Művészeti lexikon 1.kötet [1]

Citation preview

MŰVÉSZETI LEXIKON kereken 30 éve nem jelent meg Magyarországon. Ennek a három év­ tizednek a hiányát pótolja az új, egyetemes és általános MŰVÉSZETI LEXIKON, amely 4 kötetben 5 vi­ lágrész művészetének történetét fog­ lalja össze az őskortól napjainkig. Ez az első — és egyben egyetlen — lexikon, amely a régi magyar mes­ terek (pl. a Bártfai madonna mestere) művészetét is tárgyalja, s az első olyan magyar művészeti lexikon, amely részletesen elemzi a legmodernebb művészeti irányzatokat. Behatóan foglalkozik a művészettörténet min­ den neves alakjával. Bemutatja az egyes országok művészetének törté­ neti fejlődését, ismerteti a nagyobb városok fontosabb műemlékeit, mú­ zeumait és más művészeti gyűjtemé­ nyeit, felöleli a képzőművészet vala­ mennyi ágát, beleértve az iparművé­ szet különböző műfajait, a díszlettervezők és a művészettörténészek munkásságát is. A MŰVÉSZETI LEXIKON cikkei­ nek és tanulmányainak írói a képző­ művészet legkülönfélébb területeinek hivatott tollú szaktudósai, így a lexi­ kon egyesíti magában a tudomá­ nyosság és olvasmányosság erényeit.

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

I

p

I

----------------- ------------------

■

MŰVÉSZETI LEXIKON ELSŐ KÖTET

MŰVÉSZETI LEXIKON

AKADÉMIAI

KIADÓ,

BUDAPEST

1965

MŰVÉSZETI LEXIKON FŐSZERKESZTŐK

ZÁDOR ANNA

és

ELSŐ

GENTHON

ISTVÁN

KÖTET

A—E

AKADÉMIAI

KIADÓ, B U D A P E S T

1965

S zak s zerk e sz tő k

B a l o g h Jolán, D e r c s é n y i Dezső, G e n t h o n István, Pogány

Ö.

Gábor,

Végvári

Radocsay

Dénes,

GerevichLászló,

Szilágyi

La j o s , V o i t Pál , Y b l E r v i n ,

Zádor

Felelős szerkesztő

Lajta Edit A felelős szerkesztő m unkat ár sa

Putnoky Piroska

Lektorálta

N é m e t h Lajos Mi kl ós Pál Gádor Endre a Művelődésügyi Minisztérium Képzőművészeti Osztályának vezetője

Práger Miklós a Párttörténeti Intézet munkatársa

© Akadémiai Kiadó, Budapest ígój

János Anna

György,

ELŐSZÓ Régen meglevő igényt szeretne a Művészeti Lexikon kielégíteni. Egyetlen magyar nyelvű elődje, az Éber—Gombosi szerkesztette kétkötetes lexikon kereken harminc esztendeje elfogyott már. Azóta nem történt számottevő próbálkozás hasonló mű kiadására, pedig a művészet iránt érdeklődők számának jelentős megnövekedése ezt egyre sürgetőbbé tette, az elmúlt harminc évnek eredményekben gazdag kutatásai és a modern művészetnek mind hazánkban, mind külföldön nagy számban feltűnő új jelenségei és művészegyéniségei pedig azt a feladatot rótták ránk, hogy ne eléged­ jünk meg a harminc évvel ezelőtt készült lexikon átdolgozásával, hanem újonnan dolgozzuk fel a munka anyagát. Az új Művészeti Lexikon mai és hazai olvasóközönséghez szól. A régi és az élő, az egyetemes és magyar művészet közötti arányt ennek megfelelően igyekeztünk kialakítani. A munka terjedelmének mintegy harmadát foglalja el a magyar művé­ szet, s századunk művészeinek és művészeti jelenségeinek tárgyalása viszonylag rész­ letesebb, mint a régebbi koroké. A régebbi korok művészeit az idő már megfelelő módon megrostálta; a magyar művészekkel itt is bőkezűbben bántunk, teljességre azonban sem a korábbi, sem a mai művészek esetében nem gondolhattunk. A magyar művészet bővebb, teljességre törekvő feldolgozását a Szentiványi Gyula gyűjtése alapján tervezett Magyar Képzőművészet Lexikona fogja nyújtani, melynek kézira­ tába való betekintési lehetőségért ezúttal is köszönetét mondunk a Művészettör­ téneti Dokumentációs Központnak. Mi megelégedtünk azzal, hogy a kortárs magyar művészek közül legalább a Kossuth- és Munkácsy-díjjal kitüntetettek s a gyűjte­ ményes kiállítással szerepeltek lehetőleg hiánytalanul megtalálhatók legyenek a lexikonban. Az egyetemes művészettörténeti címszavaknál is figyelembe vettük, hogy az olva­ sók fokozottabb érdeklődéssel kísérik korunk művészetének eseményeit. Részben egy elmúlt korszak irányzatos elfogultságának következményeit igyekeztünk kikü­ szöbölni, részben pedig hazánk földrajzi helyzetével, a hazai olvasók utazási lehetőségei­ vel számoltunk akkor, amikor a környező országok és népek művészetét és műemlé-

keit kissé részletesebben mutattuk be. Az ókori Kelet és a klasszikus ókor művé­ szetével is aránylag bővebben foglalkoztunk, amit e tudományágaknak az utóbbi évtizedekben elért rohamos gyorsaságú fejlődése és máig elevenen ható ereje indokol. Törekedtünk arra is, hogy a keleti és Európán kívüli más művé­ szetek a munka egyetemes jellegének megfelelő hangsúlyt kapjanak a címszavak között. Lexikonunk művészeti lexikon, tehát a rokon tudományok, pl. a régészet vagy a néprajz címszavait csak művészeti vonatkozásaikban tárgyaltuk. Ugyanez áll a műemléki címszavakra is, amelyekben a legfontosabb hazai és külföldi városoknak ó-, közép- és reneszánsz kori műemlékeit tekintettük át részletesebben, míg a szerte­ ágazó barokk vagy újabb kori anyagra inkább csak utaltunk, s az egyes műemlékek leírásánál sem akartuk a művészettörténeti szempontok határait túllépni. Ugyanezért korlátoztuk a filozófiai és esztétikai címszavakat is művészeti vonatkozásaikra. Az enciklopédikus címszavakat — az egyes országok művészetének és a főbb fogalmaknak összefoglaló tárgyalásán kívül — mellőztük. A lexikon terjedelme 14 000 címszó, mintegy felével nagyobb az Éber—Gombosi­ féle lexikonénál. A nagyobb címszavak végén bibliográfiai utalásokat talál az olvasó; ezek csak a további tájékozódásra legfontosabb címeket tartalmazzák, különös tekin­ tettel a magyar nyelvű szakirodalomra, s teljességre semmiképpen nem törekedhettek. A képanyag terjedelme megközelítőleg a fele a szövegrészekének; összeállításánál a fontosság mellett a változatosság szempontjára is tekintettel voltunk, s lehetőségeink korlátáival is számolnunk kellett. Képanyagunk nemcsak illusztrálja, hanem helyen­ ként ki is egészíti a szöveget. A gondos mérlegelés és tervezés ellenére bizonyára mind az egyes címszavak arányosítása, mind a képanyag összeállítása sok helyütt vitatható. A felmerülő hibákat csak a lexikon használóinak véleménye alapján tudjuk majd esetleges következő kiadásokban kiküszöbölni. Az I. kötet kéziratát 1964 közepén zártuk le; ezen már csak kivételes esetekben (pl. halálozási adatok beiktatása stb.) változtathattunk. A címszavak megállapításánál a vezető szempontunk az volt, hogy mit hol keres­ het az olvasó. Az ezzel kapcsolatos problémákat utalószavak beiktatásával igyekez­ tünk megoldani. A lexikonban előforduló neveket általában a tudományos szakirodalomban használatos alakjukban adjuk; így pl. a kínai és japán neveket gyakorlati okokból angol átírásban használjuk. A címszavakban a kurzívval szedett rész a főcímszó variánsának, változatának tekintendő. A tíz kézirati sornál terjedelmesebb cikkeket általában szerzőjük neve jelzi, az ennél rövidebbeket csak akkor, ha önálló tudományos eredményt tartalmaznak.

A cikkek egy részének kéziratát a szerkesztőség csak nyersanyagként használta fel; ahol a szerkesztés szempontjainak megfelelő módosítás nagyobb átdolgozást tett szükségessé, a szerző névaláírását elhagytuk. Lexikonunk a népes magyar művészettörténész-gárda mintegy százötven tagjá­ nak közreműködése folytán jöhetett létre. Az egyes részterületek szerkesztésének mun­ káit az illető terület kiemelkedő szakértői irányították. Nem rajtunk múlt, hogy jelen­ tős tudósaink közül néhányan más irányú elfoglaltságuk miatt hiányoznak a munka­ társak sorából. A munkatársak lelkes gárdájának, a munkába bevont külső szaklektoroknak, adataikkal a munkánkat segítő intézményeknek és művészeknek s nem utolsósorban a lexikon belső szerkesztőségének, főként Lajta Edit felelős szerkesztőnek, Putnoky Piroskának, Koroknay István képszerkesztőnek és Sülé Jenő nyelvi szerkesztőnek fáradhatatlan és lelkiismeretes munkájáért ez úton mondunk nyilvánosan is őszinte köszönetét. Szeretnénk, ha sokéves munkánk nem bizonyulna hiábavalónak, s olvasóink hasz­ nát látnák a lexikon első és további köteteinek, a hibák későbbi kiküszöbölését pedig megjegyzéseikkel és adatközléseikkel segítenék. Zádor Anna és Genthon István

A

Aggházy Mária Aradi Nóra

I

Bacher Bela Baktay Ervin

Balogh András Balogh István Balogh Jolán Batári Ferenc Benkő Viktorné Bényi László Bereezné Baranyi Judit Bernáth Mária Bertalan Vilmosné Bobrovszky Ida Bodnár Éva Bodrogi Tibor Boglár Lajos Bóka Lászlóné Bónisné Wallon Emma Boskovits Miklós B. Supka Magdolna Castiglione László Csap Erzsébet Csatkai Endre Csengeryné Nagy Zsuzsa Csemyánszky Mária Csorba Géza Dercsényi Dezső Dömötör István Egry Margit Egyed Edit Ember Veronika Entz Géza Erdélyi Gizella Eszláry Éva Farkas Zoltán Fehérné Mihály Ida

LEXIKO N

M U NK ATÁ RSA I

Fél Edit Fenyő Iván Ferenczi László Feuerné Tóth Rózsa Frigyes Istvánná Gádor Endre Genthon István Gerevich László Gerő Győző Gerszi Teréz Granasztói Pál Gy. Krisztinkovich Mária Hajnóczi Gyula Harasztiné Takács Marianna Harmatta János Haulisch Lenke Hegedűs Gyuláné Héjjné Détári Angéla Henszlmann Lilla Hollné Gyürky Katalin Horváth Béla Horváth Sándorné Horváth Tibor Huszár Lajos Jakubik Anna József Dezső Kádár Emőke Kádár Zoltán Kaesz Gyula Kalicz Nándor Kampis Antal Kaposy Vera Kiss Sándor ifj. Kodolányi János Komoróczy Géza Kontha Sándor Koós Judit Kopp Jenő

Koroknay Éva Koroknay István Kovács Eva Kovanecz Ilona Kozák Károly Körner Éva Krámer Márta Krisztinkovich Béla Kuthy Sándor Kürthy Pál Lajta Edit László Gyula Lócsy Erzsébet Lyka Károly Major Gyula Major Máté Mangáné Heil Olga Mihalik Sándor Miklós Pál M. Kiss Pál Mojzer Miklós Molnár Zsuzsa Mucsi András Murányiné Tóth Edit Nagy Emese Nagy Ildikó Nagy Tibor Németh Lajos Oelmacher Anna Pamer Nóra Pataky Dénes P. Brestyánszky Ilona Péczely Béla Pénzes Éva Piljavszkij, Vlagyimir Ivanovics Pogány O. Gábor Pogány Ö. Gáborné Radocsay Dénes Rados Jenő Rónay Mária

Rozgonyi Iván Rozványiné Tombor Ilona Rózsa György Sallay Marianne Sárdy Brutus Sarkadiné Hárs Éva Schoen Arnold Seenger Ervin Soós Gyula Soós Imre Sprincz Emma Sümeghi Vera Szabó Erzsébet Szabolcsi Hedvig Szegi Pálné Szelesi Zoltán Szentléleky Tihamér Szerdahelyi István Szigeti István Szíj Béla Szilágyi János Szilágyi János György Tarr László Tasnádiné Marik Klára Telepy Katalin Thomas Edit Tombor Ilona Vámos Ferenc Varga Edit Végb János Végvári Lajos Vértes László Voit Pál Weiner Mihályné Wessetzky Vilmos Wilhelmb Gizella W urst Edit Ybl Ervin Zádor Anna

R Ö V I D Í T É S E K ÉS J E L E K

Bp. Budapest bp.-i budapesti c. című D dél db darab E észak EAK Egyesült ArabKöztársaság é. n. év nélkül ENSZ Egyesült Nemzetek Szervezete ev. evangélikus gör. görög gr. gróf gyűjt. gyűjteményes id. idősebb i. e. időszámításunk előtt (i) ifj. ifjabb ül. illetőleg, illetve Iparm. Múz. IparművészetiMúzeum írod. irodalom (bibliográfia) i. sz. időszámításunk szerint(i) k. körül К kelet kb. körülbelül kér. kerület km kilométer köt. kötet krt. körút l. lap lat. latin m méter Mo. Magyarország mo.-i magyarországi MTA Magyar Tudományos Akadémia

NDK

Német Demokratikus Köztársaság Nemz. Gál. Nemzeti Galéria Nemz. Múz. Nemzeti Múzeum NSZK Német Szövetségi Köztársaság Ny nyugat o. ország OSZSZSZK Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság pl. például ref. református r. k. római katolikus SSa Santissima SSi Santissimi St Saint Sta Santa Ste Sainte Sto Santo stb. s a többi sz. század, szám, számú Szépm. Múz. Szépművészeti Múzeum SZOT Szakszervezetek Országos Tanácsa Szt. szent SZU Szovjetunió tkp. tulajdonképpen u. utca ui. ugyanis ún. úgynevezett uo. ugyanott USA Amerikai Egyesült Államok v. vagy ->lásd ~ (tüde) a címszót helyettesíti

A cikkek után adott bibliográfiában a címszót kezdőbetűivel jelöljük.

A Aachen, Aix-la-Chapelle: város Németo.ban (NSZK). A karoling birodalom székvá­ rosa, Nagy Károly kedvelt tartózkodási helye volt. Legjelentősebb műemléke a Münster, mely az idők folyamán Nagy Károly palota­ kápolnája köré épült. A centrális (oktogonális) empóriumos, kupolával fedett kápolnát Metzi Odo ókeresztény, bizánci mintára (Ravenna, San Vitale) építette. 805-ben szentelték fel. Hatása rendkívül nagy volt a karoling építé­ szetre. A város a középkor folyamán kedvelt magyar zarándokhely volt. Nagy Lajos magyar kápolnát alapított itt (1367), melyet gazdag fel­ szereléssel látott el. A magyar ötvösművészet remekei is eljutottak ide; az ún. aacheni kincs valószínűleg budai királyi ötvös munkája. A alst: város Belgiumban, K-Flandria tarto­ mányban. Műemlékei: a Schöffen-ház 1225-ben épült gótikus palota, a monumentális flamand városházák előképe; a későgót Szt. Mártontemplom 1481-től épült (H. de Waghemaker). A alto, Alvar (Kuortane, 1898. febr. 3.— ): finn építész, a modern építészet egyik világ­ hírű mestere. Tanulmányai elvégzése után kül­ földi ismeretszerző utakat tett (1921—27).

Aachen: Nagy Károly palotakápolnája az empórium felől nézve

A. Aalto: Massachusetts Institute of Technology

Magánépítészeti tevékenységét már 1922-ben megkezdte, s 1925-től felesége, Aino Marsio munkatársi segítségével folytatta. Működésé­ nek színhelye kezdetben Turku (Äbo), később Helsinki. A -+CIAM tagja. Művészetét az anyag- és szerkezetszerűség, a funkciók szelle­ mes megoldása, a dinamikus téralakítás, kon­ zekvens formálás és a népi vonások felhaszná­ lása jellemzi. Legkiválóbb művei: Tbc-szanatórium, Paimio, 1929 —33; Városi Könyvtár, Viborg (Viipuri), 1927—34; Aalto-ház, Hel­ sinki, 1935 —36; Cellulózgyár, Sunila, 1937 — 39, 1951 —54-ben ennek bővítése; Mairea-ház, Norrmark Bjötulborgnál, 1938 —39; Massa­ chusetts Institute of Technology, Cambridge (USA), 1947—48 és mások; Községháza, Säynätsalo, 1949 —52; Nemzeti Nyugdíjintézet, Helsinki, 1952 —56; Pedagógiai Főiskola, Jyväskylä, 1952— 57; Lakóháztömb, Interbau, Berlin, 1955 —57. — Föd. E. and C. Neuenschwander: A. A. and Finnish Architecture. London, 1954; F. Gutheim: A. A. Milano, i960; I. Joedicke: Modern építészettörténet. Bp., 1961. Major Máté Aaltonen, Väinö (Marttila, 1894. márc. 8. — ): finn szobrász, a modern finn szobrászat leg­ jelentősebb egyénisége. Előbb festészettel fog­ lalkozott. Szobrászatot a vesterholmi kőfaragó­ iskolában kezdett tanulni. Főképp szobor­ portrékat, eszményi fejeket és emlékműveket készít. Jelentősebb művei: Paavo Nurmi szobra a helsinki Ateneumban, 1924; Jan Sibelius portrészobra, 1935; Béke-szobor, 1952. abacus: I. az oszlop- és pillérfő fedőlapja, mely a kiváltószerkezet biztonságos felfekvését teszi lehetővé. Alakja a dór és ión oszloprend­ ben négyzetes, a korinthosiban ívnégyszöges, később sokszögű és kör alaprajzú is leAbacus (A) hét. ( -►oszloprendek ) 2. falburkolásra, inkrusztációra felhasznált kő(márvány-) lap. Abadie, Paul (Párizs, 1812. nov. 9. —Párizs, 1884. aug. 3.): francia építész. A. F. R . Ledéré­ nél és a Francia Akadémián tanult. Viollct-leDuc mellett 1845-ben részt vett a párizsi Notre-Dame restaurálásában. Számos templo­ mot épített újjá román-bizánci stílusban. Önálló épületeket is tervezett. Aba Novák Vilmos (Bp., 1894. márc. 15.— Bp., 1941. szept. 29.): festő és grafikus, a mo­ dern magyar festészet egyik legeredetibb tehet­ sége. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű, plakátszerű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa, legfőbb ereje a monumentális ihletésű komponálás.

Festészetének talán legvonzóbb értéke a rendkívüli dinamikájú, erőteljes ábrázolókészség. Mint freskófestő a hivatalos állami és egyházi megbízatások legnépszerűbb végrehajtója. A Képzőművészeti Főiskolán (1912 —14) s Olgyai Viktornál tanult. 1913 nyarán a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett, 1921 és 1923 nyarán Nagybányán dolgozott. Korai aktos kompozíciói Szőnyi korai képeit kö­ vetik. 1928-tól 1930-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas tagja volt; ott áttért a temperafestészetre, melyet a virtuozitásig fejlesztett. O tt készült műveit a velencei nem­ zetközi kiállításon, majd Bp.-cn 1931-ben az Ernst Múzeumban állította ki. Bettola c. képét Velencében a római modern képtár vette meg. 1932-ben a padovai egyházművészeti kiállí­ táson nagy aranyérmet, I. díjat nyert. 1933ban Chiovini Ferenccel együtt a jászszentandrási r. k. templom freskóit festette. Az e körül keletkezett szenvedélyes vita hóna­ pokig nem ült el. 1934-ben részt vett a római magyar egyházművészeti kiállításon. 1936 a Szegedi Hősök Kapuja, 1938 a székesfehérvári Szt. István-mauzóleum (1945 után mindkettőt lemeszelték) és a városmajori templom freskói­ nak a dátuma. 1933-ban állami kis aranyérmet, az 1937-i párizsi világkiállításon Grand Prix-t, 1940-ben a Velencei Biennalén nagydíjat nyert. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Késői temperafestményei virtuóz tech­ nikával és tarka színekkel idézik az alföldi nép­ életet, jellemző szándékuk néha a karikatúra határait súrolja. Fahordás, Bányaváros, Szt. Ferenc madaraknak prédikál, Térzene, Szicíliai régi város c. képeit a Nemz. Gal.-ban őrzik. Kiváló, mozgalmas rézkarcait főképp korai korszakában készítette. Emlékkiállítása 1942ben volt a Nemzeti Szalonban, 1962-ben a Nemz. Gál. rendezett műveiből gyűjt, kiállí­ tást. 1963-ban Varsóban, Prágában és Kassán gyűjt, emlékkiállítást, 1964-ben Székesfehér­ várott rendeztek emlékkiállítást műveiből. — írod. A. N. V. nyolc rézkarca. Bp., 1923; Ybl E.: A. N. V. művészete. Magyar Mű­ vészet, 1931; A. N. V.: „Vallomás.” Ma­ gyar Művészet. 1931; B. Supka M .: A. N. V. festészetének nemzeti sajátosságairól. A Nemzeti Galéria Évkönyve. 1961; B. Supka M.: A. N. V. emlékkiállítás Katalógusa. Bp., 1962. Genthon—Németh Abásfalvi Balázs Mózes (1823 —?): erdélyi festőasztalos és orgonaépítő; színesen festett, népies bútorok mestere. Abbate, Niccolö deli’ (Modena, 1512 k .— Fontainebleau, 1571): olasz festő. Modenában, Bolognában, majd Primaticcióvú Franciao.-ban dolgozott, ahol az ún. fontainebleau-i iskola tagja volt. Raffaello, Correggio művészete hatott rá. Dekoratív, sokfigurás antik tárgyú

A AL

12

ABI

Aba Novák Vilmos: Álarckészítők (Nemzeti Galéria)

képei (A trójai ló, Venus és Neptunus, Aeneas történetének jelenetei) a modenai képtárban találhatók. Szőnyeg-, zománc- és alkalmi dekorációterveket is készített. Abbatini, Guidobaldo (Citta di Castello, 1600 к. —Róma, 1656): olasz festő. Rómában működött Bernini mellett mint festődekorátor és mozaikkészítő. 1630 —31-ből származó fres­ kóján (Róma, San Pietro) magyar vonatkozású jelenet található: Nagy Lajos királynak be­ mutatják Veronika kendőjét. Abbiati Gyula (1840 k. működött): festő. Becsben élt, 1841-ben Magyar romok c. képét innen küldte a Pesti Műegylet kiállítására. Abbondi, Antonio di Pietro, tkp. Scarpagnino (Milánó, 1505 előtt—Velence, 1549. nov. 6.): olasz építész, kőfaragó. Velencében működött. 1505-től 1508-ig G. Tedesco tervei szerint meg­ újította a Fondaco dei Tedeschit, tervezte és építette a San Sebastianót (1506 —48), végezte a Rialto-híd és épülete helyreállítását, ő építette a San Giovanni Elemosinariót (1523—38), a Scuola di San Rocco II. emeletét és lépcsőjét (1527 —49), a Palazzo Dúcaiénak a Senatorok udvara felőli szárnyát. J. Sansovino munkáiban is segédkezett. Á b e l: a 14. sz. első felében működő budai festő. 1340 k. készült sírköve a Halászbástya I 3 Kőtárban található.

Abel, Adolf (Párizs, 1882. nov. 27.— ): német építész. 1925-től Köln építészeti igaz­ gatója. 1930-tól a müncheni főiskola tanára. A kölni stadiont, az egyetemet, a stuttgarti kereske­ delmi kamarát és több ipari létesítményt épített. Abel, Adolf (Heidelberg, 1902. szept. 10.— ): német szobrász. Előbb Karlsruhéban, majd a berlini állami művészeti iskolában tanult. 1930-ban római ösztöndíjat kapott. Főképpen aktkompozíciókat és épületet díszítő szobrokat készít. 1951-ben Heidelbergben gyűjt, kiállí­ tása volt. Abel, Josef von (19. sz. első fele): osztrák festő. A pesti német színház és a bécsi Burg-színház függönyeinek alakjait festette. Abelsberg Simon (19. sz. első fele): pesti réz­ metsző. A bécsi Képzőművészeti Akadémiára 1813-ban iratkozott be. Abertshauser Ferenc (18. sz. második fele): festő Budán; 1771-benHeld Frigyes szobrászszál együtt készítette a Mária Terézia halála után rendezett hivatalos gyászünnepség katafalkját. Abertshauser, Johann (18. sz.): német festő; Schelklingenből került Budára a 18. sz. köze­ pén. A budai városi tanács foglalkoztatta. 1741ben egy diadalkapu festői munkálatait végezte. Abildgaard, Nicolai Abraham (Koppenhága, 1743 —Frederiksdal, 1809. jún. 4.): dán festő,

a klasszicizmus képviselője Dániában a 18. sz. második felében. Koppenhágában és Rómában tanult, az antik művészetet, Raffaellít, Michelangelót tanulmányozta. 1789-től a koppenhágai akadémia igazgatója volt. ablakkosár: az ablaknyílások (rendszerint földszinti) elé alkalmazott egyszerű v. díszes, alul kitüremlő vasrács. ablakkötény : az ablaknyílás könyöklője alatt létesített, kiemelt v. mélyített díszmező. Több­ nyire sima, olykor díszített, ablakrózsa: a román és gótikus építészetben a templomok homlokzatán a főbejárat fölött

(ritkábban másutt is) alkalmazott nagyméretű kerek, küllős szerkezetű, olykor mérműves díszítéssel is kitöltött ablak. Ablasser József: —► Oblasser József Abód Mihály: -absztrakt művészetet az ábrázolás elvetése jellem­ zi, a képet ornamentális v. geometrikus jellel helyettesíti. A —►képzőművészeteket (->• festészet, -^szobrászat, -+grafika) mint ábrázoló művé­ szeteket szokták megkülönböztetni az —építő­ művészettől és az -►iparművészet pusztán orna­ mentális műfajaitól. Abrugyi György (1630 —60 között műkö­ dött) : könyvkötő és a Heltai-nyomda vezetője Kolozsvárott, a nagy hírű kolozsvári könyvkötészet egyik megalapítója. Abstraction-Creation: G. Vantongerloo és A. Herbin által 1931-ben alapított absztrakt csoport (a Cercle et Carré utóda), amely hasonló címen kiállításokat rendezett és évente megjelenő folyóiratot is kiadott. Az Párizs­ ban székelt és az európai absztrakt művészet középpontja volt. Ide tartozott többek között V. V. Kandinszkij, P. Mondrian, H. Arp. A csoport tevékenységében Martyn Ferenc is részt vett. abszolút festészet: az absztrakt művészet teoretikusainál a „konkrét” szóval fölváltva használt jelző; az objektív, expresszionista tendenciákat ellenző non-figuratív törekvé­ sekre vonatkoztatják. V. V. Kandinszkij, az absztrakt festészet egyik megalapítója a nem ábrázoló, ún. „tiszta,” zenei hatásra törő festé­ szetet gyakran nck nevezi, absztrakció : elvonatkoztatás. A képzőművé­ szetben a művészi alkotó munka folyamatában az ~ első foka a mondanivaló érzékeltetésére megfelelő jelenség (téma) kiválasztása a való­ ság végtelen gazdagságából. Az ~ második fokán a művész kiemeli a művészi tartalom ki­ fejezésére alkalmas vonásokat a jelenség egyedi érzéki tulajdonságaiból. A művészi ~ mértéke különböző lehet aszerint, hogy a művész mennyit rögzít a jelenség érzéki teljességéből.

ABL

14

ABS absztrakt m ű vészet : az ábrázolás mozza­

15

natait a műből és a művészi munkából ki­ küszöbölő, a természetelvű irányokkal szembe­ helyezkedő és a természeti motívumokra még csak nem is utaló festészeti és szobrászati törek­ vés. Az elnevezés nem elég szabatos, hiszen mint minden, a puszta reflekszión felül­ emelkedő emberi tevékenységnek, a művészi alkotó munkának is az -»absztrakció alapfeltétele. Ezért a szakirodalom ~ helyett gyak­ ran a nem ábrázoló, non-figurativ, konkrét, abszolút művészet fogalmakat használja, ame­ lyek jobban jelzik az ~ lényegét: a természetelvűség elvetését, a természeti motívumokra nem utaló, autonóm művészi formációk konst­ ruálását. Az ~ logikus befejeződése annak a folyamatnak, amelybe a festészet a kapitaliz­ mus válsága idején jutott. A 19. sz.-tól kezdve a festészet formaelemei mindinkább önálló­ sultak, egyik irányt csak a szín, a másikat a vonal, a forma v. a mozgás érdekelte. Ez a folyamat torkollt az ~ b e , ahol már más nem is maradt, mint a puszta forma. Ezzel az ~ eljutott a képzőművészet végső határáig, mikor is a műalkotás már puszta ornamenti­ kává v. mértani konstrukcióvá válik. Ezért miután elveit lerakta, tulajdonképpeni fejlő­ dése nincs is, hanem csak variációi vannak, mint ahogy azok a különféle ~ i csoportok. Ennek ellenére az ~ n e k érdemei is vannak, hallatlanul kiszélesítette a képzőművészet for­ mai kelléktárát, forradalmasította a modern iparművészetet, hatott a modern építészet formanyelvére, a modern monumentális díszítőművészetre, új ösvényeket nyitott a művészi alkotásnak. Ugyanakkor több irány­ ban a végletekig fokozta a polgári művészetre jellemző szubjektív önkényt, és a mindenfajta külső kontroll tagadása miatt a szürrealiz­ mussal együtt széles teret nyitott a mű­ kereskedelmi spekulációnak és a dilettantiz­ musnak. — Az lényegében két nagy csoportra oszlik: a pusztán a színekre kor­ látozódó romantikus v. lírai non-figuratív és a különféle konstruktivista irányokra. Első képviselője és teoretikusa V. V. Kattdinszkij, aki 1910-ben festette első absztrakt akvarelljét, s ugyanebben az évben jelentette meg Über das Geistige in der Kunst c. könyvét, melyben a színek pszichológiai hatását kutatta s a puszta színekre redukált festészetnek és a zenének a rokonságát kereste (-►abszolút festészet). Ugyancsak a zenéhez hasonlító, minden natu­ rális utalás nélküli esztétikai hatást akart elérni a cseh F. Kupka (Fúga két színben, 1912) és a Delaunay-íéle -» orfizmus. Az ~ konstruktív, mértani szerkesztő irányának a fő képviselői oroszok és hollandok voltak. M. Larionov és N. Goncsarova — rayonizmusa ugyan még az orfizmussal és a futurizmussal rokon, ám

K. Malevics: Szuprematizmus (Amsterdam, Stedelijk Museum)

V. Tatlin, A. Pevsner és Gabo (N. Pevsner) a -* konstruktivizmus elméletének kidolgozói és fő képviselői. A konstruktivizmus válfaja volt A. Rodcsenko —►non-objektivizmusa és K. Malevics -» szuprematizmusa. A konstrukti­ vizmus másik irányát a holland ->-De Stijlmozgalom (1917) képviselte (T. van Doesburg, B. van der Leck). Ebből nőtt ki a konst­ ruktív művészet fő alakjának, P. Mondriattnak a művészete (—►neoplaszticizmus), amely főként a modern építészetre hatott. Ugyancsak az ~ és a modern építészet együttműködése fejező­ dött ki a -»Bauhaus mozgalmában, amelynek tanára volt Kandinszkij, a konstruktivista Moholy-Nagy László, az absztrakció lírai, naiv stílusát reprezentáló P. Klee stb. is. Az szervezete volt 1931 —36 között a több mint 400 tagot számláló „Abstraction-Création” csoport. 1937-ben New Yorkban megalakult a ,,Museum of non-objective Painting” (a non­ objektiv festészet múzeuma). 1946-tól az ~ központja a „Salon des Réalités Nouvelles” (az új valóságok szalonja). A II. világháború után a szürrealizmus alkotómódszere, az ún. „automatikus írás” hatott az ~ r e (-»fasizmus, J. Pollock, G. Mathieu, K. Hartung). A szobrá­ szatban az ~ első képviselői a ->- dadaizmushoz tartoztak (H. Arp). Jellegzetes absztrakt szob­ rász a konstruktivista Pevsner; a „mozgó plasz­ tika” kezdeményezője, A. Calder, azonkívül C. Bráncusi stb. Az absztrakt plasztika terméke

az ún. -* objet. — írod. M. Seuphor: L’art abstrait, ses origines, ses premiers maítres. Paris, 1949; M. Brion: Art abstrait. Paris, 1956; Knaurs Lexikon abstrakter Malerei (Seuphor nyomán). München, 1957; M. Seuphor: Ein halbes Jahrhundert Abstrakte Malerei. Von Kandinsky bis zur Gegenwart. New York —München, 1962; Aradi N .: Az a. m. Bp., 1964. Szerdahelyi István Abt Sándor: Apáti Abt Sándor A bu -h egy: csúcs az Aravalli-hegység D-i részén, Indiában. 1200 m magasan épültek a dzsaina vallás legszebb templomai. A leg­ kiemelkedőbb alkotások közé sorolható a и . sz.-ban épült Vimula Sá és a 12 —13. sz.-i Tédzsahpáláról elnevezett szentély. Ezek építé­ sükkel és csodálatosan faragott kő- és márvány­ szobraikkal egyaránt kitűnnek. Abu S im b el: helység Egyiptomban (EAK), Núbiában, Asszuántól 280 km-re D-re, a Nílus bal partján. Itt épült II. Ramses (i. e. 1200 k.) sziklatemploma, amely homlokzatával К-re, a Nílus felé fordul. Előtte kis teraszon a király sziklából faragott négy monumentális, 20 m magas szobra áll. Az első és második terem mennyezetét négy-négy természetes sziklapillér tartja; a belső teremből nyílik a kultuszkamra. Az első teremben 10 m magas Osiris-jelvény áll a király arcvonásaival. A termek falait II. Ramses háborúit ábrázoló domborművek díszítik. A bejárati ajtó felett Ré-Harakhti isten fülkében elhelyezett szobra áll; mellette kétoldalt az uralkodó dombor­ műves alakja látható. A domborművek az ún. vájt-relief típusához tartoznak. E templomtól E-ra fekszik egy Hatkor istennőnek ajánlott Abu Simbel: II. Ramses sziklatemplomának homlokzata

sziklatemplom, amely előtt a királynak hat A B T 10 m magas szobra áll. A belső falakon áldozati jelenetek domborművei láthatók. — Az asszuáni gát építése miatt a két templomot lebon­ tották, s a közelben magasabb helyen építik fel újból. Varga Edit Abusir : helység Egyiptomban (EAK), Kairó­ tól i i km-re D-re, a sivatag N y-i szegélyén. Itt emelkednek az 5. dinasztia (i. e. 2400 k.) királyainak piramisai és napszentélyei. Legna­ gyobb közülük Neferirkaré piramisa: magas­ sága 70 m, oldalainak hosszúsága n o m; Szahuré fáraó piramisa 50 m magas, kerülete pedig 78 m. — írod. G. Moeller: Die archaeologischen Ergebnisse des vorgeschichtlichen Gräberfeldes von Abusir el-Meleq. Leipzig, 1926. A byd os: rommező Közép-Egyiptomban (EAK), a mai Balianah magasságában, a Nílus bal partján. Az 1. és 2. dinasztia (i. e. 3. évezred eleje) királyainak temetkezőhelyc. A királyok téglasírjai közül csak kettő maradt fenn, a többit a hcrakleopolisi korban (i. e. 2100 к.) III. Achtoes elpusztította. Az egyik királysírra épült a kopt Amba Musa kolostor. Az 5. dinasztia idején (i. e. 2400 k.) az Osiriskultusz előretörésével ~ az istenség egyik fő kultuszhelye lett. A 13. dinasztiától kezdődően (i. e. 1700 k.) a királyok álsírokat emeltettek itt maguknak. I. Széti (i. e. 1300 k.) és II. Ramses (i. e. 1200 k.) álsírja máig fenn­ maradt; az előbbi Osiris alvilági birodalmát utánozva, vizesárokkal van körülvéve. Apries fáraó az itt tisztelt Osiris-sírba szarkofágot készíttetett. — írod. W . F. Petrie: A. 1—2. köt. London, 1902—04. Varga Edit Académie des Beaux-A rts: 1795-ben a párizsi Francia Intézet osztályaként, a Festé­ szeti és Szobrászati Akadémiából (1648) és az Építészeti Akadémiából (1671) alakult mint a képzőművészet felsőoktatási intézménye. Academy, R o y a l: 1768-ban Londonban Sir J. Reynolds elnökletével a képzőművészeti főiskolát is magába foglaló, a képzőművésze­ tek ápolására alakult legmagasabb szerv; Tanács igazgatja. Accademia déllé Belle A r ti: az olasz művészeti akadémiák elnevezése. Több olasz városnak van és volt ^ ja . A legkorábbi — még szerényebb méretű — ~ k már a 16. sz.-ban működtek. Acceptus: 11 —12. sz.-i délolasz kőfaragó, a DK-olaszo.-i Canosa di Picó-i, a sipontói (v. manfredoniai) dóm és a Monte Sant’ Angeló-i templom szószékeinek hiteles, ill. valószínű alkotója. Formaképzésük a bizánci modorral szemben a szabadabb természetesség felé mutat fejlődést. acélm etszet, gravure en taille dure, steel-engra­ ving, Stahlstich: mélynyomású sokszorosító 16

ACT

17

eljárás, ill. az így készült grafikai lap. A 19. sz. elején az amerikai J. Perkins alkalmazta először. Lényegében ugyanaz, mint a rézmetszet; a különbség csupán annyi, hogy a rajzot réz helyett acéllemezbe vésik. A lemez keménysége miatt sokkal több levonatot lehet készíteni róla, mint a puhább rézlemezről, és ezért a múlt század első felében mint a tömeges illusztráció eszköze, rendkívül elterjedt. Hát­ ránya azonban, hogy az anyag keménysége miatt könnyű és lágy vonalak visszaadására alkalmatlan. Az eljárás a sokszorosító művé­ szetben ma már nem használatos. Acero, Vicente (1714 —38 között működött): spanyol építész. A cádizi katedrális új épületét 1720—22 k. kezdte építeni, majd a sevillai dohánygyár építését vezette. Az ő terve alapján készítette el J. Bada és A. Ramos Malaga székes­ egyházának homlokzatát. Achen, Aachen, Aken, Hans von (Köln, 1522 — Prága, 1615): német festő. A német manieriz­ mus egyik legjelentősebb mestere. Két ízben is járt Itáliában (1574 —84 és 1603—05), ahol Michelangelo, Correggio és a velencei mesterek hatottak művészetére. 1588-ban Kölnbe, majd a müncheni hercegi udvarba került (A szent kereszt feltalálása, Szt. Sebestyén mártíromsága, portrék a hercegről és családjáról). 1592-től II. Rudolf császár prágai udvarában a rudolfinus körhöz tartozott. Történeti és zsánerképei, bibliai és mitológiai jelenetei Európa számos múzeumában megtalálhatók. Allegorikus jele­ net a török háborúból és Hungária felszabadítása c. képeit a Szépm. Múz.-ban őrzik. Gerszi Teréz Achenbach, Andreas (Kassel, 1815. szept. 29. — Düsseldorf, 1910. ápr. 1.): német tájképfestő. Főleg Észak zord vidékeit és az olasz „campagna”-t festette. Nagy hatással volt a német tengerfestőkre. Grafikái is alapos technikai felkészültségről tanúskodnak. Achilles-festő (i. e. 460—420 között műkö­ dött) ; athéni görög vázafestő, a Pheidias-kor vezető mestere. Főleg kisméretű vörösalakos vázák mellett fchéralapos --pietra dura technikát. Az indiai mesterek rövid idő alatt elsajátították ezt az eljárást és saját ízlésüknek, nemzeti hagyományaiknak megfelelően alakították ki mintáikat féldrága­ kövekből, fehér márvány alapfelületen. Ilyen színeskő-berakásos az Itimadud-Daula sír­ emlék külső és belső díszítése. Jehangir fia, Sah Jehan (1628 —58) építkezéseiben is nagy szerepet játszott a pietra dura berakás. Ennek egyik legszebb példája a Táj Mahal, a „leg­ tökéletesebb arányú” síremlék, melyet leg­ kedvesebb felesége, Mumtaz-i Mahal emlékére emeltetett. Egyed Edit Agrafe, Marco d’ (Agrate, 1500 k. —Agrate, 1571 k.): lombardiai szobrász. A milánói dómnak készített szobrokat. Fő műve Szt. Bertalan nagy anatómiai tudással mintázott márványalakja (1562). Agricola, Carl Joseph Alois (Seckingen, 1779. okt. 18.—Bécs, 1852): népszerű osztrák miniatűrfestő, rézmetsző. Karlsruhéban, maid Bécsben F. H. Fügéméi tanult. Arcképeket litografált és készített rézkarcot is. Agricola, Christoph Ludwig (Regensburg, Г667. nov. 5.—Regensburg, 17Г9): német

AGR

Agra: A Taj Mahal mauzóleum

tájképfestő, rézkarcoló. Poussin és Claude Lorrain heroikus tájfestészetének hatása érezhető képein (Drezda, Bécs, Firenze). Önarcképe Braunschweigben. Tanítványai: C. Brand, F. Ceruti és J. A. Thiele. A g rigentum , Akragas , ma Agrigento: i. e. 582-ben alapított görög gyar­ matváros SzicíliaD-i partján. A ,,halandóklegszebb városa" — ahogyan Pindaros nevezte — a karthágóiak felett aratott görög győzelem után (Himera, i. e. 480) élte fénykorát, amely­ nek 406-ban a várost leromboló Karthágó vetett véget. I. e. 210-ben római kézre került, a középkor hajnalán szaracén, majd normann Agrigentum, az ún. Concordia-templom

fennhatóság alá jutott. A két kis folyó által közrefogott tengerparti teraszon és ehhez ÉNy-ra csatlakozó dombon — az antik akropolis és a mai település helyén — elterülő város erődfalai, templomai a karthágói hatás alatt fejlődött szicíliai dór építészet leggazda­ gabb együttesét képezik. Az archaikus kort Héraklés peripteros elrendezésű temploma kép­ viseli, az 5. sz.-ot a hadifogoly karthágóiak által épített Zeus-templom, mely 56X112 m alapterületével, pseudoperipteros rendszerével, támaszként alkalmazott —►íe/amótijaival a görög architektúra egyedülálló — máig is problema­ tikus — épülete. Az ún. luno Lacinia, az ún. Concordia és az ún. Dioskurok szentélye az anya­ ország fénykori típusa szerint épült, az 5. sz. végi Asklépios-templom szokatlan elrendezésű (pseudoopisthodomosszal). A kisázsiai pódium­ homlokzattal megoldott ión, ún. Therein sír­ emlék, az ún. Phalaris oratóriuma és a feltárás alatt álló, hippodamosi elvek szerint épült városrész, gazdag mozaikpadlóival ~ későb­ bi, hellénisztikus-római életének emlékei. írod. Koldewey — Puchstein: Die griechi­ schen Tempel in Unteritalien und Sizilien. Berlin, 1899; P. Griffo: Monumenti di Agri­ gento. Agrigento, 1961. Hajnóczi Gyula A guiar, Jósé (1895— ): spanyol festő, Madrid­ ban él. Tájképeket, figurális kompozíciókat, aktokat fest.

28

A IG

29

ágy: pihenés céljára szolgáló bútor; az ókor­ ban az étkezésnél is használták (a görög ágy a k i i n é ) . Már az ókori népeknél kialakult állványszerű szerkezete. A görög f a ~ esztergályozott, egyenes lábakon áll, gyakran mind­ két oldalon támlája van. Az ehhez hasonló római ^ n a k sokszor bronzlábai vannak; díszesebb változatait, főleg a halotti, nász- és ebédlő^-akat gazdag berakás díszíti. A görög­ római formák sokáig megmaradtak. A 12. sz.tól használták a mennyezetes ~-at. A 15. sz.ban divatossá vált ennek pompás változata, az impozáns méretű, gazdag faragványokkal ékesített dísz^. A 17. sz.-ban túlsúlyba került a pazar textilfelszerelés: baldachin, függöny, terítő (szuperlát). Ezen az ^típuson elhagyták az első tartóoszlopokat. A Louis XVI ^ a k o n a textildíszítés újból másodrendű, a mennyezet sokszor elmaradt. A finoman megmunkált fa­ állványt bronzveretek ékesítették. Az empire ~ nagyobb arányú támlái többnyire hajlítot­ tak, bronz díszítései súlyosabbak. A bieder­ meier már igénytelenebb. A 20. sz.-ban a rekamié lassan teljesen kiszorítja az ^ a t. agyagm áz, f ö l d m á z , e n g o b e : ólommentes (tiszta V . vasoxidban bővelkedő) iszapolt agyagból készített máz, amelyet tűzálló (dur­ vább) agyagedényeken alkalmaznak. Keveréké­ hez szódát, hamuzsírt, olykor boraxot is adnak. Színe általában barna (bunzlaui barna edé­ nyek), redukáló lánggal való égetés és hirtelen lehűtés esetén barnás v. mélyfekete. A közép­ korban színe fehér, színes ólommáz alatt alkalmazva fokozza a máz csillogó hatását, agyagművesség, k e r a m i k a : az agyagot edé­ nyekké és más tárgyakká feldolgozó kézműves mesterség. Nyomait megtaláljuk az emberi kultúra ősi emlékei között. A formálás leg­ kezdetlegesebb módja a kézzel való mintázás. Fejlettebb és ma is használatos megmunkálási eljárás a k o r o n g o lá s , amelyet Kisázsiában és Egyiptomban az i. e. 5. ill. 4. évezredben ismertek. Európában először a krétai kultúrá­ ban az i. e. 18 —17. sz.-ban jelent meg. Kiége­ tett agyag a cserép; anyaga szilárd, de porózus, a víz átszivárog rajta. Ennek megakadályo­ zására az edényeket mázzal vonják be. Az ~ főbb termékei: 1. m á z t a l a n cserép ( te r r a k o tta ) , ilyenek a görög és a korai római vázák emlé­ kei; 2. ó lo m m á z a s cserép , ilyenek a középkori edények, kályhacsempék, továbbá nagy rész­ ben a népi fazekasság termékei; 3. ó n m á z a s cserép ( m a jo lik a , f a j a n s z ), át nem látszó — több­ nyire fehér — ónmázzal fedett és színes festésű edények v. egyéb tárgyak; 4. k ő c s e ré p , magas hőfokon égetett, nagyon kemény anyagú, kagylós törésfelületű, szürkére színeződő cserepű természetes agyagból; felületét sómáz borítja (ilyenek pl. a Rajna-vidéki kupák); 5. p o r c e lá n , kaolin, kvarc és földpát keveréke;

magas hőfokon kiégetve ugyancsak kagylós törésű és áttetsző anyag, átlátszó porcelánmáz alatti v. ráégetett, több színű festett mintákkal; 6. k e m é n y c s e r é p , agyagból és más anyagokból mesterségesen előállított kerámiai alapanyag, melyet átlátszó máz borít. — Az történeté­ nek legkiválóbb emlékei közé tartoznak a görög vázák, a kínai Ming-dinasztia (1368 — 1644) idejében készült, majd az olasz rene­ szánsz mesterek, főleg a della Robbia család műhelyében előállított alkotások. Iparművészetileg jelentős termékeket előállító üzemek voltak: az olasz Capo di Monte-i, a németal­ földi delfti, a francia sévres-i, a német meisseni és nymphenburgi, Ausztriában a bécsi, Ang­ liában a Wedgwood-, Mo.-on a Zsolnay-gyár. — ír o d . E. Garnier: Histoire de la céramique. Tours, 1882; F. Jaennicke: Grundriss der Keramik in Bezug auf das Kunstgewerbe. Stuttgart, 1879; W artha V.: Az agyagipar technológiája. Bp., 1892; W . Bowyer Honey: The Art of the Potter. London, 1946; W . Bo­ wyer H oney: European Ceramic Art from the End óf the Middle Ages to about 1815. London, 1952; Csányi К .: A magyar kerámia és porce­ lán története és jegyei. Bp., 1954; T. Emiliani: La tecnologia della ceramica. Faenza, 1957. ágyazott zo m á n c: — v é s e tt a ljú z o m á n c A H R R festőtársaság, A s s z o c ia c ia H u d o z s n y ik o v

R e v o lju c io n n o j

R o s s z ii,

A

F o r r a d a lm i

a peredvizsnyikek társaságának folytatásakép­ pen 1922-ben alakult festőcsoport. (A pered­ vizsnyikek ebben az évben, 47. kiállításuk megrendezése után szűntek meg működni.) Tagjai kiáltványszerű programban követelték a tematikus és realista festészet érvényre jut­ tatását a non-figuratív, konstruktivista irá­ nyokkal szemben. Evenként megismétlődő kiállításokon hirdették elveiket. Aichel: - + S a n t i n i , Giovanni A ig in a : görög sziget Athéntől D-re. Az új­ kőkor óta lakott volt (gazdag keramikaleletek), s földrajzi helyzete folytán a krétai és mykénéi kultúra idején, majd a görög korban is vezető szerepe volt a tengeri hajózásban és kereske­ delemben. Emiatt egyre súlyosabb ellentétben állt Athénnel, amely végül i. e. 457-ben el­ foglalta s véget vetett ~ i. e. 8. —i. e. 5. sz.-i virágkorának. ~ ezután csak i. e. 210-től len­ dült fel újra, mikor P e r g a m o n birodalmának részévé lett. A szigeten két jelentős antik lelőhely van. 1. ~ városa (archaikus Apollóntemplom, színház, stadion); 2. A sziget EK-i részén fekvő A p h a i a - s z e n t é l y . Már a mykénéi korban kultuszközpont volt. I. e. 500 k. épült dór temploma igen jó állapotban maradt meg. 1811-ben feltárt szobordíszei (a N y-i és K-i oromcsoport részei és akrotérion-figurák) Münchenbe kerültek, s az első görög archaikus O ro szo rszá g

F e s tő m ű v é s z e in e k

T á rsa sá g a :

A IG

Aigina: Aphaia-szentély

szobrok voltak, amelyeket Európa megismert. A két oromcsoport a görög későarchaikus művészet legfontosabb, legjelentősebb emlékei közé tartozik (mindkettőn trójaiak és helyi héroszok harcolnak a helyi Aphaia istennővel azonosított Athéna előtt). A Ny-i csoport 500 k., a K-i a valamilyen okból ledőlt korábbi helyett — 480 k. készült (a korábbi K-i oromcsoportnak a maradványai is elő­ kerültek). így a kettő jól mutatja az archaikus és klasszikus kor közti átmenet legfontosabb fázisait. szobrászai, elsősorban bronzszob­ rászai a görög szobrászat egyik legjelentősebb iskoláját alkották az archaikus (-►Kálón) és koraklasszikus (-+Onatas) korban. Jelentős i. e. 7—6. sz.-i keramikája és pénzverése is. — írod. A. Furtwängler: Aegina. 1—2. köt. München, T906; G. Welter: Aigina. Berlin, 1938 és Athén, 1962. Szilágyi János György A iglon : Sassy Attila Aigner, Peter (Varsó, 1760 к ,—Firenze, 1841): lengyel építész. Rómában tanult, kato­ nai mérnök, később egyetemi tanár volt Varsóban. Ismertebb művei: Napóleon-emlék­ mű, Kalisz, Sybilla-templom, Putawy, Kopernikusz-szobor terve. Aigner Sándor (Temesvár, 1854 —Bp., 1912): építész. A bécsi akadémián végezte tanulmá­ nyait, majd a budai Mátyás-templom restau­ rálásánál építésvezető volt. Épületeit történeti stílusokban tervezte. Fő műve az Örökimádás-

templom (Üllői út 75.) a szárnyépületekkel (1904—08), a Bartók Béla út 17. sz. kollégiumépület. О építette át neoromán stílusban a veszprémi székesegyházat (1907—10), s ő kezdte meg a győri székesegyház restaurálását. Aigues-Mortes: megerősített, szabályos utca­ vonalú, 13. sz.-i eredetű város Franciao.-ban. Donjonját régen börtönnek használták. A im o, Domenico, il Varignana (Bologna, ?— Bologna, 1537): olasz szobrász. A római Palazzo Conservatori részére faragta X. Leo kolosszális trónoló alakját (1514, Sta Ma­ ria di Aracoeli), 1512—29 között az itáliai loretói Casa Santa plasztikai díszítésében vett részt, 1530-ban Bolognában a San Petronio lunettájában Szt. Ambrus szobrát készítette. Aisenhut József (18. sz. második fele): szob­ rász. A Rajna-vidékről vándorolt be, Szegeden az alsóvárosi templomba szobrokat készített 1775-től. Aisón (i. e. 5. sz. utolsó negyede): athéni görög vörösalakos vázafestő. Az ún. gazdag stílus egyik legkiemelkedőbb mestere. Több mint húsz művét ismerjük. Főbb művei: Théseus harca a Minótaurosszal (szignált csésze, Madrid), Théseus harca az amazonokkal (lékythos, Nápoly). A ix-i Angyali üdvözlet mestere (15. sz. második negyede): francia festő. Az Aix-en Provence-i Madeleine-templom triptychonjának középképéről kapta nevét. Az oltár

JO

AJT

Aigues-Mortes: városfalak

31

Jeremiás prófétát ábrázoló jobb oldali szárny­ képe a brüsszeli múzeumban, a bal oldali, Ezsaiás próféta angol gyűjteményben van. Ajanta: helység a Dekkán-fennsík Ny-i részén. Barlangcsarnokai az indiai monolith alkotások egyik jelentékeny csoportja. Itt egy sziklapart kőzetéből az i. e. i. és i. sz. 8. sz. között 20 buddhista csarnokot vájtak és farag­ tak ki: 4 csaitja (gyülekezőcsarnok) és 25 vihara (kolostorterem, oldalt cellákkal). A Gupta-kor művei válnak ki gazdag plasztikai díszítésükkel. — ~ falfestményei az indiai művészet legrégibb festészeti alkotásai; a barlangcsarnokok védett terében aránylag ép­ ségben maradtak fenn. Sok csarnokban van­ nak nagyméretű falfestmények, a legkiválób­ bak a Gupta-kor klasszikus művészetét példáz­ zák (4—6. sz.). A nyugati freskófestéshez sok­ ban hasonló eljárással készültek. Eleven színek, természetmegfigyelés és tudatos stilizálás jel­ lemzik ezeket a buddhista tárgyú alkotásokat. Aja Szófia: —Hagia Sophia Ajdukiewicz, Tadeusz (Krakkó, 1852 k .— 1916. okt. I.): lengyel festő. Krakkóban, Bécsben, Münchenben tanult, Londonban, majd Bukarestben élt. Portrékat, keleti jele­ neteket, csataképeket festett (Karavánok, A z 1863-i lengyel felkelés). Ajdukiewicz, Zygmunt (Witkowice, 1861. márc. 21. —1917. ápr.): lengyel festő. Bécsben és Münchenben tanult. Portrékat, történelmi

és életképeket festett. Legismertebb Kosciuszko történetével foglalkozó sorozata. Ajnalov, Dimitrij Vasziljevics (1862 —1939): szovjet-orosz művészettörténész, egyetemi ta­ nár. Elsősorban a régi orosz és a bizánci mű­ vészettel foglalkozott. Számos könyve közül megemlíthető: A kijevi Szófia-székesegyház, 1889; A X IV . századi bizánci festészet, 1917; A z orosz monumentális művészet, 1932. ajour : az áttört művű díszítés francia neve, füg­ getlenül attól, hogy milyen anyagon (fém, kerámiav.textília) alkalmazzák (-»-még azsúr). Ajtai József (18. sz. közepe): erdélyi fazekas és kályhásmester. Rettegen és Désen dolgo­ zott, 1761-ben a gernyeszegi Teleki-kastély díszkályháit készítette. Ajtai Abód Mihály (18. sz. második fele): ajtai származású festő Erdélyben. Benkő Ferenc nagyenyedi tanárról portrékat festett, s egy férfiportréja a Nemz. Gal.-ban található, a jtó : épületek v. bútorok falán alkalmazott nyílászáró szerkezet. A nagyméretű neve kapu, a díszesen kiképzetté portálé. A bútor ~ , ill. annak része, a betétmező régebben rend­ szerint díszes kiképzést kapott; az ~ t magát gyakran díszes hereiekkel látták el. ajtókopogtató: a kapuszárny közepére sze­ relt, bronzból v. vasból készült, kengyel alakú, díszesen kiképzett fogantyú. Leginkább a középkorban és a reneszánsz idején Olaszo.ban használták. Az elsőre példa a kolozsvári

Ajtókopogtató, Kolozsvár, 1534

Szt. Mihály-templom ^ j a az Iparm. Múz.ban, az utóbbira a Nemz. Gál. Ferenczygyűjteményében őrzött példány. Ajtósi Dürer C éh : grafikusok és grafika­ gyűjtők 1935-ben, Debrecenben alakult egye­ sülete. Folyóiratuk a Magyar Exlibris volt. Ajvazovszkij, Ivan Konsztantyinovics (Fcodoszija, 1817. jún. 17. —Feodoszija, 1900. ápr. 19.): örmény származású festő. Főképpen romantikus tengeri tájképeket festett (Vihar, Nápolyi éjszaka, mindkettő 1840 -44 között; A kilencedik hullám, 1850; Fekete-tenger, 1881; Moszkva, Tretyakov Képtár). I. K. Ajvazovszkij: Tengeri hajóhad

akadémikus m űvészet, akadémizmus: a 17 —18. sz.-i művészeti akadémiák szemléleté­ hez mereven ragaszkodó művészeti irányzat, amely a rajz-, festő- és mintázókészség, vala­ mint a kompozíciós módszerek elsajátítását tekinti a művész legfontosabb feladatának. A klasszikus művészet formajegyeit külsőlcgesen alkalmazta. A 19. sz.-i polgári társa­ dalom hivatalos művészete volt; minden új törekvés a vele való harcban erősödött. Jelleg­ zetes képviselője volt K. Piloty, a müncheni akadémia tanára, A. W. Bouguereau, B. Con­ stant stb. Mo.-on a századforduló hivatalos művészeti irányzata volt, képviselői főleg a Piloty-iskola szellemében dolgoztak (Ben­ czúr). Az akadémikus jelző használatos olyan értelemben is, amikor valamely túlhaladott művészeti törekvés megmerevedéséről beszé­ lünk. akanthus: az antik görög és római ker­ tekben otthonos növényfajta (medvetalp) nevét viselő plasztikus díszítőelem, a korinthosi oszlopfő, különböző épí­ tészeti tagozatok (főleg simák) és indamotívumok jellegzetes levélornamen­ tikája. Az építészetben és festészetben az i. e. 5. sz. közepétől jelent meg. A görög ~ levelei éles metszésűek, szálkásak, a ró­ Akanthuslevcl maiak két változatát hasz­ nálták: az olajfa kanalas leveleihez hasonlót és az inflexiós vonalakkal megrajzolt naturalisztikus formát. A rene­ szánsz és a barokk építészet is szívesen alkalmazta különféle változatait. Aken : -+Achen, Hans von akkád m ű vészet: -*■Mezopotámia művészete Akkermann, Theo; tkp. Anton Theodor (Krefeld, 1907. nov. 1.— ); német szobrász. Tanulmányait Krefeldbcn, Münchenben, Ber­ linben és Párizsban végezte. Egyházi szobro­ kat, emlékműveket, kutakat és portrékat készített. A krefeldi múzeumban az Álló leány, München-Gladbachban a Leánytorzó és Krisz­ tus c. műveit őrzik, akley serleg : —►harangvirágserleg Akragas: ->- Agrigentum akrolith, akrolithon, acrolithus: eredetileg olyan szobor, amelynek „végei” (feje és vég­ tagjai) kőből (márványból), teste olcsóbb anyagból (fa, agyag) készült. Általában az olyan szobor, amelynek feje és végtagjai más (értékesebb) anyagból készültek, mint a teste, akropolis - tornác am bo : az ókeresztény templomban a szentély és a főhajó találkozásánál elhelyezett, a Szent­ írás felolvasására szolgáló emelvény. Rendesen

kőből készült, lépcsők vezettek fel rá, s néha díszes mellvéddel volt ellátva. Helyébe a közép­ korban a szószék lépett. A m brogio da M ilano, feltehetően Baroccio (Milánó, 15. sz. második fele —1520 után): északolasz szobrász, Urbinóban 1472-től Federigo da Montefeltro palotájában ajtók, ablakok, kandallók dekoratív plasztikáit faragta. Egy­ idejűleg Ferrarában Lorenzo Roverella sír­ emlékét készítette, a toszkán quattrocento hagyományainak szellemében, 1499-től Orsini gróf síremlékén dolgozott Spoletóban, majd 1516—20 között a Madonna della Consolazione díszítését végezte Todiban. Állítólag 1487—89 között Mátyás udvarában is dolgozott. A m brosi, Giustino v. Gustinus (Kismarton, 1893. febr. 24. — ): olasz származású osztrák

szobrász, grafikus. Becsben, majd Rómában élt. Művészetére Rodin és az olasz barokk hatott. Portrészobrokat s erőteljes mozgású aktokat készített. A m brózy János (1659 —1728): ötvös, neve 1698-ban Bécsben szerepel. 1722-ben főcéhmester volt. A m brózy Sándor (Bp., 1903. szept. 7.— ): szobrász. 1924 —31 között a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgyi István növendéke volt, 1930 óta kiállító művész. Főleg sportolókat ábrázoló kisplasztikákat ( Diszkoszdobó, Sífutó, Ijazó), sportérmeket, portrékat készít. A felszabadulás után készítette Táncsics Mihály, Zalka Máté és Eötvös József portréját. Ambrus (15. sz. első fele): festő. Zeykfalva (ma Záicani) görög keleti templomában a diadalív pillérén levő festőönarckép mellett ószláv nyelven olvasható a neve. A templom egykori freskóiból ma már csak töredékek maradtak. Ambrus, Ambrosio incisore: kőfaragó, a 15. sz. második felében került Olaszo.-ból hazánkba. Az 1480-as években Beatrix királynő szolgála­ tában állott. Feltehetően Ambrogio da Milánóval azonos. Ambrus (14. sz. második fele): várépítő, olasz V . francia származású szerzetes, a diós­ győri vár építését vezette. 1378-ban Nagy Lajos Eperjesre küldte a városfal építési mun­ káira. A m brus: a 16. sz. elején működő festő. Sel­ mecbányái származású, 1495-től Kassán dol­ gozott. 1498-tól tekintélyes kereskedő is. Am elung, Walter (Stettin, 1865. okt. 15.— Bad Nauheim, 1927. szept. 12.): német művészettörténész, az ókori görög szobrászat egyik legjobb ismerője. A vatikáni szobor­ gyűjtemény feldolgozásával (1—2., 1903 — 1908) a modern tudományos szakkatalógus példaképét alkotta meg. Firenze és Róma antik szobrairól írt vezetője s az antik szobrá­ szat emlékeinek általa szerkesztett gyűjt, kiadása ma is nélkülözhetetlen. Amendola, Giambattista (Salerno, 1848. jan. I . — Nápoly, 1887): olasz szobrász. Nápoly­ ban kezdte meg tanulmányait. Szélsőségesen naturalisztikus művész volt. Jelentősebb m űvei: Kain és felesége, az Ősz. Londoni tartózkodása idején számos portrét is készített, melyek közül egyik legismertebb L. Alma-Tadema és felesége képmása. American Journal of Archaeology : Princetonban kiadott, 1885 óta megjelenő folyóirat; az amerikai régészeti kutatások központi orgánuma. Amerighi, Michelangelo: -*■Caravaggio. Amerikai Egyesült Á llam ok m űvészete: Építészet. Az USA építészete a függetlenség kivívása (1783) előtt még teljesen Anglia

építészetét követte. A gyakran fából, ritkábban A M B kőből épített provinciális jellegű udvarházak egyszerű kubusformáira a klasszicizáló angol építészet motívumai hatottak. Ily módon alakult ki az ún. koloniális stílus, melyben hatá­ rozottan észlelhetők építészeti értékek. Ez a stílus jelentkezik a korabeli belső terek alakí­ tásában és berendezésében is. A lakóházakon kívül templomok és középületek is épültek az előbbi jellegzetességekkel. A templomépítészetre C. Wren művészete is hatott. A függetlenség kivívása utáni nagy építőtevékenységben a klasszicizmus tisztult, hatása teljesebb, eredményei pedig magasabb szín­ vonalúak lettek, de továbbra is az angol palladiánus formálást követték. A kor kiemelkedő alkotása a Capitolium (1792 —1827) Washing­ tonban, mely lényegében W . Thornton (1761 — 1828) tervei alapján épült, s melyen világosan érvényesül az európai méretek túlszárnyalására való törekvés. A 19. sz. második felében meg­ kezdődött az amerikai építészet önállósodása is. Ennek már a honfoglaló úttörők építészetében voltak előzményei. Rendkívül egyszerű, sima kő-, Ш. deszkazsaluzású faházakat építettek, s amíg a monumentális építészetben előbb a klasszicizmussal párhuzamosan, majd a század második felében általánosan a historizálás — templomoknál a gótika — hódított teret, ez a puritánabb vonal is tovább folytatódott. G. W . Snow (1797—1870) az Amerikában álta­ lános faépítészet konstrukcióját alapvetően egy­ szerűsítve megindította az építészet iparosítá­ sát. Az eddig helyszínen ácsolt (tehát erősen kézműipari jellegű) fakonstrukció helyett fa­ oszlopokból és pallókból egyszerűen szegezéssel összeerősített szerkezetet konstruált, mely­ nek elemei így — üzemben előállítva — készen kerülhettek az építkezés színhelyére. Ez az előregyártó eljárás — amelyet először már 1833-ban alkalmaztak — nagyon meg­ gyorsította az építést és rohamosan elterjedt. Legnagyobb jelentősége azonban az volt, hogy mintául szolgált a későbbiekben döntő fontos­ ságú fémvázak előregyártásához is. így pl. J. Bogardus (1800—74) már 1854-ben ilyen jel­ legű öntöttvas vázas szerkezettel építette New Yorkban a Harper és Testvérei Könyvkiadó székházát. A négyemeletes homlokzat fém­ elemeit még a velencei reneszánsz stílus for­ máiban öntette, a később épülő fémvázas házak azonban fokozatosan levetették a torzí­ tott történeti formák kényszerét. Viszonylag egyszerű, öntöttvas oszlopokból és gerendázatból kialakított vázaik homlokzati oldalán a váz hálóját szinte teljesen üveg felületekkel töl­ tötték ki (St Louis-ban maradtak fenn érdekes példái ennek a hetvenes évekből). — A kor jelentős amerikai építészei sorából az első, aki említést érdemel, H. H. Richardson (1838 —82). 54

AME Francia tanultsága következtében délfrancia, román és bizánci dekoratív elemeket alkal­ mazott, de nagyvonalú mértéktartással, melyen érezhető a korábbi amerikai építészet egy­ szerűségre való törekvése. Két fő műve: a Szentháromság-templom (1877) Bostonban és a Marshall Field Nagy Áruház (1885 —87) Chicagóban. Richardson hatása az amerikai építészet rövid, de intenzív újromán irányzatá­ ban nyilvánult meg. Az amerikai építészet sajátos produktumai a felhőkarcolók, melyek szerkezeti előfeltételeinek születését az előbbiek­ ben láttuk. A rohamosan növekvő ipari­ kereskedelmi városokban a spekuláció követ­ keztében magas telekárak éppúgy elősegítették az égbetörő épületek kialakulását, mint a jó munkafeltételek megteremtésének praktikus igénye. — W . Jenney (1832 —1907), az ún. chicagói iskola alapítója egy sor magas üzlet­ házat épített. Művei közül a Hazai Biztosító Intézet Háza (1883 —85) az első több emeletes magasház, mely azonban még nem teljesen acélvázas, és formálásában még érezhető az eklektika hatása. Egy másik műve, a második Leiter Building (1889) viszont már teljesen acélvázas — első e nemben —, és alakításában

a történelmi formák már csak minimálisan érvényesülnek. — A chicagói iskolához több jeles építész tartozott, s az iskola hatása igen nagy volt. Főleg iroda-, üzlet- és lakóházakat építettek, legkevesebb tizenkét emelettel, me­ lyeken a historizálás kötöttségeit áttörték az új technika, az új funkciók és az új szemlélet követelményei. Az iskola jelentős mesterei közül való D. H. Burnham (1846—1912) és J. W . Root (1850—94) is, akik — többek közt — a Reliance Buildinget építették (1890) Chicagó­ ban, melynél a tizennégy emelet vázhálója, benne afekvő formájú, ún. „chicagói ablakok”kal, már a felhőkarcoló klasszikus megoldását nyújtja. — Az iskola legjelentősebb mestere azonban L. H. Sullivan (1856—1924), aki az 1893. évi chicagói vüágkiállításon — amikor az amerikai építészetben ismét eklektikus áramlat volt érezhető — a Közlekedés Csar­ nokát éppen az eklektika ellenében formálta egyszerűvé, nagyvonalúvá. Az ilyenféle kí­ sérleteken át érkezett el aztán a chicagói Carson—Pirié—Scott és Társai Áruházig (1899 —1904), mely minden eklektikától men­ tes tiszta szerkezeti formáival, a váz hálóját kitöltő fekvő ablakfelületeivel már a 20. sz.

F. L.Wright: A Johnson Wax Comp, laboratóriuma. Racine (Wisconsin)

55

AME

L. Mies van der Rohe: Apartment House, Chicago

Harrison —Abramovitz:

modern építészetét készítette elő. Amerika ez időben divatos építészei azonban még eklekti­ kusak, Ch. F. MacKim (1847 —1909), W . R. Mead (1846 —1928) és S. White (1853 —1906)

együtt készítették előbb középkori, később újklasszicista stílusban tervezett épületeiket. Az előbbire példa a romanizáló első Metodista templom (1882 —86) Baltimore-ban (Mary-

Alcoa

Building,

Pittsburgh

W . Gropius és társai: Harvard graduate Center. Cambridge (Massachusetts)

56

AME

E. Saarinen: General Motors Műszaki Központja, Detroit

land), az utóbbira E. D. Morgan lakóháza (1890—91) Beacon Rockon, Newport mellett (Rhode Island). A 20. sz. első évtizedeiben újklasszicista, angol gótikus, olasz reneszánsz, francia eklektikus stíluselemekkel alkották a reprezentatív épületeket. Az új gótika még a felhőkarcoló-építészetben is kedvelt volt. Ma­ gasba törő alkotásai szinte kínálják a lehetőséget a gótikus formák alkalmazására. —Ugyanekkor azonban Sullivan hagyatéka sem ment veszen­ dőbe. Éppen Sullivan egyik tanítványa, F. L.

Wright (1869 —1959) emelkedett a kor legna­ gyobb amerikai építészévé, sőt az egyetemes építészet egyik legjelentősebb alakjává. Tevé­ kenységét a 19. sz. végén kezdte vidéki lakóhá­ zak tervezésével, melyeknél új elrendezésű, a funkciókat szétválasztó és logikusan csoportosí­ tó, kereszt formáj ú v. hosszan elny új tott, de min­ denképpen aszimmetrikus alaprajzokat és ezek­ ből organikusan kinövő architektúrát alakított ki. (Az „organikus” jelző is tőleszármazik, és a reális emberi igényeken, valamint az anyagok

M. Breuer: Vassar College, Poughkeepsie (New York)

57

Skidmore —О wings —Merrill: Lever House, New York

törvényszerűségein alapuló építészeti koncep­ ciót jelzi.) Minden művét eltölti hatásokat fel­ oldó, rendkívül erős egyénisége, melynek érvényesülésében érezhetők a helyi, hazai vonások. Lakóház-koncepcióinak korai példája a Roberts-ház (1907) River Forcstben (Illinois). Lakóházaival már a tízes években hatott (hazáját is megelőzve) az európai, elsősorban a modern holland építészetre. Tokióban épített Imperial Hotelje (1911—22) utal a műveiben érezhető japános vonások forrására. Híres lakó­ házai közül M. G. Millard háza (1923) Pasadenában (Kalifornia), a Vízesés-ház (1936 —39) Bear Runban (Pennsylvania) és a három- v. sokszögekből, ill. körökből organikusan kom­ ponált házainak példája, a Vigo-Sundt-ház (1941) Madisonban (Wisconsin), s végül a maga számára épített házak egyike, a TaliesinWest (1938) Soottsdale-ban (Arizona) a leg­ kiválóbbak. Ipari épületei közül a Johnson and Son cégnek Racine-ben (Wisconsin) épített igazgatósági épülete (1936), kísérleti központja (1947) és laboratórium-torony épü­ lete (1951) mint együttes is igen sikerült mű. Magas iroda- és lakóházainak legjellemzőbb példája a Price-torony (1955) Bartlesville-ben (Oklahoma). Utolsó nagy műve a Guggen­ heim Museum épülete (1946 —58) New York­ ban. — A 20. sz.-ban bontakozott ki a maga teljességében az amerikai felhőkarcoló-építé­ szet, melynek túlnyomórészt historizáló példái mellett különösen az utóbbi években kifejlő­ dött a modern felhőkarcoló típusa is. Az evolú­ ció első fontosabb állomása J. M. Howells

(1868 —?) és R . M. Hood (1881 —1934) alko- A M E tása N ew Yorkban, a Daily News felhőkar­ colója (1930). Hood tagja volt annak a hét­ tagú kollektívának is, amely ugyanitt meg­ építette a 15 felhőkarcolóból álló Rockefeller Center együttesét (1935—40). A kollektíva többi tagjai: L. A. Reinhard (1891 — ), H. Hof­ meister (1890— ), H. W . Corbett (1873 —1954), W. K. Harrison (1895— ),W . H. MacMurray (1868—1941) és J. A. Fouilhoux (1879—1945). Az épületcsoportot acélvázas szerkezettel konst­ ruálták. A következő állomás W . Lescaze (1896— ) és G. Howe (1886 —1955) felhő­ karcolója, a Sawing Fund Society épülete (1932) Philadelphiában. Lescaze egyébként a modern amerikai építészet egyik legjelentő­ sebb alakja. Figyelemre méltó műve saját háza New Yorkban (1934). A felhőkarcoló­ építészet legutóbbi és legfejlettebb alkotásai közül mindenekelőtt az ENSZ New York-i Székházát (1949 —51) kell megemlíteni, melyet Le Corbusier (1887— ) konzultálásával a már említett Harrison és mások kollektívája terve­ zett. A vázas-konzolos szerkezetet burkoló ún. „curtain wall” (függönyfal) új, jellegzetes megoldást jelent a felhőkarcoló-építészetben, szinte lebegő könnyűségűvé varázsolva a tiszta kubust. Harrison és M. Abramovitz (1908— ) építette az Alcoa Buildinget (1952) Pittsburgban, melynél a függönyfal ablakkal áttört alumínium panelekből készült. A L. Skidmore (1897 —1962), N. A. Owings (1903— ) és J. O. Merrill (1896— ) által vezetett legnagyobb amerikai tervező vállalat G. Bunshaft tervezésé­ ben produkálta a Lever House épületét (1952) New Yorkban, mely — miként az ENSZszékház is — a felhőkarcoló-megoldások újabb típusát teremtette. — Az amerikai építészet alakulására rendkívül nagy jelentőségű, hogy már a húszas évek elejétől, majd főleg a hitleri idők kezdetétől, a nyugodt alkotás lehetőségeit kereső neves európai építészek ide emigráltak. A sort a finn E. Saarinen (1873—1950) és az osztrák R . J. Neutra (1892— ) kezdték meg, s W . Gropius (1883— ), L. Miesvan der Rohe (1886— ), M. Breuer (1902— ) és mások követ­ ték őket. Gropius előbb Breuerrel működött együtt — mindketten a cambridge-i (Massa­ chusetts) Har ward Egyetem tanárai —, majd fiatalabb amerikai tanítványaikkal megszervez­ ték a The Architects’ Collaborative (TAC) kollektíváját, mely többek közt az egyetem központi épületegyüttesét is tervezte (1949 — 50). A TAC rövidesen a modern amerikai építészet jelentős tényezőjévé vált. Erős hatása van az európai építészet alakulására Mies van der Rohénak is, aki egyes alkotásainál társul az egyik jeles fiatalabb amerikai építésszel, Ph. C.Johnsonnú (1906— ). Vele tervezte pl. egyik fő művének tartott N ew York-i épüle- 58

AM E tét, a Seagram Buildinget (1958). — Saarinen fia, Eero (1910—61) már teljesen amerikai építésznek számít, hiszen ott kezdte pálya­ futását. Legkiválóbb műve (bár még apjának is van része tervezésében) a General Motors Műszaki Központja (1951 —55) Detroitban, melynek könnyű acélvázas üveges épületei, fémkupolás auditóriuma, fém víztornya a par­ kosított tájban kiváló együttest képeznek. A modern amerikai építészetben jelenleg még az említett művekkel vázolt tendencia látszik erősebbnek, szemben a D-amerikai és európai építészet egyes irányzataival, melyeknél az újabb formakereső tendenciák már-már a modern építészet kezdetein kissé talán egy­ oldalúan érvényesülő, az anyag- és szerkezet­ szerűségre, a szűkebben értelmezett funkcióra alapozott racionális elveknek ellentétébe csap­ nak át. Szobrászat. A 18. sz. második felében még csak szórványos szobrászati próbálkozásokról beszélhetünk, egyelőre mesternevek nélkül, majd a realisztikus törekvéseket mutató W . Rush (1756 —1833), J. Frazer (1790—1852) és H. Augur (1791 —1858) munkássága jelzi a művészi színvonalú szobrászi tevékenység megindulását. — A 19. sz.-i olasz iskolázottságú amerikai szobrászok, mint pl. H. Greenough (1805 —52), H. Powers (1805—73), T. Crawford (1813 —57), W . W . Story (1819—75), W . H. Rinehart (1825—92), H. G. Hosmer (1830— 1908), A. Canova és B. Thorvaldsen követői voltak. C. Mills (1815 —83) és H. K. Brown (1814—86) kevésbé szárazak, mint klasszicista honfitársaik. Brown Washingtont ábrázoló lovas szobra (New York, Union Square) nemes méltóságával, egyszerű természetességé­ vel kiemelkedő értékű. Realisztikusabb ábrá­ zolásmódba való átmenet, a polgárháborúval kapcsolatban az amerikai témák (pl. hősi emlékművek, államférfiak és hadvezérek szob­ rai, emancipáció-ábrázolások, indián témák stb.) előtérbe nyomulása és ezzel párhuzamosan a nemzeti érzés kifejezésére való törekvés jel­ lemzi a 19. sz. közepének amerikai szobrászatát: E. D. Palmer (1817—1904), T. Ball (1819— 1911) és tanítványa, M. Miimore (1844—83). A realisztikus törekvések J. Q. A. Ward (1830—1910) művészetében érték el csúcs­ pontjukat. — A polgárháborút követő repub­ likánus korszakban (1876 —1918) egyre több tehetséges szobrász jelentkezett, akik azonban már nem az olaszo.-i klasszicisták, hanem főleg F. Jouffroy, G. Frémiet, J. B. Carpeaux, A. Falguiére és A. Mercié művészetéből nyer­ tek ihletet. A francia iskolázottságú szobrászok sorából J. J. Boyle (1832 —1903), О. L. Warner (1844—96), C. J. Barnhorn (1857—1935), H. Adams (1858 —1945), L. Taft (1860 —1936), 59 Ch. Grafly (1862 —1929), F. W . MacMonnies

(1863 —1937) és B. L. Pratt (1867—1919) említhetők. G. G. Barnard (1863 —1938) mun­ kássága már a Rodin-iskolához kapcsolódott. — Az állatplasztikában az ugyancsak Párizsban tanult E. C. Potter (1857—1923), A. Ph. Proctor (1862 —1950), P. W . Bartlett (1865 —1925) és S. H. Borglum (1868 —1922) voltak a leg­ kiválóbbak, majd a tehetséges A. V. Hyatt, Mrs. Huntington (1876— ) tűnt ki alapos technikai és anatómiai tudásával, éles meg­ figyelőkészségével. — A kor legnagyobb amerikai szobrásza A. Saint-Gaudens (1848 — 1907) volt. Bár tanulmányait ő is Párizsban folytatta, művészete kevésbé franciás, mint honfitársaié; munkássága már egy sajátos amerikai szobrászat kialakulását jelzi. Legjobb alkotásai: az Adams-síremlék (Washington, Rock Creek Cemetery), a Lincoln- (Chicago, Lincoln Park) és Shaw- (Boston) emlékművek, továbbá General Sherman lovas szobra, New York egyik legimpozánsabb emlékműve (Central Park). — Saint-Gaudens halála után D. Ch. French (1850 —1931) lett az USA vezető szobrásza. Firenzében T. Ball műhelyében dol­ gozott, Párizsba is eljutott, de nagyrészt auto­ didakta volt. Alapos technikai tudás, jó forma­ érzék, olykor finom poézis jellemzi műveit, melyek közül a Death Staying the Hand of the Sculptor (A halál és a szobrász, relief, Boston, Forest Hills Cemetery) a legismertebb. — Az olasz iskolázottságú Ch. H. Niehaus (1855 —1935) nem törekedett festői hatásokra, mint Párizsban tanult honfitársai. Monumen­ tális alkotásai közül főleg Garfield elnök bronz­ szobrát méltatják (Cincinnati). — Az USA szobrászatát gazdagító külföldi művészek sorá­ ból a német H. Linder (1854—?), a bécsi R . Schwarz (1856 —1912), az emlékmű- és épületdíszítő szobrászattal foglalkozó magyar származású I. Konti (1862 —?) s az ugyancsak ezen a téren kitűnő K. Bitter (1867—1915), a magyar származású, realisztikus katona­ szobrai által ismert G. J. Zolnay (1863 —1949) és a N ew Yorkban letelepedett olasz Piccirilli család említésre méltó tagjai közül A. Piccirilli (1866 —1945) a legtehetségesebb. — A század elején a svéd származású Ch. Haag (1867 — 1933), M. Young (1877-1947), A. St. Leger Eberle (1878 —1942) a részben R . Rogers és F. Remington 19. sz.-i realizmusában gyöke­ rező, de sokkal inkább R odin és Meunier stílusához kapcsolódó romantikus-realista irányzat úttörői az USA-ban. Témáikat a lük­ tető amerikai életből merítették. Haag mintá­ zott először sztrájkot, Young rakodómunkáso­ kat és boxolókat, St. Leger Eberle koldust, rongyszedőt, görkorcsolyázót ábrázolt. Egyéb­ ként eltérő stílusuk közös vonásai: szabad, festői felfogás, impresszionista felületkezelés. — A chicagói szobrászok egy csoportja, közöttük

AME

J. S. Copley: Nathaniel Hurd arcképe (Cleveland, Museum of Art)

G. Ch. Stuart: Mrs. Richard Yates arcképe (Washington, National Gallery of Art)

a már említett L. Taft számos tanítványa szin­ tén az új témákhoz fordult (Ch. J. Mulligan, 1866 —1916; G. Borglum, 1867/71 —1941). — 1930 k. a zsánerszobrászat ismét fellendült. Néhány fiatalabb szobrász, mint H. Wickey (1892— ), M. Kalish (1891 —1945) ésD. Greenbaum (1893 ) a korábbi csoport romantikus impresszionizmusát fejlesztette tovább, ismét mások, mint pl. N.íía2: (1917— ) v. A. Weschler (1903 — ) a realista törekvéseket folytatják

különböző modern irányzatoktól kölcsönzött formai eszközökkel. — Az akt- és arckép­ ábrázolás terén az olyan művek, mint O. Maldarelli (1892— ) Beatrice c. szobra v. az orosz származású V. Glinsky (Gbnszkij, 1895— ) Awakening Nude (Ébredő akt) c. szobra a Rodin-hagyomány hosszú továbbéléséről tanúskodnak. — Rodin közvetlen tanítványa a honíitársai által nagyra értékelt, főleg arckép­ szobrászattal foglalkozó M. Hoffman (1887— ). — Az amerikai szobrászatban a romantikusakadémista tradíció igen erős. A különféle „izmusok” elsősorban az Európából átszár­ mazott művészek hatása révén terjedtek el. A fasizmus elől sok haladó szobrász került az USA-ba (A. Archipenko, 1887 —1963) és dolgozik jelenleg is ott. J. Lipchitz (1881— ), Naum Gabo (1890— ) és A. Pevsner (1886— ), tehát a kubista és a konstruktivista plasztika képviselői jelenleg is ott élnek. Az amerikai modern szobrászat legegyénibb képviselője, a „mozgó plasztika” egyik fel­ találója A.Calder (1898— ). A zE .Barlach-íélc expresszionizmus jellemezte L. Duble műveit. Az absztrakt szobrászat képviselője S. Baizermann (1889 —1957) stb. Az izmusok körébe tartozó szobrászi tevékenység mellett azonban tovább él a romantikus-realista stílű szobrá­ szat is. Festészet. Az amerikai festészet eleinte az európai, különösen az angol festészet mellékterméke, sajátos, a provincializmuson túli irányok csak a legutolsó időben fejlőd­ tek ki. Az első amerikai arcképfestők skótok voltak, pl. az edinburghi J. Smibert

A. B. Durand: Tájkép (New York, Public Library)

60

AME

A. H. W yant: Tájkép folyóval J. Sloan: Tengerpart

AME

G. Bellows: Eleonora, Gianna és Anna G. W ood: Amerikai gótika (Chicago, Institute of Art)

(1688 —1751), J. Thornhill tanítványa. J. S. Copley (1737—1815) Bostonban, В. West (1738 —1820) Pennsylvaniában született, de mindkettő Európában működött. West lon­ doni műtermében alakult ki a fiatal amerikai festők stílusa. A ]. Reynolds és T. Gainsborough hatását tükröző G. Ch. Stuart (1778 —1828) az USA első ünnepelt portréfestője, J. Trembull (1756 —1843) pedig az amerikai szabadságharc akadémikus-romantikus stílű festője volt (Montgomery generális halála Quebecnél, New Haven). W . Dunlap (1766 —1834?) pedig nem annyira festői érdemei miatt jelentős, hanem — mint az amerikai művészet Vasá­ rija — művészettörténeti munkásságáért. W . Allston (1779 —1843) klasszicizmusa B. Thorvaldsen és J. L. David művészetéből táplál­ kozott. J. Vanderlyn (1776^-1852) panoráma­ festészete vezetett át a Hudson River School tájfestőihez, akik már egyénien ábrázolták az amerikai tájat. T. Doughty (1793 —1856), A. B. Durand (1796 —1886) és az iskola vezetője, T. Coll (1801—48) jó szakmai felkészültséggel dolgoztak, de műveik még kevéssé festőiek.

Ó2

AM E A Hudson Tájképfestő Iskola tagjai közül J. F. Kensett (1812—72), J. Whittredge (1820 — 1910), J. Mac D. Hart (1828 —1901), W . Hart (1823—94), T. Moran (1837—1926) és A. Bierstadt (1830 —1902) váltak ki. E. Leutze (1816— 68) és E. Johnson (1824 —1906) a düsseldorfi iskola figurális, komponáló eredményeit, W . Shirlaw (1838 —1909), F. Duvenek (1848 — 1919), W . Chase (1849 —1916) a müncheni K. Piloty akadémikus valóságfestését vette át. Az utóbbi később J. Mc. N. Whistler szellemé­ ben impresszionista képeket festett. Az ameri­ kai festők közül néhányan főleg a barbizoniakat, Courbet-t, az impresszionistákat tekintet­ ték példaképnek, mint G. Fuller (1822 —84), W . M. Hunt (1824—79), G. Inness (1825—94) és J. Lafarge (1835 —1910), akinek ablak­ festményeire az angol preraffaeliták is hatot­ tak. Hasonló hatások figyelhetők meg törté­ neti festőik — így: E. Vedder (1836 —1923), E. A. Abbay (1859 —1911), A. H. Wyant (1836—92), H. Martin (1836—97), D. W . Tryon (1849 —1925) és H. W . Ranger (1858 — 1912) — művészetében is. Az életképfestők, G. Hitchcock (1850—1913) és G. Melchers (i860—?) a holland kolorizmus eredményeit vették át. Courbet realizmusát W . Homer (1836 —1910) képviselte közvetlen erővel. J. Mc. N. Whistler (1834 —1903), az amerikai Ben Shahn: Sacco és Vanzetti P. Blume: Az örök város

63

AME

M. Tobey: Kompozíció (New York, Metropolitan Museum) К C.Watkins: Tűzevö (Philadelphia, MűvészetiMúzeum) M. Hartley: Egy német hivatalnok arcképe (New York, Metropolitan Museum)

festészet legkiemelkedőbb mestere a színnel való formai és lelki kifejezést vallotta céljának, színszimfóniáknak nevezte jellegzetesen karakterizáló képmásait és ködben úszó, a fény és levegő meghatározta táj- és városképeit. Mint grafikus is jelentős. J. Sargent-Singer (1856 — 1925) kevésbé eredeti, de érdekességet kereső, stílusát változtató művész. J. Shannon (1862 — 1923) kétségtelenül őszintébb egyéniség. L. Dabc (1868 —1923) eleinte falképeket festett, később áttért a whistlcri színélményekre. — A 20. sz. festészetében tovább élt az akadémikus­ naturalista irány. Az impresszionizmusnak is dolgoztak képviselői: G. Luks (1867—1933), J. Sloan (1871 —1951), W . J. Glackens (1870 — 1938). Néhány fiatal amerikai művész azonban bekapcsolódott az európai avantgarde művé­ szetbe. M. Russel (1886 —1953) a kubizmus, M. Weber (1891 —1961) a fauvizmus, J. Marin (1870 —1953) az expresszionizmus képviselője. Sajátos modern realizmust teremtett a szociális témákat is festő Ben Shahn (1898— ), kinek művészete az „Ú j tárgyiasság” célkitűzésével is rokon. Az absztrakt törekvések uralomra jutását siettette, hogy több festő a nácizmus elől Amerikába menekült, s hogy megalakult az Új Bauhaus ( Moholy-Nagy, L. Feininger stb.). A Ny-európai izmusok legújabb irányának, a fasizmusnak fő képviselői amerikaiak voltak (M. Tobey, 1890— és J. Pollock, 1912 —56), s ugyancsak amerikai irány a japán zen­ buddhizmus kalligráfiáját utánzó kalligrafikus

64

ÁMI

irány (Alcopley, 1910— ; F. Kline 1910— ). A naiv őstehetségek jellegzetes festője volt H. Pippin (1888 —1940). — írod. F. Kimball: American Architecture. Indianapolis, 1928; R . J. Neutra: Amerika. Wien, 1930;E. Mock: Built in USA. 1932 —1944. New York, 1944; T. Hamlin: Greek Revival Architecture in America. New York, 1944; V. Barker: American painting. New York, 1950; I. H. Bauer (és mások): New Art in America, 60 painters of the 20. century. New York, 1950; Hitchcock—Drexler: Built in USA: Post-war architecture. New York, 1952; J. Baur: Revolution and Tradition in Modern American Art. Cambridge, Massachusetts, 1954; L. Mumford: Roots of Contemporary American Architecture. New York, 1956; F. Gutheim: 1857 —1957, one hundred Years of Architecture in America. N ew York, 1957; A. Eliot: Three Hundred Years of American Painting. New York, 1957; D. M. Mendelowitz: A History of American Art. New York, i960. Major—Benkőné— Ybl Amerling, Friedrich von (Bécs, 1803. ápr. 14.—Bécs, 1887. jan. 15.): a 19. sz. egyik leg­ tekintélyesebb osztrák arcképfestője, a bécsi biedermeier egyik fő képviselője. Történeti, táj- és életképeket festett. A bécsi akadémián, majd Londonban T. Lawrence-től, Párizsban H. Vemet-tői tanult. Többször járt Itáliában. Főleg a bécsi udvar, az osztrák és magyar arisztokrácia foglalkoztatta (pl. Széchenyi István arcképe, 1834 —36, a Magyar Tudomá­ nyos Akadémián). A Szépm. Múz.-ban egy tanulmányfeiét őrzik. Több magyar festő, pl.

Borsos József mestere, és hatott is a magyar biedermeier festészetre. — írod. L. A. Franki: F. V . A., ein Lebensbild. Wien, 1889; G. Probszt: F. A. der Altmeister der Wiener Porträtmalerei. Zürich—Leipzig—Wien, 1927. Benkő Viktorné A m ico di Sandro apr'es la lettre) A vanzo, Jacopo (T4. sz. második fele): Veronában és Padovában dolgozó festő. Jelzett alkotása, Szt. Lucia történetének freskósorozata a padovai Oratorio di San Giorgióban van. Altichiero műhelytársa Padovában, munkás­ ságuk alig választható el egymástól. Más, csak írott forrásokból ismert művei elpusztultak. Népies, erőteljes stílusa Totnmaso da Modenáé­ hoz áll közel.

avec la lettre: a sokszorosító művészetben AVA azonos az apr'es la lettre elnevezéssel. Avenarius (18 —19. sz.): német festő. Kasselben született, Rómában és Párizsban tanult. Főúri családoknál zongora- és rajztanárként működött Erdélyben, Budán és Pesten (1822 31), majd Válón. Verseghy Ferencről készült arcképét B. Höfel metszette rézre, aventurin : 1. kvarcféleség, amelyben barnás­ sárga csillámszemcsék ragyognak. Mint fél­ drágaköveket üvegtárgyak anyagába foglalták (aventurin üvegfolt). Később mesterségesen is előállították úgy, hogy üvegtésztába kvarcport és rézkristályokat vegyítettek. — 2. ^ nak neveznek egy bizonyos zöld színt, ha sárga alapra áttetsző módon kenik fel. Avercamp, Hendrick; de Stomme (néma) van Kämpen (Amsterdam, 1585. jan. 25.—Kämpen, 1664 к .): holland festő, P. Isaacsz tanítványa. Amsterdamban, majd 1625-től Kampenben működött. A Szépm. Múz. Téli táj korcsolyá­ zókkal c. művét őrzi. Jellegzetes téli tájképeit élénk színű korcsolyázókkal népesítette be. A verlino : —>-Filarete Avery, Milton (Aftmar, 1893. márc. 7.— ): amerikai (USA) festő, New Yorkban él. Dekoratív vonal- és színhatásokra törekvő figurális kompozíciókat és csendéleteket fest. Képeit a New York-i Metropolitan Museum és a detroiti Institute of Arts őrzi.

M. Avery: Három alak kutyával (San Francisco, múzeum)

I36

AZÉ

Avignon: Látkép a pápai palotával

A v ig n o n : város D-Franciao.-ban, a Provence-ban; 1309—77 között a pápák szék­ helye. Műemlékei: a Notre-Dame des Doms katedrális; Meroving-kori szentély helyén épült 1140—60 között (előcsarnoka a 4. sz.ból), a következő századok folyamán meg­ nagyobbították. Belsejében XXII. János pápa nagyszabású gótikus síremlék-építménye 1334ből és XII. Benedek pápa síremléke 1342-ből. — A Rhőne-on átvezető régi hidat (Pont St Bénézet) St Bénézet és az általa alapított hídépítő társulat építtette 1177—88 között. A 22 eredeti ívből 4 maradt meg; második pillérén Szt. Miklósnak szentelt kápolna; a hídmezőt a 13. sz.-ban felemelték. — A Rocher des Doms nevű sziklás domb D-i lejtőjén fek­ szik a pápai palota, amely a pápák >~i fogsága idején, kb. 1335 —64 között épült nagyméretű, hatásos külsejű épület, kápolnáját és a Salle du Consistoire-t (a pápai konzisztórium termét) Simone Martini falképei díszítik. — Szt. Péter temploma gótikus stílusban épült. — Kórházát 1353-ban alapították, épülete gótikus. A várost 39 toronnyal tagolt, pártázatos, kapukkal ellátott falak övezik; 1349—68 között építették, épen megmaradt. A vignoni P iéta : az avignoni festőiskola fő műve, mely az olasz nagyvonalúságot és térbeli világosságot a németalföldi góti­ ka realizmusával egyesíti. Mesterének neve nem ismert. A 15. sz. végéről való, Villeneuve-desAvignonból. A Louvre-ban

A vilov. Mihail Ivanovics (1882. nov. 6.— 1954. ápr. 14.): szovjet-orosz festő, az OSZSZSZK érdemes művésze, az SZU Mű­ vészeti Akadémiájának rendes tagja. Képein a Vörös Hadsereg és a partizánok hősi harcait örökítette meg a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború idején. A vram ovic, Dimitrije (Sajkásszentiván, 1815. márc. 27. —Újvidék, 1855. márc. 13.): festő. Bécsben tanult. D-M o.-on és Jugoszláviában működött. Görög keleti templomi képeket és arcképeket festett (1852, vrdniki kolostor ikonosztáza). A xentow icz, Teodor (Brassó, 1859. máj. 13. —Krakkó, 1938. aug. 26.): örmény származású lengyel festő. Münchenben, Párizsban és Lon­ donban tanult. 1895-től a krakkói művészeti iskola tanára volt. Arckép- és zsánerfestő. Axmann, Josef (Brünn, 1793. márc. 7.— Salzburg, 1873. nov. 9.): osztrák acélmetsző. Magyar megrendelők számára főleg illusztrá­ ciókat készített. Axmann Márton: — Waxmann Márton A zbe, Anton (Dolenjcice, 1862. máj. 30.— München, 1905. aug. 6.): szlovén festő és kiváló művészpedagógus. Müncheni iskolája népszerű volt. A zelt, Johann; Atzolt, Azold (Nürnberg, 1654 —?): német rajzoló és rézmetsző. Néhány magyar arcképet és csataképet metszett. Azerbajdzsáni SZSZK m űvészete : Azer­ bajdzsán területén ősi időktől kezdve vannak művészeti emlékek. Az ókorban Albania

AZU

Avignoni iskola: Piéta (Párizs, Louvre)

néven ismerték; érdekes ókori emlékei az i. e. 2. sz. —i. sz. 2. sz.-ból származó katakomba sírok és halottak hamvait tartalmazó agyagurnák. A történelmi fejlődés folyamán szoros kapcsolatban állt a kaukázusi népek kultúrá­ jával. A korai feudalizmus korából hatalmas erődítmények maradtak meg. (A 8—9. sz.ban az arabokkal folytattak harcokat.) Épí­ tészeti emlékei a 12. sz.-ból a N a h ic s e v d n b a n , K a r a b a g la r b a n levő mauzóleumok igen szép arabeszkes díszítésekkel, a 15. sz.-ból a tebrízi Kék mecset. Ismert volt a tebrízi miniatúraiskola is, mely szoros kapcsolatban állt Iránnal és Közép-Azsiával is. Azerbajdzsánban a 19. sz.-ban az orosz kultúra kapcsán ismerkedtek meg az európai képzőművészettel. Ennek hatására kezdett el dolgozni: M. K. E r e v a n i (1825 —79), M. M. N a b b á b (1833 —1918) és B. K e n g e r li (1892 —1922). Legkiemelkedőbb művészük A. A z i m - Z a d e (1880 —1943) gra­ fikus és karikaturista. A szovjet korszak nevesebb művészei: Sz. S z a l a m - Z a d e , G. H a l i k o v , J. A h u n d o v festők, K. K a z i m - Z a d c illusztrátor, P. S z a b s z a i , F. A b d u r a h m a n o v szobrászok. Azgur, Zair Iszakovics (1908— ): szovjet­ belorusz szobrász, kétszeres Állami díjas. Monumentális portrésorozatban örökítette meg a szovjet állam vezetőit, a Honvédő Háború és a szocialista munka hőseit, azsúr, a j o u r : nyelvhasználatunkban szegély­

díszként, textíliák díszes szegélyeként alkalma­ zott keskeny, szálhúzásos, áttört hímzés, azték m ű v észet: —►in d iá n m ű v é s z e t azulejos: gazdag színezésű, mintás fal- és padlóburkoló csempe. Az arabok spanyolo.-i uralma alatt honosodott meg Európában. Gazdag ^-an y ag maradt a sevillai Alcázarpalotában, ahol növényi, arabeszkes és felira­ tos csempékkel borították a falakat és a pad­ lózatot. Azulejos, 16. sz.-i spanyol burkolótégla

в Baalbek, az ókorban Heliopolis: város Liba­ nonban, Beiruttól EK-re. Ókori templomépületeiről nevezetes. Főistenét, Baalt a görö­ gök Hélios napistennel azonosították, a római birodalomban Jupiter Heliopolitanus néven tisztelték. A Itéliopolisi isten-hármasságnak az i. sz. 1 —3. sz. folyamán a császárok több templom­ ból álló fényes szentélyt építtettek, amely a római építészet egyik legnagyszerűbb alkotása. Óriási méreteivel, rendkívüli technikai meg­ oldásaival és pompás dísz-architektúrájával hatott a barokk építészetre. Az i. sz. 2. sz.-i ún. Bacchus-templom és a kerek Venus-templom is jelentős emléke a római építészetnek. ~ romjait a 16. sz.-ban fedezték fel újra, tudo­ mányos feltárása a múlt század végén kezdő­ dött meg. — A templomkomplexusról és az előtte fekvő városkáról festette Csontváry Kosztka Tivadar Baalbek c. monumentális képét (1906). —írod. T. Wiegand: В. 1 - 3 . köt. Berlin, 1921 —25. Castiglione László Bábel tornya : —►ziqqurat babilóniai kert: írásos adat i. e. 1100-ból maradt fenn I. Tiglatpileser asszír király kert­ jéről. Az i. e. 8. sz.-ból domborműves park­ ábrázolásokat is ismerünk, pl. Sargon asszír királynak Ninive melletti palotájából. Az aszBaalbek: Venus-templom

szír uralkodókhoz fűződik a teraszok és függő­ kertek kultusza is. Babilónia m űvészete: -►Mezopotámia mű­ vészete Baboccio, Antonio di Piperno, Babosius (1351 —1435): apát, szobrász. Nápolyban mű­ ködött. 1407-ben a nápolyi katedrális kapuját fejezte be, érett későgótikus stílusban. Számos síremléket készített, köztük Durazzói Mar­ gitét a salernói San Francesco számára (1412), s Antonio da Penna síremlékét a Sta Chiarában (1423)-

Babochai János (16. sz. első fele): festő. 1515-ben Kassán polgárjogot nyert. A kassai Mettercia képet és a káptalani sekrestye két oltárképét (Szt. János olajba főzése, Krisztus keresztelése) sorolják művei közé. 1527-ben említik utoljára. Bábolnay József (Dés, 1886— ): építész. Leelmer Ödön irodájában dolgozott. Több pályázaton szerepelt sikerrel (Hegyvidéki vasútállomás, 1910; Temesvári Bank és Keres­ kedelmi R . T. székháza, 1913 stb.). 1924-ben New Yorkba vándorolt ki, ahol 1930—31-ben megépítette az első mozivá alakítható tele­ víziós színházat. bábos korlát, bábos mellvéd, balusztrád: fedőés talplemez között ritmikusan ismétlődő alacsony fa- v. kőbá­ bokból (baluszterekből) kialakított korlát v. mellvéd. A régi magyar szóhasználat szerint „orsós olasz­ fák éb ó l álló korlát. Szerepe szerint lehet lépcső v. terasz kor­ látja, ablak mellvédje, bábsütők: a mézeskalácsos mesterek népies neve, süteményük gyakori báb formája miatt, (-►még mézeskalácsos mesterség) Babylón, Babilon: város Irakban, Bagdadtól D-re, az Eufrátesz K-i partján. Régi mezopo­ támiai település, amely az I. ~ i dinasztia uralkodása alatt (i. e. 2. évezred első fele) főváros lett. E korban emelt épületeit később

átépítették. I. e. юоо к. idegen államoktól függött, mindenekelőtt az asszíroktól. Második virágkorát az újbabiloni dinasztia korában (i. e. 625 —539) érte el. A város nagyszámú

templom- és palotakomplexusa és városfalai ebből az időből származnak. Az egykori város több nagy halmon terült el; legjelentősebb közülük a Bábil és a Kasr halom, ahol az új­ asszír uralkodók épületei lépten-nyomon elő­ bukkannak. A legmonumentálisabb építészeti emlékek II. Nabuchodonosor (i. e. 604—562) korából valók, aki a várost újjáépítette és tovább fejlesztette. Egyik legkiemelkedőbb emléke az Ünnepi felvonulás útja, melynek oldalfalait színes zománctéglából kirakott orna­ mentika és állatalakos reliefdíszítés borítja. Szorosan ehhez csatlakozott az Istar-kapu, melynek egész felületét színes zománctégla falbontás díszítette. A város nevezetességei közé tartozott a két fő templom (Esagil és bet akitu), az egykor 92 m magas ziqqurat, melynek D-i lépcsősora maradt ránk, a királyi kastély, a téli és nyári palota, továbbá a híres függőkertek, amelyeket az ókor hét világ­ csodája közé számítottak, szobrászata az

asszír hagyományokat folytatta; egyik leg­ későbbi alkotása egy doleritból való orosz­ lán, amely befejezetlen maradt. A város utolsó királya, Nabu Naid (i. e. 555—539) múzeumot rendezett be palotájában, mely­ nek katalógusa fennmaradt. >~t a médek i. e. 538-ban elfoglalták és fővárosukká tették. A hellénisztikus korban rövid virágzás után vég­ leg lehanyatlott. —írod. R . Koldewey: Das wie­ dererstehende В. Leipzig, 1925. Varga Edit baccarati ü v e g : a baccarati üveggyár (Baccarat: város ÉK-Franciao.-ban) termékei­ nek összefoglaló elnevezése. Az első baccarati üveggyárat 1756-ban a metzi püspök alapí­ totta, Szt. Annáról nevezve el. Sem formában, sem csiszolásban nem alkotott egyénit. Baccio C ellini: ->-Cellini, Baccio Baccio d’A gnolo : --Baglioni Baccio del B ianco: -* Bianco, Baccio del Baccio della P orta: -^Bartolommeo, Fra Bach Nándor (Vác, 1842, máj. 22. —Mezőberény, Г905. ápr. 22.): építész és festő. A Műegyetemen r 869-ben gépész- és építészmérnöki diplomát szerzett, majd a rajztanári vizsgát is letette. Különböző vidéki városok­ ban tanárkodott 1900-ig. A nagyváradi újvárosi zsinagógát tervezte. Mint festő is működött; a Magyar Történelmi Képcsarnok a váci székesegyház és a környékbeli templomok belsejéről készült akvarelljeit őrzi. Bachelier, Jean Jacques (Párizs, 1724—Párizs, 1806. ápr. 13.): francia festő. Csendéleteket és történeti képeket festett, 1763-tól a Képzőművészeti Akadémia tagja volt. A sévres-i porcelángyárban a porcelánfestészet vezetője; itt virágfestészettel is foglalkozott. 1751 —67 között állította ki képeit a párizsi Salonban. 1766-ban Párizsban megalapította az Ecole des Arts Décoratifs-et.

ВАС

Színes zománctégla relief a babylóni felvonulási útról. I. e. 6. sz. 1 fele tBerlin Pergamon Museum)

140

J3A C

I4 1

Bacher Béla (Bp., 1890. jún. 24. —Bp., i960. márc. 4.): művészettörténész. Orosz és szovjet művészettel foglalkozott, szerkesztette a Szov­ jet Művészettörténet c. sokszorosított kiadványt. Könyvei: Verescsagin (1954), Orosz szobrászat (i960). E lexikon munkatársa volt. Bacher Rózsi, Deli Antalné (Bp. 1897—Bp., 1956. dec.): festő. Nagybányán .Réíi-növendék volt, majd Rippl-Rónainíl tanult. Monumen­ talitásra törekvő képeit 1924—49 között öt ízben mutatta be gyűjt, kiállításon. Több művel szerepel a Nemz. Gal.-ban. Bachiacca, tkp. Francesco Ubertini (Firenze, 1494. márc. I ,—Firenze, 1557. okt. 5.): olasz festő, P. Perugino tanítványa, majd Franciabigio segédje; A. del Sarto hatására nagyobb Ma­ donna-képeket, kisebb bibliai jeleneteket fes­ tett Firenzében és 1524 után Rómában. Leg­ sikerültebbek kis alakokkal festett színes jele­ netei (köztük számos cassone kép). Elrende­ zésük, hátterük a németalföldi művészet hatá­ sát tükrözi. Tárgyában és zsánerszerű előadásá­ ban ~ egyéni felfogású művész. Jelentősebb művei: A halott király legendája (Drezda), Keresztelő Szt. János prédikációja (Bp., Szépm. Múz.), Utcai jelenet (amerikai magángyűjte­ ményben). Gobelin- és zászlótervezéssel is foglalkozott (Firenze, Galleria degli Arazzi). Mojzer Miklós B achleitner Gergely (18. sz.): órás, szekrényés állóórákat készített Pozsonyban. Bachm ann J. Gáspár (18. sz. vége): festő. Szt. Lászlót ábrázoló műve (1782) a Szépm. Múz. tulajdona. B achm ann Károly (Bp., 1874. jún. 8.—Bp., 1924. dec. 19.): festő. A Mintarajziskola után a párizsi Julian Akadémiára járt. Életképeket és miniatűrszerűen kidolgozott apró csend­ életeket festett. Párizsban és Újpesten élt. Anarchisták c. képe a Nemz. Gál. tulajdona. B achm ann, Michael Alexander (18. sz.): bécsi festő; 1779-ben festette a mágocsi r. k. templom Krisztus a keresztfán c. oltárképét. Bachm ayer, Kari (19. sz. eleje): osztrák klasszicista festő. 1801-ben festette az oladi (Szombathely) r. k. templom Szentháromság c. főoltárképét és 1804-ben a Mária és Erzsébet találkozása c. képét Mágocson, valamint a kárászi és köblényi oltárképeket. Bachó Iván (1890— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar nö­ vendéke volt. 1921-től szerepelt a Műcsarnok­ ban. Később D-Amerikába vándorolt ki, és Sáo Paulóban élt keresett arcképfestőként. Baciccio, tkp. Giovanni Battista Gaulli (Genova, 1639. máj. 8.—Róma, 1709. ápr. 2.): olasz festő, kora legtermékenyebb dekoratív mestereinek egyike. Bernini Velázquez művei­ nek tanulmányozására biztatta. Modenában, Pármában Correggio hatott rá. A római Gesű

és SSi Apostoli templomokban levő freskói drámai hatásúak. Krisztus a szamariai nővel (Róma, Galleria Spada) c. finom olajképe Bernini szobrászi formáira emlékeztet. Kitűnő arcképei: IX. Kelemen pápa (Róma, Galleria di San Luca) és Bernini portréja (Róma, Galle­ ria Corsini). Backer, Jacob Adriaensz (Harlingen, 1608 — Amsterdam, 1651. aug. 27.): holland festő. Először L. Jacobsz tanítványa, majd 1632-től 1634-ig Amsterdamban Rembrandt műhelyé­ ben tanult. Művészetén —különösenportréin — mesterének erős hatása mutatkozik (Johannes Wittenbogaert arcképe, 1634, Amsterdam). Fes­ tett mitológiai és bibliai jeleneteket; számos krétarajza is ismeretes. Backhuysen, Ludolf (Emden, 1631. dec. 18. —Amsterdam, 1708. nov.): holland festő. A. van Everdingen és H. Dubbels tanítványa volt. Amsterdamban a holland tengeri tájkép­ festés hagyományait folytatta. Képei — e mű­ faj utolsó jelentősebb eredményei — igen nagy keresletnek örvendtek. Számos műve van az amsterdami Rijksmuseumban. Backoffen, Hans (? -Mainz, 1519. szept. 21.): német szobrász. H. Leinberger mellett az ún. barokkizáló későgótika fő képviselője. Fő műve Ulrich von Gemmingen püspök sír­ emléke a mainzi dómban (1515 —17). — írod. Braune—Plathner: H. B. Halle, 1934. Backos Gáspár; Caspar Barthos, Bartosch (1622—47 között működött): brassói ötvös­ mester. Mesterj egy ével ellátott műve, az egyik mészároscéh pohara egykor a bp.-i Holitscher-gyűjteményben volt. Bayó : Jacomart, Jaime Bacon, Francis (Dublin, 1910— ): Angliá­ ban élő ír festő, autodidakta. Szürrealista, nem a dolgokat, hanem az azok keltette víziókat ábrázolja. A bizarr hatást a meg­ festés sajátos technikájával éri el, a festék elfolyatásával, kaparással stb. (Figura tájban, 1946; Tanulmány Velázquez: X . Ince pápa portréjáról, 1953). Bacon, John (Southwark, 1740. nov. 24.— London, 1799. aug. 4.): angol szobrász, teore­ tikus. A Royal Academy tagja volt. London­ ban működött. Híresebb alkotásai: William Pitts (Guildhall, Westminster Abbey), Dr. Johnson, Mr. Howard és Sir William Jones emlékműve (St Paul’s Cathedral). Bacour, Bakor: keramikuscsalád. Tagjai a holicsi gyár részére dolgoztak. — 1. György (1810 к. működött) fajanszfestő. — 2. ~ Ignác (1804—22 között működött) mintázómestei. — 3. ~ János (1783 —1826) modellkészítő. — 4. ~ Jozefa (1801 —10 között működött) mintázó volt a gyárban. — 5. József (18. sz. vége—19. sz. eleje) modellkészítő. Holicsról 1779-ben a tatai gyárba ment, ahol 1824-ig,

a gyár megszűnéséig dolgozott. 6. Péter (1801 k. működött) keramikus. Bacsa András (Szepesmindszent, 1870. nov. 23. —Szepesmindszent, 1933. aug. 28.): festő és grafikus, a Mintarajziskolában Lotz Károly­ nál tanult. Néhány romantikus, vallásos kom­ pozícióján kívül főképp zsánerképeket festett erősen naturalisztikus stílusban. A bp.-i ki­ állításokon 1899-től szerepelt. Sokáig az Iparművészeti Iskola tanára volt. Bacskay Béla, ormányi (Kálna, i860, febr. 28. —Kaposvár, 1938. szept. 21.): festő. A mintarajziskolai évek után Münchenben Hollósy Simonnál tanult, majd az akadémián Liezen-Mayer Sándornál. Kaposvárott le­ telepedve, eleinte könyveket illusztrált. Leg­ inkább arcképeket festett naturalista modor­ ban. Baczó József (1820—30 k. m űködött): mérnök és rajzoló. 1820-tól Budán, a harmincas évek­ től pedig Pest város tanácsa szolgálatában állt. Egy, a budai és pesti Duna-partot és a hajóhíd környékét ábrázoló színezett térrajza a Buda­ pesti Történeti Múzeumban van. Badár Balázs, id. (Újfehértó, 1854—Mezőtúr, 1939. máj. 14.): fazekasmester. Az 1870-es évektől készítette sajátos stílű kerámiáit. A millenniumi kiállításon állami ezüstérmet nyert. 1932-ben művei válogatott anyagát a stockholmi múzeum szerezte meg. Badari, El Badari: helység Közép-Egyiptomban a mai Abutig falunál, Kairótól 285 km-re D-re, a Nílus jobb partján. Az egyiptomi neolitikus (újkőkori) kultúra egyik fő lelő­ helye. Az itt feltárt temetőből vörös, fénye­ zett, fekete peremű edények, rézgyöngyök és elefántcsont tárgyak kerültek elő. Az edény­ széleket gyakran állatalakokkal díszítették. Badier: francia könyvkötőcsalád. — I. Florimond könyvkötő Párizsban, 1645-ben mester. Le Gascon mellett a század legismer­ tebb könyvkötőművésze. A pontozott stílus tökéletesítője. — 2. Jean v. Jean-Baptiste ~ , az előbbi fia, 1663-ban mester Párizsban. Badile, Antonio (Verona, 1516 k. —1560): soktagú művészcsaládból származó veronai festő, a Tiziano-kortársak, elsősorban F. Torbido követője. Számos arcképet (Padova, Verona) és néhány oltárképet festett. P. Veronese első mestere volt. Baditz Ottó (Tótkeresztúr, 1849. márc. 19. — Magyarkeresztúr, 1936. ápr. 21.): festő. Főleg életképeket festett akadémikus modorban. Sopronban Steinacker Károlynál tanult festeni, Pozsonyban jogot végzett, 1871-ben a bécsi, majd a müncheni akadémián tanult. 15 évig élt Münchenben, egy ideig Spányi Bélával közös műteremben dolgozott. Első kiállított képe: Elítélve, 1879. Fő műve, az Angyalcsináló (Nemz. Gál.) festőiségével, meleg tónusával

jelentős helyet foglalt el a kor divatos életképei J3A Q között. Számos gyermekarcképet is festett, sokat illusztrált. 1890-től 1911-ig Bp.-en, majd szülőfalujában élt. Művei a Nemz. Gal.ban (Kihallgatás, Dülőút, Gyermek álma, arc­ képek stb.), a miskolci, soproni múzeumban és külföldön találhatók. Bodnár Éva Baegert, Dériek (1470 —1515 között műkö­ dött): német festő. A Rajna-menti Weselben élt. Az újabb kutatások többek között neki tulajdonítják a kalkari Nikolai-oltárt, a kölni Sankt Lorenz-templom kálváriaoltárát, vala­ mint a weseli Matena-oltárt, melynek négy töredéke a luganói Thyssen-gyűjteménybcn van. festői felfogása németalföldi hatásokat mutat. Baehr, Georg; Bähr (Fürstenwalde, 1666. márc. 15.—Drezda, 1738. márc. 16.): a német protestáns templomépítészet kiváló mestere. Kisebb templomok (Loschwitz, 1705—08; Schmiedeberg, 1713 —16; Forchheim, 1719—21; Hohnstein bei Pirna, 1725 —26) tervezése után fő művében, a drezdai Frauenkirche (1726—38) építésében valósította meg a centrális rend­ szerű, beépített kórusokkal épült protestáns templom tisztán kőből, hatalmas tömbben kivitelezett, egyik legszebb példáját. (A II. világháborúban teljesen elpusztult.) — írod. W . Möllering: G. B., ein protestantischer Kirchenbaumeister des Barock. Dresden, 1933. Mojzer Miklós Baerenhart Rudolf; Bärenhart (Gyulafehér­ vár, 1814. máj. 5. —München, 1837): szob­ rász. Bécsben tanult. 1833-ban Vízözön c. művével tűnt fel. Münchenben készítette I. Ferenc császárt dicsőítő szobrának terve­ zetét és Győzelmes Vénusz c. művét. Baerze de Termonde, Jacques de (14. sz. második fele): flandriai szobrász, 1383—99 között a burgundi herceg dijoni szobrász­ műhelyében dolgozott. Baeumer, Georg; Bäumer (Rottenburg, 1763 —1830): német szobrász. Münchenben a királyi család szolgálatában állt. Hitelesen csak egy 19 alakos Keresztlevétel c. dombor­ művet és Napóleon mellképét fűzhetjük nevé­ hez. Bagh : helység Indiában. Környékén sziklából kivájt csarnokokban falfestmények maradtak fenn. Keletkezésük a Gupta-korra tehető, stílusuk az ajantai freskókhoz kapcsolódik. Baglione, Giovanni (Róma, 1571 —Róma, 1644): olasz festő és művészeti író, a római barokk első historikusa. Római templomokban festett freskói és oltárképei Caravaggio hatását mutatják. Hírnevét a Le vite de’pittori, scultori, architetti ed intagliatori (Róma, 1644) c. tipi­ kusan barokk szerkezetű (dialógusos) műve tartotta fenn, amely a Rómában 1572—1642 között dolgozott olasz és külföldi művészek \ \ 7.

BAI

objektív, kronologikus biográfiáival G. Vasari életrajzait folytatja, s eleven képet fest a seicento első felének Rómájáról. Gazdag és fon­ tos részlete Caravaggio biográfiája. Rozgonyi Iván Baglioni, Astorre (Perugia, 1526—Famagusta, 1571): olasz hadiépítész. Húszéves korában részt vett Mo.-on a török elleni harcban. Később Németo.-ban harcolt, majd Itáliában megerősítette Bergamót, továbbá Korfut és Famagustát. Baglioni, Baccio d’Agnolo (Firenze, 1462 Firenze, 1543): olasz szobrász, építész, fa­ faragó; az érett reneszánsz tekintélyes művésze. Építészeti stílusa Bramantéhez, Raffaellóhoz kapcsolódik, erről tanúskodik a firenzei Palazzo Bartolini (1520), melyet a harmonikus tagolás és a féloszlopokkal hangsúlyozott nyílások jellemeznek, valamint az oszlopos udvarral, teraszokkal ellátott Villa Castellani (Firenze mellett). 1506-tól a firenzei dóm capomaestrója volt. A. da Sárgállóval a kupoladob körüli galériát építette, de ennek csak egy oldala készült el. Mint fafaragónak legjelentősebb munkái a firenzei Sta Maria Novella és a perugiai Sant’ Agostino pompás, faragott, berakott stallumai. A X. Leo és V. Károly firenzei bevonulására készített ideig­ lenes diadalíveket is ő tervezte. Ybl Ervin Bagnacavallo, Bartolommeo; tkp. Barto­ lommeo Ramenghi da Bagnacavallo (Bagnacavallo, 1484 —Bologna, 1542): olasz festő. F. Francia tanítványa volt, majd Raffaelló

hatott rá. Főleg Bolognában működött. Franciára emlékeztet Mária a felhőkön (Bologna, képtár) és Krisztus a kereszten (Bologna, San. Pietro), Raffaellóra pedig a Madonna szentekkel c. festménye (Bologna, képtár). Bagno, Cesare da; tkp. Cesare di Niccolö di Mariano Federighi (Sta Maria in Bagno, 1530 к. -Milánó, 1564): firenzei éremművész és gemmavéső. Ismert érmei: Alfonso d'Avalos, Castaldo stb. Mint szobrász is működött. Bah, Nyikolaj Romanovics (1853 —85): orosz szobrász. Legismertebb művei a késői klasszi­ cizmus stílusában készült mitológiai és allego­ rikus kompozíciók. Pythia a háromlábú asztalnál c. művéért 1884-ben az akadémikus címet kapta. Bah, Robert Romanovics (1859 —1932?): orosz szobrász. Korai korszakában allegorikus kompozíciókat készített. 1891-ben akadémikus lett. A századfordulón portré- és emlékmű­ szobrászatra tért át, az orosz irodalom és művészet kimagasló alakjairól készített realista stílű mellszobrokat (leningrádi Glinka- és a puskini Puskin-emlékmü). Az Októberi Forra­ dalom után hosszú ideig volt a Művészeti Akadémia tanára és számos kiváló szovjet szobrász mestere. Baiae : ókori római város Itáliában, a tenger­ parton, a mai Nápoly mellett. Gyógyforrásai miatt a gazdag rómaiak fürdőhelyévé épült ki, Augustus uralkodása alatt császári birtok lett, az 5. sz.-ban elnéptelenedett. A tengerre néző domboldalon épült öt hatalmas fürdőépület

Baiae: Római fürdőépületek maradványai

H 3

komplexusa az i. sz. 1—4. sz. folyamán egységes terv szerint készült, s főként az ún. Mercurius-thermák kupolája és az ún. Venusthermák boltívei a római építészet legjelentő­ sebb emlékei közé emelik. Baiersdorf Erna, Engel Róbertné (Bécs, 1889— ): szobrász és festő. Szülővárosában kezdett tanulmányai után Bp.-en Sándor Béla festőnövendéke volt, mintázni Mátrai Lajosnál tanult. Pécsett telepedett le. Eleinte naturalisztikus festményekkel, később inkább szob­ rokkal vett részt a fővárosi kiállításokon. A II. világháború előtt Kanadába vándorolt ki. Baily, Edward Hodges (Bristol, 1788. márc. 10. Holloway, 1867. máj. 22.): angol szobrász. Kiváló portréi, valamint konvencionálisabb görög-római mitológiai tárgyú zsánerszobrai ismertek. Baisch, Hermann (Drezda, 1846. júl. 12.— Karlsruhe, 1894. máj. 18.): a németek egyik legjobb plein air festője; grafikus. Délnémet tájakat, holland legelőket, strand- és tengerké­ peket festett. Tájképeit emberalakokkal és állatokkal élénkítette. A régi holland tájképfes­ tők, a fontainebleau-i iskola s müncheni mes­ tere, A. Lier hatott művészetére. Baja; város Bács-Kiskun megyében. Mű­ gyűjteménye a város szülöttéről elnevezett Türr István Múzeum; ez a Türr-emlékszobán kívül archeológiái, néprajzi, várostörténeti, a város régi céh-életére vonatkozó és modern képzőművészeti anyagot tartalmaz. Az utóbbit Oltványi Imre és Miskolczy Ferenc 1936-ban gyűjtötték össze; legértékesebb részét Nagy István, Szőnyi, Berény, Medgyessy és Pátzay művei alkotják. Ide került Oltványi Imre ma­ gángyűjteménye is. —Jelentősebb műemléke a ferences kolostor, melyet 1519-ben, és ennek temploma, melyet 1728-ban építettek. — Baján működött a Rudnay-szabadiskola, ké­ sőbb művésztelep alakult a városban. Bajnay László (Bp., 1930. febr. 24.— ): építész. Főleg ipari épületek tervezésével fog­ lalkozik. 1959-ben Ybl-díjat kapott a koreai szerszám- és festékgyár, valamint koreai lakó­ házak terveiért. Bajusz Gábor (19. sz. első fele): pallérmester. Az 1820—30-as években Alsódabason a Halász család szolgálatában állt. Pollack Mihály építé­ szeti irányának egyik vidéki képviselője volt. Bajusz Márton (1583 k. m űködött): kolozsvári ötvösmester. A Bíró Mártonnak tulajdonított mesterjegy és poharak feltehetőleg az ő művei voltak. Bak János, pázmándhegyi; P. Bak (Pázmánd, 1913. ápr. 6.— ): festő és grafikus. Az Iparművészeti Iskolában 1928-ban Haranghy Jenő, 1930—37 között a főiskolán Rudnay Gyula tanította. Egyik vezetője volt a bajai Rudnay-szabadiskolának. Népi tárgyú művei­

vel állandóan szerepelt kiállításokon; 1958-ban és 1962-ben gyűjt, kiállítása volt a Csók Galériában. bakacsin szövetek : kék pamutfonalú, mintás csíkozással díszített fehér lenterítők a 15 —16. sz.-ból. Zsigmond király nagyobb városokba (Pozsony, Buda, Bártfa) tömörítette a bakacsinszövőket. Legnevesebb céhük Kassán volt. A céhben barchend- és bakacsinszövők működ­ tek. A ~ len alapja csúcsára állított, apró sávolykötéses négyzetekből áll. Általában a felső sáv a legszélesebb, közben több keskenyebb, majd

JJ A I

Bakacsin szövet, magyar, 17. sz. második fele

egy szélesebb következik. A keskeny sávokban gyakoriak a gótikus betűk, szavak, később az ezekből származó díszítmény madárpárokkal és rozettákkal váltakozik. A széles sávokban heraldikus liliomok, várkapuban álló stilizált emberalakok, állatpárok, „Agnus Dei"-ábrázolás fordulnak elő. Az egyes motívumok a szicíliai selyemszövetek mintáira emlékeztetnek. A középkorban Perugiában készültek még hasonló technikájú és mintázatú szőttesek. A középkor végén a koporsót takarták le vele. Később a bakacsin szó a gyász színével lett egyértelmű. — A ~ készítése lassan beolvadt a takácsmesterségbe és leegyszerűsödve népmű­ vészetté vált. Csernyánszky Mária Bakarev, Alekszej Nyikityics (1762—1817): orosz építész. M. F. Kazakov tanítványa. A Moszkvában működő „Kremli expedíció” nevű építészegyesület tagjaként dolgozott,

I4 4

BAK

később pedig egy rajz- és építészeti iskola igaz­ gatója lett. A nemesi gyűlés Kazakov által emelt palotájának oszlopcsarnokát az 1812. évi tűzvész után ~ építette újjá. Bakky Sándor (Jászberény, 1920. márc. 21.— Bp., 1965. jan. 6.): festő. Szőnyi István tanít­ ványa volt. 1941-től állított ki főleg tájképeket. Atmoszferikus hatásokat rögzítő képei főként a Balatont jelenítették meg. 1964-ben Megyeri Barnával volt gyűjt, kiállítása a Csók Galériában. Bakócz-kápolna: Esztergom Bakócz-kódex mestere (1519—26 k. műkö­ dött) : miniátor, a budai műhelyben tanult, Castellóval vagy G. Clovióval való azonosítása nem bizonyult időállónak. Több címereslevé) mellett az ő műve György topuszkói apát Missaléja (Zágráb) és az óriási méretű, befeje­ zetlen Bakócz-graduálé (Esztergom, székesegyház, könyvtár). A budai miniátorműhelynek időrendben utolsó jelentős mestere. Bakor : —Bacour Bakos Gyuláné, Nagy Éva (Bp., 1922. júl. 12.— ): porcelánfestő, iparművész. Tanul­ mányait mint festőnövendék a Képzőművé­ szeti Főiskolán kezdte 1939-ben, majd Bordy Andrásnál és Gallé Tibornál tanult. Festett porcelánjai finom tónusúak. 1955-ben és 1959ben gyűjt, kiállítása volt. Bakos István (Bp., 1907. jan. 7.— ): építész. Az Iparművészeti Iskola belsőépítészeti tanszakán tanult; bútor- és lakás-, majd kiállí­ tástervezéssel foglalkozott. 1950—54 között tervezőirodákban működött, majd áttért a kiállítástervezés és -szervezés munkakörére. Bakoss Tibor (Nagykőrös, 1868. ápr. 12.— Porrog, 1950. márc. 22.): festő. A Mintarajziskolában 1886 —91 között Székely Bertalan tanítványa volt. A debreceni ref. kollégium­ ban rajztanárként működött.Vízfestményeivel 1913-ban az állami első díjat nyerte. 1921-ben és 1926-ban gyűjt, kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Később Porrogon élt. Baksa Soós György (Bp., 1908. szept. 17.— ): szobrász. Tanulmányait Bp.-en a Podolini-féle Munkás Képzőművészeti Iskolá­ ban végezte. 1933-tól szerepel kiállításokon. Fontosabb művei: Lenin (1949), köztéren felállítva Ságvári Endre és Petőfi mellszobra Bp.en, Leonardo-mellszobor Pécsett, az orvostudo­ mányt jelképező kígyós férfiakt Debrecenben. Baksejev, Vaszilij Nyikolajevics (1862. dec. 24. —1958): szovjet festő, az OSZSZSZK nép­ művésze, Állami díjas, az SZU Művészeti Akadémiájának rendes tagja. A Vándorkiállí­ tási Társaságnak, majd az A H RR-nak volt tagja. Életképeket és poétikus tájképeket festett (Nyírfák, 1892; Tavaszi nap, 1940). — írod. G. G. Sein: V. Ny. B. Moszkva, 1952. Bakszt, Leon Szamojlovics (Szentpétervár, 1 4 5 1866. máj. 10. —Párizs, 1924. dec. 28.): orosz I о Művészeti Lexikon I.

V. Ny. Baksejev: Az utolsó hó

festő és grafikus. A pétervári akadémián és Párizsban tanult. Kecses, rokokó ízlésű zsáner­ képeket és dekoratív grafikákat alkotott. Legismertebbek Gyagiljev Orosz Balettje szá­ mára készített díszletei és kosztümjei. Baktay Ervin (Dunaharaszti, 1890. jún. 21.— Bp., 1963. máj. 8.): indológus, művészettörté­ nész. Festőnek indult, Hollósy tanítványa v o lt. Sok tanulmányt, könyvet írt a keleti művészet­ ről, helyszíni kutatások alapján. Fő műve .India művészete, 1958. E lexikon munkatársa volt. Baktriai szövec lovasokkal. I. e. 2. sz. (Leningrád, Ermitázs)

Baktria m ű v é sze te: Az ókori Baktria a mai Afganisztán EK-i és az SZU (Tádzsikisztán) D-i részén terült el; az i. e. 6 —i. sz.-ban virágzott. Az i. e. 6—4. sz.-ban Baktriában gazdag aranyművesség bontakozott ki, amely­ nek stílusa és tematikája az óperzsa művészettel rokon. E korszakot képviseli az oxusi kincs. -~nek későbbi szakasza az ún. graeco-baktriai művészet kora, amely a görög hódítással kezdődik. Ekkor ~ erős görög hatás alá került és sajátságos, hellénisztikus jellegű iráni művé­ szetté fejlődött. Nagyszerű fémművességi termékei (phalerák, edények) messzire, KEurópába és Szibériába is eljutottak (Novouzenszk, Orosz SZSZSZK; Sztarobelszk, Uk­ rajna; Irtis-vidék); baktriai szövetek és szőnye­ gek ►Nőin Utóban is kerültek elő, míg szob­ rászatét (domborműves frízek) főleg magából Baktriából ismerjük. Harmatta János Baky Albert (Jut, 1B68. márc. 12.—Bp., 1944. jan. 9.): festő. Münchenben Hollósy Simonnál fejezte be tanulmányait, majd Bp.-en telepedett le. Több figurális képének tárgya az 1848-i szabadságharc. — Fia, ----- Győző (Bp., 1902. aug. 14.— ) festő, grafikus, éveken át Tuniszban a Bardo-múzeum restaurátora volt. 1942 óta itthon dolgozik. Baláca : A Veszprémtől 8 km-re, Nemesvámos mellett fekvő ^-pusztán 1906—09-ben vég­ zett ásatásokon az ókori Pannónia művészeté­ nek egyik legjelentősebb emlékét tárták fel. Az egykori nagybirtok központját képező épületegyüttes egy 32 teremből álló lakóház­ ból („villa urbana”) és annak melléképületei­ ből áll. A főépület az i. sz. 1. sz. végén épülhe­ tett s a 2. sz. végén újjáépítették. Termeinek jelentős részében fennmaradtak a falfestés töre­ dékei, amelyekből újabban több szoba teljes díszítését rekonstruálni lehetett. A részben enkausztikus, részben al secco technikával készült falfestmények közül a korábbiak Pompeji falfestményeinek legkésőbbi, IV. stílu­ sát utánozzák. A „vörös ebédlő” falképein Szüretelő férfi, a balácai római villa freskója (Veszprém, Bakonyi Múzeum)

zsánerképek, növény motívumok, állatalakok, B A K ételek jelennek meg, a „fekete szoba" falán lebegő emberalakok, más szobákban Dionysos isten körének, tragédia-maszkoknak, vízi­ növényeknek és állatoknak a képe maradt fenn fekete, sárga, lila, vörös, fehér színekkel festve. A későbbi, 3. sz. eleji falképek erősen rajzos stílusukkal a 2. sz. itáliai festészetének mintáit követik (szüreti jelenet stb.). A lakó­ szobák stukkódíszítésének maradványainál jó­ val jelentősebbek a 2 —3. sz. fordulójáról szár­ mazó fekete-fehér és színes padlómozaikok (geometrikus minták; madarat, növényt és -ikráiért ábrázoló színes képekkel élénkített két monumentális, 60, ill. 33 m 2 terjedelmű, félköríves lezáródású, csaknem teljesen fenn­ maradt mozaikpadló). — írod. Laczkó- Rhé: B. Veszprém, 1912; Kiss Á.: Acta Archaeologica и (1959); B. Thomas E .: Römische Villen in Pannonien. Bp., 1964. Balás Attila, sipeki (Bp., 1906. máj. 9 .— ): festő. 1925-től 1931-ig Rudnay Gyula és Dudits Andor tanítványa volt a Képzőművé­ szeti Főiskolán. Balás László, viski (Dés, 1909. ápr. 25.— Bp., 1964. márc. 29.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1929-től 1934-ig Vaszary János és Csók István növendéke volt. 1938-ban a Nem­ zeti Színház díszlettervezője, 1939-től rajz­ pedagógusként működött. Festményeivel 1934től szerepelt kiállításokon. 1947-ben és 1956ban gyűjt, kiállításon mutatta be műveit. 1964-ben gyűjt, kiállítása nyílt az Ernst Mú­ zeumban. Művészetét a vázlatos ecsetkezelés, fokozott kolorit jellemezte, az utolsó években dekoratív non-figuratív képeket festett. Balassa Ferenc (Pozsony, 1794. nov. 2.— Bécs, i860, febr. 3.): festő. A váci siketnémaintézetben kezdett festeni, majd Bécsben, Münchenben, Rómában tanult. Corvin Mátyás halála c. kompozícióját 1843-ban állította ki. Önarcképe (Nemz. Gál.) komoly festői törek­ vésekről tanúskodik. Tájképeket is festett (Nápolyi jelenet). Balassagyarmat: város Nógrád megyében. Műemléke az egykori Megyeháza (ma Sze­ retetotthon), amelyet Kasselik Ferenc épített 1834 -35-ben. — Műgyűjteménye a Palóc Múzeum. 1891-ben alapította a Nógrádmegyei Múzeumi Társulat. Anyaga 1944ben teljesen elpusztult. Új anyagából jelentős a néprajzi gyűjtemény. Balatonfüred: község Veszprém megyében. Jelentősebb műemlékei: a r. k. templom (az ún. kerektemplom), melyet Fruhmann Antal épí­ tész tervezett az esztergomi Szt. Anna-templom mintájára; az építést Rigler József vezette 1841—46 között. — ABlaha-kúria 1816-ban épült, kétoszlopos tympanonos, középcsarnokkal. Romantikus stílusban átalakították. — A Dőry- I 4 6

J3A L

I4 7

villa ma szálloda. Romantikus stílusban épült 1869-ben. Kétemeletes, báromárkádos, rizalitos épület. — A Gombás-kúria a 18. sz.-ban épült barokk stílusban; alaprajzának elrendezése U alakú, két földszintes és egy emeletes résszel. A Balaton-vidéki nemesi építkezés egyik legszebb emléke. — A Horváth-házzt Szentgyörgyi Horváth Zsigmond építtette 1790-ben copf­ stílusban. Kétemeletes, középrizalitos nagy épület (eredetileg 105 szobája volt), erkélye négyoszlopos. A Balaton-vidék legjelentéke­ nyebb copfstílű világi épülete. Balaton környéki középkori tem plom ­ rom ok: Aszófő: a 13. sz. elejéről származó templomrom román és koragót stílusjegyeket visel. Kis hajójához egyenes záródású szentély csatlakozik, mellette sekrestye v. kápolna volt. Oltárköve római kori, faragott szentségtartó fülkéje gótikus. — Balatonfüred: temető. A 15. sz.-ból származó templomrom termés­ kőből, három méter magas falrész és a nyolc­ szög három oldalával záruló csúcsíves szentély. Közelében négyszögletes torony, falvonulatok. — Dörgicse: az alsódörgicsei templomrom 13. sz.-i, román stílű. Téglány alaprajzú volt, jobb oldalfalának egy része és felfelé keskenyedő tornya áll, az utóbbit két nagy pillér támogatta. A torony felső részén két, egymás melletti ikerablak, bennük kis oszlopok. — A felsődörgicsei torony nélküli templomrom a 13. sz.-ból származik, kéthajós templom maradványa, D-i fala és egyenes zárású szen­ télye nagyrészt áll. Rom án stílű ablakai rész­ ben megvannak. — Kisapáti: Szt. Keresztkápolnarom; román stílű, 1245-ben épült, négyzetes hajóval, keskenyebb négyzetes szen­ téllyel, az utóbbit bordás keresztboltozat fedte. A 15. sz.-ban dongaboltozatos sekrestyét épí­ tettek mellé; a szentéllyel reneszánsz kőkeretes ajtó kapcsolja össze. — Kisdörgicse: román stílű templomromja a 12. sz.-ból származik; egyhajós volt, félköríves záródású szentéllyel. D-i fala két keskeny ablakréssel és a Ny-i oromfal egy része áll. — Kővágóörs: az ecsérpusztai templomrom román stílű, a 13. sz.-ból szár­ mazik, körülötte kerítő fal nyomai. Három­ hajós volt, középhajója hosszúkás négyszög, félköríves apszissal. A torony a középhajó Ny-i részén állt, pillérekkel megerősítve. — Látrány: a rádpusztai templomrom román stílű, félkör­ íves szentélye frízdíszítéssel a 12. sz.-ban épült. Hajóval, később sekrestyével bővítették. A hajó négyzet alaprajzú. Boltozatindításai megmarad­ tak. É-i, Ny-i és részben D-i fala még áll. — Örvényes: 15. sz.-i templomrom a temetőben. A téglány alaprajzú hajóhoz egykor donga­ boltozatos, egyenes zárású szentély csatlakozott. A hajó falai részben, a félköríves diadalív és a szentély áll. — Révfülöp: ún. pusztatemplom romja a 13. sz.-ból, egyhajós, kisméretű. Ny-i

10*

fala nagyrészt megmaradt, rajta vörös kőből faragott bélletes, félköríves záródású kapuzat, felette kis ablak. Szentélye egyenes záródású, dongaboltozattal volt fedve. Sarokarmírozása kváderkövekből készült. — Salföld: templom­ romja feltehetőleg a 14. sz. elejéről származik. Valamennyi fala az egykori tető magasságáig áll; hajója és szentélye egyforma széles, szen­ télye a nyolcszög három oldalával zárul, két csúcsíves ablakkal; a hajó D-i oldalán három ablak, egyik mérműves. E-i falához kolostor csatlakozott, ennek csak K-i része maradt meg részben. Kerengős udvara volt, közepén kúttal. — írod. Entz —Gerő: A balatonkörnyék műemlékei. Bp., 1958. Balázs Ernő (Zombor, 1856. dec. 8. —Bp., 1930. okt. 17.); építész. Tervei szerint épült a pesti Kálvária a Simor téren (1886), a nagykikindai városháza (1893), я pápai ref. kollégium (1894—95), a bp.-i távbeszélőközpont épülete a Nagymező u.-ban (1902), я pécsi postaigazgató­ ság (1903 —04). Ő építette át és látta el új homlokzattal a Hild-féle ceglédi ref. templo­ mot (1889), tervezte az egykori Aréna úti polgári iskolát (1899), a Fehérsas téri, azóta le­ bontott polgári iskolát (1906), a Lehel u.-i (1910—12) és a Lövőház u.-i elemi iskolát (1910—12). Korábbi műveiben a történeti stílusokat, később az ún. magyaros építészeti formanyelvet követte. Balázs G. Árpád (Felsőtőkés, 1894. nov. 1.— ): festő és grafikus. Tanulmányait Nagybányán Réti István és Thorma János mellett kezdte, majd Prágában fejezte be. Hosszabb külföldi tartózkodás után Belgrádban, majd Szabadkán telepedett le. 1947-ben visszatért Mo.-ra, 1958ban repatriált Jugoszláviába. Figurális kompo­ zíciókat fest, újabban főleg rézkarcokat, fa- és linómetszeteket, monotípiákat készít. Balázs Mózes: Abásfalvi Balázs Mózes baldachin : változatos alakú díszes tető, amely v. teljesen szabadon álló oszlopokra támaszko­ dik, v. falhoz van erősítve. Anyaga kő, már­ vány v. bronz lehet. Legszebb példája Bernini műve, a római Szt. Péter-templom kupolája alatt álló óriási bronzoltár, mely négy hatalmas csavart oszlopból s erősen barokk vonalú volutás tetőből áll. Az épített és öntött ~ o k o n kívül előfordulnak a tisztán kelméből készült, olykor igen pompás ~ o k , fejedelmi és főpapi trónszékek v. főúri ágyak felett. Baldassare Estense, Baldassare d’Este, Baldassare da Reggio (Reggio d’Emilia, 1443 к .— 1504 к .): olasz festő; Lombardiában és főleg Ferrarában dolgozott mint udvari művész. E. Roberti körének jellegzetes alakja. Borso d’Estéről festett arcképe Milánóban van (Cas­ tello). Baldigara, Cesare (1563 к. működött): szob­ rász, hadiépítész. Gyulán végzett erődítési

Baldachin (Berninitől, a római Szt. Péter-templomban)

munkákat, a pozsonyi várkápolna fafaragványait készítette, Szatmár és Trencsén várában is működött. Baldigara, Ottavio (Trieszt ?, 1525 k. —1588): olasz hadiépítész. Mo.-on először mint tokaji királyi építész működött, majd átvette az egri vár építésének vezetését. 1569-ben kinevezték egri és felső-mo.-i királyi építésszé. 1578-ban a nagyváradi erődítéseknél (itteni munkáit csak 1584-ben fejezte be), 1580-tól 1588-ig az érsekújvári vár építésén dolgozott. Ezt a munkát testvére, Marcantonio ~ fejezte be. Baldini, Baccio (15. sz. második fele): olasz aranyműves és rézmetsző Firenzében. G. Vasari szerint munkáin Botticelli hatása ismerhető fel. Hiteles műve nem ismeretes. Baldinucci, Filippo (Firenze, 1624 —Firenze, 1696. jan. I . ) : olasz művészeti író, firenzei pap. A Medici-gyűjtemény grafikai anyagának rendezése közben szerezte művészettechnikai ismereteit, amelyeket Vocabolario toscano déllé arti del disegno (Firenze, 1681) címen igen ala­ pos, a 17. sz. végének ízléséről és a toszkán művészeti műnyelvről sokat mondó könyvé­ ben foglalt össze. A barokk kori művészettörténet kiemelkedő alkotása Notizie de' pro­ fessori del disegno da Citnabue in qua (értsd: 1670-ig; Firenze, 1681 —1726, 1—6. köt.; német fordításban A. Riegl adta ki kommentár­ ral; Bécs, 1912). A művészek életének főleg külső körülményeit ismerteti, mégis jelentőssé teszi, hogy első kísérlet az európai képző­ művészet egyetemes történetére (az olaszokon

kívül főleg németalföldi mesterekkel foglal- JJA L kozik), s hogy a firenzei seicentóra vonatkozó­ lag közvetlenek az adatai. G. Vásárival rokon az olasz reneszánsz átfogó meglátásában és a toszkán művészet felsőbbségének tudatában. Összes művei 14 kötetben jelentek meg (Milánó, 1808 —12). Rozgonyi Iván Baldovinetti, Alesso (Firenze, 1425. okt. 14. —Firenze, 1499. aug. 29.): olasz festő és mozaikkészítő. A. del Castagno és Domenico Veneziano követője. Az olajfestés bevezetésével kísérletezett; 1448-ban vették fel a firenzei festőcéhbe. Első megmaradt alkotása a Jézus születését ábrázoló rajzos freskó a SSa Annun­ ziata előudvarában (1460—62). A tájkép iránt különös érdeklődést árult el, gyakran ismer­ hető fel képeinek hátterében az Arno völgye, így pl. a stíluskritikai alapon neki tulajdonított Madonna-képen a Louvre-ban. Jelentősek ? firenzei San Miniato Portugál-bíboros kápol­ nájának dekoratív freskói (az Angyali üdvözlet, a mennyezeten az evangélisták, egyházatyák medaillonjai; 1466—73). Fő művei, a Sta Trinitá kóruskápolnájának freskói (1470 után) szinte kivétel nélkül elpusztultak, éppígy üveg­ festményei és mozaikjai. Megmaradt azonban a Sta Trinitá számára készült oltárképe, a Szentháromság szentekkel s angyalokkal (1470— 71, Firenze, Accadentia), amelyen a késői korszakára jellemző népi figurák jelennek meg. D. Ghirlandaio mestere volt. —írod. R . Wedgewood Kennedy: A .B .London,1938. YblErvin Balducci, Giovanni (Pisa, 1300 к. —1350 к.): toscanai iskolájú lombardiai szobrász, aki G. Pisano követőinek gótikáját Milánóba köz­ vetítette, és Lombardia keményebb, román stílusát a pisai iskola stílusával ötvözte. Korai munkái Toscanában készültek, fő műve Szt. Péter dominikánus vértanú szabadon álló, nagyszabású síremléke a milánói Sant' Eustorgióban (1339). A vértanú életére vonatkozó domborművekkcl borított szarkofág nyolc pilléren nyugszik, előttük az erények féléletnagyságú, nyúlánk, nemes alakjai állanak. A síremlék tetején sienai jellegű, hármas tabernákulum, közepén a Madonnával. műve volt a milánói Sta Maria di Brera-templom portáléja (1347), több síremlék és dombormű Lombardiában. Nevével 1349-ben találkozunk utoljára, amikor Milánóból Pisába hívták mint a dóm capomaestróját. Ybl Ervin Baidung, Hans, másként Grien (SchwäbischGmünd, 1484 к. —Strassburg, 1545): német festő és grafikus, 1502 —07 között Dürer műhelyében, majd Strassburgban (ahol városi tanácsos lett) és Freiburgban működött. Dürer legtehetségesebb, legegyénibb tanítványa. Szt. Sebestyén-oltárán (1507, Brüsszel), melynek gazdag öltözetű alakjait színes tájjal veszi körül, még Dürer és M. Schongauer hatása figyelhető 14 8

BAL meg, ml'g két Kálváriáján (1512, Basel és Berlin) jobban jelentkezik gyengéden stilizáló, artisztikus hajlama. Fő műve a freiburgi dóm szárnyasoltára (1512—16), melynek középképe Mária koronázásának víziószerű, színes ábrá­ zolásával érdekes, sokrétű tehetségéről tesz tanúságot. Művészete ezután forrt ki: zöl­ des színekkel fénylő Pihenő Szt. Családja (Nürnberg), a Krisztus siratása (Berlin) M. Grünewald példáját idézi. Ekkor készült a Szépm. Múz.-nak eredetileg Passio-oltárhoz tartozó

Sirató szent nőt ábrázoló remekműve (1516 k.) és a prágai, miniatúrafinomságú, havas tájrészletű Szt. Dorottya vértanúsága. Arcképei közül Badeni Kristóf grófé a legismertebb (München). Későbbi alkotásai között több plasztikusan formált, manierisztikus aktfigurát (A leány és a halál, Basel; Ádám,Éva, Bp.; A zene, München) találunk; festésmodora itt egyszerűbb, összegezőbb (Pyramus és Thisbe, Berlin). — Legin­ kább Dürer hatása alatt készült fametszetei (Szt. Katalin, Krisztus mennybemenetele), barna

H. Baidung Grien: Ádám (Bp., Szépművészeti Múzeum)

H. Baidung Grien: Éva (Bp., Szépművészeti Múzeum)

nyomású Boszorkányszombat és Pihenő Mária gyermekével c. lapjai és rajzai (közülük több van a Szépm. Múz.-ban) a német reneszánsz erotikával átfűtött, jellegzetes darabjai. Üveg­ ablakokhoz is készített terveket (a freiburgi dóm számára). — írod. H. Schmitz: H. B. Bielefeld-Leipzig, 1922; H. Curjel: H. B. G. München, 1923; O. Fischer: H .B .G. München, 1943; Oettinger—Knappe: H. B. G. Nürn­ berg, 1963. Mojzer Miklós Baien, Hendrik van (Antwerpen, 1575 — Antwerpen, 1632. júl. 17.): flamand festő. A. van Noorfnál, majd Itáliában tanult. J. Brueghel, Rubens, J. Wildens, J. de Momper, L. van Udcn baráti köréhez tartozott, s közülük többel együtt is dolgozott. Tanítványai közé tartoztak A. van Dyck és F. Snyders. Jelentős műgyűjte­ ménye is volt. A közjóiét allegóriáját ábrázoló képét a Szépm. Múz.-ban őrzik. Balestrieri, Lionello (Cetona, 1872. szept. 12.— ): olasz festő és grafikus. D. Morelli tanítványa volt. A művészek életéből és a párizsi bohémvilágból vett témákat festett (Beethoven, 1900; Chopin, 1905) és hasonló rézkarcokat is készített. Rövid ideig a futurizmus híve volt. Nápolyban élt, a nápolyi Museo d’Arte Moderna igazgatója volt. Baletz István (Bp., 1859. nov. 15.— ?): fametsző. Morelli Gusztávnál tanulta a famet­ szést, majd az 1880-as években Párizsban mű­ ködött. Innen visszatérve Morelli műintézeté­ ben dolgozott; utóbb külföldön telepedett le. Bálint (15. sz. vége): üvegfestő. 1497-ben Bertalan festővel együtt készítette a bártfai templom üvegablakait. Bálint Aladár (Nagypeszek, 1881. dec. 2.— Bp., 1924. ápr. 20.): író, újságíró. A Népsza­ vában és a Nyugatban számos képzőművészeti kritikája jelent meg. Önálló művei: Képekről munkásoknak (1907), Kernstok Károly élete (é.n.). Bálint Benedek (Szentkatolna, i860, máj. 20. —Békéscsaba, 1920. szept. 20.): grafikus. A legjobb technikájú magyar fametszők egyike. Mestere Morelli Gusztáv volt. Rövid párizsi tartózkodás után 1885-től itthon dolgozott, főként illusztrációkat metszett fába. 1900 után Kézdivásárhelyen volt rajztanár, ekkor székely népi stílusban iparművészeti munkákat it készí­ tett. Bálint Endre (Bp., 1914. okt. 27.— ): festő, grafikus, ~ Aladár művészeti kritikus fia. Szürrealista stílusban dolgozik, Vajda Lajos művészeti hagyományainak folytatója. Az Iparművészeti Főiskola grafikai osztályán 1930tól 1934-ig Helbing Ferenc növendéke, 1935ben Vaszary János, 1936-ban Aha Novák Vilmos tanítványa volt. 1938-ban a Tamás Galériában, 1946-ban és 1948-ban az Európai Iskolában rendeztek műveiből önálló kiállítást. Az 1947-i párizsi szürrealista kiállításon való szereplése

után fél évig Párizsban tartózkodott és a Galerie Greuze-ben mutatta be alkotásait. 1956—62 között Párizsban élt, majd hazatért. Főleg illusztrálással, újabban színpadi díszletek tervezésével foglalkozik. 1964-ben Bp.-en kis kamarakiállításon mutatta be a népi motívu­ mokat metamorfizáló, egyéni hangú képeit. Bálint György (Bp., 1906. júl. 9.—Sztarij Nyikolszkoje, 1943. jan. 21.): író, újságíró. A kiváló antifasiszta publicistának a Nyugatban számos képzőművészeti kritikája jelent meg. Kállai Ernővel együtt írta Derkovits „1514” c. fametszetsorozata első kiadásának az előszavát

BAL

(1 9 3 6 ).

Bálint János (19. sz. második fele): erdélyi fazekas-, kályhásmester. Kalotaszegen, Sztánán dolgozott saját faragású és tervezésű dúcokkal. A késői reneszánsz stílusa népies stilizáltsággal tükröződik alkotásain. Bálint Jenő (Bp., 1889. okt. 6.—1945 ?): művészeti író és kritikus. 1922-ben a Helikon Műkereskedelmi Rt.-nak, 1923-ban az Alko­ tás Művészháznak volt művészeti vezetője. Megjelent munkái: Benedek Péter, 1923; Czillich Anna, 1924; Vaszary János, 1927; Művészfejek, 1929. Számos kritikát írt napi­ lapokba és folyóiratokba. Az ún. festő őstehet­ ségek egyik felfedezője és népszerűsítője volt. Bálint Rezső (Bp., 1885. okt. 14.—Bp., 1945. nov. 18.): festő. Nyomdásznak indult, majd Vesztróczy Manónál, Szablya-Frischauf Ferenc­ nél tanult festeni. 1907-től nyaranként Nagy­ bányán dolgozott. 1909-ben a KE VE művész­ társaság keretében rendezte első bp.-i kiállítá­ sát. 1910 —11-ben Párizsban A. Modiglianival közösen bérelt műtermet a Montparnasse-on. 1911 —12-ben a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1919-ben Formák, foltok, vonalak címen tíz kőrajzot tartalmazó mappája jelent meg Kosztolányi Dezső bevezető írásával. 1920-tól a ma Szentendréhez tartozó ízbégen élt és főleg tájképeket festett. Anya gyermekével, Interieur, Kórházi jelenet c. képei a Nemz. Gal.ban találhatók. Bálint Zoltán (Nagyvárad, 1871. márc. 6.— Bp., 1939. jan. 17.): építész. Bp.-en tanult, majd bejárta Európát. 1897-ben Jámbor Lajossal társulva építészeti irodát nyitott. Az ő munká­ juk a párizsi világkiállítás magyar pavilonja (1900), a debreceni megyeháza és a volt Legfőbb Állami Számvevőszék (ma Külügyminiszté­ rium) palotája. Művészetüket a történeti stílusjegyekhez való hűség mellett szigorú tektonika s anyagszerűség jellemzi. Balkay Pál (Tiszaörs, 1785. jún. 29.—Eger, 1846. jún. 13.): festő. Négy évig Bécsben tanult. Kazinczy hívására 1808-ban jött haza. 1817-től Egerben élt s a festés mellett rajztaní­ tással foglalkozott. Oltárképei a miskolci minorita, az egri szervita, a tiszafüredi, bese- 15О

BAL

nyői, födémesi, nádudvari, füzesabonyi, szarvaskői, parádi stb. templomokban marad­ tak fenn. Arcképei közül Kazinczy Ferencé válik ki. Legsikerültebb művei másolatok. Ball, Thomas (Charlestown, 1819. jún. 3.— Montclair, 1911. dec. 11.): a legjelentősebb amerikai szobrászok egyike. Különösen a monumentális szobrászat területén alkotott maradandót. Nagy hatással volt az új amerikai művészetre ( Washington-emlékmü). Balla Frigyes Fülöp (Magyarpécska, 1871. febr. 5. —Arad, 1937. dec.): festő. A bécsi akadémián tanult, 1891-ben Olaszo.-ban, r893-ban Párizsban, 1905-ben Münchenben járt tanulmányúton. 1893-tól haláláig Aradon élt mint rajztanár, magán-festőiskolát is veze­ tett. Művei naturalista arc- és életképek. II. Rákóczi Ferenc portréját Miskolc, Székesfehér­ vár és Arad részére festette meg. Ballá, Giacomo (Torino, 1874. júl. 24.— ): olasz festő. Pályája kezdetén ünnepelt akadémikus. A századforduló idején, párizsi tanulmányai során nagy hatással volt rá a francia avantgarde. A kubizmus egyik első képviselője. Egyik leghíresebb képe, amely a futurizmus mozgásanalízis elvén alapul, Kutya a pórázon (1912). Az I. világháború után ismét a hagyományos képalakítás híve. Rómában él. Balla Margit, mándi (Bp., 1892. júl. 12.— ): festő. Nádler Róbert, Neográdi Antal, Olgyai Viktor növendéke volt a Képzőművé­ szeti Főiskolán. Rajztanárként működött R uttkán és Szegeden. Hosszabb európai tanulmány­ utat tett. 1924-ben a Nemzeti Szalonban, 1928ban Bécsben és Londonban volt gyűjt, kiállí­ tása. Ballin, Claude (Párizs, 1615 k. —1678. jan. 22.): párizsi szobrász és ötvös. XIV. Lajos leghíresebb ötvöse, 1676-ban a párizsi pénz­ verde igazgatója. Fő művei: Richelieu kardi­ nális részére a négy világtáj ábrázolásával díszí­ tett négy nagy ezüsttál, XIV. Lajos meg­ rendelésére készített díszedények, fegyver-, zet, továbbá egy ezüst relief a fáraó álmának ábrázolásával. Balló Ede (Liptószentmiklós, 1859. dec. 17.— Bp., 1936. okt. 19.): festő. 1877-től r88r-ig a Mintaraj ziskola növendéke, művészetére fő­ képpen Székely Bertalan hatott. r88i-ben a bécsi akadémián C. Griepenkerl, 1882-től 1885-ig a müncheni O. Seitz volt a tanára. Később rajztanárként működött Bp.-en. 1891ben Madridban Velázquezt másolta, de önálló arcképeket is festett, utána Rómában, a Palazzo Veneziában kapott műtermet. 1894-től a Mintarajziskolában tanított. Arcképei közül Szoldatits Ferencről és Than Mórról készült portréi említésre méltóak (Nemz. Gál.). ~ hírnevét a régi mesterművekről készített máso151 latai őrizték meg, különösen Velázquez, F.

Hals, Van Eyck és S. Ruysdael kópiái a legjob­ bak. roo darabból álló másolatgyűjteményét a Szépm. Múz.-nak ajándékozta. A z olajfestés mestersége c. munkája magyarul 3 kiadásban és németül is megjelent. Ybl Ervin Ballog (1720 k. működött): festőasztalos. A vilonyai ref. templom mennyezetét (Nemz. Múz.) festette Bicskei Földes Mihállyal együtt. Ballu, Théodore (Párizs, 1817. jún. 8 .— Párizs, 1885. máj. 21.): francia építész. H. Lebas-nál és az Ecole des Beaux-Arts-on végezte tanulmányait. Róm ai és görögo.-i tanul­ mányút után Párizsban eklektikus és historizáló stílusban dolgozott. Fő művei a párizsi Trinité és St Ambroise-tcmplom. Balog Zsigmond (1750 k. működött): pápai ötvösmester. Csak a tapolcafői ref. templom­ ban őrzött kelyhének „1750 factum per me Sigismundum Balog Papae” jelzéséből ismer­ jük. Balogh Albin (Kassa, 1887. máj. 20. —Bp., 1958. márc. 7.): történész. Művészeti vonat­ kozású könyvei: A magyar pénz története az Árpádok idejében, 19Г2; Pannonhalma a múltban és napjainkban, 1913. Cikkei a Numizmatikai Közlönyben és a Századokban jelentek meg. Balogh András (Bp., 1919. márc. 14.— ): festő, művészeti író. A Képzőművészeti Főiskolát 1937—46 között megszakítással vé­ gezte el Burghardt Rezső növendékeként. 1939 óta kiállító művész, T949-ban, 1957-ben és Т9бз-Ьап gyűjt, kiállításon mutatta be táj­ képeit és figurális kompozícióit. 1950 óta a Kertészeti Főiskolán tanít. Tanulmányokban foglalkozik a kertművészettel. 1960-ban ké­ szült el Diákélet c. falképe a bp.-i Attila u.-i leányiskola részére. E lexikon munkatársa. Balogh Ilona (Bp., 1912. jún. 24. —Bp., 1947. dec. 29.): művészettörténész. A régi magyar művészet kérdéseivel foglalkozott. Alapvető munkája: Magyar fatornyok, Bp., 1935; fran­ ciául: Les édifices de bois dans Varchitecture religieuse hongroise, Bp., 1941. Utolsó műve ebben a tárgykörben a Magyarok és románok c. kötetben jelent meg (A Történettudomá­ nyi Intézet Évkönyve, 1944). Balogh István (Nagyvárad, 1890. júl. 10.— ): festő és grafikus. Kolozsvárott, Nagy­ váradon, Münchenben és Rómában tanult, azután Nagyváradon telepedett le. Miniatűr arcképeket és tájképeket festett. Egypéldányos könyvillusztrációkat készített. Ady, Babits köteteit illusztrálta. Balogh István (Debrecen, 1912. nov. 29. — ): történész és néprajzkutató. Debrecen településtörténetével, képzőművészetével, mű­ emlékeivel és néprajzával foglalkozik. Könyve: Debrecen, 1958. E lexikon munkatársa. Balogh István (Csíkbánkfalva, 1924. nov. 21. ): grafikus. A Képzőművészeti Főisko-

Ián Kádár György tanítványa volt. Plakátjaiért Munkácsy-díjjal jutalmazták. Balogh János (19. sz. eleje): képfaragó és festő. Kovács József asztalosmesterrel egy ütt dolgo­ zott, a tiszaföldvári ref. templom festett menynyezetét és más belső díszítményeit készítette. Balogh János (19. sz. közepe): festő. Az 1850es, 60-as években Nagykanizsán élt. 1859-ban a nagykanizsai Kazinczy-iinnepély alkalmából megrajzolta Kazinczy Ferenc arcképét. Balogh János (1881 —1923): kassai építész. Bp .-en szerezte diplomáját, kisebb vidéki templomokat tervezett, többek között a kozmái r. k. templomot és a lőcsei Máriahegyi kápolnát. Balogh Jenő (Besztercebánya, 1915. ápr. II.— ): festő és rajzpedagógus. 1934—39ben végezte a Képzőművészeti Főiskolát Benkhard Ágost növendékeként. Számos kiál­ lításon vett részt. Jelenleg főként a rajztanítás módszertanával foglalkozik. 1954 óta a Képző­ művészeti Főiskola tanára. Balogh Jolán (Bp., 1900. aug. 2.— ): művé­ szettörténész, a művészettörténet-tudományok doktora, a Szépm. Múz. régi szoborosztályának vezetője. Fő kutatási területei: a magyar rene­ szánsz művészet, olasz—magyar művészeti kap­ csolatok, középkori magyar és külföldi szobrá­ szat, erdélyi művészet. Főbb művei: Adatok Milano és Magyarország kulturális kapcsolatainak történetéhez, 1928; Márton és György kolozsvári szobrászok, 1934; Kolozsvár műemlékei, 1935; A z erdélyi renaissance, 1943; Vég-Várad vára, 1947; A magyar renaissance építészet, 1953; A z esztergomi Bakócz-kápolna, 1955. E lexikon munkatársa. Balogh József (Miskolc, 1874. ápr. 14.): festő Bp.-en, majd öt évig Hollósynál Münchenben és Nagybányán tanult. Miskolcon volt rajztanár, festőiskolát is veze­ tett. Naturalista arc- és intérieur képeket fes­ tett. Nevető faun c. képe a miskolci Herman O ttó Múzeumban van. Balogh László (Szentendre, 1930. jan. 12. ): festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán 1951-től 1957-ig Bencze László, Kádár György, Konecsni György és Barcsay Jenő tanítványa volt. 1958 óta a szentendrei művész­ telep tagja. Konstruktív szellemű műveiből 1964-ben kiállítást rendezett. Balogh Lóránt, almási (Arad, 1869. nov. 27. —Bp., 1945. febr. 2.): építész. 1902—26 között az Iparművészeti Iskola tanára. Műkö­ dését Lechner Ödön és Alpár Ignác műtermében kezdte. Számos vidéki kastélyt tervezett. Főbb művei: a volt Pedagógiai Szeminárium és a hozzá tartozó iskola és óvoda a Horváth Mihály téren (1911), az Óbudai Gázművek lakótelepe. Későbbi alkotásai magyaros törekvéseket mu­ tatnak.

Balogh Mihály (18. sz. második fele): asztalos, J3A L Nagyercsén (ma Ercea) működött. 1785 — 89 között az erdőcsinádi (ma Pádureni) ref. templom 34 rokokó padját faragta. 1787ben készítette a haranglábi (ma Háránglab) ref. templom berendezését. Balogh Sándor (Hódmezővásárhely, 1888. márc. 18.— ): festő, rajztanár. Brassóban, Debrecenben és a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1922-ben gyűjt, kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Város-, élet- és tájképeket festett, főleg vízfestményeket és pasztelleket. A Székely Bertalan Társaság főtitkára volt. Balogh Zoltán, almási (Bp., 1833. febr. 7.— Tokaj, 1878. jún. 9.): festő, író. Bécsben F. G. Waldmüllernél, majd később K. Rákinál tanult. 1857-ben a nyomorgó Izsó Miklósnak az ő kezdeményezésére rendezett gyűjtés tette lehetővé, hogy Bécsben tanulhasson. 1862-ben Pesten a fiatal írók Új Nemzedék c. lapját alapí­ totta. Venus c. képét a Nemz. Gal.-ban őrzik. Baltard, Victor (Párizs, 1805. jún. 10. — Pá­ rizs, 1874. jan. 13.): francia építész. Előbb apjá­ nak (Louis Pierre majd G. Lelkiére-nek volt tanítványa (Ecole des Beaux-Arts). 1833ban elnyerte a Prix de Rome-ot és öt évet töltött Itáliában. Fő művei: a reneszánsz for­ mákkal alakított, de modern szerkezeti meg­ oldásokat mutató párizsi St Augustin-templom, valamint a jóformán csak vasból épük központi vásárcsarnok (1852—59). Bamberg: A Dóm Ádám-kapuja

ВАМ Baluschek, Hans (Breslau, 1870, máj. 9.— Berlin, 1935. szept. 27.): német festő, grafikus. A „Berliner Sezession” tagja volt. A szocioló­ gus érdeklődésével tanulmányozta, realisztikus festményekben és grafikákban örökítette meg Berlin ipari negyedeinek és külvárosainak éle­ tét. balusztrád : bábos korlát Bam baja, tkp. Agostin о Busti (1483—Milánó 1548): lombardiai szobrász. Két fő művét, Gaston de Foix (kb. 1515—28) és a Birago-család síremlékét szétszedték, részleteiket a milánói Castello Museo Sforzescóban (Gaston fekvő alakja) és egyéb múzeumokban, ill. gyűjtemé­ nyekben helyezték el. Több síremléket is faragott, részt vett a milánói dóm építkezésében. Technikája finom, klasszikus hatásra valló dekoratív faragványai a lombardiai reneszánsz remekei. B a m b e rg : város Németo.-ban (NSZK), a Regnitz-folyó partján. Jelentősebb műemlékei: a Dóm, amely a II. Henrik által 1004—12 kö­ zött építtetett templom felhasználásával ké­ szült a 13. sz. elejétől. Gazdag belső szobordí­ szítése a középkori német szobrászat kiváló alkotásait tartalmazza; legnagyobb része 1232—37 között készült; egyik legismertebb alakja az ún. Bambergi lovas. — ~ egyéb műemlékei: a román-gót stílusú Mihálytemplom, a román Jakab-templom (barokk hom­ lokzata 1771-ből); a felső plébániatemplom, mely gótikus, belsőjében azonban barokk. — Barokk stílusban épült jelentősebb alkotások: a Márton-templom (1685—93), szép patríciushá-

Az ún. Bambergi lovas feje

zak (pl. a Prellhaus, Concordia). A ,,Nene Residenz” 1695-ből L. Dientzenhofer alkotása; benne barokk műgyűjtemény, képtár. Az Érseki Palota a 18. sz.-ban épült. — írod. G. Dehio: Der Bamberger Dom. München. 1939. bam bocciata : mulatságos népi jelenetet ábrá­ zoló festmény olasz elnevezése.

Bamberg: részlet a régi városból

153

Bambocciate, Michelangelo delle: ->-Cerquozzi, Michelangelo Bam boccio : —► Laer, Pieter van Bán Béla (Bp., 1909. máj. 14.— ): festő. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolán kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyulánál folytatta. A két világháború között a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagjaként működött. A felszabadulás után egy ideig a szürrealizmushoz vonzódott, az Európai Iskola tagja volt, majd realista stílusban festett. Főiskolai tanár, Munkácsy-díjas volt. 1956-ban elhagyta az országot. A Tel Aviv-i Festészeti Főiskola tanára. Oelmacher Anna Bán István (Mohács, 1922. márc. 31.— ): iparművész. 1937—41 között végezte az Iparművészeti Iskolát. 1952 óta szerepel gobe­ linjeivel kiállításokon. Gobelinje 1957-ben Moszkvában VIT-díjat, 1958-ban a Brüsszeli Világkiállítás díját nyerte. 1962-ben a lausanne-i első nemzetközi gobelin-biennalén állított ki. Bán Tibor (Dunaszentgyörgy, 1894. jan. 4. — ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán tanult. Több ízben dolgozott a nagybányai és a szentendrei művésztelepen. 1940 —44 között szerkesztette a Rajztanárok Országos Egyesüle­ tének hivatalos lapját, a Rajzoktatást. Bánáti Schwerak József, Sverák (Temesvár, 1897. okt. 6. —Szentendre, 1951. jan. 3.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Glatz Oszkár növendéke volt. Németo.-i tanulmányútja után Szentendrére költözött (1927), ahol haláláig rajztanárként működött. 1936 —37-ben Olaszo.-ban járt tanulmányúton. A szentendrei művésztelep egyik alapítója. Több képét a Nemz. Gál. és a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum őrzi. Bäncilä, Octav (Corni-Botosani, 1872. jan. 7. — Bukarest, 1944. ápr. 3.): román festő. Hazá­ jában tanult, külföldön képezte magát tovább. A román realista festészet egyik úttörő mestere. Nyers, darabos festői előadása kitűnően meg­ felel képei harcos, forradalmi mondanivalójá­ nak (Munkás, Sztrájkoló munkások, Műhelyben, Sztrájktanyán, Munkásgyűlés, Béke, Forradalom és Igazság stb.). Bändel, Joseph Ernst von (Ansbach, 1800. máj. 17. —Neudegg, 1876. szept. 25.): német szobrász. A müncheni akadémián eleinte építé­ szetet, majd később szobrászatot tanult. Portré­ kat, síremlékeket, emlékműveket készített. Bandinelli, Bartolommeo; Baccio (Firenze, 1493. nov. 12,—Firenze, 1560. febr. 7.): olasz szobrász, Michelangelo vetélytársa, akire azonban akaratlanul is hatott nagy kortársa. Firenzében a Mediciek számára és Rómában dolgozott. Fő művei: Hercules és Cacus a firenzei Palazzo Vecchio előtt, a Palazzo Pitti Bacchusa, az Ádám és Éva (Museo Nazionale), a Sta Croce Piefája és Atyaúristen szobra, az

Annunziata Piétaja, Giovanni Medici szobra a B A R San Lorenzo előtt, X. Leo és VII. Kelemen síremlékének mellékalakjai a római Sta Maria sopra Minervában, dekoratív szobrok a Giardino Boboliban. Üres hatású kontraposztos alakjai mellett jelentősebb műve a firenzei dóm kupolája alatti, nyolcszögű márvány szentélykorlát­ nak szépen rajzolt, erőteljes domborművei, próféták és szentek alakjaival (1550). Egy töredé­ kes márványfejét a Szépm. Múz.-ban őrzik. Ybl Ervin Bandi Ferenc (Bp., 1912. dec. 23.— ): építész. Tervei alapján épült a Vízművek káposztásmegyeri munkáslakótelepe, a szarvasi posta, az U VATERV Vigadó téri székháza (Nyíri Istvánnal együtt), a dunaújvárosi víz­ művek szivattyúházai stb. Bandol, Jean de: Hennequin de Bruges Bánffy Miklós, gróf, írói nevén Kisbán Miklós (Kolozsvár, 1873. dec. 3.—Bp., 1950. jún. 6.): művészeti író, festő, díszlettervező, közéleti személyiség 1926-ig, amikor végleg visszaköl­ tözött Erdélybe (Románia) és Bonchidán (Bontida) élt. Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja c. könyve 1931-ben saját rajzaival és könyvdíszeivel jelent meg. Számos színpad­ művészeti tanulmányt írt; Emlékeimből c. 1932ben megjelent könyve sok művészeti vonatko­ zású anyagot tartalmaz. Értékes műgyűjte­ ménye a Nemz. Múz.-ra szállott. Banfi, Florio, tkp. Holik-Barabás Gyula (Nyíregyháza, 1899. dec. I , — ): tanár. 1925 óta Olaszo.-ban él. Mo.-i és erdélyi várépítészetről, olasz—magyar művészeti kap­ csolatokról írt. Bánhidi Andor (Szatmárnémeti, 1910. aug. 22.—Bp., 1964. szept. 25.): festő és grafikus, Munkácsy-díjas. 1929-től 1935-ig a Képzőművészeti Főiskolán Bosznay István és Vaszary János tanítványa volt. Évtizedeken át mint az alkalmazott grafika művelője dolgozott. Az or­ szágos tárlatokon főleg történeti kompozíciók­ kal szerepelt (II. Rákóczi Ferenc fogadja Nagy Péter követeit). 1958-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Bankó Károly (1815 k. működött): festő. 1815-ben Nagykanizsán a Nepomuki Szt. János-templom részére három oltárképet fes­ tett. banko-yaki: japán keménycserép-készítmény. Kezdetben csak Kuwanában (az Ise-öböl partján), de 1786-tól már Tokióban is készí­ tették. Két típusát ismerjük. A régi típus darabjai szinte kizárólagosan teaszertartási tár­ gyak. Jellegzetességük a szép tiszta színű folya­ tott máz. Mivel a régi típusú alkotások Gazaemon Numanami amatőr keramikus alkotásai és nem a kereskedelem részére készültek, Japán­ ban is nagyon ritkák. Az új típusú ~ kerámiá­ nak a régihez csak névleg van köze. 1830-ban 154

BAR

Yusetsu Mori keramikus megszerezte Gozaemon egyik örökösétől a jelpecsétet és annak használati jogát; ettől az időtől kezdve az új ~ a régi jelzéssel ellátva tömegáru lett, és így nagy számban került európai és amerikai gyűjteményekbe is. Kivitelezésük és főként mázaik szépsége meg sem közelíti a régiekét. Major Gyula Banks, Thomas (London, 1735. dec. 22.— London. 1805. febr. 2.): angol szobrász. A Royal Academyban — melynek 1785-től tagja —, majd Rómában tanult. Két évet töl­ tött Péterváron Katalin cárnő szolgálatában. Klasszicizáló alkotásai közül ismert a Shakes­ peare a festészet és költészet múzsáival (New Place, Stratford-on-Avon) c. reliefje. Banner János (Székudvar, 1888. márc. 6.— ): régész, a szegedi, majd abp.-i tudományegyetem tanára. Kutatási területe: a magyar föld őskori kultúrái. Nagyobb munkái: A ma­ gyarországi zsugorított temetkezések, 1927; A z ószentiváni ásatások, 1929; A kökénydombi neolith-kori telep, 1930; Hódmezővásáhely története a honfoglalás koráig, 1940; Das Tisza-, MarosKörösgebiet bis zur Entwicklung der Bronzezeit, 1942; Die Péceler Kultur, 1956; Die Ausgrabun­ gen von L. Márton in Tószeg (Bóna Istvánnal), 1957 -

155

Bánó Dezső, id. (Osztópatak, 1881. máj. 27.— ): festő. A Jernyén élő Szinyei Merse Pál irányította festői tanulmányait, majd a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczynél tanult. Táj- és arcképeivel számos kiállításon szerepelt. Bánó Dezső, ifj. (Osztópatak, 1912. jún. 21. — ): festő. A bp.-i Képzőművészeti Fő­ iskolán tanult. Tátrai tájakat és arcképeket fest. Bánó Endre (Bp., 1921. okt. 7.— ): grafikus. Végh Gusztáv, Beron Gyula, Kolozsváry Sándor és Orbán Dezső voltak mesterei. Főleg reklámgrafikával foglalkozik. Akvarelljeivel és plakátjaival számos hazai és kül­ földi kiállításon vett részt. Banosch János és Boldizsár (19. sz. eleje): kismartoni órásmesterek. János klasszicizáló órái kismartoni és soproni családoknál talál­ hatók. Bánovszky Miklós (Besztercebánya, 1895. jan. 17.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványa volt. Aktokat, arc- és tájképeket festett. A Szentendrei Festők Társaságának egyik alapító tagja. Banská Bystrica : ->- Besztercebánya Banská Stiavnica: ->- Selmecbánya Bánszky Sándor (Szeged, 1888. febr. 11.— Párizs, 1917): szobrász. Ungváron, Bp.-en, majd Párizsban tanult. Főleg plaketteket készí­ tett (Schulek Frigyes, Salome). 1913-tól Párizs­ ban Csáky József köréhez tartozott. Bántornya, ma Turnisce : község Jugoszláviában. R. k. temploma műemlék. Az egyhajós,

félköríves szentéllyel záruló román templomot a 15. sz. második felében átalakították. Sek­ restyéje román kori. Freskóit 1383-ban Aquila János készítette. Bibliai jeleneteket, szentek alakjait és a László-legenda töredékeit örökítette meg. bányavárosi középkori festők : A bányavá­ rosok vezető művészegyéniségének, a Jánosréti mesternek működésén kívül a számadásköny­ vek s egyéb források több festő nevét őrizték meg. Egykori tevékenységük emlékét egy-két adat jelzi. Besztercebányán már 1390-ben említi a városi jegyzőkönyv Mihály festő nevét. A következő századból több név ismeretes, pl. Hans festő neve Besztercebányán, majd 1490ből Walach Jánosé, aki feltehetően 1465-ben és 1469-ben egy feszületet festett s egy szobrot készített. Körmöcbányán 1464-ből Heinsl, 1499-ből Miklós és Schweyczer Gergely neve maradt fenn. Besztercebányán János festő 1503-ban a templomkereszt gombjának ara­ nyozásáért 3 forintot kapott; 1532-ben Miklós festő neve fordul elő. Lajta Edit baptisterium, battistero: a templomokhoz kapcsolt, rendszerint centrális alaprajzú keresz­ telőkápolna, belsejében keresztelőmedencével (fons, piscina). A 13. sz.-tól kezdve csak ritkán önálló épület. A legszebb ^ o k Olaszo.-ban (Rómában, Firenzében, Padovában, Pisában, Ravennában és Velencében) találhatók. Barabás Emil Lajos (1878. máj. 14. —1917. aug.): festő. Az Iparművészeti Iskolában kezdte s Párizsban T. A. Steinlennél folytatta tanulmányait, majd Berlinben működött a háború kitöréséig. Barabás Gizella, Reissmann (Bp., 1893. szept. 27.— ): festő. Tanulmányait Bp.-en végezte, 1912 óta kiállító művész; többnyire akvarellel festett naturalista tájképei szerepel­ tek a Nemzeti Szalonban. Reissmann Károly Miksa festő lánya. Barabás Henriette, id. Demjén Lászlóné (Pest, 1842. dec. 10.—Bp., 1892. márc. 2.): festő. ~ Miklós idősebb leánya. Atyjától tanult festeni. Arcképeit és csendéleteit a Pesti Műegylet tárlatain (1856—65) állította ki. 1864-ben Petőfiről festett két olajképe után reprodukciók készültek. Barabás Ilona, Szegedy Maszák Hugóné (Pest, 1844. júl. 14.—Bp., 1929. márc. 12.): festő. ~ Miklós leánya és tanítványa. Főleg arcképeket festett. Apja modorában a közélet számos szereplőjét (Deák Ferenc, Trefort Ágost, Andrássy Gyula gr.) örökítette meg. Barabás István (Lapusnyak, 1914. jan. 23. — ): romániai magyar festő, a Román Népköztársaság érdemes művésze. Tanulmá­ nyait a marosvásárhelyi festőiskolában és Nagybányán végezte. Festményein jellegzetes erdélyi tájakat és kitűnően jellemzett típusokat

örökített meg. 1941-ben gyűjt, kiállítása volt Marosvásárhelyen, ahol a képzőművészeti iskola tanára. Barabás Márton, márkusfalvi (Pusztasőreg, 1893. máj. I . — ): festő. 1911- 14-ben a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Párizs­ ban dolgozott. 1920 után főként Erdélyben és Olaszo.-ban élt. Tájképeket festett. 1943-ban a bp.-i vármegyeház könyvtártermét freskók­ kal díszítette. 1958 óta Kanadában él. Barabás Miklós (Márkusfalva, 1810. febr. 10. —Bp., 1898. febr. 12.): festő és grafikus. Gyerekkorától kezdve foglalkozott arckép­ festéssel, de rendszeres művészi oktatásban alig részesült; a kolozsvári Szabó piktortól a rajzolást, G. Gentiluomo nevű jelentéktelen festőtől az olajfestést, 1825-ben a Nagyszeben­ ben működő Neuhauser Ferenc festőtől a fes­ tészet alapelemeit sajátította el. (1831-ben hálából lefestette mesterét.) 1829-ben nehezen szerzett pénzből Becsbe ment és rövid ideig az akadémián J. Endernél tanult. Markó Károly, Kiss Bálint voltak a társai, valamint Beniczky Lajos, akitől a guache-technikát tanulta. Az akadémia távol állt felfogásától, aligha hatott rá. 1830-ban visszatért Kolozsvárra és Barra Gábortól a litográfia technikáját sajá­ tította el, s ezt egész életén át gyakorolta, magas művészi fokon. Mindez inkább tech­ nikai felkészültségét biztosította. 1831-től 1833— ig Bukarestben tartózkodott, ahol sok portrét és miniatűr arcképet készített (Bialoszkurszky vezérkari kapitány arcképe stb.). Az érlelődés, magára találás évei ezek, amelyek minden tekintetben előkészítették itáliai tanulmányútját. 1834 ápr.-ától 1835 őszéig Itáliában volt, ahol nemcsak a művészet nagy alkotásaival, a legfontosabb művészeti köz­ pontokkal ismerkedett meg, hanem W . L. Leitek angol festő személyében olyan társra akadt, akitől a vízfestés fejlett technikáját, a természetábrázolás új felfogását is eltanul­ hatta. Ezzel messze túlhaladt környezete kissé régies stílusán. Velencében lemásolta Veronese Európa elrablása c. festményét és Pestre haza­ térve azt a Nemzeti Casino termében 1835-ben kiállította. Műve olyan tetszést aratott, hogy mindenki igyekezett őt állandó letelepedésre bírni. Valóban ettől kezdve — kis megszakí­ tásoktól eltekintve — mindvégig Pesten élt, s nagy része van abban, hogy Pest művészeti központtá válhatott. A folyamatos művészeti életet alapjában ~ letelepedésétől lehet számí­ tanunk: nyomában többen állandósították pesti tartózkodásukat és a kialakuló nemzeti művészet pilléreivé váltak. Bajza Józseftől Széchenyi Istvánig mindenki összefogott annak érdekében, hogy ~ t munkával lássák el. Ö az első és sokáig egyetlen művészünk, aki mű­ vészetéből meg tudott élni. Ebben megnyerő

emberi tulajdonságai, fáradhatatlan alkotó- B A R készsége, rendkívüli szorgalma, tetszetős, gon­ dos festésű munkája és az a körülmény is szerepet játszott, hogy az arckép minden műfaját és technikáját művelte. Már 1836-ban az Akadémia levelező tagja és a pesti szellemi élet egyik vezére volt. Politikusok, írók, színészek, polgárok és főnemesek egyaránt szerepeltek modelljei között, művei fényesen bizonyítják, hogy kora legkiválóbb elméivel tartott kapcsolatot. A harmincas-negyvenes évek minden jelentősebb egyéniségét meg­ találjuk művei között („És hogy csodálják késő unokák Megfestéd korod arcképcsarno­ kát”, mondja róla Reviczky). Megrendelé­ sekben nem szűkölködött, 1840-ben már 20 aranyat is kapott egy-egy miniatűr arcképért 1846-ban — művészete magaslatán — évi 5000 forintot is keresett. Közben voltak számára anyagilag gyengébb idők is, amikor cégérfestést is vállalt (Zöld fához, 1838; Bőség szaruja, 184t; Zrínyi Miklós, 1842) és ezeket is gondosan kivitelezte. Arcképein tetszetős, megnyerő külsőt alakított ki, na­ gyobb gondot fordítva a fej és arc meg­ festésére, mint az alakra, amelynél rajzbeli és térbeállítási fogyatékosságok is mutatkoz­ nak. Szívesen foglalkozott a korabeli ruházat szín- és anyagpompájának, változatos haj­ viseletének, gazdag ékszereinek bemutatásá­ val, de az anyagszerűség terén nem emelke­ dett oly pompázatos gazdagságra, mint Borsos József, sőt nemegyszer ezeket a részeket kissé vázlatosan, emlékezetből festette meg. Barabás Miklós: Liszt Ferenc arcképe (Bp., Nemzeti Galéria)

I5 6

BAR

Barabás Miklós: Bittóné arcképe (Bp., Nemzeti Galéria)

Mégis Parikért Viktória (1837), Teleki Róza (1838), Önarcképe (1841), Liszt Ferenc álló képe (1846) bizonyítják számos más műve mellett, hogy az arckép minden változatában festői és emberábrázolási szempontból egy­ aránt kiválót alkotott. A kor igényei szerint készült csoportképeiben — pl. Bencsikné családjával, 1840; A művész három leánykája, 1849 — kompozícióbeli, néhol rajzbeli fogya­ tékosságai jobban kiütköznek. Alapjában csak az egyedi arckép volt kedvére való. Életképei, minden előadásbeli szépségük ellenére — így pl. a nagy sikert aratott Vásárra induló oláh család, 1843 — kissé merevek, beállítottak, az ünnepi díszbe öltözött csoport és a kékesen ködlő, megkapóan költői táj nem olvad eggyé, nincs azonos léptéke. — Kiemelkedők tájképi vázlatai és akvarelljei is, amelyekben — akár Markó nyomán, akár tőle függetlenül — fel­ fedezte az alföldi táj megkapó szépségét (Al­ földi táj gémeskúttal stb.). Mint korának érzé­ keny festőkrónikása, nem mentes az érzelmes témáktól sem. Ezek közt legismertebb a több­ ször megfestett Galambposta (1840) c., amely­ ben a kortársak nemcsak érzelmes, hanem nyilván hazafias motívumot (a fogságban sínylődő kedvesnek küldendő üzenet kifeje­ zését) is láttak. ~ az első, aki a kor fontos eseményének — a Lánchíd alapkőletételének — 1842-ben készített akvarelljével az aktuális eseményt a történelmi festmény magaslatára emelte és a hídgerendázat kevéssé festői motí­ vumát fény- és árnyjátékkal megragadó festőiséggé formálta. (A jóval később és többször megfestett olajfestmény sokat vesztett ebből a frisseségéből.) — Nincs tudomásunk arról,

hogy a szabadságharcban aktív részt vett volna, de nemcsak a korábban festett arcképek, hanem naplójegyzetei is bizonyítják, hogy benső ügye volt a forradalom. — Az abszo­ lutizmus éveiben is folytatta művészi tevékeny­ ségét, de lelki válsága és az őt egykor támogató körnek megfogyatkozása is okozhatta, hogy nemegyszer anyagi nehézségekkel küzdött. Ez késztethette arra, hogy 1863-ban átmene­ tileg fényképezéssel foglalkozzék v. a számára idegen oltárképfestéssel próbálkozzék (Borosjenő: Mária mennybemenetele, Szt. József és István oltárok, 1862). Mégis volt életkedve és bátorsága már 1859-ben Képzőművészeti Társulat létesítését kérni a Polizeidirektiontól és 1862-ben annak első igazgató elnöke lett, ezt a tisztét (különböző címek alatt) haláláig megtartotta. 1861-ben, ill. 1867-ben Pest városi képviselő, és ebben a minőségében is a hazai művészet, általában a műveltség érde­ keit szolgálta. E későbbi korszakában képei nemegyszer kissé fáradtak, elsietettek, kemény rajzuk és éles színezésük sokszor elfeledteti a korábbiak megkapó megjelenését, de alkotókészsége alapjában nem csökkent. Erre leg­ jellegzetesebb példa Bittó Istvánná 1874-ben festett arcképe. — 1841-ben feleségül vette Suzanne Bois de Chesne-t; három gyerme­ kük közül kettő — Henriette és Ilona — apja tanítványa, majd festőnő lett. ~ nemcsak gazdag munkásságával, ennek eszmei és mű­ vészi értékével, emberi példaadásával vált a kialakuló nemzeti művészet fő alakjává, hanem ízes hangon, lenyűgöző élénkséggel előadott Önéletrajzával is, amelyben saját életét és mű­ ködését adta elő (teljesnek mondható oeuvrekatalógussal), valamint kora társadalmi és művelődési viszonyait is érzékletes élénkséggel állította elénk (B. M. emlékiratai, közli Kézdi Kovács L., Bp., 1902; B. M. Önéletrajza, jegyzetekkel kiadta Bíró B., Bp., 1944). — írod. Hoffmann E.: B. M. Bp., 1950. Lyka Károly —Zádor Anna Baransky Emil László (Opalánk, 1877. máj. II. —1941. jan. 20.): akvarellfestő, grafikus. Bp.-en Székely Bertalannál és Nádler Róbert­ nál, majd Londonban tanult, ahol 1908-ban aranyérmet nyert. A Képzőművészeti Fő­ iskolán rajzpedagógiát és akvarellt tanított 1939-ig. Akvarelljei és rézkarcai városképeket és falurészleteket ábrázolnak. B árány Adrienne, Pitikért Edéné (Bp., 1888. ápr. 16.— ): szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán Radnai Béla növendéke volt. 1914től állított ki a Nemzeti Szalonban. 1920 óta nem foglalkozik szobrászattal. Bárány Istvánná: Oberschall Magda B aranyai Erzsébet (Nagyszőllős, 1894— ): iparművész. 1912 —16 között a Képzőművé­ szeti Főiskolán tanult. 1925-ben a londoni

Royal Doulton kerámiai gyár tervezője volt. előtt): olasz festő és grafikus. Származásáról B A R és személyéről ma sem tudni biztosat. 1494— Hazatérte után Szegeden dolgozott; főként 95-ben Dürer Velencében felkereste; 1500-ban pedagógiai munkát végzett. Miksa császár szolgálatában járt Németo.-ban, Baranyai Ilona (Verbovec, 1891. dec. 6. — ): 1510-ben Németalföld helytartójának, Margit szobrász, éremművész. Bécsben, majd az hercegnőnek udvari festője volt. — Stílusa Iparművészeti Iskolában tanult R . A. Zuttníl előbb Bellimhez állt közel (Madonna, Berlin), és Simay Imrénél. Említésre méltó műve az később egyre inkább németes, majd Dürer Ifjú és A z özvegy. Több hazai és külföldi hatása alá került (Áldó Krisztus, Drezda; kiállításon szerepelt. Plaketteket is készített, Öreg férfi és leány, Philadelphia). Kb. 30 rézjelzésük: BI. és fametszete — nagyrészt 1504-ből — Dürer Baranyi Judit, Bereczné (Velence, 1936. aug. csodálatát is kivívta. — írod. L. Servolini: 5.— ): művészettörténész. A modern magyar Mojzer Miklós festészettel foglalkozik. E lexikon munka­ J. de B. 1944. Barbedienne, Ferdinand (St Martino, 1810. társa. jan. 10.— Párizs, 1892): francia bronzműves. Baranyi Károly (Újvidék, 1894. nov. 3.— ): Parasztszülők gyermekeként került Párizsba szobrász és festő. Farkas Béla tanítványa volt. Párizsban C. Gamier mellett dolgozott. Kép­ különböző cégekhez, majd hamarosan saját másokat, plaketteket és síremlékeket készített. erejéből jelentős üzletházat alapított. 1833-ban a francia és olasz reneszánsz bronz remek­ Újvidéken él. műveit kezdte reprodukálni. Reprodukciói B aranyó Sándor (Szolnok, 1920. dec. 3.— ): által váltak közismertté a szobrászati műalko­ festő. A Képzőművészeti Főiskola rajztanári tások. Sok, többnyire aranyozott másolata szakán 1943-ban végzett, a felszabadulás óta maradt, néhányat a bp.-i Iparművészeti főként Szolnokon dolgozik. Népi tárgyú Múzeum is őriz. műveivel állandó kiállító. Barbenius Sámuel (1723—86 között műkö­ B arát Béla (Temesvár, 1888. szept. 27.—Bp., dött): ötvösmester. Brassóban tanult 1732 —34 1945): építész, művészettörténeti író. Hosszú között D. Mathesius műhelyében, 1742-ben időn át Novak Ede építész társa volt. Közös mesterré avatták. 1776 —80 között céhmester műveik közül említést érdemel a Rákóczi út 4. volt. Művei közül egy fafeszület ezüstfoglalata sz. alatti bérház. A Technikai Lexikonnak és egy alacsony talpú ezüsttál a brassói Miklós(1928) és a Barát—Éber—Takács: A művészet templomba került. története c. műnek társszerkesztője, a Művészeti B arberini Faun : sziklára dőlve részegen alvó Lexikonnak (1926., II. kiad. 1935) és a Szép­ szatír mesteri márványszobra a müncheni művészetek Könyve c. kiadványnak (1940) Glyptothekban. Eredeti alkotás az i. e. 3. sz. munkatársa volt. második feléből. Rómában találták, hiányzó B arát Márton (Sáránd, 1880. márc. 15.— ): részeit Bernini pótolta. Kompozícióját a térbe festő. Münchenben tanult (1903 —04), grafikus­ szétágazó vonalak jellemzik (centrifugális ként ott és Berlinben dolgozott. 1912-től kompozíció). állított ki Bp.-en. 1921-ben Marosvásárhelyen B a rb e tti: olasz fafaragó család. — 1. Angiolo rendezett kollektív kiállítást. ~ (Siena, 1803 —Firenze, 1880 k.) az olasz B arát Péter (17СО k. működött): II. Rákóczi fafaragó- és intarziaművészet újjáélesztőinek Ferenc egri asztalosa. A nagysárosi kastélyt egyike. Firenzében iskolát tartott fenn, itt a kortársak tanúsága szerint díszes „francia” tanultak fiai, akik közül kivált: — 2. Raffaello bútorokkal rendezte be. ~ (Siena, 1828 —=) és — 3. Rinaldo ~ (Siena, B aratta, Eumone (Carrara, 1823 —Carrara, 19. sz. vége): olasz szobrász. Rómában tanult, Th. Rousseau: Fa (rajz, barbizoni iskola) innen küldte Carrarába vallásos és mitológiai tárgyú szobrait. Az 1849— i forradalomban a köztársaságiak mellett küzdött, utána Firenzé­ ben, 1855-től szülőhelye akadémiáján tanár­ ként működött. Fő műve a Tasso eposzát illusztráló szoborcsoport. Később főleg vallásos szobrokat faragott. barbakán, barbacane: kapu-elővár, tkp. a vár bejárata elé épített külön kis erősség a várkapu védelmére. Saját felvonóhídja, külön vizes­ árka volt. Sajátsága, hogy hátsó kapuja is nyílt, amelyen keresztül őrsége fedett úton érintkezhetett a főerősséggel. B arbari, Jacopo de; tkp. Jacob Walch (Ve­ lence, 1440 —50 között—Brüsszel, 1516

13A R

1830—Firenze, 1903). Domborműveket, ele­ fántcsont és ébenfa mennyezet- és bútorfaragványokat készítettek. B arbieri, Francesco Giuseppe (1676—1711. jan. 4.): kőfaragó. A budai városháza erkélyé­ nek szobrászati díszítése (1707) után 1710-ben a budai Szentháromságszobor készítésével bízták meg. Halála miatt a szobrot F. Ungleich alkotta meg. B arbieri, Giovanni Francesco: Guercino barbizoni isk o la : francia művészek, akik 1830 után a fontainebleau-i erdő mellett fekvő Barbizon községben telepedtek le, hogy elmeneküljenek Párizs társadalmából és kőrengetegéből. Részben a holland festők, különösen a két Ruisdael és M. Hobbema, valamint az angol J. Constable és R . P. Boning­ ton hatása alatt mindennapi érintkezésben a szabad természettel a tájat hangulatosan, nem heroikus átalakításban, hanem bensőségesen ábrázolták. Innen ered a „paysage intime”, bensőséges tájképfestés elnevezés. Realiz­ musuk fordulópontot jelentett a tájképfesté­ szetben. Lényegében a holland tájfestészet és az impresszionizmus közötti átmenetet kép­ viselték. Műveikben megpendítették a plein air problémáját is. Az úttörő mesterek: C. Corot, Th. Rousseau, Ch. F. Daubigny, N. Diaz, J. Dupré, C. J. F. Millet voltak, hozzájuk számítható A. Chintreuil, A. Monticelli, vala­ mint J. R . Brascassat és C. Troyon állatfestő is. Közöttük dolgozott egy ideig Paál László is. — bod. A. D. C. Thomson: The Barbizon School of painters. London, 1890; Ch. Léger: La Barbizonniere. Paris, 1946. Farkas Zoltán

Barcelona: Ayuntamiento

Barcelona : város Spanyolo.-ban, a Földközi­ tenger partján. Műemlékei: egyik legkorábbi épülete a román stílű San Pablo del Campo templom, mely 1117—27 között épült, mór díszítésű kerengővei. Ugyancsak román stílű, gótikus részletekkel a Sta Anna-templom. A keskeny, középkori utcákból emelkedik ki a Sta Crnar-katedrális, a katalán gótika fő

Barcelona: Cataluna tér

159

műve; 1298-ban kezdték építését, 1448-ban fejezték be. Gótikus a Sta Maria del Mar templom, amelyet 1328 —83 között emeltek. A világi építészetnek is több szép középkori emléke van; a Városháza (Casa Consistorial) 1369—78 között épült. A Casa de la Disputation gótikus, részben reneszánsz átépítéssel. A gó­ tika egyik legmerészebb csarnokalkotása a Tőzsde (bonja) 1382-ből. 1450-ben alapított egyeteme mór stílusú előcsarnokkal épült. A későbarokk szép alkotása az 1681 —1709 között emelt Nuestra Senora de Bélán templom. A szecesszió formavilágát korán megszólaltató, kupolás, tornyos székesegyház, a Sagrada Familia (A. Gaudi befejezetlen alkotása) 1882—90 között épült. Ugyanő építette a Güell házat és tervezte nyilvános parkját. A város D-i részén emelkedik a Montjuich erődítmény. — Az aragóniai királyok palo­ tája, mely a 13. sz.-ban épült, ma archeo­ lógiái múzeum és levéltár. Barcsay Jenő (Katona, 1900. jan. 14.— ): festő, grafikus, Kossuth-díjas, érdemes művész. A modern magyar festőművészet egyik vezető mestere, műveit a szigorú szerkezet és a mély kolorit remek egysége jellemzi. 1919-ben jött Erdélyből Bp.-re, a főiskolán Vaszary János és Rudnay Gyula tanítványa volt. Korai képeire (Menekülők, Verklis) Rudnay hatott. Dolgozott Hódmezővásárhelyen is. Első kol­ lektív kiállítását 1925-ben rendezte az Ernst Múzeumban. Állami ösztöndíjjal két évet töltött Párizsban és Olaszo.-ban (1926—27 és 1929—30). 1929-ben részt vett a Velencei Biennalén. 1929-től kezdve nyarait a szent­ endrei művésztelepen tölti. Első jellegzetesen egyéni képe a Munkásleány (1928) egyszerű formákkal, vastag kontúrokkal. 1931—45 között az egyik iparitanonc-iskolában taní­ tott. 1932-ben a Tamás Galériában állított ki, ekkoriban főleg hatalmas távlatú tájképeket

és rézkarcokat készített. Figurális müvei ebben B A R ez időben monumentális hatásúak. 1938 k. arősen közeledett a non-figuratív konstrukti­ vizmushoz, képein erős fekete kontúrok közt mély tüzű színek csillannak fel. Ezeket a képe­ ket 1941-ben az Ernst Múzeumban és 1944ben az Alkotás Művészházban mutatta be. 1945 óta a Képzőművészeti Főiskolán az ana­ tómia tanára. Rövid ideig tartó non-figuratív kísérletezés után hatalmas mozaikterve (1949) vezeti be új stílusát, melyben figurális kompo­ zíciók, szentendrei részletek, szobabelsők való­ ságos motívumai szinte absztrakt rendben sorakoznak fel az absztrakció és a realizmus meggyőző ötvözeteként. Nagy kiállítást ren­ dezett 1957-ben a Nemzeti Szalonban. Fest­ ményei az 1964-i Velencei Biennalén kép­ viselték hazánkat. Munkásságában a rajz igen fontos szerepet játszik. Külföldön is nagy sikert aratott rajzkönyvei: Művészeti anatómia, 1953; Ember és drapéria, 1958. — írod. László Gy.: B. J. Bp., 1963. Genthon István B arcza Elek (Nemescsó, 1853. jan. 10.—Bp., 1913. márc. 23.): építész. 1877-ben fejezte be műegyetemi tanulmányait, utána festészeti tanulmányokat is végzett. Hosszabb külföldi tanulmányút után 1880-tól Schulek Frigyes mellett dolgozott a Mátyás-templom restaurá­ lásán, majd önálló építészként több fővárosi iskolát tervezett (pl. a volt Koronaőr м.-i — ma Kosciuszko Tádé u. —, Sziget м.-i, Fehérvári u.-i iskolák stb.). Szakíróként is ismert. B a rd e jo v : ->-Bártfa B ardi, Giovanni d’Antonio Minelli de’ (Padova, 1460 к, —Padova, 1527): olasz szob­ rász, építész. 1482-ben bízták meg a padovai Santo főszentély márványburkolatának és szobrainak elkészítésével. 24 szent alakját mintázta meg, domborműveket, pilléreket, szeráffejeket készített. 1490-ben a szentély határoló falát építette, melyet B. Bellano dóm-

Barcsay Jenő: Evezősök

BAR

borművei díszítenek. Mindebből alig maradt valami a helyén. Három, Mantegna hatására valló terrakotta szobra a padovai Museo Civicóban van. 1500-ban részt vett Szt. Antal kápolnájának szobrász! megújításában. Itt és egyéb Santo-beli munkáira klasszicizáló stílusa jellemző. Szt. Ágoston és Monika szobra a Szépm. Múz.-ban van. Ybl Ervin b a rd ig lio : épületdíszhez alkalmazott olasz márvány fehér, gyakran piros foltokkal (fiorito). B ardócz Árpád (Bp., 1882. okt. 27. —Bp., 1938. dec. то.): festő, grafikus. Az Iparművé­ szeti Iskolában tanult. A Politikai Magyarország c. kiadvány számára 19x1 —13 között illusztrá­ ciókat rajzolt. A Nemzeti Szalonban több gyűjt, kiállítása volt. 1934-ben Egyiptomban dolgozott, ahol az Al Mo aszad kórház fal­ képeit festette. B ardócz Dezső (Szombathely, 1880. aug. 24.—1944/45?): festő. München után, ahol Hollósy Simon növendéke volt, a párizsi Julian Akadémián tanult. Főleg naturalista arcképeket festett. B ardon Alfréd (Érsekújvár, 1904. máj. 22. — ): építész és festő, az Építőipari Egyetem rajz­ tanszékének tanára volt. Legjelentősebb építé­ szeti alkotásai közé tartozik a konstantinápolyi kikötő átépítésének terve, a bp.-i Palatínus fürdő stb. Több építészeti tanulmány szerzője. Friss tájkép-akvarelleket is fest. B arelli, Agostino (Bologna? 1627—?): olasz építész. Ferdinand Maria bajor választó­ fejedelemnek Münchenben a Szt. Cajetan ( Theatiner) templomot (1663 —75), a fejede­ lemnőnek a nymphenburgi kastély legkorábbi részét (kb. 1665) építette, melyet a 18. sz. eleién fejeztek be. Később Bolognában ter­ vezett templomokat. B ari : város D-Olaszo.-ban, az Adriai-tenger partján. Műemlékei: a normann alapítású San Niccold bazilika háromhajós, félkörös apszissal. Építését 1087-ben kezdték, 1197-ben szentelték fel. Homlokzatát szoborfülkék és biforiumok tagolják, gazdagon díszített ka­ puja a 12. sz. végén, bizánci hatás alatt készült. — Ugyancsak normann alapítású a San Savino dóm. Építésének első része 1035 —86 között történt; mai alakját a 12. sz. végén kapta, a San Niccoló templom mintájára. — Vára Hohenstauf-alapítás a 12. sz.-ból; Melis da Stigliano és Minervus da Canusia építette újjá 1233 —39 között. Udvara gótikus, négy sarok­ tornya a 16. sz. elején épült. Barile, Antonio\Barili (Siena, 1453. aug. 12.— 1516. febr. 20.): olasz fametsző és intarzia­ készítő, építész. Elegáns és finom fantáziával alkotott művei a reneszánsz bútorművesség legszebb alkotásai közé tartoznak. Ö készí161 tette a sienai dóm keresztelőkápolnájában a I I Művészeti Lexikon I.

kórus székeit (1483 —1502). Mint építész erődítményeket és hidakat tervezett. Barisanus da T ran i (12. sz. második fele): bronzöntő Traniban. Ő alkalmazott először Olaszo.-ban a bronzkapukon domború díszí­ tést a korábban bizánci hatásra szokásos ornamentális síkdíszítés helyett. Legkorábbi műve a székesegyház kapuja Traniban (1170 k.). Ezt a ravellói székesegyház bronzkapuja követte, melyet 1179-ben Sergio Muscetola ravellói polgár rendelt, majd a monrealei bazilikáé ( r í 85 k.). A kapuszárakat alkotó négyzetes bronzlemezek sokszor ismétlődnek mindhárom alkotáson, ami arra vall, hogy azonos öntőminta után készültek. Az aposto­ lokat, szenteket, Krisztust, Máriát, harcoló alakokat és stilizált állatokat ábrázoló bronz­ lapokat minden rendszer nélkül állították össze, kivéve a keresztről való levételt és a „Krisztus a pokol tornácán" jelenetet, mely mindhárom kapun előfordul. A mester stílusán erősen érződik a bizánci példaképek hatása. Kovács Éva B arkóczi László (Berettyóújfalu, 1919. máj. 20.— ): régész, az MTA Régészeti Kutató Csoportja római osztályának vezetője, kandi­ dátus. Kutatási területe Pannónia római kori történelme és kultúrája. Nagyobb munkái: Brigetio, 1944—51; Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony (Bónis Évával), 1954; The Population of Pannonia from M. Aurelius to Diocletian, 1964. B arlach, Ernst (Wedel, 1870. jan. 2. —Rostock, 1938. okt. 24.): német szobrász, grafikus és költő, a 20. sz.-i német szobrászat egyik leg­ jelentősebb alakja. A drezdai akadémián R . Diez tanítványa volt. 1906-ban járt Oroszo.ban, ahol sok anyagot gyűjtött a nép életére vonatkozóan. Ettől kezdve főleg faszobrokat készített (a Schwarzburger Werkstätten ré­ szére készült kőszobrok kivételével). A náciz­ mus éveiben önkéntes belső emigrációba vonult, kiállításokon nem vett részt, szobrait a múzeumokból eltávolították. Expresszív lendülettel teli kisméretű szobrait erőteljes formaadással és mozgásábrázolással mintázta. Szobrainak monumentális hatása az egyip­ tomi és a román kori plasztikára emlékeztet. Tömör formaviláguk bámulatos kifejezőerőt sugároz. Az expresszionizmus legerősebb egyé­ niségű szobrásza. Fő művei: Növényszedő nő (1894), Fiatal anya (1898), Fekvő paraszt (1907), A csillagjós (1909), Páni félelem (1912), Bronz­ figura a háború emlékére (Güstrow, Székesegyház), Mózes (1920), A halál (1925), az I. világháború halottainak emlékműve (Magdeburg, Dóm, 1929). Egyik legjelentősebb és leg­ ismertebb műve a Gondba merült asszony. Grafikai művei közül legsikerültebbek a saját drámájához készült litográfiák, fametszetek,

E. Barlach: Fázó öregasszony

valamint a Goethe-illusztrációk. 1928-ban jelent meg önéletrajza Ein selbsterzähltes Leben címen. — írod. C. D. Caris: E. B. 1931; B. Wächter: Der junge В. (oeuvre katalógussal). Jena, 1:9551 W . Fleming: E. B. Bern, 1938; H. Frank: E. B. Stuttgart, 1961. Kiss Sándor barlangi m ű vészet: -*■őskőkori művészet barlettai kolosszus: a barlettai (Olaszo.) San Sepolcro előtt álló 5 m magas bronz­ szobor (karjai és lábai modern kiegészítések). Valószínűleg Marcianus császárt (450—457) ábrázolja. Tartása és emberfeletti hatásra tö­ rekvő stilizált arcvonásai az 5. sz. közepére jellemző, a valóság jelenségeit szimbolikus formulákká merevítő későantik stílusirányzat egyik legjobb példájává teszik. Barna Miklós (Bp., 1900. ápr. 6.— ): festő, grafikus. Művészeti tanulmányait Czigány Dezsőnél és Vaszary Jánosnál kezdte. 1922-től 1927-ig emigránsként Bécsben, Párizsban élt. Fehér terror (1925) c. albumára felfigyelve az SZU-ba küldték tanulni. 1927—37 között a moszkvai, majd a leningrádi akadémia növen­ déke. 1933 óta kiállító művész. 25 évi emigrá­ ció után hazatért. 1950-ben, 1953-ban, 1956ban és 1961-ben gyűjt, kiállításon mutatta be portréit, tájképeit és a munkásmozgalom történetét megjelenítő grafikai kompozícióit. Csap Erzsébet Barnaba da Modena (1361 —83 között mű­ ködött): olasz festő, Piemontban, Pisában és

főleg Genovában dolgozott. Bizantinizáló, dekoratív stílusát rimini és sienai hatások érlel­ ték. Termékeny munkásságának emlékei tábla­ képek, köztük több jelzett: Madonna, Frank­ furt am Main, 1367; Madonna Szt. Katalinnal és Keresztelő Szt. Jánossal, Modena, Galleria Estense; Madonna, Pisa, Museo Civico. Több képe a londoni National Galleryben, Genová­ ban és környékén található. Barnaba da Siena, Barna da Siena (Vasari szerint 1380-ban halt meg, valószínűbb, hogy 1351-ben): sienai festő, a San Gimignanó-i plébániatemplom Krisztus élete freskósorozatá­ nak mestere. Más freskóin (San Gimignano, San Pietro: Madonna) Duccio és a korabeli sienaiak energikusabb, plasztikusabb követője. Táblaképein (Madonna, New York, Maitlandgyűjtemény; Szt. Katalin eljegyzése, Boston) Simone Martini stílusát nagyobb, sötétebb színfoltokkal, darabosabban utánozza. Barnard, George Grey (Bellefonte, 1863. máj. 24. —New York, 1938): amerikai szob­ rász, az USA egyik legjelentékenyebb mes­ tere. Chicagóban, majd Párizsban tanult. 1894-ben visszatért New Yorkba. Az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Fő művei: a Public Library oromszobrai, Severin Skovgaard síremléke Oslóban; a New York-i Metropolitan Museum és a harrisburgi Capi­ tolium bejárati szobrai stb. Sok szobrát őrzik közgyűjteményekben.

J 3A R

A barlettai kolosszus feje

162

BAR

163

Barocci, Federico; Baroccio (Urbino, 1526/28 к. —Urbino, 1612): olasz festő; Róm án és Pármán kívül szülővárosában működött. Csak­ nem kizárólag egyházi témájú műveket és arcképeket festett. Leginkább Correggio hatott rá. Érzékeny, könnyed, pompázó színekben gazdag művészete a manierizmustól a korai barokkig jutott el, melynek egyik fontos elő­ készítője. Lágy körvonalú, vonzó alakjai kecses, könnyed mozgásúak. ^-tól közel száz képet, sok rajzot és metszetet ismerünk. Fontosabbak: A Madonna és a szegények (1579, Firenze, Ufíizi), Rózsafüzéres Madonna (1588 — 91, Senigallia), Utolsó vacsora (Urbino, érseki palota), II. Francesco Maria della Rovere arcképe (Uffizi). Egyetlen történeti képe a Trója égése (Róma, Borghese-képtár). A Szépm. Múz.ban levő Angyali üdvözlet Assisi Szt. Ferenccel c. kép is saját kezű művének tekinthető. — írod. S. Genthon: B. Rivista d’Arte XI. 1929; H. Olsen: F. B. 1955. Mojzer Miklós b a r o k k : szűkebb értelemben a kései rene­ szánsz művészet alapjánkibontakozó,bonyolul­ tabb formaképzésre és nagyobb mozgalmas­ ságra törekvő stílus, amely kb. 1600 —1750 között uralkodott az európai művészet vala­ mennyi területén; a német szellemtörténeti irányzat értelmében a nagy stílusok teljes érettségét követő korszak művészetének a fentivel közös vonásokat mutató, a formák gazdagságában hasonlóan tobzódó stílusa; az utóbbi értelemben beszélnek egyes művészettörténészek (pl. Eugenio d’Ors) alexandriai ^ ról az antikvitásban v. a gótika -~járól (pl. flamboyant- v. platereszk, ill. manuellinus stí­ lus). A 19. sz. második felétől használatos elnevezés talán a spanyol berrueca, ill. portugál barocco („szabálytalan gyöngy, kő”) szóból ered; a német szóhasználatban a „különös, furcsa” jelentést is fölvette, ami emlékeztet arra, hogy az elnevezés eredetileg, amíg csak az építészetre alkalmazták, pejoratív jellegű volt. A 19. sz. utolsó harmadában kezdték alkalmazni előbb a klasszicizmust közvetlenül megelőző időszak festészetére és szobrászatára, majd egyre több szellemi megnyilvánulására, végül magát e korszakot is szokás lett röviden mint ■~ot emlegetni. A művészet alapvető kettőssége már kezdeteiben, Michelangelo és Raffaello művészetében is megmutatkozott. Egyfelől hivatalos egyházi jellegű irányzat, ami összefügg azzal, hogy kibontakozásának anyagi feltételeit a tridenti zsinattal (1556—64) meginduló restaurációs egyházi propaganda biztosította, másfelől — a népszerűséget kívánó propagatív feladatnak megfelelően — erősen szenzuális jellegű, s ebben részint a 15. sz.-i reneszánsz törekvéseit hajtotta végletekig, részint közvetlenül az antik (~ ) művészet inspirációiból táplálkozott. EllentmondásosII*

F. Barocci: Levétel a keresztről (Perugia, dóm)

nak mutatkozik azáltal, hogy nagy egyházi feladatait tartalmilag és formailag világi szel­ lemben oldotta meg, s hogy az egyház szem­ pontjából fontos, tömegeket vonzó teatralitása mellett és egyházi témák ürügyén is lényegé­ ben panteisztikus, vitalisztikus, az új természettudománnyal és filozófiával (Galilei, G. Bruno) rokon világfelfogást fejezett ki. Legkülsőségesebb jellege a pompa, a pátosz, a formák látványos gazdagsága, a megnövekedett mére­ tek tették alkalmassá az egyházi reprezentáció megnövekedett igényeinek kielégítésére, de az új világfelfogásból fakadtak lényegesebb jel­ lemzői : dinamizmusa, egyensúlyozatlansága, szabálytalansága, policentrikus szerkesztési el­ vei. Ezeknek az építészetben megfelel: a bazilikális és centrális alaprajztípusokból a poligonális és elliptikus, ill. kombinált kör alap­ rajzok kifejlesztése, csavart oszlopok, hullámvonalas voluták, alacsony, nagy terhelést érez­ tető, néha több centrumból szerkesztett ívek alkalmazása; a szobrászatban a nagy hullámzó felületekkel, bonyolultan redőzött drapériák­ kal kialakított, térbeli elhatárolatlanságot ér­ zékeltető kontúrok, az oltár- és épületdíszítő szobrok, kutak és emlékművek hatalmas méretei; a festészetben a szimmetriát teljesen kiküszöbölő átlós síkok bonyolult metszéseire épülő kompozíció, a hideg és meleg színek dinamikus viszonyának hangsúlyozása, a menynyezetíestmények végtelen égbe magasló alakjai. A művészet minden ágát egyaránt jellemzi a festőiségre való törekvés, a fé n y árnyék kontrasztok erőteljes kihasználása, a drámai hatású mozgalmasság, a borzalomtól

BAR

B aro k k építészet

kastélyalaprajz., 2. csavart oszlop, 3 —4. lizéna-fejezetek, 5. falpillér atlasz-alakkal, 6 —7. áttört mellvédek, 8. hegedűablak, 9. szemöldökpárkányos ablak, 10. homlokzati részlet, t i . díszes barokk kapu (Szentendre), 12 kapuzat jellegzetes kagylódísszel, 13. ajtókeret (Gödöllő) I.

10

15

az eksztázisig terjedő érzelmek vegyítését kívánó tematika és a mértéktelen dekorativitás (stukkó, polikróm márvány stb.). A ~ hiva­ talos stílus volt Itáliában, ahol a ~ templomépítészet hosszú ideig példaadó típusát, az II Gesüt Vignola tervezte. Itálián kívül Franciao.-ban és főleg Közép-Európában is elter­ jedt, ahol rányomta bélyegét az újjáépülő és új városokra (Bécs, Prága, Drezda, Potsdam, Mannheim, Karlsruhe). A 17 —18. sz.-i mo.-i

egyházi és világi építészet legkiemelkedőbb emlékei a hazai stílus higgadtabb forma­ világát képviselik (nagyszombati templom, ráckevei kastély, Eger ~ épületei stb.). Az egyik legkiválóbb közép-európai ~ építész Fischer von Erlach volt. Építészetben és szobrá­ szatban a ~ legszélsőségesebb, legdekoratívabb változata Spanyolo.-ban, a miszticizmusának és szenzualitásának egyaránt kedvező körül­ mények között alakult ki (churriguerrizmus,

164

BA R

f i ____ g -

—

f

t

а

А

! I А

i" fj

f ii Infni 1 щ з1 - - i

г

а

i _

1 1 .

i _

-

j .

j j

15

14 —15. polgáiházak homlokzata (Űri u. 52. és Iskola u. 14.), 16. torcnysisak, 17. templomalaprajz, 18. sávozott földszintü, íalpillérekke! tagolt homlokzatrész, 19. kapu­ keret, 20. templcmhomlokzat (a fcfdai S7t. Anna-templom)

165

sevillai és valladolidi szobrásziskolák). A f e s ­ tészetben kiemelkedő jelentőségű a bolognai és a velencei iskola, az előbbivel kapcsolatban a művészeti akadémiák, valamint az akadémikus műfajok kialakulása, Caravaggio stílusteremtő, a fény új plasztikai lehetőségeit felfedező művészete, Velázquez szenzualisztikus realiz­ musa, Tiepolo és Maulbertsch monumentális dekorativizmusa; két új műfaj, a csendélet és a tájkép megjelenése. A ~ festészet leg­

jellemzőbb, ugyanakkor talán leggazdagabb és legmélyebb megnyilvánulása Rubens és Rembrandt művészete. — írod. H. Wölfflin: Renaissance und Barock. München, 1888; A. Schmarsow: Barock und Rokoko. Leipzig, 1897; К. Escher: Barock und Klassizismus. Leipzig, 1910; C. Horst: Barockprobleme. München, 1912; W . Weisbach: Der Barock als Kunst der Gegenreformation. Berlin, 1921; A. Riegl: Die Entstehung der Barockkunst in

Rom . Wien, 1923; W. Weisbach: Die Kunst des Barocks in Italien, Frankreich, Deutsch­ land und Spanien. Berlin, 1924; B. Croce: Der Begriff des Barocks. Die Gegenreforma­ tion. Zürich, 1925; J. Weingartner: Der Geist des Barocks. Hamburg, 1925: H. Sedlmayr: Österreichische Barockarchitektur. Wien, 1930; E. D’Ors: Del Barocco. Milano, 1945; C. Calcaterra: II problema del Barocco. Milano, 1945; Garas К.: Magyarországi fes­ tészet а XVII. században. Bp., 1953; Garas К.: Magyarországi festészet а XVIII. században. Bp. 1954; G. Getto: La polemica sül Barocco. Milano, 1954; A. Pigler: Barockthemen. 1—2. köt. Bp., 1956; Aggházy M .: A barokk szobrászat Magyarországon. 1—3. köt. Bp., 1959; G. Mielke: Barock. Dres­ den, 1961; Bán I.: A b. Bp., 1962. Rozgonyi Iván Baroncelli, Nicoló di Giovanni; ún. Nicold dal Cavallo (1443 —53 között működött): firenzei szobrász, bronzöntő, Donatello köve­ tője. Ferrarában dolgozott Lionello d’Este szolgálatában. Antonio di Cristoforóval III. Nicold d’Este lovas szobrát, fiával, Giovannival és Domenico di Parisszú Borso d’Este emlékművét alkotta. Mindkettő elpusztult. Fiával együtt készítette a ferrarai székesegyházban ma is látható bronzfeszületet Mária és János alakjával. B aroni di Cavalcabo, Gaspare Antonio (Sacco, 1682 —1759): tiroli festő. Veronában, Velencében és Rómában tanult, F. Solimena hatott rá. D-Tirol templomainak igen sok oltárképet festett, freskói között a saccói templom (Rovereto mellett) és a trienti dóm kupolafcstményei jelentősek.

B aronzio, Giovanni, da Rimini (’ 1362 к.): B A R a Riminiben kibontakozó trecento festészeté­ nek kimagasló alakja; finom érzelmességgel árnyalt, megragadó színhatású stílusára leg­ inkább Giotto hatott. Feszületé (Mcrcatello) cs Trónoló Madonna szentekkel és angyalokkal c. oltárképe (Urbino) jelzett alkotásai; freskóit (Rimini, Sant’ Agostino; Tolentino, San Ni­ cola; a neki tulajdonított ravennai Sta Maria in Porto és a pomposai Sta Maria faldísze) kiegyensúlyozott szerkesztés jellemzi. A ^ n a k tulajdonított kisebb táblaképek közül a római Palazzo Venezia hatrészes Passió-táblája a leg­ kiválóbb. Mojzer Miklós B arozzi, Giacomo: Vignola Barra Gábor (Ákos, 1799 —Kolozsvár, 1837. dec. 17.): litográfus és könyvnyomdász. A litografálást Bielz Mihály nagyszebeni könyvnyomdájában tanulta, amelynek az 1820-as években kalligráfusa volt. Utána tanulmányúton volt Német-, Angol- és Franciao.-ban. Hazatérve a kolozsvári ref. kollé­ gium kő- és könyvnyomdájának igazgatója lett. Tőle sajátította el Barabás Miklós a litog­ ráfia technikáját. B arraud, Francois (La Chaux-dc Fonds, 1899. nov. 24. —Genf, 1934. szept. 11.): svájci festő. Csendéletei és tájképei mellett finom techni­ kájú aktkompozícióival tűnt ki. B arraud, Maurice (Genf, 1889. febr. 20.— Genf, 1954. nov. II.): svájci festő, litográfus és rézkarcoló. A genfi Ecole des Beaux-Arts-on tanult. Renoir, Degas, Matisse és a japán famet­ szetek voltak hatással művészi alakulására. Főként női aktokat és portrékat festett, finom színhatásokkal, laza pasztellszerű ecsctkezelésscl.

Ch. és E. M. Barry: A londoni Parlament

BAR

B arre, Jean Auguste (Párizs, i8 n . szept. 25.—Párizs, 1896): francia szobrász és érem­ véső. Korának közéleti nagyságairól sok érmet és szobrot mintázott könnyed stílusban. Több történelmi, vallásos, mitologikus, allegorikus köztéri szobrot is készített. B arre, Jean Jacques (Párizs, 1793. aug. 3.— 1855. jún. 10.): francia éremművész, 1842-től a párizsi pénzverde fővésnöke. 1841 —43 között a bankjegyek mintáit véste. Sokat dol­ gozott a híres személyeket megörökítő érem­ sorozat részére. B a rria s: francia művészcsalád. — 1. Félix Joseph ~ (Párizs, 1822. szept. 13.—Párizs, 1907. jan. 25.) festő. A 19. sz. akadémikus stílusának egyik fő képviselője. 1840-től állandó kiállítója volt a Salonnak. Fő művei: Fogoly gallus Rómában (autuni múzeum), A francia hadsereg Oldportnál (Versailles), a párizsi Nagy Opera mennyezete, Sokrates búcsúja (London) stb. — 2. Louis Ernest (Párizs, 1841. ápr. 13.—Párizs, 1905. febr. 4.) szobrász, az előző öccse. Korai, Rómában készített, klasszicizáló műveinek stílusát (Megarai fiatal leány) len­ dületes, festői művek váltják fel (Spartacus eskütétele). Szobrai Párizsban és más francia városok közterein és múzeumaiban találhatók. A Szépm. Múz.-ban látható Munkácsy portréja 1879-ből. B arry, James (Cork, 1741. okt. 11. —Lon­ don, 1806. febr. 22.): angol klasszicista festő, grafikus, a festészet tanára volt a londoni Képzőművészeti Főiskolán. Fő műve a kultúra fejlődését ábrázoló képsorozat a Society for the Encouragement of Arts, Manufactu­ res and Commerce dísztermében, Londonban. B arry, Sir Charles (London, 1795. máj. 23.— London, i860, máj. 12.): angol építész. 1832ben fejezte be első jelentős művét, az egyszerű és előkelő külsejű Traveller’s Club házit Londonban. Olasz neoreneszánsz stílusban tervezte a Szí. Péter-templomot Brightonban, a londoni Reform Club házit, a Surgeon Collegiumot s a Bridgewater-házzt. Fő műve, a londoni Parlament (1840—52) angol-gótikus stílusú, geometrikus ornamentikával gazdagon díszített monumentális épület, melyet fia, Edward Middleton fejezett be. Egyéb művei: lord Tankerville háza. Walton-onThamesben, Sutherland herceg háza Trenthamban, kastély Cliefdenben és Durobinban. Kerttervezéssel is foglalkozott. Szabó Erzsébet bársony, velour: pamutból, gyapjúból v. selyemből készülő textília, amelynek sima felü­ letű alapszövetét színoldalán v. mindkét olda­ lán sűrű száltakaró borítja. ~ készítésére eleinte csak selyemfonalat használtak. Készítésének eredete bizonytalan, valószínű, hogy Keletről 1 6 7 származik. Van olyan vélemény is, amely

Olasz bársony, 15. sz.

Itáliát tartja a kezdeményezőnek. Velence, majd Firenze volt a 14—15. sz.-ban a ^készítés fő helye, ahonnan a fémszálakkal átszőtt mintás aranya az egész világot meghódí­ totta. Barsy Adolf (Bp., 1872. márc. 17.—1913. dec.): festő. A Mintarajziskolában, Bécsben és Münchenben végezte tanulmányait. Haza­ térve a Feszty-körkép megfestésénél segédke­ zett és a Lotz-mesteriskola tagja lett. Arcképe­ ket, freskókat és oltárképeket festett. B arta Ernő (Székesfehérvár, 1878. febr. 14.— Bp., 1956. okt. 6.): festő és grafikus. Az Iparművészeti Iskolán és Münchenben tanult. Egy ideig a szolnoki művésztelep tagja volt, különösen Fényes Adolf hatott rá. 1907 —12 között Berlinben dolgozott; hazatérésekor a Könyves Kálmán Szalonban volt gyűjt, kiállítása. Főleg rézkarcokat, litográfiákat, plakátokat készített. Európa északi államaiban számos magyar grafikai kiállítását rendezett. 1948-ban a Szalmássy-galériában, 1955-ben a Fényes Adolf-teremben nyílt kiállítása. Több művét a Nemz. Gál. őrzi. B arta Éva (Bp., 1916. ápr. 8.— ): keramikus. Festőnek indult, Benkhard Ágost és Szőnyi István tanítványa volt. 1939—40-ben Párizs­ ban járt, azóta finom hatású kerámiaékszerek tervezésével foglalkozik. 1961-ben kiállítása volt a Fényes Adolf-teremben. B arta Lajos (Bp., 1899. márc. 9 .— ): szobrász, Zutt Richárd tanítványa volt a bp.-i Iparművészeti Iskolában; Teles Ede mellett is dolgozott. 1920-tól 1922-ig Itáliában járt tanulmányúton, később felváltva Bp.-en és Párizsban élt, ahol 1938-ban gyűjt, kiállítást rendezett. 1943-ban végleg hazatért, az Európai Iskola tagjaként szerepelt kiállításokon non­ figuratív szellemű szobraival. Az utóbbi évek­ ben több térplasztikáját állították fel (Siófok, Káposztásmegyer, Pécs, Uránváros).

B arta László (Nagykőrös, 1902. okt. 5.— ): festő és grafikus. 1920—25 között a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Olgyai Viktor növendéke. Az UME tagja volt. 1926ban Párizsban telepedett le, sok illusztrációt készített. 1948 óta non-figuratív stílusban dolgozik. 1954-ben Párizsban a Galerie Arnaud-ban nagy sikerű kiállítást rendezett non­ figuratív mozaikjaiból. St-Tropezban él. B arta Mária (Bp., 1897. júl. 28.— ): festő, grafikus és iparművész. Rippl-Rónai Józsefnél és Iványi Grünwald Bélánál tanult. Hosszabb időn át Párizsban élt, tanulmányúton járt Itáliában, Töröko.-ban. A KÚT tagjaként szerepelt kiállításokon. 1933-ban a Nemzeti Szalonban gyűjt, kiállítást rendezett, 1964-ben a Fényes Adolf-teremben volt kiállítása. B artal (1500 k. működött): olasz miniátor, aki II. Ulászló király idejében a budai várban dolgozott. B artalits Mihály (Kalocsa, 1808 —Pécs, 1879. szept. 10.): szobrász. Drezdában, Münchenben és Bp.-en tanult, majd Pécsett telepedett le. 1851 —54 között készítette a pécsi székesegyház homlokzatára 4 m magas apostolszobrait. A pécsi püspöki könyvtárban hat fából fara­ gott mellszobra látható. Számos síremléket készített. Stílusa száraz, későklasszicista jellegű. Bartels, Hans von (Hamburg, 1856. dec. 25. —München, 1913. okt. 5.): német festő. Tengerparti képeket, tájképeket, életképeket, figurális kompozíciókat festett. Hangulatosak, frissek holland intérieur-képei. Különösen az akvarelltechnikában érvényesült tehetsége. Hullámtörés c. művét a Szépm. Múz. őrzi. Bartesch (17 —18. sz.): ötvöscsalád Brassó­ ban. — I. Péter 1602—09 között tanult. 1619-ben mesterré avatták. 1640-ben szenátor lett. 1657-ben halt meg. Egy fedeles kupát tulajdonítanak neki, amely egykor Fogarason magántulajdonban volt. 2. ~ Péter, az előbbi fia, 1641-ben szabadult fel, 1648-ban lett mester. 1670-ben halt meg. Műve nem ismeretes. — 3. Péter, azelőbbifia, 1677—80ban tanult, 1685-ben mesterré avatták. Két fiát tanította a mesterségre. 1710-ben mint a céh legidősebb tagja halt meg. Művei közül egy kupa maradt fenn a Nemz. Múz.-ban (1688) és egy a brassó-martonhegyi templom­ ban (1693). — 4. ~ Péter, az előbbi fia, apjánál és Ziegler Andrásnál tanult, 1704-ben szaba­ dult fel, 1711-ben mester lett. 1723 —30 közt céhmester volt. 1738-ban halt meg. Mester­ jegyét, müveit nem ismerjük. Kampis Antal B ártfa, ma Bardejov: város Csehszlovákiában. Műemlékei: Szt. Egyed-templom. A valószínű­ leg még 12. sz.-i cisztercita templom a 14. sz. elején már a város plébániatemploma volt. Ezt a 14. sz. második felében, majd 1448 —58 között gótikus stílusban átalakították és bőví-

BAR

Bártfa: Szt. Egyed-templom

tették. Szentélyét a kassai dóm főépítésze, István mester boltozta be 1464-ben. A boltozat egyik gyámkövét önarcképe díszíti. A 15 sz. nyolcvanas éveiben építették a templom oldal­ kápolnáit. A háromhajós, támpilléres bazilika hosszházát és szentélyét csúcsíves, mérműves ablakok világítják meg. Hálóboltozatos, bazilikális elrendezésű belső tere a kassai dóm mintájára készült. Gótikus szentségháza szintén Kassai István alkotása 1465-ből. 12 középkori szárnyasoltára közül említésre méltó az 1489ből való Mária-oltár, az 1486-ban befejezett Szt. Erzsébet-oltár, a Szt. Kereszt-oltár és a 15. sz. végén készült Kálvária-oltár. — Városháza. A gótikus, 15. sz.-i, valószínűleg csak föld­ szintes épületet r 505 —и között János mester vezetésével átalakították és emelettel bőví­ tették. Az egyemeletes, magas oromfalas ház főhomlokzatát tornyos, reneszánsz erkély díszíti. A földszinti helyiségek még gótikusak. Emeleti nagytermét kazettás famennyezet fedi. Az épület reneszánsz részletei (ajtó- és ablakkeret stb.) és díszítése helyenként még gótikus maradványokkal vegyülnek. — Mú­ zeuma 1906-ban nyílt meg; alapját az egykori Sáros vármegyében összegyűjtött anyag ké­ pezte; régiségeket, ereklyéket, okleveleket, középkori oltártáblákat és szobrokat őriz. Sallay Marianne bártfai faszobrász-m űhely (14 —16. sz.): Első emléke egy hajdani Mária-oltár szekrényé­ nek szobordísze a 14. sz. végéről. A 15. sz.-i fejlődés során a helyi faplasztika arculata vál-

l6 8

BAR

tozó. A 15. sz. közepén készült Szt. Borbála­ oltár figuráin Kassai Jakab művészetének hatása érezhető. 1460 66 táján épült a plébá­ niatemplom impozáns főoltára, melyből csu­ pán a főfigura, Szt. Egyed alakja maradt meg. A nyolcvanas évektől kezdődően Bártfa szobrászai a kassai iskola hatása alatt dolgoztak. Nevezetesebb egyéniségéé szobrászkörnek Tar­ net István, aki a Szt. Erzsébet-, az Anna- és a Jézus születése-oltár plasztikai díszét farag­ hatta. A 15. sz. végi bártfai szobrászat leg­ kiválóbb emléke az Atyaistent Krisztussal ábrázoló faragvány. A helyi plasztika a 16. sz. e'ején lehanyatlott. Radocsay Dénes B ártfai M adonna m estere (1460—70 k. működött): festő. Az 1460-as évek legjelen­ tősebb lengyel (?) műhelyének egyik vezető mestere. Nagy lengyelo.-i oltárai mellett ha­ zánkba került Madonnája a régi mo.-i festészet egyik legszebb önálló táblaképe. Korának sok­ rétű művészi irányai hatottak a valóságot jól megfigyelő, lírai, poétikus művészetére. Bártfai U tolsó vacsora oltár m estere (1480 —90 k. működött): festő. Stílusára a kassai főoltár Erzsébet- és Passió-sorozata hatott. Utolsó vacsora-oltárának törékenyebb alakjai mellett a bártfai Kálvária-oltára külső képeinek zömökebb, esetlenebb figurái a Passió-sorozat erőteljesebb hatását mutatják. B arth György: —-Barthel György B arth János; Parth (1565 —88 között műkö­ dött) : ötvösmester Kassán. Már apja, Jakab is Bártfai Madonna mestere: Madonna (Bp., Szépművészeti Múzeum)

kassai ötvös volt. 1565-ben polgárjogot kapott, 1568-ban szenátorrá választották. Mesterré avatásának időpontját nem ismerjük. Művei közül egy jegyével ellátott s kassai hitelesítésű, reneszánsz díszítésű serleg a vümányi ref. templom tulajdona. Díszkanalát a debreceni múzeum őrzi. B artha (18 —19. sz.): könyvkötőcsalád Deb­ recenben. — I. ~ István, id. (1796—1838 к.). — 2. ~ István, ifj. (1828-tól). Mesterremekét a debreceni kollégium könyvtárában őrzik. B artha László (Kolozsvár, 1908. aug. 5.— ): festő, Munkácsy-díjas. A franciás iskolázottságú, posztimpresszionista stüusban dolgozó magyar festők egyik legegyénibb képviselője. Balatoni tájképeit, csendéleteit, intérieurjeit és arcképeit a dekoratív, szellemes kompozíció, H. Matisse, R . Dufy művészetével rokon varázsos kolorit jellemzi. Akvarelljei, illusztrá­ ciói is szellemesek és finomak. 1926 —33 között a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, 1937—38-ban Rómában, 1946—48-ban Franciao.-ban járt tanulmányúton. 1941-ben a Szinyei Társaság Nagydíját kapta. Több gyűjt, kiállítása volt, legutóbb Bp.-en a Csók Galé­ riában mutatta be anyagát (1958), 1961-ben és 1962-ben pedig Párizsban rendezett önálló kiállítást. Több olajképével (Halász, 1939; Család, 1943 stb.) és akvarelljével szerepel a Nemz. Gál. gyűjteményében. Németh Lajos B arthel György, Barth (?—Nagyvárad, 1883): nagyváradi építőmester. 1836 —38 között a kapucinus templomot és kolostort építette újjá. A klasszicizáló kerek Kálvária-kápolnát 1839—40-ben építette. B arthel, Melchior (Drezda, 1625. dec. 12.— Drezda, 1672. okt. 12.): német szobrász. Apjánál kezdett tanulmányai után Augsburgban, Ulmban és Olaszo.-ban járt. Hosszabb ideig tartózkodott Velencében, ahol Bernini stílusában monumentális síremlékszobrokat készített. Hazatérve Drezdába, udvari szobrász lett. B artholdi, Frédéric Auguste (Colmar, 1834. ápr. 2.—Párizs, 1904. okt. 4.): francia szobrász. Építésznek, majd festőnek készült. Görögo.ban és Egyiptomban tett utazása után óriási méretű szobrok mestere lett. Fő művei: Rapp tábornok lovas szobra (1855, Colmar fő­ tere), Kút (1857, Bordeaux), Vercingetorix (1871 után, Clermont-Ferrand). A n é m e tfrancia háború után sok szabadságtárgyú szobra készült: Oroszlán (1878, Belfort), Lafayetteszobrok Amerikában; Szabadságszobor a New York-i kikötő bejáratánál (1886) és Washington és Lafayette emlékműve (1892, Párizs). B artholom e, Albert (Thiverval, 1848. aug. 29.—Párizs, 1928. okt. 30.): francia szobrász és festő. Kezdetben kevésbé jelentős plein air zsánerképeket festett (Utcai zenészek). Ké-

BAR

Bartha László: Tél a Balatonon

sőbb — önképzés útján — szobrásszá képezte magát. Felesége síremléke (boullanti temető) és több más síremlék mellett (pl. J. J.Rousseau-é a párizsi Pantheonban) élete fő műve, a párizsi Pére-Lachaise-temető bejáratánál felállított, fehér mészkőből faragott Halottak emléke (Monument aux Morts, 1891—99) az elmúlás fölötti fájdalom tartózkodó és őszinte kifeje­ zése. — Ismertek még aktjai, zsáner- és portré­ szobrai: A síró gyermek (1894, Párizs), Hayashi műgyűjtő portréja (Japán). Henszlmann Lilla Bartholomeus (18. sz. vége): festő Budán. A Martinovics Ignác és társainak 1795-i ki­ végzését ábrázoló vízfestmény alkotója. Barthos Gáspár: —►Barkós Gáspár Bartl József (Soroksár, 1932, szept. 25.—): fes­ tő. A Képzőművészeti Főiskolán Papp Gyula, Főnyi Géza és Bernáth Aurél voltak mesterei. Tájakat, csendéleteket, intérieuröket fest; 1963-ban kiállítása nyílt a Mednyánszkyteremben. Bartlett, William Henry (Kentish Town, 1809. márc. 26. —1854. szép. 13.): angol látképrajzoló. Számos utazásának emlékét raj­ zokban örökítette meg. Magyar tárgyú mű­ veit acélmetszetek őrizték meg.

Bartmannskrug, bartmann korsó: 16. sz.-i öblös rajnai kőcserépkorsó, amelynek nyakát plasztikusan kiképzett szakállas férfifej díszíti. Bartning, O tto (Karlsruhe, 1883. ápr. 12. —Darmstadt, 1939. febr. 20.): német épí­ tész, a modern templomépítészet egyik jeles mestere. Sajátos formanyelvét az új anyagok és új igények alakították ki. Leghíresebb, tö­ rekvéseit legjobban megjelenítő műve az 1928. évi kölni Pressa-kiállítás acéltemploma, melynek teljes fala egymásba folyó színes üvegfestmény-sorozat. A teológia tiszteletbeli doktora, a Német Építész Szövetség elnöke volt. Könyvei: Vorn neuen Kirchbau (1918), Neues Bauen (1919). Bartoli, Pietro Santo (Perugia, 1635k. —Róma, 1700. nov. 7.): olasz festő és rézmetsző. N. Poussin tanítványa. Nagy hírnévre tett szert Admiranda Romanorum antiquitatum vestigia és Colomra di M. Aurelio с. kiadványaival, melyek­ ben antik emlékeket rézmetszetekben reprodu­ kált. J. J. Winckelmann nagyra értékelte munkásságát. Bartolini, Lorenzo (Vernio, 1777. jan. 7 .— Firenze, 1850. jan. 20.): olasz szobrász, A. Canova mellett a legjelentősebb olasz klasszi-

[ 70

1 3 AR

cista mester. Párizsban Napóleon mellszobrát s a Vendóme-oszlopon az austerlitzi csata relief­ jét mintázta. 1808-ban Napóleon Carrarába küldte szobrásziskola alapítására. Később Firen­ zében telepedett le s az akadémia tanára lett (1839). Sok női aktszobrot és mitológiai szoborcsoportot készített. Bartolini, Luigi (Cupramontana, 1892. febr. 8, —Róma, 1963. máj. 16.): olasz író, festő és grafikus. A római Képzőművészeti Akadé­ mián tanult, egyike az első olasz expresszionista festőknek. Később mint író szerzett világhírt; több könyvét maga illusztrálta. Bartolo di Frédi Battilori (Siena, 1330 к .— Siena, 1410 к.): sienai festő, a Lorenzettiek és Simone Martini stílusának folytatója és nép­ szerűsítője. Sienában (Palazzo Pubblico), San Gimignanóban (Collegiata, 24 ószövetségi jelenet), Montalcinóban, Paginocóban (Grosctto), Pienzában, Lucignanóban stb. festett freskókat. Termékeny táblaképfestői munkás­ ságából a Királyok imádása (Siena, Pinacoteca, 1388) emelkedik ki. Bartolomeo di Citto (Budán 1479 után működött): firenzei fafaragó, intarziamester. Társaival együtt három évre Budára szerző­ dött mint Chimenti Camicia segédje. Bartolom m eo, Fra; Bartolommeo del Fattore V. Baccio della Porta (Firenze, 1472. márc. 28.— Pián’ di Mugnone, 1517. okt. 31.): olasz festő, a toscanai reneszánsz egyik fő mestere, C. Rosselli tanítványa volt. Eleinte Perugino, majd Leonardo hatott rá. Barátja, Savonarola mártírL. Bartolini: A hivő

171

L. Bartolini: Zamoiska hercegnő síremléke (Firenze, Sta Croce)

halála után — akinek hatására korábbi, világi tárgyú képeit az 1498. máj. 23-án gyújtott máglyán elégette — 1500-ban belépett a do­ minikánusok pratói, majd firenzei San Marcokolostorába, és fölhagyva a festéssel, három évig csak finom tollrajzokat készített, később azonban visszatért a piktúrához. Szabályos fölépítésű, nagyvonalú kompozícióira Michel­ angelo is hatott. 1508. évi velencei útja a kolorizmus iránti érdeklődését keltette fel. A ter­ mészetes háttér helyett architektonikus meg­ oldást, fülkét, baldachint alkalmazott, ezek fokozzák szimmetrikusan csoportosított, ha­ talmas oltárképeinek ünnepélyes hatását. Barát­ jával, M. Albertinellive 1nagy műhelyt tartott fenn a San Marco-kolostorban. Első ismert műve Savonarola jellemző profilképmása a San Marcóban és a Sta Maria Nuova Utolsó ítélet c. freskója 1499-ből (Uffizi). A freskó alsó részét Albertinelli festette. Itt már a Cin­ quecento szelleme, formai elrendezése jelent­ kezik. Mária megjelenik Szí. Bernát előtt (Uffizi) c. képén a tájképi háttér, a luccai Trónoló Madonnaján pedig a ragyogó színek a fiatal ~ kvalitásait jelzik. A besamjoni dóm, a Louvre, a firenzei San Marco és a Pitti-galéria oltárképein már fülke előtt, angyalok tartotta baldachin alatt trónol a Madonna. Utolsó stíluskorszakában alakjai plasztikusabbak, gesz­ tusaik mozgalmasabbak lettek, mint az a luccai képtár Madonna della Misericordiájín, a Laterán Péter és Pál apostolin, a Pitti Márk evangélistáján, Feltámadt Krisztusán, a római Palazzo Corsini Szt. Családján látható. Jézus bemutatása c. műve (1516, Bécs, múzeum) klasszikus nyugalommal teli alkotás. Rajzai különösen jelentősek. — írod. H. von der Gabelentz: Fra B. und die florentiner R e­ naissance. 1—2. köt. Leipzig, 1922; G. Fiocco: Fra B. e Raffaello. Firenze, 1955. Ybl Ervin Bartolom m eo Veneto (1502 —30 к. műkö­ dött) : olasz festő. Magát félig velenceinek,

Fra Bartolommeo: Krisztus a kereszten (Firenze, Museo di San Marco)

félig cremonainak mondta. Korai Madonnái Giovanni Bellini hatását mutatják, 1510-től Milánóban Leonardo befolyása alá került. Női félalakokat festett rajzos, kalligrafikus modorban. Fiatal férfi c. arcképe (1530, London) már 16. sz.-i szellemű alkotás. Munkássága máig tisztázatlan. B artolozzi, Francesco (Firenze, 1727 —Lissza­ bon, 1815. márc. 7.): olasz rézmetsző. Apjának, Gaetano - dombormű B assai: Phigalia Bassano, tkp. da Ponte: velencei íestőcsalád a 16 —17. sz.-ban — I. Francesco ~ , il Vecchio (Bassano, 1470/75 —1540 k.): kisebb jelentő­ ségű vidéki oltárképfestő; a felsőolasz quattro­ cento mestereinek (B. Montagna és Cima) mo­ dorában dolgozott még a 16. sz. derekán is. Szorgalmas, de száraz művészetéről tanúskodik a bassanói Museo Civico Mária Szt. Bertalannal és Keresztelő Jánossal c. képe. A Szentlélek eljö­ vetele (1520 k., Oliero, plébániatemplom) c. kompozíció fő művének számít. — 2. Jacopo da Ponte, más néven Jacopo (Bassano, 1510 k .—Bassano, 1592. febr. 14.): az előbbi fia, ő képviseli leginkább a ^ k művészi törekvéseit; egyben ő az egész iskola legjelen­ tősebb alakja. Bassanóban és Velencében működött, ahol 1534 k. belépett B. de Pitati műhelyébe. Itt készítette első önálló munkáit, itt ismerkedett meg Tizianóval és L. Lottóval. Már 1535 —36 k. a bassanói Palazzo Pretorio fogadóterme számára készült falképei bizo­ nyítják, hogy a velencei kolorit és kompozíció, a figurák erőteljes megalkotása mellett szőkébb hazájának embertípusai és a Dolomitok lábánál elterülő tájak emlékei is jelentős szerepet ját— szanak alkotásaiban. Gyengéd lírai felfogás és

a valóság ábrázolására való törekvés jellemzi a Menekülés Egyiptomba c. képét (Bassano, múzeum), melyen a táj és a szent család pásztor­ kísérői a mindennapok levegőjét sugározzák, mint ahogyan a velencei színekben pompázó Krisztus Emmausban (Cittadella, plébániatemp­ lom) falhoz támaszkodó korcsmárosa is a való­ ság betörését jelzi az egyház hagyományos ábrázolásmódjába. 1540 körüli munkáiban új színek, a kompozíció viliódzó felbontása jelent­ kezett, mely Tintoretto, az északi manierizmus és a német metszetek hatásáról tesz tanúságot. A Sírbatétel (Crosara, San Luca) G. A. Pordenone hatására vall, míg a trevisói Feszület és a koppenhágai Szt. János lefejezése F. M. Par­ migianino elegáns formáit és színeinek változa­ tos, csillogó átmeneteit mutatja. A cseresznye­ piros, olivzöld harmóniákba barnás tónusú testeket illeszt, piszkossárga foltok gyengéd rózsaszínekkel váltják egymást 1550 k. kelet­ kezett munkáiban. Már ebben az időben fel­ tűnik különös vonzódása a pásztorélet, a falusi hétköznapok ábrázolásához. Markáns arcú pásztorok, legelő nyájak, csordák, állatok jelennek meg egyházi tárgyú alkotásain, melyeken az életképszerű ábrázolás válik je­ lentőssé (Krisztus összeroskad a kereszt alatt, Szépm. Múz.; több Pásztorok imádása, Róm a, Galleria Barberini; Bassano, Museo Civico). A kortársak is úgy tartották számon Jacopót, mint állat-, táj- és zsánerfestőt, mert fiait és; nagyszámú segédet foglalkoztató műhelyében is főleg ezek a műfajok uralkodtak. Az aranyos; sárgák, villogó fehérek és tompa szürkék együttesében víziószerűen elénk táruló S zt. Lucilla megkeresztelése jelenti Jacopo művé­ szetének csúcsát. Öregkori festményeit, melye­ ken a pásztoridill vonzó valóságíestése jelent­ kezik, alig lehet elválasztani fiainak működé­ sétől (Joachim és Anna találkozása, Civezzano). Fiai és segédei ezt a modort fejlesztették tovább, számtalan iskola és műhelykép talál­ ható a világ múzeumaiban és magángyűjtemé­ nyeiben. Bizonyára az ő műve az Öreg férfi mellképe (Szépm. Múz.) — 3. Francesco ~ , il Giovane (Bassano, 1549 k .—Velence, 1592. júl. 3.): Jacopo legidősebb fia. A források szerint apja festményein a falusi idillek tőle származnak. Másolatokat is készített apja jelen­ tősebb műveiről (Jézus születése, Padova, Sta Maria in Vanzo). Velencei vedutát ábrázol a Doge-palotában levő III. Sándor pápa megáldja Ziano dogé gályáit c. falképe. — 4. Giambattista (Bassano, 1553. márc.—Bassano, 1613. márc. 9.): Jacopo ~ fia, ugyancsak festő, de működéséről keveset tudunk. — 5. Leandro ^ (Bassano, 1557. jún. 26.—Velence, 1622. ápr. 15.): Jacopo ~ fia, falusi idillek, életképek és arcképek közepes tehetségű festője. Jól jellemzi művészetét a firenzei Uííizi Családi képmása, a

EAS

J. Bassano: Mózes vizet fakaszt a sziklából (Drezda)

mozgalmas, utcakép elé helyezett Karnevál (Bécs, múzeum), valamint Marcantonio Memmo dogé képmása (Padova, Museo Civico). - 6. Gerolamo ~ (Bassano, 1566. jún. 8.—Velence, 1621. nov. 8.): Jacopo ~ legkisebb fia, jelen­ téktelen művész. — írod. W art Arslan: I Bassani. Bologna, 1931; Mostra di Jacopo Bassano. Venezia, 1957. H. Takács Marianna Bassen, Bartholomeus van (Hága, 1590 k. Hága, 1652. nov. 28.): holland festő. Delftben, majd Hágában élt, ahol városi építőmester volt. A holland építészetre jellemző fantasz­ tikus és díszes templom- és palota-intérieuröket festett. Két képe van a Szépm. Múz.-ban: Templom belseje és Templom belseje Orániai Vilmos síremlékével. Bastiani, Lazzaro (di Sebastiano) (Velence ?, 1425?—1512): velencei festő. Kezdetben Jacobello del Fiore és Giambono dekoratív, rész­ letező, a későgótikába hajló művészete hatott rá, utóbb G. Bellini. Két datált műve van, az 1484-i muránói San Donato oltárképe és a bergamói Mária megkoronázása 1490-ből. Több fest­ ményét őrzik a velencei akadémián. Bastien-Lepage, Jules (Damvillers, 1848. nov. I . —Párizs, 1884. dec. 10.): francia táj-, életkép- és arcképfestő. Főként a parasztéletből vett jeleneteket festett kissé szentimentális hangvételben, az ún. „finom naturalizmus" (Lyka Károly) modorában. Gyöngyházszürke tónusaiban az impresszionizmus plein air megoldásának reminiszcenciája érződik, a courbet-i realizmus és az oldottabb impresz-

szionisztikus formálás közti átmenetet képvi­ selte. Művészeténél jelentősebb volt pedagó­ giai munkássága. A magyar művészet szem­ pontjából művészete rendkívül fontos. A müncheni Hollósy-kör, Thorma János, Réti István, Ferenczy Károly, Csók István, Iványi Grünwald Béla az ő művészete megismerésén át jutott el a modern francia festészet problé­ máinak megértéséhez. — írod. A. Theuriet: B.-L. Paris, 1885; L. de Fourcaud: B.-L. Paris, i885;H.Arnic: B.-L.Paris, 1896. Németh Lajos b á sty a : sokszögű alaprajzú erődítő mű. A ^ s várak olasz eredetűek, a 15. sz.-ban alakultak ki Itáliában s a 16. sz. második felében terjedtek el Európában. A kát kezdetben földből építették. A ~ k a várak erődítési rend­ szerének legfőbb részei, melyek a tornyok és falak együttesével alkották a rendszert, bátai v ad k an : a Tolna megyei Bátán talált bronz vadkan-szobrocska az i. e. 3—2. sz.-ból; a mo.-i kelta művészet jelentős emléke (Nemz. Múz.). B atári Ferenc (Bp., 1934. szept. 24.— ): művészettörténész, az Iparm. Múz.-ban dol­ gozik. A bútor történetével foglalkozik. E lexikon munkatársa. Bates, Harry (Stevenage, 1850. jún. 2 .— London, 1899. jan. 31.): angol szobrász. Mint díszítő szobrász kezdte pályáját, később rep­ rezentatív szoborportrékat (Viktória királyné, Lord Robert táborszernagy lovas szobra) készített. B a th : fürdőváros Angliában. Műemléke a későgótikus apátsági templom. Építését a 16. sz. I 7 6

13А Т

еЬб éveiben kezdték meg, s 1616-ban fejezték be. — A 18. sz.-ban épültek számos kis lakóhá­ zát egységes homlokzatokban egyesítő félkör V . kör alakú terei, valamint villái a palladiánus klasszicizmus stílusában. Báthory Imre: 1780-tól könyvkötő Debre­ cenben. Mesterremekét a Debreceni Kollégium könyvtára őrzi. Báthory Júlia (Bp., 1902. dec. 31.— ): üveg­ művész, Munkácsy-díjas. Iparművészeti tanul­ mányait 1925 —29 között a müncheni „Staats­ schule für angewandte Kunst”-nál folytatta; a dessaui Bauhausban is tanult 1930-ban, majd rajztanári képesítést szerzett. 1930—39 között az üvegművészetre specializálta magát, Párizs­ ban dolgozott és folytatta tanulmányait. Itthon az 1938. évi I. Iparművészeti Tárlaton állított ki először, utána több külföldi kiállításon nyert díjat. 1952 óta a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. Munkásságával jelentősen hozzájárult az üvegművészet elismertetéséhez. Kaesz Gyula Bathyklés „trónszéke” : a magnésiai görög Bathyklés által készített monumentális oltár­ keretezés. A valószínűleg márványból készült, fölül nyitott, négyszögletes építmény a Spárta melletti Amyklaiban állt, s Apollón híres szen­ télyének ősi kultuszszobrát vette körül. Az álló szobor több mint 13m magas volt, s dombor­ művekkel díszített oltáron állt. Az ezt körül­ vevő, elöl a szoborral szemben nyitott „trón­ szék” jelentőségét domborműves és szobor­ díszei adták; ezeket Pausanias leírásából pon­ tosan ismerjük. A domborműveken a görög Báti mester: Oltárkép (Esztergom, Keresztény Múzeum)

12 Művészeti Lexikon I.

mitológia 45 jelenetét ábrázolták; ezeknek tárgya és egymás mellé zsúfolása arra mutat, hogy a „trónszék” — ahogy Pausanias tévesen nevezte — az i. e. 6. sz. második felében készül­ hetett. Ezt bizonyítják az ásatások folyamán előkerült építészeti töredékek is. A szobor­ díszekből semmi sem maradt ránk. Szilágyi János György batikolás : indonéz eredetű és onnan a 20. sz. elején Európába is átszármazott textilfestési mód. Az előírt rajzot melegített viasszal viszik rá az anyag festetlenül hagyandó részeire, azután az egész kelmét festékbe mártják, majd a viaszt leolvasztják. Ezt az eljárást annyiszor ismétlik, ahány színt alkalmaznak. Báti mester, I. (1420 k. működött): festő. A korai magyar táblaképfestészet egyik leg­ jelentősebb, sokat vitatott mestere. Tábláinak egykor problematikus ikonográfiájában ma már kétségtelenül Alexandriai Szt. Katalin legendáját ismerjük fel. iskolázottságára a korai nürnbergi festészet, nevezetesen az 1437ben keletkezett Deocarus oltár mestere hatott. ~ tábláit kevesebb festőiség, de biztos forma­ tudás, rajzos kontúrok, világos színek jellemzik. Mértéktartó, lírai hangulatú képei — melyek Bátról kerültek az esztergomi Keresztény Múzeumba — régi magyar festészetünk meg­ ragadó emlékei. Lajta Edit Báti mester, II. (1480 —90 k. működött): festő. A Jánosréti mester tanítványa, akinek raj­ zos stílusát a Felvidék felé közvetítette. Báti oltártábláinak két oltárszárnya Turócbéláról került a Szépm. Múz.-ba. Mosócon a Szt. Fülöp- és Jakab-oltár képsorozatát festette, batizi kem énycserép: az erdélyi, volt Hunyad megyei Batizon (ma Botiz) 1822-ben D ’Andre György által alapított keménycserépüzem termékeinek gyűjtőneve. Jó alapanyagú, nádsárga és csillogó fekete mázú, néha ezüsttel V . arannyal élénkített készítményei nemes for­ májukkal, mértéktartó díszítésükkel az angol használati kerámiák legjobb hatását mutatják. Bátki József (Zagyvaróna, 1878 —Salgótarján, 1948. dec. 27.): festő és szobrász. Bp.-en, Párizsban, majd Róth Miksa üvegfestő intézeté­ ben tanult. Oltárképeket, üvegablakokat készí­ tett. A 20-as évektől szerepelt bp.-i kiállításo­ kon, főleg kisméretű, népi alakokat ábrázoló faszobraival (Megy a juhász a szamáron, Nap­ sugár). Élő vonalak címen 1946-ban könyve jelent meg a rajzolás technikájáról. Bató József (Bp., 1888. okt. 15.— ): festő. Bp.-en, Nagvbányán és Párizsban tanult. 1911ben állított ki először a Műcsarnokban (Aratók, Kőfaragók). Az I. világháború után Berlinben telepedett le, ahol több freskót festett (Deut­ sches Künstlertheater). 1933-ban az Ernst Mú­ zeumban gyűjt, kiállítása volt. A posztimpreszszionizmus hatott művészetére.

P. Batoni: Simon mágus bukása (Róma, Sta Maria degli Angeli)

Batoni, Battoni, Pompeo (Lucca, 1708. jan. 25. —Róma, 1787. febr. 4.): olasz festő. Raffaellót és Correggiót követő eklektikus mű­ vész, aki a francia rokokó festőktől is tanult. Rómában J. J. Winckelmann és A. R . Mengs klasszicista köréhez tartozott; stílusa hűvös, édeskés. Portréi közül az uralkodókról festett arcképei a legjobbak. Legnépszerűbb műve, a drezdai képtár Vezeklő Magdolnaja érzéki szépségével hat. Battaggio, Giovanni di Domenico da Lodi (1465 —90 között működött): lombardiai épí­ tész és szobrász. Valószínűleg ő tervezte a lodi kórház egykori árkádos udvarát. Hiteles mun­ kája a piacenzai Palazzo Landi gazdag rene­ szánsz kapujával. Fő műve a Bramante szelle­ mére valló lodi Incoronata-templom plasztikai, ornamentális díszeivel együtt. 1487-ben Milá­ nóban a San Satiro építőművészei között emlí­ tik a források. 1490-ben a cremai Sta Maria della Croak tervezte. Battaglie, Michelangelo déllé: -+Cerquozzi, Michelangelo Battaille, Nicolas; Bataille (1363 —1402 között működött): párizsi kárpitszövő. Főképpen V. Károly francia királynak és fivéreinek dol­ gozott. Munkásságát mintegy 100 megmaradt számla igazolja. Az angers-i székesegyházban őrzött — töredékesen fennmaradt — Apoka/ypsis-sorozaton kívül valamennyi műve el­ veszett. E hatalmas kárpitok (szám szerint 7 db)

nagyvonalú rajzukkal és egyszerű színezésükkel JJ A T monumentális hatásúak. B atthyáneum : történeti, régészeti és művé­ szettörténeti folyóirat. Gyárfás Tihamér szer­ kesztette, Brassóban jelent meg 1911 —13 között (két füzet). Batthyány Gyula, gróf (Ikervár, 1887. máj. 10. —Bp., 1959. jan. 20.): festő és grafikus; a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary Jánosnál, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1914től állított ki, 1921-, 1924-, 1929- és 1932-ben gyűjt, kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Illusztrálta Csokonai Dorottyaját. Sajátos manierista művészete rokonságban van a szecesszió­ val; megnyúlt, enervált, vonagló alakjai betöltik a teret, dekoratív ritmusban élednek meg. Bőséges mesélő szándék és szatirikus tendencia keveredik bennük. Magányos jelenség volt, követőkre nem talált. Genthon István Battistello, Giovanni: —Carracciolo, Giovanni Battista battistero: ->- baptisterium Bauchant, André (Chateaurenault, 1873. ápr. 24.—Montoire, 1958. aug.): francia festő, autodidakta. Az I. világháború idején kezdett rajzolni, 1920-ban A. Ozenfant és Le Corbusier fedezték fel. 1927-től önálló kiállításokat is rendezett. Egy Gyagiljev-baletthez díszleteket készített. Képeit H. Rousseau-n emlékeztető naiv realizmus jellemzi. Bauditz, Christoph: -*Paudiss, Christoph Baudot, Anatole (Sarrebourg, 1834. okt. 14.— Párizs, 1915. márc. 3.): francia építész. E. E. Viollet le Dúc tanítványa és követője. Számos restaurálást végzett mestere elvei szerint. A vas­ beton első alkalmazóinak egyike, a racionális építészeti törekvések híve. A templomépítésről és a középkori szobrászatról írt szakkönyveket. Baudouin, Pierre Antoine (Párizs, 1723. okt. 17.—Párizs, 1769. dec. 15.): francia festő. F. Boucher tanítványa és követője, Madame Pompadour kedvelt festője volt. Gáláns tárgyú gouache-képeit rézmetszők sokszorosították. Jelentősek finom miniatúrái is. Baudry, Paul Jacques Aimé (La Roche-surYon, 1828. nov. 7.—Párizs, 1886. jan. 17.): francia festő. Az Ecole des Beaux-Arts-on M. M. Drölling tanítványa volt. 1850-ben a Prix de Rom e nyerteseként Olaszo.-ba utazott. A velenceiek és Correggio hatottak művészetére. Később eredeti technikájú, változatos szín­ hatású stílust alakított ki, élete végén az impresszionista törekvések vonzották. Leg­ ismertebb művei: Jákob harca az angyallal (1853), Venus és Amor (1854), Hullám és gyöngy (1863), az utóbbi kettő a Louvre-ban van. Legjelentősebb dekoratív festményei: A négy évszak a Hotel Guilleminben, valamint a párizsi opera 33 freskója. Mint portréfestő is számottevő. Csorba Géza 178

BAU

Bauer Ádám (Kismarton, 1770 к, —1829): kőfaragó, а 20. sz. elejéig tevékeny műhely megalapítója. Bauer Emil (Bp., 1883— ): építész. A Mű­ egyetemen Schulek Frigyes tanítványa volt. Diplomáját 1904-ben szerezte. Szecessziós stílusban készült épületei: a bp.-i Corvin és Uránia filmszínház, bérházak, a farkasréti lakótelep, gyárépületek stb. Bauer, Franz (Bécs, 1798—Bécs, 1872. márc. 14.): osztrák szobrász. Korai, barokk korszaká­ ban a kismartoni Esterházy-kastély számára dolgozott, majd hosszabb időt Rómában töl­ tött és ott B. Thorvaldsen hatása alá került. Fő művei Bécsben vannak. Bauer, Franz Johann (18. sz. második fele): szobrász. Bécsből, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanult, 1786-ban érkezett Budára. Előbb feltehetően a bécsi udvarnak dolgozott. B auer György (1800 —1870 k.): szobrász. 183 5 к. M. Casagrandenál tanult. Esztergomban, majd Egerben telepedett le. Ő készítette az egri kálvária-kápolna domborműveit, J. L. Kracker síremlékét (1850 k.) stb. Bauer Ignác (19. sz. első fele): szobrász. Az 1827-i pesti szobrásznévsorban szerepel. Tevékenysége sírkövek és épületeket díszítő szobrok készítésére szorítkozott. Bauer, Joseph Anton (München, 1820. okt. I . —Bécs, 1904): német festő és kőrajzoló. 1840-től Bécsben működött. Számos magyar vonatkozású művet készített, különösen litog­ rafált arcképeket. B auer József, Pauer (18. sz. második fele): órás Debrecenben. Neogótikus órákat készí­ tett. Bauer, Kurt (Gösen, 1903. dec. 30. — ): német festő és grafikus. A lipcsei Könyvművészeti és Grafikai Akadémián tanult. Kedvelt műfaja a tájkép, amelyhez a motívumokat Türingia vidékén keresi. Eisenbergben (Türingia, NDK) él. Bauer, Leopold (Jägendorf, 1872. szept. i,— Bécs, 1938. okt. 7.): osztrák építész, ipar­ művész, szakíró, a modern építészet egyik fontos képviselője. 1913-tól a bécsi akadémia tanára. Főbb művei: az Angol —Osztrák Bank Bécsben, a Kereskedelmi Kamara, Hősök temp­ loma, áruház Troppauban, plébániatemplom Bielitzben, Boster-kastély Kolinban. Épületei­ nek belső kialakítása és berendezése is az ő munkája. Több szakkönyvet adott ki. Bauer, Marius Alexander Jacques (Hága, 1867. jan. 25. —Amsterdam, 1932. júl. 18.): holland festő és grafikus. Kedvelte a keleti témákat. Tehetsége főleg a grafika terén érvé­ nyesült; szellemes illusztrátor volt. B auer Mihály, Pauer (Bécs, 1789 —Pest, 1854. márc. 18.): szobrász. A bécsi és müncheni I 7 9 akadémián végzett tanulmányai után 1821-ben 12*

Pesten telepedett le, ahol legismertebb műve az egykori Diana-fürdő domborműve (a mai József Attila u.-ban volt) és Szt. Kristófot ábrázoló szobra (1833), amely dr. Birli házának sarokdíszéül készült, s később a Városháza udvarán állt. A csőri Nedeczky-síremléken kívül vidéken még számos dekoratív szobor­ művé ismeretes. Bauer Péter (?—1829): kőfaragó. 1813-ban a kőfaragó- és kőművescéh mestere Budán. A tabáni templom főoltárát és a Kálvin téri templom főhomlokzatát díszítette. Bauer Szilárd (Zólyomlipcse, 1892—Kosice, 1928): festő. Eredetileg mérnök volt, később, 1918 után Párizsban tanult festeni. Az élet hajótöröttéiről, a nyomorról festette expresszio­ nista stílusú képeit: Séta a börtönudvaron, Nép­ konyha előtt, Látogatás a kórházban stb. Kevés színnel festett Kassa vidéki tájképei is egyéniek. 1927-ben a francia forradalomról tusrajz sorozatot készített. 1929-ben Kassán posztu­ musz kiállítása volt. B auernfeind, Baurenfeind: asztaloscsalád. 1. János (Bécs, 1745 —Nagyszeben, 1798. okt. 21.) bécsi asztalos és rézmetsző. 1777-ben Brukenthal Sámuel hívására Nagyszebenben telepedett le, számára bútorokat és építkezései­ hez művészi asztalosmunkákat készített. Több jellegzetes, tájképes intarziával díszített, copf­ stílusú műve az Iparm. Múz.-ban található. — 2. ~ Lénárd (1775 —?), ~ János fia Nagyszeben­ ben dolgozott. Jelzett írószekrénye az Iparm. Múz.-ban van. B au h au s: német művészeti főiskola, amely az építészettel való legszorosabb együtt­ működés szellemében a művészet minden ágá­ ban új oktatási módszert dolgozott ki, stílust teremtett, s kiváló mesterek és tanítványok munkássága révén a 20. sz. művészeti fejlő­ désének egyik legfontosabb tényezője volt. 1919-ben a weimari képzőművészeti akadémia és iparművészeti iskola egyesítésével W . Gro­ pius alapította. Manifesztumában kifejtett célja: minden művészetnek és alkotóművességnek az új építészetet megteremtő újraegyesítése (vagyis a középkori építőszervezetek eszméjé­ nek feltámasztása), a monumentális és a deko­ ratív művészet szétválásának megszüntetése az összművészeti alkotásban (Einheitskunst­ werk), a —>■historizmus leküzdése, a szerkesztés­ ben tárgyiasság, világosság, célszerűség. A ~ első mesterei: L. Feininger, G. Mareks, P. Klee, О. Schlemmer, V. V. Kandinszkij és Moholy Nagy L. voltak. Az elemi ismeretek oktatásának módszerét A. Hölzel pedagógiai és színelméle­ tének alapján J. Itten dolgozta ki, majd Klee módosította, s ebben a formájában később a világ legtöbb modern szemléletű művészeti iskolájában bevezették. Klee módszerét Pädago­ gisches Skizzenbuch címmel tette közzé (1925)

BAU

A Bauhaus épületegyüttese Dessauban

a Bauhausbücher sorozatban. A sorozat egyéb kötetei is alapvetőek a művészet némely ágá­ ban. 1923-ban a az egész világ szakmai érdeklődését fölkeltő kiállításon, egy teljes ház berendezésével (G. Muche), valamint a prog­ ramját és eredményeit összefoglaló könyvvel tett bizonyságot arról, hogy alkotó munkáját haladó szellemű, szociális elgondolás, az emberi és társadalmi igényekből levezetett építészet gondolata hatja át. Ezzel kezdettől fogva a maradi politikai csoportok újabb támadásait hívta ki, s rágalmaik miatt 1925-ben el kellett hagynia Weimart. 1926-ban újra kezdte műkö­ dését Dessauban, a Gropius által üvegből és acélból épített, műhelyekből és lakótelepekből álló épületkomplexusban, mely a 20-as évek építészetének egyik legfontosabb alkotása. 1928-ban Gropius, majd több kiváló mester megvált a -Burchard-Bélaváry István Belényesi György (1685 k. működött): Apafi fejedelem udvari ötvöse és a fogarasi pénzverő igazgatója. A Teleki-levéltár egy 1689-i adata szerint sokat dolgozott Teleki Mihály számára is Fogarasban. Mesterjegyével ellátott műve egy antik pénzekkel díszített ezüst csobolyó, amely a Telekiek tulajdonában volt, valamint egy 1689-ből való tányér. Mesterjegye nélküli, de hitelesen neki tulajdo­ nítható egy Biblia ezüst kötése címerrel, fel­ irattal s az 1680-as évszámmal. Nem lehetetlen, hogy a BD mesterjegyet is ő használta. Belga Művészeti A kadém ia: a Szépiro­ dalmi Akadémiából 1845-ben alakult Briiszszelben Királyi Irodalmi és Szépművészeti Tudományos Akadémia néven. Belgium m űvészete : 1579-ig németalföldi művészet, majd 1830-ig ->-flamand művészet. — Újabb fellendülése az önálló királyság meg­ alakulása (1830) után kezdődött. A 19. sz. elején az építészet fő iránya a Franciao.-ból átvett nemzetközi klasszicizmus, majd a 20. sz. elejéig az ugyancsak francia mintákat

Bélapátfalvi keménycserép tányér (1850)

követő polgári eklekticizmus volt, melynek legnagyobb alkotása J. Poelaert (1817 —79) hatalmas méretű, túlzottan dekoratív igazság­ ügyi palotája Brüsszelben. Az eklektikus épí­ tészet jelentősebb emlékei még L. Suys (1823 —87) brüsszeli tőzsdéje, mely a gazdag párizsi barokkot követi, s A. Balat (1818 — 1905) brüsszeli neoreneszánsz múzeuma. A 90-es évek első felében az angol J. Ruskin és W . Morris hatására H. van de Velde (1863 — 1957), P. Hankar (1861 —1901) és V. Horta (1861 —1947) indította meg a régi formáktól, ornamentumoktól való elszakadást s a nálunk szecessziónak nevezett építészeti stílust (a mfiBelényesi György: Teleki Mihály csobolyója (1687)

Meunier: Kohász (Brüsszel, Musée cTArt Ancien)

vészetek palotája Brüsszelben, 1926). H. Hoste (1881— ), J. Eggerick (1884— ) a funkcio­ nális építészet képviselői. — A francia klasszi­ cizmusnak a festészetben legfőbb képviselője F. N. Navcz (1787—1869) volt, akinek művé­ szetét a francia romantika hatását mutató haza­ fias nemzeti-történelmi irányzat váltotta fel (jel­ legzetesek G. Wappers, 1803 —74, festményei). Az akadémizmusból kiinduló neves művészek is csatlakoztak ehhez az irányzathoz, pl. a sza­ badsághősök emlékét megörökítő W . Geefs

(1805 —83) és A. Fraikin (1817 —93) szobrá­ BEL szok. A patetikus történeti festészet ellen lépett fel a század második felében a Párizsból kiinduló naturalizmus számos követője. A kor­ szak gazdag terméséből kiemelkedtek a két Stevens testvér (Alfred, 1823 —1906; Joseph, 1819 —92) realista festményei, valamint Ch. de Groux-пзк (1825 —70), a nyomor festőjé­ nek paraszti életképei. Kiváló életképfestők még J. B. Madou (1796 —1877) és F. de Braekeleer (1792 —1883). Szobrászatával nagy hírre tett szert a realista Ch. van der Stappen (1843 —1910). A 19. sz. második felének leg­ jelentősebb belga szobrásza C. Meunier (1831 — 1905), aki a plasztika legsajátosabb, legtisztább eszközeivel ábrázolta a munkások hősies, küz­ delmes életét, s akinek nagy hatása volt az európai plasztikára. Szenvedélyes kifejezésű szobrokat hagyott hátra a fiatalon elhunyt, nagy tehetségű R . Wouters (1882 —1916) szobrász és festő. V. Rousseau (1865 —1954) szimbolikus kompozícióit a lágyan omló vonalvezetés jellemzi, viszont G. Minne (1866 —1941) a gótika expresszív szögletessé­ geivel a szecesszió és az expresszionizmus kép­ viselője. — Az 1883-ban megalakult „Húszak csoportjá”-ból, mely elsősorban a francia impresszionista művészet törekvéseinek hatása alatt állt, pointillista, majd lineáris felfogású dekoratív képeivel tűnt ki T. van Rysselberghe (1862 —1926), preraffaelita szimbolizmusával F. Khnopff (1858 —1921). A századvégi deka­ dens, túlfűtötten erotikus irányzatok legjelleg­ zetesebb képviselője a szecesszionista F. Rops (1833 —89) volt. A modern művészet egyik előfutára volt a H. Bosch és P. Brueghel ha­ gyományából kiinduló J. Ensor (1860—1949), aki az expresszionizmus és a szürrealizmus útját egyengette. Az expresszionizmusból indult a proletár alakok monumentális erejű festője, C. Permeke (1886 —1952). Nagy

C. Permeke: Niobe (Brüsszel, Musée cPArt Moderne)

198

BEL

R . Wouters: N ö sárga lánccal (Brüsszel, Musée d'Art Moderne)

jelentőségűek az expresszionista irányzatból kinőtt F. Masereel (1889— ) politikai mon­ danivalója fametszetei és festményei, melyek igen nagy hatással voltak az antifasiszta művé­ szetre. A hagyományos elbeszélő festészet újabb képviselői közül L. van Lynt és G. Bert­ rand váltak ismertté. K. Peyser festményei főleg korunk belga kisemberének életét tük­ rözik. — írod. A. Fontaine: L’art beige. Bruxelles, 1925; H. Hildebrandt: Die Kunst des 19/20 Jahrhunderts. Wildpark-Potsdam, 1924 (Handbuch der Kunstgeschichte); Histoire de la peinture et de la sculpture en Bel­ gique 1830—1930. Bruxelles, 1930. Lajta Edit Béli Vörös Ernő (Vágújhely, 1882. aug. 9.— Bp., 1922. nov. 18.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán, majd Münchenben és Nagybányán Hollósy Simonnál tanult. Olaszo.-i tanulmány­ út után Bp.-en telepedett le, 1904-től szerepelt kiállításokon. 1918 —22 között számos díjat nyert. Festészetére Goya és Benczúr Gyula művészete hatott. Fiatal leány és a Nagy víznél c. képe a Nemz. Gal.-ban van. Bella, Stefano della (Firenze, 1610. máj. 18.— Firenze, 1664. júl. 12.): olasz rézmetsző és réz­ karcoló, J. Callot mellett a kor legnevezetesebb és legnagyobb hatású metszőinek egyike, Francesco della ~ szobrász fia. Eleinte festé­ szetet tanult, majd Callot hatása alatt metsze­ teket készített. Mintegy 1150, jórészt kisalakú lapján kora életét ábrázolta. 1640-től tíz éven át — 1646-i rövid hollandiai tartózkodását leszámítva — Párizsban élt. Számos magyar tárgyú műve is ismeretes. Több grafikai lapja szerepel a bp.-i Szépm. Múz. grafikai gyűjte­ ményében. Lapjai nyomán díszítették a vadászjelenetes -*castelli fajanszokat és az e csoport­ ul99 tál rokon holicsi edényeket is. Pataky Dénes

Bellágh József (Pest, Г781—Kassa, 1869. jan. 8.): festő, rajztanító és építész. 1802-től Kassán rajzpedagógusként működött, majd 1818-tól Kassa város építésze lett. Mint festő alkalmi dekorációkon kívül olajképeket és akvarelleket is készített. Bellangé, Hippolyte (Párizs, 1800. jan. 17.— Párizs, 1866. ápr. 10.): francia festő. A. J. Gros műtermében kezdte tanulmányait, N. T. Charlet háborús tárgyú képei hatottak rá. Mint csataképfestő igen népszerű volt (A moszkvai csata, 1824; A wagrami ütközet, Lipcse, múzeum, 1838; A gárda meghal, Amiens, múzeum). Bellange, Jacques (1602—17 között műkö­ dött): francia festő és rézkarcoló, a francia manierizmus legkitűnőbb mestereinek egyike. Nancyban dolgozott. 1602-ben III. Károly lotharingiai herceg palotáját díszítette képek­ kel. Festményeinél nagyobb jelentőségű gra­ fikai munkássága (kb. 50 lap). Bellano, Bartolommeo (1435 ?—1495 ?): olasz szobrász, építész és éremkészítő, Donatello követője. Vele ment Padovából Firenzébe, és segédkezett Judith és Holofernes c. csoportjának, valamint a San Lorenzo szószékreliefjeinek mintázásában. Stílusára jellemző a gyűrött papírra emlékeztető ruharedőzet. 1466-ban II. Pál pápa a vatikáni palota építésére Rómába hívta; a San Marco palota tervezésében vett részt és érmet is készített a pápáról. Utána II. Pál óriási bronzszobrát öntötte (elpusztult) a perugiai dóm számára. Padovai síremlékei közül ekkor készült A. Roselli toscanai jellegű síremléke. A padovai Santo sekrestyéjében ~ faragta az ereklyetartó szekrény pilaszteres, puttós márványfoglalatát Szt. Antal szamár­ csordájának kődomborművével. 1479-ben G. Bellinive 1 rövid ideig Konstantinápolyban II. Mohamed szolgálatában állt. 1484-től 1488ig készítette a Santo szentélykörfalának bronz domborműveit, melyek távlati meg­ oldatlanságuk ellenére is beszédesek, mozgalStefano della Bella: A Halál a harcmezön (Bécs)

masak. 1491-től élete végéig alkotta fő művét, a padovai monumentális Roccabonella-síremléket (bronz, szétszedve) trónoló Madonnájával és szentekkel. Önálló bronzszobrocskáit padovai humanisták részére mintázta. Ybl Erűin B ellegam be, Jean (Douai, 1480 к. —1535 к.): németalföldi festő. Kompozícióit, nyúlánk alakjait gazdag ornamentika és architektúra keretezi. Lágy és finom színei miatt kortársai a színek mesterének nevezték. Stílusa közel áll a Katalin-oltár mesteréhez. Fő művei: a douai Notre-Dame polyptichona, melyen a Szenthá­ romság imádásának jelenete (külső szárnyain donátorok, szentek között a trónoló Krisztus előtt térdelő Mária) látható, Krisztus kínszen­ vedésének allegorikus ábrázolása a lille-i múzeumban, két triptychonja az arrasi katedrálisban. Legismertebb műve a berlini nagy triptychon az Utolsó ítélettel. Lajta Edit Beller Jakab (18. sz. közepe): gyöngyösi festő. 1770 k. a pétervásári Keglevich-kastély dísztermének rokokó mennyezet- és falké­ peit festette virtuóz gyakorlattal. Jelzett oltár­ képe a gyöngyösi Szt. Orbán-templomban látható. Beller Péter (1840 k. működött): faszobrász. Szegeden tanult, délvidéki oltárokat faragott és aranyozott. Rajzai az utóbbi években kerültek elő. b ellev u e: belvedere

Belli, Valerio; Vincentino (Vicenza, 1468 к .— BEL Vicenza, 1546): olasz éremművész és gemma­ véső. Művei között 75 antik utánzat található. Dolgozott a pápai udvar részére is. Több kristályfaragványa ismeretes. Leánya, Properzia di Rossi szintén gemmavéső volt. B elling, Rudolf (Berlin, 1886. aug. 26.— ): német szobrász. Archipenko és Boccioni hatott rá, kubista, futurista, expresszionista stílusban mintázta erőteljes téri hatást ébresztő szobrait (Ember, 1918, Bokszoló, Erotika, 1920). 1934 óta Istanbulban az akadémia szobrász-szak­ osztályának a vezetője. B ellin i: velencei festőcsalád. — x. Jacopo ~ (Velence, 1400 k .—Velence, 1470 k.): velencei festő. Mestere, Gentile da Fabriano, Pisanello és a Firenzében működő kortársak hatottak rá anélkül, hogy egyénisége elsikkadt volna a sokféle irányzatban. Velencén kívül sokfelé dolgozott (Ferrara, Padova), de munkái jó­ részt elpusztultak. Sokoldalú, a bizáncias modorral végképp leszámoló, haladó művésze­ téről két fennmaradt vázlatkönyve tanúskodik (Louvre és British Museum). A 15. sz. elején uralkodott hagyományos témákat bensőséges, lírai hangulattal töltötte meg (pl. a velencei akadémián, a bergamói Accadentia Carrarában őrzött Madonnái). A velencei festészet új útjaira lépett azokban a munkáiban, melyek­ ben már fiai, Gentile és Giovanni is közre-

Beller Jakab: A pétervásári volt Keglevich-kastély díszterme

200

BEL

Gentile Bellini: Körmenct a velencei Szent Márk téren (Velence, Akadémia)

működtek. Jelentős munkái: Krisztus a kereszten (Verona, képtár), Madonna az áldást osztó kis Jézussal (Milánó, Brera), Madonna dell'Umilta (Milánó, Museo Poldi Pezzoli), Szt. Jeromos (Brooklyn és Verona). — 2. Gentile (Ve­ lence? 1429 k .—Velence, 1507. febr. 2.): olasz festő, Jacopo idősebb fia. Apja és sógora, A. Mantegna tanítványa. Neve először az val és öccsével 1460-ban közösen jelzett és azóta elveszett padovai oltárképen szerepel. 1464-ből való első önálló műve, a Márktemplom orgonájának festői díszítése (ma Museo di San Marco). Ebben az időben készült San Lorenzo Giustiniani szuggesztív erejű kép­ mása (Velence, Akadémia). 1466-ban III. Fri­ gyes velencei tartózkodása alatt annak arc­ képét készítette el. Fontos hatással volt fejlő­ désére és az egész velencei festészetre az 1479 — 80-as években II. Mohamed meghívására Konstantinápolyba tett utazása, ahomian keleti motívumokat és áradó díszítőkedvet hozott magával. Itt készült II. Mohamed híres képmása (1480, London, National Gallery). Fő műveit élete utolsó szakában mint a város hivatalos festője készítette. Képeinek háttereiben elő­ ször találunk valóságos élmények alapján ké­ szült velencei vedutákat, pl. Körmenet a Márk téren (Velence, Akadémia) c. képén. A mes­ terien térbe komponált tömegben ismert alakok képmását is megörökíti, így Cornaro Katalint, Ciprus egykori királynőjét a Szt. Kereszt feltalálása c. képén. A testes, kezében olvasót tartó királynőt ugyanabban a ruhában láthatjuk a Szépm. Múz.-nak ugyancsak Gentilétől származó arcképén. Művei közül a bergamói múzeumban van a Férfiképmás, Londonban a Királyok imádása és Milánóban 201 a Szt. Márk prédikációja Alexandriában

(Brera). — 3. Giovanni v. Giambcllino (Velence, 1430 k .—1516. nov. 29.): velencei festő, a ~ család legfiatalabb és legjelentősebb tagja, aki nagy hatást gyakorolt tanítványaira, kortársaira, sőt az idősebb mesterekre is. Apja, Jacopo ~ és sógora, A. Mantegna tanít­ ványa. Jellemző erő, új harmóniákon alapuló apjá­ színhatások, idealizált formaszépség, Mária és a szent nők ábrázolásainak édes lírája, az alle­ gorikus kompozíciók sejtelmessége, a meseszerű tájak költői, zenei hangulatot adnak műveinek. A körvonalak zárt formái képein Gentile Bellini: Cornaro Katalin arcképe (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Tizian at Ferrara. London, 1956; R . Pallucchi- BEL ni: Giov. B. Milano, 1959; G. Fiocco: Giov. B. New York—Toronto—London, i960; S. Bottari: Tutta la pittura di Giov. B. Milano, 1963. H. Takács Marianna Bellony László (Igló, 1871. jún. 15. —Bp., 1913. júl. 20.): festő és rajzoló. A Mintarajziskolában tanult, majda fővárosban letelepedve, főleg népszerű kiadványok részére készített illusztrációkat. Arcképei közül említésre mél­ tók: Damjanich János, Münnich Aurél és Kohl Medárd püspök képmásai. Bellori, Giovanni Pietro (Róma, 1615 к .— Róma, 1696): olasz pap, festő (mint ilyen nem jelentős), nagy hatású művészeti író. Róma művészeti életében döntő jelentősége volt annak, hogy a régiségek felügyelőjeként Berninive1 szemben Raffaello, a Carracchk és Poussin művészete mellett foglalt állást. Le vite de pittori, scultori ed architetti moderni (Róma, 1672) c. 12 biográfiát, németalföldieken kívül nagyrészt bolognai mesterek életrajzát tartal­ mazó művében is ezt az álláspontot képviseli. Giovanni Bellini: Madonna (Velence, Akadémia) Ennek előszava először mondja ki, hogy Raffaello után a művészet hanyatlásnak feloldódnak az őket körülvevő és szigorú for­ indult. A manierizmus és a naturalizmus máikat elmosó levegőben. Eleven szépségű végleteivel szemben a középúton járó bolognai Máriái mögött korai képein függöny lóg eklekticizmus felsőbbségét igazolta; műve a (pl. Madonna degli alberetti, Velence, Akadémia), klasszicista irányzat legjelentősebb dokumen­ később Giorgione és Tiziano hatására a táj tuma a 17. sz. művészettörténeti irodalmában. és ember között nála is megszűnik a választóNagy része volt az európai klasszicizmus és vonal. Érett kori többalakos kompozícióiban J. Winckelmann gondolatkörének előkészítésé­ is (pl. Trónoló Mária szentekkel, Murano, ben. P. Santo római rézmetszővel közös mű­ San Pietro Martire) a tökéletes egyensúlyra, a ve : Admiranda romanarum antiquitatum ac veteris főalak kiemelésére törekszik. Festményein a sculpturae vestigia (1693). Raffaello-kultuszának klasszikus reneszánsz a kompozíció racionális terméke Descrizione delle Itnmagini dipinte da felépítését nem bontja meg, csak életet lehel Raffaello d’Urbino nelle Camere del Palazzo a képein szereplő alakokba. A reneszánsz Vaticano (Róma, 1695) c. műve. szépségideál és kora konkrét embereinek Rozgonyi Iván típusai varázsos egységbe olvadnak művészeté­ Bellucci, Giovanni Battista di Bartolomeo ben. Bellini 1475 —1500 között korábbi tem­ (San Marino, 1506. szept. 27. —Siena, 1554. peratechnikáját az olajfestéssel cserélte fel. márc. 25.): olasz hadiépítész, 1537-ben E technika révén ragyogó színeket, tónusos Mo.-ra jött, 1540-ben Komárom védelmében lágyságot ért el. Ezek jellemzik egyik leg­ vett részt. 1549-ben és 1552-ben Itáliában híresebb oltárképét, a velencei Sta Maria dei működött vár építészként. Frariban levő Trónoló Mária szentekkel és Belm onte, Leo (Stockholm, 1870—?): svéd zenélő angyalokkal címűt, valamint a késői festő és iparművész. Párizsban a Julian Aka­ nagy oltárképeket (Krisztus megkeresztelése, démián és a Manufacture de Gobelins-ben Vicenza, Sta Corona; Trónoló Madonna szen­ tanult. 1904-ben Körösfői-Kriesch Aladár hívá­ tekkel, Velence, San Zaccaria; Szt. Jeromos, sára Gödöllőre jött, részt vett a gödöllői Kristóf és Ágoston, Velence, San Giovanni szövőiskola megalakításában. Főként Körösfői Crisostomo). Az új művészet levegőjével tel­ és Nagy Sándor kartonjait szőtte gobelinbe, tek el Giorgionéra emlékeztető, mesehangula­ de önálló iparművészeti tevékenységet is tot árasztó, homályos értelmű Allegóriái (öt folytatott. 1914-ben visszament Párizsba. kép a velencei Akadémián). Kortársai között Belorusz SZSZK m űvészete: A belorusz különösen arcképei miatt volt híres (csak a kultúra alakulására az ukrán és orosz néppel kö­ L. Loredan dogéé hiteles — London, National zös történelmi eredet és a hasonló sors nyomta Gallery). — írod. Hendy —Goldscheider: G. B. rá bélyegét. A régi belorusz művészet emléke a Oxford —London, 1945; L. Vertova: Giov. Szófia-székesegyház Polockban (1044 —66) s a B. Milano —Firenze, 1954; J. Walker: В. and vityebszki, breszti műemlékek. A belorusz fa- 2 0 2

BEL faragásnak, ötvösművészetnek, a 16 —18. sz.-i fametszeteknek szép emlékei maradtak. A 18. sz.-ig festészetük vallásos jellegű volt. Belo­ russzia a 18. sz. végén egyesült Oroszo.-gal. I. T. Hruczkij (1806—52), Sz. Zarjanko (1818—70), V. K. Bjalinickij-Birnlja (1872— ) belorusz művészek Péterváron tanultak, de a cári időkben elmaradott területre kevesen tér­ tek vissza. 1918-ban Vityebszkben képzőművészeti iskola létesült. Vezetői M. Kerzin és J. Ahremcsik voltak. Jelentősebb belorusz művészek: A. Glebov, Z. I. Azgur (1908— ), A. Bemei (1905— ), A. Orlov szobrászok; V. Volkov, P. Gavrilenko, F. Modorov, E. Zajcev (1908— ), M. Belinickij, V. Cvirko, V. Szuhoverhov, K. Koszmacsev festők és grafikusok. Kovanecz Ilona Belotto, Bernardo: Canaletto belsőtérm űvészet: Körébe tartozik a köz­ ős magánépületek belső tereinek (intérieur) és berendezésének célszerű, tetszetős, repre­ zentatív, ill. kényelmes, továbbá ma már higiéniai és szociális követelményeket is ki­ elégítő építészeti és iparművészeti tervezése, valamint kivitelezése. A belsőépítész feladata a belső tereknek az épület architektonikus kon­ cepciójával és rendeltetésével összhangra tö­ rekvő tagolása és kapcsolása, a falak, a padlózat és a mennyezet kialakítása, valamint a beépí­ tett elemek megtervezése. A sokoldalú építésztervező tevékenysége néha az intérieur minden részletére is kiterjed. A ~ egységes elgondo­ lásának szolgálatába állítható a díszítőfestészet és szobrászat; díszítőelemként tervszerűen alkalmazhat önálló jellegű táblaképeket és szobrokat is. Foglalkoztatja a fa-, a fém-, a textil-, a kerámia- és az üvegművességet, újabban egyre nagyobb szerepet juttat a mű­ anyagoknak is. A művészet összes megnyil­ vánulási formái között a leggyorsabban és a legérzékenyebben tükrözi korok, népek és tár­ sadalmi rétegek civilizációjának fejlettségét. A ~ több ízben jelentős kezdeményezésekkel hatott a művészeti kultúra egészére, pl. a 17. sz.-ban, majd a szecesszió kialakulásakor, a 20. sz. elején. Ma különösen fontos területe az egyre nagyobb méreteket öltő és művészileg egyre igényesebb típusbútor-tervezés, belsőtornyos vár : a védelmi építkezéseknek a lakótornyot követő s ezzel egy időben dívó típusa. Feltehetően úgy keletkezett, hogy a lakótoronyhoz tartozó épületeket körfallal övezték, amelyet a bejáratnál v. más gyöngébb pontokon a falon belül álló magas tornyokkal megerősítettek. Ez az elrendezés nem volt alkalmas a falak oldalazó védelmére. A -.--ак lehettek szabályos (pl. Diósgyőr, Tata, Vár­ palota stb.) és szabálytalan alaprajzúak (Buda, Visegrád, Esztergom stb.). Építési idejük a 12. 2 0 3 sz.-tól a 15. sz. elejéig tartott. Kampis Antal

Beltraffio, Giovanni Antonio: Bohraffio, Giovanni Antonio Beltrami, Luca (Milánó, 1854. nov. 13.— Milánó, 1933. aug. 8.): olasz építész és művé­ szeti író, a modern olasz építészet egyik jelen­ tős alakja. A milánói akadémia építészpro­ fesszora, 1891-től a lombard műemléki fel­ ügyelőség igazgatója volt. Jelentősebb művei: a Corriere della Sera, az Olasz Kereskedelmi Bank épülete, az új vatikáni képtár. Restaurá­ tori tevékenysége is jelentős (Castello Sforzesco, Sta Maria déllé Grazie, Milánó, a paviai Certosa stb.). Számos művészettörténeti tanul­ mánya jelent meg müánói templomokról, Leonardóról s több nagy olasz mesterről. Beltrán Masses, Federico (Barcelona, 1885. júl. 18.— ): katalán festő. A barcelonai akadémián tanult. Morbid szellemű és felszí­ nesen tetszetős stílusú figurális kompozíciókat (La Maja Marquesa, Maja Maldita) és női arc­ képeket festett. D ’Annunzio „Triomphe de la M ort”-ját illusztrálta. Beltz András Lambert (1705 —24 között mű­ ködött) : pozsonyi ötvösmester. Áttört kosarú, zománcplakettes, körtenodusú kelyhe a po­ zsonyi ev. templomban van. beludzsisztán szőnyeg : közép-ázsiai gyap­ júszőnyeg; az SZU, Irán és Pakisztán határterületein, főként Beludzsisztánban készítik. Csomózása közepes sűrűségű, színei sötét tónusúak (barna, bordó, sötétkék és zöld), némelyiken — különösen az imaszőttyegéken - természetes teveszőr is előfordul. MintaA Belvederei Apollón (Róma, Vatikáni Múzeum)

rajzai nagyon változatosak, perzsa, ill. turkomán hatásra vallanak, általában mértani jelle­ gűek. A ~ ismertetőjele a szőnyeg két keske­ nyebb végét díszítő tenyérnyi v. atmál is szélesebb gazdag mintájú kelim leszövés. belvedere, bellevue: kertes kastélyok része v. olyan helyre telepített különálló épület (esetleg épület nélküli kertrészlet), amelyről a környező vidékre rendkívül szép kilátás nyílik (pl. a prágai ~ ) . Belvederei A p o lló n : a 15. sz. végén talált ókori márványszobor. A Vatikán Belvedere nevű részén állt, innen kapta melléknevét. J. J. Winckelmann és kora a klasszikus görög művészet csúcspontjának tekintette, valójában i. sz. 2. sz.-i római másolat; görög eredetijét — döntő bizonyítékok nélkül — Leócharésnek tulajdonítják, egyéb neki tulajdonított szob­ rokkal való stílusrokonsága alapján. A szobron az isten hajviselete nőies: felemelt jobbjában babérágat, leeresztett bal kezében (modern kiegészítés) íjat tartott. A fejnek még egy másolata ismeretes (Basel). A típus egyedül­ álló; a kiszámított, elegáns összhatású kompo­ zíció könnyedségével, simaságával már a hellénisztikus korra mutat előre. Szilágyi János György Belvederei to r z ó : Apoll&nios bélyegm etszés: különleges (a bankjegy­ metszéshez hasonló) sokszorosító technika, amelyet a bélyegek folyópénz-értéke és a bélyegek nagy tömegben való előállítása tett szükségessé. E technikának különleges (és titkolt) volta és a művészi bélyeg sajátságos szerkesztési kényszere (körirat, értékmegjelö­ lés) hozta magával, hogy ~ sel hosszú ideig csak erre a technikára kiképzett szakemberek foglalkozhattak. Ma már más, modernebb eljárások helyettesítik. b ély eg z ő : (bőrművesség) bőrmunkák és könyvkötések vaknyomásos és aranyozott díszítéséhez használt, pozitív, ill. negatív vésetű mintával ellátott sárgaréz v. bronz szerszám. Fanyélbe illesztik és felmelegítve nyomják a bőrfelületbe. —- beffroi B ergl, Johann Baptist (Königshof, 1718 v. 19.—Becs, 1789. jan. 15.): osztrák festő, az osztrák barokk művészet egyik jelentős kép­ viselője. A bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte tanulmányait. Fiatalkori egzotikus J. B. Bergl: Az Egyetem i tem plom freskója (Bp.)

freskói (Schönbrunn, Melk, Hetzendorf stb.) után világi (Becs, udvari könyvtár) és egyházi témájú (Kleinmariazell, Dornau stb.) repre­ zentatív falképeket festett. Stílusa, bár az olasz és németalföldi mintákhoz is közel áll, szorosan kapcsolódik az osztrák hagyományokhoz, különösen P. Troger és F. A. Maulbertsch művé­ szetéhez. Festészetére a világos színek használata és a kevés alakkal szerkesztett levegős kompozí­ ció jellemző. ~ dolgozott Mo.-on is. Első ízben 1775-ben a felsőeleíánti pálosok hívták meg templomuk kifestésére. Az ő ajánlásukra kerülhetett Pestre, ahol a pesti pálos (ma Egye­ temi) templom freskóit (átfestve) — mo.-i fő művét — készítette. Harmadik megbízását is a pálosoktól kapta a máriacsaládi pálosok — még a múlt században elpusztult — templomának mennyezetképeire. — írod. Fleischer Gy.: J. B. a budapesti egyetemi templom mennyezet­ festője. 1931. Bergmann Erazmus (?—1647): ötvös. Besztercebányán működött. Művei közül ismeretes egy aranyozott cápás pohár a király­ falvi Roth család címerével, egy zománccal díszített arany fedeles kupa és egy vésett díszü kupa a Deák téri ev. templomban. B ergm ann Ferenc Antal (1762 —1807 között működött): nagyszebeni festő, az erdélyi arisztokrácia több tagjának arcképén (Uttenhoffer Antal arcképe a Szépm. Múz.-ban, továbbiak a nagyszebeni Brukenthal Múzeum­ ban, Brassóban és a Nagyenyedi Kollégium­ ban) kívül oltárképeket festett a magyarfenesi (ma Vlaha) és szamosfalvi (ma Someseni) r. k. templom számára. B ergm ann, Hermann von (Prága, 1816 — Bécs, 1886. máj. 26.): cseh építész. München­ ben L. von Klenze és F. Gärtner, majd Bécsben P. Nobile tanítványa. A romantikus építészeti törekvések képviselője. Tőle származik az egykori bp.-i Hentzi-emlékmű neogótikus építészeti részének terve. B ergm ann, Ignaz (München, 1797—Mün­ chen, 1865): német festő és litográfus. Portré­ kat és miniatúrákat készített. Pauer Miksa Félix nyomán kiadott egy pesti látképet. B éri Mihály (1627—46 között működött): debreceni ötvösmester, 1627-ben céhmester. Művei közül egy indadíszes pohár a dancsházi, egy fedeles kupa a hajdúböszörményi, egy talpaspohár pedig a tiszaszentimrei ref. temp­ lomban van. B eridze, Vahtang Vukolovics (Kutaiszi, 1914 — ): grúz művészettörténész, a művészet­ tudomány doktora, a grúz művészet eredmé­ nyes kutatója. Különböző expedíciókban is részt vett, sokat publikált, így: Grúzia építé­ szete (Moszkva, 1948), A régi Grúzia építészei (Tbiliszi, 1956), Tbiliszi építészete (Tbiliszi, i960).

Berk, Nurullah (Istanbul, 1904— ): török festő és szépíró. Az istanbuli akadémián, majd Párizsban tanult. A modern török iskolához tartozik. Tanulmányai jelentek meg a festészetről és a művészetről. B erkei, Sabri (Üsküp, 1907— ): török (?) festő. A belgrádi művészeti akadémián tanult két évig, később pedig a firenzei művészeti akadémián dolgozott. Munkáira a klasszikus Itália nagy mesterei hatottak. Sok külföldi kiálh'táson szerepelt nagy sikerrel. Képei közül figyelemre méltó Önarcképe, az Üsküpi utca és az Anatóliai látkép. Berkeny János Sámuel (Vámos, 1765 k .— Bécs, 1822): rézmetsző. Bécsben működött. A kor egyik legjobb magyar metszője, aki 1789-től számos illusztrációt készített a Hadi és más nevezetes történetek, majd a Magyar Hír­ mondó részére. Később főleg térképeket met­ szett. Berkes Antal (Bp., 1874. márc. 28. —Bp., 1938. nov.): festő. 1889—94 között az Iparművészeti Iskolában tanult. Eleinte tájképeket, majd pesti utcajeleneteket festett. Később kora műkereskedelmét kielégítő sablonos tömegtermelésre kényszerült. Berkovics Károly (19. sz. első fele): kártya­ festő Pesten. 1834-ben Bécsben tanult a képzőművészeti akadémián a rézmetszők tanfolya­ mán. Berkovics Sámuel (Ungvár, 1835 k. —?): arc­ képfestő. Marastoniníl tanult. A Műegylet kiállí­ tásain szerepelt 1857-től 1862-ig. B erkovits Ilona, Tolnai Gáborné (Bp., 1904. márc. 26.— ): művészettörténész, a művé­ szettörténet-tudományok doktora. Fő stúdi­ uma a magyar kódexfestés története, újab­ ban Zichy Mihály és köre. Tanulmányai magyar és olasz nyelven jelentek meg a Magyar Könyvszemlében és a Corvinában. Könyvei: Miniatori ungheresinel ,,Dictionnaire des Miniaturistes”, Bp., 1941; La miniatura ungherese nel periodo degli Angioini, Roma, 1947; A Magyarországi Corvinák, Bp., 1962; Zichy Mihály, Bp., 1964. B erkow etz, Berkowitz, Josef (19. sz. eleje): cseh rézmetsző. Bécsben működött. Sokat dol­ gozott magyar kiadványok (pl. a Hébe) részére. B erky Ferenc (Kisszekeres, 1824—Szatmár, 1881): festő. A szatmári Gaál Ignác tanítványa. Rövid ideig Pesten tartózkodott, majd 1847ben visszatért Szatmárra s itt élt haláláig. Arcképeket festett és a Szatmár környéki templomokat látta el freskókkal és oltárképek­ kel. Férfiképtnása a Nemz. Gal.-ban van. Berlage, Hendrik Petrus (Amsterdam, 1856. febr. 21. —Hága, 1934. aug. 12.): holland épí­ tész és szakíró, a modern építészet egyik jeles előfutára. Főiskolai tanulmányainak elvégzése 2 IÓ

J3JhR

217

(1875—78) után és külföldi tanulmányútjai (Plébániatemplomot), J. F. Grael műve a So­ befejeztével (1880) Amsterdamban előbb alkal­ phienkirche (1723), mindkettő épen maradt. F. W . Dietrichs műve a Böhmische Kirche: vele kb. mazottként, majd (1889-től) önállóan dolgo­ egyidős a Dreifaltigkeitskirche. — Számos barokk zott. Legkorábbi művei holland reneszánsz stílusúak, de hamarosan átmenetet teremtve a palota is épült ebben az időben: a Schwerinhagyomány s egy új, racionálisabb építészet­ palota C. Wiesend alkotása 1734-ből; Gerlach szemlélet között, a modern holland architek­ építette a hajdani Kammergerichtet 1734-től; túra úttörője lett. Fő műve az amsterdami M. Böhme műve a Kreutz-palota és a Kancellári Tőzsde, 1897—1903; érdekes kései alkotása a Palota. — A 18. sz. második felében építtette hágai Városi Múzeum, 1930—32. Szakirodalmi Nagy Frigyes a régi Operaházat, mely G. W . művei közül a Gedanken über den Stil in der von Knobelsdorff műve. J. Boumann kezdte Baukunst (Lipcse, 1905) a legfigyelemremél­ építeni a Prinz-Heinrich-Palaist (Henrik herceg tóbb. — írod. К. P. C. de Bázel és mások: Dr. palotája) 1748-tól, amely 1810 óta egyetem; a H. P. B. en zijn Werk. Rotterdam, 1916; M. régi királyi könyvtár („Kommode”) G.C. Un­ Eisler: Der Baumeister В. (Kunst in Holland). ger és G.F.Boumann vezetésével 1774—80 kö­ Wien, 1921. Major Máté zött épült. 1747-ben kezdte építeni J. L. Legeay B erlin : Németo. fővárosa, a Német Demok­ a Hedwigs-Kirchét; a Francia Dóm és a Német ratikus Köztársaság kormányának és központi Dóm építkezése 1780-ban kezdődött a volt intézményeinek székhelye. 1948 óta NyugatGendarmenmarkton C. von Gontard vezetésé­ és K clet-~ külön-külön igazgatás alatt áll. vel. Mindezeknek az épületeknek a helyre— А II. világháború végén a város épületeinek állítása részben már megtörtént, részben folya­ matban van. — A rokokó idők legjelentősebb 75 %-a elpusztult v. igen súlyosan megsérült. Azóta nagyrészt újjáépítették. — Középkori magánépítményei közül Dietrichs építette 1761-ben az Ephraim-Haust (Ephraim bankár építészeti emlékekben ~ a pusztulás előtt sem palotáját), amely azonban már 1935-ben bővelkedett. Jellegzetes, égetett téglából épült templomai közül a 14. sz. első felében épült ún. tönkrement. Az Ermelerhaus és a LessingSzürke kolostor (Graues Kloster) volt a leg­ Nicolai-Haus viszonylag épen megmaradtak, és korábbi; ezt megtartották mint „védett rom”teljesen helyreállították őket. — J. G. Langot a város újjáépítése során. A 14. sz.-ban hans emelte 1788—91 között a berlini klasszikus épült a Marienkirche, toronysisakja 1790-ben stílus kiemelkedő alkotását, a város jelképévé vált Brandenburger Tort (Brandenburgi kapu), készült; ezt és a spandaui részében levő rajta a Quadriga Schadow műve (1794-ből). Nikolaikirchét helyreállították; még romos állapotban van az 1470-ben befejezett Berliner Nikolaikirche. A mai területén levő számos Berlin: A Marienkirche szószéke középkori falusi templomból csak kevés maradt meg. — A reneszánsz nyomai -Bethlenfalva Betlen Gyula (Bp., 1879. máj. 8.— ): szobrász. Párizsban a Julian Akadémián tanult R . Vériét-nél. 1904 óta működött és szerepelt fővárosi tárlatokon. A nyíregyházi Kossuthszobron (1912) kívül számos arcképszobrot, kisebb bronz és terrakotta aktokat, emlék­ érmeket készített. St Louis-ban (1904) és Milánóban (1906) kisplasztikáival aranyérmet nyert. A Könyves Kálmán Szalonban (1919) kollektív kiállítást rendezett. 1930-ban a Szeged-Alsótanyai hősi emlékművet készítette. Bettes, John (London, 1530 k .—London, 1580 k.): angol festő; a ró. sz.-ban fontos sze­ repe volt a brit miniatúrafestészet felvirágoz­ tatásában. Bettkober, Christian Friedrich Heinrich Sigismund (Berlin, 1746. máj. 11.—Berlin, 1809): német szobrász, berlini akadémiai tanár, agyag- és gipszmintázást tanított. Kiválóbb művei: I. Frigyes Vilmos porosz király bronz­ festésű gipszszobra (1797) és Lujza királynőt ábrázoló mellképe (1798). Beuckelaer, Joachim (Antwerpen, 1533—75 k .): flamand festő, P. Aertsen tanítványa és a flamand konyhacsendéletek egyik legjobb mestere. Jellemző művei a bécsi Kunsthisto­ risches Museumban láthatók, beuroni m ű vészet: Németo.-ban, Beuron községben 1868-ban alakult az ottani bencés kolostor tagjainak művészi egyesülése. A múlt különböző stílusú formakincseinek felhasználá­

sával próbálták a kimerült egyházművészetet (BET felújítani. Vezérük Desiderius Lenz (1832 — 1928) volt. Fő művük Monte Cassino bencés anyakolostorának festményei, domborművei, melyek a II. világháborúban elpusztultak. — írod. P. D. Lenz: Zur Ästhetik der Beuron Schule. 1912; Gerevich T .: A beuroni bencés művészet. Bp., 1929. Beuther, Michael (16. sz. második fele): svájci fametsző, Baselben élt. Az 1582-ben és r588-ban megjelent császárok, királyok és más előkelőségek arcképgyűjteményében Má­ tyás királynak Mantegna-típusú arcképét is kiadta. Beycesultan : rommező Kisázsia K-i részén; az ókori Arzawa állam fővárosa. Az 1954-ben megindult ásatások itt hozták napvilágra Kis­ ázsia legrégibb kannatípusát (neolit kor), amelyből többek közt Trója I. rétegének típusai fejlődtek. I. e. 2700—2300 között épült a kettős szentély: két megaron, egyik egy férfi, másik egy női istenségnek (Attis — Kybelé?); a női istenség szentélye körül idolok tömegét talál­ ták. A kultusz az i. e. 2. évezred végéig folya­ matos. A palota a 2. évezred elején T alakú udvar köré épült, a termek egy részét a padló­ zat alatt fűtötték. Oszlopcsarnok vezet a fogadóterembe, amelynek falai fehér, sárga, vörös színű festés nyomait mutatják. Feltűnően sok faanyagot használtak az épületekhez, nemcsak a tetőszerkezetben, hanem az oszlo­ pokhoz is. ~ architektúrája Krétával és Elő-Ázsiával mutat rokonságot, és élesen különbözik a kisázsiaitól. A lerombolt palotát a 13. sz.-ban újjáépítették. 1230 k. a várost végleg elpusztították. — írod. Lloyd—Mellaart: B. I. köt. London, 1962. Komoróczy Géza Beyer, Wilhelm (Gotha, 1725. dec. 27.— Schönbrunn, 1806. márc. 23.): festő, porcelán­ mintázó szobrász. Mint kerttervező építő Párizsban járt, majd 1751-ben Rómába ment. Itt J. J. Winckelmann-nal Herculaneumban is dolgozott és szobrászattal kezdett foglalkozni. 1759-től az új stuttgarti kastély építkezéseinél dolgozott. Jelentősebb ennél modellkészítői működése az akkor alakult ludwigsburgi porcelángyárban. Munkáit később metszetes kiadványokban tette közzé. 1770-ben Bécsben tűnt fel mint udvari festő és szobrász. 1773-ban megbízást kapott a schönbrunni park szoborcsoportokkal való díszítésére. Bécsben több helyen találhatók klasszicista szobrai (Laxenburgban Kaunitz herceg kertjében, az ungarngassei Esterházy-palota kertjében, a Belvederében stb.). Aggházy Mária Beyeren, Abraham van (Hága, 1620/1 — Overschieben, 1690): holland festő. Csend­ életeket, színes virágképeket és világosszürke tónusú tengerképeket festett. Hágában, Leiden23О

B IA

23I

ben, Delftben, Amsterdamban s Alkmaarban dolgozott. A Szépm. Múz. Gyümölcscsendélet, Halcsendélet, Háborgó tenger c. képeit őrzi. Bezerédi Gyula (Mogyorós, 1858. ápr. 9.— Bp., 1925. jún. 31.): szobrász. Először Alexy Károlynál, később a bécsi akadémián tanult. Részt vett a Burg szobrászati díszítésében. Itthon eleinte dekoratív szobrokat mintázott (Csárdás és Menuette a Vigadóban, 1945 elején, az ostrom alatt megsemmisültek), később képmásokat, terrakotta szobrokat ké­ szített. Az ő műve a bp.-i Washington-sioboi (1906) és Tinódi Sebestyén (1906 —07) szobra. Bezerédj Amália (Szentivánfa, 1804. ápr. 5. —1837. szept. 21.): író és festő. Ismert mesterek műveit másolta. 1836-ban saját illusztrációival díszített igen népszerű képes­ könyvet adott ki gyermekek számára (Flóri könyve ). Bharhut: város E-Indiában. Mellette tárták fel a legrégebbinek ismert sztúpát. Ma az a feltevés látszik bizonyítottnak, hogy az i. e. 2. sz.-ban indus kőfaragók készítették, akik még a régi megszokott fakonstrukciót alkal­ mazták. A kör alakú sztúpát kerítés veszi körül, a négy világtáj felé néző kapukkal. A kultikus ábrázolású domborművek egyikén Buddha előző életéből — amikor szarvasnak született — vett jelenetek, majd Buddha életének legendái, valamint a Tan kerekének és Buddha Nirváná­ jának ábrázolása ismeretes. A bharhuti művé­ szetben a kőfaragók még alkalmazkodtak a fa struktúrájához, a domborművek csak kevéssé emelkednek ki az alapból (bas-relief), a művé­ szek megelégedtek az alakok képszerű ábrázo­ lásával. A sztúpa nagy része tönkrement, a kő­ anyagot széthordták, az egyik kaput és kerítés­ részletet a kalkuttai Indian Museumban őrzik. Egyed Edit Bhuvanesvar: város K-Indiában. India K-i partvidékén a 6. sz.-tól kezdve a Gangadinasztia egyik ága uralkodott közel ezer éven át. Az ő dinasztiájuk uralma alatt készültek Konarak és Puri nagy jelentőségű építészeti és plasztikai emlékei. építészeti emlékeiben a 8. sz.-tól kezdődően az eddigi vízszintes irányú törekvésekkel szemben a magasságba törő építmények alakulását figyelhetjük meg. Ez a 10. sz.-i nagara stílusban épült Lingarája templománál (Siva tiszteletére) és a körülötte levő sikharáknál (tornyoknál) is szembetűnik. A 10—11. sz.-i Parasurámatemplom építésénél a kövek vízszintes tagolt­ sága ellenére is a felfelé való törekvés jelent­ kezik. A ~ i építészetnek jelentékeny emléke a 10—II. sz.-ban keletkezett Muktésvaratemplom. A 12. sz.-i rájaráni templom gon­ dos kidolgozású plasztikai díszítményei vonják magukra a figyelmet. Egyed Edit Biagio, Vincenzo: Catena, Vincenzo

Biai-Föglein István (Besztercebánya, 1905. okt. 20.— ): festő. A Képzőművészeti Fő­ iskolán (1924—29) Vaszary János és Csók István tanítványa volt. 1926 óta számos bp.-i tárlat kiállítója. Gyűjt, kiállítása volt 1928-, 1930-, 1931-, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937- és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954ben az Ernst Múzeumban, 1959-Ъеп a Csók Galériában. Főleg tájképeket, arcképeket, újabban állatkerti és cirkuszi jeleneteket fest impresszionisztikus modorban. Több műve van a Nemz. Gal.-ban: Szolnoki part, Apacsok, Önarckép stb. Bodnár Éva Bianchi Bandinelli, Ranuccio (Siena, 1900— ): olasz művészettörténész, az ókori görög és római művészet kiváló kutatója. Főbb művei: Storicitá delVarte classica, 1—2. köt., i9$o\Hellenistic-byzantine miniatures 0/ the Ilias, 1955; Organic’ta e astrazione, Milano, 1956; Archeológia e cultura, 1962. Bianchi-Ferrari, Francesco de (Modena, 1460 k .—Modena, 1510. febr. 8.): felső-itáliai festő, talán C. Tura tanítványa, E. Roberti köve­ tője, korában megbecsült mester. Nagy, világos színfoltokkal festett alakjait kissé az intarziára emlékeztető módon helyezte egymás mehé. Korai műve a Krisztus a kereszten (Modena, Galleria Estense), későbbi az ugyanitt levő Angyali üdvözlet. Trónoló Madonna-képe Ber­ linben van. A modenai dóm sekrestyefreskóit is ő készítette. Bianco, Baccio del; Bartholomeo (Firenze, 1604. okt. 4.—Madrid, 1656 k.): festő és ka­ tonai építész. II. Ferdinánd császár szolgála­ tában erődítési munkálatokat végzett Ma­ gyaróváron, Sopronban, Pozsonyban, Győr­ ben és Prágában. Itt részt vett a Valdätejnpalota belső dekorálásában. A palota „sala terrena"-jának stukkói feltűnő rokonságot mutat­ nak a fraknói kápolna díszítményeivel és a győri volt jezsuita templom kialakításával. Firenzébe visszatérve műhelyében távlattant, építészetet és erődépítést tanított. Modellt készített a firenzei dóm homlokzatához, majd IV. Fülöp spanyol király udvarában kerteket tervezett és ünnepségeket rendezett. Karikatúra-rajzai­ val is kitűnt. Bianco, Pietro (1666 к. működött): várépítő, a pozsonyi építkezések vezetője volt. bianco sopra b ianco: olasz majolikatár­ gyaknak tiszta fehér alapon, kékes, sárgás v. zöldes árnyalatú, de szintén fehér mázanyaggal történő alakos v. díszítményes festése. Készül­ het úgy is, hogy az alapnak adnak nagyon enyhe árnyalatot, s a minta készül tiszta fehér mázzal. A faenzai mesterek használták a 16. sz.-tól, de a 18. sz.-ban a francia St Amand les Eaux keramikusai is készítették. Biard, Francis-Auguste (Lyon, 1798/99— 1882. jún. 20.): francia festő. Sokat utazott,

majd Párizsban telepedett le. Rendkívül ter­ mékeny művész volt. Meglehetősen száraz mo­ dorban festette arcképeit, történelmi, katonai jeleneteit. Útiképeivel és karikírozó jellegű „erkölcsrajzaival” vált népszerűvé. Jellemző művei: Utazó komédiások, Abukiri tengeri ütközet. Biard, Pierre (Párizs, 1559—Párizs, 1609. szept. 17.): francia szobrász, építész, festő; fafaragó apjánál tanult, majd Rómába ment és ott Michelangelo követőihez csatlakozott. Párizsba visszatérve főleg síremlékszobrászat­ tal foglalkozott. Leghíresebb egyik elpusztult síremlékéről megmaradt Renommee c. szobra a Louvre-ban. Biasini Mária (Kolozsvár, 1866. jan. 3.— Riederau, 1937. máj. 12.): festő. Müncheni és párizsi tanulóévek után Bécsben, München­ ben, majd Riederauban élt igen keresett arc­ képfestőként. Bibiena, Galli da; Bibbiena (17—18. sz.): bolognai művészcsalád. A Bibiena mellék­ nevet Giovanni Maria Galli vette fel, meg­ különböztetésül egy társától. A család tagjai­ nak Borromini és Pozzo barokkjából kiinduló művészete a színházépítkezést és a díszletterve­ zést a technika legmagasabb szintjére emelte. Működésük egész Európára kiterjedt, központ­ juk a bécsi udvar és Bologna volt. — 1. Alessandro ~ (Róma, 1687—1769 előtt) a mannheimi választófejedelmi palotát és a jezsuita templomot építette. — 2. Antonio ~ (Párma, 1700. jan. 16.—Milánó v. Mantova, 1774) Bécsben színházi díszleteket festett és a Szt. Péter-templom presbitériumának és főoltárának terveit készítette. Esterházy prí­ más hívására Mo.-on is dolgozott; Po­ zsonyban a trinitáriusok látszatarchitektúrá­ ját festette. Milánóban, Firenzében dolgo­ zott, Bolognában a Teatro Communalét épí­ tette (1756—63), valamint freskókat készí­ tett paloták, templomok számára. — 3. Carlo ~ (Bécs, 1728 —78 után) Bayreuthban működött mint építész és színházi dekorátor. — 4. Fer­ dinande ~ (Bologna, 1657. aug. 18. —Bologna, 1743. jan. 3.) Padovában palotákban, templo­ mokban festett freskókat, színházi díszleteket készített, Bécsben ünnepi dekorációkat ter­ vezett, Mantovában a Teatro Reale színházat építette. A bécsi Karlskirche tervpályázatán J. B. Fischer von Erlachhal szemben J. L. Hildebrandttal együtt vesztesek maradtak (1713). Tudományosan is működött. — 5. Francesco ~ (Bologna, 1659. dec. 12.—Bo­ logna, 1739. jan. 20.) Bécsben egy nagy opera­ házat, Nancyban, Veronában, Rómában szín­ házat épített, palotákban freskókat, színházi díszleteket festett. — 6. Giuseppe ~ (Párma, 1696. jan. 5.—Berlin, 1756) Bécsben, Drezdá­ ban, Berlinben s más városokban ünnepélyek

díszítését tervezte, kivilágításokat, színházi JJJA díszleteket készített, Bayreuthban az új színház teljes belső megoldását tervezte (1748). — írod. A. Hyatt Mayor: The Bibbiena Family. New York, 1945; F. Hadamovszky: Die Fa­ milie G. В. in Wien. Wien, 1962. Ybl Ervin Biborczfalvi Székely Lajos (19. sz. első fele): rézmetsző. 1830 k. valószínűleg Pesten működött. Egy kitűnő arcképet metszett ezüstbe V. Ferdinándról, mely két változatban is ismert. B ic c i: firenzei festőcsalád a 14—15. sz.-ban. — I . Lorenzo di (1350 k .—1427 k.) a család legidősebb tagja; nem maradt fenn hiteles alkotása. — 2. Lorenzo di (Firenze, 1373 — Arezzo, 1452. máj. 6.) az előző fia és valószínűleg tanítványa. Sokat dolgozó festő,Lorenzo da Mo­ naco, Gentile da Fabriano és Fra Angelico hatottak rá. Kissé régies művészete részben későgótikus, szeh'd formákhoz ragaszkodott. 1433-ban fes­ tette a pármai képtárban levő Madonna angya­ lokkal c. képét Gentile hatására. Fra Angelicóra emlékeztető Jézus születése c. alkotása Firenzé­ ben a San Giovannino dei Cavalieriben van. Hiteles műve Szt. Kozma és Darnján (Uffizi). Késői Triptychonja. a fiesolei dómban (1450) abból az idejéből való, amikor Domenico VenezianóvA dolgozott együtt. Számos fres­ kója közül sok elpusztult; utolsó műve az arezzói San Francesco mennyezet- és diadalívfreskója, melyet Piero della Francesca fejezett be. — 3. Neri di ~ (Firenze, Г419—91) Lorenzo di fia. Kezdetben atyjával dolgozott. Nagy műhelyében tanult C. Rosselli és F. Botticini is. Firenzei freskóművei közül 1455-ből valók a San Pancrazio, 1463-ból a San Niccoló a Szentháromság szentekkel c. freskói. A Fel­ támadás, Angyali üdvözlet szentekkel s még számos képe a firenzei Accademiában; sok műve van európai és amerikai gyűjtemények­ ben. Mindegyiken atyja és főleg Fra Filippo Lippi jó technikájú tanítványa, ornamentális részletezésre és hatásosságra törekvő mester. Megemlékezései a műhelyében dolgozó mes­ terekre és képeire vonatkozó fontos források. Mojzer Miklós Bicsérdy János (1860—89 k. működött): miniatűrfestő és illusztrátor. Szekszárdon, majd Pesten élt s itt az 1860-as években képes­ lapok részére illusztrációkat készített, 1876-ban megbízták a Bécsi Képes Krónika lemásolásá­ val s e célból közel egy évig Bécsben időzött. A nagy szorgalommal készült másolat a Nemz. Múz. tulajdona. Bicskei Földes Mihály (1720 k. működött): festőasztalos. A vilonyai ref. templom mennye­ zetét (Nemz. Múz.) festette Ballog nevű társá­ val 1720 k. Biczó András (Pátka, 1888. aug. 13.—Bp., 1957. márc. 17.): festő. A Képzőművészeti 2 3 2

BIE Főiskolán Hegedűs László tanítványa volt. Történeti, zsáner- és tájképeket festett, képes­ lapokat és gyermekkönyveket illusztrált. Biczó Géza, Bitzó (Nagykőrös, 1853. febr. 20.—Bp., 1907. nov. 4.): festő és grafikus. A Mintarajziskolában, Bécsben és Münchenben tanult. 1873-tól jelentek meg rajzai a Vasárnapi Újságban. Az MTA több portréját őrzi (Balassa Bálint, Arany János stb.). Bidauld, Jean-Joseph-Xavier (Carpentras, 1785. ápr. io .—Montmorency, 1846. okt. 20.): francia festő. Többnyire klasszicizáló stílusú alakos tájképeket festett. Jellemző művei: Subiaco látképe (Louvre), Narny látképe (Ami­ ens). Bidenharter, Tobias (17. sz. első fele): német rézmetsző. Bécsben működött, 1623 k. talán Nagyszombatban is járt. Egy címlapot készített Pázmány Péter Kalauza részére (1623). Bidstrup, Herluf (Berlin, 1912. szept. 10.— ): dán karikaturista, Lenin-békedíjas. A szociál­ demokrata sajtóban kezdte közölni szatirikus szemléletű rajzait. A hitlerista megszállás alatt rézst vett az ellenállási mozgalomban. Szellemes, leleplező karikatúrái igen népszerűek. Biduinus (12. sz. második fele): lombardiai származású toscanai szobrász. Jelentős műve a pisai Campo Santo antik módra készült, állatok küzdelmét ábrázoló szarkofágja, a settimói (Pisa mellett) San Casciano portálégerenda-reliefje (1180), a luccai Megváltó­ templom D-i kapuján Szt. Miklós megkeresztelésének reliefje. Több luccai, pisai, volterrai H. Bidstrup: A festő tárlatra megy

2ЗЗ

faragványt tulajdonítanak neki. Wiligelmus és a lombardiaiak stílusának továbbfejlesztője. Bieber Károly (Bp., 1893. máj. 25.— ): iparművész, Munkácsy-díjas, a magyar vasművesség jelentős mestere. Az Iparrajziskola elvégzése után a berlini Kunstgewerbeschulén tanult tovább. 1911-től kezdve kiállító mű­ vész. Főbb munkái: a gyöngyösi Mátra Múzeum kapuja, az esztergomi „Három szerecsen" ház kapuja. Kovácsművészet c. könyve 1963-ban jelent meg. Bieber, Margarete (Schönau, 1879— ): Amerikába emigrált német régész és művészettörténész; az ókori görög és római szobrászat kiváló kutatója. Főbb művei: Skulpturen und Bronzen in Kassel, 1915; Skenika, 1915; Grie­ chische Kleidung, 1928; Entwicklungsgeschichte der griechischen Tracht, 1934; The sculpture of the Hellenistic age, 1955; History of Greek and Roman theatre, 1958. biedermeier m ű vészet: a Fliegende Blatter humoros alakjáról elnevezett, a 19. sz. első felében a klasszicizmus lassú elhalása közben kifejlődött átmeneti stílus. Tulajdonképpen a romantikának korai és kispolgári változata, amely a klasszicizmus hősi, de élettelen és merev mozzanatait élettel és érzelmekkel töl­ tötte meg. 1820 és 1850 között virágzott, főleg Bécsben és a német területeken, de hazánkban is teret talált (táblabíróvilág művészete). Finom és finomkodó alkotásai (arcképek, bútorok, iparművészeti tárgyak) a kispolgári közízlést fejezték ki. A biedermeier festészet szinte fotografikus hűséggel, tárgyilagosan ábrázolja a kispolgár mindennapi életét. A biedermeier portrékat az aprólékos, sima ki­ dolgozás, a szenvedélyektől mentes ábrázolásmód jellemzi. A magyar elindítója és út­ törője volt a magyar művészet 19. sz.-i újjá­ születésének. — írod. Farkas Z .: A biedermeier. Bp., 1914; M. vonBoehn: Biedermeier. 1922; P. F. Schmidt: Biedermeiermalerei. München, 1923; Kopp J .: Magyar biedermeier festészet. Bp., 1943; A .T . Leitich: Wiener Biedermeier. Wien, 1944. Biéfve, Eduard de (Bruxelles, 1808. dec. 12. —Bruxelles, 1882. febr. 7.): belga festő. Fő műve, a németalföldi nemesi rendek kompromisszumát ábrázoló nagyméretű kép (1841, Bruxelles, múzeum), a belga történeti festészet egyik jelentős emléke. Biegas, Boleslav (1878—Párizs, 1954. szept. 30.): lengyel szobrász. Festészettel is foglal­ kozott. Varsóban tanult, Párizsban élt és működött. Zsánerszobor-csoportokat, egyes alakokat és arcképeket mintázott. Bielz Gyula (Nagyszeben, 1884—1958?): mű­ történész, a nagyszebeni Brukenthal Múzeum igazgatója volt 1945-ig. Az erdélyi szász mű­ vészettel és az erdélyi grafikával foglalkozott.

Könyve: Porträtkatalog der Siebenbürger Sachsen, Hamburg, 1936. Múzeumáról számos ismer­ tető tanulmányt közölt. B ielz Mihály (Berethalom, 1787. máj. 10.— Nagyszeben, 1866. okt. 27.): litográfus, nyom­ dász, az első erdélyi kőnyomda alapítója 1822ben, Nagyszebenben. Állandóan több segéd­ del dolgozott, főleg térképeket és alkalmi mű­ lapokat sokszorosított. Maga is ügyes kőraj­ zoló volt. Barra Gábor és Barabás Miklós tőle sajátította el a litografálást. Bienn János (17. sz.): lorettomi órás, 1681-ben készítette a soproni várostorony óráját. B iennale: a világ különböző pontjain két­ évenként rendezett nemzetközi művészeti kiállítások elnevezése. Legismertebb a Velencei melyet 1895 óta rendeznek a Giardini Pubbliciben. 1938 óta minden alkalommal néhány ún. „N agy Díj” kerül kiosztásra. Bierbauer Virgil: -» Borbíró Virgil Bierstadt, Albert (Solingen, 1830. jan. 7.— N ew York, 1902. febr. 19.): német szárma­ zású amerikai tájképfestő. Düsseldorfban ta­ nult. A Hudson River School tagja volt; az USA hegyvidékeinek romantikus szép­ ségét örökítette meg képein. Különösen nép­ szerűek voltak a Rocky Mountainsről festett képei. Két történeti festmény is fűződik nevé­ hez: A Hudson-folyó felfedezése és a Kalifornia betelepítése (Washington, Capitol).

Biévre, É(s)tienne le: -+É(s)tienne le Hongre JJTF Bigi, Francesco: —*•Franciabigio Bigordi, Domenico: —Ghirlandaio Bihari Dániel (18. sz. második fele): építész. 1780—81-ben Szombati Mártonnal tervezte és építette a kolozsvári unitárius főtanodát. Bihari István, id. (1639—56 között műkö­ dött): ötvösmester Sárospatakon. 1639-ben céhmester. A barabási ref. templom kenyér­ osztó tányérját az ő művének tartják a rajta levő mesterjegy alapján. Bihari Sándor (Rézbánya, 1855. máj. 19.— Bp., 1906. márc. 28.): festő. Bécsben és Pá­ rizsban tanult, azután főképpen az 1885-től 1886-ig Szolnokon töltött esztendő volt nagy hatással fejlődésére. 1886-ban festette meg a Bíró előtt c. képét, amely egy csapásra hírt szer­ zett neki és amelyet I. Ferenc József vásárolt meg; később képeinek egész sora került a budai palotába. Népéletképein jellemző, sokszor derűs jeleneteket ábrázolt az alföldi nép, a cigányok stb. életéből, erőteljes, tárgyias festéssel, a müncheni életképek lokális színei­ vel (ilyenek: Falurossza, 1890; Programmbeszéd, 1891; A z ő nótája, 1893 stb.). Már 1890-ben érdeklődni kezdett a plein air problémái iránt (1900-ban egyike volt a szolnoki mű­ vésztelep megalapítóinak), és Napsugarak, különösen pedig Vasárnap délután c. életképén igyekezett e problémákat összeegyeztetni

Bihari Sándor: Vasárnap délután (Bp., Nemzeti Galéria)

2З4

JJJjvJ

régi, tárgyias festésével. A millennium alkal­ mából készült nagy történeti festménye, a Zsigmond király a nagyváradi székesegyházban fogadja Ulászló lengyel királyt (Nagyvárad város tulajdona) a történeti festés hagyományos stílusát iparkodott a megfestés modem mód­ jával felfrissíteni. A nyolcvanas évek népélet­ képeinek igen népszerű képviselői közé tar­ tozott, művei reprodukciókban országszerte el­ terjedtek. Számos műve, köztük a Bíró előtt is, a Nemz. Gal.-ban van. Genthon István Bihzad, Kemál al-Din (1450—1536): perzsa festő, a herati iskola legkiemelkedőbb alakja; a miniatúrafestészetbe sok új elemet, fokozott természetmegfigyelést, kötetlenebb ábrázolásmódot, emberi jellemzést vitt. Stílusa nagy ha­ tással volt az indiai mogul iskola kialakulására, bijouterie: eredetileg értékes nemesfémek­ ből készült apróságok, kivált ékszerek. A fran­ cia nyelv példájára újabban megkülönböztet­ jük a művészi ötvösművektől és ékszerektől a ■~-nek nevezett gyári úton készülteket. Bikfalvi Koréh Zsigmond: -*■Koréh Zsigmond Bildende K unst: az NDK modern művé­ szeti folyóirata (Lipcse, 1955-től). Bílek, FrantiSek (Chynov, 1872. nov. 6.— Chynov, 1941. okt. 13.): cseh szobrász. Prágában tanult. Művészetét a gótikus formák befolyásolták elsősorban, de később oldott, impresszionista módon mintázott. Művei prágai templomokban és gyűjteményekben találhatók. Bilibin, Ivan Jakovlevics (1875. aug. 4.— Leningrad, 1942. febr. 7.): szovjet-orosz grafikus. Főképpen az orosz népmesék, mon­ dák hangulatosan stilizált illusztrációival vált ismertté, de színházi díszletei is jelentősek. Bill, Max (Winterthur, 1908. dec. 22.— ): svájci építész, szobrász, festő és kiállításren­ dező. Tekintélyes irodalmi munkásságát a svájci avantgardista mozgalom szolgálatába állította. Az építészetben a Bauhaus eredmé­ nyeinek továbbfejlesztésére törekszik, plasz­ tikai tevékenységét non-figuratív térkonstruk­ ciók jellemzik (Konstrukció lebegő kubusszal, 1935/36; Háromszoros egység, 1947/48). 1951ben a Sáo Pauló-i Biennale szobrászati nagy­ díját nyerte. Az 1958-i Velencei Biennalén nagy anyaggal szerepelt. — írod. T. Maldo­ nado: M. B. 1955. Billing, Hermann (Karlsruhe, 1867. febr. 7.—Karlsruhe, 1946. márc. 2.): német építész és iparművész. Németo.-i, franciao.-i és olaszo.-i tanulmányút után 1906-ban a karlsruhei egyetem építészettanárává nevezték ki. Nagy része van Karlsruhe városképének ki­ alakításában. Szülővárosán kívül épített Bré­ mában, Brettenben, Kidben. Épületei stílusuk egyszerűségével s erősen tagolt homlokza­ tukkal hatnak; belső építészeti kialakításuk 2 3 5 jelentős.

M. Bili: Háromszoros egység (Sao Paulo, Museu de Arte Moderna)

Billotte, René (Tarbes, 1846. jún. 24.— Párizs, 1914. jan. и .) : francia festő. Finom, bensőséges hangulatú tájképeket festett Párizs környékén. bimbós fejez et: a változatos díszítményű oszlopfők (-- bizánci selyemszövetek. Ezeket nagy mennyiségben importál­ ták, és utánozták a falfestés, sőt az ötvösség területén is (oroszlános szövetek Siegburgban és Düsseldorfban, a magyar koronázási palást alapanyaga stb.). — írod. Ch. Diehl: Manuel d’art byzantin. 1 —2. köt. Paris, 1926; О. Wulff: Altchristliche und byzantinische Kunst. 1—2. köt. (Handbuch der Kunstwissenschaft) Berlin, 1914; Peirce—Tyler: L’art byzantin. 1 —2. köt. Paris, 1932; Ph. Schweinfurth: Die byzantinische Form. Berlin, 1945; A. 249 Grabar: La peinture byzantine (Skira: Les

grands siecles de la peinture). Geneve, 1953; D. Talbot Rice: The art of Byzantium. London, 1959; A. Grabar: Byzance. Paris, 1963. Kovács Éva bizánci selyem szövetek: írott források sze­ rint már a 4. sz.-ban készültek de ezek valószínűleg kelet-ázsiai áruk voltak, mert Bizáncban csak a 6. sz. közepén honosította meg Justinianus császár — a szerzetesek közre­ működése által — a selyemhernyót és az eper­ fát. A császár állami szövőiskolát állított fel, ahol pompás ~ készültek. A kialakult stílus legszebben és legtisztábban a 12. sz.-ig maradt meg. A minták a perzsa állatokat, az indus és kínai virágokat és arabeszkeket utánozták.

Bár ezek az elemek végig megmaradtak, mégis átváltoztak és bizonyos merev és ünnepélyes tartást vettek fel. Midőn az egyház is drága szöveteket kezdett használni, megjelentek a keresztény díszítmények. Különösen kedvelt a kis körökkel körülvett görögkereszt minta. Az egyre növekvő luxus mind nehezebb és drágább szöveteket kívánt, de készítésük a kiterjedt export miatt ki is fizetődött. Különö­ sen Németo. volt nagy felvásárlója a ~ nek, midőn II. O ttó görög felesége a bizánci visele­ tét meghonosította. A készítmények pompája a szövet nehézségében, a színben és az arany gazdag alkalmazásában rejlik. A színek közül elsősorban jelentős az értékes bíbor, a pompás aranyló zöld, a mély piros és a sokra becsült sáfránysárga. A selyem nem nagyon fényes, a díszítményeknek néha mélyen fekvő körvona­ luk van. Gyakran díszítették még a Bizáncból exportált szöveteket festéssel v. hímzéssel is. b izen-yaki: japán keménycserép. Legfőbb gyártó helye Imbe volt, itt a 14. sz.-tól kezdve szürke agyagból vörös színűre égetett, rendkí­ vül szilárd keménycserép edényeket készí­ tettek a környéken lakó parasztság számára. Később mázzal díszítették (mély tüzű bronz­ máz). Az agyag kiváló tűzállósága mellett nagyon formálható, ezért nemcsak edények, hanem füstölők, sőt - > - o k im o n ó k készítésére is kiválóan alkalmas volt. B izony Ákosné, H o s s z ú f a l u s y Róza (Ábrány, 1848. febr. 14.—Miskolc, 1932. dec. 20.): festő. Miskolcon élt. 1926-ban a Nemzeti Szalonban gyűjt, kiállítást rendezett. Főleg táj- és arcképeket festett. Bizse János (Pécs, 1920. ápr. 29.— ): festő. A h a N o v a k Vilmos tanítványa, majd tanársegédje volt. 1944 óta rendez Pécsett gyűjt, kiállításokat. Ma is ott működik, mozaikkal is foglalkozik. Festményeit geo­ metrikus képépítés, a szerkezeti elemek hangsúlyozása jellemzi. Bjerg, Johannes C. (0 dis, 1886. jan. 26.— Koppenhága, 1955. febr. 17.): dán szobrász. Hazájában, majd Párizsban tanult. Kecses alakjai olykor G. K o lb e é ivei rokonok. B jörck, Gustaf Oscar (Stockholm, i860, jan. 15. —Stockholm, 1929. dec. 5.): svéd festő, a stockholmi művészeti akadémia tanára volt. Zsánerképeket festett, melyeknek tárgyát a dán és svéd népéletből merítette. B laas: osztrák festőcsalád. — Tagjai: 1 . K a r i von ~ (Nauders, 1815. ápr. 28. —Bécs, 1894. márc. 19.) a család feje; a bécsi, majd a velencei akadémia tanára. Képei főleg vallásos tárgyúak, de mint arcképfestő is népszerű volt. Rómában F. O v e r b e c k és a nazarénusok hatása alá került; ebben a szellemben festette a f ó t i te m p lo m o ltá r - é s f a l k é p e i t is. Számos külföldi megbízást kapott. Fiai: 2. E u g e n v o n ~ (Albano, 1843.

júl. 24.—Velence, 1931. febr. 10.) a velencei J3JZ akadémia tanára. Gyakran ábrázolt velencei, chioggiai és muranói halászokat; magyar tárgyú képei is vannak (U n g a r is c h e r C s ik ó s stb.). A velencei hagyományokból táplálkozó zamatos festőisége idővel sokat vesztett erejé­ ből. — 3. J u l i u s v o n ~ (Albano, 1845. aug. 22.—Hall, 1922. aug 2.) a bécsi akadémia tanára, az udvar kedvelt arcképfestője volt. Gyakran festett ló- és lovasképeket; a 70-es években F. D e fr e g g e r hatására a tiroli népéletből merítette témáit. B e n k ő V i k to r n é Blake, William (London, 1757. nov. 28.— London, 1827. aug. 12.): angol költő, festő és grafikus. A kiváló misztikus-szimbolikus költő saját verseit s egyéb műveket is illusztrált. Festményei és grafikai lapjai a preraffaelizmus s bizonyos mértékben a szürrealizmus előfutá­ rának tekinthetők. — ír o d . D. Figgis: The Paintings of W . В. London, 1925; A. Blunt: The Art of W . B. New York, 1959. blanc de Chine : a fehér színű kínai porcelá­ nok neve, amelyeket Fuchien tartományban Te-hua városban készítettek a Ming-korszakban. Főleg plasztikai alkotások, figurák. Blanchard, Jacques (Párizs, 1600. okt. 1.— Párizs, 1638): francia festő. Művészetére Velence kolorizmusa hatott, ezért kortársai a francia Tizianónak nevezték. Mitológiai jele­ neteket és meleg szépségű aktokat festett (B a c c h a n a lia , A n g e lic a és M e d o r ) . S z t . J e r o m o s c.

képe a Szépm. Múz.-ban van. Blanche, Jacques Emilé (Párizs, 1861. febr. I , —Auteuil, 1942): francia festő. Arcképeit a modern és a tradicionális elemek keveredése jellemzi. Tagja volt a kritikusok által „Fekete banda” néven emlegetett Société Nouvelle (Új Társaság) tömörülésnek, amely 1900-tól az I. világháborúig állított ki közös program szerint. Blanchet, Thomas (Párizs, 1614 v. 17 — Lyon, 1689. jún. 21.): francia festő és építész. Fiatalon járt Itáliában, ahol A. A l g a r d i bolognai szobrász-építésszel, Rómában N. P o u s s in , C . L e B r u n és A. S a c c h i festőkkel ismerkedett meg. 1655-ben G. P a n t h o t festővel együtt kifestette a lyoni városházát. Több lyoni épület belső dekorációját is készítette. Blandius (1470 к. m űködött): olasz miniátor, az elsők egyike, aki Mátyás király udvarában dolgozott. A király 1471-ben Rómába küldte kódexeket vásárolni. Műve nem ismeretes. — ír o d . E. Berkovits: Miniatori ungheresi. . . Bp., 1941. Blank, Kari Ivanovics (1728 —93): orosz építész. Már fiatal korában részt vett a J. M. F e lte n tervei szerint készült m o s z k v a i L e l e n c h á z építésében. Moszkvában és környékén számos templomot épített, amelyek az orosz barokk építészet jellegzetes emlékei. 25О

BLA

W. Blake: Dante és Beatrice

25I

Blaschke Frigyes (Trencsén, 1881— ): szobrász. Az Iparművészeti Iskola növendéke volt, utána Stróbl Alajosnál tanult, 1904-ben Amerikába ment. N ew Yorkban és Chicagó­ ban dekoratív épületplasztikát készített, majd múzeumok részére embertani típusokat min­ tázott évtizedeken át. Blaschke János (Pozsony, 1770. dec. 12.— Bécs, 1833. ápr. i i . ) : rézmetsző. A bécsi akadémián tanult, J. Schmutzemé1 s Bécsben működött. A legjobb magyar metszők egyike volt. Mint keresett illusztrátor számos német és osztrák kiadványt illusztrált (Goethe, Schiller, Wieland). A magyar kiadók számára Kisfaludy Károly, Dayka, Kazinczy, Igaz Sámuel munkáihoz készített metszeteket. Blaschky József (Bécs, 1712. febr.—Pozsony, 1784. márc. 15.): trinitárius szerzetes, festő. Oltárképe a pozsonyi trinitárius templomban van. Blaski János (Bp., 1924. nov. 17.— ): festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Burghard Rezsőnél és Berény Róbert­ nál, majd a leningrádi Repin Akadémián tanult 1947—55 között. Oroszlány község részére Bányászcsaládot ábrázoló sgraffitót (1959), a sellyei pártszékház és a Csepel Autó­ gyár kultúrotthona részére mozaikot készített. Blaskovits Ferenc (Bécs, 1859—Tata, 1931. jún. 21.): festő. A bécsi és müncheni akadémián töltött évek után Bp.-re jött s rövidebb ideig

a Benczúr-mesteriskola tagja volt. Később Tatán élt. Többnyire életképeket festett. Blattner Géza (Debrecen, 1893— ): festő. Münchenben tanult Hollósy Simonnál, 1918tól Debrecenben és Bp.-en dolgozott. Kollek­ tív kiállításán 1924-ben groteszk-realista képe­ ket állított ki. Sokat foglalkozott a bábjátszás problémáival; 1925-ben Franciao.-ba költözött és bábszínházát alapított. 1961-ben kiállítást rendezett Bp.-en a Kulturális Kapcsolatok Termében. Blau, Tina, Lang Henrikné (Bécs, 1845. nov. 15.—Bécs, 1916. okt. 31.): osztrák festő, E. J. Schindler tájképfestő tanítványa. Szolno­ kon is dolgozott, s képei között több magyar tárgyú is van. Legismertebbek a bécsi Prátert ábrázoló lírai festményei, melyek mentesek a bécsi szentimentalizmustól. Egyik fő m űve: Tavasz a Práterben (Bécs, Moderne Galerie). Blaue Reiter, Der b ő r m o z a ik BÖH bőrdíszm űvesség: a bőr művészi megmun­ kálásának különböző módjait egyesítő foga­ lom. Régen a művészi bőrmunkák más és más testületbe tartozó mesterek kezétől származ­ tak. A 19. sz. historizmusa felújította a régi technikákat. A 19. sz. végén és a 20. sz. elején nemcsak iparművészek foglalkoztak bőrmun­ kák tervezésével és kivitelezésével, hanem műkedvelők is. Az iparművészek tervező tevékenysége különösen a századforduló körül jelentős. A franciák a leheletszerű bőrdombo­ rításban, a dánok a bőrmozaik készítésében jártak elöl, ezek mellett továbbra is megbecsült volt az aranyozás. Mo.-on több hasonló törekvés mellett egy-egy tervező és kivitelező művész együttese hozott szép eredményeket (N a g y Sándor és B e lm o n te Leó). J a s c h ik Almos sokirányú tervező fantáziája ezen a területen is érvényesült. Ktier Erzsébet és mások napjainkig terjedő munkássága az előb­ biekhez hasonlóan legnagyobbrészt a —könyv­ kötőművészet körébe tartozik. Koroknay Éva bőrdomborítás, bőrplasztika: a bőrdíszmű­ vesség egyik technikája. A bőrmetszésből fejlő­ dött ki oly módon, hogy a kirajzolt és metszett minta felülete alá bőrgyűrűket v. egyéb szilárd anyagot helyeznek, s így domború felületet érnek el. Az alapot poncolják. Virágkora a 15. sz. Bőrmunkákon, ritkábban könyv­ kötéseken alkalmazták, bőrintarzia: -*• bőrmozaik bőrkárpit: falak és bútorok stb. borítására használt, bőrből készült kárpit. Aranyozva, ezüstözve és színesen festve korán népszerű volt Európában. A falak tapétázásán kívül a 18. sz.-ig alkalmazták bútorbevonat- és szék huzataként is. Készültek így antependiumok, miseruhák, párnák stb. A bőr díszítésének módja az ókori lydiai Ghadames városából származhatott, mint azt egyik elnevezéséből (guadamacil) következtetik. A ~ készítésének a II. sz.-tól Spanyolo., elsősorban a córdobai kalifátus a központja. A 17. sz.-tól Flandria

Bőrkárpit, 17. sz. második fele

BŐT

29З

vált új központjává. Divatja csak a 18. sz.-ban hanyatlott le, amikor is az olcsóbb papír- és vászontapéták váltották fel. Készítését leg­ részletesebben a bolognai A. Fioravanti leírásá­ ból ismerjük, mely szerint az áztatás, kallózás, mosás után megszárított bőrt pergamen­ hulladékból való enyvvel, majd lapezüsttel borították. A mintás nyomódúcot fekete anyaggal való bekenés után rányomták a bőrre. Ezután asztalokra szögelték és firniszt kentek rá. Száradás után festették és poncolták. Végül egységes méretű (75 x 65 cm) négyszögekre vágták és összevarrták. Flandriában a 17. sz.tól a minta domború volt. — Mo.-on a 1—> korán népszerű volt, ami talán a fejlett bőr­ iparral és az intenzív keleti kapcsolatokkal ma­ gyarázható. Első adatunk 1380-ból való, ami­ kor V. Károly francia király leltárában 4 díszes magyar bőrszőnyeget említenek. 1537-ben Mária királynő kincsei között „préselt török bőr asztali térítők" szerepelnek. Későbbi leltáraink nagy számban sorolják fel az ide tartozó emlékeket. A 16 —17. sz.-i magyar udvarházak nélkülözhetetlen darabjai voltak. Koroknay Éva bőrmozaik: különböző színű bőrdarabok­ ból készített díszítés. Két válfaja van: a bőr­ felrakás és a bőrberakás, ill. bőrintarzia. Az előbbinél különböző színű elvékonyított bőrö­ ket ragasztanak a bőralapra. Az utóbbi a szó szoros értelmében vett mozaik, különböző színű bőrök gondos összeillesztésével. A kon­ túrokat többnyire aranyozzák. Mindkét tech­ nika a 18 —19. sz.-ban kedvelt, bőrfelrakás azonban már a Corvin- és Grolier-kötéseken is előfordult. bőrmunkák: Különböző korokban külön­ féle rendeltetésű és művészi díszítésű ~ készül­ tek. Hazája Kelet, Európában leginkább az arab, török és egyiptomi munkák éreztették hatásukat. A reneszánszban, amikor a keleti kapcsolatok szorosabbá váltak, ez a hatás erő­ södött, s az európai emlékek is színesebbé, gazdagabbá váltak. Mindez legtisztábban a könyvkötőművészet területén mutatkozott meg, pl. a Corvin-kötéseken. A művészi ~ azonban nem minden esetben könyvkötőmunkák; sokféleségükben éppen a különböző technikák szerinti csoportosítás nyújthat tájékozódást. Lehetnek: 1. bőrkárpitok, 2. bőrmetszéssel v. bőrdomborítássai díszített bevonatú ládikák, tokok, dobozok, főként úti evőeszköz- és könyvtokok. 3. A tulajdonképpeni könyvkötő­ munkák, amelyek ennek megfelelően bélyeg­ zőkkel nyomottak v. lemezzel préseltek, vakdíszítésűék v. aranyozottak. Előfordul a bőr­ mozaik mindkét válfaja. A tárgyak rendeltetése az előbbi csoportéhoz hasonló. Szórványos esetben bútor v. egy-egy játék bevonataként is jelentkeznek. Mo.-on bőrkárpitokon kívül

könyvkötőmunkák maradtak. Különösen ér­ tékes és ritka néhány színes pergamennél borí­ tott tárgy. A hímzett emlékek keleties jelle­ gűek. Koroknay Éva bőrrajz: bőrmunkánál használt minta. A pa­ pirosra megrajzolt mintát fémceruza segít­ ségével átmásolják a bőr felületére. A felmele­ gített, kihegyezett fémceruzával különböző erősségben újra rajzolják a mintát, ezáltal a vaknyomásnak sajátos válfaja készül. A máig ismert 16 ^ o s kötés a braunschweigi Tider Weltmann műhelyéből került ki (1436—1455). Börtsök Samu (Tápiószele, 1881. márc. 15.— Bp., 1931. jún. 19.): festő. 1902-től Nagy­ bányán Réti Istvánnál tanult. 1905 telén Ferenczy Károly bp.-i magániskolájában dol­ gozott. 1906-ban Párizsban, Münchenben, Bécsben volt tanulmányúton. 1908-tól Nagy­ bányán élt. A Nagybányai Festők Társaságá­ nak alapításától ügyvezető elnöke, 1925-től az iskola tanára. Főleg tájképeket festett, csak néhány alaktanulmánya és csendélete ismert. 1907-től szerepelt bp.-i és vidéki tárlatokon. 1925-ben gyűjt, kiállítása volt Kolozsvárott. A Nemz. Gal.-ban őrzött művei: Szénabog­ lyák, Koratavasz, Havas boglyák, Tanyaház stb. Bodnár Éva bőrtű : apró fém- (arany v. aranyozott ezüst) gömböcskék, amelyeket a filigrán hálóval borított ötvöstárgyakon a filigránszálak talál­ kozási pontjaira forrasztottak. A közép- és reneszánsz kori magyar ötvösség gyakran alkalmazta (budaújlaki kehely stb.). Bösehaus János (Braunschweig, 1632 —Sop­ ron, 1678. szept. 14.): faragó, jezsuita fráter; az ungvári jezsuiták refektóriumberendezését készítette, részt vett a soproni Szt. Györgytemplom díszítésében. Bösinger Farkas Henrik (1690 k. működött): budai festő. Bátyjáról, Ignác budai polgármesterről arcképet festett. О végezte a várbeli első Szentháromság-szobor aranyozási mun­ káját. Böttger, Johann Friedrich (Schleiz, 1682. febr. 4.—Drezda, 1718. márc. 13.): az európai porcelán feltalálója, a meisseni porcelángyár alapítója. Tizenhat éves korában Zorn berlini gyógyszerész szolgálatába lépett, és ott szabad idejében alkimisztikus kísérletekkel, az arany mesterséges úton való előállításával foglalko­ zott. I. Frigyes porosz király vizsgálatot indít­ tatott ellene, de ~ a szászo.-i Wittenbergbe menekült. Itt Erős Ágost szász választófeje­ delem és lengyel király őrizetbe vétette és kísérleteinek folytatására kényszerítette. Hoszszú, sikertelen kísérletezés után E. von Tschirnhausen neves matematikus és fizikus tanácsára kerámiatechnológiával foglalkozva feltalált egy - a kínai vörös keménycseréppel rokon — sajátságos barna színű keramikai terméket, az

Böttger-porcelán kanna, 18. sz. eleje

ún. ^-porcelánt. A fejedelem új kísérletekre biztatta a feltalálót. Rendszeresen folytatott kísérletek után 1709-ben a Drezda közelében előforduló kaolinban felismerte azt az anyagot, amelyből porcelánt lehet készíteni. Ennek a fontos találmánynak következménye a meisseni porcelángyár alapítása volt (1710). A porcelán művészi formaadásában ^ n e k is nagy szerep jutott, bár a modellek J. J. Irminger drezdai udvari ötvös ízlését dicsérik. Különösen sike­ rült a vörös kőcserépanyag megformálása és csiszolása. A porcelán anyagának és a máznak tökéletesítésével ~ továbbra is foglalkozott, de nehéz körülményei és korai halála meg­ akadályozták abban, hogy kísérletei teljes sikerrel járjanak. P. Brestyánszky Ilona Böttger-porcelán: J. F. Böttger porcelán­ kísérletei folyamán először 1708 —9-ben elő­ állított finom, tömör, barnásvörös kőcserépféle, hasonló a Yi-hsingből származó —►boccaro néven ismert kínai kerámiához. Kőkerékkel köszörülhető és csiszolható. A meisseni por­ celángyár a 19. sz. végén újból megkezdte gyártását. brabanti csipke: főképpen a 18. sz.-ban készült flamand vert csipke. A brüsszeli csipke mintáit, technikai sajátságait használja fel, de a készítési mód nem olyan pontos, lazább szövésű, rajza elmosódottabb. Tkp. a brüsszeli­ nek durvább, provinciális változata. Bracci, Pietro (Róma, 1700. jún. 26.—Róma, 1773. febr. 13.): olasz szobrász, C. Rusconi

tanítványa, Bernini követője. Része volt a B Ő T római Fontana di Trevi szobrainak faragásá­ ban. X II. Kelemen római bronz és ravennai márvány alakját mintázta. Jelentősebb művei: Sobieska Mária és X IV . Benedek síremléke (Szt. Péter-templom), Keresztelő Szí. János Heródes előtt c. reliefje (Lateran). Antik emlé­ keket is restaurált. Brachmann, Severin (16. sz. második fele): német éremművész. 1564-től 1577-ig Prágá­ ban, majd 1580-tól Bécsben élt. Művei közt több magyar vonatkozású érem is található (Ursula Lemmel, D. Hohenberger, A. Kielman). Jele: SB. Bracht, Eugen (Morges, 1842. jún. 3.—Darm­ stadt, 1921. nov. 15.): német festő; a karlsruhei, berlini, drezdai akadémia tanára. J. W . Schirmer és H. F. Gude tanítványa volt. Sokat utazott s benyomásait hangulatos tájképekben, vedutákban örökítette meg. Népszerűek az egyip­ tomi, szíriai, palesztinai tájakat ábrázoló, izzó színekre épült festményei. Panorámákat (pl. a sedani csatáról) és diorámákat is készített. Brackeleer, Braekeleer: belga festőcsalád. — I. id. Ferdinand de r-~> (Antwerpen, 1792. febr. 12. —Antwerpen, 1883. máj. 16.) eleinte törté­ neti kompozíciókat, később humoros zsáner­ képeket festett, melyek korukban igen nép­ szerűek voltak. — 2. Henri de ~ (Antwerpen, 1840. jún. 12. —Antwerpen, 1888. júl. 20.) Ferdinand de fia. Finom intérieurképeket festett P. Hooch modorában. Bracquemond, Félix (Párizs, 1833. máj. 22. —Sevres, 1914. okt. 29.): francia grafikus. Kiváló felkészültségű, széles témakörű réz­ karcoló, a Rézkarcolók Társaságának egyik alapítója. Neves festők ismert műveit is átvitte rézlemezre. Elméleti munkássága is jelentős: Du dessin et de la couleur, Paris, 1885; Étude sur la gravure sur bois et la lithographie, Paris, 1897. Braisne : helység Franciao.-ban. Műemléke: a St Yved premontrei templom. 1200-ban kezd­ ték el építeni, sugárkápolnás szentélye 1216ban készült el. A templom alaprajzát a magyar művészettörténeti kutatás a kassai székesegy­ házzal hozta kapcsolatba. Brakenburgh, Richard (Haarlem, 1650— Haarlem, 1702. dec. 28.): holland életképfestő, A. van Ostade és H. Mommers tanítványa, J. Steen követője. Három képe van a Szépm. Múz.-ban. Bramante, Donato da Urbino, Donato di Pascuccio d’Antonio detto il Bramante (Monte Asdrualdo, 1444 k .—Róma, 1514. márc. и . ) : olasz építész, festő és mérnök. Sokoldalú te­ hetség, nagy műveltségű egyéniség, a quattrocentóból az érett reneszánszba fejlődő művé­ szet egyik fő képviselője. Ismerte Vitruviust és más antik forrásokat, jártas volt a perspek­ tíva tudományában, ritka érzéke és tapasz- 2 9 4

J3 R A

talata volt a boltozás matematikai-statikai elvei terén. Feltehető, hogy fiatal korában Urbinóban dolgozott, és itt Piero della Fran­ cesca hatott rá. Sokfelé vándorolt, tapasztala­ tokat gyűjtött. 1477-ben a bergamói Palazzo del Podestá külső díszítésénél, 1479-ben a dóm­ nál dolgozott. E korai években főleg festő­ díszítői feladatokkal foglalkozott (Federico di Urbino studiolója Urbinóban, 1475—77, a Cappella del Perdono belsejének perspekti­ vikus szerkezete, a bergamói Palazzo del Podestá loggiákban ülő alakjai). Mindezekből jóformán semmi sem maradt ránk, de mint a statika és perspektíva mestere híressé vált. 1482-ben Milánóban telepedett le, valószínűleg már korábban — Bergamóbólis — dolgozott itt. 10 éven át működött a közeli Vigevanóban, amelynek szabályozási tervét is ő készítette, valamint a Palazzo Panigarola számára nyolc álló alakot ábrázoló festménysorozatot (Hérakleitost és Démokritost ábrázoló töredék a milánói Brerában). Kevés ránk maradt festői alkotása közül a milánói Brera táblaképe — A z oszlophoz kötözött Krisztus — hiteles. — 1479-től dolgozott a milánói Sta Maria presso San Satiro oratóriumának átépítésén. Első terve (Louvre) nem került kivitelre, helyette a templom háromhajóssá bővítését határozták el; a szűk telek következtében perspektiviku­ san festett kórussal pótolta a hiányzó térrészt, s ezzel az illuzionisztikus festett architektúra korai példáját alkotta. A különálló sekrestye önálló és jellegzetes alkotása: nyolcszögű centrális tér, a sarkokban élre tört pillérekkel, Bramaníe: Részlet a milánói San Satiro sekrestyéjének falképzéséből

295

Bramante: Tempietto (Róma, San Pietro in Montorio)

az emeleten mély árnyékot ontó körülj áróval, a falakon mindenütt gazdag szobrászi dísz. Valószínűleg egyidejűleg dolgozott a milánói Sta Maria déllé Grazie kórusának és kupolájá­ nak építésénél, de a munka közben történt önkényes változtatások elkedvetlenítették, és 1492 után sem itt, sem a San Satirónál nem dolgozott. A kilencvenes évek munkái közé so­ rolhatók a milánói Sant’ Ambrogio kolostorá­ nak négyzet alakú и —и tengelyes udvara, valamint az ENy-olaszo.-i abbiategrassói temp­ lom 1497-ben megkezdett előcsarnoka. E többnyire téglaanyagból készült műveire is tudásának magas szintje, mérnöki kérdésekben való jártassága jellemző, amelyet talán milánói baráti köre: Leonardo, Luca Pacioli és mások is fejlesztettek. Elméleti írásai, amelyek ugyan­ csak ekkor keletkeztek, sajnos elvesztek, csak néhány szonett tanúskodik írói képességeiről. A francia megszállás elől Rómába ment (1499), ahol eleinte festőként dolgozott (pápai címer a lateráni bazilika Porta Sántája felett). 1500-ban a Sta Maria della Pace-templom kvadratikus udvarának méltóságteljes tagolásá­ nál a Colosseum sémáját fogalmazta át, 1502-ben kezdte építeni a Tempietto di San Pietro in Montorio körtemplomát körülfutó oszlopsorával, a felette emelkedő kőbábos párkánnyal és a kupolát koronázó könnyed laternával az apostol keresztrefeszítésének he­ lyén. Az épület ékszer finomságú, nemesen egyszerű alkotás, amelynek hatása több mint száz évig ihletett. Hogy nagyarányú városren-

dezési terveit elkészíthesse és mégis megőrizze az antik emlékeket — amelyeket a pápai ön­ kény kíméletlen lerombolásra ítélt —, elkészí­ tette a császárkori Róm a térképét, egyszerű és kezdetleges eszközeivel felmérve az épületeket is. E munkája közben számos technológiai és szerkesztési tanulságra tett szert, amelyet a San Pietro rövidesen meginduló tervezésénél hasznosíthatott. Valószínűleg e munkája beve­ zetéseként készítette azt az általában Raffaellónak tulajdonított emlékiratot (megjelent 1733, Padova), amely három korszakra bontja az építészet fejlődését, jelentős szerepet juttat az északi gótikának, főleg merész boltozási technikájának. Ebben kifejti, hogy nemcsak a császárkori teljesítményeket, hanem A l b e r t i t és társait is túl kívánja szárnyalni. 1504-től 1510-ig folytak a San Pietro körüli építkezések, amelyek legfontosabbja a hatalmas Cortile di San Dammaso (300 m x 7° m) területének kialakítása. Három szintben elhelyezkedő, egy tengelyben fekvő teraszokkal közelítette meg a felső udvart, amelynek lezárását félkör alakú exedra alkotja. (E munkálatok halála után többféle változtatással folytak tovább, elsősorban A. da S a n g a llo és P. L ig o r io vezetésé­ vel.) 1505 után több tervet készített a centrális elrendezésű, teljesen újjáépítendő San Pietro székesegyháza számára (alapkőletétel 1506ban). Végleges tervét csak az utódok korából való forrásokból tudjuk rekonstruálni: közép­ ponti kupola, dobjában ablaknyílások, belül egyes, kívül dupla oszlopkoszorú, a kereszt szárnyainak kereszteződésénél egy-egy kisebb kupola. A hatalmas épület külsejét egységes ma­ gasságban végigfutó erőteljes párkány tartja össze. 1510-ben elkészült a négy hatalmas kupo­ latartó pillér, és már az összekötő ívekhez kezdtek, amikor ~ halála megakasztotta az építkezést, amely több kézen és többféle vál­ toztatáson esett át, amíg 1547-ben M ic h e la n g e lo alapjában ~ elgondolásához tért vissza. A San Pietro hatalmas munkálataival párhuzamosan készült a Sta Maria del Popolo szentélye (1505 —1509) és Raffaello palotájának terve. Az említetteken kívül számos más római építkezést hoztak a mesterrel kapcsolatba, de ezek hitelessége kétséges. ~ a legnagyobb építészek egyike, akinek jelentőségét sokáig elhomályosította A. C o n d i v i félrevezető és elfogult írása, amely Michelangelo érdekében különféle rágalmakkal halmozta el. Jelentősé­ gét az újabb kutatások mind fényesebben bizonyítják. — ír o d . H. von Geymüller: Die ursprünglichen Entwürfe Bramante’s für St Peter in Rom . Paris—Wien, 1875 — 1880; J. Vogel: B. und Raffael. Leipzig, 1910; W . Suida: B. pittore ed il Bramantino. Milano, 1953; O. H. Förster: В. Wien, 1956. Zádor A nna

Bramantino, Bartolommeo S u a r d i (1455— B R A 80 között—1536): lombard festő, építész. 1503-ban valószínűleg B r a m a n te hívására R ó ­ mába ment, 1513-ban Chiaravallében dolgo­ zott, 1519-ben megépítette a milánói San Nazzaro Trivulzio sírkápolnáját. 1525-ben II. Francesco Sforza udvari festővé és építésszé nevezte ki, és hangsúlyozta a hadi építészetben való kiválóságát. Egyik legkorábbi festménye a milánói Ambrosianában levő P á s z to r o k im á d á sa , amelynek kompozíciója feltételezett mes­ terére, B. B u t in o n é ra emlékeztet. Bramante is hatott rá. Több képe van a milánói Brerában, az Ambrosianában, freskói milánói templo­ mokban (Sta Maria déllé Grazie; Sta Maria della Passione, San Sepolcro: Piéta). G. V a s a r i és G. L o m a z z o szerint építészeti rajzokat is készített, egy ideig neki tulajdonították az Ambrosiana architektonikus vázlatkönyvét. Szerepe a lombardiai festészet kialakításában fontos, a Cinquecento formalátását készítette elő az átmeneti korban. Több rajza található a nagy európai grafikai gyűjteményekben. Bramer, Lénáért (Delft, 1596. dec. 24.— Delft, 1674. febr.): holland festő; Delftben működött. Fény-árnyékra épülő kisalakos intérieurjei Rembrandt stílusának előzményei. E. W . Bredt adta ki Münchenben 1920-ban az ismeretlen szerző által a 16. sz.-ban írt L a z a r i l l o d e T e r m e s spanyol pikareszk regényhez készí­ tett 73 pompás rajzát. Bráncusi, Brincusi, Constantin (Pestisani, 1876. febr. 21. —Párizs, 1957. márc. 16.): román szobrász. Ácssegédből küzdötte fel magát művésszé. A bukaresti akadémián (1898 —1902), majd Párizsban tanult, 1904 — об-ban az Académie des Beaux-Arts növendéke volt. 1906-ban részt vett a Musée de Luxem­ bourg kiállításán. R o d i n felfigyelt rá. 1908-ban C s ó k c. szobra fordulópont művészetében: erősen absztrahált formájában és jelképes tar­ talmával őskori figurákra emlékeztetett. Egye­ dülállóan, iskolához és irányzathoz nem tar­ tozva haladt tovább, célja a jelenségek külső­ ségeinek lehámozása és belső magjuk kifejtése volt ( Ú j s z ü l ö t t , 1915; M i l e P o g á n y , 1920; F é r fito r z ó , 1922; K i r á l y o k k ir á l y a , 1935 k.; A n a p o t ü d v ö z l ő k a k a s , 1941). 1938-ban Romá­ niában Tirgu-Jiuban felállította a 35 m magas V é g te le n o s z lo p c. emlékművet. művei totemképekhez, idolokhoz hasonló tartalmúak. A legváltozatosabb anyagokat (fa, kő, már­ vány, bronz, réz) és megmunkálást (elnagyolás V . polírozás) alkalmazta e tartalom kifeje­ zésére. Műveiből a francia állam múzeumot állított fel. — ír o d . D. Lewis: В. London, 1957; Giedion—Welcker: С. B. 1958. K ö rn er É v a B rand: osztrák festőcsalád. — 1. C h r is tia n H ü lfg o tt ~ (Frankfurt an der Oder, 1695 — Bécs, 1756 után) tájképfestő, 1722-től Bécsben 2 9 6

BRA

C. Brancusi: A tékozló fiú (Philadelphia, Museum of Art)

297

élt, ahol 1726—28 között a Képzőművészeti Akadémián tanult C. L. Agricola vezetése mellett; később udvari festő volt. A németalföldi tájfestészet klasszicizáló modorú köve­ tője. Folyó partja c. képe a Szépm. Múz.-ban van. — 2. Johann Christian (Bécs, 1722. márc. 6. —Bécs, 1795. jún. 12.) festő és réz­ karcoló, az előző fia, a bécsi akadémia tanára. Akadémikus tájképei és karcai kedveltek voltak. Schallhas Károly művészetére hatott. B randenthal Péter (19. sz. eleje): szobrász. 1808-ban a szombathelyi székesegyház gyónta­ tószékeinek faragott díszeit készítette. B randl, Anton (Litomyäl, 1817—Pozsony, 1893. márc. 15.): szobrász. A bécsi akadémián tanult, 1845-től Pozsonyban és környékén dolgozott templomok részére. Iskolamestere volt Fadrusz Jánosnak. B randl Gusztáv: - - Kőszegi-Brandl Gusztáv B randl, Petr (Prága, 1668—Kuttenberg, ma Kutná Hóra, 1739): cseh festő, a cseh barokk jelentős mestere. Oltárképei prágai templo­ mokban találhatók. Életteljes kompozíció s erőteljes színezés jellemzi zsánerképeit. Számos kiváló arcképet is festett. B randt, Henri Francois (La Chaux-de Fonds, 1789. jan. 13.—Berlin, 1845. máj. 9.): svájci

éremművész. Párizsban tanult mint J. L. Danid tanítványa. 1818-tól a berlini pénzverde első vésnöke volt. Sok műve foglalkozik a porosz történet eseményeivel. Érmei lelkiisme­ retesen készült, kissé hideg alkotások. B ran d t, Jozef (Szczebrzeszyn, 1841. febr. II.—Radom, 1915. jún. 12.): lengyel festő. J. Kossaknál, majd Párizsban L. Cogniet-nél, Münchenben F. Adamnil és K. Pilotyml tanult. 1867-ban Münchenben műtermet nyi­ tott, de nyaranként hazájába járt festeni. Fő­ képpen lovasrohamokat és háborús epizódokat festett a lengyel történelemből (A foglyok ki­ szabadítása, 1876, Varsó, Nemz. Múz.).Érdekel­ te a magyar puszta is (Puszta lovakkal, 1884). B rangw yn, Frank (Brugge, 1867. máj. 13.— Dithling, 1956. jún. II.): angol festő és gra­ fikus, korának egyik legjelentősebb angol művésze. W . Morris tanítványa volt. Művei­ ben monumentalitásra való törekvés nyilvánul meg, amely azonban keveredik a körvonalak és az erős, a tömegeket hangsúlyozó árnyékok dekoratív hatásával. Színei ugyancsak dekora­ tív jellegűek. Stílusa a szecesszióhoz kapcsoló­ dik. Főleg falképei jelentősek, melyek közül a lordok házának Royal Galleryjében levők heves vitákat váltottak ki. Művészetének leg­ jelentősebb területe azonban a grafika. Kora egyik legnagyobb rézkarcolója. Kitűnőek li­ tográfiái is. — Sok grafikáját őrzik a Szépm. Múz.-ban. — írod. H. Fürst: The Decorativ Art of F. B. 1925; W . Gaunt: Etchings of F. В. 1929. Pataky Dénes Braque, Georges (Argenteuil-sur-Seine, 1882. máj. 13. —Párizs, 1963. aug. 31.): francia festő, a modem francia művészet egyik vezér­ alakja. 1900-ban került Párizsba, rövid ideig az École des Beaux-Arts és az Académie növen­ déke volt. 1906-ban O. Friesz-szel Antwerpen­ ben járt, majd a francia mediterrán vidéken dolgozott fauvista szellemben (L’Estaque-i és La Ciotat-i tájak). 1908-tól Cézanne hatása alatt új irányba indult, Picassóval együtt, tőle függetlenül kubista képeket festett. VégigpróG. Braque: A kék kancsó

G. Braque: Zongora és fuvola (New York, Guggenheim Museum)

bálta a kubizmus minden fázisát, a cézannc-it, az analitikusát és szintetikusát; ő vezette be a modern piktúrába csendélet-elemként a zene­ szerszámokat; ő használt először festményein tipográfiai elemet (Le Portugals, 1911). 1922ben neoklasszicista képeket festett, majd Sz. Gyagiljev balettjéhez készített díszletet. A hú­ szas évek után alakult ki művészetének leg­ önállóbb stílusa, a sajátos braque-i formanyelv, amelyet az intellektuális hűvösség, parnasszista klasszicizálás, hallatlan kulturáltság jellemez. Úgyszólván a modern festészet formai enciklo­ pédiáját munkálta ki festészetében. Művészete modern hangvétele mellett is klasszikus veretű. Nemcsak festőként felmérhetetlen a hatása, hanem hozzájárult a modem iparművészet formai megújulásához is, gobelineket terve­ zett, szobrokat mintázott, s grafikusként is a legkiválóbbak közé tartozik. 1948-ban a Velencei Biennale nagydíját kapta. Az első művész, akinek gyűjt, kiállítását még életében

a Louvre-ban rendezték meg. — írod. J. B R A Grenier: G. B. Paris, 1948; H. R . Hope: G. B. New York, 1949; F. Pouge: B. Dessins. Paris, 1950; S. Fumet: Sculptures de G. В. Paris, 1951; F. Läufer: G. B. Bem, 1954; A. Verdet: G. B. Geneve, 1956; G. C. Argan: G. B. Milano, 1957; J. Richardson: G. B. Milano, i960. Németh Lajos Brassai Dániel (17. sz. második fele): kolozs­ vári ötvös, többször céhmester is volt. Egyet­ len műve, egy magyar köriratú, címeres útipalack a bp.-i Iparm. Múz.-ban van. Brassai János (17. sz.): kolozsvári kőfaragó céhmester, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodása alatt dolgozott. Brassai Képíró János (1629 k. működött): festő, Nagyváradon Bethlen Gábor szolgálatá­ ban dolgozott. Brassó, ma Brasov: Műemlékei: a Fekete templom gótikus, körüljárós szentélye Zsigmond király uralkodása idején készült, hajóját a 15. sz. első felében építették. Homlokzati tornyai közül csak a D-i épült meg. A három­ hajós csarnoktemplom 1689-ben leégett. A 18. sz.-i restauráláskor újraboltozták. A részlet­ kiképzésekben az építők igyekeztek a régi formákhoz alkalmazkodni. Ekkor készültek a hajó karzatai, amelyek szerencsésen ellensú­ lyozzák a két periódusban épült szentély és hajó szervetlen kapcsolatát. Középkori szob­ rászati díszítése a gótikus kőfaragóművészet jelentős és érett alkotása. — Szí. Bertalantemplom. A tatárjárás után, 1250 k. épült, mai alakját azonban csak a 15. sz.-ban kapta, mivel a törökök 1421-ben elpusztították a templom hajóját, amelyet a későgótikának megfelelő formákkal és új hálóboltozattal építettek újjá. A háromhajós, két homlokzati tornyos temp­ lom 13. sz.-i részei: kereszthajója, sokszögű szentélye az erdélyi koragótikus építészetben jelentős szerepet játszó kerci építőműhely hatását mutatják. — Világi épületei közül legszebb az 1440-ben megkezdett reneszánsz városháza. A belvárost körülvevő erődítés sok része megmaradt. A középkori fellegvár nagy­ részt a 18. sz.-ban nyerte mai alakját. Sallay Marianne Brassói Lukács (15. sz.): valószínűleg Mátyás király könyvkötője volt. Neve a párizsi Bibliothéque Nationale egyik kéziratának kötésén maradt meg. brassói kem ény cserép : A műhelyt az 1840-es években feltehetően Piverotti Osvald olasz származású mester alapította. Ritkán előfor­ duló emlékei alapján közepes színvonalú műhelyre kell következtetni. Bratislava: -*■Pozsony Braun István (19. sz. első fele): festő. 1820—50 között Gyöngyösön és környékén dolgozott. Főként arcképeket és oltárképeket festett. 2 9 8

231t^ E

1825-ben festette az egri papi szeminárium kápolnájának nagyméretű freskóját. Tanít­ ványa Palinay György gyöngyösi festő. Braunecker Ernesztin (Stina) (Körmöcbánya, 1865—Bp., 1913. okt. 27.): festő. A Minta­ raj ziskolában Deák-Ebner Lajos és Lotz Károly, Münchenben F. Lenbach voltak tanárai. Első­ sorban arcképfestő. Virágvázában c. képe a Nemz. Gal.-ban van. Braunschweig : város Németo.-ban (NSZK), az E-német-alföldön. Műemlékei: a Szt. Blasius-dóm román stílusú apátsági templom, melynek oldalhajói gótikusak. — A Szt. Aegidius-templom 1278-tól (egy tűzvész után) tel­ jesen újjáépült. Háromhajós csarnoktemplom, szentélye körüljárós, gazdag mérműves trifóriumgalériával. A 19. sz.-ban restaurálták. — A Ferenc-rendi kolostor temploma a 14. sz. köze­ pétől épült. — Világi épületei közül jelentős gótikus emlék az óvárosi városháza; 1302 előtt épült a Ny-i, 1393-ban az E-i szárnya, 1447-től 1468-ig az árkádos tornác. Braunschweigi Monogramista (16. sz. második fele): ismeretlen németalföldi festő. Szignált képe, A szegények megvendégelése a braunschweigi múzeumban van. M. J. Fried­ länder J. van Hemessenne1azonosítja. Külföldi múzeumokban több képet tulajdonítanak neki. Braun von Braun, Mathias (Oetz, 1684. febr. 25.—Prága, 1738. febr. 15.): cseh szob­ rász. Itáliában tanult. 1710-ben Prágába ment, ahol a ciszterciták plassi kolostora részére Kálvária-csoportot faragott. Alkotó képzelete,

elevensége és merészsége legszemléletesebb a prágai Thun-Hohenstein-palota kapuzatán (1716) és a Clam-Gallas-palota (1707—19) gigászain. Brausch János (19. sz. első fele): festő és kép­ restaurátor. 1825-ben József nádor engedélyé­ vel a Nemz. Múz. képeit restaurálta. Bray, Salomon de (Amsterdam, 1597— Haarlem, 1664. máj. 11.): holland festő, építész, költő. P. Lastmann, az utrechti Caravaggiokövetők és J. Jordaens hatottak művészetére. Zakariás és az angyal c. képét a Szépm. Múz. őrzi. Braza, Marinus de la (1480 k. működött): dalmát kőfaragó, Mátyás király számára dolgo­ zott. Brea, Ludovico (Nizza, 1443 k. —1520 k.): itáliai festő, számos munkája található Nizzában és a környékbeli templomokban. 1490-ben V. Foppával dolgozott együtt Savonában (Mária mennybemenetele, Jézus születése, Szt. Katalin eljegyzése, dóm). Brechler Béla v. Albert (19. sz. közepe): festő. Az 1840-es években Prágában élt. 1855től 1861-ig a pesti belvárosi reáliskolában rajztanár volt. 1846-tól szerepelt a Pesti Műegylet tárlatain Dolomit barlangok, Visegrád a Duna mellett, Zugligeti Fácán vendéglő (1857) c. képeivel. A 60-as években visszatért Prágába. Breda, Carl Friedrik von (Stockhohn, 1759. aug. 16. —Stockholm, 1818. dec. 1.): svéd festő. Tanulmányait a stockholmi akadémián végezte. A 80-as években a királyi udvar és a

Brassó: A Fekete templom és a városháza

299

főnemesség kedvelt arcképfestője volt (IV. Gusztáv Adolf portréja). 1787-től 1796-ig londoni tartózkodása alatt Sir J. Reynolds művészete hatott rá. Számos műve van a stockholmi Nemz. Múz.-ban. Bree, Mathije Ignatius van (Antwerpen, 1773. febr. 22. —Antwerpen, 1839. dec. 15.): fia— mand festő. Párizsban tanult. Klasszicista stílu­ sát mint az antwerpeni akadémia igazgatója széles körben érvényesítette. Bregno, Andrea (Osteno, 1421 —Róma, 1506): a 15. sz. egyik legjelentősebb római szobrásza. A Luganói-tó mellől származott és kb. 1460-tól Rómában működött. Számos síremléket és márványoltárt alkotott. Megte­ remtette a quattrocento templomi síremlékek római típusát (Lebretto bíborosé, Sta Maria in Aracoeli). Vízszintesen tagolta építményeit (így a Sta Maria del Popolo sekrestyéjének VI. Sándor pápa-oltárát és a sienai dóm Piccolomini-oltárait) ; az oldalakat egymás íölötti kis fülkékre osztotta, bennük szentek szobrait v. reliefeket helyezett el. Egyszerűbb síremlék­ típusát Raffaello della Rovereé (SSi Apostoli) képviseli. Ezen az elhunytnak a fülkében fölravatalozott alakját egy-egy szárnyas géniusz keretezi. Előkelő nyugalom, lágy szépség, finom technika jellemzi alkotásait. Ybl Ervin Bregno, Antonio da Como (15. sz. közepe): olasz kőfaragó, szobrász. A Luganói-tó mellől származott Velencébe, 1425 —26-ban M. Raverti vezetésével a Cd d’Orón dolgozott. Francesco Foscari dogé síremlékét Paolo bátyjával faragta és feltehetően részt vett az Arco Foscari munkáiban is. Bregno, Lorenzo di Roberto (’—Velence, 1523. dec.): velencei szobrász, itt néhány síremléket és Battista fivérével a trevisói dóm Oltáriszentség-kápolnájámk később szétszedett szobrászi díszeit faragta. A Szépm. Múz.-ban van egy Madonna-reliefje két angyallal. Brehier, Louis (Brest, 1868 —Reims, 1951. okt. 13.): francia történész és művészettörté­ nész, 1900-tól a clermont-ferrandi egyetemen az ó- és középkori történelem tanára volt. Nagy összefoglaló műveket írt a bizánci kultú­ ráról. Le monde byzantin (1 —3. köt. 1947— 1950) c. műve e tárgykörben alapvető. Leg­ fontosabb művészettörténeti könyve: L ’art chrétien, son dévelopement iconographiqne des origines á nos jours, 1918. B rein : pesti építészcsalád. 1. ~ Fiilöp (1801 — 22 között működött) építőmester. Számos, többnyire kisigényű lakóházat épített Pesten; tervei közül az Unger-ház lépcsőháza és a Soller-ház homlokzata kiemelkedőbbek. — 2. ~ Ignác (?—Pest, 1834 k.) építőmester. Több mint száz épülete — csekély kivétellel — ma már csak a Szépítő Bizottság tervanyagá­

ból ismeretes. Korábbi művein barokkos B R E megoldásokat alkalmazott (Schütz István kupolás háza a külső Józsefvárosban, 1812; Deáky kertiház), majd a polgári klasszicizmus higgadtabb, hangulatos épületeinek lett ter­ vezője (Horváth-, Torna-, Geller-ház). Fő művének tekinthető a Deák téri Kemnitzer-ház, melyet 1822-ben kétemeletes empire palotává alakított. Tervet készített a lipótvárosi baziliká­ hoz is (Fővárosi Történeti Múzeum). — Halála után felesége vezette tovább irodáját; 1847-ig 71 építkezést végzett Pesten. — 3. ~ Ferenc (19. sz. közepe) Ignác fia; a szabadságharc után jött vissza Pestre, 1854-ben a pesti céh tagja lett. Ö tervezte a Harmat u.-i romantikus stílusú csősztornyot, a Király (Majakovszkij) u.-i Pekáry- és a Hold (Rosenberg házaspár) u. 5. sz. alatti Grünzweil-házat. Mojzer Miklós Breitner, George Hendrik (Rotterdam, 1857. szept. Г2, —Amsterdam, 1923. jún. 5.): holland festő. Hágában W . Marisnál, Párizsban F. Cormonrá 1s az antwerpeni akadémián tanult. Naturalista képeire J. Maris is hatott, breloque: óraláncra, melltűre akasztott vál­ tozatos alakú, művészi kivitelű, apró csüngő ékszer. Bremm Tivadar: -*-Boemtn Tivadar Brengiszeyn János (1480—1521 között mű­ ködött): kőfaragómester, Eperjesen élt és dol­ gozott. A város vele és András ácsmesterrel 1502-ben szerződést kötött a Szt. Miklós-templom bővítési munkáira. A munkát 1515-ben fejezte be. Közben 1504 és 1506 között a temp­ lom melletti bormérőház építésénél dolgozott, 1511-ben pedig testvérével, Albert kőfaragóval vállalkozott az új városháza építésére. Brenna, (Vincenzo) Vikentyij Francevics (Firenze, 1745—Pétervár, 1820. máj. 17.): olasz származású építész, aki Oroszo.-ban dol­ gozott. Részt vett a pavlovszki palota építésé­ ben és annak parkjában több pavilont emelt. vezette a V. J. Bazsenov által tervezett pétervári Mihály-palota építését. Legismertebb műve a pétervári (Leningrad) Rumjancev-obeliszk, amely eredetileg a Mars-mezőn állott, s ame­ lyet később a Művészeti Akadémia elé helyez­ tek át. Brenner Nándor, vydai (Bp., 1903. nov. 21. ): festő és grafikus. 1918-tól i92T-ig az Iparművészeti Iskolán Haranghy Jenőnél, 1923 — 25 között a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál tanult. Párizsban a Julian Akadé­ mia növendéke volt. 1930-ban az Ernst Múzeumban, 1937-ben a Műterem szalonjában volt gyűjt, kiállítása. 1945 után főleg bányász­ témájú képekkel (Látogatás a magyar bányák­ ban) szerepelt a kiállításokon. Az utóbbi években expresszív elemekkel gazdagodott kifejezésmódja. Brera : ->- Milánó 3^0

BRE

3O I

Brescia: város É-Olaszo.-ban (Lombardia), az Alpok lábánál. 1928 —32 között a műemlé­ kekben gazdag Óvárost új útvonalak nyitásá­ val, térkiképzéssel, számos középület emelésével modernizálták. Műemlékei: Vespasianus csá­ szár temploma, i. sz. 72—73 (6 korinthosi pilaszterfője a bp.-i Szépm. Múz.-ban). — A San Salvatore-templom longobárd építmény a 8. sz.-ból; 1200 k. román stílusban átépítet­ ték. — Az új és a régi Dóm, az utóbbi, a Duomo Vecchio építése a 11. sz. végétől a 12. sz. közepéig tartott; kereszt alaprajzú, ku­ polás templom. — A San Francesco-templom a 13. sz.-ban épült; kerengőjét, melynek árkád­ oszlopai veronai vörösmárványból készültek, Guglielmo di Frisone da Campione építette. — A Palazzo del Commune loggiája 1492 —1508 között épült, ablakait Palladio képezte ki 1562ben. A szép földszinti árkádok fölött impozáns reneszánsz stílusú tanácsterem. — Műgyűjte­ ményei: római régiségek múzeuma Vespa­ sianus templomában; középkori keresztény múzeum; Tosio-Martinengo képtár; kézira­ tokban és inkunábulumokban gazdag könyv­ tár (Biblioteca Queriniana). Kádár Emőke Breslau : —>- Wroclaw Breslau, Louise Catherine (München, 1856. dec. 6,—Neuilly-sur-Seine, 1927. máj. 13.): német születésű francia festőnő. A Julian Akadémián T. Robert-Fleury tanítványa volt. Gyermekeket ábrázoló pasztelljeivel tűnt ki. Bressanone, Brixen: város E-Olaszo.-ban. Műemlékei: a Dóm, mely jelenleg barokk stílusú, de számos korábbról származó részlete van. Rom án kori a templom két homlokzati tornyának alsó része, a kereszthajó és a hajó D-i fala. A tízszögben záródó szentélyt 1472ben szentelték fel. — A Szt. Mihály-kaput a városkapuhoz építették; a 12. sz.-ban említik először. Brestyánszky Béla (Budafok, 1832—Bp., 1895): szobrász. M. Casagrande tanítványa, akit Esztergomból Olaszo.-ba követett. Itt a trieszti székesegyház, majd hazatérőben a bécsi Zeneakadémia díszítését végezte. 1880ban Bp.-en telepedett le, Fessler Leó mintája alapján kőbe faragta a Kálvin téri ún. Danubius-szökőkutat, mely a II. világháborúban megrongálódott s 1959-ben az Engels téren állították fel. A Keleti pályaudvar részére a Közlekedés allegóriáját készítette, továbbá az Operaház és a Parlament néhány szobrát. Brestyánszky Ilona, Pataky Dénesné (Oros­ háza, 1922. márc. 13.— ): művészettörténész. Magyar művészettel és iparművészettel foglal­ kozik. Kiadta Mcdnyánszky László naplóját szemelvényekben, i960. Könyvei: A Zsolnay kerámia, 1955; Modern magyar kerámia, 1961 (németül, franciául, angolul); Mcdnyánszky László, 1963. E lexikon munkatársa.

Bretanyickij, Leonyid Szergejevics (Odessza, 1914— ): szovjet művészettörténész, főleg Azerbajdzsán művészetének kutatója. Nagy­ számú tanulmányai az Azerbajdzsáni SZSZK Tudományos Akadémiájának kiadványaiban jelentek meg, önálló kötete: Kirovobad (Moszk­ va, i960). Breton, André (Tinchebray, 1896. febr. 18. — ): francia esztéta. A szürrealizmus vezéregyénisége és teoretikusa. 1925-ben indí­ totta meg a mozgalmat a Revue surréaliste-Ъеп közzétett manifesztummal. Ebben kifejti, hogy a szürrealizmus tiszta pszichikai automatizmus, az ész kontrollja nélküli lejegyzése a gondolatok öntudatlan játékának és az álomképeknek. Fő művei: Le Surréalisme et la Peinture, 1928; Genese et Perspectives du Surréalisme, 1941. Maradandó hatást gyakorolt a nyugati festőkre, név szerint M. Ernstre, G. Chiricóra, J. Mir ón, S. Dalin, sőt Picassora is. Körner Éva Breton, Jules Adolphe (Courrieres, 1827. máj. I , — Párizs, 1906. júl. 5.): francia festő. Tájképeken kívül főleg a paraszti munkát ábrázoló képeket festett Bretagne-ban. A rea­ lista mesterek hatottak rá, de minden művébe idealizáló, irodalmias íz keveredik. Legismer­ tebb művei: Hazatérő aratók, 1853; A gabona megáldása, 1857; Tallózó nő, 1877. Bretz Gyula, ifj. (Bp., 1910. jan. 24.— ): építész. Bp.-en és Olaszo.-ban tanult. Különö­ sen a kislakásépítkezés terén működött. Több irodaépületet (Alumíniumgyár irodaépülete, Bp.) tervezett. id. J. Breu: Angyali üdvözlet (Melk)

B reu, Jörg, id. (Augsburg, 1480 к .—Augs­ burg, 1537): német festő; Augsburgban az id. Ulrich Apt tanítványa volt. Színes táji hátteret, mozgalmas kompozíciót, dekoratív ruharedőket kedvelő művészetére id. H. Burgkmair, L. Cranach, később A. Altdorfer hatott. Korai, nagyobb, világos színfoltokkal festett zwettli szárnyasoltárínak (Szt. Bernit legendája) friss előadását a herzogenburgi Jézus történetét ábrázoló szárnyasoltárának kimértebb, részle­ tezőbb táblái követik. Legtöbb táblaképe Melkben van; aprólékosabb, reneszánsz szel­ lemű alkotása a Mária angyalokkal (Berlin), A z apostolok búcsúja (Augsburg), Kálvária (Nürnberg). A korábbi német kutatás M. S. mester tábláit is neki tulajdonította. Késői alkotásai közé tartozik a Szépm. Múz.-ban őrzött A kereszt felállítása (1524) c. képe és Szt.Dorottya-oltára (Drezda). — írod. Benesch— Buchner: J. B. (Beiträge zur Geschichte der deutschen Kunst II.) 1928; O. Holtze: Die Kunst J. B’.-s des Älteren. 1940. Mojzer Miklós Breu, Jörg, ifj. (Augsburg, 1510 k .-i5 4 7 ): német festő, fametszetek és üvegfestmények rajzolója; atyjának, id. J. ^ n a k tanítványa. Kéziratos könyvek díszítésével is foglalkozott (Augsburg város díszkönyve, 1545). Breuer Marcel Lajos (Pécs, 1902. máj.21.— ): építész, a modern építészet világhírű mesterei­ nek egyike. Építészeti tanulmányait a weimari Bauhausban W . Gropiusníl végezte. Az iskola Breuer Marcel: A St John’s Abbey temploma (Collegeville, Minnesota)

Dessauba telepítése után annak tanára lett В R E (1925—28), majd Berlinben dolgozott (1928 — 31). Kezdődő vándorútja során kísérletet tett, hogy Mo.-on telepedjék le (1934—35), ezt azonban a fasizálódó magyar közélet és a szakmai sovinizmus megakadályozta. Angliába ment s ott F. R . S. Yorke-kal működött együtt (1936—37), azután pedig az USA-ba költö­ zött, ahol a Harvard Egyetemen (Cambridge) az építészet tanára lett. Egy ideig Gropiusszal társult, de néhány közös munka után önállóan folytatta tevékenységét. Mmden műve a mo­ dern művészet racionális felfogásának kitűnő ízléssel való érvényesítése. Fontosabb alkotásai: az első csőszékek, 1925; az első aluminium székek, 1933; két lakóház, Doldertal, Zürich, 1934 (A. és E. Rothtal); Breuer-ház, Lincoln (Massachusetts), 1939 (Gropiusszal); lakótelep, New Kensington (Pennsylvania), 1941 (Gro­ piusszal); a Harvard Egyetem épületei (Cam­ bridge), 1945 —50 (Gropiusszal); Kiállítási ház, Museum of Modern Art, N ew York, 1949; Művészeti központ, Sarah Lawrence College, Bronxville (New York), 1950; Breuer-ház, New Canaan (Connecticut), 1951; UNESCOszékház, Párizs, 1953 —58 (P. L. Nervivel és B. Zehrfuss-szal); De Bijenkorf-üzletház, R ot­ terdam (A. Elzasszal); irodaépület, van-Leer Konszern, Amstelveen (Hollandia) 1957—58; Hooper-ház, Baltimore, 1959—60; IBM-France kísérleti központ, La Gande (Franciao.) i960— 61. Könyvei közül a Sun and Shadow (New York, 1955) saját műveit mutatja be és magya­ rázza. — írod. P. Blake: M. B., Architect and Designer. New York, 1949; G. C. Argan: M. B. Milano, 1957. Major Máté Breucr, Peter (Zwickau, 1472 к. —Zwickau, 1541. nov. 12.): német faszobrász. T. Riemen­ schneider hatása alatt dolgozott, majd 1502-tőí önálló mester Zwickauban, ahol nagy mű­ helyt alapított. Fő műve a zwickaui Marienkirchében levő Feltámadott Krisztus szobra. Breuil, Henri (Mortain, 1877. febr. 28.— Párizs, 1961): francia régész; az őskőkori művé­ szet stílusköreinek elhatárolása és kronológiai rendjének meghatározása elsősorban az ő úttörő j elentőségü munkásságának eredmény ein alapszik. Főbb művei: La caverne d’Altamira, 1906; Les peintures rupestres schématiques de la péninsule ibérique, 1—4. köt. 1933—35; Е й Grotte de Lascaux, 1940; Quatre cents siécles d’art parietal, 1952. Breyber László (1580—82 k. működött): építőmester; Szabó György nevű társával együtt a kolozsvári várfalakon és tornyokon dolgozott. Breznay Imre (Bp., 1919. júl. 26.—Bp., 1945. febr. 3.): festő. 1935—39 között a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost és Szőnyi István növendéke volt. 1939—41-ben a veszp- 302

BRI

Breuer Marcel: Tornacsarnok, Litchfield High School (Litchfield, Connecticut)

rémi művésztelepen dolgozott, 1941-ben a Szinyei Társaság kitüntető elismerésében része­ sült. BreznayJózsef (Bp., 1916. szept. 20.— ): festő, Munkácsy-díjas. 1934—39 között a Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan, Benkhard Ágost és Szőnyi István növendéke volt. 1939-től portréival, figurális kompozí­ cióival rendszeresen szerepel bel- és külföldi kiállításokon. Első gyűjt, kiállítása 1943-ban volt a Nemzeti Szalonban. Dekoratív, síkszerű, könnyed ábrázolókészség jellemzi művészetét. 1948-ban a Fiumei úti SZTK-székház, 1953ban a központi házasságkötő terem, 1955-ben a komlói tanácsháza részére készített falképeket. 1956 után több ízben járt tanulmányúton Franciao.-ban, ahol ki is állította képeit. 1961-ben a Csók Galériában rendezték meg gyűjt, kiállítását. Csap Erzsébet Briati, Giuseppe (18. sz. első fele—Velence, 1772. jan. 17.): üvegműves. Muranóban 1736ban alapított üvegműhelyét beszüntetve, Cseho.-ban kitanulta a köszörülés új technikáját, és elsajátította a ,,kristály”-stílust. Új, 1739-ben megnyitott műhelye ilynemű készítményeivel nagy tökéletességet ért el. Színes virág- és levéldekorációjú korona-csillárjain kívül jelen­ tősek díszüvegei, melyek filigrán ékítményük­ kel és nemes formaharmóniájukkal a legjobb 16. sz.-i velencei tradíciókra vallanak. B r ig etio : A római kori clair-obscur Chiaveri, Gaetano (Róma, 1689—Foligno, 1770. márc. 5.): olasz építész, a római barokk építészet késői képviselője. C. Fontana és F. Borromini stílusa hatott rá. Dolgozott Nagy Péter cár és a Lengyelo.-ban is uralkodó szász királyi család részére is. Fő műve Drezdában, a II. világháborúban súlyosan megsérült Hofkirche (1738 —55), amely az öthajós bazilika és a centrális alaprajz szerencsés ötvözete. — terveket készített a drezdai választófeje­ delmi és a varsói királyi palotához s Rómában a San Pietro új kupolájához. — írod. E. Hempel: G. C. Dresden, 1955. Bónisné Wallon Emma chicagói iskola: a 19. sz. utolsó negyedében Amerikában, főleg Chicagóban épült üzlet- és irodaházak jellegzetes stílusának összefoglaló el­ nevezése. A fémvázas konstrukció, az épület szerkezetének világossága jellemzi. A ~ leg­ jelentősebb mestere L. H. Sullivan volt. Chichester: város D-Angliában. Műemléke a Katedrális, az angol gótikus építészet egyik legA Chigi-váza (Róma, Museo di Villa Giulia)

korábbi emléke. Rom án stílusú szentélye a 11. C H I sz. végén épült, 1108-ban szentelték fel. C higi-váza: a római Museo Nazionale de Villa Giuliában őrzött 26 cm magas korinthosi görög agyagváza az i. e. 7. sz. harmadik ne­ gyedéből, az ún. protokorinthosi korszak (—+Korintltos) késői szakaszából. Három sávban több színű festéssel készült jelenetek díszítik: gyalogos seregek összecsapása, szarvas- és vadkecskevadászat, Paris ítélete, oroszlán­ vadászat, lovasok, harcikocsik, nyúl- és róka­ vadászat. A korinthosi miniatűrfestészet leg­ szebb emléke. Chikuden, Tanomura Chikuden, eredeti neve: Tanomura Koken (1777. júl. 14. —1835. okt. 7.): japán festő, költő, 1801-ben lett Buncho Tani tanítánya. Tanulmányozta a kínai klasszi­ kus festőket is. Chillida, Eduardo (San Sebastian, 1924— ): spanyol szobrász. 1943—47 között építészeti tanulmányokat folytatott Madridban. 1947ben alkotta első szobrait. 1948 —50 között Párizsban dolgozott. 1954-ben volt első önálló kiállítása Madridban. 1958-ban a Velencei Biennalén nagydíjat nyert. Műveinek anyaga a vas; merev kiszögellésű v. hajlékonyán for­ mált, kihegyezett, absztrakt formációi (Vibrá­ ció No I, 1955; A vas dicsérete, 1956) az anyagot szándékolt nyerseséggel juttatják érvényre. Chimaira, Chimaera: a görög művészetben és mitológiában valószínűleg keleti minták nyomán kialakult formában megjelenő szörny­ alak: oroszlánfeje és -teste van, hátából kecske­ fej nő ki, farka kígyófejben végződik. Az itáliai művészetek is átvették. Leghíresebb antik ábrázolása, az arezzói az etruszk bronzművesség remekműve az i. e. j. sz.-ból. Chimenti, Jacopo: -t-Empoli Chimenti, Leonardo di Camiccia: Camicia, Chimenti Chinard, Joseph (Lyon, 1756. febr. 12.— Lyon, 1813. jún. 20.): francia szobrász. Mint festő kezdte pályáját, majd B. Blaise szobrász műtermében tanult. Szülővárosán kívül főleg Rómában működött, ahol 1792-ben letartóz­ tatták és egyik terrakottaszobrának felirata miatt vallásgyalázás címén az Angyalvárba börtönözték. Később portrékat is készített klasszicista stílusban Napóleonról és annak családtagjairól. Chinder Ferenc (18. sz.): kolozsvári építő­ mester. Az 1776 —83 k. épült erzsébetvárosi (ma Dumbráveni) örmény-katolikus nagy­ templom — talán pesti eredetű terv alapján — kivitelező mestere. Ching Hao (10. sz. első fele): kínai festő, a monokróm (kizárólag tussal festett) tájkép első mestere. Eveket töltött a Shen-cheng hegységben, szerette a magányt és a természe­ tet. Képeiről csak másolatok maradtak fenn. J.08

C H ’I

Az arezzói bronz Chimaira (Firenze, Museo Archeologico)

C h in g -te-ch en : város Kína Chiangshi tar­ tományában, a kínai porcelánkészítés központja а и . sz.-tól. A város közelében vannak Kína leggazdagabb kaolinlelőhelyei. A 14. sz.-tól kezdve — a kínai porcelánipar virágkorában — több mint 300 kemence működött itt, s a város lakóinak száma egymillió körül volt. Elsősorban a császári udvar részére dolgoztak, később egyre inkább a külkereskedelem cél­ jaira. A 19. sz. végén a termelés fokozatosan csökkent, majd egészen összezsugorodott. A felszabadulás után (1949) azonban a kínai kormány nagy erőfeszítésekkel újra fellendí­ tette a termelést, s ma újra a kínai porcelán­ Miklós Pál készítés virágzó központja. chinoiserie: kínai v. К-ázsiai, esetleg csak Potsdam: Teaház chinoiserie-alakokkal (részlet)

409

onnan vett díszítőelemekkel ékesített műtár­ gyak és épületek neve. A fogalom a 17. sz.-ban keletkezett, mikor megindult Európába e tár­ gyak (lakk kazetták, legyezők, porcelánok, paravánok stb.) importja. C hintreuil, Antoine (Pont-dc-Vaux, 1814. máj. 5.—Septeuil, 1873. aug. 10.): francia festő, J. B. C. Corot legtehetségesebb tanít­ ványa. Főleg Párizs környékén, Ignyben és a Bievre völgyében festette tájképeit, melyek ragyogó technikáról, bensőséges, tiszta és derűs szemléletről tanúskodnak. A Louvre-ban egy sorozat tájképét őrzik: Domboldal, Rét, Eső és napsütés stb. Chios : sziget az Egei-tenger kisázsiai partja előtt. Az i. e. 7—6. sz.-ban hasonló nevű fővárosával a görög kereskedelem és kultúra

ÁUatalakos agyagváza Chiosból, i. e. 7. sz. vége (W ürzburg, múzeum)

egyik központja volt. Archaikus kori temp­ lomépületeinek és 5—4. sz.-i városi települései­ nek maradványait az ásatások feltárták. ~ volt a görög nagyszobrászat egyik első központja, az egyik legkorábbi szobrásziskola működési helye -Archermos, Bupalos ésAthénis). I. e. 650—550 között a szigeten keleti görög, majd korinthosi hatást mutató eredeti vázafestő stílus virágzott, amelynek főleg állat- és növény­ díszes kiváló darabjai Dél-Oroszo.-ba és az egyiptomi Naukratisba is eljutottak (ezért sokáig „naukratisi kerámiá"-nak nevezték). Szilágyi János György chiostro : ->- kerengő C hiovini Ferenc (Besenyszög, 1899. nov. 16.— ): festő. 1918-tól 1924-ig a Képzőművészeti Főiskolán Ballá Ede, majd Rudnay Gyula tanítványa volt, dolgozott Vágó Pál mellett is. Olaszo.-ban és Spanyolo.-ban járt tanulmányúton. 1935—36-ban Rómában ösz­ töndíjas volt, az Accademia di Belle Arti freskószakán raj ztanulmányokát végzett. 1926 óta a szolnoki mfívésztelep tagja, jelenleg is ott dolgozik. Képeinek témája az alföldi táj, lovaskompozíciók, szolnoki részletek. C h’i Pai-shih (Hsiang-tang, i860—Peking, 1957. szept. 16.): kínai festő. A század leg-

Ch’i Pai-shih: Rákok (Bp., Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum)

jelentősebb kínai mestere, aki a hagyományos piktúra műfajaiban alkotott jelentősét. Pa­ rasztcsaládban született egy hunani faluban, 30 éves koráig asztalosként kereste kenyerét. Festeni környékbeli írástudóktól és festőktől tanult, előbb portréfestő mesteremberként működött. 40 esztendős volt, amikor beutazta hazája híres tájait s előbb falujában, majd Pekingben (1919) rendezte be műtermét; pecsétfaragványaiból és képeiből élt. Hatvan­ éves volt már, amikor pekingi környezetének hatására kialakította sajátos, egyéni stílusát, amelyben szerencsésen találkozik a hagyomány és a nemes korszerűség. A harmincas évektől kezdve haláláig szakadatlanul festette virágait, rovarjait, halait és rákjait, emlékezetből tája­ kat, mondái alakokat, madarakat, fákat és csendéleteket tussal és színekkel. Képein a pa­ raszti természetszemlélet és életöröm fejeződik ki, modernsége a színek erős foltjainak alkal­ mazásában van. 1945-től a pekingi főiskolán tanított is, a felszabadulás után több kitünte­ tést kapott a népi kormánytól, 1956-ban pedig neki ítélték az egyik nemzetközi békedíjat. Fiai közül kettő tanítványa, s a modern kínai képírás több képviselője is tanítványának vallja magát. Hihetetlen termékenységű festő volt (azonkívül verset is írt, kiváló kalligráfusként tisztelték, pecsétfaragványai mindig híresek voltak); az 1958-ban rendezett emlékkiállításon 420 képe (és még 300 alkotása: kézirat, kalligráfia, pecsét stb.) szerepelt; művei szerte a világon vannak magán- és közgyűjtemények­ ben (Bp.-en a Hopp Ferenc Keletázsiai Mű­ vészeti Múzeumban). — írod. Miklós P.: Csi Paj-si. Bp., 1962. Miklós Pál Chippendale, Thomas (Worcestershire, 1709 к .—London, 1779- nov.): londoni mű­ asztalos. 1754-ben jelent meg metszetes kiad­

ványa, egyben üzleti katalógusa, a Gentleman C H I and Cabinet-Maker’s Director, amelynek 200 táblája bemutatja a 18. sz. közepén használatos angol bútorok szinte minden fajtáját. Leg­ inkább rokokó, gótizáló és kínai modor­ ban készült bútorokat ismertet. Hatása nem­ csak az egykorú angol, hanem a kontinentális bútorkészítésre is igen nagy volt. ~ eredeti formavilágot teremtett, a rokokó formáknak gótikus és kínai elemekkel való elegyítése az addig egyeduralkodó francia rokokó mellé emelte az egykorú angol bútorművészetet. Bútorai gazdag díszítettségükben is elsősorban a célszerűséget szolgálják. ~ nevéhez fűződik az angol bútorművészetben a mahagóni széles körű használata. Cége nagy angol kastélyok berendezését készítette, ezek közül hiteles fő művei közé tartoznak: Nostell Priory és Harewood House Yorkshire-ben, ahol az eredeti berendezés eredeti elrendezésben is megmaradt. 1766 —70 között dolgozott Nostellben; Harewoodba 1772-ben már neoklasszikus stílusú, berakott bútorokat is szállított. Ezeken kívül több, számlákkal azonosítható hiteles, ill. műhelyének tulajdonítható bútora maradt fenn. ~ korának legjobb angol bútortervezője és belső berendezője volt. Stílusteremtő egyé­ niség, igen széles, változatos művészi skálán dolgozott. Működésének utolsó szakaszában (1770—79) R . Adam hatására neoklasszikus stílusú, berakott, aranybronzveretes bútorokat is készített, amelyek tervezésben, ragyogó technikai kivitelben vetekszenek a legnagyobb francia mesterek műveivel. nagy hatással volt korára és a későbbi európai bútorművé­ szetre, neve stílusfogalommá vált (^-stílus). — írod. J. Lowe: Möbel von Th. Ch. 1955. Szabolcsi Hedvig Chippen dale-ka rosszék

CHI

Chirico: Küzdelem

C hirico, Giorgio dc (Volo, 1888. júl. 10.— ): olasz festő. Művészi tanulmányait Athénben és Münchenben végezte. 1909—11 között Itáliában, 1911-től 1915-ig Párizsban tartóz­ kodott (a kubisták és Apollinaire körében). 1917-ben Ferrarában C. Carnival megalapí­ totta a Pittura Metaphisicát; 1924-ben Párizs­ ban egyike a szürrealista mozgalom megindí­ tóinak. Váltakozva Ferrarában, Rómában, Milánóban, Firenzében és Párizsban műkö­ dött. Alkotása első és fő időszakában (kb. 1910—20) szigorú perspektívával szerkesztett városképeket és csendéleteket festett, gyakori szereplői a „manichinik" (félig emberek, félig próbabábuk) és mértani elemek. A különféle motívumokat bizarr módon asszociálja. Képein a dolgok elvesztik szokásos mindennapi értel­ müket és nyugtalanító jelentés hordozói lesz­ nek. Tartalmuk a nemlét érzete, az üres tér

fenyegető hatalma (Látnok, 1915; Thurini melancholia, 1915; Hector és Andromache, 1917). 1920 után készült műveit festői mozgal­ masságuk és antik tematikájuk következtében a „romantikus klasszicizmus” meghatározással illetik (Gladiátorok, 1927; Lónak a tengerparton, 1927). Későbbi művei romantizáló, meseszerű, furcsa stílusegyveleget reprezentáló képek. Számos publicisztikai írásán kívül megjelent Hebdomeros c. regénye (1929) és Memorie della mia vita c. önéletrajza (1955). — írod. R. Carrieri: G. de Ch. Milano, 1942; J. Faldi: G. de Ch. 1949; J. Thrall Soby: G. de Ch. New York, 1956. Körner Éva Chiulinovic, Giorgio: Schiavone, Giorgio Chiusi, az ókorban Clusium: város Olaszo.ban, a Trasimeno-tó közelében, az ókori etruszk kultúra egyik központja. A bronzkori településre épült etruszk városnak kevés nyoma került elő, egykori temetőjének azonban több mint ezer sírját tárták fel. Ezek közt az etruszk sírépületek legtöbb típusa megtalálható. Né­ hány kamrasír falfreskói is reánk maradtak; a legkorábbiak az i. e. 7. sz. végéről származ­ nak, orientalizáló stílusúak; a legszebbek (a Majom Sírja és a Casuccini-domb Sírja) az 5. sz. első feléből etruszk versenyjátékok, látványosságok és lakomák jeleneteit mutatják. Igen jelentős volt ~ szobrászata; jellegzetes termékei a 6 —5. sz.-i, helyi kőanyagból készült monumentális sírszobrok; az emberfej, ember­ alak V. álarc alakú fedéllel és gazdag plasztikus díszítéssel készült agyag- és bronz hamv-urnák (ún. canopus-urnák); ~ virágkorában, a 6. sz. végén és az 5. sz.-ban készített kő síremlékek

kakomajelenet chiusi etruszk síremlékről, i. e. 6. sz. vége (Firenze, Museo Archeologico)

4I I

Agyag,,canopus-urna” Chiusiból, i. e. 6. sz. közepe (Firenze, Museo Archeologico)

(ún. cippusok) domborművei tánc, lakoma, temetés, lakodalom és háború jeleneteivel; mi­ tológiai tárgyú domborművekkel és fedelükön a halottak olykor portrészerűen ábrázolt fekvő alakjával díszített, kis szarkofág alakú agyag­ urnák a 3—2. sz.-ból. — ~ a -*-bucchero-edények (-+etruszk művészet) készítésének is egyik központja volt. — Az i. e. 3. sz.-ban római uralom alá került, s a császárkorban már nem volt önálló művészeti jelentősége. A ~ i ásatá­ sok anyagának jelentős részét a helyi múzeum őrzi. — Az antik épületek köveiből épült fel dómja és a középkori városfalak. — írod. R . Bianchi Bandinelli: Clusium. Monumenti Antichi. 30 (1925); D. Levi: II Museo Civico di C. Roma, 1935. Szilágyi János György Chladek, Anton v. Antal (Elemér, 1794— Bukarest, 1882): festő, rajzoló, litográfus. 1820—40 között Budán és Pesten működött. Néhány rajza Kohlmann Lipót (Vidéky Károly) rézmetszetében jelent meg (Kántor Gerzsonné, Déryné arcképei), valamint kőrajzai Szakmáry József budai litográfusnál (Onitsch Nina arc­ képe stb.). Később Bukarestben dolgozott, ikonfestéssel, litográfiakészítéssel foglalkozott. Chodow iecki, Daniel Nicolaus (Danzig, 1726. okt. 16.—Berlin, 1801. febr. 7.): lengyel származású festő és rézkarcoló. Tanulmányait Berlinben végezte, ahol főleg festészettel, arcképminiatúrák készítésével fog­

lalkozott, később tanulta a rézkarcolást; 1769- C H L ben nagy sikere volt az ártatlanul elítélt Calas családot ábrázoló lapjával. Csakhamar a leg­ kedveltebb illusztrátor lett. 1797-től a berlini akadémia igazgatója volt. Több mint 2000 lapján a francia művészet formai hatása mellett száraz, prózai tárgyilagossággal, de jó meg­ figyeléssel jellemezte kora alakjait és erkölcseit. Kisalakú lapjai a német kispolgári szellem jellegzetes megnyilvánulásai. Illusztrációkat készített Lessing: Minna von Barnhelm, Schiller: Die Räuber és Kabale und Liebe, Cervantes: Don Quijote, Goldsmith: Vicar of Wakefield c. művéhez. Levelezése és útinaplója Stübel gondozásában 1920-ban jelent meg. Patak у Dénes C hoquet, Victor (Lille, 1840—99): francia műgyűjtő. Az impresszionisták és Cézanne legkorábbi felfedezőinek egyike. Cézanne és Renoir festett róla emlékezetes portrét, chorégos-em lékm űvek : Athénben az i. e. 5. sz.-ban szokássá vált, hogy azok a gazdag polgá­ rok, akik az államtól rájuk rótt kötelezettségként az ünnepi előadások kórusának és a színjátékok rendezésének költségeit viselték (ún. chorégosok), a kórus v. színdarab sikere esetén győzelmi emlékművet állíthattak fel. Ezek a amelyek­ nek feliratán a chorégos a kórus v. színmű győzelmét a maga diadalaként örökítette meg, többnyire a Dionysos-színház környékén v. az ún. Tripusok utcájában álltak; a lehettek szobrok, oltárok v. kis szentélyszerű épületek. Az utóbbiakból négyet ismerünk, a legneve­ zetesebb a ->-Lysikratés-emlékmű. Szilágyi János György Chorin: Kolostortemplom

412

CH R

Chorsabad: Emberfeiű kapuőrző bika, i. e. 8. sz. (Párizs, Louvre)

413

C h o rin : kisváros Németo.-ban (NDK), Frankfurt an der Oder mellett. Műemléke az egykori cisztercita kolostor és templom. 1273ban kezdték építeni korai gótikus stílusban téglából. Belsejében a brandenburgi őrgrófok síremléke. A kolostor a templom D-i oldalán áll, s azzal egykorú épület. C ho rsab ad : város Irakban, Mosultól 16 km-re E-ra. A legépebben fennmaradt asszír város; ókori neve Dür-Sarrukin. II. Sarrukin asszír király (i. e. 721 —703) építtette egységes terv szerint: alaprajza négyzet, utcái derék­ szögben metszik egymást. Várfala 24 m széles. Építtetője új fővárosnak szánta, de az építkezés halála miatt abbamaradt; ezért főleg köz­ épületei készültek el. A palota erős fallal külö­ nül el a várostól, benne fogadótermeket, lakó­ szobákat, szentélyt tártak fel. A szentély ziqquratot is magában foglal. Ezenkívül egy másik, kisebb palotának és a Hét isten templo­ mának a maradványai kerültek elő az ásatá­ sokon. Sarrukin városát pompás reliefekkel és festményekkel díszítette. A palota bejáratánál szárnyas, emberi fejű, ötlábú („lépő”) bikák álltak mindkét oldalon, mellettük Gilgames az oroszlánnal, a másik oldalon Enkidu, majd ismét egy-egy szárnyas bika. A palota udvarait és termeit díszítő domborművek az asszír szob­ rászat legjelentősebb emlékei közé tartoznak. — írod. Loud—Frankfort és mások: Ch. 1—2. köt. Chicago, 1936 —38. Komoróczy Géza

C hosen-karatsu: koreaiak által készített keménycserép edények elnevezése Japánban. Jellegzetességük a kékesfehér, gyakran irizáló színű máz. Főleg a 1 6 -1 7 . sz.-ban készültek. Choshun, Miyagawa Choshun (Miyagawa, 1682—Tokió, 1752. dec. 18.): japán festő. Egy ideig a Tosa-iskola irányzatát követte. Tájképei és nőalakjai tették nevét ismertté. C how dury, Devi Prasad Roy (1899— ): indiai festő és szobrász. Bengáli születésű, Abanindranath Tagorenál és egy olasz festőnél tanult. Volt kerékpáros artista, birkózó, dolgo­ zott festékőrlő malomban. Egy ideig a bengáli iskola követője volt; 1928-tól a madrasi School of Arts igazgatója. Festészetét a látvány realitá­ sához való ragaszkodás és a festői kompozíció erőteljessége jellemzi. Kiváló portréfestő. C hrism er Ferenc (19. sz. első fele): festő. Az 1840-es években arcképeket és tájképeket állított ki Pesten. A Műegylet igazgató választ­ mányának és műbíráló bizottságának is tagja volt. Christelbauer, Joseph Christian (1827 — Prachatitz, 1897. aug. 20.): osztrák éremvéső. Bécsben éremverő intézete volt. Magyar vonatkozású művei is vannak (1885. évi orszá­ gos kiállítás, pécsi iskolai érem). Christliche K unst, D ie : német egyház­ művészeti folyóirat. Münchenben jelent meg 1904—21 között. Christus, Petrus (Baerle, 1400/10 között— Brugge, 1472/3): németalföldi festő, J. van Eyck követője s feltehetően tanítványa, Bruggében működött. Mestere irányát folytatta toPetrus Christus: Fiatal lány arcképe (Berlin, múzeum)

vább, különösen a perspektíva terén ért el újabb eredményeket. Szí. Eligius ötvösműhelyében (1449) c. festménye a korai németalföldi festészet egyik remeke; zsánerszerű részleteivel, megragadó emberábrázolásával hat. A Fiatal lány arcképének (Berlin) fanyar bája J. van Eyck portréfestészetének hagyományait őrzi. A Szépm. Múz.-ban Mária gyermekével c. képe található. chryselephantin technika, arany-elefántcsont technika: a szobrászatban a kidolgozásnak az a fajtája, amelynél a szobor (ritkábban dombor­ mű) egyes részeit aranyból, másokat (több­ nyire az emberi test ruhátlan felületeit) elefántcsontból mintázzák. A ~ keleti előz­ mények nyomán a görög szobrászatban alakult ki. Hátterében vallásos elképzelés lehetett: az aranyat és elefántcsontot az istenek anyagának tartották. A görög szobrászatban ezért a >~t elsősorban istenszobrokon alkalmazták, leg­ nagyobb mestere -- még merzizmus). Legújabb alkal­ mazója a fiatal olasz és spanyol iskola, amelynek tagjai (A. Burri, A. Tapies) szakadt zsákvászon, korhadt fa stb. anyagából készített tárgyakkal a művészet hagyományos koncepciója ellen támadnak. Körner Éva Collan, Jacques (17. sz.): holland díszítmény­ rajzoló és metsző. A század második felében 4^4

COL

V errocchio: Col leoni lovas szobra Velencében

425

Rotterdamban dolgozott. Rézmetszetű lap­ jain főleg ötvösdíszítmények mintáit látjuk. C olle, Raffaello dal (San Sepolcro, 1490 k .— San Sepolcro, 1566. nov. 17.): olasz festő, Raffaello és G. Romano tanítványa és segédje a vatikáni Loggiák és a Villa Farnesina freskói­ nak készítésében. Urbinói és Castel Durante-i majolikákhoz is készített rajzokat. A vatikáni Stanzák Sala di Constantino termében a Raf­ faello által megkezdett Konstantin ajándékozása jelenetet fejezte be. Dolgozott Urbinóban, szülővárosában, Rómában, Mantovában, Pesaróban — ahol a Villa Imperiale freskóit készí­ tette — s feltehetően Nápolyban. Collensis, Franciscus Presbiter (15. sz. második fele): firenzei kódexmásoló, Mátyás királynak is dolgozott. C olleoni, Bartolomeo: itáliai zsoldosvezér. Velencében álló lovas szobrát, az olasz rene­ szánsz szobrászat egyik fő müvét, Andrea del Verrocchio élete utolsó éveiben készítette. Az 1493-ban elkészült bronzszobor öntése és talapzatának megépítése A. Leopardi műve. C ollignon, Léon-Maxime (Verdun, 1849. nov. 9.—Párizs, 1917): francia archeológus, 1883-tól a Sorbonne tanára. Az ókori görög szobrászat és vázafestészet jeles kutatója. Fő művei: Histoire de la Sculpture grécque, 1892— 97; Catalogue desvases du MuséeNational d'Athénes (L. Couve-val), 1902—04; La statuaire funéraire dans l’artgrec, 1912; Le Parthenon, 1914. C o lm a r: város Francio.-ban, a Rajnától 16 km-re. Belvárosa megőrizte régi építészeté­ nek sajátos hangulatát. Műemléke: a Szt. Márton-templom 1234—1366 között épült gótikus stílusban. Szentélyében Schongauer Madonna

a rózsalugasban c. képe. — Műgyűjteménye: a Musée des Unterlinden a 13. sz.-ban épült egykori domonkos kolostorban. Itt őrzik a késő középkori festészet világhírű remekművét: Grünewald Isenheimi oltárát. C olom be, Michel (1430/31—Tours, 1512 után): a gótikus stíluskorszak utolsó nagy fran­ cia szobrásza. 1473-ban Tours-ban IX. Lajos király megbízásából Szt. Mihály-domborművet faragott (1569-ben elpusztult). 1474-ben J. Fouquet-ve1együtt XI. Lajos síremléktervét készítette el. Legnagyobb fennmaradt művét, II. Ferenc bretagne-i herceg és felesége, Mar­ guerite de Foix síremlékét (nantes-i székesegyház) tanítványa és negyven éven át munka­ társa, G. Regnault segítségével alkotta. ' a 15. sz.-ra kialakult francia síremlékplasztikát a hagyományosan elhelyezett fekvő alakok mellett a tumba négy sarkán elhelyezett, sza­ badon álló alakokkal (főerények) gazdagította. Elkészítette XII. Lajos nagy emlékérmét (1498). 1508—09-ben a tours-i műhelyben George d’Amboise érsek számára Szt. György-domborművet faragott (ma a Louvre-ban). Ugyanitt készítette el utolsó munkáját, Philibert le Beau savoyai herceg síremlékét 1512-ben. — írod. P. Vitry: M. C. et la sculpture fran9aise de son temps. Paris, 1901; P. Pradel: M. C. Paris, 1953. F. Tóth Rózsa C olom bo, Giovanni (Brescia, 1784 к .— Róma, 1853. febr. 19.): olasz festő. Bécsben C olm ar: Lakóház

és Rómában tanult, itt a nazarénus festőkhöz csatlakozott. Főleg restaurálással foglalkozott. J. F. Overbeck és A. Canova barátja volt. Colom bo, Luca Antonio (Arogno, 1661 — Arogno, 1737): északolasz szobrász és festő. Savoyai Jenő számára is dolgozott. Freskói Württembergben, Wiesbadenben, Mainzban, Frankfurt am Mainben vannak. A boldogasszonyi (Frauenkirchen) ferences templom mennyezetfreskóját is ~ készítette, colonial stílus : kolonial stílus colonnade : -* kolonnád C olosseum : Róm a legnagyobb amphitheatruma. Nevét Nero császár nagyméretű bronzszobráról (colossus) kapta, amely egykor a szomszédságában állt. Vespasianus császár kezd­ te építeni, Titus folytatta, s Domitianus fejezte be. I. sz. 80-ban avatták fel. Háromemeletes, ellipszis alaprajzú építmény, átmérője 188 x 156 m, a küzdőtéré (arena) 86 X 54 m. Nézőtere kb. 50 000 ember befogadására volt alkalmas. Az üléssorokat ék alakú lejárók tagolják. A legfelső emeleten fedett sétafolyosó vezet körbe. Az aréna szintje alatt csatornarendszer van, ezen át az arénát vízzel lehetett elárasztani. A földszintet, az első és második emeletet kívülről árkádsor tagolja, az árkádok közeit a földszinten dór, az első emeleten ión, a máso­ dikon korinthosi oszlopok díszítik; a harmadik

emeletet fal határolja, itt korinthosi fél- CO L pillérek tagolják a falat. A pillérközökben ablaknyílások és bronzpajzsok váltakoznak, felettük 3—3 konzol van. Sprincz Emma Colton, William Robert (Párizs, 1867—Lon­ don, 1921. nov. 13.): angol szobrász. Rodin hatása mellett erős dekorativitásra törekedett. Főleg allegorikus műveiben igyekezett egyesí­ teni a naturalizmust a dekoratív elemekkel, colum barium : tömeges temetkezési épü­ let a császárkori Rómában, a falakba mélyí­ tett kis fülkék soraival az egyes hamvvedrek számára. Nagyvárosi temetkezési forma, amely Alexandriában alakult ki, és Augustus korában terjedt el Rómában; használata a halottégetés szokásának megszűntével (2. sz.) szűnt meg. A városból kivezető utak mentén álló ^ o k gyakran több emeletesek, alsó részük földbe van mélyítve. A falakat belül gyakran több száz kis fülke borítja, ezekben egy v. több beépített urnába helyezték a hamvakat, majd márványlappal zárták el és felirattal jelölték meg őket. A szabadon maradó falrészeket festmények díszítik. A ^-okat előkelő családok, temetkezési egyesületek v. vállalkozók építet­ ték rabszolgák, szabadosok és a szegényebb néprétegek számára. Castiglione László Cometter Bernardin (19. sz.): építész. A 19. sz. második felében a székesfehérvári zsinagó-

A Villa Pamphili columbariuma, i. e. i. sz. —i. sz. i. sz. (Róma)

426

CON

C o m o : A D óm

gát építette, 1866-ban a székesfehérvári székesegyház belsejének megújítási tervét készítette, com m o d e: -- komód С о т о : város E-Olaszo.-ban a Comói-tó D-i partján. Műemlékei: a Sant' Abondio bencés apátsági templom első építése nyomán (5. sz.) egyhajós, kisméretű, sík mennyezetű templom volt. 1013-ban került a bencések birtokába, megnagyobbítása 1063—95 között történt. Ennek eredménye a mai öthajós, oszlopos bazilika öt félkörös apszissal, kereszthajó nél­ kül. Az apszisok ablakai közül a gazdag dom­ borműves díszítés 1100 k. készült. — A San Fedele a 10. sz.-ban épült centrális templom. Mai bazilikális alakját a centrális templom Ny-i irányban történt meghosszabbításával 1170 k. nyerte. — A Dóm eredetileg öthajós, pilléres román bazilika. 1396-ban Lorenzo Spazi tervei alapján gótikus stílusban építették át. Nyolc­ szögű kupolája F. Juvara tervei szerint épült. — A városfal a 12. sz.-han épült; legrégibb kaputornyát, a Viktória-tornyot 1192-ben emel­ ték négyzetes alaprajzú, hatalmas kettős nyílá­ sokkal. — A Városháza (il Broletto) kisméretű palota óratoronnyal. A 13. sz. elején épült román stílusban, lent nyitott árkádos, emeletén — részben átalakított — hármas ablakok. Lócsy Erzsébet Compagnie des Indes porcelán : Kínában előállított porcelánedény, formája és rend­ szerint díszítése is külföldi eredetű v. a bel­ földitől eltérő, ugyanis európai vevők számára készült, Chien Lung császár uralkodása alatt. A famille rose és famille verte fajtákhoz tar4 2 7 tozik.

com partim ent: sövénnyel kerített négyszögletes v. téglalap alakú virágmezők; egy nagyobb kiterjedésű virágszőnyeg részei. Compton, Edward (London, 1849. júl. 27.— Feldafing, 1921. márc. 22.): angol tájképfestő. Hazájában tanult, majd főleg Németo.-ban működött. Különösen az Alpok és a tenger ihlették. Jeles akvarellista, ezen a téren az angol hagyományok folytatója volt. Mo.-on is járt. C ondivi, Ascanio (Ripatransone, 1525 к ,— Ripatransone, 1574. dec. 10.): olasz festő és szobrász. Michelangelo tanítványa volt. Művé­ szeténél jelentősebb mesteréről írt életrajza, amely még annak életében, 1553-ban jelent meg (magyarul Bp., 1926). Conegliano, Cima da: ->-Cima, Giovanni Battista Coninxloo, Gillis van (Antwerpen, 1544. jan. 24.—Amsterdam, 1607. jan. 4.): németalföldi festő, G. Mostaert tanítványa. Mint kálvinista a pfalzi Frankenthalba menekült, hosszabb ideig az itteni festőiskola tagja volt. Alakokkal élénkített tájképei korának számos festőjére hatottak. Legkorábbi jelzett alkotása, Midas ítélete (1588) Drezdában van. Később Amsterdamban dolgozott. A bécsi Liechtenstein-galéria őrizte két másik datált, jelentős erdős táját (1598, 1604), amelyeket a remek természetmegfigyelés jellemzett. K. van Man­ der szerint az ifj. P. Brueghel ~ tanítványa volt. — írod. H. Wellensiek: G. van C. Bonn, 1954. Ybl Ervin Connaisseur: műértő, a művészet technikai és történeti kérdéseiben tájékozott személy.

CON

Constable: A W aterloo-ünnepély (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Constable: A Salisbury! katedrális

428

CON

429

Connoisseur, T he: angol művészeti folyó­ remegésén átszűrt látványával már szinte érett irat. Londonban jelenik meg 1901 óta. plein air és impresszionista alkotások. Problé­ Conques : helység D-Franciao.-ban. Műemlé­ mája kizárólag festői; egyetlen törekvése a lát­ vány minél hívebb visszaadása, s ennek érdeké­ ke a Ste-Foy; egy korábbi templom helyén ben a szokásos technikák mellett egy újat is építették a 11 —12. sz.-ban. Egyik állomása alkalmazott: a festéknek festőkéssel való fel­ a Compostellai Szt. Jakab zarándokútvonal­ rakását. Mint rézkarcoló is dolgozott; néhány nak (Limoges—Moissac—Toulouse—Santi­ ago), így alaprajzában is a zarándoktemplomok finom, kisméretű lapja ismeretes. Főbb művei: Tanya a búzaföldön, 1817; Harwich, tenger és szentélykörüljárós, sugárkápolnás típusához tar­ tozik, homlokzatán két N y-i toronnyal s a világítótorony, 1820; Asalisburyi katedrális, 1823; A búzaföld, 1826; A Waterloo-híd megnyitása, négyezet fölött nyolcszögű harangtoronnyal. 1824; Stonehenge, akvarell, 1829; A szivár­ Felső emelete gótikus. Ny-i kapujának az vány, 1831. A Waterloo-iinnepély East BergholtUtolsó ítéletet ábrázoló tympanonja az auverban és az egyesek által neki tulajdonított Szeles gne-i szobrász iskola egyik legszebb alkotása. reggel a Szépm. Múz.-ban van. — írod. E. Lucas: Conrad Gyula (Bp., Г877. jún. 25.—Bp., 1959. jún. 26.): festő és grafikus. Vajda Zsig- J. C. the Painter. London, 1924; J. Flaxmair: mond festőiskolájában, majd Olgyai Viktornál J.C . London, 1927; J. Key Sydney: J. C. 1948; tanult. Fametszetet, rézkarcot és litográfiát A. Shirley :J. C. 1948. Pataky Dénes készített. Hat színes litográfiája Tavasz Rómá­ Constant, Benjamin (Párizs, 1845. jún. 10.— ban, nyolc rézkarca Magyar Föld c. mappájában Párizs, 1902. máj. 26.): francia festő. A toujelent meg. Itthon és külföldön számos kitün­ louse-i Ecole des Beaux-Arts-on tanult. Ter­ mékeny művész, a portré, az egzotikus élet­ tetést nyert, több ízben szervezett magyar grafikai kiállításokat külföldön. 1945 után kép- és dekoratív falfestészet terén működött. Szentendrén élt. Korábbi képeinek E. Delacroix hatását mutató friss festői felfogása később elfáradt (a Sorbonne Conrad Simon Péter (1771 —93 között műkö­ és a párizsi Városház falképei, Fia arcképe, dött) : nagyszebeni ötvösmester. Két műve II. Mohamed bevonul Konstantinápolyba). ismert: egy gömbtestű korsó (Iparm. Múz.) Constantinus diadalíve (312 —зг 5): a sena­ és egy bordás testű cukortartó (magántulajdon­ ban). tus által I. Constantinus császár tiszteletére, a Maxentius fölött aratott győzelem emlékére Conrad von S oest: -*■Soest Conräder, Georg (München, 1838. máj. 18.— emelt diadalív Rómában, a Via Triumphalis Abbázia, 1911. jan. 2.): német festő. A mün­ és a Via Sacra találkozásánál. Bár a 3 év alatt cheni akadémián К. Piloty tanítványa, 1860 —62 elkészült monumentális emlékmű szobor­ között tanár volt a weimari akadémián. A 70-es díszének nagyobbik részét Traianus, Hadrianus évek végén Bp.-en telepedett le, szerepelt és Marcus Aurelius korábbi emlékműveiről a Műcsarnok 1883/84. évi tárlatán. Főbb vették, az összkép mégis harmonikus. A Constantinus-kori reliefek, amelyek az ív alsó művei: Karthágó pusztulása (München, Maximilianeum), A müncheni tudományos akadémia részét borítják, perspektívátlan, szimmetrikus és mereven reprezentatív kompozíciójukkal, alapítása (a müncheni nemzeti múzeum fres­ kója), Corday Sarolta (1870), II. József halála rajzos kidolgozásukkal a későantik szobrá­ (1874) stb. Mo.-on arcképeket festett, szat jellegzetes megnyilatkozásai. — írod. console : —■Sansovino, Andrea Cooge, Abraham de (17. sz.): rézmetsző, neves delfti fajanszfestő. Haarlemből szárma­ zott, 1632-ben a delfti Szt. Lukács-céh tagja. 1648-ban P. J. Oosterlaennel fajanszmanufaktú­ rát alapított. Fehér alapon kékkel festett táj­ képei nem jelzettek.

C ookw orthy, William (Kingsbridge, 1705. C O N ápr. 12. —Plymouth, 1780): angol porcelán­ gyáros. 1745-től kezdve porcelángyártási kísér­ letekkel foglalkozott Plymouthban, 1758-ban törekvése eredménnyel járt. 1764-ben Bristol­ ban porcelángyárat alapított, mely két év múlva megszűnt. 1768-ban Plymouthban Thomas Pitt-tel együtt alapított üzemet, de a kínai Bow- és Chelsea-porcelánt utánzó készítményei kevéssé sikerültek; a gyár 1771ben megszűnt. ~ R . Championnul együtt új gyárat alapított Bristolban, mely 1774-ben felvirágzott, de teljesen Champion tulajdonába ment át. — ~ jelzése az ón alkimista jele volt, melyet Champion is átvett és korai készítmé­ nyein védjegyül alkalmazott. P. Brestyánszky Ilona Cooley, Thomas (1740—Dublin, 1784): angol építész. Sir W . Chambers követője; főleg Dublinban működött. Fő műve a dublini tőzsdepalota (1769—79), mely a francia klaszszicizmus szelleméhez áll közel. C ooper, Samuel (1609—London, 1672. máj. 5.): N. Hilliard mellett a legnagyobb angol miniatúrafestő; II. Károly udvari festője. J. Hoskins tanítványa volt, akit tehetségével messze felülmúlt. Hosszabb ideig élt a kon­ tinensen és technikai tudásával, kitűnő karak­ terérzékével ott is megalapozta hírnevét, copf stílu s: a 18. sz. második felében (kb. 1760—90), a rokokó és a klasszicizmus közt uralkodó művészeti stílus, lényegében a XVI. Lajos francia királyról elnevezett építészeti és dekorációs stílus változata a német nyelvterületen. Az elnevezés a stílus főmotívu­ mára, a fonott füzérdíszre is utal, mely a kor copfos parókáihoz hasonlít. A ~ kife­ jezés pejoratív értelmű, amelynek jelentése: józan, száraz; lendület, nagyság s erő nélküli. Helyes a Louis XVI megjelölés, amely a stílus francia eredetét is hangsúlyozza. Copin, Diego (? —Toledo, 1541): holland származású spanyolo.-i szobrász. 1500-ban a toledói székesegyház oltárán, majd több toledói templom számára dolgozott. A gótiká­ ból kiindulva a korai platereszk stílus kiváló mestere lett. Copley, John Singleton (1737. júl. 3.—Lon­ don, 1815. szept. 9.): amerikai születésű, 1775 után Angliában működő festő. Chatham gróf halála, Pierson őrnagy halála és Gibraltár fel­ szabadítása c. történeti festményei tették ismertté. C oppo di M arcovaldo (Firenze, 1225/30— 1274 után): firenzei festő. A bizánci hagyo­ mányokból kiinduló művészete Cimabue stílu­ sának előzménye. Sienában és Pistoiában dol­ gozott. Egy Madonna-képe a sienai Sta Maria dei Servi templomban, egy másik Madonnája Firenzében van. 43®

CQR

Coques, Cockx, Gonzales (Antwerpen, 1614. dec. 8. — Antwerpen, 1684. ápr. 18.): flamand festő, a gazdag antwerpeni polgárok és Frigyes herceg kedvelt portréfestője. A hercegnek 10 képet festett Psyche történetéből. 1671-től Don Juan Dominicus de Zuniga németalföldi spanyol helytartó udvari festője, 1665 —66 és 1680 —81 között a Lukács-céh dékánja volt. Portrékat és előkelő felfogású kisalakos csoport­ arcképeket festett; kortársai ,,kis Van Dyck”nek nevezték. Művészetének jellemző példája a Szépm. Múz.-ban levő Előkelő antwerpeni család c. képe. C orati, Orsati Bastiano (1695 k. m űködött): olasz stukkátor. A pozsonyi városháza tanács­ termének mennyezeti stukkóit készítette. C orazzi, Antonio (Livorno, 1792 —1877): olasz építész. Varsóban működött 1824—41 között. Az egykori lengyel állami bank és a tőzsde, a Nagy Színház és számos más középület építője volt. Épületeit a klasszicista jellegű reneszánsz stílus jellemzi. C orbet, Charles Louis (Douai, 1758. jan. 26.— Párizs, 1808. dec. 10.): francia szobrász. A for­ radalmi idők egyik legérdekesebb művész­ alakja. Fő műve Bonaparte tábornok mellszobra, mely az 1798-i Direktórium megrendelésére készült, az egyetlen portré, melyhez Napóleon modellt ült. Az elveszett szobor másolatát, melyet a művész 1803-ban Lille városának ajándékozott, J. L. David egyik Napóleon­

portréjával együtt 1816-ban Lille-ben nyilvá­ nosan elégették. C orb ett, Harvey Wiley (San Francisco, 1873. jan. 8.—New York, 1954): amerikai építész. Művészeti tanulmányait a párizsi École des Beaux-Arts-ban végezte. A templomokat, iskolákat, kórházakat és hivatali épületeket tervező New York-i Helmle és Corbett cég társtulajdonosa volt. Másokkal együtt tervezte a New York-i Rockefeller Center (1931—40) tizenöt magas épületből álló felhőkarcoló­ együttesét. C orbusier : -*■Le Corbusier C ordier, Charles Henri Joseph (Cambrai, 1827. nov. I . — Algír, 1905. ápr. 30.): francia szobrász. Afrikai bennszülöttekről készített mellszobrai ismertek. Műveihez bronzzal kom­ binált színes köveket használt. C ordier, Nicolas; Cordieri, Cordigheri, tkp. Niccolö Cori V. Lorena, il Franciosino (1567 — Róma, 1612. nov. 25.): lotharingiai francia szobrász. Gyermekkorától Rómában élt és dolgozott. Ahhoz a generációhoz tartozott, mely Rómában előkészítette a barokk stílus kialakulását. Művészetére Michelangelo erő­ teljes formafelfogása és az antik későrómai szobrászat hatott. Szobrokat készített a San Giovanni in Laterano és a Sta Maria Maggiore részére. C ó rd o b a : város D-Spanyolo.-ban. Műemlé­ kei: a Guadalquiviren átvezető híd, melyet

G. Coques: Előkelő antwerpeni család i'Bp., Szépművészeti Múzeum)

4SI

C órdoba: A mecset a városképben

a rómaiak építettek s 719-ben az arabok rekonstruáltak. — Legszebb emléke, a mecset 785 és 990 között épült mór stílusban, oszlop­ sora márványból, porfirból és jáspisból készült.

A 16. sz. elején platereszk stílusú katedrálist C O R építettek bele (La Mezquita). —Megmaradtak a régi városfal részei, szép kapukkal és tornyokkal. C ordoba, Pedro de (г5. sz. második fele): spanyol festő, Córdobában működött. Fő műve, melyet 1475-ben fejezett be, az Angyali üdvözlet a córdobai katedrálisban van. Corelli, Augusto (Róma, 1853. máj. 26.— ?): olasz festő; a római San Luca akadémia tanára, a bécsi „Aquarellisten” és a müncheni „Sezes­ sion" tagja volt. 1880-tól — főleg zsánerképei­ vel — rendszeresen részt vett a jelentősebb itáliai kiállításokon. Az akvarell- és az olaj­ technikát kedvelte. Corenzio, Belisario (1560 k. —1640 után): görög származású olasz festő, a 17. sz.-i nápolyi dekoratív freskófestészet első kiváló kép­ viselője. Művészetére a velencei festők mellett a római manieristák hatottak. Több nápolyi templom (Sant’ Andrea déllé Dame) és kolos­ tor (San Martino) falait díszítette freskóival. Cori, Niccolő: Cordier, Nicolas Corinth, Lovis (Tapiau, 1858. júl. 21.— Zandvoort, 1925. júl. 17.): német festő. Königsbergben, Münchenben, Antwerpenben és Párizsban tanult. Később Németo. külön­ böző városaiban élt. M. Liebermann mellett mint a német impresszionizmus fő képviselője ismert, de művészete több stílusfordulatot tartalmaz. Festett tájképet, vallásos és szimbo-

Córdoba: A m ecset udvara

4З2

COR

L. C orinth: W alchensee

likus kompozíciókat (Tájképek a Walchensee mellől, Perseus és Andromeda, Levétel a keresztről stb.) és arcképeket (Leistikow, Keyserling, Meyer Graefe arcképe stb.). Művészete leg­ értékesebb korszaka élete végének expresszionizmusa. — Mint illusztrátor is kiváló. Meg­ írta önéletrajzát és írt néhány elméleti művet is (Das Erlernen der Malerei, Berlin, 1908). — írod. G. V. d. Osten: L. C. 1955. Kampis Antal C oriolano, Cristoforo, tkp. Lederer (Nürn­ berg, 1540— ?): német fametsző. 1560-ban Velencébe vándorolt ki, itt metszette Vasari művéhez a művészek arcképeit. C orm ano : ->-Kornmann, Johann Jakob C orm on, Fernand-Arme-Pierre (Párizs, 1845. dec. 22.—Párizs, 1924. márc. 20.): francia festő, A. Cabanel és E. Fromentin tanítványa, a párizsi hivatalos Salon ünnepelt történelmi festője volt. Akadémikus értelemben kiváló portrékat festett. Falképekkel díszítette a pári­ zsi Természetrajzi Múzeumot és a Petit Palais des Beaux-Arts épületét. Mint az Ecole des Beaux-Arts tanára nagy hatást fejtett ki. 433 Tanítványai közé tartozott Van Gogh és 28 Művészeti Lexikon I.

Toulouse-Lautrec is. 1912-től a Francia Művé­ szek Szövetségének elnöke volt. Corneille de L yon (Hága, 1505 ?—1574 ?): francia arcképfestő, 1540-ben peintre du dauphin Lyonban, 1564-ben királyi festő lett. Képeit a Clouet-к modorában készítette afrancia udvar Lyonban megforduló tagjairól s korának neves embereiről. C ornejo, Pedro (Sevilla, 1677—Córdoba, 1757): spanyol szobrász. Élénk, ideges moz­ gású szobrai, a Churriguerra-stílus idejére jellemző hanyatló spanyol szobrászat ter­ mékei, Paular kolostorában, a córdobai dóm­ ban és más templomokban találhatók. Cornelisz, Cornelis; Cornelis van Haarlem (Haarlem, 1562—Haarlem, 1638. nov. 11.): holland festő. Antwerpenben tanult id. F. Pourbustól, majd Haarlemben dolgozott. A Lövészek csoportképe c. képe (1583, Haarlem, múzeum) jelentős állomása a holland csoport­ arckép fejlődésének, F. Halsrz is hatott. Bibliai és mitológiai kompozíciókat festett, melyeken alkalma nyílt a ruhátlan test virtuóz ábrázo­ lására. H. Goltziusszal és K. van Mandenel együtt Haarlemben festőiskolát alapított, mely

nagy hatással volt a felnövő festőnemzedékre. A Szépm. Múz.-ban levő képei: Jupiter meg­ bünteti barát (1597), Bacchanalia (1614) és Paris ítélete (1628). — írod. F. Wedekind: C. C. van Haarlem. Leipzig, 1911. Cornelisz, Jacob; Jacob van Amsterdam vagy van Oostsanen (Oostsanen, 1470 k .—Amster­ dam, 1533): németalföldi festő és fametsző. A későgótikus és a reneszánsz stílus keveredik festészetében, amelyet a holland festészet előfutárának tartanak (Mária-oltár, Berlin; Jeromos-oltár, Bécs; Jézus születése, Nápoly). Cornelius, Peter (Düsseldorf, 1783. szept. 23. —Berlin, 1867. márc. 6.): német festő és illusztrátor. A düsseldorfi akadémián tanult; korai műveiben főleg antik témákat dolgo­ zott fel J. L. David stílusában, melyet fran­ cia iskolázottságú mestere közvetített. R ó­ mában a nazarénus festőkhöz csatlakozott, akiknek érzelmes művei elkülönülnek ~ eszméktől teli képeitől. Hazatérve Németo. egyik legünnepeltebb történeti festője lett; a düsseldorfi, müncheni, majd a berlini aka­ démia igazgatója volt. Barokkos pompa, szín­ padias gesztusok jellemzik gyakran hatalmas méretű, nagyalakos, zsúfolt kompozícióit. Formakincsét természeti előtanulmányok nél­ kül az olasz reneszánszból merítette. Műveit csaknem kizárólag lokális színekre építette, koloritja ezért széteső, nyers, hideg. Fő művei a római Casa Bartholdy, a müncheni Glypto­ thek, a Ludwigskirche, a Neue Pinakothek stb. számára festett freskói. Jelentősebb illusztrációi a Fausthoz, a Nibelung-énekhez, Shakespeare műveihez készültek. — írod. A. Kuhn: P. C. und die geistigen Strömungen seiner Zeit. 1921; К. Koetschau: P. C. in seiner Voll­ endung. 1934. Benkő Viktorné Cornides Lajos (1830—42 között működött): iglói csontfaragó és kőedényiparos. Kőedény­ üzeme 1869-ig működött. Több jegye ismert. Corona, Bernardo, Coronas (1552 к. műkö­ dött) : olasz hadiépítész, Egerben dolgozott. Corot, Jean Baptiste Camille (Párizs, 1796. júl. 16.—Párizs, 1875. febr. 22.): francia festő és grafikus. A múlt század egyik legvonzóbb francia mestere, a lírai realizmus, a gyöngyház­ tónusú, kora plein air törekvések képviselője. Csak 27 éves korában kezdett festeni. Három évig V. Bertinnek, a klasszicizáló festőnek tanít­ ványa volt, 1825-ben Rómába utazott. Onnan három éven át a Campagnára járt fes­ teni, élesen figyelve a tájat, amelyet részlete­ zően, realista módon ábrázolt. Párizsba vissza­ térve műtermet bérelt, de állandóan utazga­ tott Franciao. különböző vidékein. A legtöbb időt a fontainebleau-i erdő mellett fekvő Barbizonban töltötte, szoros barátságban a telep többi tagjával. Kezdetben nehezen érvényeült Párizsban, csak élete vége felé kezdték

megbecsülni. Életében olcsón eladott művei C O R 40—50 évvel később ezerszeres áron keltek el művészeti árveréseken. — Nagyságát és világ­ hírét érett férfikora alkotásainak köszönheti. Átszellemült tájképkompozícióinak motívu­ mait valóságos tájélményeiből merítette, de művészi invenciójával ezüstösen párázó színek­ ben tündöklő költői világot komponált belő­ lük. Fiatalasszonyokat megjelenítő portréiban a leonardói örökség modern hangú megelevenítője (Múzsa, Párizs, Louvre). Több mint 2000 festményét, több mint 300 rajzát és 100 grafikai lapját tartják nyüván. A Szépm. Múz.ban Itáliai táj, Coubroni emlék és Margarétás hölgy c. képét őrzik. — írod. J. Meier-Graefe: C. Berlin, 1930; P. du Colombier: C. Geneve, 1947; G. Bazin: C. Paris, 1951; Schoeller— Dieterle: C. Paris, 1956; Baud-Bovy: C. Geneve, 1957. Farkas Zoltán Correa, Juan (1680 —1714 között működött): mexikói festő. Szignált és r68r-re datált Kál­ váriája a szombathelyi püspöki palotában van. C orreggio, tkp. Antonio Allegri (Cor­ reggio, 1489 к. —Correggio, X534. márc. 5.): az érett reneszánsz egyik legkiválóbb olasz festője; állítólag F. Bianchi-Ferrari tanítványa volt. Fiatal korában F. Francia, L. Costa és Mantegna hatottak rá. Meleg, lírikus termé­ szetű, lágyan áradó, sokoldalú tehetség, a freskó- és oltárképfestésben egyaránt otthonos. A leonardói fény-árnyékot puhábbá, sejtel­ mesebbé alakította korai képein (Szt. Katalin eljegyzése, Detroit; Casalmaggiorei Madonna, C orot: Álmodozó lány

COR

C orot: Folyóparton

Frankfurt am Main), s mind nagyobb térbe helyezte kompozícióit (Madonna a kis Jézussal, Modena, Galleria Estense; A kis Jézus imádása, Brera; Szí. Ferenc Madonnája, 1514 k., Drezda; Cigány Madonna, Nápoly; Szí. Család mene­ külés közben Szí. Ferenccel, Uffizi), különösen az utóbbin a tájnak nagyobb a szerepe. Egyik legnépszerűbb kis remekműve, a Szt. Katalin eljegyzése (Nápoly) is a velencei festők hatását tükrözi. Érzelmes előadásába drámaibb elemeket vegyít, ilyen pl. Krisztus búcsút nesz anyjától (London, National Gallery), Piétaja (egykor London, Lee of Farsham) és Levétel a keresztről (1523 k. Párma, Galleria) c. alkotása. Madonna-képeinek egész sora színes változa­ tossággal kíséri működését; Madonna a kis Jézussal és a kis Keresztelő Szt. Jánossal (Madrid, Prado), Szt. Család Szt. Jakabbal (Hampton Court), s különösen megkapó Kosaras Madon­ nája (London). Ezzel egy időben, az 1520-as években festette sárgás-vöröses-barnás, ara­ nyos tónusú, csaknem barokkosán komponált Madonna del Latteját (Szoptató Madonna a kis Jézussal és egy angyallal, Szépm. Múz.), s a kis Jézust imádó Madonnát (Uffizi). A széle­ sebb táj ábrázolás is visszatér időnként képein (Noli me tangere, Madrid, Prado; Krisztus az Olajfák hegyén, London). Nagyméretű oltárképe Drezdában (Madonna Szt. Sebes­ tyénnel, szentekkel és angyalokkal, 1525 k.) víziószerű, lendületes stílusának nagyszerű, megragadó példája. A Jézus születése v. A z éj­ szaka (Drezda) c. remekműve, munkásságának egyik fő műve, a mozgás és fényábrázolás 435 sejtelmes, barokkos megoldását nyújtja. Fel­ 28*

tehetően az 1520-as években készült fontosabb művei még: Szt. Katalin eljegyzése (Louvre), a Madonna della Scodella íves záródású oltár­ képe (Párma) s egy korábbi mitologikus képe, az Antiope (Louvre). Kolorizmusának utol­ érhetetlen remeke a Madonna Szt. Jeromossal (más néven Nappal, 1527, Párma, Galleria). Késői alkotásainak egyike a Trónoló Madonna Szt. Györggyel (1531 k., Drezda), melynek puttói, virágos, dekoratív részletei kedves játékossággal élénkítik a jelenetet. Sárgás­ zöldes, puhán barnás és vörösekkel színezett mitológiai képei utolsó éveiből valók: az Erények (Róma, Doria-képtár), a Bűnök (Louvre) s két egyalakos képe: a Ganymedes és Io (1531 k., Bécs). Két jellegzetes műve ez időből a Danae (Róma, Galleria Borghese) és a Léda (Berlin). — A pármai San Paolokolostor egyik termének kupolagerezdjeiben ablakszerű oválisokban Puttó-párokat, lunettáiban alakos allegóriákat, kandallófalán Cerest ábrázolta (ez első nagyobb falképfestői feladata, amelyet 1518 —20 között készített el). Mozgalmasabb, kötetlenebb a Krisztus mennybemenetele c. illuzionisztikus freskója a pármai San Giovanni Evangelista kupolájában (1520—22), csegelyeiben az egyházatyák és evangélisták (ma már erősen rongált) képeivel; az apszis boltozatán eredetileg Mária koronázása (ennek középső része ma a pármai Pinacotecában van). Fő műve, a pármai székesegyház kupola-fal­ képei — Mária mennybemenetele, a csegelyekben a négy evangélista — az olasz festészet egyik leg­ nagyobb hatású alkotása; az apostolok és ifjak, majd a felhők között repdeső angyalok gyűrű-

C orreggio: Angyalfej. Részlet a M adonna Szt. Jeromossal c. képről (Párma, Galleria)

jében emelkedik Mária az ég felé (1526 —30). Egykorú adatok tanúsága szerint e művét haláláig nem fejezte be teljesen. A pármai székesegyház falképeinek rajzai nagyobb­ részt az Uffiziben és a Louvre-ban vannak. Legtöbb rajzát itt és a British Museumban, Frankfurt am Mainban, Rotterdamban, né­ gyet a Szépm. Múz.-ban őriznek. — Művé­ szete a későbbi barokk festészet, különösen az illuzionisztikus freskófestés alakulására volt nagy hatással, a korabeli firenzei és pármai manieristák (Parmigianino) stílusára is helyen­ ként döntő jelentőségű. Stílusa olykor már a rokokó felé mutat. — írod. G. Gronau: C. Stuttgart, 1907; A. Venturi: C. Roma, 1927; S. de Vito Battaglia: C. Roma, 1934; C. Ricci: C. Paris, 1950; P. Bianconi: Tutta la pittura del C. Milano, 1953; A. E. Popham: C.’s Drawings. London, 1957; E. Panofsky: The Iconography of C.’s Camera di San Paolo. London, 1961. Mojzer Miklós C o rt, Cornehs; Curtius (Hoorn, 1533 — Róma, 1578): németalföldi rézmetsző. Eleinte Ams­ terdamban dolgozott, majd 1565-ben Velen­ cébe hívták. Itt Tfeiűfióval volt kapcsolatban, aki 15 évre privilégiumot adott neki képeinek rézre való másolására. Működése — különö­ sen Itáliában — igen nagy hatással volt a rézmetszet stílusának fejlődésére. Cortese, Giacomo: -+Courtois, Jacques c o r tile : épületrészek által határolt belső udvar. C ortona, Pietro da, tkp. Berrettini (Cortona, 1596. nov. I , — Róma, 1669. máj. 16.): olasz festő és építész, az illuzionista barokk mennye-

zetfestés úttörő mestere. Firenzében A. Com- C O R modi tanítványa volt, de Michelangelo, Correggio és a Carracciak mennyezetstílusát fejlesztette tovább. A barokk kupolákat, paloták mennye­ zeteit stukkatúrákkal részletekre tagolta v. látszatarchitektúrákkal látta el és mezőiket (mélységüket megnyitva) alálátással, rövidü­ lésben szentekkel, mitologikus alakokkal népe­ sítette be. Első ilyen nagyszabású munkája a római Palazzo Barberini nagytermének mennye­ zete, melynek mezőibe a Barberiniek dicsőíté­ sét komponálta (1633—39). A firenzei Pittipalota mostani képtártermeit 1637-től 1660-ig (megszakításokkal) gazdag stukkatúrák között allegorikus és mitológiai mennyezetképekkel ékesítette. Az Apollo- és Saturnus-termet 1663-ban már tanítványa, C. Ferri fejezte be. A római Sta Maria in Vallicella sekrestyéjének kupolájában a megnyíló égboltban alulnézet­ ben ábrázolta a Szentháromságot (1647—51). A római Palazzo Pamphili galériájának menynyezetfreskóján Aeneas cselekedeteit festette meg (1651 —54). A múzeumokban (Drezda, Bécs, Róma, Párizs) levő történeti és egyházi képein különösen a kifejező gesztusok jellem­ zőek. — Mint építész ő tervezte a római Sta Martina s a hozzá tartozó San Luca centrális, kupolás templomát a Fórumon (amelynek falai belül ión pillérekre, oszlopokra vannak tagolva) és a Sta Maria della Pace hullámos vonalú homlokzatát. A Sta Maria in Via Lata csak halála után, 1680-ban készült el, de ő díszítette a Chiesa Nuova és San Carlo al Corso belsejét, talán ő tervezte az utóbbi kupoláját is. A párizsi Louvre kolonnádja C orreggio: M adonna del Latte (Bp., Szépművészeti Múzeum)

436

COR

számára is készített tervet. Elméleti munkát is írt, Anatómiai atlasza csak 1741-ben jelent meg Rómában. — írod. A. Muííoz: P. da C. Roma, 1921. G. Briganti: P. d. C. Firenze, 1962. Ybl Ervin C o rto t, Jean Pierre (Párizs, 1787. aug. 20. —Párizs, 1843. aug. 12.): francia szobrász. Világi és egyházi tárgyú szobrokat és emlék­ műveket készített. Korának keresett mestere volt. C orvina, Bibliotheca Corvina: Mátyás király (Mathias Corvinus) világhírű könyvtára, mely a budai várpalotában, a dunai szárnyban, két külön erre a célra épített, freskódíszes teremben volt elhelyezve. A hatalmas könyvtár össze­ gyűjtése Mátyás céltudatos mecénási tevékeny­ ségének nagyszerű eredménye. A humanista neveltetésü király már az 1460-as évektől kezdve szenvedélyesen gyűjtötte a kéziratokat, később gyűjtése egyre rendszeresebb és egyre nagyobb szabású lett. Céljainak elérésében a ^ jeles humanista könyvtárosai segédkeztek: Galeotto Marzio, Bartolommeo Fontio és különösen Taddeo Ugoletti. A n — cA etrxxrm ^ fwmi«-sztúpa szingaléz neve Ceylonban. dagesztán szőnyeg : a Kaukázus K-i vidékén gyapjúból készült csomózott szőnyegfajta; a sírván szőnyegektől csak durvább csomó­ zása és magasabb sörtefelülete különbözteti meg. D agnan-B ouveret, Pascal Adolphe Jean (Párizs, 1852. jan. 7. —Quincey, 1929. júl. 3.): francia festő. J. L. Gérőme tanítványa, Párizsban élt. A Kelet és Bretagne népi élete ihlették vallásos felfogású, élesen karakterizált, megle­ hetősen száraz, rajzos hatású képeit (Kenyéráldás, Madonna). Arcképeket is festett. Művészete ha­ tással volt Csók István fiatalkori műveire. D agnaux, Albert Marie Adolphe (Párizs, 1861. júl. 10. —?): francia festő, a szalonok ünnepelt művésze volt. Kedvelt témaköre a tájkép (elsősorban Nantes környékéről), épü­ letábrázolás, portré és figurális kompozíció (Citromárus, 1898; Avenue du Bois de Boulogne; A fürdő; A tánc, 1905). D aguerre, Louis Jacques Mandé (Cormeillesen-Parisis, 1787. nov. 18.—Bry-sur-Marne, 1851. júl. xo.): francia festő és feltaláló. A róla elnevezett korai fényképtechnika, a dagerrotípia feltalálása révén vált ismertté. Találmá­ nyát 1839-ben publikálta. Festett díszletet, táj­ képet, miniatúrát. D ahl, Hans (Hardanger, 1849. febr. 19.— Balestrand, 1937. júl. 27.): norvég festő. Karslruhéban és Düsseldorfban tanult. 1888-tól Berlinben élt. Leggyakrabban alakokkal élén­ kített napfényes tengerképeket és hegyvidéki tájakat festett. D ahl, Johann Christian Clausen (Bergen, 1788. febr. 24.—Drezda, 1857. okt. 14.): a norvég tájképfestészet első jelentős mestere. Valósághű tájképeit gondos természeti tanul­ mányok alapján festette., A régi holland festők, a dán Ch. V. Eckersberg, majd barátja, K. D. 490

I )Д I

49I

Friedrich hatása alatt állt. Stílusa később ön­ állóbbá vált. A drezdai akadémia tanára volt. — írod. A. Aubert: Die nordische Landschafts­ malerei und J. Ch. D. 1947. D ahl, Michael (Stockholm, 1656—London, 1743. okt. 20.): svéd arcképfestő, főleg Angliá­ ban működött, ahol számos arcképet festett. 1686 k. olasz tanulmányúton járt. G. Kneller vetélytársa volt. D ahlerup, Jens Vilhelm (Norup, 1836. aug. 4. — 1907. jan. 24.): dán építész; művészetére G. Semper és az olasz reneszánsz építészet formakincse hatott. Első nagyobb szabású művei monumentális hatásúak (Vámépület és fő műve a Királyi Színház, 1872 —74, melyet O. Petersennel együtt épített). Fontosabb épü­ letei még a Művészeti Múzeum (1892—95), valamint több magánház a fővárosban és vidéken. Ipari épületeket is tervezett. A nemzeti hagyományokhoz ragaszkodó dán építészekkel szemben a nemzetközi klasszikus építészeti stílus követője volt. D a h su r: helység Egyiptomban (EAK) Sakkarától D-re. A sivatagi fennsíkon három kő- és két téglapiramis áll. A két kő­ piramis Snofru fáraó (i. e. 2700 k.) síremléke volt; az egyik romboid alakú, magassága 97 m. Új ásatások a tört vonalú piramis halotti és völgy-templomát tárták fel, ahol reliefeket és egy sztélét találtak a király nevével. A tégla­ piramisok és a harmadik kőpiramis a Középbirodalom (i. e. 2. évezred első fele) fáraóinak (I., II. Amenemhat, Uahibré Horns) épültek. D aidalos, Daedalus: 1. mitikus görög mű­ vész. A legelterjedtebb hagyomány szerint athéni származású volt, de miután unokaöccsét művészi féltékenységből megölte, Kréta szige­ tére menekült, Minős király udvarába. O tt Pasiphaé királynő kérésére fából egy tehenet készített, majd a királynő bűnös szenvedélyé­ ből született, félig ember, fébg bika alakú Minótauros számára megépítette a ->-Labyrinthost. Ezután Minős haragja elől a maga készítette szárnyakon fiával, Ikarosszal Szicí­ liába menekült, de Ikaros útközben elpusztult. Szicíliában Kókalos király szolgálatába szegődött. Ő találta fel a fafaragást, a fűrészt, a fejszét, a fúrót, s ő volt az első, aki életet adott a szobroknak, nyitott szemekkel, lépő lábakkal és a testtől elválasztott kezekkel mintázva meg azokat. Számos istenszobrot az ő kezeművének tartott a késői hagyomány. — Mindezekben a félig mitikus történetekben egy, az i. e. 2. évezred közepén működött krétai építész és egy i. e. 7. sz.-i szobrász alakja keveredik össze. A krétai építészhez fűződő hagyományt igazolták az ásatások, amelyek e korban élénk kapcsolatot mutat­ tak ki Kréta és Szicília között. A későbbi szobrász nevéhez fűzték mindazt a fontos új

Daháur: Piramis

vívmányt, amelyet a görög szobrászat valóban a 7. sz.-ban, valószínűleg krétai ösztönzésre, elsősorban Athénben elért. — 2. (i. e. 400—370 között működött) sikyóni görög szobrász Polykleitos iskolájából. Szignatúrája négy olympiai győztesszobor és egy ephesosi szobor talapzatán maradt fenn. Az írott források atlétaszobrain kívül azokról a szobrából tudnak, amelyeket a tegeaiak Spárta fölötti győzelme (i. e. 369) emlékére Delphoiban emelt emlék­ m űit készített. Szilágyi János György D albono, Eduardo (Nápoly, 1841. dec 10.— Nápoly, 1915. aug. 23.): olasz festő. Manfred király kiátkozása c. történelmi képével vált híressé. Később naturalista zsáner- és tájképeket festett, amelyeken szülővárosa és környéke vidékeit és életét örökítette meg (Nápolyi tengeröböl, Egy vidám éjszaka). D ali, Salvadoré (Figueras, 1904. máj. 16.— ); spanyol festő. Madridban végezte művészeti tanulmányait. Korai képei a futurizmus és a metafizikus festészet hatása alatt készültek. 1928-ban Párizsban Picassóval és a szürrealis­ tákkal való találkozása döntő hatással volt rá. Ő lett a verisztikus szürrealizmus legszélsősé­ gesebb képviselője. Képeinek tárgyai delíriumos és neurotikus állapotból fakadó rémhallucinációk, amelyeknek hivatása az oszlásnak, S. Dali: Az emlékezet állandósága (New York, Museum of Modem Art) ------- -Щ

rothadásnak, felbomlásnak induló anyagi és szellemi állapot érzetét felkelteni. Módszerét „activité paranoiaque-critique’’-nek nevezi, az „irracionális megismerés spontán metódusá­ nak, amely a delíriumos jelenség magyarázó kritikus asszociációira alapoz” . E képzeteket a legrészletezőbb naturalizmussal, többnyire szédületes távlatú tájképben jeleníti meg (A z emlékezet állandósága, 1931; Perspektívák, 1932; Konstrukció puha csontokkal, 1936 stb.). Híresek szürrealista filmjei: Un chien Andalou és Arany­ kor. 1940 —50 között Amerikában tartózko­ dott, azóta főként Spanyolo.-ban és Rómában él. — írod. A. R . Morse: D., studio della vita e déllé opere. N ew York, 1958; R . Decharnes: The W orld of S. D. London, 1962. Körner Éva Dallinger Pál (18. sz.): ötvös Pesten. 1766—71 között említik. Néhány barokk műve ismeretes. Dallos Miklós (Bátor, 1922 — ): szobrász. Borsos Miklós volt a mestere, 1949-tol a párizsi École des Beaux Arts-on M. Gimond műtermé­ ben tanult. Párizsban él, figurális absztrakt kompozíciókat készít. Dalmata, Giovanni, Johannes Duknovich de Tragurio (?—1509 után): dalmát szobrász, családja Trau (a mai Trogir) környéki faluból származott. Egyike a korareneszánsz márvány­ faragó szobrászainak. Művészetének bizonyos vonásai firenzei tanultságra vallanak, és kapcso­ latba hozhatók Luca della Robbia és Verrocchio művészetével. Az 1470-es évek második felé­ ben Rómában A. BregnóvA, majd Mino da Fiesoléval dolgozott együtt. Névjelzése II. Pál pápa Rómában levő síremlékének Spes alakján szerepel először, majd a San Clementében Roverella bíboros síremlékét faragta. Római tartózkodásának idejéből való Eroli bíboros síremléke is, melyről csak a főalak maradt meg. 1480 k. a traüi dóm Johannes Orsini-kápolnájának Szt. János evangélista szobrát látta el név­ jelzésével. 1488-ban Mátyás király nemességet és birtokot adományozott neki; mo.-i mű­ ködését 1487—90 tájára helyezhetjük. Számos budai kőtöredék, a budai szfinxszobrok és a diósgyőri két oltártöredék vallanak ~ n a k v. műhelyének stílusára. Valószínűleg ő faragta Mátyás király elpusztult székesfehérvári sír­ emlékét is. A régebbi szakirodalomban ^ n a k tulajdonított egyéb mo.-i emlékek (pl. a viseg­ rádi Madonna, a pesti belvárosi plébániatemplom tabernákulumai, a visegrádi palota díszudvarának kútja) nem származhatnak sem tőle, sem műhelyétől, mivel hiteles műveitől eltérő stílust mutatnak. Mátyás halála után valószínűleg Velencében működött, 1509-ben pedig a Gianelli-síremléket faragta az anconai San Ciriacóban. — írod. K. Prijatelj: Joan Duknovic (G.D.) Zagreb, 1957. Eszláry Éva dalmát kőfaragók: Mátyás király részére

az 1480-as években dolgoztak Budán. Leg- D A L jelentősebb közülük magister Johannes filius Catarinae v. Grubanich de Tragurio lapicida. Név szerint ismert még Grubanich tanítványa, magister Petrus lapicida filius Radi Busanini de Tragurio, továbbá magister Lucas de la Festa de Spalato lapicida és ennek társa, magister Franciscus lapicida Radi de Jadra (Zara), magister Marinus de la Braza lapicida és magister Michael de Lesina. Dalmau, Luis (Г428—60 között működött): spanyol festő; kb. r440-től Barcelonában élt, V. Alfonz udvari festője volt. J. van Eycfenél is tanult, az ő hatása látható fő művén, a Retablo de los Concelleresen a barcelonai múzeum­ ban. Nagy szerepe volt aflamand művészet ered­ ményeinek Spanyolo.-ba való közvetítésében. Dalou, Aimé Jules (Párizs, 1838. dec. 31.— Párizs, 1902. ápr. 15.): francia szobrász. J. B. Carpeaux és az École des Beaux-Arts növen­ déke volt. Az Г870 —71-i kommünben való A. Dalou: Boulogne-i parasztasszony (Párizs, Hőtel de Ville)

DAM

részvétele miatt Angliába kellett menekülnie. Évente állított ki a londoni királyi akadémián portrémedaillonokat és mellszobrokat. A Royal College tanára lett, majd 1879-ben visszatért Franciao.-ba. Ettől kezdve húsz éven át készí­ tette a sokalakos, pompázatos Köztársaság dia­ dala c. emlékművet (Place de la Nation). ~ elsősorban emlékműkészítő és épületdíszítő szobrász volt. Fontosabb művei: Boussignault, Delacroix, Lavoisier és Alphand emlékműve (Párizsban), Blanqui síremléke (Pére-Lachaise, Párizs). Élete utolsó éveiben egy nagyméretű Munka-emlékmű tervein dolgozott. Zsánerszobrai közül két Bacchanália ismert. Portréi: Charcot, Rochefort, A . Theuriet, P. Richer, M. Laurent stb. — írod. M. Dreyfous: A. D. Paris, 1903. Henszlmann Lilla Dam aratos: a hagyomány szerint az i. e. 7. sz. közepén Korinthosból Etruriába mene­ kült nemes, aki kíséretében az akkor virág­ korát élő korinthosi agyagművesség három képviselőjét, Eucheirt, Diopost és Eugrammost is magával vitte, s ezek honosították meg az agyagszobrászatot Itáliában. A hagyomány annyiban biztosan hiteles, hogy a 7. sz. második felének etruszk művészete erős köz­ vetlen korinthosi hatást mutat, damasquinerie: tausírozás Damaszkusz, Dimisk, arabul Esh-Shám: Szíria fővárosa. Az ősrégi alapítású oázistelep a korakereszténységnek is egyik legfontosabb K-i központja volt, és számos nagyszabású építkezés hirdette különösen az 5—6. sz.-i bizánci császároknak a város iránt kimutatott rokonszenvét és pártfogását. 635-ben a ter­ jeszkedő iszlám elfoglalta és amit meg nem semmisített, azt átalakította a maga céljaira, így a Szt. János-templomot az Omajjádok nagy mecsetévé építették át. A mecset többször le­ égett (1000,1400,1479,1893), az eredetiből ma már csak oszlopok és néhány falrészlet látható. A mellette álló két D-i toronyépület — bár később átalakították — szintén keresztény építkezés, de az É-i bejárat fölé emelt minaret Valid kalifa rendeletére épült. Az Omajjádok palotájából nem maradt meg semmi, s az írott források is csak hiányosan emlegetik, de ma is áll még a Nur-ad-Din atabég által 1222—23-ban építtetett medresze és e körül több minaret s a jellegzetes hagyma alakú kupolával fedett sírtemplom. — Műgyűjtemé­ nye, a Damaszkuszi Múzeum a régi muzulmán művészet számos termékét őrzi. Műkincsei a ~ i kerámiák, bútorok, üvegek, zománc­ munkák, kéziratok. Kampis Antal damaszkuszi fajansz: kisázsiai félfajansz, élénk színezésű, egyszerű mintájú török félfa­ janszok gyűjtőneve, amelyeknek a Szíriái Da­ maszkusz csak kereskedelmi piaca volt. Az ún. 4 9 3 rhodoszi fajanszokkal való rokonságuk alapján

Damaszkusz: Az Omajjád-mecset udvara

feltehetően a kisázsiai Niceában, a mai bilik­ ben, valamint Kütahiában készültek a 16. sz. -tói, ill. a 17. sz.-tól kezdődően, damaszkuszi fém művesség : a Közel-Kelet művészi iparának egyik legjelentősebb ága. Virágkora a 13 —14. sz.-ra tehető. A damasz­ kuszi műhelyekből főleg nemesfém (arany, ezüst) tausírozással készített rézedények kerül­ tek ki. Ezeken legtöbbször a készítő nevét is megtalálhatjuk, s névjegyeik mellett szülő­ városuk megjelölése is olvasható. A feliratokon kívül még a tárgy jellegzetessége és stílusa is beszél készítőjének mezopotámiai v. egyéb helyről való származásáról. — A rézedények mellett bronzkapukat is megőriztek az év­ századok. Egyik ilyen jelentős kapu a damasz­ kuszi Omajjád-mecset egyik kapuja, mely Kait Bay szultán emblémáját viseli. — A da­ maszkuszi mesterek hírnevüket nemcsak a rézés bronzeszközök készítésének, hanem főleg a magas színvonalú fegyverművességnek kö­ szönhették. Az ékkövekkel, arany és ezüst tausírozással díszített markolatokon kívül, melyek fontossága másodlagos volt, a fegyver­ pengék szerezték meg a világhírnevet. E pen­ géket is részben maratással és más színű fém tausírozásával (régi magyar szóhasználat sze­ rint Damaszkuszról elnevezve: dömöcköléssel) díszítették. Alapanyaguk a vas és acél ötvö­ zete. A különleges eljárással megmunkált pengék megtalálhatók a Távol-Kelettől kezdődően Ázsián keresztül egész Európában is. A pengék készítésének titkát évszázadokon át megőrizték, mivel a fegyverkovács mester-

ség nemzedékeken át öröklődött, és a készítési eljárást nagy gonddal őrizték. Az európai múzeumok sok damaszkuszi pengéjű fegyvert őriznek, melyeknek legtöbbje a 16. sz.-ból származik. Egyed Edit damaszkuszi stílu s: az iszlám művészetének egyik változata, amely a córdobai arab-mór stílus ellenhatásaként Damaszkuszban fejlődött ki az Abbaszida kalifátus uralma alatt (750 — 1258). damaszkuszi szőnyeg: 15 —17. sz.-i egyip­ tomi, ill. török szőnyeg. Mozaikpadlóra emlé­ keztető rajza a kaleidoszkóp aprólékos, fel­ bontott színhatását tükrözi. Fő színei: a sma­ ragdzöld és a céklavörös. Lánc- és vetülék­ fonala selyem, sörtefelülete nagyon finom selyemfényű gyapjú (csak egyetlen tiszta selyem példány ismeretes), csomózása sűrű. Készítési helye eleinte Kairó, majd a konstanti­ nápolyi szultáni szőnyegmanufaktúra. Régebben Damaszkuszból származtatták; innen ered a ~ elnevezés. Leggazdagabb v ek b e n a bécsi szőnyeggyűjtemény. Az Iparm. Múz.-ban is van egy kisebb példány, dam aszt: nagy vonalú alakos mintával készült, eredetileg egyszínű szövet, mely az alapból azáltal válik ki, hogy más kötéssel van szőve, mint az. Az egyes kötések felületei ugyanis a fényt különféleképpen verik vissza, s ezáltal világosabbnak v. sötétebbnek hatnak. Feltehetően legelőször a selymet szőtték ilyen módon, és ezeknél az alapot atlaszkötéssel alkották. Keleten, elsősorban Damaszkuszban (innen az elnevezése) készültek az ilyen fajta szövetek, de valószínűleg már a 14. sz.-tól kezdve Európában is — először genovai, majd lyoni szövők — készítették. A ~ mai formája v. lenfonalból, v. gyapjúból és pamut­ ból készül, és gyakran a mintát más színnel szövik be, mint az alapot. Csernyánszky Mária Damiano da Bergam o, Fra Zambelli (1490 előtt—1549): olasz intarziakészítő, Antoniolo Zambelli bolognai intarziakészítő fia. Fra S. Schiavónénál tanult Velencében. 1528-ban belépett a bolognai domonkos rendbe, 1528 — 30 között a kolostor templomának stallumait készítette (valószínűleg Vignola tervei alapján). További főbb munkái: 16 intarziajelenet Szt. Domonkos életéből (1530—34, Bologna), a perugiai San Pietróban négy karzatajtó-intar­ ziája (1536), szószék és karzatajtó a bolognai San Domenicóban (1537), a genovai dóm stallumai (1540), valamint fő műve, a bolognai San Domenico stallumai (több segítőmesterrel, 1541—49). Saját munkája itt a jobb oldali 28 intarziás tábla, újtestamentumi jelenetekkel. Színes festői hatásra törekvő, legtöbbször figurális intarziákat készített. Szabolcsi Hedvig

Dam kó József (Németpróna, 1872. okt. 15. — 1) A M Bp., 1955. dec. ír.): szobrász és iparművész. 1889—93 között az Iparművészeti Iskolában, majd Stróbl Alajos mesteriskolájában, 1899-ben ösztöndíjjal Párizsban tanult. Hosszabb időt töltött Rómában, ahol 1910-ben II. Szilveszter pápa síremlékét készítette el a Lateránba. Bp.-en 1897-től állított ki egyházi vonatkozású és magyar tárgyú szobrokat, terrakottákat, érmeket. Az ő műve a torinói Kossuth-szobor, Kapisztrán (Szt.) János emlékszobra Bp.-en a Várban, a kiskunhalasi Kuruc-szobor, Pulszky, Römer és Hampel emlékműve a Nemz. Múz. kertjében. Számos díjat nyert. Több műve van a Nemz. Gál. tulajdonában. Damm artin: 14 —15. sz.-i francia építész­ és szobrászcsalád. — I. Drouet v. Dreux de (? —14Г3) a királyi építőműhelyben R . du Temple vezetése alatt a párizsi Louvre építésé­ ben vett részt. 1383-tól kezdve Berry herceg szolgálatában állt: a champmoli karthauzi kolos­ tor és templom terveit készítette. 1390 к. a bourges-i katedrális nagy rózsaablakát tervezte. A flamboyant stílus megteremtőjének tekin­ tik. — 2. Guy de r - (? —1398 k.) valószínűleg Drouet de ~ testvére, a párizsi Louvre-ban és Berry herceg udvarában tevékenykedett, számos királyi kastély építését irányította. 1388-tólapoií/err-i királyi palotát építette. 1390ben a bourges-i katedrális N y-i homlokzatá­ nak átépítését tervezte. — 3 .Jean de < — (?— 1454) Drouet de ~ fia. r42t-től kezdve a Le Mans-i katedrális vezető építőmestere, alkotásai közé tartozik a kereszthajó és a Ny-i homlok­ zat nagy rózsaablaka. t432-től a tours-i katedrális Ny-i homlokzatának rózsaablakát készítette. F. Tóth Rózsa Damophilos és Gorgasos: görög festők és agyagszobrászok az i. e. 5. sz. elején. A hagyo­ mány szerint Ceres, Liber és Libera i. e. 493ban felszentelt római templomát ők díszítették falfestményekkel és terrakotta szobrokkal, s így a görög művészet közvetlen hatásának első ismert közvetítői Rómába. Damophón (i. e. 2. sz. első fele): messénéi görög szobrász. A peloponnésosi városok templomai számára készített márvány és —.akrolith istenszobrokat, amelyeknek leírását Pausaniasnál találjuk meg. Fennmaradt a lykosurai Despoina-templomban felállított márvány szoborcsoportjának több része: Démétér, Despoina, Artemis és Anytos titán alakjának töredékei. mint a nagyméretű és több anyagból készült kultuszszobrok mestere kapott megbízást -+Pheidias olympiai Zeusszobrának restaurálására. Stílusa eklektikus, a klasszicista kompozíciót a felület festői ki­ dolgozásával egyesítette. Castiglione László D ’André : keménycserépgyáros család Mo.on. — I. György: a batizi (Botiz, Románia) 494

DÁN

kemény cserépüzem alapítója (1852) és irányí­ tója, előbb egyedül, majd fiával együtt 1850-ig. — 2. Ferenc: az alapító György fia, 1850-től 6 vezette a gyárat. — A gyár ter­ mékeiről Kossuth Lajos nagy elismeréssel írt. D anhauser, Joseph (Bécs, 1805. aug. 19.— Bécs, 1845. máj. 4.): osztrák festő. A bécsi akadémián tanult, majd velencei tanulmány­ útja után maga is tanár lett ugyanott. Natura­ lista stílusú vallásos, történeti, zsanér- és élet­ képfestő. Pyrker László egri érsek rendelésére több oltárképet festett (az egri székesegyház főoltárának Szt. Jánost ábrázoló festménye, Bánhorvát, Lovasberény). Olajképekkel il­ lusztrálta Pyrker Rudolphias c. eposzát (Szépm. Múz.). Megfestette Liszt Ferenc és Pyrker kép­ mását. Aprólékosan megmunkált életképei a bécsi biedermeier kedélyes, anekdotázó han­ gulatát sugározzák. — írod. Th. von Frimmel: D. und Beethoven. W ien, 1892; A. Rössler; J. D. W ien, 1911. D ánia m űvészete : Dánia területe az őskor­ ban az E-európai őskori kultúrák egységes kö­ rébe tartozott. Az újabb kőkorban virágzó központja volt az északi ún. megalith-kultúrának, amely hatalmas kősírjairól kapta a ne­ vét. Ugyancsak egyik központja volt az Eeurópai bronzkori kultúrának is, amelyet Dániában különösen gazdag, fejlett bronz- és aranyművességről tanúskodó leletek képvisel­ nek (—t-trundholmi kocsi). Az északon kb. i. e. 500-ig tartó bronzkort felváltó késő vaskorban egyre sűrűsödtek a dániai borostyánkőért cserélt itáliai importleletek s kimagasló emlékei kerültek elő a késő kelta művészetnek is (->-gundestrupi lelet), amelyet a római művé­ szet egyre sűrűbben megjelenő importált emlékei (—*Chcirisophos), majd az 5. sz.-tól a népvándorlás korának germán művészete váltott fel. Építészet. A dán építőművészet első emlékeit a vikingek hozták létre. 1000 k. épült váraikat a själlandi, valamint a fyrkati és az aggersborgi ásatások hozták felszínre. — Az egyházi építé­ szet első emlékei fából épültek. A középkori román templomok legszebb dán példái a 12. Ezüst karkötő, 10. sz.

495

Kalundborg: Erődtemplom

sz.-ból ismeretesek: a jelenleg Svédo.-hoz tar­ tozó lundi dóm, valamint Viborg és Ribe dómja. Mindhárom a speyeri dóm által közve­ tített lombard építészeti hatást tükrözi; háromhajós bazilikális típusok két N y-i torony­ nyal. A téglaépítkezés 1160 k. kezdődött Dá­ niában (Sor0 és Ringsted templomai). Ugyan­ csak 1160 k. kezdték építeni Roskilde templo­ mát — melyben több dán király van elte­ metve —, de már gótikus stílusban fejezték be. A templom alaprajzában a nagy francia­ spanyol zarándoktemplomok típusát követi, két tűhegyes tornya a 17. sz.-ban épült. A középkori dán építészet jellegzetes emlékei Bornholm szigetének erődítmény jellegű kis kerek templomai. — A koragótikus stílus korszakából származik Dánia egyik legfonto­ sabb centrális temploma, a görögkereszt alap­ rajzú öttornyos kalundborgi templom. A lübecki Marienkirche hatását tükrözi a dán gótika fő műve, az 1300 k. épült Szt. Knud tégla­ templom Odensében. E korszak világi épí­ tészetéből kevés maradt meg (egy erődítmény maradványa Vordingborgban, valamint Gjorslev vára Seeland szigetén). — A 16. sz.-i nemesi várépítkezések során olasz mintára a reneszánsz stílus jelent meg Dánia építészeté­ ben (Hesselagergard kastélya a velencei építé­ szet emlékeit idézi, Jy Hand szigetén Engelsholm kastélya stb.). A királyi építkezések a Kronborg kastéllyal indultak meg, melyet 1577-ben a fia-

DÁN

Roskilde: A Székesegyház nyugati homlokzata

mand A. van Opbergen (1543 —ió n ) épített át pompás reneszánsz stílusban. A 17. sz. első felében IV. Keresztély uralkodása idején nagy építészeti tevékenység indult meg Koppenhágá­ ban: Rosenborg kastély, 1610—25; a koppen­ hágai börze, 1619—25, mely L. (1585 —16x9) és H. van Steenwinckel (1587—1639) műve; Frederiksborg kastély stb. A 17. sz. elejének Aalborg: A Mária-templom román kori kapuja

Egeskov: Kastély

barokk művészetére kezdetben a németalföldi palladianizmus hatott (a koppenhágai Charlottenburg, 1672 —83, a későbbi Művészeti Akadémia). Idegen hatásoktól mentes a Jyllandon dolgozó E. Brandenburger mester 1690 k. épített két kastélya, Stensballegard és Clausholm. A 17. sz. vezető építésze, L. van Haven (1630—95) készített tervet a koppenhágai királyi palotához s építette a Vor Frelsers Kirket. Az olasz hatású koppenhágai Frederiks­ borg kastély építkezéseméi J. C. Ernst (1666— 1750) és J. C. Krieger (1683 —1755) működtek közre. Az utóbbi a kertművészetnek is jeles képviselője volt (Frederiksborg parkja, 1720— 24). Az egykori királyi kastély, a koppenhágai Christiansborg tervezője, a német E. D. Häusser (1687—1745) a délnémet és osztrák barokk stílus formakincsét használta fel művé­ ben. Az épületen rajta kívül a kor két kiváló dán építésze, L. de Thura (1706—59) és N. Eigtved (1701 —54) is dolgozott. Thura jellemző alkotása a Seelandon fekvő Eremitage (1734— 36), a dán későbarokk legjelentősebb műve. Eigtved a Frederik-kórházon kívül (ma Iparművészeti Múzeum) a 18. sz.-i dán építészet fő művét, az Amalienborg kastélyt tervezte (1749—60), mely felépítése óta a dán királyi család otthona. Eigtveddel le is zárult a dán barokk építészet virágzó korszaka, hogy átadja helyét az N. H. Jardin (1720—99) francia építész által meghonosított klasszicizmusnak (Bernstorff és Marienlyst kastélya). Jardin legtehetségesebb dán tanítványa C. F. Hars­ dorff (1735—99) volt, aki a klasszicista polgári építészet területén alkotott maradandót. Az 49^

DÁN

Aalborg: Favázas lakóház

1794-ben leégett Christiansborgot a római építészet emlékein nevelődött klasszicista C. F. Hansen (1756—1845) vezetésével építették újra (1884-ben ez az épület is leégett). — A 19. sz.-i

dán építészet jelentős művésze H. G. Bindesbeel (1800 —56), fő műve a koppenhágai Thor­ valdsen Múzeum. A század második felében a historizmus uralkodott a dán építészetben.

Loewenborg: Kastély

32 Művészeti Lexikon I.

DAN

Frederiksborg: Kastély

A. Jacobsen: Sorházak Klampenborgban

DÁN

Legfőbb képviselői J. D .Herholdt (1818 —1902), a neogótikus Egyetemi Könyvtár építője és az olasz reneszánsz stíluselemeit felhasználó F. Meldahl (1827 —1908). Ő fejezte be a Frederiks-templom építését, melyen előzőleg már Eigtved és Jardin is dolgozott. — A századfordulón a nemzeti romantika hódított teret az építészetben. H. B. Storck (1839 —1922) művészetében barokk motívumokat alkalma­ zott, M. Nyrop (1849—1921) a koppenhágai városházában a dán középkor és az északolasz korareneszánsz elemeit ötvözte. A historizmus, ill. romantika végül egy újklasszicista irány­ zatba torkollt, melynek fő műve a C. Petersen (1874—1923) által tervezett Fáborg Múzeum (1912 —14) és a koppenhágai rendőrség (Politigárden) épülete, mely H. Kampmann (1856— 1920) és A. Rafn (1890—1953) műve. P. V. Jensen Kiint (1853 —1930), a Grundtvig-templom építője a romantikus historizáló irányzat lezárója. — A 20. sz. húszas-harmincas éveiben a polgári kislakóház-építkezés indult fejlő­ désnek (I. Bentsen, 1876—1943 és K. Fisker, 1893— ). 1930 után a nemzetközi funkcionalista építészeti törekvések hódítottak teret Dániában, melynek O. Falkentorp (1886 — 1948), P. Baumann (1878— ), P. Holsee (1883— ), F. Schlegel (1896— ) és C. F. Meller (1898— ) voltak legjelentősebb kép­ viselői. Bár a fiatalabb építészgeneráció fel­ használja a dán nemzeti hagyományokat, a funkcionalizmus elveinek megvalósításával a lakóház és a környező táj harmonikus együtte­ sének megteremtésén kísérletezik (H. Gutmlögson, 1918— ; B. Udsen, 1918— ; J. Utzon, 1918— stb.). Az A. Jacobsen (1902— ) által emelt hatalmas koppenhágai irodaház a mo­ dern nagyváros üzletházépítésének prototípusa. E. Koppel (1916— ) és N. Koppel (1914— ) Langelinje-Pavillonja, J. Richter (1925— ) és G. Nielsen (1918— ) árhusi gimnáziuma, vala­ mint a J. Во (1919— ) és V. Wohlert (1920— ) által épített Louisiana Művészeti Múzeum épülete az ötvenes évek dán építő­ művészetének fő művei közé tartozik. — Szobrászat. A dán szobrászat gazdag forma­ kincse a viking korszakban alakult ki. A kereszténység elterjedése után az egyházi szobrászat virágzott. Mintegy 1500, reliefekkel díszített román stílusú keresztelőkő ismeretes. A román szobrászat korai emléke a ribei templom tympanonjának reliefje (1130 k.). Jyllandi területről az aranyművesség körébe tartozó oltárok maradtak meg. A gótikában a kőszobrászatot felváltotta a faszobrászat (corpusok, oltárfigurák stb.). Dánia részére a 15 —16. sz.-ban külföldi, főleg német mesterek dolgoz­ tak, igya lübeckiB. Notke (1440 k. —1509 k.), az arhusi dóm főoltárának készítője, C. Berg 499 (1470 к. — 1532 után), aki az odensei Szt. 32*

Oltárdísz és predella Lisbjaergből, 1190 k. (Koppenhága, Nemzeti Múzeum)

H. Brüggemann: Szent György és a sárkány, (részlet)

Th. Quellinus: M. Gnies síremlékének részlete

Knuds-templom hatalmas főoltárának szár­ nyait faragta 1520 к. (L. Cranach fametszetei­ nek kompozíciója nyomán), valamint H. Brüggemann (1480 к. —1540 к.), a bordesholmi oltár mestere. A reformáció után a szobrászati tevékenység főleg a síremlékplasztikában me­ rült ki. A korszak legjelentősebb művésze a nagy kőfaragóműhely élén álló M. Bussert (? —1553), Absalon érsek síremlékének fara­ gója (1536, Sorfi) volt. Ebben az időben kezdő­ dött meg a flamand szobrászok Dániába való áradása (C. Floris, 1514—75; J. G. van der Schardt, 1530 k. —1581 után; H., 1587 —1639 és L. van Steenwinckel, 1587 —1619). Olykor külföldi műtárgyakat is importáltak Dániába, mint pl. A. de Vries (1560—1627) pompás kútját és H. Keyser (1565 —1621) több művét. A 17. sz. végén egy ideig a németalföldi barokk szobrászat egyik vezető mestere, Th. B. Thorvaldsen: A nappal

Quellinus (1661—1709) működött Dániában D Á N (M. G0jes síremléke a herlufsholmi templom­ ban). Az ő stílusát folytatta I. C. Sturmberg (1670 V . 75 —1722) és D. Gercken (1692 —1748; síremlékeik a roskildei dómban). — 1754ben, a dán művészeti akadémia megalakulása­ kor meghívták J. F. J. Saly (1717—76) francia művészt — V. Frederik lovas szobrának alko­ tóját —, akinek vezetése mellett nyerte mű­ vészi képzését a dán szobrászok első generációja (H. Beeken, 1743—81; N. Dajon, 1748 —1823 stb.). J. Wiedewelt (1731—1802) Párizsban végezte tanulmányait s a klasszicista művé­ szet híve volt. Tanít­ ványa az európai klasszicizmus s a dán szobrászat legnagyobb mestere, B. Thorvald­ sen (1770 —1844) volt. Életművének javát a koppenhágai Thor­ valdsen Múzeum őrzi, melyet még életében kezdtek építeni. Thorvaldsent vallotta mes­ terének H. E. Freund (1786 —1840), aki az északi mitológia téma­ körével gazdagította a dán szobrászatot, és H .W . Bissen (17981868). — A 19. sz. második felének szob­ rászai művészi példa­ képeiket főleg Párizs­ ban keresték: V. Bis­ sen (1836-1913), T. Stein (1829 —1901) és A. Saabye (1823 — 1916), AndersenszobG- Henning: Női akt rának alkotója. A festő J. F. Willumsen (1863—1958) mint szobrász is úttörője volt a szimbolizmusnak. A 20. sz. elején különféle stílustörekvések mutathatók ki a dán szobrászatban. K. Nielsen (1882 —1924) a monumentális stílus képviselője (a Blagard tér szobrászati díszítése Koppenhágában); E. Utzon-Frank (1888 —1955) a reneszánsz művészet felé fordult, és J. Bjerg (1886 —1955) a modem francia szobrászat hatása alatt dolgo­ zott. A két világháború közötti jelentős szob­ rászok S. Rathsack (1885 —1941), aki a tengeri hajózás emlékművét készítette Koppenhágá­ ban, valamint A. Fischer (1888— ), A. Noach (1889 —1954) és G. Eickhoff (1902— ). A mai dán szobrászok egy részét a természeti látvány ábrázolása foglalkoztatja (M. Boggild, 1901 — ), de megtaláljuk köztük a tiszta absztrakció híveit is (H. Heerup, 1907— ; 5OO

DÁN

R -Jacobsen, 1912— ; E. Thommesen, 1916— ; S. G. Jensen, 1917— ). Az utóbbi években megerősödött realista stílus képviselői G. Westmann (1915 — ) és S. W. Uatisai (1922 ■ ). — Festészet. Dánia festészetének fejlődése általában az európai stílusáramlatokat követte; mégis kialakult egyéni formanyelve, bensőséges harmóniája, sajátos színvilága. A 16. sz.-ig Dánia festészetéből csak középkori templomok freskóit ismerjük. A reneszánsz és barokk mű­ vészet emlékei külföldi —főleg németalföldi — mesterektől származnak (ifj. K. van Mander, ló to k . —1670; A. Wuchters, 1613 k. —1682). A rokokó stílust a svéd C. G. Pilo (1711—93) honosította meg. — A dán festészet fellendü­ lése csak a 18. sz. közepén, a Művészeti Aka­ démia felállítása után kezdődött el. J. Juci (1745 —1802) portréfestő és a klasszicista történeti festő N. A. Abildgaard (1743 —1809) volt az Akadémia két első jelentős tanára. Nagy hatású mester volt a párizsi iskolázottságú Ch. V. Eckersberg (1783—1853), aki raj­ zos karakterű, tiszta koloritú portréival s figu­ rális kompozícióival a dán biedermeier jelleg­ zetes képviselője. Tanítványai közé tartozott Ch. Kebke (1810—48), J. Roed (1808—88), M. Rorbye (1803—48), C. Hansen (1804—80) és W . Marstrand (1810—73). A század harmin­ cas éveiben a naturalista ábrázolásmód ellen­ hatásaként egy romantikus áramlat indult meg a festészetben. Témakörük kibővült a népi életképek ábrázolásával (J. T. Lundbye, 1818 — 48; P. C. Skovgaard, 1817—75; Ch. Dalsgaard, 1824 —1907 stb.). A század második felében a francia festészet, különösen az impresszio­ nisták és Gauguin hatása ért el Dániába (T. Philipsen, 1840 —1920). Ugyanekkor már a sajátos dán nemzeti festészet kialakulása is megkezdődött, a Dánia E-i vidékén működő ún. Skagen-iskola festőinek működésével (P. S. Kreyer, 1851—1909; L. Tuxen, 1853 —1927; A. Ancher, 1859—1935 és M. Ancher, 1849 — 1927). A századforduló szimbolizmusának képviselői: V. Hammershoi (1864 —1916), E. Nielsen (1872 —1956) és J. F. Willumsen (1863 —1958), aki haláláig a dán festészet leg­ jelesebb, nagy hatású mestere volt. A századforduló körül a Fyn-szigeten dolgozó festő­ csoport sok tekintetben az impresszionizmus eredményeit fejlesztette tovább (P. Hansen, 1868 —1928; F. Syberg, 1862 —1939 és P. S. Christiansen, 1855 —1933). A 20. sz. első művésztársaságai közül legjelentősebbek az 1915-ben alapított ún. Grdnningen-festőcsoport tagjai, akik még szorosan kapcsolódtak az impresszionizmushoz (P. Rostrup Boyesen, 1882 —1952; Axel P. Jensen, 1885— ; H. Giersing, 1881 —1927 stb.). A kubizmus csak rövid ideig hatott Dániában; a konstruktivista 5O I festészetnek már több képviselője volt (O.

K. Nielsen: M. Rasmussen portréja (Faborg, múzeum)

Runde, 1886 —1957; W . Scharff, 1886—1959 és V. Lundstwm, 1893 —1950). Szociális tema­ tikát ábrázolt képein J. Christensen (1896 — 1940) és F. Bendtsen (1907— ). Az absztrakt H. Starcke: Fej tanulmány

DA N

J. Juel: Csoportarckép

C. W. Eckersberg: Thorvaldsen portréja

Daniel, Constantin (Lugos, 1798 v. 99 — művészetnek a fiatalabb festők körében talál­ Nagybecskerek, 1873. máj. 25.): festő. Temes­ juk meg képviselőit (M. Andersen, 1916— ). — írod. E. Hannover: Dänische Kunst des várod Theodorovics Arszánál tanult, majd a 19. Jahrhunderts. Leipzig, 1907; C. Petersen: görög keleti egyházterületen vándorolva arc­ képeket, később számos ikonosztázt festett, Samtida Konst i Danmark. Malmö, 1931; többek között Pancsován (Pancevo), Temes­ O. Stiehl: Backsteinbauten in Norddeutsch­ váron (Timisoara), Dobriczán (Dobrita) stb. land und Dänemark. Stuttgart, é. n.; Mag­ nussen: Dänmarks nationale Malerkunst. Jelentős hatása voltadél-m o.-i és szerb egyházi festészetre. 1941; H. Bramsen: Dansk kunst fra rokoko D aniele da V olterra, tkp. Ricciarelli (Voltil vore dage. 1942; Dänmarks malerkunst fra terra, 1509 k .—Róma, Г566. ápr. 4.): olasz middelalder til nutid. 1936; Contemporary festő és szobrász. Sodoma tanítványa volt, Danish Architecture. 1958; V. Poulsen: akinek hatása Justitia c. freskóján figyelhető Kunstreiseführer über Dänemark. Bonn, 1959. Kádár Emőke—Lajta Edit meg (1532, Volterra, képtár). 1535 k. Rómába ment, ahol Michelangelo követője s barátja lett, akit 1556 —57-ben firenzei és carrarai V. Hammershoi: Felesége arcképe útjára elkísért. Egyenetlen, gyötrődő művész volt, sokszor utánozta mestereit, máskor egyéni felfogású eredeti műveket alkotott. Fő művei: Levétel a keresztről (1541) freskó a római Trinitá dei Montiban, ugyanott a Mária menny­ bevitele és A betlehemi gyermekgyilkolás c. fres­ kók, a Palazzo Farnese fríze, Dávid legyőzi Góliátot (1555, Louvre). IV. Pál pápa rendele­ tére Michelangelo Utolsó ítélete aktjaira drapé­ riákat festett, ezért a Braghettone („nadrág­ festő”) gúnynevet kapta. A Vatikán és a Palazzo Farnese részére készített stukkókat. Meg­ mintázta mesterének, Michelangelónak bronz büsztjét (legszebb példányai: Firenzében a Casa Buonarrotiban és a Louvre-ban), amely a Michelangelóról készült legszebb és leg­ mélyebben jellemzett portrék közé tarto­ zik. D ankó Antal (Pozsony, 1803 k. —?): építész, 1819—21 között és 1824-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Atyjával, id. ~ J 02

(a mai Batthyány u. és Iskola u. sarkán), a krisztinavárosi és a tabáni plébániatemplomok építésén, ill. restaurálásán. Dankó József, ifj. (Buda, 1800 k .—Buda, 1848. jan. 29.): építőmester. 1826-ban emeletet épített a Három nyúl kaszárnya két szárnyára, 1832—42 között öt lakóházat épített Pesten. Dankó Norbert, Tanko (18. sz. második fele): pozsonyi építőmester; a halászok és hajó­ mesterek céhházát építette Pozsonyban (1764). Dankó Ödön (Bp., 1889. júl. 4 .—1958. szept. 30.): belsőépítész, grafikus; az Iparművészeti Iskolában kezdte művészeti tanul­ mányait 1906-ban; eleinte kerámiával foglal­ kozott, majd áttért a bútortervezésre. Finom vonalú, dekoratív modem bútorokat, lakáso­ kat és üzletberendezéseket tervezett, majd rek­ lám- és könyvgrafikával is foglalkozott, finom rajzó könyvillusztrációkat készített.

DAN

P. S. Christiansen: N . L. Stevns festő arcképe

Antallal Pozsonyban működött. Később Ve­ lencében dolgozott. Dankó József, id. (Pozsony ?—Buda, 1816. febr. 21.): kőművesmester. 1787-től Budán dolgozott a Fő utcai katonai kórház, majd az egykori, lebontott Három nyúl kaszárnya Th. Hagedorn Olsen: Modell a szabadban

O. Rude: Tavasz

Dannecker, Johann Heinrich (Waldenbuch bei Stuttgart, 1758. okt. 15.—Stuttgart, 1841. dec. 8.): német szobrász. Otthoni előtanul­ mányok után Párizsban A. Pajounál tanult, majd Rómában A. Canova hatása alá került. Hazatérve, 1790-től a stuttgarti művészeti akadémiának volt a tanára és jelentősen hatott a német klasszicista szobrászat fejlődésére. Mitologikus alakokon és csoportokon kívül (Ariadne párduccal, Stuttgart) portrészerű mell­ szobrokat is készített (Schiller). Sima, érzékies egyéni vonásokat is tartalmazó klasszicista stílusa a porcelánmintázásra is erősen hatott. — írod. A. Spemann: J. H. D. München, 1958. dán porcelán : koppenhágai porcelán danse m acabre: -*■haláltánc Dantan, Jean Pierre (Párizs, 1800. dec. 28.— Baden-Baden, 1869. szept. 6.): francia szob­ rász. Híres emberekről készített karikatúra­ szobrai ismertek. Dantan, Joseph Edouard (Párizs, 1848. aug. 26.—Villerville, 1897. júl. 7.): francia festő. Történeti, vallásos tárgyú és zsánerképeket festett. Ismertebb művei: Herakles és Omphale

( i 874),Diszkoszjáték (1875,Rouen). Illusztrálta Zola és V. Hugo munkáit. D a n ti: olasz művészcsalád. — I. Giulio di Piervincenzo ~ (1500 —75) építész, ötvös és öntő, Perugiában működött. Matematikát és várépítést is tanult. Fiai, Vincenzo, íra Egnazio és Girolamo ~ festők, ötvösök és építészek voltak. — 2. Vincenzo ~ (Perugia, 1530 — Perugia, 1576. máj. 26.) firenzei szobrász, ötvös, festő és építész, teoretikus; A. Sansovino és Michelangelo követője. Apjával, Giulio ~ v a l együtt készítette III. Gyula pápa bronzszobrát (Perugia, dóm). Fő műve a firenzei Battistero D-i kapuja fölött levő háromalakos, Keresztelő Szt. János fejvételét ábrázoló bronzcsoport (1571). A Becsületesség diadala (1561) és a sokáig Michelangelónak tulajdonított Haldokló Adonis a firenzei Museo Nazionaléban, valamint itt levő bibliai cs allegorikus bronzreliefjei, a pratói dóm Carlo Medici-síremléke Michelangelo erős hatását árulják el. Ybl Ervin D aphnai: egyiptomi határerődítmény a Nílus pelusiumi ága mellett a delta K-i részén, ahol I. Psammetich fáraó (i. e. 663 — 610) görög zsoldosokat telepített le (Hérodotos II, 30). Az ásatások során főleg i. e. 7 —6. sz.-i, jórészt különböző görög műhelyekből szár­ mazó kerámia- és terrakottaanyag került elő. Daphné: 1. az ókori Antiocheia elővárosa; gazdag építészeti és mozaikleleteinek jelentős része itt került elő. — 2. város Athéntől ír km-re ÉK-re. 1080-ban épült bizánci kolostor­ temploma jelentős részben épen maradt mo­ zaikokkal a bizánci művészet legjelentősebb emlékei közé tartozik. Darázs János (Bp., 1877—Bp., 1908. ápr. 21.): szobrász. Becsben tanult. 1898-tól állított ki Bp.-en. О készítette a rodostói magyarok istanbuli emlékét. Dareios-váza, ,,Perzsa váza” : a nápolyi Nemzeti Múzeumban őrzött monumentális agyag díszkratér az i. e. 4. sz. utolsó negyedéből. A D-itáliai vörösalakos vázafestészet apuliai ágának késői remekműve. Főoldalát a nyakon amazonharc, a testen háromsoros jelenet díszíti: Dareios-váza (részlet, Nápoly, Museo Nazionale)

fölül az istenek tanácsa, középen I. Dareios D Á N perzsa király kísérői között; alul perzsa hiva­ talnokok. A hátsó oldal képén Bellerophontés harcol a Chimaira ellen. Mesterének, az ún. Dareios-festőnek több más művét is ismerjük. — Írod. M. Schmidt; Der Dareiosmaler und sein Umkreis. Münster, i960. Szilágyi János György Daret, Jacques (1418 —68 к. működött): németalföldi festő, R . Catnpin tanítványa, fő­ ként Tournai-ban működött. Az arrasi St Vaast részére festett oltára két tábláján, a Mária látogatásán és a Három királyok imádásán (mindkettő Berlinbe került) a flémalle-i mester hatása érződik; ez is az utóbbinak Campinnel való azonosságát valószínűsíti. Az oltár másik két táblája (Krisztus születése, Bemutatás a templomban) Párizsban és Luganóban található, darmstadti m űvésztelep : Az angol Morris Társaság mintájára létesítette 1901-ben Ernst Ludwig hesseni fejedelem. Előbb fiatal angol művészekkel terveztette meg új palotájának belső berendezését (B. Scott, Ch. R . Ashbee), majd modern szemléletű német művészeket hívott meg, s számukra az ő általuk tervezett lakóházakat megépíttetve, le is telepítette őket Darmstadtban (J. M. Olbrich, P. Behrens építé­ szek; P. Huber belsőtervező; H. Christiansen, P. Biirck festők, rajzolók; R . Bosselt, L. Habich szobrászok voltak az első tagok). A telep a szecesszió egyik fellegvára volt. Jelentősége azonban hamarosan csökkent. 1917-ig műkö­ dött. Darnay-Dornyay Béla (Keszthely, 1887. márc. 23.—Bp., 1965 ápr. 5.): tanár, művészeti író. Tata, Keszthely, a Bakony és a Balatonköryék műemlékeiről írt tanulmányokat, úti­ könyveket. Fontosabb művészeti könyvei: Fcllenthali FellnerJakab tatai építőművészről, 1930; Egregy árpádkori temploma, 1941. Darvas Árpád (Nagyszombat, 1927. jan. 9.— ): grafikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Főiskolán, majd a Képzőművé­ szeti Főiskolán tanult, mestere Konecsni György volt. Főleg filmplakátokat és kereskedelmi grafikát készít. Dassier, Jean (Genf, 1676. aug. 17. —Genf, 1763. nov. 15.): svájci éremvéső. Párizsban tanult; 1711-től a genfi verde vésnöke volt. Több éremsorozata ismeretes. Fia, Jacques Antoine ~ (1715. nov. 15. —1759. nov. 2.) szintén a genfi verdében dolgozott, majd Angliában lett pénzverdéi vésnök. Oroszo.-ban is járt. Dattler, Sebastian: -*■Dadler, Sebastian Daubigny, Charles-Francois (Párizs, 1817. febr. 1 5 .—Párizs, 1878. febr. 19.): francia tájképfestő és rézkarcoló. A barbizoni festő­ kolónia egyik megalapítója. Kezdetben H. P. Delaroclie-1 követvén történeti témák von- 5^4

DAU

l.

Ch. Daubigny: Villerville környéke (Bp., Szépművészeti Múzeum)

5O5

zották, de már a negyvenes években a barbizoniakkal együtt fejlődött realista tájképfestő­ vé. Az elsők közé tartozott, akik a plein air problémájához vonzódtak. A folyópartok és vizek hangulatos ábrázolója. Egy ideig apró­ lékosan festett, majd sokkal összefoglalóbban. Mint grafikus is kiváló, amint erről Utazás a hajón c. rézkarcciklusa tanúskodik. Festményei­ nek gazdag sorozata a Louvre-ban s több európai képtárban található. A Szépm. Múz.nak négy festménye közül a Villerville környéke c. képe a legkiválóbb. — Fia, Charles Pierre ~ (1848 —86) tájképfestő volt, ügyesen utánozta atyja művészetét. — írod. Moreau— Nélaton: D., raconté par lui-meme. Paris, 1925; Ch. Legers: La Barbizonniere. Paris, 1946. Farkas Zoltán D au c h er: német szobrászcsalád. — I. Adolf (1460 k. —1523/24) előbb Ulmban tanult és dolgozott id. J. Syrlin műhelyében; a rene­ szánsz stílussal már itt megismerkedhetett. Később Augsburgba került, ahol teljesen az új stílus hívéül szegődött. Számos kisebb mun­ káján kívül az augsburgi Anna-templom Fugger-kápolnája részére készített stallumokat koronázó félalakokat fából (1509 —18). Ezek­ nek mindegyike feltehetően egy-egy Fugger arcképe volt. (A stallumok elpusztultak.) A megmaradt félalakok később a berlini Deutsches Museumba kerültek. Kőből faragta az annabergi templom reneszánsz főoltárát (1522). — 2. H arisa (1485 k. —1538), Adolf fia, apjánál tanult, később annak elfogódott reneszánsz igazodásából bátor és határozott egyéni reneszánsz stílust fejlesztett ki. Hatott rá későbbi munkatársa, G. Erhart is. Tárgyválasztása szélesebb körű lett, az arckép mellett

(Fejedelmek arcképmedaillon sorozata) a mito­ lógia és az ókori történelem témáihoz is nyúlt (Paris ítélete, Bécs, Kunsthistorisches Mu­ seum). Finom, aprólékos munkával készült domborműveit rendszerint a különleges anyag­ hatású kehlheimi kőbe faragta. De értett az öntéshez is, és ezüst medaillonjait maga cizel­ lálta. Magyar vonatkozású érme Annáról, II. Ulászló leányáról készült. Kompozícióinak elkészítéséhez sokszor igénybe vette Dürer metszeteit. Katnpis—Huszár D auchez, André (Párizs, 1870. máj. 17.— Párizs, 1948): francia festő és grafikus; auto­ didakta. A breton tájfestészeti iskola jelentős alakja, a jellegzetes sík, messze nyúló tájakat alkonyi és borús hangulatú pillanataiban ábrá­ zolta. D aum , August (Bitsch, 1854—Nancy, 1909. ápr.): lotharingiai üveggyároscsalád tagja. A gyár készítményei közül kiválnak a színes kristályüvegből metszett táblaüvegek, urnák, lámpatestek stb. részint színes zománcdísszel, reliefátvonattal és a Ga/lé-technikával, részint két réteg közé festett dekorációjukkal. D aum ier, Honoré (Marseille, 1808. febr. 26.—Valmondois, 1879. febr. 10.): francia festő és grafikus. Uvegesmester apja családját 1816-ban Párizsba vitte, de megélhetésük nyomorúságos volt; egy könyvesbolt kifutója lett, s közben rajzolni tanult, és a kőrajz mes­ terségével ismerkedett meg. E. Boudin, a szin­ tén autodidakta festő fogta pártját és irányí­ totta tanulmányait, Louvre-beli szobrokat és élő modelleket rajzoltatott vele. Már pálya­ futásának legelején szembefordult kora társa­ dalmának visszásságaival, s a polgárkirályt kigúnyoló karikatúrája miatt huszonegy éves

korában börtönbe jutott. Egy év múlva ki­ szabadulva a Caricature-ben és a Charivariban jelentek meg nagyszerűen megszerkesztett és kitűnően megrajzolt politikai gúnyrajzai. 1835-ben az ügyészség betiltotta a politikai tartalmú újságrajzokat. ~ ettől kezdve a pol­ gári társadalom típusait (ügyvédek, bírák, háztulajdonosok, járadékosok, műgyűjtők, kép­ mutató erkölcscsőszök stb.) ostorozta rajzain. Mindent észrevevő, hihetetlenül éles szem, maró, érzékenyen találó gúny és bámulatosan kifejező, hol metszőén éles, hol szélessé simuló, de mindig a tartalomhoz igazodó rajzolóstílus jellemzi munkásságát. Sohasem külsőséges. Legrikoltóbb gúnyrajzai is mély átélésről és belső meggyőződésről tanúskodnak. Munkás­ ábrázolásaiban félre nem érthető módon nyil­ vánította ki rokonszenvét a munkásosztály iránt. Az 1840-es évek során kevesebbet gúnyo­ lódott, technikája is szélesebb, rajzai életképszerűek, fénnyel és árnyékkal bővebben átjár­ tak, festőibbek lettek. Ennek a változásnak egyik oka, hogy az újságrajzolást végképp abbahagyni készült s teljesen át akart térni az eddig csak titokban, a maga gyönyörűségére űzött képfestészetre. Ezt az 1850-es évek elején meg is kísérelte. Nem rajzolt újságnak, hanem vízfestményeket készített, s ezek eladásából tartotta fenn magát. Kísérlete nem járt anyagi sikerrel, s néhány év múlva vissza kellett térnie az újságrajzolás kényszerű robotjához. Fest­

ményeit ezután ismét csak néhány barátjának D A U mutatta meg, a maga korában festményeit nem is becsülték, pedig a század egyik legnagyobb festőlángelméje volt. Kevés szín, szélesen fut­ tatott ecset, tömör erős részformák, megragadó fényárnyék-gomolygás és irodalmiság nélkül is mély, megdöbbentő, drámai feszültségekkel telt gondolattartalom jellemzi ~ festményeit (Mosónő, Don Quijote-sorozat, Újtestamentumsorozat,A dráma, Harmadik osztályon, Forradalmi jelenet stb.). 1870-ben megvakult. Minden szorgalma ellenére sem sikerült vagyont sze­ reznie (bármennyire is elismerték s ünnepelték mint újságoknak dolgozó gúnyrajzolót), a legnagyobb nyomorúság várt volna reá, mert korának közízlése működését nem tartotta igazán művészi értékűnek. Kortársa, a közben dúsgazdaggá vált C. Corot sietett segítségére. Lakóházat ajándékozott neki Valmondois-ban, s a közben köztársasággá vált Franciao. kor­ mányánál nyugdíjszerű járadékot is kieszközölt a politikai haladás egykori harcosának. — ~ igazi művészi jelentőségét csak halála után ismerték fel. Festményeinek legnagyobb része vázlatos és befejezetlen maradt ugyan, de még így is nagy kincse a modern európai piktúrának. Különösen a francia expresszionisták ismer­ tek festményeiben a maguk törekvéseinek előz­ ményeire. Majdnem valamennyi a francia állam tulajdonába került, mert a festő életében csak néhány darabot ajándékozott el. Ezért

Daumier: Harmadik osztályon (New York, Metropolitan Museum)

5O 6

DAU

Daumier: La Parade (Bp., Szépművészeti Múzeum)

nagyon ritkák festményei Franciao.-on kívül. Művészetének alakulásában kis része volt N. Charlet-nek, többet kapott Delacroix és a régiek, főleg Rembrandt tanulmányozásából. Maga azonban bőven hatott G. Dóré, P. Gavarni és mások rajzstílusára, sőt J. F. Millet művészetére, különösen a képszerkezet és az alakbeállítás terén. A bp.-i Szépm. Múz. grafikai osztálya két rem ek rajzát őrzi (Archi­ medes, La Parade). Könyvtárat kitevő irodalmá­ ból legfontosabbak a katalógusok. Műveinek felkutatása ma is tart. — írod. L. Delteil: H. D. Description de 1’oeuvre graphique, i —11. köt. Paris, 1925—31; Rabinovszky M .: D. Bp., 1927; J. Adhémar: D. Paris, 1954; Farkas Z.: D. Bp., 1959. Kampis Antal D authe, Johann Friedrich Carl (1749—1816. júl. 13.): német építész és rézmetsző, a copfstí­ lus és az angol kertművészet lelkes követője, 1781-től Lipcsében városi építési igazgató volt. Lipcsében a Löhrs-házat és kertjét építette, átalakította a gótikus Nikolai-templom belse­ jét (1784—97) pálmalombos oszlopokkal. D ávid András (Nagykálló, 1883. szept. 3.— 1918): szobrász. Bp.-i és külföldi (Párizs, London) tanulóévek után Amerikába ment. New Yorkban megtelepedve plaketteket min­ tázott és szobrokkal díszítette az egyik brooklyni templomot. 1911-ben hazatérve Debre­ cenben, majd Szegeden dolgozott. Ádám és Éva c. szobra londoni magántulajdonban van. D avid, Gérard (Oudewater, 1460 k.— Brugge, 1523. aug. 13.): németalföldi festő. Valószínűleg E-Németalföldön, Geertgen van Haarlemnél tanult, majd H. Memling hatott rá. 5O7 Főként Bruggében dolgozott, ahol Memling

halála után (1484) a helyi festőiskola vezető mestere volt. Művészetében a németalföldi iskola, a van Eyck-i hagyomány hű követője és némiképp összegezője. A bp.-i Szépm. Múz.ban levő Jézus születése c. festménye korai műve. A kép két párdarabja N ew Yorkban a Friedsam-gyűjteményben és Hartekampban (Haarlem) a Pannwitz-gyűjteményben talál­ ható. Ugyancsak korai festményei közé tarto­ zik az Uffiziben őrzött Királyok imádása és a Louvre-ban levő Kánai menyegző, korai periódusának egyik fő műve. 1498-ban fejezte be a bruggei városházába készített nagyméretű táblaképeit (Kambyses ítélete; Sisamnes lenyúzása), amelyek később a bruggei múzeumba kerültek. Jelentős művekkel szerepel a londoni National Galleryben (Salviatí-oltár, 1501; Szt. Katalin eljegyzése, 1502). 1507-ben festette a tájábrázolás fejlődésében igen fontos helyet elfoglaló szárnyasoltárát (Brugge, múzeum), amelynek különösen középső oltárképe (Krisz­ tus megkeresztelése) jellemzi leginkább ~ for­ manyelvét, finom táj megfigyelését és festői lírai anyagábrázolását. A szakirodalom fő mű­ vének a roueni múzeumban levő Madonna női szentek között c. nagyméretű, széles táblára festett képét tartja (1509). Miniatúrafestészettel is foglalkozott. Izabella spanyol királynő imakönyvét illusztrálta. — írod. E. von Bodenhausen: G. D. und seine Schule. München, 1905; M. J. Friedländer: Die altnie­ derländische Malerei. VI. köt. Berlin, 1928. Németh Lajos G. David: Jézus születése (Bp., Szépművészeti Múzeum)

D avid, Jacques Louis (Párizs, 1748. aug. 30.— Brüsszel, 1825. dec. 29.): francia festő, a klaszszicizmus képviselője, F. Boucher tanítványa. 1774 —90 között a Prix de Rome nyer­ teseként Itáliában tartózkodott. Az itteni benyomások hatására szembefordult a francia rokokó festészet gondtalan derűjével és stílusá­ nak díszítményességével, gyönyörködtető fes­ tői hatásaival. A nagy francia forradalom híve, a Konvent tagja, majd Napóleon udvari festője volt, a császár bukása után haláláig Brüsszelben élt száműzetésben; itteni tanári működése jelentős. ^ a forradalmi polgárság világszemlé­ letének megfelelő klasszicista festészet első megfogalmazója és művelője volt. A Horatiusok esküje (1784) c. képén a római köztársaság tiszta és férfias erkölcseit például vevő patetikus etika kap hangot. Kompozíciója szigorúan tagolt, egyszerűség, nyugalom és nagyság érzetét kelti. Előadásmódja puritán; száraz, rajzos. A maguk korában nagy hatású, de ma már hidegen kiszámítottnak tűnő kompozíciói (A labdaházi eskü, A szabin nők elrablása, Brutus fiai apjuk holtteste mellett j s a hatalmas ceremoniális ábrázolások mellett (Napóleon koronázása, A sasok szétosztása) kiválnak arc­ képei és portrézsánerei, amelyeken a festői mondanivaló közvetlenebbül érvényesül (Ma­ rat halála, Gandi hölgyek, Mme Sérizier, Mme Récamier stb.). — Irod.T. deGamond: Vie de D. Paris, 1826; M. de Villars; Mémoires de D. Paris, 1855; R . Continelli: D. Paris 1930; K. Holma: D. son évolution et son style. J. L. David: Marat halála (Brüsszel, Museé Royal des Beaux-Arts)

DAY

J. L. David: Önarckép (Párizs, Louvre)

Paris, 1941; R . Escholier: De D. a Géricault. Paris, 1941; A. Humbert: L. D. Peintre et conventionell. Paris, 1947; A. Humbert: L. D. Paris, 1947; A. Maurois: J. L. D. Paris, 1948. Körner Éva D ávid Károly, ifj. (Bp., 1903. márc. 19.— ): építész, Kossuth-díjas. A Műegyetem elvégzése után 1931—32-ben Le Corbusier párizsi irodájában működött. Több hazai és nemzetközi külföldi tervpályázaton nyert díjat. A II. világháború előtt a modern magyar építészet kialakulásában a kezdeményezők közé tartozott. Jelentősebb művei: a Ferihegyi repülőtér felvételi épülete, a miskolc-diósgyőri gimnázium, a bp.-i MOM-kultúrház. Fő műve a bp.-i Népstadion, az újabb magyar építőmű­ vészet reprezentatív alkotása (Borosnyay Pállal, Fecskés Tiborral, Harmos Zoltánnal). Granasztói Pál D ávid Katalin (Szeged, 1923. aug. 16. — ): művészettörténész, a Művészettörténeti Doku­ mentációs Központ vezetője. A keresztény ikonográfia problémáival, modern festészettel és művészetelmélettel foglalkozik. Könyvei: Courbet, 1952; Van Gogh, 1957; Van Gogh levelei, 1964. D avid d ’A ngers, Pierre Jean (Angers, 1788. márc. 12.—Párizs, 1856. jan. 5.): francia szobrász, korának jelentős portrészobrásza. Híres emberek arcmásainak szoborban v. plakettben való elkészítése céljából számos európai országban tett utazást. Munkásságából kimagaslik Béranger, Hugo, Cuvier, Lafayette, 5 0 8

DEÁ

Goethe portréja. — Síremlékei a Pére-Lachaisetemetőben: Foy, Garnier-Pages generálisoké, Suchet, Lefébre marsalloké. — Dekoratív művei: a párizsi Panthéon nagy reliefje; 12 apostol szobra Fontainebleau-ban. Mintegy ötszáz emlékérme ismeretes. Klasszicista for­ maképzését finom, de erőteljes részletmintázás hatja át. Stílusának nagy hatása volt kortársaira. — írod. H. Jouin: D. d’A., sa vie, son oeuvre. Paris, 1878. Henszlmann—Huszár D ávidházi (19—20. sz.): könyvkötőcsalád Debrecenben. — 1. János (? —1831 k.) 1819-től mester. — 2. Imre (?—1900) 1852-től mester. — 3. Kálmán (1864—1939) könyvkötő és bőrdíszműves. Művei a bp.-i Iparm. Múz-ban vannak. D avioud, Gabriel Jean Antoine (Párizs, 1823. okt. 30. —Párizs, 1881. ápr. 6.): francia építész. Szülővárosában nagyszabású városépítő tevé­ kenységet folytatott, 1872-től Párizs építészeti főfelügyelője volt. Fő műve a Trocadero palota, melyet J. D. Bourdais-wal közösen épített eklek­ tikus stílusban az 1878-i világkiállításra. Davis, Stuart (Philadelphia, 1894. dec. 7. — ): amerikai festő. New Yorkban végezte tanulmányait. 1913-tól állít ki. 1928—29-ben párizsi tanulmányutat tett. Tanárként műkö­ dött az Art Students League-ben, majd a New School for Social Research-ben. 1945-ben nagy gyűjt, kiállítása volt. New Yorkban él. P. J. David d’Angers: Paganini (Angers, múzeum)

— ~ a kubizmus legjelentősebb amerikai kép­ viselője, akire a dadaizmus játékossága is hatott. A formáknak a képi jelentésen túl kötet­ len asszociációs tartalmakat is kölcsönöz. Elénk színei derűs, dekoratív hatásúak. Jelleg­ zetes művei a cirkusz világára emlékeztető sík kompozíciók (LuckyStrike, 1921; Sótartó, 1931). —írod. E. C. Goossen: S. D. 1959. Körner Éva D ay ez, Georges (Párizs, 1907. júl. 29. — ): francia festő és gobelinkészítő. Litográfiát is készít. Számos külföldi kiállításon vett részt. D ayg, Sebastian (1508 —54 között dolgozott): frank iskolába tartozó német festő. Nördlingenben működött, valószínűleg M. Wolgemut tanítványa volt. Szerepel képe a Szépm. Múz.ban is. D eák Geyza (Palágy, 1871. ápr. 7. —Sáros­ patak, 1931. jún.): illusztrátor és író. A Mintarajziskola elvégzése után Pápán, majd 1902-től Sárospatakon volt rajztanár. 1907-ben tollrajzaival illusztrált költeményei, 1910-ben A könyv és díszítése, 1911-ben A magyarság és a rajzolás c. műve jelent meg. D eák-E bner Lajos (Pest, 1850. júl. 18.— Bp., 1934. jan. 20.): festő, a szolnoki művészet egyik jeles képviselője. Apja korai halála miatt anyai nagyapja, Deák János szűcsmester taníttatta, kinek nevét az 1880-as évek végétől felvette. Műveinek jelzése addig Ebner Lajos v. Louis Ebner. — 1868—73 között Münchenben tanult, rövid ideig járt az Akadémiára. Bécsi kiállításon szerepelt először 1873-ban Gyermek szőlővel c. képével. Itt ismerkedett meg a fran­ cia festészettel, melynek hatására Párizsba költözött. Egy ideig Barbizonban festett, ahol Paál Lászlóval és Munkácsy Mihállyal került barátságba. Munkácsy nagy hatással volt rá, a franciák közül pedig J. Bastien-Lepage és J. F. Millet. 1874 nyarán A. Pettenkofen példájára Szolnokra ment, s ettől kezdve több mint egy évtizedig a nyarat Szolnokon, a telet Párizsban töltötte. Ekkor festette friss meglátású, közvet­ len hangú, szolnoki népi életképeit: Hazatérő aratók, 1881 (Nemz. Gál.); Baleset a vásáron, Újoncok, 1883; Konyhakertben, 1885; Húsvéti körmenet, 1886 (Nemz. Gál.). Történeti kom­ pozíciója, a Tatárjárás Ipolyi-díjat kapott. 1887-ben Mészöly Géza halála után a bp.-i Női Festőiskola igazgatójának hívták haza. 1889 — 90-ben a tihanyi apátság freskóit festette Lotz Károllyal, Székely Bertalannal együtt, 1895 — 99-ben a Műcsarnok külső oszlopos előcsarno­ kának falképeit. A 20. sz. elejétől kevesebbet járt Szolnokra; a Szolnoki piac c. sorozata kissé egyhangúvá vált (Baromfivásár, 1904; Edény­ vásár). 1918-ban gyűjt, kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Művei a Nemz. Gal.-ban, vidéki múzeumokban és magángyűjteményekben ta­ lálhatók. — írod. Möbius I .: D.-É. L. Bp., 1940. Bodnár Éva

Deák-Ébner Lajos: Szolnoki vásár (Bp., Nemzeti Galéria)

D eáki, ma Diakovce: I. (Szt.) István alapította község a mai Csehszlovákiában, a Vág völgyé­ ben. Műemléke a r. k. templom, a bencések 1228-ban felszentelt csarnoktemploma. Két­ szintes, háromhajós és három félköríves apszis­ sal zárul. Földszintje dongaboltozatos, emelete keresztboltozattal fedett. Az apszis külső tago­ lásában és díszítésében a téglaépítészet egyéni és változatos díszítményeivel, formáival találko­ zunk. 1872—75-ben Schulek Frigyes restaurálta és bővítette úgy, hogy a Ny-i homlokzathoz új hajót épített. D eb rec en : Bp. után Mo. legnagyobb területű városa. Műemlékei közül a ref. Nagytemplom 14. sz.-i gótikus templom alapfalaira épült 1805 —19 között Péchy Mihály tervei szerint. A homlokzatok végleges kialakítását, a fő- és kereszthajó boltozását Rábel Károly készítette a Péchy-féle tervek alapgondolatának megtar­ tásával. Széles, háromszögű oromzattal lezárt homlokzata két oldalán egy-egy négyszögű torony. A templom belsejének térhatását a falak magassága, az erősen kiugró sarokpilaszterek fokozzák. — A 16. sz. második felében alapított Ref. Kollégium épülete 1801-ben leégett. A főépület újjáépítése 1803 —16 között történt Péchy Mihály módosított tervei alap­ ján. A szabálytalan négyszögű udvart körülzáró oldalszárnyakat 1870—74 között építették. Tervezője Vaséi Alajos volt. A kollégium mintegy negyedmillió kötetet tartalmazó könyvtárának egyes darabjai Európában, sőt

a világon is egyedülálló ritkaságok. — Mű- D E Á gyűjteménye a Déri Múzeum. Előde az 1902ben Löfkovits Artúr régiséggyűjteményéből alakult városi múzeum. 1920-ban Déri Frigyes gyűjteményét a városnak ajándékozta; az egye­ sített gyűjtemény kiállítása 1930-ban nyílt meg a Györgyi Dénes—Münnich Aladár tervezte múzeumépületben. Régészeti tárában mo.-i leleteket, egyiptomi és görög-római tárgyakat őriznek. Képtárában külföldi és magyar mes­ terek alkotásai szerepebiek (Munkácsy: Ecce homo, Iványi Grünwald: Anarchisták stb.). Néprajzi gyűjteménye is gazdag. Az épület előtt van Medgyessy Ferencnek a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert négy allegorikus szobra. — írod. Balogh I.: D. Bp., 1958. Sallay—Jakubik D ebreceni András (1705—47 között műkö­ dött) : ötvösmester és példametsző Kassán. Szatmáron tanult s innen költözött Kassára, ahol 1706-ban polgárjogot kapott. Munkássága főképp a pecsétmetszésre szorítkozott. Az általa készített pecsétek jegyzéke és több pecsét­ nyomója is fennmaradt, ötvösműve v. mesterjegye azonban nem ismeretes. Okiratokból tudjuk, hogy II. Rákóczi Ferencnek is dolgo­ zott. Számos tanítványa volt. D ebreceni Imre, Emericus Debreceny de Bonczhida (Debrecen, 1566. k .—Kassa, ?): ötvösmester, Kassán működött. Művei közül egy 1645-ben készült talpaspohár ismert a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei zsujtai ref. templomban. A debreceni Nagytemplom belseje

DEB

Debrecen: A Kollégium épülete

Debreceni János (? —1646 k.): ötvösmester, 1634 és 1643 között mint debreceni háztulaj­ donost említik. Ő készítette a debreceni Ref. Kollégium úrasztali talpaspoharát (1631). Le­ het, hogy azonos azzal a ~ ötvössel, akit a kassai források 1614 és 1623 között említenek. Debreceni László (16. sz. első fele): ötvösmes­

ter és aranyfinomító Kolozsvárott. Műve nem ismert. Az aranyfinomításról írott latin nyelvű kéziratos munkáját a kolozsvári múzeum őrzi. debreceni k önyvkötészet: A 16. sz.-tól kezdve működő debreceni nyomda ösztönző­ leg hatott e műipar helyi fejlődésére. A leg­ korábbi emlékek a mo.-i általános fejlődésnek

Debrecen: Látkép a Nagytemplommal

Debreceni színes pergamenkötés (Thuri András mesterremeke, 1760)

megfelelően görgetős és lemezpréseléses német reneszánsz kötések stílusát követik. A figurális ábrázolások gyakrabban mitológiai, ritkábban bibliai témájúak. A 16 —17. sz.-i emlékek legnagyobbrészt vaknyomásosak., de már a 16. sz.-i emlékek között is előfordul egy-egy aranyozott v. színes festésű kötéstábla. A gör­ getős típus több-kevesebb változással a 17. sz. végéig jellemző; a figurális ábrázolások mellett az idők folyamán egyre több ornamentális dísz jelenik meg. A szokással ellentétben a görgetők és lemezek nincsenek betűjelzéssel (szignó) ellátva, de a 17. sz. első felétől kezdve ismerünk egyes könyvkötők nevével azonosítható kötés­ csoportokat. A legkorábbi ismert nevű mes­ terek Fodorik Menyhért és Töltési István, de az 1705-ből ismert Siri Gábor, Siri Márton, Dévai Mihály és Dévai Sámuel ugyancsak a 17. sz.-ban kezdhették pályafutásukat. A 18. sz.-ból sok debreceni könyvkötő nevét ismer­ jük, és emlékeik is nagyobb számban maradtak. A tábladíszek változatosabbak, és a naturalisztikus ornamentika különös szeretete jellemző rájuk. Általánossá válik az aranyozás. A sajátos stílusú bőrkötések mellett jellemzőek a színes pergamenkötések, amelyek között számos névvel azonosítható mesterremek található. Ezek a kötéstáblák stilárisan sokszor csak a korábbi formák invenció nélküli utánzatai, emellett azonban új stílus is jelentkezik: az empire stílusú színes pergamenkötés. Ilyenek csakis Debrecenben, ill. a debreceni könyvkötőstílus hatóterületén, az Alföldön készültek. A század közepén érdekes és kedves csoportot képeznek a színes, gyöngyhímzéses táblájú kötések. A név szerint is ismert debreceni mesterek

hírességének fokmérője az is, hogy a 18. és a D E B 19. sz. folyamán számos mo.-i és külföldi — főként német — könyvkötőlegény kereste fel a várost. Néha családok foglalkoztak könyvkötészettel, ilyenek a Telegdi, a Tóth s végül а Г9—20. sz.-ban a Dávidházi család. А Г9. sz. végi és 20. sz.-i kötések stílusa már veszített eredetiségéből. A helyi hagyományú színes pergamenkötések ismétlése mellett helyet kapott az általános korszellemnek megfelelő „magyarkodó” irányzat. Koroknay Éva debreceni k ö tés: közkeletű értelemben a 18 —19. sz.-i színes pergamenkötéseket neve­ zik így. Ezek legnagyobb részben a híres debreceni könyvkötészet emlékei, de készültek ilyenek más mo.-i városokban is. Debreczeni János (19. sz. első fele): erdélyi fazekas- és kályhásmester. Fiával, Pállal, saját terveik után a kalotaszegi Magyargyerőmonostoron (Mánástireni) díszkályhacsempéket készí­ tett, az erdélyi virágos reneszánsz olaszkorsós, tulipános és gyöngyvirágos ornamentikájával a dállyai (Daia) festett mennyezetek stílusában. Debreczeni László (Marosvásárhely, 1903. dec. 18. — ): romániai magyar grafikus és művészeti író. Művei: Erdélyi református templomok és tornyok, Kolozsvár, 1929; A mi művészetünk, Kolozsvár, 1940. Debreczeny Tivadar (Beregszász, 1890. ápr. 20. — ): szobrász. Az Iparművészeti Iskolá­ ban és Bécsben tanult. Később Ligeti Miklós és Vas Viktor műtermében dolgozott. Két bronz­ szobra a debreceni Déri Múzeumban van. A debreceni városi ipariskola rajztanára volt. A monumentális szobrászat mellett néhány emlékérmet is készített. 1947-ben a debreceni képzőművészeti szabadiskola tanára lett. 1950 óta Bp.-en él. Decamps, Alexandre Gabriel (Párizs, 1803. márc. 3.—Fontainebleau, i860, aug. 22.): francia festő. A szigorú klasszicista szabályok­ kal elégedetlenül kis tájképeket festett a ter­ mészet után. 1827-ben egy évet Kisázsiában töltött. Ez az esemény döntően hatott pá­ lyafutására, s keleti tárgyú képeket kezdett festeni (Török őrség, Török őrjárat stb.). Nem­ csak az egzotikus téma vonzotta, hanem az éghajlat különleges megvilágítási, festői hatá­ sait is felhasználta. Decastello, Franciscus: ->-Franciscus de Cas­ tello Deck, Joseph-Theodore (Gebweiler, 1823. jan. 2. —Sevres, 1891. máj. 15.): elzászi szár­ mazású keramikus. Németo.-i és bécsi vándor­ évei után 1859-ben Párizsban agyagárugyárat alapított. Különösen a régi fajanszgyárak pro­ duktumainak utánzásában ért el nagy sikereket. 1887-től kezdve mint a sévres-i porcelángyár igazgatója új stílust teremtett, mellyel 1889-ben világsikert aratott. Foglalkozott keménycserép 5^2

DEG faldekorációkkal és kísérletezett a legjobb fajanszdíszítési stílusokkal. Készítményei kora legmagasabb színvonalán állanak. Jelzésül THD monogramot használt. D e c k e r: művészcsalád. — I . Johann Stephan ~ (Colmar, 1784. dec. 26.—Bécs, 1844. jún. 25.) festő,kőrajzoló; 1804—11 között Párizsban tanult, majd ott dolgozott. 1818-tól Pesten főleg arcképeket festett. 1821-ben Bécsbe költözött. — 2. György (Pest, 1818/19. dec. 7.—Bécs, 1894. febr. 13.) festő, Johann Ste­ phan fia. Atyjától tanult festeni, 1847—64 között a pesti Műegylet kiállításain szerepelt képeivel. — 3. Gábor (Pest, 1821. aug. 25. — Bécs, 1855. aug. 26.) festő és grafikus, Johann Stephan ~ fia. Atyjától miniatűrfestést tanult. Liszt Ferenc arcképét litografálta. D ecker, Cornelis Gerritsz (1643 előtt — Haar­ lem, 1678. márc. 23.): holland tájképfestő, feltehetően S. van Ruisdael tanítványa volt. Barnás-zöldes tónusú erdőt, parasztudvart, vízesést, malmot ábrázoló festményei kitűnő természetmegfigyelések. Néhány képén az alakokat A. van Ostade festette. Korcsma ,,A libához” c. képe a Szépm. Múz.-ban van. D ecker, Paul, id. (Nürnberg 1677. dec. 27.— Bayreuth, 1713. nov. 18.): német építész és díszítményrajzoló; Nürnbergben és Berlinben dolgozott. Igen termékeny és sokoldalú mű­ vész. A. Schlüter hatása alatt későbarokk stílus­ ban dolgozott.

decorated s ty le : az angol gótika második stílusfázisa kb. 1270 —1350 között. Jellemző példái a yorki katedrális főhajója, az exeteri és lichfieldi katedrális főhajója és kórusa. D edalo : olasz művészeti folyóirat, 1920—33 között jelent meg Milánóban. D eéd Ferenc, Dex (Kéty, 1901. ápr. 23.— ): festő, grafikus, restaurátor. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István volt a mestere, majd Bécsben grafikát tanult. Olaszo.-ban tovább képezte magát. Az olasz quattrocento hatása alatt dolgozik. Feltárta a kőszegi Szt. Jakab-templom freskóit. Jelenleg Bécsben él. D eelen, Dirck van: -» Délén, Dirck van D e F errari, Giulio, Julius de Ferraris (1578—89 k. működött): olasz építész, a bakabányai (Pukanec) építkezések vezetője. A bányaváro­ sok kerületének építési felügyelője volt. D efregger, Franz von (Stronach, 1835. ápr. 30.—München, 1921. jan. 2.): osztrák festő. A müncheni akadémián K. Piloty tanítványa volt. Az anekdotikus életképíestészet egyik fő képviselője (A sebesült vadász, 1867; A testvérek, 1871; A z utolsó feladat, 1874). Közkedveltek voltak kellemes hatású portréi. — írod. H. Hammer: F. von D. Innsbruck, 1940. Degas, Hilaire Germain Edgar (Párizs, 1834. júl. 19.—Párizs, 1917. szept. 27.): francia festő és grafikus. Az impresszionisták első nagy nem­ zedékéhez szokták sorolni, bár alapjában véve nem volt impresszionista művész. Ingres egyik

C. G. Decker: Korcsma ,,A libához” (Bp., Szépművészeti Múzeum)

33 Művészeti Lexikon I.

Degas: Fiatal nő arcképe (Párizs, Louvre)

követőjénél tanult, s Ingres iránti tisztelete élete végéig megmaradt. Első korszakában Olaszo.ban másolt. Ekkor arcképeket, történelmi jeleneteket festett. Egyéni stílusa azonban csak 1872 után alakult ki, miután megismer­ kedett M- oszloprendek D orfm eister, Dorffmeister, Dorffmaister: oszt­ rák származású festőcsalád. — 1. István, id. (Bécs, 1725 k .—Sopron, 1797. máj. 29.) a bécsi akadémia növendéke volt. Mo.-on 1761ben tűnt fel, az egész Dunántúlon működött, de 1762-től Sopronban lakott. Rendkívül sokat dolgozott. Képei a bécsi barokk iskola közepes mestereinek szintjét érik csak el, bár a maga korában versekkel is ünnepelték. Legjobb mű­ vei a szentgotthárdi és a szigetvári templom freskói, melyeknek tárgyát a magyar történe­ lemből vette. Számos képe van a soproni múzeumban és templomokban, a szombathelyi székesegyházban és szemináriumban, Sopron megyei és Vas megyei kastélyokban és templomokban, valamint a Dunántúl D-i részén. Sok munkát tévesen tulajdonítanak neki; műveit általában jelezni szokta, egyúttal akadémiai tagságát is feltünteti. Több képe van a Szépm. Múz.-ban. — 2. ~ József István (Sopron, 1764. márc. 16. —1810 k.) ~ István fia. Eleinte apja segítőtársa volt (Szentgotthárd, 1784), majd a bécsi akadémián képezte magát, később Bécsben telepedett meg, végül Olaszo.ban élt. Arcképei F. H. Füger képeire emlékez­ tetnek; akadémiai felvételi munkája, a Phidiasz hideg, klasszicista munka. Több képe van a bécsi akadémiai képtárban. — 3. ~ István 559 József Pál (Sopron, 1770 —Sopron, 1807) ~

István fia és tanítványa. Ny-Dunántúlon és Horváto.-ban dolgozott, Sopronban lakott. Freskója ismeretes Lentiben; festett arcképeket is (Sopron, ev. konvent), CsehyJózsefről készült képét Kazinczy Ferenc részére vésette. — 4. ~ Vince András (Sopron, 1778. márc. 18. —?) István fia és tanítványa. 1798-ban elvándo­ rolt szülővárosából. Valószínűleg azonos a később Laibachban (Ljubljana) működő tájképfestővel. Csatkai Endre D orfm eister, Johan Georg (Bécs, 1736. szept. 22.—Bécs, 1786): osztrák szobrász, István öccse. B. F. Molinói és a bécsi akadémián tanult. 1765-től tagja az akadémiának. Stüusa Donnától indul el, és idegen hatások nélkül, törésmentesen halad F. A. Zauner klassziciz­ musa felé. Az 1767 k. Mo. részére készített budavári Zsigmond-kápolna berendezése el­ pusztult. Ugyanekkor készítette a féltoronyi (ma Halbturm) kastélykápolna oltárát. Ma is megvan máriabesnyői Grassalkovich-stremléke (1772). Neki tulajdonítják a szombathelyi püs­ pöki palota kápolnájának feszületét (1780 k.). D o rig n y , Nicolas (Párizs, 1657—Párizs, 1746. dec. I . ) : francia rajzoló, rézmetsző és festő. Olaszo.-ban tanult, ahol régi mesterek művei után készített metszeteket. 1711-ben Angliába hívták, ahol Raffaello kartonjait vitte át rézre, s ezért I. György a lovagi renddel tüntette ki. ~ korának egyik legjobb grafikusa volt, apja, Michel és fivére, Louis is jeles festők, grafikusok voltak. d o rm ito riu m : középkori kolostorokban a szerzetesek közös hálóhelyisége; utasok befo­ gadására szolgáló közös hálóterem. .

Dornetti Ambrus (18. sz.): festő. 1786-ban festette a tihanyi bencés templom sekrestyéjé­ nek mennyezetképcit. Dornyay Béla: -►Darnay-Dornyay Béla Dorsch Ferdinánd (Pécs, 1875. dec. 10. Drezda, 1938. jan. 9.): festő. 1891-ben Drezdá­ ba került, ahol 1904-től állandóan kiállított. Több képpel szerepel a drezdai múzeumok­ ban. Doryphoros, Lándzsavivő: az ókori görög szobrászatban kedveit téma, leghíresebb fel­ dolgozása Polykleitos a mester állószobrainak jellegzetes tartásában: a testsúly a jobb lábon van, a hátrahúzott balláb csak ujjával érinti a földet. A ruhátlan ifjúszobor bronz ere­ detijének több márványmásolata, a büsztnek egy Apollodóros nevű görög másolótól szig­ nált bronzmásolata maradt fenn, de ábrázolták domborművön és gemmán is. Az életnagyságú­ nál nagyobb szobor valószínűleg Achillcust ábrázolta. Dósa Géza (Nagyenyed, 1846—Marosvásár­ hely, 1871. ápr. 12.): festő. Simó Ferencnél, majd 1864-től Pesten Székely Bertalannál, Bécsben és Münchenben tanult. 1869-ben Courbet Kőtörők c. képe hatására néhány társá­ val kilépve az akadémiáról külön műtermet nyitott Münchenben. 1869-ben a magyar történeti festménypályázaton Bethlen Gábor tudósai körében c. képére 500 Ft ösztöndíjat nyert, mellyel Münchenbe utazott. Hazatérve súlyos anyagi gondok között, főleg arcképfes­ téssel foglalkozott. Fő műve, a korabeli magyar festészet egyik legszebb képe is e témakörbe tartozik (Wittich József leányainak Dósa Géza: W ittich József leányainak arcképe

kettős arcképe). A súlyos megpróbáltatások, a D Ó R sikertelenség elől a halálba menekült. Évtize­ dek múltán kezdték csak értékelni művészetét. 1941-ben Kolozsvárott, 1944-ben Bp.-en a Szépm. Múz.-ban rendeztek műveiből emlékkiállítást. — írod. M. Kiss P .: D. G. A Művé­ szettörténeti Dokumentációs Központ Év­ könyve. Bp., 1952. Kovács Éva D osio, Giovanni Antonio (Firenze, 1533 — 1609 után): olasz építész és szobrász. Rómában R . da Montelupo műhelyében dolgozott, az antik szobrászat és építészet emlékeit tanulmá­ nyozta. Antik szobrok restaurálását végezte, épüietplasztikát, stukkókat készített. Építészeti tevékenysége főleg Firenzéhez fűződik (Palazzo Giacomini-Larderel, a Sta Maria Novella Gaddi-kápolnája). Művészettörténeti szem­ pontból legfontosabbak a római épületekről készített rajzai, melyek rézmetszetekben is megjelentek. Dosnyay, Dozsnyai Károly (Debrecen, 1813. szept.—London, 1850 k.): festő és szobrász. Debreceni polgárcsaládból származott, tanu­ lását 14 évig a város támogatta, 1835-ben a tanács megvásárolta tőle a F. G. Waldmüller festménye után másolt V. Ferdinánd életnagy­ ságú olajfestményét. A következő években Velencében és Münchenben járt. A szabadságharc után Angliába került. Művei: Imakönyvet tartó öregasszony és Szoboszlai Pap István arcképe a debreceni Déri Múzeumban, Sárváry Pál mellszobra a debreceni Rcf. Kollégium könyv­ tárában van. Dossena, Alceo (Cremona, 1878—Milánó, 1937): olasz szobrász. Pármában dolgozott, később Rómában, az utóbbi helyen Fasoli régiségkereskedő-ékszerész megbízásából bo­ szorkányos ügyességgel hamisítványokat készí­ tett archaikus görög márványok, etruszk nagyterrakották, G. Pisano szobrai, Mino da Fiesole fali síremlékei nyomán. Soha sem másolt, hanem bámulatosan beleélve magát az illető kor V. művész szellemébe, alkotta mű­ veit, melyeket svájci és amerikai (New York-i Metropolitan Museum, clevelandi, pittsburghi, bostoni, St. Louis-i, cambridge-i) múzeumok fantasztikus árakért (pl. az archaikus etruszk Artemisét egymillió dollárért) vásárolták meg. 1929 —30-ban világszerte feltűnést keltő peré­ ben leplezték le. Mint önálló szobrász teljesen jelentéktelen. — írod. W . Lusetti: A. D. Roma, 1955. Genthon István Dosso Dossi, tkp. Giovanni de Luteri (Ferrara, 1479 к. —Ferrara, 1542. aug.): ferrarai festő. Valószínűleg L. Costa tanítványa volt, bár inkább Giorgione és Tiziano művészetének hatása érezhető művészetében. 1511 —12-ben Mantovában, 1516 —17-től kezdve főként Ferrarában és Modenában dolgozott, igen gyakran fivérével, Battistával együtt. Csapongó 5 6 0

Dosso Dossi: Circe varázslata (Róma, Galleria Borghese)

561

képzeletű, romantikus festő, akire barátjának, Ariostónak fantáziagazdag költészete is hatott. Ferrarában festményeken kívül dekoratív fela­ datokat is vállalt, falikárpitokat tervezett. Legjelentősebb műve (amelyet többedmagával festett) a ferrarai képtárban van: Madonna szentek között (hatrészes oltár). A ferrarai kas­ télyból a modenai képtárba kerültek zsáner jellegű, ovális festményei. Ugyancsak Mode­ nában a Palazzo Dúcaiéban van Béke c. allego­ rikus képe. Jellemző művei: Szt. Mihály, Tudós-portré, A négy egyházatya látomása (Drezda); A nimfa és szatír, Keresztelő Szt. János, Menekülés Egyiptomba (Firenze, Pitti); Harcos portréja (Firenze, Uffizi); Sibylla (Leningrád, Ermitázs); A költő és a múzsa, Királyok imádása, Piéta (London); Keresztelő Szt. János, Szt. Sebestyén, Francesco I. Este Szt. György védelme alatt (Milánó, Brera); Zenélő Appolló, Circe varázslata, Madonna szentekkel (Róma, Galleria Borghese). A Szépm. Múz.ban Mária gyermekével, szent püspökkel, angyal­ lal és egy ájtatos nővel c. kis képe látható. — írod. H. Mendelsohn: Das W erk des D. 1914. Németh Lajos D ou, Gérard (Leiden, 1613. ápr. 7.—Leiden, 1675. febr. 4.): holland festő. 1628-tól 1630-ig Rembrandt tanítványa volt. 1631-ben mint önálló mester Lcidenben működött. Rem b­ randt nagy hatása mutatkozik képein, melye­ ket aprólékosan, nagyítóüveg alatt festett (Rembrandt anyjának arcképe, Amsterdam). Finom részletező modora miatt képei már a maga idejében Európa-szerte népszerűek vol­ tak. Tárgyköre is rendkívül vonzó: kedves fiatal asszonyok, ifjú anyák csecsemőikkel, a holland polgárok meghitt, polgári környezetében jeletmek meg. A féloldalról megvilágított 36 Művészeti Lexikon

belső térbe helyezett jelenetek elé képzeleti ablak kőkeretét festette; ebben később sok követője akadt. Színeit előbb a szürkésbarnákból s a kékes ibolya változataiból válogatta, később aranybarna tónusait vörös árnyalatokkal élén­ kítette. Öregasszony képmása c. műve a Szépm. Múz.-ban van. — írod. W . Martin: G. D. 1913. Kampis Antal doublé : az aranyozás egyik módja; aranyfóliá­ val bevont vékony sárgarézlemez, ill. az ebből készült tárgy. Dózsa-Farkas András (Alkenyér, 1902. dec. 4.— ): szobrász. 1923—28 és 1931 —33 kö­ zött a Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferenc tanítványa, majd tanársegédje, 1929-től 1931-ig római ösztöndíjas volt. 1938-ban készült Balassa Bálint szobra Esztergomban. 1957-ben Sebesség címmel allegorikus bronzszobrot készí­ tett a Ganz Vagongyár részére, 1959-ben Badacsonyban állították fel Női figuráját. 1949 óta az Iparművészeti Főiskolán az ipari formatervezés tanára. Döbrentey Gábor (Szombathely, 1897. febr. 2.— ): festő, Révész Imre, majd Glatz Oszkár és Dudits Andor tanítványa. Vallásos és történeti témájú képeket festett és freskórestau­ rálási munkákban is részt vett. Döbrentey István (19. sz.): arcképfestő, Gábor író öccse, Barabás Miklós tanítványa; a szabadságharc után Pesten élt. Öt vasgyári munkást ábrázoló vízfestménye (1845) a Törté­ neti Képcsarnokban, vízfestményei és rajzai magyar gyűjteményekben vannak. G. Dou: Öreg asszony rokkánál (Schwerin, Állami Múzeum)

D öbröczöni Kálmán (Kórós, 1899. júl. 25.— ): festő, grafikus. Benkhard Ágost növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. A Miskolci Művészek Társaságának egyik alapító tagja. d öm öckölés: tausírozás D öm ötör István (Szabadka, 1882. nov. 22.— Bp., 1961): művészeti író, számos napi- és hetilap képzőművészeti cikkírója és kritikusa, e lexikon munkatársa volt. D örgicse: Balaton környéki középkori temp­ lomromok Dörpfeld, Wilhelm (Barmen, 1853. dec. 26. —Leukas, 1940. ápr. 25.): német archeoló­ gus és építész. A tudományos régészeti fel­ tárások, az ókori épületek tudományos re­ konstruálása és a topográfia tudományos mód­ szerének nagy hatású úttörője. Munkásságának fő területei: Trója, Athén, Olympia, Tiryns, Théba, Korfu, Pergamon. 1877 —81 között az olympiai ásatások építészi vezetője volt, később az athéni német archeológiái intézetnél működött, 1887 —1911 között annak igazga­ tója volt. Művei: Das griechische Theater (E. Reisch-sel), 1896; Troja und Ilion, 1902; AltIthaka, 1927; Alt-Athen und seine Agora,

kisplasztikában. Nem ásványi eredetű, de ide J ) Ö M sorolható a korall, az igazgyöngy és a boros­ tyánkő. Az ötvösművészetben az ékköveket sokáig eredeti alakjukban, kissé fényesítve (polírozva) alkalmazták. A román korban az ovális v. kör alaprajzú sima, domború felületű (cabochon) kövek díszítették a filigrános munkákat. A 14. sz.-tól élekben találkozó sík lapokkal határolt mértani formákra alakították a köveket (fazettálás); ilyenek a táblás kő, a rózsa és a briliáns; az utóbbit a gyémántmet­ szés székhelyén, Amsterdamban alkalmazták először a 17. sz.-ban. A múltban — különösen az ókorban — különféle varázserőt tulajdoní­ tottak a drágaköveknek (a hiedelem szerint pl. az ametiszt megóvott a részegességtől, az opál szerencsétlenséget hozott stb.). A drága­ kövek érvényesülését a csiszoláson kívül nagyon emeli a foglalás mikéntje; ennek két fő típusa van: 1. a szekrényes v. tokos foglalat (chaton), amely apró, fedél nélküli dobozra hasonlít, kerülete a kő formájához igazodik, a ragyogást gyakran fémlemezes alátéttel, foliálással fokozzák; 2. az áttört, karmos v. sima élű foglalat (ajour foglalat) abroncsszcrűen veszi körül a briliáns és rózsametszésű köveket. Csernyánszky Mária 1 9 3 7 -3 9 Dragonich Tamás (Bp., 1924. nov. 13.— ): Dörre Tivadar (Nemespécsely, 1858. aug. 23. építész. Főleg műemlékvédelemmel foglalko­ —Bp., 1932. ápr. 25.): festő és illusztrátor. 1883-tól jelentek meg illusztrációi, főként a zik, a VÁTERV műemléki osztályának veze­ tője. Nagy része volt a budai várnegyed hely­ Vasárnapi Újságban. Sok illusztrációt készített az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és reállításában ; nevéhez fűződik Egervár, a siklósi képben c. nagy kiadvány részére. vár, a sárvári vár stb. műemléki helyreállítása. Drake, Friedrich (Pyrmont, 1805. jún. 23.— Döteber, Franz Julius (? — Lipcse, 1650): Berlin, 1882. ápr. 6.): német szobrász, C. D. német szobrász, Lipcsében sokat foglalkoztatott reneszánsz művész volt. Jelentősége a díszít— Rauch tanítványa és követője volt. Nevezetes ményes faragás terén mutatkozott meg. Olasz műve III. Frigyes Vilmos emlékszobra (Berlin) és a Harcost megkoszorúzó Viktória (Berlin, elemekből összeállított levél-, virág-, gyü­ Schlossbrücke). Számos portrét is készített mölcs- és szalagfüzérekből szerkesztett díszít­ (Humboldt, Goethe, Schiller stb.). ményeit mindig alárendelte az építészeti tago­ Drauch, Valentin (16. sz. második fele): zatoknak. Hiteles művei maradtak a Tamásnémet ötvös, gemmametsző. Münchenben a és Miklós-templom faragványai között, bajor koronázási klenódiumokon, majd Augsdrágakőművesség: a drágakövek v. féldrága­ burgban, Drezdában és Prágában dolgozott. kövek megmunkálása csiszolással v. metszéssel. Dreber, Heinrich, tkp. Franz-Dreber (Drezda, Legművészibb önálló ága a gemmavésés. Maguk a drágakövek kristályos alakú v. for­ 1822. jan. 9. —Anticoli di Campagna, 1875. aug. 3.): német festő. Róma környékén festette mátlan (amorf), átlátszó, áttetsző v. átlátszat­ lan, különféle kémiai összetételű ásványok. mitológiai jeleneteit és tájképeit, melyek Kitűnő tulajdonságaik — szépségük, tüzes Böcklimc is hatottak. Legjellemzőbb művei: Diana fürdője (1858) és Sappho a tengerparton színeik és fényük, ellenállóságuk, keménysé­ (München). gük és nem utolsósorban ritkaságuk — miatt D régely László (Pécs, 1932. ápr. 15.— ): nemesfémekből készült ékszerekbe, ötvöstár­ grafikus. Gadányi Jenő tanítványa volt. Illuszt­ gyakba foglalva ősidőktől az emberiség rálással, díszlettervezéssel foglalkozik. 1962-ben féltett vagyontárgyai. A legértékesebbek: a gyémánt, a smaragd, a zafír, a rubin (első önálló kiálh'tása volt a Derkovits-teremben. D régelypalánk: község Nógrád megyében. osztályú drágakövek), a nemesopál, a topáz, az akvamarin (másodosztályúak), az ametiszt, a Határában jelentős műemlék Drégely-vár romja. Oklevelek először 1285-ben említik. A 15. sz.türkiz, a gránátfélék, a nemeskvarcok (harmadban az esztergomi érsekek vadászkastélya volt. osztályúak). Sok más, kisebb anyagi értékű 1552. júl.-ban Szondy György védte a törökkel $ 6 2 követ is használnak az ötvösművészetben és

D RE szemben; az egész őrséggel együtt hősi halált

563

halt. A rommá lőtt várat nem építették újjá; azóta nem játszott hadászati szerepet, csak ENy-i része maradt meg viszonylag épen. D rei, Ercole (Faenza, 1886. szept. 29.— ): olasz szobrász, majolikaszobrász és festő. Főleg portré- és aktszobrokat mintáz, tájképeket fest. D renker Mátyás, Trenker, id. (1654—1729): építőmester Pesten. 1703-ban iskolát épített Pesten. Mint főcéhmester valószínűleg ő építette a pálosok első kápolnáját és kezdhette el templomuk építését. A pálos rendház régi szárnya is az ő műve. D re n tw e tt: német ötvöscsalád Augsburgban. A 16. és 17. sz.-ban számos tagja ismeretes, közülük több az ötvösség kiváló művelője. I. Baldwin (1545 —1627) kiváló tehetségű ötvös volt, főleg fejedelmi udvarok, így a badeni őrgróf számára is dolgozott. — 2. Philipp Jacob ~ (1694—1754) a család legjelen­ tősebb művésze. Mint grafikus is ismert. 1731től 1733-ig I. Frigyes Vilmos porosz királynak is dolgozott. Feltehető, hogy a mannheimi kastélykápolnában levő ezüst Hubertus-oltár az ő műve. D ren tw ett, Jonas (Augsburg, 1656—Bécs, 1736): német festő. 1695-ben a pozsonyi városháza egyik terme számára festette Utolsó ítélet c. képét, majd Savoyai Jenő bécsi palotája számára készített freskókat. Az augsburgi ötvöscsalád tagja. D ré ro s : város Kréta szigetének közepén. A krétai és mykénéi kultúra virágzása után, az i. e. 2. évezred végén alapított település, a görög kultúra II —7. sz.-i emlékeinek gazdag anyagával. Erődítésének, agorájának és egy nagy templomépületének maradványait ismer­ jük, a legfontosabb azonban egy i. e. 700 k. épült szentély, valószínűleg Apollón Delphinios temploma, benne három a 7. sz. első felé­ ben bronzlemezekből készült és fa magra erősí­ tett szoborral (Apollón, Artemis, Létó) és ezekkel egykorú terrakották sorozatával. D rescher Pál: -*■Szentkuty Pál D re sd en : -*• Drezda D reszler János (19. sz.): szobrász. 1830—40 között Pesten élt. Kisebb munkát végzett a Szt. Anna-templomban. Később Kolozsvárott működött. D re v e t: francia rézmetsző család. — 1. Pierre (St Colombe, 1664—Párizs, 1739) főleg arcképmetszeteiről ismert. — 2. Pierre Louis ~ (Párizs, 1697. jún. 22. — Párizs, 1739. ápr. 27.) Pierre ~ fia és tanítványa, a család leg­ nevezetesebb tagja. Kiváló arcképmetsző volt. Műveiből kiemelkedik Bossuet arcképe (H. Rigaud után) és A. Lecouvreur Cornélie szere­ pében (Coypel után). D rezda, Dresden : város Németo.-ban (NDK), az Elba mindkét partján. A II. világháború

Bronz Ápol Ión-szobor Drérosból, i. e. 7. sz. első fele (Iraklion, múzeum)

végén csaknem teljesen megsemmisült; mű­ emlékei legnagyobbrészt elpusztultak v. csak­ nem helyrehozhatatlanul megrongálódtak; helyreállításuk részben folyamatban van. A későreneszánsz emléke a választófejedelmek palotája, a későbbi királyi palota, a Residenz­ schloss (1547 —56 к. C. Voigt von Wierandt, 1592—93 к. P. Buchner és H. Irmisch építet­ ték) a hozzá csatlakozó Johanneummal (eredeti­ leg gazdasági épület volt, 1586 —89 k. építette Drezda: A Zwinger

át P. Buchner és H. Irmisch); ugyancsak rene­ szánsz volt a Kanzleihaus (H. Irmisch műve 1565 —67-ből). — A 17. sz.-i építészet legjelen­ tősebb alkotása ~ b a n a Grosser Garten a Palotá­ val, ezt J. G. Starcke építette 1680 k. — A város fejlődésének igazi virágkora a 18. sz. Számos szép barokk palota épült ekkor: elsősorban a város jelképévé vált Zwinger (a II. világháború után eredeti állapotában építették fel újra), ezt M. D. Pöppelmann emelte 1710—20 k., ÉK-i részét G. Semper egészítette ki 1847 után, ebben foglal részben helyet a képtár. Barokk stílusban épült még: a Taschenberg Palais (M. D. Pöppelmann műve, 1710 к.), a Japanisches Palais (M. D. Pöppelmann, Z. Longuelune és J. de Bodt alkotása), a Palais Wackerbarth, melyet J. Ch. Knöffel emelt 1723 —29 k. 1741—45-ben építették a Régi Városházát, 1754-ben az Újvárosi Városházát. Jelentős még a barokk világi építészetben a Gewandhaus (1768 —70 között építette J. F. Knöbel) és a volt Rampische Gasse lakóház­ sora. — Az egyházi építészet legszebb emlékei voltak: a Frauenkirche (G. Baehr műve 1726— 38-ból), a Matthäuskirche (M. D. Pöppelmann emelte 1728 —30-ban), a Dreikönigskirche (M. D. Pöppelmann és G. Baehr közös műve 1732 —39-ből), a helyreállított katolikus Hofkirche (építette G. Chiaveri 1738 —35 k.), az Annenkirche (J. G. Schmid munkája 1766—69 között) és a korábbi alapokon 1764 —92 között J. G. Schmid, Exner és Hölzer által újjáépített Kreuzkirche. — A klasszicizmus jellemezte már K. F. Schinkel és J. Türmer 1830—32 közötti művét, az Altstädter Wachét, 1838—41-ben épí­ tette G. Semper a Hoftheatert, ugyancsak az ő eklektikus stílusú munkája a ma romos Opera­ ház 1871 —78-ból. — Mfigyűjteményei: Staat­ liche Kunstsammlungen, Egyes anyagai külön­ böző épületekben vannak elhelyezve. Képtár: Híres gyűjteményének alapját Erős Ágost képtára alkotja, melynek nagy részét a 17. sz. végén és a 18. sz. első felében Itáliá­ ban vásárolta. Épülete G. Semper tervei alapján készült a 19. sz. közepén. A II. világháborúban súlyosan megrongálódott, 1955 óta folyamatosan helyreállították. Gyűj­ teményeit 1945-ben az SZU-ba szállították, ahol a sérüléseket restaurálták. 1955-től a szovjet kormány a képeket visszaadta, az első ideiglenes rendezésű kiállítás 1956-ban nyílt meg. A képtár anyagának legjelentősebb részét az olasz reneszánsz (Raffaello: Sixtusi Madonna, Giorgione: Venus, Tiziano: Adógaras stb.) és a 17. sz.-i németalföldi festészet (Rembrandt és Rubens több képe) alkotja. Kisebb a francia és spanyol gyűjtemény. 1958-ban került sor a többi gyűjtemény (kb. másfél millió műtárgy) visszaszállítására, ezek elhelyezése és kiállítása az ún. Albertinum épületében nagyobbrészt

deiglenes. A porcelángyűjtemény a helyre- D R I állított Zwingerben, a grafikai anyag a Museum für Kunsthandwerk épületében, a Historisches Museum anyaga a Sempergalerie egyik szár­ nyában van. Többi gyűjteménye (antik szob­ rok és vázák, „Grünes Gewölbe”, éremgyűj­ temény) az Albertinumban van. A pülnitzi kastélyban nyert elhelyezést a képtár másod­ rendű anyaga, valamint a modern festészet Kádár Emőke—Jakubik Anna D rioton , Etienne (1889 —1961): francia egyip­ tológus. Az egyiptomi művészettörténet ki­ váló kutatója. Fő művei: Vart égyptien, Paris, 1950; V Egypte pharaonique, Paris, 1959. Drost, Willem; tkp. Cornelis (17. sz. közepe): holland festő, rézkarcoló, valószínűleg Rem­ brandt tanítványa volt. Az ő festésmódját követte főként a fény és árnyék kezelésében. Fő műve: Krisztus megjelenik Magdolnának (Kassel), Betsabe (1645; Párizs, Louvre), drótzom ánc: a — sodronyzománcnak, az a technikai változata, amelynél csavart drótsod­ ronyok helyett egyszerű sima dróttal veszik körül a zománcos díszítőmotívumokat. A sod­ ronyzománccal egy időben volt divatos, de csak elvétve alkalmazták, mert a sodronnyal formált motívumok szépségét és pompáját megközelítően sem érték el a sima dróttal. — A '■'-ős magyar ötvösművek legkiválóbb emléke az a hatalmas, 80 cm magas, fedeles díszserleg, amely a Mátyás királlyal való kap­ csolata és őrzési helye miatt a bécsújhelyi Corvinserleg elnevezést kapta. Mátyás 1462-ben aján­ dékozta III. Frigyes császárnak, a magyar korona visszaadására vonatkozó, közöttük kö­ tött megegyezés emlékére. E serlegen a zomán­ cos jellegű díszeket nem sodronyokkal, hanem csupán a sima dróttal formálták. Mivel a sod­ ronyzománc Mátyás idejében újabb fénykorát élte, meglepő, hogy egy királyi és reprezentatív célra szánt és készült ötvösművön került a alkalmazásra, a sokkal szebb és művészibb hatást keltő sodronyzománccal szemben, az általános használattól eltérően. A sodronyzo­ mánc változatával díszített itáliai emlékek közül a legjelentősebb az Abruzzókban fekvő Orsogna városka plébániatemplomában látható nagy körmeneti gótikus kereszt. Mihalik Sándor D rouais (17—18. sz.): francia festőcsalád. — I . Francois Hubert ~ (Párizs, 1727. dec. 14.— Párizs, 1775. okt. 21.) a család legismertebb tagja, a 18. sz. kiváló arcképfestője. Jellemző művei: Charles Philippe, Artois gróf és húga kép­ mása a kor által kedvelt falusias környezetben (1763, Louvre), Bouchardon és Coustou szobrá­ szok arcképei (Louvre). — 2. Germain Jean ~ (Párizs, 1763. nov. 24.—Róma, 1788. febr. 13.) az előbbi fia, apjának és J. L. Dávidnak tanítványa. Művészete a klasszicizmusba vezet. 5^4

DUB

J. D uban: Az École des Beaux Arts homlokzata (Párizs)

565

Krisztus és a kánaáni asszony c. képére római ösztöndíjat kapott (1784, Louvre). D roz, Jean Pierre (La Chaux-de-Fonds, 1746. ápr. 17.—Párizs, 1823. márc. 2.): svájci érem­ művész. A párizsi és birminghami verdében dol­ gozott. Művei francia és angol pénzek, majd emlékérmek a napóleoni háborúk eseményeire, dry p o in t: -*■hidegtű Duban, Jacques Felix (Párizs, 1797. okt. 14. — Bordeaux, 1870. okt. 8.): francia építész. A párizsi École des Beaux-Arts reneszánsz homlokzatát építette. 1845-től a hlois-i kastélyt restaurálta, 1848 —54 között a Louvre építésze volt. Dubbels, Hendrikjacobsz (Amsterdam, 1620/ 21 —Amsterdam, 1676. jún.): holland festő. Képein főleg tengerrészleteket és téli tájakat ábrázolt. S. de Vlieger művészetéhez kapcsoló­ dott, de annak hideg, szürkés tónusait melegebb színekkel váltotta fel. Dublin, írül Baile Atha Cliath: az ír Köztársa­ ság fővárosa. Műemlékei: a Christ Church (Cathedral of the Holy Trinity); háromhajós altemplomát 1038-ban kezdték építeni, a kereszthajót és a káptalantermet a 12. sz.-ban emelték. 1871 után teljesen újjáépítették. — A Szt. Patrick-katedrális építését 1190-ben kezdték, 1370-ben újjáépítették; alaprajza háromhajós, kereszthajós. — A mai Igazságügyi Palota hosszan elnyúló épülete 13. sz.-i eredetű; egykor erőd, majd kastély volt. — A Trinity College I. Erzsébet királynő alapí­ tása (1591), homlokzatát 1759-ben építették. — Műgyűjteményei: a Szépművészeti Múzeum, a Városi Képtár. Kádár Emőke

dublini fajansz: a 18. sz.-ban Dublinben készített fajanszok gyűjtőneve. Legkorábbi emléke a „Dublin 1735” jelzést viseli. A ke­ mény cserépgyártás 1771 k. indult meg. Az em­ lékek igen ritkák. A fajanszokat élénk kék v. sötét mangánvörössel festették. Legtöbbször jelzetlenek, a jegy ritkán hárfa v. a városnév, dublírozás: vászon alapú kép új vászonra történő átragasztása. A festmény eredeti vász­ nával együtt második, új vászonra kerül. A vászon korhadása, a festékréteg általános fellazulása és nagyobb szakadások esetében alkalmazzák. A dublírozómassza többféle lehet: csirizes, halenyves, viaszgyantás-emulziós stb. A dublírozott képet vasalás után prés­ ben szárítják. Pasztózus festményeket filc­ lapra fektetve kell présbe helyezni, dublüre: könyvkötés táblájának belső fele, melyet a reneszánsz óta néha bőrrel v. selyem­ mel vonnak be, és úgy díszítik, mint a tábla külső felét. Dubniczay István, Keresek (Dubnic ?—Zirc, 1766): építész, veszprémi kanonok. Acsády Adám veszprémi püspök megbízta a pápai pálos (később bencés) templom tervezésével és építésének vezetésével. Dubois, Alphée (Párizs, 1831. júl. 17. —Clamart, 1905. szept. 7.): francia szobrász és érem­ véső, a modern francia éremművészet meg­ alapítója. A későbbi nemzedék (L. O. Roty, A. Charpentier) művészi finomságait még nem érte el, de előfutárainak színvonalán felül állt. Számos emlékérmet és plakettet (I. Napóleon emlékművének felavatása Rouenban, 1866; Pas­ teur, 1875 stb.), valamint párizsi középületekre dekoratív szobrokat készített. Dubois, Ambroise (Antwerpen, 1543 — Fontainebleau, 1614. jan. 29.): flamand szár­ mazású francia festő. A fontainebleau-i iskola második korszakának kiváló művésze, első­ sorban mint dekorátor működött. IV. Henrik részére Fontainebleau-ban a királyné galériá­ jába festett falképeket. A Louvre és a Luxemburg-palota dekorálásában is részt vett. 1606ban Medici Mária királynő festője lett. D ubois,Jean (1625. okt. 20. —1694. nov. 30.): francia építész és szobrász Dijonban. Oltár­ szobrokat (Mária mennybemenetele) és sír­ emlékeket (Marguerite de Vallon) készített manierista stílusban. Dubois, Paul (Nogent-sur-Seine, 1829. júl. r8 .—Párizs, 1905. máj. 22.): francia szobrász és festő. Első sikereit Keresztelő Szt. János, Narcissus és Firenzei énekes (Troyes, múzeum) c. szobraival aratta. Életműve általában alle­ gorikus szobrokból (Fájdalom, Nogent-surSeine, 1868; La Moriciére tábornok síremléke, Nantes), portrékból (Pasteur, Gounod, Foy tábornok, Cabanel, Bizet) és lovas szobrokból (Anna Montmorency, Chantilly, 1886; Jeanne

d'Arc, Reims, 1889) áll. Mint festő kevésbé je­ lentős (Gyermekeinek csoportportréja 1876). 1878tól haláláig az Ecole des Beaux-Arts igazgatója volt. Részletező anyagkezelés, lírai hangvétel jellemzi művészetét. Henszlmann Lilla D u bout, Albert (Marseille, 1905.máj. 15.— ): francia karikaturista, illusztrátor és film­ rendező. Villon, Beaumarchais, Rabelais, Balzac stb. műveihez készített illusztrációkat. D ubreuil, Toussaint (Párizs, 1561—Párizs, 1602. nov. 22.): IV. Henrik korának kiváló francia festője. Fontainebleau-ban, majd a Louvre-ban dolgozott. 1597-től a párizsi szőnyegszövő gyár vezetője volt. D ubroeucq, Jacques (Mons, 1500/1510 к .— Mons, 1584. szept. 30.): holland szobrász és építész, a 16. sz. egyik legnagyobb holland mestere. 1535 k. Rómába ment tanulmány­ útra. Mária, Németalföld helytartója (koráb­ ban II. Lajos magyar király felesége) szolgálatá­ ban is dolgozott. Giovanni da Bologna tanít­ ványa volt. Számos plasztikai és építészeti alkotás fűződik nevéhez. Az olasz művészet eredményeinek első közvetítői közé tartozott. D ubufe : francia festőcsalád. — I. Édouard (Párizs, 1820. márc. 30.—Versailles, 1883. aug. и .) P. Delaroche követője. Többnyire női portrékat és történelmi képeket festett: Eugénia császárnő arcképe, A párizsi kongresszus (Versailles). — 2. Guillaume ~ (Párizs, 1853 — 1909. máj. 23.) Édouard ~ fia. Legjelentősebb művei a Théatre Frainjaise, a Hotel de Ville és a Sorbonne freskói. D ubuffet, Jean (Le Havre, 1904— ): francia festő. 1917-től a Julian Akadémia festő­

növendéke volt. Különös érdeklődéssel fordul D U B az őrültek, médiumok és rabok rajzaihoz és saját művészetében is a delíriumos belső víziók kivetítésére törekszik (Épülethomlokzat, 1946; Akt, Olympia, 1950). Két litográfiái albuma: Matiére et mémoire,Les murs. Párizs­ ban él. D ue, Joseph Louis (Párizs, 1802. okt. 15.— Párizs, 1879. jan. 22.): francia építész. 1825-ben Prix de Rome-mal Rómába ment, évekig a római építészet tanulmányozásával foglal­ kozott. A júliusi forradalom párizsi em­ lékoszlopát római emlékoszlopok mintájára építette (1831—40). Fő műve a párizsi Palais de Justice újjáépítése, bővítése és restau­ rálása. D úca, Giacomo del, Jacopo Siciliano (Cefalu ?, 1520 к ,—Messina ?, 1601 után): olasz építész, szobrász és bronzöntő. Rómában és Messinában működött. Michelangelo egyik önálló uta­ kon járó tanítványa volt. A római építészet fejlődéstörténetében művészete fontos össze­ kötő kapocs Michelangelo és Borromini között. D ucati, Periele (1880 —1944): olasz régész, az etruszk kultúra és művészet jelentős kuta­ tója. Főbb művei: Etruria antica, 1—2. köt. J. Dubroeucq: Az erő szobra (Mons, St Waudru-templom)

566

]J(JC

1926; Storia dell’arte etrusca, 1—2. köt. 1927 (máig a legbővebb feldolgozás); Storia di Bologna, I. 1928. D uccio, Agostino d’Antonio di (Firenze, 1418 után—1480): firenzei szobrász, építész. Nem tartozott Donatello segédei közé, sajátos stílusa mégis annak művészetéből ered. Főleg lapos reliefeket mintázott, ezeknél képzelete játékos formákban érvényesült. Szobrain a ruhaleplek szorosan tapadnak a testhez v. kacskaringós ráncokban lobognak. Korai műve a modenai dóm domborműsorozata (1442; most a templom falán kívül). Az egyik relief Modenának Attila csapataitól való megszabadulását (452) ábrá­ zolja. ~ n a k 1446-ban Firenzéből templom­ rablás gyanúja miatt menekülnie kellett és E-Itáliát bejárva Riminibe ment, ahol a L. B. Alberti tervei szerint átépített Tempio Malatestiano emléktemplom belső díszítésén dolgozott (1447—56). Perugiában sienai Szt. Bernit kápolnája homlokfalát díszítette (1457—61) finom és bensőséges szobrokkal, főleg márvány domborművekkel. Ugyanitt a San Domenico számára mintázott 1459-ben oltárt. 1463-ban Bolognában a San Petronio befejezésére készí­ tett terveket, majd visszatérve Firenzébe a dóm­ kupola körül akart két hatalmas szobrot faragni. Ezek azonban nem készültek el, az egyikből, a ~ segédje által elrontott márvány tömbből faragta később Michelangelo Dávid-szobrát. A 70-es évek elején Perugiában ~ többek között a Porta déllé due Portét építette. Utolsó műve itt a San Francesco Gerardini síremléke 1471-ből. Madonna-reliefeket is mintázott sajá­ tos stílusában. A Szépm. Múz. Gábor ark­ angyal c. művét őrzi. — írod. M. Pointner: Die W erke des florentinischen Bildhauers A. d. D. Strassburg, 1909. Ybl Ervin

Agostino di Duccio: Muzsikáló angyalok (Rimini, Tempio Malatestiano)

D uccio di Buoninsegna (Siena, 1250 к ,— 1318/19 к.): sienai festő, az olasz festészet első nagy mestereinek egyike, a firenzei Cimabue és Giotto stílusának sienai megfelelője. A firenzei dominikánusok részére 1285-ben nála rendelt Madonna-oltárképpel biztosan azonosítható

Duccio di Buoninsegna: Madonna a gyermekkel és szentekkel (Siena, Opera del Duomo)

56 7

a Sta Maria Novella Rucellai Madonnája, amely lágy vonaljátékával, finom mintázásával, áhítatos angyalalakjaival a líraian érzelmes sienai is­ kola első nagyszabású emléke. Adatok vannak ládát (cassa) és számadáskönyvek tábláit díszítő munkásságáról is. Hiteles és legkiválóbb műve a sienai dóm főoltára, az ún. Maestd (1308 —n k.), melyet nagy ünnepélyességgel állítottak fel (1506-tól a sienai Dóm-múzeumban). Néhány kisebb táblája a berlini, londoni képtárakban és New York-i magángyűjteményekben van. A Maestá ikonográfiái gondolata bizánci ere­ detű, mint ~ művészete is (valószínűleg bizánci mesternél tanult). Formálása azonban elevenebb, különösen a hátoldal jeleneteinek csoportosításában, téralkotó próbálkozásaiban (Krisztus bevonulása Jeruzsálembe, Krisztus Heródes előtt, A z asszonyok a sírnál, Krisztus a pokol tornácán) a személyes átélés és meg­ figyelés fontosabb. Sokféle módon árnyalt érzelmessége, különösen kisebb jelenetein, inkább epikus, mint reprezentatív jellegű; új­ szerű élményt és természetesebb színességet képviselnek a ducento szellemében végzett merevebb műhelygyakorlat után. — ^--nak tulajdonított jelentős művek még: Madonna három ferencessel (Siena, képtár), Madonnaképek (Siena, Perugia, képtár és Brüsszel, Stocklet-gyűjtemény) és egy-egy triptychon a londoni National Galleryben és a Buckingham-palotában. Körébe tartozó művésztől kis képek vannak a Szépm. Múz.-ban és az eszter­ gomi Keresztény Múzeumban. Művészetének hatása Sienában egy évszázadon át fontos tényező volt az őt követő legkiválóbbak — Simone Martini, a Lorenzettiek — és a ki­ sebb mesterek körében. — írod. C. H. Weigelt: D. d. B. Leipzig, 1911; E. Cecchi: Trecentisti senesi. Milano, 1948; E. Carli: D. Milano, 1952. Mojzer Miklós ducento, dugento: a 13. sz.-i olasz művészet megjelölése; a bizánci stílusból kibontakozó olasz gótika kialakulásának korszaka. Du Cerceau, Jacques Androuet (Orléans, 1510 k .—Montargis, 1585 k.): francia építész és grafikus. 1530 —34 között valószínűleg Olaszo.-ban járt, 1548-ig Párizsban, 1552-ig Orléans-ban dolgozott, 1560-ban a hugenotta­ üldözések elől Montargisba menekült. Az antik építészet lelkes híve volt. 1576 —79-ben kiadta Les plus excellents bastiments de France c. rajz­ gyűjteményét, 1584-ben a Livre des Edifices antiques remains sorozatot, ezeken kívül számos rajza maradt fenn s egy 1534-től 1540-ig készült metszetsorozata, melyben római épü­ leteket, délfrancia római maradványokat és korabeli építészeti alkotásokat örökített meg. Tervet készített a párizsi St Eustache-templomhoz, a Louvre bejáratához, a charlevali palotához; a montargisi Ste Madeleine-temploinot építette.

— Kitűnő rézmetszeteket készített épületekről. D Ú C Duchamp, Marcel (Blainville, 1887. júl. 28.— ): francia festő és író. 1904-ben Párizs­ ban a Julian Akadémián tanult. 1913-ban New Yorkban nagy feltűnést keletett A lépcsőn lemenő akt c. képével, amely a kubisztikus alap­ formákra egyszerűsített mozgó test különböző fázisainak egyidejű ábrázolását oldotta meg. New Yorkban megismerkedett M. Ray-vel és F. Platinával, s velük együtt alapítója volt az amerikai Dada mozgalomnak. Ennek kere­ tén belül híresek ún. ,,ready-mades”-ei, közön­ séges gyárilag készített használati tárgyak, amelyeket a maga nevével állított ki tárlato­ kon, kigúnyolva a művészethez fűződő minden hagyományos elképzelést. Hosszú ideje nem folytat művészi tevékenységet. Felváltva New Yorkban és Párizsban él. D ucham p-V illon, Raymond (Damville, 1876. nov. 5. —Cannes, 1918. okt. 7.): szob­ rász, Marcel és J. Villon testvére. Rodin hatása alatt kezdett mintázni, majd a kubizmus szellemében dolgozott. Büsztöket (Baudelaire), zsánerszobrokat s állatfigurákat mintázott. Duchamp-Villon, Jacques: Villon, Jacques Duchesne, Jean-Baptiste-Joseph (Gisors, 1770. dec. 8.—Párizs, 1856. márc. 25.): francia miniatűrfestő. Leghíresebb műve J. Napóleon miniatűrportréja; később Lajos Fülöp család­ járól festett arcképeket. Duck, Jacob (1600 к ,—Hága, 1660 к.): holland festő. Társasági képeket, katona­ jeleneteket festett. Szerette a tágas belső tereket ábrázolni, de ezeket legtöbbször hamisan szerkesztette. Az előtérbe rendszerint zászlót, fegyvert és egyéb csendéletszerű részleteket festett. Dudás Jenő (Pándorfalu, 1910. okt. 17.— ): festő és rajzoló. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1949—60 között az Iparművészeti Fő­ iskola tanára volt. Különösen tihanyi tájakat ábrázoló, nagyméretű, lavírozott tussal készí­ tett, szinte festményszerű, szigorúan természet­ elvű rajzai ismertek. 1962-ben kiállítása volt a Csók Galériában. Dudits Andor (Bp., 1866. jún. 25.—Bp., 1944. nov. 7.): festő. Bécsben, Münchenben és Bp.-en tanult. 1890-től kezdve állított ki a Mű­ csarnokban. Eleinte naturalista felfogású élet­ képeket festett, majd 1895-től történeti képe­ ket. Falképei vannak az Országházban, a pécsi egyetemen és az Országos Levéltárban. 1925ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Néhány műve a Nemz. Gal.-ban található. Dudok, Villem Marinus (Amsterdam, 1884 júl. 6.— ): az új holland építészet egyik leg­ kiválóbb képviselője. Épületei elemi geo­ metriai formák változatos, mozgalmas együt­ tesei. Mint Hilversum városi építésze, 1915 óta 5^8

J)U F

jelentős szerepet játszik a város mai képének kialakításában. Fő műve a hilversumi Városháza (1932), a „Neue Sachlichkeit” mintapéldája Hollandiában. Hilversum részére számos isko­ lát, egy fürdőt, temetőt, vágóhidat, több lakó­ házat tervezett. Egyéb művei: Temetőcsarnok (Haarlem), De Bijenkorf-áruház (Rotterdam), a párizsi Cité Universitaire-ben a holland diákok otthona. D uenwege, Heinrich és Victor (15. sz.): német festő testvérpár; az Alsó-Rajna vidékén és Vesztfáliában működtek. Közös fő művük a dortmundi prépostsági templom főoltára. D uez, Ernest (Párizs, 1843. márc. 8.—St Ger­ main, 1896. ápr. 5.): francia festő. Főleg portré­ kat és tájképeket festett. Fő műve a St Cuthbert triptychon. Dufresne, Charles (Millemont, 1876. nov. 23. —Seyne-sur-Mer, 1938. aug. 8.): francia festő és iparművész. Az Ecole des Beaux-Artson éremmetszést tanult. Hajlamai a festészet fe­ lé irányították; első érett képei 1908-ból szár­ maznak. 1910—13 között Algírban élt, ami nagy hatással volt témakörére és színvilá­ gára (Oroszlánvadászat, 1932). Vallásos té­ májú képeket is festett. Nagy sikert ara­ tott faliszőnyegeivel; falképeket készített a Chaillot-palotába, az Ecole de Pharmaciebe stb. Dufy, Raoul (Le Havre, 1877. jún. 3.— Forcalquier, 1953. márc. 23.): francia festő. Van Cogh és az impresszionisták nyomán indult, majd Matisse hatott rá; л fauves körhöz kapcsolódott. 1907-ben elszakadt a fauves-

R . D ufy: Kilátás a szobából (akvarell)

stílustól, a cézanne-i irányt követte. 1908-ban Braque-kai L’Estaque-ban együtt dolgozván, a kubizmus foglalkoztatta. 1911-ben Apolli­ naire műveit illusztrálta, majd mint textil­ tervező vált híressé; később is több ízben vállalt iparművészeti munkát, szőnyeget, kerá­ miát tervezett. 1937-ben a párizsi világkiállítá­ son a Palais de l’Electricité részére hatalmas, dekoratív pannót, 1940-ben pedig a Füvészkertbe két nagy pannót festett. ~ franciásan könnyed, ösztönös művész, különösen akvarelljei szellemesek; Matisse mellett a modern francia festészet legnagyobb koloristája, festé­ szetét a mediterrán derű hevíti. — írod. J. Cocteau: R . D. Paris, 1948; P. Courthion R . D. Geneve, 1951; G. Besson: R . D. Paris 1953; R . Cogniat: D. décorateur. Paris, 1957. Németh Lajos

V. Dudok: Iskolaépület Hilversumban

569

Dugas, Charles (1885 —1957): francia régész, az ókori görög festészet jeles kutatója. Főbb művei: Le sanctuaire d’Aléa Athéna a Tégée, 1924; La cératnique des Cyclades, 1925; Aison, 1930, és a délosi francia ásatások vázaanyagá­ nak feldolgozása (4 köt.) 1928 —52. D ughet, Gaspard: Poussin, Gaspard D uiker, Jan (Hága, 1890. márc. 1.—Amster­ dam, 1935): holland építész, a delfti technikai főiskolán tanult. Hilversumban a Napsugár Szanatóriumot (B. Bijvoettel együtt, 1928) és a Grand Gooiland szállodát építette. D ujardin, Karel (Amsterdam, 1622—Ve­ lence, Г678. nov. 20.): holland festő. N. Ber­ eitem legkiválóbb tanítványa. Tájképbe helye­ zett állatképein kívül festett életképeket (Olasz komédiások, Louvre), arcképeket (P. Potter arc­ képe, Amsterdam) és bibliai jeleneteket (Tóbiás és az angyal, Bp.). Festményei mellett rajzai és főleg tájakat ábrázoló rézkarcai jelentősek. D ukai T akách Jenő: —*• Takách Jenő D úl Dezső (Gyula, 1925. jún. 18.— ): építész, Ybl-díjas. Részt vett az 1950-es évek lakótelep­ építkezéseiben. Jelentős műve a csillebérci atom­ reaktor (1956), a Lendvay u.-i lakótelep, a Mártírok útjai Lottó-ház. D ulac, Edmond (Toulouse, 1882—1953): francia születésű angol illusztrátor, az 1900 k. kialakult angol szecessziós illusztrációstílus legismertebb képviselője A. Rackham mellett. Csaknem kizárólag meséket illusztrált (Ezer­ egyéjszaka, Andersen meséi). Stílusára a sze­ cesszió mellett a perzsa és indiai miniatúrák s a japán művészet is hatott. D um a György (Bp., 19Г2. jan. 30.— ): keramikus, főleg kerámiatechnológiai munkaterületen működik; 1943—48 között a Művé­ szeti Gimnázium, 1949-től az Iparművészeti Főiskola tanára s a főiskolai kutatólaboratóriu­ mot vezeti. Archeológiái kutatásokhoz agyagtani analíziseket készít. D u m o n stier: francia művészcsalád a 16 —18. sz.-ban. Jean ~ (? — 1535 k.) miniaturistát először 1528-ban említik. Fiai, unokái, déd­ unokái portréfestők voltak. Legismertebb köztük Daniel ~ (Párizs, 1574. máj. 14.— Párizs, 1646. jún. 21.) udvari festő. Kortársait élethű pasztellportrékban örökítette meg. D u m ont, Augustin (Párizs, 1801. aug. 4. — Párizs, 1884. jan. 28.): francia szobrász. Klaszszicizáló stílusa és népszerűsége mintaképéhez, P. J. David d’Angcrs-h.cz teszi hasonlóvá. Válto­ zatos életművéből képmásai és emlékművei emelkednek ki: Guérin mellszobra (Louvre), N. Poussin, Szí. Cecília (Párizs, Madeleinetemplom), Cherubini síremléke a Pere-Lachaisetemetőben. D u m o n t, Nicolaus Bany (Panny), Baron de (Burgundia, kb. 1648—Buda, 1708. okt.): hadi építészmérnök, végül tüzér ezredes. 1679-

Dunai iskola: A. Altdorfer: Szt. Flórián holttestének megtalálása (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum)

tői I. Lipót osztrák császár szolgálatában állt. Részt vett Buda 1684. és 1686. évi ostromában, továbbá Arad, Csanád, Szeged és Kiskanizsa felszabadításában. 1697-től Budán mint csá­ szári hadi főmérnök tevékenykedett haláláig. Irányította a budai vár helyreállítását, 1702-től több erődítmény (Eger, Székesfehérvár, Simontornya) robbantását vezette. 1703-tól a ferencesek vízivárosi monostorát építette saját terve alapján. Pesten, Szolnokon, Aradon és Erdélyben is működött. Schoen Arnold dunai isk o la : a gótika és a német reneszánsz átmeneti korának jellegzetes festészeti iránya, mely a 16. sz. első felében virágzott — aránylag rövid ideig — Regensburg és Passau környé­ kén. Jellemzője a gazdag tájképi részletek szeretete, az ember és táj egységes hangulatának ábrázolása. Legkiválóbb képviselői A. Alt­ dorfer és W . Huber voltak — írod. H. Voss: Der Ursprung des Donaustils. 1907; L. Baldass: Die Bildnisse des Donaustils. 1922. (Städelj ahrbuch, II. kötet.) D u n aiszk y : szobrászcsalád. — I . r-t Lőrinc (Libetbánya, 1784. júl. 15.—Pest, 1833. febr. 5.) apja asztalosműhelyében tanulta az asztalosmesterséget, 1806-ban iratkozott be a bécsi akadémiára, J. M. Fischer és H. Füger tanítványa volt. 1809-ben telepedett le Pesten. Első munkája 1811-ben a Kasselik Fidél által épített terézvárosi templom homlokzatán álló Szt. Teréz-szobor. Hasonló műve az 1820-ban készült józsefvárosi templom attikáján álló Szt. József-szobor. Egyik legkiválóbb alkotása 1813-ban készített domborműve, az egykori 5 7 0

J)U N

Török-patika bútorzatának díszítése. Kilenc nagyobb méretű álló faszobra van a krisztina­ városi templomban. Ezek a szobrok késő­ barokk felfogását mutatják. Munkásságának nagy részét a házhomlokzatok szobordíszítései adják. Szinte sértetlenül maradt fenn a mai Apáczai Csere János u. 5. sz. alatti régi Gyürkyház külső díszítése (1813). Nagyon sok oltárt, tabernákulumot, szószéket, síremléket és ún. oltárszószéket készített. Az oltárszószékek fából vannak, szerkezetük klasszicista építészeti elemeket mutat (ilyen pl. az 1819-ben készült mezőberényi oltárszószék). Önállóan tervezett szószéket a Deák téri templom számára. Kútszobrai közül egy maradt meg a mai Október 6. u. 20. szám alatti ház udvarán*(i8i8). О az első magyar szobrász, aki a bécsi akadémia szob­ rászati stílusát Mo.-ra közvetítette. Számadás­ könyvéből tudjuk, hogy bármilyen meg­ rendelést elfogadott, s műhelye csaknem üzemnek számított. — 2. ~ Henrik Ágost (Pest, 1812. febr. 16.—Temesvár, 1875. dec. 18.) Lőrinc fia. 1842-től Temesvárott volt Dunaiszky Lőrinc: Flóra (fülkeszoborj

X. Dunikowski: Solski színművész portréja

rajztanító; ekkor szobrászattal már alig foglal­ kozott. — 3. ~ Gusztáv (Pest, 1820. máj. 30.— ?) Lőrinc fia. Apja műhelyében tanult; munkássága nem számottevő. — 4. László Gyula (Pest, 1822. okt. 15.—Bp., 1904. júl. 3.) Lőrinc fia. A müncheni akadémián L. M. Schwanthaler tanítványa volt, utána Bécsben, Rómában, majd az 1850-es évektől Pesten dolgozott. Id. Lendvay Márton pesti (1859) szobrát és a Halászlány-kutat készítette el. Sokat foglalkoztatott mester volt, különösen portrészobrászként voltak sikerei. Jó mester­ ségbeli felkészültsége nem kárpótol művei János Lőrinc gyakori belső ürességéért. — 5. (Pest, 1827. máj. 18.—Pest, 1865. febr. 17.) Lőrinc fia, apja halála után műhelyének egyik vezetője. Wurst Edit D unikow ski, Xavery (Krakkó, 1875. nov. 24. —Varsó, 1964. jan. 26.): lengyel szobrász és festő, a krakkói és varsói akadémiák tanára, Állami díjjal kitüntetett művész, a modern len­ gyel művészet kiemelkedő alakja. Varsóban és Krakkóban tanult. Hosszabb ideig élt Párizs­ ban. Szuggesztív erejű, kiváló portrék és monumentális emlékművek alkotója (Szilé­ ziai felkelők, 1946 —52; Mickiewicz, 1948; a Waweli fejek c. ciklus). Az 50-es évektől kezdve sokat festett (Oáwiecim-áklus, Haldokló amarillis, 1950; Ember a térben, 1958). D unkel Lőrinc (18. sz. közepe): szolnoki építőmester. A gyöngyösi ferences templom harangtornyát 1740—45 között építette és az ideiglenes sisak helyébe állandót emelt. D u noyer de Segonzac, André (BoussySt-Antoine, 1884. júl. 6,— ): francia festő és grafikus. Olajképei — amelyek gyermekkora helyei, az Yerre partjai és D-Franciao. emlékeit

őrzik — Corot és Courbet hatását idézik (Ivók, 1910; A fantázia kínjai, 1913). Kiváló rajzoló, akvarellista és rézkarcoló. 1956-ban gyűj­ teményes anyaggal szerepelt a Velencei Biennalén. D u P aquier, Claudius-Innocentius: -rPaquier, Claudius Innocentius du D upérac : -+Pérac, Etienne du Duplessis, Joseph Sifíred (Carpentras, 1725. szept. 22.—Versailles, 1802. ápr. 1.): francia festő, Rómában P. Subleyras-nál tanult. 1769től Párizs kedvelt arcképfestője volt. Arcképei­ nek bátor ecsetkezelése harmonikus színekkel párosul. Ginekről festett híres portrét (Bécs). D upré, Augustin (St Etienne, 1748. okt. 6.— Armentieres, 1833. jan. 30.): francia érem­ művész. Előbb fegyvergyárban dolgozott, majd önálló üzletet nyitott. Hírnevét emlék­ érmei alapították meg. D upré, Giovanni (Siena, 1817. márc. I ,— Firenze, 1882. jan. 10.): olasz szobrász. Auto­ didakta. A Canova-utánzók rideg klassziciz­ musából kiemelkedve életteli, egyéni művé­ szettel lépett fel, mely döntő hatással volt a korabeli olasz szobrászatra (Halott Abel, 1842; Sappho, 1857 stb.). D upré, Guillaume (Sissonge, 1574—Párizs, 1647. ápr. 8.): francia éremművész. A francia reneszánsz éremművészet utolsó és legnagyobb mestere. 1597-től pénzverdéi első vésnök, 1604-től művészi felügyelő volt. Kb. 60 érme ismeretes (Medici Mária, I. L. Lavelette stb.). Foglalkozott szobrászattal (IV. Henrik mell­ képe ) és gemmavéséssel is. D upré, Jules (Nantes, 1811. ápr. 5.—l’IsleAdam, 1889. okt. 6.): a barbizoni festő­ kolónia egyik jelentős tagja volt. Társai között ő a legdrámaibb, legmozgalmasabb, olykor romantikus felfogású művész. Kezdetben T. Rousseau hatása alatt festett, majd túlhaladt az ő epikus felfogásán, szenvedélyesebbé, líraibbá, drámaibbá vált. Patetikusan hang­ súlyozta az égbolt tüneményeit. Eleinte apró­ lékos részletezéssel festett, de később szélesebb, iíj. J. Duquesnoy: Antoine Trust síremléke (Gent, St Bavo-templom)

szinte kavargó ecsetkezelésre tért át. Arckép- [} pj p festőnek és litográfusnak is kiváló volt. Művei­ nek gazdag gyűjteménye a Louvre-ban talál­ ható. — írod. Ch. Léger: La Barbizonniere. Paris, 1946. Farkas Zoltán D u q u esn o y : flamand szobrászcsalád. — I. Jerome n~>, id. (1570 előtt—Brüsszel, 1641) brüsszeli, jelenleg csak másolatban álló Manneken-Pis kútfigurájáról közismert. — 2. Frans (Brüsszel, 1594—Livorno, 1643. júl. 12.) apjánál, az id. Jerome ^ n á l tanult, majd 1618ban Rómába ment. Pályája elején — apján kívül — Rubens is nagy hatással volt művésze­ tére. Rómában Poussinnel került szoros kap­ csolatba. Első sikereit Rómában antik szobrok elefántcsontból és bronzból készült kisméretű másolataival aratta. 1627—28-ban a San Pietro oltárbaldachinjára angyalok nagy gipszmodelljeit készítette Bernini tervei alapján. 1629-ben alkotta a csak 1640-ben leleplezett Szt. András-szobor modelljét a San Pietro egyik kupolapillérjének fülkéjébe. Másik monu­ mentális alkotása, Szt. Zsuzsanna szobra (1630) a Sta Maria di Loreto templomban van. Nagyszámú terrakotta-, bronz- és elefántcsont­ szobra főként kisméretű portré és puttószobor. Nagy hatással volt a Bernini-követőkre is, de elsősorban hazája szobrászaténak későbbi alakulására. Meghívást kapott a francia udvar­ hoz, de odautaztában meghalt. — 3.Jerome ifj. (Brüsszel, 1602—Gent, 1654. szept. 28.) bátyjánál, Frans ^ n á l dolgozott Rómában. Részben bátyja, részben Michelangelo és Ammanati szobrai hatottak alkotásaira, tehát a saját idejében már a konzervatív, Bernini előtti római szobrászat befolyásolta. Genti Szt. Bavo-beli síremlékalakjain és a brüsszeli Szt. Gudule-ben levő Szt. Tamás-szobrán kevéssé önálló, eklektikus művészegyéniségnek mutatkozott. — írod. E. de Busscher: Les Du Quesnoy. Gand, 1873. Aggházy Mária D ura-E uropos : mezopotámiai város az Eufrátesz mellett; eredeti nevén Dura, az Europos nevet akkor kapta, amikor Seleukos Nikator i. e. 280 k. erődített görög várost alapított helyén. Az i. e. 1. sz.-ban a parthus birodalom részévé vált, i. sz. 165-től a római birodalom­ hoz tartozott. A rómaiak határerődnek hasz­ nálták, amíg 256-ban Sapur szasszanida király el nem pusztította. Virágkora a parthus uralom ideje volt, amikor a Palmyrán át vezető út­ vonal mentén a római birodalom és a Kelet közötti kereskedelem egyik csomópontjává vált. Az 1922 —37 között végzett ásatás során feltárt művészeti emlékek a görög hatás alatt ki­ alakult ókori közel-keleti művészet ismeretének fő forrásai. A fontosabb épületek: a városfal és az akropolis, több palota és magánház, az Atargatis-, Bél-, Gadde-, Zeus Theos-, Mithras-templom és a zsinagóga. Jelentősek a 5 7 2

DUR

Dura-Europos: Áldozati jelenet a Bél-templom freskójáról (Damaszkusz, múzeum)

templomok, különösen a zsinagóga sajátos stílusú falfestményei. — írod. M. Rostovtzeff: D.-E. and its Art. Oxford, 1938. Castiglione László Duran, Carolus (Lille, 1838. júl. 4.—Párizs, 1917. febr. 17.): francia festő. Párizsban, majd Rómában tanult; a spanyol mestereket — különösen Velázquezt — tekintette példa­ képének. Népi életképeket festett Róm a kör­ nyéki témákkal (Esti ima, A meggyilkolt a Campagnában), valamint elegáns felfogású portré­ kat (A kesztyűs hölgy, A kékruhás gyermek). Néhány évig a római Francia Akadémia igaz­ gatója volt. A Luxembourg-palotában falképei találhatók (Jelenetek Medici Mária életéből). Durand, Jean Nicolas Louis (Párizs, 1760. szept. 18.—Párizs, 1834. dec. 31.): francia építész, az Ecole Polytechnique tanára, a Precis de lefons d’architecture données á l’école polytechnique c. jelentős tankönyv (1801—05) szerzője. Kivitelezhető és kora igényeinek megfelelő terveivel, valamint széles körű tanítványi hálózatával a francia forradalmi építészek tanait közvetítette az utókornak. Durand le Mayon (13. sz. első fele): francia kőfaragómester, a roueni katedrális építésénél dolgozott 1235 k. Neve „Duranus me fecit” felirat formájában a katedrális főhajójának egyik zárókövén maradt fenn. Durand-Ruel, Paul (1831 —1922): francia 5 7 3 műgyűjtő és kereskedő. A barbizoniak, majd

az impresszionisták erkölcsi támogatója, keres­ kedője és hatásos propagálója volt. Duranty, Louis Émile (1833—1880): francia regényíró, művészeti kritikus. Az impresszio­ nisták egyik legkorábbi harcostársa. 1876-ban publikálta az impresszionizmus elveiért har­ coló könyvét: La Nouvellc peinture, á propos du groupe d'artistes qui expose dans les galeries Durand-Ruel. Duray Tibor (Bp., 1912. jan. 21.— ): festő, grafikus, szobrász. Aba-Novák Vilmos festő­ iskolájában tanult. 1937—38-ban Olaszo.-ban ösztöndíjas volt. 1947—48-ban Párizsban dol­ gozott. Több önálló kiállítást rendezett, legutóbb 1961-ben az Ernst Múzeumban. — Pályájának első szakaszában portrék mellett a munkások, szegényemberek életét örökítette meg festményein, már ekkor megmutatkozott a monumentális felfogásra és a szimbólummá fokozásra való törekvése is (DonQuijote, 1944; Halászlány, 1948). Az 50-es években első­ sorban érmeket és grafikákat készített. Az 1956 után festett képein visszatért az 50-es évek előtti stílusához. Szerdahelyi István Duret, Francisque (Párizs, 1804. okt. 19.— Párizs, 1865. máj. 26.): francia szobrász. Szá­ mos dekoratív rendeltetésű allegorikus szobrot készített párizsi középületekre: A Tragédia és Komédia (Comédie Francai se), A z Igazság (Börze). Antikizáló (Vénusz a fürdőben) és vallásos tárgyú szobrait főleg márványba faragta. Ezek Canova és a hellénisztikus művé­ szet hatását tükrözik. Duret, Théodore (1838 —1927): francia író és kritikus. 1878-ban jelent meg az impresszio­ nizmus értékelésében úttörő könyve: Les Durham: A Katedrális belsejének részlete

Peintres impressionistes, 1912-ben alapvető fon­ tosságú katalógusa: Manet et son oeuvre. Nagy gyűjteménye volt impresszionista művé­ szek alkotásaiból, de képeit 1894-ben árverésre bocsátotta. D urham : város E-Angliában. Középkori, falakkal körülvett Óvárosából emelkedik ki a Katedrális, mely 1093-tól 1540-ig Benedekrendi apátsági templom volt. 1093 —1490 között építették normann-gót stílusban; egyike az első csúcsíves, bordaboltozatos templomok­ nak. Duris: i . (i. e. 510—460 között működött) athéni görög vörösalakos vázafestő; a késő­ archaikus kor egyik legkimagaslóbb mestere. Kisméretű vázákat, elsősorban csészéket (kylixeket) festett. Néhány darabot mint fazekas­ mester szignált. Virágkora az 5. sz. első két tizede volt, de kevesedmagával később is lépést tudott tartani a vázafestészet új vív­ mányaival. Mozgalmas képeinek témagazdag­ sága, kompozíciós ötletessége kimeríthetetlen, rajzuk azonban sokszor gondatlan. Több mint 200 művét ismerjük, amelyek közül sok szig­ nált, de nem mindegyik általa szignált kép való az ő kezétől. Főbb művei: Fegyverkezés (kylix, Bécs), Achilleus fegyvereinek sorsa (kylix, Bécs), Eós és Memnón (kylix, Louvre), Iskolajelenetek (kylix, Berlin), Mulatozó szatírok (psyktér, British Museum). — írod. J. D. Beazley: Attic Red Figure Vase Painters. Oxford, 1964. — 2. (i. e. 340—280 к.) görög tudós. Athénben filozófiát tanult, majd Samos tyrannosa lett. Számos tudományos munkája közül egyik a görög festőkről, egy másik a fémművesekről szól. -*■Plinius — aki az ókori görög művészet legfontosabb forrásait közve­ títette hozzánk — ~ t is megnevezte azok közt, Duris: Fegyverkezés (Becs, Kunsthistorisches Museum)

akiket kivonatolt, nyilván főleg fenti két művét. A görög művészekről Pliniusnál olvas­ ható anekdotikus hagyomány jelentős részben -Dietrich József D vorak, Max (Raudnitz, 1874. ápr. 14.— Grusbach, 1921. febr. 8.): osztrák művészettörténész. 1909-től a bécsi egyetem iskolát alapító tanára volt. A szellemtörténeti irányzat egyik legnagyobb hatású képviselője. Fő műve: Idealismus und Naturalismus in der gothischen Skulptur und Malerei (1918). Posz­ tumusz művei: Kunstgeschichte als Geistes­ geschichte (1924), Geschichte der italienischen Kunst im Zeitalter der Renaissance (1—2. köt. 1927—28).

A. van Dyck: Önarckép (Bécs, Akadémia)

D ü rer, Hans (Nürnberg, 1490. febr. 21.— Krakkó, 1538 к .): А. testvére, I. Zsigmond lengyel király udvari festője; grafikus és deko­ ratív festői feladatok kivitelezője volt. düsseldorfi festőiskola: az 1769-ben alapí­ tott művésziskolából fejlődött festőiskola. Nem volt önálló, a berlini Porosz Akadémiá­ tól függött. Tanárai P. Cornelius, F. W . Schadow stb. voltak. A jelentősebb itt dolgozó művészek közé tartozott F. T. Hildebrand, A. Schrödter, L. Knaus, В. Vautier, Munkácsy A. van Dyck: Fiatal hadvezér arcképe (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

A. van Dyck: Marie-Louise de Tassis arcképe (Vaduz, Liechtenstein-gyűjtemény)

D yce, William (Aberdeen, 1806. szept. 19.— Streatham, 1864. febr. 14.): angol festő. Egy ideig Rómában élt, ahol a nazarénus festők­ kel volt kapcsolatban. Az ő hatásuk alatt a londoni parlamentben festett falképeivel a preraffaelita festők előfutárának tekinthető. D yck, Anthonis van (Antwerpen, 1599. márc. 22.—London, 1641. dec. 9.): flamand festő. Pályafutását csodagyermekként kezdte. H. van Balén tanítványa volt, igazi mestere azonban Rubens lett. Nagy hatással voltak rá az olaszok, Giorgione és Tiziano, kiknek műveit olasz útja alkalmával tanulmányozta. Több ízben dol­ gozott Angliában; 1632-ben I. Károly angol király meghívta udvari festőjének is. Művé- 57$

D Ü R szetének kisebb részét teszik a bibliai és mito­ logikus kompozíciók (A Keresztvitel, Ant­ werpen; Krisztus siratása, München; Részeg Silenus, Sámson és Delila, Bécs; A z érckígyó, Madrid), melyekben Rubens hatása érvénye­ sül, annak erőteljes érzékisége, áradása nélkül sokkal lágyabb, enyhén szentimentális hang­ vételben. Igazi területe azonban az arckép­ festés volt, s e nemben a mai napig mint a művészettörténet egyik legnagyobbját tart­ ják számon. Már olasz útja alkalmával is főleg portréival aratott nagy sikereket. Igazi kibon­

takozása e téren az angol udvarban követke­ zett be. Arcképein újszerű volt pszichológiai megfigyeléseinek felhasználása az ábrázolt jellemzésében. Modelljeit rendszerint nem statikusan, hanem valamely mozdulat v. cse­ lekvés közben ábrázolta. Megrendelőit von­ zotta elegáns előadása s az a készsége, hogy ábrázoltjait hallatlanul előkelőén, jó tulajdon­ ságaikat hangsúlyozva jelenítette meg, a képek hatását a gazdag ruhákkal és a kezek finom mozdulataival fokozva (I. Károly angol király vadászaton, Louvre; I. Károly gyermekei,

A. van Dyck: I. Károly angol király vadászaton (Párizs, Louvre)

579

г

t

Jakováli Hasszán-dzsámi a minarettel fele, Pécs)

(1 6 .

sz. második

Torino, Windsor; A királyné portréja, W ind­ sor). Maga is mint ünnepelt udvari festő igen előkelő módon élt; Rubens halálakor feje­ delemként tért haza, hogy annak örökét átvegye. Dicsőségvágya és költséges életmódja ösztönözték, hogy minden megrendelést el­ vállaljon. Ezért később segédei festették a ruhákat, a kezek állandó modell után készül­ tek; maga a mester csak az utolsó simításokat végezte a képeken. így korábban legértékesebb tulajdonsága: a pszichológiai megfigyelés el­ sikkadt, és csak bravúros, rutinos festés­ módja érvényesült. Tanítványai és metszői segítségével készítette híres Ikonográfiaját, nevezetes kortársai arcképsorozatát, melyből több kiadás is megjelent, az utolsó már Angliában bekövetkezett halála után. ~ alakí­ totta ki az ún. társasági arckép típusát, mely nemcsak a követőire és kortársaira volt igen nagy hatással, hanem szinte napjainkig tovább él. Portréfestészete hosszú időre meghatározta

az angol arcképfestészet fejlődését Gains- D Z S borough-tól Lawrence-ig. A Szépm. Múz. őrzi Házaspár képe, Férfiképmás és Szt. János evangélista c. műveit, az Ikonográfia két lapjá­ hoz készített grisaille portrékat, valamint még két képét, melyek szerzősége kérdéses. — írod. F. Wibiral: L’iconographie d’A. v. D. Leipzig, 1877; L. Cust: V. D. London, 1906; A. Munoz: V. D. Leipzig, 1941; H. Bodmer: V. D. Leipzig, 1943; L. van Puyvelde: V. D. Bruxelles, Г959. Kovács Éva D yggve,E inar (Libau, Г887. okt. 17. —1961): dán régész, az antik és ókeresztény építészet egyik legkiválóbb ismerője. Görögo.-ban szá­ mos jelentős ásatást (Kalydón, Lindos, Thessa­ loniki) vezetett és dolgozott föl. Magyar vonatkozású műve: Das Mausoleum in Pécs (Pécs, 1935). Dyskobolos, Diszkoszvető: Az ókori görög szobrászatban kedvelt téma leghíresebb fel­ dolgozása ->- Myrón athéni szobrász i. e. 450 k. készült bronzszobra: diszkoszát elhajításra hátralendítő ruhátlan ifjú, talán — egy, a szobrot ábrázoló antik gemma felirata alap­ ján — Hyakinthos, Apollón kedvence, akit az isten diszkoszvetés közben véletlenül halálra sebzett. Az elveszett műnek 20 antik szobormásolata (márványtorzók, fej- és kar­ részletek, kisbronz) és több gemmaábrázolása ismeretes. Az egyetlen teljes példány a római Nemzeti Múzeum ún. Lancelotti ^ a : az egy síkban kiterített, szigorú kompozíciójú szobor a diszkosz elhajítása előtti pillanat megragadásá­ val fordulópontot jelentett a plasztikus mozgás­ ábrázolás történetében. Szilágyi János György d zsám i: mohamedán templom, melyet szul­ táni engedéllyel építettek olyan helyen, ahol legalább 40 hivő élt együtt; a pénteki imát csak ebben lehetett elmondani. A belső bútorzatát elsősorban a meredek feljáratú -+mimbar (szószék) alkotja. Ez rendszerint a szentély bal oldalán áll és legtöbbször intar­ ziával v. faragással díszített. A mekkai irányt — amely felé fordulva végzik imájukat a hívők — egy táblával v. egy fülkeszem épít­ ménnyel jelzik. A padozatot szőnyegekkel bo­ rítják, a belső falakat Korán-idézetek díszítik. A ~ mellé rendszerint építenek egy henger alakú, süvegben végződő tornyot, a mina­ retet. A legkorábbi és legjelentősebb nagy ~ a jeruzsálemi Kubbet-esz-Szakhra (sziklatemp­ lom, 685), melyet Mohamed mennybemene­ telének emlékére emeltek. A második monu­ mentális alkotás a damaszkuszi Omár-~ (705). A 8. sz.-tól kezdődően a mohamedán hívők táborának növekedésével egy időben a fő­ templomok száma is jelentősen növekedett.

58О

E

581

Earlom, Richard (London, 1742/43—Lon­ don, 1822. okt. 9.): angol grafikus; az első, aki a mezzotinto eljárást a vonalas karccal kombinálta, lapjai így sokkal kifejezőbbek lettek. Legszebb művei J. van Huysurn gyü­ mölcs- és virágcsendéletei és A. van der Werff Dávid és Abisag c. képe után készült repro­ dukciói. early en glish : az angol koragótika; kb. az 1175 —1270 közötti periódus elnevezése. Leg­ jelentősebb emlékei Lincoln, Wells, Ely katedrálisai. East, Alfred (Kettering, 1849. dec. 15.— London, 1913. szept. 29.): angol festő és raj­ zoló. Glasgowban, Londonban és Párizsban tanult. Az angol vidék és tengerpart lírai ábrázolója, főleg tájképeket festett. Egyszerű, keresetlen művészete rézkarcain is érvényesül. Egy képe a Szépm. Múz.-ban van. Eastlake, Sir Charles Lock (Plymouth, 1793. nov. 17.—Pisa, 1865. dec. 24.): angol festő és művészeti író. 1850-ben a londoni National Gallery igazgatója lett. Képeméi (Byron álma) maradandóbb sok anyagot tartalmazó irodalmi munkássága (Materials for a history of oilpain­ ting, 1847—69; Contributions to the Literature of the fine arts, 1848 stb.). eau-forte : -+■aquaforte Ebe, Gustav (Halberstadt, 1834. nov. 1.— Berlin, 1916. máj. 15.): német építész, az ek­ lektika korának jelentékeny mestere. Több berlini palotát, villát épített, az ő műve volt a II. világháborúban elpusztult berlini Rudolf Mosse-palota (1882 —84) és az Apollotheater. Könyvei: Akanthus, 1883; Spätrenaissance, 1886; Architektonische Raumlehre, 1900—01; Dekorationsformen des 19. Jahrhunderts, 1900. ébenista, ébéniste: régebben az apró ébenfa­ tárgyak és a finom faberakások készítője. A 18. sz.-tól — az egyszerű asztalostól való megkülönböztetésül — a díszbútorok alkotó­ ját jelenti. Az Ébéniste du Roí királyi díszbútor­ asztalos, akinek a Louvre-ban volt műhelye. — írod. Comte de Salverte: Les ébénistes du XVIIIе siede. Paris, 1934. Éber László (Bp., 1871. máj. 28. —1935. márc. 29.): művészettörténész, a Magyar Nemzeti

Múzeum régészeti osztályának dolgozója, egyetemi magántanár; Árpád-kori és barokk művészettel foglalkozott. Művészeti lexikont szerkesztett (1926, II. kiad. 1935). Társszerzője a Barát—Éber—Takács: A művészet örténete (1926) c. műnek. Könyvei: A művészeti ábrá­ zolás, 1894; Donatello, 1903; Művészettörténeti olvasmányok, 1909. Éber Sándor (Ráckeresztúr, 1878. jún. 6.— Baja, 1947. dec. 15.): festő. 1897-től 1900-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan tanít­ ványa, 1902-től Baján rajztanár volt. Elsősor­ ban mint freskófestő ismert. A bajai gimná­ ziumban a művészi nevelés allegóriáit, több vidéki templom freskóit (Nagykanizsa, Szász­ vár, Hajós stb.) festette. 1926-ban a Nemzeti Szalonban, 1925-ben, 1933-ban Baján volt gyűjt, kiállítása. Emlékkiállítását 1964-ben a bajai T ütr István Múzeumban rendezték meg. Önarcképe a Nemz. Gal.-ban van. Eberhard Henrik, Eberhardt (18 —19. sz.): ércöntő. Budán és Pesten működött a 18. sz. végétől 1840-ig. Számos műve ismeretes. Eberhard, Konrad (Hindelang, 1768. nov. 25.—München, 1859. márc. 12.): német szob­ rász és festő. Rómában Canova és Thorvaldsen, valamint az antik szobrászat hatott rá. Egyházi, mitológiai és történelmi emlékszobrokat készí­ tett. Népszerű műve: Amor és a Múzsa (Mün­ chen, Glyptothek). Eberhardt Antal, Eberhard, Eberhart (Győr, 1725 к ,—Buda, 1768. aug. 7.): szobrász, 1750 k. Budán telepedett le, 1756-ban szerzett polgárjogot. Több budai templom dekoratív szobrainak és oltárszobrainak faragója. A nagy­ kovácsi plébániatemplom főoltára, három mellékoltára és szószéke, valamint az óbudai plébániatemplom homlokzati szobrai is az ő alkotásai. Eberhardt Ferenc (18. sz.): szobrász. Műkö­ dése 1761 —1779 között ismert. Az aradi mino­ riták számára készített szobrokat. Nagyvára­ don, Csíkcsatószegen (ma Cetátuia) és Szászhermányban (ma Hárman) oltárokat épített és szobrokat faragott. Eberhardt József (? —1768): tiroli szárma­ zású budai asztalos. 1760-ban készítette a budai

Szt. Flórián-kápolna asztalosmunkáit, a nagy­ kovácsi r. k. templom főoltárát ~ Antal budai szobrásszal együtt. Eberl, Carlo (Károly) (18. sz. vége —19. sz. eleje): építőmester, 1809-ben Budán, majd Pesten működött, ahol tervei szerint több lakóház épült. 1819-ben tervet készített a pesti Nemzeti Színház részére (Pest megyei levél­ tár), mely nem valósult meg, s helyette ifj. Zitterbarth Mátyás terveit kivitelezték. Eberle, Syrius (Pfronten, 1844. dec. 9.— Bozen, 1903. ápr. 12.): német szobrász. Nevét a Brazília és Peru számára készített egyházi témájú szobrok tették ismertté. Münchenben emlékműveket s allegorikus szobrokat készí­ tett (az Isar-híd figurái). I. Vilmos lovas szobrát (Nürnberg), mely tervei alapján készült, más fejezte be. Eberz, Josef (Limburg an der Lahn, 1880. jún. 3.—München, 1942. aug. 27.): a német kora expresszionista festészet egyik legjelen­ tősebb képviselője, a „November-Gruppe” tagja. Tájképek, portrék, főleg vallásos tárgyú falfestmények és grafikai művek fűződnek nevéhez; üvegablak- és mozaikterveket is készített. Kompozíciói felépítésében monu­ mentális hatásra törekedett; kifejezésmódja sokszor túlfűtött. Festészetére Grünewald gya­ korolt erős hatást. Eberlein, Gustav (Spiekershausen, 1847. júl. 14. —Berlin, 1926. febr. 5.): német szobrász. A 19. sz. végi dagályos, neobarokk szobrászat jellegzetes képviselője. Jellemző műve a Richard Wagner emlékmű (Bécs) és az I. Vilmos császár emlékmű (Mannheim). Ebner Lajos; -- abacus alatti része. A korai görög dór oszlop­ fők '-^-profilja erőteljesen, a klasszikus koriaké lágyabban domboruló, geometriailag nem szerkeszthető vonal, a hellénizmusban elmerevül és a 45°-ot közelíti meg, míg a római kor­ ban szabályos negyedkor. Az ión oszlopfő ■ky ma). Hajnóczi Gyula Eckersberg, Christoffer Vilhelm (Schleswig, 1783. jan. 2.—Koppenhága, 1853. júl. 22.): dán festő; hazájában a sajátosan nemzeti fes­

tészet önálló fejlődésének megindítója. Arc- E B E képeket, táj- és életképeket festett. Párizsban David, Rómában Thorvaldsen tanítványa volt. Klasszicista kezdet után naturalista irányban fej­ lődött tovább. Hazájában sok követője akadt. Eckh György Máté (17. sz. vége): feltehetően Budán volt fafaragó. Buda 1686-i ostromát ábrázoló domborműve (1687) a Történeti Múzeumba került. Eckhardt, Eckart, Eckhart (16 —17. sz.): német kőfaragó-, szobrász- és építészcsalád a szászo.-i Freibergben. — I . Hieronymus , ifj. (? —1624. ápr. 5.) 1390—92 között a freibergi dóm hercegi síremlékkápolnája részére nyolc prófétafigurát készített. — 2. Fia, Uriel ~ (1582 —1612. máj. 12.) szobrász, fő műve Caspar von Schönberg és felesége síremléke. Eckmann, Otto (Hamburg, 1865. nov. 19.— Badenweiler, 1902. jún. 11.): német ipar­ művész, festő, tervező, könyvművész, a sze­ cesszió ún. „íloreális” irányának egyik jelentős mestere. A hamburgi és a nürnbergi iparművészeti iskolák után a müncheni akadémián tanult. 1895—97 között a Pan c. folyóirat, 1896—97-ben a Jugend munkatársa volt. 1899től festészeti tevékenységet is folytatott. Ecole de Paris: azoknak a nem francia származású festőknek az összefoglaló elneve­ zése, akik a 20. sz. elején Párizsban dolgoztak, s hatott rájuk a francia avantgarde művészet, de nem csatlakoztak szigorúan egyik izmushoz sem. Az ~ jellemző képviselője az orosz M. Chagall, az olasz A. Modigliani, a litván Ch. Soutine stb. Ecole des Beaux-Arts-stílus: a 19. sz. har­ madik negyedében mindenütt elterjedt, fel­ tűnő díszítésű reprezentatív eklektikus építés­ mód, amely szállodák, bérpaloták kedvelt stílusává vált Európában és Amerikában. Ecsedi István (1675—90 között működött Debrecenben): ötvösmester. A debreceni ref. egyház egyik 17. sz.-i fedeles kupáját tulajdo­ nítják neki. ecsetrajz: egy színbe (rendesen biszterbe) mártott vízfestő ecsettel húzott, széles vonalak­ kal készült ábrázolás. Ecsődi Ákos (Almáspuszta, 1902. dec. 27. — ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke, majd tanársegéde. Az UME törzs­ tagja volt. 1928-ban és 1930-ban gyűjt, ki­ állítást rendezett az Ernst Múzeumban, majd párizsi tanulmányútra ment. 1943-ban Makóra költözött. Ecsy Ferenc József (Pest, 1862. ápr. 3. —?): festő. 1878 —81 között a Mintarajziskolában, 1881 —82 között Bécsben tanult. Munkácsy Mihálynak mo.-i látogatása alkalmával az 1890-es években titkára volt. Életképeket és arcképeket festett. J^—

E !)[-

Éder József (18. sz.): ácsmester. 1763-ban épí­ tette a tatai nyolcszögletes óratornyot, 1788Edelfelt, Albert (1854. júl. 21.—Borga, 1905. aug. 18.): finn festő. Antwerpenben és Párizsban tanult. Hírnevét a finn népélet jeleneteinek megfestésével és jellemző arc­ képeivel érdemelte ki. Edelinck, Gérard (Antwerpen, 1640. okt. 20.—Párizs, 1707. ápr. 2.): németalföldi réz­ metsző. 1665-ben Párizsba ment, ahol mestere F. Poilly volt. XIV. Lajos kedvelte művészetét és támogatta őt. ~ igen ügyesen egyesítette a németalföldi és a francia stílust. Mintegy 400 lapja ismeretes; festményeket sokszoro­ sított metszetekben. Éder Gyula (Kassa, 1875. dec. 25. —Bp., 1945. szept. 30.): festő. Münchenben és Bp.-en tanult. A Benczúr vezette Mesteriskolának 1901—05 között volt hallgatója; ott festette Pegazus c. képét. Mestere stílusát követte. Arcképeken, aktokon, vallásos kompozí­ ciókon kívül számos illusztrációt is készített. Eder Jakab (18. sz. második fele); építőmester, 1784 —87 között tervezte és építette a nagy­ váradi Körös-parti ref. templomot (tornya 1884-ből), 1784—90 között a nagyváradi görög keleti székesegyházat. 1802-ben tervet készített a debreceni ref. Nagytemplomhoz, de Péchy Mihály tervét fogadták el. Éder János, Hans (Brassó, 1883. ápr. 12.— 1955): festő. Münchenben tanult, de csak­ hamar Van Gogh hatása alá került. 1918-ban Bp.-en gyűjt, kiállítást rendezett. Később bibliai kompozíciókkal foglalkozott. Brassó­ ban telepedett le, s az ottani expresszionizmus vezető mestere lett. Éder József (18. sz.): ácsmester. 1763-ban épí­ tette a tatai nyolcszögletes óratornyot, 1788-

f

Éder József: A tatai óratorony

ban pedig a vértestolnai templom tetőszerke­ zetét készítette. Edfu : helység Egyiptomban (EAK) a Nílus bal partján, Thébától D-re. Az ókorban a 2. felső-egyiptomi kerület székhelye volt. Itt áll a város főistenének, Н огатак monumentális (137 m hosszú, 79 m széles, 35 m magas) temploma, amelynek építését III. Ptolemaios Euergetés kezdte meg i. e. 237-ben. Az épít­ kezés 180 évig tartott; véglegesen i. e. 57-ben fejeződött be. Az épület alaprajza az újbiro­ dalmi templomtípus hagyományait őrzi, és

Edfu: A Horus-templom udvara és előcsarnoka

583

leginkább a karnaki Khons-templommal mutat rokonságot. A régi szabályoktól csak az udvar­ nak az előcsarnoktól féloszlop magasságig emelkedő fallal való elválasztása, továbbá az oszlopfejek kiképzése tér el. A nagy templom­ udvarnak ugyanis csaknem minden oszlopát más fejezettel képezték ki, megbontva ezáltal a régi oszlopcsarnokok nyugodt rendjét. Az épület belsejében a falakat reliefek díszítik. A Horus-templom mellett egy Isis istennőnek épített kis szentély áll. A várostól Ny-ra emel­ kedő hegyben találták meg a város urainak sírjait a 26. dinasztia (i. e. 600 k.) korából. — írod. Rochemonteix—Chassinat: Le temple d’Edfou. I — 10. köt. Caire, 1897 —1934. Varga Edit Edokoro, Yedokoro: a japán festők hivatalos szervezete. A Nara-korszakban (645 —794) már fennállt. Kezdetben nemcsak a festők, hanem a lakkozok, épületdíszítők is ide tartoztak. Vezetője (takumi-no-kami) a császári palota ügyeivel foglalkozó minisztérium egyik fő­ méltósága volt. A Fujiwara-korszakban (890 — 1160) több festő saját műtermét is ^-nak ne­ vezte. A Fujiwara-korszak végén az veze­ tőjének (^--no-choja) lenni nagyon magas állás volt, ettől fogva az ~ a legnagyobb mű­ vészek vezetése alatt állott. Major Gyula Edvi Illés Aladár (Pest, 1870. máj. 25.— Bp., 1958. jún. i .): festő és grafikus, Munkácsydíjas, érdemes művész. 1888-tól 1893-ig a Mintarajziskolában mint Greguss János és Székely Bertalan tanítványa tanult, majd rajz­ tanári oklevelet szerzett. 1893—95 között Párizsban a Julian Akadémiára járt, majd

Londonban az angol vízfestészetet tanulmá­ E D O nyozta. 1897-ben ösztöndíjjal Olaszo.-ba ment. 1891-től sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállí­ tásain gondosan kidolgozott, bensőséges han­ gulatú, valósághű akvarelljeivel. 1903-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1905ben Erdélyben és Töröko.-ban, 1906-ban Hollandiában festett. Finom akvarelljeivel számos hazai és külföldi díjat, kitüntetést kapott. Halálának évében még részt vett nagy gyűjt, kiálh'tása rendezésében a Nemzeti Szalonban. Számos művét őrzik a Nemz. Gal.-ban, de vidéki múzeumokban és kül­ földön is vannak képei. Bodnár Éva Edvi Illés Aladárné, Karády Etel (Beodra, 1877. okt. 6. —1963 ?): festő. A Képzőművé­ szeti Főiskolán Tardos-Krenner Viktor, Neogrády Antal és Edvi Illés Aladár voltak tanárai. Elsősorban arcképeket festett. 1929-ben, 1958ban a Nemzeti Szalonban férje műveivel együtt szerepelt gyűjt, kiállításokon. N ő pipa­ csok között c. festménye a Nemz. Gal.-ban van. E dvi Illés Jenő, Aradi (Arad, 1886. dec. 19.— Bp., 1962. júl. 4.): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar és Edvi Illés Aladár növendéke volt. 1909-ben tűnt fel linóleummetszeteivel. Városképei (Lőcse, Sopron stb.) és életképei, rézkarcai kedveltek voltak. Több díjat nyert. 1920-ban felvette az Aradi nevet. Művei a Nemz. Gal.ban, a pécsi és a soproni múzeumban vannak. E dvi Illés Ödön (Tolmács, 1877. márc. 23.— Bp., 1945): festő. Bp.-en és Párizsban tanult, európai tanulmányútja után Bp.-en dolgozott. Főképpen tájképeit állította ki a bp.-i és vidéki

Edvi Illés Aladár: Táj szélmalmokkal

584

EGE

tárlatokon 1901-től. Képei (Homomai csata­ kép, Őszi ragyogás stb.) a Nemz. Gal.-ban és Esztergomban vannak. Edvi Illés Panny (Bp., 1897. szept. 12.— ): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál és Réti Istvánnál tanult, 1922-ben a pécsi művésztelepen Csók István és Rudnay Gyula tanítványa volt. Mint rajztanár a fő­ városban működött. Akvarelljeivel részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain, 1945 után a Pedagógus Festőművészek kiál­ lításainak résztvevője. Eeckhout, Gerbrand van den (Amsterdam, 162г. aug. 19.—Amsterdam, 1674. szept.): holland festő, Rembrandt egyik leghűségesebb tanítványa, később jó barátja. 1640-ig maradt műhelyében, műveit olykor alig lehet meg­ különböztetni mestere alkotásaitól. Főleg port­ rékat és bibliai zsánerképeket festett. Legko­ rábbi datált műve (1641-ből) a Jákob áldása. Az ötvenes években a fény-árnyék alkalma­ zásával színei megsötétedtek (Boaz és Ruth, Rotterdam; Krisztus Emmausban, Róma). Utolsó éveiben modorosabb, szárazabb képe­ ket festett. A Szépm. Múz.-ban öt képe van, köztük az igen jó kvalitású Elizeus próféta és a súnemi asszony (1664). Eenhorn, Lambertus van (Delft, 165г. ápr.— 1721. márc.): holland fajanszkészítő. Sokáig atyjával együtt dolgozott, 1691-ben a „de Métáién Pót” nevű manufaktúrát vásárolta meg. Kannelúrázott testű, ragyogó mázú vázá­ kat készített, kék v. több színű festéssel. Több művét LVE névbetűivel jelezte. Effel, Jean, tkp. Francois Lejeune (1908 — ): francia karikaturista. Naiv, szellemes rajzú politikai karikatúrákkal tűnt fel. A világ és az ember teremtését szatirikusán illusztráló rajz­ gyűjteményei magyarul is megjelentek (A z ember teremtése, Ádám és Éva). Haladó szemlélet és humanista mondanivaló jellemzi műveit. 1953-ban a Békc-Világtanács aranyéremmel tüntette ki. Effmurdt Jakab, lignicei (17. sz.): 1631 —33 között könyvkötő Gyulafchérvárott; az ottani nyomda vezetője volt. „Feidelem urunk (I. Rákóczi György) könyvnyomtato és compactora”-ként jelzi magát. Effner, Joseph (Dachau, 1687. febr. 4.— München, 1745. febr. 23.): bajor építész, Franciao.-ban G. Boffrand-níl tanult. I7t5-től a müncheni hercegi udvar építésze volt. Folytatta a nymphenburgi kastély, I7t9-től pedig a schleisheimi kastély építését. 1723-tól 1728-ig a müncheni Preysing-palotát építette. — írod. M. Hauttmann: Der Kurbayrische Hofbaumeister, J. E. Strassburg, 1913. Egartner: harangöntő család Temesvárott. ~ Mihály Józsefnek 1808-ból egy, ~ Józsefnek 585 az 1808—29 közötti időből több műve és

Ignácnak 1834-ből és 1840-bőlkét harangja is­ meretes. Károly 1830—70 között működött. Egei József (1779 —1800 között működött): debreceni ötvösmester. Egy t78o-ból származó, nevével jelzett virágkelyhet a böjti ref. temp­ lomban őriznek. egei kultúra : -►helladikus kultúra, ->- kykladikus kultúra E g er: barokk műemlékekben gazdag, nagy történelmi múltú városunk. Műemlékei: a Vár, Eger: A Minorita templom főhomlokzata

Eger: A Kispréposti palota

mely még a tatárjárás (1241—42) előtt épült. 1537-ben Perényi Péteré lett, aki a korszerű hadászati követelményeknek megfelelően, olasz építészek tervei szerint átalakíttatta és a belső vár mellett kiépíttette a külső várat is. 1548-ban királyi tulajdonba ment át, kapitánya Dobó István lett. Vezetésével alaposan meg­ erősítették a várat, melyet 1552-ben a csaknem százszoros török túlerővel szemben megvédett. Az ostrom súlyos pusztításait már 1553-ban kezdték helyrehozni. 1569—95 között új olasz bástyarendszerben alakították át O. Baldigara

olasz hadmérnök tervei alapján és részben J2C1E vezetésével. 1596-ban a török birtokába ju to tt; csak 1687-ben szabadult fel. 1702-ben az osztrák császári csapatok felrobbantották. —Fel­ tárása (1925 óta tart) még befejezetlen. — A várrom elnyújtott alaprajzú, sokszögű, a sar­ kokon hajdan füles bástyákkal. Közepén az Árpád-kori és a gótikus székesegyház romjai. Az EK-i tömlöcbástya mellett gótikus épü­ letet (valószínűleg a püspök palotáját) tártak fel. Számos történelmi emlék mellett itt talál­ juk Dobó István tumbájának figurális fedő­ lapját (a dobóruszkai templomból). A vár híres 1552-i ostromát megíró Gárdonyi Géza sírja az egyik kiugró várfokon van. — A minaret a török megszállás idejében, a 17. sz.-ban épült; az 1841-ben lebontott török dzsámihoz tartozott. A 14 szögű tor­ nyon felül konzolos körüljáró. Gúla formájú lefedése a 19. sz. végéről származik. — A 18. sz. igen jelentős volt ~ városképének kialakí­ tásában; a Cisztercita templomot eredetileg a jezsuiták építtették 1699 —1733 között. Rokokó előcsarnoka 1743-ban készült; egyhajós, don­ gaboltozattal fedett belső terében barokk oltá­ rokat találunk. Gazdagon díszített főoltára J. A. Krauss jászói szobrász műve (1769 —70ből). — A Trinitárius templom barokk stílű. 1786-tól raktárként használták. Főhomlokzati tornyai csak a hajó ereszmagasságáig épültek ki. A középtengelyben keresztirányú térrel bővülő belseje monumentális. A templom

Eger: A Székesegyház épülete

586

EGE

F. Sigrist: Az egri Líceum dísztermének mennyezetfreskója

1747-ben, K. J. Dientzenhofer terve alapján épült, jelenleg ideiglenes színház, amelynek beépítése az egykorú architektúrát takarja. — A magyar barokk egyik legszebb alkotá­ sát, a Minorita templomot korábbi tervek alapján Fáik János, majd Nietschmann János egri mesterek építették 1758—73 között. K. J. Dientzenhofer prágai nagymester 1745-ben készített terve alapján. A kéttornyos homlok­ zat kihasasodó középrészének alsó emeletét oszloppárok tagolják. E középrészt volutás oromzat koronázza. Csehsüvegboltozatos belső terében gazdag barokk és rokokó berendezés. — A régi Vármegyeháza, a mai Megyei Tanács­ ház barokk stílusban épült 1750—56 között; Gerl Mátyás munkája. A kétemeletes, oromzatos középrizalitos épület kapualjában el­ helyezett egy-egy kétszámyú vasrács a mo.-i barokk kovácsoltvas-művesség legszebb em­ léke. Alkotójuk Fassola Henrik, a diósgyőri vasgyár alapítója volt. — A Megyei Levéltár (eredetileg megyei börtön) épületét 1750—56 között emelték. A kétemeletes barokk épület belső helyiségei a több szintes kápolnát veszik körül. Az Állami Pedagógiai Főiskola (Líceum) épületét Esterházy Károly egri püspök 1765 —80 között építtette Fellner Jakabbal, aki a talán J. Gerl bécsi építész tervei alapján 1762-ben kezdett építkezést folytatta. Két­ emeletes, négyzetes alaprajzú, zárt udvarú; külső homlokzatait közép- és oldalrizalitok 5 8 7 tagolják. A K-i szárny középtengelyében

csillagvizsgáló torony emelkedik. Dísztermét F. Sigrist mennyezetfreskója (1781), a kápolnát Maulbertsch mennyezetképe (1792—93), a könyvtárat pedig Krackernek a tridenti zsinatot ábrázoló freskója díszíti (1779). — Az Érseki palota a 18. sz. első felében épült; Esterházy Károly szárnyakkal bővíttette FellEger: Utcarészlet

ner Jakabbal. A kétemeletes középépület és az egyemeletes oldalszárnyak díszudvart vesz­ nek körül. Lépcsőházában rokokó stukkódíszí­ tés, kétszintes kápolnájában márvány stukkók. — Az egyemeletes Kispréposti palotát Androvics Miklós kanonok építtette 1758-ban ro­ kokó stílusban. Erkélyes, középrizalitos főhom­ lokzatát félköríves oromzat zárja le. Emeleti termét Kracker 1774-ben készült freskója és Huetter Lukács dekoratív festményei díszítik. — A Székesegyházat Iliid József építette 1831 — 36 között klasszicista stílusban. Főhomlokzata előtt tympanonnal lezárt portikusz, felette magas attika. A háromhajós hosszhajó és a kereszthajó találkozása felett kupola; a szen­ tély két oldalán tornyok. Homlokzatát és bel­ sejét M. Casagrande domborművei díszítik. — A városban a világi barokk építészetnek szá­ mos szép emlékét találjuk; több, későbbi korból származó műemlék-épület teszi teljessé a városképet. — Műgyűjteményei: a Dobó István Múzeum a Várban több gyűjtemény egyesítéséből jött létre. Az első muzeális értékű egri gyűjtemény Bartakovics Béla érsek adományából 1872-ben az érseki Líce­ um termeiben kapott helyet; ezt adomá­ nyok gyarapították. — Amikor 1925-ben megindultak az egri várban az ásatások, az előkerült nagy régészeti anyagból Vár­ múzeum jött létre. — 1949-ben városi jel­ legű múzeum szervezését kezdték meg. Ez az új gyűjtemény, mely a városra és a megyére vonatkozó történeti és népművészeti anyagot, valamint a várbeli ásatások régészeti emlékeit mutatta be, 1952-ben nyílt meg; ma a várban kapott helyiségekben találjuk a képtári anyaggal együtt. — írod. Szmrecsányi M.: E. művészetéről. Bp., 1937; Gerő L.: E. Bp., 1954; P. Voit: Der kunstge­ schichtliche Ursprung der Minoriten-Kirche in Eger. Acta Historiae Artium. 1965. 1. sz. Sallay—Kádár—Voit égeri intarzia, egeri munka: 17. sz.-i bútoro­ kon alkalmazott domborműves berakás; színes fából lapos reliefben kifaragott, gazdag figu­ rális jeleneteket ábrázoló táblácskákból áll. Készítési fő centruma a cseho.-i Cheb (német nevén Eger) volt. Az intarziasík jellegével ellentétes, a bútorok használhatóságát gátoló díszítés. Egermann, Friedrich (Schluckenau, 1777. márc. 5.—Haida, 1864. jan. 1.): cseh kémikus és üvegtechnikus. Feltalálta az uránüveget (Anna-grün és Anna-gelb), annak fluoreszkáló zöldessárga fényével váltak oly népszerűvé a dísz- és használati üvegek a múlt századnegyve­ nes éveiben. haidai gyárában achát- és egyéb féldrágakő-utánzat edényeket is készített. Egerváry Potem kin Ágost (Esztergom, 1858. jún. I . — Rákospalota. 1930. nov. 15.);

festő. 1872—74-ben a Mintarajziskolában É G É Greguss Jánosnál és Székely Bertalannál tanult. Münchenben Hollósy Simon, majd az akadé­ mián Liezenmayer Sándor tanítványa volt. Ú j­ ságírással és színészettel is foglalkozott. 1910ben Istanbul számos részletét festette meg, töröko.-i sorozata a Nemz. Gál. tulajdona. Egger Henrik (19. sz. vége—20. sz. eleje): pesti ötvös. Gazdagon zománcozott, drága­ kövekkel és igazgyöngyökkel ékesített éksze­ reket készített gyakran reneszánsz stílusban. Testvéreivel együtt sikerrel utánozta a régi zománcok minden fajtáját. Egger Vilmos (19. sz. első fele): festő. 1820 k. Pesten rajztanító volt. Néhány arcképét a Történelmi Képcsarnok őrzi. Egger-Lienz, Albin (Striebach bei Linz, 1868. jan. 29.—Rentsch bei Bozen, 1925. nov. 4.): osztrák festő. Münchenben tanult. Képeinek témáját a tiroli népélet vallásos megnyilvánulásából és az 1809-i tiroli felkelés­ ből merítette (Szt. Család, Nagypéntek, A tiroli szövetségesek esküje, Feltámadás stb.). Darabos, monumentális stílusa F. Hodlerévei rokon, egg shell, tojáshéjporcelán: vékony falú kínai porcelán. Valószínűleg már a Sung-korszakban Egregy: Románkori templom

588

JJQ R

ismerték, később a japánok is gyártották. A Távol-Keleten nem becsülik oly nagyra, mint Európában. Herenden kitűnően utánoz­ ták; kényessége miatt ma már nem gyártják, eglom isé: az üveghátlapfestés egy fajtája, amelyet a 18. sz. végén J. B. Glomy francia műkereskedő és keretező alkalmazott, aki a rajzokat és metszeteket az üveg hátlapjára festett fekete lakk- és aranydíszítéssel övezte belső keretként. Egm ont, Justus van (Leyden, 1601. szept. 22. —Antwerpen, 1674. jan. 8.): flamand festő, Rubens segéde. A Medici-sorozat festé­ sekor Párizsba került, ahol XIII. Lajos udvari festője és S. Vouet munkatársa lett. Az akadémia első tagjai közé tartozott. Képmásai közül jelentős Lipót főherceg arcképe (Bécs). E g reg y : község Hévíz mellett. Temploma egyike a legjellemzőbb, épen maradt, román stílusú falusi templomainknak; a 13. sz.-ban épült. Tornya nyolcszögletű, kősisakos; a szentély keskenyebb és alacsonyabb, mint a hajó, falán a középkori falfestés nyomai. Egri Zoltán (Eger, 1894. jan. 28.— ): építész. A Műegyetemen és Bmóban végezte tanulmányait. Szlovákiában és Bp.-en több iskolát, középületet, lakóházat tervezett. Az iskolaépületek építészeti problémáival elmé­ letileg is foglalkozott.

Egry József: A festő

Egry József (Újlak, 1883. márc. 15.—Bada­ csonytomaj, 1951. jún. 19.): festő és grafikus, Kossuth-díjas, a modern magyar festészet

Egry József: Férfi szamárral

589

egyik legeredetibb hangvételű, drámai erejű képviselője. — Szegény napszámosszülők gyer­ meke volt. 1902-ben Korcsek Jánostól tanulta a festészet alapelemeit, majd Münchenben és Lyka Károly segítsége révén Párizsban foly­ tatta tanulmányait. 1906 —08 között a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly mellett dolgozott. 1908-tól szerepelt kiálb'tásokon, 1909-ben gyűjt, ki­ állítást rendezett a Müvészházban. 1912-ben egy műbarát segítségével hosszabb tanulmány­ úton járt Belgiumban. Korai művei naturalisztikus plein air stúdiumok, de a szecesszió is hatott rájuk. Belgiumi útja utáni kontúros, stilizáltan komponált, szecessziós hangvételű képei Millet és Meunier erősen megszűrt hatását mutatják (Kikötőmunkások). 1918-ban Keszthelyre került, s ettől kezdve egészen haláláig rövid bp.-i és külföldi tartózkodások­ tól eltekintve mindvégig a Balaton mellett, Keszthelyen, majd Badacsonytomajban élt és számtalan aspektusban, napszakban festette a Balatont. Ám sohasem a puszta tájélmény v. valami impresszionisztikus plein air volt ihletője, hanem mindvégig a kozmikussá foko­ zódó szabadságvágy s ennek formát öltése, a végtelen tér élménye hevítette. A természet és az ember örök viszonya, együvé tartozása, egymással szembenállása — ez vált a keszt­ helyi évektől kezdve ~ művészetének fő

problémájává. Első periódusában expresszív E G R hangvételű képeket festett, a háborút járt, tragédiát látó művész a balatoni viharokba, naplementékbe vetítette belső drámáját (Fé­ nyek a Balatonon, Lemenő nap, T űz). A 20-as évek végén az expresszív láz mérséklődött, az ekkortájt festett képeket vallásos ihletettségű panteizmus jellemzi (Balatoni pásztor, Delelés, 1926; Önarckép napsütésben, 1927) és több vallásos témájú képet is festett (Keresztelő Szt. János, Szt. Kristóf). Elkínzott arcú önarcképek és Krisztus-képek mutatják azonban, hogy a tragikus dráma művészetének mindvégig a sajátja maradt. A 30-as évek közepén szinté­ zisbe került művészetében a panteisztikus alázat, az expresszív dráma, a konstruktivitás és az atmoszferikus hatások jelenítése (Támasz­ kodó férfi, Visszhang, Szigligeti kúpok, 1936; Delelés, 1937 stb.). Formanyelve teljesen egyéni, nem köthető egyik izmushoz sem. Művészetének jelentősége éppen abban rejlik, hogy úgy jutott el a konstruktív, szerkesztő irányok lényegének a megértéséig, hogy meg­ őrizte az impresszionizmus fényimádatát, a plein air frisseségét és az expresszív belső drá­ mát is. Sajátos mondanivalója tolmácsolására sa­ játos olaj-pasztell technikát teremtett, művésze­ tében a grafikus és a festői elem együtt él. Szá­ mos műve található a Nemz. Gal.-ban, a pécsi és a kaposvári múzeumban, azonkívül bp.-i

Egry József: Napfelkelte

590

EGR

magángyűjteményekben (Radnai, Fruchter stb.). — írod. Ártinger I.: E. J. Bp., 1932; Genthon I.: E. Bp., 1938; Farkas Z.: E. J. Bp., 1959; Németh L .: E. J. művészetéről. Bp., 1962. Németh Lajos Egry Margit (Vásárosnamény, 1931. szept. 5.— ): művészettörténész, a Budapesti Tör­ téneti Múzeum munkatársa. Főleg építészettörténettel foglalkozik, könyve: A z Ország­ háza, 1957 (Wellisch Judittal). E lexikon munkatársa. Egry Mátyás, Kolozsvári, Mathias Egry de Kolozsvár (1609 —37 között működött): ötvös­ mester Kassán. Egy mesterjegyével jelzett kenyérosztó tányérját a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei korláti ref. templomban őrzik. Eguchi Sogen (1919— ): japán festő. Az absztrakt kalligráfia folyóiratainak, a „Bokubi"-nak és a ,,Bokuzin”-nak munka­ társa. Japánban és külföldön számos kiállításon vesz részt a japán zen-buddhizmus kalligrafikus írását tovább fejlesztő képeivel. Egyed (15. sz.): királyi építőmester Budán. 1422 k. Sopronban dolgozott. Egyed Edit (Bp., 1928. jún. 29.— ): mű­ vészettörténész, az Iparm. Máz. tudományos dolgozója. Tanulmányai jelentek meg az iszlám művészetével kapcsolatban. Könyve: A z iszlám művészete. Bp., 1959. E lexikon munkatársa. Egyed Erna, Lókay Ferencné (Bp., 1889. aug. 31.— ): grafikus. A Képzőművészeti Fő­ iskolán tanult, majd rajztanár lett a fővárosban, s 1949-ig pedagógusként működött. Szellemes illusztrációival tűnt fel, melyekkel több díjat is nyert (Andersen meséi, Faust stb.). 1922-től részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. egyedi kincs : Egycden (Győr-Sopron megye) 1831-ben földmunkálatok közben előkerült bronzkancsó és nyeles bronztál, arany és ezüst berakásokkal. Az egy készlethez tartozó, való­ színűleg áldozat bemutatásánál használt két edény az i. sz. 1. sz. elején Egyiptomban készült. A tálon a vízinövényeket és állatokat bemutató nílusi jelenet középpontjában víziló és krokodil párharca áll. A 24 cm magas kan­ csó egyiptomi istenalakokat ábrázol: két Isis istennő alakja mellett két-két ibiszfejű Thot és sólyomfejű Horus isten áll; kézben tartott jelvényeik, amelyek az egyiptomi év-fogalmat jelképezik, valamint a gonoszságot megszemé­ lyesítő kígyó ledöfését ábrázoló jelenet a római kori egyiptomi kultuszokban is nagy szerepet játszó újév szimbólumai. Az ~ a kora császárkori ötvösművészet kiemelkedő remek­ művei közé tartozik. Wessetzky Vilmos Egyházasdengeleg : község Nógrád megyé­ ben. Műemléke a román stílusú, 1332-ben épült r. k. templom, Egyhajós; keskenyebb,

Az egyedi bronzkancsó (Bp., Történeti Múzeum)

gótikus szentéllyel és még keskenyebb, egye­ nes záródású apszissal, a hajó és a szentély között enyhén csúcsíves diadalívvel. A szen­ tély E-i oldalán keresztboltozatos sekrestye van. A templom tölcséres ablakait részben átalakították. egyházm űvészet: tematikus művészet, amely tartalmával (az építészet rendeltetésével) és szigorúan meghatározott alkatelemekkel (-*- iko­ nográfia), de meglehetősen szabadjára hagyott formavilággal (természetes v. stilizált) vala­ mely, az alakos ábrázolást megtűrő vallásnak v. felekezetnek céljait szolgálja. Európában álta­ lában a r. k. vallást szolgáló művészetet nevez­ zük сч^пек. Hosszú ideig az volt az európai művészettörténet legfontosabb területe. — írod. P. Regamey: Kirche und Kunst int XX. Jahrhundert. Graz, 1959. Egyházm űvészeti L ap : Czobor Béla szer­ kesztette. Bp.-en r88o-tól hét évfolyamban jelent meg. egyiptom i m ű vészet: I. Egyiptomban a művészet kezdetei az újabb kőkor (neolithikum) idejébe (i. e. 5. évezred) nyúlnak vissza. A túlnyomórészt földművelő lakosság iszapból formált ovális v. kerek kunyhókban lakott.

EGY

Festett agyagedény, i. e. 4. évezred vége (Hannover, Kestner Múzeum)

Elefántcsont királyszobrocska, i. e. 4. évezred (London, British Museum)

Halottaikat a települések mellett ovális sírokba helyezték és ajándékokkal látták el. Az első művészeti termékek gyakorlati jellegűek vol­ tak: alig díszített használati kerámia, csontból V. agyagból mintázott nyakláncok, karperecek és függők. Bár megmunkálásuk általában durva volt, a művészi gond hiánya mellett is feltűnt egy-egy edényen v. finoman csiszolt lándzsahegyen a művészi érzék. E korszakból a legfontosabb lelőhelyek: E-on Merimde és El Omari, D-en Tasa. — II. Az ún. predinasztikus kort magába foglaló kőrézkorban (chalkolithikum, i. e. 4. évezred) a települések házai gazdagabb berendezésűek, mint az előző idő­ ben. A sírokat olykor kővel bélelték, s az emlékek a réz meghonosodását mutatják. A szövés virágzását szövetmaradványok, a famegmunkálás fejlődését ágyak, pálcák, kopor­ sók maradványai bizonyítják. Feltűntek az első kék és zöld /a/aíMztárgyak. Kialakult a bőrművesség, és erőteljesen fejlődött a kő megmunkálásának színvonala. A luxustárgya­ kat csontból, elefántcsontból és kőből állították elő. Gránitból és palából csiszolt buzogány­ fejeket és állatformájú (szarvas, madár, víziló, hal stb.), testfestésre szolgáló palettakát készí­ tettek. Ekkor élte fénykorát a kerámia. A válto­ zatos formájú, vörös, lecsiszolt csészéket és tálakat gyakran fekete szájperemmel készítet­ ték (~*Badari), máskor az edények oldalain gazdag, festett, geometrikus ornamentika tűnik fel (->-Negade). Megjelenik a festett

figurális díszítés is: ember- és állatalakok, jelvények, hajók stb. — A kor középső szakaDzsef királv sírdomborműve, i. e. 3. évezred eleje (Párizs, Louvre)

592

EGY

Hajózás, sakkarai relief, i. e. 3. évezred közepe

szában átmeneti elszegényedés figyelhető meg, amelyet a predinasztikus periódus végén min­ den területen nagy művészi újjászületés köve­

tett. A fejlődés innen már töretlenül vezetett az óbirodalom korszakáig. A technika tökéle­ tesedésével fellendült a kisplasztika, amelynek

Darvak, sírdombormű Sakkara környékén, i. e. 26. sz.

38 Művészeti Lexikon I.

Kefren fáraó halotti templomának belseje, i. e. 2600 k.

körében becses női és gyermekszobrocskákat, játék- és állatfigurákat találunk. Új művészeti ág született: a sírrelief. Fejlődése előbb a csont­ tárgyakon (Gebei el Arak-i kés nyele), később pedig a paletták ábrázolásain követhető. A paletták ábrázolásai a történeti események művészi tükörképei: csatákat, háborús jelene­ teket mutatnak. A vázákról lassan elmaradoz­ nak a figurális, festett dekorációk. Az egyetlen nagyfestészeti emlék egy hierakonpolisi sír

faltöredékén maradt fenn: a falsíkot kajütös, jelvényekkel ellátott hajók, rendszertelenül el­ szórt ember- és állatalakok, vadász- és harci jelenetek népesítik be. A vázák egyszínű festése helyett itt három színt alkalmaztak (fehér, fekete, vörös); a rendezetlenség és a kompozíciós egység hiánya azonban erre a falképre éppoly jellemző, mint az edénydíszítésekre. — III. Az archaikus kor (i. e. 3000—2650) leg­ ismertebb emlékei a sírépületek. A sírok a predinasztikus típus továbbfejlődését, meg­ nagyobbodását mutatják. Bejáratuk K-re nyílt, az ajtónál két sztélé állt. A kamrákat téglával, később kővel borították. Sakkarában és -*• Abydoshan fennmaradtak a korszak uralkodóinak sírjai. A sírmellékletek között csiszolt kőedényeket találunk bevésett király­ nevekkel. Az írás fejlődése a királyok és tiszt­ viselők sztéléin és elefántcsont táblácskáin jól követhető. A sztélék általában durva kidol­ gozásúak, elnagyoltak: a halott alakját, nevét és címeit örökítették meg. Kiemelkedő alkotás a ,,Kígyókirály” sztéléje, amelyet kiegyensúlyo­ zott kompozíció, finom és biztos vonalvezetés jellemez. A kerek szobrászat köréből kevés példány maradt fenn. A két legrégibb királyszobor mészkőből és palából készült a korszak végén. Inkább a kisplasztika virágzott. A férfi és női szobrocskák, elefántcsont-berakások, ékszerek, gyöngyök nagy gyakorlatot és mű­ vészi ízlést mutatnak. A kor leggazdagabb emlékcsoportja Hemaka vezír sakkarai sír­ jából származik: fegyverek, használati tárgyak és lapos, nagy kőkorongok maradtak itt fenn. Az utóbbiakon vadászjelenetek, halászat, geo­ metrikus motívumok reliefjei láthatók. Egy mészkőtáblára festett bika az Apis-bika leg-

EGY

A m edum i befejezetlen piramis, i. e. 3. évezred közepe 1

594

EGY

A Memnon-szobrok

595

régibb ábrázolása. — IV. Az óbirodalom (i. e. 2650—2300 k.) korszakának kezdetétől az építészet jelentős fejlődésen ment keresztül. Dzsószer, a dinasztia első királya saját sír­ emlékének megépíttetésekor a korábbi sásés agyagelemeket kőbe vitte át. Maga a sír­ épület (ún. lépcsős piramis) Sakkarában áll; előbb négyzet, majd téglalap alapra épült, és hat lépcsővel látták el. A halotti kamrát gránit­ borítás fedi, a környező kamrákat pedig kék fajanszlapokkal díszítették. A raktárakban fel­ iratos alabástrom vázákat találtak. Dzsószer utódai mind kísérleteztek a piramisépítéssel. Snofru fáraó ->- Medumbnn ugyancsak lépcsős, -+Dahsurbzn tört vonalú, majd ugyanitt egy geometriailag tökéletes, mészkő borítású pira­ mist építtetett. Kheops, Kefren és Menkauré (IV. dinasztia, kb. i. e. 2620—2480) piramisai négyzet alapon, hatalmas kőtömbökből a gizehi (~+Gizeh) platón épültek. A piramisok bejáratától bonyolult folyosórendszer, zsák­ utcák, aknák vezettek a halotti kamrához. A piramisokat általában a király halotti kul­ tuszát szolgáló templomok övezték. Dzsószer piramisa körül egy halotti templom, kápol­ nákkal körülvett udvar és a Felső- és AlsóEgyiptom felett uralkodó király hatalmát szimbolizáló két, ún. „északi” és „déli” ház, végül számos raktár épült. Az épületek fő dísze a sok, különféle típusú lótusz- és papirusz­ fejű oszlop. Hasonló elrendezés uralkodott a többi piramis körül is. Legépebben Keíren gizehi halotti temploma maradt fenn, amely­ nek csarnokait egy tömbből kifaragott gránitpillérek tartják, falait gránit, padozatát ala­ 38*

bástrom borítja. Itt álltak a király monumen­ tális szobrai. A templomtól É-ra emelkedik a gizehi — Sphinx, amely jóllehet nem építé­ szeti alkotás, mégis szervesen hozzátartozik a piramisokhoz és a templomkerületekhez. Az V. dinasztia idején (i. e. 2480—2340) a monumentális építészetben megjelentek a naptemplomok. Rendeltetésük a dinasztia kirá­ lyainak napkultuszával függött össze. A temp­ lomromok ->-Abusir közelében állnak. Eredeti­ leg egy nagy nyitott terasz közepén obeliszk emelkedett, előtte áldozati oltár. A piramisok körül terült el a halottak városa, amely az elő­ kelőek sírjait, az ún. masztabákat foglalta magában. A sírok utcákat alkottak. A IV. dinasztia idején figurális ábrázolás csak a sztélén látható, amely előtt a rokonok áldo­ zatot mutattak be. Később, az V. dinasztia idején a belső helyiségek falait az előkelő réteg életének eseményeit ábrázoló színes, festett reliefekkel borították. Az ábrázolások­ kal a földi élet túlvilági megörökítését kívánták biztosítani. A reliefek témája igen változatos: lakoma, vadászat, halászat, tánc, hajózás, adó­ behajtás, munkaábrázolások stb. A jeleneteket feliratok követték. A rajzok finomsága és biztonsága, a színek harmonikus kezelése, a jelenetek életet sugárzó kompozíciója magas színvonalú művészi készségről tanúskodik. A domborművekben éppúgy, mint a festészet­ ben (összefoglalóan: a síkművészetben) a leg­ nagyobb felületek törvénye uralkodott. Az embert rendszerint arccal profilban, szembe­ néző szemmel és mellel, profilban ábrázolt A Sphinx és a gizehi piramis

lábbal jelenítették meg. A jeleneteket időrend­ ben adták elő. A perspektíva törvényeit nem alkalmazták. —A szobrászati emlékek túlnyomórészt királysírokból, templomokból v. masztabákból származnak. Általában — a királyszob­ rokat kivéve — kisebbek az életnagyságnál. Az uralkodót szobrain egyedül, felesége v. istennők társaságában ábrázolták, az arcokat idealizálták. A magánemberek szobrain portré­ szerűségre törekedtek. Itt három kategória különböztethető meg: i. Egyedül álló szobrok. Az alak áll, jobb lábbal kilép v. ül, kezeit combjaira helyezi v. pedig guggol (írnok­ szobrok) . 2. Családi szoborcsoportok. A házas­ pár áll v. ül, a feleség átöleli férje nyakát. Gyakran gyermekeik is mellettük állnak. 3. Egy személynek különböző életkorú kép­ másai (két v. három szobor egymás mellett). — A művész visszaadta a testi fogyatékosságot (törpék, nyomorékok), az öregkor jellegze­ tességeit és különös gondot fordított a szemek életteli kifejezésére. A szemtestet fehér kvarc­ ból, a pupillát ébenfából, a keretet bronzból készítették. A szobrokat általában több színű festés borította: a férfiak vörös, a nők okker­ sárga testszínt kaptak, a haj fekete, a ruha fehér, az ékszerek zöldek voltak. A szobrászat egé­ szére érvényes a -►frontalitás törvénye. — A kor legkimagaslóbb szobrászati alkotásai: Dzsószer álló szobra (III. dinasztia, Kairó), Kefren ülő szobra (IV. dinasztia, Kairó), Rahotep és Nofret ülő szobra (V. dinasztia, Kairó), Falusi bíró álló szobra (V. dinasztia, Kairó), Guggoló írnokszobor (V. dinasztia, Kairó), Ranofer álló szobra (V. dinasztia, Kairó). — Az iparművészet fejlett színvonalát egy Hierakonpolisból való, tolikoronás arany Fa királyiéi, i. e. 2. évezred (Párizs, Louvre)

EGY

Kefren király ülő szobra, i. e. 2600 k. (Kairó, múzeum)

Horus-fej, továbbá a Hetepheres sírjában talált toalett-tárgyak, ékszerek, bútorok mu­ tatják. — V. Az óbirodalom bukását követő mintegy 250 év (i. e. 2300 ?—2065) alatt a művészet általános színvonala mélyre zuhant. A sírokat általában — a ->- Memphis környéki masztabák kivételével — sziklába vágták és alig díszítették. A drága sírmellékletek helyett egyszerű és olcsó agyagtárgyakat helyeztek a halott mellé. A korábban csak reliefeken ábrázolt áldozati tárgyakat, jeleneteket szob­ rokba mintázták (-«- szolgaszobrok). A munka­ jeleneteket megörökítő figurák csoportjai közül kiemelkedik a Siutból való híres katona­ csapat (Kairó) és egy áldozatot vivő nőalak (Párizs). A halotti szobrászat anyaga általában a fa, s csak ritkán fordul elő nagyméretű kő­ szobor. — VI. Középbirodalom (i. e. 2065 — 1585). A másfél évszázados szétszakítottság 59^

Rahotep és Nofret festett mészkőszobra (Medumi sírból, Kairó, múzeum)

50—60 helyiséget és kertet is magukba foglal­ után egyesülő Egyiptom új korszakának mű­ vészetét az egyszerűség és a realizmus jellemzi. tak. — A korszak királypiramisai kisméretűek és téglából épültek. A belső kamrákat kővel Az építészet emlékei az egész ország területén borították. A piramisok körüli magánsírok fellelhetők, bár a későbbi idők rombolásai miatt e korszak építészetéből ma már szinte is téglából épültek. Közép- és Felső-Egyiptomban az előkelők oszlopos sírjaikat sziklába csak romok láthatók. Csupán egy fayumi vágatták és változatos témájú, színes falfest­ templom maradt fenn viszonylag épségben ményekkel borították. — A szobrászatban III. Amenemhat korából. Áll az oszlopcsarnok, két stílus különül el: 1. az óbirodalmi pél­ amely egy nagy kapun át az előcsarnokba dákat utánzó, memphisi műhelyekből szár­ vezet; innen három kápolna nyílik. A falakat mazó csoport, amelynek alkotói azonban már istenek, királyok, áldozati jelenetek színes nem voltak képesek a szobrokat erővel meg­ reliefjei borítják. A magánépítészet legismer­ tölteni (I. Sesostris lishti, III. Amenemhat tebb emlékei a hajdani munkásvárosból, Kahunból valók. A házak két főhelyiségből hawarai szobra). 2. D-en a fentivel ellentétes stílusú csoport, amelynek jellemzője a nyers, 597 és két kis kamrából álltak. Az előkelő házak

írnok ülő szobra, i. e. 2500 k. (Párizs, Louvre)

majdnem brutális realizmus. A memphisi ha­ gyományokra jellemző lágy, szelíd vonások he­ lyett a thébai mesterek az erőteljes arcvonásokat hangsúlyozták, és bámulatos erővel alakítot­ ták ki a jellemző részleteket (Mac Gregor-fej, III. Sesostris-fej). Jellemzőek a mélyen árkolt szemek, kiugró pofacsontok, erősen ívelt és előreálló ajkak és a keményen bevésett ráncok. A legkifejezőbb példányok a medamudi, ->-Deir el-Bahari-i, a karnaki (-*Karnak) és a tanisi (->-Tanis) ásatásokból kerültek elő. A magánszobrok színvonala mélyen a királyszobrok alatt áll; legtöbbször az uralkodó­ szobrok gyenge másolatai. Az iparművészet emlékei a királyi család sírjaiból ismeretesek (gyűrűk, láncok, melldíszck, amulettek, karperecek, diadémák). — VII. A középbiroda­ lom felbomlását követő korból, amelyben az országon a hikszoszok uralkodtak, kevés emlék maradt fenn. Az alkotásokból hiányzik az eredetiség; leginkább az előző kor stílusát utánozzák. — Vili. Az újbirodalom korszakából (i. e. 1580 —1085) az építészeti emlékek a leg­ ismertebbek; a hatalmas templomok a Nílus partjain egészen a 3. kataraktáig fellelhetők. Hatsepszut Deir el-Bahari-i halotti templomát Senmut építette. Nagy alsó udvarból és három teraszból áll, amelyeket ferde feljáró köt össze. A korszak templomtípusa három fő­ részből tevődött össze: oszlopos udvar, hypostyl csarnok és egy v. több szentély. A bejáratnál kéttornyú, monumentális pylon emelkedett, amely elé két obeliszket állítottak. Az oszlopok majdnem kizárólagosan papirusz­ formát mutatnak nyitott v. zárt virágfejeze­ tekkel. III. Amenhotep luxori (->■Luxor)

oszlopcsarnoka a XVIII. dinasztia (i. c. 1562— 1308) jellemző s egyik legszebb építészeti emléke. A XIX. dinasztia idején (i. e. Г308 — 1171) a monumentalitás iránti törekvés domi­ nált, amelyben azonban az arányok és méretek harmóniába olvadnak össze (karnaki hypostyl csarnok). A sziklatemplom típusa Nubiára jellemző. Az oszlopcsarnokot és a szentélyeket hegyoldalba vésték, s az oszlopokat a sziklából alakították ki. A legkiemelkedőbb emlék: II. Ramses Abu Simbel-i két sziklatemploma. — Az Amarna-koxi (i. e. 1372 —1354) templo­ mok (-*■El-Amarna) — a vallásos koncepció hatására — teljesen nyitottak voltak. Az udva­ rok és folyosók fedetlenek, éppúgy, mint a szentély és a főoltár, amelyeket két oldalról oltárok, oszlopok és kis helyiségek szegélyez­ tek. A reform bukását követő rombolások miatt csak romok maradtak meg belőlük. — A XVIII. dinasztiától kezdődően a királyok többé nem piramisokba, hanem sziklasírokba temetkeztek. A sírokat Luxorral átellenben, a-*Királyok völgyének kopár falaiba mélyítet­ ték. Az elrendezés egyszerű: szelíd lejtésű, hosszú folyosó vezet a szikla mélyében kialakí­ tott sírkamrába. A folyosót időnként kis szen­ télyek szakítják meg, s a sírkamrát széles pillé­ rek tagolják. A királynők és a hercegek hasonló típusú sírjait innen D-re, a Királynők

EGY

Falusi bíró, i. e. 2500 k. (Kairó, múzeum)

598

EGY

II. Sesostris arany melldísze, i. e. 1800 k. (Kairó, múzeum)

völgyének szikláiba építették. — A magán­ sírokat nyitott udvar előzte meg, ahonnan egyrészt a hegyfalba vájt szentélybe, másrészt függőleges, a sírkamrához vezető aknába nyílt bejárat. A kamra egy v. több helyiségből állt. A szentély bejáratánál kisméretű téglapiramis emelkedett, csúcsán kőből készült s vallásos jelenetekkel díszített piramidionnal. Ugyan­ csak itt állt a sztélé a halottnak a Nap előtt imádkozó alakjával. Ez a típus a kor leg­ nagyobb kiterjedésű temetőjében, —►Théba N y-i oldalán csaknem kizárólagosan uralkodó. — A lakóházak nagy része elpusztult, csupán ЛтатаЪзп és Deir el-Medinehben maradtak fenn magánépületek. Amarnában az előkelő házakat téglafal vette körül, amelyen belül kert és gazdasági épületek között állt a magán­ ház. A ház közepén nagy terem épült, amelyet minden oldalról a családtagok szobái öveztek. Deir el-Medinehben kézműves telepet tártak fel, amelyet szűk, egymást metsző utcák tagol­ tak. A házak kicsik és egyszerűek, általában négy helyiségből álltak; az elsőt két oszlop tartotta. Innen lépcső vezetett fel a tetőre. — I. Amenhotep korától (i. e. 1536 —1517) a stílus érezhetően megváltozott. Az alakok nyúlánkabbak, az arcok idealizáltak lettek, s ez a két sajátosság kifinomult eleganciát adott az ábrázolásoknak. Az idealizálás azon­ ban nem gátolta meg, hogy a művészek kitűnő megfigyeléseiket — és humorukat — az embertípusok, állatok v. a legjelentéktelenebb tárgyak ábrázolásakor kifejezésre juttas­ sák. Az ábrázolások művészi színvonala III. 599 Amenhotep idejében (i. e. 1400 —1362) volt

Madarak acacián, sírfreskó részlete Béni Hasanból, i. e. 1880 k.

a legmagasabb. Ezután az Amarna-reform szembefordult a klasszikus hagyományokkal. A művészek a korábbi idealizáló irányzatra szinte brutális realizmussal reagáltak, amely a művekben elsősorban az emberi alak túlzó torzításaival mutatkozott meg (nyújtott fej, görbe test, kiugró has stb.). A vallásreformmal egybehangzóan a művészet a természetet szí­ vesen és gyakran ábrázolta falfestményeken és reliefeken, amelyeken életszeretet, vidámság és humor nyilatkozik meg. A reform hatása Amarnán kívül Thébában v. Memphisben is

EGY

I. Tuthmosis és Hatsepszut királynő obeliszkjei a karnaki Amon-templom előtt, i. e. 1500 k.

és sírok reliefjei ekkor nagy tömegben ábrá­ zoltak történeti eseményeket; a pyIonokat és falakat háborús és expedíciókat ábrázoló jelenetekkel és hosszú feliratokkal borították (Deir el-Bahari: punti expedíció; Ramesseum: II. Ramses; Medinet Habu: III. Ramses had­ járatai). Az oszlopokra és a belső helyiségek Portré-dombormű Ramose sírjából, i. e. 15 —14. sz. (Théba)

érvényesült, ahol — mellőzve a főváros mű­ vészeinek túlzásait — a reliefművészet igazi remekművei születtek (Ramose és Horemhcb sírreliefjei). Az amarnai falfestészetben két fő téma dominált: az új vallás és a királyi család ábrázolása. Különösen megkapóak az uralkodó­ nak és körének intim, olykor naturalizmusba hajló ábrázolásai. — Az amarnai befolyás az „eretnekség” bukása után is éreztette hatását, de a reformot követő reakció hamarosan a klasszikus stílushoz való visszatérést követelte a művészektől. A XIX. és XX. dinasztia (i. e. 1308 —1085) síkművészete a III. amenhotepi hagyományokhoz tért vissza, de az alko­ tásokat — néhány remekmű kivételével — már nem tudták eleven erővel megtölteni. Ez érvényes II. Ramses (i. e. 1290—1224) és utódainak korszakára is, amikor a politikai helyzetnek megfelelően a művészet lassú hanyatlása is megkezdődött. A templomok

III. Sesostris fáraó portréja, i. e. 1850 k. (Berlin, Staatliche Museen)

6OO

EGY

601

falaira vallásos jeleneteket véstek. A király­ sírok falait ugyanekkor a Nap éjszakai útját ábrázoló, végtelen tömegű, mágikus célzatú festménnyel díszítették. A magánsírokat az Amarna-reformot követő restaurációig rész­ ben a halotti kultusszal, részben a mindennapi élettel kapcsolatos falfestményekkel borították. A reform után a sírok csak szigorúan vallásos tárgyú ábrázolásokat tartalmazhattak. — A hi­ vatalos szobrászat fejlődése kevésbé gyorsan ment végbe, mint a magánszobrászaté v. a reliefé; ennek oka nagyrészt a hagyományok feltétlen tiszteletben tartása volt. A korszak kezdetén a középbirodalom memphisi iskolá­ jának stílusa uralkodott, jóllehet hamarosan megfigyelhető a testtagok nyúltabb és könynyedebb megformálása (III. Thotmes álló szobra). A finomabb, elegánsabb és egyéniséget kifejező szobrászat III. Amenhotep korában alakult ki, és az Amarna-korban aratott győ­ zelmet. A stílus általában kevésbé túlzó, mint a reliefművészetben. Legvonzóbb sajátossága a lelki élet intenzitásának visszaadása, amely igazi remekműveket hozott létre (berlini Nofreteíe-lej és ennek számos vázlata, variánsa; Nofretete szobrai; IV. Amenhotep portréi; stukkómaszkok; hercegnőfejek; Tutankhamonportrék). A XIX. dinasztia korától (i. e. 1308 — 1171) kezdve a hivatalos szobrászat színvonala hanyatlani kezdett. A művek többsége nehéz­ kes; a művészek a monumentalitás érdekében elhanyagolták a kifejező erőt. Néhány kivétel­ től eltekintve (II. Ramses torinói ülő szobra v. Ramesseumbeli kolosszusának feje) a művekre az erőteljesség hiánya a jellemző. — A magán­ szobrászatban már a reform előtt jelentkezett az amarnai stílus számos sajátossága. A kocka­ szobroknak gyakran hideg, idealizáló csoport­ jától eltekintve, a művészek megragadó példáit adták a lelki élet kifejezésének (Amen­ hotep Hapu fiának szobra, firenzei női büszt). Az Amarna-korból nagyon kevés magán­ szobor ismert. A reform végére v. a XIX. dinasztia elejére datálhatok azok a kisméretű faszobrocskák, amelyek harmonikus felépíté­ sükkel, komoly és kifejező arcvonásaikkal a magánszobrászat legfinomabb remekműveinek tekinthetők. — A művészek sokirányú érdek­ lődéséről és bravúros rajzkészségéről tanúskod­ nak a figurális —ostrakonok, amelyeken, mintegy vázlatként, a mindennapi életből ellesett jeleneteket, vallásos cselekményeket, szatirikus ábrázolásokat örökítettek meg. Az iparművészet a luxus fejlődésével magas szín­ vonalra emelkedett. A sírmellékletek között finom faragású bútorokat, berakásos ládikákat, sokfajta ékszert és gyöngyöt, toalettfelszerelé­ seket, edényeket és remekbe készült fajansz­ szobrocskákat találunk. A kor legreprezentatívebb együttese Tutankhamon halotti felszere-

Fa kenőcsös csésze, i. e. 1400 k. (Berlin, Staatliche Museen) Vak hárfázólány, freskó, i. e. 15. sz. (Théba)

EGY

Kockaszobor, i. e. 1480 k. (Berlin, Staatliche Museen)

Halottsiratók, sírfestmény, i. e. 14. sz. (Théba)

lése. — IX. Késői kor (i. e. 1085 —332). Az új­ birodalom korszakát követő mintegy négy­ száz év a birodalom hanyatlásának időszaka volt. Ez a művészet minden ágában kifeje­ zésre jutott. Az építészet legkiemelkedőbb példái, néhány új, monumentális tcmplom-

épület kivételével (Dareios kargehi Amontemploma) az újbirodalmi centrumokban áll­ nak. Az uralkodók szentélyekkel és oszlopcsarnokokkal bővítették ki a thébai és karnaki templomokat, és sok esetben restauráltatták a régi épületeket. — Karnakban kerültek elő

I. Seti hadjáraton, dombormű, i. e. 1300 k. (Karnak)

602

EGY

A karnaki templom oszlopcsarnoka, i. e. 13. sz.

603

A luxori templom belseje ll. Ramses szobrával

e korszak legjelentősebb szobrászati alkotásai, amelyek az újbirodalmi, thébai műhelyek hagyományos stílusában készültek. A művé­ szek kiváló technikai felkészültséggel rendel­ keztek, és műveiket gyakorlott, biztos kézzel

formálták meg. A szobrászati alkotások közel állnak a Ramesszida-kor művészi színvonalá­ hoz (Sesonk főpap, Osorkon szobra). — A fal­ festészet és a reliefművészet tematikája vallásos ábrázolásokra szorítkozott, és túlnyomó több-

IV. Amenophis portréja, i. e. 1350 k. (Berlin, Staatliche Museen)

Arany nyaklánc, Ptolemaios-kor (Bp., Szépművészeti Múzeum)

EG Y

Tutankhamon aranyozott fa trónszéke színes kerámia intarziával, i. e. 1352 —1346 (Kairó múzeum,)

ségében teljesen konvencionális. Csak a XXV. dinasztia (i. e. 751—625) végén érezhető változás a művészet orientációjában. A szob­ rászok ekkor olyan müveket alkottak, ame­ lyeknek realizmusa a klasszikus művészet leg­

szebb példáit idézi. — A szaiszi kor és az azt követő mintegy kétszáz év (i. e. 663 —333) művészei a régi hagyományokat tanulmányoz­ ták, és az óbirodalom müveit tartották példa­ képüknek. A múlthoz való visszatérés azonban

604

EGY

— bármilyen kiváló műveket hozott is létre — a művészet teremtő erejének hiányát jelen­ tette. A szobrok a régi tematikát és stílust ismételték, de a szobrászok az óbirodalmi finom mészkő helyett kemény kőbe vésték (bazalt, diorit, szerpentin) és ragyogóra csi­ szolták alkotásaikat, ami bizonyos hidegséget adott a műveknek. A szaiszi szobrászat leg­ főbb erénye a portrék realisztikus, élettel teli megmintázásában bontakozott ki. Az öreg­ séget, csúnyaságot idealizálás és ugyanakkor minden túlzó torzítás nélkül ábrázolták. — A perzsa uralom (i. e. 525—404) nem befolyá­ solta a művészet alakulását; az archaizáló folya­ mat változatlanul érvényesült a szobrászatban. A reliefművészetben ugyancsak az óbirodalmi alkotások inspirálták a művészeket. A szaiszi kori nagy thébai sírokban ugyanazok a jele­ netek lelhetők fel, mint az óbirodalmi masztabákban, de azok derűs, eleven ereje nélkül. A kisplasztikát a bronzszobrászat nagy fel­ lendülése jellemzi. A remekbe formált, le­ csiszolt istenszobrok és — az állatkultusz széles körű elterjedésével párhuzamosan — tömegével előállított állatszobrok a bronz­ öntők magas színvonalú technikai tudásáról vallanak. A sírmellékletek között remekbe formált fajanszszobrocskákat találunk, amelyek -- Ur város mellett. Legkorábbi emlékei az i. e. 4. évezredből származnak. A festett, monokróm edények, kannák, csészék és tálak oldalait geometrikus díszítő motívumok Susa I. stílus borítják. Alapszínük barna, a rokonai. A település az i. e. 3. évezredben várossá fejlődött. Itt került elő egy teraszon álló templom, oltár és lépcsők, melyek plánkonvex téglákból épültek. A templom­ ból bitumennel borított faoszlopok, reliefek, a sumér művészet (—>-Mezopotámia művé­ szete ) legrégibb domborművei kerültek elő. A szobrászat emlékei a klasszikus sumér művé­ szet szellemében készültek (ülő alakok kerek arccal, nagy fülekkel és háromszögletű szemek­ kel). A bronzplasztika köréből kiemelkednek az állatalakos díszítő lapok és kis állatszobrok, melyeket bitumenes agyagmasszából készí­ tettek és rézlapokkal borítottak. Az -a zománc francia neve. em ail á jo u r: a 13. és 16. sz. között készített zománcmunka, amelynek fém alapját elkészí­ tése után feltehetően savakkal eltávolították, míg a zománc a rajzot alkotó fémkerettel (fog­ lalattal) együtt megmaradt. Az ~ technikájáról B. Cellini írt. Keleten, Olasz- és Németo.-ban is készítettek ilyen munkákat, melyekből kevés maradt ránk. ém ail ch a m p le v é: vésett aljú zománc ém ail cloisonné : — rekeszzománc 6 2 1 ém ail de basse taille : ezüstzománc

ém ail d’épargne : reliefzománc ém ail en a p p liq u e : arany- v. ezüstdrótok, pántok közé foglalt, alap nélküli, mindkét oldalán azonos mintájú zománcmunka, ém ail translucide : -*• áttetsző zománc E m ber Veronika (Bp., 1928. dec. 18.— ): a Szépm. Múz. restaurátora, e lexikon munka­ társa. em b eráb rázo lás: bármely műfajban, bár­ mely technikával létrehozott olyan műalkotás, amelynek ha nem is egyedüli és kizárólagos, de legfőbb tárgya az emberalak (arckép, élet­ kép, akt, történeti és életkép stb.). em beri arány : a műalkotás külső méreteinek olyan meghatározása, amelynél az egyes elemek méretviszonyait az emberi test arányai­ hoz hasonlíthatjuk (dór, ión oszlop stb.). e m b lé m a : i. jelvény, jelkép, szimbólum. — 2. jelmondat, fogalom, eszmei törekvés jel­ képes ábrázolása plasztikai és grafikai eszközök-

R á th M ó r, K n e r Izid o r és a N y u g a t em blém ája

kel. Az szimbolikus tartalma és viselőjének, tulajdonosának jelleme, sorsa és vélt jövője közt kapcsolatot tételeztek fel. — A reneszánsz művészetben dekorációs elemként is szerepel, pl. a budai vár padlócsempéit Mátyás és Beatrix ~ i díszítették, e m b le m a ta : -*■mozaikművészet E m ericzy Andor (Igló, 1878. júl. 22.—Bp., 1910. máj. 3.): festő. Bp.-en Lotz Károlynál, majd Münchenben tanult. Rómában falképek­ kel díszítette Fraknói Vilmos villáját, em lé k é re m : ünnepélyes alkalmat, nevezetes eseményt, közéleti v. magánszemély emlékét megörökítő ->-érem. Egyik oldalán legtöbb­ ször az ünnepelt domborművű arcképe látható, hátlapján pedig vele kapcsolatos alak, jelenet v. más ábrázolás van. Ehhez még magyarázó feliratok járulhatnak. Az ókori görög és római éremművészet kedvelt műfaja volt. Az újkor­ ban az első igazi emlékérmet Pisanello alkotta meg a 15. sz.-ban. Az ő nyomán jeles mesterek foglalkoztak ezzel a művészettel, köztük M. de Pasti, Sperandio és mások. A 16. sz.-ban az ~ művészete mindenütt elterjedt, majd a 19. sz. második felében ért el újabb virágzást Franciao.-ban F. J. Ponscarme, L. O. Roty, J. C. Chaplain, A. Charpentier révén. A 20. sz. elején egy időre München volt az művésze­ tének központja. Hazánkban Beck О. Fülöp munkássága adott hatalmas lendületet a ma-

gyár ~ művészetének. Teles Ede, Berán Lajos, Reményi József, Murányi Gyula, Fémes-Beck Vilmos, Ferenczy Béni, Pátzay Pál és Borsos Miklós művészete révén a magyar ~ egyike az elsőknek. Genthon István em lékkiállítás: egy személy születésének, halálának v. egy esemény évfordulójának emlékére rendezett kiállítás, em lékm ű : személyek v. események emlékét megörökítő építészeti v. szobrászati alkotás, em lékoszlop : személyek v. események emlé­ kének megörökítésére szolgáló, rendszerint márványból v. kőből készült, dombor­ művekkel v. a tetején szoborral díszített oszlop. Korai változata az egyiptomi obeliszk, amely később a rómaiaknál oszlopformává módosult. A legszebb római ~ o k Traianus és Marcus Aurelius haditetteit örökítik meg. Négyszög­ letű alapzatból, oszloptörzsből, fedőlemezből és egy henger alakú fejezetből álltak, melynek tetején a császár szobra állt. A római ''-okát a császár leghíresebb csatáit ábrázoló, csavar­ vonalban haladó domborművek díszítik. Bel­ sejükben csigalépcső vezet fel az oszlop tete­ jére. Későbbi híres ~ o k : Párizsban a Vendőme oszlop Napóleon dicsőségére, London­ ban a Nelson-''-, Bécsben a Tegethoff-^, Bp.-en Zala György millenniumi ^-a a Hősök terén stb. Bernáth Mária emléktábla : kiemelkedő személyiségek szülő­ házán v. egykori tartózkodási helyén, esetleg fontosabb esemény emlékére valamely épület falába illesztett kő- v. érctábla, amely a feliraton kívül többször szobrászi művet is tartalmaz (pl. arckép).

Ernőd Aurél (Bp., 1897. okt. 13.—Bp., 1958. TJJVJL dec.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary Jánosnál tanult. Figurális és táj­ képeivel 1925-ben tűnt fel. Az UME egyik törzstagja és éveken át titkára, 1933—35 között a római Collegium Hungaricum tagja volt. Több képe szerepel a Nemz. Gal.-ban. empire stílu s: I. Napóleon császársága (1804 —14) alatt kifejlődött és Franciao.-ból egész Európába elterjedt stílus, amely egyip­ tomi jés antik elemeket kompilált. Kb. 1830-ig uralkodó volt az iparművészet (különösen a bútorművészet és a divat) területén. Hazai építészetünkben csak néhány — bécsi hatás alatt létrejött — finom arányokkal és elegáns részletformákkal kialakított példáját ismerjük az 1800-as évekből. Széles körben elterjedt Oroszo.-ban, főleg Szentpéterváron (Lenin­ grad), ahol I. Sándor cárról style alexandrimíek nevezték. Em poli, Jacopo da Chimenti (Firenze, 1554 k. —Firenze, 1640. szept. 30.): olasz festő, a 17. sz.-i firenzei iskola művésze, Fra Bartolommeo, A. del Sarto és Pontormo követője. Fő művei: Borromeo Szt. Károly csodája (1613, Pistoia, San Domenico), Szt. Ivó alamizsnát oszt (1611, Uffizi). Egyéb munkái: Madonna szentekkel (Firenze, Sta Lucia dei Magnoli), Madonna a felhőkön (1579, Louvre), Zsuzsanna a fürdő­ ben (1600), Krisztus a szamáriai nővel (mind­ kettő Bécs, Kunsthistorisches Museum). Régies csoportfűzés, meleg színekbe hajló kolorizmus jellemzi művészetét. E m porion: görög-római város Spanyolo. EK-i partján. Görög telepesek i. e. 580 k.

E m p o rio n : A z ,,ú j város” alaprajza

Ó22

END alapították, majd a 6. sz. végén átépítették,

623

s ezt a ,,Neapolis”-t (új várost) hellenisztikus kori állapotában négyzetes utcahálózatával, piacterével, házaival, templomaival teljesen fel­ tárták. A városban és a körülötte fekvő görög sírokban a 6 —4. sz.-i görög és kisebb mérték­ ben az etruszk művészet gazdag leletanyagát találták (vázák, bronzok stb.). A pun háborúk után új római város épült ^--ban, amelynek a görög csak kis része lett. Ezt is feltárták az ásatások (városfal, amphitheatrum, egy gazdag magánvilla, római portrészobrok, mozaikok stb.). Szilágyi János György em pórium : templomok belsejében az oldalés kereszthajók v. a Ny-i bejárat felett emelet­ magasságban végighúzódó, esetleg árkáddal kiképzett karzat, mely a templomtér megnagyobbítására, esetleg a hívők bizonyos csoportjának elkülönítésére v. kegyúri páholy céljaira szolgált. A csarnok- és teremtemplo­ mokban az külön felépített fa- v. kőemel­ vény. — Már az ókeresztény és a bizánci templomokban megtalálható; virágkorát a francia román és gótikus építészetben élte. E m p o riu m : olasz művészeti folyóirat. Bergamóban jelent meg 1905 —64 között. E m rich (1439—93 k. működött): kőfaragó­ mester. Pozsonyban élt és dolgozott. Ö készí­ tette a Varga-toronnyal szemben levő erődít­ ményt, egy boltívet és kamrát a Vödröci kapu­ nál, és az ún. Új torony építésében is részt vett. E m rich Boldizsár (1700 k .—Kismarton, 1772): kőfaragó, 1730-tól Kismartonban mű­ ködött. Dolgozott Bécsújhelyen is. E m rich Károly (18. sz.): festő, 1730-ban fes­ tette a kistapolcsányi (ma Tapoloianky) r. k. templom Mária-kegyképét. E nde, Hans am (Trier, 1864. dec. 31.— Worpswede, 1918): német festő és grafikus. A müncheni akadémián tanult. 1888-tól a worpswedei művésztelep tagja volt. Tájkép­ festészeten kívül rézmetszéssel foglalkozott. E nde, Hermann (Landsberg, 1829. márc. 4.— Wannsee, 1907. aug. 10.): német építész, Berlinben tanult, majd olasz- és görögo.-i tanulmányúton járt. Főleg banképületeket, kereskedőházakat, villákat épített Berlinben. 1880-ban építette a II. világháborúban elpusz­ tult berlini Néprajzi Múzeumot és a dessaui Lessing-színházzt. Endell, August (Berlin, 1871. ápr. 12.— Berlin, 1925. ápr. 13.): német építész, a korai szecesszió és egyúttal az új építészet egyik jellegzetes alakja. Fő műve a Münchenben épített Atelier Elvira, amelynek homlokzatát szabálytalan alakú és elrendezésű nyílások tagolják, a főszerepet azonban a nagyméretű, színes sárkány dísz kapja, amely egyesíti a ger­ mán és a keleti ornamentika fantasztikumát. Elméleti munkásságot is folytatott.

E n d e r : osztrák festőcsalád. — I. Johann ~ (Becs, 1793. nov. 4. —Bécs, 1854. márc. 16.) a bécsi akadémián tanult H. Maurer, J. B. Lampi, F. H. Füger és F. Caucig vezetése alatt, később az akadémia tanára lett. Portrékat, tör­ téneti és vallásos tárgyú képeket festett. Szé­ chenyi Istvánt elkísérte itáliai, görögo.-i és keleti útjára. Az akadémiai irányzat kép­ viselője, számos magyar művészre hatott. — 2. Thomas ~ (Bécs, 1793. nov. 4 .—Bécs, 1875. szept. 28.) Johann ikertestvére. 1836-ban a bécsi képzőművészeti akadémián a tájkép­ festés tanárává nevezték ki. Számos tájképet festett Mo.-on, 1844-ben több Duna menti tájról készült kőnyomata jelent meg Pesten Magyarország festői mutatványokban címen. Waldstein gróf részére festett 220 db felvidéki motívumot ábrázoló vízfestménye a Magyar Tudományos Akadémiára került (1868). 1863—64-ben Nagyőrön tőle tanulta Mednyánszky László a rajzolás elemeit. A Waldstein-féle vízfestményekből 1922-ben a Szépm. Múz. kiállítást rendezett. — 3. Edouard ~ (Róma, 1822. márc. 3.—London, 1883. dec. 28.) Johann ~ fia. Nagyméretű történelmi és életképeket festett, gyakran szerepelt a Pesti Műegylet tárlatain. A magyar népéletből készült rajzaiból egy sorozatot Párizsban litografált. E n d l: kőfaragócsalád. — 1. Ferenc (Griessbach, 1723. k .—Buda, 1809. jan. 27.) 1756-tól Budán dolgozott. Részt vett a budai városháza, a várszínház és a Szt. Anna-templom kőfaragó­ munkáiban. A budavári Nagyboldogasszonytemplomban 1765-ben Nepomuki Szt. Jánosoltárát állította fel. — 2. Mátyás (Buda, 1763—Buda, 1810. márc. 20.) ~ Ferenc fia. Részt vett a krisztinavárosi templom kőfaragó­ munkáiban. Endoios (i. e. 540 —500 között működött): valószínűleg athéni szobrász, a későarchaikus kor legnagyobb görög mestere, az első görög szobrász, akinek munkásságát közvetlenül ismerjük. Mint nagy hírű mester távoli városokba is meghívást kapott a legnagyobb szentélyek kultuszszobrainak elkészítésére (Artemis ephesosi, Athéna Alea tegeai, Athéna erythrai templomában). Eredetiben maradt ránk Athénben egy síremlékének talapzata, ülő nőalakot ábrázoló szignált festményével; egy szignált domborműve fazekasmester ábrá­ zolásával és fogadalmi feliratával; egy munka­ társával közösen készített szignált -*korészobra; egy sírszobor szignált talapzata és való­ színűleg egy ülő Athéna-szobor. Stílusuk alapján egyesek a siphnosiak kincsesházának (->-Delphoi) legszebb domborműveit is neki tulajdonítják. Szilágyi János György E ndre Béla (Hódmezővásárhely, 1870. nov. 19.—Mártélyfürdő, 1928. aug. 12.): festő és iparművész. Mérnöknek készült, de római és

E n doios: Fazekasm ester d o m b o rm ű v é n e k részlete (A thén, N e m z e ti M úzeum )

párizsi útja (1900) után teljesen a festészetnek élt. Hódmezővásárhelyen Tornyai Jánossal együtt dolgozott. Munkái szinte kizárólag az Alföld motívumvilágával kapcsolatosak. Tanyákat, Tisza menti füzeseket festett finom lírával (Alföldi táj boglyákkal, Felhők, Fa­ csoport). Sok tervet és modellt készített a vásár­ helyi majolikatelep részére, melynek egyik alapítója volt. Kollektív kiállítást rendezett Hódmezővásárhelyen (1912), Makón (1913) és Aradon (1914). Emlékkiállítását 1950-ben, majd 1958-ban a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban, 1951-ben a bp.-i Fényes AdolfE ndre B éla: A kisg y erm ek halála

teremben rendezték meg. Stílusa Tornyaié- E N D val rokon, de inkább gyengéd, mint erőteljes. Dömötör István E ndrey Sándor (Nagyvárad, 1867. jan. 16.— Kovácspatak, 1940. júl. 19.): festő. Bp.-en kezdett tanulmányait Párizsban folytatta. Ekkor festette Vajda János képmását, mely a Történelmi Képcsarnok tulajdona. 1891-től állított ki a Műcsarnokban arcképeket. 1936 — 37-ben Amerikában járt. Önarcképe a Nemz. Gal.-ban van. E ndrődi István (Kolozsvár, 1920. jún. 16. — ): grafikus, karikaturista. Grafikai tanulmányait Gallé Tibornál és Jaschik Álmosnál végezte, majd Jaschikné mellett díszlettervezéssel foglal­ kozott. A felszabadulás óta mint karikaturista dolgozik, politikai és társadalmi karikatúrákat, valamint illusztrációkat készít. Több karika­ túrakiállításon vett részt, énekeskarzat, cantoria: az énekesek helye a keresztény templomokban; rendszerint a Ny-i bejárat feletti karzat, de gyakran a szentély előtti térben volt. A reneszánsz idején gazdag szobrászati dísszel látták el (pl. Donatello és L. della Robbia ~ a a firenzei dómban, most a dómmúzeumban). E ngel Ivánná, Kühner Ilse (Basel, 1907. ápr. 9.— ): festő és szobrász. Baselben és Berlinben tanult, ott is állított ki először. 1932-től Bp.-en dolgozott. 1933-ban és 1941-ben gyűjt, ki­ állítása volt. Expresszionista stílusú festményei mellett szobrokat és linóleummetszeteket is készített. Jelenleg Svájcban él. Engel, Johann Carl Ludwig (Berlin, 1778 — Helsingfors, 1840): német építész és festő. A berlini akadémián tanult. Révaiban (ma Tallin), Szentpétervárott (ma Leningrad) és az egykori Helsingforsban (ma Helsinki) dol­ gozott. Klasszicista stílusú épületei jellegzetes karaktert adtak a finn fővárosnak. Engel József Ferenc, Josef Franz (Milánó, 1776 к. —Bécs, 1827): építőmester, az Ester­ házy család építésvezetője volt. Ch. Moreau tervei alapján építette a nagygannai kerek­ templomot (1808 —18), majd a csákvári kas­ télyt. 1824-től a pannonhalmi könyvtárat (befejezése Páckh János nevéhez fűződik), 1819—24 között Ürményi József országbíró megbízásából a váli r. k. templomot és 1834ben valószínűleg az Ürményi család mauzó­ leumát építette. E ngel József (Sátoraljaújhely, 1815. okt. 26.— Bp., 1901. máj. 28.): szobrász. Bécsben tanult, majd Londonban és 20 évig Rómában műkö­ dött. 1869-ben telepedett le Pesten. Hűvös és tartózkodó klasszicista stílusában több mito­ lógiai alakot (Achilles es Penthesilea, Fekvő Amor, Párka stb.) mintázott. Közvetlenebbek képmásai (Kántorné, Szerdahelyi), amelyekben a gyakorlott mintázás kissé feledteti a kifejezés 6 2 4

Engelsz József (Répcelak, 1928. ápr. 27.— ): ötvös, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Fő­ iskolán 1950-től 1955-ig folytatta tanulmá­ nyait. 1953 óta kiállító művész. Fémdomborításainak műfaji keretei igen tágak: a dekoratív jellegű ékszerektől az épületplasztikáig ter­ jednek (Czabán Samu téri iskola dombor­ műve). Eremművészettel is foglalkozik (Tiziano, Veronese, Gauguin, Derkovits).

ENG

E n g e l József: É v a

E ngel József F erenc: A váli te m p lo m h o m lo k zata

625

konvencionalizmusát. Legismertebb műve a bp.-i Széchenyi-szobor (1880), az emlékmű­ szobrászat egyik késői klasszicizáló emléke. — írod. Soós G y.: E. J. Művészettörténeti Érte­ sítő XII. 1963. E ngel Mór (19. sz. közepe): kőnyomdász. Bécsben tanult, majd bátyja, ~ Herman bécsi kőnyomóintézetében dolgozott. 1843-tól 1852-ig egymaga, majd attól kezdve Mandello Henrikkel társulva működött Pesten. Engel, O tto Heinrich (Erbach, 1866. dec. 27. —Glücksburg, 1949. jan. 20.): német festő, grafikus; a Berliner Sezession tagja volt. Leg­ gyakrabban a flensburgi öblöt és festői viseletű lakóinak életét örökítette meg képein. E ngelbrechts, Engebrechts, Cornelis (Leyden, 1468—Leyden, 1533 к.): az E-németalföldi festészet úttörő mestere. Szárnyasoltárainak megkapó drámaisága kora jelentős művészei közé sorolja. Tanítványa volt Lucas van Leyden. Két szárnyasoltára a leydeni múzeumban (1509 és 1526 k.), Férfi és nő c. mellképe a Szépm. Múz.-ban van. E nge h a rt, Johann Reinhardt (’ —Stettin, 1713) német éremművész. 1689 előtt Svédo.ban, majd Breslauban, végül Stettinben dol­ gozott. Magyar vonatkozású művei Thököly Imre érmei. Jele IE. E ngelm ann János (18. sz.): kőműves. Hikisch Kristóf építőmester pallérja. 1795—96-ban vezetésével épült Budán a krisztinavárosi templom. Engelschalckh János (18. sz.): órás, 1796-ban jött Prágából Pestre. Rövidesen céhmester lett. 1847-ben ünnepelte 50. működési évét. Zsebórákat, fali-, álló-és toronyórákat készített. 40

M űvészeti L ex ik o n

I.

E ngerth: festőcsalád. — i. ~ János (19. sz. első fele) a 19. sz. harmincas éveiben díszleteket festett. Dolgozott a Nemzeti Színház, a pesti német színház, valamint vidéki főúri magánszínházak részére is. — 2. Vilmos (Teschen, 1818 k .—Bp., 1884. jan. i.) apjától, János­ tól tanult, majd 1846—47-ben a bécsi akadé­ mia növendéke volt. 1849-től a budai Ipar­ tanoda, később a Műegyetem rajztanára volt. Az 1850-es évek végén a Dorottya u.-ban magánrajziskolát nyitott. Számos arcképet és kőrajzot készített. Engerth, Eduard von (Pless, 1818. máj. 13.— Semmering, 1897. júl. 28.): osztrák történeti és arcképfestő; L. Kupelwieser tanítványa volt. Eleinte nazarénus, majd realista szellemben alkotott. Magyar vonatkozású művei között szerepel pl. Savoyai Jenő zentai győzelme c. képe. Freskói vannak Bécsben az altlerchenfeldi templomban és az új operaházban. Engleheart, George (Kew, 1752. okt.— Blackheath, 1829. márc. 21.): angol miniatúrafestő, R . Cosway mellett az angol arcképminiatúra legkiválóbb művésze. J. Reynolds tanítványa, akinek képeit többször másolta. 1790-től III. György udvari festője volt. engobos kerámia : ->• agyagmáz engraving: -►rézmetszet Engström, Leander (Ytterhogdal, 1886— Stockholm, 1927. febr. 6.): svéd festő. Párizs­ ban Matisse tanítványa volt. A lappföldön fes­ tett színes képeivel tűnt fel. Fő műve, a stock­ holmi városháza számára festett freskó és késői tájképei a régi olasz művészet hatásáról tanúskodnak. enkausztika: a görög festészet sajátos tech­ nikája, amelynél a viasszal elkevert festéket fel­ hevített szerszámmal (kestron) égették az alapra. A sokat vitatott technika megértéséhez nagyban hozzásegít az az újabb felfedezés, hogy az enkausztikus festés kötőanyaga, az ún. pun viasz (cera punica), azaz nátronnal vegyített viasz, vízben oldható, és hideg állapot­ ban is kezelhető ecsettel. A viaszos festék fel­ hevítése tehát rendszerint már felrakott állapot­ ban történhetett. Az ~ előnye volt tartóssága, továbbá az olajfestékhez hasonló mély és tüzes színhatása. Az ' iiak az archaikus korra visszanyúló keletkezését a kőarchitektúra és a szobrászat színezésének követelményében kereshetjük. A márványszobrokat később is ^ v a l színezték. Az ~ á t Polygn&tos is hasz­ nálta, de csak az i. e. 4. sz.-ban vált általánossá. Ettől kezdve főleg táblaképek festésénél alkal­ mazták. Legtöbb emléke a római kori egyip­ tomi múmiaportrékban maradt ránk, amelyek­ nek jó része enkausztikus technikával, pasztózusan felrakott festéssel készült, és amelyeken egymás mellett található az ecset és a kestron használatának nyoma. Castiglione László

Ensingen, Ensingcr, Ulrich von (1350 k .— E N G Strassburg, 1419. febr. 10.): német építőmester. 1391-ben Milánóba hívták a dóm építéséhez (1394—95-ben dolgozott ott). 1392-ben az ulmi minister építését vezette. Torony tervét az ulmi városi könyvtárban őrzik, de nem ez a terv került kivitelezésre, hanem M. Böblingeré. Nevéhez fűződik a hajó csamoktemplommá való átépítése, a Ny-i homlokzat és a két, szentély melletti torony befejezése. Az ulmi építkezést 1417-ben adta át vejének, H. Kun­ nak. Addig az építkezést maga vezette, bár közben más munkákat is vállalt, sőt 1399-ben átköltözött Strassburgba, ahol a münster építésének vezetésével bízták meg. Egyidejűleg elvállalta Esslingenben a Miasszonyunk-templom építésének vezetését is. A hajó három Ny-i boltszakaszát és a N y-i homlokzatot építette. 1409-ben Pforzheimben, a Mária MagdolnaR ó m a i k o r i m ú m ia p o rtré E g y ip to m b ó l enkausztikus festéssel (B erlin, S taatliche M useen)

EÖS kolostor építésénél dolgozott. 1414-ben mint

művészet (főleg építészet). Számos tanulmánya tanácsadó utazott Baselbe a münster építésé­ jelent meg e tárgykörből. Könyvei: A magyar hez. Fiai és unokái követték mesterségében. műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig, 1937; Legidősebb fia, Kaspar ~ (? —1430) mellette A gyulafehérvári székesegyház, 1958; A közép­ dolgozott Strassburgban és H. Kun mellett kori Magyarország művészete, 1959. E lexikon Ulmban. Második fia, Matthäus ~ (Uhu, munkatársa. 1390—Ulm, 1436) dolgozott Strassburgban, Entzenhoffer, Johann (1687 к ,—Bécs, 1753. Bemben, Esslingenben mint építésvezető. A okt. 7.): osztrák építőmester. 1717—49 kö­ legfiatalabb fiú, Matthias (? —1438) 1427zött a jentendorfi szervita templomot épí­ től 1430-ig Ulmban és 1436-ban Esslingenben tette. Ő tervezte a trinitáriusok óbudai kolos­ dolgozott. — írod. F. Carstanjen: U. von E. torát és templomát. Ez utóbbi épületek kivi­ München, 1893. Gyürky Katalin telező mestere 1747-ig Mayerhoffer Ádám, utána Schad János Mihály volt. Ensor, Baron James (Oostende, i860, ápr. 13. Enzola, Gianfrancesco di Luca v. Gian—Oostende, 1949. nov. 19.): belga festő, grafikus, író és komponista. A brüsszeli aka­ francesco Parmigiano (? —1513 után): olasz éremművész. Pármában és Ferrarában dolgo­ démián tanult. Később egész életét Oostendéban töltötte. 1884-ben a „Les XX.” csoport zott. Jelzett emlékérmei (a Sforza család tagjai­ alapítói között volt. Művészetét a szürrealizmus ról) és plakettjei ismeretesek. egyik előfutárának tekintik. Képein torz belső Eosander, Johann Friedrich, Freiherr von valóságot ábrázol expresszív módon, a világot Goethe (1670 к ,—Drezda, 1729): német maszkok és csontvázak karneváljának tekinti építész, a német barokk jelentős mestere, (Krisztus bevonulása Brüsszelbe, 1888; Csont­ A. Schlüter utódja. Megnagyobbította a charvázak vitája egy akasztott ember előtt, 1891; lottenburgi (Berlin) kastélyt (1702 —12) s Önarckép maszkokkal, 1899). Metszetei hasonló tovább építette a berlini királyi palota Ny-i témájúak (A katedrális, Fantasztikus bál, szárnyát (1707 —13), melynek bejárata is az ő A halál az emberek nyomában stb.). — írod. alkotása volt (а II. világháborúban elpusztult). — írod. M. Kühn: Schloss Charlottenburg. J. Muls: J. E. Bruxelles, 1942; P. Fierens: J. E. Paris, 1943; F. Cuypers: J. E. Bruges, 19551946; F. Fels: J. E. Geneve, 1947. Körner Éva eozinm áz : fémes fényű és színjátszó majolikaentartete Kunst, elfajzott művészet: a hitleri máz, amely a pécsi Zsolnay-gyár egyes ter­ uralom hivatalos művészetelmélete e meg­ mékeinek értékes dísze. A fémes fényű mázat jelöléssel foglalta össze a modem művészet a spanyolo.-i mór keramikusok használták nagy részét. Az elfajzottnak bélyegzett mű­ először, majd az olasz műhelyek (Diruta, alkotások egy részét megsemmisítették, másik Gubbio, 16. sz. eleje) is rájöttek a készítés részét pedig titokban külföldön kiárusították, titkára. Wartha Vince Zsolnay Vilmos meg­ entasis: az oszloptörzsnek az oszlopfő felé ívben bízásából egy gubbiói mester (G. Andreoli) történő elvékonyodása, sudarasodása. A meg­ művének mázanyagát elemezte ki, és ennek közelítőleg elliptikus V. hiperbolikus ívű fő­ nyomán megbízójával együtt a gyárban való felhasználás céljára elő is állította. vonal az antik dór oszlopoknál erőteljesebb — az egyik alkotó mentén kb. 1/5 modulus Eördögh Lajos: -t-Ábrányi Lajos behajlás a függőlegestől —, az ión és korinthosi Eösze András (Nagykanizsa, 1909— ): szob­ oszlopoknál lágyabb: kb. 1/6 modulus. rász. Tanulmányait Bp.-en végezte. 1947—48A sudarasodás általában a törzs alsó harmada ban a római Magyar Akadémián dolgozott. felett kezdődik, ritkábban a lábazattól. Az ~ 1948-ban részt vett a Brazília nemzeti emlék­ optikailag hatásosan fejezi ki az oszlop tartó művére kiírt szoborpályázaton, melynek ered­ szerepét, a hengeres törzs felülete ui. behorményeképpen megbízták az emlékmű kivite­ padtnak látszik. Lefelé vékonyodó oszlopok lezésével. Számos hazai és külföldi kiállításon jellemzőek viszont a krétai és mykénéi archi­ szerepelt. A Nemz. Gal.-ban Plántáló, Anyaság, tektúra támaszaira (Mykéné: Oroszlánkapu) és elvétve előfordulnak Egyiptomban is (Karnak: III. Thutmosis csarnoka). Hajnóczi Gyula entrelacs: fonadékos v. egymásba hurkolódó folytatólagos zsinór- v. szalagminta. Az épí­ tészetben és az iparművészetben egyformán kedvelt szegélydísz. Entz Géza (Bp., 1913. márc. 2.— ): művé­ szettörténész, a művészettörténet-tudományok kandidátusa, az Országos Műemléki Felügyelő0 2 7 ség osztályvezetője. Fő stúdiuma a középkori Entrelacs dísz 40*

Ülő akt c. szobrait őrzik. Az 1940-es évek végétől külföldön él. E ö tv ö s: ->- Ötvös E ötvös, Eötveös, Eöttwes András (16. sz. vége —17. sz. eleje): ötvösmester Kolozsvárott, írott forrásokból tudjuk, hogy a város hatalmas összegekért vásárolt tőle, müve azonban nem ismert. E ötvös Illés (1640—63 között működött): ötvösmester Kecskeméten. Családi neve a legújabb megállapítás szerint Tar volt. Művei közül a kecskeméti ref. egyház egy 1642-ből való fedeles kannát, egy aranyozott poharat, egy feliratos kenyérosztó tálat és egy céh­ poharat őriz. A jászberényi ref. templomban is van egy tála. Eperjes, ma Presov: város Csehszlovákiában. Műemlékei: a S zt Miklós-templom a tatárjárás után épült. A 13. sz.-i egyhajós templomot a 14. sz. közepén kéthajóssá bővítették. Három­ hajós csarnoktemplommá a kassai dómmal egy időben, a 14 —15. sz. fordulóján, Zsigmond király rendeletére alakították át. Utolsó lényeges átépítése és a hajó falainak megeme­ lése a 16. sz. elején történt. Egyformán széles, hálóboltozatos hajóival és sokszögzáródású főszentélyével be nem fejezett állapotában is a felvidéki gótika egyik legérdekesebb emléke. Főoltárát feltehetően Weiss János képfaragó készítette 1490-ben. — A Rákóczi-ház a 17. sz.-ban épült, a későbbi korok folyamán E perjes: A R ák ó c zi-h áz

E phesos: D o m b o rm ű az A rtem is-tem p lo m eg y ik oszlo­ p áról (L ondon, B ritish M useum )

átalakított lakóház a magyar reneszánsz építészét legjelentősebb emlékei közé tartozik. Erkélyes, földszintjén egykor nyitott árkádos homlokzatát vakárkádos, pártázattal koroná­ zott attika zárja le. Udvarának földszintjén és emeletén loggia. Sallay Marianne eperjesi k ö zép k o ri festők : Az eperjesi adó­ lajstrom 1463-ban János festőt említi, aki való­ színűleg a bártfai kapu fölé készített freskót. 1475 —80 között N moler és Jankó moler festők neve került az adólajstromba. 1488 —89ben Péter, 1489-ben György festőről tudunk, ez utóbbival a krakkói Wlodarsch Lőrinc pereskedett és Péter festő tanúskodott az ügy­ ben. A 90-es években még Goder Albert, Jakab és Pál festő, valamint 1497-ben Bálint és Bertalan ablakfestő neve szerepel a források­ ban. E phesos: görög város a kisázsiai tenger­ parton a Kaystros torkolatánál. Az ókor egyik leggazdagabb görög városa. Az i. e. 11. sz.-ban ión telepesek alapították. Legfőbb nevezetes­ sége Artemis-temploma volt; a romjaiban fennmaradt, több megelőző szentély fölé emelt archaikus templomot Kroisos líd király tá m o g a tá s á v a lChersiphrón építettéi, e. 550 k. A kettős oszlopsorral körülvett ión templom oszlopainak alját domborművek díszítették. I. e. 400 k. leégett, majd 356-ban felgyújtották; a régi nyomán megnagyobbítva újjáépített 628

EPI

templom az ókor hét világcsodájának egyike volt. A i n X 51 m méretű új templom szobor­ díszítésében —>-Praxiteles és — S köpas is részt vett; a kultuszszobor, a híres ~ i Artemisnek termékenységét hangsúlyozó ábrázolása szá­ mos ókori másolatból és ábrázolásról ismeretes. — Az i. e. 3. sz. elején a hellénisztikus várost a korábbi mellett két dombra építették; ennek épületei mind római v. bizánci átépítésben kerültek elő (agora, színház, stadion, város­ kapuk). A római korban számos új épületet is emeltek (Odeion, könyvtár, Hadrianus temp­ loma, fürdők stb.). — ~ a korai kereszténység egyik központja volt; erről két legnagyobb keresztény templomának (a Zsinat-templom és János evangélista temploma) romjai tanús­ kodnak. A bizánci város összébb vonta falait, a 13. sz. végén a törökök foglalták el (nagy és kis mecsetje ma is fennáll); a 15. sz. elejétől elnéptelenedett. — írod. D. G. Hogarth: Exca­ vations at Ephesus, London, 1908; ForschunA z ephesosi A rtem is szobra (Ephesos, m úzeum )

E pidauros: Lovas az A sk lép io s-tem p lo m o ro m c so p o rtjáró 1 (A th én , N e m z e ti M ú zeu m )

gen in E. 1—5. köt. W ien, 1906—53;}. Keil: Führer durch E. Wien, 1955. Szilágyi János György Epidauros : görög város a Peloponnésos EK-i részén, a Sarónisi-öböl partján. A város leg­ fontosabb maradványa a színház; 55 soros nézőterén 14 000 néző fért el, s már az ókor­ ban a legszebb arányú görög színházépületnek tartották. Ez a legépebben fennmaradt görög színház; a hagyomány szerint az argosi Polykleitos építette i. e. 350 k., de — leg­ alábbis mai formájában — az i. e. 3. sz. elején épülhetett. — ~ fő jelentőségét az ókorban a 2. évezredre visszanyúló kultuszt folytató Asklépios-szentélye adta meg, amely a helyi gyógyforrások mellett épült. A szentélynek és építészetének is két virágkora az i. e. 4. és az i. sz. 2. sz. fennmaradt épületei közül az i. e. 4. sz.-ból való az Asklepios- és Aphrodité-templom, továbbá a kerek, oszlopokkal körülvett „tholos”, Polykleitos műve (talán a szent kígyókat tartották benne). Az Asklé­ pios-templom 380 —375 között épült Theodotos vezetésével. Részben fennmaradt orom­ csoportjait (Amazonharc és Trója pusztulása?) és akrotérion-alakjait —►Timotheos vezetésével és közreműködésével készítették. Az építkezés pontos lefolyásátfennmaradt számadás-feliratai­ ból ismerjük. A római stadion, palaestra, fürdő és a szentély látogatói számára épült 160 szobás szálloda romjai is megmaradtak. A fogadalmi ajándékok (szobrok, domborművek, fest-

Epidauros: Részlet a tholos építészeti díszéből

menyek) tömegéből igen sok került elő az ásatásokon. Egy részük a helyi múzeumban van elhelyezve. — írod. F. Robert: Epidaure. Paris, 1937; F. Crome: Die Skulpturen des Asklepiostempels zu E. Berlin, 1951. Szilágyi János György Epigonos (i. e. 3. sz. második fele): görög szobrász, a pergamoni iskola egyik vezető mestere. Fő szerepe volt az I. Attalos pergamoni király győzelmeit dicsőítő emlékművek meg­ alkotásában. Valószínűleg az ő műve az erede­ tileg kerek bázison felállított, legyőzött gallokat ábrázoló bronz szoborcsoport, amelynek egyes részei (Gall vezér és felesége, Róma, Nemzeti Múzeum; Haldokló gallus, Róma, Capitoliumi Múzeum stb.) római másolatban maradtak ránk. Castiglione László E piktétos : 1. az i. e. 6. sz. utolsó negyedében működött athéni görög vázafestő; a vörös­ alakos festésmódot feltaláló és tökéletesítő generáció egyik legnagyobb mestere. Első­ sorban csészéket (kylixeket) festett, s mozgal­ mas jeleneteinek mind rajzával, mind kompo­ zíciójával a legelsők közt van. Legkorábbi művei még részben feketealakos technikával készültek; fazekasmester is volt. Mintegy 80 Epiktétos: Fuvolás és táncosnő (London, British Museum)

művét ismerjük, közülük 35 szignált. Főbb JjP I munkái: íjász (tál, British Museum); Atléták (kylix, Berlin); Fuvolás és táncosnő, Héraklés és Busiris (kylix, British Museum); Mulatozók, Théseus és a Minotaurus (kylix, British Mu­ seum). — 2. -» Kleophradés-festő Szilágyi János György ep isty lio n : gerendapárkány a görög építé­ szetben, mely közvetlenül az oszlopfőkön nyugszik és egyben a tympanon hordozója, e p itá fiu m : 1. templomokban, sírkápolnák­ ban a halottak emlékére állított, díszes keretű feliratos kép, dombormű v. feliratos tábla, amelyet a 14. sz.-tól használtak, de főleg a 16 —17. sz.-ban volt gyakori. — 2. sírfelirat, sírvers. Építés és É p íté sz e t: folyóirat, Bp.-en jelent meg 1949 —31 között. É p íté sz e t: folyóirat. Fejér Gyula szerkesz­ tette, Bp.-en jelent meg 1941—44 között, építőm űvészet, architektúra: téralkotó mű­ vészet, amely különféle építmények (lakó­ házak, középületek, hidak, templomok, emlék­ művek stb.), épületcsoportok és ún. építészeti együttesek (terek, utcák, városnegyedek), hom­ lokzatok és belső terek alkotásában a társada­ lomnak népenként és koronként eltérő szo­ ciális és művészeti szükségleteit elégíti ki. Kifejezésmódját különböző építőanyagok (fa, kő, vályog, égetett tégla, vas, vasbeton, üveg, burkolóanyagok stb.) alkalmazásával, a tömeg-, tér- és felületképzés eszközeivel a társművésze­ tek (szobrászat, festészet, díszítő- és ipar­ művészet) bevonásával alakítja ki. Esztétikai hatásának alapja az épület rendeltetésének, szerkezetének és formáinak összhangja. Az épü­ letek formailag és szerkezetileg egyaránt leg­ fontosabb, a különböző stílusokra is leg­ jellemzőbb és a fejlődés során gazdag válto­ zatossággal kialakított elemei: a fal, az oszlop, a pillér, a boltozatok és a síkmennyezet. — írod. O. Karow: Die Architektur als Raumkunst. 1921; A. S. G. Butler: The Substance of Architecture. London, 1926 —1932; R . Byron: The Appreciation of Architecture. London, 1932; M. L. Gengaro: Architettura. Milano, 1938; L. Hautecoeur: De l’architecture. Paris, 1938; Major M.: Építészet és társadalom. Bp., 1953; S. Giedion: Space, Time and Architec­ ture. Cambridge, U. S. A. 1941, Milano, 1954; Major M.: Építészettörténet. 1 —3. köt. Bp., 1954—1960; Pogány F.: Belső terek művé­ szete. Bp., 1955; A.E.Brinckmann: Baukunst. Die künstlerischen W erte im W erk des Architekten. 1956; Gerő L .: Építészeti stílusok. Bp., 1957; RadosJ.: Magyar építészettörténet. B p., 1961.

ép ítő p á h o ly : eredetileg az egy építkezésnél dolgozó építőmesterek, kőfaragók stb. mű­ helyét, tartózkodási helyét, lakását, később

63О

ERA csak együttesét jelentette, végül az építő­ szervezetek elnevezéseként használták. A 13. sz.-tól tagjai világiak voltak, akik technikai­ művészi ismereteiket páholytitokként kezel­ ték. Az ~ vezetője a mester (magister operis, maltre d’oeuvre, Hüttenmeister), helyettese a pattér (parlier). A jelentősebb ^ o k 1459-től főpáholyok alá voltak rendelve (pl. a Stras­ bourg! főpáholy). A páholyokat a 15. sz.-ban kezdték kiszorítani az építőcéhek, epitrachélion: I . a görög építészetben az osz­ lopoknak a fejezet alatti legkeskenyebb átmé­ rőjű része. — 2. görög szertartású egyházak­ ban az elöl majdnem földig érő öltöny neve, melyet az áldozó pap fején át vesz fel. Éppel Mihály (16Г3—27 között működött): ötvösmester és pecsétmetsző Kolozsvárott. Bethlen Gábor idejében öt hivatalos pecsétet készített (lenyomataik ismertek), melyekért jelentős kitüntetéseket kapott a fejedelemtől, épreuve d’artiste: a művész próbalevonata a rézlemezről. A befejezett rézlemezről a kiadást megelőzőleg a művész készít néhány lenyomatot, amelyeket ' megjelöléssel lát el. Rendszerint ajándék v. tiszteletpéldány cél­ jaira készül. Epstein, Jacob, Sir (New York, 1880. nov. 10.—London, 1959. aug. 19.): Amerikában és Angliában dolgozó szobrász, akvarellfestő, rajzoló és művészeti író. Londonban élt. Párizsi tanulmányai idején erősen Rodin, majd a primitív művészet hatása alatt állt. Ez időből való 18 dekoratív épületfigurája a British Medical Association házán Londonban (1907), Oscar Wilde síremléke (Párizs, Pere-LachaiseJ. Epstein: Jacob Kramer arcképe

J. Epstein: Lázár (Oxford, New College)

63I

temető, 1912 —13), Einstein és Shaw mell­ szobra a baltimore-i múzeumban. Egyházi művei (pl. a Jákob az angyallal) heves támadá­ sokat váltottak ki egyházi részről túlzó realista megfogalmazásuk miatt. Műveinek expresszív hangvétele monumentális hatású. — Portréi közül kiemelkedik: Fiatal asszony bronzfeje (Detroit, 1920—21), Hamilton hercegnő portréja (Toledo, 1933) stb. — Akvarelljei: Tájképek Epping-Forstból. Irodalmi műve: Let there be Sculpture. N ew York, 1940. — írod. R . Black: J. E. 1942. Henszlmann Lilla Erasmus, Georg Caspar (1660 к. működött): német díszítmény tervező és metsző N ürnbergben. Tervei építészeti elemeket, ajtó- és ablakkereteket, mennyezetdíszítményeket tar-

talmaznak. Foglalkozott bútorok, ajtók ter­ vezésével is. Erazmus (1531 —1601): bútorműves és fa­ faragó Brassóban. Művei közül máig meg­ maradt annak a tizenegy templomi padnak két darabja, amelyet Nagyszeben tanácsa rendelt meg nála a szebeni ev. templom számára. Ezek a padok egyéb faragásokon kívül a 11 szász szék címerével voltak díszítve. Erb Arnold (Bielicz, 1889. máj. 17.— ): festő. Bp.-en és Németo.-ban tanult, az I. világ­ háború után Bp.-en telepedett le. Főképp miniatűr arcképfestészettel foglalkozott, ké­ sőbb jeles képrestaurátorrá képezte ki magát. Érd: község Bp. D-i határán; a török meg­ szállás idejéből maradt műemléke a minaret. A 16. sz. második felében épült. Alaprajza sok­ szögű, felső része hiányzik. Erdei Sándor (Pacsér, 1917. máj. 10.— ): grafikus, karikaturista, 1938-tól 1940-ig a belg­ rádi Képzőművészeti Akadémián P. Dobrovió növendéke volt. Tanulmányait a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán I 9 4 r - b e n Boldizsár István tanítványaként fejezte be. A felszabadulás után a Szabad Nép, a Ludas Matyi szatirikus rajzolója. 1954-ben a Fényes Adolf-teremben, 1959-ben a Szinyei-teremben mutatta be alkotásait. Erdei Viktor (Bp., 1879. okt. 16.—Bp., 1945): festő, grafikus. Székely Bertalannál, Hollósy Simonnál és Ferenczy Károlynál tanult. A nagybányai stílustól elfordulva mély ezüstös tónusú képeket kezdett festeni. Legjellemzőbb területe a ceruzarajz volt, ezen a téren egyéni és modern műveket alkotott. Eros immaterialis címen grafikai albumot adott ki. 1926-ban a Nemzeti Szalonban, 1934-ben az Ernst Múzeumban volt gyűjt, kiállítása. 1948-ban hagyatéki kiállítást rendeztek műveiből. Erdélyi Béla (Kelemenfalva, 1891. máj. 25.— 1955. szept. 19.): kárpát-ukrajnai festő. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Olgyay Ferenc és Zemplényi Tivadar volt a tanára. 1916-tól mint rajztanár és festő működött eleinte Munká­ cson, majd Ungvárott és Boksay Józseffel együtt festőiskolát alapított. Az 1940-es évek végén elszakadt az addig követett expreszszionizmustól és műveiben a szovjet élet jelenségeit ábrázolta. Portréi, tájképei és csend­ életei több ukrajnai múzeum tulajdoná­ ban vannak. Hosszú évekig elnöke volt a Kárpát-Ukrajnai Képzőművészek Szövet­ ségének. Erdélyi Ferenc (Bp., 1901. máj. 4.— ): festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost és Rudnay Gyula növendéke volt 1919- 20-ban, az Iparművészeti Főiskolán Helbing Ferencnél tanult 1921—23 között. Lényegében realisztikus szemléletű művei

több külföldi múzeumban szerepelnek. A 30-as E R A évek végén Amerikába költözött s Detroitban él. Erdélyi Gizella (Szeged, 1906. máj. 19.— ): régész és művészettörténész, kandidátus, az ókori szobrászat, elsősorban a pannóniai római kori kőemlékek kutatója. Főbb művei: A pannóniai síremlékek ornamentikája, 1929; A polgárdi ezüst tripus, 1931; a kőemlékek fel­ dolgozása az Intercisa-monográfia I. kötetében, 1951. E lexikon munkatársa. Erdélyi György (18. sz. eleje): nagyszombati festő, gróf Zichy Péter foglalkoztatta kegyúri templomai felszerelésében. Erdélyi István: Stefano di Settecastelli erdélyi középkori festő k : Erdély egykori élénk művészeti életére utal a megmaradt művésznevek sokasága. Brassóban a 15. sz. második felében két festőt említenek a forrá­ sok: 1482 —1500 között Pált, aki 1485-től a városi tanács tagja, és a kilencvenes években Gált. — Több festő élt Nagyszebenben. 1465—85 között hallunk Bertalanról; Szervát 1479—94 között az adófizetők közt szerepelt, hasonlóképpen adófizető volt 1478-ban János, aki esetleg Rozsnyai Jánossal azonosítható. Henrik 1478—90 között, Péter 1478—80-ban, Simon 1500-ban, István 1484—97 között, Bálint 1478—90 között, Vince 1500 k. dolgo­ zott. Ezeknél jelentősebb lehetett az a seges­ vári Mátyás festő, akit főbírónak választottak meg s Szebenben és Brassóban politikai meg­ bízatással járt. Segesvárott 1489-ben még Valentinus pictort említik. Sólyomkőn 1485 Erdélyi szőnyeg (Bécs, Kunstgewerbe Museum)

ERD

Erdélyi szőnyeg

633

előtt tartózkodott Valentinus Kepyro. A kolozsmonostori apát 1492-ben a kolozsvári magister Lucas pictorral csináltatta a templom és kolos­ tor ablakait, képeit; 1496-ban Bálint festő iratkozott be egy confraternitasba. Lajta Edit Erdélyi M úzeum : folyóirat sok művészeti tanulmánnyal. 1814-től 1943-ig jelent meg (megszakításokkal). erdélyi szőn yeg: az usák csoportba tartozó török szőnyeg, melyet Anatóliában (Kisázsia) kb. 1600 és 1780 között készítettek. Meg­ tévesztő neve a lelőhelyről származik, ui. Erdély területén a protestáns templomokban rendkívül sokat őriztek meg belőlük. Lánca, vetülékfonala, csomózása gyapjú, sörtefelülete fényes. Mintája változatos; tagolása, az egyes motívumok rajza perzsa hatást mutat. Színe­ zése egyszerű, töretlen, sohasem árnyalt, tipi­ kusan török. Tükre indás-virágos, jellegzetes arabeszk medaillonos kerettel. A kis usák szőnyegből a 16. sz. végén alakult ki az erdélyi típus, amely számos képes ábrázolás bizony­ sága szerint a 17. sz.-ban nyugaton a leg­ népszerűbb török szőnyeg volt. Az Iparművészeti Múzeum és a Nemzeti Múzeum Történeti Múzeuma népes sorozatot őriz az v ekből. Csernyánszky Mária erdélyi virágos reneszánsz : az erdélyi késő­ reneszánsz stílusból a 17. sz. derekán kialakuló sajátos irány, melynek legjellemzőbb vonása a gazdag virágdíszítés. Elnevezése Balogh Jolántói származik. Ez az erdélyi stílusok közt a leg­

tisztábban magyar és a legelterjedtebb. Kőfaragványokon, templomok festett mennye­ zetén, ötvösmunkákon, könyvtáblákon, hím­ zéseken egyaránt megtalálható. Az stüusát mutató emlékek nagy része már a 18. sz.-ban készült. Jellegzetes példái az aranyosmeggyesi (ma Medie^ul Aurit) vár indadíszes ablakai, a szentbenedeki (ma Benediug) volt Korniskastély hímes oszlopai, a kolozsvári Farkas u.-i református templom virágdíszes szószéke. Az ~ jellegzetes mestere volt Sípos Dávid. Az ~szal azonos formaképzésű s tőle alig elválasztható (úri hímzés, kerámia) keleti és olasz reneszánsz elemekből alakult növényi díszítőstíl azonban nemcsak Erdélyben, hanem a Felvidéken, sőt az egész ország területén is virágzott. Eszláry Éva Erdey Dezső (Istvánfölde, 1902. aug. 22. —Bp., 1957. máj. 25.): szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán 1921-től 1929-ig Radnai Béla és Szentgyörgyi István növendéke volt. 1922-től kiállító művész, több kitüntetést és díjat nyert. 1925-ben Párizsban, 1930-ban ösztöndíjjal Rómában tanult. 1943-tól 1948-ig az Iparművészeti Főiskola tanára, 1948-tól 1953-ig a Szépm. Múz. restaurátora volt. Realista szobrait jó technikai felkészültség jellemzi. Közterületen felállított szobrai (Veszprém, Szt. Imre; Székesfehérvár, Warkots kapitány; Bp., Vízhordó fiú ; Zalaegerszeg, Ollós nő) mellett számos portrét, kisplasztikát és érmet készített. A Nemz. Gál. több munkáját őrzi.

Erdey Dezső: Vízhordó fiú (Nemzeti Galéria)

1961-ben emlékkiállítása volt az Ernst Mú­ zeumban, 1963-ban pedig Székesfehérvárott. Csap Erzsébet Erdmannsdorf, Friedrich Wilhelm von (Drezda, 1736. máj. 18. —Dessau, 1800.

márc. 9.): építész; elsősorban a dessaui nagy- É R D herceg szolgálatában állt, az érett klasszicizmus jellegzetes mestere volt. Fő művei a dessaui kastély díszterme (1768), a négy oszlopos portikusszal gazdagított wörlitzi kastély (1769 — 73) és az elpusztult berlini királyi kastély néhány finoman kialakított díszterme. — írod. E. P. Rieseníeld: E. 1913. Erdődi (1840 —53 között működött): kolozs­ vári ötvösmester. Több munkája maradt ránk, melyeket nevét tartalmazó bélyegével jelzett. Műveit a Nemz. Múz., az Iparm. Múz. és magángyűjtemény őrzi. Erdődi Lukács (1569 előtt működött): Báthory András erdélyi fejedelem festője. Való­ színűleg a Szatmár megyei Erdődről szárma­ zott. István, Miklós, Tamás nevű fiai szintén festők voltak Báthory udvarában. Erdődy Pál (1801 k. működött): makói asz­ talos; ő készítette a makói ref. templom klaszszicista szószékét. Erdős Géza (Bp., 1910. szept. 27. —Bp., 1964. dec. 31.): festő, Munkácsy-díjas, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított. A Kép­ zőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növen­ déke volt 1928—33 között. 1933 óta kiállító művész. 1942-ben a Műbarátnál, 1948-ban a Népművelési Központban, 1958-ban a Derkovits-teremben, 1959-ben a Kulturális Kap­ csolatok Intézetében volt gyűjt, kiállítása. Finom tónusú, élménygazdag figurális kom-

Az Erechtheion D-i oldala

ERE pozíciókat, atmoszferikus tájképeket festett.

635

A Nemz. Gál. több művét őrzi. Erdőssy Béla (Ekel, 1871. ápr. 6.—Bp., 1928. nov. 25.): festő és grafikus. Rajztanári képe­ sítése után Lotz Károly irányításával végezte tanulmányait a Mintarajziskolában. Ekkor már grafikákat is készített. A Műegyetemen tanársegéd, később a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1894-től szerepelt a Műcsarnok­ ban. Különösen a rézkarc és a színes linóleummetszet terén tűnt ki. E re c h th e io n : Athéna Polias, a Városvédő Athéna régi temploma fölött emelt szentély az athéni Akropolison. I. e. 421—406 között épült több megszakítással; befejezésére a Spártától elszenvedett vereség miatt nem került sor. A restaurálás folytán ma viszonylag jó állapotban levő épület eltér a szokásos görög templomformától, mert tervezőjének a talaj egyenetlensége mellett arra is gondolnia kellett, hogy az új épület az ~ területén levő ősi kultuszemlékeket is magában foglalja. Közép­ pontjában ión templom áll; ebben őrizték az istennő fából faragott ősi kultuszszobrát. Ehhez a főrészhez elöl két oldalt oszlopcsarnok csat­ lakozik; a kisebb D-i csarnok oszlopai álló, ruhás leányalakokká vannak kifaragva (Karyatidák, ,,^ -k o ré k ”), amelyek közül öt eredeti helyén áll (római másolataik is vannak). A templom és a nagyobb oszlopcsarnok frízeinek mitológiai jeleneteiből töredékek maradtak fenn, a századvég „gazdag” stílusában. A rend­ kívül finom, gazdag ornamentális díszítések keleti görög hatást mutatnak. Az épület ~ elnevezése késői, először az i. sz. 2. sz.-ban jelent meg. — írod. Caskey—Paton—Stevens: The Erechtheum. Cambridge (Massachusetts), 1927. Szilágyi János György eredeti m ű tá r g y : olyan műalkotás, amely egy példányban, magának a művésznek kezemunkájával készült. (Átvitt értelemben minden régiség és modern művészi termék, amely bizonyíthatóan nem hamisítvány). Eredetinek számít a mások által öntött és faragott szobor, ha az alkotó simítja, cizellálja, végül a sokszo­ rosított grafikai lap v. a több példányban készült gyári kerámia, porcelán szobrocska stb., ha készítője nevével jelzi, ereklyetartó, reliquiarium: a szentek állítóla­ gos maradványait v. tartozékait őrző díszes kivitelű, többnyire ötvösművű tárgy. A közép­ korban koporsó, szarkofág v. herma stb. alakúak. Kisebb ereklyéket a 18. sz.-tól monst­ randa v. kereszt alakú tartókban őriznek, é r e m : bronzból v. nemesfémből öntött v. vert kerek fémlap, amelynek többnyire mindkét oldalán lapos domborműves ábrázolás és fel­ irat van. Rendszerint valamely esemény meg­ örökítésére v. kiemelkedő személy tiszteletére készítik (-»emlékérem).

Koré az Erechtheionról (London, British Museum)

É rem kedvelők E g y esü lete: Bp.-en 1905ben alakult. A magyar érem- és plakettművé­ szet fejlesztése volt célja, s tagjai részére éven­ ként tagilletményül valamely hazai művésszel érmet v. plakettet készíttetett. Néhány nagy sikerű éremkiállítást is rendezett. Huszonöt éves fennállása emlékére az bőven illusztrált és pontos művészkatalógusokkal ellátott díszkö­ tetet adott ki a régi és modern magyar érem­ művészekről, Huszár Lajos és Procopius Béla szerkesztésében. 1944-ig működött. E re tr ia : ókori görög város Euboia szigetén (ma: Nea Psara). Az i. e. 7 —6. sz.-ban igen tekintélyes volt; i. e. 490-ben a perzsák lerom-

Théseus elrabolja Antiopét, részlet az eretriai Apollóntemplom oromdíszítéséből (Chalkis, múzeum)

bolták, de újra benépesült. I. e. 198-ban a rómaiak pusztították el. Legfontosabb marad­ ványai: Apollón Daphnéphoros i. e. 510 k. épült templomának romjai; egy i. e. 300 k. épült s később átépített színház; Dionysos- (?) és Isis-templom romjai; a Ny-i városkapu. Az Apollón-templom oromdíszítésének meg­ maradt szobrai (Théseus elrabolja Antiopét, görögök és amazonok harca, a chalkisi mú­ zeumban) néhány archaikus leányszoborral együtt ~ szobrászatának jelentőségét mutatEretria-festő: Táncoló bacchánsnők és szatírok (Berlin, Staatliche Museen)

ják, a város nekropolisában talált gazdag váza- E R E leletek (i. e. 8—6. sz.) pedig önálló kerámia­ művészetéről tanúskodnak. Szilágyi János György Eretria-festő : athéni görög vörösalakos váza­ festő az i. e. 5. sz. harmadik negyedében. Az ún. szabad stílus Pheidias szellemét tük­ röző, kiemelkedő, nagy hatású mestere. Főleg csészéket s más kisméretű vázákat festett. Kö­ zel 80 művét ismerjük; a főbbek: Alkéstis ná­ sza (fonáshoz használt ún. epinétron, Athén); Dionysos és kísérői (lékythos, Berlin); Néreisek nászümtepen (pyxis, London). Egy csészéje a Szépm. Múz.-ban található. E rfurt: város Németo.-ban (NDK). Műemlé­ kei: 742-ben alapított püspökségének román stílusú templomát 1154-től a 13. sz. közepéig gótikus stílusban átépítették, ez a Dóm. 1349 — 70 között szentélyét meghosszabbították, a megnagyobbított rész alapját feltöltötték a kis emelkedőn álló eredeti templom alapjának magasságáig, és árkádokon nyugvó teraszt képeztek ki. Impozáns lépcső vezet fel az enyhe lejtőn a Dómot és a tér másik oldalán a 13 —15. sz.-ban épült Szt. Severus-templomot összekötő, 1330-ban emelt kapuzatig („Triangel”). A két templom a tér kiképzésével együtt igen szép épületegyüttest alkot. Gótikus stílusban épült még a 13—15. sz.-ban a két koldulórendi templom, valamint az augusztinusok temploma az egykori kolostorral. — A város világi épületei későgó­ tikus, de főleg reneszánsz és barokk stílusban épültek: az egykori Egyetem 1392-ből; a régi Helytartósági Palota 1540-ből (1711—20 között újjáépítve); számos szép polgárház. — írod. W . Passarge: Der Dom und die Severikirche zu E. Burg bei Magdeburg, 1926; H. Kunze: Der Dom zu E. Berlin, 1928. Kádár Emőke E rgotim os: athéni görög fazekasmester az i. e. 6. sz. második negyedében, a Franfoisváza készítője. Több szignált művének tanú­ sága szerint elsősorban -+Kleitias vázafestővel dolgozott együtt. Erhärt, Gregor (15. sz. második fele—16. sz. első fele): német szobrász. Előbb Ulmban dolgozott s feltehetően H. Multscher v. a korábban fivérének tartott Michel tanít­ ványa volt. Az utóbbi valószínűbb, mert az újabb kutatások szerint Michel nem fivére, hanem apja volt. A berlini Deutsches Museum Kaisheimből származó köpenyes Madonna­ szobra (az ottani főoltárról) okmánnyal hitele­ sített munkája (1502—04). Stíluskritikai alapon az 1493—94-ben elkészült blaubeureni főoltár szobrainak is minden bizonnyal ^ az alkotója. 1502-ben Augsburgba költözött. Itt a Szt. Ulrik-templomba Miksa császár lovas szobrát faragta kőből (1503—08). A szobor megsem­ misült, de H. Burgkmair metszetet készített róla, amely híven őrizte meg ~ stílusának 6 3 6

ERL

E rfurt: A D ó m és a Szt. Severus-templom

megváltozott reneszánsz jellegét. Tanítómes­ tere volt H. Dauchernek, akivel később együtt is dolgozott (oltár a Szt. Móric-templomban, ugyanott egy szentségház). Még 1498-ban az augsburgi Szt. Ulrik-templom részére egy kőfeszületet is faragott. Korábbi fafaragó stílusa rendkívül népszerű volt, és hatása Mo.ra is eljutott (kassai főoltár, alistáli Madonna az Erfurt: A „Triangel”-kapu

esztergomi múzeumban). — írod. G. Otto: G. E. Berlin, 1943. Kampis Antal Erhärt V in gerlin : augsburgi ácsmester; testvérével, Lienharttal 1418-tól a budai Friss­ palota építésénél dolgozott. Éri István (Pécs, 1929. márc. 5.— ): régész, a középkori ásatások szakembere, a veszprémi Bakony Múzeum igazgatója. Köny­ vei: Kisvárda történetéből, 1954; A nagyvázsonyi Kinizsi-vár, 1957; Nagyvázsony, 1959. Erichsen, Thorvald (Trondhjem, 1868. júl. 18.—Oslo, 1939. dec. 23.): norvég festő. Oslóban, Koppenhágában, majd Párizsban és Itáliában tanult. Kezdetben az impresszionisták, utóbb Cézanne és a posztimpresszionisták ha­ tottak rá. Tájképeket, alakos szobabelsőket, csendéleteket és arcképeket festett. Eriksson, Kristian (Arvika, 1858. jún. 30.— Stockholm, 1935. nov. 6.): svéd szobrász. Párizsban tanult, főleg kisplasztikákat és ötvös­ munkákat készített. Eriksson, NilsEinar (Solna, 1899. júl. 10.— ): svéd építész. Fő műve a göteborgi monumen­ tális hangversenyterem, melyre a párizsi opera nagy előcsarnoka hatott. erk ély : épületek emeleteinek padlózatával egy szinten a falsík elé emelkedő, rendszerint konzolokkal alátámasztott vízszintes épületrész, amelyet tömör v. áttört mellvédkorlát vesz körül. Erlacher (19. sz.): német miniatűrfestő. 1805-ben vándorpiktorként Erdélyben járt. Nagyszebenben Wesselényi gróf kastélyában

a nagytermet és a kápolnát díszítette festmé­ nyeivel. — Kazinczynak megfestette Cserey Farkas képmását. Erlacher Ferenc (i 8. sz. második fele): soproni korsós. 1774-ben nyert polgárjogot és magát habán származású lipótfai (Loipersdorf) fehéredényes testvérnek vallotta. Az ősi habán tradíciókat a Sopron vidéki népművészeti motívumokkal gazdagította. Erler, Fritz (Frankenstein, 1868. dec. 15.— München, 1940. júl. II.): német festő, grafikus;

H. Érni: Súroló nő H, Érni: Ló

a „Jugend" és a müncheni „Scholle" művész- E R L csoport tagja, a párizsi Julian Akadémián tanult. Aktokat, csendéleteket, háborús képe­ ket festett. Erlingi Konrád (Chunrad, Conradus), Newlinger, tévesen Liechtenfelser (15. sz.): királyi építő- és kőfaragómester, 1434—37 között a pozsonyi várépítés irányítója volt. Ermann János (1604 k. működött): ötvös­ mester Komáromban. Komárom város nagy ezüst pecsétje munkája, melyet „Iohncs Erman Facit Ano 1604” felirattal jelzett, érm e: pénzként használt, meghatározott súlyú és finomságú vert fémdarab, érmes kupa: dísz- v. ivóedény, melynek ezüst v. arany falába eredeti antik érmek van­ nak befoglalva. A legkorábbi ilyen serlegek a 15. sz.-ból valók, de a műfaj ókori. A 16. és 17. sz.-ban divatos volt Mo.-on antik pénzleletek felhasználása is. Az ilyen, római arcképes érmek­ kel díszített edények egykorú neve „pogánpénzes" kupa, serleg, pohár stb. volt. Erminy, Ermini, Pietro, Lajos ? (19. sz. eleje): rajzoló. Az 1820-as években Pesten működött. Arc-, táj- és városképeket rajzolt, erm itage: Franciao.-ban a 18. sz.-i főúri kastélyok kertilaka (remetelak). így nevezik a francia kertművészetben gyakran alkalmazott grottát v. lugasfélét is. Erm itázs: -*■Leningrad E m i, Hans (Entlebachtal, 1909. febr. 21.— ): svájci festő, grafikus; az AbstractionCreation művészcsoport tagja. A. Derain és G. Braque tanítványa volt Párizsban. Szellemes vonalvezetésű, Picasso klasszikus stílű műveivel rokon szellemű festményeiben, grafikáiban a társadalmi igazságtalanságok, a tudománynak és technikának a rombolás szolgálatába való állítása ellen küzd. Gyakran visszatérő motí­ vumai az emberpár, a család, a békés, termé­ keny élet szépsége, a népek barátsága stb. Népszerű műve a Béke-Világtanács helsinki kongresszusa részére készített plakátja. Mo.-i kiállítása 1959-ben volt a Nemzeti Szalonban. Ernst Lajos (Bp., 1872—Bp., 1937. ápr.): mű­ gyűjtő, művészeti író. Történeti és művészettörténeti anyagot tartalmazó gazdag gyűjtemé­ nyéből alapította 1912-ben az ->- Ernst Múzeu­ mot. Kora művészeti életében jelentős szerepet játszott, az ~ Múzeumban számos haladó törekvésű magyar művész gyűjteményes kiál­ lítását rendezték meg. Művei: A magyar történeti festészet, 1910; Petőfi arcképei, 1922. Ernst, Max (Brühl, 1891. ápr. 2.— ): né­ met festő és grafikus. Autodidakta, A. Macke és H. Arp, majd Picasso és G. Chirico hatására kezdett művészettel foglalkozni. 1919-ben Arppal és Baargelddel a kölni dadaista csoport alapítója. 1922-től Párizsban P. Éluard és A. Breton barátja, s a szürrealista mozgalom egyik 6 3 8

ERN

M. Emst: A mocsár angyala (Róma, magángyűjtemény)

639

fő alakja. Ő a frottage, a rajzi automatizmus feltalálója. 1941 óta Amerikában él. 1954-ben megkapta a Velencei Biennale nagydíját. Korai dadaista korszakából híresek collage-ai, ame­ lyekben a tárgyakat a meghökkentő hatás érdekében társítja. Festményei eleinte natura­ lista elemek bizarr összeállításai (A Celebeselefánt, 1921), majd a tudatalattinak automa­ tikus vetületei (A horda, 1927), még később ősi, az ember előtti természet dús vegetációja és gigantikus geológiai képződményei jelennek meg rajtuk (Lunar asparagus, 1935; Esti dal, 1938; A z éjszaka szakaszai, 1946; Old man River, 1953). — írod. Bousquet—Tapié: M. E. Paris, 1950. Körner Éva Ernst M úzeum : Ernst Lajos alapította Bp.-en 1912 májusában, részben magyar művészeti és történelmi gyűjteményének a köz számára való megnyitása, részben kiállítások rendezése céljából. 1917-től művészi színvonalú aukció­ kat is rendezett Lázár Béla közreműködésé­ vel. — Ezek közül kiemelkedő a Holitscher, Kilényi, báró Vay (1917), gróf Teleki Sámuel (1926), Rákosi Jenő hagyatéka (1929), a gróf Erdődy-féle Rákóczi-kincs (1930), a Nemes Marcell- és báró Kohner-féle gyűjtemények (1932—33) aukciói. Az aukciókat

1939-től Almásy Dénesné Teleki Éva, az vezetője rendezte. — Az kiállításai a Mű­ csarnok első válsága révén művészi életünk­ ben hamarosan fontos szerephez jutottak. Ez időtől kezdve haladó szellemű művészeink az ~ b a n rendezték leggyakrabban kollektív kiállításaikat, többen itt mutatkoztak be. Nevezetesek voltak a múzeum emlékkiállításai is (pl. Rippl-Rónai-, Csontváry-, Derkovitsemlékkiállítások). — Történeti és művészeti gyűjteményét 1912-től 1932-ig az ~ helyisé­ geiben, 1932 óta — letét gyanánt — a Nemz. Múz.-ban őrzik. A törzsanyaghoz járult még a magyar művészek önarcképeinek majdnem teljes sorozata, mely 1932-től — letét gya­ nánt — a Szépm. Múz.-ba került, s a magyar zene emlékeit őrző anyag, melyet az Operaház múzeumában helyeztek el. A Nemz. Múz.-ban levő anyag történeti sorrendben volt felállítva, és részben korabeli dokumentumokból, rész­ ben az újabb történeti művészetnek az illető korra vonatkozó festményeiből, szobraiból állt. Kéziratok, okmányok, könyvek mellett az iparművészet fontos darabjai (Rákóczi dísz­ kannája, gróf Haller János epitáfiuma, állóóra II. Lipót alakjával, holicsi fajanszok stb.), vala­ mint a külföldi és magyar festészet kiváló

emlékei voltak köztük. Székely Bertalan, Lotz Károly, Madarász Viktor stb. műveinek egész sorozata (nagyobbrészt kiváló művészi jelentőségű színvázlatok) mellett kiemelkedett a régi művészet anyagából Tintoretto, В. Zeitblom, В. Strigel és B. van Orley egy-egy képe. A gyűjtemény fontosabb darabjait Ernst Lajos halála után a múzeumok szerezték meg. Az jelenleg is kiállítási helyiségként mű­ ködik a Műcsarnok kezelésében. Genthon István Ernyei Sándor (Bp., 1924. máj. 3.— ): grafikus, az Iparművészeti Főiskola oktatója. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Főleg reklámgrafikával és illusztrálás­ sal foglalkozik. Számos sikeres filmplakátot készített. erőd : a 17. sz.-tól kezdődően kialakult védelmi építkezés. Kialakulását a tüzérség fejlődése siettette, aminek ellensúlyozására a régebbi magas várfalakat alacsonyra és vastagra épí­ tették. A falak elé és közé földtöltést döngöltek, mély árkokat húztak. A védelmet az árkok elé elhelyezett sokféle előművel fokozták, ezeket egymással összekötötték, hogy valóságos gyű­ rűt alkossanak a tulajdonképpeni vár körül, erődtem plom : védfallal övezett, többnyire magaslaton álló középkori templom. Főleg a fontos útvonalak keresztező pontjai közelében épültek, legtöbb ilyen emlék Erdélyben maradt. Erőss Gábor (1779—Debrecen, 1815. jan. 30.): debreceni rézmetsző diák. Részt vett az

Oskolai Új Átlós (1800), az Oskolai Ó Átlós, a J3R N Vajai-féle kis atlasz, az Oskolai Magyar Új Átlós és a Szentgyörgyi-féle természettankönyv metszésében. Erőss János (19. sz. eleje): rajzoló. Debrecen­ ben működött. Csokonait ábrázoló rajzát F. John, Szentgyörgyi János tankönyvéhez készült illusztrációit rokona, ~ Gábor metszette rézre. Erri, Agnolo és Bartolommeo (15. sz. eleje): modenai festőtestvérek. Fő művük az ún. Estense-oltár, középen Mária koronázásával (1462—66 k., Modena, Galleria Estense). Érti Antal (Sopron, 1796. febr. 15.—Sopron, 1852. aug. 10.): festő. Bécsben tanult, 1826-tól szülővárosában dolgozott, tájképeket, arcképe­ ket, színházi díszleteket festett, élete végén rajz­ tanár volt. Erwin mester (?—Strassburg, 1318): a strassburgi székesegyház építőmestere. A ko­ rábbi irodalomban szereplő neve: E. von Steinbach tévedésen alapult. A székesegyház homlokzatának feltehetően csak az alsó eme­ letét építette. 1277-ből származó tervrajza fenn­ maradt. Utódai eltértek az eredeti tervtől. egyéb munkássága sehol sem bizonyítható. Erzsébet-stílus : —Elizabethan style Eschenbach Jenő (Bp., 1908. márc 25.— ): keramikus és festő. 1924—33 között az Iparművészeti Iskolán Orbán Antalnál tanult. Fő­ leg egyházi tárgyú kerámiáival gyakran szere­ pelt kiállításokon; több külföldi sikert is aratott. 1964-ben a Fényes Adolf-teremben volt gyűjt, kiállítása.

Az Escorial épületegyüttese

E SS

64I

Escorial: Madrid közelében álló, kopár kör­ nyezetéből kiemelkedő, magányos, hatalmas kolostor-palota. II. Fiilöp spanyol király épít­ tette 1561 —84 között J. B. de Toledo, majd J. de Herrera tervei szerint. A kéttornyú kupo­ lás templomot is magában foglaló, zárt négy­ szög alaprajzú, majdnem dísztelen épületcso­ port hatása a tömegek mesteri csoportosításá­ ban rejlik. Gazdag könyvtára és képgyűjte­ ménye van. — írod. F. J. Z. Cuevas: El mo­ nasterio de el E. Madrid, 1932; P. Guinard: Madrid, L’ E. et les anciennes residences roya­ les. 1935. Eskü téri sisak: a pesti (Duna bal parti) római kori táborból származó lelet. Az aranyo­ zott ezüstlemezekkel borított vassisak alja, taraja, az ékkövek széle és a fültakaró poncolt díszűek. Az egyik nagy pannóniai műhelyben készült a 4. sz. végén. A római felirat és a domborművű alakos ábrázolások mellett olyan geometrikus motívumok is megjelennek rajta, amelyeket a szabad germánok országainak egykori iparművészetéből ismerünk. — írod. Nagy L .: Az eskütéri római erőd, Pest város őse. Bp., 1946. E. S. mester, 1466-os mester (1420 k .— 67/68): német ötvös és rézmetsző. A legjelen­ tősebb mesterek egyike, működése nagy hatással volt a rézmetszet stílusának kialakulá­ sára, ő a modern értelemben vett rézmetszés megalapozója. A kutatók különböző vélemé­ nye szerint Strassburgban, ill. Svájcban, mások szerint a Bodensee környékén működött. Igen termékeny és sokoldalú művész volt, mintegy 500 (Lehrs szerint több mint 1000) lapja maradt fenn. Két metszetét 1466-os és az 1467-es évszámmal jelölte. — írod. M. Geisberg: Der Meister E. S. 1924; E. Hessig: Die Kunst des Meisters E. S. und die Plastik der Spätgotik. 1935. Pataky Dénes Esna: város Felső-Egyiptomban, a Nílus bal partján. Megmaradt emlékei közül kiemelke­ dik egy a Ptolemaios-korból (i. e. 3 —1. sz.) származó templom, amelyet a város istenének, Chnumnak és feleségének emeltek. Az épület alaprajza és konstrukciója az edfui Horus- és a denderai Hathor-templommal mutat szoros kapcsolatot. A római korban előudvart épí­ tettek hozzá, ^ b a n Neith istennőt is tisztelték, akinek szent állata a latus-hal volt. Erről kapta nevét a város a Ptolemaios-korban (Latonpolis). — írod. W . F. Petrie :Ehnasya 1904. Lon­ don, 1905. Varga Edit Esnunna, arab Teli Asmar: rommező Irakban, Bagdadtól EK-re. Jelentős sumér város volt. Legfontosabb emlékei az I. U r-i dinasztia (i. e. 2900 k.) korából származnak. Épületei közül kiemelkedik az Abu isten tiszteletére épült templom, amelynek padozata alól gazdag szobrászati leletcsoport került elő. A szob41 Művészeti Lexikon I.

Az Eskü téri sisak (Bp., Történeti Múzeum)

rok rojtos ruhát viselő, kerek talapzaton álló férfi és női alakokat ábrázolnak. Gyakori a berakott szem. A hajat és a szakállt olykor festés díszíti. Hasonló stílusú szobrocskák kerültek elő Mari és Chafadji településeken. A III. U r-i dinasztia korában (i. e. 2300 k.) ~ b a n nagyarányú építkezési tevékenység folyt. Legkiemelkedőbb emléke egy templomés palotakomplexus, szokatlanul erős falakkal. A város a babiloni dinasztia korában (i. e. 1830 —1530) elszegényedett és elvesztette jelen­ tőségét. Varga Edit Espinosa, Francisco (16. sz.): üvegfestő, a toledói iskola fő mestere. II. Fülöp üveghutát rendezett be számára 1565-ben. A burgosi katedrális és az Escorial nagy üvegfestményeit készítette. Espinosa, Jerónimo Jacinto (Cocentaina, 1600. júl. —Valencia, 1680. máj. 7.): spanyol festő, F. de Ribalta legkiválóbb tanítványa Valenciában. Pasztózusan festett képein sötét, barnás színek uralkodnak. Fő művei: Rózsafüzéres Madonna (1624, Segorbe), Mária Mag­ dolna utolsó áldozása (1665, Valencia, múzeum), Szt. Család (Valencia, múzeum), Pater N. Maes arcképe, Madonna valenciai városatyák arcképeivel (1662, Városháza), esplanade: fásított és kertészetileg kialakított parti sétány. Esprit Nouveau : A. Ozenfant, P. Jeanneret és Le Corbusier lapja, amelyben a purizmus elveit publikálták. 1920—25 között jelent meg. Essen: város Németo.-ban (NSZK). Mű­ emléke a hildesheimi Altfried püspök által alapított Münster. Az első építkezés 852 után

ESS

Esnunna: Szobrok az Abu-templomból (Bagdad és Chicago)

kezdődött, végső felszentelése 1051-ben tör­ tént. Később csarnoktemplommá alakították. — A II. világháborúban erősen megsérült; teljes helyreállítása folyamatban van. — A templom ékszerkincsei művészeti szempont­ ból igen jelentősek. Essenwein, August (Karlsruhe, 1831. nov. 2 .—Nürnberg, 1892. okt. 13.): német építész, építészettörténeti író. 1866-tól a nürnbergi Germanisches Museum vezetője volt. Nevéhez fűződik a múzeum nagyarányú kibővítése, több új szárny építése. Műemlék-restaurálásai­ ban a kor felfogását követte, s a régi részek kímélete mellett nagyobb kiegészítést is helyes­ nek tartott. — О vezette a lébényi templom restaurálását (1858—65, majd 1872 —79 kö­ zött). Esseő, Esső Erzsébet (Jánosháza, 1883 — München, 1954): szobrász és éremművész. Berlini, párizsi, firenzei, római tanulmányok után 1916-ban Münchenben telepedett le, ahol a Sezession tagjaként tíz éven át szerepelt emlékérmekkel és kisplasztikákkal. 1927-ben Londonban állított ki. Több díjat nyert a müncheni Münzkabinet pályá­ zatain. 1939-ben a Műcsarnokban volt gyűjt, kiállítása, 1943-ban Bécsben állított ki. Ér­ mei: Beethoven, X. Pins, Röntgen, Tagore, Wölflin stb. Nemes Marcell képmása, Kariatid c. szobra és több érme a Nemz. Gal.ban van.

Essex,James (Cambridge, 1723—Cambridge, 1784. szept. 14.): angol építész. Foglalkozott templomrestaurálással (pl. az elyi és lincolni székesegyház). A cambridge-i egyetemi épít­ kezéseknél J. Burrough segédje volt, akinek halála után annak szellemében folytatta a munkát. E sslin g en : város Németo.-ban (NSZK). Középkori városképe a városfalakkal és több gótikus templommal tisztán megmaradt. Mű­ emlékei: a Frauenkirche; 1321—1507 között épült gótikus stílusban. Csarnoktemplom a szokástól eltérően D-i főhomlokzattal (Ny-i homlokzata szorosan hozzáépült a városfalhoz). A 19. sz.-ban némi változtatással restaurálták. A Dionysiuskirche a 13 —15. sz.-ban épült, a domonkosok és ferencesek templomát a 13. sz.-ban emelték. — Későgótikus stílusú a Régi Városháza; homlokzatát 1586-ban rene­ szánsz stílusban átépítették. A további stíluskorszakokat számos világi épület (Új Városháza 1746-ból stb.) képviseli. Este, Baldassare d ’ : -►Baldassare Estense E sterházy-képtár : a legjelentősebb magyar műgyűjtemény, amelyet az Esterházy család tagjai hoztak létre a 17. sz.-tól kb. a 19. sz. közepéig. Az legértékesebb kép-, rajz­ és metszetanyagát a 18 —19. sz. fordulóján Esterházy Miklós szerezte meg. 1815-től 1865ig a gyűjtemény Bécsben volt. 1871-ben a magyar állam megvásárolta, s ezzel meg-

642

J- 5Z

643

alapozta az Országos Képtár, majd a Szépm. Múz. anyagát. — írod. Meller S.: AzEsterházyképtár története. 1915. Esteve, Maurice (Culan, 1904. máj. 2.— ): francia festő. Párizsi akadémiákon tanult fes­ teni. 1928 óta állít ki Párizsban és számos európai városban. Az 1937. évi párizsi világkiállításon R . Delaunay-ve 1együtt nagyszabású dekoratív munkákat alkotott. Művei szabad szárnyalású, dekoratív hatású kompozíciók. É(s)tienne le Hongre, É(s)tienne le Bievre dit le Hongre, némelyek szerint Hódi István (14. sz. vége): Burgundiában dolgozó magyar származású festő. A számadáskönyvek az udvar részére készített munkáiról adnak hírt. 1389ben a párizsi szövőcéh esküdtjei sorába válasz­ totta, 1399-ben a források szerint két segédje egy Merész Fülöp hercegtől másolásra kapott képet lopott el tőle. estofado: a több színnel festett v. színes szövetekbe öltöztetett szobrok elnevezése Spanyolo.-ban. A 16. sz.-ig a szobrászok külön mesterembereket foglalkoztattak erre a célra: encamadores (húsfestők), estofadores (szövet­ festők), doratores (aranyozok), észak-ázsiai népek m ű vészete: É-ázsiai népeken értjük a szibériai népeket, amelyek származásukat, nyelvüket, kultúrájukat te­ kintve különböző csoportokat alkotnak. He­ lyet kapnak köztük a mongol népek sorából a burjátok; török nyelvű népek: jakutok, dolgánok, az Alfajban lakó kisebb népcsoportok (altaji törökök, telengitek, teleutok, tubalarok, kumandinok, cselkanok, sorok), azonkívül a tuvinok, tofalarok (más néven karagaszok), hakaszok (kacsinok, szagájok, beltirek, kojbálok, kizilek), valamint a csulimi és szibériai tatárok; a madzsu-tunguz népcsaládhoz tar­ tozó népek: evenkik (tunguzok), evenek (lamutok), negidálok, nanajok (goldok), ulcsák, udehék, orocsok, orokok; a finnugorok közül az obi-ugorok: hantik (osztjákok) és manysik (vogulok), valamint a velük rokon szamojédek: nyenyecek, nganaszánok, enyecek, szelkupok; végül a paleoázsiai népek: csukcsok, korjákok, itelmenek, jukagirok, eszkimók, aleutiak, nivhek (giljákok), ajnuk és ketek. Közülük több nép csupán néhány száz emberből áll. Művészetükben nagy tere van a sík ábrázolás­ nak: bőrön, fán, nyírkérgen, textilen alkalma­ zott rajzok, rénszarvas-, jávorszarvas- v. ló­ szőrrel, ínnal v. gyári fonallal, esetleg gyöngy­ gyei kivarrt ábrázolások, fákon és köveken levő rajzok, csonton, fémen készített vésetek, nyírkérgen látható bemélyítések, kikaparások, fafaragások, ón-, réz- és ezüstberakás fában és vasban, rovások fémen, halbőrből, irhából, textilből és papírból készített kivágások applikációul alkalmazva, különböző színű 41*

prémekből, szövetekből létrehozott össze­ állítások. A plasztikus alkotások fából, csont­ ból, fémből, elsősorban kultikus rendeltetéssel készültek. Szibéria népeinek gazdasági tevékenysége több rétű, egy-egy foglalkozási ág előtérbe kerülé­ sétől függően, ezt pedig döntően befolyásolták a természeti körülmények. A szibériai népek gazdálkodása, más népekhez hasonlóan, hatás­ sal van a díszítőművészetre is. Az egyes gazdálkodási ágak vonásai szembeötlően tük­ röződnek a művészeti alkotásokban. Másrész­ ről fontos a legtöbb szibériai nép hajdani animisztikus-samanisztikus világnézetének a Obi-ugor nyírkéreg-díszítmények

Dolgán rozetta alakú minták

Evenki hímzésminták

Spirális ornamentika neolith agyagedényen (ÉNy-Kína) és mai faragáson (Amur vidék) Evenki íj és ozok nyeregdíszítő faragás

művészetben is megnyilatkozó hatása, ezt némely népnél a mohamedán, másoknál a buddhista befolyás váltotta föl. Bár a vallás szerepe nem domináló, hatása mégis számot­ tevő. Művészetük világosan tükrözi az embert körülvevő természet és a társadalom meg­ ismerésének folyamatát. A sík ábrázolást alkal­ mazták az anyagi kultúra tárgyain (viselet, edények, fölszerelések, fegyver, lakás, közle­ kedési eszközök) és a kultusz tárgyain, a plasz­ tikus ábrázolást főképpen a kultusztárgyakon. A művészeti alkotások témái között leggyak­ rabban az embert körülvevő természettel találkozunk. Kifejezésmód szerint törekvést találunk a reális ábrázolásra, különösen rajzok, festmények esetében, valamint a stilizált ábrázolásokra, különösen olyankor, amikor az anyag inkább így kívánja (nyír­ kéreg, csont, prém stb.). Az utóbbiak esetében a mértani ábrázolásként ható díszítőelemek sokszor az ember, különböző állatok és ter­ mészeti jelenségek stilizált kifejezései. Míg pl. ÉNy-Szibéria népeinél az ábrázolásokban legtöbbször a rénszarvas és a medve képviseli az állatvilágot, K-Szibériában és DK-Szibériában sokszor bukkan elő a tigris. Az egyes népek sámándobjain látható rajzok az illető nép egykori samanisztikus világképét tárják elénk, elképzelést ábrázolnak az égről, a Földről és az alvilágról, a földöntúli életről. A szibériai népek körében a szocialista forra­ dalom óta kifejlődött új kulturális életig nem beszélhetünk hivatásszerű művészetről, noha egy-egy népnél kézművesség alakjában külö­ nösebb fejlődési fokot ért el egy-egy díszítőművészeti ág művelése (pl. a jakutoknál, hakaszoknál, evenkiknél, korjákoknál a ková­ csok, csontfaragók, az Amur menti népeknél, a nanajoknál és az ulcsáknál hímzőnő-specialisták). A művészeti alkotások tehát vadászok, halászok, állattenyésztők keze alól kerültek ki. — Szibéria egykor nemzetségi társadalomban élő népeinél a férfi és a nő közötti munkamegosztáshoz hasonlóan a művészkedésben is 6 4 4

ESZ megosztás volt a férfi és a nő között. Ilyen

645

értelemben beszélhetünk férfi- és női művészet­ ről. A nők alkalmazták a festéket, rénszarvas­ prémet, ínakat, fonalat, bőr- és textildarabo­ kat, gyöngyöt, nyírkérget és gyapotot. A fér­ fiak csonton, fán és fémen faragtak ki ábrázolá­ sokat. Tehát a művészeti alkotások létrehozá­ sában részt vett csaknem az egész felnőtt lakosság, sőt a fiatalabbak is. A burjátoknál pl. a rokonság egész közössége készítette a rajzokat. — A síkon ábrázoló művészetet csaknem minden szibériai nép ismerte, de az egyes népeknél a fejlődés különböző fokát érte el. Némely nép csak ritkán alkalmazta. Az ábrázolások különböző fajtáinak elterje­ dése sem egyenletes. Pl. a bőrön v. textil­ anyagon alkalmazott színes rajzok elsősorban az Amur menti népeknél találhatók, a fémek vésett ábrázolásai különösen a jakutoknál és az evenkiknél, a nyírkéreg-ábrázolások pedig az obi-ugor népeknél. — A plasztikus művé­ szeti alkotások főleg fából, fémből és kőből készített ember- és állatalakok. A fából fara­ gott ember alakú bálványok realisztikus ábrá­ zolási törekvésekről tanúskodnak, a kifaragott testet sokszor textil- v. prémruhával borítják. A szamojédek bálványai és áldozati tárgyai gyakran kövek voltak, s azzal tették őket ember alakúvá, hogy felöltöztették. Állatalakok is szolgáltak áldozati tárgyul. Fából faragták őket, s legtöbbször az illető táj leg­ fontosabb, a kultuszban is főhelyen álló állatát (medve, tigris) ábrázolják. Némely nép szal­ mából, szénából is készítette őket. A fémek közül vasból, bronzból, rézből és ezüstből

készült ember- és állatalakokat, valamint domborművű vereteket találunk, melyek többek között vadász- és halászjeleneteket ábrázolnak. Szibéria népei történeti fejlődésük során gazdag és sajátos ábrázoló művészetet alakí­ tottak ki. Emlékeik gyakran ősi vonásokat őriznek, melyek gyökerükben sokszor az ős­ közösségig nyúlnak vissza. A szocialista forra­ dalom megteremtette azokat a lehetőségeket, amelyek nemzeti sajátosságokat őrző, új tar­ talmú és fejlett kifejezőmóddal rendelkező művészetet hoznak létre. fi. KodolányiJános eszkim ó művészet: Az eszkimók az Eamerikai kontinens E-i részét, a Bering-szoros partvidékeitől Alaszka D N y-i és E-i partjain át Kanada sarki területeit, Labradort és Grönlandot lakják, sőt a Bering-szoros ázsiai felén, Szibériának egy keskeny parti sávján is letele­ pültek. Ezen a területen már a történelem előtti időkben egymástól eltérő kultúrák ala­ kultak ki. Négy nagyobb kultúrkört lehet megkülönböztetni: a Bering-tenger környéki, az alaszkai, az E-kanadai és a vele rokon grönlandi kultúrkört. — Az ~ elsősorban használati tárgyak díszítőművészetét jelenti. Mind a négy kultúrkörre egyaránt vonatkozik, hogy nyersanyagában nagyon szegényes, jó­ formán csak csontot, követ és bőrt használnak fel, csupán Alaszka délibb vidékein járul ezek­ hez az anyagokhoz a fa is. Jellemző továbbá az is, hogy a kultikus célból készített tárgyak viszonylag igen kicsinyek, amit megértet az a körülmény, hogy nagyobb megterhelés nélkül kellett ezeket a tárgyakat — csont- és

Ipiutak stílusú csontmaszk (New York, American Museum of Natural History)

Alaszkai groteszk táncmaszk fából (Washington, National Museum)

kőszobrocskák — magukkal vinniük. — 1896-ban három kutató, D. Jenness, A. Hrdlicka és O. Geist egymástól függetlenül a Bering-tenger környéki történelem előtti ~ emlékeit gyűjtötték össze egykori települések feltárásával. A Szt. Lőrinc-, Punuk- és a kis Diomeda-szigetről igen értékes anyag került elő. Elsősorban használati tárgyakat, dárdákat, nyílhegyeket díszítettek bekarcolt vonalakkal, amelyek az egyszerű geometriai ábrákból idő­ vel bonyolultabb alakokig fejlődtek. A Beringtengeri kultúra legrégibb emlékeit radiokarbon­ vizsgálatok alapján i. e. 2258 k. időre teszik, mintegy 200 év eltéréssel. A tipológiai vizsgá­ latok a későbbi időkben a Punuk és az Ipiutak Emberszobrocska (Dorset-kultúra; koppenhágai múzeum)

kultúrát — Point Hope környékén — külön- E S Z böztetik meg, amelyek mindegyikében már bonyolult szimmetrikus geometriai díszek tűnnek fel használati és ismeretlen rendeltetésű — talán temetkezésnél használt — tárgyakon. — Az alaszkai c^re jellemző, hogy kapcsolatba került — különösen a D-i részeken — az indián művészettel, aminek bizonyságai azok a fából faragott, színes groteszk táncmaszkok, amelyek itt tűnnek fel. A többi alaszkai terü­ leten, különösen a Cook-öböl környékén és a Kodiak-szigeten kerültek elő főleg csontból faragott kis ember- és állatszobrocskák. Közös jellemzőjük az eléggé erőteljes naturalista ábrázolásmód. A radiokarbon-vizsgálatok alap­ ismeretlen rendeltetésű tárgy emberarcokkal (Dorset-kultúra; koppenhágai múzeum)

646

ESZ

Szörnyalakot ábrázoló mai grönlandi szobrocska

Josee: A látogatás, fókabőr kép (Lake Harbour)

Kudlalak: Fóka (Cape Dorset); Akeeaktashuk: Pézsmatulok (Craig Harbour); Amidilak: Karibu (Kogaluk River)

ján ennek a kultúrának kezdeteit kb. i. e. 700-ra lehet tenni. Az alaszkai ^ b e n ma is elsősorban színes táncmaszkokat és geometrikus díszítésű íjakat, lándzsákat találhatunk. —

Kanada és Grönland ^ é n e k legrégibb emlékeit D. Jenness gyűjtötte össze és dolgozta fel 1925-ben. Ez a kultúrkör a legrégibb időkben nagyjában még egységesnek tekinthető, külö-

Innukpuk: Asszony és gyermek (Port Harrison); Istorchiak: Madarak fákon (a művész soha nem látott fát, Frobisher Bay); Munamee: Anya gyermekével (Cape Dorset) Arpatu: Sarki ludak; Juanisialu: Vadászjelenet; Levi Qumalu: Hóbagoly

6 4 7

ESZ

Akeeaktashuk: N ő szélben (Craig Harbour); Ismeretlen művész: Kislány; Tunu: Kisfiú kutyával (Kangeak)

nősen jellemzőek rá az erősen stilizált, sokszor már absztrakt, csontból, szaruból es ritkábban kőből faragott ember- és állatszobrocskák. A környezetükben élő medve, fóka, karibu, bálna, rozmár, bagoly, lúd, kacsa mind fel­ tűnnek, de elképzelt szörnyek, tengeri istenek ábrázolása is előfordul. Eltérően a többi kul­ túrától, használati tárgyakon díszítőelemként szívesen alkalmaz figurális motívumokat is, pl. bekarcolt ember- és állataiakokkal ékesí­ tette csontijait. Ennek az ún. Dorset-kultúrának legrégibb emlékei i. e. 675-ből mutathatók ki, és továbbélése egészen a 14. sz.-ig követ­ hető. — A későbbiek során különösen Kana­ dában és Grönlandon fejlődött erőteljesen a faragás, a szobrászat. A mai kanadai ~ külö­ nösen a Hudson-öböl környékén levő tele­ püléseken virágzik; jelentős népművészei az öböl partjain levő Povungnituk, Kogalik, Baker Lake, Churchill, Repulse Bay, Igloolik, a Baffin-szigeti Cape Dorset, Lake Harbour, Kangeak, Frobisher Bay és az Ellesmereszigeti Craig Harbour településeken élnek. A legújabb időben J. A. Houston kezdemé­ nyezésére (1949) a kanadai ~ e t erőteljesen felkarolták, gondoskodtak az eszkimó nép­ művészek által készített faragványok, bőr­ munkák és rajzok értékesítéséről. Koroknay István Eszláry Éva (Bp., 1932. ápr. 14.— ): művészettörténész, a Szépm. Múz. régi szoborosztályának dolgozója. Főleg szobrá­ szattörténettel foglalkozik. Könyvei: Michel­ angelo és kora, i960; A quattrocento szobrászata, 1961. E lexikon munkatársa. E sztergom : művészeti és történeti emlékek­ ben rendkívül gazdag városunk. Ősi település; legkorábbi építészeti emlékei római marad­ ványok az Alsószigeten, a Búbánatvölgyben és a Várhegyen. A mai város magva a Várhegy

és a Dunáig terjedő királyi város. A Várhegyen eredetileg római Castrum volt, melyet fel­ tehetően a szlávok is birtokba vettek, használ­ tak. A honfoglalás (895—96) után Géza feje­ delem kezdett el itt építkezni a 10. sz.-ban. A Vár két fő részét, a palotát és a kápolnát hatalmas, szabálytalan alaprajzú lakótoronyból építették. III. Béla 1187 k. kezdte királyi székhellyé alakítani, kibővíttetve a lakótornyot nagyobb szabású palotává. 1256-ig volt a magyar királyok lakhelye. — A palota fő­ bejárata félköríves román díszkapuzat, bélletében egy-egy oszloppal. Az 1180 előtti alsó helyiségek ma már nagyobbrészt téglából falazott kazamaták. Itt van az I. István kápol­ nájának tartott, középoszlopra boltozott terem, csigás-bárányfejes, 12. sz.-i oszlopfejezetek­ kel. — A főbejárat után kisebb, előcsarnok­ szerű helyiségek sorakoznak, majd reneszánsz terem következik. A tatárjárás (1241 —42) után ugyanis a palota az ^ i érsek székhelye lett; Telegdi Csanád érsek 1330—49 között építkezett rajta, később a 15. sz.-ban Vitéz János is reneszánsz stílusban. Vitéz János dolgozószobájának főfalát a négy erényt ábrá­ zoló allegorikus falfestmény díszíti; Filippo Lippi köréből származó olasz mester műve a 15. sz. végéről. — A terem két bélletes dísz­ kapuzata közül a nagyobbik egy keresztbordá­ val fedett terembe, a kisebbik az elpusztult reneszánsz erkélyre vezet. — A török megszál­ lás nyomait mutatják török feliratok, bevésé­ sek, valamint a palota mellett a hegy szélén épült török őrházikó stb. — A 17. sz.-tól kezdve nem volt használható a palota, egyre jobban betemetődött; ez őrizte meg nagy részét a teljes pusztulástól. — A palotát a kápol­ nával zegzugos ívű román kapu köti össze, szépen faragott oszlopfejekkel. Az egyhajós kápolna a 12. sz. végétől épült faragott kőből,

648

£$Z

649

ikeroszlopokkal díszített félköríves szentéllyel, homlokzatán bélletes, két-két oszlopos román díszkapuzattal, e felett hatalmas, szalagfonadékos keretű rózsaablak. A hajót kétoldalt félköríves lezárást! ülőiülkék bővítik. A bal oldali ülőfiilkc'k tartóoszlopainak fejezete egyegy emberfej (valószínűleg az építőmestereket ábrázolja); 12. sz-i munka. A fülkében pró­ féták és Szibillák mellképei négykaréjos keret­ ben, ugyanúgy a bejárati falon is; ezek Niccolo di Tommaso művei (1350 k.). A szentélyben 12. sz.-i falkép; oroszlánok palmettás keretben, életfával kombinálva. — Az említett helyisé­ gek kiásása és gondos helyreállítása 1934-től 1938-ig történt. Sok értékes épülettöredék, kőfaragvány, szoborrészlet került felszínre, melyet a palotakomplexus melletti Kőtárban őriznek. — A mo.-i érett reneszánsz építkezé­ sek egyik legszebb emléke a hajdani (elpusz­ tult) középkori székesegyház D-i oldalához épített Bakócz-kápolna, melyet Bakócz Tamás ~ i érsek sírkápolnaként építtetett vörös már­ ványból 1506—07-ben. A legtisztább érett olasz reneszánsz stílust képviseli, alaprajza görögkereszt; olasz mesterek munkája, akik Giuliano da Sangallo köréhez tartoztak. Fő­ oltárát Andrea Ferrucci fiesolei szobrász készítette 1519-ben. Az épületet a jelenlegi bazilika 19. sz.-i építkezésekor szétszedték, és számozott köveit gondosan összerakva néhány méterrel távolabb felépítették, oldalfalait fel­ cserélve. — ~ világi építészetének ma meglevő

emlékei a török megszállás utáni időkből szár­ maznak. A legszebbek egyike Vak Bottyán lábasháza, ma Városi Tanácsház; egyemeletes, középrizalitos, a földszint árkádos kiképzéssel, zömök pillérekkel. Emeleti ablakát rokokó keretdísz övezi; manzárdtetős. 1698-ban már állott, 1770 —73 között erősen átalakították. A vízivárosi plébániatemplomot a jezsuiták építtették 1728 —38 között széles tympanonnal s volutákkal díszített oromfallal és két homlokzati toronnyal. — A volt Vármegyeháza, mely eredetileg Török András tábornok háza volt, barokk stílusú, 1747-Ъеп építette Mayerhoífer András. — A Széchenyi tér épületei közül csaknem valamennyi mű­ emlék; barokk, rokokó, copf, romantikus, koraeklektikus stüusban épültek. — A 19. sz. igen jelentős volt ~ városképének kialakulá­ sában. A Szt. Anna-tcmplomot (Kerek temp­ lom) Páckh János építette 1828-tól; a kerek épület előtt hat dór oszlopos előépítmény, tympanonjában az építtető Rudnay érsek címere, felette két tornyocska. A kupola zö­ mök, laternás. — Messze a táj felett uralkodik a Várhegyre épült Bazilika (Főszékesegyház), Mo. legnagyobb temploma. Alapjait 1010-ben vetették meg; I. István Szt. Adalbert tiszte­ letére emeltetett itt háromhajós bazilikát. Évszázadok folyamán az állandó háborúskodás következtében hol leégett, hol falait rombol­ ták, végül is a felépítmény elpusztult. A mai, 150 m magas Főszékesegyház klasszicista stílus-

Esztergom: A palota és a kápolna bejárata

Esztergom: A palotakápolna egyik oszlopfejezete

ESZ

Niccolo di Tommaso freskója az esztergomi palotakápolnában

ban épült. Kiflinél Pál tervezte, 1822-ben tették le alapkövét. Kiflinél segítsége Páckh János volt, aki 1824—39 között önállóan vezette az építkezést. A Bazilikát végül

(1839-től) Hild József fejezte be. 1856-ban szentelték fel. K-i homlokzatán háromszögű oromzat; nyolc korinthosi oszlopos elő­ csarnokához 13 lépcső vezet. A két félgömb-

A négy erényt ábrázoló allegorikus freskó az esztergomi palotában

ESZ fedésű harangtomyot íves átjárók kapcsolják a templomtesthez. Görögkereszt alaprajzú; dongaboltozatos, impozáns négyezeti kupolá­ val, a kupoladobot 24 sima törzsű oszlop tartja. Jobb oldali mellékkápolnájában a garamszentbenedeki Úrkoporsó 27 szobor­ alakjával a 15. sz. végi magyar faszobrászat ritka szép emléke. A Bazilika belsejében és kriptájában számos értékes szobor, oltárkép, síremlék stb. van. — Az Érseki Papnevelde klasszicista, ill. részben romantikus épületét Hild

József kezdte építeni 1861-ben, az 1821-ben lerakott alapokra; 1865-ben készült el. — A Bibliotheca, vagyis a Főszékesegyházi Könyv­ tár romantikus épülete Hild József műve 1853ból. A Prímási Palota v. Érseki Palota kora­ eklektikus; i8 8 r—82-ben építette Lippert József. Műgyűjteményei: legjelentősebb vidéki mú­ zeumunk a Prímási Palota épületében levő Keresztény Múzeum; 1875-ben alakult, 1916ban jelentősen gyarapodott Ipolyi Arnold

Esztergom: A Bakócz-kápolna belseje a főoltárral

651

Esztergom: A Szt. Anna-templom

püspök gyűjteményével. Képtára a régi (főleg középkori) magyar képzőművészet kiváló ér­ tékeinek gyűjteménye (M. S. mester oltár­ táblái, Kolozsvári Tamás oltára stb.); 13 —14.

sz.-i olasz képei is kiemelkedő jelentőségűek. E S Z 14 —15. sz.-beli magyar műkincseken kívül olasz, németalföldi, flamand mesterek mun­ káit találjuk benne: gobelinek, porcelánok, fafaragások, üvegfestmények, kerámiák tar­ toznak értékei közé. — Ugyancsak a Prímási Palotában van az Érseki Levéltár, melynek anyagából kb. 300 oklevél még az 1526 előtti időkből származik. — A Bibliothecában talál­ juk a Főszékesegyházi Könyvtárat, melyet már 1397-ben oklevél említ. Művészeti szempont­ ból jelentősek nagyrészt magyar nyelvű miniált kódexei a 12., 15., 16. sz.-ból, Corvi­ nája 1477-ből, egyéb 12 —15. sz.-i könyvei (részben már nyomtatványok) francia, német, angol, cseh nyelven is. — Ugyancsak a Biblio­ thecában van a Balassi Bálint Múzeum (1896ban alapították); régészeti és történelmi gyűj­ temény őskori tárgyakkal (bajóti lelet), népvándorlás kori, a honfoglalás idejéből származó, Árpád-kori, török kori stb. leletekkel, valamint újabb kori keramikai gyűjteménnyel. — ~ b a n van Mo. leggazdagabb egyházi kincstára (első rendszeres leltára 1528-ból származik); jelen­ legi helyére, a Bazilikába 1886-ban került. Ekkor rendezték el először múzeumszerűen. Igen szép anyagából néhányat említünk: 12. sz.-i békecsóktábla (lypsanotéka), trébelt és aranyozott ezüstkeretbe foglalt arany közép­ lapján bizánci rekeszzománc-díszítés; apostoli kereszt a 15. sz. végéről (F. Francia bolognai

Esztergom látképe a Bazilikával

652

ETE

mester alkotása); az európai ötvösművészet egyik legkiválóbb emléke, Mátyás király kálváriája; Suky Benedek kelyhe (a gyulafehérvári székesegyház számára készült 1440 k.); számos szép textília. — írod. Esztergom műemlékei. Bp., 1948; Balogh J .: A Bakóczkápolna. Bp., 1955; Dercsényi—Zolnay: E. Bp., 1956; Zolnay —Lettrich: E. Bp., 1963; Boskovits —Mojzer—Mucsi: Az esztergomi Keresztény Múzeum. Bp., 1964. Sallay Marianne—Kádár Emőke Esztergom i János (1490. k. m űködött): miniátor, egy Strassburgban készült ősnyom­ tatványt illuminált, melyet az egri Érseki Könyvtár őriz. Eszterháza: ->- Fertőd esztétika: a művészet általános törvényeit, a művészi forma sajátosságait, a művészeti kategóriák (szép, harmónia, ritmus stb.) és műfajok mibenlétét és törvényeit, a művészi és a természeti szép viszonyát kutató tudomány. A művészet ismeretelméleti, ontológiai problé­ máit a -►művészetfilozófia, az alkotófolyamat lélektanát a művészetpszichológia vizsgálja. — írod. N. Hartmann: Ästhetik. 1953; Hegel: Esztétika. 1—3. köt. Bp., 1954 —56; LukácsGy.: Az esztétikum sajátossága. 1—2. köt. Bp., 1965; Szigeti J .: Bevezetés a marxista-leninista esz­ tétikába. I. rész Bp., 1964. esztétizmus : művészeti felfogás, mely a mű­ vészet feladatát elvont esztétikai elvek kielégí­ tésében látja, s így a külsődleges formai töké­ letesség egyoldalú hangsúlyozásával eltekint a művészet társadalmi és történeti feladataitól. Az ■~nak számos találkozási pontja van a Vart pour Vart elméletével, és a legkülönbözőbb polgári művészetelméletek alkotóeleme, esztrád, estrade: templomokban v. házakban a padló szintjének egy v. több lépcsős meg­ emelése. Templomokban fából, rendszerint az oltár v. a stallumok előtt, házakban az ablakok előtt, királyi palotákban a trónszék előtt stb. alkalmazzák. Észt SZSZK m űvészete : Az építészet a né­ met lovagrenddel folytatott súlyos küzdelmek­ ben fejlődött ki. A 12 —13. sz.-ban túlnyomórészt erődítmény jellegű épületek keletkeztek. A középkori építészet legjellemzőbb és leg­ szebb emlékei az erődítmény jellegű tallinni Visgorod, az É-i Pirit és Padisze kolostorai, valamint a D-i téglaépítkezések közül a tartui Szt. János-templom. A reneszánsz építészet legjelentősebb emlékei a tallinni paloták hom­ lokzatai. A barokk stílus először Narva város építésében jelentkezett (17. sz.). A 19. sz. második felének eklekticizmusa és a 20. sz. elejének funkcionalista építészeti törekvései után az Észt Szocialista Köztársaság építészete a népi művészet hagyományainak felélesztése 6 5 3 által gazdagodott. — A festészet, a szobrászat

és a grafika terén a nemzeti művészet kialaku­ lásában a 19. sz. elején C. Senff (1770 —1838) tartui festészeti iskolájának, majd a nemzeti mozgalmak idején, a század második felében J. Köler-Viljandi (1826—99), O. Hoffmann (1851—1912), E. Dukker (1841—1916) népi életképeinek, tájkép- és portréfestészetének, valamint A. Weizenberg (1837 —1921) klasszi­ cista szobrainak van jelentős szerepük. A 20. sz. elejének jelentősebb képviselői: A. Lajkmaa (1866 —1942) festő, K. Rand (1865—1943) grafikus, az észt nemzeti mondák illusztrátora és A. Adamson (1855 —1929) szobrász. A re­ akció és a polgári diktatúra (1919—40) évei­ ben a formalista irányzatok erősödtek meg. — A realizmus hagyományait ápolták tovább A. Jansen (1881— ) festő, V. Mellik (1887 — 1949) szobrász, H. Mugasto (1907—37) grafi­ kus. A szovjethatalom éveiben monumentális festészeti alkotások, nagy emlékművek készül­ nek, mint Tallinn felszabadítóinak, valamint a régi Tartu védelmezőinek emlékműve stb. A festészet legkiválóbb művelői: V. Lo'ika (1904— ), A. Bakii (1901 — ), E. Okas (1915— ), V. Khaas (1898— ) stb. A portré­ szobrászok közül: I. Khirva (1900 —53) — aki­ nek fő műve Lenin márvány mellképe — és A. Kaazika (1908— ) jelentős. Virágzik a fém-, üveg-, ötvös- és bőrművesség, a kerá­ mia- és a textilművészet, étagere, etazser: több lépcsőzetes polcból álló bútordarab, mely kisebb dísztárgyak és köny­ vek elhelyezésére szolgált. A 18. sz. közepén jött divatba. éta t: a rézkarc v. rézmetszet végleges elké­ szítése előtti próbalevonatról tükröződő álla­ pot. Ha a művész az első levonat után már eléggé fejlettnek v. késznek tartja munkáját, akkor a műből csak egy egy állapot létezik. A grafikus azonban rendszerint többször szakítja félbe munkáját v. többször keresi, hogy munkáján mi szorul még javításra, és így több ~ - ja lesz a lemeznek (Rembrandt egyes karcairól 6 —8 állapotot ismerünk, né­ hány modern grafikus műveiről még jóval többet). A lemez befejezetlen állapotairól levont próbanyomatokat számozással látják el. Az ilyen állapotról készített kevés számú levonat rendszerint ritka és a műtörténésznek, műgyűjtőnek nagyon értékes. Az ~ kelet­ kezésének fontos momentuma az is, hogy a lekoptatott lemezt későbbi korok felfrissítik, átdolgozzák. Rézkarcoknál ezek az átdolgozá­ sok többnyire rézmetszés útján szoktak tör­ ténni, és így könnyen felismerhetők. Az ilyen átdolgozott ^ -lap o k értéke igen csekély. Genthon István etching : —>-rézkarc Etex, Antoine (Párizs, 1808. márc. 20.— Chaville, 1888. júl. 14.): francia szobrász,

építész, festő. Művészi munkásságát Ingres műhelyében kezdte. 1830-ban Itáliába ment, 1832-ben Algíron és Spanyolo.-on keresztül tért haza. Először mint szobrász dolgozott (Szt. Ágoston, Párizs, Madeleine-templom, Káin márvány szoborcsoport, 1839). 1844-től festményekkel is jelentkezett a Salonban: József és testvérei, Szt. Sebestyén mártíromsága (Rouen). 1848-ban 44 lapból álló metszet­ sorozatot adott ki La Gréce tragique címen. Dolgozott mint litográfus és mint esztéta (Cours de dessin, 1851). Jelentősebb művei az Arc de Triomphe két nagy reliefje, Garibaldi szobra Nizzában, a Hajótöröttek (Párizs), Ingres emlékműve (Monteauban), I. Ferenc lovas szobra; Paris és Helena szobra a Louvre udvarán. Lajta Edit É tienne-M artin, tkp. Martin, Etienne (Loriol, 1913— ): francia szobrász. Párizsban tanult, M. Duchamp hatása alatt dolgozott, majd a barokk Bernini és a szürrealizmus tanul­ mányozása érződött elsősorban fából készült szobrain. 1944—47 között A. Manessier-vel együtt Mortagne-ban dolgozott. Plasztikája az absztrakt és a figurális szobrászat közötti átmenetet képviseli. etruscan style : az empire könyvkötés egyik stílusa, amely 18. sz. végi angol kötéseken jelentkezett először (ezért „angol stílus”-nak is nevezik). Az új stílus elindítói, J. Edwards és J. Whitacker elsősorban etruszk vázák ornamentikáját és egyéb antik motívumokat alkalmaztak. A táblaszélekre visszahúzódó díszítmény sokszor meander, később kompli­ káltabb minta, mint hurkolódó körök és Etruszk arany ruhatartó tű, i. e. 7. sz. első fele (Róma, Vatikáni Múzeum)

(New York, Metropolitan Museum)

stilizált virágok. A francia könyvkötészetben, majd Németo.-ban is elterjedt; Mo.-on ugyan­ csak szép példáit találjuk a 19. sz. elején, etruszk m ű v é sz e t: Az etruszk kultúra a népek, nyelvek és kultúrák igen változatos sokaságát magába foglaló kora vaskori Itáliá­ ban (-»-itáliai művészet) az i. e. 8. sz.-ban nyert világosan felismerhető önálló formát. Központja a Tiberis és Arno folyók által bezárt terület volt. Az etruszk kultúra meg­ jelenését Itáliában régebben egy keletről bevándorló új nép érkezésével magyarázták. Kétségtelen, hogy az etruszk nyelv rokonok nélkül áll Itáliában, és vannak olyan elemei, amelyek Kisázsia egyes ókori nyelveivel hozzák kapcsolatba; de ha valóban az i. e. 1. évezred elején újonnan bevándorolt nép v. népcsoport hozta is Itábába, ennek igen kis számúnak kellett lennie, s megjelenése, majd pedig uralkodó rétegként való rátelepedése a helyi népelemekre nem jelentette a terület kulturális hagyományainak megszakadását. Az ilyenformán esetleg helyi és bevándorolt elemekből alakult etruszk nép legkorábbi emlékanyaga ugyanis arról tanúskodik, hogy az új kultúra szerves folytatása az i. e. 10 —8. sz.-ban virágzott -»■Villanova-kultúrínak. Az i. e. 8. sz.-i etruszk sírok jellegzetes leletei (kettős kúp alakú --Pamphilos mestere. Azt hir­ dette, hogy nem mesterektől, hanem a ter­ mészettől kell tanulni; állítólag ez a kijelentése indította el-i-Lysippos művészi pályáját. >~nak nem maradt ránk műve; a hagyomány csak egy Győztes atléta c. képét említi. E urópai Isk o la : 1946-ban alakult művészcsoport a szürrealista és általában a modem törekvések ápolására; r948-ig működött. Ala­ pítója Gegesi Kiss Pál orvosprofesszor, Me­ zei Árpád, Pán Imre és Kállai Ernő volt. Tagjai közé tartozott többek között Martyn Ferenc, Gadányi Jenő, Barcsay Jenő, Egry József, Márffy Ödön, Bálint Endre, Kornis Dezső, Anna Margit, Szántó Piroska, Kampis Antal. Kiállítóhelyiségükben a modern fran­ cia festészet, a magyar hagyományok és tagjaik anyagából rendeztek kiállításokat, és kiadványsorozatot jelentettek meg (Az Európai Iskola Kiskönyvtára). — írod. Mándy S.: Az Európai Iskola és előzményei. Bp., 1963. E u ro p o s: ->- Dura-Europos eu sty lo s: a görög templom egy típusa, amelynél az oszlopköz az oszloptörzs alsó át­ mérőjénél két és félszer nagyobb. E uthykartidés (i. e. 7. sz. utolsó negyede): naxosi görög szobrász. Egy álló ifjú-szobrá­ nak állatfejekkel díszített talapzata és alsó fele Délos szigetén került elő; felirata szerint ~ volt a szobor mestere, s ő ajánlotta fel fogadal-

Euthymidés: Théseus elrabolja K orónét. (München, Antikensammlung)

mi ajándékul. Ez a legkorábbi ismert görög szobrászszignatúra. E u th y k r a té s (i. e. 4. sz. vége —3. sz. eleje): sikyóni görög bronzszobrász, Lysippos fia és tanítványa. A hagyomány szerint apjának inkább műgondját, mint ízlését utánozta. Eutychidés: Az antiocheiai Tyché, róm ai másolat (Bp., Szépművészeti Múzeum)

Több szobrát említik ókori szerzők: Héraklésc E U T Delphoiban, Nagy Sándort vadászként ábrázoló szobra Thespiaiban állt. E u th y m id é s (az i. e. 6. sz. utolsó negyedében m űködött): athéni görög vázafestő. A vörös­ alakos festésmódot feltaláló generáció egyik legnagyobb mestere. Legszívesebben nagy­ méretű vázákat festett, s egyik úttörője volt a rövidüléses rajzolásnak. Egy vázájának fel­ irata szerint „Ilyent soha nem csinál ->-Euphronios”; valójában azonban a két nagy vetélytárs közül ~ a kevésbé eredeti tehetség; képeiben kevesebb a feszültség, alakjai olykor szoborszerűen merevek. Nagy hatású mester volt, a —Kleophradés-festő is az ő tanítványa. 18 váza­ képét ismerjük, közülük 6 szignált. Szignatúráira olykor apjanevét isfelírta, tehát athénipol­ gár volt, ami igen ritka a vázafestők között. Fő művei: Hektár fegyverkezése (amphora, München), Théseus elrabolja Koránét (amphora, München), Szatír és bort öntő ifjú (amphora, Varsó), Atléták (amphora, München). Szilágyi János György E u ty c h id é s (i. e. 300 k. működött): sikyóni görög szobrász, Lysippos tanítványa, a korahellénisztikus művészet egyik vezető mestere. A hagyomány szerint a bronz- és márványszobrászaton kívül festészettel is foglalkozott. Fő művét, az i. e. 300-ban alapított Antiocheia város istennőjének monumentális bronzszobrát több ábrázolásból és kicsinyített másolatból ismerjük. A legjobb ilyen másolatot a bp.-i Szépm. Múz. őrzi. Az istennő sziklán ül, alatta az Orontés folyót megszemélyesítő úszó férfialak felsőteste bukkan elő. A különböző városokat megszemélyesítő „Tyché”-ábrázolások egész sorának vált mintaképévé. — írod. T. Dohm: Die Tyche von Antiochia. Berlin, i960. Castiglione László e v a n g e li á r iu m : gyakran díszes kivitelű és kötésű könyv, amely a misén felolvasásra kerülő evangéliumi részleteket tartalmazza, e v a n g é liu m i o l d a l : keresztény templomok­ ban az oltár jobb oldala, ahol az evangéliumot felolvassák. Az elnevezés általában az egész templomnak a bejárattól számított bal, kele­ tek templomoknál tehát az E-i oldalára vonat­ kozik (-* keletelés). Nők oldalának is nevezik, mert a középkorban — de helyenként még ma is — ezen az oldalon ültek az asszonyok. E v e (16. sz.): könyvkötőcsalád Párizsban. — I. Clovis ~ (kb. 1584 —1634) 1601 előtt mint „Relieur du Roy” IV. Henrik, XIII. Lajos, Valois Margit és Medici Mária szolgálatában állt. — 2. Nicolas ~ (kb. 1548 —1582 között működött) Clovis ~ apja v. nagyapja. Nyom­ dász, kiadó, III. és IV. Henrik udvari könyv­ kötője. Könyvtábláit sűrű rajzú, csigavonalas indákkal váltakozó, növényornamentikával telített geometrikus mezőkkel díszítette. 668

EXE

H. J. Evenepoel: Egy spanyol Párizsban (Gent, múzeum)

Evenepoel, Henri Jacques (Nizza, 1872. okt. 2.—Párizs, 1899. dec. 27.): belga festő. Párizsban G. Moreau tanítványa volt. Tájképet, életképet, csendéletet festett. Ismert műve a Vörösruhás férfi (Brüsszel, múzeum), é v e n ta il: —►legyezőstílus A. Everdingen: Tájkép pásztorral (Bp., Szépművé­ szeti Múzeum)

669

E verdingen, Allaert van (Alkmaar, 1621 — Amsterdam, 1675): holland tájképfestő, réz­ karcoló. Caesar van ~ zsánerképfestő testvére. Utrechtben R . Savery, majd Haarlemben P. de Molytt volt a mestere. Svédo.-ban (1640— 44), Haarlemben (1644 —52) és Amsterdam­ ban (1652—) működött. Erdős, hegyes és tengeri tájakat, vízeséseket festett. Roman­ tikus tájait csak ritkán élénkítik alakok. Kissé kemény rajzó, szürkés-barnás tónusú képei közül néhány kiváló természetmegfigyelésre vall. Művészete J. van Ruisdaelre hatott. Műveit Amsterdam, Leningrád, München, Stockholm stb. képtáraiban őrzik. Hat képe van a Szépm. Múz.-ban. Rézkarcai több­ nyire tájképi ábrázolások és illusztrációk. — írod. O. Granberg: A. van E. och hans „norska” Landscap. Stockholm, 1902. Kaposy Vera excud.