TérKéptelen (?) Trianon (Maps of Hungary before and after the peace treaty of 1920) 9789632625638

A trianoni békeszerződés idestova 100 éve okoz traumát generációk sorának. Még azok is fájó szívvel veszik tudomásul, ak

363 111 22MB

Hungarian Pages [79] Year 2020

Report DMCA / Copyright

DOWNLOAD FILE

Polecaj historie

TérKéptelen (?) Trianon (Maps of Hungary before and after the peace treaty of 1920)
 9789632625638

Citation preview

1920 2020

Teschen

Magyarország közigazgatása 1914-ben

s Olmütz

s

á

z

g

Bielitz

i 1 .zI

a

Újszandec

G

a

(Ncu S,:md0:z)

Tamopo1•!

0

Pros5nftz

V

a

Sambor

Egyéb országhatár Vám,egyehatár Pécs Törvényhatósági jogú város Léva Rendezett tanácsú város Sásd Egyéb település Ólálrafüred Településrész ~P.est Székesfőváros Déva Várrnegyeszékhely

í

g

z a

s

0

A Magyar Királyság határa Magyarország, Horvát-Szlavónország és Fiume határa

St,~

e

l:j,, Brunn

/

Sq.\n1slau

Települések lakosságszáma:

/"'

• ®

® @

q

100 000-nél több lakos 50 000--100 OOO lakos 30 000--50 OOO lakos 10 000--30 OOO lakos 5 000--10 OOO lakos 5 000-nél kevesebb lakos

Kolomea

Linz''

F.e Is ő.

Kloster~ neubu,Qg'

Sankt Pölkn

WeJs

Sleyr

A A u s z:

Ausztria

· 1Béc-s

íen)

s ó r '

BukoV

na An-

Orszaghatár

D D D D D D D D D D

I

6% szlovák

~



Román (oláh)

6% német, szász

(. )-

Német, szász

IS'

Horvát ~

Kun, jász

11% horvát

'

Magyar Szlovák (tót)

,,,0

Szerb (rac)

-

>-

C)

,"-'l,--r-,

Az Osztrák-Magyar Monarchia

16

Felelős

Közös minisztériumok

kormány

Osztrákmagyar hadsereg

Landwehr

Báni kormány

Honvédség

1908-tól az osztrák császár, illetve a magyar király fennhatósága alatt

Horvátországi megyék

r - - --------1 1 1

Tartományok © Cartographia Tk., Bp.

Bosznia es Hercegovina

1 1

1 1 1 1 1 L- ---------..1 1

Megyék alispánok főispánok

17

Magyarország az Osztrák- Magyar Monarchiában

Elképzelések a birodalom átalakítására

.

A probléma megoldására az igény már a kiegyezés előtt is felmerült, és a XX. század elejéig több elképzelés is született a birodalom átalakításáról. Mivel a Habsburg Birodalomban a XVI. századtól az egyes alkotóelemek - zömében rendi felépítésű országok - között csak a közös uralkodó személye jelentett kapcsolatot, az évszázadok alatt fokozatosan, az országok és tartományok ellenállásával szemben az uralkodók növelték a központi hatalom befolyását. A nemzeti eszme kiteljesedése azonban a birodalmat a szétesés szélére sodorta, amit csak az 1849-es orosz intervenció akadályozott meg. A nyugati nagyhatalmak alapvető európai érdeknek tekintették az európai egyensúlyt, ezért - a magyar törekvésekkel szemben - ragaszkodtak a nagy közép-európai hatalmi egység fennmaradásához. A Habsburg Birodalmat az orosz hegemón törekvések ellensúlyaként kezelték. Attól tartottak, hogy a birodalom romjain létrejövő kisebb államok nem tudnak ellenállni az orosz előretörésnek , ami az európai hatalmi egyensúlyt is az Orosz Birodalom javára tolná el. Az orosz birodalmi törekvésektől való félelem azonban nem csak az európai nagyhatalmak körében jelentkezett. Báró Wesselényi Miklós már a XIX. század első felében felismerte az orosz expanziós törekvésekben és a pánszlávizmust támogató orosz politikában rejlő veszélyt. Ennek kivédésére az 1843-ban „Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében" címen megjelent munkájában javasolta a Habsburg Birodalom föderalista alapon történő átszervezését. Szemlélete a korszak erősen nemzeti felfogását tükrözi. Elképzelése szerint az egyes államrészek történeti, jogi alapon kerültek volna kialakításra, ám figyelembe vett etnikai szempontokat is. Az öt részre osztott államszövetségben a német, a magyar, a lengyel és az olasz nemzetiségnek biztosított volna alkotmányos szabadságot, a délszláv népek pedig a német és a magyar területeken belül rendelkeztek volna autonómiával. Wesselényi terve volt az első a Habsburg Birodalom föderalista átalakítását szorgalmazó elképzelések közül. A későbbiek folyamán a Monarchia más népei körében is születtek olyan elképzelések, melyek a birodalom fennmaradásának szükségességét hangsúlyozták, s ennek érdekében jelentős átalakításokat javasoltak. A cseh Frantisek Palacky, liberális történész, az 1848-as prágai Pánszláv Kongresszus elnöke több föderatív megoldást terjesztett elő. Elképzelése az ún. ausztroszláv gondolathoz kapcsolódott, vagyis a birodalom fenntartását a szláv népek előtérbe állításával képzelte el. Első tervezete (1848) szerint - Wesselényihez hasonlóan - a történeti elvet alapul véve a közigazgatási határok mentén öt nagy egységre osztotta a birodalmat. Önálló egységet alkotott Magyarország, Német-Ausztria, Cseh- Morvaország és Szilézia, Galícia és a délszláv területek. Az olasz függetlenségi mozgalmak sikerét feltételezve az olasz területekkel nem számolt. Második tervezete (1849) a történeti elv mellett az etnikai határokat is figyelembe véve a birodalmat nyolc egységre osztotta. Ezen belül Ausztriát a történeti és a nemzeti elv alapján kívánta tartományokra osztani. Palacky a nemzeti elvet követve elméletileg le kívánta választani Csehországról a medence peremterületein élő német vidékeket, végső soron azonban ezt szükségtelennek minősítette a történeti Csehország hagyományaira és a Cseh-medence gazdasági egységére hivatkozva. Ugyanezt az érvelést azonban már nem alkalmazta, amikor a nemzeti elv alapján Magyarországról le kívánta szakítani a Felvidék szlovákok lakta részét, tetézve

18

Wesselényi Miklós tervezete (1843)

0

1:14300000

200

km _

© Cartographia Tk., Bp.

A Habsburg Birodalom határa 1847-ben Tartományhatár 1847-ben A tervezett alkotmányos részek határa

Frantisek Palacky első tervezete ( 1848)

0

1: 14300000

A Habsburg Birodalom határa 1847-ben _ _ _ Tartományhatár 1847-ben _ Tervezett tagállam határa

km

200

© Cartographia Tk., Bp.

Frantisek Palacky második tervezete (1849)



O 1 : 14 300 OOO

200

© Cartographia Tk„ Bp.

km _

AHabsburg Birodalom határa 184 7-ben Tartományhatár 1847-ben Tervezett tagállam határa

Magyarország az Osztrák- Magyar Monarchiában azzal, hogy a szlovákoknak nem önálló tartományt szánt, hanem azt a kialakítandó cseh országrészhez kívánta csatolni, tagadva ezzel a szlovákság nemzeti létét. Palacky elképzelése így a belső ellentmondások és sok egyéb probléma következtében lekerült a napirendről. Az. 1848-49-es magyar szabadságharc leveréséből Kossuth Lajos is alapvető tanulságokat vont le. A nyugati nagyhatalmak magatartásából arra következtetett, hogy Európa nem engedi felbomlani a dunai monarchiát, vagy megkövetel helyette egy másik hasonló egységet az egyensúly fenntartása érdekében. Ugyanakkor kezelni kívánta a szabadságharc idején kitörő véres nemzetiségi lázadások nyomán nyilvánvalóvá váló etnikai kérdéseket is. Kossuth elutasítva a Habsburg Birodalmat, a kiegyezés alternatívájaként egy a térség népeinek összefogásán alapuló, demokratikus államot képzelt el, mely közösen kezelte volna a védelmet, a külügyeket, a pénzügyeket és a gazdasági kérdéseket. A tervezet alapvetően Magyarország történeti határai mentén alkotott volna szövetséget Horvátországgal, a kialakulóban lévő Szerbiával és Romániával. A szűkebb Erdély kérdését nyitva hagyva a lakóira bízta volna, hogy különálló tagként vagy Magyarország részeként csatlakoznak az unióhoz. Az.onban a nemzetállamok korában se a magyar, se a többi nemzet képviselői nem fogadták el - sok más politikai ok mellett - a nemzetállam alternatívájaként Kossuth elképzelését. A dualizmus kialakulását követően a csehek és a horvátok részéről komolyan felmerült a Monarchia trialista irányú továbbfejlesztése. E törekvések megvalósulása esetén nyilvánvalóan bővült volna az összbirodalom társadalmi bázisa, azonban az esetleges új társországokon belül is jelentős nemzeti ellentétek feszültek. A csehek elképzelését kezdetben a bécsi udvar is támogatta, ám az végül nemcsak a magyar politika ellenállásán bukott meg, hanem elutasították a csehországi németek is. A horvát trialista elképzelések Bosznia-Hercegovina annektálása után nagyhorvát tervekké változtak, amelyek azonban Budapest és Bécs ellenállásán túl ütköztek Szerbiának egy leendő délszláv állam fölött gyakorolt hegemóniára irányuló törekvéseivel is. Rudolf halála (1889) után a trónörökössé váló Ferenc Ferdinánd a dualista berendezkedéssel élesen szemben állt, a magyar különállási törekvésekben a Monarchiát fenyegető legfőbb veszélyt vélte felfedezni. Így az erős központosítással egybekötött föderalizálás mellett állt ki. Elképzelését számos nemzetiségi politikus is támogatta. Az. egyik legkidolgozottabb tervezet a román Aurel Popovici nevéhez fűződik 1906-ban. Elképzelése alapvetően az etnikai határokon alapult, de ez elválasztotta az osztrákokat a németektől, a magyarokat pedig a székelyektől. Valamennyi tervezetből látszik, hogy a problémát egyiknek sem sikerült az összes fél számára kielégítően megoldani, és bár az összes szerzőnek saját nemzete felé hajlott a keze, mégis valamennyi elképzelés szerint föderatív alapon szerveződött volna a birodalom. A Monarchia két legnagyobb nemzetisége közötti kiegyezés azonban a magyar politikai elit Béccsel kötött kompromisszuma volt, amely egyesíthette ugyan a Magyar Királyság XVI. század óta szétszakadt történelmi államrészeit, de figyelmen kívül hagyta a Monarchia egyéb népeinek érdekeit, és így magyar belüggyé változtatta a Magyarországon belüli nemzetiségi kérdést.

Kossuth Lajos Dunai Föderáció terve (1862) T

Lemberg 0

/

'
Á

n 1 :5200000

Magyarország határa 1910-ben Magyarország és HorválSzlavónország halára 1910-ben

1 0km

----===' © Cartographia Tk., Bp.

20

A

S

Z

E

R

B

Magyarország az Osztrák- Magyar Monarchiában

Ennek megfelelően az egyes nemzetek is különböző mértékben tudták - a polgárosodáshoz hasonlóan - visszaszorítani az analfabetizmust: a magyarok és németek körében jobban, míg a ruszinok vagy a románok körében kevésbé sikerült. A korszakot megelőző szintekhez képest viszont mindenütt jelentős fejlődés mutatkozott. A budapesti mellett új állami fenntartású felsőoktatási intézményeket hoztak létre: Kolozsvárott (1872), Debrecenben ( 1912) és Pozsonyban ( 1912) magyar, Zágrábban (1874) horvát tannyelvű tudományegyetemet alapítottak. E mellett számos akadémia és főiskola is működött , melyek közül az egyházi fenntartásúak anyanyelvi oktatást biztosítottak. A polgárosodás talán legszembetűn őb b jelensége a korszakban a városiasodás gyors üteme. A kibontakozó demográfiai robbanás - mint láttuk - az embereket a megélhetés érdekében kimozdította szülőhelyükről. Tömegek indultak el a városok felé, vagy vándoroltak ki Amerikába. A magyar településszerkezet is átalakult. A fejl ődés az ország központi régiójában volt a legdinamikusabb, így a városiasodás is itt hódított tért leginkább. Emellett egyes régiók az ásványkincsekre, mint a Krassó-Szörényi-érchegység és a Petrozsényi-medence szenére és környékének vasércére alapuló iparosítás nyomán indultak fejlődésnek. Kiemelkedett a századfordulóra világvárossá fejlődő Budapest, mely

A budapesti agglomeráció Beépített terület 1873-ban

,,, ... _..... -\__ _

D

,,

~

(, ... _.,.,.

1914-ben

\

.'

1

\

1 1

1 1

~

1 1

'°\.

' ,__

.•

---

1

'

Budapest lakosságának növekedése és nemzetiségi összetételének változása (1851 - 1910) ezer fő 900

Kivándorlás Amerikába (1886-1914)

A kivándorlók anyanyelvi megoszlása

(kb. 2, 1 millió fö)

800

(1901 -1 914) 700

ezerfö 200

21 0 ezer

600

160

500

120 100

400 300

80 200

60

100

40

0

e,

20

D

10 1886

1890

1895

1900

1905

Magyar

D

Német

D

Szlovák

D

Egyéb

• Pest, Buda és Óbuda együttes népessége " Budapest megalakulása

1910 1913

A lakosság vándorlása és a városiasodás (1867-1914)

s

Városban és 5000 főnél népesebb községben élő lakosság %-os aránya a megye népességében

s

Á

A megyék és városok népességvándorlási mérlege Növekedés

Csökkenés

D i~v~;~~~ D 10-30 D fJJ;·ná1

D i~v~;~~~ D 10-30

0

Az alföldi megyék 5000 fönél népesebb varosaiban és községeiben igen jelentős a külterületi népesség

20

gm 1869 -

• 1910 1,3

Nagy lakosságnövekedésü település

Az országból kivándorlók %-os aranya a megye népességéhez viszonyítva

Törvényhatósági jogú város 1910-ben

A népességvándorlás következtében legnagyobb a lakosság növekedése: Temesváron 46,2 %, csökkenése: G yőr

megyében 22,8 %



z

0

A

Magyarország határa 1910-ben 1 :5200000

Magyarország és HorvátSzlavónország határa 1910-ben

1 0km

---~===' © Cartographia Tk., Bp.

S

Z

E

R

B

21

Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchiában Az egyes településtípusok össznépességének anyanyelvi megoszlása (1910)

el ővárosaival

együtt már egymillió lakost számlált. De kialakulóban volt a fővárost követő százezres lakosságú városok gyűrűje (Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár, Brassó, Temesvár) is. A fenti demográfiai folyamatok hatására átalakult az ország népsűrűségi térképe. Végleg begyógyultak a török pusztítások okozta sebek, vagyis emelkedtek az Alföld termékeny vidékeinek népsű rű­ ségi értékei. A századfordulóra már a központi régióban magasabb a népsűrűség , és a megközelíthetetlen hegyvidékekkel rendelkező megyék mutatták az alacsonyabb értékeket. Az oktatás kiteljesedésével és a városiasodással párhuzamosan felgyorsult a társadalmi szerkezet átalakulása is. A hagyományos agrártársadalom ugyan a korszak végéig túlnyomó maradt, de felgyorsult az indusztriális társadalom kialakulása. A nagypolgárság mellett megerő södött a középosztály, és megindult a munkásság létszámának rohamos növekedése. Míg a középosztály térnyerése a nemzetiségekre is jellemző volt, addig a munkásság körében érvényesült az erős asszimiláció. A települések etnikai összetételében így az figyelhető meg, hogy a lélekszám növekedésével párhuzamosan emelkedett a magyarok aránya.

Népsűrűség

1910-ben

e

s

fS:,v-

~

[

~'*" ~ ~~it?

.,'.:J~*" ~O

4,V

[

,;._,~

1'/1 ~ 1 :5200000

1 0km

---~===' © Cartographia Tk. , Bp.

S

'~ ~ Q)e) Fiume 49 806 lakos

26

Zágráb 79 038 lakos

Szabadka 94 610 lakos

Pécs 49 822 lakos

Z

~

E

Eszék 31 388 lakos

R

E!)

Ujvidék 33 590 lakos

e) Kolozsvár 60 BOB lakos

B

Nagyvárad 64 169 lakos

A

Á

Marosvásárhely 25 517 lakos

Ev

Brassó 41 056 lakos

® © ED

Arad 63 166 lakos

Temesvár 72 555 lakos

Nagyszeben 33 489 lakos

Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchiában

/;!

jellemezték. A nemzetiségi értelmiség Románok Román többségű fokozatosan kiszorult a közigazgaD területek (1910) tásból, és a parlamentből , míg végül Országhatar 1914-ben tiltakozásképp évekig nem indítottak saját jelöltet a választásokon. 1895-ben azonban a szlovák, román és szerb politikusok együttmű­ ködésével Budapesten megrendezett Nemzetiségi Kongresszus valamennyi magyarországi nemzetiség nevében az ország területi egységét tiszteletben tartva, a magyar nemzeti központú állameszme helyett, a soknemzetiségű ország közös történelmi múltjára hivatkozva a megyei beosztáshoz igazodó nemzetiségi önrendelkezés, valamint a közigazgatásban és a törvényhatóságokban a nemzetiségi nyelvek használatának bevezetését javasolta. A nyilatkozat ' követelte még az 1868-as törvény betartását, a választókerületek igaz© Cartographia Tk., Bp. ságosabb beosztását, és a nemzetiségek egyházi és iskolai önkormányzatának tiszteletben tartását. 4 A kibontakozó gazdasági fejlődés következtében az ország népessége 1850 és 1910 között ugyan másfélszeresére nőtt, ám az egyes nemzetiségek létszáma ennél kisebb mértékben növekedett, egyes etnikumok esetében csökkenés is bekövetkezett, de százalékos aránya valamennyinek csökkent. Ennek okai a korábban említett városiasodás, a kiépülő iskolarendszer, a tömegessé váló sajtó eredményeként felgyorsult természetes asszimiláció, amely évszázados közösségek felbomlásához , átalakulásához vezetett. A románok a XX. század elején több állam területén éltek. Jelentős kisebbséget alkottak az Osztrák-Magyar Monarchiában és Bukovinában. Az 1812-ben Oroszországhoz kerülő Besszarábia legnagyobb népességét is a románság adta, de Szerbiában a Duna déli oldalán az Érchegység hegyeiben is összefüggő területet alkottak. Az így látszólag szétszórt románság ennek ellenére (a térkép szerint is) meglehetősen egységes tömböt alkot. Emiatt a kialakuló Románia szinte minden szomszédjával szemben területi igényeket fogalmazott meg valamilyen formában. Az 1891-ben létrejövő kulturális szervezet, a Liga Culturala5 elsősorban Erdélyre koncentrált, ápolva a Kárpátok két oldalán él ő nép összetartozás tudatát. Támogatta és élesztette a szeparatista törekvéseket, és gondoskodott arról, hogy a nyugati közvéleményben a magyarországi nemzetiségek helyzetéről minél sötétebb kép alakuljon ki. A XX. század elején Románia egy fiatal államalakulat volt Európa térképén (Id. 32. o.). A korábban török hűbéres Havasalföld és Moldva számára a krími háború teremtett lehetőséget az egységes román állam létrehozásához, miután a nagyhatalmak szükségesnek látták egy ütközőállam létrehozását az Orosz és az Oszmán Birodalom között. Így 1859-ben mindkét fejedelemségben Cuza ezredest választották fejedelemmé, ami rövidesen Románia elismeréséhez vezetett. Az új állam az 1878-as orosz-török háborúban megszerezte Dobrudzsát, majd 1883-ban csatlakozott a hármas szövetséghez (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország). Szlovákok A németek és a magyarok után legpolgárosultabb Szlovák többségű D területek (1910) szlovákok - a kivándorlók kivételével - a trianoni Országhatár 191 4-ben békeszerző désig valamennyien Magyarország lakói Horvai-Szlavónvoltak. Felvidéki tömbjüket leszámítva szórványban, orszag határa 1914-ben vegyes etnikai vidékeken éltek Békésben, a Bácskában, Pest környékén, a Szerémségben. A dualizmus idején a Felvidék északi részét lakó szlovákság körében kibontakozott demográfiai robbanás következtében szlovákok tömegei hagyták el falvaikat, s a legközelebbi nagyvárosok felé vették útjukat. Sokan települtek Bécsbe, még többen a gyorsan fejl ődő Budapestre, és százezrével vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba, Nyugat-Európa, sőt Oroszország városaiba is. A fentiek következtében a szlovákok lélekszáma és aránya erőteljesen csökkent. Nemzeti mozgalmuk a háttérben álló nemzetállam és autonóm nemzeti egyház hiányában, kezdetben a magyar liberálisokkal összefogva, Magyarországon belül képzelte el jövőjét. Az ellentétek azonban itt is kiélező dtek, amikor a feléled ő vélt vagy valós szeparatizmusra válaszul a 3 szlovák © Cartographia Tk., Bp. nyelvű gimnázium, majd a szlovák kulturális egyesület,

27

Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchiában Horvátok a Matica slovenska 6 bezárásával reagált a ma.--------i Horvát többségü gyar kormányzat. A XIX. század végére a szloL _ J területek (1910) vák nemzeti mozgalom több ágra bomlott. Andrej Hlinka vezetésével megalakult az önálló szlovák néppárt, a radikálisabb irányzat a pánszlávizmusban és a cseh mozgalmakban keresett külső támaszt, de az emigráns szlovák csoportok is jelentős szerepet játszottak a csehszlovák állam létrehozásáért tevékenykedő cseh politikusok anyagi és erkölcsi támogatásában a világháború végjátéka idején. A horvátok 1091 óta éltek a Szent Korona uralta közös területen a magyarsággal. A Szent László kori Horvátország azonban nem fedi a kiegyezést követően megalakuló állam területét. Az egykori Horvát Királyság csak a tengerparti hegyláncokat foglalta magában. Ebből jött létre a horvát bánság, melynek élén a király által kinevezett bárói rangú bán állt. A horvát bánságtól északkeletre szervezték meg Szlavóniát, melyet szintén egy bán irányított. Dalmáciát ugyan Kálmán király meghódí/ totta, de hosszú távon nem sikerült megtarta'Q ni, s a part menti városok Velence uralma alá .:,. kerültek. A török veszély erősödésével a XV. '(- o"'vo ~ századra - a hatékonyabb védelem érdekében 1 : 5700 000 km e r 0 100 - összevonták a két báni méltóságot. . Szkopje © Cartographia Tk. , Bp. Mohácsot követően a két bánság déli terü!etei is oszmán uralom alá kerültek, s az itt is kiépülő végvári rendszer mentén folyt tovább a harc a hódítókkal. A küzdelemben a magyar és a horvát végváriak és nemesek együttesen harcoltak, s váltak mindkét nép hőseivé, mint a korbávmezei csata gömöri születésű vezére, Derencsényi Imre vagy a Szigetvárt védő horvát Zrínyi Miklós. A horvát vidékeken pusztító harcok elől a lakosság észak felé menekült. Ekkor települtek Nyugat-Magyarország megyéibe, amelynek következtében a magyar-horvát etnikai határ észak felé húzódott. A törökök kiűzését követően az elnéptelenedett Szlavóniába, s az ezután ide értett Dráván túli egykori magyar megyékbe horvátok települtek, s a megyék is Horvát- Szlavónországhoz kerültek. Ugyanakkor a megszerveződő határőrvidékre az udvar szerbeket telepített, s így a térség vegyes etnikumúvá vált. Az ortodox szerbeket, a katolikus horvátokat és a muszlim bosnyákokat döntően nem a nyelv választotta el, hanem a felekezeti hovatartozás, amely egyben jelentős kulturális különbségeket is jelentett. Szerbek A kiegyezést követően, az 1868-ban meg.--------i Szerb többségü kötött horvát- magyar kiegyezés Horvátország L _ J területek (1910) számára széles körű autonómiát biztosított. Országhatár 191 4-ben A báni kormány kezébe került a közigazgatás, Horvát-Szlavón· ország határa a bírói szervezet, az oktatás és az egészségügy, 1914-ben melyeket mind horvát nyelven intéztek. A horvát országgyűlés, a szábor követeket küldhetett a magyar országgyűlésbe . Laibach A középkor végén és a kora újkorban a török háborúk jelentős véráldozatokat követeltek a szerb néptől. A török elől menekülve, majd oszmán fennhatóság alá kerülve jelentős tömegeik húzódtak észak felé, Magyarország harcok következtében elnéptelenedett területeire, és egészen délről, Csernovics Arzén ipeki pátriárka vezetésével még Koszovóból is érkeztek szerbek hazánkba. Egyes csoportjaik, főleg kereskedők a Duna mentén számos településen hoztak létre "' negyedeket, mint Pesten, Szentendrén vagy s,, Komáromban. Magyarok és szerbek a végvári vonal két oldalán is szem0 bekerültek egymással, csakúgy, mint bevándorló csoportjaik és a megmaradt magyarok az Alföl/ e dön. Később a határőrvidék megszervezése szült 1 :6000000 km g e r 0 100 ellentétet, mert e területek nem kerültek vissza © Cartographia Tk., Bp. \ Magyarországhoz.

\

\

\

\

28

0

Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchiában Németek és egyéb nemzetiségek

D

Német többségű területek (1910) Országhatár 1914-ben Horvát- Szlavónország határa 1914-ben

Brünn o

,

Kisebb nemzetiségek

CJ

Bolgár

C ] cseh

CJ CJ CJ

Lengyel Olasz

Szlovén többségű területek (1910)

Plgie~ti

R

a Z

E

0

ó

a

Ó

1

Bukarest

a

0

1 :5300000

100km e:,

© Cartographia Tk, Bp.

~

A:L. itt lakók kiváltságai sértették a magyar érdekeket, így a Rákóczi-szabadságharc során is szembenállásra került sor. 1848-ban a szerbek önálló tartomány, a Vajdaság kihasítását követelték. A:L. ország egységéhez ragaszkodó magyar kormány ezt nem teljesítette, mire háborúvá fajuló felkelés tört ki. A:L. önkéntesekből , határőrökből és Szerbiából érkező szerviánusokból álló szerb lázadók rátörtek a magyar, sváb és a kormányhoz hű szerb lakosságra, és több helyen (pl. Szenttamás, Földvár, Zenta) véres leszámolásokba kezdtek. A szerb Damjanich János vezette honvéderők a harcok során számos szerb felkelőt kivégeztek, és a megtorlásoknak több helyen civilek is áldozatul estek (Lagersdorf, Jarkovác).7 A kiegyezés után sem került sor a szerb Vajdaság létrehozására, annál is inkább, mivel a térségben a szerbek nem is képeztek többséget. A magyar állam az 1868-as nemzetiségi törvényben biztosította a nyelvhasználatot, és a polgári gyülekezés határain belül a nemzeti szervezkedést is, ez azonban a Szerbiában erősödő nacionalista mozgalommal a hátukban a magyarországi szerbeket nem elégítette ki. A magyarországi németek - mint már láttuk - nem voltak egységesek sem vallási, sem nyelvi szempontból, szétszórva éltek az ország területén és a nemzeti mozgalmakhoz való viszonyulásuk is különbözött. A leginkább elzárkózó csoportot az evangélikus erdélyi szászok alkották. Kiváltságaik védelmében sodródtak 1848-ban a szabadságharc elleni táborba. A kiegyezést követően Szászföld betagozódott a vármegyerendszerbe, de Brassó kivételével nem a magyarok, Ruszin többségű hanem a románok kerültek itt számbeli fölénybe . A szintén evanD terü letek (1910) gélikus szepességi szászok meg ő rizték a nyelvüket, de tudatilag Országhatár 1914-ben azonosultak Magyarországgal, elég csak Czelder Orbánra, Rákóczi brigadérosára vagy 1848 honvédjeire gondolnunk. A városok katolikus és evangélikus németsége gyors ütemben asszimilálódott. Egyes városokban, például Budapesten szinte teljes mértékben, jelentősen hozzájárulva a korszak magyar művésze­ ti és tudományos életének fellendüléséhez. A zömében katolikus svábok szétszórt falvaiban nem alakult ki jelentősebb nemzetiségi mozgalom. Ugyanakkor, ahogy képviselőjük, a neves író, Herczeg Ferenc is példázza, a felemelkedő csoportok elmagyarosodtak. A magyarországi németek jelentős részét a nyugati határszélen élő katolikus lakosság alkotta, mely az évszázadok során Ausztria felő l lassan húzódott kelet felé . Összességében megállapíthatjuk, hogy a magyarországi németeknek nem voltak elszakadási törekvéseik. A Mura bal partján, a nyugati határszél járásnyi területén, a Vend-vidéken éltek a magyarországi szlovének (vendek) . Délszláv nyelvüket megőrizték, de létszámuk és társadalmi szerkezetük miatt jelentő sebb nemzetiségi mozgalom nem alakult ki körükben. A:L. évszázadok óta Kárpátalja hegyvidékének völgyeit lakó á g görögkatolikus ruszinok vagy rutének alapvetően paraszti társadalma földművelésből , állattartásból, fuvarozásból élt. Ruszin

29

Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchiában tutajosok fát, gyümölcsöt, bort, sót úsztattak le a folyókon , ruszin aratók az Alföldön vállaltak munkát, vagy Tokaj környékén szüreteltek. A XVIII. században nagyobb csoportjaik vándoroltak az elpusztult Alföldre, így keletkeztek etnikai szigeteik Bácskában és a Bánságban. Többször tettek hitvallást a magyarokkal közös történelem mellett, nagy számban vettek részt a Rákóczi-szabadságharcban, és harcoltak az 1848-1849-es szabadságharcban. Tehetős vezetői réteg és jelentős értelmiség hiányában - a vendekhez hasonlóan - szervezett politikai mozgalom, jelentősebb nemzeti alapú szerveződés nem alakult ki. A csonka társadalmi struktúra következtében a nemzeti mozgalom a nyelv és a kultúra ápolására, fejlesztésére szorítkozott, amelyben a görögkatolikus egyház járt az élen. A nemzeti ébredés idejének fő kérdése a nemzeti kultúra nyelvének meghatározása volt, dönteni kellett a ruszin nyelvjárás, mint önálló nyelv, az egyházi szláv, esetleg az orosz nyelv között. A XIX. század végére a döntés a ruszin nyelvjárás irodalmi nyelwé fejlesztése mellett szólt. A XIX. és a XX. század fordulóján a ruszin parasztság nyomora következtében a ruszinkérdés szociális problémaként jelentkezett. A kibontakozó demográfiai robbanás a kevés munkalehetőséggel bíró hegyvidéki lakosság körében főként az Amerikai Egyesült Államokba indított el jelentős kivándorlási hullámot.

A nyelvhasználat Még napjainkban sem egészen természetes, hogy a többnemzetiségű országok kisebbségeinek tagjai beszélik az államnyelvet, pedig a nemzetiségek anyanyelvi iskoláiban is tanulják azt. Így van ez sok határainkon túl élő honfitársunkkal is. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben felgyorsuló élet következménye, hogy a kisebbségek tagjai is naponta számos területen (közigazgatás, média, felsőoktatás, munkahely stb.) kerülnek érintkezésbe az államnyelvet használó világgal, így mindennapi szinten szükségük lehet az államnyelv ismeretére. E folyamat azonban még csak kialakulóban volt a dualizmus korában, az emberek az ország életének fő sodrától távolabb, zártabb közösségekben éltek, az államnyelv használata sokuk számára nem vált szükségessé. Így nem meglepő, hogy még a XX. század elején is nagyon alacsony volt a nem magyarok körében a magyar nyelv ismerete. A helyzetet árnyalja, hogy bár a magyar volt az államnyelv, csak a korszak végére, és csak Horvát-Szlavónország nélkül haladta meg a magyarság létszáma a nemzetiségekét. Az 1868-as nemzetiségi, valamint a népiskolai törvény a nemzetiségeknek az elemi iskola szintjén az anyanyelvi oktatást biztosította, azaz a magyar nyelv oktatása a nemzetiségek elemi iskoláiban nem volt kötelező. 1879-ben, Trefort Ágoston minisztersége idején a magyar országgyűlés megszavazta a magyar nyelv kötelező tantárgyként való tanításáról szóló törvényt azzal az indokkal, hogy minden állampolgárnak hasznos az államnyelv ismerete. Egyben négyéves határidővel kötelezővé tette a tanítók számára a magyar nyelv kötelező elsajátítását. Az 1907-es ún. Lex Apponyi, az Apponyi Albert nevéhez fűződő törvény a korlátozás terén továbblépett, és olyan szinten tette kötelezővé a magyar nyelv oktatását valamennyi egyházi és községi fenntartású iskolában, hogy a nem magyar anyanyelvű diákoknak az elemi iskola negyedik osztályának végére élőszóban és írásban is tudniuk kellett érthetően kifejezni magukat magyarul. 8 Ahol magyar tannyelvű iskola nincs, de a magyar anyanyelvű tanulók száma meghaladta a húszat, vagy a 20%-ot, ott a törvény számukra a magyart határozta meg tannyelvként, ahol pedig elérte az 50%-t ott az egész iskola számára a magyart tette meg tanítási nyelvnek. 9 Fegyelmi vétségként határozta meg a magyar nyelv tanításának elhanyagolását 10 , és kötelezővé tette „a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemének és a magyar nemzethez való tartozás tudatának" fejlesztését 11 , megerősítését. Az 1868-ashoz képest a jogokat szűkítő törvény óriási felháborodást váltott ki a kor nemzetiségi vezetőrétegéből, amely erőszakos asszimilációként értékelte azt. A törvényt ért támadások kifogásolták az egyházak autonómiájának megsértését, a homályosan meghatározott tancélt, a tancél el nem érésének szankcionálását, valamint a magyar hazafiságra nevelés törvényi kötelezettségét. Az erdélyi szász evangélikus országos konzisztórium emlékirata szerint: .,Ami az emberben a legszentebb és a legbensőbb, azt nem lehet oktatni és beleverni, a vallást éppoly kevéssé, mint

a hazaszeretet. "12 A magyar nemzetállamban, az egy politikai nemzetben gondolkodó magyar politikai vezetés részéről érthető a szigorítás, de a józan ész azonnal felveti a kérdést, mennyire tekinthető átgondoltnak az intézkedés, amely szerint 6-10 éves gyerekeknek kellene elsajátítaniuk egy számukra teljesen idegen nyelvet olyan környezetben, ahol esetleg 50-100 km körzetben senki nem beszéli azt. A kevert nyelvű területeken ez a probléma nem jelentkezett, hiszen ott maga az együttélés biztosította, hogy az ott élők beszélték egymás nyelvét, így a magyart is. Ezeken a területeken a nemzetiségek viszont jogosan sérelmezték, hogy a magyar tanulók 50%-os aránya mellett miért a magyar a tanítási nyelv, amikor az 1868-as törvény számukra ugyanúgy biztosította az anyanyelv használatát az oktatásban. Az 1868-at követő évtizedekben a nemzetiségi nyelveken oktató iskolák száma jelentősen csökkent, míg a csak magyarul oktatóké közel kétszeresére n őtt. A XIX-XX. század fordulóján a magyarul tudó, de nem magyar anyanyelvű lakosok száma ugyan nőtt , de ez elsősorban a városokban és a kevert nyelvű területeken történő asszimilációnak köszönhető, az összefüggő nyelvterületeket a magyarosítás nem tudta megbontani. Az 1879-es és 1907-es törvények hatástalanságát mutatja, hogy a század végén még több ezer tanító nem tudta a magyar nyelvet oktatni, és a nemzetiségi népiskolákból alig került ki magyarul írni, olvasni tudó gyerek. Ezt bizonyítják a térképek is. Az anyanyelvi megoszlás országrészenkénti összetételét bemutató térképre tekintve látszik, hogy az ország középső sávját kivéve szinte mindenhol túlsúlyban vannak a nemzetiségek. A csak anyanyelvükön tudók arányát bemutató térkép szerint az ország nagyobb részén a nem magyar anyanyelvűek több mint 70%-a nem beszélte az államnyelvet. Még Horvátország nélkül is a Dunántúlt és a Duna-Tisza közét leszámítva a nem magyar anyanyelvű népesség 74,2%-a csak az anyanyelvén beszélt. A magyarul tudók és a magyar anyanyelvűek arányát összehasonlító diagramokból jól látszik, hogy a magyar nyelvet elsősorban a magyar népesség beszélte, mivel a magyarul tudók száma csak csekély mértékben haladta meg a magyar anyanyelvűekét az ország egész területén. A kisebbségek részéről az államnyelv ismeretének hiányára utal, hogy azokon a területeken, ahol a nemzetiségek száma meghaladta a magyar népességét, nagyjából ugyanolyan arányban beszélték többen a magyar nyelvet, mint a jellemzően magyar népességű országrészeken. Érthető, hogy a politikai nemzetben gondolkodó magyar vezetés a magyart kívánta államnyelvé tenni, ám ez feloldhatatlan ellentétet teremtett közte, és az ország nagyobb részén többségben levő , - szintén érthetően - a saját anyanyelvéhez ragaszkodó nemzetiségek között.

30

Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchiában

Anyanyelvi megoszlás országrészenként (1910)

s

Magyar

D D D D D D

s

Á

z

e

Román Német Szlovák Horvát Szerb Ruszin (rutén) Szlovén

D

Egyéb

..



z

0

A

- - Földrajzi-történelmi tájegységhatár 1 :5200000

Aföldrajzi-történelmi tájegységek semmilyen hivatalos régióját nem képezték a korabeli Magyarországnak, csupán statisztikai háttérül szolgálnak az adatokhoz Lókkös János Trianon számokban e. könyvében.

100 km

---~====' © Cartographia Tk., Bp.

S

Z

E

R

B

A csak anyanyelvükön tudók aránya (1910); A magyarul tudók és a magyar Százalékos arány az országrész népességéböl:

e

s

s

Á

z

anyanyelvűek

aránya (1910) Százalékos arány az országrész népességéböl:

magyar a n ya n ye lvűek

agyarul tudók

nem magyar

magyar

anyanyelvűek

anyanyelvűek



z

0

A

- - Földrajzi-történelmi tájegységhalár 1 : 5200000

----~===='1~km © Cartographia Tk„ Bp.

S

Z

E

R

B

Aföldrajzi-törlénefmi tájegységek semmilyen hivatalos régióját nem képezték a korabeli Magyarországnak, csupán statisztikai háttérül szolgálnak az adatokhoz L őkkös János Trianon számokban e. könyvében.

31

Az antant és a környező országok céljai a világháború alatt

Az antant és a környező országok céljai a világháború alatt Hadviselő

felek és háborús célok

manőverei révén jött létre. Az 1877-78-as orosz-török háborút lezáró berlini kongresszuson az új Német Császárság Oroszországgal szemben Nagy-Britannia és az Osztrák-Magyar Monarchia mögé állt. Ennek következményeként született meg 1879-ben a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia erős védelmi kötése, az ún. kettős szövetség. A Német Császárságot döntően az 1870-71-es porosz-francia háborúban vereséget szenvedett, revánsra törő Franciaország elszigetelése vezette, másodsorban az orosz térnyerés ellensúlyozása. 1882-ben a franciákkal gyarmati ellentétbe kerülő Olaszország is csatlakozott a brit támogatást is élvező hatalmi tömbhöz, így megszületett az ún. hármas szövetség. Igaz, Olaszország és a Monarchia között ellentétek húzódtak a Monarchián belüli olasz kisebbség és az olasz balkáni aspirációk miatt, de ezt egyelőre ellensúlyozták az egyéb érdekek. 1883-ban Románia is csatlakozott a hármas szövetséghez, mivel a minden szomszédjával szemben területi igényekkel fellépő állam az adott pillanatban ezt a szövetséget látta a legerősebbnek, így tőle remélt támogatást tervei megvalósításához. Az elszigetelődő és a gazdasági versenyben egyre inkább elmaradó Franciaország revánsra vágyott, s partnerre volt szüksége. Így hosszú tárgyalási sorozat után a szintén elszigetelődő, s a britekkel is szembenálló Oroszországgal kötött szövetséget 1893-ban. Németország gyors gazdasági és katonai erősödése az európai egyensúlyra törekvő brit politikát eltávolította a Német Császárságtól. Ezzel párhuzamosan Franciaország gyengülése, s gyarmati kérdésekben a briteknek való alárendelődése 1904-ben brit-francia szövetséghez, az antant megalakulásához vezetett. Miután az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban egyértelművé vált, hogy Ázsiában a brit érdekeket korábban veszélyeztető cári birodalom meggyengült, 1907-ben létrejött az angol-orosz megállapodás is. Ezzel megszületett a két egymással szembenálló hatalmi tömb. A háború folyamán a szövetségek változtak, Olaszország 1915-ben, Románia vezetői 1916-ban úgy ítélték meg a helyzetet, hogy az antant oldalán kínálkozik nagyobb esély területszerzésre. Milyen alapvető ellentétek feszültek a két tábor között? Az igazi okokat gyakran elfedik a kisebb jelentőségű, de a közvélemény által ismertebb, nagyobb publicitást kapó problémák. Ugyan valóban jelentős volt a franciák revánsvágya, hogy visszaszerezzék Elzászt és Lotaringiát, valamint a balkáni lőporos hordó is mindig robbanással fenyegetett a kis népek aspirációi és a nagyhatalmi törekvések következtében, e problémák miatt azonban csak helyi háborúk vagy diplomáciai csatározások robbantak ki, ahogy az több esetben a Balkánon is történt. A két blokk teljes erejének egymásnak feszülése , világháború csak a két tömb legerősebb, így döntő befolyással rendelkező nagyhatalmainak, Nagy-Britanniának vagy a Német Császárságnak a döntése, vagyis érdekei nyomán robbanhatott ki . Az alapvető ellentét a gyarmatosítás során jött létre, amikor a feltörekvő új gazdasági hatalom, Németország is megindította a terjeszkedését, és összeütközésbe került Nagy-Britanniával és Franciaországgal a már gyarmatosított vagy gyarmatosítani kívánt területek fölött. A háborút Ferenc Ferdinánd trónörökös szarajevói meggyilkolása következtében mégis a Monarchia indította el. Így számunkra elsődle­ gesen az a kérdés, milyen célokért szállt harcba a Monarchia. Vajon valóban újabb jelentős területeket kívánt megszerezni? A Monarchiától nem állt távol a balkáni befolyás növelése, s ezzel összefüggésben a nagyszerb törekvésekkel szembeni fellépés, Szerbia meggyengítése. A külpolitika nem törekedett háborúra, ám a vezérkar folyamatosan számolt a katonai megoldás lehetőségével, a szerb kérdés preventív háború útján történő rendezésével. 13 A magyar vezető politikai körök véleménye is megoszlott. A kormányon lévő Tisza István és követői kezdetben nem pártolták a háborút és újabb területek bekebelezését. Az ok egyszerű, nem kívánták növelni a nemzetiségek számarányát, a szláv etnikum számának növelését egy esetleges területi gyarapodást követően veszélyesnek ítélték a dualista szerkezetre nézve. Ám a belső problémákkal küzdő Habsburg Birodalom a fejlődő Németország szövetségeseként, annak árnyékában egyre inkább a nálánál nagyobb hatalmak összeütközésének függvényévé vált. A probléma azért nem pusztán elméleti történeti kérdés, mert a háborút követően felmerült a felelősség megállapítása, és ma is általánosan elterjedt nézet, hogy a frontokon meghalt milliókért a győztesek az igazság képviselőiként feltüntetve magukat a veszteseket tették meg felelőssé, és ezért büntették őket - ezen belül Magyarországot és szerepét a valóságosnál is negatívabban megítélve - a békeszerző­ dés súlyos következményeivel. Az évszázados politikai gyakorlat a Habsburgok birodalmát - elsősorban Anglia részéről az európai hatalmi egyensúly egyik alapjának tekintette, ezért kérdés, hogy az antant háborús céljai között szerepelt-e annak felszámolása vagy feldarabolása. A történészek szerint csak a háború vége felé vált a szövetségesek számára nyilvánvalóvá, hogy a gazdaságilag is megroppant soknemzetiségű birodalom a háború befejeztével nem lesz képes úrrá lenni a belső forradalmi mozgalmakon, és a feszítő nemzetiségi problémákon. Így nem fogja tudni betölteni azt az ellensúlyozó szerepet, amelyet az antanthatalmak a háború folyamán létrejövő Szovjet-Oroszországgal és Németországgal szemben szántak neki. Az egyensúly kialakításának érdekében a háború második felére, de leginkább csak a végére az angol és francia politika már nem számolt a Habsburg Monarchiával, helyette a nemzeti kisállamok 17 g e r rendszerének kialakítása felé fordult, főként,

Az I. világháború két szembenálló tömbje, a központi hatalmak és az antant, hosszú évtizedek diplomáciai

32

Az antant és a környező országok céljai a világháború alatt

hogy a háború alatt az új szövetségesek utáni hajszában elkötelezték magukat a kis nemzetek önrendelkezése és nemzeti egysége mellett, valamint jelentős területeket ígértek Szerbiának, Olaszországnak és Romániának a Monarchia rovására. A nagyhatalmak álláspontjának megváltoztatásában jelentős szerepet játszottak a Monarchia emigrációban élő nemzetiségi vezetői (pl. Masaryk, Benes, Stefánik, Trumbic) is, a brit vezetést pedig nagymértékben befolyásolták az olyan jelentős közéleti személyiségek, mint Henry Wickham Steed, a Monarchia nagy kritikusa, vagy Robert William Seton-Watson, akit a magyarországi nemzetiségi helyzet szakértőjének tartottak. Azonban már a háború elején is elhangzottak olyan kijelentések, amelyek igazolják, hogy az antant politikájának nem volt célja a Monarchia szétverése, valamint utalnak arra is, hogy ezzel az antant vezető köreiben sem mindenki értett egyet. Például Théophile Delcassé francia külügyminiszter 1914. október 13-án közölte Alekszandr lzvolszkij párizsi orosz követtel, hogy ,, ...sajnos vannak brit és francia államférfiak, akik megőrizték rokonszenvüket a Monarchia iránt - vagyis nem akarják likvidálni. " 14 Az alább közölt térképek is azt mutatják, hogy az antant országaiban már a háború elején és alatta is felmerült a Monarchia

megszűné­

sének gondolata. Ezek a propaganda jellegű térképek természetesen nem a hivatalos politika álláspontját tükrözik, és talán relevanciájuk is megkérdőjelezhető, ám a háború utáni rendezést illetően közös bennük a Monarchia megszűnése, és helyette a dualista államon belüli, és az azt körülvevő országok nemzetállami törekvéseinek a támogatása. Az 1914-ben, Belgrád megszállásakor lefoglalt szerb térképen szembetűnő a pánszláv törekvések érvényre juttatása. Amit az antant hatalmai különbözőképpen képzeltek el, az Németország sorsa. A brit elképzelés értelmében Németország egysége megmaradna, sőt Ausztria is csatlakozna hozzá, ezzel biztosítva továbbra is a kontinens hatalmi egyensúlyát. Ezzel szemben a francia orosz megközelítés Németország feldarabolásával és jelentős területek elcsatolásával vissza kívánt térni a német egység előtti állapotokhoz, amikor a népes Németország a szomszédos nagyhatalmak vadászterületének számított. Az antant két gyengébb láncszeme csak így bízott abban, hogy a háborút követően is képesek lesznek biztosítani hatalmi fölényüket a németséggel szemben.

Francia elképzelés (1914) ~ Semleges országok

- ·-

~

Országhatár 1914-ben

Orosz elképzelés (1914) J

D

Semleges országok

- ·-

Országhatár 191 4-ben

""'--"

~

0

;,7,~:, 0

1

0

1 : 25 000000 SOOk

----====='~

© Cartographía Tk.• Bp.

© Cartographia Tk. , Bp.

' - t

.

e,,

~ ,s> e ~

)

Szerb elképzelés (1914) ~ Semleges országok

- ·-

~

Országhatár 1914-ben

© Cartograph,a Tk • Bp

33

Az antant és a környező országok céljai a világháború alatt

A szomszédok igényei, az antant ígéretei A csehek és szlovákok közeledése a szláv kölcsönösség alapján kezdett kibontakozni még a XIX. század folyamán . A szlovák vezető réteg nem állt egyértelműen pozitívan a kérdéshez, melyet a szlovák irodalmi nyelv kialakítása tükröz. Ezt leginkább a közép-szlovák nyelvjárásra alapozták, s nem a cseh nyelvhez közelebb álló nyugat-szlovák változatra. A szlovákok azonban egyedül gyengének érezték magukat, ezért a háború folyamán felerősödött az együttműködés a két nemzet emigráns vezetői között. A Csehszlovákia létrehozását kiharcoló emigráns vezetők közül Masaryk és Benes cseh, míg Stefanik (1880- 1919) szlovák nemzetiségű volt. A cseh politikusok rendelkeztek nagyobb befolyással, és a cseh-szlovák viszonyt tökéletesen jellemzi Edvard Benes Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot című könyvének első sora: ,.A csehszlovákok uagy egészen egyszerűen a csehek."15 Ez az erőviszony meghatározta a végeredményt. A szlovák vezető k inkább hajlottak a megegyezésre, s koncepcióik közelebb álltak az etnikai elv érvényesítéséhez. A magyar kormánnyal tárgyaló szlovák vezetők, mint Milan Hodza, Jászival értekezve a „Tót Impérium" kiterjedését az etnikai határ mentén képzelték el 1918. december elejéig.

Cseh területi igények a béketárgyalások

előtt L

.~·-

-

Országhatár 1914-ben Magyarország határa 1914-ben

E,SSj

C] C]

;~~5;f:i~i ~~á~:;61:elés Hivatalos csehszlovák igény 1918-ban

CJ

Területi igény határa Hanus Kuffner szerint (1918)

C] C] C]

CJ CJ

Lengyelek Románok Horvátok Csehek, morvák Szlovákok Németek Magyarok Ukránok, ruszinok

Brünn

-

Magyarország határa 1914-ben

Országhatár 1914-ben

Magyarország és Horvát-Szlavónország határa 1914-ben

Megyehatár 1914-ben Magyarország határa 1914-ben

Országhatár 1923-ban Csehszlovákia és a Sz.-H.-Szl. Kir. tervezett határai Fontos vasúti összeköttetés ~

c.::,c,i

CJ CJ CJ CJ CJ CJ CJ

A szláv korridor tervezett területe a békekonferencia elé terjesztett cseh javaslat szerint (1919. február 5.)

-

Országhatár 1923-ban

Maximális területi igény határa (osztrák nemzet· gyűlés, 1918. nov.) rT71 Meg nem valósult ILLJ területi igények

Csehek, morvák

D

Németek

Szlovákok

C]

Magyarok

Németek

D D

Magyarok Szlovének Horvátok Szerbek

Pá~a

0

Graz

Z Á G

g )'-t_

1

,_

,_..,.,

\- --, ;

0

© CartographiaTk., Bp.

34

1 : 1500000

~

25 kmy

© Cartographia Tk., Bp.

Az antant és a környező országok céljai a világháború alatt

Jól látható azonban, hogyan igazították elképzeRomán területi igények Országhatár -· - 1914-ben léseiket a lehetőségekhez a cseh vezetők. A háború kezdetén elgondolásaik közel álltak az etnikai határokhoz, bár két jelentős, a magyar nyelvi tömbbel közvetlenül érintkező, döntő többségében magyarok és németek lakta nagyvárost, Pozsonyt és Kassát A bukaresti titkos szerződ ésben meg kívántak szerezni. A központi hatalmak vere·· · •·•• Romániának lgért területek határa sége a cseh vezetőket nem a tartós megnyugvás és béke lehetőségét hordozó etnikai elv érvényesítése, hanem a helyzet kihasználása irányába vitte, s jelen" 17771 Meg nem valósult tős magyarok, németek és ruszinok lakta vidékekre , lLLLI területi igények jelentették be hivatalosan az igényüket. Gyakorlatilag CJ Románok a teljes Északi-középhegységet és az attól északra CJ Magyarok húzódó iparosodott medencék sorát is be kívánták CJ Németek kebelezni Váctól Sátoraljaújhelyig. Vác elcsatolása CJ Ukránok 1 ö 1 a kortársak számára ugyanolyan traumatikusnak a Ploie~ti 5 0 1 :6500000 lOOkm tűnt, mint Kassa vagy Pozsony elvesztése, melyek Bukarest © Cartographia Tk., Bp. 0 etnikai összetétele alig különbözött egymástól. A lehetőségek és a magyar ellenállás hiánya további igények felmerülését eredményezte. A számos cseh elképzelés közül tán a legszélső ségesebb az újságíró-szerkesztő Hanus Kuffner, Államunk és a világbéke (1918) című művében 16 felvázolt terv, amely szerint az elcsatolt területen a magyarság többségbe került volna a szlovákokkal szemben. Ez a terv azonban már nem került a békekonferencia elé, amely a hivatalos csehszlovák követelést is elutasította. Hasonló sorsra jutott a ma szintén abszurdnak tekinthető „szláv korridor"17 cseh ötlete is. A javaslat mögött számos érv - természetesen nem az önrendelkezés elve - húzódott meg. A győztesek részéről a politikai meggondolás alapjául az a feltételezés szolgált, hogy a vesztesek eleve nem fognak belenyugodni a békébe, tehát erre el őre fel kell készülni. Ezt a legfrappánsabban a francia háborús h ő s , Foch marsall fogalmazta meg a békével elégedetlen megjegyzésében: ,,Ez nem béke, csak fegyverszünet húsz évre. "18 Foch nyilvánvalóan azt az álláspontot képviselte, hogy a veszteseket kevéssé gyengítették meg, s így húsz év múlva képesek lesznek revánsot venni. Így a terv egy biztonsági zónával kívánta elválasztani a két vesztest, Ausztriát és Magyarországot, hogy ne tudjanak ellenőrzés nélkül együttműködni. A két rész, egy északi csehszlovák és egy déli jugoszláv zóna másrészt gazdasági célokat is szolgált volna : független vasúti összeköttetést a győztesek között, s tengeri kijáratot Csehszlovákia számára. Az elgondolás nem valósult meg, de a korridor nyugati részét a győztesek Ausztriának ítélték, melynek egy részét azonban a soproni népszavazás során az ország visszaszerezte. A magyarországi román vezetőréteg 1848-49-ben, majd a Memorandum-per 19 és a Popovici-terv kapcsán is többször kinyilvánította határozott elképzeléseit a birodalmon belüli külön tartomány iránti igényéről. Az antanttal 1916-ban kötött bukaresti titkos szerződésben a hadba lépésért cserébe hatalmas területi ígéreteket kaptak: Bukovinát és a trianoni Magyarország keleti, északon a Tiszáig eső részét (a magyar és a román közvéleményben egészen a Tiszáig). Ez a Nagy-Románia elképzelés nyilvánvalóan messze túllépett az etnikai határokon, s megvalósulása esetén Románia nyugati sávjában a magyar népesség meghaladta volna a 90%-ot (Id. 24. o.). Az igények nemcsak a magyar érdekeket sértették, hanem a szerb törekvéseket is. Az ellentét nem volt új keletű: 1848-ig - amíg a magyar kormány ezt meg nem változtatta - a román görögkeleti egyház a szerb alá tartozott, s a szerbek által követelt Vajdaság - más magyarlakta területek mellett - az egész Bánságot (Bánátot) 20 is magába foglalta volna. A román és szerb igények 1918-tól ismét egymásnak feszültek a térségben, ami a Bánság megosztásához vezetett. A szerb koncepció a délszláv népek bekebelezésén túl jelentős magyar és német (sváb) vidékeket is érintett, s messze meghaladta a XIX. századi, szintén túlzó elképzeléseket. Belgrád aspirációi esetében különösen kiugró anomália, hogy az igényelt területeken még relatív többséggel sem rendelkeztek, gyakorlatilag - a többi nemzetiséggel ellentétben - nem is létezett egységes szerb tömb, melyhez vegyes vidékeket csatoltak volna. 0

Szerb területi igények Oiszagbatár

•- 1914-tíén

-

~:ii~rf~~~~6en

-

Szerbia határa 1914-ben

-

fg1;~t;tár

Maximális területi igény határa - - - (londoni Jugoszláv Bizottság, 1917)

D

IZZJ

o .,,/

,:l A Szerbiával "> egyesült területek S;: ~

Meg nem valósult területi igények

~; -y ~· G'

',

,--, Szerbe , ,--, L......J montenegróiak L.....J Olaszok

C] C]

Horvátok

CJ

Bosnyákok

Friu liak Ladinok

CJ

Szlovének

-

Aromunok

C]

Magyarok

CJ

Csehek

CJ

Románok

C]

Szlovákok

35

Az antant és a környező országok céljai a világháború alatt

A területi követelések összegzése A Magyarországgal szemben felmerülő területi igényeket egy térképlapra vetítve szembetűnővé válnak a rendezés alapvető vonásai. A szomszédos országok az Osztrák-Magyar Monarchia katonai vereségét, a nyugati hatalmak biztonságpolitikai elgondolásainak változását maximálisan ki akarták használni a minél nagyobb mértékű területi gyarapodás elérésére. A béke állítólagos alapja az etnikai elvek érvényesítése, a nemzetállamok létrehozása, a kisebbségben élő nemzetiségek felszabadítása volt. A térségben azonban ez alapvető kérdéseket vet fel, hiszen az egyes nemzetek ugyan nagyobb tömbökben helyezkednek el, azonban a történeti fejlődés következtében - mint láttuk - hatalmas területeken vegyesen települtek. Egymás mellett éltek különböző etnikumú közösségek, de gyakran maguk a települések is több nemzetiségnek adtak otthont. Mit értettek a Kárpát-medencében és a korszakban általában az etnikai nemzet egyesítésén, mire törekedtek az irredenta mozgalmak? Általánosságban megállapítható, hogy az irredenta csoportok már eleve az etnikai szórványok szélső határáig terjesztették ki az igényeiket, melyek nyilvánvalóan más népeket hátrányosan érintettek. A kialakuló nemzeti mozgalmak a XVIII - XIX. század folyamán az etnikai elvek mellett megfogalmaztak történeti érveket is. Ha nem rendelkeztek vagy mások felfogása szerint nem bírtak korábbi állami múlttal, ,, dicső" történelemmel, akkor teremtettek maguknak. A szlovákok a nagynak nevezett Morva Birodalmat, a románok a rómaiakkal folytonosságot mutató dákoromán elméletet alkották meg. A történelmi érvek nemcsak a nemzeti ébredés során szolgáltak munícióként, hanem a területi igényeiket is ezzel indokolták maguk, s a tömegek számára, valamint így a külföld előtt is jogot formáltak más nemzetek földjeire . Máris érthetővé válik, hogy olyan történeti kérdések, mint ki élt előbb ott, illetve vándorolt később egy bizonyos területre, vagy mely évezredekkel korábbi kultúrából származtatja történetét egy etnikum, miért bírnak oly fontossággal régiónkban, s természetesen másutt is. Ma is nehezíti a kutatásokat a történeti jog érvként való alkalmazása és az ehhez kapcsolódó érzelmi kötődés. Gazdasági és védelmi célok is megjelentek a területi követelések között a területi igények indoklásaként. Nyilvánvaló, hogy ezeket a szempontokat ellenkező előjellel a területi egység indoklására is fel lehet használni, amint az magyar részrő l történt a tárgyalások nélküli béke során megjegyzések és kiegészítések formájában. Els ősorban iparvidékek és bányakincsek egybetartozása, s még inkább vasútvonalak szerepeltek itt, az utóbbi esetében a gazdasági és a védelmi célok még össze is fonódtak. A természetes határok, mint a Duna vonala szintén felmerült, bár kétarcúságát nem is kell kifejteni. Az érvek képtelenségét jól jellemzi, hogy az Ipoly mentén futó határ indoklásaként a magyar közvéleményben elterjedt, hogy a konferencia előtt a csehek az Ipolyt hajózható folyóként állították be a határok délre tolása érdekében. Ma, a szakirodalom ismeretében tudjuk, hogy ez mítosz, de megszületésének nyilvánvaló az oka. Nem nagyobb képtelenség azt állítani az lpolyról, hogy hajózható, mint az, hogy a honfoglalás előtt a szlovákok uralták egész Pannóniát (Benes) 21 • A fentiek alapján egyértelmű, hogy ezen érvek csatasorba állítására alapjában nem a valóságtartalmuk miatt, hanem pusztán az igények alátámasztása érdekében került sor. Nemcsak azért rossz ez, mert az egyik fél számára ez nyilvánvalóan hátrányos, hanem azért is, mert a szólamok ellenére nem a megegyezésre törekedtek, és így az eredmény sem orvosolta a korábbi ellentéteket, csak újabbakat, másokat szült. S amint azt majd látni fogjuk, ezért is következett be, hogy a mérsékelt, kompromisszumra hajló kezdeményezések mind megbuktak.

A szomszédos államok hivatalos területi követelései Magyarországgal szemben Az. Ausztria éltal igényelt terület határa (1918. Xl.)

L r - , Hivatalos csehszlovák igény (1918)

A Nyugat-Ukrán Köztársaság által igényelt terület határa (1918)

L__J

r----i A szláv korridor cseh L__J

terve (1919. II.)

0

Délszláv (szerb) igény r - , a londoni Jugoszláv L__J Bizottság határozata alapján (1917)

CJ

~

~~a~f;:~:~~h~n

Román igény a bukaresti titkos alapján (1916)

szerződés

Magyarország határa 1910-ben 1 :5200000

1 0km

---~===' © Cartographia TI ,_ A tervezet által \' 1 1, .... "' ... ,, év decemberében megalakult Székely Had- - megállapított határ 1, , A trianoni béke· ::' 1 : 4000000 SOkm 0 osztályt a román csapatokkal szembeni fellé- - szerzödésben \ ... ,..... 1 megállapított határ ".. ~ .,. .... © Cartographia Tk., Bp. pésre. A román e l őnyomulást látva március "J ,1 2-án Szatmárnémetiben tartott beszédében Károlyi - megkésve - kijelentette, ha az antant nem a wilsoni elveknek megfelelően lép fel , és a béke az ország feldarabolását jelenti, akkor akár fegyverrel is ellenállnak. Ennek szellemében a március 20-án a Vix alezredes által átadott antant jegyzéket - amely az egyre inkább határvonalnak tekinthető új megszállási zónát jelölte ki - elfogadhatatlannak tartotta, és visszautasította. Hiába tervezte azonban a nemzeti ellenállást, a mögüle kihátráló szociáldemokraták kommunistákkal történő megegyezését követően tudomásul véve a helyzetet, átengedte a vezetést a a Forradalmi Kormányzótanácsnak28 . Az antant megrettenve a kommunista hatalomátvételtől koncentrált támadást tervezett, amelynek keretében először a román, majd a cseh csapatok indultak meg. Május 1-ig a románok elfoglalták a Tiszántúlt, a csehek pedig a Salgótarján-Miskolc vonalig nyomultak el őre. Az elmulasztott hadseregszervezést a Tanácsköztársaság kormánya toborzással igyekezett ellensúlyozni, amelynek következtében a hadsereg létszáma rövidesen megközelítette a 200 ezer főt, és a felvidéki hadjáratban június végéig a cseh csapatokat a románoktól elvágva jelentősen visszaszorították északra. Az antant a román csapatok visszavonásának ígéretével az elfoglalt területek feladását követelte. Kun Béla kiüríttette a területet abban bízva, hogy a követelés teljesítése a tanácskormány tárgyalófélként történő elismerését jelenti, amely egyben a kommunista hatalom elismerése is lenne. A román csapatok azonban nem mozdultak, és az ellenük indított támadás is sikertelenül végződött. A kilátástalanná váló helyzetben a tanácskormány lemondott. A széteső hadsereg - amelyben az egykori tiszteket, polgárokat, munkásokat, parasztokat, talán csak az ország védelmének a gondolata tartotta össze - nem tudta megállítani a románok további előretörését. Így az ország a béketárgyalások döntő szakaszában se szilárd államhatalommal, se képviselettel nem rendelkezett, területén pedig még a később megállapított új határain belül is a leendő környező országok antantot „ képviselő " csapatai állomásoztak.

Magyarország (1919-1920)

s

e

Á

s

1919. A Tanácsköztársaság Ill. 21 . kikiáltásának i dőpontja T

""11""

-

-

A román hadsereg arcvonala (1919. 1. 20- IV. 16.)

- -

A Vörös Hadsereg keleti frontvonala (1919. VII. 25.)

-

,1.,

~

1919. Aromán csapatok Vlll. 4. bevonulásának i dőpontja

~

Az antantcsapatok előnyomu­ lásának vonala (1 919. V. 1.) A Vörös Hadsereg északi frontvonala (191 9. VI.)

Fegyveres felkelés a Tanácsköztársaság ellen

Végig a Tanácsköztá rsaság ellenőrzése alatt álló terület

D