Fürdőszobák felújítása és korszerűsítése 9639003433

Citation preview

5 Tartalom Nyeregdarab felerősítése utólagos leágazáshoz

Csővezetékek fektetése _ Vízellátás 9 Csőfektetési alapelvek 9 Szennyvízelvezetés 9 Potenciálkiegyenlítés - 9 Példa egy fürdőszoba átépítésére 10

A takarófalas szerelés Fal a fal előtt Szárazburkolat Előre gyártott elemek

Ivóvízvezetékek 13 Csőanyagok 14 Miről ismerjük meg 14 az ólomcsöveket? Lefolyóvezetékek Rézcsövek megmunkálása 15 Csőanyagok Az anyag 15 Műanyag lefolyócsövek Vágás 15 fektetése Sorjázás 16 Az anyag A feldolgozásra Kalibrálás 16 vonatkozó Hajlítás 16 alapismeretek . Forrasztás 17 Vágás Lágyforrasztás 17 Keményforrasztás _ Osszedugás 19 Rézcsövek fektetése Falra szerelés és leágazások kialakítása 20 és utólagos leágazás Hornyok és áttörések 22 Berendezési tárgyak A csőfektetésnél bekötése előforduló méretek 23 Műanyag lefolyócsövek ragasztása Régi és új csővezetékek Így ragasszunk összekötése egymással 23 Sérült vezeték Ivóvízvezetékek javítása műanyagból 25

28 29 29 30

32 33 33 33

34 35 35 35 36 36 37 37

Falazási és burkolómunkák Falak YTONG építőelemekből _ Az anyag A megmunkálás és bedolgozás Szerszámok, eszközök A fogadószerkezet ellenőrzése Kitűzés Falazás Falazóhabarcs Rögzítések kialakítása Felületképzés Vakolatok Csővezetékek elfalazása és burkolása . Zuhanyozó burkolása gipszkarton lapokkal Előtéthéjazat Padló Burkolás Így ragasszuk a csempéket Az alap előkészítése _ Ragasztóanyagok Burkolás ragasztással Példa fürdőkád burkolására Így fugázzunk Fugázóhabarcs Feldolgozás Régi csempére új ragasztása

37

39 42 42 42 42 42 42 42 43 43 43 42 44 45 45 45 46 46 46 46 47 48 49 49 49 52

6

Padlócsempézés vastagágyazat vagy vékonyágyazat? Vastagágyazatú eljárás Vékonyágyazatú eljárás Fürdőszoba­ berendezések Példa egy kis fürdőszoba berendezésére Szerelvények áttekintés Szerelvények felszerelése és kicserélése Mosdószerelvény beépítése Fürdőkádés zuhanyszerelvények

szerelése

54 54 54 55 56 57 59 59

61

Mosdó beépítése 62 Tervezési alapfogalmak 62

Tőcsavarok rögzítése 62 Villamos vízmelegítők Energiaszükséglet A mosdó felszerelése A hőmérséklet­ 63 és a víz bekötése szabályozó A lefolyócsatlakozás 64 Villamos elkészítése 65 Bidé felszerelése _ melegvíztárolók 65 Fürdőkád beszerelése bekötése 65 Átfolyó rendszerű Általános tudnivalók vízmelegítők A kádtartó, a lefolyó Mosdó alatti és a szerelőnyílás melegvíztárolók _ előkészítése _ 66 Mosdó alatti Lefolyógarnítúra _ 67 melegvíztárolók és földelés _ 67 felszerelése A kád felállítása Zuhany beépítése _ 68 Tervezési alapfogalmak 68 A zuhanytálca felállítása 68 A zuhanyfülke összeszerelése és felállítása 69 Vízöblítéses WC felszerelése 71 Általános tudnivalók _ 71 WC-csésze felállítása és a lefolyó bekötése 72 Öblítőtartály 73 felszerelése Hibás öblítőtartály 74 cseréje Magasan elhelyezett A fürdőszoba fűtése öblítőtartály kicserélése A fűtéssel kapcsolatos alsó öblítőtartályra — 75 munkák Általános tudnivalók _ Fűtőtest szerelése _ Vízmelegítés 77 Termosztátos szelep Központilag felszerelése vagy helyileg? 78

78 79 79 80 80 80 81

84 85 85 85

86

8 Csővezetékek fektetése

9 Vízellátás Minden háztartás vezeték­ hálózata a vizet bevezető ve­ zetékekből és a lefolyóveze­ tékekből áll. A vizet bevezető vezetékek (a rendszert lásd a 8. oldalon lévő ábrán) a vízműben fo­ gyasztásra alkalmassá tett ivóvizet szállítják. Ez a víz ve­ zetékhálózaton át, szivattyúk segítségével jut el a végső fogyasztóhoz. A fogyasztónak, valamint a csővezetékek anyagának ki­ választása szempontjából (vö. az „Ivóvízvezetékek" fe­ jezettel a 13. oldalon) lénye­ ges a víz úgynevezett ke­ ménységi foka. Ez az érték (melyet a vízműtől lehet megtudni) bizonyos tájékoz­ tatást ad az ivóvízben oldott ásványi anyagokról (elsősor­ ban a kalciumról és a mag­ néziumról). Ezeknek na­ gyobb hőmérsékletek hatá­ sára az a kellemetlen tulajdonságuk van, hogy a vízvezetékekben és a ház­ tartási készülékekben szilárd alakban lerakódnak. Különb­ séget kell tennünk a kemény­ ségi fokozatok és fokok (né­ met keménységi fokok) kö­ zött: 1. fokozat = 1...70 2. fokozat = 7... 13° 3. fokozat = 13...20° 4. fokozat = 21° és annál nagyobb.

Csőfektetési alapelvek Vízvezetékeket semmiképpen sem szabad a pince padló­

jában elhelyezni, a hidegvíz­ vezetékek mindig a melegvíz­ vezetékek alatt fekszenek (a hő felfelé száll). Egymás mellett lévő elvételi helyek esetén a szabvány alapelv­ ként előírja, hogy a meleg víz elzáróberendezését balra, a hideg vízét jobbra kell el­ helyezni. Ez keverőszerelvények esetén is érvényes. Az ivóvízvezetékeket semmi­ lyen körülmények között nem szabad nem ivóvizes beren­ dezésekkel összekötni. A tör­ vény visszafolyásgátlókat és a készülékek csatlakozásá­ hoz csőszellőzéssel ellátott szelepeket ír elő. Ezért van az, hogy mosdókban stb. a szerelvények összes kifolyó­ nyílásának feltétlenül a szennyvíz legmagasabb szintjénél legalább 20 mm-rel magasabban kell lennie.

Szennyvízelvezetés A használt, azaz ún. szenny­ vizet a lefolyóvezetéken át vezetjük el. Ezeknek a lefo­ lyóvezetékeknek a fellépő nyomásesésekre gáztömörnek kell lenniük. A fektetéshez csak vizsgálati jellel ellátott, szabványos darabokat szabad használni. Ez magától értetődően a le­ folyóvezetékeken végzett olyan bekötési munkák vagy javítások esetén is érvényes, melyeket a fürdőszoba fel­ újítása vagy korszerűsítése esetén kell elvégezni. A lefo­ lyóvezeték-rendszer ábrája a 32. oldalon látható. A cső­ anyagokra vonatkozó további információk, valamint a meg­ munkálásukra vonatkozó

gyakorlati tudnivalók a „Lefo­ lyóvezetékek" fejezetben, szintén a 32. oldaltól kezdő­ dően találhatók.

Potenciálkiegyenlítés Az egészségügyi létesítmé­ nyek összes fémes alkatré­ szénél helyi potenciálki­ egyenlítése van szükség. Ez azt jelenti, hogy a zuhanytál­ cák és fürdőkádak lefolyói, a vízvezetékek, de még a fűtési vezetékek is potenciálki­ egyenlítő vezetővel vannak összekötve egymással. A potenciálkiegyenlítésre ak­ kor is szükség van, ha a für­ dőszobában nincsenek vil­ lamos berendezések. A potenciálkiegyenlítő vezető legalább 4 mm keresztmet­ szetű szigetelt rézvezeték (zöld-sárga), vagy legalább 2,4 x 20 mm horganyzott la­ posvas. Ezt a vezetőt az el­ osztón vagy a potenciálki­ egyenlítő sínen át a védőve­ zetővel kötjük össze. Acélkádaknál, ha a lefolyó­ cső műanyag, csak a kádat kötjük rá a potenciálkiegyen­ lítőre. A zuhanytálcák és für­ dőkádak alsó oldalán furattal ellátott szem található, ehhez a kiegyenlítővezetéket egy csavarral könnyen oda lehet erősíteni.

10 Példa egy fürdőszoba átépítésére Egy régi tetőtéri lakás átala­ kítása kialakított fürdőszobát is be akartak építeni. Tekin­ tettel arra, hogy az eredeti mosdófülke erre nem adott elegendő helyet, a meglévő, nagyon tágas konyha egy ré­ szét leválasztották és fürdő­ szobává építették át. A kony­ hahelyiség erre már csak azért is nagyon alkalmas volt, mert itt már megvoltak a víz­ csatlakozások és a szennyvíz lefolyócsövei (1. ábra). Elsőként a kis padlásablakot cserélték ki három nagy tető­ ablakra. Ezeket közvetlenül a fürdőkádnak szánt hely fölé építették be (2. ábra). A görbe és ferde falak kiegyenesítése és a csempe­ burkolat számára teherhordó fal elérése érdekében gipsz­ karton lapokat kellett elhe­ lyezni. A 6 x 6 cm vastagságú fa­ gerendákból készült tartó­ szerkezetet ehhez alá kellett bélelni és esetenként 25 cm hosszú csavarokkal a régi falazathoz kellett rögzíteni (3. ábra). Az állványok mö­ götti tér egyúttal a víz- és fű­ tési csövek elhelyezésére al­ kalmas helyet is kínált. Itt helyezték el két százalé­ kos eséssel a lefolyóvezeték műanyag csöveit is. Ehhez a gerendákat kissé ki kellett vágni vagy a régi vakolatot le kellett verni (4. ábra). Az egészségügyi berendezé­ seket szakember szerelte fel,

1. ábra

3. ábra

2. ábra

4. ábra

5. ábra

11

6. ábra

aki a tervezésnél is tanácso­ kat adott és a nehezebb munkáknál segített. Míg a vízvezetékek elkészítésénél forrasztási ismeretekre volt szükség, a lefolyócsöveket a tömítőgyűrűvel együtt csupán össze kellett dugni. A sarok­ ba beépített két mosdóasz­ talhoz bonyolult gerenda­ szerkezetre volt szükség, ezekbe csavarozták aztán be a mosdók rögzítőkereteit. Bilinccsel a víz- és lefolyó­ csöveket is felerősítették (5. ábra), így később már csupán a mosdót kellett fel­ függeszteni és a szerelvény és szifon vezetékeit bekötni. Az egész keretszerkezet nedves helyiségekben alkal­ mazható gipszkarton lap bo­ rítást kapott, ugyanígy a für­ dőszoba falai és ferde felü­ letei is. Másik megoldásként vízálló forgácslapokat is le­ hetett volna alkalmazni. A lapokat közvetlenül egy­ máshoz illesztve helyezték el és a fugákat erősítőszalaggal letapaszolták (6. ábra). Az egészségügyi és villamos csatlakozások számára szükséges áttöréseket már a lapok elhelyezése előtt

7. ábra

kivágták. Igy meg lehet taka­ rítani a kábelek és csövek későbbi szükségtelen keres­ gélését. A padlót is fel kellett újítani. A régi deszkapadlóra szige­ telőréteg került, erre hornyozott és csapolt ragasztott, vízálló forgácslapokat fektet­ tek. A felületet a további munka előtt kiegyenlítő ala­ pozóval javítani kellett. A következő feladat a fürdő­ kád és a zuhanytálca befala­ zása, valamint a kis emel­ vény elkészítése volt. Ehhez a gázbeton kínálkozott meg­ felelő anyagként (7. ábra). A könnyű téglák nem csak sokféle alakban kaphatók, hanem azokat könnyen és

egyszerűen lehet megmun­ kálni. A vágáshoz elegendő egy durva fogazatú rókafarkú fűrész. Míg a fürdőkádat va­ kolatágyazatba állították be, a zuhanytálcát rugalmas, víz­ álló csemperagasztóval, ab­ szolút vízszintesen két gáz­ beton téglán rögzítették. A téglák helyett állítható ma­ gasságú kádlábak is alkal­ mazhatók, melyek lehetővé teszik a zuhanytálca vagy fürdőkád pontosabb beállí­ tását. A kádat, valamint az emel­ vényt vékony gázbeton la­ pokkal falazták körül. A gázbeton felületeket csempézés előtt kiegyenlítő alapozóval kezelték, hogy

12

.

8. ábra

9. ábra

10. ábra

a csemperagasztó ne száradjon be túlságosan gyorsan. Ezután kerülhetett sor a csempézésre. A fehér falicsempéket a helyiség kö­ zepétől kezdve rakták fel. Csakúgy, mint a padlócsem­ péket, ezeket is rugalmas ra­ gasztóval vékony ágyazatba fektették és fugázták. Ezután a ferde felületeket burkolták be lambériával, az egyes deszkákat lambériakörmökkel és hoszszú kapcsokkal szegezték fel (8. ábra)A mosdót két, a falba erősí­ tett menetes csapra füg­ gesztették fel. Ezután bekö­

tötték a lefolyóvezetékbe a lefolyószelepet és a bűz­ elzárót. A csaptelepet két sarokszeleppel csatlakoztat­ ták a hidegvíz- és melegvíz­ vezetékhez és a vezetéket a szükséges hosszúságúra fűrészelték le (9. ábra). A sarokba kerülő fürdőkád és szerelvényeinek szerelése nagyon bonyolult munkála­ tokkal jár. Ezeknek a szerel­ vényeknek a beépítését a vízvezetékek elhelyezése során gondosan meg kellett tervezni, mivel az a szoká­ sostól eltér. Most már fel lehetett csava­ rozni a vörös szerelvények­ hez színben illeszkedő zu­

hanyfalat. Ezt már korábban kimérték, méretre legyártot­ ták és csak a falon elhelye­ zett profilos sínekbe kellett behelyezni (10. ábra). Hogy a sínek függőlegesek legyenek, a furatok berajzo­ lásánál nem nélkülözhető a vízmérték. Nehogy fúráskor a csempék eltörjenek, a fú­ rógéppel ütés nélkül kell dol­ gozni és élesre megköszörült kőfúrót kell használni. Ezután felcsavarozhatók a profilos sínek, melyeket kí­ vülről szilikonnal lehet tömí­ teni. Ha a szilikoncsíkot vízzel megnedvesített ujjunkkal simára húzzuk, sima fugát kapunk.

13

Ivóvízvezetékek

14 Csőanyagok Ivóvízvezetékek céljára (I. a 8. oldalon bemutatott veze­ tékrendszert) különböző anyagokat lehet alkalmazni, rézcsövet (1. ábra), horgany­ zott acélcsövet és különféle műanyag csöveket. Ezer­ mesterek számára legkönynyebb a műanyag csövek szerelése, melyeket csavarzatokkal lehet össze­ kötni vagy ragasztani lehet (2. ábra). Ezeket a csöveket általában csak nagykereske­ delmi szaküzletekben vagy szerelők révén lehet besze­ rezni és ezért nem mindig állnak rendelkezése. Némi ügyességgel és gyakorlattal rézcsövek önállóan is fektet­ hetők. A munkamódszereket a „Rézcsövek megmunkálá­ sa" c. részben, a 15. oldalon közöljük. A horganyzott acél­ cső csak hidegvíz-vezeté­ kekhez van engedélyezve, feldolgozása az újra meg újra szükségessé váló menetes kötések miatt nem túl egy­ szerű (3. ábra). Még a sze­ relők is egyre ritkábban al­ kalmazzák. Régebbi házakba nem talál­ hatók még az ólomcsövek (4. ábra), melyeket azonban új létesítményeknél már nem szabad beépíteni. Tekintettel arra, hogy az ólom az egés­ zségre ártalmas és kis menynyiségben az ivóvízben oldó­ dik, a meglévő ólomvezeté­ keket feltétlenül ki kell cserél­ ni. Ha erre nincs lehetőség, reggelente engedjük ki az éj­ szaka folyamán a vezetékek­ ben állt vizet, mielőtt étkezési célra vizet vételeznénk.

1. ábra

3. ábra

1

2. ábra

4. ábra

Miről ismerjük meg az ólomcsöveket?

zott acélcsövek mindig egyenes vonal mentén van­ nak fektetve. A vöröses színű rézcsövek rendszerint duga­ szolható kötéssel vannak összeillesztve és azután for­ rasztva. Az acélcsöveket, melyek festés nélkül hasonlítanak az ólomcsövekhez, mindig öszszecsavarják. Kétség esetén itt a mágnes segít: az ólom - az acéllal ellentétben - nem mágneses. A falban elhelyezett csövek esetén viszont csak a víz analízise (tájékozódjunk a közműveknél) ad felvilágosí­ tást az ivóvíz esetleges ólomtartalmáról. Vegyük itt figyelembe, hogy az utóbbi évtizedekben szá­ mos régi épületben más anyagból való csövekre cserélték ki a régi ólomve­ zetékek egyes részeit. Ez azonban gyakran csak a falakon kívüli, jól hozzáfér­ hető helyeken vagy az eme­ leten történt meg.

A felújítási munkák megkez­ dése előtt a helyi vízszolgál­ tató vállalatnál lehet érdek­ lődni, vajon az utcában vagy a ház bekötésénél még ólomcsövek vannak-e fektet­ ve. Általában nem ez lesz a helyzet, mert az ólomcsöve­ ket a vízszolgáltató vállalatok az elmúlt évtizedekben túl­ nyomórészt már kicserélték.Ezután saját házunk szerelé­ sét vizsgáljuk meg. Az ólom­ csövek felismerését néhány szembeötlő jellemző könnyíti meg. Festés nélkül az anyag ezüstszürke és nagyon puha. Hajlíthatóságuk miatt ezek a csövek soha nincsenek egyenesen fektetve, hanem mindig enyhén kígyózó vo­ nalak vagy ívek mentén. A csövek kötési helyei erősen kidudorodnak, a puha ólmot késsel könnyen be lehet nyomni. A réz- és horgany-

15 Teljesen vagy részben ólom­ ból készült vezetékek esetén a szakemberek mindig az ivóvízhálózat teljes felújítását ajánlják. Ilyen esetekben te­ hát a háztulajdonosnak elvi döntést kell hoznia.

Rézcsövek megmunkálása Az anyag Rézcsöveket a teljes ivóvíz­ hálózatban alkalmaznak. Különböző átmérőkben és különböző falvastagságok­ kal, 5 m hosszúságú szálak­ ban és 15...50 m hosszúsá­ gú tekercsekben kaphatók. A rézcsőszálak kemények, azaz szerszám nélkül, puszta kézzel a cső alig hajlítható. Előnyük, hogy a szálanyag­ ból való csövek lefektetve nagyon egyenesek. Kemény rézcsövet ezért elsősorban látható vezetékekhez alkal­ mazunk. Ha forrasztólámpával melegítjük, a kemény réz­ cső meglágyul. Ezt akkor al­ kalmazzuk, ha a szálanyagot meg kell hajlítani vagy alakját kell megváltoztatni. A tekercsben lévő rézcső olyan lágy, hogy azt kézzel vagy „térdünkön" meg lehet hajlítani. Ügyelni kell itt arra, hogy ne fektessük túl éles sarkok mentén, mert akkor a cső megtörik. A tekercsből való csövet olyan helyeken szereljük fel, ahol a külső megjelenés nem olyan fontos; takart helyeken vagy vakolat alatti csőveze­ tékek esetén. A lágy cső

Rézcsöveknél az alábbi átmérők használatosak: Kemény rézcső szálakban, mm

Lágy rézcső tekercsekben, mm

6x1 8x1 10x1 12x1 15x1 18x1 22x1 22x1,5 35x1,5 és nagyobbak

8x1 10x1 12x1 15x1 18x1 22x1

Az első szám a külső átmérőt adja meg, a második a falvastagságot. A 22 x 1 jelentése: a külső átmérő 22 mm, a falvastagság 1 mm.

előnye, hogy nagyon gyorsan fektethető. Mivel ívekben is fektethető, nem kell minden irányváltoztatásnál szögido­ mokat beépíteni, a nagy hosszak összekötési helyek megtakarítását teszik lehe­ tővé. Minőség szempontjából a lágy és kemény csövek egyenértékűek. Mindkétfajta fényes és szigetelt kivitelben egyaránt kapható. A szigetelt csövet a hőveszteség csökkentése érde­ kében melegvíz-vezetékek­ hez használjuk. Hidegvíz­ vezetékek esetén a szigete­ lés megakadályozza a cső izzadását. Ehelyett fényes csövet is használhatunk, és ha a szigetelést magunk vé­ gezzük el, a hatás ugyanaz. A szigetelt csőnek az az elő­ nye, hogy alkalmazása ese­ tén munkaidőt takarítunk meg. A forrasztási helyeket utólag mindenesetre szige­ telni kell.

Az anyag megmunkálása Szerszámok • fémfűrész, • csővágó, • sorjázó, • kalibrálókészlet, • hajlítórugó. A munka menete: • a cső elvágása, • a cső sorjázása, • a cső kalibrálása, • a cső hajlítása.

Vágás Rézcsövek elvágásához a legkönnyebben kezelhető szerszám a csővágó. Ez az 5. ábra bal oldalán látható, tőle jobbra különböző méretű csőhajlítórugók vannak. A csővágó ezért minden szer­ számszekrényhez hozzátar­ tozik. A csövet a vezetőgör­ gők és a vágókerék közé fogjuk be (6. ábra), és mi­ közben a csővágót a cső

16 Kalibrálás

5. ábra

7. ábra

A kalibrálás azt jelenti, hogy a bármilyen okból deformáló­ dott csőnek megadjuk a pontos átmérőjét. Különösen a szerelvények és a sarok­ szelep-csatlakozások puha, krómozott, 8 és 10 mm-es rézcsövei görbülnek el könynyen. A korrekcióhoz először üssük be a kalibrálótüskét, majd kívülről tegyük fel a/ kaiibrálógyűrűt (8. ábra). így elkerülhetők a rosszul tömítő, összenyomódott kötések.

Hajlítás

6. ábra

8. ábra

körül forgatjuk, a vágókereket folyamatosan, de érzéssel, utánállítjuk. Figyelem: Egyszerre ne állít­ sunk túl sokat, mert különben a cső rányomódik a vágókeréke és megsérül! Érvényes tehát a következő szabály: Többször forgas­ sunk és állítsunk (a falvas­ tagságtól függően 5.. .7 for­ dulatra van szükség)! A réz­ csöveket finomfogú fémfű­ résszel is el lehet vágni. Itt azonban ügyeljünk arra, hogy a vágás merőleges legyen! Nélkülözhetetlen a fűrész, ha már lefektetett csövön kell dolgozni és a csővágót a szűk helyen nem lehet moz­ gatni. Erre a célra a legal­ kalmasabb az illesztőfűrész.

Sorjázás A vágás után sorjázni kell, mert a cső belsejében kelet­ kező sorja akadályozza a víz áramlását. A külső sorja, ami a fűrésszel való vágáskor keletkezik, akadályozza a csőidomokkal való munkát és ezenkívül sérülési veszélyt rejt magában. A csővágón hegyes, kifordítható sorjázókést helyezünk el (7. ábra), melyet a csőben nyo­ más alatt forgatunk és az így levágja a belső sorját. A kül­ ső sorját lapos reszelővel tá­ volítjuk el. Még alkalmasabb a sorjázókúp, melyben a kül­ ső és belső sorjához kések vannak elhelyezve.

Ha elegendő hely áll rendel­ kezésre, nem szükséges kis íveket beforrasztani, hanem a rézcsövet meg lehet hajlítani. A tekercsből való lágy csövet óvatosan, kézzel vagy tér­ dünkkel alátámasztva, meg lehet hajlítani. Ügyeljünk arra, hogy a cső ne törjön meg! Jobb, ha egy egyszerű hajlítókészüléket alkalma­ zunk, az ívek ezáltal egyen­ letesebbek lesznek. Minél kisebb ívben kell hajlí­ tani, annál nehezebben megy az kézzel. Ha a kívánt hajlítá­ si sugár kisebb, mint a cső külső átmérőjének hatszoro­ sa, a csövet már nem szabad kézzel hajlítani, mert az megtörhet. Kisebb ívekhez hajlítókészüléket alkalma­ zunk. Ezek többnyire csőhajlítófogók és hajlítórugók (9. ábra), melye­ ket satu és munkapad nélkül egészen 33 mm-ig terjedő átmérőjű csövekhez lehet használni. Hajlítókészüléket

17

10. ábra

11. ábra

kialakítani. A hajlítási sugár lágy cső esetén ne legyen ki­ sebb, mint a külső átmérő háromszorosa. Kemény réz­ csöveket (szálakat) kézzel nem lehet hajlítani, hajlítókészülékben viszont igen, a külső átmérő négy­ szeresének megfelelő sugá­ rig. Jobb, ha a kemény csö­ vet a hajlítás helyén forrasztólánggal meglágyítjuk és ezután úgy hajlítjuk, mint a lágy csövet. Vékony rézcsöveket a hajlítórugó segítségével lehet hajlítani, hogy a cső meg ne törjön. A hajlítórugó feleljen meg a cső átmérőjének, így a csőnek biztos vezetést ad, és a hajlítási nyomást egyen­ letesen osztja el. Tölcsér ala­ kú nyílásával toljuk rá a csőre

és ugyancsak a tölcsér irá­ nyában lehet újra lehúzni. A tölcsérszerű nyílás tehát mindig a cső rövidebb vége felé mutasson, hogy a rugót könnyen le lehessen tol-ni. A hajlítást szabad kézzel vé­ gezzük, mindig a lehető leg­ nagyobb sugarat válasszuk. Jó tudni! A hajlítandó ala­ kot előzőleg drótból for­ máljuk ki és ezt használjuk sablonként (10. ábra), a cső azonnal illeszkedni fog.

Forrasztás Rézcsövek összekötésére a lágy- vagy keményforrasz­ tás használható. A végered­

ményt tekintve a két eljárás egyenértékű. Az eltérés a hőmérsékletben és ebből adódóan az alkalmazott for­ raszanyagban van.

Lágyforrasztás Szerszámok és anyagok: • forrasztóégő gázpatronnal vagy propángáz­ palackkal, • folyósítószer, • forrasz, • csiszolóvászon. A munka menete: • a forrasztási hely megtisz­ títása, • a folyósítószer felhordása, • a forrasztási hely felmele­ gítése, • forrasztás.

18

12. ábra

13. ábra

14. ábra

Lágyforrasztás esetén 450 °C alatti olvadáspontú forraszo­ kat alkalmazunk. Réz szereléséhez csak az MSZ 855 szabványban előírt forrasz engedélyezett: az L-SnCu3 szabványos jelölésű ónforrasz. A korábban alkal­ mazott ólomtartalmú forra­ szok egészségi okokból már nem használhatók. Vásárlás­ kor feltétlenül ügyeljünk arra, hogy a forrasz a megfelelő jelölésű legyen. A forraszok kis oldáspontja miatt nagyon egyszerű hőforrások elegen­ dők. Az iparosok többnyire propánégőt használnak, amely tömlőn és nyomáscsök­ kentő szelepen át van az is­ mert propánpalackra rákötve. Még olcsóbbak a kézi forrasztókészülékek (11. ábra), ezek szórópalackhoz hasonlítanak, amelyre égőfej van felcsavar­ va. Égési ideje több, mint egy óra, így ezzel több forrasztási hely elkészíthető. További hő­ forrásokat jelentenek a ben­ zinégők, az úgynevezett forrasztólámpák. Ezenkívül más hőforrásokat, például gáz­ oxigén-égőket is lehet alkal­ mazni, amelyeket egyébként a keményforrasztáshoz vagy a hegesztéshez használunk.

A forrasztáshoz ezenkívül folyósítószerre is szükség van. Ez megszünteti a rézen az oxidációs réteget és meg­ akadályozza a forrasztás alatt az oxidok újraképződősét. Lágyforrasztáshoz általában forrasztózsírt használunk, melyet a forrasztás előtt hor­ dunk fel a rézcsőre és az a forrasztás alatt elgőzölög. A cső levágásakor annak vége gyakran enyhén deformáló­ dik és ezért a forrasztási rés méreteit nem lehet mindig pontosan betartani. A mére­ teket kalibrálószerszámmal lehet biztosítani. Lágyforrasztáskor a követke­ ző műveletekre van szükség: • A csővégeket kívül, a cső­ idomokat belül 240 szem­ csenagyságú, vagy annál finomabb csiszolóvászon­ nal vagy acélgyapottal fé­ mesen tisztává tesszük (12. ábra). Erre azért van szükség, hogy a forrasz a forrasztási résben min­ denhová be tudjon folyni. • Csak a csővég külső ol­ dalát vékonyan bekenjük folyósítószerrel (forrasztózsírral) (13. ábra), hogy ab­ ból semmi se kerüljön a cső belsejébe. A folyó-

sítószer ártalmas, és sem­ miképpen sem juthat be az ivóvízvezetékbe. A cső­ véget ütközésig betoljuk a csőidomba (14. ábra), és puha lánggal egyenlete­ sen felmelegítjük a for­ rasztási hőmérsékletre. • Félrefordított láng mellett addig olvasztunk forraszt a forrasztási résre, míg kö­ röskörül egy forraszgyűrű nem válik láthatóvá (15. ábra). • A folyósítószer maradvá­ nyait ronggyal eltávolítjuk. Lágyforrasztás esetén feltét­ lenül csőidomokat használ­ junk. Ezek alakos és össze­ kötő darabok és olyan pon­ tosan készülnek, hogy a cső és az idom közötti forrasztási hézag értéke legfeljebb 3/10 mm. Ezzel biztosítható, hogy a folyékony forrasz a hajszálcsövesség hatására az egész forrasztási rést ki­ töltse. Az idomok különböző alakokban kaphatók. Vannak egyenes összekötőidomok, redukáló idomok két külön­ böző átmérővel, 90°-os vagy 45°-os szögű ívek és elága­ zások azonos vagy különbö­ ző átmérőkkel. Az idomok

19 rézből vagy vörösötvözetből készülnek. Csővégek egy­ más közötti összekötésére rezet használunk. Vörösötvözetből készült csőidomokat szerelvények csatlakoztatására alkalma­ zunk. Lágyforrasztásnál ugyanazzal a forrasszal for­ raszthatók, mint a csövek. Jó tudni! Ivóvízvezetékek­ hez csak olyan forraszokat és folyósítószereket sza­ bad alkalmazni, amelyeket erre a speciális célra enge­ délyeztek. Forraszként csak olyanok jönnek számítás­ ba, amelyek higiéniai, első­ sorban toxikológiai szem­ pontból semmilyen bajt nem okoznak, tehát pél­ dául nem tartalmaznak ól­ mot. Fontos ezért, hogy a forrasz csomagolására a gyártó cég adatai és a szab­ ványszám mellett az ivóvíz­ vezetékekhez való alkal­ masságra történő utalást is rányomtassák. Az MSZ 855 lágyforraszok­ ra, az MSZ 7919 kemény­ forraszokra vonatkozik. Lágyforraszok folyósítószereit az MSZ 874-nek felelje­ nek meg. A vezetéket üzem­ be helyezés előtt mindig alaposan át kell öblíteni.

Keményforrasztás Szerszámok és anyagok: • acetilén-oxigén­ keverékhez alkalmas he­ gesztőpisztoly, • esetleg folyósítószer, • pálca alakú keményforrasz, • csiszolóvászon.

15. ábra A munka menete: • a forrasztási hely megtisz­ títása, • a folyósítószer felhordása, • a forrasztási hely felmele­ gítése, • forrasztás. Rézcsővel végzett szerelé­ seknél a lágyforrasztás mel­ lett a keményforrasztás is használatos. A nagyobb for­ rasztási hőmérsékletek miatt más hőforrásokat haszná­ lunk, mint a lágyforrasztás­ nál: az acetilén-oxigénégőt (16. ábra) vagy a propán­ oxigén-égőt. A két gáz ma­ gában az égőben találkozik (17. ábra), a finom szabályo­ zás a két kézikerékkel törté­ nik. Léteznek ezenkívül olyan égők is, amelyek propán-le­ vegő keverékkel dolgoznak, így az oxigénpalackot meg lehet takarítani. Saját ta­ pasztalataink alapján azon­ ban elmondhatjuk, hogy az így kapott eredmények külö­ nösen szűk helyeken nem voltak olyan jók, ezért cél­ szerű az acetilén- és oxigén­ palackkal működő égőt előnyben részesíteni. A ke­ ményforrasztáshoz gyakran alkalmazott forrasz rézből,

16. ábra

17. ábra

18. ábra 2 % ezüstből és foszforból áll. A forrasztási hőmérséklet 710 °C. Ennek a forrasznak az az előnye, hogy könnyen folyik és használata esetén folyósítószert nem kell alkal­ mazni. Ezáltal elmarad a folyósítószerrel való bekenés művelete.

20 Ugyanígy nem szükséges az sem, hogy a rezet fényessé tegyük, így csak a következő műveletekre van szükség: • először toljuk be a csővé­ get a csőidomba, majd a lánggal egyenletesen me­ legítsük fel, • tartsuk a lángot a kötés helyén (18. ára), majd ad­ dig adagoljuk a forraszt, míg a forrasztási rés meg nem telik. Tekintettel arra, hogy ez a forrasz ezüsttartalma miatt nem túl olcsó, Németország­ ban kifejlesztettek egy ha­ sonló tulajdonságú, de ezüstöt nem tartalmazó he­ lyettesítő forraszt. Ennek szabványos jelölése L-CuP6. A forrasztási hőmérséklet 730 °C, azaz csak kissé na­ gyobb, így a munka során sokan nem is találnak eltérést a két forrasz között. Össze­ kötőidomok és sárgaréz szerelvények forrasztására ugyanazokat a forraszokat használjuk. A jó kötés eléré­ séhez szabványos kemény­ forrasz-folyósítószert alkal­ mazzunk (MSZ 7919). A folyósítószerrel végzett ke­ ményforrasztás műveletei ugyanazok, mint a lágyfor­ rasztásnál. Különösen fontos a forrasz­ tási helyek tisztítása is, mivel a folyósítószer savas hatása miatt erős zöld korróziós ré­ teg alakul ki. Még egy fontos tudnivaló az alkalmazott forraszokkal kap­ csolatban: A lágyforraszok ivóvízvezeté­ kek és 110 °C hőmérsékletig fűtési vezetékek összeköté­ sére alkalmasak.

Fontos biztonsági sza­ bály! A gázvezetékeket semmilyen esetben nem szabad lágyforrasztani! Ezt a korlátozást feltétlenül be kell tartani, ellenkező eset­ ben súlyos károsodások keletkezhetnek! Forrasztás csőidomok nélkül Keményforrasztás esetén el­ hagyhatjuk a csőidomokat, ha a karmantyúkat és elága­ zásokat magunk készítjük el. Ehhez kemény csöveknél a csővégeket lágyra izzítjuk és karmantyúfogóval feltágítjuk.

Rézcsövek fektetése és leágazások kialakítása Szerszámok és anyagok: • csővágószerszám, • lágyforrasztó vagy ke­ ményforrasztó felszerelés, • szerszám a falhornyok ké­ szítéséhez, • fúrógép, • csavarhúzó, • vízmérték, • szükség esetén csőkalib­ ráló készlet. A munka menete: • a vezeték kiürítése, • a leágazás helyének meg­ határozása, • vakolat alatti elhelyezés esetén: a horony kivésése és a csőbilincsek elhelye­ zése, • a csőszál elvágása, • szükség estén megkerülés kialakítása,

19. ábra

20. ábra • • • •

T idom beforrasztása, a megkerülés beforrasztása, az új csőszál forrasztása, új csőszálak beforrasztá­ sa, az összes csőbilincs lezárása, • a vezeték átöblítése és tö­ mörségének ellenőrzése.

Az ivóvízvezetéken végzett minden munka esetén - le­ gyen az egy új szerelvény beiktatása vagy egy leágazás kiépítése - a vízvezetéket el kell zárni és le kell üríteni (19. ábra). Ez a legközelebbi elzárószeleppel történik. Ez azonban olyan messze le­ gyen a munkahelytől, hogy azt a később, a forrasztáskor keletkező hőmérséklet sem­ mi esetre se tudja elérni. Bi­ zonytalanság esetén a főve-

21

2 1 . ábra

23. ábra

25. ábra

22. ábra

24. ábra

26. ábra

zetéket teljesen zárjuk le. A leágazás berajzolásánál (20. ábra) tervezzük be a ve­ zetéknek az elágazás helye felé való enyhe emelkedését. Vakolat alatti szerelés esetén először vágótárcsával vágjuk ki a vezetékcsatorna széleit, majd azt véssük ki. Elektromos késsel a munka gyorsan és nagyobb erőki­ fejtés nélkül halad (21. ábra). Ha csak egy szálról kell le­ ágazni, ez egy egyszerű T idommal elkészíthető, ha viszont a meleg és hideg vi­ zet is le kell ágaztatni, akkor a cső körül megkerülést kell kialakítani (22. ábra). Előző­ leg mindenesetre vizsgáljuk meg, hogy a fal elég vastage ahhoz, hogy ilyen beavat­ kozást végre lehessen

hajtani. A megkerülés ugya­ nis egy teljes csővastagság­ gal a felszállóvezeték mögött helyezkedik el. Magát a szerelést a követke­ zőképpen hajtjuk végre: elő­ ször az egész hosszon meg­ bontjuk a leürített felszállóve­ zeték csőbilincseit. Így azt könnyen előre lehet húzni és a csővágóval a megfelelő he­ lyen el lehet vágni. Ha erre nincs lehetőség, használjunk ehhez fémfűrészt. Ezután a vágási helyeket tisztára sorjátlanítsuk és a csőkalib­ ráló készlettel ellenőrizzük. Ezt követően először forraszszuk be a T idomot. Ha meg­ kerülésre van szükség, azt rá kell forrasztani a felszállóve­ zetékre. Most forrasszuk össze az egész csődarabot,

helyezzük el a csőbilincseket és forrasszuk a csövet a T idommal a leágazáshoz. Gyakran célszerű az elága­ zás mögött egy elzárósze­ lepet elhelyezni (23. ábra). A szükséges tömörségi vizs­ gálathoz az új szerelvény helyett egy régi vízcsapot csavarjunk be. Ezután jól öblítsük át a veze­ téket. Ehhez csatlakoztas­ sunk egy tömlőt, nyissuk ki az elzárócsapot, majd a víz­ csapot és az átöblítést addig végezzük, míg tiszta víz nem jön a tömlőből. A tömörségi vizsgálathoz zárjuk el a véte­ lezési helyre szerelt ideigle­ nes vízcsapot. Az új szerelést azonnal a teljes üzemi nyo­ más terheli - a tömítetlenség rögtön jelentkeznek. Beva-

22 kolás előtt a hidegvíz-veze­ tékeket izzadás ellen, a me­ legvíz-vezetékeket hőveszteség ellen szigetelni kell. Erre a célra számos különbö­ ző anyag létezik. A közbeeső szerelvényeket (24. ábra), valamint a csőbilincseket a szigetelésnél kihagyjuk. Vékonyabb csövek f elága­ zásai számára vágjuk a vas­ tagabb cső szigetelésén megfelelő lyukat és így dol­ gozzunk tovább (25. ábra). A habszivacs csőburkolato­ kat szögben is tovább lehet vezetni - ehhez vágjuk ki a szigetelés belső cikkét (26. ábra).

27. ábra

29. ábra

28. ábra

30. ábra

ket is vegyük figyelembe. A csövek rögzítésére speciá­ lis, tiplizést nem igénylő, be­ verhető hornyokat (29. ábra) vagy hangszigetelt, becsa­ varható bilincseket és tipliket (30. ábra) használhatunk. Fe­ szültségektől mentesen fek­ tessük le a csöveket és a fal­ felülettel egybevágóan vakol­ juk be azokat (31. ábra), ne­ hogy a csempézésnél púp keletkezzen.

31. ábra

Hornyok és áttörések A korszerű takarófalas sze­ relés mellett továbbra is meg­ van a csövek falban való el­ helyezésének alternatívája. Mivel itt marási, vágási, sőt vésési munkákra van szük­ ség, a helyszínt és a teljes létesítményt előzőleg meg kell tervezni. A falakba vájt csővezetékhornyok gyengítik annak stabilitását. Tehervi­ selő vagy támasztó falakba vízszintes hornyokat csak statikus véleményének meg­ hallgatása után szabad ké­ szíteni. A függőleges hornyo­ kat a falazáskor ki kell hagy­ ni, majd az építőanyagtól meg kell tisztítani (27. ábra). Utólag elkészítendő függő­ leges hornyokat például vágótárcsával lehet kimarni (28. ábra). A hornyok vésése tilos. A hornyok szélességé­ nél és mélységénél ne csak a cső átmérőjét, hanem a szigetelést és a bilincse-

A függőleges hornyok mélységének legnagyobb értékei, cm falvastagság

falazott kihagyások

mart hornyok

11,5 17,7 24,0 30,0 36,5

6,0 12,5 12,5 12,5

2 3 4 5 6

23 A csőfektetésnél előforduló méretek

nél a hideg víz - meleg víz közötti távolság ismét 15,4 cm.

Azoknál a zuhanyoknál, amelyeket több zuhanyfejjel látnak el, azok beépítési ma­ gasságát tekintve az alapfe­ lülettől számítva különböző szerelési távolságokat kell fi­ gyelembe venni. A fejzuha­ nyokat 200.. .240 cm maga­ san kell beépíteni, a testzu­ hanyokat 170... 200 cm, a hátzuhanyokat 100... 130 cm és az altestzuhanyokat 50.. .60 cm magasan. A használó úgy tudja elérni a kezelő csaptelepet, hogy ne kelljen a vízsugáron átnyúl­ nia. A legjobb, ha a csapte­ lepet a falirúdtól vagy a fej­ zuhanytól jobbra helyezzük el, a vízvezetéket tehát ennek megfelelően alakítsuk ki! Jóllehet zuhanyok számára az egykaros keverőcsapok vagy a termosztátos csapte­ lepek jelentik a legjobb meg­ oldást, kétfogantyús szerel­ vényeket is fel lehet szerelni. A hideg és meleg vizet eb­ ben az esetben külön sza­ bályozzuk. Ügyeljünk itt arra, hogy a hideg és meleg víz közötti távolság középvonal­ tól középvonalig 15,4 cm le­ gyen, hogy az összes járatos zuhanyszerelvényt fel lehes­ sen szerelni. Különleges tí­ pusoknál a távolságot annak megfelelően szélesebbre vagy keskenyebbre kell vá­ lasztani. A kezelőgombok és -karok beépítési magassága körülbelül 120 cm. Míg zu­ hanytálcák esetén a víz álta­ lában padlólefolyón át távo­ zik el, mosdóknál a lefolyó­ csövet még a falban fel kell

Régi és új csővezetékek összekötése egymással Régi ivóvízhálózatok átépíté­ sénél vagy módosításánál nem mindig kerülhető el az acélcsövekhez való csatlako­ zás. Itt figyelembe kell venni azt, hogy rézvezetéket a víz folyásirányában nem szabad acélvezetékként folytatni. Ha tehát az acélcső egy részét rézre cseréljük ki, az összes további csődarabot rézből kell elkészíteni. Ha ezt a sza­ bályt nem tartjuk be, az acél­ csöveken korróziós sérülések keletkeznek. Ugyanez vonat­ kozik arra az esetre is, ha ré­ gebbi, acélból való vízmele­ gítő készüléket szerelünk fel. Ezeket nem szabad réz­ vezetékkel bekötni, csakis acélcsővel. A ma kapható forróvíz-tárolók általában zo­ máncozottak és aktív anóddal vannak ellátva, így ezeket rézcsővel is be lehet kötni. Ugyanilyen jó a korrózióvé­ delmük a rozsdamentes acélból készülő forróvíz­ tárolóknak.

32. ábra vezetni. A kész padló felső éle és a csőkönyök nyílása közötti távolság 54 cm. A sarokszelepek (hideg víz és meleg víz) szabadon füg­ gesztett vagy beépített mos­ dók esetén nagyjából ugya­ nabban a magasságban és ideális esetben egymástól 15 cm-re helyezkednek el, ez néz ki a legjobban. Ha a mosdót sarokban kívánjuk elhelyezni, a csövet megfe­ lelő távolságban kell a sa­ rokban felszerelni (32. ábra). Ha a mosdónak takarótáma­ sza vagy állólába van, akkor a típustól és gyártótól függő­ en a távolságot megfelelően csökkenteni kell (nagyjából 8 cm-re), hogy a hátrafelé nyitott takarótámaszok vagy lábak a szelepekre is ráborít­ hatók legyenek. Ha a meg­ csapolás helyét nem a mos­ dó peremére akarjuk felsze­ relni (álló szerelvény, keverőcsaptelep), hanem a víz kifolyása a falból jön ki, akkor figyelembe kell ven­ nünk, hogy a mosdó felső széle a kész padló felett 85.. .90 cm-re van. A cső ki­ lépéséig tartó távolság ennél még 15.. .30 cm-rel több. Kétfogantyús szerelvények­

Jó tudni! Feltétlenül be kell tartani ezt az áramlási szabályt: Réz- és acélcsö­ vek összeépítése esetén a víz folyásirányában először mindig az acélt fektessük le, azután a rezet. Mégis, mint minden szabály­ nál, itt is van kivétel: Fűtőbe­ rendezéseknél ezt a szabályt nem kell betartani, mivel a víz

24 a berendezésben való hoszszú keringés hatására kémiai szempontból „holttá" válik és már nem tud korróziós sérü­ léseket okozni. Szerszámok és anyagok: • félgömbölyű reszelő, • csőfogó, • villáskulcs, • kender, • gitt vagy tömítőszalag, • tolómérce, • esetleg menetvágó. A munka menete: • a menetet érdesítsük fel, • a menetet vonjuk be ken­ derrel, • hordjuk fel a gittet vagy a menetet tekerjük körül tömítőszalaggal, • a darabokat csavarjuk össze egymással. Horganyzott acélcsöveket elsősorban ott alkalmazunk, ahol különleges korrózióvé­ delemre van szükség, pél­ dául ivóvíz-vezetékeknél. Az átmérőt itt hüvelykben adják meg (lásd a táblázatot). A hozzávaló menet meghatáro­ zása céljából a cső átmérőjét tolómércével lehet megmérni. A külső és belső menet he­ lyes mérete azért fontos, mert csak a kétféle, tehát a csövön és a csőidomon lévő menet pontos egymásba il­ leszkedésével (33. ábra) ér­ hető el tömítőhatás. A táblázat alapján a csőcsavarzatok menetmérete is meghatározható. Ha való­ ban acélcsövet kell fektet­ nünk, menetvágóra van szükségünk. Ezzel különböző átmérőkhöz tartozó menetet lehet készí-

teni. Cserélhető vágófejei vagy állítható vágópofái van­ nak. Egy menetvágó a meg­ felelő tartozékokkal együtt mindenesetre elég drága; a szükséges meneteket eset­ leg szerelővel lehet elkészít­ tetni. A menetvágás, főleg vastagabb csövek esetén, meglehetősen verejtékes munka. A csőre vágott menet kúpos, így a csőidom menetével és némi kenderrel vagy tömítőszalaggal együtt kifo­ gástalan tömítést ad. A szokásos tömítési mód­ szereknél kendert alkalmaz­ nak. Egy kis kenderfonatot szélesen és egyenletesen, a cső végén kezdve, jobb felé tekerve a menetekbe helye­ zünk (34. ábra). Erre ujjunkkal némi menettömítő gittet ke­ nünk (35. ábra). Ezután a csövet és a tömítést kézzel összecsavarjuk, a kendernek nem szabad kinyomódnia a menetek közül. Ha az a me­ net elején összetorlódik, ak­ kor a menetet újra szét kell csavarni és újra „be kell csomagolni". Az utolsó há­ rom menetnél a csövet a csőfogóval húzzuk meg, az utolsó menet alatt ügyeljünk a cső megfelelő véghelyze­ tére.

33. ábra

34. ábra

35. ábra

Acélcsövek belső (névleges átmérői és külső átmérői hüvelyk

névleges átmérő, mm

külső átmérő, mm

3/8 1/2 3/4 1 1 1/4 1 1/2

10 15 20 25 32 40

17,2 21,3 26,9 33,7 42,4 48,3

25

36. ábra

37. ábra

A tömítőgitt olyan legyen, amelyet vízvezetékekhez való alkalmazásra engedélyeztek. A megfelelő utalás a tubuson található. Ha gázhoz való gittet vagy alkalmatlan anya­ got használunk, abból az ivóvíz mérgező anyagokat oldhat ki. A gyakorlattal nem rendelkezők számára némi­ leg egyszerűbb a teflonsza­ laggal való tömítés. Ez vé­ kony, rugalmas műanyag szalag, amelyet ugyanígy te­ kerünk a külső menet köré, mint a kendert. Ennél a mód­ szernél gittet nem kell hasz­ nálni. Betekerés közben ér­ zéssel húzzuk a szalagot, hogy az simán ráfeküdjön a menetkontúrokra. A menetet itt is kézzel, majd a csőfogó­ val húzzuk meg (36. ábra). A kendertömítéssel ellentétben azonban a menetet már nem szabad visszacsavarni. Ez azt jelenti, hogy ennél a módszernél kissé több ér­ zéssel kell dolgozni, különö­ sen a véghelyzet környékén. A teflonszalag évek óta be­ vált és éppen olyan jól tömít, mint a kender. Az itt elírt tömítési módok acél- és rézcsövek fektetésénél

éppúgy használhatók, mint szerelvények, csavarzatok és hasonlók tömíté­ sénél. A réz- és vörösötvözet al­ katrészeken lévő menetek gyakran simára koptak. A gyakorlott szakemberek ilyen esetekben egy öreg fémfűrészlappal vagy egy reszelővel keresztül-kasul többször megkarcolják a menetet (37. ábra). Ettől az érdessé válik és a kender a becsavaráskor jobban tapad.

Ivóvízvezetékek műanyagból A rézbői készült csővezeté­ keket az eltérő vízminőségek miatt az ország egyes vidé­ kein a korrózió különösen ve­ szélyezteti. A kiutat a mű­ anyag csővezetékek alkal­ mazása jelenti. Arról, vajon a szerelések kivitelezéséhez réz- vagy acélcsövek alkal­ masak-e, a helyi vízszolgál­ tató vállalatok adnak tájé­ koztatást. A műanyag csövet, amely (38. ábra) nagy rugal­ masságával és más, a követ­

kezőkben ismertetendő elő­ nyeivel tűnik ki, TPE-csőnek nevezzük. Ezeket a térhálós polietilénből való csöveket a szakemberek az ólom-, acélés rézcsövek után a vízve­ zeték-szerelési munkák úgy­ nevezett „negyedik generá­ ciójának" nevezik. Ivóvízve­ zetékeket ezenkívül PVC-ből is készítenek. A TPE-csövek különleges ismertetőjele a cső-a-csőben technika (39. ábra). A villamos szerelésekhez ha­ sonlóan itt a vizet vezető csövet védőcsőben helyez­ zük el. Ez lehetővé teszi, hogy a csöveket a szerelés után mechanikai sérülések esetén - ami például egy víz­ vezeték megfúrása követ­ keztébe előfordulhat - ki­ cseréljük. A cső-a-csőben technikából még egy továb­ bi előny is származik: a jó szigetelés a fém vízveze­ tékeknél ismert folyási zajt jelentős mértékben csökkenti. Van azonban a TPEcsöveknek néhány további előnyük is. Így például a cső­ anyagot még a legagresszí­ vabb minőségű víz sem tá­ madja meg - a korrózió, a fémcsövekkel készített házi létesítmények legádázabb ellensége, itt tehát nem for­ dulhat elő. Ezen túlmenően a sima falú TPE műanyag cső a mész­ lerakódásokhoz sem nyújt támadási felületet. A csövek keresztmetszete évtizedeken át változatlan marad, a megszokott vízát­ folyás nem változik. Ugyan­ ilyen tartós a TPE szerelési rendszerek kötési technikája.

26

38. ábra

39. ábra

40. ábra

Jó minőségű fémötvözetek gondoskodnak arról, hogy a csövek és a berendezési tár­ gyak közötti összekötőido­ mokban se tudjon korrózió kialakulni. A rugalmas TPE-csöveket főleg emeleti elosztórend­ szereknél (40. ábra) hasz­ nálják (felszálló vezetékek céljára TPE szálanyagok áll­ nak rendelkezésre). Az ezer­ mesternek a vezetékek fek­ tetésénél csak villáskulcsra és állítható csőfogóra van szüksége a csőidomok rög­ zítéséhez, valamint egy spe­ ciális fogóra (I. a 13. oldalon) a műanyag csövek leszabásához, amelyeket tiszta vá­ gással, pontosan merőlege­ sen kell elvágni. Közömbös, hogy a házilagos kivitelező milyen szerelési módot, ta­ karófalas vagy hornyos sze­ relést választ (41. ábra). A csöveket az emeleti elosztó­ tól egészen a fogyasztási helyig mindkét esetben „végtelenül" (a tekercs hosz-

sza ugyan maximálisan 25 m hosszabb darabokra azon­ ban szinte soha nincs szük­ ség) lehet fektetni. Itt tehát a fémcsövekkel ellentétben (42. ábra) - csak elenyésző­ en kevés csőkötésre van szükség (43. ábra). Ezzel először is időt takarítunk meg, másodszor a kötési helyek mindig neuralgikus pontok, harmadszor nincs szükségünk drága csőido­ mokra. A még fennmaradó kötési helyeket, például a melegviz­ es hidegvíz-vezetékek és a berendezési tárgyak csatla­ kozódobozai között, szorítókötéses sárgaréz idomok se­ gítségével lehet elkészíteni (44. ábra). A cső-a-csőben vezetéke­ ket, melyek egyébként már maguk is zajszegények és izzadó víz ellen védettek, hangcsillapító csőbilincsek­ kel rögzítjük. A csöveket könnyen lehet hajlítani, legalább azonban

27

42. ábra

44. ábra

43. ábra

45. ábra

a cső átmérőjének ötszörösét kitevő hajlítási sugárral kell azokat lefektetni. A szögben való fektetéshez speciális csővezető ívek kaphatók (45. ábra). Ahhoz, hogy az ezermester az építőanyag-keres­ kedésben az összes szüksé­ ges anyagot be tudja szerez­ ni, pontos előtervezésre van szükség. Meg kell határozni, hogy milyen berendezési tár­ gyakat és szerelvényeket

kívánunk felszerelni. Ki kell számítani a csövek mennyi­ ségét és átmérőit, meg kell határozni a dobozok, kötések és tartóelemek számát, A pontosság már csak azért is fontos, mert az adapterek és egyéb speciális alkatré­ szek gyártónként eltérőek és ezért egymás között nem cserélhetők (46. ábra). Ezekre a tényezőkre a terve­ zéskor ügyelni kell. 46. ábra

28 A takarófalas szerelés

29

Falsík előtti szaniter szereléstechnika Geberit - víztakarékos öblítési rendszerek Kombifix-DUOFIX szerelési rendszerek Twico öblítőtartállyal

szerelés közben

kész állapotban

Még viszonylag kis helyiségekben is van elegendő hely az előfalas szereléshez. Tiszta munka, kevesebb törme­ lék, hangszigetelt megoldás, rövidebb szerelési idő! Víztakarékos Geberit - TWICO - két vízmennyiségű (3/6 I) öblítőszerkezetek falba épített öblítőtartállyal, fali WC-hez. Előre meghatározható az öblítővíz mennyisége. A víztakarékosság révén egy-két év alatt megtérül a befektetés.

Szakemberek részére díjmentes Szaniter ABC katalógus! Kérésére díjmentes tájékoztató anyagot küldünk! Forgalmazás: Épületgépészeti nagykereskedésekben Geberit Műszaki Tanácsadó és Kereskedelmi Kft. 1117 Budapest, Budafoki út 97. • Tel.: 204-4187 • Fax: 204-4190

Kívánatos, hogy a csöveket a lakáson belül lehetőleg ne le­ hessen látni. Új épületeknél azokat azért mindjárt a falban helyezik el. Egészségügyi be­ rendezésekhez szükséges el­ látó- és lefolyóvezetékek utó­ lagos beépítése esetén a ré­ gi, de akár az új falakba is gyakran hornyokat vésnek, hogy a vezetékeket azokba fektessék. A hornyok azon­ ban sok falnál statikai okok­ ból nem engedhetők meg. Ezért, mint gyakorlatilag kivi­ telezhető megoldás, a taka­ rófalas szerelés kínálkozik. A takarófalas szerelés azt je­ lenti, hogy a vezetékeket a ré­ gi fal előtt, azonban egy ez előtt álló fal által mintegy takar­ va, fektetjük le. A megvalósítás módszere különböző lehet.

• GEBERIT Korszerű szaniter szereléstechnika

Fal a fal előtt

Szárazburkolat

A vezetékeket a régi fal előtt fektetjük le, a szerelvények csatlakozásait falikorongokkal előkészítjük. A vezetékek szigetelése után (a hőveszteség, ill. izzadás elkerülése céljából) azokat egy előfallal falazzuk körül. Erre a célra különösen alkal­ masak a gázbeton téglák. A szerelésen utólagos változ­ tatásokat csak nagy munka árán lehet végezni. A hornyos szereléssel szemben előnyös viszont a nagyobb zajvéde­ lem és a statikailag kedve­ zőbb kialakítás (a szabvány sok esetben megtiltja a kivá­ gásokat). A szerelést és fala­ zást a házilagos kivitelező maga el tudja végezni.

A szárazburkolattal készített takarófalas szerelés az ezer­ mester számára sok lehető­ séget kínál. A szükséges vezetékeket a fal előtt fektetjük le, anélkül, hogy azok az épülettesttel közvetlenül érintkeznének (hangszigetelő csőbilincsek). Ezután következik fa-, acél­ vagy alumíniumprofilokból egy takarófal-szerkezet épí­ tése, melyet szigetelőanyag­ gal töltünk ki és vízálló gipsz­ karton lapokkal borítunk. A csatlakozások számára való kivágásokat méretre készített sablonok és lyuk­ fűrész segítségével fűrészel­ jük ki a gipszkarton lapokon (1. ábra).

30

1. ábra

4. ábra

6. ábra

2. ábra

3. ábra

5. ábra

Ennél a takarófalas szerelés­ nél az egészségügyi létesít­ mények későbbi változtatását könnyebben végre lehet haj­ tani. Ha mosdót, függesztett bidét vagy függesztett WCcsészét kívánunk felerősíteni, a takarófalat megfelelően merevíteni kell.

Előre gyártott elemek Ennél a takarófalas szerelés­ nél előre gyártott egészség­ ügyi modulokat alkalmazunk. Ezek egy gyártó rendszeré­ hez tartozó előre gyártott elemek. A tartókat (2. ábra) egyszerűen beakasztjuk

az előre felcsavarozott fali vagy padlósínekbe (3. ábra). Ugyanígy akasztjuk be a függesztett WC-hez való elemeket (4. ábra), majd összekötjük a padlósínnel (5. ábra). A különböző szerkezeti egy­ ségeket, például a WC-

31

9. ábra

7. ábra csatlakozást az öblítőszek­ rénnyel, a bidécsatlakozást, a fürdőkád vagy a mosdó csatlakozását (a szállító sze­ rint változó módon) hasonló­ képpen a meglévő falra lehet erősíteni. Azokat a rendszer­ be illeszkedő hozzáfolyó- és lefolyóvezetékekkel kötjük össze. Ha a melegvíz- és hi­ degvíz-vezetékek céljára ru­ galmas műanyag csöveket használunk, akkor az emeleti elosztó és a kész modul kö­ zött többnyire még csőido­ mokat sem keil beépíteni. Az ilyen szerelési egysége­ ket, valamint a félig nyitott modulokat is a már említett módokon takarófallal borít­ juk be.

• A befalazás különösen akkor célszerű, ha a be­ rendezési tárgyakat könynyűszerkezetes fal elé szereljük. • A lapokkal való burkolás akkor ajánlható, ha a ta­ karófal elemei a fal előtt felállított, profilos tartók­ ból készült szerkezetbe vannak beakasztva, vagy önhordó módon keretben függenek. A termék típusától függően a gipszkarton lapokat először még elő kell készíteni (a csatlakozásokhoz való lyuka­ kat ki kell fűrészelni), vagy azokat egyszerűen csak fel kell csavarozni (6. ábra) (a lapokon a kivágások már

rajta vannak). A takarófalas szerelésnek ezt a színvonalas fajtáját általában a vízvezeték­ szerelő végzi el. A szakem­ berrel való megegyezés alapján azonban egy sor előforduló „csináld magad" munkát magunk is elvégez­ hetünk. Ilyenek például: a fugák és csavarlyukak szerelése utáni tapaszolása (7. ábra), vala­ mint a csatlakozások furatai­ nak speciális tömítéssel való lezárás (8. ábra). Ugyanígy a fal csempézése is elvégez­ hető saját vállalkozásban (9. ára). Az előre gyártott elemek a nagykereskedelmi szaküzle­ tekben vagy a vízvezeték szerelőnél kaphatók.

32 Lefolyóvezetékek

33 ALPHACAN-BARBI HAJLÉKONY VEZETÉKRENDSZER FIRST PLAST ERESZCSATORNA-RENDSZER

ALPHACAN-BARBI vezetékrendszer vízszereléshez, padlófűtéshez térhálósított polietilénből, sárgaréz szerelvényekkel, gyorsan, könnyen szerelhető, meglévő rendszerekhez csatlakoztatható. FIRST PLAST ereszcsatorna-rendszer anyagában színezett, hőálló PVC-ből.

TUBO Kft. 1212 Budapest, Csepel, Rákóczi út 175. • Telefon/fax: 277-3932, 276-9778 f*

Csőanyagok Lefolyóvezetékek céljára ugyancsak különböző anya­ gokat hasznának. Az öntött­ vason, acélon és kőanyagon kívül itt szintén a műanyag áll az első helyen, mivel számos előnye van. Lefolyócsövek számára különböző minősé­ gű és színű, különféle jelölé­ sű különböző műanyagokat alkalmaznak.

Műanyag lefolyócsövek fektetése Az ezermester számára az egyszerű megmunkálás miatt elsősorban a műanyag jön számításba. Manapság azonban már a szerelők is többnyire műanyag csöveket raknak le. Régebbi házak esetén, amelyekben más anyagokból való csöveket alkalmaztak, a felújításhoz és új bekötésekhez mű­ anyagból készített átmeneti darabok állnak rendelkezés­

re, amelyek az összes többi anyaghoz illeszkednek. Mivel azonban ezeknek a műanyag lefolyócsöveknek a minősége annyira eltérő, álljon itt elő­ ször egy kis anyagismertetés, melynek célja, hogy a házilagos kivitelezőnek segít­ sen az elképzeléseinek megfelelő műanyag cső megtalálásában.

Az anyag • ML-cső (műanyag lefolyó­ cső) összekötő és bekötő vezetékekhez kis szenny-

34

1. ábra

3. ábra

5. ábra

2. ábra

4. ábra

6. ábra

hőmérsékletnek ellenálló ki­ vitelre utal). Ez akkor is stabil marad, ha forrásban lévő víz folyik le a vezetékben. Az egyszerű, gumitömítések­ kel tömített összedugható rendszer az, ami a NHcsövekkel való munkát olyan kényelmessé teszi. Ezeket csupán a helyszínen a meg­ felelő hosszakra le kell vágni; az irányváltoztatások, csatla­ kozások, átmenetek, sőt az ellenőrzés céljára speciális idomdarabok kaphatók vonatkozó (1. ábra), melyek sokfélesége az összes lehetőséget meg­ alapismeretek teremti. Az NH-csövek ugyan A házon belüli lefolyók céljára forró víznek ellenállók, azon­ ban tágulási hézagot igé­ többnyire a szürke, vörös nyelnek (2. ábra), hogy a hő­ csíkkal megjelölt NH-csövet mérsékleti hatásokra reagálni használjuk (az NH a nagy

víz-hőmérsékletek (WC, • sikcsító anyag, kézi mosdók), valamint • rostirón. szellőzővezetékek esetén. Színe: világosszürke. A munka menete: • NH-cső (nagy hőmérsék• a cső elvágása, leteknek ellenálló) az ösz- • a cső sorjátlanítása, szes csővezetékhez (az • a sikosító anyaggal való alapvezetékeken kívül), bekenés, nagy szennyvíz-hőmér• összedugás és a csőbilinsékletek esetén is. csek felrakása, Színe: sötétszürke. • a cső lefektetése. • MA-cső (műanyag alapve­ zeték) alapvezetékekhez. Színe: vörösesbarna. A feldolgozásra Szerszámok és anyagok: • vas- és műanyagfűrész, • vezetőkaloda, • félgömbölyű reszelő, • fúrógép, • vízmérték,

35 Falra szerelés és utólagos leágazás

7. ábra

9. ábra

8. ábra

10. ábra

tudjanak. Ezért ne dugjuk össze azokat ütközésig, ha­ nem minden kötési helyen az ütközésig való betolás után a csövet 10 mm-rel húzzuk vissza.

lítjuk el és egyúttal kívül eny­ hén lereszeljük az élet, hogy később a csövet könnyen be lehessen tolni. Azt, hogy a fer­ deség hány fokos legyen, a kész csövekről lehet „lelesni", ezeket már gyárilag leélezték.

Vágás A vágást lehetőleg simára és derékszögűre készítsük - kis átmérőjű csövek esetén a tiszta vágás legjobban vezetőkalodában sikerül (3. ábra). A fűrészelést finomfo­ gú vasfűrésszel vagy speciá­ lis műanyag fűrészlappal vé­ gezzük. A vágás helye eny­ hén morzsás és érdes. Ezt a sorját félgömbölyű reszelővel (finomvágatú) (4. ábra) távo-

Összedugás Hogy a csővégek jól át tud­ janak csúszni a gumitömíté­ sen, kenjünk a gyűrűre sikosító anyagot (5. ábra). Ez azt is elősegíti, hogy a cső könnyen tudjon mozogni, amikor kitágul. A szereléshez mosogatószer is megfelel, ezt azonban a tágulási moz­ gékonyságra való tekintettel ne használjuk.

A lefolyócsöveket feltétlenül eséssel kell elhelyezni, még­ pedig 1 m csővezetékre 1...2 cm eséssel. Ezt az esést vízmértékkel ellenőrizzük (6. ábra), amely­ nek egyik vége alá a lejtés­ nek megfelelő távtartó aláté­ tet teszünk. A csöveket csőbilincsekkel rögzítjük. A csőbilincsek távolsága a csőátmérőtől függ, függő­ legesen elhelyezett csövek­ nél a csőátmérő 15-szöröse, vízszintesen elhelyezett csö­ veknél 10-szerese. A munka menete: • kivágás az elágazáshoz és az elágazás bedugása, • az áttoló karmantyú bedu­ gása, • az elágazás meghosszab­ bítása, • az esés beállítása. Utólagos elágazás készíté­ séhez jelöljük meg rostirónnal(7. ábra) a karmantyús idom hosszát. Ezután ennek megfelelően fűrészeljük el a csövet (8. ábra). A sorjázás és leélezés céljából oldjuk meg a bilincseket. Alulról tegyük be az elágazást és toljuk egészen fel. A tulajdonkép­ peni átmenő kötést az áttoló karmantyú hozza létre, ame­ lyet az alsó csővégre teszünk fel (9. ábra). Ezután toljuk be az elága­ zást felülről az áttoló kar­ mantyúba; ezzel a bekötés kész (10. ábra).

36 Berendezési tárgyak bekötése A lefolyóvezeték-rendszert a 32. oldalon mutatjuk be. Ezen a vezetékhálózaton át törté­ nik a szennyvíz elvezetése. Ahhoz, hogy ezt megfelelő módon biztosítani lehessen, a csöveket az odaillő csatla­ kozóidomokkal kell lefektetni. Az 11... 14 ábra) rajzok rész­ letesen szemléltetik, milyen csövekkel, idomdarabokkal és tartozékokkal lehet a megfelelő bekötéseket elké­ szíteni.

Műanyag lefolyócsövek ragasztása

11. ábra

A PVC műanyag lefolyócsö­ vek ragaszthatók. A csöveket elsősorban akkor ragasztjuk, ha azok nyomás alatt állnak, például búvárszivattyúk be­ kötésénél. Javítási, leágazási vagy foltozási munkáknál is nagyon gyakran alkalmazzuk a ragasztott kötéseket. Szerszámok és anyagok: • forrólevegő-fúvó, • műanyagfűrész, • speciális ragasztó, • tisztítószer, ecset. A munka menete: • a ragasztási felület meg­ tisztítása, • a ragasztó felhordása, • a csőrészek összerakása, • a ragasztott kötés szára­ dása.

12. ábra

13. ábra

14. ábra

Így ragasszunk PVC-csövek összekötéséhez speciális ragasztót és tisztí­ tószert használjunk. Mindkét cső ragasztási felületét gon­ dosan töröljük le a tisztító­ szerrel. Ettől a felület oldódik, megduzzad. Ezután kenjük be a ragasztá­ si felületeket ragasztóval és a két részt dugjuk össze. Me­ leg időben a ragasztó egy óra után megszárad, a kötést terhelni azonban csak a kö­ vetkező napon szabad. A ra­ gasztott kötések különösen tartósak, mivel a két mű­ anyag csődarab a ragasztó hatására egymással mole­

kuláris kapcsolatba lép; a ra­ gasztó a két részt bizonyos értelemben egyetlen darabbá hegeszti össze.

Sérült vezeték javítása Ha például figyelmetlenség­ ből lyukat fúrtunk a műanyag csőbe, azt ragasztással meg lehet javítani. Ehhez a meg­ sérült csővel azonos átmé­ rőjű csődarabból vágjunk ki egy javítódarabot (15. áb­ ra), amelyet aztán ráragasz­ tunk a lyukra. A csődarabot belülről mele­ gítsük fel egy forrólevegő­ fúvóval, hogy az puha és haj­

lítható legyen (16. ábra). A ragasztás céljára a hibás rész körül legalább 5 cm szegély maradjon. A javító­ darabot tömlőbilinccsel is rögzítsük (17. ábra). Az ilyen javítások adott eset­ ben sok munkát és költséget takarítanak meg, azonkívül nagyon tartósak.

Nyeregdarab felerősítése utólagos leágazáshoz Nyeregdarabok beépítéséhez először jelöljük be annak he­ lyét a csövön, ugyanígy az

38

15. ábra

17. ábra

19. ábra

16. ábra

18. ábra

20. ábra

elágazás nyílásának helyze­ tét is (18. ábra). Ennek meg­ felelően vágjunk a csőbe egy lyukat (pl. 40, 50 vagy 70 mm) (19. ábra). Ezután tisztítsuk meg ezt a helyet és kenjük be ragasztóval (20. ábra). Ragasszuk fel az elágazás nyeregdarabját és felül és alul tömlőbilincsekkel is rögzítsük. A fölösleges ra­ gasztót tisztítóronggyal távo­ lítsuk el (21. ábra). Ragasztás előtt célszerű a ragasztó és a tisztítószer dobozán lévő használati

utasítást nagyon pontosan elolvasni, mert a két szerből ahasználat során az egész­ ségre ártalmas gőzök sza­ badulnak fel. A ragasztó és a tisztítószer ezenkívül erősen tűzveszé­ lyes, használatuk közben a dohányzás és a nyílt láng használata kerülendő. Ezen túlmenően: a ragasztó és tisztítószer maradványai nem valók a háztartási sze­ métbe, azoktól mint különle­ ges hulladékokból kell meg­ szabadulni.

21. ábra

39 Falazási és burkolómunkák

RAGASZTÁSTECHNIKA A különféle szerkezeti anyagok tartós össze­ építése az ipari gyakorlat mindennapos fela­ data. Ennek egyik legelterjedtebb formája a ragasztás. A ragasztó segítségével az eltérő tulajdonsá­ gú és felületű anyagok között olyan tartós kötés alakítható ki, mely ellenáll a sokirányú mechanikai (szakítás, nyírás, nyúlás, nyomás) hőmérsékleti, vegyi stb. igénybevételnek. A nagyszámú szerkezeti, anyag - fém, fa, műanyag, textil, üveg, kerámia stb. - a sok­ fajta igénybevételi követelmény eleve lehe­ tetlenné teszi, hogy egy ragasztóval minden ragasztási feladat megoldható legyen. Több célra alkalmas ragasztók ugyan ismertek, de univerzális ragasztó nem létezik. Mint minden műszaki feladatnál, itt is a kellő anyagismeret ad útbaigazítást az optimális megoldás kialakításához. A Trilak-Haering Festékgyár, illetve jogelődje régóta foglalkozik különféle ragasztóanyagok gyártásával. Ezt az is indokolta, hogy a ra­ gasztógyártás nyersanyagai, technológiai-gé­ pi berendezései sok esetben megegyeznek vagy hasonlóak a festékgyártás nyersanya­ gaival, gépeivel. Az elmúlt évben új lendületet vett a ragasztógyártás és forgalmazás. A német Bostik cég a Total Konszernen belül a ragasztóanyagok gyártására és fejleszté­ sére specializálódott, és ma Európa egyik vezető ragasztóanyag-gyártója. A Trilak-Hae­ ring ragasztóanyag-programja a Bostik-termékekre épül, és széles választékot kínál.

Fugázó- és tömítőanyagok Különböző szerkezeti anyagok összeilleszté­ sénél lévő hézagok megszüntetésére, tömí­ tésére alkalmazzák a fugázó- és tömítőanya­ gokat. A vízálló tömítéssel megakadályoz­ ható, hogy a nedvesség a réseken keresztül a burkolóanyag mögé kerüljön, és ott pené­ szedést és egyéb károsodást okozzon. A fő­ leg szilikon műgyanta alapú készítmények víz- és hőállóak, és kültéri igénybevételre is alkalmasak. Két alaptípus ismert: az ún. acetátos fajtánál a térhálósodás (kikeményedés) folyamán ecetsav szabadul fel. Ennek korrozív hatása miatt ezek az anyagok köz­ vetlenül vas és acél felületekre nem alkal­ mazhatók. Ezeken az anyagokon a keményedés után más anyagok, festékek nem tapadnak, a fe­ lület nem festhető át. Ha színes felületet szeretnénk, akkor anyagában színezett ter­ méket kell használnunk. A másik csoportnál a kikeményedés folya­ mán nem képződik korroziv melléktermék. Ezeket semleges (neutrális) anyagoknak nevezik. Nem korrozívak, tehát vas és acél felületekre is felhasználhatók, és átfesthetők. Mindkét anyag tartalmaz fungicid (penész­ gátló) adalékot, ami a nedves-meleg körül­ mények között is tartós tömítést eredményez. Az akrilát műanyag diszperziót tartalmazó fali fugázóanyag vakolatrepedések és panelhé­ zagok elasztikus tömítésére alkalmas.

Megnevezés

Alkalmazási terület

Kiszerelés

BOSTIK ALJZATKIEGYENLÍTŐ NIBOPLAN U

aljzatkiegyenlítő maximum 5 mm egyenletlenség kiegyenlítésére

25 kg-os papírzsák

BOSTIK ALAPOZÓ NOBOGRUND G 17

tapadó híd képző

3 és 10 kg-os, műanyag kanna

BOSTIK PVC- ÉS SZŐNYEGPADLÓ-RAGASZTÓ

PVC, linóleum padlóburkolat-ragasztó

1,6, 12, 25 kg-os műanyag vödör

BOSTIK CSEMPERAGASZTÓ

csempe és kerámialapok ragasztója

1, 6, 25 kg-os, műanyag vödör

BOSTIK KOMBINÁLT RAGASZTÓ NIBOLITH D 521

kombinált tapéta, textiltapéta és latexalátétes szőnyegpadló-ragasztó

0,75, 3 kg-os műanyag vödör

NIBOSIL 3058

ecetsavas, szaniter szilikon tömítőanyag 310 ml-es kartus és 600 ml-es tömlő

NIBOSIL 3052

semleges szilikon tömítőanyag

310 ml-es kartus és 600 ml-es tömlő

NIBOFLEX 3512

falifugák tömítése

310 ml-es kartus és 600 ml-es tömlő

Trilak-Haering Festékgyár Tel: 286-0310

1238 Budapest, Grassalkovich u. 4. Fax: 283-0455 • Ingyenesen hívható zöld szám: 80/360-360

42 A fogadószerkezet ellenőrzése

Falak YTONG építőelemekből

Azért, hogy az YTONG építő­ elemek nagy méretpontos­ ságából adódó előnyöket maradéktalanul kihasznál­ hassuk, célszerű a fogadó­ szerkezet méretpontosságá­ nak ellenőrzése.

Az anyag Az YTONG építőelemek az építkezések számos területén kiszorították a hagyományos égetett anyag, illetve mész­ homok falazótéglákat. Mind anyagi tulajdonságaik, mind pedig a velük való munka szempontjából sok előnyük van. Az YTONG építőelemek a többi téglához viszonyítva nagyon könnyűek, ezen túl pedig nagyon jól megmun­ kálhatók. Az elemek egyszerű kézifű­ résszel is igen pontosan a kí­ vánt méretre vághatók. Ugyanilyen könnyen lehet az YTONG építőelemekbe hor­ nyot vágni vagy lyukat fúrni.

A megmunkálás és bedolgozás YTONG építőelemek minde­ gyike nagy méretpontosság­ gal, derékszögű élekkel ké­ szül. Ez lehetővé teszi, hogy takarékosan használjuk fel a kötőanyagot (falazóhabarcsot), és gondos falazás esetén nagy pontos­ ságú felületeket ad. Zuhanytálca vagy fürdőkád körülfalazása indulhat a bur­ kolat aljzatától, jó minőségű kerámiapadló esetén esetleg a burkolat szintjétől. Az 1. ábrán látható, hogyan kell egy kádburkolatot 7,5 cm-es vastagságú YTONG elemekből felfalazni.

1. ábra Falazatok lábazatát, vagy válaszfalakat a nagyobb tö­ meg miatt csak a teherviselő födémre szabad felépíteni, a burkolataljzatra vagy a bur­ kolatra nem.

Szerszámok, eszközök A munka megkönnyítésére az YTONG különböző célszer­ számokat forgalmaz: YTONG kézifűrész, gumikalapácsok, horonyhúzó, sarokvéső, fal­ fúrók, fészekfúrók, derék­ szög. Általános munkamenet: • a tervezett geometria kitű­ zése (kirajzolása), • a felületek portalanítása, előkészítése, • az elemek szükség szerinti méretre vágása, • a falazóhabarcs felhordá­ sa a fogadó felületekre, • a falazóelemek elhelyezé­ se, újabb sorok előkészí­ tése, • a falazási munka folytatása, • felületképzések, burkola­ tok elkészítése, • rögzítési pontok kialakítása, • szerelvények, kiegészítők elhelyezése.

Kitűzés Kitűzéskor az „anlég" (kezdő) sor magassági beállításán túl a sarkok és nyílástengelyek beállításával rögzíthető leg­ pontosabban a megkívánt geometria.

Falazás Az építés folyamata az YTONG építőelemek beépí­ tésekor nem tér el jelentősen a megszokott egyéb falazott szerkezetek építésétől. A falazás menete: A munkát a sarkokon, illetve az ajtónyílásoktól indulva kezdjük meg. Tartsuk be a minimális 12,5 cm-es elem­ kötést. A javasolt fugaméret 8...10 mm. A hornyolt elemek használata esetén a függőle­ ges fugákat nem kell ha­ barccsal kitölteni. A falazóelemeket gumikalapáccsal kocogtatva „ültessük meg" a habarcságyban. A falak magasságát lehető­ leg teljes sorok egész számú többszörösében határozzuk meg. A falnyílások szerkezeti sze­ möldökmagassága lehetőleg egész sor magasságba

43

2. ábra

3. ábra

essen, a sormérettől eltérő magasságú nyílások esetén a méretkülönbséget a mell­ véden - méretre szabott elemekkel - célszerű ki­ egyenlíteni.

mamentesen megoldhatók. A 3...4 kg-nál nem nehezebb tárgyak (kisebb kép, kis fali­ óra stb.) a megszokott mó­ don szegezéssel felrögzíthetők. Ennél nagyobb töme­ gű tárgyak, szerelvények rögzítésére a pórusbetonban való rögzítésre kifejlesztett és minősített rögzítőékeket, dübeleket kell használni. Kifejezetten nagy terhek (pl. elektromos forróvíztároló) felrögzítésekor - a más anyagú falazatoknál is elter­ jedten alkalmazott - mérete­ zett átmenő furatos rögzí­ tésmódot kell alkalmazni.

Falazóhabarcs A kiegyenlítő sor (vagy kez­ dősor, „anlég") lerakásához használható egy viszonylag sűrű, cement- vagy erősen javított mészhabarcs. A falazáshoz a leginkább be­ vált falazóhabarcs az YTONG hőszigetelő falazóhabarcs. Mivel a száraz keverékhez csak vizet kell adagolni, az anyag gyakorlatilag veszte­ ség nélkül felhasználható. Az előkevert YTONG falazóhabarcs alkalmazásá­ val a munka takarékosabb és szaporább lesz.

Rögzítések kialakítása Az YTONG épületszerkeze­ tek bármelyikében - az egy­ ségesen homogén anyag­ szerkezet miatt - a különbö­ ző rögzítési feladatok problé-

4. ábra

5. ábra

Felületképzés Vakolatok Belső térben a felületképzés készíthető hagyományos va­ koló mészhabarccsal vagy előkevert zsákolt vakolóanyagokkal (Baumit, LB. Knauf, Terranova) egyaránt. Lényeges a felület portalaní­ tása és szükség szerinti előnedvesítése. Az előkevert anyagoknál mindig a gyártómű előírásai szerint kell eljárni (ez rend-

6. ábra szerint fel van tüntetve a zsá­ kokon vagy a szállítmányhoz mellékelnek felhasználási útmutatót). Hagyományos esetben, tehát javított mész­ habarcs alaprétegre felhor­ dott mész vagy javított mész­ vakolat alkalmazásakor kö­ vethetők az általános vako-

44 lási technológiai lépések, de mivel a pórusbeton felületi szívóképessége viszonylag nagy, gondosabb felület­ előkészítés szükséges. Ellentétben az előkevert ha­ barcsokkal, a hagyományos vakolat nem tartalmaz víz­ megtartó adalékokat, és ezért olyan lényeges a gon­ dos felület-előkészítés és nedvességtartás. Az YTONG szerkezeteken kerülni kell az egyidejűleg vékony és merev, filmet, kérget alkotó felület­ képzéseket.

Csővezetékek elfalazása és burkolása Az épületgépészeti vezetékek (víz, fűtés, elektromos), külö­ nösen pedig nagyobb ke­ resztmetszetű csövek (szennyvíz, szellőzés) eszté­ tikus takarására nyújt lehető­ séget az YTONG előfalazó lapok alkalmazása. Az ivóvízvezetékek, lefolyók vagy a fűtés csöveit gyakran helyiségek sarkaiban helyezik el, ha más, kevésbé feltűnő megoldásra nincs hely. Hogy ne tűnjenek annyira fel, eze­ ket körülfalazzák (7. ábra) és bevakolják. Az összes falazási munkát, így az ilyen bur­ kolásokat vagy akár egy he­ lyiségben válaszfal felfalazá­ sát is a nyers padlón kell kezdeni. Úszó esztrichre so­ ha nem szabad építeni, mert az mozog és a falazat meg­ repedezhet. Ha a helyiség­ ben ilyen esztrich van, azt azon a helyen, ahol a falat fel akarjuk építeni, ki kell vésni.

Az építési munkák megkez­ dése előtt feltétlenül ellenő­ riztessük statikussal, hogy az emeleti födém a terhelést ki­ bírja-e. Szerszámok és anyagok: • mérővessző (collstock), • vízmérték, • simítólap, • falkötő horgony, • tipli, • simítódeszka.

7. ábra

A munka menete: • a habarcságy leterítése, • az első sor lerakása, • ellenőrzés vízmértékkel, • a kötésben rakott fal felhú­ zása, • falkötő horgonyok közbe­ rakása, • bevakolás. A csőburkolatot ebben a pél­ dában élére állított 5 cm vagy 7,5 cm vastagságú lapokból lehet falazni, mivel nincs nagy terheléseknek kitéve. Az első elemsor számára az alapot egy tömör habarcságy alkotja. Erre rakjuk fel az első sort és azt mérővesszővel, valamint vízmértékkel ellenő­ rizzük. A második és következő so­ rokat úgy falazzuk, hogy az egymásra következő sorok­ ban a fugák ne essenek egymás fölé. Különösen a külső soroknál fontos, hogy a téglák váltakozva átfedjék egymást (8. ábra). Ha a falhoz való csatlako­ zásnál a tégla hosszát ki kell egészíteni, akkor kb. 4 cm-ig a hézagot habarccsal lehet feltölteni, a nagyobb hézagok kiegyenlítésére ledarabolt téglát használjunk.

8. ábra

9. ábra Az YTONG építőelemek használatához részletes leírás beszerezhető: YTONG Hungary Kft. Kereskedelmi Iroda 1146 Budapest, Hermina út 17. Postacím: 1393 Budapest, Pf. 330. Tel.: 343 9649 Fax: 343 9753

45 ebben az esetben elsősor­ ban nedvességálló fal- és padlószerkezetet, víz ellen tömítő csempeburkolatot, valamint egy egyszerűen szerelhető és könnyen ápolható zuhanyfalat jelent (11. ábra).

10. ábra Ugyanolyan megfelelő az is, ha a fakötő horgonyok helyett tiplikkel 4...5 cm hosszú csa­ varokat teszünk a falba. Ahhoz, hogy a burkolat pon­ tosan függőleges legyen, a falazatot úja meg újra ellenő­ rizzük vízmértékkel. Nagyon sokat segít egy függőleges ceruzavonal a falon, amely mentén a falazatot fel kell húzni. A cement megkötése után a burkolatot be lehet va­ kolni. Az ehhez használható segédeszköz a simítódeszka, amellyel a vakolatot le lehet simítani (9. ábra), és egy se­ gédléc (10. ábra), amely az egyenletesebb vakolatfelhor­ dást segíti.

Zuhanyozó burkolása gipszkarton lapokkal A zuhanyozó, valamint az azt körülvevő rések kialakítása­ kor az volt a célkitűzés, hogy harmonikus megoldást talál­ junk, ami ezenkívül még funkcionál is. A funkcionalitás

12. ábra

11. ábra

Előtéthéjazat Régi épületek ferde falainál kínálkozik a lehetőség, hogy a falakat gipszkarton előtéthéjazattal borítsuk be (12. ábra). Az illesztési héza­ gokat és a süllyesztett csa­ varfejeket fugázó tapasszal lehet eltömíteni (13. ábra). Ily módon egyenes s sík falakat kapunk, melyet minden to­ vábbi megmunkálás nélkül csempézni lehet. Egyúttal száraz és nedves állapotok­ nak a fürdőszoba nedves környezetében oly fontos szerepet játszó váltakozását is kézben tarthatjuk. Az anyag aktívan lélegzik, alak­ tartó és stabil. Ha a gyártó által ajánlott csemperagasz­ tót alkalmazzuk, elmarad az alapozás is.

13. ábra

Padló A fürdőszoba új padlójául szárazesztrich-elemeket cél­ szerű alkalmazni (14. ábra), ásványi gyapot alátéttel, amely felveszi a padló egyenlőtlenségeit és jobb

14. ábra

46 Az alap előkészítése

15. ábra

hangszigetelésről gondos­ kodik. Ezek az elemek is gipszkarton anyagból ké­ szülnek és így nedves helyi­ ségben alkalmazhatók. Sza­ bálytalan kötésben keretre vannak ragasztva. A szükséges összenyomás­ hoz a keret mentén hajtsunk be gyorsépítő csavarokat (15. ábra). Az így előkészített padlót ezután csempézzük, ugyanúgy, mint a falakat, víz ellen tömítő rugalmas ragasztóval.

Burkolás Így ragasszuk a csempéket A csempék vékonyágyazatú eljárással történő ragasztása széles körben elterjedt és jól bevált, különösen egyenes és sima falak csempézésénél. A vékonyágyazatú eljárás minőség és tartósság szem­ pontjából egyenértékű a vastagágyazatú eljárással, melynél a csempéket ha­ barcságyba fektetik.

A csempék ragasztására szolgáló alap legyen tiszta, sík és teherbíró. A teherbírás itt azt jelenti, hogy az alap olyan szilárd legyen, hogy a felragasztott csempék a szo­ kásos igénybevétel hatására ne váljanak le. Mivel a vakolt felületek felszíne gyakran kis­ sé homokos, azokat csempézés előtt seprővel seperjük le. Ez javítja a csempék ta­ padását. Bármilyen rosszul tapadó festékréteg, bitume­ nes mázolás, málló vakolat és tapéta alapnak alkalmat­ lan és azt a csempézés előtt el kell távolítani. A ragasztó­ habarccsal több milliméteres vastagság-különbségeket ki lehet egyenlíteni. A megen­ gedett rétegvastagságot a ragasztó műszaki tájékozta­ tója tartalmazza. A nagyobb egyenlőtlenségeket habarcs­ csal egyenlítsük ki. Erre jól megfelel készhabarcsként kapható javítóhabarcs, mivel az különösen jól tapad az alap­ hoz. Az alapot nem szabad mésszel vagy gipsszel tapaszolni („glettelni"). Ha az vala­ melyik ilyen anyaggal van be­ vakolva, a vakolat vastagsága legalább 10 mm legyen, hogy kellő szilárdságot kapjunk. A gipszvakolatot egyrétegűen kell készíteni és az nem lehet nemezeit vagy simított. Az erő­ sen szívó hatású alapot elő­ zetesen mélyalapozóval kell kezelni, hogy a ragasztóból a csempék felrakása után ne vonja el a vizet túl gyorsan. Az alapozásnak a csempera­ kás előtt ki kell száradnia.

Ragasztóanyagok A ragasztót a helyi adottsá­ gok és a csempeburkolattal szemben támasztott igények alapján választjuk ki. Az épí­ tőanyag-kereskedésekben kapható ragasztókat tulaj­ donságaik alapján négy cso­ portba lehet sorolni: 1. Hidraulikusan keményedő (vízzel kötő) ragasztóhabarcsok Hidraulikusan keményednek, azaz a készítésükhöz fel­ használt víz egy része vegyi­ leg megkötődik. A gyárt­ mánytól függően eltérő mennyiségű műanyaghánya­ duk van, ami megkönnyíti a feldolgozást és javítja a ru­ galmasságot. A ragasztót 10 mm, sőt egyes gyártmá­ nyoknál 15 mm rétegvastag­ ságig lehet felhordani. A hidraulikusan keményedő ragasztóhabarcsok szívó hatású, ásványi eredetű ala­ pon végzett fal- és padlócsempézéshez alkalmasak. A kellő szilárdság eléréséhez a frissen lerakott csempéket csak két-három nap elteltével szabad fugázni. Ha a burkolt felületet gyor­ sabban kívánjuk fugázni vagy hamarabb akarunk azon jár­ ni, használjunk gyorskötő ra­ gasztót. Különleges műanyag adalé­ kok hatására annak már há­ rom óra múlva olyan szilárd­ sága van, hogy a csempéket terhelni lehet. A gyorskötő ragasztót különösen javítá­ sokhoz, lakott helyiségekben végzett csempézéshez és hideg időben végzett mun­ kához alkalmazzuk.

47 Ha az alap kevésbé szívóké­ pes vagy különösen nagy terhelésre kel számítani, pél­ dául padlófűtés esetén, akkor a ragasztó tulajdonságait műanyag adagolásával vagy rugalmas emulzióval javítani lehet. A ragasztóhabarcs elkészíté­ se. A ragasztóhabarcsokat poralakban, zacskókban vagy zsákokban szállítják és használat előtt vízzel kell azokat elkészíteni. Ehhez szórjuk a ragasztóhabarcsot egyenletesen egy vizesvö­ dörbe. Simítóláppal vagy a fúrógépbe fogott keverőszárral erősen keverjük meg, míg sima csomómentes pé­ pet nem kapunk. Feldolgo­ zás előtt a ragasztót még egy fél óráig „érleljük", még egy­ szer erősen keverjük át, ezután a ragasztóhabarcs használatra kész. 2. Rugalmas ragasztók A rugalmas ragasztók hidra­ ulikusan keményedő ra­ gasztók, nagy diszperziós­ adalék-hányaddal. A ragasz­ tóhabarcs javító műanyag adalékkal való fenti kombiná­ ciója tulajdonképpen már ebbe a csoportba tartozik. A rugalmas ragasztók szára­ dás után nagyon rugalmasak és víztömörek. Így a ragasz­ tást és a tömítést egyetlen művelettel elintézhetjük. Ezeket akkor használjuk, ha a tartószerkezet kisebb mozgásokat végezhet, pél­ dául forgács-, bútor- vagy YTONG-lapokra száraz esztrichre, gipszvakolatra vagy egyéb hasonló alapra burkolunk.

3. Diszperziós ragasztók A diszperziós ragasztók mű­ anyag diszperziók haszná­ latra alkalmas keverékei. A hidraulikus ragasztókkal el­ lentétben vizet nem tudnak megkötni. A diszperziós víz leadása révén, tehát szára­ dással keményednek. Az alapnak vagy a lerakandó csempéknek ezért szívóké­ pesnek kell lenniük és lehe­ tővé kell tenniük a víz bediffundálását. A diszperziós ra­ gasztók - a hidraulikusan keményedő ragasztóhabar­ csokhoz hasonlóan - szívó­ képes, ásványi eredetű ala­ pon végzett fali- vagy padlócsempézéshez alkalmasak. Ezenkívül hő- és hangszige­ telő lapokat, parafalapokat és egyéb anyagokat is lehet ra­ gasztani. 4. Epoxidgyanta ragasztók Ezek kétkomponensű ra­ gasztók, amelyeket a kötő­ anyagból és a keményítőből közvetlenül a feldolgozás előtt kell összekeverni. A kikeményedés vegyi reakció hatására következik be. Az epoxidgyanta ragasztókat különleges esetekben hasz­ náljuk ragasztásra és fugázásra, ha a burkolat agreszszív anyagok, például savak és lúgok hatásának van kitéve.

Burkolás ragasztással Szerszámok és anyagok: • simítólap, • fogazott kenőlap, • csempevágó, • csempetörő fogó, • csempéző kalapács,

• • • •

vízmérték, gumizsinór, csemperagasztó, javítóhabarcs.

A munka menete: • a ragasztóhabarcs elké­ szítése, • a csempék méretre vágása, • a ragasztó felhordása, • a csempék felrakása, • fugázás. A ragasztót simítólappal vagy ötvözött acélból készült széles simítóval egyenlete­ sen hordjuk fel a falra (vagy a padlóra). A ragasztóval bevont felület nagyjából ak­ kora legyen, hogy arra 6... 10 csempét lehessen fel­ rakni. Az ábrán éppen egy zuhanyozó sarok csempézése látható (16. ábra). Ezután egy fogazott kenő­ lappal hullámosan átfésüljük a ragasztót. Ezzel azt érjük el, hogy a ragasztó eloszlása az egész felületen egyenletes lesz. A fogazott simítólap fogainak mélysége a csempék élhosszától, a falnak és a csempék hátoldalának az érdességétől függ. Általában érvényes a követ­ kező szabály: minél nagyobb a csempe és minél durvább a hátoldal mintázata, annál durvább legyen a kenőlap fogazata. A fogazatot úgy válasszuk meg, hogy egy felhordás esetén legalább a csempe­ felület 65 %-át befedje a ra­ gasztó. Ezt úgy lehet ellenő­ rizni, hogy egy próbara­ gasztás során a csempét a rányomás után újra levesszük a falról.

48

16. ábra

A csempe élhossza

A fogazat mélysége (négyszögű fogazat esetén), mm

5 cm alatt 6...10 cm 11...20 cm 20 cm felett

3 4 6 8

A csempeszükséglet meg­ határozásánál a levágott hulladékra 5 %-ot vegyünk fi­ gyelembe. A felhasznált fugázóhabarcs mennyisége erősen függ a választott fu­ gaszélességtől és a csem­ pék vastagságától. Ezután felrakhatok a csempék. Az alsó sorral kezdjük (17. ábra). A vízszintes és függőleges irányt újra meg újra ellenőrizzük a vízmérték-

17. ábra

18. ábra

kel. A jobbra és balra eső el­ ső csempe lerakása után ki­ feszíthetjük a gumizsinórt és a csempesort ehhez igazít­ hatjuk. A példában az eltérő színű csempék külön hang­ súlyt adnak (18. ábra). A fuga szélességét megfelelően le­ vágott fadarabokkal lehet biztosítani, amelyeket a csempék közé rakunk. Ha a csemperagasztó nem túl híg, a csempék azonnal megtapadnak a helyükön a falon. Ha lefelé csúsznának, rövid időre tegyünk közbe fadarabot, míg a ragasztó „meghúz" 4 mm-nél nagyobb fogazat estén a csempéket nem csak rányomjuk hanem meg is kopogtatjuk, hogy a ragasztó benyomódjon a csempe hátoldalának mintá­ zatába.

Az építőanyag-kereskedé­ sekben különböző vastagsá­ gú műanyag csempeke­ reszteket lehet kapni, melye­ ket a csempék felrakása so­ rán kell betenni. Ezek célja az egyenletes szélességű fu­ gák biztosítása lenne. A gya­ korlatban azonban a csem­ pekeresztek nem túl jól váltak be, mivel a csempék élhosszai egymástól kissé eltérnek és a csempék hely­ zetét ismételten szemmér­ tékkel kell kiegyenlíteni. Ez azt jelenti, hogy időről időre egy lépéssel hátralépünk és pontosan megszemléljük a csempék helyzetét. Ha vala­ melyik nem áll jól, azt az első 10 percen belül még meg le­ het igazítani.

A burkolás hozzávetőleges anyagszükséglete Megnevezés 10,8 x 10,8 csempe 15 x 15 csempe 10 x 20 csempe Mozaik

Csempe, Ragasztóha­ db barcs, g/m2 91 47 53

2700 4000 4000 2000

Fugázó­ habarcs, g/m2 800 700 1300 800

Példa fürdőkád burkolására A sima fürdőkádburkolatra a csemperagasztót közvetle­ nül fel lehet hordani (19. áb­ ra). Az első csempét közvet­ lenül a sarokra lehet tenni (20. ábra), ez fontos. Ezután folyamatosan tovább csem-

49

19. ábra

21. ábra

23. ábra

20. ábra

22. ábra

24. ábra

pézhetjük a fürdőkád burko­ latát (21. ábra). A sarokra kerülő csempéknek a meg­ felelő csempeéllel mindig pontosan le kell zárniuk a sarkot. A megfelelő csempehossz­ hoz szükséges méretet mé­ rővesszővel határozzuk meg (22. ábra). Ezután a csempét a csempevágóval megkar­ coljuk (23. ábra) és a csem­ pefogóval eltörjük (24. ábra).

mázni. A kereskedelemben a fugázóhabarcsok különbö­ ző méretű csomagolásokban kaphatók, általában fehér, szürke vagy különböző szí­ nekben. Ezeknek a töltő­ anyagoknak az alapja a fe­ hércement. A fugázóanyagok 4 mm széles fugákig alkal­ mazhatók, szélesebb fugák esetén repedésre hajlamo­ sak. Ekkor speciális fugázóhabarcsot kell hasz­ nálni, melyet például „széles fugákhoz" megjelöléssel kí­ nálnak és 4...12 mm széles­ ségű fugákhoz alkalmas. Padlócsempékhez kvarcho­ mok és cement 1 : 4 arányú keverésével magunk is ké­ szíthetünk nagyon jó és ugyanakkor olcsó fugázó-

habarcsot. A kvarchomok különösen finom szemcséjű, száraz homok, amit szintén zsákokban lehet kapni az építőanyag-üzletekben. A fehér és szürke fugázó­ anyagokat belül és kívül is lehet alkalmazni. A színes fugakitöltőket csak belső térben alkalmaz­ zuk-, mivel a színek az időjá­ rás hatására idővel megvál­ toznak.

Így fugázzunk Fugázóhabarcs Fugázóhabarcsként külön­ böző anyagokat lehet alkal

Feldolgozás Ha a ragasztott csempék kellő szilárdan ülnek a helyü­ kön, megkezdhetjük a fugázást. Ez ragasztóhabarcs

50 esetén 3 nap múlva esedé­ kes, gyorsabban kötő ra­ gasztók esetén a használati utasítás szerint. A fugázó­ habarcsot vízbe szórjuk és elkeverjük, míg csomómen­ tes, krémes masszát nem kapunk. A kikapart fugákat benedvesítjük és megtisztít­ juk. A fugázóanyagot fugázógumival vagy gumi­ törlővel keresztül-kasul be­ dolgozzuk a fugákba (25. ábra). Az összes üreget jól ki kell tölteni, a helyiség sarkaiba különösen gondosan járjunk el. A felesleges anyagot a fugákra átlósan húzzuk le. Amikor a bedolgozott fugázóanyag szilárdabbá

válik és már nem lehet ki­ mosni vagy kidörzsölni, a fe­ lületet szivaccsal és bő vízzel tisztítsuk meg. A padlócsempék szélesebb fugáinál száraz fugázóha­ barcsot vagy kvarchomo­ kot is használhatunk. Ezután a fugázómassza megszá­ radhat és kikeményedhet. A fugázóhabarcs vékony filmjét ronggyal letöröljük a felületről és a csempebur­ kolat készen van. A fugázást óvjuk az erős napsütéstől és hőtől, hogy a kötéshez kellő nedvesség maradjon benne. A fugázott felületeket többször nedve­ sítsük be, hogy a kellő keményedést biztosítsuk.

Színes fugázóanyagok A színes fugázóanyagoknál előfordulhat, hogy a kész fu­ gákon enyhe színeltérések láthatók. A fugázóanyagot ugyan a gyártónál jól és egyenletesen összekeverték, a különböző feldolgozási módok azonban az eredmé­ nyül kapott színt befolyásol­ hatják. Az azonos felület fu­ gáiban használt fugázóanyagot mindig a víz és cement azonos mennyi­ ségi arányában kell elkészí­ teni, különben színeltérések fordulhatnak elő. A fugázó­ masszának egyenletesen gyorsan kell száradnia. Kü­ lönböző száradási sebessé­ gek, például hő hatására,

Knauf Építőipari Kft. 1124 Budapest, Lejtő út 5. • Teleion: 319-7280,319-7282 • Fax: 319-7301

51

25. ábra

26. ábra

27. ábra

szintén színárnyalati ingado­ zásokat okozhatnak. A máz nélküli vagy mázzal csak tö­ kéletlenül bevont csempe­ szélek vizet szívnak el a fugázóanyagból, esetenként ugyancsak különböző mérté­ ken. Ez is megváltoztatja a száradás gyorsítása miatt a színárnyalatot. Ezért első­ sorban vastag csempéknél a fugákat ismételten be kell nedvesíteni. Segít itt az is, ha a fugákat előzetesen ala­ posan benedvesítjük. A nem kiszáradt felrakóhabarcs szintén színárnyalati eltérése­ ket okozhat, mert a vízleadás révén a habarcs is befolyá­ solja a fuga egyenletes szá­ radását.

Rugalmas fugák Minden olyan helyen, ahol fennáll a veszélye annak, hogy a fugák tágulás vagy mozgás következtében megrepedhetnek, rugalmas fugakitöltő anyagot használ­ junk. Ezek szilikon vagy poli­ uretán tömítőmasszák, me­ lyeket kitolható fenekű hüve­ lyekben hoznak forgalomba és nyomókészülék segítsé­ gével lehet azokat felhasz­ nálni. A rugalmas fugázóanyagok fehér és szürke, valamint más fürdőszoba-színekben kaphatók. Különösen a fali csempeburkolat és a kád vagy zuhanytálca közti át­ menetnél van szükség tartó­ san rugalmas tömítésre (26. ábra). A friss tömítőmasszát ujjunkkal simítjuk el (27. ábra). A fugának a fal és a padló csempeburkolatának átme­ nete között is rugalmasnak kell lennie, különösen padló­ fűtésű padlók esetén. Az ál­ landóan változó hőmérséklet hatására a merev fuga rövid idő után megrepedne, a ned­ vesség és piszok pedig be tudna hatolni. Ezeket a fugá­ kat ezért a fugázás során

először kihagyjuk vagy ha szükséges, kikaparjuk. Ha a kinyomóhüvely kezelésében nincs kellő gyakorlatunk, ak­ kor a fuga mellé a teljes hosszon ragasszunk ra­ gasztószalagot úgy, hogy a fugától jobbra és balra min­ tegy 2 mm-es csempecsík szabadon maradjon. A kinyomóhüvely csúcsából éles késsel annyit vágjunk le, hogy 4...5 mm átmérőjű nyí­ lás keletkezzék. A csúcs fer­ de levágása megkönnyíti a hüvely vezetését fugázás közben. A száraz fugába a hüvely lassú, húzó mozgatása mel­ lett úgy nyomjuk be az anya­ got, hogy azt teljesen meg­ töltse. A fugán belüli meg­ szakítás és újrakezdés a felületet hullámossá teszi. Annyi fugázóanyagot nyom­ junk ki, hogy a felület egyen­ letesen sima legyen és a fel­ hordott anyag ne legyen túl sok. Az első kísérleteknél ez valószínűleg nem sikerül tö­ kéletesen. Ajánlatos ezért olyan helyen gyakorolni, amely később nem lesz szem előtt. Ha a felület nem lenne elég egyenletes, az ujjunkkal még simára

A színes fugák színárnyala­ tukat később is megváltoz­ tathatják, amikor a zuhanyo­ zót már rendszeresen hasz­ náljuk. Ez olyan zuhanyozóknál for­ dul elő, melyek sokáig ned­ vesek maradnak. Ezért min­ dig gondoskodjunk a meg­ felelő szellőzésről és így a lapok felületének jó száradá­ sáról.

52

28. ábra

30. ábra

32. ábra

29. ábra

31. ábra

33. ábra

húzhatjuk. Hogy a fugázó­ anyag ne ragadjon az ujjunk­ hoz, munka közben ismétel­ ten nedvesítsük be moso­ gatószeres vízzel. A rugalmas fugázóanyag megszáradása után, nagyjá­ ból egy nap elteltével, a se­ gítségül használt ragasztó­ szalagot le lehet húzni.

hidraulikusan kötő ragasztó­ habarcsot használni. A műanyagokhoz alkalmas diszperziós ragasztót hasz­ náljunk, ami nagyon jól tapad. A csomagoláson feltüntetik, hogy az adott ragasztóval milyen régi csempeburkola­ tokat és milyen más, nem szívóképes alapokat lehet kezelni. Nagy műanyagtartalmuk és az ebből eredő jó tulajdon­ ságaik lehetővé teszik, hogy ezt a ragasztót sima alapokra egészen vékonyan hordjuk fel. A síktól való eltéréseket csak kb. 1 mm-ig lehet ki­ egyenlíteni, a nagyobb egyenlőtlenségeket a ra­ gasztás előtt tapaszolni kell.

A régi csempéket az újak felragasztása előtt alaposan meg kell tisztítani, hogy zsír­ mentesek legyenek és jól ta­ padó alapot szolgáltassanak. Széles acélsimítóval vagy keverőlappal vékony ragasztó­ réteget hordjunk fel a régi csempefelületre (29. ábra). Ez javítja a tapadóképessé­ get és kiegyenlíti a síkbeli hi­ bákat.Száradás után finom fogazott simítólappal hordjuk fel a ragasztót (30. ábra) és rakjuk le a csempéket (31. ábra). A csempén megjelölt lyuk alá alátétként tegyünk egy kőműveskalapácsot. Ez után a csempézőkalapács csúcsával üssük ki a lyukat (32. ábra) és illesszük be a csempét (33. ábra).

Régi csempére új ragasztása A fürdőszoba felújítása során a régi csempéket nem kell feltétlenül leverni; az újakat közvetlenül a régi burkolatra lehet rakni (28. ábra). Minde­ nesetre ehhez nem szabad

Profi minőség otthonra. Csemperagasztó

• rugalmas, jó kötőképesség, kiszáradás után is elég elasztikus • felhasználható: kerámialapok, csempék, üveglapok, mozaikok, poliszti rol-habból készült anyagok, tükörcsempék és hasonló falra történő bel téri ragasztáshoz • némelyik ragasztó alkalmas csempe csempére történő ra gasztásához, a régi csempeburkolat intenzív tisztítása után • minden nedvszívó alapot elő kell kezelni • a vakolatnak egyrétegűnek és legalább 10 mm vastagnak kell lennie • a ragasztó 80%-os felületen érintkezzen a csempével • Figyelem! A már felhordott ragasztón képződött hártya esetén új ragasztó felvitele szükséges.

Gyorsragasztó

• azonnal bekeverhető • ajánlott mindenfajta fal- és padlófelületre kívül és belül, amelyek használatba vétele rövid időn belül megtörténik (pl. bejárati előterek, lépcsők) • gyorsan megkeményedik és ragaszt (már 3 óra múlva járható és fugázható) • nagyfokú végleges szilárdság • nagyfokú beépítési biztonság • Knauf Ragasztó-Elast hozzáadásával rugal­ mas lesz

Maxi Kleber

• speciális vékony ágyazású habarcs nagy formátumú, nehéz fali csempékhez és fali burkolólapokhoz, belső és külső felhaszná­ lásra • vízzel keverve felhordásra kész • nagy ragasztóerő és tapadási biztonság • kedvező a hő-, a fagy- és a vízállósága • nagy állóképesség és jó víztaszítás • Knauf Ragasztó-Elast hozzákeverésével víz­ szigetelése kiváló

Keresse a

termékeket!

Knauf Építőipari Kft. 1124 Budapest, Lejtő út 5. Telefon: 319-7280,319-7282 • Fax: 319-7301

54

34. ábra

35. ábra

36. ábra

Padlócsempézés - vastagágyazat vagy vékonyágyazat?

közvetlenül a cementha­ barcsból készített kb. 15 mm vastag habarcságyba fektet­ jük bele. A vastagágyazatú eljárás bizonyos tapasztala­ tokat kíván és ezért az ezer­ mester számára kevésbé al­ kalmas. Némi ügyességgel és gyakorlattal mindazonáltal megtanulható. A vastag­ ágyazatú eljárás előnye az a lehetőség, hogy a csempék lerakásakor a fal egysíkúsági hibáit és pontatlanságait ki lehet egyenlíteni. A habarcs­ réteg vastagsága 10...20 mm lehet. A csempék felületének azonban magától értetődően függőlegesnek és egysíkú­ nak kell lennie. Ha padlócsempék lerakása közben a padlólefolyó irá­

nyában lejtést akarunk kiala­ kítani, aligha mellőzhető a vastagágyazatú eljárás.

A csempék lerakása előtt el kell döntenünk, hogy vas­ tag ágyazatú vagy vékonyágyazatú eljárás szerint kívá­ nunk-e dolgozni.

Vastagágyazatú eljárás A vastagágyazatú eljárás a csemperakás szokásos módszere. Itt a csempéket

Vékonyágyazatú eljárás A vastagágyazatú eljárás al­ ternatívája a vékonyágazatú. Itt a lerakáshoz sík alapra, például esztrichre van szük­ ség (34. ábra). Erre fel lehet hordani a csemperagasztót és a csempéket, a zsinórhoz igazodva helyükre lehet erő­ síteni, így rakjuk le a csem­ péket egymás után (35. áb­ ra), majd fugázzuk a burko­ latot (36. ábra).

55 Fürdőszoba-berendezések

56 Példa egy kis fürdőszoba berendezésére Itt azt mutatjuk be, hogyan lehet még egy mindössze 5 m2 alapterületű helyiség­ ben is egy zuhanyfürdőt ki­ alakítani (1. ábra). A fekete padló és az enyhén mintás, világosszürke csem­ pék éles ellentétet alkotnak. A fürdőszoba karakterét mé­ gis a holland festő, Piet Mondrian stílusát követő tar­ ka csempék és a nagyvonalú tükörfelületek határozzák meg. Hogy a zuhanytálcát a padlóba lehessen süllyeszte­ ni, a hátsó részben gázbe­ tonból emelvényt építettek (2. ábra), amely egyúttal a víz- és lefolyóvezetékeknek is helyet ad. A teljes széles­ ségre kiterjedő tükörcsík egyszerre hangsúlyozza és rejti a lépcsőt (3. ábra). A sarokra állított mosdó alé­ pítményét és az ahhoz csat­ lakozó polcot gázbeton­ téglákból falazták, és szintén vörös-sárga-kék csempék­ kel burkolták. Hogy mindent kellő fény világítson meg, a mosdó fölötti polcba számos kis halogénlámpát építettek be. A mosdó fölötti polc alaplapja rétegelt lemezből készült (4. ábra). Lécekkel látták el (5. ábra), melyekre később a halogénlámpák kerülnek. A végleges felsze­ relés előtt felrakják a felső fedőlapot és ellenőrzik, hogy minden a helyén van-e (6. ábra). Ezután belülről csavarokkal a falra lehet erő­ síteni a kész polcot (7. ábra).

1. ábra

2. ábra

4. ábra

3. ábra

5. ábra

57

6. ábra

8. ábra

A WC takarófalas szereléssel a sarokba van építve (8. áb­ ra). A függesztett WC jó tar­ tását tartóállvány biztosítja (9. ábra). A beosztást és el­ rendezést az alaprajz (10. ábra) szemlélteti. Különle­ gesség a szupermodern WCcsésze. A jelszó: papír helyett víz. Meleg vízsugár tisztítja a „legértékesebbet". Ezután gombnyomásra meleg szellő

53

7. ábra

9. ábra

AJTÓ

10. ábra gondoskodik a „hátsórész" kíméletes szárításáról (11. ábra). A zuhanyzófülke egy­ szerűen a falra erősíthető.

Szerelvények - áttekintés

11. ábra

Míg egyszerű kialakítású für­ dőszobákban még általáno­ san használatosak a kétfogantyús szerelvények (12. ábra), amelyeknél egy-egy szelep szolgál a hideg és

58

12. ábra

14. ábra

15. ábra

13. ábra

meleg víz számára, addig a színvonalasabb berendezé­ seknél ma az egykaros keverőcsaptelep (13. ára) az elfo­ gadott, amelynél egy kézzel lehet a hőmérsékletet és a vízmennyiséget is beállítani. Az eredetileg gumiból készü­ lő tömítések itt többnyire ke­ rámiatárcsákból vannak, me­ lyek a csaknem karbantartás nélküli tömítés előnyeit a könnyű kezelhetőséggel kapcsolják össze. Ezenkívül ötvözöttacél-golyós keverési technikával rendelkező tö­ mítési mechanizmusok állnak rendelkezésre, melyeket a gömbcsaphoz hasonlóan teflon tömítésű karmantyúk­ ban lehet mozgatni. A víz- és energiatakarékosság szem­ pontjait termosztátos keverők szolgálják (14. ábra). Különö­ sen zuhanyozólétesítmé­ nyeknél hoznak a vízhőmér­ séklet azonnali beállításával megtakarítást, így beszerzé­ sük három éven belül meg­ térül. A termosztátos csap­ telep nagyfokú komfortot biztosít és egyúttal gyerme­ kek védelmére szolgáló biz­ tonsági berendezésnek is te­ kinthető, mert egy forróvíz­ zár megakadályozza, hogy gyermekek 38 °C-nál na­ gyobb vízhőmérsékletet be tudjanak állítani. Amikor tervbe vesszük a für­ dőszoba felújítását vagy új szerelvényekkel való ellátá­ sát, ügyeljünk arra is, hogy azok könnyen karbantartha­ tók legyenek (15. ára). Mindig jó választás a keramikus tömítőtárcsákkal ellátott karos keverőszelep. Az ismert, már­ kás termékeknél számítha­ tunk arra, hogy a pótalkat-

59 részek évtizedeken át kap­ hatók. Nagy különbségek vannak a beállítás komfortja tekintetében. Ezt legjobban a szerelvények használata köz­ ben lehet megállapítani. Mi­ nél hosszabb a beállítási út az úgynevezett komfortzóná­ ban, annál kényelmesebben és biztosabban lehet a hő­ mérsékletet beállítani. Kom­ fortzónának 31.. .43 °C hő­ mérséklet-tartomány tekint­ hető. Kétfogantyús sze­ relvényeknél különösen arra ügyeljünk, hogy a szerelvény nyitott és zárt állapota közötti beállítási út rövid legyen. Zuhanytermosztátoknál fon­ tos az átfolyási teljesítmény, így például egy kézizuhany átáramló vízmennyisége per­ cenként legalább 30 liter le­ gyen, oldalzuhanyok vagy fejzuhanyok használata ese­ tén 40 liter ajánlható. A vako­ lat alá rejtett szerelvényekről alkotott vélemény eddig nem volt túl jó, mivel javítások esetén nehezen hozzáférhe­ tők és alig cserélhetők. Ma a mechanikus részek jól hoz­ záférhető szerelőszekrények­ ben helyezkednek el vagy kí­ vülről elérhetők. Az előlapok és a karok könnyen cserél­ hetők. A vakolat alatti és kí­ vüli szerelvények technikája, élettartama és kezelése kö­ zött nincs lényeges eltérés. Különösen divatosak a szí­ nes fürdőszobai szerelvé­ nyek, amelyek általában a krómozottakkal azonos fel­ építésűek. Ezek a sze­ relvények gondos ápolást kí­ vánnak, sem súrolókendőkkel, sem éles szemcséjű tisz­ títószerekkel nem szabad tisztítani őket.

Szerelvények felszerelése és kicserélése Mosdószerelvény beépítése Szerszámok és anyagok: • állócsaphoz való csavar­ kulcs vagy csavarhúzó, a választott szerelvénytől függően, • svédfogó, • tömítőszer, • anyák, • alátétek. A munka menete: • a szerelvényt tegyük be a mosdóba, • állítsuk be, • a rögzítőanyákat húzzuk meg, • a bekötőcsövet óvatosan hajlítsuk a kívánt alakra, • a szorítócsavarzatokat te­ gyük fel és húzzuk meg.

Figyelem! Szerelés előtt a meg­ felelő elzárószelepet zár­ juk el!

Egylyukas csaptelep beépí­ tése esetén először tegyünk a szerelvény és a mosdó közé puha tömítő alátétet. Ezután felülről dugjuk át a szerelvényt a mosdóban lévő középső lyukon. Alulról tol­ junk rá először egy tömítő alátétet, azután egy fém alátétet. Ezután rögzítsük a szerelvényt egy anyával.

Az anyát állócsaphoz való csavarkulccsal húzzuk meg, egyes esetekben erre egy ál­ lítható csőfogó is alkalmas. Az anya meghúzásánál ügyeljünk arra, hogy a keverő csaptelep egyenesen álljon. A szerelés némileg meg­ könnyíthető, ha először be­ építjük a szerelvényt és a mosdót csak ezután szerel­ jük fel a falra. A szelep anyája jobban hoz­ záférhető, ha a mosdót megfordítjuk és letesszük a padlóra. A keverőcsaptelepben két 10 mm-es lágy réz­ cső található, amelyeket a sarokszelep csavarzatába kell bedugni. A rézcsöveket kézzel úgy alakítsuk valami­ lyen ívre, hogy azokat könynyen be lehessen tenni a sarokszelepekbe. A szelepe­ ket a szerelés megkönnyítése céljából kifelé (vagy befelé) ferdére is lehet fordítani. Nem kell feltétlenül függőlegesen állniuk. Ezután húzzuk meg a sarok­ szelep hollandi anyáját villás­ kulccsal vagy svédfogóval, a tömítést a betett szorítótö­ mítés biztosítja. A saroksze­ lepek szerelési magassága mintegy 500...600 mm, egy­ mástól való távolságuk 150...300 mm. Az egylyukas csaptelepek mellett többlyukas kivitelűe­ ket is újra gyakran szerelnek fel, ezek a hideg és meleg vízhez való elzárószelepből és az ezek között lévő kifo­ lyásból állnak. A szereléshez a mosdón mind a három szeleplyukat ki kell ütni, a beépítés értelem­ szerűen az előbb leírtak sze­ rint történik.

61 Fürdőkád- és zuhanyszerelvények szerelése Szerszámok és anyagok: • 19 mm-es villáskulcs, • csavarhúzó, • svédfogó, • kender és gitt. A munka menete: • az S alakú csatlakozóidom tömítése, • az S alakú csatlakozóidom becsavarása és beállítása, • a szerelvény felszerelése. A hideg és meleg víz hozzá­ folyó vezetékeit 1 5 x 1 réz­ csőből, vagy szerelvény­ csatlakozásként 1/2" falikorongokkal alakítjuk ki. A szerelvényeket a falra vagy a falba, vagy álló szerelvény­ ként a fürdőkád szélére sze­ reljük. A falra való szerelés az egymástól 153 mm távolság­ ban lévő két 1/2"-os falikorongokra történik, S ala­ kú csatlakozóidomok fel­ használásával, amelyek fela­ data a méreteltérések ki­ egyenlítése. Tömítsük jól el az S alakú csatlakozóidomo­ kat kenderrel és gittel és csa­ varjuk be ezeket közvetlenül a falikorongokba (16. ábra). A két S alakú csatlakozóido­ mot azonos mélyre csavarjuk be (vigyázat: csak ütközé­ sig!) és úgy állítsuk be azokat - legjobb ezt vízmértékkel csinálni -, hogy a szerelvény illeszkedjék. Ezután szereljük fel a szerelvényt hollandi anyákkal az S alakú csatla­ kozóidomokra (17. ábra). Az anyákat svédfogóval húzzuk meg (18. ábra).

16. ábra

17. ábra

18. ábra

Sok helyen eddig 45 mm alapméretű faliszerelvények voltak használatban. A cse­ réhez több szerelvénygyár kínálatában megtalálhatók az ehhez illeszkedő szerelvé­ nyek, így a felújítás itt sem

okoz gondot. A bemutatott típusnál (19. ábra) a zuhany­ fej tömlőn át csatlakozik a szerelvényhez. A zuhanyfejet egy tiplikkel beerősített tartó­ hoz lehet rögzíteni, vagy egy csúszórúdhoz, amelyen az magassági irányban állítható. Ehhez a fürdőszobában egyedüli szerelvényhez egy­ úttal egy elfordítható és ki­ húzható csap is csatlakozik, amely a mosdót és a fürdő­ kádat egyaránt ellátja vízzel. Egy másik lehetőség a 153 mm alapméretű szerel­ vények és nagyobb, 60 mm kinyúlású S alakú csatlako­ zóidomok alkalmazása, ez utóbbi kiegyenlíti az alap­ méretek közötti eltérést. Erre a célra is kaphatók sze­ relési egységek. A falba épített szerelvényeket a falban a csatlakozóvezeté­ kekhez forrasztjuk. A szerel­ vénynek a hideg és meleg vízhez, a kádtöltéshez és a zuhanyfejhez való csatlako­ zócsonkjai vannak. A kád­ töltés és a zuhany vezetékeit is a falban helyezzük el. A kádtöltés alsó széle az öszszes szerelvénynél legalább 20 mm-rel a kád pereme fö­ lött legyen. A fali csaptele­ pekhez a csatlakozásokat többnyire 700...750 mm-re a kész padló fölé helyezzük, ez nagyjából 150 mm-rel van a kád pereme fölött. A víz be­ folyása a kád hosszának alsó harmadában - tehát a kifo­ lyás közelében - legyen, hogy a szerelvény fürdés közben ne legyen útban. Ha a kád töltését a láb felőli végén helyezzük el, az ne le­ gyen középen, nehogy a víz a túlfolyóba folyjon.

62 körül elegendő mozgásteret tervezzünk be, gondoljunk azokra a lerakóhelyekre is, amelyek a napi testápolás­ hoz való dolgok, kozmetiku­ mok, törülközők és hasonlók számára szükségesek. Az optimális szerelési mére­ tek a következők: • felnőttek számára 82...86 cm, • idősek számára 80...82 cm. Minimális mozgási terület egy 53 cm szélességű mosdó körül: • szélességi irányban 90 cm, • előtte (az első éltől számít­ va) 60 cm.

19. ábra A zuhany az egyetlen olyan fürdőszobai berendezés, melynél célszerű a termosztatikusan szabályozott keverőszerelvény használata. Kétfogantyús szerelvényekkel ugyanis nagyon körülményes és hosszadalmas a megfe­ lelő zuhanyozási hőmérséklet beállítása, különösen, ha a víznyomás és a hőmérséklet ingadozik. Jól beváltak azért a fürdőkádhoz és a zuhany­ hoz a karos keverőcsaptelepek, melyekkel a hideg és meleg víz aránya gyorsan és jól adagolva változtatható. A keverőcsaptelepek a kiviteltől függően a falra vagy a falba szerelhetők. A falra szerelés falikorongokon történik, az alapméret 153 mm. A zu­ hanyfej tömlőn át csatlakozik. A zuhanyfej mozgathatóan egy tolórúdra van erősítve. A keverőszerelvény szerelési

magassága 1200...1300 mm, oldalt, a belépés közelében helyezkedik el. A zuhanyfej­ hez való tolórúd elhelyezésé­ nél ügyeljünk arra, hogy a rúd felső végét a család legma­ gasabb tagjának fejmagassá­ gában, kb. 1900...2300 mm magasra szereljük. Az alacso­ nyabb családtagok számára a zuhanyfej lefelé eltolható.

Mosdó beépítése Tervezési alapfogalmak A mosdó a háztartás leg­ többször használt egészség­ ügyi berendezése. Kézmo­ sás, fogmosás, borotválko­ zás, sminkelés, fésülködés ez mind itt zajlik. Ezért a fel­ újítási munkák során a mosdó

Ezeknél a méreteknél kiseb­ beket lehetőleg ne alkalmaz­ zunk. A nagyobb távolságok magától értetődően több kényelmet nyújtanak. A szomszédos fürdőszoba­ berendezéseknek is vannak minimális távolságaik. Fonto­ sak itt a közbenső terek. Gyakori, hogy a berendezési tárgyak méretei eltérnek a rajzban bemutatott szabvá­ nyos méretektől. Minden esetben előnyös, ha a léte­ sítményeket egyetlen fal mentén helyezzük el.

Tőcsavarok rögzítése Szerszámok: • fúrógép 14 mm-es kőzet­ fúróval, • tőcsavarkulcs, • 13 mm-es villáskulcs, • vízmérték.

63

20. ábra

22. ábra

24. ábra A munka menete: • a fehércement felhordása, • a mosdó felszerelése, • a vízbekötés elkészítése.

21. ábra

23. ábra

A munka menete: • a furat helyét rajzoljuk be, • készítsük el a tiplilyukakat, • tegyük be a tőcsavarokat.

varszáron (22. ábra). Most a csavar szorosan ül a kulcs­ ban és behajtható a falitiplibe (23. ábra). Ezután lazítsuk meg a csavarszárat és ve­ gyük le a tőcsavarkulcsot.

A sarokszelepek közötti kö­ zépvonalból kiindulva víz­ mérték segítségével rajzoljuk be a tőcsavarok furatainak a helyét (20. ábra). Ezeknek a csavaroknak (21. ábra) az egyik végén famenet van, amelyet a falitiplibe lehet be­ csavarni, a másik végén metrikus menet az anya számára, mellyel a mosdót lehet odacsavarozni. A csa­ vart arra alkalmas tőcsavarkulccsal csavarjuk be a.falba. Ehhez csavarjuk be a tócsavart a tőcsavarkulcs közép­ részébe és biztosítsuk a csa-

A mosdó felszerelése és a víz bekötése Szerszámok és anyagok: • fehércement (fehér fugázóanyag), • vazelin, • egy-egy 13 és 17 mm-es villáskulcs, • ecset, • kenőlap.

A mosdó felszerelését megkönnyíti, ha a keverőcsaptelepet már a falra szerelés előtt rászereljük a mosdóra. Ellenkező esetben nehézsé­ get okoz a mosdó hátsó széle és a fal közötti keskeny helyre való bejutás. A mosdó hátfalát kenjük be vékonyan vazelinnal, ezután hordjuk fel a fehércementet (fehér fugázóanyagot). Ez azt eredményezi, hogy a mosdó biztosabban ül a falon, ezenkívül a nedves­ ség és a piszok nem tud a mosdó és a fal közötti résbe behatolni. A mosdót ezután toljuk rá a tőcsavarokra (24. ábra). Magassági irány­ ban már nem lehet beállítani, szélességi irányban azonban 1...2 cm-nyire igen. Miközben a mosdót tartjuk, segítőtársunk húzza meg a tőcsavarok anyáit (25. ábra). A sarokszelepek bekötésé­ hez kézzel óvatosan hajlítsuk meg a szerelvény rézcsöveit

64

25. ábra

26. ábra

28. ábra

27. ábra

29. ábra

szelep alsórészét (ezt a mosdók kifolyónyílása alá szereljük) csavar köti és tartja össze. Míg a szelep alsóré­ sze és a mosdó kifolyónyílá­ sa közé gumigyűrűt teszünk, a peremes leeresztőrészt gittsodrattal kell tömíteni. Ezt a gittsodratot gyűrűalakban tegyük be, az ne legyen túl vastag (27. ábra). Ezután te­ gyük be a peremes leeresztőrészt felülről, a sze­ lep-alsórészt pedig alulról és húzzuk meg az összekötő­ csavart. Most toljuk be a szifont a fali kifolyóba és il­ lesszük a szelep-alsórész alá (28. ábra). Ezután csavarjuk a szifon csövén lévő anyát kézzel a szelep-alsórészre és a szifonfogóval enyhén húz­ zuk meg (29. ábra).

A fogó pofáin lévő műanyag tömlők védik az érzékeny krómréteget a fogó agresszív fogaitól. Ha speciális fogó nem áll rendelkezésre, állítható cső­ fogót is alkalmazhatunk, ha a krómozott csövet a karcok elleni védelem céljából ronggyal körültekerjük. Gyakran előfordul, hogy a méretre szereléskor a szifont meg kell rövidíteni. Nehogy eközben a vékony, finom fém elgörbüljön, óva­ tosan bánjunk a fémfűrésszel és a csőbe tegyünk egy ke­ rek farudat, amelyet köré te­ kert papírral tettünk illeszke­ dővé. A vágáskor keletkező éles széleket gondosan reszeljük simára.

(26. ábra). Előfordulhat, hogy a csöveket meg kell rövidíteni vagy hosszabbítani. Ha ez a helyzet, hajlítsuk a csövet annyira előre, hogy a csővá­ gót rá lehessen tenni. Ha ez nem megy, tanácsos a sze­ relvényt lecsavarni és a meg­ felelő csövet megrövidíteni.

A lefolyócsatlakozás elkészítése Szerszámok és anyagok: • csavarhúzó, • szifonfogó, • tömítő gitt, • esetleg fémfűrész, • esetleg reszelő. A munka menete: • a peremes leeresztőrész tömítése, • a lefolyószelep berakása, • a szifon felszerelése. A mosdó alsó részén talál­ ható a lefolyószelep nyílása. Közvetlenül ebbe a nyílásba torkollik hátulról a legtöbb mosdóba beöntött túlfolyó­ csatorna. A peremes leeresztőrészt (ez a mosdó­ ban helyezkedik el) és a

65 Bidé felszerelése A bidék egyre jobban terjed­ nek. Kissé igényesebben ki­ vitelezett új építkezésekhez vagy felújításokhoz hozzá tartoznak. A fürdőszobai fel­ szerelések sorozatának megfelelően vannak falra függesztett és a padlón álló bidék. A padlón állók kb. 360...400 mm magasak, a falon függőket 400 mm ma­ gasra kell felszerelni. A falra függesztett típusnál ügyel­ jünk a jó felerősítésre.

30. ábra

32. ábra

31. ábra

33. ábra

A bidé szereléséhez a pontos méreteket a gyártók doku­ mentációjából lehet megálla­ pítani, azok egy része a gyártmánytól függően egy­ mástól eltérő lehet. A függesztett bidé szerelése nagyon hasonlít a mosdóé­ hoz (I. a 63. oldalon). Csa­ varjuk be a sarokszelepeket és a bidé tartócsavarjait (30. ábra). Ezután rögzítsük azt a falhoz. Ehhez dugjuk át az egykaros szerelvény csöveit a bidé szerelvénynyílásán és csavarjuk oda a szerelvényt. Ezután toljuk rá a bidét a tartócsavarokra és rögzítsük (31. ábra). A hideg és meleg víz csöveit kössük rá a sarokszelepekre (32. ábra).

Végül a mosdóhoz hasonló­ an kössük be a lefolyószele­ pet és a szifont (33. ábra). A lefolyócsonkot dugjuk be a lefolyóvezeték karmantyújá­ ba. A vezetékek eltérő át­ mérőit gumi közdarabokkal lehet kiegyenlíteni.

Szerszámok és anyagok: • csavarkulcs, • svédfogó, • szifonfogó, • vízmérték, • kender és gitt. A munka menete: • a sarokszelepeket és a tartócsavarokat szereljük be, • a szerelvényt rögzítsük a helyére, • erősítsük fel a bidét, • készítsük el a bekötéseket. A bidéhez 1 2 x 1 vagy 1 5 x 1 rézcsőből való hidegvíz- és melegvíz-bekötésre van szükség. Az általában hasz­ nálatos álló szerelvényt, me­ lyet a mosdókhoz hasonlóan a csésze szélére szerelünk, sarokszelepekkel lehet be­ kötni. Mivel a bidé alatt a hely nagyon szűk, a sarokszele­ pek nagyobb távolságban legyenek egymástól, mint a mosdónál. A kész padlótól mért 150 mm magasság mellett egymástól mintegy 300 mm-re helyezkednek el.

Fürdőkád beszerelése Általános tudnivalók A fürdőkád a fürdőszoba berendezési tárgyai közül a legnagyobb és ezért az öszszes többi egészségügyi berendezés elhelyezését meghatározza.

66 Olyan nagyra válasszuk, amekkorára csak lehet, hogy a meleg vízben való jóleső elnyújtózás valóban meghoz­ za a kellő feloldódást. A rövid kádak vagy ülőkádak mindig a szűk helyiségekben alkal­ mazott szükségmegoldásnak tekintendők. A 170 cm hoszszúságú szabványos kádat a 180 cm hosszú komfortkád kiszorította. A fürdőkádak a helyiségben szabadon, lába­ kon állhatnak, vagy állítható magasságú kádtartókra állít­ va vagy habanyag tartó­ tömbbe helyezve burkolhatók és csempézhetők. Anyaguk öntöttvas, acéllemez vagy akril lehet. A fémkádak a hőt könnyebben elvezetik mint az akrilkádak. Ezek simábbak és fürdéskor kevesebb zajt okoznak. Az akrilkádak felü­ lete a karcokra és vegysze­ rekre nagyon érzékeny. Kis­ gyermekes háztartásokban inkább ne alkalmazzuk.

A kádtartó, a lefolyó és a szerelőnyílás előkészítése A következőkben azt ismer­ tetjük, hogyan kell egy fürdő­ kádat habanyag tömbben felállítani. Szerszámok: • éles, hosszú pengéjű kés (pl. kenyérvágókés) vagy hosszú, keskeny rókafarkú fűrész, • filctoll a jelölésekhez. A munka menete: • a távtartóidomok elhelye­ zése,

34. ábra

36. ábra

35. ábra

37. ábra

• a lefolyó kivágásnak kivé­ tele, • a lefolyószelep helyzeté­ nek megjelölése, • a szerelőnyílás megjelölé­ se és kivágása.

esetén egyaránt. A lécekre nagyjából kétszeres anyag­ vastagságú csomók vannak ráöntve, melyeket vékony­ ágyazatú eljárás esetén le kell törni. Az így előkészített csatlako­ zóléceket a hozzájuk adott speciális bedugható csapok­ kal a kádtartóhoz erősítjük. Ezután előkészítjük az oldal­ só függőleges darabokat. Ezek elvileg függőleges kád­ oldalfalhoz vannak kialakítva. Ha az alálépés kedvéért hátraugró kádfalat kívánunk, akkor a távtartó darab íves részéből ki kell törni. Ezután toljuk a tömböt a kí­ vánt helyre és rajzoljuk be a lefolyó átvezetését; példánk­ ban ez oldalt jön be. A nyílást

A habanyag kádtartónak pontosa illeszkednie kell an­ nak a fürdőkádnak az alakjá­ hoz és nagyságához, ame­ lyet bele kívánunk tenni. A falhoz való megfelelő csatla­ kozásról fali csatlakozólécek, illesztőékek és kitöltőidomok gondoskodnak (34. ábra). A fali csatlakozóléceket úgy készítik, hogy azok automati­ kusan biztosítják a fal és kád közötti helyes távolságot, mégpedig vékonyágyazatú és vastagágyazatú eljárás

67

38. ábra

39. ábra

40. ábra késsel vagy rókafarkú fűrész­ szel vágjuk ki. Mivel a kád­ tartó alatti szűk térbe csak nehezen lehet dolgozni, a lefolyószelepet és a szifont már elő kell készíteni. Ehhez toljuk a kádtartót a falhoz és tegyük bele a kádat. A lefo­ lyónyíláson át a padlón jelöl­ jük be a szelep pontos hely­ zetét (35. ábra). Most a sze­ relőfedél helyzetét is be lehet rajzolni (36. ábra). A helyes méretet úgy határozzuk meg, hogy a csempéket ragasztó­ szalaggal ideiglenesen fel­ erősítjük a tartóra és azután rátesszük a szerelőfedél ke­ retét, így felfelé megmarad a teljes csempeformátum, a padló felé kapjuk a levágott darabot. Ezután a szelepet,

szifont (fehér) és a lefolyóhoz vezető lefolyóvezetéket (szürke) egyszerűen és ké­ nyelmesen felülről össze le­ het szerelni (37. ábra).

Lefolyógarnitúra és földelés Szerszámok és anyagok: • filctoll, • illesztőfűrész, • földelővezeték, • csavarhúzó, • tömítőmassza. A munka menete: • a lefolyó és a túlfolyó fel­ szerelése, • a kád földelése.

A fürdőkádlefolyók átmérője 40 mm, a lefolyóvezetékhez vezető bekötővezeték átmé­ rője azonban 50 mm legyen. A kád alatti szűk tér miatt a szelepet és szifont laposra kell készíteni, ez megkívánja a lefolyás gondos vezetését. A bekötővezeték nagyobb átmérőiének az a célja, hogy a bűzelzáró leszívását megakádályozza. A szerelés megkönnyítésére fordítsuk meg a kádat (38. ábra). A mosdóhoz hasonló­ an a fürdőkád peremes leeresztőrésze köré tegyünk gittgyűrűt, hogy itt biztosítsuk az abszolút tömörséget. Ezután csavarjuk be a csa­ vart először kézzel, majd csavarhúzóval húzzuk meg. A kinyomódó gittet nedves ronggyal azonnal töröljük le. A fürdőkádlefolyókat úgy ké­ szítik, hogy azok a legtöbb kádhoz illeszkednek. A túlfo­ lyócső hosszát a kádhoz kell igazítani. Ehhez tegyük a már előszerelt két részt egymás mellé és filctollal jelöljük meg az elvágás helyét (39. ábra). A bedugható karmantyú biz­ tos kötést garantál. Ezután az arra szolgáló szemre be lehet kötni a potenicálkiegyenlítő vezetéket is.

A kád felállítása Szerszámok és anyagok: • kádtartó, • ragasztó vagy habarcs, • kenőlap, • vízmérték. A munka menete: • a habarcs vagy diszper­ ziós ragasztó felhordása,

68 • a habanyag tartó felállí­ tása, • a kád behelyezése, • terhelési próba. A kád beépítésének alapvető előfeltétel egy erős segítő, mert az acél-, de még inkább az öntöttvas kád nagyon ne­ héz és nehezen mozgatható. A habanyag tartót közvetlenül a nyers padlóra, habarcs­ ágyba lehet tenni. A habarcs­ ágyat úgy terítsük le, hogy a habarcscsíkok a kádtartó bordái alatt legyenek. Ily mó­ don ki lehet egyenlíteni a padló egyenetlenségeit és a magassági különbségeket. A habarcsot ne rakjuk fel túl vastagon. A kádra átlósan rátett vízmértékkel ellenőriz­ zük a vízszintes beállítást. Ha a habanyagtartó egyenesen áll, rögtön tegyük bele a ká­ dat (40. ábra). A habarcs megkötése után töltsük meg azt vízzel, hogy végérvényesen megtalálja a helyét. A habanyag kádtartót ezután további előkészítés nélkül, közvetlenül csempéz­ ni lehet.

Zuhany beépítése Tervezési alapfogalmak A zuhanyfürdő helyigénye ki­ csi. Ezenkívül minden zuha­ nyozásnál a kádfürdőhöz vi­ szonyítva 30 literrel kevesebb vizet használunk fel, ez mind vízben, mind energiában je­ lentős megtakarítást jelent. A zuhanyozó kialakításának előfeltétele a vízellátás és

-elvezetés megléte, illetve ezek utólagos megvalósítá­ sának lehetősége. Az ideális hely a fürdőkádhoz közvetle­ nül csatlakozó vagy azzal egy vonalba eső elrendezése - így a megfelelő ellátó- és lefolyóvezetékek rövid meg­ hosszabbításokkal elérhetők. A zuhanytálcák négyzet ala­ kúak, derékszögűek vagy elöl félkör alakúak. Zománcozott öntöttvasból vagy acélle­ mezből, akrilból vagy kerá­ miából készülnek. A terve­ zésnél figyelembe kell venni, hogy a tálca alatt még ele­ gendő hely maradjon a víz elvezetéséhez. A zuhanyfül­ kék a tálcák alapformáihoz illeszkednek, a 175 cm ke­ retmagasság terjedt el álta­ lánosan. Normál kivitelnek a sarokba épített, egy tolóajtós alak, vagy a két fal közé csu­ pán egyetlen tolóajtó beépí­ tése tekintendő. A félkör ala­ kú első oldalt csak sarkokba lehet beépíteni és mint kü­ lönleges alakot, csak a hoz­ zátartozó zuhanytálcára lehet felállítani. Egyszerű és gyors megoldás a kész zuhanyfül­ ke, amelyet egyszerűen csak fel kell állítani. A szifon és a vízcsatlakozás, továbbá egy bojler, a szerelvény, a zuhany és a zuhanyrúd rá van sze­ relve.

A zuhanytálca felállítása Szerszámok és anyagok: • villáskulcs, • vízmérték, • szerszám a csempézéshez, • tömítőanyag pisztollyal.

A munka menete: • a tálca lábát ragasszuk a tálca alá, • a tálcát állítsuk be, • a lefolyót kössük be, • a burkolatot falazzuk fel, • a falat és a tálca lábát csempézzük. A zuhanytálca a fürdőkád alapterületének csak mintegy harmadát foglalja el. Ennek megfelelően kicsiny a tálca alatti hely is. A szifon és a lefolyó méretei azonban nem különböznek a fürdőkád szerelvényeinek méreteitől. Ezért a zuhanytálca alatti tér nagyon korlátozott. A zu­ hanytálcákhoz való tálcatartó sztiroportömb vagy acélváz; az utóbbinak három, négy vagy öt lába lehet, melyek magassága egyenként állít­ ható. Ezek a lábak egy központi helyzetű középdarabhoz vannak erősítve, az egyik kar oldalirányban kihajlítható, hogy a lefolyót meg lehessen kerülni. A felfekvési pontok­ ban a kádtartókra szigetelő­ anyag csíkok vannak ra­ gasztva, annak megakadá­ lyozására, hogy a hang a fémes tálcatestről a lábakra, onnan pedig a padlóra tud­ jon terjedni. Először a tálcatartót állítjuk fel és meghatározzuk a lefolyó helyét. Ezután próbaképpen tegyük fel a tálcát és jelöljünk meg annyi felfekvési pontot, amennyit az alatta lévő szűk helyen el tudunk érni. Most vegyük le a tálcát és megfordítva tegyük le, ezután ragasszuk rá a hangcsillapító ragasztócsíkokkal a kádtar­ tót. Tegyük a tálcát a saját

41. ábra

42. ábra

helyére és vízmérték segítsé­ gével, a lábak be- vagy kicsavarásával állítsuk azt be (41. ábra). Jelöljük meg a lábak helyét a padlón, valamint a tálca felső szélét a falakon. A falon való oldalirányú felfekvés céljára speciális falitartó idomok áll­ nak rendelkezésre, melyek­ ből három darabot szerelünk fel: kettőt az egyik falra, kö­ zépvonalaik között 60 cm tá­ volsággal, egyet a szomszé­ dos falra, a külső falitartó magasságában. Így - külö­ nösen egy háromlábú kád­ tartó estén - nagyon biztos felfekvés valósítható meg. A már elhelyezett lefolyót most összekötjük a zuhany­ tálcával és gondosan tömít­ jük; a munkalépések ugyan­ azok, mit a mosdónál vagy a fürdőkádnál. Fémtálca estén nem szabad megfeledkez­ nünk a potenciálkiegyenlí­ tésről. A vezetéket - ugyan­ úgy, mint a fürdőkádnál - a tálca testén lévő szemhez, vagy ha ilyen nincs, a fémes lefolyószelephez kötjük. A burkolatot vékony gázbe­ ton csíkokból lehet falazni, amelyeket méretpontosra vágunk és nem csak a tálca

nyitott oldalai előtt ragasz­ tunk össze, hanem a falak­ hoz is hozzáragasztunk. így kis felfekvést kapunk, amely azonban a tálca alatti üreges térben a helyet még tovább csökkenti. A gázbetonnal burkolt tálcát a falakkal együtt csempézzük. A falak­ hoz csatlakozó fugákat végül szilikon tömítőmasszával tö­ mítjük (42. ábra).

A zuhanyfülke összeszerelése és felállítása Szerszámok: • fúrógép, • csavarhúzó, • vízmérték, • mérővessző. A munka menete: • a keret összeszerelése, • a faliprofilok elhelyezése, • a keret beakasztása és beállítása, • az ajtók beállítása. A zuhanyfülkéket kompletten, csomagolva, a tömítőmasszáig és az utolsó kis csavarig bezárólag az összes

tartozékkal együtt szállítják. Általában a csomagoláson rajta van, hogy milyen szer­ számokra van szükség. Mielőtt a felépítést elkezde­ nénk, pontosan olvassuk el a mellékelt felépítési utasítást amit a példa (43. ábra) szem­ léltet. Egy ügyes segítővel az egyes fogások jobban és könnyebben elvégezhetők. Az alumínium keretrészek és a műüveg vagy valódi üveg táblák az éles és kemény tárgyakra érzékenyek. Ezért a csavarokat a keret- és üveg­ részektől külön tartsuk és az alkatrészeket az összesze­ reléshez olyan felületre te­ gyük, ahol a karcolástól véd­ ve vannak. Egyenlőtlen ol­ dalhosszúságú zuhanyfülke esetén a felső és alsó veze­ tősíneknél feltétlenül ügyel­ jünk arra, hogy melyik oldalra kell a rövid és melyikre a hosszú falat szerelni. A füg­ gőleges keretrészek univer­ zálisan beépíthetők. A sarok­ kötéseket csak össze kell dugni és összecsavarozni, azonban meg kell különböz­ tetni a felső és az alsó kere­ tet. A felső keretnél a vezető­ profilokat (10 tétel a 43. áb­ rán) rátoljuk a sarokössze­ kötőre és a csavarokkal (11 tétel) rögzítjük. Ezután rátol­ juk a fedősapkát (9 tétel). Az alsó keretnél még a (6 tétel) csavarokat is be kell szerelni; az összekötőcsavarokat nem a homlokoldal felől, hanem felülről csavarjuk be. Az alsó csavarokat (6 tétel) a sarokösszekötőben csap­ szegeken el lehet fordítani. Ekkor az ajtókat tisztítás cél­ jából ki lehet akasztani. Most próbaképpen állítsuk a teljes

70 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Kiegyenlítőprofilok Tipli Falicsavarok Alsó vezetőprofilok Alsó sarokösszekötő Alsó csavarok Csavarburkolat Csavarok és kupakok a fogantyúhoz Felső sarokösszekötő és fedősapka Felső vezetőprofilok Rögzítőcsavarok Mágneses profil Fogantyúelemek

43. ábra összeszerelt keretet a be­ akasztott ajtókkal együtt a zuhanytálcára és jelöljük meg közepes magasságban hú­ zott vonallal a fali csatlakozás helyét. A faliprofilokat ponto­ san állítsuk be és csavaroz­ zuk oda. Ebből a célból te­ gyük a sínt a jelöléshez és ellenőrizzük függőlegességét vízmértékkel (44. ábra). Mivel a jelölés középen van, jobbra vagy balra jól lehet a sínt ál­ lítani. A tiplik furatainak pontjait filctollal, közvetlenül a faliprofil megfelelő nyílásain át jelöljük meg. Ezután kifúr­ hatjuk a furatokat, betehet­ jük a tipliket és odacsava­ rozhatjuk a faliprofilt. Mielőtt a keretet beillesztenénk, akasszuk be az ajtóakt

44. ábra

45. ábra

(45. ábra) és rögzítsük azokat a sarokösszekötőkkel (6 té­ tel). Állítsuk most a komplett keretet a beakasztott ajtókkal a zuhanytálcára és az oldal­ profilokat toljuk be a falisí­ nekbe.

Most már mindennek többékevésbé hézagmentesen kell illeszkednie. Az összecsa­ varozáshoz az ajtókat a sa­ rok felé összetoljuk és be­ csavarjuk a csavarokat (46. ábra).

71 Vízöblítéses WC felszerelése Általános tudnivalók

46. ábra

Az oldalprofilok ennél az építőkészletnél a felső és az alsó sarkokban lévő rögzítőcsavarok be- vagy kicsavarásával 17,5 mm-rel ál­ líthatók. Ellenőrizzük vízmértékkel mind a négy csatlakozó sar­ kot, az oldalkereteket meg­ felelően állítsuk utána és rög­ zítsük (47. ábra). Az ajtóknak is egyenesen kell függeniük. Merőlegesre állításuk auto­ matikus, mert ez a kerettel együtt megtörténik. Vízszin­ tesen mindegyik oldalon 5 mm-rel állíthatók. Ehhez a két külső saroknál lévő csavart megfelelően ki vagy be kell csavarni, a vízszintességet ismét vízmértékkel el­ lenőrizzük. Ezután felerősíthetők a fogantyúelemek (48. ábra). Mindennek befejezéséül kívülről szórjuk a készlettel együtt szállított tömítőmasszát a fal és a zuhanytál­ ca közötti fúgába (49. ábra) és azt húzzuk simára.

47. ábra

48. ábra

49. ábra

A használat módjától függő­ en különbséget kell tennünk az ülő- és guggoló WC-k kö­ zött. Az utóbbiak a déli or­ szágokban találhatók. Nálunk a félporcelán ülő-WC a hasz­ nálatos. Ehhez műanyagból vagy fából való ülőke tartozik, amelynek ülőlapja és fedele van. Konstrukciójuk tekinte­ tében megkülönböztetjük a lapos öblítésű és a mély öblítésű WC-ket. Használat közben mindig a lapos öblí­ tésű WC szagterhelése a na­ gyobb, mert a fekália a mé­ lyedésben marad. Egés­ zségügyi okokból azonban a szükség lehet a széklet elle­ nőrzésére. A mélyöblítésű WC lényegesen kisebb szagterhelést okoz, mert a széklet rögtön a szifonív záróvízébe hullik. Általánosan a mélyöblítésű WC terjedt el. A WC-hez vízellátás és lefo­ lyás is szükséges. A fürdő­ szobában és a kialakított WC-helyisegen mindkettő megvan. Új létesítmény ese­ tén meg kell vizsgálni, hogy a lefolyáshoz szükséges ej­ tőcső lehetőleg rövid távon belül elérhető legyen. A víz odavezetése nem okoz ilyen gondot, azt könnyen meg le­ het hosszabbítani. Az összes többi egészségügyi beren­ dezéshez hasonlóan a WCnél is gondoskodni kell meg­ felelő szabad helyekről, hogy azt kényelmesen és zavarta­ lanul lehessen használni.

72

50. ábra

51. ábra

A minimális távolság az ol­ dalfaltól 40 cm, egy másik egészségügyi berendezési tárgytól 10 cm legyen. Elő­ refelé legalább 50 cm sza­ bad térre van szükség (50. és 57. ábra).

kőagyag, vas-, ólom- vagy műanyag csövekhez való csatlakozásra alkalmasak. Az összes elképzelhető szög alatti csatlakozásra alkalmas kivitelek, ezekhez hosszabbítók és különböző csőát­ mérőkhöz való átmenetek kaphatók. Az átmeneti ido­ mot a lefolyócsőbe (ez a fal­ ban, vagy mint a mi esetünk­ ben, a padlóban található) lehet bedugni (52. ábra). A biztos átmenetről karmantyú gondoskodik. A gumiajakkal ellátott nyílás a WC-csésze felé mutat. A szerelés előkészítéséhez az átmeneti idomot bedugjuk és a WC-csészét eléállítjuk. Most megmérjük a felütközé­ si mélységet (53. ábra), amennyivel a csonknak a be­ kötésekor a csészébe be kell nyílnia (körülbelül 5 cm) és ezt a méretet zsírkrétával (amit később könnyen le le­ het törölni) megjelöljük a csészén. Toljuk a csészét a helyére és rajzoljuk be a fu­ ratokat (54. ábra). A csészét állítsuk félre és fúrjuk ki a lyu­ kakat. Amikor a csészét véglegesen felállítjuk, vízmértékkel elle­ nőrizzük, hogy egyenesen

WC-csésze felállítása és a lefolyó bekötése Szerszámok és anyagok: • fúrógép, • csavarhúzó, • vízmérték, • mérővessző, • csavarok, • csempegitt, • szilikonmassza. A munkamenete: • az átmeneti idom bekö­ tése, • a WC-csésze felállítása, • a WC-csésze lecsavarozása. A WC-csésze csatlakoztatá­ sához műanyag csatlakozó­ csonkokat használunk. Ezek könnyen szerelhetők és a bennük lévő gumitömítések­ kel jól tömítenek. Megfelelő gumi átmeneti elemekkel

52. ábra

53. ábra

54. ábra áll-e. Ha ez nem így van, a dő­ lést némi csempegittel egyen­ lítsük ki. A kiegyenlítéshez mindig teljes gittágyazatot készítsünk, különben a csé­ sze terhelés alatt eltörhet. Ugyanilyen ok miatt kerüljük a csésze és a csavar közötti közvetlen érintkezést.

73 A fal vastagsága legalább 15 cm legyen. Jobb a befala­ zott szerelőkerethez való rögzítés.

Öblítőtartály felszerelése Szerszámok és anyagok: • mérővessző, • fúrógép, • csavarhúzó, • vízmérték, • villáskulcs, ill. svédfogó, • szükség esetén huzal.

56. ábra Műanyag betétgyűrű meg­ akadályozza, hogy a fémcsa­ var a csészét megrepessze, amikor azt meghúzzuk (55. ábra). A csészét WCszerelőcsavarokkal rögzítjük, ezeknek színben a WCcsészéhez illő műanyag be­ vonattal bevont csavarfejei vannak. A véglegesen felállí­ tott csészét a padló mellett körös-körül szilikon­ masszával tömítjük (56. áb­ ra), így megbízható módon megelőzhetjük, hogy a szennyeződés és nedvesség a csésze és a padló között lerakódjon és idővel szagter­ helést okozzon. A függesztett WC-t a mosdó­ hoz hasonlóan két tőcsavarral a falra erősítjük.

A munka menete: • a helyzet bejelölése a fa­ lon, • a kifolyócső felszerelése, • az öblítőtartály felfüg­ gesztése, •. a vízbeömlő felszerelése (a vízbeömlő és a sarok­ szelep összekötése). Öblítőtartályként ma már ál­ talában csak a WC mögött a falra erősített alsó öblítőtar­ tályokat szerelnek fel. Köz­ vetlenül a WC fölött helyez­ kednek el. A korszerű kivitelű tartályoknál a belépő- és ki­ folyószelep pontosan beállít­ ható. A tartályok belül a zaj és izzadás ellen műanyag­ betéttel vannak szigetelve. Az öblítőtartályokat úgy sze­ reljük fel, hogy az öblítőcső lehetőleg egyenesen fusson be a WC-be, az irányeltéríté­ sek csökkentik a víz esési sebességet és így az öblítőerőt. Ha lehet, a víz be­ lépése és a vízvezeték sa­ rokszelepe egy síkban le­ gyen. A víznek az öblítőtar­

tályba való belépésére a legkevésbé feltűnő hely hátul, középen van. Ez azonban nem mindig oldható meg, ezért a gyártók a víz beveze­ tésére választható módon jobb oldalt, baloldalt és kö­ zépen biztosítanak lehetősé­ get. Az öblítőtartály szerelési magassága szempontjából a döntő méret a tartály feneke és a WC-csésze beömlése közötti távolság, ennek érté­ ke - gyártóktól függően - 12 és 20 cm között van. A szere­ léshez csavarjuk rá a kifolyó­ csövet az öblítőtartályra és a tartályt fektessük a térdünkre, így pontosan megmérhető a szerelési magasság (57. áb­ ra), a rátett vízmérték bizto­ sítja a vízszintességet.

57. ábra

58. ábra

74 A furatok berajzolásánál segít a vízmértékre ragasztott ra­ gasztószalag, amelyen megjelöljük a középvonalat és a jobb és bal oldali két furat pontjait (58. ábra). Így a méreteket pontosan át lehet vinni a falra (59. ábra). Most vegyük le újra a tartályról az öblítőcsövet, vágjuk le a WCcsészéhez illeszkedő hoszszúságúra és szereljük rá a WC-csészére. Ezután tegyük rá az öblítőtartályt az öblítőcsőre, majd akasszuk rá a rögzítőcsavarokra (60. ábra). Ellenőrizzük, hogy minden hézagmentesen il­ leszkedjék és a gumitömíté­ sek jól felfeküdjenek. Ezután szorítsuk meg a tartály alatti hollandi anyát és így hozzuk létre a tömör kapcsolatot. Legvégül egy rézcsővel kös­ sük össze a vízbeömlést és a falban lévő sarokszelepet (61. ábra). A rézcsövet a csatlakozások helyzetéhez igazodóan kell meghajlítani. Bonyolultabb ívek esetén ajánlatos előzőleg huzalból sablont készíteni.

59. ábra

Fontos! A munka kezdete előtt a főcsapnál zárjuk el a vizet!

60. ábra

Hibás öblítőtartály cseréje Szerszámok és anyagok: • beépítési készlet, • csavarhúzó, • svédfogó, • rókafarkú fűrész, kés. A munka menete: • a vízbevezetés elzárása, • a régi tartály leszerelése, • a rozetta lecsavarása, • a csap levágása, • a sarokszelep cseréje,

zó tartályt cserélünk ki. Az új öblítőtartályoknak gyakran ugyanott vannak a felfüg­ gesztési pontjaik, és ugyan­ akkora a szélességük mint a régieknek. Az, hogy némi­ leg magasabbak és lapo­ sabbak, nem sokat zavar. Az öblítőcsövet mindenesetre meg kell rövidíteni. A beépí­ tési készlet azonban az öszszes szükséges rögzítőelem, egy új sarkszelep és a be­ kötőcsövek mellett egy új öblítőkönyököt is tartalmaz.

61. ábra • az új öblítőtartály elhelye­ zése, • a könyök beépítése, • az esésmagasság beállí­ tása. A bemutatott példában egy, a hatvanas évekből szárma­

Csavarozzuk le a befolyócsövet az öblítőtar­ tályról (62. ábra). Oldjuk az öblítőcsövet és az előzőleg víztelenített öblítőtartályt fel­ felé húzzuk le (63. ábra). A WC-csésze és az öblítőkönyök közti régi rozettát csavarjuk le (64. ábra), ezután az öblítőkönyököt ki lehet húzni. A 6 literes öblí­ téshez vágjuk le a fékezőedényen lévő csapot (65. ábra). Ha a sarokszelep már nehezen jár, azt is csavarjuk le és cseréljük ki. Az új öblí­ tőtartályt a régi rögzítési pontokra lehet felakasztani. A régi öblítőkönyök helyére kerülő újnak a hosszát könynyen le lehet mérni és be le­ het rajzolni (66. ábra). Róka­ farkú fűrésszel fűrészeljük le a műanyag csövet (67. ábra). Csavarjuk össze a csövet a tartállyal, de ne feledkezzünk meg a tömítésekről! A WCcsészéhez való csatlakozás

62. ábra

65. ábra

68. ábra

63. ábra

66. ábra

69. ábra

Magasan elhelyezett öblítőtartály kicserélése alsó öblítőtartályra

64. ábra

67. ábra

Szerszámok: • vasfűrész, • csővágó és -hajlítószerszám, • villáskulcs vagy svédfogó, • fúrógép, • csavarhúzó.

a belső összekötőelemmel, vagy régebbi típusoknál gu­ mikarmantyúval történik, melyet a csatlakozócson­ kokra húzunk rá (68. ábra). Ajánlatos a karmantyút

a forrólevegő-fúvóval kissé megmelegíteni és úgy nyom­ ni rá a csatlakozásra. Az esési magasság beállítása után (69. ábra) fel lehet tenni az új öblítőtartály fedelét.

Munkalépések: • a sarokszelep elzárása, • a tartály levétele, • az új tartály felszerelése, • a vízvezeték odavezetése az új tartályhoz.

76

70. ábra

71. ábra

72. ábra

Magasan elhelyezett öblítő­ tartállyal ma már alig lehet találkozni; régebben viszont általánosa használatosak voltak. Sok érv szólna amel­ lett, hogy a magasan elhe­ lyezett öblítőtartályt alsó öb­ lítőtartályra cseréljük ki. A magasan elhelyezett öblítő­ tartályok befogadóképessé­ ge - mivel csaknem mindig régebbi berendezésekről van szó - a korábban szokásos 12 liter. A hosszú, gyakran nem hangszigetelt ejtőcső által keltett zaj túl nagy. Eh­ hez járul még a víz hangos beömlése a felül nyitott tar­

tályba. A nyitott kialakítás bi­ zonyos szennyeződést is elősegít, a fény bejutása fo­ kozott algaképződést okoz. A nem szigetelt, gyakran fém tartályfalakon a hideg vízzel töltött tartály és a fürdőszoba igen meleg és nedves leve­ gője közötti hőmérséklet­ különbség hatására sok ned­ vesség csapódik le, amely bejuthat a falazatba. A munka első lépése itt is a sarokszelep elzárása és az öblítőtartály meghúzásással való leürítése. Ezután oldjuk meg a lefolyó víz ejtőcsövét, mégpedig

először a tartályon, azután a WC-csészén. A maradék vi­ zet öntsük ki. A gyakran na­ gyon erős, a falba befalazott tartálytartókat, de a berozs­ dásodott, szilárdan ülő, ne­ hezen oldható csavarokat is vasfűrésszel vágjuk el (70. ábra). A vízbeömlést a régi sarok­ szeleptől alulra helyezzük át. Ehhez hajlítsunk meg egy rézcsövet, lehetőleg egyenes vonal mentén és iránytörések nélkül a kívánt alakra és azt szorítókötésekkel fent és lent kössük be (71. és 72. ábra).

77

Vízmelegítés

78

1.ábra

A vízmelegítéshez a rend­ szerek, készüléktípusok és tüzelőanyagok olyan soka­ sága áll rendelkezésre, hogy gyakran még a szakembe­ reknek is gondot okoz annak eldöntése, vajon egy meg­ határozott esetben melyik módszer a legjobb. Korsze­ rűsítés vagy felújítás esetén gyakran a meglévő rend­ szerhez vagyunk kötve, le­ gyen az gáz- vagy olajfűtés, valamint egyéb adottságok­ hoz is. Gyakori, hogy kémé­ nyek hiánya miatt és azért, mert más bekötésre szintén nincs lehetőség, csak a vil­ lamos vízmelegítés valósít­ ható meg.

2. ábra

Központilag vagy helyileg?

Villamos vízmelegítők

Legelőször ezt a kérdést kell eldönteni. A központi melegvíz-ellátás­ nál egy vízmelegítő látja el az egész házat (1. ábra). A melegítés többnyire a köz­ ponti fűtés kazánjaival tör­ ténik. A decentralizált vízmelegítés esetén minden elvételi helyen egy vízmelegítőén rendelke­ zésre (2. ábra). így minden fogyasztó kívánság szerint tudja melegíteni és felhasz­ nálni a vizet.

A villamos készülékeket, amelyek melegvíz-tárolók (3. ábra) vagy átfolyó rend­ szerű vízmelegítők (4. ábra) lehetnek, arra használjuk, hogy egyedi csatlakozási helyeket, egyes esetekben több, egymáshoz közel eső fogyasztóihelyek csoportjait, meleg vízzel lássuk el. Meg­ van az az előnyük, hogy utó­ lag és nagyobb szerelési munkálatok nélkül is beépít­ hetők miden olyan helyen, ahol hidegvíz-vezeték már van. Az energiaellátás nem okoz gondot, csupán a 2 kW feletti teljesítményfelvételű készülékeknél van szükség saját villamos bekötőveze­ tékre.

79

3. ábra További előnyt jelent, hogy füstgázok nem keletkeznek, így a gáz- vagy olajtüzelésű fűtőberendezésekkel szem­ ben nincs szükség kémény­ re. Hátrányt jelentenek vi­ szont az igen magas ener­ giaköltségek, mivel az áram a gázzal vagy olajjal össze­ hasonlítva a vízmelegítésre drága. Nyáron az árammal táplált egyedi ellátás a köz­ pontilag szabályozott vízme­ legítéssel szemben előnyösebb lehet.

Energiaszükséglet A villamos tárolók a jó szi­ getelés ellenére hőt adnak le környezetüknek. Ezért 87 %-os hatásfokkal kell számolnunk, ami azt jelenti,

4. ábra hogy a víz melegítésekor és tárolásakor a felvett energia 13 %-a veszendőbe megy. Mivel 1 kW • h (1 kilowattóra) energiával elméletileg 10 liter vizet 86 °C-kal lehet felmele­ gíteni, a villamos melegvíz­ tárolóra a hatásfok figyelem­ bevételével az adódik, hogy 1 kW-h 10 liter vizet 75 °Ckal melegít fel. A tárolóknak az átfolyó rendszerű vízme­ legítőkkel szemben kisebb villamosteljesítmény­ felvételük van. Egy 2 kW tel­ jesítményfelvételű 10 literes tárolónál mintegy 10 percig kell várni, amíg a víz 60 °C-ra felmelegszik. Egy 200 literes tárolónál 2 kW teljesítmény esetén már hat órára van szükség ahhoz, hogy a víz a 60 °C-ot elérje. A villamos csatlakozóvezetékek

erősségét a hozzájuk tarto­ zó biztosítókkal együtt vil­ lanyszerelőnek kell megha­ tároznia.

A hőmérséklet­ szabályozó A tárolt víz hőmérsékletét hőmérséklet-szabályozóval lehet beállítani. Ha nagy hő­ mérsékletet állítunk be, ki­ sebb térfogatú tároló is ele­ gendő, mert a forró vizet kellően sok hideg vízzel lehet keverni. Mindenesetre a 60 °C-nál nagyobb érték kedvezőtlen, mert nagyobb hőmérsékleten a készülék­ ben és a csővezetékekben mész rakódik le. Ezenkívül a tároló nagyobb hőmérséklete

80 esetén növekszik a környe­ zetnek leadott hő. Ezért tartós üzemre a hőmér­ séklet-szabályozó közepes beállítása ajánlható.

Villamos melegvíz-tárolók bekötése Vannak nyitott (nyomás­ mentes) és zárt (nyomásálló) tárolók. Mivel ezeket a be­ kötés szempontjából egy­ mástól eltérnek, a nyitott tá­ rolókat az adattáblán a „Névleges túlnyomás 0 bar" közléssel egyértelműen megjelölik. Ezeket a készülé­ keket csak a hozzájuk tartozó keverőcsaptelepekkel sza­ bad csatlakoztatni, amelyek lehetővé teszik, hogy a felfű­ téskor kitáguló víz lecsepeg­ jen. Normális keverőcsaptelep alkalmazása nyomán a készülék tönkre­ menne. A nyomásálló tároló­ kat biztonsági szerelvénnyel csatlakoztatjuk. Az ebbe be­ épített biztonsági szelep le­ hetővé teszi a tágulási víz lecsepegését, a tároló ezért a vezeték nyomása alatt állhat. Ha a csatlakozó ivóvízveze­ ték nyomása több mint 6 bar, akkor a biztonsági szerelvénynek nyomáscsök­ kentőt is kell tartalmaznia. A keverőcsaptelepek csak ak­ kor képesek kifogástalanul működni, ha a hidegvíz- és melegvíz-vezetékekben nagyjából azonos nyomás uralkodik.

Átfolyó rendszerű vízmelegítők Az átfolyó rendszerű vízme­ legítőknek a tárolókkal szemben az az előnyük, hogy a forró víz tetszőlege­ sen hosszú ideig vételezhető. A liter/min-ben megadott át­ folyó mennyiség azonban korlátozott, egy fürdőkád megtöltése ezért tovább tart. Az átfolyó-rendszerű vízme­ legítők egyetlen és több szorosan egymás mellett lé­ vő felhasználási hely ellátá­ sára alkalmasak, A villamosteljesítmény-felvétel nagyon nagy. Ezért mindig saját, külön biztosítókkal el­ látott bekötésre van szükség. A hideg és meleg vizet több­ nyire 1/2"-os csatlakozáso­ kon át kötik be. A szerelvé­ nyek bekötésének számos lehetősége között lehet vá­ lasztani. A keverőcsaptelepet közvetlenül a készülék mel­ lett, a vakolaton kívül lehet elhelyezni, ugyanígy mód van azonban a készülék mellett, de vakolat alatti szerelésre is. A készüléktől távolabb lévő fogyasztási helyek ellátása is megoldható vakolat felett vagy vakolat alatt. A készülékgyártók minden kötésre alkalmas szerelvény­ kombinációkat kínálnak.

Mosdó alatti melegvíz-tárolók Egyedülálló mosdók meleg­ víz-ellátására gyakran mosdó alatti melegvíz-tárolót hasz­ nálunk. Mivel itt nyomás­ mentes készülékről van szó,

amelyet a keverőcsaptelepen át látunk el vízzel, az egyéb­ ként szokásos szerelvénye­ ket nem szabad használni. A mosdóba egy úgynevezett temperáló-csaptelepet épí­ tünk be, melynek a szokásos keverőcsaptelepek két csö­ vével szemben három, szí­ nekkel és nyilakkal megjelölt csatlakozócsöve van. A hi­ degvíz-befolyás 10 mm-es csövét sarokszelephez csat­ lakoztatjuk. A második hi­ degvíz-csövet a melegvíz­ tároló bemenő vezetékeként kötjük be, ugyancsak szorítócsavarzattal. A harmadik, vörössel jelölt cső végül a tárolótól a szerel­ vény felé menő melegvíz­ vezeték. Ha meleg vízre van szüksé­ günk, nyissuk meg a szerel­ vényen a melegvíz-csapot. Ennek hatására hideg víz fo­ lyik a keverőszerelvényen át a tárolóba és kiszorítja az abban tárolt meleg vizet, így az a szerelvényen át kifolyik. A meleg víz hőmérsékletét a kifolyásnál temperáló fogan­ tyúval lehet szabályozni. Mivel a víz a tárolóban a fel­ fűtés alatt kitágul, a kifolyás­ nak állandóan csepegnie kell. Semmiképpen sem szabad tehát azzal kísérletezni, hogy ezt a csepegést a szelep erőszakos elfordításával megállítsuk. A nyomásmen­ tes kivitel miatt használat közben a hideg víz beáram­ lása nem lehet nagyobb, mint a meleg víz elfolyása. Ezért a hidegvíz-csőbe fojtás van beépítve, mellyel az átáramlást a csatlakozási nyo­ másnak megfelelően be lehet állítani.

81

5. ábra Sok mosdó alatti tárolót a készülék megfordításával fel­ ső elrendezésű tárolóként le­ het használni. Eközben a melegvíz- és hi­ degvíz-csatlakozás felcseré­ lődik. Az összecserélés el­ kerülésére a csatlakozócson­ kokon nyilak jelölik az áramlás irányát. A készülék megfordításakor egy leeső gyűrű a nyílirányt megfordítja és a bekötés mindig egyér­ telműen leolvasható.

Mosdó alatti melegvíz-tárolók felszerelése Szerszámok: • svédfogó, • vízmérték,

6. ábra • egy-egy 13-as és 17-es villáskulcs, • szifonfogó. A munka menete: • a fali tartósín elhelyezése, • a tároló bekötése a szerel­ vényhez és a befolyóvezetékhez, • a villamos bekötés elké­ szítése. Egy hidegvíz-csatlakozással rendelkező, például fogadó­ szobában vagy a vendégek mellékhelyiségében elhelye­ zett mosdó számára kézen­ fekvő egy melegvíz-tároló utólagos felszerelése. A tárolót mindig a szifonbe­ kötések előtt szereljük fel, mert ehhez bizonyos mozgá­ si lehetőségre van szükség. A tároló szerelésekor ügyel­

jünk a tartósín vízszintes helyzetére (5. ábra). A szerel­ vény bekötése ebben az esetbe is szorítókötésekkel történik, azt könnyű elvégez­ ni, mert a meleg- és hidegvíz­ csatlakozás egyértelműen meg van jelölve (6. ábra). A szerelvény vezetékeit nem kell megrövidíteni, mindig van elegendő hely a tároló alkalmas helyre való elhelye­ zésére. Az áramhoz duga­ szolóaljzaton keresztül csat­ lakozunk.

84 A fürdőszoba fűtése

85 A fűtéssel kapcsolatos munkák Általános tudnivalók A felújítási munkák során ál­ talában a fűtésen és a fűtő­ testeken is változtatásokat kell végrehajtani. Ezt az alkalmat gyakran fel­ használjuk arra, hogy az egész rendszert a legújabb műszaki színvonalra hozzuk. Ha csak arról van szó, hogy a fürdőszobát kissé felfrissít­ sük, elegendő lehet a fűtő­ testek régi szelepének termosztátos szelepre való ki­ cserélése. Ezzel energiát takarítunk meg és a helyiség hőmérsékletét jobban lehet szabályozni. Ha a fűtőtestek rozsdásak és csúnyák, azo­ kat is cseréljük ki újakra. Ha a fürdőszoba korszerűsí­ tése során a fal- és padlócsempézést felújítjuk, ebbe a fűtést is bevonhatjuk. Például a fűtőtesteket más, alkalma­ sabb helyre lehet szerelni, vagy akár padlófűtést lehet bevezetni. Jó tanács: A meglévő fűté­ sen végzendő mindennemű munka megkezdése előtt ál­ lítsuk le a fűtést és a fűtési csövekben lévő vizet ereszszük le. Ezen túlmenően a fűtési rendszeren végzen­ dő minden nagyobb szabá­ sú munkára, akkor is, ha a padlófűtést tervezünk, vonjunk be szakembert.

1. ábra

3. ábra

2. ábra

4. ábra

Fűtőtest felszerelése

A fűtőtesteket fűtőtesttartók­ kal a falra lehet szerelni, vagy, ha a fal nem elég teherbíró, álló konzolokkal a padlón lehet felállítani. Először csavarozzuk fel a fűtőtesttartókat (1. ábra). Ezután akasszuk fel azokra a fűtőtestet, rögzítsük (2. ábra), és szereljük fel a szükséges vakdugókat, a légtelenítősze­ lepet (3. ábra), valamint a fűtőtestszelep csavarzatát. A meneteket kézzel, kender és gitt használatával gondo­ san tömítsük el (4. ábra). Erre a célra tömítőszalag is alkal­ mazható. Végül készítsük el a fűtési rendszer csővezeték­ éhez való csatlakozást és helyezzük el a termosztátos szelepet.

Szerszámok és anyagok: • fúrógép és fúró, • csavarhúzó, • csavarkulcs, • csőfogó, • kender és gitt. A munka menete: • a fűtőtest helyzetének és rögzítési pontjainak meg­ határozása, • a tiplifuratok kifúrása, • a fűtőtesttartó felszerelése, • a fűtőtest felakasztása, • a záródugók, légtelenítés és a fűtőtestszelep fel­ szerelése, • a fűtési körfolyamhoz való csőcsatlakozások elké­ szítése.

86 A fűtőtesteket közvetlenül fel­ szálló vezetékekhez vagy emeleti elosztón át lehet be­ kötni. Az összes szerelési munka befejezése után te­ gyük fel a termosztát szabá­ lyozógombját.

Termosztátos szelep felszerelése A fűtőtesteken elhelyezett termosztátos szelepekkel egy helyiség hőmérsékletét a la­ kás többi helyiségének hő­ mérsékletétől függetlenül, célszerűen lehet szabályozni. Az egyszer beállított hőmér­ séklet egyenletesen meg­ marad, függetlenül attól, hogy nap süt-e be az abla­ kon vagy más hőforrások melegítik fel egyenlőtlenül a helyiséget. A termosztátos szelepekkel ezen túlmenően akár 15 %-os energia­ megtakarítás is elérhető. Szerszámok és anyagok: • csavarhúzó, • 2 csőfogó, • kender és gitt vagy tömítőszalag. A munka menete: • a víz leeresztése a fűtőkörfolyamból, • a régi szelep lecsavarása, • a szelep beépítése, • a termosztát szabályozó­ gombjának felrakása. Fontos! A munka megkezdése előtt állítsuk le a fűtést, csak ezután eresszük le a fűtő­ csövekből a vizet.

5. ábra

7. ábra

6. ábra

8. ábra

Most kissé meglazíthatjuk a fűtőtest rögzítőcsavarjait, hogy némi mozgáshoz jus­ sunk (5. ábra). Csavarhúzó­ val távolítsuk el a régi szelep szabályozógombját (6. ábra). Ezután csőfogóval csavarjuk szét a szelep és a fűtőtest közötti kapcsolatot (7. ábra). A régi szelepet csőfogóval vegyük le a fűtési csőről (8. ábra). Az új szelep felszerelé­ se előtt tekerjük körül a me­ netet kenderrel és gittel vagy tömítőszalaggal (9. ábra). Ehhez puha műanyag pofák­ kal ellátott csőfogót használ­ junk, amilyen a szerelvények szereléséhez is alkalmas. Csavarjuk fel az új szelepet először a csővégre, azután

a fűtőtestre (10. ábra); eköz­ ben szükség esetén kissé mozgassuk a fűtőtestet. Ha a régi és új szelepek méretei nem egyeznek meg, kisebb eltéréseket egy rugalmas és kihúzható radiátorcsatlako­ zással ki lehet egyenlíteni (11. ábra). A termosztát gombját csak akkor tegyük fel, ha az új szelep fel van csavarva (12. ábra). A termosztát helyzetét úgy kell beállítani, hogy a beállí­ tásra szolgáló jelölés felfelé mutasson. Tartsuk azt ebben a helyzet­ ben és szorítsuk meg a hol­ landi anyát. Ne alkalmazzunk erőszakot!

87

10. ábra

13. ábra

1.2. ábra

A fűtés üzembe helyezésé­ hez töltsük fel újra a veze­ tékrendszert vízzel; az összes fűtőtestet egyenként légtele­ nítsük. Ezután be lehet állítani a termosztáton a szobahő­ mérsékletet. A kívánt szoba­ hőmérséklet elérésekor egy táguló anyagból készült betét kitágulása gondoskodik a fűtőtestben kialakuló vízke­ ringés szabályozásáról. A legtöbb országban a múlt­ ban épített berendezésekben még speciális méretű fűtő­ testszelepek is léteznek. Idő­ közben több gyár is felvette kínálatába a cseréhez alkal­ mas termosztátos szelepe­ ket, így ezek a berendezések is korszerűsíthetők. A szele­ pek csupán a szerkezeti hosszban különböznek, az érzékelő és a termosztát szabályozógombja az összes szelepnél azonos. A több­ emeletes házakban az egy­ csöves fűtési berendezések is széles körben elterjedtek. Ezeket arról lehet felismerni, hogy a fűtőtestszelepbe há­ rom csővezeték csatlakozik. Ezeknek a szelepeknek a cseréjéhez háromutas termosztátos szelepek (13. ábra) állnak rendelke­ zésre. Az azonos szerkezeti hossz révén a csere gyorsan és egyszerűen elvégezhető. Csupán a csavarzatokat kell megoldani.