Világirodalmi lexikon U-Vidz. 16. kötet [16] 9789630567336, 9630567334

159 104 121MB

Hungarian Pages 727 [748] Year 1994

Report DMCA / Copyright

DOWNLOAD FILE

Polecaj historie

Világirodalmi lexikon U-Vidz. 16. kötet [16]
 9789630567336, 9630567334

Citation preview

Akadémiai Kiadó

Ullidz

VILÁGIRODALMI LEXIKON Főszerkesztő SZERDAHELYI ISTVÁN Felelős szerkesztő JUHÁSZ I L D I K Ó XVI. kötet U -Vidz E kézikönyv időben és térben egyaránt tekint közelre és távolra: nemcsak a klasszikus múlt kiemelkedő alakjait, hanem korunk szárnyat bontó fiatal íróit is bemutatja, s nemcsak az úgynevezett nagy irodalmakkal foglalkozik, hanem beszámol olyan irodalmakról is, amelyekről keveset, vagy éppen semmit sem tudunk, s az irodalomelmélet kérdéseiben is eligazít. Összeállításában mintegy ezer bel- és külföldi munkatárs működött közre. Az egyes cikkek nemcsak meghatározást vagy életrajzot adnak, hanem ismertetik és értékelik is a műveket és az életmű egészét, s gazdag bibliográfiát nyújtanak, amely a külföldi írók munkáinak magyar fordítását és a róluk szóló műveket is tartalmazza. A szöveget képanyag egészíti ki.

AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

VILÁGIRODALMI LEXIKON TIZENHATODIK KÖTET

VILÁGIRODALMI LEXIKON

AKADÉMIAI

KIADÓ,

BUDAPEST

VILÁGIRODALMI LEXIKON TIZENHATODIK

KÖTET

U—Vidz

1828

II

II

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST,

1994

FŐSZERKESZTŐ

SZERDAHELYI ISTVÁN FELELŐS SZERKESZTŐ

JUHÁSZ ILDIKÓ

SZERKESZTŐK

BÁRÁNY LÁSZLÓNK, H A M B E R G E R J U D I T , HAVASI ÁGNES, KICSI VALÉRIA, MEZEI BALÁZS, SOMOGYI GYULA, S Z E P E S E R I K A , SZILÁGYI IMRE SZERKESZTŐSÉGI MUNKATÁRSAK

NAGY MARIANNA, V E R E S S N É F E K E T E LUJZA KÉP- ÉS MŰSZAKI SZERKESZTŐ

SÁNDOR J Ó Z S E F N É

A KIADVÁNY INDÍTÓ FŐSZERKESZTŐJE

KIRÁLY ISTVÁN

összk. ISBN 963 05 0871 0 XVI. kötet ISBN 963 05 6733 4 A kötet a Graboplast R T Grabolit E x t r a (AV) típusú borítóanyagával készült.

© Akadémiai

Kiadó, Budapest 1994

Printed in Hungary

FŐMUNKATÁRSAK

BÁRDOS LÁSZLÓ (modern francia irodalom) BERNÁTH ISTVÁN (skandinávok, németalföldiek, francia-belgák) BIERNACZKY SZILÁRD (FeketeAfrika) BÍRÓ MARGIT (grúz) BÖGÖS LÁSZLÓ (Burma, Kambodzsa, Laosz, Thaiföld^ Vietnam) BOJTÁR ENDRE (lengyel, lett, litván) BORZSÁK ISTVÁN (latin nyelvű irodalmak) BUDA BÉLA (irodalompszichológia) CARUHA VANGELIÓ (újgörög) CSONGOR BARNABÁS (klasszikus kínai) CSŰRÖS KLÁRA (XVII. századi francia irodalom) DOMOKOS PÉTER (finnugor nyelvek) DOROGMAN GYÖRGY (spanyol nyelvű irodalmak) FALUBA KÁLMÁN (katalán) SZ. FARKAS JENŐ (román, moldován) FEHÉRVÁRI GYŐZŐ (észt) FÓNAGY IVÁN (stilisztika) FÜSSI-NAGY GÉZA (szuahéli) GALLA ENDRE (modern kínai) GOMBÁR ENDRE (finn) GYTVICSÁN ANNA (szlovák) HAZAI GYÖRGY (török nyelvek) HERCZEG GYULA (olasz, rétoroIVÁNYI TAMÁS (arab)

JEREMIÁS ÉVA (iráni nyelvek) JUHÁSZ PÉTER (bolgár) KÁKOSY LÁSZLÓ (egyiptomi, kopt) KAPITÁNFFY ISTVÁN (bizánci) KARA GYÖRGY (mongol) KERESZTES LÁSZLÓ (lapp) KOMÁROMI SÁNDOR (bibliográfia) KOMORÓCZY GÉZA (akkád, arameus, hettita, sumer) KRETZOINÉ VALKAY SAROLTA (amerikai és kanadai irodalom) LŐKÖS ISTVÁN (délszláv irodalmak) MÁDL ANTAL (német nyelvű irodalmak) MARÓTH MIKLÓS (szír) ORMOS ISTVÁN (Etiópia) OSVÁTH GÁBOR (koreai) PADÁNYI KLÁRA (XVI1T. századi francia irodalom) PÁL FERENC (portugál nyelvű irodalmak) PAPP ÁRPÁD (újgörög) RAJ TAMÁS (héber, jiddis, ivrit) RÓNA-TAS ANDRÁS (csuvas) SCHÜTZ ISTVÁN (albán) SCHÜTZ ÖDÖN (örmény) SIKLÓS OLGA (színháztudomány) SZABICS IMRE (régi francia irodalom) SZALMÁST PÁL (örmény) SZEPES ERIKA (verstan) SZEPESSY TIBOR (ógörög) TAKÁCS FERENC (angol) TASNÁDI EDIT (török irodalom) TÖRÖK ENDRE (orosz)

TÖRÖK SÁNDOR (Indonézia, Malaysia) UDVARI ISTVÁN (ukrán) ÚJHELYI SZILÁRD (film) VARGA-HASZONITS ZSUZSA (eszperantó) VARRÓK ILONA (japán)

VEKERDI JÓZSEF (ind nyelvek) VOIGT VILMOS (folklór) ZÁDOR ANDRÁS (cseh) ZEMPLÉNYT FERENC (irodalomelmélet) ZÓLYOMI GÁBOR (sumer, akkád)

Az újabb lektorok, szerzők és egyéb munkatársak jegyzékét az utolsó kötetben közöljük.

u uaim: —>keIta irodalmi

szakaszában, a K o n b a u n g korszakban Alaungpaja és Bodopaja királyok uralkodása idején m ű k ö d ö t t . Költői p á l y á j á t -+linga v e r s f o r m á j ú művekkel kezdte, kiemelkedőbbek a z o n b a n -* tajadzsin m ű f a j ú rom a n t i k u s elbeszélő költeményei. A vak költő linga m u n k á i közül a legjelentősebb a Hanlin története. Mintegy nyolc tajadzsin elbeszélő k ö l t e m é n y t írt. K e z d e t b e n ezek is b u d d h i s t a t é m á j ú a k v o l t a k . Az egyikben 28 p a g o d a t ö r t é n e t é t verselte meg. egy másikban megírta azt a l e g e n d á t , hogy K í n a hogyan szerezte meg Buddha fogát. Legjelentősebb m ű v e a Rámájana b i r m á n feldolgozása, a Ja-zavi tajadzsin. Az indiai eposz thai közvetítéssel került a b i r m á n királyi u d v a r b a , s h á r o m b i r m á n v á l t o z a t a közül az elsőt ő készítette el 1775-ben. Másik jelentős m u n k á j a , a Minzet jazavin thagyin, B u r m a legendás verses k r ó n i k á j a . O írod.: Bausani: Le l e t t e r a t u r e del sud-est asiatico (1970); H l a Pe: The P o e t r y of Burma (Journal of t h e B u r m a Research Society, 1971); J u . M. Oszipov: L i t y e r a t u r i Indokit a j a (1980). Bőgős László

formák

uaithne: —> kelta irodalmi

formák

Uálláda: —• Valláda Uan Trai fün csaj] (írói név); Nguyén Huy Tit (családi név); (La Son j á r á s , 1743—Hué, 1790): vietnami költő. A m a gas beosztású írástudó család s a r j a 17 éves k o r á b a n vizsgázott az írástudók versenyén. Előbb H a T a y t a r t o m á n y p r e f e k t u s a volt, m a j d H u n g H o a b a n t ö l t ö t t be k a t o n a i tisztséget. Anyósa halálát követően visszavonult a szülőfalujába, és az országban e l u r a l k o d o t t zűrzavar m i a t t véglegesen t á vol m a r a d t a hivatali élettől. A T a y Son-i parasztfelkelés szolgálatába lépve 1790ben H u é b a ment. (Rokonságban állt Nguyén Duval, a költővel, s egyik fia, a természettudós Nguyén Huy Hó (1783—1841) is írt Mai dinh móng ky ('Álombeli u t a z á s a szilvafa kioszkba') c. egy sikeres verses regényt.) O Évszázada a névtelen verses regények korszaka volt. E k o r d i v a t n a k hódolva a l k o t t a meg a kínai h a t á s t m u t a t ó , 1500 soros, nőm írásjelű Hoa tién truyén ('Virágos lapok") c. verses regényt. A kalandokkal teli szerelmi történet két fiatal m e g p r ó b á l t a t á s a i t és szerenesés egybekelését beszéli el. Az u t ó k o r r a m a r a d t változatot egyik rokona, Nguyén Thien és Vű Dai Van dolgozta át. O írod.: M. D u r a n d : Introduction á lá l i t t é r a t u r e v i e t n a m i e n n e (1969); Anthologie de la littérature v i e t n a mienne (2. köt., 1973). Bőgős László

U Aung Ta (családi név); Daun Nve Szhvej (írói név); (Taton. 1931—): birmán (Burma) költő, író. A 2. világháború után f e l t ű n t nemzedék t a g j a . Költeményeiben és elbeszéléseiben Burma időszerű kérdéseiről szól. A háború ellen e m e l t e fel szavát a Nji-alco matha ('A háború és a nép', 1952) c. elbeszélő költeményében, amelyet h a z á j a irodalmi d í j á n a k első f o k o z a t á v a l is elismertek. M u n k á s s á g á b a n ú j fejezet kezdőd ö t t szatirikus verseivel. A h a t v a n a s évtizedben négy verseskötete jelent meg, közt ü k a Nja-nei ('Gyöngyfonal költemények', 1966) és a Si-zen ( ' K e d v e s arc', 1967). O írod.: G. P. Popov: B i r m a n s z k a j a lityer a t u r a (1967); J . A. Z a p a d o v a : V sztranye ggye tyecsot I r a v a d i (1980); Iz birmanszkoj poezii X X . veka (1983). Bőgős László

Uari, Malek: ->Ouary, Malek uath: -»kelta irodalmi formák, umjárás uatha: —nV irodalmi formák,

purgatóriir

irodalom

Uath Beinne Étair: —>purgatóriumjárás Uath Dercce Ferna:

U Ba Csoe (1893—Rangún, 1947. júl. 19.): b i r m á n (Burma) költő, irodalmár, politikus. Az 1930-as é v e k b e n az angol gyarmati u r a l o m elleni függetlenségi mozgalmak idején verseivel b u z d í t o t t a honfitár -

-+purgatóriumjárás

U Aung Hpjo (1738 k.- 1803 k.): b i r m á n (Burma) költő. A birmán irodalom virágzó 7

UBAJD Ubajdulláh kán; Ubaydulláh xán (tudományos átírás); Abul Gázi Ubajdulláh Bahadur kán (teljes név); Ubajdi; Kul Ubajdi (írói nevek); (Vazír, Üzbegisztán. 1486— B u h a r a , 1539): c s a g a t á j költő. Buharai kán (ur.: 1533—1539), a saibánida dinasztia t a g j a . Apja, Mahmúd szultán a dinasztiaalapító, Muhammad Saibáni öccse volt. Ubajdulláh m á r fiatalon részt v e t t nagyb á t y j a h a d j á r a t a i b a n , m a j d a n n a k halála után, Köcskündzsi k á n (1510—1530) és fia Abu Szaid (1530—1533) uralkodása a l a t t Buhara k o r m á n y z ó j a k é n t (1513-tól) jelentős sikereket é r t el a perzsák ellen, K h o r á szán b i r t o k l á s á é r t vívott h a r c o k b a n , s 1529-ben H e r a t o t is elfoglalta. Trónralépése után h a t e r e d m é n y e s h a d j á r a t o t vezet e t t K h o r á s z á n b a , melynek eredményeként a p e r z s á k a t t á m o g a t ó fíábur végleg kiszorult Közép-Ázsiából. O U b a j d u l l a h mestere a költészetben és a t u d o m á n y o k ban a kor egyik legkiválóbb t u d ó s a , alíszfaháni volt. Költészetének j a v á t csagat á j gazel]ei {-*ghazal) a d j á k , de írt ezen kívül —>rubáíksit, néhány muszaddaszt és mukhammaszt, egy —• tardzsí-bandot, egy —>tarkíb-bandot, egy ->szákinámét, mesznem'ket (-+masznáví) is. Egy jellegzetesen közép-ázsiai m ű f a j b a n , a hikmetben is t ö b b m ű fűződik a nevéhez. Ez a szótagszámláló verseléssel íródott, vallásos t é m á k a t feldolgozó versforma, mely nevét Ahmet Jeszevi l)iván-i H i k m e t c. misztikus, vallásos munkájáról k a p t a , s a jeszevi rendet t á m o g a t ó saibanidák h a t a l o m r a j u t á s a u t á n j ö t t div a t b a . U b a j d i gazeljei és rubáíai fő t é m á j a a földi és a misztikus értelemben v e t t szerelem. Hosszabb lélegzetű m u n k á i a vallásos élet egyéb aspektusaival, a hívők kötelezettségeivel is foglalkoznak. A legkülönfélébb v e r s m é r t é k e k b e n írott versei stílusukban Neváit idézik, de nélkülözik az ő eredetiségét, könnyedségét. Csagatáj versein kívül írt még a r a b és perzsa nyelvű verseket is. O Fő művei: Szalavátnáma ('Az imádkozás könyve'); Gajratnáma ('A h a r a g könyve'); Szabrnáma ('Az elégedettség könyve'); Savknáma ('A v á g y a k o z á s könyve'); Makálát ('Beszélyek'). O írod.: J. E c k m a n n : Die tschagataische L i t e r a t u r ( P h T F , 1965): H. F . H o f m a n : T u r k i s h L i t e r a t u r e (1969); M. Alpargu: Bir özbek h a m U b e y d u l l a h han (Türk K ü l t ü r ü , 1992, 3.). Féri Benedek

sait. Az irodalom, a szépművészet és a zene p á r t f o g ó j a k é n t a d t a ki az 1930-as években a Deedok c. magazint, s erre u t a l v a használt a neve előtt jelzőként l a p j a nevét is. A megbecsült fábiánust — a J . S. Furnivall a l a p í t o t t a B i r m á n F a b i a n Liga t a g j á t — a fiatal t h a k i n vezetők t a n í t ó j u k n a k és irán y í t ó j u k n a k t a r t o t t á k (—•Thakin-mozgalom). Az 1938-ban m e g a l a k í t o t t Birmán í r ó k Szövetsége elnöke volt, melyet a gyarmati h a t ó s á g o k szinte m e g a l a k u l á s a k o r bet i l t o t t á k , a japán megszállást követően, 1942-ben azonban ú j j á é l e d t . A szövetség erkölcsi és anyagi t á m o g a t á s t n y ú j t o t t az íróknak, s 1943-ban megszervezte a Szaszabo nyejt ('Az írók n a p j a ' ) , a m e l y azóta is a b i r m á n k u l t ú r a h a g y o m á n y o s ünnepe. U Ba Csoe a 2. világháborút követően, a függetlenség elnyeréséért f o l y t a t o t t tárgyalások idején Aung Szan k o r m á n y á n a k t á j é koztatási minisztere volt, s a jobboldali erők puccskísérletekor, Aung Szann al e g y ü t t meggyilkolták. O írod.: Maung Maung: A u n g San of B u r m a (1962); G. P. Popov: B i r m a n s z k a j a l i t y e r a t u r a (1967); Ubajdulláh kán Ubajd-i Zákání; Ubayd-i Zákáni (tudom á n y o s átírás); (Kazvín, 1300 k.—Siráz, 1371 k.): klasszikus perzsa költő, író. Eletéről keveset t u d u n k , csak a n n y i bizonyos, hogy élete j a v á t Sirázban t ö l t ö t t e . Az igényes versírással az indzsuida Abu Iszhák (?—1346) uralkodása a l a t t h a g y o t t fel, s hogy p á r t f o g ó j a kedvébe j á r j o n , ettől kezdve szinte kizárólag k ö n n y e d e b b , szatirikus, gúnyolódó, m á s költőket kifigurázó verseket írt. Szegényen halt meg, n a g y adósságot h a g y v a maga u t á n . O Költői művei: Díván (ua.); Ussák-náma ('Szerelmesek könyve') Iráki azonos c. m ű v e m i n t á j á r a ; mesznevijét (->masznavi) 1350-ben néhai p á r t f o g ó j a , Abu Iszhák emlékére írta; Kaszida-i mús u gurba ( ' K a s z í d a a macskáról és az egérről'); Fálnáma-i vuhús u tujúr ('Vadak és m a d a r a k jóskönyve'); Hazliját ('Mókázások'). O Prózai művei: Ahlák alasráf ('A nemesek erkölcse', 1339); Szad pa?id ('Száz jótanács'); Rís-náma ('A szakáll könyve'); Fálnáma-i burúdzs ('A csillagok jóskönyve'); Riszála-i taariját ('Definíciók könyve'); Riszála-i dilgusá ('A szíveket megnyitó t r a k t á t u s ' ) ; Navádir al-amsál ("Példázatok gyöngyszemei'). O Magyarul: 5 vers (Gyárfás E., Perzsa költők antológiája, 1965). Féri Benedek

U Ba Njun (családi név); Maung Szitu (írói név); (1918—): birmán (Burma) író. A tanári pályán indult, de írói sikerei n y o m á n csak az i r o d a l o m n a k élt. Elbeszéléseit 1938-ban kezdte közölni. A 2. világháború utáni írásaiban - Fjon tame-me ('Gyönyö8

UBI matosan írt Dittamondo ('Az ismert világ földrajza'). Elképzelése szerint — Dante hatásáról t a n ú s k o d ó álom u t á n — a leírt vidékeken — E u r ó p á t , A f r i k á t és Ázsia egy részét az E r é n y és Caius J u l i u s Solinus, a 3. sz.-ban élt f ö l d r a j z t u d ó s vezetésével járja be. Ahogy SolinusszaA s még k o r á b b a n az i f j a b b Pliniusszal találkozik, szintén Daniévá utal. A t o v á b b i a k b a n a z o n b a n valóban az akkori ismeretek szerinti hű tárgyi leírást képes n y ú j t a n i . T ö b b s z ö r tesz s a j á t politikai felfogásának megfelelő történelmi utalásokat; így pl. R ó m á v a l k a p c s o l a t b a n ugyancsak k á r h o z t a t j a a N a g y Constantinus-féle a d o m á n y o z á s t , a m e l y az akkori ismeretek szerint m e g a l a p o z t a volna a pápai állam kialakulását. -ló ghibellinként ostorozta a p á p a i k ú r i a g a z d a g s á g á t és állítólagos fényűzését, jóllehet azt m á r nem fog a d t a el, hogy a p á p a székhelye Avignon legyen. Firenzéről, a h o n n a n a p á r t o s k o d á s t á v o l t a r t o t t a s száműzetésre kényszerítette, szeretetteljes vágyakozással beszél; híres az olasz hazáról szóló, e m e l k e d e t t stílusú és e l r a g a d t a t o t t leírása. O Kiad.: Le liriche edite ed inedite di Fazio degli Uberti ('Fazio degli U b e r t i k i a d o t t és kiadatlan költeményei', R. Renier kiad., 1883); II Dittamondo e le Rim,e ('Az ismert világ földrajza és a k ö l t e m é n y e k ' , G. Corai szerk.. 2 köt., 1952). O Magyarul: 1 versrészlet (Rónai M. A.. Nyolc évszázad olasz költészete, anto., 1957). O írod.: G. Corsi: A p p u n t i sul D i t t a m o n d o di Fazio degli Uberti (1917); uő: Canti d ' a m o r e e di p a r t e in un poéta del Trecento (1928); B. Croce: Fazio degli Uberti ed altri lirici del T r e c e n t o (La Critica, X X I N . 1931). Herczeg Gyula

rű reggel', elb.) — h a t á r o z o t t a n és meggyőzően szólt a hazaszeretetről, a nép boldogulását szolgáló munkáról. A népszerű prózaíró t ö b b m i n t 20 regényt és mintegy 300 elbeszélést a d o t t ki. Bögös László Überbrettl: a kabaré egyik elterjedt német megnevezése. E. von Wolzogentől származik, aki 1900-ban Berlinben e névvel a l a p í t o t t (elsőként Németo.-ban) ilyen int é z m é n y t , a Brettl ('kabaré, brettli') szóból F . Nietzsche ,,Übermensch"-ének analógiáj á r a képezvén az Überbrettl szót. O írod.: H. Schwerte: Überbrettl (Germanisch R o m a n i s c h e Monatsschrift, 1953). Kovács Endre überdehnte Hebung: —>Senkung Überdrama: —• szuper dráma übergehende Reim: - m m Überredung: -> meggyőzés Uberti, Fazio degli (Pisa, 1305 és 1310 között—Verona?, 1368 után): olasz költő. Híres ghibellin család sarja; a család következetesen császárpárti volt, emlékezetes t a g j a volt az 1264-ben elhunyt F a r i n a t a degli Uberti, akivel Dante a Pokol 10. énekében találkozik. Fazio politikai felfogásában hű m a r a d t a családi h a g y o m á n y o k h o z . Mivel az Ubertik Firenzéből t ö r t é n ő kitilt á s a még mindig érvényben volt, v á n d o r költőként kereste kenyerét. O Szívesen látták a ghibellin u d v a r o k b a n , pl. a veronai Della Scala családnál, vagy Milánóban, Luchino Viscontiná, 1. O Költeményeiben politikai canzonék és főként a -*•dolce stil nuovo kelléktárából származó szerelmes szonettek v á l t a k o z n a k . A császári restaurációban r e m é n y k e d e t t . 1343-ban keletkezett, B a j o r Lajoshoz intézett canzonéjában a császári m ú l t nagyságával érvel. í g y igyekszik rávenni a császárt, akit az általa k r e á l t V. Miklós ellenpápa k o r o n á z o t t meg 1328ban, a v a t k o z z é k be ú j r a az olasz áílamok ügyeibe, s jöjjön sereggel Itáliába. Egy m á sik, 1355-ben írott canzonéjában viszont indulatos hangon szól u t ó d j á h o z , TV\ Luxemburgi Károlyhoz, aki eljött ugyan I t á liába, de csak azért, hogy megsarcolja. A f e l h á b o r o d o t t költő szerint baglyok ülnek IV. Károly zászlóin. Feltrino da Montefeltro feleségéhez, Ghidola Malaspinához írott s z o n e t t j e i t helyenként realista, őszinte érzelmeket kifejező, az igazi szerelem átélését tükröző részletek színezik. O F o n t o s m ű v e az 1346 és 1367 között t e r z i n á k b a n folya-

Überzeugung: —>meggyőzés U Bha Shein: -» Maha

Hszvej

U Bi (20. sz.): birmán ( B u r m a ) író. A páli nyelv és irodalom t u d ó s a , egy időben a ranguni brit Legfelsőbb Bíróság f o r d í t ó j a volt. Az angol g y a r m a t o s í t ó k k a l szembeni hazafias állásfoglalás irodalmi megnyilvánulásaként 1922-ben k e z d t e közzétenni a Thuthaudita Mahajazauingyi c. ismert krónikasorozatot. A sorozat befejező, hatodik kötete 1933-ban jelent meg, s lényegében a két nagy k r ó n i k a — a Hmannan jazavin ("Az üvegpalota k r ó n i k á j a ' ) és a Konbaungset jazavin ('A K o n b a u n g - d i n a s z t i a krónikája') — u t á n n y o m á s ú kiadása. O írod.: Tin Ohn: Modern Historic-al Writing in Burmesen (D. G. E. Hall: Historians of South East Asia, 1961). Bögös László 9

UCDEL caise-ben. A d a r a b b a n számos célzás volt magánéletére, boldogtalan házasságára. E g y évvel később megírta következő színm ű v é t : Le Retour de mari ('A f é r j hazatér', 1858), amely a z o n b a n sokkal kisebb sikert a r a t o t t . T ö b b d a r a b o t írt a T h é á t r e de Vaudeville-nek: La Seconde Jeunesse ('Második ifjúság', 1859); La Charmeuse ('Az elbűvölő', 1864); Tamara (ua., 1869). Elsősorb a n a z o n b a n regényei t e t t é k őt ismertté, melyek közül n é h á n y a t m a g y a r r a is leford í t o t t a k n e m sokkal megjelenésük u t á n : Raymond (ua., 1861); Le Mariage de Gertrude ('Gertrúd h á z a s s á g a ' , 1862); J'avais une marraine ('Volt egy k e r e s z t a n y á m ' , 1863); La Comtesse Diane ("Diána grófnő', 1864); Une Derniére Passión ('Egy utolsó szenvedély', 1866); Jean de Chazol (1869: Huszár I., ua., 1869); Mon Oncle Barbassou (1867: Sasvári A., B a r b a s s u n a g y b á t y á m , 1876); L'étoile de Jean (1878: Fái J . B., J e a n csillaga, 1880; n. n. Az ő védence, 1906); La Buveuse de perle ('A gyöngyivó asszony', 1881); Mlle Blaisot (1884: uo, Blaisot kisasszony, 1888); Joconde Berthier (1886: Molnár Gy., Berthier J o c o n d a , 1898); Antoinette ma cousine ('Antónia u n o k a h ú g o m ' , 1891). Budai Rita

Uc de la Bacalaria [ük d ö lá b á k á l a r i á j (12—13. sz.): provanszál t r u b a d ú r . A Limousin t a r t o m á n y b e l i U z e r c h e közelében, a mai Bachélerie-ben s z ü l e t e t t . Gaucelm Faidit és Savaric de Mauléon k o r t á r s a volt, akikkel e g y ü t t szerezte nevezetes partimenjét (—>•jeu parti), párbeszédes vitakölteményét. H a t verse m a r a d t f e n n , közülük egy canso (->chanson), h á r o m %ftenso, egy p a r timén és egy —>alba. O írod.: P. Bee: Anthologie des t r o u b a d o u r s (1979). Szabics Imre Uc de Saint-Circ [ük d ö szenszirk] (13. sz. első fele): provanszál t r u b a d ú r . G r a m a t k a n t o n b a n született, s Toulouse-ban kezdte költői p á l y á j á t . J á r t az ibériai királyságokban. Kasztíliában, A r a g ó n i á b a n és Leónban, s o k a t t a r t ó z k o d o t t Provence-ban, s végül I t á l i á b a n talált o t t h o n r a , ahol feleségül v e t t egy trevisói hölgyet. 1250 körül halt meg. Negyvennégy lírai költeménye m a r a d t fenn — tizenöt canso {-*•chanson), tizennyolc sirventés és t ö b b -+tenso, amelyeket más t r u b a d ú r o k k a l e g y ü t t a l k o t o t t . T r u b a d ú r - , , é l e t r a j z o k a t " (vida) is készített, t ö b b e k között neki k ö s z ö n h e t j ü k Bernardde Ventadour költői p o r t r é j á t . O írod.: E. Hoepffner: Les T r o u b a d o u r s dans leur vie et d a n s leurs oeuvres (1955); R. Lafont—Chr. Anatole: Nouvelle histoire de la littérature occitane, I. (1970). Szabics Imre

Uchida H y a k k e n ; Ucsida H j a k k e n (írói név); Uchida Eizö (eredeti név); (Okavamashi, 1889. m á j . 29. 1971. á p r . 20.):'jap á n író. Szaké készítéssel foglalkozó családb a n született, egyetlen fiúként. Műveiben g y a k r a n visszatérnek a család foglalkozásához fűződő emlékei. A T ö k y ö Egyetem n é m e t szakán végzett. Már középiskolás korától k ü l d ö t t k é z i r a t o k a t folyóiratoknak, és m e g i s m e r k e d e t t Tayama Kataial. Haiku-költészettel is foglalkozott, Natsume Söseki köréhez t a r t o z o t t . (3 végezte el Söseki n é h á n y művének k o r r e k t ú r á j á t , s ez felkeltette érdeklődését a j a p á n nyelv lejegyzésének szabályai iránt; erről tanulm á n y t is írt. Az egyetem elvégzése után családjával T ö k v ö b a költözött, ahol t ö b b főiskolán, ill. e g y e t e m e n n é m e t nyelvet tan í t o t t . 1934-től m á r csak az írásnak szentelte m a g á t . F ő k é n t novellákat írt, művei az esztétizmus i r á n y z a t á h o z állnak közel. O F ő b b novellái: Meido ('Túlvilág', 1921); Ryojun nyüjöshiki ('Győzelmes bevonulás P o r t A r t h u r b a ' , 1925); Jissetsu Söheiki ('Igaz t ö r t é n e t Söheikiről', 1950); Ahöressha ( ' B o l o n d v o n a t ' , 1951). O G y ű j t , kiad.: Uchida Hyakken zenshü ('Összes művei', 1971—1973, ill. 1986). Varrók Ilona

Uchard [üsrfr], B e r n a r d i n ; seigneur de Monspey; (16. sz. vége—17. sz.): francia költő. Szűkebb h a z á j a Bresse volt (Burgundiában), P o n t - d e Veyle-ben élt; jogász volt, és 1615-ben megyéjének p o l g á r a i t képviselte a rendi gyűlésen. O K é t m ű v e m a r a d t fenn, m i n d k e t t ő bresse-i (franko-provanszál) t á j n y e l v e n íródott: e n n e k köszönheti, hogy nevét ma alig ismerik. A Lo guemen dou pouro labory de Breissy su la pau que l'a de la garra ('A szegény bresse-i földműves siralmai a háború keservei m i a t t ' , 1615) huszonhét oldalas r í m b e szedett panasz X I I I . Lajoshoz. A La Piedmontoize ('Hősk ö l t e m é n y a piemonti c s a t á r ó l ' , 1619) F . Lesdiguiére itáliai győzelmeinek állít emléket. O írod.: E. Philipon: Un poéte bressan sous Louis X I I I (Annales Société de l'Ain, X X I I I , 1890). Csűrös Klára Uchard [üsrir], Mario (Párizs, 182-1. dec. 28.- uo., 1893. júl. 31.): f r a n c i a író. Először rézmetszést és zeneszerzést t a n u l t , m a j d tőzsdeügyekkel foglalkozott. 1857 márciusában m u t a t t á k be n a g y sikerrel első dar a b j á t , a Fiamminát (na.) a Comédie F r a n -

Uchida R o a n ; Ucsida R o a n (írói név); Uchida Mitsugu (eredeti név); Fuchian, 77710

UCHIY ami (írói nevek); (Edo, 1868. ápr. 5.-—1929. jún. 29.): j a p á n regényíró, irodalomkritikus, m ű f o r d í t ó . Nehéz g y e r m e k k o r a volt, é d e s a n y j á t korán elvesztette, s a p j a e z u t á n még kétszer nősült. A p j a züllött é l e t m ó d j a elleni lázadásként, egész életében p u r i t a nizmus jellemezte, s közel került a kereszténységhez, b á r nem keresztelkedett meg. A T ö k y ö s e n m o n g a k k ö b a n (a későbbi W a seda E g y e t e m ) angol nyelvet tanult, de t a n u l m á n y a i t nem fejezte be. Egyik rokona, az ismert műfordító, Inoue T s u t o m u Bungaku no hana c. folyóiratánál dolgozva kezd e t t érdeklődni az irodalom iránt. E g y Yamada Bimyöról írott k r i t i k á j a a v a t t a irod a l m á r r á , mely a Jogaku zasshi c. folyóiratban jelent meg. Ettől kezdve rendszeresen publikált. Futabatei Shimei és Dosztojevszkij művei voltak rá nagy hatással, utóbbinak j a p á n r a f o r d í t o t t a B ű n és bűnhődés c. m ű v é t ( j a p á n címe: T s u m i to batsu). A k í n a i — j a p á n háború u t á n az ún. eszmeregények. illetve nyomorregények felé fordult, s Higuchi lehiyö, Hirotsu Ryürö. Kawakami Bizan művészetét t á m o g a t t a . Az 1900-as években j u t o t t el a politikai regényig. ill. a társadalmi regényig, melynek ő az első képviselője híres, Kure no nijühachinichi ('December huszonnyolcadika', reg., 1898) c. m u n k á j á v a l . O Irodalomkritikusként a realizmus híve volt, bírálta a Kenyüsha k ö r íróit gesaku jellegű műveikért, s az eszme-, illetve nyomorregényektől a t á r sadalmi regényig e l j u t v a egy új irodalmi á r a m l a t a l a p j a i t r a k t a le. Ónálló m ű f a j szintjére emelte az irodalomkritikát. Fordít ó k é n t az orosz irodalom (Dosztojevszkij, Tolsztoj) b e m u t a t á s a mellett többek között Zola és Dickens tolmácsolásával h a t o t t a j a p á n n a t u r a l i s t a irodalomra. Az Omoidasu hitobito ('Emlékezetes emberek") és egyéb kötetei értékes f o r r á s t jelentenek a Meiji kori i r o d a l o m t ö r t é n e t szempontjából. O E g y é b műve: Bungakusha to naru hö ('Hogyan v á l j u n k i r o d a l m á r r á ' , irodalomelméleti t a n . , 1894). O G y ű j t , kiad.: Uchida Roan zenshü ('Összes művei', 1983). Varrók Ilona

m á s o l a t á r a a Taisho-kor végén találtak rá Shiga t a r t o m á n y b a n . Varrók Ilona Uchimura K a n z ö ; Ucsimura Kandzó (Edo, 1861. febr. 1 3 . - 1930. márc. 28.): japán teológus, esszéista. S z a m u r á j családból származott, a konfucianizmus szellemében nőtt fel, s megismerte a kínai i r o d a l m a t . E l ő b b a tokiói idegen nyelvek iskolájába j á r t , m a j d a sapporói mezőgazdasági főiskolára i r a t k o z o t t be, ahol keresztény szellemben folyt az o k t a t á s . K e r e s z t é n y hitre t é r t , de nem f o g a d t a el a n y u g a t i egyházak a t ; s a j á t o s a n j a p á n kereszténységet a k a r t teremteni, s 1882-ben m e g a l a p í t o t t a a sapporói önálló keresztény e g y h á z a t . 1884-ben az USA-ba u t a z o t t , ahol különböző egyetemeken t a n u l m á n y o z t a a kereszténységet. H a z a t é r t e u t á n t a n í t o t t , de elvesztette állását, m e r t nem t a r t o t t a be az o k t a t á s r a vonatkozó császári leirat követelményeit. Ez az eset országos v i t á t v á l t o t t ki az állam és a vallás ütközéséről. Ezt követően bejárt a az országot, s ez a l a t t az idő a l a t t írta — többek közt — a Kirisuto shinto no nagusame ('Egv K r i s z t u s hívő vigasza', 1893) c. művét. Az állammal való szembenállás ind í t o t t a m i n t s z a m u r á j származású, hazaszerető keresztényt a j a p á n k u l t ú r a és a keresztény vallás közti szintézis keresésére: Iesu to Nihon — futatsu no J ('Jézus és J a p á n - két J ' , 1926). O 1897-ben a Yorozuchöhöc. lap angol r o v a t á n a k szerkesztője lett. Az o r o s z — j a p á n h á b o r ú idején tiltakozott a h á b o r ú ellen; mindig mélyen érdeklődött a valódi t á r s a d a l m i p r o b l é m á k iránt. 1898-tól jelentette meg a Tökyödokuritsu zasshi ('Tokiói független folyóirat') c., m a j d 1900-tól az ezt felváltó Seisho no kenkyü ( ' T a n u l m á n y o k a Bibliáról') c. folyóiratokat, és v a s á r n a p o n k é n t s a j á t o t t h o n á ban t a r t o t t előadásokat a Bibliáról. J a p á n modernizálását az egy istenhit révén, az értékrend r e f o r m j á v a l vélte megvalósíthatónak. O Személyiségének, g o n d o l a t a i n a k olyan írók művészetében volt m e g h a t á r o z ó szerepe, m i n t például Shiga N a o y a , Masamune Hakuchö, vagy Mushanoköji Saneatsu. O Egyéb műve: How I Became A Christian ('Hogyan lettem keresztény', 1895). O G y ű j t , kiad.: Uchimura Kanzö zenshü ('Öszszes művei', 1931 1933. ill. 1980—1984); Uchimura Kanzö chosakushü ('Művei', 1953 —1955); Uchimura Kanzö shinkö chosaku zenshü ('Művei a hitről', 1961); Uchimura Kanzö eibum chosaku zenshü ('Művei angol nyelven', 1971—1973). Varrók Ilona

Uchigikishü; Ucsigikisú ( ' H a l l o t t t ö r t é netek g y ű j t e m é n y e ' ) ( I I . sz.): japán Heian kori -»se Uji shüi monogatariban t a l á l h a t ó setsuwákkal. W a k a n k o n k ö bun stílusban íródott; egyetlen f e n n m a r a d t

Uchiyama Chinken; Ucsijama Csinken (írói név); Uchiyama Naotoki (eredeti név); 11

UCUBO Udall [jwdöl], Nicholas; N. Uvedale (névváltozat); ( H a m p s h i r e megye, 1505?—London, 1556. dec. 23.): angol drámaíró. Az Oxfordi E g y e t e m elvégzése u t á n az E t o n College igazgatója, m a j d VT. Edward és I. Mária k e g y e l t j e és u d v a r i szerzője lett, utolsó éveiben pedig ismét iskolaigazgató W e s t m i n s t e r b e n . O í r t latin nyelvű versek e t és d r á m á k a t , f o r d í t o t t Terentius, Erasmus és mások műveiből, de legjelentősebb a l k o t á s a a Ralph Roister Doister (1552 k.: Szász I., H a n d a b a n d a Bandi, 1961) c. komédia, a m ű f a j első angol nyelvű d a r a b j a . A klasszikus szabályokat szigorúan betartó, ötfelvonásos v í g j á t é k b a n elsőként alk a l m a z t a a Plautus és Terentius által ter e m t e t t formai és jellemábrázolási hagyom á n y o k a t , de u g y a n a k k o r s a j á t o s a n angol k o m é d i á v á f o r m á l t a azáltal, hogy a főhőst a T u d o r - k o r jellemzőivel r u h á z t a fel és felh a s z n á l t a a középkori -+interlude-ok és -^moralitások jól bevált elemeit. O Magyarul még: 1 d r á m a (Szász T., Angol reneszánsz d r á m á k . 1961); 1 vers (Károlyi A m y , Vonzások és választások, anto., 1975). O írod.: M. Walter: Beitráge zu R a l p h R o y s t e r Doyster (Englische Studien, V., 1882); J . Hintón: Source of R a l p h Roister Doister (Modern Philology, X I . , 1913); W . L. Edgerton: Nicholas Udall (1965). ~ Szajfkó Péter

Uchiyama Gatei; (1723—1788. nov. 9.): japán költő. Ban Seizantól t a n u l t a a wakaköltészetet, az edoi rokkasen (hat neves költő) egyike. Költői iskolájához t a r t o z t a k az edoi —•kyöka (humoros waka) m ű f a j á n a k megteremtői, m i n t például Karakoromo Kisshü. Maga is művelte a kyöka m ű f a j á t . Versei Karakoromo K y ö k a w a k a b a s h ö ('A k y ö k a ú j h a j t á s a i ' ) c. g y ű j t e m é n y é b e n találhatók. melynek összeállításában maga is k ö z r e m ű k ö d ö t t , és amelyhez előszót is írt. Varrók Ilona Ucubo monogatari:

Utsubo

monogatari

Ucseni (írói név); Prakin Csumszaj (családi név); (Bangkok, 1931—): t h a i költőnő, írónő. K a t o l i k u s családból származik. A Csulalongkorn Egyetem f r a n c i a nyelv- és i r o d a l o m t a n á r a . A b s z t r a k t és szentimentális k ö l t e m é n y e i t Kopja klip tong ('Aranyló láthatár') c. 1956-ban a d t a ki. A hagyományos thai v e r s f o r m á k b a n (—•klem) írt költeményeit Kukrit Pramoj közölte Sziám Rath c. l a p j á b a n . Költészete f ő k é n t a fiatalok körében v á l t közkedveltté, az idősebb nemzedék felfogását túl m o d e r n n e k , nyelvezetét pedig a b s z t r a k t n a k t a l á l t a . Nid Navaksza álnéven n é h á n y prózai írással is jelentkezett. O írod.: V. K o r n y e v : L i t y e r a t u r a Thailanda (1971); Meredith Borthweck: Three Modern Thai Poems; Mrs P r a k h i n Xumsai ( Q u a d r a n t , 1970); J . N. Mosel: C o n t e m p o r a r y Thai P o e t r y (Lotus, 1971, 7.). Bögös László Ű c Trai: —• Nguyen

udarnyik orosz irodalmi formák) Bojtár Endre

Trái

Udajrám, R a n c s h ó d b h á í : bháí U d a j r á m

—•Rancshód-

Udakon (1924—1951): t h a i író. Orvosi t a n u l m á n y a i t súlyos tüdőbetegsége m i a t t kénytelen volt megszakítani. H u m a n i s t a elbeszéléseivel a negyvenes évek második felében t ű n t fel. Művei — a betegeskedő szerző h a n g u l a t á t is visszatükrözve - komor légkörűek. Két legismertebb elbeszélését 1950-ben írta: kora kegyetlen rendszerével szembeni pszichológiai lázadását ábrázoló Szantya-tajan mut ('Sötét ösztön') c. műve szexuális n a t u r a l i z m u s á v a l döbbentette meg olvasóit, míg a Bon fun faendia thai ( Thai földön') egyértelműen politikai töltésű. í r ó i k i b o n t a k o z á s á n a k korai halála vetett véget. O G y ű j t , kiad.: Csivit ('Elet', elb.-ek. 1963). O 'írod.: T y i t a k a s z e m : T h e D e v e l o p m e n t of Political a n d Social Consciousness in t h e Thai S h o r t Stories (l)avidson—Cordell: The Short S t o r y in South Kast Asia, 1982). Bögös László

Ude [tíde], K a r i (Düsseldorf 1906. jan. 14.—): n é m e t esszéista, elbeszélő. Filozófiát és germanisztikát, m a j d színház-, művészet- és z e n e t ö r t é n e t e t h a l l g a t o t t a bonni, marburgi, m ü n c h e n i és párizsi egvetemen. 1926-tól Münchenben él. 1946 ó t a a Welt und Wort c. irodalmi folyóirat kiadója. O Elbeszélőként a 19. sz.-i irodalomhoz és a n n a k stílusához kapcsolódnak írásai, humorizáló vázlatai, kultúrkritikai esszéi és részben epigonális novellái. O F ő b b művei: Das Ringen um die Franziskus-Legende ('Küzdelem a Szent Ferenc-legenda körül', nla, 1932); Hier Quack! ( ' I t t Quack!', reg., 1933); Die Pferde auf Elsenhöhe ('Az elsenhöhei lovak', elb.-ek, 1942); Ottó von Taube 12

UDMUR álló táncosok, a k i k m i n t e g y vetélkednek egymással, a legkülső körben a tapsolók és a dobosok, végül a nézők helyezkednek el. A felvonulással, rituális szertartásokkal kezdődő és záródó t á n c j á t é k fő részeiben a szóló és a kórus felelgető dalai rituális és a törzsi múlt jeles eseményeiről szóló -*•történeti énekeket a d n a k elő. O (->táncjátékok, Nigéria irodalma) O írod.: G. G. D a r a h : D r a m a t i c P r e s e n t a t i o n in U d j e D a n c e Perf o r m a n c e of t h e U r h o b o (Drama a n d Thea t r e in Nigéria, szerk. Y. Ogunbiyi, 1981); G. D. E k p e n y o n g : Festivals in Nigéria (1981). Biernaczky Szilárd

(ua., esszék, 1964): Besondere Kennzeichen {'Különleges ismerte tőjelek', életrajzok, 1964); München leuchtete ('München fénylett', városmonográfia. 1979); 1200 Jahre Schwabing ('Schwabing 1200 éves története', 1982). O írod.: H. K u n i s c h : H a n d b u e h der Gegenwartliteratur (1965); U. Knöller — S e y f f a r t h : K. Ude als E s s a y i s t (1971); E. Dünninger: K a r i Ude (1986). Kerekes Gábor Udecbukwu [udicswku] Obiora (KeletNigéria, 1946—): angolul a l k o t ó nigériai író. Az Onitsha, m a j d a Zariai Egyetemen végzett e l ő t a n u l m á n y o k u t á n 1972-ben d i p l o m á z o t t a Nsukkai E g y e t e m Irodalmi és Képzőművészeti K a r á n . A festészet és az irodalom iránti érdeklődése és tehetsége m á r iskoláskorában m e g n y i l v á n u l t . Legkedveltebb m ű f a j a a d r á m a : színházművészettel is foglalkozott, s z í n t á r s u l a t o t , művészeti egyesületet f Odunke) a l a p í t o t t . Lírai költeményei hazai k i a d á s b a n angolul, külföldön kisebb, német n y e l v ű antológiá k b a n jelentek meg. O Magyarul: 3 vers (Gergely Ágnes, Dobsirató, a n t o . , 1977). Füssi-Nagy Géza udehe irodalom és irodalmi formák: az orosz Távol-Keleten, a t e n g e r p a r t i és a habarovszki h a t á r t e r ü l e t e n élő 1300 főnyi udehe nép irodalma. N y e l v ü k a mandzsut u n g u z nyelvek déli, azaz m a n d z s u ágához tartozik, folklórjuk hasonló a n a n a j h o z (—>nanaj irodalom, orocs irodalom és irodalmi formák, orok irodalom és irodalmi formák). Az önálló írásbeliség k i a l a k í t á s a az 1930-as években, a nép igen csekély száma m i a t t nem j á r t sikerrel, s m a a közeli rokon n a n a j irodalmi nyelvet h a s z n á l j á k (—>nanaj irodalmi formák). E g y e t l e n s z á m o t t e v ő írójuk Dzsanszi Kimonko. Az u d e h e nép fia volt Derszu Uzala (Udzsala) V. K . Arszenyev távolkeleti útleírásának hőse is (1923: Makai T., Az őserdők fia, Derszu Uzala, 1948). U. Kőhalmi Katalin udgíti: a verssorban csak a m o r á k számát megkötő egyik időmértékes versforma a késői szanszkrit és prákrit irodalomban (~+árjá). Üdi, Jiiri:

Viiding,

Juhan

Udjogaparwa: —»jávai irodalom udmurt irodalmi formák; votják irodalmi formák: A viszonylag egyszerű g r a m m a t i k á j ú , nyelvjárásilag n e m különösebben tagolt u d m u r t (votják) nyelv a komival e g y ü t t a finnugor nyelvcsalád permi á g á t a l k o t j a . Egységesülőben levő irodalmi vált o z a t a 7 m a g á n h a n g z ó t és 26 mássalhangzót ismer. Szókészletében jelentős az onom a t o p o e t i k u s s z a v a k (-*• hangfestés) arán y a . K ö t ö t t h a n g s ú l y a mindig az utolsó szótagra esik. O E z d ö n t ő e n m e g h a t á r o z z a a szótagszámláló vers ritmusát, a m e l y b e n a hangsúlyos j a m b i k u s - a n a p e s z t i k u s lejtés dominál, bár t i s z t a előfordulásuk ritka; egyszótagos, h a n g s ú l y o s szavak közbeékelődésével hangsúlyos trocheusok és d a k t i lusok is színezik. A népdalok között a leggyakoribb a keresztrímmel, félrímmel, ill. visszatérő rímmel összekapcsolt 4 soros vers; a sorok á l t a l á b a n 3 vagy 4 v e r s l á b a t t a r t a l m a z n a k . A műköltészet mind a ritmus, mind a rímelés tekintetében változat o s a b b : különféle strófaszerkezeteket használ, s — orosz h a t á s r a — ismeri a rímtelen szabadverset és a Majakovszkij-típusú „lépcsőzetes verset" is. A t ö b b szótagú és a belső rímek, az alliterációk és a hangutánzó szav a k szívesen a l k a l m a z o t t zenei díszítő elemei az u d m u r t versnek. O Műfaji tekintetben az u d m u r t népköltészet reprezentatív formái mindenekelőtt az alkalmak és érzelmek különbözőségétől meghatározott, szövegimprovizációra lehetőséget n y ú j t ó népdalok. Nyelvi, szemléletbeli jellegzetességeikre példa: Oj a n a j e , kirszije, jirszije vuvil sasi luoz! Oj a n a j e , kirszije, kikije csorigszöm luoz!

Udje [udzse]: a nigériai urhobók népi táncfesztiválja. É v e n t e egyszer, t ö b b — de legfeljebb nyolc — n a p o n á t t a r t j á k . A t á n c t é r közepén U h a n g w á n a k (a táncosok védőszentjének) jelképe áll, k ö r ü l ö t t e a négy vezető énekes, azok körül a mágikus jelmezekbe öltözött, p á r o n k é n t szemben

Jó anyám, hajam már Jó anyám, kezecském

j ó süvem, vízi sás lesz. j ó süvem, halpikkely lesz.

(ford.: 13

Képes

G.)

UDMUR lődés ú t j á t , de az irodalmi nyelv megteremtése, a korszerű f o r m á k , m ű f a j o k birtokbavétele, az egyéni m o n d a n i v a l ó és hangvétel megtalálása n a p j a i n k r a m á r jórészt megold o t t feladat. O Az önkifejezés és a szabadon szólás örömét ízlelgető tollforgatók közül h a m a r o s a n , m á r az 1920-as évek elejére k i v á l a s z t ó d t a k a tehetségesebbek, akik színvonalas lírával f e j e z t é k ki népük gondjait, örömeit (Asalcsi Oki, Gerd Kuzebaj, M. Kedra). Az 1930-as é v e k t ő l mindinkább a politikai költészet k e r ü l t előtérbe (G. Medvegyev, M. Konovalov, M. Petrov)\ az ú j a b b fejlődési szakaszt a b o n y o l u l t a b b problem a t i k a , a személyesség és közéletiség korszerűbb arányai, v á l t o z a t o s a b b formák jellemzik (Ny. fíajtyerjalcov, F. Vasziljev, A. Uvarov). O A lírával egyidős d r á m a eleinte az á t a l a k u l ó világ kérdéseit f o g a l m a z t a meg; a régi és az ú j h a r c á t , a maradiság, iszákosság, a b a b o n á s hiedelmek, a családfői zsarnokság jelenségeit m u t a t t a be did a k t i k u s - a g i t a t í v — az esztétikai szempont o k a t jórészt mellőző — célkitűzésekhez igazodva (T. Sz. Mihejev). A későbbi, komol y a b b d r a m a t u r g i a i felkészültséggel írt színművek többsége is a falu életével foglalkozik (V. Szadovnyikov). O A próza nehézkesebben indult, l a s s a b b a n érlelődött, de az 1920-as évek végétől m á r a regény v á l t az u d m u r t irodalom r e p r e z e n t a t í v m ű f a j á vá. A legjobb alkotások t é m á i t az u d m u r t történelem nevezetes eseményei — a Pugacsov-felkelésben való részvételük, az udm u r t parasztok ellen i n d í t o t t , hírhedt rituális gyilkossági per, az ú j a b b idők harcai, sorsfordulói — s z o l g á l t a t t á k , s ezekben a t á r s a d a l o m - és lélekrajz mélysége igényes kompozícióval és a népnyelvből is merítő, friss, színes stílussal párosul (T. Arhipov, M. Kedra, G. D. Kraszilnyikov, M. P. Petrov). O A sztálini korszakban az u d m u r t értelmiséget megtizedelték, s a legnagyobb tehetségek likvidálását (Gerd Kuzebaj, M. Kedra), ül. korai halálát (G. Kraszilnyikov, F. Vasziljev, R . Valisin) e kis nép irodalmi élete máig nem t u d t a kiheverni; az udmurt írótársadalom a „glasznoszty" és a „peresztrojka" biztatóbb korszaka ó t a sem tudott kiegyenesedni, jelentőset alkotni. O írod.: Munkácsi B.: Ű j a b b votják irodalom (Magyar Nyelvőr, 1927); Domokos P.: Modern udmurt irodalom (Hel, 1960); uő: Az udmurt irodalom története (1975); uő: A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása (1985); Piszatyeli Udmurtyii (1989); Csúcs S.: Chrestomathia Votiacica (1990). Domokos Péter

Hasonlóan jelentősek az u d m u r t t ö r t é n e t i m o n d á k , amelyek az eposz egykori létezésére valló v o n á s o k a t őriznek. Mellettük a n é p halász-vadász é l e t m ó d j á t t ü k r ö z ő , erdei és vízi szellemektől benépesített világú mesék — s köztük külön c s o p o r t b a n az állatmesék — említendők. O A dal a műköltészetben is él, s fejlődésének ú t j a epig r a m m a t i k u s és elégikus versek felé vezet. A közéleti és a gondolati líra kevesebb hag y o m á n y r a épít. A p a t e t i k u s h a n g v é t e l ű elbeszélő költeményeknél eredetibb alkotások a mesei-mondai m o z z a n a t o k a t felhasználó történelmi t á r g y ú elbeszélések és regények. A politikai t e n d e n c i á j ú egyfelvonásosok mellett ú j a b b a n a népi j á t é k o k , dram a t i k u s népszokások szellemében f o g a n t zenés életképek jellemzik az u d m u r t drám á t . O Magyarul: Votják népköltészeti hagyományok (Munkácsi B.. 1887); 2 népdal (Pálffi M., P t ű z , 1926, 4.); A hold-szép leány meg a vízikirály (mesék, Erdődi J . , 1960); I hősének (Képes G., Évezredek eposzai, 1970); Vatka meg Kalmez (népmesék, mond á k , Domokos P., 1974); 1 ima (Illyés Gy., N y i t o t t a j t ó k , 2. köt.. 1978); 9 vers (Képes G., Tandori D., H o z o t t Isten, holdacska, anto., 1979); népdalok és versek (Kiss A., Alf, 1980, 8.). O írod.: Y. W i c h m a n n : Vorwort (Wotjakische Sprachproben, 1893); Bán A.: A volgai és permi népek (Egyetemes i r o d a l o m t ö r t é n e t , 4. köt., 1911); Gáldi L.: A finnugor népi verselés tipológiai áttekintése (It, 1960); L. Vikár—G. Bereczki: V o t y a k Folksongs (1989); L. D. A j t u g a nova: U d m u r t s z k o j e sztyihoszlozsenyije (1992). Domokos Péter udmurt irodalom; votják irodalom: a V j a t k a és a K á m a folyó között elterülő U d m u r t A u t o n ó m K ö z t á r s a s á g b a n élő, kb. 714 ezres lélekszámú (1979) u d m u r t (régebben használatos, idegen megjelöléssel votják) nép irodalma. Előzményei — szójegyzékek, n y e l v t a n o k , népköltési k i a d v á n y o k , hitbuzgalmi m u n k á k és az első, kezdetleges szépirodalmi próbálkozások mintegy 200 évre t e k i n t h e t n e k vissza, de ezek az a k k o r i b a n még zömében a n a l f a b é t a nép s z á m á r a aligha m o n d h a t t a k sokat. A cirillikán alapuló u d m u r t írásrendszert 1917 u t á n a l k o t t á k meg, s ezt követően az írást u d a t l a n s á g o t rövid idő a l a t t felszámolták. A szépirodalom kialakulásában a népköltészeti h a g y o m á n y o k mellett az orosz irodalmi m i n t á k j á t s z o t t a k döntő szerepet. O Az u d m u r t hivatásos irodalom viszonylag rövid t ö r t é n e t e eseményekben, problémákban gazdag; g y o r s í t o t t a n j á r t a végig a fej-

Udnaes [wdnesz], Sverre (Oslo, 1939. szept. 20.—1982. aug. 27.): norvég író, ren14

UDOVI rópai modernizmus és a szlovén szimbolizm u s és expresszionizmus (A. Gradnik, A. Vodnik, lí. Kocbek). Számos versét a h á b o rú eseményei inspirálták, egyes verseit pedig megzenésítve m á r a háború idején énekelték. Első, meglehetősen későn, 1961-ben m e g j e l e n t Ogledalo sanj ('Az álmok t ü k ö r é ' ) v e r s e s k ö t e t e 20 év termését t a r t a l m a z t a . 1975-ben jelent meg üarovi ( ' A j á n d é k o k ' ) c. második verseskötete. Verseken kívül esszéket is írt, s az egyik legjelentősebb m ű f o r d í t ó volt: egyebek között H. fírochtól, J. Joyce-tói, F. Kafkától, F. García Lorcátói, 1\ Nerudátói jelentek meg f o r d í t á s a i . I r o d a l m i m u n k á s s á g á é r t 1962-ben PreSeren-dij&t k a p o t t , 1971-ben pedig m ű f o r d í tói tevékenységéért a Sovret-díj&t v e h e t t e á t . 1992-ben Zapisi v tisino ('Csöndbe vés e t t feliratok') c. jelentek meg naplótöredékei. A Szlovén T u d o m á n y o s és Művészeti A k a d é m i a rendes t a g j a volt. O E g y é b m ű vei: Pesmi ('Versek', 1975, A. Vodnikkal és C. Vipotnikk'dl e g y ü t t ) ; Oko in senca ('A szem és az árnyék'). O Magyarul: 1 v e r s ( M a j t é n y i Z., Jugoszláv költők a n t o l ó g i á j a , 1963); 6 vers (Fehér F . , Ács K., N a p j a i n k éneke. A modern jugoszláv költészet a n t o l ó g i á j a 1—2. köt., 1967); 1 vers (Szűcs J . , M a g y a r Szó, 1980. aug. 31.). O írod.: F . P i b e r n i k : Udoviceva pesniska individualnost (J)ialogi, 1977); B. K r e f t : „Pesem hoce biti l u c . . . " V spomin Jozeta U d o v i c a (Sodobnost, 1986. dec.). Szilágyi Imre

dező. Franciao.-i t a n u l m á n y a i t követően 1960-ban lett a norvég televízió m u n k a t á r sa, ahol előbb rendezőasszisztens, majd producer és filmrendező volt. 1978-tól mint az oslói Nemzeti Színház művészeti tanácsadója és rendezője t e v é k e n y k e d e t t . O Az 1970-es években t ö b b e n kísérletet t e t t e k a norvég színjátszás m e g ú j í t á s á r a , akik közül Udnaes a h a g y o m á n y o s realista családi d r á m á t t a r k í t o t t a abszurd vonásokkal. Kivételes d r a m a t u r g i a i tehetsége eleven, gyakran költői dialógusokban és izgalmas szcenikai m e g o l d á s o k b a n mutatkozott meg. A tv-színház s z á m á r a írta és rendezte Aske ( ' H a m u ' , 1973) és Visittid ('A vizit ideje', 1976) c. d a r a b j a i t , melyek 1976-ban a Symptomer ( ' S z i m p t ó m á k ' , 1971) c. drámával e g y ü t t Tre TV-spill ( ' H á r o m tvjáték') c. k ö n y v a l a k b a n is megjelentek. 1977-ben I dette hvite lyset — og to andre spill ( ' E b b e n a fehér fényben — és két másik színjáték') c. ú j a b b színművei l á t t a k napvilágot. L&vfall ('Lombhullás', 1979) c. d r á m á j á b ó l k é s z í t e t t tv-filmje 1980-ban került b e m u t a t á s r a . O Egyéb fő művei: Kollisjonen ('Az összeütközés', dráma, 1978); Tidsnod ( ' I d ő z a v a r ' , d r á m a , 1980); Lognen ('A hazugság', d r á m a , 1982). fíaksy

Péter

Udo, Festus, Okon (20. sz., Nigéria): angol nyelven a l k o t ó nigériai író. Műveinek nyelvezete n é h a az igénytelenségig egyszerű. A népnyelvből táplálkozik, megtűzdelve azt m o d e r n k e d ő és divatos kifejezésekkel. Tipikusan kommersz a l k o t ó n a k indult, művei olykor a p o n y v a i r o d a l o m h a t á r á t súrolják, é r e t t e b b írásai azonban m á r tartalmi és nyelvi-stilisztikai szempontból is ígéretesebbek. T é m á i a vidék, a nemes hagyományok és a város romlottságának klaszszikus ellentéte körül forognak. O F ő b b művei: Draw me back ("Húzz vissza!', nla, 1962); Life has no duplicate: handlé with care ('Az életnek nincs másolata: ó v a t o s a n kezelendő', nla, 1962). Füssi-Nagy Géza

Udoviöki [udovicski], Tvanka; (Magyarkanizsa, ma: S t a r a K a n j i z a , 1932. dec. 16.—): szerb költő, esszéíró, irodalomtörténész. Az i r o d a l o m t u d o m á n y o k k a n d i d á t u sa, a belgrádi I r o d a l m i és Művészeti I n t é z e t k u t a t ó j a . Elsősorban a két háború k ö z ö t t i szerb írókkal — Isidora Sekulic, M. Crnjanski, V. Petrovic, B. Cosió, M. Kasanin — foglalkozik, de jelent meg t a n u l m á n y a -T. Paéicról, és Agon stva.ralaca ('Az a l k o t ó ö s z t ö n ' , 1985) c. kötetében Vitkovics M.-ról is. Líraian tiszta, nemes és n y u g o d t h a n g ú költő, a Letopis Matice srpske, a Savremenik, a belgrádi Delo és más f o l y ó i r a t o k m u n k a t á r s a . Putanjama mogucnosti ('A lehetőségek pályáin', 1974) c. első versesk ö t e t é n e k egyéni hangvételű, h a t á r o z o t t m o n d a n i v a l ó j ú költeményei az emberi lét a l a p v e t ő kérdéseire, a gyermek- és i f j ú k o r erkölcsi-etikai p r o b l é m á i r a keresnek v á laszt. O F ő b b művei: Esej Isidore Sekulic (Esszé Izidora Sekulicról', 1977); Viéeglasje ('Többszólamúság', elb.-ek, 1982); Román Milana Kasanina Trokosuljnik ('Milán K a sanin A hárominges című regénye', 1983); Knjizevni kritiéar Milán KaSanin ('Milán

Udovic [wdovics], Joze; A n d r e j Kolar (írói álnév); (Cerknica, 1912. okt. 17.— L j u b l j a n a , 1986. nov. 5.): szlovén költő, író. A ljubljanai e g y e t e m e n t a n u l t szlavisztik á t . A 2. v i l á g h á b o r ú idején az olaszok internálták, 1943-tól a p a r t i z á n o k oldalán v e t t részt az ellenállásban. N é h á n y korai verse megjelent egy d i á k l a p b a n , m a j d 1935-től jelentek meg versei és novellái rendszeresen különböző l a p o k b a n . Többnyire szabadversben írott költeményei kifinomultak, t a r t ó z k o d ó a k és pallérozottak, amelyeken diszkrét n y o m o t h a g y o t t az eu15

UDREA K a s a n i n irodalomkritikus', 1983); Kritiöko—esejistiőko delo Ive Andriéa ('Ivo Andric kritikai és esszéművészete', 1988). O írod.: B. Aleksic: Suncana flautistkinja ( K n j i z e v n a k r i t i k a , 1975, 2.); P. Protic: I v a n k a Udovicki (Knjizevnost, 1975, 5.); P. Markovié: T r o s e n j e modela (Knjizevne novine, 1983, m á r c . 24.); V. Radikic: Podst i c a j n a t r a j a n j a (Knjizevne novine, 1986, m á j . 15.). Bugajev Sándor

a z o n b a n csakúgy, m i n t a férfiak, meglehet ő s e n papírízű figurák. O Első nevezetes e b b m ű v e az Odgerel (ua., 1956) c. kisreg é n y , amelynek főhőse á r v a lány, aki a p á r t segítségével találja meg helyét a v i l á g b a n : 1970-ben az orosz f o r d í t á s a is m e g j e l e n t , m i n t ahogy a többi jelentősebb m ű v é t is u t o l é r t e ez a sors. I l y e n művei: Anhni árván gurav ('Az első tizenhárom', 1966), a m e l y a Halhin gol-i nevezetes csata körn y é k é n a szűzföld feltörését, egy közösség é l e t é t m u t a t j a be; v a l a m i n t az 1973-ban m e g j e l e n t Ih huvi dzajá ( ' H a t a l m a s sors') c., a híres mongol partizánról, H a t a n b á t o r Magszardzsav ról í r o t t regénye (akiről e g y é b k é n t színpadi m ű v e t is írt). O F ő b b m ű v e i még: Baglá ceceg ('Egy csokor v i r á g ' , elb., 1963); Mongolin negen Katyusa ( ' E g y mongol K a t y u s a ' , elb. 1964), O G y ű j t , kiad.: Ta bid uulzana ('Találkozunk', összeg y ű j t ö t t elb.-ek, 1965). O Magyarul: 1 elb. ( K a r a Gy., Forrás, 1980, 4.); 1 vers (Szöllősi Z., uo., 1981, 8.). Hajnal László

Udrea [udréá], Cornel (Gyergyószentmiklós, 1947. m á r c . 27.—): r o m á n költő, író. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán szerzett d i p l o m á t 1969-ben. E z u t á n egy m u n k á s k l u b igazgatója volt, m a j d a kolozsvári rádió m u n k a t á r s a lett. O 1972ben jelent meg első verseskötete Iasomia ('A j á z m i n b o k o r ' ) c. Ezt k ö v e t t e 1975-ben Respiratia ceasornicelor ('Az órák lélegzése') c. g y ű j t e m é n y e . H u m o r o s karcolatait u g y a n a b b a n az évben Cu alte cuvinte ('Másszóvar) c. a d t á k ki. Obiceiuri de nuntá la cangurii schiopi ('A s á n t a kenguruk mennyegzői szokásai'. 1979) c. h u m o r o s elbeszéléseit t e t t e közzé. O Magyarul: 1 vers (Szondy Gy., Igazság, 1967, jan. 14.); 2 vers (Nászta K., N a p j a i n k , 1978, 7.); 3 vers (Végh Gy., U t u n k , 1981, 26.); 2 vers (Veress Z., uo., 1983. 30.); I elb. (Kiss -I., Igazság, 1983, j a n . 9.). O írod.: M. P o p a : Dictionar de l i t e r a t u r á r o m á n a c o n t e m p o r a n á (1977). Sz. Farkas Jenő

udvari bolond: —> bolondirodalom, kus

komi-

udvari dráma: azon drámai m ű f a j o k megjelölése, amelyeknek alkotásai s a j á t o san a fejedelmi u d v a r o k b a n b e m u t a t o t t e l ő a d á s o k számára készültek. A középkori e u r ó p a i ->•udvari irodalom viszonylag legk e v é s b é művelt ága; az igazi d r á m á k igen r i t k á k , aminthogy az u d v a r o k b a n a d r á m a i e l ő a d á s o k b e m u t a t á s á r a szolgáló é p ü l e t e k és h i v a t á s o s színészek sincsenek. (Másfelől v i s z o n t a bonyolult e t i k e t t s z a b á l y a i n a k megfelelően és az —>udvari játékok kereteiben az udvari életnek szinte az egésze színj á t é k s z e r ű volt.) A reneszánsz és a b a r o k k i d e j é n épültek az első udvari s z í n h á z a k , a m e l y e k b e n már u d v a r i jellegű d r á m a i m ű f a j o k a t a d t a k elő, s e tendenciák a 17. sz.-i —>teatro della verdurában és a 18. sz.-i -*kastélyszínjátszásh&n teljesedtek ki. Az „ u d v a r i ízléshez" leginkább igazodó színp a d i m ű f a j a kezdeti -topéra és a —>tragédie classique volt. O E u r ó p á n kívül elsősorban I n d i á b a n , B u r m á b a n , K a m b o d z s á b a n és J a p á n b a n ismeretesek udvari jellegűnek n e v e z h e t ő m ű f a j o k . O (->udvari színjátékok) O írod.: R . A l e w y n — K . Sálzle: Das grosse Welttheater. Die Epoche der höfisehen Feste in D o k u m e n t und D e u t u n g (1959); Székely Gy.: Színjátéktípusok leírása és elemzése (1963). Voigt Vilmos—Szerdahelyi István

Udval [odval], Szonomin (Töv megye, L ü n járás, 1921—1992): mongol írónő, költő, k u l t ú r p o l i t i k u s . Vidéken n ő t t fel, hatéves korától á r v á n , m a j d középiskoláját már a f ő v á r o s b a n végezte, mégpedig az akkori megyei vezető, későbbi N a g y Népi Hurál Elnökségének elnöke, Szambúnak pártfogásával. 1940—1944 közt a SZU-ban, onnan h a z á j á b a visszatérve p á r t i s k o l á n tanult. A mongol nőszövetségben, írószövetségben t ö l t ö t t be magas f u n k c i ó k a t és természetesen a Mongol Népi F o r r a d a l m i Pártban, a n n a k Központi Bizottságában. R o v a t v e z e t ő volt az Unen c. napilapnál, és főszerkesztője a mongol k o m m u n i s t a p á r t Namin amidral ('Pártélet') c. l a p j á n a k . Az 1970-es években az írószövetség elnöke volt. Tevékenységéért, m u n k á i é r t többször is magas p á r t és állami k i t ü n t e t é s e k e t kap o t t . O Ü d v a l asszony jellegzetes a l a k j a a mongol szocializmusnak. Első m ű v e 1938ban jelent meg. Munkái a k o r szokásos mongol t é m á i t ölelik fel: eleinte versben, később i n k á b b prózában írt a pásztorok életéről, a p á r t , a SZU tanításairól. Műveiben fontos szerepet kapnak a nők, akik

udvari epika: az udvari irodalom e p i k u s a l k o t á s a i n a k összessége. A fogalom t á g a b b 16

UDVAR értelmezése esetén az ókori —> eposz és a reneszánsz, v a l a m i n t az ezt követő idők udvari irodalmának e p i k á j a is ide tartozik, a kifejezést azonban j o b b á r a csak a középkori irodalom a l k o t á s a i r a szokás alkalmazni (noha korántsem következetesen ós általánosan: a német i r o d a l o m t ö r t é n e t a barokk, a m a g y a r a r o k o k ó korszak irodalmában is k i m u t a t epikus u d v a r i m ű f a j o k a t tendenciákat). A középkori udvari epika alkotásai t e m a t i k a i l a g elsősorban a hősepika és a szerelmi irodalom kalandos tárgyairól szólnak, s aktuális, az ideológia és műveltségeszmény szerint .,korszerű" (ill. a múltból v e t t t é m á k esetén — anakronisztikusán korszerűsített) hősöket, eseményeket, érzelmeket m u t a t n a k be. A szövegeket esetenként némi pszichologizálás és allegorizálás is jellemzi, s f o r m á j u k is gondos, olykor mesterkélt-bonyolult. O Európ á b a n a középkori udvari epika reprezentatív m ű f a j a i az -»udvari regények és az ezek t é m á i t feldolgozó —>verses krónikák, t o v á b b á az -»udvari novellák és a középkori —>• hősénekek, —^történeti énekek, legendák, verses legendák u d v a r i átdolgozásai. Jellemző vonásuk, hogy m á r írásos f o r m á b a n készülnek, szerzőiket g y a k r a b b a n ismerjük (arra viszont nincsen m i n d e n esetben adat u n k . hogy uralkodói-főnemesi u d v a r b a n éltek, t e v é k e n y k e d t e k ) , s az egyes műveknek —»címe van. L e g i s m e r t e b b alkotásai a francia és német, kisebb m é r t é k b e n az angol, németalföldi és észak-ibériai hagyományból m a r a d t a k r á n k . Ezek kisugárzásaként j ö h e t e t t létre a középkori Norvégia, sőt t a l á n a kijevi R u s z hasonló e p i k á j a is. A m ű v e k h a t á s a nem k o r l á t o z ó d o t t az udvari környezetre; szüzséik, m o t í v u m a i k n y o m o t h a g y t a k a szóbeli költészetben is. O A fogalom t á g a b b értelmezése esetén az udvari epika f o r m á i számos reneszánsz, barokk, ill. rokokó m ű f a j j a l egészülnek ki, s e tágabb felfogásban az u d v a r i epika léte már a -*primitív irodalom keretében is k i m u t a t ható (pl. a -^mveténekesek eposzaiban). Az orientális (perzsa, indiai) udvari irodalm a k b a n is világosan felismerhető az uralkodók érdekeinek t e m a t i k u s a n megfelelő, az udvari körök szórakozási igényeit kielégítő epika megjelenése. O (—•epika, udvari irodalom) O írod.: J . R y c h n e r : La chanson de geste. Essai sur l ' a r t épique des jongleurs (1955); E. Köhler: Ideál und Wirklichkeit in der höfischen Epik (1956); R. Menéndez Pidal: L a Chanson de R o l a n d et la t r a d i t i o n épique des F r a n c s (1961); M. Wehrli: F o r m e n m i t t e l a l t e r l i c h e r Erzáhlung (1962); L. Röhrich: Erzáhlungen des spáten Mittelalters (2 köt., 1962— 2

17

1967); L. P o l l m a n n : Das Epos in den roraanischen L i t e r a t u r e n (1966); Lakits P.: A k a l a n d változásai (1967): K. Ruh: Höfische Epik des deutschen Mittelalters (1967); E. D o r f m a n : The N a r r e m e in the Medieval R o m á n c é Epic (1969); K . von See: E u r o páische H e l d e n d i c h t u n g (1978); J . H. Crisw a r d : Archéologie de l'épopée médiévale (1981); J . M. Meletyinszkij: Szrednyevekovij r o m á n (1983); Szabics I.: Epika és költőiség. A X I I . századi francia elbeszélő költészet stíluseszközei (1983); V. Mertens— U. Müller: Epische Stoffe des Mittelalters (1984); Halász K.: A párviadal (1988); L. H o n k o : Religion, M y t h , and Folklore in t h e W o r l d ' s Epics (1990). Voigt Vilmos O S a j á t o s v á l f a j a az udvari e p i k á n a k az itáliai romanzo, amely a 15. és 16. sz.-ban v i r á g z o t t , s é r t é k r e n d j é t , költői e l j á r á s a i t a reneszánsz udvarok befogadói közege h a t á rozta meg. Szinte kizárólagosan h a s z n á l t v e r s f o r m á j a az —> ottava rima, s a hősi eposztól összetett és változatos cselekményével, epizodikus szerkesztésével különbözik. Szüzséjében kiemelt szerepet j á t s z a nak az egyéni dicsőséget szolgáló hősi a k ciók, a szerelem, a kalandok, a mágikuscsodás m o t í v u m o k ; hangnemében az eposzi emelkedettség ironikus, szatirikus, olykor groteszk elemekkel váltakozik; gyakori a szerző —» énformá]ú megszólalása. O Hag y o m á n y á t t e k i n t v e a romanzo a f r a n c i a és spanyol középkori -*lovagi irodalomra,, ill. a n n a k I t á l i á b a n elterjedt köznyelvi (olykor verses, de g y a k r a b b a n prózai) parafrázisaira épül. Előzményeként említendő a rövid, népi eredetű elbeszélő m ű f a j , a főként Tosc a n á b a n virágzó ->cantare is, amely — b á r valós eseményeket is megénekelt — n a g y részt a középkori lovagregények egyes epizódjait dolgozta fel, s amelynek m ű f a j á ban az ottava rima is kialakult. O E z a h a g y o m á n y egyben a romanzo t e m a t i k á j á t is m e g h a t á r o z t a . A középkori lovagregény Jean Bodel d'Arras által kijelölt h á r m a s felosztásának megfelelően fő témakörei a karoling (-»Károly-monda), a breton (-»Arthur-mondakör) és az antik m o n d á k (—> Théba-regény, Trója-regény, Sándor regény, Eneas, román d') ciklusainak históriái voltak; negyedik t é m a k ö r e k é n t a kisebb m é r t é k b e n elterjedt, de jelentős kereszteshadjárat-ciklus szüzséi említendők, annál is inkább, m i n t h o g y ezen belül igen sok b r e t o n lovagregény-motívumot haszn á l t a k fel a szerzők, s így korai megvalósít á s á t jelzik a n n a k a 14. sz.-ra már k i a l a k u l t f o l y a m a t n a k , amelyen belül a három n a g y ciklus t e m a t i k a i , s t r u k t u r á l i s és tónusbeli

UDVAR sajátosságai fellazulnak és s a j á t o s keveredést m u t a t n a k . Maga a romanzo ezt a tendenciát t u d a t o s a n építi t o v á b b , amikor a legnépszerűbb karoling lovag, RolandOrlando t ö r t é n e t é b e egyéni, kalandos, mágikus, m a j d k é s ő b b szerelmi m o t í v u m o t épít, s ezzel az eredeti —• chanson de geste hősepikai k a r a k t e r é t , egységes cselekményét és t ó n u s á t , vallásos-lojális ideológiáját individuális, epizodikus szerkesztésű, változó h a n g n e m b e n előadott verses regénnyé a l a k í t j a . O Ez a kontamináció sajátos közönségigény kialakulását jelzi. A 15. sz.-ig u g y a n i s ezek az igények m a r k á n san elkülönültek; míg az a r i s z t o k r a t a , udvari olvasó-hallgató a breton t e m a t i k á j ú udvari regényt kedvelte, addig az alsóbb néposztályok körében a városok terein recitált vagy j á t é k k a l kísérve e l ő a d o t t (sőt, ->manchanson de geste így teljes m é r t é k b e n á t a d j a helyét a - » r o m á n n a k . A szépséges Angelica bírásának v á g y a á t h a t j a az egész t ö r t é n e t e t , meghatározza v a l a m e n n y i jeles — keresztény és p o g á n y — lovag cselekvését. A hölgyek, a szerelmek, a k a l a n d o k sokasága, a sokszálú, összetett és epizodik u s szerkesztés, a varázslatok, cselvetések, viadalok bősége azt a feltételezést t á m a s z t j a alá, hogy Boiardo m ű v é t „ f o l y t a t á s o s r e g é n y k é n t " h a l l g a t h a t t a - o l v a s h a t t a a ferrarai udvar. E romanzo egyben d o k u m e n t u m a egy rendkívül fontos civilizációs fejlődési foknak is: a reneszánsz k u l t ú r á b a n a középkori lovagi eszmények az „ u d v a r i emb e r " eszményében teljesedtek ki. A m ű egyik leghíresebb jelenetében p á r v i a d a l t v í v Orlando és a t a t á r király, Agricane. Az u t ó b b i kijelenti, hogy a lovag dicsősége, e r é n y e fegyverétől, harci vitézségétől függ, ezen kívül csak a szerelem méltó hozzá; a t u d o m á n y , a műveltség fölösleges cicoma. O r l a n d o egyetért a b b a n , hogy a lovag „első

UDVAR 1560), v a l a m i n t L. Alamanni (1495—1566) két műve, a Girone il cortese ('A lovagias Girone', 1548) és a posztumusz megjelent Avarchide ('Avaricum o s t r o m a ' , 1570) kísérletet t e t t az arisztotelészi cselekményegység megvalósítására, egy hőshöz köt ö t t főcselekményhez f ű z v e a kalandos, csodás, szerelmes epizódokat, de a lovagi szüzsé ellenállt, mert a főcselekmény megőrizte regényes vonásait és a l k a l m a t l a n volt a hőseposzi k a r a k t e r befogadására. H a pedig e r ő s z a k o t tesznek a regényes jellemen és cselekményen, az elveszíti v o n z á s á t és művészi erejét; ezen felül pedig a „fog y a s z t ó " , az udvari olvasóközönség és a fejedelmek elvárásai sem engedik, hogy a megszokott szórakoztató olvasmányok, a kedvelt hősök elveszítsék konnotációikat. A lovagregény „belülről" való á t f o r m á l á s a nem h o z h a t e r e d m é n y t ; a valódi hősepika iránti igény csak az eposzi hipotézisen belül érvényesíthető. A romanzo értékesítésének s a j á t o s f o r m á j a a hősi képlet felől valósult meg: T. Tasso lett az, aki rendhagyó poétik á j á t m e g t e r e m t v e a cselekmény változatossága jegyében „ á t m e n t e t t e " az udvari epika azon elemeit, amelyeket ő m a g a a hősi, egy cselekmény ű, kollektív ügyet és ideológiát megéneklő eposszal kompatíbilisnak t a r t o t t . O Ahhoz azonban, hogy T . Tasso f o n t o s n a k t a r t s a a romanzo elemeinek értékesítését, szükséges volt az a meggyőződés, hogy a lovagepika illusztris műf a j . Az o r t o d o x arisztotelianizmus képviselői — k ö z t ü k A. Minturno — kizárták e m ű f a j t a f e n n k ö l t hősi m ű f a j o k , s ezzel az „ e m e l k e d e t t irodalom" köréből. I s m é t a ferrarai u d v a r köre volt az, ahol a romanzo létjogosultságának s egyben illusztris miv o l t á n a k bizonyítására két fontos elméleti mű is s z ü l e t e t t , mester és t a n í t v á n y a tollából. G. Giraldi Cinzio (1504—1573) Discorso intorno al comporre romanzi ('A r o m a n zók alkotásáról', 1554) c. írásában h a t á r o z o t t a n kiállt Ariosto nagysága és értékei mellett, s nyelvi, civilizációs és esztétikai érvekkel b i z o n y í t o t t a egy olyan m ű f a j legitim és é r t é k e s voltát, amelyet az a n t i k v i t á s egyáltalán n e m ismert; ezzel Ttália h a t á r a in túl is h a t ó a n védte meg a vulgáris nyelvű irodalom m ű f a j a i n a k eredetiségét. Híres „belülről b i z o n y í t ó " érvelése: sem Arisztotelész, sem Horatius nem ismerhette a romanzót, t e h á t ebben az ü g y b e n nincsen m i t tanulni t ő l ü k ; ezen felül elméleteiket és szab á l y a i k a t m i n d k e t t e n úgy alkották meg, hogy az a k k o r létező irodalmi alkotásokat vizsgálták, s ezekből v o n t á k le következtetéseiket. N e k ü n k is így kell t e n n ü n k , m e r t ebben igenis t a n u l h a t u n k tőlük: a módszer -

tisztessége a fegyver", á m „fához, kőhöz, ö k ö r h ö z " hasonló az, aki a T e r e m t ő r e n e m gondol, s őt tanulság, „ d o t t r i n a " nélkül megközelíteni nem lehet. A fegyver, a hit és a t u d o m á n y együttesen a l a k í t j a , finomítja a lovagot az udvariság, a „cortesia" szellemében. O A befejezetlenül m a r a d t Orlando i n n a m o r a t o cselekményét megszakadásának p o n t j á n f o l y t a t t a a ferrarai „ h á r m a s k o r o n a " második költője, a reneszánsz kult ú r a egyik betetőzője, L . A r i o s t o (1474— 1533) O r l a n d o furioso (Őrjöngő Roland, 1516, átdolgozva 1521 m a j d 1532) c. műve. A romanzo ebben az a l k o t á s b a n érte el művészi fejlődésének csúcsát. A többszálú, epizódokban gazdag cselekmény, a szereplők sokasága, a kimeríthetetlen invencióval áradó események i m m á r o n nem lazán öszszeillesztett e g y ü t t e s t a l k o t n a k , h a n e m bon y o l u l t s á g á b a n is szerves s t r u k t ú r á t . Lovagiság és udvariság i m m á r egyet jelent, s e g y ú t t a l etikai értékeket hordoz: az emberi szenvedélyeken a derűs, szervező értelemnek kell uralkodnia, k ü l ö n b e n a fékezhetetlen i n d u l a t tombolása a „ f u r o r " , az őrjöngés — és egyúttal az emberség elvesztése, a „ b e s t i a l i t a s " — á l l a p o t á b a r á n t j a a legerényesebb, legbölcsebb lovagot, Orlandót is. A derűs értelem, az ideális udvariság és lovagiság, a platonikus és a hedonista szépségeszmény, a nemes b a r á t s á g értékei nyernek itt plasztikus, világos, szelíden ironikus kifejezési f o r m á t egy átfogó világképben, amely a romanzóban, a n n a k összetett gazd a g s á g á b a n találja meg az a d e k v á t megjelenítési módot. Nem a l e t ű n t lovagvilág iránti nosztalgia, h a n e m az érett reneszánsz emberi sokfélesége jelenik meg e műf a j b a n . Ariosto műve egyben a reneszánsz ekkor megfogalmazott nyelvi modelljének t u d a t o s követését is jelenti. O K ö n n y e n b e l á t h a t ó , hogy a romanzo csúcsteljesítményei, b á r bevallott céljuk szerint élvezetet, gyönyörűséget a k a r t a k szerezni, e g y ú t t a l a reneszánsz udvari k u l t ú r a aktuális értékrendjének s u m m á j á t is megfogalmazták; ezért utánzóik lehettek, de folytatóik aligha. Az Ariosto u t á n i itáliai udvari epika részben az ariostói nyelvi modell követéséből, részben az Orlando furioso és más európai lovagregény-szüzsék értékesítéséből indult ki, de a művek megírásánál m á r h a t n i kezdett a Cinquecento második felének ú j f a j t a n o r m a t í v igénye, amely Arisztotelész P o é t i k á j á n alapult. A költők azzal kísérleteztek. hogy a lovagregény keretei k ö z ö t t érvényesítsék a hőseposz sajátosságait, részben a modell imitációjával, részben az arisztotelészi szabályok követésével. B. Tasso (1493—1569) Amadigije ('Amadis',

2*

19

UDVAR ben. T a n u l m á n y o z z u k a romanzo m ű f a j legjobb a l k o t á s a i t , s ezekből kell a r á j u k vonatkozó s z a b á l y o k a t megállapítanunk, nem pedig t ő l ü k idegen kritériumok számonkérése a l a p j á n . Az így m e g a l k o t o t t szabályokat a z u t á n bízvást követhetik azok, akik e z u t á n fognak romanzo írásába. 0 L é n y e g é b e n ezzel azonos érveket sorak o z t a t o t t fel G. B. Pigna (1530—1575) is 1 R o m a n z i ('A romanzók') c., szintén 1554ben megjelent írásában (a k é t szerző k ö z ö t t plágium v i t a is t á m a d t ) . Ő a m á r ismert a r g u m e n t u m o k mellett etikai, civilizációs k r i t é r i u m o k a l a p j á n is kiállt a romanzo mellett, a m e l y n e k hősei a vitézség, a lojalitás, a nemes és h ű szerelem, a halálmegvetés példái, t e h á t éppoly magasrendű, csak másféle cselekményben megnyilvánuló erények letéteményesei, mint az eposzi hősök. O T. Tasso mindkét m ű v e t jól ismerte, hiszen m i n t a ferrarai ,.hármas k o r o n a " utolsó n a g y s á g a , legtermékenyebb alkotói korszakát t ö l t ö t t e ebben az u d v a r b a n . A két szerző é r v e i t a s a j á t költői l á t á s m ó d j á val és elméleti k u l t ú r á j á v a l g a z d a g í t v a maga is m e g e r ő s í t e t t e á l l á s p o n t j u k a t , s olyan szuverén m ű f a j k é n t jelölte meg a romanzot, amely a s z a b á l y o k a t követő, de újtípusú, modern k e r e s z t é n y epikában is helyet találhat. O (-•*• olasz irodalmi formák) O írod.: F. FoíFano: II p o é m a cavalleresco (2 köt., é. n.); F . Beneduci: II Giraldi e l'epica cavalleresca (1896); A. Belloni: II p o é m a epico e mitologico (1912); C. Guerrieri Crocetti: G. B. Giraldi ed il pensiero critico del secolo X V I (1932); R . Ruggiero: L ' u m a n e s i m o cavalleresco i t a l i a n o da D a n t e all'Ariosto (1977); M a r i n a Beer: II romanzo cavalleresco de Q u a t t r o e Cinquecento (1990). Király

Erzsébet

udvari eposz: 1. szűkebb értelemben, helytelen szóhasználattal az -> udvari regény s z i n o n i m á j a . O 2. t á g a b b értelemben a középkori európai udvari költészet epikus n a g y f o r m á i n a k összefoglaló elnevezése; magába f o g l a l j a az ->udvari regényt, a középkori —> hősénekek és verses legendák udvari á t d o l g o z á s a i t stb. Innen á t v i t t értelemben az E u r ó p á n kívüli u d v a r i költészet hasonló a l k o t á s a i t , pl. az indiai —> kávját is udvari eposzként szokás emlegetni. O 3. legt á g a b b (s szintén félrevezető) értelemben az udvari költészet verses kisepikai f o r m á i t is m a g á b a foglaló ->udvari epika szinonimája. O (—•udvari irodalom) Lontay László O Az u d v a r i eposz kifejezés mögött meghúzódó fogalmi zavarok fő oka voltakép20

pen az eposz t e r m i n u s és az , , u d v a r i " jelző többértelműsége. A szó eredeti — s egyedül p o n t o s — értelmében az eposz a közvetve v a g y közvetlenül Homérosz Iliászának és Odüsszeiájának m i n t á i t k ö v e t ő hősepikai a l k o t á s o k a t jelenti. A kifejezést azonban később á t v i t t é k a legkülönfélébb —•hősénekekre és ->• hős költeményekre (sőt, az olyan m ű k o m p l e x u m o k r a is, amilyen a —> Mahábhárata és a -*Rámájana), és a n n a k jelentése ilyen módon p a r t t a l a n n á t á g u l t ; ezért vált szükségessé, hogy a homéroszi t í p u s ú eposzokat a klasszikus eposz műszóval különböztessük meg. H a az eposzt e k i t á g í t o t t értelemben fogjuk fel, akkor a lovagi hőst e t t e k r ő l szóló verses —• udvari regények is nevezhetők eposzoknak; a homéroszi konvenciókhoz nem igazodván, a szó eredeti, szűkebb értelmében viszont n e m eposzok. O Hasonló a helyzet az „ u d v a r i " jelzővel. Szűkebb — s legáltalánosabban használt értelemben az udvari irodalom a középkori (s legfeljebb még az ez u t á n i ) európai fejedelmi u d v a r o k i r o d a l m á t jelenti, tág a b b — s terminológiai s z e m p o n t b ó l bizon y á r a jogosultabb fogalma viszont mindenféle u d v a r t a r t á s irodalmára kiterjed. Ez utóbbi értelemben t e h á t a homéroszi eposzok is udvari eposzoknak nevezhetők, hiszen az -^aoidoszok énekei is főként a törzsi királyok udvari közönségének igényeihez igazodtak. O Ha viszont e kifejezés mindkét t a g j á n a k legszűkebb értelmét vesszük alapul, a k k o r az udvari irodalomb a n az eposznak nevezhető a l k o t á s o k köre rendkívül leszűkül: jószerint csak az olyan epikus költemények sorolhatók e kategóriá b a , amilyenek a z o k n a k az itáliai romanzoszerzőknek (->udvari epika) a művei, akik m i n t B. Tasso (1493—1569) és L. Alamanni (1495—1566) — az ->udvari regény lovagi szüzséit a homéroszi konvenciókhoz igazítva a d t á k elő. O (—>eposz, udvari irodalom) Szerdahelyi István udvari irodalom: t á g a b b é r t e l e m b e n azon irodalmi alkotások összessége, amelyek saj á t o s a n valamely uralkodói—főúri u d v a r elkülönült, a r i s z t o k r a t a közönségéhez szólnak, 111. az ilyen m ű v e k l é t r e j ö t t é t és előa d á s á t m e g h a t á r o z ó intézményi keretek. Műnemeinek (—• udvari dráma, udvari színjátékok, udvari epika, udvari líra), m ű f a j a i n a k és intézményeinek megjelenési formái ebben az értelemben — természetesen korszakonként és k u l t ú r k ö r ö n k é n t igen változóak. O A n é m e t szakirodalom megkülönbözteti az udvari arisztokrácia ízléséhez igazodó, s t e m a t i k a i l a g is e n n e k életét t ü k r ö z ő höfische Dichtungtó1 az arisztokra-

UDVAR E n n e k az udvari irodalomnak az alkotói többségükben a különleges t á r s a d a l m i h e l y z e t b e n élő és g o n d o s a n képzett (-»Edubba) írnokok, t u d ó s papok, de nem egyszer már birodalmi főméltóságok, az uralkodóház tagjai (mint Ptahhotep, Dzsedefhor, Imhotep, Ipuwer) vagy éppen az u r a l k o d ó k is (Heti, Ehnaton, Assur-banApli). Az u d v a r jelentős k ö n y v t á r r a l (—•Assur-ban-Apli könyvtára) rendelkező kulturális központ is, írnokai között t u d ó s filológusok m ű k ö d n e k , akik gyűjtik a szájh a g y o m á n y b a n élő szövegeket, másoljákm á s o l t a t j á k a k o r á b b i alkotásokat, sőt, ezeket szövegkritikailag is gondozzák, kommentálják, kánonokba foglalják, lex i k o n o k a t , szójegyzékeket készítenek s t b . Az alkotói ö n t u d a t első nyomai is itt jelentkeznek, a szövegek szerzői olykor m á r nevükkel jegyzik műveiket. Szepes Erika—Szerdahelyi István

t i k u s — m o n a r c h i k u s uralmi rendszer ideáljait kifejező, az u r a l k o d ó k a t dicsőítő Hofdichtungot; e két v á l f a j azonban erősen összemosódik, s ezeket m á s u t t — így nálunk — terminológiailag sem szokás elkülöníteni. Szerdahelyi István O Szűkebb értelemben az európai feudalizmus idején az uralkodók, főnemesek és egyházfejedelmek székhelyein, az u d v a r t a r t á sukhoz t a r t o z ó irodalmi tevékenység. N o h a a barbárságból a civilizációba emelkedő k u l t ú r á k b a n rendszerint megjelenik a hatalmi központok u d v a r a i h o z t a r t o z ó költő, aki genealogikus-heroikus a l k o t á s o k a t ad elő, s a n a g y o b b központosított államok (Mezopotámia, E g y i p t o m ) uralkodóinak székhelyein is mindig volt az udvari világ keretében és a h a t a l o m szolgálatában álló irodalmi (és művészeti, t u d o m á n y o s , ideológiai stb.) tevékenység, az ókori k u l t ú r á k ilyen jelenségeit r i t k á b b a n jelölik ezzel a terminussal. Az E u r ó p a i k u l t ú r k ö r ö n kívüli irodalmak hasonló intézményeit- - m ű f a jait inkább szokták u d v a r i n a k nevezni, de j o b b á r a alkalomszerűen és nem mindig ind o k o l t a n . Az európai középkori u d v a r i irodalom s z i n o n i m á j a k é n t használatos a -^lovagi irodalom t e r m i n u s is, de az udvari irodalom nem csak lovagi t e m a t i k á j ú alkotásokból áll, s a lovagi t é m á j ú költészet régebbi (->chanson de jjesfe-típusú) v á l t o z a t a nem udvari jellegű. (Az E u r ó p á n kívüli jelenségekre a lovagi jelzőt nem is szokták használni.) Voigt Vilmos

O Az egyiptomi és mezopotámiai u d v a r i irodalom kezdeteinél jóval későbbiek Homérosz— az i. e. 8. sz.-ban keletkezett és az i. e. (5. sz. t á j á n leírt — eposzai. T á r s a d a lomfejlődési értelemben azonban ezek a mezopotámiai—egyiptomi típusú, birodalmi udvari irodalmat megelőző, a törzsközösségi rend és az osztálytársadalom közötti á t m e n e t szakaszára jellemző típust képviselik, az udvari irodalom első a l a k j á t (vagy közvetlen előzményét). A leghatalm a s a b b nemzetségfők, törzsi királyok köré t ö m ö r ü l ő arisztokrácia lakomáin, az ünnepségeken ekkor olyan hivatásos —>dalnokok lépnek fel, amilyenek a homéroszi kor -*aoidosz&i is voltak. Az Odüsszeia 8. éneke így í r j a le a phaiákok királyának, Alkinoosznak p a l o t á j á b a n a dalnok, Démodokosz fellépését: m i u t á n a király a phaiákok főnökeit és vezetőit, a „jogarral ékes, büszke urak ' - a t lakomára h í v t a ,

O A t á g a b b (és indokoltabb) értelemben felfogott udvari irodalom legrégibb — az i. e. 3. évezredtől k i m u t a t h a t ó — emlékei az ókori Mezopotámia és E g y i p t o m centralizált birodalmaiból származnak, ahol az uralkodó rétegek k u l t ú r á j á b a n lényeges szerepet j á t s z o t t az írásbeliség. A vezető m ű f a j o k itt az istenkirályokat dicsőítő szövegek. Az uralkodó az -^eposzok igazi hőse, őt m a g a s z t a l j á k a —>himnuszok, —• krónikák, a —•felirat irodalom alkotásai, jórészt az ő nevében szólal meg az -> intelemirodalom, s az ő h i á n y á t p a n a s z o l j a az u d v a r t ó l t á v o l élő ember:

Oszlopok és a sövény köze megtelt és az egész ház, hogy gyülekeztek a férfiak: o t t volt ifja-öregje. 0 pedig áldozatul vágott értük le tizenkét szép j u h o t és két csámpás ökröt, nyolc agyaras kant; megnyúzták ezeket s készültek a dús lakomára. E k k o r a kedves dalnokot is bevezette a hírnök, azt kedvelte a Múzsa nagyon, jót s rosszat is adva: mert elvette szemét, de az édes dalt neki adta. Pontonoos hírnök vitt néki ezüstszögü széket épp a középre, nagy oszlophoz támasztva a hátát; és felakasztva a szögre az éleshangzatu lantot válla fölé. megmondta a hírnök, mint vegye kézbe; és a dalos mellé szép asztalt és kosarat tett, jó k u p a bort is elébe: igyék. ha kivánja a lelke. Ok meg a kész eledelt szaporán szedték ki kezükkel, lís miután éhüktől, szomjuktól szabadultak, hősök tetteiről késztette dalolni a Múzsa Démodokost. (ford.: Devecseri G.)

Legyen hozzám kegyes Egyiptom királya! Éljek békéjében. hódoljak az ország Űrnőjének. aki a király p a l o t á j á b a n van. halljam gyermekei megbízatásait!

O. bár beszélne nekem gyermekei jólétéről, és töltené az örökkévalóságot fölöttem! (Szinuhe története, ford.: DobroviU A.)

2 \

UDVAR Ezek a dalnokiskolák -*szájhagyományában élő és v a r i á l ó d ó dalok f ő k é n t a törzsi arisztokrácia fényes leszármazását bizonyító genealogikus énekek (-»genezis 3.) s az ősök és u t ó d a i k legendás t e t t e i t megörökítő -^hősénekek, —•történeti énekek voltak, az arisztokrácia uralmi ideológiájának fontos tényezői. A d a l n o k o k így megkülönböztet e t t tiszteletnek örvendhettek, mesterségük a túlvilági h a t a l m a k , a Múzsák adomán y á n a k , isteni —> ihlet eredményének hírében állt: így szólt ekkor a hírnökhöz leleményes Odysseus, háthúsból k a n y a r í t v a — maradt még t ö b b a gerincen vadkan húsából, melyet bő zsír borított be: ,,Hírnök, vedd csak e húst és vidd oda Démodokosnak, hadd egye meg: s őt üdvözlöm most, bárha búsongok: mert hisz az énekeseknek a tisztelet és a csodálat jár valamennyi halandótól: minden dalos e m b e r t Múzsa tanít-ott dalra, hisz annyira kedveli ő k e t " .

lius költészetében — , de az irodalmi nyilv á n o s s á g h a g y o m á n y a i mások lévén, elkülönült udvari költészet sosem a l a k u l t ki. S a j á t o s epizódja volt az udvari költészetn e k Nero uralkodása; ő b i r o d a l m á n a k legn a g y o b b költője szeretett volna lenni, s h o g y szereplési v á g y á t kielégíthesse, m e g a l a p í t o t t a a róla elnevezett Neronia ü n n e p e k e t , amelyen a szokásos cirkuszi ját é k o k o n és gladiátorküzdelmeken kívül költői versenyek is v o l t a k . Ezeken m a g a is versenyre kelt az u d v a r á b a h í v o t t költőkkel. Amikor azonban Lucanus a P h a r s a l i a h á r o m énekével féltékenységet k e l t e t t benne, eltiltotta a n y i l v á n o s szerepléstől, s udv a r á n a k irodalma ezt követően az 5 mag á n s z á m á v á vált. O A görög irodalom bizánci korszaka viszont jellegzetesen u d v a r k ö z p o n t ú volt. Szepes Erika

(ford.: Devecseri G.)

O A hellenisztikus irodalommal p á r h u z a m o s a n , az i. e. 1. évezred derekától alakult a k ki a keleti birodalmak udvari irodalmai. Az óperzsa epikus udvari költészet létezéséről csak k ö z v e t e t t forrásokból tud u n k , a m i n t h o g y az indiai udvari költők, a szúták (kb. az i. e. 6. sz.-tól ismert) dicsőítő és hőskölteményei sem eredeti f o r m á j u k beolvasztb a n , hanem a —y Mahábháratába v a m a r a d t a k fenn. A kínai Csou-kor 2. felében (i. e. 8—3. sz.) viszont a f ő h a t a l o m é r t k ü z d ő fejedelemségek u d v a r a i b a n meghat á r o z ó szerepet játszó írástudók művei és az általuk összeállított ~*8i king dalai szöv e g ü k b e n is f e n n m a r a d t a k . O A n é p v á n dorlás kori (kb. i. sz. 4—7. sz.) államalakulatok jórészéről nincsenek ilyen a d a t a i n k , de a kelta ->6dráköltészet és a korai ->szkaldikus költészet éppúgy a homéroszi t í p u s ú dalnokköltészet vonásaival rokoníth a t ó , mint a közel-keleti ->ím&költészet kezdete. Szerdahelyi István

A t á r s a d a l m i fejlődés hasonló fokain az udvari költészet e v á l f a j a világszerte megtalálható (s bizonyos, hogy a mezopotámiai és egyiptomi, birodalmi típusú udvari irodalom is ebből fejlődött ki, csak ->szájhagyományban élő emlékei elvesztek). A történelmi változásokkal azonban létalapja megszűnik; a kifejlett o s z t á l y t á r s a d a l m a k ban az arisztokráciának már nincsen szüksége a legitimáció ilyen f o r m á j á r a , s a dalnokok elvesztik korábbi r a n g j u k a t , vándor népi é n e k e s e k k é n t , alacsony sorba süllyednek. O Az u d v a r i irodalom birodalmi típusa azonban n e m alakult ki a poliszdemokráciához v e z e t ő görög fejlődésben, ahogy a köztársaság kori R ó m á b a n sem. Az i. e. 4. sz.-ban, N a g y Sándor b i r o d a l m á b a n és ennek hellenisztikus u t ó d á l l a m a i b a n viszont az ú n . —>hellenisztikus irodalom a mezopotámiaihoz—egyiptomihoz hasonló vonásokat m u t a t o t t , mind az u r a l k o d ó k a t —>dicsőítő irodalom m ű f a j a i n a k előtérbe kerülésével, m i n d a —>filológiai m u n k a felvirágzásával. (Az utóbbi leginkább a Ptolemaiosz Szótér által a l a p í t o t t alexandriai k ö n y v t á r és Muszeion tudós költőinek köszönhetően.) U j vonás a költői ö n t u d a t kiteljesedése, a költők immár t u d a t o s a n törekednek h í r n e v ü k g y a r a p í t á s á r a . E z t az önt u d a t o t a z o n b a n a kor viszonyai között kell é r t e l m e z n ü n k : a történelmi a n e k d o t a szerint a t e t t e i t versbe szedő dalnokot Nagy Sándor úgy honorálta, hogy előadás közben m i n d e n neki tetsző sorért egy aran y a t , de a n e m tetszőkért n y o m b a n egyegy pofont a d o t t . O R ó m á b a n a császárkorban é r v é n y e s ü l t e k ugyan hasonló tendenciák — f ő k é n t Maecenas irodalomszervező tevékenysége idején, v a l a m i n t Vergi-

O A középkori európai udvari irodalom a —>Karoling-reneszánsz korai kísérlete u t á n a 12. sz.-ban alakult ki a dél-franciao.-i provanszál k u l t ú r á t felvirágoztató fejedelemségekben, s innen t e r j e d t át az Ibérfélszigetre, I t á l i á b a , É s z a k - F r a n c i a o . közvetítésével Németo.-ba, Angliába, Skandin á v i á b a . F ő m ű f a j a i a provanszál —*•trubadúr-költészet lírai formái, főként —>udvarlódaliú és a francia —•udvari regény e p i k á j a . I r o d a l o m t ö r t é n e t i jelentősége az, hogy a latin nyelvű egyházi, s főként a —•kolostori irodalom mellett m e g t e r e m t e t t e a feudális arisztokrácia ideológiáját tükröző, laikus, nemzeti költészetet. Alkotói is világi emberek, főként miniszteriálisok (udvari tisztségviselők), nemes urak és hölgyek, u d v a r 22

UDVAR gű, hasonló irodalmával is). A terjeszkedése s o r á n végül Andalúziától a Fülöp-szigetekig t e r j e d ő iszlám k u l t ú r a k ö z p o n t j a i m i n d e n ü t t a fejedelmi udvarok l e t t e k , a m i n t h o g y az e t e r ü l e t e k e n kialakult államszervezetek is d e s p o t i k u s á n centralizált a k v o l t a k ; az a r a b költészet fő f o r m á j a a -tqaszída, az uralkodó dicsőségét h i r d e t ő (--*madh), halálát sirató (->marszija) v a g y ellenségeit gúnyoló (-*hidzsá'). O Még e g y é r t e l m ű b b a perzsa irodalom ide v o n h a tó jelenségeinek értelmezése. Már a középperzsa (pehlevi) nyelvű m ű v e k között szül e t e t t olyan mű — a Visz u Rámín ('Visz és R á m í n ' ) c. szerelmi eposz —, amely a környező népek i r o d a l m a i b a n is elterjedt, s a m e l y olyan mértékű hasonlóságot m u t a t o t t az európai udvari regények legelterjedt e b b szüzséinek egyikével, a Trisztánmondáxal, hogy t ö b b k u t a t ó úgy találta, az u t ó b b i a perzsa t ö r t é n e t átvétele. Dante l á t o m á s a i n a k perzsa p á r h u z a m a i t is k i m u t a t n i vélik. Ismertek e korból az u d v a r i s z o k á s o k a t b e m u t a t ó perzsa alkotások is. Az ú j p e r z s a irodalomban főként az ú n . „klasszikus k o r s z a k " (a 9—10. sz.-tól) m ű vei t a r t o z n a k ide, a m e l y e k formailag (műf a j o k , m e t r u m o k t e k i n t e t é b e n ) arab h a t á s t m u t a t n a k . A Belső-Ázsiában (Bokharában) székelő perzsa számánida dinasztia mecénási rendszere (amelybe a maliku'ssuará, „költőfejedelem" cím a d o m á n y o z á sa is beletartozott) az u d v a r i költészet n a g y fellendülését eredményezte, s ennek képviselői a mai Afganisztántól a K a u k á z u s i g , I n d i á i g és Dél-Szibériáig terjedő t e r ü l e t e n t e v é k e n y k e d t e k , d ö n t ő módon befolyásolv a a török és k a u k á z u s i i r o d a l m a k a t is. Úgyszólván v a l a m e n n y i uralkodó (emír) u d v a r á b a n virágzik a dicsőítő irodalom és a (pszeudo)történetírás, és e mellett egy ú j szerű, érzelmes, misztikus (szúfí) szerelmi és hedonisztikus költészet is megjelenik. A —>szúfizmus misztikája mind a k o r t á r s a k a t , m i n d a későbbi európai költészetet megihlette. Voigt Vilmos

ról u d v a r r a vándorló dalnokok. Az -+udvari költők az u d v a r t a r t á s h o z t a r t o z n a k , jav a d a l m a z á s b a n részesülnek, megbízásokat k a p n a k , elkészült műveiket itt a d j á k elő, általában az udvari ->ünnepek keretében. O E középkori udvari irodalom t é m á i leginkább az -+amour cottríoiY érzelemvilága, a —>lovagi irodalom eszményi és fantasztikus színekkel á t s z ő t t k a l a n d m o t í v u m a i , de kapcsolódott hozzá s z á m o t t e v ő —•illemtanirodalom és irodaimias-regényes elemekkel átszőtt t ö r t é n e t í r á s (->krónika, verses krónika, gesta) is, szórakoztató v o n u l a t á n a k pedig része volt a -*• bolondirodalom. Az —>udvari színjátékokban viszonylag alig a k a d igazi —>udvari dráma, de az —>udvari játékok stilizált formavilága az u d v a r t a r t á s m i n d e n n a p i életét is á t h a t o t t a . O A szerelmi t é m á j ú m ű v e k b e n a m a g a s r a n g ú hölgynek hódolnak, érte hőstetteket v a g y egyszerűen bolondságokat h a j t a n a k végre, távolról i m á d j á k , a k é p m á s á b a szeretnek bele stb. A k a l a n d o k b a n előtérbe kerül a mágia, a misztikum, a titokzatosság; a lovaghősök nem evilági színhelyeken k u t a t n a k valami u t á n , s mesés szörnyekkel csatáznak érte. U g y a n a k k o r az erotika is megtalálható, néha a fetisizmusig menően szublimált f o r m á b a n , máskor g y e r m e t e g naivitással. vaskos m o t í v u m o k a t á r t a t l a n u l előadva, triviális jeleneteket és t u l a j d o n s á g o kat ábrázolva. Az alkotások nyelve gyakorlatilag mindig a kialakulóban levő irodalmi nyelv, amely azonban eltér a köznyelvtől. Az irodalmi k u l t ú r a n e m korlátozódik az írásbeliségre, a szóbeliségben élő zenéhez vagy t á n c h o z kapcsolódó alkotások is gyakoriak, sőt, a képzőművészet, vallás, filozófia is szorosan egybeforr bizonyos t é m á k k a l , előadási alkalmakkal (—>szinkretizmus). O Jelentős befolyást gyakorolt az európai középkori u d v a r i irodalom a korai polgári irodalomra, a francia költőcéhek, s f ő k é n t a német —>mesterdalköltészet kialakulására, de a népköltészetbe csak egyes elemei j u t o t t a k el; ez utóbbi közegben elsősorban formai megoldásainak. m ű f a j i rendszereinek m a r a d v á n y a i t lehet felismerni. Szerdahelyi

István—

Voigt

O I n d i á b a n a nem folklórjellegű középkori világi költészet és színjátszás a maga egészében udvari jellegű volt; udvari költők — és helyenként t u d ó s költőnők —, g y a k ran pedig az u r a l k o d ó h á z a k tagjai, m a g u k a királyok is művelték. Az udvari k ö r ö k ö n kívül legfeljebb a városi lakosság előkelőbb rétegeihez szólt. F ő jellemvonása a —>Mahábhárata és —• Rámájana a d a p t á l á s a és a belőlük merített m o t í v u m o k önálló kidolgozása, t o v á b b á a szanszkrit irodalom (3—4. sz.-ban kezdődő) mintáinak k ö v e t é se; n e m kivétel nélkül azonban, hiszen pl. a

Vilmos

O Az a r a b irodalom korai évszázadainak k u t a t ó i eltérő véleményeket h a n g o z t a t n a k a t e k i n t e t b e n , hogy az iszlám előtti korban, a L a h m i d á k és Gasszánidák á l l a m á b a n művelt költészet u d v a r i n a k nevezhető-e vagy sem. A Maghreb, m a j d Andalúzia a r a b irod a l m a a z o n b a n m á r nyilvánvalóan ilyen v o n á s o k a t m u t a t (az utóbbi p á r h u z a m b a állítható az ibériai félsziget „ e u r ó p a i " jelle23

UDVAR tamil irodalom klasszikus s z a k a s z a (kb. i. e. 150—i. sz. 250) önálló, r e n d k í v ü l kötött, a k a d é m i k u s u d v a r i költészetet hozott létre (->szangam). A m o h a m e d á n nagymogul dinasztia (1526—1858) uralma idején — főként az északi, szindhí, p a n d z s á b i , urdú és kásmíri nyelvterületeken — a perzsa verses szerelmi regények is jelentősen befolyásolták az udvari epika fejlődését. Puskás Ildikó

V i e t n a m b a n a kínai volt használatos, és az ó j á v a i írott irodalom szókincse 9 0 % - b a n szanszkrit stb.). Bögös László—Szerdahelyi István O Észak-Afrika őslakóinak, a b e r b e r e k n e k költészetében is f e l m u t a t n a k a szakirodalom egyes képviselői udvari v o n á s o k a t , s leszármazottaik (—*kabil irodalom, tuareg irodalom) közül a t u a r e g e k nevezetesek arról, hogy az udvari költőversenyekre emlék e z t e t ő összejöveteleiken a nők is részt vesznek, s ezeken az európai középkori l í r á r a is emlékeztető verseket a d n a k elő. O F e k e t e - A f r i k á b a n ősi idők ó t a ismeretes a királyok u d v a r a i b a n élő, nevelői, hagyományőrzői, t ö r v é n y t u d ó i f e l a d a t o k a t is bet ö l t ő , s főként a t ö r t é n e t i és dicsőítő költészet terén m ű k ö d ő —*griot-k, -*•mveténekesek s t b . Az arab k u l t ú r a befolyása a l a t t álló n é p e k , így a h a u s z a szultánok u d v a r i költészetében (->wakokin yabo) a -*qaszída hat á s a is világosan érzékelhető ( - • Wakar Bagauda). O Az u d v a r i jelleg egyes óceániai i r o d a l m a k b a n is m e g t a l á l h a t ó (főként a dicsőítő tendenciák és a mindennapitól eltérő n y e l v használata révén). Megkísérelték, h o g y az azték irodalom egyes a l k o t á s a i t így értelmezzék, s elképzelhető, hogy a m a j a u d v a r i irodalom elbeszélései jelentek meg a z o k b a n a f e n n m a r a d t — képregényekhez hasonlítható - ábrázolás-sorozatokban, a h o l a hősök f ő r a n g ú a k (a mai m a g y a r á z ó k szóhasználatával: hercegek, hercegnők). Az i n k a irodalom nem ismert effajta alkotások a t , de amikor a 17. sz.-ban lejegyezték a k e c s u a irodalom szövegeit, ezek k ö z ö t t meglepően gazdag lírára b u k k a n t a k , a m e l y e t az európai leírók udvari költészetként is emlegetnek. Voigt Vilmos

O A kínai irodalomban viszont — főként a 7. sz.-tól, a Tang dinasztia k o r á t ó l egy sajátos, ezzel ellentétes t e n d e n c i a bontakozott ki. J ó l l e h e t az udvari világ i t t is fontos szerepet j á t s z o t t az irodalmi életben, s az uralkodóházak tagjai, maguk a-császárok is gyakran jeles költők, akik k ö r n y e z e t ü k b e gyűjtik a tehetségeket, másrészt viszont az elitköltészettel való foglalatoskodás messze túlnyúlik az udvari arisztokrácia körein. A műveltebb társasági élet á l t a l á n o s f o r m á j a , a hivatalok betöltéséhez szükséges mandarinvizsgák tétele a klasszikus költői forrnák szerinti versírás; ilyen k ö l t e m é n y e k e t írnak az erdei r e m e t é k , a k u r t i z á n o k , s még a rablóvezérek k ö z ö t t is a k a d n a k jeles verselők. Ez a jelenség egyedülálló; a 9. sz. végéig a kínai n y e l v és kultúra m i n d e n t á t h a t ó befolyása a l a t t fejlődő j a p á n irodalom sem v e t t e át. Az itteni, a 9—10. sz. fordulóján felvirágzó elitirodalom is — egészen a 17. sz.-ig az u d v a r i arisztokrácia (és a kolostorok) zárt, az európai udvari játékok világánál is stilizáltabb, b o n y o l u l t a b b ceremóniákhoz igazodó köreiben élt (—>utaawase). Még f o k o z o t t a b b elkülönülés jellemezte a koreai u d v a r i irodalmat, a m e l y n e k már a nyelve sem koreai, hanem — miként az egész hivatalos-hivatásos irodalomé — a 15. sz. derekáig, a - > H u n m i n csongum (1444) létrejöttéig kínai volt. Mártonfi Ferenc

O A középkori jellegű udvari irodalom E u r ó p á b a n a 13. sz. 2. felétől fokozatosan lehanyatlott, de az udvari költészet megváltozott a r c u l a t t a l — a reneszánsz idején ú j virágkorát élte. A reneszánsz műveltség gazdasági a l a p j a a polgárság meggazdagodása volt u g y a n , de kulturális közp o n t j a i ismét a fejedelmi udvarok l e t t e k . Az Európa-szerte e l t e r j e d t m i n t á t e z ú t t a l Ttália n y ú j t o t t a , ahol az udvari irodalom h a g y o m á n y a i a ->szicíliai iskola költészet é h e z vezethetők vissza. Ennek eszméihez i g a z o d t a k a veronai Della Scala uralkodóh á z fejedelmei (akiknek u d v a r á b a n Dante is hosszabb időt t ö l t ö t t ) , s a 14- 15. sz.-ban hasonlóan fontos szerepet játszott a Visconti és a Sforza család uralma idején a milánói udvar (ahol F . Filelfo, A. Cornazzano is működött). O Kimagasló k u l t u r á l i s

O Az indiai és kínai irodalom h a t á s a döntően befolyásolta az Indokínai-félsziget m a g a s k u l t ú r á i t , s az indiai befolyás az indonéz szigetvilágba is b e h a t o l t és helyenként az ezt felváltó fokozatos iszlamizálódás (13—16. sz.) u t á n is f e n n m a r a d t . A hivatásos irodalom kezdetekben ezeken a területeken is szinte kizárólagosan udvari és vallásos-kolostori jellegű volt, s az udvari irodalom olyan sajátosan ezoterikus műf a j o k b a n is jelentkezett, a m i l y e n pl. thai -*lchon és —»rabam színjáték, m e l y n e k szövegeit a királyok írták, s előadóik csak hercegek és hercegnők lehettek, v a g y a -*•klom csang d a l m ű f a j a . Erőteljes az udvari irodalom nyelvi elkülönülése is (ahogyan pl. 24

UDVAR jelentősége volt a p á p a i u d v a r n a k , ahol az avignoni időkben — Petrarca volt az első u d v a r o n c (aki a p á r m a i , p a d o v a i és milánói u d v a r b a n is szolgált). Növelte a p á p a i u d v a r kulturális fényét a n a g y humanista p á p á n a k , V. Miklósnak (1447—1455), a vatikáni k ö n y v t á r szervezőjének mecénási tevékenysége, s TI. Pálé, akinek idején P. (5. Leto megszervezte az Accademia Roman á t . A pápai udvari irodalom a 16. sz.-ban, X. Leó, VTT. Kelemen és TIT. Pál a l a t t teljesedett ki; sok író, költő lett e k k o r egyházi j a v a d a l m a s , és szolgálta a p á p a s á g ideológ i á j á t . A 16. sz. 1. felében alakult ki Rómában az ún. toszkán-római klasszicizmus, amelynek k ö z p o n t j a a C. Tolomei szervezte Accademia della Virtu volt. Ttália legkülönbözőbb államaiból származó költők, írók a l k o t n a k ekkor emelkedett t é m á k r ó l szóló m ű v e k e t a -»petrarkizmus választékos, a plebejus költői f o r m á k a t kerülő stílusában. A római udvari költészet virágzásának azu t á n az ellenreformáció, s a Galilei és mások törekvései n y o m á n előtérbe kerülő, az —•Accademia dei Lincei tevékenységét is á t h a t ó t u d o m á n y o s s á g v e t e t t véget. O Nevezetes k ö z p o n t j á v á v á l t a 15. sz.-ban az udvari irodalomnak Nápoly is, főként az Aragóniai ház viszonylag rövid u r a l m a idején (1442 1501). I t t t e v é k e n y k e d e t t A. Beccadelli, a Porticus Antoniana (a később —•Accademia Pontaniana néven t o v á b b m ű ködő) tudós társaság megalapítója, s G. Pontano is. A rendszerváltozás után Pietro de Toledo alkirály (1484—1553) is a kulturális fejlődést szolgáló i r á n y z a t o t képviselte. e g y ü t t m ű k ö d v e a déli arisztokráciával. O L e g m a g a s a b b szintre az itáliai udvari költészet a középolasz u d v a r o k b a n — Ferr a r á b a n . M a n t o v á b a n , U r b i n ó b a n és Moden á b a n , az Este, Gonzaga, Montefeltro és Della Rovere családok mecénási tevékenysége nyomán emelkedett a 15—16. sz.-ban. A ferrarai Este u d v a r a d o t t tisztségeket M. M. Boiardónak, itt m ű k ö d ö t t az első állandó színház, itt élt L. Ariosto és T. Tasso, s mellettük számos kisebb lírikus. A m a n t o vai, urbinói és a p á p a i u d v a r t a p a s z t a l a t a i t egyesítette világhírű, az u d v a r i kultúra elméleti alapvetését n y ú j t ó művében (amelynek m á r mo.-i h a t á s a is volt) B. Castiglione (Az udvari ember, 1528). O A középkori udvari irodalomhoz képest a változások egyik s z e m b e t ű n ő jegye az, hogy az u d v a r a t u d o m á n y o s irodalom terén is versengeni kezd az egyházzal; a fejedelmek a k a d é m i á k a t a l a p í t a n a k , s a kor fő filozófiai irányzata a Cosiino de Medici által alap í t o t t —• Accademia Piaionica m u n k á s s á g a n y o m á n t e r j e d ő —>platonizmus. Az udvari

25

műveltség s z í n v o n a l á n a k emelkedését m u t a t j a az is, hogy a próza, s h e l y e n k é n t a költészet is g y a k r a n latin nyelven szólal meg, az antik z á r t f o r m á k (az eposz, a -*commedia dotta, commedia erudita az antikizáló ->pásztori költészet) a d i v a t o s a k , s a lírában is erős a v i r t u o z i t á s b a hajló p e d a n téria törekvése (—>canzone, szonett, tercina, f ő k é n t az itáliai m i n t á k a t követő f r a n c i a és angol ->retorikusok, courtly makers tevékenységében). O Az a n t i k világ, a latin nyelv kultusza d ö n t ő e n hozzájárult az irodalom k e t t é s z a k a d á s á h o z , a középrétegek irodalmi igényeitől eltávolodó, emelkedetten keresett u d v a r i irodalom kialakulásához . Herczeg Gyula O Az 1530 t á j t k e z d ő d ő és a 16. sz. végéig t a r t ó manierizmus f o l y t a t j a ezeket a hag y o m á n y o k a t . E k k o r alakul ki és szilárdul meg — főként I. Cosimo idején — a firenzei hercegek, u t ó b b t o s z k á n nagyhercegek udv a r a . A p e t r a r k i z m u s . a hősi eposzok k u l t u szát a z o n b a n c s a k h a m a r f e l v á l t o t t a a természettudományok támogatása; a nagyhercegek G. Galilei hívei. Az udvari költészet m i n t a a d ó törekvései F r a n e i a o . - b a n (—*Pléiade) és Angliában ( - > e u p h u i z m u s ) jelentkeztek. Herczeg Gyula—Szerdahelyi István O Az európai u d v a r i irodalom utolsó jelentős á r a m l a t a a feudális—ellenreformációs b a r o k k és az abszolút monarchiák klasszicizmusa rokokója jegyében t e r j e d t el. F ő jellemvonása az ezoterikus belterjesség, „önálló világa úgyszólván nemlétezőnek t e k i n t i a r a j t a kívül eső világokat", másrészt a p o m p á z a t o s a n reprezentatív jelleg: „az u d v a r a n e m - u d v a r r a l az antitézis vis z o n y á b a n áll; hogy ö n m a g á t kiépítse, a harcos expanzió feszültségére van szükség e " {Szerb A.). Képviselői főként polgári s z á r m a z á s ú a k u g y a n , de annál precízebben ügyelnek az „ u d v a r i e m b e r " — e k k o r B. Grácián műve (1647; korábbi előzmények u t á n Faludi F. ü l t e t t e á t m a g y a r r a B ö l t s és figyelmetes udvari ember, 1750. 1770— 1771 c.) által kodifikált —- m a g a t a r t á s f o r m á i r a és az „ u d v a r i ízlés" Boileau-típusú receptesztétikáira. Legjelentősebb m ű f a j a a klasszicista t r a g é d i a (—•tragédie classique) és az eposz, v a l a m i n t a —>gáláns irodalom formái, s természetesen erőteljes v o n u l a t a a —» dicsőítő irodalom. O A 17. sz.-ban azonban az udvari arisztokrácia köreit fokozatosan h á t t é r b e s z o r í t o t t á k az —•irodalmi szalonok, s a 18. sz.-ban kialakuló kapitalist a -*kultúrpiac végképpen m e g s z a b a d í t o t t a az írókat attól, hogy megélhetésük az

UDVAR analógiák m a g y a r á z a t á t a -+tipologikus egyezés n y ú j t j a . A l e g ú j a b b k u t a t á s o k eredményei azt m u t a t j á k , hogy az európai udvari irodalmak között közvetlen kapcsolatok éltek, s itt a m o t í v u m o k , sőt egész m ű vek ismerete-utánzása magyarázza az egyezéseket. A perzsa, a távol-keleti stb. u d v a r i irodalmak a z o n b a n az európaitól (és egymástól) függetlenül a l a k u l t a k ki, befolyásolták viszont s a j á t környezetüket (mik é n t a perzsa Belső-Ázsia és a K a u k á z u s soknyelvű irodalmait, a kínait a j a p á n t és k o r e a i t stb.). O E sokrétű és világszerte e l t e r j e d t irodalom h a g y o m á n y a i e g y é b k é n t m i n d e n ü t t m e g t a l á l h a t ó k az a d o t t területek f o l k l ó r j á b a n is, a k á r közvetlen átvétellel, a k á r egyes elemek (témák, m o t í v u m o k , f o r m a i megoldások) a d a p t á c i ó j á v a l . Különösen a fejlettebb, b o n y o l u l t a b b cselekményvezetés, a műköltői eredetű poétikai eszközök (hasonlatok, allegóriák, ritmusés rím képletek) g y a k r a n udvari eredetűek. A m a g y a r népköltészetben (áttételes módon) a —•ballada (és e n n e k előzményei, a -*széphistória és a —•históriás ének) n é h á n y v o n á s a értelmezhető az udvari irodalom hatásaként. Voigt Vilmos

—•udvari költő kötelmeitől, a főúri —>mecénások kegyétől függjön; a k ö z o k t a t á s kiépülése ezzel p á r h u z a m o s a n megszünteti az arisztokrácia műveltségi privilégiumát is, és így a jelentősebb alkotók s o r á b a n egyre r i t k á b b a n találni előkelő dilettánsokat. Szerdahelyi István—Voigt Vilmos O Az udvari irodalom e fokozatos devalválódása oda v e z e t e t t , hogy n a p j a i n k irodalomszemléletében az irodalom e típusa csökkent é r t é k ű n e k mutatkozik: az „udvar i " jelző p e j o r a t í v árnyalatú, a szolgai függőség, valóságidegen, üres virtuozitás, enerváltság á r n y é k a vetül rá. Különösen kemény, h a r a g o s ítéletet t a r t o t t az itáliai reneszánsz u d v a r i irodalma f ö l ö t t F . De Sanctis. Szerinte az udvari k ö l t ő k n e m érzékelték a h á b o r ú k s ú j t o t t a h a z a gyötrelmeit, a mészárlások, fosztogatások áldozatainak szenvedéseit; félrevonultak az udvari élet p o m p á s szórakozásokat n y ú j t ó védettségébe, s megelégedtek a p e t r a r c a i elvont szerelem sémáinak ismételgetésével. Hiányzik ebből az irodalomból a belső élet komolysága, az igazi vallásos érzés, a haza tisztelete és a családszeretet; természetábrázolása talmi, a kor nagy t á r s a d a l m i kérdései iránt érzéketlen. Képviselői lenézték s a j á t népüket , kigúnyolták h a g y o m á n y a i t ; fejedelmek bértollnokaiként egy cinikusan materialista irodalom művelői voltak. Mindez igaz lehet, de a k k o r sem teheti kétségessé a —tpetrarkizmus nemzetközi h a t á s á n a k jelentőségét s a reneszánsz kori itáliai udvari irodalom vezető m ű f a j a i n a k esztétikai, verstechnikai és nyelvi értékeit . Az ókortól a 18. sz.-ig t e r j e d ő összképet t e k i n t v e pedig az udvari k u l t ú r a — amint ez a f e n t i áttekintésből is k i t ű n h e t e t t — rendkívül fontos művelődéstörténeti szerepet j á t s z o t t a hivatásos irodalom és az i r o d a l o m t u d o m á n y kialakulásában, a középkor idején pedig E u r ó p á b a n a világi m ű f a j o k , a nemzeti nyelvű irodalom bölcsője volt. Herczeg

O Az ú j a b b magyar irodalomtörténet-írás leghevesebben v i t a t o t t kérdéseinek egyike, hogy létezett-e a k ö z é p k o r b a n m a g y a r n y e l v ű udvari irodalom. Történelmi t é n y , hogy a középkori m a g y a r t á r s a d a l o m vezető köreiben kialakultak olyan élet- és mag a t a r t á s f o r m á k , amelyek a nyugat-európai lovagi intézmény megfelelői voltak: létez e t t a lovagi cím (miles) a hozzá t a r t o z ó külsőségekkel, v á r a k k a l , címerekkel, pecsétekkel, volt nehéz fegyverzetű, p á n c é l b a ö l t ö z ö t t seregtest és az ennek gyakorlatoz á s á r a szolgáló lovagi t o r n a , voltak lovagrendek stb. S m i n t h o g y irodalomtörténészeinknek — a török p u s z t í t á s m i a t t — az egész középkori m a g y a r irodalom viszonyl a t á b a n a f o r r á s a n y a g szinte teljes hiányával kellett számolniuk, közvetett (és v i t a t h a t ó ) következtetésekre épülő elgondolásokkal vélték bizonyítani, hogy az udvari regény és a lovagi-udvari típusú szerelmi líra (—>virágének) m a g y a r nyelvű változatai is léteztek. E h a g y o m á n y o s felfogással szemben az 1970-es évek derekától az a nézet terjed, mely szerint ,,ha a középkor v a l a m e n n y i regisztere: populáris, liturgikus. v á g á n s . t a n u l t - a n t i k i z á l ó k i m u t a t h a t ó a m a g y a r irodalomban, sőt bizonyos elemek az udvariság előtti lovagi ősköltészetre, a chanson de geste-re is utalnak ha kevésbé konkluzívan is (Roland-ének, Told i - m o n d a ) —, és g y a n ú s a n teljes lyuk csak

Gyula

O A térben oly távoli k u l t ú r á k u d v a r i irodalmainak t é m a b e l i és motívumbeli egyezései (pl. az —*udvari szerelem érzelem világa vagy az e u r ó p a i és a perzsa szüzsék meghökkentő hasonlósága stb.) nehéz feladat elé állították az ilyen jelenségek magyaráz a t á t kereső irodalomtörténészeket. Korábban (az e u r ó p a i anyag vizsgálata alapján) úgy vélték, hogy a hasonló vonások közvetlen á t v é t e l és utánzás révén terjedtek el. A 20. sz. közepén (az európai és orientális m ű f a j o k összevetéséből) inkább azt a k ö v e t k e z t e t é s t szűrték le, hogy az 26

UDVAR az udvari lovagi regiszter k é t nagy m ű f a j á ban, a lovagi lírában és az udvari lovagregényben van, a k k o r a z t kell m o n d a n u n k , hogy valószínűsíthető a feltevés: a középkori irodalomnak ez a regisztere m a g y a r nyelven nem létezett" (Zemplényi F.). E felfogás szerint t e h á t az udvari jelleg poétikai igényeinek megfelelő m a g y a r nyelvű költészet csak Balassi B. és követői fellépésével, a reneszánsz és a korai b a r o k k jegyében született meg, amikor azonban m á r (az erdélyi fejedelmek — a lengyel irodalommal szoros p á r h u z a m b a n álló — u d v a r a i t ó l eltekintve) az ilyen t í p u s ú költészet mögött nem állt olyan udvari élet, amely ezt az igényt a l á t á m a s z t o t t a volna. O A n y u g a t európai h a g y o m á n y t ö b b olyan ténylegesen létező (Peire Vidal, Oswald von WolIcenstein) vagy csak legendabei i (Klingsor) lovagköltőt ismer, akik a m a g y a r udvarokkal kapcsolatot t a r t o t t a k , s az Anjou-királyok, Zsigmond császár. Mátyás király környezetében fejlett udvari k u l t ú r a virágzott. Mindez a z o n b a n v a l ó b a n nem bizon y í t j a a m a g y a r nyelvű lovagi-udvari költészet létét, m i n t h o g y e k u l t ú r a magyarnyelvűsége nem volt követelmény; az effajt a költészet iránt m u t a t k o z ó igényeket idegen vándorköltők is kielégíthették. A magyar lovagi-udvari költészet teljes h i á n y á t valló álláspontok képviselői sem rendelkeznek a z o n b a n t á m a d h a t a t l a n pozíciókkal; a vita mai s t á d i u m á b a n a túlzó igenlők és a m i n d e n t tagadók érvei e g y a r á n t nyomósak. O írod.: H. N a u m a n n — G . Müller: Höfische K u l t u r (1929); H. Dupin: L a c o u r toisie au moyen áge (1934); R . R. Bezzola: Les origines et la f o r m a t i o n de la l i t t é r a t u r e courtoisie en Occident: 500—1200 (5 köt., 1944—1963); Szerb A.: Az udvari ember (Gondolatok a k ö n y v t á r b a n , 1946); J . L l o y d — E . Jones: T h e Court Poets of the Welsh Prinees (1948); F. De Sanctis: Storia della L e t t e r a t u r a I t a l i a n a (1949); Tőkei F.—Miklós P.: A kínai irodalom rövid története (1960); A. B. Lord: T h e Singer of Tales (1960); R. H. Brower—E. Miner: J a p a n e s e Court P o e t r y (1961); K . Langosch: Lateinisches Mittelalter. E i n l e i t u n g in Sprache u n d L i t e r a t u r (1963); Geschichte der Textüberlieferung der a n t i k e n und mittelalterlichen L i t e r a t u r (1964); R i t o ó k Zs.: Költői ö n t u d a t és egyéni szerzőség a korai görög költészetben (MTA 1. O K , 1966); H. Brunner: Grundzüge einer Geschichte der altágyptischen L i t e r a t u r (1966); N. Elias: Die höfische Gesellschaft (1969); H. K u h n : D i c h t u n g u n d Welt im Mittelalter (1969); A. J . Gurevics: A középkori ember világképe (1974); Tyipologija i vzaimoszvjazi

szrednyevekovih l i t y e r a t u r Vosztoka i Zap a d a (1974); Zolnay L.: Ü n n e p és hétközn a p a középkori B u d á n (1975); J . Huizinga: A középkor alkonya (1979); Komoróczy G.: A sumer irodalmi h a g y o m á n y (1979); Süpek O,: Szolgálat és szeretet. A feudális személyiség alapvonásai (1980); M. B a h t y i n : F r a n c o i s Rabelais művészete. A középkor és a reneszánsz népi k u l t ú r á j a (1982); H o r v á t h I.: Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben (1982); Zemplényi F.: R i m a y és a k o r t á r s európai költészet ( I t K . 1982); N. Elias: A civilizáció f o l y a m a t a (1987); P . D i n z e l b a c h e r — H . Mück: Volksk u l t u r des europáischen S p á t m i t t e l a l t e r s (1987); A. J . Gurevics: A középkori népi k u l t ú r a (1987); R. V á r k o n y i Ágnes—Székely J ú l i a (szerk.): Magyar reneszánsz u d v a r i k u l t ú r a (1987); Kőszeghy P.: H o r v á t h I v á n : Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben ( I t K , 1987 1988, 2—4.): H o r v á t h I.: E g v v i t a elhárítása ( I t K , 1987—1988, 5—6.); Kurcz Ágnes: Lovagi k u l t ú r a Magyarországon a 13—14. században (1988); Kőszeghy P.: E l h á r í t v a . (Megjegyzések H o r v á t h I v á n Egy v i t a elh á r í t á s a című cikkéhez) ( I t K . 1989, 5—6.); Zemplényi F.: T r u b a d ú r o k és k a t h a r o k ( B U K S Z , 1990, jan.); P . Bürke: Népi kult ú r a a kora újkori E u r ó p á b a n (1991); Zemplényi F.: Régi m a g y a r irodalom és európai közköltészet ( I t K , 1992, 5—6.). Szerdahelyi

István— Voigt

Vilmos

udvari játékok: a középkori európai fejedelmi u d v a r o k életét átszövő, színjátékszerű szokások. Ezek a fényes ünnepségeken (az u r a l k o d ó k és családtagjaik születése, l a k o d a l m a , temetése, a koronázási, győzelmi, békekötési s z e r t a r t á s o k stb.) kívül az u d v a r t a r t á s m i n d e n n a p j a i t is stilizált vonásokkal szőtték át. A zene és t á n c alkalmai, a v a d á s z a t o k , a lovagi tornák, harci g y a k o r l a t o k , p á r v i a d a l o k , sőt az egyházi ünnepek is játékszerűek lettek, az u d v a r mesterek által i r á n y í t o t t , ilyen célokra készített és előadott teátrális látványosságokkal. Ezekben külön feladataik voltak a sokféle mulattatóknak, a bohóctréfáknak, s az udvari bolondok (főként a n é m e t területeken) valóságos irodalmi m ű v e k e t a d t a k elő ( b o l o n d i r o d a l o m ) . A P r o v á n s z ból e l t e r j e d t (->jocsflorals), s főként f r a n c i a és n é m e t földön, v a l a m i n t a m i n t á k a t innen á t v e v ő országokban ismert -*költői versenyek alig különböztek a lovagi j á t é k o k egyéb formáitól, s a nyertesek j u t a l m a z á s a , megkoszorúzása (—•koszorús költő) szintén teátrális j á t é k k á vált. Az —*amour courtois keretében alakult ki a „szerelmi t ö r v é n y k e 27

UDVAR h o g y „vigalmi t a n á c s o s k é n t " , a szertartásm e s t e r b e o s z t o t t j a k é n t megszervezzék az ünnepségek m ű s o r a i t . O Az u d v a r i költők e g y másik típusa v á n d o r életmódot folytat o t t , u d v a r r ó l - u d v a r r a j á r v a lépett fel alkalmi j a v a d a l m a z á s fejében. Ez jellemezte a törzsi dalnokok tevékenységét, m i u t á n t á r s a d a l m i elismertségük csökkenésével megélhetésük b i z o n y t a l a n n á vált, a középkori —>lovagi költészet hivatásos énekesei jórészének működését, de pl. a t a m i l t u d ó s k ö l t ő k é t , a -+pulavarokét is (akik k ö z ö t t — m a t r i a r c h á t u s lévén — jelentős s z á m b a n v o l t a k nők). O Az ókortól gyakori jelenség volt, hogy a költő nemcsak, vagy n e m elsős o r b a n ilyetén tevékenységéért, h a n e m m á s jellegű foglalatosságért k a p o t t udvari jövedelmet, Mezopotámia, E g y i p t o m birod a l m a i b a n az udvari írnokok soraiból ker ü l t e k ki legnagyobb s z á m b a n a költők, a hellenisztikus kor A l e x a n d r i á j á b a n a Ptolemaioszok könyvtárosként-filológusként alk a l m a z t a k költőket (köztük Kallimakhoszt) s K í n á b a n ezek a n n á l természetesebben lehettek udvari főtisztviselők, minthogy a m a n d a r i n rangok elnyerésének egyik fő feltétele volt a verselési készséget is bizonyító vizsgák letétele. Az európai középkor udvari költészetének legtöbb képviselője szintén miniszteriális ember, s a 17. sz.-ban P. Calderón de la Barca a király tiszteletbeli k á p l á n j a , Racine és Boileau udvari történetíró, F . R. L. von Canitz, G. R. Weckherlin d i p l o m a t a stb. Összefonódhat o t t azonban az u d v a r i költő tevékenysége m á s , kevésbé előkelő beosztásokkal is. Az óindiai hősköltemények dalnokai, a szúták — elnevezésükből k i k ö v e t k e z t e t h e t ő e n — a királyok kocsihajtói voltak, s a korai középkor költői nem r i t k á n az u d v a r i bolond, t r é f a m e s t e r , asztali m u l a t t a t ó szerepkörét is ellátták. O A másik póluson állnak az olyan költők, akik v e n d é g b a r á t k é n t élnek a bőkezű mecénás környezetében — m i n t számos német lovagköltő Hermann von Thüringen t a r t o m á n y g r ó f u d v a r á b a n —, v a g y szolgálati kötelezettség nélkül, teljesítményeik elismeréseként e l t a r t o t t j a i az u d v a r n a k , mint Tasso F e r r a r á b a n . H a t á r esetek az olyanok, amilyen E. Spenseré, aki dicsőítő költeményeiért k e g y d í j a t k a p o t t Erzsébet királynőtől, de az u d v a r t ó l távol élt, a d o m á n y k é n t n y e r t birtokán. O A 19. sz.-tól az udvari költői létmód minden form á j a megszűnt, A n g l i á b a n azonban — imm á r o n csak tiszteletdíjjal és megtisztelő címmel járó elismerésként — n a p j a i n k i g f e n n m a r a d t a -+Poet Laureate intézménye. O (—• udvari irodalom) Szerdahelyi István

zés" (->coríe d'amore), amely c s a k h a m a r szintén önálló ünnep- és j á t é k t í p u s s á vált. Egyes udvari j á t é k o k elemei n a p j a i n k i g tovább élnek (pl. a karneválok királyainak m o t í v u m a i b a n , de akár a szépségkirálynőválasztásokban is). O Hasonló jelenségek s m i n d e n e k e l ő t t szigorú ceremóniájú udvari költői versenyek — a Tang-kori (618—907) K í n á b a n és ennek m i n t á j á r a a 10. sz.-tól J a p á n b a n (-»utaawase) is ismeretesek voltak. O (—>játék, udvari irodalom, udvari színjátékok) O írod.: E . K . Chambers: The Medieval Stage (2 k ö t , , 1903); H. Besseler: Die Musik des Mittelalters und der Renaissance (1931); W . Salmen: Der fahrende Musiker im europaischen Mittelalter (1960); J . Smits v a n Waesberghe: Musikerziehung. Lehre und Theorie der Musik im Mittelalter (1969); H . Kindermann: Theatergeschichte E u r o p a s (1. köt., 1969); E n d r e i W . — Z o l n a y L.: T á r s a s j á t é k és szórakozás a régi E u r ó p á b a n (1986); J á nosi Gy.: A szórakozás történelmi funkcióváltozásai (1986); J.-M. Mehl: Les jeux au r o v a u m e d e F r a n c é du XTTTe a u début du XVI e siécle (1990). Voigt Vilmos udvari költészet: szűkebb értelemben a fejedelmek, uralkodói h á z a k nagyságát dicsőítő irodalom és az a r i s z t o k r a t a körök s z ó r a k o z t a t á s á r a , ünnepségeik fényének emelésére szolgáló —>udvari színjátékok öszszefoglaló elnevezése. T á g a b b értelemben az —> udvari irodalom. udvari költő: a fejedelmi u d v a r b a n megélhetésért t e v é k e n y k e d ő költő. Függőségük és t á r s a d a l m i elismertségük mértéke, valamint t e v é k e n y s é g ü k jellege a történelem során igen változó lehetett. A nemzetségfők, törzsi királyok k ö r n y e z e t é b e n működő —>dalnokok (aoidoszok, bárdok, szkáldok, griot-k stb.) általában kizárólag költői t e v é k e n y s é g ü k é r t álltak köztiszteletben, melynek a l a p j a az a hiedelem volt, hogy ihletüket az istenekkel-túlvilági h a t a l m a k kal való k a p c s o l a t u k biztosítja. Az arab b i r o d a l m a k b a n is ..birtokot, r a b l e á n y o k a t , fiúkat a d o m á n y o z t a k a k ö l t ő k n e k a kalifák, és a, f e l é j ü k d o b o t t zacskó százezer "dirhemet — értékben h á r o m ezerötszáz arany fontot t a r t a l m a z o t t " (Germanus Gy.), de ezt az elismerést m á r csak a fejedelem tetszése v a g y jókedve g a r a n t á l t a , a bukás b a l v é g z e t e t jelentett. E u r ó p á b a n főként a 17—18. sz.-ban volt s z o k á s költőket udvari tisztségviselőkként a l k a l m a z n i arra a célra, hogy az uralkodót v a g y családjának tagjait ü n n e p i ódákkal köszöntsék fel, de tevékenységi körük a r r a is k i t e r j e d t , 28

UDVAR udvari líra: az udvari irodalom lírai alkot á s a i n a k összessége. F ő — s kezdetben szint e kizárólagos és mindvégig eleven — válfajai a dicsénekek; eleinte az istenekként tisztelt uralkodókhoz írt —* himnuszok, m a j d a fejedelmek mellett az udvari f ő r a n g ú a k a t is magasztaló lírai dicsőítő versek, —•ódák. Az európai középkor költészete hozott létre ú j u d v a r i lírát, amely t a r t a l m á b a n és form á j á b a n e g y a r á n t eltért a korábbi lírai költészettől, s amelynek fő t é m á j a az i m á d o t t n ő iránti hódolat, az -^amour courtois érzelmeinek kifejezése. K i i n d u l ó p o n t j a a provanszál -*trubadúr-költészet volt, a m e l y befolyásolta az egész ibériai, itáliai költészet e t , a francia -^trouvére-költészetet, s amelynek h a t á s a — g y a k r a n áttételes m ó d o n — a német —>Minnesangb&i\, a s k a n d i n á v -*szkaldikus költészetben és az általuk befolyásolt régiókban e g y a r á n t k i m u t a t h a t ó . Az egyes dalok, énekek itt m á r g y a k r a n ciklusokat a l k o t n a k , szerzőjük é l e t r a j z á t e l m o n d ó keretekben h a g y o m á n y o z ó d n a k t o v á b b . A reneszánsztól az európai u d v a r i szerelmi líra fő v o n u l a t á t a —ypetrarkizmus befolyásolta, később a —•Pléiade. O Hasonló, s még az -*udvari szerelem analóg vonásait is t a r t a l m a z ó udvari líra a l a k u l t ki (de nem európai h a t á s r a , hanem a —>tipologikus egyezés révén) a perzsa költészetben és környezetében (Belső-Ázsia. K a u k á z u s ) , v a l a m i n t a Távol-Keleten (elsősorban J a p á n b a n ) . O (—>líra, dicsőítő irodalom, szerelmi költészet, udvari irodalom) O írod.: K. B a r t s c h : Romances et Pastourelles (1870); W . H . Frere: H v m n s Ancient and Modern (1909); C. S. Philipps: H y m n o d y P á s t a n d Present (1937); C. von Kraus: Minnesangs F r ü h l i n g (1944); T h . Frings: Minnesánger u n d T r o u b a d o u r s (1949); F r a n k I.: Trouvéres et Minnesánger (1952); Maróthy J . : Az európai népdal születése (1960); R. J . Taylor: Die Melodien der weltlichen Lieder des Mittelalters (2 köt,, 1964); P. Dronke: Medieval Latin L o v e - P o e t r y (1968); E. Miner: An I n t r o d u c t i o n to J a p a n e s e Court P o e t r y (1968); P . Z u m t h o r : Essai de poétique médiévale (1972); P. Dronke: The Medieval L y r i c (1978). Voigt Vilmos udvari novella: a középkori udvari költészet kisepikai f o r m á i n a k összefoglaló elnevezése. É s z a k - F r a n c i a o . - b a n elsősorban az —•udvari regények, és a részben breton eredetű (-*breton irodalom) udvari elbeszélések, novellák voltak az irodalomban a courtois (udvari) eszmék és az —>a.mour courtois befogadói és terjesztői, minthogy a lírai verseknél a l k a l m a s a b b a k voltak érdekfeszítő k a l a n d o k b ó l szőtt cselekmények ki29

b o n t á s á r a . az érzelmek és jellemek változásának b e m u t a t á s á r a . O A francia u d v a r i elbeszéléseket kezdetben ugyanolyan nyolc szótagos, párrímes verssorokba (—>octosylleibe) ö n t ö t t é k a t ö b b n y i r e névtelen szerzők, m i n t az udvari regényeket. A 13. sz.-tól kezdve jelentek meg F r a n c i a o . - b a n is — elsősorban az itáliai novellák és Boccaccio nyomán a p r ó z á b a n írt ilyen m ű v e k . O A 12—13. sz.-i breton t ö r t é n e t e k — Chrétien de Troyes m ű v e i n e k és Marié de Francé epikus -*lai-inek kétségtelen befolyása a l a t t , a különböző civilizációk kölcsönhatásának eredményeként a kelta folklór misztikus-csodás elemeit s az udvari szerelem valóságosan létezett m o t í v u m a i t és elveit ötvözték h a r m o n i k u s egységbe. L e g g y a k o r i b b t é m á j u k egy földöntúli lény (tündér, néha nem evilági lovag) és egy földi h a l a n d ó (lovag, leány) meseszerű szerelmi k a l a n d j a . A hősök az udvari regényekkel szemben — legtöbbször csak „els z e n v e d i k " e kalandot, s különösebb próbatétel nélkül, v á r a t l a n csoda folytán teljesedik be szerelmük. A kezdeti bonyodalmak a t g y a k r a n az okozza, hogv a lovag nem f o g a d j a el legfőbb úrnője, a királynő szerelmi közeledését, aki ezért bosszút áll r a j t a . A fő konfliktus pedig r e n d r e az. hogy az első légyott u t á n a lovag megsérti az egyik a l a p v e t ő courtois m a g a t a r t á s i elvet, a szerelmi t i t o k t a r t á s t , s e kollíziót a mindvégig kezdeményező t ü n d é r megbocsátása vagy csodás b e a v a t k o z á s a o l d j a fel. amikor megmenti és a két világot elválasztó folyón vagy t a v o n át magával viszi a „ v é t k e s " lovagot a kelta túlvilágba. O A f r a n c i a udvari novellákban e breton t ö r t é n e t e k csodás k a l a n d j a i n a k helyébe a „lélektani k a l a n d o k " , a korabeli u d v a r i életmód konfliktusai léptek, de közös b e n n ü k a szerelmi csábítás és a t i t o k t a r t á s megsértésének mot í v u m a . A 13. sz.-i f r a n c i a udvari novellák sorából kiemelkedő La Chastelaine de Vergi (—>Chátelaine de Vergy, La) hőse, az ifjú lovag csak úgy t u d j a elhárítani a burgundiai hercegné csábítását, s egyben bebizonyítani á r t a t l a n s á g á t és h ű b é r u r a , a burgundiai herceg iránti hűségét, ha a herceg előtt felfedi szerelmese, a Vergi-vár úrnőjének kilétét. Ezzel a z o n b a n a legnagyobb vétséget követi el az udvari szerelem ellen. A h ű b é r ú r iránti hűség és a szerelmi titokt a r t á s törvényének konfliktusa megoldhat a t l a n dilemma elé állítja a lovagot, akit i t t nem m e n t meg semmiféle tündéri b e a v a t kozás: „bebizonyosodik, hogy az eszményi udvari szerelmet már nem lehet anélkül élni, hogj' ne ütköznék igen erősen s t r u k t ú ráit valóságba: k ö n n y e b b volt hozzá hű

UDVAR maradni a okalandok erdejének« fenyegető csodái k ö z ö t t , m i n t a m i n d e n n a p i szenvedélyek és ember i gyengeségek k ö z e p e t t e " írja t a l á l ó a n Lakits P. E novella tragédiába torkolló végkifejlete az amour courtois és a hősi-lovagi eszmények v á l s á g á t , han y a t l á s á t jelzi: a szerelem, n o h a a hősök ideális u d v a r i szerelemként élik át, m á r nem képes m e g o l d á s t hozó „ k a l a n d r a " ösztönözni a szenvedély és a hűbéresi kötelesség között g y ö t r ő d ő lovagot. (E t ö r t é n e t rendkívüli népszerűségét t a n ú s í t j a , hogy Navarrai Margit is feldolgozta a Heptameron eg}ik elbeszélésében.) O A Le coeur mangé ('A m e g e v e t t szív') c. novella forrása egy középkori provanszál t r u b a d ú r t ö r t é net, melynek számos v á l t o z a t a m a r a d t fenn (—• Chátelain de Coucy et la Dame de Fayel, Le), s a m e l y Boccacciot is megihlette. A provanszál t ö r t é n e t szerint Guilhem de Cabestanh t r u b a d ú r a szeretője lett hűbérura, Raimon de Rousillon feleségének, s a courtoisie szabályait s e m m i b e v e v ő férj megölte őt és feleségével orvul m e g e t e t t e a szívét. A f r a n c i a novella hőse, I g n a u r é lovag — a f o r r á s szellemiségét m e g t a g a d v a már egyszerre tizenkét hölgy szeretője, s nemcsak a f é r j e k bosszújától, h a n e m az asszonyok előtti lelepleződéstől is t a r t a n i a kell; t r a g i k u s p a r a d o x o n , hogy a kegyetlen bosszú a k k o r s ú j t le rá, a m i k o r visszatér az eredeti v á l t o z a t udvari felfogásához, s egyetlen h ö l g y n e k fogad hűséget. O A. de La, Sale n o v e l l á j a , a Le P a r a d i s de la reine Sybille (Szabies I., Szibilla k i r á l y n ő édene, 1987) egy képzeletbeli u t a z á s története, melynek lovaghőse — a courtois konvenciók szellemében, lovagi dicsőségének növelése v é g e t t — behatol Szibilla királynő földalatti b i r o d a l m á b a . Ám itt a legkifinom u l t a b b u d v a r i szokásokkal a gonoszság baljós lényei élnek együtt: Szibilla szépséges és őt kegyeikben részesítő hölgyei szombat é j j e l e n k é n t kígyókká változnak. A földre visszatérő lovag h i á b a v á r a p á p a b ű n b o c s á n a t á r a , s ekkor m é g súlyosabb vétket k ö v e t el, nem bízik az isteni kegyelemben és ismét bűnei színhelyére, Szibilla országába megy. O A középkor lovaghősei, a breton t ö r t é n e t e k tündérei és az udvari novellák hölgyei egyaránt az eszményi boldogság elérésére törekedtek, s személyiségüket, t e t t e i k e t a szerelemnek rendelték alá. A Szibilla királynő édene viszont a lovagi eszmények kiüresedését ábrázolja: az illuzórikus ideálok keresése vesztébe sodorja azt, aki t ú l z o t t a n hisz b e n n ü k . A sokáig de tévesen — szintén A. de La Sale-nak t u l a j d o n í t o t t -+Cent nouvelles nouvelles (1460—1467) c. n o v e l l a g y ű j t e m é n j ' pedig a

—>fabliauk és Boccaccio h a t á s á t tükröző, sikamlós — de erőteljes nyelvezetű és a v a l ó s á g o t hitelesen ábrázoló — elbeszélések és a n e k d o t á k g y ű j t e m é n y e már. Ezeket f ő k é n t a burgundiai és flandriai grófok udv a r a i b a n mesélték az előkelők szórakoztat á s á r a ; hőseik megcsalt férjek, kikapós aszszonyok, hűtlen lovagszeretők, élveteg és álszent szerzetesek. A lovagok cinizmusa és é l v h a j h á s z á s a a courtois erények teljes tag a d á s á t tükrözi, s a későbbi libertinusok m a g a t a r t á s á n a k előképe. O K i a d . : P. C h a m p i o n (szerk.): Les cent nouvelles nouvelles ('A száz ú j novella', 1929); La Chastelaine de Vergi ('A Vergi-vár úrnője', 1972); A. P a u p h i l e t (szerk.): Poétes et romancier du moyen áge ('A középkor költői és regényírói', 1973); Le coeur mangé. Récits erotiques et courtois des XIF et XIIF siécles ('A m e g e v e t t szív. A X I I . és XIIT. sz. erotikus és udvari elbeszélései', 1979); A. de L a Sale: Le Paradis de la reine Sibylle (1983: Szabies I.: Szibilla királynő édene, 1987). O írod.: J . Rasmussen: L a prose n a r r a t i v e francaise de XV e siécle (1958); F . Desonay: Antoine de La Sale, a v e n t u r e u x et pédagogue (1960); P. Lakits: L a Chastelaine de Vergi et l'évolution de la nouvelle courtoisie (1966). Szabies Imre O A provanszál nyelvű költészetben a hasonló, womnak nevezett udvari novellam ű f a j megteremtője a k a t a l á n Ramon Vidal de Besalú volt Castia gilós ('A féltéken y e k büntetése', 1214 után) c. művével. A németeknél a 13. sz.-ban Konrád von Würzburg -tmaerenek nevezett verses novellái t e r j e s z t e t t é k el ezt a m ű f o r m á t , de az udvari ->-bispel is rokon m ű f a j t képviselt. A spanyol irodalomban leginkább Don Jüan Manuel Conde L u c a n o r ('Lucanor g r ó f , 1335 k.) c. g y ű j t e m é n y é n e k novellái, a portugál irodalomban B. Ribeiro Hystoria de Menina e Moca ('A kis, fiatal lány története', 1554) c. m ű v é n e k történetei sorolhatók ide. O (—>udvari irodalom) Lontay László udvari regény: a középkori udvari irodalom elbeszélő n a g y f o r m á j a . Műfaji vonásain a k k ö r ü l h a t á r o l á s a nem k ö n n y ű , minthogy az így n e v e z e t t alkotások jellemzői — széleskörű elterjedésük és utóéletük sor á n — igen változóak. Maga az elnevezés is t ö b b problémát v e t fel. „ R e g é n y " - k é n t való megjelölése a francia ->roman szóból származik, e szó azonban eredetileg nem regényt, h a n e m mindenféle francia (tehát n e m latin) nyelvű verset, m a j d verses elbeszélést jelentett, a m i n t h o g y eredetileg, a 30

UDVAR vari arisztokrácia. T é m á i k is merőben m á sok, a görög—római mitológia motívumaira vetítik rá a középkori világképet, vagy a kelta e r e d e t ű „breton ciklus", az ->Arthurmondakör — s ebben a Merlin-monda (-> Myrddin), -*•Trisztán-monda —, valamint az ún. —•Grál-monda elemeiből építkeznek. E s z m é n y k é p ü k a feudális t á r s a d a lom legitimációjának megfelelően átstilizált, ideális „gáncs és félelem nélküli lov a g " , aki immáron n e m c s a k harcos erényekkel t ű n i k ki, hanem istenfélő könyörületességével: az elesettek gyámolítója, a hölgyek r a j o n g ó tisztelője, az udvari illemés becsületkódex őre. Ú r n ő j e megbízásából kalandos ú t r a kel, megvív szörnyekkel és varázslókkal, lovagi t o r n á k o n vetélkedő ellenfeleivel, mígnem legendás hírnévre szert téve elnyeri méltó helyét az u d v a r és Isten színe e l ő t t . O A cselekmény g y a k r a n lazán összefűzött epizódokból áll, amelyek között az eszmei m o n d a n i v a l ó t e r e m t kapcsolatot. Sokszor két, a n t i t e t i k u s jellegű kalandsor a l k o t egységet; az egyikben a hős tévedése folytán k u d a r c o t vall, a másodikban viszont felismeri a helyes u t a t s révbe ér. A k ö l t ő a szerzői elbeszélésre jellemző m o d o r b a n k o m m e n t á l j a az eseményeket, s olykor közvetlenül hőséhez v a g y hallgatóihoz szól. Nyelve stilizált, e m e l k e d e t t u d v a ri nyelv. A kezdeti, élőszavas előadásra jellemző v e r s f o r m a p á r r í m e s és (szemben a hősénekek strofikusságával) legtöbbször astrofikus. Versmértékük eltérő; a franciáké t ö b b n y i r e —•octosyllabe (de Alexandre de Bernay Sándor-regénye é p p e n az —>alexandrine n é v a d ó j a ) , a n é m e t e k é a négy hangsúlyos (és változó számú h a n g s ú l y t a l a n ) szótagot t a r t a l m a z ó ún. Vierheber. A prózai udvari regény megjelenése a n n a k is jele, hogy a fejedelmi udvarok közönségében ált a l á n o s a b b á válik az o l v a s n i t u d á s (ami korábban nem volt jellemző). Győry János

12. sz.-ban az udvari regény is — igen változó, 10—50 ezer sor terjedelmű — verses mű volt. Nevezik ezért főként a n é m e t s z a k i r o d a l o m b a n s ennek n y o m á n n á l u n k >udvari eposznak is. E megjelölés sem p o n t o s a b b azonban, hiszen a szóban forgó f o r m a nem felel meg az ->eposz (vagy a k á r a —•hősének) k r i t é r i u m a i n a k , a 12—13. sz. f o r d u l ó j á t ó l pedig fokozatosan el is h a g y j a a verses f o r m á t , s a mai értelemben v e t t regénnyé (vagy a n n a k előfutárává), n a g y t e r j e d e l m ű prózai elbeszéléssé válik. O „ U d v a r i " megjelölése sem h a t á r o l j a körül kielégítően. A —•románok és az ezek m i n t á j á r a létrejött középkori elbeszélő költemények s o r á b a n ugyanis v a n n a k olyan kifejezetten az -»udvari költészethez t a r t o z ó m ű vek, amilyen a Rózsa-regény első része, az ->amour courtois m i n t a p é l d á j a , de ezek hiába „ r o m a n " - o k is és „courtois"-k, azaz udvariak is, mégse soroljuk őket az „ u d v a r i r e g é n y e k " közé, amelyeknek elengedhetetlen jellemvonásuk, hogy cselekményükben vezérmotívum legyen az -*aventure, a lovagi k a l a n d . O Ezért szokás az u d v a r i reg é n y t —• lovagregénynek is nevezni, e kifejezés a z o n b a n alapjelentésében a m á r se nem középkori, se nem udvari, hanem a 16—18. sz.-i és n é p k ö n y v k é n t terjedő, lovagi t é m á jú k a l a n d r e g é n y t jelenti. Szinonimája azu t á n a —>lovageposz is, de ez a prózai u d v a r i regényre ismét nem illik, s a szerkezetileg más t í p u s ú , lovagi környezetben j á t s z ó d ó eposzokat (pl. Boiardo, Ariosto eposznak is nevezett romanzóit) és a hosszabb lovagi -*•hőséneket is így nevezik. O Elkülönítéséhez pedig éppen ez utóbbitól elütő vonásai n y ú j t j á k a viszonylag legmegfoghatóbb s z e m p o n t o k a t . A középkori lovagi hősének (s legfőképp a francia -»chanson de geste, spanyol cantar de gesta) virágkora egybeesik az udvari regényével, de m i n d előadóik, közönségük, mind témafelfogásuk t e k i n t e t é b e n eltérőek. A hősénekek költői és előadói vándorénekesek (jongleur-ök, juglarok stb.), akik vásárokon, búcsúkon, a z a r á n d o k u t a k k ö z p o n t j a i v á váló kolostorok körüli s o k a d a l m a k b a n lépnek fel, s csak r i t k á b b a n a főúri kastélyok udvari ü n n e p ségein. Témáik a nemzeti múlt — olykor közelmúlt — legendás háborúskodásai, eszményeik a koraközépkor erős, h a r c e d z e t t , h ű b é r u r u k h o z feltétel nélkül hűséges lovagjai, akiknek germán harcoshoz illő rob u s z t u s s á g á t még alig fedi a keresztény k u l t ú r a máza. Az u d v a r i regény d a l n o k a i ezzel szemben névről ismert költők, g y a k ran miniszteriálisok (udvari tisztségviselők), mecénásaik fejedelmek — nem egyszer fejedelemnők —, s közönségük az ud-

O J ó l l e h e t a forma E u r ó p a - s z e r t e k ö v e t e t t mintaképei a 12 13. sz.-i francia verses regények lettek, az első regényes udvari t ö r t é n e t e t , a -+Ruodliebet a 11. sz. közepén egy ismeretlen nevű tegernsee-i szerzetes írta l a t i n leoninus hexameterekben. F o l y t a t á s a azonban a középkori latin költészetben nem volt; az u d v a r i nemesség körében e k k o r még gyér a latinul t u d ó k száma. Jelentősen befolyásolta viszont a -»Sándor-regényeket Gautier de Chátillon Alexandreis (1182) c., ugyancsak rímes latin hexameterekben írt eposza. Kurcz Ágnes O Az Európa-szerte e l t e r j e d t forma mintaképe és n é v a d ó j a az észak-francia -yrom,an 31

UDVAR változást hozott a kelta mondavilággal való megismerkedése: Cligés c. regényének kivételével mindegyik verses regénye A r t h u r király csodás b i r o d a l m á b a n (—»Arthurmondakör) j á t s z ó d i k . E kelta legendákat két forrásból i s m e r h e t t e meg. Az egyiket, a „ t u d ó s " h a g y o m á n y walesi és b r e t o n krónikások olyan latin nyelvű, a f a n t á z i a és az ősi mítoszok elemeivel erősen feldúsított „ t ö r t é n e t í r á s a i " a l k o t t á k , amelyek az angliai normann e r e d e t ű uralkodóház megrendelésére az angolszász hódítás előtti időkből, vagy a h ó d í t ó k k a l vívott küzdelmek korából f e n n m a r a d t kor a középkori walesi m o n d á k a t dolgozták fel. E „ t u d ó s " hagyom á n y leghíresebb kútfői fíeoffrey of Monmouth História R e g u m Britanniaeja és Wace R o m á n de B r u t j a voltak. A másik hag y o m á n y azokból a kelta (ír. walesi, breton) m o n d á k b ó l és mesékből t e v ő d ö t t öszsze, amelyek a n o r m a n n hódítás u t á n a breton jongleurök és énekmondók közvetítésével k e r ü l t e k át a kontinensre, és o t t rövid idő a l a t t igen népszerűekké vált a k . A breton m o n d a k ö r annál k ö n n y e b b e n elterjedhetett Franciao.-ban, minthogy TI. Plantagenet Henrik angol király birtokainak jelentős része o t t terült el, s a breton és walesi énekesek a k a d á l y t a l a n u l hajózh a t t a k át az egyik országrészből a másikba. O A hozzá e l j u t o t t walesi és b r e t o n mond á k a t — jóllehet lényeges szerephez jutnak bennük a mesés kalandok és csodás elemek — Chrétien de Troyes udvari regényei a courtoisie eszméi a l a p j á n átértelmezik. A r t h u r király misztikus-legendás a l a k j a itt n é m i k é p p háttérbe szorul a Kerekasztal t ö b b i lovagjának á r n y a l t a b b megjelenítéséhez képest; leginkább mint igazságtevő, de az eseményekben közvetlenül részt nem v e v ő uralkodó jelenik meg. Guinevra k i r á l y n é aki Geoffrey of Monmouth k r ó n i k á j á b a n és a kelta folklórban ösztöneinek engedelmeskedik és elárulja f é r j é t , s a későbbi Lancelot-prózaregényekben is szerelmi szenvedélyének áldozata Chrétien de Troyes-ná\ Arthúrral egyenrangú, courtois szellemiségű hölgy; Merlin varázsló pedig e g y á l t a l á n nem játszik szerep e t az események alakításában. O Chrétien de Troyes verses regényei egyrészt közös nevezőre hozzák a lovagi vitézséget, a chevalerie-1 és a szerelmet, másrészt pedig — a t r u b a d ú r l í r a felfogásától eltérően — megkísérlik összeegyeztetni az udvari szerelmet a társadalmi konvenciókkal, a házassággal. A breton m o n d á k erre tág lehetőséget nyújt o t t a k : a csodák világába emelő lovagi kalandok kiváltó o k a az amour courtois, s a hősöket ez teszi képessé arra, hogy kiáll ják

courtois volt, amelyben az 1150-es évektől kezdődően a courtoisie (az u d v a r i szellemiség) t á r s a d a l o m - és gondolkodásformáló eszméi kiteljesedtek. E courtoisie ideológiája és s a j á t o s szerelemkoncepciója, a fin'amor a p r o v a n s z á l t r u b a d ú r o k földjéről még 1150 előtt á t k e r ü l t északra, az ún. -*langue d'oil n y e l v t e r ü l e t r e , a m i k o r Aquitániai Eleonóra, I X . Vilmos , , t r u b a d ú r h e r c e g " (-»Guillaume d'Aquitaine) u n o k á j a feleségül m e n t előbb V I I . Lajos f r a n c i a királyhoz. m a j d — m i u t á n elvált tőle — I I . Plantagenet Henrik normandiai herceghez és angol királyhoz. A m ű v e l t és költészetkedvelő angol u r a l k o d ó és hitvese, v a l a m i n t ez utóbbinak leányai. Mária champagne-i (->Marie de Champagne) és Aélis blois-i grófné p á r t f o g o l t á k és t e r j e s z t e t t é k a courtois eszméket. Az ő intellektuális légkörű u d v a r a i k b a n f o r m á l ó d o t t a trubadúrszerelem északi v á l t o z a t a , az előírások merevségén lazító és az alapelveket t o v á b b finomító -»amour courtois, m e l y n e k téziseit Mária champagne-i grófné u d v a r i káplánja. Andreas Capellanus f e k t e t t e le De Ámoré (1185—1187) c. t r a k t á t u s á b a n . O A román courtois m e g t e r e m t ő j e és legnagyobb tehetségű a l k o t ó j a Chrétien de Troyes volt. a 12. sz.-i f r a n c i a elbeszélő költészet kiemelkedő egyénisége, aki utolérhetetlen művészi érzékkel ötvözte egybe a fm'amor északi v á l t o z a t á t az antik (latin) —>ars poeticák stíluseszközeivel és az ú n . ,.bretagne-i a n y a g " ( „ m a t i é r e de B r e t a g n e " , ->Arthur mondakör) t e m a t i k á j á v a l . O Mint a korabeli klerikus költők többsége, ő is a n t i k auktorok, f ő k é n t Ovidius és Vergilius u t á n zásával és a d a p t á l á s á v a l s a j á t í t o t t a el a költői mesterség a l a p j a i t . (1150 és 1165 között n a g y népszerűségre t e t t e k szert a görög—római ókor leghíresebb mítoszait feldolgozó ú n . „ a n t i k r e g é n y e k " , a —> Sándor-regény, Théba-regény, Aeneas-regény / -*• Eneas, Román d'J, Trója-regény, amelyek Wace R o m á n de B r u t j é v e l e g y ü t t méltó — a l á b b i s m e r t e t e t t — e l ő f u t á r a i voltak Chrétien de Troyes lovagregényeinek.) Chrétien de Troyes — noha a latin költő szabadossága igen távol állt a t r u b a d ú r o k és trouvére-ek nőidealizálásától és szerelmi áhítatától Ovidius Metamorphosesében t a lálta meg a szerelmi költészet szimbolikáját és stílusformáit. Szerelemfelfogását azonban a —*•trubadúr-költészet l í r á j á n a k közvetlen h a t á s a h a t á r o z t a meg. E z t jól ismerhette; elsősorban Bemart de Ventadorn (-»Bernard de Ventadour) h a t o t t rá, akivel személyesen is t a l á l k o z o t t Aquitániai Eleonóra és Plantagenet Henrik londoni kézfogóján. O Chrétien de Troyes művészetében d ö n t ő

32

UDVAR e k a l a n d o k nehezebbnél nehezebb p r ó b á i t és így eljussanak az erkölcsi tökéletesedésnek a r r a a fokára, amely érdemessé teszi őket az igazi szerelemre. O Valószínű, hogy Chrétien de Troyes m á r p á l y á j a kezdetén t a l á l k o z o t t a Trisztán-témával (—>Trisztán-monda), amely egyszerre v o n z o t t a és t a s z í t o t t a . E r e c et E n i d e ('Erec és Enide') c., első u d v a r i regényében egy házasságban élő szerelmespárt állított szembe a törvényen kívüli szenvedély r a b j a i n a k t e k i n t e t t Trisztánnal és Izoldával. Erecet gyávasággal v á d o l j a háza népe, amiért boldog szerelmi házasságban élve nem vállalkozik lovagi p r ó b á k r a . Minthogy e szóbeszédet éppen felesége, E n i d e közli vele, ebből szerelmének meggyengülésére következtet, s kalandkeresésre indulva megtiltja, hogy hitvese figyelmeztesse a rá leselkedő veszélyekre. A szerelmesek súlyos megpróbáltat á s o k a t kiállva bizonyítják e g y m á s iránti érzelmeiket, amelyek közben t o v á b b mélyülnek és nemesednek, s így szenvedéseikért egy teljesebb boldogság k á r p ó t o l j a őket. O Még nyilvánvalóbb válasz az udvari szerelemmel összeegyeztethetetlennek ítélt T r i s z t á n - t ö r t é n e t r e a mértékletességet példázó Cligés (1170 k.). E regény hősnője, Fénice elítélően nyilatkozik T r i s z t á n és Izolda „szerelmet lealjásító életéről", s „testét csak a n n a k a d j a , akinek a szívét is". Egy varázsital segítségével sikerül kibújnia a házasság kötelmei alól, s férje, a bizánci császár v á r a t l a n halála u t á n nyilvánosan v á l l a l h a t j a Cligés iránti szerelmét. O Az ezt követően alkotott Lancelot ou le chevalier de la charrette ('Lancelot v a g y a kordé-lovag') fejti ki legkövetkezetesebben és abszolutizált f o r m á b a n az amour courtois „szerelmi s z o l g á l a t á n a k " eredeti alaptételét. (Igaz, a m ű t é m á j á t és szellemét Chrétien de Troyes p á r t f o g ó j a , Mária, champagne-i grófné sugalmazta.) Az elrabolt királyné f e l k u t a t á s á n és kiszabadításán fáradozó, szerelmi e x t á z i s b a n égő Lancelot m a r a d é k talanul aláveti m a g á t úrnője a k a r a t á n a k , s még a szégyent és m e g a l á z t a t á s t is kész elviselni érte. O Az ezzel valószínűleg egyidejűleg szerzett Y v a i n ou le chevalier au Lion ('Yvain vagy az oroszlános lovag') viszont a szerelmi önkény elleni tiltakozásként is értelmezhető. A „ d a m e " (hölgy) felsőbbsége helyett a szerelmesek egyenlőségét állítja, s összeegyeztethetőnek és egym á s t kiegészítőnek m u t a t j a a szerelmet és a házasságot. Az extázisban égő lovag öncélú vitézi b r a v ú r j a i helyett m á s o k é r t hozott áldozatokkal ö n m a g a tökéletesítését megvalósító udvari hős, Y v a i n kiérdemli hitvese megbocsátó szerelmét. O Perceval

3

ou le conte du Graal ('Perceval vagy mese a Grálról') c., utolsó, s egyben legkülönösebb, legmélyebb é r t e l m ű u d v a r i regényében Chrétien de Troyes az ősi kelta mitológia m o t í v u m a i t tökéletes művészi érzékkel egyesíti a keresztény vallás rítusaival. Perceval k a l a n d j a i n a k m o z g a t ó r u g ó j a i m m á r nem a szerelem (Blancheflor iránti érzelmei epizód jellegűek, nem t u d n a k kiteljesedni, s Perceval „ e l l e n p o n t j a " , a tökéletes lovag, Gauvain meg is t a g a d j a az amour courtois eszményeit, amikor k ö n n y e l m ű érzéki kaland r a b j a lesz). E m ű kivételes művészi érzékkel t r a n s z p o n á l j a a p o é t i k u m s í k j á r a a társadalmi f u n k c i ó j á t és elismertségét veszni látó lovagi réteg elbizonytalanodását és útkeresését, a m i k o r — a korábbi eszm é n y e k e t nem m e g t a g a d v a , csupán módos í t v a — az a k a r a t l a n u l „ v é t k e z ő " Perceval személyében olyan hőst állít elénk, a k i t minden eddiginél n e m e s e b b ós tisztább cél, a misztikus-szimbolikus é r t e l m ű Grál keresése vezérel az erkölcsi tökéletesedés és felemelkedés ú t j á n . O Chrétien de Troyes befolyása felbecsülhetetlen az udvari regények és —•udvari novellák továbbfejlődése szempontjából. S z á m t a l a n ismert és névtelen szerző t e t t kísérletet arra, hogy befejezze és újraértelmezze a Grál t ö r t é n e t é t (—>Grál-monda), s a sok-sok udvari regény és novella mellett h a t á s a Jean Renart Guillaume de Dole (1212) c. mesesorozatában éppúgy k i m u t a t h a t ó , m i n t az -+Aucassin és Nicolette (1200 k.) c. pikárdiai -»chantefable-ban. O írod.: R . S. Loomis: A r t h u rian Tradition a n d Chrétien de Troyes (1941); R. R . Bezzola: Le sens de l ' a v e n t u r e et de l ' a m o u r (1947); J . Marx: La légende a r t h u r i e n n e et le Graal (1952); E. Köhler: Ideál und Wirklichkeit in der höfischen Epik (1956): J.-C. P a y e n : Le motif du repentir d a n s la l i t t é r a t u r e médiévale (1967); J . F r a p p i e r : Chrétien de Troj^es (1968); uő: É t u d e sur Yvain (1969); P . Ménard: Le rire et le sourire d a n s le r o m á n courtois (1969); P. Haidu: Lion-queue-coupée. L ' é c a r t s y m bolique chez Chrétien de Troyes (1972); P . Gallais: Perceval et l'initiation (1973); Z. P . Zaddy: Chrétien Studies (1973); Szabics I.: Visszatérő m o t í v u m o k Chrétien de T r o y e s Chevalier au lion c. regényében (FK, 1978, 4.); J . Bednar: L a spiritualité et le symbolisme d a n s les oeuvres de Chrétien de Troyes (1974); Szabics T.: E p i k a és költőiség'(1983); T. H u n t : Chrétien de Troyes, Y v a i n (1986); Halász K a t a l i n : A párviadal. Elbeszélés és szerkezet Chrétien de Troyes regényeiben (1988); uő: I m a g e s d ' a u t e u r dans le román médiéval (XI Ie X1TF siécles) (Studia Romanica, 1992); E. B a u m g a r t -

33

UDVAR ner: Chrétien de Troyes (1992); Szabics T. (szerk.): A Roland-ének és a f r a n c i a udvari költészet (1994). Szabics Imre O A Chrétien de Troyes m ű v e i n e k előzményei közül f e n n m a r a d t f r a n c i a román courtois-k s o r á b a n a legelső Albéric de Pisancon (Besancon) 1100—1120 között írt -> Sándorregénye volt, s ezt a leghíresebb, Alexandre de Bernay által 1170—1200 k ö z ö t t írt Sándor-regény, m a j d a 12— 13. sz. fordulóján Lambert le Tort (Lampert li Tors) témaféldolgozása k ö v e t t e . E t é m a k ö r b e sorolható Aimon de Varennes F l o r i m o n t j a (1188) is, amelyet N a g y Sándor n a g y a n y j á r ó l írt. O Az antik t é m á j ú udvari regények másik c s o p o r t j á b a a ..klasszikus t r i á s z " feldolgozásai t a r t o z n a k . Ezek közül az első az ismeretlen szerzőjű, 1150 körül keletkezett ->Théba-regény, amelyet 1160 t á j á n az ugyancsak anonim Aeneas-regény (—>Eneas, Román d') k ö v e t e t t , m a j d n e m sokkal később a Benőit de Sainte Maure által írt Trója-regény. Mindegyiküknek számos a d a p t á c i ó j a készült Európa-szerte, különösen a Sándor- és Trója-regényeknek. O A másik nagy v o n u l a t , a „ b r e t o n ciklus" m e g t e r e m t ő j e Chrétien de Troyes, aki 1160—1190 között írta a k o r egész európai irodalmát befolyásoló m ű v e i t . F r a n c i a követői közül a 12—13. sz. f o r d u l ó j á n élt Róbert de Boron említendő, aki a —•Grálmonda eredetileg pogány a n y a g á t keresztény szellemben feldolgozva szintén lényegesen befolyásolta e t é m a k ö r utóéletét, valamint a P e r c e v a l t f o l y t a t ó 13. sz.-i Gerbert de Montreuil. O Bizonyos mértékig elütött a f r a n c i a udvari r e g é n y összképétől Gautier d'Arras költészete, a m e n n y i b e n a m ű f a j t oly gazdagon á t s z ö v ő csodás motív u m o k a t kerülve, realisztikus lélektani ábrázolásra t ö r e k e d e t t . Megemlítendő továbbá, hogy a f r a n c i a —>conte d'aventure — a —> román courtois m ű f a j á t ó l megkülönböztetett f o r m á j a is befolyásolta e m ű f o r m a európai fejlődését, egyes alkotásai (így a legnevezetesebb, a -+Floire et Blanchefor) más nemzeti i r o d a l m a k b a n udvari regényekké á t d o l g o z v a t e r j e d t e k . Hasonló szerepet t ö l t ö t t e k be a 12. sz. végén, Angliában, a n g o l - n o r m a n n n y e l v j á r á s b a n alkotó Marié de Francé -* udvari novellái. O A 13. sz.-tól e verses a l k o t á s o k a t terjedelmes prózai feldolgozások a d a p t á l t á k , amelyeknek színvonala a f a n t a s z t i k u s kalandok halmozása révén egyre i n k á b b & szórakozt a t ó irodalomhoz közelített. Ú j vonása azonban a prózai m ű f a j n a k , h o g y az antik, ill. a legendák ködébe vesző m ú l t témái mellett e g y r e g y a k r a b b a n nyúl a közelebbi

34

történelmi események vagy egykorú t é m á k a n y a g á h o z . A 13. sz. 1. felében élt Jean Renart verses regényeit is a korabeli köznapi világ realisztikus színezetű ábrázolása emeli a f o r m a r e p r e z e n t a t í v alkotásainak sorába. A prózai udvari regények utóélete é v s z á z a d o k o n á t t a r t ; nevezetes közülük A. de La Sale m ű v e a 16. sz. közepén, a m e l y — Cervantes Don Quijotéjának előfutáraként — már szatirikus képet n y ú j t az ideális lovag és az őt p r ó b á r a t e v ő hölgy k a p c s o l a t á r ó l . O A dél-franciao.-i, t e h á t p r o v a n s z á l költészetben a f r a n c i a u d v a r i r e g é n y — m i k é n t a verses e p i k a á l t a l á b a n — viszonylag kisebb m é r t é k b e n t u d o t t meghonosodni. Ismeret e s Albéric de Pisanqon Sándor-regényének 12. sz.-i, poitou-i n y e l v j á r á s b a n írt átdolgozása; az A r t h u r - m o n d a k ö r t egyetlen anon i m mű dolgozta fél, a ->Jaufré. A ->Flamenca éppenséggel azzal tűnik ki, hogy az első középkori verses regény, amely kiikt a t j a m o t í v u m a i közül az -+aventure-1. Győry János O Annál meglepőbb gyorsasággal és gazdagsággal v i r á g z o t t fel a höfischer Román ('udvari regény') •— másik nevén höfisches Epos ('udvari eposz') — a francia m i n t á k n y o m á n a német nyelvterületen. Albéric de Pisánkon Sándor-regényét Lambert pap (Lamprecht) m ű v e m á r egy-két évtizeddel később követi, Eilhart von Oberg T r i s t a n j a (1170—1180 körül) pedig még Chrétien de Troyes életében, késői műveivel egyidejűleg készül el. T é n y viszont, hogy a német udvari regény d i a d a l ú t j a csak ez u t á n , a d é l - n é m e t a l f ö l d i Heinric van Veldelce E n e i t j é n e k (1180 körül) középfelnémet átdolgozását követően indul meg. A 12—13. sz. fordulóján a l k o t j á k életműveiket e műf a j német klasszikusai, Hartmann von Aue, Wolfram von Eschenbach és Gottfried von Strassburg, s mellettük több, kisebb tehetségű költő járul hozzá a m ű f a j népszerűségéhez (Eilhart von Oberg, Ulrich von Zatzikhoven, Wirnt von Grafenberg). A 13. sz.-ban F r a n c i a o . - b a n m á r egyre i n k á b b uralkodóv á váló prózai román courtois-nak viszont alig v a n h a t á s a ; a német nyelvterületen e k k o r az Arthur-mondakör egyes hőseinek csodás k a l a n d j a i t variáló (részben francia előképek nélküli) verses regények (Stricker, Pleier, Heinrich von dem Türlin, Albrecht von Scharfenberg) v a g y a korábbi művek t ö r t é n e t e i t folytató-kiegészítő m ű v e k (Ulrich von Türheim, Heinrich von Freiberg) d i v a t o z n a k . E z e k sorából Rudolf von Ems, m a j d Konrád von Würzburg művei emelkednek ki. A 14. sz.-ban Johannes von

UDVAR Würzburg m ű v e s z á m o t t e v ő b b , s a 15. sz. 2. felében is a k a d t még jelentős képviselője a verses u d v a r i regénynek, Ulrich von Füeter és Johannes von Soest. E k k o r r a azonban m á r itt is a t é m a k ö r prózai népkönyvfeldolgozásai forognak közkézen, amelyek közül Johannes Hartlieb (1400—1468) Sándor-regénye v á l t leginkább közkedveltté. Kovács Endre—Major Ottó O A f r a n c i a minták német nyelvterületre való közvetítésében fontos szerepet játszott a németalföldi költészet, amely eleve kétnyelvű — francia és holland-flamand — lévén, erre kiválóan a l k a l m a s volt. Az udvari regény első itteni reprezentánsa és a kapcsolatok kiépítésének ú t t ö r ő j e az 1175 körül T h ü r i n g e n b e átköltöző Heinric van Veldeke; a 12. sz. végén és a 13. sz. első felében s z á m o s anonim a l k o t á s (Walewein, 1200 előtt; Moriaen, 1250 k.; Ferguut, 1250 k.) és név szerint ismert költő (pl. a pikárd Gautier de Tournai) műve jelzi a forma népszerűségét. A 13. sz. 2. felében Jacob van Maerlant az u d v a r i regény másik kiemelkedő képviselője, de megemlítendő Ardenet le Roi tevékenysége is. A m ű f a j utóvirágzása a 15. sz. közepéig tart; a 14. sz. 2. felében J . Froissart is művelte. Damokos Katalin—Kovács Endre O Az Ibériai-félsziget költészetét a verses román courtois virágzása idején a s a j á t hag y o m á n y o k b ó l táplálkozó lovagi hősének és a provanszál líra befolyásolja, így az udvari regény — a spanyol —•mester de clerecía két nevezetes alkotásától (—>Líbro de Alexandre, Libro de Apolonio) eltekintve csak később, a 13. sz. végétől, prózai formaként kezd terjedni. Jelentőségét emeli a portugál irodalomban, hogy a széppróza legrégibb portugál nyelvű emléke a Demanda do Graal ('A Grál keresése') c., a 13. sz. utolsó negyedében franciából készült fordítás. A f o r d í t o t t - á t d o l g o z o t t francia udvari regények h a t á s á t jelezheti, hogy históriáikat a 14. sz.-i portugál t ö r t é n e t i m u n k á k b a (Livros de Linhagens) is b e t o l d o t t á k . A 14. sz.-tól a félsziget portugál, spanyol és k a t a lán prózairodalmának legnépszerűbb műfaja a lovagregény, melynek híres mintapéldája az —> Amadís de Gaula nemzetközileg is e l t e r j e d t , több francia, olasz, német v á l t o z a t b a n . A katalán i r o d a l o m b a n e műf a j klasszikus a 15. sz. 2. felében élt J . Martorell, s nevezetes remeke a —> Curial e Güelfa; a spanyol irodalomban legjelentősebb ciklusuk a -»Palmerines (még -^lovagregény). Inotai A ndrás—Ernesto 3*

Jósé

Rodrigues 35

O A m ű f a j angliai elterjedését nagy mért é k b e n elősegítette, hogy 1066-tól, a hastingsi csatában a r a t o t t diadallal az ország főnemessége és egyházi vezető rétege a hódító, m a j d f o l y a m a t o s a n áttelepülő norm a n n o k soraiból került ki, akik a n o r m a n diai francia n y e l v j á r á s ún. a n g o l - n o r m a n n v á l t o z a t á t beszélték. E rétegben az —*Arthur-mondakör történetei, amelyeket Chrétien de Troyes 1160—1190 között dolgozott fel, régóta ismertek. Az angliai t ö r t é n e t í r ó k művei Geojfrey of Monmouth H i s t ó r i a Reg u m Britanniae (1135) c. latin prózai munk á j á t ó l a szász Wace angol-normann verses k r ó n i k á j á n (1160 körül) á t Layamon középangol nyelvű verses krónikájáig (1200 körül) e m o n d á k a t közkinccsé t e t t é k . Innen é r t h e t ő , hogy az egyik legnagyobb h a t á s ú u d v a r i regény — egyebek k ö z ö t t Gottfried von Strassburg forrása — a Bretagne-ból Angliába átköltöző Thomas of Britain 1180 körül írt műve, s hogy a francia ->udvari novella megteremtője, Marié de Francé is i t t élt. Mindazonáltal a szó szoros értelmében v e t t udvari regény jóval szerényebb helyet foglal el az angol irodalom t o v á b b i fejlődése során; nevezetesebb remeke csak a 14. sz. 2. felében keletkezett verses —• Gawain and the Green Knight és T h . Malory 1485-ben megjelent prózai regénye, a Le Morte D a r t h u r . Az angol terminológia nem is különbözteti meg önálló m ű f a j n é v v e l : a metrical románcé, ill. medieval románcé (-^románcé 2.) kifejezés, amellyel az u d v a r i regényeket is illetik, mindenféle epikus v a g y balladisztikus-epikolirikus középkori elbeszélő k ö l t e m é n y t e g y a r á n t jelöl. Kovács Endre O I t á l i á b a n a f r a n c i a udvari regények div a t j a viszonylag csekélyebb mértékű volt; itt a romanzo (—>udvari epika) volt a reprezentatív m ű f a j . Rusticiano da Pisa Meliad u s c. francia-olasz nyelven írt művén (1275) kívül prózai Trisztán-regények terjedtek, s voltak olasz változatai a ->-Sándor-regénynek és a -^Trója-regénynek] a 14 —15. sz. fordulóján Andrea da Barberino, a v á n d o r énekmondó a l k o t o t t verses lovagregény-históriákat. J e l e n t ő s szerepet j á t s z o t t viszont Itália e m ű f a j t é m á i n a k t ö r t é n e t é ben közvetítő szerepével: a 13—16. sz.-ban az olasz feldolgozások j u t n a k el Dalmáciába, s a horvát témafeldolgozások t e r j e d n e k t o v á b b a cseh és lengyel költészetben. O S k a n d i n á v i á b a n a 13—14. sz.-ban a ->riddara sögur keretében honosították meg a lovagi költészet m á s alkotásai sorában az u d v a r i regényeket is. O A m ű f a j u t ó t ö r t é nete a 18—19. sz.-i szórakoztató ->lovagre-

UDVAR resztelő-oktató papság közvetítésével. M i n t h o g y a z o n b a n a m a g y a r nyelvű u d v a r i regények létezését szövegemlékek v a g y k o n k r é t , közvetlen a d a t o k nem bizonyítják, mindezek ellenére nem z á r h a t ó ki az a meggondolás sem. hogy a délszláv területre m á s h o n n a n , esetleg a Bizáncból, ill. a bizánci latin császárságból érkeztek az u d v a ri regények mondái. O Az udvari regények sziizséiből s ű r ű n m e r í t e t t e k a 16. sz.-i m a g y a r k r ó n i k á s énekek (—•történeti ének), miként tíatizi A. verses krónikája, is, és a Sándor-regény 10. sz.-i (Leo által készített) latin szövegének ismeretlen szerzőjű prózai f o r d í t á s á t a 16. sz. 2. felében Heltai G. kolozsvári n y o m d á j a a d t a ki. E szöveg 1627ben Lőcsén is megjelent. A későbbi feldolgozások közül Haller J . (a T r ó j a - és a N a g y S á n d o r - t ö r t é n e t e t t a r t a l m a z ó ) H á r m a s ist ó r i á j a (1695) nevezetes. O (—•udvari irodalom) O írod.: K o h á n y i M.: A Nagy Sándor-monda magyar fordítása ( E P h K , 1912); Király Gy.: A t r ó j a i háború irodalm u n k b a n ( I t K , 1917); uő: Világbíró S á n d o r m o n d á j a régi i r o d a l m u n k b a n ( I t K . 1918); Moór E.: Die Anfange der höfischen K u l t u r in U n g a r n (Ungarische J a h r b ü c h e r , 1937); Pais D.: Árpád- és Anjou-kori m u l a t t a t ó i n k (1953); Hadrovics L.: Az ó-magyar T r ó j a regény nyomai a délszláv irodalmakban (MTA I. O K , 1954); uő: A délszláv N a g y Sándor-regény és középkori irodalmunk (MTA I. O K , 1960); N e m e s k ü r t y I.: A mag y a r széppróza születése (1963); Sólyom K.: Ú j szempontok az Anonymus-problém a megoldásához ( I t K , 1966); Erdélyi Zs.: „ H e g y e t hágék. lőtöt l é p é k " (ÚT. 1970, 9.); uő: A r c h a i k u s és középkori elemek népi imaszövegekben ( E t h n , 1971); Kurcz Ágnes: Lovagi k u l t ú r a Magyarországon a 13—14. században (1988). Kurcz Ágnes

gényeken á t a n a p j a i n k b a n d i v a t o s fantasyig (—>Sword and Sorcery) t e r j e d . O (-»udvari irodalom) O írod.: W. P. Ker: Epic and Románcé (1897); M. Menéndez y Pelayo: Orígenes de la novela (1905—1910); R. Garrido: L i t e r a t u r a cabaleresca en E s p a n a (1905); H. T h o m a s : Spanish a n d P o r t u guese R o m a n c e s of Chivalry (1920); F. Schürr: Das altfranzösische E p o s (1924); J . Entvvistle: T h e Arthurian Legend in the Literatures of t h e Spanish Peninsula (1925); .J. I). Bruce: The Evolution of Arthurian Románcé (1928); M. W i l m o t t e : Les origines du román en F r a n c é (1940); H. Schneider: Heldendichtung, Geistlichendichtung, Ritterdichtung (1943); R. Bezzola: Les origines et la formát ion de la l i t t é r a t u r e courtoise (1944 1960); G. Cary: T h e Medieval Alexander (1956); J . Frappier: Chrétien de Troves (1957); Sh. Loomis: A r t h u r i a n Literature in t h e Middle Ages (1959); R . Lav a u d R. Nelli: Les T r o u b a d o u r s (1960); A. Fourrier: Le courant réaliste d a n s le román courtois en F r a n c é an moyen áge (1960); R. Bezzola: Liebe und Abenteuer im höfischen R o m á n (1961); L. A. Hibbard: Medieval R o m á n c é in E n g l a n d (1961); W. Braun: S t u d i e n zum Ruodlieb (1962); A. Pauphilet: Poétes et romanciers au moyen áge (1962); E. Köhler: Ideál u n d Wirklichkeit in der höfischen Epik (1970); K. R u h : Höfische Epik des deutschen Mittelalters (1977 1981). Lontay László O Anonymus g e s t á j a egyértelműen bizonyítja, hogy a két legelterjedtebb udvari regény, a —•Trója-regény és a —• Sándorregény a m a g y a r királyi u d v a r b a n is ismert volt, s t u d j u k , hogy Anonymus írt is egy latin nyelvű Trója-regényt. Korábbi feltételezésekhez kapcsolódva Hadrovics L. a horvát és szerb udvari regény-fordítások elemzése a l a p j á n valószínűsítette, hogy Anonymus m ű v é n e k létezhetett egy magyar fordítása (amelyet Sólyom K . szerint Anonymus b a r á t j a , Csák M. készíthetett el), és a 12 13. sz. f o r d u l ó j á n egy görög variáns f o r d í t á s a k é n t volt egy m a g y a r nyelvű Sándor-regény is, a 14. sz.-ban korszerűsített v á l t o z a t t a l . A délszláv szövegek Hadrovics elgondolása szerint ezek fordításaiként keletkezhettek. Ú j o n n a n g y ű j t ö t t népi i m a s z ö v e g e k b e n k i m u t a t h a t ó a -*Grál-monda h a g y o m á n y á n a k töredékes továbbélése is. Egybecseng a fentiekkel, hogy Mo.-on m á r a 12. sz.-tól terjedni kezdtek a trójai, ill. a N a g y Sándor- és a breton mondakörből v e t t személynevek, ami legalább kezdetben az irodalmi minták szórványos ismeretére vall, esetleg a ke-

udvari szerelem: az udvari k u l t ú r á k b a n uralkodó és az udvari irodalom alkotásaiban t ü k r ö z ő d ő , s a j á t o s szerelemfelfogás. K i i n d u l ó p o n t j a E u r ó p á b a n a középkori provanszál u d v a r o k / i n 'amors ( ' m a k u l á t l a n szerelem'; amour courtois) szellemisége volt, a m e l y a —>lovagi irodalom műfajai révén Európa-szerte elterjedt, s megszakítás nélkül f o l y t a t ó d o t t a reneszánsz és a barokk szerelmi költészetben. A szerelem kin y i l v á n í t á s á n a k itt része volt az alkotások b e m u t a t á s a - e l ő a d á s a is, és így az udvari szerelem az irodalmi élet kereteit is befolyásolta; ennek n y o m a i t a 17—18. sz.-i -*•irodalmi szalonok szokásai is őrizték. Minthogy e m ű v e k kéziratai gyakran gazdagon illusztráltak, t a n u l m á n y o z á s u k a m ű v é s z e t t ö r t é n e t és szótörténet számára is 36

UDVAR (1947); M. Lazar: A m o u r courtois et „firva m o r s " d a n s la l i t t é r a t u r e d u X I P siécle (1964); Ch. Camproux: L a joie d ' a m o u r des t r o u b a d o u r s (1965); M. P a y e n : Les origines de la courtoisie dans la l i t t é r a t u r e fran^aise médiévale (2 köt.. 1968); Voigt V.: A szerelem k e r t j é b e n (I—III., E t h n , 1969, 1970, 1981); J . L a f i t t e - H o u s s a t : T r o u b a d o u r s et cours d ' a m o u r (1971); R. Nelli: L'érotique des t r o u b a d o u r s (2 köt., 1974); Oláh T. (szerk,): Fejezetek a szexualitás történetéből (1986); G. D u b y : A lovag, a nő és a p a p (1987); Szabics I.: Szibilla királynő édene (1987); Hoppál M.—Szepes E r i k a (szerk.): A szerelem kertjében (1987); K u r c z Ágnes: A lovagi k u l t ú r a Magyarországon a 13—14. s z á z a d b a n (1988). Voigt Vilmos

igen tanulságos. A szövegek és az illusztrációk ikonográfiája egymással egyeztethető; m e t a f o r i k u s megoldásaik egy része m á r a k ö z h a s z n á l a t ú v á vált (lángoló szív, a szerelem k e r t j e , édene stb.), máskor viszont sor o z a t b a n követik e g y m á s t a n a p j a i n k b a n m á r alig megfejthető -^allegóriák. Az európai művelődéstörténet az udvari szerelem eszméinek és tényeinek összefüggéseit sok v o n a t k o z á s b a n feltárta, de a szimbolikus és r e j t e t t vonások megfejtései e g y m á s t ó l g y a k r a n igen eltérők. O Hasonló eszmevilágot ismerünk az E u r ó p á n kívüli irodalm a k b a n is, így a perzsában s az á l t a l a befolyásolt török, belső-ázsiai, kaukázusi stb. költészetben, a mogul kori indiai irodalomban és a vonzáskörébe t a r t o z ó délkeletázsiai és indonéziai i r o d a l m a k b a n , s a távol-keleti irodalmak közül mindenekelőtt J a p á n b a n . Az afrikai és az amerikai kontinens k u l t ú r á i b a n e szerelemfelfogásnak csak h a l v á n y a b b , távolabbi analógiáit fig y e l h e t j ü k meg (a tuareg, a n y u g a t i a r a b és az azték költészetben). Ó A —>primitív irodalomtói e szellemiség idegen (bár egyes szövegeit — tévesen — m e g p r ó b á l t á k ígv értelmezni). Az európai folklórban viszont v a n n a k innen származó m o z z a n a t o k (pl. a lány „fehérsége", a b l a k b a n való iildögélése, hímezgetése, lovaglása stb.). E szerelemfelfogás -yparódiái ritkák, legfeljebb a —>lovagi irodalom korszaka u t á n b u k k a n nak fel, vagy ennek u t á n z a t a i t csúfolják. O Az udvari szerelem eszméi a m a g y a r irodalom történetében sem ismeretlenek, de a 16. sz. 2. felét megelőző, ilyen v o n a t k o zású a d a t o k hitelessége, ill. a szövegtöredékek értelmezése v i t a t o t t (-> udvari regény, virágének). Általánosan elfogadott viszont, hogy Balassi B.-nak és k o r t á r s a i n a k , követőinek szerelmi költészete ilyen jellegű, s ez f o l y t a t ó d o t t a Felvidék m a g y a r és szlovák nyelvű irodalmában, v a l a m i n t az erdélyi fejedelemség i r o d a l m á b a n a barokk és rokokó koráig. A -*kéziratos költészet közvetítésével e szerelemfelfogás töredékei a népköltészetbe is e l j u t o t t a k . O Áttételes form á b a n a —•misztikus irodalom s a j á t o s válf a j a , a szent nász (az a n t i k hierosz gamosz, középkori unió mystica, de a bengáli ->csarjáének vagy az iszlám —*•szúfizmus stb.) költészete is hasonló v o n á s o k a t m u t a t . O (-+szerelmi költészet, udvari irodalom) O írod.: E. Trojel: Les cours d ' a m o u r du moyen áge (1888): S. Singer: Die religiöse Lyrik des Mittelalters (1933); C. S. Lewis: T h e Allegorv of Lowe. A S t u d v in Medieval Tradition (1936); D. De ' R o u g e m o n t : L ' a m o u r et l'Occident (1939, 1956); R, Bezzola: Le sens de l ' a v e n t u r e et de l ' a m o u r

udvari színjátékok: t á g a b b értelemben az uralkodók és az arisztokrácia u d v a r t a r t á sai előtt b e m u t a t o t t s z í n j á t é k o k , szűkebb értelemben a sajátosan ilyen előadások számára készített drámai m ű v e k összefoglaló elnevezése. Az európai színháztörténet (forrásokkal bizonyíthatóan) első, s egyben leggigantikusabb udvari s z í n j á t é k a i t a császárkori R ó m á b a n t a r t o t t á k . A császárok (akik közül Nero szerzett legendás hírnevet ilyen tevékenységével) e n a p o k o n át t a r t ó látványosságokat n e m c s a k megrendelték, hanem m a g u k tervezték és igazgatták is. O A középkor magas szintű és költséges szórakozásainak központjai szintén a királyi és főnemesi udvarok voltak. A 15. sz.-ban a -»karneváli felvonulások -»szekér-színpadai itt fejezték be ú t j u k a t , a nemesi —>tánc itt f e j l ő d ö t t artisztikus-akrobatikus baletté. vetélkedő játékok d i v a t o z t a k (~*houtade), s még a lovagi t o r n á k szórakoztató betéteiből (—• heroldköltészet) is színjátékszerű előadások kerekedtek (—>udvari játékok). Az u d v a r t a r t á s o k nemesi rangú műkedvelő színjátszói mellett (de csak másodsorban, s csak a 15. sz. végén) a p a l o t á k b a n felállított alkalmi színpadok szórakoztató produkcióiban helyet k a p t a k a hivatásos vándor histriók, jongleurök és egyéb énekmondók, csepűrágók is. O A 15. sz. második felétől, a —>reneszánsz színház felvirágzása idején az itáliai fejedelmek udvaraiban m á r a n t i k színműveket és emelkedett h u m a n i s t a k o m é d i á k a t (-+•commedia dotta, commedia erudita) a d t a k elő, s ezekhez a 16. sz.-ban a ->favolák h a g y o m á n y á t folytató pásztorjátékok csatlakoztak. A fejedelmi székhelyeken ekkor kezdik építeni az alkalmi színpadok helyére lépő állandó udvari színházakat is (az első a Gonzagák sabbionettai Teat.ro Olimpicója, 1588). Ezeknek igazgatói és színészei m á r n e m alkalmi díja37

UDVAR az udvari bolondok voltak. Csoportos, egységes színi előadásról csak a 15. sz.-tól, Mátyás király k o r á t ó l v a n n a k a d a t a i n k . Mátyás kedvelte a művészeti ú j d o n s á g o k a t , s így híres u d v a r i ünnepségein az itáliai commedia dell'arte t á r s u l a t a i is felléptek. A látv á n y o s s á g o k a t külön f ő u d v a r m e s t e r e k (Guthi Országh Mihály, Vingárti Geréb Péter) rendezték, s i t t játszott l a n t j á n 1486b a n Pietro Sandrachini; az étkezések alatt a színpadszerű dobogón a velencei, ferrarai, milánói zenészek, a k r o b a t á k , alakoskodók v á l o g a t o t t csoportjai k o m é d i á z t a k . Farsangkor á l l a t v i a d a l o k és álarcos felvonulások űzték el az u d v a r t a r t á s u n a l m á t . O Mátyás halála u t á n viszont j o b b á r a csak a könnyű, felszínes, de költséges szórakozás jellemezte a m a g y a r udvar r e p e r t o á r j á t . Követi leírásokból t u d j u k , hogy TT. Ulászló 1501-ben —>spectaculumot, m a g y a r —>úrnapi játékot j á t s z a t o t t : a Szent G y ö r g y téren egy pódiumon elégették Mohamed koporsój á n a k mását, s a nagy sokaságot megmozgató, igen l á t v á n y o s - h a t á s o s előadás tömeges italozással fejeződött be. O I I . Lajos idejében h o n o s o d o t t meg G y u l a v á r o t t Georg von Brandenburg u d v a r á b a n az olasz —»•trufa, de a király környezete e k k o r már inkább cirkuszi m u t a t v á n y o k k a l szórakozott. K u l t u r á l i s színvonalát Szapolyai György — Szerémi György emlékirataiból ismert á t k o z ó d á s a jellemzi: ,,Bestye tánczus királ, t e veszejtetted el Magyarországot!" K a k a s v i a d a l o k csigázták fel az érdeklődést, az asztaloknál felöltöztetett m a j m o k ettek, b a l e t t helyett pedig női ruh á k b a b ú j t a t o t t katonák t á n c a j á r t a . Az udvari bolondok sem a régi, bölcs m u l a t t a tók voltak (-»bolondirodalom), h a n e m testi furcsaságaikért t a r t o t t gnómok, törpék vagy óriások. A leginkább színházszerű látványosságok a díszmenetek v o l t a k , s feljegyzésre m é l t ó n a k t a r t o t t á k az 1516-i bécsi fejedelmi kongresszust k ö s z ö n t ő mag y a r ifjak t o r n a m u t a t v á n y á t , akik egy T r ó j a falai a l a t t játszódó csatajelenetet adt a k elő. O A művészetek p á r t o l á s á t az erdélyi fejedelmek u d v a r a i vették á t . Köreikben mecénásokra találtak a színészek, zenészek, költők; Szapolyai J á n o s u d v a r i muzsikusa Bakfark Bálint volt, Báthory Zsigmond G y u l a f e h é r v á r o t t Pietro Busto zenéjét hallgatta, Bethlen Gábor 1626-ban olasz balettet a d a t o t t elő, m a j d m e g a l a k í t t a t t a az első m a g y a r b a l e t t - t á r s u l a t o t . N á l a dolgozott M. Öpitz, az első n é m e t opera szövegírója is, és vendégszereplésre hívta V I I I . Orbán p á p a lantosát, Giovanni Baglionit. O (—> szín játéktípusok, udvari költészet) O írod.: Székely Gy.: S z í n j á t é k t í p u -

zást k a p t a k , hanem u d v a r i állást t ö l t ö t t e k be. O K ü l ö n ö s módon illeszkedtek az udvari k u l t ú r á b a a -*commedia dell'arte ugyancsak ekkor divatossá váló vándorszínész-csapatai. Ezek u g y a n a z o k a t a műsor o k a t a d t á k elő — ha b e b o c s á t t a t á s t nyertek — a hercegi u d v a r o k b a n , m i n t a piactereken. S a j á t o s udvari jellegről t e h á t itt aligha beszélhetünk, de azáltal, hogy e közkedvelt színjátszókat a fejedelmek Európaszerte szinte kézről kézre a d t á k egymásnak, az itáliai h u m a n i s t a eszmeiség és színházi k u l t ú r a terjesztőivé v á l t a k , s általuk v á l t i s m e r t t é a főúri k ö r ö k b e n is számos zeneszerszám, irodalmi m o t í v u m stb. O Az udvari színjátékok v i r á g k o r a a 17. sz.-i -^barokk színház és a 18. sz.-i —»klasszicista színház időszaka. A f ő v á r o s o k b a n épült udvari színházak, o p e r a h á z a k mellett felvirágzik a vidéki -^kastélyszínjátszás és a főúri p a r k o k b a n a fényűző —>•teatro della verdura. Az udvari ünnepségek színjátékszerű n a g y látványosságai mellett (->•allegória 3., hódolati játék. trionfo) z á r t k ö r ű m ű f a j o k alakulnak ki (—»masque, comédie-ballet, Kaiserspiele). Az a b a r o k k p o m p á j ú , rafin á l t b e a v a t o t t s á g o t és képzettséget igénylő m ű f a j pedig, amelyik csakis az udvari körök p á r t f o g á s á t élvező a n y a g i biztonságban b o n t a k o z h a t o t t ki, az - t o p é r a volt. Monteverdi Orfeója (1607) u t á n az opera lett E u r ó p a a r i s z t o k r a t á i n a k kedvenc, s az idők f o l y a m á n szinte kizárólagossá váló színházi szórakozásává, amellyel csak rövid ideig v e t e k e d h e t e t t a —•tragédie classique d i v a t j a . O Az udvari színjátékok kései, t ú l é r e t t szakasza a —•rokokó színház uralkodó m ű f a j a i az o p e r á k és balettek mellett a reneszánsztól f o l y a m a t o s a n közkedvelt -*pásztorjátékok és -^tündérjátékok voltak. A 19. sz.-ban (a -+meiningeni színjátszás kiemelkedő kivételével) az udvari színházak egyre inkább a konzervativizm u s fellegváraivá v á l t a k , s a 20. sz.-ra megszűntek, ill. korábbi jelentőségüket végk é p p elvesztették. O A keleti k u l t ú r á k b a n is széles k ö r b e n ismert v o l t az udvari színjátszás intézménye. K í n á b a n az udvari színház céljaira a p a l o t a valamelyik csarnoka szolgált, de külön m ű f a j k é n t udvari d r á m a nem keletkezett. Léteztek viszont m á s u t t ilyenek is; a legnevezetesebb közülük a j a p á n ->?iö és az indiai -*nátaka, s ismert a k h m e r lokhon basak és az ennek h a t á s á r a kialakult b i r m á n —>maudviz, t h a i —• khon és —> rabam. Jákfalvi

Magdolna—Staud

Géza

O Mo.-on az első u d v a r i m u l a t t a t ó k a várjobbágyi sorban élő -ugrnckomédiások és 38

UEDA Arabic L i t e r a t u r e to t h e E n d of t h e U m a y y a d s (1983); H. G á t j e : Literaturwissenschaft (Grundriss der arabischen Philologie, 2. köt., 1987). Iványi Tamás

sok leírása és elemzése (1963); R . Bezzola: La société courtoise. L i t t é r a t u r e de cour et littérature courtoise (1967); H. K i n d e r m a n n : Theatergeschichte E u r o p a s (1. köt., 1969). Jákfalvi Magdolna

udzsibumi: - » u j i b u m i udvarlódal: a szerelmi költészet azon műf a j c s o p o r t j a , amely az -^amour courtois eszmevilágához kapcsolódó lírai d a l m ű f a jokat foglalja m a g á b a . F o r r á s a a p r o v a n szál —•trubadúrköltészet volt, s ennek itáliai és ibériai kisugárzása (főként a —*•gallegoportugál irodalom), valamint a francia —• t rouvére - költészet és a német —> M innesang közvetítésével Európa-szerte elterjedt a középkori -> udvari irodalom —•lovagi költészetében. H a g y o m á n y a i t a 13. sz. második felétől az itáliai -+dolce stil nuovo, m a j d az európai szerelmi lírát a r o m a n t i k a koráig befolyásoló petrarkizmus f o l y t a t t a . Mo.on viszonylag későn, a —>virágének u d v a r l ó v á l f a j á b a n jelent meg. Folklorizálódott változatai a régi stílusú népköltészetben g y a k o r i b b a k , az —>új stílusú népdalban m á r ritkák. O (—* szerelmi költészet) Martinkó

András

üdvözlet: —>formula üdvözlőkártya:

kártya

udzrita költészet: az a r a b szerelmi költészet egy v á l f a j a az o m a j j á d - k o r b a n (7—8. sz.). Képviselői a sírig t a r t ó hűséges szerelem (hubb udzrí) — ami európai fogalmak szerint n a g y j á b ó l megfelel a plátói vagy lovagi szerelem f o g a l m á n a k — énekesei voltak. Nevét onnan k a p t a , hogy ezt a műf a j t a Q u d á a törzsszövetséghez t a r t o z ó Banú Udzra törzshöz t a r t o z ó költők művelték, akik Hidzsázban (Arábia) éltek. Közülük némelyik, mint Dzsamíl, vagy LJrva ibn Hizám a h a g y o m á n y o k szerint állítólag saj á t életüket is ezen eszmények szerint élték és belehaltak szerelmi b á n a t u k b a . O A szerelmes általában b á n a t o s , nem szégyell folyton sírni, s szerelme persze t ö b b n y i r e viszonzatlan. N e m szerelmese szépségét és erotikus b á j a i t írja le, vagy a vele t ö l t ö t t szép ó r á k a t , m i n t pl. a medinai költő, Umar ibn Abí Rabía, h a n e m kegyeiért rim á n k o d i k . Dzsamíl pl. így kezdi egyik Buszainához írt versét: Tiéd vagyok. Buszaina, bocsáss meg végre nékem, s fogadd el szerelmem, hiszen csak a tiéd . . . A vágyam felcsigáztad, nevetve elfutottál s a nap, amit Ígértél, lassacskán ködbe vész. (ford.: Molnár I.)

O írod.: A. F . L. Beeston (szerk.): The Cambridge History of Arabic L i t e r a t u r e . 39

Udzsi dainagon monogatari: —* Uji dainagon monogatari Udzsi súi monogatari: —>Uji shüi gatari

mono-

Ueda Akinari (írói név); Ueda Senjirö; Ueda T ö s a k u (eredeti név); (Settsu, Sonezaki, 1734. jún. 2 5 . — K y o t ö , 1809. jűn. 27.): j a p á n yomihoniró, kokugakusha {-+wagakusha) költő. Négyéves k o r á b a n egy jómódú kereskedőcsalád f o g a d t a örökbe. Ötéves k o r á b a n himlőt k a p o t t , és a súlyos betegség m i a t t u j j a i n a k egy része elnyomor o d o t t , s ez egész életében keserítette. Felgyógyulását a p j a imáinak és egy látomásának t u l a j d o n í t o t t á k , mely hosszú életet ígért neki. Maga is mélyen h i t t ebben, s ez ü l t e t t e el benne a misztikumhoz való vonzódást, mindig buzgón j á r t imádkozni, és hitt a szellemek létezésében. F i a t a l korától foglalkozott AaiAmköltészettel (->haiku), a gesakuval, a j a p á n és kínai klasszikusokkal, v a l a m i n t a kokugaku (japanológia) t u d o m á n y á v a l . Ez u t ó b b i b a n Katö U m a k i — Kamo no Mabuchi t a n í t v á n y a — volt a mestere. Harmincéves k o r á b a n kezdett el írni, kezdetben —>ukiyo-zöshikat — melyek a kései ukiyo-zöshi remekei — a korabeli hétköznapi emberek életéről, érzelmeiről, szokásairól. Élete f ő m ű v e —- melyet nyolc éven át írt —, az Ugetsu monogatari (1776: Hani K y o k o . Holti Mária, E s ő és hold meséi, 1964; film: Mizoguchi K e n j i , 1953, japán) m á r más m ű f a j t , a —>yomihont képviseli; Takebe Ayatari N i s h i y a m a monogatari ('Nishiyama t ö r t é n e t ' , 1769) c. regényének e l l e n d a r a b j a k é n t t a r t j á k számon. U e d a m ű v e kínai kísértethistóriákból m e r í t e t t t ö r t é n e t e k g y ű j t e m é n y e , öt kötetből áll, és kilenc t ö r t é n e t e t t a r t a l m a z , melyek közül kiemelkedő a Kikka no chigiri ('Krizantémünnepi fogadalom') c. Különösen a kollokviális kínai nyelven írott t ö r t é n e t e k h a t o t t a k rá, ezeket ü l t e t t e á t j a p á n környezetbe, a j a p á n klasszikus irodalom elemeivel gazdagítva. Munkája a japán kísértettörténet m ű f a j á n a k c s ú c s p o n t j á t jelenti. A történetekben nagy szerepet játszik az írói f a n t á zia, s a kokugaku eszmeisége. N a g y hatással volt a későbbi yomihonirókra, Santö K y ö denre, Takizawa (Kyokutei) Bakinra. O Harmincnyolcéves k o r á b a n háza egy tűz-

UEDA Hearn) e l ő a d á s a i v o n z o t t á k . 1899-től köz é p i s k o l á b a n t a n í t o t t , u g y a n e b b e n az évben jelent m e g első k ö t e t e , a Yaso ( ' J é z u s ' ) . 1901-től a Myöjö c. f o l y ó i r a t b a n j e l e n t e k m e g i r o d a l o m k r i t i k a i t a n u l m á n y a i , ill. t ö b b k ö t e t e l á t o t t n a p v i l á g o t , melyek közül k ü l ö n ö s e n szép n y e l v e z e t ű a Mi o tsukushi ('Teljes o d a a d á s s a l ' ) c„ mely Maupassant, Gogol, Turgenyev és m á s k ü l f ö l d i írók m ű v e i n e k f o r d í t á s a i m e l l e t t k é t s a j á t m ű v é t is t a r t a l m a z z a . K ü l ö n b ö z ő folyóirat o k a t a l a p í t o t t , s ezen a réven i s m e r t e meg Mori Ogait, a k i h e z a z u t á n egy é l e t r e szóló b a r á t s á g f ű z t e . 1903-tól a T ö k y ö E g y e t e m e l ő a d ó j a lett, u g y a n a k k o r , a m i k o r Natsume Söseki. 1905-ben g y ű j t e m é n y e s k ö t e t ben Kaichöon ('A t e n g e r m o r a j l á s a ' ) c. jel e n t e t t e meg f o r d í t á s a i t az e u r ó p a i szimbolista k ö l t ő k t ő l ; k ü l ö n ö s e n híresek Verlainea d a p t á c i ó i . E k ö t e t n e k n a g y h a t á s a volt a j a p á n szimbolista költészeti m o z g a l o m kib o n t a k o z á s á r a , a korabeli j a p á n szimbolist a költők „ b i b l i á j u k n a k " t e k i n t e t t é k . 1907-ben az U S A - b a n és F r a n c i a o . - b a n t e t t k ö r u t a t , ahol t a l á l k o z o t t Nagai K a f ü v a l . H a z a t é r t e u t á n 1908-től a K y ö t o E g y e t e m e l ő a d ó j a lett, K y ö t o b a k ö l t ö z ö t t , de a mod e r n költészeti é l e t b e n t o v á b b r a is t e v é k e n y e n részt v e t t : m e g j e l e n t a Fan no kai r e n d e z v é n y e i n , ahol a fiatal k ö l t ő k , m i n t Kitahara H a k u s h ü , Kinoshita Mokutarö lelkesen f o g a d t á k . Mori O g a i v a l e g y ü t t a Mita bungaku c. f o l y ó i r a t l e k t o r a lett. 1910-től a Kolcumin shimbunban jelent meg f o l y t a t á s o k b a n az Uzumaki ( ' Ö r v é n y ' ) c. r e g é n y e , m e l y e t az e p i k u r e i z m u s jellegzetes m ű v é n e k t a r t o t t a k . O Művészete m é r f ö l d k ő a m o d e r n j a p á n vers m e g s z ü l e t é s é b e n , f o r d í t á s a i , t a n u l m á n y a i révén n a g y szerepe v o l t a külföldi i r o d a l o m j a p á n b e l i megism e r t e t é s é b e n . A j a p á n összehasonlító irod a l o m t u d o m á n y előfutára. O Egyéb művei: Bungeironshü ('Irodalmi .tanulmán y o k ' , 1901); Saikin kaigaibungaku ('Mod e r n külföldi i r o d a l o m ' , 1901); Shisei Dante ( ' D a n t e , a n a g y k ö l t ő ' , 1901); Bokuyöshin ( ' P á n ' , v e r s a n t o l ó g i a , 1920). O G y ű j t , k i a d . : Ueda Bin zenshü ('Összes m ű v e i ' , 1928—1931 és 1978—1981); Ueda Bin shishu ('Versei', 1923). Varrók Ilona

vészben l e é g e t t , s nehéz h e l y z e t é b e n csalód o t t a z o k b a n , a k i k n e k a segítségére számít o t t , e t t ő l k e z d v e k i á b r á n d u l t t á v á l t . Tsuga T e i s h ö ösztönzésére, a k i t ő l o r v o s l á s t t a nult, e g y kis f a l u b a k ö l t ö z v e p r a k t i z á l n i k e z d e t t , n é h á n y év u t á n O s a k á b a n f o l y t a t t a az o r v o s l á s t , de a m i k o r e g y t é v e s diagnózisa egy k i s l á n y h a l á l á t o k o z t a , f e l h a g y o t t vele. E g y r e i n t e n z í v e b b e n k e z d e t t foglalkozni a kokugaku t u d o m á n y á v a l , a j a p á n klasszikusokkal, s e t é m á b a n szembekerült a j a p á n f e n s ő b b r e n d ű s é g e t valló, s e n n e k a l a p j á n a m ú l t a t f e l t á m a s z t a n i a k a r ó Motoori N o r i n a g a nézeteivel. E l e t e vége felé számos c s a p á s érte, előbb egyik, m a j d m i n d k é t s z e m é r e m e g v a k u l t . E k k o r szület e t t a tíz t ö r t é n e t e t t a r t a l m a z ó Hamsamé, monogatari ( ' T a v a s z i eső t ö r t é n e t e k ' , 1808) c. m ű v e , m e l y m é l y e b b t ö r t é n e l e m - és e m b e r s z e m l é l e t e t t ü k r ö z , m i n t az Ugetsu monogatari. O T ö r t é n e t e i n e k t é m á i az erkölcs, a szerelem, a jósors és b a l s o r s v á l t a k o z á s a , a szereplőket jellemmel r u h á z t a fel, nyel ve gazdag, a j a p á n és kínai f o r r á s o k b ó l , az elegáns és a köznapi stílusból, a régi és korabeli n y e l v e z e t b ő l e g y a r á n t m e r í t ; ezzel m e g t e r e m t e t t e a yomihon m ű f a j á n a k klaszszikus s z a b á l y a i t . O E g y é b m ű v e i : Seken tekake katagi ('Világias s z e r e t ő k j e l l e m r a j za', ukiyo-zőshi, 1768); Kuse monogatari ( ' I n d u l a t o s beszédek', esszék. 1791); Tandaishöshinroku ('Merész m e g j e g y z é s e k ' , esszék', 1 8 0 8 ) . j 3 G y ű j t , k i a d . : Ueda Akinari zenshü ('Összes m ű v e i ' , 1917—1918); Akinari ibun ('Akinari h a g y a t é k a ' , 1919). O Angol f o r d . : K. H a m a d a : Tales of Moonlight and Rain: Japanese Gothic Tales (1971). O írod.: T. S h i g e m o t o : „ U g e t s u m o n o g a t a r i " no k e n k y ö (1946); J . T. Araki: A Critical A p p r o a c h t o t h e Ugetsu Mon o g a t a r i ( M o n u m e n t a N i p p o n i c a , 1967, 1—2.). Varrók Ilona Ueda Bin ( T ö k y ö , 1874. o k t . 3 0 . — K y o tö, 1916. júl. 9.): j a p á n költő, i r o d a l o m k r i tikus. A p j a és n a g y a p j a is h i v a t a l o s küld ö t t s é g e k t a g j a k é n t j á r t E u r ó p á b a n , édesa n y j a p e d i g e g y i k e volt az első női ösztönd í j a s o k n a k . a k i k J a p á n b ó l az U S A - b a m e n t e k t a n u l n i . E z a családi h á t t é r m e g h a t á r o z t a é r d e k l ő d é s é n e k i r á n y á t . Angol isk o l á b a j á r t . felső középiskolás k o r á t ó l pedig a Bungakukai c. f o l y ó i r a t k ö r é h e z csatl a k o z o t t . A T ö k y ö E g y e t e m angol s z a k á n végzett, e g y e t e m i évei a l a t t a Teikoku bungalcu c. f o l y ó i r a t közölte a f r a n c i a szimbol i s t á k a t és a z ú j külföldi i r o d a l m i irányzat o k a t b e m u t a t ó írásait. Az e g y e t e m elvégzése u t á n is t o v á b b f o l y t a t t a t a n u l m á n y a it, k ü l ö n ö s e n Koizumi Yakurno (Lafcadio

Uejima O n i t s u r a ; Uedzsima Onicura (költői név); Kamijima Onitsura (névváltoz a t ) ; Uejima M u n e c h i k a (eredeti név); ( I t a mi, 1661. á p r . 4 . — O s a k a , 1738. a u g . 2.): j a p á n haikuköltő. Családja a Fujiwara n e m z e t s é g egyik régi ágából s z á r m a z o t t , s e r r e büszke volt: egész életében a r r a t ö r e k e d e t t , hog}' m é l t ó legyen ősei n e v é h e z . O Először a kiotói Matsue Shigeyori (Ishü) 40

UESEZ R a n g u n b a n végezte; első verseit az 1920-as é v e k b e n az egyetemi lapokban p u b l i k á l t a . O Az 1950-es évektől részt v e t t a J . A. Stewart szerkesztette Burmese—English Dictionary ("Burmai—angol szótár') készítésében. A khitszan irodalmi i r á n y z a t egyik jelentős képviselőjeként új h a n g v é t e lű versei a Maung Htin szerkesztésében 1934-ben k i a d o t t Khit-szan Kabja mja ('Az új korszak kísérleti költeményei') c. kötetben jelentek meg. V á l o g a t o t t kötete Költői koszorú c. 1947-ben jelent meg. O írod.: J . A. Z a p a d o v a : O b i r m a n s z k o j poezii 20. vek a (1983). Bögös László

haiku iskolájába lépett be, m a j d a m i k o r a Shigeyori iskola egyik költője, Ikeda Hőtan önálló haikai iskolát n y i t o t t I t a m i b a n , o t t m é l y í t e t t e el ismereteit Kitamura Kigin és Nishiyama Söin irányításával. Nishiyama Söin Danrin i r á n y z a t á h o z c s a t l a k o z o t t , de — mivel az őszinteséget hiányolta belőle — később elfordult tőle. 1678-ban részt v e t t az Ttami stílusú haiku első v á l o g a t á s á n a k összeállításában (ettől kezdve nevezték el s t í l u s u k a t I t a m i stílusnak). A haikai költészet lényegének a makotót, vagyis az őszinteséget, az igazság megjelenítését t a r t o t t a . Erről a Hitorigoto ('Monológ') c. írás á b a n f e j t e t t e ki nézeteit. Egyszerű szépségre törekedett, de költői t e c h n i k á j a nem é r t e el a n a g y kortárs, Matsuo Bashö költészetének színvonalát. O Költészete moralizáló, a zen mellett Matsuo B a s h ö h a t á s a érződik r a j t a . Nyelvezetében k ö z n a p i nyelvi elemeket is alkalmaz, s nem ragaszkodik mereven a haiku, szabályaihoz, h a az érzelmek kifejezése ezt m e g k í v á n j a . Költői iskolát nem n y i t o t t , az I t a m i stílusnak nem v o l t a k folytatói. O Egyéb művei: Fujiwara Munechikaden ( ' F u j i w a r a Munechika é l e t r a j z a ' , életrajz, é. n.); Taigo monogurui ('Megvilágosodás', haikai g y ű j t . . 1690); Satoe Nanakuruma (ua., művészi életrajz, 1727). O Magyarul: 3 vers (Greguss S., Arnyékbirodaloin, 1986); 2 vers ( F a l u d v Gy., T e s t és lélek. 1988). Varrók Ilona

Uemura Masahisa, Uemura Maszahisza ( K a z u s a t a r t . , 1857. dec. 1.—1925. j a n . 8.): j a p á n teológus, filológus. E g y misszionárius h a t á s á r a v e t t e fel a kereszténységet, maga is p a p lett. Az általa kiadott Nikon hyőron, ill. Fukuin shimj)ö c. folyóiratokban közölte t a n u l m á n y a i t . O fordította le j a p á n nyelvre a Bibliát, és sokat t e t t az európai irodalom megismertetése érdekében, így hat o t t a japán irodalom további fejlődésére. O G v ű j t . kiad.: Uemura zenshü ('Összes művei', 1931 1934); Uemura Masahisa chosaJcushü ('Művei', 1966—1967). Varrók Ilona

U Ej Maung (családi név); Linjon Ti Lvin (írói név); ( N j o n t u n g , 1917—): b i r m á n (Burma) író. H a z á j a ismert publicistája és közéleti személyisége, Tejn Fe Min szellemi r o k o n a . írói m u n k á s s á g á r a jelentős h a t á s t g y a k o r o l t Gorkij és a szovjet irodalom. A 2. v i l á g h á b o r ú t követően, 1949-től egy ideig Bharno Tin Aung baloldali lapja, a Linjon ('Sas') szerkesztője volt. A japán megszállás idején (1942—1945) a B u r m a és Thaiföld közötti v a s ú t v o n a l építésén dolgozott. Életének e k o r s z a k á t t ö b b m u n k á j á b a n is felelevenítette (U Nan Lvej, innaja-tara, 'U N a n Lvej, az e l e f á n t h a j c s á r ' , reg.). T ö b b r e a l i s t a r e g é n y é b e n és elbeszélésében m e g ö r ö k í t e t t e a halászok (Kji maj kaung, ' Parti z á t o n y o n ' , 1954) és a p a r a s z t o k (Lan bo hma, ' U t nélkül', 1956) h é t k ö z n a p j a i t . M u n k á i v a l 1962-ben, 1968-ban és 1971-ben e l n y e r t e a nemzeti irodalmi d í j a t . O írod.: A n n a J . Allot: T h e Short Storv in B u r m a (Davidson—Cordell: The Short Storv in S o u t h E a s t Asia, 1982); J . A. Z a p a d o v a : Lues szolnca (1984). Bőgős László

U és Ezinu; Lahar és Asnan (címváltozat az istennevek másik olvasatával): s u m e r költői mű; az -*adamanduga m ű f a j á b a n írt vetélkedés a J u h (sumerül U vagy L a h a r ) és a G a b o n a (sumerül Ezinu vagy Asnan) között. Mind a juh. m i n d a gabona istenként jelenik rneg, a z o n b a n deifikációjuk csupán alkalmi. A vetélkedés a s u m e r dél-mezopotámiai mezőgazdaság k é t d ö n t ő tényezőjét, a g a b o n a t e r m e s z t é s t és a j u h t e n y é s z t é s t állítja szembe egymással. A szembeállítás d i d a k t i k u s voltát mi sem m u t a t j a jobban, m i n t az, hogy e két gazdálkodási ág az a d o t t területen egymás nélkül el sem képzelhető. A bevezetés az istenek halmán játszódik le; a nagy istenek s z á m á r a nem elég az o t t termő t á p l á l é k , ezért m e g t e r e m t i k az e m b e r t , hogy legyen. aki élelmüket nagy mennyiségben megtermeli (a mítoszhoz még -+Enki és Ninmah). U g y a n c s a k a nagy istenek i k t a t j á k isteni méltóságukba a J u h - i s t e n t és a G a b o n a istent (mint Gudea templomépítési himnus z á b a n Ningirszu a neki alárendelt gazdálkodási istenségeket). U és Ezinu vetélkedése a sumer mezőgazdaság költői erejű magasztalása. Még a vetélkedő ellentét sem s z o r í t h a t j a h á t t é r b e összetartozásukat.

U E Maung (1905—): b i r m á n (Burma) költő, irodalmár. Egyetemi t a n u l m á n y a i t

HM a porba hullt szegényhez mennek, hőséget visznek, ha ők ketten bárhol megjelennek, házba súlyos gazdagságot visznek;

41

UFOIR is. E z e k gyakorlatilag nemzetközi szövegekből s z á r m a z t a k . O Az ide v o n h a t ó alkot á s o k összessége t a r t a l m i l a g , t e m a t i k u s a n és m ű f a j i szempontból igen sokrétű. Legt ö b b közülük az -> élmény történet (amely k ö v e t h e t i a monda, a mítosz v a g y a fant a s z t i k u s irodalom m i n t á i t ) . Bővebb változatai az —>űrirodalom és á l t a l á b a n a —>science fiction megoldásait használják fel. Szorgos „ k u t a t ó m u n k a " e r e d m é n y e k é n t a m ú l t b ó l is hasonló beszámolókat kerestek elő, v a g y ismert t ö r t é n e t e k e t így is értelmeztek (-» mítoszokat, az Ószövetség, az -*• eksztázis-irodalom termékeit, ám a k á r a -^•boszorkánymonda és —>kísértettörténet műveit is). Az ilyen „ t ö r t é n e t i " források megés kitalálásával E. von Daniken művei a r a t t a k világszerte n a g y sikert. Az ifjúsági irodalom vagy a képregény m ű f a j á b a n egys z e r ű b b változatai t e r j e d t e k el. Az amerikai ( m a j d a szovjet) szövegeket elsősorban az ellenségtől való félelem politikai, sőt irracionális m o t í v u m a i jellemzik. A valódi ű r k u t a t á s , H o l d - u t a z á s és más események ú j t é m á k a t , dimenziókat hoztak. (UFOállomások a Holdon, a n n a k tőlünk nem l á t h a t ó felén, rejtélyes energiaforrások, ért e l m e z h e t ő üzenet-hullámok a világűrből stb.). E g y ü t t v é v e t ö b b százezer beszámolót, t ö b b tízezer újságcikket, ezer és ezer k i a d v á n y t szenteltek e t é m a k ö r n e k , amelynek népszerűsége világszerte még mindig növekvőben van. O Aligha meglepő, hogy válságövezetekben és -korszakokban fellendül az effajta m ű f a j o k népszerűsége. Ideológiailag igazán sokféle: a horrortól a technicista utópiáig, a keresztény miszticizmustól az antiimperialista vagy antik o m m u n i s t a p r o p a g a n d á i g t e r j e d h e t . Viszonylag kevés a p a r ó d i a és a t u d a t o s csalásnál sokkal t ö b b a szándékolatlan tévedés. Mind a leírásokban, mind az értelmezésekben jól megfigyelhetők k o r s z a k o n k é n t változó divatjelenségek. Az 1940-es években a szuperszonikus repülés, a gázzal hajt o t t r a k é t á k ; az 50-es években az ű r h a j ó k , m a j d a csillagközi térből érkezett jövevén y e k voltak népszerűek. Ekkor vált közkel e t ű v é a történeti és mitológiai dimenziók keresése: régi források, mítoszok, sziklarajzok, b á l v á n y o k UFO-jelenséggé interpret á l á s a . Az utóbbi évtizedre a „negyedik dimenzióbeli találkozások", parapszichológiai m a g y a r á z a t o k v á l t a k népszerűvé. A m a g y a r á z ó k m a g u k is m e g m a g y a r á z h a t ó k . (A legnevezetesebb ityen eset a pszichológus W . Reiché., aki szerint az UFO-k „organ i k u s energiával" rendelkeznek, és ő ezt készülékeivel k i m u t a t t a . A bíróság e kuruzslásért elítélte és Reich 1957-ben b ö r t ö n -

amely földre lépnek, jóllakatják. amely földön megmaradnak, ellátják. Knki. Knlil szívét boldoggá teszik.

A költemény különösen gazdag a szemléletes képekben, t a l á l ó jelzőkben. Keletkezési kora az i. e. 3—2. évezred f o r d u l ó j a lehet; t ö b b p é l d á n y b a n m a r a d t fenn, s ez egykori népszerűségét m u t a t j a . O K i a d . és irod.: G. A. B a r t o n : Sumerian Religious Texts (1918, 8.); Ch. F . J e a n : L'origine des choses d'aprés une tradition sumérienne de Nippur (RA, 1929): C. J . Gadd—S. N. K r a m e r : Ur Excavations Texts 6/1. köt., 1963, 33—35. O Magyar ford.: Komoróezy G.: A sumer irodalom k i s t ü k r e (1970). O (még -^Hogyan jött a gabona Sumerbe?; Niszaba és a Búza). O írod.: B. Alster—H. L. J . Vamstiphout: L a h a r a n d Ashnan. P r e s e n t a t i o n a n d Analysis of a Sumerian D i s p u t a t i o n (Acta Sumerologica, 1987, 9.); uő: The Mesopotamian D e b a t e Poems. A General P r e s e n t a t i o n I . (uo., 1990, 12.); uő: The Mesopotamian Debate Poems. A General P r e s e n t a t i o n I I . (uo., 1992, 14.). Komoróezy

Géza

UFO-irodalom: a fantasztikus irodalom m ű f a j a , a világűrből érkező ű r h a j ó k k a l foglalkozó irodalmi alkotások összessége. 1947. jűn. 24-én az USA-ban (Rainer-hegy, W a s h i n g t o n állam), egy polgári pilóta, K. Arnold számolt be először valamilyen csodálatos repülő tárgyról, a m e l y e t ,,repülő csészealj" (flying saucer, 'repülő tányér') névvel illetett. C s a k h a m a r igen sokféle hasonló beszámoló gyűlt össze az Unidentified Flying Object ('Nem-Azonosított Repülő Tárgy', r ö v i d í t v e UFO) jelenségekről. A sajtó, a népszerű t u d o m á n y o s k i a d v á n y o k szenzációként t á r g y a l t á k e beszámolókat, de korán megjelentek a bíráló írások is. A hivatalos szervek (az amerikai hadsereg, a légiforgalom irányítói) g y ű j t t e t t é k ugyan a beszámolókat , de t a g a d t á k e jelenség létét, és sok beszámolót hazugságnak, érzéki csalódásnak neveztek. Mindez csak fokozta az érdeklődést. O H a m a r o s a n kiderült, hogj' hasonló b e s z á m o l ó k m á s t e r ü l e t e k r ő l (Észak-Európa, Franciaország, LatinAmerika stb.) is ismertek. Az 1950-es években a szovjet és általában a szocialista ismeretterjesztés gúnyosan f o g a d t a a téma komolyságát, á m m á r ekkor megalakultak ezekben az országokban is a beszámolók és elemzők csoportjai. Az 1960-as évektől (különösen az évtized végétől) ezek nyilvánosságot is k a p t a k ; ekkor jelent meg a m a g y a r nyelvű beszámolók sora is: először a külföldi r á d i ó a d ó k b a n és s a j t ó b a n , m a j d romániai m a g y a r k i a d v á n y o k b a n , végül itthon 42

UGAND ben h a l t meg.) O Olyan í r o t t szövegek, amelyek az égen repülő ismeretlen t á r g y a k ról t u d ó s í t a n a k , m á r igen régtől ismertek. Ha nem is v o n j u k ide a különleges égi jelenségek leírásait (kinyilatkoztatás, mennybemenetelek, meteorok, előjelek stb.), a k k o r is megemlítendő, hogy Arisztotelész Meteorológiája, m a j d ennek n y o m á n az id. Plinius N a t u r a l i s história c. m ű v e hírt a d o t t ilyen jelenségről. Több középkori krónika, történeti f o r r á s közölt hasonló leírásokat; ezek közül Tours-i Szent Gergely beszámolója a legnevezetesebb a História Francorurtihan (575—591). Mindezek a s p o n t á n -^élmény történet m ű f a j á h o z t a r t o z n a k , ill. o n n a n erednek. Rabelais viszont a P a n t a g ruéline Prognostieation ('Pantagruel progn o s z t i k á j a ' ) c. önálló b e t é t b e n t u d a t o s a n gúnyolta a mindenféle égi jelekről szóló híra d á s o k a t . E mű utánzói v a g y fordítói az angol és n é m e t irodalomban is követték e megoldást. A m a g y a r irodalmi hagyom á n y b a n e megoldás ritka, legfeljebb a Mézga-család televíziós r a j zti lm sorozatának első részében t a l á l u n k ilyen motívumokat. O A rendkívül sokszínű m ű f a j esztétikai értelmezése eddig nem született meg. A téma k u t a t ó i inkább a v a l ó s á g t a r t a l o m vagy a figyelemfelkeltés problémáival foglalkoztak. A francia etnológus M. Augé szerint e t ö r t é n e t e k a régi „tengeri kígyó"t ö r t é n e t e k modern változatai. A pszichológus C. G. Jung szerint a kollektív t u d a t alatti kivetülései egy új mítoszban. O (->fantasztikus irodalom) O írod.: A. Michel: T h e T r u t h About Flying Saucers (1957); C. G. J u n g : Ein moderner Mvthos. Von Dingen, die am H i m m e l gesehen werden (1958); P . Misraki: Les e x t r a t e r r e s t r e s (1962); C. E. Lorenzen: Flying Saucers. The Startiing Evidence of t h e Invasion f r o m Outer Space — The Great Flying Saucer H o a x (1962); J . Vallee: A n a t o m y of a Phenomenon (1965); T. M. Olsen: The Reference for O u t s t a n d i n g U F O Sighting Reports (1965); J . Dávid: T h e Flying Saucer Reader (1967); A. Bray: Science, the P u b lic, a n d t h e U F O : A Philosophical S t u d y (1967); I. T. Sanderson: U n i n v i t e d Visitors (1967); J . a n d 0 . Lorenzen: U F O s Over t h e Americas (1968); Ch. Bowen: The H u m a noids. A S u r v e y of World-Wide Reports of Landings of Unconcentional Aerial Objects and Their Alleged Occupants (1969); L. E . Catoe: U F O s and Related Subjects: An Ann o t a t e d Bibliography (1969); Gáli A.: Vendégek a világűrből? (1972). Voigt Vilmos

mi

U Fucóne: —> korzikai formák

Ufuq al-dzsadída, al-: ma

Jordánia

irodal-

Ugah, Ada (20. sz.): angol nyelven alkotó nigériai író; az angol nyelvű nigériai költészet és széppróza legifjabb nemzedékének ígéretes képviselője. Első k o m o l y a b b írásai 1982-ben jelentek meg. Költészetére a naiv nyelvi b á j és a folklórháttér erőteljes kid o m b o r í t á s a jellemző. Verseskötetei, műkritikai írásai, eddigi egyetlen regénye, novellái jórészt külföldön jelentek meg. hazáj á b a n alig ismertek. O Vonzódik a népi mitológiához, hosszabb költeményei balladisztikus-patetikus hangvételűek. O Művei: Naked Hearts ('Csupasz Szívek', versek, 1982); Song of Takalawa ('Takalawa Éneke', versek, 1983); Hanini's Paradise ("Hanini P a r a d i c s o m a ' , reg., 1985); The Ballads of the Unknoum Soldier ('Az ismeretlen k a t o n a b a l l a d á j a ' , költői eposz, 1989). Füssi-Nagy Géza.

Uganda irodalma: U g a n d a K ö z t á r s a s á g (Republic of U g a n d a ) K e l e t - A f r i k a szárazföldi országa, Szudán K ö z t á r s a s á g , Zaire, R u a n d a , T a n z á n i a és K e n y a k ö z ö t t . Területe 236000 km 2 , lakosainak s z á m a kb. 18 millió (1989). Népessége nyelvi-etnikai szempontból két nagy és t ö b b kisebb csop o r t r a oszlik. Legnagyobb lélekszámú a b a n t u nyelvű népek t ö m b j e (kb. a lakosság 70%-a), amelynek legjelentősebb tagjai (ganda, nvankole, nyoro, r u a n d a , toro) a 15 —16. sz. fordulójától erős, a feudalizálódás i r á n y á b a n fejlődő á l l a m a l a k u l a t o k a t hozt a k létre. K i s e b b képviselőik még: csiga, konzo, m a s z a b a , szoga stb. Az ország északi részét nílusi pásztornépek (acsoli, alur, karamodzsong, lango, teszo stb.) uralják. Ezen kívül még n é h á n y közép-szudáni nép (pl. lugbara, madi, zande stb.) rendelkezik önálló kultúrális fejlődéssel. Az ország irodalmi életében még a viszonylag csekély lélekszámú, f ő k é n t a n a g y o b b v á r o s o k b a n élő a r a b és indiai diaszpóra játszik valamelyes szerepet. O U g a n d a i r o d a l m á t nyelvi alapon h á r o m fő részre t a g o l h a t j u k : súlyánál és változatosságánál fogva az angol nyelvű irodalom a legjelentősebb, u t á n a következnek a helyi, főként b a n t u nyelvű irodalmak (-*bantu irodalmak) és az utóbbi évtizedekben a -* szuahéli irodalom szerepe is növekszik. O Az angol nyelvű ugandai irodalom kezdetei a g y a r m a t i korszak 2. világháború u t á n i évtizedeire n y ú l n a k vissza. Fejlődése azonban csak a függetlenség elnyerését (1962. okt. 9.) megelőző és közvetlenül k ö v e t ő években v e t t komoirodalom és irodal- l y a b b lendületet. Legjelentősebb képviselői 43

UGAND d r á m á j a ; F o u r Plays for School 'Négy iskolai színmű', 1967; The Trick, 'A fortély", 1968 c. színművei), v a l a m i n t E. Namukwaye (Keeping up with the Mukasas, 'Lépést a r t á s a m u n k á s o k k a l ' , az 1963-as d r á m a fesztivál győztese). O Az anyanyelvi irodalom első, í r á s b a n megjelent d a r a b j a i Bibliaés m ű f o r d í t á s o k (1). Defoe, ,1. Swift, Shakespeare stb.). A legnépesebb csoportot a ganda nyelvű írók a l k o t j á k : Binsangawano, E. K. Kizito, J a n e t Nsibirwa Mboe, M. B. Nsimbi (1910—), J . K . S. Mukalazi, L. T. Rubongoya, E. A. K . Segganyi, elbeszélők; E. K . N. Kanere, lirikus, regényíró, Y. B. Lubambula költő, akinek E n y i m b a Ezimu ('Néhány dal', 1953) c. g y ű j t e m é n y e s kötete a népi bölcsességből táplálkozik, valamint L. Walusimbi népszerű lírikus, (még ganda irodalom). O Acsoli-luo nyelven (is) alkot p'Bitek (pl. Song of Lowino c. epikus hangvételű m ű v é t maga f o r d í t o t t a angolra), Lak t a r m i y o kinyerő wi lobo ('Fehérek a fogaid, nevess hát!') c. kisregénye eleven népi h u m o r r ó l tanúskodik, (még ->luo irodalom). O Nyoro-toro nyelven ír elbeszéléseket és d e t e k t í v r e g é n y e k e t T. B. Bazarrabusa (T. Bazzarabize). (bővebben -*•nyoro irodalom). O Az ugandai s a j t ó tevékenységét m a az 1972-ben a l a p í t o t t U g a n d a News Agency, a k o r m á n y által i r á n y í t o t t sajtóügynökség foglalja egységbe. Ezt megelőzően is jelentek meg angol és más nyelvű lapok, de ezek közül m á r a csak a g a n d a nyelvű, 1953-ban a l a p í t o t t Taifa Empya ('Új N e m z e t ' ) m a r a d t jelentős napilap, amely m e l l e t t még a Star (1980) és a Ngabo (1981) jelenik meg rendszeresen, a New Vision c. politikai k o r m á n y l a p pedig 1986-tól h e t e n t e kétszer. F o n t o s még a Citizen (ganda nyelven: Munnansi) és a Patriot c., főként gazdasági jellegű hetilap. (Mindkettő alapítási éve 1986). K í v ü l ü k számos, tiszavirág-életű s a j t ó t e r m é k l á t o t t és lát máig napvilágot. További sorsuk az ország demokratikus irányba mutató társadalmi— politikai á t a l a k u l á s á n a k függvénye. O Az 1940-es é v e k b e n létrehozott rádió az angol, francia és szuahéli mellett számos helyi nyelven közvetít adásokat; az állami televízió 1962 ó t a működik. O (—»bantu irodalmak, ganda irodalom, luo irodalom, nyoro irodalom, szuahéli irodalom, toro irodalom). O írod.: K . Tngham: The Making of Modern U g a n d a (1958); J . -1. Jorgense: Uganda: a Modern History (1964); J . J a h n : Die neoafrikanische Literatur (1965); Keszthelyi T.: Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése napjainkig (1971); V. Vavilov—Je. Szurovcev: Lityeratura Vosztocsnoj Afriki v 60—70-je gödi' (1980). Füssi-Nagy Géza

a legtöbb esetben k é t n y e l v ű e k (anyanyelv ü k ö n is alkotnak), ú j a b b a n szuahéli nyelven is egyre többen í r n a k . Kiemelkedő J . I'. Okot p'Bitek költői m u n k á s s á g a , aki foglalkozott még folklórgyűjtéssel és k u t a t á s s a l , irodalomelmélettel és esszéírással is. E d d i gi, n a g y o b b lélegzetű prózai írásai a n y a nyelvén (luo) jelentek meg. Számos m u n k á j á t m a g a f o r d í t o t t a angolra. S a j á t o s színfoltot képvisel a jelenleg K e n y á b a n élő B a r b a r a Kimenye írónő érzelmileg t e l í t e t t , finommívű prózája. J e l e n t ő s angol (és részben szuahéli) nyelvű alkotók még: a m o m basai származású Ali A1 'Amin Mazrui, T. lo Liyong, J . Nagenda (1938—; And this, a t last, elb., K a d a J ú l i a , Az interjú, É g t á j a k , anto., 1976), R. Serumaqa, T. Okec (Okelo and Akelo, 'Okelo és Akelo', nla, 1967), a prózaíró E. Seruma ( E x p e r i m e n t , 'A kísérl e t ' , reg., 1970; T h e H e a r t Seller, 'A szívárus'. n l á k , 1971); a regényíró Ch. O. KUleta (If this is Possible, ' H a lehetséges', 1971; To Become a Man, ' E m b e r r é válni', 1972). S z á m o t t e v ő még az Iái Amin d i k t a t ú r á j a elől K e n y á b a m e n e k ü l t emigráció: a regényíró G. Kalimugogo, az angol n y e l v t a nár, költő és lapkiadó (Zuka, Flamingó) S. B. Lubega (1945—), a regény- és d r á m a í r ó P. Názáret (1940—; Eccentric Ferns, elb., Gergely Ágnes, H ó b o r t o s Ferns, É g t á j a k , anto.. 1977), a regényíró O. Okuli (1942—) és m á s o k . O A színházművészet KeletAfrikán belül U g a n d á b a n a legsokrétűbb. A népi alakoskodások, d r a m a t i z á l t rítusok t a l a j á n k ö n n y e n meggyökeresedett a modern színház. Az 1920-as évektől angol t á r sulatok j á r t á k az országot, helyi angol és indiai szín játszócsoportok alakultak, amelyek az 1940-es években önálló színházba t ö m ö r ü l t e k . Az 1950-es évek elejétől a keresztény missziók m e l l e t t jöttek létre az első helyi színjátszócsoportok, r e p e r t o á r j u kon európai művekkel. 1959-ben fölépült a k a m p a l a i Nemzeti Színház, amely az 1960as évek végére az ország egyik m e g h a t á r o z ó jelentőségű kultúrális k ö z p o n t j á v á lett. Műsorában akkor m á r a hazai és m á s afrikai szerzők d a r a b j a i u r a l k o d t a k . A Makerere E g y e t e m e n m ű k ö d ő stúdiószínpada jelentős műhellyé f e j l ő d ö t t , diákok által szervezett v á n d o r t á r s u l a t a (1965) fontos kulturális missziót t ö l t ö t t be. Az ugandai (dráma) irodalom sok szállal kötődik a g a z d a g népköltészethez ( d r a m a t i z á l t szerelmi, rituális és m u n k a d a l o k , dicsérő énekek), valamint a sokféle h a n g s z e r t változatos összeállításokban alkalmazó népzenéhez. Ismert e b b d r á m a í r ó k : J . Kyambiddwa, B. Mubangizi, K . Sempebwa, E. C. N. Kironda (teremtésmítoszt földolgozó K i n t u a , ua. c.

44

UGARI Ugandamana, Sin (18. sz.): b i r m á n (Burma) költő. Noha b u d d h i s t a szerzetes volt, s z a k í t o t t a vallásos t é m á k k a l . A népi származású hősök a l a k j a i t -+pjo, ->jadu, és —*• edzsin költeményeiben r a j z o l t a meg. O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in Burmese L i t e r a t u r e (New Orient, 1961); G. P . Popov: B i r m a n s z k a j a l i t y e r a t u r a (1967). Bőgős László ugariti irodalom és irodalmi formák: A mai Szíria területén t a l á l h a t ó Ras S a m r a ból (ókori nevén Ugarit) az 1929-ben kezd ő d ö t t régészeti feltárások n y o m á n kerültek elő ékírásos szövegek. A sumer és az a k k á d mellett, ezeknek a szövegeknek egy része a k á n a á n i nyelvek északi ágához t a r tozó sémi nyelven, az ugaritin íródott, lejegyzésükhöz s a j á t o s ékírásos írásrendszert, 30 jelet használó ékírásos ábécét h a s z n á l t a k . Az irodalmi szövegek lejegyzése II. Niqmadu király u r a l k o d á s á n a k idejére (kb. i. e. 1350) d a t á l h a t ó , a kolofonok t a n ú s á g a szerint l e g t ö b b j ü k e t egy Ilumilki nevű írnok v e t e t t e a g y a g t á b l á r a . A szövegek közül a legnagyobb terjedelmű (kb. 1500 sor), m o d e r n nevén -*Baál és Anat ciklusnak nevezett epikus alkotás h á r o m t ö r t é n e t e t foglal m a g á b a : a) Baál a viharisten — aki egyben a termékenység istene és J a m i n , a tenger istene közötti párviadal: b) Baál isten t e m p l o m á n a k felépítése a Szapon-hegyen; c) Baál és Mót, a halál istenének p á r v i a d a l a , amelyben Baál meghal, de később f e l t á m a d . A t ö r t é n e t e k b e n jelentős szerepe v a n A n a t n a k . a „szűznek", Baál testvérének, pl. Baál az ő segítségével jön vissza a halálból. Az ehhez az eposzhoz sorolt szövegrészeket 13, némelykor igen töredékes t á b l a őrizte meg, ezért a ciklus r e k o n s t r u k c i ó j a nem teljesen megbízható. A -»•Keret-eposz hőse az ugariti K e r e t király, aki c s a l á d j á t betegségek folytán elveszíti. Az eposz az ú j feleség megszerzésének t ö r t é n e t é t beszéli. Az Akhat-eposz főhőse a sokáig gyermektelen Danii király fia, Akhat, aki egy csoda íjat k a p Kászir va K h a szisztól a kovácsistentől, a m i t Anat istennő megirigyel. A n a t megöleti A k h a t o t . m i u t á n az nem h a j l a n d ó neki adni a nyilat. A történet vége hiányzik, ezért n e m t u d j u k megmondani. hogy vajon A k h a t f e l t á m a d - e vagy pedig A n a t A k h a t h ú g á t , P u g a t o t is megöleti. O A Sahar és Salim c. himnusz különössége, hogy a szöveget megőrző t á b la első h a r m a d á n , v a l a m i n t egy alkalommal a főszövegbe betoldva, a költemény előadásának m ó d j á r a és körülményeire vonatkozó u t a s í t á s o k a t találunk. Sahar és Salim isteneket El isten nemzi két feleségével.

45

A szöveg t ö b b más El által n e m z e t t istent említ, a z o n b a n ezeknek neveiről és számáról nem ad felvilágosítást. A szöveg értelmezése körül nagy vita b o n t a k o z o t t ki a szakirodalomban, és n a p j a i n k i g sem alakult ki egyértelmű konszenzus. A himnusz fő m o t í v u m á t t ö b b k u t a t ó a s u m e r ->Enki és N inhurszag mítosszal hozza k a p c s o l a t b a . A Nikkal-himnusz t é m á j a N i k k a l istennő és J a r i h , a holdisten násza. Említést érdemel még a szakirodalomban Refaim c. ismert alkotás, amelyben f e l b u k k a n az Akhateposzbó\ ismert Danii király neve. Mivel ez a rövid szöveg igen töredékesen került elő, ezért n e m tisztázott kapcsolata az Akhateposszal. O E g y másik szöveg életszerű leírását a d j a egy lakomának, a m e l y e t El isten rendezett és amelyre m e g h í v á s t k a p a többi isten. O Az Ugaritból előkerült szövegek verselésének kérdését é p p olyan sok v i t a övezi, m i n t a szövegek értelmezését. Egyes k u t a t ó k időmértékes verselést próbáltak t u l a j d o n í t a n i az ugariti irodalmi m ű v e k n e k , de valószínűbbnek t ű n i k , hogy az ugariti költészet nem h a s z n á l t metrum o t , h a n e m az —yOszövegséghez hasonlóan a -*• gondolatritmus volt a művészi megformálás legfontosabb eszköze. Az ugariti irod a l o m n a k igen nagy a jelentősége a fíibliak u t a t á s s z á m á r a : legfontosabb forrásunk a térség irodalmáról és hitvilágáról a zsidó törzsek megjelenése előtti időkből. Az Ugaritiból előkerült szövegek nemcsak a térségnek a Bibliában már csak n y o m o k b a n felfedezhető politeista hitvilágáról n y ú j t a n a k ismereteket, ezáltal az Ószövetség szövegének kialakulásáról á r n y a l t a b b képet n y ú j t v a , h a n e m gyakran, m i n t pl. a —>zsoltárok esetében, a bibliai szókincs pontos a b b megértését teszik lehetővé. Földrajzi helyzetéből következően Ugarit irodalma az ószövetségi szövegek mellett az Egeitenger vidéke, Kisázsia és M e z o p o t á m i a epikus irodalmával is rokon v o n á s o k a t mut a t fel. Ez nemcsak a mitológiai t ö r t é n e t e k esetenkénti hasonlóságában, h a n e m olyan, a homéroszi költeményekből jól ismert, még a —•mágikus szövegekből örökölt eposzi kellékek, m i n t az ->invokáció és a —*•propozíció a l k a l m a z á s á b a n is megnyilv ánul (pl. a Sahar és Salim, ill. a Nikkal-himnusz kezdő soraiban). O Kiad.: A. Herdner: Corpu* des tablettes Cunéiforms alphabétiques découvertes a Ras Shamra-Ugarit de 1929 a 1939. (1963); C. H. Gordon: Ugaritic Textbook (Analecta Orientalia, 38. 1965). O Magyarul: Baál és Anat. Ugariti eposzok (Maróth M., P r o m é t h e u s z könyvek, 10, 1986). O írod.: J . Aistleitner: Die mythologischen und kultisehen Texte aus R a s S c h a m r a

UGART de los dioses ('Az istenek ú t j a ' , reg., 1926). O G y ű j t , kiad.: Poesías completas ('Összes költeményei', 1921). O Magyarul: l vers (Vér A., H e s p e r i d á k kertje, anto., 1971). O írod.: A. A l m a d a : Vidas y obras (1912). Radnai Margit

(1959); A. J u r k u : K a n a a n i s c h e Mythen und Epen aus R a s S c h a m r a - U g a r i t (1962); A. S. Kapelrud: T h e R a s S h a m r a Discoveries and the Old T e s t a m e n t (1965); H . L. Ginsberg: Ancient Near E a s t e r n T e x t s Relating to the Old T e s t a m e n t (J. B. P r i t c h a r d szerk., 1959); L. R . Fisher és mások: R a s S h a m r a Parallels: T h e T e x t s f r o m U g a r i t and t h e H e b r e w Bible (2 köt., Analecta Orientalia, 49—50, 1972—1975); H. Kelngel: Az ókori Szíria t ö r t é n e t e és k u l t ú r á j a (1977); K o m o r ó c z y G.: ,,A sumer theogoniai mítosz visszhangja U g a r i t b a n " (A sumer irodalmi h a g y o m á n y . T a n u l m á n y o k . Elvek és u t a k , 1979); G. D. Young (szerk.): Ugarit in R e t r o s p e c t . F i f t y Years of Ugarit and Ugaritic (1981). Zólyomi Gábor

Uggabjan (16. sz.): birmán (Burma) költő. A Tuongo-korszak (1515—1750) alkotója, az első világi t é m á j ú lírai m ű f a j , a —>jadu kiemelkedő művelője. Az A r a k a n fejedelemségből s z á r m a z ó költő az év egyes hón a p j a i n a k jellegzetességeit t a r t a l m a z ó Tizenkét évszak c. -+pjo költeményével szerzett hírnevet, melyben az egyes hónapok illusztrálására m u t a t t a be az egyszerű emberek életét. O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in B u r m e s e L i t e r a t u r e (New Orient, 1960). Rögös László

Ugarte [ugárte], Manuel (Buenos xAires, 1878. febr. 27.—Nizza, 1951): argentin író, költő. Volt d i p l o m a t a , újságíró, évekig élt Párizsban és Spanyolo.-ban. Franciao.-i éveinek termése a Paisajes parisienses ('Párizsi tájak". 1901), a Crónicas del bulevard ('A k ö r ú t krónikái', 1903) és a Las mujeres de Paris ("A párizsi nők', 1905) c. k ö t e t e k karcolatai, az előbbi M. de Unamuno, az utóbbi R . Darío előszavával. P r ó z á j a eleven. elegáns, kora t á r s a d a l m i változásai számtalan finom á r n y a l a t á n a k gondos megfigyelője. El porvenir de la América Latina. ( ' L a t i n - A m e r i k a jövője', 1909), El destino de un continente ('Egy kontinens sorsa', 1913), v a l a m i n t La patria grandé ('A nagy haza', 1924) c. esszéi az európai k u l t ú r a v o n z á s á b a n élő író n y u g t a l a n s á g á t fejezik ki az egyre erőteljesebb észak-amerikai befolyás m i a t t . Útleírásaiban: Cuentos de la pampa ('A p a m p a meséi', 1902); Cuentos argentinos ('Argentin elbeszélések', 1908) a régi Argentína iránt érzett nosztalgia jelenik meg. Spanyolo.-ban a maga k o r á b a n nagyon o l v a s o t t volt. Az általa kiadott két antológia - La joven literatura hispanoamericana ('A fiatal spanyol-amerikai irodalom', 1906) és a Las nuevas tendencias literarias ( ' Ú j irodalmi irányzatok', 1908) a k ö z r e m ű k ö d ő k színvonalát t e k i n t v e nagylelkű és szeszélyes kritikusnak m u t a t ja. O E g y é b művei: La novela de las horas y de los días ("Az órák és napok regénye', karcolatok, 1903); El Arte y la democracia ('A Művészet és a demokrácia', esszék, 1905); Vendimias juveniles ('Ifjúkori szüretek'. költ.-ek. 1907); Los estudiantes de Paris ('Párizsi diákok', karcolatok, 1911); Tardes de otono ('Őszi d é l u t á n o k ' , elb.-ek, é. n.); Sinfonia sentimental ('Érzelmes szimfónia', elb.-ek, é. n.); Burbujas de la vida ('Az élet buborékai', elb.-ek, é. n.); Elcamino

Ugolini, Francesco (Róma, 1910. m á j . 2. —): olasz nyelvész, irodalomtörténész. 1939-től az ú j l a t i n filológia t a n á r a a torinói egyetemen. O F ő b b művei: I cantari di argomento classico ('Klasszikus t á r g y ú széphistóriák', 1933); I cantari di Piramo e Tisbe ( ' P y r a m u s és Thisbe széphistóriái', 1934); II canzoniere inedito di Cerveré de Girona ('Cerveré de Girona k i a d a t l a n daloskönyve', 1936); La poesia provenzale e l'Italia ('A provanszál költészet és Itália', 1939); Prontuario di pronunzia e ortografia ('Kiejtési és helyesírási kézikönyv', G. Bertonival, 1939); Grammatica italiana ('Olasz n y e l v t a n ' , 1941); Testi antichi italiani ('Régi olasz szövegemlékek', 1942); Atlante paleografico ('írástörténeti atlasz', 1942); Quaderni di filologia romanza ( ' Ú j l a t i n filológiai füzetek', 1943); Laude di Jacopone da Todi (Macopone d a Todi laudái', 1947). Majtényi

Zoltán

Ugorscsina 7íám-^7á-csoportokban is fellépett Szitá és B h a r a t a szerepében. N y u g t a l a n természete m i a t t később sem telepedett le sehol. O Rendkívüli sikert a r a t o t t 1927-ben megjelent, Csand kaszinón ke khutút ( ' N é h á n y szép hölgy levelei') c. regényével, mely egy m o h a m e d á n lány és egy hindú fiú boldogtalan szerelmének t ö r t é n e t e . T o v á b b i regényei és novellái is g y a k r a n az agresszivitásig szenvedélyes h a n g o n szólalnak meg, nat u r a l i z m u s a olykor sokkoló. Nyelve igen erőteljes. Szokatlanul őszinte önéletrajza az 1960-ban megjelent Apní khabar ("Hírek magamról'). O F ő b b regényei: Dillí ká dalál ('A delhi f e l h a j t ó ' , 1927); Buddhuá ki bétí ( ' B u d d h u á l á n y a ' . 1928); Sarábí ('Alkoholisták', 1930). O Elbeszéléskötetei: Csingdrijdn ('Szikrák', 1927); Dózakh ki dg ('Pokoltűz', 1928); Szankí amír ('Bolond gazdag', 1951). Negyesi Mária ugrató: a —» kretikus régebbi, ma m á r nem használatos, a láb r i t m u s á h o z ( - " - ) igazodó m a g y a r elnevezése. Ugresic [wgresity], D u b r a v k a ( K u t i n a , 1949. márc. 27.—): h o r v á t írónő, műfordító, irodalomtudós. A zágrábi bölcsészkaron összehasonlító i r o d a l o m t ö r t é n e t és orosz szakon végzett, m a j d posztgraduális tanulm á n y o k a t f o l y t a t o t t a SZU-ban. B. Pilnyakró\ írt t a n u l m á n y á v a l szerezte meg a k a n d i d á t u s i f o k o z a t o t . A zágrábi Irodal o m t u d o m á n y i I n t é z e t m u n k a t á r s a . Mali plamen ('Lángocska', 1971) és Filip i sreéica ('Fülöp és a n a p s u g á r ' , 1976) c. köteteiben nyelvi j á t é k o k r a , nyelvtörőkre, egyegy poénra épülő lírai hangú rövid történet e k e t írt a gyerekeknek. 1978-ban feltűnést keltett Poza za prozu ('A próza helyzete') c. novelláskötete, melynek második, b ő v í t e t t kiadása 1990-ben elnyerte a kritikusok díját. Stefica Cvek u raljama zivota (kisreg.: 1981. G y i m ó t Ágnes, Stefica Cvikli az élet k a r m a i között, É g t á j a k 1988, 1989) c. p a t c h w o r k s t o r y n a k n e v e z e t t kisregénye az iróniát, és a k o m i k u m o t is felhasználva ábrázolja a t á r s u k a t kereső nők m a g á n y á t . Legsikeresebb m ű v e a Forsiranje rontana re,ke ('Átkelés a regényfolyamon', 1988) c. regény, amely az írók, az írótársadalom szellemes g ú n y r a j z a , s 4 d í j a t is nyert. Műveiben megjelenik a h á b o r ú b a n élő Horv á t o . t r a g i k u s sorsa, az ország belpolitikai helyzetével foglalkozik Cist hrvatski zrak ('Tiszta h o r v á t légkör, 1993) c. írása. í r t filmforgatókönyveket is, szerkesztőtársa

1989, 3.); II. Karadzic: Postmodernizam ili m e k a literarnost (Savremenik, 1989, I 1 12.): M. Barnburac: Prefinjene igre (Odjek, 1990. júl.); J . Lukié: R o m á n kao golema m a t r j o s k a (Knjizevnost, 1992, 7—8). fíugajev Sándor Ugrinov, Pavle; Vasilije Popovic (eredeti név); (Mohol, 1926. á p r . 15.—): szerb költő, író, rendező. A belgrádi közgazdasági egyetemen, m a j d a Színház- és F i l m t u d o m á n y i A k a d é m i á n végzett 1952-ben. R e n d e z ő volt a belgrádi Savremeno pozoriste, a Narodno pozoriste és az A lelje 212 (ennek alapít ó t a g j a ) nevű színházaknál, rádió- és T V műsorok szerkesztője. A rendezői m u n k á t az irodalom kedvéért a b b a h a g y t a . Műveiben az idő új dimenzióit, az élet é r t e l m é t k u t a t j a , Backa zapevka ('Bácskai d a l ' , 1956) c. p o é m á j á é r t fíranko Radkevic költészeti-díj a.t k a p o t t , Zlatni prsti ('Arany ujjak". 1963) c. t é v é d r á m á j a az 1964-es ljubljanai fesztivál díjnyertese volt. Stílusát kritikusai az 'antipróza' keretébe u t a l j á k . Elementi ('Elemek', 1968) c. kötetét pedig a 'kifinomult próza' elnevezéssel illetik. Kiemelkedő alkotása egy család életének alakulását b e m u t a t ó regénytrilógia, melynek 47

UGRIN (Knjizevnost, 1986); M. Nikolic: R a z a r a n j e i ustolicenje m a t e r i j e (Letopis Matice srpske, 1991); D. R e d j e p : M e d j u v r e m e , otv o r e n i prozor, Ugrinov ( K n j i z e v n o s t , 1991); 1 riport (Borbély J „ Ex-Symposion, 1993, 5—7.). Bugajev Sándor

első része a Fascinacije ('Káprázatok', 1976) c. jelent meg. A második rész, a Zadat zivot ('Adott élet'. 1979), a f r a n c i a ú j hullám h a t á s á r ó l tanúskodó, igazságkereső, önvallató, k r i t i k u s hangvételű regény, a 2. világháborút k ö v e t ő évek belgrádi társad a l m á n a k széles p a n o r á m á j á t m u t a t j a be. Bár az író az I n f o r m b ü r ó v a l szem ben Tito mellett foglal állást, m e g m u t a t j a a Sztálin mellett k i t a r t ó kisebbség elleni h a d j á r a t o t is. Az emlékek nehéz terhét hordozó ember m a g á r a t a l á l á s á n a k f o l y a m a t á t m a g a s fokon ábrázoló m ű v e t 1979-ben díjjal jutalmazták. A ciklus Carstvo zemaljsko ('Földi királyság', 1982) c. befejező regénye 1968ig, az ú j generáció, a diáklázadások fellépéséig f o l y t a t j a a t ö r t é n e t e t . O E g y é b művei: Bakalar ( ' T ő k e h a l ' , rádiódráma, 1956); Odlazak ( ' E l t á v o z á s ' , reg.. 1958); Kopno ('Szárazföld', elb.-ek, 1960): Meraó i vaga ('A mérleg és a súly*, rádiódráma, 1962); Duga poseta ( Hosszú látogatás', r á d i ó d r á m a , 1963); IshodiSte ('Forrás', elb.-ek, 1963); Vrt ('Kert', reg., 1967); Senzacija. Ele menti 2. ('Szenzáció. Elemek 2', elb.-ek, 1970); Domaja. Elementi -í. ('Otthon. Elemek 3', elb.-ek, 1971); Reónik elemenata ('Az elemek szótára', prózavázlatok, 1972); Otac i sin ('Apa és fia', reg., 1986); Tople pedexete ('Meleg ö t v e n e s évek', reg., 1990); Kristalizacija ('Kristályosodás', elb.-ek, 1991); Iz knjige o Vasku ("A Vaszkóról szóló könyvből', reg., 1992). O Magyarul: 1 elb. (Torok Cs., Híd, 1965, 6.); I kisreg. (Major N., Rövid k i r á n d u l á s , anto., 1969); l elb. (Vasagyi M.. Ü z e n e t , 1972. 2.); I elb. (Fehér I., Magyar Szó, 1976. 245.); 2 vers (Sziveri J . , Képes Ifjúság, 1976. 1417.); 1 1 reg. részlet (Borbély J . , Híd. 1980, 2.: F e h é r Teréz, Magyar Szó, 1980, 39.; Kopeczky 0 s „ 7 Nap, 1980. febr. 1.; Vasagyi Mária, Üzenet, 1980, 3.): 1 elb. (Borbély J . , M a g v a r Szó, 1983. júl. 24.); 1 elb. (Brasnyó I., H í d , 1988. 4.); kispróza-részletek (Bordás Tímea, Ü j Symposion, 1992); kispróza-részletek (Borbély .1., Ex-Symposion, 1993, 5—7.); kispróza-részletek (uő, Toldi Éva, Híd, 1993, 12.). O írod.: D. Redjep: Ugrinov román odresenog jezika (Knjizevnost, 1980); M. Mirkovic: „ Z a d a t zivot" u z a d a t o m zanru (NIN, 1980. j a n . 20.): Bori I.: Az ú j N1Ndíjas (Jelenkor, 1980, 3.); N. Kováé: Spontán i z a d a t zivot u r o m a n i m a Ugrinova (Knjizevnost, 1981 );S. I g n j a t o v i c : Prostor, vreme, istorija i politika u delu P a v l a Ugrinova (Letopis Matice srpske, 1981); M. Sreckovic: Cövek u vlasti slobode (Knjizevnost, 1982); P. Pijanovic: „ P r o v a l j e n i govor" P a v l a Ugrinova (Letopis Matice srpske, 1984); 1). Redjep: N a d r u g o j obali

Uguecione da Lodi [uguccsone d á lodi]; Ugucon da Laodho (névváltozatok); (13. sz.): olasz költő. L o m b a r d eredetű, de bizon y í t h a t ó a n nem L o d i b a n született; t a l á n e r e m o n a i és a Da Lodi család t a g j a . E g y e t len m ű v e ismeretes, a Libro ( ' K ö n y v ' ) ; ez 702 sor különböző hosszúságú, de á l t a l á b a n sokszoros, azonos r í m ű dodecasillabo stróf á k b ó l (->senario doppio), lassákhól és 1141 sor ölelkező rímű kilencesből (—•novenario) áll. T á r g y a többek k ö z ö t t a világ t e r e m t é se, az utolsó ítélet, a túlvilági j u t a l m a z á s és b ü n t e t é s . Valószínű, hogy a m ű szerzője közel állt a valdensekhez vagy p a t a r é n u sokhoz; egyházellenessége eléggé nyilvánvaló: előszeretettel részesíti a pokol kínjaib a n a gazdag p a p o k a t . Feltételezések szer i n t a m ű két önálló részből áll, a m e l y b ő l az első keletkezett később; ebben a részben a k ö l t ő öregnek, ősznek m o n d j a m a g á t . A m ű r ő l 1265 előtt t o s z k á n átírás is készült. Az eredeti v á l t o z a t nem lombard, h a n e m velencei n y e l v j á r á s b a n íródott; ezért többen vélik, hogy a l o m b a r d származású szerző élete nagy részét a velencei k ö z t á r s a s á g t e r ü l e t é n töltötte. Az eredeti szöveg kiadás á t A. Tobler készítette el: Das Buch des U g u c o n da L a o d h o címen (Abhandlungen der Königlichen Preussischen Akademie der Wissenschaften zu Berlin, 1884). O Kiad.: G. Bertoni: Rendiconti della Reale Accademia dei Lincei (V. sorozat, X X I . köt., 1913); R. Broggini: Studi romanzi ( X X X I I , 1956). O írod.: E. Levi: Poeti antichi lombardi (1921); uő: Uguccione d a Lodi e i primordi della poesia italiana (1928). Herczeg Gyula Ugurlu [uurlw], N u r e r (Adana, 1940—): t ö r ö k költő. Az isztambuli e g y e t e m jogi f a k u l t á s á n végzett; a k ö n y v k i a d á s és -terjesztés különböző területein dolgozik. Első verse tizenöt éves k o r á b a n jelent meg, azót a sikerrel m u n k á l k o d i k egyéni h a n g j a alak í t á s á n . miközben figyelme egyre i n k á b b a t á r s a d a l m i p r o b l é m á k felé fordul. Orhan Kemal'in Ikbal Kahvesi ('Vendégségben O r h a n Kemalnál', 1973) c. b a r á t j a , a kitűnő író életregényét a l k o t t a meg. O Verseskötetei: Masal ('Mese', 1964); Türkiye'nin Mavisi ( T ö r ö k o r s z á g kékje', 1981); Anadolu'nun Türküsü ("Anatólia dala', 1984). O Magyarul: 1 vers (Tusnády L., N a p j a i n k . 1983,1.). ' Tasnádi Edit 48

UHDE Cseh és orosz szakot végzett a brnói egyetemen. 1958-tól 1970-ig a brnói Host do domu c. irodalmi folyóirat szerkesztője volt; 1971-től szabadfoglalkozású író. 1990-től a Cseh K ö z t á r s a s á g művelődésügyi minisztereként m ű k ö d ö t t ; 1992 ó t a a cseh parlament képviselőházának elnöke. O 1952-től verseket, elbeszéléseket és k r i t i k á k a t közölt a legismertebb irodalmi lapokban; 1962 és 1967 között egy v e r s g y ű j t e m é n y t és két novelláskötetet a d o t t ki, de legnagyobb sikereit r á d i ó j á t é k a i v a l a r a t t a , amelyek közül ö t ö t t ö b b európai országban (így Mo.-on) is előadtak. N a g y feltűnést k e l t e t t és heves v i t á t k a v a r t A. Jarry Übii királyán a k h a t á s a a l a t t írt Král Vávra ('Vávra király', 1964) c. szatirikus színműve és Devka z mésta Théby ('A thébai u t c a l á n y ' , 1967) c. Antigoné-parafrázisa. í r t filmforgatók ö n y v e k e t és dalszövegeket is, az utóbbiak a t 1967-ben kötetbe g y ű j t v e is kiadta. 1968 u t á n nem p u b l i k á l h a t o t t ; h a t tévéilletve r á d i ó j á t é k a T o r o n t ó b a n jelent meg a Velice tiché Ave ('Nagyon halk Ave') c. kötetbe foglalva 1988-ban. O Műve még: Zvéstováníaneb Bedfichu ('Hírüladás a v a g y Bedfich', d r á m a , bem. 1990). O Magyarul még: 1 színmű (n. n.. K a m r a Pinceszínpad, 1992. nov.); 1 monológ (Juhász J ú l i a . N a g y v , 1992, 9.). Zádor András

ügyességpróba: a ->tudáspróba olyan vált o z a t a , amelyben az ismereteket ravaszul, fizikai ügyességgel t á r s í t v a kell megfogalmazni. O (-»okosságpróba) U Gyi Maung, Dzsanedzso (1910—1946): b i r m á n (Burma) író, politikus. A harmincas évek közepén nagy v i t á t k a v a r t He (ua.) c. regénye, amelynek főhőse egy idealista férfi, aki díjazás nélkül végezte elismerésre méltó cselekedeteit. 1937-ben házasságot k ö t ö t t Ma Ma Lej (1917—) írónővel, együtt a d t á k ki a Dzsa-ne-dzso ('Mennydörgés') c. hetilapot, amelyben közösen írt cikkeiket is megjelentették. Aktív politikusként h a z á j a függetlenségi küzdelmét szolgálta. A 2. világháborúban, a j a p á n megszállás idején jelentette meg a Burmai írószövetség védnökségével a Sza-jei Hszjaja met-gazin ('írók magazinja') c. folyóiratot, mely akkor az egyetlen publikációs lehetőséget jelentette a b i r m á n írók számára. 1945-től t a g j a volt az Antifasiszta Népi Szabadság Liga legfelsőbb t a n á csának. A h á b o r ú t követően váratlanul h u n y t el. Özvegye Szeit ('Értelem', 1951) és K a n b h a Mjei ve ('A világban', 1952) c. munkáiban örökítette meg férje emlékét. O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in Burmese L i t e r a t u r e (New ü r i e n t , 1961); Maung Maung: Aung San of B u r m a (1961); Anna J . Állott: The Short Story in B u r m a (Davidson —Cordell: The Short Story in South E a s t Asia, 1982). Bőgős László

Uhde-Bernays [ttde-bernájsz], H e r m a n n (Weimar, 1873. okt. 31.—Starnberg, 1965. jún. 7.): n é m e t író, művészet- és irodalomtörténész. Régi p r o t e s t á n s lelkészcsaládból s z á r m a z o t t . A p j a halála u t á n a n y j a férjhez ment egy M. Bernays nevű irodalomtörténészhez. U h d e - B e r n a y s Münchenben, Berlinben és Heidelbergben végezte egyetemi t a n u l m á n y a i t ; Shakespeare műveiből doktorált. 1900-ban a nürnbergi G e r m á n Nemzeti M ú z e u m b a n helyezkedett el. H á r o m évet t ö l t ö t t külföldön, elsősorban R ó m á ban. 1905-től a müncheni Deutsche Tageszeitung c. napilap k u l t ú r - és színházi referense volt. Később Herrschingbe költözött (Ammersee), m a j d 1913-tól S t a r n b e r g b e n élt. 1914-től a müncheni egyetem profeszszora, m a j d 1946-tól az irodalomtudományok egyetemi t a n á r a volt. O F ő b b művei: Carl Spitzweg (ua., életr., 1913); Geschichte der Münchener Maierei 1850—1900 ('A müncheni festészet t ö r t é n e t e 1850-től 1900ig', tan., 1927); lm Lichte der Freiheit ('A szabadság fényében', emlékezések, 1947); Corot (ua., 1949); Mein weisses Haus ('Az én fehér h á z a m ' , 2 köt., esszék, 1954); Waltér Páter und sein Román Gaston de Latour ('Walter P á t e r és a regénye, Gaston de Latour', t a n . , 1957). O írod.: W . H a u s e n -

uHadi Waseluhlangeni szuahéli

Uibopuu [ujbopií], Valev (Vana-Antsla, V ő r u m a a , 1913. o k t . 19.—): észt író, újságíró. Erdészcsaládban született. Gimnáziumi t a n u l m á n y a i után Valgában, m a j d Tallinnb a n volt újságíró. 1943-ban F i n n o . - b a táv o z o t t , 1944-ben Svédo.-ban telepedett le. I t t is ú j s á g í r ó k é n t dolgozott, később könyvkiadással foglalkozott. 1958-ban elvégezte a lundi egyetem filozófiai f a k u l t á s á t . 1970-ben a finnugor n y e l v t u d o m á n y o k d o k t o r a , ezt követően L u n d b a n egyetemi o k t a t ó lett. O Irodalmi p á l y a f u t á s á t novellákkal kezdte az 1930-as évek d e r e k á n . H a z á j á b a n két elbeszéléskötetet — Vdravate all ('A k a p u k a l a t t ' , 1936); Viljatu puu ('Terméketlen fa', 1940) —, v a l a m i n t két mesekönyvet — Hőbedane őng ( ' E z ü s t horog', 1940); Metsamajake ('Erdei házikó', 1941) — publikált. Svédo.-ban f o l y t a t t a prózaírói tevékenységét, amely a pszichológiai realizmus fogalmával jellemezhető. Novelláiban szűkebb p á t r i á j a jellegzetes fig u r á i t , v a l a m i n t az emigráns sors t r a g i k u s állomásait á b r á z o l t a . Hősei t ö b b n y i r e magányosan, idegenül élnek a világban, m i n d belső, mind külső okokból képtelenek valódi kapcsolatok teremtésére. Hasonló szemlélettel, az elmagányosodást még alaposabb a n kibontva-elemezve készültek regényei is, amelyek közül Márkus muutumised

Htin

irodalom

Uiarago (írói álnév); K o n d r a t e Tatarasvili (eredeti név); (Abasztumani. ma: Zugdidi kzt, 1872. szept, 21.—Tbiliszi, 1929. máj. 9.): grúz író, publicista. 1887-től a tbiliszi, 1893-tól a kijevi papi szemináriumban t a n u l t . Első elbeszélése Msvidobit ('Béke veletek', 1895) c. jelent meg a Moambe c. folyóiratban. 1896-ban p a p p á szentelték. Minthogy védelmébe v e t t e a halálra ítélt f o r r a d a l m á r k a t o n á k a t , 1906-ban kiközösít e t t e az egyház. Irodalmi tevékenységét ezután is f o l y t a t t a . Több ú j s á g n a k és folyóiratnak volt a m u n k a t á r s a (Moambe, Dzsedzsili, Kvali stb.). 1900 és 1913 között írt elbeszéléseiben a burzsoá társadalom visszásságait t á r t a föl: Me da bidzacsemi ('Én és a n a g y b á t y á m ' ) ; Csaize ('Teázás'); Usziamovno sehvedra ('Kellemetlen találkozás'); Reakcia ('Reakció'); Pirutvneli dapa54

UJBAL ('Márkus költözései', 1961) c. k ö n y v é b e n a nagyvárosi életforma elsivárosító h a t á s á t , Lademed ('Rétegek', 1970) e. m ű v é b e n pedig a m a g á n y o s nők k a p c s o l a t t e r e m t é s é n e k kilátástalanságát ábrázolta. O E g y é b művei: Vőöras kodu ("Idegen otthon", reg., 1945); Linnud puuris ('Madarak' kalitkáb a n ' , nlák. 1946); Keegi ei kuule meid ('Senki nem hall b e n n ü n k e t ' , reg., 1948); Kahju lainud aegadest ('Kár az elmúlt időkért', nlák, 1949); Neli tuld ('Négy t ű z ' , reg., 1951); Igavene küla ('Az örök falu', nlák, 1954); Janu ('Szomjúság', reg., 1957); Mosaiilc ('Mozaik', nlák, 1962); Toselli serenaad ('Toselli szerenád', nlák, 1982); Ingenstans att ta vagen ('Sehol nincs j á r h a t ó út', elb.-ek, svédül, 1983); Kaks inimelu ajapöördeis ("Két élet a változó időkben', reg., 1 —2. köt., 1990—1991). O Magyarul: aforizmák (Bereczki U., Somogy, 1988, 4.). O írod.: M. J ü r m a : Valev U i b o p u u . L a d e m e d (Books Abroad, 1971, tavasz); Y v o n n e L. S a n d s t r o e m : I n g e n s t a n s a t t t a vágen (World L i t e r a t u r e T o d a y , 1984, tél); T. K u r m a n : Valev U i b o p u u . K a k s inimelu ajapöördeis (uo., 1991. ősz); P . V i r t a r a n t a : Vestlusi Valev Uibopunga (1991). Fehérvári

Győző

Ui Chorra csónakjának utazása: ram

-*im-

Uino, Sylvi Salome: —> Kekkonen, Salome

Sylvi

U Jam (írói név); Minhla Zej-jathu (hivatalnoki név); (19. sz.): b i r m á n (Burma) irodalomtörténész. B u r m a k é t utolsó uralkod ó j á n a k minisztere és k ö n y v t á r o s a volt. A Fiiakat szum pum ca tam c. bibliográfiával ö r ö k í t e t t e meg a nevét (—>Pilakat számúin). fíögös László újarameus irodalom: —>újszír irodalom újarisztoteliánus iskola: —•The School

Chicago

újasszír irodalom: —•újszír irodalom U Jau Kji (családi név); Maha Thihatura (hivatalnoki név); (1775—1835): b i r m á n (Burma) költő. A Konbaung-korszak udvari költője, -*pjo verseivel t ű n t ki. A Pavlin király és Ititejnga szerzetes c. költeményeinek szelleme és t é m á j a Tvindin Tajvun Mha Szithu első világi jellegű m u n k á i h o z hasonlítanak. Ezekben a vallásos t a n í t á s o k helyett udvari illemszabályokat, mint például az udvarlási f o r m á t írta le. F e n n m a -

r a d t a k —>edzsin költeményei is. O írod.: J u . M. Oszipov: L i t y e r a t u r i I n d o k i t a j a (1980). ' Bögös László új avantgarde:

-+neoavantgarde

új baloldal; New Lejt ( a n g o l ) : ideológiaipolitikai és kulturális mozgalom, amely az 1950-es évek vége és az 1970-es évek eleje között a „ h a r m a d i k u t a s " (főként ifjúsági) csoportosulások koalícióinak laza keretéül szolgált. E mozgalom az USA-ban a -+beat nemzedék, v a l a m i n t az 1950-es évek végén aktivizálódó d i á k a k t i v i s t á k , polgárjogi, háborúellenes, a n a r c h i s t a , feminista, környezetvédő, homoszexuális stb. csoportok tevékenységéből n ő t t ki, s s z á m t a l a n különböző á r n y a l a t ú , hol egybeolvadó, hol szétváló, ideig-óráig létező szervezeti keretek f o r m á j á b a n létezett. Ideológiája h a m a r á t t e r j e d t N y u g a t - E u r ó p á r a és h a t o t t a „szocialista" országok értelmiségi köreire is. O F ő jellemvonása — V. B. Leitek leírása szerint — az volt. hogy az új baloldaliak „ellenszenvvel viseltettek a p á r t o k és a választási politika i r á n t ; a »képviselői« demokrácia gyengéi n ö v e k v ő aggodalommal t ö l t ö t t é k el őket; a politikai forradalom helyett a kulturális véleménykülönbségek e t és a részvételi módszert hangsúlyozták; a gazdasági és a politikai decentralizációt részesítették előnyben; e g y a r á n t foglalkozt a k a személyes és a t á r s a d a l m i felszabadítással; a proletariátus, mint központi posztindusztriális elidegenedett osztály helyett egyre i n k á b b a d i á k o k r a és az értelmiségre i r á n y í t o t t á k figyelmüket; n ö v e k e d e t t az amerikai t á r s a d a l o m sivársága, manipulációi és kudarcai m i a t t i elégedetlenségük; általános s z i m p á t i á v a l f o r d u l t a k a harmadik világ felszabadítási mozgalmai felé (. . .). Legvégül pedig az új baloldali mozgalom egyre eltérőbb szekták és frakciók törékeny és p á r t a t l a n s á g r a hajló a l a k u l a t a k é n t volt leírható. Az ú j baloldaliak soraiban kezdettől fogva f o l y a m a t o s feszültség vibrált az a k t i v i s t á k és az értelmiségiek, a politikai és a kulturális radikálisok, valam i n t a szocialisták és az a n a r c h i s t á k köz ö t t . " O Az újbalos csoportok t e h á t egya r á n t elvetették a n y u g a t i polgári társadalm a k — általuk m a n i p u l a t í v n a k ítélt — liberalizmusát és a szovjet típusú bürokratikus állampárti rendszert, de ezeket nem gazdasági-politikai szempontú kritikával illették, s nem is ilyen t e n d e n c i á j ú változt a t á s o k k a l a k a r t á k á t a l a k í t a n i , hanem a k u l t ú r k r i t i k a egy s a j á t o s v á l f a j á v a l bírált á k és életformaváltással a k a r t á k megújítani. K i i n d u l ó p o n t j u k a —»frankfurti isko-

UJBAL la azon tétele volt, miszerint a jelenkori társadalmak tömeg kultúrája, nem más, m i n t ,,a fennálló állapot felmagasztosító megkettőzése és igazolása, minden transzcendencia és kritika megszüntetésével" (Th. W . Adorno). Minthogy a munkásoszt á l y e manipulált t ö m e g k u l t ú r a h a t á s a a l a t t integrálódott a fennálló r e n d b e , a helyzet m e g v á l t o z t a t á s a a t á r s a d a l o m perifériáin élő militáns kisebbségektől v á r h a t ó — v a l l o t t a H. Marcuse —, s m i n d e n e k e l ő t t az ifjúsági -*• szubkultúrák radikális mozgalmaitól, amelyek a m a g u k ellenkultúrájávai f o r r a d a l m a s í t h a t j á k a tömegek életvitelét. Az elképzelés s z á m á r a modellértékűek volt a k az ez idő t á j t elszaporodó hippik o m m ú n á k . O Az ellenkultúra-elmélet jelentős h a t á s t gyakorolt az irodalomtudom á n y r a is. R. Óhmann, L. Kampf, P . Lauter, B. Franklin a hivatalos i r o d a l o m t u d o mányi intézményrendszert és az u r a l k o d ó formalisztikus irodalomelméleti i r á n y z a t o k mindegyikét a kapitalista t e c h n o s t r u k t ú r a apologetikájával s azzal vádolta, h o g y az irodalom és az élet összekapcsolását elvetve „voyeurisztikus és t u d a t h a s a d á s o s techn i k á v á v á l t o z t a t t á k a kritikai vizsgálat o t " . E bírálatot a náluk fiatalabb G. Graff és F . Lentricchia a -»fenomenológiai irodalomtudomány, a szubjektivista —>hermeneutika, a —•strukturalizmus és az -+új új kritika i r á n y z a t a i r a is kiterjesztette, s az u t ó b b i egy színvonalas „ m a r x i s t a r e t o r i k á t " is kidolgozott. O Az ú j baloldal elgondolásait a „régi baloldal" teoretikusai (s f ő k é n t a ->The New York Intellectuals köre) g y a k ran szélsőséges f o r m á b a n bírálták, m o n d ván, hogy t ö m e g k u l t ú r á j u k és politikai s t r a t é g i á j u k e g y a r á n t infantilis és d i v a t m a j m o l ó . O A mozgalom c s ú c s p o n t j a az 1968-as párizsi diáklázadás volt, s ennek b u k á s a a h a n y a t l á s előjele: tömegei 1968 után elfordultak a politikától, s beköszönt ö t t a H . Marcuse által „ ú j ellenforradal o m n a k " nevezett korszak. Az ú j baloldal mozgalmaihoz kapcsolódó újszerű kifejezésformák azonban lényegesen befolyásolt á k a —• neoavantgarde művészeti-irodalmi törekvéseinek a r c u l a t á t , s teoretikus eredményei is t o v á b b élnek az olyan típusú k u t a t á s o k b a n , amilyenek pl. F . Jameson m a r x i s t a h e r m e n e u t i k á j á t , St. Greenblatt k u l t ú r p o é t i k á j á t és E. Said „szekularizált k r i t i k á j á t " jellemzik. Az ú j baloldal szellemi örökségének jelentős szerepe v a n a b b a n , hogy — E . Schrecker megállapításait idézve — „az amerikai m a r x i z m u s m a m á r tiszteletreméltó. Képviselői t a n í t a n a k és n é h a szolgálati megbízást k a p n a k az I v y Liga iskoláiban s a közösségi iskolákban egy-

a r á n t , T u d o m á n y o s m u n k á i k az egyetemi lapokban és az élvonalbeli folyóiratokban jelennek meg. Es bizonyos területeken, például az amerikai t ö r t é n e l e m esetében, a m a r x i z m u s az élvonal. ( . . . ) Ezeknek a csop o r t o k n a k több, m i n t 12 000 t a g j a van, ami A m e r i k a t ö r t é n e l m é b e n a balszárny t u d ó s a i n a k legnagyobb és legfontosabb seregét teszi k i " . O (—> irodalom és kultúra) O írod.: T h . W . Adorno: E x k u r s e (1956); H. Marcuse: One-Dimensional Man (1964): R. Vaneighem: T r a i t é de savoir vivre á l'usage des jeunes générations (1967); D. CohnBendit: Le gauchisme — reméde contre la rnaladie sénile du c o m m u n i s m e (1968); A. Hoffman: Revolution for t h e Hell of I t (1968); M. Teodori (szerk.): T h e New L e f t (1969); R. Steigerwald: H e r b e r t Marcuses Dritter Weg (1969); Cl. P r é v o s t : Les étudiants et le gauchisme (1969); Tariq Ali (szerk.): New Revolutionaries (1969); B. Reid: Ultraléftism in B r i t a i n (1969); T h . Roszak: T h e Making of Counter-Culture (1969); J . R u b i n : D o l t ! (1970); R. Gombin: Les origines du gauchisme (1971); R. Schwendtner: Theorie der Subkultur (1971); F . J a m e s o n : M a r x i s m and F o r m : Twentieth-Century Dialectical Theories of L i t e r a t u r e (1971); Th. Roszak: Where t h e Waste 1 a n d E n d s (1972); M. Maffi: La cultura u n d e r g r o u n d (1972); L. Cortese (szerk.): II m o v i m e n t o studentesco. Storia e doeumenti, 1968—1973 (1973); H. Marcuse: Konterrevolútion u n d Revolte (1973); I. Unger: T h e Movement: A H i s t o r y of t h e American New L e f t , 1959—1972 (1974); Köpeczi B.: Az „ ú j b a l o l d a l " ideológiája (1974); S z u b k u l t ú r a és u n d e r g r o u n d (Hel, 1976, 1.); Ph. R a h v : W h a t a n d Where Is the New Left? (Essays on L i t e r a t u r e a n d Politics. Szerk. A. J . P o r t e r — A . -). Dvosin, 1978); F . Lentricchia: Criticism a n d Social Change (1983); E. Schrecker: The Missing Generation: Academics and t h e Communist P a r t y f r o m the Depression to t h e Cold W a r (Humanities in Society, „Marxists and t h e U n i v e r s i t y " különszám, 1983, Spring a n d Summer); St. Aronowitz: W h e n the New Left was New (The 60s W i t h o u t Apology. Szerk. S. Sayres et al., 1984): V. B. Leitch: Amerikai irodalomelmélet és irodalomkritika — A h a r m i n c a s évektől a nyolcvanas évekig (1992). Szerdahelyi Istvár/ új bensőségesség:

-*posztmodernizmus

új betanulás: —•felújítás Új dráma Társasága: —> Mejerhold, volod Emiljevics 56

Vsze-

UJEVI volt, s m i n t ilyen, mindig szembefordult a krakkói reformellenes reakciós erőkkel. A nép soraiban f o l y t a t a n d ó felvilágosító és nevelő m u n k a híve volt, s r o m a n t i k u s szellemben kötelezte el m a g á t a lengyel függetlenségi harcok mellett. O 1844-től publikálta verseit. Első verseskötete a Piesni Salomona ('Salamon énekei', 1846) a messianisztikus nemzeti mártírológia szellemében született. 1847-ben jelent meg a G$sl Jeremiasza ( ' J e r e m i á s siralmai') c. kötete, mely a p a r a s z t o k iránti n a g y f o k ú megértésről t a n ú s k o d i k , s melyből t ö b b verset vallásos—egyházi d a l k é n t is énekeltek. R e n d k í v ü l népszerű volt Al aratón (ua., 1845) c. elbeszélő költeménye, amely a nemzeti felszabadulást szimbolizálta. Későbbi műveiben erősödött a kritikus hang, melyekben a t á r s a d a l o m problémáira h í v t a fel a figyelmet. A p a r a s z t o k keserű sorsát ábrázolja a Zawiana chata ('Szélrázta k u n y h ó ' , 1852) c. kötetében. O Publicistaként az író nemzetével szembeni romantikus elkötelezettségének tézisét vallotta, költőként pedig p a t r i ó t a és d e m o k r a t i k u s verseket írt. Az elkötelezett t á r s a d a l m i költészet híve volt. Eles megfogalmazásai, hat á r o z o t t értékítéletei a konzervatívok ellentétes reakcióit v á l t o t t á k ki, akik szembefordultak r o m a n t i k u s ideológiájával és a függetlenségi h a r c perspektíváiról vallott nézeteivel. O E g y é b fő művei: Kuriaty bez woni ('Illat nélküli virágok', versek. 1849): Zwiqdle liscie ( ' E l h e r v a d t lomb', versek. 1852); Listy spod Lwowa ( L e v e l e k Lwów mellől', publicisztika, 1860); Dia Moskali ('A m u s z k á k n a k ' , versek, 1862); Zywe sióivá Jeremiego 1863—1877 ('Jeremiás élő szavai 1863—1877', publicisztika, 1877). O G y ű j t , kiad.: Poezja 1 2 . ('Költészete', 1

Ujejski [ujejszki], Józef (Tarnów, 1883. jan. 8.—Varsó, 1937. júl. 8.): lengyel irodalomtörténész. A Jagelló E g y e t e m e n t a n u l t , 1917-ben d o k t o r á l t Juliusza Slowaclciego ,,Kordián" ('Juliusz Slowacki K o r d i a n j a ' ) c. értekezésével. 1913-ban Párizsban tanulm á n y o z t a a lengyel emigráció t ö r t é n e t é t , 1919-től a Varsói Egyetem professzora, 1932-től egy évig rektora, 1936-tól kultuszminiszter-helyettes volt. 1936-ban megk a p t a a Lengyel Irodalmi Akadémia a r a n y k o s z o r ú j á t . O F ő k u t a t á s i területe a r o m a n t i k a , a N a g y Emigráció eszmeáramlatai — Literatura polska na emigracji w latach 1844—1848 ('A lengyel emigráns irodalom, 1844—1848', 1922)'—, a messianizmus misztikus—utópisztikus filozófiája. Dzieje polskiego mesjanizmu do powstania listopadowego wlqcznie ('A lengyel messianizmus t ö r t é n e t e a novemberi felkelésig bezárólag', 1931) c. f ő m ű v é b e n a messianizmust a 16—17. sz.-ból s z á r m a z t a t j a , s megkülönbözteti a nemzeti, felekezeti és az osztály alapon álló v á l t o z a t á t . T a n u l m á n y a i ban a mű bölcseleti, erkölcsi t a r t a l m á r a összpontosít, amit k a p c s o l a t b a hoz az alkotó személyiségével (Antoni Malczewski. Poéta ipoemat, 'Antoni Malczewski. A költő és a poéma', 1921; 0 Konradzie Korzeniowskim, ' K o n r á d Korzeniowskiról', 1936). () szerkesztette a lengyel r o m a n t i k u s o k fő műveinek kiadását. O Egyéb t a n u l m á nyai: Glówne idee w ,,Anhellim " Slowaclciego ('A fő eszmék Slowacki Anhellijében', 1916); Byronizm i scottizm w ,, Konradzie Wallenrodzie" ('Byronizmus és scottizmus a „ K o n r á d W a l l e n r o d " - b a n ' , 1923); Król Nowego Izrael a. Kart ka z dziejów mist y ki oswieconego ('Az Ú j Izrael királya. Fejezet a felvilágosult század m i s z t i k á j á n a k történetéből', 1924); 0 cen% absolutu. Rzecz o Hoene-Wronskim ('Az abszolútum áráért. Hoene-Wronskiról', 1925). O G y ű j t , kiad.: Z. Libera: Romantycy ('Romantikusok', 1963). Pálfalvi Lajos

2. köt., 1866); Pisma wybrane 1—2. ('Válogatott levelei', 1—2. köt., 1955); Poezje wybrane ('Válogatott költeményei', 1975). O Magyarul: O 3 vers (Feleki S., Magyar Szalon. 1897. 27.); 1 vers (Lator L., Lengyel költők antológiája, 1951); 1 vers (Radó Gy., Szerelmes szembesítés, anto., 1984). O írod.: A. B%dzkiewicz: Kornél Ujejski (1893); J . Tretiak: Kornél Ujejski i jego poezja (1893); B. Ostrom^cki: P r o k u r a t o r narodu (Lirnicy, t r u b a d u r z y , Tvrteje, 1973); K. Bartoszewski: D r a m a t Jeremiego (Tygodnik Powszechny, 1973. 43.); M. Grabowska: Najwierniejszy uczen wieszczów (Rozmaitosci r o m a n t y c z n e , 1978). Bojtár Endre

Ujejski fujejszkij, Kornél (Beremiany, 1823. szept. 12.—Pawlóvv, 1897.szept, 19.): lengyel költő, publicista. Tehetős nemesi családból s z á r m a z o t t . 1839-től Galíciában élt, ahol kapcsolatba került a haladó galíciai írókkal. 1847-ben Párizsba u t a z o t t , ahol találkozott A. MickiewiczcseA, F. Chopinnel és J . Slowackival. 1848-tól Galíciában g a z d á l k o d o t t , közben s o k a t írt. Az 1863-as felkelésben nem v e t t részt, a n n a k ellenére, hogy valószínűleg t a g j a volt egy titkos forradalmi szervezetnek. Elete utolsó 20 esztendejében közéleti szerepet tölt ö t t be: a bécsi á l l a m t a n á c s képviselője

Új Észtország csoport:

-+Noor-Eesti

Ujevic [wjevity], J u r e (Krivodol, 1942. nov. 10.—): h o r v á t költő, esszéíró, kritikus. 57

Z á g r á b b a n délszláv és összehasonlító irodal o m t ö r t é n e t e t t a n u l t . A Poezija c. folyóirat köréhez t a r t o z o t t , ahol a különböző elképzelésű és tehetségű fiatalok egyik m e g h a t á rozó egyénisége volt. A lét alapkérdései izg a t j á k , költői kifejezésmódja az 1960-as évek intellektuális és filozófiai megalapozású f o l y ó i r a t á n a k , a Razlognak világához áll közel. Ogledi—kritike—eseji ('Nézetek— kritikák—esszék) c. k ö t e t é é r t 1970-ben elnyerte a zágrábi egyetem díját. Aktív újságíró, r i t m i k u s prózát, e p i g r a m m á k a t , aforizm á k a t , k r i t i k á k a t , esszéket, ú t i r a j z o k a t publikál számos f o l y ó i r a t b a n . Múvei helyet k a p t a k t ö b b h o r v á t antológiában. O F ő b b verseskötetei: Svanuóe Jjubavi ('A szerelem v i r r a d a t a ' , 1969); Zanosne tisine ('Megkapó csendek', 1970); Egzoticni putriik ('Egzotikus u t a z ó ' , 1972); Ljubav moze u vrijeme ('A szerelmet időben', 1975): Zavodnik ('A csábító', 1985). Bugajev Sándor Ujevic [ttjevity], Mate (Krivodol kod I m o t s k o g , 1901.' júl. 13.—Zágráb, 1967. jan. 7.): h o r v á t író, szerkesztő, lexikográfus. G i m n á z i u m i t a n u l m á n y a i t Sinjben és Splitben végezte, m a j d L j u b l j a n á b a n és Z á g r á b b a n t a n u l t szlavisztikát, ez u t ó b b i e g y e t e m e n szerzett d o k t o r á t u s t . M u n k a t á r s a volt a Studium c. d i á k l a p n a k , szerk e s z t e t t e a Luca c. folyóiratot, ő i n d í t o t t a el a Renesansa c. irodalmi és kulturális szemlét, külső m u n k a t á r s a volt a Slovenac c. l a p n a k . í r t verseket, t á r c á k a t , karcolatok a t , útleírásokat, és megjelent egy regénye is, Mladost Tome Iviéa ('Torna Ivic ifjúság a ) c. k é t világháború k ö z ö t t gimnáziumi t a n á r volt Z á g r á b b a n . E k k o r a d t a ki Hrvatska knjizevnost ('A h o r v á t irodalom t ö r t é n e t e ' , 1932) c. k o m p e n d i u m á t , m a j d a Hrvatska narodna pjesmaricát ( ' H o r v á t népi d a l o s k ö n y v ' , 1938), s írt számos t a n u l m á n y t , m é l t a t á s t h o r v á t , szlovén, olasz, f r a n c i a s t b . írókról (.1. Kosor, F . S. Finzgar, Manzoni, Papini, Mauriac). Jelentős szerepet vállalt számos h o r v á t klasszikus (V. Nazor, A. H aramba sic, F . Oalovié, R. Jorganovic-Flider) ö s s z e g y ű j t ö t t műveinek kiad á s á b a n . O 1939-ben b í z t á k meg a Hrvatska enciklopedija ( ' H o r v á t enciklopédia') főszerkesztői feladatával, illetve a m ű kiadási m u n k á l a t a i n a k irányításával. 1941— 1945 k ö z ö t t a H r v a t s k i izdavacki bibliografski z a v o d ( H o r v á t K i a d ó i Bibliográfiai I n t é z e t ) igazgatója, a h á b o r ú után előbb a H r v a t s k i nakladni zavod ( H o r v á t K i a d ó i Intézet) munkatársa, majd a Nacionalna sveucilisna knjiznica (Nemzeti E g y e t e m i K ö n y v t á r ) k ö n y v t á r o s a volt. 1948-ban az a k k o r a l a p í t o t t J a d r a n s k i instituthoz (Ad-

riai Intézet) került, ahol a Pomorska enciklopedija ('Tengerészeti L e x i k o n ' ) főszerkesztője lett. 1950-től a M. Krleza kezdeményezése n y o m á n m e g a l a p í t o t t Leksikografski zavod F N R J (A J u g o s z l á v F ö d e r a t í v N é p k ö z t á r s a s á g Lexikográfiái Intézete) igazgatóhelyettese volt. Az intézetet igazg a t ó Krleza felkérésére elvállalt f u n k c i ó t 1965-ben b e k ö v e t k e z e t t k é n y s z e r n y u g d í j a zásáig betöltötte. Méltán nevezték az intézet spiritus movensének. s Krleza adlatusának. Igen n a g y szerepe volt az Enciklopedija Jugoslavije (Jugoszláv Enciklopédia) első h a t kötetének szerkesztésében és szakmai gondozásában. O Egyéb fő műve: Misii i pogledi A. G. Matosa ('A. G. Matos eszméi és nézetei', 1955). O írod.: 1. Gostl: P e t stoljeca h r v a t s k e enciklopedike (1993). Lőkös István Ujevic [wjevity], Tin; A u g u s t i n J o s i p Ujevic (eredeti név); (Vrgorac, 1891. júl. 5. —Zágráb, 1955. nov. 12.): h o r v á t költő. 1899-től a tengerparti M a k a r s k a iskoláiba járt, a z u t á n a spliti klasszikus gimnázium növendéke volt, m a j d a zágrábi egyetem bölcsészettudományi k a r á n h o r v á t irodalm a t , klasszika filológiát és filozófiát hallgat o t t . Még Z á g r á b b a érkezése előtt jelent meg első verse a zágrábi Mlada Hrvatska c. lapban, Za novim vidicama ( ' Ú j l á t ó h a t á rok felé') c., m a j d a következő h ó n a p o k b a n további költeményei is. 1911-ben nagy felt ű n é s t k e l t e t t mesteréről, A. G. Matoáról írott k r i t i k á j a , amely p o l é m i á v á szélesült k ö z ö t t ü k . Aktív résztvevője volt a délszláv egységtörekvéseknek is: 1912 t a v a s z á n belgrádi népgyűléseken szólt a szerbhorvát nemzeti egységről, de á l l á s p o n t j á t politikai cikkekben is k i f e j t e t t e . E szereplése m i a t t l e t a r t ó z t a t t á k , s ő a rendőrségi kihallgatáson kijelentette: célja „szűkebb értelemben a független H o r v á t o r s z á g , tág a b b értelemben a jugoszláv köztársaság kivívása." Nézetei m i a t t kitoloncolták a H o r v á t — S z l a v ó n k i r á l y s á g területéről, m a j d kétszer b ö r t ö n b e z á r t á k . O 1913 végén Párizsba m e n t , ahol a spliti Sloboda c. lap t u d ó s í t ó j a k é n t költészettel és irodalomkritikával foglalkozott. 1914-ben szép esszével a d ó z o t t Matoá emlékének, s verseket is publikált. A Hrvatska mlada lirika c. antológiában — amelyben I . Andric, F . Galovic, és mások verseit közölték — az ő költeményei jelentették a legerősebb színeket. I t t jelent meg ó h o r v á t d i a l e k t u s b a n írott r e m e k m ű v e , az OproStaj ('Búcsúzás') c. szonett. Az I. világháború kitörése u t á n a francia idegenlégió k a t o n á j a k é n t , egy az Adriai-tengeren is cirkáló f r a n c i a hadiha-

UJEVI ményeinek recepciója; az expresszionizmus, a futurizmus, a szimultaneizmus és a szürrealizmus filológiailag k i m u t a t h a t ó bef o g a d á s a . Vannak, akik az Ujevic m ű v é szetelméleti írásai és l í r á j a közötti szervességet hangsúlyozzák, m á s o k az E u r ó p á h o z való felzárkózás s z á n d é k á t és t u d a t o s s á g á t vélik f o n t o s n a k . Egy bizonyos: ez a botr á n y t b o t r á n y r a halmozó, életvitelével sokak s z á m á r a taszító, bohém költő brilliáns tisztaságú és értékű költészetet t e r e m t e t t , a m e l y n e k záloga az a mérhetetlenül sokszínű erudíció, amelynek teljes s p e k t r u m á t még csak főbb v o n á s a i b a n t á r t a fel az irod a l o m t ö r t é n e t í r á s . P e d i g m á r a Lelek-sebra c. k ö t e t versanyaga elárulja felkészültségét. F i a t a l o n , gazdag nyelvismeret b i r t o k á ban eredetiben olvasta a világirodalom s z í n e - j a v á t — régebbi és ú j a b b é r t é k e i t e g y a r á n t —, s a nagy m ű v e k és é l e t m ű v e k k í n á l t a élménysort p á r a t l a n s t í l u s t e r e m t ő invencióval t e t t e lírája meghatározó rétegévé. Szemléletes p é l d á j a ennek a Molitva Bogomajci za bozju Doru Remebot ( ' I m a az I s t e n a n y á h o z Isten szolgálólányért, D o r a R e m e b o t é r t ' ) c. négy szonettből álló ciklus. E b b e n a fikció és a valóság, a keresztény h a g y o m á n y és szellemi örökség vállalva t a g a d á s a , a szimbólumteremtés sajátos, Hatost és Adyt idéző m ó d j a egyetlen zárt kompozícióvá teszi a versfűzést, s a bibliai örökség h a t á s a éppúgy t e t t e n érhető, m i n t a Dante- és a Baudelaire-inspiráció. S ha itt. s a k ö t e t más verseiben a m o t í v u m g a z d a g ság volt a szembeötlő, úgy az ú j a b b versesk ö n y v , a Kolajna gyöngyszemeiben a fórma b r a v ú r o s alkalmazása példázza a m a r a d é k t a l a n igazodást az európai é r t é k r e n d hez, A nagyobb részt s z o n e t t f o r m á b a n írt versek a műforma petrarcai és baudelalreA v á l t o z a t a i n a k méltó késői p e n d a n t - j a i . S hogy milyen értelemben, azt Bányai J. alábbi, A. Stamac megfigyeléseit interpretáló sorai t a n ú s í t h a t j á k : Üjevicnél — elsősorban k ö t ö t t f o r m á j ú verseiben • •- ,,a szórend és a mondatszerkezet a beszélt nyelv természetességét követi ós csak helyenként, r i t k á n b o n t j a meg inverzióval, a szót a g s z á m csökkentésével, hangsúlyok jelzésével, a rímek vagy a verssor ritmusképének kedvéért. Ujevic a k ö t ö t t vers előírt szabályosságaitól a beszélt nyelv megőrzésének érdekében tér el, de ez az eltérés sohasem b o n t j a meg a vers k ö t ö t t s é g e i t . " A Kolajna megjelenése u t á n i évek verstermése r é v é n egy másik, m á r az avantgarde jegyében alkotó Ujevicet ismerhetett meg a k o r t á r s olvasó. A k ö t ö t t f o r m á k h e l y e t t a s z a b a d v e r s kap elsőbbséget lírájában; képa l k o t ó művészetében a látomásosság domi-

jón szolgált. O Még 1914-ben leszerelték és F . Supilo h í v á s á r a részt v e t t a Jugoszláv Bizottság m u n k á j á b a n . Ez idő t á j t jelentős politikai publicisztikája, de egj're i n k á b b az irodalom felé f o r d u l t . Délszláv m ű v e k e t f o r d í t o t t f r a n c i á r a , m a j d szerb n y e l v t a n t állított össze a f r a n c i a közönség s z á m á r a . 1917-ben k i á b r á n d u l t a Jugoszláv Bizottság m e g f o g a l m a z t a célokból és törekvésekből, s nézeteltérései is t á m a d t a k a tisztségviselőkkel. O 1919 m á j u s á b a n t é r t vissza Z á g r á b b a . V a l a m e n n y i s z á m o t t e v ő irodalmi f ó r u m n a k dolgozott, írásait szívesen közölte a Knjizevni jug, a Savremenik, s a M. Krleia és A. Cesarec szerkesztette Picimen is. Később Belgrádba költözött, ahol 1920b a n megjelent korszakos jelentőségű Leleksebra ( ' R a b - s i r a l m a k ' ) c. verseskötete. 1921-ben a Savremenik közölte Vjecita romantika ('Örök r o m a n t i k a ' ) c. versét; ekkor használta először az Augustin helyett a Tin nevet. O E k k o r m á r sikeres költő, verseit t a n u l m á n y a i t közölte a zágrábi Kritika és a belgrádi Putevi, 1924-ben pedig a belgrádi szürrealisták folyóiratuk, a Svedoőanstva első s z á m á t teljes egészében Ujevic műveinek szentelték. Bohém, lump é l e t m ó d o t f o l y t a t o t t , a m i é r t a hatóságok 1925. november 16-án kitoloncolták Belgrádból, ahol 1926-ban megjelent Kolajna ('Kaláris') c. verseskötete. E z u t á n n é h á n y évig ismét B e l g r á d b a n lakott, 1929-ben Splitben, m a j d 1930-tól 1937-ig S z a r a j e v ó b a n . Ekkor jelentek meg alábbi kötetei: Autó na korzu ('Autó a korzón', Niksic, 1932); Ojadjeno zvono ('A b á n a t o s harang', Zágráb, 1933); Pesme ('Versek", Belgrád, 1937). 1937-ben Splitbe, m a j d 1940-ben Z á g r á b b a költözött s itt is m a r a d t haláláig. 1938-ban Ljudi za vratima gostionice ( ' E m b e r e k a vendéglő a j t a j a mögött") és Skalpéi kaosa ('A káosz bonckése') c. két esszékötete jelent meg. O A Pavelic-éra idején a sajtószerveknél vállalt szerepet, ezért 1945-ben öt évre kizárták az irodalmi életből. 1950ben felvették a Jugoszláv írószövetségbe, 1951-ben pedig m á r — Rukovet ("Dalcsokor') c. — egy v á l o g a t o t t verseit t a r t a l m a zó kötete is megjelenhetett. H a l á l a előtt került a k ö n y v p i a c r a Zedan kamen na studencu ('A k ú t s z o m j a s köve', versek, 1954). O Ujevicet a h o r v á t irodalomtörténetírás okkal tekinti a 20. sz.-i h o r v á t líra legjelentősebb képviselőjének. Ezen állítás legfőbb érvei: az európai értékekhez igazodó 16. sz.-i h o r v á t reneszánsz poézis (Marulié, Zoranic) örökségének vállalása; a közép-európai térségben a költő pályakezdése idején még felfelé ívelő parnasszizmus és szimbolizmus Matos életművében testet öltő ered-

59

UJEVI gustina Ujevica (Srpski kjizevni glasnik, 1924); V. Gligoric: Matos—Dis- Ujevic (1929); V. J . Vuckovic: Revolucionarna mladost Tina Ujevica (Zbronik istorije knjizevnosti SAN, 1959); N. Mihanovic: Tin Ujevic i nadrealizam (Knjizevnik, 1961); V. Pavletié: Tin Ujevic (Rad, 1966); Poezija kao svijest o patnji. Jedinstvo Ujeviceve vizije svijeta (Letopis Matice srpske, 1966); A. Stamac: Trazilac veza, Tin Ujevic (Kolo, 1969); D. Jeleié: Glose o Ujevicu. P o v o d o m novih mistifikacija i falsifikata (Kritika, 1969); S. Vucetic: Tin Ujevic (Tin Ujevic pjesme i pjesnicke proze, Pet stoljeca h r v a t s k e knjizevnosti, 1970): M. Zezelj: Veliki Tin (1976); A. Stamac: Slikovno i p o j m o v n o pjesnistvo (1977); V. Pavletié: Az újéviéi költészet kiindulópontjai (Tin Ujevic: Szelek játékszere, 1981); Bányai -I.: Ujevic magyarul (uo.); Tin Ujevic d a n a s (Knjizevnost, 1991, 7 —8.). Lőkös István

nál, s a szimbolista zeneiség helyett a kakofónia jellemzi a verseket. A kötet- és a verscímek is jelzik a változást: az Autó na korzu c. kötet már a címével is Apollinaire-'m&pirációra utal. az olyan költemények pedig, mint Sutrusni tramvaji ("Pityókás villamosok'), a San i ludilo ('Alom és őrület'), a Survanje u prazninu ("Zuhanás az űrbe'), a Ridjokosi mesije ('Vöröshajú messiások') stb. már a h o r v á t szürrealista líra legjavához tartoznak. Mindezek háttérszövegeiként jelen v a n n a k az életműben a költő naprakész f r a n c i a irodalmi tájékozódását dokumentáló prózai írások és műfordítások is. A vázolt recepciós folyamatok és jelenségek az életpálya minden szakaszában a hazai valóságban gyökerező élményvilág transzpozíció}ának eszközeivé lesznek. Az pedig már Ujevic költői adottságainak, nem mindennapi tehetségének folyománya. hogy az élményanyagot az egyetemesség jegyében transzponálja értékálló költészetté. Az é l m é n y a n y a g mélyrétegei a dalmáciai gyermekkor világában keresendők, a költő későbbi érzelmi és gondolati fejlődésének meghatározó élménye a tenger. A tenger, amelynek látványa 1899-ben gyerekként e j t e t t e rabul, varázsa haláláig fogva t a r t o t t a , olyannyira, hogy hosszú értekezésben foglalta össze a tengerélményről vallott gondolatait. Fejtegetései filozófiai mélységűek, s némiképp ars poeticának is felfoghatóak. O Egyéb fő művei: Nedjelja maloíjetnih ('Kiskorúak v a s á r n a p j a ' , kritikai esszé, 1931); Dva glavna bogumila. Lav Tolstoj i Mahatma Gandhi ('A két fő bogumil. Lev Tolszto j és Mahatma Gandhi', eszszé, 1931). O Kiad.: Sabrana djela Tina Ujevic,a / XVII ("Tin Ujevic összegyűjt ö t t művei', 1 — 17. köt,, 1963—1967); Izabrana djela I VIII ('Válogatott művek', 1—8." köt., 1986). O Magyarul: 1—1 vers (Csuka Z., Vajdaság. 1925, nov. 26. és 28.); 3 vers (Debreczeni J., Szenteleky K , Bazsalikom, Modern szerb költők antológiája, 1928); 1—1 vers (Kristály I., Kalangva, 1933, 10., 1934, 4.); 8 vers (Somorja S., uo„ 1937—1938); 5 vers (Csuka Z., Fodor A.. Orbán ()., Jugoszláv költők antológiája, 1963); 10 vers (Ács K , Domonkos I., Torok Cs., Napjaink éneke, 1. köt., 1965); 2 vers (Ács K , D u d á s K., A szerbhorvát irodalom kistükre, anto., 1969); 4 vers (Fehér F., A madár árnyéka, műfordítások, 1978); Szelek játékszere. Válogatott versek (Ács K , Csuka Z., Debreczeni -J. stb.. 1981); 1 naplórészlet (Utasi Anikó, Ú j Symposion, 1992, 1 -2.); 1 vers (Cseh K , Tiszatáj 1993, 12.). O írod.: A. G. Matos: Discipulus (Savremenik, 1911, 8.); I. Sekulic: Poezija Av-

újévi dal; újévi ének:

-*koledálás

újévi játékok: azon teátrális népszokások összefoglaló elnevezése, amelyeket újév n a p j á n vagy annak előestéjén adnak elő, s arra utalnak, hogy eltelt az esztendő és egy ú j ciklus veszi kezdetét. A ciklusok változásait (legyenek azok természetiek, amilyenek az évszakváltások, vagy t á r s a d a l m i konvenciók szerintiek, amilyenek a n a p t á r i évek) minden kor valamennyi kultúrkörének társadalma megünnepelte. Az európai teátrális népszokások körében ismertek az újévi játékok is, bár sem elterjedtségükben, sem gyakoriságukban nem t a r t o z n a k a legjellegzetesebb m ű f a j o k közé. Hagyományuk - a legkorábbról f e n n m a r a d t feljegyzések szerint — az ókori Róma J a n u s isten tiszteletére rendezett ünnepségeihez vezethető vissza. Julius Caesar n a p t á r r e f o r m j á t követően ez az ünnepség január elsejére esett. E pogány szokás ellensúlyozására a keresztény egyház erre a napra t e t t e a circumcisio (Jézus körülmetélése; csízió) ünnepét. O A szilveszter hajnali felvonulásokon maszkos alakoskodók járták körbe a településeket, lármás zenével, dobszóval, tűzgyújtással, vénlánycsúfolókkal búcsúzt a t t á k az óévet és tréfás rigmusokkal, termékenységvarázsló rítusokkal üdvözölték az ú j a t . A közös t á n c lakomával és múltfelejtő italozással társult. O Mo.-on a 13. sz.-i oklevelek mellett M. Galeotto leírása is megemlékezik ezekről a 19. sz. végéig eleven hagyományokról: ,.Januárius elején, Krisztus körülmetélése napján szokás a magyaroknál strenát, azaz a j á n d é k o t adni a beállott év jókívánásáért. A királytól úgy 60

UJGUR k o r u k b a n forradalminak számító tételeket vezettek be a n y e l v t u d o m á n y b a . (Innen az újgrammatikusok — német Junggrammatiker, angol neogrammarians — elnevezésük.) O Az újgrammatikusok legnevezetesebb tétele a természettudományokból kölcsönzött szigorúsággal felállított, kivétel nélkül teljesülő hangtörvényekre vonatkozott, e szigorú princípiumot azonban részben feladták, pl. az analógia elvének, a kölcsönzések jelentőségének előtérbe állításával. B á r az ú j g r a m m a t i k u s elveket elsősorban h a n g t a n i példákra alapozva fogalmazták meg, érvényesnek t e k i n t e t t é k őket a nyelvleírás más szintjeire, különösen az alakt a n r a , de a jelentéstanra és a m o n d a t t a n r a is. O Az iskola elveinek paradigmaszerű kifejtése H. Paul Prinzipien der Sprachgeschichte ('A nyelvtörténet elvei', 1880) c. műve. Bár az újgrammatikusok elmaraszt a l h a t o k a 19. sz. második felének t á r s a d a lom- avagy szellemtudományait jellemző szinte valamennyi — azóta annak bizonyult — „ v é t e k b e n " (pozitivizmus, historizmus, pszichologizmus), döntő hatással voltak a nyelvtudomány fejlődésére: a tört é n e t i - összehasonlító n y e l v t u d o m á n y b a n időről-időre újra és ú j r a előkerülnek az általuk felvetett problémák. Jelentős szerepük volt a n y e l v j á r á s k u t a t á s megalapozásában. szigorú elveik, módszereik a tudományosság mércéjéül szolgáltak. O A magyar n y e l v t u d o m á n y b a n többé-kevésbé ú j g r a m m a t i k u s elveket vallott Simonyi Zs., Szinnyei J., Gombocz Z., s az i r á n y z a t jelentős hatással volt a magyar nyelvtörténeti iskola (az ún. budapesti iskola, Bárczi G.) fejlődésére. O írod.: K. R. J a n k o w s k y : The Neogrammarians. A Revaluation of Their Place in the Development of Linguistic Science (1972); G. Helbig: Geschichte der neueren Sprachwissenschaft (1973); T. A. Amirova—B. A. Olhovikov—Ju. A. Rozsgvesztvenszkij: Ocserki po isztorii lingvisztyiki (1975); A. Graur—Lucia Wald: Scurtá istorie a lingvisticii (1977); Kiss J e n ő : Az újgrammatikusok (Nyelvi rendszer és nyelvhasználat, 1980); E. Einhauser: Die J u n g g r a m m a t i k e r (1989).

kérik ezt. hogy ki-ki mestersége szerszámait n y ú j t j a felé. . . " O A kőszínházi játékok ritkán elevenítik fel az újévköszöntő népszokásokat. O írod.: Dömötör Tekla: Naptári ünnepek — népi színjátszás (1964). Jákfalvi Magdolna O A középkori E u r ó p á b a n más évkezdő napokat is ismertek; ilyen volt december 25. (Krisztus születésnapja), Eranciao.-ban 1556-ig húsvét vasárnapja, Angliában 1752-ig március 26. Az egyiptomi koptok augusztus 1-én, a szíriai keresztények szeptember 1-én kezdték az újévet, s számos keleti nép (miként eredetileg az ókori görögök, rómaiak, s a zsidók manapság is) holdévek szerinti ->naptárt használ. A karácsonyi évkezdet hagyományai magyarázzák, hogy az újévi népszokások legtöbbje a karácsonyiakkal egy körbe tartozik (—>leoledálás). O Hasonló népszokásokat az európai kultúrkörön kívül is találunk. Ezek - megjelenítve vagy szimbolikusan — a régi és az új küzdelmét viszik színre (pl. az óévet bábu f o r m á j á b a n kivégzik, elégetik, eltemetik, a régi és az ú j esztendőt megszemélyesítő játékosok megküzdenek egymással stb.). Az ókori Babilonban — a ránkmaradt emlékek t a n ú s á g a szerint — az esztendő vége felé az uralkodónak (ténylegesen vagy jelképesen) le kellett mondania a hatalomról, s helyére pótkirályt választottak, akit azonban az óév végén néha kivégeztek. Különösen bővelkedett az újévi játékokban a régi Kína, s néhány észak-amerikai indián törzs (így az irokézek, a hopik) szintén maszkos táncokkal és rítusokkal köszöntötte az újesztendőt. O (—>népi színjátékok, naptári ünnepek költészete, teátrális népszokások) O írod.: W. Lingman: Traditionswanderungen E u p h r a t — R h e i n (1937); E. O. J a m e s : Seasonal F e a s t s and Festivals (1961); Dömötör Tekla: A népi színjátszás E u r ó p á b a n (1966); J . Poirier: Histoire des moeurs (3 köt., 1990—1991). Dömötör

Tekla

újfolklorizmus: —> neofol klorizmus

Kicsi Sándor

újgrammatikus nyelvtudományi iskola: a 19. sz. második felében Németo.-ban kibontakozó nyelvészeti irányzat. Előfutárai 1820—1870 között tetemes mennyiségű hangtörvényt állítottak fel az indoeurópai nyelvek történetének és kapcsolatainak tanulmányozása során. Az 1870-es évektől jelentkező német nyelvésznemzedék képviselői (K. Brugmann, B. Delbrück, A. Leskien, H. Osthoff, H. Paul, R. Sievers, a dán K. Verner) módszeres vizsgálataik során új.

András

Űj-Guinea irodalma: —>Melanézia irodalma, Pápua Uj-Guinea irodalma Ujgun (költői név); R a h m a t u l l a Atakuziogli (eredeti név); R a h m a t u l l a Atakuzijev (oroszos névalak); (Marki, Kazakisztán. 1905. ápr.—Taskent, 1990. ápr.): üzbég költő, író, műfordító. Felsőfokú t a n u l m á nyait a taskenti Marx Károly Pedagógiai 61

UJGUR Főiskolán és a S z a m a r k a n d i Pedagógiai Akadémián végezte (1923—1930). Az 1930as évek közepétől több, jelentős irodalmi, kulturális f o l y ó i r a t (Kurilis, Sark Julduzi) szerkesztőbizottsági t a g j a , 1951—54 között az üzbég írószövetség elnöke volt. Műfordítóként u k r á n szerzők m e l l e t t Puskin, Lermontov, Csehov és Tolsztoj m ű v e i t ültette át a n y a n y e l v é r e . O F ő b b költői és prózai alkotásai: Bahár szevincsleri ('A tavasz örömei', versek, 1929); Hikájalar ('Elbeszélések', 1931); Ikkindzsi kitáb ('Második könyv', versek, 1933); Kujás ülkeszige ('A n a p h a z á j á b a ' , elb.-ek. 1936); Muhabbat ('Szeretet', versek. 1939); Zafar taránalari ('A győzelem d a l l a m a i ' , versek, 1942); Gazab va muhabbat ('Gyűlölet és szeretet', versek. 1944); Serlar ('Versek', 1944); Özbekisztán (ua., versek, 1947); Haját iski ('Az élet szeretete', versek, 1948); Tincslik kujlari ('A béke dalai', versek, 1960). O F ő b b színpadi művei: Aliser Naváji (ua., 1943); Haját kosigi ('Az élet dala', 1947); Altin köl ('Az a r a n y t ó ' , 1947); Navbahar ('Tavasz', 1949); Abu Rejhan Biruni (ua.. 1973); Kánkán (ua., 1975); Abu Ali ibn Szina (ua., 1980). O G y ű j t , kiad.: Talangan Aszarlar ('Válogatott m ű v e k ' , 4 köt,, 1964—1967; ua., 6 köt., 1974—1978). O Magyarul: 1—1 vers (Németh F., Nagyv, 1967, 10.; Hárs Gy., Szovjet I r o d a l o m . 1978, 1 1.; Györe T., uo., 1980, 4.; T a n d o r i D., Csillagok órája, anto., 1980; uő, A gránát szíve, a n t o . , 1982; Szilágyi A., S z o v j e t Irodalom, 1982, 12.; Képes G., uo., 1983, 3.). Péri Benedek ujgúr irodalom: 1. Régi ujgur irodalom. A történeti u j g ú r s á g irodalma. A török nyelvek c s a l á d j á b a t a r t o z ó nyelvet beszélő ujgúrok a t ü r k k a g a n á t u s á l l a m á t megdöntve 745-ben h o z t á k létre önálló b i r o d a l m u k a t az Orhon folyó vidékén, a mai Mongólia területén. 840-ben, az u j g ú r k a g a n á t u s bukása után az u j g ú r o k egy c s o p o r t j a délre vándorolt, k í n a i alattvaló l e t t és később beolvadt a k í n a i a k b a . E g y másik csoportjuk az északnyugat-kanszui városállamokban, K a n c s o u b a n és Sacsouban (Tunhuang) hozott létre önálló államot, melyet a t a n g u t o k d ö n t ö t t e k meg 1028-ban. A tangutok az u j g ú r o k többségét t a n g u t területre telepítették. A K a n s z u b a n m a r a d t ujgúr töredékek l e s z á r m a z o t t a i a mai sárga ujgúrok. A hosszan t a r t ó kulturális h a t á s a mia t t legjelentősebb u j g ú r csoport KeletT u r k e s z t á n b a n telepedett le és hozott létre önálló fejedelemségeket, a T u r f á n i medence oázisvárosaiban, Bes-balikban (kínai Pejting), T u r f á n b a n (kínai Kaocsang, Szicsou), K a r a - s a h r b a n (kínai Jenc-i), és Ku62

csában (kínai Anszi). O Az ujgúr irodalom két n a g y korszakra osztható. 1. A kaganátus korának irodalma. R á n k m a r a d t emlékei főleg történeti, nyelvtörténeti szempontból figyelemreméltó rövidebbhosszabb, rovásírásos uralkodói feliratok és sírfeliratok (hojto-tamiri, sine-uszui, k a r a balgaszuni, terhi, teszi felirat) a 8. sz. második feléből, a 9. sz. elejéről. 2. Az ujgúr városállamok korának irodalma. I r o d a l m i emlékei, melyek j a v a r é s z t a szír írásból kif e j l ő d ö t t ujgúr írással m a r a d t a k f e n n (ism e r ü n k ezen kívül papírra írt rovásírásos, szogd, manicheus, szír, brahmí, tibeti írással lejegyzett emlékeket is) világi és vallási m ű v e k r e oszthatók. Ez utóbbiak vallások (buddhizmus, manicheizmus, kereszténység) szerint t o v á b b i csoportokra t a g o l h a t o k . O Az u j g ú r s á g szóbeli irodalmából k ö z m o n d á s o k , népdalok, siratódalok mar a d t a k fenn, g y a k r a n csak töredékesen. A közmondások két, előrímes sorból állnak. A dalok is az ősi f o r m á k a t követve négy előrímes sort (a második és negyedik sor végrímes is) t a r t a l m a z ó strófákból építkeznek, a szótagszámláló verselés szabályai szerint. Az u j g ú r s á g hiedelemvilágának összetettségét m u t a t j a két jóskönyv, a k í n a i . / i - k i n g u j g ú r parafrázisa, és egy ősi h a g y o m á n y o k ra épülő rovásírásos alkotás, v a l a m i n t a mongol korból s z á r m a z ó számos lejegyzett b a b o n a . A korabeli gyógyászat m a g a s színvonaláról árulkodik az egyetlen r á n k mar a d t o r v o s t u d o m á n y i m u n k a a 14. sz.-ból, mely a h a g y o m á n y o s indiai gyógyászat hat á s á r ó l árulkodik. A városállamok hétközn a p j a i b a enged bepillantást a f e n n m a r a d t számos adásvételi szerződés, magánlevél és a t i z e n k é t állatövi ciklus szerint készült n a p t á r a k is. A világi emlékek külön csop o r t j á t a l k o t j á k a kínai fordítóiskolák szám á r a készült nyelvészeti m u n k á k , szótár a k . O Ujgúr manicheus irodalom. A Máni p r ó f é t a (216—276) által a 3. sz.-ban alapít o t t , iráni gnosztikus, dualisztikus vallás, a manicheizmus a K í n á b a n élő szogdokon keresztül j u t o t t el az ujgúrokhoz, és lett államvallássá Bögü k a g á n a l a t t (ur.: 759 -779) 762 körül (ezt az eseményt beszéli el a karabalgaszuni felirat). A m a n i c h e u s emlékek a városállamok korából s z á r m a z n a k , és Turfánból, v a l a m i n t T u n h u a n g b ó l kerültek elő. Többségük az a r a m e u s írásból k i f e j l ő d ö t t manicheus írással, p a p í r r a lej e g y z e t t himnusz és b ű n b á n ó ima. A himnuszok között számos fordítás mellett o l y a n eredeti m ű v e k e t is találunk, m i n t az adinóiy türkca baéik [Különleges t ö r ö k himnusz] c. ismert, 27 versszaknyi, a végén töredékes, alliterációs rímelésre épülő köl-

UJGUR t e m é n y . A b ű n b á n ó i m á k legjelentősebbike a Huasztuanift. A terjedelmes, 15 fejezetből álló m u n k a szerzője, Bötürmis tarkan vallás á n a k egyes s a r k a l a t o s előírását, és az azok megsértéséből s z á r m a z ó b ű n ö k e t veszi sorra. Az ujgur m a n i c h e u s irodalom emlékei közül ismerünk még n é h á n y , töredékesen f e n n m a r a d t , középperzsa kifejezéssel -^azandmxk nevezett d i d a k t i k u s elbeszélést és a vallás a l a p v e t ő t a n í t á s a i t magyarázó m ű v e t , melyek közül az Iki yiltiz nom ('A két gyökér könyve') c. nagy valószínűség szerint a vallásalapító, Máni S á b u h r a g á n c. m u n k á j á n a k f o r d í t á s a . O (még —>manicheus irodalom) O Ujgúr buddhista irodalom. Az u j g ú r o k a b u d d h i z m u s t a 9—10. sz.-ban, a t u r k e s z t á n i és kanszui városállam o k b a n v e t t é k fel, ahol odaérkezésükkor egy virágzó, soknyelvű k u l t ú r á v a l találk o z t a k . Ez a m a g y a r á z a t a a n n a k , hogy az u j g ú r nyelvű b u d d h i s t a m u n k á k javarészt szanszkritból, kínaiból, tibetiből és tollárból készült f o r d í t á s o k . Az ujgúr b u d d h i s t a irodalom jelentős részét t a n í t ó célzatú történetek, mesék teszik ki. Ezek egy része a Buddha t a n í t á s a i n a k sarkalatos p o n t j a i t megvilágító, de még a Buddha fellépése előtti t ö r t é n e t e k e t elbeszélő dzsátaka vagy —yavaddna, m á s részük a B u d d h a cselekedeteiről szóló meséket felölelő ún. Dasakarma vagy Dasakarmabuddhavadánamálá irodalom része. A legterjedelmesebb, f e n n m a r a d t szöveg egy M a j t r é j a t ö r t é n e t , a Maitriszimit u j g ú r v á l t o z a t a . O Az ujgúr b u d d h i s t a irodalom másik jelentős ága a B u d d h a t a n í t á s á t t a r t a l m a z ó , sok esetben versbetétekkel m e g t ű z d e l t prózai m ű v e k , a -*szútrák (ujgúr szudur), melyek közül, szövegük épsége o k á n legismertebbek az Altun jaruk (Szuvarnabhaprászaszútra, ' A r a n y f é n y szútra'), a Sekiz Jülcmek ('Nyolc fényhalom') és a Jitiken szudur ("Hét. csillag szútra'). Az ujgúr költészet gyöngyszemei a j o b b á r a prózai szövegekben fellelhető b ű n b á n ó imák (a Szuvarnabhaprászaszútra 5. fejezetének verses változata, az ún. Ksanti kilguluk nom, Ütret testvér gyónása stb.) és a B u d d h á t , bodhiszatv á k a t dicsőítő himnuszok. A verstani kritériumok alapján izoszillabikus, változó szillabikus, és nem szillabikus csoportokra o s z t h a t ó költemények többsége négy, sor eleji, vagy sor végi r í m e t t a r t a l m a z ó verssorból álló strófákból épül fel. Nyelvtörténeti, irodalomtörténeti szempontból is jelentős alkotások az egyes m ű v e k kolofonjai, melyek a szerző, a fordító, vagy az írnok személyére vonatkozó ismereteink egyedüli forrásai, és a f o r d í t ó k m u n k á j á n a k megkönnyítésére készült, főleg b u d d h i s t a ter-

minus technicusoksit t a r t a l m a z ó szanszkritu j g ú r szójegyzékek és a tolmácsok s z á m á r a összeállított kínai-ujgúr szótárak. O Ujgúr keresztény irodalom. A kereszténység nesztoriánus i r á n y z a t a szír és iráni hittérítők révén j u t o t t el az ujgúrokhoz, a városállamok k o r á b a n . Az u j g ú r nesztoriánus irodalom alkotásai közül ezidáig csak négy t ö r e d é k került elő Bu janikból. A leghosszabb szöveg a bibliai három m á g u s h ó d o l a t á n a k t ö r t é n e t é t í r j a le. E g y másik Szent György m á r t í r o m s á g á r ó l szól. A k é t rövidebb töredék egy jóskönyv és egy orvosi könyv része lehetett. O írod.: A n n e m a r i e von G a b a i n : Die a l t t ü r k i s c h e L i t e r a t u r ( P h T F , 2. k ö t . , 1967); K a k u k Zsuzsa: Örök kőbe vésve. A régi t ö r ö k népek i r o d a l m á n a k k i s t ü k r e a 8.-tól a 15. századig (1985); P. Zieme: Die S t a b r e i m t e x t e der Uiguren von T u r f a n u n d D u n h u a n g (1991); K r a t k a j a isztorija u j g u rov (1991). O 2. A mai ujgúrság irodalma. A K a z a k i s z t á n , Kirgizisztán, Özbekisztán, és K í n a Szinkiang t a r t o m á n y a t e r ü l e t é n élő u j g ú r s á g (korábbi elnevezéssel turki, tarancsi, jogur nép) lélekszáma mintegy (5,2 millióra tehető. A t ü r k birodalom m a r a d v á n y a i b ó l . a történeti ujgúrság töredékeiből és később, az u j g ú r k a g a n á t u s b u k á s a u t á n , v a l a m i n t a mongol és t i m u r i d a korban c s a t l a k o z o t t török törzsekből álló kel e t - t u r k e s z t á n i törökség 1921. június 1-én, T a s k e n t b e n megrendezett kongresszusán v e t t e fel politikai elnevezésként az u j g ú r n é p n e v e t . A közép-ázsiai klasszikus török i r o d a l m a k b ó l (—•karahanida irodalom, horezmi irodalom, csagatáj irodalom) kinövő, de a h a g y o m á n y o s f o r m á k t ó l és t é m á k t ó l a politikai események h a t á s á r a elforduló modern u j g ú r irodalom első képviselői — Abd u l h a j Muhammadí (1900—1938), Ö m e r Muhammadí (1906—1931), Nur Iszrailov (1910—1953), Hezim Iszkenderov (1906— 1970), T u r d í Haszanov (1909—1937), Mom u n Hamraev (1907—1955), Iszmail Szattarov (1924—1944) — a polgárháború eseményeit, a kisemberek h é t k ö z n a p j a i t , a nők életét b e m u t a t ó első műveiket irodalmi ú j s á g o k b a n (Kembegeller avazi, 'Proletárok h a n g j a ' , 1921-től; Jas ujgur, ' I f j ú ujgúr', 1922-től) t e t t é k közzé. Ezért az u j g ú r nyelvű k ö n y v k i a d á s szempontjából f o n t o s állomást j e l e n t e t t 1930-ban, a jelentősebb költők v á l o g a t o t t verseit t a r t a l m a z ó Tang nurliri ('A h a j n a l fényei") c. antológia és az Ujgur el ed eb Íjat parcsiliri c. kiadott népköltési g y ű j t e m é n y , v a l a m i n t 1931-ben O. Muhammadí B a t u r dzsillar ('Hősi évek') c. verseskötetének megjelenése. Az 1930-as, 1940-es évek irodalma j o b b á r a a napi politika szükségleteit k ö v e t v e dolgozta fel a

UJHEB h é t k ö z n a p o k történéseit, a kolhozosítást, m a j d a 2. v i l á g h á b o r ú eseményeit. A korszak jelentősebb művei A. Muhammadí verseskötete, a J a s güller ( ' I f j ú virágok', 1935), N. Iszrailov kötete, a J e n g i nahsilar ('Új képek', 1935), I. Szattarov kötete, a Jasligim ( ' I f j ú s á g o m ' , 1940), v a l a m i n t az ú j k ö l t ő n e m z e d é k e t b e m u t a t ó , 1940-ben megjelent antológia, a Jaslik sziri ('Az ifjúság titka'). Az ú j nemzedék legjelentősebb képviselőjének, K a d i r Haszanovn&k 1946ban jelent m e g első önálló kötete, a T a n g sziri ('A h a j n a l t i t k a ' ) . O A h á b o r ú utáni u j g u r i r o d a l m a t , bár a korszak a modern ujgúr próza születésének k o r a (H. Abdullin Hikajeler, 'Elbeszélések' c. novelláskötete, 1956), t o v á b b r a is a költészet t ú l s ú l y a jellemezte, s az u j g ú r nyelven megjelent prózai művek t ö b b s é g e orosz, özbek (üzbég), kazah m u n k á k f o r d í t á s a . A prózairodalom az 1960-as évek második félében k e z d ő d ö t t megerősödésében nagy szerepet j á t s z o t t az idősebb generációhoz tartozó H . Abdullin, Z. Szamadí, Dzs. Buszakov, M. Zidpikarov, m a j d az 1970-es évektől K. Tohtamov, A. Asirov, K . Haszamdinov, Dzs. Muszaev m u n k á s s á g a . Az 1980-as é v e k b e n megerősödött a n e m z e t i h a g y o m á n y o k felélesztésének igénye, melynek e r e d m é n y e ként, főleg K í n á b a n , ahol az u j g ú r nyelvű k ö n y v k i a d á s az a r a b írás egy módosít o t t v á l t o z a t á t használja, a v o l t SZU területén h a s z n á l a t o s cirill a l f a b é t u m m a l szemben, m e g k e z d ő d ö t t a t u r k e s z t á n i törökség l e g f o n t o s a b b irodalmi emlékeinek kiadása, m o d e r n u j g ú r f o r d í t á s s a l , a szöveget a mai olvasó számára is érthetővé tevő k o m m e n t á r o k k a l . O írod.: U j g u r szovjet edebijáti t a r i h i n i n g ocserkliri (1967). Péri

Uji Kaganojö; Udzsi K a g a n o d z s ó ; Uji G a d a y ú (művésznevek); Tokuda (eredeti név); ( W a k a y a m a , Uji, 1 6 3 5 — K y o t ö , 1711. jan. 21.): j a p á n jöruri recitálóművész. Tizenhét éves korától a m ű v é s z e t n e k szentelte életét, megismerkedett az előadóművészet különböző ágaival, a yökyokuval. a kyögennel. a Heike monogatariv&l, a tánccal, a ko utóval. K e z d e t b e n Inoue Harima no Jö stílusában a d o t t elő —>jöruri d a r a b o k a t . 1675-ben K v o t ö b a n m e g a l a p í t o t t a saj á t színházát, felvette az Uji G a d a y ú nev e t , s Inoue Harima no Jö stílusát a yökyoku elemeivel ötvözve ú j előadói s t í l u s t alak í t o t t ki, mely gadayubushi néven vált ism e r t t é . Különösen Chikamatsu Monzeam o n d a r a b j a i n a k előadásával é r t el sikereket. Valószínűleg s z í n d a r a b o k a t is írt, egy neki t u l a j d o n í t o t t m ű bizonyítja írói tehetségét. A Takemoto Gidayúval f o l y t a t o t t versenyben a l u l m a r a d t , de előadóművészet e mégis nagy hatással volt még v e t é l y t á r sa stílusára is. E l ő a d á s m ó d j á t a zeneiség jellemezte, i n k á b b énekelt, mint recitált. Kabuki színpadi elemeket is b e v e z e t e t t , és m e g r e f o r m á l t a a bábok m o z g a t á s á t . A kam i g a t a i régi jöruri utolsó nagy képviselője volt. Varrók Ilona ujibumi; udzsibumi: j a p á n ókori nemzetség-eredettörténet elnevezése. A nemzetségek eredetét, az ősök dicső t e t t e i t jegyezték fel bennük. A f e n n m a r a d t legismertebb u jibumi a -+Ta,kahashi ujibumi (789 k.). Varrók Ilona Uji dainagon monogatari; Udzsi dainagon monogatari ( ' U j i n a g y t a n á c s o s t ö r t é n e t e i ' ) (11. sz.): j a p á n setsuwagyűjtemény. Szerkesztője Minamoto T a k a k u n i . P o n t o s keletkezési d á t u m a ismeretlen, az —> Uji shüi monogatari előszava szerint T a k a k u n i élete vége félé, a Byodöin t e m p l o m b a n állít o t t a össze, ebből kiindulva feltehetően 1052 és 1077 között született. Maga a gyűjt e m é n y elveszett, t a r t a l m á t illetően is az Uji shüi monogatari szolgál t á m p o n t u l . Eszerint indiai, kínai és j a p á n világi, ill. b u d d h i s t a t é m á j ú -^setsuwákat tartalmazott. O Nagy hatással volt a későbbi setsuwairodalomra, a híres Heian-kor végi, K a m a k u r a - k o r eleji ,seísww;agyűjtemények, m i n t például a —> Konjaku monogatari, a Kohonsetsuwashü, az Uji shüi monogatari m i n d az Uji dainagon m o n o g a t a r i h a t á s a a l a t t születtek. O (—•setsuwa) Varrók Ilona.

Benedek

Új-Hebridák irodalma: —• Melanézia dalma

iro-

új hullám; nouvelle vague < f r a n c i a ) : a szó eredeti é r t e l m é b e n az 1950-es évek végén divatos f r a n c i a filmművészeti irányzat elnevezése. Képviselői (A. Bazin, A. Resnais, F. Truffaut, J . - L . Godard) az olasz ->neorealizmus e r e d m é n y e i t újszerű időkezeléssel, szokatlan v á g á s - és montázstechnikával, érzelemmentes m o d o r b a n a d a p t á l ó , intellektuális h a t á s o k r a törekedtek. Az irányzat k a p c s o l a t b a n állt az -*újr egénnyel. Az elnevezést k é s ő b b más országok ú j í t ó filmművészeti i r á n y z a t a i r a is a l k a l m a z t á k , manapság pedig m á r bármiféle újszerű művészeti — s így egyebek között irodalmi — törekvést így nevezhetnek. O (—>újítás) Lontay László

újidealizmus: az egyes képviselőinek 64

irodalomtudomány szóhasználatában a

UJITA —*• neoklasszicizmus és a neoromantika (mint a —>naturalizmus törekvései ellen fellépő i r á n y z a t o k ) összefoglaló elnevezése. Filozófiai értelemben a materializmussal és —> po zitiv izmit s a a 1 az idealizmus m e g ú j í t á s á n a k igényével szembeforduló ú j k a n t ianizmus és újhegelianizmus. Kovács Endre Uji shüi monogatari; Udzsi súi monogatari seísw.w«zgyűjtemény. Összeállítója ismeretlen, a K a m a k u r a - k o r b a n , valószínűleg a 13. sz. első felében keletkezett. E l ő z m é n y e Minamoto T a k a k u n i elveszett m ű v e , az —• Uji dainagon monogatari. L e g e l t e r j e d t e b b v á l t o z a t a 15 kötetes, de eredetileg két, négy, ill. nyolc k ö t e t e s lehet e t t . Összesen 197 setsuwát t a r t a l m a z , szájh a g y o m á n y ú t j á n t e r j e d t népszerű t ö r t é n e tek, mesék, ill. a -*Konjaícu monogatariban, a Kohonsetsuwashühan, az Uchigikishüban, a Kojidanb&n, és más Insei kori, K a m a k u r a kori g y ű j t e m é n y e k b e n is megt a l á l h a t ó setsuwák v á l t o g a t j á k e g y m á s t benne. O A g y ű j t e m é n y szerkesztőjének l á t á s m ó d j á t , g o n d o l k o d á s m ó d j á t tükrözi; b á r erősen b u d d h i s t a színezetű, a t ö r t é n e tek á l t a l á b a n nem tanulsággal zárulnak, és többségben v a n n a k a humoros, csipkelődő t ö r t é n e t e k , a köznapi, esendő e m b e r e k m i n d e n n a p i életét megértéssel ábrázoló setsuwák. Az öchömonogatari stílushoz közel álló wabun stílusban íródott, de sok benne a korabeli beszélt nyelvi elem, a párbeszéd. S a j á t o s irodalmi világot t e r e m t , a setsuwairodalom jellegzetes műve. A középkor ó t a kedvelt, sokszor k i a d o t t m u n k a , melyet azóta is idéznek. O (—* setsuwá) Varrók

Ilona

újítás: a fejlődés f o l y a m a t á b a n a ->hagyomány m o z z a n a t á v a l dialektikus egységet a l k o t ó kategória; az addigi -»•normák, —>konvenciók, t a r t a l m i és formai —> klisék módosítása, továbbfejlesztése vagy félretolása, radikális elvetése. T a r t a l m i síkon jel e n t k e z h e t a társadalmi változások által nyújtott új témák felfedezésében, a szellemi fejlődés során kiépülő, a t é n y e k e t ú j szerűen értelmező -*•világnézet képviseletében és az ú j t é m á k n a k v a g y újszerű érteimezeseknek megfelelő —> életérzések, —>korhangulatok kifejezésében. A formai ú j í t á sok f o r r á s a lehet a fenti t a r t a l m i mozzanatok kifejezésének igénye, de az i m m a n e n s formafejlődéshez vezető alkotói -*kísérletek e r e d m é n y e is. Pozitív esetben az ú j í t á sok a m ű —>eredetiségéhez vezetnek, de átc s a p h a t n a k talmi különcködésbe, értéktelen -^szubjektivizmusba is. O A radikáli5

65

s a b b tartalmi ú j í t á s o k elütnek a szélesebb közönség világképé tői, sérthetik a közízlést, a formaiak pedig a műért és lehetőségeit csökkentik. Az ú j í t á s így mindig kockázatos; gyakori, hogy tényleges esztétikai értékeit csak az u t ó k o r igazol ja vissza. A hagyományokhoz való ragaszkodás növeli az aktuális tömegsiker esélyeit, de csökkenti a —»korszerűségét, s így a m a r a d a n d ó s á g á t is. Igaz, ez u t ó b b i t az újszerű f o r m a szerkezetek feltűnő, mértéktelen, öncélú halmozása is veszélyezteti; ez az a v a n t g á r d törekvésekkel rokonszenvező —>irodalmi elitek körében heves és hangos sikereket a r a t h a t , de divatja h a m a r lefut. Az effajt a divatjelenségek g y a k r a n igen kevéssé rokonszenvesek, m é g s e m haszontalanok, m e r t szélesebb körben i s m e r t t é teszik azokat, az újításokat, a m e l y e k aztán kellő mértékkel vagy szintetizált f o r m á b a n alkalm a z v a nélkülözhetetlen eszközei lehetnek a művészi kifejezés f o r m a k i n c s é n e k . A valóban értékes újítások így — előbb v a g y u t ó b b — mindig egy ú j h a g y o m á n y kiindulópontjai is, a k o n t i n u i t á s és diszkontinuit á s m o z z a n a t á t egyesítik m a g u k b a n . O (—>alkotás) O írod.: H. Motekart: Experim e n t und Tradition (1962); Th. Munroe: Evolution in the Arts (1963); N. M. Gersenz o n — N . M. Cselodajeva: Tyeorii r a z v i t y i j a iszkussztva v zapadno-jevropejszkom iszkussztvoznanyii 1900—1944 gg. (1964); L u k á c s Gy.: Az e s z t é t i k u m s a j á t o s s á g a (1965); Művészet és közérthetőség (1972); Bori I.: Még egyszer a m é r t é k r ő l és a hagyományról (Híd, 1972, 12.): M. Pervic: A t r a díció: történelem és jelenlét (Uj Symposion, 1974, 115.); P. G a m a r r a : Valódi és á l - ú j í t á s (Szovjet Irodalom, 1976, 7.); L. Ozerov: Miféle szerzet az újítás? (uo.); Dialóg über T r a d i t i o n und Érbe (1976); Szerdahelyi I.: A m a g y a r esztétika t ö r t é n e t e 1945—1975 (1976); Az i r o d a l o m t ö r t é n e t elmélete (1989). Szerdahelyi István O A folklórban az ú j í t á s a hivatásos művészetekben szereplő m ű v é s z i ú j í t á s n a k előzm é n y e és előképe, de u g y a n a k k o r lényegesen különbözik is a t t ó l . Mivel a folklórban a variálódás állandó és s o k r é t ű , a folklorist á k t ö b b ízben is megkísérelték, hogy ezt a jelenséget dialektikus m ó d o n r a g a d j á k meg. í g y került sor egyfelől az állandóság és a hagyomány, másrészt a változat képződés és az ú j í t á s kategóriáinak kidolgozására, amelyek voltaképpen u g y a n a z t a jelenséget közelítik meg különböző oldalról. A régebbi folklorisztika az ú j í t á s r a kevesebb figyelmet fordított, i n k á b b az állandóság fontosságát hangsúlyozta, s ha r á b u k k a n t

UJJAS is a művésziség i r á n y á b a n módosítja. O (—>•változat, funkció) O írod.: Marót K . : H a g y o m á n y és fejlődés (Társadalomtudom á n y , 1935); O r t u t a y Gy.: Fedics Mihály mesél (1940); M a r ó t K . : Survival és revival ( E t h n , 1945); O r t u t a y Gy.: Variáns, invariáns, affinitás (MTA I I . ÓK, 1959); H. B a u singer: Requisitversehiebung und Requisite r s t a r r u n g ( W i r k e n d e s Wort, 1960); M. L ü t h i : U r f o r m u n d Zielform in Sage und Márchen (Fabula, 19(57); P. G. Bogatirjov: Voproszi tyeorii n a r o d n o v o iszkussztva (1971); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972). Voigt Vilmos

is a változás tényeire, ezt i n k á b b s t a t i k u s m i n t d i n a m i k u s f o g a l m a k k a l (—>elterjedés, önkijavitás) p r ó b á l t a megközelíteni. U j a b ban esztétikai törvényszerűségekkel magyarázzák az ú j í t á s tényeit, és a generatív szemlélet a p r o d u k t i v i t á s t é n y e z ő i t önmagában is az érdeklődés k ö z é p p o n t j á b a állít o t t a . O A pozitivista folklorisztika az anyag és a t e c h n i k a állandóságából magyarázta az ú j í t á s viszonylag k i s e b b súlyát, s a v á l t o z t a t á s o k b a n g y a k r a n r o m b o l ó folyamatok e r e d m é n y é t (->széténeklés) l á t t a . Az egyes alkotó egyéniségeknek igen kevés szerepet t u l a j d o n í t o t t a k , U j a b b a n az állandóságot a folklór korlátozott művészi lehetőségével m a g y a r á z z á k , a m e l y azonban nem z á r j a ki az újítás l é t r e j ö t t é t , csupán arra utal, hogy ez ritkán ö n á l l ó a n esztétikai jellegű. H a az újítás s o r á n ú j m ű f a j o k , stílusok önállóan nem is a l a k u l n a k ki a folklórban, a m á r meglevő f o r m á k viszonylag gazdagon a l a k í t h a t ó k . E n n e k legismertebb f o r m á j a a konkrét körülményekhez alkalmazás (az előadás vagy a megrendelő kívánságai szerint), az anyagszerűségből fakadó kötöttségek t ö b b é - k e v é s b é t u d a t o s kihasználása. Külön meg kell említeni a kellékcsere (a n é m e t folklorisztikában l'equisitverschiebung) jelenségét, a m e l y n e k során az i d e j é t m ú l t t á r g y a k , m o z z a n a t o k helyére a folklór alkotó m o d e r n vonásokat illeszt (gyakran egyenesen groteszkül anakronisztikus h a t á s t keltve, pl. a m i k o r a mesében a szörnyeteg egy egész g y o r s v o n a t o t fal fel). Az ú j í t á s h a t á r a i t a közösségi jelleg (főként a befogadó közösség) viszonylag szigorúan megszabja; ha ezt a h a t á r t áthágja az alkotó, az ú j í t á s e r e d m é n y e már nem folklór alkotás, hanem a h i v a t á s o s művészet keretébe tartozó egyedi a l k o t á s lesz. Ez figyelhető meg a n é p m ű v é s z e t legkiválóbb képviselőinél, akik n e m egyszer a folklór h a t á r a i n kívüli t e r m é k e k e t h o z n a k létre (pl. szoborcsoport, a m a t ő r f e s t m é n y e k , meseregény. önéletrajzi regény, verses levelezés stb.). Az ú j í t á s így h a t á r a i v a l is jelöli a folklóron belül a t á r s a d a l m i s á g megvalósulását. K i v á l t ó oka is itt k e r e s e n d ő : egyrészt a valóság szüntelen v á l t o z á s a készteti az alkotókat az újításokra, m á s r é s z t (főként az előadóművészeteknél) az alkotók egymással való szüntelen versengése is ebbe az irányba h a t . K ü l ö n vizsgálandó t é m a itt a —>•performancia és a —>kompetencia kapcsolata, mivel az újítás a v a r i á n s o k generálásának nem állandó v o n á s a k é n t is felfogható. A s t r u k t u r á l i s folklorisztika szerint itt a funkcióváltozás játszik a legtöbbször szerepet: a g y a k o r l a t i (mágikus) f u n k c i ó helyére az esztétikai funkció kerül, és ez az újítást

újjászületés: speciális értelemben a gyarm a t i népek, r i t k á b b a n az elnyomott nemzeti kisebbségek nyelvi, irodalmi és kulturális önállósulási törekvése; ismertebb nev é n ->nativizmus. Voigt Vilmos ujjkiolvasó: t r é f á s kiszámoló gyermekm o n d ó k a . A g y e r m e k kezét megfogva, hüv e l y k u j j á t ó l k i i n d u l v a sorban megnyomj á k mindegyik u j j á t és közben — rendszer i n t tréfás -^-csattanóval végződő — mond ó k á t m o n d a n a k . Európa-szerte ismert m ű f a j . Legnevezetesebb magyar változata: ,,Ez elment v a d á s z n i ; ez meglőtte; ez hazavitte; ez m e g s ü t ö t t e ; s ez az icipici m i n d m e g e t t e " . O (—>gyermekmondóka, kiszámoló) O írod..: Solymossy S.: Az „ u j j k i o l v a s ó " gyermekvers ( E t h n . , 1926); G y e r m e k j á t é kok (A Magyar Népzene Tára, 1. köt., 1951); I. Opie—P. Opie: The Oxford Dict i o n a r y of N u r s e r y R h y m e s (1958). Dömötör Tekla Ujkani, Querim (Peje, szerbül Pec, Koszovó, 1937. nov. 16.—): koszovói a l b á n költő. A g i m n á z i u m o t Pechen végezte 1957-ben, u t á n a j o g o t tanult. A belgrádi egyetem bölcsészkarán végzett 1962-ben, s egy ideig itt is d o l g o z o t t , m a j d a pristhinai rádió irodalmi szerkesztője lett. Versei a szűkebb szülőföldjére jellemző szokások ismertetőjegyeit hordozzák. Gyerekek számár a is ír, szerb és a l b á n nyelvre fordít. O F ő b b verseskötetei: Hullinat ('Ösvények', versek, 1963); Prralla e votrés ('Történet a t á b o r t ű z r ő l ' , versek, 1964); Deti ose poéma e shqetésueme ('A t e n g e r , vagy a n y u g t a l a n költemény', 1968); Tingujt e vendlinjes ('A h a z a hangjai', gyerekversek, 1968); Pagézimet ('Keresztelők', 1970); Antisonetet ('Antiszonettek', 1972); Pasthirrmé ('Nyikkanások', 1975); Lartési toké ('A m a g a s l a t ' , 1979); Gjaku im ('A vérem', 1980); Dolazak u jedan grad ('Megérkezés egy v á r o s b a ' , 1980); Ifije e keputur ('Tört árnyék', 1982); 66

UJKRI nudakisz. O írod.: A. Szanudakisz: I neokritiki logotechniki szholi (1978). Szepes Erika

Dielli qé po e krijoj ('A n a p , amelyet felfedeztem', 1983); Perbálié erérave ('A széllel szemben', 1986). O írod.: M. Bogavac—P. .Josip: S a v r e m e n a a l b a n s k a knjizevnost u J u g o s l a v i j i u prevodu na s r p s k o h r v a t s k i jezik (Knjizevnost i jezik, 1977, j a n . — márc.); Vr. Vukovic: L j e p o t a modernog pjev a n j a ( S t v a r a n j e , 1981, 5.). Bugajev Sándor új-keletarámi irodalom: —> újszír lom

új kriticizmus: -*new criticism,

új kritika

új kritika: 1. nouvelle. critique new criticism, a f r a n c i a nouvelle critique sem valamiféle h o m o g é n csoport vagy egy vezéregyéniség körül kialakult iskola. O A t á g a b b értelemben v e t t ú j kritika rendkívül szerteágazó és egymástól mind ideológiai mind m ó d s z e r t a n i szempontból távol eső módszereket foglal magában. Az —>irodalom, és pszichoanalízis kapcsolatairól m á r 1931-ben jelentős m ű v e t m u t a t o t t fel R . Laforgue (L'échec de Baudelaire), a m i t további elemzések követtek (O. Bank: Don J ü a n . Une é t u d e sur le double, 1932; M. Bonaparte: E d g á r Poe, 1933). Ezek a t a n u l m á n y o k elsősorban az irodalom felhasználását m u t a t j á k ki a pszichoanalízis terén. Ch. Baudouin V. Hugóról vagy Pascalról szóló t a n u l m á n y a i m á r a pszichoanalízisre alapuló k r i t i k a megalapozását jelentik. E n n e k legismertebb képviselője Ch. Mauron, aki legjelentősebb munk á j á b a n (Des métaphores o b s é d a n t e s au m y t h e personnel, 1963) elismeri, hogy módszere nem t a r t h a t igényt a teljeskörű kritikára, csupán a kérdések egy részének megvilágítására vállalkozhat. Már doktori értekezésében (L'inconscient d a n s 1'oeuvre et la vie de J . Racine, 1957) r á m u t a t o t t arra, hogy a pszichoanalízis oldaláról történő megközelítés nem helyettesítheti a komplex irodalmi elemzést, de az irodalmi szövegben olyan f e l t á r a t l a n t é n y e k e t és kapcsolatokat fedezhetünk fel, amelyeknek forrásai az író személyiségének t u d a t alatti megnyilvánulásai. Hogy a t á g a b b értelemben v e t t ú j kritika igen távol áll a R. Barthes nevével fémjelzett csoportosulás törekvéseitől, a r r a mi sem m u t a t rá j o b b a n , m i n t hogy Mauron szükségesnek t a r t j a módszerének eredményeit a biográfiai k u t a t á s o k kal egybevetni, mintegy ellenőrzésképpen. Mauron „ i s k o l á j á n a k " módszerét eredményesen a l k a l m a z t á k Mallarmé, Nerval, Baudelaire, Kafka és mások é l e t m ű v é n e k elemzésére. O A t á g a b b értelemben vett ú j kritikához sorolják a m a r x i s t a kritika néhány képviselőjét is. A. Gramscinál kieme-

iroda-

újklasszicizmus: —> neoklasszicizmus újkomédia; attikai újkomédia: az attikai komédia h a r m a d i k fejlődési szakasza, amely i. e. 320-tól az i. sz. 2. sz.-ig t a r t o t t , s így a -* hellenisztikus irodalom korához tartozik. Legjelentősebb görög képviselői Menandrosz, Diphilosz és Philemón. O F ő t á r g y k ö r e i a mindennapi élet jelenségei és ezek paródiái, valamint a ->mítosztravesztiák; n e m h i á n y o z t a k belőle a politikai témák sem. de ezeknek kisebb szerepük volt, mint az ó- és középkomédiában. Jellegzetes m o t í v u m a i közé t a r t o z o t t a gyermekek kitevése és későbbi megtalálása; a megerőszakolás (leányé és fiúé egyaránt). Fő szerkezeti v á l t o z t a t á s a a k a r teljes h á t t é r b e szorítása és a verselés j a m b i k u s trimeterekre való leegyszerűsítése. O R ó m a i megfelelőjét Platutus és Terentius t e r e m t e t t e meg, s az ő —•cardicumtúkban visszatért a régi d r á m á k metrikai változatossága. (-»attikai komédia, görög dráma, római színjátszás) O írod.: T. B. L. Webster: Studies in L a t e r Greek C o m e d y (1953); R i t o ó k Zs.: Színház és stadion (Európai Antológia, 1968); Ritoók Z s . — S a r k a d y J.—Szilágyi J . Gy.: A görög k u l t ú r a a r a n y k o r a (1984). Szepes Erika új krétai iskola: 1. a —>krétai reneszánsz idején, a 14. sz.-tól kezdődően fellépő, s 16. sz.-i virágzása u t á n a 17. sz.-ig m ű k ö d ő görög képzőművészeti iskola, amely az ortodox bizánci ikonfestészetet o l d o t t a b b festésmóddal, elbeszélőbb ikonográfiával ú j í t o t t a meg. Legjelentősebb képviselője M. Damaszkinosz volt. Az egyház művészet e megreformálása áttételesen h a t o t t a —>himnuszkö\tészetre is. O írod.: A. V a k a lópulosz: Isztoria tu néu elinizmú (6 köt., 1964- 1986). O 2. a 20. sz.-i újgörög költészeten belül a krétai költők irányzata, amelyik a történelmi t é m á k szimbolikus feldolgozását a görög valóság e l l e n t m o n d á s a i n a k f e l t á r á s á v a l kapcsolja össze. F ő képviselői N. Kazantzakisz és P. Prevelakisz, A. Sza67

UJKRI lik, hogy értelmetlennek t a r t j a az irodalomkritikának azt az állítását, amely szerint az író egy a d o t t t ö r t é n e l m i - t á r s a d a l m i kor „kifejezője". U g y a n c s a k jelentősnek t a r t j á k a művészet d i d a k t i k a i szerepéről szóló fejtegetéseit Croce, De Sanctis és Nizan műveinek kapcsán. Lukács Gy. munkásságából 1920-ban írt, A regény elmélete c. m ű v é t , v a l a m i n t a —•realizmus t é m á j á ban megjelent t a n u l m á n y a i t emelik ki elsősorban. A g e n e t i k u s - s t r u k t u r a l i s t a irodalomkritika legismertebb képviselője, a szociológus L. Goldmann p o n t o s a n Lukács regényelméletéből m e r í t e t t e inspirációját. Legnagyobb h a t á s ú műve, a P o u r une sociologie du r o m á n ('A regény szociológiájáért') 1964-ben jelent meg, és a ->strukturalizmus egyik legtöbbet idézett t a n u l m á n y kötete. O A h a g y o m á n y o s kritikából jól ismert „ t e m a t i k u s " elemzések G. Bachelard m u n k á s s á g á n a k n y o m á n az ú j k r i t i k á b a n új megfogalmazást n y e r n e k . A t e m a t i k u s kritika egyik legismertebb és legtermékenyebb képviselője G. Poulet, aki nagy h a t á sú analíziseiben vizsgálja a tér és az idő kategóriáit (L'Espace proustien, 1963; fítudes sur le t e m p s h u m a i n , 1950) vagv a formák v á l t o z a t a i t olyan egymástól távol eső írók műveiben, mint Montaigne, Racine, Flaubert, Mallarmé, Froust stb. (Les métamorphoses du cercle, 1961). J . P. Richárd, a művek belső s t r u k t ú r á i n a k feltárásával a k a r j a b e m u t a t n i az író eredetiségének jellemző vonásait. í g y például Mallarmé életművét mintegy egyetlen nagy költeménynek tekintve, n é h á n y mallarméi metafora köré szövi az egyes t é m á k kifejtését. J . Starobinski a pszichoanalízisre és Sartre elemzéseire t á m a s z k o d v a vizsgálja a ..mások t e k i n t e t é n e k " h a t á s á t olyan írókra, mint Corneille, Racine v a g y Stendhal (La transparence et l'obstacle, 1957; L'Oeill viv a n t , 1961). Ugyancsak itt kell említeni az egzisztencialista kritikát, a m e l y e t kétségkívül Sartre neve fémjelez. Maga R, Barthes minősíti „ c s o d á l a t o s n a k " Sartre J . Genétről írt t a n u l m á n y á t (Saint Génét, comédien et m a r t y r , 1952), de e g y a r á n t jelentősek Faulkner, Dos Passos, Mauriac, Giraudoux, Camus, M. Blanchot, H. Bataille, Fonge művészetéről szóló kritikái, a m e l y e k e t a Situations I-ben gyű jtött össze (1947). A Situations II. t a n u l m á n y a i , a Baudelaire, a Qu'est-ce que la littérature? (1948), szintén meg nem kerülhető d a r a b j a i az egzisztencialista k r i t i k á n a k . De Sartre az első, aki Nathalie Sarraute P o r t r a i t d ' u n inconnu (1948) c. regényéhez írt előszavában „ellenregénynek" minősíti a m ű v e t . A kritikus Sartre és az egész egzisztencialista kritika

kétségkívül legeredetibb és legmonumentálisabb a l k o t á s a a L ' I d i o t de la famille (1971 —1972) c. Flaubert-monográfiája. O A szűkebb értelemben v e t t új kritika lényegében a formalista v a g y s t r u k t u r a l i s t a kritika néven ismert, A —>strukturalizmusnak, az irodalom „ ö n á l l ó s á g á t " és „ e g z a k t s á g á t " hirdetve nem kis szerepe van a f r a n c i a —> újrcgény elméletének kialakításában. Ugyanakkor az ú j k r i t i k a képviselői s a j á t elméletük megvalósítását lát ják az új regényben. A Tel Quel c. folyóirat 1960-tól ugyanezeket a törekvéseket képviseli. Az (immár szűkebb értelmezésű) új kritika lényegét S. Doubrovsky foglalta össze a legvilágosabban 1966-ban a Pourquoi la Nouvelle Critique c. k ö n y v é b e n . E szerint az irodalmi mű lényege maga a nyelv. A művet semmiféle külső összefüggésekkel nem lehet közvetlenül magyarázni, értelmezni. Ily módon a műelemzés egyetlen lehetséges m ó d j a a formális megközelítés. Az alkotó m u n k a értelmezése semmiféle, az alkotást megelőző k ö r ü l m é n y segítségül hívását nem igényli. Az ú j kritika az ->orosz formalista. iskola m u n k á i r a t á m a s z k o d v a próbált egv t u d o m á n y o s irodalomelméletet kidolgozni. O A h a g y o m á n y o s és ú j kritika közötti vita R . Barthes 1963-ban megjelent Sur Racine c. m ű v e körül r o b b a n t ki. R. Picard, a S o r b o n n e professzora, aki egyebek között Racine-kutató és a híres Pléiade sorozatban Racine kritikai k i a d á s á t végezte el, Nouvelle critique ou nouvelle imposture (1965) c. pamfletjében nem csupán Barthes v á d j a i r a válaszol, de az egész új k r i t i k á t megkérdőjelezi. Kétségbe v o n j a Bachelard pszichoanalízisre, Jacobson nyelvészetre, Lévi-Strauss antropológiára, L. Goldmann szociológiára alapuló műelemzéseinek é r v é n y e s s é g é t , l é t j o g o s u l t s á g á t . Ugyancsak a h a g y o m á n y o s kritika elleni „széleskörű terrorista összeesküvés" cinkosaiként jelöl meg Picard olyan egymástól is távol álló k r i t i k u s o k a t , m i n t Ch. Mauron, J . - P . Richárd, -I. Starobinski vagy J.-P. Weber. Szellemes és vitriolos tollú írásának legfőbb v i t a p o n t j a R. Barthes-tal alakult ki, a k r i t i k a szerepe körül. Barthes szerint a kritika „ j e l e n t é s t e r e m t ő " , a szöveg csak az olvasás, az értelmezés n y o m á n létezik, ez pedig a többféle értelmezés, a m ű nyitottsága felé tereli a kritikát. így Racine darabjait is egy, a s a j á t olvasói élményeire redukáló szisztémában elemzi. Barthes-ot nem Racine. h a n e m a Racine-1 olvasó Barthes érdekli. E z t g ú n y o l j a ki Picard, aki szerint a mű elsősorban az, amit elmond, s amit nem mond el, az a kritikusi f a n t á z i a megm o z g a t á s á n a k veszélyével jár. A szöveg Pi-

68

UJO sem a jele". O A h a g y o m á n y o s és új k r i t i k a v i t á j á b ó l egyik sem került ki győztesen. Az ú j k r i t i k a mindenesetre e g y f a j t a r e f o r m o t jelent a kritika életében; a h a g y o m á n y o s , n o r m a t í v műelemzéstől megszabadult ki i t i k a új u t a k a t n y i t o t t a poétikai, n a r r a t o l ó giai. hermeneutikai k u t a t á s o k területén. O írod.: J . - P . Richárd: L i t t é r a t u r e et sensation (1954); R. Picard: Nouvelle Critique ou Nouvelle Tmposture (1966); R. B a r t h e s : Critique et Vérité (1966); J . - P . Weber: NéoCritique et Paléo-Critique ou Contre P i c a r d (1966); S. D o u b r o v s k y : Pourquoi la nouvelle critique? (1966); Les chemins a c t u e l s de la critique (dirigé p a r G. Poulet, 1968); J . Strarobinski: La relation critique (1970). O 2. —>?iew criticism Magyar Miklós

card s z á m á r a p o n t o s a n meghatározza jelentését. O Picard m ű v e azon túl, hogy túlzó és elfogult, n e m veszi figyelembe a h a g y o m á n y o s és ú j k r i t i k a ötvözésére törekvő k r i t i k á k a t . U g y a n a k k o r sok igazságot is t a r t a l m a z . Legfőbb érdeme, hogy r á i r á n y í t j a a figyelmet a szigorú t u d o m á nyosság jelszava mögé búvó „ ú j f a j t a impresszionizmus" veszélyeire. Picard pamfletje n y o m á n R . Barthes-ot mintegy a „nouvelle critique" v e z é r a l a k j á n a k tekintik, ily módon e g y f a j t a „ i s k o l a a l a p í t ó n a k " , noha egységes iskoláról szó sincs, s maga Barthes sem törekedett a neki t u l a j d o n í t o t t szerepre. U g y a n a k k o r 1966-ban Picard v á d j a i r a válaszként k i a d t a Critique et Vérité e. írását. O 1966-ban G. Genette elérkezettnek l á t t a az időt, hogy a h a g y o m á n y o s és új kritika hadállásairól számot a d j o n a tudom á n y . Ezért megrendezte Cerisy-la Salleban „A kritika jelenlegi t e n d e n c i á i " elnevezésű v i t á t (Les chemins actuels de la critique. 1968) amelyen az író—olvasó viszonyról az írás (—>écriture) és olvasás viszonyra helyezte á t a h a n g s ú l y t . I t t Doubrovsky az irodalomelméletről való közös gondolkodás legfőbb jellemzőjeként azt emelte ki. mint a d e k á d t a n u l s á g á t , hogy a modern ember átértékeli s a j á t magáról alkotott képét a h u m á n t u d o m á n y o k legújabb eredményeinek h a t á s á r a . í g y ú j r a kell gondolni az irodalom és az irodalomkritika szerepét is. A vitákon természetszerűleg felmerült az ú j kritika elődjeinek neve is, Valéryé és tíide-é, akiknek kritikai m u n k á s s á g a a k á r a ,,nouvelle critique" elnevezést is megérdemelné, s a k k o r — évekkel a nouve.au nouveau román {-*új regény) megjelenése előtt, Genette, Starobinsky, Barthes és mások írásait a „nouvelle nouvelle c r i t i q u e " címszó alatt kellene tárgyalni. A „szerző" vagy „alkot ó " s z a v a k a t — a k á r c s a k A. Robbe-Grillet t e t t e (Pour un n o u v e a u román, 1956) — ez a „nouvelle nouvelle c r i t i q u e " „mítoszk é n t " kezeli. Maga a nyelv (langage) pedig nem azért van. hogy a m ű „ a l a n y a " (sujetj ö n m a g á t kifejezze. A nyelv maga a „ s u j e t " a szó ontológiai értelmében. Genette ennél is t o v á b b megy. Szerinte valamennyi szerzőt egyetlen szerzőnek kellene t e k i n t e n ü n k , m e r t az összes k ö n y v egyetlen k ö n y v , m i n t ahogy Barthes s z á m á r a az egész irodalom R á d a y - n e m ) . az ú j m é r t é k e s verseket korábban helytelenül — —• nyugat-európai versformáknak nevezték. O (->időmértékes verselés, jövevény versidom, szótagmérő verselés) O írod.: Kecskés A.: A vers hangzásvilága (1981): uő: A m a g y a r vers hangzásszerkezete (1984); uő: A m a g y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991). Szcpes Erika „új népdal"-mozgalom: K í n á b a n , 5958 f o l y a m á n , a „ n a g y u g r á s " néven i s m e r t gazdaságpolitikával egyidejűleg kezdemé n y e z e t t országos m é r e t ű versíró k a m p á n y . Célja egy kollektív tömegművészet m e g t e remtése volt, amellyel - a közelinek v é l t k o m m u n i z m u s igézetében — a szellemi és fizikai s az egyéni és kollektív m u n k a k ö z t i különbség megszűnését is igazolni a k a r t á k . ( U g y a n a k k o r az írókat, művészeket fizikai m u n k á r a fogták.) A milliószámra születő, faliújságokról b e g y ű j t ö t t vagy élőszó u t á n lejegyzett verstermésből az országos kiadók m i n t e g y hétszáz, a helyi kiadók csaknem négyezer k ö t e t e t a d t a k ki. O ( - > k í n a i irodalom) O írod.: A n a g y kohó (1959). Galla Endre U Jo (családi név); Zeija (írói név); (Szingu, 1900. júl. 1. R a n g ú n , 1967): b i r m a n ( B u r m a ) író, irodalomtörténész. P á l y a f u t á sát újságíróként kezdte, t ö b b lapot is kiad o t t , köztük a Zeija met-gazin ('Zeija újság') c.-t. Számos k ö l t e m é n y t írt a legré69

ÚJONC gibb birmán v e r s f o r m á b a n , -tlingában, de jelentősebbek p r ó z a i művei: regényei, elbeszélései. a m e l y e k b e n a lírai leíró irányzat érvényesül. A n y u g a t i írók m u n k á i b ó l az elsők között f o r d í t o t t birmán nyelvre, hozzájárulva B u r m a korábbi elzárkózásának feloldásához. A függetlenség elnyerését követő években állami tisztviselő volt. Számos t a n u l m á n y t írt a b i r m á n irodalom és k u l t ú r a t ö r t é n e t é r ő l . Az 1950-es évtized végén több í r ó t á r s á v a l (Zodzsi, Maung Tyin és Te Tou) e g y ü t t kilépett az írószövetségből. és m e g a l a k í t o t t a az I r o d a l m i Klubot. O F ő b b művei: Mjanma me pvin ('Burma k i n y i t j a s z e m é t ' , elb.-ek, 1957); Jati szapej aphvin ("Irodalmi jegyzetek', esszék, 1958); Vathutou mja ("Birmán elbeszélések', 1962); Szatou pejsza (ua., 1963). O írod.: Minn L a t t : M i n s t r e a m s in Burmese Literature (New O r i e n t , 1962); G. P. P o p o v : Birmanszkaja l i t v e r a t u r a (1967); A. Esche: Der Markt von P a g a n (1968). Bögös

példaképükétől. Az idők f o l y a m á n (főleg) püthagoreus, arisztotelészi-peripatetikus és sztoikus g o n d o l a t o k a t is m a g u k é v á t e t t e k , v a l a m i n t a kor vallási eszméinek, így a kereszténységnek jelentős részét is. Az ú j p l a t o n i z r n u s végét két f o n t o s esemény jelzi: 529-ben Justinianus császár b e z á r a t t a az a t h é n i A k a d é m i á t , 642-ben pedig az arabok elfoglalták A l e x a n d r i á t , a másik közp o n t o t , Már k o r á b b a n , 610 k., Sztephanosz Büzantinoszt, az iskola egyik kiemelkedő képviselőjét m e g h í v t á k K o n s t a n t i n á p o l y ba, s ez e tanok t o v á b b é l é s é t is b i z t o s í t o t t a . Az újplatonizrnus a z o n b a n nemcsak Biz á n c b a n h a t o t t , h a n e m az iszlámban és a korai n y u g a t i g o n d o l k o d á s b a n is. Később a reneszánszban jelentkezett erőteljesen (Cusanus, Ficino), a 17. sz.-ban pedig a cambridge-i neoplatonikusok (Cudworth) g o n d o l a t v i l á g á b a n volt jelen. O A késői a n t i k v i t á s ú j p l a t o n i z m u s á t korban, időben és i r á n y z a t o n k é n t a k ö v e t k e z ő k é p p e n lehet felosztani, különbségeiket megragadni: 1. Plótinosz és Porphüriosz tevékenysége: Plótinosz főként két t e r ü l e t e n dolgozott ki önálló és követőkre találó elméletet. E g y részt e l u t a s í t o t t a Arisztotelész k a t e g ó r i a t a n á t . amelyet a „szellemi v i l á g r a " alkalmazh a t a t l a n n a k vélt: m á s r é s z t a pszichikai képességeket (pl. a képzelőerőt) két értelemben fogta fel, p u s z t á n „ a n y a g i k é n t " , ill. szellemiként. T a n í t v á n y a . Porphüriosz legn a g y o b b teljesítménye az arisztotelészi filozófia, azon belül is f ő k é n t a kategóriaelmélet beemelése az ú j p l a t o n i k u s hagyom á n y b a . A középkorban a l a p m ű v é v á l t Eiszagógén ('Bevezetés') kívül még két K a t é g o r i á k - k o m m e n t á r j a ismert, egyikük, a Gedalioszhoz címzett n a g y k o m m e n t á r elves z e t t , csak későbbi szerzők hivatkozásaiból i s m e r j ü k . E m ű v e k b e n a kategóriaelmélet á r n y a l t a b b elemzésére kerül sor, a m i az u t ó k o r számára is p é l d a é r t é k ű v é vált. Irt töredékeiben f e n n m a r a d t filozófiatörténetet is. amelyben az iskolára jellemző szintetizáló jelleg m u t a t k o z i k meg. U g y a n c s a k Porphüriosz volt az első, aki keresztényellenes m u n k á j á v a l ( K a t a khrisztianón, A ke resztények ellen') h a g y o m á n y t t e r e m t e t t , mindenekelőtt a szíriai, pergamoni és a t h é ni „ i s k o l á k b a n " . O 2. A ,.szíriai iskola' t a g j a i voltak: Iamblikhosz. aszinéi Theodórosz, Dexipposz. Az iskola alapítója és vezéregyénisége. Iamblikhosz, Porphüriosz tanítv á n y a hangsúlyozza a teurgia f o n t o s s á g á t , de Platón és Arisztotelész műveihez írott k o m m e n t á r j a i legalább ennyire jelentősek. A Katégoriákhoz és a De A ni mához írott k o m m e n t á r j a állandó hivatkozási pont volt a későbbi k o m m e n t á r o k s z á m á r a . Elő-

László

újoncnóta; regrutanóta: a katonadal almufaja; a sorozáson alkalmasnak bizonyult, bevonulás előtt áiló fiatalok érzelmeit kifejezésre j u t t a t ó dal. Többnyire új stílusú népdal, szövege —>kesergő, ill. -»búcsúvers, mint az alábbi m a g y a r ú j o n c n ó t a : A gazdagnak ö* hat fiát nem bántják, A szegénynek, ha egy van is. elfogják; Szegénységet beaorozzák. Uraságot otthon hagyják: Édesanyám, mi annak az oka, Hrs;y a szögén v légéin- mind katonai

Lehet a z o n b a n csúfoló vagy m u l a t ó n ó t a stb. is. O (—•katonadal) O írod,.: K á l m á n y L.: Történeti énekek és k a t o n a d a l o k (1952). Dömötör Tekla újperzsa irodalom:

perzsa

irodalom

újpitagoreusok: —>• újpüthagoreusok újplatonizrnus; neoplatonizmus: I. Eredeti. szűkebb értelmében a —> platonizmusból kifejlődő, a b b ó l táplálkozó, de a t t ó l lényegi pontokon eltérő filozófiai i r á n y z a t ; kezdete az i. sz. 3. sz.-ra m úlik vissza, v é g é t az i. sz. 7 sz. közepére teszik a t u d ó s o k . Plótinosz (kb. 295 -270), a késő a n t i k v i t á s legjelentősebb filozófusa alapította. B á r az irányzathoz t a r t o z ó filozófusok n e m ú j platón ikusoknak, h a n e m p l a t o n i k u s o k n a k nevezték m a g u k a t , m e r t céljukat Platón tanításainak t o v á b b g o n d o l á s á b a n és a Platón utáni filozófusok számára e l f o g a d h a t ó elméleteivel t ö r t é n ő összekapcsolásában látták, t a n í t á s a i k számos területen eltérnek 70

UJPLA ször ő u t a s í t j a el Plótinosz nézeteit, pl. azt, amely szerint k é t képzelőerőnk van, egy tisztán szellemi és egy, az érzékeléshez k ö t ö t t , m i n t h o g y szerinte ezzel az emberben szellem és t e r m é s z e t kapcsolata válik kérdésessé, sőt bizonyos értelemben szétesik. Nála jelenik meg a Proklosznál kiteljesedett t r i a d i k u s szerkezetek, mindenekelőtt a moné, proodosz és episztrophé (->epifora) sémája. E l f o g a d j a az arisztotelészi hármas t u d o m á n y f e l o s z t á s t ; t o v á b b á fontos tényező elméleteiben az újpüthagoreus mat e m a t i k a i teológia iránt érzett vonzódása. Interpretációs t e c h n i k á j a erősen allegorizáló. T a n í t v á n y a i , T heodórosz és Dexipposz is ezt az u t a t követik. Az utóbbi kategóriak o m m e n t á r j a az analogikus viszonyok (pl. a létanalógia) egyik legkorábbi kidolgozásának t e k i n t h e t ő . O 3. A ,,pergamoni iskola" tagjai: Aidésziosz, Khrüszantiosz, Euszebiosz, Sallustius, Maximus, Julianus, Eunapiosz. Ez az iskola is lamblikhosz tanításain alapul. Működésére a teurgikus elméletek (alapjuk lamblikhosz De Misteriis, 'A misztériumokról' c. műve) és tevékenységek fejlesztésében áll. A csoport keresztényellenességére egyik t a g j á n a k , JuliaMMsnak (császár 361—63 között, a későbbiekben az „ A p o s z t a t a ' . ' H i t t a g a d ó ' melléknévvel r u h á z t á k fel, noha n e m volt keresztény) tevékenysége a legjobb példa. O 4. Az ,,athéni iskola " t a g j a i : Plutarkhosz, Szürianosz, Domninosz, Proklosz, Marinasz, Sevillai Szent Izidor, Zénodotosz, Damaszkiosz, Szimplikiosz és a liidiai Priszkianosz. Az iskolát az athéni Plutarkhosz (kb. 350 —433) a l a p í t o t t a , akinek mindenekelőtt lélekelmélete, ezen belül pedig az intellektusról való felfogása h a t o t t az utókorra. Utóda, Szürianosz gyakorlatilag a platóni és arisztotelészi é l e t m ű minden fontos művét k o m m e n t á l t a , de csak a Metafizikához írott m u n k a egy része m a r a d t fenn, valamint a Hermogenész műveihez írott k o m m e n t á r j a . G o n d o l k o d á s m ó d j á r a az arisztotelianizmus bizonyos mérvű e l u t a s í t á s a jellemző. Egyik t a n í t v á n y á n a k , Domninosznak matematikai t á r g y ú művei m a r a d t a k fenn. Az iskola első virágkorát Proklosz tevékenységével érte el. aki megkísérelte a neoplatonizmus rendszerét létrehozni, bár a Theologia Platonica. ill. az E l e m e n t a t i o Theologiae ('Platóni teológia', ill. A teológia alapvetése") néha nehezen e g y e z t e t h e t ő össze a Platónk o m m e n t á r o k felfogásával. Ez az ellentét, meglehet, m a g á n a k a prokloszi filozófiának. ill. a k o m m e n t á r i r o d a l o m n a k a természetében rejlik. E filozófiára jellemző a triadikus sémák n a g y m é r v ű alkalmazása (ez később, k ö z v e t e t t ú t o n , Ilegelve gyakorolt

n a g y h a t á s t ) és a k e t t ő s emanáció elmélete. Ő Platón költészetellenességének (lásd Állam c. dialógusát) legfőbb ókori kritikusa, az ihletett, szimbolikus (s nem az allegorikus) költészet védelmezője. T á m a d j a a világ teremtettségéről vallott keresztény felfogást. T a n í t v á n y a és u t ó d a , Marinosz í r t a meg é l e t r a j z á t , amely a p o g á n y - ú j p l a t o n i kus -*hagiográfia érdekes példája. Valószínűleg Proklosz eszméi ihlették a keresztény Pszeudo-Dionüsziosz negatív teológiáját. Az iskola második virágkora Damaszkioszhoz kapcsolható. Szerinte az Egy, az e m a nációs sémák első t a g j a , m e g r a g a d h a t a t l a n és csak képekben fejezhető ki. K o r t á r s a i t Szimplikioszt és Priszkianoszt elsősorban k o m m e n t á r j a i k révén ismerjük, a m e l y e k m á r az iskola bezárása u t á n Perzsiában, ill. C a r r h a e - b a n í r ó d t a k . Jellemzőjük, h o g y Platón és Arisztotelész nézeteit a lehető l e g a p r ó b b részletre kiterjedően is igyekeznek egyeztetni. O 5. Az „alexandriai iskola" t a g j a i : Hüpatia, Hieroklész, Hermeiasz, Ammóniosz Szakkasz, Aszklépiosz, Aszklépiodotosz, Olümpiodórosz, Philoponasz, az örm é n y származású Elias Dávid, Sztephanosz. Az iskola első jelentős a l a k j a az athéni Plutarkhosz t a n í t v á n y a , Hieroklész. E k é t iskola n e m v á l a s z t h a t ó el egymástól élesen, m e r t t a g j a i k á l t a l á b a n A t h é n b a n is és Alex a n d r i á b a n is t a n u l t a k . Hieroklész nézetei, c s a k ú g y m i n t Hermeiaszéi, a Plótinosz előtti platonizmusra jellemzők és erős p ü t h a g o reus h a t á s t m u t a t n a k . Hermeiasz interpretációs módszere ragaszkodik a leírt szöveghez. nem a n n y i r a allegorizáló, és ezzel nemcsak alexandriai u t ó d a i r a hat, h a n e m a késő a t h é n i k o m m e n t á r o k r a is. Fiával és utód á v a l , Ammoniosz Szakkassza,] kezdődik meg az alexandriai iskola és a helyi kereszt é n y h a g y o m á n y összeolvadásának folyam a t a . Ammóniosz Szakkasz, úgy t ű n i k , a világ t e r e m t e t t mivolta mellett érvelt, de a g o n d o l a t t a l e g y ü t t járó ú j világkéj) kidolgozása t a n í t v á n y á r a m a r a d t . Philoponasz, m i n t azt J o h a n n é s z neve jelzi, k e r e s z t é n y volt. Nem biztos, hogy vezette-e v a l a h a is az iskolát, de Ammoniosz számos m u n k á j á t ő a d t a ki. Két m ű v e t írt a világ örökkévalós á g á n a k cáfolatául, az egyikben Arisztotelész, a másikban Proklosz nézeteit t á m a d j a . E m ű v e k b e n az arisztotelianizmus belső p r o b l é m á i t kihasználva m u t a t rá arra, hogy nemcsak az a n y a g jelenlegi szerveződése, h a n e m maga az anyag is t e r e m t e t t . F i z i k á j á b a n az impetus-elmélet kidolgozásával ért el m a r a d a n d ó eredményt. Teológiája először monofizita. m a j d t r i t h e i s t a volt. K i á t k o z t á k , m ű v e i t megsemmisített é k , ezért ránk m a r a d t teológiai t r a k t á t u -

UJPUT nisme. Mélanges offerts á J e a n T r o u i l l a r d (1981); H. J . B l u m e n t h a l — A . C. L l o y d (szerk.): Soul and t h e S t r u c t u r e of Being in L a t e Neoplatonism (1982); R. Baine H a r r i s (szerk.): The S t r u c t u r e of Being (1982); D. J . O'Meara (szerk.): Neoplatonism a n d Christian T h o u g h t (1982); R . Sorabji: Time, Creation a n d t h e Continuum (1983); W . Beierwaltes: D e n k e n des Einen (1985); R . Sorabji: Mattéi', Space and Motion (1988); J . Combés: E t u d e s néoplatoniciennes (1989); R. Sorabji (szerk.): Aristotle T r a n s f o r m e d (1990); W. B e m a r d : S p á t a n t i k é Dichtungstheorien (1990); H. I). Saffrey: Recherches sur le néoplatinisme a p r é s PÍotine (1990); A. C. Lloyd: The A n a t o m y of Neoplatonism (1990); R. Baine H a r r i s (szerk.): The Significanee of N e o p l a t o n i s m (1990). Lautner Péter

sai csak szír nyelven hozzáférhetők, eltek i n t v e n é h á n y latin fordítástól. Ammoniosz másik ismert t a n í t v á n y a , Aszklépiosz komm e n t á r t írt t ö b b e k között a Metafizikához és Nikomakhosz I n t r o d u c t i o Arithmeticaejéhez ('Bevezetés az a r i t h m e t i k á b a ' ) , mindkét mű mestere g o n d o l a t a i t tükrözi vissza. Philoponosz f i a t a l a b b k o r t á r s a a pogány Olümpiodórosz a 6. sz. második felében irán y í t o t t a az iskolát. Erre az időre esett a k o m m e n t á l á s i t e c h n i k a k ö z é p k o r r a is jellemző formai jegyeinek (lectio stb.) rögzülése. Az ekkor született Organon-komment á r o k (Olümpiodórosz, Elias Dávid, Sztephanosz) az idevágó nézetek f o n t o s összegzései és forrásai, fí. A latin újplatonikusok: Macrobius, Chalcidius, Boethius. A latin világban az ú j platonizmus kezdetben h á t t é r be szorult, a görög kortársakéhoz képest kevésbé kidolgozott m a r a d t . Marius Victorinus Afer, Origenész fordítója, a Szentháromság értelmezéséhez használja fél ezt a filozófiát. L e g f ő b b képviselője Boethius, akinek k o m m e n t á r j a i az alexandriai hag y o m á n y b a n gyökereznek. De consolatione philosophiae c. m u n k á j a az ú j p l a t o n i k u s eszmék költői kifejeződése. O II. T á g a b b értelemben ú j p l a t o n izmusnak nevezzük a -^platonizmus teljes továbbélését. O írod.: K. Praechter: R i c h t u n g e n und Schulen im Neoplatonismus (Genethliakon C. R ó b e r t , 1910); C. Bigg: T h e Christian P l a t o n i s t s of Alexandria (1913); W . Theiler: Die Vorbereitung des N e o p l a t o n i s m u s (1934); uő: Forschungen z u m Neoplatonismus (1934); Ph. Merlan: F r o m Platonism to Neoplatonism (1936, 1960); P . Shorey: Platonism Ancient a n d Modern (1938); C. J . de Vogel: A la recherche des étapes précises entre P l a t ó n et la néoplatonisme (Mnémosyné IV 7, 1954); A. F o x : P l a t ó a n d t h e Christians (1957); E. H o f f m a n n : Platonismus und Christliche Philosophie (1960); E. Zeller— R. Mondolfo—G. Martano: L a filosofia dei Greci (1961); E . V. Ivánka: P l a t ó Christianus (1964); A. C. Lloyd: The L a t e r Neoplatonism (The C a m b r i d g e History of L a t e r Greek a n d E a r l y Mediaeval Philosophv, 1967); P l a t o n i s m u s in der Philosophie des Mittelalters (Wege der Forsehung, 197. köt., 1967); P. H a d o t : P o r p h y r e et Victorin u s (1968); H . Dörrie: Platonica minora (1972); De J a m b l i q u e á Proclus (tan.-ok, 1975); F r . N o v o t n y : The P o s t h u m o u s Life of P l a t ó (1977); I. H a d o t : Le probléme du néoplatonisme alexandrine. Hiérocles et Simplicius (1978); D. J . O'Meara: P y t h a g o ras Revived (1979); H . .1. B l u m e n t h a l — R . A. Márkus (szerk.): Neoplatonism and E a r l y Christian T h o u g h t (1981); Néoplato-

újpüthagoreusok; újpitagoreusok: görög — r ó m a i filozófiai-teológiai i r á n y z a t az i. e. 1. és i. sz. 3. sz. k ö z ö t t . Az ópüthagoreus iskola (—>püthagoreusok), a platonizmus, az arisztotelianizmus (-»Arisztotelész) és a —>sztoikusok t a n a i t ö t v ö z t e s az —>újplatonizmus eszmei előkészítője volt. Az u t ó b b i val ellentétben a z o n b a n nem hozott létre egységes, zárt gondolati rendszert, h a n e m m a g á b a olvasztott minden, a túlvilág felé orientáló, az evilágiságtól aszkétikus jelleggel elszakadó korábbi t a n í t á s t , Hívei b a b o n á s - m á g i k u s s z e r t a r t á s o k a t rendeztek s v á n d o r csodatevőkként is m ű k ö d t e k ; a „piithagoreiosz" ('püthagoreus') jelzőt ezért e korban a —»sarlatán értelmével is h a s z n á l t á k . Az irányzat jelentősége azonb a n n e m lebecsülendő, tevékenységük az —> intelemirodalomban igen s z á m o t t e v ő volt, s t a n a i k a középkoron át egészen a reneszánszig h a t é k o n y a k voltak. O Az óés ú j p ü t h a g o r e i z m u s közötti á t m e n e t von á s a i t m u t a t j a m á r a milétoszi Alexandrosz P o l ü i s z t ó r által idézett, ismeretlen szerzőjű Püthagorika hüpomnémata ('Püthagoreus feljegyzések', i. e. 2. sz.), amely a p ü t h a g o reus kozmogónia ismertetése kapcsán f e j t i ki a lélekvándorlás t a n á t és a p ü t h a g o r e u s e t i k á t . Az iskola első jelentős képviselője a m á g u s hírében álló Nigidius Figulus (i. e. 100 k.—i. e. 45), Cicero b a r á t j a volt. Az i r á n y z a t elnevezése is Ciceró tói származik, aki b a r á t j á t a p ü t h a g o r e u s filozófia megújít ó j á n a k nevezte. Másik híres képviselője e t a n o k n a k a vándorfilozófus t ü a n a i Apollóniosz (i. e. 3.?- i. sz. 96 k.), akit a keresztények gonosz varázslónak, Antikrisztusnak t a r t o t t a k , a h a r m a d i k pedig a geraszai Nikodémosz (i. sz. 1. sz. vége), m a t e m a t i k a i és zeneelméleti m u n k á k szerzője, aki végül az 72

UJREG Ch. Olson projektív verseiig az amerikaiban). A költészet egyes, látszólag egyén feletti vagy egyén nélküli, á l t a l á n o s válfajai keletkeznek í g y " , amelyek rokonai a képzőművészetben a „60-as évek alkímiáj á n a k " vagy „ ú j r e a l i s t á n a k " , „hiperrealist á n a k " n e v e z e t t i r á n y z a t n a k , amelynek egyik v á l t o z a t a a pop-art. A prózaepikában hasonló jellemvonásokkal t ü n t fel a francia —• újregény. O (-»realizmus) O írod.: H. Denler: Sache und Stil (Wirkendes Wort, 1968); Szabolcsi M.: J e l és kiáltás (1971). Kovács Endre

ú j p l a t o n i k u s eszmék híve lett. Név szerint ismerjük még az iskola tagjai közül Vatiniust, Appius Claudius Pidchert, Kronioszt, az apameiai Numenioszt és a gadeszi Moderatoszt. Nevezetes d o k u m e n t u m a az újp ü t h a g o r e i z m u s n a k a —^Püthagoreus levelek és a —»• Khrüsza epé c. ismeretlen szerzőjű g y ű j t e m é n y . O Kiad.: M. T i m p a n o Cardini: Pitagorici testimonianze e i frammenti ( ' P ü t h a g o r e u s t a n ú s á g t é t e l e k és töredékek', 3 köt., 1958—1964); H . Thesleff: The Pythagorian Writings ofthe Hellenistic Period ( ' P ü t h a g o r e u s írások a hellenisztikus korszakból', 1965). O írod.: A. Breysig: De Publii Nigidii Figuli f r a g m e n t i s a p u d scholiastam Germanici sevatis (1854); J . Evola: I versi d'oro pitagorei (1959); K. V. Fritz: P y t h a g o r e e r ( R E 24. köt., 1963); G. W . Bowersock: Greek Sophists in t h e R o m á n E m p i r e (1969); J . P a l m : Orn F i l o s t r a t o s och haus Apollonios-biografi (Studia Graeea Upsaliensia, 1976); A. Stádele: Die Briefe des P y t h a g o r a s und der P y t h a g o r e e r (1980). * Szepes Erika újraírószabályok: —>generatív

újregény; nouveau román { f r a n c i a ) : antiregény: jobbára ö n k é n y e s gyűjtőfogalom; cimke, amellyel az 1950-es évektől kezdve a francia próza egyik heterogén á r a m l a t á t jelölik. Az „ ú j r e g é n y " ugyanis se nem irodalmi irányzat, se n e m egységes célok jegyében született iskola: képviselői nem az állítás, h a n e m a t a g a d á s alapelveiben értenek egyet. Az á r a m l a t legismertebb írói - M. Bútor, C. Ollier, R . Pinget, A. RobbeGrillet, C. Simon, N a t h a l i e Sarraute és J . Ricardou — mindössze a b b a n egyeznek meg, hogy a hagyomán} r os r e g é n y t mind t a r t a l m á b a n , m i n d f o r m á j á b a n elvetik. Úgy vélik — és törekvéseik igazolására a fenomenológia eredményeire, az einsteini relativitás-elméletre és a n y u g a t i világ társadalmi dezintegrációjára h i v a t k o z n a k —, hogy a hősök ideje lejárt, nincs szükség többé jellemekre, a n e k d o t á r a , meseszövésre. „A világ sorsa — fejti ki A. Robbe-Grillet — megszűnt s z á m u n k r a azonosnak lenni n é h á n y ember, család felkapaszkodásával vagy b u k á s á v a l . Maga a világ sem az az örökölhető, pénzre á t v á l t h a t ó m a g á n t u l a j don, m i n t h a j d a n , n e m z s á k m á n y többé, amit i n k á b b m e g k a p a r i n t a n i , mintsem megismerni kell. Az, hogy valakinek neve van, a balzae-i burzsoázia idején kétségtelenül n a g y o n f o n t o s volt, annál is inkább, mivel f e g y v e r k é n t szolgált a közelharcban, a siker zálogának s z á m í t o t t . Az arc jelent e t t valamit egy olyan világban, ahol a személyiséget m i n d e n k u t a t á s eszközeként s egyszersmind c é l j a k é n t t a r t o t t á k nyilván . . . Az »emberi« kizárólagos k u l t u s z á t egy szélesebb körű ö n t u d a t r a ébredés vált o t t a fel, ez az ö n t u d a t a z o n b a n m á r nem e m b e r k ö z p o n t ú . " Az „ ú j r e g é n y írói épp ezért a csődöt m o n d o t t szűk körű racionalizmusban csalódva - azt vallják, hogy száműzni kell az irodalomból az önkényes konstrukciókat, t u d o m á s u l kell venni, hogy a természet önálló valóság, s csupán az érzelgős a n t r o p o m o r f i z m u s mossa el a távolságot e m b e r és világ k ö z ö t t . E meg-

nyelvelmé-

let újrealizmus: különböző irodalmi (és m á s művészeti á g a k b a n jelentkező) törekvések összefoglaló elnevezése, melyeknek közös jellemvonása az, hogy a -*neoromantika és az izmusok fokozottan stilizált ábrázolásm ó d j á v a l szemben a realisztikus stílushoz (—•realizmus III.) térnek vissza. Elsőként az USA-ban, a —>muckrakers írásaiban jelentkezett a 20. sz. első évtizedében; 1910 u t á n a norvég irodalomban lépett fel egy ú j r o m a n t i k u s n a k nevezett á r a m l a t (melynek legnevesebb képviselője S. Undset); az 1920-as évek közepétől a n é m e t —• Neue Sachlichke.it m á r nemzetközi h a t á s ú (egyebek között a magyar irodalmi szociográfiá k r a is ható) mozgalomként b o n t a k o z o t t ki, s ugyanez jellemezte az 1930-as évektől az 50-es évek derekáig m e g h a t á r o z ó szerep e t játszó olasz -+neorealizmust. O Más, elütő jelleggel illeszkedik e mozgalmak sorába a neoavantgarde ú j r e a l i s t a v o n u l a t a . „Már évtizedek ó t a figyelemmel kísérhető például a költészetben egy »tárgyiasabb« törekvés — írja Szabolcsi M. — , amely — részint visszahatásként a költői én t ú l z o t t eluralkodására — egyre i n k á b b h á t t é r b e szorítja a költőt, a maga egyéniségével és a l k a t á v a l . »Beszéljen a világ, szóljon a tárgy« hirdeti, s tárgyias líra h e l y e t t egyre i n k á b b tárgy-lírát kíván, a t á r g y i a s u l t világ minél egyszerűbb-tömörebb megjelenítését (Reverdytől Guillevicig a f r a n c i a lírában. 73

UJREG mániákusan aprólékos r a j z a mellett elsikkadnak az érzelmek, eldologiasodnak a szenvedélyek, a kieentizett holmik között tétova á r n y a k imbolyognak. E személyiség m a g m á j á b a n f ü r d ő embercsonkokkal semmi sem t ö r t é n i k a ->cselekmény hagyományos értelmében, csak elvétve, víziószerűen találnak k a p c s o l a t o t az önálló, közönyös külvilággal s a melléjük sodródó, hasonlóképpen légnemű, vegetáló, megfoghatatlan lényekkel. A cselekményt ilyeténképp állóképek sorozata helyettesíti, az életet mélytengert idéző á t t e t s z ő , mozdulatlanság v á l t j a fel, „látszólagos k á o s z " , a h o v a ki-ki a maga v á l a s z t o t t a ú t o n j u t el, az író felad a t a pedig a b b a n merül ki, hogy pedánsan mikroszkopizál vagy éles pillanatfelvételeket készít. O Mindez természetesen nem merőben az „ ú j r e g é n y " módszertaniformai sajátossága. Az á r a m l a t képviselői azáltal, hogy kirekesztik az idő és tér kategóriáit, különös, elvont, a b s z u r d világot teremtenek, ahol — e l t e k i n t v e M. Bútor és C. Simon némelyik művétől érvényét veszti a h a g y o m á n y o s logika, hatályon kívül kerül a történelem, s az e m b e r holmi ismeretlen, titokzatos h a t a l m a k játékszerévé válik. Az „ ú j r e g é n y " t e h á t — miközben a lét lemeztelenítésével s bizonyos kötelező s z a b v á n y o k elleni lázadással tudományos tárgyilagosságra törekedett — e ponton a legszélsőségesebb -*szubjektivizmus eszközeihez folyamodik. Bírálói épp ezért n o h a elismerik, hogy az analitikus módszer m e g ú j í t á s á v a l és bizonyos t u d a t állapotok terén végzett k u t a t á s a i v a l hozzájárult a jelenkori p r ó z a gazdagodásához — nem h i á b a vélekednek úgy, hogy maga az egész á r a m l a t az 1950-es évek francia regényének válságáról vall, arról, hogy a francia regény a 2 világháború után beérte a részletek m ű v e s vizsgálatával s lemond o t t a teljesség igényéről. O (—> cselekmény tf-lenség, regény) O Írod.: R . Barthes: Littérature objective (1954); N Sarraute: l'Ere du Soupcon (1956); J . P. S a r t r e : Préface á, Portrait d ' u n inconnu' (1957): 0 . de Magny: Le N o u v e a u R o m á n (1958); A. Robbe-Grillet: P o u r un nouveau román

f o n t o l á s következtében k i u t a s í t j á k a regényből a „mesterkélt e m b e r á b r á z o l á s t " , „a valóságot mímelő meseszövést", kijelentik, hogy az író nem kényszerítheti rá szom o r ú s á g á t vagy j ó k e d v é t a világra és a r r a törekszenek, hogy jellemfestés h e l y e t t mag á t a L é t e t vonják kérdőre. Állásfoglalásuk a t jeles elődök m u n k á s s á g á v a l igazolják. N a t halié Sarraute Dosztojevszijre és Kafkára, M. Bútor Proustra és Joyce-ra, Fingét Swiftre és Michaux-ra hivatkozik; A Robbe-Orillet pedig — akinek nézeteit M. Bútor n y i l v á n o s a n cáfolta a z t írja: , .Tulajdonk é p p egyetlen nagy jelenkori mű s e m felel meg a k r i t i k a (hagyományos) n o r m á i n a k . H á n y olvasó emlékszik a r r a , hogy h í v t á k a K ö z ö n y vagy Sartre U n d o r á n a k elbeszélőjét? V a n n a k emberi t í p u s o k ezekben a m ű vekben? Nem volna-e é p p ellenkezőleg, a legszörnyűbb képtelenség e k ö n y v e k e t jeliem t a n u l m á n y n a k tekinteni? fís Céline U t a z á s az éjszaka mélyére című regénye? K i állítaná, hogy a l a k o t rajzol? S ki hiszi e g y é b k é n t , hogy e h á r o m r e g é n y t véletlenül í r t á k eiső személyben? Beckett u g y a n a b b a n a t ö r t é n e t b e n m e g v á l t o z t a t j a hőse n e v é t és a l a k j á t . Faulkner s z á n t s z á n d é k k a l két különböző személynek u g y a n a z t a nevet a d j a . Ami pedig a Kastély-béli K . - t illeti, ő beéri kezdőbetűvel, nincs s e m m i j e , se t u l a j d o n a , se arca, se családja; valószínűleg n e m is földmérő. A p é l d á k a t szaporíth a t n á m . Tény. hogy a h a g y o m á n y o s értelemben v e t t alakterem tők m á r csak f a n t o m o k a t képesekelénk vetíteni. Mert az alak o k r a épülő regény a múlté, egy k o r t jellemez; a z t . amely az egyén c s ú c s p o n t j a volt.' O A személyiség léiének és az emb e r k ö z p o n t ú világnak t a g a d á s a az „ ú j reg é n y " képviselőinek közös k i i n d u l ó p o n t j a az a l k o t á s során azonban különböző k ö v e t keztetésekre vezet. A. Robbe-Oriílet esetében a r r a , hogy az írónak a t á r g y a k o n kívül keil helyezni magát , érzékenységét a vizual i t á s n a k alárendelni s a valóságot ..cél nélküli l á t v á n y n a k " tekinteni. N a t h a l i e Sarraute esetében arra, hogy a b a n a l i t á s és a közhely v é d ő b u r k a a l a t t holmi lárvaállap o t r a emlékeztető mfraéietet fedezzen fel; ugyanez a közös t a g a d á s M. Bútort a r r a ösztönzi, hogy Proust n y o m d o k a i n j á r v a — visszahódítsa az időt, a lét elsődleges m e g h a t á r o z ó j á t , R. Fingéi t pedig arra, hogy játékos, bizarr e'íenvilágot t e r e m t s e n . G Az „ ú j r e g é n y " képviselőinek s z á m t a l a n e-térő vonása ellenére, jó n é h á n y "okon jellegzetessége is k i m u t a t h a t ó . „Az alakot megsemmisíthették u g y a n — véli P . de Boisdeffre, — de semmivel sem helyettesít e t t é k . " Müveikben a t á r g y i világ g y a k r a n

(1963); M. Bútor: Essais sur les modernes (1964); G. Z e l t n e r - N e u k o m m : Die eigenmaehtige S p t a c h e (1965); A f r a n c i a „ ú j regény'' (1967); K. Wilhelm: Der Nouveau Román (1969); -I. S t u r r o c k : T h e French New Növel (1969); K . N e t z e r : Der Lesei* des N o u v e a u R o m á n (1970); J . Ricardou: P o u r une théorie du n o u v e a u r o m á n (1971); M. Bútor: Irodalom, fül és szem (1971); Magyar M.: Regény vagy „ ú j regény" (1971); •). Ricardou: Le n o u v e a u r o m á n 74

UJEEG kell lépni az életből". A m a g á n e m b e r és a művész kettősségének hangsúlyozása, a formai gond Proust, Mallarmé vagy Valéry művészetéhez is közel hozza az újregényt. Az e m b e r és a művész k e t t é v á l á s a az újregény esetében a szokásosnál is jóval bonyolultabb. Maguk az alkotók és a kritikusok is ellentmondó, bizonytalan n y i l a t k o z a t o k a t tesznek e t é m á b a n . A v o l t a k é p p e n egy tőről f a k a d ó írói m a g a t a r t á s t hol „elkötelez e t t n e k " , hol ,,1'art p o u r l ' a r t " - n a k minősítik. N e m kevésbé bonyolult kérdés az újregény „hős-koncepciója". A h a g y o m á n y o s regény „ m i n d e n t u d ó " írói m a g a t a r t á s á v a l m i n t külső ábrázolási móddal világos a szakítás. Az újregény hősét n e m kívülről, hanem belülről l á t j u k , így m a g á t az őt körülvevő világot is csak a hős s z u b j e k t u m á n á t s z ű r v e érzékeljük. Ez természetesen nem az ú j r e g é n y t a l á l m á n y a . Közvetlen elődje az egzisztencialista regény, de távolabbi r o k o n a is bőven a k a d , m i n t például az énregények vagy m a g a a m o d e r n regény. Már Szerb A. „ i n t r o v e r z i ó n a k " nevezi Proust módszerét a 19. század „ e x t r a v e r t á l t " realizmusával szemben. V a l ó j á b a n Az eltűnt idő n y o m á b a n cselekménye a hős. Marcel fejében játszódik; az elbeszélésnek m i n t módszernek helyét az emlékezés foglalja el. Az ú j r e g é n y b e n is hasonló a helyzet. A m ű a l a n y a és t á r g y a egyben a hős. akinek tud a t á b a n halad át m i n d e n . Az újregénynek van azonban egy s a j á t o s s á g a (ami ugyan ismét nem s a j á t invenciója): egyetlen más regényben sem jut a k k o r a szerephez a képzelet, m i n t az ú j r e g é n y b e n . Ez a képzelet a z o n b a n nem azonos a h a g y o m á n y o s regényével, ahol az író az, aki képzeletével kitölti ismereteinek hézagait. E z t a fa jta képzeletet az újregény visszautasítja, helyébe a szereplő képzeletét helyezi. B á r a hagyom á n y o s regényből ez a f a j t a képzelet sem hiányzik, itt is a l a p v e t ő különbséget fedezünk fel: a h a g y o m á n y o s regény írója nem hagy kétséget afelől, h o g y mi a valóság s m i t képzel el a hős. (Az m á s kérdés, hogy m a g a a hős valóságnak t a r t j a s a j á t képzelődését.) O V a l a m e n n y i ,,tudatregény" magában hordozza a képzelet e l b u r j á n z á s á n a k lehetőségét. Ez a z o n b a n az új regényben ú> a s p e k t u s t nyer: valóság és képzelet oly m é r t é k b e n keveredik, hogy nem csupán azt nem t u d j u k megkülönböztetni, mi a valóság s mi a képzelet j á t é k a , de az ú j esztétika szerint s épp ebből f a k a d a k e t t ő összeolvadása — a képzelet m a g a teremti a valóságot, s a valóság objektíven nem létezik. A fenomenológia és az agnoszticizmus ilyen keveredéséből f a k a d az ú j r e g é n y szubjektivitása. Robbe-Grillet sokat h a n g o z t a t o t t

(1973); Szabolcsi M.: Az új regényről — és ami azon túl van (Változó világ — szocialista irodalom, 1973); A. Arnaudiés: Le n o u v e a u r o m á n (1974); J . R i c a r d o u : Nouveaux problémes du r o m á n (1978). Gera György O A francia újregény az egzisztencializmus kifulladása, az egzisztencialista regény tag a d á s a n y o m á n keletkezett 1950 és 1960 között. A k r i t i k a ú j regényről lényegében a „csoportosulás" vezéregyéniségének, A. Robbe-Grittet-nek 1953-ban m e g j e l e n t Les G o m m e s ('A radírok'. 1975) c. regénye ó t a beszél. Az Edition de Minuit k i a d ó j a köré csoportosuló írók közül egyesek m á r hosszú évekkel k o r á b b a n megkérdőjelezték műveikkel a h a g y o m á n y o s r e g é n y f o r m á t , (Nathalie Sarraute, S. Beckett), mások „hagyományos r e g é n y e k " után közeledtek az újregényhez (Marguerite Duras, Cl. Simon), ismét mások az ötvenes években t ű n t e k fel első műveikkel, amelyeket a k r i t i k a hol a „ t a g a d á s " , hol a „ t e k i n t e t " i s k o l á j á n a k minősít (A. Robbe-Grillet, R. Ringet). Már a fentiekből is kitűnik, hogy kezdetben egyáltalán nincs szó e g y f a j t a egységes ..iskoláról" vagy irodalmi irányzatról; a kritika s p o n t á n írói m e g n y i l v á n u l á s o k a t lát el a fenti címekkel. Ami v a l a m e n n y i írónál közös, az a h a g y o m á n y o s regény elutasítása Proust, Gide, Valéry, Joyce, Kafka, Roussel örökségének vállalása, az irodalom jelrendszerként t ö r t é n ő felfogása .a valóság tükrözésével" szemben. Nem véletlenül merül fel m i n d u n t a l a n Mallarmé és Lautréamont neve az újregény előzményeiről szólva. O A francia ú j r e g é n y a s t r u k t u r a l i z m u s platf o r m j á n létrejött, tipikusan f r a n c i a irodalmi á r a m l a t . Egyidőben l á t o t t napvilágot a szociológus Cl. Lévi-Strauss Tristes tropi ques ('Szomorú Trópusok'. 1955) c. művével. bölcsőjénél pedig a szemiotikus R Barthes b á b á s k o d o t t . Aszerint, hogy a „hag y o m á n y o s f o r m a e l u t a s í t á s á t " , „az ellenirodalom jelleget" vagy a közös k i a d ó t veszi alapul, a k r i t i k a a legkülönfélébb listákat a d j a , a m i k o r számba veszi az új regény képviselőit. Az 1950-es é v e k b e n azonban nagyjából valamennyi kritikus névsorában szerepel S. Beckett, M. Bútor, .1. Cayrol, Marguerite Duras, J . Lagrolet, J.-M. G. Le Clézio, C. Ollier, R Pinget, A Robbe-Grillet, J . Ricardou. Nathalie Sarraute, Cl. Simon és Y Kateb. O Az újregény Flaubert örökébe lép. aki megkülönbözteti ..a szív és a toll ösztöneit", de ennél sokkal t o v á b b megy az alkotó és az a l k o t á s k e t t é v á l a s z t á s á n a k dolgában, s szívesen idéz5 Virginia Woolf szavait, miszerint „tévedés azt hinni, hogy az irodalmat az élőről lehet mintázni. Ki

75

UJREG ság, féltékenység körül forognak. A cselekmény t e h á t n e m egyszerűen eltűnik v a g y elsekélyesedik. O Az újregény megkülönböztető jegye a t é m a sorsa lesz. Míg ugyanis Flaubert jelentéktelen t é m á b ó l egy egész élet t r a g é d i á j á t b o n t a k o z t a t j a ki a B o v a r y néban, az ú j r e g é n y p o n t o s a n ennek ellenkezőjére vállalkozik: a legtragikusabb t é m á t is a b a n a l i t á s r a r e d u k á l j a . Ehhez Gide a d t a meg a „zöld jelzést", hisz az ú j r e g é n y b e n minden „felesleges" t e t t é válik, semminek sincs súlya. V a l ó j á b a n nem a cselekmény, hanem a t r a g i k u m eltűnéséről kell beszélni. Bútor I d ő h a s z n á l a t á b a n Revei egy merénylet kibogozására vállalkozik, de nem azért, hogy igazságot szolgáltasson, h a n e m hogy u n a l m á t elűzze, s anélkül távozik Blestonból, hogy v a l a m i t is m e g t u d n a . Robbe-Grillet A r a d í r o k c. regényében m a g a a detektív öli meg á l d o z a t á t egy banális véletlen folytán, de mindez nem k a p jelentőséget; a sorsnak semmivel sincs t ö b b köze a gyilkossághoz, m i n t az értelmi o k o k n a k . Cl. Simon regényeiben a történelem n e m hordoz t r a g é d i á k a t . Sarraute száműz minden t a r g i k u m o t lélektani elemzéseiből. A konfliktusok n á l a v a l ó j á b a n csak vélt öszszeütközések, melyek csupán arra szolgálnak, hogy felszínre kerüljön a mélység, mely ezáltal m a g a is felszínné válik, ami nem más, m i n t a mélység t a g a d á s a , a konfliktusok s z u b j e k t i v i t á s a pedig m a g á t a t r a gédiát száműzi. O A kritika a kronológia megbomlását is joggal t a r t j a az új regény egyik s a j á t o s s á g á n a k . U g y a n a k k o r nem szabad a kronológia m e g b o n t á s á t kizárólag a modern és az ú j r e g é n y s a j á t o s s á g a k é n t kezelnünk. Balzac h a t a l m a s regény tervében, az E m b e r i s z í n j á t é k b a n az időt voltaképpen keresztmetszetében ábrázolja, nem pedig k o n t i n u i t á s á b a n . A probléma t e h á t korántsem olyan egyszerű, semmint hogy egyenlőségjelet t e h e t n é n k h a g y o m á n y o s , azaz időrendben leírt, v a l a m i n t a modern, azaz felforgatott kronológiájú, vagy az idő m i n t r e g é n y a l k o t ó elem mellőzésével megírt regény közé. Mégcsak a bergsoni „ m e g m é r t idő" és „ d u r é e réelle" irodalmi jelentkezése sem p r o u s t i t a l á l m á n y , jóllehet ő az első író, aki t u d a t o s a n helyezi regénye k ö z é p p o n t j á b a az időt. O Mindez ellentmond az ú j r e g é n y azon állításának, hogy a modern regény szakítást jelentene a hagyományossal szemben. Ellenkezőleg: a modern regény csakis a hagyományosból kiindulva é r t h e t ő meg, hisz a r r a épül, s maga az ú j r e g é n y n e m más, m i n t a modern regény egy i r á n y b a n való folytatása, illetve t ú l h a j t á s a . Következésképpen mindaz, ami az újregényben ú j n a k lett kikiáltva, csírá-

. . o b j e k t í v e n " és „aprólékos realizmussal" leírt t á r g y a i is csak a szereplők fejében léteznek. O Az ú j r e g é n y b e n h i á b a keressük a h a g y o m á n y o s regényből jól ismert „hősök e t " is, akiket az író külső és belső t u l a j d o n s á g o k k a l lát el. P o u r un n o u v e a u rom á n . ( ' A z ú j r e g é n y é r t ' , 1956) c. elméleti m u n k á j á b a n A. Robbe-Grillet a „ j e l l e m e t " a h a g y o m á n y o s regény elavult k e l l é k t á r á b a u t a l j a , de Nathalie Sarraute és M. Bútor is k ü l ö n ö s hangsúlyt helyez a szereplők „elh a l v á n y u l á s á r a " a m o d e r n regényben. Az ú j r e g é n y b e n pedig a hősből szereplő, m a j d „il" („ő") vagy semmi sem m a r a d , ami jellegzetes, ami jelentőséggel bírna. Találóan jellemzi az újregény „ h ő s é t " J . BlochMichel: „A cselekmény, helyesebben a cselekinénytelen regény úgy tekergőzik körül ö t t ü n k , mint egy k a r ó r a k a p a s z k o d ó növ é n y " . O A h a g y o m á n y o s regény cselekvő hősét az újságregényben a passzív s z e m t a nú v á l t j a fel, mint Mathias, a házaló óraá r u s Robbe-Grillet: L a Jalousie ('A féltékenység', 1957) c. regényében v a g y Cl. Simon betegesen passzív hőse, Montés (Le v e n t , 'A szél', 1957); Sarraute szereplői csak kémlelik egymás cselekedeteit, „ g y a n a k s z a n a k " , de mit sem tesznek, Bútor hőse kívül áll s a j á t e l h a t á r o z á s á n a k megváltozt a t á s á n (La Modification, 'Módosulás', 1962), Cayrol A r m a n d - j a „a mások szerelmét éli", J . Thibaudeau O u v e r t u r e ('Nyit á n y ' ) c. regényében pedig egyetlen szereplő v a n név és személyazonosság nélkül. Beckett n y o m o r é k j a i m á r az e m b e r p u s z t u l á s á t példázzák. Míg Beckett előrevetíti a hős halálát, P h . Sollers — m á s módon ugyan — meg is valósítja azt: D r a m e ( ' D r á m a ' ) c. m ű v é b e n m á r nincs egyetlen szereplő sem. O A hőssel együtt a cselekményt is száműzi az ú j r e g é n y , legalábbis a h a g y o m á n y o s ért e l e m b e n vett cselekményt, amelyet RobbeGrillet ugyancsak „a mélység ősi m í t o s z a i " k ö z ö t t t a r t számon és a m e l y e t á t u t a l a regény p a n o p t i k u m á b a . Sarraute szerint m a ga az élet t ö r t e szét „ a régi regény keretei t " , és v e t e t t e el a „régi, h a s z o n t a l a n kellékeket. Monoklikat és csíkos mellényeket, jellemeket és cselekményt". A cselekmény e l t ű n é s é t valamennyi k r i t i k u s észrevételezi az újregényről szólva. V a g y a cselekmény m e g t a g a d á s á r ó l beszélnek, vagy a témáról m i n t ürügyről, azaz a t é m a elsekélyesedéséről, d e mindenképpen azt kell h i n n ü n k , hogy az újregény csakis sekélyes t é m á r ó l szólhat . Holott elég egy pillantást v e t n ü n k az ú j r e g é n y r e , hogy m e g g y ő z ő d j ü n k : a valóban banális sarraute-i t ö r t é n e t e k mellett Cl. Simon t é m á j a maga a h á b o r ú , a történelem, Robbe-Grillet regényei pedig a gyilkos-

76

UJREG Michel megállapítása: „A jelentő mód jelen idő a szolipszizmus, az idegenség és a magány ideje". O De nemcsak az idő, az irodalmi tér elrendezése is egészen más problém á t jelent az újregényben, m i n t a hagyományos, de a k á r a modern regényekben is. Összevetve a balzaci, prousti és újregénybeli leírásokat, jól l e m é r h e t j ü k az u t a t , amelyet a t a r t a l o m megváltozásával párh u z a m o s a n a f o r m a m e g t e t t a hagyományos regénytől az újregényig. Míg a hag y o m á n y o s regényben az író előre megszerkesztett világban, mintegy színpadon mozg a t j a szereplőit, s az olvasó biztonsággal tájékozódik a minden részletében jól ismert térben, Proust nem pótolja f a n t á z i á j á v a l azonnal a kulisszák hiányzó kellékeit, de végül a részek egésszé állnak össze. Voltaképpen arról v a n szó Proustnál. hogy a s z u b j e k t u m s z á m á r a az emlékezés nem teszi lehetővé az azonnali és f o l y a m a t o s térelrendezést; az emlékezet kihagyásai szakítják meg az irodalmi teret, a m i t a művész h í v a t o t t ú j j á a l k o t n i , rendezni s ez a jelentősége a „ n a g y t á v o n k i b o n t a k o z ó " szerkezetnek, mely végül is „ k a t e d r á l i s s á " , a lehető legpontosabban szerkesztett térré alakul. O Az ú j r e g é n y teszi meg a z t a lépést, melynek során az emlékezés és megismerés tökéletlenségét az író semmiképpen sem kív á n j a pótolni, sem helyettesíteni, azaz a valóságról a l k o t o t t tökéletlen k é p ü n k nem lesz teljes. ProusttaX ellentétben Cl. Simon mozaikjai töredékek m a r a d n a k . RobbeGrillet m i n t e g y megszünteti a h a r m a d i k dimenziót azáltal, hogy a regisztráló t e k i n t e t csupán a dolgok felületét érinti. Sarraute érdeklődési körén teljesen kívül esik az irodalmi tér elrendezése. Egyedül Bútornál tapasztalunk erőfeszítést egy „ p r o u s t i " szerkezet megalkotására. Bútornál azonban a látszólag m é r t a n i pontosságú szerkezet végül vagy teljesen összeomlik (Fokozatok), vagy törést szenved (L'emploi du temps, ' I d ő h a s z n á l a t ' , 1966). Mi m a r a d az irodalmi térből az újregényben? A leírások végtelen sora, oly mértékben, hog\ r ha valaki m e g p r ó b á l n a egy újregényt azzal a szándékkal olvasni, hogy a leírásokat „átugorj a " , a b b a n a meglepetésben lenne része, hogy a regény végére ér anélkül, hogy bármi „érdemleges" t ö r t é n n é k . O Az újregény a hetvenes évekre új a r c u l a t o t m u t a t . Egyrészt s p o n t á n módon kiválnak táborából azok az írók, akik az i m m á r k ö n y v t á r n y i kritika, értékelés, osztályozás a l a p j á n nem éreznek, n e m is vállalnak közösséget RobbeGrillet esztétikai nézeteivel. E z a kiválás a h a t v a n a s évek során egyszerűen végbemegy azáltal, hogy az újregényhez csak

j á b a n m e g t a l á l h a t ó a h a g y o m á n y o s regényben. Mégis lényeges különbség van a h a g y o m á n y o s , a modern és az újregény időfelfogása között. Az a l a p v e t ő változás akkor következik be, a m i k o r központi problém á v á válik a kronológia teljes felbomlása, amely a m e g m é r t vagy megmérhető objektív idő helyére a bergsoni ,,durée réelle" s u b j e k t i v i t á s á t helyezi. Balzacnál vagy Shakespeare-nél a s z u b j e k t í v idő épp az objektívvel szembeállítva, különleges lelkiállapotot, v á g y a t , rendkívüli pillanatot fejezett ki. Proust n y o m á n ez a rendkívüli pill a n a t állandósul, elvesztve ezáltal rendkívüliségét. O Van-e lényeges különbség a modern és az újregény időfelfogása között? E r r e a kérdésre Proust és az újregény egybevetése alapján igenlő választ k a p u n k . Jóllehet a „megtalált i d ő " nem azt jelenti Proustnál, hogy az emlékező hős az idő k o n t i n u i t á s á t találja meg, u g y a n a k k o r a z t sem jelentheti, hogy Proust t a g a d n á az idő k o n t i n u i t á s á t . 0 v o l t a k é p p e n csak az emlékezés jellegéről vall, a m i k o r Marcel m ú l t j á t megszakításokkal idézi fel a különleges pillanatok révén. Az idő k o n t i n u i t á s á n a k t a gadása o t t kezdődik, a m i k o r nemcsak a hős l á t j a lehetetlennek egész m ú l t j a folyamatos felidézését, de m a g a az író is lemond arról, hogy végül is teljes képet k a p j o n az olvasó pl. a hős m ú l t j á r ó l . S ezt l á t j u k az újregényben. Cl. Simon eleve lemond az emlékképek teljes felidézéséről, s éppen azért, m e r t az idő k o n t i n u i t á s á t , m a g á t a t ö r t é n e l m e t , a n n a k l o g i k á j á t t a g a d j a ; Bútor egyik hőse belehal a b b a a vállalkozásba, hogy az idő egészét r e k o n s t r u á l j a (Degrés, ' F o k o z a t o k ' , 1960), s a m ú l t a t nála mind e n k é p p e n a felejtés fenyegeti. Ez a felejtés lesz a fő t é m á j a Cl. Mauriac Oubli ('Felejtés', 1966) c. regényének is, és Cayrol valamennyi hőse a felejtés áldozata. A felejtés mint t é m a voltaképpen az idő „megtalálás á n a k " lehetetlenségét jelenti, azaz a m ú l t , jelen és jövő ok-okozati összefüggésétől való m e n e k v é s t . U g y a n a k k o r a „ m á s i k " idejének, az emberi k a p c s o l a t o k n a k megtalálásáról is lemond az író. O A kronológia felbomlásának másik m ó d j a az újregényben a múlt és jövő idő teljes száműzése, a jelen idő kizárólagos h a s z n á l a t a . A jelen mint egyedüli idő az „ i t t és m o s t " robbegrillet-i esztétikájából f a k a d , azaz a regény idejét az olvasás idejére a k a r j a leszűkíteni. De a lélektani elemzés sarraute-i módszere is érdektelenné teszi a szereplő m ú l t j á n a k vagy jövőjének b e m u t a t á s á t , hisz a születőben lévő mozzanatok tettenérése csupán a cél. B á r m i legyen is az oka a jelen idő abszolutizálásának, érvényes J . Bloch-

77

T.JJREG ellenes m ű v é s z e t e t . " E z t a vélekedést maguk az írók is megerősítik. Az újregény a nyolcvanas évekre kifulladt, a n n a k ellenére, hogy Cl. Simont 1985-ben Nobel-díjjá] t ü n t e t t é k ki. O Az újregény k r i t i k a i fogadt a t á s a a legváltozatosabb és a legellentmondóbb. FJgyben azonban megegyeznek a kritikák: a szenvedélyes h a n g n e m b e n — legyen az magasztaló vagy elutasító —, ami a legbiztosabb jele a n n a k , hogy jelentős irodalomtörténeti eseményről van szó. Az újregény f o g a d t a t á s á b a n kiemelt helyet foglal el — jelentőségében és a megjelenés i d ő p o n t j á t illetően e g y a r á n t — az Esprit c. folyóirat 1958. július—augusztusi különszáma, a m e l y b e n B. Dort „az e l u t a s í t á s " iskolájának nevezi az ú j r e g é n y t , s a folyóir a t b a n megjelent valamennyi cikk a tagadás oldaláról közelíti meg a „ c s o p o r t " munk á j á t . „ Ú g y véljük, a h a g y o m á n y o s formák m e g t a g a d á s a v a l a m e n n y i művészetben és minden korban az élet jelenlétének legfőbb jelzése a formák terén. D e m a n a p ság a n y u g t a l a n s á g túlnő a jelek megválasztásának szintjén: ezúttal az e m b e r egyf a j t a fogalma, a létező világ m e g r a g a d h a t ó sága kerül a mérleg s e r p e n y ő j é b e " —- írja C. Bourniquel u g y a n e b b e n a k ü l ö n s z á m b a n . Maga B. Dort a hős, a cselekmény, a lélektani analízis elutasítását emeli ki, és megv o n j a az ú j r e g é n y h a t á r a i t , kifogásolva ann a k mesterséges voltát: „ . . .az elutasítás iskolájához t a r t o z ó műveken g y a k r a n meglátszik, hogy l a b o r a t ó r i u m b a n készültek, s ez teszi őket bosszantóvá, u g y a n a k k o r vonzóvá is. Túlságosan s z á n d é k o l t n a k , túl megírtnak h a t n a k . í r ó k még sohasem voltak ennyire bizalmatlanok az ihlettel szemben. még sohasem hangsúlyozták ennyire az írásművészet mesterségbeli o l d a l á t . " Ám maga Dort is ellentmondásosan nyilatkozik u g y a n a n n a k az írónak a megítélésében is. Míg a Cahiers du Sud 1955. júliusi s z á m á b a n „ t ö b b mint s i k e r n e k " nevezi Robbe-Grillet Le Voyeur ('A kéj leső'. 1955) c. m ű v é t , s benne „ ú j irodalmi m ű f a j megt e r e m t é s é t " l á t j a , 1957-ben a Les Temps Modernes júliusi s z á m á b a n „szégyenteljes t o t a l i t a r i z m u s r ó l " , teljes formalizmusról beszél A féltékenység kapcsán. Hasonlóan ellentmondásos P. de Boisdeffre, az ismert irodalomtörténész vélekedése az újregényről. Boisdeffre Robbe-Grillet-t A radírok megjelenése u t á n „a regény Kopernikuszáv á " k i á l t j a ki, m a j d 1967-ben pamfletet ír az újregényről, végül felszólítja az írót, hogy „égesse el m ű v e i t " , h a g y j o n fél a regényírással. Bár ellenszenve túlzásokra készteti, Boisdeffre jól m u t a t rá az újregény korlátaira: „ . . . e g y h i á n y t , visszautasí-

lazább szálakkal fűződő alkotók regényt e c h n i k á j a , írói világa eltávolodik az újregénytől. Ezek az írók a legtöbb esetben sehová sem sorolhatók, m a g á n y o s ö s v é n y t vágnak a k o r t á r s irodalom szinte m á r kiismerhetetlen dzsungelében. E z történik langa, pjo, mogun, edzsin, jadu) művelte. Mindon királytól kap o t t megbízatásának köszönhetően honosít o t t a meg a naplóírás m ű f a j á t a birmán irodalomban. A második, az 1852-ben lez a j l o t t a n g o l — b u r m a i h á b o r ú t követően az uralkodó főminisztere ként ő vezette az angliai tárgyalással megbízott diplomáciai küldöttséget. A küldöttség t á r g y a l t Olaszo.-ban és Franciao.-ban, L o n d o n b a n pedig találkozott Viktória királynővel is. Erről az utazásról számolt be a Lan-dan Thve Nezin Hmat-tan ("Londoni útinapló') és Pe-rit Thve Ne-zin Hmat-tan ('Párizsi útinapló') c. írásaiban. A r i t m i k u s prózában írt utinaplóban n a p o n t a készített feljegyzéseket mindarról, a m i t l á t o t t , olvasott, hallott, valamint a R ó m á b a n , P á r i z s b a n és Lond o n b a n f o l y t a t o t t tárgyalásairól. Művei közül különösen népszerű volt az 1858-ban vagy 1860-ban írt Nejmi-jagan c. szatirikus alkotása, E k ö l t e m é n y az 541. dzsátakán alapszik, de ironikus hangvétellel t á r g y a l j a azt az etikai kérdést, hogy a főhős, Nejmi uralkodó, megérdemelten részesülhetett-e az istenek felhő-birodalmában a fantasztikus k a l a n d o k b a n . O írod.: Minn L a t t : Mainstreams in Burmese L i t e r a t u r e (New Orient, 1961); K . W h i t b r e a d : An I n t r o d u c tion to B u r m e s e Language a n d L i t e r a t u r e (NOAG, 1969); J u . M. Oszipov: L i t y e r a t u r i

U Kho (19. sz.): b i r m á n (Burma) színműíró. Munkássága a 19. sz. utolsó negyedére, a b i r m á n színművészet klasszikus k o r á t felv á l t ó dekadens szakaszra esett. A színpad o t e k k o r a két klasszikus szerző, U Kjin U és Ponnja, U u t á n z ó i uralták. Az angol uralom alá került Alsó-Burmában m i n t e g y 20 szerző versengett -+pjazat d a r a b o k k a l a szórakozást igénylő közönség kegyeiért. Ezek a döntően h i v a t á s o s színészekből lett szerzők szakítva a klasszikusok felfogásával ének- és t á n c b e t é t e k k e l tűzdelték tele a d a r a b o k a t . A népes szerzőgárdából U K h o bizonyult az egyik legtehetségesebbnek. Munkássága idején az angolok meghonosít o t t á k az olcsó lap- és k ö n y v n y o m t a t á s t , s a n y o m d a t u l a j d o n o s o k t ö b b ezer p é l d á n y ban jelentették meg a színdarabokat. U K h o Mahajanaka hercegről írt Mahajanaka-pjazat c. népszerű színdarabja volt az első, amely 1872-ben (más adatok szerint 1875-ben) megjelent nyomtatásban. Egyetlen f e n n m a r a d t p é l d á n y á t L o n d o n ban a British Múzeum k ö n y v t á r á b a n őrzik. E b b e n az 539. dzsátakát dolgozta fel színpadi előadásra Tvinthin Taikvun 1806-ban írt —>pjo m ű f a j ú m u n k á j á b ó l . O írod.: 1). B e c k o v a — J . Becka: H a t s z á z h a r m i n c e g y n a p B u r m á b a n (1969); K. W h i t b r e a d : An I n t r o d u c t i o n to Burmese Language a n d L i t e r a t u r e (NOAG, 1969); Maung H t i n Aung: Burmese D r a m a (1973).Bögös László U Kin U (Sinbonge, 19. sz.): birmán (Burma) színműíró, költő. Eletéről és d a r a b j a i keletkezési idejéről szinte semmi a d a t sem 86

UKIYO Ukiyo monogatari: -*Asai

m a r a d t fenn. Csak annyi bizonyos, hogy műveit 1819 és 1853 k ö z ö t t írta, a fővárosban t e v é k e n y k e d e t t , s amikor a b b a h a g y t a írói munkásságát, visszavonult szülővárosába. Jól ismerte a páli és a burmai irodalmat, valamint a thaiföldi udvari d r á m á t . írói p á l y a f u t á s a kezdetén d a l o k a t írt, m a j d különböző t á r s u l a t o k d r a m a t u r g j a k é n t műk ö d ö t t . Egyes feltevések szerint d a r a b j a i nak csak a v á z l a t á t készítette el előre, s a maga rendezte d a r a b o k a t csak előadásuk u t á n írta le. Színműveit áz 1824-es első angol—burmai háború u t á n írta, s 1837től, Bazsido király halálát követően m á r csak verselt. Drámaírói m u n k á s s á g á t a királyi u d v a r is elismerte és nemesi ranggal j u t a l m a z t a . Számos színműve és dala közül csupán n é h á n y m a r a d t fenn. Mindon király (ur.: 1853—1878) egyik minisztere összeállította művei jegyzékét, s a b b a n három d a l g y ű j t e m é n y t és h a t színművet sorolt fel. A színművekből csupán h á r o m m a r a d t fenn. O A b u r m a i színjátszás mestere a népi nibhatkin j á t é k és az udvari d r á m a , a —*•maudviz szintéziseként —>•pjazat néven új m ű f a j t t e r e m t e t t . A b u r m a i színműfajok közül ez a minimális zenei kíséretű, jelenetekre osztott d r á m a i elbeszélés áll a legközelebb az európai d r á m á h o z . O Vejthandaja és Maho c. első két színművének t é m á j á t Obata, U dzsátakáiból merítette. Maho c. színművében a két főhős — Maho és K e j v a t - jellemábrázolására helyezte a hangsúlyt, s ennek érdekében sűrítette a dzsátaka cselekményeket. E d a r a b j á t még nem szabdalta jelenetekre. Dejveganben (ua.) c. színművének t é m á j á t — noha a t ö r t é n e t a b u d d h i s t a mitológia f a n t a s z t i k u s világában játszódik — nem a dzsátakából merít e t t e . R e m e k m ű v é n e k Perpehin (ua.) c. dar a b j á t t a r t j á k . T é m á j a a trónörökös kiválasztása. Az idős király, mielőtt a világi életből visszavonulna a b u d d h i s t a kolostorba, u t ó d j a kijelölésén töpreng: három fia közül kell választania. Legidősebb és legfiat a l a b b fia első, középső fia, Perpehin pedig második feleségétől született. A király Perpehin születésekor azt ígérte a n y j á n a k , hogy r á h a g y j a a t r ó n t . Az uralkodójelölt azonban d u r v a , mulatozó ifjú volt, s ezért a k o r m á n y és a nép ellenezte trónralépését. A király legidősebb fiát, Zejethint t e t t e meg u t ó d j á n a k ; Perpehin megpróbálja féltestvérét elűzni a trónról. E d a r a b b a n nemcsak a jellemábrázolás, h a n e m a t ö r t é n e t szerkesztése és a d r á m a i helyzetek komponálása is mesteri. O írod.: Maung H t i n Aung: Burmese D r a m a (1947). Bögös

Ryöi

ukiyo-zöshi; ukijo-dzósi kana-zöshi u t á n kana-zöshin a k nevezték; az ukiyo-zöshi megjelölés csak az 1700-as évek elején született, de ekkor még csak a köshokubon (köshuku mono, 'erotikus k ö n y v ' ) értelmében használt á k , s a Meiji-kortól lett a k a m i g a t a i chömw-irodalom összefoglaló neve. O A buddhista múlandóság-szemléleten alapuló középkori ukiyo ('szenvedések világa') fogalm a az ú j k o r b a n beköszöntő s z a b a d a b b világot és békét élvezni a k a r ó nép igényeihez a l k a l m a z k o d v a ú j értelmezést k a p o t t , az élvezetek, különösen az érzéki élvezetek vil á g á t jelentette. A helyszín á l t a l á b a n a kurtizánnegyed, a színházak világa, a tényleges gazdasági h a t a l m a t a kezükben t a r t ó chöninok (városlakó kereskedők, iparosok) m u l a t s á g a i n a k fő színhelyei. Az ukiyozöshi k fő t é m á j a a szerelmi, érzéki t ö r t é n e t , szereplői a chöninok mellett a k u r t i z á n o k . Stílusa, hasonlóan a felvilágosító, didaktikus jellegű kana-zöshihoz, realista, s az eleg á n s és köznapi nyelvezetet vegyíti. Túlsúlyban v a n n a k a chönin-monok (chöninokról szóló ukiyo-zöshik), de t a l á l u n k köztük szamurájok életéről szóló buke-monok&t, kís é r t e t t ö r t é n e t e k e t , azaz kaii-shösetsukat,, botrányokról, perekről szóló saiban-monok a t , klasszikus m ű v e k , színdarabok korabeli chöninok életére a d a p t á l t regényes vált o z a t a i t , a denki-shösetsuk&t, sőt bizonyos értelemben ide t a r t o z n a k a korabeli földrajzi leírások, szótárak, és esszék is. O Az ukiyo-zöshi jellegzetes elemei m á r mind m e g t a l á l h a t ó k Ihara Saikaku műveiben. A halálát k ö v e t ő években számos u t á n z ó j a a k a d t , t ö b b n y i r e Ihara m ű v e i t plagizálták, de például Yashoku J i b u n k ö n n y e d , rövid erotikus történeteivel friss szellemet hozott a m ű f a j b a . Az Ihara Saikaku halála utáni időszak két kiemelkedő írója Nishizawa Ippü és Miyako no Nishiki. Nishizawa I p p ü , aki később jöruri szerző lett, r o m a n t i k u s , regényes stílusban írt az általa elindított hon'an-shösetsu ('adaptáció-regény') műfaj á b a n . Ezek, m i n t például a F ü r y ü ima Heike ('Elegáns mai Heike'), klasszikus m ű v e k adaptációi voltak, de t a r t a l m u k b a n erősen eltértek az eredetitől, a korabeli chö-

László

ukiyo-e: —>japán irodalom 87

UKIYO ninok világába helyezték át a t ö r t é n e t e t . Miyako no Nishiki szintén klasszikus műveket dolgozott fel, a Genji Monogatarit F ü r y ü Genji m o n o g a t a r i ('Elegáns Genji monogatari'), a Kojikit F ü r y ü jindái no maki ('Elegáns fejezetek az istenek korából') c. A Genroku-kor végéig Ihara Saikaku és követői műveinek népszerűsége m i a t t a k ö n y v k i a d á s k ö z p o n t j a Osaka volt, de a Genroku-kor vége felé ismét K y o t ö v e t t e á t a vezető szerepet, a híres k ö n y v k i a d ó és könyvkereskedő, Hachimonjiya J i s h ö révén. Az általa m e g j e l e n t e t e t t m ű v e k e t öszszefoglaló néven hachimonjiyabonnak nevezik. Á Hachimonjiya sikersorozata a k i a d ó írója, Ejima Kiseki Keisei iro jamisen ('A kurtizán szerelmes samiszenje', 1701) c. művével indult, mely kisebb elbeszélések g y ű j t e m é n y e . Ezzel a g y ű j t e m é n n y e l az ukiyo-zöshi ú j v á l t o z a t a született, az ún. shamisen-mono, és sorozatban jelentek meg Ejima, Nishizawa Tppú és mások hasonló művei. Ejima köshokubon művei közül kiemelkedik még a Keisei kintanki ( ' K u r t i z á n ne veszítse el a t ü r e l m é t ' , 1711) c. Ejima Kiseki a hamisen-mono mellett az ú n . katagi-mono (jellemrajz) m e g t e r e m t ő j e is, mely szintén az ukiyo-zöshi egyik v á l f a j a . A Seken m u s u k o katagi ('Világias fiúk jellemr a j z a ' , 1715), a Seken m u s u m e k a t a g i ('Világias lányok j e l l e m r a j z a ' , 1717) és egyéb hasonló stílusú művei rendkívül népszerűvé t e t t é k az Ihara S a i k a k u óta létező t í p u sábrázolást sűrítő katagi-mono m ű f a j á t . A Hachimonjiya kiadó utolsó idejében számos katagi-monot j e l e n t e t e t t meg, ezek a z o n b a n Ejima k a r a k t e r á b r á z o l á s á t ó l eltérően egyre i n k á b b egyes foglalkozások, m i n t például a színész, az orvos, v a g y a t u d ó s h i v a t á s á n a k leírásaivá v á l t a k . Ejima Hachimonjiya J i s h ö v a l e g y ü t t sok jöruri, ill. kabuki regényes a d a p t á c i ó j á t is megjelentette. Az ukiyo-zöshi színvonala azonban egyre lejjebb süllyedt, és Ejima Kiseki és Hachimonjiya J i s h ö halála után a H a c h i m o n j i y a kiadó is h a n y a t l á s n a k indult. 1767-ben á t a d t á k a kiadói jogokat az ösakai Masuya kiadónak, s ezzel az ukiyo-zöshi t ö r t é n e t e is véget é r t . Utolsó képviselője, Tada Nanrei Seken h a h a o y a katagi ('[Világias] A n y á k jellemrajza'), Seken b a k e m o n o katagi ('Szellemek jellemrajza') c. és egyéb műveivel már á t m e n e t e t jelent az E d o kor második felének n a g y m ű f a j a , a —>sharebon, kibyöshi (->kusa-zöshi), —» ninjöbon, -+kokkeibon, -+yomihon összefoglaló elnevezésével gesakun&k nevezett s z ó r a k o z t a t ó elbeszélés felé. O (-+japán irodalmi formák, szórakoztató irodalom, regény) Varrók

Ilona

U Kji T h a v u t h t e (1838 k — 1 8 9 8 k.): birm á n ( B u r m a ) költő. M u n k á s s á g a idején virágzott fel a hangszeres kíséretű, irodalmi műdal. Számos b á j o s d a l t írt lundzsin (nosztalgikus dal) f o r m á b a n . Csaknem egy évszázaddal Padethajasza u t á n ú j í t o t t a fel a falusi népéletet ábrázoló irodalmi dalköltészetet a népdalok m i n t á j á r a . A Thicsin padetha ('Agy és reggeli') c. d a l á b a n például egy falusi reggeli ébredés kellemes hangulat á t írta le. Dalai közül t ö b b e t u t á n z ó j á n a k , U Hszaungnak t u l a j d o n í t o t t a k . O írod.: C. W. D u n n — H l a P e — J . A. S t e w a r t : Count r y Life in Burmese L i t e r a t u r e (Bulletin of the School of Orientál a n d African Studies, 1948); H l a Pe: Burmese P o e t r y (Journal of the B u r m a Research Society, 1971). Bögös László U Kji, V u n Szajedki (1848 k — 1 9 0 8 k.): b i r m á n (Burma) író. A m o d e r n birmán regényirodalom megalapozóinak egyike. Thibo király u d v a r á n a k kishivatalnoka volt. Amikor az angolok 1885-ben meghódították B u r m á t , elvesztette állását, s tehetségét az irodalomnak szentelte. Kezdetben verseket és m ű d a l o k a t írt, ám Hla Dzso első európai jellegű regénye sikerének h a t á s á r a érdeklődése a próza felé f o r d u l t . Már első, Khinbaun juvegyi Maung Hmain ('Maung H m a i n , a rózsaszirom kereskedő', 1905) c. regényével nagy sikert a r a t o t t . Műve a fiatal M a u n g H m a i n kalandjairól szóló elbeszélések sorozata. A főhős egyre-másra házasodik, s feleségeit c s e r b e n h a g y v a odébb áll; a n y o m o k eltüntetésére állandóan megv á l t o z t a t j a a nevét. A regény epizódjai eredetiek, de a m ű a h a g y o m á n y o s b i r m á n b u d d h i s t a irodalomból és folklórból is merít. A főhős neve f o g a l o m m á vált a birmánok körében; a csalókra a Maung H m a i n nevet sütik ma is. (Kodo Hmajng népszerű szatirikus írásait Miszter M a u n g Hmain álnéven írta.) Másik jelentős m u n k á j a a k é t falusi csavargó szatirikus k a l a n d j a i t leíró Szagadaunza szita ('Szagadaun k o r m á n y zó') c. meseregény. Folklór m o t í v u m o k a t dolgozott fel Szejn tale ('A kis birmán') és Lejmavo kotuj vej ('Okos erőfeszítések') c. műveiben is. O írod.: Minn L a t t : Mains t r e a m s in Burmese L i t e r a t u r e (New Orient, 1962); G. P. Popov: B i r m a n s z k a j a lityer a t u r a (1967); J . A. Z a p a d o v a : V Birme bil Don Z s u a n ( L i t y e r a t u r a Vosztoka, 1969); U Thein H a n : A S t u d y of t h e Rise of t h e Burmese Növel (The G u a r d i a n , 1973, 11.). Bögös

László

Ukjinsacse eaftawof inkji apa Szeba pepreszbüterosz panakhóritész imprnüsztérion

UKRAJ i'mpnute etsoop hcn neshai impalphabéta: —> Görög betűk misztériuma, A U Kjo Szhvej; U Kjo Hlaing; Min Kjo (írói n e v e k ) ; ( T a u n g j i , 1933—): b i r m á n ( B u r m a ) író, m ű f o r d í t ó . P á l y a f u t á s a kezdetén t a n í t ó és f o r d í t ó volt, m a j d R a n g u n b a n az I r o d a l m i E g y e t e m m ű f o r d í t ó i t a n székének m u n k a t á r s a l e t t . Az 1960-as é v e k b e n j e l e n t k e z ő t e r m é k e n y novellista m ű v e i b e n az időszerű t á r s a d a l m i kérdéseket f e s z e g e t t e , s kipellengérezte a régi, elav u l t s z o k á s o k h o z r a g a s z k o d ó k a t , így Nauk bava ( ' K ü l ö n f é l e sorsok') c. elbeszélésében a férfiúi e l ő j o g a i n a k m e g t a r t á s á r a t ö r e k v ő főhősét. A Hkalei Pa-gan ( ' P a g a n gyermeke', reg., 1964) az első b i r m á n királyság, a pagani k i r á l y s á g összeomlása idején, a 13. sz.-ban j á t s z ó d i k , a beözönlő m o n g o l hord á k p u s z t í t á s a k o r . A p o l g á r h á b o r ú v a l és nemzetiségi felkelésekkel s ú j t o t t országban az író t ö r t é n e l m i m u n k á i a n e m z e t i konszolidációt, az á l l a m egységének helyreállítását s ü r g e t i k . N a g y sikert a r a t o t t Aphuja go mji-thu anet hszotham ('Aki a f e h é r e t egyszer f e k e t é n e k f e s t e t t e ' . 1976) c. elbeszéléss o r o z a t á v a l , a m e l y egy j a v í t ó i n t é z e t i fiúról szól. E m u n k á j a a b b a n az i d ő b e n jelent meg, a m i k o r a k o r m á n y a fiatalkorú bűnözés megfékezésére, a k á b í t ó s z e r f o g y a s z t á s v i s s z a s z o r í t á s á r a t ö r e k e d e t t . Még a sorozat megjelenése é v é b e n , 1976-ban e l n y e r t e a nemzeti i r o d a l m i d í j a t , m e l y e t először 1969-ben k a p o t t m e g m ű f o r d í t ó i m u n k á s ságáért. B i r m á n n y e l v r e ü l t e t t e á t H a r r i e t Beecher Stowe, M. Gorkij, G. B. Shaw és Flaubert m ű v e i t . S z á m o t t e v ő i r o d a l o m t u d o m á n y i t e v é k e n y s é g e is: í r ó t á r s á v a l , N a t Nveve 1 közösen í r t a meg a Mjan-ma thadin za ('A b i r m á n p r ó z a ú t m u t a t ó j a ' ) c. összefoglalót, s e g y i k m u n k a t á r s a v o l t a t ö b b k ö t e t e s Mjan-ma szahszo ( ' B i r m á n I r o d a l m i Szótár') c. l e x i k o n n a k . O F ő b b m ű v e i még: Maung Kjo hnen ( ' M a u n g K j ó n a k h í v j á k ' , elb.-ek, 1960); Phon Najna ( ' N e m leszünk r a b s z o l g a n ő k ' , reg., 1963); Nji-ako mathi tathi ('Az idővel e g y ü t t ' , elb.-ek, 1970). O írod.: Denise B e r n o l t : L i t t é r a t u r e b i r m a n e contemporaine (Littérature contemporaine de l'Asie d u S u d - E s t , 1974); A n n a J . Allot: T h e S h o r t S t o r y in B u r m a ( D a v i d s o n Cordell: T h e S h o r t Story in S o u t h E a s t Asia, 1982); J . A. Z a p a d o v a : L u c s szolnca (1984). Bögös László Ukoli, Neville Mene ( W a r r i , Nigéria, 1940—): a n g o l n y e l v e n a l k o t ó nigériai író, publicista. A N s u k k a i E g y e t e m e n m á r hallg a t ó k o r á b a n s z e r k e s z t e t t e az 1960-as évek első felétől a The Record c. d i á k l a p o t . Ké89

s ő b b a Notesfor Teachers s z a k l a p szerkeszt ő j e l e t t . O í r á s a i b a n k ö r n y e z e t é n e k hagyományaira, a népköltészetre, mítoszokr a , l e g e n d á k r a t á m a s z k o d i k . Védelmezi az a f r i k a i népek k u l t ú r á i n a k é r t é k e i t , d e t ú l h a l a d o t t , b a b o n á s elemeikkel t u d a t o s a n s z e m b e f o r d u l : a Twins of the Rain Forest ('Az esőerdők ikrei', 1966) c. r e g é n y é b e n t a n u l s á g o s k e r e t t ö r t é n e t b e á g y a z v a v e t i el az ikercsecsemők e l p u s z t í t á s á n a k hiedelm e k e n alapuló s z o k á s á t . O F ő b b m ű v e m é g : Home to the river ( ' H a z a a f o l y ó h o z ' , d r á m a , 1975). Füssi-Nagy Géza U k r a j i n a { ' U k r a j n a ' ) : 1. U k r á n t ö r t é n e l m i , néprajzi és i r o d a l m i f o l y ó i r a t . A liber á l i s i r á n y u l t s á g ú h a v i l a p o t 1907-ben K i j e v b e n a d t á k ki a Kijevszkaja sztár ina c. o r o s z nyelvű f o l y ó i r a t u k r á n n y e l v ű f o l y t a t á s a k é n t . Hasábjain irodalommal, színházzal foglalkozó s z í n v o n a l a s t a n u l m á n y o k jel e n t e k meg, és e m e l l e t t a p e r i o d i k u s k i a d v á n y o k szemléje is helyet k a p o t t . 2. H á r o m h a v o n t a megjelenő t u d o m á n y o s folyói r a t , az Ukrajinszke Naukove Tovarisztvo ( ' U k r á n T u d o m á n y o s Társaság') lapja, m e l y 1908 és 1913 k ö z ö t t jelent m e g . 3. T ö r t é n e l m i , n é p r a j z i és szépirodalmi f o l y ó i r a t , melyet 1914-ben, m a j d 1917—1918b a n a d t á k ki K i j e v b e n , u k r á n n y e l v e n . H a s á b j a i n olyan t u d ó s o k p u b l i k á l t a k , mint. 0 . Sahmatov, F. Korscs, I. Franko, V. Peretc, 0. Levickij, M. Voznyak, v a l a m i n t o l y a n j ö v e n d ő t u d ó s o k j e l e n t e t t é k meg recenzióik a t , m i n t 0 . Bileckij, M. Hudzij, Sz. Maszlov. A folyóirat k é t é v f o l y a m a ( 1 9 1 5 — 1916) Ukrajinszkij naukoinj zbornyik ( ' U k r á n t u d o m á n y o s g y ű j t e m é n y ' ) c. oroszul jelent meg M o s z k v á b a n , é v k ö n y v k é n t . 4. Az U k r á n T u d o m á n y o s A k a d é m i a t ö r t é n e ti s z e k c i ó j á n a k t u d o m á n y o s f o l y ó i r a t a . A h á r o m h a v o n t a megjelenő orgánumban a m e l y e t K i j e v b e n a d t a k ki 1924 és 1932 k ö z ö t t — az u k r á n i r o d a l o m t ö r t é n e t a r c h í v anyagai, dokumentumai láttak napvilágot. T ö b b t a n u l m á n y f o g l a l k o z o t t T. Sevcsenko, M. L . Drahomanov, M. A. Makszimovics és 1. Franko m u n k á s s á g á v a l , k ü l ö n ö s e n p e d i g a K e l e t - és N y u g a t - U k r a j n a k ö z ö t t i k u l t u r á l i s és irodalmi k a p c s o l a t o k k a l . 5. U k r á n t á r s a d a l m i — p o l i t i k a i ós irodalmi művészeti képes f o l y ó i r a t . 1941-től jelent m e g K i j e v b e n . A h á b o r ú kezdetéig h á r o m szám a j e l e n t meg, e k k o r t ó l s z ü n e t e l t e t t é k , m a j d 1943-ban ú j r a i n d u l t havi f o l y ó i r a t k é n t , 1955-től k é t h e t e n k é n t , 1963-tól hetil a p k é n t , m a k é t h e t e n k é n t jelenik m e g 8 4 5 0 0 példányban; kiterjedt olvasóközönséggel rendelkezik; főszerkesztője M. A. Mihajlenko. 1970-től n e g y e d é v e n k é n t a n -

UKRAJ gólul is k i a d j á k . R ö v i d novellákat, irodalmi k a r c o l a t o k a t és riportokat is közöl. Kovács Oxána Ukrajinec ( u k r á n ' u k r a j n a i ' ) : u k r á n almanach, amely t ö b b ukrán író irodalmi és történelmi t á r g y ú írását t a r t a l m a z z a . K é t száma jelent meg 1859-ben és 1864-ben. A g y ű j t e m é n y t M. Malcszimovics a d t a közre. A történelemmel foglalkozó írások között M. Makszimovics: Necsto o zemlje kijevszkoj ('Egy s más a kijevi föld történetéből') c. t a n u l m á n y a is szerepel. Kovács Oxána Ukrajinka, Lesz ja (írói név); Larisza Petrivna Koszacs-Kvitka (családi név); (Novohrad-Volinszkij, 1871. febr. 25.—Szurami, Grúzia, 1913. aug. 1.): ukrán költőnő, írónő, d r á m a í r ó . Nemesi családból származott. É d e s a n y j a , Olena Pcsilka u k r á n írónő, nővére Marija Drahomanova. A kiváló tehetségű Leszja m á r fiatalon t ö b b nyelvet ismert, világirodalmi és művészeti tanulm á n y o k a t f o l y t a t o t t . Az 1890-es évek második felében k a p c s o l a t b a került a cárizmus ellen fellépő szociáldemokrata szervezetekkel és m a r x i s t a személyiségekkel. 1907-ben, a 2. Állami D u m a megválasztásának idején l e t a r t ó z t a t t á k , a rendőrség külön felügyelet alá helyezte. Gyermekkorától élete végéig tuberkulózisban szenved e t t ; súlyos betegsége arra kényszerítette, hogy életének utolsó éveit délen töltse a K r í m b e n , G r ú z i á b a n , Olaszo.-ban, Egyipt o m b a n . O Első versét 9 évesen írta. 1884ben a Zorja c. lvovi folyóirat közölte Konvalija ('Gyöngyvirág') és Szopho c. verseit. 1888-tól rendszeresen publikált u k r á n folyóiratokban. 19 évesen s a j á t testvérei szám á r a megírta a Sztarodavna isztorija szhidnih narogyiv ('A keleti nemzetek régi története') c. m ű v e t . O Egész é l e t m ű v é t a forradalmi d e m o k r a t a irányultság jellemzi. Költészetében u r a l k o d ó a politikai líra, amely a h u m a n i z m u s és az életigenlés pátoszával teli. 1893-ban L v o v b a n jelent meg Na krilah piszeny ('Dalok szárnyán') c. első verseskötete, mely t a r t a l m a z z a az ú j a b b a n az iskolai s z ö v e g g y ű j t e m é n y e k b e is felvett, a forradalmi harc iránti lelkesedéssel és patrióta m o t í v u m o k k a l átszőtt Contra spem sperol ( ' R e m é n y t e l e n ü l reménykedem') és Doszvitnyi vohnyi ('Virradat előtti fények') c. verseit. Ugyancsak L v o v b a n 1899-ben jelent meg második kötete, a Dumi i mriji ('Gondolatok és álmok'), amelyben a forradalmi g o n d o l a t leginkább a Nyevilnyicsi pisznyi ("Rabszolgák dalai') c. ciklusban nyer kifejezést. H a r m a d i k verseskötete, a Vidhuki ('Visszhangok') 1902-ben jelent

meg. I n t i m költészetében s a j á t betegsége m i a t t i lelkitusáját jeleníti meg. O Az 1900as évek közepétől a d r a m a t u r g i a felé fordult, és rövid idő a l a t t 20 d r á m á t írt. E l s ő d r á m á j a , a fílakitna trojanda ('A kék rózsa') 1908-ban l á t o t t napvilágot. Mint a n a g y elődök (T. Sevcsen/co, I. Franko), ő is a d r á m a i elbeszélés m ű f a j á h o z fordult, felh a s z n á l v a a világirodalmi t é m á k a t , m i n t á k a t (Vavilonszkij polon: 1910: Nád M., A babiloni fogság, Magyar í r á s , 1923, 5.; Na rujinah, 'Romokon') d r á m a i költeményeiben. Legismertebb d r á m a i költeményei (Oszinnya kazka, 'Őszi mese'; Kasszandra, ua.; Vpuscsi, ' V a d o n b a n ' ) közül legjelentősebb a Liszova pisznya (1912: Kovács Z., Erdei dal, 1973) c. t ü n d é r j á t é k , a m e l y n e k m o t í v u m a i b ó l balett (M. Szkorulszkij zenéjére), o p e r a (V. Kirejko zenéjére), m a j d k é t szer (1961-ben és 1981-ben) film is készült. E b b e n az emberiesség és a természet k a p csolatát, összefüggéseit ábrázolta. H í r e s még a Kaminnij hoszpodar ('A kőfejedelem') c. d r á m á j a . Utolsó drámai költeménye, az Orhija ('Orgia', 1913) a n a g y h a t a l mi sovinizmus féktelensége ellen i r á n y u l . O P r ó z a í r ó k é n t novelláiban és elbeszéléseiben realista stílusban f e s t e t t e meg a nemzeti létet, a nemzeti ébredés f o l y a m a t á t , a szociális e l l e n t m o n d á s o k a t , az uralkodó rétegek lelketlenségét: Nad morjem ('A t e n g e r f ö l ö t t ' , 1898); Druzsba ('Barátság', 1905); Osibka ('Hiba', 1906). O Publicisztikájában a cárizmus ellen l é p e t t fel, és az u k r á n klerikalizmust és nacionalizmust o s t o r o z t a (Holosz odnyijeji roszijszkoji uvjaznenoji, ' E g y bebörtönzött orosz nő hangja'; Bezpardonnij patriotizm, 'Könyörtelen p a t r i o t i z m u s ' ) . A m u n k á s o k n a k a felszabadító h a r c b a n játszandó f o n t o s szerepét h a n g s ú l y o z t a (Ne lak tiji vorohi, jak dobriji ljudi, ' N e m a n n y i r a ezek az ellenségek, mint ink á b b a jó emberek'). A Zsizny c. p é t e r v á r i lap m u n k a t á r s a volt, a h o v á világirodalmi t é m á j ú irodalomkritikai cikkeket is írt. O Már 13 éves korától f o r d í t o t t ; az orosz, a n é m e t , a francia, a lengyel és az ókori görög irodalom legjobbjait: Gogol, Turgenyev, Heine, G. Hauptmann, V. Hugó, Byron, Mickiewicz, Maria Konopnicka, Maeterlinck és Homérosz m ű v e i t , valamint óind e p o s z o k a t ültetett á t u k r á n r a . O I r o d a l m i —esztétikai nézeteire n a g y hatással volt M. Drahomanov. A legkülönfélébb t e r ü l e t e k e n és m ű f a j o k b a n a l k o t o t t : volt költő, d r á m a író, író, fordító, publicista, irodalomkritikus. n é p r a j z t u d ó s . F é r j e , F. V. Kvitka n é p r a j z k u t a t ó és zenetudós segítségével n é p költészeti gyűjtéseket és lejegyzéseket is v é g z e t t . O Számos m ú z e u m o t neveztek el

UKRAJ színezetűnek k i á l t o t t á k ki. A cári k o r m á n y e l n y o m á s a k ö v e t k e z t é b e n szűnt meg. Kovács Oxána

róla; irodalmi m ű v e k b e n örökítették meg a l a k j á t , m i n t pl. J . Scserbak: Szpogyivatisz! ('Reménykedj!') c. színművében. 1972ben nevével fémjelzett u k r á n irodalmi d í j a t a l a p í t o t t a k , melyet a legjobb gyermek- és ifjúsági irodalmi m ű n e k ítélnek oda. O A Béke Világtanács h a t á r o z a t a alapján 1971ben szerte a világon megünnepelték születésének 100. é v f o r d u l ó j á t , m i n t olyan alkotóét, akinek m u n k á s s á g a a 20. sz. elejének l í r á j á b a n és d r á m a i r o d a l m á b a n kiemelkedő helyet foglal el. O G y ű j t , kiad.: Tvori 1 —5. ('Művei', 1—5. köt., 1951—1956); Tvori 1 10. ('Művei', 1—10. köt., 1963— 1965); Zibrannya tvoriv 1—12. ('Összegyűjt ö t t művei', 1—12. köt., 1975^-1979). O Magyarul még: 1 elb. (Grigássy Éva, Ukrán elbeszélők, anto., 1968); 13 vers (Weöres S., Károlyi A m y , Szedő D., Ukrán költők, anto., 1971); Ut a tengerhez (vál. versek. Karig Sára, Gergely Ágnes, Grigássy Éva stb., 1971); 13 vers (Radó Gy., Alf, 1972, 1.); 10 vers (Károlyi Á m y , Vonzások és viszonzások, anto., 1975); 2 vers (Weöres S., Egybeg y ű j t ö t t műfordítások, 1976); 6 vers (Tandori D., Föld és v a d o n , 1978): 1 vers (Képes G., Ú j T ü k ö r , 1980, szept. 28.). O írod.: I. P. H o l o v a h a : Szuszpilno—politicsnyi i filoszofszki pohljadi Leszji U k r a j i n k i (1953); I. F r a n k o : Leszja U k r a j i n k a (1955); 0 . Babiskin—V. K u r a s o v a : L e s z j a U k r a j i n k a , Z s i t t y a i tvorcsiszty (1955); M. Rilszkij: Lirika Leszji U k r a j i n k i ( L i t e r a t u r a i narodna tvorcsiszty, 1956); I . M. Kulikov: Leszja U k r a j i n k a (1962); A. K a s z p r u k : Leszja Ukr a j i n k a (1963); Sz. Sahovszkij: Leszja Ukr a j i n k a (1971); n. n.: Leszja U k r a j i n k a . Dok u m e n t i i materijali (1971); n. n.: Szpohadi pro Leszju U k r a j i n k u (1971); Karig Sára: Leszja U k r a j i n k a (Nagyv, 1971. 3.); R a d ó Gy.: Leszja U k r a j i n k a 1871 1913 (Alf, 1972, 1.); L. Miscsenko: Politicsna poezija Leszji U k r a j i n k i (1974). Kovács Oxána

Ukrainszkij zsurnal (orosz 'ukrán folyóir a t ' ) : orosz nyelvű, u k r á n t e m a t i k á j ú irodalmi—művészeti, t u d o m á n y o s és t á r s a dalmi—politikai folyóirat. 1824—1825-ben H a r k o v b a n jelent meg A. Szklabovszkij szerkesztésében, h a v o n t a két a l k a l o m m a l . U k r a j n a történelmével, k u l t ú r á j á v a l , népr a j z á v a l foglalkozó írásoknak, v a l a m i n t az akkori t u d o m á n y helyzetével k a p c s o l a t o s cikkeknek a d o t t helyet. Emellett közölte V. F . Rajevszkij d e k a b r i s t a költő verseit, K . F . Rilejev t ö r t é n e l m i énekeit, v a l a m i n t I. G. Kulzsinszkij cikkét a kisorosz ( u k r á n ) költészet történetéről és jellemzőiről, ami az első kísérlet volt az u k r á n irodalom tud o m á n y o s leírására. O A lap h i v a t a l o s körök n y o m á s á r a időnként konzervatív, sőt reakciós véleményeknek is hangot a d o t t , 1825-ben, a d e k a b r i s t a felkelés leverése u t á n a folyóirat megszűnt. Kovács Oxána Ukrajinszka Hata ( u k r á n ' u k r á n par a s z t h á z ' ) : ukrán szépirodalmi, kritikai és publicisztikai folyóirat, amely 1909 és 1914 k ö z ö t t Kijevben jelent meg. N a c i o n a l i s t a i r á n y z a t ú , némileg dekadens színezetű fol y ó i r a t volt, a m e l y b e n főként a szimbolista írók és költők művei l á t t a k n a p v i l á g o t (M. F iljanszkij, V. Pacsovszkij, G. Csu-prinka, P . Karmanszkij). F o n t o s szerepe volt a fol y ó i r a t b a n M. Jevsan és M. Szribljanszkij irodalomkritikai írásainak, a m e l y e k b e n az i n d i v i d u a l i z m u s eszméit, n i e t z s c h e á n u s g o n d o l a t o k a t f e j t e t t e k ki. N a g y h a t á s a volt A. Tovkacsevszkij és mások nacionalist a i r á n y z a t ú . p u b l i c i s z t i k á j á n a k . A lap közölte a m á r klasszikussá vált Olha Kobilanszka műveit, P. Ticsina és M. Rilszkij korai költeményeit, v a l a m i n t M. Voronij cikkeit is. Scher Vera

Ukrainszkaja zsizny (orosz ' u k r á n élet'): orosz nyelvű u k r á n kulturális, társadalmi és irodalmi folyóirat. A liberális d e m o k r a t a irányzat o r g á n u m a volt; 1912 és 1917 között a d t á k ki Moszkvában. Ukrán írók munkásságáról szóló cikkeket, az ukrán sajtóról szóló szemléket a d o t t közre. Helyet k a p t a k benne A. V. Lunacsarszlcij és M. Gorkij cikkei is, többek között Gorkijnak az orosz értelmiségről és a nemzeti kérdésekről szóló t a n u l m á n y a , melyben Oroszo. és U k r a j n a d e m o k r a t i k u s erőinek egyesítésére szólított fel. O A szerkesztőségi cikkek és u k r á n publicisták hozzászólásai U k r a j n a nemzeti k u l t ú r p r o g r a m j á é r t szálltak síkra, ezért a lapot nacionalista

Ukrajinszkij Almanah ( u k r á n u k r á n alm a n a c h ' ) : az első u k r á n évkönyv, a m e l y 1831-ben jelent meg H a r k o v b a n I . Szreznyevszkij és I. Roszkovsenko kiadásában, t ö b b harkovi r o m a n t i k u s ukrán költő közreműködésével. T u d o m á n y o s és irodalomkritikai cikkeken kívül népköltészeti m ű v e k e t , L. Borovikovszkij, E. Hrebinka, 0 . Spihockij verseit és balladáit, valamint Puskin és A. Mickiewicz műveinek u k r á n fordításait a d t a közre. Részleteket közölt H. F. Kvitka Osznovjanenko prózai műveiből is. Scher Vera; Ukrajinszkij szbornik ( ' u k r á n g y ű j t e m é n y ' ) : 1838-ban és 1841-ben m e g j e l e n t 91

UKRAJ ('A K a m j a n e c - S z t r u m i l i n s z k i evangélium') 1411-ből származik. O A 16—17. sz.-ban az u k r á n irodalmi nyelvnek két v á l t o z a t a a l a k u l t ki: az egyházi szláv és az óorosz irodalmi nyelv keveredéséből létrejött ún. szláv-orosz nyelv, melyet az egyházi—vallásos irodalomban h a s z n á l t a k , s a — f ő k é n t a k ü l ö n b ö z ő reformációs mozgalmak h a t á s á r a — népi elemeket is m a g á b a olvasztó ó u k r á n irodalmi nyelv, melyet a különféle ü g y i r a t o k b a n , helyi jellegű k i a d v á n y o k ban, v i t a i r a t o k b a n , é v k ö n y v e k b e n , krónik á k b a n alkalmaztak. O A 1 7. sz.-ra megértek az u k r á n irodalmi nyelv normalizálásának és kodifikálásának feltételei, különösen az 1632-ben alapított kijevi Mohila iskola, k é s ő b b akadémia m i n t a kelet-európai m ű veltség egyik legkiemelkedőbb k ö z p o n t j á n a k működésével. E z t a f o l y a m a t o t megs z a k í t o t t a U k r a j n á n a k Oroszo.-hoz való csatolása (1654), m i u t á n rendeletekkel korl á t o z t á k és tiltották az u k r á n nyelv használ a t á t . E z az állapot kisebb megszakításokkal 1917-ig t a r t o t t . E n n e k ellenére az ukrán irodalmi nyelv a nemzeti megújulási m o z g a l m a k idején, a kelet-európai irodalmi nyelvek (belorusz, litván, lett, bolgár, szlovák) létrejöttének 2. h u l l á m á b a n , t e h á t 40—50 év késéssel kialakult. I. Frankónak még a 20. sz. elején is harcolnia kellett az egységes és szabályozott irodalmi nyelvért. Az u k r á n irodalmi nyelvnek t e h á t k e t t ő s h a r c o t kellett folytatnia: az orosszal szemben f e n n m a r a d á s á é r t , az egyházi szlávval s z e m b e n életképességéért. Ez a kettősség az irodalmi formák terén is érvényesül: míg az u k r á n műköltészetben a verses f o r m a csak a 16. sz.-ban jelenik meg, addig a népköltészetben nemcsak hogy m á r századokkal előbb léteztek verses m ű f a j o k (a keleti szláv folklór formák, ill. ezek ukrán változatai v a g y ukrán elnevezései: —•dumi, -»kolomijka, vertep). h a n e m bizonyos kezdetleges műfaji hierarchia elemeiről is beszélhetünk (a prózában pl.: poveszty — szlovo, szkazanyije — szkaz). O Az u k r á n népköltészetről, s általában az ukrán irodalmi f o r m á k r ó l ugyanaz m o n d h a t ó , ami az orosz irodalmi formákról. A két nyelv azonos rendszere és hasonlósága m i a t t az orosz p o é t i k a elméletének kidolgozása Lomonoszov, Tregyiakovszkij és mások m u n k á s s á g á b a n egyúttal az u k r á n poétika megter e m t é s é t is jelentette. Az u k r á n irodalom első versrendszere a szillabikus (a verssorok azonos szótagszámán alapuló; -úszótagszámláló verselés) rendszer volt, a m e l y e t Szimeon Polockij h o n o s í t o t t meg. valószínűleg lengyel m i n t á r a . Az u k r á n nyelv természetével ellenkező szillabikus rendszer (a

ukrán é v k ö n y v . I . Szreznyevszkij állította össze az u k r á n népköltészet, k r ó n i k á k , Ukr a j n a t ö r t é n e t é v e l kapcsolatos anyagok, ukrán írók a l k o t á s a i és műveik kritikai elemzésének közzététele céljából. Az első kötet t a r t a l m a z t a I . Kotljarevszkij N a t a l k a P o l t a v k a (ua.) c. színművét, T. Szreznyevszkij előszavával és megjegyzéseivel. Második kötetét M. Scsepkin a d t a ki Gogol támogatásával. I t t j e l e n t meg első ízben I . Kotljarevszkij Moszkalj-csarivnik ('A csodákat művelő k a t o n a ' ) c. színműve. A következő kötethez m á r készen álltak L. Borovikovszkij, J . Hrebinka, H . Kvitka Osznovjanenko, O. Spihockij és m á s ukrán írók és költők művei, de a szerkesztő külföldre t á v o z o t t és az évkönyv m e g s z ű n t . Scher Vera Ukrajinszkij vesztnik { ' u k r á n ú j s á g ' ) : az első uki'án irodalmi—művészeti, t u d o m á nyos és t á r s a d a l m i — p o l i t i k a i lap. 1816 és 1819 között h a v o n t a jelent meg H a r k o v ban E. Filomafitszkij, R. Honorszkij és H. Kvitka Osznovjanenko szerkesztésében. A francia enciklopédisták felvilágosult eszméit, a t e r m é s z e t r e vonatkozó materialista nézeteket t e r j e s z t e t t e , feltárta a jobbágyrendszer b i z o n y o s vonatkozásait, kifejezésre j u t t a t t a r o k o n s z e n v é t a néppel; a nép körében f o l y t a t a n d ó felvilágosító tevékenységnek, v a l a m i n t a nemzeti k u l t ú r a ápolásának szükségességét hirdette. Szorosan k ö t ő d ö t t a h a l a d ó szellemű orosz irodalomhoz. Megjelentek benne t ö b b e k között V. F. Rajevszkij és O. M. Szomov m u n k á i is. A publikációk e g y része ukrán nyelven jelent meg, k ö z t ü k P. Hulak-Artemovszkij híres állatmeséje, a Pan t a s z a b a k a ('Az úr és az eb'). J e l e n t ő s helyet k a p t a k a folyóiratban Voltaire, Rousseau, Milton, Dante és Horatius m ű v e i n e k fordításai is. 1819 végén a l a p o t b e t i l t o t t á k . Kovács Oxána ukrán irodalmi formák: Az u k r á n nyelv az orosszal és a belorusszal e g y ü t t az indoeurópai nyelvcsalád szláv c s o p o r t j á n a k keleti ágát a l k o t j a . Változó szóhangsúlyú nyelv, m a g á n h a n g z ó h o s s z ú s á g és intonáció nélkül. H á r o m n a g y nyelvjárási csoportra oszlik: az északira, a dél-nyugatira és a dél-keletire. Az irodalmi nyelv a l a p j á t a felső-dnyiprói, kijevi-poltavai nyelvjárás képezi. O Az u k r á n nyelv az oroszhoz és a beloruszhoz hasonlóan az óorosz nyelvből jött létre (mely a keleti szláv ősnyelv). Az óorosz írásos emlékekben már a 12. sz.-ban feltűnnek u k r a i n i z m u s o k , a 14—15. sz.-ban pedig m á r önálló, kialakult u k r á n nyelvről beszélhetünk. A legrégibb írásos nyelvemlék, a Kamjanec-Sztrumilinszke evangelije 92

UKRÁN rozsjei Szics létrejöttével a z o n b a n erős folklór-költészet keletkezett, melynek legkiemelkedőbb m ű f a j a a Kijevi R u s z történelmi eposzaival kapcsolatot t a r t ó duma, a történelmi ének, a m i t a kobzosok a d t a k elő. O A h i v a t á s o s irodalom csak a 16—17. sz. fordulóján éledt ú j j á az ún. vitairodalom révén. Ennek keletkezését részben a katolizáló törekvések motiválták. Az 1596-os breszt-litovszki egyházi unióval megalakult a görög k a t o l i k u s (unitus) egyház. A vitairodalom k ö z p o n t j a i az ortodox egyházi közösségek, az ú n . testvériségek Lvovban, Kijevben, Osztrogban t a l á l h a t ó iskolái voltak. A v i t a i r o d a l o m legkiválóbb képviselői: M. Szmotrickij (1572—1633). I. Visenszkij (1550 k.—1620 után), J . Haljatovszkij (?—1688), L. Baranovics (1620— 1694), F. Szafonovics (?- 1676). Egyszerű ukrán köznyelven, lengyelül vagy egyházi szláv nyelven í r o t t műveikben a szerző egyénisége j u t szóhoz, kritikai—ironikus szellem kel életre, s a korabeli valóságból merítő t e m a t i k á j u k közel viszi az irodalm a t az élethez. E vitairodalom rokon a korabeli reneszánsz—humanista és reformációs szellemi mozgalmakkal, melyek lengyel és részben cseh közvetítéssel elérték U k r a j n á t , és a m e l y e k h a t á s á r a a régi u k r á n irodalom bizánci h a g y o m á n y a i h á t t é r b e szorultak. O Az E u r ó p á h o z kötődést erősít e t t e a következő, a 17. sz. közepétől a barokk jegyében formálódó korszak is. A barokk k u l t ú r a összefüggött K i j e v ú j jáéledésével, ami a kozákság harcainak eredménye volt. A B. Hmelnyickij vezette felszabadító háború (1648—1654) eredményeképpen Kijev és az ún. balparti U k r a j n a (a Dnyeper b a l p a r t j á r ó l van szó) egyesült Oroszo.-gal, s l é t r e j ö t t a független, önálló ukrán állam lehetősége. Kulturális téren a legnagyobb e s e m é n y az volt, hogy a jezsuit a m i n t á r a létesített, Mohila metropolitáról elnevezett iskola 1651-ben a k a d é m i á v á alakult. A kijevi Mohila-akadémia lett a barokk irodalom központja, Művelői többnyire professzorok, diákok, egyházi tisztségviselők v o l t a k ; leginkább alkalmi m ű f a j o k b a n , egyházi ünnepségekre, temetésre, esküvőre, születésnapra írt panegirikusokb a n , ó d á k b a n , himnuszokban, epigramm á k b a n és t e r j e n g ő s i s k o l a d r á m á k b a n nyilatkoztak meg. Életidegensége és skolasztikus jellege ellenére is a barokk korszak nagy jelentőségű volt: f o r m a k u l t u s z á v a l fin o m í t o t t a az i r o d a l m a t , és az addigi epika mellett m e g t e r e m t e t t e a másik k é t műnem e t , a lírát és a d r á m á t is az u k r á n irod a l o m b a n . A kijevi Mohila-akadémia, az egyetlen keleti szláv „egyetem" európaizá-

virsiké) nem sokáig élt, f e l v á l t o t t a a szillabotonikus (a verssorok azonos szótagszámán és állandó helyhez k ö t ö t t hangsúlyokon alapuló) versrendszer, mely mind a mai napig alapvető. A szillabotonikus versrendszer segítségével i m i t á l h a t ó az u k r á n b a n az antik időmértékes verselés is. O A 20. sz. elején — f ő k é n t a szimbolizmusra, m a j d az a v a n t g á r d r a jellemzően — kísérleteket tettek a népköltészetben e l t e r j e d t tonikus (a verssorok azonos h a n g s ú l y s z á m á n alapuló) verselés bevezetésére is, n e m sok sikerrel. Ugyancsak e században h o n o s o d o t t meg a szabadvers (diszmetrikus vers — vers libre) is. A rímtelen -+belij sztyih m á r a 18—19. sz.-ban ismert volt. O Az u k r á n nyelv rímgazdagsága átlagosnak m o n d h a t ó . Prozód i á j á t és a népköltés s a j á t o s m ű f a j a i t tekintve a dumi és a kolomijka formáit bizonyos állandó szabályok h a t á r o z z á k meg. Az orosz csasztuska ukrán v á l t o z a t a a csasztyivka, m á s szóval vitrebenyka, dribuska vagy trindicska. A más szláv népeknél is ismeretes karácsonytáji rigmusok ukrán v á l t o z a t a a koljadka. Az e p i k u s népköltési verseket t ö b b n y i r e pengető hangszer kíséretében a b a n d u r i s t á k a d j á k elő. A szpivomovka egy-egy népi t r é f á r a készült rövid, humoros költemény (legismertebbek L. Borovikovszkij, L. Hlibov, J . Hrebinka, és különösen Sz. Rudanszkij szpivomovkái); I. Franko egész kötetet a d o t t ki ilyen címmel. Bojtár Endre—Radó György u k r á n irodalom: A legutóbbi időkig az a felfogás u r a l k o d o t t , hogy az ukrán nép a Kijevi Rusz dezintegrálódása folytán j ö t t létre. Ma az u k r a j n a i történészek körében az a nézet t e r j e d , hogy az u k r á n közösség, ill. az u k r á n nép i n k á b b a p r o t o u k r á n , Dnyeper menti törzsi—nemzeti szövetségek (poijanok, dulebek, tiverecek és mások) integrálódása során alakult ki. Tény, hogy az u k r á n irodalom az egykori Kijevi Ruszban keletkezett óorosz irodalom utóda. Az óorosz irodalom j a v a része m i n d a későbbi ukrán, mind a későbbi orosz irodalom előzménye. A Kijevi Rusz d é l n y u g a t i és nyugati részeinek t ú l n y o m ó többsége, így az ukrán területek is a 14. sz.-ban a L i t v á n Nagyhercegség, m a j d 1569-ben a lengyel —litván közös állam, a Rzeczpospolita uralma alá kerültek. O A Kijevi Rusz széthullása u t á n formálódó u k r á n jellegű írásbeliség a feudális fejedelemségek marakodása, v a l a m i n t a t a t á r o k és később a törökök t á m a d á s a m i a t t erősen lehanyatlott, s j o b b á r a csak fordításos g y ű j t e m é n y e k r e korlátozódott. A 15. sz.-tól, a kozákság megerősödésével, a kozák központ, a zapo93

UKRÁN relem, magányosság költője; A. Metlinszkij (1814—1870) költő, a m ú l t , a régi vezetőréteg eszményítője; L. Borovikovszkij (1806 —1889), aki verseiben egyeztetni t u d t a az u k r á n m ú l t és a cárizmus magasztalását; M. Kosztomarov (1817—1885), aki elbeszélő költeményeiben az u k r á n m ú l t különböző k o r s z a k a i t magasztalta, a polgári liberalizm u s eszméit vallotta, s az összes szlávok egyesüléséért szállt síkra; P . Kulis (1819 —1897), ugyancsak a szlavofil irányzat híve, a polgárság és a régi u k r á n nemesség t ö r t é n e t i szerepének m a g a s z t a l ó j a ; O. Afanaszjev-Csuzsbinszkij (1817—1875), a bán a t r o m a n t i k á j á n a k k ö l t ő j e és mások. O Az 1830-as években k e z d ő d ö t t az u k r á n irodalmi mozgalom: az osztrák uralom a l a t t álló Galíciában és B u k o v i n á b a n az ún. három r u t é n — M. Saskevics (1811—1843), r o m a n t i k u s történelmi versek és elbeszélések szerzője, -1. Holovackij (1814—1888) nyelvész és népdalgyújtő, v a l a m i n t I. Vahilevics (1811—1866) költő, hucul legendák r o m a n t i k u s feldolgozója — 1837-ben e g y ü t t k i a d t a a Ruszalka Dnyisztrova c. a l m a n a c h o t . Ilyen előzmények és kortársak közül emelkedett ki az u k r á n irodalom m i n d m á i g legkiválóbbnak ismert, legolvas o t t a b b a l a k j a , T. Sevcsenko (1814—1861). K o b z a r ('Kobzos', 1840) c. v é k o n y k a verseskötetének és H a j d a m a k i ( ' H a j d a m á kok') c. p o é m á j á n a k megjelenése világirodalmi r a n g r a emelte az u k r á n irodalmat. O Sevcsenko költészete m i n t e g y g y ú j t ó p o n t b a n foglalta össze az u k r á n irodalomban addig f e l b u k k a n t eszméket: a nemzeti m ú l t dicsőségét, a zaporozsjei kozák szabadságh a r c o k r a és azok kényszerű vadságára viszszavezethető sajátos u k r á n demokratizm u s t , m i n d e n zsarnokságnak, a zsarnokság világtörténelmi h a g y o m á n y a i n a k kérlelhetetlen gyűlöletét, az önálló u k r á n nemzeti jelleg védelmét. F l e t m ű v e megjelenése ó t a ezek az addig elszórtan jelentkező elemek m e g b o n t h a t a t l a n egységben határozzák meg az u k r á n irodalom f ő v o n a l á t . O Az epika és a d r á m a lassú fejlődését m u t a t j a , hogy Sevcsenko minden elbeszélését oroszul írta, mivel a próza nyelve m é g csak ekkor k e z d e t t kialakulni. Az első elbeszélés — a szentimentális H. Kvitka-Osznovjanenko tollából — 1834-ben jelent meg; a próza t e m a t i k á j á t tekintve is meglehetősen egysíkú volt; sokáig, 1875-ig kizárólag a paraszti élettel foglalkozott, a m i k o r is I. Necsuj-Levickij (1838—1918) egy elbeszélés főhőséül értelmiségit v á l a s z t o t t . A prózairodalom alapja egészen a 19. sz. utolsó h a r m a d á i g egy sajátos, a folklórból származó m ű f a j , az a n e k d o t a , a m o n d a , a mese

ló h a t á s a az egész pravoszláv világra — Szerbiára, a r o m á n fejedelemségekre, főként Belorussziára és Oroszo.-ra — kisugárzott, hiszen Kijevből indult el p á l y á j á n F . Prokopovics (1681—1736) u g y a n ú g y , m i n t az első orosz költő, a t i p i k u s a n lengyel — u k r á n szillabikus verseket, a virsiket író és oroszul meghonosító Szimeon Polockij (1629—1680). O A barokk k o r s z a k n a k létezett egy „ a l a c s o n y " , egyre népibbé váló, m a j d a 18. sz. végén a folklórral összeolvadó ága is. I d e t a r t o z n a k az ún. intermediumok. a hosszú iskoladrámák közé i k t a t o t t tréfás életképek, jelenetek, t o v á b b á a gazdag burleszk költészet, melynek művelői elsősorban a diákok voltak. H a m a r o s a n ez az „ a l a c s o n y " barokk jelentette az egész ukrán i r o d a l m a t ; a lengyel e l n y o m á s t ugyanis az orosz v á l t o t t a fel. I. Péter m á r 1720-ban m e g t i l t o t t a az u k r á n k ö n y v e k n y o m t a t á s á t ; I I . Katalin K i j e v e t jelentéktelen vidéki v á r o s k á v á fokozta le, s 1775ben felszámolta a kozákok k ö z p o n t j á t , a zaporozsjei Szicset is. Az oroszosítás különösen a k k o r v á l t kíméletlenné, a m i k o r Lengyelo. felosztásával 1772-ben a jobbparti U k r a j n a is Oroszo.-hoz került. Az ukrán k u l t ú r a egyetlen szűkös menedéke az a Galícia (Halies, N y u g a t - U k r a j n a ) m a r a d t , amit a felosztás során Ausztria k a p o t t meg. Nem csoda h á t , ha a 18. sz. legnagyobb a l a k j á n a k , H. Szkovorodá nak (1722— 1794), e n n e k a barokk és a felvilágosodás h a t á r á n álló költőnek és vándorfilozófusnak a m ű v e i csak kéziratban t e r j e d h e t t e k , s csak száz évvel halála u t á n jelenhettek meg n y o m t a t á s b a n . O Az erős oroszosítás ellenére a 18. sz. végén, a 19. sz. elején az u k r á n szellemi életben megindult a nemzeti újjászületés. Az u k r á n irodalmi nyelv megteremtésének igényéből alakult ki H. Szkovorodá egyéni nyelve, az egyházi-szláv, a korabeli orosz és a korabeli u k r á n népnyelv keveréke, a m i azonban nem élte t ú l Szkovorodát. T. Kotljarevszkij (1769—1838) a korában t ö b b országban divatos travesztia műfaji szabályai szerint 1798-ban az Aeneist u k r á n népnyelven parodizálta, mellyel e nyelvet az u k r á n irodalom s a j á t nyelvévé tette. Az 1820-as évek közepén az ő h a t á s á ra m á r az u k r á n nemzeti irodalom egész nemzedéke jelentkezett; kiemelkedő alakjai: P. Hulak-Artemovszkij (1790—1865) tanmese- és balladaköltő; H. Kvitka Osznovjanenko (1778—1843), az első u k r á n prózaíró, a szentimentalizmus képviselője, és J . Hrebinka (1812—1848) költő, regényíró és kiadó. Ok a r o m a n t i k a előfutárai. O ízig-vérig az u k r á n romantika képviselői: V. Zabila (1808—1869) a boldogtalan sze-

94

UKRÁN elbeszélései jelentek meg. O Az 1870-es évek végétől az u k r á n irodalom Sevcsenko u t á n második vezető képviselője, I. Franko (1856—1916) nemcsak — a klasszikusokra jellemző m ű f a j i és t e m a t i k a i sokrétűséggel - realista költőként, íróként, d r á m a í r ó ként és lapszerkesztőként, hanem t u d a t o s irodalomszervezőként is jelentkezett. Fél évszázaddal Sevcsenko után m á r a kapitalizmus okozta n é p n y o m o r ellen és a marxizm u s ismeretében gyakorolta k r i t i k á j á t . Közös t á b o r b a p r ó b á l t a hozni a cári és az osztrák uralom a l a t t élő ukrán irodalmárok a t , s az előbbieknek osztrák t e r ü l e t e n ahol pedig ő m a g a is üldöztetést, többszöri bebörtönzést szenvedett el — kiadási lehetőséget t e r e m t e t t . Az a k k o r i b a n Galíciában megjelent ukrán irodalmi folyóiratok: Ve csernici (1862—1863): Meta (1863); Niva (1865); Pravda (1867—1898); Zorja (1880— 1897); Szvit ( 1 8 8 1 - 1882); s m á r Franko közreműködésével: Druh (1874—1877); Hromadszkij druh (1878); Zsittye i szlovo (1894—1897). A polgári radikális, m a j d szabadelvű M. Drahomanov (1841—1895), bár időnként az anarchizmus v a g y az utóp i s t a szocializmus felé h a j l o t t , publicisztikai, történetírói és kritikai írásaival Kijevből, m a j d svájci és bulgáriai emigrációjából n a g y befolyást gyakorolt a h a l a d ó ukrán irodalom t o v á b b i fejlődésére. A nacionalist a irányzat nagy h a t á s ú képviselője B. Hrincsenko (1863 1910) író, költő, műford í t ó és nyelvész volt. A századvég és századforduló u k r á n írói: I. Necsuj-Levickij, P. Mirnij, M. Kocjubinszkij (1864—1913), A. Teszlenko (1882—1911) és L. Martovics (1871—1916) a p r ó z á b a n t ű n t e k ki; az ukrán falusi n y o m o r ábrázolói: M. Sztarickij (1840—1904), M. Kropivnickij (1840 ' 1910) és I. Karpenko-Karij (1845—1907) d r á m a í r ó k voltak; I. Manzsura (1851— 1893) és P. Hrabovszkij (1864— 1902) költők é n t m ű k ö d ö t t ; u t ó b b i széles s k á l á j ú költ ő — m ű f o r d í t ó is volt. E korszak költészetének — I. Franko mellett — másik kiemelkedő képviselője Leszja Ukrajinka (1871 1913), aki művészi f o r m á i n a k gazdagságával, t é m á i n a k világtörténeti kitekintésével a kortársai által t ö b b n y i r e helyi t é m á k ra szűkített ukrán irodalmat — T. Sevcsenko és 1. Franko mellett h a r m a d i k k é n t — a világirodalom vérkeringésébe kapcsolta bele. V. Sztefanik (1873 —1936) galíciai, és 01 h a Kobilanszka (1863—1942) b u k o v i n a i u k r á n elbeszélők még osztrák uralom a l a t t kezdték, m a j d az előbbi a lengyel, az u t ó b b i a r o m á n uralom a l a t t f o l y t a t t a tevékenységét. O Az októberi forradalom u t á n Szovj e t - U k r a j n á b a n f o l y t a t t a m u n k á s s á g á t Sz.

valamiféle keveréke. Az író n e m maga a d j a elő, hanem valakivel, egy népi hőssel mesélteti el a t ö r t é n e t e t . Ez különböző életszerű elemek, „ v a l ó s á g o s " figurák szerepeltetésére, a világnak az emlékező, a n e k d o t á z ó kisember szemüvegén keresztül t ö r t é n ő bem u t a t á s á r a , a — nem ritkán nyelvjárási ízekkel fűszerezett — beszélt nyelv felhasználására ad lehetőséget. O Az első elbeszél ő k — pl. P. Kulis, a r o m a n t i k u s történelmi regény m e g t e r e m t ő j e — szinte néprajzi pontossággal térképezték fel a népéletet. Tendenciózus, moralizáló elbeszélésekkel a k a r t a k v á l t o z t a t n i a t á r s a d a l m i bajokon; az ukránok egyenlőségének nevében időnk é n t idealizálták, megszépítették a valóságot. Élesebb színeket v i l l a n t o t t fel a másik realista t í p u s t képviselő Marko Vovcsok (1833—1907) és P . Mirnij (1849—1920) művészete, akik sötét képekben festették le az 186l-es j o b b á g y r e f o r m u t á n kialakult ,,új j o b b á g y s á g o t " . O Sevcsenko munkássága, de f ő k é n t zsarnokgyűlölete és u k r á n nemzeti ö n t u d a t a kihívta az ukránok eloroszosítására t ö r e k v ő cári önkényuralom képviselőinek h a r a g j á t ; ezt m u t a t t a egyéni sorsa éppúgy, m i n t a halála u t á n bekövetkezett ukránellenes intézkedések sorozata. 1863-ban a belügyminiszter rendeletileg áll a p í t o t t a meg, hogy u k r á n nyelv soha nem létezett, nincs és nem is lesz, és m e g t i l t o t t a ukrán t a n k ö n y v e k kiadását; az 1876-os emszki cári u k á z pedig a külföldön nyom o t t u k r á n k ö n y v e k behozatalát, ukrán nyelvű műfordítások k i a d á s á t , ukrán kottaszövegek k i n y o m t a t á s á t , az ukrán nyelvű színielőadásokat és u k r á n írók műveinek nyilvános felolvasását t i l t o t t a be. A cél az u k r á n nyelvnek nyelvjárássá váló lefokozása és lassú eltüntetése volt. O Az osztrák uralom a l a t t , főként Lembergben (ukránul: Lviv) t ö b b lehetőség kínálkozott az u k r á n irodalom továbbfejlődésére; itt oroszo.-i u k r á n írók m ű v e i t is k i a d t á k . 1861-ben m e g i n d u l t ugyan Szentpétervár o t t az első u k r á n irodalmi folyóirat, az Osznova, de csak két évig jelenhetett meg. E z a l a t t közölte Marko Vovcsok kiváló írónő félig r o m a n t i k u s , félig realista, néprajzi a n y a g o k b a n gazdag, muzsikáló nyelvezetű elbeszéléseit — aki a z u t á n az 1860-as évek derekától oroszul írt, s csak az 1880-as évek u t á n t é r t vissza olykor az u k r á n h o z —; L. Hlibov (1827—1893) verses tanmeséit; Sz. Rudanszkij (1834—1873) ízes népi humorú költő és prózaíró népköltészetből g y ű j t ö t t a n y a g á t ; A. Szvidnickij (1834- 1871) költő és író néprajzi t a n u l m á n y á t . B u k o v i n á b a n J . Fegykovics (1834- 1888) hucul népi hangulatú költeményei és a népéletről szóló

95

UKRÁN nem az i r á n y z a t o k sokfélesége, az írói útkeresés, h a n e m az egységes és v i t a t h a t a t l a n i r á n y z a t k é n t elfogadott szocialista realizmus jegyében indult meg. E k k o r i b a n jelent meg az irodalmi életben O. Kornyijcsuk (1905—1972), A. Malisko (1912—1970), N. Ribak (1913—1978), Sz. Szkljarenko (1901— 1962), M. Sztelmah (1912—1983). 1939-ben, m a j d 1944-ben az addig Lengyelo.-hoz t a r tozó t e r ü l e t e k u k r á n és m á s nemzetiségű lakosságával e g y ü t t az o t t a n i írók is szovjet á l l a m p o l g á r o k k á lettek, köztük a szélsőségesen ateista J . Halan (1902—1949) és 0. Havriljuk (1911—1941). A SZU-t megrázó politikai események nemcsak az irodalmi t é m á k r a h a t o t t a k , h a n e m az írók sorsára is: a felsoroltak közül 1. Mikitenko a személyi kultusznak, O. Havriljuk a háb o r ú n a k , J . Halan pedig merényletnek esett áldozatául. Az arcvonal személyes élményei t ö b b e k — így L. Pervomajszkijnak is — m ű v e i n mély n y o m o t h a g y t a k , s éppen h á b o r ú s élményeinek irodalmi feldolgozásával m u t a t k o z o t t be ú j íróként 0 . Honcsar (1918—1992). O A 20. p á r t k o n g resszus h a t á s a alatt jelentkező írónemzedékhez t a r t o z n a k : 1. Dracs (1936—), V. Korotics (1936—). Lina Kosztenko (1932—), D. Pavlicsko (1929—), V. Szimonenko (1935—

Vaszilcsenko (1879—1932) m á r k o r á b b a n is ismert és megbecsült elbeszélő. A f o r r a d a lom előtt szimbolista, dekadens és neoklasszicista i r á n y b a n elindult ifjú költőnemzedék n a g y o b b i k része a f o r r a d a l o m után jelentkező fiatalokkal e g y ü t t a v a n t gardista—futurista—konstruktivista irányban keresett u t a t . 1919—1920-ban jelent meg az első s z o v j e t - u k r á n irodalmi folyóir a t , a Misztectvo. Az 1920-as évek forrongó, lázas irodalmi életében az a v a n t g a r d e volt az uralkodó i r á n y z a t . A lírában a f u t u r i z m u s és a k o n s t r u k t i v i z m u s , a p r ó z á b a n az expresszionizmus d o m i n á l t . Az 1920-as évek elején irodalmi csoportok a l a k u l t a k : 1922-ben a p a r a s z t í r ó k Pluh, 1923-ban a proletárírók Hart n e v ű csoportja; ezen belül az utóbb nacionalista elhajlónak minős í t e t t M. Hvilovij (1893—1933) i r á n y í t á s a a l a t t az Urbino, k é s ő b b a VA PLITE nevű csoport; a f u t u r i z m u s jelszavait z á s z l a j á r a tűző, j o b b á r a értelmiségi Aszpanfut és a polgári színezetű Aszpisz csoport, m a j d mindezek alcsoportjai, elágazásai és utódai. A szovjet-ukrán irodalmi élet útkereső sokirányúsága u t á n az 1926-ban megalakult Mólodnyak csoport már egyesülési t e n d e n c i á k a t m u t a t o t t . Mivel a z o n b a n az u k r á n történelem és a nemzeti törekvések továbbélő h a g y o m á n y a i a szovjet állam a l a p v e t ő k o m m u n i s t a , és kialakulófélben lévő sajátos soknemzetiségű eszméivel k o m b i n á l v a állandó forrongást, belső viták a t , sőt v á d a s k o d á s o k a t eredményeztek, a Molodnyakot és a „polgári csöke v é n y e k " ellen vele együtt h a r c o t hirdető u k r á n proletkult szervezetet is c s a k h a m a r elítélő bír á l a t érte. 1928—1930-ban a konstruktivist a -»• Avanhard csoport lépett fel. A S z o v j e t í r ó k Szövetségének megalakulását 1934ben követte az első u k r á n írókongresszus, és megalakult az U k r a j n a i írók Szövetsége, mely azóta is az u k r á n írók egységes szervezete. O A szovjet u k r á n írók közül m á r a forradalom előtt j e l e n t k e z e t t I. Kocserha (1881—1952), I . Le (1895—1978) és a szovjet u k r á n költészet k é t kiemelkedő a l a k j a : M. Rilszkij (1895—1964) és P. Ticsina (1891 1967). Ticsina inkább az előző, szimbolista p o é t i k á h o z kapcsolódik, s Rilszkij is neoklasszicistának v a l l o t t a magát. A f o r r a d a l o m m a l és az azt k ö v e t ő első években jelentkezett M. Bazsan (1904— 1983), A. Holovko (1897—1972), J . Janovszkij (1902—1954), T. Mikitenko (1897— 1937), P. Pancs (1891—1978), L. Pervomajszkij (1908—1973), J . Szmolics (1900— 1976), V. Szoszjura (1898—1965), O. Visnya (1899—1956). Az 1930-as, 1940-es években fellépő írónemzedék p á l y á j a m á r

1963). O Az ukrán irodalmi folyóiratok az 1920-as években az egyes irányzatok m i n t a Pluh, a Hart, a Molodnyak, a Szhidnya Ukrajina, a VAPLITE és a Nova Heneracija — o r g á n u m a i k é n t m ű k ö d t e k ; az 1930-as évektől jelentős irodalmi újság a Literaturna Ukrajina; havi folyóirat a Vitcsizna, v a l a m i n t a fiatal írók lapja, a Dnyipro; világirodalmi folyóirat a Vszeszvit, L v o v b a n jelenik meg a Dzvin (elődje a Zsovteny), H a r k o v b a n pedig a Berezil (elődje a Prapor). Említést érdemel még a Kijiv, az Osznova és a Szucsasznyiszty c. folyóirat. Ez u t ó b b i 1992-ig Münchenben jelent meg, m a j d szerkesztőségét K i j e v b e helyezték á t . O Az ú n . „ h a t v a n a s o k " nemzedékének legjelesebb írói: J . Scserbak (1934—), V. Drozd (1938—), B. Harcsuk (1931—), J . Hucalo (1937—) és H. Tyutyunnik (1931— 1980). A k á r p á t a l j a i u k r á n o k legismertebb írói: 1. Csendej (1922—), M. Tomcsanyij (1914—1975); legismertebb költője P . Szkunc (1942—). O A peresztrojka ill. a glasznoszty kezdetével a szovjet rendszer a l a t t a „ n é p e k b a r á t s á g a " , az internacionalizmus, „az ukrán és orosz nép testvéri e g y ü t t é l é s e " jegyében, vagy szűkkeblű oszt á l y s z e m p o n t o k m i a t t e l h a l l g a t t a t o t t , eln y o m o t t , félreállított, s z á m ű z ö t t vagy kivégzett u k r á n írók, költők százait fedezték fel. Az „elfelejtettségből a h a l h a t a t l a n s á g 96

UKRÁN d ő d ö t t ; elsősorban az O s z t r á k — M a g y a r Monarchia részét alkotó, u k r á n o k lakta Galíciát érintette. K e l e t - U k r a j n á b ó l 1917 után jelentek meg n a g y o b b s z á m b a n emigránsok, akik főleg politikai okok m i a t t települtek ki. A k a n a d a i u k r á n emigráns irodalom m i n t e g y százéves létezése a l a t t a költészetben és a m ű f o r d í t á s b a n h a t o t t és h a t a hazai u k r á n irodalomra. Az emigráns ukrán költők fő t é m á j a a kínzó h o n v á g y , a régi és ú j haza összevetése. A kolomijka f o r m á j á b a n írott költemények szerzői közül T. Fedik (1873—1949) emelkedik ki. T. Oszmacslca (1895—1962) és O. Zujevszkij (1920—) költészetét formai igényességgel párosuló idealizmus, miszticizmus, szürrealizmus jellemzi. I. Kiríjak (1888—1955) Szini zemli ('A föld fiai', 1942, angolul 1951) c. háromkötetes, t ö b b m i n t ezer oldalas regényben írta meg az u k r á n földművelő telepeseknek a 19—20. sz. fordulóján v é g b e m e n t k a n a d a i honfoglalását, s fogalm a z t a meg gyermekeik — a másod- és harmadgeneráció dilemmáit. O A peresztrojka ó t a az emigráns írók, költők, irodalomtörténészek egy része h a z a j á r U k r a j n á ba, ahol m a m á r megjelenhetnek könyveik. Személyes jelenlétükkel, műveikkel szám o t t e v ő h a t á s t fejtenek ki az irodalomtörténetírás szemléletére, a műelemzésre, melyet a szovjet korszakban v a g y lebecsült, vagy ismeretlen korszerű s z e m p o n t o k k a l és módszerekkel g a z d a g í t a n a k . E n n e k klaszszikus p é l d á j a H. Hrabovicsn&k (1940—), a H a r v a r d E g y e t e m U k r a j i n i s z t i k a i Intézete m u n k a t á r s á n a k Sevcsenko jak mifotvorec. Szemantika szimvoliv u tvorcsosztyi p o é t a ('Sevcsenko, m i n t mítoszteremtő. A szimbólumok s z e m a n t i k á j a a költő életművében') c. s t r u k t u r a l i s t a szemléletű műve. A represszált írók körének, művészi h a g y a t é k á n a k f e l t á r á s á b a n fontos szerepe volt J . Szlavutics Rozsztriljana Muza ('Kivégzett Múzsa', 1992) c. összegző m ű v é n e k , mely az 1955-ös ditroiti kiadás jelentősen kibővít e t t változata. Az antológia 481 személyről közöl a d a t o k a t . O A közép-kelet-európai térség irodalmáról kialakult m a g y a r irodalmi k ö z t u d a t b a n sajátos helyet foglal el az u k r á n irodalom. E z t egyrészt az magyarázza, hogy a k á r p á t u k r á n o k (ruszinok) bizonyos értelemben összekötő k a p o c s szerepét t ö l t ö t t é k be az ukrán és m a g y a r művelődés között; másrészt a galíciai u k r á n o k k a l másfél évszázadon keresztül egy birodalom keretén belül éltünk. Az u k r á n irodalomról a m a g y a r k ö z t u d a t b a n kialakult v é l e m é n y t az is jellemzi, hogy a századforduló m a g y a r irodalomkedvelő rétege szerves képet alakíth a t o t t ki m a g á n a k az ukrán irodalomról. A

b a " emelkedő művészek közül V. Sztusz (1938—1985), M. Draj-Hmara (1898— 1939), J . Pluzsnik (1898—1936) és m á s o k klasszikusokat megillető helyet foglalnak el az u k r á n irodalomban. O Az U k r a j n á v a l szomszédos országokban — R o m á n i á b a n , Ijengyelo.-ban és Szlovákiában — jelentős u k r á n kisebbség él; nagy létszámú a n y u gat-európai és az észak-amerikai u k r á n emigráció is. A kelet-európai ukrán kisebbségek közül a szlovákiai u k r á n o k irodalmi élete a legfejlettebb. Ebben bizonyára szerepet játszik, hogy kulturális és művelődési életük m a is számos szállal kötődik a k á r p á t a l j a i h o z . A szlovákiai u k r á n irodalmi életben jelentős integráló szerepe v a n az E p e r j e s e n megjelenő Duklja c. irodalmi fol y ó i r a t n a k . t o v á b b á a Safárik T u d o m á n y egyetem eperjesi bölcsészkarának, mely az u k r á n értelmiség u t á n p ó t l á s á t is n a g y m é r tékben b i z t o s í t j a . A költészetben I. Macinszkij (1922- 1987), J . Zbihlej (1938—) és Sz. Hosztinyak (1941—), a prózában F . Lazorik (1913—1969), V. Zozuljak (1909— 1994), M. Smajda (1920—), I. Prokipcsak (1917 - ) és M. Németh (1943—) nevét kell megemlíteni. Az irodalomtörténetírás és rnűkritika, műelemzés terén Olena Rudlovcsak (1919—) és M. Román (1930—) alkot o t t jelentőset. 1990-ig R o m á n i á b a n a Kriterion K i a d ó gondozásában évi egy-két ukrán nyelvű könyv jelent meg. A romániai u k r á n írók, költők (I. Moszjuk, Sz. Tkacsuk, 1. Kovács, I. Kolesznik) lokális keret e k b e n mozognak. Fő t é m á j u k a m u n k a , a szűkebb szülőföld. Elsősorban az identitás megőrzését szolgáló irodalmukban f o n t o s f u n k c i ó j a van a gyermekköltészetnek. O 1920-at követően az ukranisztikának jelentős k ö z p o n t j a i a l a k u l t a k ki Prágában, Berlinben, később Münchenben, Párizsban, T o r o n t ó b a n , és a cambridgei H a r v a r d E g y e t e m e n . Az emigráns ukránok szabadon á p o l h a t t á k a független ukrán államiság eszméjét, melynek megvalósításáért politikai szervezeteik, t u d o m á n y o s intézményeik, t u d o m á n y o s és irodalmi periodikáik h a s á b j a i n keresztül kompromisszum nélküli heroikus küzdelmet f o l y t a t t a k . A két v i l á g h á b o r ú között P r á g á b a n u k r á n s z a b a d e g y e t e m m ű k ö d ö t t , mely 1945-ben M ü n c h e n b e települt át. Az ukrán emigráció soraiban integráló szerepet betöltő egyetem é v k ö n y v e ( J a h r b u c h f ü r Ukrainekunde) i r o d a l o m t u d o m á n y i a n y a g o k a t is közölt. Az u k r á n emigráció K a n a d á b a n a legnépesebb, ahol egyes t a r t o m á n y o k b a n az ukrán népesség k o m p a k t a n él. A K a n a d á ba irányuló, gazdasági tényezők által motivált u k r á n kivándorlás a 19. sz. végén kez-

97

UKRÁN öröksége. T a n u l m á n y o k az orosz—magyar és u k r á n — m a g y a r kapcsolatokról (1981); Balla Gy.: Az u k r á n ,,új h u l l á m " lírája (Kort, 1982, 4.); S. Benedek A.: Stiláris és t e m a t i k a i jellegzetességek a mai u k r á n próz á b a n (uo.); I . F r a n k o : Isztorija ukrajinszkoji literaturi I . Vid pocsatkiv ukrajinszkoho piszmensztva do I v a n a Kotl jarevszkoho (Zibrannya tvoriv u p j a t d e s z j a t i t o m a h , 40. köt., 1983); M. T. J a c e n k o (szerk.): Iszt o r i j a ukrajinszkoji literaturi u dvoh tom a h (1—2. köt.,' 1987); F . I. Szteblij (szerk.): R u s z k a t r i j c j a v isztoriji szuszpilno-politicsnoho r u h u i kulturi Ukrajini (1987); Z. I. H i z s n y a k : Kijevo-Mohiljanszk a j a a k a d e m i j a (1988); M. R o m á n (szerk.): A k á r p á t o k éneke. Csehszlovákiai ukrán költők a n t o l ó g i á j a (Pozsony, 1988); D. S t r u k : U k r a i n i a n Emigré L i t e r a t u r e in Can a d a (Identifications: E t h n i c i t y and T h e Writer in C a n a d a , 1989); J u . A. Iszicsenko: Kijevo-pecserszkij paterik u l i t e r a t u r n o m u proceszi k i n c j a X V l — pocsatku X V I I I . szt. na U k r a j i n y i (1990); M. Zsulinszkij: Iz z a b u t t y a v bezszmertya (1990); I. A. Bozsko (szerk.): D n y i p r o v a hvilja (1990); 0 . H. Muszijenko: Z poroha szmertyi. Piszmenniki U k r a j i n i — zsertvi sztalinszkih represzij

kapcsolatok m e g a l a p o z á s á b a n d ö n t ő jelentőségű volt az 1837-ben B u d á n megjelent Ruszalka Dnyisztrova c. galíciai almanach. Az Osztrák—Magyar Monarchia képekben c. sorozat Galíciával foglalkozó kötete a kortárs u k r á n í r ó k a t is b e m u t a t j a , bővebben ismerteti T. Franko m u n k á s s á g á t . Zsatkovics K . 1900-ban a Magyar Szemlében közölt u k r á n i r o d a l o m t ö r t é n e t i összefoglalót A kisorosz irodalom t ö r t é n e t é n e k rövid vázlata c. A Heinrich G. által szerkesztett Egyetemes I r o d a l o m t ö r t é n e t TV. kötetében (1911) I. Franko i s m e r t e t t e az ukrán irodalom t ö r t é n e t é t . A századforduló t á j á n számos u k r á n irodalmi a l k o t á s jelent meg magyar f o r d í t á s b a n különböző vidéki és fővárosi l a p o k b a n , f o l y ó i r a t o k b a n . Az 1916-tól Sztripszky H. szerkesztésében megjelent Ukránia c. folyóirat is gazdag irodalmi a n y a g g a l rendelkezik. O Összességében e l m o n d h a t j u k , hogy az ukrán irodalomból kevés nép nyelvén született anynyi jó fordítás, m i n t m a g y a r u l . Sevcsenko Zapovit ('Végrendelet') c. költeményének pl. t ö b b m i n t tíz m a g y a r f o r d í t á s a van. Más népek f o r d í t á s i r o d a l m á b a n alig találunk a Karig S á r a szerkesztésében megjelent Ukrán elbeszélők (1968) és Ukrán költők (1971) c. antológiákhoz hasonló k i a d v á n y t . A magyar olvasó Kárpátok éneke c. a csehszlovákiai ukrán költők a n t o l ó g i á j á t is kézbeveheti. Magyar nyelven egy v a g y t ö b b önálló kötet jelent meg T. Sevcsenko, I. Franko, V. Sztefanik, M. Kocjubinszkij, Lesz ja Ukrajinka, M. Sztelmah, A. Honcsar, L. Pervomajszkij, J . Scserbak, V. Drozd, I. Dracs és mások műveiből. O Magyarul még: A vasorrú Indzsibaba. Kárpátukra jnai népmesék (Fincicky M., v á l o g a t o t t mesék, 1970). O írod.: J . L a v r i n e n k o : Rozsztriljane vidrodzsennya. Antolohija 1917—1933 (1959); Dezső L.: A k á r p á t a l j a i irodalom kezdetei (FK, 1963, 1—2.); O. Zilinszkij: L i t e r a t u r a csehoszlovackih ukrajinciv (1968); uő: Stopadesát let c e s k o — u k r a j i n s k y c h literárních s t y k ű , 1814—1964 (1968); M. I. Mandruka: History of U k r a i n i a n Literature in Canada (1968); Scher Vera: Az u k r á n költészet első magvarországi antológiája. Ukrán költők ( N a g y v , 1972, 10.); R a d ó Gy.: Mai ukrán irodalom (Hel, 1972, 3—4.); B o j t á r E.: Az a v a n t g a r d e a húszas évek ukrán lírájában (Alf, 1972, 4.); M. I. Mandruka: H a r a k t e r i zmiszt u k r a j i n s z k o h o piszmensztva v K a n a g y i (The Jubilee Collection of the Ukrainian free A c a d e m y of Scientes in Canada, 1976); O. V. Misanics (szerk.): Lit e r a t u r n a szpadscsina Kijivszkoji Ruszi i ukrajinszka literatura X V I — X V I I I . szt. (1981); V á r a d i S t e r n b e r g J . : Századok

(1991); T a k á c s L.: Résnyire nyílt a j t ó k . Irodalom, művelődés, nyelvészet (1991); M. Sz. Voznyak: Isztorija ukrajinszkoji lit e r a t u r i (1992); M. Musinka (szerk.): Vid N a u k o v o h o T o v a r i s z t v a im. Sevcsenka do U k r a j i n s z k o h o Vilnoho U n y i v e r s z i t e t u (1992); M. Hrusevszkij: Isztorija ukrajinszkoji literaturi (1—3. köt., 1993); O. V. Mis a n i c s (szerk.): U k r a j i n s z k e b a r o k k o (1993). Radó György—Udvari István ukwafi: a -úszótagszámláló verselés körébe t a r t o z ó szuahéli versforma. Két v á l t o z a t a ismeretes. A hosszabb ukwafi s o r f á j a 15 szótagos, a 8. és a 10. szótag után sormetszettel és (végríme mellett) egy vagy k é t belső rímmel, a m e l y az 5. és olykor a 10. szótagnál csendül fél. Versszakai négysorosak, végrímeik képlete a a a a. O A rövidebb ukwafi sorai tizenkét szótagosak, a 4. és a 9. szótag utáni metszettel és a 4. szótagnál álló metszetrímmel. Versszakai három v a g y négy sorból állnak, végrímeik képlete a a a (a). O Főként a 19. sz. 2. felében és a századforduló idején volt használatos, m a n a p s á g régies f o r m á n a k számít, kötöttségei m i a t t r i t k á b b a n alkalmazzák. O (->szuahéli irodalmi formák) Füssi-Nagy Géza Ukxone (Közép Kalahári, 20. sz.), botswanai (gwi d i a l e k t u s t beszélő) b u s m a n me98

ULASC litizált, szociális és m u n k a ü g y i kérdésekkel foglalkozott minisztériumi osztályvezetői szinten. O Drámai k ö l t e m é n y e k e t — Samowladca. Sqd ( ' Ö n k é n y u r a l k o d ó . í t é l e t ' , 1907) —, szatirikus v e r s e k e t — Summa summarum (ua., 1922) — írt, Piesn o Witosie Stwoszu ('Ének W i t Stwoszról', 1931) c. p o é m á j á b a n a romantika hagyományait követte. Műveiben a politikai élet prominens személyiségei fiktív alakokkal keverednek: Voxpopuli (ua., d r á m a , bem. 1927); Proces komunistyczny ('A k o m m u n i s t a per', reg., 1925); Bank Chrystusa, ('Krisztus b a n k j a ' , reg., 1936). F ő m ű v é b e n , szatirikus politikai regénytrilógiájában a keresztényi szeretet jegyében egyesülő osztályok „közös alkotó t e v é k e n y s é g é t " eszményíti: Doktor Filut (ua,, 1928); Uczta dozorców ('A felügyelők b a n k e t t j e ' , 1929); Ordynans Córus ('Córus csicskás', 1930). O Publicisztik á j á n a k j a v a Nespa? 15 lat rozjemstwa na kwaterze Marsa i w poczekalni Marksa ('Neszpá? 15 év b í r á s k o d á s a Marson és Marx előszobájában' 1935) c. kötetében olv a s h a t ó . O írod.: A. Grzymala-Siedlecki: Nie pozegnani (1972); J . J . Lipski: Warszawscy „ P u s t e l n i c y " i „ B y w a l s c y " (2. köt., 1973). ' Pálfalvi Lajos

se- és énekmondó, az 1950-es években a nevezetes Marshall-expediciók egyik fő adatközlője. Dalai és meséi E. Marshall Thomas: The Harmless People ('Az ártalm a t l a n nép', 1959) c. művében t a l á l h a t ó k meg. Biernaczky Szilárd ulá ( ' s é t a ' ) : a király és kísérete szemlesét á j á t leíró ótamil -*dicsőitővers, a panegirikus epika egyik f a j t á j a . A szanszkrit mint á k a t k ö v e t ő tamil epigonisták a l a k í t o t t á k ki. E g y e s tamil k u t a t ó k a —>prabandha helyi v á l t o z a t á n a k tekintik. O (—• tamil irodalmi formák) O írod,.: Nagendra: I n d i á n L i t e r a t u r e (1959); K. Zvelebil: Tamil Liter a t u re (1975). Major István Ulambajar. Cerendzsavín (Arhangaj megye, Tarnir járás, 1912—1975): mongol író, költő. Igen elterjedt megszólítása volt a ,,manai U m b á " ('a mi U m b á n k ' ) is. Vidéki iskolába j á r t , 1932- 34-es k a t o n a i szolgálata u t á n a Belügyminisztérium központi i s k o l á j á b a került. Viszonylag későn jelent meg az irodalmi életben, mivel 1942-ben a d t á k ki első művét, bár 1938 ó t a a l k o t o t t . Eleinte versei jelentek meg, a z t á n prózai művei is, s igazi területe ez is m a r a d t , Főképpen a kispróza területén a l k o t o t t a mongol irodalom átlagából kiemelkedő műveket. Első nagy t é m á j a a h á b o r ú , a j a p á nok elleni küzdelem, s a háború h a t á s a az e m b e r e k életére. Az 1950-es években kezdte el írni a fiataloknak szánt, egyszerű nyelven íródott novelláit, s ekkortól jelentek meg a m i n d e n n a p i élettel, a mongol hétközn a p o k k a l foglalkozó, a mongol irodalomban a k k o r i b a n igen modern, néha pszichologizálásba hajló, belső monológokat is felhasználó munkái, melyek jelentősen megh a l a d j á k az 1940-es években született sem a t i k u s alkotásainak színvonalát. O F ő művei: Enh taivni maná ('A béke őrzése', kisreg., 1949—1950); Hüní csanar ('Az emberi minőség', kisreg., 1959); Dzovlon dzsargal ('Szenvedés, boldogság', reg., 1961 1967). O Magyarul: 1 nla (Sárközi Alice, F i a v á r ó öregapó, Mai mongol elbeszélések, a n t o . , 1971). O írod,.: D. Cend: Manai U m b a a (Összegyűjtött műveinek bevezető tan u l m á n y a , 1974). Hajnal László

Ulascsik. Mikalaj Mikalajevics (Vickavscsina, 1906. febr. 14.—Minszk, 1986. nov. 14.): belorusz történész, régész. 1929-ben a Belorusz Állami E g y e t e m e n végzett. 1931től t ö b b helyen, k ö z t ü k a moszkvai egyetemen is t a n í t o t t . 1955-től a Szovjet Tudom á n y o s Akadémia T ö r t é n e t t u d o m á n y i Intézetében volt t u d o m á n y o s m u n k a t á r s . 1964-ben a t ö r t é n e t t u d o m á n y o k d o k t o r a lett; 1968-tól t a g j a volt a Szovjet T u d o m á nyos Akadémia régészeti b i z o t t s á g á n a k . O í r á s a i b a n az októberi f o r r a d a l o m előtti Belorussziában és L i t v á n i á b a n végbement osztályharcról és e t e r ü l e t e k szociális és gazdasági fejlődéséről, régészetéről és forr á s k u t a t á s á r ó l írt. Oroszra f o r d í t o t t a és kia d t a a Hronyika Bihavca ('A bihavi ember k r ó n i k á j a ' , 1966) c. m ű v é t és a Belarusz i Litva X V—X VI szt. ('Belorusszia és L i t v á nia a 15-^-16. sz.-ban', 1961) c. cikkgyűjtem é n y t . Összeállította és szerkesztette a Pavni zbor ruszkih letapiszav ('Az orosz krónikaírók összes művei') c. sorozat 32. (1975) és 35. (1980) k ö t e t é t . 1985-ben megjelent e t t e az Uvodzini v vivucsennye belaruszkalitovszkaha letapiszannya ('Bevezetés a belorusz—litván k r ó n i k a í r á s t a n u l m á n y o z á sába') c. m ű v é t . írásai k ö n n y e n érthetőek, hipotéziseit gazdag a n y a g g a l illusztrálja, Recenziókat, k a r c o l a t o k a t is írt. Beloruszra f o r d í t o t t a A. Tolsztoj és P. Nyizavog né-

Ulanowski [ulanovszki], Tadeusz (családi név); Antropos, Tadeusz Herburt (írói álnevek); (Kazimierz nad Wisl$, 1872 vagy 1875—?, 1942): lengyel író, költő, humorista, publicista. Jogot t a n u l t a Varsói Egyetemen. A. Strug b a r á t j a és a Lengyel Szocialista P á r t t a g j a volt, O 1918 u t á n Pilsudski t á b o r á n a k d e m o k r a t i k u s i r á n y z a t á b a n po7*

99

ULASI h á n y elbeszélését. O E g y é b művei: Predposzilici kresztyjanszkoj reformi 1861. g. v Litve i Zapadnoj Belorusszii ('Az 1861-es litvániai és nyugat-belorussziai j o b b á g y r e f o r m előfeltételei', oroszul, 1965); Gramotnoszty v dorevoljucionnoj Belorusszii ('írni—olvasni t u d á s a forradalom előtti Belorussziában', oroszul, 1968); Ocserki po arheografii i isztocsnyikovegyenyiju isztorii Belorusszii feodalnovo perioda ('Belorusszia archeográfiájának és f o r r á s k u t a t á s á n a k v á z l a t a a feudalizmus k o r á b a n ' , oroszul, 1973). O írod.: B. H. L i t v a k : K 70-letyiju N y i k o l a j a Nyikolajevicsa Ulasesika (Isztorija SZSZSZR, 1976, 3.); V. Csamjaricki: S m a t h r a n n a s z c vucsonaha (Zvjazda, 1976, febr. 14.); A. Lisz: P r i z v a n n y e — hisztorija ( L i t a r a t u r a i masztaetva, 1981. márc. 27.); J e . J a l u h i n : Pahodzeesi z cehu hisztorikov (Nyeman, 1981,4.). Palásti Katalin Ulasi [ulószi], Adaora Lily (Nigéria, 1932 —): angol nyelven alkotó ibo származású nigériai írónő. A Nnwei ibo királyi házból származó írónő életre szóló élményeket szerzett a bennszülött u d v a r világában, amelyek későbbi regényeiben is g y a k r a n felbukkannak. Los Angelesben — előbb a Pepperdine, m a j d a S o u t h e r n California Egyetemet l á t o g a t v a — szerzett diplomát újságírásból. A nigériai The Daily Times és a The Sunday Times n ő k n e k szóló rovatait szerkesztette. Miután házasságot köt ö t t , Angliába került; 1972-ben, válása u t á n visszatért Nigériába, ahol a Women's World c., N y u g a t - A f r i k a egyik legnépszerűbb női m a g a z i n j á n a k lett a főszerkesztője. 1976 ó t a ismét Angliában él. O Regényei közül az első kettő Tbóföldön játszódik. A Many Thing You No Understand ('Sok dolog n e m érthető', 1970) c. regényében a főszereplő egy h a g y o m á n y o s ibo uralkodó, I I I . O b a Obieze, a k i t azzal gyanúsítanak, hogy a p j a t e m e t é s e k o r emberáldozatot m u t a t o t t be, s ezért szembekerült a brit h i v a t a l n o k o k k a l . Második regénye (Many Thing Begin for Change, "Sok dolog megváltozik', 1971) ennek folyt a t á s a . A függetlenség előtti Nigéria a helyszíne Ulasi következő két m ű v é n e k is (The Manfrom Sagamu, 'Egy férfi Sagamuból', reg., 1978; Who is Jonah, 'Ki J o n a h ' , reg., 1978). A The Night Harry Died ( ' É j s z a k a Harry meghalt', 1982) c. regénye a századeleji amerikai Délen játszódik. O írod.: V. Coulon: Les t y p e s sociaux d a n s le román nigérien anglophone (1979); Y. Mojola: Adaora Ulasi, F e m a l e D e t e c t i v e Novelist (Guardian, 1986. márc. 15.). Biernaczky

ulasimi [ulaszimij; akasimi; akalawi; icisimi: a Zairében és Z a m b i á b a n élő b a n t u népcsoport énekes mese-műfaja. Énekbetétei szóló és k ó r u s -»felelgető dalai, amelyeknek egyes strófái g y a k r a n ismétlődnek. Legnevezetesebbek a lambák énekes meséi. O (->énekes mese, bantu irodalmak, lamba irodalom) O írod.: C. M. Doke: L a m b a folklóré (1927); S. M. E n o Belinga: Découverte des chantefables (1970); Biernaczky Sz.: Van-e afrikai n é p m e s e (Ethn, 1976). Biernaczky Szilárd U Lat: -+Lat, U Ulbach [ülbak], Louis (eredeti név); Ferragus (újságírói álnév); (Troyes, 1822. márc. 7.—Párizs, 1889. ápr. 16.): francia író. T a n u l m á n y a i végeztével azonnal az irodalmi p á l y á t v á l a s z t o t t a . Első próbálkozásaira V. Hugó b í z t a t t a , akihez g y a k r a n eljárt. T ö b b lapnál dolgozott (L'Artiste, Le Musée des Familles), 1848-tól ő volt a Le Propagateur de l'Aube c. lap igazgatója, 1853-tól a La Revue de Paris szerkesztője. F o l y t a t á s o s d r á m á t írt a Temps-ba, szatirikus levélsorozatot a Figaró ba, ez utóbbi t e t t e őt i s m e r t t é a nagyközönség előtt, s ezen írásai külön k ö t e t b e n is megjelentek Lettres de Ferragus c. ('Ferragus levelei', 1868). M e g a l a p í t o t t a a La Cloche-t (1868), de politikai o k o k b ó l ezt a lapot egy év múlv a b e t i l t o t t á k , s az írót fél év b ö r t ö n r e ítélték. A K o m m ü n szintén üldözte a lapj á t , s 1871—72-ben ú j r a börtönbe került. 1878-ban az Arsenal K ö n y v t á r k ö n y v t á r o sa lett, de t o v á b b r a is k ö z r e m ű k ö d ö t t számos lapnál. O Az ú j s á g o k b a n megjelent irodalomkritikák mellett Ulbach é l e t m ű v e érdekes és világos szerkezetű regényekből s n é h á n y színműből áll. I s m e r t e b b regényei: Suzanne Duchemin (ua., 1855); Pauline Foucault (ua., 1859); Histoire d'une mére et de ses enfants ( ' E g y a n y a és gyermekeinek t ö r t é n e t e ' , 1861); Francoise (ua., 1862); Le Mari d'Antoinette ('Antónia férje', 1862); Voyage autour de mon clocher ('Utazás a szülőföldem körül', 1864); Le Jardin du chanoine- ('A k a n o n o k kertje', 1866); A ventures de trois grandes dames de la cour de Vienne ( ' H á r o m bécsi főudvarhölgy kal a n d j a i ' , 1876); Mémoires d'un assassin ('Egy gyilkos visszaemlékezései', 1877); Les Inutiles du mariage ('A házasság hiábavalóságai', 1885); Amants et maris ('Szeretők és férjek', 1886); La Maítresse du général ('A t á b o r n o k szeretője', 1887). Van h á r o m magyar v o n a t k o z á s ú k ö n y v e is, a La Tapis vert-1 ('Zöld szőnyeg', reg., 1880) és a Le Mariage de Pouchkine-t ('Puskin házassá -

Szilárd 100

ULDOZ ga', reg., 1881) Jókai n y o m á n írta, az első Jókai: Szabadság a hó a l a t t vagy a zöld szőnyeg c. történelmi regényének fordítása (a fordító Mme Adarn volt, Ulbach pedig átdolgozta), a m á s o d i k a t valószínűleg Jókai t ö b b művéből állította össze, mivel az nem azonosítható a m a g y a r író egyetlen regényével sem; a h a r m a d i k a La Csárdás ('A csárdás', r i p o r t k ö n y v , 1888), amelynek a t é m á j a kapcsolódik (többek közt) Mo.hoz, ez a mű alcíméből derül ki: Notes et impressions d'un Francais en Autriche, en Hongrie, en Roumanie, en A ngleterre etc. . . ('Egy f r a n c i a feljegyzései és benyomásai Ausztriáról, Magyarországról, Romániáról, Angliáról s t b . . . ' ) . I s m e r t s z í n d a r a b j a a Monsieur et Madame Fernel ('Fernel úr és felesége', kom., 1875). Irodalomkritikai, -elméleti művei: Ecrivains et Hommes de lettre ('írók és irodalmárok', 1857); Nos Conlemporains ( ' K o r t á r s a i n k ' , 18(59); La Biographie d'Auguste Vacquerie ('Auguste Vacquerie életrajza', 1883); Almanach de Victor Hugó ('Victor H u g o - a l m a n a c h ' , 1885); Miseres et Grandeurs littéraires ('Irodalmi nyomorúságok és nagyságok', 1885); Le Román moderne ('A modern regény', 1886): La Vie de Victor Hugó ('Victor H ugo élete', 1886). O Magyarul: 1 nla (n. n.. Magyar Figaro, 1886, 51.); 3 nla (n. n., uo., 1887. 4., 11.. 43.); 1 riport (n. n,, F r a n c i a T ü k ö r , 1987). O írod.: É . Zola: Romanciers naturalistes (1881). Budai Rita Ulc [ulcs], O t t ó (Pilsen, 1930. márc. 16.—): cseh író, publicista. J o g o t végzett, járásbíró volt. 1959-ben N y u g a t - N é m e t o r s z á g ba, o n n a n 1960-ban az U S A - b a emigrált. Jelenleg a New-Yorki állami egyetem tan á r a . -Jogi és politológiai t a n u l m á n y o k a t publikál amerikai s z a k l a p o k b a n . Szépírói m u n k á i is külföldönJ e l e n n e k meg. A legsikeresebb közülük a Spatné íasovany bézenec ('A rosszul időzített földönfutó', 1985) c. regény. E r e d e t i meglátások és üde, színes előadásmód teszi érdekessé útinaplóit, különösen a legutóbbit: Bez Cedoku po Jizní Africe ('A Cedok nélkül Dél-Afrikában', 1988). Zddor András ulcsa irodalmi formák: —•nanaj irodalmi formák ulcsa irodalom; olcsa irodalom: az orosz Távol-Keleten a habarovszki határkerületben. az A m u r folyó torkolatvidékén élő 750 főnyi ulcsa (névváltozat olcsa) nép irodalma. N y e l v ü k a m a n d z s u — t u n g u z nyelvek déli, azaz mandzsu ágához tartozik, folklórjuk hasonló a n a n a j hoz (~+nanaj iroda101

lom). Az 1930-as években megkísérelték önálló írásbeliség kialakítását, de ez a nép csekély száma m i a t t nem j á r t sikerrel, s irodalmi n y e l v k é n t a közeli rokon n a n a j t hasz nálják ( - > n a n a j irodalmi formák). Nan a j u l írt egyetlen s z á m o t t e v ő írójuk A. Valgyu is. U. Kőhalmi Katalin Uldall, H a n s Jorgen (Silkeborg, 1907. m á j . 25. I b a d a n , Nigéria, 1957. o k t . 29.): d á n nyelvész. K o p p e n h á g á b a n és Londonban t a n u l t anglisztikát, m a j d az 1930-as években az USÁ-ban indián nyelveket tan u l m á n y o z o t t . W. Shipley-ve1 közös munk á j u k a t a m a i d u nyelv déli nyelvjárásáról csak Uldall halála u t á n a d t á k ki ( N i s e n a n Texts and Dictionary. 'Nisenan szövegek és szótár', 1966). 1939-től a világ számos p o n t j á n volt angol lektor, 1954-től haláláig az ibadani (Nigéria) egyetemen t a n í t o t t . Az 1930-as évektől L. Hjelmslewe 1 szorosan e g y ü t t m ű k ö d ö t t a —>glosszematika (még -*•koppenhágai iskola) kidolgozásában. Az általános alapvetést közösen akarták megírni, azonban csak az Uldall által írt bevezetés készült el (Outline of (ilossematics, 1957: Csongrády Zsuzsanna, A gloszszematika vázlata, részlet, Modern nyelvelméleti s z ö v e g g y ű j t e m é n y IV/2 köt., 1983). Kicsi Sándor A ndrás Üldözött himnuszai, Az (i. e. 12. sz.): egyiptomi himnuszok. I X . Ramszesz fáraó sírjából került elő az az osztrákon, mely egy hivatalától m e g f o s z t o t t írnok fohászait őrizte meg s z á m u n k r a . Lehetséges, hogy keletkezési idejük megelőzi I X . Ramszesz korát, s talán visszanyúlik az i. e. 14. vagy 13. századba. Három himnusz a Napistenhez szól, a k i t az egyiptomi vallás a b a j b a j u t o t t a k , az igaztalanul üldözöttek pártfogój á n a k t e k i n t e t t . A sok mitológiai utalás ellenére bensőséges, közvetlen hangvétel jellemzi a szövegeket. Az egyik himnusz élénk színekkel festi le a napisten éjszakai l á t o g a t á s á t a h a l o t t a k b i r o d a l m á b a n . A hal o t t a k dicsőítik a fényességes istent, akinek t á v o z á s a u t á n ú j r a r á j u k borul a sötétség, s ők visszafeküsznek k o p o r s ó j u k b a . Szó van a Napisten ellenségének, a sötétség kígyój á n a k legyőzéséről is. A gonosz kígyó itt nyilván az író ellenségének jelképe. A szerző megható, gyermekes bizalommal panaszolja el, hogy ellensége erősebb nála, s hazugság révén r a b o l t a el tőle h i v a t a l á t . E g y másik himnusz ugyancsak a N a p i s t e n t dicsőíti mint az emberek éltetőjét. Bírónak nevezi, s kéri, n y ú j t s a neki k a r j á t . A három naphimnuszhoz egy mitológiai szempontból jelentős Oszirisz-himnusz is esatlako-

ULEGY zik, ennek az író egyéni problémáival foglalkozó része a z o n b a n elveszett. O K i a d . és n é m e t ford.: A. E r m a n : Die Literatur der Ágypter (1923); uő: Zeitschrift für Agyptische Sprache und Altertumskunde (38. köt., 1934); J . Assmann: Ágyptische Hymnen und Gebete (1905). Kákosy László U Legyi Pandita: —• Maung

Tyi

Ulenge, Yussuf (20. sz., K e n y a ) : szuahéli, angol ( r i t k á b b a n arab) nyelven a l k o t ó kenyai elbeszélő. K e d v e l t m ű f a j a a novella és a mese. Olyan m é r t é k b e n t á m a s z k o d i k a f o l k l ó r h a g y o m á n y o k r a , hogy egyes írásai kifejezetten népmese-jellegűek. A p a r t v i dék szuahéli a n y a n y e l v ű olvasói körében a l k a l m a n k é n t még másodlagos folklorizálódásuk is megfigyelhető. O Stílusa magávalragadó, olvasmányos, de egyes, archaizáló elbeszéléseiben és meséiben túlságosan cikornyás, arabizáló, s ezért a régi szuahéli irodalom kellő ismerete nélkül alig élvezhető. O F ő műve: Utenzi wa Miraji ('Miraji t ö r t é n e t e ' , epikus költ., 1968). Füssi-Nagy Géza Ulenspegel; Ulenspiegel:

-*

Eulenspiegel

Ulewicz [ulevics], T a d u s z ( R a d o m , 1917. aug. 4.—): lengyel irodalomtörténész. Lengyel filológiát t a n u l t a .Jagelló E g y e t e m e n ; 1945-ben d o k t o r á l t ; 1967-től u g y a n o t t professzor. A Ruch Literacki és az Archiwum Literackie szerkesztője. O Kezdetben a klasszicizmust és a romantikát tanulmányozta, később érdeklődése a középkor és a reneszánsz felé fordult. A vizsgált jelenségeket t á g kulturális k o n t e x t u s b a , lengyel— német, lengyel—szláv, lengyel—olasz kapcsolatrendszerbe helyezte: Swiadomoéé slowianska Jana Kochanowskiego ( ' J a n Kochanowski szláv t u d a t a ' , 1948); Sarmacja f S z a r m á c i a ' , 1950); Z problemów sarmatyzmu ('A s z a r m a t i z m u s problémáiból', 1960); Oddzialywanie europejskie Jana Kochanowskiego, od renesansu do romantyzmu ('Jan Kochanowski európai h a t á s a a reneszánsztól a romantikáig', 1970). Pálfalvi

Lajos

Ulfat, Giilpacsa ( L a g h m a n , 1909—?): pastu nyelven alkotó afgán író, filozófus. Előkelő családból s z á r m a z o t t , teológiai tanulmányokat folytatott Nangraharban, m a j d K a b u l b a n . Számos folyóiratot szerkesztett, különböző h i v a t a l o k a t t ö l t ö t t be, többek közt a P a s t u A k a d é m i a elnöke volt. G y a k r a n filozofikus hangvételű műveiben az a f g á n nép tehetségét h a n g o z t a t t a , A

p a s t u i r o d a l o m t ö r t é n e t h e z és -kritikához is h o z z á j á r u l t m u n k á s s á g á v a l . O F ő b b művei: Nevaj szabk av nevaj adab ( ' Ú j stílus, ú j írásmód', esszék 1949); Ghvara asár ('Válog a t o t t versek', 1955); De zre vájná ('A szív h a n g j a ' , versek, 1962); Gvara naszrúna ('Válogatott prózai írások', 1963). Ulibisev, Alekszandr Dmitrijevics (Drezda, Németo., 1794. ápr. 13.—Lukino, 1858. febr. 5.): orosz publicista, zenekritikus, író. A p j a n a g y k ö v e t volt, Ő maga 1816—1830 között a K ü l ü g y m i n i s z t é r i u m alkalmazásában állt, A Le Conservateur impartial és Journal de St.-Pétersbourg c. lap szerkesztőjeként z e n e k r i t i k á k a t és irodalombírálatok a t is p u b l i k á l t . 1819—1820-ban a dekabrista költők Zeljonaja lampa ('Zöld lámpa') nevű irodalmi t á r s a s á g n a k t a g j a volt, amelynek ülésein t ö b b cikkét felolvasták: Piszmo k drugu v Germanyiju ( L e v é l németországi b a r á t o m n a k ' ) ; Beszeda Bonaparta sz anglijszkim putyesesztvennyikom ('Bonap a r t e beszélgetése egy angol utazóval'); Szon ('Alom'). Elsőként írt t a n u l m á n y t Mozartról (1843), emellett jelentősek Beethovenről szóló m u n k á i . Az oroszo.-i állapot o k a t bíráló színdarabjaival vált ismertté: Raszkolnyiki ('Szakadárok', 1850); Vzdihatyel bez gyenyeg ('Nincstelen udvarló'). N a p l ó j á n a k töredékét a Zvezda c. lap t e t t e közzé 1935-ben. O G y ű j t , kiad.: PiszmaA. D. Ulibiseva ('A. D. Ulibisev levelei', 1911). O írod.: B. L. Modzalevszkij: K isztorii "Zeljonoj l a m p i " (Gyekabriszti i ih v r e m j a , 1. köt., 1928); J u . K r e m l j o v : R u s s z k a j a iniszl o muzike (1954—1958). Szigeti

Szonya

üliger (klasszikus mongol nyelvi alak): a szó indiai-tibeti eredetű, s példabeszédet, mesét (dzsátaka) jelent. Ebből származnak a mai mongol nyelvekben m e g t a l á l h a t ó jelentései, az egyes mongol nyelvekben ugyanis a szó különböző népköltészeti m ű f a j o k megjelölésére szolgál. í g y a kalmüköknél, o j r á t o k n á l a szólás, közmondás neve. A halh a és belső-mongóliai nyelvekben a jelentése mese, s nemcsak az indiai-tibeti eredetűeké, hanem pl. az állatmesék., hősmesék, a t r é f á s vándorszerzetes (az ún. badarcsin)-mesék megjelölésére is szolgál, de az i n k á b b belsőmongóliai, 18. sz.-i keletkezésű, kínai regényre visszamenő „ p o n y v a " , a bengszen üliger ('füzetes t ö r t é n e t ' ) is ide sorolható. O A b u r j á t o k n á l az üliger jelentése: eposz, hősének. Ezek kialakulása a 15. sz.-ra tehető, s m a t ö b b m i n t 200 iiliger-témát ismerünk. E l ő a d á s a régen csak m e g h a t á r o z o t t , ünnepi a l k a l m a k k o r s ünnepi külsőségek 102

ULIVI közt volt lehetséges. A mongol b u d d h i z m u s harcolt a „ p o g á n y " iiliger h a t á s a ellen. A 20. sz.-ra már szinte csak a b u r j á t világ határszélein m a r a d t fenn. Első g y ű j t ő j e Zsamcaráno volt. Híresebb b u r j á t Liligerek: Irenszej, Alamzsi Mergen, Sono Bátor, Altan Sagaj Köbün, Ajduraj Mergen. O Kiad.: Irenszej. Burját hősének (Lőrincz L. L., 1976); C. Zs. Zsamcarano: Büxü Xara Xübüün Ül'gernüüd (1972; fordítása: N. Poppe: Mongolische E p e n VI., 1977); uő: Proizvegyenyija narodnoj szlovesznosztyi burját (1913—1918; fodítása: N. Poppe: Mongolische Epen, IX., 1980). O írod.: Kincsen: Zsanr bengszen-ü iiliger v mongolszkom folklóré (1959); G. M. H . Shoolbraid: T h e Oral epic of Siberia a n d Central Asia (1975); Lőrincz L. L.: Mongolische Marchentypen (1979); uő: „ . . . j u r t á k k ö z ö t t j á r o k " (1981); L i t y e r a t u r n i j e szvjazi Mongolii (1981). Hajnal László üligercsin (írott nyelvi alak); iiliger sin (beszélt nyelvi alak): az -+üliger előadója a b u r j á t o k n á l . Az üligercsin a —>túlicsintól eltérően a b u r j á t o k n á l g y a k r a n a s á m á n volt, A szovjet k o r s z a k b a n az üligercsineket is (A túlicsinoknál szisztematikusabban) p r ó b á l t á k felhasználni politikai célokra, Az üligercsinek a kolhozokat j á r v a t a r t o t t a k előadásokat, „nacionalista formával, szocialista t a r t a l o m m a l " , ahogy akkoriban megpróbálták beállítani. E n n e k ellenére nagy népszerűségnek ö r v e n d t e k , hiszen az eposzokban, ha áttételesen is, de a dicsőséges mongol m ú l t elevenedik meg. Híres üligercsinek: Salbagaj Jobbon (orosz nevén: J o l b ó n Salbikov), M a n s u t Imegejev, L a z a r Bardakhanov. Hajnal László Üligerün dalai: —>^4 bölcs és balga példáza-

vületű leírásokban, a misztikus e m b e r k é p víziókban jelenik meg. Soron következő regényei is — az i n k á b b m á r csak passzív - elhatárolódást jelzik a h á b o r ú u t á n i anarchia, erőszak és anyagi lepusztulás világával szemben, m o t í v u m a i pedig a kimódolt egzotikumot és a kuriozitást helyezik előtérbe. Viszonylag érdekes közülük a szatirikus kedvvel moralizáló Urbs ('Város', 1930), de előtte m á r t é m a v á l t á s is bekövetkezett a n y i t o t t , fiatal lélek sorsán töprengő, nevelési t á r g y k ö r ű regényeivel (pl. Aufruhr der Kinder, 'A gyermekek lázadása', 1928) és novelláival. U j a b b t é m a v á l t á s során Ulitz J a n Brant, a legendás 17. sz.-i holland cetvadász északi ú t j á t , u t ó p i k u s p r ó b á l k o z á s á t f o r m á l t a regénnyé, b e n n e a Spitzbergák vad természetének b á m u l a t o s t á j á b r á z o l á s á v a l : Eroberer ('Hódítók', 1934). F ő m ű v é n e k s z á m í t h a t ó regényét, a Der Gaukler von London ('A londoni szemfényvesztő', 1938) c.-t is történelmi t é m á b a n í r t a meg: Dániel Defoe a l a k j á t és sorsát dolgozza fel egy lealacsonyító kor erőteljes ábrázolással fölrajzolt hátterével. Lenau, a költő tragikus szerelméről írt regénye: Die Braut des Berühmten ('A neves férfiú a r á j a ' , 1942) nem f o l y t a t j a a remeklést, a m i n t 1939-től kezdve s o r o z a t b a n írt idillikus, később melankolikus á r n y a l a t ú sziléziai t á j regényei és elbeszélései sem. O E g y é b f ő b b művei: Das Testament ('A végrendelet', regény, 1924); Barbaren ('Vadak', regény, 1925); Der Bastard ('A f a t t y ú ' , regény, 1927); Die Unmündigen ('A k i s k o r ú a k ' , nlák, 1931); Der wunderbare Sommer ('A csodálatos n y á r ' , reg., 1939); Septembernacht ('Szeptemberi éjszaka', nlák, 1943); Bittér süsse Bagatellen ('Keserédes bagatellek', próza, 1948); Das Taufelsrad ('Az ördögkerék', elb.-ek, 1949). O Magyarul: 1 vers (Fehér Lídia, Külföldi költők, í 943).

tai Komáromi

Sándor

Ulises: —>mexikói irodalom Ulitz [úlitz], Arnold (Breslau, ma: Wroclaw, Lengyelo., 1888. ápr. 11.—Tettnang, W ü r t t e m b e r g , 1971. jan. 12.): n é m e t író. A p j a vasúti tisztviselő volt. Az 1. világháb o r ú b a n az orosz f r o n t r a került . H a z a t é r v e t a n á r k é n t m ű k ö d ö t t szülőhelyén, m a j d 1945-ben áttelepült W ü r t t e m b e r g b e . 1915 1919 közötti prózája, versei közhelyes f r o n t é l m é n y e k e t tükröznek, pacifista felfog á s ú a k . 1920-ban t e t t e nevét ismertté Ararat ('Ararát') c. regénye, mely egy Oroszo.b a n rekedt, miszticista h a j l a m ú n é m e t tiszt robinzonádjáról. megtéréséről, m a j d palesztinai új életéről mesél, ill. filozofál; a veszélyes, zavaros környezet expresszív he-

Ulivi, Ferruccio (Borgo San Lorenzo, Firenze köz., 1912. szept, 10.—): olasz irodalomtörténész, író. Jogi d o k t o r á t u s t szerzett, m a j d az olasz nyelv és irodalom t a n á ra lett a római egyetemen. Számos folyóirat — Campo di Marté, Corrente, Paragone, La rassegna della letteratura italiana — m u n k a társa; a Letteratura és az Arte e poesia szerkesztőbizottsági t a g j a . Igen sok t a n u l m á n y és m ű b í r á l a t szerzője, például, t ö b b e k közt: Federico Tozzi (1946); Settecento neoclassico ('A neoklasszicista 18. század', 1957); I I manierismo del Tasso e altri studi ('Tasso manierizmusa és más t a n u l m á n y o k ' , 1966); Manzoni. Storia e Provvidenza ('Manzoni. Történelem és Gondviselés', 1974); D An103

ULJAR nunzio (1988). O Megjelentek elbeszéléskötetei is: E le ceneri al vento ('És h a m v a i k a szélbe s z ó r a t t a k ' , 1977); La nőtte di Toledo ( ' É j s z a k a Toledóban', 1983). T ö r t é n e l m i elbeszélést írt Le mani pure ('Tiszta kezek', 1979) c., a Le mura del cielo ('Az égbolt falai', 1981) c. m ű v e pedig t ö r t é n e l m i regény. Majtényi Zoltán Uljarevic [uljarevity], R a d o m i r (Versec, ma: Vrsac, 1954—): Crna Gora-i szerb költő. T i t o g r a d b a n él, verseit a Knjizevnost, az Odjek, és a Savremenik c. folyóiratok is közlik. Ars p o e t i c á j a , hogy a költészet — fők é n t erkölcsi kérdéseken keresztül — közv e t v e vagy közvetlenül a l a k í t h a t j a korán a k sorsát, bizonyos értelemben t a n ú s á g t é tel is lehet arról. Britva ('Borotva', 1980) c. kötetében az újszimbolizmus módszereit alkalmazza, s a szegényes Crna Gora-i vidék tradicionális, preindusztriális világát ironikusan és cinikusan ábrázolva jeleníti meg a n n a k s a j á t o s metafizikai lényegét. Predgovor ('Előszó', 1989) c. k ö t e t e az örök befejezetlenség, a hiány érzetét verseli meg. Az irónia eszközeivel megkérdőjelezi az ideológiai alapozású igazságokat. A népköltészet elemeit felhasználva és á t a l a k í t v a , váratlan megoldásokkal az abszurd h a t á r á i g t á g í t j a az a b b a n rejlő lehetőséget. A TRfí pesnika (1987) c. ismertté vált költői manifesztum szerkesztője. O Verseskötetei: Alijena ('Változás', 1979); Prikupljanje podataka ( ' A d a t g y ű j t é s ' , 1981); Presa ('Prés', 1985); Primalni krik ("Az első kiáltás', 1985); Zimski dvorac ('Téli p a l o t a ' , 1990); Dvostruka kolevka ( ' K e t t ő s bölcső', válogat o t t versek, 1991). O írod.: Z. Nikicevic: V e r u j e m zoper vse (Nasi razgledi, 1990. II.); B. Rakocevic: Sarolikost poetskog p o s t u p k a ( S t v a r a n j e , 1992. 1—2.). Bugajev

Sándor

Uljasov, Pavel Szergejevics (Gromilovka, szmolenszki ter., 1936. febr. 1.—): orosz irodalomtörténész, kritikus. A szmolenszki Pedagógiai Főiskolán szerzett d i p l o m á t 1960-ban. A Lityeraturnaja Gazeta c. lap rovatvezetője. O T ö b b t a n u l m á n y t írt a SZU népeinek irodalmáról, üzbég, lett, kirgiz és u k r á n alkotókról. F ő k é n t a 20. sz.-i orosz prózával foglalkozik. K r i t i k á k a t , recenziókat j e l e n t e t e t t meg V. Belov, J . Jevtusenko, V. üugyincev, D. Granyin, Sz. Antonov, A. Bek, A. Ribakov és A. Priszlavkin műveiről. írásait Vetyer zemnih dorog ('Yöldi u t a k szele', 1980) c. t e t t e közzé T a s k e n t ben. 1983-ban Üzbegisztán Állami-díj ávaA ismerték el m u n k á s s á g á t . O Magyarul: 1 t a n . (Szilágyi P., Szovjet I r o d a l o m , 1976,

1.); 1 recenzió (Kőháti Zs., uo., 1982, 1.); 1 k r i t i k a (Földeák I., uo., 1986, 5.); I t a n . ( H a d i k n é Végh K a t a l i n , uo., 1988, 2.); I k r i t i k a (Décsi K a t a l i n , uo., 1990. 3.). Ullikummi-ének: ->Enek,

Ullikummiról

Ullman [jttlmön], J a m e s R a m s e y (New York, 1907'. nov. 24.—Boston, 197!. j ú n . 20.): amerikai (USA) író. A Princeton Egyetemen szerzett bölcsészdiplomát 1929-ben, m a j d rövid párizsi t a r t ó z k o d á s u t á n két évig egy brooklvni újság riportere volt. E z e k b e n az években kezdett el színdar a b o k a t írni, s 1933-tól színházi producerk é n t dolgozott. 1938-ban jelent meg délamerikai utikönyve The Other Side of the Mountain ('A hegy m á s i k oldala') c., amelyet a hegymászás történetéről írt High Conquest ('A csúcs meghódítása') k ö v e t e t t 1941-ben. A 2. v i l á g h á b o r ú b a n mentősofőrk é n t szolgált A f r i k á b a n . A háború u t á n visszatért az íráshoz. E k k o r jelent meg leghíresebb regénye: The White Tower (1945: Székely B., A fehér t o r o n y , 1947), mely az Alpok egyik csúcsa m e g h ó d í t á s á n a k feszülten izgalmas leírása. 1949-től haláláig Berm u d á n élt, s írásaiból t a r t o t t a el m a g á t . O Legjobb regényeiben a hegymászás izgalm á t és küzdelmét eleveníti meg d r á m a i erővel. O E g y é b művei: River of the Sun ('A n a p folyója', reg., 1950); The Island of the Blue Macaws ('A kék p a p a g á j o k szigete', nlák, 1953); The Age of Mountaineering ('A hegymászás kora', ért., 1954); Americans on Everest ('Amerikaiak a Csomolungmán', ért., 1964); And Not to Yield ('És nem adni fel', 1970). O Magyarul: A Himalája fia, Tenzing Norgay önéletrajza (Sarkadi I., Terényi I., 1963). Ittzés Gábor Ullmann [wlman], Liv J o h a n n e (Tokió, 1938. dec. 16.—): norvég színésznő, írónő. Születésének idején a p j a J a p á n b a n dolgozott, m a j d a család 1941-ben K a n a d á b a költözött. Apja 1945-ben bekövetkezett halála u t á n T r o n d h e i m b e n nevelkedett. L o n d o n b a n színművészeti t a n u l m á n y o k a t f o l y t a t o t t , hazatérése u t á n azonban nem n y e r t felvételt az állami színiiskolára. 1956-ban T. Foss m a g á n t a n í t v á n y a lett, és a következő évben a stavangeri Rogaland Teater színpadán d e b ü t á l t . Az ott és később a Det Norske Teatret t á r s u l a t á b a n eltöltött évek u t á n 1964-től 1971 -ig az oslói Nemzeti Színház művésze volt. Világhírre I. Bergman és J . Troell svéd rendezők filmjeiben a l a k í t o t t szerepeivel t e t t szert. 1970-től amerikai filmekben is j á t s z o t t . Művészeti tevékenysége mellett a k t í v a n közreműkö104

ULLOA léseinek t é m á i t a falusi szegényemberek m i n d e n n a p i életéből veszi, s a legjelentéktelenebb eseményeket is n a g y megjelenítő erővel t u d j a b e m u t a t n i . Legjelentősebb elbeszélése Von einem altén Wirtshausschild ('Egy régi vendégfogadó cégéréről') c. a Landstrasse ('Országút', 1921) c. k ö t e t b e n jelent meg, ennek fiatal parasztfiú hősét, amikor egy szép, de gyengeelméjű l á n y t akar elcsábítani, s z a r v a s b i k á k ölik meg, m e r t nyikorgó csizmája olyan hangot ad, mint a p á r z á s r a készülő s z a r v a s o k bőgése. O F ő b b művei még: Gedichte. ('Költemények', 1919); Feldpredigt ('Prédikáció szabad ég a l a t t ' , d r á m a i költ., 1919); Die Barockkirche ('A barokk t e m p l o m ' , elb.-ek, 1925); Vom Brot der Stillen ("A csendes emberek kenyeréről', elb.-ek, 1932); Der A pfel in der Kirche ('Az a l m a a t e m p l o m b a n ' , elb.-ek, 1934). O G y ű j t , kiad.: Gesammelte Werke ('Összegyűjtött m ű v e k ' , 1960); Erzáhlungen, Prosastücke, Gedichte ('Elbeszélések. prózai d a r a b o k , versek', 2 köt., 1978). O írod.: E. Delp: R. U l l m a n n . Eine Biographie (1960). Szász Ferenc

d ö t t az U N I C E F m u n k á j á b a n . O Önéletrajzi műveivel íróként is nemzetközi sikert a r a t o t t . Forandringen (1976: Csernus Mariann, Változások. 1985) e. könyve m i n d a világhírű színésznő, mind a g y e r m e k é t egyedül nevelő a n y a őszinte vallomása életének sikereiről és kudarcairól. Költői kép e k b e n elevenednek meg az I. Bergmanhoz fűződő szerelem és a közös filmforgatások emlékei. A m ű f o l y t a t á s á b a n — Tidevann (1984: D o b o s Austvik É v a . Választások, 1987) — részletesen ír a szegény országok gyermekeinek megsegítésére t e t t erőfeszítéseiről és az U N I C E F képviseletében t e t t utazásairól. U j a b b f o n t o s állomás volt m ű vészetében az általa rendezett, s k a n d i n á v koprodukcióban készült Sofie (ua., 1991) c. film, a m e l y n e k f o r g a t ó k ö n y v é t H. Nathansen d á n író Mendel Philipsen og Son ('Mendel Philipsen és fia', 1932) c. regénye alapján P . Poulsenne1 közösen írta. O írod.: B . M. Garfinkel: Liv Ullmann (1976); Ivarcsai Kulcsár I.: Liv U l l m a n n (1980). fíaksy

Péter

Ullman [wlmanj, R e g i n a (St. Gallen, 1884. dec. 14.—Ebersberg, Felső-Bajoro., 1961. j a n . 6.): n é m e t író- és költőnő. Osztrák kereskedő leánya, a p j á t korán elvesztette, s önerőből képezte m a g á t . 1902-től é d e s a n y j á v a l Münchenben élt, rövid időszakokra Bécsben. 1906-ban és 1908-ban szülte két kislányát, akiket a n y j á v a l közösen nevelt, mert egyik gyermeke a p j á h o z sem a k a r t férjhez menni. 1908-ban elküldte R. M. Bükének első novelláskötete kézirat á t . A könyvhöz, amely Von der Erde des Lebens ('Az élet t a l a j a ' , 1910) c. jelent meg. Rilke előszót írt, s ettől kezdve rendszeresen leveleztek (R. M. Rilke: Briefwechsel mit R. U l l m a n n und Ellen Delp, 'Levelezés R. U l l m a n n a l és Ellen Delppel', 1987) és Rilke számos esetben anyagi t á m o g a t á s t szerzett s z á m á r a . 1911 novemberében az izraelita vallásról á t t é r t a római katolikusra. 1915-től különböző München környéki kisebb helységekben (Burgbausen, Mariab r u n n , Planegg) l a k o t t , s azzal próbálkozott, hogy kertészettel, viaszfigurák kézi festésével t a r t s a fenn m a g á t . 1935-ben kiz á r t á k a német írószövetségből. 1936-ban Salzburgba, m a j d é d e s a n y j a halála u t á n St. Gallenbe költözött, s o t t egy a p á c á k által f e n n t a r t o t t o t t h o n b a n lakott. 1950ben a város díszpolgára lett. Élete utolsó két évét egyik lányánál Bajoro.-ban t ö l t ö t te. O Viszonylag keveset és kevesek szám á r a írt. J e l e n t ő s költő kortársai a z o n b a n , nemcsak Rilke, hanem pl. H. IIesse is, n a g y elismeréssel írtak művészetéről. Elbeszé-

Ulloa [uljoá], Y o l a n d a ( H a v a n n a , 1947. szept. 10.—): k u b a i költőnő, színésznő. 1964-ben, 1969-ben és 1973-ban sikerrel szerepelt irodalmi versenyeken, verseskönyve 1975-ben jelent meg Los cantos de Benjámin ('Benjámin énekei") címmel, F . Pita Rodríguez előszavával. 1974-ben egy évig Budapesten t a n u l m á n y o z t a a m a g y a r színházi életet. A H a r m a d i k Világ Színháza, m a j d a B e r t o l t Brecht Politikai Színház elnevezésű h a v a n n a i színházi együttesekben dolgozott. A Tűz-tánc generáció költőit, Gábor S., Györe I.. Ladányi M., Simor A., Váci M. verseit f o r d í t o t t a spanyolra. Költészetében m a g y a r t é m á k is szerepet kapnak: József Attila, gyereknél betegebben, elaltatta szivét örökre. Teste színekkel volt teli, és nyitott szemében a haza lassú vize a tájat tükrözte vissza. (Attila )

O Magyarul: 2 vers (Simor A., Fegyverek szomorú éjszakája, anto., 1982); 4 vers (uő, K r ó n i k a a jövőnek, anto., 1988); 2 vers (uő, Az erdő elfoglalása, anto., 1989). Simor András

105

Ulloa y Pereira [uljoá i perejráj, Luis de (Toro, Zamora, 1584—uo., 1674): spanyol költő, d r á m a í r ó . Olivares gróf kegyence-

ULLUR ként León eorregidorja (közigazgatási vezetője) volt. IV. Fülöp r á b í z t a fiának, a második d o n J ü a n de Austriának nevelését. A culteranismo költője v o l t . aki drámákat is írt u g y a n , leghíresebb m ű v e azonban a Lope de Vegát, Mira de Amescuát, m a j d V. García de la Huertát megihlető, V I I I . Alfonz t r a g i k u s szerelmét octava reál versformában feldolgozó Raquel ('Ráhel', modern kiad. P o e m a s épieos, 2. köt., Biblioteca de A u t o r e s Espanoles, 29. köt., 1854. reprint 1948) c. elbeszélő költemény, melyet Quintana ,,a régi kasztíliai múzsa utolsó s ó h a j a " - k é n t értékelt. Epístola a un cavellero amigo, que vivía en Sevilla ('Levél egy lovag b a r á t j á h o z , aki Sevillában élt') c. prózai írása az udvari élet dicsérete a vidékivel szemben. Memóriás familiares y literarias ('Családi és irodalmi emlékek', kiad. 1925) c. h á r o m részből álló színes, szubjektív e m l é k i r a t a a kor részletekben hiteles képét r a j z o l j a az olvasó elé. O írod.: J . García Aráez: Don Luis de Ulloa y Pereira (1952). Radnai Margit Ullúr P a r a m é s v a r a Aijjár; Ulloor P a r a meshvara Tyer (átírásváltozat); (1877— 1949): indiai m a l a j á l a m költő, nyelvész, irodalomtörténész. A 20. sz.-i malajálam irodalom egyik legkiemelkedőbb a l a k j a . K o n z e r v a t í v beállítottsága ellenére, a letűnőben lévő világot idealizáló elbeszélő költeményeivel (Umákéralam, Pingala, Karnabhúsanam) a modern irodalmi stílus megteremtői közé t a r t o z o t t . Legjelentősebb t u d o m á n y o s műve: Kérala Száhitja Csaritram ('Kerala i r o d a l m á n a k története'). Major István Ulmis-Poguls, Augusts

Augusts:

—>• Brüklenájs,

Ulqinaku [ultyináku], H a f é z Ali (1853 1913): a l b á n költő. A bejtexhik (—• albán irodalom) c s o p o r t j á n a k egyik képviselője. 1878-ban I s z t a m b u l b a n jelent meg Süleyman (Jelebi —>mevlid]éből készült fordítása. Hosszabb epikus költeményeinek t á r g y á t a keleti irodalomból és az iszlám szent könyveiből m e r í t e t t e . 1897-ben összeállított egy arab írásjegyekkel készült terjedelmes török—albán, a l b á n — t ö r ö k szótárat. O írod.: H. Kalesi: Mevludi kod A r b a n a s a (Zbornik Filozofskog F a k u l t e t a u Univerziteta B e o g r a d u 4., 1958). Schütz István Ulrich Fuetrer [ídrih f ü t r e r ] ; Fürtrer; Futrar; Füetrer; Fietrer (névváltozatok); (Landshut, 1420 k . — M ü n c h e n , 1495 v a g y 1496): n é m e t költő, festő. 1456-tól festő-

k é n t M ü n c h e n b e n élt, ahol 1482-ben m á r s a j á t házzal is rendelkezett. A Wittelsbachok müncheni u d v a r á v a l b a r á t i köre, az udvari muzsikus C. Paumann, a költő és udvari orvos J . Hartlieb és az u d v a r i t a n á csos J . Püterich révén került kapcsolatba. I r o d a l m i m ű v e i t IV. Albrecht hercegnek a j á n l o t t a , aki valószínűleg azok megrendelője is volt. O 1467 körül elkészítette a n é m e t Lancelot-regény r ö v i d í t e t t (prózai) v á l t o z a t á t , a m e l y e t később k b . 5700 Titurel-strófába ü l t e t e t t á t (Lantzilet, ua., 1484 —1487). 1478—1481 között í r t a a b a j o r uralkodóház t ö r t é n e t é t i. e. 60-tól 1479-ig feldolgozó prózai m ű v é t , a Rayerische Chronikot ( ' B a j o r krónika'). E számos forrásból kompilált m u n k á j á b ó l későbbi krónikák is m e r í t e t t e k , n o h a módszerét — hogy a történeti t é n y e k e t irodalmi elemekkel dúsított a fel — t ö r t é n e t í r ó u t ó d a i élesen bírálták. F ő m ű v e , a középkori udvari regények n a g y s z a b á s ú k o m p e n d i u m a , az 5644 Titurel-strófából álló fíuch der Abenteuer ('Kalandok könyve'), p o n t o s a n n e m d a t á l h a t ó . Első, 3003 strófából álló részének történetei Wolfram von Eschenbach Parzivaljából, Heinrich von dem Türlin Crone-jából, a Lohengrin- és a Merlin-történetekből, valam i n t a Trója-regényből s z á r m a z n a k . A második rész 2641 s t r ó f á j a 7 lazán összefűzött epizódot t a r t a l m a z az Arthur-mondakörből. O Kiad.: Prosaroman von Lanzelot ('A Laneelot-prózaregény', A. Peter, szerk., 1885); Lanzilet. Strophen 1—1122 ('Lanzilet. Az első 1122 s t r ó f a ' , K . - E . Lenk, szerk., 1889); Bayerische Chronik ('Bajor krónika', R. Spiller, szerk., 1909); A Buch der Abenteuer részei: Merlin und, Seifrid de Ardemont ('Merlin és Seifrid de A r d e m o n t ' , F . Panzer, szerk., 1902); Iban (ua., A. Carlson szerk., 1927); Meleranz (ua., F . Hof'man, szerk., 1933); Poytislier (ua., F. Weber, szerk., 1960); Gralepen ('Grál-eposzok', K. N y h o l m , szerk., 1964); Persibien (ua., R. Munz, szerk., 1964); Trojaner-Krieg ('A Trójai h á b o r ú ' , E . G. F i c h t n e r , szerk., 1968); Wigoleis (ua., H. A. Hilgers, szerk., 1975); Flordimar (ua., W. T a u b e r , szerk., 1987). O írod.: H. Wenzel: „Alis in ain s u m m zu p r i n g e n " . Fuetrers „Bayerische C h r o n i k " u n d sein „ B u c h der A b e n t e u e r " a m Hof Albrechts IV. (P. Wapnewski, szerk., Mittelalter-Rezeption, 1986); P. K e r n : Ulrich F u e t r e r s „ F l o r d i m a r " . Bearbeitung eines A r t u s r o m a n s des 13. J a h r h u n d e r t s (Zeitschrift f ü r deutsche Philologie 107, 1988, 410—431). Újvári Péter

Ulrich von dem Türlin [wlrih fon dém tMrlinj (13. sz.): középfelnémet költő. Életé-

106

ULRIC ről alig t u d u n k v a l a m i t . Nyelve karintiai s z á r m a z á s á r a utal. H a elfogadjuk azt a feltételezést, hogy egy St. Veit-beli von d e m Türlin nevű polgárcsaládból s z á r m a z o t t , a k k o r minden bizonnyal rokonságban volt Heinrich von dem Türlinnel. O Egyetlen m ű v é t i s m e r j ü k , a Willehalm (ua.) c. eposzt, a m e l y e t 11. Ottokár cseh királynak a j á n l o t t . Keletkezési ideje t e h á t TI. Ottokár u r a l k o d á s á n a k idejére, 1253 és 1278 közé tehető. ( U j a b b a n a m ű v e t , a női főszereplő neve u t á n , Arabei c. is említik.) A Willehalm Wolfram von Eschenbach azonos c. eposzának előtörténete. A t ö r t é n e t e t Ulrich nem f r a n c i a forrásból merítette, hanem feltehetően a Wolfram művében található m o t í v u m o k a t felhasználva írta meg. Willehalm N a g y Károly u d v a r á b a n nevelkedik fel. A szaracénokkal v í v o t t egyik csat á b a n az i f j ú lovag Tibald szaracén király fogságába esik. Nyolc évet tölt b ö r t ö n b e n . Am Tibald felesége, Arabei beleszeret Willehalmba és segít neki megszökni. Mindketten Provence-ba h a j ó z n a k , ahol a p á p a megkereszteli Arabeit: ú j neve G y b u r g lesz. A legtöbb kézirat Willehalm és G y b u r g házasságával fejezi be a t ö r t é n e t e t . Csak egy változat f o l y t a t j a az elbeszélést: egy n a p o n Willehalm arról értesül, hogy a szaracénok Provence-ba érkeztek, hogy bosszút álljanak Tibald feleségének megszöktetéséért. A f o l y t a t á s t Wolfram eposzában t a l á l j u k . Ulrich Wolframot t e k i n t e t t e mesterének, színvonalát azonban nem t u d t a elérni. Ennek ellenére m ű v e népszerű volt, O Kiad.: S. Singer: Willehalm,, ein Rittergedicht (1893). O írod.: H. G. K l i n k o t t : Ulrich von dem Türlin als N a c h a h m e r W o l f r a m s von Eschenbach (1911); WT. Schröder: 'Arabel'Studien (1—5, 1982—1988). Lőkös Péter

ség felvételével ér véget, U l r i c h n a k t u l a j d o n í t j á k a Herzog Ernst ( ' E r n s t herceg', 1170 Í 180 k.) egyik v á l t o z a t á t is. O Kiad.: F. v. d. H a g e n : Herzog Ernst (Deutsche Gedichte des Mittelalters I., 1808): W. Toischer: Ulrich von Eschenbach, Alexander (1876); H . F . Rosenfeld: Ulrich von Etzenbach, Wilhelm, von Wenden (1957). O írod,.: H. J . Behr: L i t e r a t u r als Machtlegitimation. Studien zur F u n k t i o n der deutschsprachigen D i c h t u n g am b ö h m i s c h e n Königshof im 13. J a h r h u n d e r t (1989). Lőkös Péter

Ulrich von Eschenbach [ttlrih fon esnbah]; Ulrich von Etzenbach (névváltozat); (13. sz. második fele): középfelnémet költő. Feltehetően egy Eszak-Cseho.-ba bevándorolt polgárcsaládból származott, Igen n a g y műveltséggel rendelkezett, é r t e t t latinul is. E g y ideig TI. Ottokár, m a j d I I . Vencel prágai u d v a r á b a n élt. O Alexander (ua., 1271 1286 k.) c. m ű v é b e n Ulrich az a n t i k témát lovag eposszá. f o r m á l t a . N a g y Sándor mindvégig az ideális uralkodó megtestesítője s csak az eposz utolsó könyvében próbál, h a t a l m á t ó l megrészegülve, a természet törvényei ellen fellázadni. E m i a t t a z o n b a n b ű n h ő d n i e kell s meghal. Másik m ű v e a Wilhelm von Wenden (ua., 1290 k.) c. eposz, melyben a pogány Wilhelm herceg és felesége, v a l a m i n t ikergyermekeik k a l a n d o s t ö r t é n e t é t meséli el. T ö r t é n e t ü k a kereszt-

Ulrich von Lichtenstein [wlrich fon h'htnstejn] (1200 k.—1275 k.): középfelném e t lovagi költő. Stájerországi miniszteriális családból származott. H a z á j a politikai életében tevékenyen részt v e t t , számos magas tisztséget töltött be. O Frauendienst ('Hölgyeknek való szolgálattétel', 1255) c. m u n k á j a az első német önéletrajzi regénynek t e k i n t h e t ő , amelybe beleszőtte 58 dalát is. Ezek valószínűleg keletkezésük sorr e n d j é b e n következnek, az összekötő epik u s rész a megírás k ö r ü l m é n y e i t közli. A hölgyszolgálat-koncepciónak megfelelően a lovag cselekedeteit a hölgy k í v á n s á g a i n a k teljesítése szab ja meg. 1257-ből való másik népszerű műve, a Frauenbuch ('Hölgyek könyve'), amely v a l ó j á b a n egy hölgy és egy lovag dialógusa és p a n a s z a a kor erkölcsének romlásáról. O Kiad.: K . L a c h m a n n :

Ulrich von Gutenburg [itlrich fon gútub u r g j (12. sz. vége—1220 előtt): középfelm é m e t lovagi költő. Felső-elzászi v a g y rajnapfalzi nemesi családból s z á r m a z o t t . Oklevelekben 1172 és 1186 k ö z ö t t említik. O Az első középfelnémet k ö l t ő k közé t a r t o zik, akik a provanszál t e r ü l e t e n kifejlődött Minnedienst-koncepciót átveszik. Költeményein erősen érezhető is a provanszál hatás. Valószínűleg személyesen is ismerte Friedrich von Hausent, akinek költészete szintén hatással volt rá. É l e t m ű v é b ő l m a mindössze egy minnedal (—• Minnesang) és egy 343 sor terjedelmű Minneleich (é. n., —> Leich) ismert, ez utóbbi a Leich m ű f o r m a első előfordulása a Minnesang-költészetben. T e m a t i k á j á b a n ragaszkodik a hagyom á n y o s Minnedienst-koncepcióhoz. O Kiad.: Minnesangs Frühling ('A Minnesang t a v a s z a ' , anto., 1988). O írod.: F . H o p p é : Die Stellung des G u t e n b u r g e r s in der Geschichte der deutschen L y r i k (1886); K. Langosch: Die deutsche L i t e r a t u r des Mittelalters (4. köt., 1953). Lőkös Péter Ulrich von Hutten: —•Hutten, Ulrich von

107

ULRIC befejezte Gottfried von Strassburg Trisztánj á t . Ulrich m ű v é b e n a hős elveszi b a r á t j a , K a e d i n h ú g á t , a „ f e h é r k e z ű " Izoldát, ám n a g y szerelmével, a „szőke" Izoldával nem t u d szakítani. A mérgezett lándzsától sebz e t t T r i s z t á n n a k csak a szőke I z o l d a hozh a t n á a g y ó g y u l á s t , de szerelme későn érkezik. 1250 körül Wolfram von Eschenbach W i l l e h a l m j á t f o l y t a t t a llennewart e. regényével. A hős r e m e t e k é n t , húga, K y b u r g (Gyburg) k o l o s t o r b a n fejezi be életét. Renn e w a r t fia, Malifer, a minne-lovag ragyogó p á l y á j á t f u t j a be. A 36400 verssornyi regény népszerűségét 40 f e n n m a r a d t szövegemlék b i z o n y í t j a . H a r m a d i k műve, a Cliges (ua.) viszont csak egyetlen kéziratból szárm a z ó töredékekből m a r a d t fenn, melyek közül a legterjedelmesebbek a kalocsai érseki k ö n y v t á r b a n t a l á l h a t ó k . E m ű v e feltehetően K. Fleck elbeszélő költeményének f o l y t a t á s a k é n t í r ó d o t t . M i n d k e t t ő j ü k mint á j a Chrétien de Troyes Cligés-regénye volt. O Kiad.: A. H ü b n e r : Rennewart (1938); H . G r ü c h e n i g — P . H. Pascher: Cliges (1984); T h . K e r t h : Tristan (1979). O írod.: E. K. Busse: Ulrich von Türheim (1913); A. Vizkelety: Neue F r a g m e n t e des mittelhochdeutschen Cliges. E p o s aus Kalocsa (Zeitschrift f ü r d e u t s c h e Philologie, 1969); Chr. W e s t p h a l - S c h m i d t : Studien zum 'Rennew a r t ' Ulrichs von Türheim (1979).

Ulrich von Lichtenstein (1974). O Magyarul: l vers (Balogh K., L o v a g k ö l t ő k , anto., 1935); részlet a Frauendienstből (Weöres S., A középkori élet, 1964); 3 v e r s (Kálnoky L., Weöres S., P ó r J u d i t , Klasszikus német költők I., a n t o . , 1977). O írod.: M. Schlereth: S t u d i e n zu Ulrich v o n Lichtenstein (1950). Lőkös Péter Ulrich von Richental [ulrich fon rchntal] (?—Konstanz, 1437): n é m e t krónikás. Feltehetően még a 14. sz. utolsó negyedében született. T e h e t ő s k o n s t a n z i kereskedő volt, igen s o k a t u t a z o t t . A K o n s t a n z i Zsin a t lebonyolításában is részt v e t t . O A Chronik des Konstanzer Konzils ('A Konstanzi Zsinat krónikája') c. m u n k á j a 1483ban jelent meg először n y o m t a t á s b a n . A krónika k é t fő részből áll: az elsőben beszámol a zsinat főbb eseményeiről, a másodikban felsorolja a r é s z t v e v ő k e t . L á t h a t ó a n nem a z s i n a t egyházpolitikai jelentősége érdekli, hiszen erről alig esik szó, hanem elsősorban a külsőségekre figyel. Művében igen sok a p o n t a t l a n s á g . O K i a d . : H. Matzke: Ulrich Richental, Chronik des Konstanzer Konzils 1414—1418 (1965). O írod.: K . Langosch: l)ie deutsche L i t e r a t u r des Mittelalters (4. köt., 1953). Lőkös Péter (Jlrich von Singenberg [wlrih fon zingnbergj (13. sz. első fele): s v á j c i német költő, minnesanger (—• Minnesang): n e v é t 1209 ós 1228 k ö z ö t t említik oklevelekben. Előkelő svájci (thurgaui) miniszteriális családból származott, St. Gallenben élt. O A Minnesang -költészet késői képviselője, mesterének Walther von der Vogehveidét t a r t o t t a , s szinte m i n d e n t e k i n t e t b e n u t á n o z t a őt. Walther k ö v e t ő j é n e k b i z o n y u l t többek közt abban, h o g y a minne-dalok mellett írt hét — politikai, erkölcsi t é m á v a l foglalkozó — Spruchot is. 32 ránk m a r a d t minnedala (-* Minnesang) nem vall igazán eredeti költőre. O Kiad.: M. Schiendorfer: Die Schweizer Minnesanger (1990). O írod.: M. Schiendorfer: Ulrich v o n Singenberg, Walther u n d W o l f r a m . Z u r P a r o d i e in der höfischen L i t e r a t u r (1983). Lőkös Péter Ulrich von Türheim [wlrich fon twrheim] (13. sz.): feltehetően lovagi származású német epikus. Mecénása O. Bogener gazdag augsburgi polgár és Heinrich német király (1211—1242) volt. Konrád von Winterstettent és Rudolf von Emset m i n t íróbarátait említi. A klasszikus középfelnémet írónemzedéket k ö v e t ő ún. epigonkorszak írója. Két f e n n m a r a d t terjedelmes m ű v e klasszikus verses regények f o l y t a t á s a . 1235 körül

Vizkelety

András

Ulrich von Winterstetten [ jdrich fon vint e r s t e t e n ] (13. sz.): középfelnémet lovagi költő. Előkelő s v á b miniszteriális családból s z á r m a z o t t . Oklevelekben 1241 és 1280 köz ö t t említik. 1258-tól augsburgi k a n o n o k volt. O Öt —* Leich\ének és 40 d a l á n a k keletkezési ideje 1240 és 1270 közé tehető. Valószínű, h o g y fiatalkori költői tevékenységét később egyházi tisztsége m i a t t n e m f o l y t a t t a . A -> Minnesang késői képviselői közé tartozik, k o r t á r s a i közül elsősorban Gottfried von Neifen volt rá hatással. Költeményeiben leginkább a formai virtuozitás érdemel figyelmet, t a l á n ennek is köszönhető, hogy oly szívesen nyúlt a Leich m ű f a j hoz. Újdonság a Minnesang-költészetben, hogy szinte m i n d e n dalában t a l á l h a t ó refrén. O Kiad.: Deutsche Liederdichter des 13. Jahrhunderts ('A 13. sz. német dalköltői', szerk. C. v. Kraus, 1952). O írod.: H. K u h n : Minnesangs Wende (1952). Lőkös

Péter

Ulrich von Zatzikhofen [wlrich fon cacikhófn]; Zatzikhoven (átírásváltozat); (13. sz.): középfelnémet költő. A 13. sz. első felében m ű k ö d ö t t , életéről azonban s e m m i t 108

ULSTE sem t u d u n k . T a l á n azonos egy 1214-ből származó oklevélben e m l í t e t t t h u r g a u i Uolricus de Cecinchovin nevű k á p l á n n a l . O E g y m ű v e m a r a d t ránk: a Lanzelet (1194 k. vagy 1210 után) c. Arthur-eposz (—*•Arthurmondakör). Ulrich s a j á t közlése szerint egy ófrancia nyelvű könyv szolgált forrásául, amely azonban bizonyosan nem azonos Chrétien de Troyes Lancelot c. eposzával. Ulrich művéből hiányzik Lanzelet (Lancelot) és Ginover (Gueniévre) királyné házasságtörésének m o t í v u m a , a m e l y Chrétien eposzának k ö z é p p o n t j á b a n áll. A régebbi szakirodalom összefüggéstelenül egymás mellé állított kalandok sorát l á t t a a műben, az ú j a b b k u t a t á s o k szerint viszont a Lanzelet az Arthur-eposz egy ú j változatán a k t e k i n t h e t ő , t e h á t nem egy korai epigon-költő alkotása, O Kiad.: K . A. H a h n : Lanzelet, Eine Erzahlung (1965). O írod.: W. Richter: D e r Lanzelet des Ulrich von Zatzikhoven (1934). Ló'kös Péter Ulrici [ídrici], H e r m a n n ( P f ö r t e n , Niederlausitz, 1806. márc. 23.—Halle, 1884. jan. 11.): n é m e t filozófus. Halléban volt filozófiaprofesszor, esztéta, Shakespearek u t a t ó . F i l o z ó f i á j á b a n Fichtére t á m a s z k o d va a deizmus és a p a n t e i z m u s szintézisét p r ó b á l t a m e g t e r e m t e n i . O I r o d a l m i vonatkozású értekezései: Charakteristik der antikén Historiographie ( A z antik t ö r t é n e t í r á s jellemzői", 1833); Oeschichte der hellenischen Dichtung ('A hellén költészet t ö r t é n e t e ' , 2 köt., 1835); Über Shakespeares dramatische Kunst ('Shakespeare drámai művészetéről', 1839—1847); Abhandlungen zur Kunstgeschichte als angewandte Asthetik ('Értekezések a m ű v é s z e t t ö r t é n e t r ő l m i n t alkalmazott esztétikáról', 1877). Újvári Péter Ulrih, M a j a P e t r o v n a (Leningrád, 1930. m á j . 5.—): orosz kritikus, m ű f o r d í t ó . A moszkvai pedagógiai főiskolát 1957-ben végezte el. Az Inosztrannaja Lityeratura c. lap m u n k a t á r s a . O Magyarul m a g á n ú t o n tanult meg. A m a g y a r irodalommal (műfordítással, szerkesztéssel, recenziók, t a n u l m á nyok írásával) 1958 óta foglalkozik. Fordít á s á b a n , szerkesztésében Mikszáth K , Tolnai L., Darvas J . , Mesterházi L. művei kerültek az orosz olvasók kezébe. T ö b b munk á j a az Inosztrannaja Lityeratura és a Szovjet Irodalom h a s á b j a i n jelent meg. A Magyar írószövetség tiszteletbeli t a g j a , O Az 1990-es évektől — a magyar—orosz kapcsolatok gyengülése következtében — a német k u l t ú r á r a és irodalomra f o r d í t o t t a a figyelmét. O F ő b b t a n u l m á n y a i : Poetyicseszkije uzi druzsbi ("Költők barátsága',

1968); Raduga tvorcsesztva ('Az a l k o t á s sziv á r v á n y a ' , 1973). O Magyarul: 1 - 1 t a n . (Harsányi Éva, S z o v j e t Irodalom, 1977. 4.; Szilágyi A., uo., 1978, 1.; Lengyel A., uo., 1978, 4.; Király Zsuzsa, N a g y v , 1978, 6.; M a t t v a s o v s z k y Brigitta, Szovjet I r o d a l o m , 1979,' 7.; Lengyel A., uo., 1980. 6.; Dunaszegi Ágnes, uo., 1984, 8.). Jurij Guszev ulsteri ciklus:

ulsteri

mondák

Ulsteri könyv: —> Lebor na

hUidre

ulsteri mondák [alsztöri]: az óír m o n d á k egyik legrégibb és legjelentősebb c s o p o r t j a . N e v é t az Iro. északkeleti részén elterülő Ulsternek, íro. egyik ötödének lakóiról k a p t a . Az elnevezés ú j . mivel a ránk m a r a d t m o n d a j e g y z é k b e n található felosztás a t ö r t é n e t e k t a r t a l m a szerint ( m a r h a r a b l á sok, f o g a n t a t á s o k , leánykérések, nőszöktetések stb.) t ö r t é n t . O Az ulsteri m o n d á k legnagyobb része Conchobar király idejében j á t s z ó d o t t le, aki E m a i n Machában, a mai A r m a g h város közelében lévő v á r á n székelt. U d v a r á b a n kiváló hősök éltek: Cu Chulainn, az ír m o n d á k Achillésze, illetve Siegfriedje, Conall Cernaeh. a „ d i a d a l m a s " , Conall, Cu Chulainn tejtestvére, L a e g i r e B u a d a c h , a „győzelmes", Senche m a c Alella, a bölcs bíró és t a n á c s a d ó , az ulsteri Nestor, Bricriu, a „ m é r e g n y e l v ű " , Cuscraid Menn Macha, a dadogó, és C a t h b a d d r u i d a . Ulsteri származású hősök, de a szomszédos C o n n a c h t területén élnek száműzetésben: F e r g u s mac Roig, aki Ulster királya volt, d e felesége rábeszélésére á t a d t a a királyi h a t a l m a t fiának, Conchobarnak. E n n e k m é l t a t l a n viselkedése m i a t t C o n n a c h t b a m e n t Ailill király és Medb királyné u d v a r á ba, akik szintén f o n t o s szerepet j á t s z a n a k ezekben a m o n d á k b a n . O E hősök életleírásai, kalandjai, viszályai, szerelmei, harcai és legtöbbnyire t r a g i k u s végük az ide t a r t o z ó mondák t á r g y a i . Húsból és vérből való emberek, akik legtöbbnyire az istenek, ill. a t ü n d é r e k világával is szoros kapcsolatb a n v a n n a k . A régi ír évkönyvek szerzői t ö r t é n e t i személyeknek t a r t j á k őket, és javarészük életét időszámításunk elejére teszik. O Az ulsteri m o n d á k k ö z é p p o n t j á b a n Cu Chulainn áll. akinek rövid, csodálatos élete valamennyi lényeges eseményéről beszámolnak a különböző korból s z á r m a z ó t ö r t é n e t e k . Az első d a r a b , Compert Con Culainn ('Cu Chulainn fogantatása") a hős szüleiről és születésének körülményeiről mesél. A n y j a Dechtire, J a t h b a d druida leánya, a p j a az egyik m o n d a v á l t o z a t szerint L u g isten, más mondák szerint Lug mac E t h n e

109

ULSTE tündér. S z á r m a z á s a t e h á t m i n d e n k é p p e n a túlvilághoz kapcsolja, és ezzel magyarázhatók az egyéniségében megjelenő rendkívüli, g y a k r a n d é m o n i k u s vonások. Gyermekévei éppen úgy telve v a n n a k rendkívüli eseményekkel, mint a n t i k tükörképéé, Héraklészé. Ezek közül n é h á n y a t a Táin Bó Cuailnge m o n d el. A király apródjai közé való felvételét úgy kényszeríti ki, hog3T leveri az őt befogadni nem a k a r ó 150 fiút. Eredetileg S e t a n t a volt a neve, de amikor megöli Culann kovács félelmetes k u t y á ját, a Cu Chulainn, vagyis Culan k u t y á j a nevet k a p j a . H é t é v e s k o r á b a n legyőzi az ulsteriek veszedelmes ellenségeit, a h á r o m Mac N e c h t a fivért, A Tochmarc Emere ('Emer kezének megkérése') Cu Chulainn házasságának t ö r t é n e t é t m o n d j a el. A leány először e l u t a s í t j a a kérőt, m e r t nem hallott arról, hogy nagy t e t t e k e t h a j t o t t volna végre. E r r e a fiatal hős vándorlásra indul, és e l j u t S c á t h a c h a m a z o n h o z , akitől megtanulja a fegyverfogás legmagasabb művészetét, m e g k a p j a tőle a ,,gae bulga" nevű mitikus f e g y v e r t . Legyőzi és kedvesévé teszi Aife a m a z o n k i r á l y n ő t . Tőle születik Cu Chulainn egyetlen fia, Conlaech. Cu Chulainn h a z a t é r és megvívja a Táin Bó Cuailngéhen leírt harcot. Aztán erőszakkal feleségül veszi E m e r t . O A m o n d a legtragikusabb t ö r t é n e t e az A ided Chonlaich ('Conlaech halála'), a m e l y Sohrab és R u s t a m történetére, illetve a Hildebrand-énekre emlékeztet. Cu Chulainn p á r b a j b a n megöli az ő m e g l á t o g a t á s á r a érkező fiát. Az a p a i érzéseket legyőzi a megsértett vitézi becsület. Az ulsteri m o n d á k tragikus h a n g u l a t á b a derűt sugároz a Fled Bricrenn ('Bricriu lakomája') c. t ö r t é n e t . Bricriu. ,,a méregnyelvű" cselszövő össze a k a r j a veszíteni egy nagy lakomán a legnagyobb ír hősöket. A legkiválóbb hősnek k i j á r ó ,,hősi f a l a t " m i a t t v i t á t szít a jelenlevők között, de a fordulatos cselekmény végén maga a b a j k e v e r ő jár pórul. A Serglige Con Culain ('Cu Chulainn betegsége') és az Aided Con Culain ('Cu Chulainn halála') érdekesen elegyíti az emberit és a túlvilágit, a valóságost és a fantasztikust. Az előbbi értéke a finom lélektani rajzokon kívül a kelta „ m á s v i l á g " színes leírása. A másik elbeszélésben Medb connachti királynő varázslókkal és boszorkányokkal szövetkezik Cu Chulainn megölésére. Majd h a t a l m a s sereggel m e g t á m a d j a az ulsterieket, akik, mint a Táinban, ismét szokott betegségükben szenvednek. Cu Chulainn m e g i n t egyedül indul h a z á j a védelmére. Most a z o n b a n nem emberekkel, de emberfeletti h a t a l o m m a l rendelkező lényekkel áll szemben. Ezek kihasználják a

hőst erkölcsileg megkötöző „geiceket", személyre szóló, mágikus erejű, feltétlenül kötelező tilalmakat, és halálba hajszolják őt. A megrendítő események és képek sorozata különös szépséget kölcsönöz ennek a m o n d a d a r a b n a k . O Az ú j a b b korból f e n n m a r a d t egyik Cu Chulainn-monda érzékletesen m u t a t j a be, hogy az írek a kereszténység felvétele u t á n sem feledkeztek meg a p o g á n y hősökről. Szent Patrik, íro. megtérítője egy király k í v á n s á g á r a f e l t á m a s z t j a Cu Chulainnt, aki elbeszéli pokolbeli szenvedéseit, és kéri Patrikot, juttassa őt a m e n n y b e . A szent teljesíti a hős kérését. A régi és az ú j világ s a j á t o s szintézisét érzékíti meg az a monda, amely egyedülállóan jellemzi a kelta népi t u d a t o t . O A t ö b b i ulsteri m o n d a közül egyik legjelentősebb a Longes Mac Usnig ('Usnech fiának s z á m ű zetése'), amely a szépséges Derdriu m i a t t i tragédiasorozatot regéli el. A kíméletlen sors által űzött nő végül öngyilkos lesz. A m o n d a költői szépsége t ö b b ír és angol költ ő t is megihletett: így Yeatset, .1. Stephenst, Synge-t, Lady Oregory-1, stb. O A geis t r a gikus h a t a l m á t m u t a t j a E t á i n t ü n d é r és Conaire ír hős szerelmi története, a Togail Bruidne Vi Derga ('Vi Derga vendégfogad ó j á n a k l e r o m b o l á s a ' ) c. m o n d á b a n . U g y a n c s a k az ulsteriek és a c o n n a c h t i a k h a r c á t festi a Scéta Mucce Meic Dathó ( ' D a t h ó d i s z n a j á n a k története') c. elbeszélés. I t t a küzdelem oka egy harci k u t y a . De a k ö z p o n t i hős nem Cu Chulainn, h a n e m Conall Cernach. Talán ez a m o n d a d a r a b érzékelteti a legtömörebben és a legvalószer ű b b e n a kelták életének kegyetlen szilajság á t . O Az ulsteri m o n d á k nemcsak költői é r t é k ü k m i a t t jelentősek, hanem mert minden tekintetben hű k é p e t a d n a k az egész régi kelta társadalom viszonyairól. Az antik í r ó k n a k a keltákról szóló leírásai megegyeznek az Ulsteri m o n d á k világával. Jacksori szerint ezekben a rómaiak által érintetlenül h a g y o t t Tro.-nak kora vaskori k u l t ú r á j a tükröződik. A mondák f o r m á j a , az ír irodalmi h a g y o m á n y o k n a k megfelelően, próza. De ezt jelentős fordulatoknál, különösen az események t e t ő p o n t j á n , a vers v á l t j a fel. O írod.: R, Thurneysen: Die Irische Helden- und Königsage (1921); M. J . Sjoested: Gods a n d Heroes of the Celts (1949); M. Dillon: E a r l v Irish L i t e r a t u r e (1965). ' Mády Zoltán ulta: ->orok irodalom mák

és irodalmi

for-

ultraísmo [ultráiszmo] (spanyol u l t r a 'túl, t o v á b b ' szóból): spanyol és spanyol110

UMAJJ amerikai a v a n t g a r d i s t a irodalmi i r á n y z a t 1919 és 1923 között. A —>dadaizm «.sé v al rokon radikális újító törekvéseinek íó célja az volt, hogy a narráció, a retorika és az érzelmesség k i i k t a t á s á v a l a költészetet a „ t i s z t a " képi h a t á s r a alapozza, s véglegesen felszámolja a 19. sz.-i h a g y o m á n y t és a -unodernismót. K i a l a k u l t esztétikával nem rendelkezett; a jellegzetesen ultraísta költ e m é n y e k lazán összefüggő — g y a k r a n játékos — képek sorozataiból állnak. O Az i r á n y z a t fő e l ő f u t á r á n a k R. Cíómez de la Sernát t e k i n t e t t é k . Születését n é v a d ó j á nak, G. de Torrénak a madridi l a p o k b a n 1919. febr. 19-én megjelent Ultra c. kiáltván y a jelezte. Elindítói s egyben a k i á l t v á n y szerkesztői tíatal írók — (5. de Tőrre, X . Séveda, P . Garfías, T. Iglesias Caballero és J . Rivas Panedas — v o l t a k , fő ideológusai G. de Tőrre és R. Cansinos-Asséns (maga az ultraísmo elnevezés az utóbbi leleménye, 1917). K é s ő b b c s a t l a k o z o t t még a mozgalomhoz G. Diego, E. Montes és J . Larrea, v a l a m i n t az argentin J . L. Borges, akinek spanyolo.-i t a r t ó z k o d á s a u t á n t e r j e d t el az ultraísmo Dél-Amerikában is. I t t Borges mellett az argentin I], Gonzáles Lanuza, F. Pinero és N. Lange, az ecuadori J . Carrera Andrade, a mexikói -J. Torres Bődet és C. Pellicer, a perui C. Vallejo és J . M. Eguren, v a l a m i n t a chilei V. Huidobro képviselte. Az ultraísmo h a t á s a R. Alberti és F . Garc.ía Lorca egyes alkotásain is észrevehető. O Az i r á n y z a t fórumai az Ultra (Madrid; itt jelentek meg az i r á n y z a t fő d o k u m e n t u m a i 1921—1922-ben), Grecia (Sevilla), Alfar (La Coruna), Hója Literaria (Barcelona), Isla (Cádiz), Verso y Prosa (Murcia), Litoral (Málaga), Parabola (Burgos), v a l a m i n t a J . L. Borges által az u l t r a í s m o argentin vezetőinek közreműködésével Argentínában a l a p í t o t t Prisma és Proa (1921- 1923) c. folyóiratok voltak. O Az ultraísmóval rokon törekvéseket képviselt a —>creacionismo; 1924 után m i n d k é t irányzat beolv a d t a —>szürrealizmusba. O (->spanyol irodalmi formák, avantgarde) O írod.: G. de Tőrre: Manifiesto verticai ultraísta (1920); R. Cansinos-Asséns: L a nueva l i t e r a t u r a (1922); uő: El m o v i m i e n t o V. P. (1923); G. de Tőrre: L i t e r a t u r a s europeas de v a n g u a r dia (1925); M. de la Pena: El ultraísmo en E s p a n a (1925); G. Videla: El u l t r a í s m o (1963); J . G. Manrique de Lara: G e r a r d o Diego (1970); M. Scrimaglo: L i t e r a t u r a argentina de v a n g u a r d i a 1920—1930 (1974); 0 . Coillazos (szerk.): Los vanguardismos en la América Latina (1977): J . Cano Bellestra: L i t e r a t u r a y tecnología. Las letras espanolas a n t e la revolución industrial 1900—

1933 (1981); W. Bohn: T h e Aesthetics of Visual P o e t r y 1914—1928 (1986). Inotai András Ulubabjan, Bagrat Arsaki (Maskapat, H e g y i - K a r a b a g h AT, 1925. dec. 9.—): örmény író. történész. Parasztcsaládból származik. S u s á b a n t a n í t ó k é p z ő t , B a k u b a n pedagógiai főiskolát végzett. E g y ideig t a n í t o t t , később újságoknál dolgozott. F o n t o s kulturális—politikai állásokat töltött be h a z á j a közéletében. 1968 ó t a J e r e v á n b a n él és a T ö r t é n e t t u d o m á n y i I n t é z e t b e n dolgozik. K a r a b a g h történetéről írott értekezéseivel k a n d i d á t u s i és d o k t o r i t u d o m á n y o s f o k o z a t o t szerzett. A szülőföldjével foglalkozó könyveivel és p o l e m i k u s cikkeivel a k a r a b a g h i mozgalom egyik szellemi előkészítője volt, O P á l y á j á t versírással kezdte: Jerger askhatanki jev Ichaghaghutjan ('A m u n k a és a béke dalai', 1952); Ajsz aravot ('Ez a reggel', 1956). F a j s ú l y o s a b b a k prózai m u n k á i , amelyekben a karabaghi örmény parasztság kétszeresen is nehéz sorsát ö r ö k í t e t t e meg: Hajreni hogh ( ' H a z a i föld', reg., 1959); Ajgesztan ('Kertváros', kisreg., 1960); Tartar ( ' T a r t a r ' , elb.-ek és kisreg.-ek, 1963); Marde ('Az ember', reg., 1963); Lernasztan ('Hegyország', reg., 1966); Hatike esi mahanum ('A mag n e m hal meg', kisreg.-ek, 1967); Kantegh ('Mécses', kisreg., 1976). O F ő b b t a n u l m á n y a i : Khacseni iskhanutjune X—XVI. darerum ('A khacseni fejedelemség a X — X V I . száz a d b a n ' . 1975): Dervagner Hajoc areveljan koghmanc patmutjan ('Fejezetek Örményország keleti részeinek történetéből', 1981); Gandzaszar (ua„ 1981). Szalmási Pál ululumama: sumer irodalmi alkotások k o l o f o n j á b a n használatos m ű f a j i megjelölés. -Jelentése ismeretlen, de valószínűleg a többi kifejezéshez (->adab, balbale, tigi) hasonlóan az u l u l u m a m a is inkább a költemény e l ő a d á s á n a k körülményeire u t a l t és nem a n n a k modern é r t e l e m b e n v e t t m ű f a jára. O írod.: C. Wilcke: F o r m a i é Gesichtsp u n k t e in der sumerischen L i t e r a t u r (Sumerological Studies in H o n o r of Thorkild J a c o b s e n . . . , Assyriological Studies, 20. 1976). Zólyomi Gábor U Lun: —• Kodo Hmajng, ulusimi: -álamba

Takin

irodalom

Umajja ibn Abi sz-Szalt; Umayya ibn A hí Salt ( t u d o m á n y o s átírás); (Táif, Arábia, 6. sz. v é g e — u o „ 624—630 között): pogánykori a r a b költő. A mekkai Qurais törzs vezető 11 1

UMAPA nemzetségéhez, az Abd M a n á f h o z tartozott, t ö b b r o k o n a is meghalt a muszlimokkal v í v o t t híres badri c s a t á b a n . Miután több, a c s a t á b a n elesetteket sirató gyászverse (riszá) f e n n m a r a d t , 624-ben még élnie kellett. O A Prófétához és az iszlámhoz fűződő v i s z o n y á t illetően e g y m á s n a k ellentmondó értesülések m a r a d t a k fenn; valószínűleg nern állt kapcsolatban a Prófétával és ellenségesen viszonyult tanításaihoz. O Versei t ö r e d é k e k b e n m a r a d t a k fenn, s két csoportra oszthatók. Az első, kisebbikbe azok t a r t o z n a k , amelyekben törzsét, a Quarist, ill. a n n a k egyes kiemelkedő személyeit dicsőíti. Ezek nem t é r n e k el a pogánykori költészet hasonló d a r a b j a i n a k kötelező f o r m a i - t a r t a l m i m i n t á i t ó l (->•qaszída). A másik, jelentősebb vers, ill. verstöredék csoport gondolatilag a b b a az irányzatba sorolható, amelyet összefoglalóan hanif (vagyis iszlám előtti egyistenhívő) jellegű költészetnek szokás nevezni. E z csakis tematikai különbözőséget jelent a megelőző korhoz k é p e s t : egy személyes istenkép alapján (,,az e l n y o m o t t a k , igazságtalanul szenvedők u r a " ) apokaliptikus képet festenek az Isten lakhelyéről, az u d v a r á b a n neki szolgáló angyalokról, teremtésmítoszokat, és az igazságról, Pokolról és Mennyországról szóló eszkatológikus feltevéseket tartalmaznak. P r a k t i k u s - m o r á l i s ösztönzéseket sugalmaznak, u t a l v a a részben a r a b (Ad és Számúd a K o r á n b a n is szereplő legendái), részben az (özönvízről, Á b r a h á m r ó l , Lótról, a fáraóról és másokról szóló) bibliai történetek t a n u l s á g a i r a . E m e l l e t t előszeretettel h a s z n á l j a fel a (főleg indo-iráni eredetű) á l l a t t ö r t é n e t e k e t is verseiben, s említésre méltó a m á g i k u s g y a k o r l a t r a (pl. esővarázslat) t ö r t é n ő utalás is. A K o r á n szövegeivel való á t f e d é s e i m i a t t sokan kételkednek e versek, ill. legalábbis egy részük eredetiségében. O írod.: al-Bagdádí: K h i z á n a t aladab (e. n,); E. Power: T h e Poems of U m a y y a i b n Abi T S a l t , Additions, Suggestions and Rectifications (1906); J . FrankK a m e n e t z k y : U n t e r s u c h u n g e n über das Verháltnis d e r dem U m a j j a ibn Abi '1-Salt zugeschriebenen Gedichten zurn Qorán (1911): Abú 1-Faradzs al-Tszfahání: K i t á b al-agáni (1962); A. F. L. B e e s t o n (szerk.): The C a m b r i d g e History of Arabic Literature. Arabic L i t e r a t u r e to t h e E n d of the U m a y y a d P e r i o d (1983): H. G á t j e : Literaturwissenschaft (Grundriss der arabischen Philologie, 2. köt.. 1987). Iványi Tamás

Umápatisiváesárijar; Umápati Civácáriyar ( t u d o m á n y o s átírás); Umápatisivam (névváltozat); (13—14. sz.): t a m i l költő,

Marainyána Szambandar t a n í t v á n y a . Életéről csak legendák m a r a d t a k fenn. Sivaita vallási, filozófiai és teológiai értekezések szerzője, a Saiva S z i d d h á n t a vallási mozgalomhoz t a r t o z ó legendák, himnuszok, életr a j z o k rendszerezője. Leghíresebb művei közül az egvik a t a m i l -^puránairodalom f o n t o s á l l o m á s a k é n t s z á m o n t a r t o t t Tirumuraikandapuránam ('A T i r u m u r a i keletkezésének p u r á n á j a ' ) , amely a s i v a i t a szent szövegek kanonizálásának t ö r t é n e t é t tart a l m a z z a ; a másik a Siva istenhez kapcsolód ó szent helyek történeteire épülő Kójirpuránam ('A t e m p l o m p u r á n á j a ' ) . O A jelenleg ismert 14 s i v a i t a filozófiai mű közül 8 szintén az ő nevéhez fűződik. Legismertebb e k a Vinávenbá ('A kérdezősködés verse') és a Sivaprakásam ('Siva ragyogása'). O írod.: K. Zvelebil: Tamil L i t e r a t u r e (1975); Encyclopaedia of Tamil L i t e r a t u r e (1990). Somi

Anna

Urnar bin Amin bin U m a r bin A m i n bin Naszir al-Ahdal (1798—1870): szuahéli nyelven alkotó a r a b származású költő, a k i t e r j e d t ománi Szajjíd dinasztia egyik les z á r m a z o t t j a volt. 1861-ben, a m i k o r Szajjíd Madzsid elfoglalta az Amu szigeteket, U m a r Siu város k á d i j a k é n t m ű k ö d ö t t , 1856-tól a bírói t i s z t e t töltötte be. Költészete t ú l n y o m ó r é s z t vallásos jellegű, jellemzője az erkölcsi intelmek, p é l d á z a t o k , t a n á c s o k bőkezű alkalmazása, — e g y a r á n t kedvelte a lírai takhimis (-*szuahéli irodalmi formák) és az elbeszélő —>•utenzi m ű f a j t . A szuahéli i r o d a l o m r a jellemző csaknem v a l a m e n n y i v e r s f o r m á t használta. Utendi wa Ayubu ( ' J á k o b története') c., 400 négysoros versszakból álló költeménye az utenzi kiemelkedő p é l d á j a , bár U m a r szerzőségét t ö b b k u t a t ó v i t a t j a : korábbi mű átdolgozój á t vagy a r a b eredeti fordítóját vélik fölismerni benne. Lírai m u n k á i b a n előszeretettel alkalmazta a (szuahéli költészetre e g y é b k é n t kevéssé jellemző) akrosztichont. Umarí, Siháb a d - D í n Abú l-Abbász Ahm a d ibn J a h j á ibn Fadlalláh al-Adaví al-; S i h á b ad-Dín A b ú 1-Abbás A h m a d ibn Yah y á ibn Fadlalláh al- AdawT al- 'Urnán (tud o m á n y o s átírás); (Damaszkusz, 1301 uo., 1349. febr. 28.): arab enciklopédista, t ö r t é n e t t u d ó s . Előkelő ősi a r a b családja s z á r m a z á s á t Omar kalifára (ur.: 634—644) v e z e t t é k vissza, s ezért a család t ö b b t a g j a h a s z n á l t a az a l - U m a r í nevet. A családból a m a m e l ú k szultánok számos m a g a s rangú h i v a t a l n o k a k e r ü l t ki. E g y i p t o m b a n nevelk e d e t t , m a j d an-Nászir Muhammad szult á n t i t k á r a lett. L e g f ő b b feladatai közé tar112

UMAR t o z o t t a szultán számára felolvasni a hivatalos leveleket, s lejegyezni a szultáni választ. N a g y beleszólása volt a hivatalnokok kinevezésébe, de egy ilyen alkalommal m a g á r a h a r a g í t o t t a a s z u l t á n t , s csak az m e n t e t t e meg, hogy a p j a (aki a szultán t i t o k n o k a volt) nagy kegyben állt. í g y is vissza kellett vonulnia az u d v a r i élettől. A p j a halála u t á n engedélyt k é r t arra, hogy D a m a s z k u s z b a utazhasson, ezzel felhívta m a g á r a a figyelmet, s rövid időre bebörtönözték. 1340-ben azonban, ellenlábasa halálakor, ő lett a damaszkuszi főtisztviselő. 1342-ben Badr ad-Dín k ö v e t t e ezen a poszton, míg ő teljesen az írásnak szentelte magát. Az 1348-as pestisjárványból megmenekülve U m a r í elvégezte a m e k k a i zarándoklatot, m a j d Jeruzsálemben telepedett le, ahol felesége elhunyt. Visszatért Damaszkuszba, ahol nemsokára v á l t ó l á z b a n meghalt. O F ő m ű v e a Maszálik al-abszár f i mamálik al-amszár ('A t e k i n t e t e k ú t j a i a fővárosok körüli t a r t o m á n y o k b a ' ) , melyet minden bizonnyal 1342 és 1349 között alk o t o t t . A 27 könyvből álló h a t a l m a s mű t k p . földrajzi-történelmi-életrajzi enciklopédia, a szerző célja a „föld és l a k ó i " bemut a t á s a volt. A könyv kéziratai nemcsak az a r a b világban t e r j e d t e k el, de egy kötet X I V . Lajos k ö n y v t á r á b a is elkerült. E n n e k t u l a j d o n í t h a t ó , hogy az európai orientalist á k felfigyeltek a műre, s t ö b b részt le is f o r d í t o t t a k belőle (E. Quatremére, 1838: M. Amari, 1883; Ch. Schefer, 1895; R. Hartmann, 1916). Idővel számos különálló kötetet fedeztek fel a r a b k ö n y v t á r a k b a n , mígnem a 20. sz. elején az egyiptomi tudós, Ahmad Zakí pasa I s z t a m b u l b a n talált két kéziratköteget, amelyek a mű legalább egy teljes v á l t o z a t á t t a r t a l m a z t á k . A könyvtár a k b a n eddig fellelt kötetekből a mű két teljes p é l d á n y a állítható össze, melyeknek különleges értéket ad, hogy a kézirat mintegy h a r m a d a a szerző kézírásában m a r a d t fenn. Egyetlen teljes kiadása facsimile form á b a n jelent meg 1988—89-ben, F. Sezgin gondozásában. O Számos többi műve közül figyelemre méltó az at-Ta'ríf bi'l-musztalah as-saríf ('Bevezetés a helyes viselkedésbe') c. alkotása, amely a főtisztviselők számára tartalmazott nélkülözhetetlen tudnivalókat. E mű nem korlátozódik az adminisztrációban szükséges ismeretekre, hanem pl. egy egész fejezet szól a korabeli hadviselésben használt eszközökről, egy konkrét csataleírás keretébe ágyazva. O írod.: A. Y. al-Hassan—D. R. Hill: Islamic Technology. An Illustrated History (1986); F. Sezgin (szerk.): Routes Toward Insight Tnto the Capital Empires (1988). Dévényi Kinga

8

Umar ibn Abí Rabía, ibn Abdalláh; Umar ibn c AAbdalláh ibn Abi Rabia (tudo m á n y o s átírás); (Medina, 644—Jemen 1 ?, 711): o m a j j á d kori a r a b költő, az a r a b szerelmi költészet (—>ghazal) legelismertebb művelője. A Banú M a k h z ú m nemzetséghez tartozott, amely a m e k k a i Qurais törzs egyik legelőkelőbb és leggazdagabb ága volt a pogánykorban és a korai iszlám idejében is. Apja gazdag kereskedő volt, m a j d Mohamed próféta és az első kalifák jemeni kormányzój a k é n t szolgált. E n n e k megfelelően U m a r a kor viszonyaihoz képest nagy kényelemben és luxusban, r a b n ő k t ő l körülvéve n ő t t fel. Sokat utazott, Hidzsáztól Jemenig, Trakban és Szíriában. Ezeken a helyeken költői összejöveteleket l á t o g a t o t t és verseket írt, a polit i k a és a p á r t k ü z d e l m e k nem foglalkoztatták. Legjobban a mekkai zarándoklat napjait szerette, amikor is — a róla szóló törtenetek szerint — felöltötte legszebb r u h á j á t és ékszereit, s j á r t a Mekka s környékének ú t j a i t , hogy láthassa a szebbnél szebb zarándokhölgyeket, elbeszélgessen velük és lefesthesse őket verseiben. E szokásának elterjedt a híre, s az asszonyok egymással versengtek, hogy találkozhassanak vele és szerepelhessenek a versében, a m i t viszont a férjek nehezményeztek. Elete vége felé felhagyott a léha életmóddal és b ű n b á n a t o t t a r t o t t . Haláláról egymásnak ellentmondó történetek szólnak. A legrégebbi és legelterjedtebb változat szerint II. Umar o m a j j á d kalifa száműzte őt a Vörös-tengeren lévő Dahlak szigetére, s egy tengeri r a b l ó p o r t y á j a során r á g y ú j t o t t á k a h a j ó j á t és bennégett. Leghihetőbb azonban az a történet , mely szerint betegségben halt meg egy jemeni u t a z á s a során. O Szerelmi verseiben a csodált nőknek mind a külsejét, mind pedig lelki szépségét leírja. A női küllem leírásakor olyan h a g y o m á n y o s jelzőkre és hasonlatokra törekszik, melyeket jól ismerünk a megelőző kor költőitől, s amelyek sematikusságukkal meglehetősen életteleneknek tűnnek. Ezzel szemben a belső tulajdonságok jellemzésére eredeti eszközökkel életteli k é p e t fest k o r a divatos nőalakj á n a k a szokásairól, eszményeiről, viselkedéséről és beszédmódjáról e g y a r á n t . U m a r szíve hölgyei g a z d a g kényelemben élő, előkelő, művelt (vagyis írni-olvasni t u d ó ) nők voltak, akik a z o n b a n többnyire megkiilönböztethetetleniil e g y f o r m á k , kevéssé egyén í t e t t típusok: Hozzátok el őzikém, úgy amint suhanva jár. véle egyívású, öt rezgőkeblö lány körében! S ő el is jött fátylasan, ám fátylán átütött orcájának himpora, zsenge rózsa szirmaképpen: mint gyötrődő szerzetes bálványképe, olyan ő, mint kit a szentély falán festettek meg ékesen! (ford.: .lékely Z.)

113

UMAR O S a j á t k o r á b a n és a későbbi generációk körében is hallatlanul nagy népszerűségre t e t t szert, elsősorban az i r o d a l m á r o k és énekesek körében. U g y a n a k k o r a tudósok nem sokra becsülték, s ennek k é t o k a is volt. Egyrészt verseit, egyszerű nyelvezete m i a t t , legtöbbször m a g y a r á z a t o k nélkül is olvasni l e h e t e t t és így nem sok „ m a g y a r á z ó h e l y e t " t a r t a l m a z o t t (ahogy a v e r s e k b e n előforduló különleges nyelvi f o r d u l a t o k a t nevezték), ellentétben a legtöbb k o r á b b i és k o r t á r s költőéivel (pl. al-Farazdaq verseivel). Másrészt t a r t a l m i okoknál f o g v a nem volt alkalmas, hogy a vallási a l a p o k o n álló iskolai o k t a t á s b a n felhasználják. O Magyarul: 1 vers ( F r a n y ó Z., É v e z r e d e k h ú r j a in, 1958); 4 vers (Jékely Z., Molnár I., A r a b költők, anto., 1961); 1 vers (Molnár I., Szerelmes k a l e n d á r i u m , anto., 1962). O írod.: H a n n á al-Fákhúrí: Táríkh al-adab al-arabí (1948); F . Sezgin: Geschichte des arabischen S c h r i f t t u m s (1967—1984); A. F . L. Beeston (szerk.): T h e Cambridge H i s t o r y of Arabic L i t e r a t u r e . Arabic L i t e r a t u r e t o the E n d of t h e U m a y y a d s (1983); H . G á t j e (szerk.): Literaturwissenschaft (Grundriss der arabischen Philologie, 2. köt., 1987). Iványi

Tamás

Umar ibn Abu Bakr ibn U s z m a n alK a b b a v i a l - K a n a v i ; Umaru Salaga; Shehu na Salaga; Alhajji Imoru Krachi (névváltozatok); (Kano, Nigéria, 1854 k . — K e t e Krachi, G h á n a , 1934): a r a b és h a u s z a nyelven alkotó, h a u s z a születésű nigériai költő. Kereskedő volt. A Gonja t a r t o m á n y b e l i Salaga v á r o s á b a n élt 20 éves k o r á t ó l , így nagy jelentőségű írásművészetét, iskolater e m t ő h a t á s ú tevékenységét G h á n a (s nem Nigéria) művelődéstörténetéhez k ö t i az irodalomtörténetírás. O Kanóban, Kebbiben és Gobirban végezte iskoláit. 1874 körül Salagában t e l e p e d e t t le, ahol az írásos kult ú r a valóságos reneszánszát t e r e m t e t t e meg az Ashanti királyság visszahúzódása idején. A p j á t ó l gazdag és értékes k é z i r a t t á r a t örökölt. Első műve — egy episztolag y ű j t e m é n y — 1877 t á j é k á n keletkezett. Későbbi, különféle t é m á k a t m a g u k b a foglaló alkotásai olyan magas művészi színvonalon íródtak, hogy J . R. Goody m é l t á n jegyzi meg: U m a r „ N y u g a t - A f r i k a legjelentősebb irodalmi a l a k j a i n a k e g y i k e " . Salaga másik jeles írástudójával, a csak hausza nyelven író Maiam al-HaszannsA írói iskolát t e r e m t e t t e k : t a n í t v á n y a i k és követőik a mai G h á n a területén különféle városok jeles írói-irodalmárai-krónikásai lettek, némelyiküket, mint az iszlám vallásos költészet képviselőjét — pl. Ali bin Mu-

h a m m a d Barav al -Salghavi (1920—) — számon t a r t j a az a f r i k a i irodalomtörténet. Az 1892-es salagai p o l g á r h á b o r ú , m a j d pedig az európai b e h a t o l á s idején az irodalmi iskola és a hozzá kapcsolódó k ö n y v t á r a k fokozatosan szétszóródtak. Maga U m a r különféle ashanti v á r o s o k b a n (pl. K u m a s i ) keresett menedéket, m a j d K e t e - K r a c h i b a v o n u l t vissza. O A jeles k ö l t ő és történész m á r a m á r gazdagon i s m e r t műjegyzékében — a nyugat-afrikai a r c h í v u m o k helybéli őrzői szerint 1200 a r a b és hausza nyelvű k ö l t e m é n y fűződik nevéhez — teológiai m ű v e k , történeti p o é m á k , kereszténységellenes tiltakozást kifejező költemények, ódák, dicséretek mellett t a l á l h a t u n k fordít á s o k a t , egy b e t ű v e t ő k n e k szóló kézikönyvet és m á s alkalmi jellegű írásműveket is. E p i s z t o l a g y ű j t e m é n y e , a Kitab al-Sarhat al-variqa fi'ilm al-vathiqa ('A virágba borult virágok könyve', 1877), a Tarbi' al-Zuhd va 'l vasija ( ' K ö l t e m é n y a mértéktelenségről és figyelmeztetés', 1877 u t á n , kiad. 1947/ 48) c. költeménye, v a l a m i n t a Tárikh iqlim Ashanti ('Ashantifold t ö r t é n e t e ' , kiad. 1950) az iszlámnak a m a i G h á n a ashanti t e r ü l e t e i n b e k ö v e t k e z e t t előretöréséről n y ú j t képet. T ö b b k ö l t e m é n y e is pl. a Nazm al-la ali bi akhbar va tanbih al-kiram ('Költemény, amely az e u r ó p a i a k érkezését p a n a s z o l j a ) vagy a Masra' ma al-khabar li-varid variduha bi 7 nazar ('Költemény az európaiak bejöveteléről') c. az európaiak megjelenéséről szól. E g y , a hauszáknak a dzsihád utáni k o r s z a k á t b e m u t a t ó történeti m u n k a (Mischlich—Lippert, 1903) u t á n egy ú j a b b hausza n y e l v ű m ű v e t , a Labarin Nasara vagy m á s k é n t Wakar Nasara ('A keresztények éneke', 1903) c. költeményt írt, amelyben a k e r e s z t é n y bátorság iránt érzett, a félelemből t á p l á l k o z ó tisztelet és a helyi uralkodók b u k á s a felett érzett káröröm igen kétértelmű f o r m á b a n nyer kifejezést. Különösen figyelmet érdemlőek azon írásai, amelyek a salagai polgárháborúval és az u t á n a k ö v e t k e z ő korszakkal foglalkoznak: TaVal-munafa'a fi dhikr almunaza'a ('A salagai p o l g á r h á b o r ú összefoglalása'), Tanbih fil-ikhvan fi dikhr alahzan ( ' P o é m a a vallás és az erkölcs hanyatlásáról Salagában'). O U m a r s a j á t o s vállalkozása az iszlám előtti nagy arábiai költő, Imru'l-Qaisz 34 ó d á j á n a k hausza nyelvű fordítása. É l e t m ű v e , amelyből számos d a r a b az 1940—1950-es években Kairóban l á t o t t napvilágot, kétségtelen a nyugat-afrikai iszlám k u l t ú r a és irodalom kiemelkedő teljesítménye. O írod.: J . R . Goody (szerk.): Salaga: T h e Struggle for Power (1967); H. Sölken: Zur Biographie

114

UMEAS des I m a m U m a r u von K e t e - K r a t y i (African a Marburgensia, 1970); R . Baesjou: Over Arabisehe literatuur in W e s t - A f r i k a (Kroniek van Afrika, 1972); S. Pilaczewicz: T h e Song of Poverty a n d of W e a l t h : A H a u s a Poem on Social Problems b y a l - H a d j i U m a r u (Afrieana Bulletin, 1974); uő: T h e Arrival of t h e Christians: A H a u s a P o e m on t h e Colonial Conquest by A l - H a d j i U m a r u (uo.); M. H i s k e t t : A H i s t o r y of H a u s a Islam Verse (1975). Biernaczky Szilárd

World (1965); B. G. Martin: N o t e s sur l'origine de la t a r i q a des T i j a n i y y a et sur les débout d ' a l - H a j j U m a r (Revue des E t u d e s Islamiques, 1969); V. Monteil: L'islam noir (1971); J . S. T r i m i n g h a m : A H i s t o r y of Islam in W e s t Africa (1971); R . Baesjou: Over Arabisehe l i t e r a t u u r in W e s t Afrika (Kroniek v a n Afrika, 1972); A m a r Samb: Essai sur la c o n t r i b u t i o n du Sénégal á la littérature d'expression a r a b é (1972). Biernaczky Szilárd

Umar ibn Szaid Tall, a l - H a d d z s ( F u t a Toro, Szenegál, 1794—Mesina vidéke, Mali, 1864): a r a b nyelven alkotó szenegáli fülbe (tukulőr) születésű költő, teológus, vallási és k a t o n a i vezető. Magas egyházi méltóság fiaként elmélyült vallásos nevelésben részesült. 1826-ban M e k k á b a z a r á n d o k o l t , ahol csatlakozott a tidzsáníjja szúfi mozgalomhoz. O Népszerűségét olyan egyszerű és közérthető i m á k n a k , l i t á n i á k n a k és vallási g y a k o r l a t o k n a k köszönhette, amelyek tanítása és e l s a j á t í t á s a nem ü t k ö z ö t t nehézségbe az iskolázatlan követők körében sem. Mekkában Szudán (vagyis N y u g a t - A f r i k a ) k a l i f á j á n a k jelölték. Visszatérve a kontinensre, B o r n u b a n , m a j d a M u h a m m a d u Bello uralta S o k o t ó b a n t ö l t ö t t el h á r o m évet, s részt v e t t a h a r c o k b a n . Az 1850-es években szülőföldjét, F u t a T o r ó t p r ó b á l t a ellenőrzése alá vonni, de ezt az á l m á t a behatoló franciák m e g h i ú s í t o t t á k . E k k o r Mesina vidékén (ma: Mali) foglalt el birodalom nagyságú területet. N é h á n y évvel később itt lelte halálát, máig t i s z t á z a t l a n körülmények k ö z ö t t . O U m a r jelentős mértékben gazdagította a nyugat-afrikai arab nyelvű írásos műveltséget. Legismerteb m ű v e a Rimah hizb al-rahim 'ala nuhur hizb al-radzsim ('Isten hadseregének lándzsái a sátáni p á r t ordítozói ellen', 1845), amelyet 7 évvel az általa m e g h i r d e t e t t szent h á b o r ú (dzsihád) előtt a l k o t o t t . Abu Nasr szerint a k ö n y v a tidzsáníjja rend legfontosabb írott f o r r á s á n a k s z á m í t o t t . 1924-ben, amikor K a i r ó b a n megjelent a rend a l a p í t ó j á n a k , Ahmed &\-Tidzsaninak (1737—1815) az életrajza (Dzsavahir al-ma'ani), a Rimahot e könyvhöz kapcsolva t e t t é k közzé. O A sejk kalandos élettörténete számos életrajzi m ű v e t ihletett, pl. Ahmed a]-'Admani Iqd al-dzsuman ('Gyöngy n y a k l á n c ' ) c. U m a r csodatevéseiről szóló k ö n y v é t . M o h a m m a dou Alion Tyam (kb. 1830—1911) pedig egy 1180 strófából álló qaszidában m o n d j a el az iszlám vallási vezető életét. O írod.: M o h a m m a d o u Alion T y a m : L a vie d ' E l H a d j Omar (1935); J . M. A b u N a s r : T h e T i j a n i y y a : A Sufi Order in t h e Modern

Umaru-pulavar; Umarappulavar (névváltozat); (17—18. sz.): indiai költő. A Sziráppuránam ('Kis p u r á n a ' , 1703) szerzője. A 12000 soros elbeszélő k ö l t e m é n y Mohamed életét és t e t t e i t í r j a le. Major István

8*

Umarvádia, B a t i u b h á í (Szúrat, 1899— 1950): g u d z s a r á t í (India) d r á m a í r ó . Az egyfelvonásos d a r a b o k meghonosítója a gudzsarátí i r o d a l o m b a n . Ibsen és O. Wilde h a t á s á t m u t a t ó pszichologizáló és társadalomerkölcsi p r o b l e m a t i k á j ú művekkel lép e t t fel. L e g i s m e r t e b b d a r a b j a a Lómaharsiní (1922), a m e l y n e k hőse, szerelmese arcának l á t t á n , előző életére vél visszaemlékezni. O D r á m á i n a k posztumusz válogatása: Batabháí-nám nátako ( ' B a t a b h á í drámái', 1951). Vekerdi József Umbiki: -*szvazi

irodalom

umbundu irodalom: az u m b u n d u a b a n t u nyelvek délkeleti ágához t a r t o z ó , Angola atlanti p a r t v i d é k é n és a hozzá kapcsolódó kontinentális területeken m i n t e g y 2,5 millió ember által beszélt (1989), szubregionális közvetítőnyelv. írásbeliségét az 1970-es évek második felében a l a k í t o t t á k ki a latin (portugál) ábécé a l a p j á n . í r o t t irodalmi hag y o m á n y a i nincsenek. F o l k l ó r j a néhány szórványos publikációtól eltekintve csak kézírásos g y ű j t e m é n y e k b e n hozzáférhető az u m b u n d u nyelv elterjedésének területén, a n a g y o b b településeken. Keresztény vallási szövegek f o r d í t á s á r a t ö r t é n t e k (külső) kísérletek, de ezek nem h a l a d j á k meg a közepes műkedvelői színvonalat. O (még -*mbundu irodalom) Umeasiegbu, R e m s N n a (Anesti, Aguata, Nigéria, 1943. okt. 1.—): ibo származású angol nyelven alkotó nigériai folklorista, újságíró. Első k ö n y v é b e n — The Way We Lived ('Az út, amelyen j á r t u n k ' . 1969) — részben n é p s z o k á s o k (névadás, válás, felavatás, ikerszületés stb.), másrészt mesék kitűnő angol átírásait t a l á l h a t j u k . Következő kötete, az Ibo Legacy ('ibo örök115

UMEBO ség', 1970) ú j a b b v á l o g a t á s g y ű j t é s i a n y a g á b ó l , t u d o m á n y o s m a g y a r á z a t o k kíséretéb e n . U m e a s i e g b u 1975-ben d o k t o r á l t az USA-beli P e n n s y l v a n i a E g y e t e m e n ( F o l k lore in Anglophone West African Literature, ' F o l k l ó r a n y u g a t - a f r i k a i anglofon i r o d a l o m b a n ' ) . D o l g o z a t á b a n a z t vizsgálta, mik é n t épül be a különféle n y u g a t - a f r i k a i és főleg a nigériai népek h a g y o m á n y v i l á g a az angol n y e l v ű írott i r o d a l o m b a . Words Are Sweet. Ibo Stories and Storytelling ('A szav a k édesek. Ibo mesék és m e s e m o n d á s ' , 1982) c. m u n k á j a a m ű f a j helyi j e g y e i n e k bemutatását tartalmazza. Biernaczky Szilárd Umebori K o k u g a (írói név); Sorimachi S a b u r ö s u k e (eredeti név); ( 1 7 5 0 — E d o , 1821. szept. 3.): j a p á n E d o - k o r végi sharebon és yomihon író. A K a z u s a t a r t o m á n y b e li K u r u r i h a n s z a m u r á j a volt, a h a n edoi r e z i d e n c i á j á n élt. N e g y v e n é v e s k o r a t á j á t ó l k e z d e t t -*•sharebon m ű v e k e t írni. Legism e r t e b b m u n k á j a a Keisei kai futa sujimichi ('A k u r t i z á n o k megnyerésének k é t útj a ' , 1798), melyben s z a k í t a sharebon a d d i g i frivol, csak a testiségre összpontosító h a n g vételével, t é m á j a a v e n d é g és a k u r t i z á n k ö z ö t t i igaz szerelem érzelmes t ö r t é n e t e , s ezzel m á r a -+ninjobon\IOZ közelít, T o v á b b i k é t m ű v e ennek f o l y t a t á s a . M e g t ö r t e a sharebon addigi szabályait is, miszerint a csel e k m é n y egy helyszínen, a k u r t i z á n n e g y e d ben, a b o r d é l y h á z b a n j á t s z ó d i k , és e g y n a p t ö r t é n e t e ; Umebori K o k u g a múltbeli és jövőbeli eseményekről is ír, s a t ö r t é n e t időnk é n t a k u r t i z á n n e g y e d e n kívül b o n y o l ó d i k . Az 1800-as évektől yomihon m ű v e k e t is írt, Varrók Ilona umei lapp irodalom; ume-lapp —> kipp irodalom

irodalom:

Umenie [mnenyje] ( s z l o v á k ' m ű v é s z e t ' ) : 1947 és 1948 k ö z ö t t k é t h a v o n t a m e g j e l e n ő s z l o v á k irodalmi, képzőművészeti, s z í n h á zi, zenei és kritikai f o l y ó i r a t . Az Umelecká beseda slovenská művészeti egyesület k i a d á s á b a n j e l e n t meg P o z s o n y b a n , R. Mrlian és M. Povazan szerkesztésében, számos színes és fekete-fehér r e p r o d u k c i ó v a l . É v f o l y a m o n k é n t öt száma j e l e n t meg. L é t r e j ö t t é t a n n a k a polémiának k ö s z ö n h e t t e , a m i a s z l o v á k szürrealista a l k o t ó k és a S z l o v á k í r ó k E g y e s ü l e t é n e k vezetősége k ö z ö t t z a j l o t t , m á r a k o m m u n i s t a h a t a l o m á t v é t e l árn y é k á b a n , 1946-ban. J . Poniían, a S z l o v á k í r ó k E g y e s ü l e t é n e k elnöke a k o m m u n i s t a ideológia k í v á n a l m a i t k í v á n t a é r v é n y r e j u t t a t n i a szürrealista m ű v é s z e t f e l f o g á s s a l

szemben a Práca c. ú j s á g 1946-os számaib a n . O Az U m e n i e helyet a d o t t l a p j a i n a két v i l á g h á b o r ú k ö z ö t t i a v a n t g a r d e m ű v é szet h a g y o m á n y a i t továbbfejlesztő kísérleti műveknek, v a l a m i n t a módszertanilag újszerű elméleti és művészeti írásoknak, s figyelemmel kísérte nemcsak a szlovák, h a n e m a világirodalmat is. Hasábjain g y a k r a n szerepeltek a legjelentősebb szürrealista, vagy ezen alkotócsoporthoz közel álló művészek költeményei (J. Brezina, P. Bunöák, J . Lenko, J . Rak, V. Reisel, S. fíáry), elbeszélései (F. Svantner), d r á m a i alkotása (P. KarvaS), valamint a legjelentősebb szlovák és külföldi képzőművészek (M. Galanda, C. Majerník, P. Picasso) alkotásai. A lap jelentős irodalomelméleti és kritikai h a t á s t f e j t e t t ki a szlovák irodalomban. Kiss Szemán Róbert Umewaka: —•japán irodalmi

formák

Umezaki H a r u o ; Umedzaki H a r u o (Fukuokashi, 1915. febr. 1 5 . — T ö k y ö , 1965. júl. 19.): j a p á n regényíró. A T ö k y ö Egyet e m j a p á n s z a k á n v é g z e t t . 1944-ben behívt á k k a t o n á n a k . H á b o r ú s élményeiről ír első sikert a r a t o t t m ű v é b e n , a Sakurajima (ua., 1946) c. n o v e l l á j á b a n ; a fiatalság k i l á t á s t a lanságát f o g a l m a z t a meg. E m ű v e a h á b o r ú utáni ún. sensöbungaku ( ' h á b o r ú s irodalom') jellegzetes a l k o t á s a . N o v e l l á i b a n foglalkozik a h á b o r ú u t á n i világgal is, sokszor h u m o r o s f o r m á b a n . M ű v e i n e k visszatérő t é m á j a a látszólagos k i e g y e n s ú l y o z o t t s á g m ö g ö t t r e j t ő z ő n y u g t a l a n s á g . Nagyregénye, a Kurui dako ('Bolond p a p í r s á r k á n y ' , 1963) főhősének modelljéül t r a g i k u s sorsú öccse szolgált, aki a h á b o r ú a l a t t a f r o n t o n öngyilkos lett. 1965-ben m e g j e l e n t kisregényével (Genka, ' L á t o m á s ' ) — melynek főhőse Goró az ideggyógyintézetből megszökve visszatér h á b o r ú s emlékei színhelyére, K y ü s ü r a , s az Aso v u l k á n k r á t e r é b e veti m a g á t —, e l n y e r t e a Mainichi kulturális díját. E m a g a s színvonalú m ű volt élete utolsó a l k o t á s a . O Irodalomtörténeti s z e m p o n t b ó l a h á b o r ú u t á n i első írónemzedék szerzője, de r o k o n s á g o t m u t a t a dai san no shinjin ( ' h á b o r ú u t á n i h a r m a d i k nemzedék') íróival. Művei é n r e g é n y jellegűek, saj á t életének k i e g y e n s ú l y o z a t l a n s á g á t , az emberek e g y m á s közti k a p c s o l a t a i n a k feszültségeit á b r á z o l j a , nem egyszer h u m o r o s hangvétellel. O E g y é b m ű v e i : Füen ( ' P a r ti', nla, 1939); Sunadokei ('Homokóra', Schinchösha-díjas regény, 1954—55). O G y ű j t , kiad.: Umezaki Haruo zenshü ('Öszszes művei', 1966—67). O M a g y a r u l : 1 elb. (Sz. Holti Mária, Modern j a p á n elbeszélők, anto., 1967). Varrók Ilona 116

UMITA U Min, L u indiai színjáték, játékok

sajtó népi

Umnyakova, J e l e n a (Moszkva, 1936?—): orosz irodalomtörténész, műfordító, esszéíró. A moszkvai e g y e t e m bölcsészkarán, a n g o l — f r a n c i a szakon szerzett d i p l o m á t . E z u t á n a Gorkij I r o d a l m i Főiskola a s p i r á n sa l e t t . O A m a g y a r irodalommal e g y e t e m i évei a l a t t ismerkedett meg; Petőfi S. költészetével való találkozása indította el a m ű fordítói pályán. T ö b b száz cikket, a l a p o s elemzést írt elsősorban a 20. sz.-i m a g y a r költőkről, írókról, Radnóti M., Garai G., Móricz Zs., Németh L., Szabó Magda, Sarkadi I., Galgóczi Erzsébet, Fehér K l á r a m ű veiről, előadásokat t a r t o t t m u n k á s s á g u k ról h a z á j á b a n , ill. Mo.-on. Az 1950-es évek vége ó t a rendkívül sokat t e t t a m a g y a r irodalom megismertetéséért, népszerűsítéséért, részben műfordításaival (pl. Móricz Zs. elbeszélései), részben pedig a m a g y a r klasszikusok ( J ó k a i M., Mikszáth K.) orosz n y e l v ű kiadásához írt előszavaival. O F ő b b művei: Lityeratura Vengerszkoj Szovjetszkoj Reszpubliki 1919 goda ('Az 1919-es M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g irodalma', t a n . , 1969); Sándor Petyöfi ('Petőfi S á n d o r ' , monográfia, 1972); Zsigmond Móric i szovremennaja vengerszkaja lityeratura ('Móricz Zsigmond és a mai m a g y a r irodalom', t a n . ok, 1985). O Magyarul: 1 1 tan. (n. n., Asszonyok, 1969, 7.; Margócsy K , Szabolcs-Szatmári Szemle, 1973, 2.; R a d n ó c z i É v a , Szovjet I r o d a l o m . 1981, 8.); 1—1 int e r j ú (Földeák I., uo., 1983, 4.; K o v á c s Erzsébet, uo., 1984, 5.); 1 tan. (Pillér A n n a m á r i a , uo., 1984, 10.); 1 cikk (Thiery Henrie t t e , uo., 1988, 4.). O írod.: Antal M.: S z o v j e t irodalomtörténész a Tolsztoj e m lékkönyvről (A K ö n y v t á r o s , 1965, 7.); Földeák T.: I r o d a l m u n k külföldi b a r á t a i . Jelen a U m n y a k o v a (Uj T ü k ö r , 1985, 42.); Jelen a U m n y a k o v a : Petőfi vonzott a m a g y a r irodalomhoz. I n t e r j ú (Szovjet I r o d a l o m , 1989, 1.). Havasi Ágnes Umoh, E t i m J o s e p h (Nigéria, 20. sz.): angol nyelven a l k o t ó nigériai író. A honi angol nyelvű széppróza tipikus, korai old a l h a j t á s á n a k , a r o m a n t i k u s szerelmi t ö r t é n e t e k n e k egyik népszerű mestere. N é h a érzelgős, máskor h a t á s v a d á s z írásai az 1950-es, 1960-as évektől keresettek L a gos, I b a d a n és O n i t s h a p o n y v a p i a c a i n . K e d v e l t t é m á i az , , a f r i k a n i z á l t " a m e r i k a i a s s i k e r t ö r t é n e t e k , keserédes, ö m l e n g ő s t í l u s b a n m e g f o g a l m a z o t t szerelmi histór i á k . H a t o t t a z o n b a n a klasszikus nigériai próza k i b o n t a k o z á s á r a , ezért m é l t ó megemlítésre.

színumpama: ->batak irodalom, 118

pantun

UNAMU umutútszi irodalom: -+tutszi

irodalom

Umweltblátter: —>szamizdat irodalom unalmasság: n e g a t í v művészeti minőség, az —>•érdekesség ellentéte. Az olyan m ű v e k jellemvonása, amelyek nem képesek felkelteni és lekötni a befogadók figyelmét, érdeklődését. Legfőbb öszetevői az eredetiség hiánya, a -»banalitás, az -tepigonjeUeg vagy a modorosság, m i n t a befögagó által m á r ismert t a r t a l m i - f o r m a i m o z z a n a t o k feltálalása, t o v á b b á a negatív jellegű monotónia, az -^-egyhangúság. Problémájával k a p c s o l a t b a n régi a r a n y s z a b á l y , hogy a művészet á b r á z o l h a t j a az u n a l m a t , de az u n a l m a t is érdekesen kell ábrázolnia. O A klasszikus retorika e p r o b l é m a k ö r t a —>taedium t e r m i n u s a l a t t t á r g y a l t a . Az esztétikai szakirodalomból J . -I. fíreitinger okfejtése nevezetes a csodálatosság és unalmasság k a p c s o l a t á n a k elemzésével. Megállapításai szerint csak az olyan csodálatos dolgok érdekesek, amelyek egyben valószínűek is, m e r t a csak valószínű és az egyáltalán nem valószínű dolgok e g y a r á n t u n a l m a s a k . K i t ü n t e t e t t — és erősen eltúlz o t t konklúziókhoz vezető — figyelmet szentelt az u n a l m a s s á g p r o b l é m á j á n a k Helvétius is: szerinte az unalom a lélek beteges és terhes állapota, s az unalomtól való megszabadulás vágya h o z t a létre a művészeteket. O (->esztétikai minőségek) O írod.: J . J . Breitinger: Critische D i c h t k u n s t (1740); C. A. Helvétius:Az emberről, szellemi képességeiről és neveltetéséről (1962). Szerdahelyi

István

Unamuno [unámwno], Miguel de (írói név); Unamuno y Jugo (teljes családi név); (Bilbao, 1864. szept. 29.—Salamanca, 1936. dec. 31.): spanyol író, költő. Részben baszk, részben spanyol származású, s ez a k e t t ő s kötődés végig jellemezte: Baszkföld és S a l a m a n c a lett életének két pólusává. Doktori értekezését a baszkok eredetéről írta, sok verséből és esszéjéből u g y a n a k k o r a kasztiliai föld mélységes szeretete szól. T i z e n h a t éves koráig szülővárosában élt és t a n u l t , közben á t é l t e a város polgárháborús o s t r o m á t , aminek első regényében, a Paz en la guerrában ('Béke a h á b o r ú b a n ' , 1897) állított emléket. 1880-tól 1884-ig M a d r i d b a n bölcsészetet t a n u l t . Gyermekkori vallásos hite e k k o r rendült meg először, és ez később műveinek t e m a t i k á j á r a d ö n t ő h a t á s t gyakorolt. E z u t á n ú j a b b bilbaói évek és rövidebb külföldi utazások k ö v e t k e z t e k . 1891-ben megnősült s ugyanekkor elnyerte a salamancai egyetem görög

nyelv és irodalom tanszékét. I r o d a l m i és filozófiai ismeretei r e n d k í v ü l széleskörűek és elmélyültek voltak, alárcsak nyelvismerete: tíz nyelven t u d o t t , köztük szanszkritul is, és németül például olyan f o k o n , hogy egyebek között lefordította IIegei Log i k á j á t . Szociális érzékenysége ezekben az években n y i l a t k o z o t t meg a legerősebben, olyan l a p o k b a is írt, m i n t a bilbaói Lucha de clases, és 1894-től 1897-ig t a g j a v o l t a Szocialista P á r t n a k . 1901-ben kinevezték az e g y e t e m r e k t o r á n a k , de e tisztségétől radikális szellemű politikai állásfoglalásai (antantszimpátia, dinasztiaellenesség) m i a t t 1914-ben m e g f o s z t o t t á k . Primo de Rivera d i k t a t ú r á j á n a k bevezetése után, 1924 elején a Kanári-szigetekre száműzték ( F u e r t e v e n t u r á r a ) , de sikerült Franciao.-ba szöknie, ahol 1925-ben a spanyol h a t á r m e n t é n , H e n d a y e - b a n t e l e p e d e t t le. 1930-ban, a d i k t a t ú r a b u k á s a u t á n hazatért, rehabilit á l t á k . 1936-ban, a polgárháború kitörésekor m i n d k é t oldal t ú l k a p á s a i t k e m é n y e n elítélte, ezért — n é h á n y hónappal h a l á l a előtt — Francáék ú j r a m e g f o s z t o t t á k rektori tisztségétől és házi őrizetben t a r t o t t á k . O Spanyolo.-ban s z á z a d u n k elején az ú n . 98-as nemzedék (—^generáción del 98) az á l t a l á n o s h a n y a t l á s megállítása céljából irodalmilag mintegy fel a k a r t a térképezni az ország helyzetét, társadalmi, k u l t u r á l i s m e g ú j u l á s t h i r d e t e t t , s szorosabbra a k a r t a fűzni a k a p c s o l a t o k a t a modern E u r ó p á v a l . U n a m u n o ennek a nemzedéknek volt az egyik vezéralakja. Szinte minden irodalmi m ű f a j t m ű v e l t s Ortega y Gasset mellett őt tekintik a század másik legkiemelkedőbb spanyol g o n d o l k o d ó j á n a k . O Szerteágazó m u n k á s s á g á t a különböző m ű f a j o k b a n (esszé, regény, vers, d r á m a ) ú j r a meg ú j r a f e l b u k k a n ó gondolatok szoros egységbe foglalják. Esszéit t e m a t i k a i l a g n a g y j á b ó l három csoportba s o r o l h a t j u k : a spanyol nép és föld, irodalom, filozófia. Az elsőből kiemelkedik az En torno al casticismo ('A tősgyökerességről', 1895), a 98-as nemzedék m e n t a l i t á s á n a k jellemző kifejezője. A spanyolok, főleg a kasztíliaiak nemzeti sajátosságairól ír benne, bíráló szellemben. Kifejti intrahistóriaelméletét: a külsődleges történelemnél sokkal fontosabb a n é p életének, csendes h é t k ö z n a p j a i n a k a t ö r t é nete, s ez az „örök h a g y o m á n y " m á r ink á b b általánosan emberi, mint kizárólag spanyol. Szól a kasztiliai szellemiség irodalmi megnyilvánulásairól Calderónná 1, a misztikusoknál. A h i b á k között említi a t u n y a s á g o t , a merev elzárkózást az emelked e t t e b b gondolatoktól (a Don Quijote-i és a Sancho Panza-i felfogás élesen elkülönül,

119

UNAMU folytonosan s z e m b e n áll egymással). A m á r b e f u t o t t a k k a l , a ,,felkentekkel" szemben túl nagy a szervilizmus, a fiatalok és az új gondolatok nem t u d n a k áttörni; a kongeniális kapcsolódások helyett érdekcsoportok v a n n a k . Megoldás: az intrahistória hordozóihoz, a n é p h e z kell fordulni, t ő l ü k kell erőt meríteni, s u g y a n a k k o r a b l a k o t kell nyitni E u r ó p á r a . Irodalmi esszéi közül a Vida de Don Quijote y Sancho ('Don Quijote és Sancho élete', 1905) a legfontosabb. Fejezetről fejezetre k o m m e n t á l v a Cervantes regényét, a t i s z t a szándékot, a kizárólag eszményi célokért küzdő, a g g á l y o k a t nem ismerő teljes o d a a d á s t jelöli meg legfőbb emberi e r é n y k é n t . Ezt testesíti meg az U n a m u n o s z á m á r a inkább szent, mint őrült főhős, a k i t Loyolai Szent Ignáccal állított p á r h u z a m b a . T e m a t i k a i l a g ez az esszé is szorosan kapcsolódik a többiekhez, itt is megelevenedik a kasztiliai t á j , jelen v a n az i n t r a h i s t ó r i a gondolata, s m á r felbukkan a későbbi nagy téma, a h a l h a t a t lanság v á g y a . D o n Quijote hőstetteinek egyik fő m o z g a t ó rugója ugyanis az, hogy általuk a k a r j a n e v é t , hírét megörökíteni. A harmadik c s o p o t b a n találjuk U n a m u n o legfontosabb, szintén k ö n y v t e r j e d e l m ű eszéjét, a Del sentimiento trágico de la vida en los hombres y pueblos (1912: F a r k a s G., A tragikus életérzés, 1989) c. m ű v é t . I t t fejti ki legelmélyültebben egész életének és életművének a l a p v e t ő kérdését, azt, h o g y van-e élet a síron t ú l , folytatódik-e az egyén léte a halál után. Mivel pedig túlvilági élet csak akkor lehetséges — állítja —, ha v a n Isten, először ezt a k é r d é s t közelíti meg. Sorra vesz számos filozófust [Kant, Hegel, Spinoza stb.), teológust, és megállapítja, hogy Isten létezését egyikük sem t u d j a bizonyítani, bár cáfolni sem. Őt azonban nem is ez az elvont i s t e n k é p érdekli, h a n e m a személyes, élő Tsten, a k i r e a hús-vér e m b e r áhítozik. K i i n d u l ó p o n t j a érzelmi — az érzelmeket f o n t o s a b b n a k t a r t j a , mint a rációt és a t u d o m á n y t — , az istenhitet is ebből vezeti le. Eszerint legjellemzőbb é r z e l m ü n k az együttérzés és a szánalom, ebből születik a szeretet. S z á n j u k ö n m a g u n k a t , együttérzünk gyermekeinkkel, családunkkal, s mivel e m b e r t á r s a i n k r a is ugyanaz a sors vár (a halál), s z á n a l m u n k - s z e r e t e t ü n k ő r á j u k is kiterjed. A kör egyre szélesebb lesz, végül m a g á b a foglal m i n d e n élőlényt, sőt, az élettelen világot is, az egész u n i v e r z u m o t (,,Az a távoli csillag is. . . egy nap m a j d kihuny és porrá lesz. . . Szegény csillag!"). Amit pedig szeretünk, azt megszemélyesítjük, mert csak a h o z z á n k h a s o n l ó k a t t u d j u k igazán szeretni. Megszemélyesítjük t e h á t a

világmindenséget, t u d a t o t t u l a j d o n í t u n k neki: ez Isten. Mivel a z o n b a n ez az I s t e n v a l ó j á b a n — m i n t l á t t u k — az érzelmeinkből, v á g y a i n k b ó l született, nincsen racionális a l a p j a , érzelmeink és é r t e l m ü n k e kérdésben örök t r a g i k u s h a r c b a n állnak egymással. Az e m l í t e t t filozófusokon kívül ki kell még emelnünk Nietzschét, Schopenhauert (az a k a r a t n a k t u l a j d o n í t o t t d ö n t ő szerep) és Kierkegaard-1, az egzisztencializm u s a t y j á t , akit szellemi testvérének tekint e t t s akitől b á t o r í t á s t k a p o t t a szub jektív megközelítésmódra. Másik fontos filozofik u s m ű v e a La agónia del cristianismo ('A kereszténység a g ó n i á j a ' , 1925). T á r g y k ö r é ben az előzőhöz kapcsolódik, az agónia szót eredeti, görög értelmében ('harc') használja. O U n a m u n o esszéit szellemének szipork á z á s a mellett közvetlen stílusa, személyes hangvétele, költőisége is vonzóvá teszi, m á s k o r lendülete, d i n a m i z m u s a , szenvedélyessége növeli meggyőző erejűket. O Regényeit — a legelső kivételével — a s a j á t m a g a által felállított elmélet a l a p j á n alkott a meg: mellőzi a külsőségek — környezet, t á j , lakás, öltözet, testi sajátságok s t b . — leírását, ehelyett k o n f l i k t u s h e l y z e t e k b e j u t t a t o t t szereplői lelki reakcióira k o n c e n t rál. F o n t o s n a k t a r t j a a sok dialógust. Az Amor y pedagógiában ('Szeretet és pedagógia'. 1902) azt m u t a t j a meg, hogy az embertelenül és m e c h a n i k u s a n a l k a l m a z o t t t u d o m á n y o s módszerek k a t a s z t r ó f á h o z vez e t h e t n e k : a főszereplő zsenit a k a r nevelni fiából, de erőszakosan a l k a l m a z o t t nevelési módszereivel öngyilkosságba kergeti. Legv o n z ó b b regénye a Niebla (1914: G a r á d y V., K ö d , 1922). E g y szerelmi k u d a r c tragik u s t ö r t é n e t é n e k is nevezhetnénk, de ennél sokkal több. Tanúi lehetünk egy olyan form a b o n t á s n a k — szerző és szereplő párbeszéde, éles v i t á j a — , a m i t később m a j d Pirandello is alkalmaz ( H a t szerep keres egy szerzőt, 1921), aki viszont U n a m u n o d r á m á i r a gyakorolt h a t á s t . Augusto, a főhős, felkeresi U n a m u n ó t S a l a m a n c á b a n , s m e g p r ó b á l j a lebeszélni arról a szándékáról, hogy ő t a regény végén elpusztítsa. A szerző a z o n b a n olyan a k ö n y v szereplői számára, m i n t egy valóságos Isten: b á r m i t t e h e t velük. E h h e z a p o n t h o z két nagy filozófiai, illetve teológiai kérdés kapcsolódik, a lét és a s z a b a d a k a r a t kérdése. Az u t ó b b i n a k n a g y h a g y o m á n y a i v a n n a k a régi spanyol teológiában és az a r a n y k o r i spanyol drám á b a n . Az Abel Sánchezben (1917) a K á i n Ábel t é m á t dolgozza fel, de i n k á b b K á i n szemszögéből, m e g p r ó b á l j a f e l k u t a t n i az ö n m a g u k k a l t u s a k o d ó Káinok gyöngéinek m é l y é n emberi gyökereit. Utolsó regényé-

120

UNAMU ben m é g egyszer f e l b u k k a n a hit és hitetlenség p r o b l é m á j a : San Manuel Bueno, mártír ('Jó Szent Mánuel, a v é r t a n ú ' , 1933). O U n a m u n o költészete olyan, mint ő m a g a : szikár, de erőteljes. Mély gondolatiság jellemzi. N é h a felróják neki a versformák hanyag kezelését, bár ebben szándékosság is lehet, m i n t ahogyan a zenei h a t á s o k a t is s z á n d é k a szerint inkább kerülte volna. Valami, ami nem zene, az a költészet.") Érdekes, hogy első verseskötetét (Poesías, ' K ö l t e m é n y e k ' , 1907) csak negyvenhárom éves k o r á b a n publikálta, mikor már közism e r t író volt, legforróbb szerelmes verseit pedig h a t v a n é v e s e n (Teresa, 1924). Már ism e r t t é m á i közül a legjellemzőbbek — a spanyol t á j , vallásfilozófiai kérdések — ebben a m ű f a j b a n is sokszor és m a r k á n s a n jelentkeznek. Az u t ó b b i a k főleg a Rosario de sonetos líricos ('Lírai szonettek rózsafüzére', 1911), az El Cristo de Velázquez {'Velázquez Krisztusa', 1920) és a Rimas de dentro ('Belső rímek', 1923) c. kötetben. A Velázquez Krisztusa egyetlen hosszú, a spanyol reneszánsz ó t a h a g y o m á n y k é n t élő 11 szótagú verssorokban (endecasüabo) írt jelentős költemény. A Teresa U n a m u n o leglíraibb verseskötete, a verseket végigolvasva megismerjük a ,,főhős", Rafael megindító, tragikus szerelmi t ö r t é n e t é t . A rezignáltán finom és p á t o s z m e n t e s G. A. Bécquemek, a 19. sz. legnagyobb spanyol költőjének a h a t á s a i t t érvényesül a. legink á b b U n a m u n o költészetében, a ritmus, a h a n g u l a t és t a r t a l m i utalások e g y a r á n t ő t idézik. E t t ő l kezdve egyre g y a k r a b b a n találkozunk tiszta rímekkel, melyeket korábban i n k á b b mellőzött. Az U n a m u n o életében megjelent két utolsó verseskötet, a De Fuerteventura a Paris ( ' F u e r t e v e n t u r á t ó l Párizsig', 1929) és a Romancero del destierro ('A s z á m ű z e t é s románcai', 1927) erős honvágyáról, a sziget s z i k k a d t tájairól és a tengerről szól, t o v á b b á a d i k t a t ú r á t bírálja m a r ó g ú n n y a l . O D r á m á i b a n az emberi létezést és a személyiséget vizsgálja különböző s z e m p o n t o k a l a p j á n , minden egyéb, s z á m á r a lényegtelen k ö r ü l m é n y t mellőz, vagy h á t t é r b e szorít, ezért színdarabjai túlságosan elvontak, egysíkúak. A Fédrában (1910, bem.: 1917) az euripidészi konflikt u s t m o d e r n környezetbe helyezi, a Sombra,s de sueno ('Álomárnyékok', 1926, bem.: és 1. k i a d . 1930) a magányosság kérdéseit közelíti meg (az é l m é n y t a f u e r t e v e n t u r a i száműzetés adta), az El otro ('A másik', 1926, bem.: és megj. 1932) a gyűlölet problémája k a p c s á n az e m b e r lelkében lakó k ü lönböző, egymással igen ellentétes éneket veszi s z á m b a : végül melyik kerekedik felül,

gyilkos lesz-e belőlünk, v a g y áldozat? E b ben a d a r a b b a n a legerősebb Pirandello hat á s a . Az El hermano Jüan o el mundo es teatro ( ' J ü a n testvér, a v a g y színház a világ', 1929) a csábítás régi t é m á j á n a k ürügyén a létezés kérdéseit fejtegeti. O U n a m u n o kérlelhetetlen következetességgel és szenvedéllyel k u t a t t a az élet n a g y kérdéseit, számos írását az egyház e r e t n e k n e k nyilván í t o t t a és indexre t e t t e . Sokan egzisztencialistának nevezik, s b á r eléggé elkülönül ennek a filozófiai i r á n y z a t n a k a f ő á r a m a i t ó l (Heidegger, Jaspers, Sa.rt.re), ő is a lét problémáit igyekszik megválaszolni, és s z á m á r a is Kierkegaard volt az egyik legfőbb szellemi előd, miként a t ö b b i e k n e k . H a t á s a a spanyol és a latin-amerikai i r o d a l o m b a n m a is eleven. Művei, igazi klasszikushoz méltóan, állandóan friss k i a d á s o k b a n kaph a t ó k a spanyol k ö n y v e s b o l t o k b a n . O E g y é b fő művei: La esfinge ('A szfinx', dráma, 1898, bem.: 1909): La venda ('A kötés', d r á m a , 1899. 1. kiad. 1913); De mi país ('A hazámról', esszék, 1903); Recuerdos de ninez y de mocedad ('Gyermek- és ifjúkori emlékek', esszék, 1908); Por tierras de Espana y Portugál ('Spanyol és p o r t u g á l földön', eszszék, 1911); Contra esto y aquello ('Ez meg az ellen', esszék, 1912); El espejo de la muerte ('A halál t ü k r e ' , elb.-ek, 1913); Tresnovelas ejemplares y un prólogo ("Három példás elbeszélés és egy előszó', El marqués de Lumbría, ' L u m b r í a m á r k i ' ; Dos madres, ' K é t a n y a ' ; Nada. menos que todo un hombre, 'Ez a z t á n a férfi!', kisreg.-ek. 1920); La tía Tula ('Tula néni', reg., 1921); Andanzas y visiones espanolas ('Spanyol bolyongások és látomások', esszék, 1922); Como se hace una novela ('Hogyan készül a regény', esszé, 1927); Caneionero ('Daloskönyv', 1953; 1928 és 1936 között írt versei). O G y ű j t , kiad.: Obras selectas ( ' V á l o g a t o t t m ű v e k ' , 1946, 4 1960): Obras completas ('Összes művei', 8 köt., 1951 1958); Teatro completo ('Összes d r á m a i művek', 1959). O Magyarul még: Don Quijote halála (nla, n.n., K o r , 1926. 6. sz.); 1 vers (Kosztolányi D.. Ú j I d ő k , 1928, 34, 2.); 2 vers (Gáldi L., Vasárn a p , Arad, i 936, 17. sz.): Igazi férfi (színm ű , Bálint L., Színházi Elet, 1938, 33.); 4 vers (Antal G., Dávid és Góliát, 1941); 3 vers (Gáspár E., Pál E., L y r a Hispanica, anto., 1944); 9 vers (Gáspár E . , Imecs B., Kosztolányi I)., Pál E., Hispánia, Hispánia, anto., 1959); 1 vers ( F r a n y ó Z., Évezredek h ú r j a i n , 2. köt., 1959); 6 vers ( K á l n o k y L., Nyerges A., O r b á n ()., T a k á c s Zsuzsanna, Spanyol költők antológiája, 1962); 2 vers (Csányi L., Jelenkor, 1963, 1); 5 vers (Eörsi L, Orbán O., Hesperidák k e r t j e , an-

121

UNANG to., 1971); 1 esszé (Csép A., Hel, 1981, 2 —3.); 1 v e r s (Hárs E., Ars poeticák a X X . századból, 1982); 2 elb. (Csejtei I)., Talabér Gv., Ü j Symposion, 1982, 206. sz.); 1 esszé (Csejtei D., Vig, 1987, 3.); 1 vers (Faludy Gv., Test és lélek, 1988). O írod.: M. Rom e r a - N a v a r r o : Miguel de U n a m u n o . Novelista. P o é t a . Esayista (1928); A. Wills: Esp a n a y U n a m u n o : un e n s a y o d e apreciación (1938); J . Marías: Miguel d e U n a m u n o (1943); M. Oromi: El p e n s a m i e n t o filosófico de Miguel de U n a m u n o (1943); J . F e r r a t e r Mora: U n a m u n o , bosquejo de u n a filosofía (1944); R . M. Albéres: Miguel d e U n a m u n o (1952); C. Clavería: T e m a s de U n a m u n o (1953); G. de Armas: U n a m u n o jguía o símbolo? (1958); C. Blanco Aguinaga: El U n a m u n o c o n t e m p l a t i v o (1959); A. de Hoyos: U n a m u n o , escritor (1959); Csép A.: Jellemábrázolás és lélekrajz U n a m u n o regényeiben ( F K , 1962, 1—2. sz.); A. J . Onieva: U n a m u n o (1964); E . Salcedo: Vida de Don Miguel (1964); M. G a r c í a Blanco: E n torno a U n a m u n o (1965); IC. Díaz: U n a m u no: P e n s a m i e n t o político (1965); P. Ilié: U n a m u n o : An Existential View of Self a n d Society (1967); V. de T o m a s s o : II pensiero e Topéra di Miguel de U n a m u n o (1967); E. Díaz: Revision de U n a m u n o . Análisis crítico de su p e n s a m i e n t o político (1968); A. Sánchez B a r b u d o : E s t u d i o s sobre U n a m u no y M a c h a d o (1968); P. Turiel: Unamuno: El p e n s a d o r . El creyente. El hombre (1970); N é m e t h L.: U n a m u n o ; L'agonie du christianisme (Európai u t a s , 1973); 1). G. Turner: U n a m u n o ' s W e b s of F a t a l i t y (1974); C. Blanco Aguinaga: El U n a m u n o contemplativo (1974); A. F e r n á n d e z González: U n a m u n o en su espejo (1974); Csejtei D.: H e r o i z m u s és transzcendencia. U n a m u no Quijote-értelmezésének n é h á n y kérdése (Világosság, 1981, 2.); uő: A spanyol egzisztencializmus története. Miguel de U n a m u no és J ó s é O r t e g a y Gasset filozófiájának fő kérdései (1986); uő: A szingularitás fennm a r a d á s á n a k esélyei (Vig, 1987, 3.); Pongrácz T.: A k ó b o r lovag filozófiája. M. de U n a m u n o : A tragikus életérzés (Holmi, 1990. 3.); F á b i á n L.: U n a m u n o tragikus életérzése (Hitel, 1990, 4.); Gyenge Z.: Miguel U n a m u n o : A t r a g i k u s életérzés (Vig, 1990,5.). Csép Attila u n a n g a n irodalom: dalom

eszkimó és aleut iro-

unanimizmus; unanimisme [ünanimiszm | hermetizmus&aA szemben az emberi szépséget és az élet dicséretét h i r d e t ő költői koncepciók, amelyek e l v e t e t t é k a szimbolizmus homályosságát, e l v o n t s á g á t , közönyét, sőt, még a szabadverset is. H i t t e k a fejlődésben, a valódi, egyszerűen és v i d á m a n megélhető életben, s ezért t á r s a d a l m i töltetű művészet e t hoztak létre, amely szakított a beavat o t t kevesekhez szóló költői g y a k o r l a t t a l , s ú j életre k e l t e t t e a lírában a klasszikus f r a n c i a v e r s f o r m á k a t . E kor t á r s a d a l m i közege (a Dreyfus-per, a francia szocializmus, az értelmiségi mozgalmak) szinte sugallta az u n a n i m i z m u s b a n megjelenő eszméket. O A l a p g o n d o l a t á t , az egységes néplélek elgondolását mindazonáltal J . Romains személyes t a p a s z t a l a t a h í v t a életre. Az ifjú költő — akinek világképére G. Le Bon és E. Durkheim t e o r e t i k u s művei, valamint P. Adam Le m y s t é r e des foules ('A tömegek r e j t e l m e ' , 1895) c. regénye h a t o t t a k visszaemlékezése szerint 1903-ban Amszt e r d a m utcáin sétálva érezte meg, hogy a névtelen t ö m e g egyszerre lélegző, elemi lény. E z t az egységes néplelket nevezte el , , u n a n i m e " - n e k , s felfogása szerint a modern kor az ilyen egységek („unanimes"), azaz a t á r s a d a l o m önálló egzisztenciával rendelkező sejtjeinek élete, amely a városokban szerveződik és közösségi cselekvésekben nyilvánul meg. E sejtek a t á r s a d a lomban o r g a n i k u s egységet a l k o t n a k , melyben az egy helyre gyülekező, egységes lelkű e m b e r e k globális életet élnek, titokzatos k a p c s o l a t b a n a természettel. E kapcsolatok az isteni lényegű szellem egyetemességét fejezik ki. A költészet f e l a d a t a az, hogy életre h í v j a e közösségek ö n t u d a t á t , s a s z u b j e k t u m o t és o b j e k t u m o t összeolvasztó, i m m a n e n s összefüggéseket teremtsen. Ennek f o n t o s s á g á t aláhúzza, hogy a világ k o h e r e n c i á j á t az egyének mentális kapcsolatai biztosítják (lényegesebbek lévén pl. az ok-okozati összefüggéseknél is). E p o n t o n Romains p o é t i k á j a nemcsak a szimbolizmussal került szembe, hanem azokkal a k o r t á r s i r á n y z a t o k k a l is. amelyek a technikai h a l a d á s r a , a gépek e s z t é t i k á j á r a építették művészi g y a k o r l a t u k a t . O Az unanimizmus t e h á t nemcsak esztétikai—irodalmi mozgalom volt, h a n e m társadalmi morálfilozófia és politikai elmélet is, e g y f a j t a p a n t e i z m u s , melyben a metafizikus opti-

122

UNBEG m i z m u s k i e m e l t e az e g y é n e k e t m a g á n y u k ból, h o g y egy k o h e r e n s r e n d s z e r b e helyezze ő k e t . A r r a kereste a v á l a s z t , h o g y a n összeg e z h e t ő az a l k o t ó t á r s a d a l m i a k a r a t és a k o n k r é t cselekvés, h o g y az e g y e s ü l t e m b e riség m e g a l k o t h a s s a az „ e g y e t e m e s k ö z t á r s a s á g o t " (république universelle). O Az u n a n i m i z m u s — első írásaitól k e z d v e haláláig — J . Romains egész é l e t m ü v é t á t h a t o t t a , M o z g a l o m m á v á l á s á t egy különleges értelmiségi k o m m u n á n a k , az A p á t s á g n a k (^Abbaye, Groupe de 1') k ö s z ö n h e t t e , melynek t a g j a i (más m ű v é s z e t e k képviselői mell e t t , a k i k közül a f e s t ő A. Gleizes volt a legnevesebb) f ő k é n t k ö l t ő k v o l t a k (R. Arcos, Ch. Vildrac, G. Duhamel, H. M. Barzun, A. Mercereau). J . Romains n e m élt az A p á t s á g k o m m u n á j á b a n , d e 1906-tól külső t a g k é n t (ahogyan G. Chenneviére, P . J . Jouve és L. Durtain is) szoros k a p c s o l a t b a n állt vele, á t v e t t e a n n a k h u m a n i t á r i u s - u t ó p i s t a erkölcsét és a k ö l t é s z e t t e l k a p c s o l a t o s e l g o n d o l á s a i t ; l e g f ő k é p p e n a nembeli emb e r (—>nembeliség) és az egyes e m b e r azon o s í t h a t ó s á g á n a k e l v é t s a z t a t é t e l t , miszer i n t a m ű v é s z e t b e n az e g y é n csakis t á r s a dalmi k a p c s o l a t a i v a l e g y ü t t á b r á z o l h a t ó . E p o é t i k á t v e t t e á t és t e l j e s í t e t t e ki J . Romains nevezetes, az u n a n i m i z m u s progr a m j á t d e m o n s t r á l ó v e r s e s k ö t e t e , az A p á t ság n y o m d á j a által m e g j e l e n t e t e t t L a Vie u n a n i m e ('Az egységes é l e t ' , 1908). Verstani elképzeléseik is ö s s z e k ö t ö t t é k ő k e t . Ch. Vildrac és G. Duhamel 1910-ben p u b l i k á l t a N o t e s s u r la t e c h n i q u e p o é t i q u e ('Jegyzet e k a v e r s t e c h n i k á r ó l ' ) c. értekezését, melyben a r i t m u s e g y s é g e k á l l a n d ó s á g a m e l l e t t szálltak síkra. J . Romains G. Ghenneviérerel e g y ü t t t a r t o t t v e r s t a n i e l ő a d á s o k a t , s ezek e r e d m é n y e k é n t s z ü l e t e t t m e g 1923b a n a P e t i t t r a i t é d e versification f r a n c a i se ("Kis é r t e k e z é s a f r a n c i a verselésről'). E z a k ö l t é s z e t t a n e l t á v o l o d i k a korabeli lírai k o n v e n c i ó k t ó l és a „ k ö z v e t l e n k ö l t é s z e t " (poésie immédiate) felé f o r d u l , ahol a versnek az egyéni lét á b r á z o l á s á b a n közvetlenül kell kifejeznie a m o d e r n t á r s a d a l o m é l e t e r e j é t . A l é l e k t a n és a szimbolizmus finomkodásait e g y a r á n t elutasítja, ritmikus, s z ó t a g s z á m l á l ó v e r s s o r o k a t és asszonáncok a t követel. O M i n d a z o n á l t a l J . Romains m ű v é s z e t f i l o z ó f i á j a és az A p á t s á g költőinek f e l f o g á s a nem v o l t teljesen azonos. Míg az A p á t s á g költői é r z é k e n y e k v o l t a k a t ö r t é nelmi m e g h a t á r o z o t t s á g o k r a , Romains m i n t e g y s z i n k r o n n é z ő p o n t b ó l érzékelte a m o d e r n e m b e r létét, s a morális t a r t á s azon o s s á g á n belül az A p á t s á g költői a m a g u k m ó d j á n d o l g o z t á k fel és a l a k í t o t t á k á t a Romains által h i r d e t e t t életfilozófiát. A kri-

t i k a m u t a t o t t ki 1910-től kezdve k ö z v e t l e n e b b , i r á n y z a t jellegű k a p c s o l a t o t J . Romains és az A p á t s á g költői k ö z ö t t , a z u n a n i m i s t á k közé s o r o l v a G. Chenneviére-t, L. Durtaint, P . J . Jouve-ot, A szakirodalom egy része t ö r e k v é s e i k hasonlósága a l a p j á n az u n a n i m i z m u s képviselői közé s z o k t a sorolni t o v á b b á Ch. Péguyt, P. Claudelt, E. Jammes-ot, G. Bernanost és F . Mauriacot is, ég az u n a n i m i z m u s h a t á s a k i m u t a t h a t ó a —>dynamisme i r á n y z a t á b a n , v a l a m i n t a f r a n c i a H. Strentz és a flamand P . v a n Ostaijen k ö l t é s z e t é b e n . O (-ófrancia irodalmi formák) O írod.: J . Romains: L e s s e n t i m e n t s u n a n i m e s e t la poésie ( P e n s e u r , 1903); A. F i g u e r a s : J u l e s R o m a i n s (1952); F . Weiss: D a s u n a n i m i s t i s c h e B e w u s s t s e i n bei J u l e s R o m a i n s (1957); P. J . N o r r i s h : T h e D r a m a of t h e G r o u p . A S t u d y of U n a n i m i s m in t h e P l a y s of J . R o m a i n s (1958); A. Cuisenier: J u l e s R o m a i n s . L ' U n a n i m i s m e e t „les H o m m e s de b o n n e v o l o n t é " (1969); Cl. M a r t i n : C o r r e s p o n d a n c e A n d r é Gide—Jules Romains. L'individu et l'unan i m i s m e (1976); 0 . R o n y : C o r r e s p o n d a n c e J a c q u e s C o p e a u — J u l e s R o m a i n s (1978). Ádám Una, Wnj: —> Uni

Anikó

felirata

Ünaydin [ ü n o j d i n ] , Ru^en Esref ( I s z t a m bul, 1892. m á r c . 18.—uo., 1959. s z e p t , 21.): t ö r ö k író. I r o d a l o m szakon v é g z e t t (1914), d e f r a n c i á t is t a n í t o t t . A f e g y v e r s z ü n e t idején A n k a r á b a m e n t . D i p l o m a t a k é n t r é s z t v e t t a lausanne-i konferencián. 1 9 2 3 - b a n A f y o n p a r l a m e n t i képviselője l e t t . E z t köv e t ő e n a K ö z t á r s a s á g i Klnöki T i t k á r s á g o n (1933), s h a z á j a n a g y k ö v e t s é g e i n d o l g o z o t t európai fővárosokban — többek között B u d a p e s t e n is. O í r á s a i 1914-től j e l e n t e k m e g k ü l ö n b ö z ő r a n g o s irodalmi l a p o k b a n , pl. a Servet-i Fiinun h a s á b j a i n . K o r t á r s a i val f o l y t a t o t t beszélgetéseit ö r ö k í t e t t e m e g Diyorlar ki ('Azt m o n d j á k ' , 1918) c. k ö t e t é b e n . O Művei még: Gecmis Günler ( ' T ű n t n a p o k ' , reg., 1919); Tevfik Fikret (ua., viszszaemlékezések, 1919); Ayriliklar ('Elválások', elb.-ek, 1923); Damla Damla ('Cseppről c s e p p r e ' , p r ó z a i írások, 1929); Bogazici Yakmdan ('A B o s z p o r u s z közelről', mem o á r , 1938); Atatürk'ün Hastakgi ('Atat ü r k betegsége', m e m o á r , 1959); Canakkale'de Savasanlar Dedi ki ('A C s a n a k k á l é n á i h a r c o l ó k m o n d j á k ' , elb. g y ű j t , , 1961). Kicsi

Valéria

Unbegaun, Borisz O t t o k á r ( M o s z k v a , 1898. a u g . 2 3 . — N e w York, U S A , 1973. m á r c . 3.): orosz nyelvész. E g y e t e m i t a n u l 123

UNBEG m á n y a i t L j u b l j a n á b a n és Párizsban végezte. 1937-től a szlavisztika t a n á r a volt S t r a s s b u r g b a n , m a j d 1953-tól O x f o r d b a n . Alapvető m o n o g r á f i á b a n vizsgálta a 16. sz.-i orosz névszóragozást. Kiváló nyelvtudományi bibliográfiát állított össze, t ö m ö r értékelésekkel. K é z i k ö n y v e t írt az orosz verstanról. A családnevekről szóló m ű v e t ö b b mint tízezer orosz családnév eredetm a g y a r á z a t á t t a r t a l m a z z a . Az oxfordi orosz—angol s z ó t á r főszerkesztője volt (1972). Élete v é g é n a mai orosz irodalmi nyelv keletkezéstörténete f o g l a l k o z t a t t a . O F ő t a n u l m á n y k ö t e t e i : Les débuts de la langue littéraire chez les serbes ('Az irodalmi nyelv kezdetei a szerbeknél', 1935); La langue russe au XVI siécle [1500—1550]. 1. Flexión des noms ('Az orosz n y e l v a 16. sz.-ban | 1500— 1550]. 1. A névszóragozás'. 1935); Grammaire russe ('Orosz nyelvt a n ' , 1951); A Bibliograpkical Guide to the Russian Language ('Bibliográfiai k a l a u z az orosz nyelvhez', 1953); Russian Versification ('Az orosz verselés', 1956); Selected Papé,rs on Russian and, Slavonic Philology ('Válogatott t a n u l m á n y o k az orosz és szláv filológia köréből', 1969); Russian Surnames ('Orosz c s a l á d n e v e k ' , 1972). O írod.: C. L. Drage—Anne E . Pennington: Boris Ottokár U n b e g a u n (The Slavonic a n d E a s t European Review, 51. köt., 1973); M. Woltner: Boris O. U n b e g a u n (Zeitschrift f ü r slavische Philologie, 37. köt., 1974). Kicsi Sándor András unbestimmte Gegenstándlichkeit: —• meghatározatlan tárgyiasság unciális írás: középkori görög és ószláv kéziratok í r á s f o r m á j a . A szláv írásbeliség kezdetétől a 17. sz.-ig használták. A bolgároknál k e z d e t b e n a görög liturgikus unciális írás közvetlen átvételét jelentette. Minden egyes b e t ű szabályos és következetes r a j z a jellemzi. O Az első szláv k ö n y v e k r e még nagyon egyszerű unciális írás volt jellemző. nem szép, de szabályos, szinte rajzolt betűkkel: a b e t ű k azonos m a g a s s á g ú a k és szélességűek v o l t a k ; nem t e t t e k különbséget vékony és v a s t a g vonalak k ö z ö t t sem. Az írásbeliség fejlődésével a t a p a s z t a l t másolók egyre j o b b a n törekedtek a kalligrafikus írásra, k ü l ö n ö s e n a havasalföldi, moldvai és orosz k o l o s t o r o k b a n . O (—>írás) O írod.: E. F . K a r s z k i j : S z l a v j a n s z k a j a kirillovszkaja p a l e o g r a f i j a (1928). Juhász

Péter

Under, Marié (írói álnév); Marié Adson (férjezett név); (Tallinn. 1883. m á r c . 27.

— S t o c k h o l m , Svédo., 1980. szept. 25.): észt k ö l t ő n ő . Tanítócsaládban született. 1891 — 1 9 0 0 között a tallinni n é m e t n y e l v ű leányiskolában t a n u l t . 1901—1902-ben a Teataja c. újságnak dolgozott, ahol megism e r k e d e t t a korabeli észt értelmiség kiem e l k e d ő képviselőivel. 1902-ben m e n t férjhez először, családjával 1906-ig Moszkváb a n élt. Tallinnba visszatérve bekapcsolód o t t az észt irodalmi életbe. A -*Siurucsoport és a -*Tarapita irodalmi mozgalom a l a p í t ó j a és központi a l a k j a volt. 1924-ben h á z a s s á g o t k ö t ö t t A. Adson íróval. 1944-ig szabadfoglalkozású íróként élt, t ö b b n y i r e T a l l i n n b a n . 1944-ben Svédo.-ba emigrált, ahol egészen 1957-ig, n y u g d í j a z á s á i g a stockholmi Drottingholm színházi múzeu m b a n dolgozott. O Verselni n é m e t ü l kezd e t t ; első észt nyelvű k ö l t e m é n y e 1904-ben jelent meg. A következő évtizedben számos i s m e r t k i a d v á n y b a n publikált, művei azonban n e m v á l t o t t a k ki különösebb visszhangot. 1917-ben napvilágot l á t o t t Sonetid ('Szonettek') c. verseskötetével viszont szinte egy csapásra az észt líra központi a l a k j á v á vált. A sikert a természeti és fők é n t a szerelmi élményeknek az észt- és a világirodalomban akkoriban szokatlan, e l e m e n t á r i s erővel t ö r t é n t k i n y i l v á n í t á s a h o z t a meg számára. K i t ö r ő életörömének a lehető legváltozatosabb f o r m á k b a n , tobzódó k é p e k b e n , szaggatott ritmusú versekben a d o t t hangot. É g y ű j t e m é n y é b e n csakúgy, m i n t Eelőitsing ('Elővirágzás', 1918) és Sinine puri ('Kék vitorla', 1918) c. köteteiben a költőnő s z á m á r a az egyénen és a n n a k legbensőbb érzésein túl még n e m létezett a külvilág. Világképe a h á b o r ú s e s z t e n d ő k és a német expresszionizmus hat á s á r a az 1920-as évek elején vált szélesebb h o r i z o n t ú v á . Az évtized második felében népköltészeti és bibliai t é m á k felé f o r d u l t és igen magas színvonalra emelte az észt b a l l a d a m ű f a j á t is. E k k o r i b a n m e g j e l e n t k ö t e t e i b e n — Hadi varjust ( ' H a n g az árn y é k b ó l ' , 1927); Rőom ühest ilusast páevast ( ' E g y szép nap öröme', 1928); Onnevarjutust ('A boldogság rejtekéből', 1929) — kik r i s t á l y o s o d t a k l í r á j á n a k értékei: a mély h u m a n i z m u s , a klasszikussá tisztult form á k , a mindenen á t s u g á r z ó életöröm konfliktusai a valóságos világgal. O Az 1930-as é v e k b e n írott verseiben a m e g n y u g v á s iránti v á g y , a filozofikusság, a m e d i t a t í v elemek elegyedtek heves érzelmeivel. E k o r s z a k á b a n születtek kiemelkedő művei: Lage taeva all ('Tágas égbolt a l a t t ' , 1930) és Kivi südamel ('A szívet n y o m ó kő', 1935) c. verseskönyvei. A h á b o r ú s évek t r a g i k u m á n a k és pesszimisztikus életérzésének a ke-

124

UNDER gyetlenségektől m e g r i a d t költőnő Mureliku suuga ('Aggódó szájjal', 1942) e. kötetében a d o t t hangot. Az emigráció idején keletkezett költeményei — Sademed tuhas ('Szikrák a h a m u b a n ' , Toronto, 1954); Áararnail ('Világvégi országokban', Stockholm, 1963) — rezignáltabbak, lakonikusabbak, s kimondva-kimondatlanul ott b u j k á l b e n n ü k a h o n t a l a n s á g keserű érzése. O H a z á j á b a n először 1958-ban a d t a k ki műveiből egy rövid v á l o g a t á s t (Valitut luuletused, 'Válogatott versek'), s írásművészet e h a m a r o s a n az iskolai t a n a n y a g szerves részévé vált. E u r ó p a számos o r s z á g á b a n m a is ő a legismertebb és legtöbbet fordít o t t észt költő. Mo.-on Képes G. m á r az 1930-as években felfigyelt tehetségére, s a z ó t a számos m ű f o r d í t á s a megjelent antológiákban. O G y ű j t , kiad.: Kogutud teosed ('Összegyűjtött m ű v e k ' , 1—3. köt., 1940); Kogutud luuletused ('Összegyűjtött versek', Stockholm, 1958); Valitut luuletused ('Válog a t o t t versek', 1981). O Magyarul: 3 vers (Képes G., Ú j Tdők, 1933, 39.); 5 vers (uő, N a p n y u g a t i m a d a r a k , anto., 1937); 1 vers (Bán A., Uráli dalok, anto., 1939); 9 vers (Képes G., Északi v á r t á n , anto., 1944); 19 vers (uő, Az észt irodalom kistükre, a n t o . , 1969); 35 vers (uő, Észt költők, a n t o . , 1975). O írod.: E . Siirak: Marié U n d e r i luule tőlkimisest (Keel j a kirjandus, 1968, 3.); F e h é r v á r i Gv.: A m o d e r n észt irodalom kialakulása (FK, 1972, 3—4.); N. Andresen: Marié U n d e r eesti luule üldpildis (1973); I. R e b a n e (szerk.): Marié U n d e r e l u r a a m a t (1—2. köt., 1974); E. Nirk: Eesti k i r j a n d u s (1983); H . R a j a m a a : Marié Under inimesena (1983). Fehérvári Győző underground irodalom: —>földalatti irodalom underground s z í n h á z [ á n d ö g r a u n d j (('földalatti'}: azon színi előadások összefoglaló elnevezése, a m e l y e k e t nem a szokásos színházi k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t n e m (vagy nem csak) h i v a t á s o s színészek a d n a k elő, és amelyek mind f o r m á j u k b a n , m i n d m o n d a n i v a l ó j u k b a n radikálisan különböznek a h a g y o m á n y o s színházi f o r m á k t ó l . K o r á b b a n (s részben m a is) az ú j előadói módszereket kereső törekvéseikre u t a l ó experimentális színház (—• kísérleti színház), ill. a kísérletezést leginkább vállaló New York-i színházakról az —• off-Broadway mozgalom megjelöléssel illették őket. Az underground elnevezése az 1960-as évek második felében fellépő -*új baloldali „ellenk u l t u r á l i s " ->-szub kultúrákban elterjedt ->földalatti irodalom d i v a t j a idején t e r j e d t

el. O Az underground v a g y experimentális színház n e m m ű f a j vagy időben behatárolh a t ó művészeti i r á n y z a t , h a n e m egy életfelfogás artisztikus megfogalmazása. Az u n d e r g r o u n d esetében így egységes iskolák, azonos esztétikai alapelvek, egyező szín játszási metódusok kialakulásáról sem beszélh e t ü n k . Az élet és a m ű v é s z e t kapcsolatáról vallott nézeteik — művészetszociológiai szempontból vizsgálva — a z o n b a n csaknem megegyeznek: egyesek a m ű a l k o t á s t teszik mindennapossá, közérthető f o r m á k kal, h é t k ö z n a p i radikalizmussal (B. Brecht követői, E . Piscator, J . Grotowski, a Squat Theatre), mások m ű a l k o t á s k é n t kezelik saj á t életük egészét (Sztanyiszlavszkij, J. Cage, J . Pollock, A. Artaud). O 1939-ben Brecht a következő módon jelölte ki — az a v a n t g á r d irányzatokkal szembeállítva — a kísérleti színház ú t j á t : ú j í t á s a rendezésben (A. Antoine, Sztanyiszlavszkij, E . G. Craig, M. Reinhardt, Vahtangov példája), újítás a drámaszerkezetben (Ibsen, Strindberg, Csehov, Shaw, G. Kaiser). Megemlítette, hogy — bár e részletes felsorolás a megh a t á r o z á s p a r t t a l a n s á g á t okozza — a szöveg (Marinetti, Tzara), a díszlet (W. Gropius, Moholy-Nagy), a kosztüm ( Bauha,us), a hang- és fényeffektek (Le Corbusier) szélsőségekig menő h a s z n á l a t a mind a színház egységének k i a l a k í t á s á t szolgálja. Brecht még nem l á t h a t t a , hogy olvad a szobrászat (T. Kantor), a vizuális művészet (G. Wilson) az előadás egészébe, s h o g y a n v á l h a t a d r á m a i szöveg h a n g u l a t f e s t ő kísérőelemmé (J. Svoboda), mégis az ő t a n í t á s a inspirálja az európai underground művészek alkotásait. O Az underground színház leginkább a d r á m a i szöveg és a színész teste által sugallt hagyományos, antropocentrikus szemléletet zúzza össze. A színek, kicsavart dimenziók, a hangok, az illatok a világ emberen kívüli és túli képét érzékeltetik. A színház a nézőt ebbe a h a n g u l a t b a , a játék menetébe igyekszik beolvasztani azáltal, hogy a vizuális passzivitás helyett és mellett a mozgás (Bread and Puppet Theatre), a beszéd (—> Livin,g Theatre), az ének (Théátre du Soleil), sőt, a d r á m a i cselekmény (Actors Studio) m e g v á l t o z t a t á s á n a k lehetőségét k í n á l j a fel. O Az u n d e r g r o u n d színház a m e g h ö k k e n t ő technikai v á l t o z t a t á sok mellett a színészi m u n k á h o z is techn o k r a t a m ó d o n közelít. A színész teste élő gép, amellyel m i n d e n t ki lehet és ki kell fejezni, ezért fizikai képzésének a l a p j a a vásári —> vándorkomédiás ügyessége. Az 1910-es évektől e r e d e z t e t h e t ő felfogásban Sztanyiszlavszkij színészképző módszere rejlik, ami kezdetben az orosz és kelet-euró-

125

UNDER

\

pai a v a n t g á r d m o z g a l m a k a t i r á n y í t o t t a (V. E. Mejerhold), de a mester n é h á n y tan í t v á n y a á t k e l t az óceánon, s két évtized múlva az ú n . SztanyiszlavszJcij-módszer életre keltette az amerikai kísérleti színjátszást. O A brechti színészneveléstől lényegesen különböző orosz módszer — megközelítőleg azonos cél érdekében — merőben újszerű e r e d m é n y e k e t m u t a t o t t fel. Míg a brechti iskola Reinhardt-féle cirkuszi előadásaival a nagy tömegek egyidejű befolyásolását szorgalmazta, az 1930-as évek Sztanyiszlavszkij-értehnezése egyetemi stúdiókba, l a k á s o k b a s z o r í t o t t a a j á t é k o t , az előadásmód, s nem a m o n d o t t szöveg fontosságát emelve ki. R. Boleszlavszkij, Sztanyiszlavszkij t a n í t v á n y a 1923-ban New Y o r k b a n létrehozta az American Laboratory Theatre-t, ahol azt a Lee Strasbergöt nevelte, aki 1931-ben megalapította a Group Theatre-t. Sztanyiszlavszkij színésznevelésének klasszikusan h á r m a s elvéből (a konfliktus belső megélése, a cselekményelemzés fontossága, szuperobjektív nézőpont használata) Strasberg — i^rewrf-tanulmányaira t á m a s z k o d v a — a pszichológiai közelítést alkalmazta. Ez a t e c h n i k a ú j színpadi érzékenységet dolgoz ki, s az 1947-ben J u l i á n Beclc és J u d i t h Maiina (szintén Sztanyiszlavszkij-tanítványok) vezetésével l é t r e j ö t t -*Living Theatre a színészek játék alatti lelki összehangolódásával é r t el szenzációs h a t á s t . E z t a m u n k á t f o l y t a t t a J o e Chaikin az 1963-ban Van Itallie-xal a l a p í t o t t Open Theatre-ben, ahol a k e m é n y testfejlesztés mellett (jóga és m a g a s szintű a k r o b a t i k a ) közös improvizációkkal h a n g o l ó d n a k egymásra a játékosok. Az előadások az individ u u m művészi szerepkereséséről szólnak, de az 1960-as évek derekától t e m a t i k á j u k erősen politizálódott. 1966-ban az Open Theatre Viet Rock c. d a r a b j a , k é t évvel később a Living Theatre P a r a d i s e Now előadása kapcsolódott a közéleti eseményekhez. A legfeltűnőbb t á r s a d a l m i akciókat t a l á n P. Schumann Bread and Puppet Theatre-je p r o d u k á l t a , hiszen ők t ö b b méter magas bábokkal, a járókelők, s g y a k r a n gyerekek bevonásával New Y o r k utcáin léptek fel (—•utcaszínház). O E u r ó p á b a n a legnagyobb visszhangot kiváltó, politikai kérdésekben állást foglaló színház Ariane Mnouchkine Napszínháza, (Théátre du Soleil), amely a f r a n c i a forradalomról szóló (1789, ill. 1793 c.) előadásaival a közönséget aktív, közös politikai j á t é k r a késztette. O Európai t u r n é i k során a Living Theatre és az Open Theatre t a l á l k o z o t t az underground színház intellektuális kísérleti jellegét hangsúlyozó P . Brookk&l, a —>szegény

színház elveit Wroclawban kidolgozó J . Grotowskival és a p a n t o m i m e s Tomaszewskive 1. E k k o r vált n y i l v á n v a l ó v á , hogy az irányz a t nevében rejlő „ f ö l d a l a t t i s á g " nem u g y a n a z t jelenti Keleten, m i n t a m i t Nyugaton, hiszen a különböző t á r s a d a l m i rendszerekben f e l n ő t t művészek m á s t értenek az e l u t a s í t a n d ó „ e s t a b l i s h m e n t " fogalmán is: a n y u g a t i a k a b e v e t t , a k a d é m i k u s vagy k o n z u m k u l t ú r á t , míg a keletiek a monopolisztikus állami k u l t ú r á t . Az utóbbival szembeállni nemcsak kulturális, h a n e m politikai gesztust is jelent, az egzisztenciális veszélyeztetettség vállalását, azaz ellenzékiséget. E z t a k e t t ő s identitást Mo.-on Halász P é t e r lakásszínháza vállalta, de 1976tól Squat Theatre néven ők is New Y o r k b a n f o l y t a t t á k művészi tevékenységüket. O Az amerikai u n d e r g r o u n d színházi mozgalom f o l y a m a t o s a n új nevekkel és technikákkal g y a r a p o d i k . J . Pollock akciófestészete a színek, J . Cage zenei -> happeningjei a hangok p r i m á t u s á t vezették be. Cage az, aki a meditációt (erős Artaud-hatásra) a nézővel közös é l m é n y k é n t éli át, ill. játssza el, s kínai testépítési e l j á r á s o k a t színpadi módszerként alkalmaz. A játék közelít az élethez, a színpad t ö b b é nem imitál, hanem t e r e m t ő erővel bír. A l á t v á n y és valóság ontológiai kettősségének „ m e g s z ü n t e t é s e " szélsőséges akciókhoz is vezetett: a R . Schechner által 1968-ban a l a k í t o t t Performance Group a bacchanáliák újraértelmezésével szerzett különleges élményt a résztvevőknek, az osztrák „ t e s t m ű v é s z " , R. Schwartzkogler pedig 1969-ben belehalt öngyilkos p r o d u k c i ó j á b a . O A marginalitás t u d a t o s vállalása mellett meglepő üzleti sikerré v á l n a k egyes teljesítmények. Az ún. oíf-off-Broadway-színházak (—>qff-Broadway-mozgalom), amelyek kis k á v é h á z a k b a n m ű k ö d t e k (le Café Cino, la Mama Experimentál T h e a t r e Club), olyan híres d a r a b o k létrehozói v o l t a k , amilyen a Hair vagy a J é z u s Krisztus Szupersztár. O Ez távolról sem jelenti az u n d e r g r o u n d experimentális színházi mozgalom megszűnését. A színházi kísérletek a k k o r sem fejeződnek be, ha a kőszínházak által képviselt h a g y o m á n y o s színjátszás ö n m a g a m e g ú j í t á s a végett hasznosítja az u n d e r g r o u n d egyes megoldásait. Az u n d e r g r o u n d színház ugyanis életfelfogás, a jövő nézőire h a g y o t t artisztikus t e s t a m e n t u m . O (->földalatti irodalom, neoavantgardista színház, szubkultúra) O írod.: A. S. Downer: The American T h e a t r e T o d a y (1967); F . J o t t e r a n d : Le n o u v e a u t h é á t r e américain (1970); J . Rose-Evans: E x p e r i m e n t á l T h e a t r e (1970); Roselee Goldberg: P e r f o r m a n c e A r t (1979); I.

126

UNDOR nyítés), funkcionálisan erősítő —>alakzat, a m e l y b e n valamely dolgot, jelenséget a r á illőnél e n y h é b b kifejezéssel illetünk, hogy az állítás erőteljesebbnek t ű n j ö n . ( E b b e n az é r t e l e m b e n t e h á t -+meiózis, ellentéte pedig, h a egy t u l a j d o n s á g felnagyításával ann a k kicsiny v o l t á t igyekszünk érzékeltetni.) í g y u n d e r s t a t e m e n t n e k t e k i n t h e t ő a —»tapeinózis is, a m i k o r egy dolgot n e m a jelentőségének megfelelően említenek. Szűk e b b értelemben egy fogalom vagy t u l a j donság erőteljes hangsúlyozása ellentétének t a g a d á s a révén. P é l d a r á a bibliai feddő, róvó értelmű „ n e m dicsérlek" (1 K o r , 11:17, 22) éppúgy, m i n t az 1980-as é v e k b e n a b u d a p e s t i köznyelvben elterjedt, elismerő „ n e m s e m m i " . U n d e r s t a t e m e n t előszeret e t t e l fordul elő h á b o r ú és más veszélyes szituációk leírásakor, pl. a Sigurd (Siegfried) származásáról szóló Völsunga sagáb a n Sinfjotli, amikor mérges kígyót talál a kenyérsütéshez előkészített lisztben, így szól (szó szerint f o r d í t v a ) : „Nem v a g y o k g y a n ú nélkül, hogy nem volt-e valami élő a l i s z t b e n ? " (Egyben az u n d e r s t a t e m e n t egyik t i p i k u s f o r m á j á r a , a k e t t ő s t a g a d á s r a is példa.) O írod.: G. W . Turner: Stvlisties (1973); L. Turco: T h e N e w Book of F o r m s . A H a n d b o o k of Poetics (1986).

B u c h h o l z — J . Malina: Living T h e a t r e heisst Leben (1980); Szabolcsi M. (szerk.): A n e o a v a n t g a r d e (1981); R. Schechner: A p e r f o r m a n c e (1984). Jákfalvi Magdolna Underhill [andöhil], Evelyn (Wolverh a m p t o n , 1875. dec. 6.—London, 1941. jún. 15.): angol misztikus költő, író. K ö n y v k ö t é s z e t e t t a n u l t , de mélyebb vonz a l m a t á r u l t el a k ö n y v e k t a r t a l m a — fők é n t a keresztény misztikus irodalom — iránt. MysticÁsm, A Study in the Natúre and Development of Man 's Spiritual Consciuousness ('Miszticizmus, t a n u l m á n y az e m b e r szellemi t u d a t á n a k természetéről és fejlődéséről', 1911), The Mystic Way, A Psychological Study in Christian Origins ('A miszt i k u s ú t , lélektani t a n u l m á n y a kereszténység eredetéről', 1913) és Practical Mysticism, a Little Book for Normál People ('Gyakorlati miszticizmus, kis könyv normális e m b e r e k n e k ' , 1914) c. könyveivel kellő hírn e v e t és t e k i n t é l y t v í v o t t ki m a g á n a k ahhoz, hogy h a m a r o s a n számos folyóirat vallásszakértője, m a j d 1929-től 1932-ig a The Spectator teológiai szerkesztője lehessen. O Előadásai és írásai nagy szerepet j á t s z o t t a k a b b a n , hogy m ű v e l t e b b kortársai a misztikus teológiát m i n t figyelemre méltó ismer e t f o r r á s t ismerték el. Anglikán létére is nagy hatással volt rá a katolikus vallás, és főleg K r i s z t u s n a k a szentségek vételében elérhető m e g t a p a s z t a l á s a . O Művei még: A Barlamb's Ballad Book ('Egy áldozati bár á n y balladáskönyve', költ.-ek, 1902); The Grey World ('Szürke világ', reg., 1904); Mysticism and War ('Miszticizmus és háború', t a n . , 1915); One hundred Poems of Kabir ( ' K a b i r száz verse', R. Tagorével közösen, é. n.); The Essentials of Mysticism and Other Essays ('A miszticizmus lényege és más esszék', 1920); The Inside of Life ('Az élet belseje', tan., 1932); The School of Charity, Meditations on the Christian Creed ('Az irgalmasság iskolája, elmélkedések a keresztény Hiszekegyről', 1934); The Spiritual Life. Four Broadcast Talks. ('A lelki élet. N é g y rádióbeszéd.', 1937); The Church and War ('Az egyház és a h á b o r ú ' , t a n . , 1950). Somogyi György

Kicsi Sándor

understatement [ a n d ö s z t é j t m ö n t ] ( a n g o l 'alámondás, kevesebbet állítás'): angol stilisztika fogalom, lényegében a -»litotész megfelelője, á l t a l á b a n az —>irónia, a —>szarkazmus, olykor az —• eufemizmus vagy a —•sejtetés eszköze. Ellentéte, az overstatement ('túlzás') a -*hiperbola megfelelője. U n d e r s t a t e m e n t t á g a b b értelemben minden olyan formálisan kicsinyítő (—•kicsi-

András

Underwood | andövw.d], Francis H e n r y (Enfield, Mass, 1825. j a n . 12.—Edinburgh, 1894. aug. 7.): amerikai (USA) író. Ü g y v é d ként 1857-ben m e g n y e r t e H. Beecher Stowe, O. W . Holmes, R . W . Emerson, H. D. Thore.au, H . W . Longfellow és J . R . Lowell t á m o g a t á s á t a rabszolgaság eltörléséért k ü z dő Atlantic Monthly alapításához. Skóciáb a n amerikai k o n z u l k é n t érte a halál. O Legismertebb a g y e r m e k k o r á n a k színhelyét megelevenítő Quabbin: The Story of a Small Town ('Quabbin: egy kisváros t ö r t é nete', 1893) c. regénye, de írt kézikönyv e k e t az angol és az USA irodalomról, s megírta Longfellow, Lowell és J . G. Whittier é l e t r a j z á t is. O Művei még: CloudPictures ('Felhőképek', elb.-ek, 1872); Lord of Himself ('Önmaga u r a ' , reg., 1874); Man Proposes ( ' E m b e r tervez', reg., 1885); Dactor Gray's Quest ( ' D o k t o r G r a y nyomoz', reg., 1895). Somogyi György Ündeszní szojolín dzam: —>mongol irodalmak

127

undorító: esztétikai—művészi minőség, a ->rút egyik alfaja, az esztétikumon kívüli szférával érintkező h a t á r e s e t e . Érvényességi t e r ü l e t e egyes esetekben túl is lépi az

UNDOR esztétikai t e r r é n u m á t . A r ú t az emberi függőségnek, az integritás h i á n y á n a k , a nemszabadságnak az érzéki megjelenési formája, amely egyes alfajaiban, az -*• alantasban, a ->groteszkben, részben a ->komikumban és a -»rettenetesben más minőségekkel keveredik. Az undorító nem a r ú t és egyéb esztétikai minőségek szintézise, hanem a r ú t n a k és a l f a j a i n a k legkarakterisztikusabb, legszélsőségesebb és é p p e n ezért legvisszataszítóbb érzéki testetöltése, amelyben a r ú t á b r á z o l á s a egybeesik a r ú t ábrázolással, és ezért a befogadóban — szemben az alantassal, a groteszkkel, a komikus r ú t t a l — teljesen egyértelműen n e g a t í v h a t á s t vált ki. M i n t szélsőség és h a t á r e s e t cselekm é n y b o n y o l í t á s b a n , k ö r n y e z e t r a j z b a n és e m b e r á b r á z o l á s b a n e g y a r á n t elsősorban a formálásnak, a r ú t t a r t a l o m r ú t megjelenítésének a minősége, amely erős hangsúlyai k ö v e t k e z t é b e n a létrehozott jelenséget érzékileg szinte elviselhetetlenné teszi. E tulajdonságai az undorítót az egyértelmű és érzékileg elviselhetetlenné f o k o z o t t rúttal teszik egyenlővé. Az esztétikai szférán kívül az u n d o r í t ó ábrázolás a —• kellemesség ellentétével, a külvilág jelenségeire való negatív egyéni reagálással, a nem-kellemessel vagy kellemetlennel esik egybe. O Az irodalmi á b r á z o l á s b a n a végletesen r ú t ábrázolás f o r m á j á b a n a kezdetektől fogva jelen van, egyes s t í l u s i r á n y z a t o k b a n , például a romantika b a n , a naturalizmusban, a verizmusban és a r ú t különböző f a j a i v a l bővel élő abszurd ábrázolásmódban különösképpen előtérbe kerül. O Az u n d o r í t ó ábrázolás, a valóság egyes elemeinek végletesen r ú t t á f o r m á l á s a az irodalomban leggyakrabban a k ö r n y e z e t r a j z b a n jelentkezik mint az e m b e r i viszonyok elviselhetetlenségének érzéki megjelenítése. E z t a funkciót tölti be Zola nem egy leírása, pl. A patkányfogó híres, a libát evő családot ábrázoló jelenete, a m e l y a tisztán fiziológiai lét szintjére s z o r í t o t t emberség m e g d ö b b e n t ő jelképe. U g y a n i l y e n értelemben szerepel a minőség G. Hauptmann A t a k á c s o k c. művének k ö r n y e z e t r a j z á b a n , a k u t y á t felfaló munkáscsalád leírásában, s a filmművészetben Eizenstein P a t y o m k i n j á n a k a romlott húst b e m u t a t ó szuggesztív képsorában. Megjelenhet az undorító az emberellenes erők jelképes megtestesítőjeként is, mint pl. jellegzetesen népmesei-romantikus hangvétellel Mirigy a l a k j á b a n V örösmartynál, a végzetszerű bűn c s á b í t á s a k é n t (Csongor és T ü n d e ) , az emberben rejlő rossz els z a b a d u l á s a k é n t Shakespeare-nél, a Macbeth b o s z o r k á n y a i b a n , és mélyen filozofikus t a r t a l o m m a l Th. Mann D o k t o r Faus-

t u s á n a k a zeneszerzőt a könnyű siker lehetőségeivel k e c s e g t e t ő z e n e m ű k i a d ó n a k v a g y a nagy művésszel p a k t u m o t k ö t ő sát á n n a k az a l a k j á b a n . Az undorító ábrázolás lehet a jellemrajz eszköze is, a m i k o r a legrosszabb emberi t u l a j d o n s á g o k fizikai —érzéki kivetítése hozza létre ezt a minőséget, m i n t pl. Dickens végletesen visszataszítóvá formált H e e p Uriasának figurájában. Baudelaire n a g y erejű, E g y dög c. versében az undorító minden élőlény végzetszerű kiszolgáltatottságának, az elmúlásn a k a m o n u m e n t á l i s jelképévé válik. O (->esztétikai minőségek, rút) Poszler György Undset [w-nszetj, Sigrid ( K a l u n d b o r g , 1882. m á j . 20.—Lillehammer, 1949. jún. 10.); norvég írónő, publicista. É d e s a p j a , T. Undset európai hírű régész, é d e s a n y j a , C h a r l o t t e Gyth, K a l u n d b o r g d á n város polgármesterének leánya. 1884-ben a család Oslóba költözött. Az apa korai halála u t á n nehéz helyzetbe kerültek, így U n d s e t 1893b a n irodai m u n k á t vállalt. Közel tíz éven á t m u n k a mellett képezte m a g á t , hogy megvalósíthassa formálódó művészi álmait. Érdeklődése előterében a t ö r t é n e l e m , a d á n és norvég népdalok, sagák, v a l a m i n t L. Holberg komédiái álltak. Első történelmi regényének megjelentetésére a kiadó átdolgozás nélkül nem vállalkozott, ezért a k t u á lis t é m á k félé f o r d u l t . 1907-ben Fru Martha Oulie ('Martha Oulie asszony') c. jelent meg a felszínen hétköznapi, modern t é m á j ú regénye. Napló f o r m á b a n megírt m ű v é b e n b á t r a n szembeszáll a polgári é r t é k e k e t megkérdőjelező életfelfogással és elveti az erotikus r o m a n t i k a szemléletét. Az ipari t á r s a d a l o m b a n kialakulóban lévő ú j csal á d s t r u k t ú r a és v á l t o z ó erkölcs kihívására válaszolva M a r t h a Oulie a csillapíthatatlan ösztönök, az egoizmus mélységeiből, küzdelmek és ö n m a g a felett a r a t o t t győzelmek á r á n j u t el az élet tartópilléreinek, a morális törvényeknek felismeréséig. A Den lykkelige alder ('Boldog kor', nlák, 1908) c. k ö t e t d a r a b j a i b a n a realizmus és a hétközn a p i s á g nem a k a d á l y o z z a meg az e m b e r á b rázolás melegségét, az álmok, a v á g y a k emberhez t a r t o z á s á n a k hangsúlyozását. O Könyveivel h a m a r hírnevet szerzett magán a k . Megvált munkahelyétől és 1909-ben állami ösztöndíjjal R ó m á b a u t a z o t t . Utiélményeinek első lecsapódása a Jenny (1911) c. merész hangvételű, oslói és római színtereken játszódó regénye. J e n n y t , akinek a művészetek iránti érdeklődésében U n d s e t római ú t j á n a k ö r ö m e jelenik meg, esztétikai érzéke, tisztasága, okossága és vágyai a 128

UNDOR Helge G r a m h o z fűződő szerelem felé h a j t j a . Az oslói környezet szürkeségében a z o n b a n be kell látnia, hogy á l t a t t a m a g á t . H ű t l e n sége és az ú j a b b csalódásokon á t döbben rá, hogy e r o t i k u s szerelmi á l m a i b a n ö n m a g á t kereste és illúziók á l d o z a t a lett. A felismerés terhe a l a t t összeroppan és .az öngyilkosságba menekül. Az álmok és v á g y a k , illetve az élet törvényszerűségeinek és következményeinek szembeállítása az írónő s z á m á r a az érettség f o k á r a j u t á s t jelentik. R ó m á ban i s m e r k e d e t t meg A. C. Svarstad festővel, akivel 1912-ben házasságot k ö t ö t t , s g o n d j a i b a v e t t e Svarstad h á r o m gyermekét is. Vaaren (1914: H a j d ú H., Tavasz, 1929) c. regényében m i n t e g y továbbszövi a t é m á t , s noha a főszereplő, Rose Wegner a d o t t s á g a i lényegében azonosak J e n n y é vel, a törvényszerűségek kikerülhetetlen felismerésével és némi rezignációval bár, de m e g t a l á l j a a megoldást. Felfedezi a hűség, a jóság, az igaz emberség eszményeit és törekszik elérésükre. Megtanulja, hogy az életben m i n d e n t fokról-fokra kell felépíteni. Az ábrázolás hiteles, a Jenny t r a g i k u s sodrását, megrázó „olvasmányosságát" a z o n b a n n e m éri el. O Az örökkévalóság igénye, m i n t az emberi létet irányító h a t a lom, t ö b b későbbi írásának m a g j á t képezi. Az i n d i v i d u u m o n t ú l m u t a t ó értékek t u d a t á n a k h i á n y á b a n l á t j a a modern kor fő p r o b l é m á j á t . Az önző ego túllépésének záloga az Tstenbe v e t e t t hit. Az elidegenedés, a m a g á n y , csak a hit által kerülhető el. A modern világ, s ez U n d s e t modern t á r gyú regényeinek üzenete — űrben él. „Önm a g u n k b a v a g y u n k szerelmesek", m e r t életünkből hiányzik a vallás. Az egocentrikus életvitel alacsonyabbrendű, mint a teocentrikus, amelyben az e m b e r önmagánál m a g a s a b b r e n d ű létezőt ismer fel és választ élete k ö z é p p o n t j á n a k . A p r o b l é m a k ö r sok a t v i t a t o t t esszékötetben is megjelent. Az Ki kvinnesynspunkt ('Női szemmel', 1919) csokorba g y ű j t ö t t e az írónő addig megjelent írásait, amelyekben a kor nézeteivel sok p o n t o n ütköző undseti nő-képpel találk o z h a t u n k . N e m áll szemben a nők politikai. szociális „ f e l s z a b a d í t á s á n a k " egyre népszerűbb irányvonalával, csupán rehabilitálni a k a r j a az anya, az o t t h o n , a gyermeknevelés devalválódni látszó értékeit. Követelménye a nőkkel szemben igényes, önkritikus és a nemek közötti valódi egyenjogúság t a l a j á n áll. B á t r a n vállalja a szembenállást az aktuális jelszavakkal. Nem hátrafelé menekül, h a n e m a történész szemével az értékekre t e k i n t v e felelősen választ és ú j irányba indul. O A középkor t é m á j a k o r a ifjúsága ó t a f o g l a l k o z t a t t a . A

1)

középkorban játszódó műveihez nagy segítséget n y ú j t o t t tárgyi ismerete és átfogó műveltsége. Középkori t á r g y ú regényei abból a felismerésből táplálkoznak, hogy a b e n n ü n k élő, s a j á t o s a n emberi lényeg metafizikai és vallási eredetű. Vallásossága teh á t nem történészi k u t a t á s a i n a k következménye. Nem m i n d e n n a p i felkészültségével, az eredeti forrásokhoz alkalmazásával a középkor o l y a n nagyívű f r e s k ó j á t sikerült megfestenie, amely megengedi, hogy a konkrét történelmi események ábrázolása csak a h á t t é r b e n t ö r t é n j e n . Alakjai ebben a hiteles középkori közegben is hús-vér emberek. L é n y e g ü k e t , azaz emberségüket tekintve, konfliktusaik nem különböznek későbbi korok embereinek konfliktusaitól. O Első középkori regény trilógiája, a Kristin Lavransdatter (1920—1922), „a leghatalm a s a b b történelem- és emberábrázolás a modern norvég i r o d a l o m b a n " . A trilógia legdrámaibb kötetében: Kransen (1920: H a j d ú H „ Koszorú. 1932) K r i s t i n gyerm e k k o r á t és E r l e n d Nikolaussonhöz fűződő t i l t o t t szerelmét m u t a t j a be. Az összeütközés a kor erkölcsével eltávolítja a p j á t ó l , a Kristin s z á m á r a legszeretettebb emberi lénytől. A k ö t e t Kristin keserves h a r c á t ábrázolja E r l e n d szerelméért, gyermekeiért, lelki n y u g a l m á n a k , a p j á h o z fűződő bizalmas v i s z o n y á n a k vezekléssel való viszszaszerzéséért. A Husfrue (1921: H a j d ú H., Asszony, 1934) Kristin és Erlend konfliktusokkal, szenvedéssel, de u g y a n a k k o r szenvedélyes szerelmével teli t o v á b b i életét mut a t j a be. A művészettörténész hozzáértésével ábrázolt vezeklő-zarándokút a Nidarosd ó m b a a z o n b a n nem hozza meg Kristin s z á m á r a a békét, ezért férjén a k a r j a behajtani szenvedése á r á t . Keménysége hozzájárul Erlend házasságtöréseihez, k a l a n d v á g y á n a k elszabadulásához, melynek révén felségárulásnak minősülő lázadásba keveredik. Kristin csak férje halála u t á n döbben rá önzésére, i r á n t a érzett szerelmének mélységére. A Korset (1922: H a j d ú H., Kereszt, 1934) c. kötetben küzdelme, elsősorban ö n m a g á v a l , a k a r a t o s s á g á v a l folytatódik, de i m m á r a szeretet m i s z t é r i u m á n a k felsejlő p e r s p e k t í v á j á b a n . Önzése révén b i r t o k k é n t ragaszkodik szenvedéseihez, keserűségben és gyászban próbál bosszút állni a sorson. Az öregkor küszöbén, gyermekkori o t t h o n á b a n döbben rá, hogy m a g a z á r t a ki a szeretetet s a j á t életéből. Ezzel a felismeréssel u t a t enged az isteni és emberi m e g b o c s á t á s n a k . Kolostorba vonul és életét m á s o k é r t , az utolsó időben az 1349-es nagy pestis áldozataiért a j á n l j a fel. O M u n k á s s á g á t 1922-ben a norvég p a r l a m e n t

129

UNDOR örökös írói é l e t j á r a d é k k a l j u t a l m a z t a anélkül, hogy U n d s e t f o l y a m o d o t t volna érte. 1924-ben á t t é r t a katolikus hitre. O Másik két, e g y m á s h o z kapcsolódó, m o n u m e n t á l i s középkori regénye, az Olav A udunsmn i Hestviken ('A hestvikeni Olav Audunsson', 1925) és az Olav Audunsson og hans born ('Olav A u d u n s s o n és gyermekei', 1927) a 13. sz. első felében játszódik. A konfliktus, akárcsak a Kristin Lavransdatter esetében az önzés, az a k a r a t o s s á g és az isteni törvények összeütközéséből adódik. A vallásos elem h a n g s ú l y o z o t t a b b a n jelenik meg, mint k o r á b b a n . A hős a b ű n t u d a t , a lelkifurdalás, az emberek véleményétől való félelem béklyójából nem t u d szabadulni. A lelki vergődés az emberi lét alapkapcsolataiban és fő törekvéseiben: a szerelemben, házasságban, férfi és nő, szülő és gyermek, ember és e m b e r , Isten és e m b e r k a p c s o l a t á nak e r ő t e r é b e n zajlik. Olav lelkének mélyrétegeiben elevenen él a p o g á n y büszkeség érzése, a m e l y cselekedeteit vezérli és a m e l y n e k a l a p v e t ő jellemzője, hogy irtózik a m e g a l á z t a t á s t ó l , a tekintélyvesztéstől és képtelen elismerni egy szupernaturális erő, az I s t e n számonkérési jogát. Olavnak az elkövetett gyilkosság m i a t t a b ű n b á n a t i g és kiengesztelődésig kell eljutnia, csak így lehet Káinból Ábellé, pogányból hívő emberré. N é m a s á g a m i a t t a z o n b a n sohasem v a l l h a t j a be bűnét, de halála ó r á j á b a n elemi erővel t ö r fel lelkéből a b á n a t , az engesztelődés képességének tisztító érzése. K ö zépkori regényeiért 1928-ban irodalmi Nobel-díj)&\ t ü n t e t t é k ki. O E z u t á n született kortárs t é m á j ú k é t k ö t e t e s regényében: Gymnadenia ('Vad orchideák', 1929) és a Den braendende busk ('Az égő csipkebokor', 1930), v a l a m i n t a házasság p r o b l é m á j á t boncolgató Ida Elisabeth (1932: H a j d ú H . , ua., 1937) és a Den trofaste hustru (1936: uő, A hű feleség, 1938) c. m ű v e i b e n a vallási m o t í v u m központivá válik. Mindennapi emberek, h é t k ö z n a p i helyzetek között valódi s z a b a d s á g u k fokozatos visszanyerése vagy é p p e n megszerzése révén j u t n a k el a lét lelki valóságának felfedezéséhez és értékeléséhez. U n d s e t végleg leszámol a n a t u ralizmus életszemléletével és modern, vallási a l a p ú k u l t ú r k r i t i k a t a l a j á r ó l vizsgálja a létkérdéseket. Meggyőződésének, vallási t u d a t á n a k ereje t ú l m u t a t a felekezeti korlátokon és az emberben lévő metafizikai és vallási v a l ó s á g o t központi t é n y e z ő k é n t kezeli és tiszteli. 1934-ben k i a d o t t Elleve ár ('Tizenegy év') c. gyermekkori visszaemlékezései s a j á t o s helyet foglalnak el művei sorában. Áz összefüggő, novellaszerű fejezetekből f o n t o s információkat szerezhe-

t ü n k költészetéről és jelleméről. Az írói képzelet, a sodró érzelmek, ill. a valóság iránti érzék és a mindig éber, k é t k e d ő racionalizmus állnak szemben egymással. Az Etapper ('Korszakok', 1929) és az Etapper. Ny raekke ('Korszakok. U j sorozat', 1933) c. esszékötetek szellemi ö n é l e t r a j z á n a k fontos állomásait t a r t a l m a z z á k . O Középkori t é m á j ú regényeiben a k a t o l i k u s e g y h á z a t m i n t vallási inspirációs f o r r á s t és h a t a l m a s k u l t ú r a t e r e m t ő tényezőt értékeli. Mélyreh a t ó ismeretei m i a t t a legjelentősebb norvég középkori történészek közé sorolják. Norske helgener ('Norvég szentek', 1935), Trosskijte i Norge ('Vallásváltás Norvégiában') c. t a n u l m á n y a i és 1939-ben a Cappelen kiadóvállalat n a g y l e x i k o n á b a n megjelent t a n u l m á n y terjedelmű szócikkei, a Norsk kulturhistorie ('Norvég k u l t ú r t ö r t é net'), a Sognekirken ('Plébániatemplomok'), a Pá pilgrimsferd ('Zarándokúton') és a Klosterliv ('Kolostori élet') széleskörű, alapos szakmai munkáról t a n ú s k o d n a k . O A nácizmus, azaz a t o t a l i t á r i u s állam és az „ ú j p o g á n y s á g " ellen elsők k ö z ö t t emelte fel szavát, egy n é m e t emigráns k i a d ó s z á m á r a készült Fortschritt, Rasse, Religion ('Haladás, faj, vallás', 1935) c. írásaival. A felvilágosodás kora emberének p r o b l é m á i t készült megeleveníteni ú j a b b regényciklusában, melynek első, torzóként is jelentős dar a b j á t , a Madame Dorthea-t (1939), a ném e t megszállás m i a t t nem sikerült befejeznie. 1940-ben menekülnie kellett. í g y jut o t t hosszú, m e g p r ó b á l t a t á s o k k a l és veszélyekkel fenyegető úton, a SZU-n át az USA-ba, ahol f á r a d h a t a t l a n u l írt és szólt Norvégia érdekében, felhasználva a náciellenes p r o p a g a n d a minden eszközét. E korszakából származó legfontosabb írásai, a Return to the Future ('Vissza a jövőbe', 1942), a Happy Days in Norway ("Boldog n a p o k N o r v é g i á b a n ' , 1942) történelmi tisztánlátásról és elszánt hazaszeretetről tan ú s k o d n a k . Az Artikler og taler fra krigstiden ('Cikkek és beszédek a h á b o r ú idejéből') g y ű j t e m é n y e halála u t á n , 1952-ben jelent meg. O Amerikából megfogyatkoz o t t erővel, de ú j tervekkel t é r t haza 1945ben. Caterina av Siena ('Sienai Katalin', 1951) Sienai Szent Katalinról írt életrajza középkori történelmi regényeinek minden erényével dicsekedhet. A szent é l e t ú t j á n a k analógiája, emberi fejlődése a k t u á l i s üzenet volt kortársainak. A minden idealizálástól mentes, realista á b r á z o l á s révén a keresztény eszme erővel és hitelesen jelenik meg. O Művei világszerte s z á m t a l a n fordít á s b a n jelentek meg. Sokoldalú munkásságát a kritika g y a k r a n ellentétesen értékeli.

130

UNGAR A legjelentősebbek közé sorolható t ö b b írása a z o n b a n ,,mint minden nagy m ű . . . szétfeszíti s a j á t korlátait . . . és az esztétikai élménnyel olyan t á v l a t o k a t nyit, melyek az egyes ábrázolt korszakoktól és alakoktól az emberi szív azon rétegeihez vezetnek, melyek soha nem v á l t o z n a k " . (E. Steen) O Egyéb fő művei: Fortellingen om Vigaljot og Vigdis ('Vigaljot és Vigdis t ö r t é n e t e ' , elb., 1909); Ungdorn ( ' I f j ú s á g ' , költ.-ek, 1910); Fattige skjaebner ('Szegény sorsok', nlák, 1913); Tre sastre ( ' H á r o m nővér', t a n . , 1917); Fru Waage ('Waage aszszony', reg., 1917); Spliten i troldspeilet ('Repedés a v a r á z s t ü k ö r b e n ' , reg., 1917); Katholsk propaganda ( ' K a t o l i k u s propag a n d a ' , tan.-ok, 1927); De kloke jomfruer (1918: G. Beke Margit, Az okos leányzók, reg., 1931). O Magyarul még: Menekülés (reg. részlet, n. n., Nyűg, 1932, 1.); Pogány szerelem (reg., H a j d ú H., 1932); 1 vers (uő, N é p s z a v a . 11)34, 106.); 1 elb. (uő, Vig, 1935, 2.); 1 elb. és 3 vers (uő, Nobel-díjas írók antológiája, 1935); 1 elb. (Possonyi L., YTig, 1935, 4.); 1 vers ( H a j d ú H., uo., 1935, 4.); Tizennégy év (reg. részlet, uő, uo., 1936. 2.); 2 vers (uő, Skandináv líra, 1936); 1 elb. (R. Csajka Zs., uo., 1938, 4.); 1 elb. (Possonyi L., Kaleidoszkóp, anto., 1940); 1 vers (Hajdú H., A tél költészete, a n t o . , 1943): 1 elb. ( R ó n a v Gy., Tíz parancsolat, 1948); 1 reg. részlet ( T h u r z ó G . , Vig, 1949. 625—634. o.); 2 vers ( H a j d ú H., S k a n d i n á v költők. 1964); 1 elb. ( K ú n o s L., A bűvös síp. Norvég elbeszélők, anto., 1981); 1 részlet a Kristin L a v r a n s d a t t e r c. regényből ( H a j d ú H.. Irodalmi Nobel-díj 1900—1990, anto., 1990). O írod.: K . Elster: F r a tid til anden (1920); -J. Bing: Sigrid Undset (1924); E. Kielland: Fem essays om moderne norske l i t t e r a t u r (1926); F é j a G . : Élet és halál regénye (Erdélyi Helikon, 1932, 8.); L u k á c s G.: Az élet p r o b l é m á j a H a m s u n és U n d s e t regényeiben ( K a t S z , 1940, 13.); N. Roll Anker: Min v e n n Sigrid Undset (1946); A. Skouen: Sigrid U n d s e t skriver h j e m (1947); A. H. Winsnes: Sigrid Undset — E n studie i kristen realisme (1949); S. Hoel: T a n k e r om norsk d i k t n i n g (1955); H. Rieber-Mohn: U n d s e t istenképéről (Samtiden, 1955); E. Steen: Kristin L a v r a n s d a t t e r (1959); 1). Haakonsen: Om p a k t b e g r e p e t i ,,Kristin L a v r a n s d a t t e r " ' (Tradisjon og fornyelse. F e s t s k r i f t til A. H. Winsnes, 1959); I. Packness: Sigrid U n d s e t Bibliografi (Norsk bibliografisk bibliotek X X I V . 1963); W . Dahl: Den t r o f a s t e hustru ( E d d a , 1965): C. F . Bayerschmidt: Sigrid Undset (1970): B. K r a n e : Sigrid Undset. Liv og meninger (1970); N é m e t h L.: Undset: Kristin Lav-

r a n s d a t t e r (Európai u t a s , 1973): K. G. J o h a n s e n : Guds lys og m a n n e n s m e r k e . Realisme og simbolikk i Sigrid Undsets román O. Audunsson (1982); C. H. Grondahl: Ormens bitt. Menneskets vilkár i Sigrid U n d s e t s román Olaf Audunsson (1982); V. Ystad: Kristin L a v r a n s d a t t e r og historien (Sigrid U n d s e t i dag, 1982); H. RieberMohn: Sten pá sten: F e m blikk pá Sigrid U n d s e t ; H . Ronning: Middelalderens lvs, mellomkrigstidas lyst (Vinduet, 1983, 3.); L. Bliksrud: N a t ú r og n o r m e r hos Sigrid U n d s e t (1988); E. Solbakken: Redefining I n t e g r i t y . The P o r t r a y a l of W o m e n in t h e C o n t e m p o r a r y Novels of Sigrid U n d s e t (1992); L. Bliksrud: Norske Selskab og „exemplaria r o m a n a " ( 0 . Andersen—A. Aarseth [szerk.J: A n t i k k e n i norsk litterat u r . 1993); T. O r j a s a e t e r : Menneskenes hjerter. Sigrid U n d s e t — e n livshistorie (1993). Merkl Hilda Ünen: —•mongol

irodalmak

Unetane tókef: —>pijjut Ungar, H e r m a n n (Boskovice, Morvao., 1893. ápr. 2 0 . - Prága, 1929. okt. 28.): osztrák elbeszélő, d r á m a í r ó . J ó m ó d ú zsidó családban született. J o g o t , filozófiát és orientalisztikát t a n u l t Berlinben, Münchenben, ill. P r á g á b a n . A világháború galíciai harcai során súlyos sebesülést szerzett. 1918-tól ügyvédi praxist f o l y t a t o t t , m a j d banktisztviselő lett, de színészi, rendezői hajlamainak is élt. 1921-ben csehszlovák állami szolg á l a t b a lépett, kereskedelmi a t t a s é volt Berlinben. Innen színházi és könyvkritikákkal l á t t a el többek között a Prager Tagblattot és a Literarische Weltet. Egyetemi éveiben bekapcsolódott a zsidó ifjúszocialista mozgalomba, később a német baloldali értelmiségi írók Gruppé 25 elnevezésű tömörüléséhez csatlakozott, m a j d h á t a t f o r d í t o t t a politikai eszméknek. O Halála u t á n h a m a r , ám m é l t a t l a n u l elfeledett, az 1960-as évek végétől ú j r a felfedezésüket élő művei, távoli k a p c s o l a t b a n az expresszionizmussal, a fiziológiai, pszichikai extremit á s és a b n o r m i t á s körébe merészkedő irodalmi példákat, mindenekelőtt Büchner W o y z e c k j é t v a l l h a t j á k előzményüknek. Elbeszélései, két regénye, k é t színpadi alkotása (hagyatéka ismeretlen, elveszettnek tekinthető) a szorongás és a d ü h (kölcsönösségben álló) vegetatív k é n y s z e r a u t o m a t i z m u s á t modellezik. Az ábrázolás az elbeszélésmód F. Kafkára, emlékeztető és hozzá f o g h a t ó stiláris egyszerűsége, precíz tárgyiassága révén nő jelképi e r e j ű v é mint az 131

UNGAR ember m e n t á l i s k a t a s z t r ó f á j á n a k gondolati megélése, l e g m a r k á n s a b b a n a Die Verstümmelten ('Megcsonkoltak', 1923) c. regényben. írói v i l á g á n a k vizsgálatával az irodalomtörténet teljes mértékben adós. Másik regényét — Die Klasse ('Osztály', 1927) is ú j r a k i a d t á k , két színpadi m ű v é t pedig Der rote General ('A vörös generális', bem.: 1928), Die Gartenlaube ( ' K e r t i lugas', bem.: 1929) — televízióra dolgozták át az utóbbi évtizedekben. -Jelentőségére vall, hogy posztumusz elbeszéléskötetéhez: Colberü Reise ('Colbert u t a z á s a ' , 1930) Th. Mann írt bevezetőt. O E g y é b megjelent művei: Knaben und, Mörder ( ' F i ú k és gyilkosok', elb.-ek, 1920); Die Ermordung des IIauptmanns Hanuka ( ' H a n u k a h a d n a g y meggyilkolása', elb., 1925). O Kiad.: Das Gesamtwerk ('Összes művei', 1989); Der Rankbeamte und, aridere Prosa ('A banktisztviselő és az egyéb prózai művek', 1989). Komáromi Sándor Ungaretti [ungáretti], Giuseppe (Alexandria, 1888. febr. 8.—Milánó, 1970. jún. 1.): olasz költő. Szülei L u c c á b ó l származtak, m i n d k é t ágon paraszti családból. Ungaretti szóbeli közlése a l a p j á n úgy t a r t o t t a számon e r e d e t ü k e t , hogy őseik — a vidék számtalan Ungarelli, Ungherini, Ungherone, Ongaro s t b . nevezetű nemzetségéhez hasonlatosan — a velencei rabszolgapiacon eladott, a t ö r ö k ö k által f o g s á g b a e j t e t t magyar hadifoglyok vagy m á s r a b o k lehettek. E g y i p t o m b a kivándorolt a p j a k u b i k u s k é n t kereste k e n y e r é t a Szuezi-csatorna munkálatainál; az egészségtelen é g h a j l a t m i a t t 1889-ben fiatalon meghalt. A n y j a pékséget m ű k ö d t e t e t t Alexandria k ü l v á r o s á b a n , a sivatag peremén. U n g a r e t t i 1897-ben kezdte t a n u l m á n y a i t a szalézi r e n d Don Bosco Intézetében, Alexandriában, a b b a n a kollégiumban, ahol Marinetti is k i t ű n ő oktatásban részesült, 1904-ben b e i r a t k o z o t t az Ecole Suisse dacot főiskolára, az akkori Alexandria l e g m a g a s a b b színvonalú felsőoktatási intézményébe. J o g o t t a n u l t , ugyanakkor i r o d a l m a t is hallgatott és a Mercure de Francé buzgó olvasója lett. Már kamaszfővel r a j o n g o t t Leopardi, Baudelaire, Mallarmé és Nietzsche művészetéért, 1908-ban gyakran m e g f o r d u l t a „ V ö r ö s b a r a k k " elnevezésű m u l a t ó b a n , az a n a r c h i s t á k nemzetközi találkozóhelyén, ahol E. Pea folyt a t o t t szervező tevékenységet. Pea és Ungaretti e g y é b k é n t életre szóló b a r á t s á g o t kötöttek. Amikor m e g p r ó b á l t á k kiszabadítani a P a t y o m k i n cirkáló m a t r ó z a i t , akik az alexandriai kikötőben zendülést szítottak, l e t a r t ó z t a t t á k őket, de U n g a r e t t i t föl-

m e n t e t t é k . E b b e n a korszakában nem verseket írt, h a n e m politikai és irodalmi t á r gyú újságcikkeket, ezen kívül Poe novellák a t f o r d í t o t t . 1912-ben Olaszo.-on á t P á rizsba u t a z o t t , hogy befejezze jogi tanulm á n y a i t ; o t t Bergson, Bédier, Lanson és m á s híres mesterek előadásait h a l l g a t t a , ismeretséget k ö t ö t t a francia k u l t ú r a számos kiválóságával, Apollinaire-rel, Gidedel, Valéryval és az a v a n t g a r d e olyan nagyszerű képzőművészeivel, m i n t Picasso, Braque, Modigliani és De Chirico. Némelyik ü k n e k meghitt j ó b a r á t j a lett. Kapcsolatba került az o t t élő firenzei irodalmárokkal, m i n t pl. A. Sofficive 1, C. Papinival, A. Palazzeschive 1. 1914-ben I t á l i á b a u t a z o t t , hogy T o r i n ó b a n t a n á r i képesítést szerezzen és francia n y e l v e t t a n í t s o n : szigorlatai végeztével Milánóban telepedett le; tanít o t t és megírta első verseit, amelyeket 1915-ben j e l e n t e t e t t meg párizsi olasz barátai b i z t a t á s á r a a Lacerba c. folyóiratban. Ez évben lépett be Olaszo. a h á b o r ú b a ; U n g a r e t t i b e v o n u l t k a t o n á n a k ; decemberben m á r a K a r s z t o k b a n harcolt. A lövészárok világa mély n y o m o t h a g y o t t benne, itt ért á l t a l á n o s é r v é n y ű nagy költővé. 1916-ban jelent meg Udinéban, nyolcvan p é l d á n y b a n , első verseskötete, az II Porto Sepolto ('Az e l t e m e t e t t kikötő'). A szerény kiállítású könyvecske nemcsak a 20. sz.-i olasz költészet, h a n e m a világirodalom történetében is ú j u t a t n y i t o t t . O E z r e d é t 1918-ban á t h e l y e z t é k Franciao.-ba; a háború u t á n Párizsban m a r a d t , újságírásból t a r t o t t a fenn m a g á t ; 1919-ben La Guerre ('A háború') c. f r a n c i a nyelvű verseskötettel jelentkezett. U g y a n e b b e n az esztendőben jelent meg az Allegria di Naufragi ( ' H a j ó t ö r é s e k öröme') c. kötete is; ez t a r t a l m a z t a az II Porto Sepolto, illetve az utolsó három évben írott verseit. Szakított a hag y o m á n y o s nyelvezettel, poézisét megtiszt í t o t t a minden irodalmiasnak vélt sallangtól. m i n t az a n e k d o t a , retorika, öncélú kép. Művészete teljességgel ú j hang a Carducci- D'Annunzio-íé\e szónokiasan v a g y érzelmesen zengő m ú l t századias vagy századfordulós szépségéhez képest. 1920-ban visszatért Olaszo.-ba; a külügyminisztérium s a j t ó o s z t á l y á n k a p o t t állást. Csatlakozott a La Ronda c. folyóirat köré csoportosuló írókhoz. 1923-ban szűkös anyagi helyzete m i a t t f r a n c i a feleségével a R ó m a környéki hegyek közé, Marinóba települt. 1925-ben a Commerce c. folyóirat szerkesztője lett. 1928 a Pietá ('Könyőrület') esztendeje. A költő m e g t é r t , hitehagyottból vallásos katolikussá vált, 1930-ban a Gazzetta del Popolo m u n k a t á r s a k é n t sokat uta132

UNGAR zott; számos irodalmi lapban p u b l i k á l t . E b b e n az évben meghalt é d e s a n y j a . O 1931-ben jelent meg a L'AUegria ('Az öröm') c. k ö t e t e , az 1914 és 1919 k ö z ö t t született versekkel. 1932-ben n y e r t e el költészete az első hivatalos elismerést: neki ítélték a velencei Gondoliere-díj&t. 1933ban jelent meg poézise második szakaszán a k g y ű j t e m é n y e s kötete, a Sentimento del Tempó ('Az idő szerelme'), költői erényei kiteljesülésének hatalmas bizonyítéka, 1934-ben P r á g á b a n l á t t a k először napvilágot m á s nyelvre á t ü l t e t e t t versei. 1936-ban p u b l i k á l t a első f o r d í t á s k ö t e t é t . Traduzioni ('Fordítások') c.; Góngora, fílake, Jeszenyin verseit k ö l t ö t t e á t olasz nyelvre, p á r a t l a n újjáalkotó erővel, t o v á b b á Saint-John Perse Anabasis c. m ű v é t , Paulhan prózáját, afrikai m ű v e k e t is. Meghívták vendégprofesszornak Brazíliába: olasz nyelvet és irod a l m a t t a n í t o t t Sao Paolóban, az egyetemen. U g y a n e b b e n az évben megjelent ismét a Sentimento del Tempó, az 1919 és 1935 közt f o g a n t versek teljesebb kiadása. 1939-ben e l h u n y t kilencéves kisfia, Antonietto; ebbe a f á j d a l o m b a U n g a r e t t i egész lénye belerendült, lelki szenvedését b á t y j a , Costantino halála t o v á b b fokozta. Mint költő ugyan elnémult, de gyötrelmes erőfeszítéssel csiszolta végső tökélyűvé Shakespeare-átültetéseit. 1942-ben t é r t vissza I t á liába, a 2. v i l á g h á b o r ú kellős közepén: művészi hírnevére való tekintettel kinevezték az Accodemia d'Italia t a g j á v á ; a római egyetemen m e g k a p t a a modern és kortársi irodalom t a n s z é k é t . Egyidejűleg a Mondádon kiadó Lo Specchio ('Tükör') e. fontos s o r o z a t á b a n elkezdte életműve közzétételét, Vita di un uomo ('Egy ember élete') c. Ez a bizonyos értelemben „ h i v a t a l o s " kia d á s a következő kötetekből áll: L'Allegria (1942); Sentimento del Tempó (1943); Poesie disperse ('Szétszórt költemények', 1945); II Dolore. ('A f á j d a l o m ' , 1947); La Terra promessa ('Az ígéret földje', 1950); Un Grido e Paesaggi ( ' K i á l t á s és t á j a k ' , 1954); II Taccuino del Vecchio ('A vénember notesze', 1960). 1949-ben és 1961-ben prózai k ö t e t is megjelent tőle II pmiero nella cittá ('Szegény e m b e r a v á r o s b a n ' ) , ill. II deserto e dopo ('A p u s z t a s á g és a z u t á n ' , útirajzok). Napvilágot l á t t a k fordításkötetei is, sorrendben: 40 Sonetti di Shakespeare tradotti ('40 átültet e t t Shakespeare-szonett', 1946); Da Góngora e da Mallarmé ('Góngorától és Mallarmétól', 1948); Fédra di Jean Racine ('Jean Racine P h a e d r á j a ' , 1958); Visioni di William Blake ('William Blake l á t o m á s a i ' , 1969). E g y é b fordításai (Homérosz, Lucretius, E. Pound, Saint-John Perse, F r .

Ponge, A. Frénaud, M. Mendes, V. de Moraes) azonban nem ebbe a sorozatba kerültek. 1958-ban, hetvenedik születésnapja alkalmából a Letteratura c. folyóirat 370 lapos ünnepi számmal k ö s z ö n t ö t t e . E b b e n az évben h u n y t el f r a n c i a származású felesége. 1960-ban Fautrier és Paulhan t á r s a s á g á ban földkörüli r e p ü l ő ú t r a indult; h o s s z a b b ideig t a r t ó z k o d o t t J a p á n b a n . 1962-ben m e g v á l a s z t o t t á k az e u r ó p a i írók szervezete elnökének. 1964-ben előadássorozatot t a r t o t t New Y o r k b a n , a Columbia E g y e t e men. 1966-ban t ü n t e t t é k ki az Etna-Taormina nemzetközi költészeti díjj al. 1968-ban, n y o l c v a n a d i k születésnapja tiszteletére ünnepélyes k o r m á n y k i t ü n t e t é s b e n részesült: a Chigi-palotában. A. Moro miniszterelnök köszöntötte. Ez év szeptemberében jelent meg a Mondadori kiadónál Tutte le poesie ('Összes versek') c. v e r s g y ű j t e m é n y e jegyzetekkel, változatokkal. 1969 szilveszter éjs z a k á j á n írta meg utolsó k ö l t e m é n y é t . L'impietrüo e il velluto ('A kő-érzéketlen és a bársony') c. 1970-ben az oklahomai egyetemen díszoklevelet v e t t át; New Y o r k b a n megbetegedett; visszatért Itáliába és Milánóban halt meg. O Költészete három világosan elkülönülő k o r s z a k r a oszlik. Első fejlődési szakaszában, n o h a a francia szimbolizmus ós Mallarmé h a t á s a érződik, mégis ú j a t a l k o t o t t : költeményei az időtáj t a tömörítés csodái, g y a k r a n csak egy v a g y k é t szóból álló sorokkal. Az „élőbeszéd" nyelvezetéből díszítetlen ül építkezik. A t a r t a l mi feszültség által a z o n b a n lélekbemarkoló l ü k t e t é s jön létre verseiben. Képei varázsl a t á t is t u d a t o s és végletesen kifinomult egyszerűségük a d j a . Az a m a r k á n s gondolati és formai újszerűség, ahogy a dolgok „közvetettség nélküli" ú j j á t e r e m t é s é r e t ö r , az akkori ermetismo (—*hermetizmus) legkiemelkedőbb képviselőjévé a v a t j a . O A m á sodik korszakot a Sentimento del Tempó c. k ö t e t jelzi. A költő a m a g a sajátos m ó d j á n kevésbé elemi szintű nyelvtani, m e t r i k a i és képalkotási eljárásokkal ú j j á f o r m á l t a versírói módszereit. Az élete delelőjére j u t o t t művész lírája egyre összetettebb; merészen új, olykor szinte valamilyen s a j á t belső érlelésű nyelvi barokk mezsgyéjéig j u t o t t . Elmélkedései az idő és a halál rejtelmeit feszegetik. Az első korszak kézzelfogható létélményei, azaz a h á b o r ú s költészet érzelmi „ a t o m j a i " helyett k i m o n d o t t a n vallási ind í t t a t á s ú témák is f o g l a l k o z t a t j á k . F o r m a kincse feldúsul; a nyelv belső hangzásvilágából eredő nem egyszer h a g y o m á n y o s m e t r u m k é p l e t e k hordozzák szilárd pillérs o r o z a t o k k é n t a korai, k u r t a verseknél sokkal összetettebb t a r t a l m i építményeket. O

133

UNGAR A harmadik korszak h a t á r s á v j a i n találjuk az II Dolore (1947), a La Terra Promessa (1950) és a Taccuino del Vecchio (1960) c. köteteket. A kisfia halála m i a t t i mardosó gyötrelem a p r á n k é n t á t v á l t az emberi lét mineműségének boncolásává. Költői nyelvezetét nem jellemzi már ú j ösvények kitaposása, beéri m á r meglévő tekintélyes eszköztárával. A létkérdéseket, az emberi mivolt történelmi esetlegességét mindinkább távolodó részvéttel, mély szánalommal szemléli, néha az öregkor enyhén csúfondáros bölcseletiségével. O Ne h a g y j u k említetlenül Saggi e interventi ('Tanulmányok és felszólalások') c. műbírálat-gyűjteményét (1974), ennek egyik kötete, Invenzione della poesia moderna ('A modern költészet fölfedezése') c. egyetemi előadásainak jegyzeteit t a r t a l m a z z a . Lezioni brasiliane di letteratura (1937—1942) ('Brazíliai irodalomleckék, 1937—1942') c. előadássorozata is megjelent k ö n y v alakban (1984). Költeményein alapul L. Nono: Cori di Didone c. k a n t á t á j a (1959). O Levelezése többféle válogatásban is napvilágot l á t o t t : Lettere a un fenomenologo ('Levelek egy fenomenológushoz', 1972); Lettere dal fronté a Oherardo Marone (1916—1918) ('Levelek a frontról Gherardo Maronéhoz 1916—1918', 1975); Ungarettiana. Lettura della poesia, aneddoti, epistolari inediti ('Ungarettiadák. Verselemzések, a d o m á k , kiadatlan levelezések', 1980); Lettere a Soffici (1917—1930) ('Levelek Sofficihez, 1917—1930', 1981); Lettere a Enrico Pea ('Levelek Enrico Peához', 1983). O Magyarul: 1—1 vers (Mária B., Kor, 1935, 10.; Gáldi L., V a s á r n a p , Arad, 1937, 17.; H o r v á t h B., Vig, 1940, 2.); 5 vers (Berezeli A. K., Ú j olasz költők, 1941); 2 vers (Horváth B., Nyugati szél, 1943); 6 vers (Sziklay F., U j Magyar Museum, Kassa, 1943, II. köt., 1. füzet); 2 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, 1957); 6 vers (Szabó Gizella, Simon Gy., Rózsa Z., Baranvi F., Majtényi Á., Nagyv, 1958, 3.); 4 vers (Bede Anna, T i s z a t á j , ' 1959, 11.); 6 vers (Végh Gy., Modern Orfeusz, 1960): 6 vers (Képes G., Világirodalmi Antológia, VI—2. köt., 1962); 8 vers ( P a p p Á„ Csorba Gy., Jelenkor, 1964, 10.); 2 vers (Hárs E., Csillagóra, 1964); 3 vers (Somlyó Gy., Szélrózsa II., 1965); 37 vers (Nemes N a g y Ágnes, R á b a Gy., Csorba Gy. stb., Modern olasz költők, 1965); 15 vers (Csorba Gy., Végh Gy., Weöres S. stb., Olasz költők antológiája, 1966); 2 vers (Korach M., Nagyv, 1968, 4.); 3 vers (Lator L., Kalandok, szenvedélyek, 1968); 12 vers (Rónay Gy., Nagyv, 1970, 8.); 13 vers (uő, Századunk ú t j a i n , 1973); 2 vers (Lőrinczi L.,

U t u n k , 1973, 21.); 13—13 vers (Képes G., F o r d í t o t t világ, anto., 1973; Franyó Z., Atlanti szél, 1978); 4 vers (Majtényi Z., Nagyv, 1988, 3.); 1 vers (Kerék I., Somogy, 1989, 1.); Hajótöröttek öröme (vál. költ.-ek, szerk. Madarász T., 1989); 4 vers (Szkárosi E., Katedrális, 1993, 1.); Mérték és titok (Bárányi F., Csorba Gv. stb., vál. költ.-ek, szerk. Szénási F., 1993). O írod.: F. Flóra: La poesia ermetica (1947); G. Cavalli: U n g a r e t t i (1958); R ó n a y Gy.: Giuseppe Ungaretti (Az olasz irodalom a huszadik században, 1967); uő: Ungaretti Reggeléről (Nagyv, 1967, 10.); uő: Ungaretti (Fordítás közben, tan.-ok, 1968); G. Cambon: Giuseppe Ungaretti (1968); O. Sobrero (szerk.): Omaggio a Giuseppe Ungaretti (Galleria, 1968, 4—6.); Korach M.: Giuseppe Ungaretti 80 éves (Nagyv, 1968, 4.); P. Sanavio (kiad.): Ungaretti (L'Herne Cahier, 11, 1968); Rónay Gy.: Ungaretti sírjára (Nagyv, 1970, 8.); uő: Giuseppe Ungaretti: Reggel (Miért szép? A világirodalom modern verseiből, 1970); L. Piccioni: Vita di un poéta: Giuseppe Ungaretti (1970); Kardos T.: A 20. század nagy olasz költői (uő, Az emberiség műhelyei, tan.-ok, 1973); G. Luti: Invita alla lettura di Ungaretti (1974); C. Ossola: Giuseppe Ungaretti (1975); L. Piccioni: Vita di Ungaretti (1980); M. Petrucciani: II condizionale di Didone. Studi su Ungaretti. (A. Angelone Dello Vicario: II richiamo di Virgilio nella poesia italiana, 1981); E. Giachery: Nostro Ungaretti (1988); W. Manzo: Vita di Giuseppe Ungaretti (1990). Majtényi Zoltán Ungarisches Magazin: -* irodalmi sajtó, magyarországi idegen nyelvű irodalmak Unger, Hellmuth (Nordhausen am Harz. 1891. febr. 10.—Freiburg, 1953. júl. 13.): n é m e t író, költő. Szemészorvosként élt Berlin ben, majd Bad Harzburgban. O í r t késő expresszionista d r á m á t (Die Kentaurin, 'A k e n t a u r n ő ' , 1919), komédiát (Die Insel der Affen, 'Majmok szigete', 1926), történelmi d r á m á t (Menschikow und Katharina, 'Mensikov és K a t a r i n a ' , 1923), verset (Die Lieder der hellen Tage, 'Fényes napok dalai', 1912) és háborús emlékkönyvet (Helfer unter Soldaten, 'Segítők és katonák', 1943), ám népszerűségre az orvostudomány nagyjait misztifikáló, életrajzi regényeivel t e t t szert: Helfer der Menschheit. Der Lebensroman Róbert Kochs ('Az emberiség segítője. R ó b e r t Koch életregénye', 1929); Germanin. GeschicMe einer deutschen Grosstat ('Germanin. Egy n é m e t hőstett története", 1938); Wilhelm Conrad Röntgen (ua., 1949); 134

UNGPH Virchow. Ein Lebenfür die Forschung ('Virchow. K u t a t á s egy életen á t ' , 1953). O Művei még: Sturrn in Osten. An Österreichs Seite in den Kárpátén und Galizien ('Vihar keleten. Osztrák oldalon a K á r p á t o k b a n és Galíciában', háborús napló, 1916); Schlichtes Heldentum. Növelten und Skizzen aus dem grossen Krieg ('Merő hősiesség. Novellák és vázlatok a nagy háborúból', 1917); Eisland. Román einer Expedition ('Izland. E g y expedíció regénye', 1928); Heimkehr nach Insuline ('Hazatérés inzulin u t á n ' , reg., 1930); Die Schiveitzer Reise ('A svájci u t a z á s ' , reg., 1934). O Magyarul: 1 nla (Vécsey L., Ú j Idők, 1929, 2.). Somogyi György Unger, Rudolf (Hildburghausen, 1876. m á j . 8.—Göttingen, 1942. febr. 2.): n é m e t irodalomtörténész. Az 1910-es években a m ü n c h e n i , a bázeli, a hallei egyetem professzora volt, 1925-től G ö t t i n g e n b e n m ű k ö d ö t t . Az irodalomtörténetet problémák t ö r t é n e t é n e k fogta fel. W . Dilthey és H. Wölfflin h a t á s á r a a szellemtörténeti módszert p r ó b á l t a meghonosítani az irodalomt u d o m á n y b a n , összefüggésben egy pszichológiai a l a p ú típusrendszerrel. O F ő művei: Fiatén in seinem Verhaltnis zu Goethe ('Platen viszonya Goethéhez', 1903); Hammans Sprachtheorie in Zusammenhang seines Denkens ( ' H a m m a n nyelvelmélete filozófiája összefüggésében', 1905); Hamman und die Aufklárung ( ' H a m m a n és a felvilágosodás', 2 köt,, 1911); Herder, Novális und Kleist ('Herder, Novalis és Kleist', 1922); Literaturgeschichte als Problemgeschichte ('Az irodalomtörténet mint problématörténet', 1924); Gesammelte Studien ('Összeg y ű j t ö t t t a n u l m á n y o k ' , 3 köt,, 1929 44). ö írod.: K u r t May: R, Unger (1942). Ungern-Sternberg, Alexander Freiherr von (családi név); Sylvan; A. v. Sternberg (írói nevek); (Noistfer nevű birtok, R e v a l , ma Tallinn mellett, Észto., 1806. ápr. 22. D a n n e w a l d nevű birtok, Mecklenburg, 1868. aug. 24.): német író. Balti nemesi családból származott. A l l a m t u d o m á n y o k a t t a n u l t D o r p a t b a n (Tartuban). 1830ban állami hivatalt k a p o t t Szent-pétervár o t t . A következő évben Alexandra cárnő ö s z t ö n d í j á v a l Németo.-ba m e n t festészetet tanulni. Drezdában megismerkedett L. Tieck kel, Mannheimben G. Schwab bal és N. Lenauval. 1838—1841 között W e i m a r ban, 1842- 1848-ban Berlinben élt. Az 1848—1849-es forradalom idején a berlini orosz követség tudósítója volt a f r a n k f u r t i nemzetgyűlésben. B e u t a z t a Svájcot és

Ausztriát is. 1850 u t á n felesége Luise von Waldow szászo.-i és mecklenburgi birtokain élt, O Die Zerrissenen ('A s z é t s z a k í t o t t a k ' , 1832) c. novellájában Byron n y o m á n a zakl a t o t t lelkű modern ember t í p u s á t elsőként rajzolja ínég Németo.-ban. Korai műveiben, pl. Diana (ua., 1842) és Paul (ua., 1845) c. regényeiben a f r a n c i a felvilágosodás gondolatvilága keveredik a r é m r o m a n tika és E . Sue hatásával, a társadalom kis z o l g á l t a t o t t j a i iránti rokonszenve pedig a J u n g e s D e u t s c h l a n d költőihez közelíti. A forradalom idején Die Royalisten ('A kir á l y p á r t i a k ' , 1848) és a Die Kaiserwahl ('A császárválasztás', 1848) c. regényeiben a z o n b a n m á r konzervatív, királypárti nézeteket hirdet, s e l u t a s í t j a a német egyesítést. Közel ötven k ö t e t n y i regénye mellett írt meséket is, közülük az erősen erotikus Brauné Marchen ('Barna mesék', 1850) c. k ö t e t a r a t o t t nagy sikert, s még a 20. sz.ban is többször k i a d t á k . Emlékezéseit Erinnerungsblátter ('Emléklapok', 1855— 1860, 6 köt.) c. a d t a ki. Festészeti t a n u l m á n y a i t képzőművészeti p o r t r é k ö t e t e i b e n hasznosította: Die Dresdener Galerie ('A drezdai k é p t á r ' , 1857); Künstlerbilder ('Művészképek', 1861). O F ő b b művei még: Schiffer-Sagen ('Hajósmondák', 1837— 1839); Der Missionár ('A misszionárius', reg., 1842); Tutu (ua., mesék, 1849); Die Doppelgángerin und andere damonische Erzdhlungen ('A női h a s o n m á s és más démoni t ö r t é n e t e k , 1982). Szász Ferenc Ungnad, A r t h u r (Magdeburg, 1879. aug. 3.—Falkensee bei Berlin, 1945. ápr. 26.): német asszirológus, orientalista. J é n á b a n , Greifswaldban, 1921-től Breslauban volt professzor. A —> Hammur api-sztélé és a babiloni jog, az a k k á d g r a m m a t i k a és az ókori keleti kronológia neves k u t a t ó j a . O F ő b b művei: Das Gilgamesch-Epos. . . ('A Gilgames-eposz. . .', k o m m e n t á r , H. Gresmannnal, 1911); Babylon, Briefe aus der Zeit der IIammurabi-Dynastie ('Babilon. Levelek a H a m m u r a p i - d i n a s z t i a idejéből', 1914); Subartu (ua., 1936). Ungphakorn, Puey (családi név); Khem Yenying (álnév); (Bangkok, 1917—): thai író, közgazdász. A n y j a t h a i nemzetiségű, a p j a b e v á n d o r o l t kínai kereskedő volt. E g y e t e m i t a n u l m á n y a i t az 1930-as évek végén L o n d o n b a n végezte az 1932-es polgári f o r r a d a l o m vezető személyisége, Fridi Phanomjong t á m o g a t á s á v a l . A 2. világháború kezdetén Angliában egyik szervezője lett a j a p á n megszállókkal szembenálló Seri Thai ('Szabad Thai') mozgalomnak. E g y 135

UNI nai h a d j á r a t r ó l való visszatérést a felirat szerzője, valószínűleg m a g a Uni, győzelmi himnusz f o r m á j á b a n m o n d j a el, melyben refrénszerűen ismétlődnek a k ö v e t k e z ő szav a k : „ez a hadsereg visszatért b é k é b e n " . E z a részlet a l k o t j a az e g y i p t o m i világi himnusz-költészet legrégibb emlékét. O Kiad.: K. Sethe (szerk.): Urkunden des ágyptischen Altertums, 1. köt. 98. skk. (1932); K á k o s y L. (szerk.): Ókori Keleti Történeti Chrestomathia. 17 skk. (1965). O írod.: A. Roccati: L a l i t t é r a t u r e historique sous 1'Ancien E m p i r e E g y p t i e n (1982). Kákosy László

ejtőernyős csoporttal haza is t é r t , de m á r földet érésekor elfogták, s a h á b o r ú végéig bebörtönözték. O K a r r i e r j e az 1950-es évek végén kezdődött. E l ő b b — noha nem értett e g y e t a katonai d i k t a t ú r á v a l — Szárit Thanarat marsall k o r m á n y á n a k pénzügyminisztere, m a j d az ország központi b a n k j a , a B a n k of Thailand vezetője, később a T h a m a s s a t E g y e t e m Közgazdasági K a r á n a k d é k á n j a lett. S z a k é r t e l m e és diplomáciai érzéke révén nagy m é r t é k b e n hozzájárult T h a i f ö l d gazdasági fejlődéséhez, m a j d az egyetemi o k t a t á s korszerűsítéséhez. Felvilágosult, liberális gondolkodóként a polgári demokráciát t a r t o t t a példaképének. M i n t nemzetközi tekintélyű közgazdász az 1970-es évek elején vendégprofesszorként a cambridge-i és a princetoni egyetemen t a n í t o t t . A Thámom, Kittikacsorn k a t o n a i rezsimjét elsöprő 1973-as diá k f o r r a d a l o m u t á n a befolyásos pénzügyi körök képviselői a miniszterelnökséget is f e l a j á n l o t t á k neki, ám ő ezt n e m f o g a d t a el, s a T h a m a s s a t E g y e t e m r e visszatérve rektor lett. Az 1976-os októberi k a t o n a i puccskor a jobboldali fiatalok m a j d n e m meglincselték liberális nézetei m i a t t . A katonai d i k t a t ú r a elől külföldre m e n e k ü l t , családjával e g y ü t t véglegesen A n g l i á b a n telepedett le, s visszavonult a közéleti szerepléstől. O A T h a m a s s a t Egyetem d é k á n j a k é n t Van Vajthajakon herceggel e g y ü t t t á m o g a t t a a Sangkhomsat parithat ('Társadal o m t u d o m á n y i Szemle') c. folyóirat köré csoportosult fiatal írókat. Segítette a Khluh luk mai ( ' Ú j hullám') c. elbeszéléskötettel jelentkezett fiatal írók — Vitthajakon Tyiangkun, Tyiangkhun Kantaj és Szutyit Vongthet — törekvéseit. Figyelemre méltóak angolul publikált esszéi is, főként a My Beloved Brother, Thamu. . . ('Szeretett bátyám, T h a m u ' , 1973). O írod.: Sulak Sivaraksa: T h e Role of Siamese Intellectuels ( S a n g k h o m s a t p a r i t h a t , 1970); H. P. Phillips: M o d e r n Thai L i t e r a t u r e (1987). Bőgős

László

Uni felirata; Una, Wnj (átírásváltozatok); (i. e. 24. sz.): egyiptomi felirat az Óbirodalom korából. Egy előkelő tisztviselőnek, Felső-Egyiptom k o r m á n y z ó j á n a k t e t teit m o n d j a el önéletrajzi f o r m á b a n . Uni beszámol arról, hogyan e m e l k e d e t t a hivatali r a n g l é t r á n , míg végül a déli országrésznek szinte t e l j h a t a l m ú u r a lett. F o n t o s szerepet j á t s z o t t a k előmenetelében a palesztinai h a d j á r a t o k , ő vezette e k k o r az egyiptomi c s a p a t o k a t . A felirat nemcsak fontos történeti f o r r á s , egyik része irodalmi szempontból is jelentőssé teszi. Az első paleszti-

Unilowski [unyiuovszki], Zbigniew (Varsó, 1909. m á j . 1.—uo., 1937. nov 12.): lengyel író. Elszegényedett kisnemesi családból s z á r m a z o t t , szülei halála u t á n a gimnáziumot sem t u d t a befejezni. K ő m ű v e s segéd, piaci árus, m a j d pikolófiú volt a varsói Astoria é t t e r e m b e n . O t t fedezte fel K. Szymanowski, aki anyagilag segítette és bevezette az irodalmi életbe. O Pszichoanalit i k u s t é m á j ú , modernista ihletésű novellák a t írt — Czlowiek w oknie ( ' E m b e r az abl a k b a n ' , 1933) — ; csatlakozott a Kwadryga írócsoporthoz. A Wspólnypokój l—2. ('Közös szoba', 1—2. köt., 1932; film: ua., W. Has rend., 1960, lengyel) a varsói művészvilágról, a fiatal írók n y o m o r á r ó l szóló, önéletrajzi elemekben bővelkedő, n a t u r a lista, groteszk kulcsregény. A b o t r á n y o s f o g a d t a t á s t — a kritika személyeskedő pamfletnek, „pornográf paszkvillus"-nak minősítette — betiltás k ö v e t t e . 1934— 1935-ben ösztöndíjasként a brazíliai lengyel v e n d é g m u n k á s o k életével ismerked e t t . Napló f o r m á b a n megírt irodalmi rip o r t j a i — Zyto w dzungli ('Rozs a dzsungelben', 1936); Pamiqtnik morski ('Tengeri emlékiratok', 1937) — a tényirodalom eredeti változatának tekinthetők. Hazatérése után a varsói külvárosok l u m p e n p r o l e t á r közegében t ö l t ö t t gyermekkorról, az ellenséges környezetben a túlélésért f o l y t a t o t t harcról szóló Dwadziescia lat zycia ("Húsz életév', 1937) c. önéletrajzi regényének második kötetén dolgozott, amikor a g y h á r t y a g y u l ladást k a p o t t és v á r a t l a n u l meghalt. O írod.: H. Markiewicz: Dwadziescia lat zycia Unilowskiego (Twórczosc, 1942, 2.); S. Sandler: 0 twórczosci Zbigniewa Unilowskiego (uo., 1950, 2.); W. P . Szymanski: Ballady przed b u r z a (1961); Z. Lichanski: Cienie i profilé (1967); J . B a j d o r : „Nie moge pisac tego, czegom nie p r z e z y i . . . " Unilowski po 30 latach (Odra, 1967, 12.—1968, 2.); B. F a r o n : Zbigniew Unilowski (1969); uő: W kregu autobiografizmu. Zbigniew

136

UNIVE Unilowski (Prózaicy dwudziestolecia mi^dzywojennego, 1974); W. Gombrowicz: Wspomnienia polskie. W^drówki po Argentynie (1977). Pálfalvi Lajos Unión: —•Kuba irodalma Unions des Écrivains: —>neoavantgarde Unitá, L' zsebkönyv universale: —•univerzálé university wits[junivórszit vitsz] világirodalom 138

ÜNNEP univerzalizmus: -> nemzeti

karakter

U Njun Vej (családi név); Min Ju Vej (írói név); (Sitkaing, 1925—): birmán (Burma) író, irodalomkritikus. A t a n á r i p á l y á ról t é r t á t az újságírásra és az irodalomra. Egy időben különböző lapok — a Ludu, a Luta pitum és az angol nyelvű Forward szerkesztője volt. A nyolcvanas évek közepéig t ö b b mint h a t v a n elbeszélése jelent meg. írói m u n k á s s á g á b a n a Mónin Pi, a Maha Hszvej és a Thappan Maung Wa h a g y o m á n y a i t követő kör t a g j a volt. Elbeszéléseiben az e m b e r t á r s a k iránti közömbösség ellen lépett fel. A hétköznapi életet aprólékosan ábrázoló m u n k á i t az egyszerű emberek iránti rokonszenv jellemzi. A Daun sit-pve ('A háború k ö v e t k e z m é n y e ' ) c. elbeszélését 1947-ben a g y e r m e k ú j s á g o k irodalmi díjával t ü n t e t t é k ki, 1964-ben pedig a Kjei-mon hava ('Az élet t ü k r e ' ) c. elbeszéléskötetéért m e g k a p t a a Szapej bimant, a nemzeti irodalmi díjat. Elismerést szerzett Aiszóposz meséinek birmán nyelvre ültetésével is. Irodalomkritikai k ö t e t e Mjan-ma sa meik-hpve c. 1966-ban jelent meg. Bőgős László Unknow: —»• Sword and, Sorcery Unko (1666?—Kyotö, 1728. m á j . 2.): jap á n haikaiköltö. A vers szerkezeti elemeinek egymáshoz kapcsolásában formai újít á s o k a t vezetett be a /tarituális irodalomelmélet). Ezzel kapcsolatban megállapítandó, hogy a rítus és ünnep között időbeli vagy fontossági különbség nincsen. O Az ünnepek szokáscselekvései igen különfélék lehetnek (mágikus—vallásos vagy világi szertartások, felvonulások, színielőadások, hangversenyek, kiállítások, sportversenyek, szerencsejátékok, vizsgák, igazságszolgáltatási a k t u s o k , vásárok, családi megemlékezések stb.). Mindezekhez s z á m t a l a n irodalmi a l k o t á s és az —>irodalmi élet sokféle e s e m é n y e kapcsolódik, hiszen az ünnepélyesség p o m p á j á t az irodalmi m ű v e k megjelentetése vagy bem u t a t á s a is hatásosan emeli. Az alkalmi, egszeri eseményekhez kapcsolódó ünnepek a —> rögtönzések., a lírai—érzelmes kifejezésformák kedvező alkalmai, az emlékünnepek (amelyek rövidebb-hosszabb idő u t á n , olykor évszázadokkal-évezredekkel később idéznek fel egy eseményt) a n a r r a t í v és epikus f o r m á k létrejöttének ösztönzői. A priv á t (családi, kisközösségi) ü n n e p e k , -> névnapok, —»születésnapok f ő k é n t a spontán, -^műkedvelő irodalmi t e v é k e n y s é g számára nyitnak teret, a nyilvános ü n n e p e k a nagyszabású, hivatalos, -*hivatásos irodalom teljesítményeinek serkentői. Az irodalom mind t a r t a l m i , mind formai szempontból alkalmazkodik is ezekhez az elvárásokhoz. A —> szertartásirodalom, dicsőítő irodalom és főként az ünnepi színjátékok műfajcsoportjai, ezeken belül pedig l e i n k á b b a —>tömegjátékok a kezdetektől n a p j a i n k i g ilyen célokat szolgálnak, ilyen t a r t a l m a k a t fejeznek ki. (S nemcsak uralkodók születésnapjára, pártkongresszusok tiszteletére, hanem a szuezi csatorna m e g n y i t á s á r a , cserkészkongresszusokra stb. is készültek irodalmi művek.) K ö z v e t e t t e b b eszközökkel

emelik az ü n n e p e k fényét azok az alkotások, amelyek t é m á j u k b a n nem csupán bem u t a t á s u k a l k a l m á v a l kapcsolódnak hozz á j u k , mint a h a j d a n i -»•költői versenyek és az ú j a b b kori fesztiválok versenyművei. Az ünnepségeken egyébként általánosan elt e r j e d t szokás, h o g y olyan alkotások is előa d á s r a kerülnek, amelyek eredetileg egészen más célzatúak voltak, de t a r t a l m i — h a n g u l a t i jellegük valamiképpen illik a műsorba. O Az ü n n e p i költészet csírái (a -*• szinkretizmus keretei között) feltételezhetően léteztek m á r az —> ős költészet be n is, és m e g t a l á l h a t ó k a —>primitív irodalomban, a m i n t h o g y e r e d e t é t t e k i n t v e is az ünnepi költészettel f ü g g össze a -»folklór számos jelensége: a —•szokásköltészet leggazdagabb v á l f a j a ez emberi élet fordulóival (születés, házasság, halál) és az időszámítással (—•naptár) összefüggő ünnepekhez kapcsolódó —• rítus költészet. O Az ókori társadalmak hivatalos ünnepségei közül különösen az évkezdő ü n n e p e k (—>újévi játékok), az uralkodás (—>udvari irodalom, udvari színjátékok) és a vallás (-»szertartásirodalom, vallásos irodalom, vallásos színjátékok) nagy ünnepei, v a l a m i n t a h a d j á r a t o k a t lezáró felvonulások (->győzelmi dal, epinikion, triumphusdal) v o l t a k költői elemekben gazdagok. Az európai középkorban szintén a vallásos ünnepeket (-»templomi színjáték) és az udvari ü n n e p v i l á g o t (-*udvari játékok) szőtték át p o m p á v a l a liturgikus és a lovagi k u l t ú r a m ű f a j a i , amelyek mind tartalmilag-formailag, m i n d e l ő a d á s m ó d j u k a t tek i n t v e a reneszánsz, m a j d a barokk ünnepségekben teljesedtek ki. A társadalmi berendezkedés és az életforma ú j a b b változása a francia f o r r a d a l o m u t á n , m a j d a 19. sz.-ban a polgári ü n n e p e k e t és a munkásk u l t ú r a s a j á t ü n n e p v i l á g á t h í v t a életre, amely ú j irodalmi megoldásokat állított előtérbe (-»nemzeti ünnepek költészete, munkásfolklór, munkásirodalom). O A társadalmi változások n e m szüntetik meg az ünnepi h a g y o m á n y o k fontosságát: az ú j n a k tekint e t t ünnepek egy idő m ú l t á n v a g y m a g u k is egyre t r a d i c i o n á l i s a b b a k k á v á l n a k , vagy h a m a r eltűnnek a t á r s a d a l m a k életéből, és helyükbe visszatérnek a régi ünnepek. Ez nemcsak a szorosan v e t t politikai ünnepek (pl. m á j u s elseje, nemzeti ünnepek) esetében figyelhető meg; a n a g y m ú l t ú egyházi és kisközösségi—családi ünnepek (pl. temetések, évkezdés, iskolavégző szokások) szintén ugyanilyen változásokon mennek át, ill. eltűnnek—visszatérnek. O Miként a társadalmi élet minden területének, az —•irodalmi életnek is v a n n a k — kiemelkedő alkotók vagy f o n t o s a b b intézmények év-

140

ÜNNEP fordulóihoz k ö t ő d ő — ünnepei. Ezeknek is létezik s a j á t o s szokásviláguk —•irodalmi díjak kiosztásával, k ö n y v n a p o k k a l - h e t e k kel, könyvpremierekkel, k ö n y v v á s á r o k k a l (—>könyvpropaganda), életműsorozatok, ->kritikai kiadások, kiemelt jelentőségű v a g y díszes, bibliofil k i a d v á n y o k megjelentetésével stb. O A különféle ünnepek természetszerűen az irodalmi ábrázolás tárgyai is. Ezek s a j á t o s a n gyakoriak a cselekményes (epikus vagy drámai) alkotások zárórészeiben; bizonyos m ű f a j o k b a n , műtípusokban, mint a népmesekben, a happy endes m ű v e k b e n szinte kötelező az ünnepséggel (pl. lakodalommal stb.) t ö r t é n ő befejezés. O írod.: Kerényi K.: Vom Wesen des Festes ( P a i d e u m a I., 1938); Marót K.: R í t u s és ü n n e p ( E t h n , 1940); B a r t o n i e k E.: A m a g y a r királykoronázások t ö r t é n e t e (1939); J . J a c q u o t : Les fétes de la Renaissance (4 köt., 1960—1973); E . O. J a m e s : Seasonal F e a s t a n d Festivals (1961); U. Kirchhoff: Die Darstellung des Festes im R o m á n um 1900 (1969); G. M. Martin: Fest u n d Alltag. Bausteine zu einer Theorie des Festes (1973); D ö m ö t ö r T.: A népszokások költészete (1974); M. MesniI: Trois essais sur la F é t e (1974); W . H a r t m a n n : Der historische Festzug. Seine E n t s t e h u n g und E n t w i c k l u n g im 19. und 20. J a h r h u n d e r t (1976); ,,Az ü n n e p t e g n a p és m a " (Világosság, 1978, 8—9.); A. 1. Mazajev: P r a z d n y i k kak szocialno-hudozsesztvennoje javlenyije (1978); Bogdán 1.: Régi m a g y a r mulatságok (1978); Ü j v á r y %.: Népszokás és népköltészet (1980); F . H e m m e r s a m — B . Hodne: S t u d i e t a f f e s t e r (1979—1980); R . Guez: F é t e s d u monde. E u r o p e (1980); uő: Fétes du monde. Amerique (1981); L a Cérémonie (Traverses, 1981); Celebration. A World of Art a n d R i t u a l (1982); F.-A. I s a m b e r t : Le sens du sacré. F é t e et religion populaire (1982); Sz. A. T o k a r e v : K a l e n g y a r n i j e obicsaji i obrjadi v s z t r a n a h zarubezsnoj J e v r o p i . Isztoricseszkije kornyi i razvityije obicsajev (1983); L. Petzoldt: Volkstümliche F e s t e (1983); U. Eco—V. V. ívanov—M. Rector: Carnival! (1984); J . - P . Bayard: Sacres et c o u r o n n e m e n t s royaux (1984); B. Heidrich: F e s t und A u f k l á r u n g (1984); R. J o h a n n s m a i e r : Spielmann, Schalk u n d S c h a r l a t a n (1984); Kerényi K.: H a l h a t a t l a n s á g és Apollón-vallás (1984); I. Weber-Kellermann: Saure W o c h e n — Frohe F e s t e (1985); H e r n á d i M.: Ünneplő társadalom (1985); Ü j v á r y Z.: F a r s a n g (1990); Voigt V.: K a r n e v á l u n k kérdései (Hiedelmek, szokások az Alföldön, szerk. Nóvák L., 2. köt., 1992); P. Grimaldi: II calendario rituálé contadino (1993). Voigt Vilmos

O Irodalomelméleti v o n a t k o z á s b a n H . - G . Gadamer —•hermeneutikájának ünnepkoncepciója m u t a t k o z o t t szélesebb k ö r b e n figyelmet keltőnek. Gadamer szerint ü n n e pek — vagy „legalábbis a periodikus ü n n e p e k " — egy „ f ö l ö t t é b b rejtélyes i d ő s t r u k t ú r á " - v a l rendelkeznek azáltal, hogy ism é t l ő d n e k . rendszeresen visszatérnek. ,,A visszatérő ünnep — í r j a Gadamer — se n e m másik ü n n e p , se nem p u s z t a visszaemlékezés egy eredetileg ünnepelt valamire. ( . . . ) T e h á t s a j á t eredeti lényege szerint olvan h o g y mindig másik (akkor is, ha »pontosan ugyanúgy« ünneplik meg). Az olyan létező, a m e l y i k csak a k k o r v a n , ha mindig más, radikálisabban időbeli, m i n t bármi, a m i a történelemhez t a r t o z i k . Csak a levésben és visszatérésben van léte". Gadamer szerint az ü n n e p e k ilyen i d ő s t r u k t ú r á j a a n a l ó g az irodalmi—művészi alkotások i d ő s t r u k t ú r á j á v a l : a m ű a l k o t á s szintén „ b á r m i l y e n távoli eredetű is, m e g m u t a t k o z á s á b a n teljes jelenlétre tesz s z e r t " , s így a régebbi m ű v e k e t a különböző korok befogadóinak m i n d i g a m a g u k m ó d j á n kell értelmezniük. (E koncepció vitakérdéseit bővebben —• valóság, várakozáshorizont). O írod.: 11.-G. G a d a m e r : Igazság és módszer (1984); Szerdahelyi 1.: H e r m e n e u t i k a és esztétika (It, 1985, 4.). Szerdahelyi István ünnepélyesség: —>méltóság, pátosz ünnepi színjátékok: az emberi élet f o n t o s állomásaihoz (születés, felnőtté válás, házasság, halál stb.), a természet ciklikus vált o z á s á n a k f o r d u l ó p o n t j a i h o z (téli és nyári napforduló, őszi és tavaszi napéjegyenlőség, holdújév stb.), a mezőgazdasági m u n k a bizonyos fázisaihoz (szántás, vetés, aratás, szüret stb.), n a p t á r b a n rögzített, valamely vallás által kiemelkedő jelentőségűnek t a r t o t t naphoz v a g y időszakhoz (karácsony, húsvét, p ü n k ö s d , Szukkót, Rarnad á n , B u d d h a születésnapja stb.) v a g y bizon y o s társadalmi eseményekhez (királykoronázás, megnyert h á b o r ú , a nemzeti t ö r t é nelem meghatározó m o z z a n a t a i n a k évfordulói stb.) kötődő —•wnnepek a l k a l m á v a l b e m u t a t o t t -^rítusokból és ->teátrális népszokásokból kifejlődött színházi előadások, ill. az a d o t t ünnepi rendezvények színházi jellegű részletei. O A történelem h a j n a l á n az ü n n e p azt a különleges időszakot jelent e t t e az ember s z á m á r a , amikor a világképe, hiedelmei vagy hite szerint az életét i r á n y í t ó felsőbb h a t a l m a k k a l (az ősök v a g y a h o l t a k szellemeivel, ill. a démonokkal, az, istenekkel vagy Istennel) találkozott. Bizon y í t j a ezt az „ ü n n e p " szó etimológiája szá141

ÜNNEP mos nyelvben, így a m a g y a r b a n is: e szó eredeti a l a k j a (idnap) ,.szent n a p " értelmű volt. A t r a n s z c e n d e n s világgal történő szembesülés i n d í t é k á t á l t a l á b a n valamilyen rendkívüli esemény s z o l g á l t a t t a : pl. a közösség g y a r a p o d á s a vagy megfogyatkozása, az i f j a k b e a v a t á s a v a g y násza; az időjárás és a természet s z e m b e t ű n ő változásai; sikeres v a d á s z a t vagy bőséges termés; az istenek vagy szellemek nevezetes tetteire való emlékezés; törzsfőnökök vagy uralkodók b e i k t a t á s a ; h a r c o k b a n való győzelmek. A szembesülés t ö b b n y i r e szigorúan k ö t ö t t f o r m á b a n , pontosan előírt körülmények között f o l y t le, hiszen h a az a d o t t a k t u s egyszer m á r képessé t e t t e a közösséget az istenekkel történő találkozásra, megszokott r e n d j é n szükségtelen volt — sőt, értelmetlen l e t t volna — v á l t o z t a t n i . Következésképp e szertartások (-> szer tartásirodalom) lebonyolításának m e n e t e az idők folyamán többé-kevésbé állandó m a r a d t , aktív és passzív résztvevőik a r á n y a viszont fokozatosan az ellenkezőjére f o r d u l t . Kezdetben ugyanis az ünnepi r í t u s o k a t egyetlen közösség élte át, t e h á t nem különültek el a v é g r e h a j t ó k és a szemlélők. Az a k t u s célja a b e m u t a t á s volt, a szó m i n d k é t értelmében: egyrészt b e m u t a t t a k , vagyis elvégeztek valamilyen szentnek h i t t cselekvéssort, másrészt b e m u t a t t á k , azaz mintegy kiszolgáltatták, felkínálták m a g u k a t az isteneknek. A k í v á n t h a t á s t kollektív önszuggesztióval é r t é k el. K é s ő b b szétvált a szertartást végzők és az azt figyelők t á b o r a bár ezek eleinte még felcserélődhettek , s az előbbiek alapvető t ö r e k v é s é t a transzcendens h a t a l m a k jelenlétének, természetének v a g y lényegének f e l m u t a t á s a jelentette az u t ó b b i a k s z á m á r a , amelyet tömegszuggesztióval p r ó b á l t a k megvalósítani. Végül, a m i k o r a rítusnak m á r profán közönség is s z e m t a n ú j a lehetett, s a be- és f e l m u t a t á s s z á n d é k a helyébe a m e g m u t a tás igénye l é p e t t , a szertartás h a t á s m e c h a nizmusát a t e a t r a l i t á s szolgáltatta, végrehajtói pedig a kezdeti megtestesítés (megélés) vagy a későbbi azonosulás (átélés) helyett, szerepjátszásra (beleélés) kényszerültek. így az ü n n e p , amely eredetileg mélységesen i n t r o v e r t á l t a k t u s (misztérium) volt, lassanként e g y r e e x t r o v e r t á l t a b b eseménynyé (attrakció) vált, O Az ü n n e p i szertartások vázolt fejlődési f o l y a m a t á b a n tehát — a -tszerepjátszás által életre h í v o t t teatralitás bekapcsolódásával — szükségszerűen megjelenik a —•színház m i n t alkotóelem; nem véletlen, hogy a —>színjátéktípusok döntő többsége valamilyen k u l t u s z rituális gyakorlatából s z á r m a z t a t h a t ó . A legrégeb-

bi európai színházforma, az ókori görög t r a g é d i a (-»attikai tragédia) genezisét pl. a különböző elméletek legalább hatféle forr á s r a (1. Dionüszosz mítosza és rítusai; 2. az eleusziszi misztériumok; 3. a h ő s ö k k é n t tisztelt ősök sírjánál végzett gyászszertart á s o k ; 4. Zeusz Agreusz krétai kultusza; 5. t i t k o s társaságok szertartásai, ill. férfivá a v a t á s i rítusok; 6. a természet m e g ú j h o d á s á t előidézni k í v á n ó tavaszi rítusok) vezetik vissza, de ezek mindegyike vallásos ideológiával á t i t a t o t t ünnepi esemény volt. Távol-Keleten pedig egyenesen úgy t a r t j á k , hogy nemcsak a színjáték eredeztethet ő az ünnepből, h a n e m az ünnepek is színházi tevékenység eredményei. A b r a h m a n i z m u s tanai szerint a világ ismétlődő m e g ú j u l á s a Siva isten kozmikus t á n c á n a k , a m i n d e n t elpusztító és ú j j á t e r e m t ő tandav á n a k köszönhető. A j a p á n sintoizmus leg e n d á i b a n a Viharisten erőszakoskodása elől sziklabarlangban zárkózott N a p i s t e n n ő t csak a szépség és a művészetek istennőjének, Ame no U z u m é n a k a b a r l a n g s z á j a e l ő t t l e j t e t t m i m e t i k u s tánca, a —• kagura t u d t a előcsalogatni. A természet ciklikus változásai során az elhalás u t á n i felpezsdiilés — amelyhez a n n y i ünnep kapcsolódik színházi a k t u s o k k ö v e t k e z m é n y e t e h á t . O Valamennyi ü n n e p közös vonása, hogy lefolyásuk menetét ugyanazon három tevék e n y s é g f o r m a — a (kultikus) szertartás, a —>felvonulás és a lakoma — váltakozása hat á r o z z a meg. E h á r o m szerkezeti elem sorr e n d j e , a r á n y a és ismétlődése természetesen a l k a l m a n k é n t változó és az a d o t t ünn e p egyedi jellemzője. A szertartás célja m i n d i g áldozat b e m u t a t á s a az isten(ek)nek v a g y szellem(ek)nek, a felvonulásé az érint e t t isten(ek) által v a l a h a (dicsőségesen v a g y szenvedve) m e g t e t t útvonal b e j á r á s a , a l a k o m á é pedig — az isten(eke)t, jelképező áldozati állat(ok) h ú s á n a k elfogyasztása révén — voltaképpen az istennel vagy istenekkel történő egyesülés. Az a t h é n i n a g y -*dionüszia első n a p j á n pl. l á t v á n y o s felvonulással vitték Dionüsziosz szobrát a városon kívülre, az isten Akadémosz hérosz ligetében álló t e m p l o m á b a . (A m e n e t jókora. kerülőt t e t t , m e r t pontosan a z t az u t a t követte, a m e l y e n Dionüszosz e g y k o r A t h é n b a érkezett.) I t t bika- vagy kecskeáld o z a t o t (mindkettő Dionüszosz jelképállata) m u t a t t a k be, m a j d az ifjak s z e r t a r t á s o s -^kardalversenye következett, s végül lak o m a keretében elköltötték a leölt állatok h ú s á t és bort ittak hozzá (amely ugyancsak Dionüszosz megtestesülésének s z á m í t o t t ) . Az e z t követő n a p o k o n zajlottak le a kult u s z szerves részének, t e h á t vallási cselek-

142

ÜNNEP ménynek tekintett drámai versenyek (—•agón). O Felvonulással kezdődnek a legn a g y o b b keresztény ü n n e p , a húsvét eseményei is: nagypéntek d é l u t á n j á n a pap és a hívek a t e m p l o m b a n jelképesen végigjárják Jézus K r i s z t u s keresztút j á t , s imádkozn a k a tizennégy stáció előtt. Régebben általános szokás volt e napon vezeklő körmenetet is t a r t a n i , melynek ú t v o n a l a a templomból a helység K á l v á r i a - d o m b j á r a vezet e t t . Az úgynevezett f e l t á m a d á s i körmenet — amellyel egyes vidékeken a kenetvivő asszonyok ,Jézus-keresését elevenítették fel, m á s u t t viszont a f e l t á m a d t Krisztus testét vitték a „szentsírból" a t e m p l o m b a — eredetileg húsvét v a s á r n a p j á r a esett, de később á t k e r ü l t n a g y s z o m b a t estéjére. A v a s á r n a p hajnali időpontról ugyanígy az ü n n e p n a p vigíliájára helyeződik á t a legf o n t o s a b b húsvéti szertartás, a fel támadási mise is, amelyen az ételeket beszentelik. Csak e z u t á n kerülhet sor a lakomára, a „ h ú s vételezésére" a hosszú b ö j t u t á n . O Megfigyelhető azonban e h á r o m szerkezeti elem jelenléte az egyik legjellegzetesebb legújabb kori ünnep, a nemzetközi munkásmozgalom ünnepeként s z á m o n t a r t o t t m á j u s 1. esetében is, melynek lefolyása a szocialista országokban volt a legszemléletesebb. A s z e r t a r t á s t az ünnepi beszédek, ill. a k i t ü n t e t é s - és jutalomosztások helyettesítették; a felvonulás egyrészt az 1886-os véres chicagói m u n k á s t ü n t e t é s r e emlékezt e t e t t , másrészt a m u n k á s o s z t á l y erődemonstrációjaként h a t o t t ; a l a k o m á t a délutáni majálisokon o s z t o g a t o t t ingyen sör és virsli elfogyasztása képviselte. O A történelem f o l y a m á n az ünnepek e három szerkezeti összetevője k o r o n k é n t m á s - m á s mértékben és minőségben t e a t r a l i z á l ó d o t t . A rítusok szükségszerű „elszínháziasodását" m á r e m l í t e t t ü k ; ennek nevezetesebb konkrét példái az alábbiak. A vallási szertartások esetében elsősorban a húsvéti feltámadási mise —>trópusaiból a 10. sz.-ban keletkezett liturgikus játékok (—>húsvéti játék) említendők, amelyek a keresztény —•vallásos színjátékok h a j n a l á t , s az európai színházművészet - m a j d ' egy évezredes tetszhalálából való újjászületését jelentették. A karácsonyi istentisztelet trópusaiból a 11. sz.-i, mo.-i eredetű k é z i r a t b a n fennmar a d t Tractus Stellae, ill. m á s később széles körű n é p h a g y o m á n y k é n t elterjedt ->karácsonyi játék ok, —>betlehemes játékok alakultak ki, de nevezetesek a hasonló genezisű -* pünkösdi játék ok, —»űrnap i játékok is. O Számos teátrális elem színesítette a középkori királykoronázási rítusokat is; I. Ulászló trónralépésétől (1440) kezdve pl.

a m a g y a r királynak a templom tornyából v a g y egy dombról négy k a r d v á g á s t kellett tennie a négy é g t á j felé, s ez azt jelképezte, hogy az országot bármely irányból érkező ellenséggel szemben megvédelmezi. I. József 1867. évi pozsonyi koronázásán m á r hivatásos komédiások is részt v e t t e k . Az uralkodói és főúri dinasztiák különösen a barokk kortól — családi jellegű szertartás a i k a t (keresztelő, házasság, temetés) is igyekeztek t e á t r á l i s mozzanatokkal, -*alkalmi színművek b e m u t a t á s á v a l dúsítani: I. József salzburgi esküvőjén pl. az érseki p a l o t a egyik t e r m é t színházzá a l a k í t o t t á k , s világi allegóriát (—»allegória 3.) a d t a k elő benne. 1612-ben 11. Cosimo Firenzében hat a l m a s gyászünnepséget rendezett Margit spanyol királyné emlékezetére, amelyen szintén allegóriákat m u t a t t a k be. Esterházy P . n á d o r 1713. évi temetését ->haláltáncjelenetek t e t t é k fenségessé. A barokk pompakedvelése a világi rítusokat (vadászat, h á b o r ú , kivégzés) is színházzá lényegítette: 1591 -ben I )rezdában egy a r é n á b a telepített erdőben szabadon e n g e d e t t v a d á l l a t o k vad á s z a t á t rendezték meg közönség előtt; a győzelmes h á b o r ú k dicsőítésére lovagi torn á k a t t a r t o t t a k (s e szokás plebejus változ a t a k é n t Uri k a n t o n b a n 1545 ó t a a rendszeresen b e m u t a t o t t —> Teli Vilmos-játékokkal emlékeztek meg az 1307— 1308-ban lezajlott svájci szabadságharcról); Caraffa eperjesi tömegkivégzéseit pedig Theatrum Epperiesiense néven idézik fel az egykorú források. O Az ünnepi tevékenységformák közül a lakoma teatralizálódása m e n t végbe a legtermészetesebben, hiszen az étkezés f o l y a m a t a n e m z á r j a ki a legkülönbözőbb szórakoztató előadások élvezetét. í g y m á r az archaikus és klasszikus ókorból van híradásunk különféle -^dalnokok (—ta-oidoszok. —• rhapszódoszok, —•bárdok), —> mítosz'] átékosok, zenészek, táncosok, bűvészek udvari lakomákon t ö r t é n t fellépéséről (-*udvari irodalom). Suetonius jegyezte fél Caligula császárról, hogy lakomáin kínzásokban és művészien kivitelezett lefejezésekben gyön y ö r k ö d ö t t , Néróról pedig azt, hogy színészi szereplései és egyéb teátrális megnyilatkozásai mellett „ i d ő n k é n t nyilvános helyen is nagy l a k o m á t csapott, így a tengeri csaták céljára szolgáló elkerített medencében \-*naumakhia], a Mars-mezőn vagy a Circus M a x i m u s b a n " , t e h á t m a g á t az étkezést emelte —•látványossággá. A középkor uralkodói és földesurai szintén szívesen vették ünnepi a s z t a l u k n á l költők, muzsikusok, komédiások és m u t a t v á n y o s o k b e m u t a t ó it. s az udvari élet m i n d e n n a p j a i t á t s z ő t t é k a teátrális m o z z a n a t o k (-»udvari játékok).

143

ÜNNEP Királyi v a g y főúri l a k o m á k keretében előad o t t , k i m o n d o t t a n színházi produkciókkal (—»•udvari színjátékok) a z o n b a n csak a reneszánsz idején találkozunk: külön e célra született s z í n j á t é k pl. az angol —>masgue, amellyel az 1510-es évek elejétől a feudális arisztokrácia p o m p á s jelmezekbe öltözött tagjai az a d o t t ünnepi a l k a l m a t dicsőítették allegorikus j á t é k o k f o r m á j á b a n . Az olasz hercegi u d v a r o k b a n m á r a 15. sz. végétől —* balett-élőképek kíséretében szolgálták fél az ünnepi l a k o m á k étkeit, s a baletttáncosok később a fényűző barokk b a n k e t teknek is e l m a r a d h a t a t l a n szereplői lettek. O Az ü n n e p alkotóelemeinek színházzá válási f o l y a m a t a a ->felvonulás esetében követhető nyomon a legszemléletesebben. T ö b b o l y a n ünnepi menetről is t u d u n k , amelyből önálló ,színjátéktípus született. A nagy dionüszia első n a p j á n a k estéjén a résztvevők rendezetlen, orgiasztikus, zenével és tánccal, ill. álarcos-jelmezes figurák obszcén tréfáival és fallikus t é m á j ú jeleneteivel t a r k í t o t t felvonulás, a kómosz keretében t é r t e k vissza Akadémosz hérosz ligetéből A t h é n b a , s számos k u t a t ó ebből a rituális menetből eredezteti a görög ó k o m é d i á t (-»attikai komédia). Hasonlóan t e r e m t e t t e meg J é z u s Krisztus kereszt ú t j á n a k kollektív megismétlése és újraélése {—ypassió 7.) azt a h a g y o m á n y t , amely a középkori passiójáték (—>passió 2.) kialakulásához és E u rópa-szerte t ö r t é n t elterjedéséhez vezetett. Ám a t e á t r á l i s külsőségeket és h a t á s o k a t a legszélesebb körben a győztesen h a z a t é r ő hadvezérek diadalmeneteinél a l k a l m a z t á k . Plutarkhosz í r j a Nagv Sándorról, hogy keleti h a d j á r a t á r ó l seregével dionüszoszi menetben t é r t vissza, amelyben ő személyesít e t t e meg az istent, s az egész bevonulás inkább fékevesztett b a k k h a n á l i á r a emlékeztetett, mint harcosok hazaérkezésére. A t r i u m p h u s d i a d a l m e n e t e (—>triumphusdal) a Római Birodalomban olyan kitüntetésnek s z á m í t o t t , amelyet a szenátus szavazott meg a z o k n a k a katonai vezetőknek, akik legalább ötezer főnyi ellenséget vertek meg a h á b o r ú k b a n . Minél lenyűgözőbb lebonyolításában a vezérek igyekeztek túlszárnyalni e g y m á s t ; i. e. 146-ban Mummius, Korinthosz m e g h ó d í t ó j a pl. olyan diadalmenetet t a r t o t t , amelynek bizonyos részletei az általa külön erre az alkalomra építtet e t t színházban j á t s z ó d t a k le. J u l i u s Caesar sikeres egyiptomi h a d j á r a t a u t á n . i. e. 46bari r e n d e z e t t t r i u m p h u s a a történetírók szerint nem győztes k a t o n á k bevonulásának, h a n e m m o n u m e n t á l i s színházi előadásnak t ű n t , amelyben Caesar Oszirisz, Kleopátra pedig Iszisz szerepét a l a k í t o t t a .

A d i a d a l m e n e t teátrális a t t r a k c i ó v á szervezésének lehetőségével R ó m a későbbi imper á t o r a i is módfelett szívesen éltek (még ->ludus). O A középkorban a legfontosabb vallási ü n n e p e k (karácsony, húsvét, ű r n a p ja) istentiszteletei és körmenetei bővültek kifejezetten színházi jelenetekkel. A húsvéti s z e r t a r t á s o k trópusaiból kifejlődött liturgikus j á t é k o k a 14. sz.-ra — t e m a t i k u s a n a teljes O- és Újszövetséget felölelő -+misztériumjátékokká terebélyesedtek, amelyeket a városok főterein felépített —>szimultán színpadokon a d t a k elő. Ezek az egyes bibliai helyszíneket képviselő, egymással szigorúan mellérendelt viszonyban álló, egyenes v o n a l b a n v a g y félkörívben elhelyezett deszkaszínpadokból (lóca, mansiones) kial a k í t o t t szín játszó-utak v o l t a k , amelyeken rendszerint nemcsak t ö b b képben fellépő szereplők vonultak színről színre, hanem a j á t é k o t követni kívánó közönség is. Az 1311-től p á p a i rendeletre egész E u r ó p á b a n m e g t a r t o t t úrnapi k ö r m e n e t e k b e n m á r a 14. sz. f o l y a m á n f e l b u k k a n t a k olyan jelmezes résztvevők, akik a m e n e t leállásaikor —^élőképeket a l k o t t a k , m a j d ezeket a felvonulási útvonal mellett felállított alkalmi színpadokon meg is elevenítették. Később az életképeket kocsikra, r a k t á k , így az egész processzió során l á t h a t ó v á v á l t a k , sőt a kocsikon a leállások a l a t t rövid jeleneteket is be lehetett m u t a t n i . Valószínűleg az úrnapi körmenetek e színfoltjából származt a t h a t ó a —• szekér színpadok (—>pagea,nte k) kialakulása és elterjedése földrészünk egészén. Spanyolo.-ban az —>auto sacramentaln a k h í v o t t —•úrnapi játék szereplői olyan díszes szekereken v o n u l t a k fel a körmenetben, hogy e m i a t t az e s e m é n y t „a fogatok ü n n e p é n e k " (->fiesta de los carros) nevezték. Firenzében viszont a 15. sz. közepétől Szent János n a p j á n t a r t o t t a k fényes precessziót, amelyet később Pistoiában, Velencében, R ó m á b a n és N á p o l y b a n is megrendeztek. Az ünnepélyes felvonulás során kocsikra szerelt s z í n p a d o k a t v o n t a t t a k végig az u t c á k o n , bizonyos helyeken a menet megállt, s a bonyolult gépezetekkel e l l á t o t t mozgószínpadokat (edifizi) lovon kísérő színészek a deszkákra lépve —•némajátékokat m u t a t t a k be. O Távol-Keleten sem ismeretlenek a l á t v á n y o s felvonulásokkal felejthetetlenekké t e t t ü n n e p e k , s többségük h a g y o m á n y a a k o r a középkorig vezethető vissza. J a p á n egyik leghíresebb ünnepét, a kyötoi Gion F e s z t i v á l t pl. a 869-ben pusztító szörnyű p e s t i s j á r v á n y ó t a n a p j a inkig az istenek kiengesztelése végett — minden év júliusában m e g t a r t j á k . A hón a p 17. n a p j á n 29 mozgószínpadot visznek

144

ÜNNEP végig K y ö t o f ő u t c á j á n . Ezek közül h a t kerekekre szerelt, többemeletes, toronyszerű é p í t m é n y , amelyen zenészek foglalnak helyet, s kíséretükkel egy vagy két szereplő m i m e t i k u s t á n c o t ad elő. E szekereket emberi erővel v o n t a t j á k , míg a többi huszonh á r o m , egyszerűbb felépítésű színpadot a résztvevők a vállukon hordozzák. Ezeken báb-állóképek l á t h a t ó k a j a p á n mitológia és t ö r t é n e l m i mondavilág közismert hőseivel. O E u r ó p á b a n a világi jellegű ünnepi processziók — polgári kezdeményezésre — a késő középkorban a l a k u l t a k ki, de a reneszánszban érték el kiteljesedett formáj u k a t . N é m e t o . - b a n a 14. sz.-ban rendszeressé váló farsangéji felvonulásokon a 15. sz.-tól a mester dalnokok is részt v e t t e k s e célra szerzett farsangi játékaikat (->Fastnachtspiel) eleinte házról házra j á r v a , később vendéglőkben felállított p ó d i u m o n v a g y szabadtéri emelvényen (-»•mesterdalnok-szinpad) a d t á k elő. Németalföldön a -+rederijker-kamerákat m á r a 15. sz. közepétől rendszeresen megbízták a világi hatóságok, hogy ünnepi felvonulásokat szervezzenek, s ezeken „ k o c s i j á t é k o k k a l " (waagenspeel) szórakoztassák a t ö m e g e t , ill. hogy az uralkodók bevonulását hatásos —>e7etrionfo jelentette, amely a —>hódolati játék egyik v á l f a j a , s v o l t a k é p p e n a római hadvezérek t r i u m p h u s a i n a k felelevenítése. Olasz fejedelmi u d v a r o k b a n rendezték e s k ü v ő k , temetések, bevonulások, hivatali b e i k t a t á s o k és egyéb ünnepi alkalmak fenségének és p o m p á j á n a k emelésére. Főszereplője általában maga az ünnepelt volt, aki diadalszekéren h a j t o t t el egy diad a l k a p u a l a t t , ill. az út mentén elhelyezett színpadok mellett, amelyeken ő t dicsőítő verseket a d t a k elő, vagy mitológiai -*allegóriákat m u t a t t a k be. Ilyenkor m a g a a diadalív is s z í n p a d k é n t funkcionált: a r c h i t r á v ja f ö l ö t t szabályos pódiumot a l a k í t o t t a k ki, s ezen • élőképet állítottak be, hogy az a l a t t a elvonuló dicsőítettet gyönyörködtessék. G y a k r a n előfordult azonban, hogy az ü n n e p e l t is csak nézője volt a tiszteletére r e n d e z e t t -> látványosságnak; ilyen esetben a diadalszekér vált a fő színpaddá, m e r t allegorikus f o r m á b a n megjelenítették r a j t a a magasztalni k í v á n t személy t e t t e i t és tul a j d o n s á g a i t . A Firenzében és Velencében t a r t o t t trionfók m ű s o r á b a n Vasari t a n ú s á ga szerint az Arno, ill. a Canale G r a n d é h u l l á m a i n úszó díszes hajók imitált c s a t á j a (~*naumakhia, natatorio) is szerepelt. A trionfo d i v a t j a Európa-szerte gyorsan elter10

j e d t , s a spanyol, f r a n c i a (—•monstre), németalföldi és osztrák fejedelmek e g y m á s t igyekeztek felülmúlni diadalmeneteik mon u m e n t a l i t á s á n a k és fényességének tekint e t é b e n . Mo.-on Mátyás király kiválóságán a k a d ó z t a k trionfókkal. O Ezek méreteinek egyre h a t a l m a s a b b á és látványosságai k n a k egyre összetettebbé válása k ö z v e t e t t h a t á s t gyakorolt a színházépítészet, a színp a d t e c h n i k a és a díszlettervezés fejlődésére is. A diadalmenetek közönségében u g y a n i s mind erőteljesebb igény ébredt arra, hogy a felvonulás egészét á t t e k i n t h e s s é k — méghozzá lehetőleg felülről és a menet tengelyv o n a l á b a n —, vagyis ne csak az e g y m á s u t á n következő részletekben gyönyörködhessenek az ú t széléről. Az elvárás kielégítésére először a p a l o t á k belső u d v a r á r a vezették be az ünnepi m e n e t e t , s o t t k ö r b e n v o n u l t a t t á k fel; így a környező épületek ablakaiból kitűnő k i l á t á s nyílt rá. K é s ő b b a n a g y o b b vizuális illúzió kedvéért a palot a u d v a r o k o n egy-egy u t c a teljes díszletét, v a g y oszlopsorokat á l l í t o t t a k föl, s ezek k ö z ö t t s o r a k o z t a t t á k a diadalmenetet. Az így n y e r t l á t v á n y egy végtelen hosszú színp a d h a t á s á t keltette. A t o v á b b i a k b a n jelentősen csökkentették a diadalszekerek m a g a s s á g á t , t e h á t reálissá vált a díszletelemek és a felvonuló kocsik a r á n y a , v a l a m i n t f o k o z ó d o t t a felülről szemlélődő nézők mélységélménye. Végül I X . Károly 1572. évi párizsi bevonulásakor egy — a N o t r e D a m e - h o z vezető — harmincnégy ház hosszúságú h í d u t c á t tetővel fedtek be, vagyis a diadalmenet ú t j á t teljesen színházzá a l a k í t o t t á k . Az e m l í t e t t változtatások minden bizonnyal befolyásolták a S. Serlio által 1545-re kifejlesztett doboz- vagy keretszínpad (->Guckkastenbühne) vizuális mélységének megnövekedését, amelyet a tervezők — az utcaszerűség illúzióját keltő — perspektivikusan szűkülő kulisszasor alkalm a z á s á v a l értek el, s ennek segítségével a ->-tömegjelenetek is á t t e k i n t h e t ő b b e k lettek. O A barokk k o r készséggel á t v e t t e a reneszánsztól mind az egyházi, mind a világi processziókat, c s u p á n fülledt és megalomán ízlésének megfelelően felfokozta mér e t ü k e t és p o m p á j u k a t . Kirívó p é l d a k é n t elegendő az 1580-as m ü n c h e n i úrnapi körm e n e t e t (Fronleichnamsprozession) említen ü n k , amelynek -^élőképeiben hercegi és grófi személyek is részt v e t t e k , a d r á g a k ö vektől csillogó jelmezek gazdagsága pedig a hazai és külföldi n é z ő k e t e g y a r á n t elkápr á z t a t t a ; vagy h i v a t k o z h a t u n k I I I . Cosimo 1661-ben, egy firenzei a r é n á b a n rendezett, Világünnep c. trionfójára, amelyben a diadalszekerek az egyes világrészeket szimbo-

145

UNO lizálták. A b a r o k k különösen kedvelte a trionfoegy speciális válfaját, az ú n . lovasbalettet. E f o r m a kimagasló megvalósulásai közé t a r t o z o t t X I V . Lajos f r a n c i a király ötszáz főből álló lovas quadrille-jának 1662. évi versailles-i b e m u t a t ó j a , v a l a m i n t a bécsi plein air színház 1667-ben előadott lovasbalettje. O Összegezésként megállapíthat jiüí, hogy az ókorban, a k ö z é p k o r b a n és a reneszánsz idején kialakult v a l a m e n n y i európai szín j á t é k t í p u s ünnepi s z í n j á t é k n a k nevezhető, m e r t h a nem is s z á r m a z t a t h a t ó mindegyikük v a l a m e l y kultusz r i t u á l i s hagyományaiból, j á t é k a l k a l m u k kivétel nélkül vallási v a g y világi ü n n e p e k h e z k ö t ö t t . Ugyanez m o n d h a t ó el a k ö z é p k o r végéig megszületett ázsiai s z í n j á t é k f a j t á k r ó l is. E g y ú t t a l különbséget kell t e n n ü n k az ünnepi színjáték és az ünnepi játék (Festspiel) fogalma k ö z ö t t : az utóbbi k a t e g ó r i a a 18. sz.-ban k e l e t k e z e t t , s a megszokottól eltérő, annál n a g y o b b a p p a r á t u s ú színházi esem é n y t jelent, a m e l y különleges d a r a b v á lasztást és szereposztást, t o v á b b á az átlagosnál m a g a s a b b költségvetést igényel. Kiemelkedő példái a R. Wagner á l t a l 1876ban alapított Bayreuthi Ünnepi Játékok, az 1920-tól é v e n t e megrendezésre k e r ü l ő Salzburgi Ünnepi Játékok, v a l a m i n t az 1922ben f e l ú j í t o t t Oberammerqaui Passiójáték. A legjelentősebb mo.-i ünnepi j á t é k az 1931-ben életre hívott Szegedi Szabadtéri Játékok. Ezek az évenként m e g h i r d e t e t t előadássorozatok többnyire n e m kötődnek ünnephez; ünnepi jellegüket rendkívüliségüknek és m o n u m e n t a l i t á s u k n a k köszönhetik. O Léteznek még olyan ü n n e p i előadások is, amelyek egy bizonyos színház vagy társulat életében adódó ünnepi eseményekhez kapcsolódnak: az intézmény, az épület vagy az e g y ü t t e s fennállásának kerek évfordulójához, színészi j u b i l e u m h o z stb. A keleti színházak dinasztikus rendszerében ünnepi e l ő a d á s t t a r t a n a k a k k o r is, amikor engedélyezik egy ifjú művész s z á m á r a , aki művészi é r e t t s é g é t bizonyította, h o g y ceremoniálisan felvegye a családfő v a g y valamelyik vezető mester nevét. O színjátéktípusok) O írod.: E. K . C h a m b e r s : The Mediaeval S t a g e (2 köt., 1903); R . J . Rehm: D e u t s c h e V o l k s f e s t e und Volkssitten (1908); 0 . v o n Greyerz: Festspiel (1926); A. Straka: D a s m o d e r n e religiöse Festspiel in Österreich u n d seine Z u s a m m e n h á n g e mit den deutschen Mysterienspielen (1932); Bálint S.: N é p ü n k ünnepei (1938); Kerényi K.: Vom W e s e n des Festes. ( P a i d e u m a . L, 1938—1940); A. Kutscher: V o m Salzburger B a r o c k t h e a t e r zu den Salburger Festspielen (1939); H . Tintelnot: B a r o c k t h e a t e r

und barocke K u n s t (1939); Marót K : R í t u s és ü n n e p (Ethn, 1940); H a m v a s B.: Ü n n e p és közösség (A l á t h a t a t l a n t ö r t é n e t , 1943); B. H u n n i n g h e r : T h e Origin of T h e a t e r (1955); H. K i n d e r m a n n : Theatergeschichte E u r o p a s (10 köt., 1957—1974); S. Melchinger: Spháren und Tage. Stádte, Spiele, Musik (1962); D ö m ö t ö r Tekla: N a p t á r i ü n n e pek — népi színjátszás (1964); H. B a u e r — Sh. Carlquist: J a p a n e s e Festivals (1965); Bálint S.: K a r á c s o n y , húsvét, p ü n k ö s d (1973); Dömötör Tekla: Népszokások költészete (1974); Bálint S.: Ünnepi kalendárium (2 köt., 1977); S. D. Ripley: Celebration. A World of A r t a n d Rituaí (1982); V. T u r n e r : Celebration. Studies in F e s t i v i t y a n d R i t u a l (1982); Székely Gy.: A s z í n j á t é k világa (1986); Bécsy T.: R í t u s és d r á m a (1992); Móser Z.: Jelek és ü n n e p e k (1994). Duró Győző Uno Chiyo; Uno Csijo (Iwakuni, 1879. nov. 28.—Tökyö, ?): j a p á n írónő. Első elbeszélése 1921-ben jelent meg, Shifun no kao ( ' K o z m e t i k á z o t t arc') c. a Jijishimpö c. fol y ó i r a t b a n , melynek p á l y á z a t á n e m ű v é v e l első d í j a t nyert. 1925-ben jelent meg első novelláskötete Shiroi ie to tsumi ('Fehér ház és b ű n ' ) c. I d ő k ö z b e n barátságot k ö t ö t t Kawabata Yasunarival, Kajii Motojiröval, és m á s kortárs írókkal. Korai jelentős regén y e az Irozange ( ' B ű n b á n ó vallomás', 1935), szenvedélyes és tragikus szerelmi t ö r t é n e t . A Ningyöshi Tenguya Kyükichi ('A bábkészítő T e n g u y a Kyükichi', 1942) c. m ű v é t egy jöruribáh ihlette, melyet a j á n d é k b a k a p o t t , s szépsége annyira megrag a d t a , hogy felkereste készítőjét, s m e g í r t a a mester addigi életét, a művészet szépség é t állítva szembe tiltakozásként a h á b o r ú val. A háború u t á n l a p o t indított Sutairu ('Stílus') c., 1947-től pedig a Buntai ('Stílus') c. folyóiratot a d t a ki írótársaival. E b ben jelent meg f o l y t a t á s o k b a n másik jelentős regénye az Ohan (ua., 1947—57), melyért t ö b b irodalmi d í j a t k a p o t t . 1972-ben a j a p á n művészeti a k a d é m i a díjával t ü n t e t t é k ki, a következő évben a művészeti a k a d é m i a t a g j a lett. 1982-ben Kikuchi Kan-díjat k a p o t t . O Művei á l t a l á b a n a szenvedélyes, konfliktusokkal terhelt szerelemről szólnak, az a p r ó lelki rezdülések érzékeny ábrázolásával tűnik ki. A j a p á n nőírók között kiemelkedő egyéniség volt. O E g y é b regényei: Keshi wa naze alcai ('Miért piros a pipacs', 1929); Sasu ('Szúrás', 1963—66); Kaze no oto ('A szél hangj a ' , 1969); Aru hitori no onna no hanashi ('Egy nő története', 1972); Ame no oto ('Az eső kopogása', 1974). O G y ű j t , kiad.: Uno 146

UNRUH Chiyo zenshü ('Összes művei', 1971—78). O írod.: Rebeeea L. Copeland: T h e Sound of t h e W i n d : T h e Life a n d W o r k s of Uno Chiyo (1992). Varrók Ilona Uno Köichirö; Uno Kóicsiró (Sapporo, 1934. júl. 25.—): j a p á n író. A T ö k y ö Egyetem j a p á n szakán végzett. S a j á t m a g á t a háború u t á n i értelmiségi írónemzedék tagj á n a k tekinti. A régi b á l n a v a d á s z a t o t lefestő regényéért — Kujiragami ('Bálnaisten', 1961) — Akutagawa-díjat k a p o t t . Egyéni l á t á s m ó d d a l ábrázolja a j a p á n történelmi személyiségeket a Shiki nihonshi ('Saját krónikám a j a p á n történelemről', 1966) c. a l k o t á s á b a n . Számos m ű v é n e k központi tém á j a a testi vágy. O E g y é b m ű v e : Hikari no ue ('A f é n y éhe', 1961). Varrók Ilona Uno Köji; Uno Kódzsi (írói név); Uno K a k u j i r ö (eredeti név); (Eukuokashi, 1891. júl. 26.—Tökyö, 1961. szept. 21.): j a p á n regényíró. A W a s e d a E g y e t e m angol szakára i r a t k o z o t t be, de t a n u l m á n y a i félbeszak a d t a k . K e z d e t b e n fordításból, meseírásból t a r t o t t a fenn m a g á t . N é h á n y évig albérletből albérletbe v á n d o r o l t , s e g y ü t t élt egy asszonnyal, aki később a fiatalkori szerelmeiről szóló énregénye — Ku no sekai ('Szenvedés világa', 1919—20) — főhőseként jelenik meg. Szintén e k k o r l á t o t t napvilágot Kura no naka ('A r a k t á r b a n ' , 1919) c. novellája, a Bushösekai e. folyóiratban, s ezzel a művével vált ismert és elismert íróvá. 1927 t á j á t ó l egy súlyos betegség m i a t t j o b b á r a csak meséket írt. 1933-ban alkotta ú j a b b r e m e k m ű v é t , a Kareki no aru fükei ('Táj k i s z á r a d t f á k k a l ' ) c. novellát, mely a Kaizö c. f o l y ó i r a t b a n jelent meg. Főhőse, akár a Ku no sekaié, egy festő, aki a művészet és a magánélet közt felőrlődve hal meg. E m ű v e megjelenésétől kezdve a fiatalabb írónemzedékek körében n a g y tiszteletnek ö r v e n d e t t . Még csak n e g y v e n k é t éves volt, de úgy érezte, az ő ideje lejárt, s elsősorban a m ú l t b a n kereste az a n y a g o t műveihez. 1933-tól Kaivabata Yasunarival, Kobayashi Hideóval és m á s fiatal írókkal elindították a Bungakukai 2. c. folyóiratot. 1935-ig közr e m ű k ö d ö t t a lapban, számos esszéjét, krit i k á j á t közölték benne. A h á b o r ú utáni nagy m ű v e az Omoigawa ('Gondolatfolyó', 1951) Yomiuri-díj&s lett. E k k o r i b a n több irodalmi visszaemlékezést írt, ezek sorába tartozik az Akutagawa Ryünosuke (ua., 1951—52), Akutagawa kritikai életrajza. 1949—50-től az Akutagawa-, ill. a Yomiuridíj&t odaítélő bizottság t a g j a lett. Elete vége felé nagy ellenszenvvel f o g a d t a a tömegirodalomban e l b u r j á n z ó silány tenden10*

c i á k a t . O Uno Köji a Taishö, a Shöwa kori irodalom egyedülálló egyénisége. R e a l i s t a énregényeiben a v a l ó s á g o t a f a n t á z i a elemeivel keveri. S t í l u s á b a n súlyos betegsége idején törés állt be. A z t megelőzően f a n t á z i á j á t s z a b a d j á r a engedve, élvezettel írt, e l v e t e t t e a n a t u r a l i s t a ábrázolást, u t á n a viszont t u d a t o s a n egyszerű stílusra t ö r e k e d e t t , igyekezett e l n y o m n i az írói s z u b j e k t i v i t á s t . S a j á t életéből kiindulva az e m b e r i élet szánandó, szomorú, és humoros v o n á s a i t érzékenyen f e s t e t t e le. A j a p á n mod e r n k o r i irodalomban ritka h u m o r á v a l saj á t o s szint képvisel. O G y ű j t , kiad.: Uno Köji zenshü ('Összes művei', 1968—69). Varrók Ilona Unruh [ u n r á h j , Friedrich F r a n z v o n (Berlin, 1893. ápr. 16.—Merzhausen, Freib u r g , 1986. m á j . 16.): n é m e t író, költő. A p j a t á b o r n o k volt. K a d é t i s k o l á b a i r a t k o z o t t , m a j d 1914—1919 között t i s z t k é n t szolgált. Az 1. v i l á g h á b o r ú b a n súlyos sebesülést szenvedett. F r e i b u r g b a n , Heidelbergben és M a r b u r g b a n filozófiát, t ö r t é n e l m e t és t e r m é s z e t t u d o m á n y o k a t t a n u l t az e g y e t e m e n a h á b o r ú u t á n . 1924—1932 köz ö t t újságíróként dolgozott, m a j d s z a b a d foglalkozási íróként élt Merzhausenben. O F o r m a i l a g igényes elbeszélő és elgondolk o d t a t ó esszéista. K o r a i műveiben — m i n t b á t y j a , a g y a k r a n F r i t z Ernst álnéven p u b likáló F . von Unruh — az 1. v i l á g h á b o r ú o k o z t a m e g r á z k ó d t a t á s t ábrázolja; pacifist a nézeteket vall, de a későbbiekben visszat a l á l a porosz tiszt t a r t á s á t tükröző beállít o t t s á g h o z . T e m a t i k a i l a g és stílusában sokb a n hasonlít R. Bindingre. Fegyelmezett, e g y s z e r ű stílussal k a t o n á s v i l á g k é p e t igyekszik n y ú j t a n i olvasóinak. Késői életm ű v e a társadalmi f o r m á k és etikai k ö t ő d é sek fellazulásának krónikásává teszi. O F ő b b művei: Stufen der Lebensgestaltung ('Az életalakítás lépcsőfokai', esszék, 1928); Der Tod und Erika Ziska ('A halál és E r i k a Ziska', elb., 1937); Die jüngste Nacht ('Az utolsó éjszaka', elb., 1948); Der Spiegel ('A t ü k ö r ' , elb., 1951); Nach langen Jahren ('Hosszú évek u t á n ' , elb.-ek, 1960); Woaber Gefahr ist ('De ahol veszély van', visszaemlékezések, 1965); Ehe die Stunde schlug ('Mielőtt ü t ö t t az ó r a ' , visszaemlékezések, 1967); Die Nacht von Mantua ('A m a n t o v a i é j s z a k a ' , elb., 1968); Und was wird aus uns? ( ' É s mi lesz belőlünk?', esszék, 1969); Der Besuch ('A l á t o g a t á s ' , elb.-ek, 1971); Schlussbericht ( ' V é g b e s z á m o l ó ' , esszék, 1974); Der Teufel in Ruhestand ('Az ö r d ö g n y u g á l l o m á n y b a n ' , elb., 1977); Liebe wider Willen. Die schönsten Erzahlungen und No147

velles ('Szerelem szándékunk ellenére. A legszebb elbeszélések és novellák', 1979). J ahrtausendwende, Umkehr oder Untergang ('Évezredforduló, fordulat v a g y pusztulás', esszé, 1983). O Magyarul: 1 részlet (Fábry Z., K o r u n k , 1926, 1, 4.). O írod.: H . Pongs: Ist die Novelle h e u t e tot? (1961); 0 . Heuschele: F . F . v o n Unruh (1967). Kerekes Gábor Unruh [ u n r a h j , Fritz von; F r i t z Ernst (álnév); (Koblenz, 1885. m á j . 10.—Diez an der Lahn, 1970. nov. 28.): n é m e t író és festő. Friedrich F r a n z von Unruh b á t y j a . Családja az ősi porosz k a t o n a i arisztokráciához t a r t o z o t t . Maga is exkluzív katonai nevelést k a p o t t , és Vilmos császár egyik fiának a d j u t á n s a lett. Első írói alkotásaitól kezdve k i ü t k ö z ő etikai kérlelhetetlensége révén a z o n b a n korán összeütközésbe került az udvarral, és szakított a k a t o n a i életformával. Az 1. v i l á g h á b o r ú b a n visszatért a szolgálatba, d e ezzel csak t o v á b b mélyült elidegenedése a porosz militarizmus szellemétől, sőt egész erkölcsi-érzelmi habitusával a h á b o r ú és m i n d e n f a j t a erőszak ellen fordult. A h á b o r ú után részint S v á j c b a n , részint o r á n i a i birtokán élt. A Weimari Köztársaság első éveiben köztársaságpárti vezérszónokként belekóstolt a n a p i politikába is. 1932-ben — miután Zero c. komédiáját a n á c i k betiltották, l a k á s á t pedig feldúlták — , e l h a g y t a Németo.-ot, Olaszo.ban, m a j d F r a n c i a o . - b a n élt, ahol 1940-ben internálták. I n n e n a német o k k u p á c i ó idején sikerült N e w Y o r k b a szöknie, ahol főként festészettel foglalkozott. H a z á j á b a n 1948-ban Goethe-díjjal j u t a l m a z t á k , 1952ig azonban n e m t é r t vissza Németo.-ba, s még ekkor s e m véglegesen, m i n t h o g y nehezen t u d o t t megbékélni a n y u g a t n é m e t újrafelfegyvérzés tényével és a hidegháborús atmoszférával. 1962-ben végül mégis hazatelepült. 1966-ban Béke Nobel-díjra jelölték, de ebben az évben a d í j a t végül nem a d t á k ki. O Kevéssé ismert, szakértők által jelentősnek t a r t o t t képzőművészeti alkotásai mellett írói tevékenységével szerzett nevet. D r á m á i és prózai munkái lényegében gondolati t a r t a l m a i k k a l h a t n a k . Művészi kidolgozottság, módszer t e k i n t e t é b e n „szab á l y t a l a n " , stílusban eleinte az expresszionizmushoz k ö t h e t ő alkotások; a későbbiek talán az 1945 u t á n i , politikai ihletettségű d o k u m e n t a r i z m u s körébe v o n h a t ó k . írói életműve sem teljesen feltárt. O Legkorábbi drámái a porosz főnemesi „ h ű s é g " és a katonai morál kényes kérdéseit vetik fel a háború előestéjén — Offiziere ('Tisztek', 1911); Louis Ferdinánd Prinz von Preussen

( ' L a j o s Ferdinánd, porosz t r ó n ö r ö k ö s ' , 1913) —, s udvari k ö r ö k b e n méltán keltett e k b o t r á n y t , ill. h í v t á k ki a cenzúra h a r a g j á t . A meginduló h á b o r ú iszonyatára gyorsan reagált a marne-i csata élménye nyom á n írt Vor der Entscheidung ('Döntés e l ő t t ' , 1914) c. d r a m a t i k u s k ö l t e m é n y e . V e r d u n eseményeinek h a t á s á r a írta (Barbusse A tűz c. regényével egyidőben), de csak 1919-ben j e l e n h e t e t t meg Opfergang ('Áldozati menet', 1916) c. m o n u m e n t á l i s prózarekvieme. A h á b o r ú s évek expresszion i s t a stílusjegyeit h o r d o z ó műveinek s o r á t egy drámatrilógia első része z á r t a le: Ein Geschlecht ('Egy nemzetség', 1918). E b b e n a p u s z t í t á s mitikus k a t a k l i z m á j a k é n t jelen í t e t t e meg a h á b o r ú kórképét, s e g y b e n a meggyalázott „ f o l d a n y a " m e g m a r a d t életerejétől v á r t ú j j ö v ő t és vigaszt. A háb o r ú s összeomlásból föléledő világot ú j a k a r a t r a , erkölcsre b i z t a t ó f o l y t a t á s a Platz ('Tér', 1920) és későbbi d r á m á i , m i n t pl. a Stürme ('Viharok', 1923), egészen a trilógia m e g k é s e t t z á r ó d a r a b j á i g — Dietrich (ua., 1936; kiadatlan) — s a j á t s á g o s v á g y k é p e t f o r m á l t a k egy békés emberiség e l j ö v e n d ő s z a b a d társadalmáról. E z az utópia a fasizm u s h a t a l o m r a kerülésével lassan elhalván y u l t , a művek visszatértek a haragos leleplezés írói cselekvéséhez. Ebből az alapállásából született a h á b o r ú u t á n m e g j e l e n t emigrációs regénye: Der nie verlor ('A mindig győztes', 1949), a hitlerista v e z é r k a r horrorszerűen szimbolizált megjelenítésével. H á b o r ú utáni m ű v e i ú j a b b és ú j a b b intő v a g y bátorító p é l d á z a t o k a s z a b a d s á g és b é k e a k a r a t ismétlődő legázolásáról, ú j r a f e l t á m a d á s á r ó l , pl. Orániai Vilmos t ö r t é nelmi a l a k j a kapcsán: Wilhelmus (ua., d r á m a , 1953). A szatirikus komédiával próbálk o z v a (mint már az 1930-ban írt Phaea c. d a r a b b a n is), egy észak-amerikai kereskedelmi küldöttség N a g y Frigyes u d v a r á b a n t e t t l á t o g a t á s a körüli b o n y o d a l m a k a t j á t s s z a el a Duell an der Havel ( ' H a v e l - p a r t i p á r b a j ' , 1954), szellemesen ü t k ö z t e t v e a k é t különböző t á r s a d a l o m elveit. Kiemelk e d ő kései alkotása önéletrajzi m o t í v u m o k k a l szőtt korregénye a vilmosi kor utolsó békeéveiről: Der Sohn des Generals ('A t á b o r n o k fia', 1957) és f o l y t a t á s a : lm Haus der Prinzen ('A hercegek házában', 1967). S z a b a d s á g - és békekövetelő h a n g j a beszéd e k b e n is gyakran f e l h a n g z o t t , m o n d a n i v a l ó j a , h a távolról is, é r i n t k e z e t t az 1950-es és 1960-as évek ún. béke-világmozgalmán a k célkitűzéseivel. R é g i és ú j a b b beszédein e k 1957-ben megjelent g y ű j t e m é n y é h e z A l b e r t Einstein írt bevezetőt: Máchtig seid ihr nicht in Waffen ('Ne fegyverrel legyetek

UNT Unt, Mati (Voore, T a r t u m a a , 1944. jan. 1.—): észt író. Középiskoláit T a r t u b a n végezte, s u g y a n o t t szerzett diplomát az egyetem újságírói szakán 1967-ben. 1966— 1972 k ö z ö t t a helyi V a n e m u i n e színház, 1975-től a tallinni Ifjúsági Színház irodalmi vezetője lett. Sikeres színpadi rendezőként tevékenykedik h a z á j á b a n , ill. Finno.-ban. Emellett szabadfoglalkozású író, többnyire Tallinnban él. O Irodalmi m u n k á s s á g á t középiskolás korában kezdte. Első kisregénye Hüvasti kollane kass ('Isten veled, sárga macska') c. 1963-ban jelent meg. I f j ú kori műveinek k ö z é p p o n t j á b a n s a j á t korosztálya, a ,.háború u t á n s z ü l e t e t t e k " útkeresése áll. Korai a l k o t á s a i n a k kimódol t a n naiv szereplői olyan m i n d e n n a p i , a közvetlen jövőre vonatkozó kérdéseken mediUnser Ziel: -> irodalmi sajtó t á l n a k , amelyekre a , , m i n d e n h a t ó " politika és ideológia látszólag már régen kézenfekvő Unszurí, Abu-l-Qászim Haszan; Unsurí, válaszokat, recepteket a d o t t . Helyüket, Abu-l-Qásim H a s a n ( t u d o m á n y o s átírás); szerepüket és főként emberi szuverenitásuUnszorí (átírásváltozat); (Balkh, 10. sz. k a t keresik e fiatalok második, ugyancsak második fele—1039/40): perzsa költő. A hanagy sikert a r a t o t t Vőlg (1964: Bereczki G., g y o m á n y szerint a p j a n y o m d o k a i b a lépve Adósság, Előérzet, Mai észt elbeszélők, kereskedőnek készült, á m egyik üzleti út1969) c. kisregényében is. I t t a z o n b a n nyilján mindenéből k i f o s z t o t t á k . Tanulni kezv á n v a l ó v á válik, hogy nemcsak a külvilágd e t t , s a g h a z n a v i d a Mahmúd (ur.: 998— ban, de hőseiben sem alakult ki az a szilárd 1030) szultán öccsének, Amír Áaszrnak a és m e g b í z h a t ó etikai é r t é k r e n d , amelyre kegyeltje lett, az u d v a r i költők feje, ünnefelépíthetnék életüket. Elu vőimalikkusest pelt poéta, felruházva a malik us-suará ('a kosmoses (kisreg., 1967: F e h é r v á r i Gy., Az költők fejedelme') címmel. Költőkből álló élet lehetőségéről az űrben, A bálvány, anvalóságos u d v a r t a r t á s v e t t e körül, akik tőto., 1973) c. művében a p a t e t i k u s , romantile függtek és őt dicsőítették (pl. Farukhí és kus é l e t f o r m a csődjét m u t a t t a be, szakítva Aszdzsadí). O Állítólag 3 0 0 0 0 párversnyi korábbi naiv stílusával. E monológok terjedelmű d í v á n j á b ó l csupán mintegy f o r m á j á b a n felépített a l k o t á s a mintegy 2500 sor m a r a d t fenn. Az erősen arabizáló előrevetíti egyik mindmáig jellegzetes írói udvari költészet stílusjegyeit m a g u k o n eljárását, a belső monológok alkalmazását. hordozó qaszídáit virtuóz kifejezéseik, s Stílusa ettől kezdve lett igazán szűkszavú, részben finom politikai célzásaik m i a t t a tömör; g y a k r a n használ s z a b a d asszociálegjobb perzsa nyelvű dicsversek k ö z ö t t cióknak t e r e t hagyó t ő m o n d a t o k a t . O t a r t j á k számon. O T a r t a l m i és formai tePrózaírói munkásságával p á r h u z a m o s a n k i n t e t b e n a régi iráni h a g y o m á n y o k a t elekészült színpadi művei — See maailm vői venítették fel elveszett eposzai: a ->mutateine ('Ez a világ, vagy a m á s i k ' , 1966); qáribb&n írt Vámiq u Adhrá ('Vámiq és Phaeton, páikese poeg ( ' P h a e t o n , a n a p fia', Adhrá'), egy m á r a szászánida k o r b a n is ismert, végső soron görög eredetű Nagy 1968) — mind t e m a t i k á j u k b a n , mind Sándor-történet (->• Sándor-regény), a Khing- stílusjegyeikben kisregényeivel rokoníthabut u Surkh-but ('Fehér b á l v á n y és Vörös tók. Mőrv hotellis ('Gyilkosság a hotelban', b á l v á n y ' [két szerelmes neve]), v a l a m i n t a 1969) c. parabolisztikus kisregényében a Khizána-i Jamin al-Daula ( ' J a m i n alközömbösség, a cinizmus, a nemtörődömD a u l a kincstára') c. e p o s z g y ű j t e m é n y . K é t ség elleni küzdelem szinte reménytelen —>• khafíf v e r s m é r t é k b e n írott, szintén elve- voltát ábrázolta. O írói m u n k á s s á g a az szett masznavíja közül a címe is csupán 1970-es években b o n t a k o z o t t ki igazán. egyiknek ismeretes: Sád-bahr u Ajn al-haját Művei k ö z é p p o n t j á b a n t o v á b b r a is a kor('Boldog és Élet forrása [két szerelmes net á r s értelmiségnek a környezetével szembeve]). O Kiad.: M. D a b í r Siyáqi: Díván ni ellenérzése, ill. a szuverenitásáért küzdő (1924). O Magvarul: 4 vers (Faludy Gy., ember lelki vívódása áll. Az író egyre naTest és lélek, 1988). O írod.: J . R y p k a : gyobb távolságtartással jeleníti meg a viláHistory of Persian L i t e r a t u r e (1968). got. Stílusának gunyorossága is ekkoriban Nyitrai István v á l t o t t á t mélyértelmű, olykor megértő,

erősek'). O E g y é b fő művei: Heinrich von Andernach (ua., d r á m a , 1925); Bonaparte (ua., d r á m a , 1927); Zerc (ua., d r á m a , 1932); Fürchtet nichts ('Ne féljetek semmitől', reg., 1952); Die Heilige ('A szent', reg., 1952); Wir wollen Frieden ('Békét a k a r u n k ' , beszédek, 1962); Friede in USA? ('Béke az Egyesült Államokban?', reg., 1967); Odysseus auf Ogygia ('Odüsszeusz Ogügiában', d r á m a , 1968); Kaserne und Sphynx ('Kaszárnya és szfinx', reg., 1969). O G y ű j t , kiad.: Dramen ( ' D r á m á k ' , 1960); Sámtliche Werke ('Összes művei', 1970). O írod.: A. Kronacher: F r i t z von U n r u h (1946); F . Rasche: Rebell und V e r k ü n d e r (1960). Komáromi Sándor

149

UNTER a l a p j á b a n véve a z o n b a n filozófiai elmélyülésre késztető iróniába. A hőseit foglalk o z t a t ó dilemmák m i n d i n k á b b általános emberi p r o b l é m á k k á szélesülnek. Sügisball (1979: Fehérvári Gy., Őszi kavargás. 1983) c., Európa-szerte sikert a r a t o t t regénye a modern nagyvárosi lakótelepi élet sivárság á n a k egyik legjobb, líraian groteszk szépirodalmi ábrázolása. O Az 1980-as években és az 1990-es évek elején született ú j a b b műveinek t é m a v á l a s z t á s a gyakran a k o r d i v a t o s jelenségeihez kapcsolódik. Az ufók, v á m p í r o k f e l b u k k a n á s a írásaiban a l k a l m a t ad a m o d e r n emberi lét, a valódi kapcsolatteremtés, az elfogadható jövőkép abszurdit á s á n a k helyenként lírai, á m mindvégig a kívülálló tárgyilagosságával történő megfogalmazására. O E g y é b fő művei: Matthias ja Kristiina ('Mátyás és Krisztina', kisreg., 1974); Via regia (kisreg., 1975); Must mootorratur ('A fekete motoros', kisreg., 1976); Kuradid ja kunungad ('Sátánok és királyok', tan.-ok, 1989); Öös on asju ('Az é j s z a k á b a n vannak dolgok', reg., 1990); Donoori meelespea ('A d o n o r notesza', reg., 1990). O G y ű j t , kiad.: Kuu nagu kustuv páike ('A hold mint k i h u n y ó nap', vál. elb.ek, 1971); Valitud teosed ('Válogatott m ű vei', 1—2. köt., 1985). O Magyarul még: 2 elb. (Mészáros I., Alf, 1976, 11.); 1—1 elb. (Doboss Gy., J á s z k u n s á g , 1977, 4.; Dabi I., Igaz Szó, 1981, 11.; F e h é r v á r i Gy., A szélőrlő, a n t o . , 1981); A halál árát a halottaktól kérdezd (dráma, Bereczki G., Szolnoki Szigligeti Színház, 1981, n o v . 7.; kézirat: Szí). O írod.: Fehérvári Gy.: U j arcok, ú j jelenségek a h a t v a n a s évek észt i r o d a l m á b a n (Hel, 1972, 3—4.); G y ö r g y P.: Észt d r á m a Szolnokon (Színház, 1982^ 2.); Bán Magda: M. U n t : Őszi k a v a r g á s ( E l , 1983, 28.); Simon L.: ua. (Könyvvilág, 1983, 11.); Kiss I).: ua. (Népszava, 1983, á p r . 30.); L u x A.: Őszi chanson Tallinnból (Nagyv, 1983, 11.); E. Nirk: Eesti k i r j a n d u s (1983); Szabó L. S.: J e l a d á s o k a jég alól. M. U n t műveiről (Életünk, 1985, 10.); I. Mikiver: Mati U n t . Valitud teosed (World L i t e r a t u r e T o d a y , 1986, nyár). Fehérvári Győző Untermeyer [antemeje], J e a n ; J e a n Starr (leánykori név); (Zanesville, 1886. m á j . 1 3 — N e w York, 1970. júl. 27.): amerikai (USA) költő, műfordító. A Columbia Egyet e m e n t a n u l t , de t a n u l m á n y a i t félbeszakítva 1907-ben feleségül m e n t L. Untermeyerhez. Első verseit férje véletlenül fedezte fel, s k i a d á s u k előkészítése v o l t felesége számára a születésnapi a j á n d é k (Growing Pain, 'Növekvő f á j d a l o m ' , költ.-ek, 1918). Második verseskötete h á r o m évvel később jelent

meg Dreams out of Darkness ('Álmok a sötétségből', 1921) c. Eközben még hosszú időn keresztül zenésznek készült, s 1924ben Bécsben, m a j d egy évvel később Lond o n b a n m u t a t k o z o t t be m i n t dalénekes. Kétévi európai t a r t ó z k o d á s u t á n 1925-ben tért vissza A m e r i k á b a , ahol énekesi pályáj á t nem f o l y t a t h a t t a . Németből lefordított a 0 . Bie S c h u b e r t - é l e t r a j z á t Schubert the Man ('Schubert, az ember', 1928) c. 1940 telén m e g h í v t á k az Olivet College-ba t a n székvezetőnek. U g y a n e b b e n az évben jelent meg g y ű j t e m é n y e s k ö t e t e is Love and Need ('Szerelem és szükség', költ.-ek, 1940) címmel, m e l y b e az előző k ö t e t e k b e n m á r megjelent jelentősebb versek mellé húsz ú j a b b k ö l t e m é n y t is felvett. A következő öt évben kizárólag H . Broch m ű v é n e k fordításán dolgozott, mely végül 1945-ben jelent meg The Death of Vergil ('Vergilius halála') c. 1948—1951-ig New Y o r k b a n t a n í t o t t . Élete végéig költeményeket és k r i t i k á k a t közölt számos irodalmi f o l y ó i r a t b a n . O Verseivel az amerikai reneszánsz kevésbé jelentős alkotói közé tartozik. O E g y é b művei: Steep Ascent ('Meredek emelkedés', költ.-ek, 1927); Winged Child ('Szárnyas gyermek', költ.-ek, 1936); Priváté Collection, a Memoir ( ' M a g á n g y ű j t e m é n y , emlékirat', 1965). Ittzés Gábor Untermeyer [antemeje], Louis (New York, 1885. o k t . 1.—Newtown, Conn., 1977. dec. 19.): amerikai (USA) költő, műfordító, író, kritikus. Még középiskolai t a n u l m á n y a i befejezése előtt alkalmazóiként belépett édesapja ékszergyárába. Aut o d i d a k t a m ó d o n t a n u l t . K é t é v e t élt E u r ó p á b a n , h a z a t é r t e u t á n az USA összes állam á b a n m e g f o r d u l t t a n á r k é n t , előadóként. Körülbelül h e t v e n kötetet a d o t t ki, részben s a j á t , t á r s a d a l m i kérdésekkel foglalkozó verseit (Roast Leviathan, 'Űzz^gúnyt Leviatából', 1923; Burning Bush, ' É g ő csipkebokor', 1928; Long Fend, 'Hosszú viszály', 1962 stb.), részben pedig f o r d í t á s o k a t és lírai a n t o l ó g i á k a t . Remekül p a r o d i z á l t a költőtársait Collected Parodies ('Összegyűjt ö t t p a r ó d i á k ' , 1926) c. m ű v é b e n . J e l e n t ő s / / e m e - f o r d í t ó és életrajzíró, de ú j r a leford í t o t t a E. Rostand Cyrano de B e r g e r a c - j á t is (1954). Legismertebb azonban szerkesztőként: antológiái, főként a Modern American Poetry ('Modern amerikai költészet', 1919) és a Modern British Poetry (Modern brit költészet', 1920, m i n d k e t t ő számos további k i a d á s b a n ) egyetemi segédkönyvekként két generáció ízlését f o r m á l t á k . T ö b b amerikai költő, így Emerson, Poe és Whitman verseit r e n d e z t e s a j t ó alá, számos iro-

150

UPADH dalomtörténeti-elméleti esszét írt. O Magyarul: 1—1 vers (n. n., M u n k a , 1934, 36.; Tábori P., Amerika új lírája, anto., 1935). Vassányi Miklós Untersuchungen zur neueren Sprachund Literaturgeschichte: -»irodalmi sajtó unu [íínu] vicc megjelölése, amely az ornatus (->díszítés) egyik válfaja. O írod.: H. Lausberg: H a n d b u c h der literarischen R h e t o r i k (1960). urbanizmus {latin urbs ' v á r o s ' szóból): a magyar i r o d a l o m t u d o m á n y i szakirodalom és a publicisztika szóhasználatában a nagyvárosi é l e t f o r m a é l m é n y a n y a g á b ó l táplálkozó és az ehhez való r a g a s z k o d á s t kifejezésre j u t t a t ó írói beállítottság megjelölése, szemben a —>népiesség, a —> népi irodalom, törekvéseivel. A kifejezés a nemzetközi szakirodalomban ismeretlen, a m i n t h o g y az urbánus-—népies oppozíció is az. O Mo.-on az irodalom a 19. sz. közepéig decentralizált volt, s elsősorban a vidéki életet á b r á zolta. A századforduló kapitalizálódó s m a g a s a b b kulturális szintet jelentő Budapestje viszont h a m a r az irodalmi élet közp o n t j á v á vált, s az itt kialakuló, n y u g a t o s orientációjú irodalom „ k o z m o p o l i t a " törekvései szembekerültek a hivatalos „népn e m z e t i " iskola felfogásával. Az ellentétek heves v i t á k a t szültek, s ezek f o l y t a t ó d t a k a két világháború közötti n é p i e s — u r b á n u s szembenállásban. A -*nemzeti karakter szerepét illető, esztétikai jellegű nézetkülönbségek mellett ekkor m i n d i n k á b b faji és politikai („zsidó liberalizmus"—„nemzeti radikalizmus") ellentétek kerültek előtérbe, amelyek — 1949—1989 k ö z ö t t látens, azóta nyílt f o r m á b a n — n a p j a i n k i g felfellobbannak szellemi é l e t ü n k b e n , s egészségtelenül befolyásolják irodalmi fejlődésünket is. O (—>nemzeti karakter) Szerdahelyi

István

Urbánková, Jarmila; Galandauerová (férje utáni név); (Horni Vilémovice, 1911. febr, 23.—): cseh költőnő, m ű f o r d í t ó . A német megszállás alatt fordításból t a r t o t t a fönn m a g á t ; 1948-tól minisztériumi tisztviselőnő, 1953—1959-ben kiadói szerkesztő, m a j d lapszerkesztő volt, végül a prágai rádió m u n k a t á r s a lett. O 1959-től csak írással és fordítással foglalkozik. Költészetének központi t é m á j a az emberiséget és a világmindenséget magába foglaló egyetemes harmónia v á g y a . Gyermekversei is népszerűek. G a z d a g fordítói tevékenysége során főként angol és német í r ó k a t és költőket

tolmácsolt. O Versesköteteiből h á r o m válogatás készült: Po slunci hlavu obracím ('A n a p o t követem fejemmel', 1969); Zrcadlo ('Tükör', 1973); Ozvény jar ('Tavaszok visszhangja', 1981). O Magyarul: 1 vers (Tandori D „ A g r á n á t szíve, a n t o . , 1982); 2 vers ( L o t h á r L., X X . századi cseh és szlovák költészet, anto., 1986). Zádor András Urbano [ u r b á n o ] , Rafael (Madrid, 1870 —uo., 1924): spanyol író. Elsősorban publicista. K e z d e t b e n palenciai, s a n t a n d e r i , vizcayai lapokban publikált. 1895-ben Madridba költözött, a k ö z o k t a t á s ü g y i minisztér i u m a l k a l m a z o t t j a lett. Széleskörű műveltsége m e g k ö n n y í t e t t e a főváros irodalmi életébe való beilleszkedést, az Ateneo irodalmi kör aktív t a g j a volt. Élete végén az okkultizmus felé f o r d u l t . O F ő b b művei: Tristitia seculae: Soliloquio de un alma ('Tristitia seculae: egy lélek monológja', 1900); História del socialismo, parte antigua, la conquista utópica ('A szocializmus története, régebbi korszak, az utópikus hódítás', 1903); El sellő de Salomón ('Salamon pecsétje', 1907); Manual del perfecto enjermo ('A tökéletes beteg kézikönyve', 1911); El diablo: su vida y su poder ('Az ördög: élete és h a t a l m a ' , 1921). Radnai Margit Urbano [urbáno], Ramón A. (Málaga, 1865—1913): s p a n y o l író, újságíró. Már kora i f j ú s á g á b a n az irodalomnak szentelte magát, írt és szerkesztett f o l y ó i r a t o k a t . Folyóiratban jelent meg m u n k á s s á g á n a k jelentős része is. Számos m ű f a j b a n alkot o t t , írt elbeszéléseket, színműveket, regényeket. O F ő b b művei: En la Caleta ('Calet á b a n ' , költ.-ek, 1886); Jirones ('Foszlányok', költ.-ek, 1900); Humo ( ' F ü s t ' , költ.ek, 1902); Novela de amores y descenturas ('Szerelmek és balszerencsék regénye', 1911); Bajorrelieves ('Lapos d o m b o r m ű vek', szonettek, 1911); La novia de Olvera ('Olvera m e n y a s s z o n y a ' , színmű, é. n.); El amigo de Quevedo ('Quevedo b a r á t j a ' , színmű, é. n.). O Magyarul: 1 vers ( B a r n a J . , Spanyol lírai költők, 1928). Radnai Margit Urbanová, Eli (1922—): cseh eszperantó költőnő. T a n í t ó n ő k é n t dolgozott. A 2. világháború u t á n eszperantó f o l y ó i r a t o k b a n jelentek meg versei, melyeket később Nur tri koloroj ('Csak h á r o m szín', 1960) c. gyűjt ö t t kötetbe. B á r a három szín a szürke, a fekete és az éjfekete, ezt a sötét a l a p t ó n u s t oldja verseinek fő t é m á j a , a szerelem, amelynek széles s k á l á j á t v a r i á l j a a leg-

164

ÚRBAN k o n k r é t a b b megnyilvánulásaitói a legelv o n t a b b változatokig. O Verseskötete még: El subaj fontoj ('Mély forrásokból', 1981). O Magyarul: 1 vers (Avar P., U t a m a világban, anto., 1987). Szerdahelyi István Urbanovic [wrbanovics], K v e t o s l a v Flórián (Modor, ma: Módra, 1885. júl. 9.—uo., 1963. febr. 4.): szlovák író. Szülővárosában szerzett t a n í t ó i képesítést; 1904-től t ö b b helységben t a n í t ó s k o d o t t ; egyéves párizsi t a n u l m á n y ú t j á t (1926) leszámítva, visszav o n u l t a n élt. O Regényei az 1930-as évek cseh és szlovák p r ó z á j á n a k egyik jellegzetes v o n u l a t á h o z , a ruralizmushoz kapcsolódnak, amely a korabeli t á r s a d a l m i problém á k a t leegyszerűsítő módon, a falu és város ellentétében r a g a d t a meg, s a tiszta, r o m l a t l a n erkölcs h o r d o z ó j a k é n t idealizált a a f a l u t . Ez érvényes legsikeresebb, 1933ban megjelent Orádina 1—2. ('Szántóföld', 1—2. köt.) c. regényére is, a m e l y egy parasztfiú sorsának ábrázolásába ágyazza a falu és a város konfliktusát. A m ű hőséből a p j a erőszakkal t a n u l t e m b e r t a k a r faragni, ő a z o n b a n — a városban átélt drámai megpróbáltatások hatására — más utat választ: visszamegy f a l u j á b a , s o t t t a l á l j a meg élete értelmét. A ruralizmus p o é t i k á j á hoz híven a regényben az e m b e r a természettel szoros, közvetlen k a p c s o l a t b a n jelenik meg: a falu élete a természeti jelenségek r i t m u s á h o z igazodik, s a hős vágyait és érzelmeit is az őserőként felfogott természet m o z g a t j a . A regény nyelvét és stílusát f e l f o k o z o t t verbalizmus, s z e n t i m e n t á l i s hangvétel, a lexikai és stilisztikai archaizmusok alkalmazása jellemzi. O D r á m á i b a n is a regényekben feldolgozott m o t í v u m o k a t használta fel. A divatos t é m á k a t eklektikus poétikai eszközökkel, s e m a t i k u s m ó d o n ábrázoló szerző a két háború közötti szlovák irodalom m á s o d - h a r m a d v o n a l á b a szorult vissza. O E g y é b művei: PoJclesJcy ('Botlások', reg., 1922); Tridsatstriebornych ('Harminc ezüst', reg., 1923); Bez vesla ('Evező nélkül', reg., 1926); üramatické spisy Kvetoslava F. ÍJrbanoviöa 1—3. ( ' K v e t o s l a v F . U r b a n o v i c drámai művei', 1—3. köt., 1925); Vyvrheli ( ' K i t a s z í t o t t a k ' , d r á m a , 1929). O írod.: F a r k a s I.: U r b a n o v i c (Magyar í r á s , 1934, 8—9.); Kovács E.: Az ú j szlovák regény (1943). Balogh Magdolna Urbanowska [urbanovszka], Zofia (Kowalewek, 1849. máj. 15.—Konin, 1939. jan. 1.): lengyel írónő, publicista. Elszegényed e t t nemesi családból s z á r m a z o t t ; 1870-től különféle lapoknak t u d ó s í t o t t . O A 19. sz.

egyik legnépszerűbb ifjúsági írónője volt; regényeiben a pozitivista erkölcsi nevelés p r o g r a m j á t v a l ó s í t o t t a meg. Legismertebb regénye az önéletrajzi elemekkel színezett Ksiqzniczka ('Hercegnő', 1886), amelyben a kor jelszavait k ö v e t ő nemes kisasszony a szorgos polgári életben talál boldogulást. A Gucio zaczarowany ('Az elvarázsolt Gucio', 1884) regénycímet Cz. Mítosz is kölcsönvett e egyik verseskötetéhez; a mű a r o v a r o k csodás világában j á t s z ó d i k . Atlanta (ua., 1893) c. regényére is a természet f a n t a s z t i k u m a jellemző. A Róza bez kolców ('Rózsa tövis nélkül', reg., 1903) a t á t r a i régió folklórjából és történelméből merít, a Zloty pierscien ('Arany g y ű r ű ' , reg., 1916) mesés — f a n t a s z t i k u s rege. L e g t ö b b m ű v é t a 2. világháború u t á n f e l ú j í t v a k i a d t á k . O írod.: Z. Poznanski: Uwagi o zyciu i twórczosei Zofii U r b a n o w s k i e j (Rocznik Wielkopolski Wschodniej, 1976, 4.). Pálfalvi

Lajos

Urbanski [urbanyszki], Aureli (Lwów, 1844. márc. 27.—uö., 1901. jún. 13.): lengyel költő, drámaíró. A p j a a lwówi egyetem t a n á r a és k ö n y v t á r i g a z g a t ó volt. Az 1863as nemzeti felkelés m i a t t jogi t a n u l m á n y a i t f é l b e s z a k í t o t t a , m a j d bölcsészdiplomát szerzett. H i v a t a l n o k k é n t dolgozott, de az irodalomnak és s z í n h á z n a k élt. O Angol, francia és német klasszikusok színpadi műveit, valamint J . Offenbach és R. Wagner librettóit f o r d í t o t t a . A r o m a n t i k a epigonjak é n t a függetlenségi h a r c o k , elsősorban az e m l í t e t t felkelés hőseit dicsőítette. Az 1870es évektől kezdve p a t e t i k u s versek k ö t e t e i t a d t a ki: a Miatiez ( ' L á z a d á s ' , 1893) c.-ben a közvetlenül az 1863-as felkelés u t á n i , a hősiességet és m á r t í r o m s á g o t megéneklő költészet képeit ismételgette. O Az 1880-a.s évek elején keletkezett d r á m a t r i l ó g i á j a , az 1861—1863 c. is p á t o s s z a l telített. Az ebben ábrázolt hazafias érzelmek hőfoka valószínűtlenül magas, a harcolók e l r a g a d t a t á s á n a k és ö s s z e t a r t á s á n a k kifejezése erősen túlzó. A legyőzöttek erkölcsi diadala az ellenséget nemes gesztusokra, sőt á t á l l á s r a készteti. O Bonyolult cselekményű melodrámáinál eredetibbek prózai v á z l a t a i n a k és humoreszkjeinek k ö t e t e i (Zza kulis i ze swiata 1—7., 'A kulisszák mögül és a világból', 1—7. köt., 1894—1899). O G y ű j t , kiad.: IJtwory poetyczne ('Költői művei', 1884). ' D. Molnár István Urbányi, Pablo (Ipolyság, Magyaro., m a Sahy, Szlovákia, 1939—): m a g y a r származású argentin író. Szüleivel 1947-ben Arg e n t í n á b a távozott, írói nyelve a s p a n y o l 165

URBIN lett. 1977-ben K a n a d á b a e m i g r á l t , ahol n y e l v t a n á r k é n t dolgozik. O A r g e n t i n íróként szerzett hírnevet, mégis m é l y kötődés fűzi szülőföldjéhez: „ E m l é k e i m szülővárosomról kissé t á v o l i a k t de azért n e m vesznek a legendák k ö d é b e " . írásait latin-amerikaiságba o l t o t t kesernyés közép-európai humor h a t j a á t . í r ó i fejlődésének eddigi csúcsa En ninguna jparte ('Sehol', 1982) c. regénye, amely f r a n c i á u l és angolul is megjelent. E különös, filozofikus s z a t í r á b a n S. Butler E r e w h o n j á n a k mai megfelelőjeként pellengérezi ki a fogyasztói t á r s a d a l m a t . Curso superior de espanol moderno (Dobos Éva, Felsőfokú t a n f o l y a m a korszerű spanyol nyelvből, A hagyaték, a n t o . , 1992) c. kisregénye a nyelvkönyvek f o r m á j á t használja fel s z a t i r i k u s v i l á g l á t á s á n a k kifejezésére. O F ő b b művei: Noche de revolucionarios ( ' F o r r a d a l m á r o k é j s z a k á j a ' , 1972); Un revolver para Mack ('Revolver Macknek', 1974); De todo un poco, de nada mucho ('Mindenből egy kevés, s e m m i b ő l sok', 1987). O M a g y a r u l még: 1 elb. (uő, Visszhang. 1988. 5.); 2 elb. (uő, ÉT, 1988, 36.); 1 elb (Tóth É v a , Ú j Tükör, 1988. 42.); 1—1 elb. (Dobos É v a . Palócföld, 1989. 4.; uő, É l , 1989, 35.; Ezredvég, 1991, 6.). Simor

András

Urbina [urbiná], Luis G. (Mexikóváros, 1 8 6 8 - M a d r i d , 1934): mexikói költő, irodalmár. T a n u l m á n y a i t s z ü l ő v á r o s á b a n végezte. A N e m z e t i K ö n y v t á r i g a z g a t ó j a lett, m a j d k ö z o k t a t á s i államtitkár, k é s ő b b hazája madridi követségének t i t k á r a volt. O Korán k e z d e t t folyóiratokba publikálni, írásai a Revista Azul, El Mundo Ilustrado hasábjain j e l e n t e k meg. Cikkei, karcolatai állandó pedagógiai s z á n d é k k a l párosult könnyed eleganciájukkal t ű n t e k ki. Jelentős irodalomkritikusi tevékenysége. Költészete a modernismo i r á n y z a t á h o z igazodott. Cikkein, t a n u l m á n y a i n kívül f ő b b művei: Versos ('Versek', 1890); Ingenuas ('Ártatlanok', költ,-ek, 1902); Cuentos vividos y crónicas sonadas ('Átélt elbeszélések és álmod o t t k r ó n i k á k ' , 1915); Bajo el sol y frente al mar ('A n a p a l a t t , szemben a tengerrel', úti., 1916); La literatura mexicana durante la guerra. de la Indipendencia ('A mexikói irodalom a Függetlenségi H á b o r ú alatt', tan., 1917); La vida literaria de México ('Mexikó irodalmi élete', előadások, 1917); Estampas de viaje. Espana en los días de la guerra ( ' Ú t i r a j z o k . Spanyolország a háború n a p j a i b a n ' , karcolatok, 1920); Luces de Espana ('Spanyolországi f é n y e k ' , karcolatok, 1924). O G y ű j t , kiad.: Poesías completas ('Összes versei', 2. köt., 1946). O Magyarul:

1—1 vers (Timár Gy., Dél keresztje, anto., 1957; J á n o s h á z y Gy., I g a z Szó, 1958, 6.); 2 vers (Timár G y „ H e s p e r i d á k kertje, anto., 1971). Radnai Margit urdú irodalmi formák: az észak-indiai k h a r í bhólí nyelvből a 17—18. sz.-ban form á l ó d ó urdú nyelv (—>urdú irodalom) hangtani, g r a m m a t i k a i és szókészletbeni s a j á tosságai m i a t t írásbelisége kezdetén a d a p t á l t a a perzsa, ill. a r a b irodalmi f o r m á k a t (-^perzsa irodalmi formák, arab irodalmi formák). O K é t költői g y a k o r l a t alakult ki. Az egyikben a fiatal p o é t a — egyértelműen szúfi h a t á s r a — m e s t e r t (usztád) választ, akitől e l s a j á t í t j a a versírás m ű h e l y t i t k a i t . (Miként a szúfi novicius is mursidhoz. szegődik.) E z t a m e s t e r — t a n í t v á n y k a p c s o l a t o t genealógiákba f o g l a l t á k , s természetesen a n n a k volt n a g y o b b tekintélye, aki hoszs z a b b h a g y o m á n y o z ó láncot t u d o t t bizon y í t a n i . A másik szerveződési forma a musajra, azaz a költői verseny volt. A 13. sz.-ban alakult ki, v i r á g k o r á t a 18. sz.-ban élte, s n a p j a i n k b a n is megrendezik a különböző csoportosulások s a j á t versenyüket. Míg az előbbi az északi területen, az u t ó b b i Delhi környékén v o l t népszerű. O Az iszlám h a t á s a alá k e r ü l t népek egyik legkedveltebb műformája volt a qaszída, mely az u r d ú költészetben a 18. sz.-ban érte el csúcsát. A panegirikus, hiperbolikus stílusú, szentek, királyok, f ő u r a k t e t t e i t méltató dicsversek ismert mestere Ghálib mellett Szauda, Insá és Zauk volt. Tartalmi szemp o n t b ó l ennek é p p e n ellenkezője a hadzso ('szitkozódó vers', —>hidzsá), mely stílusáb a n sem követte a qaszída díszítettségét. A sahr-ásúb városok leírását t a r t a l m a z z a , megörökítve a s z o k á s o k a t is. Mind a hadzso, mind a sahr-ásúb metrikai szempontból kötetlenek, s leíró jellegük, őszinte, kendőzetlen h a n g v é t e l ü k r é v é n hasznos a d a t o k a t közölnek a 18. sz.-i, 19. sz. eleji Indiai életről. O A középkori u r d ú költészet egyik népszerű f o r m á j a az a r a b eredetű marszija volt. Ennek szerzőit a síita elit t á m o g a t t a , ami azért is é r t h e t ő , mert a művek a karbilai tragédiáról, Húszéin (Mohamed u n o k á j a ) és c s a l á d j a kiirtásáról szólnak. A t ö r t é n e t e k e t az iszlám időszámítás m u h a r r a m h ó n a p j á b a n n y i l v á n o s a n felolvasták. A m ű f a j két l e g i s m e r t e b b mestere Anísz és Dabír muszaddasz m é r t é k b e n írtak: hatsoros szakaszokban aaaa bb rímképlettel. A p á t o s z t arab kifejezések alkalmazásával emelték (hiszen l a k n a u i patrónusaik arabul beszéltek). O A legkevésbé k ö t ö t t form a a masznaví, m e r t ebben csak a sorpár o k n a k kell rímelniük, s a terjedelem sincs

166

URDZS m e g s z a b v a — néhány sér (kétsoros) hosszúságú é p p ú g y akad, m i n t többezerből álló. D a k k h i n í urdú nyelven a legtöbb k ö l t ő legalább egy hosszú masznaví megírását kötelességének érezte. A t é m a igen változatos volt: a hétköznapi élet apróságaitól kezdve a királyi v a d á s z a t o n , a természet szeszélyességén át az önéletrajzi értekezésig. A főszereplő személye ugyan perzsaa r a b ihletettségű, de a t ö r t é n e t többi összet e v ő j e helyi. T a r t a l m a z z a országok, városok, szokások, rítusok, t a b u k leírását, pontosan t ü k r ö z v e a muszlim indiaiak gondolk o d á s m ó d j á t . O A ghazalköltészet kezdetén a l a k u l t ki egy s a j á t o s a n u r d ú ghazalíorm a a rékhta. I t t a perzsa nyelvű sorra mindig egy urdú nyelvű felel. N e m vált állandósult f o r m á v á s elsősorban szúfik alkalm a z t á k (->szúfizmus). T a l á n ezzel a misztikus indíttatással is m a g y a r á z h a t ó , h o g y a ghazalb&n a szerelmes, a szerelem érzésének kifejezője mindig férfi, s az erre v o n a t k o z ó n y e l v t a n i alakok is mindig h í m n e m ű e k . N y e l v t a n i l a g hímnemben áll a szerelmes által megszólított vagy a szerelmest megszólító személy is. U g y a n a k k o r ez a s a j á t o s ság n e m z á r j a ki. hogy e verseket az égi szerelem mellett a férfi—nő viszonyra is értelmezzük. É p p e n az interpretáció sokféle lehetősége a d j a az u r d ú gr/mza/költészet legfőbb értékét. A két legnevesebb ghazalköltő — Mír Tahi Mír és Ghdlib stílusának jellemzői jól példázzák a m ű f a j n y ú j t o t t a lehetőségeket. Mír Tahi Mír vagy hosszú, v a g y n a g y o n rövid sorokban, Ghálíb közepes hosszúságúakban verselt. Mír k e r ü l t e a perzsa kifejezéseket, Ghdlib kedvelte. Mírnél a szenvedély, a pátosz, az érzelmek ker ü k n e k a középpontba, Ghdlib szkeptikusan szemléli a világot, m i n d e n t megkérdőjelez. O Mintegy a ghazal ellentéteként született meg a ->rékhtí m ű f a j a . Ez a h á r e m ben élő asszonyokat szólaltatja meg a legh é t k ö z n a p i b b eseményekről, a szerelem leginkább földi f o r m á j á r ó l , szemben a ghazalok emelkedettségével. O A p r ó z á t sokáig a perzsa -+áászíáíiadaptációk jelentették. Az urdú nyelvű nj^omtatás 1900— 1920 körül alakult ki, s e k k o r r a v á l t az európai m i n t a az irodalmi ízlésben fokozat o s a n meghatározóvá, megjelentek az európai (elsősorban angol) prózai m ű f a j o k . O írod.: A. Sz. Szuhocsev: R a z v i t y i j e prozi n a u r d u d o v t o r o j polovini X I X v. (1962); R . R u s s e l — K . Islam: Three Mughal P o e t s (1968). Kicsi Valéria urdú irodalom; hindusztáni irodalom: Az u r d ú nyelv az indoeurópai n y e l v c s a l á d b a t a r t o z i k , a hozzá legközelebb álló nyelv a

hindi; g r a m m a t i k a i rendszerük azonos, alapvető különbséget az írás jelent között ü k . A hindi d é v a n á g a r i , míg az u r d ú perzsa (arab) b e t ű s írást használ. A 19. sz.-ig a két nyelvet a hindusztáni összefoglaló névvel illették; e k k o r k e z d ő d ö t t ugyanis a hindi nyelv szanszkritizálása, míg az urdú megőrizte perzsa és a r a b jövevényszavait. O A török nyelvből származó u r d ú szó eredetileg „ k a t o n a i t á b o r " - t jelentett, s feltehetően a 18. sz. közepe ó t a szolgál e nyelv megnevezésére. U g y vélik, az u r d ú nyelv az I n d i á t meghódító m o h a m e d á n o k k a t o n a i táboraiban s z ü l e t h e t e t t meg, ahol a török, arab, perzsa és m á s közép-ázsiai nyelveket használó, v a l a m i n t a helyi nyelveken beszélő k a t o n á k közötti érintkezés eszköze volt. (Ez a török szó 'horda' alakban a magyar nyelvben is használatos) O Az urdú nyelv az indiai szubkontinens egyik legjelentősebb nyelve, P a k i s z t á n államnyelve; az indiai a l k o t m á n y az ország egyik hivatalos nyelvének ismerte el. I n d i a D z s a m m ú — Kasmír á l l a m á n a k fő hivatalos nyelve, Ándhra Pradés, Bihár és U t t a r P r a d é s állam á b a n pedig m á s o d i k hivatalos nyelv. Világszerte mintegy 100 millió e m b e r beszéli (csak m a g á b a n I n d i á b a n kb. 60 millió). O A prákrit nyelvek közül — a szanszkritot követően, az i. e. 6. sz.-ban — különösen a sauraszéní p r á k r i t t e r j e d t el Tndia nagy területén. E z t t a r t j á k a hindi és az urdú előzményének. A p r á k r i t nyelvekből a 14. sz.-ig hét n a g y o b b apabhransa nyelv (-^apabhransa irodalom) j ö t t létre, melyek közül a sauraszéní a p a b h r a n s a É s z a k - I n d i a közvetítő nyelvévé vált. (Ahogyan a buddhizmus a p r á k r i t nyelvekhez k ö t ő d ö t t , úgy a dzsaina vallás és a n á t h p a n t h í i r á n y z a t az a p a b h r a n s a nyelvekhez kapcsolódott.) E b ből születtek a 11. sz. körül É s z a k - I n d i á ban az olyan m o d e r n indiai nyelvek, m i n t a harijánaví, kharí, bólí, bradzs, bhásá, kanaudzsí és bundélí. E nyelvek egymással állandó k ö l c s ö n h a t á s b a n álltak. A legnagyobb jelentőségre a politikai és kulturális fölénnyel rendelkező Delhi nyelve, a k h a r í bólí t e t t szert. A perzsa, török, a r a b és más indiai nyelvekkel való keveredése h o z t a azt á n létre az urdú nyelvet, melyet a 18. sz. közepe előtt hindavf,- hindi, r é k h t á , úd é hindi vagy h i n d o s z t á n i nyelv névvel illettek. O M u h a m m a d Tuglak (ur.: 1325— 1351) a fővárost Delhiből a teljes lakossággal e g y ü t t D é l - I n d i á b a ( D a u l a t á b á d , Devagiri) helyezte (1326) s ezzel s a j á t o s nyelvfejlődési f o l y a m a t o t is elindított. A DélI n d i á b a n k i a l a k u l t u r d ú t dakkhinínak nevezik, mely az u r d ú irodalom t ö r t é n e t é b e n önálló fejezetet a l k o t . O Az u r d ú irodalom

167

URDZS első emlékei az indiai m o h a m e d á n hódítást követően t ű n t e k fel. A maga teljességében a 17. sz. során b o n t a k o z o t t ki. í g y -—- a korai említéseket n e m s z á m í t v a — h á r o m korszak k ü l ö n í t h e t ő el az i r o d a l o m t ö r t é netben. Az elsőben ( 1 ) , mely d u r v á n a 17. sz.-ot öleli fel, a dél-indiai urdú kulturális központoké a vezető szerep. A m á s o d i k (2) szakaszban ELZcLZ ct 18. sz.-ban és a 19. sz. első felében — a m ű f a j o k kiteljesedése jellemzi. A m o d e r n u r d ú irodalomról (3) 1857-től, az e u r ó p a i hatások érvényesülésétől beszélhetünk. O 1. A főváros délre telepítése k o r á n t s e m jelentette az első kulturális kapcsolatot Észak- és D é l - I n d i a között. K o r á b b a n elsősorban a b u d d h i z m u s terjesztői, m a j d u t á n u k az újjászerveződő b r a h m a n i z m u s képviselői is elérkeztek délre. J ó n é h á n y szúfi — pl. H á d z s í Rúmí (?—1160), Szajjíd Sáh Mómin (?—1200), sáh Dzsalál-ud-dín Gandzs Khán (?—1246) és Szajjíd A h m a d K a b í r H a j á t Kalandar (?—1291) — t e r j e s z t e t t e t a n í t á s a i t Délí n d i á b a n . A f ő v á r o s Tuglak parancsára t ö r t é n t áthelyezése t e h á t ezt a f o l y a m a t o t n a g y m é r t é k b e n felerősítette. A dél-indiai fejedelemségekben (Bídzsápur és Golkonda) az államnyelv a perzsa volt, a lakosság számára a z o n b a n bizonyos r e n d e l e t e k e t dakkhiní nyelven a d t a k ki. Ez a rendszer az Adil sahok u r a l m á n a k végéig (1686), ill. a Kutub-d\na&ztia lehanyatlásáig t a r t o t t . A magas szintű hivatalos a d m i n i s z t r á c i ó nyelve t o v á b b r a is a persza m a r a d t . O A dakkhiní u r d ú fejlődésében h á r o m korszak különíthető el. Az elsőt a szúfi irodalom jelenti, amely a b a h m a n i d a u r a l o m végéig, 15. sz. végéig t a r t o t t . A második korszak a k k o r kezdődött, a m i k o r a délindiai királyságok, Bídzsápur és Golkonda a mogul birodalom részévé v á l t a k , a harmadik korszak során pedig a d a k k h i n í urdú Észak-India és a perzsa t e m a t i k a h a t á s a alá került. O A szúfi költők közül kiemelkedik hodzsa B a n d a n a v á z Geszudráz (?— 1422), aki Delhiből m e n t D é l - I n d i á b a . Az ő művei (pl. Mirádzs-ul ásikín, ' I s t e n s z e r e t ő k kalauza') a d a k k h i n í urdú irodalom legrégebbi példái. Geszudráz k o r t á r s a v o l t F a k h réddin Nizámí, akinek 1421 és 1434 k ö z ö t t Íródott K a d a m R á v P a d a m R á v ( ' K a d a m R á v és P a d a m R á v ' ) c. masznavíja jelentős. O Bídzsapurban az Adil sáhok d i n a s z t i á j á ban II. Ibrahim Adil sáh (1580—1626) hatokat és dókákat írt. Nyelvében igen sok a perzsa és a r a b szó, de a bradzs b h á s a nyelv is h a t á s t g y a k o r o l t rá. E b b e n a k o r s z a k b a n népszerű volt a masznaví költészet: Rusztumí Masznaví K h v á r n á m a ('A k i t a g a d o t t könyve m a s z n a v í ' , 1649) c. m u n k á j a az első

epikus u r d ú mű. E m e l l e t t Malik Khursíd H a s t bé-hast ('Föld és m e n n y ' ) ; Abdul Ibráhímnáma ('Íbráhím könyve'), valamint A h m a d Gudzsárí J u s z u f Zulekhá ('Juszuf és Zulejka') és Lelá M a d z s n ú ('Leila és Madzsnú', 1634—1636) c. történetei a legjelentősebbek. Ali Ádil sáh (1656—1673) a Sáhí költői nevet h a s z n á l t a , versei Kulliját ( ' G y ű j t e m é n y ' ) c. u r d ú és d é v a n á g a r í írással is megjelentek. A sáh u d v a r á n a k jeles költője volt Mullá M u h a m m a d Nuszratí (? —1684). Híres masznavíya a Gulsán-e isk ('A szerelem v i r á g o s k e r t j e ' , 1657) c. meseregény. O Golkonda u r a l k o d ó j a , Muhamm a d Kuli Kutubsáh (úr.: 1580—1611) jelentős költő és mecénás volt. N é h á n y telugu és perzsa nyelvű m u n k á j á n kívül többnyire d a k k h i n í nyelven írt. Mullá Aszadullá Vadzshí (?—1659) — Kuli Kutubsáh udvari költője — 1609-ban írta meg K u t b Mustari ('A Sarkcsillag és a J u p i t e r ' ) c. masznavíját. Az 1635-ben készült Szabrasz ('Minden íz') c. prózai a l k o t á s á t m é r f ö l d k ő n e k tekintik. E korszak jeles k ö l t ő j e Guvvászí is, aki 1623-ban dolgozta fel egy masznavíjában az Ezeregyéjszaka n é h á n y t ö r t é n e t é t . O A d a k k h i n í irodalom utolsó k o r s z a k á n a k kétségtelenül legnagyobb k ö l t ő j e Samszuddin Valiulláh Vali Dakkhaní (1668?—1707?). Őt t e k i n t i k az urdú költészet megteremtőjének. A h m a d á b á d b a n , a híres szúfi szent, N ú r u d d í n Szóharvádí t a n í t v á n y a volt. Vali, n o h a elfogadta a perzsa h a g y o m á n y t , ghazaljainak t é m á j á u l személyes és hazai t a p a s z t a l a t a i szolgáltak. Költészetében a szerelem a szúfik misztikus lelki szerelme, de kifejezésmódja a n n y i r a könnyed, egyszersmind erőteljes és ú j , hogy egyszerre azonosítható az égi és a földi szerelemmel. Verseinek világa a z o n b a n n e m kortlátozódik a -+szújizmusT&. E l s ő k é n t jeleníti meg költészetében a h é t k ö z n a p i indiai élet megannyi jó és rossz o l d a l á t . Lírája Delhi perzsául író költői s z á m á r a nemcsak kihívást jelentett, de a z t is bizonyította, hogy lehetséges a n y a n y e l v ü k ö n is a magas szintű irodalom művelése. Ily m ó d o n megtört a költészet területén a perzsa egyeduralma. H a t á s a alól nem v o n h a t t a ki m a g á t Abrú, Nádzsí és Hátim sem. E z t a tendenciát erősítette Szirádzs-ud-dín (1714—1764) aki Szirádzs Aurangábádí n é v e n vált ismertté. Bósztán-e k h j á l ('A g o n d o l a t o k kertje') c. masznavíjávai szerzett m a g á n a k hírnevet. E b b e n a költő személyes t a p a s z t a l a t a i révén a valóságos, földi szerelemtől az égi szerelemig e l j u t v a e f o l y a m a t szúfi értelmezését a d j a . O Aurangzéb (1618—1707) halálával a mogul birodalom is h a n y a t l á s n a k indult. Helyi h a t a l m i k ö z p o n t o k jöttek lét-

168

URDZS re, s ezekben a helyi nyelveket t á m o g a t t á k , a mogul u d v a r b a n pedig a perzsa helyét az u r d u foglalta el. O A legkorábbi északi urdú alkotásokról m á r a 11. sz.-tól kezdve t a l á l h a t ó k történetileg hiteles bizonyítékok, b á r a művek n e m m a r a d t a k f e n n . Amír Khuszrau Dihlaví (1253—1325) említi Maszud-i Szad-i Szalmán ghazai] ai n a k g y ű j t e m é n y é t , amely 1066-ban íródott. A korai u r d ú próza emléke a perzsával k e v e r t nyelven készült M a l f ú z á t ('Bölcs m o n d á sok') Saikh Faríd-ud-dín Maszud Gandzs-i Sakar (1173—1265) tollából. R a j t a k í v ü l Saikh Sarf-ud-din Bu Ali Kalandar (?— 1323), Saikh Szirádzs-ud-dín (?—1355), M a k h d ú m Asraf Dzsahángír (?—1355), Saikh Abdul H a k Rudaulví (?—1433), Szajjíd M u h a m m a d Dzsaunpurí (?—1504) stb. szúfi költők bölcs m o n d á s a i b a n és -*dóháiban t a l á l k o z u n k az urdú k o r a i alakjával. O Amír Khuszrau Dihlaví művei t e k i n t h e t ő k az urdú irodalom valódi kezdetének. A híres k o r t á r s szúfi Nizámaddín Aulijá (1238— 1325?) legkedvesebb t a n í t v á n y a volt, s egész életét udvari szolgálatban töltötte. 99 k ö n y v e t írt, nagyrészt perzsául. Szerzett n é h á n y ghazalt kharí bólí és perzsa keveréknyelven is, tisztán u r d ú nyelven keveset a l k o t o t t , s e művek többsége is megsemmisült, k ö z t ü k az a kis verseskötet, melyről m a g a is megemlékezett. í r t n é h á n y rékhtán a k n e v e z e t t —•ghazalt, melynek sajátossága, hogy a perzsa nyelvű sorra urdú n y e l v ű sor rímel (-*urdú irodalmi formák). Legjelentősebb műve a K h á l i q b á r í ('Isten k e r t je') c. költői szótár. O Amír Khuszrau Dihlaví k o r t á r s a , Amír H a s z a n Déhlaví (?— 1337) is a rékhtá ghazal művelője volt. Iskí K h á n Irákí (?—1582) —>qaszídák&t írt u r d ú nyelven. O E z t követően — a délen m ű k ö dő Vali Dakkhiníve 1 egyidőben — lépett fel M u h a m m a d Afzal Dzshandzshánaví (?— 1625), a k i n e k nyelve és stílusa korához képest díszes. B á r a h m á s z a ('A tizenkét hón a p ' ) c. költeménye m i a t t ismert. Mir D z s á f a r Zattalí (16*59—1713) — akinek a költői neve 'tréfás' v a g y 'bolond' — korának érdekes egyénisége. A n n y i r a v a k m e r ő volt, hogy a feudális ízlés és morál ellen f o r d u l v a g y a k r a n használt t i l t o t t s z a v a k a t és kifejezéseket, ezért sokáig t r á g á r n a k minősítették. O Az észak-indiai költők közül időben S z a d a r u d d i n M u h a m m a d K h a n Fáíz (1690—1738) áll a legközelebb Valihoz. Egyike a rövidebb masznavíkat író korai költőknek. Költeményeiben erőteljesen jelentkeznek a helyi elemek: az indiai ünnepek, szimbólumok és h a s o n l a t o k . Fáíz költészete nemcsak összekapcsolja a dél-indiai költészetet É s z a k - I n d i á v a l , hanem alapul

szolgál a későbbi n a g y k ö l t ő k n e k is (pl. Nazír Akbárábádí). O 2. A 18. sz. elején Aurangzéb mogul b i r o d a l m á b a n a vallási türelmetlenség m i a t t felkelések t ö r t e k ki. Délen a m a r a t h á k , é s z a k n y u g a t o n pedig a szikhek lázadása j e l e n t e t t veszélyt a birodalomra. Aurangzéb halála u t á n örököseinek b e l h á b o r ú j a és az udvari összeesküvések m i a t t egy u r a l k o d ó sem t u d t a megerősíteni hódításait. K ö z p o n t i h a t a l o m híján a feudális u r a k csoportosulásai n a g y o n megerősödtek, s k e d v ü k szerint emelték a trónra vagy űzték el v á l a s z t o t t j a i k a t . Ilyen körülmények k ö z ö t t a m a r á t h á és a szikh erők befolyása egyre n ő t t és a mogul birodalom t a r t o m á n y i k o r m á n y z ó i f ü g g e t l e n n é vált a k . U g y a n e k k o r igyekeztek megvetni a lábukat I n d i á b a n az e u r ó p a i a k is, elsősorban az angolok és a f r a n c i á k . Az iráni uralkodó, Náair sáh 1738—1739-ben r o h a n t a le H i n d u s z t á n t és súlyos vereséget m é r t a mogul hadseregre. T á m a d á s a során Delhi gazdagságát és h a t a l m á t a semmivel t e t t e egyenlővé, az egész város r o m o k b a n hevert. E z t követően u t ó d a , A h m a d sáh Abdálí Durrání ú j r a meg ú j r a I n d i á r a t á m a d t . Az állam a n n y i r a gyenge volt, hogy a fővárostól d é l n y u g a t r a letelepült d z s á t o k is kirabolták a v á r o s t (1754); Abdálí Durrání 1757-ben negyedszer r o h a n t a le Delhit. E t á m a d á s o k elől Delhi lakói a provinciális hatalmi k ö z p o n t o k b a , így L a k h n a ú b a és H a i d a r á b á d b a menekültek. 1761-ben Abdálí Durrání ismét m e g t á m a d t a I n d i á t , és a növekvő m a r á t h á h a t a l m a t t ö n k r e verve megint kirabolta Delhit. A v á r o s feldúlása u t á n a helyi királyságok önállóak lettek. Ezzel p á r h u z a m o s a n K e l e t - I n d i á b a n Anglia már m e g a l a p o z t a a h a t a l m á t (Keletindiai Társaság). Végül 1803-ban az angol hadsereg megszállta Delhit és a mogul uralkodót a m a g a o l t a l m á b a kényszerítette. O A mogul birodalom h a n y a t l á s á n a k k o r a az urdú költészet k i b o n t a k o z á s á n a k ideje. Éppen Nádir sáh Delhi elleni t á m a d á s a idején volt születőben az u r d ú k ö l t ő k ú j nemzedéke. K e z d e t b e n Vali szellemi vezetőjének. Szádullá Gulsann&k (1664?—1727?) ösztönzésére fordultak a költők az urdú felé, m a j d Szirádzs-ud-dín Ali Arzú (?—1756) biztatására. Arzú m i n d e n e k e l ő t t nyelvetudós volt és a nyelv t i s z t a s á g á r a ügyelt. 0 foglalta s z a b á l y o k b a az u d ú nyelvet és ennek következtében számos helyi eredetű szó kikerült a nyelvből, s a perzsa befolyás megerősödött. Fáíz k o r t á r s a , N a d z s m - u d dín Mubárok Abrú (1684—1733) az urdú költészet m e g ú j í t ó j a . Verseiben a szavak varázslatossága e l n y o m j a az érzelmeket és a g o n d o l a t o k a t . Olykor nehezen é r t h e t ő

169

URDZS és r ú t s z a v a k a t is használt. Ábrú p á l y a t á r sa volt Sarf-ud-dín Mazmén (1689—1745). A kor említésre méltó költői: M u h a m m a d K u l i Jakrang, M u h a m m a d Sákir Nádzsí, I t m á d - u l - m u l k Amír Andzsám, Asraf Ali Fugán, v a l a m i n t a szúfi költő, Mazhar Dzsánedzsánán (1699—1780), aki gliaziúy&úr&n a Delhiben beszélt nyelvet h a s z n á l t a költői módon. O E b b e n a k o r s z a k b a n erős a perzsa költészet felé való vonzódás: a r r a törekedtek, hogy a nyelvet „ m e g t i s z t í t s á k " a nem perzsa elemektől, s g y a k r a n alkalmaztak t ö b b jelentésű s z a v a k r a épülő szójátékokat. Zahúr-ud-dín Hátim (1699—1791) a kor legfontosabb, egyéni a r c u l a t ú költője volt. N a g y súlyt f e k t e t e t t az u r d ú szavak helyes kiejtésére és helyesírására, hibásnak t a r t o t t a a perzsa szavak u r d ú b a á t k e r ü l t a p a b h r a n s a a l a k j á t , így nyelve tiszta és stílusa különbözik kortársaiétól. Ghazal\a\ keresetlenek és g y ö n y ö r k ö d t e t l e k . Számos t a n í t v á n y a volt, köztük Szauda is. O Szauda (1713—1781) rendkívül tehetséges, sokoldalú költő volt. Delhiben élő, p a t h á n kereskedőcsaládban született, s egész életében különböző királyi u d v a r o k k a l és nagyurakkal állt k a p c s o l a t b a n . N e m c s a k sokféle költői f o r m á b a n írt n a g y sikerrel, h a n e m néhány ilven f o r m á t oly m a g a s színvonalra emelt, hogy a későbbi költők számára mintegy kihívásul szolgált. Qaszídáiban mélység, érettség, h a t á s o s szóhasználat, a t é m a érdekfeszítő e l ő a d á s m ó d j a , képzelet és valóság varázsos keveréke e g y a r á n t megtalálható. A qaszída h a g y o m á n y o s témakörét k i t á g í t o t t a . E g y e d ü l á l l ó alkotó a hadzso (szitkozódó vers; —•hidzsá) m ű f a j á ban. H a d z s o j á t c. g y ű j t e m é n y é b e n a korabeli h a n y a t l á s , az uraságok üres élete, a szegények kiszolgáltatottsága, a rendszer túlkapásai is e l ő t t ü n k állnak. Ghazaljaiban is sajátos, egyéni h a n g o n szólal meg. Szauda m e g v á l t o z t a t t a , megélénkítette a korabeli marszíja stílusát is. O Dard (1719— 1785) a szúfi filozófia g o n d o l a t a i t verseiben egyszerű őszinteséggel f o g a l m a z t a meg. Noha t ö b b n y i r e perzsául írt, egy d í v a n j a (Dívan-i urdú) u r d ú nyelvű. Delhiben Dard korában v á l t népszerűvé ismét a musájrá intézménye, s ő m a g a is g y a k r a n rendezett ilyeneket. A musájrá olyan költői verseny (->költői versenyek), a m e l y e n ki-ki a maga költeményét a d j a elő; olykor m e g a d n a k egy sort v a g y verset, esetleg t é m á t , és mindenkinek erről kell verselnie. A soron következő költő elé mindig egy mécsest helyeztek, mely lassan k ö r b e j á r t a résztvevők között. (Ilyen költőtalálkozókat m a is rendeznek.) O Mír Taki Mír (1724—1810) ghazalköltő tizenegy éves volt, amikor el-

veszítette a p j á t , aki ismert szúfi volt. Gyerm e k k o r á t igen nehéz körülmények között t ö l t ö t t e . A m i k o r Nádir sáh lerohanta Delhit, Mír Taki Mír o l t a l m a z ó j a és mecénása a h á b o r ú b a n meghalt. A g r á b a visszatérve beleszeretett egy l á n y b a — aki feltehetőleg rokona v o l t — , de a k a p c s o l a t u k nem teljesedett be. I s m é t a h á b o r ú k d ú l t a Delhibe u t a z o t t , ahol nem sikerült p á r t f o g ó t találnia, Végül 1782-ben A v a d h uralkodója, Aszif-ud-daulá meghívására Lakhnaúba ment, Mír élete nélkülözés, sikertelenség, kétségbeesés és szenvedés k ö z e p e t t e telt el. Végletesen érzékeny, szerény, szemérmes, á m önérzetes e m b e r volt. Költői tehetsége m i n d e n k i t elbűvölt. Már fiatalon annyira híres és népszerű lett, hogy ghazaljait a j á n d é k k é p p e n k ü l d t é k e g y m á s n a k az emberek. Számos m ű f a j b a n a l k o t o t t , de sehol nem j u t o t t olyan tökélyre, m i n t a ghazalköltészetben. A későbbi költők, még Ghálib is, őt t a r t o t t á k m e s t e r ü k n e k . Halála után egj' évvel jelent meg K u l l i j á t - j a ('Összeg y ű j t ö t t művei') K a l k u t t á b a n . Ebben h a t u r d ú és egy perzsa nyelvű díván, néhány masznaví és qaszída t a l á l h a t ó . Perzsául írta meg ö n é l e t r a j z á t Zikr-i Mír ('Megjegyzések Mírről') c. és egy jelentős irodalomkritikai m ű v e t , —>tazkirát (Nikát us-suará, 'Költői életrajzok') is szerzett. O Mír Gúlám Haszan Haszan (1736 vagy 1738—1786) ghazalokat, qasz{dáka,t, ruháikat és masznavík a t írt, de ezek közül a masznaví m ű f a j á ban — melyet m e g t i s z t í t o t t és kibővített — szerzett hírnevet. Sihrul b a j á n ('Varázslatos leírás') c, m ű v e m i n t Mír Haszan Masznavíja iett ismertté, n o h a még további 11 m a s z n a v í t írt. Kifejezésmódja egyenes, egyszerű, gondosan és t a k a r é k o s a n vál o g a t j a meg szavait. O Szauda, Dard és Mír teljesítették ki az u r d ú lírát. A politikai helyzet következtében az urdú költészet más, új k ö z p o n t j a i is létrejöttek Delhin kívül. Első helyen áll ezek között a lakhnaúi iskola, melynek stílusát szertartásos u d v a r i a s k o d á s , mesterkéltség, a látszat fontossága, szokatlan szavak és szódíszek használata, bonyolultság, a szórakoztatás és n e v e t t e t é s igénye jellemezte. E törekvések e r e d m é n y e k é p p e n L a k h n a ú b a n a ghazal nyelve teljesen m e g ú j u l t . Ennek az i r á n y z a t n a k volt a költője Insa Alláh K h á n (1756 k.—1817) is. H u m o r o s ghazaljai mellett m i n t n y e l v t u d ó s különösen nagy hírnévre t e t t szert. R á n í K é t a k í - k í kahání ('Kétaki királyné t ö r t é n e t e ' , 1803) c. meseregényét t e k i n t i k az u r d ú próza legrégibb a l k o t á s á n a k . Gúlám H a m d á n i Muszahfí (1750—1828) is a lakhnaúi iskolához t a r t o zott. Költészete igen d i n a m i k u s . Nyelv-

170

URDZS h a s z n á l a t a nagyon tudatos, de nélkülözi az eredetiséget. Rangín (1755—1835) ghazalok a t és masznavíkat írt, de stílusa nem elegáns. A -*•rékhtí m ű f a j m e g t e r e m t ő j e k é n t t a r t j á k számon. O Mír mellett a 18. sz. másik n a g y lírikusa Vali M u h a m m a d Nazír Akbárábádi (1740—1830), aki kiemelkedő tehetségű, egyéni hangú költő volt. Az urd ú b a n a n é p h a g y o m á n y t oly erőteljesen h o n o s í t o t t a meg, hogy ezzel mércévé vált. Az u r d ú költészet elismert tekintélyei azonban sokáig nem f o g a d t á k el. Az volt a vélem é n y ü k , hogy ez a költészet csak a falusiak igényeit elégíti ki. S. W. Falion értékelte először helyesen, s azóta az első vonalbeli alkotók közt t a r t j á k számon. Verseinek témáit a hétköznapokból m e r í t e t t e , nem ismerve t i l t o t t s z a v a k a t . Zsánerképeivel az indiai t á r s a d a l o m egész t a r k a s á g á t felrajzolta. A legjobb értelemben v e t t népköltő. Számos m ű f a j b a n j á r a t o s volt, de hírnevet wazmjaival szerzett. Mufliszí ('Szegénység') és S a h a r ásóbh ('A város szerencsétlensége') c. versei a korabeli élet e l l e n t m o n d á s a i t művészi módon m u t a t j á k be. Híres költeménye még az Adam-i n á m a ('Az E m b e r könyve'). B a n d z s á r - á n á m a ('A cigányok könyve') c. művében az örök é r t é k e k r e tanít, arra, hogy a mulandó világ iránti vonzódást le kell győzni. O Nászikh (1774— 1838) is a lakhnaúi iskola nagy egyénisége volt. Elsősorban mint stiliszta szerzett hírnevet, de olykor ^hazaijaiban őszinte érzelmek és egyszerűség visszhangzik. Atis (1778—1847) költészetét a túldíszítettség jellemzi. E r o t i k u s verseiből hiányzik a mélység, de olykor érzékiségük megérinti az olvasót. Naszím (1811—1843) főleg masznavíkat írt. Elbeszélő művészete h a t á sos és kifinomult. O A lakhnaúi iskola legn a g y o b b érdeme a marszíja á t f o r m á l á s a volt. Igaz, hogy Szaudá és Mír is írt marszíjákat, de a m ű f a j t L a k h n a ú b a n Anísz és Dabír j u t t a t t a a t e t ő p o n t j á r a . Az u r d ú irodalom legkiválóbb marszíjaszerzője, Anísz (1801 1874) F a i z á b á d b a n született, irod a l m á r családban. A karbilái t r a g é d i á t vette elbeszélő költeménye alapjául (a karbilái t r a g é d i a során ölték meg Mohamed p r ó f é t a u n o k á j á t , Tmám Huszeint és családját). J e l l e m á b r á z o l á s a kiváló, a különböző tevékenységek leírása eleven. L a k h n a ú másik jeles m a r s z í j á k ö l t ő j e Dabír (1803—1875), akinek a stílusa túl t u d o m á n y o s . Kifejezésm ó d j a erőteljes, de Aníssz&X nem veheti fel a versenyt, A marszíjával p á r h u z a m o s a n L a k h n a ú b a n a masznaví is ú j a l a k o t öltött; ilyen v o n a t k o z á s b a n Naszím mellett Mirzá T a k í Havasz (?—1784), M u h a m m a d Húszain Tadzsallí (?—-1776) neve említendő.

O A prózai m ű f o r m á k megjelenése a 18. sz.-ban a szúfiknak és a vallásos irodalom művelőinek volt k ö s z ö n h e t ő . Rafí-ud-dín (1759—1818) és Abdul Kádir (1753—1813) lefordította a Koránt u r d u r a . (A Biblia urdú f o r d í t á s a — 1741 — megelőzte a Korán f o r d í t á s á t . ) Karámat Ali (?—1873) is szúfi t é m á k r ó l fejtette ki nézeteit prózában. A karbilái tragédiáról í r ó d o t t néhány m ű , mint H a i d a r Bakhs Haidarí Gul-e Magfirat ('A megbocsátás r ó z s á j a ' , 1802) és M a z h a r Ali Vilá Dasz madzslísz ('Tíz gyászgyülekezet', 1804) c. alkotásai. Mohamed p r ó f é t a életének t ö r t é n e t é t S z a j j í d H i d á j a t Ali Sikóhábádí jelentette m e g Riszál-e Mólud saríf ('Mohamedet dicsőítő ének k ö n y v e ' , 1850) c. O A 19. sz. elejére a mogul birodalom teljesen f e l b o m l o t t . Mindazonáltal az utolsó mogul uralkodó, B a h á d u r sáh Zafar (1775—1862) u d v a r á b a n a legjobb költőket g y ű j t ö t t e össze. M u h a m m a d I b r á h í m Zauk (1798—1854) elsősorban ghazalok&t és qaszídákat írt. Mómin (1800—1851) e r o t i k u s ghazal)&,\ és masznaví'jaí révén vált híressé. O E k k o r élte reneszánszát a —>dásztán. Népszerű volt Amír H a m z á (Mohamed p r ó f é t a n a g y b á t y j a ) t ö r t é n e t e , melynek hindusztáni verzióját 1801-ben M u h a m m a d Khalil Ali K h á n Ask a l k o t t a meg. A dásztán h a g y o m á n y b a t a r t o z i k R a d z s a b Ali Bég Szurúr (1781?—1867) Faszáná-i adzsáib ('Csodálatos t ö r t é n e t ' , 1824) c. m ű v e is. Későbbi Fakír M u h a m m a d K h á n Gójá (?—1850) dásztánja, a Bósztán-e h i k m a t ('A bölcsesség k e r t j e ' , 1837). E kor hagyom á n y á t ó l , azaz a r i t m i k u s prózától eltávolodva írta meg G ú l á m I m á m Sáhid (?— 1878) Insá-e bahár-e békhizá ('Az örök t a vasz kezdete') c., G ú l á m Gausz Békhabar (1824/1825—1905) p e d i g K h ú n á b - e dzsigar ('A szív halála') és F u g á n - e B é k h a b a r ( ' B é k h a b a r segélykiáltása') c. m u n k á j á t . A próza e kezdeti k o r s z a k á b a n történeti és t e r m é s z e t t u d o m á n y i t é m á j ú könyvek is születtek, köztük n é h á n y fordítás. O 1801ben K a l k u t t á b a n m e g a l a p í t o t t á k a F o r t William College-ot azzal a céllal, hogy az angol tisztviselők e l s a j á t í t h a s s á k az indiai helyi nyelveket. Ttt lefordítottak n é h á n y régi perzsa d á s z t á n t u r d ú nyelvre, melyek közül Mír Amman B á g h o b a h á r ('Kert és tavasz', 1803) c. m u n k á j a a legjelentősebb. A F o r t William College a l a p í t á s a után 25 évvel Delhiben létrehozták a Delhi College-ot, ahol az o k t a t á s nyelve az urdú volt. I t t is készültek fordítások; e m u n k á k i r á n y í t ó j a Rámcsandar (1821—1880) volt. L a k h n a ú b a n és H a i d e r á b á d b a n f o r d í t ó h i v a t a l o k a t h o z t a k létre és a n y o m d á k száma is megn ő t t , egyre t ö b b k i a d ó alakult. (1849-ben

171

URDZS É s z a k n y u g a t I n d i á b a n 23 k i a d ó volt.) Az urdu újságírás története 1785-ben kezdődött, amikor K a l k u t t á b a n e g y angol nyelvű újság, a Calcutta Gazette u r d ú — p e r z s a r o v a t o t i n d í t o t t . Az első u r d ú nyelvű újság a Dzsám-e dzsahán numá ('A világot megm u t a t ó serleg') 1822-ben j e l e n t meg Kalk u t t á b a n , 1853-ig pedig m á r 34 urdú lapot jelentettek meg, melyek közül néhány rendszeresen közölt s z é p i r o d a l m a t . O Nemcsak e korszaknak, de az egész urdú irodalomnak egyik l e g n a g y o b b költője Ghálib (1797—1869). P á r a t l a n tehetsége nemcsak a költészetben b o n t a k o z o t t ki, hanem a próza területén is; levelei is irodalmi jelentőséggel bírnak. É r d e k e s egyéniség volt, akiben e g y a r á n t jelen v o l t a mély gondolatiság és a tréfa, a h u m o r . É l e t e éppoly ellentmondásos, mint é l e t m ű v e , filozófiája. Egyfelől az uralkodó u d v a r á b a n magas címeket k a p o t t , másfelől h a z á r d j á t é k bűne m i a t t l e t a r t ó z t a t t á k . B a r á t a i v o l t a k a város tudósai és szúfi szentjei, de cseppet sem titkolta, hogy szereti az italt, a szerencseját é k o k a t és n e m hisz a vallásos szertartásokban. Egyéniségében összecsapott a keleti és a n y u g a t i k u l t ú r a . E l s ő s o r b a n a perzsa nyelv költőjének t a r t o t t a m a g á t , és urdú műveit színtelennek gondolta. 1850 körül megbízást k a p o t t , hogy í r j a m e g a mogul dinasztia t ö r t é n e t é t , s ennek első része meg is jelent. Zauk halála u t á n (1854) a mogul uralkodó B a h á d u r sáh Zafar t a n á c s a d ó j a lett. 1857-ben az angol uralom ellen fegyveres felkelés t ö r t ki, s Ghálib a felkelésről naplót írt: D a s z t a m b ú ('Illatos labdacs'). 1859-ben a r á m p u r i uralkodó n é m i nyugdíj a t folyósított neki, de a n y a g i nehézségei nem rendeződtek. E l u t a z o t t K a l k u t t á b a , mely a n n a k idején I n d i a f ő v á r o s a és az angolok k ö z p o n t j a volt. E z az u t a z á s — a nyugati gondolatok, t u d o m á n y o s eredmények és m u n k a m ó d s z e r e k — n a g y hatással volt rá. Ghálib költészetével k a p c s o l a t b a n a szokásos k o m m e n t á r az, hogy ,,a szív költészetét az ész költészetévé" t e t t e . Annyira vágyik a r r a , hogy az értelem, a logika és a valóság t a l a j á n álljon, hogy a hagyományos t é m á k a t is ú j r a kell gondolnia. í g y válhat a legsablonosabb m o n d a n i v a l ó is újszerűvé, h a t h a t eredetinek költészetében. O 3. Az 1857-es sikertelen l á z a d á s u t á n az urdú lírára nemcsak a n y u g a t i költészet h a t o t t , h a n e m a kor követelményeinek megfelelően realista verseket is í r t a k . Ezekben a társadalmi-gazdasági t u d a t o s s á g és a r e f o r m m o z g a l m a k h a n g j a szólalt meg. U g y a n a k k o r a konzervatív, régi stílus is t o v á b b élt pl. N a v é b Mirza K h á n Dág (1831—1905) műveiben. Az ő költészeté-

ben a vidámság a világi szerelem bensőséges ábrázolásával párosul. O A m o d e r n i r á n y z a t o k vezető k ö l t ő j e Háli (1837— 1914) volt, aki ú j f o r m á k meghonosítására is kísérletet t e t t . G o n d o l a t a i n a k kifejezésére n e m a ghazalt, h a n e m a kevésbé k ö t ö t t nazmot v á l a s z t o t t a . Hírnévre Muszaddasze H á l í ('Hálí h a t s o r o s a i ' ) c. művével t e t t szert, mely az indiai m u z u l m á n o k büszke és ragyogó m ú l t j á t s korabeli nyomorúságos á l l a p o t á t mérte össze. O Akbar Alláhábádí (1846—1921) e k o r másik fontos lírikusa. Elsősorban s z a t i r i k u s költőként t a r t j á k s z á m o n . Ellenezte a n y u g a t i befolyást és a kelet újjászületését hangsúlyozta. Csakbaszt (1882—1926) a hazaszeretet érzését v á l a s z t o t t a költészetének t é m á j á u l . O A p r ó z a fejlődésében Szajjíd Ahmad khán (1817—1897) j á t s z o t t jelentős szerepet, Vallásos, t u d o m á n y o s , történelmi t é m á j ú u r d ú könyvek és f o l y ó i r a t o k megjelentetésében, oktatási i n t é z m é n y e k megalapítás á b a n , a r e f o r m m o z g a l o m szervezésében e g y a r á n t élen j á r t . E k o r b a n az u r d ú irodalomkritika is fejlődésnek indult. K o r á b b a n kritikai tevékenység a perzsa tazkirakon keresztül folyt. A m o d e r n kritika első m ű velője M u h a m m a d H ú s z a i n Azád (1834— 1910) volt, Áb-e h a j á t ('Az élet vize', 1881) c., nagyhírű m ű v é v e l . Ez az első t u d o m á n3 r os igényű u r d ú i r o d a l o m t ö r t é n e t u r d ú nyelven. Azád m á s i k jelentős m u n k á j a a N a j r a n g - e k h a j a l ('A gondolat v a r á z s a ' , 1880) az allegóriáról szól. A filológia terület é n is fontos t e v é k e n y s é g e t f e j t e t t ki. Háli az irodalomkritika előrevitelében is m ú l h a t a t l a n érdemeket szerzett. F ő műve a Muk a d d a m a - e sír o sáirí ('Bevezetés a költészetbe', 1893), a m e l y e t verseskötetéhez (Díván-e Hálí) írt bevezetésül. E m ű b e n esik szó először a verses és prózai m ű f a j o k k r i t i k á j á n a k alapelveiről. Hálí az irodalmi a l k o t á s t nem a régi h a g y o m á n y szerint — csak a technikai és esztétikai szempontok a l a p j á n — értékeli, h a n e m a benne kifejez e t t erkölcsi é r t é k e k n e k is fontosságot t u l a j d o n í t . Szigorúan kritizálja a formalizm u s t . Számos egyéb m ű v e mellett h á r o m irodalmi életrajzot is írt, amelyek közül a legjelentősebb a Ghálib életéről és m u n k á s ságáról szóló J á d g á r - e Ghálib ('Ghálib emlékezete', 1896). Siblí N u m á n í (1857—1914) az u r d ú történetírás a t y j a . Az irodalomkrit i k a területén M u v á z a n a - j i Anísz o D a b í r ('Anísz és Dabír összevetése', 1907) c. m ű v e említendő. O E k o r s z a k ragyogó tehetsége volt Nazír Ahmad (1833?—1912), t á r s a d a l mi reformer, akit az első urdú regényírónak t a r t a n a k . Mirát a l - a r ú s z t ('A menyasszony t ü k r e ' , 1869) c. m ű v e egy — lányok számá-

172

URDZS ra — készült d i d a k t i k u s t ö r t é n e t . A T a u b a t an naszúh ('Komoly m e g b á n á s ' , 1879) és az Ibn-ul v a k t ('A pillanat fia') t o v á b b i jelentős regényei. O Szarsár (1846—1902) halhatatlan műve a négyezer oldalas Faszána-e Azád ('Azád történetei') c. regény. Az igen terjengős és laza t ö r t é n e t keretében a 19. sz. utolsó évtizedeinek L a k h n a ú j á t nagy részletességgel festi le. Nyelve egyedülálló. Szarsár t ö b b angol regényt is leford í t o t t u r d u r a , ezek közül kiemelkedik a K h u d á í f a u d z s á r ('Az isten harcosa'), mely a Don Quijote t ö r t é n e t átdolgozása. Sarar (1860—1926) 102 k ö n y v e t írt, melyeknek többsége történelmi regény. R o m a n t i k u s t é m á i t az iszlám történelemből v á l a s z t o t t a . Szaddzsád Húszain (1856—1915) H á d z s í Baglól (ua.) és K á j á p a l a t ('Tökéletes á t a l a kulás') c. h u m o r o s regényei igen sikeresek voltak. Ruszvá (1858—1931) U m r á d D z s á n Adá (ua., reg., 1899) c. realista művével vált híressé. A regény a címszereplő, egy p r o s t i t u á l t érdekfeszítő t ö r t é n e t e , s egyben az akkori t á r s a d a l o m és k u l t ú r a mindenre kiterjedő leírását a d j a . Jellemábrázolása hiteles, az érzelmeket rendkívül pontosan és részletesen rajzol ja meg. O Ugyancsak a 19. sz.-ban kísérelték meg a színház népi hagyományát továbbfejlesztve e műfaj újbóli bevezetésére. Az utolsó lakhnaúi naváb, Vadzsid Ali sáh R á d h á K a n h a i j á k á kisszá ( ' R á d h á és K r i s n a története') c. dar a b j á t vitték színre. Amánat (1816—1859) híres s z í n m ű v é t az I n d a r - s z a b h á ( T n d r a u d v a r a ' ) c.-t 1853-ban m u t a t t á k be. Ez u t á n hosszabb szünet k ö v e t k e z e t t a d r á m a írásban, mely a fárszi (perzsa) színház érkezésével zárult le, s a d r á m a í r ó k egész sora jelentkezett. Az urdú d r á m á n a k a z o n b a n ú j és h a t á s o s f o r m á t v a l ó j á b a n Agá Hasr Kásmirí (1879—1935) a d o t t . Nemcsak Shakespeare d r á m á i t f o r d í t o t t a le u r d ú r a , hanem m a g a is írt t á r s a d a l m i és mitologikus t é m á j ú d a r a b o k a t (Turkí húr, 'A török huri'; J a h ú d í kí larkí, 'A zsidó lánya'; Sirín F a r h á d , 'Sirín és F a r h á d ' ) . O A 20. sz. elején az u r d ú verset gondolati és művészi magasságokba M u h a m m a d Ikbál (1873— 1938) emelte, aki nemcsak költő volt, hanem nyelvész, filozófus, gondolkodó, politikus és t á r s a d a l m i reformer is. Egyetemi t a n u l m á n y a i t Lahore-ban és Angliában végezte. m a j d hazatérése u t á n (1908-tól) ügyvéd lett. 1927-ben t a g j a volt a pandzsábi törvényhozási t a n á c s n a k . A Muzulmán Liga elnökeként 1930-ban és 1931-ben a Londonban megrendezett kerekasztal-konferencián ő képviselte az indiai muzulmánokat. A m o h a m e d á n újjászületés híveként Sikvá ('Panasz'. 1909), S á m o szahar ('Este

és reggel'), Dzsaváb-e sikvá ('Válasz a panaszra', 1912), Khidzsr-e ráh ('A misztikus ú t m u t a t ó ' ) és Tul-e iszlám ('A felkelő iszlám') c. verseiben az összefogásra, az európaizálással szembeni ellenállásra szólít. Kelet egészének felemelkedését k í v á n t a — a pániszlám eszmeiség jegyében —, s ennek lehetséges ú t j a k é n t az önmegvalósítást m u t a t t a fel. Elete végén egy olyan h u m a nizmusnak lett szószólója, melyben a szocializmus és az iszlám elvei keveredtek (Bál-e Dzsibríl, 'Gábriel szárnyai', 1935; Zarb-e Kalím, 'Mózes ütése', 1936). Az urdú próza fejlődésében jelentős szerepet játszott Mauláná Abul K a l á m Azád (1888—1958). Prózája elsősorban egyéni stílusú publicisztika. K é t híres u r d ú ú j s á g o t jelentetett meg, Al hilál ('A H o l d ' . 1912-től) és Al balág ('Az üzenet', 1915) c. Leveleinek g y ű j t e m é n y e — (Gubár-e k h á t i r , 'A gondolat virágpora', 1942) — is irodalmi értékű. (Elkészítette a Korán u r d ú fordítását is.) Mauláná Muhammad Ali (1878—1931), Mauláná Zafar Ali Khán (1870—1956), Haszan Nizámí (1878—1957) e korszak vezető írói. R a j t u k kívül Szaddzsád H a i d a r Jildarim (1880—1943), Szultán Haidar Dzsós, Szaddzsád Anszári is új f o r m á t a d o t t a p r ó z á n a k , különösképpen az esszének. Nijáz F a t é h p u r i (1884—1968) sokoldalú a l k o t ó volt, írt regényt, elbeszéléseket, d r á m á t , i r o d a l o m k r i t i k á t és fordítások a t is készített. 1922-ben elindította a Nigár ( ' R a j z ' ) c. folyóiratot. O vezette be a pszichológiai elemzés, v a l a m i n t a társadalmi, gazdasági szempontú vizsgálat módszerét. Abdul Hak (1870—1963) nevéhez fűződik a régi u r d ú irodalom történetével kapcsolatos a n y a g o k szerkesztése és kiadása. Vahid-ud-dín Szalím (?- 1916) a nyelvészet és m á s t u d o m á n y o k u r d ú szókincsének feldolgozásán f á r a d o z o t t , Maszud Haszan Rizví Adib (1893—1975) az irodalomkritika t e r ü l e t é n végzett jelentős m u n k á t . Hamárí sáirí ('A mi költészetünk') c. kritikai művében az urdú költészet kiegyensúlyozott nézőpontból m u t a t j a be. Szajjíd Móhíud-dín Kádirí Zár (1905— 1962) a nyelvészet és a dél-indiai urdú v o n a t k o z á s á b a n végzett k u t a t á s o k a t . Kalím-ud-dín Ahmad (1908—1963) megismertette a nyugati irod a l o m k r i t i k á t . Ezen alapuló értékelése az urdú költészetről ugyan n a g y o n mechanikus, azonban ellentmondásaival együtt is ú j k u t a t á s i területet n y i t o t t . Vikár Azím (1908—1981) a próza kritikusa, híres munk á j a a Dásztán szé afszáné t a k ('A dásztántól az elbeszélésig'). O Az Ikbál utáni líra nagy a l a k j a Dzsós Malihábádi (1898— 1982) volt, a k i t a f o r r a d a l o m költőjének

173

URDZS t a r t a n a k . Verseinek t é m á j a a nemzeti érzés mellett a t e r m é s z e t , a szerelem és az emberség. Költészetében a t á r s a d a l m i , politikai szatíra is m e g t a l á l h a t ó . F o r r a d a l m i és hazaszeretetről szóló verseivel ú j i r á n y z a t o t indított el. L e g f o n t o s a b b művei: R ú h - e Adab ('Az irodalom szelleme', tan.-ok. 1921); S z u m b u l o szalászil ('Jácintok és láncok', versek). Firák Górakhpuri (1896— 1982) ^hazaijaiban — melyekhez felhasználja a népköltészet formakincsét — egyedülállóan ú j gondolatok f o g a l m a z ó d n a k meg. Az emberi természet összetettsége, az érzelmek finom rezdülései, az élet ellentmondásai, nehézsége, öröm és b á n a t , elválás és t a l á l k o z á s friss, ú j h a n g o n szólal meg. F ő b b verseskötetei: Nagm-e száz ('A száz [hangszer] dala'); Ghazalisztán ('Ghazalország'); Sérisztán ('Versország'); Gul-e nagm á ('A virágok éneke'); G u l b a r g ('Virág és levél'). O A r o m a n t i k u s és hazafias költők sorába t a r t o z i k Hafíz Dzsalándhari (1900 —1983), Asik Húszain Szímáb Akbarábádí (1880—1952), Szághar Nizámí (1905— 1984) és A k h t a r Sirám (1905—1942). T ö b b társadalmi érzékenység jellemzi Ehszán Dánis (1914—1984) és R a v i s Sziddikí (1911 -1971) költészetét. O A nazm u t á n a ghazal újjáéledésének a kora k ö v e t k e z e t t . A korábbi k o r s z a k b a n Ali M u h a m m a d Sád Ázímábádí (1846—1927) t a r t o t t a ébren a ghazal h a g y o m á n y á t . E t ö r e k v é s t t á m o g a t t a Szajjíd Ali Nakí Naks (1863—1950), Mirzá M u h a m m a d H á d í Azíz (1880—1935) és Mirzá Z á k i r Húszain Szákib (1860— 1946). A m ű f a j ú j j á t e r e m t é s é b e n fontos szerepet j á t s z o t t Haszrat Móhání (1875— 1951), Mirzá Vádzsid Húszain Jagáná (1884—1956), Aszghar Húszain Aszghar Góndaví (1884—1936), S a u k a t Ali Fáni Badájuní (1879—1942), Árzú (1873—1951), aki színműveket is írt és Dzsigár Murádábání (1890—1961). Haszrat Móhání a filozofikus t a r t a l m ú ghazalt énekelhető formába ö n t ö t t e . .Jagáná gondolatébresztő, provokatív költészete a független és félelmektől mentes, erőteljes ábrázolás révén jelentős. Sokan kritizálták azért, mert t i l t o t t vallási t é m á k a t is költészete t á r g y á v á t e t t . O 1936-ban k e z d ő d ö t t el a m a r x i z m u s és a szocialista realizmus h a t á s á r a a progresszivizmus irodalmi irányzata. A h a l a d ó szellemű u r d ú költők között Faíz A h m a d Faíz (1912—1985) nevét kell legelőször említeni. Költészetének jellemzője, hogy a klasszikus k e r e t e k e t forradalmi és m a r x i s t a gondolatokkal tölti ki, a régi jelképeknek új t a r t a l m a t ad, így sokszínű és népszerű politikai költészet született. Aszrárulhak Madzsáz (1911—1955) érzelemgazdag, forra-

dalmi versek írója, melyek egy k ö t e t b e n A h a n g ('Idő') c. jelentek meg. Mahdúm Mahíuddín (1908—1969) írt n é h á n y igazán haladó, népies és érzelemgazdag költem é n y t . Ali S z a r d a r Dzsáfrí (1913—) a forradalmi líra mellett a szabadverset népszerűsítette. Dzsánniszár Akhtar (1914—1979) a r o m a n t i k á t ó l j u t o t t el a f o r r a d a l m i költészetig. Versei énekelhetők, kifinomultak, érzékenyek, u g y a n a k k o r h a l a d ó beállítottságúak. Száhir Ludhijánaví (1922—1980) is a r o m a n t i k u s f o r r a d a l m á r költők sorába tartozik. Hírnevet a filmek s z á m á r a írt dalszövegek révén szerzett m a g á n a k . A haladó irányzathoz t a r t o z ó ghazalszevzők között Móinul Haszan Dzsazví (1912—) és Aszrául Haszan K h á n Madzsrúh Szultánpurí (1919—) neve mellett Kaifí Ázmí (1918—) említendő. 0 d i d a k t i k u s forradalmi versek írásával kezdett, m a j d a legaktuálisabb problémák ábrázolása lett költészetének t á r g y a . A progresszív nemzedékhez sorolh a t ó még Samím Karhání (1914—1975), Szalám Macslisahrí (1920—1973), Gúlám R a b b á n í Táván (1915—1983), Akhtar-ul írnám (1915—), v a l a m i n t A k b t a r Anszárí (1909—). O A szocialista realizmus középp o n t b a kerülésével új esztétika megfogalm a z á s á r a került sor. Madzsnú Górakhpuri (1904—1988) a t á r s a d a l m i és történelmi okozatokat t e t t e a kritika a l a p j á v á , ugyana k k o r r á m u t a t o t t a r r a a veszélyre is, a m i t a m a r x i s t a elvek mechanikus alkalmazása jelent. Fő m u n k á i : Tankíd-í hásié ('Kritikai széljegyzetek'); A d a b aur zindagí ('Irodalom és élet'); N u k ú s o A f k á r ('Benyomások és művek'). O Álé A h m a d Szurúr (1912—) a h a l a d ó irányzat első számú kritikusa, öszszekapcsolta a keleti és a n y u g a t i kritikai elveket (Tankíd k j á hai, 'Mi a kritika?', A b a d aur nazarijá, 'Irodalom és ideológia', Nazar aur nazariját, 'Nézőpont és ideológiák'). E h t é s á m Húszain (1912—1972) olyan problémákkal foglalkozott, m i n t a cselekm é n y és a megformálás, az esztétika elvei, a t á r s a d a l o m és az irodalom kölcsönhatása (Tankíd-i dzsájzé, 'Kritikai vizsgálat'; Rav á j a t aur b a g á v a t , ' H a g y o m á n y és lázadás'; Adab a u r szamádzs, 'Irodalom és társadalom'; T a n k í d a u r amlí t a n k í d , ' K r i t i k a és gyakorlati kritika'). Szajjíd M u m t á z Húszamnak (1918—1992) különösen kiemelkedő Ghálibvii és Amír Khuszrau Dihlavíra vonatkozó m u n k á s s á g a . K h u r s í d - u l Iszlám, M u h a m m a d Haszan, Sárib Rudaulví nevét kell még említeni a prograsszív kritikusok között, A kritikusok ú j generációját egymástól eltérő gondolatok és nézőpontok jellemzik. A s t r u k t u r a l i s t a Gópicsand Nárang a kritika, a nyelvészet területén vég-

174

URDZS z e t t fontos m u n k á t . S a m s z u r r a h m á n Fáruki a klasszicizmus híveként bírálta a progresszív kritikai elveket és ismét bevezette a Vart pour Vart jelszavát. Mugni Tabasszum, Fuzail Dzsáfrí, Várisz Alví, H á m d í Kásmírí, Abdul Muganní, M u h a m m a d Haszan Aszkarí és Szajjíd Sabíh-ul Haszan az ú j irodalomkritikusok közül a jelentősebbek. O A progresszív á r a m l a t h o z hasonlóan egy artisztikus és kísérletező irodalmi irányzat is m ű k ö d ö t t , a m e l y n e k neve halk-e arbácé ('az ízlés b a r á t a i n a k köre') volt. Ezt elsősorban a pszichoanalízis befolyásolta. Szaná-ul-lá Dár Mírádzsí (1912—1950) — akire erősen h a t o t t Freud — szembefordult az elfogadott t á r s a d a l m i n o r m á k k a l . N. M. Rásid (1910—1976) e csoport legnagyobb költője. L í r á j á b a n nagy szerepet k a p o t t a nemiség. Szembefordult a vallással, a kult ú r á v a l , a politikával, a kormányzással, a rendszerrel; csak az emberi jóságban hitt. Szabadverseiben kifejezésmódja művészi: a mély érzelmek kifejezéséhez teljesen ú j szav a k a t és kifejezéseket a l k o t o t t . Legfontos a b b kötetei: M á v á r á ('Múlt'), I r á n mén a d z s n a b í ('Idegen I r á n b a n ' ) , L á h i n s z á n ('Nem ember'). Az irányzat lírikusai k ö z ö t t még J u s z u f Zafar (1914—1972) és K a j j ú m Nazar (1914—) neve említendő. O A modern urdú próza történetében az Angáré ('Parázs', 1932) c. elbeszélésantológia megjelenése igazi mérföldkő. A kötet szerzői k ö z ö t t van Szaddzsád Zahír, Ahmad Ali, Rasíd Dzsahán, M a h m ú d Duzzafar. Elbeszéléseik merészek, a t á r s a d a l m i és vallási konvenciók s a szexualitás t é m á j á b a n realisták. Prémcsand (1880—1936) a valóságot és az ideált összeegyeztette, és az életet, különösen a falusi életet a realitáshoz kapcsolta. A gandhizmustól a marxizmusig többféle nézet h a t o t t írásaira. Stílusában és nyelvében jelentős változás k ö v e t k e z e t t be. Nyelve közel került a hétköznapi emberek nyelvéhez, novelláiban csökkent a cselekményesség fontossága, s a z o k a t egyre i n k á b b a modern elbeszélés elemei jellemez ték O Ázam Kurévi (?—1955) elbeszéléseinek sajátossága a helyi színezet és a szereplők bensőséges ábrázolása. Ali Abbász Huszaini (1897- 1971) a t á r s a d a l m i és történelmi k ö r ü l m é n y e k e t elemezte. Novelláiban a cselekmény és a szereplők természetes fejlődésének az ábrázolása a fontos. Eő művei: Rafík e t a n h á í ( ' B a r á t a magányban'), Bászí phúl ('Áporodott virágok'), K u c s h hanszí nahín he ('Nincs nevetés'), K á n t ó n ká phúl ('Tövises virág'), N á d i j á n kináré ( ' F o l y ó p a r t o k ' ) . Szaléhá Ábid Húszain (1913—1988) a g a n d h i z m u s h a t á s a alatt állt, és a nemzeti mozgalomról írt regé-

nyei — amelyeket higgadtság és gondolati elkötelezettség jellemez — t e t t é k híressé. F ő művei: Azrá (ua.), Átis e k h á m ó s ('Néma tűz'), Apní apní szalíb ('Mindenkinek a m a g a keresztje'). Ahmad Ali (1910—) u r d ú és angol nyelven e g y a r á n t írt. A hétköznapi élet tevékenységeinek részletes ábrázolása és a t á r s a d a l o m mélyére hatoló t e k i n t e t jellemzi. F ő b b u r d ú nyelvű művei: Sóié ('Lángok'), H a m á r í galí ('A mi kis utcánk'), K e d k h á n á ('Börtön'), M a u t szé pahlé ('A halál előtt'). Krisan Csandar ( 1 9 1 4 - 1 9 7 7 ) m ű v e i b e n humor, az emberi vágy, az idealizmus, a szabadság érzése, elkötelezettség, a békés jövő és politikai eszmélet e g y a r á n t jelen van. Híres regényei: T ú f á n ké pahlé ('A vihar előtt'), Mittí ké s z a n a m ('Agyagbálvány'), S z a m a n d a r ké k i n á r é ('A t e n g e r p a r t o n ' ) , Csándni ká g h á v ('Holdfény'). O Az 1960-as é v e k b e n ú j költőgeneráció jelentkezett, t a g j a i az „illúzió-vesztett k ö l t ő k k é n t " ismertek. K h a líl-úr R a h m á n Azmí (1927—1974) a legjelentősebb közülük, aki Mír Takí Mír kifej e z é s m ó d j á t e l s a j á t í t v a a régi és az új érdekes keverékét h o z t a létre. B a k h a r Mahandí (1926—) nemzedéke leginkább f o r r a d a l m i költője. Vahíd Akhtar (1935—) l í r á j á b a n t ö b b a gondolatiság. Názis Pratápgarhí (1922—1984) a nemzeti eszme költője. Amikh Hanfí (?- 1988) a modern t á r s a d a lomban a lét értelmetlenségét verseli meg. Balrádzs Kórnál (1928—) a mai, modern érzések dinamikus kifejezője. Ehhez az irányzathoz tartozik még Sáz Tamkanat (?— 1985), N i d á Fázlí, Zubair Rizví, M a z h a r Saharjár, Fizá ibn-e Faizí, Musfik Báni, Munír Nijází. S z á d a t H a s z a n Mantó (1912 1955) minden korlátozást és morális nyom á s t elvetve a nemiségről, a férfi és nő kapcsolatáról, t i l t o t t társadalmi témákról (mint p r o s t i t u á l t a k , bűnözők, más ún. antiszociális elemek, vallási szektásság stb.) élesnyelvű, k e m é n y és keserű elbeszéléseket írt. Stílusa a n n y i r a közel áll a beszélt nyelvhez, hogy t r á g á r s á g miatt t ö b b s z ö r be is perelték. F ő elbeszéléskötetei: Dluián ('Füst'), Mantó ké afszáné ('Mantó elbeszélései'), N a m r ú d kí k h u d á í ('Nimród istensége'), T h a n d á ghóst ('Hideg hús'), Szjáh hásijé ('Fekete széljegyzetek'). R á d z s é n d a r Szingh Bédí ( 1 9 1 0 - 1 9 8 4 ) az élet ellentm o n d á s a i t á l l í t o t t a elbeszélései k ö z p o n t j á ba. Legismertebb m ű v e a pandzsábi életről szóló regénye, az fik csádar mailí-szí ('Egy piszkos lepedő). I s z m a t Csugtáí (1911 — 1991) írónő a t á r s a d a l m i és morális életről írt őszinte, kötöttségektől mentes elbeszélései révén szerzett nevet. A muszlim nők t á r s a d a l m á n a k bonyodalmait őszintén

175

URDZS ábrázolja. K ö t e t e i : K a l j á n ('Boldogulás'), Ek bát ('Egy dolog'), Csunní Munní (ua.), Dó háth ( ' K é t kéz'). U p é n d r a n á t h Ask (1910—) a középosztály t á r s a d a l m i és emberi problémáiról írt elbeszéléseket és regén y e k e t . E5 m ű v e i : K ó m p a l ( ' H a j t á s ' ) , Kaphasz ( ' B ö r t ö n ' ) , Nászúr ('Fekély'). A k h t a r Húszain Rájpurí (1912--) kritikus és szépíró. K é t elbeszéléskötete M u h a b b a t aur n a f r a t ('Szerelem és gyűlölet') és Zindagí ká móh ( ' E l e t v á g y ' ) c. jelent meg. Balvant Szingh (1920—1987) a pandzsábi falusi élet írója. K h v á d z s a A h m a d Abbász (1914— 1987) a t á r s a d a l o m széthullását, az osztályöntudatot bemutató témákat választott. F ő művei: Dijá dzsalé szári r á t ('Egész éjjel égjen a mécses'), Nílí szári ( ' K é k szári'), N a m í d h a r t í ('Nedves fold'), N a j á inszán ('Az ú j ember'). Azíz Ahmad (1894—1981) a feudális k u l t ú r a h a n y a t l á s á t m u t a t j a be. F ő elbeszéléskötetei: Raksz e n á t m á m ('Befejezetlen t á n c ' ) , B é k á r din, b é k á r rátén ('Hiábavaló n a p o k , hiábavaló éjszakák'); regényei: Szarésám ('Alkonyatkor'), Alláh mégh dén ('Tstenem, a d j esőt'). Kurtul-en Haidar (1927—) írónő az élet teljességét képes ábrázolni. Híres regénye az Ág ká d a r i j á ('Tűzfolyó', 1959), amelyért a legmag a s a b b indiai irodalmi díjban részesült. Dzsílání Bánó (1933—) E v á n - e gazai ('A ghazal p a l o t á j a ' ) c. regénye a h a i d a r á b á d i feudalizmus h a n y a t l á s á n a k k o r á t állítja elénk. Abdul Szantár (1932—) az északindiai falusi élet és a földesúri h a g y o m á n y ábrázolója. Rámlál (1923—) elsősorban a vallási szektásságból f a k a d ó feszültségeket v á l a s z t o t t a művei t é m á j á u l (Galí galí, 'Minden kis u t c á b a n ' , Áváz tó pahcsánó, ' I s m e r d fel a h a n g o t ' ) . Dzsógéndra Pál (1925—) a modern élet széthullásáról ír, a h a g y o m á n y t és a kísérletezést jellegzetes módon elegyíti: E k b ú n d lahú ( ' E g y csepp vér', reg.), D h a r t í ké Iái ('A föld fiai', elb.ek). A kortárs írók közül Kalám Haidarí, Gajász A h m a d Gaddí, Ábid Szuhail, A n v a r Azím,, Ikbál Madzsíd és Balrádzs Ménrá I b r a h i m Dzsalísz nevét kell kiemelni. O A humoros és s z a t i r i k u s irodalom fejlődése csak a 19. sz. közepén kezdődött el. Az Avadh Pancs ('Avandhi P u n c h ' , 1877) c. újság megjelenése a szatirikus írók egész sorának fellépéséhez vezetett. Szaddzsád Húszain az első ilyen szerző. Szarsárt u g y a n nem szatirikus íróként t a r t j á k számon, de Faszán-e Ázád ('Ázád történetei') c. regényében helyenként nagyszerű szatirikus részletek t a l á l h a t ó k . E csoport más szatirikus írói k ö z ö t t T r i b h u v a n N á t h Hidzsra, Dzsválá Praszád Bark, Szajjíd M u h a m m a d Ázád, M u h a m m a d Ali Sauk,

M u h a m m a d Ali Bambúk nevét kell megemlíteni. A következő nemzedékhez t a r t o z i k Méhandí Ifádí, M a h f ú z Ali Badájúní, Haszan Nizámi, Szaddzsád Ali Anszárí, Szaddzsád Haidar Jildarim, Szultán H a i d a r Dzsós, Abdul Gaffár és Mullá Rumúzí. Ők a s z a t í r á t társadalmi p e r s p e k t í v á b a n l á t t á k , és a m ű f a j n a k intellektuális kiterjesztést a d t a k . Az ú j a b b nemzedék szatirikus hangvételű íróira h a t o t t a k a n y u g a t i irányz a t o k . Azím Bég Csugtáí (?—1941) K o l t á r ( ' K á t r á n y ' ) , Sarír bíví ( ' P a j k o s feleség') c. m u n k á i v a l , v a l a m i n t S a u k a t Thánví (1904—1963) — aki szójátékaival iróniát és antiklimaxot teremt — Kutijá ('Kutya'), Szuszrál ('Az anyósék háza') és Szvadésí rél ('Nemzeti vasút') c. műveivel m e g ú j í t o t t a a m ű f a j t . A h m a d Sziddikí (1896—1977) és P a t r a s z Bukhárí (1898—1958) nyugati hat á s a l a t t állt. K a n h a i j á l á l Kapúr (1910— 1981) a p a r ó d i a területén ért el nagy sikereket. V a d z s á h a t Szandélví (1916—) a mind e n n a p i élet h u m o r á t m u t a t j a meg. F i k r a Taunszvi (1918—1987) látszólagos naivitása ellenére a valóság f e l t á r á s á b a n szakértő. R a j t u k kívül Gúlám A h m a d Furkat, Ahmad Dzsamál Pásá és J u s z u f Názim n e v é t kell még megemlíteni. A mai szatirikus írók k ö z ö t t első helyen M u d z s t a b á Húszain áll, a k i n e k karcolatai n a g y o n népszerűek. O F o r d . és irod.: D. -I. Matthews—C. Shackle: An Anthology of Classical U r d u Love Lyrics (1972). O Ford.: V. Salierno: Antológia della Poesia U r d u (1963). O írod.: M. Garcin de Tassy: Histoire de la L i t t é r a t u r e Hindouie et H i n d o u s t a n i (3 köt., Paris, 1870—1871, rep. New York. 1965); R . B. S a x e n a : A History of U r d u L i t e r a t u r e (1924); T. G r a h a m Bailey: A H i s t o r y of U r d u L i t e r a t u r e (1932); E h t i s á n Húszain: U r d u s z a h i t j a ká itihász (1954); M. Sadiq: A History of Urdu L i t e r a t u r e (1964); N. Glebov—A. Szuhacsev: L i t y e r a t u r a urdu (1967); M. Mujeeb: T h e I n d i á n Muslims (1967); R . Russell—K. Islam: Three Mughal P o e t s (1969); W. Quraisi—S. F . Mahm ü d I. Brelwi—S. W . 'Azím: Urdu A d a b (5 köt., 1971 —1972); Annemarie Schimmel: Tslamic L i t e r a t u r e s of India (1973); uő: Classical Urdu L i t e r a t u r e from t h e Beginning to Iqbál (A History of I n d i á n L i t e r a t u r e , V I I I . 3., 1975); M. S h a b a n a : U r d u L a n g u a g e and L i t e r a t u r e : A Biblio g r a p h y of Sources in European Languages (1992);' A. K. Zaidi: A History of U r d u L i t e r a t u r e (1993). Aszghar Vadzsáhat urdzsúza: a r a b költészeti m ű f o r m a . Általában igen terjedelmes (néha ezer sornyi), a -*qaszída szerkezeti szabályai szerint felé176

URECH p í t e t t , -+radzsaz m e t r u m ú , páros rímelésű (—•muzdavidzs 2.) költemény; t a r t a l m a sokszor didaktikus. A leghíresebb — s az e g y i p t o m i egyetemi o k t a t á s b a n (komment á r r a l együtt) máig használatos — ilyen t a n k ö l t e m é n y e k egyike Ibn Malik Alfijja fí n - n a h u ('Ezer sor a nyelvtanról') c. m ű v e . A d i d a k t i k u s m u n k á k versbeszedésének célja általában a k ö n n y e b b memorizálhatóság volt. O (->arab irodalmi formák, tanköltészet, mnemotechnikai vers) O írod.: ET (1913—1942); H. G á t j e (szerk.): G r u n d r i s s der arabischen Philologie. 2. köt. L i t e r a t u r wissenschaft (1987); J . Ashtiany (szerk.): T h e Cambridge H i s t o r y of Arabic Literat u r e . 'Abbasid Belles-Lettres (1990). Iványi Tamás Ureche [ureké], Grigore ( J á s z v á s á r , 1590?—uo., 1647): r o m á n krónikaíró. A p j a N e s t o r Ureche, moldvai országbíró volt, aki r o m á n nyelven írt vallásos t á r g y ú m ű v e t . T r é f á s g ú n y n e v ü k (ureche) románul f ü l e t jelent, az apa és fia udvarbírói, a m o l y a n „belügyminiszteri" h i v a t á s á r a utal. A kedvezőtlen politikai viszonyok m i a t t a család 1595-től Lengyelo.-ban élt. 1612—1617 köz ö t t a lvovi (ilyvói) katolikus, h u m a n i s t a szelleméről híres egyetemen latin nyelvet, i r o d a l m a t és t ö r t é n e l m e t tanult. K é s ő b b visszatért Moldvába és jelentős politikai tevékenységet f e j t e t t ki: 1628-ban í r n o k k á , 1634-ben nagy fegyverhordozóvá, 1643b a n országbíróvá v á l a s z t o t t á k . O E g y e t len m ű v e az élete utolsó éveiben lejegyzett Letopisetul Tdrii Moldovei pina la Aron Vodá [1359—1594/ (Vígh K., Moldvaország k r ó n i k á j a , részlet, A r o m á n irodalom kist ü k r e , 1. köt., 1961) c. krónikája, a m e l y n e k eredeti kézirata elveszett, de számos másol a t b a n f ö n n m a r a d t . Ezek közül a legfontos a b b a k a t S. Dascálul, M. Cálugárul és A. Uricariul készítette, miközben megváltozt a t t á k , kiegészítették az eredeti szöveget. Sógora, S. Dascálul betoldása a r o m á n o k m i n d e n alapot nélkülöző kétes m ú l t j á r ó l miszerint a R ó m a börtöneiből kienged e t t elítéltek lettek volna a r o m á n o k ősei — v á l t o t t a ki a legnagyobb v i t á t . A krónik a első n y o m t a t o t t v á l t o z a t a 1852-ben jelent meg J á s z v á r o s b a n , M. Kogálniceanu k i a d á s á b a n , Domnii Tárii Moldovei si vieata lor de Grigorie Urechi ('Grigorie Urechi, Moldvaország uralkodói és azok élete') c. Megírásához a szerző hazai és külföldi forr á s m u n k á k a t e g y a r á n t felhasznált, pl. J . Bielski Krónika Polska (1597) c. m ű v é t és P. Braccioliyi latin nyelvű m u n k á i t . Ezenkívül t a n u l m á n y o z t a a szláv nyelvű moldvai k r ó n i k á k a t is. í r á s á b a n végigkísérte 12

Moldva t ö r t é n e l m é t Dragoq v a j d a államalapításától (1359) egészen Aron v a j d a második u r a l k o d á s á n a k kezdetéig (1595-ig). A krónika előszava tükrözi a szerző t ö r t é n e lemszemléletét. Az első fejezetekben a moldvai r o m á n nép eredetével és etnikai sajátosságaival foglalkozott. Már t a n u l m á nyai során fölfigyelt a latin és a r o m á n nyelv közötti hasonlóságokra j?s bizonyítani p r ó b á l t a a latin eredetet. 0 volt az első r o m á n krónikaíró, aki h a t á r o z o t t a n állította, hogy az erdélyi, m á r a m a r o s i és havasalföldi r o m á n o k egyazon n e m z e t e t a l k o t n a k a moldvaiakkal és hogy „ R ó m á b ó l származunk és szavaikkal k e v e r t a n y e l v ü n k " . A moldvai uralkodók közül főleg Nagy István (tytefan cel Mare) országlását elemezte beh a t ó a n . Művét á t h a t j a a h u m a n i s t a szellemisége, haza- és igazságszeretete. Arcképvázlata Nagy Istvánról, a nép nyelvén született- tájleírásai, a r c h a i k u s hasonlatai, pl. Erdélyről, a r o m á n nyelv r i t m u s á t , mondatszerkezetét k ö v e t ő stílusa klasszikus ért é k ű . N a g y m é r t é k b e n h o z z á j á r u l t az irodalmi nyelv kialakulásához és p é l d a k é n t szolgált a későbbi krónikaírók (M. Costin, I. Neculce, D. Cantemir) számára. H a t á s s a l volt a modern r o m á n irodalomra is, így C. Negruzzira, V. Alecsandrira, B. Delavranceára és M. Sadoveanura. O Kiad.: Cronica lui Grigore Ureche si Simion Dascálul (Istoria Moldo-Vlahilor, 1. köt., 1858); LaChronique de Moldavie par G. Ureche (1878); La Chronique de Grigorie Ureche (1911); L. Onu (szerk.): Letopisetul Tárii Moldovei (1967); ua. (Kisinyov, 1971); ua. (1990). O írod.: Barbul ,1.: A r o m á n t ö r t é n e t í r á s (1912); Bitay A.: LTreche—Miron Costin—Neculce triásza (A román irodalom, 1922); P . P. Panaitescu: I n f i u e n t a poloná in opera personalitatea cronicarilor Grigore Ureche §i Miron Costin (1925); Komlóssy E.: Ureche Gergely és Simion Dascál moldvai krón i k á j a (1941); P . Constantinescu: Serieri alese (1957); Pálffy E.: Moldvai krónikások. Grigore Ureche (A román irodalom története, 1961); E . Negrici: N a r a t i u n e a in cronicile lui Gr. Ureche §i M. Costin (1972). Kovács Gabriella—Nagy Béla Urechia [urékm], Vasile Alexandrescu (Piatra N e a m t , 1834. febr. 15.—Bukarest, 1901. nov. 22.): r o m á n író, történész, irodalomtörténész. Szülei értelmiségiek voltak. Iskoláit J á s z v á r o s b a n kezdte, m a j d 1856tól ösztöndíjjal a f r a n c i a fővárosba került. Részt v e t t a r o m á n fejedelemségek egyesítéséért küzdő m o z g a l o m b a n . Párizsban rom á n és francia nyelvű lapokban jelentek meg írásai. Spanyolo.-i utazásai egész mun177

URECH kásságára k i h a t o t t a k . 1858-tól jászvárosi iskolákban t a n í t o t t ; 1859-től az o k t a t á s i és művelődési t á r c a osztályvezetője, m a j d — a M. Kogálniceanu vezette k o r m á n y idején — minisztere volt. 1864-től B u k a r e s t ben a művelődési minisztériumban dolgoz o t t osztályvezetőként, ill. e g y e t e m i t a n á r ként, később a bölcsész- és filozófia kar dék á n j a lett. 1881—1882-ben a Brátianukormány o k t a t á s i miniszterévé nevezték ki. O Jelentős szerepet vállalt a r o m á n művelődési intézmények létrehozásában. T ö b b folyóiratot a l a p í t o t t . G. Gustival és T h . Codrescuval e g y ü t t J á s z v á r o s b a n Zimbrul (1850—1858) c. i n d í t o t t lapot. Az 1893 és 1896 között megjelent Vieata c. f o l y ó i r a t o t Al. Vlahutá közreműködésével szerkesztette. 1860-ban részt v e t t az Ateneul Román nevű t á r s a s á g és újság m e g a l a p í t á s á b a n , m a j d 1865-ben Bukarestben is megszervezt e ezt a kört. í r á s a i a Convorbiri literare, Steaua Dunárii, Dacia, Románul, Albina Pindului és a fővárosi Literatorul, v a l a m i n t Revista literará c. folyóiratokban jelentek meg. 1866-ban a l a p í t ó t a g j a volt a Societatea literará romána ( ' R o m á n I r o d a l m i Társaság') szervezetnek (->Societatea Academicá Romána). K é s ő b b a R o m á n A k a d é m i a alelnöke lett. O Történészként 1891 és 1902 között a d t a ki Istoria románilor ('A románok t ö r t é n e t e ' ) c., 14 k ö t e t e s m u n k á j á t , amely a z o n b a n inkább d o k u m e n t u m g y ű j t e m é n y n e k tekinthető. 1891—1892ben jelentette meg Istoria scoalelor de la 1800—1864 ('Iskolatörténet 1800—1864 között', 1—4. köt.) c. könyvét, melyben h a t a l m a s levéltári a n y a g o t dolgozott fel. O I r o d a l o m t ö r t é n e t i írásai sem h a l a d j á k meg az általános t á j é k o z t a t á s szintjét: De clasicism, romantism si realism ('A klasszicizmusról, a romanticizmusról és a realizmusról', tan., 1865); Schite de istoria literaturii románé ( ' R o m á n i r o d a l o m t ö r t é n e t i jegyzet e k ' , 1885). O 1850-ben a Zimbrul c. lapban jelent meg első szépirodalmi műve: Zimbrul vulpea ('A bölény és a r ó k a ' ) c. állatmeséje. E g y francia t ö r t é n e t e t haszn á l t fel Grinda de aur sau Previderea unui párinte bun ('Az a r a n y g e r e n d a a v a g y egy jóságos apa sejtései', 1851) c. n o v e l l á j á b a n . Legende románé ( ' R o m á n m o n d á k ' , 1891) c. g y ű j t e m é n y é b e n m o n d á k a t és m e s é k e t dolgozott fel. í r t d r á m á t és v í g j á t é k o t is, Lope de Vega és Marivaux nyomán. Életműve m á r a erősen e l a v u l t . Társadalmi érzékenységével t ű n t ki mégis a korabeli írók közül. O Egyéb művei: Logofátul Baptiste Veleli ('Baptiste Veleli t i t k á r ' , elb., 1855); Coliba Máriucái ('Mariuka anyó k u n y h ó j a ' , reg., 1858); Balul mortului ('A halott b á l j a ' , elb.,

1865). O G y ű j t , kiad.: Opere complete ('Összes művei', 1—4. köt., 1878). O írod.: í . R o t a r u : 0 istorie a literaturii románé (1. köt., 1971). Sz. Farkas Jenő Urena de Henríquez [urenyá de enrikesz], Salomé (férjezett név); Herminia (álnév); Urena (eredeti családi név); (Santo Domingó, 1850. szept. 22.—uo., 1897. márc. 6.): dominikai költőnő. Szerény körülmények k ö z ö t t nevelkedett, m a j d F. Henríquez, a későbbi köztársasági elnök felesége lett. 1881-ben m e g a l a p í t o t t a h a z á j a első középi s k o l á j á t lányok s z á m á r a . M. és P. Henríquez Urena írók a n y j a volt. Első költemén y é t tizenöt évesen p u b l i k á l t a Herminia álnéven. R o m a n t i k u s l í r á j á t tiszta, egyszer ű hangvétel, mély hazafias érzések jellemzik. K ö l t e m é n y e i h a z á j á n kívül is népszerűek v o l t a k . O G y ű j t , kiad.: Poesías ('Költ e m é n y e k ' , 1880). Radnai Margit Úr és szolga (modern cím): a k k á d nyelvű irodalmi mű. Dialógus: egy szolga és u r a beszélgetése. Az úr minden parancsa a „Szolga, érts velem egyet!" felszólítással kezdődik (ez, m i n t h o g y kezdősor is, a k k á dul a m ű címét a d j a : Ardu mitanguranni), és a szolga érvekkel t á m a s z t j a alá ura szánd é k á n a k igazát, á m a következő p a r a n c s r a az a n n a k ellenkezőjét is. Párbeszédük az élet m i n d e n t e r ü l e t é t érinti: udvari szolgálat, evés—ivás, v a d á s z a t , harc, építkezés, m á s emberek t á r s a s á g a , összeesküvő lázadás, szerelem, vallásosság és áldozat, jótékonyság, közhasznú tevékenység. Szinte az élet teljessége jelenik meg, de gyilkos szatír á b a n , amely m i n d e n t teljes értéktelenségre szállít le. A szatíra nem az u r a t és nem szolgáját t á m a d j a , h a n e m a világot, a n n a k értelmetlen valóságát. A h a g y o m á n y o s világkép megrendült, a v á l s á g t u d a t csak kiá b r á n d u l t s á g b a n c s a p ó d h a t le és kétségessé teszi a korábbi világkép minden értékét. Az úr szándékai igennel és nemmel az emberi v á l a s z t á s k é t ellentétes lehetőségét fogják össze, olyan értékeket, amelyek ö n m a g u k ban is k i t ö l t h e t t é k az e m b e r életét. De a m ű f o r m a , a minden összekötő szöveg vagy e p i k u m nélkül e g y m á s n a k szegeződő dialógusok, és az ellentétes végletek között csapongó szolgai helyeslés, n e m h a g y n a k kétséget aziránt, hogy a közös nevező a semmi, a halál. . . .Mégsem, szolga! Megöllek téged, magam előtt küldlek! — De uram sem él meg három napot utánam!

E s z a v a k k a l zárul a költemény, az egyetlen tiszta dialógus az a k k á d irodalomban.

178

URFE N e m c s a k eszmeileg, történelmileg is ,,de p r o f u n d i s " szól belőle Mezopotámia e m b e re; a v á l s á g t u d a t a kassu kor m é l y p o n t j á r a , az i . e . 13. sz.-ra vall, ugyanezt a d a t á l á s t t á m o g a t j a a szövegben a „ v a s t ő r " említése is. O A m ű az a k k á d költészet legnagyobb értékei közé tartozik. Az i.e. 2. évezred végének töprengő, a sorssal viaskodó gondolati l í r á j a (ehhez bővebben Ludlul bél némeqi; —• Szaggil-kinam-ubbib), más — m i n d e n líraiságot mellőző — m ű f a j b a n a környező világ totális elutasításáig j u t el általa. A dialógus h a t á s o s a n él az Ú r és a szolga s z a v a i n a k azonosságából a d ó d ó szatirikus lehetőségekkel. O Legjobb kiad.: W . G. L a m b e r t : Babylonian Wisdom Literature (139—149. old.) O írod.: E. A. Speiser: T h e Case of t h e Obiiging Servant (JCS, 1954). Komoróczy Géza üres verssor: olyan rímtelen verssor, mely n e m rímes sorok közé ékelve helyezkedik el a versben, hanem más rímtelen sorok környezetében. R i t k á b b a n h a s z n á l t elnevezés. O (-»verssor) Kovács Endre Ureta [uretá], Alberto J . (Lima, 1887. ápr. 7.—1966): perui költő. A limai Szent Márk E g y e t e m e n d o k t o r á l t jogból és irodalomból. 1915-ben a köztársaság elnökének m a g á n t i t k á r a , m a j d az egyetem m o d e r n irodalomtörténeti tanszékének professzora volt. A guadalupei Colegio Nációnál irodal o m t a n á r a volt, a n é m e t iskola növendékeinek filozófiát és t ö r t é n e l m e t o k t a t o t t . A Mercurio Peruano c. folyóirat m u n k a t á r s a volt. Bensőséges, lírai hangvétel, rezignált melankólia h a t j a á t F . Jammes h a t á s a a l a t t álló költészetét. Elegáns tárgyilagosság, kifejezőerő, széles körű műveltség jellemzi kritikusi tevékenységét. O F ő b b művei: Rumor de almos ('Lelkek suttogása', költ.ek, 1911); El dolor pensativo ('Mélázó f á j d a lom', költ.-ek, 1917); Carlos Augusto Salaverry (tan.. 1918); Florilegio ('Virágszedés', költ.-ek, 1920); Poemas ('Versek', 1925); La desolación romántica y Alfredo de Vigny ('A r o m a n t i k u s vigasztalanság és Alfréd de Vigny', t a n . , 1925); Las tiendas del desierto ('A s i v a t a g sátrai', versek, 1933); Elegías a la cabeza loca ('Elégiák az őrült értelemhez', költ.-ek, 1937). Radnai Margit Urfé [ürfe], Anne d ' (Forez, 1555—?, 1621): f r a n c i a k ö l t ő , H . d'Urfé b á t y j a . Művelt és sokoldalú nemesúr volt, á m tehetsége meg sem közelítette öccséé.t; m a m á r i n k á b b csak k a l a n d o s életéről, m i n t s e m műveiről nevezetes. Tizenöt éves k o r á b a n m á r verseket írt szerelméhez, Diane de 12*

Chateaumorand-hoz, akit k é s ő b b feleségül is v e t t : az ő nevét viseli az a százötven szonettből álló kötet [Diane, ua.), amelyből csak részletek jelentek meg (a k o r t á r s a k szerint P. de Ronmrd-nuk t e t s z e t t e k ezek a versek). A házasság a z o n b a n n e m volt sikeres: 1598-ban a félek egybehangzó kérésére semmisnek n y i l v á n í t o t t á k , s a gazdag Diane-t az i f j a b b d'Urfé, H o n o r é v e t t e feleségül. A n n e részt v e t t a v a l l á s h á b o r ú k b a n , 1573-ban L o t h a r i n g i á b a n harcolt, 1577ben L a n g u e d o c b a n , 1589 és 1592 között Nemours herceg c s a p a t á b a n , m a j d IV. Henrikhez csatlakozott. 1603-ban á t t é r t a békésebb p a p i pályára, s Montbrisonban, m a j d M o n t v e r d u n b e n volt esperes, ill. prior. O É l e t m ű v e sem minőségben, sem mennyiségben nem jelentős. Egyetlen, életében m e g j e l e n t műve egy vallásos ihletésű kötete, a Le premier livres des Hymnes ('A himnuszok első könyve', 1608), amely ö t himnuszt t a r t a l m a z az oltári szentségről, a szűzies szerelemről, az angyalokról, az erkölcsről és Szent Zsuzsannáról. Más himnuszai (a böjtről, az ö n m e g t a r t ó z t a t á s r ó l , Szent Katalinról) kiadatlanok maradtak. Ugyancsak kéziratban m a r a d t fenn egy eposza a bibliai Juditról, a m e l y e n T. Tasso h a t á s a érződik, s nem véletlenül: a Megszab a d í t o t t Jeruzsálemről k é s z í t e t t egy szabad f o r d í t á s t s t a n z á k b a n (Jérusalem délivrée). O írod.: M. Badolle: A n n e d'Urfé, l'homme, le poéte (1927). Csűrös Klára Urfé [ürfe], Honoré d ' (Marseille, 1567. febr. 10.—Villefranche-sur-Mer, 1625. jún. 1.): f r a n c i a író, költő. Régi forez-i nemesi családból származott, a m e l y b e n hagyom á n y volt az olaszos műveltség, a filozófia és a költészet iránti érdeklődés. K é t b á t y j a , Antoine és Anne is költői és filozófiai művekkel v á l t ismertté. G y e r m e k k o r á t a családi Bastie-Urfé kastélyban t ö l t ö t t e Forez ben; ez a k o r á n szívéhez n ő t t vidék lett a színhelye későbbi nagy regényének, az Astree-nak (ua., 1607—1624; részlet, Szabó Magda, Világirodalmi Antológia, 3. köt., 1962). T a n u l m á n y a i t T o u r n o n b a n folytatt a a jezsuitáknál; olyan széleskörű műveltségre t e t t szert, amely még e klasszikus k o r b a n is p á r j á t r i t k í t o t t a : t u d o t t latinul, görögül, olaszul, spasyolul, n é m e t ü l , jól ismerte a görög sztoikusokat és az újkori p l a t o n i s t á k a t , értett a m a t e m a t i k á h o z , az arab filozófiához és a zsidó kabaiisztikához. Mindez a z o n b a n csak szellemi eleganciájának t a r t o z é k a volt, életét nem az elmélkedés, h a n e m a cselekvés jellemezte. Huszonhárom éves korában m á r a k a t o l i k u s Liga oldalán h a r c o l t a királyi c s a p a t o k ellen, k é t

179

URFE ízben fogságba is esett; ekkor, 1595-ben kezdett erkölcsfilozófiai elmélkedéseket írni Epítres morales ('Erkölcsi episztolák') c., amelyeket f o l y a m a t o s a n p u b l i k á l t 1598-tól kezdve, a sztoikus életbölcsességtől egyre inkább a keresztény neoplatonizmus felé fordulva. 1596-ban Károly-Emánuel szolg á l a t á b a állt és S a v o y á b a n telepedett le; ott fejezte be a Sireine (ua.) c. verses pászt o r t ö r t é n e t é t , amelyet az előszó szerint még zsenge i f j ú k o r á b a n k e z d e t t írni, de csak 1604-ben publikált. Az egymástól elválasztott szerelmesek, a Sireine nevű pásztorfiú és Diana t ö r t é n e t é b e n , akárcsak később az Astrée-b&n, sokan H . d ' U r f é s a j á t szerelmének allegorikus ábrázolását vélték felfedezni. Ez az állítólagos nagy szerelem Diane de Chateaumorand volt, Anne d ' Ű r jének a felesége, akit Honoré válása u t á n , 1600-ban v e t t feleségül, D. Huet t a n ú s á g a szerint azért, hogy tekintélyes vagyona a családban m a r a d j o n . A Sireine életrajzi ihletésének ellentmond az a t é n y is, hogy irodalmi modellt követ, a spanyol J . de Montemayor D i a n á j á t (1559), amelyből sokat merít az Astrée is. E híres regényét d'Urfé az 1590-es években kezdte írni. Az 1607-ben megjelent első rész (12 könyv) sikere f o l y t a t á s r a b i z t a t t a , de a mű lassan haladt, m e r t a visszavonult élet nem volt kenyere ennek a sokoldalú, n y u g t a l a n a r i s z t o k r a t á n a k . Sokat u t a z g a t o t t Itáliában, S a v o y á b a n , P á r i z s b a n a szellemi elit köreiben forgott és szerzett b a r á t o k a t (J. P. Camus, Szalézi Ferenc, F . Malherbe, H . liacan, E. Pasquier), s az u d v a r b a n is szívesen l á t o t t vendég volt: diplomáciai megbízásokat k a p o t t , 1612-ben márki lett. 1625ben X I I I . Lajos megbízásából sereget állít o t t és a savoyai herceg oldalán a spanyolok ellen indult, de Villefranche-nál egy gyors lefolyású betegség véget v e t e t t életének. O F ő műve, az Astrée 5000 oldalas terjedelme ellenére befejezetlen m a r a d t : d ' U r f é életében csak az első négy rész jelent meg (1607, 1610, 1618, 1624)' az ötödik, befejező részt m á r mások készítették el, mégpedig két v á l t o z a t b a n : 1625-ben jelent meg P. Boistel verziója, 1628-ban B. Báróé, aki d ' U r f é t i t k á r a volt, és az ő jegyzetei alapján dolgozott. A későbbi kiadások (1632, 1633, 1647, H . Vaganay: 1925— 1928) ez u t ó b b i befejezést f o g a d t á k el. A m ű életrajzi és irodalmi forrásait számbavenni szinte lehetetlen: az előbbiek túl bizonytalanok (bár a k o r t á r s a k számos figurát véltek felismerni, kezdve a szerző Dianáján), az u t ó b b i a k viszont megszámlálhat a t l a n o k . A p á s z t o r m ű f a j kvintesszenciáj á t k a p j a itt az olvasó a görög bukolikus

költészettől Vergiliuson át ú j k o r i angol (Ph. Sidney), olasz (T. Tasso, G. B. Guarini) és f ő k é n t spanyol (G. Rodríguez de Montalvo, J . d e Montemayor, G. Polo) művelőiig. De f o r r á s n a k kell t e k i n t e n ü n k a platonista szerelemfilozófia klasszikusait is (Leone Ebreo) éppúgy, mint a z t a t ö r t é n e t írót (C. Fauchet), akinek művéből d ' U r f é a korra v o n a t k o z ó ismereteit m e r í t e t t e . Az Astrée cselekménye ugyanis az i. sz. 5. sz.ban játszódik, Forez-ben. A helyszínt a szerző személyes emlékei a l a p j á n írja le, nagy szeretettel és pontossággal, de a korrajz legfeljebb a z t tükrözi híven, hogy milyen naiv k é p e t a l k o t o t t a 17. sz.-i e m b e r az 5. sz.-iról. D ' U r f é pásztorai és pásztorlánykái s a j á t k o r á n a k szalonjaiból léptek ki, ennek az arisztokráciának az elvágyódását testesítik meg. Még a fikció szerint is vidékre h ú z ó d o t t nemesek, akik m ű v e l t társalgással és az érzelmek boncolgatásával töltik idejűket. A cselekmény, b á r rendkívül b o n y o d a l m a s , s fő vonalát számos epizód szakítja meg, a l a p j á b a n követi a m ű f a j hag y o m á n y a i t : Astrée hamis v á d a k a l a p j á n elűzi szerelmesét, Céladont, aki a Lignon folyóba öli m a g á t ; gyászolják, de v a l ó j á b a n nem halt meg, G a l a t e a királylány megment e t t e és e l á r a s z t j a kegyeivel, de ő hűséges, leánynak öltözve visszatér és szolgálja Astrée-t; de felismerik és ismét elűzik, végül Ámor személyes közbelépése szükséges, hogy a két főhős és az összes t ö b b i szerelmes e g y m á s r a találjon. Az Astrée mesterm ű nemcsak a pásztori m ű f a j b a n , h a n e m a pszichológiai ábrázolás k i m u n k á l t s á g á b a n is, éppúgy, m i n t tiszta klasszikus nyelvezetében. H a t á s a oly rendkívüli volt, hogy az egész 17. sz. f r a n c i a irodalmi ízlésére rán y o m t a bélyegét. O Egyéb művei: La Savoysiade ( ' H ő s k ö l t e m é n y Szavojáról', egy töredéke jelent meg 1609-ben); La Sylvanire ou la morte-vive ('Sylvanire a v a g y az élő halott', dramatizált pásztorköltemény, 1625). O K i a d . : Oeuvres poétiques choisies ('Válogatott költői művek', G. Michaut, 1909). O írod.: O. C. Reure: L a vie et les oeuvres d ' H o n o r é d ' U r f é (1910); M. Megendie: Du n o u v e a u sur l'Ástrée (1928); G. Giorgi: L ' A s t r é e di Urfé t r a barocco e classicismo (1974); M. Gaume: Les I n s p i r a t i o n s et les Sources de l'oeuvre d ' H o n o r é d ' U r f é (1975). Csűrös Klára Urfí Sírází, M u h a m m a d ; 'Úrfi Sírází, M u h a m m a d ( t u d o m á n y o s átírás); (Síráz, 1555—Lahore?, 1590?): perzsa költő, az ún. ,,indiai s t í l u s " egyik képviselője. Iskoláinak befejezése u t á n Indiában t e l e p e d e t t le. D í v á n j á n a k e l k á p r á z t a t ó , élénk, szóvirá180

URICA gos nyelvezete, újszerű stílusa, metaforái, motívumai, egységes és h a r m o n i k u s szerkesztése. s különösen qaszídái népszerűségnek ö r v e n d t e k és nagy h a t á s t g y a k o r o l t a k mind I n d i á b a n (ún. „indiai stílus"), mind az Oszmán Birodalomban (a t ö r ö k Ne'fi az 6 követője volt). I r á n b a n kevéssé ismerték. O Két masznavíja Nizámí Gandzsaví K h a m s z é j á n a k két első d a r a b j á v a l — (Makhzanu'l-aszrár, 'A t i t k o k kincstára'; Lailá u Madzsnún, 'Lejla és Madzsnún') — k í v á n t vetekedni. Nafsiyya ('Lelkiség') c. értekezése és a Sáqi-náme ('A kocsmáros könyve') e. m ű v e a k o r á b a n olyannyira divatos szúfi, v a g y inkább szúfinak t a r t o t t t é m á k a t feldolgozó irodalmi közhely. O A neve a l a t t f e n n m a r a d t ghazalok a n n y i r a gyengék, h o g y Urfí szerzősége kérdéses. O G v ű j t . kiad.: Kolliyat ('Művei', kiad.: Gholam-Hosseyn J a v á h e r i , 1921). O Magyarul: 1 vers ( F a l u d y G y „ Test és lélek, 1988). O írod.: M o h a m m a d 'Ali D á ' i ol-Eslám: 'Urfi-ye Sirázi (Armaghan 9.). Nyitrai

István

Urgacz [wrgacs], Tadeusz (Sosnowiec, 1926. m á j . 31. -): lengyel költő, dalszövegíró. 1946-ban költőként indult. Szocialista realista korszakából később megőrizte a dallamos h a n g z á s t és a szabályos ritmikát. É r e t t műveire jellemző a mesés, balladai stilizáció és a meglepő, groteszk h a t á s ú nyelvi j á t é k . O F ő b b verseskötetei: Usmiech ojczyzny ('A haza mosolya', 1952); Narcyz ('Nárcisz', 1966); Reny ('Rénszarvasok', 1966); Garbusíca ( ' P ú p o s lány', 1972); Zielone Grenlandzie ("Zöld Grönland', 1978). O G y ű j t , kiad.: Wiersze wybrane ('Válogatott versek', 1978). O Magyarul: 1 vers ( F r a n y ó Z „ Évezredek h ú r j a i n , anto., 3. köt., 1960). Pálfalvi Lajos Urgjang-lingpa:

Orgjan-glingpa

Uriás-levél: Az assziriológiai szakirodalomban a s u m e r Sarrukín-legenda (->Sarrukín születési legendája) egyik e p i z ó d j á b a n szerepet j á t s z ó levélre u t a l n a k Uriás-levélként. A t ö r t é n e t szerint Sarrukín, Agadé későbbi u r a l k o d ó j a llrzababa. Kis királyának u d v a r á b a n szolgált p o h á r n o k k é n t . Sarrukín m e g á l m o d t a llrzababa halálát, aki — hogy az álomban jósoltak be ne teljesüljenek — meg a k a r t a őt öletni. Sarrukínt egy a g y a g b o r í t é k b a zárt levéllel Lugalzageszihez, U r u k királyához küldte. A levél tart a l m a n e m derül ki a szövegből, ami sajnálatos m ó d o n épp ezen a helyen megszakad, de valószínűleg a b b a n Sarrukín megöletését kéri llrzababa Lugalzageszitől. O Az

Uriás-levél epizód egy ismert népmesei mot í v u m o t dolgoz fel, ami a bibliai t ö r t é n e t mellett (Sámuel 2, 11), f e l b u k k a n pl. az Tlíász 6. énekében is, ahol Bellerophontész halálát k í v á n j á k elérni hasonló módszerrel. Az epizódban fontos szerepet játszó agvagboríték leírását egyes k u t a t ó k az —»Enmerkar versengése Aratta urával c. sumer eposzn a k az írás eredetét leíró részével rokonítj á k . O írod.: J . S. Cooper—W. Heimpel: T h e Sumerian Sargon Legend (JAOS 103, 1983); B. Alster: A N o t e on t h e U r i a h Lett e r in t h e Sumerian Sargon Legend (ZA 77, 1987); V. K . Afanaszjeva: Das sumerische Sargon-Epos. Versuch einer I n t e r p r e t a t i o n (Archív f ü r Orientforschung 14, 1987); A. B. Lewis: The Sargon Legend: A S t u d y of t h e A k k a d i a n T e x t a n d the Tale of t h e H e r o who was E x p o s e d a t Birth (BASOR Dissertation Series, 4„ 1980). Zólyomi

Gábor

Űribe Piedrahíta [űribe p j e d r a i t á ] , César (Medellín, 1897. nov. 16.—1951): kolumbiai író, orvos, művészetkritikus. Szülővárosának egyetemén t a n u l t , bakteriológusk é n t d o k t o r á l t , m a j d k é t évig a H a r v a r d E g y e t e m e n dolgozott és t a n u l t . H a z á j a Nemzeti E g y e t e m é n a parazitológia professzora lett, 1931—1932-ben a caucai e g y e t e m rektora volt. J e l e n t ő s t u d o m á n y o s tevékenységet f e j t e t t ki a trópusi be tegségek k u t a t á s a terén. O írói példaképe J . E . Rivera, neki a j á n l o t t a első és leg jelentősebb, elbeszélések füzéréből álló Toá (1933) c. regényét, amelyben a két főhős, az önéletrajzi elemekkel á t s z ő t t Antonio de O r r a n t i a és Toá lírai t ö r t é n e t é n e k hátteréül az amazóniai kaucsuk ültetvények telepítésének k r ó n i k á j á t írta meg. Osszefogottabb a n szerkesztett, de a t m o s z t é f á j á t t e k i n t v e kevésbé hiteles, másik fontos regénye a Mancha de aceite ('Olajfolt', 1935). A történ e t é l m é n y a n y a g á t az író 1924-ben g y ű j t ö t t e , amikor az észak-amerikai S U N olajvállalat k ó r h á z á n a k igazgatója volt. E z az első antiimperialista regény, amelyet a venezuelai kőolaj kitermelés folyamán fellépő t á r s a d a l m i konfliktusok „ i h l e t t e k " . Caribe ( ' K a r i b ' ) c. befejezetlen regényt h a g y o t t h á t r a , O írod.: E . de la Casa: La novela a n t i o q u e n n a (1943). Radnai Margit Uricariu [urikáriu], Doina (Bukarest, 1950. okt. 5.—): román költőnő, esszéíró, kritikus. A p j a k a t o n a t i s z t . Szülővárosában 1973-ban végzett az egyetem bölcsészkar á n . Először színházi t i t k á r n ő , m a j d könyvszerkesztő lett. Azóta egy m a g á n k i a dót vezet, O Verseivel a Gontemporanul c. 181

URICA lapban j e l e n t k e z e t t először 1966-ban. Kritikáit, esszéit a Luceafárul c. folyóirat jelentette meg 1970-ben. Önálló verseskönyve Vindecárile ('Gyógyulások', 1976) c. lát o t t n a p v i l á g o t . E z u t á n sorra jelentek meg ú j a b b kötetei: Jugastru sfiala ( ' J u h a r félszegség', 1977); Vietáti fericite ('Boldog lények', 1980); Naturá moartá cu suflet (1982: T i m á r A., Csendélet lélekkel, 1988); Mína pe fatá ('Tenyér az arcon', 1984); Ochiul atroce ('Kegyetlen szem', 1985). Verseit a világ t ö b b nyelvére l e f o r d í t o t t á k . O Költészetének s k á l á j a a személytelen hangvételtől kissé a b s z t r a k t m ó d o n halad a t é n y e k felé; az életrajzi szálak nem igen k a p n a k szerepet versei szövegében — ez r i t k a sajátossága a női lírának. Vallomásaiban a s z u b j e k t i v i t á s nyer teret. A szentimentalizm u s t a z o n b a n gondosan kigyomlálja műveiből. A visszafogottság, a t a r t ó z k o d á s mégis u r a l k o d ó elem alkotásaiban. Művészete józan, nem vesz t u d o m á s t az ún. „nagy t é m á k r ó l " , az a l á z a t r a és otthonosságra, a jelentéktelen dolgokra és eseményekre h a g y a t k o z i k . L í r á j á b a n expresszionista t e n d e n c i á k érvényesülnek, a t á j verset anti-impresszionista m ó d o n kezeli a tér és a gondolat „ k é z m ű v e s i " rendezése folytán. Kritikusai B. Fundoianu (Fondane) költőhöz h a s o n l í t j á k . O Összefoglaló kritikai munkái Apocrife despre Emil Bottá ('Apokrifek Emil B o t t á r ó i ' , 1983) és Ecorseuri. Structuri si valori ale poeziei románesti moderne ( ' N y ú z o t t a [ n ] k . A modern r o m á n költészet szerkezete és értéke', 1989) c. láttak n a p v i l á g o t . Értelmezése szerint Bottá egzisztencialista, Kierkegaard típusú költő, esszé- és prózaíró. K r i t i k á i n a k módszere: az olvasónapló. A szerző ú j olvasásmódot is a j á n l , nevezetesen a „ n y ú z o t t o l v a s á s t " (lectura ecorseu), mely az összehasonlításra t á m a s z k o d i k ; a különbséget emeli ki a hasonlóság h e l y e t t . O Magyarul még: 1 vers (Egyed P., Magyar Napló, 1990, 23.). O írod.: N. Manolescu: D o i n a Uricariu (Románia literará, 1976, 50.); P. P o a n t á : Radiografii (2. köt., 1983); I. Pop: ua. (Steaua, 1985, 7.); M. Iorgulescu: ua. (Prezent, 1985); Al. Cálinescu: ua. (Cronica, 1986, 11.). Cornel Regman Uricaru [urikdru], E u g e n (Buhu§i, 1946. nov. 1.—): r o m á n író. Munkáscsaládból származik. Címpulung Moldovenesc-ben végzett a k a t o n a i középiskolában (1964ben). A kolozsvári egyetem bölcsészkarán 1971-ben szerzett oklevelet. U g y a n o t t a Steaua c. folyóiratot szerkesztette, m a j d 1990-től a bukaresti Luceafárul c. lap belső m u n k a t á r s a lett. Rövid ideig k u l t ú r a t t a s é

volt Görögő.-ban; az 1990-es évek első felében a római Accademia di R o m a n i a t a n á csosa. O Első elbeszéléseit a bacáui Ateneu c. folyóirat közölte. írói arcéle a kolozsvári Echinox c. diáklap vonzáskörében a l a k u l t ki. 1969-ben az országos ifjúsági irodalmi versenyen elnyerte a prózai a l k o t á s o k é r t j á r ó első d í j a t . 1974-ben jelent meg első könyve: Despre purpurá ("A bíborpalást', nlák) c. E z t k ö v e t t e Antónia. 0 poveste de dragoste ( ' A n t ó n i a . Szerelmi t ö r t é n e t ' , 1977: F o r r ó L., Antónia, Szigetraj. Mai rom á n rövidpróza, 1985) c. ú j a b b novellag y ű j t e m é n y e , ill. t ö b b regénye. O P r ó z á j a két t e m a t i k a i és stílusbeli részre o s z t h a t ó . Az egyikbe parabolisztikus, f a n t a s z t i k u s , szimbolikus t a r t a l m ú — a M. Sadoveanu, M. Eliade és a k o r t á r s St, Bánulescu által m e g h a t á r o z o t t á r a m l a t b a illeszkedő — művei t a r t o z n a k . Ide sorolhatók novellái, v a l a m i n t regényeinek egy része: Vladia (1982: Kolozsvári P a p p L., u a , 1987); Stápinirea de sine ('Önuralom', 1986); Olorie ('Dicsőség', 1987). A másik c s o p o r t b a n f ő k é n t történelmi és/vagy politikai ihletésű regényei dominálnak; egyes könyveinek k e r e t é t nagy történelmi események a d j á k : a Horia-féle felkelés (1784, vreme ín schimbare, '1784, változó idő', 1984), a Habsburg-. birodalom népeinek 1848 körüli szabadságharcai (Rug siflacárá, 1977: Szabó .1., Máglya és láng, 1987), az I. világháború és a n n a k következményei (Asteptíndu-i pe invingátori, 'Győztesekre v á r v a ' , 1981; Memória, 'Emlékezet', 1983). A közelmúlt kérdéseit feszegeti egyik legjobb m u n k á j a Mierea (reg., 1978: K á n t o r Erzsébet, A méz, 1988) —, amellyel elnyerte az írószövetség díját (1978). K ö z é p p o n t j á b a n az ún. „kísértő é v t i z e d " (a k o m m u n i s t a d i k t a t ú r a első, 1950—1960 közé eső korszaka) erkölcsi következményei állnak. A szerző a 2. világháború u t á n i Kolozsvár értelmiségi köreinek életéből és a k o m m u n i s t a p á r t kétes tisztaságú t ö r t é n e t é b ő l merítve, árn y a l t elemzésnek veti alá e korszak üldözöttéinek kétértelmű m a g a t a r t á s á t és lelkiá l l a p o t á t , azt, hogy minden igyekezetük a felejtésre, a kompromisszumra, s ezáltal a túlélésre összpontosul. Az elbeszélő visszatér v á r o s á b a , hogy a húsz évvel azelőtt lezajlott drámai események regényét megírja, de m i n d u n t a l a n régi barátai ellenállásába ütközik: nem a k a r j á k , hogy felszaggassa a „régi s e b e k e t " . O Történelmi regényei, melyeket g y a k o r t a eseményleírásokkal és kitérőkkel zsúfol tele, nem emelkednek a legendás—utópisztikus Vladia t a r t o m á n y b a n játszódó mesés—fantasztikus történeteinek színvonalára, sem irodal-

182

URIS mi é r t é k ü k , sem vonzerejük tekintetében. A történések igazi arca finom utalásokból derül ki, s a reális események képe csak fokozatosan áll össze b e n n ü k . O Magyarul még: 1—1 elb. ( R a d n a i P., F o r r á s , 1 9 7 6 , 2.; Bágyoni Szabó I., U t u n k , 1988, 13.); 1 eszszé (uő, uo., 1988, 17.). O írod.: M. Iorgulescu: E u g e n Uricaru (Scriitori tineri contemporani, 1978); M. Zaciu: Miere a m a r á (Lancea lui Ahile, 1980); I. Hóiban: E u g e n Uricaru (Profiluri epice contemporane, 1987). Cornel Regman Úrin, V i k t o r Arkagyevics (Harkov, 1924. jún. 3.—): orosz költő, újságíró. A Gorkij Irodalmi Főiskolán szerzett diplomát 1948ban. O A 2. világháború élményeit feldolgozó első verseskötete Veszna pobegyityelej ('A győztesek tavasza') c. 1946-ban l á t o t t napvilágot. E z t két, hasonló t é m á j ú poéma követte: Trassza junosztyi ('Az ifjúság pályája', 1949); Szcsasztyju navsztrecsu ('A szerencse elé', 1953) c. Sokszínű költészete e g y a r á n t t a r t a l m a z publicisztikus hangvételű, ill. filozofikus és szerelmes verseket is. T ö b b útirajz szerzője: 179 dnyej v avtomobile. Moszkva — Vlagyivosztok ('179 nap az a u t ó b a n . Moszkva — Vlagyivosztok', 1958); Zseleznij aiszt. Po dorogam Krasznojarszkovo kraja ('Vasgólya. A krasznojarszki terület ú t j a i n ' , 1963); Jegyem po Uzbekisztanu ('Üzbegisztánba u t a z u n k ' , 1964). O Verseskötetei még: Rekam sznyatszja mórja ('A tengerek elválnak a folyóktól', 1956); Szemicvetyje ( ' H é t szín', 1962); fíolsaja Medvegyica ('A N a g y Göncölszekér', 1968); Govori, Mamajev kurganl ('Szólj, M a m a j e v halom!', 1969); Pozicija ('Pozíció', 1970); Ballada opervoj ljubvi ("Ballada az első szerelemről', 1970). O G y ű j t , kiad.: Izbrannaja lirika ( ' V á l o g a t o t t líra', 1970); Izbrannije sztyihi ('Válogatott versek', 1972). O Magyarul: 1—1 vers (Darázs E., Sasok nemzedéke, anto., 1949; R a d ó Gy., Szovjet K u l t ú r a , 1951, 10.; uő. uo., 1952, 9.; Darázs E., Népszabadság, 1958, 254.; R a d ó Gy., Asszonyok, 1970, 6.). O írod.: I). D a n y i n : Zsizny — gyejsztvije sztraszty ( L i t y e r a t u r n a j a gazeta, 1946, dec. 28.); J . Krivickij: Dorogi i obocsini ( L i t y e r a t u r n i j Sztálingrád, 1957, 13. köt.); I. Szelvinszkij: Vszjo ili nyicsevo! (Lityerat u r n a j a Rosszija, 1963, m á j . 31.); A. Karlin: ,,. . . P o m n y i t y nye p e r e s z t a v a l " (uo., 1969, okt. 31.); A. Poperecsnij: „Szamoje groznoje, s z a m o j e n y e z s n o j e " (Lityeraturn a j a gazeta, 1972, febr. 16.). űrirodalom: 1. t á g a b b értelemben az űrben lakókról szóló irodalmi alkotások ösz-

szessége. M á r a mítoszokban is v a n n a k utalások az „ é g b e n " vagy a világmindenségben lejátszódó eseményekre, s az égbe (vagy legalább a Holdra) irányuló utazások t é m á j a az ókortól f o g l a l k o z t a t t a a —>fantasztikus irodalom alkotásait. A 19. sz. második felétől ez a t á r g y k ö r a -* science fiction egyik legnépszerűbb a l m ű f a j a . A második világháború u t á n t e r j e d t el a világűrből érkező l á t o g a t ó k vagy h a t á s o k leírása az -+UFO-irodalomban. Olyan m ű v e k esetében, amelyek a jövőben j á t s z ó d n a k , illetve amelyekben a társadalmi ( t á r s a d a l o m t u d o mányi h á t t e r ű ) vonatkozás nyilvánvaló, az —•utópisztikus irodalom h a g y o m á n y a i folyt a t ó d n a k . Az olvasóközönséget és a megírás m ó d j á t t e k i n t v e az ilyen alkotások legtöbbször a —•szórakoztató irodalom m i n t á i t követik, de m e g t a l á l h a t ó k b e n n ü k régebbről a —> hősepika, sőt a -*• varázsmese témái is. O T á v o l a b b r ó l ide k a p c s o l h a t j u k a csillagokra, a csillagászatra vagy a világmindenségre v o n a t k o z ó t u d o m á n y n é p s z e r ű s í t ő írások összességét, amelyek igen széles körben voltak o l v a s o t t a k , s f o r r á s o k k á v á l t a k a -»science fiction és más irodalmi m ű f a j o k írói s z á m á r a is. Noha e m ű f a j az utóbbi másfél é v s z á z a d b a n virágzik igazán, klaszszikusa a f r a n c i a csillagász és t u d o m á n y népszerűsítő író, C. Flammarion; előzményei az a n t i k , középkori és reneszánsz kozmográfiákig visszavezethetők. Nemcsak a -»csillagmítosz és —>csillagmonda sorolható ide, hanem sok kozmográfiai t é r k é p mag y a r á z a t a , az egyes elnevezések történetekkel való indoklása stb. Csillagászok és fizikusok (köztük N. Kopernikusz, J . Kepler, G. Galilei) g y a k r a n éltek irodalmi műfajokkal nézeteik terjesztése során. O írod.: ifj. G a z d a I.—Marik M.: Csillagászattörténeti ABC (1982). O 2. szorosabb értelemben 1957 októbere (az első szputnyik fellövése) u t á n igen rövid idő a l a t t kialakult ű r k u t a t á s i t é m á j ú alkotások összessége, amely m a g á b a foglalja az ű r h a j ó z á s úttörőinek olykor irodalomtörténetileg is értékelhető a l k o t á s a i t (pl. K. J . Ciolkovszkij f a n t a s z t i k u s írásait), valamint az ű r k u t a t á s vezetőire, az ű r h a j ó s o k r a v o n a t k o z ó vagy tőlük származó írásokat. Szovjet, amerikai, n é m e t , francia példák n y o m á n ilyen a m a g y a r írások többsége is. O írod..: A. C. Clarké: T h e Coming of t h e Space Age (1967). Voigt Vilmos Uris [jwriszj, Leon Marcus (Baltimore, 1924. aug. 3.—): amerikai (USA) író. A 2. világháborúban a haditengerészetnél szolgált, ami első és mindmáig legnépszerűbb regényéhez (Battle Cry; 1953: Félix P., 183

URKAS elbeszéléseit. O G y ű j t , kiad.: Izbrannoje ('Válogatás', I—2. köt., 1958); Tajni v prirogye ('A természet titkai', elb.-ek, 1972). O írod.: A. Volosin: D o b r o j e szlovo (Novij mir, 1955, 7.); I. Pitljar: P e v e c rodnovo k r a j a ( Z n a m j a , 1957, 9.); N y . J a n o v s z k i j : K o n d r a t y i j U r m a n o v (Szibirszkije ognyi, 1964,3.). ' Szabó Márta

Meghalsz tengerész!, 1988) szolgált életre szóló élményekkel. O K ö n y v e i az elbeszélés p u s z t a nyers erejével r a g a d j á k m a g u k kal tekintélyes számú olvasóikat. Exodus (1958: M a r t o n I. ua., 1963; Békés A., u a . , 1989) c. regénye a zsidóság kétezer éves v á n d o r l á s á t követő ú j állam a l a p í t á s á n a k a t é m á j á t dolgozza fel. Armageddon (ua., 1963) c. politikai regénye az 1945 u t á n i időszak berlini v o n a t k o z á s a i t foglalja cselekménybe. O F ő b b művei még: The Angry Hills (reg., 1955: Békés A., Mitla-szoros, 1990); Mila 18 (reg., 1961: Szántó J u d i t , ua., 1990); Topáz ('Topáz', reg., 1967; film: ua., A. Hitchcock, 1969, USA); Q. B. VII. (reg., 1970: T a k á c s F., A királynő t ö r v é n y széke, 1990); Trinity ('Háromság', reg., 1976); J erusalem: Song of Songs ('Jeruzsálem: É n e k e k éneke', útirajz, J . Í7ntanka költészetben Yosano Tekkan, a —> haiku költészetben Takahama Kyoshi volt a mestere. Első haiku költeményei a Hototogisu c. folyóiratban jelentek meg. 1915-től költőtársaival s a j á t lapot indított, Shakunage c. A shinkeikö haiku (új tendenciájú haiku) és a Takahama Kyoshi által képviselt k o n z e r v a t í v a b b i r á n y z a t között a k ö z é p u t a t t a l á l t a meg. Később a makoto ('őszinteség') elvét vallotta, s költészetében mindvégig fontosnak t a r t o t t a a kifejezések szabad h a s z n á l a t á t . O Művei: Arö kushö ('Arö költeményei', 1925); Tabibito ('Utazó', 1937). O G y ű j t , kiad.: Usuda Arö zenkushü ('Összes művei', 1977). Varrók

Ilona

Usuki monogatari: —>japán irodalom, na-zöshi

ka-

Usuman dan Fodio [uszuman dan fodjo]; Uszman dan Fodio; CUszmán ibn Fúdí (arab névalak); Usmanu Bi-Foduye (fülbe névalak); Usumanu Shehu (familiáris névváltozat); (Marata, Gobir állam, ma: ÉszakNigéria, 1754—Sokoto, F u l a n i Birodalom, ma: Észak-Nigéria, 1817): fülbe származású, a r a b , hausza és fülbe nyelven alkotó iszlám teológus, költő, államalapító kalifa. A hausza nyelvű (ajami írású) írott irodalom e l ő f u t á r a , egyúttal m i n d m á i g ható, ki-

203

USUMA emelkedő jelentőségű a l a k j a . Mint mélyen vallásos, egyúttal különleges nyelvi a d o t t ságokkal rendelkező diák Agadesben folyt a t h a t t a t a n u l m á n y a i t . K é s ő b b visszatért Gobirba, ahol jelentős hírnévre t e t t szert mint merész hangú p r é d i k á t o r , arra b u z d í t va híveit, hogy h a g y j á k el pogány p r a k t i k á i k a t , vessék le r o m l o t t szokásaikat, és t é r j e n e k meg az iszlám ortodoxiához. Szónoklatai m i a t t összeütközésbe került a gobiri s z u l t á n n a l , ezért Degel városából egy Dugu n e v ű helységbe kellett áttennie székhelyét. Röviddel később (1804) szent h á b o r ú t (dzsihád) hirdetett meg, amely az öszszes h a u s z a államra, sőt a szomszédos t e r ü letekre (Nupe, a k a m e r u n i A d a m a w a , Bornu egyes részei) is á t t e r j e d t . H a t évig t a r t ó , változó hadiszerencsével folyó, de végül győzedelmes háború u t á n a hausza uralkodók helyébe m i n d e n ü t t f ü l b e emírek kerültek. Az ú j j á a l a k u l t államokból U s u m a n szövetséget (kalifátus) h o z o t t létre, székhelyét 1809-ben Sokotoba helyezve, de m á r 1808-ban szétosztotta b i r o d a l m á n a k vezetését fia, M u h a m m a d u Bella (1781—1837) és testvéröccse, Abdullahi között. J ó m a g a — e g y é b k é n t a c s a t á k b a n közvetlenül sosem v e t t részt — 1809-től visszavonult a politikai tevékenységtől és meditációknak szentelte életét. O A dzsihád n y o m á n kialakult történelmi helyzetben U s u m a n és környezete irodalmi törekvései az afrikai a r a b írásosság, illetőleg az a j ami írású f ü l b e és főleg h a u s z a irodalom valóságos reneszánszát t e r e m t e t t é k meg. Mindemellett m a g á n a k a sejknek irodalmi tevékenysége hosszú időre feledésbe m e r ü l t . Arab nyelvű értekezései közül az Ihja al-szunna vaikhmad al-bid'a ('A szunna újjászületése és a v a l l á s ú j í t á s o k eltörlése', 1793 előtt) legfőbb vallási tételét, a s z u n n a vagyis az ortodox ú t visszaállítását és az ú j í t á s o k m e g a k a d á l y o z á s á t állítja előtérbe (az u t ó b bi a z o k r a a vallási szinkretizmusokra vonatkozik, amelyek az iszlám előtti animizmus és az igazi iszlám keveredéséből j ö t t e k létre). U s u m a n az 1790-es években misztikus l á t o m á s a i b a n üzenetet k a p o t t a prófétától, h o g y „ R á n t s a ki az Igazság k a r d j á t Isten ellenségei ellen". E z t a dzsihádig előr e m u t a t ó l á t o m á s s o r o z a t á t egy a r a b nyelvű p o é m á b a n — al-Qaszída al-szudaníja ('Szudáni qaszída', 1794) — t á r t a fel. A dzsihád erkölcsi indoklását a Kitab al-farq ('A különbségek könyve') c. művében fog a l m a z t a meg. A dzsihád utáni korszak f ő m ű v e a Baján vudzsúb al-hidzsra 'ala al'ibad ( ' M a g y a r á z a t a hívőknek a hidzsra szükségességéről', 1806). A sejknek a szövetség széthúzó, önállósodni a k a r ó uralko-

204

dóival való viszonyára vet f é n y t a Szirdzs al-ikhvan ('A h i t t e s t v é r e k l á m p á s a ' ) c. műve. O A h a u s z a nyelvű (figyelmeztető vagy dorgáló h a n g v é t e l ű prédikáció t ó n u s á t magán viselő) politikai, vallási v a g y társadalmi t e m a t i k á j ú p o é m á k (wakokin wa 'zi) körébe sorolható Robinson g y ű j t e m é n y é b ő l az E megjelölésű p o é m a , amely a h a u s z á k a t az őket e l ^ ^ o m ó hausza u r a l k o d ó k és feudális urak elleni h a r c r a b u z d í t j a . Mahadi (Mahdi) c. h a u s z a nyelvű verses kézirata, amelynek — (prózai m e g f o g a l m a z á s a okán) feltehetően fülbe volt az eredeti nyelve —, az iszlám messiásvárás kifejeződése. O Az első fülbe reformerek követői idővel elvesztették forradalmi lelkesedésüket. A hatalom á r n y é k á b a n r o m l o t t a k k á v á l t a k , nem követték t ö b b é az iszlám jog törvényeit. Ezért a z t á n U s u m a n élete végén elh a g y t a a z a v a r o k k a l , cselszövésekkel, tiszt á t a l a n s á g o k k a l teli politikai életet és meditációkba m e r ü l t . A Vallahi, vallahi (ua.) c. poémában az iszlám k ö r n y e z e t b e n igen ritkán u t a t t ö r ő személyes és e g y ú t t a l „világi" hangvétellel írja le, m i k é n t zúzódnak szét a j á m b o r és erkölcsös gondolatok a politikai élet realitásain. O U s u m a n életének és tetteinek írásba foglalása m á r a dzsihád lezárulása idején m e g k e z d ő d ö t t . Első krónikásai közeli rokonai. Öccse, Abdullahi bin M u h a m m a d (1766—1829), aki egyébk é n t U s u m a n számos versét f o r d í t o t t a le arabra, Taszjín al-varaqát ('A kéziratok dísze') c. m ű v é t a szent h á b o r ú n a k és vezérének szentelte. Asma bint Shehu, U s u m a n műveltségéről és jóságáról híres l á n y a — szintén számos a r a b , hausza és fülbe nyelvű értekezés, k ö l t e m é n y szerzője — Wakar gewaye ('A v á n d o r éneke') c. h a u s z a nyelvű költeményében a p j a életét, m i n d e n e k e l ő t t hittérítő m u n k á j á t , a táborozások és a dzsih á d fő eseményeit m u t a t j a be. Gidado dan Laima, Asma férje, aki M u h a m m a d u Bello 1817-es sokotói s z u l t á n n á v á l a s z t á s a k o r a város nagyvezíre lett, u g y a n c s a k olyan m ű v e t a l k o t o t t — Rand al-dzsihán ('A rét [menyország]'), — amely U s u m a n életrajzának fontos forrása. O írod.: W . E. N. Kendale: Field N o t e s on the Arabic Literat u r e of t h e W e s t e r n Sudan: U s u m a n u dan Fodio (Journal of Royal Asiatic Society, 1955); A. El-Masi és mások: 'Sifofin Shehu': An Autobiography a n d Character S t u d y of U t h m á n b. FüdT in verse (Research Bulletin, 1966); M. L a s t : The Sokoto Caliphate (bibliográfiával, 1967); M. H i s k e t t : ' S o n g o f t h e Shaihu's Miracles': A H a u s a Hagiog r a p h y from Sokoto (African L a n g u a g e Studies 12, 1971); uő: The Sword of T r u t h . T h e Life and T i m e s of the Shehu U s u m a n

USZAM dan Fodio (1973); M. H i s k e t t : A History of H a u s a Islamic Verse (1975); S. Plaszewicz: L i t e r a t u r e in the H a u s a L a n g u a g e (B. W . Andrzejewski—S. Pilaczewiez—W. Tyloch [szerk.J: L i t e r a t u r e s in A f r i c a n Languages, 1985). Biemaczky Szilárd usus:

nyelvi

erény

Usuyuki monogatari; Uszujuki monogatari < ' U s u y u k i t ö r t é n e t e ' ) (17. sz. eleje): j a p á n -+kana-zöshi. Szerzője ismeretlen. Tragikus szerelmi t ö r t é n e t , szerelmes levelek f o r m á j á b a n elbeszélve: a főhősnő, Usuyuki levélváltása hódolójával. Összesen huszonkilenc levélből áll, v a l a m i n t az Usuyuki halála utáni eseményeket elbeszélő befejező részből. A szerelem és az élet melankolikus szépsége és múlandósága, a rnono no aware áll a mű k ö z é p p o n t j á b a n . Az erényes, s a mono no aware lényegét értő asszony, m i n t ideál jelenik meg, ilyen értelemben e g y f a j t a „ k é z i k ö n y v " volt a korabeli m ű v e l t női olvasóközönség számára. A levelekben bőven t a l á l h a t ó k idézetek olyan klasszikus művekből, mint az Ise monogatari, a Heike monogatari, a Taiheiki, illetve a Kokinshü, s setsuwákból is bőven merít. A kana-zöshi m ű f a j á b a n a középkori ->monogatarik h a g y o m á n y á t követi. H a t á s á r a számos szerelmes levél f o r m á j á b a n írott mű született. Varrók Ilona Usz, N. 1.: novics

Polorusszov,

U Sza: —• Mjavadi

Mindzsi

Nyikolaj IvaU Sza

Uszacs, H r i h o r i j Davidovics (Nemirov, 1934. szept. 14.—): ukrán költő, író, drámaíró. 1958-ban végezte el a vinnyicai pedagógiai főiskolát, m a j d különböző lapoknál dolgozott. Irodalmi m u n k á s s á g á é r t két ukrán irodalmi d í j a t k a p o t t . T ö b b meséjét külföldi bábszínpadok is b e m u t a t t á k . O Verseskötetei: Roveszniki ('Kortársak', 1958); Podih ('Sóhaj', 1979); Omrijanij dim ('Almok háza', 1984). O Gyermekverseket is írt: Pojuscsije poszilki ( ' É n e k l ő küldemények', 1965); Peszenki na leszenke ('Lépcsőházi dalocskák', 1969): Vesznyanij zosit ('Tavaszi f ü z e t ' , 1975); Zeljonij horod ('A zöld város', 1986). Scher Vera Uszáma ibn Munqidz ibn Mursid ibn Ali ibn Muqallad ibn Naszr Abú Muzaffar alKinání as-Saizarí; Usáma ibn Munqid ibn Mursid ibn CA1T ibn Muqallad ibn Nasr Abü Muzaffar a l - K i n á n l as-Sayzarl (tudományos átírás); (Saizar (Caesaera?), Szíria,

1095—Damaszkusz, 1188. nov.): a r a b stiliszta, költő, emlékiratíró. Apja a hadimesterségben és a v a d á s z a t b a n való j á r t a s s á g a mellett híres volt kalligráfiai ismereteiről is. Uszáma is h á r o m dolognak szentelte élet é t : a h á b o r ú k n a k , a hosszú v a d á s z a t o k n a k és az irodalomnak. Még csak t i z e n ö t éves volt, amikor 1110-ben részt v e t t Saizar vár á n a k védelmében a Tankréd vezette antiochiai keresztes seregek ellenében. K é s ő b b kilenc esztendőt t ö l t ö t t el a moszuli a t a b é g , I m á d a d d í n Zengi seregében (1129—38), m a j d 1138 és 1144 k ö z ö t t D a m a s z k u s z b a n élt, a Búrida k o r m á n y z ó fejedelmek u d v a r á b a n . Ezekben az években s z á m t a l a n látog a t á s t t e t t a közeli keresztes u d v a r o k b a n és v á r o s o k b a n . A .Jeruzsálemi Királysághoz, s azon belül is elsősorban a t e m p l o m o s lovagokhoz fűződő b a r á t i kapcsolatai lehetőség e t n y ú j t o t t a k s z á m á r a a f r a n k o k (azaz európaiak, keresztesek) alaposabb megismerése mellett a r r a is, hogy kortársai közül szinte egyedülállóan, viszonylag elfogulatlanul szemlélje szokásaikat és é l e t m ó d j u k a t . A következő tíz évet E g y i p t o m b a n t ö l t ö t t e , m a j d Núraddín fejedelem (első p a t r ó n u s a , Zengi a t a b é g üa) oldalán egy ú j a b b évtizeden keresztül részt v e t t a keresztesek elleni h a r c o k b a n (1154—64). 1157-ben egy szörnyű földrengés elpusztít o t t a szűkebb h a z á j á t , Saizart. I d ő s ö d v e egyre t ö b b időt szentelt irodalmi t e v é k e n y ségének: 1164-től 1174-ig K a i f á v á r á b a n időzött, ahol elsősorban írással foglalkoz o t t , Szaladin (Szaláhaddín) és a keresztesek elleni győztes h á b o r ú k híre a z o n b a n ismét, ezúttal h a r m a d s z o r , D a m a s z k u s z b a c s á b í t o t t a , s itt is halt meg. O U s z á m a a m a g a korában m i n t stiliszta és költő volt elsősorban híres, legtöbb ilyen jellegű műv é n e k azonban csak a címét i s m e r j ü k , mindössze ötnek m a r a d t fenn a k é z i r a t a . Ezek közül csak retorikai kézikönyve jelent meg n y o m t a t á s b a n is (Kitáb al-badí, 'Az új/eredeti stílus kézikönyve'). É r d e k e s n e k t ű n i k még Kitáb al-aszá ('A bot k ö n y v e ' ) c. m ű v e is, amelyben a Mózes b o t j á h o z fűződ ő t ö r t é n e t e k e t és elképzeléseket g y ű j t ö t t e össze. S a j á t maga á l l í t o t t a össze verseinek a n t o l ó g i á j á t (~+díván). O Életművének v a n egy d a r a b j a , a m e l y különleges és kivételes helyet foglal el mind s a j á t m ű v e i köz ö t t , mind pedig az egész a r a b irodalomb a n : ez az öreg k o r á b a n t o l l b a m o n d o t t visszaemlékezéseinek a g y ű j t e m é n y e , a Kitáb al-itibár ('A p é l d á z a t könyve'). Ez, m i n t a címe is m u t a t j a , n e m szokványos önéletr a j z vagy egyszerű m e m o á r kívánt lenni, a szerző e művével g a z d a g é l e t t a p a s z t a l a t a i t k í v á n t a másoknak á t a d n i . Mivel egész élete

205

USZAP a keresztesháborúk, vagyis a keresztesek és muszlimok h a r c a i n a k és együttélésének jegyében telt el, é r t h e t ő , hogy visszaemlékezéseiből a mai olvasó a keresztesháborúk korának egyéni megfigyelésekben és érdekes részletekben g a z d a g képét k a p j a . Az eseményeket n e m időrendben írja le, hanem t e m a t i k u s csoportosításban t á r j a elénk, s elsősorban nem s a j á t személyére, h a n e m az őt k ö r ü l v e v ő világra összpontosít o t t a figyelmét — ezért, amellett, hogy lebilincselő o l v a s m á n y , a kor p á r a t l a n u l értékes t ö r t é n e t i d o k u m e n t u m á n a k számít. A könyv h á r o m részre oszlik. Az első a t u l a j donképpeni m e m o á r rész, a m e l y n e k a modern kiadó a „ H á b o r ú k és u t a z á s o k " címet a d t a . Ez a f r a n k o k elleni harcról, damaszkuszi tartózkodásairól, egyiptomi ú t j á r ó l , vadállatok elleni küzdelmeiről, h á b o r ú s tapasztalatairól, a f r a n k o k n á l t a p a s z t a l t furcsa dolgokról szól. E fő részt két, függelékszerű egészíti ki: „Tréfás t ö r t é n e t e k és a n e k d o t á k " (szentéletű emberekről szóló híradásokat és f u r c s a g y ó g y m ó d o k a t is tartalmaz), v a l a m i n t a „Vadászkalandok". O A memoár jelentősége elsősorban a b b a n áll, hogy szinte egyedülálló leírásokat t a r t a l m a z a 12. sz.-i szíriai (keresztes és muszlim) életkörülményekről, szokásokról, erkölcsi normákról, a s z e m t a n ú szavával szól a hadieseményekről. Szerzője a keresztes h a d a k ellen harcoló muszlim uralkodók bizalmi embere volt, u g y a n a k k o r személyesen ismerte az ellenfél t á b o r á n a k vezéralakjait is. Műve diktálásakor nem vezette gyűlölet vagy részrehajlás, hiszen fiatalabb korában is jó viszonyban volt európai ellenfeleivel, közel 90 évesen pedig csupán a tanítás és ismeretátadás vezette. Stílusa és nyelve is egyedülálló a középkori a r a b irodalomban: kötetlen, csevegő, nem irodalmiaskodó, hanem elsősorban köznyelvi, ritkaság számba menő nyelvjárási fordulatokkal telített. O Csak egy, nehezen olvasható (a mássalhangzókat megkülönböztető p o n t o k a t nem jelölő) kézirata m a r a d t fenn a műnek, amelyet kétszer adt a k ki (H. Derenbourg, 1886;P. Hitti, 1930), s a két kiadás olvasatai mintegy h a r m a d részben eltérőek! O Ford.: többek között franciára. H . Derenbourg 1896; németre G. Schumann, 1905; angolra P. Hitti, 1929. O írod.: P. Hitti: U s á m a h ' s Memoirs, entitled K i t á b al-i'tibár (előszó, 1930); I v á n y i T.: A példázat k ö n y v e (bevezető és részlet a könyvből, 1977); H. G á t j e (szerk.): Literaturvvissenschaft (Grundriss der arabischen Philologie, 2. köt., 1987); J . Ashtiany (szerk.): T h e Cambridge History of Arabic Literature. T h e 'Abbasid Belles-Lettres (1990). Iványi Tamás

Uszaparot (15. sz.): ismeretlen szerzőjű lao regény. A 19. sz.-ban lejegyzett h á r o m h a g y o m á n y o s prózai regény egyike. A Maha Szivit király négyes ikerfiainak csodás t ö r t é n e t e , a Csam,pa Sziton ('A négy m a n d u l a f a ' ) , s a b u d d h i s t a szemlélettel áti t a t o t t Buddhaszéna mellett a laosziak legn é p s z e r ű b b prózai regénye. Az U s z a p a r o t királyfiról szóló t ö r t é n e t n e k később keletkezett verses v á l t o z a t a is ismert, s kézirat á t L u a n g P r a b a n g b a n , az egykori királyi k ö n y v t á r b a n őrzik. (A b u d d h i s t a irodalom kincsesházából m e r í t e t t lao prózaregények a verses regényeknél k o r á b b i a k . A dzsátakák f o r m á j á t követő prózaregény alapvetően csak f o r m á j á b a n különbözik a verses regénytől.) O írod.: L. Finot: Recherches sur la littérature laotienne (Bulletin d e l'Ecole francaise d ' E x t r é m e Orient, 1917); P h o u v o n g P h i m m a s o n : L a littérature lao (France-Asie, 1956, m á r c . — m á j . ) . Bögös

László

U Szejn Tan (családi név); Maung Vunna (írói név); (20. sz. m á s o d i k fele): b i r m á n ( B u r m a ) író. F o r g a t ó k ö n y v í r ó k é n t tevékenykedik. Számos elbeszélésében, mint a Maung Ejn Ta (ua.) c.-ben is, szakmai környezete, a filmművészet alkotóinak életét m u t a t j a be. Bögös László U Szejn Tin: -> Thappan

Maung

Wa

Uszenbajev, Alimkul (Kara-Arcsa, 1894. m á j . 28.—Frunze, 1963. aug. 2.): kirgiz -+akin. Nomád családban született. 15 éves k o r á b a n már ismertek voltak szerzeményei, s nemcsak s a j á t verseivel, h a n e m előadóművészetével is hírnevet szerzett m a g á n a k . Számos eposz ( Kodzsodzsas, Szarindzsi-Bokej, Oldzsobaj ve Kisimdzsan) az ő e l ő a d á s á b a n vált Szovjetunió-szerte ism e r t t é . Első verseskötete 1938-ban látottn a p v i l á g o t Irlar ('Versek') c. A kirgiz folklór h a g y o m á n y a i t k ö v e t ő versei közül kiemelkedőek a Dzsunuszbajról és a Bajkobulról í r o t t költeményei. Összegyűjtötte és s a j t ó alá rendezte mestere, Toktogul Szatilg a n o v verseit. O G y ű j t , kiad.: Tandalgan csigarmalarinin dzsijnagi ('Válogatott m ű veinek g y ű j t e m é n y e ' , 1960); Tándalgan csigarmalar ('Válogatott művei', 1965).

206

Kovács

Előd

Uszenko, Pavlo Matvijovics (Zaocsipszke, 1902. jan. 23.—Kijev, 1975. aug. 4.): u k r á n költő. Középiskolai t a n u l m á n y a i u t á n a harkovi főiskolán irodalmat t a n u l t . Megszervezte a fiatal komszomolista írók szervezetét (Molodnyak) és azonos címen

USZMA 1950); Vanda Vaszilevszkaja (monográfia, 1953); Putyi hudozsesztvennoj pravdi ('A művészi igazság ú t j a i ' , t a n . - o k , 1958). O írod.: J . Kovalcsik: (3 l i t y e r a t u r n o j krityike ( L i t y e r a t u r n a j a gazeta, 1950, jún. 24.); Szlovo prosesanyija. Nyekrolog (Izvesztyija, 1968, j a n . 18.); Nyekrolog (Lityeraturn a j a Rosszija, 1968, jan. 19.).

megjelenő f o l y ó i r a t á t szerkesztette. E g y ideig a VUSZPP-nak is t a g j a volt. A 2. világháború éveiben h a d i t u d ó s í t ó volt. versei front ú jságokban jelentek meg. O Első versei 1922-ben l á t t a k napvilágot a Cservonij junak c. lapban. Műveiben dicsőítette a hősies lenini komszomolt és a m u n k a hadát. A gyerekeknek is írt hasonló szellemű verseket. M u n k á s s á g á é r t Lenin-dijat kapott. Nevével irodalmi d í j a t a l a p í t o t t a k , amivel a k o m s z o m o l - t e m a t i k á b a n k i t ű n ő műveket j u t a l m a z t á k . O F ő b b verseskötetei: Poeziji ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1932): Lirika boju ('A harc lírája', 1934); Poeziji ('Költemények', 1936); Poeziji ('Költemények', 1937); Za Ukrajinu ( ' U k r a j n á é r t ' , 1941); Kljanyisz! ( ' E s k ü d j ! ' , 1942); Színi ('Fiaink', 1947); Na zelenih berehah ("Zöldellő p a r t o k o n ' , 1951); Iz zositiv zsittya ('Eletem jegyzetfüzeteiből', 1959); Veszen nezvijanij cvit ('Tavaszaim nem h e r v a d ó virágai", 1960). O G y ű j t , kiad.: Vibranyi tvori 1—2. ('Válogatott m ű v e k ' , 1—2. köt., 1963): Poeziji ( ' K ö l t e m é n v e k ' , 1966); Tvori 1—4. ('Művei', 1—4. köt., 1981—1982). O Magyarul: 1 vers (Simonyi Z., U k r á n költők, anto.. 1971). O írod.: I. D u z : P a v l o Tszenko (1958); n. n.: Zaszpivuvacs. Szpohadi pro P a v l a Uszenka (1982). Scher Vera Uszijevics, J e l e n a Felikszovna (férjezett és írói név); Kon (eredeti név); ( J a k u t s z k . 1893. márc. 4 — M o s z k v a , 1968. jan. 15.): orosz irodalomkritikusnő. F . J . Kon lengyel f o r r a d a l m á r lánya volt. Apjával, ill. korán e l h u n y t férjével, G. A. Uszijeviccse 1 eg}'ütt részt v e t t az oroszo.-i forradalmi m o z g a l m a k b a n ; emigrációba kényszerült, a h o n n a n — Lenin vezetésével — a bolsevikokkal t é r t vissza 1917 áprilisában. Az októberi f o r r a d a l o m aktív résztvevője volt. 1932-ben a pártfőiskolán szerzett diplomát. A 2. világháború idején az oroszo.-i lengyelek hazafias mozgalmát szervezte. O 1928tól publikált. Az 1930-as években az ú j marxista esztétika kidolgozását célul kitűző —• Lityeraturnij krityik c. irodalomelméleti folyóirat m u n k a t á r s a volt, amelyben ez idő t á j t t ö b b e k között a m a g y a r emigráció képviselői — Gábor A. és Lukács Gy. — is k ö z r e m ű k ö d t e k . Legtöbb írásában az irodalmi —>pártosság elméletének kérdésével, élet és irodalom kölcsönhatásával foglalkozott. Esztétikai nézeteiben Lukács Gy. követője volt. U g y a n i t t polemikus cikkeket közölt az orosz irodalmi irányzatokról. Monográfiákat, t a n u l m á n y o k a t írt M. Gorkij, V. Majakovszkij, Ny. Osztrovszkij és Sz. Ny. Szergejev-Censzkij művészetéről. O F ő művei: Vlagyimir Majakovszkij (monográfia,

Uszikav, J a k u b (írói név); J a k a v Kirilavics (családi név); (Kadzina, 1919. szept. 20.—): belorusz irodalomtörténész, kritikus. 1940-ben elvégezte a Minszki T a n á r képző Főiskolát. Részt v e t t a n a g y honvédő h á b o r ú b a n . Volt t a n í t ó , t a n á r ; dolgoz o t t a Csirvonaja zmena c. újságnál. 1949 óta a mogiljovi t a n á r k é p z ő főiskolán t a n í t . 1950-ben a filológiai t u d o m á n y o k kandidátusa, 1957-ben docens lett. O 1945-től jelennek meg írásai. A belorusz d r a m a t u r g i a kialakulását és fejlődését t a n u l m á n y o z z a ; különös figyelmet fordít a k o m é d i a eredetére és kialakulására. A Belaruszkaja dzicjacsaja litaratura ('A belorusz gyermekirodalom', 1966), a Belaruszkaja vusznapaeticsnaja tvorcsaszc ('A belorusz szóbeli költészet', 1966) és a Hisztorija belaruszkaha teatra t. I. ('A belorusz színház t ö r t é n e t e ' , 1 köt., 1983) c. egyetemi segédkönyvek egyik szerzője. O T a n u l m á n y k ö t e t e i , monográfiái: Dramaturgija Kandrata Krapivi: Nariszi ab sztanovcsim heroji ("Kandrat Krapiva drámái: Vázlatok a pozitív hősről', 1953); Belaruszkaja kamedija: Lja vitakav zsanru ('A belorusz vígjáték: A m ű f a j kezdetei', 1964); Belaruszkaja kamedija ('A belorusz komédia', 1973); Hramadzjanszkaje szumlennye masztaka ('A művész társadalmi lelkiismerete', 1976); Belaruszkaja kamedija: Litaraturna-kritirsnija nariszi ('A belorusz vígjáték: Irodalomkritikai karcolatok', 1979); Andrej Malcajonak (ua., 1984). Palásti

Katalin

Uszman, H a t i b (1908. m á j . 21.—): t a t á r irodalomtörténész. író, költő. T ö b b gyermekes p a r a s z t c s a l á d b a n született. Falusi k ö n y v t á r o s k é n t és t a n á r k é n t dolgozott, közben az irodalommal is foglalkozott. Bej á r t a az országot, n a g y v á r o s o k a t ; Kazánon kívül megfordult Moszkvában és Asztrah á n b a n , ahol különféle lapoknál szerkesztői állásban dolgozott, k r i t i k á k a t írt. Csak 1938-ban fejezte be K a z á n b a n a t a n á r k é p ző főiskolát, addig azonban m á r t ö b b könyve is megjelent: Kirlar lirikaszi ('A mezők lírája', versek, 1931); Kan tavisi ('A vér szava', elb.-ek. 1934); Juszuf (ua., kisreg., 1937). Az 1940-es években t a n í t o t t a kazáni t a n á r k é p z ő főiskolán, 1951-től az egyete-

207

USZMA men. K é s ő b b a t a t á r tanszék vezetője volt. O F ő b b i r o d a l o m t u d o m á n y i művei: Taktas poezijasze ( ' T a k t a s költészete', monogr., 1953); Tatar sigire ('A t a t á r vers', t a n . , 1964); Egermevese ellarda tatar poezijasze ( : Az 1920-as évek t a t á r irodalma', t a n . , 1964). O írod.: A. Ginijatullina: Piszatyeli szovjetszkovo T a t a r s z t a n a (1970). Henryk Jankowszki Uszmán, Nászir; Usmon, Nosir ( t u d o m á nyos átírás); (Namangán, 1912. nov. 13.— T a s k e n t , 1952. dee. 12.): üzbég költő, d r á maíró, m ű f o r d í t ó . 1929—30 között a kokandi t a n í t ó k é p z ő t a n á r a és oktatási igazg a t ó j a volt, m a j d 1930-ban a m o s z k v a i filmművészeti intézet f o r g a t ó k ö n y v í r ó i t a n s z a k á n t a n u l t . 1932-ben megkezdte felsőfokú t a n u l m á n y a i t a s z a m a r k a n d i Pedagógusképző A k a d é m i á n , s 1935-ben a Jas Lenincsi c. ú j s á g szerkesztője lett. Versei először az 1920-as évek végén jelentek meg a Jangi Fergdna, a Jangi fol és a Jerjüzi c. kulturális, irodalmi folyóiratokban. Első önálló köteteit (Kujás bilen suhbet, 'Beszélgetés a n a p p a l ' ; Szafarbar szatrlar 'Megindító sorok'), melyek 1932-ben l á t t a k napvilágot, még számos k ö v e t t e (Traktorábad,, ' T r a k t o r o k földje', 1934; Jürek, 'Szív' 1935; Mehrim, 'Szerelmem', 1936). A k o m m u n i z must dicsőítő verseinek fő témái a p á r t , a SZU i r á n t i hűség, a kolhozosítás dicsérete. Hasonló t é m á j ú színpadi művei közül a f o n t o s a b b a k : Zafar ('Győzelem', 1929); Dusmán ('Ellenség', 1931); Szonggi kün ('Az utolsó n a p ' , 1932); Atlasz (1934); Görogli c. o p e r á j á b a n a közép-ázsiai törökség minden ágánál ismert eposzi hős, Görogli (->Köroglu) t ö r t é n e t é t dolgozza fel.

Tvojo licsnoje gyelo ('Magánügyed', 1953); Ja tyebja najdu ('Megtalállak', 1957). O E g y é b m ű v e i : Jenyiszejszkije razdumja ('Jenyiszeji gondolatok', karcolatok, 1961); Osztorozsno, ljubov. . . ('Vigyázat, szerelem . . . ' , kisreg.-ek és elb.-ek, 1964). O Magyarul még: 1—1 elb. (Lóránt L. E., Szovjet K u l t ú r a , 1954, 6.; A r v a y J . , Érettségi bizonyítvány, anto., 1960). O írod.: N y . Kalityin: Molodoszty p o b e z s d a j e t (Novij mir, 1952, 9.); I. K a g a n : „Osztorozsno, ljub o v " (Zvezda, 1964, 11.).

Uszpenszkij, Borisz Andrejevies (Moszkva, 1937. márc. 1.—): orosz irodalomtudós, művészetelméleti szakíró, nyelvész. Értelmiségi családból származik. É d e s a p j a dramaturg, é d e s a n y j a fordító volt. E g y e t e m e t Moszkvában, m a j d K o p p e n h á g á b a n végzett, ahol kiváló tudósok o k t a t t á k , pl. L. Hjelmsev és E . Fischer-Jorgensen. O 1958 óta rendszeresen jelennek meg t u d o m á n y o s cikkei, t a n u l m á n y a i . Széleskörű — t ö b b e k között afrikai nyelvek területén végzett — k u t a t á s o k u t á n j u t o t t el a nyelvnek mint összetett kommunikációs rendszernek a vizsgálatáig. Igen jelentős, nemzetközi tekintélyű nyelvelméleti és orosz nyelvtörténeti m u n k á s s á g a mellett — a -+tartui iskola kiemelkedő t a g j a k é n t — a l a p v e t ő fontosságú poétikai, v a l a m i n t általános művészetelméleti következtetésekre j u t o t t Poetyika kompozicii (1970: Molnár I., A kompozíció p o é t i k á j a , 1984) c. m ű v é b e n . A művészi szöveg szerkezetét vizsgálva a kompozíciós f o r m á k tipológiájának kapcsán foglalkozott az irodalom és képzőművészet összefüggéseivel, s t r u k t u r á l i s kölcsönhatásaival. Rendszerében a l a p v e t ő kategóriának számít a ->nézőpont, amelyet Féri Benedek kompozíciós p r o b l é m a k é n t kezel s elemzi az ideológia, a frazeológia, a tér- és időviUszman, Szamben: —•Ousmane, Sembéne szonyok, a pszichológia s í k j á n . Vizsgálati s z e m p o n t j a i t és módszerét példaszerű köUszman dan Fodio: —> Usuman dan Fodio vetkezetességgel érvényesítette V. Hlebnyikov költészetének poétikájáról írott tanulUszpenszkaja, J e l e n a Boriszovna (Péterm á n y á b a n — K poetyike Hlebnyikova: vár, 1916. márc. 31. Moszkva, 1966. aug. problemi kompozicii (1972: Boldog Gyön7.): orosz írónő. N a g y a p j a G. I. Uszpenszkij gyi, H l e b n y i k o v poétikájáról: a kompozíció volt. A moszkvai egyetemen biológiát t a problémái, Hel, 1987, 4.) —, akinek művénult. O 1938-tól publikált. Karcolatait, elszetét m i n t „ e g y f a j t a rejtjeles szöveget" beszéléseit V csera, szevodnyja, zavtra ('Tegértelmezte, amelyet „egyrészt a szorosan nap, m a , holnap', 1963) c. t e t t e közzé. Műv e t t esztétikai célok, másrészt a szerzőnek vei f ő k é n t az ifjúság jellemző problémáiról, a nyelvről a l k o t o t t elképzelései, végül — a h i v a t á s kereséséről, az első szerelemről nem kis m é r t é k b e n — az ezoterikus autoszólnak: Nase leto (reg., 1952: Gács A., k o m m u n i k á c i ó határoz m e g " . Az elemzésN y á r az erdőn, 1956); Ja zvonyu sz aerodroben h a n g s ú l y t k a p o t t a n é z ő p o n t o k váltama ('A repülőtérről hívlak', elb.-ek, 1957); kozásának m ó d j a és f u n k c i ó j a is HlebnyiTretyja zapovegy ('A h a r m a d i k p a r a n c s o kov verseiben. O Gazdag és sokszínű m u n lat', kisreg. 1960). L. Osanyin szerzőtársakásságának h a r m a d i k n a g y t e r ü l e t é t kultúként hasonló t é m á j ú s z í n d a r a b o k a t is írt: 208

USZPE tíahrama ('Bahram öröksége', 1973); Szevodnya v nasem gorogye ('Városunkban a mai n a p o n ' , 1976) c. O Egyéb fő művei: Ptyicsij rinok ('Madár p i a c ' , kisreg., 1983); Skola klounov ( ' B o h ó c i s k o l a ' , kisreg., 1983); Jeszli bil bi ja gyevcsonkoj ( ' H a én k i s l á n y volnék', versek, 1983); Gyevocska - ucsityelnyica ('Kislány tanítónő', s z í n m ű , 1983). O M a g y a r u l : 1 elb. (Krecsrnáry L . , OrVil, 1966, 3.). O írod.: F . L e v : Vnyiz p o volsebnoj reke (Gyetszkaja lityer a t u r a , 1972, 10.); J u . Szotnyik: Cseburask a i j e v o druzja (Komszomoiszkaja p r a v da, 1973, aug. 31.); Sz. Aszenyin: K a z s d i j z n a j e t Cseburasku ( P r a v d a , 1973, szept. 10.); J . Kalmanovszkij: Gyagya F j o d o r , pjosz i k o t (Zvezda, 1975, 2.).

ra- és művészetelméleti m u n k á i a l k o t j á k . J u . M. LotmanneA közösen írt t a n u l m á n y á ban — Szemiotyika kulturi (1970: Grániez I., K u l t ú r a s z e m i o t i k a , Hel, 1973, 2—3.) — a k u l t ú r á t egységes m e c h a n i z m u s k é n t vizsgálja, ami lehetővé teszi információszervező t á r s a d a l m i m e c h a n i z m u s k é n t való leírását. O E g y é b t a n u l m á n y a i : O szemiotyike iszkussztva (1962: K o v á c s Z., A művészet szemiotikájáról, A jel t u d o m á n y a , 1975); 0 szemiotyike ikoni ('Az ikon szemiotikájáról', 1971); O szemiotyicseszkom mehanyizme kulturi (1971: n. n., A k u l t ú r a szemiotikai mechanizmusa, Jel — K o m m u n i káció — K u l t ú r a , 1977); Sztruktura hudozsesztvennovo tyekszta i tyeksztologija ('A művészi szöveg s t r u k t ú r á j a és a textológia', 1971); Mif — imja — kultura (Ju. Lotmanned, 1972: n. n., Mítosz — név — k u l t ú r a , K u l t ú r a és Közösség, 1988, 1.); ,,Pravoje" i ,,levője" v ikonopisznom izobrazsenyii ('A , , j o b b " és ,,bal" az ikonábrázolásban', 1973); Jazikovaja szituacija Kijevszkoj Ruszi i jejo znacsenyije dija isztorii russzkovo lityeraturnovo jazifca ('A Kijevi Rusz nyelvi á l l a p o t a és ennek jelentősége az orosz irodalmi nyelv fejlődésében', 1983); Jaziki kulturi i probiemi perevogyimosztyi ('A k u l t ú r a nyelvei és a f o r d í t h a t ó ság problémái', 1987). O Magyarul még: 1 t a n . (Zoltán A., Hel, 1982, 2—3.). O írod.: N y . Volkov: „ D a " i „ n y e t " (Tvorcsesztvo, 1971, 2.); J . Gurvics: Zamiszel i szmiszl isszledovanyija (Voproszi lityeraturi, 1971, 2.); F . de Valk: B. Uszpenszkij (Russian Literature, 1972, 2.); Magyar M.: B. Uszpenszkij: A kompozíció p o é t i k á j a (EK, 1991, 3—4.). J. Matyi Anna Uszpenszkij, E d u á r d Nyikolajevics (Jegorjevszk, 1937. dec. 22.—): orosz író, költő. 1961-ben a moszkvai repülési főiskolán szerzett d i p l o m á t . O 1960 ó t a jelennek meg önálló kötetei. Elsősorban gyermekkönyvek szerzőjeként vált népszerűvé haz á j á b a n . Ezek többsége mese, ill. kisregény: Krokogyil Gena i jevo druzja ('Gena krokodil és b a r á t a i ' , 1966); Vnyizpo volsebnoj reke ('Lefelé a varázsfolyón', 1972; film: M. Juzovszkij, 1982, SZU); Gyagya Fjodor, pjosz i kot ( ' F j o d o r bácsi, a k u t y a meg a macska', 1974); Taliszman ('A talizmán', 1979). Leghíresebb meséje — Gseburaska i jevo druzja ('Gseburaska és b a r á t a i ' , 1970); Gseburaska (ua., 1977) — rajzfilmváltozatban is nagy sikert a r a t o t t . Számos verset (Szmesnoj szlonyonok, 'A mulatságos kiselef á n t ' , 1965; Vszjo v porjadke, 'Minden rendben', 1976; Povtori, 'Ismételd meg', 1976) és n é h á n y s z í n m ű v e t is írt: Naszledsztvo 14

Uszpenszkij, Gleb I v a n o v i c s (Tula, 1843. okt. 2 5 . — S z e n t - P é t e r v á r , 1902. ápr. 5.): orosz író, publicista. A p j a kishivatalnok volt. G y e r m e k k o r á t az orosz iparosodás egyik k ö z p o n t j á b a n t ö l t ö t t e ; gimnáziumi évei a l a t t családjával e g y ü t t az u k r a j n a i Csernyigovban élt. 1861 -ben beiratkozott a p é t e r v á r i egyetem jogi k a r á r a , a következő e s z t e n d ő b e n Moszkvában lett bölcsészhallg a t ó . E g y e t e m i t a n u l m á n y a i t anyagi gondjai m i a t t nem f o l y t a t h a t t a . Mártizenkilenc évesen, szenvedélyes t e r m é s z e t ű i f j ú k é n t e l i n d u l t az írói pályán: 1862-ben L. Tolsztoj Jasznaja Poljana c. k i a d v á n y a és egy m o s z k v a i folyóirat közölt tőle egy-egy k a r colatot. Szépírói m u n k á j a mellett többféle foglalkozást végigpróbált: vidéki t a n í t ó és t a k a r é k p é n z t á r i tisztviselő volt; napilapok, f o l y ó i r a t o k állandó m u n k a t á r s a k é n t dolgozott, miközben megszállott a n y a g g y ű j t ő k é n t j á r t a az országot, s szinte riporteri elevenséggel t á r t a fel az orosz t á r s a d a l o m a l a c s o n y a b b rétegeiből szerzett élményeit. S o k a t publikált, többek k ö z ö t t a Russzkoje szlovo és a Szovremennyik c. folyóiratokban; de t a p a s z t a l a t a i t nem érlelte művészi form á b a ö n t ö t t gondolattá, a tünetek leírására v o l t csupán ereje. Az 1870-es é v e k b e n P á r i z s b a n , Londonban is járt. Eletének utolsó tíz esztendejét elmegyógyintézetben t ö l t ö t t e . O Korai elbeszéléseiben — a -*naturális iskola törekvéseinek f o l y t a t ó j a k é n t — n e m lépte túl a szociografikus igényű —*ocserk műfaji kereteit; szereplőinek sötét á r n y a l a t ú , v á z l a t o s a n kidolgozott a r c k é p e a z t tanúsítja, h o g y nem az egyén és a n n a k belső élete, h a n e m a t á r s a d a l o m egészének sorskérdései f o g l a l k o z t a t t á k . Első n a g y o b b szabású m ű v é t , Nravi Rasztyerjajevoj ulici (1866: n. n., A könyv, részlet, A Hét, 1905, 1. köt.; K e m é n y J . , Szántó I r é n , A R a s z t y e r j a j e v a u t c a erkölcsei, 1958) c.

209

életkép s o r o z a t á t Ny. Nyekraszov demokrat a i r á n y z a t ú folyóirata, a Szovremennyik kezdte közölni, s ez is egyik o k a lehetett a lap b e t i l t á s á n a k . A g y ű j t e m é n y címében szereplő R a s z t y e r j a j e v a u t c a — beszélő név, elveszettet, elkallódottat jelent — Tula szegénynegyedéhez t a r t o z i k , s jellemző rá ,,mindaz, a m i düledezik, félig vagy egészen összeroskadt", részeges m u n k á s o k , lesüllyedt h i v a t a l n o k o k l a k j á k , akik elfogadják sorsukat, m e r t képtelenek fellázadni a körülményeiket m e g h a t á r o z ó rend ellen. E korcslelkű e m b e r e k büszkélkednek oroszságukkal: ,,a mi n é p ü n k k ü l ö n b a világ minden m á s n é p é n é l " — m o n d j a részegboldogságában a helybeli orvos. Az utca erkölcseinek szatirikus á b r á z o l á s á b a n találta meg a szerző a maga s a j á t o s kifejezésm ó d j á t , a m e l y — n a t u r a l i s z t i k u s leírással párosulva — alkalmas lett a társadalmi igazságtalanságok k e m é n y e b b bírálatára. O Csernisevszkij, L. Tolsztoj és SzaltikovScsedrin m e l l e t t azokhoz az írókhoz tartozott, akik k o r á n felismerték, hogy az 1861es jobbágyfelszabadító r e f o r m o k utáni Oroszo.-ban f o l y t a t ó d o t t az önkényuralom, s lényegében a p a r a s z t s á g gazdasági helyzete sem változott. A rendőri—bürokratikus r e n d s z e r t pellengérezte ki Budka (1868: K ó b o r Noémi, Orházikó, Egynegyed ló, 1952) c. elbeszélésében, a m e l y n e k hőse, az egyéniségétől megfosztott őr, eltompult érzelemvilágú ember, A. P. Csehov Prisibejev-altiszt c. n o v e l l á j á b a n b u k k a n t fel újra. O Razorenyje ('Pusztulás', 1869) c. ciklusában újból f e l v o n u l t a t t a T u l a szegény negyedének figuráit, azzal a különbséggel, hogy itt a t ő k e p u s z t í t j a el a társadalmi és emberi é r t é k e k régi feudális hierarchiáját. O Az 1870-es, 1880-as é v e k b e n írói és világnézeti alapfelfogása az a n a r o d n y i k eredetű illúzió lett, hogy a n y u g a t i fejlődés törvényszerűségei Oroszo.-ra n e m érvényesek; k e z d e t b e n a n a r o d n y i k mozgalomban is részt v e t t , de h a m a r m e g é r t e t t e , hogy a kapitalizmus s t á d i u m á t h a z á j a sem kerülheti el, az eszmetársai által idealizált faluközösségek pedig feloszlanak, mielőtt azokból k i a l a k í t h a t ó lenne a n a r o d n y i k o k utópisztikus parasztszocializmusa. Az orosz burzsoáziát bírálva elembertelenedett ragadozóként m u t a t t a be a t ő k é s vállalkozót, aki kegyetlenül eltipor m i n d e n ú t j á b a kerülő a k a d á l y t , a városi p r o l e t á r r á lett paraszt pedig, elvesztve misztikus kapcsolat á t a földdel, m e n t h e t e t l e n ü l elzüllik, nyomorúságos bérének rabszolgája lesz. E z t a g o n d o l a t k ö r t ölelik fel Iz gyerevenszkovo dnyevnyika ('Falusi n a p l ó m b ó l ' , 1877— 1880); Knyizska csekov ('A csekkfüzet',

1876—1877); Kresztyjanyin i kresztyjanszkij trud ('A p a r a s z t és a paraszti m u n k a ' , 1880); Vlaszty zemli ('A föld h a t a l m a ' , 1882) és Zsivije cifri ('Élő számok', 1888) c. f ő b b elbeszélés- és k a r c o l a t g y ű j t e m é n y e i , v a l a m i n t a n y u g a t - e u r ó p a i u t a z á s a i n a k élményeiről beszámoló Zagranyicsnij dny évnyik provinciáid ( ' E g y vidéki ember külföldi naplója', 1876) c. m u n k á j a . O E g y é b m ű v e i : Prazdnyik Puskina (tan., 1880: Szőllősy Klára, P u s k i n ünnepe, I s t e n k e r e ső, pokoljáró. K o r t á r s a k beszélnek D o s z t o jevszkijről, 1968); Ocserki russzkoj zsiznyi ('Az orosz élet k a r c o l a t a i ' , 1885). O G y ű j t , k i a d . : Szocsinyenyija ('Művei', 1—8. k ö t . , 1883—1886); Polnoje szobranyije szocsinyenyij ('összes m ű v e i ' , 1—14. köt., 1940— 1954); Szobranyije szocsinyenyij ('Összes m ű v e i ' , 1—9. köt., 1955—1957). O M a g y a rul még: Egynegyed ló (vál. elb.-ek, K ó b o r N o é m i , 1952); 1 elb. (uő, Világirodalmi antológia, 4. köt., 1956); 1 útleírás ( E r d ő d y J . , U j Tükör, 1986, 25.). O Írod.: V. Csesihin-Vetrinszkij: G. I . Uszpenszkij (1929); A. Sz. Glinka-Volzsszkij (szerk.): Gleb Uszpenszkij v zsiznyi (1935); V. K o r o l e n k o : O G. I . Uszpenszkom (Szobranyije szocsinyen y i j , 8. köt., 1955); N y . T. P r u c k o v : T v o r cseszkij p u t y Gleba Uszpenszkovo (1958); V. B. Szmirnov: G. Uszpenszkij i S z a l t i k o v Scsedrin (1964); N y . I . Szokolov: G. I . Uszpenszkij: Zsizny i tvorcsesztvo (1968); N y . I . P r u c k o v : Gleb Uszpenszkij (1971); J u . A. Belcsikov: G. Uszpenszkij (1979); D. A. Bar a b o h i n : Uszpenszkij i russzkaja z s u r n a lisztyika (1983). Gerencsér Zsigmond Uszpenszkij, N y i k o l a j Vasziljevics (Sztupino, 1837. máj.—Moszkva, 1889. n o v . 2.): orosz író. Falusi p a p családjából s z á r m a z o t t . A tulai h i t t u d o m á n y i s z e m i n á r i u m t a n u l ó j a volt. 1856-ban a szent-pétervári orvosi főiskolán f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t . I t t került k a p c s o l a t b a az irodalmi k ö r ö k kel, s h a t á s u k r a rövid ideig a s z e n t - p é t e r v á r i egyetem történelem—filológia k a r á n a k hallgatója l e t t . O 1857-től j e l e n t e k m e g elbeszélései és karcolatai. 1858 j a n u á r j á b a n ismerkedett m e g Ny. A. Nyekraszovval, a Szovremennyik c. lap főszerkesztőjével. Ettől kezdve folyóiratának á l l a n d ó szerzője volt. A p a r a s z t i életről szóló elbeszélései — Sztaruha ('Anyóka', 1857); Poroszjonok ('Malac', 1858) — komoly sikert a r a t t a k a j o b b á g y s á g eltörlésének előestéjén. Minden szépítés nélkül m u t a t t a b e írásaiban a s z á m k i v e t e t t , nincstelen e m b e r e k életét. Horoseje zsityjo ('Jó élet', 1858); Rasszkazi ('Elbeszélések', 1861, 1863, 1864). F. M. Dosztojevszkij m á r 1861-ben

USZTI m é l t a t t a k i s p r ó z á j á t , s r á m u t a t o t t arra, hogy az író szereti és elfogadja a népet. N y . Cserni-sevszkij a radikális forradalmi dem o k r a t á k nevében a p a r a s z t s á g valós helyzetének b e m u t a t á s á t értékelte műveiben. Szerinte ugyanis ezekből az elbeszélésekből kitetszik, h o g y elkerülhetetlen a p a r a s z t s á g ö n t u d a t r a ébredése, m e r t csak az v á l t h a t j a fel Oroszo.-ban a végső kétségbeesést. O Az író Nyekraszov segítségével 1861-ben egy hosszabb európai u t a z á s t t e t t , megfordult Olaszo.-ban, S v á j c b a n , F r a n c i a o . - b a n . Az év végén a z o n b a n k a p c s o l a t u k megromlott, a Szovremennyik c. lap a cenzúra fenyegetése m i a t t nehéz h ó n a p o k a t élt á t , ami Uszpenszkij alkotói krízisét is okozta. 1862-ben e l m e n t a J a s z n a j a Poljana-i iskolába t a n í t a n i , de L. Tolsztojjal is összekülönbözött. E k k o r I. Turgenyev birtokára költözött, á m n é h á n y h ó n a p m ú l v a bírósági keresetet n y ú j t o t t be ellene. E t t ő l kezdve különböző vidéki g i m n á z i u m o k b a n és t a n i n t é z e t e k b e n t a n í t o t t . 1884-től a „mez í t l á b a s o k " életét élte, s ebben közrejátszott összeférhetetlen természete. S o k a t nélkülözött, végül önkezével v e t e t t véget életének. Az irodalmi folyóiratok j ó f o r m á n nem is t e t t e k említést haláláról. I. Bunyin fedezte fel ú j r a az orosz irodalom s z á m á r a és sokat t e t t műveinek összegyűjtéséért és kiadásáért. O G y ű j t , kiad.: Rasszkazi ('Elbeszélések', 1—2. köt., 1861); Szocsinyenyija ('Művei', 1—4. köt., 1883); Szobranyije szocsinyenyij ('Összes művei', 1931); Povesztyi, rasszkazi i ocserki ('Kisregények, elbeszélések és karcolatok', 1957); Izdaljoka i vblizi ('Távolról és közelről', elb.-ek, 1986). O írod.: N y . K . Mihajlovszkij: Szocsinyenyij a N y . V. Uszpenszkovo (Polnoje szobranyije szocsinyenyij, 10. köt., 1913); Ny. Csernisevszkij: N y e nacsalo li peremem? (Polnoje szobranyije szocsinyenyij, 7. köt., 1950); K . I. Csukóvszkij: Zsizny i tvorcsesztvo Nyikolaja Uszpenszkovo (Ljugyi i knyigi, 1960); F . M. Dosztojevszkij: N y . V. Uszpenszkij elbeszélései (A világirodalom ars poeticái, 1965); I. A. Bunyin: K buduscsej biografii N y . V. Uszpenszkovo (Szobranyije szocsinyenyij, 9. köt., 1967); Sz. I . Csuprinyin: Pregyiszlovije (Ny. V. Uszpenszkij: I z d a l j o k a i vblizi, 1986). Rév

legkorábbi m á s o l a t a i t t t a l á l h a t ó . Az eredetiek között szerepel t ö b b e k k ö z ö t t Borisz és Gleb v é r t a n ú s á g á n a k l e g e n d á j a és Feodoszij Pecserszkij életrajza. F o r r á s t ö r t é n e t i értéke m i a t t különösen f o n t o s a -*• Metódlegenda legrégibb szövege, a m e l y Konstantin-Cirill — a szláv írásbeliség megteremtője — testvérének életét beszéli el. Hasonló é r t é k ű a Cirill és Metód tiszteletére írt dicsőítő beszéd (pohvalnoje szlovo). Tartalmazza az ószláv irodalom legnagyobb alakj á n a k , Joan Ekzarhnak az egyik beszédét, ill. az —•egyházatyák ószlávra f o r d í t o t t műveit is. E g y ű j t e m é n y az óorosz műveltség m a g a s színvonalának f o n t o s bizonyítéka, ugyancsak hasznos forrás az ószláv nyelv és az orosz t ö r t é n e t i n y e l v t a n , ill. dialektológia s z e m p o n t j á b ó l . O E l n e v e z é s é t a moszkvai Uszpenszkij (Istenszülő elszenderedése) székesegyházról k a p t a , ahol a kézi r a t o t hosszú ideig őrizték. Jelenleg az Állami T ö r t é n e t i M ú z e u m b a n t a l á l h a t ó . O Kiad. és irod.: Sz. I. K a t k o v (szerk.): Uszpenszkij szbornyik X I I — X I I I vv. (1971).

Mária

Uszpenszkij szbornyik: az orosz nyelv és irodalom egyik legértékesebb szövegemléke; 304 p e r g a m e n levélből álló g y ű j t e m é n y . A 12. sz. végén vagy a 13. sz. elején másolt kódex összetétele igen gazdag: eredeti óorosz irodalmi a l k o t á s o k a t és ószlávból lejegyzett m ű v e k e t t a r t a l m a z , amelyeknek 14*

21 I

H. Tóth

Imre

usztabasi: -+ásik Usztijanovics, Kornilo Mikolajovics (Vovkiv, 1839—Dovhe, 1903. júl. 22.): u k r á n festő, író, közéleti személyiség. M. Usztijanovics u k r á n író fia. 1858 és 1863 között a bécsi képzőművészeti a k a d é m i á n t a n u l t . B e u t a z t a Galíciát és B u k o v i n á t , j á r t Péterv á r o t t (1867) és K i j e v b e n (1872). Monumentális történelmi és bibliai t é m á j ú fresk ó k a t és v á s z n a k a t készített; N y u g a t U k r a j n á b a n első ízben ö r ö k í t e t t e meg a paraszti életet. Műveinek legnagyobb része a Lvovi U k r á n Szépművészeti M ú z e u m b a n t a l á l h a t ó . O K ö l t ő k é n t az 1860-as években történelmi t é m á j ú p o é m á k k a l jelentkezett. Az 1870-es években t ö r t é n e l m i elbeszéléseket és d r á m á k a t írt. 1882—1883-ban maga szerkesztette és illusztrálta a Zerkalo c. humoros—szatirikus folyóiratot. O G y ű j t , kiad.: Piszma 1—3 ('Levelei', 1—3. köt., 1875—1877). O írod.: J a . Nanovszkij: Kornilo Mikolajovics U s z t i j a n o v i c s (1963). Scher

Vera

Usztijanovics, Mikola Leontyijovics (Mikolajiv, 1811. dec. 7.—Suceava, ma: Rom á n i a , 1885. nov. 3.): u k r á n író, költő, közéleti személyiség. Tisztviselő c s a l á d j á b a n született. Filozófiát és teológiát végzett a lvovi egyetemen 1838-ban. O 1836-tól publikált. A Ruszka Trijca lelkes propagát o r a k é n t és az u k r á n t u d ó s o k 1848-as galíciai tanácskozása aktív szervezőjeként is ismert. I t t erősítették meg az u k r á n nyelv

USZTY és k u l t ú r a t o v á b b i fejlődésének szükségességét. O szerkesztette a Halicso-russzkij visznik c. újságot; ebben jelentek meg leghíresebb elbeszélései ( S z t a r i j Efrem, 'Az öreg E f r e m ' , 1849; Pomszta, 'A bosszú', 1849). Egyetlen, életében megjelent k ö t e t e a Poeziji ( ' K ö l t e m é n y e k ' , 1860). Elégiái, románcai, meséi verselésükben közel állnak a népköltészethez. A k ö l t ő azon reményét fejezik ki, hogy az u k r á n n é p kivívja politikai szabadságát, m e g t e r e m t i a szociális egyenlőséget, s a j á t nemzeti függetlenségét. N a g y figyelmet szentelt a parasztság gazdag lelkivilágának, a b e t y á r o k és h a j d ú k közötti h a r c r o m a n t i k á j á n a k . N é h á n y verse népdallá vált. O I . Franko őt a nemzeti szellem olyan életrehívói k ö z ö t t t a r t o t t a számon, aki Galíciában az 1850-es évek ukrán i r o d a l m á n a k kimagasló képviselője volt. Az 1848—1849-es f o r r a d a l o m u t á n a reakciós m o s z k v a b a r á t csoporthoz csatlakozott. O Magyarul: 1 vers (Majtényi Z., U k r á n költők, anto., 1971). O írod.: n. n.: Piszmenniki Zahidnoji U k r a j i n i 30—50-h rokiv X I X . szt. (1965). Kovács Oxána Usztyuzsszkaja kormcsaja: -»ószláv irodalom uta: a ->-tanka és a -+waka elnevezése.

összefoglaló

U Ta (19. sz.): b i r m á n (Burma) író. T a ung-vindzsi város b í r á j a volt. A Jatan Icjeinon ('Ékes t ü k ö r ' ) társszerzője. Ennek formailag a -*vuthu m ű f a j h o z t a r t o z ó mesés t ö r t é n e t e i t még a 18. sz. végén, 1780 körül egy kiváló állami h i v a t a l n o k és k a t o n a , k o r á n a k művelt személyisége, Svejdaung Thihathu (18. sz.) kezdte írni, s a félbemar a d t m u n k á t U T a fejezte be. Az egységes keretbe foglalt mese Ejndakon herceg és a szépséges hercegnő, Vjebunjon szerelmének története. K é z i r a t á t 1905-ben a d t á k ki. O írod.: Minn L a t t : M a i n s t r e a m s in Burmese L i t e r a t u r e (New Orient, 1962); G. P . Popov: B i r m a n s z k a j a l i t y e r a t u r a (1967); Ann a J . Állott: The S h o r t S t o r y in B u r m a (Davidson—Cordell: T h e S h o r t Story in South E a s t Asia, 1982). Bögös László utaawase; utaavasze ( ' k ö l t ő i v e r s e n y ' ) ; uta awase: j a p á n irodalmi műszó: irodalmi versengés, melyben két versenyző csapat m e g h a t á r o z o t t t é m á k r a verseket költ. A 9. sz. végétől t a r t o t t a k waka költői versenyeket, és legnagyobb népszerűségét a 12. sz.ban, ill. a 13. sz. elején é r t e el. A Meiji-kor végéig, t e h á t a 20. sz. elejéig t a r t o t t a k költői versenyeket, vagyis az u t a a w a s e törté-

nete tizenegy évszázadot ölel fel, de a waka t ö r t é n e t e s z e m p o n t j á b ó l a Heian-kor, az Insei-kor, és a K a m a k u r a - k o r költői versenyei a m e g h a t á r o z ó jelentőségűek. O Kezd e t b e n i n k á b b m u l a t s á g volt, és a szertartásosság d o m i n á l t benne — ez jellemzi a Heian kori r e n d e z v é n y e k e t —, később, a középkorban egyre i n k á b b az irodalmi értékek, s a k r i t i k a került előtérbe. Az első feljegyzés az Ariwara no Y u k i h i r a rezidenciáján t a r t o t t költői versenyekről számol be, melyeket 885—888 között rendeztek meg: ez volt az ún. Minbu no kyöke utaawase. O Az u t a a w a s e eredete nem világos, de valószínűleg a nemesség olyan évi rituális versenyeihez k ö t ő d h e t e t t , m i n t például a sumai (a későbbi sumö), melyet a 8. sz.-tól m á r rendszeresen m e g t a r t o t t a k , vagy a lóverseny, az íj ász verseny (->mo»o awase). E z t t á m a s z t j a alá az a t é n y is, hogy az első u t a a w a s é k megrendezése egybeesett azzal a törekvéssel, hogy a császár (Kökö és Uda császár) az u d v a r i rendezvények tekintélyének emelésével visszaállítsa a császári u d v a r h a t a l m á t szemben a Fujiwarák régensi, főtanácsosi h a t a l m á v a l . Kezdeteire jellemző az is, hogy Ariwara no Y u k i h i r a nemcsak a k o r neves költője volt, hanem a sumai terén is n a g y tekintély. Magát a költői versenyt is a sumai m i n t á j á r a bonyolít o t t á k le. Másrészt e korai költői versenyek a r r a is szolgáltak, hogy a császári rendeletre készülő a n t o l ó g i á k b a kerülő verseket kiválogassák. Hasonló céllal a 13. sz. elején is t a r t o t t a k költői versenyt, például a Gotoba császár által rendezett Sengohyakuban utaawase ('Ezerötszázadik költői verseny') a —>Shinkokinshü összeállítását segítette. O Az udvari u t a a w a s é k mellett a 10. sz.-ban Fujiwara no T o k i h i r a és a Fujiwara család más t a g j a i is rendeztek s a j á t o t t h o n u k b a n költői versenyeket, akárcsak a költők, m i n t Ki no T s u r a y u k i , Minamoto no Shitagö. A 10. sz.-i u t a a w a s é k közül kiemelkedik a Tentoku yonen dairi utaawase ('Tentoku negyedik évének költői versenye a császári p a l o t á b a n ' , 960). O A verseny során k é t csapat — a j o b b és a bal oldali csapat — m é r t e össze költői t u d á s á t , felváltva hangz o t t a k el a c s a p a t o k egyes t a g j a i n a k művei, m e g h a t á r o z o t t ceremónia szerint. A verseny t ö b b fordulóból állt, néha húsz, de a k á r hatszáz v a g y ezerötszáz fordulóból; a k ö l t e m é n y e k e t p o n t o z t á k , és a t ö b b p o n t o t szerző csapat g y ő z ö t t . N é h a kivételesen nem egy csapat, h a n e m csak k é t költő mért e össze t u d á s á t , v a g y egyetlen költő mintegy ö n m a g á v a l versenyezve — írta mindkét oldal költeményeit (jikaawase). A versengést mindig a baloldali csapat kezd-

212

UTAI utai ^'éneklés'): a j a p á n —•mö-színházban elhangzó drámaszövegek három lehetséges e l ő a d á s m ó d j á n a k egyike, illetve az így megszólaltatott — különböző k a r a k t e rű — darabrészletek közös elnevezése. A n ö - j á t é k b a n háromféle szóbeli megnyilatkozás használatos: az utai, a sashi ('énekbeszéd') és a kotoba ('beszéd'), amelyek f u n k cionális szempontból és jellegük szerint többé-kevésbé megfelelnek az ókori görög tragédia —*•melosz ('dal'), —yparakatalogé ('mellé + elmondás', azaz hangszeren kísért ritmikus recitálás), v a l a m i n t katalogé ('elmondás', vagyis szavalás) nevű orális kifejezésformáinak. O Az u t a i dallamos ének, amely fölhangozhat egy v a g y több színész, illetve csak a kórus, v a l a m i n t a színész(ek) és a kórus a j k á n , változó — a két kézidob, a k é t kézidob és a fuvola, t o v á b b á a h á r o m dob és a fuvola, azaz a teljes nö-zenekar által a d o t t — kísérettel. A hangerőt t e k i n t ve m e g k ü l ö n b ö z t e t n e k erős és lágy, ritmikai szempontból pedig k ö t ö t t és szabad ritmusú éneket. A d r á m a i szerkezetben elfoglalt helye szerint viszont az utai lehet bevezető (ennek tíz t í p u s a van), fő- (három utagaki: dallal, tánccal, versköltéssel típus) és záróének (két típus). Az utai szöe g y b e k ö t ö t t ókori j a p á n szertartásos összevege t ö b b n y i r e m e t r i k u s vers, amely tizenjövetel a N a r a - k o r b a n , ill. m á r a N a r a - k o r t két m o r á s sorokból áll (ezek egy hét- és egy megelőzően is. Tavasszal és ősszel egy heö t m o r á s félsorra oszlanak), de ritkán szagyen, v a g y a t e n g e r p a r t o n összegyűltek a badvers is előfordul. O Az utai-szövegek fiúk és a lányok, s miközben e t t e k - i t t a k , t a r t a l m a e g y a r á n t s z o l g á l h a t j a a cselekm u l a t t a k , versben vagy dalban beszélgetmény előrehaladását, a színhely érzékeltetek. E r e d e t é t t e k i n t v e termékenységi üntését vagy a szereplők pszichológiai jellemnep volt, ezért nagy szexuális szabadosság zését. A nö öt i s k o l á j á n a k , vagyis n a g y kísérte. A szertartás elnevezése az utakaki színészdinasztiájának mindegyike ún. utai('dalfűzés') szóra vezethető vissza, Tögoku ftonokban ('énekeskönyv') a d j a közre a revidékén hasonló jelentésben kagainak nep e r t o á r j á n t a r t o t t n ö - d a r a b ok általa j á t vezték. O Ahogy az a —*• Kojiki istenekről szott szövegváltozatait. Bizonyos utai tíszóló történeteiből kiderül, az ókori embep u s o k a t a d r á m á k b ó l k i r a g a d v a , önállóan rek J a p á n b a n is hittek a szavak m á g i k u s is b e m u t a t n a k , nö-előadások kiegészítő erejében, a b b a n , hogy a szavak erejével m ű s o r s z á m a k é n t . O J a p á n b a n rengeteg u r a l k o d h a t n a k másokon (-*• szómágia). Ez műkedvelő t a n u l u t a i t énekelni anélkül, nyilvánul meg az utagaki szerelmi dalválhogy a nöszínész-mesterség egyéb fortélyat á s a i b a n is. (Hasonló, az u t a g a k i r a u t a l ó it is el k í v á n n á s a j á t í t a n i . O ( - » j a p á n irot ö r t é n e t t a l á l h a t ó a -^Nihongiba,n is.) Az dalmi formák, nö) O írod.: Y a m a z a k i G.: utagakik során énekelt, előadott versek, Jibyöshi seikai (1915); Hirose M.: Fushi n o kayök (dalok) megtalálhatók a Hitachi no kenkyü (1952); Miyake K . : Hyöshi seikai kuni fudokiban ('Hitachi t a r t o m á n y fudo(1954); Miyake K.: F u s h i n o kenkyü (1955); kija') és a —>Manyöshűbanx. O Az u t a g a k i W. P. Maim: J a p a n e s e Music and Musical eredete később feledésbe merült, de városi I n s t r u m e n t s (1959); Yokomichi M.: N ö no m u l a t s á g k é n t , ü n n e p k é n t t o v á b b élt, n a g y ongaku (1963); A. T a m b a : L a s t r u c t u r e u t a g a k i k a t rendeztek a császári f ő v á r o s b a n musicale d u N ő (1974); Vekerdy T.: A szía 8. sz. végéig. Egyes vidékeken, például nészi h a t á s eszközei — Zeami mester művei O k i n a w á n , F u k u s h i m a , ill. Akita t a r t o szerint (1974); K. K o m p a r u : The Noh Them á n y b a n s a j á t o s f o r m á b a n máig f e n n m a ater: Principles and Perspectives (1983); r a d t h a g y o m á n y a . O ( j a p á n irodalmi K o k u b u T.: A j a p á n színház (1984); D u r ó formák) Varrók Ilona Gy.: „Valaki t ö r t é n i k . . . " . A nóról, öt tételben (Kemenczky J u d i t : N ó - d r á m á k , Duró Győző utah: —• kelta irodalmi formák, purgatóri- 1994). umjárás te, m i n t h o g y h a g y o m á n y o s a n o t t helyezkedtek el a magas rangú személyek, a tekintélyes költők, v a g y éppen a v e r s e n y t t á m o g a t ó m a g a s rangú úr. í r a t l a n szabály szerint ez a csapat volt a győztes, de valamilyen d í j a t mindenképpen k a p o t t . A költ e m é n y e k e t az összes jelenlevő költő bírált a el, v a g y egy kijelölt döntőbíró (aki egyben kiváló költő is volt). A verseny u t á n m u l a t s á g és a díjak á t a d á s a k ö v e t k e z e t t . O Az u t a a w a s e a 12—13. sz.-ban a költői elismerés hivatalos f ó r u m á n a k s z á m í t o t t . A költeményeket formai szempontok szerint ítélték meg, a kialakult, h a g y o m á n y o s form á k h o z képest semmilyen eltérés n e m volt megengedett. Különösen nagy t e k i n t é l y ű bíráló volt Fujiwara no Toshinari. O A versenyeken elhangzott költemények közül sok szerepel különböző antológiákban, az elbírálás a k t u s a pedig a j a p á n irodalomkrit i k a csírája volt. O (-*japán irodalmi formák, költői versenyek, udvari irodalom) Varrók Ilona Utacusú: —>Utatsushü

213

UTAMA Utama Csunlamani Phumjet (1923—): lao költő, zeneszerző. Művészi m u n k á s s á gát az 1940-es évek elején k e z d t e . A francia gyarmatosítók támogatásával 1941-ben b o n t o t t zászlót a fiatal értelmiségiek Lao Nhay (Laosz Megújulása) m o z g a l m a , s ekkor jelent m e g a mozgalom hasonló nevű lapja; U t a m a e mozgalom t a g j a k é n t kapcsolódott be a modern lao i r o d a l o m megteremtésébe. A 2. világháború végén, 1945ben c s a t l a k o z o t t a Szufanovung herceg vezette függetlenségi mozgalomhoz. Az 1954es genfi egyezményeket k ö v e t ő k é t évtizedes ellenállási háború idején (1955—1975) a Neo Lao H a k s z a t (Laosz H a z a f i a s F r o n t ja) ellenállási bázisán, Sam N e u á b a n élt. A Neo Lao H a k s z a t kulturális b i z o t t s á g á n a k vezetője lett, s az 1969-ben a l a p í t o t t művészeti iskola igazgatójaként i r á n y í t o t t a az ifjú zeneszerzők, táncosok és énekesek nevelését. A népi hatalom, az L N D K kikiáltásakor, 1975-ben a k o r m á n y művelődési miniszterhelyettese lett. Első jelentős munk á j a — a m o d e r n lao költészet első jellegzetes a l k o t á s a — a Tyampa muong Lao ('Laosz virága') c. vers, melyet a L a o Nhayhoz való c s a t l a k o z á s á t követően Maha Phumi Szulignongg&l közösen írt. A f r a n c i a gyarmati uralom idején született k ö l t e m é n y t az 1945-ben a l a k í t o t t ideiglenes k o r m á n y Laosz állami himnuszává n y i l v á n í t o t t a . A f o r r a d a l m i mozgalomhoz csatlakozva 1950-től a Lao Itszala, m a j d 1956-tól a Lao Hakszat c. f o l y ó i r a t o k b a n j e l e n t k e z e t t verseivel. A f r a n c i a nyelvre is l e f o r d í t o t t Le bouquet de dok Champa ('Egy csokor T y a m pa virág', 1970) c. zenés k ö l t e m é n y é b e n egy ősi lao l e g e n d á t dolgozott fel. O írod.: P. B. L a f o n t : Bibliographie d u L a o s (1964— 1978); S a v e n g Phinith: L a l i t t é r a t u r e lao contemporaine (Littérature contemporaines de l'Asie d u Sud-Est, 1974); L. N. Morev: L i t y e r a t u r i (Laosz, 1980). Bögös László uta monogatari waka költemény áll, ezek keletkezésének történetét beszéli el. A három m á i g f e n n m a r a d t u t a m o n o g a t a r i az —» Ise monogatari, a Yamato monogatari, és a Heichü monogatari. Az e m ű v e k b e n szereplő történetek elnevezése v o l t eredetileg az u t a monogatari, de a szót a Meiji-kortól e g y ű j t e m é n y e k megjelöléseként kezdték használni. Az egyes t ö r t é n e t e k az wtákra, illetve utagatan'kra é p ü l n e k , de legendákat is t a r t a l m a z nak, és g y a k r a n jelennek m e g b e n n ü k valós

személyek. E b b ő l a szempontból a ->nikki (napló) m ű f a j á v a l m u t a t rokonságot, de az u t a monogatari n e m törekszik valóságábrázolásra, az író i n k á b b a f a n t á z i a világából merít, s a régi híres k ö l t e m é n y e k e t egyes személyekhez köti. Az elegáns költem é n y e k e t a p r ó z á v a l vegyítve p á r a t l a n líraiságot t e r e m t e n e k . Számos —» monogatari elem lelhető fel a t ö r t é n e t e k b e n , bizonyságául a n n a k , hogy a próza az utából bontak o z o t t ki. E r r e u t a l az is, hogy a rövid t ö r t é n e t e k mellett t a l á l u n k h o s s z a b b a k a t is, vagyis a m ű v e k írói fokozatosan hoszs z a b b prózai m ű v e k írásával is próbálkozt a k . Az Ise monogatari és a Heichü monogatari t ö r t é n e t e i t lazán összefűzi egy meg n e m nevezett főszereplő, az ,,aru o t o k o " (egy férfi) személye, a Yamato monogatari viszont egymástól független t ö r t é n e t e k g y ű j t e m é n y e . A h á r o m f e n n m a r a d t m ű közül a Yamato és az Ise monogatari a középk o r ó t a ismert és n a g y r a é r t é k e l t alkotás, a Heichü monogatari hosszú ideig feledésbe m e r ü l t , s csak k o r u n k b a n fedezték fel újra. O monogatari) Varrók Ilona U Tam'si, Gérard-Félix Tchicaya: caya U Tam'si, Gérard-Félix

-+Tchi-

Után; a hatás Utánja; das Nachher der Wirkung (német): Lukács Gy. esztétikáján a k egyik k a t e g ó r i á j a ; azt a t ö b b l e t e t jelenti, amellyel a m ű a l k o t á s világából a m i n d e n n a p i élet v i l á g á b a visszatérő ember g y a r a p o d i k . Lukács Gy. a művészi élmény U t á n j á t így í r j a le: ,,az egyedi mű egynemű közege h a t az —>egész ember élményeire, ez teszi t u l a j d o n k é p p e n i befogadóvá, a neki m i n d e n k o r kínált »világra« i r á n y í t j a összp o n t o s í t o t t felvevőképességét; így a befog a d á s b a n az ->ember egészévé v á l i k . . . Az U t á n m á r m o s t a b b a n rejlik, a h o g y a n az egész ember, a szuggesztiótól megszabadulva, az így szerzettet feldolgozza." O A különböző emberek a különböző m ű a l k o t á s o k élményeit igen eltérő módon élik á t . B á r egyes művek is teljes f o r d u l a t o t h o z h a t n a k az e m b e r életében, a mű h a t á s á n a k U t á n j a g y a k r a n csaknem észrevétlen m a r a d , s csak a hasonló b e h a t á s o k egész sora vezet látható magatartásbeli stb. változásokhoz (—>katarzis). O A művészi h a t á s U t á n j a összefügg az é l m é n y Előtt jével. O (-»•befogadás, élmény) O írod.: L u k á c s Gy.: Az esztétikum s a j á t o s s á g a (1965).

214

Hermann

István

Utan [után], Tiberiu (Mikolapatak, Már a m a r o s , 1930. m á r c . 21.—): r o m á n költő, műfordító. T a n u l m á n y a i t a moszkvai egye-

UTAPI tem irodalom szakán végezte 1954-ben. 1962—1967 k ö z ö t t a bukaresti Gazeta literard c. folyóirat főszerkesztője volt. Ezt követően t ö b b k ö n y v k i a d ó i g a z g a t ó j a k é n t dolgozott. O 1955-ben jelent meg első verseskötete Chemári ('Kiáltások') c. Versuri ('Versek', 1961); Carte de visuri ('Az álmok könyve', 1965) és Clipe ('Pillanatok') c. g y ű j t e m é n y e i meditációra h a j l a m o s , lírai alkatú költővé a v a t t á k . E g y ü t t jelentkezett Al. Andritoiu, I. Brad, I. Horea és V. Tulbure költőkkel, a 2. világháború utáni román költészet első „szocialista nemzedékével". A m ű v e i b e n ábrázolt erdélyi t á j , a gyermekkor emlékei, nosztalgiába hajló emlékezései § t . O. Iosif és 0 . Goga költészetére e m l é k e z t e t n e k . Művészete a kései román szimbolizmushoz sorolható. G y a k r a n megénekelte a „szocializmus nagyszerű v í v m á n y a i t " , stílusa néhol a p r o p a g a n d a szövegek színvonalára emlékeztet. Számos g y ű j t e m é n y e , alkalmi verse a p á r t p r o p a g a n d a szerves része volt. Goana dupá vínt ('A szélűző', 1973) c. elégikus h a n g ú kötete a melankólia jegyében született. O Számos gyermekvers szerzője. E könyveinek közös szereplője egy Ciopirfcila nevű kisfiú. O Jelentős műfordítói m u n k á s s á g o t f e j t e t t ki, főként orosz, olasz és spanyol költők verseit f o r d í t o t t a r o m á n r a . O E g y é b verseskötetei: Ciopirtila (1962: Szilágyi D., Rosszcsont. 1962); Noile isprávi ale lui Ciopirtila (1966: uő, Rosszcsont Peti viselt dolgai, 1966); Isprávile lui Ciopirtila ('Ciopirtila k a l a n d j a i ' , 1971); Ciopirtila cascador ('Ciopirtila, a k a s z k a d ő r ' , 1973). O Magyarul még: 1 vers ( K á n y á d i S., U t u n k , 1950, 20.); 2 vers (Jancsik P., uo., 1962, 26.); 5 vers (Bodor P., uo., 1963, 14.); 3 vers (Franyó Z., Barangolás, anto., 1965); Hószínű ég (versek, Szilágyi D., 1965); 3 vers (Kiss J . , Kaleidoszkóp. Műfordítások, 1967); 2 vers (Jékely Z., N a g y v , 1969, 8.); 6 vers (Szilágyi D „ V á l o g a t o t t versek és műfordítások, 1979); 1 vers (Lászlóffy A., Előre, 1981, márc. 1.). O írod.: Mikó E.: L á t o g a t á s Tiberiu U t a n n á l ( U t u n k , 1963, á p r . 5.); Backai L.: Hószínű ég (Igaz Szó, 1965, 10.); Földes L.: Mi fér az elégiába ( U t u n k , 1966, 2.); Kerekes Gy.: Az álmok k ö n y v e (Igaz Szó, 1966, 3.); A. Martin: Poeti contemporani (2. köt., 1971); D. Micu: L i m b a j e moderne in poezia románeascá de azi (1986). Ioan

Moldovan

Utá-naistim intelmei (modern cím): akkád nyelvű irodalmi mű. Az i. e. 2. évezred m e z o p o t á m i a i iskoláinak (bővebben -*Édubba) jellegzetes közmondás-gyűjteményeit u t á n o z z a , és a m i n d e n n a p i élet

e t i k á j á v a l kapcsolatos bölcs m o n d á s o k a t , i n t e l m e k e t közöl. A rossz társaság veszélyeit, a rabszolganő v a g y az u t c a l á n y feleségül vételét, a b a r á t o k , a rászorulók és a v a l l á s iránti kötelezettségeket t á r g y a l j a . J ó l ritmizált, k é t ü t e m ű verssorai tömörség ü k k e l , felszólító m o n d a t a i k szuggesztivit á s á v a l a tudós a k k á d gnóma-költészet legj a v á t képviselik. A szöveg U t á - n a i s t i m — v a g y : Um-napisti — , a -*• Gilgames-eposzban szereplő a k k á d N o é művének v a n felt ü n t e t v e ; a fiktív szerzőnév a moralizálás t e k i n t é l y é t volt h i v a t o t t biztosítani. A m ű valószínűleg az i. e. 2. sz. utolsó h a r m a d á b a n keletkezett; f e n n m a r a d t szövegpéldán y a i mind későbbiek, utolsó m á s o l a t a Bab i l o n b a n került elő, i. e. 458-ból. O K i a d . és irod.: W. G. L a m b e r t : Babylonian Wisdom Literature (96—107. old., 1960). O Kia d . és angol ford.: R . D. Biggs: Ancient Near Eastern Texts Relating in the Old Testament (J. B. P r i t c h a r d szerk., 1969). O M a g y a r u l : 1 részlet (Rákos S.: Gilgames — Agyagtáblák üzenete, 247—249. old., 1966) O (még -*Suruppa,k intelmei) Komoróczy

Géza

utánérzés: az idegen m ű v e k epigonjellegű utánzásának egyik v á l t o z a t a . Megkülönb ö z t e t ő sajátossága az, hogy a szerző n e m t á r g y i m o z z a n a t o k a t vesz át valamely jeles elődjétől, hanem a n a g y alkotók — r e á j u k jellemzően sajátos — életérzéseit, —• korhangulatot festő stílusmegoldásait kölcsönzi a n é l k ü l , hogy ennek (pl. parodisztikus, felidéző stb.) f u n k c i ó j a lenne. O (—>átvétel, epigon, eredetiség, hatás 2., imitáció, utánzás) Martinkó András utánzás: esztétikai értelemben —•mimézis, tükrözés; a korábbi műalkotások t a r t a l m i — f o r m a i jegyeinek átvétele értelmében -*•imitáció, plágium, utánérzés; játéktipológiai értelemben —>játék. utánzóművész: —>imitátor Utapirov, A b d u l v a h a b Szaidovics (oroszos névalak); Utapíri, Szaid A b d u l v a h a b (eredeti név); (Gidzsuván, 1892 k.—Sztálin a b a d , ma: Dusanbe, 1952. okt, 3.): t á d z s i k író, költő, publicista. B u h a r á b a n a Miriar a b medreszében f o l y t a t t a t a n u l m á n y a i t s i t t csatlakozott a dzsadidok (közép-ázsiai reformerek) köréhez. 1906-ban B u h a r á b ó l S z a m a r k a n d b a szökött, ahol megismerked e t t a kibontakozó munkásmozgalom tan a i v a l . A taskenti gimnáziumból 1911-ben a Szadai sarki szurh ('A vörös Kelet h a n g ja') c. forradalmi ú j s á g szerkesztése m i a t t

215

UTASI e l t á v o l í t o t t á k . E z t követően B u h a r á b a n visszavonultan élt a f o r r a d a l o m kitöréséig. 1921-ben Proletarha bidarsavéd ('Proletárok ébredjetek!') c. -yqaszídáját t e t t e közzé, mellyel m e g ú j í t o t t a a m ű f a j t . O 1929től a Tádzsik SZSZK K B és a frissen alakult tádzsik írószövetség vezetőségi t a g j a volt. M u n k á s s á g a a 2. világháború idején teljesedett ki. Az ebben az időszakban írt legfontosabb m ű v e a Vatani ma ('A mi hazánk', reg., 1943; orosz ford.: M. B. Bazarov, N a s a rogyina, 1948). 1942-től haláláig a tádzsik t u d o m á n y o s a k a d é m i a elnökségi t a g j a volt. E l l á t o g a t o t t a függetlenné vált I n d i á b a , ahol f o g a d t a őt Nehru miniszterelnök is. O F ő b b művei még: Sole ('Fáklya', versek, 1921); Maszalaha-i bina kardan-i szocializm dar mamlakat-i jagana ('A szocializmus egy országban való felépítésének problémái', vál. t a n . , 1936); Qizil mamlakatimiz ('Vörös h a z á n k ' , vál. publicisztika, 1942); Rafiq Sztálin, pésva-i ma ('Elvtársunk Sztálin', epikus poéma, 1947); Szafar bar fíanga ( ' U t a z á s a Gangeszen', útinapló, 1951). O G y ű j t , kiad.: Kulliat ('Művei', 4 köt., 1965-^1967). O Magyarul 1—1 vers (n. n., Asszonyok, 1951, 17.; Kenesey R., Vörös Lobogó, 1953, 6.). O írod.: A. V. Uszmanov: A. Sz. U t a p i r o v (Maszalaha-i a d a b i j a t - i T a d z s i k i , 1969, 7.); A. N y . Nyekropolszkij: A. Sz. U t a p i r o v i znacsenyije jevo szocsinyenyija v razvityii szocialisztyicseszkoj prozi v Tadzsikisztanye (Oktyabr, 1971, 3.). Kristó Paula utasítás: —»közhely strófa utasítások rendszere: Utatane no ki: -*japán

generatív

esztétika

irodalom

Utatsushü; Utacusú (1691): j a p á n haikai (->haiku) antológia. Matsuo Bashö költői i r á n y z a t á n a k jelentős g y ű j t e m é n y e . Matsuo Bashö j a v a s l a t á r a és irányításával készült, szerkesztője Hokushi volt. Első része évszakonként osztályozott hokkuk gyűjteménye. J e l e n t ő s abból a szempontból is, hogy i t t m á r m e g t a l á l h a t ó k Matsuo Bashönak olyan költeményei, melyek később a Saru mino, ill. az Oku no hosomichi c. műveiben szerepelnek. A k ö t e t második része kizárólag Hokushi és a köréhez t a r t o z ó költők verseit t a r t a l m a z z a . Az antológia 1803ban is megjelent a Haikai zoku shichibushü c. mű részeként. Varrók Ilona utazási irodalom: 1. szűkebb értelemben a valódi u t a z á s o k k a l kapcsolatos irodalmi alkotások összessége. Ezek az irodalom és

tudomány, ill. a szépirodalom és a didaktikus irodalom h a t á r t e r ü l e t é n elhelyezkedő m ű f a j c s o p o r t b a t a r t o z n a k . Legfontosabb m ű f a j a i az inkább d o k u m e n t a t í v ->útleírás és a s z u b j e k t í v e b b reflexiókkal á t s z ő t t —>útirajz; a l m ű f a j a i az ->úti jegyzet, útilevél, útinapló, útikönyv. O Az ú j területek, országok, népek felfedezése (nemcsak E u r ó p á b ó l k i i n d u l v a , hanem pl. az iszlám t é r h ó d í t á s a idején az ő szemükkel nézett E u r ó p a - k é p ) különösen kedvezett e m ű f a j c s o p o r t n a k . A s z a k t u d o m á n y t é n y a n y a g á t is g y a k r a n ilyen m ű v e k s z o l g á l t a t t á k (-> etnológiai irodalomszemlélet). I r o d a l m i szempontból a -*• primitivizmus és az —» orientalizmus jelenségei g y a k r a n m á r az ilyen a l k o t á s o k b a n is megfigyelhetők. Az -*•egzotikus irodalom is o l y k o r valódi u t a z á s o k alapján ( m á s k o r a z o n b a n csak kulisszákat használva) n y ú l e t é m a k ö r h ö z . O A 20. sz.-ban a z o n b a n a d o k u m e n t a t í v úti beszámolók iránti é r d e k lődés szembetűnően megcsappant: az u t a zási irodák és a repülőgépek c h a r t e r j á r a t a i viszonylag olcsón biztosítják a személyes é l m é n y t olyan v i l á g t á j a k o n is, a h o v á kor á b b a n csak olvasmányélményekkel j u t h a t o t t el a hétköznapi e m b e r . Az utazási irod a l o m helyére így a —• riport lépett, a m e l y a szemfüles, életüket is k o c k á z t a t ó újságírók szenzációit tálalja elénk olyan eseményekről, amelyek egy t u r i s t a számára hozzáférhetetlenek. O 2. t á g a b b értelemben az u t a zási irodalom körébe soroljuk a fiktív u t a zások k e r e t t ö r t é n e t e i b e ágyazott -> utazási regényeket és a fantasztikus útleírásokat (—•útleírás 2.) is. E z e k t ő l a n y i l v á n v a l ó a n f a n t á z i a s z ü l t e v a g y parodisztikus célzatú alkotásoktól megkülönböztetendők a dok u m e n t á r i s hitelesség l á t s z a t á b a n fellépő o l y a n útleírások, a m e l y e k végső soron h a m i s í t v á n y o k ; szerzőjük nem j á r t a leírt t á j a k o n , ill. közlései nem igazak. O (—>irodalom és tudomány, didaktikus irodalom, fikció) Szerdahelyi István— Voigt Vilmos utazási regény: azon regények összefoglaló elnevezése, a m e l y e k n e k cselekménye valamely utazás eseményeinek kereteibe illeszkedik. A szakirodalom g y a k r a n n e m k ü l ö n b ö z t e t i meg a fantasztikus útleírások m ű f a j c s o p o r t j á t ó l , m i n t h o g y a reális világb a n játszódó utazási regény és a f a n t a s z t i k u s útleírás e g y a r á n t az utazási irodalom fikciós műfajaihoz t a r t o z i k . Az utóbbi elkülönítése mégis t a n á c s o s a b b n a k látszik, egyrészt azért, mert jellegben erősen különböznek, legfőképpen a z o n b a n azért, m e r t a f a n t a s z t i k u s útleírások jelentős része semmiféle értelemben n e m nevezhető regénynek (bővebben útleírás 2.). O A f o g a l o m

216

UTCAS még e leszűkített értelemben is igen nehezen körvonalazható, hiszen az a p u s z t a t é n y , hogy valamely regény eseményei egy u t a z á s cselekményében jelennek meg, túlságosan elvont és formális ahhoz, hogy igazi m ű f a j t e r e m t ő tényező legyen. N e m véletlen t e h á t , hogy az e k a t e g ó r i á b a sorolt regények általában más m ű f a j o k reprezent á n s a i k é n t is (vagy úgy sokkal inkább) ism e r t e k . O Előképeinek s o r á t Homérosz Odüsszeiájáig szokás visszavezetni. Kifejl e t t f o r m á j á b a n a -*• kalandirodalom polgári v á l t o z a t á b a n jelentkezett, egyszerre k é t m ű f a j b a n is. Az egyik a pikareszk regény, amelyben az utazás az extenzív társadalomá b r á z o l á s kompozíciós eszköze, s a m e l y Cervantes Don Q u i j o t é j á n (1605—1615) és H . Fielding Tom J o n e s - á n (1749) á t fejlődik a modern —*• társadalmi regény o l y a n változataiig, amilyen J . Kerouac Úton (1957) vagy M. Frisch H o m o F a b e r (1957) c. regénye. A másik a -* kalóztörténet, a m e l y az utazásokhoz kapcsolódó - * b ű n ü g y i irodalom n y i t á n y a , s szintén n a p j a i n k i g folytatódó hagyományokat teremt: a hajóv a g y v o n a t u t a z á s o k során e l k ö v e t e t t b ű n t e t t e k e t kinyomozó P o i r o t mester (A. Christie), a bűnösökre g l o b e t r o t t e r k é n t les ú j t ó Angyal (L. Charteris) —>detektívtörténeteiét vagy a n a p j a i n k b a n oly d i v a t o s s á v á l t k o m m a n d ó s t ö r t é n e t e k é t , melyeknek hősei egzotikus t á j a k o n , őserdőkön verekszik á t m a g u k a t , hogy ellenfeleiket legyilkolhassák. O A 18. sz. elején D. Defoe R o b i n s o n j a (1719) i n d í t j a el a —>robinzonádok szintén kalandirodalmi d i v a t j á t , e század végén viszont merőben ú j fejezete kezdődik az u t a z á s i regénynek L. Sterne Érzelmes u t a z á s á v a l (1768). Hősével nem t ö r t é n i k s e m m i különös, u t a z á s a során nem szentel figyelmet még az ismeretlen t á j a k n a k , vár o s o k n a k sem; az emberek érdeklik csak, akik finom, m e g h a t o t t v a g y plátóian szerelmes érzelmeket, t ö r é k e n y e n illékony h a n g u l a t o k a t keltenek benne. Óriási sikere f ő k é n t a német ->szentimentalizmusb&n talált számos regényíró követőre (J. T. Hermes, J . G. Schummel, M. A. Thümmel, J . K . A. Musáus), s Jean Paul idilli ú t i t ö r t é n e t e i is nyilvánvalóan ezt az ihletést m u t a t j á k . Szélesebb körű és m a r a d a n d ó b b h a t á s a a z o n b a n inkább az - » ú t i r a j z , útinapló műf a j a i b a n volt, s a regény fejlődésében igazi utóélete az utazási keretektől független ->lélektani regényben k e z d ő d ö t t . J o g o s feltételezésnek látszik még az is, hogy a 18 —19. sz. fordulójának ->nevelődési regényei ('Goethe Wilhelm Meistere, Novális Heinrich von Ofterdingene) is e h a t á s r a szerepeltetik oly n y o m a t é k o s m o t í v u m k é n t az u t a z á s t .

O A m a g y a r i r o d a l o m b a n Krúdy Gy. 1911től haláláig írt S z i n d b á d - t ö r t é n e t e i b e n nő sajátos h a n g u l a t ú s z i m b ó l u m m á az utazás m o t í v u m a , s ezt a h a g y o m á n y t f o l y t a t j a Márai S. S z i n d b á d hazamegy (1940) és Vendégjáték Bolzanóban (1940) c. regényeiben. E g y f a j t a u t a z á s i regény Szerb A. lélektani—nevelődési remeke, az U t a s és holdvilág (1937) is; a külföldre s o d r ó d o t t m a g y a rok sorsérzéseit Hevesi S. ö r ö k í t e t t e meg a Párizsi esőben (1936). Az idegen világ érthetetlen eseményeinek f o r g a t a g á b a n elvesző ember m o d e r n víziója Karinthy F . Epep e c . regénye (1970). O (~*utazási irodalom) O írod.: A. Schneider: Die E n t w i c k l u n g des Seeromans in E n g l a n d (1901); B. Doerk: Reiseroman und -novelle ind Deutschland (1925); W . R e h m : Der Reiseroman (1928); H . Plischke: Von Cooper bis K. May (1951). Lontay

László—Martinkó

András

utcai dal: a városok közterein fellépő énekesek (eleinte f ő k é n t a vágánsok, koldusdiákok) által a lakosság körében elterjeszt e t t népszerű, k ö n n y e n megjegyezhető, s g y a k r a n zenével-tánccal egybekötve előa d o t t dalok megjelölése. Legkorábbról f e n n m a r a d t emlékei leginkább német (—• Gassenhauer, Strassenlied) és angol (-»street ballad) t e r ü l e t e n — a 16. sz.-tól ismeretesek. Modern megfelelője a —•sláger. O (—»utcai irodalom, városi népköltészet) O írod.: G. Gugitz: Lieder der Strasse (1954). Kovács Endre—Voigt Vilmos utcai irodalom; utcai költészet: elsősorban a német és angol i r o d a l o m t u d o m á n y b a n átmeneti és ú j m ű f a j o k (pl. ->moritat, street ballad, á l t a l á b a n a ponyvairodalom termékei) megnevezése. Voltaképpen a modern -*városi irodalom megjelenési f o r m á j a , amelynek n é h á n y előzménye m e g t a l á l h a t ó azonban a folklór keretében is (-»kikiáltás, vásári költészet). J e l e n t ő s része a politikai költészet s a j á t o s s á g a i t m u t a t j a (pl. a felvonulások költészete, á l t a l á b a n a —•tömegdal), de ehhez képest s z a b a d a b b , szóbeli. O (-*• munkásirodalom) Voigt Vilmos utcai kikiáltás: —*•kikiáltás, vásári szet

217

költé-

utcai költészet: —*•utcai irodalom utcaszínház: olyan színjáték, amelyet a nyílt utcán (ill. tereken, p a r k o k b a n stb.) a d n a k elő, mindenféle l á t h a t ó a n elkülönít e t t -*színpad mellőzésével. Egyes teoretikusok úgy vélik, hogy az európai színjáték

UTEJN legősibb f o r m á j a , hiszen a h a g y o m á n y szerint Theszpisz is az athéni agorán l é p e t t fel, s a —• középkori színjátékok egy részét (fők é n t a - > f e l v o n u l á s o k o n b e m u t a t o t t —> élőképeket) szintén az emberek természetes lakókörnyezetében m u t a t t á k be. Valójáb a n azonban az e f f a j t a produkciók (amelyek Keleten is m e g t a l á l h a t ó k ; pl. -*fantazíja) a kifejlett s z í n j á t é k t ö r t é n e t é b e n kivételesek, s a m o d e r n utcaszínház-fogalom (amelyet gerillaszínháznak is neveznek) az 1960-as évek végének baloldali n e o a v a n t gardista politikai színházához k ö t h e t ő . H a g y o m á n y a i sem n y ú l n a k vissza régebbre, m i n t az 1920-as évekhez, a —•proletkult színház kísérleteihez, v a l a m i n t az 1950-es évek végén fellépő off-ofif-Broadwaymozgalomhoz ( - > o f f - B r o a d w a y - m o z g a l o m ) . O Az utcaszínházi produkciók fő célkitűzése a nézők politikai mozgósítása. Előadói t ö b b n y i r e a m a t ő r ö k , akik s a j á t szövegeiket és jeleneteiket m u t a t j á k be, a napi aktualitáshoz igazított v á l t o z a t o k b a n . Az előadások közérthetősége a h a g y o m á n y o s színházi f o r m á k t ó l elütő eszközökkel párosul: rövid jelenetekkel, a hallgatóság bevonásával énekelt refrénes dalokkal, zenekísérettel, tipizáló maszkokkal, plakátszerű dekorációkkal és mozgódíszletekkel. O Az egyik legelső ilyen radikálisan politizáló utcaszínházi t á r s u l a t a P . Schuman alapította Bread and Puppet Theatre b á b j á t é k e g y ü t tese volt. H a s o n l ó szerepet j á t s z o t t az USA déli. mexikói h a t á r v i d é k é n t u r n é z ó Teatro Campesino, a ,,farmerszínház". A l a p í t ó j a és vezetője, L. Valdez az e g y ü t t e s p r o g r a m ját így foglalta össze: „ E g y ü t t e s ü n k nem a s z ó r a k o z t a t á s t t e k i n t i f e l a d a t á n a k , n e m individuális követeléseket p r o p a g á l u n k . Komoly célunk van: a farmokon dolgozó munkások szervezését a k a r j u k elősegíteni. Ahhoz pedig, hogy az emberekkel megértessük a szakszervezetek szerepét és jelentőségét, m o n d a n i v a l ó n k a t a legvilágosabban kell m e g f o g a l m a z n u n k . " O Az USA-beli underground utcaszínház másik legharcosabb t á r s u l a t a az ultrabaloldali American Playground volt. 1968-ban alakult, az 1970-es évek első felében élte virágkorát. T á m a d á sainak célpontjául a vietnami (és minden) h á b o r ú , a gondolkodás nélküli s é m á k b a m e r e v e d e t t amerikai kispolgári é l e t f o r m a szolgált. A névtelenségbe burkolózó szerzők, rendezők, előadók (az ú j baloldali sejtek) nem p u s z t á n a színpad művésziességéről m o n d t a k le, h a n e m vállalták az a k t u á l i s politikai akciók t á m o g a t á s á t , a m e l y h e z felh a s z n á l t a k bizonyos „művészetre jellemz ő " eszközöket, pl. a festészetet, a filmet, a^ zenét is. O Az utcaszínház t e r j e d é s e E u r ó -

p á b a n rendkívül gyors volt. A népszerűség oka korántsem véletlen, hiszen olyan előzményekre, alapokra t u d o t t épülni, mint B. Brecht t a n d r á m á i , v a l a m i n t az ugyancsak nagy m ú l t ú diák- és munkásszínjátszás, a politikai színház. I d e o l ó g i á j á t és d r a m a t u r g i á j á t W . Anraths és V. Augustin, a müncheni PO-FO (Politisches F o r u m ) utcaszínház alapítói f e k t e t t é k le A politikai színház tézisei (1968) c. d o k u m e n t u m u k b a n , ahol t ö b b e k között — m e g a l k u v á s t nem tűrően szálltak síkra a színjátszás politikai fórum jellegéért, s m i n d e n t ennek a célnak rendeltek alá. I s m e r t e u r ó p a i képviselője volt az utcaszínháznak az ugyancsak müncheni AGIT-Gruppé, v a l a m i n t az osztrák P. Handke is. Az 1970-es évek derekán azonban — a baloldali n e o a v a n t g a r d e széthullásával p á r h u z a m o s a n — ezek a kísérletek is elvesztették v o n z e r e j ü k e t . O (—>neoavantgardista színház, politikai színház, szabadtéri színjátszás, szubkultúra) O írod.: A. H ü f n e r : S t r a s s e n t h e a t e r (1970); J . Heilm e y e r — P . Frühlich (szerk.): Theater der E r f a h r u n g (1971); Szabolcsi M. (szerk.): A n e o a v a n t g a r d e (1981). Muzslay

László—Staud

Géza

U Tejn Lin (családi név); Maung Taja (írói név); (Mandale, 1930—): birmán (Burma) író. A függetlenség elnyerését követően jelentkezett nemzedék tehetséges képviselője. Első írásaival még egyetemista korában, 1951 t á j á n t ű n t fel a Szapej-thit és a Sumava-met-gazin c. f o l y ó i r a t o k b a n . 1953ban politikai okból rövid időre bebörtönözték, s szabadulása u t á n kezdte meg írói p á l y a f u t á s á t . Rendszeresen publikált a Mavadi és a Ngvej tari c. irodalmi folyóirat o k b a n . A városi kispolgárság, a kishivatalnokok krónikása lett. Az l962-es katonai h a t a l o m á t v é t e l t követően kapcsolatba került a k o r m á n n y a l , a B u r m a i Szocialista Program P á r t j a Lan-zin thadin ('Párthírek') c. l a p j á n a k szerkesztőbizottsági t a g j a lett. A közigazgatás nehézségeit ábrázolta Nji-ako mathi tatha ('Zavaros idők', 1969) c. elbeszéléskötetében. A h a t v a n a s évtized t á r s a d a l m i e l l e n t m o n d á s a i t t á r t a fel Ma Htvej atha hka hla-de-tav ('Ma H t v e j húsa keserűbb ízű', 1969) c. regényében, amelylyel elnyerte az év legjobb regényét megillető nemzeti d í j a t . Elbeszéléseinek gyűjteménye 1974-ben jelent meg. O írod.: G. P. Popov: B i r m a n s z k a j a l i t y e r a t u r a (1967); Anna J . Állott: T h e S h o r t Story in B u r m a (Davidson—Cordell: T h e S h o r t Story in South E a s t Asia, 1982). Bögös László U Tejn Pe Min: -+Tejn Pe Min, U

218

ÜTEME ütem: 1. baszisz ereszkedő ritmusú, s az ereszkedő sorokban n e m lehetnek emelked ő ritmusegységek, ill. fordítva. Az időmért é k e s versek jelentős részében ( m i k é n t a hangsúlyosakéban is) keverednek az emelk e d ő és ereszkedő sorok, s a sorokon belül u g y a n í g y a ritmusegységek; számos esetben pedig — a m i k o r a képlet k ö z ö m b ö s szótaghellyel kezdődik — e megkülönbözt e t é s értelmetlen. O Az -*•ütemegyenlőség jegyében fogant metrikai elméletek úgy p r ó b á l t á k e g y f o r m a ütemekből f e l é p í t e t t é m a g y a r á z n i az ilyen s t r u k t ú r á v a l valójáb a n nem rendelkező a n t i k verseket, hogy a z t állították: ahol a sor a d o t t szakasza elüt a szóban forgó ü t e m a l a p f o r m á j á t ó l , o t t ->irracionális ütemmel, ->összevont ütemmel, -* részben oldott ütemformáv al, —> oldott

219

ÜTEME ü t e m f o r m á v a l , -*rövidített ütemformával vagy csonka ütemmel állunk szemben, s ezek mind h e l y e t t e s í t h e t i k az a l a p f o r m á t . Az ütemegyenlőség d o k t r í n á j á n a k megdőlésével ezek a f o g a l m a k mind fiktíveknek bizonyultak, kivéve a csonka ütemét, de ez is szigorúan r e d u k á l t értelemmel m u t a t k o zik valóban létező jelenségnek: a csonka ütem második v e r s l á b a mindig egy, a kezdő szótagra rövidül, s ilyen ü t e m e k csak a sorok végén v a g y — r i t k á n — a metszettel k e t t é v á g o t t félsorok végén á l l h a t n a k . A teljes és csonka ü t e m e k k ö z ö t t metrikai -*•megfelelés nincsen, a csonka ü t e m e k a -*sorozatosság k r i t é r i u m a i n a k megfelelő, azonos helyen való ismétlődésük révén illeszkednek a vers r i t m i k u s rendezettségébe. O Az i d ő m é r t é k e s verselés m á s — arab, indiai — t í p u s ú rendszereiben a -*versláöaknak nevezett ritmusegységek is merőben különböznek a görög—latin lábaktól, s a fentiekben k ö r v o n a l a z o t t ütemfogalom ismeretlen; a szakirodalom n é h a használja ugyan az ü t e m t e r m i n u s t , de körvonalazatlan jelentéssel, bármilyen (akár egyszerű, akár összetett) —>ritmusegység megjelöléseként. P o n t o s a b b a n definiált viszont az indiai -»moraszámláló verselésben az ü t e m fogalma: itt v e r s l á b a k nincsenek, az ü t e m a legkisebb egyszerű ritmusegység, amelynek —>időtartama mindig azonos -*moraszámú, de a hosszú és rövid szótagok bármilyen kombinációjával kitölthető. (A j a p á n moraszámláló v e r s b e n nemhogy lábak, de ütemek sincsenek, a legkisebb ritmusegység az azonos m o r a s z á m ú ->verssor.) O 2. A hangsúlyváltó (vagy antikizáló hangsúlyos, szillabotonikus) verselésnek nevezett versrendszerben, melynek jellemvonása az, hogy az időmértékes képletekhez hasonló ritmusa l a k z a t o k a t é p í t a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályozott váltakozásával, a német terminológia g y a k r a n a ->verslábnak megfelelő hangsúlyos ritmusegységeket nevezi ü t e m n e k (Takt). E szóhasználat azért is megtévesztő, m e r t az időmértékes ütemvershez hasonló képletek a hangsúlyváltó verselésben is v a n n a k (—>ütemvers). O 3. A hang súly számláló verselés rendszereiben, ahol a hangsúlyos szótagok száma s o r o n k é n t k ö t ö t t , de helye és a hangsúlytalan szótagok száma kötetlen, a szakirodalom egy része a hangsúlyos szótagot és az ezt követő h a n g s ú l y t a l a n szótag(ok)ból álló szövegrészt nevezi ü t e m n e k . (Ha a sor hangsúlytalan szövegrésszel kezdődik, ezt ütemelőzőnek tekintik.) A terminológia önmagában n e m kifogásolható, b á r a ->kissor megjelölés p o n t o s a b b , s a szóhasználat leginkább a hangsúlyszámláló verseket az

—• ütemegyenlőség jegyében (tévesen) értelmező koncepciókhoz kötődik. O 4. Az ütemhangsúlyos verselés egyszerű r i t m u s egységeként az ü t e m e k k ö t ö t t szótagszám ú , egymástól sorkezdetekkel—sorvégekkel, ill. sormetszetekkel (mint m e t r i k a i szünetekkel) e l v á l a s z t o t t szövegegységek, a m e l y e k n e k m e g h a t á r o z o t t sorszámú (a m a g y a r b a n az első, a f r a n c i á b a n az utolsó, a lengyelben az utolsó előtti stb.) szót a g j a szabályszerűen hangsúlyos, a t ö b b i s z ó t a g hangsúlyértéke viszont közömbös. H a a v e r s különböző szótagszámú ü t e m e k ből é p ü l fel, ezeknek érzékelhető r e n d b e n kell ismétlődniük; az ismétlődésrend s a j á tos v á l f a j a az ütempárokból kialakított sorozatosság. O A m a g y a r verstan a f e n t i — viszonylag egyszerű — ü t e m a l k o t á s i s z a b á l y o k o n t ú l m e n ő e n mind a szótagszám, mind a különböző terjedelmű ü t e mek e g y m á s u t á n j a t e k i n t e t é b e n , v a l a m i n t a h a n g s ú l y értelmezésében több, e g y m á s t ó l eltérő koncepciót is kidolgozott, ezek azonban nem bizonyultak igazolhatóknak (—>magyaros verseslés). O Horváth J . megfigyelése szerint a m a g y a r hangsúlyos ü t e mek k é t t í p u s b a sorolhatók ejtésük t e m p ó ja szerint: a 4 szótagos ü t e m e k a szokványos ütemtípusba, a 6 szótagosak a gyors ütemtípusba, t a r t o z n a k . U j a b b k u t a t á s o k alát á m a s z t j á k a lassú ütemek és gyors ütemek m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é t , de n e m a fenti, puszt á n a szótagszámhoz k ö t ö t t k r i t é r i u m o k a l a p j á n , h a n e m egy ennél jóval bonyolult a b b , a különböző t e r j e d e l m ű ütemek egym á s u t á n j á h o z is k ö t ö t t szabály szerint (bőv e b b e n ->•tempó). O 5. A szakirodalom e g y része a szótag számláló verselés egyszerű ritmusegységeit, a k ö t ö t t szótagszámú, -*•szünetekkel (továbbá g y a k r a n rímekkel) t a g o l t szövegegységeket is ü t e m n e k nevezi. O 6. A n é m e t verstan az időmértékes vers és a r e t o r i k a —> &ó/o«íögalmának keresztezésével l é t r e h o z o t t egy olyan s a j á t o s k a t e g ó r i á t is, a m e l y e t beszédütemnek (Sprechtakt) v a g y tojnak, íznek (Glied) neveznek. E z olyan , , s z ó t a g k o m p l e x u m " lenne, a m e l y m i n d i g egy hangsúlyos szótag körül elhelyezkedő szótagokból áll, s h a t á r a i t a — lassú beszéd esetén jelentkező — lélegzetvételi szünetek jelölnék ki, terjedelmét tek i n t v e egy és h a t szótag közötti ingadozással. í g y fonetikai síkon megfogható jelenség lenne, amelynek — ingadozó szótagszám a m i a t t — a versritmushoz aligha lehetne köze, a szakirodalom mégis a versek — m e t r i k a i kerettől független — ritmusegységének tekinti, s r á a d á s u l a versekben kifej e z e t t t a r t a l o m által is m e g h a t á r o z o t t n a k (E. Arndt). E fogalom az orosz (recsevij

220

ÜTEME m o r á s pirrichiusok is állhatnak). S o h a sehol n e m létezett azonban olyan versrendszer, amelynek formakincsében az ü t e m egyenlőség kizárólagos szerkezeti elv lett volna, v a g y az e f f a j t a szerkezetek a k á r csak t ú l s ú l y b a k e r ü l t e k volna az eltérő időt a r t a m ú egységekből felépített szerkezetekkel szemben. O Az európai v e r s t a n történetében a z o n b a n a legnagyobb h a t á s ú i r á n y z a t o k egyike — amelyik a 19. sz.-ban úgyszólván e g y e d u r a l k o d ó volt, s n a p j a inkban sem h a t á s t a l a n — a régebbi zenei ü t e m r e n d m i n t á j á r a ezt a szerkezeti elvet t e k i n t e t t e a v e r s r i t m u s egyetlen lehetséges f o r m á j á n a k , s e n n e k megfelelően m i n d e n versszerkezetet az ütemegyenlőség jegyében igyekezett m a g y a r á z n i . E koncepció a klasszikus görög időmértékes m e t r u m o k k a l foglalkozó 19. sz.-i n é m e t v e r s t a n b a n szület e t t meg, ami n e m c s a k azért különös, m e r t e m e t r u m o k k ö z ö t t az ilyen szerkezetek egyenesen r i t k á k , h a n e m azért is, m e r t közt u d o m á s ú . hogy m á r Arisztotelész f e l h í v t a a Szerdahelyi István figyelmet arra: a görög verseknek csak egy része „azonos m é r t é k ű " , más részük „veütemarány: a görög—római típusú időgyes f o r m á j ú " . Az ütemegyenlőségi elmémértékes verselés régebbi elméleteiben az —> arszisz és a -+theszisz —• ütemrészére eső lethez a z o n b a n fogódzókat n y ú j t o t t a k Arisztoxenosz töredékei. Ezek u g y a n i s az moraszámok közötti a r á n y . A modern metrika ezeket az a r á n y o k a t (—> egyenlő arány, eredetileg zenekísérettel és t á n c o l v a előa d o t t görög énekek szövegritmusát a koreháromnegyedes arány, háromszoros arány, ográfiával és a zenei ritmussal összefonókétharmados arány, kétszeres arány, másféld o t t f o r m á b a n í r t á k le, s így lehetővé t e t szeres arány, négyharmados arány, ötharmatek egy olyan félreértést-félreértelmezést, dos arány), m i n t h o g y ritmikai—metrikai miszerint a szövegbeli r i t m u s f o r d u l a t o k jelentőségük nincsen, nem t a r t j a számon, -> mordban m é r t időértékei a tánclépések m i k é n t a -*verslábarányoka,t sem. O k o n k r é t i d ő t a r t a m a i t tükröznék. Azaz: (->•metrika) Szepes Erika nem t a r t h a t ó f e n n az az évezredes h a g y o m á n y , mely szerint minden hosszú szótag ütemegyenlőség: azon versszerkezetek sak é t m o r á s és m i n d e n rövid szótag egy m o r a játossága, amelyek elejétől végig azonos é r t é k ű , s másféle szótagidőérték nincsen; i d ő t a r t a m ú , s egymással metrikai —• megfeh a ugyanis az ősidők görög táncosai a hoszlelésben álló ritmusegységekből épülnek fel. szú szótag ejtésekor éppen u g r o t t a k , a k k o r A legelterjedtebb versszerkezeti megoldáe m i a t t e szótag ejtésideje lerövidült másfél sok egyike, főként az ütemhangsúlyos versemorányi -»irracionális időtartamra,, s m á s lésben, ahol igen gyakori, hogy a költemét á n c f o r d u l a t o k esetén a szótagidők másnyek e g y s o r f a j ú a k s a sorok azonos szótagk é p p is m ó d o s u l h a t t a k . Minthogy pedig az számú ütemekből állnak (mint a m a g y a r ókori görög t á n c o k koreográfiája n y o m t a -^•ősi nyolcas, a 6 || 6 tagolódású —yfelező lanul t ű n t el az idők mélyén, így a szövegek tizenkettes stb.) v a g y e g y ü t e m ű e k (mint a szótagidőértékeinek á t s z á m í t á s a k o r semfrancia -+octosyllabe), v a l a m i n t a szótagmiféle t é n y nem z a v a r h a t t a meg a z t a töszámláló verselés hasonló s t r u k t ú r á j ú verseirekvést, hogy a képleteket a tánclépésekre ben. Ismeretes a moraszámláló verselésben való hivatkozással egyforma —•ciklikus is (ilyen pl. a l á b a k r a t a g o l h a t ó csaupáí), verslábak s o r o z a t á v á magyarázzák á t . Nem de viszonylag r i t k á b b a görög—latin típusú arról volt szó t e h á t , hogy a koreográfia időmértékes verselésben, m e r t ebben az azoismeretében h a t á r o z t á k meg a versek szónos Iábakból-ütemekből felépített versek tagidőit (ami e g y é b k é n t módszertanilag ritmusegységei sem mindig azonos időtarszintén hibás e l j á r á s lett volna, hiszen a t a m ú a k , t e k i n t e t t e l arra, hogy az alaplát á n c r i t m u s a és a t á n c közben énekelt szöb a k és a helyettesítő l á b a k m o r a s z á m a eltéveg r i t m u s a k o r á n t s e m vág egybe m i n d e n rő lehet (pl. a 3 m o r á s j a m b u s o k , trocheuesetben), h a n e m arról, hogy a szövegbeli sok helyett 4 m o r á s spondeusok vagy 2

takt) szakirodalomban is használatos (M. L. Gaszparov), m i n t a —>prózaritmus egysége (még beszédritmus). A német terminológia n y o m á n keletkeztek a m a g y a r -*szóZamkoncepciók is. O (->ritmusegység) O írod.: R . V o l k m a n n — H . Gleditsch: Rhetorik u n d Metrik der Griechen und Römer (1901); P . Maas: Griechische Metrik (1923); F . Vollmer: Römische Metrik (1923); Horv á t h J . : Rendszeres m a g y a r v e r s t a n (1951); B. Snell: Griechische Metrik (1957); E. A r n d t : Deutsche Verslehre (1960); D. Korzeniewski: Griechische Metrik (1968); Lotz J . : Metrika (Hel, 1973, 1.); M. L. Gaszparov: Szovremennij russzkij sztyih. Metrika i r i t m i k a (1974); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981); Elekfi L.: Beszédü t e m , versütem (Magyar Nyelvőr, 1982, 2.); Szerdahelyi I.: F o r t u n a szekerén (1987); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991); Szerdahelyi I.: V e r s t a n mindenkinek (1994).

221

ÜTEME ütemegyenlőség doktrínájából k i i n d u l v a elképzeltek m a g u k n a k egy h a j d a n i t á n c o t , s aztán e képzeletbeli táncra való h i v a t k o zással vélték bizonyítani, hogy a szöveg moraértékei o l y a n o k , hogy megfelelnek az ütemegyenlőség d o k t r í n á j á n a k . O Elsőként A. Boeckh értelmezte így Pindarosz -*•daktiloepitritusa,it; bonyolult t ö r t s z á mokkal d o l g o z v a állította, hogy pl. a második -+epitritus ( ) hosszú szótagjai közül az első 2, a második 12/7, a h a r m a d i k 9/7 mora é r t é k ű . Az így, s z á m t a n i alapon egyenlővé k e r e k í t e t t ciklikus verslábak koncepciója a törtszámok összeadásának síkján egyre tökéletesebb lett: A. Apel, W. Christ, A. Rossbach, R. Westphal, H . Gleditsch, a 19. sz. és a századforduló reprezentatív i d ő m é r t é k e s verstanai m i n d ezt az elvet é r v é n y e s í t e t t é k . Ahol még így sem sikerült a kikerekítés, mert a képletek bizonyos p o n t j a i n t ú l kevés szótag v o l t ahhoz, hogy az egyenlő időértéket valószínűsíteni lehessen, o t t a s z ó t a g o k a t pótló —>• szünetek feltételezésével t ö l t ö t t é k ki a h i á n y t . Az így i d ő t a r t a m b a n egyenlővé m a g y a r á z o t t képl e t d a r a b o k n a k természetesen r i t m i k a i l a g is e g y b e v á g ó a k n a k kellett m u t a t k o z n i u k ; ezért dolgozták ki a -*megfelelés o l y a n koncepcióját, a m e l y i k m a g y a r á z a t o t t u d o t t n y ú j t a n i a r r a , m i k é n t helyettesíthetnek adott alapforma k a t olyan k é p let darabok, amelyek t ő l ü k mind a szótagszám, mind a l e j t é s f o r m a tekintetében igencsak különböznek. A —>részben oldott verslábforma, oldott verslábforma, rövidített ütemforma, összevont versláb fogalma és a —>csonka ütemek k i t á g í t o t t értelmezése o d a vezetett, hogy g y a k o r l a t i l a g bármiféle k é p l e t d a r a b ra azt l e h e t e t t mondani, hogy az akármilyen más k é p l e t d a r a b ilyen v a g y o l y a n módosult a l a k j a , t e h á t helyettesítője. O Ilyen felfogásban az első ->aszklépiadészi strófa képlete így f e s t e n e :

a m e l y b e n épp a trocheusok s z á m a a legkisebb? O E szembetűnő e l l e n t m o n d á s o k r a m á r a századforduló idején felfigyelt O. Schroeder, aki elsőként f e j t e t t e ki azt a tételt, h o g y a görög versek jó része n e m b o n t h a t ó se lábakra, se ü t e m e k r e . Elgondolását U. Wilamowitz-Moellendorff fejlesztette tov á b b , m a j d P. Maas é p í t e t t e ki átfogó elm é l e t t é . Eszerint az a n t i k versszerkezetek n e m h o g y az ütemegyenlőség d o k t r í n á j á h o z n e m igazodnak, de v a n n a k olyan szerkezeteik, amelyekben a sorokon belül, v a g y a k á r a strófákon belül sincs r i t m i k u s ismétlődés; a versjellegű ismétlődés kritériumain a k az is eleget tesz, h a u g y a n o l y a n képletű sorok (—• sorvers), periódusok (-*periódusvers), kólonok (->kólonvers), strófák (->strófavers) ismétlődése b i z t o s í t j a a —>sorozatosságot. A fenti aszklépiadészi strófa valódi k é p l e t e t e h á t így fest:

- - I - " " I - A|| 1 "I- A A - - 1 - " " I - A|| 1 — — I — — I - A|| | A A m a g y a r á z a t szerint e vers trocheusokból áll ( de a t r o c h e u s o k a t a d o t t helyeken „ciklikus d a k t i l u s o k " ( helyettesítik, s ahol így sem j ö n ki a képlet, o t t szünetek (jelük: A) p ó t o l j á k a hiányzó m o r á k a t . A magyarázat erőszakoltságát n y i l v á n v a l ó v á teheti, hogy a 22 láb közül csak négynek kell valódi t r o c h e u s n a k lennie, az összes többi más a l a k ú , s igencsak furcsa, hogy 18 lábat kell m i n d e n f é l e elméleti meggondolásokkal t r o c h e u s s á átértelmezni négy trocheus k e d v é é r t : miféle trochaikus vers az, 222

00 | II 00 1 || oo|0 0- " " —

"

-

ahol is a -+glikóneus kólón ismétlődik, az utolsó sorban ö n m a g á b a n állva, az első hár o m s o r b a n pedig úgy, h o g y az -*aiol bázis ( o o ) é s a - v v - " - a l a k ú képletrész közé egy -*choriambus b ő v í t ő eleme épült be, u t á n a kötelező metszettel a görög költés z e t b e n általános -*•kólonbővítési szabál y o k n a k megfelelően. E felfogás lényege teh á t az, hogy a szövegek tényleges időértékv i s z o n y a i t tükröző k é p l e t e k e t állít fel, a v a l ó b a n ismétlődő ritmusegységeket rögzíti, s n e m állít fel egy n e m létező ütemegyenlőség k i m u t a t á s a érdekében olyasféle tételeket, hogy a d o t t esetekben a d a k t i l u s is t r o c h e u s , de egyetlen hosszú szótag is pót o l h a t egy trochaikus l á b a t . A mai korszerű v e r s t a n i m u n k á k m á r c á f o l a t r a sem érdem e s í t e t t , említés nélkül h a g y o t t elgondol á s k é n t lépik át a görög—latin időmértékes vers ütemegyenlőségi koncepcióit (s legfelj e b b kuriózumértéke v a n . L. E. Rossi kísérletének, aki a -> tempó -*aprózás$a\ v a g y nyújtással történő —»kiegyenlítődési törekvésével próbálta feléleszteni ezt a teóriát). O A századforduló idején viszont e szemlélet h a m a r á t t e r j e d t a n é m e t hangsúlyos verselés elméletébe is, olyan mértékben, h o g y még a n y i l v á n v a l ó a n egyenlőtlen szótagszámú egységekből felépülő germán verselést is egyenlő szótagszámú ütem e k sorozatosságává m a g y a r á z t á k á t ->ütemelőzők és szünetek segítségével. A. Heusler tekintélye i t t e felfogást egészen a legutóbbi időkig uralkodó jellegűvé t e t t e . Á t v e t t e az ütemegyenlőségi koncepciót az

ÜTEME angol v e r s t a n is (W. Thomson, G. R . Stewart, D. Staufer), és ez érvényesül az orosz —*taktometrikus elméletben. O H o g y a századforduló idején írt, az időmértékes versről szóló m a g y a r s z a k m u n k á k (Pecz V., Tolnai V., Négyesy L.) szintén ezt a felfogást t ü k r ö z t é k , érthető, hiszen ez idő t á j t a legrészletesebben kidolgozott, legkorszer ű b b n e k m u t a t k o z ó elméletként közvetíthették. Horváth J . ilyen elgondolásai azonban m á r a n a k r o n i s z t i k u s a k voltak, s a későbbiek n e m értékelhetők m á s k é n t , mint a m a g y a r v e r s t a n elszigeteltségére valló orientációs z a v a r o k n a k . O Négyesy L. az —>ütemfeleződés koncepciójához kapcsolva a m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s versre is kiterjesztette az ütemegyenlőségi elméletet. Elgondolása szerint a m a g y a r o s verselés ü t e meinek mindegyike négyszótagos, e négy szótagból azonban egy v a g y k é t szótagot szünet is p ó t o l h a t . A m e n n y i b e n az ü t e m e t két szótag tölti ki, a k k o r „ide természetesen hosszú szótagok v a l ó k " , ha viszont négy, a k k o r „a félütembe j u t ó mindkét szótag r ö v i d " , bár verselésünk e t e k i n t e t b e n „ i n k á b b törekszik a szabályosság felé, mintsem következetesen g y a k o r o l n á " . E felfogást — némi módosítással — Horváth J . is á t v e t t e , jóllehet n y i l v á n v a l ó a n téves: egyrészt a m a g y a r ü t e m h a n g s ú l y o s verselésben léteznek egyszótagos és négyszótagosnál n a g y o b b ü t e m e k is, másrészt a jelzett időmértékes elvet költőink sose alkalm a z t á k s az a szövegekben még tendencia jelleggel sem k i m u t a t h a t ó , h a r m a d r é s z t pedig h a e versrendszerben minden ütem egyf o r m a i d ő t a r t a m ú lenne, a k k o r a m a g y a r költészet egy minden kifejezési lehetőség nélküli, dallamtalan, m o n o t o n sémához igazodnék. S a j á t o s m ó d o n azonban a Horváth J . elgondolásával szembeállított —>tagoló vers koncepció is a —»kiegyenlítődésre é p í t e t t ütemegyenlőségi elméletek egyike m a r a d t . Az ú j a b b m a g y a r verstani szakirod a l o m r a viszont az ütemegyenlőség doktrín á j a m á r nem jellemző. O (-*versszerkezet, időtartam, ritmusegység) O írod.: A. Boeckh: Über die Versmasse des P i n d a r o s (1801); A. Apel: Metrik (1814—1816); W . Christ: Die metrische Ueberlieferung d e r Pindarischen Oden (1867); uő: Metrik der Griechen u n d R ö m e r (1874); Pecz V.: L a t i n verstan és prosodia (1881); A. Rossbach —R. W e s t p h a l : Theorie der musischen K ü n s t e der Hellenen (1885—1889); Négyesy L.: Magyar v e r s t a n (1898); Tolnai V.: Verstani kérdések ( E P h K , 1899); R. Volkm a n n — H . Gleditsch: R h e t o r i k und Metrik der Griechen und R ö m e r (1901); U. v o n Wilamowitz-Moellendorff: Griechische

Verskunst (1921); W. T h o m s o n : T h e R h y t h m of Speech (1923); P. Maas: Griechische Metrik (1923); A. Heusler: Deutsche Versgeschichte (1925—1929); G. R . Stewart: T h e Technique of English Verse (1930); A. Heusler: Die altgermanische D i c h t u n g (1941); D. Staufer: T h e N a t u r e of P o e t r y (1946); H o r v á t h J . : Rendszeres magyar v e r s t a n (1951); L. E. Rossi: Metrica e critica stilistica (Studi di metrica classica, 1963); V a r g y a s L.: Az Ady-versek r i t m u s á hoz (It, 1976, 4.); Szepes E r i k a — S z e r d a h e lyi I.: Verstan (1981); Kecskés A.: A mag y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991). Szerdahelyi István ütemelő vers; ütemes vers: a m a g y a r hangsúlyos vers egyik megjelölése a régebbi szakirodalomban. P o n t a t l a n , m i n t h o g y az -*ütem m á s versrendszerekben is alapvet ő —>ritmusegység; az ú j a b b terminológia ezért az —•ütemhangsúlyos verselés szakkifejezést h a s z n á l j a . O Németh~L. koncepciójáb a n a 19. sz.-i „ütemelő, nemzeti versform a " a l a c s o n y a b b r e n d ű a —>tagoló versnél, m e r t „az ü t e m olyan tag, melyben a szótagszám eleve m e g h a t á r o z o t t , a hangsúly pedig minél élesebb", s ezért túlságosan doboló r i t m u s t ad, míg a tagoló vers m e n t e s ettől és gyökereit tekintve is i n k á b b felel meg a m a g y a r h a g y o m á n y o k n a k . Ez az értékelés v i t a t o t t . O írod.: N é m e t h L.: Magyar r i t m u s (Az én k a t e d r á m , 1975); uő: Molnár Albert zsoltárai és r i t m i k á j u k (uo.); Szepes Erika—Szerdahelyi I.: Verstan (1981); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás t ö r t é n e t e (1991). Szerdahelyi

István

ütemelőző; felütés; anakruszisz {görög 'intonálni', 'a h a n g o t m e g a d n i ' ) ; anacrusis; Auftakt { n é m e t ) : a versszövegnek az a része, amely egy sor vagy más, n a g y o b b ritmikai egység elején megelőzi az első olyan beszédelemet, amelynek r i t m u s a l k o t ó szerepe van. Az európai r i t m i k á b a n a ->germán verselés elméletéből ismeretes, amelyben az első h a n g s ú l y t megelőző rész a sorban ütemelőző. Az ógermán verselésben hosszú — kivételesen hét szótagnyi — ütemelőzővel is számolnak. De örökölte a n é m e t és skandináv vers is. Az ú j a b b —•antikizáló hangsúlyos verselésben u g y a n elvileg nem létezik, mivel o t t a h a n g s ú l y t a l a n és hangsúlyos szótagok váltakozása u t á n o z z a a klasszikus m é r t é k e k lábait, t e h á t az egy szótagos ütemelőző t k p . —>jambus, a két szótagos pedig -*daktilus, ahol a hangsúlyt a l a n rész a -*theszisznek felel meg, a hangsúlyos pedig az -tarszisznak, s a kettő

223

ÜTEME egyetlen, o s z t h a t a t l a n egység. Mégis az ú j a b b n é m e t v e r s t a n igyekszik függetleníteni a n é m e t verset a nyelvétől idegen időmértékes vers f o g a l m á t ó l , s ezekre a form á k r a is ú j b ó l alkalmazza a —•hangsúlyt és az ütemelőzőt. O Ismeretlen olyan ritmusrendszerben, a m e l y az egységek végén levő hangsúlyból ill. megnyúlásból alakul, m i n t a francia. U g y a n c s a k ismeretlen az időmértéken alapuló klasszikus versben. Elvileg a m a g y a r versben sem létezik. A —•tagoló vers e g y b e m o n d o t t szólamokból alakul, amikor viszont i d ő m é r t é k e s f o r m á k a t alkalmazunk. a klasszikus vershez hasonlóan rövid és hosszú szótag e g y ü t t alkot egységet. Gábor I. ü t e m e l ő z ő t vélt fölfedezni az ómagyar versben, n e m c s a k sor elején, h a n e m közepén is. A z o n b a n példái nem meggyőzők: u g y a n a z t a szót hol hangsúlyosnak veszi, hol h a n g s ú l y t a l a n ütemelőzőnek, gyakran m a g á t az á l l í t m á n y t is. Viszont helyesen m u t a t o t t rá, hogy nagy versművészeink — Arany, Petőfi — a hangsúly eltolásával ütemelőző-szerű érzést keltenek, s ezzel is v á l t o z a t o s s á igyekeznek tenni a 12-es e g y h a n g ú s á g á t . Mindezt t a g a d t a Horváth J . Kétségtelen a z o n b a n , hogy van olyan jelenség a m a g y a r nyelvben is, amely hasonlít az ütemelőzőhöz: a névelő, kötőszó szólamközti elhelyezkedése; ezek u t á n mindig hangemelkedés következik, s ennek nyoma v a n a versben is. Mindkét szófaj, valamint az olyan rövid közbevetések, mint „ j a j " , „ h a j " , a szólamok közt foglaln a k helyet, és aszerint t a r t o z n a k az előzőhöz vagy a következőhöz, hogy melyiknek terjedelme k í v á n j a vagy engedi meg. Pl.: Majd elvisszük, | amerre a | nap lejár, Arra, tudom, | a gazdája | sosem jár. . .. Ha levágtam | a lábárul j a békót. . . . (Népdal)

A névelő u t á n még a k k o r is érzünk kis emelkedést, h a az ü t e m elején v a n , m e r t hiszen a fenti sort k i m o n d h a t o m úgy is: H a | levágtam a | lábárul a | békót.

Különösen érezzük a kötőszó u t á n : Bort- ittam én, | boros vagyok, Hazamennék, | de nem tudok (Czuczor G.)

időmértékes verselés sem ismeri, m i n t h o g y a klasszikus g y a k o r l a t n a k megfelelően szótaghosszúsággal a l a k í t j u k ki. Az ú j a b b j a m b u s t a z o n b a n m á r függetlenítették költőink a szigorú szótaghosszúság-képlettől, hogy közelítsék a természetes m a g y a r beszédhez. I n k á b b a rövid és hosszú szótagok összegének átlagos i d ő t a r t a m á t valósítják meg lassításokkal és megszaladásokkal, arra is ügyelve, hogy a szólamhangsúlyok egy-két főhelyen egybekerüljenek a j a m b u s arsziszaival. H a ezt az első j a m b u s b a n éppen kötőszó, névelő vagy valami felkiáltás u t á n i emelkedő szólam-kezdettel érik el, a k k o r nyelvérzékünk m á r ütemelőzőt érzékel. A százafordulóra a j a m b u s még kis költők kezén is k a p h a t o t t egészen népdalszerű h a n g z á s t az ütemelőző, ill. a hangsúlyelosztás segítségével. Pl.:

Kend nagy bűnös, Szántó Kovács

Es nincs mentsége, semmi

De van uram: hogy dús e fold

S a népnek nincs mit enni. (Kozma A.: Szántó Kovács)

A négyes és negyedfeles j a m b u s szótagszám á n a k és utolsó tiszta időmértékének pontos b e t a r t á s a is elegendő „ m i n i m u m " m á r ebben a k o r b a n a j a m b u s éreztetésére. De mivel az első emelkedők és még néhány a sorokon belül egybeesik a m o n d a t h a n g súllyal, ez a n n y i r a élénkíti és magyarossá teszi a r i t m u s t , hogy szinte népdalszerű h a n g z á s t ad a versnek. Le is í r h a t j u k k é t 14-es népdalsorba, ha első szavait ütemelőzőnek f o g j u k fél: Kend || Natjy bűnös, Szán-|tó Kovács, és | nincs mentsége | semmi. De || Van uram, hogy | dús e fold s a | népnek nincs mit | enni.

Az első ü t e m h a t á r t ó l eltekintve tökéletesen tagolódó, nagy m o n d a t h a n g s ú l y o k k a l kiemelt 4 + 4 + 4 + 2-es ü t e m e k e t kapunk, világosan érezhető ütemelőzővel. N a g y költőinknél is n é h a ugyanilyen világosan érezzük, pl. a következő versszak 1—3. sorában: Jaj, minden üdvünk búval viselős. Az if jú ágon boldog alma kél, De százezer mérföldről már a szél Kiindult, melytől zuhan a gyümölcs. (Tóth A.: Boldogság)

Gábor I. p é l d a m o n d a t á b a n : Egy némber, egy | özvegy, egy | Aosködő asszony, (Arany J.: Murány ostroma)

De minthogy ü t e m elején összeolvad a következő s z a v a k k a l , és velük e g y ü t t vesz részt a ->kiegyenlítődésben, a tagoló versben nem lehetséges. O Elvileg a m a g y a r

Vagyis a 20. sz. m a g y a r költészetében m á r kétségtelenül számolnunk kell ütemelőzővel. O írod.: Vargyas L.: Magyar vers — m a g y a r nyelv (1966). Vargyas Lajos

224

ÜTEME O A m a g y a r verstani viták egyik visszatérő kérdése, hogy verselésünkben van-e ü t e m előző, s h a igen, mi a szerepe. E viták a k k o r lángoltak fel, amikor Gábor I. azt állította: a régebbi, kötetlen szótagszámú m a g y a r énekvers-szövegek a r r a vallanak, hogy az ősi m a g y a r ritmust a ->germán verselés sajátosságai jellemezték, s ennek akkori (ma m á r m e g h a l a d o t t ) m a g y a r á z a t á t alapul véve ú g y vélte, hogy ahol a sor v a g y ü t e m nem kezdődik logikai hangsúllyal, o t t mindig ütemelőző van. Elgondolását a k ö t ö t t szótagszámú versekre — pl. Arany J . Told i j á r a — is alkalmazta, amely így különböző (1—4 szótagos) ü t e m e k szabályozatlanul keveredő s o r o z a t á n a k m u t a t k o z o t t . O E l g o n d o l á s á t Horváth J . megsemmisítő bír á l a t t a l fogadta, aki a „jövevény f o r m á k " ról szólva az emelkedő ritmusú „ n y u g a t európai j ö v e v é n y f o r m á k " - k a l kapcsolatb a n is foglalkozott az ütemelőző problémáival. Szembeszállt azokkal a nézetekkel, melyek szerint ütemelőzőnek t e k i n t e n d ő k az emelkedő sorok első rövid szótagjai, „ m i n t h a az ütem, s azzal a sor jellemző lejtése csak első hosszú szótagjával kezdődnék, s így a jámbusi és anapaestusi sor is ereszkedő lejtésűvé minősülne á t " . Horváth J . szerint a m a g y a r ritmusérzék n e m t u d mit kezdeni az ilyen értelemben v e t t ütemelőzővel: számára ugyanis az első kimond o t t szótaggal a sor m á r elkezdődött, s ezzel indul a sor lejtése. V a n azonban szerinte is o l y a n ütemelőző, amelyet a m a g y a r ritmusérzék is elfogad: olyan „ ü t e m c s o n k " a sor kezdetén, mely a megelőző sor végén f é l b e m a r a d t ütemrésszel tartozik össze, a z t m i n t e g y f o l y t a t j a , és teljes ü t e m m é egészíti ki. í g y pl. Kölcsey F . A Földhez c. töredékében:

Szent kebeledből

Mintha újra hallanók a pusztán

H I - - I - - I- H - H A lázadt ember vad keserveit,

Gyilkos testvér botja zuhanását

H l - -I —I S az

O Hegedűs G. így foglalja össze nézeteit: „az emelkedő n y u g a t - e u r ó p a i verssoroknál, illetőleg ezek közt is a m a csoportnál, ahol az időmértékes j a m b u s közeledik a magyaros ütemes hangsúlyozáshoz, az ütemelőzővel m i n t s a j á t o s prozódiai egységgel kell számolnunk. E s ez éppen a legmodernebb m a g y a r verselés egyik központi probl é m á j a . " O írod.: G á b o r I.: A m a g y a r ősi r i t m u s (1908); uő: A m a g y a r r i t m i k a válaszút ja (1942); H o r v á t h J . : A középkori m a g y a r vers r i t m u s a (1928); uő: Rendszeres m a g y a r v e r s t a n (1951); H e g e d ű s G,: A költői mesterség (1959); Gáldi L.: I s m e r j ü k meg a v e r s f o r m á k a t (1961). Kovács Endre O A probléma megoldásakor a b b ó l a tényből i n d u l h a t u n k ki, hogy az időmértékes verselésben előfordul, hogy a sorok elején egy (ritkán két) szótagos olyan szövegrészek találhatók, amelyek metrikailag közömbösek (egyformán lehetnek rövidek és hosszúak), s világosan elkülönülnek a sor többi, azonos lábakból, ütemekből álló részétől. E sorok t e h á t egyébként szabályos láb- vagy ütemvers-képleteket m i n t á z n á nak, csak az élükön álló rész ü t el t ő l ü k . Petőfi S. Szeptember végén c. k ö l t e m é n y e pl. szabályos d a k t i l i k u s vers, ha eltekint ü n k sorkezdő első szótagjaitól, a m e l y e k hol hosszúak:

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok

Fesle ki hajdan

H I —

I-

Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt

Az emberi nem

Az ilyen jellegű ütemelőzők egy része e g y é b k é n t szerinte —* ritmusváltásként is értelmezhető. O Gáldi L. is úgy vélte, hogy csak kivételesen f o l y a m o d h a t u n k verstani elemzéseinkben „az ütemelőzőnek a m a gyar versrendszertől teljesen idegen és zeneileg is aránylag modern f o g a l m á h o z " , í g y pl. Vörösmarty M. A vén cigány c. versének olykor m a g y a r r i t m u s b a forduló trocheusai közé egy-egy j a m b i k u s lejtésű sor is kerül: ezeket ütemelőző beiktatásával is értelmezhetjük: 15

- - H -

első árvák sírbeszédeit.

hol pedig rövidek: De látod amottan a

téli

világot?

s így a vers metrikai értelmezését bizonytal a n n á (s hevesen v i t a t o t t á ) teszik. Az ütemelőző fogalma t e h á t az ilyen — a hangsúlyos verselésben is előforduló — esetekben megkönnyíti, hogy egyszerűbb f o r m á r a hozható, á t t e k i n t h e t ő képletekkel dolgozzunk, s használata ilyen — de csak ilyen

225

ÜTEME — esetekben i n d o k o l t . O Nincsen értelme viszont ütemelőzőkről beszélni a -ygermán verselés esetében, amelynek s z a b á l y a — a t ö b b i hangsúlyszámláló verséhez hasonlóan — valójában igen egyszerű: r i t m u s e g y ségeiben csak a hangsúlyos szótagok száma k ö t ö t t , a h a n g s ú l y t a l a n o k é s z a b a d o n vált a k o z h a t . I l y e n k o r ugyanis az ütemelőzőkkel operáló k é p l e t e k nem m e g k ö n n y í t i k , hanem á t t e k i n t h e t e t l e n n é teszik a leírást. Még kevésbé látszik g y a k o r l a t i a s n a k a német és spanyol v e r s t a n azon szerzőinek eljárása, akik (s melletük n é h á n y orosz verst a n is) az e g y é b k é n t minden t e k i n t e t b e n szabályos lejtésű hangsúlyos j a m b i k u s vagy anapesztikus stb. sorok első egy, ill. k é t szótagját a z é r t deklarálják ütemelőzőnek, hogy így v a l a m e n n y i s o r f a j u k ereszkedő vé m a g y a r á z h a t ó legyen. O (—>vers) O írod.: Torkos L.: K ö l t é s z e t t a n t a n o d a i és m a g á n h a s z n á l a t r a (1871); R o z v á n y V.: A nyugat-európai f o r m á k m a g y a r fejlődése (Nyűg, 1911); Sik S.: Verselésünk l e g ú j a b b fejlődése (It, 1918); Király Gy.: Az ősi nyolcas kérdéséhez (Magyar Nyelv, 1918); Hegedű L.: A m a g y a r nemzeti v e r s r i t m u s kérdése (1934); Kiss F . : József A t t i l a r i t m i k á j a (TtK, 1956—1957); Szabolcsi B.: Vers és dallam (1959); E . A r n d t : Deutsche Verslehre (1960); R . B a e h r : Spanische Verslehre auf historischer Grundlage (1962); T. Navarro: Métrica espanola (1968); B . V. Tomasevszkij: R u s s z k o j e sztyihoszlozsenyije (1971); K a r d o s L.: író, írás, irodalom (1973); V. Zsirmunszkij: T y e o r i j a sztyiha (1975); Szepes E r i k a — S z e r d a h e l y i I.: Verst a n (1981); K e c s k é s A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás története (1991); Szerdahelyi I.: V e r s t a n mindenkinek (1994). Szepes Erika—Szerdahelyi

István

ütemes vers: -+ütemelő vers ütemfeleződés: Négyesy L. elgondolása a magyar ü t e m h a n g s ú l y o s vers ütemeinek belső tagolódásáról. Szerinte ezek az ütemek az időmértékes vers ->arszisz és ->theszisz t a g o l ó d á s á n a k (vagy a zenei ütemek hagyományos felfogásának) megfelelő oszt a t ú a k : itt is ,,a t a k t u s mindig k é t részből áll, egyikben v a n az ictus, az energia: erős taktusrész, a m á s i k , melyben csak közönségesen e j t e t t szótagok v a n n a k : a gyönge taktusrész". P é l d á j a : Maga vivé | Rozgonyiné Ellenük a | gályát, Követi a | sok dalia Lobogós rui/«íját. (Arany J . )

E példából Négyesy a z t szűrte le, hogy „minden m a g y a r t a k t u s k é t teljesen egyenlő félre oszlik. T e h á t az erős taktusrész egyenlő a gyöngével, a r á n y u k ez: 2 : 2. Ez a taktusfeleződés t ö r v é n y e . " Verstana második k i a d á s á b a n e t é t e l t azzal módosította, hogy s z ó r v á n y o s a n előfordulnak olyan ütemeink is, amelyeknek egyik része csak fele a k k o r a , m i n t a másik, t e h á t harmadrésze az egésznek, s ahol ilyen módon nem ütemfeleződés, hanem ütemharmadolás érvényesül: Szalad, a | kakas, \ kapja a | férget, Szalad a | féreg, | kapja a | furkót.

A fenti példa 2. és 4. ü t e m e i b e n a h a r m a d o lás ú g y értendő, hogy egy-egy szótagos szünet p ó t o l j a a hiányzó s z ó t a g o k a t (—•ütemegyenlőség). O E koncepcióhoz csak Hodossy B. és Horváth J . csatlakozott, s ők is f e n n t a r t á s o k k a l . Hodossy az ütemfeleződést á t v e t t e , de a h a r m a d o l á s t nem, Horváth J . pedig a h a r m a d o l á s t úgy vezette vissza a feleződés t ö r v é n y é r e , hogy azt állít o t t a : a „Szalad a k a k a s " típusú sorok két, e g y e n k é n t h a t szótagú ütemből állnak, s ezek a négy szótagosak —>aprózássa,\ felg y o r s í t o t t t e m p ó j ú , s így i d ő t a r t a m b a n e g y e n é r t é k ű válfajai. Horváth J . az így ált a l á n o s í t o t t ütemfeleződési t ö r v é n y h e z i d o m í t o t t a z u t á n minden sorfájt, bőségesen élve a szótagpótló szünetek koncepciójának lehetőségeivel. O Az elgondolás t ö b b szörösen téves. E g y r é s z t az arszisz—theszisz felosztás m á r az időmértékes versre v o n a t k o z ó a n is m e g h a l a d o t t á vált, itteni a d a p t á c i ó j a pedig — a fenti példákon is l á t h a t ó a n — szavaink második szótagjára is „ i c t u s t " képzel, a m i pedig a m a g y a r hangsúlyozástól idegen. Másrészt a szótagpótló szünetek elgondolása is fikció (bővebben —• szünet), s az a p r ó z á s nem vezethet olyan mértékű —• kiegyenlítődésre., hogy h a t s z ó t a g o s ü t e m e k négyszótagosokkal azonos i d ő t a r t a m ú a k k á válhassanak. O (—>ütem) O írod.: Négyesy L.: Magyar v e r s t a n (1886, 2. kiad. 1898); Hodossy B.: A m a g y a r nemzeti r i t m u s (1940); H o r v á t h J . : A m a g y a r vers (1948); Szepes E r i k a Szerdahelyi I.: V e r s t a n (1981); Kecskés A.: A m a g y a r verselméleti gondolkodás története (1991). Szerdahelyi István ütemhangsúlyos verselés: a hangsúlyos verselés egyik fő t í p u s a . O I. Altalános jellemvonásai. Az ü t e m hangsúlyos verselés a z o k b a n a nyelvekben honos, amelyek köt ö t t —> hangsúlyunk, eLZclZ cl —>szóhangsúly (az egy szótagos viszonyszók kivételével) a nyelv v a l a m e n n y i s z a v á n a k azonos sorszám ú s z ó t a g j á t n y o m a t é k o s í t j a . E hangsúly

226

ÜTEME helye n y e l v e n k é n t eltérő: eshet a s z a v a k első s z ó t a g j á r a (mint az izlandiban, észtben, finnben, csehben, szlovákban, tibetiben, t ö r ö k b e n , m a g y a r b a n ) , az utolsó szót a g r a (ilyen pl. a f r a n c i a és az örmény), de n y o m a t é k o s í t h a t j a a szavak utolsó előtti s z ó t a g j á t is (mint a lengyelben). A szerb és a h o r v á t nyelv szabad hangsúlyú u g y a n , de szóhangsúlyainak olyan nagy része esik a szóélre, hogy szintén alkalmas az ü t e m hangsúlyos verselésre, s f o r m á i n a k egy része ilyennek is értelmezhető. O E versrendszer á l t a l á n o s s a j á t o s s á g a , hogy ütemei köt ö t t -úszótagszámúak, s h a t á r a i k o n metrikai —> szünet, vagyis sorkezdet—sorvég (—*verssor), ill. -*• sormetszet áll. (Más versrendszerekben ez nincsen így; az időmértékes és a hangsúly v á l t ó verselés l á b a i n a k , ütemeinek, k ó l o n j a i n a k h a t á r á t nem jelzik okvetlenül szünetek, sőt, e forma — az ú n . r i t m u s k ö v e t é s — a r á n y l a g ritka; az a n t i k m e t r i k a kerülendőnek ítélte). Metrikai szinten — azaz a vers képletében — az ü t e m e k e n belül csak egyetlen szótag h a n g súlyértéke rögzített, az úgynevezett ütemhangsúlyos szótagé. E n n e k minden ü t e m b e n oda kell esnie, a h o v á az a d o t t nyelvben a szóhangsúly esik ( t e h á t a m a g y a r b a n minden ü t e m első, a f r a n c i á b a n utolsó, a lengyelben utolsó előtti szótagja hangsúlyos.) Az ü t e m e k többi s z ó t a g j a —• közömbös szótagnak számít. O K ö n n y ű belátni, hogy a k ö t ö t t hangsúlyú nyelvekben az azonos szótagszámú, szünetekkel tagolt szövegegységek szinte a u t o m a t i k u s a n hangsúlyos l ü k t e t é s t is nyernek, hiszen hacsak n e m kerül a metszet, ill. a sorkezdet—sorvég mellé h a n g s ú l y t a l a n viszonyszó, e szövegegységekben sorozatosan visszatérnek az azonos helyre eső szóhangsúlyok n y o m a t é kai. A hangsúlyváltó verselés (~*vers) követésére viszont a k ö t ö t t hangsúlyú nyelvek igen kevéssé a l k a l m a s a k , hiszen a -+verslá6ak hangsúlyos leképzése itt eleve előírja, h á n y szótagos szavak kerülhetnek a versbe. A m a g y a r b a n pl., ahol minden szó első s z ó t a g j a hangsúlyos, a hangsúllyal kia l a k í t o t t daktilikus lejtés azt igényelné, hogy a költő csupa h á r o m szótagos s z a v a k ból, v a g y két szótagos szavakhoz csatlakozó egy szótagos kötőszavakból stb. álló verset írjon. í g y hangsúly v á l t ó vers a m a g y a r ban gyakorlatilag nincs is. O Egyes k ö t ö t t hangsúlyú nyelvek költészetében, így a f r a n c i á b a n , v a l a m i n t (német és orosz mint á k a t követve) a csehben, szlovákban, örm é n y b e n stb. a z o n b a n időnként s z á m o t tevő törekvés a h a n g s ú l y v á l t ó képletek laza — imitációja. Még e l t e r j e d t e b b eljárás e nemzetek v e r s t a n a i b a n a v a l ó j á b a n

15*

ü t e m h a n g s ú l y o s költemények hangsúlyváltó átértelmezése a m e t r i k a i és szóhangsúlyok eltérését korlátlanul megengedő ->vershangsúlyok feltételezése a l a p j á n , vagy pedig — ahol ez az átértelmezés végképp nem m u t a t k o z i k lehetségesnek — az ütemhangsúlyos versek besorolása a minden hangsúlyszabály nélküli -úszótagszámláló verselés formái közé. O Ezzel magyarázható, hogy e versrendszer fent vázolt sajátosságait legkorábban és legvilágosabban a m a g y a r verstan i s m e r t e fel, s minthogy külföldi teoretikus p á r h u z a m o k a t nem talált, a s a j á t o s a n -* magyaros verselésre jellemző —•nemzeti versidomként írta le. O II. A magyar ütemhangsúlyos verselés fő vonásai. O 1. Történeti fejlődése. Annyi ebből mindenesetre tény, hogy az ü t e m h a n g súlyos verselés a m a g y a r költészetben — az időmértékes verseléssel szemben — nem idegen h a t á s r a , hanem belső fejlődés eredményeként j ö t t létre. Fejlődésének kezdetei, a m a g y a r -»•ősköltészet sajátosságai azonban — minthogy szöveges emlékei nem m a r a d t a k fenn — r e k o n s t r u á l h a t a t l a nok. Középkori világi költészetünkből is csak egy-két, verstanilag értelmezhetetlen töredék m a r a d t fenn írásos f o r m á b a n . A vallásos költészet emlékei — az 1300 körül keletkezett Ómagyar Mária-siralom és a 15. sz. végéről származó Enek Szent László királyról lövegei révén — jóval t ö b b fogózót n y ú j t a n a k . Változó szótagszámú soraik metrikai értelmezése v i t a t o t t ; egyes feltételezések szerint egy s a j á t o s , ősi m a g y a r tagoló vers r i t m i k á j á t őrzik, mások szerint e kötetlenség az ->énekvers általános vonásait tükrözi. O A 16. sz. elejétől bőségesen f e n n m a r a d t szöveganyag azonban már világosan m u t a t j a a szabályos, k ö t ö t t szótagszámú ütemek r e n d j é n e k megszilárdulását, s e fejlődés meglepő gyorsan vezet e t t olyan virtuóz f o r m á k kialakulásához, amilyenek e század második felében Balassi B. költészetét jellemzik. F o l y t a t ó d o t t ez a f o l y a m a t a 17. sz.-ban és a 18. sz. elején is, amikor a hosszú és rövid ü t e m e k , sorok, egymásra közelről visszacsendülő rímek teszik csipkéssé a m a g y a r r o k o k ó verset, a kuruc —•vitézi énekek r i t m u s a i t . Az ezt követő időszakban azonban az időmértékes verselés kerül előtérbe, s az ütemhangsúlyos