τὰ ἀπὸ πεφρυγμένων xai ἀλεσϑεισῶν xpt9iv ϑραύσματα, καταχρηστικῶς δὲ καὶ τὰ ἀπὸ πυρῶν ἢ φακῶν. Su. I 130, 12 = Hesch. p. 117 n. 36 L. τὰ ἀπὸ νέας κριϑῆς [ἢ σίτου] πεφυρμένα ἄλευρα. Et praesertim Hesch. p. 103 n. 100 L. ἄλευρα: κυρίως τὰ τοῦ σίτου" ἄλφιτα δὲ τὰ τῶν κριϑῶν || 4) κυρήβια: Su. III 218, 27 x." πίτυρα xai τὰ τῶν κριϑῶν ἀποβρέγματα᾽ τὰ ἄχυρα, 7, τῶν πυρῶν. 7, ἔνϑα αἱ κάχρυς φρύγονται. κάχρυς δέ εἰσιν αἱ ἀληλεσμέναι κριϑαί (v. Phot., Hesch.). Sch. Ar. Eq. 254. An. Bekk. 272, 24 τὰ χκυρήβιά ἐστι τὰ πίτυρα. Erot. 55, 15 χυρηβίων᾽ τῶν ἀχύρων καὶ πιτύρων. ἀττικὴ δ᾽ ἢ λέξις. Zon. 1270. An. Boiss. III 221, 390,

345

etc. || 8) σιτουργίαν : alibi semel tantum, in sch. Callim. 5. Cer. 22, legitur || 10) κριϑοφαγοῦσιν: v. Thes. s.v. et cf. sch. Ar. Av. 232 || 13) ἀναδῇσαι: cf. supra, ad 140 d. 22 || 15) épgua9à: cf. Su. III 559, 26 = An. Bachm. I 320, 25 ὁρμαϑός"

σύνδεσμος,

στίχος. Eust. 140, 11 δασύνεται.... ὁρμαϑός.

De

codicis Amb lectione ὀρμαϑῶ (sp. len.) cf. Lex. de spir. 235 ὀρμαϑὸς παρά τισι ψιλοῦται || 26 sqq.) cf. Et. Gud. 346, 26 Sturz (Herdn., Gr. Gr. III 2, 174, 6 sqq. 538, 21. Et. M. 538, 17. Cramer A.O. II 226, 24) κρίβανος σημαίνει τὴν κάμινον, ἔνϑα ὥπτουν τοὺς ἄρτους᾽ παρὰ τὸ κρῖ, τὸ σημαῖνον τὴν χριϑήν, καὶ τὸ βαῦνος, τὸ σημαῖνον τὴν κάμινον" οἱ μέντοι Δωριεῖς κλίβανον λέγουσι καὶ κρίβανον. Thom. M. 201, 16 κρίβανος ᾿Αττικοί, οὐχὶ κλίβανος διὰ τοῦ A, διὰ τὸ τὴν πρώτην τῶν ἀνθρώπων τροφὴν δοκεῖν κριϑὰς elvat ἀπὸ τοῦ κρῖ τὸ κριϑάριον καὶ τοῦ βαῦνος τὸ πῦρ (eadem fere Phryn. 179). Sch. Ar. Ach. 86. Ael. Dion. p. 126 n. 39. Ap. S. 104, 22. An. Bekk. 222, 22. An. Boiss. IV 387, 407. Zon. 1249. Orion 82, 17. 90, 11. Athen. III 110 C. Su. III

188, 7 xpiBavoc:

ὁ φοῦρνος.

Hesch.

V. et. An.

Bachm.

I 438, 21

xpi* κρῖνον, κατὰ ἀποκοπήν. Cramer A.O. I 255, 3 κρῖ’ ἡ κριϑή || 28) βαῦνος: Herdn. Gr. Gr. III 2, 174, 6 βαῦνος τὸ πῦρ ἢ ὁ χυτρόπους 7j ἡ κάμινος. Evdev xal βάναυσος καὶ xplfavog ὁ ἔχων κριϑάς. — Baüvos ἣ κάμινος: Ael. Dion. p. 112 n. 11. Et. M. 187, 39. 192, 14. 539, 18. An. Bachm. I 178, 21. 179, 15. Orion 38, 12. 90, 12. Zon. 1249. Cramer A.P. IV 122, 23. Cyrill. 70, 4. 74, 11. Eust. 132, 33. 1511, 13. 1564, 34. Su. I 452, 24. 463, 9.

An. Bekk. 173 s., 1 καὶ κάρυα τι ἔϑος ἐπὶ γλυκέα καὶ ἐν τῷ κατὰ

222, 22. Sch. Plat. Resp. 495 E. Theaet. 176 C. Hesch. sqq.) cf. An. Bekk. 269, 9 καταχύσματα᾽ ἰσχάδες xai φοίνιχες xai ἄλλα τοιαῦτα. ἐδώδιμα κατέχεον αἱ κυρίαι τῶν οἴκων κατά τὰς κεφαλὰς τῶν ἄρτι ἐωνημένων δούλων, παραδηλοῦσαι ὅτι ἐπὶ ἡδέα πράγματα εἰσεληλύϑασιν. Harp. 171, ll x." Δημοσϑένης Στεφάνου α΄. ὅτι τῶν νεωνήτων οἱ δεσπόται τραγήματα κατέχειν

᾿Αριστοφάνης Πλούτῳ δηλοῖ || 11) εἰσδέχεται in εἰσέρχεται corrigere non necessarium duxi: de δέχομαι passive usurpato v. supra, ad 135 d. 2 || 13) κολλύβων: cf. Su. III 148, 1 (= Zon.1240) κόλυβα- σῖτος ἑψητός. Hesch. κόλλυβα᾽ τρωγάλια. «Ac forsitan κόλλυβοι hic sunt iidem qui κόλλαβοι, h.e. σμικροὶ ἄρτοι, Sic dicti παρὰ τὸ ἐκ μεγάλων κεκολλυβίσϑαι 5. σμικροὶ etc. (Sch. Ar. Ran. 510. Pax 1195)» Thes. V. et. Ducang. v. κόλυβον. 173 d., 1) Codicis Amb καταχύματα in καταχύσματα correxi, collato Ammon. 78 (= Ptol. 401, 6) καταχύματα καὶ καταχύσματα διαφέρει. καταχύματα μὲν γὰρ χωρὶς τοῦ σ τὰ καταχεόμενα ὕδατα, ἐπὶ λουτρῶνος καὶ τῶν ἄλλων ὁμοίων’ καταχύσματα δὲ σὺν τῷ σ αἱ ἰσχάδες καὶ τὰ ἄλλα τραγήματα, ἃ τῶν νεωνήτων δούλων κατέχευον. ᾿Αριστοφάνης᾽ “εἶτ᾽ οὐχὶ ara.” (eadem

fere Thom.

M. 205, 15 et An. Bachm.

vero, Or. 23, 293 C, καταχύματα

II 378,

pro καταχύσματα

15. Apud Themist.

usurpatur)

|| 23 sqq.)

346

cf. Ammon. 133 ὑπαντῆσαι καὶ ἀπαντῆσαι διαφέρει. ὑπαντῆσαι μὲν γὰρ ἐπὶ ὁδοῦ λέγεται" ἀπαντῆσαι δὲ τὸ περιτυχεῖν δίκῃ. Su. I 262, 13 (= An. Bachm. I 111, 17) ἀπαντᾶν" τὸ παραγίνεσϑαι εἴς τινα τόπον. ἀπαντᾶν δὲ καὶ συναντᾶν λέγουσιν, ἑκατέρως (eadem fere Zon. 256. Phot. Reitz. 156, 16). Ptol. 397, 17. Reitz. GGE 392, 1.

174 s., 7—9) (p. 56, 21

sqq.

Cf. et. Zur. Scolii, p. 554 || 10) cf. Tz sch. Lyc.

110

57, 3. 33. 58, 8). 451

14.

(p. 166,

11. 16). Su.

II 138,

Diod. I 28, 7. Iustin. II 6,7. Ovid. Met. II 555. Hesch. p. 476 n. O6 L. || 12 sqq.) Tz sch. Lyc. 110 (p. 58, 18) βασιλεύσας δ᾽ ὁ Κέκροψ τῆς ᾿Αττικῆς κατέπαυσε τὸ ϑηριῶδες τῆς μίξεως καὶ ἀνδράσι νομίμοις ἐποΐησε τὰς γυναῖκας συνάπτεσϑαι. ἐπεὶ γοῦν ἐκ τούτου οἱ παῖδες πατέρα xal μητέρα ἐγνώρισαν τοὺς αἰτίους αὐτοῖς τῆς γεννήσεως δύο τυγχάνοντας φύσεων, διφυὴς καὶ ὁ Κέκροψ ἐκλήϑη ὡς τοῦτο ποιήσας αὐτός || 15) De verbo σμίγω cf. Psaltes 105 et infra, ad 204 s. 28 || 21) στοιχεῖν: v. L.-Sc.-J. s.v. 174 d., 4 sq.) cf. Su. IV 7, 6(— Phot.) ἀπὸ τοῦ πάλλειν τὸ δόρυ ἢ ἀπὸ τοῦ ἀνῃρηκέναι Πάλλαντα, Eva τῶν Γιγάντων. Zon. 1506 παρὰ τὸ dvaneπλάσϑαι ἐκ τῆς χεφαλῖῆς τοῦ Διός. Y, ὅτι Πάλλαντα ἕνα τῶν Γιγάντων ἀπέχτεινεν. Y) παρὰ τὸ ἀεὶ κινητὸν εἶναι τὴν ϑεόν- ἣ γὰρ αὐτὴ νοεῖται φρόweis. Y, παρὰ τὸ πάλλειν καὶ κραδαίνειν τὸ δόρυ" πολεμικὴ γὰρ ἣ ϑεός. ἢ διὰ τὸ παλλομένην τὴν καρδίαν τοῦ Διονύσου προσκομίσαι τῷ Διί. Plat. Crat. 407 A. Et.M. 649, 52. Et Gud. 450, 6 Sturz. Cramer A.O. I 347, 27. A.P. III 225, 32. Eud. 746 (p. 533). Matg. II 408, 16. Eust. 84, 43. 1742, 35.

Ap. S. 126, 29. Myth. Vat. 1, 124. Isidor. Orig. VIII 11, 75. Fest. De sıgn.

verb. p. 246, 4 Lind. || 8 sqq.) Tz sch. Lyc. 111 (p. 57, 30) ἢ ᾿Αττυκὴ γὰρ ἦν βασιλεία τοῦ Κέκροπος" ἐλθὼν γὰρ ἀπὸ Σάεως πόλεως Αἰγύπτου τὰς ᾿Αϑήνας συνῴκισε. Σάις δὲ κατ᾽ Αἰγυπτίους ἡ ᾿Αϑυηνᾶ λέγεται, ὥς φησι Χάραξ (cf. FHG IV 547, 13. Sch. Aristid. I 95, 7). Cf. et. Hdt. II 59. Plat. Tim. 21 E. Plut. V. Tim. 23. Paus. IX 12, 2. Steph. Byz. 550, 2 Σαις, πόλις Αἰγύπτου. κλίνεται δὲ Σάεως ὡς Μέμφεως. Zon. 1628 πόλις" καὶ κλίνεται

Σάεως.

Sch.

Luc.

219, 26.

Hesch.

v.

N»:9.

175 d., 4) óxóvo99ov: alibi semel tantum, ap. Eust. 3, 39, occurrit || Eyyauvov: in lexicis desideratur || 12) ψευδοφίλους : in lexica inserendum || 18 sq.) cf. Zon. 1409 νύσσω᾽ τρῶσαι

νύξαι λέγει.

τὸ τιτρώσχω.

Eust. 520, 16 τὸ κεντῆσαι vot

Su. III 489, 21. Et. M. 609, 29. Orion

109, 9.

176 d., 1 sqq.) Tz sch. Hes. Of. 29 (p. 49, 8 = 56, 13) σημαίνει δὲ 5, ἀγορὰ τὸ πωλητήριον. 42 (p. 57, 27 = 66, 27) ἐν ταῖς ἀγοραῖς xal τοῖς πωλητηρίοις. Sch. Ar. Ach. 21 διάφορα δηλοῖ ἡ λέξις, vov δὲ τὴν ἐκκλησίαν... καὶ

τὸν τόπον

ἔνϑα

πιπράσχεται

τὰ ὦνια

χαὶ αὐτὰ

τὰ via

σημαίνει.

An.

Bachm. II 66, 1. Cramer A.P. IV 89, 21 || 8) ὅτι: cf. supra, ad 23 d. 21 || 9) ὡρᾶτο: cf. ct. Psaltes 203 et quae supra, ad 134 d. 21, annotavi ||

347

14) σφῷ: v. quae supra, ad 42 d. 18, scripsi || 17) ὑπερτιϑέαμεν: de hac forma cf. Eust. 210, 9 τὸ μέντοι ᾿ἰδιδόαμεν᾽᾽ xal ᾿ἰτιϑέαμεν᾽᾽ ἐπένϑεσιν ἔχει τοῦ à. V. et. infra, ad 179 d. 15, et Zur. Scolii, p. 553 (v. 667)

ἀποδιδόαμεν olc9a.

|| 24) oldas: hac forma

Cf. Moer.

283

olo9a

ἀττικῶς,

ubique

utitur Tzetzes,

nusquam

οἶδας ἑλληνικῶς.

177 s., 24) ὀβολῶν: lectio genuina mihi oXov fuisse videtur, quam Καὶ exhibet; at βολῶν definitione quadam eget; ideoque v.d. Platt «τραγημάτων» addidit, nullo quidem fundamento nisus. Hemst. autem, qui, cum Aldinae tantum lectionem διὰ τὸν αὐτῶν ὀβολὸν novisset, διὰ τὸν αὐτῶν

βόλον correxit, recte αὐτῶν explicavit: «ut referatur ad τὰ καταχύσματα, postremam praecedentis scholii vocem» (cf. et. sch. Amb Lut χύσει καταχυσμάτων). Intactum tamen ὀβολῶν reliqui, cum hanc vocem, quam Θ praebet, Tzetzam in suo fonte legisse pro certo haberem; fortasse Tzetzes vocem ὀβολός idem quod munusculum (cf. ital. obolo) hic valere putavit. 177 d., 2) καταχεϑῆναι: cf. Tz Hist. XI 478 χεϑέν || 26) κωμῳδιοδιδασχάλῳ: de hac forma cf. Moer. 240 κωμῳδοποιοὶ ἀττικῶς, κωμῳδιοποιοὶ ἑλληνικῶς. Thom. M. 199, 7 καὶ κωμῳδοποιὸς xal κωμῳδιοποιός. 178 s., 25) σιπύη δὲ ἡ ἀρτοϑήκη: Et. M. 714, 9. Zon. 1645. An. Boiss. IV 402, 730. Cramer

A.O. II 465, 21. Ps. Herdn.

124 || 26) ἀμφορεύς: cf.

Athen. XI 501 A τινὲς δέ φασιν, ὃν τρόπον ἀμφιφορεὺς λέγεται ὁ ρωϑεν κατὰ τὰ ὦτα δυνάμενος φέρεσϑαι, οὕτω καὶ τὴν ἀμφίϑετον Quam etymologiam etiam proferunt Orion 31, 12 ἀμφορεύς" τὸ σταμνίον τὸ ἀμφοτέρωθεν φερόμενον. Et. Gen., Reitz. GGE 42, Gud.

126, 5 de St. Et.

M. 93, 20. Eust.

1163,

30.

ἀμφοτέφιάλην. δίωτον 20. Et.

1445, 44 (cf. Hesch.

p. 145 n. 39 L.). Aliam etiam etymologiam commemorant Et. Gen. ll. (Y, τὸ ἑκατέρωθεν αἰρόμενον ἀμφοαιρές xxi ἀμφορεύς, χατὰ συγχοπὴν καὶ πλεονασμὸν τοῦ Uu). Et. M. L4. Zon. 145. 179 s., 2) ἀμφιφορεύς non raro occurrit: sch. Lyc. 273 (p. 117, 22. 27). Àn. Bachm. I 81, 28 (— Lex. Seg. p. XIIIb 9). II 107, 25. Ap. S. 29, 21. Hesch. /J. Paus. Att. p. 161 n. 106 ''ápoopsóg" ὁ ἀμφιφορεὺς ὑπὸ ' A9-

ναίων καλεῖται || 5) ἔκτοτε: Tz Epist. p. 74, 11. Hanc vocem refutaverunt Luc. Pseudosoph. 7 τῷ δὲ λέγοντι "Éxtotz" καλόν, ἔφη, τὸ εἰπεῖν “᾿ἐκπέpuaw”. ὁ γὰρ Πλάτων “εἰς τότε᾽" λέγει. Sch. Luc. ad h. L, p. 39, 21 ἔχτοτε: ἐξ ὅτου γὰρ τὸ δόκιμον. Phryn. 45 ἔκτοτε χατὰ μηδένα τρόπον εἴπῃς,

ἀλλ᾽

(Herdn.) οἶνος. 9.

403,

ἐξ ἐχείνου. Thom.

M. 135, 13 ἐξ ἐκείνου, οὐκ ἔκτοτε. Moer. 469

|| 7 sqq.) cf. Et. M.

Hesch. 18.

108, 42 ἀνϑοσμίας- ὁ ἀνθέων ὀσμὴν ἔχων

p. 178 n. 49 L. οἶνος εὔπνους Erot.

68,

11.

Àn.

Bachm.

I 97,

ἢ ἄνϑος 9.

Eust.

ἔχων. 1449,

An.

Bekk.

11. Moer.

22, 71

ἀνθοσμίαν ἀττικῶς, εὔπνουν ἑλληνοκῶς. Thom. M. 19, 9 ἀνθοσμίας οἶνος, οὐκ εὔοσμος. Sch. Ar. Ran. 1150 || 17) cf. Su. II 661, 19 ixvóc: ὁ φοῦρνος, 7,

348 χάμινος. 7, 6 φανός. καταχρηστικῶς δὲ ἡ ἐσχάρα... ἢ μέρος τι τῆς olxiac, τὸ λεγόμενον παρ᾽ ἡμῖν μαγειρεῖον. λέγεται δὲ κυρίως ἱπνὸς ἡ κάμινος (cf. Harp.

Phot.). Zon.

1116

ἵπνος

καὶ

ἱπνός᾽

ὁ φοῦρνος᾽

xuploc

7, κάμινος.

καταχρηστικῶς δὲ ἡ ἐσχάρα ἣ τὸ μαγειρεῖον 9 καπνοδόκη. Lex. Vind. 104, 10 ἱπνὸς τὸ παρ᾽ ἡμῖν μαγειρεῖον. Sch. Ar. Av. 437. Pax 841. Vesp. 836. Erot. 45, 12. Et. M. 473, 24. An. Bachm. I 262, 29. An. Bekk. 266, 32. Hesch. De accentu cf. Eust. 16, 42 ὁ Invos βαρυτόνως 4 ἱπνὸς ὀξυτόνως

(cf. Zon. LL); et ἵπνος exhibent Et. M. et An. Bekk. 1, et 270, 12 || 18) cf. Thom. M. 219, 3 καπνοδόκη, ob καπνοδόχη. 179 d., 6) Et. M. 563, 36 λήκυϑος" ἀγγεῖον ἐλαιοδόχον. Et. Gud. 368, 40 Sturz.

Zon.

1304.

Eust.

1552, 23. Sch. Hom.

ζ 79.

Ps.

Herdn.

78. Ael.

Dion. p. 127 n. 10 || 9) ἰσχάδων: cf. Et. M. 479, 20. Et. Gud. 284, 26 Sturz || 10) ὀξίς: cf. Sch. Ar. Vesp.

1509

ὀξὶς εἶδος χύτρας,

ὅπερ λοπάδιον

καλοῦμεν. Ran. 1488. Et. M. 626, 48. Thom. M. 255,10 || 11) ἡμέτερον: = τὸ

παρ᾽ ἡμῖν, «quod ad usus familiares adhibere solemus» || 15) παρετιϑέαμεν: cf. Hdt. III 155 ὑπερετίϑεα. V. et. supra, ad 176 d. 17. 180 s., 1 sqq.) cf. Poll. IX 101 xai μὴν καὶ ἀρτιάζειν ἀστραγάλους ἐκ φορμίσκων κατερωμένους ἐν τῷ ἀποδυτηρίῳ τοὺς παῖδας ὁ Πλάτων ἔφη. τὸ δ᾽ ἀρτιάζειν ἐν ἀστραγάλων πλήϑει κεκρυμμένων ὑπὸ ταῖν χεροῖν μαντείαν εἶχε τῶν ἀρτίων 7, καὶ περιττῶν. An. Bachm. I 146, 23 ἀρτιάζειν' τὸ παίζειν ἄρτια ἢ περιττὰ καρύοις ἢ ἀστραγάλοις τοιούτοις. Zur. Scolit, p. 555 || 2 sq.) Cf. Et. M. 411,54 ζυγός" παρὰ τὸ δύο ἄγειν, δυαγός. An. Bachm. I 340, 8 περισσά᾽ τὰ ἐν τῇ ἀριϑμητικῇ καλούμενα ἄζυγα.... ἄρτια δὲ τὰ ζυγά || 4) μονά: v. Dimitr. s.v. μονός || 24) cf. Et. M. 719, 28 σκόροδον οἱονεὶ σκαιὸν

ῥόδον.

Aliter

Et. Gud. 504, 37

Sturz

παρὰ

τὸ τὰς κόρας

οἰδαίνειν.

180 d., 1) στατὴρ τὸ νόμισμα: Et. M. 725, 22. Su. IV 425, 25. 26. Orion 148, 26. An. Bachm. I 369, 23. Zon. 1668. Eust. 958, 22 || 17) τρυφηλὸν: minus usitatum quam τρυφερός. Cf. Su. IV 601, 13 τρυφηλός καὶ τρυφητής" ὁ ἄπληστα τρώγων. Et, cum infra, 1l. 23, locutio συβαριτικῆς τραπέζης legatur, τρυφηλὸν in suo fonte Tzetzam invenisse pro certo habeo, collatis An. Bachm. I 372, 23 συβαριτικαῖς xai συβαρικαῖς᾽ τρυφηλαῖς, λαμπραῖς, πολυτελέσιν: τρυφηλοὶ γὰρ οἱ Συβαρῖται" ᾿'συβαριιικαῖς τραπέζαις et Zon. 1684 συβαριτική᾽ τρυφηλή. καὶ f| τράπεζα ἦν συβαριτική" τρυφηλοὶ γὰρ οἱ Συβαρῖται || 24) ἀπομαχτηρίοις: in lexica inserendum. Exstiterunt ἀπομάκτης, ἀπομάκτρια et ap. Ar. Vesp. 712 ἀπόμακτρον, 181 s., 18) μετὰ U, τὰ scripsi. Fortasse, cum τὰ βλέφαρα scripturus esset, ad vocem sequentem μεταβολὴ librarius oculos vertit et in confusionem

incidit.

181 d., 9) ἂν ὑποφέρειν in ἀνυποφέρειν corrigere nolui || 13) στέγειν ex οἷον pendet || 24) τριβώνιον: v. supra, ad 164 d. 21.

349

182 d., 13 sqq.) cf. Tz sch. Hist. XII 516 (p. 138 Pressel = Cramer A.O. III 373, 27): “de” ἐνταῦϑα᾽ "^p^ ἐνταῦϑα, ἐπέκτασις τὸ "Oe" προσγράφεται δὲ τὸ t, ὅτι τὰ εἰς ἢ xa9apà ἐπιρρήματα προσγεγραμμένον ἔχει τὸ UC πάντῃ, ἄλλῃ, πανταχῇ, τῇ καὶ τὰ ὅμοια. Et. M. 78, 28 τὰ γὰρ εἰς ἢ λήγοντα ἐπιρρήματα ἔχουσι τὸ T προσγεγραμμένον, οἷον ἄλλῃ, πάντῃ, χρυφῇ, σπουδῇ, εἰκῇ, ὅπῃ, πῇ. εἰσὶ δέ τινα εἰς v λήγοντα ἐπιρρήματα μὴ ἔχοντα τὸ t, οἷον ἢ ϑέμις ἀντὶ τοῦ ὡς... μὴ, WM, δή... καὶ τὸ fn... λέγει δὲ ὁ τεχνικὸς τὸ ἡσυχῇ xal ἄλλῃ καὶ τὰ τοιαῦτα διὰ τοῦτο σὺν τῷ I γράφεσϑαι͵ ἐπειδὴ ἀπὸ δοτικῆς γέγονεν. 416, 15 τὰ γὰρ εἰς Ἢ λήγοντα ἐπιρρήματα ἔχει τὸ i προσγεγραμμένον, olov ἄλλῃ, τριπλῇ, κομιδῇ. σεση-

μείωται πέντε" νή, μή, δή, ἤδη, δηλαδή. Herdn. Gr Gr. III 1, 489, 1 sqq. || 18) κομιδῇ λίαν: Su. III 150, 4. Et. Gud. 335, 46 Sturz. Zon. 1248. Cf. et.

Ammon. 82 = Ptol. 409,

14. Cramer A.P. IV 9, 1 sqq.

|| 20) καϑαρὸν

λήγοντα : num λήγοντα καϑαρὰ scribendum? 183 d., 7) ἧς: cf. An. Bachm. I 252, 26 fjo9a- ἧς. Moer. ἀττικῶς,

ἧς ἑλληνικῶς.

Herdn.

Gr.

Gr.

III

2, 265,

28.

518,

197, 34 ἦσϑα 35.

519,

1.

836, 15. Phryn. 149. Ps. Herdn. 53. Hesch. v. ἧς et ὑπῆρχες. Psaltes 240 || 8 sq.) cf. Et. M. 25, 44 ἄϑλιος" ὁ ταλαίπωρος, παρὰ τὸ ἀϑλεῖν τὸ ἀγωνίζεσϑαι 6 ἐστι τὸ κακοπαϑεῖν. Eust. 740, 53 ἄϑλιος ὁ δυστυχὴς xal δυσδαίμων, ὅτι παρὰ τὸν ἄϑλον, ὃ δηλοῖ τὴν κακοπάϑειαν. Zon. 59. Dio

Chrys. VIII 28 || 9) ἀϑελῆς ap. Anastasium Sin. P.G. 89, 44 B. 1173 C tantum occurrit || 16—20) οὐκ... σχολίων: ed. Zuretti, Salinas, 217 || 17) cf. Tz Hist. XIII 199 ἐν χάρταις παρενέγραφον || 24 sq.) Codicis Amb librarius fontis lectionem, quae sine dubio γεωργικὸν βίον (cf. Ar. Pax 589) erat per compendium scripta, perperam interpretatus est || 28 sq.) In mentem mihi venerat εἶπε yewpyıras «'αὐχμός᾽""» αὐχμὸς γὰρ κτλ. scribere et de haplographia cogitare; at infitiandum non est verbum εἶπε hic sine obiecto absolute usurpatum et adverbio γεωργικῶς definitum esse: «rustice locutus est» (cf. Cic. De orat. III 12, 45). 184 d., 1) ἀνομβρία: cf. An. Bachm. I 168, 31. An. Bekk. 203, 30. 460, 11. Hesch. p. 288 n. 22 L. || 15) Re vera in textu Chremylo versum 845

tribuunt Amb Lut || 16) διερρικνωμένον: tantum ap. Cratin. fr. 219 (Et. M. 270, 5) || 17) κατάσχιστον: tantum ap. Philod. De ira p. 50 || 19 sqq. et s. 18 sqq.) cf. Tz sch. Lyc. 1328 (p. 373, 29) μύστην δὲ αὐτὸν (sc. Herculem) εἶπε, διότι ἐμυύϑη Ev ᾿Ελευσῖνι τὰ δι᾿ αὐτὸν λεγόμενα μικρὰ μυστήρια. Εὔμολπος γὰρ... ὁ ϑεὶς τὰ μυστήρια ἐχέλευσε ξένους μὴ μυεῖσϑαι. ἐλϑόντος δὲ τοῦ

Ἡ ραχλέους ἐν ᾿Ελευσῖνι καὶ ϑέλοντος μυεῖσϑαι, τὸν μὲν τοῦ

Εὐμόλπου νόμον φυλάττοντες, ϑέλοντες δὲ καὶ τὸν κοινὸν εὐεργέτην «Ἡρακλέα ϑεραπεῦσαι οἱ ᾿Ελευσίνιοι En’ αὐτῷ τὰ μικρὰ ἐποιήσαντο μυστήρια. Eud. 656 (p. 489) μυστήρια δύο ἐτελεῖτο ἐν ᾿Ελευσῖνι τῆς ᾿Αττικῆς τοῦ ἐνιχυτοῦ,

350 μεγάλα TE καὶ μικρά" xai ἦν τὰ μικρά, ὥσπερ προκάϑαρσις καὶ προάγνευσις τῶν μεγάλων. μὴ ὄντων δὲ πρότερον μικρῶν, ἐλθόντος Ἧ ραχλέους xai ϑέλοντος μυηϑῆναι, ἐπειδὴ νόμος. ἦν ᾿Αϑηναίοις μηδένα ξένον μυεῖν, αἰδεσϑέντες τὴν αὐτοῦ ἀρετὴν καὶ ὅτι φίλος τε ἦν πόλεως καὶ υἱὸς τοῦ Διός, ἐποίησαν μικρὰ μυστήρια, ἐν οἷς αὐτὸν ἐμύησαν. ἦσαν δὲ τὰ μὲν μεγάλα τὰ Δήμητρος, τὰ δὲ μικρὰ Περσεφόνης, τῆς αὐτῆς ϑυγατρὸς τῆς xxi Κόρης λεγομένης. ὁ δὲ μυούμενος τὸ ἱμάτιον, ὃ ἐφόρει ἐν τῇ μυύήσει, οὐδέποτε ἀπεδύετο, μέχρις Xv τελέως ἀφανισϑῇ διαρρυέν. ᾿Αριστοφάνης" "av οὖν ἐμυήϑης; παίζει ὁ ποιητὴς παρὰ τὸν ᾿Ελευσίνιον νόμον" ἔϑος γὰρ ἦν, ὡς ἔφην, ἐν οἷς τις ἱματίοις μυηϑείη εἰς ϑεοῦ τινος, ταῦτα ἀνατιϑέναι. ὥσπερ

δηλοῖ καὶ Μελάνθιος ἐν τῷ Περὶ μυστηρίων ροῦν

ἐν αἷς 185 185 Vind. quod

xai τὰς στολὰς

τοὺς

μύστας

“ἱπάτριόν ἐστι ταῖς ϑεαῖς ἀνιε-

[corr. Müller, Flach:

τοῖς μύσταις

cod.)

τύχοιεν μνηϑέντες᾽᾽. V. et. Sch. Soph. O.C. 1053. 5., 23 sq.) v. ad 185 d., 24 sqq. d., 8) μυοῦν Amb Lut Vind et l. 19 μυεῖν Amb et m? Lut at μυοῦν et m! Lut. In archetypo igitur fuit utrobique μυοῦν (praes. μυῶ, esse poterat μυέω et μυόω);; docti Amb et Lut librarii altero loco

μυεῖν correxerunt || 24 sqq.) cf. Et. M. 703, 55 ῥιγῶ" ὁ μέλλων ῥιγήσω, συζυγίᾳ δευτέρα, Ent τοῦ φοβοῦμαι... ῥιγῶ δὲ ῥιγώσω, συζυγίᾳ τρίτῃ, ἐπὶ τοῦ ψύχους. Et. Gud. 492, 37 Sturz. Thom. M. 321, 9 ῥιγέω ῥιγῶ τὸ φοβοῦμαι, ὅπερ ἐστὶ ποιητικόν... ῥιγόω δὲ ῥιγῶ ἐπὶ κρύους. ᾿Αριστοφάνης ἐν Πλούτῳ “ἀλλ᾽ ἐνερρίγωσ᾽ x1A.". Pedias. Hes. Sc. 228 (p. 519, 18 = 634, 21) ῥιγόω ῥιγῶ τὸ ψύχομαι" ῥιγέω ῥιγῶ τὸ φρίσσω. Eust. 1770, 33 τὸ δὲ διγῶσαι κατὰ τρίτην συζυγίαν λέγεται παρὰ τῷ ποιητῇ καὶ τοῖς μετ᾽ αὐτὸν ἐπὶ ψύχους" ἐπὶ μέντοι φόβου ῥιγῶ ῥιγήσω λέγεται. Zon. 1681. Su. IV 294, 8 — An. Bachm. I 359, 3. 187 s., 11) ἀπὸ μεταφορᾶς: cf. An. Bekk. 66, 25 τοῦ κατ᾽ ἐμὲ κόμματος, οἷον τῆς κατ᾽ ἐμὲ τάξεως. fj μεταφορὰ ἐκ τοῦ νομίσματος. 187 d., 8) παραχαραγέν: cf. Macar. Homil. 12, 65 D παραχαραγῇ. Hunger, «JOBO» IV (1955), 41: «Die Byzantiner bevorzugten überhaupt den als attizistisch geltenden 2. Passivaorist». Psaltes 225 sq. Cf. et. Bóhlig

9. 80 || 22) σοβαρός: cf. Su. IV 394, 19 0. ὁ ὑπερήφανος. 21 c." λαμπρός, ἐπαιρόμενος, τολμηρός, αὐϑάδης, ἔξω τοῦ δέοντος φερόμενος. An. Bachm. 367, 27. Zon. 1660. An. Bekk. 305, 13. Et. Gud. 507, 18 Sturz.

I

188 s., 13) cf. Zon. 403 βουλιμιᾷ᾽ λιμώττει, πεινῇ λίαν. Et. M. 208, 19. V. infra, ad 188 d. 14 || 14) cf. Hesch. p. 340 n. 50 L. Bobrervav' μέγαν

λιμόν (Callim. fr. 24, 11 Pf.) || βούγλωσσον: novam videtur hic induisse notionem.

188 d., 14) An. Bachm.

βούήλιμος: Et. M. 208, 21

ὁ μέγας

I 181, 8. 447, 8. Cramer A.O. II 431,

xai ἐπιτεταμένος λιμός. 16. An. Boiss. III 216,

35]

301. Hesch. p. 339 n. 34 L. Xenoph. Anab. IV 5, 7 sq. &vreüdev δὲ τὴν ἐπιοῦσαν ἡμέραν ὅλην ἐπορεύοντο διὰ χιόνος. καὶ πολλοὶ τῶν ἀνθρώπων ἐβουλιμίασαν. Ξενοφῶν δ᾽ ὀπισϑοφυλακῶν xal καταλαμβάνων τοὺς πίπτοντας τῶν ἀνθρώπων ἠγνόει, 6 τι τὸ πάϑος εἴη. ἐπειδὴ δὲ εἶπέ τις αὐτῷ τῶν ἐμπείρων, ὅτι σαφῶς βουλιμιῶσι κἄν τι φάγωσιν ἀναστήσονται, περιιὼν περὶ τὰ ὑποζύγια, εἴ πού τι ὁρῴη βρωτὸν 7, ποτόν, διεδίδου καὶ διέπεμπε διδόντας τοὺς δυναμένους παρατρέχειν τοῖς βουλιμιῶσιν. ἐπειδὴ δέ τι ἐμφάγοιεν, ἀνίσταντο

καὶ ἐπορεύοντο.

ille, maiestatem

boum

Cf. et. Varr.

De Re Rust.

II 5, 4: novi, inquit

et ab his dici pleraque magna,

ut busycon

bu-

paeda bulimon boopin, uvam quoque bumammam || 21) De codicum fluctuatione ἐμπειρίαν — ἐμπορίαν cf. Aesch. Pers. 598 || 28) ψευδόνεκρος: in lexicis desideratur || 29) Cf. Iul. Polyaen., Anth. Pal. IX 1, 5 “Αἰδὴν ἠλλάξαντο. 183 s., 11 sqq.) De vocis συχοφάντης etymologia ac notione v. Plut. V. Sol. 24. Mor. 523b. Athen. III 74 EF (FHG I 423. IV 477. CAF II 365

K). Et. M. 733, 40 — Et. Gud.

514,

22 Sturz.

Miller p. 412.

Eust.

1495, 15. An. Bekk. 304, 30. Su. IV 709, I etc. || 12) ἐπηρεάζοντες: Et. M. 733, 54 συκοφάνται" ol ἐπηρεάζοντες" φαίνειν γὰρ τὸ ἐγκαλεῖν" xal συγχγαστὰς τοὺς φιλεγκλήμονας ἔλεγον καὶ συκοβίους καὶ συχώρους καὶ συκώδεις καὶ συχολόγους xai φιλοσύχους || 20) τὸν ὀνομάσαντα: lectio sine dubio corrupta;

at cum

in omnibus

codicibus

inveniatur,

Tzetzam

ita scrip-

sisse pro certo habeo. In scholiorum veterum archetypo pro τὸν óvoμάσαντα extitisse τὴν ὀνομασίαν (Dobraeus, Db) vel τὸ ὄνομα (Kusterus)

vel tale quid, verisimile videtur

|| 24 sqq.) Et. M. 11. Sueton. Miller

p. 420 ἀπὸ δὲ τῆς περὶ τὸ συκοφάντην ἱστορίας ἐλέγετο ὁ φιλεγκλήμων καὶ συκαστὴς καὶ συκόβιος καὶ συκωρὸς καὶ συκολόγος καὶ συκαίδης [leg. συχώδης]) καὶ συχοπαιδίας. 190 5., 3) συκόπαιδας in συκοσπαϑδίας vel συκοσπάδας corr. Hemst., quem

Miller et Db secuti sunt: non opus. Apud quoque Sueton. συκόπαιδας pro

συχοπαιδίας restituendum (πάντα

corr.

Hemst.)

ipsum

correxissem;

|| 4) «ἐγκλήματα», cl. sch.

aliquis

nam

addiderit;

at,

si ita

Db,

post

fecissem,

πάντας Tzetzam

ἐγκλήματα in © quoque deest || 23) cf. An.

Bekk. 60, 2 προτιμᾶν᾽ τὸ φροντίζειν. 190 d., 12 sq.) Tz sch. Epist. p. 17 n. 4 Pressel (= Cramer ἃ Ὁ. III 361, 27) οὕτω δὲ ἐτυμολογεῖται καὶ τὸ '"'£y9£c" ἀπὸ τοῦ ἐκϑεῦσαι καὶ ἐχδραμεῖν ἀττικῶς δασυνϑέν᾽ "Ἴωνες ἐκκόψαντες & ᾿'χϑές᾽᾽ φασί δε. Et. M. 405, 23. 809, 28 (= Cramer A.O. I 438, 3) γίνεται ἐκ τοῦ ἐχϑέω, ἐκϑεύσω, ἐχϑές, 5 ἐκϑεύσασα ἡμέρα’ ἐτυμολογεῖται δὲ παρὰ ἐκτὸς ἡμᾶς γενέσϑαι ταύτης τῆς ἡμέρας. Et. Gud. 573, 1 de St. γίνεται δὲ παρὰ τὸ ἐκτός ἐκτὸς γὰρ εἴρηται ὁ παρεληλυϑὼς χρόνος" ἐχτὲς οὖν xal ἐχϑές" ἢ παρὰ τὸ Ex Déc,

352 τὸ τρέχω, ἐκϑές καὶ ἐχϑές, ἢ ἐκϑεύσασα καὶ παρελθοῦσα ἡμέρα. ἣ παρὰ τὸ Exdeiv, ὅ ἐστι παραδραμεῖν. τούτου χάριν καὶ ἔστιν ἀναλογώτερον τὸ ἐχϑὲς τοῦ χϑές. Herdn. Gr. Gr. III 2, 182, 3 sqq. Orion. 64, 28. 162, 35. Zon.

942. Miller p. 403. De ἐχϑές — χϑές cf. Bóhlig 6 || 20 et p. 191, 1) τελεστής: "magus" ; cf. Cat. Codd. Astrol. VIII 4, 221 || 21 sq.) τετελεσμένον: «arte magica consecratum» Salmas. 191 d., 7) δαχτύλιον neutr. uno

tantum

loco alibi occurrere videtur,

BGU 781 II 15 (v. L.-Sc.-J., s.v.); at ὃ in ὃν corrigere malui || 27) Cf. Zon. 709 £urdelunv' κορεσϑείην. 192 s., 17) 550: cf. Koster, Autour d'un manuscrit, 191 || 19) δὲ «ὅτι» scribere potes. 192 d., 7) Cf. Thom. M. 351, 7 τέμαχος χρέως ἣ ἄρτου 7, πλακοῦντος οὐχ εἴποις, ἀλλὰ τόμος" τὸ γὰρ τέμαχος μόνον ἐπὶ ἰχϑύος. ᾿Αριστοφάνης Ev Πλούτῳ

"ro

τι x:A".

(eadem

fere Phryn.

21). Eust.

867,

53

τέμαχος,

ὡς καὶ ὁ κωμικὸς δηλοῖ, ἐπὶ μόνων τμημάτων ἰχϑυηρῶν παρὰ τοῖς παλαιοῖς ἰδιάζεται. Sch. Ar. Ach. 966 ἐπὶ ὀψαρίων μόνον τέμαχος, ἐπὶ δὲ τῶν ἄλλων τόμος, οἷον τυροῦ. Nub. 339. An. Bekk. 65, 3. Phryn. App. Soph. p. 65. Zon. 1723 |l 10) ἰχϑῦν: de acc. circumfl. cf. Herdn. Gr. Gr. III 1, 236, 14. 238, 16. 2, 936, 25. Zon. 1135 ἰχϑῦς" περισπᾶται" παρὰ τὸ 950, τὸ

ὁρμῶ, ἰϑῦς καὶ πλεονασμῷ τοῦ X ἰχϑῦς

esse putat].

Su.

II 679,

[quod perperam Tittmann accus.

12 ἰχϑῦς" περισπᾶται

|| 26 sq.) Cf. Dioscor.

Praef. 6 αἰϑρίου ὄντος τοῦ καταστήματος. Et. M. 405, 27. 193 s., 14) De Euphronio grammatico cf. Sch. Ar. Av. 1403 et passim, Athen. XI 495 C et Cohn, «R.E» VI 1220 n. 7 || 15 sq.) συγκομίζοντας: constructio ad synesin; συγχομιζόντων autem corrigere licct, at cf. Db

591a φέροντας || 23) φημὶ U: correxi (cl. sch. Db), librarium vocem φροντιστῆς per compendium in fonte scriptam interpretatum esse coniciens. 193 d., 8 sq.) Cf. Tz Hist. 11: ἅπας xxi γὰρ λυπούμενος καὶ καὶ πάντες οἱ μαινόμενοι, ὡς ἀπανϑρωποῦνται καὶ μακρὰν τὴν ξύμφυλον νομίζοντες ὄψιν

(ut e.g. in Barb)

perperam

παραπλῆγες πᾶντες ᾿ἱἱπποκράτης γράφει, διάγουσιν ἀνθρώπων, τῶν ἀλλοτρίων.

Epist. /./. τὸν ἡσύχιον βίον αἱρήσομαι, ὃν ϑυμὸν xa9" “Ὅμηρον ἔδων, πάτον ἀνθρώπων ἀλεείνων καὶ xa9' ᾿ἱπποκράτην ἀπανθρωπούμενος ξύμφυλον ὄψιν ἀλλοτρίην νομίζων. 194 s., 19 sqq.) cf. Tz sch. Lyc. 76 (p. 45, 17) κέπφος ὄρνεον δύσριγον θαλάσσιον... ζῷον ϑαλάσσιον λαροειδές, ὅπερ ἀφρῷ ϑηρῶσιν ol παῖδες τῶν ἁλιέων. 359 (p. 139, 30) αἴϑυιχ δέ ἐστιν ὄρνεον ϑαλάσσιον ἄφρον ἀφρῷ

353 ἁλισκόμενον᾽ ol γὰρ παῖδες τῶν ἁλιέων ἀφρὸν τῇ χειρὶ λαβόντες πόρρω πρὸς τὴν ϑάλασσαν ῥίπτουσιν, εἶτα ἐγγὺς καὶ ἐγγύτερον, ἕως En’ αὐτὰς αὐτῶν τὰς χεῖρας ἐλϑούσας ἀγρεύουσιν. 836 (p. 268, 26) ὁ κέπφος ζῷόν ἐστι ϑαλάσσιον rrepwröv, ἀφρῷ ἀγρευόμενον. Sch. Nicand. Alex. 165 (p. 45, 5 Abel-Vári) ὅστις ἀφρὸς τροφὴ τοῦ κέπφου ὧν καὶ ϑανάτου αὐτῷ παραίτιος γίνεται" ol γὰρ ἁλιεῖς χερσὶ τὸ ϑαλάσσιον ὕδωρ ἀνακλύζοντες ἀφρὸν προσενεγκεῖν καταναγκάζουσι, καὶ τοῦτον δολίως τῷ κέπφῳ προτείνουσιν, ὁ δὲ τὸν ἀφρὸν λαβεῖν ἐφιέμενος εἰς τὰς χεῖρας αὐτῶν ἔρχεται καὶ οὕτω ϑηρεύεται" ἔστι δὲ ϑαλάττιον ὄρνεον ὁ χέπφος ἐοικὼς λάρῳ, ὅπερ ὡς εἴρηται ὑπὸ τῶν ἁλιέων ἁλίσκεται" χραινόντων γὰρ καὶ ποιούντων ἀφρὸν προσέρχεται τῷ ἀφρῷ, καὶ οὕτως ἁλίσκεται. Sch. Ar. Pax 1067. Et. M. 504,1. Et. Gud. 235, 35 Sturz. An.

Bachm.

I 275, 22. An.

Boiss.

III 221,

386.

Zon.

1183.

Ael.

Dion.

p. 125 n. 21. Paraphr. Dionys. De aucupio, «Byzantio» XXV— XXVII, p. 224, 19 sqq. Cf. et. Lut f. 24* mrg. κέπ[φος) παρά τινων] λέγεται [6]

λάρος, παρά τινων ἄλλο ὄ[ρνεον] ϑαλά[σσιον] A&Xo[v] || 23) παῖδες ἁλιέων — ἁλιεῖς: cf. Aen. Gaz. Theophr. p. 63, 5 Colonna; Epist. XX 22 (p. 14 ed. meae;

v. praes. p. 72) et locos ibi a me

laudatos.

194 d., 4 sq.) Animadverte octat. ποιήσειε... . νυχτιποροίη et mox indic.

Awnoßurei.... καταχεῖ || 5) νυκτιποροίη : occurrit non raro vuxzoropéo (e.g. Xen. Cyr. V

|, 19); apud

Polyb.

XVI

37, 4 varia

lectio νυκτιπορήσας

exstat || 7) ἐπεσβολήματα: in lexica inserendum; ἐπεσβολία ap. Hom. ὃ 159, Tz Antehom. 340 etc., legitur; exstiterunt etiam ἐπεσβολέω et ἐπεσβόλος || 15) ἀπεχϑάνομαι δὲ καὶ ἀπεχϑάνει: ita Tzetzes ἀπεχϑάνει

verbi ἀπεχϑάνομαι secundam

personam esse docet || 23) ἐξ: e λαβόντες

pendet. 195 s., 24 sqq.) Cf. praes. Eud. 226 (p. 158). 195 d., 11 sq.) κτηνώδους: vox rara. Cf. Tz sch. Lyc. 797 (p. 251, 23) κτηνωδῶς γράφειν || 13 sq.) περισπέρχεια: vox perrara, — fj ἄγαν σπουδή in Sch. Oppian. Hal. 2, 334. Cf. Eust. 832, 12 τῇ τῶν ἔργων περισπερχείᾳ συντρέχων τῷ λόγῳ τεχνικῶς. 1385, 24 τὸ πολυσπερχὲς xal ἐντρεχὲς xal πολυσπούδαστον. Σοφοκλῆς δὲ αὐτὸ περισπερχὲς λέγει" οὗ ἀρσενικὸν ὁ περισπερχὴς καὶ ϑηλυκὸν ἣ περισπέρχεια || 17) Animadverte ἐάσῃς coniunct. et

ἀπομάϑοις optat. || 24 sqq.) Cf. praes. Tz sch. Lyc. 886 (p. 287, 29 sqq.). Sch. Pind. Pyth. IV inscr. b. 15a. 104a (II 93, 12 sqq. 99, 3 sqq. 112, 13 Dr.). Sch. Patm. Pind. Pyth. IV 10. V 117 (p. 61 sq. 92, 1). Et. M. 191, 22. Sch. Luc. 68, 4. Hesch. p. 317 n. 46 L. An. Bekk. 224, 25. Paus. Att.

p. 168 n. 5. Sch. Ar. Av. 533. 1579. Sch. Callim. H. 2, 76. Zon. 379. 1647 || 27) ᾿Αριστοτέλης: cf., praeter locos nunc laudatos, Pind. Pyth. V 87. Diod.

VIII 29. Callim. H. 2, 76. Sch. Apoll. Rh. IV 1750. 1764. Heracl. Pont. FHG II 212. Koster

c.s., Aristophanem,

I.

3l

354

196 s., 5) κλάδος Eud. quoque exhibet || 6) ὀπός: cf. et. Synes. Epist. 134 (p. 721, 38 Hercher).

196 d., 1—3)

διὰ... ἐκαλεῖτο:

cf. Meyer,

«R.E.»

III

147, 21 sqq.

||

12) πολυτιμότατον: cf. Árrian. Anab. III 287. Plin. N.H. XIX 3. Theophr. Hist. Pl. VI 3. Par. Gr. I 387, 5. II 150, 8 sq. An. Bekk. 224, 30. Hesch. /..., etc. 197 d., 7 sq.) σταϑηρᾶ : forma minus usitata atque recentior quam oraϑερός. Tz ipse alibi, sch. Hes. Of. 76 (p. 81, 8 = 95, 17) σταϑερός adhibet.

Cf. Zon. 1668 σταϑηρός" ἰσχυρός || 17) ἐκμάρτυρα: novum. Exstat subst. ἐκμαρτυρία, et grammatici inter μαρτυρία et ἐκμαρτυρία discrimen fecerunt: cf. e.g. An. Bekk. 248, 3 διαφέρει μαρτυρίας ἐκμαρτυρία" τῶν μὲν γὰρ παρόντων μαρτυρία, τῶν δὲ ἀπόντων ἐκμαρτυρία καλεῖται. καὶ ὁμοίως Exμαρτυρίαν λέγουσιν, ὅταν τις τὰ παρὰ τοῦ ἀπόντος εἰρημένα ἐκμαρτυρήσῃ. 198 s. et d., 23) σύκινον: cf. Su. IV 453, 23 (= Phot. Hesch.)

ἀσϑενές. τὸ

τῆς

Et.

M. 733,

συκῆς

ξύλον

11

σύκινοι

εὔϑραυστον,

ἄνδρες"

ἤγουν

ἀσϑενεῖς

ἀσϑενὲς

καὶ ἀδύνατον.

avxov:

xal ἀχρεῖοι, ὅτι Eadem

fere Sch.

Theocr. X 45 a. b. c (p. 236, 9. 11. 13). 198 d., 2) κυρωϑέν: vb. xupóc hic novam induisse notionem (— ἀφιερόω)

videtur || 11) κότινον: v. supra, ad 139 s. 10 sqq. || 23) συσσυκοφάντην: in lexica inserendum. Ap. Dem. 59, 41 συσσυκοφαντέω legitur. 199 d., 2 sq.) ἰσχυρός: cf. Et. M. 479, 6 ἰ.: ἀπὸ τοῦ ἴσχω᾽ κατὰ παραγωγὴν γίνεται ἰσχύω... τὸ ὕ μακρόν. 620, 6. Cramer A. P. III 198, 22. Herdn.

III 1, 530, 14. 2, 15, 18 il 3) ὕδωρ:

cf. Eust. 106, 28

τὸ ἀπὸ

τοῦ

ὕω γινόμενον ὕδωρ. 337, 26 ἐκτείνεται ἣ ἄρχουσα τοῦ ὕδατος" εὑρίσκεται δὲ πολλαχοῦ καὶ συστελλομένη. 497, 26 τὸ ὕδωρ καὶ ἐνταῦϑα ἐκχτείνει τὸ δίχρονον,

ἀλλαχοῦ

δὲ καὶ συστέλλεται.

557, 4.

1662,

2. Io. Maur.,

Reitz.

GGE 175, ν. 45 ὕει δρόσον ῥέουσαν ὁ κρατῶν ὕδωρ. Orion 156, 18. Zon. 1763. Et. M. 774, 51. Orion Werf. 616, 50 etc. || 28) ἐπηρμένως: cf. Tz Hist. VII 55 γράφων ὑψηλῶς καὶ ἐπηρμένως. 200 s., 28) cf. Lut

f. 25v" τῶν

φαύλως

διακεκομμένων.

200 d., 1) cf. supra, ad 33 d. 25 || 5) δικασπόλων: Tz Hist. IX 14. Jamb. 227. Cf. Su. II 93, 26 8uxaxanóAov. δικασταί || 20) εἰσφρηχότες: perf. sine duplicatione. Cf. An. Bachm. I 210, 6. V. quae supra, ad 158 d. 18 rapeıoφρεῖς, annotavi. 201 s., 19)

v. Renauld

ὡράϊσμα:

vox

byzantina,

e. g.

Sch.

Pind.

Nem.

VIII

1;

129.

201 d., 22) ἐλλειπτικῶς: ad ὑπάρχεις spectat || 25) πυνθάνομαι Tzetzes addidit, ut πυνϑάνει secundam personam esse intellegi posset (cf. supra, 194 d. 15); qua re yag post xuv9avouat, non post πυνϑάνει, ut debuerat, ponere coactus est: plenius autem scribendum erat xuv94vopat δὲ πυνϑάνει. πονῆανει ,

Ὑὰρ A

xxi ἐρωτᾶς *

*,



XTÀ.

355 202 s., 19)

τοῦτο:

«sensus

est

sine

dubio:

illius

autem

ἔπινες

ἐν

τῷ

γράμματι interpretandi rationem aliunde ducere licet» Hernst. 202 d., 4 sq.) cf. Phot. Reitz. 6, 8 (= An. Bachm. I 4, 7) ἀβίωτον... οὐκ ἄξιον ζωῆς.

203 d., 4) ᾿Αριστοπάτειρα: cf. Aeschin. Epist. V 4. Aelian. X 1. Paus. V 6,7 sq. Valer. Max. VIII 15 ext. 4. Gell. N.A. quibus autem locis nomen est Καλλιπάτειρα aut Φερενίκη) || 7) hoc verbo confirmatur Schroederi emendatio ἡττηϑέντες pro

Var. Hist. III 15 (in ἡττημένου: ᾿᾿Ισϑέντες in

Argum. Pind. Οἱ. VII (p. 197,14 Dr.) || 13 sq.) αὐτοπροσώπως: Tz Hist. IX 8. Sch. Ar. Nub. 146, etc. || 20) κατακέχνισμαι: cf. Et. M. 704, 16 xaraxeκνίσϑαι

ἤγουν... φϑείρεσϑαι

|| 21) δειλάκρα:

Eust.

1363,

3 δειλάκρα



ἄκρως δειλαία. Hesch. p. 412 n. 59 L. δειλάκρα᾽ δειλαία || 26) κνίζω: cf. An. Bachm. I 279, 25 κνίζων: λυπῶν, ἢ τέμνων || 28) ἐκνομίως: cf. Orion 63, 21 τὸ ἐκνομίως παρὰ ᾿Αριστοφάνει ἀντὶ τοῦ μεγάλως. 204 s., 27) cf. Sch. Ar. Av. 1620 μισητίαν οἱ μὲν περὶ ᾿Αριστοφάνη τὴν εἰς τὰ ἀφροδίσια ἀκρασίαν. Paus. Att. p. 196 n. 22 || 28) «μισγητία fictum a grammaticis esse animadvertit Brunck» Thes. Cf. et. Phil. Diff. 14, 2. Inter σμίγω (de quo v. Psaltes 105. Miller 335 et supra, p. 174 s. 15) et

μίσγω codicis U librarius confusionem fecit et σμισγητίας scripsit || 28 sq.) «καὶ ἐν τούτοις

dicit respiciens, ut videtur,

ad Av.

1619» Dd.

204 d., 1) cf. Et. M. 40, 4 αἰσχύνομαι" τὸ αἰδοῦμαι. An. Bachm.

I 432,

24. 437, 18. Zon. 95. Hesch. p. 64 n. 90 L., etc.; cf. et. Dio Cass. Or. 13,7.

Quid autem intersit inter αἰδώς et αἰσχύνη, docet Ptol. 395, 10 || 12) «yoράσαι: v. supra, ad 7 d. 16; cf. 176 d. 1 sqq. || 14) ϑερίζειν : cf. An. Bekk. 43,1 ϑερίζειν" ... τὸ διάγειν Ev τῇ τοῦ 9épouc ὥρᾳ. Thom. M. 182, 10 ϑερίζω xai ἐνθερίζω ἀμεταβάτως τὸ ϑέρους που διάγω. Lex. Vind. 101, 7 ϑερίζει ἄνθρωπος ἀντὶ τοῦ τὸ ϑέρος Ev τινι τόπῳ διάγει || 21 sq.) ὑπενδύτης : ap. Strab. XV 3, 19 tantum.

Cf. Moer. 416

χιτωνίσκος

χιτὼν

ἀττικῶς,

ὑποδύτης

καὶ

ἐπενδύτης ἑλληνικῶς. Ael. Dion. p. 149 n. 11. Thom. Μ. 401, 4. Su. IV 808, 7 χιτὼν οὖν ἐστι λεπτὸν ἱμάτιον, ὑποκάμισον᾽ παρὰ τὸ ἐγχεῖσθϑαι τοῖς μέλεσι. An. Bachm. I 415, 26. Zon. 1853, etc. 205 5. et d., 21 sqq.) Cf. Anacr. fr. 86 D (= 53 Gentili). Diod. X 25, 2. Synes. Epist. 81, 228 E (p. 690 Hercher). Eust. 1358, 8 sqq. Paus. Att. p. 185 n. 19. Miller 354. Aristot. fr. 557 R. (Athen. XII 523 F). Par. Gr. II 598. Arsen. p. 403 W. Hesch. et Phot. v. ἦσαν. 205 d., 10) cf. Tz Hist. XIII 287 ὁ πυραμοῦς τὸ παλαιὸν μελίπηρτον ὑπῆρχον ἐκ σίτου τε καὶ μέλιτος ἔχων

Thom.

πως

σχευασίαν.

M. 229, 9 μελίπηκτα δέ ἐστιν ἄλφιτα ἀναδεδευμένα

μέλιτι, ὃ μελι-

356 τοῦττάν paaıv ἀλλὰ σὺ τὸ μελίπηκτα ἀφεὶς τοῖς ποιηταῖς, μελιτοῦτταν λέγε. Su. III 355, 13 μελίπηκτα' εἶδος πλακοῦντος. Athen. XIV 648 Ε || 12) ἄμητες: cf. Et. Gen., Reitz. GGE 25, 8 (Et. M. 83, 20. Sym. Reitz. GGE 276, 5) ἅμης᾽ ποιός τις πλακοῦς. ᾿Αριστοφάνης "Xunta ui.” ἀπὸ τοῦ ἐξαμᾶσϑαι αὐτὸν σπουδαίως ὑφ᾽ ἡδονῆς ὡς μέλιτι καταρδόμενον. T, παρὰ τὸ πολλῶν ἅμα εἰς αὐτὸν ἀναγομένων καὶ ἐμβαλλομένων [εἰς] τὴν κατασκευὴν αὐτοῦ

«γίνεσϑαι».

Athen.

XIV

Moer.

84

ἄἅμης

ἀττικῶς,

ἔγχυτος

πλακοῦς

644 F (cf. 649 A). Su. I 140, 27. Εἰ. Gud.

ἑλληνικῶς.

113, 22 de St.

Phot. Reitz. 91, 17. Hesch. p. 127 n. 43 L. | 12 sq.) γαλακτοπηγῆ : novum videtur;

exstitit autem γαλακτοπαγής.

206 d., 14) οὗτοι: sc. ol σχολιογράφοι || 17) εἰδήμονι: cf. Tz Ejist., p. 70, 26. De Δήμων — εἰδήμων sine dubio Tzetzes lusit || 21) τὸν πόλεμον ἀνερρήγνυ: v. infra, l. 25. Cf. Tz Hist. 1 766 πόλεμος ἀνερράγη. Theog. 588 (Matg. II 597). All. Il. prooem. 166. IV 77. sch. Lyc. p. 5, 14. 207 d., 2) cf. Tz All. Il. XXI 174 συρραγὴν πρὸς πόλεμον. All. Od. X 19 συρραγὰς πολέμων (Hunger, «B.Z.» 1956, 309, n. ad h.l: «suppayn, zu συρρήγνυμι gehörig und wie dieses gern für den Ausbruch des Krieges oder Kampfes gebraucht: Chil. 3, 721; 5, 128; 6, 551»). Hist. XII 932. Cf. Hist. III 570 μάχης συρραγείσης. 747. VII 556. IX 42. All. Il. XVI 186. 197. 296; v. infra, ad 230, 5 || 10) De genet. Ὑστάσπεως v. Psaltes

140 || 21) "Aufiy« (Amb Lut) mutare nolui; de ug > ur v. Psaltes 93. 208 s., 21) βατύλους lectio videtur iam in archetypo corrupta pro faτύλας (Su.); at fort. duae formae exstiterunt: βάτυλος, ὁ 7, et βάτυλος, ἡ, ov.

209 s., 12. 14 et d., 6. 10) De vocis ἄμαξα sp. leni v. Tz sch. Hes. Op. 450 (p. 237, 29 = 285, 15) τὸ δὲ “ἕλιξ ᾿Αττικοὶ δασύνουσιν, οἱ δὲ λοιποὶ πάντες ψιλοῦσιν" οἱ γὰρ ᾿Αττικοὶ δασυνταί εἰσιν, ᾿᾿ἀμφελίσσειν᾽᾽ καὶ ᾿᾿ἀμφέχειν᾽᾽ καὶ ᾿᾿καϑείργειν᾽᾽ λέγοντες, καὶ αὖϑις καὶ ᾿'λίσφοι᾽᾽ καὶ τὰ ὅμοια ὡς καὶ τὸ "&paba". ἡ δὲ χοινὴ διάλεκτος καὶ τὸ "Agata" ψιλοῖ, καϑὼς Δωρὶς καὶ Αἰολὶς καὶ ᾿Ιωνίς. Herdn. Gr. Gr. III 1,540, 23 τὸ δὲ "'XuaEa" εἰς ἰδιότητα

ἐψίλωσαν οἱ πρὸ ἡμῶν, ἐπεὶ 7 συναλοιφὴ οὕτως εὑρέϑη ᾿᾿τιλλέσϑην En’ ἄμαξαν᾽᾽ (Hom. Q 711) xai ''ol δ᾽ ὑπ᾽ ἀμαάξγσιν" (2 782), ὥσπερ καὶ τὸ « ἅλυσις ἐκ τοῦ ἐναντίου ἐδασύνϑη εἰς ἰδιότητα. ᾿Αττικοὶ μέντοι οἱ νεώτεροι τὴν ἅμαξαν δασύνουσιν, ἴσως διὰ τὸν σχηματισμὸν καὶ διὰ τὸ φιληδεῖν τῇ δασείᾳ. Eust. 1636, 28 ἄμαξα ὅτι παρὰ τὸ ἄγειν τὰ ἀμώμενα ἤγουν ϑεριζόμενα, Y, καὶ Ψιλοῦται" ἢ παρὰ τὸ ἅμα xai τὸ ἄξων, καὶ οὕτω δασύνεται ἀττυκῶς, ἰωνικῶς δὲ ψιλοῦται. Zur. Scolii p. 559 μετ᾽ ἀμαξῶν. Cf. et. Orion 20, 20 et 50, 4 (Sturzius ἅμαξα perperam correxit). Reitz. GGE 19, 1. 7. 11. 12. 227, 13 sqq. 272, 12. Ael. Dion. p. 103, 8. 104, 9 Erbse. Orion

Werf. 612, 28. Zon. 147, etc. V. et. Bóhlig 7. Tzctzes autem in sch. Hes.

Op. 687 (p. 310, 24 = 376, 3) ἐφ᾽ ἅμαξαν scripsit || d., 9 sq.) ὕβρεις ἐξ

357 ἀμάξης: Dem.

18, 11. 122 et Sch. Ar. Eq. 547. App.

Att. p. 211 n. 4. Apoll. 77, 28. 202, 18. 280, 13. Ammon. 225 sq. || 24) ὁρμητικῶς ἔχοντας πρὸς

Proverb. IV 80. Paus.

Bibl. I 5, 1, 1 sqq. Men. Perinth. fr. 4. Sch. Luc. Philostr. V. A5. IV 20. Cramer A.O. II 498, 25. καπρώσης: Su. III 29, 25 (= Phot.) καπρῶντας" συνουσίαν. Ael. Dion. p. 125 n. 9. 10. Artemid.

On. II 12 || 26) ἐφόδια: cf. Su. II 489, 1 (= An. Bachm. I 244,14) ἐ." τὰ πρὸς τὴν ὁδὸν ἐπιτήδεια ἀναλώματα. Thom. M. 110, 12. Zon. 932. 210 s., 1) χρεωστικῶς: ap. Eust. 56, 35 tantum (ἀποδοῦναι δὲ ἐπὶ τῶν χρεωστικῶς διδομένων).

210 d., 4 sqq.) De Tzetzae prosodia v. Hart 68 sqq., Kuhn 85 sqq. || 11) λάπαν: vox vulgaris || 12) βυρσοδερμάτινον: in lexica inserendum; ap. Theod. Prodr. occurrit βυρσοδέρμων, quod idem fere valet quod

παχύδερμος || 17) προσαμείβειν: num alibi haec forma activa occurrat, quaero || 18) τὸ νέον: subst. || 34 sq.) Animadverte ἑλκύσῃς coniunct. et διαβιβάσειας opt. 211 s. et d., 5 sqq.) τηλία: cf. Et. M. 756, 56 τ." πῆγμα τετράγωνον, Ep’ οὗ ἤτοι τὰ ἄλευρα πιπράσκεται 7, ἀλεχτρυόνες συμβάλλονται. ὁ δὲ "(poc τηλίαν λέγει τὴν περιφέρειαν τοῦ κοσκίνου... λέγεται καὶ ἢ σανὶς τῶν κύβων τηλία, ἐφ᾽ ἢ οἱ κυβεύοντες παίζουσι, καὶ ἀλφίτων πωλητήριον πλατείας προσἡλωμένας ἔχον κύχλῳ σανίδας, τοῦ μὴ ἐκπίπτειν τὰ ἄλφιτα (cf. 60, 27. Su. IV 540, 15. Phot. Hesch.). An. Bachm. I 386, 30. Zon. 1727. Eust. 1397, 50. 1792, 4. Cramer A.P. IV 200, 23. An. Bekk. 275, 15. V. et. quae annotavit Reiskius, Const. Porphyr. De cerem. II 398 sq. || 7) ἀλφιτοπωλοῦσιν corrigere nolui, quod reliqui scholiastae fere omnes ἄλφιτα ποιοῦσιν scripserunt. Ceterum verisimile videtur vocabulum τηλία et tabulam in

qua panis conficeretur et tabulam in qua panis veno poneretur significavisse, nisi forte de una 7 sq.) ὑπομνήματι: utrum 17) φησίν: sc. Chremylus. universam respicerem et ὁ

παῖς"

"vai,

φησίν,

eademque Callistrati Codicis U p. 211 d. 2

κτλ.,

tabula ageretur an Euphronii an lectionem correxi sqq. conferrem.

scribamus,

versus

1037

(cf. et. d. 7—10) || Didymi, incertum || cum ad sententiam Si vero ἑλκυσϑῆναι.᾿ Carioni

tribuatur:

quae res verisimilis non videtur, quamquam non desunt optimi codices qui in hac scaena Carioni quosdam versus dent (e. g. Carionis sunt versus

965

et 974

in

disiunctique. 211 d., 6) τράφηχα: πλατὸς

σανίς,

Ev

V;

cf.

et.

R):

at versus

sunt

a nostro

distantes

Tz sch. Lyc. 641 (p. 213, 19) τράφηξ χυρίως ἡ ὑπό-

f, τοὺς

ἄρτους

πρὸς

τὰς

χλιβάνους

ἀπάγουσιν,

νῦν δὲ τὸ

ἁπλῶς ξύλον εἶπε. τράφηξ χαλεῖται καὶ τὸ τοῦ πλοίου χεῖλος, ἐν ᾧ οἱ σκαλμοὶ τίϑενται. 1001 (p. 312, 32) τράφηξ δέ ἐστι κυρίως f, πλατεῖχ aavis, ἔνϑα τοὺς νεοζύμους ἄρτους τιϑέασι. Et. M. 764, 34. Zon. 1743 || 7) ἀνόπτωυς:

358 «non coctos»! novum, nam ἄνοπτος = ἀϑέατος ap. Const. Porphyr. semel

tantum legitur (ap. Su. I 228, 10) || 11) καπνοδόκης: cf. s. 16 καπνοδόχης: v. supra, 179 s. 18 [| 18) 9ug£A»: «pulpitum (theatri)» || 19) κυβιστητῆρες: cf. Su. III 205, 1 κυβιστητήρ᾽

ὀρχησμός. An. Boiss. IV 383, 327 κυβιστὴς

πάλιν ὁ ὀρχηστής. V. et. Thes. || 22) ὑπόκυκλον: cf. Eust. 1489, 1 ὑπόκυκλος δὲ τάλαρος

(v. Hom.

8 131), ὁ περίτροχος xal περιφόρητος

τροχίλοις, 7, κυκλοτερής

Toig ὑποκάτω

|| 25) ὀρτυγοκόποι: v. Sch. Ar. Av.

1297

||

25 sq.) ὀρτυγομαχία, περδικομαχία et ἀλεκτορομαχία in lexicis desiderantur. De compositione cf. ὀρτυγομανία Chrys., Fr. Stoic. Vet. III 167. De re v. Et. M. 1.1. (supra, ad 211 s. d. 5) = Su. IV 540, 15, etc. 212 s., 20 sq.) ἐρωτᾷ sch. Db, ὡς ἔρωτα V, ὡς ἐν ἔρωτι O et Barb;

ὡς

codicis U librarius neglegenter omisit. Hoc quoque loco Tzetzes scholium © descripsit. Vir doctus Hemst. ἐπερωτᾷ vel ἀνερωτᾷ correxit: quam emendationem, per se ipsam probabilem, quasi cuiusdam grammatici lectionem faciliorem potius dicam. Ideo ὡς ἐν ἔρωτι scribere malui, quam lectionem Tzetzes sine dubio novit et minime aspernendam diiudicavi. Scholiastes quidem adulescentis lusum significare voluit. Adulescens enim ἀσπάζομαι dicit tamquam meram salutationem pro χαῖρε at moram in dicendo facit et verbum anceps adhibet ut vetulam ludat: quae autem verbum obscene dictum accipit suarumque aurium fidei non credit: tam mira res videtur! 213 d., 7) ἀκόλαστοι: cf. Ar. Lys. 398 ἀκόλαστ᾽ ἄσματα. Et. M. 50, 17 ἀκόλαστος κυρίως ὁ ἀπαίδευτος, παρὰ τὸ μὴ κολάσεως τετυχηκέναι τουτέστι παιδείας

(=

Et.

Casul.,

«Bollett.

Badia

Greca

di

Grottaferrata»,

N.S.

VIII, 1954, 106 n. 285). Zon. 100 ἀ." auxparng, θρασύς, ἢ 6 ἀπαίδευτος παρὰ τὸ

«μὴ»

κολάσεως

τετυχηκέναι

ὅ ἐστι

παιδείας.

Orion

21,

24 =

185,

17

ἀ." ὁ ἀπαίδευτος, διὰ τὸ μὴ ἀγωγῆς καὶ κολάσεως τετυχηκέναι τῆς ἐπιτηδείας. οὕτω Φίλων (ἐν τῷ περὶ ᾿Ἑλληνισμοῦ). τινὲς δὴ αὐτὸν καλοῦσι καταφερῇ πρὸς συνουσίαν. Hesch. p. 88 n. 68 L. ἀκόλαστον" ϑρασύ, κακόν, ἀσελγές,

ὑβριστικόν. An. Bachm. I 55, 3 || 19) χαραδρωϑέν:: per translationem adhibitum ap. Hippocr. Flat. 10 οἱ πόροι χαραδροῦνται || 26) cf. An. Bachm. I 431,

3 σπινϑήρ᾽

ὁ μικρὸς

ἄνϑραξ.

p. 218 n. 6. 214 s., 1 sqq.) Cf. Ps. Hdt.

Et.

V. Hom.

M.

724,

9. Zon.

1663.

Paus.

33. Strab. I 17. Et. M. 303,

Paus. Att. p. 175 n. 17. An. Bekk. 246, 27, etc.

Att.

18.

| 5 sq.) oi μὲν γάρ φασιν

ὅτι «λιμοῦ, οἱ δὲ καὶ ὅτι» λοιμοῦ, cl. sch. Ar. Eg. 729 (Db 60 a 4 sq), scripsit Hemst., recte: codices enim inter λιμοῦ et λοιμοῦ fluctuant || 8) cf. Plat. Resp. 362 C ϑυσίας ϑύειν. 214 d., 3) βαΐον: Et. M. 185, 3 παρὰ τὸ Bix τίλλεσϑαι, σημαίνει τὸν χλάSov τοῦ φοίνικος. Herdn. Gr. Gr. III 2, 459, 23 σεσημείωται βαΐον ἐπὶ

359

φοίνικος διὰ τοῦ t γραφόμενον

|| 21—24)

Omnes

tres versus ap. Plut.

V. Thes. 22, 10. Paus. Att. p. 175 n. 17 (Eust. 1283, 8). Su. II 533, 4 sqq. Et. M. 303, 22. Sch. Ar. Eq. 729 leguntur;

versus 1—2

etiam ap. Clem.

Alex. Strom. IV 7, 3 (p. 251 St.) || 23) καϑεύδοις in καϑεύδῃ non mutandum: nam duas recensiones exstitisse puto, alteram secundam personam exhibentem (cf. et. lectionem καϑεύδῃς sch. Db, Su.), alteram tertiam. 215 s., 23) πόσους U: de ὀδόντας, ut suspicor, cogitavit scriba itaque

neglegenter masc. pro neutro scripsit || 25) «κατὰ» τὴν ἀπόκρισιν (R, sch. Db, Su.) scribere non est necesse. 215 d., 7) Cf. Sch. Ar. Ran. 388 παῖσαι" ὅπερ ἡμεῖς παῖξαι. Thesm. 947 τὸ παίξωμεν οἱ ᾿Αττικοὶ παίσωμεν ἔλεγον. Thom. M. 271, 6 παῖσαι ᾿Αττικοί, οὐχὶ παῖξαι. ᾿Αριστοφάνης ἐν Πλούτῳ: ᾿'βούλει x:A." Moer. 293 παῖσαι ἀττικῶς, παῖξαι ἑλληνικῶς. Phryn. 240 παῖξαι Δωριεῖς διὰ τοῦ E, ὁ δὲ ᾿Αττικὸς παῖσαι. Eust. 1594, 46 τὸ δὲ παίσατε ἀντὶ τοῦ παίξατε, ὡς ἀπὸ τοῦ παίζω παίσω.... ὡς τοῦ παίζω παίξω δορικοῦ ὄντος. Cramer A.O. IV

419, 8. Hesch. || 10) ποῦ: aetate byzantina «Verwirrung ... bei der Verwendung der Adverbia der Bewegung und Ruhe geherrscht hat» (Psaltes 336); Tzetzes igitur ποῦ ad Aristophanis ποῖ significandum scribit. Quod xot tamen in ποῦ Herwerdenus et Coulonius correxerunt: non bene, mea quidem sententia; nam vetula quaerit quo ad obscene ludendum ire debeant. Cf. sch. Db 379 a 8 τὸ "rot" σκωπτικόν᾽ δηλοῖ γὰρ ἀκολασίας τόπον ζητοῦσαν (sc. τὴν γραῦν). 216 5., 17)

πλυνός: cf. Eust.

τινες καὶ περὶ

Εὔβοιαν

1263,

59 πλυνοὶ

φαίνονται, τουτέστι

δὲ νῦν

λεκανίδες

μὲν πύελοι,

ὁποῖαί

ἐκ λίϑων, ἐπιτήδειαι

πλύνειν. 1550, 21. Et. Gud. 470, 10 Sturz πλυνοὶ δέ εἰσι δοχεῖα τοῦ πλύματος. Lex. Vind. 128, 20 πλυνός, ἔνϑα τινὰ πλύνονται. An. Bachm. I

344, 6. 216 d., 14) κραντῆρα: cf. Tz sch. Lyc. 833 (p. 265, 22) κραντῆρι τῷ ὀδόντι. Zon. 1252 κραντῆρας" τοὺς ὀδόντας φησὶν ᾿ἱπποκράτης || 15) σωφρο-

νιστῇρα: cf. Et. M. 742, 34. 36. Zon. 1704 || 17 sq.) ἐφύβριστον : Phil. Diff. 15, 26 sq. πλύνος, ἡ λεκάνη" πλυνὸς δὲ ἐφύβριστος.

δὲ ὁ ἄτιμος

καὶ

ὑβρισμένος

ἐκ

Thom. M. 282, 6 πλυνὸς

μεταφορᾶς τῶν ἀγγείων τῶν δεχομένων τὰ

τῶν πλυνομένων ῥυπάσματα. ᾿Αριστοφάνης ἐν Πλούτῳ᾽ ᾿ἱπλυνόν ra.” || 20 54.) Cf. gl. Barb αἰσχρῶς ἐπὶ συνουσίᾳ εἶπε τοῦτο || 22) δεδολιευμένως: in lexicis desideratur. 217 s., 25) οἱ χαλεπαίνοντες: «graves, monis assectatoress. Cf. et. 217 d. 28 (Db 604b). 217 d., 21) Hic Eur. versus etiam Pressel = Cramer A.O. III 373, 3)

tetrici homines, fere «pudici ser(τὸ τί = τὴν συνουσίαν) et sch. © in Sch. Tz Hist. XI 909 (p. 136 et in Sch. Ar. Ran. 103. Cf. ct.

360 Thom. M. 216, 8 καταφρονῶ ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον μὲν γενικῇ συντάσσεται᾽" ἔστι δ᾽ ὅπου xai αἰτιατικῇ. 218 s., 7 sqq.) Cf. Hesch. σπεκλοῦν᾽ πλησιάζειν, συνουσιάζειν, περαίνειν.

Poll. V 93. An. Boiss. III 128. 156 || 15 sq.) cf. L.-Sc.-J. s.v. ὑποσπληνίζομαι || 18) ἐκπεπαλαιωμένη:: in lexicis desideratur. 218 d., 3) In Aristophanis textu verba ὁ δ᾽ ἐπιτρέψων ἐστί τις vetulae sunt; in Tzetzae autem paraphrasi Chremylo vel adulescenti tribuuntur. 219 s., 22) πλατείας:

U cum

R, sch. Db, Su.

(om. LB):

«qua voce non

invitus caream: neque enim intelligo, quid utilitatis ad rem explicandam afferat» Hemst.; de πλατείας Bl. quoque dubitavit; at re vera ap. Zon. 1551 etiam legitur: πιττοῦν᾽ κυρίως τὸ τὰς πλατείας νῆας πίττῃ χρίειν. Fortasse,

mea

quidem

sententia, πλατεῖα

ναῦς

«navem

onerariam»

indi-

cavit. Corrrigere tamen παλαιὰς malim || 24) ἐκίνουν in ἐβίνουν corr. Kusterus, quem Db et Bl. secuti sunt: at omnia testimonia (etiam Su. et gl. U) ἐκίνουν praebent, quod mutandum non est: cf. Eupol. fr. 233, 3 (Edmonds I 394) et praes. Ar. Nub. 1103 ὦ κινούμενοι (βινούμενοι M?), Ach. 1052 κινοίη (R; βινοίη AT). 219 d., 1) Cf. Sch. Ar. Nub. 50 τρυγός" τῆς τοῦ οἴνου ὑποστάϑμης. Tz sch. Lyc. 677 (p. 223, 10) τρὺξ δὲ λέγεται ὁ νέος οἶνος. Et. M. 764, 4 τρύγα γὰρ ἐκάλουν ol παλαιοὶ τὸν νέον οἶνον. Lex. Vind. 178, 3 τρὺξ λέγεται

ἡ τοῦ οἴνου ὑποστάϑμη καὶ τρυγίας || 3 sq.) Tz Hist. XIII 419 πῶς σαχελλίσαι ἔφην δέ, μὴ διυλίσαι, μάϑε. ἦϑμός, σακελιστήριον, τρύγοιπος, ὑλιστήρ τε, ὄργανον ἕν καϑέστηκε, καϑαῖρον ῥύπους οἴνων, ubi Kiesslingius annotat: «σακελλίζειν Der sacculum exprimere, σακελιστήριον colum». An. Bachm. I 391, 8 τρύγοιπος᾽ ὑλιστήρ. οὕτως ' Áptatoφάνης (= Phot.). Su. IV 600, 22 τ." ὁ ὑλιστὴρ ὁ σάκχκινος. Et. M.771,5 = Orion 154, 25 ὁ c. ὁ ὑλιστήρ᾽ παρὰ τὸ ἱποῦσϑαι τὴν τρύγα. Zon. 1742 το 6 διωλιστήρ. Phryn. 303 ὑλιστήρ᾽ τρύγοιπον τοῦτο καλοῦσιν οἱ δοκίμως

διαλεγόμενοι. Sch. Ar. Pax 535. Poll. VI 19. X 75. Hesch. || 4) σακελλιστήριον: cf. et. Tz Epist. p. 94, 7 οἶνον τρυγίαν γνώμης βδελυρωτάτης σαχελλίσαι μὴ διυλίσαι. V. et. Viscidi 22 σακκελλισμός || 8) Amb in textu εἴσιϑ᾽ (sing.!) praebet; Tzetzes autem in paraphrasi εἴσιτε, plur., scribit. 220 s., 10)

δυσαποσπάστως

ἔχον: cf. Plat.

Axioch. 365 b. Aristeas

123.

Diod. XX 51. Aesop. fab. 84. Iambl. V. Pyih. 58. Sch. Luc. 98, 21. Sch. Theocr. X 11b (p. 226, 9). M. Glyc. Ann. p. 71 Bekk. Theoph. Sim. Qu.

Nat., p. 27, 3 (ed. meae) || 12) Cf. Ar. Vesp. 105 ὥσπερ λεπὰς προσεχόμενος τῷ xiow. πτύχον,

Thom.

M. 221, 13 (cf. p. CXXXIV)

ταῖς rerpaıg

προσπεφυχκός.

Hesch.

λεπὰς δὲ ὄστρεόν τι μονό-

λεπάδες:

τὰ

πρὸς

ταῖς πέτραις

361

χεχολλημένα κογχύλια ὀστρέων ἐλάττω. «Galen. Lex. Hipp. λεπάδες sunt αἱ ταῖς πέτραις προσεχόμεναι xóyyao Thes. Synes. Epist. 3 (p. 644, 15 Hercher)

ἡ δὲ

λεπὰς

ὄστρεόν

ἀπισχυρίζεται.

E locis nunc

in proverbii

consuetudinem

ἐστι

κοῖλον,

ὅπερ

ἐπειδὰν

λάβηται

πέτρας,

allatis erui facile potest verba λεπὰς πέτρᾳ

venisse || 21) ὑποδεχϑῆναι:

pass. V. quae

supra annotavi, ad 135 d. 2. 220 d., 7) κεκόλλητο: pl.q.perf. sine augmento. V. supra quae ad 134 d. 21 et 176 d. 9 annotavi.

221 s., 2) ἵνα μὴ: c. indic.; v. et. Bóhlig 190 || 4) λέξαιμεν: pro fut. || 9 sqq.) Cf. Eust. 1901, 17 κλαυσιᾷ τὸ ϑύριον, ὃ κεῖται παρὰ TO κωμικῷ. Moer. 211 κόπτει mv 90pav ὁ ἔξωϑεν, ψοφεῖ δὲ ὁ ἔνδοθεν, ἀττικῶς᾽ κροτεῖ δέ, ἑλληνικῶς.

Eadem

fere An.

Bachm.

II 375,

1. Moer.

466.

Sch.

Luc.

40, 20. Ptol. 393, 12. Thom. M. 194, 14. Cf. Phot. Bibi. 535 b 27 sqq. || 11) ὑπανοίξεως : semel tantum, ap. Eust. Opusc. 153, 30, alibi occurit || 19) Vox

κουστωδιώτης in lexicis desideratur. Cf. κουστωδία Tz /amb. 80.

Su. III 168, 3. Zon. 1238. An. 534, 12. Su. III 168, 2, etc.

Bachm.

I 282,

31, etc.;

κοῦστος

Et.

M.

222 s., 1) ἐμβριϑῆς: cf. Men. Prot. Hist. p. 378, 23 (ed. Bonn.) μάλα ἐμβριϑής τε xai κατηκριβωμένος. An. Bachm. I 218, 3 ἐμβριϑῇ vov: στερρὸν καὶ ἔμφρονα λογισμόν || 10) ἱδρῶσι móvotc:cf. Tz sch. Ar. Ran. 935 (Amb), ed. Keil, «Rh. Mus» 6 (1848), 616 sq. μάταιος γὰρ ἂν εἴην xal ἀνάλγητος ἄνθρωπος εἴπερ αὐτὸς μὲν ἱδρῶσι καὶ πόνοις γράφω πολλὰ συντελῇ καὶ

λυσιτελέστατα κτλ. || 11) ἰαίνοντες: cf. Eust. 1506, 53 ἰαίνω τὸ εὐφραίνω καὶ γλυκαίνω. An. Bachm. I 259, 13 || 13) ἀτμητί in lexicis desideratur (exstat tamen ἀτμήτως) || 18) μετρογραφοῦσι: in lexica inserendum. 223 s., 1 sqq.) Cf. Anon. De barbar. et sol. ap. Ammon. 176. 177. 179. 181. Et. M. 721, 50. Sext. Emp. Adv. Gramm. X 42 B. Apoll. De Synt.

III c. 4. Diog. L. VII 59. Lex. Vind.

283, 4. 285, 10. 290, 1. 9. Zon.

1661. Thom. M. p. CXLI sq. An. Boiss. III 241 sqq. Ael. Donat. Gr. Lat.

V 393 Keil, etc. || 6 sq.) παραβύστῳ: cf. Zon.

1500 napafócto:

ἀποκε-

χρυμμένῳ, ἐν παραβύστῳ. Alibi semper cum praep. ἐν coniunctum: Su. 11 290, 26 (= An. Bachm. I 222, 28. Hesch.). Eust. 1489, 7. Cf. An.

Bachm. I 328, 28 || 16) παρορϑοῖ: in lexicis desideratur || 19) cf. Et. Gud. 513, 45 Sturz σταυρὸς

σταυρίον

|| 20) σάκιον: cf. Su. IV 313,

11 σάκος"

ὅπλον, ἀσπίδα. Αρ. S. 140, 2 σάκος" ἀσπίς. Herdn. Gr. Gr. III 2, 578, 19. Et. M. 707, 35. An. Bachm. I 361, 13. Et. Gud. 473, 25. 495, 32 Sturz.

Sch. Hom. T 335. Phot. || 23 sq.) De vocum τρύβλιον et Ixpıov accentibus v. Herdn. Gr. Gr. III 1, 357 et L.-Sc.-]., s.v. 224 d., 13) ὡς ἐρεῖν Amb exhibet: ἐρεῖν quidem aetate byzantina inveniri potest, (= λέγειν), at ὡς ἐρεῖν "ut ita dicam" hic minime

362

opportunum τοῦ

est; ὡς εἴρηκα vero ad scholium v. 431

ὃς: v. supra, ad

revocat

|| 20 54.)

18 d. 15.

225, | sqq.) v. supra, ad 107 s. 13, 109 d. 19 || 19) ἑβδόμη: cf. Tz sch. Hes. ΟΡ. 767 (p. 346,

13 = 420,

15 sq.). Procl.

et Moschop.

sch.

Hes.

Op. 767. 768 (p. 345, 16. 346, 27. 347, 16 = 419. 9. 421, 4. 17 sqq); v. et. Roscher, Die Sieben- und Neunzahl (Lipsiae 1904), p. 8 sq.

im Kultus u. Mythus

der Griechen

226, 1) τετάρτη: cf. Procl. sch. Hes. Of. 768 (p. 346, 27 = 421, 3 54.) || 3—11) ed. Koster-Holwerda, De Eustathio I 150 sq., qui Eust. in Dion. Per. 805 (p. 359, 3) et Apostolium (Par. Gr. II 436) conferunt et tzetzianam narrationem ab eis quae apud Suidam leguntur ab Erbsio, p. 216 n. 4, Pausaniae Atticistae addicta, discrepare animadvertunt || 3) παροιμία τοῦτό ἐστι λεγομένη Koster-Holwerda, codicis U lectionem potiorem habentes || 5) χρύσειον κῶας: Apoll. Rh. Arg. I 4. Theocr.

XIII

16. Theoph. Sim. Qu. Nat. p. 17, 21 (ed. meae) || 8) Nescio utrum

somniculosi librarii an potius excerptoris culpa verba ἁπάσας τὰς χρήνας

τὴν in codice U omissa sint || 10) οὐ λέγω τὸν Χῖον: Anth. Pal. IX 434 contulerunt Koster-Holwerda || 11) ὕδας (U) etiam Apostolius (KosterHolwerda) || 12 et 17) κωλή oxyt. etiam Reg et Su. Cf. et. Koster, Proleg.

p. LII || 14) ὠμοπλάτη: cf. Renauld 129 || κώληψ: cf. An. Bachm. I 286, 13 τὸ ὀπίσω τοῦ yovarlou μέρος. Phot., etc. 227, | sqq.) cf. Tz sch. Hes. Of. 366 (p. 195, 30 = 234, 16) ἐν ταῖς πατρίοις τῶν ᾿Ελλήνων ἑορταῖς ἐτελεῖτο καὶ τὰ ἀσκώλια xai ἡ πιϑοιγία εἰς τιμὴν Διονύσου τουτέστι τοῦ οἴνου αὐτοῦ. καὶ τὰ μὲν ἀσκώλια τοιῶσδε ἐγίνετο ἀσχοὺς πεφυσημένους καὶ πνεύματος πεπληρωμένους τιϑέντες κατὰ γῆς, ἑνὶ ποδὶ ἐφαλλόμενοι ἄνωθεν τούτων ἐφέροντο, καὶ πολλάκις χατολισϑαίνοντες εἰς γὴν ἔπιπτον. τοῦτο δὲ ἐποίουν, ὡς ἔφην, τιμῶντες τὸν Διόνυσον. ὁ γὰρ ἀσκὸς δέρμα τράγου ἐστίν: ὁ δὲ τράγος τοὺς ϑαλλοὺς τῆς ἀμπέλου τρώγων λυμαίνεται. Paus. Att. p. 166 π. 161. Et. M. 155, 35. Sch. Luc. 192, 1. Zon. 326. Eust. 1646, 21. An. Bekk. 24, 15. An. Bachm. I 152, 9. Hesch.

P. 261 n. 22. 23 L. || 5 sqq.) Cf. Su. II 157, 6 αἶγα: ὅτι τουτὶ τὸ ζῷον δοκεῖ ἐχϑρὸν εἶναι τῇ ἀμπέλῳ. ἀμέλει γοῦν καὶ ἐπίγραμμα φαίνεται πρὸς τὴν alya οὕτως Éyov xfj» με φάγῃς ἐπὶ ῥίζαν, ὅμως δ᾽ ἔτι καρποφορήσω

ὅσσον ἐπιλεῖναί σοι, τράγε, ϑυομένῳ

|| 11 sq.) Sch.

Reg:

νῦν δὲ ἐσχη-

ματισμένως καὶ δριμέως φησὶ πρὸς τὸν 'Eourv: εἰπόντος γὰρ ''otuot τῆς “wg”, φησὶν ᾿᾿ἀσκωλίαζε οὖν ἐστερημένος τῆς κωλῆς xai πεινῶν δίαγε πρὸς τὴν αἰϑρίαν καὶ τὸν ἥλιον᾽᾽. Hoc scholio, quod sine dubio e Tzetza haustum est, collato, codicum U Amb (sc. utrique communis archetypi) lectionem corruptam emendavi; nam codex Reg passim tzetziana excerpta habet (v. Zacher p. 639. 641. Koster, Proleg. p. XXI), quibus ad

363

Tzetzae textum

rectius restituendum uti licet || 18) Cf. Matg. II 435,

22 ἀντὶ τῶν σπλάγχνων ὅ ἐστι τῶν ἐντοσθίων. Eust. 134, 39 σπλάγχνα τουτέστι τὰ ἐντοσϑίδια || 19) περίεφϑα: cf. Luc. Var. Hist. 2, 21. 228, 1) εὐζέοντι: in lexica inserendum || 22 sqq.) cf. Tz Hist. XIII 325: πέμα δ᾽ ἐξ ἄρτων ἅπασα ποικίλη πλαστουργία, καὶ ἐκ τοῦ πέττω πέμα δὲ ἕν ἔχει μῦ καὶ μόνον. πέμμα δὲ πᾶν στελλόμενον, ὡς ἐκ τοῦ πέμπω πέμψω, διὰ τῶν δύο γράφεται, οὐ δι’ ἑνὸς τοῦ μῦ δε. Sch. Epist. p. 92 n. 4 Pressel (= Cramer A.O. III 364, 28) πέμματα᾽ πέμμα ἡ ἀποστολή, δύο up, ἐκ τοῦ πέμπω πέμψω: πέμα δὲ ὁ πλακοῦς καὶ ὁ μαστὸς ἄρτος, ἕν ui‘ ἐκ γὰρ τοῦ πέττω, πέσσω, πέμα. Et. M. 661, 34 πεπεμμένος" ὁ μεμαγμένος᾽ ἐπὶ τοῦ ἄρτου λέγεται * παρὰ τὸ πέττειν τὸ μάττειν. 229 s., 11) ὑφελεῖν: cf. Eust. 194, 30. 1063, 46. 1159, 43. 229 d., 13) ναστὸς: Tz sch. Lyc. 640 (p. 213,

14) ναστὸς

κυρίως

ἄρτος



ζυμωϑεὶς μετὰ μέλιτος xal σταφίδων xxi ἑτέρων εἰδῶν, νῦν δὲ ἁπλῶς τὸν ἄρτον εἶπε. Athen. III 111 C ναστὸς ἄρτος ζυμίτης καλεῖται μέγας, ὥς φησι Πολέμαρχος καὶ ᾿Αρτεμίδωρος" «Ἡρακλέων δὲ πλακοῦντος εἶδος. XIV 646 E. Su.

III 437, 26, Εἰ. Μ. 597, 56. Εἰ. Gud.

403,1

Orion 107, 15. Eudem. ap. Thom. M. p. CXLV in

lexicis

legitur:

desideratur;

πρὸ

πάντων

ap.

εὔζυμός

Galenum

autem

τε καὶ καλῶς

Sturz.

Eust.

1904, 33.

|| 14 et 20) εὐζύμωτος: (XIV

ὠπτημένος

46

Kühn)

εὔζυμος

ὁ ἄρτος ἔσται.

230, 5) τὰς μάχας ἐρρήγνυντο: cf. Tz Hist. I 767. II 5. Cf. supra, ad. 206 d. 21. 207 d. 2. Cf. Eust. 242, 41 ἐρράγη γοῦν μάχη. καὶ συρρῆξαι καὶ ῥαγῆναι πόλεμόν φασιν ol ῥήτορες || 9 sqq.) Tz Hist. V 983. 986—91: ὁ ῥήτωρ

Κέφαλος πατὴρ ἦν ῥήτορος

Λυσίου

ἐπὶ γὰρ τῶν τριάκοντα τυράννων πρὸ Εὐκλείδου τὸν Πειραιᾷ κατέλαβόν τινες τῶν ᾿Αϑηναίων, καί γε πρὸς τοὺς τριάκοντα τὰς μάχας συγχροτοῦντες ἔμελλον ἄρδην ὑπ᾽ αὐτῶν ἐκϑαμνισϑῆναι βίου. ὀχτακοσίας δὲ αὐτοῖς ὁ Κέφαλος ἀσπίδας δοὺς νίκην ἐπρυτάνευσε κατὰ τῶν τυραννούντων || 3

,

x

»,

-

t

l4

?

,

12—15) Cf. Sch. Luc. 44, 7 ἐν τῷ Πελοποννησιακῷ πολέμῳ οἱ Λακεδαιμόνιοι τῶν ᾿Αϑηναίων περιγενόμενοι τριάκοντα τυράννους ἔστησαν παρ᾽ αὐτοῖς, οἵτινες παραλαβόντες τινὰς τῶν πολιτῶν μετὰ ταῦτα κακῶς ἐκέχρηντο τοῖς λοιποῖς. καταλυϑέντων οὖν τῶν τυράννων καὶ γενομένου μετ᾽ αὐτοὺς Εὐκλείδου ἄρχοντος, ἵνα μὴ μνησικακήσωσιν ἀλλήλοις οἱ πολῖται, συνθήκας ἐποίησαν ὥστε τὰ πρὸ Εὐκλείδου ἄκυρα εἶναι.

364 231, 4) στροφαῖος: cf. Et. M. 376, 34 ᾿Ερμῆς στροφαῖος ὁ παρὰ ταῖς ϑύραις ἱδρυμένος" ἀπὸ τοῦ στροφαίου τῆς ϑύρας. 730, 46. Eust. 914, 33 || 5) στρόφιγξ: cf. Zon. 1675 τὸ τῆς ϑύρας στροφίγγιον || πᾶς... μετατρέπων : cf. Eust. 1353, 9 στροφαῖος δὲ ἙἭ μῆς οὐ μόνον ὁ παρὰ τῷ στροφεῖ ἱδρυμένος, ἀλλὰ καὶ ὁ στρέφων καὶ ἐξαπατῶν οἷον στρόφις || 7 sqq.) ἣ ὅτι κτλ.: cf. Tz sch. Lyc. 356 (p. 139, 5) ἐν ταῖς πύλαις γὰρ αὐτὴν (sc. Minervam) ἔγραφον τῶν πόλεων καὶ οἰκιῶν ὡς ἐν προαστείοις τὸν "Apex, συμβολικωτέρως ὑποτιϑέμενοι ὡς ἐν ταῖς πόλεσι καὶ ταῖς οἰκίαις χρὴ συμβουλῆς καὶ φρονήσεως, ἐν τοῖς ἐκτὸς δὲ ὑπὲρ τούτων ἀμύνεσθαι τοὺς πολεμίους. Sch. Tz AU. Il. VI 39, Matg. II 612, 5 ἐν τοῖς ἀγροῖς γὰρ οἱ παλαιοὶ ΓΆρεος ἵστων καὶ ἐζωγράφουν ἀγάλματα ἐν δὲ ταῖς πύλαις τῶν πόλεων καὶ οἰχιῶν, ᾿Αϑηνᾶς: συμβολικῶς λέγοντες xal προτρεπόμενοι ὡς ἐν τοῖς ἐκτὸς δεῖ ϑυμοῦ xai πολέμων᾽

ἐν δὲ τοῖς ἐντὸς καὶ ταῖς οἰκίαις καὶ πόλεσιν,

εὐβουλίας

τε καὶ φρονήσεως. Sch. rec. Aesch. Sept. 164 || 11) ἐμπολαῖον: cf. Ar. Ach. 816 et sch. Su. II 262,

19. Eud. p. 270, 24. 271, 2. Hesch.

Sch. Luc. 70,

20. Et. Casul. n. 85 || 13) ὁ λόγος: Tz AU. Il. prooem. 316. XI 63. XXIV 212. All. Od. V 30 sqq. 90 sqq. XXIV 64. sch. Hes. Op. 79 (p. 82, 16 = 96, 24). Procl. sch. Hes. Of. 79 (p. 82, 11 = 96, 19). Et. M. 376, 30 Ἑρμῆς and τοῦ tipo τὸ AMÉyo ...uéytotov γὰρ τῷ βίῳ λόγος εὑρέϑη᾽ ἢ παρὰ τὸ ἐρῶ τὸ λέγω, 'Epuzc, ὁ τοῦ λόγου ἔφορος. Et. Gud. 527, 16. 18 de St. Eust. 10, 19. 1522, 55. Sch. Luc. 77, 11. Eud. p. 267, 5. Cf. et. Hunger, «JOBG» III (1954), 49. 54 n. 33. IV (1955), 39 v. 166; «B.Z.» 1955, 46 et 47 (n. ad 127) || 14) ἐφευρέσεις: vox rara, inferioris aetatis. Cf. Tz Exeg. Il. 57, 29 εἰς ἐφεύρεσιν τῶν ὥνπερ ἐφεύρισκον. 232,

3)

ἁλμός

codicis

U

nulla

lectio, vox in lexica inserenda Lyc. 177 (p. 88, peram: «non δ΄ correxerit Bl. || πλείους 7, μύριοι. πλεῖν

7, μόριοι

corruptela

(= ἅλμα)

laborat:

ἁλμός

est

varia

|| 7 sq.) πλατυτέρως: Tz sch.

10). In Hist. XII 890 πλατυτάτως || 9) δ΄ sch. Db persed φ' videtur scripsisse» iam animadvertit Dd. et 9° 14) πλεῖν: Thom. M. 272, 11 πλεῖν 7, μύριοι ἀττικώτερον ἢ ᾿Αριστοφάνης ἐν Πλούτῳ ᾿᾿Ιἀποπατησόμενοί κτλ. Moer. 294

ἀττικῶς,

πλέονες

ἢ μύριοι ἑλληνικῶς.

Et. Gud.

134, 24. 32.

325, 33 Sturz || 15) πάτος: cf. Et. Gud. 461, 24 Sturz (= Orion 137, 8) πᾶτος γὰρ τὸ πατούμενον. 522, 14 παρὰ τὸ πατῶ γέγονε πάᾶάτος οἱονεὶ ὁ πατούμενος τόπος. An. Bachm. I 334, 23 πάτος" ὁδός. Et. M. 132, 10. 178, 21. 656, 20. 746, 2. Zon.

Phot.

1505.

Eust.

1619, 42.

Paus.

Att.

p. 203 n. 13.

Hesch. || 19) τροφή: «x&rog ἣ τροφή sch. Ar. Pl. 1185, quod

commentus est propter etymologiam vocis ἀπόπατος,

is

Thes.; v. L.-Sc.-].

s.v. πάτος || πάσασϑαι: cf. Su. IV 64, 24 (= An. Bachm. I 334, 16. Zon. 1524. Ptol. 404, 15) πάσασϑαι᾽ γεύσασϑαι. Et. Gud. 196, 53 Sturz ἐπάσ-

σαντο" ÉYe520xv70 ... πατῶ οὖν δυλοῖ τὸ ἐσϑίω. 550, 19 τὸ πατῶ τὸ ἐσϑίω.

365 Et. M. 353, 48

|| ἀπόπατος:

cf. Hesch.

πάτος".... καὶ κόπρος.

Nicand.

Alex. 535 || 20) ἀποσκυβάλισμα in lexica inserendum; codicis autem

U

ἀποσκυβάλισις in hoc sch. Db tantum occurrit. 233, 2) Χάρων: cf. Eust. 16, 34 ἀπὸ τοῦ ἤδω φασὶ παραχϑῆναι τὸν “Αἰδὴν κατὰ ἀντίφρασιν, ᾧ ἥδεται καὶ χαίρει οὐδείς" καϑὸ καὶ Χάρων μυϑολογεῖται πορϑμεὺς ἐν "Αἰδου, ὡς ἀπὸ τοῦ χαίρειν, καίτοι χαρτὸν οὐδὲν ποιῶν. Aliter Orion 165, 15 Χάρων παρὰ τὸν χήσω μέλλοντα δηλοῦντα τὸ χωρῶ. οὕτω Φιλόξενος (= Et. Gud. 563, 11 Sturz, ubi χύσω) || 10) προπομπεύοντα: intrans., de inanimis usurpatum ut e. gr. ap. Plut. De Is. et Os. 365 B τῶν ἱερῶν ἀεὶ προπομπεύει τὸ ὑδρεῖον ἐπὶ τιμῇ τοῦ ϑεοῦ || 11) εὐπαρύφων:

Tz sch. Hes. Of. 1 (p. 27, 16 = 31, 2). Sch. Luc. 155, 3. 275, 7 || 12) τῶν ἱερῶν τούτων γυτρῶν Amb:

nimirum φέρω, ut interdum verbum λαμβάνω,

cum genet. part. coniunctum est (v. infra 1. 13 ὧν) || χύτρας: cf. Sch. Ar. Pax 923 || 13) γραῦν: cf. Paus. Att. p. 171 n. 12 γραῦς" τὸ ἐπαφρίζον Ev ταῖς χύτραις, καὶ ἣ ἐπὶ τοῦ ζωμοῦ, 7, καὶ ἐπίπαγος καλεῖται. Hesch. P. 390 n. 07 L. γραῦς" τὸ συναγόμενον καὶ ἐπιπηγνύμενον ἐπάνω, ὅταν

γάλα

ἕψηται,

τοιοῦτον

quibus ἀφρισμός

ὑγρόν || 16) ἄφρισμα: in lexicis desideratur,

in

occurrit.

GLOSSAE: 12a παραφρονοῦντα, 13 ὄπισϑεν, 19 διατί, 25a, 29a, 37 ἀληϑές, ἀγαϑόν, ὀρϑόν, 40, 868a εἰς, 917a, 920, 934a καταλέλειμμαι, 941:

cf. Zur. Scolii p. 508. 509. 511. 512. 513.