Szálasi küzdelmeiből. Hogyan történt a hatalom átvétele?

Citation preview

2

Csonka Emil:

SZÁLASI KÜZDELMEIBŐL – HOGYAN TÖRTÉNT A HATALOM ÁTVÉTELE?

© https://ekonyv.org 2017. 3

4

Tartalomjegyzék:

ELŐSZÓ ............................................................................................................... 8 MIÉRT VOLT SZÜKSÉG A HATALOM ÁTVÉTELÉRE?.............................. 9 I. CÉL: A HATALOM ÁTVÉTELE .................................................................. 14 II. ÚT: A BÖRTÖN ............................................................................................ 21 III. BÖRTÖNTŐL A HATALOMIG ................................................................. 33 IV. HOGYAN TÖRTÉNT A HATALOM ÁTVÉTELE? ................................. 47 V. A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS: »ÉLJEN SZÁLASI!« ............................ 59 GONDOLATOK A KIRÁLYI VÁRBAN ......................................................... 64

5

6

Ajánlom ezt a könyvet a legrégibb párttagoknak, akik ott voltak a Hungarizmus első harcainál és akik kitartottak mind a hatalomig. Akik vállalták az úttörő munkát és évtizeden át nem vesztették el hitüket, erejüket. A hit és hűség tulajdonosai, az állhatatosság hősei lebegjenek példaképp mindazok előtt, akik tisztelik a hősiesség kultuszát. Ajánlom továbbá könyvemet a legújabb hívőknek, akik Nemzetünk történelmének e legválságosabb napjaiban megértik a Hungarizmus hívő szavát, akik harcosául szegődnek és örök hűséget fogadnak a Hungarizmus hőseinek. Azoké legyen ez a könyv, akik ma kezet szorítanak az első hungaristákkal, akik átérzik szívükben a »testvér« szó hatalmas erejét, akik felülemelkednek a kicsiségeken és tudnak hősökké válni, mert megfogta lelküket a Hungarizmus hívő szava. A hősöknek, apostoloknak, Magyar Nemzetünk minden harcosának ajánlom könyvemet.

7

ELŐSZÓ Világot alakító, Nemzetünk életében sorsdöntő események előzményeiről szól ez a könyv. A Hungarista Mozgalom áldozatos harcairól, azokról a nehéz küzdelmekről, melyeket a Nemzet felébresztéséért, a Nemzet élniakarásáért vívott Szálasi Ferenccel az élén a jobb jövőre vágyakozó, élni akaró, életvidám magyarság. Közel tíz esztendőn át folyt az áldozatos harc rágalmak, hazugságok, üldöztetések kereszttüzében, rettenetes megpróbáltatásokat, megaláztatásokat kellett elszenvedni Szálasi Ferenc harcosainak, sok nehézséget kellett leküzdeni, míg a nép megértette és elfogadta azokat az eszméket, melyeket a hivatalos hatalom minden eszközzel veszélyesnek, bűnösnek, zavarosnak vagy téboly adottnak tüntetett fel. E könyv terjedelménél fogva sem írhatja le méltón ennek a hősi harcnak maradéktalan történetét, mert nem lehet olyan teljes képet festeni, amiből ne maradna ki még egy-egy jelentős mozzanat vagy ne hiányoznék valamely elvi méltatás. A nagy harcot, a küzdelemnek, a küzdő testvéreknek dicséretét, méltatását, a tíz esztendő alatt végzett hatalmas munkát egyedül Szálasi Ferenc hivatott és képes a maga egészében, hiánytalanul összefogni és a Nemzet elé vinni egy hatalmas munkában, Ő állt mindenek felett, körülötte forogtak az események, azoknak Ő volt alakítója és irányítója. A lelkesedést, hitet, a harci kedvet és a tántoríthatatlan hűséget Nemzetünkhöz, — Ő keltette fel százezrekben — Ő hivatott erről jelentést tenni. E könyv igyekszik az eseményeknek szellemtörténeti képét adni, egyrészt csak a legátfogóbb képet festi másrészt a nagy harcnak egy kis érdekes részletét, közérdeklődésre számot tartó jelenetét közli. A hála, tisztelet és hűség tolmácsolása akar lenni e könyv. A végtelen hála üzenete Szálasi Ferenc felé, a testvérek, a küzdőtársak, az egyszerű Hungaristák részéről. A köszönet kifejezése azok nevében, akik a kis párthelyiségek körében éltek és élnek nagynagy hittel, állhatatos hűséggel, akik mindig leghűbb katonái voltak és örök időkre legmegbízhatóbb, legrendíthetetlenebb hívei maradnak a Pártvezetőnek. Köszönet és hála legyen azonban a könyv a párttagok és mindazok iránt, akik hittek Szálasi Ferencben, akik hitükkel építették Hungarista Mozgalmunkat és akiknek végtelen nagy, tiszta hite végül is céljába segítette nagy harcunkat! Az a lélek és azok a hívők, akik végigjárták Nemzetük szolgálatában az üldöztetett Mozgalom útját, azok a Nemzetet jelenlegi nagy szenvedéseiből is meg fogják váltani és megfordítják Nemzetünk nehéz helyzetét. Csodálatos férfiak ezek, akiknek hite nemcsak a hegyeket fogja megmozdítani, hanem a vörös katonákat is kimozdítja tüzelőállásaiból és kitűzi a Hungarista lobogót a visszaszerzett Kárpátok bérceire! A mi hitünk képes erre! Szálasi Ferenc küzdelmeinek e könyvben foglalt mozzanatai adjanak erőt, hitet, példát és okulást mindazoknak, akik a Hungarizmus mozgalmi harcai között nem szolgálhatták Nemzetüket, merítsenek erőt és kövessék a példát, hogy a mostani nehéz feladatokat, melyek elé a sors minden magyart állít — együttes erővel helyesen oldjuk meg — Nemzettel a Nemzetért! A szerző.

8

MIÉRT VOLT SZÜKSÉG A HATALOM ÁTVÉTELÉRE?

9

A RÉGI MAGYARORSZÁG KORRAJZA A nemzetiszocializmus magyarországi jelentkezése ugyanazokra az okokra vezethető vissza, amelyek miatt Olaszországban a fasizmus, Németországban a hitlerizmus tért hódított. Szerte a világon, így Európában is, különösen az 1914-18-as világháborúban legyőzött és leigázott nemzetekben a tömegek elnyomó klikkek uralma alatt nyomorogtak. A háború által megkövetelt áldozatok és nélkülözések között talán csábító paradicsomnak tűnik most az a régi világ, a 30-as évek táján kétségtelen, lehetett húst, cukrot stb. kapni, — tagadhatatlan viszont az is, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyokat, azok rendjét és életösszhangját nem lehet a háborús időszakok állapotaival lemérni. Ha visszaemlékezünk azokra az időkre, amikor a nemzetiszocializmus jelentkezett, meg kell állapítanunk, hogy akkoriban magyar Nemzetünk széles rétegei, a Nemzet testét jelentő tömegek erkölcsi, szellemi és anyagi elnyomottságban és kisemmizettségben tengődtek. Az egyetemes világhelyzet teljes mértékben érvényes volt Hazánkra is. Az egyes nemzetek nacionalista mozgalmainak keletkezését országos viszonylatban ugyanaz tette szükségessé, ami később a második világháború kirobbanását előidézte. Ahogy a nemzetek közötti rendet és életösszhangot nem tudták és nem akarták igazságosan helyreállítani, ahogyan a világ jószágkészletének elosztását égbekiáltó és tűrhetetlen igazságtalanságok közepette hajtották végre, ugyanúgy az egyes nemzeteken belül is egyrészt a társadalmi élet rétegei között mutatkoztak hallatlan aránytalanságok, másrészt az ország vagyona a felső tízezer és a dolgozó milliók között úgy oszlott meg, hogy a felső tízezer érdemtelen jólétben élt és dőzsölt, a nemzet és közösség terheit vállaló, véresen dolgozó nép pedig szinte állati sorban tengődött. A NEMZETISZOCIALIZMUS - SZABADSÁGHARC! Ez a különbség és a belőle származó következmények nem csupán anyagi szempontból értelmezendők. Erkölcsi és szellemi vonatkozásban egyaránt jelentkeztek az óriási különbségek. Nem materialista lázadás volt a nemzetiszocializmus jelentkezése, hanem a lelkében, jellemében, emberségében megbántott ember és emberek közösségének jogos, szent és szükséges forradalma. Nagy általánosságban és végeredményben úgy határozhatjuk meg, legvilágosabban és legegyszerűbben úgy körvonalazhatjuk a nemzetiszocializmus okát és létét, ahogyan Szálasi Ferenc mondotta tanításai során: »A nemzetiszocializmus mozgalmi felépítésében nem más, mint a szegénység és a szegény népek forradalma, szabadságharca a kizsákmányoló plutokrata zsiványrendszer ellen. Európa minden egészséges és életképes, élni akaró és élni tudó népe saját erejéből végzi el azt a tisztogató munkát népi életében, mely az évszázadokon át rászórt erkölcsi, szellemi és anyagi piszkot véglegesen eltakarítja és 10

megalapozza azt a nacionalista és szocialista rendjét, mely teljes politikai, gazdasági és társadalmi felépítésében jó hasznát jelenti.« MAGYAR ÁTKOK - RENDSZER BŰNEI A nemzetiszocializmus tehát szabadságharc. Mozgalmi felépítésében, vagyis az egyes nemzeteken belül belső szabadságharc, világviszonylatban nemzetek szabadságharca az elnyomó nemzetek ellen. Hazánkban az egyetemes európai okokon kívül ezer más körülmény is szükségessé tette a dolgozók szabadságharcát. Nálunk egy megkövesedett, évszázadok bűneit magában hordozó és felfokozó klikk, átkos uralmi rendszer bitorolt mindent, ami a jólét és életbiztonság parancsát lett volna hivatott szolgálni. A zsidóság kizsákmányoló hatalma nem ismert mértéket, szellemi világunk teljesen idegenné vált Nemzetünktől, »úr és paraszt« — elmélet alapján elképesztő gyakorlata alakult ki annak, hogy egy közösség tagjai között micsoda áthidalhatatlan szakadékokat lehet kiépíteni. Beteg, revíziós, pacifista szellemet honosítottak meg, sztatikus állapotban vergődtek a lelkek, hideg és alkotmányos terror nehezedett a szívre és akaratra. Békés, csendes halódás folyamatát indították el azok a plutokrata és judaista körök, amelyek a marxizmust melengették keblükön és a marxizmus kezére dolgoztak hihetetlenül bűnös és ostoba politikájukkal. A magyar élet végzetes lejtőkre sodródott. Hazug és vétkes világ járta Magyarországot. Politikai, gazdasági és társadalmi téren egyaránt ez a szellem terpeszkedett állami és nemzeti életünkre. POLITIKAI LÉLEKVÁSÁR Politikai síkon legszembetűnőbbek voltak az erkölcstelen választások, ahol lelkiismeretlen ígéretek hangzottak el. Hányszor gyújtották fel népünk hitét, hányszor keltették fel reményét könnyelmű, önmagukért való hitvány ígéretekkel, hány ígéretet nem váltottak be és mennyi elvégzendő feladatot nem hajtottak végre politikusaink! Megcsalt, megcsúfolt hittel lelki koldussá és bizalmatlanná tették népünket, törvényesítették az erkölcstelenséget azzal, hogy szentté avatták a politikai hit és meggyőződés megvásárlását, erényt csináltak a hazudozásból és »a politika« ürügye alatt erkölcsi magaslatra emelték a közéleti cigánykodást és kölcsönös becsapásokat. Megrendelt politikai nagyságokat húztak elő a semmiből, éretlen és üresfejű, elfajzott senkiket közéleti nagyságokká propagáltak és felelős állami helyre ültettek. Öncélú érdekcimboraságok alakultak és a legfelsőbb vezetés vagy saját maga volt az öncélú klikk, vagy menthetetlenül ilyen öncélú zsivány-társaság kiszolgálójává vált. Ezek a klikkek mindent önmagukért tettek, az alkotmányt, törvényt és a jogot saját érdekeik szerint értelmezték és alkalmazták. Ez a szellem — minthogy hivatalosan jóváhagyatott — legfelsőbb helytől a legalsóbb rétegekig terjedt és vörös fonalként húzódott végig közéletünkön, bátorítván a magánélet elfajulását célzó különféle erkölcsi és szellemi törekvéseket is!

11

DÁRIDÓK ÉS NYOMORGÓ MILLIÓK Gazdasági téren ugyancsak teljesen bűnös elvek uralkodtak. Az öncélú érdekcimboraságok hatalmukat anyagi téren is lelkiismeretlenül és gátlás nélkül alapozták meg. A Tőke és a Pénz uralma bitorolt mindent, a spekuláció aratta diadalait, tömött magtárak és kenyeret nem látott családi asztalok, lukulluszi lakomák és éhező, sokgyermekes családok képe mindennapos volt és természetesnek tűnt a mi tejjel-mézzel folyó édes Hazánkban. Hallatlan szükséges közmunkákat elhanyagoltak, ugyanakkor munkanélküliek tízezrei nyomorogtak betevő falat nélkül. Ezek nem egyes jelenségek voltak, hanem általános és bevett dolgok, ami felett napirendre tértek és elkönyvelték úgy, mint változhatatlant. Hogy ez így is legyen, arról gondoskodott a fent megrajzolt politikai rendszer, amely népünket politikailag hitetlenné és közömbössé tette, elvette erejét, hogy eszébe ne jusson azon is gondolkodni, hogy nem szabad belenyugodni a »változtathatatlanba«. Kizsákmányolás folyt, nem gazdasági termelés. A vagyoni és jövedelemelosztások nem a közjólét fejlesztését, hanem az egyesek túlméretezett anyagi boldogulását szolgálták. Gazdasági életünkben — melynek kulcspozícióit és mindenható eszközeit teljesen a kiszipolyozó zsidóság tartotta kézben — a legteljesebb anyagelvűség uralkodott, úgy is mint elmélet, úgy is mint gyakorlat. Gazdasági politikájukat nem a Teremtés koronájának, az Embernek javára végezték, hanem az anyagot emelték trónra. »Az embert, a parasztot, a munkást, az értelmiséget, a nőt, valamint a katonát csak eszközként állították be célkitűzéseikbe, politikájukat a holt anyaggal csinálták. Csináltak tehát agrárpolitikát és tönkretették a parasztot; csináltak iparpolitikát és tönkretették a munkást; csináltak pénzpolitikát és tönkretették a dolgozók megélhetését; csináltak gazdasági politikát és tönkretették a család jólétét; csináltak állampolitikát és tönkretették a nemzet és nép lelkét, a nacionalizmust; csináltak anyag- és erőpolitikát és tönkretették a nemzet egészséges társközösségét, a szocializmust; csináltak területpolitikát és leállították a beteges, anyagelvű sovinizmust és materializmust; csináltak házasságpolitikát és tönkretették a családot és a nőt; csináltak mindennek a politikának a megvédésére zsoldost és hivatalnokot és tönkretették a katonát és az értelmiséget. Ezek az anyagelvű rendszerek mindent megsemmisítettek, ami merev profitszemléletüknek ellenállott...« Különösen a parasztság és munkásság sorsa volt elviselhetetlen és szinte példanélküli, de proletárrá vált az értelmiségi is, egész Nemzetünk elproletárosodott, akarat és erő nélküli tehetetlenségbe süllyedt. Ez az elmúlt évtizedek Magyarországának gazdasági rajza. BETEG ÉS ERKÖLCSTELEN TÁRSADALOMSZEMLÉLET Társadalmi vonatkozásban a mérhetetlen magas válaszfalak, osztálykülönbségek kiépítése volt a hatalmat bitorló öncélú érdekcimboraság célja. Ezt el is érte. Minden más európai államot túlszárnyaló kaszt-rendszerré merevült társadalmi életünk, a válaszfalak oly élesekké váltak, hogy főbenjáró bűnnek számított az is, ha valaki egyik osztályból a másikra fölfelé tekintett. A »büdös paraszt«, »koszos munkás«, »szolgalelkű hivatalnok« stb. szellemileg és társadalmilag is 12

rabszolga volt, aki ura jelenlétében szinte nem is beszélhetett, mert akkor végigsújtott rajta a korbács. A legerkölcstelenebb társadalmi elvek váltak gyakorlattá, szolgaszellemet szellemet alakítottak ki. Nem testvért és magyart, nem embertársat láttak a másikban, hanem azt nézték, milyen osztályból való, mi a társadalmi állása. Cím- és rangkórság uralkodott, híressé vált ez a magyar betegség. De ez nemcsak irodalmi megállapítás, hanem rettenetesen szomorú valóság, olyan nagyarányú, hogy ma is nagy erőfeszítéseket kell folytatni kiküszöbölésére. Megalázó, arcpirító, szégyenletes felfogás uralta társadalomszemléletünket. Ezen az erkölcsi jelenségen túl a társadalmi élet szellemi és anyagi kihatásai is hasonlóképpen mutatkoztak meg. Egészen beteges szellem alakult ki társadalmi életünkben, amely teljessé tette azokat a tarthatatlan állapotokat, amik uralták az egyetemes magyar életet. Ennek a világnak megváltoztatására és gyökeres felszámolására indult útjára a magyar nemzetiszocializmus, hogy a gyermekbetegségek kinövése és a hivatott Vezér megtalálása után eredményes harcokat vívhasson a kitűzött célok eléréséért.

13

I. CÉL: A HATALOM ÁTVÉTELE

14

AZ ELSŐ BESZÉD... 1937-et írunk, a régi Magyarország bűnei fennen tobzódnak, orgiáit üli az a könnyelmű gondtalanság, amely hazánk sírját ássa. Ebben a békebeli felelőtlen világban harcolnak a nemzetiszocializmus kis pártjai, amelyek között most új párt jelent meg és új Vezér: Szálasi Ferenc... Október 24-e. Budán a Vigadó épülete mind népesebb lesz, kisebb-nagyobb csoportok igyekeznek az épületbe, a nemzetiszocialisták tartanak gyűlést. Ostorozzák a bűnös Magyarországot, felvilágosítják Nemzetünket, igyekeznek mindenkit rádöbbenteni arra, hogy ami eddig volt a magyar életben — az rossz, végzetesen rossz és halálossá válhatik. Nyilas gyűlést tartanak, a Nemzet érdeklődése már felfigyelt a pártok munkájára. Mindenkit érdekel a Mozgalom, mindenki vár valamit. Igaz ugyan, hogy pozitív célkitűzés, elfogadható és történelmi erejű kijelentés még nem hangzott el, részprogramok és ideális elképzelések jelentkeztek eddig — de a mostani gyűlés sokat ígérő, nagyjelentőségű: beszédet mond a Nemzet Akaratának Pártja, illetve annak vezetője, Szálast Ferenc nyugalmazott őrnagy. Valamennyi jobboldali párt egyesült ezen a napon, összefogtak és közös gyűlést tartottak a Fajvédő Szocialista Párt keretében. Zsibong a gyűlésterem, beszélgetések, tanácskozások, viták folynak, míg megkezdődik az ülés. A megnyitó beszéd és több rövid felszólalás után bejelentik, hogy Szálast Ferenc következik szólásra. Nevének hallatára hatalmas éljenzés tölti be a termet, általános üdvözlés közepette emelkedik szólásra a NAP vezetője. A várakozás nem marad kielégítetlen, Szálasi beszédében a nemzeti szocializmus áldozatos tábora megkapja, amit vár: a határozott célmegadást. Tömör, sokatmondó, nagyjelentőségű kijelentéseket tesz Szálasi. A nemzetiszocialista pártok előtt ez az első nagyobb felszólalása — de ez egymagában eldöntötte, ki lehet a hazai mozgalmak Vezére. »CÉLUNK A HATALOM ÁTVÉTELE!« — A magyar nemzetiszocialista mozgalom célja — mondotta — a hatalom átvétele! A magyar nemzetiszocialista népközösség felépítése, a magyar nemzetiszocialista hatalom megteremtése a nép keretéből van, a népen nyugszik és a népért cselekszik. Valamely nép csak akkor menthető meg, ha önmagát tudja megmenteni. Éppen ezért a magyar nemzetiszocialista mozgalom csak a magyar nép hatalmi pilléreiben bízik. — Északon és délen, keleten és nyugaton hatalmas erők ostromolják a Dunamedencét. A megszállott területen levő testvérnemzeteink és magyar népünk fogják eldönteni a magyar Nemzet következő sorsát. Rajtunk múlik nemzeti életünk új alapjának lefektetése. A liberalizmus megtette kötelességét, a liberalizmus el fog tűnni. 15

— Az új alap a nemzetiszocializmus. A nemzetiszocializmusnak olasz gyakorlata a fasizmus, a német gyakorlata a hitlerizmus és magyar gyakorlata a Hungarizmus. (Hatalmas éljenzés.) A Hungarizmusnak valóság-alapja van. A Duna medencéjében élő népek egyetlen erkölcsi, szellemi és anyagi közösségbe való kovácsolásáért küzdünk abból a célból, hogy újra feltámadjon a mi hibánkból és mások árulásából elveszett nagy magyar független haza. A Hungarizmus minden egyes testvérnemzetnek meg fog adni mindent azért, hogy tőlük mi is mindent követelhessünk, elsimerjük azokat a jogokat, amelyeket úgy szereztek, hogy vérüket áldozták a mi nagy hazánkért. — A magyar nemzetiszocialista mozgalom három pilléren épült fel: Az első az erkölcsi pillér. Ennek a pillérnek az alapjai a következők: igaz Istenhit, igaz Krisztusszeretet. Kizárólag ez vezethet igazi nemzet- és hazaszeretetre. Nem tűrhetjük, hogy az egyén belső élete kettészakadjon, hogy vallási meggyőződése nemzeti meggyőződésével összeütközésbe kerüljön. — A második pillér: a szellemi alap. Harmadik pillérünk: a gazdasági, az anyagi alap. Minden a nemzeti és a népi közösségé. A népi közösség a nemzet felségjoga alapján átadja ezt a hatalmat az államnak azért, hogy a köz javára gazdaságosan működjék ezzel a vagyonnal. — A népi közösség felépítésében a paraszt a nemzettartó, a munkás a nemzetépítő, az értelmiségi a nemzetvezető és irányító és a hadsereg a nemzetvédő hatalom. A nő, az ifjúság és a gyermek a nemzet halhatatlanságának zálogai. — A mi népi közösségünk iparral rendelkező magasfokú parasztállamot akar, nem pedig paraszttal rendelkező alacsony fokú iparállamot. — A magyar nemzetiszocialista mozgalom a munkásnak, ennek az elkeseredett szocialistának számára hazát és munkást tisztelő nemzetet teremt a munka és a megbecsülés alapján. — Az értelmiséget vissza fogjuk kényszeríteni a népi közösségbe. — Elvben az időben mindenkinek állást kell foglalni: vagy itt, vagy amott. — Aki nincs közöttünk, az ellenünk van. Ebből a harcból kibúvás vagy felmentés nincs. — A hadsereg elválaszthatatlan a népi közösségtől és nem más, mint a fegyveres nemzet végrehajtó ereje. A hadsereg nem politizál, világnézetét azonban a Szolgálati Szabályzat lefektette. Mégpedig három pilléren kell, hogy nyugodjék: ez az Istenfélelem, hazaszeretet és bajtársiasság.« A SZÁLASI-BESZÉD ELVI JELENTŐSÉGE Szálasi Ferencnek a politikai harcok mezején való jelentkezése előtt gombamódra szaporodtak el Hazánkban a különféle nemzetiszocialista jelszavak és külsőségek köré csoportosuló pártok, alakulatok, szövetségek. Számtalan ilyen politikai csoport volt, egyik sem rendelkezett azonban kikristályosodott eszmerendszerrel, mindegyikből hiányzott a pozitív célmegadás mind eszmei, mind gyakorlati vonatkozásban. Legfőképpen pedig egyik párt programjában sem volt fellelhető a magyar adottságokon alapuló nacionalista eszmerend. Ezek a pártok megelégedtek a német nemzetiszocializmus külsőségeinek és legáltalánosabb elveinek 16

minden további nélkül való átvételével. Egyik sem akart a Nemzet életében korszakfordító lenni, a vezető csak parlamentáris síkon, a régi politikai élet egy-egy pártját kívánta vagy tudta csupán kialakítani. Nem volt senki, akiben hivatástudat és küldetéstudat élt volna, mindegyik politizálni akart, nem megváltani. Ebbe a színes kavargásba, kialakulatlan, határozatlan gomolyagba Szálast Ferenc hozta a határozott, körvonalazott kristálytiszta eszmei és gyakorlati célkitűzéseket. Eszmei alap a Hungarizmus volt, gyakorlati alap pedig a Budai Vigadóban mondott beszéd kitétele: »Célunk a hatalom átvétele!« A HUNGARIZMUS A Hungarizmus a közösségi világnézetnek, a nemzetiszocializmusnak magyar gyakorlata. Ez az eszmerend elfogadja a nemzetiszocializmusnak nagy, általános, minden népre egyaránt érvényes tételeit — de ezeken az általános igazságokon kívül magában hordja Magyar Nemzetünk sajátos adottságaiból eredő életkövetelményeket is! Az európai igazságok mellett meglát részigazságokat is, melyek csak ránk, magyarokra vonatkoznak, de amelyek érvényesítése parancsoló szükség. Ez pedig nem más, mint földrajzi helyzetünkből és ezeréves történelmünkből eredő tanulság, az, hogy a Kárpát-medencében, jóllehet különféle népcsoportok élnek, csak egy erős állam élhet eredményesen. Ennek az erős, az egész Kárpát-medencére kiterjedő államnak, illetve az ebben élő Nemzetnek vezetőnépe pedig a magyar kell legyen. A Hungarizmus tehát a Magyar Birodalmi Gondolat. Nagy horderejű, bátor eszmehirdetés volt ez annakidején. Merőben különbözött a többi pártok programjától, mert túlnőtt a Csonkahaza határain és a történelmi Magyarországgal számolt. Ez a tény pedig nyilvánvaló ellenzésre talált azoknál a külföldi hatalmaknál, akiknek uralmáért könyörgött, hajlongott a régi magyarországi pacifista, revízióról meddőén szavalgató rendszere. Ájult, beteg módon békés revízióról álmodoztak, azoknak kegyét kerestük akkor, akik Trianonba taszítottak bennünket és akik soha mást nem adtak számunkra, mint egy-egy szép beszédet, nagy ígéretet — és rabszolgaságot, kisemmizést! Ezt az ájult állapotot oldotta fel Szálasi, mikor a politikai élet küzdőterén hadat üzent ennek a kölcsönös, de meddő szeretkezésnek, kijelentette, hogy Nagy Hazánk, a Kárpát—Duna élettér egész területén élő Nemzetünk vezetését akarjuk, ennek megszerzése végett kezünkbe kívánjuk venni a hatalmat! Ezért támadta Szálasi Ferencet olyan kíméletlenül a rendszer, mert nem veszélytelen, béka-horizontok között vergődött, hanem hatalmas hivatást jelölt meg, amely a világzsidóság által beállított Közép-Európa nyugodt zsidóegyensúlyt is felborította volna. Szálasi Ferenc »Út és Cél« című alapvető munkájának előszavában így jellemezte eszméjének jelentőségét: A POLITIKA A PILLANAT ÉRVÉNYESÜLÉSÉVEL LETT EGYENLŐ

17

»A mai magyar politikai pártok valamennyien magukon hordják a magyarság háborúutáni megaláztatásának, a csonkaságnak önkéntes bélyegét. Programjuk legfeljebb a revízió áhítozásáig jut el. Nem foglalja azonban szervesen magában azt, hogy ez a politikai program mit kíván tenni a tőlünk elszakított területekkel és népességgel. Röviden: valamennyi program olyan siváran mai, amilyen sivár helyzetünk, mindegyik párt csupán aktuális lelkesedés és nem a jövendő útja, a gyakorlati politika a pillanat érvényesülésével lett egyenlővé és nem az örök magyar hivatás tennivalóinak szilárd eltökélése, férfias fogadalma. Politikai mozgalom még nem kapott annyi támadást, mint a magyar nemzetiszocializmus Hungarizmusa. Ez nem elkeserítő, mert arra mutat, hogy a Hungarizmus nemzetiszocializmusa más mint valamennyi többi párt nacionalizmusa és szocializmusa. Nem lehetünk tekintettel a lejárt és hibás pártok politikai irigységére és nem változtathatta meg őszinte vallomásunkat az a biztosan tudott tény, hogy ez a nacionalista szocializmusunk és szocialista nacionalizmusunk újabb támadásokat fog maga után vonni. Nem törődünk ezzel. Tudjuk, hogy vallott Hungarizmusunk az egyedül helyes, mert nem a megcsonkított magyarsághoz szabtuk, hanem a magyarság történelmi és sérthetetlen hivatását, a méltó jövendő határvonalait építjük. És mert ilyen, kötelességünk a rendületlen helytállás. A mai rémült érdekek és irigy politikai szólamok, valamint a barátságos ide-oda térítgető jótanácsok el fognak tűnni a nemzet újjászületésekor a Kárpál— Duna népcsaládok népi közösségében. A mi nacionalizmusunk nem az a politikai nacionalizmus, amelyet eddig már annyiszor elkoptattak. A mi nacionalizmusunk a nemzet mai és holnapi hivatását jelenti. A mi szocializmusunk nem a marxizmus osztályharca, hanem a nemzet kebelében élő társadalmi rétegek munkabékéje. És mert ma mindenki hisz mozgalmunk történelmi hivatásában és mert mindenki sóvárogva kívánja, hogy a különféle társadalmi rétegek között jöjjön létre a nemzeti megbékülés, ezért új és leküzdhetetlen a mi mozgalmunk. Ez a mindenki hite lángol és világít a mi harcosainkban: az új magyar parasztban, az új magyar munkásban, az új magyar nőben, az új magyar ifjúságban, az új magyar értelmiségben, az új magyar katonában és összes testvérnemzeteinkben. Vörösmarty Mihály adja harcosaink nagy riadóját és felelősséget: »Szép vagy ó Hon! Bérc, völgy változnak gazdag öledben, Téridet országos négy folyam árja szegi: Ám természettől mindez lelketlen ajándék: Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.« Mert: »Nem a falvak és városok teszik a Nemzetet, hanem a férfiak!« Testvérek! Mozgalmunk győzelméhez három kell: Hit! Hazaszeretet! Fegyelem!« GYAKORLATI CÉL: A HATALOM ÁTVÉTELE!

18

A vigadói beszéd nagy jelentősége abban áll, hogy itt jelentette ki először egy magyarországi politikus, hogy az államhatalmat ki akarja venni a rendszer és urai kezéből, hogy azzal ő, illetve a Nemzet sáfárkodjék. Nem is olyan régen még azt írta egyik fővárosi publicista, hogy Szálasi azért bukott el, mert a hatalmat akarta átvenni. A vigadói beszéd után természetesen még feneketlenebb gyűlölettel indult meg a hajsza Szálasi ellen, mert a bejelentés hadüzenet volt és egyben következtetni engedett arra, hogy Szálasiban vezéri és államférfiúi képességek rejlenek. Minden hivatott politikus, aki nagyra tör, a hatalom szerelmese. Ez nem bűne, hanem erénye a vezéreknek, enélkül nem hivatottak nagy szerepre. Aki kijelenti, hogy nem törekszik a hatalom átvételére, az nem államférfi, legfeljebb politikus, ellenzéki pártvezér. Ha nincs eszmény, ami a politikust vezérli, ha nincs az eszményért lelkesítő érték, akkor a politikus önmagában elveszett, látszólag arathat sikereket, de totális sikert soha el nem érhet. Csak az eszménynek és annak erkölcsi értéktartalmának van a tömegekre kiható és cselekvésre ösztönző ereje. Szálasi a Hungarizmusban megadta az eszményt: történeti hivatásunk újra való kiharcolását a Kárpát—Duna-medencében. Ez önmagában olyan eszmény, mely a legteljesebb erkölcsi tartalommal bír. Ez az ideál és tisztasága tette Szálasinak azt a törekvését, hogy a hatalmat kezébe ragadja. Ezen az alapvető követelményen túl szükségessé tette a hatalomra való törekvést a korabeli Magyarország, népének és minden egyes családjának siralmas helyzete, az a körülmény, hogy a hatalom urai azzal bűnösen, öncélúan sáfárkodtak. A konszolidált Magyarország vérző sebeit meggyógyítani, a magyarságot megváltani nem lehetett ellenzéki padsorokból, hanem csak a hatalom teljes birtokában! Ezért jelentette ki Szálasi: »A hatalomnak nem részesei, hanem teljes értékű birtokosai akarunk lenni!« A HATALOM CÉLJA ÉS JELENTŐSÉGE Az államférfi részére legelső követelmény mindig a hatalom. A kérdés, ami a kezébe adott hatalom birtoklását jogosulttá teszi, most már azon dől el, hogy a hatalmat önmagáért, öncélúan kívánja-e felhasználni, zsarnokká válik-e, vagy pedig a közösséget akarja-e boldogítani a főhatalom gyakorlója? A történelem bebizonyította, hogy azok, akiknek kezéből Szálasi a hatalmat kivette, a hatalommal önmaguk javára, a közösség kárára rútul visszaéltek! Szálasi Ferenc pedig áldozatvállalásával, a börtön megjárásával, a fényes, kecsegtető múlt eldobásával és a keresztút szenvedéseivel bebizonyította, hogy a hatalmat nem egyéni vagy klikk-érdekekre akarja használni, hanem a Hungarizmusban meghirdetett eszmény megvalósítására, a történelmi Nagy Hazának, az örök Magyarországnak — a Nagy Magyar Birodalomnak kiharcolására! E nacionalista célkitűzésen túl jogosulttá és parancsolóan szükségessé tette a hatalom átvételét a hungarista eszme másik követelése: a szocializmus megvalósítása, a Dolgozó Nemzet jólétének és életbiztonságának megteremtése! A nacionalizmus és szocializmus életösszhangja, az eljövendő jólétben élő Magyar Nemzet élete avatta szentté Szálasi Hungarizmusát — és ez követelte a hatalom átvételét!

19

A hatalom átvétele tömegekre kiható nagy cél volt, ez adott erőt tízezreknek az üldöztetés elviselésére. Mindig, mindenütt ez serkentett, hívott, tett képessé nagy tömegeket, hogy fanatikusán, áldozatosan vívják a párt mozgalmi harcait! Ezért szálltak szembe a hungaristák minden üldöztetéssel és ezért arattak diadalt ármányon, cselszövésen és rendőrszuronyon túl. Senki sem ontja a vérét képviselőházi mandátumért, választás alatt fizetett pörköltért, szavazat ellenében adott kedvezményekért — de mindenki harcol a hatalomért, ha az nemes és tiszta cél szolgálatában történik. Minden vezér és államférfi pályája elején azért kapja a legtöbb támadást, amit később legfőbb érdemének emlegetnek. Szálasi Ferencet elsősorban a Hungarizmus eszmerendjéért és a hatalomra való törekvéséért akarták kiirtani! Ma a Nemzet és a magyar országgyűlés kijelentette, hogy Szálasi Ferenc a hatalom átvételével a végpusztulástól, a halálos összeomlástól mentette meg Nemzetünket! Rövidesen eljön az idő, mikor megmutatkozik, hogy a sokat kárhoztatott Hungarizmus helyes volt, szükséges és diadalmas! Szálasi Ferenc jellemének és kiválóságának bizonyítéka, hogy a soha nem látott üldöztetések, támadások és sima megkísértések ellenére nem változtatta meg célkitűzéseit, elveit, mert azokat nem a pillanatnyilag éppen felszínen lévő konjunktúra szájaíze szerint szabta meg, hanem mindenkor az örökérvényűség törvényeinek parancsára. Történelemformáló akaraterejére jellemző, hogy az először meg nem értett és ellenzett eszmék érdekében szembeszállt a közfelfogással, az esetleges részmegalkuvásokkal járó előnyökről lemondott, eszméit maradéktalanul megőrizte tisztaságukban, azokat megértette és elfogadtatta Nemzetével és Európával. Mozgalmi harcunk idején Cél volt: a Hatalom! A Célhoz vezető Út pedig: a börtön!

20

II. ÚT: A BÖRTÖN

21

Szálasi: »Mozgalmunkban a börtön és szabadság édestestvérek: az első utat jelöl, a másik célt mutat!«

ECKHARDT TIBOR »LELEPLEZI« A »LÁZÍTÓKAT«. Az Úr 1937-ik esztendejében, amikor a magyar sajtó egybehangzóan üldözte már a hazai nemzetiszocialisták ténykedéseit, a fővárosi napilapok hasábjain új név jelent meg: Szálasi Ferenc neve. A sajtó, mely a nemzetiszocialista mozgalmakat szidalmazta ezúttal még feneketlenebb gyűlölettel és számítással rohamozta, ostorozta és igyekezett elnémítani Szálasi Ferencet és népi mozgalmát. A sajtó viselkedése és kommentárjai éreztették, hogy ezúttal már nem a nemzetiszocialista mozgalmakkal szembeni gúny, nevetségesség, lekicsinylés fegyverével kell szembeszállni a nacionalista és szocialista elveket hirdető új nemzetiszocialista vezéregyéniséggel, hanem hideg és megfontolt számítással, mert az új vezér különbözik a nemzetiszocializmus nevében eddig ténykedő és nyilatkozó politikusoktól. Különbözik minden tekintetben, forradalmibb és határozottabb, bátrabb és cselekvőbb, érettebb és állhatatosabb. Szálasi Ferencnek eszmerendszere van, pozitív célkitűzése, gyakorlati terve és elszántsága, hogy terveit, a magyar nemzetiszocializmus megvalósítását végre is hajtsa. Minden eszközt meg kellett tehát ragadni, hogy a mindjobban erősödő és népszerűsödő Szálasi-mozgalmat csírájában felszámoltassák. A sajtó gyűlölködésén túl a nagydobot először a hírhedt Eckhardt Tibor ütötte meg a parlamentben. Erélyesen követelte a kormánytól a Szálasi-mozgalom ténykedésének kivizsgálását és felszámolását. 1937 április 13-án esik először szó a képviselőház bizottsági üléstermében Szálasi Ferencről és mozgalmáról, a »népakarat pártjáról.« A zsidóság által felbérelt és támogatott kisgazda Eckhardt Tibor következik szólásra. A szélsőséges izgatások ügyével foglalkozik. »Nem vagyok hajlandó magamat eltéríteni attól, — mondotta — hogy a legerélyesebben követeljem a kormány szigorú intézkedéseit a szélsőséges izgatások megszüntetésére.« Aktatáskájából elővett egy nyomtatott papírlapot és kijelentette, hogy leteszi a bizottság asztalára azoknak az adatoknak egy kis töredékét, amelyek önmagukban is bizonyítják, hogy kik a lázítók ebben az országban, kik lázítanak a törvényes rend ellen. Hangoztatta, hogy ez az izgatás mindeddig nem részesült erélyes megtorlásban a hatóság részéről. Felhívta a kormányt, hogy végre cselekedjék. Majd 22

részleteket olvasott fel a nyomtatott röpcéduláróI, amely a Szálasi-féle »népakarat pártjának« mozgalmi »harci utasítását« tartalmazta. »MI A HATALOM TELJES BIRTOKOSAI ÉS NEM RÉSZESEI AKARUNK LENNI...« A harcutasítás így hangzik: »...Szabad csatamezén, az életben akarjuk és fogjuk a magyarság ellenségeit csatára kényszeríteni és velük véglegesen leszámolunk. Mi a hatalom teljes birtokosai és nem részesei akarunk lenni. Mi nem politizálunk, hanem harcra készülünk és rövidesen harcba is bocsátkozunk. A testvérek szakítsanak a passzív magatartással... Lelkes munkájukkal, megbízhatóságukkal, vasfegyelmükkel és áldozatkészségükkel a vezetői helyre rászolgált testvéreink politikai és taktikai képzésüket el fogják nyerni. A politikai vagy mozgalmi szervezkedéseket az tette tönkre, hogy idealisták kezdték, de politikai szélhámosok és »ideálisan gondolkodó« bitangok fejezték be. Ezt a bitangolást, ezt a reálisan gondolkodó politikai pimaszt irtani fogjuk. Nem ismerünk kegyelmet ezek számára...« Az idézeteket — ahogy az egykori tudósító beszámol — a bizottság tagjai nagy felháborodással és élénk közbekiáltásokkal fogadták. Az akkori igazságügyminiszter a beszédbe kapcsolódva többek között a következő kijelentéseket tette: »Elég erősnek tartom magamat, hogy az agitációval szembeszálljak... A legutóbbi időkben utasítást adtam az ügyészségnek, de nemcsak a szavak kedvéért, hanem azért, hogy azt kövessék is... A közeljövőben már jelentkezni is fognak az intézkedések eredményei.« AZ EREDMÉNYEK JELENTKEZNEK Lázár Andor ígéretét valóra váltotta. Néhány napon belül megkezdődött a Népakarat Pártjának gyökeres felszámolása és Szálasi Ferenc ellen megindultak a komolyabb bűnügyi eljárások. Egykorú sajtótermékek beszámolását közöljük, hogy láthassuk a jelen eseményei közepette, miként vélekedett a zsidóság járszalagjára fűzött, a zsidók által függésben tartott kormányzatok újságírása a népi forradalom erős akaratú és határozott törekvésű politikusáról, Szálasi Ferencről. Hű kép bontakozik ki előttünk a beszámoló nyomán arról a szenzációhajhászó szellemről, mely áthatotta a korabeli sajtót, de egyszersmind láthatjuk azt is, hogy Szálasi Ferenc személyével milyen nagy mértékben foglalkoztak mindenütt hatalmas cikkekben. A fejlett sajtótechnika hivatalos kérésre úgy állította be Szálasi mozgalmát, mintha az kommunista céllal szervezkednék. Éppen ezért valamennyi lap a Szálasiperről szóló cikkek második alcímeként kommunista szervezkedés leleplezését is közölte, együtt jelentették a nemzetiszocialista és baloldali szervezkedés elleni bűnügyeket, hogy ezzel azonosnak tüntessék fel a kettőt. Ez csak egyik mozzanata az ezernyi változatnak, amellyel a nemzetiszocialista célkitűzéseket és 23

vezéregyéniségeket hamis beállításban igyekeztek a közvélemény előtt megismertetni. Az 1937 április 17-i lap így számol be az eseményről, az igazságügyminiszter erélyes intézkedéseinek és Eckhardt követeléseinek eredményéről: »Erélyes rendőri intézkedések a szélsőséges szervezkedések ellen.« »Őrizetbe vették Szálasy Ferencet, a »Nemzet Akaratának Pártja« vezérét. Letartóztattak 12 kommunistát.« A budapesti főkapitányság politikai osztálya dr. Hetényi Imre főkapitányhelyettes vezetésével csütörtökön és a péntekre virradó éjszaka két feltűnő és nagyarányú intézkedést tett: két szélsőséges szervezkedést leplezett le. Razziaszerűen rajtaütött a Nemzet Akaratának Pártján, továbbá leleplezett egy kommunista összeesküvést, amelynek az volt a célja, hogy a kommunistákat a börtönökben segélyezze. A kormány és a rendőri hatóságok már hónapok óta figyelték a szélsőséges szervezkedéseket és annak minden részletéről pontosan tájékozódtak. Kivárták a kedvező alkalmat és amikor ez elérkezett, a rendőrség lecsapott, hogy meghiúsítson minden mozgolódást. Az eredmény: Szálasi Ferenc nyugalmazott őrnagyot őrizetbe vették a főkapitányságon, tizenkét kommunistát letartóztattak, 33 kommunistát pedig a toloncházba kísértek, ahol közigazgatási eljárás indult ellenük. A főkapitányságon Hetényi Imre már hónapokkal ezelőtt megbízta két legkiválóbb detektívcsoportjának vezetőjét, dr. Hivesy Jenőt és Rétlaky János detektívfőfelügyelőket, hogy a jobboldali szélsőséges mozgalmakat éppolyan szívóssággal kísérjék figyelemmel, mint amilyen megfeszített munkával tartják kezüket a kommunista szervezkedések összeesküvőin. A rendőrség pontosan értesült minden eseményről, ami Szálasi Ferenc körül történt, egymásután kerültek a főkapitányság politikai osztályára röpiratok és amikor megállapították, hogy ezekben az írásművekben bűncselekmények rejtőznek, minden esetben megindult Szálasi ellen a bűnügyi eljárás. A politikai világ a rendőrség munkájával párhuzamosan szintén figyelte az eseményeket és a közelmúltban Eckhardt Tibor Darányi Kálmán miniszterelnök figyelmét is felhívta azokra a titkos ülésekre, amelyeken Szálasi Ferenc szervezkedett nemcsak Budapesten, hanem az egész országban. Lazító röpiratokat adott át Eckhardt a miniszterelnöknek, azokat az iratokat, amelyek miatt az ügyészség eljárást indított a nyugalmazott őrnagy ellen, sőt néhány nappal ezelőtt már el is készítette vádiratát, úgyhogy Szálasi április végén már vádlottként áll a törvényszék elé izgatás miatt. A KORMÁNY RENDET CSINÁL A kormány és a hatóságok már ősz óta rendszeresen figyelték a Szálasi-féle szervezkedést, amelynek minden részletéről időről-időre pontosan tájékozódott a kormányhatalom. Az ellenzéki sürgetéstől függetlenül is a kormány már régóta 24

elhatározta, hogy kivárva a kedvező alkalmat, erélyesen közbelép, hogy letörje ezt a szélsőséges szervezkedést is. Csütörtökön Hetényi főkapitányhelyettes már alkalmasnak találta az időpontot: a detektívek megkapták az utasítást: razzia! Lehetetlenné kell tenni a további szervezkedést és a szervezkedőket azonnal be kell kísérni a rendőrségre. Este hét órakor dr. Sombor-Schweinitzer József rendőrfőtanácsos adta ki az utasítást: meg kell lepni a NAP párthelyiségét, akit ott találnak bekísérni a rendőrségre, a párt röpiratait, iratait, könyveit lefoglalni, házkutatás a Hollán-utca 10. számú házban Szálasi lakásán, házkutatás a Mecset-utca 8. számú házban, Held János nyomdájában. A rendőrség összes autóit szolgálatba állították, körülbelül fél nyolckor a detektívek egyszerre mind a három helyen megjelentek. A Nap-utca 19. számú ház földszintjének 2. számú kétszobás lakását bérelte ki három hónappal ezelőtt Szálasi Ferenc. A lakás a párthelyiség. A kapu mellett a ház falán kis fehér tábla van kiszögezve, píros a kerete, zöld betűi a következők: A Nemzet Akaratának Pártja NAP Új Magyar Munkás szerkesztősége A párthelyiség ajtaján kis tábla van, amelyen Szálasi Ferenc neve szerepel. Amikor a detektívek megérkeztek, huszonnégy férfi tartózkodott a szobákban. A detektívek elállták az ajtókat. A férfiakat, Szálasi pártjának tagjait egymásután vitték az utcán várakozó autókba, majd a VIII. kerületi rendőrkapitányságra és később a főkapitányság politikai osztályára. SZÁLASIT BEVISZIK A RENDŐRSÉGRE Ezután megkezdődött a házkutatás. Röpirathegyek, könyvhalmok sorakoztak egymás mellett. Két mázsa röpirat és könyv a főkapitányság politikai osztályára került. — Hol van Szálasi? — kérdezték a detektívek a házkutatás befejezése után Pazár Gábortól, a pártvezér egyik emberétől. — Pomázra utazott, — volt a válasz — egy gyűlésen vett részt. A detektívek vártak. Este tíz óra volt, amikor csengettek az ajtón: Szálasi Ferenc megérkezett. A rendőrtisztviselők felszólították, hogy kövesse őket a rendőrségre, majd lepecsételték a helyiség ajtajait. Mialatt ezek az események a Nap-utcában lejátszódtak, detektívek mentek a Hollán-utca 10. számú házba. A detektívek itt is házkutatást tartottak, itt is iratokat, könyveket foglaltak le és szállítottak be a főkapitányságra. Ezek a jelenetek ugyanakkor megismétlődtek a Mecset-utca 8. számú házban, ahol Held János nyomdász műhelyében készült a NAP röpiratainak egy része. A főkapitányságon Sombor-Schweinitzer rendőrtanácsos két részre osztotta a munkát. A detektívek egyik csoportja az előállítottak személyi adatait vette fel. 25

Kiderült, hogy a huszonöt előállított közül huszonhárom egyszerű tagja a pártnak. Kisfizetésű tisztviselők, munkanélküli emberek, akiket megtévesztett az a rengeteg ígéret és szép szó, amit a nyugalmazott őrnagy sűrűn megjelenő röpirataiban felhalmozott. A munka derekán Schweinitzerék részletes jelentést tettek az eseményekről Hetényi Imrének; aki azt az utasítást adta, hogy pontosan át kell vizsgálni a lazító röpiratok tartalmát. Egymásután lapoztak át a hatalmas kötegeket, a párt tagjainak névsorát. SZÁLASI ESKÜJE Szálasi pártjának tagnévsorából megállapították, hogy a NAP-nak 8400 tagja van, ezeknek legnagyobb része vidékről rekrutálódott. A falvakban a »tízek tanácsát« szervezte meg és ezek titkos üléseken vettek részt. A titkos üléseket »Suttogók«-nak nevezték. A »suttogó« elnöke is szép címet kapott: Zászlósúr. Ezeken a suttogókon beszélték meg az ország jövő államformáját, amely a parancsuralom alapján állana és amelynek vezére Szálasi Ferenc lenne. A tagok, mielőtt beléptek a pártba, esküt tettek. Az eskü furcsa szövege a következő: »Hiszek az élő Istenben, hiszek az élő nemzetben, hiszek az Ősföld Életszövetségnek meg nem alkuvó harcában, igaz győzelmében. Szent kötelességet vállalok a kapott feladat teljesítésére. Kötelességemből fakad számomra a jobb, amely az újjáteremtés szebb munkásságában megillető helyemet törvényesíti, biztosítja és megvédi! Titkot tartok, parancsot végrehajtok, az élő Isten engem úgy segéljen. Ámen!« Az eskümintában szereplő Ősföld Életszövetség a NAP vidéki neve volt. A zászlósurak kötelessége volt a suttogót mindig ugyanazzal a szöveggel megnyitni. A szöveg a következő: »A nemzettel a nemzetért! Isten, paraszt, polgár és katona nevében a suttogót megnyitom.« Isten, paraszt, polgár és katona: ez az öt szó Szálasi minden röpiratában szerepel, a tervbevett diktatúrát ezekre a szavakra akarták alapozni a parancsuralomra törekvők. A röpiratok között találták Szálasi egyik munkáját, amely egy hét füzetből álló sorozat első száma. Ennek »Cél és követelések« a címe. Az első oldalon NagyMagyarország térképe szerepel, fölötte a Nap, rajta valami furcsa kereszt. A füzet első fejezetének Hitvallás a címe, mottója pedig a következő: »Isten megadta, az Élet megerősítette, a Nép szentesíti, e Háromság végrehajtja!« A Hitvallásban zavaros államerkölcsi értekezést tart Szálasi a jövőről, a jövő Magyarországáról, amelyet Hungária Egyesült Földeknek nevez. Itt fenyegetődzik azzal, hogy »Nem állunk meg addig, amíg nagy célunkat elérjük!«

26

Az iratok átvizsgálása után kiderült, hogy a Szálasy-féle röpiratok között nyilaskeresztes nyomtatvány is volt, természetesen ezeket is lefoglalták. Találtak 442 pengőt is: az összeg is a rendőrségen maradt. SZÁLASI KIHALLGATÁSA Ezután Schweinitzer főtanácsos maga elé vezettette Szálasit. A kihallgatás során elmondotta, hogy 39 éves, 1935-ben nyugdíjazták, vezérkari őrnagy volt. A rendőrfőtanácsos a kihallgatásról hosszú jegyzőkönyvet vett fel, amelyben Szálasi elmondotta gondolatmenetét, mindazokat a terveket, amelyeket már a röpiratokban is kifejtett. Közben a szomszéd szobákban részletes jegyzőkönyveket vettek fel az előállítottakról, akiket Hetényi utasítására azután el is bocsátottak a rendőrségről, ötös csoportokban távozhattak a főkapitányság épületéből, minden csoportot egy-egy rendőr kísért le a gróf Vigyázó Ferenc-utcába. Szálasi kihallgatásának befejezése után Schweinitzer közölte vele, hogy az éjszakát a nyomozás érdekében a főkapitányságon kell töltenie. A nyugalmazott őrnagynak természetesen nem lehetett észrevétele, az egyik detektív-szobában helyezték el, két detektív őrizte. A vizsgálat természetesen ezzel még nem fejeződött be. Detektívek dolgoztak tovább, megállapították, hogy Szálasi a kommunistáktól ellesett sejtrendszer alapján szervezkedett és például ha egy-egy községben húsz híve akadt, az egyik tízek tanácsa nem tudott arról, hogy működik a faluban még egy tanács, amelynek tagjai szintén suttogókon — titkos üléseken — vesznek részt. KIHÍRDETIK AZ ŐRIZETBEVÉTELT Pénteken reggel nyolc órakor Hetényi Imre főkapitányhelyettes elé vezették Szálasit. Hetényi közölte vele, hogy a rendőrség őrizetbe veszi és ügye elbírálására átadja őt a főkapitányság bűnügyi osztályának. A rendőrségen lefoglalt könyvek, iratok, röpiratok és jegyzőkönyvek szintén a bűnügyi osztályra kerülnek, ahonnan az ügyészségre viszik majd át a kétmázsás nyomtatványhegyet. Ezután a rendőrség a következő félhivatalos jelentést adta ki a Nemzet Akaratának Pártjának leleplezéséről: A budapesti rendőrség politikai osztálya a belügyminiszter utasítására a budapesti királyi ügyészség határozata alapján 1937 április 15-én házkutatást tartott a Nemzet Akarata Pártjának Nap-utca 19. számú háztan lévő párthelyiségében és Szálasi Ferencnek Hollán-utca 10. szám alatti lakásán, továbbá Held János nyomdásznak Mecsek-utca 8. számú nyomdájában. A párthelyiségben megtartott házkutatás alkalmával két mázsa röpiratot, jegyzőkönyvet, esküformákat, 442 pengő készpénzt, teljes tagnévsort és más iratokat foglaltak le. A talált anyag kivizsgálás alatt van. — Megállapítást nyert, hogy a párt teljesen diktatórikus alapon szervezkedett. Vezetőség nincsen. Maga Szálasi Ferenc a párt vezére. Az adminisztratív teendők 27

dolgában dr. Erdélyi Kálmán magántisztviselő segédkezett neki. A párt vidéki szervezetének lenyomozása folyamatban van. A királyi ügyészség Szálasi Ferenc és társai ellen a büntető törvénykönyv 173. és 174. §-ai alapján az állam és társadalom törvényes rendjének felforgatására irányuló bűncselekmény miatt a büntetőeljárást megindította. Szálasi Ferencet a rendőrség őrizetbe vette és a további perrendszerű eljárás végett a királyi ügyészségnek fogja átadni.« AZ ELSŐ ÍTÉLET: 3 HÓNAP, 3 ÉVI POLITIKAI JOGVESZTÉS A tárgyalások és vizsgálatok következményeképpen vádat kovácsoltak Szálasi Ferenc ellen. Több tárgyalás után az elsőfokú bíróság meghozta az ítéletet. A büntetőtörvényszék elnöke a következőkép hirdette ki az ítéletet: »Szálasi Ferencet az állam és társadalmi rend felforgatására irányuló izgatás és hit felekezet elleni izgatás vétsége címén három hónapi fogházra, valamint három évi hivatalvesztésre és politikai jogainak elvesztésére ítélte a bíróság. Elrendelte a röpiratok összes példányainak elkobzását és az ügy jogerőre emelkedése után az ügyészséghez való átadását megsemmisítés céljából. Az elnök ezután az ítélet terjedelmes indokolását ismertette. — A törvényszék a vád álláspontját fogadta el, mert megállapította, hogy hiánytalanul megvannak azok a tényálladékok, melyek a két bűncselekményt kimerítik. A vádlott hazafias felbuzdulásból cselekedett, de a törvényszék megítélése szerint rosszul felfogott hazafiság az, amikor azt állítja, hogy a zsidóság önzése és kapzsisága következtében zsidó állammá süllyedtünk. — Ilyet — emelte fel hangját az elnök — magyar ember még nem mondott és nem is írt soha. — Kétségtelen, hogy a marxista fogalmak szerint nem sokat számít az Isten, a hit, a haza, de ez nem azonosítható a zsidósággal. — A jogállamban, ahol rendnek kell lenni, nem jelenhetik meg ilyen röpirat, ez nem hazafiság, hanem bűn a magyar állam ellen. — Lehet a marxizmust és a kommunizmust tudományosan ismertetni, de nem úgy, akár az egyetem katedrájáról, akár a népgyűlésen, hogy az a nép körében izgalmakat szüljön. A haza szent fogalma alá akarja helyezni a vádlott a rablást és így a társadalom erőszakos felforgatására irányuló izgatást követte el. — A vádlott csak más festéket használt, — folytatta az elnök — de ugyanazt tette, mint a kommunisták. Súlyosan esik latba a vádlott személye, aki fegyelmezett, magasrangú katona, a bűncselekmény megítélésénél. Ezután az elnök a büntetés kiszabásánál alkalmazott enyhítő és súlyosbító körülményeket ismertette: — A törvényszék enyhítő körülménynek vette, — bár ez nem különös érdem egy katonatisztnél — hogy büntetlen előéletű. Hazafisága — rosszul felfogott hazafisága — szintén enyhítő körülmény. — De súlyosbító körülményt is talált a törvényszék akkor, amikor megállapította, hogy a magyar katona, a fegyelmezettség őre, vétett a fegyelem ellen. Szálasit fogházőre visszakísérte cellájába.«

28

ÚJABB VÁDAK, ÚJABB ÍTÉLETEK 1937 április 24-én hozták az első háromhavi ítéletet, ezt követték az újabb perek, vádak és újabb, súlyos szabadságvesztések. Államfelforgatás, nemzetgyalázás, lazítás címén indítottak újabb hajszát a nyugalmazott őrnagy ellen. A perek tárgyalása iránt minden alkalommal hatalmas érdeklődés nyilvánult meg. Ez a tény maga is jelezte, hogy olyan sorsdöntő pereket tárgyalnak, melyeket az egész Nemzet leplezetlen érdeklődése kísér, mert a vádlott az egész Nemzetért indította harcát. Több letartóztatás, vizsgálati fogság, rendőri felügyelet után 1937 november végén állt ismét bírók előtt Szálasi, november 30-án kimondották az újabb, tízhónapi államfogházra szóló ítéletet — lázadás bűncselekménye miatt. A vádbeszéd és az ítélet indokolása így hangzott: »Bár Szálast mozgalma kétségen kívül az ő egyéni kezdeményezésén nyugodott, — fejtegette az ügyészség képviselője — de idegen eszmék és elgondolások adták meg az alapot tevékenységéhez s programja nem a magyar talajból fakadt. — Felteszem a kérdést, — mondotta ezután — honnan veszi Szálasi Ferenc azt az erkölcsi erőt, amellyel a nemzet életében ilyen döntő változást kíván létrehozni? Maga sem hiheti el magáról, hogy ehhez elegendő a túltengő öntudat, s az ezer sebtől vérző magyar politikai életben szabad futást kell engedni a még ki nem próbált új politikai elgondolásoknak. Ezt a mozgalmat nem történelmi erők vetették felszínre, hanem az elégedetlenség és a külföldön elért sikerek. A továbbiakban részletesen foglalkozott Szálasi mozgalmának célkitűzéseivel s rámutatott arra, hogy a mozgalom pozitív célkitűzései ideálisak, negatív oldala, amit lerombolni akar, veszélyes, mert a romboló sohasem tudja, hogy az az út, amelyet kijelölt, hova fog vezetni. Szálasi első munkájában még akadémikusan foglalkozott politikai kérdésekkel, később azonban nyíltan fellépett a kormánnyal szemben és harci utasításában már illegális útra tért. Nem titkolja, hogy célja az alkotmányos rend lerombolása és új életforma létesítése. Elveti a parlamentarizmust, diktatúrát akar teremteni.« VÁDLOTTAK PADJÁN — EGY VITÉZ KATONA — Nem öröm vádlottak padján látni egy vitéz katonát, — mondotta ezután az ügyész — aki a nemzet jobb jövőjén aggódik, de el kell járni az ellen, aki Magyarország ezeréves tartópillérei ellen vezet rohamot. Szálasi politikai elgondolása élesen sérti a magyar történelem tradícióit. Olyan időket élünk, hogy azok a nemzetek, amelyek nem rendelkeznek ősi alkotmánnyal, alkotmányt és ősi mítoszt kreálnak, amely legjobban megfelel céljaiknak. Nekünk megvan az ősi alkotmányunk és szentkorona-mítoszunk, Szálasi ellenségesen áll szemben ezzel a gondolattal. Nem merülhet fel olyan nemzeti feladat, akár a legmodernebb szociális probléma sem, aminek a magyar alkotmány útjában állana. 1919 óta ilyen súlyos támadás a magyar alkotmányosságot nem érte. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy itt minden törekvés csak az alkotmány sáncain belül kereshet érvényesülést.

29

Végül olyan ítéletet kért az ügyész, amely nem mártírt avat, hanem megfelelően megbélyegzi a bíróság tekintélyével Szálasi bűncselekményét. »BŰNÖS LÁZADÁSRA SZÖVETKEZÉS VÉTSÉGÉBEN...« Délután 5 órakor ismét zsúfolásig megtelt a törvényszék nagy esküdtszéki terme. Szemák elnök vezetésével negyedhat órakor vonult be az ítélkező tanács. Szemák elnök mély csendben hirdette ki az ítéletet, amely szerint a büntetőtörvényszék Szálasi Ferencet bűnösnek mondja ki lázadásra való szövetkezés vétségében és ezért tízhónapi államfogházra ítéli. A vizsgálati fogságban eltöltött 12 napot a büntetésbe beszámítja, egyben elrendeli a vizsgálat során lefoglalt 450 pengőnek és több röpiratnak az elkobzását. Az ítélet kihirdetése után Szemák tanácselnök megkezdte az ítélet indokolásának ismertetését. Kiemelte, hogy Szálasi nemzeti akarat elnevezésű politikai pártot megalakítva, a szervezkedést eleinte nyilvánosan folytatta s a szervezkedés részleteiről a rendészeti hatóságok is tudomással bírtak. A pártban katonai fegyelem uralkodott, egyes ki nem derített párttagok pedig anyagiakban jelentős összegekkel támogatták a mozgalmat. 1937 márciusában a mozgalmat forradalmi megindulásra alkalmas szervezetté fejlesztette s az ekkor kiadott röplap tartalma szerint arra irányult, hogy a vádlottat és pártját a közhatalom birtokába juttassa. A vázolt jogsértő eredmény elérésére alkalmas tömörülést, a cselekmények elkövetésére alkalmas módokat s eszközöket a párt megalakításával s a pártnak a pártvezér utasításait gondolkodás nélkül követő szervezetté reformálásával megteremtette. Az újjászervezett pártban rajtaütés célzata rejtőzött, a párt működése az országlás rendjére állandó veszélyt jelentett s csak a pártvezér vádlott intését várta, hogy nyílt erőszakhoz folyamodjék. E lehetőség kiaknázásának megengedése a törvény, a jog, a szellemi erő helyébe a polgárháborút tenné a társadalmi meggyőzés eszközévé. A kifejtett okoknál fogva a vádlott pártmozgalmi tevékenységében a törvényszék a lázadásra való szövetkezés bűncselekményének tényálladékát ismerte fel. A törvényszék enyhítő körülményként mérlegelte a vádlottnak a harctéren szerzett különleges érdemeit s azt, hogy tettének indító oka korláttalan politikai rajongása volt. Az ítélet ellen az ügyész az eltérő minősítés s az enyhítő szakasz alkalmazása miatt, a védő és Szálasi Ferenc a bűnösség megállapítása miatt fellebbezést jelentett be.« HÁROMÉVI FEGYHÁZ A CSILLAGBÖRTÖNBEN Ismételt, soha nem szűnő vádak után 1938-ban újabb hatalmas per keletkezett, amely meghozta az utolsó ítéletet, kiszabta az összbüntetést és végrehajtotta Szálasi bebörtönzését. 1938 július 6-án mondotta el Szálasi az utolsó szó jogán beszédét — augusztus 24-én hirdették ki az ítéletet: 3 évi fegyház. 30

A tárgyalás ezer érdekes részletben bővelkedik, elvi jelentőségű vita fejlődött ki vádlott és bírák között, — de hiába volt az igazság, a tiszta és feddhetetlen szándék — Szálasi Ferencet el kellett ítélni, be kellett börtönözni, mert így kívánta nemcsak a magyarországi, hanem a világzsidóság, így kívánták a kapitalista és plutokrata államok, elsősorban Anglia. Anglia annakidején attól tette függővé Magyarországra folyósítandó kölcsön kibocsátását, ha Szálasi Ferencet súlyos börtönre ítélik. Az ítéletet meghozó tanácselnök — zsidó nővel élt vadházasságban. A régi rend, a plutokrata-marxista-judaista érdekcimboraság mindent elkövetett, hogy Szálasit eltüntessék, elnémítsák. Az ítélet előtt magas állást, szédületes jövedelmet, Amerikába való kivándorlást, élethossziglanra való bőséges gondoskodást és fejedelmi életet kínáltak a sima megoldást mindig jobban kedvelő zsidók és kiszolgálóik, Szálasi Ferenc azonban mereven és ridegen elutasított minden ilyen kísérletet. Nem alkudott. Küldetést érzett, népe megváltására indult. úgy vélte, hogy útjáról nincs letérés, mert a Nemzet sorsa függ munkája sikerétől és azzal a tudattal indult el, hogy útja tövises lesz, véres és verejtékes, mint a Kálvária. Tudta, hogy a szenvedést vállalni kell, Nagypéntek nélkül nincs feltámadás, és magyar népünk számára is egyéni életünk és szabadságunk feláldozásával példát kell mutatni és cselekvésre serkenteni. Végigjárta tehát a vádlottak padjait, emelt fővel állt mindenütt a bírák elé, vállalta az ítéleteket. A céltól soha nem hagyta magát elirányítani. A hatalomért küzdött, — nem az önmagáért, hanem a népért való hatalomért. A hatalom kellett, — hogy segíthessen népén és kivezethesse erkölcsi, szellemi és anyagi nyomorából. Ez volt a cél, — az út pedig a börtön! Út és Cél! Ezt adta kezdetben Szálasi! Célt mutatott és utat jelölt, amelyen célunkba érkezünk. A cél milliókat fellelkesített, az utat, a börtön és szenvedés útját ezrek és tízezrek vállalták. Szálasival együtt a hungaristák végtelen hosszú sora vonult be a börtönökbe, internáló táborokba, ezren és ezren vállalták az állásukból való elbocsátást, lefokozást, megszégyenítést és üldöztetést, mert előttük lebegett mindig a cél és a Szálasi Ferenc által mutatott példa: a vállalt áldozat. És valahányszor egy-egy hungarista átlépte a börtönbe vezető kaput, mindig elevenen élt szívében annak bizonyossága, amit Szálasi Ferenc mondott — az utolsó szó jogán: »ÁLLAMRENDSZEREKET A KORSZELLEM ÉPÍT, VAGY BUKTAT« »A vád ellenem, hogy az ezeréves alkotmány ellen török. Ez nem igaz. Én az 1848 és 1867 óta megváltoztatott alkotmány ellen harcolok, ez ellen török. A vád képviselője zavarosnak, értelmetlennek minősíti célkitűzéseimet. Elnök Úr, én nem lehetek istenibb Istennél. Isten is a káoszból teremtette a mindenséget és rendjét. Ezzel leszögezte az alaptörvényt, hogy minden rend rendetlenségtől születik meg. Ha az én célkitűzésem zavaros és értelmetlen, akkor csak azt vallom, hogy ebből a káoszból fog megszületni magyar népem boldogságának és jövőjének rendje. Krisztus Urunk isteni tana is csak háromszáz év múlva ültetődött át az emberiségbe, addig nem értették meg. Így nem az én feladatom, hogy egyes emberek ítélőképessége felett bírálatot mondjak. A vád képviselője leszögezte, hogy az egyes államrendszerek azért buknak meg, mert az államhatalom nem él a hatalom eszközeivel és vezetőiben megszűnik a vezetés akarata, hogy az állam rendjének megbuktatását megakadályozza. Ha ez így volna, 31

akkor még mai napjainkban is az Árpádházi államrendszernek kellene uralkodnia. De nem így van. Államrendszereket mindig a korszellem épít vagy buktat. Az új államrendszer beépítése magyar Hazánkba nem függ sem az államhatalomtól, sem Szálasi Ferenctől, hanem egyedül és kizáróan a korszellemet magáévá tevő magyar nemzetem szabad akaratelhatározásától. Büszke, gőgösen büszke vagyok arra, hogy magyar nemzetem számára a koreszmétől parancsolt célt mutathatok, cselekvésemmel pedig utat, amelyre lépnie kell. Meggyőződésem, hogy Isten és Nemzetem akaratából az új életúton magyar népem alázatos szolgája lehetek és hogy eljön az idő, amikor Nemzetem akaratának végrehajtását megkezdhetem és nem háromszáz év múlva, hanem rövidesen.«

32

III. BÖRTÖNTŐL A HATALOMIG

33

SZÁLASI SZABADULÁSA Hosszú hónapok, évek teltek el a börtönben. A börtön választóvíz: vagy megtöri vagy megacélozza foglyát! Elveszi kedvét, vagy megerősíti akaratát. Nagy válságok, kétes órák ideje következik itt, a legnagyobb erőpróba, legnagyobb kísértések gazdája a cella, a négy fal! De a test börtöne lehet a lélek felszabadulása is! Az emberek bűne és erénye nélkül, a külvilág zajától mentesen a gondolkodó fő legdrágább kincsét adja a börtön: az egyedüllétet, az alkotó magányt! A gyengét felőrli az egyhangúság, az erős előtt távlatokat nyit meg. Szálast Ferencet a börtön megérlelte és megerősítette. A durva darócban végzett köznapi munkák után a könyvekbe temetkezett. Tanult! Felelősen és kitartóan. A darócszövés, a takácsmunka feloldás volt. Az olvasás komoly kötelesség. A csendben megérlelte mindazt, amit kívülről hozott magával, — új tanulmányait, a börtönben szerzett tudományt pedig felraktározta, hogy majd odakünn kamatoztassa. Peregtek a percek, az idő nagy homokóráján hetek, hónapok és évek múltak el, kinn zajlott a világ, benn pedig készült Szálasi Ferenc — a hatalom átvételére! Ott is ezt munkálta, önmagát erősítette a nagy cél érdekében! Múltak az évek, kinn erősödött a Szálasi-legenda, belevésődött, kitörölhetetlenül ottmaradt magyar népünk és hungarista apostolaink lelkében. HONVÉDSÉG ÉS VIRÁGERDŐ Nem lehet leírni azt a végtelen örömet, amelyet a Vezér híveinek hatalmas táborában keltett a szabadulás híre. A kormány titkolta, elhallgatta a szabadulás időpontját, hogy a nemzeti lelkesedés megnyilvánulását csökkenthesse. Pedig éveken át hogy készültek ezrek és tízezrek, hogy ott legyenek a börtön kapujában, mikor ismét meglátja a szabad napvilágot Szálasi Ferenc. De így is, 1940 szeptember 17-e, Szálasi Ferenc szabadulásának napja örömünnep volt Magyarországon, ujjongás töltötte el a szíveket. Egy kis jelenete a nagy eseménynek: Szegedről, a Csillagbörtönből gépkocsin érkezett Budapestre Szálasi Ferenc. Az Andrássy-út 60. szám alá igyekezett, a híres pártközpont elé, ahonnan távolléte alatt irányították a pártot, lelkesítették a Mozgalmat. Erdély felszabadulását ünnepelték, a fővárosban felvirágozott katonák jártak. Az Andrássy-út büszke vonalán is honvédek masíroztak. Honvédek, magyar katonák. Nótaszóval, örömittasan meneteltek. Jött a hír: szemben jön a megszabadult Szálasi Ferenc kocsija. Elhallgat a menetelő nótaszó, a vezénylő tiszt kardja tisztelgésre villan! A honvédség tiszteleg a megszabadult fegyenc előtt. Úgy tiszteleg, ahogy Vezérnek szokás. Honvédeink leveszik sapkájukról a virágot, amit lelkes honleányok tűztek oda fel. Leveszik és virágszőnyeget terítenek az útra, amelyen Szálasi Ferenc halad. Körülöttük a lelkes nép, mámoros ünneplés, »Éljen Szálasi!« kiáltások!

34

Már akkor! Akkor, mikor a börtönszagú fegyenc kilépett a szabad életbe: már akkor köszöntötte őt népünk és annak eleje — honvédségünk. Ez a lelkes, pártba szervezett sereg és a magyar honvédség mutatta meg ismét 1944. október 15-én, hogy Szálasi Ferenc híve. A szabadulás ünnepi napján tettek hitet a Vezér mellett katonáink, hogy 1944 szomorú napján beváltsák a tett fogadalmat. És a hatalomátvétel napján a honvédség és a párt alakulatai együttes vállalkozásban végrehajtották az akciót!... VÉRES, VEREJTÉKES KÜZDELMEK KÖVETKEZNEK... A közben eltelt négy esztendő véres, verejtékes, hősi pártküzdelmek végtelen sorozata. Nehéz, nagyon nehéz volt az út és a munka a hatalomig. A párttagok, a testvérek nagy áldozatai könnyítették, segítették Szálasi Ferenc nagy munkáját. Sorsazonosság alakult ki a Vezér és a követők között, eggyéforrottak az akaratban és a célok elérésében. Hangulat fogadta Szálasit a szabadulás napján, a hangulat és öröm azonban nem elégséges államépítésre, nemzetmentésre. Szálasinak tehát komoly, nyugodt, tervszerű, hidegen gondolkodó munkába kellett kezdenie. Ez a tervező és szervező munka éppoly hősi, elszánt volt, mint a harc, a kiállás, a véres küzdelem. Szálasi Ferenc mindkettőben egyaránt nagynak mutatkozott! A Mozgalomnak szinte minden egyes napja külön lapot érdemel Nemzetünk történetében. Külön, hatalmas könyvben kell beszámolni a hősi korszak éveiről, különösen a Pártvezető szabadulása óta eltelt négy esztendőről. E helyen nem időrendi és eseménybeli sorozatában ismertetjük azt az időszakot, ami a börtöntől a hatalomig eltelt, hanem ennek a négy esztendőnek szellemtörténeti képét adjuk, a szükséges események ismertetésén túl inkább azok elvi jelentőségének méltatására törekszünk. A hatalom átvétele Szálisi személyének köszönhető, hatalmas egyénisége járt az élen mindig, ahol előbbre jutott a Mozgalom. Kövessük tehát Szálasi útját és a Mozgalom e harcos négy esztendejét az Ő személyén és az általa végzett munkán keresztül ismerjük meg. ÖNCÉLÚ ÉRDEKCIMBORASÁG BŰNÖS JÁTÉKA Első feladata Szálasi Ferencnek a szabadulás után a tájékozódás volt. Meg akarta ismerni mindazokat az eseményeket, melyek kényszertávolléte alatt Nemzetünk és a Párt életében történtek. Tiszta képet kellett alkotnia az eseményekről, azok előzményeiről és bekövetkezett kihatásairól, valamint további várható következményeiről. Le kellett mérnie, hogy rabsága idején mennyit fejlődtek az állapotok, hová fejlődött a Párt és Mozgalom, hová a rendszer ereje? A tájékozódás eredménye a következő volt: a rendszer csakolyan bitang és zsivány, mint volt bebörtönöztetése előtt. A zsidóság változatlanul hatalmában van, a szociális problémák megoldatlanok, a földkérdésről hallani sem akarnak, politikai síkon még mindig öncélú érdekcimboraságok bitorolják a hatalmat és ezzel a legteljesebben visszaélnek. Jóllehet a háború kitörése és hatalmas arányúvá fejlődése 35

nem kétséges, a kormányok semmit sem követnek el a fegyverkezés érdekében, végzetesen elhanyagolják Fegyveres Nemzetünk megerősítését. A hatalmon lévők nem látják be, vagy nem akarják belátni, hogy az elkövetkezendő háborúban Nemzetünk mindent megnyerhet, vagy mindent elveszíthet, de a háborúból semmiképpen nem vonhatja ki magát. Intézkedni kellene tehát afelől, hogy a vész olyan erővel találja Nemzetünket, hogy a végén mindent megnyerhessünk. Se politikai, se gazdasági vagy társadalmi téren nem készültek a harcra, lelki defetizmust folytattak, a Felvidék és Erdély vérnélküli visszaszerzésének kötelező és figyelmeztető erejét nem mérték le és a zsidó érdekek sugallatára olyan politikát folytattak, amely a legveszedelmesebb kétszínűség rémes következményeivel fenyegetett. A dolgozó nép sorsa sanyarú volt, a rendszer urai semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Folytatták ott, ahol abbahagyták, legfeljebb látszólagos reformokat hoztak, amiknek gyakorlati eredménye a semmivel volt egyenlő, csupán azt a célt szolgálták, hogy hivatkozni lehessen rájuk és szép beszédeket lehessen köréjük fonni. NEMZETSZERVEZÉS, PÁRTMUNKA, DIPLOMÁCIAI FELADAT E bajok gyógyítására továbbra is csak egyetlen lehetőség maradt: a teljes hatalom átvétele és a vele való helyes sáfárkodás. A hatalom átvételének a Nemzet akaratából kell történnie, eszköze pedig a Párt és Mozgalom kell legyen. Szálasi tehát hármas feladatot állított be munkatervébe; a Nemzetet fel kell világosítani, cselekvésre serkenteni és akaratát megnyerni a hatalom átvételére és a hatalom birtokában folytatott alkotó munkára. A nemzeti közvélemény meggyőzése, a Nemzet alapos megszervezése volt az első feladat. Második elvégzendő munka: a Párt és Mozgalom ütőképessé tétele, hogy a hatalmat a Nemzet rokonszenvétől kísérve adott pillanatban elég erős legyen megszerezni, — akár mint elmellőzhetetlen, hatalmas népi mozgalom, amelynek léte összeroppantja a rendszert, — akár mint harci alakulat, amely megtöri a Nemzet kárára a hatalomhoz makacsul ragaszkodó uralmi klikket és elsöpri Nemzetünk éléről az öncélú érdekcimboraságot. Végezetül harmadik feladatként jelentkezett a nemzetszervezésen túl a politikai kezdeményezések nagy munkája. Felfelé, az államvezetés felé politikai harcot kellett vívni. Szálasi Ferencnek az Államfővel, mint legfelsőbb hellyel meg kellett értetni, hogy Nemzetünk követeli az új koreszme által felvetett parancsolóan szükséges kérdések megoldását, hogy Nemzetünket új utakra kell vezetni és megszervezni, hogy hivatását betöltse és vezetőszerepét kiharcolja. Szükséges volt ez annál is inkább, mert az Államfő köré mind vészesebb sikerrel fonódott az a klikk, amely önös céljaira immár a Kormányzót is kisajátította és a Nemzettől légmentesen elzárta. Harcot kellett folytatni, hogy ledönthesse azt a mesterségesen emelt válaszfalat, mely a Nemzet, a Mozgalom, valamint az Államfő között emelkedett. — Ezentúl diplomáciai erőfeszítéseket kellett tenni azoknak a szintén mesterkélten emelt akadályoknak szétzúzására, melyek a külföld, a baráti államok és európai nemzetiszocialista hatalmakkal való barátságot veszélyeztették és melyek a Hungarizmust befeketítették.

36

Természetes, hogy e hatalmas munka elvégzése elé rengeteg akadály hárult, szinte kimondhatatlan nehézségeket kellett leküzdeni napról-napra. A személyes elszántság, bölcs előrelátás, megfontoltság, akaraterő, jellem, meg-nem alkuvás, kitartás, türelem és forradalmi lendület kivétel nélkül mind szükséges volt ahhoz, hogy a feladatok sikerrel végrehajtassanak. ELÉG ERÖS-E A PÁRT ÉS MOZGALOM? Kétségtelen, hogy a legfontosabb a Párt és Mozgalom ütőképessé tétele volt, hiszen a Párt lehet eszköze a nemzetszervezésnek és súlya, mozdítója azoknak a politikai tárgyalásoknak, melyeket felfelé kell folytatni. Tájékozódása során Szálasi Ferenc a Pártot illetőleg megállapíthatta, hogy bár távolléte alatt hangulatilag megerősödött, népszerűségnek és közérdeklődésnek örvendett, ez a hangulat szervezetileg nem volt realizálva, nem volt olyan erős, hogy nagy próbatételeket kiállhasson. Szálasikatonaember, zseniális szervező, értette módját, miként lehet a lelkesedést megkötni, időtállóvá és teherállóvá tenni. Mert világosan látszott, hogy a rendszer elvetemültsége és agyafúrtsága mindent megkísérel a Párt ellen: nyílt üldöztetést, hazugságot, belső destrukciót, hideg terrort és véres büntetéseket. Ilyen mepróbáltatásokat pedig csak olyan Párt állhat ki, amelyben minden egyes tagnak vérévé vált az ideológia, amely párt belegyökerezik a társadalom minden rétegébe és ezenfelül kidolgoz, tudományosan és gyakorlatilag »kiizzad« olyan országépítési tervet, amely előkészíti a Pártot a hatalomra, amely hatalomképessé és uraloméretté teszi a Mozgalmat. Szálasi munkája nyomán a Párt rövidesen valóságos külön kis állammá vált, a parasztság, munkásság, értelmiség, nő, ifjú mind külön osztályban működött, de mindegyik az egyetemes hungarista szemlélet alapján nevelődött. Felállították az Országépítés szervezetét, amely tudósok, egyetemi tanárok és gyakorlati szakemberek legkiválóbbjait gyűjtötte egybe, akik dolgoztak a Hungarista Állam tervezetén. Az átállítás a rendszer leváltandó embereit tartotta számon és beállított hungarista szakembereket, akik a kulcspozíciókat azonnal kézbe veszik. Ideológiánk nevelésére, népszerűsítésére külön gondot fordítottak, kiképzett, tudós párttagokat neveltek. Egyesek szemében hatalmas bürokráciának tűnt fel mindez, amely hatalmonkívüli állapotban feleslegesnek látszott, valójában azonban ez a sokrétű szervezettség, szakvonalon való beállítás eredményezte, hogy a Párt és Mozgalom kiállta az üldöztetéseket és a hatalomátvételt végrehajtotta. ORSZÁGJÁRÁS ÉS NEMZETSZERVEZÉS A nemzetszervezés munkája is szépen haladt. Egymásután alakultak a vidéki szervezetek, fejlődött, izmosodott a Mozgalom. Vasárnaponként előadóink, — mind megannyi apostol — útra keltek és látogatták a szervezeteket, vitték a felvilágosító, tanító és hitet adó igét szerte az országba, végig a falvakon, városokon, kunyhókban és palotákban.

37

Szálasi járt az élen ebben is, aki munkatervébe évenként rendszeresen beállította az országjárást. Minden esztendőben végigjárta az országot, évenként 700—800 községet is meglátogatott, így ismerte meg a népet, annak minden gondját-baját, örömét, vigasságát. Teljesen átélte Nemzete sorsát. Országjárása alkalmával egyszerű falusi tanyákon hált, a föld népének vendégszeretetét élvezte, máskor füstölgő gyárvárosokban sokgyermekes munkáscsaládoknál tért pihenőre, de időnként lakója volt fényes palotáknak is. Mindenütt tanult és mindenütt tanított. Egybe kovácsolta a Nemzetet, hívei táborában megvalósította az igazi szocialista állam képét, amely nem utópia volt többé, hanem lelkekben és emberekben élő közösségi szellem és ennek gyakorlati vetülete is. Ennek az áldásos munkának menetét sokszor zavarta meg külső támadás és belső egyenetlenkedés szítása. Tulajdonképpen a belső bajok is külső támadásnak számíthatok, mert mindig a rendszer által jól kiagyalt terv szerint vertek éket a vezetők közé. A Mozgalom azonban kiheverte és átvészelte ezt is, diadalmaskodott, mert népi erő, elszántság és fanatikus küldetéstudat ösztönözte. Meghiúsult minden kísérlet Szálasi bölcs előrelátása következtében, amellyel szabadulása után olyan szervezetet teremtett, amelyet nem lehetett egy-egy halálos döféssel leteríteni, mert sokrétűségében sok oldalról vértezett volt. Véres terror, cselszövések, rágalmak kereszttüze közt enyhébb módja volt Szálasi akadályoztatásának az, hogy szabadulása után egyetlen vidéki szervezetben sem engedték beszélni, a sajtótan cenzúra útján megnyirbálták és elferdítették megnyilatkozásait, gyűléseket nem engedélyeztek, — tehát légmentesen el akarták zárni a Nemzettől. Ugyanakkor azonban az ellenséges sajtó teljesen szabad kezet kapott a Vezér, Párt és Mozgalom elleni hadjáratra, a legképtelenebb vádakat és rágalmakat kovácsolhatták, — viszont a Mozgalom sajtójának megtiltották, hogy a rágalmak ellen védekezhessék. Ezzel az eljárással igyekeztek Szálasit és Mozgalmát nemzetellenesnek, népámítónak, tébolyodottnak beállítani. Nevetségesen kezdetleges eszközök álltak csak Szálasi rendelkezésére, hogy eszméit terjessze és célkitűzéseit hirdethesse. Ez a módszer csak egyik válfaja volt a Mozgalom elnyomattatásának. Nem maradt el a véres terror sem, az ügyészség különféle vádakat konstruált és újra százak és százak kerültek börtönbe. A főkapitányság szadista urai, — akik mögött zsidó rokonság és különféle gyanús kapcsolatok állottak, embertelen, hihetetlen módon kínozták a bekerült testvéreket. Ezzel a kegyetlenséggel és ennek hírével igyekeztek Nemzetünket megfélemlíteni és a Mozgalomtól távol tartani. Újabb módszere volt a hallatlan ügyességgel és rátermettséggel dolgozó politikai rendőrségnek és politikai klikknek, hogy belülről igyekezett szétmálasztani és felrobbantani a Mozgalmat. Szálasi szabadulásának évfordulójára gondoskodott arról, hegy belső ellenzéket kovácsoljon, palotaforradalmat készítsen elő. Ennek eredménytelensége után 1942-ben újabb nagyszabású belső puccsot dolgoztak ki a beugratók, alapjaiban azonban egyik sem ingatta meg a Mozgalmat. Kétségtelen, hogy ezek az akciók alkalmasak voltak a Mozgalom hitének rontására, a nyomukban járó rágalmak és gyalázkodások elvették a harcosok egy részének kedvét. Nem vitás, hogy átmenetileg politikai súlyából is vesztett az egész nemzetiszocialista mozgalom és még eldöntésre vár, hogy a hatalom átvételének csak a huszonnegyedik órában való bekövetkezéséért nem felelősek-e azok, akik tudatosan hozzájárultak az erők 38

szétforgácsolásához. Véleményünk szerint ez az időszak a Mozgalom mélypontja, illetőleg legválságosabb eseményeinek ideje volt. Szálasi akaratereje és vezéri képességei úrrá lettek azonban ezeken is és megőrizte a Mozgalmat épségben a cselekvés órájára. A Mozgalom és Szálasi Ferenc minden szenvedés és veszély közepette szervezte Nemzetünket, ébren tartotta a hitet és lelkiismeretesen figyelte a rendszer tevékenységét. Ez a figyelés és ellenőrzés tartotta vissza minden esetten a kormányokat, hogy országunkat Lengyelország és Szerbia sorsára juttassák és az összeomlást még a háború elején előidézzék, — hosszú esztendők borzalmaival. AZ ÁL-NEMZETISZOCIALIZMUS VESZEDELME Ezekben az években ütötte fel fejét Hazánkban az ál-nemzetiszocializmus is. Kisajátították a nemzetiszocializmusnak a tömegek előtt ismert jelszavait, loptak ideológiánkból, beszéltek nevünkben és védték velünk szemben a nemzetiszocializmust kifelé és befelé egyaránt. Ezek sorában állottak azok is, akik lent és fent kikerültek a Mozgalomból, zöldingünkkel és hungarista múltjukkal mintegy fémjelezni akarván az új politikai alakulást. Ez a csoport ideológiailag sem újat, sem értékeset nem jelentett, mégis »izmus«-sá vált, korcs és kétlaki »álnemzetiszocializmussá«. Szálasi Ferenc így jellemezte: »A régi rendszer legveszedelmesebb és legújabb bomlasztó eszköze — melyet velünk szemben beállított — az ál-nemzetiszocializmus. Ezzel különösen mi ismerkedtünk meg, ennek szülője — szomorú, de való — Délkelet-Európa. Ezért ilyen súlyos, nehéz, idegölő a mi harcunk és különbözik lényegesen a fasizmusnak és a német nemzetiszocializmusnak a hatalom birtokáért folytatott harcától. Az abszolutizmus és a liberalizmus összeütközéséből született meg a felvilágosult abszolutizmus, amely abszolutisztikus eszközökkel szerette volna megvalósítani a liberalizmust, — sajátos abszolutisztikus érdekeinek megfelelően. Ez a felvilágosult abszolutizmus lett az álliberalizmus iskolapéldája... És ugyancsak: a liberalizmus és nemzetiszocializmus összeütközéséből született meg a felvilágosult liberalizmus, mely liberális eszközökkel szeretné megvalósítani a nemzetiszocializmust, — sajátos liberális érdekeinek megfelelően. Ez a felvilágosult liberalizmus iskolapéldája az ál-nemzetiszocializmusnak... A felvilágosult liberalizmustól Nemzetünk megint legfeljebb csak egy nemzetiszocialista-féle kiegyezést kaphat, az ál-nemzetiszocializmus minden politikai, gazdasági és társadalmi kétlakiságával. Ettől óvja Nemzetünket az ég, mert ha ebbe a hínárba kerül, — úgy Nemzetünk az ebből szükségszerűen meginduló erkölcsi, szellemi és anyagi katasztrófát nem kerülheti el!« Az ál-nemzetiszocializmus valóban szemérmetlenül viselkedett. Keresztezte a Mozgalom céljait, kényelmesebb álláspontot hirdetett, de azért kihasználta a nemzetiszocializmus dinamikájának eredményeit, lefelé harcosnak mutatkozott, a kormányköröknek pedig jól jött, mert kiegyezésekre, megalkuvásra hajlamos volt lényegénél fogva. Hatalmi pozíciókat és előnyöket kívánt magának szerezni, — de nem a totális, illetve nem a közösségért való hatalmat akarta birtokba venni. Konkurensként tetszelgett és hamisított a végletekig! Ezt is legyűrtük, ezt is túléltük, lehengereltük! 39

NAGY KEZDEMÉNYEZÉSEK KORA: HARC POLITIKAI SÍKON A Mozgalom vívta kíméletlen harcát az ismertetett erőkkel szemben, — közben Nemzetünk helyzete egyre súlyosbodott és a hatalom urai egyre végzetesebben sodorták népünket a pusztulás lejtője felé. A Királyi Várba befészkelődött plutokratamarxista-judaista zsiványtársaság teljhatalomra tett szert az Államfő környezetében és olyan politikai vonalvezetést diktált, mely szembeállította Nemzetünket a Német birodalommal és miután belpolitikailag teljesen nyomorba taszították népünket, — külpolitikailag Nemzetünk hitelét rontották, barátainkat igyekeztek ellenséggé tenni, az igazi ellenség kegyeit koldulták és Júdás pénzekért hajlandók voltak az angolszász kívánságoknak eleget tenni. Nem a Lakatos-kormány, hanem elődjei is — tiszteletreméltó kivételekkel — már évek óta munkálkodtak ezen. A Mozgalom látta mindezt és igyekezett szavát felemelni. Közben bekövetkezett 1944 március 19-e, Hazánk történetének egyik legszégyenletesebb dátuma. E nap miatt — amint Szálasi mondotta — egyrészt örülnünk, másként szégyenkeznünk kellett! Örülnünk, hogy a régi rendet leválasztották Nemzetünk testéről, de végzetes szégyen és gyalázat, hogy ezt nem önerőnkből hajtottuk végre. Örültünk, mert azt reméltük, hogy új korszak indul Nemzetünk életében, de keserű volt a szánk a Nemzetünket ért kényszerű esemény miatt. Később az öröm is elmúlt. Nemzetünk életében a március 19-e utáni korszak az elfecsérelt aranyhónapok ideje, amikor még lehetett volna olyan eredményes munkát folytatni, mely talpra állítja Nemzetünket, hogy a Dolgozó és Fegyveres Nemzet megvédje határainkat. Akkor még lehetett volna... Minthogy azonban a március 19-e utáni rezsim — a kormányelnök becsületes törekvéseitől eltekintve — ál-nemzetiszocialista hatalmi próbálkozás volt — az eredmény nem lehetett kétséges. Legdrágább alkalmakat sikkasztották el ezekben az időkben. Szálasi Ferenc beteg helyzet felszámolására megindította politikai kezdeményezéseinek sorozatát. Egy Fehér Könyvnek lesz rövidesen a feladata, hogy ezekről a politikai tárgyalásokról beszámoljon. Jellemzésükre fel kell hozni a következőket: ezek a tárgyalások törték át azt a diplomáciai falat, amelyet a hatalmat bitorló klikk a Mozgalom és az Államfő közé emelt és ezek rombolták le azokat az akadályokat, melyeket a hazai ál-nemzetiszocialisták a Mozgalom és Berlin közé állítottak. Ebből azonban Nemzetünkre nézve sorsdöntő események következtek. Következett az, hogy a népi mozgalom és a népakarat meghallgatásra talált, mint tényezővel számoltak immár vele, illetve kényszerültek a magas körök tudomásul venni, hogy most már a radikálisan követelő nép akarata szerint kell cselekedni! Külpolitikailag Szálasi Ferenc a legbecsületesebb magyar módon, izzó hazaszeretettől áthatva vezette a tárgyalásokat, mindenkor éberen őrködött azon, hogy Nemzetünk érdekén és becsületén, tekintésén és jóhasznán csorba ne essék. Hősi küzdelem volt ennek a nagy kezdeménysorozatnak minden apró részlete. Ezekről részletes jelentést egyedül Szálasi Ferenc hivatott tenni és jelentését minden bizonnyal a Nemzet elé is viszi.

40

HARC AZ ÁLLAMFŐ MEGGYŐZÉSÉÉRT A Nemzetnek és a világnak azonban már most jelenthetjük azokat a törekvéseket, amelyekkel Szálasi Ferenc mindenkor megkísérelte, hogy az Államfő elé jutva tájékoztassa őt népünk követeléséről. A Pártvezetőnek az Államfőhöz intézett Emlékiratai kérés és figyelmeztetés jellegűek voltak. A Nemzet sorsáért aggódó hazafi kérése, a Nemzet sorsáért felelősséget érző politikus-államférfi figyelmeztetése! Szólt az Államfőnek, de szólt az államfő tanácsadóinak is, mindkettőt figyelmeztette magas tisztségük felelősségére! Ismertetjük a Pártvezető kezdeményezéseinek eredeti okiratait, amelyeket már Ő maga is nyilvánosságra hozott 1941 január 11-i beszédében a következőképpen tesz jelentést az Államfőhöz intézett kezdeményezéseiről: »1936 októberében közvetlenül Gömbös Gyula halála után felelős személy hivatalos felszólítására Emlékeztetőt nyújtottam át Legfelsőbb Helynél való felhasználás céljából. Alapvető fontosságú részeit ismertetem, mert ezekben a súlyosan döntő napokban tisztán kell látnia minden egyes párttisztséget viselő Férfinak és Nőnek, hogy milyen erőfeszítéseket tettem azért, hogy a magyar népi kezdeményezés népi kibontakozása nyugodtan végrehajtható legyen. Az írásbeli Emlékeztetőben rámutattam arra, hogy a Kormányzó Úr nem élvezi azt a kritikanélküli tekintélyt és tiszteletet, ami minden államfőnek természetes módon kijár. Figyelmeztettem a Legfelsőbb Hely egyik tanácsadóját, hogy ő az egyedüli férfiú, akiben a Kormányzó Úr még hisz, aki bizalmát osztatlanul élvezi és akinek tanácsai a legsúlyosabban esnek latba: a mindezzel járó felelősség alól nem vonhatja ki magát és ennek következményeiért vállalnia kell a felelősséget a történelem és a nemzet előtt. Jelentettem azonban azt is, hogy a legnagyobb felelősség egyedül és kizáróan a Kormányzó Úr vállain nyugszik. A Kormányzó Urat azért illetik a legsúlyosabb bírálattal, mert látják, hogy nem úgy vezeti a nemzet ügyeit, ahogyan azt a nemzet sorsa és jövője megkövetelik.« »A KORMÁNYZÓT ELSZAKÍTOTTÁK A NEMZETTŐL...« Jelentettem 1936-ban, hogy a Kormányzó Úr teljesen egyedül áll, elszakították nemzetétől a kormányok, amelyek gyökértelenek voltak. De a Kormányzó Úr is elszakadt nemzetétől. Ennek okát a következőkben látom: a Kormányzó Úr a régi, a néptől kimondottan megtagadott rendszeralapon akarja nemzetének súlyos sorsát vezetni, ezeket az elavult és széttöredezett alapokat akarja újra összeforrasztani, ami lehetetlenség, így be fog következni az, hogy a nemzet teljesen elhagyja államfőjét, őt maga mögött fogja hagyni és az új rendszer alapjaira nélküle fog helyezkedni. Jelentettem 1936-ban, hogy az a tudatos butítás, ami folyik széles néprétegekben az úgynevezett vezetőpolitikusok részéről, elképesztő és teljesen kimeríti a hazaárulás és nemzetárulás minden tényálladékát. A jogfolytonosság és alkotmányosság ismételt, hazug módon való beállítása annyira elzüllesztette a nemzetet, hogy lelki összeomlása már bekövetkezett, befejezett tény. Ezt okvetlenül és törvényszerűen nemzetünk társadalmi összeomlása fogja követni, hacsak most ebben a történelmi pillanatban a 41

Kormányzó Úr nem veszi kezébe nemzetünk sorsának teljes felelősséggel való irányítását és vezetését. Az Emlékeztetőben kifejtettem, hogy csak olyan jogfolytonosságot ismerhetünk, amely egyedül és kimondottan a nemzet érdekeit szolgálja, legyen az akár politikai, akár gazdasági vonatkozású. Ha ez nem szolgálja a nemzetet, meg kell semmisítenünk, könyörtelenül ki kell irtanunk és új, a fejlődésnek megfelelő jogalapot kell adnunk nemzetünknek, mely érdekeit törvényesíti, biztosítja és megvédi. Meg kell semmisíteni ez a népet elbutító, önös, egyéni célokat szolgáló jogfolytonosságot. Az alkotmányosságot ugyanilyen szempontból kell néznünk: egyedül és kizáróan a nemzet érdekeinek szempontjából. Alkotmány csak az és olyan lehet, amely a legtermészetesebb biztonsággal választja ki a nemzetből a nemzet vezetésére elhivatott férfiakat, akik személyes felelősséggel vezetik az országot egyedül a nemzet érdekei szem előtt tartásával. Más alkotmány vagy alkotmányosság nincs. JAVASLAT A KIBONTAKOZÁSRA Jelentettem 1936-ban, hogy a politikai hazugságokra, amelyeket az úgynevezett vezetőpolitikusaink hintenek el abból a célból, hogy a nép és különösen a Kormányzó Úr tisztánlátását ködfátyollal borítsák el, terpeszkedik rá mohón teljesen elzsidósodott gazdasági életünk. Ha valaki jön és a nemzet érdekei érdekében felemeli tiltó szavát az elzsidósodott közgazdaság láttán, az fantaszta és bolond, ahogyan valamikor hülyének, közveszélyes őrültnek nevezték Mussolinit és Hitlert. Ezeknek a közveszélyes őrülteknek lett azonban igazuk. Kötelességemnek tartottam, hogy jelentésemmel kapcsolatosan, jelentésemhez csatolva a kibontakozás egyik lehetőségét alázatosan előterjesszem. Az általam javasolt kibontakozás szegletköve a Kormányzó Úr személye és akaratának szentesitője: a nemzet akaratának népszavazással való megnyilvánulása volt. Figyelmeztettem 1936-ban arra, hogy nem kormányválság van, hanem nemzetválság. Írásban tett Emlékeztetőm végén alázatosan kértem a Legfelsőbb Hely legbensőbb tanácsadóját, hogy a Kormányzó Úr elé juthassak és ugyanúgy, ahogyan előterjesztésemet neki megtettem, ugyanolyan nyíltsággal és őszintén megtehessem hódolatteljes jelentésemet a Kormányzó Úrnak is.« Ettől kezdve több ízben fordult Szálasi Ferenc kihallgatási kérelemmel a Kormányzóhoz, lelkiismeretesen vázolta Nemzetünk helyzetét és olyan világosan ismertette a fejleményeket, hogy az Államfőnek döntenie kellett volna. 1941 novemberében újra írásban jelentkezett az Államfőnél, a tanácsadók javaslatára azonban elutasították. Szálasi válasza az elutasításra újabb üzenet volt — 1941 december 5-én — és ez a következőképpen hangzott: »A KORMÁNYT GYENGÉNEK ÉS TEHETETLENNEK TARTOM...« »Főméltóságú Kormányzó Úr!

42

Folyó évi november 11-én azzal a hódolatteljes kérelemmel járultam Főméltóságod elé, hogy engem mint a Nyilaskeresztes Párt Vezetőjét kihallgatáson fogadjon. Kérésemet azzal indokoltam meg, hogy a magyar nemzetiszocialista népi mozgalom alapján történő kibontakozásra és újrarendezésre van Nemzetünknek szüksége, mert a jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi rendszer kizárja az államnak és a nemzetnek jó és egészséges vezetését és mindkettőt végveszélybe sodorja. Hódolatteljes kérelmemre november 23-én a Kabinetiroda Főnökétől írásbeli értesítést kaptam, hogy kihallgatásomra a felhozott indokaim alapján nincsen ok és hogy ezeket a kérdéseket a miniszterelnök elé kell vinni. Hódolatteljesen jelentem, hogy a jelenlegi kormányt gyengének, tehetetlennek és összetételénél fogva alkalmatlannak tartom arra, hogy a súlyos sorsproblémákat megoldhassa és olyan új, nemzetünktől megkívánt rendet és rendszert építsen, amelyek Nemzetünk életbiztonságának politikai, gazdasági és társadalmi alapját képezhetnék. Súlyosbítja a jelenlegi helyzetet még az is, hogy ez a mai rendszerünk a zsidókérdést még mindig nem oldotta meg, ennek még csak előfeltételeit sem teremtette meg; súlyosbítja továbbá az az elszomorító tény, hogy a marxista-kommunista irányzatot képviselő szociáldemokrata párt még mindig hivatalosan elismert működést fejt ki akkor, amikor csapataink a szovjet ellen harcolnak és hős katonáink vérüket ontják egy olyan rendszer kialakítása érdekében, amely a többek között a marxizmus tökéletes kiirtását is célkitűzéseibe állította. A legelszomorítóbb és legkirívóbb eset a jelenlegi kormányzat gyengeségének, tehetetlenségének és alkalmatlanságának azonban az a felháborító mód, ahogyan az Eckhardt-ügyet kezelik, intézik és beállítják. 1936 október 8. utáni időkben — vitéz Gömbös Gyula halála után — KeresztesFischer Lajos úr, jelenlegi főhadsegéd, az általános helyzettel kapcsolatos beszélgetés során kijelentette nekem személyesen és szóban, hogy kérésemet indokoltnak látja és ő is feltétlenül szükségesnek látja, hogy Főméltóságod elé jussak. Kezdeményezésének eredménye: háromévi fegyház és olyan aljas rágalomhadjárat személyem és az általam vezetett nemzetiszocialista mozgalom, ellen mely páratlanul áll történelmünkben. 1940 szeptember 18-án Legfelsőbb kegyelem folytán feltételesen elengedték hátralévő fegyházbüntetésemet. 1940 október 5-én Teleki Pál volt miniszterelnöktől kértem, hogy Főméltóságod elé jussak. Eredmény: olyan aljas rágalomhadjárat személyem és az általam vezetett nemzetiszocialista mozgalom ellen, mely páratlanul áll történelmünkben. „ÁLLAMFŐ ÉS NEMZET EGYÜTTES AKARATA...” 1941 november 11-én közvetlenül fordultam Főméltóságodhoz, mert úgy ítéltem meg Nemzetünk helyzetét, hogy csak közvetlen és személyes jelentéstételem után remélhető tiszta és egészséges kibontakozás. A Kabinetiroda Főnöke kérésemet elutasította; Keresztes-Fischer Ferenc úr, jelenlegi belügyminiszter pedig oly minősíthetetlen támadást intézett a Nyilaskeresztes Párt ellen, mely páratlanul áll történelmünkben.

43

Háromszor kértem, háromszor utasítottak el, háromszor becstelenítettek míg olyan mozgalmat és olyan pártot, mely elejétől kezdve mindig kormányzóhű volt és egyedül a nemzet nagy érdekeit tartotta mindenben és mindenkor szemei előtt. Felelősségem nagy tudatában és országjárásomból merített tapasztalataim alapján hódolattal jelenthetem, hogy nemzetünk nagy sorskérdéseiben való elhatározó döntést nemzetünk már nem a kormányzattól, hanem Főméltóságodtól várja és attól a párttól, amely idáig minden lépésével bebizonyította, hogy nemzetünkért minden áldozatra képes és kész. Ez a párt a Nyilaskeresztes Párt. Ezért a Kabinetiroda Főnökétől vett értesítés dacára újra Főméltóságodhoz fordulok azzal a hódolatteljes kérelemmel, hogy engem kihallgatáson fogadjon, amelyen az Államfő és a Nemzet együttes akaratából kezdeményezendő magyar nemzetiszocialista népi kibontakozásra vonatkozó javaslataimat akarom személyesen és szóban hódolatteljesen előterjeszteni. Erkölcsi, szellemi és anyagi katasztrófába sodorná a nemzetet az, ha a szükséges kibontakozás külső kényszer hatása alatt indulna meg. Isten és Nemzetünk előtt vállalt felelősségem tudatában vagyok és maradok Főméltóságod hódolatteljes alattvalója Szálast Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt Vezetője.« BECSÜLETES SZÁNDÉKOK MEDDŐ HARCA A Legfelsőbb válasz ismét elutasító volt. Újabb és újabb törekvések mindig meddőnek bizonyultak. Közben elérkezett az Úr 1944. esztendeje. Szálasi Ferenc az év elején mondott hatalmas beszédében sorsdöntő kijelentéseket tett. Ebben a beszédben megdöbbentő éleslátással jósolja meg Szálasi Ferenc az elkövetkezendő év eseményeit, utolsó velőkbe ható üzenetét és utolsó kemény figyelmeztetését küldi a rendszernek: »A világotalakító események, melyektől nem függetleníthetjük életünket, megkövetelik Nemzetünktől is, hogy végrehajtsa belső életében a szükséges kibontakozást. A kibontakozás végrehajtására közvetlenül vagy közvetve sorozatos lépéseket tettem azért, hogy az Államfőnek személyesen tehessek jelentést a parancsolóan szükséges magyar nemzetiszocialista népi kibontakozás végrehajtásának szükségéről. Kezdeményezéseimnek bő sorozata bizonyítja, hogy minden alkalmat felhasználtam, hogy Nemzetünk és az Államfő iránti hűségben végezhessem el a feladatot. A kapott felelős vagy felelőtlen ígéretek belefulladtak abba, hogy vagy egyáltalában nem voltak hajlandók komolyan venni az igen súlyos helyzetet; vagy egyéni célokat szerettek volna megvalósítani; vagy kimerültek abban a becstelen rágalomban, hogy az Államfőt és családját életbiztonságában veszélyezteti egész kezdeményezésem; vagy csak ígérték, hogy tőlem alkalmas ürüggyel későbben felelőtlenül vagy hazug módra szabaduljanak; vagy pedig az egyik alkotmányos tényező átlabdázta kérésemet a másiknak mindaddig, amíg ki nem derítették, hogy ebben az országban minden rendben van, kár 44

a kedélyeket és az idegeket izgatni, máskülönben is bolond ez az ember. Becsületes, korrekt, de bolond és bolonddal — ugyebár — nem lettet menni semmire a liberalizmusnak és a marxizmusnak ebben a rettenetes józan honi világában... »FEGYHÁZON TÚL IS HŰ MARADTAM NEMZETEMHEZ ÉS AZ ÁLLAMFŐHÖZ...« Mindent elkövettem a kibontakozás érdekében. Nemzetünk és az Állomfő iránti hűségemben soha meg nem tántorodtam. Minden más kibontakozási lehetőséggel élesen szembefordultam. A legridegebben elutasítottam minden olyan lehetőséget, mely eltéríteni szándékolt az Államfőhöz vezető utamról és igen tetszetős beállítással vagy érveléssel más utat tanácsolt. Inkább választottam párttagok halálos gyűlöletét, az érthetetlen érzelgősség vádját, becsületem sárbatiprását, meghurcoltatásomat; de fegyházig és azon túl is hű maradtam Nemzetemhez és az Államfőhöz. Mindez nem nyomott eleget a mérlegen. Nem akarnak és nem tudnak megérteni, mert az a világ, amelyben ők élnek, nem az a világ, amelyért mi harcolunk. Ezért a Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom nevében kijelentem, hogy az alkotmány, a törvény és a jog plutokrata-marxista-judaista-ál-nemzetiszocialista rendszere helyeit egyértelműen, vérig-halálig, győzelemtudattól összeforrtan mindig a Nemzetet, az új életet és az új igazságot választjuk és ennek megfelelően fogunk cselekedni, és hogy az ebből az elhatározásunkból fakadó minden következményért a felelősséget Isten, Nemzet és a történelem előtt azokra hárítjuk, akik minősíthetetlen és a magyar történelemben példa nélkül álló magatartásukkal lehetetlenné tették, hogy Nemzetünk és az Államfő között létrejöjjön az az életparancsolta összhang, melyet ők tettek először lehetetlenné, utána pedig hibás, bűnös kezekkel szét is szakították. LEGYEN MEG A NEMZET AKARATA Elhatározásommal csak rögzítettem a tényleges állapotot. A felháborodást vagy a sajnálkozást könyvelje el mindenki saját számlájára és ne az enyémre, mert ezen már minden el van könyvelve, mérlege pedig legteljesebb tisztaságában mutatja ki becsületemet és hűségemet. Örök elv legyen minden vezető számára, hogy az alkotmányt, a jogot és a törvényt úgy szolgálja a legszebben, a legigazabban és a legjobban, ha a Nemzet akarata az igazság követelménye és az élet parancsa szerint cselekszik; Nemzetünknek pedig megvan a természetes joga, hogy elsöpörje, útjából a vezetőket, akik nem így cselekszenek.« Kemény szavak voltak ezek, de világosak és eléggé félre nem érthetők! Mégsem okultak belőle. Süket fülük és makacs önbálványozásuk nem engedte, hogy megértsék: ez már a Nemzet legkomolyabb figyelmeztetése! Az Államfő köré csoportosult klikk visszautasított minden jószándékú közeledést! 1944 május 2-án Szálasi Ferenc mégis eljutott a Kormányzóhoz. Bámulatos eredményt ért el. Úgy látszott, sikerül az Államfőt jobb belátásra bírni, sikerül Őt Nemzetünk akaratának teljesítésére rávenni. Március 19-e után mindenki elhagyta az agg Államfőt. Régi és újabb tanácsadói pillanatnyi megrökönyödésükben 45

cserbenhagyták, csak a Hungarista Mozgalom és Szálasi Ferenc volt az, aki még akkor is jelentkezett az Államfőnél. Mikor aztán újra felocsúdtak a hűtlenül megfutamodó urak, ismét birtokukba vették az Államfő akaratát és letérítették arról az útról, melyet Szálasi Ferenc mutatott számára. A Kormányzó ismét elzárkózott a Nemzettől és most már visszavonhatatlanul rálépett a végzetes politikák útjára, hagyta magát sodortatni egy nemzetvesztő bűnös klikktől, egy öncélú érdekcimboraságtól. Nemzetünk legfelsőbb vezetése megindult a romlás rettenetes útján, azzal a veszéllyel fenyegetve, hogy Nemzetünket is belesodorja a szakadékba... Megkezdődött a Nemzet tragédiája...! És valóra kellett váltani Szálasi szavait: »Nemzetünknek megvan a természetes joga, hogy elsöpörje útjából a vezetőket, akik nem a Nemzet javára cselekszenek.«

46

IV. HOGYAN TÖRTÉNT A HATALOM ÁTVÉTELE?

47

FELOSZLATJÁK A PÁRTOKAT 1944 augusztus 24. Gépkocsinkkal rohanunk Erdély bércei közt, a kanyargó országúton. A Pártvezető e hónap végére erdélyi országjárására készült. A percenként változó politikai helyzetben azonban nem hagyhatta el a fővárost, hiszen a politikai élet már hosszú hónapok óta az Ő személye körül forgott. A szervezetlátogatást azonban végre kellett hajtani, bennünket bízott meg vele, akik mindig elkísértük vidéki útjaira: Henney Árpád testvért, a munkarendvezetőt, Horváth Sándor képviselőtestvért és e sorok íróját. Nagy út volt már mögöttünk, a Székelyföld felé igyekeztünk. Egyik községi szervezetben csendőrség állja utunkat a párthelyiség előtt: feloszlatták a pártokat, megtiltották a politikai tevékenységet... Villámcsapásként ért bennünket a hír. Eljövetelünkkor a Pártvezető bizalmas tárgyalásokat folytatott a kormánykörökkel, miniszteri tárcákat kínáltak fel és közeledést kerestek hozzánk. Most pedig valamennyi párt működését beszüntetik... Kétségtelen volt, hogy egyedül a mi Mozgalmunk ellen irányul az intézkedés. A rendszer újabb puccsot hajtott végre. Ki akarja vonni bűnös ténykedését a pártok, elsősorban pedig a Hungarista Mozgalom ellenőrzése alól... Gépkocsinkkal azonnal indultunk vissza — Budapestre. Tudtuk, hogy ez hadüzenet volt, — de bizonyosak voltunk abban is, hogy most már rövidesen átvesszük a hatalmat. Tovább várni nem lehet, a kormányzatok hallatlan bűnök elkövetésére készülnek — meg kell akadályozni... Visszatérve utunkról, jelentést teszünk a Vezérnek. Ő derült, jókedvű. Világos, hogy a rendszer ezzel az újabb nemzet- és alkotmányellenes ostoba cselekedetével kimondta halálos ítéletét. A VÉGZETES KORONATANÁCS 1944 szeptember 11. Híre terjed a fővárosban, majd az egész országban, hogy az éjszaka összeült a koronatanács. A román árulás napján oszlatták fel a pártokat és azóta lázasan munkálkodtak azon, hogy a román példát követve Nemzetünket is a romlásba döntsék egy újabb hitszegéssel. Bethlen István, »a múlt idők sötét virága«-ként itt settenkedő főtanácsadó rávette a Kormányzót, hogy fegyverszünetet kérjen a vörösöktől... Horthy a koronatanácson a fegyverszünet mellett döntött... A Párt és Mozgalom vezetőit le akarják tartóztatni... Az angolszászok beugratták a kormányt, hogy megvédik országunkat a szovjet előnyomulás ellen... Angol ejtőernyősök jönnek védelmünkre... Churchill garanciát adott Bethlennek, hogy Magyarország angolszász érdekkörbe 48

tartozik, ha letesszük a fegyvert, nem szovjet, hanem angolszász megszállás alá kerülünk... A koronatanács elhatározását rövidesen tettek fogják követni, egyik magasrangú katonatiszt Moszkvába utazik a békefeltételek átbeszélésére. Egymást érik a szomorúbbnál szomorúbb hírek. Pontos értesüléseket csak a déli órákban kapunk a Pártvezetőség legmagasabb köreiben, szigorú utasítással, hogy nem szabad egyelőre terjeszteni azokat. Annyit azonban mindenki tud, — ha nincsenek is pontos értesülései — hogy a kormány és a legfelsőbb vezetéstől kitelik az ilyen gazság elkövetése. Tudtuk, hogy elhiszik az angolszász ígéreteket, egyszersmind azonban napnál világosabb volt előttünk, hogy mesebeszéd a koronatanács döntésének indokolása, mert a teheráni egyezmény értelmében Hazánkat a vörösöknek ígérték oda. Halál, pusztulás, dögvész vár reánk, ha nem követünk el mindent, hogy fegyveresen feltartóztassuk a vörös hordák áradatát. Megérlelődik az elhatározásunk: azonnal cselekedni kell, kényszeríteni a kormányt, hogy álljon el gaz tervétől. ÉS ELVESZIK ERDÉLY... 1944 augusztus 23-ától, a román árulás pillanatától soha vissza nem térő alkalom kínálkozott, hogy visszavegyük Dél-Erdélyt, Aradot, hogy visszatérjünk ezeréves Hazánk legdrágább földjeire. A kormány tétovázott, nem volt hajlandó csapatainknak kiadni a parancsot a megindulásra. Pedig ha akkor kezünkbe ragadjuk a kezdeményezést, a felfordult romániai állapotokat kihasználhattuk volna, az egész Kárpát-vonalat birtokunkba vehetjük és nem következhetik be az, hogy a románok által megnyitott kapukon keresztül benyomulva a Székelyföldet két tűz közé vegye az orosz. Minden, minden másként alakulhatott volna, ma nem özönlenének Dunántúlra a földönfutóvá vált menekültek tízezrei, hanem miénk lenne egész Erdély... A román árulás óta hetek múltak el, ezalatt nem készültünk fel, hanem kormányunk árulást készített elő... Elveszett tehát Erdély, ezzel a szomorú elhatározással kihullt kezünkből, még mielőtt egyetlen vörös katona átlépte a Kárpátok bérceit. Vészesen beigazolódott Széchenyi mondása: »Csak az veszik el, amiről önmagunk lemondunk!« Párnázott ajtók mögött folytak a vétkes tárgyalások, intrikák és cselszövések, múlt az idő, tovatűnt az alkalom, ép, erős, ütőképes honvédségünknek tétlenül kellett vesztegelnie — és a végén született egy végzetes elhatározás — Nemzetünk halálos ítélete! FEGYVERBE HUNGARISTÁK...! Így láttuk mi a koronatanács tényét, megdöbbentő bizonyossággal tudtuk, hogy mindez és ennél súlyosabb következményekkel járhat, ha azonnal nem akadályozzuk meg a koronatanács döntésének keresztülvitelét. Szeptember 12.

49

A Mozgalom vezetői fenyegetőleg lépnek fel a kormánnyal szemben. A kormány megijed, minisztertanácsot hívnak egybe, amelyen kijelentik, hogy a fegyverszüneti elhatározást feladják, a harcot folytatják. Alázatosan és félszegen jelentik a Mozgalomnak a kormány szilárd eltökélését, hogy utolsó csepp vérünkig harcolunk... Persze nem hisszük el. Időnyerésnek mindenesetre jó volt számunkra a kormány meghátrálása. Egy percig sem kételkedtünk azonban, hogy kijelentéseik ellenére a rendszer urai lázasan készítik elő tervük végrehajtását. Csak dolgozzanak, tárgyaljanak, mi a gyors cselekvések mellett maradunk. Elérkezett a mi időnk. Szeptember 13. A pártszervezetek minden riasztás nélkül azonnal összejönnek a parancsok fogadására. Kovarcz Emil testvér, a pártszervezés vezetője, a Mozgalom legendás harcosa kap megbízást a fegyveres szervezkedés vezetésére. Kovarcz lakásán egymást érik az osztályvezetők. Kivétel nélkül valamennyi szervezeti ág rendkívül fontos szerepet kap az akció lebonyolításában, leghatalmasabb s leginkább sorsdöntő feladat azonban harci alakulatainknak — a pártszolgálatnak és az ifjúságnak jut. EGY HŰVÖSVÖLGYI VILLÁBAN KEZDŐDIK... Szeptember 14. Az első órákban azt hisszük, hogy napok alatt végrehajtjuk akciónkat a rendszer ellen. Az országos ifjúsági szervezet központjában — egyik egyetemista testvérünk magánlakásán vagyunk. Türelmetlenül várjuk a híreket, utasításokat. Kovarcz testvér nem jelentkezik. Izgalom. Mi történt? Lefogták? Semmi élet jelt nem kapunk a többiekről, a Pártvezetőséggel megszakadt minden összeköttetés. Egyetlen vezetőt sem találunk a lakásán, mindenki máshol tartózkodik... Egész nap szaladok, hogy találkozzam valakivel. A harci kedvet alig tudjuk fékezni... Zsakó István testvér, az országos ifjúsági vezető menetkész állapotba helyezte a budapesti ifjúságot, vidékre nekiindultak futárjaink, hogy riadót rendeljenek el... A központban kiosztjuk a parancsokat, minden ifjúsági vezető tudja feladatát, csak a parancs késik Kovarcz testvértől... Végre! Virágnyelven írt levél érkezik. Este jelentkeznem kell egy budai lakásban... További utasításokat ott kapok. Szeptember 15. Az ifjúsági vezetővel együtt bandukolunk a koromsötét hűvösvölgyi utakon. Este megkaptam a címet, az illegális szervezkedés központját, ahol Kovarcz akar velünk beszélni. Megérkeztünk. Mosonyi Győző fogad bennünket. Kovarcz testvér pihen, három napja nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Engem az akció propagandájának vezetésével bízott meg a Vezér... az ifjúságot ott kell hagynom. Megkapjuk az irányelveket. Mosonyi Győző közli, hogy nem hajtunk végre gyors akciót, hetekig kell még dolgoznunk és várnunk, míg eldől, hogy mikor indulhatunk. 50

Addig mindent a legalaposabb részletekig ki kell dolgozni. Sajtóban nem írhatunk, a közönséget mégis tájékoztatni kell az eseményekről. Meg kell győzni a főváros lakosságát. Az akció és egyben Nemzetünk sorsa itt dől el — Budapesten! MEGINDUL A GÉPEZET... A hűvösvölgyi villában — fegyveres védelem alatt, — megindul az idegölő munka. Éjjel-nappal dolgozunk. Itt lakik most a Vezér is. Naponként találkozunk vele. Együtt éljük át ezeknek a napoknak nagyszerű eseményeit. A Vezér jelenléte valamennyiünket fokozott munkára tüzel. Sorra érkeznek ki a mozgalmi akció vezetői: Székessy István, a pártszolgálat vezetője, Gera József, Gál Csaba, Kőfaragó-Gyelnik Vilmos, a két Sréter testvér, Temesváry, Ostián Antal, Vajna Gábor, Henney Árpád, Serényi Miklós, Nagy Emil, Vágó Pál, Kovarcz Dezső, Bagossy Zoltán, Rettmann Kurt, Barcsay Árpád, Tirczka Lóránt, Tóth Béla és a többi párttisztségviselő, valamennyi elszánt, harcos mozgalmi vezető és tudós koponya. Az élvonalbeli munkában értékes segédkezet nyújt a vezetőknek Alföldy, Schmidt, Omelka, Kéménci, Hegedűs Hampel Oszkár, Szlazsánszky testvér, akik szinte állandóan az illegális szervezkedés legillegálisabb központjában működnek. Kovarcz testvér sokszor napokra eltűnik. Hiányzik a munkája, de tudjuk, hogy ilyenkor a honvédség és tisztikar vezetőivel tárgyal. Hadseregünk tisztjeit jól megszerveztük, mindenki egyetértett abban, hogy Nemzetünkön nem engedünk gyalázatot elkövetni. Mosonyi Győző testvér helyettesíti Kovarczot. Amíg Kovarcz nagyjelentőségű megbeszéléseket folytat, előkészíti az akció katonai részét, addig Mosonyi a Mozgalmi vezérkart irányítja. Remekül dolgozik. Betegen, lázasan is kitart, naponként törzsi megbeszélést folytat és maga is dolgozik a részleteken. A katonai feladatok megoldásán most dolgoznia kell. A szervezési rész munkálataiban Kiss Gyurka és Bereczky Ferenc testvér dolgozik, az anyagi, ellátási, fegyverek beszerzését Jobbágy Lajos végzi. Zsakó az ifjúságot szervezi, Vajna Ernő a röpcédulák megszövegezésén fáradoz. Az első emeleten folyik a mozgalmi munka, — fent a második emeleten dolgozik a Vezér. Politikusok, volt pártvezetők jönnek hozzá, jelentkeznek és bejelentik csatlakozásukat. Diadalmas, mámoros, munkától izzó boldog napok ezek, megacéloz bennünket a hatalom közeli átvételének tudata — és lankadhatatlanná, elszánttá a nagy hazaszeretet, Nemzetünkért való végtelen aggódás és a rettenthetetlen akarat, hogy megakadályozzuk a készülő árulást. A PÁRTSZERVEZETEK — PÁRTHELYISÉG NEKÜL Künn a városban minden eddigit felülmúló hősiességgel dolgozik a Párt. A mozgalmi akció módjáról ők nem tudnak, csak érzik, hogy titokban dolgozik a Vezér és a Mozgalom. A Párt — párthelyiségek nélkül végzi a végrehajtás nagy feladatát. Kassai Ferenc és Kerekes Béla, a propagandaosztály vezetői irányítják ezidő alatt a

51

testvéreket, tájékoztatják őket az eseményekről és lelkesítik, biztatják a sokszor csüggedőket. Felejthetetlenek ezek a napok. A lelkes munka sokszor megtorpan. Hosszúra nyúlik már az illegális működés ideje. Bírjuk még akár egy évig is, de aggódunk a Nemzet sorsa felől. Mikor indulunk már? Lesz egyáltalán valami? Meddig várunk? A tömegeket, a párt valamennyi tagját nem tájékoztathatjuk az akció módjáról, helyéről és munkájának mikéntjéről, mert akkor mások is megtudják és felgöngyölítenek bennünket. Viszont mégis meg kell nyugtatni az embereket. Kassaiék jól végzik ezt a munkát, bár rettenetesen nehéz. Fegyveres akciónk székhelyét már áthelyeztük. A hűvösvölgyi villából átköltözködtünk a Pasarétre. Ott már túl sok gyanús fickó csellengett, sok megfigyelőt láttunk arra kódorogni. Nagyon veszedelmes szaga volt a fel-feltűnő sok ismeretlennek, rajtaütéstől kellett tartanunk... Egy éjszaka aztán felkerekedtünk és bottal üthették a nyomunkat, míg egy szép napon aztán jelentkeztünk — a hatalomért. LÁZAS MUNKÁBAN, TITOKBAN DOLGOZIK A KATONAI VONAL... A pártszolgálat szervezete megkezdte a tagok erősebb katonai kiképzését, mert az akció végrehajtásához különleges katonai feladatokat is kellett vállalni a pártnak. Természetes, hogy a katonai vonal ugyancsak dolgozott és a legnehezebb kérdések megoldását osztották ki vezérkari tisztjeinknek és honvédségünknek. A kormány tudta, hogy a Mozgalom készülődik az ő árulásukkal szemben és minden intézkedést meg is tettek, hogy polgárháborút robbantsanak ki és abban az esetben, ha az árulás ellen a Nemzet szót emel — kíméletlenül szembeszálljanak a Nemzet akaratával. Elképzelni is szörnyű, mi lett volna népünkkel, ha a hatalom átvétele nem sikerül. Vezérkarunknak tehát nagyon megfontoltan kellett előkészítenie az akciót, mert bennünk élt az aggódás és végtelen felelősség is, hogy megakadályozzuk a testvérharcot. Akik csak sejtették a bekövetkező eseményeket, nagyon féltek attól, hogy az árulás következtében az arcvonalban harcolók első pillanatban leteszik a fegyvert, idehaza pedig véres összeütközésre kerül sor. A Hungarista tisztek azonban kiválóan dolgoztak. Zseniális módon folytatták tárgyalásaikat és ezek eredményeként rövidesen az a helyzet alakult ki, hogy a kormány a legmegbízhatóbb emberéről sem tudhatta, hogy az velük tart-e vagy csatlakozik a Hungaristákhoz. A kormányzati árulás sikerének biztosításával az uralmi klikk Bakay Szilárd tábornokot bízta meg. Az ellenünk beállított akciónak ő volt a lelke. Azt hitte elbizakodottságában, hogy egy gombnyomással ellenünk indíthatja az egész budapesti hadtestet, de álmában sem gondolhatta, hogy azok, akiknek legbizalmasabb utasításait adja ki, azok nemzethű magyarok és a Hungaristáknak azonnal jelentést tettek minden jelentős intézkedésről. A katonai szervezkedés központjában egyre több és több hadtest, zászlóalj vezetősége és honvédsége jelentkezett le — jóval a hatalom átvétele előtt, hogy hűséget esküdjön Szálasi Ferencnek. Az elvakult klikk főkolomposai azt hitték, hogy mindenki velük van — és mindenki ellenük fordult, mert volt bennük becsület és vitézi szellem!

52

Katonaság és pártszolgálat vezérkarában készültek az akció tervei, a Királyi Vár tervrajzát tanulmányozták, titkos alagutakat, folyosókat, szobákat kutattak ki, hogy a Várban rejtőző áruló tanácsadók szökését adott pillanatban megakadályozzák. A Studió, Lakihegy, Posta, MÁV és a többi közfontosságú szerv megszállását mind alapos gonddal előkészítették, néhány hét alatt a legpontosabb munkát végezte a két alakulat vezérkara. Nagy segítségére volt akciónknak Hanke őrnagy, aki a leghűbb bajtársnak és legkiválóbb munkatársnak bizonyult illegális működésünk napjaiban... LEHANGOLTSÁG, IDEGESSÉG — AZUTOLSÓ PERCEK KÖZELEDNEK Október eleje. Rákossy Gyula testvér a honvédség és a Mozgalom összekötője megnyugtat bennünket: a hadsereg megszervezve kész! —Mi is kész vagyunk! Nem tudjuk, mit csináljunk már. Áll a pártszolgálat, az ifjúság, riadóláncok kiépítve, a fegyveres kiképzést elvégeztük, röpcéduláinkat ezer veszély közt kinyomattuk, szétszórtuk. Kezdődtek a letartóztatások, üldözések, itt-ott egyes központon a rajtaütések. A türelmetlenség egyre növekedett: induljunk, induljunk, induljunk! Kovarcz testvér alig győzött féken tartani bennünket: a Vezér tudja mikor kezdhetünk, várjátok a parancsát. Ő látja az egész helyzetet, Ő ítéli meg helyesen az időpontot. Engedjük, hogy a rendszer bemutassa önmagát, mindenki előtt kinyilvánítsa elvetemültségét. Erre kicsit megnyugszunk. A Vezér nevének említésére feloldódik a türelmetlenség, eloszlik a lehangoltság. Legfeljebb szorosabbra markoljuk a fegyvert és most már minden percben indulhatunk. A nyugtalan hangulatot mindig kedvezően befolyásolja báró Kemény Gábor testvér megjelenése, aki eredeti humorával és diplomata módszereivel minden esetben eloszlatja az időnként fellépő türelmetlenséget. Ő az az ember, aki a diplomáciai tárgyalások és előkészítések munkáját végzi a Vezér mellett. Mindnyájan nyugodtak vagyunk, ha valamit Kemény Gábor vesz a kezébe, tudjuk, hogy remekül oldja meg a feladatokat, de az rettenetesen bosszantó, hogy a sok titkos fejleményről mindent tud, de semmit sem árul el nekünk, szürke harcosoknak. Diplomatikus módon faggatjuk, hogy áruljon el valami érdekes értesülést, mire borzasztó bőbeszédű válaszban átkozottul kerüli a lényeget, semmitmondó, szép szavakkal leszereli az érdeklődőt s mégcsak haragudni sem lehet rá nyíltan, mert tájékoztatót azért mindig ad... Ezek a diplomaták és ez Kemény Gábor!... Október 14. Nem is sejtjük, hogy egy nap múlva már a hatalom birtokosai leszünk. Nem gondolunk arra, hogy órák alatt bebizonyosodik, hogy eddig végzett munkánk jó volte. Sejtelmünk sincs arról a döbbenetes tényről, hogy 24 órán belül a szédületes pusztulás, a halál hideg lehellete csapja meg Nemzetünket és történelmünk legválságosabb órájába érkezünk. A pasaréti úti villában minden csendes... Kimerültek 53

vagyunk a sok álmatlan, átvirrasztott éjszakától. Azt hisszük, hogy még hosszú heteket kell eltöltenünk ebben a semmittevésben. Kovarcz testvér, aki mindig referádákat tartott vagy kimondhatatlan mennyiségű kilométert futott le autójával, szobájában ül és a mennyezetet nézi. Ez mindenesetre gyanús dolog, mert ilyenkor mindig a rendszerre ártalmas dolgokon töri fejét — amire minden bizonnyal hatalmas vérdíjat tűztek ki immáron! Egyelőre azonban helyén van feje és szíve is, amire nagy szükség van. Ő már bizonyosan tudja, hogy a fegyverszüneti feltételek megérkeztek és talán éppen arra gondol, hogy e percben írják alá a szégyenletes ajánlatot... Ő talán tudja már, mi azonban... Mi unottan üldögélünk, csendesen vitatkozunk. Ingerlékenyek is vagyunk, néha éles szóváltásba keveredünk egészen gyerekes dolgok miatt. Egyik testvérünk, aki egyetemi tanár és rettenetesen nyugodt, professzori módon megjegyzi, hogy ez természetes pszichológiai tünet. Mások könyveket olvasnak, vagyis inkább lapozgatnak. Én egyszerre három hatalmas kötetet is magam elé tettem, de olvasás helyett a röpcédulázáson töprengtem... Egyesek felvetik azt a hallatlan hetvenkedő gondolatot, hogy ma éjjel otthon alszanak, hogy végre kipihenjék magukat. Kovarcz testvér erélyes fellépése azonban legyőzi a közhangulatot! ...ÉS ELJÖN MAJD A MI ORSZÁGUNK Én, behúzódva egyik sarokba, végignézem az arcokat. Milyen hűséges, harcedzett arcok. Mennyi küzdelmet éltek végig ezek az emberek, milyen mélységes hittel, milyen csodálatos hűséggel követték a Vezért immár közel tíz esztendeje... Hősök mind, egytől-egyig! Megaláztatás, megkínzatás volt osztályrészük, de mindig derűsen és büszkén vállalták az áldozatokat, mert Nemzetünk szolgálatában vívták a nagy szabadságküzdelmet. Elnézem őket és forró hálával telik meg a szívem! Milyen jó az Isten, hogy hűséges harcosokat adott ennek a sorsverte Nemzetnek, akik éberen őrködnek biztonsága felett. Testvérek, — gondoltam magamban — Ti, akik itt jártok hősi harcunk élvonalaiban és Ti valamennyien ezrek és tízezrek, bátor hungaristák és hívő magyarok — ne féljetek, nemsokára elérkezik a mi óránk. Akkor megbüntettetnek azok, akik büntetésre méltók, az igazak és jók pedig elnyerik jutalmukat. Most rövidesen elérkezünk nagy célunkba: a hatalom birtokába. Aztán megkezdődik a nemzetmentő munka, amely még súlyosabb, nehezebb lesz, mint eddigi harcaink együttvéve. Végül pedig, ha sikerül visszarántani Nemzetünket a végpusztulás széléről, akkor megindul országépítő munkánk, a Hungarista Magyar Birodalom megteremtése. Megépül a mi Nagy Hazánk, ahol millió és millió család él jólétben és életbiztonságban és ahol milliók imádkozzak majd velünk a Hungarista Hiszekegyet és milliók kiáltják majd hálaima gyanánt a mi köszöntésünket: »Éljen Szálasi!« SCYLLÁK ÉS CHARIBDISEK KÖZÖTT — AZ IFJÚSÁGGAL A világforradalmakban, a történelem huszárbravúrjaiban mindig vezetőszerepet vitt az ifjúság, a népi mozgalmak áldozatos harcaiból nyílt csatamezőn vagy földalatti 54

szervezkedéséből minden esetben első helyen vette ki részét az ifjúság. Hungarista fiatalságunk ugyancsak nagyfontosságú feladatot vállalt a hatalom átvételére irányuló akcióban. Augusztus közepe óta legalább nyolc lakásba költözött ifjúsági központunk, hetenként adtuk fel lakásainkat, mert kegyetlenül érdeklődtek irántunk mindenütt, ahol megkíséreltük fekete munkánkat elkezdeni. Tízen, húszan laktunk néha két szobában, a házmesterek állandóan gyanúsan pislogtak ránk és bejelentőlapért üldöztek bennünket. A bujkálás ezer nehézsége, scyllák és charibdisek között vergődtünk, a legfantasztikusabb helyzeteket éltük át néhány hét alatt. Hősi munka volt a főváros Hungarista ifjúságának összefogása, együvé tartása, közel félezer ifjúnak a munkából való kivonása és fegyveres feladatokra való előkészítése. Mészáros József testvér, a budapesti főkerület ifjúsági vezetője az elmúlt hónapokban kitűnő munkát végzett, aminek eredménye ezekben a nehéz napokban mutatkozott meg. Zsakó István vezérkara minden nehézséget legyűrt, ifjúsági szervezetünk gépkocsikat, járműveket szerzett magának, pedig a hatalom átvétele előtt, állandó figyelés alatt, óvatosan, bujkálva, kimondhatatlan nehéz volt végezni munkánkat. De ez gyönyörűséget és jókedvet adott, lelkesített bennünket, fiatalok voltunk, komolyak és harcos kedvűek... Végtelenül fájt, amikor el kellett hagynunk ifjúsági főhadiszállásunk titkos fészkeit, mikor földalatti központjainkból ki kellett emelkedni a minisztériumok termeibe, szűk szobákból tágas dolgozóhelyiségekbe... TÖRTÉNELMÜNK LEGNAGYSZERŰBB PILLANATAI 1944. október 15. ...A főváros megszokott vasárnap délelőtti élete. Semmi különös újság, csak az a feltűnő, hogy a hidak bejáratánál szuronyos őrség teljesít szolgálatot. Egyébként minden csendes. Pesten vagyok, rádiót hallgatok. Könnyű zene hangjai szárnyalnak a kis szobában. Könnyelmű, vidám muzsika... Megszakad a műsor!... Légiveszély, riadó? Megint egy szörnyű bombázást kell talán átélnünk? Nem, nem bombázás, sokkal szörnyűbb, kétségbeejtőbb annál: egy agg ember siránkozása, egy nemzet halálos ítélete... fegyverszünet. Iszonyú elkeseredés gyülemlik fel bennem. Igaz, hiszen tudtam, hogy ez következik, erre készültünk hónapok óra, ezt vártuk a rendszertől... És mégis... szíven ütött, végtelenül elkeserített. Hirtelen, víziószerűen lepergett előttem a lehetősége, hogy holnap magyar anyákat becstelenítenek meg vörös hordák, papok és katonák fekszenek előttem tarkólövéssel, könyvtárak kiforgatva hevernek az utcákon és sárba tiporva nyög, bocskortól meggyalázva Magyar Nemzetünk. Láttam a vérre éhes, bosszútól lihegő zsidóság ördögi arcát, amint féktelen bosszúvágyába kisgyermekek elé fordítja a megtorlásra már régen rejtegetett fegyvereit... Láttam, húsomba vágóan éreztem a nagy magyar tragédia bekövetkezését... Mindez egy pillanat alatt rohant át agyamon. Aztán már jött a feleszmélés, fellendült a harci kedv, a holt bizonyosság, hogy most már indulunk a harcba. »Nem veszhetünk el, csak mi győzhetünk« — villant eszembe a Hungarista Induló remek sora. Hamar villamosra! Csak a hidakat ne zárják le, hogy átjuthassak Pasarétre. Az az őrség gyanús volt reggel, hátha Lakatosék emberei. Végig a Körúton. Semmit sem 55

sejtő emberek, máshol azonban felháborodott, könnyes arcok, kétségbeesett tekintetek és rettenetes kifakadások. Egyesek ökleiket rázzák a Királyi Vár felé, mások magatehetetlenül zokognak. Mire a Margit-hídhoz érek, ott már tódulnak kifelé a zsidók házaikból, letépik a sárgacsillagot és zsibonganak szemtelenül! »Megálljátok, kutyák! — meg fogtok dögleni!« — ordítom szörnyű elkeseredésemben... A hidak szabadok. Szorongás, izgalom. Végre megérkezem Pasarétre! KEZDŐDIK A HARC!... Ragyogó arcok fogadnak. A készenlétben helyezett zöldingek hatalmas csomagjait bontjuk szét. Vége a földalatti működésnek, újra felvehetjük harci öltözékünket. Előkerülnek a fegyverek. Kiadtuk a riadóparancsokat. Lázasan szaladok irataimhoz. A rádió számára előkészített szövegeket veszem magamhoz. Ostián testvér és én kaptuk a feladatot, hogy a rádióban megkezdjük a műsor sugárzását... Mosonyi testvér kiáll a Pasaréti-útra. A pártszolgálatosok szintén. Miden arrajövő gépkocsit leállítunk és igénybe veszünk az akció céljaira... Döbbent arcok merednek felénk a kocsikból. Nincs hosszú magyarázat: A kormány letette a fegyvert! Mi tovább harcolunk! Szálasi átvette a hatalmat! Órák alatt hatalmas autótábor veszi körül a főhadiszállásunkat. A villamosokról özönlenek a hungaristák. Magasrangú katonatisztek érkeznek. Hozzák Kovarcznak a jelentést, hogy a hadsereg hogyan viselkedik. A hidakra kiállított őrséget a mi tisztjeink küldték ki. Azok a mi embereink. A párttagok lelkesen megéljenezik a honvédség tagjait. Kinn további gépkocsik kerülnek birtokunkba... Magas, derék százados érkezik. Keresi a parancsnokló ezredest. Jelentést tesz: az első hadtest átállt! Budapest a kezünkben van! Újabb jelentés: a rendőrség és csendőrség átállt. Követik Szálasit! Végtelen ujjongást váltanak ki a jelentések. Hatalmas Tigris gördül elő. Mögötte harci gépkocsi. Kovarcz testvér beül — siet a Vezérhez, aki Budán van, a Várban. Izgalmas percek, lelkes, mámoros órák következnek. Felvonul a pártszolgálat. Kiosztják a fegyvereket. Parancsok, utasítások hangzanak... Lassan sötétedni kezd. Néhány óra telt csak el — és mindenki tudta, hogy miénk a hatalom. A RÁDIÓ MEGSZÁLLÁSA Mosonyi testvér kiáltoz felénk a rengeteg ember között. Indulás a rádióhoz. A városban egyszerre csak azt veszi észre a rádió mellett ülő csüggeteg millió és millió ember, hogy nem közlik többé a szégyenletes bejelentést a fegyverszünetről. Magyar és német harci indulók hangzanak. Mi ez? Beolvassák Vörös vezérezredes parancsát: nem tesszük le a fegyvert! Újabb csend a rádióban. Mi lehet, mi történhetett? A Sándor-utcába befordul három hatalmas páncélos. Néhány lövés, kelepei a golyószóró. A rádió kapuját bezárták. Kézigránátot a kapu alá — és szabad az út. Komoly ellenállás nem volt, akik benn őrködtek, ugyanazt akarták, mint azok, akik kívülről jöttek.

56

Ostián testvér hatalmas alakjával és felgyűrt kalapjával övében két kézigránáttal majdnem olyan, mint Krüger Apó. Be a stúdióba... Pár perc és a Nemzet fellélegzik... Ostián testvér leül a mikrofonhoz és szerte az országban áldásként hull a szó, a felszabadulást jelentő ige: Szálasi hadparancsa: »...Nemzetünk ezeréves történelmének válságórájába érkezett. A külső ellenség Hazánk földjén áll, megsemmisítésünkkel fenyeget. Hazánk belső ellensége vele szövetkezett, hogy együttesen mérjék halálos csapásukat Nemzetünk életére. Öncélú érdekcimboraság élősködött eddig Nemzetünk életén... Ez a cimboraság volt az, amely a Kormányzót önös érdekeinek eszközévé tette, őt a Nemzettel szembeállította... Nemzetünk élniakarása eltávolítja a létét veszélyeztető akadályokat... Fennmaradásunk, életünk megtartásának egyedüli záloga: minden erőnk harcbavetése... Szabadságharcot vívunk... Harcunk alapelve: vagy megsemmisülünk, vagy megsemmisítünk... Hadseregünk a fegyveres Nemzet acélökle, mellyel összetöri az ellenségnek megsemmisítésünkre beállított akaratát... Sorsunk, jövőnk, jutalmunk olyan lesz, ahogyan harcolunk érte... …Hitem és meggyőződésem, hogy Nemzetünk történelmi kötelességét teljesíteni fogja és hogy Németország, Itália, Japán, valamint szövetségeseink oldalán a biztos győzelem felé halad ...Nemzetünk szolgálatában hálás köszönetet mondok a német nép lánglelkű Vezérének: Hitler Adolfnak... Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha! Isten áldását kérem Nemzetünk nagy döntésére és előtte álló nagy harcára. Kitartás!...« MEGALAKUL A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS KORMÁNYA Így történt! A Nemzet akarata diadalmaskodott. Másnap megilletődötten ültem le a rádió mikrofonjához, hogy megtegyem a Jelentést a Nemzetnek... A hatalmat Szálasi Ferenc vette át. A Nemzet élén az uralmat bitorló klikket a honvédség és Párt alakulatai együttes vállakózásban eltávolították és Nemzetünk életéből örökre kikapcsolták. És villámgyorsan peregtek az események: A Kormányzó lemondott. Az ország vezetését előzőleg Szálasira bízta. Szálasi a főhatalom birtokosa, a kormányzói jogkörrel megbízott miniszterelnök. Másnap megalakul a kormány. Törvényesítik a hatalom átvételét. A magyar országgyűlés kimondja, hogy Szálasi Ferenc e bátor cselekedetével a legnehezebb helyzetben megmentette Nemzetünk életét... *** Mi hungaristák, öreg és ifjú harcosok, nők, anyák, harcedzett férfiak pedig készülünk a további harcra. A Pártvezető, aki vezérelt bennünket, újra előttünk menetel. Célt mutatott: a hatalmat. Utat jelölt: a börtönt. Mindenütt elől járt, dicsőségben és veszedelemben. Mi pedig követtük — hittel és hűséggel. Követjük most is! A Pártvezető »Nemzetvezető« lesz, a Nemzet sorsát irányítja immár 57

felelősséggel, ebben mi is osztozkodni kívánunk. A vérző Magyarországot meg kell gyógyítani. Évszázadok bűnét jóvá kell tenni. Meg kell szenvednünk a múltak bűneiért és el kell hozni a megváltást Magyar Nemzetünknek. Áll a harc — indulunk újabb küzdelemre. Felhangzik ismét Szálasi hívása, amit annyiszor mondottunk el büszkén és elszántan: »Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!«

58

V. A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS: »ÉLJEN SZÁLASI!«

59

SZÁLASI FERENC MAGYAR ÁLLAMFŐ »A pillanat nagyszerűsége szorítva hat le keblünkre«, Magyar Nemzetünk legtörténelmibb perceiben az érzések ezernyi változata fog el bennünket a Királyi Vár márványtermében. Fénylő, csillogó falak, ragyogó, bámulatosán mesteri műalkotások, ünnepélyes hangulat, elfogódott, nagyszerű érzéstől áthatott emberek között megilletődve állunk — de gondolatunk elhagyja a termet, lelkünk elszáll az ország falvaiba, városaiba. Itt hagyjuk a fényt és a pompát, képzeletünk messze visz bennünket: oda, ahol szegénység van és nyomor, ahol véres harcok dúlnak és gigászi küzdelmekben omlik a vér! Elmegyünk abba a világba, ahonnan Szálasi Ferenc jött, azok közé száll most a gondolatunk, akiktől Szálasi Ferenc hitet, hűséget, felhatalmazást és küldetést kapott: a magyar népmilliókhoz! Ezekbe a fénylő termekbe, itt a Királyi Várba, ma a Nemzet Akarata vonult be, ma a népmilliók vágya, hőn óhajtott, kiharcolt akarata ünnepel ezen az eskütételen. Hosszú esztendők keserves harcai, hatalmas, egeket mozdító vágyak értek ma céljukhoz, amikor a Nemzet által küldött Szálasi Ferenc, a Csillagbörtön rabruhás fegyence, a Nemzet szolgálatában politikai harcokat vívó Pártvezető, a főhatalom teljes birtokosa: Nemzetvezető lett! Néhány perc múlva elhallatszik Szálasi Ferenc esküje, ugyanakkor pedig milliók ajkáról hálaima száll az Ég felé, hálaima és esdeklés: hitet kérünk és erőt! A kis falvak kunyhóiból, a városok palotáiból, munkapadok és barázdák mellől, rongyos ruhájú és pompás öltözékű magyarok: testvérek milliói néznek ma a Királyi Vár felé, ahol a Nemzet Akaratának diadalát ünneplik... A mi gondolatunk ma a kunyhókba száll, azok tekintete pedig ide irányul: Szálasi Ferenc eskütételére. DÍSSZEMLE A SZENT GYÖRGY TÉREN Harci indulók hangjai szárnyalnak a Sándor-palota és a Királyi Vár előtti Szent György-téren. Nemzetünk büszkesége: honvédségünk vonul fel díszszemlére. A testőrség és a volt pártszolgálat: a nemzetszolgálat díszszázadai sorakoznak fel a hungarista és nemzetiszínű zászlókkal. Egymásután érkeznek a Várba a kormány, a kormányzótanács, országtanács, a felsőház és képviselőház tagjai, magyar és német politikai és katonai méltóságok, valamint a Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom vezetősége és tagjai. Beregfy Károly honvédelmi miniszter, a vezérkar főnöke megérkezésekor szemlét tart a kivonult díszszázadok felett. A miniszterelnökség épületében nemzetszolgálatos díszőrség sorakozik fel és sorfalat áll a néhány perc múlva érkező Nemzetvezető útvonalán. Egy órakor hagyja el a Sándor-palotát Szálasi Ferenc Nemzetvezető. Felhallatszanak a Himnusz méltóságosan komoly hangjai, a díszszázadok vigyázzba merevednek. A Nemzetvezető ellépett a századok előtt, tiszteleg a kibontott 60

zászlóknak. Szinte egyenként nézi Szálast Ferenc a honvédség és különösen a nemzetszolgálat soraiból feléje tekintő arcokat: hűséges, régi katonák, a pártharcok hősi korszakának kipróbált, bátor harcosai, akiknek hite, hűsége, akarata hozzájárult a mai nap diadalához. Hűséges küzdőtársak, akik a hatalomért folytatott harcban éppúgy Nemzetüket és Szálasi Ferencet szolgálták, mint most, a hatalom birtokában, a Nemzet legfelsőbb szolgálatában. A MÁRVÁNYTEREMBEN... 700 esztendő óta lakják a magyar királyok a Királyi Várat, de már a hunok korában is uralkodói palota állott ezen a helyen, hiszen a Duna jobbpartján elterülő ősrégi város is Attila fivérétől, Budától kapta nevét. A népek számos hatalmas ütközete, amelyeknek színtere a Kárpát-medence volt, többízben lerombolta az itt felépített fejedelmi épületeket és a gyönyörű palota felső részét újra és újra fel kellett építeni. Alsó része azonban ma is hirdeti az ősi múltat. Világrészek és országok sorsa felett döntő fejedelmek, európai és magyar uralkodók elhatározásai születtek meg itt, évszázadok eseményeit látták ennek az épületnek a falai, nagy bukások és nagy felemelkedések tanúja a Vár. Történelmi nevezetességű közjogi aktusok színhelye volt a Vár több terme, amelyek között egyik legremekebb, legünnepélyesebb a fehér márványterem, amelyik a jelenlegi hatalmas eseménynek: a népmilliók akaratából Nemzetvezetővé választott Szálasi Ferenc eskütételének lesz színtere. Óriási méretű, fehér márványfalakkal ékeskedő terem. Fényárban, teljes kivilágításban úszik, 20.000 gyertya fénye tündököl. A márványfalak, ezüst- és üvegcsillárok a magyar műipar legpompásabb alkotásai. A terem közepén piros bársonnyal letakart emelvény áll, előtte aranyveretes ládában a Szent Korona. Mellette a koronaőrök és a képviselőház őrei. Az emelvény előtt fog állani Szálasi Ferenc Nemzetvezető, mögötte a kormányzótanács tagjai: Beregfy Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter, a honvédvezérkar főnöke, dr. Csia Sándor országgyűlési képviselő és dr. Rajniss Ferenc vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az emelvénnyel szemben az országgyűlés két házának elnöke helyezkedik el. Jobbra a képviselőház tagjai, balra a felsőház tagjai állanak, az országgyűlés két házának elnöke mellett foglal helyet József főherceg tábornagyi egyneruhában. A képviselők csoportjában pártegyenruhában, zöldingben és jelvénnyel jelentek meg a Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom képviselői. Teljes számban részt vettek a két Ház együttes ülésén a feloszlatott pártok tagjai és teljes egészében a Nemzeti Szövetség. A felsőház tagjai sorában is teljes létszámmal jelent meg a felsőházi tagok Nemzeti Szövetsége. A kormányzótanács mögött sorakozik fel a m. kir. kormány, a hungarista miniszterek teljes pártdíszben, egyenruhában, zöld ingben, párttisztségviselői és hűségszéki jelvényekkel. A terem karzatain a pápai nuncius, a német követség élén megjelent dr. Edmund Veesenmayer, a Német Birodalom követe és meghatalmazottja, kíséretével együtt, valamint az olasz, japán és baráti államok követei és megbízottai. Külön karzatokon foglalt helyet a katonai előkelőségek csoportja, a Párt tisztségviselőinek küldöttsége dr. Gera József testvér vezetésével. 61

Néhány perccel 1 óra után ünnepélyes pillanatok közt a bársonnyal takart emelvény előtti arannyal veretezett ládából Perényi Zsigmond főkoronaőr az emelvényre helyezte a Szent Koronát. SZÁLASI FERENC ESKÜJE 1 órakor érkezett a Királyi Vár elé a díszszemlét végző Szálasi Ferenc Nemzetvezető. A Vár kapujában a Várkapitány fogadta és az előcsarnok bejáratáig vezette. Itt az országgyűlés két Házának háznagyai és a képviselőházi őrség parancsnoka kísérte a képviselőházi őrség sorfala közt a Nemzetvezető részére fenntartott díszterembe, ahol az országgyűlés együttes ülése által kijelölt küldöttség felkérte az ülésen való megjelenésre. Közben Tasnádi Nagy András és Múzsa Gyula megnyitják a két Ház együttes ülését és bejelentik az eskütétel bekövetkezését. Mélységes csend, ünnepélyes percek következnek ezután: Szálasi Ferenc belép a márványterembe, a Szent Korona előtti emelvénynél megáll. Dr. Haala Róbert országgyűlési képviselő az emelvény közelében áll és olvassa az esküszöveget. Szálasi Ferenc Nemzetvezető balkezét esküre emelve, jobbkezét szívére téve leteszi az esküt: »Én Szálasi Ferenc Nemzetvezető esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz hű leszek, törvényeit, régi, jó és helybenhagyott szokásait megtartom és másokkal is megtartatom, függetlenségét és területét megvédem, nemzetvezetői tisztemet az alkotmány értelmében, az országgyűléssel egyetértésben, a felelős minisztérium által gyakorlom és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan megtehetek. Isten engem úgy segéljen!« Szilárd, érces, tiszta hangon mondotta el Szálasi Ferenc esküjét. A hit, a remény, biztatás hangja volt, az erős elhatározású államférfi hangja. Nem királyi méltóságra nevelt trónörökös, nem dinasztiák által kiszemelt ember, hanem a Nemzet akaratából vezérré, Nemzetvezetővé emelkedett államférfi esküdött. Szálasi Ferenc az ország népét, falvakat és városokat járt végig, mielőtt belépett volna a Király Várba és az eskü, amit letett, az a nép akaratából a népért vívott harcnak újabb jelentős állomása volt. És ahogy éveken keresztül, Szálasi Ferenc országjárása során szerte az országban, amerre a Pártvezető járt, felhangzott a lelkes kiáltás: Éljen Szálasi — akként éljenezte az eskütétel elhangzása után Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt a magyar országgyűlés. Az eskütétel után a Nemzetvezető felemelt karral, hungarista köszöntéssel fordult az országgyűlés felé. Lelkes éljenzés, »Éljen Szálasi« kiáltások törtek ki, a hatalmas, csodás terem Szálasi Ferenc nevétől volt hangos. Az eskütétel után a Nemzetvezető elhagyta a Királyi Várat és visszatért a miniszterelnökség épületébe, hogy azonnal folytassa munkáját, amely ma a Nemzet legfelsőbb irányítása. »NEMZETTEL A NEMZETÉRT!«

62

Évtizede annak, hogy Szálasi Ferenc elindult politikai harcára. Felrázta és fellelkesítette, felvilágosította és új útra vezérelte Nemzetét. Amikor kibontotta zászlaját, láthatatlan betűkkel ezt írta rá: »Nemzettel a Nemzetért!« Ma rabigába került országunk egy része. Földönfutó népünk nagy tábora. A Nemzet válságórájába érkezett. Katasztrófa fenyegetett és végpusztulás szélén állottunk. Nem volt kezdeményező, bátor akarat, aki kivezessen bennünket a sorscsapások tengeréből. Régi urai elárulták a Nemzetet! És akkor jött Szálasi Ferenc a bátor elhatározással, mögötte a Nemzettel — a Nemzetért, annak megmentésére. Most pedig folytatódik a munka, a mentő és építő munka, amiben szintén az egész Nemzetnek kell résztvennie. Az egyetemes, fegyveres és dolgozó Nemzet küzd ma önmagáért. Amit elkezdett évtizeddel ezelőtt Szálasi Ferenc, azt a harcot ma fokozottabb felelősséggel folytatja, a Nemzet szolgálatában mindenütt elől jár — Nemzettel a Nemzetért: a Nemzetvezető Szálasi Ferenc.

63

GONDOLATOK A KIRÁLYI VÁRBAN

64

EPILÓGUS Órák hosszat barangoltam a Királyi Várpalotában. Bejártam a sok, fényes termet, láttam a ragyogást és a pompát, magamba szívtam elmúlt századok történelmi levegőjét. Félve indultam el, hatalmas dolgok történtek itten. Letűnt korokba kalandozott el emlékezetem, visszaidéztem véres történelmünk dicsőséges és gyászos korszakait. Áhítattal léptem újabb és újabb termekbe, bámuló lélekkel megcsodáltam minden kis sarkot. Szentélyben éreztem magam, elfogódottan szemléltem a körülöttem lévő csodás dolgokat. Múlt és jelen viharzott át lelkemen, összeolvadt érzelmeimben az idő, úgy éreztem, hogy most megáll körülöttem az élet zajlása, magas hegycsúcsra kerültem és fenségesen nézem az alattam elterülő csodás világot... *** Felelevenedtek bennem a történelmi emlékek. Uralkodók járultak elém. IV. Béla, amint elkezdte építeni a mai Várnak alapjait. A megtépázott, felgyújtott, felégetett ország nagy újjáépítője, a tatárdúlás átvészelője volt az első fejedelem, akivel elbeszélgettem. Elmondotta a tatárpusztítás nagy történetét, mesélt olyasmit is, amit a történészek soha nem írtak meg. Őszinte volt hozzám, felfedett rejtett titkokat. Sötét intrikákat, cselszövéseket árult el, gőgös nagyurak, öncélú, önakaratú kiskirályok uralmi törekvéseit hozta elém. Megmutatta, miként akarták ezek bitorolni a hatalmat, hogyan cselekedtek a Nemzet ellenére. Mert nem gondoltak arra, hogy élő, lüktető, boldogságot kereső emberek milliói, akik körülöttük éltek — szintén emberek és magyarok. Mert nem látták be, hogy a vezetőknek eggyé kell lenni a Nemzettel. Megdöbbentő részleteket ismertetett azokból a harcokból, mellyel a hatalomra tört és bevallotta, hogy az országot nem a tatárok miatt, hanem önös uraink vétke folytán vesztettük el annakidején. Lelkesedve, mámorosán beszélt országépítö terveiről, reformjairól, amit ezek az urak mindig kereszteztek. Nem akartak haladni ezek, nem engedték a fejlődést, mert sértette a nemesi kiváltságokat, egyesek hatalmát az, ami nagy közösségek érdekeit szolgálta volna... Ömlött a szó, mint az áradat, előrémlett a szörnyű dúlás minden borzalma. Nagyon ismerős dolgokról beszélt, mintha én is láttam volna a felgyújtott falvakat, elhurcolt asszonyokat, síró csecsemőket, legyilkolt férfiakat és menekülő, földönfutó nép tízezreit. Meggyőzően ecsetelte a tragédiával sújtott ország képét. Láttam arcán a kínt, amint újra átélte lelke vergődését, azt a szenvedést, amit az ország pusztulása okozott neki. Hogy átkozta a dölyfös, hitvány nagyurakat, akik csak önmagukra godoltak, mikor kinn vérzett a nép…! Elsötétült tekintete az ősz királynak, szemében rettenetes harag fénye villant. Majd elsimult arcáról a düh, megkeményedett, szilárd vonásokat öltött tekintete. Már nem a harcos volt, hanem a nagy építő, az országépítő nagy uralkodó. Csodálatos fényt láttam arcán, mikor újra szólt hozzám: A sorscsapástól sújtott Nemzet átélte a vészt. Mert élni akart. Ha látták volna későbbi vezérek, ahogy mi dolgoztunk vállvetve a néppel... Hittünk abban, hogy a 65

legsötétebb kétségbeesésből is van feltámadás, tudtuk, hogy önerőnkből mindent újra felépíthetünk. Éreztük a nagyszerű küldetést, hogy elölről kezdhetünk mindent, alkothatunk nagy és csodás dolgokat, mert akarat volt bennünk, ész a koponyánkban és biztató erő karunkban. Minden kis falu, minden város drága és szent lett előttünk, mert verejtékünkkel, vérünkkel építettük meg. És végtelen öröm töltött el bennünket, amint láttuk, hogy szépül az ország, behegednek a sebek, újra megindul az élet, a semmiből megint kisarjad a derű, vidámság, a föld szívének dobogása. Mint amikor az apa bölcsőt ácsol gőgicsélő kisgyermekének, olyan szeretettel és lelkesedéssel építgettem én, úgy vezettem járni tanulni újra Nemzetemet. Férfimunka volt, felemelő, kitüntető. Nincs nagyszerűbb dolog, mint visszatérni a feldúlt falvakba, városokba, elrendezni a romokat és nagy fogadalommal elindulni a felemelkedés útján. Hálás vagyok, hogy Hazámért ezt tehettem, hogy olyan korszakban születtem, mikor nagy tragédiáknak én lehettem bukó, majd diadalmas hőse. Csak az vész el, aminek megtartására vagy visszaszerzésére nem érzünk magunkban erőt, azt veszejthetjük el csupán, ami nem kell önmagunknak... Így szólt hozzám a királyi ős, hétszáz esztendő múltjából visszajövő, hazajáró lélek. — »Én kezdtem el építeni ezt a gyönyörű palotát, szörnyű pusztítások idején, hogy késő századok után is bizonyítsa: van Feltámadás!...«. *** Cirádás bőrkötésben, aranycsattokkal zárt, pergamenre írt könyvet lapozgatok. Kutatom a múltak tanulságait. Elmélyedek az olvasásba... egyszercsak kéz nehezedik vállamra. Feltekintek a sárga lapokból, egyszerű diákembert látok mögöttem állani. Lelkendezve megismerem: Mátyás diák ő, Mátyás király, a nagy Hunyadi, álruhában. Most jött az országból, országjáráson volt, megfigyelte a gonosz, igazságtalan bírákat, kikutatta népe sebeit, igazságot tett mindenütt, pór és urak között. Elmagyarázta az előttem fekvő könyv írásainak nagy tanulságait, beszélt arról, amit én szocializmusnak ismertem meg, és amit ő igazságnak és boldogságnak nevezett. Elmondotta, miként épített nagy birodalmat, hogyan tudta fegyverbe állítani egész népét. Felismerte, hogy minden ember boldog akar lenni, ezt pedig csak úgy érhette el, ha igazságos volt mindenkihez. Egyformán osztotta el nemzetünk kincsét, igyekezett úgy adni mindenkinek, hogy az ne legyen igazságtalanság másnak. Voltak persze mindig bűnösök, akik sokat akartak, akik nem látták be, hogy az ő egyedülvaló boldogságukat 99 más ember tartja igazságtalannak, pórok nyögnek szeszélyeik miatt és sok magyar gyermek nem tud felnőni fegyverforgató katonává, — ha nyomorba süllyesztik családjukat. Mesélt az országjárásról, mikor elegyedett a nép közé. Nem lehet igaz uralkodó, aki nem ismeri meg népét és országát. Közvetlenül kell érintkezni velük, nem tanácsadók útján. Enni az ő ételüket, élni azt az életet, melynek ők a részesei: ez a király első kötelessége, akkor lesz jó király és akkor lesz igazságos. Előttem pompás köntösökben világok urai hódoltak, mert tudtam egyszerű, gúnyás parasztember lenni. Én ragyogó palotát építettem, melynek csodájára járt az akkori világ —mert bejártam a kunyhókat is. Én értékeltem a művészek isteni alkotásait, mert láttam az egyszerű embert, amint felépítette kicsi otthonát. Békében uralkodtam, mert tudtam harcolni a nyugalomért. Alkottam szépet és nagyot, mert értékeltem a kis hangyák szorgalmát. Én idehozattam a világ legdrágább könyveit, 66

hogy csodálatára eljöjjenek messzi földek tudósai — de leírják és elmondják a világnak, hogy van Magyarország, hogy nagy könyveket írhassanak az itt élő népről és küzdelmeiről... ...Rámeredek újra a könyvre, lapozok vissza, Mátyás korára, de észreveszem, hogy közben elillant a diák, eltűnt Mátyás király. Lapozok tovább a sárga levelek között és mindenütt csak azt látom, olvasom szomorodva, hogy — oda az igazság! Felocsúdok a merengésből. Eltűntek már a jó királyok, itt maradt a rideg jelen. Nincs már itt a múló századok történeti levegője, csak a közelmúlt rémes árnyai kísértenek. Megborzongok. Az elmúlt húsz esztendő alatt mivé lett Mátyás híres palotája: hideg bagolyvár, középkori időket megszégyenítő intrikák sötét fészke. A Jud Süss-ök, minden népek szégyene, a zsidók érdekeinek kiszolgálójává alacsonyodtak az itteni urak. Goldbergereknek volt ide szabad bejárata, hogy a Kiss Istvánok és Kovács Péterek téglából épült házakat se birtokolhassanak. Bűnös orgiák folytak itten, hajnalba nyúló dáridók — amíg künn és lenn éjszakából reggelre virradtak emberek milliói a nehéz munkában. Elérhetetlen magasságba emelkedett húsz év alatt ez a remek palota, nem hallatszott fel ide a sóhaj, megmerevült és elhidegedett az ittlakók szíve. Ezeken a bíbor szőnyegekkel terített folyosókon lelketlen kalandorok, könnyelmű ficsurak sétálhattak — de nem talált meghívásra a nép. Hiába ostromolta, döngette a Vár kapuját milliók akarata, nem jutott el a hang a magas trónusig. Nem a népé volt ez a nemzeti kincs, a IV. Bélák és Mátyás királyok kincseiből nem részesültek azok, akik véreztek és verejtékeztek érette. Elszakadt a Nemzettől nagyon ez a Vár, gőgösen tekintett le az alatta elterülő városra. De nem látta meg a sínek közt vergődő emberek kínját-baját, nem látta a felvonulásokat, a szebb életért tüntető tömegeket, nem látott be a gyárakba, tekintete nem ért el a külvárosokig és messze falvak küzdelmes életéig. Korhadt, beteg, hideg szellem honosodott meg e falak között, penész rágta a lelkeket, önmaguk körül forogtak és elfelejtkeztek egészen a világról az itt élő emberek. Süketté vált a Vár az ország bajára, bebarikádozták magukat az urak a kövek közé — míg el nem jött a nemzet, ki nem nyitotta a kapukat és el nem foglalta azt, amit dicső elődök építettek az utódok dicsőségére és boldogulására! *** Kinn állok a Vár erkélyén. Nézem a várost, nézem az országot. Eszembe jutnak az idők, mikor vasárnap reggelenként Szálasi Ferenccel elindultunk innen, a külső országutakon át kiszálltunk a falvakba — országjárásra. Látom ezeket az országutakat, amint menekülő ezrek hömpölyögnek rajtuk végig, fegyvert szállító katonai gépkocsik dübörögnek, zaj, por, füst terül el a mezők felett. Budapest külvárosaiban tompán dörögnek az ágyúk, lehet, hogy egykor a Várba is bekerülnek az élet ellenségei. Előttem fekszik döbbenetes képével a XX. század Mohácsa. Több annál. Fel nem mérhető egyetemes nemzeti tragédia. Vér, pusztulás, szenny. Kétségbeesés, kishitűség, marakodás. Éhezés, lerongyolódás, otthontalanság. Hideg, fűtetlen szobák, mert nincs tüzelő. Betört ablakok, lerombolt házak, elveszett termés, üres magtárak. Dunántúl telezsúfolva emberekkel, a Tiszán innen véres ütközetek. Feltárul minden borzalmával a szovjet által megnyomorított ország helyzete. És mindezt az a bűnös klikk okozta, amely rothadt posványszellemet hozott ebbe a Várba. Amelyik elszakította a néptől 67

vezetőit. Akiben nincs hit, akit nem bátorítanak a múlt nagyszerű példái, aki nem érez erőt magában, annak össze kell roskadni e nyomasztó látványtól. Az kétségbeesésében elbujdosnék, kikürtölné a világba tehetetlen fájdalmát. *** De nem álom, nem történelmi mese, nem szépen hangzó szó és nem üres frázis, hogy van felemelkedés és újjászületés. Szálasi Ferenc ebben a sanyarú helyzetben vette át a Nemzet vezetését. A felidézett drámáért és pusztulásért, annak jelen következményeiért nem ő a felelős. A felelősségrevonást és büntetést neki kell végrehajtania. A felelősségrevonás kiterjed azokra is, akár lent, akár fent vannak, akik nem látják be, hogy az egyetemesen ránkzúdult veszedelmet csak közös erővel háríthatjuk el. Csak úgy emelkedhetünk fel a mai kétségbeesett helyzetből, ha a IV. Béla példájára építeni akaró Szálasi Ferenc mellé állunk, hittel, akarattal és a szenvedések vállalásával követjük. Nemzetünk sorsának egy tizennégymilliomodnyi részéért minden ember önmagában felelős. Amit egyesek elrontottak, azt valamennyiünknek kell jóvátenni. Másképp nem lehet. Amikor kis motyónkkal dideregve vánszorgunk a hideg országutakon; amikor fejünk fölött szétbombázták a házat; amikor napokig nem ettünk egy falatot sem; amikor mögöttünk dörrennek és villannak az ágyúk; mikor órákig állunk sorban fagyban és szélben; mikor sáncot ásunk fájó derékkal; mikor tízen szorongunk fűtetlen szobában; mikor elhagyjuk régi, kedves otthonunkat; mikor nekivágunk a bizonytalanságnak, magunk mögött hagyva legkedvesebb emlékeinket; mikor keressük elveszett szeretteinket; mikor remegve olvassuk és halljuk a szomorú híreket; — mikor az egyetemes nagy katasztrófa egy része bennünket érint — akkor összeszorított foggal és elszánt akarással kerekedjünk felül a bajon, tűrjük el a megpróbáltatást! De soha, soha ne mondjunk le a megtorlásról, arról, hogy megbüntetjük a bűnösöket és számadást kérünk minden felidézett szenvedésért! De ezentúl kövessünk el mindent, hogy legyűrjük a nehézségeket, hogy feltartóztassuk a további bajt. Véresen és rongyosán is legyünk hősök, legyünk élni akaró emberek, akik ragaszkodnak földjükhöz, házukhoz, akik vissza akarnak szerezni mindent, amiért verejtékesen, hangyaszorgalommal megdolgoztak. Szálasi harca most kezdődik igazán, a nagy magyar államférfiak küzdelmét vívja, a honmentő és országépítő nagy elődökét. A Nemzet akarata és munkája kövesse Őt harcában, mert Ő vállalta velünk a sorsközösséget. Mellénk állt, közénk jött a nagy bukás idején, hogy velünk együtt közös munkával kiharcolja a nagy Feltámadás dicső korszakát! *** Nem álom ez, hanem elérhető valóság. A háborún és győzelmen túl, az élni akaró magyarok szemében látni már a jövendő Magyarország képét. Kibontakozik a Nagy Magyar Birodalom, a békében és munkában élő Magyarország, a dolgozó és alkotó magyar nép, a falvak és városok, ahol megelégedett és boldog nép él és munkálkodik. A jólét és életbiztonság nem lesz hazudott mesebeszéd, hanem önmagunk által kiharcolt valóság. Nem lesz csak áhítozott messzeség a parasztnak a 68

saját föld, a munkásnak a családi ház, az értelmiségnek a szellem szabad alkotása. A nő boldog családot kap, munkahelye az otthon lesz. Az ifjú nem koravén, gyáva emberré nevelődik, hanem harsogó, életvidám, igazi ifjúvá válik. És a dolgozó Nemzet felett ott fog őrködni a honvéd, az erős, dicső magyar katona, a fegyveres Nemzet eleje, a háborúk hőse és a béke biztosítója. Szálasi harca meghozza a győzelmet, boldoggá teszi a békét és a Királyi Vár ragyogása, fénye melegíti majd egész Nemzetünket. Mátyás birodalma feltámad újra, a dolgozó nép körébe visszatér — az igazság! *** »Tartsunk tehát ki, rendületlenül, teljesítsük kötelességünket vértanúságig, mert hitünk, hűségünk, Nemzetünk szolgálata ezt tőlünk megkövetelik és mert tudjuk, hogy az elmúlt századok nagy bűneit csak mi és úgy tudjuk jóvátenni, ha önfeláldozásig cselekszünk Nemzetünkért, Hazánkért, fajtánkért, családunkért.«

69