A szőlő metszése 9632344553, 9789632344553

Citation preview

A r a. 118 - Ft. I

é

i wm

>r

ax i

H a z á n k a s z ő l ő t e r m e s z t é s é n e k é s z ak i h a t á r t e r ü l e t é n f e k s z i k . Ez m a g a is i n d o k o l j a az t a n a g y o b b t ö r ő d é s t , g o n d o z á s t , a m i t ez a n ö v é n y i g én ye l . A t e r m e s z t é s , a te rm ő be n tartás egyik kulcskérdése a helyes metszés, a tőkealakítás, am in ek napjainkig szá m o s változata, m ó d ­ ja a l a k u l t ki K ö n y v ü n k b e n a z o k a t a v á l t o z a t o k a t i s m e r ­ tetjük, am elyek nálunk beváltak, s ad o tt fajtával ad o tt h e l y e n és k ö r n y e z e t b e n a l e g j o b b e r e d m é n y e k e t ad tá k. K ö n y vü n k ke l min den sz ő lő te rm e sz tő n e k segítséget k í v á n u n k a d n i a h ho z , h o g y m u n k á j á v a l t ö b b és j o b b e r e d m é n y t é rjen el.

MEZŐGAZDASÁG KIADÓ KíT.

N

MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ KFT.

V

.

A szőlő metszése

Kertészkedjünk okosan

Dr. Kriszten György

A szőlő metszése

Mezőgazdasági Kiadó Kft. Budapest, 1991

Lektorálta dr. Búza János © dr. Kriszten György 1991

Ezt a könyvet az Agrárszakoktatási Intézet az iskolarendszert! szakképzésben: az 1705-1 szőlő- és gyümölcstermesztő az 1707 általános kertész szakmában, továbbá az iskolarendszeren kívüli oktatásban: szőlő- és gyümölcstermesztő, szőlőtermelő szakon irodalomként ajánlja.

Amit a metszésről tudni kell A metszés szükségessége A metszetlen szőlőtőke is terem, de nem művelhető. A termése szakaszos lesz, vagyis egyik évben alig vagy egyáltalán nem, a másikban túl sok termést hoz és gyenge minőséget ad. A fürtök túlságosan aprók lesznek. A szőlő - hajdani erdei kúszónövény mivoltából adódóan - mindig a csúcsi részen fakad ki. A gondozatlanul növekedő hajtások erősen beárnyé­ kolják a fürtöket. Ha a növekedését nem irányítjuk, gondozása először ne­ hézzé, néhány éven belül pedig lehetetlenné válik. Ezt küszöböli ki a met­ szés. A metszés célja Metszéskor eltávolítjuk az egy év alatt fejlődött vesszőmennyiség nagy ré­ szét. Ezzel szabályozzuk a termés mennyiségét és minőségét. Másrészt a metszéssel irányítjuk a megfelelő tőkeforma kialakítását és fenntartását. Mindkét művelet a hosszú idő alatt létrejött termelési tapasztalatokon és a kísérleti munka folyamán kialakított szabályokon alapul. Milyen alapfogalmakat kell ismernünk a helyes metszéshez? Az éves hajtásnövekedés során képződött vesszők visszavágását nevezzük metszésmódnak. A többéves részek kialakítását és fenntartását pedig műve­ lésmódnak (tőkeművelésmódnak) mondjuk. A helyes metszéshez fel kell idéznünk a szőlővesszőről és a tőke többéves részeiről tanult fogalmakat. A föld felszínén levő részt, ami a tőke többi részét köti össze a gyökértörzszsel, gyökérnyaknak vagy tőkenyaknak nevezzük. A tőkenyak fölötti meg­ vastagodott, többéves részek formája a választott művelésmódtól függ. Ha a többéves részeket nem engedjük fölfelé nőni, a folytonos visszametszés következtében a tőkenyak fölötti rész - az állandóan visszanyesett gömbakáchoz hasonlóan - bunkószerűen megvastagodik. Ezt a képződ­ ményt tőkefejnek nevezzük.

-4= iA *

1. ábra. A szőlőtőke részei 1. gyökértörzs vagy tőgyökér, 2. talpgyökér. 3. oldalgyökér, 4. harmatgyökér, 5. tőkenyak, 6. tőkefej. tőkealap, 7. cser, 8. vessző, 9. törzs, 10. kar, 11. vessző, 12. cser, 13. termőalap

A rövidebb, többéves részeket baknak, szarvnak, a hosszabbakat törzs­ nek vagy karnak mondjuk. A háromévesnél idősebb tőkerészeket, amelyeken cser-, termő- és ugarré­ szek vannak, termőalapnak nevezzük. A kétéves részeket csernek hívjuk. Az egyéves elfásodott rész a vessző, az el nem fásodott a hajtás. Az idősebb tőkerészből előtörő hajtás (vessző) a fattyúhajtás (fattyúveszsző). A dugvány vagy oltvány föld alatti vesszőrészein levő csomókból nőnek ki a járulékos gyökerek. így nevezzük azokat, amelyek nem magról fejlőd­ nek ki. A föld alatt levő vesszőből az idő folyamán tőgyökér, majd gyökértörzs képződik. Állománya az évek folyamán hasonlóvá válik a gyökér szöveti fel­ építéséhez, tehát lazább lesz, mint a többéves fás részek. A legalsó csomóból kitörő gyökereket talpgyökérnek nevezzük. A talaj felszínéhez legközelebb eső nóduszból (csomóból) a harmatgyökerek nőnek ki. A közbülső nóduszokból fejlődnek az oldalgyökerek. A gyökerek foko­ zatosan elágaznak, ilyenformán első-, másod-, harmad-, negyed- és további rendű elágazások alakulnak ki. Legvégül a hajszálgyökerek találhatók. Metszéskor az éves vesszőt vágjuk vissza, amelynek részei; a) a világos rü6

2. ábra. A téli rügy felépítése 1. rügyalap. 2-3. rügypikkelyek, 4. rügygyapot, 5. förügy, 6-7. mellékrügyek

3. ábra. A szölövesszö részei a) vilégos rügyek, b) sérszemek (aérrügyek), c) alapi rügyek

4. ébra. Fiatal hajtás május közepén, jól látható virágzatokkal

7

5. ábra. Nyári rügy kifakadás előtt 1. A nyári rügy fellevele (pikkelye), 2. ki nem pattant nyári rügy, 3. a téli rügykezdemény, 4. levélnyél

gyek, b) a sárszem (sárrügy), c) az alapi rügyek, d) a szárcsomó (nódusz) és az ízköz (intemódium). A vessző megvastagodott részeit, ahol a világos rügyek helyezkednek el, szárcsomónak, nódusznak (illetve népiesen bütyöknek) nevezzük, a két cso­ mó közötti vesszőrész pedig az ízköz (internódium). A világos rügy jól kifejlődött képződmény, amelyből a tavaszi fakadás után a fürtvirágzatok is megjelennek. A többi rügy jóval fejletlenebb, és be­ lőlük rendszerint nem fejlődik ki fürt. Az a hajtás, amelyik a fürttel együtt jelenik meg, a téli rügy központi, főrü­ gyéből fakad ki. A hajtás legalsó szárcsomói (nóduszai) a tenyészidőszak ele­ jén alakulnak ki, amikor még gyenge a növekedés. Ezért a köztük levő ízkö­ zök jóval rövidebbek, mint a magasabban található, később kialakulók. A rajtuk elhelyezkedő, kevésbé fejlett rügyek a sárszemek (sárrügyek), ame­ lyekből 2-3 & található. Ezek nem olyan termékenyek, mint a világos rü­ gyek. A világos rügy a legelső normálisan fejlett ízköz után található. Az ízkö^&kön kialakuló világos rügyek egyben téli rügyek is (áttelelő rü­ gyek). Ezeket kívülről pikkelylevelek fedik, belül rügygyapot található, ami a főrügyet és a mellékrügyeket is védi. A főrügy oldalában kialakulnak a jövő évi fürtkezdemények is, amelyeket ekkor még csak mikroszkóppal látha­ tunk. A rügy többi belső részét (a főrügyet és a mellékrügyeket) a jó szemű szőlősgazda szabad szemmel, esetleg egy kézi nagyítóval különböztetheti meg. A téli rügyekben található mellékrügyekből - amelyek legtöbbször nem hajtanak ki - fejlődnek a következő évben az 1-2 mm nagyságú, a hajtás, illet­ ve a vessző körül elhelyezkedő alapi rügyek. Ezek csak a világos rügyek meg­ sérülése esetén hajtanak ki, pl. téli fogyok után. Rendes körülmények között 8

alva maradnak, majd a következő évek folyamán a kéreg, majd a faszövet be­ borítja őket. Ilyenkor már nem láthatók, ezért kapták a rejtett rügy nevet. A rejtett rügyek kihajtásakor keletkeznek afattyúhajtások(eUásod\afatytyúvesszők), amelyek a többéves fás részeken helyezkednek el. Egyes bőter­ mő fajtákon a mellékrügyekből és a sárszemekből is keletkezhetnek fürtök, de a szőlő termés^ majdnem kizárólag a világos rügyekből ered. Ezért a met­ szés hosszúságának mértékét az egy vesszőn meghagyott világos rügyek szá­ mával jelöljük, i ' Az egy-két világos rüggyel rendelkező vesszőrészt rövid csapnak, a három-öt rügyest hosszú csapnak, a hat-nyolc rügyest félszálvesszőnek, a kilencrügyest és ennél hosszabbat szálvesszőnek nevezzük. A tőkén a metszéskor meghagyott világos rügyek összegét terhelésnek mondjuk. Attól függően, hogy a tőkére vagy a területre számítva hány rügyet hagyunk meg, beszélhetünk kicsi, közepes és nagy terhelésről. A rügyek pontos ismerete a helyes metszés és tőkealakítás egyik fő köve­ telménye. Ezért az erről elmondottakat hasonlítsuk össze a természetben ta­ pasztaltakkal. A téli rügy termékenysége A vessző hosszában eltérő értékű rügyek vannak, termékenységük nem egy­ forma. Az alsó rügyekből fejlődik a legkevesebb,termés, a középsőkből a leg­ több. Ezenkívül az alsó rügyekből kisebb, a felsőkből nagyobb fürtök kelet­ keznek. Ha az előző évben meleg volt az időjárás, és a vesszőkjól beértek, ak­ kor a következő évben a téli rügyekből termékenyebb hajtások fejlődnek. A kedvezőtlen időjárás és a túl nagy termés csökkenti a rügyek termé­ kenységét. Az előbbiektől függően a téli rügytől másfél-két fürt várható. A tőkék felkopaszodásának megakadályozása Az okszerű metszés- és művelésmódok egyik fő célja, hogy megakadályoz­ zuk a felkopaszodást. A sarkosság vagy polaritása növényi részeknek az a tulajdonsága, hogy a felső részen hajtást, az alsó részükön gyökeret hoznak létre. A kúszónövé­ nyeknél ez ¡^tulajdonság fokozottan megnyilvánul. A szőlő mint erdei kúszó­ növény a lehető leggyorsabban a lehető legmagasabbra, a fák koronájának külső részeire kíván elérni, hogy kellőmennyiségűfényhezjusson. Ezatulaj9

6. ábra. A hosszú csap és a rövid csap kifakadása 1. hosazú csap. 2. rövid csap

7. ábra. Helyesen metszett vessző. A metszlap nem a rügyek irányába lejt, (gy a nedv elkerüli azokat

donság a termesztett szőlőnél is megtalálható. A metszetlenül hagyott, füg­ gőlegesen álló vesszőknek az alsó rügyei alva maradnak, csak a felsőkből kapunk erőteljes hajtásokat. Ezért pl. a rügyes csap esetében ésak a két fölső rügy kifakadására számít­ hatunk biztosan. A kétrügyes csapon viszont - ha nem sérültek - mindkét rügy kihajt. Mi történne, ha a metszéssel nem akadályoznánk meg a felkopaszodást? Ebben az esetben a tőkék nem lennének müvelhetők, és termékenységük is erősen csökkenne. Mindezek figyelembevételével alakultak ki a különbö­ ző metszésmódok: a rövid csapos, a hosszú csapos, a félszálvesszős és a szálvesszős. A rövidcsapos metszés Rövid csapra a következők szerint metszünk: ' 1. Az első év tavaszán egy-két világos rügyből álló rövid csapot hagyunk. 2. A második év tavaszán a felső vesszőt eltávolítjuk, az alsót két világos rügyre metsszük.

i 8. ábra. Rövidcsapos metszés 1-5. a metszés egyes fázisai

3. A metszésmód rendje már a második évben végleges, mindig az alsó vessző alsó két világos rügyét hagyjuk meg, és így alakul ki a termőalap. 4. A harmadik évi metszéskor az alkalmazni kívánt művelésmód és a tőke fejlettsége alapján bővíthetjük, fejlesztjük a termőalapot. A felső vesszőt is­ mét eltávolítjuk, az alsót ismét két rügyre metsszük. Rövid csapos metszéssel műveljük azokat a fajtákat, amelyeknek az alsó rügyei is termékenyek, közepes vagy ennél nagyobb fürtűek és bőtermők. A rövid csapos metszéssel a tőkerészek csak lassan kopaszodnak fel. A második évben a két rügyre visszametszett éves vessző már egy kétéves részen helyezkedik el. Ezt nevezzük csercsapnak. A csercsapon a termőré­ szen kívül rendszerint a fattyúvesszők visszametszése révén képződő - ugar­ csap is kialakítható. A szőlőtőkéknek azokat a többéves képződményeit, amelyek az ugar- és a termőrészeket hordozzák, termőalapnak nevezzük. A hosszúcsapos váltómetszés A hosszúcsapos metszés szabályai a következők (9. ábra): 1. Az első évben kétrügyes csapot hagyunk, amelyből később cser és ter­ mőalap (a) lesz. 2-3. Második év. Ha az előző évi csap mindkét rügye kifakadt, az alsó vesszőt kétrügyes rövid csapra (b), a felsőt négyrügyes hosszú csapra (c) metsszük meg. 11

1-3. a metszés fázisai a) termőalap, b) ugarcsap. c) hosszú csap

Harmadik év. A hosszú csapot tőből eltávolítjuk, az előző évi rövid csap felső vesszejét hosszú csapra, az alsót rövid csapra metsszük. A negyedik évben az előzőhöz hasonlóan metszünk. A hosszú csapot ismét eltávolítjuk, majd az előző évi rövid csap két vesszejét felhasználva hagyjuk meg az új rövid és hosszú csapokat. Hosszú csapos metszést nem végezhetünk ugarcsap nélkül, mert akkor a tőke egykettőre felkopaszodik. Ugarcsapnak nevezzük a hosszú csap alatt meghagyott egy-két rügyes rövid csapot. Rajta termés is képződhet, de el­ sődleges célja a hosszú csap leváltása, és ezzel a felkopaszodás megakadályo­ zása. Metszéskor a cser egy részét is eltávolítjuk, ezért ezt a metszést csercsapos váltómetszésnek is nevezzük. A hosszú csapos metszéssel jobban megterheljük a tőkét, mert több fürt képződik, ezért termékenyebb talajon, jobb tápanyagellátás esetén ajánl­ ható. A hosszú csapos váltómetszéshez hasonlóan a rövid csapokból is kiala­ kíthatunk váltómetszést. Szálvesszős váltómetszések közös termőalappal A szálvesszős váltómetszés szabályai hasonlítanak a hosszúcsapos váltómet­ széséhez. 1. A termőalapot kétrügyes rövid csapból kezdjük kialakítani. 2. A kétrügyes rövid csapon ősszel két jól fejlett vessző található. 12

10. ábra. A szálvesszös váltómetszés kialakításának kezdete 1. a rövid csapra visszavágott vessző tavasszal, 2. ősszel

11. ábra. A kővetkező tavasszal szálvessző és rövid csap 3. második évi tavaszi állapot

3. A második év tavaszán a felső vesszőt szálvesszőre (9-12 rügyre) metsszük, az alsót rövid csapra. Ez lesz az ugarcsap. A szálvesszőt kikötjük, mert így jobban fakadnak a rügyek. 4. A második év őszén az ugarcsapon két erőteljes vesszőt és egy kevés ter­ mést is kapunk. A meghagyott szálvessző termékeny rügyei sok fürtöt hoz­ nak. 5. A harmadik év tavaszán tőben eltávolítjuk az előző évi szálvesszőt (az ún. letermett szálvesszőt). Az új szálvesszőt az előző évi ugarcsap felső veszszejéből alakítjuk ki, az alsó vesszőből ismét rövid csapot (ugarcsapot) ha­ gyunk. 6. A harmadik év őszén a szálvesszőn ismét bő termést kapunk, az ugar­ csapon pedig két erőteljes vessző fejlődik. A negyedik év tavaszán és az utána következő években a harmadik évihez hasonlóan metsszünk. A félszálvesszős váltómetszés szabályai ugyanazok, mint a szálvesszős váltómetszésé. A szálvesszőt feltétlenül vízszintes irányba lehajlítva kell kikötni. Ennek megfelelő időpontja a rügyfakadás előtti időszak. A nedvben levő vessző könnyen lehajlítható, rügyfakadás után viszont a hajtások könnyen letörhet­ nek. A sarkosság (polaritás) élettani törvényéből következik, hogy a ki nem kö­ tött, függőleges helyzetben maradó szálvesszőnek csak afelső rügyei fakad­ nak ki. Ezenfelül a magasan levő hajtások növekedése erőteljesebb lesz, mint az alsóbb helyzetűeké. A mellette levő ugarcsapon tehát gyengén fejlett vesszőket kapunk, és ez a tőke felkopaszodásához vezet. Szálvesszős metszést használunk az apró fürtű (Piros tramini, Szürkeba­ rát) fajtákon vagy olyan esetben, amikor az alsó rügyek kevés termést hoz­ nak (Afuz Ali). Nagyobb szőlőültetvényekben a Moser-féle magasművelést alkalmazva gyakran használnak ún. lengő vagy csüngőszálvesszőt. Ez az eljárás nem bi­ ológiai előnyei miatt terjedt el, hanem a nagyüzemek kézi munkaerő hiánya alakította ki. A rendszertelenül csüngő, gyakran összekapaszkodó szálveszszőkön a lombozat megvilágítása sem a legjobb, könnyen keletkezhetnek szélkárok, ezért csak szükségmegoldásként jöhet számításba. Szálvesszős metszés esetén kopaszodhatnak fel leggyorsabban a tőkék. Ezért gondosan ügyeljünk az ugarcsap meghagyására és - ha módunkban áll - a szálvessző idejében való lekötözésére.

14

12. ábra. A közös termöalap nélküli váltómetszés az elsó év tavaszán

13. ábra. A közös termöalap nélküli váltómetszés a második év tsvaszán

15

A közös termőalap nélküli váltómetszés A jó kondícióban levő magasművelésű tőkében a karokból elég nagy szám­ ban keletkeznek fattyúhajtások. Ezekből is képezhetünk ugarcsapokat. Az eljárás előnye, hogy a karon nem képződnek többéves elágazódások, és nincs szükség nagy sebeket ejtő Újításra, könnyebb a metszés. Hátránya, hogy a fattyúhajtások nem mindigjelennek meg a kellő helyen, így a karokon a termőrészek megoszlása egyenetlenné válhat. A leívelés A leívelés a szálvesszős metszés egyik változata, ahol az eddigiektől eltérően a felkopaszodás elleni küzdelmet nem ugarcsappal, hanem a szálvessző lehajlításával oldjuk meg. Más esetben csak a könnyebb művelhetőség végett igyekszünk rendezettebb formában tartani a tőkét. A művelet menete a kö­ vetkező: 1. A nedvben levő szálvesszőt (ilyenkor könnyen hajlítható) leívelés köz­ ben megropogtatjuk, és a tartóhuzalhoz kötjük. Ilyenkor a vesszőt két ke­ zünkbe fogva ízközről ízközre haladva óvatosan kissé megtöijük, és közben lefelé hajlítjuk. Ha ezt durván, hirtelenkedve végeznénk, a vessző könnyen letörhetne. 2. Á leívelt szálvessző rügyei majdnem teljes egészükben kifakadnak, és bőséges termést adhatnak. A szálvessző tövénél növő hajtások függőleges irányban növekednek és erősek lesznek, erősebbek, mint a lefelé hajlók.

14. ábra. A leívelés első évében, tavasszal

15. ábra. A loívelés első évében, ősszel. A legalsó vasszó fölött meg van jelölve a kővetkező tavaszi visszametszés helye

3. A következő év tavaszán a letermett szálvesszőt az alapi részhez legkö­ zelebb levő erőteljes vesszőig visszavágjuk. Belőle lesz az űj szálvessző, amit ismét leívelünk. Az említett műveleteket a következőkben évről évre megismételjük. A felkopaszodás elleni biztosabb leváltás végett ajánlatosabb, ha a leívelt szálvessző mellett ugarcsapot hagyunk. A felmagasodott részek ifjüása A rövidcsapos metszés, a váltómetszés és a leívelés véd a felkopaszodás el­ len, de teljesen nem akadályozza meg azt. Noha csak egy ízköznyivel, de a termőalapok minden évben fokozatosan magasodnak. A felkopaszodott ré­ szeket két vagy három év alatt fokozatosan megifjühatjuk. Két év alatt az idős részek leváltását a következő módon végezzük: 1. A többéves fás részről kinövő fattyúvesszőt kétrügyes biztosítócsapra metsszük vissza. 2. Őszre a biztosítócsapon két erőteljes vesszőt kapunk. 3. A termőalap felmagasodott részét eltávolítjuk, és a biztosítócsapon levő két vesszőn váltómetszést végzünk. 17

16. ábra. Egyrügyes biztosítócsappal megkezdett ifjftás ősszel. és a következő évi tavaszi visszametszósének helye a) biztosítócsap. b) megerősödött vessző

17. ábra. A megerősödött biztosítócsapon két erős vessző fejlődik. A következő évi tavaszi visszametazés helye

Ha az alulról előtörő vessző gyenge (nem éri el a ceruzavastagságot), ak­ kor csak három év alatt ifííthatunk. 1. Az idősebb részből előtörő gyengébb fottyúvesszőt egyrügyes biztosító­ csapra vágjuk vissza (a). 2. őszre az egyrügyes biztosítócsapból (a) már erősebb vesszőt ka­ punk (b). 3. A megerősödött vesszőt (b) most kétrügyes biztosítócsapra vágjuk viszsza. A felsőbb részekben (c) még a szokásos módon metszünk. 4. A második évben megkapjuk a két erőteljes vesszőt. 5. A harmadik év tavaszán az alsó részeken nevelt két vessző segítségével a már ismert módon ifjíthatunk. 18

Gyengébb vesszőnövekedés esetén ajánlatos a szőlőt alaposan ellátni egyidejűleg tápanyaggal is! Ügyeljünk azonban arra, hogy ez ne egyoldalú nitrogéntrágyázás legyen. A háromévesnél idősebb részeket kézi fűrésszel vagy csonkvágó ollóval távolítsuk el. Ifjításkor nagy sebek keletkeznek, amelyek, ha beszáradnak, akadályoz­ zák a nedvkeringést. Ezért jó, ha a sebek szélét éles oltókéssel vagy kacorral simára faragjuk;-ás oltóviasszal vagy fehér olajfestékkel bekenjük. Még biz­ tonságosabb, ha Cellcid fasebkezelő pasztával kezeljük őket, mert ezzel a fertőzéstől is óvjuk a növényt. A nagy sebek érre igen fogékonyak, és elha­ nyagolásuk a tőke későbbi pusztulásához vezet. Az Alföldön, különösen téli fagyok után gyakori az Agrobacterium fellépése (fagyrák), ami főleg a nedvkeringés megindulása után fertőzi a sebeket. Ezeken hatolnak be a nem ke­ vésbé veszedelmes, minden termőhelyen fellépő, a fás részeket pusztító gombák is, amelyek közül legismertebb az Eutypa. Ez a korai metszés ese­ tén, a nedvkeringés megindulása előtt támadja meg a sebeket, és tőkeelhalást okoz. Különösen a fagyok utáni erős visszavágáskor, ifjítások alkalmával, to­ vábbá a művelésmódok átalakításakor ejtett nagyobb sebzések után lép fel. Franciaország? tapasztalatok szerint leghatékonyabb védekezés ellene a ké­ sői időpontban végzett metszés (a nedvkeringés megindulása után), és egy arzéntartalmú szerrel való permetezés. Ez utóbbi Magyarországon nincs forgalomban.Sajnos a hazai szőlőtermesztés eddig keveset foglalkozott ezekkel ajelenségekkel, pedig a mindenhol föllépő tőkepusztulás egyik fő okai lehet­ nek. Ajánlatos a nagyobb sebeket kezelni! A karok ifjítása Az idősebb karok, különösen a középső vagy az alapi részen gyakran csak kevés tormást adó, gyenge vesszőket nevelnek. Ilyenkor ifjításra van szük­ ség. Ha a tőke erős növekedésű, a kar leváltására egy 120 cm hosszú vesszőt kötünk vízszintes helyzetbe. Soványabb területen vagy gyengébb növekedé­ sű fajtánál azonban ajánlatosabb két részletben, 60 cm-enként újranevelni. Ügyeljünk arra, hogy a vesszőket rügyfakadás előtt kötözzük le, mert kü­ lönben az alsó rügyek nem fakadnak ki vagy gyengébb hajtásokat hoznak.

19

Művelésmódok - a termőés ugarrészek elhelyezése a szőlőtőkén Mint már említettük, a termő- és ugarrészeket többéves tőkerészeken he­ lyezzük el, amelyeket megfelelő szabályok szerint alakítunk ki. Ezekkel a szabályokkal, vagyis a művelésmódok kialakításával fogunk ismerkedni a következőkben. * A szőlőnek sok művelésmódja van. Közülük a legismertebbeket tekintjük át. Ezek a fejművelés, bakművelés, középmagas kordon, Guyot-művelés, Moser-féle magasművelés, ernyőművelés, Sylvoz-kordon, egyesfüggöny, kettősfüggöny (GDC), lugasművelések. Fejművelés A fejmúvelést már teljesen elavult művelésmódnak tekintették, de mert ez a legjobban fedhető, a fagyveszélyes helyeken, pl. az alföldi homokon a jövő­ ben is helye van. Többéves részek alakulása. A rövid, alig látható tőketörzsön egy megvas­ tagodott, többnyire szabálytalan alakú, bunkószerű képződmény található, az ún. tőkefej. Alakító metszés. A tőkéket a telepítés évében egy rügyre, a következő év­ ben két rügyre metsszük vissza. A harmadik évben két kétrügyes, a negyedik évben négy kétrügyes csapot hagyunk. A fejművelésű tőkén kétévesnél idő­ sebb részt nem hagyunk. ' Az évek folyamán a folytonos visszametszéssel, a csercsapok eltávolításá­ val kialakul a fejhez hasonló képződmény. Fejműveléssel gyorsabb kialakulást, illetve korábbi termőre fordulást ak­ kor érhetünk el, ha a jó minőségű homoktalajon nem az ötödik évtől adunk nagyobb terhelést, hanem - a tápanyag-utánpótlás lehetőségeitől és a tőke állapotától függően - már a harmadik évtől meghagyunk egy félszálvesszőt, sőt esetleg egy szálvesszőt is. Évente esedékes metszés. Fejműveléskor kopasz-, rövid-, hosszúcsapos, félszálveászős vagy szálvesszős metszést végzünk. A harmadik-negyedik évben a tőke formája még a bakműveléshez ha­ sonló, a fej kialakítását csak a következő évek visszametszései hozzák létre. 20

18. ábra. Fejművelésű töke rövid­ csapos metszése

A fej egyes részei a sűrűn elhelyezkedő sebek miatt hamar elhalhatnak. Ha nem vigyázunk, a termésátlag kicsi lesz, mivel sok meddőhajtás keletkezik. Ilyenkor a tőkefejet meg kell ifjítanunk. Ez abból áll, hogy a homokon levő saját gyökerű szőlőtőkén visszavágjuk a legszebb alulról előtörő vesszőket, és új tőkefejet nevelünk, a régit pedig eltávolítjuk. Ezt még sikkor ajánlatos elvégezni, amikor az öregedő tőkefejből még megfelelően erős hajtások tör­ nek elő. A rövid- és hosszűcsapos metszésűfejművelés a kis tenyészterületű alföl­ di homoki szőlőterületek művelésmódja volt és lehet a jövőben is. A szálvesszős, esetleg a félszálvesszős fejművelés ugyancsak az Alföldre ajánlható, de a jobb minőségű homokon alkalmazzuk, ahol a tőkék erősebbek és elbír­ ják a nagyobb terhelést. Támberendezés. Az alföldi kis tenyészterületű szőlőkben a tőkéket faka­ rók mellett nevelhetjük. A régi, karó nélküli ültetvényekben még ún. gyalog­ művelés is előfordul. Nagyobb sortávolság mellett betonoszlopos\agy faoszlopos huzalostémberendezés ajánlható. Ezeknél alul kb. 40 cm magasságban egy szál 3 mm-es

1. év

2. év

19. ábra. Szálvesszös fejművelós az A lföldön, 1. és 2. év

21

huzal található, ide kötözik ki a szálvesszőt, és ehhez igazítják Vagy kötözik a fejből kitörő hajtásokat is. A fölötte mintegy 40 cm távolságban elhelyezke­ dő páros huzalsor közé helyezik el a hajtástömeget. Fejművelésű tőkék tenyészterülete. Az alföldi karósművelésű szőlőkben a talaj minőségétől függően a sortávolság 100-120 cm, a tőtávolság 6080 cm legyen. Ez kisebb tenyészterületet jelent, mint a kötött talajon levő karós művelésű szőlőké, de a homokon a tőkék kevésbé erős növekedése miatt ez megfelel. Az alföldi szélesebb sorú, huzalos támberendezésű fejművelésű tőkéknél 2-2,40 X 0,60-0,80 m tenyészterület ajánlható attól függően, hogy milyen talajon van, milyen erős növekedésű fajtát telepítünk, és hogyan kívánjuk művelni a sorközöket. A fejművelésű szőlők zöldmunkái Hajtásválogatás. Az alulról előtörő hajtások eltávolítása, továbbá a tőkefej­ ből kinövő fölösleges meddő fattyúhajtások kiritkítása a beárnyékolás elleni küzdelem és a tőke elseprűsödésének megakadályozása miatt fontos. Ha metszéskor mélyen kitányéroztunk, és a nyakból, fejből kinövő vesszőket eltávolítottuk, erre kevésbé van szükség. Kötözési munkák. A hajtásokat a karóhoz rögzítjük. Az alsó kötözések lazábbak, a felsők szorosabbak legyenek. Évente általában három-négy kö­ tözés szükséges. Csonkázás. Ezt a műveletet a karó fölött kb. 20-30 cm-re szokás végezni, és erősebb növekedésű tőkéken kétszer-háromszor is meg kell ismételni. A széles soros huzalos támaszd szőlők zöldmunkái. Ennél a támaszrendszemél a zöldmunkák némileg eltérnek az előbb ismertetett karós művelésé­ től. A kötözés helyett előnyösebb inkább a huzaltámasz melletti hajtás veze­ tés, ami kevesebb munkával jár. Ilyenkor a hajtásokat a huzalpárok közé iga­ zítjuk. A kacsok segítségével a hajtások egy része önmagát rögzíti a huzalok­ hoz, a többi ezekhez támaszkodik. Csonkázáskor a támberendezés fölé növő hajtásokat 20-30 cm magasságban visszavágjuk. A fejművelés jelentősége A fejművelés előnyei. Mint már említettük, a fej művelésnek megvan az a nagy előnye, hogy valamennyi művelésmód között a legjobbanfedhető, ami­ nek az Alföldön igen nagy a jelentősége. Pár évvel ezelőtt elavult eljárásnak tartották, a 80-as évek közepén fellépő erős telek azonban újraértékelésre késztették a szőlőtermesztőket. Különösen az 1987 elején fellépő fagyok 22

okoztak igen nagy károkat. Sok szőlőt kellett újranevelm, mert a magasmű­ velésű szőlők tőkéi tövig visszafagytak, egyesek ki sem hajtottak. Többfelé az ültetvények annyira hiányosakká váltak, hogy újbóli nevelésük lehetetlenné vált, s emiatt selejtezni kellett őket. A fejművelésasok sebzés miatt könnyen okoz a tőkefejen beszáradásokat. Ezért szükségessé válhat a tőkefej leváltása, megifjítása. Ez abban az esetben könnyebb, ha saját gyökerén levő ültetvényünk van. Ilyen esetben a telepítés is jóval kevesebb pénzbe kerül. Gyökeres vesszővel való telepítés esetén nem fenyeget a kemény fogyok után olyan tömeges mértékű termőtőke-pusztulás, mint azt az elmúlt évek tapasztalata mutatja. Az oltványszőlővel való telepítéskor nem gondoltak arra, hogy ebben az esetben a homoki ültetvényekben is növekedni fog a tőkehiányok száma. Té­ ves tehát, ha az ültetvények várható átlagtermésének kiszámításakor abból indulunk ki, hogy az egyes tőkék alanyon erősebben fejlődnek. Figyelembe kell venni a nagyobb tőkepusztulás veszélyét, ami mind tőkesérülések, mind a fagyok következtében felléphet. Végül meg kell még említeni a kis és középszéles sortávolságú fejművelés egy nem lebecsülendő előnyét: a soványabb homokterületek így jobban hasznosíthatók, mint nagy tőkeformákkal. Az ilyen területeken mindig a ki­ sebb tőkeformákkal érhetünk el nagyobb és ráadásul jobb termést. A kisebb tenyészterület jobban véd a homokfúvás ellen is. Ez természete­ sen elsősorban a sűrűbbre telepített karós támberendezésű fejművelés eseté­ ben áll fenn. A saját gyökerű, valóban homokra telepített ültetvény esetében lehetőség van arra, hogy más kultúrákkal tudjuk hasznosítani a kötöttebb talajokat, ami egyéni gazdálkodó esetén jelentős előny lehet. Tág lehetőséget kínálnak továbbá az ilyen tőkeformák a nyaralók és hétvégi házak körül is. A fejművelés hátrányai. A fej művelés könnyen fedhető, de a fedés, a nyi­ tás jelentős fizikai erőt kívánó nehéz művelet, amelynek elvégzésére ősszel és tavasszal nem sok idő áll rendelkezésre. Erre kisebb szőlőterületekenkönynyebb vállalkozni. Nagyobb szőlő esetében kénytelenek vagyunk bérmun­ kát igénybe venni. A kis tenyészterületű ültetvény kevéssé gépesíthető. Az ehhez szükséges gépek, pl. hidastraktorok nagyon sokba kerülnek, és jelenleg nem szerezhe­ tők be. Kérdés továbbá, hogy a nehezebb talajmunkákban, pl. fedéskor mennyire válik be. , A fejművelés sok egyéb évi munkája is lehajolva, kényelmetlen testhely­ zetben végezhető csak. Az említettek alapján ez a művelésmód kisebb területen, erős egyéni érde­ keltség mellett lehet sikeres. 23

Bakmfivelés \

A bakművelés a régi kisüzemi gazdálkodás korában a dombvidéki szőlők legelteqedtebb tőkeművelésmódja volt. Később erősen visszaszorult, de a meredek lejtők kisebb szőlőterületein még a jövőben is lehet szerepe. A többéves részek alakulása. A rövid tőketörzsből három-öt, leggyak­ rabban négy többéves, 30-40 cm-es rész, az ún. bak (szarv, sarok) ágazik el. Alakító metszés. Az ültetés évében egy rügyre metszünk vissza. A máso­ dik évben két rügyet hagyunk, és két vesszőt nevelünk. A harmadik évben két kétrügyes rövid csapot hagyunk, és négy vesszőt nevelünk. A negyedik évben az előző évi négy vesszőt ismét kétrügyes csapokra metsszük vissza. A kialakítást meggyorsíthatjuk, ha az első évben két erős Vessző fejlődik. A második évben már két kétrügyes csapot hagyunk, a har­ madik évbennégy kétrügyest. Ilyenformán egy évvel megrövidíthetőa tőke kialakítása. Évenként esedékes metszés. A négy szarvon egy-egy csercsap helyezke­ dik el. Ennek felső részén egy kétrügyes rövid csap található. A klasszikus bakművelésű tőkén tehát nyolc világos rügyes terhelést találunk, amelyet jel­ legzetes rövidcsapos metszéssel helyezünk el. A felső vesszőt a következő évben ledobjuk, az alsót pedig ismét rövid csapra metsszük. Ezzel az eljárás­ sal a szarv egy év alatt alig hosszabbodik, de több év alatt mégis felmagasodik. A túlságosan felkopaszodott részeket a biztosítócsap segítségével ifjít-

a) metszés előtt, b) metszés után

24

a

b

21. ábra. Bakniűveléses töke vegyes csapos metszése a) metszés előtt, b) metszés után

hatjuk meg. Az erőteljesebben növekvő bakművelésű tőkéken hosszú csapo­ kat is hagyhatunk. Ezek alatt ugarcsapnak kell lennie. Ebben az esetben a megterhelés 16 rügy is lehet. Nagy rügyterheléskor nem valószínű, hogy va­ lamennyi rügy kihajt, mert a függőlegesen fölfelé álló négyrügyes hosszú csápnak - kivételesen erős növekedést kivéve - valószínűleg csalt két felső rügye fakad ki. Ez nem is hátrány, mert a magasabb rügyekből fejlettebb für­ tök képződnek, és nagyobb termésre számíthatunk. Másrészt, ha valamenynyi rügyből hajtás képződne, a tőke túlzsúfolttá válna, nehezebb lenne a per­ metezés, az érés, a hajtások egymást árnyékolnák. Az aprófürtű fajták esetében vagy azoknál a fajtáknál, amelyek a felsőbb rügyekből hozzák a termést (pl. Afuz Ali), a rövidcsapos metszéssel nem mindig alakul ki elegendő terhelés. Ilyenkor hosszabb termőrészt ajánlatos hagyni. A félszálvesszőt vagy szálvesszőt ne kössük be a tőke belsejébe, ha­ nem a tőke mellé helyezett segédkaróhoz rögzítsük a hosszabb termőrészt, természetesen vízszintes irányba lehajlítva. Támberendezés. A bakművelésű tőkék mellett szinte mindenhol karós támberendezést találunk. A karók hosszúsága, a soványabb vagy gazdagabb talajtól függően 160-200 cm legyen, amelyet a kötöttebb talajon 40 cm mélyre, lazább talajon 50 cm-re veijünk le. Ha a tőkéket nem kehely alakban, hanem egy síkban neveljük, huzalos támberendezést alkalmazhatunk. Ez az ún. egysíkú bakművelés, ami lénye­ gében azonos a legyezőműveléssel. Tenyészterület. Általánosan az 1 X 1 vagy az 1,20 X 1,00 m sor- és tőtá­ 25

volság terjedt el. Ez a sűrű tőkeállomány bakhátasan művelve, a tőkék körűi mély tányérozással, az igen költséges teraszozás nélkül isjól véd a talaj lemosódása ellen. Amennyiben a környéken a lejtő irányába való bakhátalás a szokás, akkor a lejtés fokától függően minden tőke vagy minden harmadik tőke közé hűzzunk keresztbakhátatés ezzel a skatulyázásnak nevezett mű­ velettel óvjuk szőlőnk legnagyobb kincsét, a termőföldet. Ez akkor igazán hatásos, ha több szomszéd összehangolva végzi, mert különben az egyik he­ lyen összegyűlő esővíz kárt tesz a másik szőlőjében is. Lejtős helyen Németországban jó védelmet nyújt a lemosódás ellen a gye­ pesítés is, amelyet kaszálással alacsonyan tartanak. E célra jól megfelel a rozsvetés is. A bakművelésű szőlők zöldmunkái A hajtásválogatást, különösen a kisebb szőlőültetvényekben ajánlatos gyak­ ran végezni. Ennek gyakoriságát a növekedési erély szabja meg, ami a talaj­ tól, a tápanyagellátástól, fajtára jellemző hajtásfejlődéstől függ. Pl. TokajHegyalján a Furmint és különösen a Hárslevelű esetében általában nem volt szokásos még a régi időkben sem, más fájták azonban inkább igényelték.

22. ábra. A karós művelésű tőkék hajtásainak elrendezése (fejés bakművelés esetén)

26

Volt, ahol évente kellett végezni, máshol 2-3 évenként. Csemegeszőlők ese­ tében is nagyobb szükség van rá. A lényeg itt az, hogy ha a gondos metszés nem elég a szabályos, jól megvilágított tőkeforma fenntartásához, és sűrűn törnek elő fattyúhajtások, akkor már 10 cm-es hajtáshosszúság esetén gon­ dosan „kigyomláljuk” a tőkéből a fölösleges hajtásokat. Kötözési munkák. A hajtásokat a karóhoz rögzítjük. Az alsó kötések la­ zábbak legyenek. Általában egy tőkén három-négy kötözés szükséges. Arra különösen ügyeljünk, hogy az első kötözés (az ún. aggatás) laza legyen. Ezál­ tal jobb megvilágítást kapnak a levelek, és a növényvédelmi munkák is könynyebben végezhetők. Csonkázás. A karó fölött kb. 20-30 cm-re szokás végezni, erősebb tőké­ ken kétszer, háromszor meg kell ismételni. A bakművelés jelentősége A bakművelés ma a meredek lejtők és soványabb talajon levő hegyvidéki szőlők tőkeformája lehet. A minőségi követelményeknek megfelel, de sok kézi munkaerőt kíván. Ez a talajmunkák, a növényvédelem és a zöldmunkák esetében is fennáll. Általában tehát a kisebb területeken van helye. A sűrű te­ lepítés részleges védelmet nyújt az erózió ellen is. A fejművelés és a bakművelés közötti átmeneti formák Némely borvidéken a metszési szabályokat nem tartják be következetesen a régi szőlőkben sem. A tőke egyik vagy másik oldalán hamar felkopaszodik, és ezeket a részeket gyakran le kell váltani. A többéves részek ennek követ­ keztében a fejműveléshez hasonlókká válnak. A bakművelés legszabályosabb formáit a. Balaton környéki szőlőkben ta­ láljuk (badacsonyi bakművelés). Tokaj-Hegyalján, és különösen a Mátraalján, az öreg szőlőkben a bakművelésnek a fejműveléshez közelebb álló for­ mái is gyakoriak. Legyezőművelés A legyezőművelés tulajdonképpen egy síkban kialakított bakművelés. Egy helyről legalább három, de olykor négy többéves rész ágazik el. Fa- vagy be­ tonoszlopos támberendezés mellett nevelhető. Egy 3 mm-es kartartó huzala és két páros huzala van. A bakműveléssel szemben az az előnye, hogy a le­ 27

gyezőművelés szétterített hajtásainak jobb a megvüágftottsága, a hajtások behelyezése a páros huzalok közé gyorsabb, mint a karóhoz kötözés. Csak kis területen érdemes vele foglalkozni, mert több munkát kíván, mint a többi egysíkú művelés. Guyot-művelés Világszerte elteij edt középszéles sortávolságú művelés, amely sok, minősé­ get adó borvidéken is megtalálható. Több, egymáshoz hasonló tőkeforma is­ meretes. A többéves részek alakulása. A Guyot-művelés jellegzetessége a kb. 4050 cm magas függőleges törzs. Ezt a többéves részt combnak nevezzük. Kü­ lönböző magasságúra is nevelhető. Alakító metszés. A középmagas Guyot-műveléskor a második évben egy 40-50 cm hosszú függőleges vesszőt hagyunk, amelyből a combot kialakít­ juk. Rügyfakadás után csak a két felső hajtást hagyjuk meg, ezekből alakítjuk ki a szarvakat. Évenként esedékes metszés. A Guyot-művelésű tőkéken váltómetszést folytatunk. Az egyik szarvon egy kétrügyes ugarcsapot hagyunk, a másik szarvon egy szálvesszőt és alatta egy biztosítócsapot. A következő évben az előző évi szálvesszőt eltávolítjuk. A biztosítócsapon nőtt vesszőn kétrügyes ugarcsapot hagyunk. A másik oldalon az ugarcsapból kinőtt felső vesszőt szálvesszőre, az alsó vesszőt biztosítócsapra metsszük. A metszést évről évre

23. ábra. Guyot-művelésű töke kialakítása a 4. évben

28

hasonló váltakozással folytatjuk, s a szálvesszőt minden évben más-más ol­ dalon hagyjuk meg. Igen gyakori az űn. kettes Guyot-művelés is. Itt minden évben jobb és bal oldalon egy-egy szálvesszőt hagynak, alatta egy-egy ugarcsappal. Támberendezés. A Guyot-féle művelést régebben egy tőke melleti ka­ rával és a tőkék közötti segédkaróval folytatták. A szálvesszőt a segédka­ róhoz kötötték ki. Ma már oszlopos, huzalos támberendezést alkalmaznak, mint a kordonművelésnél. Tenyészterület. A Guyot-műveléshez 1,5-2,4 X 1,0-1,2 m-es sor- és tő­ távolság szükséges. A 2,40 m-es sortávolságnál a tenyészterület jobb kihasz­ nálása céljából kétszálvesszős tőkeforma ajánlatos. Zöldmunkák Zöldválogatásra általában csak alakítómetszéskor van szükség. Ennél az egyszerű, szabályos metszésmódnál, amelyet hosszű metszéssel terhelünk, és a többéves részek aránya eléggé kevés, fattyúhajtás viszonylag ritkán jelent­ kezhet Természetesen ezeket gondosan el keű távolításunk, de ezt akár a metszéskor is megtehetjük. Ha az egyszálvesszős Guyot-tőkéken sok fattyú­ hajtás fejlődne, akkor a következő évben két szálvesszőt kell hagyni. Hajtásvezetés. A hajtásokat a kettős huzalok közé vezetjük, a többi huzaltámaszos egysíkú műveléshez hasonlóan. Csonkázás. A támberendezést túlnövő hajtásokat a fölső páros huzal fö­ lött 20-30 cm-re csonkázzuk. A Guyot-féle tőkemüvelésmód jelentősége A mffvelésmód előnyei. A Guyot-művelésmód egyszerű és könnyen elsajá­ títható. Keskeny lombfalat képez, amelyet a fény jól átjár, és így a hajtások alig ár­ nyékolják egymást. Egyike a fényviszonyokat a legjobban kihasználó műve­ lésmódnak, ezért tartják a minőségi termelésre megfelelő tőkeformának. Kb. egy héttel korábban érleli a termést, mint a Moser-féle magasművelés. ' A Guyot-művelés a hosszú metszést kívánó szőlőfajták esetében jobban beválik, mint az apró fürtű minőségi borszőlőknél (pl. Piros tramini) és a hosszabb metszést kívánó csemegeszőlő-fajtáknál (pl. Afuz Ali). A Guyot-művelés hátrányai. Mint középmagas művelésmód, nem fedt.hetők a tőkéi, ezért fagyveszélyes helyeken nem alkalmazható. Homoki sző­ lőkben hasonló célokra a szálvesszős fejművelés felelhet meg. Ezekben télire 29

a szálvesszőt le tudjuk hűzni, és a fogyókkal szemben fedéssel védekezhe­ tünk. ' A középmagas tőkeformák azért a legérzékenyebbek a fagyokkal szem­ ben, mert már nem fedhetők, a vesszők és a rügyek azonban alacsonyan he­ lyezkednek el, ennélfogva ki vannak téve a talaj színéhez közeli érés,lehűlé­ seknek. Ezért mind a téli, mind a tavaszi fagyoktól kárt szenvedhetnek. A Guyot-művelés kevesebb kézi munkát kíván, mint a fej- és a bakművelés, de jóval többet, mint a Moser-kordon. A középmagas, középszéles sortávolságú szőlőket hazai viszonyok között nehezen gépesíthetjük, mert csak kis telj esítményű kerti traktorok állnak ren­ delkezésre. A nyugati országokban használatos nagyobb teljesítményű kis­ gépek számunkra még túl drágák. Reméljük, ezek a gondok is megoldódnak, mert a minőségi termelésre alkalmas hasonló tőkeformáknak a mi viszonya­ ink között is helyük kell hogy legyen. Ehhez azonban nagyobb minőség sze­ rinti árkülönbségek is kellenek. A Guyot-művelésű tőkék a kísérletek tanúsága szerint valamivel igénye­ sebbek a talaj iránt, mint a következő fejezetben ismertetett kordonművelés. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a tőke termőfelületéhez mérten keve­ sebb a többéves rész, mint a kordonművelésűeknél, ezért kevesebb tartalék tápanyagot képes raktározni, tehát jobb környezeti adottságokat igényel. Középmagas vízszintes kordonművelés A középszéles sortávolságú művelésmódok egyik világszerte elterjedt válto­ zata. Nagyon gyakori a neves francia és német borvidékeken is. Hazánkban a magasművelést megelőző korszak kedvelt formája volt a dombvidéki sző­ lőkben. A minőségi adottságokra való tekintettel a jövőben valószínűleg újra nagyobb szerepet kap. Többéves részek elhelyezkedése. A kordonművelés lehet egy- vagy két­ karú. A középmagas változat karja 50-60 cm magasan található. Leggyako­ ribb az egykarú kordon. Alakító metszés. A telepítés évében természetszerűleg rövidre metszünk. Ha az első év végén a kifejlett vessző50-60 cm magasságban eléri a ceruza­ vastagságot, akkor kialakítjuk a rövid tömet. Ha ennél vékonyabb, akkor is­ mét rövidre metszünk. A második vagy harmadik évben a karnak hagyandó vesszőt vízszintesen elfektetjük. A törzsön kinövő hajtásokat eltávolítjuk. Az előző évi fejlődéstől függően 60-80 cm hosszú karrészt nevelünk. A kö­ vetkező évben ismét hosszabbítunk, és ekkor a kart teljes hosszúságig kiala­ kítjuk. Ha a karokat nem az erejükhöz mérten hosszabítjuk, akkor felkopa30

szódnak. Ezt az az évi fejlődés csalhatatlanul megmutatja. Az átmenet nél­ küli, hirtelen terhelés hatására az egész tőke visszaeshet, a gyengébb oltvá­ nyok ki is pusztulhatnak. Évente esedékes metszés. A kordonkarokon termőalapok találhatók, egymástól kb. 20 cm távolságra, amelyeken váltócsapos metszést végezhe­ tünk. Ez lehet rövid csapos, hosszú csapos vagy félszálvésszős. Mértékét a fajta és a vegetációs lehetőségek szabják meg. Támberendezés. A kordonműveléshez oszlopos, huzalos támberendezés szükséges. A legalsó tartóhuzal 40-50 cm magasan legyen, vastagsága 5 mm. Kisebb ültetvényben a 3 mm-es tartóhuzal is megfelel. Fölötte kb. 40-50 cin­ enként 2,2 mm-es páros huzalokat tegyünk. Ezek egymástól való távolsága az oszlop szélességének felel meg. A támberendezés oszlopai vasbetonból vagy akácfából készülhetnek. A középmagas kordonok mellett 2,40 m magas, 14 X 20 cm keresztmetszetű betonoszlopok legyenek. Sok tekintetben előnyösebb, ha a támberendezéshez faoszlopokat hasz­ nálunk. Ezek könnyebben szállíthatók, kezelhetők, bár nem olyan tartósak, mint a betonoszlopok. A faoszlopot impregnálni vagy felszínét égetni kell. 10-18 cm átmérőjű faoszlopok ajánlatosak. A vékonyabbakból tartóosz­ lopok, a vastagabbakból végoszlopok készülnek. Magasságuk megegyezik a betonoszlopokéval. Tényészterület. A középmagas karú kordon sortávolsága 160-240 cm, a tőtávolság 100-120 cm. A pontos távolságok a megválasztándó művelési le­ hetőségektől, a talaj gazdagságától függnek, A középmagas kordon zöldmunkái A középmagas kordon és a Guyot-művelés is középszéles, középmagas mű­ velésmód, ezért a zöldmunkák is hasonlítanak egymásra. A tőkealakítás idején el kell távolítanunk a fölösleges hajtásokat. A kordonkarokról, a törzsről - mivel itt nagyobb számban van többéves rész, mint a Guyot-művelés esetében - a fölösleges fattyúhajtásokat fonto­ sabb eltávolítanunk. Ha ezek csak kis számban fordulnak elő, akkor ezt met­ széskor is megtehetjük. Ha termőkorban is sok a többéves részekből kifakadó hajtás, akkor vagy az évi terhelést kell növelnünk, vagy a tápanyagellátáson kell változtatnunk, mert valószínűleg túltrágyázott az ültetvény, leginkább egyoldalú nitrogén­ trágyával. Ez a hiba más művelésmódok esetében is gyakran előfordul. Hajtásvezetés a huzalos támaszú szőlőknél a kettős huzalok közötti elhe­ lyezésből áll. A Guyot-műveléshez hasonló a csonkázás is. 31

24. ábra. Középmagas kordonművelésű tőkék form ái

A középmagas kordonmüvelés jelentősége A legfőbb előnye a minőségi termelés. A minőségi termelésnek természete­ sen nem egyedül a művelésmód a meghatározója, hanem a fajta, a szigorúan ellenőrzött származás, az átlagtermés, a szüreti minőség és az előírásokhoz ragaszkodó borászati technológia is. (A borminőségnek nem a pincében kell megszületnie!) Ehhez természetesen jól szervezett piaci feltételek is szüksé­ gesek. A jól szétterített keskeny lombfal, akárcsak a Guyot-művelésnél, jó megvilágítottságot teremt, és megkönnyíti a növényvédelmi munkákat is. A hátrányok az előnyökhöz hasonlóan ugyancsak megegyeznek a Guyotművelésnél leírtakkal. A középmagas kordon nem fedhető, de közel van a talajszinthez, ezért szi­ gorú teleken erősen károsodhat, jobban, mint a Moser-kordon. Ugyanez a helyzet a tavaszi és a kora őszi fogyok esetében is. A szép szabályos kordonkor nehezebben alakítható ki és tartható fenn, mint a Guyot-művelésű tőke, mert könnyebben érheti valamilyen sérülés. A kordonművelés kevesebb munkát igényel, mint a fej- vagy a bakműve­ lés, de többet, mint á Moser-kordon. Mind a kordonművelés, mind a Guyot esetében a talajművelés, a növényvédelem nem oldható meg olyan nagy sorközjáró gépekkel, mint a magas­ művelésnél. Ezek a kis gépek nem használhatók fel olyan széles körben, mint a nagyobbak. Ezért az itt használható gépek mindig drágábbak.

32

Moser-féle magasművelés Ez a legelteijedtebb széles soros tőkeművelésmód. Hazai alkalmazása az 1960-as évek elején kezdődött. Bevezetése forradalmi változást hozott sző­ lőtermesztésünkben. Az eddig ismertetett művelésmódoknál lényegesen al­ kalmasabb volt a gépesítésre, és erősen csökkentette a kézimunkaerő-szükségletet. Lehetővé vált a szőlő kb. egyharmadnyi munkaráfordítással való megművelése. A Moser-féle magasművelés az akkori nagyüzemben és kis­ üzemben egyaránt gyorsan elterjedt. A többéves részek alakulása. A Moser-féle magasművelésű tőke egy 120-130 cm magas függőleges törzsből és egy vagy két vízszintes karból áll. Van fagycsapos változata is, amelyet mélyfekvésű helyeken alkalmazha­ tunk. A tőke alsó részén elhelyezkedő fagycsap rövid szarv, amelyen rendsze­ rint egy-két vesszőt nevelünk. Ezeket télire lehúzzuk és befedjük. Segítsé­ gükkel leválthatjuk a kemény telek után fagykárt szenvedett törzseket, karo-

25. ábra. A M oser-féle magasművelés különböző forméi 1. egytörzsű egykarú, 2. egytörzsű kétkarú

3. é v

A. é v

26. ábra. A M oser-féle magasművelés alakító metszése. Kéttörzsű kétkarú tőke fagycsappal a 3. és 4. évben. Az A lföldre ajánlható forma a) tavaszi állapot, b^őszi állapot

33

kát, és így csökkenthetjük a terméskiesést. A következő évben már közel újra teljes hozamunk lehet. így jelentősen csökkentjük ugyan a termelési kocká­ zatot, de mert a kézimunkaerő-felhasználást növeli, a fagycsap alkalmazásá­ val hamar fölhagytak. A közelmúlt szigorú telei és a mélyebb fekvésben föl­ lépő téli fagykárok ennek hátrányairól győzték meg a termelőket. Nagyon fontos a törzs gondos kialakítása. Egyenesnek kell lennie, külön­ ben a termés súlya alatt elgörbülve behajol a sorközbe, és akadályozza a gé­ pek munkáját. Ezt csak úgy gátolhatjuk meg, ha minden tőke mellé karót teszünk, és a tartóhuzalt jól kifeszítjük. A leendő törzset legalább öt helyen kössük a karóhoz. Olaszországban ennél kevesebb anyaggal, magasabb és kifogástalan törzset láttam kialakítani, de ott erősebb ésjobb minőségű anya­ gokból készített oszlopokat és huzalokat használtak. A szőlőt a telepítés utáni évbenkétrügyesre metsszük. Két erőteljes hajtást nevelünk, ezek hossza a tenyészidőszak végére meghaladhatja a 2-2,5 m-t is. A hajtásokat ne csonkázzuk. A második évben tehát föltétlenül szükségünk van már huzaltámaszra is. Egytörzsű, egykarű tőke kialakítása. Ez a legegyszerűbb, általánosan el­ terjedt forma. A harmadik évben a metszés hosszúsága, vagyis a kialakítás elérhető gyor­ sasága az előző évi fejlődéstől függ. Ha a vessző 120-130 cm-en túl is eléri a ceruzavastagságot, akkor a kar és a törzs kialakítását is elvégezhetjük. így ke­ vesebb olyan sebzés keletkezhet, amelyből később elmélyülő beszáradás le­ het. Ha a második évben csak 120-130 cm-es magasságig vastagszik meg ceru­ zaméretig a vessző, akkor ebben a magasságban vágjuk vissza. Ilyenkor a kart és a törzset két év alatt alakítjuk ki. Ha a harmadik év tavaszán ennél gyengébbek a vesszők, akkor a szaporí­ tóanyag megválasztásakor vagy telepítési és gondozási munkák közben, az alaptrágyázáskor, esetleg a környezeti adottságok elbírálásakor hibát követ­ tünk el. Az az évi vessző növekedésének erőssége szabja meg az alakítás gyorsaságának ésszerű határát. A törzsből kinövő hajtásokat 10-15 cm hosszúság elérése után távolít­ suk el. Ha a vesszőt 120-130 cm magasságban vágjuk vissza, akkor a felső részen három hajtást hagyunk, a többit tőben távolítsuk el. Az egyik hajtást vízszin­ tesen lehajlítjuk a huzalra, ebből lesz a kar. Ha a tőkén fagycsapot kívánunk nevelni, a második évében hagyott máso­ dik vesszőt a harmadik év tavaszán ne távolítsuk el tőből, hanem két rügyre vágjuk vissza. A belőle kinövő hajtásokat a karok magasságáig hagyjuk nö­ vekedni, nugd télire húzzuk le, és takarjuk be. 34

A kialakítás gyorsaságától függően - a telepítés utáni negyedik, ötödik év­ ben a karok már összeérnek a szomszédos tőkék kaijaival. A karokat egy irányba vezessük. A váltakozó irányba való vezetés gépi szüret esetén lenne szükséges, ez azonban nálunk egyelőre nem aktuális. Évenként esedékes metszés. A karokon elhelyezkedő termőalapokon váltómetszést folytatunk, de lehetséges közös termőalap nélküli váltómet­ szés is. A vegetációs lehetőségektől és a fajtatulajdonságoktól függően hosszú­ csapos, félszálvesszős vagy szálvesszős metszést alkalmazunk. Hosszúcsapos metszéssel a hajtások zsúfoltabban helyezkednek el. Félszálvesszők és szál­ vesszők alkalmazásával a tőke lombozatát függőleges irányba jobban szét­ húzhatjuk. Az esetleges fagycsapon minden évben egy kétrügyes csapot hagyunk. Támberendezés. A Moser-féle magasműveléskor minden tőke mellé ka­ rót kell tennünk. Ennek magassága a föld szálétól számítva legalább 130 cm legyen. Minthogy a karót kb. 40 cm-re kell lehelyezni a földbe, hossza lega­ lább 170 cm legyen. A karok magasságában 5 mm vastag kartartó huzal szükséges. Fölötte két 2,8 vagy 3,1 mm vastag páros huzal helyezkedik el. A soron belül az oszlopok egymástól kb. 10 m-re legyenek. A vasbeton végoszlopok 3,20 m hosszúak és 15 X 10 cm keresztmetszetűek, a tartóosz­ lopok 3 m hosszúak és 9 X 8 cm átmérőjűek legyenek. A faoszlopok hasonló hosszúságúak, az átmérőjük 10-18 cm. A vékonyabb méretűekből tartóosz­ lopok, a vastagabbakból végoszlopok készülnek. A huzalokat a betonoszlo­ pokon levő lyukakba húzzuk be. A faoszlopokba U szögeket verünk, ezek tartják a huzalokat. A végoszlopokat horgonyzócsiga segítségével kötjük ki, de erre a célra a betontuskó is megfelel, amit házilag is elkészíthetünk. Tenyészterület. A magasművelésű ültetvény sortávolsága legalább 3 m legyen, de gazdag talajon ajánlatosabb 3,5 m. A javasolt tőtávolság 1,001,20 m. Lehetséges ikertőkés telepítés is. Ilyenkor a tőkéket a soron belül 1,14- 0,20 m-re telepítjük, és közéjük karót helyezünk. Az ikertőkés telepí­ téshez fele mennyiségű karó szükséges, ami a támberendezést olcsóbbá teszi. A szélesebb sor (3,5 m) nagyobb erőgépek alkalmazását teszi lehetővé, és a tőkék megvilágítása is jobb lesz. A keskenyebb sor (3 m) ott alkalmazható, ahol kevesebb tápanyagot adunk a szőlőnek, esetleg a talaj is soványabb, és olyan kisebb ültetvények­ ben, ahol univerzáltraktort nem alkalmazhatunk.

35

A magasművelésű szőlők zöldmunkái A termő magasművelésű szőlőben a többéves részekből kitörő fölösleges

hajtásokat a növekedési erélytől függően évente egy-két alkalommal el kell távolítani. Akárcsak a többi tőkeművelésnél, a zöldválogatást mindig a fejlő­ dés kezdeti szakaszában kell elvégezni, amikor a hajtások még legfeljebb 10-15 cm hosszúak. A Moser-művelésű tőkék zöldmunkái hosszúcsapos metszéskor. A ma­ gasművelés bevezetésekor arra törekedtek, hogy csökkentsék a kézi mun­ kát. Ezért a zöldmunkákat is ésszerűen kell végezni. A lelkiismeretes metszés után ehhez kevesebb idő szükséges. Ne hagyjunk fölösleges csonkokat, a meghagyandó rügyek száma összhangban legyen a növekedési eréllyel. így kevesebb fölösleges hajtást kapunk. Túlzott terhelés után a hajtások elvékonyodnak, ami után nehéz a tőke egyensúlyának helyreállítása. Ilyenkor egy-két évig kevesebb terhelést kell hagyni. Hasonló eset minden művelésmódnál előfordulhat, de a magasmű­ velés esetében erre még fokozottabban ügyelni kell. A magasművelés esetén a túlzott terhelés és ennek következtében az önár­ nyékolás is hamarabb bekövetkezhet, mert a nagyobb tőkék nehezebben te­ kinthetők át. A Moser-művélés egy adott területen kevesebb kézi munkát, de több figyelmet és szakmai felkészültséget kíván.

Ausztriában a Moser-művelés klasszikus formájánál az ottani igen elter­ jedt Zöld veltelini fajtát leggyakrabban hosszú csapra metszik. Ezen a hajtá­ sok három szintben találhatók. A leggyengébbek nem érik el a legalsó huzal­ párt sem. Az ennél erősebbek az alsó huzalpár után hajlanak ki. A legerőseb­ bek a felső huzalpárt is elérik, és részben ezen futnak tovább, vagy belógnak a sorközbe. így a hármas elrendeződés saját magától bekövetkezhet, és alétrejövő szórt lombodat nem ad túlzott beámyékolást. A Zöld veltelini fajtának elég nagy fürtjei vannak, elegendő számára a hosszú csapos metszés is. Más fajtáknak viszont apróbb fürtjei lehetnek, a kellő terheléshez több rügyet kell hagynunk, amiből több hajtás fakad. Az egyiknek merevebb, a másiknak elfekvő hajtásai vannak. Ezenkívül a növe­ kedés a termőhelytől és a tápanyagellátástól is függ. így a legtöbb esetben a hajtásigazítás elkerülhetetlen, sőt hajtásválogatás is szükséges lehet. Csonkázás. Ezt a műveletet a Moser-féle magasművelésű tőkéknél igye­ keznek csökkentem. Ha a hajtások szabadon fejlődnek, az erősebb ültetvényekben nyár végére visszahajolnak és a föld színéig érnek. Ilyenkor erősen beárnyékolják a fürtö­ ket, ezért csonkáznunk kell. 36

27. ábra. Moser-féle magasművelésű tőkék lengő szálvesszői virágzáskor

Ha csonkázáskor olyan rövidre kurtítjuk be a hajtásokat, mint a középma­ gas művelésnél, túl kevés lomb marad a tőkén. A levélfelület csökkenése gyengíti az ültetvény termőképességét. A hajtások mérsékelt csonkázásával mindkét hátrányt elkerülhetjük. A Moser-művelésű tőkék zöldmunkái szálvesszős művelésnél. A Moser-műveléskor sokan a szálvesszőket nem kötik ki, hanem szabadon hagy­ ják. Ezt nevezik lengő szálvesszős művelésnek. A lehajló részek függőleges irányba széthúzzák a lombozatot, ezért javul a megvilágítás. Ha a tőkét a rövid csapok számának növelése helyett szálvesszőkkel ter­ heljük, a fürtök több fényt kapnak. Az ugarrészekből kinövő hajtásokat a pá­ ros huzalok közé igazítjuk. A lengő szálvesszős művelés esetén elmarad a lekötözés. Hátrányos, ha az egyes szálvesszők lombozata leér a földre. Ez ellen cson­ kázással védekezzünk, nehogy a lombozatot a betegségokozó gombák meg­ támadják. Ahol a munkaerőhelyzet megengedi, a szálvesszőket a kartartó huzal alatt 50 cm-re kihúzott segédhuzalhoz kötözzük. Ezzel javul a megvilágítottság, ami a termés mustfokát növeli. További előnyök, hogy csökken a rothadás veszélye, és a szél nem töri le a szálvesszőket. A leívelt szálvesszős Moser-művelés már nagyon hasonlít a Sylvoz-kor37

donhoz. Annyi közöttük az eltérés, hogy a Sylvoz-kordonnál nem találhatók ugarcsapok. Helytelen az a gyakorlat, amelyben a Moser-művelésnél a szálvesszőt nem húzzák ki lelkiismeretesen a páros huzalok közül, és így az ugar- és a termőhajtások összezsúfolódva egymást árnyékolják. Ilyen ültetvényben sok roszszul termékenyült, csak kevés bogyóból álló fürt képződik. A levelek egy ré­ sze a nyár végére megsárgul, majd lehullva jó részük fennakad, és a fürtöket takarja, növelve ezzel a rothadás veszélyét. Ugyancsak helytelen szokás, ha a szálvesszőket rákötik a kordonkarokra. Ettől a hajtások ugyan nem lógnak be a sorokba, de árnyékolják egymást, és a többletmunka mellett még kárt is okozunk! Ha a szálvesszők lekötözésére jut munkaerő, akkor gondoskodjunk a szükséges segédhuzalról is. Megéri! Az is előfordul, hogy a hajtások túlzsúfoltsága ellen túl rövid csonkázással védekeznek. Való igaz, hogy ezzel elkerülik az erős beámyékolást, de a levél­ felület és a termésmennyiség nincs megfelelő arányban, ami hátrányos a tőke életére és a termés minőségére is.

Magasított Moser-művelés A magasított vagyjavított Moser-műveléssel a törzs és a kar 150-160 cm ma­ gas. Fölötte 40 cm-rel csak egy páros huzal található. A két páros huzahí, ha­ gyományos Moser-műveléssel szemben ez könnyebben művelhető. Metszéskor a vesszőket egyszerűbb kiszedni a páros huzalok közül. Szál­ vesszőnek valót lehetőleg a lefelé növekvő vesszőkből válasszunk, így azok lehajlításkor nem törhetnek le.

28. ábra. M agasított Moser-művelés metszés után

38

A szálvesszők magasabbról indulnak ki, a belőlük kinövő hajtások lassab­ ban érnek le a földre. A magasított Moser-művelés átmenetet képez az egyesfüggöny felé, de a lombozatot jobban lehet gondozni. Az utóbbi években a magasított Moser-művelés egyre inkább teijed. A Moser-féle művelésmód jelentősége Legfőbb előnye a kevesebb munkaráfordítás. A régebbi, alacsony és közép­ magas művelésmódokhoz mérten kb. egyharmad annyi kézimunka-ráfordítást igényel, és ez annak idején, amikor Magyarországon bevezették, a nagy­ üzemi szőlőtermesztés számára döntő jelentőségű volt. Igen gyorsan elter­ jedt, mert a nagyüzemi gépek segítséget tudtak adni a kis szőlőterületek mű­ veléséhez is. Lehetővé vált tehát a gépi művelés a talajmunkák és a növényvédelem területén is. Az univerzáltraktor jól hasznosítható a szántóföldi mű­ velésben, az anyagszállításban és a szőlőben is. A magasművelés abban a tekintetben is előnyös, hogy megszüntette a sok nehézséget okozó tavaszi és nyár eleji munkacsúcsot, ezen felül a szőlő mű­ velése jóval kevesebb fizikai munkát igényel. A termőrészek magasabbra kerültek, ami védelmet jelentett a tavaszi, ki­ sebb mértékben a téli fagyokkal szemben is. A magasabbra nevelt szőlő ke­ vésbé van kitéve a betegségeknek is. A telepítéshez kevesebb szaporítóanyag szükséges, és így egy adott terület könnyebben beültethető. A magasművelésre - előnyei folytán - a jövőben is szükségünk lehet. Hát­ rányait a fajtaválaszték javításával csökkenthetjük. Ezért korábban érő, fagyállóbb fajtákat telepítsünk. A Moser-féle magasművelés hátrányai is szembetűnőek. A magasművelé­ sen a szőlő 8-10 nappal később érik, ami a kései fajták esetében gyakran már behozhatatlan lemaradást jelent. Különösen nagy hátrány ez a gyengébb m i­ nőséget adó fajták esetében. Az eddiginél jóval nagyobb jelentősége van a fajták fagyállóságának is. A Vitis viniferán belüli fagyállóság a Rajnai rizlingnél mutatkozott a legje­ lentősebbnek, mért egy adott esetben - 29 °C-nál isjó eredményt adott. Más helyen viszont - 23 °C-nál teljesen elfagyott. A Zala gyöngyét a szakirodalom erősen fagyállónak tüntette föl, de az 1980-as évek közepének - 25 és - 30 °C-os lehűlése alkalmával ez gyakran nem igazolódott. A Kunleány faj­ ta az előbbinél ellenállóbbnak mutatkozott, de helyenként ez is károkat szen­ vedett. Szerencsére többéves részei eléggé átvészelték a lehűléseket. A fajták fagyállóságát érdemes lenne alaposabban kiértékelni. Erre 1985 előtt szabadföldi körülmények között kevés lehetőség nyílott, mivel közel két évtizedig a telek elég enyhék voltak. 39

A nemes szőlőn belül a tapasztalatok szerint még a Chasselas és az Olaszrizling is jó ellenállóságot mutatott, de sík területen és kemény teleken ez nem elegendő a biztonságos termesztéshez. Az Alföldön több évtized távlatában kb. négy évenként fordulnak elő ke­ ményebb telek, amelyek rendszertelenül, szakaszosan következnek be. A magasművelésű tőkéken a termőrészek magasabban vannak, mint az egyéb tőkeformákon, ami bizonyos fokú védelmet jelent a fagy ellen, ez azonban a legtöbb fajta esetében csak a kevésbé erős teleken elegendő. A sík vidéki szőlőkben a biztonságos termesztést erre nem lehet alapozni. A magas, meredek lejtők védelmet nyújthatnak a fagyokkal szemben, de nem alkalmasak magasművelés céljaira. Itt a talajadottságok nem megfele­ lőek a nagy tőkeformához szükséges elég erős fejlődéshez. Ezenkívül ezek a területek nem alkalmasak gépesítésre sem. A széles sorú szőlőkben igen nagy eróziós károk alakulnának ki. Erősebb lejtésű területeken csak tereprendezés és teraszozás után, illetve megfelelő mélységű talajréteg esetén gondolhatnánk a magasművelés beve­ zetésére. Ez viszont rendkívül fáradságos, és Magyarországon a jelenlegi kö­ rülmények között ilyen költséges megoldásra nem gondolhatunk. A Moser-féle művelés a legjobban az enyhe lejtésű dombvidéken válik be. A magasművelés a munkaerőhiány miatt az Alföldön is elterjedt. Ennek kárát az elmúlt évek kemény telein tapasztalhattuk. A magasművelésű szőlő létesítéséhez jó felkészültség szükséges. A z ültet­ vényszámára a lehető legjobb feltételeket teremtsük meg. A termőhely ala­ pos körültekintéssel való kiválasztása mellett gondosan végezzük el az alap­ trágyázást, és a lehető legmélyebben forgassunk. A szaporítóanyag beszer­ zésekor is fokozott gonddal kell eljárnunk. Hektáronként a 2400-2800 csak akkor ad megfelelő mennyiségű termést, ha valamennyi egyed bőtermő és jó erőben van. Ernyő- (leívelt szálvesszós) művelés

Az emyőművelésnél a többéves rész egy törzsből áll, amelyen leívelt szál­ vesszőket hagyunk. Tenyészterülete, támberendezése a Moser-műveléssel megegyező, de a kartartó huzal alá 40-50 cm-re még egy segédhuzalt helye­ zünk el. Az emyőművelést közepes sortávolságú ültetvényben is nevelhetjük. Ek­ kor majdnem teljesen megegyezik a Németországban igen elterjedt kétszálvesszős tőkeformával, amit Pendelbogenschnittnek neveznek (nem csüngő szálvesszős művelés, mint a betű szerinti fordításból következne!). Ez utób40

29. ábra. Ernyöművelésű tökék vesszőinek helyzete lombhullás után

binak a szokásos sortávolsága 1,50-2 m, tőtávolsága 1,20 m, törzsmagassága 80 cm. Az ottani főfajtának, a Rajnai rizlingnek á művelésmódja. Hogyan alakítsuk ki a tőkét és hogyan metsszük azt?

Az alakítást az első két évben a Moser-műveléshez hasonlóan végzik. Az átlagosan fejlett ültetvényekben alakítják ki a törzset, amelyen a két felső hajtást hagyják meg. A negyedik évben az egyik oldalon szálvesszőt, a másik oldalon kétrügyes ugarcsapot találunk. Ugarcsap nélkül is alakítható, de ak­ kor könnyebben felkopaszodhat. A további években a termő tőkéket a leívelés vagy a szálvesszős váltócsapos metszés szabályai szerint neveljük. Erősebb ültetvénynél már a negyedik évben elérhetjük a teljes termőre fordulást is. Ekkor két szálvesszőt hagyunk. Ebben az esetben a harmadik évben négy hajtást nevelünk, két hajtásból ugarcsapot, kettőből pedig a ne­ gyedik évben szálvesszőt alakítunk. A z emyőmüvelés jelentősége

Az emyőmüvelés előnyei. A művelési mód nagy előnye a metszés egyszerű­ sége. A termőrészek és az ugarrészek jól el vannak választva. A keskeny lombfal miatt a tőke hajtásainak jobb a megvilágüása, mint a Moser-művelésnél. Ez azonban csak a közepes sortávolság esetén áll fenn igazán. Széles sortávolság esetén ez kevéssé igaz, mert a kielégítő terheléshez a legtöbbször nem elegendő a két szálvessző. Ha csak két szálvesszőt ha41

gyünk, a tőke a törzstisztításon és a csonkázáson kívül más zöldmunkát nem kíván.

Az ernyőművelés hátrányai. Tavasszal a szálvessző lekötözésére elég rö­ vid idő áll rendelkezésre. Korábbi időpontban a fagyveszély miatt nem is na­ gyon tanácsos metszeni. A szálvesszőket is akkor könnyebb lekötözni, ami­ kor már megkezdődött a nedvkeringés. Ezt a gyors rügyfakadás követi, ami után a hajtások már könnyen letörhetnek. Ha a szálvesszők rügyeit részleges fagykár éri, akkor a kellő terhelés már nehezen valósítható meg. A szálvesszők lekötözése időhöz kötött, és eléggé munkaigényes folya­ mat, és mert csak kézzel végezhető, nagy terület esetén gondokat okozhat. Az ernyőművelés főleg középnagy fürtüfajták metszésére alkalmas (pl. Chasselas, Rizlingszilváni). így két szálvesszővel is jól meg tudjuk oldani a kellő terhelést, és a tőke lombozata nem lesz túlzsúfolt. Gyakori az ernyőművelés a szálvesszős metszést igénylő borszőlő fajták­ nál, mint pl. a Leányka, Piros tramini, Szürkebarát, Chardonnay és Caber­ net. Nem könnyű a szálvesszők lekötözése a merev vesszejű fajták esetében, mert könnyen letörhetnek. Emyőműveléskor az apróbb fürtü fajtáknál a kellő terhelés elérése céljá­ ból olykor három, sőt négy szálvessző meghagyását is ajánlják. Ezzel viszont a tőke zsúfoltabb lesz, és a lombozat veszít a megvilágítottságából. Ha több hosszabb termőrésszel kívánunk terhelni, akkor megvilágítottság szempont­ jából előnyösebb a Sylvoz-kordon alkalmazása. Sylvoz-kordon A Sylvoz-kordon alakító metszése és terhelése

A magas kordonművelésnek ez a formája főleg Olaszországban terjedt el, helyenként azonban nálunk is megtalálható. A lekötözött szálvesszejű Moser-művelés csak annyiban különbözik a Sylvoz-kordontól, hogy abban ugarcsapot hagynak. A Sylvoz-kordon elképzelhető több változatban is, de a leggyakoribb az egytörzsű egykarú megoldás. Az alakító metszés hasonlóan indul, mint a Moser-kordonnál. A negyedik év után hagyhatjuk meg az első szálvesszőket. Az ötödik évben egy tőkén már négy leívelt szálvessző is lehet­ séges. Ennél több, jó talaj esetén sem tanácsos a túlterhelés veszélye miatt. A szálvesszők metszését, kötözését a leívelés szabályai szerint végezzük. A klasszikus Sylvoz-kordonnál ugarcsapot nem szokás hagyni, bár előnyös lenne a következő évi metszés megkönnyítése miatt. 42

40

cm

30. ábra. Sylvoz-kordon metszés után, tavasszal

Az emyőművelés és a Sylvoz-kordon támberendezése és tenyészterülete Magyarországon azonos a Moser-féle magasművelésével. A tartóhuzal alatt kb. 50 cm-re egy segédhuzalt feszítünk ki, és ehhez kötjük a szálvesszőket. A Sylvoz-kordon jelentősége

A Sylvoz-múvelés előnyei. A leívelésnek az az előnye, hogy a rügyek az egész szálvessző hosszában biztonságosan kifakadnak. A termőrészek és az ugarrészek szétválasztásával jobb a lombozat megvilágítottsága is, ami a termés, a vessző beérése és a növényvédelem szempont­ jából egyaránt előnyös. A Sylvoz-művelés hátrányai. Ezzel a tőkeformával - akárcsak a többi magasműveléssel - csak fagytól védett helyen érdemes foglalkozni. A Sylvoz-művelés erősen igénybe veszi a tőkét, és könnyen túlterheléshez vezet. Ezért csak gazdag talajon alkalmazható, mert a jól kifakadó szálvessző termékeny rügyei erős terhelést jelentenek. A szálvessző lekötözése szorosan időhöz kötött, és sok munkávaljár. Ezt pontosan kell végezni, mert nagy szükség van az alsó rügyek kifakadására is. A követelmények miatt biztosabb, ha ugarcsapot is hagyunk. A kívánalmak csak optimális körülmények között valósíthatók meg. A szálvesszők lekötözésével járó kordonművelés a legszebb eredményeket Mátraalján mutatta fel, ahol a jól trágyázott és gondosan kezelt háztáji sző­ lőkben a Rizlingszilváni fajta 20 tonnát és 18 mustfokos termést is adott.

43

Egyesfüggöny Más néven egysíkú függöny. Az utóbbi években a bulgár szőlőtermesztés és a kettősfüggöny-művelés gondolatának hatására került előtérbe. Igen sok új telepítésben megtalálható. A többéves részek alakulása. A Moser-műveléshez hasonlóan egy törzs­ ből és egy karból áll a tőke. A törzsmagasság jobb, ha nem több 160 cm-nél, mert különben - főleg az alacsonyabb termetű emberek számára - nehézkes a metszése. Alakító metszés. Ugyancsak a Moser-műveléshez hasonló. A karnak való vesszőt kétszer tekerjük át a huzalon, és így kötözzük meg, különben a termés súlya alatt könnyen leszakad. Az eddig tárgyalt művelés­ módoktól eltérően ugyanis a súly egy helyen összpontosul, és ezt kötözéssel megtartani nem lehet. A kar kialakítását a negyedik évre fejezzük be. Évenként esedékes metszés. A kordonkaron a tőke erősségétől függően 3 -4 szálvesszőt és ugyanennyi ugarcsapot hagyunk. A szálvesszőket a lomb­ sátor külső részén képződött vesszőkből neveljük, mert ezek érettebbek, mi­ vel több napsütésben volt részük. A támberendezés egyszerűbb, de mert a magasan levő súlypont miatt na­ gyobb igénybevételnek van kitéve, mint a Moser-kordonnál, feltétlenül jó anyagból és jó kivitelben kell készülnie.

31. ábra. Egyesfüggöny-művelés alakítása a 4. és az utána kővetkező években a) tavaszi, b) őszi állapot

44

Az oszlopokat egymástól 4-6 m-re telepítsük. A tőkék mellé a szokásos­ nál hosszabb, 2 m-es karókat tegyünk, ebből a földben 40 cm legyen. Mivel az ilyen karó a szokásosnál többe kerül, beszerzésük is nehezebb, ajánlato­ sabb az ikertőkés telepítés, mert így a támberendezés kevesebbe kerül. Ha a karó nem ér fel a kartartó huzalokig, a törzs elgörbül. Védekezésül a kartartó huzalt minden évben újra meg kellene feszítenünk, ami nem könnyű feladat. A kartartó 5 mm-es huzalból álljon, melyet kifeszítés után U szegekkel az oszlopok és a karók tetejére szögezünk. Természetesen ebben az esetben utánfeszítés nem lehetséges. Tényészterület. 3-3,5 X 1,2 m-re telepítik. Ikertőkés ültetés esetén ugyanezt a tőkeszámot úgy érhetjük el, hogy a tőkék kettesével, egymástól 40 cm-re legyenek, és az oszlopok, illetve a karók közéjük kerüljenek. A ka­ rokat ilyenkor egymással ellentétes irányba kell kinevelnünk. Zöldmunkák

A beámyékolás csökkentésére a zöldmunkák során legyünk tekintettel. Tá­ volítsuk el a fölösleges meddőhajtásokat, amelyekre a jövő évi terméshez nincs szükségünk. Az összeakaszkodni készülő hajtásokat egy speciális művelettel, az ún. fé ­ süléssel válasszuk szét. Ez erősen időhöz kötött munka, mert ha elkésünk ve­ le, már csak nehezen tudjuk elvégezni. Esetleges növényvédelmi munkák után a munka-egészségügyi várakozási idő erősen zavarhatja az ilyen tevé­ kenységet. Szőlőérés kezdetén ajánlatos a fürtöket leginkább árnyékoló le­ veleket is leszedni, mert ezzel rossz időjárás esetén a rothadást is meggátolhatjuk. Valamennyi zöldmunka előnyös, de hogy közülük mennyit áll módunk­ ban elvégezni, az a rendelkezésünkre álló munkaerőtől, időtől és egyéb felté­ telektől, többek között a költségektől is függ. A z egyesfüggöny-művelés jelentősége

Az egyesfüggöny-művelés előnyei. Egyszerűbb a támberendezés, mert csak egyetlen huzalból áll. Könnyebb a metszés, mert a vesszők nem akaszkodnak rá a felső huzalok­ ra. Ezenkívül a tőke áttekinthetőbb. A szüreti munkák ig könnyebben végezhetők, ha egyszerűbb támaszú tő­ kével állunk szemben. A termőrészek magasabban helyezkednek el, ami bizonyos védelmet je ­ lent a téli és a tavaszi fagyok ellen. A téli fagyok alkalmával ez különösen 45

fagyra kevésbé érzékeny fajták esetében lehet jelentős, és olyan helyen, ahql nem kell félnünk, hogy a törzs alsó része „kifagy” a tőke alól. A téli fagyokkal kapcsolatban ne feledkezzünk meg arról, hogy a tőke ellenállósága (bizonyos mértékben) évről évre változhat. Függ az előző évi időjárástól, az elműlt évben érlelt termés mennyiségétől, a tápanyag-ellátott­ ságtól, a tápanyagok arányától és a fejlődéstől. Ez egyébként minden műve­ lésformára egyaránt fennáll. Az egyesfüggöny-művelés előnyeit - áz elmondottak figyelembevételével - ott lehet elsősorban felhasználni, ahol kevesebb munkát tudnak fordítani a szőlő művelésére, mint amit a többi egysíkú művelésmódok megkívánnak. Az egyesfüggöny-művelésre a legjobban a szabályosan növekedő,,ún. könnyen kezelhető fajták válnak be. Gyöngyösi kísérleteinkben ilyen volt a Rizlingszilváni fajta, ami mindenféle, sok időt és fáradságot kívánó zöldválo­ gatás nélkül ugyanannyit tudott teremni, mint a Moser-művelés mellett (kb. 10 tonnát), és a minőség is megegyezett. A Leányka fajta viszont nemcsak kevesebbet, hanem gyengébb minőséget is adott. A lombozat túlságosan ár­ nyékolta önmagát. Ezt csak igen sok kézi munkával lehetett volna megszün­ tetni. Ebben az esetben előnyösebbnek látszott, ha a Leánykát más művelési móddal termeljük, ami kevesebb ráfordítást igényel. Az egyesfüggöny-művelés hátrányai. Az egyesfüggöny egy szál huzalján levő karról és a szálvesszőkről lehajtó hajtások egymást árnyékolják. Ez kü­ lönösen akkor fenyeget, ha a sorok az uralkodó szélirányra keresztben áll­ nak, és egy oldalra fordulnak át. Ilyenkor a fürtök rosszul termékenyülnek, és a növényvédelmi munkákat is nehezebb elvégezni. Mindez különösen ki­ fejezett, ha gazdag talajra buján növekedő fajtákat telepítettünk. Soványabb talajon, szabályosan növekvő fajtáknál az említett hátrányok kevésbé jelent­ keznek. Újabb amerikai kutatások szerint nem mindegy, hogy egy művelésmód esetében milyen irányban neveljük a lombozatot. A függőlegesen fölfelé ál­ lók mindig erősebben fejlődnek, és a rajtuk levő fürtök is jobban cukrosod­ nak, mint a lefelé hajló hajtásokon. A kétsíkú művelésmódok fogalma Az 1 X 1 m-es tenyészterületű bakművelésnél ha-onként 10 000, a 2,4 X 1 m-es középmagas kordonnál 4168, a 3,5 x 1,2 m-es térállású magasműve­ léseknél 2381 tőke található. Ahhoz, hogy a sortávolság növelésével ne csök­ kenjen a termés, 1 ha-on kb. ugyanannyi hajtást kell nevelnünk valamennyi művelésmóddal. Ennek következtében ahogy szélesednek a sorok, úgy zsú46

fotódnak a hajtások, ezért valamennyi széles soros magasművelésnél roszszabb a tőke megvilágítottsága, mint a keskenyebb sortávolságú tőkefor­ máknál. A legismertebb széles sorú magasművelésnél, a Moser-féle kordonnál a lombozat erősen árnyékolja önmagát. A tőke belső részén a megvilágítottság a fényerő kb. egytizedére is lecsökkenhet. Ezzel romlik a levelek asszimi­ lációs tevékenysége. A vesszők rosszabbul érnek, a rügyek, különösen az ala­ pi részen kevésbé termékenyek, csökken a megtermékenyült virágok száma, kisebb lesz a bogyók cukortartalma, a rothadás is erősebbé válik, mint a ré­ gebbi művelésmódoknál. Óriási előnyei ellenére a Moser-féle magasműve­ lésnek tehát hátrányai is vannak. A szálvesszők segédhuzalhoz való lekötözése bizonyos fokig javítja a hajtástömeg elhelyezését, és ezzel együtt a megvilágítottságot, de a termőhajtásokat ezzel együtt rövidebbre kell csonkáz­ nunk, ami nem javítja az asszimiláció feltételeit. E hátrányokon kívánnak segíteni az ún. kétsíkú művelésmódok,, ahol a lombozatot kettéosztják, és ezért a megvilágítottság erősen javul, amit a veszszők rügyeinek nagyobb termékenysége is igazol. A megvilágítottságnak ezt az előnyét csak részben csökkenti az a biológiai hátrány, hogy a hajtások a nyár második felében lefelé csüngenek - mint a kettősfüggöny-művelésnél látható. Kettősfüggöny-művelés (GDC) Több kétsíkú műveléstnód van. Közülük hazánkban a kettősfüggöny-műve­ lés vált közismertté. Ebben a magasművelésnek két tartóhuzala van, és innen is szabadon lógnak le a hajtások. A támberendezés különleges formája folytán a szétválasztott lombozat jobb megvilágítást kap, mint a széles soros egysíkú művelésmódok esetén, nagyobb a területre jutó termőfelület. A kettősfüggöny-művelés 4 X 1,2 m-es térállás esetén két ikersorra van osztva, és így a lombozat közel annyi fényt kap, mint 2 m-es sortávolság esetén. A biológiai előnyök mellett, nagyon fontos még az eddigieknéljobb gépesíthetőség, ami új távlatokat ígér a szőlőtermesztés számára. Ennek reményei azonban gazdasági okok miatt hazánkban nem váltak valóra. A jobb megvi­ lágítás és a több termés lehetősége azonban fennáll, így továbbra is érdemes megismerkednünk ezzel a művelésmóddal. A GDC-művelés a kétsíkú művelésmódok legismertebb formája; Ma­ gyarországon közel két évtizede vált ismertté. Nagyobb üzemi területen is 47

megtalálható, helyenként kisüzemekben is előfordul. Kisebb területekre ajánlható változata a következő. Többéves részek elhelyezkedése. Leggyakoribb az egytörzsű kétkarú és az egykarú egytörzsű, ikertőkés változat. A törzs magassága 150 cm. Innen enyhén fölfelé lejtő, 60 cm hosszú kivezető karok találhatók. A tartóhuzalo­ kon levő termőkarok hossza 1,2 m. Alakító metszés. A telepítés utáni évben a tőkéket két rügyre metsszük. Ikertőkés változat egytörzsű, egykarú tőkével. A második évben két haj­ tást nevelünk. Az egyiket a karó magasságában visszacsípjük, a másikat kive­ zetjük a kartartó huzalra. Ennek megkönnyítése végett a karó és a kartartó huzal közé zsákkötöző zsineget kötünk, nehogy a hajtás letoljon. Még elő­ nyösebb, ha a tőke mellé egy nyitott Y alakú, kb. 8 mm-es hullámosított hu­ zalból álló ún. komáromi támaszt teszünk, amivel a tőke melletti karó és a ki­ vezetés kérdését is megoldjuk. Ezt a kis szerkezetet, amelyet a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát szakemberei dolgoztak ki, a művelésmód kedvelői igen hasznosan tudják al­ kalmazni, és maguk is könnyen meg tudják csinálni. Az egytörzsű és egykarú tőke segítségével a termőfelületet egyszerű kiala­ kítani és fenntartani. Hátránya, hogy a létesítéséhez több szaporítóanyag szükséges, ami növeli a telepítés költségeit. Amennyiben azonban a tőtávol­ ságot növeljük, pl. 1,40 m-re, akkor mindez kevesebb ráfordítással is meg­ oldható. Egytörzsű, kétkarú tőke alakítása. A karokat két részletben alakítjuk ki. A második karnak való hajtás kiválasztásakor ügyeljünk arra, hogy az meg­ felelő helyzetű és erőteljes növekedésű legyen, különben nem kapunk ará­ nyos formájú tőkéket. Ez a tőkeforma lassabban alakítható ki, mint az egytörzsű egykarú válto­ zat. Gazdagabb kötött talajra ajánlható, mert egy tőkehelyre csak egy olt­ vány Szükséges, és így a telepítés kevesebb szaporítóanyaggal oldható meg. Mire vigyázzunk a GDC-tőkék kialakításakor?

A tőkealakítás kényes időszaka a hajtások kivezetése a kartartó huzalra. Ha ezt nem végezzük el idejében, akkor a hajtást zsákkötöző zsineg vagy ko­ máromi támasz nélkül a szél könnyen letörheti. Ha a második év elejére még késik a támberendezés befejezése, akkor ide­ iglenes megoldásként a karók magasságában egy huzalt feszítünk ki, és átme­ netileg ezen vezetjük a hajtásokat. Ezt csak szükségmegoldásként alkalmaz­ hatjuk, mert amikor a kartartó huzalra kötjük át, a merevebb hajtások könynyen eltörhetnek. Ha a karok kialakítását a törzsnek szánt vessző csúcsi részéből kinövő haj­ tásokkal a harmadik évben kezdik el, akkor a vessző felső részén levő termés 48

4. év

b

b 5. év

32. ábra. Egytörzsű kétkarú GDC alakítása a 4. és 5. évben, a) tavaszi, b) őszi állapot

tömege könnyen elgörbítheti a törzset. Ellene gondos kötözéssel védekezhe­ tünk. A terméssel megrakott kar csak akkor nem szakad le, ha kinevelésekor legalább kétszer rátekerjük a kartartó huzalra. A kivezető karrészek a törzshöz viszonyítva ne álljanak derékszögben, mert később lejjebb hajlanak, és így serkentik a karokon a fattyúhajtások előtörését. Ezért a karok 140-150 cm-ről induljanak ki, illetve a kartartó huzal 160-170 cm magasan legyen. Évente esedékes metszés. A kettősfüggöny-művelés sok tekintetben eltér az eddig megszokottaktól, ezért a metszésével is részletesebben kell foglal­ koznunk. Ne feledjük: a jobb megvilágítottság folytán az alsó rügyek termékenyeb­ bek, mint más tőkeformánál, ezért ez a művelésmód rövidebb metszést kí­ ván.

A kialakítás szakaszában a növekedés még igen gyors. Ilyenkor a karokról a hosszú hajtások hamarosan függőlegesen csüngenek le. Ez később, a teljes termőkort elért tőkénél már csak a nyár második felében következik be. A kialakítás éveiben a karok meghosszabbításán kívül hosszú termőrészt ne hagyjunk. Ilyenkor a túlterhelés veszélyének elkerülése végett csak rövid csapra metsszünk. Nagyon fontos szempont, hogy a metszéskor meghagyott részek ne álljanak befelé, mert a fejlődő hajtások a tőke megvilágítottságát rontják, és az ilyen tőkét lehetetlen rendben tartani. 49

33. ábra. Kifelé metszett GDC-művelésű töke

Támberendezés. A törzseket a talajtól 150 cm -re kiálló karó mellett nevel­ hetjük. Előnyös a már ismertetett komáromi támasz használata. Attól nem kell tartanunk, hogy ez utóbbi el fog görbülni, mert ennél a művelésnél a ter­ més tömege a kartartó huzalokat terheli. A tartóoszlopokat egymástól 4 ,6-4,8 m-re tesszük úgy, hogy egyben a törzsnevelés céljára is szolgáljanak. Süllyesztésük laza talajon 80 cm, kötött talajon 60-70 cm. A kereszttartók hossza 120 cm. Ezek ne legyenek mozgathatók (mint he­ lyenként látható), mert előállításuk így nehezebb, és a közeli jövőben úgy­ sem fognak géppel szüretelni. Legjobbak a keményfából készültek, de ha va­ laki T vashoz vagy colos csőhöz juthat, akkor még szebb kiállítású és erősebb változatot készíthet. A fa kereszttartók 5 mm vastag, vagy ehelyett két összesodort 3 mm-es hu­ zallal rögzíthetők az oszlopokhoz. A rácsavarozás idő- és költségigényes műveletével nem érdemes bajlódni. A kereszttartókat 160-170 cm magasra tegyük. Ezt a soron belüli apróbb talajegyenetlenségek miatt elég nehéz pontosan meghatározni, de ennél ne helyezzük magasabbra, mert különösen az alacsonyabb termetűek részére nehézzé válnak a növényápolási munkák. A végoszlopokra a közbensőknél kb. még egyszer olyan erős kereszttartó­ kat tegyünk. A kartartó huzalok 5 mm vastagok legyenek, ha ilyen nincs, öszszesodorva két 3 mm-eset használjunk. Az utóbbiakat kisebb területen, kis­ kertben könnyebb kifeszíteni. A kartartó huzalokat egyszerre és fokozatosan feszítsük ki, különben az 50

34. ábra. GDC-művelés támberendezése fix kereszttartókkal. Baloldalt a kereszttartók elhelyezése felső rögzítéssel, jobbra az oszlop átfúrásával való rögzítés 10-es gömbvassal

oszlop és a kereszttartó elfordul. A támberendezést legalább két embernek kell építem, egyedül csak a karózás művelete oldható meg. A kartartó huza­ lokat a kereszttartó szélétől 5 cm-re helyezzük el. A végoszlop kikötésekor a horgonyzóberendezéstől (csiga, betontuskó) egy 10-es gömbvasat vezessünk föl, és ehhez a talaj fölött 20 cm-re három pontban rögzítsük a végső kereszttartót; középen és két szélen. A GDC-művelés tenyészterülete. Hazai körülmények között a szőlőter­ mesztés északi határán, a minőségi követelményeket is figyelembe véve a GDC-művelésnél is előnyösebb a kisebb tenyészterület. Ilyenformán a ki­ sebb szőlőkben 3,5 m-es sortávolság ajánlható. A kereszttartó 1,2 m legyen. 3,5 m-es sortávolságnál a szőlőültetvényt csak kis gépekkel művelhetjük. 4 m-es sortávolságnál már univerzáltraktort is igénybe vehetünk. Itt az erősebben növekedő fajták esetében a kereszttartó 1,4 m is lehet. A tőtávolság az egytörzsű tőkéknél 1,20, ikertőkés telepítéskor 1,21,4 m-es legyen.

35. ábra. A törzsek és karok kialakítását és tartását segítő hullám osított huzal (komáromi támasz). Komáromi Mezőgazdasági Kombinát, 1981

51

Az univerzáltraktor olyan széles munkagépet vontasson, amelyik az egész sorközt megműveli. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, érdemes házilag kialakí­ tani. Ennek hiányában kisgépekkel lehet megoldani a kimaradt talaj sáv meg­ művelését, ami a kereszttartók miatt elég nehézkes. A GDC-müvelés zöldmunkái

Mint a metszésnél már hangsúlyoztuk, a zöldmunkák megfelelő végrehajtá­ sát a gondos kifelé metszéssel tesszük lehetővé. Mind a termő, mind az ugar­ részek a sorköz felé helyezkedjenek el. Ez a keresztirányú szélhatás ellen is véd. Erősebb növekedés esetén a GDC-művelésen hajtásigazítás szükséges. Amennyiben a kifelé metszést nem hajtottuk végre következetesen, csak igen nehezén lehet rendben tartani a tőkét. Ebben az esetben még 1,5 m-nél szélesebb kereszttartó sem elegendő. A .GDC-művelésben a hajtások gyengébben növekednek, mint a Moserművelésben (de ez nem megy a tőkék termőképességének rovására!). Ezért szakszerű kezelés mellett a tőkék hajtásrendszere aránylag könnyen rendben tartható. A hajtásigazítás célja, hogy két párhuzamos karon fejlődő hajtások ne akaszkodjanak össze, és a tőke belseje jól meg legyen világítva. Ennek az esz-

36. ábra. GDC-művelésű tökék belső csonkázása

52

37. ábra. Belső csonkázásban részesített GDC-művelésű tőkék lombhullás után

közei a szétfésülés és a belső csonkázás. A célunkat egy művelettel is elérhet­ jük, de az említett kettőt más-más időpontban végezhetjük, amivel elkerül­ hető a nemkívánatos munkacsúcs. A hajtások fésülése a párhuzamos félsorok hajtásainak szétválasztásából áll, amit a sorokon végigmenve végezhetünk el. Ennek időpontja a virágzás utáni 3-4. hét. A pontos időpontot némi gyakorlat után könnyebb kiválasz­ tani. Ha túl korán végezzük, akkor hamar újra összeakaszkodnak, ha túl ké­ sőn, akkor már nehéz a végzése. Az idejében való fésülés teljesítménye egy nap alatt egy hektár lehet. Jó tápanyag-egyensúly és ésszerű terhelés esetén a hajtások nem futnak el vízszintes irányba, tehát a szőlősorok keresztben való szétfésülésére nincs szükség. Hat fajtával folytattunk több évig tartó részletes kísérleti megfigye­ léseket, de ilyen műveletre nem volt szükség még az erős hajtásfejlődéséről ismert Mátraalján és a Leányka fajtánál sem. Belső csonkázás. Amennyiben kifutottunk a fésülés időpontjából, akkor a befelé hajló hajtásokat a fürt fölött négy levél után bekurtítjuk. Ez ugyan túl rövidnek tűnik, de gondos tavaszi kifelé metszés után a hajtásoknak csak mintegy 10%-át érinti, amit a többi normális hosszúságúra kurtított hajtás le­ vélfelülete helyettesíteni tud. Méréseink igazolták, hogy a tőke termésének mustminősége nem tért el a fésült hajtásokétól. A lefelé csüngő hajtások csonkázását úgy végezzük, hogy alsó végük a földtől kb. 60 cm-re legyen. Nem mindegyik hajtás törekszik arra, hogy a föld felé hajoljon, hanem különösén a merevebb növekedésűeknél - a sorköz közepe felé irányul, és arra is képes, hogy a másik sorban növekedővel összeakaszkodjon. Az ilyen, közlekedést akadályozókat szükség szerint csonkázzuk. Ne éljen meglepetésként, hogy a kialakítás éveitől eltekintve a művelés­ mód nevére utaló szép függönyforma csak a korán lefelé csüngő hajtású faj53

38. ábra. Ké tsz e r ig a z í t o t t , csonkázott M oser-m ű velésű L e á n y k a - t ő k é k buján n ö v e k e d n e k , és a vesszők sűr űn h e ly e z k e d n e k el. G y ö n g y ö s . 19 8 0

39. abra A k e t t ó s f u g g o n y - m ű v e l é s ű Leányka t ő k é jé n a v e g e t á c ió v is s z a f o g o tt A vesszők v é k o n y a b b a k , e lhe ly e zk e d é s ü k a jo b b m e g v i l á g í t o t t s á g r a utal. G y ö n g y ö s , 1980

54

(aknái képződik, amilyen pl. a Zala gyöngye. A merev, félm erev hajtású ne­ mes szőlőfajta (V. vinifera) G D C művelésen term őkorban javarészt fölfelé igyekszik növekedni. Ezekre a függöny elnevezésnél jobban illene a kettős kordon. A függöny inkább a labt u s/ka fajtákra illik - a m ódot ezekre a faj­ iakra dolgoztak ki. (Innen ered a nevük is: genevai kettős függöny = G eneva Doubte Curtain, G D C .) Hazai fajtaink term észetes növeked ését e nnel a művelésnél ne igyekez­ zünk megváltoztatni, mert ez amúgy sem lehetséges. A lefelé csüngő hajtá­ sok biológiai szempontból amúgy sem előnyösek, és csökkentik a jo bb m eg­ világítás hatását. Ilyen szempontból nem a szép függönyforma, hanem a k e t­ téosztott hajtástömeg a fontos. F z ugyan - különösen szeles helyen - kissé nehezzé teszi a tőkealakítást, de a megfelelő megvilágítás a lombozat ketté­ osztása folytan így is kialakul. A túlterhelés elkerülése céljából csak hossza csapos, jélszalvcsszős te rm ő ­ részeket hagyjunk. Szalvesszóre csak igen erős növekedesu es gazdag talajon levő tőkét metsszünk pl. a Leányka fájtánál. A kettősfüggöny-művelés tökei sokak számára kevésbé rendezettnek tű n­ nek, mint az egysíkú műveleseke. A kettősfűggony művelés ésszerűsége a k ­ kor tűnik ki, ha felülről, emeletes házból vagy magaslatról tekintjük meg. O n n a n tűnik szembe, hogy mennyivel |obb a lombozat megvilágítottsága, mint a M oser-m űvelésm ód esetében. I kettősfű g g o n y- ( G D C -) m űvelés jelentősége A G D C-m úvelest legtárgyilagosabban a napjainkban elterjedt magas tő k e ­ formával, a Moser-művelessel összehasonlítva értékelhetjük. A íníívelésiiKÍd előnyei. A / ésszerűen művelt G D O-m űvelés csak 3 0 -4 0 % - n y i k é zim u n k a e rő -fe lh a szn a lá stk w d n . K önnyebb a metszés és a szüret, csökken a zöldmunkák s/am a. F / az arány a területre számítva jön ki. De ha pl. 1Ü00 kg termes előállítását vess/uk alapul, a kép meg kedvezőbb. Ugyancsak jót mutat a leszüretelt termés m ennyisege és m inősége. A m ennyiben a területre jutó termes egyenlő, a GDC'-művelés egy-ket mustfokkal jobbat ad. 2 0 - 3 0 % - os term éstöbbletkor a minőség egyenlő a M oser-kordonon ter­ mettével. A G D C -m űveles 4 0 - 5 0 ‘%-os termestöbbletet is el tudott érni. de ilyenkor a minőség egy mustfokkal csökkent. F /e k a term eseredm enyek a Mátraaljan, kedvező talajon alakultak ki, ahol a szőlő mindkét művelesm odban 3,5 m-es sortávolságra volt telepítve. Frdekes m ódon a nagy terméstobbletek úgy jöttek létre, hogv a kettősfűg-

55

göny-művelés és a Moser-kordon tőkéi egyforma trágyázásban és növényvé­ delemben részesültek. A GDC-művelésű tőkét nagy felülete miatt könnyebb terhelni, jobban el­ helyezhetők a szálvesszők anélkül, hogy nagyfokú beámyékolás alakulna ki. A különleges támberendezés által kettéosztott lombozat jobb megvilágí­ tása főleg az első időszakbanjelentkezik. A hajtásfejlődés második szakaszá­ ban a lehajtó hajtások már nincsenek olyan kedvező helyzetben, mégis az asszimiláció feltételei a kettősfüggönynél kedvezőbbek. A GDC-művelés jobb feltételeket teremt a csemegeszőlő termesztésére is, mert a szabadon álló fürtök szépen kifejlődnek, és szüretkor a bogyók hamvassága is épen marad. Az alacsonyabb dombvidékeken a GDC-tőkék magasan fekvő termőré­ szei kevesebb fagykárt szenvednek, mint az egyesfüggönyé. Ugyanott a Moser-művelésen voltak a legnagyobb terméskiesések. A GDC-művelés - az olasz és amerikai tapasztalatok szerint - nagyon al­ kalmas a gépesítésre. Még a szüreti és részben a metszési munkák is gépesíthetők, de erre hazai viszonyok között nincs lehetőség. A GDC-művelés ott válik be, ahol adott területen sok és jó termést szeretnénk elérni. A kettősfüggöny-művelés hátrányai. Az átlagnál nagyobb szakmai felké­ szültséget kíván, és ez nincs meg mindenhol. Ennek ellenére nem annyira bo­ nyolult eljárás, mint amilyennel ipari vonalon mindennap találkozunk. Ta­ lán az adja a legnagyobb nehézséget, hogy távol áll az egysíkú művelésmó­ dok régi, megszokott hagyományaitól, és ehhez a szakmai közvélemény nem szokott hozzá. Minőség tekintetében többet tud nyújtani, mint a Moser-művelés, de ezen a téren elmarad a közepes sortávolságú, középmagas művelésektől Jelenleg a minőség az értékesítés terén a legfőbb követelmény a világpiacon. Hoz­ zánk ennek szigora még nem érkezett el, de ez nem várat már sokáig magára. Ezért nagyon ügyeljünk a fajta megválasztására! A kettősfüggöny-művelésű tőkék könnyebb terhelhetősége csábító alkal­ mat nyújt a tömegtermelésre, és ez a termelőre napjainkban nagyobb hatással van, mint a minőség lehetősége. A GDC-művelés (és telepítése) csak a legkedvezőbb fekvésekben ajánla­ tos, mert nagy tőkeformát kialakítani és fenntartani ilyen területen gazdasá­ gos. Erre az enyhe lejtésű, jó talajadottságú szőlőterületek felelnek meg a leg­ jobban. Az ilyen művelésmód különösen a kialakítás, a támberendezés készítése idején igényel sok munkát és jelentős ráfordítást, ami a hagyományosan gon­ dolkodó szőlősgazdát legtöbbször visszariasztja. A művelésmód feltalálója, Nelson Shaulis amerikai professzor szerint a 56

támberendezés költségeit úgy kell kiszámolni, hogy segítségével mennyi ter­ mést tudunk előállítani, nem úgy, hogy a területre mennyi esik. Nálunk ez a gondolkodás még elég idegen, bár a 30%-os költségtöbbletet sem tudja min­ den termelő vállalni. A szőlőtermesztés jelenleg világszerte, de elsősorban Európában csökkenőben\an, ami nem kedvez semmilyen új eljárás elteijedésének, mert kevés a telepítés. Magyarországon pedig a szőlőtermesztés további gépesítése anyagi okok miatt nem foglalkoztatja a termelőket. Ez sem ösztönöz új eljá­ rások fejlesztésére. Az induló beruházás nehézségei, költségei nagyok. Alföldi körülmé­ nyek között egy ilyen intenzív művelésmód jelen feltételek mellett még na­ gyobb kockázatot jelent, mint a Moser-kordon.

A szőlő művelése lugasokon A művelés- és metszésmódokról szóló ismereteink nem lennének teljesek, ha röviden nem szólnánk a lugasváltozatokról és a lugasokról szóló újabb tudnivalókról. Mi jellemzi a szőlőlugast?

A szőlőlugas rendszerint a kordonművelés valamelyik változata. Jól haszno­ síthatjuk vele a kerítések, utak, épületek melletti területeket. Ha két lugas­ sort telepítünk, akkor a sorok távolsága legalább a lugastőkék magasságá­ nak feleljen meg. A tőtávolságot a. karok hossza határozza meg, de hazánk éghajlati körülményei nem kedveznek a túl hosszú karoknak, ezért kétkarú formák esetén se ültessük egymástól távolabb a tőkéket 2,5 m-nél. A karok (emeletek) egymástól legalább 90 cm-re legyenek, különben a tőke túlzsú­ folt lesz. A zsúfolt lombozat ellen rövidre csonkázással védekezhetünk, ez azonban nagyon gyengíti a tőkét. így nem lesz olyan tetszetős, amilyennek látni szeretnénk. Hova telepítsünk lugast?

Lugasokat elsősorban fagy védett helyen létesítsünk. A nagy gonddal kiala­ kított, esetenként elfagyó tőkéink szomorú látványt nyújtanak egy-egy ke­ mény tél után, és természetesen ilyenkor termést sem adnak. Különösen el­ keserítő lehet a kerttulajdonos számára, ha a fagyos évek sorozatban követik egymást, mint 1985, ’86 és ’87 telén. Ha fagyveszélyes területen telepítünk 57

lugast, a kockázat csökkentése végett alul hagyjunk fagycsapot, és a szálveszszót is húzzuk le. Igen nehéz a fagyveszélyes helyre megfelelő, a kereskedelemben is kapha­ tó fajta kiválasztása. Az elterjedt rezisztens fajták közül szóba jöhet a Zala gyöngye, de az elmúlt kemény teleken ez sem bizonyult elég ellenállónak. Más elfogadott fajta, ami megfelelne, pillanatnyilag nem áll rendelkezésre. A lugasművelés támaszrendszerének a karok és hajtások tetszetős kialakí­ tásához és megtartásához kell igazodnia. A huzalpárok megkönnyítik a kö­ tözést, de a borszőlőknél szokásos elrendezés a lugasszőlő esetén nem felel meg, mert nem elég tetszetős. A szép tőke a ház közelében a kert egyik ékes­ sége lehet, ezért nem elég a hajtások behelyezése, hanem ehhez némi kötözés is szükséges. A lugasoknál igen fontos a többéves részek szabályos kinevelése, mert így nyugalmi állapotban, lombtalanul is díszítik a kertet, és később többet is te­ remnek. Sajnos a legtöbb helyen szabálytalanul, összevissza metszett tőkéket látha­ tunk, amelyeknek csak a támberendezés ad némi formát. Sokan csak arra gondolnak, hogy az elmúlt évi vesszőket jórészt el kell távolítani, nehogy a tőke túl sokat teremjen, de a tetszetős formára nem ügyelnek. A lugasokon gyakran a legnagyobb összevisszaságban fordulnak elő hosszabb-rövidebb karok, különböző hosszúságú termőrészekkel kombinálva. A legismertebb lugasformák

Igen sokféle lugasforma alakítható ki, de a leggyakoribb, ajánlható formák a következők. Ezek közül választhatjuk ki a számunkra legmegfelelőbb, tet­ szetős típust. Kerüljük az önmagukat árnyékoló, zárt formákat, mert ezek­ ben a szőlő rosszul termékenyül, és a betegségekre fogékonnyá válik. Egytörzsű, kétkarú, egyoldalú emeletes kordon. Könnyen alakítható lu­ gasforma, de egyoldalasan, aszimmetrikusan terheli a tőkét. Egytörzsú, négykarű kordon. Az előbbinél tetszetősebb tőkealak, gyak­ ran találkozunk vele. A megterhelés egyenletesebb, de alakítása nagyobb gondozást kíván. Váltott kard redélylugas. A tőke két oldalán a váltakozva elhelyezkedő karok az előzőhöz hasonlóan ugyancsak egyenletes terhelést adnak. Az alsó kar legyengülésének veszélye kevésbé fenyeget, mint az előző két tőkefor­ mánál. Kétszintes Thomery-lugas. Szabályos, többrészes lugastőke kialakítására a legalkalmasabb. Tetszetős is, gyorsan termőre fordul, mivel egy időben ala­ kítható ki valamennyi kar. Az alsó és a felső karok nem nyomják el egymást. 58

»» M u * *

^ >I

L * m

L w

L ^

h


. v>» » ír *

i i

I n

a

r* L i i

í

“

|

J » »■ yfc* > J M > L i i

iii

>■ I

L

* 1j

UwV> ■ | > * u

40. ábra. Különböző lugasformák: középmagas alakok. Fent: egytörzsű kétkarú emeletes kordon; középen: egytörzsű négykarú kordon; lent: v á lto tt karú redélylugas

J r r ± x ± x ± x ± x i ír e n

41. ábra. Különböző lugasformák: magas alakok. Fent: kétszintes Thomery-lugas; lent: háromszintes Thomery-lugas

Háromszintes Thomery-lugas. Igen nagy felületek takarására alkalmas anélkül, hogy a lugas valamelyik részét a felkopaszodás veszélye fenyegetné. Megvalósítása csak kivételes esetben tanácsolható, mert magassága miatt ki­ alakítása és fenntartása is igen nehéz. A karok 60,150 és 240 cm magasan alakíthatók ki. Könnyebb a fenntartása, ha a karokat közelebb helyezzük el, de ennek az a hátránya, hogy a tőke túlzsúfolttá válik. A lugasok metszéséről

A lugasok metszésének néhány alapszabálya a következő. A kordonkarokon rövid termőrészeket hagyjunk, mert csak így tudjuk fenntartani a lugastőke szellőzöttségét és megfelelő megvilágítottságát. A szabályos karok tartós fennmaradásának is ez az egyik alapfeltétele. Ak­ kor kapunk szép nagy bogyójú fürtöket, ha a tőkék nincsenek túlterhelve. 59

Ha a hosszú metszést igénylő fajtákkal létesítünk lugast, akkor a kar he­ lyett a szálvesszőt kössük ki vízszintesen, és a tövénél neveljünk ugarcsapot. A Kertészet és Szőlészet által hirdetett lugasbajnokságon vált ismertté, hogy az országban meglepően nagy és idős, bőtermő tőkék vannak, ame­ lyeknek 80-90 m hosszú a karjuk. 200 kg-nál is többet termő lugastőkék is akadnak. Közöttük 100 éves is előfordul. A szőlő - ha hagyják növekedni igen nagy termetű kúszónövénnyé tud fejlődni, még a mi éghajlatunk alatt is. A következőkben arra mutatok példát, hogy a szőlő a ház közelében gon­ dosan nevelve milyen meglepő eredményekre képes. Rendhagyó lugas - permetezés nélkül A lugasnevelés nem mindennapi sikerének egyik fő alapja a különleges fajta volt. A Toldi (C 50) a Magyarországon elterjedt két rezisztens vonal össze­ hozásából (saját nemesítés) származik, a 2/11 (Alföld 100) és a Seyve-Villard 12375 fajtákból. A keresztezéseket 1974-ben végeztem. Ebben a hib­ ridben a szibériai vadszőlő és a francia ellenálló fajtán keresztül az amerikai és a keleti fajták edzettsége ötvöződik Mathiász János csemegeszőlőjével. A hazai rezisztenciatörzsek előállításakor eddig csak az egyik vagy a másik tí­ pus ellenállóságára támaszkodtak. A keresztezésből származó fajta 15 éve terem minden permetezés nélkül. Saját gyökerén kötött talajon erősebben fejlődik, mint az 5BB alanyon (a filoxéra-ellenállóságot külön megfigyelés igazolta!). A fürtátlag 20 dkg, bogyóinak nagysága meghaladja a Chasselasét (22 X 20 mm). Kellemes, ropogós húsú. Szeptember közepén érik. Sem a szőlőjének, sem a borának nincs idegen íze. A jó asztali bor minőségét éri el, kissé illatos, zamatos, kellően savas. Házikertekben elsősorban mint étkezési szőlő jöhet számításba. 1987-ben Komáromban - 23 °C-os lehűlés ellenére teljes termést adott ott, ahol a Zala gyöngye és a Rajnai rizling tövig lefagyott. Kivizsgálás alatt álló, bejelentett fajta. Rendkívül bőtermő. Magam a lugast ebből a fajtából telepítettem. Lakóépület közelében állan­ dóan járnak, ezért nehéz a rendszeres permetezés. 1986 tavaszán a ház mellett, több év óta pázsittal borított talajon 30 X 30 cm-es gödörbe 45 cm hosszú vesszőt ültettem. Mivel pihent talajba került, trágyát nem adtam, csak jó bőven beöntöztem. A továbbiakban a természe­ tes csapadékot kb. egy négy négyzetméteres tetőről lefolyó esővíz is pótolta. Az elültetett vesszőn csak egy hajtást neveltem. A hosszanti növekedést a hónaljhajtások lelkiismeretes, már egy cm-es korban végzett kicsípésével és 30 cm-enkénti kötözésével is segítettem. így kívántam elérni, hogy a törzsne60

42. ábra. A lakóházhoz csatlakozó lugas vázlata ötéves korban, Toldi fajtával. Budapest, 1988

veléshez és a gyors kialakításhoz erőteljesen fejlett vesszőt kapjak. A ceruza­ vastagságot meghaladó hajtás hosszúsága őszre már a 4 m-t is meghaladta. Ebből a 280 cm jól beérett rész az 1986/87-es téli hideget is teljes épségben vészelte át, pedig a kert enyhén dombos területen, nem fagymentes helyen fekszik. Ugyanakkor Kecskeméten 40%-ban egészségesek a rügyei. A lugas indításához szükséges erőteljes hajtás nevelésére ne sajnáljuk a fá­ radságot. Ez a lakóház közvetlen közelében amúgy sem okoz problémát. A gyors kialakítással éveket takaríthatunk meg. 280 cm-ig függőlegesen neveltem a hajtást, majd vízszintesen, egy kis mű­ anyag tető alatti vasvázon vezettem el. A hajtásvezetéshez tovább is az épüle­ tet, a szomszédos kis teraszt használtam fel. így nem volt szükség külön lu­ gasváz építésére, másrészt a szőlőtőke és a lakóház szerves egységet képez. A házba a szőlőhajtások és a fürtök alatt járunk be. A második év tavaszán a törzset egészen a műanyag tetőig letisztítottam a kifakadó rügyektől. Három hajtást hagytam; kettőt a ház faláig neveltem 170 cm hosszúságig, egyet a következő emelet kialakítására használtam fel. A második emeletet &hullámtető fölött, 350 cm magasságban levő man­ zárdszoba 180 X 160 cm-es teraszának korlátján és falán neveltem ki. Az 61

előbb említett harmadik, szabadon növekedő hajtást ide vezettem ki, és eb­ ből alakítottam ki a további részt. így emeletes lugast nyertem. A harmadik évben (1988-ban), sünikor a lomb már megvédte a szőlő vi­ rágzatát az erős felmelegedéstől, 40 jól fejlett, 20-25 dkg-ot is elérő fürtöt tudtam neveim. 1989-ben 7 2 ,1990-ben 90 fürtöt sikerült szüretelni. A ház és a padlásszoba ajtaján kilépve lehetett szedni a kellemes, ropogós húsú für­ töket. Az erőteljes növekedés folytán esetleg nagyobb termést is elbírt volna lugasom, de nem kívántam a tőkét túlságosan megerőltetni, másrészt a lakás közvetlen közelében esztétikai szempontból is szépen fejlett fürtökre volt szükség. A lugas töve körül csak egy keskeny, 100 X 30 cm-es sávot nem bo­ rít növénytakaró. A közelében levő gyeptakarót rendszeresen nyírjuk. 1989 kora tavaszán a tőkéhez 10 kg komposztot tettem.

Amit még a jó metszéshez tudni kell

A jó metszés nagyban függ a fajta és a termőhely alapos ismeretétől. Minden fajtának más a metszési igénye (a metszés ajánlható hosszúsága). A terhelés határát a talaj tápanyag-ellátottsága, vízgazdálkodása szabja meg. A metszés kiegészítését a zöldmunkák jelentik. Hogy ezekből mennyit tu­ dunk végezni, az erősen változó, de a kérdést ne hanyagoljuk el. Ezzel a kö­ vetkező évi metszés sikerét is befolyásoljuk. A meddőhajtásokat először a meghagyott termőrészről távolítjuk el, mert itt nincs rájuk szükség. Az ugarcsapokból és a többéves fás részekből kitörő meddőhajtások közül azokat szedjük le, amelyek az évi metszés (ifjítás, leen­ dő ugar) szempontjából fölöslegesek. A zöldmunkáknak különösen a csemegeszőlő-termesztésbenyan nagy je­ lentőségük. Itt a fürtöknek minél szebbnek, egészségesebbnek, piacosabbnak kell lenniük. A kis területen folytatott szőlőtermesztés esetében a zöld­ munkáknak még egy le nem becsülendő nagy jelentőségük van. A lakóház vagy nyaraló közelében a szépen gondozott szőlő nemcsak a gyümölcster­ melést, hanem szemet gyönyörködtető látványával szépérzékünket is szol­ gálja. A képzőművészek a szőlőt számtalanszor felhasználták díszítőként. A hónaljhajtások kezelése. A hónaljhajtások önmagukban növelik a tö­ vükben elhelyezkedő téli rügy termékenységét és a fürt cukortartalmát is. A keskeny soros szőlőkben viszont túl zsúfolttá tehetik a tőkéket, ezért a ki­ álló hónaljhajtásokat kb. 2-4 levélre csípjük vissza. A széles soros szőlőkben a hónaljhajtások kezelésére inkább csak csemegeszőlőknél van szükség. Sokan a hónaljhajtásokat teljesen eltávolítják. Ez legfeljebb esztétika, vagy az esetleges tűi erős növekedésből keletkező erős beámyékolás szem­ pontjából lehet indokolt. Ebben a kérdésben nincsenek olyan kísérletek, amelyek alapján ez eldönthető lenne. A hónaljhajtások az egész tőke lomb­ felületének több mint a felét teszik ki; ha mind eltávolítjuk, nem valószínű, hogy feltétlenül előnyös lenne. A zöldmunkák idő- és költségigényesek, amit a permetezések utáni várakozási idők is befolyásolnak! Amit lehet, gondos metszéssel oldjunk meg! Vannak szabályosan növekedő fajták (pl. Hárslevelű), és előfordulnak bozontosabbak (pl. Piros tramini, Leányka). Ez utóbbiak nehezen kezelhe­ tők, több zöldmunkát kívánnak. 63

Lelevelezés. A fürt közelében levő levelek közül érés előtt kettőt-hármat - főleg a csemegeszőlők esetében - el szokás távolítani. A jobban szellőző fürtök kevésbé vannak kitéve a rothadásnak. Az aprólékos zöldmunkák végzését gyakran a növényvédelemmel kap­ csolatos várakozási idők akadályozzák. E két tevékenységet ezért egyeztetni kell. A metszésnek fontos segítsége a helyes trágyázás is. Ne trágyázzunk vak­ tában, ha lehet, vegyük igénybe a szaktanácsadást, mert így elkerülhetjük a tűltrágyázás okozta buja fejlődést, de a tápanyaghiány káros hatásait is. A szőlőlugasok esetében a nagy termőfelület miatt különösen fontos, hogy jó feltételek álljanak rendelkezésre. Ha szép és egészséges az ültetvény, könnyebb szakszerűen metszeni. A fajtákra jellemző fagyállőság is csak ak­ kor alakulhat ki, ha a kellően táplált növényt helyesen metszettük.

Szüreti adatok Mátraaljai!

Az eddig elmondottakat most tényekkel kívánom alátámasztani. Az össze­ hasonlításra a legpontosabb adatokat a kísérlet adja, mert ebben a metszésés művelésmódok pontosan egymás mellett vannak, azonos időben szüretel­ tünk, a tőkék egykoníak, egyforma mennyiségű trágyát kaptak, azonos a sor- és tőtávolság (3,5 X 1,2 m) stb. A nagy területek összehasonlítása csaló­ ka, mert valamelyik tényező nem egyezik. A sok éven keresztül folytatott megfigyelések adatai egész kötetnyit ten­ nének ki. Ezekből csak a legjellemzőbbeket ragadom ki, ami érzékelteti, hogy becsülettel igyekeztünk a kérdést megvizsgálni. A kísérletekben kerültük a túlzott gondozást: pl. végig mellőztük az apró­ lékos zöldmunkákat. A kísérleteket 1983-ig a gyöngyösi főiskola Szőlőtermesztési Tanszéké­ nek munkatársai gondozták, utána a jogutód, a G ATE Üzemmérnöki Inté­ zetének munkatársai, dr. Gyuris Árpád és Ludányi Béla kísérték figyelem­ mel, akiknek ezúton mondok köszönetét.

65

1 8 ,3

13 ■a 3

15,56

m ustfok t/ha

E rnyő

*o

Évek

i 7 6 -8 3 \ "‘

V

* G ¡O bű

;?

M H U

r- o oo a \

C Ö

66

rH ÍS

ro r^ o o

t-**

00 Os 1-* © j> oo p \

t3 >2

s

* is

f 0

00

1 r* o

isW) TC 3D

HOOH N H (S

00 r^vq^oo^ co in oT rH

cn H

'2 0

00 00 Os

.2P av jp r* oo 0\ '8 5;

00 c

I

1

•s >»

s

ú o