Szövetkezetpolitikai tanfolyam 1972—73

Citation preview

Ht'

Ul ~rf? MSZMP CSONGRÁD MEGY EI BIZOTTSÁGA

SZÖVETKEZETPOLITIKAI TANFOLYAM 197273 ..,

SZEGED 1972

írta:

I. Az egységes szövetkezeti törvény

BERNULA MIHÁL Y

és

\11\11\\\11\\1\1\1\\\1\1\1\11'

CZAGÁNY LÁSZLÖ

NL0 133254

A TöR VÉNY KELETKEZÉSE Szerkesztette:

BÁLINT GYULA

Eddig megjelent füzetek:

MEGYÉNK 25 ÉVE MEGYÉNK IFJÚSÁGA A MUNKÁSOSZTÁL Y, A NÖK HELY:QETE MEGYÉNKBEN MEGYÉNK 4 :ÉVES. FEJLÖDÉSE FELADATAINK

TOVÁBBI

MEG YENK IV. öTÉVES TER VE SZöVETKEZETEK MEGYÉNKBEN

Kiadja: az MSZMP Cson rád .. 8 megyO! BJzOtts ágának Propaganda és i\J ű\'elődésü gyi Osztá ly. Felelős kiadó: dr. Koncz János Megjelent 8000 példányban 72-4316 - Szegedi Nyomda

"A szövetkezetek a szocialista társadalmi rend részei; a szocialista állam társadalmi és gazdasági célj aival összhangban szolgálják tagságuk érdekeit." A Magyar Népköztársaság Alkotmánya jelöli meg így a szövetkezeteknek társadalmunkban elfoglalt helyét. Allamunk alaptörvényében rögzített szemlélet szerint minden olyan jelenség, esemény, amely a magyar szövetkezeti mozgalom életében döntő jelentőségű, egész szocializmust építő .társadalmunk számára alapvető fontosságú. Ilyen esemény volt az országgyűlés 197 I. szeptemberi ülésszaka, mivel megszületett az egységes szövetkezeti törvény. Ennek elfogadása nem jelent valamiféle szakaszhatárt. A szocializmus építése során elért eredményeink, ezen belül szövetkezeti mozgalmu nk sikerei érlelték meg azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették annak a legmagasabb szintű jogszabálynak deklarálását, amely egyúttal jogi biztosítékát nyújtja szövetkezeteink további töretlen fejlődésének. A törvény elfogadásának előzményeit ismertetve először a szocialista szövetkezeti mozgalom hazai történetét kell vázlatosan áttekintenünk. A felszabadulást követően a földreform nyomán jöttek létre az első demokratikus szövetkezetek, a földművesszövetkezetek, erőteljes térhódításuk 1948-49-re tehető. A mezőgazdasági termelésben 1948 őszétől számíthatjuk a kollektivizálás kezdeti lépéseit. 1949 végére a termelőszövetkezeti csoportoknak 36 ooo tagja volt, akik 316 ooo kat. hold összterületen dolgoztak. Az ipari szövetkezetek fejlődése is 1948 után kapott nagyobb lendületet. A kialakulóban levő szocialista szövetkezeti mozgalom életében jelentős esemény volt 1848-ban az MDP r. Országos Szövetkezeti Konferenciája. A konferencia a lenini szövetkezeti elvek tükrében megvizsgálta a magyar szövetkezeti mozgalom helyzetét és szerepét a szocializmus építésének akkori viszonyai között. Felhívta a figyelmet arra, hogya demokratikus szövetkezetek alapvetQen megfelelnek ugyan az új követelményeknek, hozzájárulnak a társadalmi és gazdasági átalak.uláshoz, ge nem mentesek a tőkés viszonyok között működő szövetkezetek bizonyos maradványaitól. Ugyanakkor feltárta a konferencia a mozgalomban meglevő szektás nézetek veszélyét is, amelyek 3

ebben az időben lentkeztek.

főleg

a fokozatosság elvének elhanyagolásában je-

, t ' az MSZMP megújította szött a mezőgazdaság szociaAz eUenforradal~~ ,!everese' lu ank l · 'k'" t D nto hangsu Yt apo , 'b vetkezetpo itI ala. o . l' építésének adott szakasza an l · t átalakítása amely a szocla Izmus IS a ' k' . l tkezett .. . ~ben dolgozta ki agrárpolztzkaz elkerülhetetlen felada.t e~t le ~n A párt Központz Bzzottsaga ~9517 k l It A "politikai kon. l .. "vetkezetl e ve en a apu . megfontolt agrárpolitikája bIzalmat téziseit, amely ~ en~nl szo ' U szolidáció, a part es az a ~m. Az I 60-as években megértek a ébresztett a ma~y~r, ~aras~t~ag~~n. I 62-r~ lényegében befejeződött tömeges koUektlvlzalas fe tete ~1. 9. l' t a' ta1akítása. A megfon' "gazdasaO' SZOCla IS a " Magyarorsza~o.n a, mezo . '~ka hoO' az átszervezés harom .eve tolt agrárpohtlka ekes blzo~Ylted " . "tY elés sőt az I9 56- 5 "kk ezogaz asagl erm , 8 as alatt nem cso ,ent .~ m . t 8 százalékkal növekedett. évekhez viszonYItva, tobb ~~~ 'talakítása nem egyszerűen a magya~: A mezőgazdasag szo~za zsta ~ h az átmeneti korszak elso szövetkezeti mozgalom szk ere vo .t, AaneMmSZMP VIII. kongresszusá." , ' k b f' " ozzanata IS. z szakaszana e eJezo m A " zdaság szociahsta atszervezesenak határozata kimondta:" mezolga 1 alkodóvá váltak a szocia' , d ' nkban osztat anu ur .. k l n~P?az. asagu k bef ej.eztük a szocializmus alapJama eravel listaegesz termeleSI VIszonyo,

A konferencia alapvetően helyes irányt mutatott a magyar szövetkezeti mozgalom számára. Az ötvenes évek elejéig mindhárom ágazat erőteljesen fejlődött. I 9 53-ban a termelőszövetkezetek részesedése az ország szántóterületéből már meghaladta a 24 százalékot. A 0 kisipari szövetkezetek száma ugyanebben az időben több mint I7 0 volt. Az egyre nagyobb tért hódító földművesszövetkezetek a falusi lakosság áruellátásán túl fontos szerepet töltöttek be az alacsonyabb típusú mezőgazdasági társulások segítésében is. E fejlődésse! egyidőben fokozatosan jelentkeztek azok a hibák, melyek a tudománytalan, voluntarista gazdaságpolitikai koncepció következményei voltak. Mint ismeretes, ezek a hibák a szocializmus építésének minden területén károkat okoztak, így súlyos nyomokat hagytak a szövetkezeti mozgalom életében is. A mezőgazdasági teTmelőszövetkezetek szervezésében indokolatlan türelmetlenség érvényesült. A párt akkori vezetése részint hatalmi eszközökkel igyekezett a parasztság szövetkezetek be való tömörítését meggyorsítani. Az előirányzott műszaki- agrotecnikai fejlesztés elmaradása, az önkéntesség követelményének figyelmen kívül hagyása, a kötelező beszolgáltatási rendszer, a kulákgazdaságok adminiszttatív eszközökkel végrehajtott felszámolása nem csupán a szövetkezeti mozgalomban okozott károkat, hanem a mezőgazdasági termelés szükséges fellendülését is gátolta. Az I 950-es évek elején a mezőgaz­ daság termelése nem érte el a háború előtti színvonalat, annak csak mintegy 90 százalékát tette ki.

kását." .. ok ú'J tapasztalattal gyarapodott t l tokat szereztünk a lenini Az átszervezés ével alatt ~genT s k sz a kori a adottságok ruga lmas maga a szövet eze tI· mozg alom IS , apa'd A tömeges koUektiviszövetkezeti elvek következetes, a ,mm en, ' l' l ló alkalmazasa teren. ,, " figyelembevete en a apu . 'U é a szövetkezetek uJszeru zálás éveiben bontako,zta.k kt az a am s

Nagymértékben csökkent a mezőgazdasági, a kisipari és a földmíivesszövetkezetek gazdasági önállósága. Az egyébként indokolt direkt irányítási rendszer gyakorlatát nem tudták megfelelően összhangba hozni a csoporttulajdonból eredő követelményekkel, a tagság sem mozgalmi, sem pedig gazdasági téren nem érvényesíthette kellőkép­ pen tulajdonosi jogait. Mindhárom szövetkezeti szektorban az állami - vállalati gazdálkodás módszereit alakították ki. Ennek frappáns megnyilvánulásai voltak a központilag lebontott tervek.

Az ötvenes évek közepén a szövetkezeti mozgalom fejlődésében törés mutatkozott. Súlyos károkat okozott az I95 6-os ellenforradalom is. Különösen vonatkozik ez a mezőgazdaságra. Az I953- a s 24 százalékról I954 végére a szövetkezetek által megművelt terület az ország szántóterületének I7 százalékra esett vissza, s bár az ellenforradalom alatt a magyar parasztság szembeszállt a földjét visszakövetelő nagybirtokos osztállyal, a szövetkezeti szántóterület aránya I3 százalékra csökkent.

, . , t k az egész szövetkezeti mozkapcsolatának alapvonasal. fo"ldmu"vesszövetkezetek A fenti tapasztalatok hozzaJar~l.a " g "l' ' h A k1S1pan es t kke' váltak és mint társaalom általános fel len d u ese ez., ' bb dálkodo szerveze e , .. egyre eredmenyese gaz, f r dt k A megváltozott szovetdalmi szervezetek is er.edme,n!esen .eJ oh e . új szövetkezeti formák kezetpolitika sikerét bizonyitja az IS, ogy

l

.. etke"Yetek abból a célból, hogy keletkeztek, takare'k szov ütcmbe került a gazdasági élet minden lényeges pozÍcÍója a monopolista vállalatok kezébe. A kapitalizmus új fejlődési szakaszába lépett, a szabadversenyes kapitalizmust felváltotta a monopolkapitalizmus, az imperializmus. Rövid idő alatt az is kiderült, hogy a magánmonopóliumok az állam hathatós segítsége nélkül csak ideiglenesen tudják megoldani az újratermelés zavartalanságának biztosítását. A tőkés termelés tartós problémái és olyan történelmi események, mint a világháborúk, az 1929-B-as világgazdasági válság, a Nagy Októberi" Szocialista Forradalom győ-

20 21

zelme szükségképpen vezettek az áll . '. alakulásához és rendszerr e' va'l'asa'h oz ammonopoltsta kapltaltzmus ki-o Az állam közvetlen gazdasá' " '" , nlinden területén beavatkozik a gl teny~z?ve valt; ~ ,tőkés gazdaság :,er~elesl, el?s.zta~l es forgalmi folyamatokba. Ennek ka csán forma változásokon men;ek át a d~okes termelesl. vl~zonyok bizonyos Az állami beavatkozás a tők ~ ~aga, a kapttaltzmus megmarad. esek allamanak beavatkozása éppen a kizsákmányolók érdek'e ben. E változások lényeges h t' k l lomra is. Alapvetően módosut aa:tán~a o,ro nak .. a szövetkezeti mozgaAz államtól való füogetl ' l m es a szovetkezetek kapcsolata. a semlegesség és az ~ k ens~g e ve.. gyakorlatilag lehetetlenné válik , . on ormanyzat ures form ' k A " ' ~sago. szovetkezetek gazdasagl tevékenyséoét mozg' t ' l " l ' b, as eret a apvetoen m h ' , l am k o tsegvetési politikája (eze b 1"1 l " eg atarozza az alkezések), a tőkés pénzügyi és h~elr:~ds~:ross~tban az adóügyi rendel-

~ polgári szövetkezeti elmélet hazu ' ci ., molnl ezekkel a változásokkal T ' bb g. mo on ~eIJo1 haJlando szádet a szövetkezetek se'mlegessé ,o,~a ra d~ demagog Jelszavakat hirmonopóliumok szolgálatában álf~r~tiatag~ .. Ja, hogy. ~ sZ,ö;etkezetek a Jellemző, hogya szocialista szövetk ~ ozvetlen lranyttas.~ alatt áll. nemzetközi szerveihez való köz l de~e, I hmozg~l~mn.ak a szovetkezetek. tt 'l . . e e eset osszu Ideig a 't l ' h a o ts polztikai semlegességet követeltek. z ga o ta, ogy . A marxista szövetkezeti elméle k' . ,. ratlkus polgári nézetekkel A .t sza lt az llluzonkus, áldemokelsősorban Lenin _ .. ' k marXlzmus klasszikusai - közöttük is " kiemelték az 'll a szovet " k el te'k es ' egyértelmuen . , ezeteket ' . .nag yra erte K'" . a aml tamogatas szukség " Lenm szövetkezeti alapelvei kö ött .. e,sseget. OZlsmert, hogy ság mellett _ fontos hel et k Z ,- az. o~kentesség és a fokozatOi>írta Lenin: "Most meg ~ell é~~e~~ all~ml tamogat.ás elve. 19 2 3 elején . nk es gyakorlatIlag valóra kell váltanunk azt hogy ez l'd" , o szennt az a társ d l ' d a szokottnál nagyobb mértékb k II . a a ml ren szer, amelyet rendszer." cn e tamogatnunk: a szövetkezeti , . A szocialista szövetkezeti elmélet t h ' l' f" e ~t az allaml támogatás elvét állítja szembe az államto'[ . va o uggetlenseg elv' l V k vetl, hogya társadalom fe'lődésé k " eve, ,gyana kor felvetkezetek viszonyának rés~letekb ne m:gfflelo~n, az allam és a szölően újraszabályozását _ ' e ~en? e em,zeset - ennek megfelekell előtérbe helyezni T:r::~sa~:.lml, l~~l~,k ,v~ltozásának megfelelően század során változtak s ezz l l' l, ce ltuzesewk ~z elmúlt negyedvetkezeti elméletnek és' a g a~ tp~st .kellett tarta~·ll. ~ szocialista szöszikus örökség döntően ah~oz o:d~~l szovetkezetp,olt~lkanak is. A klasze? az el~el~tl alapokat, hogy a szövetkezeteket hogy lehet f Ih J e aszna nl a Szoclaltsta termelési , viszo-

7

22

ny ok megteremtése során, s hogy az államnak hogyan kell ezt támogatni. Az államnak a szövetkezetek létrejötte és megszilárdulása valamint a szocializmus alapjainak lerakása utáni szerepéről az elmélet és a gyakorlat egy későbbi fej l ődés nyomán bizonyította, hogy annak lényege: a továbbra is nélkülözhetetlen szövetkezetek tevékenységének és a társadalmi céloknak összehangolása. A szövetkezetek az átmeneti korszak második felében és a felépült szocializmus ban is egyértelműen progresszív jellegűek. A szövetkezetekkel kapcsolatos államI tevékenységnek két leglényegesebb mozzanata: Egyfelől lehetővé

•

a szocialista állam elismeri a szövetkezés szabadságát, teszi, hogy - az állam felügyelete és engedélye mellett - szövetkezet jöjjön létre minden olyan tevékenységre, melyet a tagok önerőből képesek elvégezni.

•

Másfelől az államnak biztosítani kell a társadalmi érdekek érvényesítését. Ennek érdekében a népgazdasági célkitűzések megvalósításához hozzájáruló tevékenységre kell ösztönözni a szövetkezeteket.

Jól tükrözi mindezt az egységes szövetkezeti törvény, amikor kimondja: "A szövetkezetekkel kapcsolatos állami tevékenység célja a társadalmi, a szövetkezeti es az egyéni érdek összhangjának érvényesitése. "

AZ ÁLLAM ÉS A SZÖVETKEZETEK KAPCSOLATÁNAK FEJLÖDÉSE HAZÁN KBAN Mint korábban láttuk, a szocialista szövetkezeti mozgalom hazai kibontakozása elválaszthatatlan a földreformtól. A földreformról szóló törvény már 1945-ben a szövetkezetek állami támogatására is utalt, amikor arról is rendelkezett, hogya földreform során egyéni tulajdonba nem adható, vagy fel nem osztható, nagyobb értékeket képviselő épülete\et, gépeket stb. a földhöz j uttatottakból alakuló földmű­ ves szövef kezetek tulajdonába kell adni. Lényegében tehát a földmű­ vesszövetkezetek induló vagyonuk döntő részét az államtól kapták. Ez persze csak kezdeti lépésnek számított. Később, a mezőgazda­ ság átszervezésének forradalmi időszakában szükségszerű en jelentkezett a rendkívüli állami segítségre vonatkozó igény, hiszen az állam nagyarányú támogatása előfeltétele volt a termelő/zövetkezeti mozgalom sikerének. Ugyanakkor szinte természetes volt, hogya rendkívüli mértékű támogatás rendeltetésszerű felhasználását garantálni kívánta az állam. Jogos volt az az igény, hogya termelős zöve tkezetek minél 23

hatékonyabban járuljanak hozzá a mezőgazdasági termékek iránt jeszükségletek kielégítéséhez, és az általános társadalmi fejlő­ déshez. (Indokolt volt tebát az állami beavatkozás.) Méltán állíthatjuk, hogy az állam közvetlen azdasácri beavatkozása szocialista szövetkezeti mozgalmu nk kezdeti "szakaszán egyértelműen kedvezően befolyásolta a termelőszövetkezetek működését gazd,á~kod~sát. Azonban a kezdeti időszakban indokolt közvetlen i;ányítasl mod szerek a későbbiek során már csak túlzott általánosításokon és indokolatlan megszokottságon alapultak. Ennek következtében a termelőszövetkezeteket közvetlenül alárendelték az illetékes minisztériumok, valamint az alsóbb államigazgatási szerveknek. . Kétségtelen, hogy az állam és a szövetkezetek ilyen kapcsolata elvdeg és gyakorlatilag is több problémát okozott. U"yanakkor félreértésekre adhatna okot, ha két dologról megfeledkez"nénk. Az egyik az, hogy a vázolt kapcsolat olyan időszakban alakult ki ·amikor a direkt irányítási rendszer egyértelműen indokolt volt, ugyadakkor kellő tapasztalatok hiányában a direkt irányítás és a szövetkezeti sajátosságok egyeztetésének módszerei nem alakulhattak ki. A másik lényeges. összefüggés az, bogy nem maga az állami beavatkozás, hanem annak konkrét módszerei okozták a problémákat, Mint az előzőekben tisztáztuk, a szocialista szövetkezetelmélet elismerte és elismeri az állami beavatkozás szükségességét, ha e mellett érvényesül a szövetkezeti . önkormányzat is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az állam kapcsolatában változást jelentett 1957-ben az MSZMP agrárpolitikai téziseinek megjelenése. Az ennek szellemében megjelent 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet a korábbi állami irányítás helyett már állami felügyel~tről rendelkezik. Még nagyobb előrelépést jelentett az 1967-ben napvdágot látott és jelenleg is hatályos új termelőszövetkezeti kódex. A kisipari és fogyasztási szövetkezetek, illetve az állam kapcsolata formailag eltérően, de a tartalmat tekintve hasonlóan alakult mint a mezőgazdasági szövetkezeteknél. E szövetkezetek a fokozato~ san kiépült szövetségi hálózaton keresztül kapcsolódtak az állami irányítás rendszeréhez. A SZÖVOSZ és az OKISZ lényegében ugyapazokat a feladatokat látták el, mint más országos főhatóságok. Az érdekképviseleten túl ellátták a bennük tömörült szövetkezetek irányítását, felügyeletét és ellenőrzését. Egyértelműen fogalmazza ezt meg egy 19P-es népgazdasági tanácsi határozat: A SZÖVOSZ a földmű­ vesszövetkezetek igazgatását és felügyeletét, illetve lényegileg olyan feladatkört tölt be, mint valamely gazdasági minisztérium az alája rendelt szervek és vállalatok irányában." A szövetkezetek és állam közötti kapcsolat alakulásában döntő lentkező

változást hozott a gazdasági mecbanizmus reformja. G:azd~s~girán~í­ tási rendszerünk egyik döntő alapelve, hogy a~ álla,m ~l~~oslt)a a v~l­ lalatok önállósácrát ezért csak közvetett szabalyozok utJan avatkOZik ezek .gazdasági ~e;ékenységébe. Fokoz?ttan ~ll ez ~,szövetkez~~ekr.e, hiszen az állam itt nem gyakorol tulajdonOSI funkclOkat. Az UJ szovetkezeti törvény megfogalmazása szerint a szövetkezetekkel kapcsolatos állami tevékenység főbb területei: _ A szövetkezetekre vonatkozó jogi szabályozás, _ gazdasági irányítás és hatósági tevékenység, _ az állami törvényességi felügyelet .

A szöVETKEZETEK JOGI SZABÁLYOZÁSA Az egységes szövetkezeti törvény tárg?,al~sa k~pcsá~ már kéP:t alkothattunk a szövetkezetekre vonatkoZÓ Jogi szabalyozas alapv~na: sairól. A szövetkezetek tevékenységére vonatkozó legmagasabb ,szmtu ;ogszabály az egységes szövetkezeti törvé.ny, amely az alkot~anny~l összhanaban határozza meg a szövetkezeti mozgalom alapveto elveit, a szöve~kezetek politikai, társadalmi, gazdasági szerepé~~ t~vábbá egységesen és komplex módon szabályozza mindazokat a k~r~eseket, amelyek egyformán vetődnek fel a különféle szo~etkezetl agaz~to~ban. Az egyes ágazatokra vonatkozó jo~szabá~yo~ m1l1den o~yan kerdesben rendelkezhetnek amelyről az egyseges torveny nem szol. A szövetk~zetek működését, gazdálkodását, illetőleg a tag?k helyzetét általánosan és alapvetően érintő miniszteri rendeletek é~ a~­ lamtitkári rendelkezések kiadásához az illetékes országos érdekkepvlseleti szerv egyetértése szükséges. A szövetkezetet érintő m~s .rendelkezések kiadása előtt továbbá a szövetkezefekre vonatkozo Javaslatoknak a törvényhozá; vagy a Minisztertanács. elé t.erjesztése , előt~ m~g kell szerezni az illetékes országos érdekképViseleti szerv velemenyet.

GAZDASÁGI IRÁNYítÁS ÉS HATóSÁGI TEVÉKENYSÉG Gazdasági mechanizmusunk reformja után t~h~t a. szö~etkez~tek aazdasági irányítása - kisebb sajátosságokat leszamitva - lenyegeb,e~ ~z állami vállalatokéval azonos rendszerben történik. A ga~?asagl szabályozó eszközöknek mindkét szektorban ugya?azt a ,funkc~?t kel~ betölteniök. Csak így valósulhat meg a népgazdasag egyseg~s ko~pont1 irányítása, a piac aktív szerepére építő szocialista tervgazdalkodas. 25

2-4

. A g,azd~sági b~folyásolás mellett a szocialista állam közhatalmi !ogosult,saga IS termeszetszerűleg kiterjed a szövetkezetekre. Az áll , megállapítja a szövetkezeti gazdálkodás, a ~s vezetes, a ~a ano~ sza,b~lyait és felügyeletet gyakorol felettük. Az alla I? tov~bba me~~ll~pltJa azokat a minőségi, közegészségügyi, munkav~~elml stb. elOlrasokat, amelyeket az össztársadalom érdekében a szovetkezeteknek is be kell tartaniuk. A szövetk~zetekre csa~ a törvények és kormányszintű jogszabályok, az eze~ altal meghatarozott körben miniszteri és tanácsi rendeletek'Hv~lanun~ ,a szövetkezetek saját határozatai és az általuk kötött ~zer~ode~e~ harztkatr:ak k~telezettséget. Ennek az elvnek a gyakorlati er:venyesltese a~t , I~ Jelen,~I, ,hogy a központi, helyi állami és társadalml szervek ~llatasl felelo.~seget, termelési- fel vásárlási kötelezettséget (st~.) ne~ rohatna~ ~ szovetkezetekre. Nem igényelhetik tőlük olyan teveke~yseg ~olytatasat~ amely ~ szö,:etkezeteknek veszteséget okoz, a tagok erdekelvel ellentetes. Az allamlgazgatási szervek tehát a szövetkeze~ek helyett. nem , gazdálkodhatnak. Ha ez mégis elkerülhetetlen , cs~k~~ az anyagi feltetelek biztosításával, a terhek átvállalásával köl~ csonos megegyezéssel történhet. ' , A szövetke.z etek és az állami vállalatok egymás közötti kapcsolat(a~an az egyenjogúság elve érvényes. Allami gazdálkodó szervezetek vallalatok, bankok) ne~ g,Yakorolhatnak hatósági funkciókat a szöv~tkezetek fel,et,t. ~ " szo~la~lsta vállalatok között pusztán a tulajdonviszonyok eltereselbol taplalkozó alá- és fölérendeltség nem t " h t " meg. ur e o

J,ogszabal'yo~~a~

toha adottságú területek eltartó képességének fokozása, a kis településeken, a tanyavHágban, a perifériákban élő lakosság ellátásának előmozdítása,

műkö~~

'

; \\ .' i

' I

.

J:~ állan;, által társadalom- és gazdaságpolitikai szempontból s~u~~egesnek yelt, de gazdaságosan nem bonyolítható feladatok ellátasaert a .~zovetkezetek állami támogatásba részesülhetnek, illetve

megkaphatjak ugyanazt a támogatást, amit az állam ugyanazon tevékenysé,g.. ese~é? a~ áll~mi vállalatoknak nyújt. A támogatás, illetve a preferalas celJa tobbfele lehet: • biz~nyos terület~ken - elsősorban a mezőgazdaságban - meghataroz?tt .te~~ekek .társadalmi termelési költségeknél alacsonyabb arszllltJenek kiegyenlítése, az ipari eredetű eszközök és anyagok beszerzéséhez nyújtott kedvezmények, árengedmények,

1

AZ ALLAMI TöRVÉNYESSÉGI FELÜGYELET

• bizo~yos ,termelési ágazatok viszonylagos elmaradottságának felsz~n;olasa" a g~orsabb fejlesztés előmozdítása (például a lakossagl szolgaltatasok esetében), • bizo~~os te:Vékenys.égeknél a különösen magas társadalmi ráforditasok atmenetl kiegyenlítés e, illetve a tartósan kedvezőtlenebb gazdasági körülmények hatásának ellensúlyozása, a mos-

• speciális társadalmi, kulturális feladatok ellátásának elősegí­ tése. Allami támogatás az adott, vállalati szinten gazdaságosan nem folytatható vállalkozás, tevékenység működési feltételeinek javításához nyújtható , annak társadalom- és gazdaságpolitikai megítélése alapján. Ez a támogatás tehát a gazdasági tevékenység támogatása és nem szektor jellegű. Az állami támogatás, preferencia alkalmazás ának fontos követelménye, hogy az ne zárja ki a versenyt és ne eredményezzen kényelmes gazdasági magatartást. Ezért minden esetben együttesen kell vizsgálni az állami és szövetkezeti szektor alkalmasságát az adott feladat ellátására. A támogatást az a vállalat kapja meg, amely a társadalmi és gazdaságpolitikai mérlegelés alapján leginkább alkalmas a szóban levő tevékenység ellátására. Az egységes szövetkezeti törvénynek igen fontos tétele az a szakasz, amely a gazdasági ágazati miniszterek állami feladatává teszi; gondoskodjanak arról, hogy az ágazat területén a szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Az ágazati minisztereknek tehát a gazdasági szabályozó rendszer kialakítása során és általában az ágazati irányítás körében kellő gonddal kell foglalkozniuk az ágazatukhoz tartozó szövetkezeti tevékenységgel is, jeIéül annak, hogy az állam érdekeivel egybevág a szövetkezetek fejlő­ dése. Ennek egyik jelentős eszköze az, hogy az ágazati miniszterek szakmai felügyeletet gyakorolnak az ágazatukhoz tartozó tevékenység felett. Ez a szakmai felügyelet nem magára a szövetkezetre és nem annak alapszabályszerű működésére, hanem az ágazat körében végzett, a gazdálkodást szabályozó Szakmai tevékenységre, valamint a más jogszabályokban meghatározott általános érvényű szakmai előírá­ sok megtartásának igazgatási jellegű ellenőrzésre terjed ki.

I

Az állam a törvényességi felügyelet útján is segíti a szövetkezetek demokratikus működését és önálló vállalati gazdálkodását. Gondoskodik arról, hogya szövetkezetek és érdekképviseleti szerveik alapszabályai és más belső szabályzatai megfeleljenek a jogszabályoknak, s ezeket be is tartsák. Az állami törvényességi felügyeletet a 27

szövetkezetek felett a tanácsok gyakorolják. A területi és szakmai szövetségek működése felett az illetékes mcgyei tanács végrehajtó bizottsága, az országos szövetségek és az Országos Szövetkezeti Tanács felett a Minisztertanács gyakorolja a törvényességi felügyeletet. Az állami felügyelet kiemelkedő jelentőségü az állam és szövetke.•etek szempontjából egyaránt. E tevékenység megítélésénél ismét abból kell kiindulni, hogy az állam elismeri a szövetkezetek szocialista jellegét, a szövetkezeteket a szocialista gazdaság szerves részének tekinti, sőt részükre az egyéb gazdasági és társadalmi szerveknél szélesebb körű önkormányzatot biztosít. Ugyanakkor az állam a társadalmi érdekek érvényesítése érdekében joggal megköveteli a 'szövetkezetektő l, hogya jogszabályokat és saját jóváhagyott alapszabályaikat megtartsák, egész tevékenységüket a szövetkezetek érdekeit is szem előtt tartó szabályozórendszer keretében és annak megfelelően folytassák. Az állami felügyelet az állam, illetve a társadalom részéről a szövetkezetekkel szemben jelentkező elvárások ellenőrző eszközeinek összessége. Feladata az, hogy egyrészt biztosítsa az állami szabályok és a szövetkezeti önszabályozás összhangját és ellenőrizze azoknak a megtartását, másrészt ezek betartását hatalmi eszközökkel szükség esetén ki is kényszerítse. Az állami felügyelet tehát kizárólagosan törvényességi felügyelet, nem jelenthet beavatkozást azokba a kérdésekbe, melyek a jogszabályok által meghatározott szövetkezeten belüli önigazgatás hatáskörébe tartoznak. Egyre kevesebb helyen tapasztalható, hogya helyi szervek a törvényesség felügyeletén túlmennének, a szövetkezetek önállóságát sértenék, a gazdálkodás operatív teendőibe avatkoznának be túllépnék hatáskörükef.

Termelőszövetkezet; tagok a hagyma/öldön ) ,

29

ID. A szövetkezeti demokrácia lényege

A SZöVETKEZETEK" MINT TÁRSADALMI KöZö SSÉGEK T~rsad~lmi előrehaladásunkban jelentős szerepe van a népi demokrat1kus allamnak, amely a munkásosztály hatalmát testesíti meg. Allamunk, rendszerünk szocialista demokratizmusa széles körben biz~osít!.a a d?lgoz? nép j~~ainak ér~én.yesülését, az állampolgári jogok es kot:le~segek osszhangjat. A szoc1altsta demokrácia továbbfejlesztése ~ szoc1altzmus teljes felépítésének egyik központi feladata. A szocialtsta de~okrá,cia továbbfejlesztésének fő célkitűzése, hogy erősödjék a munkasos~.taly hatalma, hatékonyabban érvényesüljön a párt vezető szerepe, a tomegek közéleti aktivitása. .A szocialis~a demokrácia megvalósulásának egyik területe a váll~latz, de';20krá~la. Ez f~lt~te~e:i ,a szocialista vállalatok dolgozóinak

reszvetele~, a, ",allalatok 1rany~t~saban, a gazdasági vezetők munkájá~ak ellen~rz,eseben, a termeles1-gazdasági feladatok megtervezésében

es megoldasaban, a dolgozókat érintő fontos anya C7 i szociális és kulturális kérdések eldöntésében. b ,

Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével . a vállalati ön-

álló~á~ megteremtésével előtérbe került a decentraÚzált vezetés. -A

szoc1alts~a gazdaság irányításának konkrét módszerei ugyanis nem egyszer s mtndenkorra adottak, hanem időnként a társadalom, a termelő­ erők és ,a tern:elési viszonyok fejlődésével együtt felülvizsgálásra, illetve modosulasra szorulnak. Ennek megfelelően a vállalati demokra~1: tartalma és érvényesülési formái is szükségszerűen módosulnak, fejlod?ek. A gazdaságirányítás konkrét rendszere határozza meg ugya.~1s azt, hogy a vállalati demokrácia milyen hatékonysággal érvényesulhet, a rendelkezésre -álló formák mennyire telítődhetnek meg tartalommal.

~ .~é~i mechanizn:usban a lebontott tervek utasításokat képeztek, n:egkot~tt,ek a gazdasagi vezetők kezét és cselekvőképességük is korlatok koze szorult. Ilyen körülmények között a dolgozók nak a vezetésbe való bevonása, a vállalati demokrácia is szűk térre korlátozódott - nagy;ész~ ~ kiadott feladatok, utasítások végrehajtási módjának m:ghatarozasara. A vállalati demokrácia szűkebb térre szorulása egészeben azonban velejárója volt a történelmi fejlődés adott szakaszán szükségszerű en adminisztratív eszközökkel dolgozó gazdasági irányí30

l \

tási rendszernek. A szocializmus építésének mai szakaszán viszont a vállalati demokrácia fejlesztése elengedhetetlen követelmény. Rendszerünkben a vállalatoknak két formája létezik: az állami vállalat és a szövetkezeti vállalat. Az állami vállalat össznépi tulajdon, a szövetkezeti csoport (kollektív) tulajdon. Mindkettő szocialista, és mindegyiknek van bizonyos előnye az egyik, vagy a másik társadalmi-gazdas;igi funkció betöltésére. A kettőnek azonban különböző a rendeltetése: az állami vállalkozás rendeltetése lényegében a bőví­ tett újratermelés megvalósítása a termelékenység gyors növelése által, a szövetkezetek rendeltetése pedig a foglalkoztatás, illetve ellátás folyamatossága. A másik lényeges különbség az, hogy az állami vállalatban az állam által kinevezett igazgató igazgat, a dolgozók ellenőr­ zése mellett, a szövetkezetben viszont a tagok önigazgatása jut érvényre, a vezetői felelősség az önigazgatás rendjén belül létezik. Az egységes szövetkezeti törvény fogalmazása szerint a szövetkezet "a tagok által önkéntesen létrehozott vállalati gazdálkodást és társadalmi tevékenységet folytató közösség, amely a szocialista szövetkezeti tulajdon és a szövetkezeti önkormányzat alapján jogi személyként működik". A szövetkezetek kollektív vállalatok s egyben társadalmi közösségek, ahol a demokrácia feltételezi a tagság részvételét a szövetkezetek irányításában, a tisztségviselők meg választás ában, munkájuk ellenőrzésében, a termelési-gazdasági feladatok megtervezésében és megoldásában, a szövetkezeti tagokat és dolgozókat érintő fontos anyagi, szociális és kulturális kérdések eldöntésében. A szövetkezetek vállalati és társadalmi jellege szorosan összefonódik. Ennek oka - különösen a termelőszövetkezetekben -, hogy a tagok egyben tulajdonosai és dolgozói is gazdaságuknak, aminek következményeit a gazdasági mechanizmus reformjának irányelvei így fogalmazzák meg: tulajdonosi mivoltuk következménye, hogy saját maguk döntenek a termelés, gazdálkodás kérdéseiről, határoznak a jövedelemosztás módjairól és maguk választják meg vezetőiket ; - a termelőszövetkezeti tagok dolgozói mivoltából következik, hogyaszövetkezetben rendszeres munkalehetőséget kell bizt~­ sítani számukra, s munkájukért a társadalom többi dolgozó1hoz hasonlóan rendszeres jövedelem és szociális ellátás illeti meg őket. A tagok és a szövetkezeti közös gazdaság ilyen bonyolult viszonyában a gyakorlat kialakította a helyes szervezési elveket. 31

Kollektí v vezetés A szövetkezeti demokrácia alapvető eleme, szervezési elve a kollektív vezetés. A polgári szövetkezeti mozgalomban a demokratikus igazgatást a hét Rochdale-i elv egyikének tekinti, és ez magában foglalja a testületi vezetés elemeit is. A szocialista szövetkezeti mozgalom azonban nem elégszik meg a demokratikus szövetkezeti igazgatás általános követelményével, hanem a kollektív vezetés elvét alkalmazza. A szövetkezeti törvény úgy határozza meg az elnök vezetői felelő,sségét, hogy "a szövetkezet miÍködését és a gazdálkodást a jogszabalyoknak, az alapszabálynak és más belső szabályzatoknak, valamint a közgyűlés és a vezetőség határozatainak megfelelően - személyes felelősséggel irányítja, tevékenységéről a vezetőségnek rendszeresen beszámol". Ugyanakkor "a vezetőség a közgyűlés határozatainak megfelelően irányítja a szövetkezet tevékenységét: dönt a szövetkezetet érintő minden olyan kérdésben, amely nem tartozik a szövetkezet ~,ás szer~ein.ek hatáskörébe". A közgyűlés pedig "a szövetkezet legfobb testulet1 szerve ... , amely a tagok összességéből áll". E meghatározásokból egyértelműen kiderül, hogya szövetkezeteket vezető testületek vezetik, s az elnök személyi felelőssége e testületekben kötött. Az operatív üzemvezetésben azonban már egyszemélyi felelősséggel mlíködnek a szakvezetők. A fogyasztási, illetőleg értékesítő szövetkezetekben az eltérés az hogy az ilyen szövetkezetek általános és teljes felelősségű ügyvezető~ alkalmaznak, aki rendszerint egyben az igazgatóság elnöke. . A szövetkezeti felelös vezetötes/iiletek léte Js működése elengedhetetlen feltétele a szövetkezetek demokratikus igazgatásának : feltétele ennek az olyan választott elnök is, aki irányítja a vezetőtestüle­ tek tevékenységét; nem általánosítható viszont az egyszemélyi felelős­ ségiÍ igazgató, ügyveze tő vagy szakvezető alkalmazásának követelménye. Az említett szervezési elvek alkalmazásával a szövetkezetek jelentős eredményeket értek el. A párt X. kongresszusa elismeréssel sZ,ólt a ~zövetkezetekről s ez az elismerés nem csupán a gazdasági tevekenysegnek szólt, hanem a szövetkezetek demokratikus működésé­ ben, szocialista vonásaiban, a szövetkezeti tagság gondolkodásában elért eredményeknek is. Hiszen ez utóbbiak legalább annyira értéke .. sek, mint a gazdasági eredmények. , Az utóbbi években a mezőgazdasági termelőszövetkezetek többsége saját bevételeiből fedezi kiadásait, megteremtette önálló vállalati gazdálkodásának feltételeit. Az ipari, háziipari szövetkezetek fejlő32

dése is gyorsütemű, az utóbbi két évben mindössze egy volt veszteséges a megyében, mintegy nyolc-tíz viszont megduplázta termelését. A fogyasztási szövetkezetek eredményei az országos átlag felett vannak. Összességében tehát a gazdasági sikerek kimagaslóak. Nem egy szövetkezetben azonban a vállalati gazdálkodás, a jövedelmezőség, az áruforgalmazás, az értékesítés, a műszaki fejlesztés mellett másodlaooosnak tekintik a szövetkezeti élet demokratizmusának erősítését. Természetes, ' hogy az önálló gazdálkodás fejlesztése, a közös vagyon rendszeres gyarapítása, a gazdálkodás biztonságának növelése egyben a szöve.tkezeti demokratizmus fejlesztését, a tagoknak a szövetkezetükhöz való ra oaszkodását is elősegíti. De küzdeni kell mino den olyan nézet és gyakorlat ellen, amely ezt egyrészt automat!'k us következménynek tartja, másrészt a demokratizmus szűkítés ére törekszik. Politikai társadalmi és gazdasági érdek egyaránt fűzödik ahhoz, hogy a szöv:tkezeti tagok érdemben éljenek jogaikkal, s bizonyosak legyenek abban, hogy ténylegesen ök döntenek a szövetkezetek életét meghatározó alapvető kérdésekben. Az utóbbi években, különösen az új mechanizmus körülményei között jelentősen növekedtek az ön szabályozás lehetőségei, s a szövetkezetek többséoében a tagok élni is tudnak a lehetőségekkel: növekedett kezdem~nyezőkészségük, erősödött igényük tulajdonosi joga.ik gyakorlására. Ezért a szövetkezeti demokrácia meosértése, a tagok JOgainak csorbitása nagyon káros következményekkel járhat. Vannak olyan tapasztalatok, hogy gazdaságilag erős szövetkezetek ben a rossz hangulat nagyobb károkat okozott, mint a gyengébb adottságú, de jól vezetett szövetkezetbe n a tőkehiány. . Szövetkezeteink a maguk által készített és a közgyűlés által elfogadott alapszabály szerint müködnek. Az alapszabályok meghatározzák: - a szövetkezet nevét, székhelyét, tevékenységi körét; - a szövetkezet szervezetére, működési rendjére és vezető szerveinek hatáskörére vonatkozó főbb rendelkezéseket, valamint a választott szervek tagjainak számát, megválasztásuk és viszszahívásuk módját, működésük időtartamát; - a tagok alapvető jogait és kötelességeit, különösen a vagyoni hozzájárulás, a személyes közreműködés, az anyagi részesedés módjának és mértékének főbb szabályait; - a közös vagyon kialakításának és növelésének, valamint a gazdálkodás eredménye felhasználásának főbb elveit; - a szövetkezet képviseletének módját; 33

I

és mindazt, aminek az alapszabályba való felvételét jogszabály kötelezően elrendeli. Szövetkezeteink alapszabályai az új szövetkezetpolitikai elvek, az egységes szövetkezeti törvény és az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó törvényerejű rendelkezések megjelenése után készültek el, tehát az új körülményeknek megfelelően. A szövetkezeti demokrácia érvényesülése azonban nemcsak az alapszabályokon múlik, hanem függ az alapszabályok helyes értelmezésétől és alkalmazásától. Ezért nem lesz felesleges röviden összefoglalni azokat a fő követelményeket, amelyek a demokratizmus érvényesülésével kapcsolatosak. A szövet.kezeti demokrácia akkor érvényesül: - ha a tagok akarata valamennyi alapvető szövetkezeti és gazdaságpolitikai kérdésben érvényre jut; - ha a szövetkezeti vezetőszerveket demokratikusan, a többségi elv alapján titkosan választják; - ha a választott szervek működését és a szövetkezet egész tevékenységét a tagok ellenőrizni tudják; - ha a vezető testületek· helyesen egyesítik az egyéni felelősséget a kollektív munkával; ha a szövetkezet működése összhangban van a társadalom érdekeivel és igényeivel.

Önkormányzati formák A szövetkezetet tehát maguk a tagok vezetik. Ez a tagsági érdek megvalósításának egyik legfőbb biztosítéka. A tagsági vezetés elve azáltal jut érvényre, hogy a szövetkezet legfontosabb ügyeiben a közgyű­ lés dönt, az operatív vezető szerveket ezen a szinten a tagság hozza létre, s e testületek tagjait a közgyűlés el is mozdíthatja. Ugyanakkor a tagegyenlőség elvéből következik, hogy minden szövetkezeti tag egyenlően jogosult a szövetkezet vezetésében a közgyűlés útján, illetőleg - az arra történt megválasztás esetén - tisztség és más vezető munkakör betöltésével résztvenni. Azonban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ben a termelés koncentrációjával és szakosodásával, a mezőgazdasági munka iparszerűvé válásával, az ipari szövetkezetekben és a fogyasztási szövetkezetekben a termelés, ellátás és gazdálkodás szétszórtsága miatt egyre nagyobb nehézségekbe ütközött a tagok demokratikus jogainak közvetlen - tehát közgyűlésen való - gyakorlása. Ezért a szövetkezetek irányításában előtérbe kerültek a részközgyűlések és egyéb megoldások. 34

Szövetkezeteinknél részközgyűlések akkor működhetnek, ha az alapszabály - figyelemmel a szövetkezet nagy taglétszámára, műkö­ .dési területének tagoltságára, nagy kiterjedésére, vagy a tagság egy részének elkülönült gazdasági tevékenységére - a közgyűlés megtartásának ezt a módját rendeli el. A részközgyűlésen egy egység - fogyasztási szövetkezetek esetében egy község, vagy körzet - szövetkezeti tagjai vesznek részt, itt fejtik ki véleményüket és állást foglalnak a kérdések eldöntésében. KöZgyűlési határozatot a rész közgyűlése ken leadott szavazatok összeszámlálásával állapítják meg. A részközgyű­ léseket tehát az alapszabály ugyanolyan jogokkal ruházza fel, mint a közgyűlést, vagyis részközgyűléseket közgyűlések helyett tartanak a szövetkezetekben. Az alapszabálya közgyűlés jogkörét - az egyes szövetkezeti ága.zatokra vonatkozó jogszabályok keretei között - részben küldö.ttköz.gyűlésre ruházhatja. Azonban a kül~öttgr.~lés 10?k,öre nem t,eCJ~d?et ki azokra az ügyekre, amelyek a kozgyules ktzarolagos hataskorebe tartoznak. A küldöttgyűlés küldötteit egy évtől négy évig tartó idő­ tartamra közgyűlésen (részközgyűlésen, tagértekezleteken) a szövetke.zet tagjai közül választják. , , ,• .. A szövetkezeti tagok joga azonban nem szonthato csupan az onkormányzati fórumok közé. Ezért sok szövetkezetbe n keresik azokat a megoldásokat, fórumokat, ahol a szövetkezeti kolle~tí;a v~leményt nyilváníthat, széles körűen tájékozódhat a szövetkezett elet es a gazdálkodás napi kérdéseiről. A mezőgazdasági terme,lőszövetkezetekbe.n például a zárszámadások előtt üzemegységi és brigádgyűléseken . IS megbeszélik a gazdálkodás jellemzőit. Az ipari szövetkezetekbe.n sZIntén üzemegységenként ismertetik a mérleg legfontosabb , adat~lt. Sok szövetkezetben írásban juttatják el a tagok hoz a gazdalkodas eredményeiről szóló kimutatást.

\ A bizottságok és a

vezetőség szerepe

I

Jól bekapcsolhatók a tagok a szövet~ezeti él~,t , prob~~máinak megoldásába a különféle bizottságok által. Igy lehetoseg nylllk arra, 'hogya szövetkezeti tagság hatékony segítséget nyújts~,: a .szövet~ezet vezetőségének, ugyanakkor a bizottságok tehermentesltlk IS a szovetkezed vezetést meghatározott feladatok végzésétől. , A tagok jogainak hiánytalanabb érvényesítését, a szövetkezeti ,demokratizmus erősítését szolgálja a szövetkezetenként létrehozott